Ivóvíz és szennyvíz fejlesztések egyes kérdései. Értékelési zárójelentés. Részletes jelentés. Szennyvíz fejlesztések egyes kérdései

Ivóvíz és szennyvíz fejlesztések egyes kérdései Értékelési zárójelentés Részletes jelentés II.

kötet

Szennyvíz fejlesztések egyes kérdései

Budapest, 2013. március

Msz.: 101/2012.

Ivóvíz és szennyvíz fejlesztések egyes kérdései Értékelési zárójelentés Részletes jelentés II. kötet

Szennyvíz fejlesztések egyes kérdései

Készítette:

Kovácsné Molnár Gyöngyi dr. Rákosi Judit László Tibor Vidéki Bianka

TARTALOMJEGYZÉK 1

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ.......................................................................................................................... 4

2

BEVEZETÉS ............................................................................................................................................... 5

3

A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZ KEZELÉSÉRŐL SZÓLÓ 91/271/EGK IRÁNYELV DEROGÁCIÓS KÖVETELMÉNYEI .. 6 3.1 3.2

HATÁRIDŐK, KÖTELEZETTSÉGEK ..................................................................................................................... 6 KEOP SZEREPE A HATÁRIDŐK VÉGREHAJTÁSÁBAN ............................................................................................. 7

4 AZ IRÁNYELV KÖVETELMÉNYEINEK TELJESÍTÉSE ÉRDEKÉBEN SZÜKSÉGES FEJLESZTÉSEK JELLEMZÉSE ÉS KÖLTSÉGEI........................................................................................................................................................ 8 4.1 KEOP ELŐTTI FEJLESZTÉSEK BEMUTATÁSA........................................................................................................ 8 4.1.1 Beruházások támogatási rendszerének alakulása 2002-2006 között ............................................... 8 4.1.2 Az EU segítséggel megvalósult szennyvizes és ivóvizes fejlesztések (ISPA/KA és KIOP) ráfordításai, támogatási aránya és fajlagos költségei........................................................................................................ 9 4.2 KEOP FEJLESZTÉSEK BEMUTATÁSA ............................................................................................................... 18 4.2.1 Fejlesztési adatbázis létrehozása .................................................................................................... 18 4.2.2 KEOP keretében megvalósuló fejlesztések bemutatása .................................................................. 19 4.3 2014-2020 KÖZÖTTI FEJLESZTÉSI IGÉNYEK BEMUTATÁSA ................................................................................. 23 4.3.1 Fejlesztési igények agglomerációnkénti értékelése......................................................................... 23 4.3.2 2014-2020 közötti időszak beruházási költség becslés megalapozása ........................................... 39 5

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR ............................................................................................................................ 44 5.1 A DEROGÁCIÓS KÖTELEZETTSÉGEKKEL KAPCSOLATOS HAZAI JOGSZABÁLYOK .......................................................... 44 5.2 MEGFELELÉS AZ AGGLOMERÁCIÓK LEHATÁROLÁSA ÉS A LEHATÁROLÁS MÓDSZERTANA TEKINTETÉBEN. ....................... 47 5.2.1 EU irányelv előírásai ........................................................................................................................ 47 5.2.2 Hazai jogszabályi előírások ............................................................................................................. 48 5.2.3 A KEOP pályázati rendszer és az agglomerációs lehatárolás kapcsolata........................................ 51 5.3 MEGFELELÉS A HATÁRÉRTÉKEK TEKINTETÉBEN ................................................................................................ 52 5.4 MEGFELELÉS AZ ÉRZÉKENY TERÜLETEK KIJELÖLÉSÉVEL KAPCSOLATOSAN................................................................ 53 5.5 MEGFELELÉS AZ ELLENŐRZŐ RENDSZERRE VONATKOZÓAN ................................................................................. 54 5.6 MEGFELELÉS A SZENNYVÍZISZAP ÁRTALMATLANÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN ............................................................. 54 5.7 MEGFELELÉS A VKI ÉS AZ ELSŐBBSÉGI ANYAGOKRA, A VÍZSZENNYEZETTSÉGRE VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS KÖVETELMÉNYEINEK (NEM DEROGÁCIÓS KÖTELEZETTSÉG) .............................................................................................. 55 5.8 A SZENNYVÍZ SZEKTORT ÉRINTŐ HAZAI JOGSZABÁLYI VÁLTOZÁSOK ....................................................................... 57 5.8.1 A víziközmű ágazat szervezeti keretei ............................................................................................. 57 5.8.2 Víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény ......................................................................................... 58 5.9 KÖVETKEZTETÉSEK .................................................................................................................................... 62

6 A DEROGÁCIÓS KÖVETELMÉNYEK TELJESÍTÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSÉRE ALKALMAS PARAMÉTEREK, A MEGFELELŐ GYŰJTŐ-RENDSZER ÉS A MEGFELELŐ TISZTÍTÓ RENDSZER MEGHATÁROZÁSA ........................... 63 6.1 6.2 6.3

A VIZSGÁLAT HATÓKÖRE............................................................................................................................. 63 AZ IRÁNYELV KÖVETELMÉNYEI ÉS A HAZAI MEGOLDÁSOK ................................................................................... 64 NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS. TAGÁLLAMI PÉLDÁK A TELJESÍTÉSRE .................................................................. 67 1

6.3.1 Jogharmonizáció teljesítésére vonatkozó tagállami tapasztalatok ................................................ 67 6.3.2 A tényleges megvalósítás értékelése............................................................................................... 69 6.3.3 Bizottsági kötelezettségszegési eljárások, bírósági ítéletek............................................................ 71 6.3.4 Egyes tagországok teljesítésének értékelése................................................................................... 71 6.4 HAZAI MEGKÖZELÍTÉS ................................................................................................................................ 74 6.5 KÖVETKEZTETÉSEK .................................................................................................................................... 75 7

NEM TELJESÍTÉS KOCKÁZATAI ................................................................................................................ 75 7.1 KÖRNYEZETI KOCKÁZATOK .......................................................................................................................... 75 7.2 GAZDASÁGI, TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ........................................................................................................ 76 7.3 PÉNZÜGYI KOCKÁZATOK ............................................................................................................................. 80 7.4 EGYÉB KOCKÁZATOK .................................................................................................................................. 83 7.4.1 Ex ante kondicionalitás feltételei .................................................................................................... 83 7.4.2 Költségmegtérülés........................................................................................................................... 84 7.4.3 Vízgyűjtő-gazdálkodási terv ............................................................................................................ 85 7.4.4 Strukturális Alapok és a 91/271/EGK irányelvvel összefüggő kötelezettségszegési eljárások ........ 86

8

PROJEKTEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK A MEGFELELŐSÉGE ........................................................................... 86 8.1 ENGEDÉLYEZÉSI, FELÜGYELETI PROBLÉMÁK, TÁRSADALOM BEVONÁSA.................................................................. 89 8.2 TECHNOLÓGIAI PROBLÉMÁK ........................................................................................................................ 90 8.3 TERVEZÉSI PROBLÉMÁK .............................................................................................................................. 91 8.4 KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁSOK ......................................................................................................................... 93 8.5 ÜZEMELTETÉS .......................................................................................................................................... 93 8.5.1 Üzemeltetők bevonása az előkészítésbe ......................................................................................... 94 8.5.2 Az elkészült művek egyes üzemeltetési problémái.......................................................................... 95 8.6 AZ AGGLOMERÁCIÓS LEHATÁROLÁS GYAKORLATI PROBLÉMÁI ............................................................................. 96 8.7 EGYEDI SZENNYVÍZKEZELÉS.......................................................................................................................... 97 8.8 AZ ÖNKORMÁNYZATI SAJÁTERŐ, ÁFA FINANSZÍROZÁS ELŐKÉSZÍTÉSI FORRÁSOK BIZTOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI ............ 98 8.9 KÖVETKEZTETÉSEK .................................................................................................................................... 99

9

A TESZIR RENDSZERREL KAPCSOLATOS JAVASLATOK MEGFOGALMAZÁSA .......................................... 100 9.1 9.2 9.3

A TESZIR FELADATÁNAK, ADATTARTALMÁNAK ÉS ADATSTRUKTÚRÁJÁNAK BEMUTATÁSA ...................................... 100 A TESZIR ALAPJÁN SZÁMOLT FEJLESZTÉSI IGÉNYEK ÉS BERUHÁZÁSI KÖLTSÉGEK REALITÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE ............... 105 A TESZIR TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRE, ILLETVE A FEJLESZTÉSI PROGRAMOK TERVEZÉSÉBEN VALÓ FELHASZNÁLÁSÁRA VONATKOZÓ JAVASLATOK. ..................................................................................................................................... 108 10 A SZENNYVÍZ SZEKTORBAN A DEROGÁCIÓS KÖTELEZETTSÉGEKEN TÚLI 2014-2020-AS KÖLTSÉGVETÉSBEN BIZTOSÍTANDÓ FEJLESZTÉSI IGÉNYEK MEGHATÁROZÁSÁRA VONATKOZÓ JAVASLAT................................... 109 10.1 A SZENNYVÍZPROGRAM KIEGÉSZÍTÉSE, TOVÁBBI NITROGÉN ELTÁVOLÍTÁS ........................................................... 110 10.2 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS MEGOLDÁSA A SZENNYVÍZ PROGRAMBAN ELŐÍRTAKON FELÜL (VGT INTÉZKEDÉSI KÓD SZ2) ...... 110 10.3 CSATORNÁZÁS VAGY SZAKSZERŰ EGYEDI VAGY TELEPÜLÉS SZINTŰ SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ÉS –ELHELYEZÉS MEGOLDÁSA A SZENNYVÍZ PROGRAMBA NEM TARTOZÓ TELEPÜLÉSEKEN (CS2) .................................................................................... 112 10.4 REKONSTRUKCIÓ .................................................................................................................................... 113 10.5 SZENNYVÍZISZAP- ÉS SZENNYVÍZHASZNOSÍTÁS ............................................................................................... 115 2

10.5.1 Szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása ........................................................................... 116 10.5.2 Megújuló energia-termelés és energiahatékonyság fokozása ................................................. 116 10.5.3 Szennyvízhasznosítás ................................................................................................................ 117 10.6 BELTERÜLETI CSAPADÉK-VÍZGAZDÁLKODÁS .................................................................................................. 118 10.7 EGYÉB KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL FONTOS FEJLESZTÉSI IGÉNYEK ........................................................... 119 11

DEROGÁCIÓS ÉRTÉKELÉSBEN SZEREPLŐ JAVASLATOK ÖSSZEFOGLALÁSA ............................................ 120

12

MÓDSZERTAN LEÍRÁSA ........................................................................................................................ 128

3

1

Vezetői összefoglaló

Az értékelés legfontosabb célja a Csatlakozási Szerződésben a szennyvizes szakterületen vállalt derogációs kötelezettségek teljesülését vizsgálata. Legfontosabb megállapítások: 1. Magyarország a 2010. évi végi adatok alapján sem a 2008-as, sem a 2010. évi határidőket nem teljesítette. A várható teljesítés a következőképpen alakul: •

Befejeződik minden 2008-as határidős fejlesztés KEOP forrásból.

•

2010-es határidejű fejlesztések nagy része befejeződik, de vannak olyanok, amelyek 2014-2020-as időszakra maradnak.

•

2015-ös határidejű fejlesztések jelentős része 2014-2020-as időszakra marad.

•

A KEOP projekteken felül még mintegy 154 agglomeráció (2 millió lakosegyenértékű terhelés) fejlesztési igényét kell megoldani 2014-2020-as fejlesztési források segítségével. A szakértői vizsgálat alapján szűkített fejlesztési igény szerint is 110 agglomerációban (1,3 millió lakosegyenértékű terhelés) lesz szükség fejlesztésre.

2. A pályázati rendszerbe még be nem jelentkezett agglomerációk (110 agglomeráció) fejlesztési igénye összesen 205-210 Mrd Ft-ra becsülhető a jelen értékelés keretében a szűkített körre. A Kormányrendelet melléklete szerinti fejlesztési igények alapján hasonló módon számolva (154 agglomeráció) beruházási költsége 300-340 Mrd forint lenne. Ehhez hozzá kell venni a jelenleg előkészítési pályázattal érintett projektek közül a 20072013 közötti keretbe már nem beleférő projektek beruházási költségét. A mennyiben a jelenlegi átlagos támogatási aránnyal kalkulálunk (83,1%), akkor a 2014-2020-as periódusra 6,5 Mrd forint értékű beruházás jut. Ha feltételezzük, hogy nem a jelenlegi átlagos 83,1%-os támogatási arány valósul meg, hanem a maximális 95%, akkor szélső esetben 75,3 Mrd Ft értékű projekt finanszírozása a 2014-2020-as időszakra esne. 3. A települési szennyvízelvezetésre- és tisztításra vonatkozó követelményeket (91/271/EGK irányelv) megfelelően adaptálta a hazai jogrend. Lehetőség van szigorúbb határértékek megkövetelésére. 4. Az agglomerációs lehatárolások felülvizsgálata javasolt. Ezen belül a településen belüli lehatárolás lehetőségének megteremtése, valamint a térségi megoldások felülvizsgálata is szükséges. 5. Az egyedi rendszerek elterjesztését elősegítő programot kell kidolgozni, a megfelelő jogszabályi és intézményi hátteret megteremteni, a pályázati előírásokat korszerűsíteni a 2000 LE feletti és alatti agglomerációkra vonatkozóan is. A pályázatoknál meg kellene követelni az agglomerációk teljes területén az irányelv szerinti megfelelő megoldásokat, tehát a nem csatornázott területeken a megfelelő egyedi szennyvízkezelést. Egyedi 4

megoldások kötelező közszolgáltatássá minősítése és ennek megfelelő üzemeltetői, jogi, pályázati háttér megteremtése szintén javasolható.

2

Bevezetés

Az értékelés legfontosabb célja a Csatlakozási Szerződésben a szennyvizes szakterületen vállalt derogációs kötelezettségek teljesülésének jogi, szakmai és gazdasági elemzése, a teljesülést segítő és hátráltató körülmények, kockázatok, valamint a nemzetközi tapasztalatok feltárása. További cél volt az olyan javaslatok megfogalmazása, amelyek elősegítik a Szennyvízprogram határidőre történő végrehajtását. Az értékelés keretében választ adunk arra a kérdésre, hogy meddig jutottunk/jutunk a 20002006 és 2007-2013 időszakban a derogációs kötelezettségek teljesítésében. Mi az, amit meg kell csinálnunk 2014-2020-ban, mely agglomerációban vannak még fejlesztések vannak hátra, ezek várhatóan mennyibe kerülnek. Válaszolunk arra a kérdésre is, hogy a hazai jogszabályok megfelelők-e, mikor, milyen paraméterek mellett tekinthető teljesítettnek az irányelv. A derogációs követelmények teljesítésének EU szintű értékelése meghatározó módon azon múlik, hogy a létrejövő művek üzemeltetése megfelelő-e, a kibocsátási követelményeknek megfelelően lehet-e a műveket működtetni. Ezért az értékelés során kiemelkedő figyelmet fordítottunk az üzemeltetési kérdésekre. A szennyvizes területen, a víziközmű szektorban a derogációs kötelezettségeken túli 20142020-as költségvetésben biztosítandó feladatok lehatárolására, az indokolt fejlesztési igények tartalmának is sor került, összhangban az EU követelményekkel, a víziközműszolgáltatási törvénnyel. Az értékelés eredménye a forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat összeállítása. Az értékelés közvetlen előzménye a 2012. májusában lezárult „A környezeti derogációk teljesülésének egyes kérdései” című értékelés. A zárójelentés a 2012. évben elvégzett munka és a jelen értékelés eredményeit, következtetéseit, javaslatait együttesen, új szerkezetben mutatja be. A jelentés külön ivóvizes, szennyvizes részekre tagolódik. A vizsgálat időhorizontja 2000-2013. Az ISPA, KA, KIOP, KEOP projektek értékelésére került sor. A Szennyvízprogramra vonatkozóan a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2012. december 21-től hatályos változatát tekintettük kiindulási alapnak. E jogszabály a 2010 év végi állapot szerint bemutatja az irányelv teljesítés helyzetét és jelöli a fejlesztési igényeket. A KEOP projektek helyzetét az EMIR 2013. január 14-i lekérdezése alapján értékeltük. Az értékelés dokumentum-elemzésre, a rendelkezésre álló pályázati anyagokra, közvetlen adatkérésre, statisztikai adatokra és szakértőkkel készített interjúkra épített. 5

A helyzetértékeléshez és a további pénzügyi tervezéséhez - beleértve a 2014-2020-as igények tervezését - használható országos fejlesztési adatbázis került kialakításra.

3

A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv derogációs követelményei

3.1 Határidők, kötelezettségek Az Európai Közösség a települési szennyvizek kezelését a 91/271/EGK irányelvben (a továbbiakban: Irányelv) szabályozza. Az irányelv a 2 000 lakosegyenérték (LE) szennyezőanyag-terhelés feletti agglomerációk települési szennyvizeinek összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására, valamint egyes ipari szektorok szennyvizének kezelésére és kibocsátására vonatkozó követelményeket határozza meg, a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyezőanyag kibocsátásának és a befogadó érzékenységének függvényében. A kötelezettségek lényege, hogy megfelelő gyűjtőhálózatot és megfelelő szennyvíztisztító kapacitásokat kell kiépíteni és működtetni. A kötelezettségek megegyeznek a régi tagállamokra és az új tagállamokra, így Magyarországra is. A Csatlakozási Szerződésben Magyarország számára 10 éves átmeneti mentesség került megállapításra a következő táblázatban megfogalmazott módon. 3-1. táblázat: Az irányelvben meghatározott kötelezettségekre vonatkozó határidők Agglomerációs osztály és kibocsátási területek 10 ezer LE terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású, külön jogszabály által kijelölt érzékeny területek 15 ezer LE terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációk területei 2-15 ezer LE terheléssel jellemezhető normál területek 2-10 ezer LE terheléssel jellemezhető szennyvízkibocsátású, külön jogszabály által kijelölt érzékeny területek

Régi tagországok 1998. december 31

Magyarország 2008. december 31

2000. december 31

2010. december 31

2005. december 31

2015. december 31

2005. december 31

2015. december 31

Az irányelv a tagállamok számára fogalmaz meg kötelező feladatokat. A Magyar jogszabályok ugyanakkor a települési önkormányzatok hatáskörébe utalják a feladatok végrehajtását. A Vgtv. 4. § (2) bekezdés b) pontja szerint a települési önkormányzat közfeladata, hogy gondoskodjon a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető 6

szennyvízkibocsátás feletti szennyvíz-elvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről. A helyi önkormányzatnak kell tehát biztosítania – a közfeladat ellátásához szükséges – szennyvízelvezető, -tisztító és -elhelyezést biztosító létesítmények megvalósítását, bővítését, működtetését és fenntartását. A települési önkormányzat fent bemutatott feladatát – a Vgtv. 7/A. §-a szerint – a kormány által készített Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési- és tisztítási Megvalósítási Program keretében kijelölt és lehatárolt szennyvíz-elvezetési agglomerációk keretében látja el. Az agglomerációk szükség szerinti módosítását a program kétévente történő felülvizsgálata keretében szintén a kormány végzi el. Az irányelv jellemzője, hogy nagy volumenű beruházásokat igényelnek, a lakosság jelentős részét érintik, végrehajtása emeli a szennyvízelvezetés és –tisztítás indokolt ráfordításainak költségét, mely megfizethetőségi problémákat okozhat a fogyasztóknak, ezzel a szociális kérdések egyidejű kezelésének elmaradása esetén a szolgáltatás biztonságát is veszélyeztetheti. Magyarország akkor képes a költségek növekedésének kompenzálására, az érintett lakónépesség pedig a kialakuló díjak megfizetésére, ha az előírások teljesítése költség-hatékony megoldásokkal történik és azok hosszú távra oszlanak el.

Magyarország a 2010. évi adatok alapján sem a 2008-as, sem a 2010.évi határidőket teljes mértékben nem teljesítette.

3.2 KEOP szerepe a határidők végrehajtásában A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv teljesítésének véghatárideje Magyarország számára 2015. december 31., ami annyit jelent, hogy lényegében a KEOP időszakában a 2007-2013-as időszakban kellett volna a forrásokat biztosítani ahhoz, hogy a tényleges működés elkezdődhessen 2015. év végéig. Maga a KEOP nem vállalta fel az irányelv követelményeinek teljesítéséhez szükséges fejlesztések összességének finanszírozását, a derogációs kötelezettségek teljes körű teljesítését. A KEOP a következőképpen fogalmaz „A csatlakozási szerződésben vállalt fejlesztések jelentős terhet rónak a Magyar Államra és az önkormányzatokra a 2007-2013 közötti időszakban. Az egészséges, tiszta települések prioritási tengely támogatási kerete döntő részben ennek a pénzügyi tehernek a finanszírozására irányul. Tekintettel azonban arra, hogy az előzetes számítások alapján a prioritás keretében rendelkezésre álló forrás nem fedezi teljes mértékben a vállalt szennyvízkezelési, ivóvízminőség javítási és hulladékgazdálkodási feladatokat, Magyarország a fennmaradó kötelezettség-vállalásokat a 2010 utáni időszakban kormányzati források felhasználásával kívánja teljesíteni.” Az akkori tervek szerint mintegy 100 Mrd forint szennyvizes fejlesztési igényt nem a KEOP, hanem egyéb költségvetési forrás biztosította volna, összhangban az ún. addicionalitás elvével. A regionális politika eszközeinek működését megalapozó négy alapelv közül az addicionalitás alapelve megköveteli, hogy az EU 7

támogatások nem válthatják fel, csak kiegészítik a tagállami forrásokat – azaz a magyar tervezésű programokat „csak” kiegészíti az EU). Előírás, hogy a tagállam nem csökkentheti a támogatásokra fordított összegek mértékét az előző költségvetési időszakhoz képest. Mivel az Európai Bizottság elfogadta a Kormány azon érvelését, hogy a Konvergencia program makrogazdasági céljai –különösen az államháztartási hiánnyal összefüggő célok nehezen egyeztethetők össze az addicionalitás fenntartásának az előírásával, ezért az akkori vállalás szerint Magyarország a 2011/12/13-as években pótolja be az addicionalitás szintjét. Ezt a kiegészítő forrást azonban a KEOP időszaka alatt nem biztosították a szennyvízprogram végrehajtására.

4

Az irányelv követelményeinek teljesítése érdekében szükséges fejlesztések jellemzése és költségei

4.1 KEOP előtti fejlesztések bemutatása 4.1.1 Beruházások támogatási rendszerének alakulása 2002-2006 között Az önkormányzatok 2004-ig infrastrukturális célú fejlesztésekre többcsatornás állami támogatást igényelhettek az állami költségvetés különböző előirányzataiból (címzett és céltámogatások, KAC, VICE – illetve KÖVICE – céljellegű decentralizált támogatások rendszere, területfejlesztési támogatások (regionális támogatások). E támogatások közül 2004-ig a címzett és a céltámogatás volt a meghatározó a szennyvízelvezetés-, tisztítás vonatkozásában. Általában csak azok a települések valósították meg fejlesztéseiket, amelyek cél, illetve címzett támogatásban részesültek. E területeken a második legfontosabb forrás a KAC, később a KÖVICE volt. Tipikus esetben 70-75%-ban állami pénzek fedezték a fejlesztéseket (100%-os állami hozzájárulás is előfordul), a többit kellett az önkormányzatoknak saját forrásból állni. A tapasztalatok szerint a területfejlesztési célelőirányzatból és a területi kiegyenlítést szolgáló támogatásból elsősorban az elmaradott és az egyéb térségek kaphattak szennyvízelvezetési- és tisztítási célú támogatást. 2002-2004 között tipikus esetben 75-80%-ban állami pénzek fedezték a fejlesztéseket (100%-os állami hozzájárulás is előfordul), a többit kellett az önkormányzatoknak saját forrásból állni. 2006-ban 5 újonnan induló szennyvízelvezetési és –tisztítási beruházásnak ítéltek meg címzett támogatást, összesen 5 mrd Ft értékben, a támogatás átlagos mértéke 58,8 %-os volt. Ugyanekkor 45 db szennyvízelvezetési és –tisztítási projekt kapott céltámogatást, összesen 11,3 mrd Ft értékben, átlagosan 76,3 %-os támogatottsággal.

4-1. táblázat: Összefoglaló adatok a Megvalósítási Program ráfordításairól 2003-2005 (pénzfelhasználás) 8

Megnevezés

2003 2004 2005* 39,9 31,2 52,9 76,4 80,6 73,0 Beruházási érték Mrd Ft 52,2 38,7 72,5 Címzett- és céltámogatás Mrd Ft 25,6 26,2 17,4 EU támogatás Mrd Ft 2 2,6 23,1 EU hazai társfinanszírozás Mrd Ft 1,5 2,8 10,9 cél-címzett támogatás aránya az összes beruházáshoz képest % 49,0 67,7 24,0 EU támogatás aránya az összes támogatáshoz képest % 3,8 6,7 31,9 EU+Hazai társfinanszírozás aránya az összes beruházáshoz képest % 6,7 14,0 46,9 Forrás: 2003-2004. évi adatok: NKP II. Előrehaladási jelentések, 2005. évi adat: az NKP II. Végrehajtási terve * Az NKP II. adott évre vonatkozó tervadata. 2005-ben a Kormány által elfogadott, a 2005.évi költségvetés alapján összeállított Nemzeti Környezetvédelmi Program 2005. évi Végrehajtási terve.

Állami+EU támogatás Mrd Ft Támogatási hányad %

4.1.2 Az EU segítséggel megvalósult szennyvizes és ivóvizes fejlesztések (ISPA/KA és KIOP) ráfordításai, támogatási aránya és fajlagos költségei Az ISPA/KA projektek és a KIOP projektek tényleges ráfordításait és fajlagosait a következő táblázatok foglalják össze. Az ISPA/KA projektek fajlagos értékei esetében a 6.9 dokumentumban az Állami Számvevőszék által használt bontást követtük az adatok feldolgozásakor. Az ISPA/KA projektek esetében 10 % önrészt kellett viselniük az önkormányzatoknak, az állami költségvetés a KA támogatást kiegészítette 90 %-ra. Kivéve a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepet, amely projektnél az önkormányzat 15 % önerőt vállalt. A KIOP projekteknél mindkét ágazatban átlagosan 95 %-os volt a támogatás aránya, s 5 % önerő volt szükséges az elszámolható költségekben, azonban a ténylegesen felmerült költségekhez viszonyítva - a nem elszámolható költségeket is figyelembe véve – az átlagos támogatás aránya már csak 91 % volt. A KEOP projekteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az ivóvízminőség-javító projektek esetében átlagosan 85 %-os, a szennyvízelvezetési és –kezelési projektek esetében 83,5 %-os a támogatás aránya. A támogatási arány relatíve csökkenése is magyarázza az önkormányzatok vonakodását projektek generálásától. Az ivóvizes projektek esetén az önerő-alap támogatás 100 %-ra emelése lényegesen javított a pályázati kedven. A pályázati hajlandóság növekedését ezen túlmenően az IMJP gyorsítására hozott 1224/2011. (VI.29) Kormányhatározat többi rendelkezése is elősegítette (kiemelten az átmeneti vízellátás biztosításának kötelezettsége és költségei). A Kormányhatározat eredményeként az eddig kimaradt projektek is bekerültek a pályázati rendszerbe.

