J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli Tétel 02: Ön egy kisvállalkozás számítástechnikai munkatársa. Főnökétől azt a feladatot kapja, hogy egy számítógépes munkaállomáshoz az internetről letöltött árajánlatot felhasználva szerezze be a szükséges alkatrészeket, és rakja össze azt. Ismertesse a szerelés lépéseit, ügyeljen a feladattal kapcsolatos balesetvédelmi, munkavédelmi és tűzvédelmi szabályokra! Törekedjen a témával kapcsolatos lényeges jellemzők kiemelésére! Konfiguráció: Alaplap: MSI 890GXM-G65 31.290Ft Processzor: Intel Core 2 Duo E8500 3,16GHz s775 Merevlemez: Samsung 500GB HD502HJ 7200rpm SATA2 Videokártya: Asus EAH5770 CUCORE 1024MB GDDR5 DirectX®11 PCIe Memória: Kingston 4GB 1600MHz DDR3 HyperX CL8 Monitor: LG W2261VP-PF 21,5" LCD Számítógépház: HKC 7062GR ATX ház 430W fekete-vörös Hangkártya: Creative SB surround 5.1 VX DVD-író: Sony AD-7263S-0B OEM LabelFlash fekete Billentyűzet: Logitech Ultra Flat Keyboard magyar USB/PS2 Optikai egér: Logitech RX250 USB/PS2, fekete
Ár:
Összesen:
48.900Ft 11.400Ft 29.900Ft 25.900Ft 43.900Ft 10.900Ft 5.490Ft 4.790Ft 2.990Ft 1.990Ft 217.450Ft
Ház A ház - speciális belső kialakításánál fogva - ideális tartózkodási és rögzítési helyet kínál a számítógép alkatrészeinek. A ház megvédi a benne elhelyezkedő alaplapot, bővítőkártyá(ka)t, winchester(eke)t, floppy(ka)t, stb. a kedvezőtlen külső hatásoktól. Ezen kívül jelentősen megkönnyíti a gép manipulálását, szállítását, az alkatrészeket összetartja, továbbá biztosítja néhány alapvető funkció (pl. ki/bekapcsolás) egyszerű végrehajtását. A fekvő ház (baby) és álló (torony) kivitelben kapható. A torony típusú házaknak további három alfaja létezik: a mini-, a midi- (közepes) és a nagy torony. Ezek csak méretükben különböznek egymástól, felépítésük, kiszerelésük hasonló. A ház előlapján található elemek: 1.
5.25", ill. 3.5" méretű, eltávolítható fedőpanelek ezek helyén fognak kinézni a házból a beszerelt floppy-k, illetve a CD-ROM vagy más külső perifériák.
2.
RESET: ha megy a gép, és ezt a gombot megnyomjuk, az egyenértékű a gép ki-, majd újra bekapcsolásával (magyarul a RESET újraindítja a gépet).
3.
Sebességkijelző: ez egy LED-ekből álló display, amely elvileg a gép aktuális sebességének kijelzésére szolgál (a gép sebességét a TURBO-val lehet váltani). Gyakorlatilag a kijelző két lehetséges állapotát tetszőleges mintázatra beállíthatjuk a LED display belső (a ház belseje felőli) oldalán található kapcsolók (jumperek) segítségével (részletek a házhoz tartozó dokumentációban).
− Egyéb LED-ek: o POWER LED (a gép bekapcsolt állapotában világít), o TURBO LED (a TURBO gomb benyomott állapotában világít), − POWER: hálózati kapcsoló. Ezzel lehet a gépet ki/bekapcsolni. Nem feltétlenül az előlapon foglal helyet (bár az újabb házakon szinte mindig), lehet oldalt, illetve hátul is. A ház hátlapján található elemek: − Bővítőkártyákhoz tartozó nyílások. Az újonnan vásárolt házak esetében ezek el vannak zárva, a mi dolgunk, hogy szabaddá tegyünk annyi nyílást, ahány bővítőkártyánk van. Ez két módon történhet: • ha a nyílásokat beforrasztott fémborítás takarja, akkor ezeket kell kifeszíteni, 14
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli •
ha a nyílásokat csavarral rögzített L-alakú fémlapok takarják, ezeket kell eltávolítani.
