A HAJNALMADÁR (TICHODROMA M U R A R I A L.) Irta : D r . G R E S C H I K J E N Ő , M a g y a r
E
Nemzeti Múzeum,
Budapest
(1 t á b l á v a l és 1 s z ö v e g r a j z z a l )
havasi r ó z s á n a k " , „tollas p i l l a n g ó n a k " keresztelte el a k ü l f ö l d a havasoknak ezt a p o m p á s tollú madarát. Igazi tartózkodási helyei az erdőhatár fölött m e r e d e z ő k o p á r sziklafalak, melyeknek csendjét csak néha*néha zavarja meg a marmota éles füttye, a havasi pipis „ s z p i e b szpieb" szava avagy a havasi s z ü r k e b e g y trillázó éneke. Ezeken a sziklákon kúszik alul* ról fölfelé élelem után keresgélve, a mohos és gyepes részeket tüzetesebben átku* tátva. K ú s z á s a s a j á t s á g o s s z ö k k e n ő * u g r á l ó m á s z á s , melynél — a fákon m á s z k á l ó fakússzal és h a r k á l y o k k a l ellentétben — nem t á m a s z k o d i k puha tollazatú farkára, hanem szárnyait félig k i n y i t v a s gyakran meglibbentve gyorsan halad tova. Ü l t é b e n is gyakran nyitogatja szárnyát, sőt farkát is kiterjeszti, akárcsak k ú s z á s k ö z b e n . B i z o n y o s m a g a s s á g o t elérve leszáll s egy m á s i k sziklán a l u l megkapasz* kodva, újból kezdi munkáját. LEVEN
A magas h e g y v i d é k e t j á r v a , kutató s z e m ü n k rendesen a k k o r pillantja meg, a m i k o r madarunk egy s z i k l a p á r k á n y r a feljutva ,,dü, dü, dü, d ü i i i " fütyölésével m a g á r a v o n j a figyelmünket vagy pedig m i k o r elszáll. R e p ü l é s e i m b o l y g ó s van benne v a l a m i , ami a b ú b o s b a n k á r a , bíbicre, denevérre, pillangóra emlékeztet. K ö z é p * és D é l e u r ó p a valamint Á z s i a havasait lakja, nevezetesen a Pyreneusokat, Sierra N e v a d á t , A l p o k a t , V o g é z e k e t , K á r p á t o k a t , A p e n n i n e k e f , Szárdiniát, a B a l * kánt, Kisázsiát, a K a u k á z u s t , Perzsiát, A f g a n i s z t á n t , Turkesztánt, a Tiansant, K a s h m i r t , Tibetet, M o n g o l i á t , K i n á t és a H i m a l á j á t keleten B h u t á n i g ; állítólag É s z a k * A f r i k á b a n az A t l a s z b a n és A b e s s z i n i á b a n is költ. Ősszel a fagy beálltával elhagyja magasan fekvő s z i k l a b i r o d a l m á t s lejjebb ereszkedve m e g l á t o g a t j a a közeli községek, v á r o s o k templomait, magasabb épületeit, k ő b á n y á i t , a patakok sziklás partjait, sőt t á v o l a b b i sík v i d é k e k fölkeresésére is i n d u l . í g y e l k ó b o r o l D é l * és K ö z é p n é m e t o r s z á g b a , Bretagne*ba, N o r m a n d i á b a , és A n g l i á b a is. N e m g y a k o r i m a d á r ott sem, a h o l költeni szokott. Sohasem számíthatunk biztosan arra, h o g y meg* figyelhetjük s gyakran éveken át hiába kutatjuk a vidéket, n y o m á t sem látjuk. H a z á n k b a n l e g i n k á b b őszi k ó b o r l á s a i a l k a l m á v a l figyelték meg, a m i k o r m é g a N a g y M a g y a r A l f ö l d e t is m e g l á t o g a t j a . I l y e n k o r a nem ornithologusnak is föltűnik p o m p á s tollazatával. Sajnos, a l e g t ö b b ezek k ö z ü l a k ó b o r l ó k k ö z ü l sohasem látja viszont fenséges sziklaotthonát, mert szelídsége — az embert g y a n ú t l a n u l n é h á n y lépésre bevárja — vesztét okozza. A p u s k á s el nem mulasztja az alkalmat, h o g y ezt a ,
Tollazatán a szürke, fekete, piros és fehér színek ú g y vannak elosztva, h o g y a színhatást m é g fokozzák. M i n d a hím, m i n d a n ő s t é n y kétféle tollruhát h o r d : nyárit és télit. A nyári tollazatban m i n d k e t t ő n e k a torka fekete, a téliben fehér. A hím téli r u h á j á b a n felül h a m u s z ü r k e : a fej s a hát v a l a m i v e l v i l á g o s a b b , m i n t n y á r o n , egyik*másik t o l l rózsaszínnel szegélyezve, a felső farkfedők sötétebbek, p a l a s z ü r k é k ; alsó teste sötétszürke, az alsó farkfedők csúcsa fehéres s z e g é l y ű . A pofa, fülfedők, áll, torok és begy fehér, sárgás árnyalattal. A z evezők feketék, barnás árnyalattal,- a csúcsokon v i l á g o s a b b a n szegélyezve. A z első evező egy* színű, a 2—5. evező belső zászlóján 2 fehér folttal. N é h a a 6. evezőn is v a n egy fehér folt. A k ö v e t k e z ő e v e z ő k ö n , rendesen a 6.*tól kezdve, a belső zászlón megjelenhetnek ocker* vagy r o z s d a s á r g a foltok, melyek állítólag a fiatalabb p é l d á n y o k r a j e l l e m z ő k . A z evezők tőfelén a k ü l s ő zászló a 3. evezőtől kezdve a 17.*ig karminpiros. U g y a n i l y e n színűek a kis* és k ö z é p s ő fedőtollak is, m í g a n a g y f e d ő k n e k csak a széle piros. A fiókszárny első tolla egyszínű barnásfekete, a többinek széle szintén karminpiros. A k o r m á n y t o l l a k palafeketék, v é g ü k világosszürke, h e g y ü k barnás, a két szélső a szürke v é g előtt fehér folttal. M e g j e g y z e n d ő , h o g y az evezők fehér és sárga foltjainak s z á m a és n a g y s á g a egyedenként v á l t o z ó . — A nyári tollazatban a hím feje sötétebb szürke, a pofa, áll, torok és begy fekete. A z alsó farkfedőket azonban ebben a r u h á b a n is fehéres csúcsszegéllyel találtam, nem pedig egyszínű h a m u s z ü r k é n e k , ahogy H e l l m a y r leírta. — A n ő s t é n y valamivel kisebb a hímnél s m i n d k é t r u h á j á b a n n a g y o n hasonlít hozzá. Télen*nyáron a színek k e v é s b b é élénkek, a nyári tollazatban a fekete torokfolt nem o l y a n nagy terjedelmű és i n k á b b szürkésfekete. A fiatalok a n ő s t é n y h e z hasonlítanak, azonban fejük, k ü l ö n ö s e n a h o m l o k o n b a r n á s a b b , a hát is barnás árnyalatú, az evezők v i l á g o s szegélye és csúcsa pedig szélesebb, mint az ö r e g e b b p é l d á n y o k é . A s z e m g y ű r ű barna. A v é k o n y fekete csőr utolsó h a r m a d á b a n hajlott. A lábak feketék. A csőr hossza nem nemi bélyeg. N a u m a n n azt hitte, h o g y a rövid* csőrű p é l d á n y o k l e g t ö b b j e nőstény, ami nem áll, mert a csőr hossza ezeknél a m a d a r a k n á l n a g y o n erősen változik. A h a j n a l m a d á r évente kétszer v e d l i k . Egyszer n y á r v é g é n , magyar p é l d á n y o k augusztusban és szeptember elején, a m i k o r a vedlés az egész tollazatra kiterjed és egyszer februárban —áprilisban, a m i k o r csak részben vált tollakat. Nevezetes ennél az utóbbi folyamatnál az, h o g y ez a részleges v e d l é s nem éri az egész apró tollazatot, hanem csak a torkot, fejet, tarkót és e g y n e h á n y tollat a hát elejéről. K e z d ő d i k a toroknál, majd átcsap a fejre és a tarkóra. A fészket e l h a g y ó fiatalok kétszeri részleges vedlésen mennek á t : egyszer n y á r végétől őszig s egyszer tél végétől tavaszig. A h a j n a l m a d á r kétszeri vedléséről m á r N a u m a n n és m á s o k is tudtak. Tschusi azt hitte, h o g y a fekete tollazat a t o r k o n , amely annyira jellemző a nyári ruhára, nem v e d l é s k ö v e t k e z m é n y e , hanem átszíneződés ered* menye, amely a t o l l g y ö k e r é b ő l veszi kezdetét. E z a nézet tévedésen alapszik, miről már egyszerű n a g y í t ó v a l m e g g y ő z ő d h e t ü n k . K ü l ö n b e n Feldt f o g s á g b a n tartott* h a j n a l m a d á r o n meg is figyelte ezeknek a fekete tollaknak az előbújását a begy táján. M a g a m csak megerősíthettem K i p p ú j a b b vizsgálatait a h a j n a l m a d á r vedléséről. M a d a r u n k nyelvét az i r o d a l o m n a g y r é s z e helytelenül ismerteti. M é g az ú j a b b kiadású k é z i k ö n y v e k is ú g y említik, h o g y hasonlít a h a r k á l y o k nyelvéhez és a hegyén sörteszerű k é p z ő d m é n y e k foglalnak helyet. E z annál k ü l ö n ö s e b b , mert a nyelvet már G m e l i n S. G . 1774*ben találóan jellemezte és N i t z s c h * G i e b e l 1858* ban tüzetesebben is ismertette, sőt az a k k o r i i d ő k n e k megfelelő rajzot is adott
