Egyetemi doktori (PhD) értekezés tézisei Munkahelyi vitára készült változat
Az értékrend és életminőség összefüggései Havasi Virág Témavezető: Lévai Imre, tudományos tanácsadó, az MTA doktora
Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Doktori Iskola „Versenyképesség, globalizáció, regionalitás” doktori program
Debrecen 2009
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék......................................................................................................................... 2 A kutatás témaválasztásának indoklása...................................................................................... 2 Kutatási előzmények, a kutatás motivációja .............................................................................. 3 Kutatási célkitűzés...................................................................................................................... 4 A kutatás módszerének bemutatása............................................................................................ 5 A dolgozat szerkezete................................................................................................................. 9 A kutatás kérdései, hipotézisei, és a kutatási eredmények alapján megfogalmazott tézisek ... 10 További kutatási irányok.......................................................................................................... 19 A kutatás során megfogalmazódott tanulságok, javaslatok ..................................................... 19 Irodalomjegyzék....................................................................................................................... 27 A szerző disszertációhoz kapcsolódó publikációi.................................................................... 28
A kutatás témaválasztásának indoklása Számtalan válasz létezik a következő kérdésekre: mi a gazdaság, mi a gazdaságtudomány, ez utóbbinak mi a tárgya, mik a módszerei, milyen az elméletek kifejtésének nyelve, milyen a tudomány és valóság viszonya, mi a tudomány célja, stb. Nem teszek kísérletet az e kérdésekre adott válaszok példálózó felsorolásra sem, csupán néhány számomra fontos tényezőt emelek ki. Karl Popper tézisei között szerepel, hogy egy tudomány sikerességét az határozza meg, hogy mennyire érdekesek és jelentősek a problémák, melyeket tárgyal és hogy mennyire egyenesen, becsületesen és egyszerűen ragadja meg azokat. Számomra ezen kívül fontos, hogy a tudomány és a valóság szoros kapcsolatban álljon, azaz a tudomány törekedjen a valóság leírására és arra is, hogy eszközöket szolgáltasson e valóság megváltoztatásához (vagy legalábbis próbálja meg). Az emberek, emberiség legalapvetőbb céljai a boldogság és a túlélés. E célok eléréséhez szolgál eszközzel a gazdaság szférája is, mely akkor működik jól, ha e feladatokat teljesíti. Korunkban azonban mintha önértéke lenne a gazdaságnak, és túlságosan nagy hatalma a gazdaság rendszerének életünk egyéb területei felett. A szociológus Jürgen Habermas úgy fogalmaz, hogy a rendszer világa gyarmatosítja életvilágunkat, felzabálja azt.(Habermas [1985]) Mintha a gazdaság világának sajátos elképzelése lenne arról, hogy mi
2
teszi az embereket boldoggá, s bár igényeinket-szükségleteinket kutatja is, de még inkább termeli, ráadásul elsősorban anyagi igényeinket. Vajon tényleg ilyen a mai gazdaság? És ha igen, ilyen is marad? Milyen változásoknak vagyunk részesei éppen? Hogyan tudjuk befolyásolni e folyamatokat, ha egyáltalán tudjuk? Cselekvéseink mozgató rugói a céljaink és értékeink, melyek mind-mind változtak a történelem folyamán és joggal feltételezhetjük, hogy tovább is fognak változni. Mint ahogy a gazdasági rendszer maga is változott, részben éppen az értékek változása miatt. Ezzel a témakörrel foglalkoznak Ronald Inglehart munkái, melyek az 1980-as évek óta folyamatosan, több hullámban zajló világ érték kutatások (továbbiakban: WVS) eredményeit dolgozzák fel. Ugyanakkor az emberiségnek nemcsak értékei, együttélésének rendszerei változtak, hanem a boldogság „fogalma”, talán meghatározói is. Azt tudjuk, hogy a pénz nem boldogít, s ehhez hozzá tenném, a gazdasági növekedés sem. Mégis akkor mi? E kérdésekre a boldogság és életminőség kutatások keresik a válaszokat. A kutatás és dolgozat e két témakör összekapcsolására tesz kísérletet. A szubjektív jóllét (hétköznapi szóval: boldogság) kérdése véleményem szerint az egyik legfontosabb, ami felvethető a tudományokban, akár a pszichológiában, filozófiában vagy éppen a közgazdaságtanban. Hiszen –ez utóbbira fókuszálva, ahogy azt már hangsúlyozom is- mi más lehet a gazdaság szubsztanciális értelemben vett célja, mint az emberek jólétének és jól létének biztosítása, növelése. A jól lét azonban érték-függő kérdés, ahogy érték-függő a gazdaság működése, működtetése is.
Kutatási előzmények, a kutatás motivációja 2003-ban kezdtem PhD tanulmányaimat a Gazdaságelméleti tanszék tanársegédeként. Munkám során besegítettem a „Kultúra és piacgazdaság” című tárgy oktatásába, melynek során professzorom kezembe adta Ronald Inglehart „Modernisation and Postmodernisation” című könyvét és bíztatott, hogy foglalkozzam az értékek témakörével. Noha Inglehart módszereit és következtetéseit sokan vitára hívják, számomra lenyűgözően meggyőző bizonyítékokkal szolgált elméletének, főbb állításainak igazára. A témában való elmélyedésem egy feltáró jellegű kutatással kezdtem, egy falucskában lekérdezve a WVS kérdőívet, melynek során azt tapasztaltam, hogy e falu lakóinak értékrendje gyökeresen más, mint ami a WVS magyar adataiból következett volna. E kutatással párhuzamosan értékekkel kapcsolatos irodalmat kezdtem feldolgozni, többek között Webert, Marxot, Fukuyamát, Rifkint (azért e szerzőket emelem ki, mert ők voltak rám legnagyobb hatással), és J. S. Millt, 3
akinek a boldogságról szóló elmélkedése nagy hatást tett rám. Az ingleharti elemzések leggyengébb láncszemének ráadásul éppen az élettel való elégedettséget, boldogság kérdéskörét éreztem, s így született az elhatározás, hogy e téren végezzek alaposabb kutatásokat. A szakirodalom tanulmányozásában az életminőség felé fordultam. Néhány kiemelkedő név a közgazdaságtanból Pigou, Abramowitz, Sen, Easterlin, Frey, a pszichológia tudományából Diener, Csíkszentmihlyi és számos elhelyezhetetlen szerző, mint Erikson és Veenhoven, akikkel „kapcsolatba kerültem”. Lassan megfogalmazódtak kutatási célkitűzéseim és kérdéseim, valamint a kutatás struktúrája. Az „Érzelemgazdaságtan” és a „Globalizáció közgazdaságtana” tárgyak keretében szerzett ismeretek a kutatásom értelmezésében, továbbgondolásában, az összefüggések feltárásában és a következtetések levonásában nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget. A munkahelyi vitában számos megtermékenyítő kritikai észrevételt és javaslatot kaptam, melyeket kivétel nélkül igyekeztem felhasználni a dolgozat végső formájának kialakításában.
Kutatási célkitűzés Dolgozatom célja az érték- és életminőség kutatások összekapcsolása, az ingleharti érték kutatások és elemzések kibővítése, mélyítése. Inglehart ugyanis nem foglalkozott az egyes országok különböző területeinek értékrendi különbségeivel, mivel azt feltételezte, hogy azok kisebbek, mint az országok között tapasztalható különbségek és nem foglalkozott az országokon belül a különböző népcsoportok értékrendje közti esetleges eltérésekkel sem. A szubjektív életminőség (hétköznapi szóval: boldogság) kérdését pedig felvetette és a gazdasági fejlettséggel való összefüggését vizsgálta, de nem foglalkozott annak az értékrenddel való összefüggéseivel és sajátos belső struktúrájával. (Ez nem csoda, hisz az életminőség kutatások önmagukban is akkora volumenűek, mint az értékkutatások, tengernyi módszer, eredmény és persze kutatásra váró téma van velük kapcsolatban, külön folyóirat és honlap). Az ingleharti értékkutatások feltártak egy posztmodernizációs fejlődési pályát, mely során az anyagi értékek által dominált modern társadalmak a gazdasági fejlődés hatására posztmodern társadalmakká válnak. Ez utóbbiak fő értékorientációi az önkiteljesítés és életminőség növelése. Inglehart további megállapítása, hogy az értékek a prefelnőtt korban alakulnak ki az akkor tapasztalt anyagi körülmények hatására, s ezzel összefüggésben csak
4
intergenerációsan változnak. (Inglehart [1997]) A WVS ezen eredményei számomra vitán felül állnak (kivéve talán, hogy nem pusztán az anyagi körülményektől függ a kialakuló értékrend). Saját kutatásomban azt vizsgáltam, hogy vannak-e területi és nemzetiségi különbségek az értékrendben egy adott országon (jelen esetben Magyarországon) belül. Kíváncsi voltam ugyanakkor a gazdasági élet szempontjából kiemelkedő fontosságú értékek területén a hazai kilátásokra, problémákra és az ezekből adódó esetleges feladatainkra, lehetőségeinkre. A mai Magyarország egyik legsúlyosabb, legveszélyesebb társadalmi problémája a cigányság kérdése. Sokak vélekedése, hogy a cigányok eltérő értékrendjük miatt nem tudnak sikeresen integrálódni a többségi társadalomba. Ebből adódott a kutatás azon kérdésfeltevése, hogy eltérőek-e a cigány emberek érték-preferenciái a többségi társadalomhoz képest. Az életminőség kapcsán egyrészt arra voltam kíváncsi, hogy annak objektív (azaz a külső szemlélő számára is megmutatkozó) oldala összefüggésben áll-e a szubjektív (az érintett által megélt, megtapasztalt) oldalával, valamint, hogy az értékrendi különbségek mennyiben befolyásolják (befolyásolják-e egyáltalán) e szubjektív oldalt, s hogy mindez hogyan hat az általános elégedettség érzésére. Ezen kérdésekre született válaszok adalékot jelenthetnek a közgazdaságtan racionalitás problémájához, ahhoz, hogy racionális-e a cselekvő, milyen mértékben, életének mely területein. Az életminőség kutatások számos kérdésben egymásnak ellentmondó eredményekre vezettek, e vitás ügyekben is állást szerettem volna foglalni.