# I/O portokhoz tartozó nyílások. Ezek szinte minden házon a forrasztott fémlapos megoldással vannak lezárva. Kétféle ilyen nyílás van, a kisebbik a 9 tűs csatlakozóknak (soros, serial portok), a nagyobbik a 25 tűsöknek (párhuzamos, parallel portok). (Megjegyzés: van 25 tűs soros port is.) Esetleg előfordulhat még egy harmadik típusú nyílás is, mérete a két előbb említett nyílás mérete között félúton van, ez a game-port csatlakozó nyílása. Tápegység A ház belsejében található a tápegység, melyet a házzal egybeépítve szoktak forgalmazni. Működés közben a számítógép minden részegysége áramot használ. A legtöbb egység 5 V-s, de a hajlékony-lemezes meghajtó például 12 V-s. A számítógép tápegysége a „PC szíve". Alapfeladata, hogy a hálózati feszültségből - a benne lévő transzformátor segítségével - a számítógép működéséhez szükséges plusz és mínusz 5 és 12 V-s feszültséget állítson elő. A táp egy fémdobozban van, amelyen megtalálható a hálózati feszültség csatlakozója, egy kapcsolt aljzat, amelyből a monitor táplálható, a 110/220 V váltókapcsoló, a hűtőventilátor nyílása, a drótokra szerelt csatlakozók és végül a hálózati kapcsoló. Ezt az utóbbit ma már kihelyezik a számítógép dobozára, a kapcsolóhoz pedig egy kábel vezet. A tápegység leggyakrabban bekapcsoláskor megy tönkre, akárcsak más elektromos készülékek. A tápegység egyetlen mozgó alkatrésze a hűtőventilátor, amely a 12 V-os tápfeszültségről működik és feladata az egész gép hűtése is. A ventilátor a tápegység gyenge pontja. Alaplap Az alaplap (system board) egy - általában többrétegű - NYAK (Nyomtatott Áramköri Kártya), amelyre rá van forrasztva minden - a gép működéséhez szükséges - integrált áramkör, csatlakozó, miegymás. Az alaplapon lévő dolgok közül szerelési szempontból a következők fontosak:
o a processzort (CPU) magába fogadó aljzat (socket), o a memóriamodulokat, illetve a bővítőkártyákat fogadó sínek (memory és I/O slotok), o a billentyűzet csatlakozója (keyboard connector), o a különféle konfiguráló jumperek (fekete bigyók az alaplapról kiálló tűpárokra húzva), illetve o az előlap vezetékeinek (speaker, keylock, turbo sw, reset, turbo-, hdd- és power-LED) bekötésére szolgáló csatlakozók. A modern alaplapokra rá szokták integrálni az IDE/ATAPI perifériákat (winchester, CDROM) meghajtó vezérlő(ke)t (HDD controller), a floppy vezérlőt (FDD controller), illetve az I/O portokat (COMx/LPTx/GAME) meghajtó egységeket. Ezek az integrált egységek további, az alaplapon található csatlakozók formájában jelennek meg (feliratozásuk általában: IDE0, IDE1, FDD, COM1, COM2, LPT1, GAME). Ha nincsenek az alaplapra integrálva, akkor kell venni külön egy multi I/O bővítőkártyát, azon általában van minden, ami kell. Először meg kell vizsgálnunk, hogy az alaplapon található lyukak közül hány passzol a házban lévő lyukakhoz. Ennek kiderítéséhez bele kell próbálnunk az alaplapot a házba (egyszerűen tartsuk oda a házhoz és nézzük meg, mely lyukakon látunk keresztül). Ha megvannak a passzoló lyukak, akkor ezekbe be kell pattintani a házhoz kapott, általában fehér tartópöcköket. Ha már bent vannak a tartópöckök, beraktuk a RAM-okat, a processzort, konfiguráltuk az alaplapot (jumperek) és a power kábelt is rádugtuk az alaplapra, akkor beszerelhetjük az alaplapot a házba. A RAM-okat, a processzort és a power kábelt azért célszerű előbb rátenni, mert később ezekhez gyakran nehéz a hozzáférés a ház idióta kialakítása miatt.
