James R. Gordon Szeretet1 és Szeretetteljesség2 Fordította: Kudlik Ildikó és Hegedűs Dóra Fejezetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
A szeretet természete Szeretetteljesség: A szeretet megélése A hit kreatív ereje A szeretet, mint dinamikus energia Szerelembe esni Önmagunk és mások szeretete Isten szeretete Szeretetteljes kapcsolat fenntartása
Első Fejezet A szeretet természete Talán, mint soha azelőtt a kultúránk történetében, újabban folyamatosan körül vagyunk véve a szeretet és szeretetteljesség kérdésével. Ilyen vagy olyan formában, de dominálja médiáinkat és reklám iparunkat. Könyveket és magazinokat olvasunk a szerelemről és a kapcsolatokról. Amikor bekapcsoljuk a rádiót, szerelmes dalokat hallhatunk. Filmeket és TV show-kat nézünk románcokról, és szerelmi csalódásokról. Szemináriumokra, elvonulásokra és támogató csoportokba járunk, ahol ’szakértői válaszokat’ kapunk a szerelem természetéről és arról, hogy hogyan hozzunk létre még több szeretet életünkben. Újságcikkek jelennek meg abból a célból, hogy megválaszolják párkapcsolatainkra és együttléteinkre vonatkozó kérdéseinket. Fontos időket élünk: elkezdtünk ráébredni a szeretet fontosságára, ami iránt nagyobb az érdeklődés most, mint bármikor azelőtt. Gondoljuk csak végig a következőket egy pillanatra. A templomot kivéve, milyen gyakran hallunk a szeretetről Isten és a mi Istenhez való hasonlóságunk összefüggésében? A vallás terminológiáját kivéve, milyen gyakran halljuk azt a szeretetről, hogy az egy tulajdonság, az atya-fiú-szentlélek hármasának mélyében rejlő központi jellemző, amelyből mindannyian valók vagyunk? Ezek fontos kérdések, mert anélkül, hogy megértenénk Isten természetét, nem lehetséges, hogy megértsük a szeretet természetét, és ez fordítva is így van: anélkül, hogy értenénk az igazságot a szeretetről, nem érthetjük az igazságot Istenről.
1
A ’love’ szót - akár kis betűvel, akár nagy betűvel szerepel az eredeti szövegben - a szeretet szóval fordítottuk, kivéve azokat a kifejezéseket, amelyekben a magyar nyelv a szerelem szót használja. 2 Az angol ’loving’ szó egy folyamatosságban lévő szeretet kifejeződést jelent, amit magyarra egy főnévvel fordítottunk ’szeretetteljesség’.
1
Kultúránkban gyakran gondoljuk azt a szerelemről, hogy különféle fajtái és megjelenési formái vannak. Beszélünk szerelemről románcban, a gyermekünk iránt érzett szeretetről, a hobbink iránt érzett érdeklődésünkről, egy különleges hely vagy dolog iránt érzett szeretetünkről, mintha mindegyik egy kicsit más lenne, mint a többi. Oly sok embert és dolgot szerettünk már életünkben, hogy bizonyosan mindegyikünknek van elképzelése arról, mi a szeretet, és mi nem az. Ugyanakkor csak kevesen ismerjük Isten szeretetét; és anélkül, hogy megismernénk az Ő Szeretetét, csupán a szeretet azon megjelenési formáinak visszatükröződéseit látjuk, amelyek többé-kevésbé eltorzultak azon mítoszok, zűrzavar és nem teljes igazságok által, amik nem a teljes megismerésen alapulnak; és ugyan ezek szeretetnek nevezhetőek, de valószínűsíthetően annak nem a valós formái. Mi a szeretet Kezdjük a Szeretet feltárását néhány alap koncepció letisztázásával . Az, hogy miért írjuk a „Szeretet” szót nagybetűvel, mindjárt kiderül. 1. Isten a Szeretet; minden Isten Szeretetéből született és magában foglalja az Ő Szeretetét; minden Isten Szeretetének kifejeződése; minden dolog lényege, végeredményben, Isten Szeretete. 