ilecht 1
róla. A téves leírások m i n d visszavezethetők Steinmüller hibás ismertetésére, melyet a ,,Zusátze u n d Berichtigungen zu Meyers u n d W o l f s Taschenbuch der Deutschen V ö g e l k u n d e " című m u n k á b a n I822?ben közölt. Ő említi, h o g y a nyelv hegye dárdaszerű, n a g y o n hegyes s ú g y szúr, mint a tű s tele van sörteszerű k a m p ó k k a l . Kár, h o g y Steinmüllernek ez a téves leírása bekerült N a u m a n n nagy madártani m u n k á j á n a k új k i a d á s á b a is, ahonnan sokan kritika nélkül átveszik. A z említett G i e b e l viszont a T i c h o d r o m a nyelvét fölül és alul szaruneműnek, élesszélűnek, fönt kivájtnak találta; elül két gyenge hegye van, hátul mélyen k i van v á j v a , de oldalfogai nincsenek; hátsó két sarka hegyben v é g z ő d i k . M a g a m egy 1928 október 19*én elejtett közelebbi lelőhely nélkül való hím nyelvét vizsgáltam meg, melynek nagyított rajzát és a vizsgálat eredményét itt k ö z l ö m . A h a j n a l m a d á r nyelve a fakúsz nyelvéhez h a s o n l ó és merőben k ü l ö n b ö z i k a h a r k á l y o k n y e l v é t ő l ; teste h o s s z ú l á n d z s a h e g y r e emlékeztet, hátul a két szárny egy?egy szarufogban v é g z ő d i k , melynek külső oldalán m é g egy kisebb fogacska foglal helyet. A két n y e l v s z á r n y között egy fogacskanélküli hártya feszül (nyelv? ö b ö l ) s ugyancsak hártya feszül kétoldalt e szárnyak elülső alsó fölülete és a nyelv g y ö k e r e között. A n y e l v s z á r n y a k o l d a l á n sincsenek szarufogacskák, ellentétben a fakúsz nyelvével, csak a s z á r n y a k hátán v a n 1 — 3 csökevényes fogacska, amely azonban csak erősebb nagyításnál tűnik szembe. A n y e l v hátának szarurétegén áttetsző n y e l v m a g p á l c i k á k egyesülése m ö g ö t t a nyelv teste kissé szélesebb, majd fokozatosan keskenyedve fut kétágú hegye felé. Ettől a kissé szélesebb résztől kezdve a nyelvhát szélei a hegy felé kissé fölhajlíthatók, miáltal lapos csatorna? alakot vesz föl. F ö l t ű n ő a nyelv g y ö k e r é n e k a hossza: 6'5 m m , a r ö v i d u j j ú fa? kúsznál csak 2"5 m m . A g é g e d o m b lapos s csak hátul fogazott. A h a j n a l m a d á r nyelvének méretei: H o s s z a a hegyétől a gégerésig 22'75, a nyelvtest hossza a középen 17'5, a nyelvtest hossza oldalt 19 m m ; a n y e l v testének legnagyobb szélessége a n y e l v s z á r n y a k n á l 2 m m . U g y a n e z e k a méretek a r ö v i d u j j ú fakúsz n y e l v é r ő l : 1475, 12'25, 13, 2 m m .
z
Dátum
ő
1
1842.
2
1847.
3
d"
4
c?
5
9
6
d
9
c?
10
Farok
Csőr
Kleid
Fundort
Flügel
Scbwanz
Rostrum
Szepes m.
101
55
44
98
52-2
28-5
99'5
55
32
98
54
26
96-2
51-5
27
Magyarország
102-5
52-5
31
Buda
98
53
29
„
T o r o c k ó , T o r d a s A r a n y o s m.
96
54
25
Winter
Stiria
97-5
54
35
985
53
29
Winter
>l
M
,,
„
ii
1857. VII.
6.
1860. 1881. 1878.
X I . 22.
11
Szárny
Nyári — Sommer
III. 15.
8
Lelőhely
Téli -
Ő s z - I I e r b s t 1880.
T
7
Tollazat
ii
Téli -
Winter
,, O r a v i c , Á r v a m.' Árva
Oravic, Árva
Nyári — Sommer
„ Téli -
m.
1899.
„
„
Wladikawkas
m.
X I . 22.
1899.
„
i<
,,
101
55-5
30
12
cC
X I . 27.
1899.
t,
>,
,,
98
53
29
13
cf
X I . 27.
1899.
i.
i.
,,
1035
54
33
14
9
XII.
7.
1899.
,,
97
51
365
15
cT
I.
2.
1898.
,,
100
53
30
16
tí"
X I . 19.
1900.
53
27-5
17
c?
IV.
1906.
61
27-5
6.
,,
,,
i,
>,
Nyári — Sommer
Daskird, Kabaksvölgy,
KeletT'erzsia Ferghanashegylánc
97-5 107
A z általam a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m b a n m e g v i z s g á l t p é l d á n y o k méreteit az előző oldalon levő táblázat közli. A méretek ( m i l l i m é t e r e k b e n ) Reichenow m ó d s z e r e szerint készültek. A legújabb i d ő k i g a h a j n a l m a d á r n a k csupán ezt az egy, eredetileg D é l e u r ó p á b ó l leírt formáját ismerte el a szakirodalom az egész elterjedési területen, bár történtek már régebben is kísérletek egy*két ú j a b b forma elválasztására. U j a b b i d ő b e n Kleinschmidt és W e i g o l d rámutatott arra, hogy a K ö z é p * K í n á b ó l ( J a n g t s e * s z a k a d é k o k ) s z á r m a z ó p é l d á n y o k csőre r ö v i d e b b , szárnya hosszabb, mint az európai h a j n a l m a d a r a k é . Tavaly pedig K i p p a müncheni m ú z e u m a n y a g á n a k t a n u l m á n y o z á s a k ö z b e n arra az ered? menyre jutott, h o g y az ázsiai hajnalmadarat alfajként el k e l l válasz* tanunk európai társától. L e g f e l t ű n ő b b bélyege ennek a formának, hogy a legszélsőbb k o r m á n y t o l l a k fehér végfoltja nagyobb, szárnya hosszabb, azonkívül a p é l d á n y o k legtöbbjén a farok töve pirosan befuttatott. Ehhez az ázsiai alakhoz tartozik a táblázatunkon a 17*es s z á m m a l jelölt turkesztáni példány, mely szárny* és farokméreteivel rögtön kiválik a sorból. ( G y ű j t ö t t e A l m á s y G y ö r g y a K a b a k völ* gyében, a Ferghana*hegylánc keleti lejtőjén, az A l e x a n d e r * h e g y s é g közelében.) Színes táblánkon a nyári tollazatú p é l d á n y t ő kép* viseli. A K i p p említette bélyegekhez m é g hozzátehetem, hogy szürke tollazata, k ü l ö n ö s e n az alsó testen valamivel sötétebb, hide* gebb tónusú, a szárnyak piros színe pedig erőteljesebb. A legszebb hazai p é l d á n y azonban, melyet eddig l á t t a m : a torockói hím ( C s a t ó g y ű j t e m é n y é b ő l ) szárnyainak pirossága szinte vetekszik az ázsiaival. A w l a d i k a w k a s i p é l d á n y o k a t K i p p * p e l egyetértően az európai alfajhoz sorozom. A z ázsiai alakot a prioritás elve alapján, mint leg* régibb név, a T i c h o d r o m a muraria longirostra G m e l i n név illetné meg, ha kiderül, h o g y Perzsia északi h e g y v i d é k é t ez az alak lakja. U g y a n i s G m e l i n S. G . „ R e i s e durch Russland zur Untersuchung der drei Naturreiche" 1774*ben megjelent m ű v é n e k I I I . részé* ben, M o t a c i l l a longirostra néven egy hajnalmadarat ír le Perzsia y északi hegyvidékéről. M a g a m ugyan egy keletperzsiai p é l d á n y t is A h a j n a l m a d á r megvizsgálhattam, mely a táblázaton is szerepel, azonban ez a n y e l v e , n a g y í t v a . kérdés eldöntéséhez nem elegendő, nem mutatja elég jellemzően D i e Z u n g e des Mauerláufers, az ázsiai forma bélyegeit, bár szárnyainak piros színe élénk, ezen* vergrössert. kívül a késő őszi kóborlási i d ő b ő l való. Ezt a kérdést csak gazdag perzsa anyag gondos összehasonlítása döntheti el. A z ázsiai h a j n a l m a d á r eltér* jedési k ö r e tehát K i p p adatainak fölhasználásával mai ismereteink szerint: Ferghana*hegylánc, Tiansan (ahol A l m á s y G y ö r g y k b . 4000 m*ig észlelte), Kashmir, N y u g a t i Tibet és K ö z é p * K í n a .
