BUDAPEST FŐVÁROS XVII. KERÜLET ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÉPVISELŐ-TESTÜLETE Ikt. szám: 9-202/20/2005.
JEGYZŐKÖNYV Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete 2005. november 17-én megtartott II. rendkívüli képviselő-testületi üléséről
Készült: 3 példányban Jegyzőkönyvvezető: Erdei Katalin 1/7
Jelen vannak: Alexa György, Andó Miklós, Andráska István, Bakos Péter, Barna Andor, Dr. Benkő Péter, Bús Bence, Derczbach Istvánné, Dr. Dombóvári Csaba, Dr. Fachet Gergő, Dr. Farkas Tibor, Fodor Róbert, Fohsz Tivadar, Dr. Hájer Emília, Dr. Hoffmann Attila, Dr. Hrutka Zsolt, Kiss Lajos, Koszorúsné Tóth Katalin, Kovács István, Lázár Attila, Ifj. Lepés Imre, Marschalkó Tamásné, Miló Béla, Papp Péterné, Dr. Péczely Terézia, Podani Sándor, Szilágyi Antal, Veressné Bakó Ilona, Vígh-Kiss József (29 fő) Jelen vannak továbbá: Dr. Nagy István jegyző, Varga András, a Rákosvidék főszerkesztője, Mikola Margit sajtóreferens. valamint: Erdei Katalin; a szavazatszámláló gép kezelője, Horváthné Magács Melinda jegyzőkönyvvezető és Székelyiné Vajda Edit; a Képviselő-testületi Iroda vezetője. Dr. Hoffmann Attila levezető elnök: az ülést megnyitom 14 óra 48 perckor. Megállapítom, hogy 29 képviselő jelen van. Megállapítom, hogy testületi ülésünk határozatképes. Szavazásra bocsátom a következő előterjesztés rendkívüli tárgyalásának indoklását és a napirendre vételre vonatkozó javaslatot. Elfogadásához minősített többség szükséges. 502/2005. (XI. 17.) Kt. határozat A Képviselő-testület elfogadja az alábbi előterjesztés rendkívüli tárgyalásának indoklását és felveszi napirendjére: 467/2005/11. 17. Rendkívüli előterjesztés Javaslat az 1956-os emlékhelyen meghívásos pályázat kiírására Előadó: Dr. Hoffmann Attila polgármester (28 igen szavazat, egyhangú) A napirend pontja: 467/2005/11. 17. Rendkívüli előterjesztés Javaslat az 1956-os emlékhelyen meghívásos pályázat kiírására Előadó: Dr. Hoffmann Attila polgármester Barna Andor: ahogy Polgármester úr tájékoztatott bennünket még a múltkori testületi ülésen, megszületett a Fővárosi Önkormányzat döntése az 56’-os emlékműpályázatunkkal kapcsolatban, ahol Lugossy Mária emlékműtervét fogadták el. Ezután a frakcióvezetőkkel, Dr. Farkas Tibor képviselő úrral és Zsámbokréti Zénóval az 56’-osok képviselőjével tartottunk egy megbeszélést. Összeültünk, hogy merre tovább, beszéljük meg ezt a dolgot. Az első körben abban maradtunk, hogy egyrészről megpróbálunk még egy kört futni abban az értelemben, hogy kiírnánk még egy pályázatot a kerületi művészek számára bízva abban, hogy a pályamunkák, amiket beküldenek, a Budapest Galéria, illetve a mi tetszésünket és támogatásunkat is elnyerik. Ezáltal tudnánk esetleg a Főváros felé újból
2/7