2. A Szeretet egy sugárzó lét állapot. Semmit nem kutat. Nem vágyik semmire. Csak VAN. 3. Amikor valakire vagy valamire ráirányítjuk a Szeretetet, az teljes egészében önzetlen, csak a fókuszában lévő tárgy jól-létére koncentrál. 4. A Szeretet feltétel nélküli. A Szeretet teljes mértékben mentes a kötődésektől, a több és kevesebb, jó és rossz, magam és mások, a most és máskor, itt és ott, vagy bármi más polaritásán túl létezik, ami meghatározhatná vagy limitálhatná azt. Közülünk csak néhányan tapasztalták meg tudatosan, közvetlen és torzítatlan formában Istent és így csak kevés ember látta és ismeri az Ő Szeretetének tökéletességét, tiszta hamisítatlanságát és tejességét. Emiatt sokan zavarodottak vagyunk azt illetően, hogy valójában mi a Szeretet és mit jelent a Szeretetteljesség. Mindazon élményeink, amelyek a szeretet fogalmával kapcsolatosak gyermekkori szerep modelljeinken, mások által megélt tapasztalatokon, kultúrális hiedelmeinken és érzelmi ragaszkodásainkon alapulnak, – de vannak olyanok is melyeket a média hoz létre illetve a hősökről tartott elképzeléseink befolyásolnak – melyek csupán a világ szeretet-értelmezését tükrözik vissza. Mindezek teljes mértékben eltérnek a Szeretet azon igaz formájától, amely Isten szívében él. Így azután ebben a könyvben a szeretet (kisbetűkkel) szót a szó hétköznapi értelmében használjuk. Más szóval, a „szeretet” szó arra a szeretetre utal – amit oly gyakran használunk a szeretet kifejezésére, de ami valójában nem az. Ez a szeretet-élmény szenvedélyről, ragaszkodásról, izgalmakról és a szárnyalásról szól, amiket mi szeretetnek nevezünk, de valójában nem kifejezetten a Szeretetet jelentik. Ha ezeket ’emberi szeretetnek’ neveznénk, az nem lenne igaz, mert minden ember képes megtapasztalni és kifejezni Isten önzetlen, hamisítatlan, feltétel nélküli Szeretetét. Tehát, amikor a Szeretetre utalunk, akár mint az Ő egyik aspektusára vagy egy bennünk lévő aspektusra gondolunk, azt mostantól nagy-betűvel írjuk, valamint ezt a Szeretetet Szeretetteljességnek fogjuk nevezni, amelyre majd a következő fejezetben térünk ki. Szeretet vagyunk Legtöbbünk abban a hitben él, hogy szükségünk van valamire, vagy valakire, akit szerethetünk, máskülönben üresnek érezzük magunkat, mert ’senki sem szeret bennünket’ és, mert szükségünk van arra, hogy szeressenek bennünket. Magunk vagyunk a Szeretet, már Szeretve vagyunk, és már 2
bőségesen van bennünk Szeretet. Ebből a fajta szeretetből nincs hiány. Mivel tényleg „Isten képére és hasonmására” teremtettünk.3 A Szeretet végeredményben az, akik vagyunk, és amikor teljességében felismerjük azt, akik vagyunk, akkor ismerjük és éljük meg azt a Szeretetet, amely már a miénk. Előfordulhat, hogy néhány olvasó máris szkeptikus. Ez a fajta látásmód végül is nagyon eltér attól, amit a filmekben látunk vagy az újságokban olvasunk. Sokan már hosszú évek óta keresik a szeretetet, abban a hitben, hogy szükségük van rá, vagy arra az emberre vagy dologra azért, hogy az öröm- és a megelégedettség érzését megtalálhassák. Tanulmányoztuk azt, hogy mi a legjobb módja annak, hogy „barátokra tegyünk szert, és befolyásolni tudjunk másokat”. Utána jártunk annak, hogy mi számunkra a legmegfelelőbb ruha, haj stílus és kozmetikum. Megtanultuk szelektálni, hogy kit engedünk