A h a j n a l m a d á r h a z á n k m a d á r g y ü j t e m é n y e i b e n régóta ismert. í g y N e m z e t i M ú z e u m u n k b a n már J á n y idejében megvolt 2 p é l d á n y b a n . A F ö l d v á r y * g y ü j t e * m e n y b ő l is ismeretes 1 db. Petényi 1837*ben V e r n á r o n , G ö m ö r m e g y é b e n g y ü j * tötte, Rainer pedig 1837 — 1847*ig 3 db*ot szerzett a Magas Tátra vidékéről. C s a t ó gyűjteményében T o r o c k ó r ó l és Intregáldról van 1 —1 p é l d á n y . Legismertebbek
az árvamegyei p é l d á n y o k , melyek K o c y á n A n t a l gyűjtéseiből származnak. Ezens kívül m é g s z á m o s m á s helyről van hazai p é l d á n y g y ű j t e m é n y e i n k b e n , k ü l ö n ö s e n a felvidéki m ú z e u m o k b a n és k ö z é p i s k o l á k b a n . N e m így áll a d o l o g madarunk tojásaival. A hazai irodalomban önálló meg* figyeléseken a l a p u l ó k ö z l e m é n y fészkeléséről és tojásairól nincsen. M a g a m a N e m * zeti M ú z e u m g y ű j t e m é n y é b ő l egyetlen hazai eredetű tojást ismerek, melyet K o c y á n oravicai t a r t ó z k o d á s a idején Á r v a m e g y é b e n gyűjtött. A tojás évszám és d á t u m nélkül v a l ó . A z o n b a n tudjuk — l e g ú j a b b a n N o z d r o v i c z k y Lajos szíves szóbeli közlése n y o m á n is, k i a hajnalmadarat 1904*ben, majd 1915 —1916*ban ugyan* azokon a helyeken megfigyelte — h o g y K o c y á n az Á r v a * L i p t ó i M é s z k ő h e g y s é g Osobita n e v ű hegyének sziklafalaiban t ö b b í z b e n ráakadt a m a d á r fészkére. E z az a tojás, mely a budapesti II. nemzetközi ornithologiai kongresszuson k i volt állítva. E r t l g y ű j t e m é n y é b e n sem v o l t tojás, neki pedig L i p t ó b a n alkalma és embere is v o l t az i l y e n fárasztó s sokszor veszélyes t o j á s g y ü j t ő k i r á n d u l á s o k h o z , H a u s m a n n sem találta fészkét a D é l i * K á r p á t o k b a n . P e d i g kétségtelen, h o g y a K á r p á t o k v o n u l a t á b a n költ. A Faunakatalogus említ is n é h á n y helyet az É s z a k n y u g a t i Felföldről és E r d é l y b ő l , ezek az adatok azonban ma a t o j á s o k m e g v i z s g á l á s a nélkül ellenőrizhetetlenek. E g y ismert német kereskedő t ö b b évtizeddel ezelőtt elég gyakran kapott h a j n a l m a d á r t o j á s o k a t a K á r p á t o k b ó l és a K a u k á z u s b ó l . A l i g tévedek, ha a kárpáti szállítót K o c y á n személyében keresem. H u l y á k V a l é r a V i g y á z ó — Hefty*féle részletes T á t r a k a l a u z b a n (1914) fölemlíti, h o g y a hajnal* m a d á r a ,,Drechselháuschen"*en fészkel (Bélai M é s z k ő h e g y s é g ) . H r a d s z k y J ó z s e f 1 pedig a Szepesváralja mellett 606 m magas, édesvízi m é s z b ő l (travertin) álló D r e v e n i k * r ő l említi fészkelőnek. Ehhez hozzáfűzhetem még, h o g y 1910 j ú l i u s á b a n K i s z e l y tanár S z e p e s v á r a l j á n a Dreveniken egy hajnalmadarat lőtt, mely a szepes* h e l y i tanítóképző g y ű j t e m é n y é b e n van. Ezeket és t ö b b m á s adatot a h a j n a l m a d á r szepesmegyei előfordulásáról é d e s a p á m , Greschik V i k t o r juttatta h o z z á m , amiért neki e helyen is hálás k ö s z ö n e t e m e t n y i l v á n í t o m . C s a t ó szerint a M a r o s j o b b o l d a l á n elterülő h e g y v i d é k sziklafalaiban fészkel. Radetzky írásbeli közlése szerint B o r d á n István évekkel ezelőtt a S z t r i g y * v ö l g y mészísziklafalaiban, a Kudzsiri*havasokban találta t ö b b ízben a h a j n a l m a d á r fészkét, az egyik 5*ös fészekalj volt. A h a j n a l m a d á r tojásai ritkák a külföldi g y ű j t e m é n y e k b e n is s v a l a h á n y s z o r új t o j á s k ö n y v k i a d á s á r ó l van szó, meglehetős nehéz a színes képek elkészítéséhez szükséges friss t o j á s o k beszerzése. E g y i d ő b e n Zollikofernél Szent G a l l e n b e n a hajnalmadarak a f o g s á g b a n tojtak. I l y e n tojás t ö b b került a g y ű j t e m é n y e k b e . S o k á i g nem ismerték tojásait, m á s madarak tojásaival, nevezetesen a kis harkály, a házi r o z s d a f a r k ú és nyaktekercs tojásaival tévesztették össze, amihez nagyban hozzájárult az a k ö r ü l m é n y , h o g y Thienemann ,,Fortpflanzungsgeschichte der gesamten V ö g e l " című m u n k á j á b a n a nyaktekercs tojásait írta le madarunk tojásai helyett, bár v a l ó d i s á g u k b a n maga is kételkedett. A t o j á s o k héjának finom szemcsézettsége h a s o n l ó a fakúsz tojásaihoz. A z árva* megyei tojás alapszíne tiszta fehér, vastagabb végén ritkásan elhelyezett kisebb* nagyobb v ö r ö s b a r n á s és i b o l y a s z í n ű foltokkal. M é r e t e i : 2 0 ' 8 x l 5 ' 6 m m , súlya 130 mg. K ü l ö n b ö z ő g y ű j t e m é n y e k b ő l s z á r m a z ó 15 tojás átlagos mérete Hartert szerint 2 1 ' 3 x l 4 ' 3 , m a x i m u m 2 2 ' 7 x l 5 ' 7 , m i n i m u m 2 0 x 1 4 m m ; s ú l y u k 130 és 145 mg. A fészekalj 3—5 tojásból áll. M a g a a fészek hasonlít a fakúsz fészkéhez, csak nagyobb. Rendesen megközelíthetetlen s z i k l a h a s a d é k o k b a n fészkel, de találták 1
I n i t i a progressus ac praesens status C a p i t u l i ad S a n c t u m M a r t i n u m de m o n t e S c e p u s i o etc. Pars I. S z e p e s v á r a l j a 1901.
már havasi k u n y h ó k falazatában is. A fészket a c? és ? egyaránt építi. Legnagyobb része rendesen a sziklákról összeszedett moha, melyhez fű* és szőrszálak, állati és növényi g y a p j ú a n y a g o k , tollak j á r u l n a k . Í g y K e l l e r F. a K a r n i A l p o k b a n a j u h o k és a havasi n y ú l gyapját, az őz és a zerge szőrét, valamint a szirti fogoly és hófajd tollait találta a fészkekben. G i r t a n n e r S v á j c b a n , a Szent G o t t h á r d k ö z e * lében j ú n i u s l*én két tojást, 2*án ötöt, 18*án hármat és 20*án kettőt talált, melyek m i n d m é g költetlenek v o l t a k ; j ú n i u s 10*én 4 kissé költött tojásra akadt, m í g július 9*én, lOíén és 29*én az A p p e n z e l l i í h e g y s é g b e n a fészkek m i n d e g y i k é b e n 4 fióka volt. K e l l e r F. a K a r n i A l p o k b a n m á j u s 25*én és 28?