IX. A H A V A S I S Z Ü R K E B E G Y ( P R U N E L L A COLLARIS) MAGYARORSZÁGON Schmidt
Egon
A hazai madártani szakirodalomban a havasi szürkebegy 1940 előtt csak egészen elvétve szerepel, így például Chernél (1918) Zala megyei (Badacsony) előfordulásáról számol be, Habán (1960) pedig a Szanda-hegyről említ 8—10 példányt közelebbi időpont megjelölése nélkül 1928/29 teléről. A megfigyelési adatok csak a negyvenes évektől váltak fokozatosan egyre gyakoribbá, külö nösen a Magyar Madártani Egyesület megalakulását (1974) követi időszak ban, amikor a terepet járó megfigyelők száma gyors ütemben növekedni kez dett. Valószínűtlennek látszik, hogy e madárfaj őszi-téli mozgalmaiban állott volna be gyökeres változás. Sokkal kézenfekvőbbnek tűnik az a magyarázat, hogy a nálunk telelő állomány látszólagos növekedését csupán a megfigyelő hálózat kiszélesedése és az a tény okozta, hogy egyre többen keresték és ke resik fel ebben az időszakban azokat az élőhelyeket (pl. kőbányákat, köves lejtőket), amelyek a havasi szürkebegyek legfontosabb magyarországi tar tózkodóhelyeit jelentik. A havasi szürkebegy több alfajra különülve az európai, az ázsiai és az észak-afrikai (Marokkó) magashegységekben fészkel. Közép-Európában a törzsalak él, határainkhoz legközelebb Szlovákiában és Erdélyben költ. A nálunk mutatkozó példányok feltehetőleg Szlovákia felől érkeznek, de erre vonatkozóan biztos (gyűrűzési) adataink még nincsenek. A következőkben az Aquilában és a madártani Tájékoztatóban közölt adatok, valamint szóbeli és levélbeni közlések szerint foglalom össze a hazai előfordulási adatokat az 1940— 1984. évek időszakában. A Madártani Tájékoztatóban szereplő adatok nagy része a ,,Faunisztika néhány sorban" című rovatban jelent meg, ezek az irodalmi felsorolásban nem szerepelnek, ezért a megfigyelők nevét itt adom meg: Antal A., Bárdos-Deák P., Darányi L., Gombos Z., Gyéressy A., Homo ki-Nagy I., Hraskó G., Magyar G., Móczár B., Schmidt A. és Schmidt E., dr. Simig L., Szaák T., Török S., Varga Zs., Vaskó F., Waliczky Z. Levélben, illetve szóban kaptam eddig le nem közölt előfordulási adatokat a követke zőktől: Bécsy L., dr. Csörgő T., Hopp F., dr. Kalmár Z., Koffán K., Lenner J'., dr. Moskát Cs., Schalla E., Szitta T., Varga F. Munkám során összesen 197 példány adatát dolgoztam fel, ezek területi megoszlását az 1. ábra, a példányszám havonkénti alakulását a 2. ábra mu tatja. Ezek szerint az első havasi szürkebegyek október végén, de inkább novemberben bukkannak fel, tavasszal az utolsók áprilisban tűnnek el. A z 1940—1984. év közötti időszakban mindössze három októberi megfigyelés akadt, valamennyi a hónap utolsó napjairól (Bp., Gellérthegy 1971. 10. 29-én 1 pld. Szaák 7\;*Hejce, Zempléni-hegység, 1980. 10. 26-án 2 pld. Bécsy L.), ugyanakkor Chernél (1918) 1917. október 19-én észlelt Badacsonyban 6 da105
1. A havasi szürkebegy előfordulási helyei Magyarországon — Habitats of Prunella in Hungary.
coliaris
pld.
"Í
1
október
r
1
1
november
december
január
2. A luivasi szürkebegy előfordulási adatai Magyarországon
1
február
1
március
1940 — 1984 időközében. — Data
on the presence of Prunella coliaris in Hungary from 1940 to 1984.