A kutatás módszerének bemutatása 2007 és 2008 folyamán egy több, mint 800-as elemszámú kérdőíves kutatást végeztem, részben hallgatóim segítségével. A dolgozat e felmérés adatainak, valamint a WVS (1981-es és 2000-es hullámok) adatainak feldolgozásából született, melyek mellé egyéb statisztikai kiadványok adatait is felhasználtam. Az spss 11.0 program csomaggal végeztem az adatok feldolgozását. A kérdőívezést három településen végeztük, Miskolcon, Bükkszentkereszten és Pilisszentlászlón. A települések kiválasztásának szempontjai voltak, hogy legyen városi és falusi kutatási helyszín is, valamint hogy egy település közép- vagy nyugat-magyarországi fekvésű legyen. Miskolc választását az indokolta, hogy magam is e városban élek,
5
Pilisszentlászlóét pedig, hogy Bükkszentkereszthez sok szempontból rendkívül hasonló település, csak éppen a Pilisben található. A mintavételi eljárás Miskolcon kvótás minta-vétel volt. A minta összeállításánál arra törekedtem, hogy azon túl, hogy annak összetétele nemre, korra tükrözze Miskolc város lakosságának összetételét, tartalmazzon integrálódott roma és telepi roma embereket abban az arányban, amelyben a városban jelen vannak. Ezen felül egy civil alminta kialakítására is ügyeltem, valamint arra, hogy a kérdezettek a város különböző területeinek lakosai legyenek és különböző iskolai végzettségűek. Egy meglehetősen bonyolult mátrix alapján jött létre tehát a végleges 676 fős minta. A két faluban eredetileg egyszerű véletlen kiválasztáson alapuló mintavételi eljárás alapján folytattuk volna le a lekérdezést, azonban rendkívül rossz válaszolási hajlandóság miatt ezen módosítani kellett. Pilisszentlászló esetében szinte teljes lekérdezést hajtottunk végre, s állt össze a 87 fős minta, Bükkszentkereszten kvótás mintavételi eljárásra tértünk át. Ez utóbbi helyen mintánk elemszáma 111. A mintákat abból a szempontból tehát torzultnak tekinthetjük, hogy rendkívül sokan tagadták meg a válaszadást, és joggal feltételezhetjük, hogy a válasz megtagadóknak a megkérdezettektől eltérő értékrendje van. Viszont a kutatás tárgyának jellegéből adódóan és amiatt, hogy az említett torzító tényező mindhárom település esetében fennáll, a minta alkalmas az általunk feltett kérdések megválaszolására, a hipotéziseink tesztelésére. A kérdőív összeállításának szempontjai: A WVS kutatásokból, illetve kérdőívekből a saját kutatási célkitűzéseim szempontjából legfontosabbnak gondolt értékeket vizsgáltam, s a rájuk utaló kérdéseket változtatás nélkül vettem át. Ezek a következőek: -az érték-területek fontossága (mint általánosan orientáló kérdés csoport) -a posztmodern értékek és választásuk (a WVS kulcskérdése) -a teljesítmény motiváció (mint a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb faktora) -a bizalom (a gazdasági fejlődés, s egyben az emberek általános közérzetének, emberi viszonyainak egyik kulcstényezője, melyben a volt szocialista országok erőteljes deficittel rendelkeznek) A környezeti problémákat tekintve a WVS egyrészt a környezetvédelmi mozgalmak támogatottságát méri, másrészt az ilyen szervezetek tagságát és a számukra önkéntes munkát végzők arányát. Egyes hullámokban és egyes adatfelvételi helyeken pedig differenciáltabb attitűd-vizsgálatot is végez, olyan kérdésekkel, mint például hajlandó lenne-e a kérdezett több adót fizetni, ha tudná, hogy a keletkező plusz bevételeket a környezet védelmére fordítanák. 6
Saját kutatásomban e kérdéshez eltérő irányból közelítettem: egyrészt kérdeztem a környezetvédelem fontosságát az egyén számára, másrészt vizsgáltam, hogy fogyasztóként milyen a kérdezett viszonya a környezetbarát termékekhez, technológiákhoz, harmadrészt pedig, hogy szelektíven gyűjti-e a szemetet. E két utóbbi téma már több is, mint egyszerű érték kutatás, hiszen a tényleges magatartást próbálja mérni, melyben tetten érhetők az emberek érték-orientációi is. Az alábbi táblázat tartalmazza a kutatás életminőség részének operacionalizálását (az indikátorok a kérdőív megfelelő kérdéseiből állnak) Egyes indikátorok, mint például az életcélok kérdése egyben érték-kérdések is. Látható, hogy a táblázat egyes mezői üresen maradtak. Ezekben az esetekben bár a kutatott témához tartozó az adott kérdés, de jelen kutatásban vizsgálódás nem folyt. Dimenziók Having (materiális, szükségletek)
nem
Környezet minősége Biztonság
Egészségügyi állapot
Táplálkozás
Lakáskörülmények
Munka
Szubjektív indikátorok
-mekkora jövedelmet tart elegendőnek -nyaral-e, hol nyaral -hány szobás a lakása -légszennyezettség -zajártalom -zöld övezet aránya -bűncselekmények száma a településen -balesetek száma a településen -tudna-e 100 métert futni -hányszor volt beteg az elmúlt egy évben -hányszor volt orvosnál az elmúlt egy évben -egészségesen táplálkozik-e -szeretne-e egészségesen táplálkozni -hány szobás lakásban lakik -legmagasabb iskolai végzettsége -mi a foglalkozása
-mennyire elégedett jövedelmi viszonyaival
személyes
Gazdasági erőforrás
Képzettség
Objektív indikátorok
- mennyire elégedett a környezete tisztaságával - mennyire elégedett a közbiztonsággal - mennyire elégedett saját egészségügyi állapotával
- mennyire elégedett a táplálkozásával
- mennyire elégedett lakáskörülményeivel - mennyire elégedett lakáskörülményeivel - mennyire elégedett
7
munkájával -szereti-e munkáját -hasznosnak érzi-e munkáját -sikeres-e munkájában -volt-e munkanélküli tapasztalata -hol dolgozik (település és intézmény is) -ki tudja-e használni képességeit a munkájában Loving (szociális szükségletek) Család
Barátok
-családi állapota -hány gyereke van -milyen gyakran beszélget gyerekeivel -hány testvére van -milyen gyakran beszélget testvéreivel -milyen gyakran beszélget szüleivel -hány barátja van -milyen gyakran beszélget barátaival -honnan ismeri barátait
Helyi közösség
Being (a szükségletei)
Elidegenedettség
- mennyire elégedett baráti kapcsolataival
-mennyire elégedett a település közösségi életével
Szervezeti tagság -tagja-e (civil aktivitás) szervezetnek Munkahelyi kapcsolatok személyiség fejlődésének Harmónia környezettel
- mennyire elégedett családjával -mennyire elégedett szerelmével
civil
a -hány órát tölt a szabadban hetente -szelektíven gyűjti-e a szemetet -beruházási döntéseinél hogy veszi figyelembe a környezetvédelmi szempontokat -mennyire lehet megbízni az emberekben
-a természet az emberért van/ az ember is csak egy, a töbivel egyenrangú élőlény (melyik állítással ért inkább egyet)
8
általában, a barátokban és a családtagokban -saját életének folyását ő befolyásolja-e vagy a külső körülmények -hány óra szabadideje van hetente -mivel tölti szabadidejét
-elegendőnek szabadidejét
érzi-e
-van-e valami, amit szívesen csinálna szabadidejében, de nincsen módja, s miért -mi az a munka, amit a legszívesebben végezne, illetve vane olyan, amit szívesebben, mint a jelenlegi munkája
Integráció társadalomba
a -választói aktivitás -mennyire fontos a -tagja-e politikai politika pártnak -tagja-e civil szervezetnek Az élet egészének értékelése -mennyire érzi magát boldognak -mennyire érzi magát sikeresnek -mik a céljai az -céljai életben megvalósulását milyen mértékűnek találja 1. táblázat. Az életminőség mérésének operacionalizálása a kutatásban Az előbbieken kívül másodelemzést is tartalmazott a kutatás és a dolgozat, a WVS negyedik hullámának adatbázisát felhasználva.