közel magunkhoz – ki legyen szeretetünk tárgya, és kinek engedjük meg, hogy szeressen bennünket. Lehet, hogy midnezt nem neveztük ’a szeretet tanulmányának’, de többségünk rengeteg időt töltött az elfogadás, vonzalom és meghittség témáival, amelyek a mi limitált értelmezésünkben, a szeretet ismertetőjelei. Nincs semmi rossz a Szeretet keresésében, mivel a földi lét nagyrészt arról szól, hogy megtanuljuk mi a Szeretet. A Szeretet elengedhetetlen teljesség- és boldogság érzetünkhöz, mivel Szeretet nélkül az élet nagyon magányos és üres. Mégis, amit nem értettünk még meg az az, hogy ténylegesen mi a Szeretet, és valójában hol található. Csak egy szeretet van Legtöbben a szeretetet emberek közötti párkapcsolatokkal társítják; lehet az anya és gyermek, barát és barát, szerető és szerető közötti romantikus szeretet kapcsolat. Ez igaz, ugyanakkor korlátozó is, mivel szerethetjük Istent, az életet, a természetet, a munkánkat és a hobbinkat is. A Szeretetnek nincs vége, és nincs vége a megjelenési formák listájának sem (emberek, helyek, dolgok), amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megtapasztaljunk és kifejezzünk a Szeretetet. És ha közelebbről megnézzük és tényleg megértjük, hogy ez a Szeretet miről szól, rájövünk majd, hogy csak egy Szeretet van. Bár lehet, hogy más-más szavakkal és megjelenési formákkal fejezzük ki a Szeretetet, az egyetlen Szeretet mégis Isten Szeretete, amely az Ő eleven Lelke bennünk. A Szeretet van. Mi vagyunk. Ebben az egyszerű létben kapcsolat van minden, és Isten lénye között, amiből minden létező való. A Szeretet a bennünk lévő Léleknek annyira meghatározó jellemzője, hogy mi, akik hajlandóak vagyunk megnyílni e nagyszerűbb részünk felé, természetes keresőivé válunk a Szeretet-megnyilvánulásának. Ezért van az, hogy sokan közülünk természetes igényt éreznek arra, hogy támogassanak másokat, barátságosak és megértők legyenek, kedvesek és adakozóak legyenek – hogy számos olyan tuljadonságot fejezzenek ki, amelyeket mindig is a Léleknek tulajdonítottunk. A Szeretetteljes Lélek gyengéd mozgása azt eredményezi bennünk, hogy keressük a lehetőségét a spirituális tudatosságunk fejlesztésének és annak, hogy hogyan váljunk Szeretetteljesebbé. A Szeretet benső fénye mindannyiunkban jelen van, állandó mozgásban van, és egyikünk sem képes arra, hogy megérezze a benne élő örömöt és teljességet mindaddig, amíg nem él harmóniában ezzel a benső fénnyel. Jézus azt mondta „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 4 Ez nem elvárás volt, miszerint ’jobban teszed hogy, ha’, hanem inkább egy hasznos tanács, a ’siker titka’ ahhoz, hogy hogyan találhatjuk meg mindannyian azt a boldogságot, amit kutatunk. Érdemes megfontolni, hogy vajon miért dicsőítik 3 4
Mózes 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/1 Maté Evangéliuma (5:16) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/5
3