nyitni és újból elindítani ezt a folyamatot. Meghívtuk a következő megbeszélésünkre Zsigmond Attilát, a Budapest Galéria főigazgatóját, akinek elmondtuk az elképzelésünket. Arról tájékoztatott bennünket, hogy járható útnak tartja, és nem volt ellenvetése a dologgal szemben. Volt még egy ülésünk – egy harmadik – ugyanebben a témakörben, ahol körvonalazódott az az előterjesztés, ami most itt van előttünk. Négy kerületi művészt, szobrászt hívunk meg a pályázatra: Bánkúti Istvánt, ő az első körben vett részt a pályázaton, Domonkos Lászlót, aki a második körben vett részt, Mecseki Hargitát, aki még nem vett részt, illetve Oláh Szilvesztert, aki szintén a második körben vett részt a pályázaton. Rajtuk kívül még több szobrászt is megkerestünk ez ügyben, ők azonban különböző okoknál fogva nem vállalkoztak erre, illetve úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak ezen a pályázaton részt venni. Most itt tartunk. Az idő nagyon rövid, ezt nagyon gyorsan le kell bonyolítanunk. Ha a Képviselő-testület elfogadja ezt a határozati javaslatot, akkor gyorsan elindítjuk ezt a meghívásos pályázatot. Számításaink szerint, ha ezt gyorsan véghez tudjuk vinni és a Főváros is esetleg partner lesz ebben, akkor még lesz idő – ha szorosan is – arra, hogy a jövő évi évfordulóra ez az emlékmű elkészüljön. Röviden ez a történet azóta, hogy erről beszéltünk a képviselő-testületi ülésen. ifj. Lepés Imre: a határozati javaslattal maximálisan egyetértek. Egyetlenegy észrevételem van és ezt kiegészítő indítványként szeretném megfogalmazni. Volt egy, a kerületben élő neves művész szereplője az előző pályázatnak és második helyen végzett a Budapest Galéria által véleményezett alkotások közül, Kiss György munkája. Én nagyon szeretném és azt javasolnám, hogy a határozati javaslatban a meghívott művészek körébe Kiss György neve is felkerüljön. Ezt kiegészítő indítványként kívánom benyújtani. Barna Andor: elviekben egyetértve ifj. Lepés Imrével, hiszen én is örömmel vettem volna, de egyértelműen kijelentette többszöri beszélgetés és hosszú töprengés után, hogy ő úgy döntött, hogy nem vesz részt ezen a pályázaton. Andó Miklós: én nem igazán tudok egyetérteni ennek a határozati javaslatnak szinte semelyik pontjával. Nem szeretném és nem tetszik az, hogy leszűkítjük a pályázó művészek számát. Nem szeretném és nem tetszik az sem, hogy ráadásul területileg is korlátozzuk, magyarán ezzel azt mondjuk, hogy más nem alkalmas ettől nívósabb vagy sikeresebb alkotást készíteni. Nem tetszik és nem szeretem, hogy rögtön ezután 200 E Ft – függetlenül attól, hogy mi születik meg a művészek által – támogatásban is részesítjük őket. Nem tetszik és nem szeretem, hogy megint nem látom azt, hogy mitől lesz ez a pályázati eljárási rend úgyszólván demokratikus, tehát a lakosság a végén bele tudjon szólni jobban, minthogy itt néhány ember eldöntse. Én a múltkor is azt javasoltam, illetve elmondtam a véleményemet, a Fővárosi Galéria minél nagyobb pályázatszámból döntse el, hogy művészi értékben melyik felel meg annak, hogy köztéri alkotásként megjelenhessen és utána hagyjunk egy kis időt mindazon érdeklődőknek, akik erre szavazással vagy bármi módon véleményt akarnak nyilvánítani és annak alapján dőljön el egyébként, hogy mit állítunk fel. Ezt nem magunknak, nem a művészeknek, nem is a Fővárosi Galériának, hanem úgy gondolom, hogy
3/7