A dolgozat szerkezete 1. A dolgozat első része szakirodalmi összefoglaló, mely meglehetősen összetett, de ezt az összetettséget indokolja a témaválasztás, annak interdiszciplináris jellege. A dolgozatban használt alapvető fogalmak tisztázása után a közgazdaságtan és társtudományai közötti viszony történetének rövid vázlata található, mely kitérést tartalmaz az értékek vizsgálatának
9
módjára a gazdaság tudományán belül, valamint a kultúra és gazdaság viszonyára vonatkozó főbb elméletekre. Ezek után következik az értékelméleti irodalom és az értékkutatások összefoglalása, külön hangsúllyal a Ronald Inglehart által vezetett világ érték kutatások eredményeire, valamint a gazdaságtudomány egyes kutatási eredményeire. Az elméleti rész az életminőség-kutatások vázlatos áttekintésével zárul, azzal együtt érintve a boldogság filozófiájának kérdését. 2. A dolgozat második részét alkotja saját kutatásunk bemutatása, annak hipotézisei, módszerei, operacionalizálása, valamint a kutatási eredmények ismertetéset. 3. A dolgozat záró része tartalmazza a megfogalmazott téziseket és a következtetéseket.
A kutatás kérdései, hipotézisei, és a kutatási eredmények alapján megfogalmazott tézisek, azaz a dolgozat potenciálisan új tudományos eredményei Kérdés 1. Magyarországon belül tapasztalhatók-e területi különbségek az értékrendben? Mik az okai az esetleges eltéréseknek? Hipotézis 1.a. Az ország kelet-nyugati tengelye mentén nyugatabbra posztmaterialistábbak az emberek. Hipotézis 1.b. A városlakók posztmaterialistábbak, mint a falvak lakói. A hipotézis elméleti háttere mikor alakul ki, rögzül (rögzül-e) az értékrend és mitől függ? A két, egymással összefüggő hipotézis az értékek kialakulásával, stabilitásával kapcsolatos inglerharti elméletekből táplálkozik. A szűkösségi hipotézis szerint az egyén azokat a dolgokat értékeli magasra, amelyekből relatíve kevés áll rendelkezésére (csökkenő határhaszon elve). Ennek következménye az értékrendek világában, hogy a gazdagabb, fejlettebb országokban a materialista, túlélési értékeket felváltják a posztmaterialista- életminőségi értékek. A körülmények, melyek e változást generálják, az anyagi biztonság megteremtődése és a modernizáció árnyoldalaként megjelenő elmagányosodás, elidegenedettség érzései. Mivel és mi után megteremtődött a biztonság, más értékek kapnak hangsúlyt. A másik lényeges kérdés, hogy ez az értékrend váltás generáción belül, azaz az egyének életében következik-e be vagy csak generációk között. A WVS tanulságai szerint az egyes egyének illetve korosztályok értékrendje felnőtt élete során nem változik már meg számottevően. Ez az eredmény Inglehart
10
szocializációs hipotézisének beigazolása, mely értelmében az egyén alapértékei azokat a feltételeket tükrözik, melyeket felnőtt kora előtt tapasztalt. Kutatási eredmény: Számos értékrendi kérdésnél a közép-magyarországi település értékrendje a magyarországi átlagot igencsak meghaladóan posztmaterialista, az észak-keleti országrész települései pedig az átlagtól erőteljesebben materialisták, viszont a város-falu viszonylatában nem szignifikánsan, de a városi értékrend még materialistább is, mint a falusi. Magyarázat: Eredetileg saját hipotézisem alapgondolata az volt, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás mélyebben érintette az északi régiót, nagyobb változásokat, sokkokat okozott ott mind gazdasági, mind társadalmi téren, melyeknek mára az értékrendben is lecsapódó következményei vannak. Széles rétegek helyzete vált bizonytalanná, mely az érintettek és környezetük értékrendjét is a materialista irányba tolta el. Ebben a gondolatmenetben sérülne az ingleharti szocializációs hipotézis, hiszen a rendszerváltás kiváltotta életkörülményekbeli változásoknak csak az akkoriban serdülő korosztályok értékrendjére kellene hatással lennie. Ennek teszteléséhez szükségünk lenne a rendszerváltás előtti értékrendi adatokra. Ilyenek hiányában az egyes településeken az életkor szerinti bontásban hasonlítottuk össze az értékrendi struktúrákat. ..Kutatásunk életminőség részének tapasztalatai szerint az anyagi viszonyokat leszámítva az életminőség valamennyi dimenziójában a pilisszentlászlói eredmények jobbnak mutatkoztak és az életmód is más, mint az észak-keleti településeinken. A város-falu értékrendi különbségére vonatkozó hipotézisünket arra alapoztuk, hogy a városokban azok a változások, melyek a posztmodern értékrendhez vezetnek, időben jóval hamarabb megindultak, mind az anyagi biztonság megteremtődése, mind pedig az elmagányosodás, elidegenedettség érzései. Az általunk vizsgált két település közel van egymáshoz és hosszú idő óta sok szállal kötődik egymáshoz, értékrendi eltérés véleményünk szerint ezért nem mutatkozott. Továbbra is feltesszük, hogy a városoktól messzebb fekvő és elszeparáltabb életet élő falvak lakóinak értékrendje eltér a városi emberekétől, de ezt csak további kutatással lehet alátámasztani vagy cáfolni. Tézis 1. Az emberek értékrendjét a prefelnőtt korban megtapasztalt életminőségük határozza meg és nem csupán a szűk értelemben vett anyagi viszonyok, az életminőség materiális elemei.
Emiatt egy országon belül jelentős értékrendi különbségek
tapasztalhatók, akár nagyobbak, mint az országok közötti viszonylatban.
11
Kérdés 2. Van-e különbség a cigányság és a többségi társadalom értékrendjében, milyen irányban és ez az integrációt akadályozó jellegű-e? Van-e eltérés az integrálódott és a telepeken élő cigányok értékrendjében? Hipotézis 2. A kutatásunkban vizsgált telepeken élő romungró cigányok értékrendje tradicionális, míg a többségi társadalom és az integrálódott cigányok értékrendje jellemzően materiális beállítódottságú. Ez az értékrendi mintázat a telepi cigányok esetén a gazdasági növekedés szempontjából nem kedvező, így az integrációt akadályozó jellegű. A hipotézis elméleti háttere összetett. Az Inglehart-féle értékelméletből jelen témában releváns kérdés ismét az a megállapítás, hogy az egyének kialakuló értékrendjét prefelnőtt korukban tapasztalt életkörülményeik határozzák meg. Az Inglehart által azonosított értékrend típusok jellemzői pedig, hogy a tradícionális értékrendben …, a materiálisban a…a posztmodern értékrend a .. A gazdasági növekedés szempontjából a legkedvezőbb a materialista/modern
értékorientáció,
a
fejlődés
szempontjából
a
posztmodern/posztmaterialista. Jelentős a teljesítménymotivációs index szerepe is, mely a protestáns munkaetika elemeinek meglétére utal és a tradícionális társadalmi létből a modernbe való átmenet folyamán fontos. (Inglehart [1997]) A harmadik legfontosabb értékterület a munka fontossága az ember életében, amely Phelps kutatásában a fejlődőképes, kiválóságra törekvő gazdasági rendszerek egyik jelemző indikátora,
s
melyről
azt
találta,
hogy
pozitív
korrelációban
van
az
alacsony
munkanélküliséggel. (Phelps []) phelps rámutat, hogy egy gazdasági modell működéséhez egyrészt megfelelő intézményi elemek, másrészt adekvát kulturális tényezők szükségesek. A cigány társadalom perifériára szorultságában tehát joggal vetődik fel a kérdés, hogy mennyiben intézményi eredetűek és mennyiben értékrendi forrásúak (a kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt, sikeres megoldásokhoz összhangban kell működniük). az integráció miben is nyilvánulna meg? a szegénység elleni küzdelem eleve is nehéz, mit jelent a szegénység, milyen megfosztottságról beszélhetünk? egybeesik a szegénység elemeivel. a jövedelmi hátrányokon kívül, részben azokkal összefüggésben társadalmi résztvétel
(kirekesztettség),
aktívabb
munkapiaci
résztvételben,
jobb
egészségügyi
mutatókban és jobb iskolázottságban, társadalmi és politikai integrációban. ezeket nehezíti az előítéletesség egyik oldalról és a kirekesztettség és másság érzet a másik oldalról. phelps a jó gazdaságról, hogy olyan intézményeket teremt,mely..rewarding work Kutatási eredmény: A cigányok értékrendje minden vizsgált területen jelentős eltérést mutatott a többségi társadalomhoz képest. A vizsgált csoport értékrendje tradicionális, a 12
többségi társadalomhoz képest kevésbé hangsúlyos a barátság és fontosabb érték a vallás, a munka és a pénz körükben. A teljesítménymotivációs indexük hasonló tartományba esik, mint a többségi társadalomé. eleve kevesebb életcélt fogalmaznak meg, azok között több az anyagi biztonságra utaló és céljaik megvalósulását alacsonynak érzik. A telepen élő cigányoknak csak az egyéni szinten fontos értékek területén tért el a véleménye az integrálódott cigányokétól