a Mi Atyánk-kat jó cselekedeteink; a válasz egyszerűen az, hogy a mi Szeretetünk és jó cselekedeteink valjóban minden esetben az Ő szeretetének és jóságának általunk való kifejeződései. Ez az oka annak, hogy lényegében nem lehet az ember Szeretetét Isten Szeretetétől elválasztani; Isten az egyetlen Szeretet forrás, és amikor szeretetteljesek vagyunk, akkor megengedjük, hogy az Ő fénye keresztül ragyongjon ratjunk. Az igazság az, hogy 5 „ A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”6 Amikor ’a szeretet fáj’ Szívünk mélyén egy Szeretteljes kapcsolatra vágyunk. Ismerni, adni, kapni, és megosztani szeretnénk a Szeretetet. De ha egy pillanatra megállunk és rápillantunk a bennünket körülvévő úgynevezett szeretetteljes kapcsolatokra, gyakran konfliktusokat, kihívásokat, szomrúságot, veszteséget, zavarodottságot, fárjdalmat, ki nem elégített elvárásokat és be nem teljesült álmokat találunk. Egy sor nehézséggel találkozunk, amelyek hamis benyomást keltettek bennünk a Szeretet természetéről, okot adva arra, hogy féljünk Szeretetteljesnek lenni, bíráljuk a Szeretetet, visszatartsuk Szeretetteljességünket vagy elkerüljük a Szeretetet. De ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy mi is a Szeretet valójában - egy feltétel néküli, sugárzó és önzetlen létállapot - akkor nyitottá válunk annak lehetőségére, hogy minden szenvedésünk és zavarodottságunk eredhet máshonnan; soha nem a Szeretetből, vagy Szeretetteljességből származik, hanem inkább a különféle ’adalékok’-ból, amelyek eltorzították a Szeretet eredendő hamisítatlanságát és tökéletességét. Lehet, hogy szüleink ’szerettek’ minket, ugyanakkor emlékezzünk arra, amikor azzal nyaggattak bennünket, hogy mit csináljunk és mit ne; emlékezzünk a büntetésekre és azokra a megvonásokra, amelyeket a ’mi érdekünkben’ tettek; de akár emlékezhetünk arra is, hogy nagyon elhanyagoltak bennünket vagy durván bántak velünk. Lehet barátnőink és barátaink szerettek bennünket, ugyanakkor kapcsolatainkban jelen lehetett a féltékenység, harag vagy kiábrándultság érzet, igazságtalanságok, akár az az érzés is, hogy elárultak vagy visszautasítottak. Szerettük a kutyáinkat vagy macskáinkat, majd megéltük elvesztésüket és halálukat. Ha ezekre asszociálunk, amikor a szeretetre gondolunk, hogyan is hihetnénk el, hogy a Szeretet a valóságban egy csodás, örömteli és felemelő megtapasztalás? Nos, az első lépés az, hogy emlékezünk a Szeretet igazi természetére és Isten Szeretetétnek valóságára: amely hamisítatlan, önzetlen, feltétel néküli; ragaszkodásoktól, követelésektől és elvárásoktól mentes; ez lényünk fénye. Ezáltal könnyebb észrevennünk, hogy amit eddig Szeretetnek hívtunk, valójában nem az. Lehet, szerelmünk egy nap így esedezett nekünk „Hogyan hagyhatsz el, mikor én annyira szeretlek?”, miközben valójában azt mondta „Félek egyedül lenni”. Ez a fajta szeretet az, amely valójában függőségről és félelemről szólt. Lehet, hogy szüleink azt mondogatták valamikor nekünk „Mindezt azért tesszük, mert szeretünk téged,” ugyanakkor a büntetés, amit kaptunk, valójában csupán az ő saját frusztráltságuk, félelmük, és dühük levezetésére szolgált. Bár minden bizonnyal szerettek bennünket, valószínűleg nem Szeretet volt az, amit kifejeztek abban a pillanatban. A történelem során számos médiában hallhattuk, hogy a szeretet kifejezést megannyi érzelem, és tett kifejezésére használják, amelyeknek semmi köze sincs a Szeretethez vagy a Szeretetteljességhez. 5 6
Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele (5:5) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/ROM/5 A Szeretet szónál nem használtuk nagy betűt, mert nem változtattuk meg az eredeti vátlozatot
4