annak a kerületi lakosságnak építjük fel – nem olcsó pénzért -, akikről azt feltételezzük, hogy ebbe a műalkotásba majd gondolatilag és szellemiségében is tudnak majd örömet lelni és azonosulni vele. Én ezt a határozati javaslatot természetesen nem fogom megszavazni. Barna Andor: úgy látszik, hogy nekem jutott ki a szerep, hogy vitatkoznom kell. Az, hogy ki mit állít fel, az mindenkinek a saját elhatározása, ha van mit felállítania. Az a baj, hogy a köztéri szobroknál nem a lakosság véleményét kérik ki, hanem a Budapest Galéria véleményét. Ezt nem lehet kikerülni. A következő a helyzet. Van most egy pályamunka, amit a Fővárosi Önkormányzat a Budapest Galériával kiválasztott. Mi arra gondoltunk, hogy még egy lehetőséget biztosítsunk a kerületi művészeknek. Hogy miért a kerületi művészeknek? Azért, hiszen a kerületen kívüli művészeknek kétszer is megvolt a lehetőségük arra, hogy pályázzanak. Az első körben is és meghívásos formában a második körben is. Andó Miklósnak mondom, de hát biztos ezt is már tudja előre, úgyhogy kár is, hogy mondom. Végül is ezt az újabb kört azért találtuk ki, hogy a kerületi művészeknek adjunk még egy lehetőséget. Ez a lényege. A kerületen kívüli művészeknek mondom, már volt lehetőségük pályázni. Alexa György: gyakorlatilag a folyamat egy része igazából nem a mi fennhatóságunk alatt zajlik. Bár okot adtam rá, de a téma talán nagyobb komolyságot igényelne. Tehát a folyamat jelentős része nem a mi kezünkben van. Mi megtettük a szükséges javaslatokat, elvégeztük a ránk eső munkát. Rajtunk kívülálló az az eredmény, ami létrejött. Ez a fennálló jogszabályok szerint egyébként egy szabályos eredmény, ugyanakkor azt az eredeti szándékunkat, hogy miközben 1956-ról megfelelő színvonalon emlékhellyel emlékezzünk és ugyanakkor szeretnénk, hogy helyi művész alkotásaként lássunk ott valamilyen létrejött műalkotást, ezt az eredeti szándékot elérni első körben nem tudtuk. Valóban, én is úgy látom, hogy nem annyira üti át képviselőtársaim ingerküszöbét a téma, ami mindjárt izgalmasabb lesz majd akkor, hogyha abba a csúfságba esik a kerület Önkormányzata, hogy a jövő évi 50. évfordulóra nem tudja színvonalasan ezt az emlékművet prezentálni. A frakcióvezetői egyeztetéseknek éppen az volt az oka, hogy miközben a szabályok szerint járunk el, nyújtsunk némi lehetőséget, új lehetőséget a kerületi művészek számára, de ugyanakkor mindent tegyünk meg azért, hogy a jövő évi évforduló megfelelő keretek között kerüljön megünneplésre. Én arra kérem képviselőtársaimat, hogy a javaslat megszavazásával adjanak esélyt az újra meghívott helyi művészeknek és arra is adjanak esélyt, hogy egyébként ezt a folyamatot addig, amíg annak a rendje végig tudjuk vinni. Dr. Hájer Emília: én is ifj. Lepés Imre képviselőtársamhoz szeretnék csatlakozni. Annak ellenére, hogy egyeztettetek Kiss Györggyel, javaslom, hogy vegyük fel a listára és adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy még gondolkozzon addig, amíg ez a határozat megszületik. Dr. Hoffmann Attila: én egész közel ülök ifj. Lepés Imréhez, de megmondom őszintén, hogy nem hallottam, amit mondott.