(számukra
ugyanis
fontosabb
a
határozottság
értéke),
illetve
az
autonómiaérzésben (az integrálódott cigányok életük folyását nem külső körülményeknek, hanem saját tetteik következményeinek tekintik.) Magyarázat: Az értékek kialakulása szempontjából meghatározó időszakban, a prefelnőtt korban a vizsgált cigány emberek életminősége és életmódja jelentősen eltérő volt, mint a többségi társadalom tagjaié, melyek hatása az értékminőségben is tükröződik. Annak oka, hogy nem tapasztalható markáns különbség az integrálódott és a telepen élő cigányok értékrendjében, feltételezésünk szerint az lehet, hogy a mintánkba került integrálódott romák nagy része hasonló körülmények közül indult, mint a jelenleg is telepeken élők. (Ez csak sejtés, mivel a kérdőívünk nem érdeklődött a gyermekkori anyagi körülményekről.) Az integrálódott és a telepi romák értékrendjében legjelentősebb eltérés az érzékelt autonómia szintje. A kérdés azonban marad, hogy azért autonómabbak-e az integrálódott romák, mert saját erőből sikerült kiemelkedniük a telepi körülmények közül, vagy azért tudtak kiemelkedni, mert eleve nagyobb volt az autonómiaérzésük. Tézis 2. A cigány társadalom tagjainak értékrendje ugyan tradicionálisabb, mint a többségi társadalomé, de a gazdasági élet szempontjából jelentős értékek megtalálhatók körükben, az értékrendi különbségek nem az integrációt akadályozó jellegűek. Kérdés 3. A civil társadalom tagjainak eltérő-e az értékrendje, mely területeken és milyen irányban? Egyáltalán kik alkotják a civil társadalmat? Boldogabbak-e a civilek, a környezetvédők, a posztmaterialista emberek, mint az átlag? Hipotézis 3. A posztmaterialisták, a civil társadalom tagjai, a környezetvédők rétege átfedi egymást és ők a legboldogabbak a társadalmunkon belül, ők azok, akik megközelítik a posztmodern személyiség ideál típusát. Ezt a hipotézist arra alapozzuk, hogy a posztmaterista személyiség - mely az ingleharti elméletből kirajzolódik- azon túl, hogy az önkiteljesítésre törekszik, egy politikailag és társadalmilag aktív lény, érzékeny a környezeti problémák iránt, toleráns, nyitott. Ebből következően várjuk azt, hogy az összefüggés az ellenkező irányba is igaz lesz, azaz a társadalmilag aktív egyének (a civil társadalom tagjai) egyben posztmaterialista értékrendűek. 13
Kutatási eredmény: Ez a hipotézis a WVS adatok elemzése során beigazolódott, a mi mintánk életminőségi elemzésében csupán annyi, hogy boldogabbak a civil társadalom tagjai, munkájukkal és jövedelmi helyzetükkel is elégedettebbek, mint az átlag. Magyarázat: Kicsi jelenleg Magyarországon mind a posztmodern értékrendűek aránya, mind a civil társadalom mérete, a jelzett összefüggések emiatt nem rajzolódtak ki a mi mintánkban. Tézis 3. A civil társadalmi tagság, a posztmaterialista értékorientáció, a nagyobb környezeti tudatosság együtt jár, és nagyobb boldogságérzettel párosul. Kérdés 4. Mutat-e összefüggést az értékterületek fontossága és a velük való elégedettség, illetve az értékrend hogyan befolyásolja a szubjektív életminőséget? Hipotézis 4. Az értékterületek fontosságának és a velük való elégedettségnek a viszonyáról rendhagyó módon két, egymással ellentétes hipotézist állítunk fel. Ennek oka, hogy számunkra mindkét elméleti megoldás védhetőnek, megokolhatónak tűnik. Hiszen ha valakinek valamely érték terület kiemelt fontosságú, azzal kapcsolatban magasabbak az elvárásai, így az elégedettsége e területekre nézve lehetséges, hogy relatíve alacsonyabb lesz. Viszont ennek az ellenkezője is megvalósulhat, ti. a kiemelt fontosságú érték területekre az egyén nagyobb gondot fordít, mivel ezek életének fontosabb aspektusai, így ott magasabb „teljesítményt” is nyújt, s lesz elégedettsége magasabb. E hipotézis az érték- és életminőség kutatások közötti kapcsolat megteremtését célozza. Kutatási eredmény: A legtöbb elégedettségi terület esetén pozitív irányú összefüggést tapasztaltunk a fontosság és elégedettség között, így a munka, a barátság, a szerelem és a szabadidő esetében. Röviden: az egyén számára fontos értékterületen nagyobb elégedettség tapasztalható. A jövedelmi viszonyaikkal azonban azok az emberek elégedettebbek, akiknek a pénz az életükben nem annyira fontos tényező. Röviden: a nem fontos értékterületen nagyobb az elégedettség. Magyarázat: A materiális, anyagi dimenzió esetén az igényszint növekedés hatása erőteljesebb, mint a teljesítmény eredménynövelő hatása, míg a többi, összetettebb dimenzió esetében, melyekhez minőségek, érzelmek kapcsolódnak, a teljesítmény hatása erősebb. Tézis 4. Az anyagi viszonyaikkal azok az emberek elégedettebbek, akiknek a pénz nem túl fontos cél az életükben, mivel kisebb igényszintjük könnyebben kielégítést nyer. A többi értékterület esetén az elégedettség és a fontosság kapcsolata fordított. Azok az emberek elégedettebbek, akiknek az adott értékterület fontos. Ezen esetekben a teljesítmény eredménynövelő hatása erőteljesebb, mint a fontosság igényszint növelő hatása. 14
Kérdés 5. Van-e összefüggés az életminőség objektív és szubjektív oldala között? Milyen az életminőség struktúrája? Hipotézis 5. Az előbbi hipotézis eredményétől függően itt is két lehetséges hipotézis fogalmazható meg. Amennyiben a kiemelt fontosságú érték területeken alacsonyabb elégedettségi szintet tapasztalunk, az életminőség objektív és szubjektív oldala között nem várható pozitív irányú összefüggés. Ha viszont a kiemelt területeken nagyobb erőfeszítés, nagyobb teljesítmény és ezekkel párhuzamosan nagyobb elégedettség születik, ebből az következik, hogy az életminőség objektív és szubjektív oldala egymással szinkronban áll. A hipotézis az életminőség objektív és szubjektív oldalának összefüggéseire vonatkozó ellentmondásos empirikus kutatási eredmények kapcsán fogalmazódott meg. Kutatási eredmény: A lakáskörülmények kivételével valamennyi életminőségi dimenzióban az objektív és szubjektív mutatók pozitív irányú összefüggést mutattak. Magyarázat: Az a gondolatmenet érvényesült, hogy egy értékterület nagyobb fontossága, nagyobb erőkifejtéssel, nagyobb teljesítménnyel és nagyobb elégedettséggel jár. Éppen a lakáskörülményekkel való elégedettség esetén nem volt meg ez az összefüggés, ami a jövedelem proxy mutatója. Tézis 5. Mind az objektív, mind a szubjektív mutatók alkalmasak az életminőség mérésére, egymást helyettesítő módon, az egymással való szoros kapcsolatuk miatt. (A jövedelmi helyzet viszonylatában azonban további kutatás indokolt, tényleges jövedelmi adatok felhasználásával.) Kérdés 6. A boldogság (az élettel való általános elégedettség) és az élet egyes részterületein tapasztalható elégedettség hogyan függ össze? Hipotézis 6. Az átfogó boldogság azon részterületeken tapasztalt-érzékelt elégedettségtől függ különösen, amik relatíve fontosabbak az érintett egyénnek (csoportnak). A hipotézis arra az elméletben felvetett kérdésre próbál választ adni, hogy milyen a boldogság és az élet egyes részterületei közötti viszony: „lentről fel” vagy „fentről le” irányú. A hipotézis az egyes elégedettségi területek összehasonlíthatóságának problémájára is megoldást kínál. Kutatási eredmény: Rendre azt tapasztaltuk, hogy azoknál az embereknél, akik számára fontos vagy nagyon fontos a munka, család, barát, szabadidő, stb., erős kapcsolat van az adott érték területre vonatkozó elégedettség és a boldogság-index között. Viszont akiknek nem
15
fontos például a munka, ott a munkával való elégedettség és a boldogság-szint között nincs is kapcsolat. Magyarázat: A kérdést, hogy vajon az elégedettségi részterületektől függ, hogy végül is milyen lesz az átfogó, általános boldogság érzet, vagy pedig a boldog emberek az apró pillanatokat is jól élik meg, a következőképp látjuk megválaszolhatónak. Ez egy körforgásszerűen felépülő rendszer, melynek azonban kiinduló pontja valamely elégedettségi terület, vagy esetleg több is, azok, amelyek az egyénnek a legfontosabbak. Ha ezen részterületeken elégedettséget tapasztal az ember, kihat az általános boldogságára, ami utóbb visszahat az egyéb elégedettségi területekre is. Tézis 6. Az életminőség különböző dimenziói közötti összehasonlíthatóság az értékek bekapcsolásával oldható meg, mivel az átfogó boldogság azon részterületeken tapasztaltérzékelt elégedettségtől függ különösen, amik relatíve fontosabbak az érintett egyénnek (csoportnak).