106
1—*"
április
rabot. Ugyanott néhány nappal később, október 22-én, ül. 23-án is találko zott egy-egy példánnyal. A z áprilisi megfigyelések elsősorban a hó első har madából valók, a legkésőbbi dátumok 1960. 4. 15. (Budaörs, 1 pld., Koffán K.), illetve 1964. 4. 12. (Salgói vár, 1 pld., Varga F.). A megfigyelések túlnyomó többsége december (33,5%) és január (26,4%) hónapból való, és azt látszik bizonyítani, hogy a kóborló példányok nem egy szerre, hanem fokozatosan érkeznek a telelőterületekre, és visszavonulásuk már februárban (adott esetben talán már január második felében?) megindul. A z előbbieket támasztják alá a novemberi és a február — márciusi megfigyelések számadatai is (2. ábra). A m i a területi megoszlást illeti, az 1. ábra csupán a megfigyelések helyét rögzíti, de azokból ökológiai jellegíí következtetéseket levonni nem lehet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a havasi szürkebegyek egyes területeken (pl. Bp., Gellérthegy, Budaörs) való látszólag gyakori felbukkanása elsősorban az ott végzett rendszeres megfigyelésekkel magyarázható. A magam részéről bizo nyos vagyok abban, hogy elsősorban az Északi-Középhegység, a Vértes, Pilis és Budai-hegység minden, számára alkalmas élőhelyén előfordulhat kóborlás idején. Mivel azonban a késő őszi és téli időszakban is rendszeresen terepet járó megfigyelők száma e területeken viszonylag csekély, az előfor dulási helyeknek a valós helyzetet legalább megközelítő pontosságú feltérké pezése egyelőre nem lehetséges. Hozzájárul ehhez a havasi szürkebegy csendes viselkedése és rejtett életmódja, aminek következtében megfigyelésére álta lában csak tudatos keresés után számíthatunk.
ökológiai és etológiai adatok A havasi szürkebegy hazai tartózkodóhelyeivel kapcsolatban ökológiai jel legű értékelés mind ez ideig nem történt. Indokolja ezt a viszonylag kis szá mú megfigyelés is. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a nálunk telelő példányok főként kőbányákban (néha agyagbányákban), illetve mészkő vagy dolomitsziklákkal borított füves lejtőkön (hegyoldalakon) tartózkodnak. A z ettől ökológiailag némileg eltérő megfigyelések közül említek néhányat: a Budapest, X . , Rezső téri templom falán 1944. márciusában 1 hím példány huzamosabb ideig tartózkodott (Pátkai, 1950); Szombathely közelében a Kukullói-majornál vadrózsabokor alatt szedegetett egy példány 1959. 2. 1-én (Csaba, 1962); a budapesti Városliget gyepén 1959. 1. 18-án figyeltek meg egy havasi szürkebegyet (Pátkai, 1963); Tát, 1982. 2. 5.-én a Duna partján vere bek társaságában keresgélt egy példány (Antal A. és Móczár B.). Dr. Csörgő Tibor a budapesti Szabadsághegyen (Melinda u.) harmadik emeleti lakása erkélyén más madarak mellett 1980. 12. 29. és 1981. 3. 3. között rendszeresen látott két napraforgót eszegető havasi szürkebegyet is. Ugyanott észlelt egy példányt 1981. 12. 3-án is. A budapesti Gellérthegyen végzett megfigyeléseim szerint a madarak csak nem mindig a hegy felső harmadában tartózkodtak, részben a sziklák közti alacsony vegetációban, de több alkalmommal a Duna felé eső oldal bokrai között az avaron is (Schmidt, 1970). Dandl (szóbeli közlés) a Gellérthegyen szeméttartó ládák körül látta keresgélni, dr. Kalmár Zoltán (szóbeli közlés) a Duna másik oldalán, a Belgrád rakparton emeleti lakása ablakában a virág107