4/7
Dr. Hájer Emília: Kiss Györgyöt is vegyük fel a meghívott művészek listájára, mert úgy gondolom, hogy tiszteljük és becsüljük meg azzal, hogy mi a nevét megfuttattuk ebben a körben és rajtunk kívülálló okból lett eredménytelen a próbálkozásunk. Amikor én megtudtam a Fővárosi Önkormányzat döntését, az pedig pontosan az előző testületi ülés utáni napon volt, miután én reggel nem olvastam el a Magyar Nemzetet és az aznapi Magyar Nemzetben már benne volt a Főváros döntése. Csupán Alpolgármester úr tájékoztatóját hallottam itt, miszerint döntöttek, de nem tudja, hogy hogyan, de valószínűleg nem a mi szájunk íze szerint. Akkor nagyon nagy indulatok fogtak el és mindenféle gondolatok forogtak a fejemben, hogy miket is fogok nektek mondani. Én ma igazán nem akartam szólni, de ez a nagy zsibongás és az emlék tisztelete mégiscsak szóra indított. Remélem, valamennyien láttátok a Temetetlen halott című filmet, Mészáros Márta filmjét, és akkor csöndben fogtok maradni. Csupán két mondatot szeretnék mondani. Amikor arról van szó a XVII. kerület vonatkozásában, hogy valami fejlesztést kellene megvalósítani, érdekes módon a Fővárosnak eszébe nem jutunk, de amikor egy több millió forintos emlékművet akarunk felállítani, akkor ránk kényszeríti az akaratát és meghatározza, hogy mire költsük a pénzünket. Úgy gondolom, hogy ez felháborító egy kicsit. Többször mentem át Ligetre, rendszeresen járok az óvodába az unokámért a keresztúri sorompó előtt és mindig eszembe jut ez a szobor és a főváros. Hogy hogyan járhatunk mi ilyen úton, ugyanakkor meghatározza, hogy Lugossy Mária szobrát állítsuk fel, mert az a jó. Dr. Hoffmann Attila: ne haragudj, hogy félbeszakítalak, de teszek még egy utolsó kísérletet. Hallgassuk meg egymást! Olyan rossz így beszélni. Én próbálok rá figyelni, ő elmondaná, amit gondol, egyszerűen nem lehet hallani. Dr. Hájer Emília: úgy érzem, hogy muszáj beszélnem itt arról, de mindenki tudja vagy talán kevesen, hogy a művészek között is nagy ellentétek feszülnek. Amikor megkérdeztem néhány kerületi művészt, hogy segítsenek és fogjanak össze művésztársuk érdekében, igen is meg nem is volt a válasz, mert a következőket mondták – és ezt most nyomatékkal mondom -, hogy olyan bizottságnak az elnökségi tagja Lugossy Mária, amely esetben, ha ők most elkezdenek ellene szervezkedni vagy szót emelnek a műve megvalósítása miatt, akkor bizony nem jutnak pályázatokhoz. Azt hiszem, hogy ezek nem szerencsés dolgok, hogy így vannak. Úgy érzem, hogy kicsit erőltetett volt és nem véletlen volt az a döntés, amelyet a Fővárosi Önkormányzatnál meghoztak. Legalább egyszer tudjunk a sarkunkra állni, legyünk határozottak és ne hagyjuk magunkat a Fővárostól zsarolni. Igenis örülök annak, hogy kerületi művészek és csak kerületi művészek kerülnek meghívásra. Talán emlékeznek, hogy az első pályázat kiírásánál én ezt felvetettem és többen elvetették, hogy ez nem megfelelő a mi uniós rendszerünkben, hogy leszűkítsük a kerületi művészekre a pályázatunk kiírását. Ezek szerint mégiscsak meg lehet oldani ezt a kérdést is. Alexa György: a Fővárosi Önkormányzat illetékes döntése általában ezekben a kérdésekben a Budapest Galéria javaslatát veszi figyelembe azon
5/7