án, de m é g j ú n i u s 4íén, 5*én és 6*án is talált teljes fészekaljakat. A fészekrakás ideje természetesen az időjárástól függ, a korai vagy késői k i t a v a s z o d á s szerint vidékenként is változó. Érdekes jelenség, hogy nálunk a h a j n a l m a d á r állandó tartózkodási helyül a hegy* ségeknek főleg mészkőterületeit választja. A Tátra vidékéről ezt az előszeretetét p l . már W o d z i c k i g r ó f említi, a k i 1850 tavaszán madártani utazást tett azon a vidéken. Schauer 1861 a K o s c i e l i s k o ? v ö l g y b e n és a Bélai M é s z k ő h e g y s é g b e n , a M u r á n y o n észlelte n y á r o n . Ugyancsak a Bélai? és J a v o r i n a i í M é s z k ő h e g y s é g b ő l említi dr. Greisiger M i h á l y . L e g ú j a b b a n , 1926 augusztus 26íán pedig M a u k s c h V i l m o s figyelt meg egy p é l d á n y t a Bélai M é s z k ő h e g y s é g b e n . A költésnél említett árvamegyei adatok is mészről szólnak, mikhez h o z z á v e h e t ő k m é g R o w l a n d és dr. M a d a r á s z G y u l a megfigyelései. A z erdélyi adatok is jórészt m é s z k ö v e s vidékről v a l ó k , nevezetesen C s a t ó megfigyelései az Erdélyi É r c h e g y s é g b ő l . M a u k s c h V i l m o s szíves írásbeli közlése szerint ez azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y a csapadék k ö n n y e b b e n vájja k i a k e v é s b b é ellenálló mészsziklákat, mint a szilárdabb gránitot. Ezért a h a j n a l m a d á r a m é s z k ő h e g y s é g b e n k ö n n y e b b e n jut alkalmas fészkelőhelyhez. Ehhez a találó m a g y a r á z a t h o z m é g csak azt teszem hozzá, h o g y a mészterületet azért is részesíti előnyben madarunk, mert ott gazdagabb terített asztal várja. U g y a n i s általánosan ismert jelenség, h o g y h e g y v i d é k e i n k b e n a mészterületek rovarfaunája sokkal gazdagabb, mint más területeké. Á l l ez a növényzetre is, sőt a fauna g a z d a g s á g a összefügg a flóra g a z d a g s á g á v a l . J ó l t u d j á k ezt a bota* nikusok és az entomologusok s azért p l . a Tátrában régóta k ü l ö n ö s előszeretettel a mészkőzetű területeket keresik föl. K e l l e r F., aki madarunkat az A l p o k b a n tüzetesebben megfigyelte, fölemlíti, hogy a h a j n a l m a d á r nem szereti a nedvességet s ahol csak lehet, kikerüli. E z z e l szemben én a Magas T á t r á b ó l mást közölhetek. Greschik V i k t o r 1894 a u g u s z t u s á b a n a nagytarpataki v ö l g y b e n , a k ö z é p s ő vízesésnél 2 hajnalmadarat figyelt meg egy hatalmas s z i k l a t ö m b ö n , amelynek falát a vízesés szétporzó cseppjei állandóan nedvesítették. M a g a m 1909 j ú l i u s 27íén a F e l k a i * v ö l g y b e n , az „ E w i g e r R e g e n " szikláin megfigyeltem hosszabb ideig egy hajnalmadarat, amint ezen az állandóan nedves helyen élelem után kutatott. A z „ E w i g e r Regent" ú g y látszik gyakrabban keresi föl madarunk, mert a Magas Tátra kitűnő ismerője, dr. O t t ó Tátrakalau* z á b a n : D i e H o h e Tatra, B e r l i n , Griebens Reiseführer, is fölemlíti a hajnal* madárral kapcsolatban. Téli kóborlásai a l k a l m á v a l fölkeresi Lőcsét is. U g y a n i s Weszter G . , a mult s z á z a d 90íes éveiben figyelt meg 1 p é l d á n y t a v á r o s körfalainak keleti oldalán. N é h a sokáig elnyúlnak ezek a kóborlásai. í g y Greisiger SzepesíBélán 1882íben m é g április 23*án is látott egy hajnalmadarat egy háztető faoromzatán m á s z k á l v a . Á v e s z p r é m v á r m e g y e i B a k o n y b a n , a C u h a * v ö l g y b e n pedig D o r n y a i m é g április 13*án figyelte meg. D e kerüít a budai Z u g l i g e t b ő l is áprilisi p é l d á n y Stofflitz
preparátorhoz 1927*ben. A főváros budai oldala k ü l ö n b e n régóta ismert kedvelt tartózkodási helye madarunknak. A V á r b a n , a Gellérthegyen és a b á n y á k b a n , már t ö b b s z ö r megfigyelték és néha h ó n a p o k i g itt marad. A Kuruclesiídűlő kőfejtőjében a mult század 90*es éveiben dr. N a v r a t i l D e z s ő is megfigyelte. Megjelenik a pesti oldalon is, így dr. D o r n i n g H e n r i k K ő b á n y á n 1925 december 19*én figyelte meg. Ezeknél a kóborlásainál m é g a bazaltsziklákat is fölkeresi, amint azt a Chernelícsalád badacsonyi megfigyelései bizonyítják. A h a j n a l m a d á r erdélyi előfordulásáról legjobban Bielz E. A l b e r t 1888íban közzéí tett adatai 1 tájékoztatnak, amelyek a következőképen s z ó l n a k : M i n t állandói és k ó b o r l ó m a d á r napos sziklákon és öreg falakon, melyeknek üregeiben fészkel is, V a j d a s H u n y a d mellett (Stettner), Ponorics a Sztrigy«völgyben ( B u d a ) ; az Érc* h e g y s é g keleti szélének mészszikláiban T ö v i s mellett, N a g y e n y e d és T o r o c k ó mellett; k ü l ö n ö s e n a Székelykőn is ( C s a t ó ) ; Talmács mellett és 1887 október 29*én néhány p é l d á n y a h á z a k o n Nagyszebenben is ( B i e l z ) , melyek közül egyik példányt december 20«án az O r s o l y a s z á r d á b a n elfogtak ( K i m a k o w i c z ) ; a Fogarasi H e g y s é g b e n a Vistea mare, U c s i s ó r a és Ucsa mare szakadékaiban ( C z y n k ) ; B r a s s ó b a n a város falain és az evangélikus nagytemplomon (Bielz), a K á p o l n a * hegy nyugati lejtőjén, Bácsfalu mellett ( H a u s m a n n ) , a Piatra mare*n ( R ö m e r ) és a Schuler*en ( R h e i n d t ) ; B a l á n b á n y a mellett ( H a u s m a n n ) , a S z i l á g y s á g b a n (Stettner). Z e y k a Remeteiísziklán ( T ö v i s i í p a t a k ) figyelt meg 3 példányt 1841 júliusában, 1848 április 5*én pedig 2 darabot a K á k o v a i í k ö v ö n (Nagyenyed). D a n f o r d és H . B r o w n szeptemberben H á t s z e g r ő l említi. C s i k i Ernő, szíves szóbeli közlése szerint, a mult század 80ías éveiben júliusban, bogártani kutatásai közben, a Lotrioraívölgyben, a V ö r ö s t o r o n y i í s z o r o s mellett, figyelte meg madarunkat. Keveset tudunk táplálékáról. A z irodalom általában rovarokat, pókokat, apró férgeket s egy apró, a sziklákon élő csigát (Balea perversa L.) említ. D r . Greisiger M i h á l y egy szeptember 26*án Nedec v á r á b a n elfogott hímről emlékszik meg, melynek g y o m r á b a n l é g y m a r a d v á n y o k voltak. M a g a m a már említett tavalyi, október 19*i p é l d á n y g y o m r á b a n a következő p ó k o k a t és rovarokat t a l á l t a m : Phalangium species 9 db. Forficula auricularia L. 4 d b 2 . H y p n o i d u s pulchellus L. 1 db. N o c t u a species 1 db. A hajnalmadarat fogságban Sprüngli, Girtanner, B r e h m A . E., Z o l l i k o f e r , Simek és Feldt tartották. Megfelelően berendezett tágas kalitkában a kényesebb rovar* evők m ó d j á r a tartható. Zollikofernél a f o g s á g b a n fészket raktak s k i is költötték tojásaikat, de fiókáikat nem nevelték föl. A z z a l a k í v á n s á g g a l zárom soraimat, hogy havasainknak ezt a szép lakóját, mely méltó párja a havasi g y o p á r n a k és az A p o l l ó * p i l l a n g ó n a k , ősztől tavaszig tartó kóborlásai alkalmával is részesítsük védelemben. 1 D i e F a u n a der W i r b c l t i e r c S i e b e n b ü r g e n s n a c h i h r e m jetzigen Bestande. ( V e r h . M i t t e i l . S i e b e n b ü r g . V e r . N a t u r w . H e r m a n n s t a d t . X X X V I I I , 1888, p. 15—120.) E z t az ö s s z e f o g l a l á s t C s i k i E r n ő , a M . N e m z . M ú z . Á l l a t t á r á n a k igazga* t ó j a szerezte meg s z á m o m r a , a m i é r t n e k i e h e l y e n is h á l á s k ö s z ö n e t e m e t t o l m á c s o l o m . 2 A f ü l b e m á s z ó p o n t o s faji m e g h a t á r o z á s á t dr. P o n g r á c z S á n d o r b a r á t o m n a k , k i v á l ó o r t h o p t e r o l o g u s u n k n a k k ö s z ö n ö m .