Processzor, hűtő A processzor irányítja a gép működését, futtatja a programokat, kiszolgálja a perifériák kéréseit, szóval nélküle eléggé haszontalan lenne a gép. Ha processzort veszünk, mindig figyeljünk oda arra, hogy az alaplapunk képes-e fogadni az adott processzort. A processzorok sebességét MHz-ben mérik. Meg kell különböztetni a processzor sebességét (belső órajelét) az alkalmazott bővítő busz (ISA, EISA, VLB, PCI), illetve a processzort és a memóriákat (main, cache) összekötő ún. lokálbusz sebességétől. A processzor bármely busszal csak az adott busz frekvenciájának (órajelének) tempójában tud kommunikálni, ám a processzor maga a busznál lényegesen nagyobb sebességre is képes lehet. Első lépésként a processzort tesszük rá az alaplapra. Először is ellenőrizzük, hogy valóban képes-e az alaplapunk együttműködni a választott processzorral (nézzük meg az alaplapleírásban). Másodszor vizsgáljuk meg, milyen processzor aljzat (socket) van az alaplapunkon. Az aljzat egy általában négyzet alakú, sok pici lyukkal telelyuggatott műanyag foglalat valahol az alaplapon. 15
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli A behelyezés előtt meg kell állapítanunk, hogy a processzor négy lehetséges behelyezési iránya közül melyik a megfelelő. Ehhez meg kell keresni az aljzaton a processzor 1-es számú tűjéhez (lábához) tartozó lyukat. A proci 1-es számú tűje a processzor valamelyik sarkán helyezkedik el, ezt a sarkot rendszerint meg szokták jelölni (általában úgy, hogy "megnyesik" egy kicsit: úgy néz ki, mintha ollóval levágtak volna belőle egy darabot). Az aljzaton az egyes számú tűhöz tartozó lyukat hasonlóképpen szokták jelezni (nyeséssel, egy nyíllal, vagy az "1" szám feltüntetésével). Ha nem jó irányban tesszük be a processzort az aljzatba, akkor könnyen leégethetjük a processzort, úgyhogy erre vigyázzunk. Ha behelyeztük a processzort a foglalatába, akkor jöhet a tetejére a hűtő. A hűtő felhelyezésénél óvatosan járjunk el, mert letörhetjük a processzor sarkait. Vigyázzunk, meg ne sérüljön a rögzítő kar. Elég merev, törékeny anyagból szokták készíteni az alaplapgyártók. Ha a hűtőborda alján nincs, kenjünk a processzor magjára vékony, egyenletes rétegben szilikon
hővezetőt. Lehetőleg ne használjunk ezüstpasztát, mert a magról folyva rövidzárlatot okoz, ezzel tönkre is mehet az alaplap vagy a CPU. Ne siessünk el semmit, óvatosan, figyelmesen dolgozzunk. Vigyázzunk arra, hogy az alapvető sorrendet tartsuk be. Memória Pontosabban esetünkben a RAM, azaz Random Access Memory. Ez olyan memória, amelyet lehet írni/olvasni, de ha kikapcsoljuk a gépet (megszűnik az áramszolgáltatás), akkor elfelejti a beleírt információt (más típusú memória is van, pl. ROM = Read Only Memory, ez csak olvasható, vagy EPROM = Erasable Programmable ROM, ezt ultraibolya fénnyel ki lehet törölni és aztán újra lehet írni /"égetni"/, majd úgy használni, mintha sima ROM lenne). Ha RAM-ot veszünk, a következő dolgokra figyeljünk oda: nézzük meg az alaplapunk leírásában, hogy milyen RAM modulokat milyen kombinációban képes kezelni! Hiába veszünk 32 mega RAM-ot, ha az alaplappal csak 16-ot lehet elérni. Hiába veszünk egy 8 és egy 4 megás modult, ha az alaplap nem tudja ilyen kombinációban kezelni őket. Vegyünk minél gyorsabb RAM-ot, ha az alaplapunk támogatja. Akárcsak a CPU és a hűtőborda/hűtőventillátor esetében, a RAM modulok beszerelése is még azelőtt történik, hogy az alaplapot beépítenénk a számítógépházba. A számítógép működése során a RAM biztosít átmeneti adattárat a CPU számára. A RAM felejtő memória, vagyis tartalma a számítógép kikapcsolásakor elvész. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb RAM kapacitás növeli számítógépünk teljesítményét. A RAM modulok beszereléséhez kövessük az alábbi lépéseket: 1. 2.