9

4-2. táblázat: Az ISPA/KA szennyvízelvezetési és - kezelési projektek főbb adatainak összefoglalása

Projekt neve

Projekt száma

Győr város szennyvíztisztító telepének fejlesztése Szeged városi szennyvíztisztító-telep fejlesztése Pécs város szennyvíz csatornahálózat fejlesztése Szennyvíztisztítő program, Sopron Kecskemét szennyvízelvezetési és kezelési program Szennyvízgyűjtő és -kezelő program Debrecenben Szennyvízgyüjtő és kezelő rendszer, Szombathely Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep* Zalaegerszeg szennyvízkezelési projekt Veszprém és térsége szennyvízelvezetési projekt Összesen

Projekt tervezett kezdete

Ténylegesen Projekt Szerződés Projekt Tervezett felmerült nettó tervezett hatályba tényleges összes összes befejezése lépése befejezése költség, Euró költség, Euró

Ténylegesen felmerült elszámolható nettó költség, Euró

Ténylegesen felmerült Állami elszámolható KA Tényleges KA költségvetés A fejlesztés nettó költség, támogatási támogatás, hozzájárulása, által érintett eFt aránya Euró Euró lakosság, LE

Fajlagos beruházási költség, Euró/LE

Fajlagos beruházási költség, Ft/LE** Kategória

2000/HU/16/P/PE/001

2000.12.01 2003.12.31 2001.03.14 2007.03.31

14 500 000

17 560 130

17 560 130

5 092 438

50,00%

7 250 000

8 554 117

169 826

103

29 986 G

2000/HU/16/P/PE/003

2000.12.01 2005.12.31 2001.03.14 2008.07.31

66 650 000

95 555 470

93 268 695

27 047 922

50,00%

33 323 825

50 225 155

333 782

279

81 035 G

2001/HU/16/P/PE/009

2001.12.01 2006.12.31 2001.12.13 2010.12.31

21 707 000

31 327 554

31 009 053

8 992 625

50,00%

16 505 253

11 402 895

32 000

969

281 020 F

2001/HU/16/P/PE/011

2001.12.01 2007.12.31 2001.12.14 2010.12.31

18 682 000

18 685 562

18 713 122

5 426 805

50,00%

9 297 415

7 544 395

148 500

126

36 544 F

2003/HU/16/P/PE/019

2003.12.01 2007.12.31 2004.02.11 2011.05.31

38 551 000

40 178 269

38 551 000

11 179 790

60,00%

23 130 600

11 565 300

234 534

164

47 668 G

2003/HU/16/P/PE/020

2003.12.01 2008.12.31 2003.12.15 2011.12.31

88 480 000

96 239 286

86 276 562

25 020 203

58,00%

51 318 400

27 608 499

456 166

189

54 849 G

2003/HU/16/P/PE/021

2003.11.01 2007.12.31 2003.11.28 2010.12.31

19 820 000

19 852 686

19 820 000

5 747 800

60,00%

11 892 000

5 946 000

162 693

122

35 329 G

2004/HU/16/C/PE/001

2004.12.01 2010.12.31 2004.12.17 2012.12.31 428 710 000

491 013 643 491 013 643

142 393 956

65,00% 278 661 500

138 700 097

1 458 162

337

97 653 G

2004/HU/16/C/PE/002

2004.12.01 2010.05.30 2004.12.14 2010.12.31

48 877 968

35 981 579

7 196 315

180 000

267

77 294 E

2004/HU/16/C/PE/003

2004.12.01 2010.12.31 2004.12.14 2010.11.08

29 905 000 775 882 968

74,00% 21 431 321 55,98% 488 791 893

4 633 799 273 376 571

116 110 3 291 773

249 270

72 335 F 78 191

47 975 437

47 975 437

13 912 877

29 150 227 28 961 244 887 538 265 873 148 886

8 398 761 253 213 177

75,00%

*Előzetes adatok ** 290 Ft/Euró-val számítva

10

4-3. táblázat: Az ISPA/KA szennyvízkezelési projektek fajlagos költségeinek alakulása (Euró) Csatornahálózat fejlesztése

sorszám

terv

Projekt megnevezése

Tény

km

költség

km

terv

tény

1 Győr városi szennyvíztisztító telep bővítése

Szeged és kistérsége szennyvíztisztításának és szennyvíz-csatornázásának fejlesztése

3 Pécs sérülékeny vízbázisának védelme és szennyvízcsatorna-hálózatának bővítése 4

Sopron régió csatornázási és zsennyvíztisztítási programja

Kecskemét agglomeráció szennyvízelvezetési 5 és kezelési programja

terv

Fajlagos ktsg (euro/km)

Tény

Fajlagos ktsg (m3/nap)

költség

60 000

234

11 391 000

60 000

16 057 933

60 000

190

másodlagos és harmadlagos 268 fokozat, bűztelenítés, komposztáló, biogáz hasznosító

473

régi lebont, újat épít, 480 bűztelenítés, komposztáló, biogáz hasznosító

195 897

403 km új csatorna 0 km csatorna rekonstrukció 40 átemelő

27 009 973

180

26 905 261

182

150 055

147 831

182 km új csatorna 0 km csatornarekonstrukció 11 db átemelő

25 184 332

308

29 825 255

346

147 256

81 767

169 547

tény

17 118 918

138 357

44

terv

60 000

403

7 460 066

kapacitás (m3/nap)

14 050 000

78 946 622

43

költség

csatorna nem épült

395

6 332 002

kapacitás (m3/nap)

meglévő fejlesztése legnagyobb tisztítóhasznosítás növelés; 285 bűzmentesítés, komposztáló, biogáz haszn.

54 651 000


346 km új csatorna 0 km 86 200 csatornarekonstrukció 35 átemelő

terv

tény

EUR

EUR

Fejlesztési sajátosságok

Fejlesztési sajátosságok költség

2

Elszámolható költség a fejlesztésre

Szennyvíztelep fejlesztése

Szennyvíztelep fejlesztése nem történt 9 931 137

21 000

10 087 536

21 000

iszap- és biogázvonal bővítés, 180 komposztáló telep biológiai tisztítás felújítása és 359 bővítése, iszap- és biogázvonal építése

14 050 000

17 118 918

66 042 000

95 004 555

27 009 973

26 905 261

16 263 139

17 547 602

33 827 614

38 468 538

86 069 546

92 591 674

18 923 000

13 617 461

437 733 261

417 056 414

8 643 282

48 000

8 643 282

48 000

180

21 549 873

60 000

21 549 873

60 000

359

1,1 km új csatorna 6,5 km csatornarekonstrukció 1 db átemelő

13 555 000

53 000

10 625 810

53 000

256

meglévő felújítása, bűztelenítés, 200 komposztáló, biogáz hasznosító, csak kieg. beruházás


248 245 000

350 000 262 585 816

350 000

709

750

meglévő rekonstr. És biológiai 488 tisztítás bővítése, iszapvonali fejlesztés

42 962 333

42 170 293

nem volt minőségi fejlesztés, bűztelenít, komposztál, biogáz haszn., csak kieg. beruházás. (kocsimosó, stb.)

9 197 441

15 619 823

3 273 303

Debrecen és környéke szennyvízcsatornázása 6. és szennyvízkezelése**

64 519 673

518

71 041 801

618

124 555

556 km új csatorna 62 km 114 954 csatornarekonstrukció 70 db átemelő

Szombathely Megyei Jogú Város 7 szennyvízelvezetési és -tisztítási rendszerének fejlesztése projekt

5 368 000

9

2 991 651

8

596 444

373 956

8

Budapest Központi Szennyvíztisztító Telep és Kapcsolódó Létesítményei beruházás**

189 488 261

102

154 470 598

98

1 857 728

1 576 231

9

Zalaegerszeg és térsége szennyvízelvezetési és kezelési projekt

34 559 933

190

33 866 309

196

181 894

196 km új csatorna 0 km 172 787 csatornarekonstrukció 83 új szivattyúállomás és 34 felújítás

8 813 556

31

14 515 847

53

284 308

273 884

885 363

7

1 303 900

13

126 480

7 928 193

51

3 908 743

55

424 740 286

1 834

425 236 054

2 016

új szennyv.tisztító épült biológiai fokozattal

8 402 400

17 000

8 303 984

17 000

494


383 885

18 000

1 103 976

18 000

21

100 300


1 302 885

1 067

1 969 402

1 067

1221

meglévő fejlesztése, bűztelenít, 1846 komposztál, biogáz haszn., csak kieg. beruházás

2 188 248

155 455

71 068


1 790 115

565

2 402 994

565

3168

4253 új szennyv.tisztító épül

9 718 308

6 311 737

231 592

210 931

688 632 360 449 525

688 632

493

763 984 864

785 685 579

A Veszprém és térsége szennyvízelvezetési és kezelési projekt Ebből: Veszprém

61

10 Zric Hegyesd Összesen

339 244 577

523

* Az adatok nem tartalmazzák a tervezés, a mérnök, a Technikai Segítségnyújtás (TA), a PR és az ÁFA költségeit **Előzetes adatok 11

4-4. táblázat: KIOP szennyvízelvezetési és tisztítási projektek költségei, támogatottsága

A projekt címe

Velencei-tavi Regionális Szennyvízelvezető-, tisztító rendszer bővítése, fejlesztése Gyula város Óvári, Ajtósfalva és Szentpálfalva városrész, valamint szórványutcák szennyvízcsatornázása Szennyvízcsatorna-hálózat fejlesztés és szennyvíztisztító telep bővítés a Maros hordalékkúp védelme érdekében Hatvan város szennyvízelvezetési és kezelési program "Élhetőbb Ceglédért"- a XXI. Század csatornahálózata a környezettudatosság jegyében 5 projekt összesen

Ténylegesen Nem felmerült elszámolható elszámolható bruttó költség, bruttó költség, MFt MFt

Bruttó költség összesen, MFt

Eredetileg megítélt támogatás, MFt

Tényleges támogatás, MFt

Támogatás aránya az elszámolható költségekben, %

Tényleges támogatás a megítélt támogatás arányában, %

Saját forrás összesen, MFt

5 223

120

5 343

5 832

5 049

96,7%

86,6%

266

1 469

0

1 469

1 520

1 395

95,0%

91,8%

73

833

0

833

916

791

95,0%

86,4%

42

3 806

0

3 806

3 772

3 615

95,0%

95,9%

190

3 558 14 888

276 396

3 834 15 284

3 566 15 605

3 380 14 231

95,0% 95,6%

94,8% 91,2%

454 1 025

12

4-5. táblázat: KIOP szennyvízelvezetési és tisztítási projektek fajlagos költségeinek jellemzése

A projekt címe

Szennyvízes projektek Velencei-tavi Regionális Szennyvízelvezető-, tisztító rendszer bővítése, fejlesztése Gyula város Óvári, Ajtósfalva és Szentpálfalva városrész, valamint szórványutcák szennyvízcsatornázása Szennyvízcsatorna-hálózat fejlesztés és szennyvíztisztító telep bővítés a Maros hordalékkúp védelme érdekében Hatvan város szennyvízelvezetési és kezelési program "Élhetőbb Ceglédért"- a XXI. Század csatornahálózata a környezettudatosság jegyében 5 projekt összesen

Ellátott háztartás szám növekedése, db

Fajlagos nettó költség, Ft/háztartás

Épített csatorna, km

Épített csatorna fajlagos költsége, Ft/km

agglomeráció LE 2. mellékletből

Telepfejlesztés LE

Telepfejlesztéssel érintett háztartás, db

Agglomeráció kategória

Befejezés éve

A költségek nem bonthatók meg a csatornázás és a telepek között 6 606

706 286

98

37 519

43 700

15 213

F

2007

2 541

474 039

56

43 072

0

0

F

2006

873

794 731

11

5 179

1 900

1 629

J

2007

2 893

1 096 206

49

42 714

28 333

6 993

F

2007

5 691 18 604

561 404 695 030

126 339

75 388

0 73 933

0 23 835

F

2007

21 509 536

25 356 770 24 173 005

13

A KIOP 1.1.2 szennyvízkezelés és –tisztítás intézkedésére eredetileg 12 536 mFt keretösszeg állt rendelkezésre. Az Ernst & Young által készített KIOP tapasztalatainak gyűjteménye (6.3 dokumentum) szerint az igényelt támogatás ennél jóval nagyobb volt, szennyvíz esetében csaknem 7-szeres. A megítélt támogatás a keretösszeg 124 %-a volt. A támogatás 83 %-át szennyvízelvezetés és tisztításra nyújtották (5 db projekt), s csak 17 %-át fordították ivóvízminőség-javításra (6 db projekt). A KIOP projektek esetében a ténylegesen kapott támogatás az eredetileg megítélt támogatásnak átlagosan 91 %-a volt. Ennek alapvető oka az ÁFA kulcs 2006. január 1-től 25 %-ról 20 %-ra történő csökkenése és a közbeszerzéseken elért megtakarítás volt. A vizsgált projektek esetében a szerződésmódosítások átlagos száma 2,3 volt. Mindezek eredményeként a tényleges keretfelhasználás a szennyvíznél 114 %, a programszintű 104 %os, s ezen belül a környezetvédelem 108 %-os sikerességi rátájával szemben.

A KIOP Záró Végrehajtási Jelentése (3. dokumentum) szerint a KIOP 1.1 intézkedésének output indikátora - az EU követelményeknek megfelelő víz- és szennyvíz tisztító kapacitás növekedése az 50 000-nél kisebb lakosságszámú településeken – háztartások számában mért célértéke 35 000 db volt, s ennek 2009. december 31-i állapota 37 685 db volt (becslésük szerint 113 055 fő), tehát csaknem 8 %-kal túlteljesült. Az indikátor célértékét utólag hibásnak minősítették, mert annak nem a háztartások számát, hanem a kibocsátást kellett volna jelölnie, ezért azt átminősítették eredményindikátornak (új vagy megújult ivóvíz és szennyvíztisztító művekkel kiszolgált háztartások száma). A projektek legutolsó, 2012 februárjáig rendelkezésre álló monitoring jelentései alapján az általunk összesített háztartás szám (lásd a 21. táblázatban) 41 362 db, tehát átlagosan 18 %-os túlteljesítés mutatható ki. Ezen belül az ivóvízminőség-javító projektek esetében volt nagyobb a túlteljesítés mértéke. A túlteljesítés okait részletesen az értékelés 10. melléklete tartalmazza. Ez egyrészt a projektek célállapothoz képest történő módosításának az eredménye, másrészt bizonyítja a szennyvíz és ivóvíz projektek településfejlesztési hatását.

A Deloitte szennyvízberuházások technológiai rendszer-választásának értékelése (11. dokumentum) az ISPA/KA és a KIOP projekteket fogta át. A projektszintű értékelés során elemezték a projektciklust és a projektek eredményeit. Egyenként megvizsgálták a telep választott technológiáját, a kialakított csatornázási rendszert a projekt tervezés és a megvalósulás során. Megállapításuk szerint az ISPA/KA projektek esetében a költségek és főleg a szennyvízhálózat kiterjedtségét leíró paraméterek tekintetében jelentős túllépése „jellemző”, míg egy kivételtől eltekintve a biológiai és hidraulikai kapacitás kiépítése az eredeti terveknek megfelelően valósultak meg.

14

Összehasonlították és jellemezték a különböző kategóriákban általánosan alkalmazott technológiákat. A vizsgált projektekben tervezett/megvalósított szennyvíztisztítási technológiákról általánosságban elmondható, hogy összhangot mutatnak a nemzetközi és nemzeti előírásokkal és követik a hazánkban jellemzően alkalmazott technológiai sémát. Az újonnan korszerűsítésre került technológiai elemek a mechanikai tisztítás hatásfokának javításával, a tápanyag (N, P) eltávolítás intenzifikálásával és az automatizálás/irányítástechnika fejlesztésével értek el hatásfok növekedést. 4-1. ábra: Súlyozott hatásfok javulás arány és a fejlesztést követően a telepre érkező szennyvíz LE

Forrás: 11. dokumentum

Megállapították, hogy a hatásfokjavulás arányok jellemzően a kisebb terheltségű telepeknél magasabbak. A vizsgált projekteknél az átlagos hatásfokjavulás arány fajlagos költsége 992 euró, ugyanakkor az átlag szórása igen magas (884 euró / (m3%/nap), 89%). Megállapították, hogy a hidraulikai kapacitás jelentősebben játszik szerepet a hatásfokjavulás arány mutató változásában, mint a biológiai kapacitás változása, mely összefüggésben van a hatásfokjavulás arány mutatóban megjelenő tisztítási hatásfokkal. Értékelésük szerint a helyi és ágazati specifikumok és peremfeltételek mellett az egyes projektek jellemzően a legmegfelelőbb és leginkább költséghatékony technológiai megoldásokat alkalmazták. 15

Megvizsgálták a bekötések és a megépült csatornahosszak fajlagos költségét. A projektek nem követik a méretgazdaságosság elvét, pedig szakmai szempontok alapján a változó költségek fajlagos csökkenését feltételezhetnénk a beruházás méretének (a bekötések számában és a megépült csatornahosszal kifejezett) növekedésével. A méretgazdaságosság számításaik szerint nem a bekötésszám emelkedésével, hanem az 1 km-re jutó bekötések számának növekedésével jelentkezik. Az agglomerációs lehatároláshoz kapcsolódik a csatornahosszra eső bekötések számának vizsgálata, melyet a 26/2002. (II. 27.) Kormányrendelet minimum 45 lakás/1000 m csatornahosszban állapít meg. Feltételezve, hogy egy bekötés egy lakást jelent, megállapították, hogy a projektek harmada nem érte el a 45 bekötés/1000 m határt, harmada csak 10%-on belüli értékkel haladja meg és csak harmada haladja meg 10%-nál magasabb mértékben a jogszabályi előírást. Ennek az lehet az oka, hogy mind az ISPA/KA, mind a KIOP projektekben jellemzően külvárosias, kertes beépítettségű területek csatornázására került sor. A vizsgálatok eredményeként megállapították, hogy létezik a csatorna folyóméter költség és az 1 km-re jutó bekötések számának optimális értéke (kb. 75 és 100 euró/m között van), mely beruházási költség mellett az optimálisan megvalósított bekötések száma a vizsgált projektek esetében 50 és 65 db/1000m között mozog.

A VM véleménye szerint ebből is jól látszik, hogy az ország területén jelentős az inhomogenitás, nem lehet egységes, országosan alkalmazható átlagot képezni (pl függ: talajvízállás, domborzati adottságok, talajmechanika). Külön kutatás készült a pályázói elégedettség felmérésére (7. dokumentum), mely szerint a nyertes pályázók programszinten teljes mértékben elégedettek voltak a KIOP által nyújtott fejlesztési lehetőségekkel, s a szennyvizes és az ivóvizes projektek nem tartoztak azon intézkedések közé, amelyekkel kevésbé voltak elégedettek a projektgazdák. A nyertes pályázók 94%-a úgy ítélte meg, hogy a KIOP-ból megvalósított projektje hosszú távon fenntartható, az ehhez szükséges tárgyi, humán és pénzügyi erőforrások rendelkezésre állnak és az intézményi háttér biztosított.

A NeKI tájékoztatása szerint régi, 2005-ben kidolgozott fajlagosokat (gyűjtőhálózatra, bekötővezetékre, telepre kapacitás kategóriák szerint) szorozzák fel a beruházási árindexszekkel és ezekkel a naturáliák alapján becsülik a beruházási költséget. Azon agglomerációk esetében, ahol már megkötött támogatási szerződés van, ott annak tényleges összegét veszik számításba (EMIR-ből megkapják, de hosszú, közvetett a lekérdezés). A TESZIR-ben nem csupán a fejlesztés szükségessége, hanem annak, illetve egyes ütemeinek becsült, illetve a meglévő költségbecslések alapján számított költsége is szerepel.

16

Az Energia Központ NKft. szakértői a BDL tanulmánnyal kapcsolatos tapasztalataikat ismertették. A fajlagos tanulmányt a BDL készítette el a Fejlesztési Igazgatóság megbízásából 2009-ben. A fajlagosok meghatározására nem az elkészült projektek adatai alapján került sor, hanem egy módszertant dolgoztak ki az ivóvízminőség-javító és a szennyvízelvezetés és –tisztítás projektek esetén szükséges fejlesztéseknél alkalmazható fajlagosokra. Az elkészült projektekből nem lehet megfelelő, a program tervezésére használható fajlagosokat számítani, a számlázási rendszer nem teszi lehetővé a megfelelő mélységű fajlagosok számítását. Szakmailag nem javasolják a korábbi projektek adatait programtervezési célra felhasználni. A 2010 májusában megjelent pályázati kiírásban volt hivatkozás erre a fajlagos költség útmutatóra. Amennyiben a projekt által alkalmazott fajlagosok nagymértékben eltértek a fentiektől, akkor a pályázóknak meg kellett magyaráznia ennek okait. A projekt mérete alapján nem lehet korrekt fajlagost adni, mert nagyon sok tényezőtől függ a beruházás fajlagos költsége (pl. az ivóvíz fajtájától, a műszaki megoldás módjától, stb.). Ivóvízminőségjavító projektekre a 100 eFt/fő beruházási költség elég jó becslés, de igen nagy a szórás, apró településen nem ritka a 250-300 eFt/fő. A fajlagos költség a projektfejlesztés folyamatától is függ. A 7.1.0-ra bejövő több mint 100 projekt esetében megpróbálják arra ösztönözni a településeket, hogy ahol lehetőség van rá, keressenek térségi kapcsolódást, fogjanak össze, ezzel csökkentve a fajlagos beruházási költségeket. Egyébként a fenntarthatóság biztosítása is nehéz lesz. A szennyvizes kiírás is hivatkozott erre a fajlagos tanulmányra. A projekteknél tényleg ezeket, a 2009. évi árakon megadott fajlagosokat használták, olykor indexálás nélkül. Sokszor még tartalékot sem állítottak be a projektekben. Most már nincs benne az értékelési szempontrendszerben az említett tanulmányra való hivatkozás, mégis sokan következetesen ezt alkalmazzák napjainkban is.

Külső szakértői vélemény szerint a költségbecslésnél az elmúlt időszak hasonló beruházásaiból kellene kiindulni, mert azok jó becslést adnak. A tételes költségnormatívák alapján nem lehet program szinten becsülni, mert képtelenség olyan részletes előzetes műszaki tervet csinálni minden településre, minden agglomerációra. (Tehát pl. az FI költség fajlagosait pályázatokban, konkrét projektek becslésére lehet használni, sokan használják is, van, aki egyedi költségbecslést készít, de nem alkalmas, nem lehet alkalmas program szintű költségbecslésre).

17

4.2 KEOP fejlesztések bemutatása 4.2.1 Fejlesztési adatbázis létrehozása Létrehoztunk egy országos szennyvizes fejlesztési adatbázist (értékelés 7. melléklete) az alábbi adatforrások alapján: •

a 25/2002. (II. agglomerációk,

•

EMIR alapadatok,

•

KEOP IH kérdőíves felmérés,

•

Energia Központ NKft. által készített KEOP projektek szennyvíztelep fejlesztéseinek lakosegyenértéke,

•

OSAP 1062. adatgyűjtés 2008. és 2010. évi adatai,

•

interjúzott szakértők információi.

27.)

Kormányrendelet

2.

mellékletében

szereplő

Az adatbázis létrehozására azért volt szükség, mert az EMIR lekérdezésekből nem derül ki egyszerűen, hogy a fejlesztési kötelezettséggel érintett agglomerációkban/településeken van-e futó projekt, s az hány főt, illetve LE-t érint. Továbbá azt is nagyon nehéz megállapítani, hogy egy projekt mely agglomerációkat/településeket érint. Sokszor egy projekt a 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet 2. mellékletének más-más táblázatában szereplő agglomerációk beruházásainak együttese. A 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete szerint érintett agglomerációk, illetve az azokban szereplő települések táblázatonkénti listáját külön-külön munkalapokra raktuk, s minden munkalapon az adatok azonos struktúráját alakítottuk ki. Az agglomerációkhoz, illetve a településekhez hozzárendeltük a KA, a KIOP és a KEOP projekteket. A projektszámot azon agglomerációs településhez, illetve központhoz írtuk be az F oszlopba, amely a projekt gesztora volt, a projektben résztvevő többi településhez sárga háttérrel írtuk a projektszámot. A KEOP projektek gesztor településének sorába (ahol az F oszlopba beírt projektszám fehér hátterű) kigyűjtöttük az EMIR alapadatok 1-1 lekérdezéséből (2013. január 14-i állapot) a főbb projektadatokat (az M-V oszlopokba a megvalósítási projektekét, az ADAO oszlopokba pedig az előkészítési projektekét). Ezekből összegeztük a különböző szakaszban lévő projektek adatait a 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet 2. mellékletének táblázatai szerint. A projekt adatlapokból kigyűjtöttük a projektek leírását, s azt a W oszlopban tüntettük fel. A megjegyzés (H) oszlopban az agglomeráció korábbi pályázatainak (előkészítési, megvalósítási) számát tüntettük fel, s leírtuk annak sorsát is, valamint minden egyéb hasznos 18

információt feltüntettünk. A térképi megjelenítéshez az I oszlopba kigyűjtöttük a települések KSH törzsszámát. A települések csatornázottságának jelenlegi állapotának megállapításához megvásároltuk az OSAP 1062 adatgyűjtés 2010. évi adatbázisát és felhasználtuk a szennyvizes fejlesztési adatbázis kialakításához (lásd az értékelés 9. mellékletében). Ez az év azért fontos, mert a 2010. évi csatornázottsági adatok szolgáltak a 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet 2. sz. mellékletének előállításához a 2012. évi módosítás során. Bár nem az OSAP 1062., hanem az OSAP 1376. adatgyűjtés a felülvizsgálat alapja. Mivel a TESZIR-ből ez utóbbi nem volt elérhető, ezért a KSH adatokkal helyettesítettük azokat (K és L oszlopban). A fejlesztési adatbázisban az agglomerációs települések mellett közöljük a KSH adatgyűjtés szerinti bekötöttségi arányt és a csatornával lefedett területen élők arányát. A KEOP IH elkészítette a 2008., a 2010. és a 2015. határidejű agglomerációkra kiküldött kérdőívek feldolgozását, ezt is beépítettük az értékelés 9. mellékletébe (G oszlop), hogy ezek szerint mely agglomerációban mi várható. Az E oszlopban szereplő rendelet szerinti fejlesztési igényt jelző + jel alapján leszűrtük a településeket, illetve agglomerációkat, majd az F oszlopban leszűrve az üres sorokat megállapítottuk azon agglomerációk, települések körét, amelyekre még semmilyen formában nincs biztosítva a fejlesztési igény. A rendelet 2. mellékletének táblázata alatt minden munkalapon az F oszloptól szerepeltetjük ennek a leszűrésnek az eredményét., a K oszlopban pedig egy általunk adott értékelést arról, hogy ténylegesen van-e ott fejlesztési igény. Ez alatt a táblázat alatt pedig csak azon településeket és agglomerációk kigyűjtése található, ahol értékelésünk szerint van fejlesztési igény, amely még semmivel sincs lefedve.