És amint elkülönítjük azt, ami Szeretet attól, ami nem Szeretet, valamint az igazságot a torzulástól, rájövünk arra, hogy a Szeretet soha nem bánt senkit, a Szeretet nem követel meg semmit, a Szeretet soha nem okoz veszteséget, és így tovább. Amikor kihámozzuk az igazságot ebből a zavarból, ismét csak az találjuk majd, hogy a Szeretet csak ’van’, és hogy a Szeretet jó, kedves, gyengéd-szívű, megbocsátó, megértő, együttérző és még sok más csodás dolog, amiről tudjuk, hogy a Szeretethez kellene tartoznia, és a Szeretetteljességet kellene jellemeznie. És honnan tudjuk, hogy minek kellene a Szeretetteljességet jellemeznie? Hogyan lehetséges az, hogy mindannyian tudjuk valahol mélyen, hogy milyennek kellene a Szeretetnek lennie, még akkor is, ha nem láttuk megjelenni azt ebben a világban? A válasz egyszerű: mert a Szeretet a bennünk élő Lélek legfőbb jellemzője, minegyikünkben van egy hely, ahol a Szeretet igazi természete lakozik és mindig is lakozott. Megtalálni a szeretetet belül De hogyan találhatnánk meg ezt a Szeretetet önmagunkban? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk? Hogyan lehet Szeretni anélkül, hogy megbántódnánk vagy sebezhetővé válnánk? Ezek fontos kérdések - de mint a fejlődés és változás sok más aspektusával kapcsolatban is - először akarnunk kell azt. Isten végtelen Szeretetében soha nem erölteti Önmagát senkire, a Szeretet soha nem kényszerít senkit. De mindig ott van kérésre. Jézus azt mondta, „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”7, és ez pontosan olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik; ez a legfontosabb első lépés: igazán akarnunk kell, hogy megismerjük és megtaláljuk a Szeretetet – a valódi Szeretet, az igaz Szeretetet, a fájdalommal teli, szükségen alapuló ’szeretet’-tel ellentétben, amelyben oly sokan hittünk és amelyet oly odaadóan próbáltunk elérni. Amikor egyszerűen csak elhatározzuk, hogy valóban meg akarjuk találni, meg akarjuk tapasztalni, és azután ki akarjuk fejezni az igaz Szeretetet, elindítunk egy folyamatot, amely elvezet bennünket ennek az igaz Szeretetnek a megismeréséhez. Azonban a vágy önmagában nem teljesen elegendő. Járnunk kell az ösvényt, amely elvisz bennünket ahhoz a tudáshoz, amire áhítozunk. Először meg kell nyissuk magunkat a Szeretet felé, és az utat is elő kell készítenünk, azért, hogy az eleven Szeretet bennünk meglelhetővé, majd ezután kifejezhetővé váljék. Mivel a Szeretet mindig jelen van, ez nem kimondottan egy valamire irányuló új folyamat. Ez leginkább az elengedés folyamata, amelyben eleresztjük mindazt, ami megakadályoz bennünket abban, hogy Szeretetteljesek lehessünk - az ítélkezést, a félelmeket, és a téves hiedelmeket - mindent ami megakadályoz bennünket abban, hogy tudatosabbak legyünk, és kifejezhessük a Szeretetet, ami már most is a legnagyobb részünk; annak a legnagyobb része, akik vagyunk. Az ’szoros kapu’ és a ’keskeny út’8 Jézus azt mondta, „Menjetek be a szoros kapun. ... Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” 9 Ez a tanítás bír a legnagyobb fontossággal a Szeretet és Szeretetteljesség kérdését illetően; három kulcsfontosságú elemet tartalmaz, amelyek figyelemre méltóak: a kapu, az út, és az élet. A „szoros kapu” a belépési pont a mi kiindulási helyünk a Szeretet felé vezető utazáson. Ez valami olyasmi, amit mindenki minden nap megtapasztal, attól függetlenül, hogy valószínűleg nincs is ennek folyamatosan a tudatában. Minden napot azzal kezdünk, hogy ’a kapuban állunk’ – akkor, amikor először kinyitjuk a szemünket, azelőtt, hogy elkezdenénk gondolkodni és elfoglalni magunkat 7