Amennyiben
egy
mutatót
szeretnénk
szerkeszteni
a
különböző
életminőségi dimenziók eredményeiből, a fontosságukkal kell súlyozni azokat. Kérdés 7. Milyen tényezők befolyásolják az egyes elégedettségi területeken mutatott „teljesítményt”, azaz az elégedettséget? Hipotézis erre a kérdésre nézve nincs, a kutatás feltáró jellegű. Kutatási eredmények és magyarázatuk: (Itt csak a szignifikáns összefüggéseket mutatjuk be.) A jövedelmükkel elégedettebbek azok, akik munkájukkal is elégedettebbek, valamint a magasabb iskolai végzettségű emberek. Befolyásolta ezen kívül az elégedettséget a munkahely
is:
legelégedettebbek
a
saját
vállalkozásukban
dolgozók
voltak,
legelégedetlenebbek pedig a multinacionális társaságok alkalmazottai (a munkával nem rendelkezőkön kívül). Ezek az összefüggések részben objektív különbségeket takarnak, a multinacionális társaságok esetén azonban az eltérő viszonyítási alapra utalnak. A munka világában az idősebbek elégedettebbek a fiataloknál, a férfiak a nőknél, az értelmiségiek a kétkezi munkásoknál. A civil társadalom tagjai és az önálló vállalkozással rendelkezők legelégedettebbek munkájukkal, a multinacionális társaságok alkalmazottai ismét a legelégedetlenebbek. Az idősök magasabb elégedettségi szintje abból eredhet, hogy aspirációs szintjük igazodott a tapasztalatokhoz, az értelmiségiek esetében feltehetően önkiteljesítőbb jellegű munkára van lehetőség. Az egészségi állapotukkal elégedettebbek a fiatalok. Ezen összefüggés mögött objektív okok húzódnak meg.
16
A lakáskörülményekkel való elégedettség az életkor növekedésével csak Pilisszentlászlón nő. Miskolcon ugyanez a kérdés az iskolázottsággal mutat pozitív és a cigány léttel negatív összefüggést. A pilisi eredmény az aspirációs szint adaptációjára utal, a miskolciaknál az összefüggések hátterében objektív okok állnak. Az egészséges táplálkozásra való törekvés az iskolai végzettség növekedésével nő, az azzal való elégedettség viszont csökken. Az iskolázottabbak jellemzően jobban informáltak a helytelen táplálkozás káros hatásairól, emiatt jobban törekszenek az egészséges táplálkozásra, illetve jobban meg tudják ítélni tényleges táplálkozásuk minőségét. A fel nem sorolt elégedettségi területeken az elégedettség szintjére az objektív okokon kívül ható tényezőket nem találtunk. Tézis 7: Az egyes elégedettségi területeken az elégedettség alapvetően objektív okoktól függ. Egyes esetekben azonban az aspirációs szintek is befolyásolóak: a munka és a lakás esetén az életkor hozzászoktató hatása, a jövedelem esetében a munkáltató profitkilátása,
illetve
a
munkatársak
keresetei,
mint
összehasonlítási
alapok
érvényesülnek. Az iskolázottság az egészséges táplálkozást és a munkával való elégedettséget befolyásolja. Kérdés 8. Az egyes életminőségi területek, valamint szociológiai dimenziók és az általános boldogságérzet összefüggéseire vonatkozó empirikus kutatások vitás kérdéseiben mit tapasztalhatunk? Hipotézis erre a kérdésre nézve nincs, a kutatás feltáró jellegű. Kutatási eredmények: Az ellentmondásos kutatási eredmények kapcsán azt találtuk, hogy nem okoz eltérést a boldogságszintben a nemi különbség és a vallás, viszont az életkor és az iskolai végzettség igen (idősebbek boldogtalanabbak és a magasabb iskolai végzettség magasabb boldogság szinttel jár együtt). A jövedelem és a boldogság összefüggése kapcsán a WVS magyar adatainak elemzéséből számunkra az derült ki, hogy a jövedelem növekedésével a boldogság nő, de csak egy bizonyos pontig, onnan csökken. Az empirikus kutatások nem vitás kérdéseiben a saját kutatásunk megerősítette, hogy a társas kapcsolatok terén a házas és kapcsolatban levő emberek boldogabbak, a gyerekek léte vagy nem léte nem befolyásoló tényező a boldogság szintjében és a szerelem nagyon fontos. Viszont a barátságok, baráti viszonyok mintánkban nem voltak hatással az általános boldogság érzetre. Az empirikus kutatásokban nem vizsgált területek esetén azt találtuk, hogy a posztmaterialista értékrendű emberek boldogabbak a materialistáknál és azok is, akik jobban bíznak másokban. 17
A boldogságban mutatkozó területi különbségeket vizsgálva megállapítottuk, hogy a falvak lakói boldogabbnak érzik magunkat, mint a város-lakók, a két falu viszonylatában pedig Pilisszentlászlón több a boldog ember, mint Bükkszentkereszten. Tézis 8: A boldogságot legerőteljesebben befolyásoló tényezők (a befolyás nagyságának sorrendjében): a munka, a szerelem, egészségügyi állapot, család, szabadidő és jövedelmi viszonyok. A további, dolgozatban vizsgált kérdésekre nézve tézist megfogalmazni nem tudtunk (ez vagy nem is volt célunk vagy hipotézisünk cáfolódott meg.) Kérdés 9. A környezeti problémák iránt érzékeny embereknek melyek a közös jellemzőik, általában igaz-e rájuk, hogy posztmaterialista értékrendűek? Hipotézis 9. Azok az emberek kevéssé érzékenyek a környezet iránt, akik a materialistaposztmaterialista értéktérben inkább semlegesnek mondhatók, az iskolázottabb emberek pedig az átlagostól érzékenyebbek. Kutatási eredmény: Nem igazolódott be egyik feltevésünk sem ebben a kérdéskörben. Magyarázat: Hogy megválaszoljuk, mitől is függ, hogy valaki érzékeny-e a környezet problémáira, sokkal részletesebb kutatásra van szükség. Kérdés 10. Hogyan állunk a gazdasági élet szempontjából kiemelkedő fontosságú értékekkel jelenleg Magyarországon, s milyen tanulságokat vonhatunk le ennek alapján? Második kérdésünk kapcsán a kutatás feltáró jellegű, hipotézis felállítását nem igényli. Kutatási eredmények: A társadalmi szinten fontos értékek közül az észak-keleti országrészben a stabil gazdaság, a gazdasági növekedés, a rend az országban és a bűnözés elleni küzdelem bizonyultak a legfontosabbnak kutatásunkban. Ez egy erőteljes materialista értékrendre utal. A vizsgált közép-magyarországi település értékrendje azonban a magyarországi átlagot is meghaladóan posztmaterialistának bizonyult, itt a legfontosabb érték a több beleszólás a munkába. Az egyéni szinten legfontosabb értékek kérdéskörében azt tapasztalhatjuk, hogy a szinte kizárólagosan materialista szemlétet az utóbbi évtizedekben kezdett oldódni Magyarországon. Ráadásul úgy, hogy közben a gazdasági teljesítmény szempontjából fontos értékek nem vesztettek jelentőségükből, sőt, inkább nyertek is. Aggasztó viszont a kemény munka hangsúlyvesztése, hogy a kenőpénz iránt az emberek megengedőbbekké váltak, s hogy a hazugság mennyire kevéssé elítélt vétség. Legfontosabbnak tartott értékek a felelősségérzet és a függetlenség, a legkevésbé választottak a fantázia és az önzetlenség voltak. Ezek a 18
jelenségek nem kedveznek a kooperatív magatartási formáknak, sem a potyautasok megbüntetésének. Magyarország rendkívüli bizalmi deficittel rendelkezik minden téren, talán az oktatási rendszert leszámítva, ugyanakkor mind az általános, mind a stratégiai bizalom esetében jelentős földrajzi területi eltéréseket tapasztaltunk a közép-magyarországi település javára. Falu és város között ismét nem találtunk jelentős eltérést. Saját kutatásunk eredménye szerint az intézmények iránti bizalomnak nincs befolyásoló hatása az általános bizalomra, mert az előbbi szintje országosan egységes, az általános bizalom azonban jelentős területi eltéréseket mutat. Ebben a kérdéskörben kutatási eredményeink állapot-feltárásra irányultak. Emiatt tézist nem fogalmazunk meg, következtetetéseinket a „Kutatási eredmények további felhasználási területei” pont alatt ismertetjük.
További kutatási irányok Bizonyos kérdéseket jelen kutatás nem tudott megválaszolni, melyek a későbbiekben kutatandó választ jelentenek: a városoktól távoli, elszigetelt falvak lakóinak is hasonló-e az értékrendje, mint a városlakóké, illetve, hogy a jövedelem és az elégedettség kérdései hogyan alakulnak tényleges jövedelmi adatok felhasználása esetén. A kutatás érdemi továbbfejlesztési terve azonban IQ valamint személyiségtesztek eredményeinek összevetése az érték- és életminőségi kérdésekkel. További lehetséges kutatási irány a cselekvések mozgatórugóinak feltárása, annak feltérképezése, hogy az emberek jelentős döntéseiket (pályaválasztás, munka- és lakóhely kiválasztása, párválasztás, vállalkozás indítása…) milyen módon hozzák meg.