4.2.2 KEOP keretében megvalósuló fejlesztések bemutatása A KEOP keretében még csak négy szennyvizes projekt (az esztergomi, a kiskörei, a dévaványai és a dunakeszi) fejeződött be az EMIR alapadatok (2013. január 14-i 1.1 lekérdezés) szerint, ez a megvalósításra beadott pályázatoknak csupán 2 %-a. Azonban számos projekt megvalósítás alatt áll (88%), illetve rendelkezik már támogatási döntéssel (10 %). A KEOP projektek állását a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2012. december 21.-től hatályos 2. melléklete szerinti csoportosításban az alábbi táblázatokban mutatjuk be (agglomerációnként részletesen az értékelés 9. mellékletében található, a szennyvizes fejlesztési adatbázisban).

19

4-6. táblázat: Megvalósításra benyújtott szennyvízelvezetési és -kezelési KEOP projektek állása a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete szerint Projekt Támogatás Támogatás nettó Státusz átlagos aránya, MFt költsége, % MFt 10 000 LE feletti szennyvízterheléssel, szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin lévő agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 1. táblázata) – Határidő: 2008. december 31. Pályázatok száma, Db

I. II.

BEFEJEZETT Megvalósításra támogatást nyert

0 3

0 3 927

0 3 325

84,7%

Megvalósításra beadott, értékelés alatt, döntésre vár 1 2 237 1 901 85,0% Megvalósításhoz közel összesen 4 6 164 5 225 84,8% 15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 2. táblázata) – Határidő: 2010. december 31. I. BEFEJEZETT 1 915 601 65,7% II. Megvalósításra támogatást nyert 63 211 184 173 085 82,0% Megvalósításra beadott, értékelés alatt, III. döntésre vár 6 46 100 37 658 81,7% Megvalósításhoz közel összesen 70 258 199 211 344 81,9% 10 000–15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 3. táblázata) – Határidő: 2015. december 31. I. BEFEJEZETT 1 619 511 82,6% II. Megvalósításra támogatást nyert 22 69 965 58 746 84,0% Megvalósításra beadott, értékelés alatt, III. döntésre vár 1 3 866 3 282 84,9% Megvalósításhoz közel összesen 24 74 450 62 538 84,0% 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 4. táblázata) Határidő: 2015. december 31. I. BEFEJEZETT 0 0 0 II. Megvalósításra támogatást nyert 1 556 464 83,4% Megvalósításra beadott, értékelés alatt, III. döntésre vár 1 649 616 95,0% Megvalósításhoz közel összesen 2 1 205 1 080 89,7% 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 5. táblázata) – Határidő: 2015. december 31. I. BEFEJEZETT 1 341 290 85,0% II. Megvalósításra támogatást nyert 108 170 189 142 797 83,9% Megvalósításra beadott, értékelés alatt, III. döntésre vár 14 19 974 17 666 88,4% Megvalósításhoz közel összesen 123 190 505 160 753 84,4% Megfelelő szennyvízelvezető és -tisztító rendszerrel ellátott agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 6. táblázata) I. BEFEJEZETT 1 444 345 77,6% II. Megvalósításra támogatást nyert 0 0 0 Megvalósításra beadott, értékelés alatt, döntésre vár III. 1 359 291 81,0% Megvalósításhoz közel összesen 2 804 636 79,1% A 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. mellékletéből 2012-ben kikerült agglomerációk BEFEJEZETT 0 0 0 III.

20

Státusz

Pályázatok száma, Db

Megvalósításra támogatást nyert Megvalósításra beadott, értékelés alatt, döntésre vár Megvalósításhoz közel összesen

4

Projekt Támogatás nettó MFt költsége, MFt 3 455 2 904

Támogatás átlagos aránya, % 84,1%

0 4

0 3 455

0 2 904

84,1%

4 201

2 319 459 275

1 747 381 320

75,3% 83,0%

24 229

73 186 534 781

61 413 444 481

83,9% 83,1%

Összesen I. II. III.

BEFEJEZETT Megvalósításra támogatást nyert Megvalósításra beadott, értékelés alatt, döntésre vár Megvalósításhoz közel összesen

Viszonylag sok (49 db) projekt áll előkészítés alatt, amelyek területenkénti megoszlását az alábbi táblázat mutatja, e projektek várható beruházási költsége még nem ismert.

21

4-7. táblázat: Előkészítési támogatásra pályázó szennyvízelvezetési és -kezelési KEOP projektek állása a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete szerint Projekt Támogatás Támogatás nettó Státusz átlagos MFt költsége, aránya, % MFt 10 000 LE feletti szennyvízterheléssel, szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin lévő agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 1. táblázata) – Határidő: 2008. december 31. Előkészítésre támogatást nyert 0 0 0 Előkészítésre beadott 0 0 0 Előkészítés összesen 0 0 0 15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 2. táblázata) – Határidő: 2010. december 31. Előkészítésre támogatást nyert 5 154 131 85,0% Előkészítésre beadott 0 0 0 154 131 85,0% Előkészítés összesen 5 10 000–15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 3. táblázata) – Határidő: 2015. december 31. Előkészítésre támogatást nyert 6 171 145 85,0% Előkészítésre beadott 1 51 44 85,0% Előkészítés összesen 7 222 189 85,0% 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 4. táblázata) – Határidő: 2015. december 31. Előkészítésre támogatást nyert 0 0 0 Előkészítésre beadott 0 0 0 Előkészítés összesen 0 0 0 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 5. táblázata) – Határidő: 2015. december 31. Előkészítésre támogatást nyert 33 1 049 892 85,0% Előkészítésre beadott 2 51 43 85,0% Előkészítés összesen 35 1 100 935 85,0% Megfelelő szennyvízelvezető és -tisztító rendszerrel ellátott agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 6. táblázata) Előkészítésre támogatást nyert 1 46 39 85,0% Előkészítésre beadott 0 0 0 Előkészítés összesen 1 46 39 85,0% A 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. mellékletéből 2012-ben kikerült agglomerációk Előkészítésre támogatást nyert 1 35 30 85,0% Előkészítésre beadott 0 0 0 Előkészítés összesen 1 35 30 85,0% Összesen Előkészítésre támogatást nyert 46 1 454 1 236 85,0% Előkészítésre beadott 3 102 87 85,0% Előkészítés összesen 49 1 556 1 323 85,0% Pályázatok száma, Db

IV. V.

IV. V.

IV. V.

IV. V.

IV. V.

IV. V.

IV. V.

IV. V.

22

4.3 2014-2020 közötti fejlesztési igények bemutatása 4.3.1

Fejlesztési igények agglomerációnkénti értékelése

A Szennyvízprogramra vonatkozóan a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2012. december 21.-től hatályos változatát tekintettük kiindulási alapnak. Az agglomerációkhoz, illetve a településekhez hozzárendeltük az EMIR 1.1 2013. január 14-i lekérdezésének szennyvízfejlesztési, illetve előkészítési KEOP projektjeit. Megvizsgáltuk, hogy a kormányrendelet 2. mellékletében jelölt fejlesztési igények melyikére nem található valamilyen szakaszban lévő projekt. A KEOP rendszerben már szereplő projekteken kívül még jelentős feladatok vannak a derogációs feladatok teljesítéséhez, amelyeket a szennyvizes fejlesztési adatbázis, a 7. melléklet táblázataiban (2-5. táblázat a kormányrendelet 2. sz. melléklete táblázatsorszámának megfelelően) foglaltunk össze. A fejlesztési igényt jelző kormányrendeletbeli + mellett feltüntettük az NFÜ által 2011 végén készített kérdőíves felmérés eredményeit, illetve megjegyzésben közöltük az egyéb információkat (pl. korábbi elutasított pályázatok, vagy egyéb futó pályázatokból kinyerhető információk, a + jel esetleg csak a csatornázás miatt van az agglomerációs központnál is, esetleg javaslat az agglomerációból való kivételre, stb.), valamint a kérdéses településeknek az OSAP 1062 statisztika szerinti 2010. évi csatornázottsági és bekötöttségi adatait. Mindezek alapján értékeltük, hogy a maradék agglomerációkra, illetve településekre véleményünk szerint tényleg van-e szükség fejlesztésre. Ahol csak az agglomeráció központja jelentkezett fejlesztendőnek, ott csak azt közöltük, az agglomeráció településeit nem. Előfordult, hogy valamely agglomerációhoz tartozó településeken folyik projekt vagy előkészítés, de az agglomerációs központot, azaz a szennyvíztelepet nem érinti. Az agglomeráció központ mellett akkor is szerepelhet + jelzés, ha valamelyik településén nem megfelelő a csatornázottság, illetve a rákötöttség, de a telepen adódó valamilyen probléma miatt is. Ha már csak a csatornázottság a gond az agglomerációban, akkor a településeken folyó projektek elégségesek, azok a KEOP-ban figyelembe vannak véve, tehát a központban nincs szükség fejlesztésre és a települések az alábbi táblázatokban már nem jelennek meg, csak a központ.. Ha telep bírságolt, akkor is elképzelhető, hogy ha a telep alulterhelése az oka a szennyezésnek, akkor a települések csatornázásával ez is megoldódik, s nincs szükség a telep fejlesztésére. A telep fejlesztésére csak abban az esetben van szükség ténylegesen, amikor a telep elavult, vagy kicsi a kapacitása. Adott agglomerációs központok esetében e változatok közötti választást a rendelkezésünkre álló kevés információ alapján kíséreltük meg. Ahol csak egy-egy település szerepelt fejlesztendőnek, ott csak ezt közöltük és elé írtuk, hogy melyik agglomerációba tartozik, valamint a LE-hez beírtuk a lakosszámot, hogy az összegzésben becsülni tudjuk a tényleges LE-t. A településeknél az értékelés kialakításához az önkormányzatok véleményét és a csatornázottsági statisztikát vettük alapul. 23

A TESZIR természetesen megbízhatóbb és jóval részletesebb információkkal rendelkezik a településekre és az agglomerációs központokra vonatkozóan. Ezért január végén a VM-től kértük, hogy a 2-5. táblázatokban összegyűjtött fejlesztési igényekkel kapcsolatban korrigálják a következtetéseket és adják meg a ténylegesen szükséges fejlesztések mibenlétét és költségét, amivel a Kormányrendelet módosításában számoltak. Ahol csak az agglomeráció központja szerepel, abban a sorban csak a tisztítóteleppel kapcsolatos fejlesztési igényeket kértük kitölteni.

A kért információkra nem kaptunk választ ezért a hátralévő fejlesztési igényekre vonatkozóan a saját értékelésünket vettük alapul, s ez alapján szűkítettük le a fejlesztendő agglomerációkat, illetve településeket, amelyeket az alábbi táblázatokban közlünk. A szűkítés eredményeként lényegesen kevesebb fejlesztési szükséglet adódott.

4-8. táblázat: A Kormányrendelet szerinti fejlesztési igény és az ÖKO értékelés közötti különbség Teljes hiánylista Szűkített hiánylista Különbség Érintett Érintett Osztály Érintett Érintett Érintett Érintett agglomeagglomerá lakosság, lakosság, lakosság, agglomeráció ráció ció száma, LE LE LE száma, db száma, db db 15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 2. táblázata) F 1 361 303 37 763 214 18 598 089 19 10 000–15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 3. táblázata) H 179 628 14 101 786 8 77 842 6 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 4. táblázata) I 11 635 4 11 635 4 0 0 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 5. táblázata) J 494 949 99 387 281 80 107 668 19 Fejlesztési igények összesen Összesen 2 047 515 154 1 263 916 110 783 599 44

Az összes érintett lakosság tekintetében az eredetileg hiányként jelentkező LE 38 %-kal volt csökkenthető az értékelések alapján valószínűsíthető tényleges fejlesztési igényekre szűkítéssel, miközben a fejlesztendő agglomerációk darabszáma 29 %-kal csökkent.

24

A 2008. határidejű (10 000 LE feletti szennyvízterheléssel, szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin) agglomerációkban nincs készülő projektekkel le nem fedett fejlesztési hiány, de a teljes megvalósítás csak 2014-15-ben várható.

25

4-9. táblázat: KEOP projektekkel le nem fedett fejlesztési hiányok a 15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációknál, normál területen (mindegyik F kategóriás) Határidő: 2010. december 31. Az agglomeráció központi települése

Az agglomeráció települései

Lakos szám

Az agglomeráció szennyvízterhel ése

Van-e fejlesztési igény?

Ajka

34592

38461

+

Bicske

15380 11659

25 141

+ +

18897

20 170

+

18864

18864

+

Bicske Bonyhád

ÖKO értékelés

Megjegyzés

Csatornáv al lefedett területen élők aránya, %

78%

98%

79%

79%

59%

91%

Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

Fejlesztendő Dunakeszi Fót

Kérdőíves felmérés -KEOP IH

Bekötöttség (csatornázotts ág aránya) %

bírságolt telep+kötelezése van, a komplett telep áthelyezését tervezi. 500-1000 MFt összköltség. Van fejlesztési igény. Saját forrásból oldják meg.

Fejlesztendő 22002

Dunavarsány

31 782

+ Van fejlesztési igény, telep intenzifikáció+hálózat bővítése. 5001000 MFt összköltség. KEOP pályázatot nyújtanának be. Saját forrás van Fejlesztendő

Délegyháza

3406

+

Fejlesztendő Edelény

10101

19 282

+

Eger

68366

82 705

+

Van fejlesztési igény. KEOP pályázatot nyújtanának be Dunavarsánnyal közösen, saját forrás van.

Fejlesztendő

Fejlesztendő

bővítés. Távlati cél az iszapvonal fejlesztése

26

Az agglomeráció központi települése


Lakos szám

19015

Hajdúhadház



22 195

+

ÖKO értékelés

Fejlesztendő 26089

Hajdúnánás

26 563

+ Fejlesztendő

Hajdúnánás

17112


Megjegyzés

68%

82%

83%

92%

+ 88 179

+

KEOP-7.1.2.02008-0025 és KEOP-7.1.2.02008-0160 elutasítva, KEOP7.1.2.0-2008-0295 nyert, KEOP1.2.0/09-11-20110053 elutasítva

Fejlesztendő Hódmezővásárhely


települési+térségi hálózat fejlesztése szükséges, 250-500 MFt összköltség. Hitelfelvételt tervez telep bővítés intenzifikáció+hálózatbővítés szükséges

Fejlesztendő 47019

Hódmezővásárhely


47019

+ Fejlesztendő

Kaposvár

80085

138 719

+

Karcag

20298

20 338

+

A + valószínűleg csak a csatornázás miatt van. Az iszapvonal fejlesztése a jövőben várható

Fejlesztendő

Fejlesztendő

telep intenzifikáció+hálózat bővítése szükséges. 500 MFt összköltség, pályázatot nyújt be 2014-ben

27



Lakos szám



Monor

31003

31 206

+

Sárospatak

21008

24 809

+

Sátoraljaújhely

17079

22 723

+

ÖKO értékelés


20946

22 168

+

Törökszentmiklós

21185

21 819

+


90%

100%

60%

60%

77%

77%

KEOP-7.1.2.02008-0158, KEOP7.1.0/11-2011-0025 kedvezményezett visszalépett

Fejlesztendő

Tiszaújváros

Megjegyzés


Fejlesztendő

Van fejlesztési igény, bővítés és rekonstrukció. 500-1000 MFt összköltség...

Fejlesztendő

Önkzt. szerint van, KEOP IH szerint nincs fejlesztési igény. 1000-1500 MFt összköltség,

Fejlesztendő Fejlesztendő

Törökszentmiklós

21185

+ Fejlesztendő

75329

Vác

+

108 090

Fejlesztendő Kosd

+

2556

Van fejlesztési igény, hálózatbővítés. Saját forrásból oldják meg. Fejlesztendő Visegrád

1859

+ Fejlesztendő

Összesen Érintett agglomeráció

763 214

LE

18

db

Van fejlesztési igény, hálózatbővítés. 250-500 MFt összköltség..

28

4-10. táblázat: KEOP projektekkel le nem fedett fejlesztési hiányok a 10 000-15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációknál, normál területen

Határidő: 2015. december 31. Az agglomeráció központi települése


Lakos szám

Az agglomeráció Van-e szennyvízterhelés fejlesztés e i igény?

Aba

11 683

13 722

+

Ács

7 005

10 846

+

Fehérgyarmat

9 614

13 381

+

11 472

11 477

+

ÖKO értékelés

11 767 Kiskunmajsa

11 767 11 121

Mezőberény Mezőberény

PásztóMátrakeresztes

+

Fejlesztendő

Érintett agglomeráció

100%

Fejlesztendő

77%

89%

Fejlesztendő

+ Fejlesztendő +

14 885

Fejlesztendő Összesen

68%

Fejlesztendő

+

839 7 482

Soltvadkert

13 439

11 121 10 465

Pásztó

+

telep bővítése+ hálózatbővítés és rekonstrukció

Fejlesztendő

+ 12 009

Telepbővítés szükséges, kb 400 m3/nap, 250-500 MFt, 2015-ben pályáznának

Fejlesztendő

+

12 027

Csatornával lefedett területen élők aránya, %

Fejlesztendő

Fejlesztendő Kiskunmajsa

Megjegyzés Bekötöttség (csatornázottsá g aránya) %

Fejlesztendő

Füzesabony


101 786

LE

8

db

KEOP-7.1.2.0-2008-0211és KEOP-7.1.2.0-2008-0027, KEOP-1.2.0/B/10-20100072 elutasítva

29

30

4-11. táblázat: KEOP projektekkel le nem fedett fejlesztési hiányok a 2 000-10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációknál, szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin Határidő: 2015. december 31. Az agglomeráció központi települése


Lakos szám

2 663

Lovasberény

Az agglomeráció Van-e szennyvízterhelés fejlesztés e i igény? 2 700

ÖKO értékelés

Fejlesztendő 2 663

+

Sopron - Balf Sopron - Balf

984

2 122

+

Zalalövő

3 621

3 703

+

Zámoly

3 104

3 110

+

Fejlesztendő

0%

11 635 4

0%

Fejlesztendő

Fejlesztendő Érintett agglomeráció


300m3/d és 2500 LE telepkapacitás + település csatornázása szükséges. 10001500 MFt összköltség, 2014-ben pályáznak

KEOP-1.2.0/B/10-20100016 és KEOP-1.2.0/B/102010-0048 elutasítva

Fejlesztendő

Összesen


+

Lovasberény


szükséges telepbővítés 120m3/d, 1200 LE, csatorna: kb. 150 bekötés. 500-1000 MFt összköltség. 2014-ben pályáznának. Saját forrás üzemeltető, LTP.

LE db

31

4-12. táblázat: KEOP projektekkel le nem fedett fejlesztési hiányok a 2 000-10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációknál, normál területen Határidő: 2015. december 31. Az agglomeráció központi települése


Lakos szám

5 204

Algyő Algyő

Ásotthalom

7 238

5 204 4 023

Ásotthalom

Az agglomeráció Van-e szennyvízterhelés fejlesztés e i igény? + + 4 765

4 023

+ +

Bana

5 375

6 138

+

Battonya

5 609

6 312

+

Battonya

5 609 5 627

Béb

+ 6 204

+

Bakonykoppány

186

+

Bakonyszücs

312

+

Bélapátfalva

3 027

3 086

+

Beremend

2 573

3 105

+

ÖKO értékelés

2 573

+

Berhida

8 861

8 915

+

Bezenye

7 931

9 586

+

Bogács

5 727

6 626

+

Boldog

2 996

3 533

+




87%

92%

39%

44%

10%

17%

Fejlesztendő

0%

0%

Fejlesztendő

0%

0%

78%

78%

Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

Fejlesztendő

Fejlesztendő Beremend


Fejlesztendő

Szükséges hálózatbővítés (100 ingatlan), telepfejlesztés 300m3/d, rekonstrukció. 500-1000MFt összköltség,

Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

32



Lakos szám


Cigánd

4 985

5 002

+

Csákvár

5 212

6 284

+

ÖKO értékelés

5 212 2 656

Csanádapáca Csanádapáca

Csemő Mikebuda

2 729

2 656 4 950

Csemő

+ + + 5 501

+

4 253

+

697

+

Csengőd

6 419

6 688

+

Csepreg

6 019

6 592

+

Csolnok

3 288

3 664

+

Dad

2 243

2 373

+

Devecser

4 551

5 837

+

Epöl

4 062

4 395

+

Gyermely

2 581

3 346

+

Gyöngyöspata

2 520

2 570

+

Harta

3 300

5 239

+

Hegyeshalom

3 489

5 974

+

Heréd

2 620

3 035

+

Hort

3 692

3 699

+

Ivánc

2 450

2 534

+

Iváncsa

5 822

7 075

+



Fejlesztendő

Fejlesztendő Csákvár


Fejlesztendő

a szennyvíztisztító telep bővítése szükséges. 500-1000 MFt összköltség. 42%

92%

0%

0%

Fejlesztendő

26%

26%

Fejlesztendő

0%

0%


Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

33



Lakos szám


Ják

2 584

2 609

+

Jobbágyi

2 239

2 239

+

Jobbágyi

2 239 3 630

Kállósemjén Kállósemjén

+ 3 884

3 630

+ +

Kenézlő

2 675

3 075

+

Kenyeri

2 279

3 038

+

Kocs

2 594

2 863

+

Kölcse

2 390

2 934

+

Lábatlan

3 414

4 072

+

ÖKO értékelés

7 058 Létavértes

7 898

7 058

+


0%

0%

61%

61%

28%

50%

Fejlesztendő

14%

24%

Fejlesztendő

18%

27%

71%

96%

Fejlesztendő

73%

93%

Fejlesztendő

32%

51%


+

Kevermes

1 998

+

Lőkösháza

1 791

+

Lövő

4 754

8 749

+

Mándok

4 226

4 334

+

Máriapócs

3 768

5 699

+

Máriapócs

2 069

+

Pócspetri

1 699

+

Mezőkovácsháza Végegyháza Mocsa

1 365

1 365

+

2 146

2 836

+

KEOP-7.1.0/11-2012-0010 2012.04.12-én elutasítva

Fejlesztendő

+

3 827


Fejlesztendő

Fejlesztendő 3 789

Lőkösháza


Fejlesztendő Létavértes


KEOP-7.1.2.0-2008-0054 2009.03.03-án kedvezményezett elállt

Fejlesztendő


Fejlesztendő

34



Lakos szám


Mónosbél

3 194

3 226

+

Nagyigmánd

3 492

3 727

+

Nemesszalók

2 395

2 667

+

Noszvaj

3 397

3 431

+

Nyergesújfalu (Kelet)

7 991

9 511

+

Nyíradony

9 112

9 178

+

Öskü

2 283

2 440

+

Páka

1 951

2 274

+

Polgár

9 582

9 628

+

Polgár

7 933 3 616

Prügy

+ 3 616

ÖKO értékelés

+

Taktakenéz

1 246

+

Rábacsécsény

7 350

9 224

+

Recsk

7 959

7 973

+

Répcelak

2 371

3 933

+

Ricse

2 278

2 503

+

Ruzsa

2 533

4 049

+

Ruzsa

2 533

+

Sárisáp

3 690

3 769

+

Szákszend

3 248

3 593

+

Szeghalom

9 142

9 707

+



VAN (csak iszapkezelés)


59%

81%

Fejlesztendő

0%

0%

Fejlesztendő

0%

0%

38%

41%

Fejlesztendő 2 370


+

Prügy


Szükséges kb. 4000 fő csatornázás+ telep. 1500-2000 MFt összköltség. 2014-ben pályáznak, hitel+LTP

KEOP-7.1.2.0-2008-0012 és KEOP-7.1.2.0-2008-0190 elutasítva

Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

35



Szeghalom

Lakos szám

9 142 6 616

Szob

Az agglomeráció Van-e szennyvízterhelés fejlesztés e i igény? + 9 435

+

Ipolydamásd

361

+

Ipolytölgyes

464

+

1 141

+

Letkés Szomód

2 559

2 728

+

Tardos

2 120

2 379

+

Tarján

2 655

4 289

+

Tarpa

2 096

2 164

+

Tass

5 823

6 322

+

Tengelic

2 290

3 236

+

Tengelic

2 290

+

Tiszabercel

5 427

6 849

+

Tiszabura

2 889

2 889

+

Tiszabura

2 889 4 497

Tiszacsege Tiszacsege

+ 4 970

4 497

+ +

Tiszadada

5 205

5 262

+

Tiszakeszi

2 441

2 447

+

Tótszerdahely

4 082

4 453

+

Tunyogmatolcs

5 184

5 311

+

ÖKO értékelés

522

+


Fejlesztendő


89%

97%

Fejlesztendő

60%

60%

Fejlesztendő

59%

59%

Fejlesztendő

57%

57%

43%

43%

0%

0%

59%

71%

35%

95%

Fejlesztendő

Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő Fejlesztendő

Fejlesztendő

Géberjén


Telep fejlesztése szükséges, 250500 Mft összköltség, 2014-ben pályáznak, saját erő hitelből


36



Lakos szám


Győrtelek

1 731

+

Tunyogmatolcs

2 607

+

Túrricse

5 690

5 809

+

Újbarok

6 283

6 288

+

2 518

4 992

+

Vásárosnamény Gergelyiugornya

-




Fejlesztendő

22%

96%

Fejlesztendő

15%

96%

Fejlesztendő

0%

0%

Fejlesztendő

82%

82%


Jánd Zsámbék

ÖKO értékelés

769

Zsámbék

Összesen Érintett agglomeráció

5 542

+ 5 542 387 281 80

+ LE db

37

A rendelkezésre álló információkat térképi formában is feldolgoztuk. Az Uniós fejlesztésekkel érintett agglomerációkat és településeket mutatják be a térképek, külön jelölve az elkészült és megvalósítás alatt álló projekteket, az előkészítési projekteket és azon agglomerációkat, amelyeknél nincs projekt, azaz 2014-2020 között megvalósítandók a Kormányrendelet szerint.