apropóból, hogy a Fővárosi Közgyűlésben sem művészeti szakértők ülnek kizárólag. Mint ahogy egyébként hasonló esetben mi is mondjuk egy művészek által létrehozott grémium figyelmét akceptálnánk. Itt ráadásul az egyébként szabályok által van elrendezve, hogy a Budapest Galéria véleményét ki kell kérnie ebben az esetben a Közgyűlésnek. Én azt gondolom, hogy a Főváros felelőssége odáig tart, hogy ők egyébként a velük kapcsolatban álló művészeti grémium javaslatát szavazták meg. Ebben én különösebb XVII. kerület ellenességet nem tudok fellelni. Viszont azt szeretném mondani – és ez vonatkozik arra, hogy Kiss Györgyöt írjuk fel arra a papírra, amire egyébként határozottan kérte, hogy ne kerüljön fel -, hogy figyeljünk arra, hogy az a folyamat, amelynek eredményeként nekünk lesz egy emlékhelyünk, az hogy játszódik. Az milyen típusú viták keretében játszódik? Milyen típusú vélemények keretében? Azok a viták, azok a vélemények, amelyeket mi itt rendezünk ezekben a kérdésekben, amikor egyébként kevésbé lényeges dolgokról beszélünk ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy az 50. évfordulót méltón megünnepeljük, azok nem maradnak a Testület határain belül. Arra nem nagyon lenne szükség, hogy maguk a kerület lakosai is rossz szájízzel közelítsenek meg egy olyan kérdést, amely azt gondolom, hogy mégiscsak egy fontos ünnep. Ilyen értelemben szeretnék mindenkit fegyelemre és önfegyelemre kérni és inteni. A frakcióvezetők egyeztetésénél ezt a fegyelmet, önfegyelmet tapasztaltam. Tapasztaltam azt, hogy az volt a közös szándék, hogy ebből a helyzetből valamilyen kulturált formában, úgy, hogy a jogszabályoknak megfeleljünk és a határidőkből se csússzunk ki, ki tudjuk vezetni ezt a problémát. Segítsenek ebben, képviselőtársaim! Szavazzák meg az előterjesztést és zárjuk le a napirendet! Dr. Hájer Emília: csak két mondat Alexa képviselőtársamnak. Nem szégyen az, hogy vitatkozunk ezen a kérdésen, hogy mit és hogyan csináljunk. Talán tudod és hallottál róla, hogy amikor a Parlament épült, a Párizsban élő Munkácsyt kérték fel, hogy fesse meg a Honfoglalás című képet a Parlamentbe, és bizony-bizony nagyon nagy viták voltak arról, hogy egyáltalán Munkácsyt kell-e felkérni, egyáltalán összegyűjtsék-e rá a pénzt? Van-e rá pénz? Végül is megvalósult és képviselőtársaink, akik ott ülnek a Parlamentben, biztos nagy örömmel néznek erre a képre. Remélem, ezt a szobrot is szeretettel fogják fogadni a kerület lakosai. Az pedig egyértelmű dolog, valamennyien szerintem felvállaljátok, hogy az a nonfiguratív művészet, amelyet ma bizonyos körök erőltetnek, a nép körében nem elfogadott. Menjetek be a Ludwig Múzeumba vagy a Szépművészeti Múzeumba! Nézzétek meg az ott kiállított tárgyakat! Biztos, hogy nem ugyanaz az az érték a mai embernek sem! – néhány kivételes egyéniségnek biztos –, de nekem sem, meg azt hiszem, nektek sem! Lázár Attila: köszönöm szépen Alexa tanár bácsinak a kioktatását! Nagyon jól esett! Azt igazából sajnálom, hogy nem húsz évvel ezelőtt jutott eszébe 56’-os emlékmű mellett ilyen kardosan kiállni!
6/7
Alexa György: csak annyit szeretnék mondani Hájer képviselő asszonynak és ez talán Lázár képviselő úrnak is válasz. Vajon ki emlékszik azokra, akik annak idején arról vitatkoztak, hogy Munkácsytól rendeljenek-e vagy mástól? Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: további hozzászólás hiányában a vitát lezárom. Ismertetem és szavazásra bocsátom a határozati javaslatot, melynek elfogadásához minősített többség szükséges. 503/2005. (XI. 17.) Kt. határozat Budapest Főváros XVII. kerület Önkormányzata a határozat mellékletét képező pályázati felhívással meghívásos pályázatot ír ki a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékpark (Széchenyi u. - Gyökér u.) területén létesítendő 1956-os emlékhelyen köztéri alkotás tervezésére. A pályázat benyújtására Bánkuti István, Domonkos László, Mecseki Hargita és Oláh Szilveszter szobrászművészeket kéri fel. Felelős: dr. Hoffmann Attila polgármester Határidő: azonnal; felkérésre: a döntést követő 8 napon belül (26 igen, 1 nem szavazat, 2 tartózkodás) Dr. Hoffmann Attila, levezető elnök: az ülést 15 óra 9 perckor bezárom. K.m.f.
Dr. Nagy István jegyző
Dr. Hoffmann Attila polgármester
7/7