A RAM modulon található bevágást illesszük az aljzat megfelelő jelzéseihez majd óvatosan nyomjuk be a modult a csatlakozóba, amíg az oldalpántok a helyükre nem kattannak. Győződjünk meg arról, hogy az oldalpántok rögzítik a RAM modult. Szemrevételezéssel ellenőrizzük, nem maradt-e szabadon álló érintkező.
Bővítőkártyák (adapterek) Ezek a kártyák biztosítják a PC-k nagyfokú modularitását. Segítségükkel speciális célfeladatokra tehetjük alkalmassá a gépet, pl. video- vagy audiostúdiót varázsolhatunk belőle (MPEG kártyák, hangkártyák), kommunikálhatunk a külvilággal (modem), a számítógép kimenetét megjeleníthetjük egy monitoron (videokártyák), kinyomtathatjuk munkánk eredményét, egeret köthetünk a géphez, vagy kezelhetünk olyan annak idején speciálisnak számító hardver elemeket, mint a winchester (multi I/O kártyák). Tulajdonképpen bármilyen hardver kezelésére (akár egy ipari robotéra is) alkalmassá tehetjük a PC-t, mindössze csinálni kell hozzá egy bővítőkártyát, amelyen keresztül kommunikálhatunk az adott hardverrel (egyszerűbb esetben ezt a létező eszközökkel is megvalósíthatjuk, pl. a soros portot gyakran használják ilyen jellegű kommunikációra). A bővítőkártyák a következő főbb típusokba sorolhatók: A mai alaplapok általában tartalmaznak 3-4 ISA slotot, és 1- 2 VLB (VESA Local Bus) vagy PCI slotot. A VLB és a PCI nem férnek meg egymás mellett, vagy az egyik van az alaplapon, vagy a másik (elképzelhető olyan alaplap, amin mindkettő van, de akkor be lehet állítani, hogy melyik legyen aktív). Videokártya: Lehetővé teszi, hogy monitort kössünk a géphez. A monitoron látható képet mindig a videokártya építi fel, a saját memóriájában elhelyezkedő képernyőleíró adatokból. Ezeket az adatokat alakítja át elektromos jelekké, és ezekkel a jelekkel vezérli a monitort. Természetesen a monitornak értenie kell a videokártya által kibocsátott 16
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli jeleket, ezért nem lehet pl. egy VGA kártyát összepárosítani egy EGA monitorral. A történelemből ismert főbb videokártya- típusok a következők: o EGA - Enhanced Graphics Adapter. Mindenféle mókás grafikus módot tud, pl. 640x350 16 színnel. Összesen 64 színe van, ezekből lehet összekombinálni azt a 16 színű palettát, amelyet éppen használni akarunk. Ma már idejétmúlt. o VGA - Video Graphics Array. Már jó ideje ez a standard kártya. 320x200/256 szín, 640x480/16 szín és más módok megjelenítésére is képes (szinte minden játék fut a 320x200/256-os felbontásban), továbbá támogat egy csomó non-standard módot is. Szinte bármilyen felbontást be lehet rajta némi trükközéssel állítani (feltéve, hogy van a kártyán elegendő memória). o SVGA - Super Video Graphics Array. Az SVGA a VGA kártya továbbfejlesztése, annyiféle változata van, ahány gyártója. Ezek a kártyák nagy felbontást kínálnak, rengeteg színnel (az alsó árkategóriában is található olyan kártya, amely képes az 1024x768 képpont felbontású, 16.7 millió színű kép megjelenítésére). Az SVGA kártyák egymással általában nem kompatibilisek, csak az eredeti VGA szabvánnyal. Hogy az ebből adódó kényelmetlenségeket elkerüljék, később kidolgozták a VESA video szabványt, amely egy egységes programozási felületet biztosít az SVGA kártyák lehetőségeinek kihasználására. Az újabb SVGA kártyák ezt a programozási felületet (EP)ROM-ba égetett program formájában tartalmazzák (VESA kompatibilis kártyák). * Multi I/O kártya. Erre a