38

4.3.2 2014-2020 közötti időszak beruházási költség becslés megalapozása A derogációs jelentésben is írtuk és a projekttervben is az szerepel, hogy a pénzügyi igények becslésére kétoldalú megközelítés javasolható a Szennyvízprogram esetében. Az egyik a már megvalósult, illetve előkészítés alatt álló projektek költségei alapján történő becslés (nevezhetjük felülről történő, program szintű becslésnek). A másik a szennyvízprogram tételes, agglomerációnkénti területi tervezéséből adódó költségbecslés, amit a TESZIR adatbázis segítségével lehetne végrehajtani. A program szintű becslés esetében is szükséges a fejlesztési igények legalább LE-ben mért mutatóinak ismerete. Jelen értékelés keretében nem sikerült a TESZIR adatbázisból részletes információhoz jutni. A 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 1. mellékletében a hátralévő időszakra tervezett beruházási költségek kétévenként felülvizsgált adatainak elemzése alapján megállapítható, hogy a TESZIR alapján általában alulbecsülik a beruházási költségeket. A hátralévő feladatok magas költségét elsősorban az okozza, hogy a becslés alacsony csatornázottsági arány feltételezésével készül, míg a projektek sokkal magasabb csatornázottságot irányoznak elő és valósítanak meg (ezzel részletesen a 8. fejezet foglalkozik). Mivel a TESZIR-ből sem naturális, sem forint adatokat nem kaptunk, a beruházási költségek becsléséhez a rendelkezésre álló információkat használtuk fel. Első lépésben kiszámoltuk a KEOP megvalósítási projektek fajlagos beruházási költségeit (Ft/LE, MFt/agglomeráció) agglomerációs csoportonként és beavatkozás típusonként. Itt a lakosegyenerték az agglomeráció, illetve a település összes LE értékét jelenti, nem a szükséges fejlesztési kapacitás nagyságát. Majd az ÖKO által szűkített fejlesztési igényekre ugyanilyen kategóriákban a kiszámolt fajlagosok alapján becsültük a beruházási költséget. Az agglomeráció csoportokat az alábbi táblázat ismerteti. 4-13. táblázat: A szennyvíz agglomerációk csoportosítása Aggl. csoport A B

Aggl. osztály

Érzékeny (i/n)

Határidő

5

I

2005

5

N

2005

10-15 e LE közötti, érzékeny területen lévők

2

I

2008

15-150 e LE közöttiek, érzékeny területen lévők

3

I

2008

150 e LE felettiek, érzékeny területen lévők

4

I

2008

15-150 e LE közöttiek, normál területen lévők

3

N

2010

150 e LE felettiek, normál területen lévők

4

N

2010

10-15 e LE közötti, normál területen lévők

2

N

2015

Aggl. csoport neve 2 e LE alattiak, meglévő gyűjtőrendszer (7 cikk), érzékeny területen lévők 2 e LE alattiak, meglévő gyűjtőrendszer (7 cikk), normál területen lévők

C D E F G H 39

Aggl. csoport I

Aggl. osztály

Érzékeny (i/n)

Határidő

2-10 e LE közötti, érzékeny területen

1

I

2015

2-10 e LE közötti, normál területen 2 e LE alattiak, nincs gyűjtőrendszer, érzékeny területen lévők 2 e LE alattiak, nincs gyűjtőrendszer, normál területen lévők

1

N

2015

5

I

Nincs

5

N

Nincs

Aggl. csoport neve

J K L

A KEOP megvalósítási projektek összes költsége és az agglomeráció, illetve a település teljes LE alapján számított fajlagos költségeit mutatja be az alábbi táblázat. A beavatkozás típusa oszlopban CS-vel jelöltük a csak csatornázási projekteket és T-vel azokat, ahol telepfejlesztés is történik. Ahol adott agglomerációból csak néhány településen kerül sor csatornázásra, ott nem az agglomeráció teljes LE-vel, hanem az adott települések lakos számával számoltunk, s az agglomerációs csoportot is az adott települések nagyságához igazítottuk. Ugyanis a fajlagos költségek tekintetében adott projekt inkább a másik csoportba tartozik. Ezért fordulhat elő a csak csatornázási projekteknél, hogy az adott táblázatban oda nem illő agglomerációs csoport betűjele is megjelenik. 4-14. táblázat: KEOP projektek összes költsége, fajlagos költségei a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete és agglomerációs csoport szerint Átlagos projektCsoport nagyság, LE/agglomeráció 10 000 LE feletti szennyvízterheléssel, szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin lévő agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 1. táblázata) CS J 687 880 780 624 1 687 880 T C 1 474 16 940 86 999 1 1 474 16 940 T D 2 237 23 103 96 833 1 2 237 23 103 T E 1 766 85 634 20 625 1 1 766 85 634 T Össz 5 477 125 677 43 581 3 1 826 41 892 Mindösszesen 6 164 126 557 48 706 4 1 541 31 639 15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 2. táblázata) CS F 13 655 147 490 92 581 7 1 951 21 070 CS G 33 193 41 793 794 227 1 33 193 41 793 CS H 539 11 799 45 658 1 539 11 799 CS J 9 626 39 166 245 764 8 1 203 4 896 CS Össz 57 012 240 248 237 305 17 3 354 14 132 T F 176 654 2 116 321 83 472 51 3 464 41 496 T G 24 532 693 897 35 354 3 8 177 231 299 T Össz 201 186 2 810 218 71 591 54 3 726 52 041 Mindösszesen 258 199 3 050 466 84 642 71 3 637 42 964 10 000–15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 3. táblázata) CS J 1 323 11 016 120 071 2 661 5 508 CS H 1 806 11 294 159 905 1 1 806 11 294 40 Beavatkozás típusa

Beruházási költség, MFt

Érintett lakosság, LE

fajlagos költség, Ft/LE

Érintett agglomeráció száma, db

Fajlagos költség, MFt/agglomeráció

Beavatkozás típusa

Csoport






CS

Átlagos projektnagyság, LE/agglomeráció 7 437

3 129 22 310 140 236 3 1 043 Össz T H 71 322 340 024 209 755 26 2 743 13 078 Mindösszesen 74 450 362 334 205 474 29 2 567 12 494 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 4. táblázata) T I 1 205 11 135 108 211 2 602 5 568 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 5. táblázata) CS J 7 871 50 702 155 250 11 716 4 609 T J 182 633 582 210 313 689 122 1 497 4 772 Mindösszesen 190 505 632 912 300 997 133 1 432 4 759 Megfelelő szennyvízelvezető és -tisztító rendszerrel ellátott agglomerációk (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 6. táblázata) CS J 359 4 899 73 307 1 359 4 899 T F 444 33 782 13 157 1 444 33 782 Mindösszesen 804 38 681 20 775 2 402 19 341 A 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. mellékletéből 2012-ben kikerült agglomerációk T J 3 455 8 520 405 469 4 864 2 130

4-15. táblázat: KEOP projektek összes költsége, fajlagos költségei agglomerációs csoportok szerint összesen Beavatkozás típusa CS CS CS CS CS T T T T T T T T T Össz Össz Össz Össz Össz Össz

Csoport

F G H J Össz C D E F G H I J Össz C D E F G H

Beruházási költség, MFt 13 655 33 193 2 345 19 866 69 058 1 474 2 237 1 766 177 099 24 532 71 322 1 205 186 088 465 722 1 474 2 237 1 766 190 754 57 725 73 666

Érintett lakosság, LE 147 490 41 793 23 093 106 663 319 039 16 940 23 103 85 634 2 150 103 693 897 340 024 11 135 590 730 3 911 566 16 940 23 103 85 634 2 297 593 735 690 363 117

fajlagos költség, Ft/LE 92 581 794 227 101 532 186 249 216 457 86 999 96 833 20 625 82 368 35 354 209 755 108 211 315 013 119 063 86 999 96 833 20 625 83 023 78 464 202 872



7 1 2 23 33 1 1 1 52 3 26 2 126 212 1 1 1 59 4 28

1 951 33 193 1 172 864 2 093 1 474 2 237 1 766 3 406 8 177 2 743 602 1 477 2 197 1 474 2 237 1 766 3 233 14 431 2 631

Átlagos projektnagyság, LE/agglomeráció 21 070 41 793 11 547 4 638 9 668 16 940 23 103 85 634 41 348 231 299 13 078 5 568 4 688 18 451 16 940 23 103 85 634 38 942 183 923 12 968 41

Beavatkozás típusa Össz Össz

Csoport


I J Mindösszesen

1 205 205 954 534 781

Érintett lakosság, LE 11 135 697 393 4 230 605

fajlagos költség, Ft/LE 108 211 295 319 126 408



2 149 245

602 1 382 2 183

Átlagos projektnagyság, LE/agglomeráció 5 568 4 680 17 268

A 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete táblázatai szerint a 3.3.1. fejezetben általunk meghatározott fejlesztési igények költségeit a rendelet mellékletének táblázatai alapján a KEOP megvalósítási projektek összes költsége alapján számított fajlagos költségekkel becsültük, amelynek eredményeit az alábbi táblázat mutatja be. Mivel a hátralévő projektek közül csak néhány lesz zöldmezős beruházás, ezért a szükséges fejlesztések költségének becslésére a zöldmezős beruházásokra korábban a tényleges projekt LE alapján kidolgozott függvény nem alkalmazható.

4-16. táblázat: Hátralévő fejlesztésekből projektekkel le nem fedett fejlesztések összes költsége a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete és agglomerációs csoport szerint Beavatkozás típusa

Csop ort



Beruházás i költség, MFt



Átlagos projektnagyság, LE/agglomeráció

15 000 LE-nél nagyobb szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 2. táblázata) CS F 18 864 92 581 1 746 1 1 746 18 864 T F 744 350 83 472 62 133 17 3 655 43 785 Mindösszesen 763 214 83 698 63 879 18 3 549 42 401 10 000–15 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 3. táblázata) T H 101 786 209 755 21 350 8 2 669 12 723 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk szennyvízbefogadásra érzékeny vizek vízgyűjtőin (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 4. táblázata) T I 11 635 108 211 1 259 4 315 2 909 2000–10 000 LE közötti szennyvízterhelésű agglomerációk normál területen (a 25/2002 (II. 27.) Kormányrendelet 2. melléklete 5. táblázata) CS J 6 907 155 250 1 072 2 536 3 454 T J 380 374 313 689 119 319 78 1 530 4 877 Mindösszesen 387 281 310 864 120 392 80 1 505 4 841 Fejlesztési igények összesen CS F 18 864 92 581 1 746 1 1 746 18 864 CS J 6 907 155 250 1 072 2 536 3 454 CS Össz 25 771 109 377 2 819 3 940 8 590 T F 744 350 83 472 62 133 17 3 655 43 785 T H 101 786 209 755 21 350 8 2 669 12 723 T I 11 635 108 211 1 259 4 315 2 909 42

Beavatkozás típusa T T

Csop ort

J Össz Mindösszesen

Érintett lakosság, LE 380 374 1 238 145 1 263 916


Beruházás i költség, MFt



119 319 204 061 206 880

78 107 110

1 530 1 907 1 881

313 689 164 812 163 682

Átlagos projektnagyság, LE/agglomeráció 4 877 11 571 11 490

A pályázati rendszerbe még be nem jelentkezett agglomerációk (110 agglomeráció) fejlesztési igénye összesen 205-210 Mrd Ft-ra becsülhető a jelen értékelés keretében szűkített körre. A Kormányrendelet melléklete szerinti fejlesztési igények alapján hasonló módon számolva a beruházási költség 300-340 Mrd Forint lenne. Mindezek alapján a beruházási költségekre az alábbi táblázatban szereplő költségbecslés adható. 4-17. táblázat:A KEOP pályázati rendszerbe nem jelentkező agglomerációk beruházási költségeinek becslése két változatban 2014-2020 Megnevezés

Beruházási költség Mrd Ft

Maximális, a Kormányrendelet alapján

300-340

Agglomerációk felülvizsgálata, a települési kör szűkítése, ÖKO értékelés alapján

205-210

Ehhez hozzá kell venni a jelenleg előkészítési pályázattal érintett projektek közül a 20072013. keretbe már nem beleférő projektek beruházási költségét. A támogatási keret 460 650 millió Ft, megvalósítás támogatása 444 481 millió Ft (befejezett+támogatást nyert+értékelés alatt lévő projektek, részletesen lásd a 4.6 táblázatban)., tehát a maradék felhasználható támogatás 16 169 MFt, amely a jelenlegi átlagos 83,1 %-os támogatottsággal számolva 19 454 Millió Ft beruházási értéket jelent.. Az áthúzódó beruházási költség nagysága meghatározó módon azon múlik, hogy mekkora támogatási aránnyal kalkulálunk. A jelenleg előkészítés alatt álló projektek becsült beruházási költsége 25 938 Millió Ft. A mennyiben a jelenlegi átlagos támogatási aránnyal kalkulálunk (83,1%), akkor a 2014-2020-as periódusra 6 484 millió forint értékű beruházás jut, 5389 millió forint támogatási igénnyel. Ha feltételezzük, hogy nem a jelenlegi átlagos 83,1%-os támogatási arány valósul meg, hanem a maximális 95%., akkor 507 585 Millió Ft lesz a jelenleg megvalósítási szakaszban lévők támogatási igénye. Tehát ebből a körből is 46 935 millió forint támogatási igény, illetve 49 405 millió Ft értékű beruházás átkerül a 2014-2020-as ciklusra. Ezen felül az előkészítés alatt álló teljes projektkör finanszírozása (25 938 millió Ft beruházási érték) a következő finanszírozási időszakra marad. Összességében a jelenleg KEOP rendszerében szereplő projektek közül a 95% támogatási igényt feltételezve 75 343 millió Ft értékű projekt finanszírozása a 2014-2020-as időszakra esne, 43

4-18. táblázat: A KEOP pályázati rendszerben már szereplő projektek 2014-2020-as időszakra áthúzódó beruházási költségeinek becslése két változatban Megnevezés

Beruházási költség Mrd Ft 6,5

A jelenlegi átlagos 83,1% támogatási arány mellett Elméleti maximum, ha minden projekt 95%-os támogatási rátát érne el.

75

A majdani beruházási költségeket lényegesen befolyásolja a csatornázottsági arány. Feldolgoztuk a KEOP projektek csatornázottsági indikátorait és összehasonlítottuk az ún. csatornázottsági célértékkel, ami a szennyvízprogramban, így a TESZIR-ben is szerepel. 4-19. táblázat: A projektterület településein szennyvízcsatornával ellátott lakóegységek aránya, % Csatornázottsági célérték aránya, TESZIR)

Vizsgált db

0 4 48 15 32

1 100

Főváros Megyei jogú városok Város Nagyközség Község A Balaton partközeli települései Összesen

KEOP projektek átlagos indikátor értéke

Minimum

Maximum

Szórás

100 95 90 85 70 95

91,0 88,9 90,5 88,3

73,0 27,0 75,0 51,0

100 100 100 100

12,2 11,4 7,5 12,8

90,7 89,1

90,7 27,0

90,7 100

0,0 11,2

Ebből látszik, hogy különösen a nagyközség, község kategóriában lényegesen magasabb a csatornázottsági szint, mint amivel a programban számoltak. Ha sikerülne akár jogi, akár pályázati eszközökkel azt elérni, hogy a csatornázottsági arány csökkenjen, akkor a beruházási költségek akár 10-15%-al csökkenthetők lennének

5

Jogszabályi háttér

5.1 A derogációs kötelezettségekkel kapcsolatos hazai jogszabályok Az értékelés vizsgálja a hazai jogszabályok és a Települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv összhangját. A jogszabályi megfelelőségi vizsgálat kiterjed az EU irányelvben megfogalmazott tételes követelmények (pl. agglomerációs lehatárolás, határértékek) és a hazai elvárások összehasonlítására. Vizsgáljuk, hogy a 44

szennyvízelvezetésre és tisztításra vonatkozó hazai jogi szabályozás teljes mértékben megfelel-e a vonatkozó uniós irányelvnek. Mivel az irányelv sok esetben minimális elvárásokat fogalmaz meg, bizonyos esetekben pedig különböző megközelítéseket tesz lehetővé, részletesen vizsgáljuk és bemutatjuk a magyar adaptáció specialitásait is. Bemutatjuk, hogy a követelmények teljesítését milyen logika mentén, milyen rendszer megvalósításával igyekszik teljesíteni Magyarország. A derogációs kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályi megfelelőséget a 3.2-3.6 fejetek mutatják be. Az értékelés foglalkozik a derogációs kötelezettségen kívüli EU-s szabályozásokkal is, amiről a 3.7-3.8 fejezetekben írunk. A jogszabályok megfelelőségére vonatkozó értékelés alapvetően jogszabály-elemzésre épít. Ezen felül a hazai és az EU által készített útmutatók képezték az értékelés alapját. A jogszabályok és az ezek magyarázatához, illetve a jelentéstételi kötelezettséghez készített EU-s és magyar útmutatók megbízható alapot képeztek az elemzéshez. A szakminisztériumi (VM), háttérintézményi, területi (NEKI, KÖVIZIG) illetve a közreműködő szervezet, NFÜ szakértőivel készített interjúk során a kérdésekre vonatkozóan kapott válaszok árnyalták az objektív elemzést, az értékeléshez hatékony segítséget nyújtottnak. A jogszabályokat az adott elemzésnél soroljuk fel. Az felhasznált dokumentumok és jogszabályok listáját az 1. melléklet mutatja be.

Az interjúk e témakörre vonatkozó kérdései az alábbiak voltak (a hangsúly eltérő volt az interjú alany szakterületétől függően) - Megfelel-e a magyar kibocsátási határértékekre vonatkozó szabályozás az EU követelményeknek? Van-e olyan szabályozás és engedélyezési gyakorlat, amelyik enyhébb, vagy szigorúbb előírásokat követel, mint az EU irányelv? Van-e lehetőség a kötelezettségek mérséklésére? - Van-e olyan hazai előírás az egyedi szennyvízkezelési létesítményekről, amely alapján megállapítható, hogy legalább azonos szintű környezetvédelmet nyújtanak, mint a hagyományos gyűjtő-rendszerek? Szükséges-e valamilyen szabályozási változás e területen? - Megfelel-e a magyar agglomerációs lehatárolás az EU követelményeinek? Van-e olyan település az agglomerációs listán, amelyik az EU megközelítés szerint nem tartozik az irányelv hatálya alá? Ha van ilyen, lehet-e, kell-e tenni a kötelezettségek mérséklése érdekében? - A szennyvízprogram esetleges továbbfejlesztésével, agglomerációs, illetve település listájának aktualizálásával kapcsolatos tájékoztatás, változás várható-e, és ha igen, mikor és hogyan várható? - Van-e információja arról, hogy várható-e az irányelv továbbfejlesztése, módosítása, ha igen milyen irányban?

45

A készített interjúk listáját és az interjúk teljes szövegét az értékelés 2. melléklete mutatja be.

A vízvédelemmel kapcsolatos hazai szabályok törvényi alapjait és a részletszabályokra vonatkozó felhatalmazásokat a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 18-21 §-ai, a hatósági engedélyezést szabályozó 66-86 §-ai, illetőleg a határértékekről szóló 87-89 §-ok, valamint a záró rendelkezései tartalmazzák. Az irányelv cikkelyeiben foglalt részletszabályokat a hazai jogrend az alábbi jogszabályokban juttatja érvényre: •

a 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról,

•

a 26/2002. (II. 27.) Kormányrendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról,

•

a 38/1995. (IV.5.) Kormányrendelet a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről,

•

a 220/2004. (IV.29.) Kormányrendelet a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól,

•

a 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából kijelölt érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő területük kijelöléséről,

•

a 147/2010. (IV.29.) Kormányrendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról,

•

a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet a vízszennyezőanyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól,

•

a 27/2005 (XII.6.) KvVM rendelet a használt- és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról.

46

5.2 Megfelelés az agglomerációk lehatárolása és a lehatárolás módszertana tekintetében. 5.2.1 EU irányelv előírásai A 91/271/EGK irányelv a települési szennyvízkezelésről agglomerációnak tekinti az „olyan területet, ahol a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék”. Mind az EU, mind a vonatkozó hazai jogszabály nem kellően konkrét abban a tekintetben, hogy a települések vagy területek sorolandók-e be szennyvízelvezetési agglomerációkba, illetve hogy a szennyvíztisztító telepek vagy kibocsátási pontok száma lehatárolási tényező-e. A kérdés tisztázása alapvetően határozza meg az elvégzendő feladat nagyságát, illetve a gazdaságosság mértékét. Ezt felismerve az Európai Unió egy Útmutatót készített 2007-ben „A települési szennyvíz tisztításáról szóló irányelv fogalmai és meghatározásai (91/271/EGK)” címmel (12. dokumentum). Ez a dokumentum útmutatóként használható a települési szennyvíz tisztításáról szóló irányelv (91/271/EGK) szerinti beszámolási folyamat során. Az útmutató az agglomeráció vonatkozásában a következőket tartalmazza: Az „agglomeráció” automatikusan nem egyezik meg semmilyen közigazgatási határral (kerület, önkormányzati belterület stb.), mégha az agglomerációk elnevezése megegyezik is. A helyi körülményeknek megfelelően fel kell mérni mindegyik, elegendően koncentrált terület (azaz agglomeráció) határát. E folyamat során az agglomeráció határainak azonosítására vonatkozó kritériumok az alábbiak lehetnek: a)

A népesség koncentrációja (pl. népsűrűség egy adott területen).

b)

A gazdasági tevékenységek koncentrációja.

c)

Az a) vagy a) és b) kritérium elegendő koncentrációja a települési szennyvíz összegyűjtéséhez és elvezetéséhez. Tehát a lehatárolást kizárólag a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység koncentrációja határozza meg. Mivel ez folyamatosan változik, a programot folyamatosan felül kell vizsgálni.

Az agglomerációk lehatárolása független a gyűjtőhálózatok, a szennyvíztisztító telepek lététől, számos kapcsolat lehetséges az agglomerációk és a szennyvíztisztító telepek között, így: •

Legegyszerűbb esetben egy agglomerációt egy gyűjtőhálózat és egy szennyvíztisztító telep szolgál ki.

•

Egy agglomerációt két gyűjtőhálózat is kiszolgálhat, amely mindegyike külön szennyvíztisztító telepre csatlakozik.

•

Két különálló agglomerációt egy szennyvíztisztító telep is kiszolgálhat.

47

•

Egy agglomerációba több határos közigazgatási terület is tartozhat, amelyek egy gyűjtőhálózaton vannak és egy szennyvíztisztító teleppel szolgálnak ki.

•

Egy agglomerációba több határos közigazgatási terület is tartozhat, amelyet több gyűjtőhálózat és több szennyvíztisztító telep szolgál ki.

A 2000 LE feletti agglomeráció ellátható általános szabályként megfelelő gyűjtőhálózattal, vagy kivételes esetben egyedi vagy egyéb megfelelő rendszerrel, amely tervezése, kivitelezése és fenntartása biztosítja a gyűjtőhálózattal azonos környezetvédelmi előírásokat. Egyedi rendszerek alkalmazása esetén minden egyes esetben értékelni és igazolni kell: •

hogy az egyedi megoldások környezeti hasznai azonosak a gyűjtőrendszer hasznaival,

•

a gyűjtőhálózat indokolatlan költségeket jelentene.

5.2.2 Hazai jogszabályi előírások A vonatkozó hazai jogszabály (26/2002. (II.27.) Kormányrendelet) a szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról a következőket tartalmazza: •

A Nemzeti Megvalósítási Program része minden 2000 LE nagyobb település. Egy településen belül szennyvízelvezető rendszert csak a gazdaságossági határig kell kiépíteni.

•

Ahol a gyűjtőrendszerek létrehozása nem indokolt akár azért, mert nem járna környezeti előnyökkel, akár azért, mert túlságosan költséges lenne, azonos szintű környezetvédelmet nyújtó egyedi rendszereket vagy más megfelelő rendszereket kell alkalmazni. Több település szennyvízelvezetési agglomerációt alakíthat ki.

•

A szennyvízelvezetési agglomeráció központjának az a település tekinthető, amelynek közigazgatási területén valósul meg a tisztító vagy elhelyező telep (mezőgazdasági, illetőleg egyéb hasznosítás esetén). A kapcsolódó települések szennyvízelvezetési alrendszereket alkotnak.

•

Amennyiben az így kialakított szennyvízelvezetési agglomeráció terhelése eléri a 2000 LE-t, az agglomeráció szennyvízelvezetése és -tisztítása a Nemzeti Megvalósítási Program részét képezi.

•

Szennyvízelvezetési agglomerációként lehatárolható egyetlen települést (önkormányzatot) kiszolgáló rendszer, illetve térségi rendszer, amely több település (önkormányzat) szennyvízelvezetését és -tisztítását szolgálja. Ha egy településen belül több önálló tisztítótelep vagy egyéb elhelyezés (öntözőtelep) van, azok szennyvízelvezetési agglomerációját külön-külön egységként kell kezelni (pl. Budapest). 48

•

A magyar jogi megoldás, 26/2002. (II.27.) Kormányrendelet szerint minden 2000 LE feletti település teljes közigazgatási területe agglomerációnak minősül, és több kisebb terhelésű település is agglomerációt alkothat. A hazai megközelítés indoka többek között az volt, hogy így lehet biztosítani, hogy az agglomerációk az egész országot lefedjék. Az eredeti lehatárolás idején részletes elemzéseket, terveket kellett volna készíteni az agglomerációk másfajta lehatárolásáról.

•

A települési szennyvízelvezetési agglomeráció lehatárolásának módszertana a Kormányrendelet melléklete. Itt környezeti szempontokon túl műszakigazdasági szempontokat is megfogalmaztak. A lehatárolásnak két lényeges lépcsője van. o A csatornázás és az egyedi megoldások közötti választás. o Egyetlen települést kiszolgáló rendszerek és a térségi rendszerek közti választás.

A csatornázás és egyedi rendszerek között választással kapcsolatban a jogszabály elveket és bizonyos „hüvelykujj szabályokat” fogalmaz meg. A legfontosabbak az alábbiakban összegezhetők: A szennyvízelvezetési agglomeráción belül alapvetően vizsgálni kell a laksűrűséget annak érdekében, hogy csak azokon a területeken valósuljon meg a szennyvizek szennyvízcsatornával történő összegyűjtése, ahol a népesség, illetve a gazdasági tevékenység kellő mértékben koncentrált. Ahol a szennyvízcsatornázás túlzott költséggel járna, illetőleg nem járna különösebb környezeti haszonnal, ott egyéb, költségkímélő megoldások kerüljenek alkalmazásra. o Az alrendszerek belső gyűjtőhálózatának kiépítésénél a szennyvízelvezetési agglomeráción belüli településrész öblözetenként történő lehatárolási feltételei: o az 1,0 km vezetékhosszra történő rácsatlakozás érje el a 120 főt vagy az 52 lakást [hazai statisztikai adatok figyelembevételével átlagosan 2,3 fő/lakás (KSH: 2009)], a vizsgálatnál a vezetékhosszba a házi bekötővezetékek nem számítandók be, vagy o a legkisebb lakosszám hektáronként 30 fő„ illetve a tartósan magas talajvízállású területeken a legkisebb lakosszám hektáronként 30 főnél kisebb lehet. E tekintetben gazdaságossági követelményeket nem határoz meg a Kormányrendelet.