THE
W A L L Í C R E E P E R
( T I C H O D R O M A M U R A R I A L.) By Dr. E U G E N E
A
GRESCHIK
(Plate I a n d o n e figure i n H u n g á r i á n text)
to a generál description . of the occurence and habits of this »living a l p i n e ; r o s e « and »feathered but* terfly«, the author mentions that i n H u n g a r y the walLcreeper is mostly ob* served d u r i n g its r a m b l i n g season from autumn to spring w h e n it gets as far d o w n as the Great H u n g á r i á n Plains. Unfortunately it is at this time that, o w i n g to its great familiarity, most of them are shot to be put under glass where it soon loses its beautiful colou? ring. T h e n the author continues to describe i n detail the summer* and winter^plumage of this b i r d and remarks that the different lengths of its b i l i has nothing to do w i t h the sex of the b i r d . The fullímoulting of the H u n g á r i á n birds takes place i n A u g u s t and at the beginning of September and the partiaL m o u l t i n g i n February. It begins at the throat as it was recently ascertained b y K i p p i n the course of his explorations. Tschusi's assertion that the black throatí plumage is the result of a change of colour emanating from the root of the feathers is absolutely u n f o u n d e d . A n examination under a m a g n i f y i n g glass convinces the observer of the untenability of this assertion. M o r e o v e r the c o m i n g out of the black feathers after m o u l t i n g has been observed b y Feldt o n captive birds. CCOFDING
The tongue of the walLcreeper is often, even i n recent publications, incorrectly described and compared to the tongue of the woodpecker. This is the more astonishing as the tongue of the wallícreeper was w e l l characterised by S. G . G m e l i n i n 1774 already, and in 1858 it was described i n detail as w e l l as illustrated b y N i t z s c h « G i e b e l . The incorrect data can be traced back to Steinmüller's erroneous description contained i n his » Z u s á t z e u n d Berichtií gungen zu Meyers u n d W o l f s Tascheiv
buch der deutschen V ö g e l k u n d e « (1822) U n f o r t u n a t e l y the same mistake has been carried over into the » N e w N a u m a n n « w i c h is often used as a source of infor* mation of unquestionable reliability. The author gives, therefore, an exact description of the tongue accompanied b y an illustration i n the H u n g á r i á n text. It is similar to the tongue of the tree*creeper but it is of an entirely difi ferent construction f r o m the tongue of the woodpecker. Its shape reminds one of the point of a lance and the t w o wings of the tongue finish i n the back i n a k i n d of a h o r n y tooth o n the outeríside of w h i c h there is another tiny tooth. Between the wings there is a smooth m e m b r á n é and the same k i n d of m e m b r á n é runs between the front l o w e r surface and the base of the tongue. The sides of the wings are smooth, contrary to the tongue of the tree* creeper and there are o n the dorsal sur* face o n l y 1 to 3 primitive teeth w h i c h , however, are not perceptible w i t h o u t a strong m a g n i f y i n g glass. Behind the u n i ó n of the t w o ossa entoglossa the tongue is somewhat broader and from thereon the edge of the tongue can be somewhat turnéd up so as to form a shaL l o w groove. T h e base of the tongue is conspicuously l o n g : 6"5 m m whereas that of the treeícreeper ist not more than 2'5 m m . The L a r y n x is fiat w i t h a toothTike edging at the back o n l y . Measurements of the tongue are: f r o m the tip to the entrance of L a r y n x 22"75 ; length of the tongue — median 17'5 m m ; length of the back at the side 19 m m ; broadest part of the back at the wings of the tongue 2 m m . The measurements at the same points of the tongue of C e r t h i a brachydactyla B r . are: 14'75; 12 25, 13 and 2 m m . A c c o r d i n g to the data given i n a table of measurements o b t a i n e d b y the Reichenow* method on species examined b y the author in the H u n g á r i á n N a t i o n a l M u s e u m , the author ascertained i n conformity w i t h K i p p that the A s i a t i c wallícreeper ( i n the
table the K a b a k í V a l l e y specimen to the east of the Ferghana mountains, collecí tion of G . v. A l m á s y ) is different from the European form. I n a d d i t i o n to the differences enumerated b y K i p p he mentions that the grey of the plumage, especially at the l o w e r part is somewhat darker, the red of the wings is more intensive than that of the European form. The specimens from W l a d i k a w k a s are thought b y the author to belong to the European f o r m . The n a m e : Tichoí d r o m a muraria longirostra G m e l i n is considered as the most ancient d e n o m i í nation of the A s i a t i c form p r o v i d e d that this form occurs i n N o r t h e r n Persia. The specimen from D a s k i r d ( E a s t í P e r s i a ) examined by the author is not suitable to settle this question because it does not s h o w sufficiently the characteristics of the A s i a t i c form, although the red of the wings is very intensive, besides, the b i r d was shot d u r i n g the migration season. The author then enumerates the oldest H u n g á r i á n specimens i n the N a t i í onal M u s e u m and says that the w a l l * creeper is w e l l represented i n the H u n g a * rian collections, especially i n the northern provinces. The same cannot be said of the eggs. O n l y one H u n g á r i á n egg is k n o w n to the author, n o w i n possession of the H u n g á r i á n N a t i o n a l M u s e u m , collected b y K o c y á n i n the C o u n t y of Á r v a . The rest of the data, mostly of a generál nature, contained i n the relé? vant literature cannot be controlled w i t h o u t the examination of the eggs, although it was ascertained that the b i r d breeds i n the Carpathian mountains and the T r a n s y l v a n i a n Erzgebirge. The g r o u n d colour of the egg from the C o u n t y of Á r v a is white w i t h a few r e d d i s h * b r o w n and violet spots towards the broader side; its measurements are: 20-8x15-6 m m . W e i g h t 130 mg. It is an interesting feature H u n g á r i á n wallícreeper that it limestone*rocks for its summer A c c o r d i n g to W i l l i a m M a u k s c h explained b y the fact that the
of the prefers resort. this is rugged
limestone walls offer more nest holes f ö r m e d by d r i p p i n g water than the harder rocks and i n the o p i n i o n of the author, the abundance of f o o d is another inducement. It is a generally k n o w n fact that the l i m y soil of our h i g h mountains gives shelter to a great variety of insects. T o refute F. C . Keller's assertion that the wallícreeper i n the A l p s avoids h u m i í dity wherever it is able to do so, the author quotes t w o observations made i n the H i g h T á t r a : I n A u g u s t 1894. V i c t o r Greschik observed i n Great K o h l b a c h v a l l e y at the m i d d l e waterfall t w o wallícreepers w a l k i n g o n the wet w a l l of a huge rock. A l s ó the author saw o n the 27 t h J u l y 1909 i n Felkéri V a l l e y o n the rocks of the » E t e r n a l í R a i n « a wallícreeper l o o k i n g for food at this continually wet spot. The r a m b l i n g of this b i r d b e y o n d its breeding territory very often lasts as l o n g as the end of A p r i l . It has been shot as late as this i n the n e i g h b o u r h o o d of Budapest. M o r e o v e r , B u d a is l o n g ago k n o w n as a preferred winter resort of our b i r d . It was several times seen i n the C i t a d e l , o n the rocks of the Gellért h i l l and i n the B u d a quarries where it stays sometimes for months. O n the 19 t h December 1925 it was observed b y D r . D o r n i n g at K ő b á n y a o n the Pest side. It alsó visits the basáit rocks at Badacsony where it has been observed b y the C h e r n é l family. Little is k n o w n of its food. Relevant literature mentions spiders, insects i n generál, small w o r m s and a t i n y snail l i v i n g o n rocks (Balea perversa L.). A u t h o r has f o u n d i n the stomach of a b i r d shot o n the 19 t h October 1928 the f o l l o w i n g spiders and insects: 9 Phalaní gium species; 4 Forficula auricularia L . ; H y p n o i d u s pulchellus; 1 N o c t u a species. A s a conclusion author recommends that protection be granted alsó d u r i n g the r a m b l i n g season from autumn to spring to this beautiful A l p i n e b i r d j u s t as pleasant to l o o k at as the Edelweiss ( G n a p h a l i u m l e o n t o p o d i u m ) and the A p o l l o f a l t e r .