A kutatás során megfogalmazódott tanulságok, javaslatok A dolgozat kiindulópontja volt az a tétel, mely szerint a gazdaság működésének mozgatórugói a szükségletek, az ezeken alapuló igények. A frankfurti iskola képviselői hívták fel a figyelmet arra, hogy a gazdasági szféra nem csak termékeket gyárt, hanem fogyasztókat is, igényeket termel. Különleges típusú a posztmaterialista fogyasztó, hiszen az önmegvalósítás, valamint különböző egyéb etikai és intellektuális értékek által vezéreltek a 19
döntései (Hámori [2006]), látszólag autonóm cselekvő, mégis manipulálható. Egész iparágak épülnek ki kiszolgálására és formálására: bioélelmiszer-gyártók, sportszer-gyártók, egzotikus utak szervezői, ezoterikus termékek terjesztői, önfejlesztő tanfolyamok szervezői szakosodtak a posztmaterialista igények kielégítésére. Ezek a termékek és szolgáltatások palettáját szélesítik, s a nagyobb választék önmagában jólétnövelő tényező. Ugyanakkor a posztmaterialista egyén innovatív, rugalmas, ebben az értelemben nem csak jó fogyasztó, de jó munkaerő is. Értékpreferenciái között szerepel a környezettudatosság és a hosszabb távra való tervezés fontossága. Összességében a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából jó, ha sok ilyen típusú fogyasztó van egy társadalomban, ezért „termelésüket” akár az oktatási rendszer, akár a média és a cégek marketingtevékenysége által üdvözítő, mert nem csak a jól termelő kultúrák gazdagodhatnak meg, hanem azok is, melyek képesek radikálisabban igényesebbekké válni és magasabb igényeik kielégítéséhez megtalálni az utat (Magyari- Beck [2000]). A fentebb kifejtett gondolatok erősen értékterheltek, így Myrdalra hivatkozva nyíltan kifejezem, hogy saját értékválasztásaim a posztmaterializmus értékeivel esnek egybe, mely az európai kultúrkörben gyökerezik, s egyúttal megjelenik az EU hivatalos politikájában is. Az európai gondolkodás kozmopolita, külpolitikájában a diplomáciát, gazdasági segítségnyújtást, a békefenntartást részesíti előnyben, a közösségi kapcsolatokat hangsúlyozza az egyéni autonómia helyett, a kulturális diverzitást az asszimiláció helyett, a jólétet a gazdagság felhalmozása helyett, a fenntartható fejlődést a határtalan anyagi növekedés helyett (Rifkin [2004]). Érdemes azonban elgondolkodni az egyes értékelemeken, mert ezek egymáshoz való viszonya nem minden esetben problémamentes. Például Tocqueville rámutatott, hogy a szabadság és egyenlőség értékei csak egymás rovására érvényesülhetnek, ugyanakkor egymással versengő szabadság koncepciók léteznek, a negatív és pozitív szabadságé (a negatív szabadság a beavatkozástól mentességet jelenti, a pozitív a valamire való szabadságot). (Tocqueville [1993 (1863)]). Ezen jelenség okán is érdemes többet tudni az értékekről,
egymáshoz
való
viszonyukról,
egy-egy
érték
érvényesülésének
következményeiről. A kutatásu meglepő tanulsága volt, hogy vizsgált településeink lakói hasonló anyagi körülmények között élnek, ennek ellenére az életminőség szinte valamennyi dimenziójában és az élettel való általános elégedettségben is Pilisszentlászló van jobb helyzetben, itt nagyobb a bizalom szintje és posztmaterialistább az emberek értékrendje. Országos szinten is elsősorban nem a gazdasági növekedést, hanem az életminőség növelését kellene célul tűzni, s ehhez igazítani egyéb tevékenységeinket. Ahhoz, hogy az életminőség alakulását nyomon 20
követhessük, hivatalosan mérni és széles körben publikálni kellene valamelyik (esetleg több) alternatív makro-mutatót. A lakosság nagy része tisztában van a GDP, infláció, államháztartási hiány, stb. fogalmaival, sokan a mértékével is, így kellene lennie ennek az életminőség mutatóival is. A GDP és GNP a növekedés mérésére alkalmasak csupán, a fejlődéssel
való
azonosításuk
megtévesztő
lehet.
Az
életminőség
növelésének
társadalompolitikai célként való kitűzése bizonyos szempontból könnyebb feladat elé állítja a politika végrehajtóit, mert nem feltétlenül kíván több anyagi erőforrást, mint ami rendelkezésre áll. Más szempontból viszont nehezebb feladat megvalósítása, lévén sokkal összetettebb, komplexebb cél, mint a pusztán vagyonosodásra való törekvés. A növekvő életminőség
nem
mellékes
hozománya
a
társadalom
értékrendjében
bekövetkező
posztmaterialista fordulatot lesz. Mit tehetünk a kutatásunk során feltárt kedvezőtlen érték tendenciák ellen? A bizalom ösztönzésének egyik lehetséges útja a korrupció csökkentése. Ennek hatékony ellenszere vita tárgyát képezi a társadalomtudományokban. Anélkül, hogy e vitát el kellene dönteni, érdemes valamennyi „jó tanácsot” megfogadni: az átláthatóság növelését, a „tetten ért” korrupt egyének számon kérését, a diszkrecionális jogkörű intézmények minél szűkebb körre szorítását, a világgazdaságba való integráció növelését. A társadalmi bizalom növekedésének másik forrása a civil társadalom. Nem kis gazdasági jelentősége (ma még inkább e jelentőség lehetősége, potenciálja) van e szektornak a bizalom kérdéskörén túl sem, részben az általa teremtett munkahelyek, részben az általa nyújtott szolgáltatások miatt. A szféra életképességére vonatkozó adatok, hogy az európai civil szervezetek jövedelmük egyharmad részét szolgáltatásaik díjaiból szerzik, az USA-ban pedig ez az arány 90-95%. Hollandiában az összes foglalkoztatott 12,6%-a a nonprofit szektorban dolgozik, Írországban 11,5%, az Egyesült Királyságban 6,2%. A 90-es években a nonprofit szektorban dolgozók növekedésének üteme az EU-ban volt a legnagyobb az egész világon, a teljes foglalkoztatás növekedésének 40%-át tette ki. (Rifkin [2004]) Magyarországon 2000-ben csupán 62500 főt alkalmazott a civil szféra. Pozitív jel azonban, hogy mind a civil szervezetek, mind pedig alkalmazottaik száma növekvő tendenciát mutat (Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000- KSH kiadvány). Az államnak és az önkormányzatoknak mindent meg kell tennie, hogy ösztönözze a civil szervezetek virágzását, a meglévőekkel pedig jó kapcsolatot kialakítani, tudásukat, tapasztalataikat felhasználni. A gazdasági jövőnk szempontjából összességében bíztatóak a munkával kapcsolatos magyarországi tendenciák, de nem szabad elfelejteni, hogy önmagában a kemény munka mit sem ér, ráadásul a településeken végzett kutatási eredményeink azt sugallják, a kemény 21
munka értéke veszített fontosságából a magyar társadalom szemében. Sajátos, ahogy a főáramlati közgazdaságtan kezeli a munkát és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket. A munka a mikroökonómia
számára
egyszerűen
költségtényező,
a
szabadidő
feláldozása,
a
makroökonómiát pedig a munkanélküliség típusai, természetes rátája, annak más makro mutatókkal való összefüggése érdekli. A gazdaságpolitikának számba kell venni a munkanélküliséggel járó társadalmi károkat és dönteni, hogy milyen eszközökkel kívánja, s melyiket csökkenteni. Amely országokban magasabb a munkanélküli járadék, ott nagyobb a munkanélküliségi ráta, de előnye az ilyen rendszernek, hogy nagyobb a stabilitás, a létbiztonság is, illetve annak esélye, hogy az egyének a számukra legmegfelelőbb munkát találják meg. Ugyanakkor nap-mint nap hallunk a jóléti állam válságáról. Inglehart azt állítja, a jóléti állam nem azért van válságban, mert elbukott, hanem mert betöltötte feladatát, sikeres volt és túlhaladottá vált (Inglehart [1997]). Véleményem szerint a teljes foglalkoztatásra kell törekedni (noha az sosem fog megvalósulni, de mint cél, mely felé tartunk, vezérelheti döntéseinket), valamint arra is, hogy az emberek valóban képességeiknek, tehetségüknek megfelelő munkát találjanak. A multinacionális társaságoknál bevett szokás a személyiségfejlesztés, az önismereti- és csapatépítő tréning. Szükség lenne ilyesmire más körökben is. A munkaügyi központoknak, egyéb foglalkoztatást segítő szervezeteknek arra kellene koncentrálnia, hogy az emberek felfedezzék képességeiket, hogy találjanak elég önbizalmat és kitartást ahhoz, hogy véghezvigyék álmaikat. Érdemes lenne az ilyen típusú tevékenységet sikeresen végző helyekre, szervezetekhez ellátogatni, szakmai segítségüket kérni. (Számtalan példáját sorolja fel az ilyen kezdeményezéseknek Guy Dauncey az „Összeomlás után: a szivárványgazdaság kialakulása” című könyvében.) A munkával kapcsolatos jelenségek egy másik aspektusa egy speciális társadalmi csoport léte. Azoké, akik hajlandóak rövidíteni munkaidejüket és egyszerűsíteni életüket. Amerikai kutatások tanulsága szerint a 90-es évek elején a dolgozók kevesebb, mint a fele dolgozott többet, mint szeretett volna, de az évszázad végére több, mint kétharmaduk. Ez alatt az idő alatt az amerikaiak egy része egy lazább életstílusra kapcsolt, noha ezen emberek nagy része nem szánta ezt tartós változásnak. A „lefelé váltás”, a munkapiacról való teljes vagy részleges kivonulás néha a fogyasztói értékrendtől való elfordulás és attitűdváltás eredménye, de vannak, akik kényszer hatására tesznek így (Brown- Flavin [2005]). A mai magyar társadalomban az említett „lazább életstílus” még csak egy szűk réteg számára alternatíva, a többség a napi megélhetésért dolgozik. Viszont épp azoknak a rétegeknek, akik megtehetik, el kellene kezdenie e lefelé váltást. Azoknak, akik magas jövedelemmel rendelkeznek, de alig van egy-két órájuk naponta, hogy ki is élvezzék gyümölcseit. Ha ők kevesebbet dolgoznának, 22