49

Az egyetlen települést kiszolgáló rendszer és a térségi rendszer közti választással kapcsolatban a Kormányrendelet fontos műszaki követelményeket és gazdaságossági követelményeket is megszab. •

A hátrányos minőségváltozások elkerülése érdekében a nyers szennyvíz gravitációs és nyomóvezetékekben, valamint az átemelőkben történő együttes tartózkodási ideje a szezonális és heti ingadozásokat figyelembe vevő napi átlagterhelésre a 6 órát nem haladhatja meg. Amennyiben a tartózkodási idő ezt az értéket legfeljebb 30%-kal meghaladja, műszaki beavatkozásokkal – szagtalanító berendezés beépítésének kivételével – kell megelőzni a nem kívánt anaerob folyamatok bekövetkezését.

•

Csupán gazdasági oldalról vizsgálva az egyetlen központi tisztítótelep létesítése addig tekinthető gazdaságosnak, amíg a telep fajlagos megvalósítási és üzemeltetési költségének csökkentéséből származó megtakarítások nem haladják meg az „improduktív létesítmények” (települési szennyvízcsatornázási alrendszerek közötti nem kihasználható vezetékek és átemelők) költségét. Követelmény, hogy a rendszerek létesítési és üzemeltetési költségeit együttesen kell kezelni.

•

A mellékletben szerepel a regionális rendszer és több önálló rendszer költségeinek összehasonlítására szolgáló képlet. A képlet 15 éves időtartamra számolja a változatok beruházások és a nettó üzemköltségeinek összegét.

•

Egy teljesen új szabályozás, amely 2013. január 1.-től érvényes: a szennyvízelvezetési agglomeráció kiterjesztése akkor lehetséges, ha valamennyi települési szennyvíz-csatornázási alrendszer az egy rendszerbe kapcsolással – igazoltan legalább 30%-os díjcsökkenést eredményez, mint az egyedi, vagy a települési szintű önálló megoldás változata.

A szennyvízprogram megvalósításának első időszakában nagyon sok kis település (2000 LEnél kisebb) került be valamelyik agglomerációba, sokszor gazdaságtalan, erőltetett szennyvízelvezetési megoldások kerültek elfogadásra. Az önkormányzati döntéshozók elsősorban a források megszerzésére törekedtek, nem gondolták végig részletesen a későbbi üzemeltetés feltételeit, a várható díjak alakulását. Mindezt felismerve 2009-ben a felülvizsgálat során 173 kistelepülés kimaradt a fejlesztendő agglomerációkból. Azok a kistelepülések, amelyek a KEOP-ban már előrehaladott fázisban voltak, azaz támogatást nyertek, benne maradtak a listában. Az Energia Központ NKft. véleménye szerint: nincs összhangban a direktívával az agglomerációs lista, sok kis település van rajta. 4-5 km-re levő települések nem számítanának koncentrált szennyezésnek, hiába érik el együtt a 2000 LE-t. Az Energia Központ NKft. véleményéhez hasonló következtetésre jut a Környezet és Energia Operatív Program félidei áttekintő értékelése (3.6) is: „Tapasztalatok szerint az Irányelv által használt agglomerációs besorolás nem minden esetben feleltethető meg a magyarországi gyakorlat szerinti besorolásnak. Egyes esetekben a magyar jogszabály 2000 lakos alatti 50

kistelepüléseket is egy-egy agglomeráció részének tekint annak alapján, hogy a településen összegyűjtött szennyvíz gazdaságosan eljuttatható egy nagyobb település szennyvíztisztító telepére. Ugyanakkor az EU irányelv nem feltétlenül követeli meg az adott kistelepülés csatornázását, mivel nem esik olyan közel a nagyobb településhez, hogy a szennyvízkibocsátásuk együttesen koncentrált környezetterhelést jelentene. Tehát a jogszabályok, és a gyakorlat valójában nagyobb körben írják elő a szennyvízkezelés megoldását, mint amit az EU előírások megkövetelnek. A kérdést jól szemlélteti, ha megnézzük, hogy a jelenleg érvényes rendelet milyen fejlesztéseket irányoz elő, mely települések tekintetében. 87 olyan település található az agglomerációs listán, amelynek a lakosszáma 500 főnél kisebb, ugyanakkor az agglomerációnak, amelyhez tartoznak hálózatfejlesztési kötelezettsége van, legkésőbb 2015-ig. Az előbbi 87-ből 15 település lakossága nem éri el a 200 főt. Ha egyes településeket megvizsgálunk a térképen, látható, hogy vannak közöttük olyanok, amelyek nem egy nagyobb település közvetlen közelében vannak, így a kibocsátott szennyezésük nem koncentráltan jelentkezik.” 5.2.3 A KEOP pályázati rendszer és az agglomerációs lehatárolás kapcsolata A KEOP 1-2-0 pályázati rendszerben a pályázati útmutatók, illetve máshol maguk meghatározzák a kiválasztási kritériumokat. A vonatkozó pályázati kiírások szerint, így a legújabb KEOP 1-2-0-2009-2011 január 8-tól érvényes pályázati kiírás szerint is csak azok pályázhatnak a 25/2002. (II.27.) Kormányrendelet 2. sz. mellékletének 1-5. táblázataiban szereplőkön kívül a KEOP forrásra, amely önkormányzatok rendelkeznek jóváhagyó igazolással a NeKI-től (volt VKKI)-tól arra vonatkozóan, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium a rendelet soron következő módosítása során fentieknek megfelelő szennyvíz agglomerációba való felvételét javasolja. A 26/2002. (II.27.) Kormányrendelet egyes követelményei megjelennek a pályázati követelmények értékelési kritériumaként (nem kizáró kritériumaként), de nem pontosan a Kormányrendeletnek megfelelően. követelményei két kritériumban (egyik sem kizáró kritérium) jelennek meg. A pályázatban egy agglomerációban együtt szereplő fejlesztéssel érintett 2000 LE alatti települések száma •

4 vagy annál több (0 pont)

•

3 vagy annál kevesebb (1 pont)

•

nem tartalmaz ilyen települést (1 pont) Megjegyzés a korábbi kiírásokban itt 2 pont szerepelt, ami logikus, valószínű elírás történt.

Az egységnyi belterületi gerincvezeték hosszra eső ellátott/ellátandó állandó lakosok száma: •

állandó lakos < 100 fő/km (0 pont)

•

100 fő/km < állandó lakos < 120 fő/km (1 pont)

•

állandó lakos ≥ 120 fő/km (2 pont) 51

A pályázati rendszerben előírják a változatelemzést, de az érvényes költség-haszon elemzés útmutató a kiemelt kérdések között a változatelemzésről csak azt írja, hogy vizsgálni kell a csatornahálózat kialakításának, illetve az egyedi megoldásoknak az indokoltságát. Az egyetlen települést kiszolgáló rendszer és a térségi rendszer közti választással nem foglalkozik. A csatornázottsági célállapot követelményét a pályázati rendszer egyáltalán nem veszi figyelembe.

5.3 Megfelelés a határértékek tekintetében A kibocsátási határértékek megállapításának fő szabályait – közvetlen bevezetés esetére – a 220/2004. (VII.21.) Kormányrendelet 18. §-a írja elő. Ebből kiindulva a települési szennyvíztisztító telepek esetében (mivel a települési szennyvíztisztítókra a 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet meghatároz technológiai határértékeket) kibocsátási határértéknek a technológiai határértékeket kell előírni! Amennyiben a települési tisztító kibocsátására jellemző szennyezőanyagok közül egy adott szennyezőanyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni a kibocsátásra. Magyarázat: az irányelv előírásai alapján a kommunális szennyvízre csak a KOI-ra, BOI5-re és összes lebegő anyagra (másodfokú tisztítási kötelezettség esetén), összes foszforra és összes nitrogénre van határérték megállapítás. Ezekre vonatkozóan a hazai technológiai határértékek megegyeznek az EU irányelv vonatkozó határértékeivel. Ezek a szabályozási paraméterek önmagában csak a lakossági szennyvizet tisztító telepek esetében elegendők. Magyarországon a városi szennyvíz tisztítására alapvetően jellemző, hogy az irányelv előírásai szerinti szennyezőanyagokon felül egyéb szennyezőanyagokat is kibocsátanak, mivel különböző intézmények, élelmiszer és egyéb termelő üzemek is közcsatornára vezetik szennyvizüket, majd az a települési tisztítón keresztül a befogadóba kerül. Megjegyezzük, hogy maga a lakossági szennyvíz is tartalmaz egyéb szennyezőanyagokat. Ebből következően azokra a szennyezőanyagokra melyeket a hatósági ellenőrzés során azonosítottak a települési tisztítóból való kibocsátás jellemzéseként és nem tartoznak az irányelv szerinti technológiai határértékek körébe, a települési tisztítók telepítési helye szerinti területi határértékeket kell megállapítani. Ilyen szennyezőanyagok tipikusan: fenolok, SzOL, fémek, stb., de gyakori az ammónia- ammónium-nitrogén külön szabályozása is. A hatóság a kibocsátók kérelmére vagy a befogadó védelmét előtérbe helyezve a fő szabály szerinti határértékektől eltérően egy-egy szennyezőanyagra egyedi határértékeket állapíthat meg. Ilyenkor indokolni kell és figyelembe kell venni a befogadó terhelhetőségét, annak jó kémiai és ökológiai állapota megőrizhetőségét, valamint a kibocsátó teljesítőképességét. Az irányelv szerint meghatározott és a hazai 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet 1. sz. melléklete I. részében rögzített települési tisztítók kibocsátására vonatkozó technológiai határértékeknél enyhébb, azaz magasabb szennyezőanyag kibocsátási szintet megengedő határértéket megállapítani egyedi határértékként nem szabad. Kivétel ez alól a 2000 LE alatti terhelési kapacitású kistelepülési tisztító. 52

A gyakorlatban tehát sokszor az illetékes hatóság az EU irányelvben és ezzel megegyezően rögzített hazai technológiai határértékeknél szigorúbb egyedi határértéket határozott meg. Sokszor előfordult, hogy emögött nem volt terhelhetőségi vizsgálat, hanem óvatosságból írtak elő szigorúbb követelményeket. A határértékekre vonatkozó részletes összehasonlítást az értékelés 9. melléklete mutatja be.

5.4 Megfelelés az érzékeny területek kijelölésével kapcsolatosan A 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet a 91/271/EGK irányelvvel összhangban jelölte ki Magyarország területén a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizeket és vízgyűjtőterületüket. Mind a jogi szabályozás, mind a pályázati rendszer érzékeny felszíni vizeknek minősíti a Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó vízgyűjtő területét, mégpedig a rendelet 2. számú mellékletében felsorolt települések határaival meghatározott területet. Érvényesíthető a 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet 4. §-ában megadott lehetőség is, azaz „Az illetékes környezetvédelmi felügyelőségek egyedi határozatban más, e jogszabály által érzékeny felszíni víznek nem minősített vizek vízgyűjtőterületén is előírhatnak az érzékeny felszíni vizek vízgyűjtőterületeire vonatkozó, a szennyvizek tisztításával kapcsolatos vízvédelmi követelményeket, ha ezt az érintett felszíni víz minősége vagy annak védelme indokolja.”

A 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendeletben konkrétan kijelölt érzékeny területekre vonatkozó intézkedések betartása és a jogszabály 4. §-ának széleskörű alkalmazása, valamint az egyedi határértékek megállapítása oda vezetett, hogy az eredetileg kijelöltnél nagyobb területen valósul meg a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program az érzékeny területekre előírt módon, vagy normál területeken is közelítenek az érzékeny területekre érvényes előírásokhoz. Maga az irányelv is kétféle megoldást tart elfogadhatónak az érzékeny területek nitrogén és foszfor terhelésének szabályozására. Vagy a koncentrációra, vagy a csökkenés minimális százalékára vonatkozó követelményeket kell alkalmazni. 5-1. táblázat: Előírások a 91/271/ EGK irányelv szerint Paraméterek

Koncentráció mg/l

A csökkenés minimális százaléka

Összes foszfor 10-100 ezer LE között

2

80

Összes foszfor 100 ezer LE felett

1

80

Összes nitrogén 10-100 eze LE között

15

70-80

Összes nitrogén 100 ezer LE felett

10

70-80

53

5.5 Megfelelés az ellenőrző rendszerre vonatkozóan Mint azt az értékelés 3. mellékletében részletesen bemutatjuk az irányelv ellenőrzésre vonatkozó szakmai előírásai a hazai 27/2005. (XII.6.) KvVM rendeletben adaptálásra kerültek szigorítás nélkül. A hazai ellenőrzéses rendelet mellékleteinek szakmai tartalma néhány területen részletesebb, mint az irányelv: A halak hazai ellenőrzési eljárás jogszerű lefolytatására vonatkozó, a közigazgatási eljárásokkal is összehangolt eljárási részleteket is tartalmaz, úgy mint: ellenőrzési jegyzőkönyv tartalma. A rendelet melléklete felsorolja az alkalmazható mintavételi eljárásokat, az alkalmazható és elfogadott laborálási vizsgálati módszereket, szabványokat. A rendelet melléklete felsorolja egy, a kibocsátó által készítendő önellenőrzési terv minimális tartalmi követelményeit. Tehát a hazai szabályozás szakmai előírásait tekintve nem szigorúbb az irányelv előírásainál, hanem a hazai hatósági gyakorlatnak és eljárási módoknak megfelelően, illetve a hazai alkalmazható vizsgálati szabványoknak megfelelően részletesebben kidolgozott. Az EU jelentésekkel kapcsolatosan a NeKI víziközmű egysége a területi szervek bevonásával és az informatikai egységgel együttműködve ellátta és ellátja az Irányelv 7. (gyűjtőrendszerek), 13. (ipari szennyvizek), 15. (szennyvíztisztítók kibocsátásai), 16. (szennyvíziszap) és 17. (megvalósítási program) cikkéből eredő magyarországi kötelezettségek kiszolgálásával, előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Rendkívüli feladatok is adódnak, pl. az EU eseti adatszolgáltatást írt elő a 2008. december 31-i határidő lejártát követően, a Bizottság részletes kérdőíven kérte jelenteni az érzékeny területek 10 000 LE feletti szennyvízelvezetési agglomerációinak határidős teljesítését. Érdemes még kiemelni az Irányelv 15. cikkéből fakadó kötelezettségeket, amelynek értelmében hat hónapon belül a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a begyűjtésre előírt információkat. Ennek alapján eddig - a nemzeti szennyvízprogram kétévenkénti ciklusával váltakozva, szintén kétévente - a 2005. tárgyévtől kezdődően történtek jelentések.

5.6 Megfelelés a szennyvíziszap ártalmatlanításával kapcsolatban A települési szennyvíztisztító telepekről kikerülő szennyvíziszapra vonatkozóan a 91/271/EGK olyan konkrét elvárásokat fogalmaz meg, így a szabályozás, engedélyezési, nyilvántartási rendszer megléte, a felszíni vizekbe történő közvetlen beeresztés tilalma, amelyeknek Magyarország régóta megfelel. Ezen kívül egy általános elvárás fogalmazódik meg az iszap minél nagyobb mértékű újrafelhasználásáról. A szennyvíziszap ártalmatlanításának, hasznosításának feltételeit alapvetően nem a 91/271/EGK irányelv szabályozza, hanem a hulladékos, a felszín alatti vizek védelmére vonatkozó, a mezőgazdasági elhelyezésre, komposztálásra vonatkozó EU irányelvek, hazai jogszabályok. 3.7. Megfelelés Fekete tenger védelmével kapcsolatban (nem derogációs kötelezettség) 54

Bulgária és Románia csatlakozása kapcsán az EU magasabb elvárásokat támasztott a Feketetenger védelme érdekében a Duna felvízi országaival szemben. Ez a derogációs követelményeken túlmutató feladatot jelent Magyarország számára. A 24. számú dokumentumban, VM előterjesztésben a következő megállapítások szerepelnek: „A Fekete-tenger eutrofizációval szembeni védelmével kapcsolatosan az EU a Duna vízgyűjtőjével érintett országokkal, így Magyarországgal szemben olyan elvárásokat támasztott, melynek értelmében az Irányelv 5. cikk 4. szakasz szerinti ún. 75%-os N- és Peltávolítási hatásfok elérését vállaltuk 2019-ig, egyúttal megállapítottuk, hogy hazánkban az érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelölése változatlanul helytálló.” A foszfor tekintetében már e vállalást teljesítettük. Ezt a vállalást mind Románia, mind az EU elfogadta. E „fejlesztési címkére”, tehát a nitrogén eltávolításra a 2014-2020 közötti költségvetésben az első Akciótervben szükséges forrást biztosítani, de megjegyezzük, hogy a lejárt határidős feladatokkal érintett települések pályázati lehetőségét is biztosítani szükséges.

5.7 Megfelelés a VKI és az elsőbbségi anyagokra, a vízszennyezettségre vonatkozó szabályozás követelményeinek (nem derogációs kötelezettség) A vízvédelem vonatkozásában két olyan EU irányelv jelent meg 2000-ben és 2008-ban, ami jelentősen hat a települési szennyvízkezelési irányelv végrehajtására. 2000-ben megjelent az EU vízpolitikáját összefoglaló Víz Keretirányelv (2000/60/EK). 2008-ban pedig a 2008/105/EK Irányelv, amelynek hivatalos neve a következő: Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról. Ezt a továbbiakban vízszennyettségi irányelvnek hívjuk. A vízszennyezettségi irányelv a felszíni vizek kémiai (elsőbbségi) anyagok által megengedhető szennyezettségi szintjére ún. környezetminőségi határértékeket (EQS), vagy a hazai joggyakorlatban használatos fogalom szerint vízszennyezettségi (immissziós) határértékeket határoz meg. Ezen felül ellenőrzési és nyilvántartási szabályozásokat ír elő. A Víz Keretirányelv előírásaiból, valamint a 2008/105/EK irányelv jogharmonizációjából következően 2010-ben hatályba léptetett 10/2010. (VIII.8.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről, illetőleg a 220/2004 (VII.21.) Kormányrendelet előírja a felszíni vizek jó állapotának (jó ökológiai potenciáljának) biztosításához a vízszennyezettségi (immissziós) határértékek betartását. Mint azt az értékelés 3. mellékletében bemutattuk a hazai települési szennyvíz-csatornázási és tisztítási program megvalósításával a víztestek (kis- és közepes vízfolyások) terheltsége várhatóan növekszik. Az irányelv 15. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a hatóság folyamatosan ellenőrizze az olyan víztestek állapotát, amelyekbe települési szennyvíztisztítóból bevezetés történik és ennek hatására az immissziós (vízszennyezettségi) állapot jelentősen romlik. A 55

jelentős romlás mértéke az irányelv jogharmonizációjának időszakában még egzaktul nem volt meghatározható, de a 10/2010 (VIII.18.) VM rendelet hatályba lépése után egyértelműsíthető, hogy ha a bevezetés hatására alakul ki olyan immissziós állapot, hogy a víztest nem éri el az előírt vízminőségi (vízszennyezettségi) határértéket, akkor ott a kibocsátási határérték módosítására lesz szükség. A vízminőség jó állapotának megőrzéséhez, illetve eléréséhez szükséges a települési irányelv szerinti a befogadó vízminőség-változására vonatkozó ellenőrzések lefolytatása. Az ellenőrzés (monitorozás) módjai érintik a Víz Keretirányelv illetve a vonatkozó hazai szabályozás, a 31/2004 (XII.30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyeléséről és állapotértékeléséről szabályaiban meghatározott feltáró, vizsgálati, majd operatív monitorozási programokat. Ez a monitorozási feladat a hatóság ez irányú költségeit tovább növeli. A 220/2004 (VII. 21.) Kormányrendelet szerint, illetőleg a 28/2004 (XII.25.) KvVM rendelet szerint megállapítható technológiai határértékek csak minimum feltételként jelennek meg, szigorúbb egyedi határértékek is megállapíthatók a befogadó felszíni vizek terhelhetősége alapján. Az egyedi határértékek megállapításánál szükséges vizsgálni azt is, hogy ez milyen következményekkel jár a lakossági díjak alakulására. A jogszabályban megfogalmazott általános lehetőség kiegészítése célszerű a következők szerint: Kockázatos víztestbe történő bevezetés esetén minden kibocsátó esetében vizsgálni szükséges, hogy szükséges-e egyedi határérték megállapítása. Amennyiben a befogadó a VGT-ben meghatározott jó ökológiai állapota/potenciálja a technológiai határértékekkel nem érhető el, egyedi határértéket kell megállapítani. A bevezetéssel megengedhető koncentráció növekményt a jó állapot biztosításához szükséges célkitűzések alapján és a háttérterhelés függvényében kell megállapítani a befogadó víztípusára vonatkozóan. A bevezetett tápanyagterhelés miatt kockázatossá vált, vagy új szennyvíztelep létesítése, illetve meglévő bővítése során emelkedő terhelés miatt kockázatossá váló víztestek esetében egyedi határértéket kell előírni (különös figyelemmel a foszfor kibocsátás csökkentésére). A befogadó terhelhetőségének számítását új műszaki irányelv kidolgozása után egységes szakmai elvek alapján kell végezni. Meglévő és új telepeken az új immissziós határértékek teljesítése érdekében felül kell vizsgálni a kibocsátási határértékeket és új egyedi határértékek meghatározása szükséges. Ez legtöbbször szigorúbb követelményeket jelent, de amennyiben a befogadó állapota lehetővé teszi, akkor előfordulhat a kibocsátási követelmények enyhítése is. Konkrét előírás lehet kiegészítő P eltávolítás, nitrifikáció, vagy teljes N eltávolítás a felszíni víztestre vonatkozó környezeti célkitűzés teljesítése érdekében. Szükség esetén az adott befogadóba való bevezetés tiltása, természetes utótisztításra való kötelezés, vagy más befogadóba való átvezetés előírása a követelmény. Amennyiben a befogadó állapota nem romlik 2015-ig és a VGT-ben az adott befogadóra az aránytalan költségek, vagy műszaki megvalósíthatatlanság miatt a célállapotra derogáció (időbeli mentesség) lett előirányozva – tehát a célokat nem 2015-ig, hanem 2021-ig, vagy 2027-ig lehet elérni – akkor az egyedi határértékek teljesítésére türelmi idő határozható meg. A határértékek megállapításánál, különösen a szigorításnál figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi hatásokat is. Ebbe természetesen beleértendő a díjak alakulása is. 56

5.8 A szennyvíz szektort érintő hazai jogszabályi változások 5.8.1

A víziközmű ágazat szervezeti keretei

A vízügy intézményrendszere 2012. január 1-jével átalakult, az ágazatot érintő feladatok ellátása ezen időponttól négy minisztérium felelősségi körébe tartozik (NFM, BM, VM, NGM) A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: víziközmű szolgáltatásról szóló törvény) általános rendelkezései között az 1. § (1) bekezdés c) pontjában rögzíti az ellátási felelősség elvét, amely alapján az állam vagy a települési önkormányzat kötelessége és joga, hogy gondoskodjon a közműves ivóvízellátással, a közműves szennyvízelvezetéssel és- tisztítással kapcsolatos víziközmű-szolgáltatási feladatok elvégzéséről. A vízügy átszervezése következtében ez a következők szerint alakul. A Vgtv. 4. § (2) bekezdés b) pontja szerint a települési önkormányzat közfeladata, hogy gondoskodjon a 2000 lakosegyenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás feletti szennyvízelvezetési agglomerációt alkotó településeken a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető művel való összegyűjtéséről, tisztításáról, a tisztított szennyvíz elvezetéséről. A helyi önkormányzatnak kell tehát biztosítania – a közfeladat ellátásához szükséges – szennyvízelvezető, -tisztító és -elhelyezést biztosító létesítmények megvalósítását, bővítését, működtetését és fenntartását. A települési önkormányzat fent bemutatott feladatát – a Vgtv. 7/A. §-a szerint – a kormány által készített Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program keretében kijelölt és lehatárolt szennyvíz-elvezetési agglomerációk keretében látja el. Az agglomerációk szükség szerinti módosítását a program kétévente történő felülvizsgálata keretében szintén a kormány végzi el. A felülvizsgálathoz a Települési Szennyvíz Információs Rendszer (a továbbiakban: TESZIR) elemi adatait használja fel, amely adatbázis 2007-ben a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv által előírt szakterületi adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében készült el. A TESZIR-rendszer adatait annak területi adatfelelősei (a víz- és csatornaszolgáltatók) jelentik be – a NeKI koordinációja mellett – a NeKI területi kirendeltségeinek és a felügyelőségeknek (mint a vízi létesítményeket engedélyező hatóságnak). A NeKI koordinatív feladatain túl az alapító okiratában foglaltak szerint a Program kétévenkénti felülvizsgálatát tartalmazó kormányrendeletet megalapozó szakmai anyagot és tájékoztató kiadványt is elkészíti. Emellett, a NeKI üzemelteti és fejleszti a víziközmű online adatszolgáltató és információs rendszert is. A víziközművek kiépítése az esetek többségében víziközmű társulatok létrehozásával valósul meg, amelyek közfeladatként a Vgtv. 38. §-a szerint a település, az együttesen ellátható települések belterületi, illetve lakott területi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, a belterületi vízrendezést és csapadékvíz elvezetést szolgáló vízilétesítményeket hozzák létre, illetve fejlesztik.