tartó ládikában figyelte meg. Ide feltehetőleg a Gellérthegyen tanyázó pél dányok repültek át. A madarak általában hosszabb ideig tartózkodtak egy-egy területrészen. A kisebb csapatok mozgékonyabbnak bizonyultak, mint a magányosan keres gélő példányok. A Gellérthegyen többször figyeltem egy, illetve két példányt a mindössze néhány négyzetméter alapterületű, füves sziklahorpadásban. Itt akár több órán át is ugyanazon a helyen tartózkodtak, nagyon csendesen viselkedtek, a földről, illetve az alacsony szárakról gyommagvakat szedeget tek, hangot nem adtak. Azt már Szijj L. (1954) is említi, hogy nem éjszakáznak a Gellérthegyen, és ezt saját megfigyeléseim is alátámasztják. A Szijj L. által látott példányok kb. egy órával a teljes besötétedés előtt északi irányba repültek el, és csak dél előtt, fél 10 tájban érkeztek vissza a Gellérthegyre. E g y példány — amelyet Schmidt Andrással közösen figyeltünk 1982. 12. 13-án — 15 óra 45 perckor hirtelen abbahagyta a nyugodt keresgélést, a már erősen alkonyodó időben egy sziklára ült, néhány percig mozdulatlan maradt, majd hívóhangját hal latva átrepült a pesti oldalra, ahol eltűnt szemünk elől. Korábban is gyakran láttam őket hasonló módon elrepülni, ezért feltételezem, hogy valahol a pesti oldalon, a magas épületek alkalmas zugaiban éjszakáznak. Budaörsön a havasi szürkebegyek elsősorban a déli kitettségű sziklás, füves lejtőkön mozogtak. 1983. 2. 5-én 7 példányból álló kis csapatot két órán át tartottam megfigyelés alatt (Schmidt, 1983). A napos, szeles időben egyikük halkan énekelgetett, hangja időnként a kenderike és a mezei pacsirta röptében adott hívogatójára emlékeztetett. A madarak rendkívülien szelídek voltak (ezt tapasztaltam Budapesten is a Gellérthegyen), megfigyelés közben 10 — 20 méternyire álltam tőlük, de előfordult, hogy közben egy-egy keresgélő példány alig 5 méternyire közelített meg. Néha megiramodtak, ilyenkor az 1 — 3 méteres távot ugrálva tették meg, a keresgélés közbeni kis helyváltoz tatásoknál lépkedtek is. Időközönként valamelyikük mindig felült egy közeli sziklatömbre, néhány percig mozdulatlanul figyelt, közben farkával egy-egy függőleges irányú, idegesnek tűnő mozgást végzett. Amikor gyors ugrálásokkal egy-egy földbe ágyazott kőtömbre futottak fel, mozgásuk a hantmadáré ra vagy a kövirigóéra emlékeztetett. Egyikük egy ízben felszállt a közeli csene vész fekete fenyőre, és ügyesen ugrált az ágak között (ezt korábban egy alka lommal a Gellérthegyen is megfigyeltem). A csapat tagjai keresgélés közben egymás közelében maradtak. A kétórás megfigyelés alatt csupán egyszer lát tam, hogy egyikük társa felé csípett, mire az ijedten odébb rebbent. A szerző címe: Schmidt E g o n Magyar Madártani Egyesület H - 1024 Budapest K e l e t i K . u. 48.
Irodalom —
References
Chernél I. (1918): A havasi szürkebegy (Accentor coliaris Scop.) előfordulása Zala megyé ben. A q u i l a . 24. 1 1 4 - 1 2 1 . p . Csaba J. (1962): A havasi szürkebegy előfordulása V a s megyében. A q u i l a . 67-68. 2 3 3 - 2 3 4 . p.