több emberre lenne szükség a munkák elvégzéséhez, ugyanakkor feltehetően hatékonyabb és egészségesebb munkaerővel rendelkeznének a munkáltatók. A jelenlegi jogszabályok mellett azonban a munkáltatóknak nem érdeke az osztott munka, a minél nagyobb munkaerő állomány alkalmazása, tehát e területen először törvényi szinten kellene a változásokat megkezdeni. Amikor az értékek szintjén megfogalmazódik egy igény, például hogy legyen kevésbé személytelen a társadalom, legyen a pénznek kevesebb jelentősége, stb., még nem biztos, hogy megvan a kreativitás és energia a változtatások véghezvitelére. Itt válik különösen fontossá az oktatás és a szűk értelemben vett kultúra, azon belül is magas-kultúra szerepe. E szférákon is áll, hogy megszületnek-e a jó megoldások. Hozzá kell tenni, hogy a kutatások tanulsága szerint az emberek többnyire nincsenek tudatában, hogy nekik maguknak kell és lehet meghatározni az elérendő életformát, nincs elképzelésük, hogy milyen lesz, lehet vagy legyen a jövő létformája (Hankiss [1977]). Ehhez is segítség kell, mely szintén az oktatás, tömegtájékoztatás és tömegszórakoztatás irányából érkezhet. Újra felidézhetjük G. Becker gondolatait arról, hogy a képzettebb emberekben nagyobb a jövő megragadásának képessége, valamint jelen kutatás eredményét, mely szerint az iskolázottabb emberek egészségesebbek, boldogabbak, stb. Egy jól képzett ember informáltabb, kisebb az esélye, hogy propaganda manipulációjának tárgyává váljon, tudatosabb fogyasztó és tudatosabb állampolgár lehet. Képzésünk színvonala azonban az utóbbi évtizedekben folyamatosan romlik, noha a gyerekek rengeteg időt fektetnek a tanulásba. Szükséges lenne felülvizsgálni, mégpedig mihamarabb, hogy mit és hogyan tanuljon népességünk. A rendelkezésre álló tőkét az oktatás színvonalának fejlesztésére kellene fordítani. Gyakorló pedagógusainkat fejleszteni és ösztönözni, hogy kreatív és interaktív módszerekkel tanítsanak. A tananyagok tartalmában pedig több gyakorlatias ismeretre lenne szükség, többek között a társadalomról, önmagukról. A közgazdaságtan oktatása kapcsán fontos lenne a főáramlaton kívüli elméletek ismerete is. A. Etzioni utal Marwell és Amos kísérleteire, melyek azt sejtetik, hogy a neoklasszikus elméletek tanulmányozásának hatására a hallgatók önzőbbek lettek, növekedett a hajlandóságuk, hogy „potyautas”-ként viselkedjenek. (Etzioni [1990]) A felvetettek részben élő törekvések, hiszen követelmény a pedagógusok folyamatos továbbképzése, de figyelmet kellene fordítani arra is, hogy mire irányul, súlypontozni. A gyerekek szempontjából jó kezdeményezés például az erdei iskolák látogatása, de szükség lenne arra is, hogy gyárakba, farmokra, biogazdaságokba is ellátogassanak, lássanak, tapasztaljanak. És menjenek cigánytelepre, hajléktalan szállóra, börtönbe és öregek otthonába. Végezzenek önkéntes munkákat. Legyen minél több közösségi program az iskolákban, hogy 23
megtanulják az együttlét örömét, hogy ellensúlyozzuk az internet és televízió-függőséget, hogy ösztönözzük a társulási hajlamot. Ezekre a tevékenységekre pillanatnyilag nincs keret, forrás, késztetés az iskolákban, csak néhány elhivatott pedagógus munkája révén valósul meg itt-ott. Természetesen a felnőttek képzése is fontos, de ez nehezebb feladat, hiszen míg a gyerekek „főfoglalkozása” a tanulás, önmaguk képzése, a felnőtteknek erre kevesebb idejük is van, ugyanakkor már kevésbé alakíthatóak. A cigány népességünk és a velük kapcsolatos társadalmi problémák, feladatok és kihívások önmagukban is hatalmas kutatási témát jelentenek. Jelen kutatásban a romák kapcsán bár jelentős értékrendi eltéréseket találtunk, de egyik sem olyan, mely az integrációt akadályozó jellegű lenne. A már integrálódott cigányoknak „csak” azokkal a problémákkal kell megbirkózni, mint a többségi társadalom tagjainak, talán valamivel több előítélettel. G. Myrdal az amerikai négerprobléma kapcsán felvetette, hogy meg kell törni a szegénység, munkanélküliség, alacsony iskolázottság, diszkrimináció ördögi körét e kör bármely elemének megváltoztatásával. A hogyan kérdésre azonban nem válaszolt. Egy lehetséges és járható út a telepi cigányok esetében a grameen típusú kölcsönök bevezetése, a jelenlegi szociálpolitika, gyermektámogatási rendszer módosítása mellett. A grameen bankok mikrohiteleket nyújtanak, elsősorban önfoglalkozás ösztönzése céljából, de oly módon, hogy a hitel felvevőjének számos más feltételnek is eleget kell tennie (pl. iskoláztatja gyermekét, zöldséget termel, stb.) Ugyanakkor az adott közösségben további hitelek csak a már futóak sikeres törlesztése mellett folyósíthatóak, így érdeke a közösségnek a hitelfelvevők támogatása, segítése (Dauncey [2001]). A gyermektámogatási rendszer kapcsán egyre több helyről hangzik el az ötlet, hogy 2 esetleg 3 gyermekig kapjanak a szülők családi pótlékot, a felett azonban adókedvezményt. A felvetés jogos, persze mielőtt megvalósítható lenne ez a változás, biztosítani kell azt, hogy érintettek meg tudják keresni a kenyérre valót. Már így túl sok roma gyerek szocializálódik, szocializálódott úgy, hogy azt látja, a szülők nem dolgoznak, és a család a szociális segélyből, gyesből, családi pótlékból él. A segélyezési rendszer sikertelenségét, haszontalanságát számos példa bizonyítja. Csaba László hivatkozik a harmadik világba irányuló segélyprogramok kártékony voltára (Csaba [2006]), Matolcsy pedig a területfejlesztés létjogosultságát kérdezi meg, példáként hozva fel Dél-Olaszország esetét, amely az emberiség történetében a legtöbb pénzt kapta fejlesztési céllal, s mégis katasztrofálisan lemaradt. (Matolcsy [1999]) Sajnos a magyarországi cigányság is arra szolgáltat példát, hogy a segélyezés elkényelmesít, passzívvá tesz. A cigányteleprehabilitációkra a chicagoi South-Shore Bank rendszerének átvétele jelenthetne megoldást. A bank gettó-rehabilitációs kölcsönöket nyújtott, de csakis helyi (a gettón lakó) vállalkozóknak, 24
akik szintén csak helyi munkaerőt alkalmazhattak. E célból először ki kellett képezni az addig képzetlen és munka-nélküli gettó-lakókat, akik nemcsak rendbe hozták lakókörnyezetüket, de annak révén szakmát is tanultak és munkatapasztalatokhoz jutottak (Dauncey [2001]). Az ilyen projektek sikeréhez ugyanakkor az érintettek elszántságára is szükség van, arra, hogy maguk is kívánják a sikert. Lehetséges, hogy igényszint növelésre van szükség, amihez az is elég lehet, ha az érintett lát más példákat. Többek között ezért lehet értelme az integrált oktatásnak, de csakis úgy, hogy minden iskola egyformán terhelt legyen, és a bekerülő cigánygyerekek azonnali és erőteljes felzárkóztatást, tehetséggondozást kapjanak. Néhány éve felvetődött a gondolat, hogy a telepekről érkező gyerekek reggel az iskolában zuhanyozzanak, illetve tiszta ruhát kapjanak. Az ötlet lekerült a napirendről, mivel sérti az emberi jogokat. véleményünk szerint súlyosabb sérelem az, ha a más szagú cigánygyerekkel a többiek nem szívesen játszanak. Elgondolkoztató, hogy mi is a valóban racionális döntés, a törvény szellemének vagy betűjének betartása. A szegények igénynövekedése kapcsán joggal merül fel az ellenvetés, hogy ha valamire igény keletkezik, de eszköz nincs a kielégítéséhez, akkor ez az ellentmondás deviáns viselkedésformákhoz vezet. E kérdéskört dolgozza fel a szociológiában a mertoni deviancia-tipológia (Merton [1980]), a közgazdaságtanban G. Becker elemzése a bűnözésről, mint társadalmi jelenségről. Becker abban látja a bűnözés elleni küzdelem hatékony módját, hogy egyrészt drágává kell tenni a bűnözést (a nagy valószínűséggel bekövetkező valódi szankciók létével), másrészt azonban alternatívákat kell ajánlani-teremteni a potenciális bűnelkövetők számára (Becker [1993]). A népesedési problémák, az elöregedő társadalom kapcsán kutatásunk tanulsága szerint
nem
értékrendi
oka
van
Magyarországon
az
alacsony
gyermekvállalási
hajlandóságnak. Ehelyett okok lehetnek, hogy a gyerekek léte rontja a család életszínvonalát, hogy a válságok miatt eleve nagy a bizonytalanság az emberekben a jövőt illetően, és hogy a modern városi életbe nehéz beilleszteni a kicsiket (Myrdalt idézi Andorka [1973]). Ez esetben a
társadalmi
környezetet
kedvezőbbé
tehetjük.