kártyára össze van sűrítve egy vagy két winchestervezérlő (primary/secondary HDD controller), egy floppy-drive vezérlő (FDD controller), két soros port (COM1/COM2), egy párhuzamos port (LPT1) és általában egy gameport is (ebbe lehet a joysticket csatlakoztatni). Pont azért hívják multi I/O kártyának, mert több egységgel képes Input/Output (beviteli/kiviteli) kommunikációt folytatni. Erre a kártyára csak abban az esetben van szükség, ha a felsorolt egységek nincsenek az alaplapra integrálva (az újabb alaplapokon rajta vannak, talán a gameportot leszámítva). A HDD controller típusa meghatározza, hogy milyen winchester(eke)t lehet a vezérlővel meghajtani (egy HDD kontroller max. 2 IDE winchestert tud meghajtani). Jelenleg 5 fejlődési szakasz ismert a winchesterek világában, ezeket a Mode0, Mode1, ..., Mode4 nevekkel illetik. Az egyes Mode-ok egymással felülről kompatibilisek (a magasabb Mode-számú tudja az alacsonyabbak által nyújtott szolgáltatásokat). Minél magasabb a Mode-szám, annál jobb, gyorsabb a vinyó. Ha egy Mode2-es vinyókhoz készített kontrollerrel hajtunk meg egy Mode4-es vinyót, akkor messze nem használjuk ki a vinyó lehetőségeit. Ha fordított az eset (Mode4-es kontroller, Mode2-es vinyó), akkor a kontroller általában észreveszi, hogy primitív a vinyó, és csak olyan kérésekkel fordul hozzá, amelyeket az végre tud hajtani.
Winchester A háttértárolók mágneses vagy optikai meghajtókról olvassák és oda írják az információt. A meghajtót használhatják adatok tartós tárolására, vagy az információ valamilyen médiáról való visszakeresésére. A meghajtók lehetnek a számítógépházba beépítettek, mint például a merevlemez. A hordozható háttértárolókat pedig általában USB, FireWire vagy SCSI port segítségével csatlakoztathatjuk a számítógéphez. Ezeket a hordozható meghajtókat szokás külső meghajtónak is nevezni, mivel tetszőleges számítógéphez csatlakoztathatjuk őket. A merevlemez, vagy merevlemezes meghajtó olyan forgó mágneses tároló eszköz, melyet a számítógép belsejébe szerelnek be. A merevlemezt tartós adattárolásra használják. A merevlemezes meghajtó általában a C: betűjelet kapja, mint ilyen ez tartalmazza az operációs rendszert és az alkalmazásokat. A merevlemezt szokás elsőként beállítani a rendszerbetöltési sorrendben. A merevlemez tárolási kapacitását milliárd bájtban, az az gigabájtban (GB) mérik. A merevlemez sebességét fordulat per percben (RPM) mérik. A tárolási kapacitás több merevlemez alkalmazásával növelhető. Floppy: A mikro diszknek is nevezett lemez kisebb méretű és nagyobb kapacitású előbbi társánál, ugyanakkor a meghajtón kívül az olvasófej hozzáférését biztosító nyílásokat egy fémlemez takarta, ezáltal kevésbé volt sérülésnek kitéve. A 3,5" méretű flopik leggyakoribb tárolási kapacitása 720 KiB, 1,44 MB, később 2,88 MB, a tok mérete 90x94x3,3 mm. A műanyag védőtok egyik sarkát "levágták", ami megakadályozta azt, hogy a lemez fordítva kerüljön a meghajtóba. A meghajtóba téve helyére "kattant", a kivételhez egy kis gombot kell megnyomni (a képen jobb oldalt, alul). A lemezműveleteket a készülék homloklapján elhelyezett LED jelezte. Elsősorban a számítógépházba beépített egységek voltak, de később megjelentek a külső csatlakozású meghajtók is. A kemény tokozás lehetővé tette, hogy az írásvédelmet egy apró lemezk eltolásával végezzék; ennél az 5 1/4"-es flopival ellentétben a fény áthaladása esetén nem lehetett írni a lemezre.