108
Csaba J. (1964): A d a t o k a Dunántúl madárvilágához. A q u i l a . 69— 70. 264. p. Habán I. (1960): Madártani adatok a Cserhátból. A q u i l a . 66. 2 8 9 - 2 9 0 . p. Kqffán K. (1964): A d a t o k a Dunántúl madárvilágához. A q u i l a . 69- 70. 265. p. Lenner J. (1959): A havasi szürkebegy késői előfordulása. A q u i l a . 65. 298. p. Pátkai I. (1950): H a v a s i szürkebegy Budapest határában. A q u i l a . 51 — 54. 169. p. Pátkai I. (1955): A havasi szürkebegy Budapesten. A q u i l a . 59-62. 395. p. Pátkai I. (1963): H a v a s i szürkebegy a Városligetben. A q u i l a . 67 — 68. 234. p. Sághy A. (1942): Faunisztikai adatok E s z t e r g o m megyéből. A q u i l a . 46 — 49. 464. p. Sághy A. (1955): A d a t o k a Gerecse hegység és a Középső-Duna madárvilágához. A q u i l a . 59-62. 191 - 2 0 0 . p. Sághy A. (1968): Néhány adat a Gerecse hegység ritkább madarairól. A q u i l a . 75. 273 — 279. p. Schmidt E. (1970): U j a b b adatok a havasi szürkebegy ( r r u n e l l a collariß Scop.) gellért hegyi előfordulásúról. A q u i l a . 76 — 77. 193. p. Schmidt E. (1973): Faunisztikai jegyzetek. 1. A q u i l a . 76 - 77. 183 - 186. p. Schmidt E. (1976): Faunisztikai jegyzetek. 2. A q u i l a . 82. 2 4 0 - 2 4 1 . p. Schmidt E. (1979): Faunisztikai jegyzetek. 5. A q u i l a . 85. 1 5 2 - 153. p. Schmidt E. (1983): H a v a s i szürkebegy (Prunella coliaris) megfigyelések. M a d . T á j . Júni us — december. 114—115. p. Szijj J. (1954): H a v a s i szürkebegy a Börzsönyben. A q u i l a . 55 — 58. 261. p. Szijj L. (1954): H a v a s i szürkebegy a Gellérthegyen. A q u i l a . 55 — 58. 260. p. Varga F. (1967): H a v a s i szürkebegyek a salgói váron. A q u i l a . 73 — 74. 188. p.
The Alpine Accentor (Prunella coliaris) in Hungary E. Schmidt In tho Hungárián ornithological litcrature, before 1940 the Alpine A c c e n t o r is rarcly mentionod e. g. Chernél (1918) gives aecount of its presence in Zala county (Badacsony mountain), Habán (1960) mentions 8—10 specimens observed on the Szanda inountain in winter 1928/29. It is from the 1940's onwards thatrecords gradually becomemore frequent, especially in the period following the establishment of the Hungárián Ornithological Association (1974) when the number of obscrvers touring the c o u n t r y began rapidly increase. It seems improbable that a radical change would have taken place in the a u t u m n winter movements of this species, presumably the apparent increase i n the wintering population was due merely to the widcning of the watching network, a n d to the fact that a n increasing number of people have frequented, and are still frequenting, the major habitats of this species e. g. quarries a n d stony slopes. Separated to a number of subspecies, the Alpine A c c e n t o r nests in the high mountains o f E i u o p e , A s i a a n d N o r t h A f r i c a (Morocco). It is the nominatc form that is living in Central E u r o p e , nearest to our bordere it breeds in Slovakia and in T r a n s y l v a n i a . T h e specimens found in H u n g a r y probably come from Slovakia, however, there is no reliable ringing data available to prove this. O n the grounds of data published in A q u i l a and in the Madártani Tájékoztató, as well as verbal messages, the author summarizes the data relating to its status in H u n g a r y between 1940 and 1984. T h e majority of the data in tbc Madártani Tájékoztató was published in the c o l u m n "Faunistics in a few lines", and is not included in the bibliography. Therefore, the following observers should be mentioned: A. Antal, F. Bárdos-Deák, L. Darányi, Z. Gombos, A. Gyéressy, I. Homoki-Nagy, G. Hraskó, G. Magyar, B. Móczár, A. Schmidt, E. Schmidt, Dr. L. Simig, T. Szaák, S. Török, Z. Varga, F. Vaskó, Z. Waliczky. Information by letter and also verbally (not yet publish ed) was obtained from L. Bécsy, Dr. T. Csörgő, F. Hopp, Dr. Z. Kalmár, K. Koffáti, J. Lenner, Dr. C. Moskát, E. Schcdla, T. Szitta, F. Varga. In the course of his work, the author elaborated the data of 197 specimens, their regional distribution is shown in Figure 1, and m o n t h l y figures of the number of specimens in Figure 2. According to this data, the first birds arrive late in October but more usually in N o v e m b e r , in spring the last depart in A p r i l . In the period between 1940 a n d 1984 there were 3 October records, all of them in the last days of the m o n t h (29 October 1971, B u d a -
109
pest, Menüit Gellért, 1 specimen, T. Szaák; 26 October 1980, Hejce, Zempléni-Mountains, 2 specimens, L. Bécsy), Chernél (1918) observed G birds on 19 October 1917 on the B a d a csony mountain (near L a k e Balaton). A t tbc same place be found a specimen both on 22 and 23 October. Most of the A p r i l observations were in the first third of the m o n t h , the latest dates were 14 A p r i l i960 (Budaörs, 1 specimen, A'. Kaffan) and 12 A p r i l 1964 (Salgó Castle, 1 specimen, F. Varga). The majority of observutions are from December (33.5%) and J a n u a r y (26.4%), and seem to indicate that the birds do not reach their wintering quarters all at once but arrive gradually and start returning February (in some cases late in January). D a t a from N o v e m ber and February to M a r c h support the above (Figure 2). A s regards regional distribution, Figure 1 shows the places of observations but no conclusions of ecological character can be drawn from these. It is evident that apparently frequent occurrence on certain areas (e. g. Mount Gellért and Budaörs) is due mainly to the systematic observations carried out there. Pcrsonally, the author is certain that this spe cies m a y occur on all suitable habitats in the northern rangé of mountains, the Vértes, Pilis, and B u d a mountains. However, since the number of observers touring these areas in late a u t u m n and winter is relatively low, even approximat mapping of the truc Situation is impossiblc for the time being. Its silent behaviour and secretive way of life also make things more difficult.