buch der deutschen V ö g e l k u n d e « (1822.), zurückzuführen. Leider fand diese Be* L.) schreibung auch i m N e u e n N a u m a n n V o n D r . E U G E N G R E S C H I K , U n g . N a t . Mus., Budapest Platz, v o n w o sie oft kritiklos ü b e r n o m m e n ( M i t 1 T a f e l u n d 1 A b b i l d u n g i m u n g . Text.) w i r d . Verfasser gibt daher eine genaue A C H einer allgemeinen Schilderung Beschreibung der Z u n g e u n d bildet sie des V o r k o m m e n s u n d der Lebens* i m ungarischen Text auch ab. Sie ist der weise dieser » l e b e n d i g e n A l p e n r o s e « u n d Z u n g e des B a u m l á u f e r s áhnlich u n d »befiederten Schmetterlings«, erwáhnt ganz verschieden v o n der Z u n g e der Verfasser, dass der M a u e r l á u f e r i n U n * Spechte gebaut. I h r K ö r p e r erinnert an garn meist w á h r e n d seiner Streifereien eine lange Lanzenspitze, hinten enden v o m Herbst bis F r ü h l i n g beobachtet die beiden F l ü g e l i n je einem ver* w i r d , w o b e i er sogar die Grosse U n * hornten Zahne, an dessen áusserer Seite garische Tiefebene besucht. Leider w i r d sich noch ein kleineres Z á h n c h e n be* er z u dieser Zeit, seiner grossen Z u * findet. Z w i s c h e n den beiden Z u n g e n * traulichkeit zufolge, meist abgeschossen, flügeln ( Z u n g e n b u c h t ) spannt sich eine u m dann i m bestén Falle unter G l a s záhnchenfreie H a u t , u n d eine solche u n d R a h m e n gestellt z u werden, w o es H a u t geht auch v o n der vorderen mit seiner Farbenpracht b a l d z u Ende Unterfláche der beiden Z u n g e n f l ü g e l geht. H i e r a u f bespricht Verfasser ein* z u m Z u n g e n g r u n d . A u c h die Seiten der gehend das Sommer* u n d W i n t e r k l e i d Z u n g e n f l ü g e l besitzen keine Z á h n c h e n , u n d bemerkt, dass die verschiedene i m Gegensatze z u r Z u n g e des B a u m l á u * Schnabellánge kein Kennzeichen der fers, n u r an der dorsalen Fláche der Geschlechter abgibt. D i e V o l l m a u s e r Flügel befinden sich 1 — 3 rudimentáre vollzieht sich an ungarischen E x e m p l a * Z á h n c h e n , welche jedoch bloss bei stár* ren bereits i m A u g u s t u n d A n f a n g kerer V e r g r ö s s e r u n g sichtbar werden. September, die Teilmauser i m Február* H i n t e r der V e r e i n i g u n g der beiden Z u n * A p r i l u n d beginnt an der K e h l e , w i e genkernspangen ist die Z u n g e etwas brei* dies neuerdings die Untersuchungen ter u n d es k ö n n e n v o n da an die R á n d e r K i p p ' s darlegten. Jeder G r u n d l a g e ent* gegen die schmal zulaufende zweizackige behrt die Behauptung v o n Tschusi's, Spitze etwas aufgerichtet werden, w o d u r c h w o n a c h das schwarze Gefieder der K e h l e eine seichte R i n n e entsteht. A u f f a l l e n d eine U m f á r b u n g , die v o n der Féder* lang ist der Z u n g e n g r u n d : 6'5 m m , w á h * w u r z e l aus erfolge, w á r e . V o n der U n * rend beim kurzzehigen B a u m l á u f e r n u r haltbarkeit dieser Auffassung ü b e r z e u g t 2' 5 m m . D e r K e h l h ü g e l ist flach u n d besitzt schon eine Lupen*Betrachtung. D a s H e r * nur hinten Z á h n c h e n . Masse der Z u n g e : vorsprossen der schwarzen Federn wurde v o n der Spitze bis z u m Kehlspalt 22'75 übrigens v o n Feldt an gefangenen E x e m * m m , Lange des Z u n g e n r ü c k e n s median plaren beobachtet. 17*5 m m , L á n g é des R ü c k e n s seitlich D i e Z u n g e des M a u e r l á u f e r s w i r d noch 19 m m , grösste Breite des R ü c k e n s bei oft, selbst i n neueren H a n d b ü c h e r n , falsch den Z u n g e n f l ü g e l n 2 m m . Dieselben beschrieben u n d m i t der Spechtzunge Masse beim kurzzehigen B a u m l á u f e r : verglichen. Dies ist u m so auffallender, 1475, 12-25, 13, 2 m m . w e i l bereits S. G . G m e l i n i m Jahre 1774 N a c h M i t t e i l u n g einer Tabelle, welche die Zunge treffend charakterisierte u n d nach der Reichenowschen*Methode ge* N i t z s c h * G i e b e l 1858 sie náher beschrieb wonnene Masse über die v o m Verfasser u n d auch abbildete. D i e unzutreffenden i m U n g . N a t i o n a L M u s e u m untersuchten A n g a b e n sind auf Steinmüller's falsche Exemplare enthált, findet Verfasser i n Beschreibung i n » Z u s á t z e u n d Berichti* Ü b e r e i n s t i m m u n g m i t K i p p , dass der gungen zu Meyers u n d W o l f s Taschen* asiatische Mauerláufer ( i n der Tabelle DER M A U E R L A U F E R (TICHODROMA MURARIA
N
das Exemplar v o m Kabak*Tale, Ostseite der Ferghana*Kette, v o n G . v. A l m á s y gesammelt) v o n der europáischen F o r m abzutrennen sei. E r führt neben den v o n K i p p aufgeführten Unterschieden noch auf, dass das G r a u des Gefieders, besonders an der Unterseite etwas dunk= ler, die rote Farbe der Flügel inten* siver, als bei E u r o p á e r n sei. D i e E x e m * plare v o n W l a d i k a w k a s rechnet Verf. zur europáischen F o r m . A l s áltester N a m e k á m e für die asiatische F o r m : T i c h o d r o m a muraria longirostra G m e l i n in Betracht, w e n n i n N o r d * P e r s i e n diese F o r m v o r k o m m t . Das v o m Verfasser untersuchte Exemplar v o n D a s k i r d (Ost* persien) ist zur K l á r u n g dieser Frage ungeeignet, w e i l es die Unterschiede der asiatischen F o r m nicht g e n ü g e n d zeigt, obzwar das Rot der Flügel sehr intensiv ist, ausserdem ist es i n der Strichzeit erlegt. H i e r a u f werden die áltesten ungarischen Exemplare des N a t i o n a l í M u s e u m s aufgeführt u n d be* merkt, dass der Mauerláufer i n den ungarischen Sammlungen, besonders der oberen Gegend gewöhnlich vertreten sei. N i c h t so verhált sich die Sache mit den Eiern. Verfasser ist nur ein ungarisches E i bekannt, v o n K o c y á n i m Á r v a e r Komitate gesammelt, jetzt i m Besitze des U n g . Nat.*Museums. D i e .übrigen meist allgemeinen A n g a b e n i n der Literatur sind heute ohne Prüfung der Eier unkontrollierbar, o b z w a r es sicher ist, dass der V o g e l i m Karpathenzuge u n d i m Siebenbürgischen Erzgebirge brütet. D i e Grundfarbe des Eies aus dem Á r v a e r Komitate ist weiss u n d besitzt gegen sein stumpfes Ende einige rotbraune u n d violette Fleckchen; seine Masse s i n d : 20*8X15'6 m m , G e w i c h t 130 mg. Es ist eine interessante Erscheinung, dass der Mauerláufer i n U n g a r n als Sommeraufenthalt Kalkgebirge bevor* zugt. Einerseits findet er, nach W i l h e l m M a u k s c h , i n den schroffen K a l k w á n d e n viel mehr durch Wassertropfen aus* gehöhlte, z u Niststátten geeignete V e r *
tiefungen, als i n den hárteren Gesteins* arten, andererseits aber, nach des V e r * fassers M e i n u n g , findet er i m Kalkgebirge einen reicher gedeckten Tisch. Ist es doch eine allbekannte Tatsache, dass der K a l k b o d e n eine reichere Insekten* fauna i n unseren Hochgebirgen be* herbergt. D e r B e m e r k u n g F. C . Kellers gegen* über, der aus den A l p e n erwáhnt, der Mauerláufer meide N á s s e , w o er nur kann, führt Verfasser 2 gegenteilige Beobachtungen aus der H o h e n Tátra auf: l m A u g u s t 1894 konnte V i k t o r Greschik i m Grossen Kohlbachtale, beim mittleren Wasserfall, zwei kletternde Exemplare an der v o m Wasserstaubregen benetzten W a n d eines Riesenblockes beobachten. A u c h Verfasser sah am 27. J u l i 1909 i m Felker*Tal, an den Felsen des » E w i g e n R e g e n s « , lángere Zeit einen Mauerláufer, wie er an dieser standig nassen Stelle nach N a h r u n g suchte. Seine Streifereien ausserhalb des Brut* gebietes erstrecken sich oft bis spát i n den A p r i l h i n e i n ; so spát wurde er sogar i n der N á h e v o n Budapest er* legt. D i e Ofner Seite der Hauptstadt ist übrigens, wie schon lange bekannt, ein bevorzugter Winteraufenthalt u n * seres Vogels. E r wurde i n der B u r g , am G e l l é r t h e g y u n d i n den Síéin* brüchen schon mehrmals beobachtet u n d weilt dort manchmal monatelang. Neuerdings wurde er auch auf der Pester Seite, i n K ő b á n y a , v o n D r . H . D o r n i n g am 19. D e z . 1925 beobachtet. E r besucht auch die Basaltfelsen des Badacsony, wie dies die Beobachtungen der Familie v o n C h e r n é l bezeugen. W e n i g ist über seine N a h r u n g bekannt. D i e Literatur erwáhnt bloss Spinnen, Insekten i m allgemeinen, kleine W ü r m e r u n d eine kleine, auf Felsen lebende Schnecke (Balea perversa L.). Verfasser fand i m M a g é n eines am 19. O k t . 1928 erlegten Stückes folgende Spinnen u n d Insekten: Phalangium species 9 Stück, Forficula auricularia L. 4 St., H y p n o i d u s pulchellus L. 1 St., N o c t u a species 1 St.
Z u m Schluss empfiehlt Verfasser, man m ö g e diesem schönen A l p e n b e w o h n e r , dem Edelweiss u n d A p o l l o f a l t e r ver* gleichbar, auch w á h r e n d seines H e r u m * streifens v o m H e r b s t bis F r ü h l i n g , ein* gehendsten Schutz g e w á h r e n . IL P I C C H I O M U R A I O L O ( T I C H O D R O M A M U R A R I A L.) Del
dott. E U G E N I O G R E S C H I K , M u s e o Ungherese, Budapest.