17
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli CD-ROM olvasó 650 megabyte tárolására szolgáló, cserélhető, csak olvasható médiát meghajtó szerkezet. Első prototípusa 150 KB/s átviteli sebességgel rendelkezett, az azóta kiadott CDROM-ok sebességét ehhez az alaphoz viszonyítják (pl. egy 4x-es CDROM 4x150=600 KB/s átviteli sebességre képes). A CDROM- oknak három fő változata van. A legősibb változatot külön meghajtókártyával lehetett használni (tehát be kellett tenni a gépbe egy speciális bővítőkártyát, és erre kellett rákötni a CDROM-ot). A SoundBlaster cég aztán ráintegrálta a hangkártyáira a CDROM meghajtását végző áramkört, ezután már nem kellett külön meghajtó kártya, elég volt egy SB, és közvetlenül arra lehetett kötni a CDROM-ot (a három legnépszerűbb CDROM három különböző csatlakozója kapott helyet a hangkártyán /Mitsumi, Sony és Panasonic/, ez a három csatlakozó azóta megtalálható sok más hangkártyán is, pl. a GUS Maxon). A CDROM-ok második kategóriáját az SCSI változatok alkotják. A harmadik, ma általánosan elterjedt CDROM variáns az IDE/ATAPI interface-szel készített verzió, ez ugyanolyan csatlakozási felülettel rendelkezik, mint egy IDE vinyó (vinyóként is kell bekötni a gépbe, azaz egy HDD kontrollerre kell ráakasztani). A ma kapható 8x-os, 10x-es CDROM-ok többségét mind IDE, mind SCSI változatban meg lehet venni. A hangkártyára (vagy saját vezérlőre) köthető ősi 1x- es, 2x-es típusok ma már csak a bontóban (vagy ott se) kaphatók. Billentyűzet A géppel való kommunikáció alapvető eszköze. Ahogy fejlődött, úgy lett rajta egyre több gomb: az XT billentyűzetén még csak 84, az AT-én már 101 billentyű volt, később ez kibővült 102-re, ma már lehet kapni 104 gombos billentyűzetet is (pl. a Windows 95-höz gyártott speciális billentyűzet azt hiszem ilyen). Sokáig tartotta magát az egyeduralkodó téglalap forma, ma már lehet kapni természetes biobillentyűzetet is, amely - állítólag illeszkedik a felhasználó egészséges kartartásához, de ezen elég nehéz megtanulni gyorsan gépelni, nem is szólva egy 101/102-re történő hirtelen visszaváltás nehézségeiről. Egér Ezzel lehet mozgatni a nyilat/kurzort a képernyőn. Windows felhasználóknak alapvető segédeszköze. Van kétés háromgombos kiszerelésben, mindenféle színben, formában: mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelőt. Nem árt hozzá egy kényelmes és ízléses alátét sem, ezen jobban esik az egerészés. Alátétből kétfajta van, műanyag-, illetve textilbevonatú (az utóbbi a jobb). A legjobb egér szerintem a Microsoft egér (Microsoft Serial Mouse 2.0a). Monitor Manapság a számítógép legfontosabb kiviteli egysége (perifériája) a televíziókhoz hasonló számítógép-képernyő vagy monitor. A monitort egy kábel köti össze a videó adapterrel (videokártya), mely utasításai alapján jeleníti meg a kívánt képet. A számítógép folyamatosan küld jeleket a videó adapternek, hogy milyen karaktert, képet, vagy grafikát kell megjeleníteni. Az adapter átfordítja ezt olyan pixelekké, melyek segítségével a monitor meg tudja jeleníteni a képet. A régebbi monitorok fekete-fehérek (monokrómok) voltak, de ma már csak színes monitorokat gyártanak. A CRT-monitoroknál probléma volt a sugárzás egészségkárosító hatása, de a mai katódsugárcsöves monitorok mind Low Radiation, azaz alacsony sugárzásúak, ezért egészségre nem károsak. A monitoron megjelenített kép pixelekkből áll (Picture Element). A pixel lényegében egy pont, ezek alkotják a képernyőmátrixot. Minél több ilyen apró pontból áll a kép, értelemszerűen annál élesebb. Ma a legjobban elterjedt felbontás az 1024×768 pixel (a web felületek többségét is ilyen méretűre optimalizálják) de grafikai alkalmazásokhoz vagy egyéb speciális célokra az 1600×1200 pixeles felbontás is gyakori. A megjelenítés két üzemmódban történhet: • • • • • •
karakteres: a képernyő csak karaktereket képes megjeleníteni, a képernyő karakterhelyekre van osztva, ez számítógépenként változó. grafikus: A megjelenített kép nem csak karaktereket tartalmaz, hanem a teljes képernyőt betöltő grafikus felületet definiál, ahol a képpontokat külön-külön kezeli. Megjelenítési szabványok diagramja képátló: A monitor egyik sarkától a szemközti sarkáig terjedő távolság, hüvelykben (inch = 2,54 cm) mérik. képarány: A kijelző oldalhosszúságainak aránya. 5:4-től 16:9-ig terjed. A legáltalánosabb a 4:3-hoz arány, szélesvásznú képernyőnél pedig a 16:10-hez vagy mostanság a 16:9-hez arány. kontraszt: A részletgazdagságot jellemző tulajdonság (250–1000 : 1).