Magunkénak
érezzük
Myrdal
népesedéspolitika kapcsán megfogalmazott vélekedését, mely a szabadság, a család és a gyermekek pozitív értékelésén alapulva a következő: a család tervei érvényesüljenek a gyermekvállalás kapcsán, azaz ne szülessen nem kívánt gyermek, de egy vágyott gyermek születése ne maradjon el anyagi megfontolások miatt. Ezért a családtámogatási rendszer bővítését, pénzbeli és természetbeni juttatásokat, óvoda- és bölcsőde hálózat fejlesztését javasolta. Már korábban esett róla szó, hogy értékek és értékekből levezetett cselekvési alternatívák összeütközésbe kerülhetnek, mint most is: a cigány probléma megoldása kapcsán a gyes, a családi pótlék, a szociális támogatások megkurtítását javasoltuk. Az ellentmondás 25
feloldható, amennyiben a gyermek születése után járó támogatás nagysága a korábban kapott munkabérhez igazodik. További problémát okoz a családos, gyermekes anyák hátrányos megkülönböztetése a munkapiacon, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás, az osztott munka, rugalmas munkaidő, egyszóval újszerű foglalkoztatási formák hiánya. E két utóbbi ismét részben jogalkalmazói és jogalkotói feladat, annak keretében megoldható és megoldandó. Civil szervezeteknek is lehetne szerepe a problémahalmaz enyhítésében, például a családos anyák foglalkoztatásának elősegítése révén. Számos felvetett megoldási javaslatunk intézményi-szabályozási jellegű. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon képes-e egy-egy intézmény, a szabályozás megváltozása az értékek, az emberi cselekedetek hatékony befolyásolására. A kérdésnek két vetülete van. Az intézmények értékrendi megalapozás nélküli sikertelen működésére számos példa hozható. A preindusztriális
társadalmakban
a
fejlesztéssel
foglalkozó
közgazdászok
általános
tapasztalata, hogy ahol nincsenek meg a „modern” gondolkodási szokások, ott az IMF vagy a WB elméletileg legnagyszerűbb tervének sem lesz hatása. (Korten [1996]) A világ demokráciáinak izgalmas elemzését adja Zakaria azt vizsgálván, hogy a liberális értékek megalapozása nélkül milyen eredményre vezethet a demokratikus gyakorlat (Zakaria [1998]) Az is előfordulhat azonban, hogy az értékrendet sikeresen befolyásolja, módosítja egy-egy intézményi változás. Negatív példa a kommunizmus romboló hatása a társadalmi bizalomra, a csere-kultúrájára, a munkaetikára, a kockázatvállalási hajlamra, stb., pozitív pedig az USA integrációs politikája. A tömegközlekedési eszközök, éttermek és iskolák közös használata a feketékkel szembeni előítéletek csökkenéséhez vezetett, a két népcsoport kölcsönösen előnyös kapcsolatainak megnövekedéséhez (Becker [1996]). Az intézmények értékformáló hatásukat azonban csak akkor tudják betölteni, ha ténylegesen érvényesülnek is, ha a megfelelő szabályok nem maradnak holt betűk. Az intézményi változtatás lehetőségei részben az államok kezében vannak. Mi történik akkor, mit tehetünk, ha az állam csapdába ejtett? Ha nem akar vagy nem tud reformot véghezvinni, mert a kormányok tagjainak ez nem érdeke, vagy túl gyengék hozzá? Országunk fejlődése szempontjából sokáig az EU volt az a külső, pozitív ösztönző, melynek révén olyan változtatásokat, szabályokat lehetett bevezetni, amelyekre a magyar társadalom értéktudata még nem volt érett. Pillanatnyilag úgy tűnik, az EU varázsa vesztett erejéből, nem tud ilyen ösztönzőként hatni. A belépéssel kapcsolatos túlzott várakozásokat a mindennapi tapasztalatok lehűtötték. Ugyanakkor az EU magában is hordoz bizonyos negatív tendenciákat, mint a hatalmas és költségigényes bürokrácia. Világunkban ma úgy tűnik, nincsenek receptek. Nem csak azért, mert azonos törekvések más-más eredményekhez 26
vezetnek a különböző országokban, hanem azért is, mert a „bevált” receptek árnyoldalai felszínre törtek. Így most nem másolásra, átvételre van szükségünk (és lehetőségünk), hanem innovációra- amire a Római Klub harmadik jelentésében fel is hívta a figyelmet (Lévai [2006]). A komplex, nyílt rendszerek adaptációja megvalósulhat innováció révén is Van azonban egy jelentős erő, mely segítségünkre lehet a mai helyzetben: a jelenleg is zajló világgazdasági válság, mely lehet, hogy tisztító, s nem pusztító válság lesz. A válság alkalmat teremt, sőt kikényszeríti a rendszerek működésének módosítását, végső soron az új körülményekhez való adaptációval vagy a rendszer pusztulásával végződik.
Irodalomjegyzék ANDORKA, R. [1973]: Bevezető tanulmány. In: Myrdal Érték a társadalomtudományban. KJK, Budapest, p. 9-39. BECKER, G. [1996]: Accounting for Tastes. Harvard University Press, Cambridge-London BROWN, L. R.- FLAVIN, C.[2005]: A világ helyzete 2004. Föld Napja Alapítvány, Budapest CSABA, L. [2006]: A fölemelkedő Európa. Akadémiai Kiadó, Budapest DAUNCEY, G.[2001]: Összeomlás után- A szivárványgazdaság kialakulása. Göncöl Kiadó, Budapest
27
DIENER, E.F. [1984]: Subjective Well-being. In: Psychological Bulletin, vol.95, no. 3, p. 542575. ERIKSON, R. [1986]: Descriptions of Inequality: The Swedish approach to Welfare Research. In: Nussbaum, M.-Sen, A. (eds.): The Quality of Life. Clarendon Press, Oxford ETZIONI, A. [1990]: The Moral Dimension. Toward a New Economics. The Free Press, New York HABERMAS, J.[1985]: A kommunikatív cselekvés elmélete. ELTE BTK, Budapest HANKISS, E.[1977]: Érték és társadalom. Magvető, Budapest INGLEHART, R.(1997): Modernization and Postmodernization. Princeton University Press, Princeton KORTEN, D., C. [1996]: Tőkés társaságok világuralma. Magyar Kapu, Budapest LÉVAI, I. [2006]: A komplex világrendszer evolúciója. Akadémiai Kiadó, Budapest MAGYARI-BECK, I. [2000]: A homo oeconomicustól a homo humanusig. Aula, Budapest MATOLCSY, GY. [1999]: Globális csapdák és magyar megoldások. In: Matolcsy György (szerk.): Növekedés és globalizáció. Kairosz, Növekedéskutató, p.68-105. MERTON, R. [1980]: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat, Budapest MYRDAL, G.[1972]: Érték a társadalomtudományban. KJK, Budapest RIFKIN, J [2004].: The European Dream. Penguin, New York TOCQUEVILLE, A. [1993 (1863)]: . Az amerikai demokrácia. Gondolat, Budapest ZAKARIA , [1998]: Az antiliberális demokrácia kibontakozása. In: Európai szemle, 1998 (2) p.3-21.
A szerző disszertációhoz kapcsolódó publikációi HAVASI, V. [2004]: Posztmodernizmus a közgazdaságtanban. In: Doktoranduszok fórumaMiskolc, 2004. november 9.- Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, Miskolci Egyetem Innovációs és Technológia Transzfer Centruma, Miskolc, p.18-20. HAVASI, V. [2004]: Debates on Globalization. In: 3rd International Conference of Young Researchers –Gödöllő. Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő, p.208-215. HAVASI, V. [2005]: Comparing European and Hungarian Systems of Values. In: European Integration Studies. Miskolc University Press, Miskolc
28
HAVASI, V. [2005]: Attitudes and Other Phenomena in connection with Work in the EU. In: 5th International Conference of PhD Students- University of Miskolc, Hungary, 14-20 August 2005, Economics I. University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Centre, Miskolc, p.77-81. HAVASI, V. [2005]: Towards a Sustainable Society. In: 5th International Conference of PhD Students- University of Miskolc, Hungary, 14-20 August 2005, Economics II. University of Miskolc, Innovation and Technology Transfer Centre, Miskolc, p.107-110. HAVASI, V. [2007]: Do Values have an Effect on Economy? The Relationship between Values and Economy. In: Central European Political Science Review. Fall 2006. Number 25. Volume 7. p.71-81. HAVASI, V. [2007]: Bizalom és korrupció: szerepük, hatásaik, forrásaik, összefüggéseik és alakulásuk
Magyarországon.
In:
Publicationes
Universitatis
Miscolciensis.
Sectio
Philosophica. Tomus XII.-Fasciculus 1. Miskolci Egyetem, Miskolc, p.97-103. HAVASI, V. [2008]: Az életminőség objektív és szubjektív oldalának összefüggése Pilissszentlászlón. In: Települési környezet. Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Kossuth egyetemi Kiadója, Debrecen, p.28-34. HAVASI, V. [2009]: Értékrendi és életminőségbeli különbségek a miskolci roma és nem roma lakosok körében (megjelenés alatt)
29