57

A víziközmű társulat létrejöttét előkészítő szervező bizottságnak a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján a társulattal érintett érdekeltségi terület meghatározásához be kell szereznie a BM irányítása alatt álló vízügyi igazgatóság javaslatát. A vízügyi igazgatási szerv további feladataként ellátja a víziközmű társulat feletti törvényességi felügyeletet, amely a Vgtv. 39. § (1) bekezdése szerint magában foglalja a közfeladatok ellátásával kapcsolatos, a szakmai követelményeknek megfelelő törvényes megalakulás és működés ellenőrzését. A víziközmű mint közcélú vízilétesítmény létesítését és üzemeltetését – a vízügyi hatósági hatáskört gyakorló szerv – a vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló környezetvédelmi felügyelőség engedélyezi. A víziközmű szolgáltatásról szóló törvényben meghatározott hatósági feladatokat a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: MEH) látja el, ezen kívül számos esetben jóváhagyási, illetve kijelölési jogkörrel is rendelkezik, és kezeli a víziközmű-szolgáltatóval szemben felmerült panaszügyeket. A MEH felügyeleti szerve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A nemzeti fejlesztési miniszter és a MEH egyik legfontosabb új feladata a víziközmű szolgáltatásról szóló törvény 65. § (1) bekezdése alapján, hogy a miniszter a MEH javaslatának figyelembevételével rendeletben határozza meg a közműves ivóvízellátás és közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás hatósági díját. A víziközmű-szolgáltatással összefüggő, a törvényben meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a nemzetgazdasági miniszter irányítása alá tartozó fogyasztóvédelmi hatóság jár el. A vízgazdálkodásért felelős vidékfejlesztési miniszter feladata, hogy előkészítse a víziközműszolgáltatás gazdálkodói tevékenységen kívüli, illetve a közcélú vízi létesítményekre és a víziközmű társulatra vonatkozó jogszabályokat. Emellett a vidékfejlesztési miniszter közreműködik a víziközmű társulatokkal kapcsolatos szakterületi feladatok ellátásában is. A víziközmű-szolgáltatást érintő jogszabályalkotásért való felelősség is megoszlik a nemzeti fejlesztési miniszter és a vízgazdálkodásért felelős vidékfejlesztési miniszter között. A fentiekben bemutatott folyamat összegzéseként elmondható, hogy a víziközműszolgáltatásban rendkívül széttagolt a szervezetrendszer, amelyet a különböző szervek, intézmények közötti hatékony együttműködés hiánya jellemez. Kérdés, hogy ez a helyzet mennyire segíti elő a szolgáltatás színvonalának javítását, a hatékony működést és a rendkívül nagy volumenű fejlesztések üzemeltetését az EU irányelveknek való megfelelést.

5.8.2

Víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény

Az értékelés során áttekintettük az új víziközmű- szolgáltatásról szóló törvényt. A törvény céljait és várható integrációs hatásait Szabó Iván előadása alapján foglaljuk össze(20. dokumentum): Célok: •

A tulajdoni létrehozása)

viszonyok

tisztázása

(vagyonfelmérés,

és

nyilvántartás 58

•

Az Energiahivatal alá szervezett főhatóság, a Víziközmű Hivatal létrehozása

•

Egységes és átfogó törvényi szabályozás a szolgáltatásra (fogyasztó és szolgáltató kapcsolata)

•

A szolgáltatók integrációja

•

Az állami szerepvállalás erősítése

Várható integrációs hatások: •

2013-ra kb 50 szolgáltató marad a 490-ből

•

2016-ra kb 20-30-ra fog csökkeni a számuk

•

Az integráció nyertesei a regionális állami vízművek lesznek, mert nekik van leginkább lehetőségük tőke bevonásra

•

A „botcsinálta” integrációk közül sok szét fog esni, és egy-egy nagyobb integrációhoz csatlakoznak

•

A funkcionális holdingok csak átmeneti lehetőséget adnak a kisebbszolgáltatók továbbműködtetéséhez. A Hivatal engedélyezési eljárása, és közbeszerzési szabályozás miatt hosszú-távon beolvadnak

A törvény elemzése alapján a legfontosabb jellemzőket mutatjuk be: •

A víziközmű tulajdonosi jogokat és önkormányzatokhoz és az államhoz telepíti.

•

Az árhatósági jogkört az állam magához veszi. Erős jogosítványokkal felhatalmazott víziközmű szabályozó hatóságot hoz létre. Integrációt kikényszerítő szabályozás.

•

Csak közösségi (állami, önkormányzati) tulajdont tesz lehetővé.

•

Meghatározza az üzemeltetési formákat (koncesszió, vagyonkezelés, bérleti üzemeltetés) és azok feltételeit.

•

Meghatározza a díj szerkezetét, a díj megállapításának és kihirdetésének módját.

•

Sok esetben a lényeget a végrehajtási rendeletek fogják tartalmazni.

az

ellátási

felelősséget

az

A törvény kijelöl egy csúcsszervezetet, a Magyar Energia Hivatalt, amelynek jogkörei az alábbiak:

59

•

Jóváhagyja a pályázati kiírásokat, az üzemeltetési szerződést, a felújítási és pótlási tervet, beszerzési tervet.

•

Szolgáltatási engedély (akkreditáció) kiadása, és megvonása.

•

Nyilvántartást vezet.

•

Javaslat tétel a díjakra és a díjalkalmazás feltételeire, az átadási árra, és az átvett szennyvíz díjra.

•

Díjfelügyelet.

•

Meghatározza a fejlesztési hozzájárulás díjait.

•

Ellenőrzi a kötelezettségek betartását.

•

Jogosult felügyeleti díjat beszedni, bírságot kiszabni.

•

Közérdekű szolgáltató kijelölése.

•

Meghatározza azon a működéshez szükséges eszközök körét, amelyekre akkor is közbeszerzést kell kiírni, ha egyébként a Kbtv. szerint nem kellene.

Az alábbi veszélyek merülhetnek fel: •

Erős díjnövelő hatások (vagyonértékelés, teljes költségmegtérülés merev értelmezése).

•

Felhasználó egyenértékalapú integráció nem biztos, hogy hatékony (területi elv, pl. vízgyűjtő, vízbázis jobb lenne).

•

Díjkiegyenlítés miatt a költség-hatékonysági érdekeltség kisebb lehet.

•

A díjképzés működéséről egyelőre nincs információ, pedig az alapvető a cégek életében.

•

Még mindig lehet ipari, háztartási díjak között különbség (ellentétes a VKIval), de csökken max 50%.

•

Túlzott központi döntéshozatal, rengeteg részletet is a Hivatal szabályoz.

•

18 Kormányrendeletet és 8 miniszteri rendeletet kell hozni nagyon rövid idő alatt .

•

Továbbra is van elvi esélye annak, hogy a pénzt kiszivattyúzzák az ágazatból. Bérleti szerződés. A fizetendő bérleti díjat a törvény szabályozása értelmében

60

az önkormányzatoknak külön számlán kell elhelyezni, de ez még nem garancia arra, hogy valóban víziközmű fejlesztésre fogják fordítani •

Ellátási felelősnek, tulajdonosnak (önkormányzat) semmi önállósága, jogköre nincs, a szolgáltató csak végrehajt.

Az alábbi igazi előrelépési lehetőségek valósulhatnak meg: •

Nagyobb, hatékonyabb szervezetek jönnek létre.

•

Az új víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény tisztázottabbá teszi a víziközmű szolgáltatók helyzetét.

•

Pótlások, rekonstrukciók finanszírozásának megoldhatósága.

•

Szolgáltatási biztonság, szakmai színvonal nőhet.

•

Díjképzés VKI konform rendszere alakulhat ki.

Az eddigi díjmeghatározási gyakorlat ellentmond a törvényben foglalt árképzési elveknek. 2012-ben befagyasztották a díjnövelést, 2012-ben maximalizálták bruttó 4,2 %-ban, függetlenül attól, hogy volt-e új fejlesztés vagy nem. 2013-ban pedig nem lehet díjat növelni egyáltalán, kivéve ha fejlesztés miatti többlet igény jelentkezett, elképzelhető, hogy díjcsökkentésre is sor kerül. Az EU pályázati rendszer szempontjából létfontosságú kérdés, hogy a CBA-ban tervezett díjak a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény szerint a Magyar Energia Hivatal által jóváhagyott díjakkal összhangban lesznek-e. Hogyan fogják megteremteni az összhangot a két meglehetősen eltérő követelmény között. Ez elemi érdeke Magyarországnak is, el kell kerülni a visszafizetési kötelezettséget.

VM vélemény szerint a díjmegállapítás jogának a Magyar Energia Hivatalhoz való kerülése problémákat okozhat a támogatott projektek elfogadott díjainak érvényesítésében, ezzel a projektek fenntarthatóságában. A szolgáltatási integrációt nem a törvényben előírt módon (a fogyasztói egyenérték alapján) kellene megvalósítani, hanem területi elven vízgyűjtőre, vízbázisra szervezetten.

Az Energia Központ Nkft szerint a díjmegállapítás jogának a Magyar Energia Hivatalhoz való kerülése problémákat okozhat a támogatott projektek elfogadott díjainak érvényesítésében, amely a támogatási arány utólagos korrigálását okozhatja. A végrehajtási rendeletekben lehetne kezelni ezeket a kérdéseket.

Probléma lehet, ha a pályázatban szereplő szolgáltató megváltozik, mind a projekt nélküli változat, mind a projekttel együtt változat más lesz, a projekt költségei is megváltozhatnak, ez önmagában CBA felülvizsgálatot igényel. 61

Az új árképzési rendszerhez a szolgáltatóknak árképzési javaslatot kell benyújtani az Energia Hivatalnak. Célszerű lenne ezt minden esetben összekötni egy CBA felülvizsgálattal. A szennyvizes fejlesztéseknél előírták a CBA felülvizsgálatot, mert 95%-ra emelték a maximális támogatási arányt. (Kérdés, hogy az ivóvízminőség-javításnál ezt miért nem tették?). A CBA felülvizsgálatot a KSZ javasolja összekötni az árképzési javaslat benyújtásával (3.11). Megállapítható, hogy még nem alakult ki megnyugtató módon az összhang a víziközműszolgáltatás törvény következtében megvalósuló nagy horderejű változások és az EU támogatási rendszerek, a CBA készítés között. A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénnyel kapcsolatban jelenleg nagy a bizonytalanság különösen a szervezeti integráció tekintetében. E törvény foglalkozik a szervezettel, az irányítással, de nem foglalkozik a szakmai folyamatokkal, a szakmai ellenőrzéssel. Ezt pótolni kellene (a 38/1995. (IV. 5.) Kormányrendelet már nem elég).

5.9

Következtetések

A szennyvízelvezetésre és tisztításra vonatkozó hazai jogi szabályozás megfelel a vonatkozó uniós szabályoknak és szakpolitikáknak. A határértékek tekintetében lehetőség van szigorúbb határértékek alkalmazására, a teljes jogszabályi megfelelés biztosított. Az irányelv előírásait a hazai felszíni vízvédelmi szabályozás 2000-2004 évek között harmonizálta, a hazai viszonyoknak megfeleltethető részletszabályokat kidolgozta és hatályba léptette. Az irányelv jogharmonizálása tehát alapvetően megfelelő. Egy területen van olyan hazai megközelítés, amelynek megítélése bizonytalan. Az agglomerációs lehatárolás nálunk közigazgatási határokhoz kötött, tehát feltételezzük, hogy a 2000 LE feletti települések teljes területe „elegendően koncentrált ahhoz”, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy a végső kibocsátási pontra vezessék. Vannak olyan esetek továbbá, ahol több 2000 LE alatti település együttese számít egy agglomerációnak. Ezek közül előfordul, hogy vitatható az „elegendő koncentráltság”. Tekintettel arra, hogy a fejlesztési források a 2014-2020-as következő időszakban korlátozottan állnak rendelkezésre, megfontolandó az agglomerációs lehatárolás felülvizsgálata oly módon, hogy az csak a gazdaságosan csatornázható területre terjedjen ki. Szintén megfontolandó az, hogy ezt az előzetes felülvizsgálatot központilag végezzék el, komoly költség-hatékony vizsgálattal. Az ellenőrzési rendszerre vonatkozó szabályozás szakmai előírásait tekintve nem szigorúbb az 91/271/EGK irányelv előírásainál, hanem a hazai hatósági gyakorlatnak és eljárási módoknak megfelelően, illetve a hazai alkalmazható vizsgálati szabványoknak megfelelően részletesebben kidolgozott.

62

6

A derogációs követelmények teljesítésének értékelésére alkalmas paraméterek, a megfelelő gyűjtő-rendszer és a megfelelő tisztító rendszer meghatározása

6.1 A vizsgálat hatóköre E fejezet a környezeti derogációk teljesülésének egyes kérdései című értékelés 2012. évi megállapításait foglalja össze.. A vizsgálat tisztázza, hogy meghatározható-e azon mennyiségi és minőségi paraméterek, kritériumok teljesülése és ezen paraméterek értékei, tűréshatára, amelyek mellett teljesítettnek tekinthetők a Csatlakozási Szerződésben vállalt derogációs kötelezettségek a szennyvizes szakterületen. A vizsgálat kiterjed az EU-s jogszabályban megfogalmazottak értékelésére, a gyakorlatban megvalósuló kötelezettségszegési eljárások tapasztalatainak elemzésére, valamint a hazai fejlesztések hatásának megfelelőségi értékelésére. Röviden ismertetjük az EU irányelvben, és ezzel összehasonlítva a hazai jogszabályokban megfogalmazott követelményeket (6.2 fejezet). Bemutatjuk, hogy a követelmények teljesítését milyen logika mentén, milyen rendszer megvalósításával igyekszik teljesíteni Magyarország. Összegyűjtjük azokat a szakmai, megközelítésbeli, gyakorlati problémákat, amelyek feldolgozása, értelmezése alapján érdemi következtetések vonhatók le a teljesítési kritériumokról. Itt elsősorban a nemzetközi tapasztalatokat használjuk fel (6.3. fejezet). Az interjúk e témakörre vonatkozó kérdései az alábbiak voltak (a hangsúly eltérő volt az interjú alany szakterületétől függően).

Derogációs kötelezettségek teljesítésének paraméterei 1. A megfelelő gyűjtő-rendszerekre vonatkozó követelmények mikor teljesülnek? a. Akkor, ha 100%-os az agglomerációhoz tartozó településen az ellátás csatornával, vagy egyedi megoldással (minden utcában, minden ház előtt van csatorna)? b. Biztos, hogy 100%-ot fogadnak el az ellátott háztartások számára? c. Akkor, ha 100%-os az agglomerációhoz tartozó településen a rákötés a csatornára, vagy van egyedi megoldás (minden háztartás rákötéssel rendelkezik? d. Biztos, hogy 100%-ot fogadnak el a rákötött háztartások számára? 2. A megfelelő teljesülnek?

szennyvíztisztító-rendszerekre

vonatkozó

követelmények

mikor

a. akkor, ha a szennyvíztisztító telep tervezett (RMT-ben, kivitelezési szerződésben, próbaüzemben) paraméterei, kibocsátása, megfelel az előírásoknak, b. akkor, ha a tényleges mért paraméterei kibocsátása megfelel az előírásoknak 63

minden ellenőrzésnél, c. vagy lehetséges bizonyos esetekben az, hogy a mért adatok a nem megfelelő tartományba esnek? 3. Nézik-e már azt is, hogy a VKI követelményeinek is megfelel-e a telep? 4. A szennyvíziszap-kezelésre vonatkozó követelmények mikor teljesülnek a 91/271 szerint a. elegendő-e közvetlen felszíni vízbe eresztés tilalmát, iszapelhelyezést, a hasznosítás ösztönzését megvalósítani,

az

ellenőrzött

b. vagy teljesíteni kell a többi (hulladékos szabályozásból következő) előírást is? 5. Van-e valamilyen információ arról, hogy az eddigi kötelezettségekkel kapcsolatban (elsősorban a 2008-as határidős fejlesztések érdekesek) hogyan teljesít Magyarország az EU Bizottság szerint, van-e veszélye az infridgment eljárásnak?

6. Kérjük a segítséget a 91/271/EK irányelv teljesítésének EU szintű elfogadásával kapcsolatos szempontok ismertetésében. 7. Kérjük a segítséget a már megvalósult projektek az irányelvek megvalósulása szempontjából történő értékelésében.

6.2 Az irányelv követelményei és a hazai megoldások Az EU alapvető elvárása, hogy a 2000 LE feletti agglomerációk teljes területén 100%-ban legyen megfelelő gyűjtőhálózat megfelelő tisztító teleppel, vagy kivételes esetben egyedi vagy egyéb megfelelő rendszerrel, amely tervezése, kivitelezése és fenntartása biztosítja a gyűjtőhálózattal azonos környezetvédelmi előírásokat. A direktíva nem egyértelmű a megfelelőségre vonatkozóan. Mind a csatornázásra, mind a telepre nézve általános követelményeket fogalmaz meg. Az EU irányelv szerint megfelelő gyűjtőrendszernél figyelembe kell venni a szennyvíztisztítás követelményeit. A gyűjtőrendszerek kialakítását, megépítését és karbantartását a legjobb műszaki ismeretek alapján kell végezni, túlzott költségek igénybevétele nélkül, különös tekintettel az alábbiakra: •

a települési szennyvíz mennyisége és jellemzői,

•

a szivárgások kiküszöbölése,

•

a befogadó vizek záporvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása.

64

A hazai megközelítés ennek megfelelően azt tekinti megfelelő gyűjtőrendszernek, aminek a fizikai tulajdonságai megfelelőek. Tehát nem okoz szennyezést, elvezetni képes az agglomerációs szennyvizeket, a záporok esetén is megfelelően működik, az engedélyezési követelményeknek megfelel (pl. vízzáró). A NeKI tájékoztatása szerint a nemzeti szennyvízprogram felülvizsgálatával összefüggésben a központi víziközmű szakterület részéről kimunkálásra került egy TESZIR-rel kapcsolatos Útmutató. Az Útmutató azt tekinti megfelelően csatornázott településnek, amely teljesíti az általuk használt település típusonként meghatározott elméleti célállapoti lefedettségi és bekötöttségi százalékot, amit a következő táblázat mutat be. A magyar szennyvízprogram az alábbi csatornázottsági célállapotot fogalmazza meg a különböző települési kategóriákban. Ez nem jogszabályi követelmény, hanem tervezési elvárás, amit az agglomeráción belül a csatornázottsági arány tervezésénél figyelembe kellene venni, minden pályázatnál. 6-1. táblázat:Elméleti célállapoti csatornázottsági adatok Bekötöttség (csatornázottság aránya %) Főváros Megyei jogú város Város Nagyközség Község A Balaton partközeli településein és a vízgyűjtőjének városaiban

100 90 85 80 65 95

Beköthetőség aránya 0 5 5 5 5 0

Csatornával lefedett (kiszolgált területen élők aránya %) 100 95 90 85 70 95

Nem csatornázott területen lévő lakások aránya (%) 0 5 10 15 30 5

Az elméleti célállapoti csatornázottsági adatoktól eltérés lehet, ha bemutatja a pályázó, hogy nem lehetséges a gazdaságosan csatornázható területek teljes ellátásával sem teljesíteni ezt. Az elméleti célállapoti csatornázottsági adatok alapján kalkulálja a TESZIR is a fejlesztési igényt. Egy-egy agglomeráció esetében azonban, ha a gazdaságossági vizsgálat vagy egyéb indokoltság a tényleges megvalósításhoz kapcsolódóan ennél kisebb, vagy nagyobb mértékű csatornázottságot eredményez, akkor ott ezt az arányt rögzítik a TESZIR rendszerében. A rákötöttségi arány minden típusra 5%-al kevesebb, mint a lefedettség (kivéve a Fővárost). Külső szakértői vélemény szerint az EU irányelvben az ellátás/rákötés azért nem került elkülönítésre, mert fel sem merült, hogy a kettő eltér egymástól, hiszen azért építenek, hogy használják. Jelenleg országosan 8-10% nem köt rá a csatornára. Ugyanakkor maga a TESZIR a tényleges terheléssel, azaz a rákötöttséggel számol a telepek terhelésénél. Az utóbbi időben a rákötési arány javult, és a talajterhelési díj növelése, az új víziközműszolgáltatásról szóló törvény rákötési kötelezettség előírása gyökeresen javítani fog a helyzeten. A környezetterhelési díjakról szóló 2003. évi LXXXIX. Törvény szabályozza a 65

környezetterhelési díjak, ezek között a vízterhelési díjak és a talajterhelési díjak rendszerét. A talajterhelési díj mértéke a talajterhelési díj alapja (a szolgáltatott ivóvíz, illetve egyedi vízbeszerzés esetén a felhasznált víz m3-e), a meghatározott egységdíj, valamint a területérzékenységi szorzó szorzata. A talajterhelési díj egységdíjának mértéke 2004-2011-ig 120 Ft/m3 volt, ezt 2012-től tízszeresére emelték, jelenleg : 1 200 Ft/m3. A kibocsátási határértékeknek való megfelelést egyértelműen az jelenti, ha a telep határérték alatt tisztítja a szennyvizet. A NeKI álláspontja szerint az Irányelvben a „megfelelő tisztítás” fogalma szerepel, a megfelelőség kérdésével számos helyen foglalkozik az Irányelv mind a gyűjtőrendszerek, mind a szennyvíztisztítás tekintetében. „A TESZIR Útmutató a szennyvíztisztító telepet akkor tekinti nem megfelelőnek, ha a terhelés (LE) 25 %-kal meghaladja a LE kapacitást, vagy ha a szennyvíztisztító telep nem üzemeltetői gondatlanságból bírságolt, hanem azért mert a telep legmagasabb technológiai fokozata nem elegendő az előírások teljesítéséhez. Az agglomeráció csak akkor kerül át a megfelelő kategóriába, ha mind a csatornázottság, mind a szennyvíztisztító telep megfelelőnek minősül. A TESZIR 2005-ben indult kifejlesztésével a megfelelő rendszerek száma a korábbihoz képest kissé lecsökkent, mert kifinomultak a vizsgálatok és ezek a szűrési feltételek beépítésre kerültek a TESZIR-be.” Ebből a megközelítésből következik, hogy a megfelelőséget igazolni csakis az üzemeltetés során lehet, amennyiben a fejlesztések teljesítik az előírásokat. A NeKI tájékoztatása szerint az egyedi szennyvízkezelést a 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet szabályozza. A megvalósítás a települési önkormányzat által elfogadott és a vízügyi hatóság által jóváhagyott települési szennyvízkezelési programmal összhangban történhet. A ROP jelenlegi vonatkozó (a Közép-Magyarországi és az Észak-Magyarországi régiót kivéve) pályázati felhívásában szerepel a 2000 LE alatti települések szennyvízkezelésének támogatási lehetősége. Amennyiben egy meglévő szennyvíztisztító telepnek alap- és célállapotban is van szabad kapacitása és gazdaságos a kistelepülés csatlakozása, akkor ez a megoldás a vonatkozó pályázati kiírásnak történő megfelelés esetén - a 26/2002. (II. 27.) Kormányrendelet eljárására alapozottan - a ROP-ból támogatható. Az ilyen kistelepülés nem lesz része a nemzeti szennyvízprogramnak, a program véghatáridejének lejártáig nem kerül az agglomerációs jegyzékben közzétételre, de a csatlakozásból származó adatokat, terheléseket a TESZIR-ben figyelembe kell venni.

Alapvető probléma, hogy nem 100%-os csatornázottság esetén hogyan lehet igazolni a többi területen az egyedi megoldások megfelelőségét. A TESZIR által alkalmazott megfelelő csatornázottság önmagában nem igazolja az irányelvnek való teljes körű megfelelést, hiszen nem terjed ki az egyedi rendszerek igazolására. A magyar megközelítés mégis az, hogy azokon a területeken, ahol nincs csatornázás, hanem egyedi megoldást alkalmaznak, ott mindenhol megfelelő az egyedi megoldások alkalmazása. A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat. 66

6.3 Nemzetközi összehasonlítás. Tagállami példák a teljesítésre A szennyvizes szakterületen mind a jogharmonizációra mind tényleges teljesítésre vonatkozó kötelezettségszegési eljárásokat vizsgáltuk a régi tagországok esetében. Ez utóbbiak a tényleges megvalósításra irányulnak, tehát arra az esetre, ha az illető országnak, vagy agglomerációnak az irányelvben meghatározott 1998, 2000, 2005 határidőkre nem sikerült a követelményeket teljesíteni. Fontos ugyanakkor az új tagországok tapasztalatainak ismerete is a jogharmonizáció és a végrehajtás helyzete tekintetében.

Az Európai Uniós tagállamokkal kapcsolatos értékelés dokumentumelemzésre, elsősorban az EU szintű teljesítési jelentésekre épül. Fontos szerepe van az EU szintű környezeti jogi összeállításoknak és az egyes kötelezettségszegési eljárások publikált dokumentumainak, a Bíróság konkrét döntéseinek. Az EU szintű összefoglaló jelentések megfelelő, részletes alapot szolgáltatnak az általános és az egyes tagországokkal kapcsolatos helyzet teljes körű megismerésére.

A vizsgált konkrét kötelezettségszegési esetek és bírósági döntések felsorolása a Nemzetközi összehasonlítás háttéranyagában (az értékelés 10. mellékletében) szerepel. Mindezek alapján átfogó képet kapunk a tagországok helyzetéről és egyes tagországokra (Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Belgium) mélyebb elemzés is történik. Az interjúk e témakörre vonatkozó kérdése az alábbi volt: Van-e információja arról, hogy az egyes EU tagországok hogyan, milyen eltérő megközelítésekkel adaptálták az irányelveket? Milyen kötelezettségszegési eljárások valósultak meg, azok milyen következménnyel jártak?

6.3.1 Jogharmonizáció teljesítésére vonatkozó tagállami tapasztalatok Jogharmonizációs és egyéb adaptációs kötelezettségek és határidők: •

Jogharmonizáció: 1993. június 30.

•

Az ipari szennyvizek gyűjtőrendszerekbe és a szennyvíztisztító telepekre történő bevezetésének és az élővízbe bocsátott biológiailag lebontható ipari szennyvizek szabályozása és/vagy egyedi engedélyezése: 1993. december 31.

•

Az irányelv megvalósítására vonatkozó program: 1993. december 31.

•

Érzékeny területek kijelölése: 1993. december 31.

•

Helyzetértékelési jelentés először 1995. június 30., majd minden két évben. 67

•

a települési szennyvíztisztító telepekről származó iszap ártalmatlanítására vonatkozó általános szabályozás, vagy nyilvántartási- vagy engedélyezési kötelezettség, valamint az iszap felszíni vizekbe történő kibocsátásának megszüntetése: 1998. december 31.

A továbbiakban időrendben ismertetjük az egyes kötelezettségekre vonatkozó tagországi magatartásokat és esetleges kötelezettségszegési eljárási lépéseket az értékelés 10. mellékletében foglaltak alapján.

A jogharmonizáció sok tagországban nem valósult meg 1993-ig. Három tagország kapott emiatt bírósági végzést, mindhárom 1996-ban: Olaszország, Németország, Görögország. Az ítélet szövege a következő: „Nem felelt meg az irányelv 19. cikkelyének, mivel nem fogadta el a megadott időn belül azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket amelyek ahhoz szükségesek, hogy megfeleljenek az irányelvnek. A költségek viselésére kötelezik. Olaszország ültette át legkésőbb az irányelv követelményeit saját jogrendjébe 1999-ben.

Ipari szennyvizekre vonatkozó szabályozási, engedélyezési kötelezettségeket a tagországok rendben teljesítették.