18
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli •
• • • •
•
válaszidő: LCD-paneles monitorok jellemzője, ezredmásodpercben (ms) mért időegység. Azt az időt jelöli, amennyi ahhoz kell, hogy egy képpont fényereje megváltozzon. A lassú válaszidő (12 ms-nál hosszabb) akkor lehet zavaró, ha a monitoron gyors változásokat kell megjeleníteni. fényerő: A monitor fényességét jellemzi. (Milyen fényes az elektronok felvillanása (CRT), milyen erős, fényes a háttérvilágítás (LCD).) (Például: 250 cd/m²) maximális felbontás: Maximálisan mekkora felbontásra állítható. megjeleníthető színek száma: Megjeleníthető színárnyalatok száma. Általában 16,7 millió (224) színt tud megjeleníteni egy monitor, de gyakran „csak” 16,2 milliót látószög: Az a paraméter mely megadja, hogy a monitor milyen szögből látható. Általában két adattal jellemzik, az első a horizontális (vízszintes), második a vertikális (függőleges) adat. Például: H:160°/ V:150° optimális felbontás: Szintén LCD-panellel szerelt monitorok tulajdonsága. A LCD-panel fizikailag kialakított felbontását jelöli. Többnyire ez a felbontás egyben az ilyen monitorok maximális felbontása is.
A monitorok három főbb fajtája: CRT: CRT (Cathode Ray Tube) A hagyományos katódsugárcsöves képernyő. Az első működőképes televíziót 1926. január 26-án Londonban mutatták be. Az első színes adást 1928. július 3-án továbbították nagy távolságra. A technika feltalálója Karl Ferdinand Braun volt, aki 1897-ben már meg tudott jeleníteni így egy képpontot. (Ezért régi neve a Braun-cső.) A töltéscsatolt elvű CRT tévé és kamera feltalálója Tihanyi Kálmán volt (1928). Működési elve: A CRT monitorban egy katódsugárcső található, elektronágyúval az egyik végén, foszforral bevont képernyővel a másik végén. Az elektronágyú elektronnyalábot lő ki, ezt mágneses mező irányítja. Az elektronnyaláb a foszforborításba ütközik és felvillan, majd elhalványodik. Ha elég gyorsan követik egymást az elektronnyalábok, akkor az a pont nem halványodik el. Tehát az elektronágyúk írnak a képernyőre a számítógép utasításának megfelelően, balról jobbra, egy másodperc alatt többször is frissítve a képpontokat. Az első monitorok egyetlen szín árnyalatait tudták megjeleníteni (monokróm): a fekete-fehér mellett a borostyán sárga és a zöld színűek is elterjedtek voltak. Azt, hogy másodpercenként hányszor frissíti a képpontokat, képfrissítési frekvenciának nevezzük. (Az CRT monitoroknál a képfrissítési frekvencia egy kicsit mást jelent.) Ezt Hertzben adjuk meg. A mai monitorok 60– 130 hertzesek. A színes monitoroknak három alapszíne van: a piros, a zöld, és a kék (RGB). Ezek keverésével bármelyik szín előállítható. Mindegyik színhez tartozik egy elektronágyú. LCD (Liquid Crystal Display) Folyadékkristályos képernyő. A folyadékkristályos kijelzők őse a kvarcórákban fordult elő először. Folyadékkristállyal már 1911 óta kísérleteznek, működő LCD monitor az 1960-as években készült először. Működési elve: Az LCD monitor működési elve egyszerű: két, belső felületén mikronméretű árkokkal ellátott átlátszó lap közé folyadékkristályos anyagot helyeznek, amely nyugalmi állapotában igazodik a belső felület által meghatározott irányhoz, így csavart állapotot vesz fel. A kijelző első és hátsó oldalára egy-egy polár szűrőt helyeznek, amelyek a fény minden irányú rezgését csak egy meghatározott síkban engedik tovább. A csavart elhelyezkedésű folyadékkristály különleges tulajdonsága, hogy