Máté 7:7 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 Máté 7:13-14 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 9 Máté 7:13-14 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 8
5
napi teendőinkkel. Akkor is ezt az állapotot tapasztaljuk meg, amikor mély relaxációban vagyunk vagy meditálunk – valójában, minden alkalommal ezt éljük át, amikor nyugodtak és csendben vagyunk, gondolat- és érzelemmentesek vagyunk, és egyszerűen csak a pillanatban létezünk. Ilyenkor, bármilyen rövid időre is, egyszerűen csak VAGYUNK, miden ragaszkodás, elvárás vagy megítélés nélkül. Önnön Lelkünkben öszpontosulunk az elmén, érzelmeken és a testen túl; ezek a belső csend pillanatai, amelyen keresztül ’be tudunk lépni’ és követni tudjuk az ösvényt, amely „az életre visz”. Mint azt már korábban említettem, Isten az egyetlen valódi Szeretet (és élet) forrása. Minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy válasszunk a között hogy az Ő Szeretetére vagy a világ dolgaira fókuszáljunk. Amit találunk ’a kapu kinyitása’ és az ’ösvény’ követése által képessé tesz bennünket arra, hogy még inkább érezzük, ismerjük és megosszuk Isten bennünk lakozó Szeretetét. Vajon a ’keskeny az út’ mit jelent? Jézus a ’keskeny az út’ kifejezés alatt Isten végtelen, állandó és örök Szeretetétre utalt, amely mint egy eleven Szeretet áramlat van jelen bennünk. Ez az ösvény, amely „az életre visz”, a legfontosabb út, ami ismert számunkra, és amelyet akkor járunk, amikor megengedjük, hogy a Szeretet belénk költözzön és kifejezést nyerjen általunk. A „keskeny út”-at ’a semlegesség ösvényének’ is nevezik, mivel ha valaki ezen az úton jár megtapasztalhatja a ’semlegessé’, – ragaszkodásoktól, vágyakozásoktól mentessé - válást. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, mert korábban azt mondtuk, hogy ahhoz, hogy Szeretni tudjuk akarnunk kell azt. De pont ez az: engednünk kell, hogy a Szeretet legyen az egyetlen vágyunk. Abban a pillanban, amikor a Szeretet összekapcsolódik valami megszerzésével - mint például valaki egyetértésével, valaki más Szeretetével, egy magasabb szintű létezés igényével, vagy bármi mással elvesztetettük a semlegességet. Elveszünk a világ különféle feszültségekkel teli energiáiban, (még szó lesz ezekről a kölönböző töltöttségű energiákról) ahelyett, hogy a Lélek egyszerű, Szeretetteljes lényében lennénk. A szeretetnek önmagáért valónak kell lennie. Abban a pillanatban, hogy feltételeket szabunk a Szeretetnek, elveszítjük semlegességünket és megváltoztatjuk a Szeretet megélésünk és kifejezésünk milyenségét. A Szeretetet magát nem változtatjuk meg, mert ismételten, a Szeretet csak VAN. Amit teszünk azonban, az az, hogy letérünk a semleges Szeretetteljesség ösvényéről; elkezdjük ’szinezni’ a rajtunk keresztül folyó Szeretetet, azáltal, hogy átszűrjük azt vágyainkon, elvárásainkon és ragaszkodásainkon - olyasmiken, amelyek az elménkből és az érzéseinkből erednek - elhomályosítva Isten Szeretetének tiszta fényét, amint az hozzánk érkezik és azután kersztül folyik rajtunk a világba a mindennapi életünk során. Ahhoz, hogy megismerhessük a Szeretetet, és igazán Szeretetteljesekké válhassunk, el kell engedjük a Szeretethez társított különféle ’adalékokat’, és meg kell