Ecological and ethological data A s regards habitat no ecological analyses have been carried out so far, partly on aecount of the relatively low number of observations. A s a generál rule, it can be said that the specimens wintering in H u n g a r y are staying mainly in stone quarries (sometimes in clay quarries), a n d on grassy slopes covered with limestono or dolomité rocks. A few exceptions are as follows: in Budapest lOth town district, a male stayed for quite a long time on a church wall in M a r c h 1944 (Pátkai, 1950); near Szombathely, at the Kukulló farmstead, one specimen was pecking under a wild rose on 1 February 1959 (Csaba, 1962); in Budapest, on the grassy area in the T o w n Park, one was observed on 18 J a n u a r y 1959 (Pátkai, 1963); and in the village Tát, on the bank of the Danube, one was in the Company of sparrows on 5 F e b r u a r y 1982 (A. Antal and B. Móczár). In Budapest, on the Szabadság mountain, Dr. T. Csörgő observed two specimens feeding on sunflower secds on the balcony of his third storey appartment in Melinda Street. A t the same place, he also observed a specimen on 3 December 1981. A c c o r d i n g to the author's personal observations o n M o u n t Gellért in Budapest, the birds were found almost always on the upper third of the mountain, partly in the low vegetation between the rocks but on several occasions also on the leaf-littcr among the bushes on the side facing the Danube (Schmidt, 1970). Dandl (verbal communication) 6 a w birds rummaging around garbage cans on Mount Gellért. Dr. Z. Kalmár (verbal message) observed some specimens in the flower-boxes of his appartment on the Belgrád R a k p a r t river embunkment (situated on the Pest side of the Danube). Presumably, these birds were flying from Mount Gellért, A s a rule, the birds were staying in some region for quite a long time. Small flocks proved to be more mobile than single birds. O n Mount Gellért, the author observed, on several occasions, one or two specimens on a grassy rock pan (a few square meters in size) that stayed on the same site for up to several hours. T h e y behaved very silently, and were picking weed seeds from the ground or from low stems. A s mentionod already by L. Szijj (1954), the birds do not spend the night on Mount Gellért. T h e author's personal observations also supported this claim. T h e specimens watched b y L. Szijj flew northwards about one hour before complete darkness, and returned to Mount Gellért at abotit 09.30 hrs. One specimen, watched b y the author and A. Schmidt, at 15.45 hrs. on 1 3 December 1982, suddenly stopped groping about on a rock as night feli, remained still for a few minutes, then called and flew- over to the Pest side o f the Danube. The author also observed this behaviour on other occasions, therefore he presumes that they are roosting in some suitable corners of high buildings on the Pest side of the Danube. A t Budaörs they were active mainly on the rocky grassy slopes of southern exposure. O n 5 February 1983, the author watched a small flock of seven specimens for 2 hours (Schmidt, 1983). In the sunny windy weather one of them was warbling quietly, its voice was reminiscent of the flight calls of Linnét and Skylark. T h e birds were very tame (the
110