A megvalósítási programmal kapcsolatban csak egy ország, Belgium volt olyan, amelyre vonatkozóan bírósági ítélet született 2000-ben a következő szöveggel:” Nem felelt meg az irányelv 17. cikkelyének, mivel a Bizottság felé olyan, az irányelv megvalósítását célzó programot közölt, mely a főváros tekintetében nem felel meg”.

A szennyvíziszappal kapcsolatos szabályozási, engedélyezési követelményeket minden ország teljesítette. A felszíni vizekbe történő kibocsátás, mint probléma Spanyolországnál, Írországnál és az Egyesült Királyságnál jelentkezett. Az Egyesült Királyság 1998 után ezt a gyakorlatot tiltotta. Írország 1999 szeptemberéig megengedte a szennyvíziszap tengerbe bocsátásának gyakorlatát. Spanyolország nem jelentett be 2002-ig semmilyen intézkedést az iszap felszíni vízbe bocsátása ellen.

Az érzékeny területek kijelölésével kapcsolatos elmarasztaló bírósági ítéletet kapott Olaszország 2003-ban (nem teljesítette az irányelv 5. cikkéből eredő kötelezettségeit, mivel 7 területet nem jelölt ki érzékeny területnek). Belgium pedig több más témával együtt e területen is elmarasztalásban részesült 2004-ben („nem fogadta el azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket amelyek ahhoz szükségesek, hogy a nemzeti jogba átültetésre kerüljön a 91/271/EGK tanácsi irányelv 3., 5. és 17. cikke - mely utóbbi a 3. és 4. cikkel együtt olvasandó -, valamint a 91/271/EGK tanácsi irányelv 17. cikke által előírt 68

nemzeti programok bemutatására szolgáló formanyomtatványokról szóló 1993. július 28-i 93/481/EGK bizottsági határozatot. A költségek viselésére kötelezik”). Jelenlegi 2007-2008-as adatok (33. dokumentum) szerint az EU-27 teljes területének 72.8%át jelölték ki érzékeny területnek/érzékeny terület vízgyűjtőjének. 12 tagállam (AT, CZ, DE, DK, EE, FIN, LT, LU, LV, NL, PL, RO) teljes területét érzékeny területnek, vagy érzékeny terület vízgyűjtőjének jelölte ki és így az 5(8) cikket alkalmazza. Közülük 8 az 5(2) és 5(3) cikkeket is alkalmazza (tehát az érintett paraméterek, összes foszfor, összes nitrogén koncentrációjára vonatkozó határértéket), míg Ausztria, Hollandia, Lengyelország és Németország az 5(4) cikket alkalmazza (azaz az érzékeny területeken a települési szennyvíztisztító telepről származó teljes terhelés minimális csökkentési százaléka mind foszforra, mind nitrogénre 75%). Belgium, Szlovákia és Svédország csak az irányelv 5(2) és 5(3) cikkeit alkalmazta és minden víztestjét érzékenynek jelölte ki. A többi 12 tagállam (köztük Magyarország is) az 5(2) és 5(3) cikkeket alkalmazza.

6.3.2 A tényleges megvalósítás értékelése A teljesítési határidők a 2 000 lakosegyenérték (LE) szennyezőanyag-terhelés feletti agglomerációk települési szennyvizeinek összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására, az ún. alapvető kötelezettségekre vonatkozó teljesítési határidők: 1998. december 31-ig a 10 ezer LE terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású, külön jogszabály által kijelölt érzékeny területeken, 2000. december 31-ig a 15 ezer LE terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációk területén, 2005. december 31-ig a 2-15 ezer LE terheléssel jellemezhető normál, valamint a 2-10 ezer LE terheléssel jellemezhető szennyvízkibocsátású, külön jogszabály által kijelölt érzékeny területeken. A gyűjtőrendszerrel rendelkező kisebb agglomerációknak a megfelelési határideje is ez a dátum.

A legutolsó összefoglaló jelentés, amely a 2007, illetve a 2008-as állapotokat tükrözi, már elvileg a végső határidőnek való megfelelést értékeli az egyes tagországok vonatkozásában (33. dokumentum). E jelentés legfontosabb megállapításait az alábbiakban foglaljuk össze: Az Egyesült Királyság nem adta le időben a jelentését, így az összefoglaló jelentés nem tartalmazza a rá vonatkozó adatokat. Csak Ausztria, Dánia és Németország felelnek meg teljes mértékben az irányelvnek, a többi tagállam legalább egy határidőnek nem tudott megfelelni. A következő nagy városok/nagy kibocsátók még nem rendelkeznek tisztítással: Costa do Estoril (PT), Barreiro/Moita (PT), Bucharest, Braila, Craiova and Galati (RO), illetve csak elsődleges kezelést valósítanak meg: Frejus (FR), Trieste (IT), Kaunas (LT), Matosinhos (PT), Ploiesti (RO), Timisoara (RO). Fentiek közül csak Romániának nem járt még le a határideje. 69

Az irányelv gyűjtőrendszerekre vonatkozó, 3. cikkének való megfelelés az alábbiak szerint alakult, a százalék jelzi a megfelelőségi arányt: •

Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Svédország: 100%.

•

Spanyolország: 97%, Portugália: 88%, Olaszország: 84%, Belgium: 70%.

•

Lengyelország: 66%, Szlovákia: 43%.

A többi országnak még nem járt le a vonatkozó határideje a jelentés készítésekor.

A számítás agglomerációs szinten történik és nem a teljes képződő terhelés szintjén, így előfordul, hogy a viszonylag magas megfelelően gyűjtött terhelés ellenére számos agglomeráció nem felel meg az irányelvnek. Az irányelv másodlagos következőképpen alakul:

kezelésre

vonatkozó

4.

cikkének

való

megfelelés

a

•

Ausztria: 100%, Dánia: 99%, Finnország 100%, Németország 100%, Hollandia 100%, Svédország 99%, Görögország 96%.

•

Spanyolország: 83%, Belgium: 65%, Franciaország: 64%, Olaszország: 58%, Luxemburg: 56%, Portugália: 36%, Írország: 21%.

•

A 12 új tagállam esetében a megfelelés mértéke igen változó, Cseh Köztársaság: 11%, Litvánia: 87%, Málta: 13%, Lengyelország: 58%, Szlovákia: 23%.

A többi országnak még nem járt le a vonatkozó határideje a jelentés készítésekor. Az irányelv 5., szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítást előíró cikkének való megfelelés az alábbi: •

100%: Ausztria, Finnország, Németország, Hollandia.

•

94 - 74% közötti Dánia: 94%, Görögország 84%, Svédország: 74%.

•

Belgium: 48%, Franciaország: 56%, Olaszország: 66%, Luxemburg: 34%, Portugália 15%, Spanyolország 32%. Az új tagállamok esetében a megfelelés mértéke változó, Cseh Köztársaságban csak 11%, míg Litvániában már 61%.

•

Írország, Málta, Lengyelország 0.

A többi országnak pedig még nem járt le a vonatkozó határideje a jelentés készítésekor.

70

6.3.3

Bizottsági kötelezettségszegési eljárások, bírósági ítéletek

2007-ben a Bizottság a Bíróságnak az irányelvvel kapcsolatos ítéleteinek végrehajtására fektetett nagy hangsúlyt. Ezen ítéletek több agglomeráció szennyvizeinek kezelésére (Belgium, Luxemburg, Egyesült Királyság), illetve egyes agglomerációkra (Spanyolország) vonatkoztak. 2008-ban két területre koncentráltak: 1. Biztosítani a teljes megfelelést az összes érzékeny terület kijelölésére és az ilyen területekre történő kibocsátások szigorúbb követelményeket kielégítő kezelésére vonatkozó előírásoknak (határidő: 1998 volt) (Franciaország, Írország, Spanyolország, Olaszország). 2. Nagyvárosok kibocsátásainak gyűjtésére és másodlagos kezelésére vonatkozó 2000 év végi határidőnek való megfelelés biztosítására (Írországgal, Görögországgal, Spanyolországgal, Franciaországgal, Portugáliával szembeni intézkedések). 2009-ben Portugália, Svédország, Egyesült Királyság ellen hoztak bírósági ítéletet egyes agglomerációk meg nem felelése miatt. 2010-2011-ben Portugália és Spanyolország ellen született ítélet és az Európai Bizottság keresetet nyújtott be az Egyesült Királyság és Olaszország ellen. Ritka eset, de előfordul, hogy a Bíróság a keresetet elutasítja és az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek (perköltségek) viselésére. Ez történt 2009-ben Finnország esetében (Finnországot a Bíróság előtt Svédország képviselte).

6.3.4 Egyes tagországok teljesítésének értékelése 6.3.4.1

Olaszország

Adatszolgáltatásával több probléma volt, pl. nem adták ki a 100%-ot a gyűjtőrendszerrel gyűjtött, megfelelő egyedi rendszerrel kezelt és egyikbe sem sorolt agglomerációk, ill. egyes agglomerációk kezelőtelepeinek összterhelése nem egyezett a gyűjtőrendszerrel begyűjtött terheléssel. Továbbá egyes agglomerációkra nem adtak meg adatot a kezelés jellege, a vonatkozó monitoring eredmények, a befogadó típusa tekintetében. Az országban egy agglomerációt több kezelőtelep is kiszolgálhat, illetve egy-egy telep több agglomerációt is kiszolgálhat. 3246 db 2000 LE feletti agglomerációról számoltak be. Ezek 90%-a megfelel a 3. cikknek, 3077 agglomerációra vonatkozik a 4. cikk, 97 pedig 2000-10000 LE közötti és parti vízbe bocsát ki. 72 esetében nem éri terhelés a gyűjtőrendszert. 1964 agglomeráció megfelel a 4. cikknek. Érzékeny területre 748 agglomeráció bocsát ki. 145 agglomerációra vonatkozik az 5 (2,3) cikk és 95 megfelel a szigorúbb követelményeket kielégítő kezelés követelményeinek. 80-ra még nem alkalmazható az 5. cikk.

71

1555 agglomeráció „normál” területre bocsát ki, ebből 664 megfelel a 4. cikknek, 32 esetében nem alkalmazható a cikk, mert nem kerül terhelés a gyűjtőrendszerbe, 89 pedig 2000-10000 LE közti, parti vízbe kibocsátó agglomeráció, ezért nem alkalmazható. Az 5(4) cikknek részben nem felel meg az ország, mivel a bemenő és kibocsátott összes N és P esetében nem nyújtott be adatot, ill. átmeneti időszak van még egyes esetekben. Az ország 86 nagyvárost/nagy kibocsátót jelentett, ezek szennyvizének kezelése a következőképp alakult: A következők összes terhelésének egy jelentős része nem kerül gyűjtőrendszerben begyűjtésre ill. megfelelő egyedi rendszerrel kezelésre: Consortile Acireale (13%), Salerno (10%), Nocera Inferiore (19%), Pero (17%).

Megfelelő egyedi rendszerben kerül a teljes terhelés 20-70% kezelésre az alábbi városokban: Venezia-Mirese (20%), Consortile Catania (50%), Consortile Misterbianco (63%), Consortile Acireale (70%). Nocera Inferiore teljes terhelésének 76%-a nem kap kezelést. A következők nem felelnek meg a 3. cikknek: Santa Maria del Cedro,Olona Nord, Gioia Tauro, Truccazzano, Cosenza, Robecco sul Naviglio, Nola, Seveso Sud, Nocera Inferiore, Salerno, Torre del Greco, Afragola, Caserta, Napoli Nord, Aversa, Catania Consortile, Monza, Olona Sud és Napoli. 36 nem felel meg a másodlagos kezelésre vonatkozó előírásnak, ezek közül a legnagyobbak (500,000 L.E felett): Firenze, Aversa, Catania Consortile, Cagliari, Bologna, Monza, Olona, Napoli, Bari, Bergamo, Isola, Valli, Palermo és Roma. Trieste és Cagliari agglomerációk nem felelnek meg az 5. cikk szerinti szigorúbb követelményeket kielégítő kezelésnek.

6.3.4.2

Lengyelország

Az adatszolgáltatással több probléma volt, legsúlyosabb pl., hogy nem adták ki a 100%-ot a gyűjtőrendszerrel gyűjtött, megfelelő egyedi rendszerrel kezelt és egyikbe sem sorolt agglomerációk, ill. egyes agglomerációk kezelőtelepeinek összterhelése nem egyezett a gyűjtőrendszerrel begyűjtött terheléssel. Az országban egy agglomerációra több kezelőtelep is juthat. Az irányelv 3, 4, 5(2) és 7 cikkeinek való megfelelés határideje: 2005.12.31. 674 agglomeráció esetében, 2010.12.31. 1069 agglomeráció esetében, 2013.12.31. 1165 agglomeráció esetében.

72

Az ország csatlakozási szerződése kikötötte, hogy Lengyelországnak nem az 5(4) (ahogy jelenleg teszi), hanem az 5(2) cikknek kell megfelelnie. A Bizottság azonban egy megbeszélésen hangsúlyozta, hogy amennyiben az ország már megfelel az 5(4) cikknek és ezt tudja bizonyítani is, akkor elfogadja azt, mint az átmeneti rendelkezéseknek való megfelelés alternatíváját. Azonban Lengyelország ezt nem tudja bizonyítani jelenleg, és inkább 2015-re próbálja meg. Érzékeny területek: 2004 május 1. óta az ország az irányelv 5(8) és 5(4) cikkét alkalmazza teljes területére. A minimális csökkentés a teljes terhelésre vonatkozóan legalább 75% az összes nitrogénre és 75% a foszforra. 2008-ban ennek az ország nem felelt meg (56,48% volt nitrogén és 48,48% foszfor esetében).

A jelentésben 1231 db 2000 LE feletti agglomerációról számoltak be. Ebből 1230-ban volt gyűjtőrendszer. 2008 végén az 1231 agglomerációból 674-nek kell megfelelnie a 3, 4, 5(2) ás 7. cikkeknek. Ebből 597 megfelel a 3. cikknek, 511 a 4. cikknek (1 agglomeráció pedig nem tartozik a hatálya alá, mivel parti vízbe bocsát ki). Nagy városok/nagy kibocsátók: 58 nagy várost jelentettek, melyből származó terhelés 91,4%-a gyűjtőrendszerben került gyűjtésre, 84,8%-ra másodlagos kezelést biztosító létesítmények, 83,4%-ára szigorúbb követelményeket kielégítő kezelést biztosító létesítmények állnak rendelkezésre. Két nagyváros, Pruszkow és Bialystok terhelésének nagy része (53,7% és 43,3%) nem kerül begyűjtésre vagy megfelelő egyedi rendszerrel kezelésre.

6.3.4.3

Spanyolország

Az országban egy agglomerációra több kezelőtelep is juthat. 6-2. táblázat:Spanyolország agglomerációi Összes agglomeráció 2000 LE felett Összesből 3. cikk vonatkozik Ebből megfelel a 3. cikknek Összesből 4. cikk vonatkozik Ebből megfelel a 4. cikknek 4. cikk kritériuma nem alkalmazható, mert nem éri terhelés a gyűjtő rendszert 4. cikk kritériuma nem alkalmazható, mert 2000-10000 LE közti agglomeráció parti vízbe, vagy annak vízgyűjtőjébe bocsát ki Összesből 5(1) + 5(2,3) cikk vonatkozik Ebből megfelel 2001 után kijelölt érzékeny területekre/vízgyűjtőjére vonatkozik az 5(1) + 5(2,3) cikk 5(1) + 5(2,3) cikk kritériuma nem alkalmazható, mert nem éri terhelés a gyűjtő rendszert

2289 2289 2191 2120 1106 49 120 84 29 704 5

73

Nagyvárosok 15 nagy várost/nagy kibocsátót (ezekhez kapcsolódóan pedig 86 agglomerációt) jelentettek. A 3. cikknek nem felel meg ezek közül 2; Adeje-Arona Oeste, ahol a teljes képződő terhelésnek 5%-a nem kerül gyűjtörendszerben begyűjtésre, sem megfelelő egyedi rendszerrel kezelésre, valamint La Esperanza-La Laguna Sur-Santa Cruz-Valles, ahol a terhelés 2%-a megfelelő egyedi rendszerrel kerül kezelésre, míg 28%-át sem gyűjtőrendszerrel, sem megfelelő egyedi rendszerrel nem oldják meg. 81 agglomerációban van másodlagos kezelést biztosító létesítmény, de 9 ezek közül nem felel meg a 4. cikknek. 53 agglomerációban szigorúbb követelményeket kielégítő kezelést biztosító létesítmények találhatók, de 4 agglomeráció nem felel meg az 5. cikknek, a többi esetében pedig a függőben lévő átmeneti időszak miatt nem alkalmazhatók még a követelmények.

6.3.4.4

Egyéb esetek

VM tájékoztatása szerint Németország már túl van a csatornázási és szennyvíztisztítói feladatokon, most építik az egyedieket a kimaradó részeken. Tehát feltételezhető, hogy az nem probléma, ha 2015-ig csak a gazdaságosan csatornázható részekkel leszünk meg. Németországban többször voltak szervezett tanulmányúton az egyedi kisberendezések és a szennyvíziszap ártalmatlanítás témájában. Németországban jelenleg az egyedi kisberendezéseket 4 háztartásonként támogatják telepíteni. Listát állítottak össze az alkalmazható berendezésekről (max. 4 MFt/db), amelyekhez 50 %-os támogatást nyújtanak a saját költségvetésükből. Ehhez nem kérnek és nem is kaphatnak EU támogatást, mert magántulajdonba kerül az egyedi berendezés. Franciaországban a kisberendezéssel megvalósult fejlesztéseket is csatornázottsággal egyenértékűnek kezelik.

6.4 Hazai megközelítés Mivel a magyar agglomerációs lehatárolás az egész települést veszi alapul, ezért az EU felé nem elegendő a gyűjtőhálózat és a tisztító telep megfelelőségét igazolni, amennyiben nem 100%-os a csatornázottság, a kiépítés pl. 95%-os és 5% az egyedi, akkor igazolni kell azt is, hogy az egyedi megoldások megfelelők. Tehát az a megközelítés, amelyik (sok projektnél, illetve magában a TESZIR-ben is) jellemző, nem elégséges. Az agglomerációkon belül nem elegendő a gyűjtőrendszerek, a telepek megfelelőségét igazolni, az egyedi rendszerekét is kell. A megvalósult projekteknél nem fordul elő (vagy legfeljebb elvétve, akkor is zárt tározós megoldás), hogy egy agglomerációnál egy pályázat keretében csatornázásra és egyedi megoldásokra is sor kerül. Ez problémát jelent, mert az EU teljes körű megoldást kíván az agglomeráción belül.

74

6.5 Következtetések A szennyvízkezelés tekintetében megállapítható, hogy számos tagország nem teljesítette időben (1993-ig) a jogharmonizációval kapcsolatos kötelezettségeit (Olaszország volt az, aki legkésőbb 1999-ben teljesítette), egyes országok késtek a programalkotással, az iszapra vonatkozó követelményekkel, az érzékeny területek kijelölésével. Ilyen jellegű probléma Magyarországgal szemben nem merült fel.

A legutolsó EU szintű összefoglaló jelentés, amely az irányelv teljesítésének végső határidejéhez 2-3 évvel későbbi 2007-2008-as adatokat dolgoz fel, megállapítja, hogy csak Ausztria, Dánia és Németország felelnek meg teljes mértékben az irányelvnek, a többi tagállam legalább egy határidőnek nem tudott megfelelni. Ebből a jelentésből az is kitűnik, hogy az agglomeráció megfelelését a legtöbb ország a csatornázás és az egyedi szennyvízkezelés együttesével igazolja. Több országban az egyedi rendszerek meghatározó nagyságrendűek (pl. Olaszországban).

7

Nem teljesítés kockázatai

7.1 Környezeti kockázatok A szennyvízprogram hatására a földtani közeg és a felszín alatti vizek szennyezése csökken. A csatornázott részeken teljesen megszűnik a talaj és a felszín alatti víz szennyezőanyagokkal való terhelése. A természetközeli megoldások kedvezően hatnak a mikroklímára a vizek helyben tartásával. A felszíni vizekre való hatás megítélése sokkal ellentmondásosabb. A csatornahálózaton összegyűjtött szennyvizek tisztítás után általában felszíni vízbe kerülnek. A tisztított szennyvizek biológiailag bontható szervesanyagot, növényi tápanyagokat és kisebb mennyiségben előforduló egyéb anyagokat (nehezen bontható szerves vegyületeket, sókat, fémeket, esetenként toxikus vagy hormonháztartást befolyásoló anyagokat) is tartalmaznak. A szerves- és tápanyagok vonatkozásában a felszíni vizek közvetlen terhelését legnagyobb arányban a kommunális szennyvízbevezetések okozzák. A vízi ökoszisztémák ezeket az anyagokat általában a terhelés nagyságától és a befogadó vízhozama által biztosított hígulás mértékétől függően képesek tolerálni. A 2015-ig csatornázandó települések többségének szennyvizét meglévő szennyvíz agglomerációkhoz csatlakozva, a jelenleg már üzemelő telepekre fogják rávezetni. A vizek összes terhelését tekintve várhatóan a terhelés növekményt ellensúlyozza a jelenleg működő telepek korszerűsítésével járó tisztítási hatásfok-javulás, azonban ezzel együtt a terhelések térben jelentősen átrendeződnek (a fővárosi központi szennyvíztisztító telep üzembe helyezésével például a Duna hazai vízgyűjtőjére jutó szennyvíz eredetű foszfor terhelése közel 50 %-kal, a nitrogénterhelés 2030%-kal csökken). Kisebb vízhozamú befogadók esetében viszont a bővítés következményeként előálló terhelés növekedés kedvezőtlen hatásával kell számolni.

75

Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv a következőképpen fogalmaz. „A felszíni vizek esetében a Szennyvíz Program hatását tekintve két ellentétes tendencia érvényesül: (a) a nagy kibocsátók megszűnnek vagy terhelésük jelentős mértékben csökken (pl. a fővárosi szennyvíz-bevezetés), és (b) a szennyvíz rendszerek bővítésével és újak létesítésével a bevezetett tisztított szennyvíz mennyisége folyamatosan növekszik. Ez utóbbi - még a szennyvíz tisztítása ellenére is - növeli a felszíni vizek terhelését és esetenként akadályozhatja a jó ökológiai állapot elérését. A megállapítás különösen érvényes a kis vízhozamú, vagy időszakos vízfolyásoknál, melyek a koncentrált terhelésre különösen érzékenyek. Új bevezetés esetén a tájkép is változik.

Szennyvízprogram közvetett gazdasági, társadalmi hatásai (forrás 22.dokumentum) A.) Csatornázás, egyedi szennyvízkezelés (+)

térségfejlesztési hatás, növekvő ingatlan értékek

(+)

közegészségügyi kockázatok csökkenése

(+)

csökkenő szennyvízdomb, belvíz problémák

(-)

növekvő szennyvízdíjak, megfizethetőségi problémák

B.) Szennyvíztisztítás (+)

térségfejlesztési hatás, növekvő ingatlan értékek

(-)

növekvő szennyvízdíjak megfizethetőségi problémák

A szennyvízkezelés területén a VKI-s követelmények és a szennyvízirányelv együttes teljesülésére kell törekedni.

7.2 Gazdasági, társadalmi kockázatok Az önkormányzatok részéről a pályázati aktivitást leginkább az önerő nagysága és biztosításának lehetőségei befolyásolták. A pénzügyi lehetőségeik korlátozottsága a fejlesztések finanszírozását is bizonytalanná teszik (ÁFA megelőlegezés problémái, utófinanszírozás). Ezt felismerve a KEOP végrehajtás során az önerő mértékének csökkentése, illetve annak központi költségvetésből való biztosítása (önerő alap) irányába történő módosítások történtek a szennyvizes projekteknél. Az előfinanszírozási lehetőségek és a szállítói finanszírozási megoldások elterjesztése javít a helyzeten. . A megvalósítási szakaszban lévő projektek kivitelezésének megszerzéséért nagy a verseny, ami egyfelől pozitív hatású lehet (leviheti az árakat), másfelől azonban kockázatokkal is járhat: 76

•

Túl sok projektet kell egyidejűleg megvalósítani, amihez nincs elég megfelelő szaktudású cég,.

•

Az éles verseny arra ösztönzi a potenciális kivitelezőket, hogy erőn felüli vállalásokat tegyenek (pl. irreálisan szűk határidő), ami azt a veszélyt rejti, hogy a projektek nem valósulnak meg időben. Ez végső esetben akár forrásvesztést is jelenthet

Véleményünk szerint további kockázati tényezőt jelent a több mint száz utolsó pillanatban beadott előkészítési pályázat, amelyek kedvezményezettje főként kis település. A lakosszám arányos, kistelepülések esetén igen alacsony előkészítési költség sok esetben nem fogja lehetővé tenni a megfelelő előkészítés időben való megtörténtét. Továbbá az előkészítői kapacitás sem elégséges, mivel a pályázati rendszer igazából mindössze félévet biztosít a tényleges előkészítésre, hiába ad másfél évet a pályázati kiírás a teljes előkészítésre, a tervezőknek érdemi munkára csak félévük van. A díjak növekedéséről az ex-ante értékelésben a következő becslés volt: Szennyvízelvezetés és –tisztítás terén a lakossági többletterhek kb. 4 millió lakost érintenek, ezek átlagában mintegy +150 %-os díjnövekedés jelentkezik.

VM vélemény szerint ez a becslés túlzó.

CBA szakértői tapasztalatai szerint a csatornadíjak reálértékben az első években 10-15%-al növekednek (kis településeknél nagyobb a növekedés). Az üzemelési időszak (20-30 év múlva) végére a díjak a duplájára nőhetnek.

Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (OVGT) 7. fejezete (22. dokumentum) foglalkozik részletesen a költség-megtérülés alakulásával, a várható díjnövekedéssel, a víziközművek helyzetével és a különböző szennyvízkezelési megoldások díjakra való hatásával.

Díjszerkezet

Az országban tételesen és árképlettel megállapított, egy- és kéttényezős, a szolgáltatási területen, esetenként, településenként eltérő, a fogyasztók között, így a lakossági és az ipari, intézményi fogyasztók között az állami (ráfordítás) támogatáson túlmenően is erőteljesen differenciált üzletpolitikai és egyéb kedvezményekkel módosított díjrendszerek működnek. Szoros összefüggés van a szolgáltatók által ellátandó terület nagysága és a fajlagos költségviszonyok alakulása között. Magyarországon az ország méretéhez képest igen magas az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással foglalkozó szervezetek száma. A 2005. évi felmérés részletes adatai mutatják, hogy minden gazdálkodási mutató tekintetében a kis cégek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a nagyobbak.