a rá eső fény rezgési síkját elforgatja. Ha hátul megvilágítják a panelt, akkor a hátsó polarizátoron átjutó fényt a folyadékkristály elforgatja (innen ered a Twisted Nematic, TN megnevezés), így a fény az első szűrőn átjut, és világos képpontot kapunk. Ha kristályokra feszültséget kapcsolunk, nem forgatják el a fényt, az eredmény pedig fekete képpont. A polárszűrő elé már csak egy színszűrőt kell helyezni. Előfordulhat a gyártás tökéletlensége miatt, hogy a képernyőn halott vagy „beragadt” képpontokat találunk. Az LCD monitorok minősége egyre javul, áruk csökken, de egy jó CRT monitor még mindig teltebb színeket ad. TFT (Thin Film Transistor) Vékonyfilm Tranzisztor. Az LCD technológián alapuló TFT minden egyes képpontja egy saját tranzisztorból áll, amely aktív állapotban elő tud állítani egy világító pontot. Az ilyen kijelzőket gyakran aktív-mátrixos LCD-nek is szokás nevezni. 19
J-N-SZ Megyei Hámori András SZKI és SZI – 1168 - szóbeli PDP (Plazma Display Panel) A PDP, egyszerűbb nevén plazmakijelzők első, monokróm típusát 1964-ben a Plató Computer System készítette el, Gábor Dénes plazmával kapcsolatos kutatásai nyomán. Később, 1983-ban az IBM készített egy 19" méretű monokróm, 1992-ben pedig a Fujitsu egy színes, 21 colos változatot. Az első plazma televíziót a Pioneer mutatta be 1997-ben. Jelenleg is folyik a gyártók versenye a minél nagyobb képátlóért: már a 100 colt is bőven meghaladják a legnagyobb kijelzők. Működési elve: A PDP működése az LCD-nél is egyszerűbb. A cél az, hogy a három alapszínnek megfelelő képpont fényerejét szabályozni lehessen. A PDP-nél a képpontok a CRT-hez hasonlóan látható fényt sugároznak ki, ha megfelelő hullámhosszú energia éri őket. Ebben az esetben a neon és xenon gázok keverékének nagy UVsugárzással kísért ionizációs kisülése készteti a képpont anyagát színes fény sugárzására, pont úgy, mint a neoncsövekben. Mivel minden egyes képpont egymástól függetlenül, akár folyamatos üzemben vezérelhető, a monitor villódzástól mentes, akár 10 000:1 kontrasztarányú, tökéletes színekkel rendelkező képet is adhat, bármely szögből nézve. A PDP fogyasztása vetekszik a CRT monitorokéval, a régebbi típusok képernyője viszont előszeretettel beég. A gázkisülésnek helyet adó parányi cső ugyanúgy használódik, mint az LCD-kben lévő egyébként cserélhető, a háttér világításáért felelős fénycső: az első kétezer órában erőteljes fénye lassan csökkenni kezd, de az újabbak akár 60 000 órát is kibírnak. Vezérlésük: A monitorokat ún. videokártyák vezérlik. A processzor elküldi a videokártyának azt a képet amit meg kell jeleníteni, a videokártya pedig a monitor számára is értelmezhető jellé alakítja azt. Az olyan műveleteknek mint elsimítás, árnyékolás komoly számítási igényei vannak, ezért a grafikus kártyáknak több feldolgozó egységük, külön grafikus processzoruk (GPU – Graphics Processing Unit), illetve jelentős memóriájuk van (64 MB – 4 GB, GDDR 2/3/4/5). A grafikus kártyák régebbi szabványa a VGA, és ez már nem használatos, a videokártyákat sokan még mindig VGA-nak, vagy VGA-kártyának hívják. A videokártya AGP (Accelarated Graphics Port), vagy PCI Express porton keresztül csatlakozik az alaplaphoz.
A monitor kapcsolódása a videókártyához történhet: • • •
analóg D-SUB (D-subminiature) digitális DVI (Digital Visual Interface) ill. Display Port a nagyfelbontású tartalmak miatt kifejlesztett HDMI-n (High-Definition Multimedia Interface) keresztül.
20