engedjük, hogy az önmagában létezhessen. Meg kell engedjük, hogy a Szeretet kifejezést nyerhessen általunk pont úgy, ahogyan Isten fejezi ki az Ő Szeretetét – minden egyes pillanatban, megítélés, ragaszkodások és feltételek nélkül. Bár benső nyugalmunk maga a „szoros kapu” ugyanakkor ez a folyamatosan jelen lévő feltétel nélküli Szeretet az az „a keskeny út, amely az életre visz” – a Lélek örök élétére, a Szeretetteljes életre, amely igazán csak ezen az ösvényen található, és sehol máshol. Egy folyamatosan változó világban semmi sem állandó, és végeredményben semmi sem bizonyos. De van egy dolog, ami soha nem változik, és ez Isten Szerető Lelke. Amint folyamatosan az Ő Szeretetét választjuk, örök életre találunk, amit az ég adta világon semmi sem vehet el tőlünk vagy semmisíthet meg. 6
Amikor gyermek voltam egy tanár rendszeresen eljött hozzám a benső világ szintjein, és az egyetlen dolog, amit megosztott velem az volt, „Élj a jelen pillanatban! Élj a mostban! Éld a Szeretetet! Egy napot egyszerre, egy lélegzetvételt egyszerre, éld a Szeretetet!” Amikor képessé válunk erre, megtanuljuk a semlegességben élést – megtanuljuk a ’keskeny úton’ haladást. Azért vagyunk itt, hogy szeressünk Fontos megérteni, hogy a Szeretet megtanulása fontos részét teszi ki annak a dolognak, amiért élünk – amiért ide jöttünk és testet öltöttünk az e bolygó által ajánlott ’élet iskolájában’. Ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy néhány régi hiedelmed megkérdőjeleződik, és ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy nem váltál azonnal a Szeretet kifejezésének mesterévé. Valójában, csak kevesen tudják még igazán mit jelent egyszerűen és tisztán Szeretni. De ez rendben van. Most elég csak akarni Szeretni és megnyitni magunkat a Szeretet egy új értelmezése felé. Minden itt kezdődik, a többi magától bekövetkezik. Őszinte vágy és valódi megértés által nyitjuk meg az ajtót, amelyen keresztül Isten bennünk élő tiszta Szeretete megtalálszik és másokkal megoszthatóvá válik. Szívünk és elménk valójában ajtónyílások, amelyeket tarthatunk csukva, vagy elkezdhetünk megnyitni azokat. Ez része szabad akaratunknak és annak a lehetőségnek, hogy kreatívan élhessünk. De amint elkezdjük ezekenek az ajtóknak a megnyitását, az Ő Szeretete elkezd keresztülfolyni rajtunk. Ennek eredményeként egy egyedi, közvetlen és személyes megtapasztalásban lesz részünk: a Szeretet mélyebb ismeretére, Isten bennünk élő Szeretetének mélyebb ismeretére teszünk szert; valamint annak mélyebb ismeretére, hogy kik vagyunk valójában, hogy kik voltunk mindig is, mint az Ő egyedi módon megszemélyesített kifejeződése. Meditáció: a királyi út Az egyik módja annak, hogy fejlesszük azt a képességünket, mely által meg tudjuk tapasztalni a bennünk élő Szerető Lelket: a meditáció. Ez az egyik legjobb technika arra, hogy megtanuljuk látni és érezni a belülről folyamatosan áradó tiszta Szeretetet. Segít abban is, hogy észrevehessük a különbséget a spirituális semlegesség és a között, amikor elveszünk a világ dolgaiban, beleértve a testünk, elménk és érzelmeink energiáinak huza-vonáját. A következő fejlezetben található egy meditációs gyakorlat. Nagyon régóta tekintjük a meditációt a Lélekhez vezető ’királyi útnak’, és az olvasót erősen arra bátorítjuk, hogy rendszeresen végezzen meditációs gyakorlatokat, ha még eddig nem tette.
7