( C o n u n a t á v o l a ed u n disegno
L
Nazionale
n e l testo m a g i a r o . )
' A U T O R E , dopo aver fatto conoscere 4 i n linea generálé la presenza ed i l m o d o d i vivere della » r o s a alpina v i v a « e della »farfalla p i u m a t a « , ricorda che i n U n g h e r i a i l picchio m u r a i o l o si presenta ai nostri occhi durante i suoi vagabon* daggi che vanno dall'autunno alla prima* vera, quando esso visita anche i l g r a n d é bassopiano ungherese. A l l o r a , per la loro natura senza sospetti, m o l t i d i essi, pur* troppo, vengono uccisi, per essere con* servati nelle vetrine sotto i l vetro, dove le l o r o magnifiche penne perdono i n bellezza. Q u i n d i l ' A u t o r e descrive det* tagliatamente le penne estive ed inver* nali ed osserva che la lunghezza del becco n o n é segno d i riconoscimento del sesso. N e g l i esemplari ungheresi la muta completa si presenta giá i n a g o s í o e sull'inizio d i settembre, mentre la muta parziale s'inizia alla gola e va dal feb* braio all'aprile, come é stato recentemente stabilito dalle i n d a g i n i d i K i p p . M a n c a invece d i o g n i fondamento l'affermazione di Tschusi, secondo cui le penne nere della gola deriverebbero da u n cambia* mentő d i colore che avrebbe le sue ori* gini nella radice della penna. D e l l a i n * consistenza d i quest'opinione possiamo convincersi con una semplice lente d ' i n * grandimento. L'apparizione delle penne nere del resto é stata osservata anche da Feldt sul picchio muraiolo che teneva prigioniero. La lingua del picchio m u r a i o l o é de* seritta erroneamente perfino dai l i b r i tasca* bili di nuova edizione e viene paragonata
alla lingua dei picchí. C i ó é tanto p i ü strano i n quanto che G m e l i n S. G . giá nel 1774 fece una descrizione assai appro* priata della lingua e N i e t z s c h * G i e b e l la deserisse piü dettagliamente fin dal 1858 facendone anche i l disegno. L a deseri* zione errata trae origine dai dati del* l'opera apparsa nel 1822 » Z u s á t z e u n d Berichtigungen zu M e y e r s u n d W o l f s Taschenbuch der deutschen V ö g e l k u n d e « d i Steinmüller. Peccato che questa de* serizione sia stata inclusa anche nella n u o v a edizione della g r a n d é opera o r n i * tologica d i N a u m a n n , da dove spesso viene presa senza spirito eritico. Ragione per cui l ' A u t o r e descrive dettagliata* mente la lingua e nel testo magiaro ne fa anche i l disegno. L a l i n g u a assomiglia a quella del rampichino ed é del tutto diversa da quella dei picchi. II corpo della lingua ricorda la punta d'una lunga lancia e, nella parte posteriore, ciascuna delle due ali d i lingua finisce n e l dente di corno, nella parte esterna del quale prende posto ancora u n dente d i corno piü piccolo. T r a le due ali d i lingua ( i l golfo della lingua) é tesa una mem* brana senza dentini e una d i questa membrana sta sotto la superficie inferiore delle due ali d i lingua ed tra le radici della lingua. N e p p u r e sulla parte esterna delle ali d i lingua si trovano i dentini, e i n contrasto con la l i n g u a del ram* pichino, soltanto sul dorsale delle ali di lingua si trovano 1 — 3 dentini r u d i m e n * tali, v i s i b i l i perö solo con notevole i n * grandimento. D i e t r o l'unione dei due ossi entoglossali la lingua é u n p ö piü larga e da q u i g l i őrli hanno la possi* bilitá d i piegarsi verso l'estremitá assot* tigliantesi a due punte. I n guisa che si forma u n canale piatto. E'sorprendente la lunghezza della radice della l i n g u a : 6'5 m m , mentre quella della C e r t h i a brachydaetyla B r . é d i soli 2"5 m m . L a laringe é piatta e addentata solo d i dietro. Le misure della l i n g u a : lunghezza dal l'estremitá all'apertura della laringe 22'75, lunghezza — mediano 17'5 m m . I n una tabella, che contiene le misure
dei picchi m u r a i o l i esaminati d a l l ' A u * tore al M u s e o N a z i o n a l e Ungherese preparate secondo i l metodo d i Reiche* n o w , d'accordo con gli esami d i K i p p l ' A u t o r e ritiene che i l picchio muraiolo asiatico (nella tabella l'esemplare della valle d i Kabak, raccolto nel Turkestan, sulle pendici orientali della catena d i m o n t i d i Ferghana dal dott. G i o r g i o A l m á s y i n occasione della spedizione nel Tiansan) é da separarsi dalia forma europea. Öltre ai segni distintivi citati dal K i p p l ' A u t o r e ricorda ancora che i l colore grigio delle penne, sulla super* ficie inferiore del corpo é u n p ö piü scuro, i l colore rosso delle ali é piü vivace (intenso) che n o n negli esem* plari europei. G l i esemplari d i W l a d i * kawkas l ' A u t o r e l i elenca tra le forme europee. Per la forma asiatica i l nome piü antico sarebbe: T i c h o d r o m a muraria longirostra G m e l i n se risulterá che questa forma abita nella Persia settentrionale. L'esemplare d i D a s k i r d (Persia őrien* tale) esaminato d a l l ' A u t o r e n o n defi* nisce questa questione, perché n o n mostra abbastanza caratteristicamente i segni della forma asiatica, benché i l rosso delle ali sia molto vivace e, inoltre, é dell'epoca del vagabondaggio (venne ucciso allora). Q u i l ' A u t o r e elenca gli esemplari piü vecchi dei picchi m u * raioli ungheresi del M u s e o N a z i o n a l e Ungherese ed osserva che nelle colle* z i o n i ungheresi i l picchio muraiolo, spe* cialmente nelle regioni settentrionali é un fenomeno comune. N o n stanno cosi le cose per quello riguarda le uova del picchio muraiolo. L ' A u t o r e conosce solo u n u o v o d'origine ungherese, rac* colto nel comitato (provincia) di Á r v a da A n t o n i o K o c y á n , e che ora é pro* prietá del M u s e o N a z i o n a l e Ungherese. G l i altri dati piuttosto generáli che esi* stono nella letteratura, sensal'esame delle uova, sono incontrollabili, benché sia certo che i l picchio muraiolo covi lungo i C a r p a z i e nelle montagne: Erdélyi Érc* h e g y s é g (Transsylvania.) II coloro base delle uova del comitato d i Á r v a é bianco
e verso la parte öttusa ha delle macchie color r o s s o í b r u n o e viola. M i s u r e : 2 0 ' 8 x 15*6 m m . Peso: 130 mg. Strano é i l fenomeno che i n U n g h e r i a durante i l soggiorno estivo i l picchio muraiolo preferisca le montagne calcaree. D a una parte, come G u g l i e l m o M a u k s c h giustamente spiega, nelle pareti calcaree trova numerose cavitá scavate dalle acque e adatte alla nidificazione che n o n sulla pietra piü dura, d'altra parte, perö, se* condo l ' A u t o r e , nelle montagne cal* caree é atteso da una távola meglio bandita ( v i trova cioé maggior quantitá di alimenti). Siccome é un fatto generál* mente noto che nelle nostre regioni montagnose la fauna degli insetti dei territori calcarei é piü ricca. F. C . Keller, i l quale ha studiato i l picchio muraiolo sulle A l p i , ricorda che quest'uccello n o n ama l'umiditá e dove p u ö la evita. D i fronté a quest'affer* mazione l ' A u t o r e comunica d a l l ' A l t o Tatra due osservazioni contrarie: N e l l ' agosto del 1894 nella vale d i Nagytar* patak V i t t o r i o Greschik vide nella ca* scata centrale due picchi muraioli, mentre salivano su u n enorme roccia spruzzata continuamente dalle goccie d'acqua della cascata. II 27 luglio 1909 nella valle d i Felka l ' A u t o r e o s s e r v ő a lungo sulle roccie d i » E w i g e r R e g e n « u n picchio muraiolo mentre stava cercando con* tinuamente alimento nel terreno u m i d o . I suoi vagabondaggi al d i fuori del territorio d i covo spesso si prolungano fino l'aprile; i n questa tarda epoca fu giá ucciso nelle vicinanze d i Budapest. La parte d i B u d a della capitale, come del resto é noto da molto t e m p ó , é soggiorno invernale preferito del picchio muraiolo. S u l V á r , sul M o n t é d i San G h e r a r d o e nelle cave d i pietra é stato osservato molte volté e v i rimane tal* volta per dei mesi. U l t i m a m e n t e é stato visto i l 19 dicembre 1925 a K ő b á n y a dal dott. Enrico D o r n i n g . Esso cerca anche le roccie d i basalto d i Badacsony come risulta dalle osservazioni della famiglia Chernél.
Poco sappiamo dei suoi alimenti. L a letteratura ricorda solo rágni ed insetti e una piccola chiocciola che v i v e sulle roccie (Balea perversa L.) L ' A u t o r e trovö nello stomaco d i u n esemplare ucciso i l 19 ottobre 1928 í seguenti rágni ed insetti: 9 P h a l a n g i u m species, 4 For* ficula auricularia L., 1 H y p n o i d u s p u l * chellus L., 1 N o c t u a species. L ' A u t o r e chiude i l suo scritto espri* mendo i l desiderio che a questo magni* fico abitatore delle regioni alpestri, degno compagno del gnafalio e delle farfalle A p o l l ó , venga esercitata la piü efficace difesa anche i n occasione dei suoi vaga* bondaggi che durano dall'autunno alla primavera. LE G R I M P E R E A U D E M U R A I L L E ( T I C H O D R O M A M U R A R I A L.) Par le D r . E U G . G R E S C H I K d u M u s . N a t . H o n g r . , B u d a p e s t ( A v e c u n e table et une figure dans le texte
A
hongrois.)
une description générale de l'ap* l parition et d u génre de vie de cetté »vivante rose alpestre« et de ce » p a p i l * Ion e m p l u m é « , l'auteur mentionne qu'en H o n g r i e le grimpereau de muraille est observé le plus souvent, depuis l'automne jusqu'au printemps, au cours de ses voyages pendant lesquels i l visite mérne la grandé plaine hongroise. M a l h e u * reusement, en raison de sa g r a n d é fami* liarité, i l est le plus souvent alors abattu, pour étre ensuite tout au plus e x p o s é sous vérre, auquel cas s'en est bientőt fini de ses splendides couleurs. L'auteur s'étend ensuite longuement sur le p l u * mage d'été et d'hiver et remarque que la longueur d u bee n'indique nullement le sexe de l'oiseau. C h e z les exemplaires hongrois la mue totale a lieu déjá en A o ü t etau commencement de Septembre, la mue partielle en F é v r i e r * A v r i l et com* mence á la gorge, comme l'ont montré derniérement les recherches de K i p p . La thése de Tschusi, selon laquelle le plumage noir de la gorge. serait dü á u n changement de coloration q u i partirait de la racine des plumes, est d é p o u r v u e PRÉS
de tout fondement. C'est ce dont o n peut se convaincre par u n simple examen á la loupe. D'ailleurs la naissance des plumes noires a été observé par Feldt sur les i n d i v i d u s en captivité. Souvent et mérne dans les manuels récents, la langue d u grimpereau de m u * raille est faussement décrite et comparée á la langue d u pic. L a chose est d'autant plus bizarre que S. G . G m e l i n a déjá, en 1774, caractérisé la langue de cet oiseau d'une maniére frappante, et qu'en 1858 N i t z s c h * G i e b e l 1' a décrite de prés et en a aussi d o n n é le dessin. Ces d o n * nées fausses doivent étre attribuées á la description erronée de Steinmüller, dans ses » Z u s á t z e u n d Berichtigungen zu M e y e r s u n d W o l f s Taschenbuch der deutschen V ö g e l k u n d e « . (1822.) M a i * heureusement cetté description a été aussi reproduite dans le nouveau N a u * mann, auquel elle est souvent em* pruntée sans aucune eritique. C'est pour* q u o i l'auteur donne une exacte deserip* tion de la langue, dont i l donne aussi l'image dans le texte hongrois. Elle ressemble á la langue d u grimpereau ( C e r t h i a ) et sa structure en est toute différente de celle de la langue d u pic. Elle rappele u n fer de lance allongé et chacune des ailes se termine par der* riére par une dent de formation cornée, sur le cőté extérieur de laquelle se trouve encore une dent plus petité. Entre les deux ailes de la langue est tendue une peau d é p o u r v u e de dents et une autre peau de ce génre s'étend aussi de la surface antero*inférieure de la base de la langue. Les cőtés des ailes de la langue sont également d é p o u r v u e s de petites dents, au contraire de la langue d u grimpereau ( C e r t h i a ) , et c'est seule* ment sur la surface dorsale de ces ailes que se trouvent 1 á 3 petites dents r u d i * mentaires, mais q u i ne deviennent visibles que par u n fort grossissement. Derriére la réunion des deux ossa entoglossa, la langue est u n peu plus large et á partir de ce point, les bords peuvent se relever légérement vers la pointe
étroitement allongée, ce q u i donne une rigole peu profonde. L a base de la langue est d'une longueur frappante: 6'5 m m , tandis que chez le grimpereau brachydactyle elle n'est que de 2 5 m m . Le l a r y n x est plat et n'est p o u r v u de petites dents que par derriére. D i m e n * sions de la langue: de la pointe á la fente d u l a r y n x 22'75 m m . L o n g u e u r m é d i a n e d u dos de la langue 17*5 m m , longueur laterale d u dos de la langue 19 m m . Largeur m a x i m a d u dos de la langue prés des ailes 2 m m . Les m é m e s dimensions chez le grimpereau brachy* dactyle ( C e r t h i a brachydactyla B r . ) : 14*75, 12*25, 13, 2 m m . A p r é s avoir d o n n é une table contenant les dimensions obtenues suivant la méí thode de R e i c h e n o w , sur les i n d i v i d u s e x a m i n é s par l'auteur au M u s é e N a t i o n a l H o n g r o i s , i l estimé, d'accord avec K i p p que le grimpereau de muraille asiatique (dans la table l'exemplaire de la vallée de K a b a k , cöté orientale de la chaine d u Ferghana, recueilli par G . de A l m á s y ) dóit étre distingué de la forme européenne. A u x différences citées par K i p p , i l ajoute encore les suivantes: le gris d u plumage, surtout d u cőté inférieur, est u n peu plus foncé et la couleur rouge des ailes plus intense que dans les formes euró* péennes. Les exemplaires de la W l a d i * kawkas sont rangés par l'auteur p a r m i la forme européenne. P o u r la forme asia* tique o n pourrait envisager comme le n o m le plus anciennement d o n n é , le T i c h o d r o m a muraria longirostra G m e l i n , si cetté forme apparait dans le n o r d de la Perse. L'exemplaire de D a s k i r d (Perse orientale), e x a m i n é par l'auteur ne se préte pas á l'éclaircissement de cetté question, car i l ne montre pas suffisam* ment les différences de la forme asiatique, bien que le rouge des ailes sóit trés intense, en outre i l a été abattu á l ' é p o q u e de la migration. L á dessus, l'auteur passe en revue les plus anciens exemplaires hongrois d u M u s é e N a t i o n a l de B u d a * pest et remarque que le grimpereau de muraille est représenté habituellement
dans les collections hongroises, dans celles de la H a u t e * H o n g r i e particuliére* ment. L'auteur ne connait q u ' u n oeuf hongrois, recueilli par K o c y á n dans le C o m i t a t d ' Á r v a et maintenant en la possession d u M u s é e N a t i o n a l H o n g r o i s . Q u a n d aux autres d o n n é e s , q u i pour la plus part se retrouvent généralement dans la bibliographie, elles sont encore incontrőlables a u j o u r d ' h u i , tant que les oeufs n'auront pas été étudiés, bien q u ' i l sóit sür que cet oiseau couve dans les Carpathes et dans le E r d é l y i É r c h e g y s é g (Transsylvanie). Q u a n d á l'oeuf d u C o * mitat d ' Á r v a , le f o n d en est blanc avec quelques mouchetures rouge*brun et v i o * lette vers le gros bout. Les dimensions en sont: 20*8x15*6 m m , tandis que le p o i d s : 130 mg. II est intéressant de constater qu'en H o n g r i e , le grimpereau de muraille pré* fére p o u r y passer l'été les montagnes calcaires. D ' u n e part, selon G u i l l e a u m e M a u k s c h , i l trouve dans les parois cal* caires abrubtes beaucoup plus de cavités creusées par les gouttes d'eau et appro* priées á la nidification que dans les roches plus durs, et d'autre part, selon l ' o p i n i o n de l'auteur, i l trouve dans les montagnes calcaires une table plus riche* ment servie. C'est en effet une chose bien connue que dans les hautes regions de la H o n g r i e , le sol calcaire abrite un m o n d e d'insectes plus riche. Contrairement á la remarque de F. C . Keller, q u i avait o b s e r v é dans les A l p e s que le grimpereau de muraille évite le plus possible l'humidité, l'auteur rap* porté des observations faites dans la H a u t e * T á t r a : en A o ü t 1894, V i c t o r Greschik a p u observer dans la g r a n d é vallée de K o h l b a c h , prés de la cascade moyenne, deux exemplaires grimpant á la paroi, arrosée par la pluie d'embruns de la cascade d'un bloc gigantesque. D e son cőté, l'auteur a, le 27 J u i l l e t 1909, dans la vallée. de Felka, o b s e r v é Ion* guement, sur les rochers de la » P l u i e Eternelle«, u n grand grimpereau de m u *
raille cherchant sa nourriture á cet en* droit constamment h u m i d e . Ses voyages hors d u territoire o ü i l couve, s'étendent' souvent jusqu'assez tard en A v r i l . Mérne dans le voisinage de Budapest o n en a abattu aussi tar* divement. D'ailleurs, c'est u n fait connu depuis longtemps que la rive droite (Buda) de la capitale hongroise est u n lieu d'hivernage préféré de notre oiseau. II a déjá été o b s e r v é maintefois prés d u Chateau R o y a l , sur les rochers d u M o n t G é r a r d et dans les carriéres de pierres, oü i l séjourne parfois pendant des mois entiers. Derniérement, le 19 D é c e m b r e 1925, i l a été observé aussi sur la rive gauche, á K ő b á n y a , par le docteur H . D o r n i n g . I l fréquente aussi les rochers basaltiques de Badacsony, comme le
prouvent les observations de la famille de C h e r n é l . O n sait peu de choses au sujet de sa nourriture. Les ouvrages écrits sur cet oiseau mentionnent seulement des arai* gnés, des insectes en général, et u n petit l i m a i o n q u i vit sur les rochers (Balea perversa L.) L'auteur a trouve dans l'esto* mac d'un i n d i v i d u abattu le 19 Octobre 1928, les araignés et autres insectes sui* vants: 9 P h a l a n g i u m species, 4 Forficula auricularia L., 1 H y p n o i d u s pulchellus L. et une N o c t u a species. L'auteur conclut en recommendant d'accorder á ce bel habitant des hautes montagnes, comparable á l'Edelweiss et au p a p i l l o n A p o l l ó n , la protection la plus compléte, mérne pendant les voyages q u ' i l exécute de l'automne au printemps.
N E S T I N G OF T H E W H I T E STORK IN JAPÁN
R
By N A G A M I C H I
K U R O D A , D. S e , T o k y o
teli us that the Japanese W h i t e Stork ( C i c o n i a ciconia boyciana) was abundant i n J a p á n , even i n T o k y o C i t y it has built its nest on the roofs of several temples, but storks w h i c h were i n T o k y o were a l l exter* minated, meeting the same fate as cranes. Its o n l y breeding place, however, n o w remaining is p o p u l a r l y called » T s u r u * y a m a « (crane h i l l ) i n Idzushi*gun, H y o g o Prefecture, H o n d o , there are still to*day s o m é twenty or thirty storks, and they are breeding readily year after year. W h i l e European W h i t e Stork migrates that of J a p á n remains i n the same locality a l l the year r o u n d , though a small number may move about. » T s u r u * y a m a « was specified b y the G o v e r n * ment on the 3*rd of M a r c h 1921, as a » f a m o u s region where these birds breed«. ECORDS
A l l the species belonging to the crane family lay their eggs on the g r o u n d but storks b u i l d their nests on tops of trees (pines, etc). The stork's nest built on pine trees i n Idzushi, H y o g o Prefecture, is about one metre i n diameter, m a k i n g a shallow cup i n shape. It lays from three to five eggs per clutch, white i n colour and measures about 76 b y 58 m m i n size. The breeding season is from March to about the end of June each year. The parent b i r d catches food which it gives the nestlings. This b i r d generally chooses animál matter as f o o d ; such as insects, small fishes, frogs, reptiles, fieldmice, etc. Cranes emit l o u d eries, but storks merely make a great chattering w i t h their b i g bilis i n the breeding season. Thanks to the efforts for preserving them we are able to see these graceful birds i n flocks.