77

Díjszínvonal alakulása Az elmúlt évtizedekben a víziközmű szolgáltatások díja nem fedezte a meglévő közművagyon megújítását, pótlását szolgáló beruházásokat, a vízbázisvédelem költségeit és egyéb gazdálkodási, szervezeti problémák is jelentkeztek. Hosszútávon a víz- és csatornadíjak alakulását két tényező határozza meg. Az egyik, hogy a jelenleg működő rendszerek szükséges pótlásait milyen ütemben lehet az árakban elismerni, az árbevételből finanszírozni. Önmagában ez a tényező a díjakat egyes szolgáltatóknál akár 5-50%-kal is emelheti. A másik tényező a jövőbeni fejlesztések miatti díjnövekedés. A szennyvízelvezetés és tisztítás területén a szennyvízelvezető hálózat kiépítettsége messze elmaradt az ivóvízellátás fejlődésétől. A szennyvíztisztítás terén szintén nagy az elmaradás. Ennek megfelelően jelenleg egyszerre kell a szolgáltatást mennyiségileg (új fogyasztókat bekapcsolni a szennyvízszolgáltatásba) és minőségileg (korszerűbb tisztítás) fejleszteni. Az új – az alapintézkedéshez tartozó - fejlesztések következtében a már ellátott területen is növekednek a díjak jelentősen, az adottságoktól és a projektektől függően 10-100%-kal. A szennyvízelvezetést is magába foglaló fejlesztések társadalmi elfogadottsága relatíve magas.

Fizetőképesség alakulása Az ágazat sajátossága, hogy a nem fizető fogyasztók korlátozására alig van lehetőség és maga a számlázás is időben elcsúszik a fogyasztáshoz képest, illetve a számlázás és a befolyás között általában hosszabb idő telik el más ágazatokhoz viszonyítottan, továbbá a leolvasás és beszedés hatékonysága nagy különbségeket mutat a kisebb és a nagyobb szolgáltatók között. A lakossági díjak fizetőképességi elemzése a nemzetközi és hazai gyakorlatnak megfelelően a közüzemi vízszolgáltatásokra fordított kiadások és a nettó háztartási jövedelmek aránya alapján történt. Magyarország vonatkozásában a megfizethetőségi ráta felső korlátjának a 2,5-3,5%-ot tekintik. Az átlag díjak tekintetében már ma elérjük ezt a szintet, mert a víz- és csatornakiadások 2009-ben a magyar háztartások háztartási nettó jövedelmének 3,4%-át (1,8 % a vízdíj, 1,6 % a szennyvízdíj) teszik ki. Természetesen ez jelentősen változik az egyes térségekben és jövedelmi kategóriáktól függően. A lakosság alsó jövedelemtizedének átlagos terhelése 6 % (3,2 % a vízdíj, 2,8 % a szennyvízdíj), még úgy is, hogy az átlagos vízfogyasztásnak csupán 70 %-át fogyasztják. Összefoglalóan megállapítható, hogy az elmaradott térségekben a vízre fordított kiadások meghaladják a jövedelmek 5%-át, a legszegényebb 10%-ban pedig a 10%-ot, de még a leggazdagabb térségekben (pl. Budapest) is lényegesen meghaladják a 2,5%-ot (2,9 %). Amennyiben 2015-ig megvalósul a szennyvízprogram, de a pótlási hiányok nem kerülnek pótlásra, akkor az országosan átlagos megfizethetőségi arány 4,1%-ra nőhet, a hátrányos kistérségekben pedig meghaladja a 6,7%-ot. Ha ehhez még a teljes pénzügyi költségmegtérülés követelménye is teljesülne, azaz az elmaradt, szükséges pótlásokat is fedező díjak alakulnának ki, akkor az átlagos díjak 2015-ben már a jövedelmek 4,7%-át, a hátrányos helyzetű kistérségekben pedig 7,7%-át, a legszegényebb 10%-nál pedig 10-12%-át tennék ki. Amennyiben a fentieken túlmenően a VKI kiegészítő intézkedések is 2015-ig 78

megvalósulnának, akkor ezek a mutatók még tovább romlanának, intézkedési típustól és területtől függő mértékben. Azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol szükség van pl. denitrifikációra is, komoly pótlásokat kell megvalósítani, ott a megfizethetőségi mutató elérheti akár a 11%-ot is. A díjnövekedés mérsékelhető a rákötési arány növelésével, ésszerű amortizációs politika megvalósításával, a kihasználatlan kapacitások csökkentésével.

Különböző szennyvízkezelési változatok díjhatásai 23 esettanulmány (ezek mindegyike 5000 LE alatti agglomeráció volt) területre készült díjprognózis és megfizethetőségi vizsgálat. •

A zárt tárolók gyakorlatilag bármilyen más szennyvízkezelési megoldással szemben alulmaradnak, jelentősen magasabb, jellemzően legalább kétszeres díjakat okozva.

•

A szakszerű egyedi szennyvíz elhelyezés a vizsgált kistelepülési környezetben általában a leginkább ajánlható szennyvízkezelési megoldás, de a helyi adottságoktól függően esetenként kedvezőbb lehet a csatornázás és természetközeli szennyvíztisztítás.

•

A meglévő szennyvíztelepeken alkalmazott, kiegészítő P eltávolítás csak kismértékű díjnövekedést okoz. A díjnövekedés mértéke nagyobb agglomerációkban jellemzően 5% alatt, kisebbekben jellemzően 10% alatt van.

•

A nitrifikáció jellemzően másfél-kétszer akkora díjnövekedést okoz, mint a P eltávolítás.

•

A P eltávolítás és nitrifikáció együttes alkalmazása a szennyvízdíjakat már jelentősebben növelheti. Az eredmények szóródása nagy, egyaránt elképzelhető 25-30%-os díjemelkedés és 5% alatti díjemelkedés is.

•

A denitrifikáció nagyobb díjnövekedést okoz, mint a P eltávolítás és nitrifikáció együttesen.

•

A csatornahálózat és a szennyvíztelep bővítése helyett alkalmazható a szakszerű egyedi szennyvíz elhelyezés, és a meglévő telepen kiegészítő P eltávolítás és nitrifikáció.

•

A természetközeli tisztítási módok kistelepülési környezetben ajánlhatók a mesterséges rendszerekkel szemben.

79

Az összehasonlításból látható, hogy: •

A természetközeli (gyökérmezős) tisztítás a vizsgált településméret tartományban (5000 főig) 9-14%-al olcsóbb a mesterséges biológiai tisztításnál;

•

Az egyedi szennyvízkezelés esetén a díj lényegesen kisebb, mint a csatornázás, szennyvíztisztítás esetén várható díj: kisebb (500 fős) település esetén a csatornázással várható díj harmada, nagyobb település esetén fele jelentkezik;

•

A szennyvíztisztításnál a kiegészítő foszforeltávolítás önmagában 6-10%-kal, a foszfor és nitrifikáció 16-23%-kal, a foszfor, nitrifikáció, denitrifikációval együtt 37-42%-kal növeli a díjat az alap biológiához képest (szintén település mérettől függően). Nem mindegy, hogy milyen egyedi határértéket ír elő a hatóság! Ahol csak a foszfor a probléma, ott nem szabad más szennyezőanyagra is előírni szigorúbb egyedi határértéket.

Az 5000 LE-nél nagyobb agglomerációknál a kiegészítő szennyvíztisztítás díjnövelő hatása lényegesen kisebb az itt bemutatottnál.

7.3 Pénzügyi kockázatok A pénzügyi kockázatokat a 2012.-ben a környezeti derogációk teljesülésének egyes kérdései című értékelés alapján mutatjuk be. Kötelezettségszegés esetén az Európai Bizottság elsőként „jogsértési eljárást”, más néven „bírósági eljárást megelőző eljárást” indíthat. A bírósági eljárást megelőző eljárás lehetőséget nyújt a tagállamnak arra, hogy nemzeti jogát önként az európai uniós jog követelményeihez igazítsa. A bírósági eljárást megelőző eljárás több lépésből áll, ezenkívül megelőzheti információgyűjtési vagy vizsgálati szakasz is. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a Bizottság kívülről beérkezett panasz alapján indítja meg az eljárást. A bírósági eljárást megelőző eljárás első lépéseként a Bizottság figyelmeztetést küld a tagállamnak, melyben felszólítja, hogy adott határidőn belül tegye meg észrevételeit az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos konkrét problémáról. Ezután a Bizottság indokolással ellátott véleményt küld a tagállam számára. A dokumentum ismerteti a Bizottságnak az adott jogsértéssel kapcsolatos álláspontját, valamint meghatározza a szükség esetén indítandó bírósági eljárás tárgyát. Az indokolással ellátott vélemény tartalmazza továbbá azt az időpontot, ameddig a tagállamnak lehetősége nyílik önként igazodni az uniós joghoz. A dokumentum összefüggő és részletes leírást ad azon indokokról is, melyek alapján az Európai Bizottság a tagállam kötelezettségszegésére következtetett. Ezután következik a bírósági szakasz, mely a Bíróság bevonásával veszi kezdetét. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság szabadon mérlegelheti indít-e hivatalos 80

jogsértési eljárást, vagy a Bíróság elé terjeszt-e egy adott ügyet. Arról is önállóan dönthet, mikor teszi meg a fent említett lépéseket. Ellenkező döntés hiányában az Európai Bizottság minden olyan jogsértési eljárásra vonatkozó határozatot közzétesz, amely eljutott a hivatalos felszólítás megküldésének fázisába. Megjelenteti továbbá – ellenkező döntés hiányában – az európai bírósági ítéletek végrehajtásának elmulasztása kapcsán, a figyelmeztetés elküldésének szakaszától kezdődően hozott határozatokat. Közzéteszi emellett azokat a határozatokat is, melyeket a jogsértések besorolásáról hozott. A bírósági első döntéskor a perköltséget elmarasztalás esetén a tagországnak kell fizetni. E bírósági ítéletek után újabb fázisok következnek: első figyelmeztető levél, hivatalos felszólító levél, kiegészítő figyelmezető levél, indoklással ellátott vélemény, bírósági előterjesztés, végül az ítélet, amely egyes esetekben már a ténylegesen befizetendő bírságot tartalmazza. A büntetés mértékének kiszámítása során a Bizottság figyelembe veszi a jogsértés súlyosságát és a tagállam fizetőképességét. Az egyes fázisokban különbözhet a jogsértés tárgya is, hiszen előfordul, hogy az ország időközben bizonyos követelményeket teljesít, de van, amikor még több kötelezettségszegés jut a bizottság tudomására. Célunk volt az egyes eljárási lépések bemutatása, az egyes fázisok időigényének és végül a tényleges bírságok nagyságának felmérése. A 91/271/EGK irányelvvel kapcsolatban két olyan eljárás volt folyamatban (2012. áprilisában) Belgiummal és Luxemburggal szemben, amelyik már közel jár ahhoz, hogy a perköltség megfizetésén túlmenően komoly bírságösszeget is megfizettessen. Az értékelés 5. mellékletében részletesen feldolgozott esettanulmányok alapján a következő táblázat foglalja össze a kötelezettségszegési eljárásokat.

7-1. táblázat: A kötelezettségszegési eljárások lépései 91/271/EGK irányelv Fázis

Belgium

Luxemburg

Probléma

Érzékeny vizekbe való nem megfelelő kibocsátás, Brüsszel (2000-ig) és Brüsszel és számos flamand agglomeráció 2000-től

Érzékeny vizekbe való nem megfelelő kibocsátás

Irányelv szerinti határidő

1998, 2000

1998

Hivatalos felszólító levél

1998

Indoklással ellátott vélemény

1998

2004

Első bírósági előterjesztés

1999

2005

Első ítélet, elmarasztalás

2000

2006

Indoklással ellátott vélemény

2000

81

Fázis

Belgium

Második ítélet elmarasztalás

2004

Első figyelmeztető levél

2006

Második figyelmeztető levél

2007

Hivatalos felszólító levél Indoklással ellátott vélemény

Luxemburg

2007

2009 2009

Kiegészítő hivatalos felszólító levél

2010

Bírósági előterjesztés

2010

2011

Bírósági előterjesztés szövege

A korábbi ítélet ellenére (2004) mintegy 40 agglomeráció még mindig nem felel meg az EU szabályozásnak, ráadásul a teljes megfelelés nem is várható 2013 vége előtt- azaz több mint 9 évvel a kezdeti ítélet után.

Négy agglomeráció, köztük a főváros még mindig nem felel meg az EU szabályozásnak. (Jóllehet munkálatokat terveztek és ezek várhatóan 2011 végéig befejeződnek, de két települési szennyvíztisztító telep munkálatai jelentős késésben vannak.)

Javasolt bírság összeg

Egy egyösszegű 15 milliós euró 62.000 euró/nap bírság amíg a jogsértés fennáll a második ítélet után.

Egy egyösszegű 11 340 euró és a kötelezettségek teljesítéséig

Bírósági kereset

2011

Bírósági kereset szövege

Brüsszel-főváros régió és a vallon régióban található hat 10 ezer LEnél nagyobb agglomerációnak nincs megfelelő gyűjtőrendszere, valamint Brüsszel fővárosa régió és 1 flamand és 19 vallon 10 ezer LEnél nagyobb agglomeráció nem felel meg az érzékeny területekre vonatkozó előírásoknak.

Javasolt bírság összeg

55 836 euró/nap kényszerítő bírság az ítélet napjától a teljesítés napjáig.

1 248 euró/nap

6204 euró/nap átalányösszeg a a C-27/03. sz. ügyben 2004. július 882

Fázis

Belgium

Luxemburg

án hozott ítélet kihirdetésének napjától a jelen ügyben meghozandó ítélet kihirdetésének napjáig, vagy a C-27/03. sz. ügyben hozott ítéletben foglaltak teljesítésének napjáig, amennyiben annak végrehajtására korábban kerül sor

A Belgium esetében a 2010-ben javasolt első egyösszegű bírság összeg 300 Ft/euró árfolyammal számolva mindössze 4,5 Mrd Forint. Amennyiben feltételezzük, hogy 2012. közepéig megszületik a bírósági ítélet, akkor ehhez a napi 18,6 millió forintos bírság összegből, 2013. év végéig 10,2 Mrd Ft bírság kötelezettség keletkezik. Az összes bírság (feltéve, hogy 2013. év végére a belgiumi agglomerációk teljesen megfelelnek az irányelvnek) 50 millió euró, mintegy 15 Mrd forint lenne. Az első ország, amely esetében a Bizottság már keresetet is benyújtott Belgium (2011. október 19.-én). Ebben változott az érintett agglomerációk száma és érdekes módon a követelt bírság összegek is módosultak. A Bizottság nem kér egyösszegű bírság fizetést, de két fajta napi bírságot követel. Az egyik közel 56 ezer euró/nap összegű, ami a jelen ügyben meghozott ítélet napjától lép életbe (ez az előző bírósági előterjesztésben 62 ezer euró/nap volt). Viszont bevezet egy ún. átalányösszeget 6204 euró/nap, amit az első ítélet napjától 2004. júliusától kell fizetni az ítélet napjáig (vagy, amennyiben korábban megfelelnek az irányelvnek addig a napig kell fizetni). Amennyiben feltételezzük, hogy 2013 év végére az összes belgiumi agglomeráció teljesíti a követelményeket és 2012 közepén megszületik a keresetnek megfelelő ítélet, akkor a fizetendő kényszerítő bírság 30,6 millió euró, a fizetendő visszamenőleges átalány pedig 27,3 millió euró, azaz összesen mintegy 58 millió euró lenne, kb 17,4 milliárd forint. Luxemburg esetében nehezebb becsülni a napi bírság összegből befolyó összeget, mert 2011 végéig a négy problémás agglomeráció megoldja a szennyvízkezelését, de nem lehet tudni a másik kettő mikorra fejezi be.

7.4 Egyéb kockázatok 7.4.1 Ex ante kondicionalitás feltételei Vízügyi ágazatban a következő feltételek vannak: (a) Olyan vízdíj megállapítási politika megléte, amely alkalmas arra, hogy a felhasználókat a vízkészletek hatékony használatára ösztönözze, és (b) annak biztosítása, hogy a különféle vízhasználatok megfelelően hozzájáruljanak a vízi szolgáltatások költségeinek megtérüléséhez, a vízpolitika terén a 83

közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének megfelelően. A teljesítési kritériumok az alábbiak: •

A tagállam biztosítja, hogy a különféle célokra hasznosított víz hozzájárul a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez minden ágazatban, a 2000/60/EK irányelv (VKI) 9. cikkének megfelelően (továbbiakban költségmegtérülési kritérium).

•

Vízgyűjtő-gazdálkodási terv elfogadása a beruházásokban érintett vízgyűjtő kerületre, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének megfelelően (hatályos országos VGT kritérium).

7.4.2 Költségmegtérülés Jelenleg az Európai Bizottság kötelezettség-szegési eljárást folytat Magyarország (és több más Európai ország köztük Németország ellen a VKI vízszolgáltatások értelmezése tárgyában. A vízszolgáltatásokra kell VKI szerinti teljes költség-megtérülésre törekedni, a többi vízhasználatra nem. A magyar megközelítésről a Vízgyűjtő-gazdálkodási terv 22. dokumentum) az alábbiakat írja: Magyarországon a vonatkozó jogszabály a Keretirányelvvel összhangban értelmezi a vízszolgáltatások fogalmát: „vízszolgáltatások”: azok a szolgáltatások, amelyek biztosítják a háztartások, a közintézmények és a gazdasági tevékenységek számára a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását, a keletkező szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, ezt követően a felszíni vizekbe vezetését” (221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól). A magyar álláspont szerint kétféle szolgáltatást lehet megkülönböztetni a Keretirányelv szempontjából (VGT): •

Nem gazdasági, közösségi szolgáltatások, amelynél nem lehatárolhatók a fogyasztók, nincs a szolgáltatónak szerződéses kapcsolata a kedvezményezettel. E tevékenységek természetükből adódóan nem alkalmasak a teljes költségmegtérülés elvének érvényesítésére. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő: o o o o o o

Árvízvédekezés; Vízvédelem; Belvízvédekezés, belvízgazdálkodás (általában); Folyó- és tószabályozás; Rekreáció; Vízelosztás és vízkormányzás. 84

•

A vízszolgáltatások, amelyeknél meghatározható szolgáltató szerződéses kapcsolatban áll a fogyasztókkal és a szolgáltatásért díjat fizetnek. E szolgáltatásoknál a teljes költségmegtérülés érvényesítése szükséges és kívánatos. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő: o o o o

Ivó- és ipari vízellátás; Szennyvízelvezetés és tisztítás; Mezőgazdasági vízszolgáltatások (öntözés, halastavak); Vízienergia termelés.

Természetesen a valóságban vannak többcélú rendszerek (pl. mezőgazdasági öntözésre és belvízelvezetésre is használt csatornák), ahol a költségmegtérülés érvényesítése ott és olyan mértékben lehetséges, ahol mérhető mezőgazdasági vízszolgáltatás kapcsolódik a rendszerhez. Ez a megkülönböztetés azt jelenti, hogy a közösségi szolgáltatásokat részben meg lehet fizettetni az érintettekkel, törekedni kell az önfinanszírozás növelésére (pl. belvízvédekezés, érdekeltségi hozzájárulás), vagy a környezeti, erőforrás költségek figyelembe vételére a döntések során és gazdasági ösztönzőket, környezeti adókat, díjakat alkalmazni, mindezt annak érdekében, hogy a VKI céljai megvalósuljanak. Nem kell azonban (a közösségi szolgáltatások esetén) a pénzügyi költségmegtérülés elvét közvetlen módon, és teljes mértékben érvényesíteni az érintettek felé”. Az EU ezzel szemben úgy értelmezi, hogy a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását nemcsak akkor kell vízszolgáltatásnak értelmezni, ha az vízellátást, szennyvízelvezetést, vagy öntözést szolgál, hanem ha árvízvédelmet, vizienergia termelést, hajózást, ipari vízellátást szolgál. Tehát pl. egy árvízvédekezési célból épített duzzasztó is vízszolgáltatásnak minősül és így a pénzügyi és a teljes költségmegtérülést kell rá alkalmazni. Ez gyakorlatilag az ingyenes árvízvédekezés végét jelentené, komoly horderejű vitáról van szó. E vita eredményezheti szélső esetben a 2014-2020-as EU támogatások megvonását is. 7.4.3 Vízgyűjtő-gazdálkodási terv Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervet a Kormány 2010 májusában (1127/2010. (V. 21.) Kormányhatározat) elfogadta a VKI eredeti határidejéhez képest 5 hónapos késéssel. Ez ügyben európai középmezőnyben vagyunk. Van olyan ország, ahol még ma sincs elfogadott VGT. Elkészült 4 részvízgyűjtő, 42 alegységi terv az OVGT-vel teljesen összhangban. Az érvényes 1127/2010. (V. 21.) Kormányhatározatot az Alkotmánybíróság 2011. június 30.hatállyal megsemmisítette, ok jogtechnikai: miniszteri rendelet kell. Közel másfél évig nem volt hatályos VGT-je Magyarországnak. Az újbóli közzététel újból kormányhatározat, amely időközben törvényi szinten is rögzítésre került, ugyanis a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 18. § (7) bekezdésének 2012. január 1-jétől hatályos szövege szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervet (a továbbiakban: VGT) a Kormány nyilvános egyedi határozatában kell közzétenni. Ez meg is történt. 85

Az OVGT felülvizsgálatát 2015. december 22.-ig el kell végezni. Ehhez szükséges munkálatokat 2012, 2013-ban el kell, el kellett kezdeni és 2014. év végére el kell készülni a terv kéziratának, amit a társadalmi egyeztetés követ. Végül 2015-ben elkészül az új terv. Valószínűsíthető, hogy az EU az új VGT előkészítését is elvárja az ex ante kondicionalitás területén. 7.4.4 Strukturális Alapok és a 91/271/EGK irányelvvel összefüggő kötelezettségszegési eljárások Az EU 2003-ban útmutatást adott ki (37. dokumentum) a Strukturális Alapok és a 91/271/EGK irányelvekkel összefüggő kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban. Eszerint általános elv az, hogy nem lehet támogatni kötelezettségszegési eljárás alatt álló tevékenységet. Ugyanakkor abban az esetben, ha a beavatkozás az irányelv követelményeit szolgálja lehet támogatást nyújtani (például megvalósítja a szennyvíztisztítás második fokozatát, de a harmadik fokozatát nem). A támogatás feltételei a következők: •

A tagország kötelezettséget vállal arra, hogy a megvalósuló tisztító az irányelv követelményeivel összhangban valósul meg és a további, az irányelv követelményeinek megfelelő tisztító fejlesztés a lehető leghamarabb elkészül.

•

A Bizottság a támogatási döntéshez záradékot fűz, amely a tagországot a hátralévő kötelezettségére figyelmezteti. Ez a záradék nem jelenti azt, hogy a Bizottság elkötelezi magát a további fejlesztések támogatására.

Amennyiben a tagország nem válaszol megfelelően a Bizottsági felszólításokra, akkor a Bizottság a pályázat elfogadását, illetve a megvalósítás során nyújtandó támogatást felfüggeszti

8

Projektek megvalósításának a megfelelősége

E fejezet a 2012.-ben a környezeti derogációk teljesülésének egyes kérdései című értékelés tanulságait mutatja be. A projektek megvalósításának értékelésekor foglalkozunk a jogszabályok végrehajtási, érvényesítési rendszerének vizsgálatával, a hatósági gyakorlattal, az érdekeltségi, finanszírozási rendszerrel, a pályázati rendszerrel, tervezési, monitoring és információs rendszerekkel. Összefoglalva minden olyan kérdéssel, ami az EU irányelv végrehajtásának feltételeire vonatkozik. A végrehajtás feltételrendszerének értékelésére dokumentumelemzés (pályázati kiírások, egyéb jogszabályok) és az interjúk megállapításai, az értékelők tapasztalatai szolgáltak alapul. Ezen túlmenően a MAVÍZ-zel kötött az ÖKO Zrt. egy együttműködési megállapodást a projektben megvalósuló közreműködésről. Ennek keretében a megfogalmazott kérdéseket a MAVÍZ kiküldte a tagvállalatoknak, ahonnan 8 válasz érkezett. A megállapodást és a válaszokat az értékelés 2. melléklete mutatja be. 86

Az interjúk e témakörre vonatkozó kérdései az alábbiak voltak (a hangsúly eltérő volt az interjú alany szakterületétől függően).

Milyen problémákat lát és milyen megoldási javaslatai vannak a következő területeken a.

intézményrendszer, érintettek érdekeltsége

b.

jogi szabályozás

c. pályázati rendszer, pályázati kiírások (pl. elősegítik-e az egyedi szennyvízkezelési megoldásokat, a hatékony változat kiválasztását) d.

monitoring és információs rendszer

e.

érdekeltségi rendszer, finanszírozási rendszer, díjak.

Az üzemeltetőkkel folytatott interjúk és felmérés (MAVÍZ tagvállalatai) során feltett kérdések az alábbiak voltak: 1.

2.

Milyen problémákat lát és milyen megoldási javaslata van az ivóvízminőség-javító program és a szennyvízprogram (2000 LE feletti agglomerációk) pályázati rendszerével kapcsolatban? a.

A pályázati rendszerben a javasolt megoldások (RMT) figyelembe veszik-e az üzemeltetési szempontokat?

b.

A pályázati, beruházási folyamat mely pontján mondhatják el az üzemeltetők a véleményüket? Megtagadhatják-e az átvételt?

c.

Mik a tapasztalatok a beruházások finanszírozási kérdéseiről, ezen belül önerejének finanszírozásáról, ÁFA kérdések, az esetleges üzemeltetői finanszírozásról?

d.

Hogyan lehet érvényesíteni a pályázat CBA-jában tervezett díjakat a valós üzemeltetés során?

e.

Egyéb kérdések.

Mi a véleménye, tapasztalata a kiválasztott technológiai és egyéb megoldásokról, valóban a leghatékonyabb változatok kerülnek-e kiválasztásra? a.

Szennyvízprogram esetében regionális megoldás vs. egyedi megoldás.

b.

Szennyvízprogram esetében az agglomerációs lehatárolás megfelelősége.

c.

Szennyvízprogram esetében az egyedi megoldások szerepe a 2000 LE feletti 87

agglomerációk ritkábban lakott részein. Milyen feltételek szükségesek az egyedi megoldások elterjesztéséhez (fenntartó, tulajdoni kérdések)? Üzemeltetési szempontból milyen egyedi megoldások lennének célszerűek? d.

Ivóvízminőség-javító program esetében a más vízbázisra, más rendszerre való áttérés vs. technológiai megoldások. Az egyes technológia megoldások közötti választás.

e.

Egyéb.

3.

Milyen problémákat lát és milyen megoldási javaslatai vannak a szennyvízprogramban megvalósuló művek, próbaüzemével engedélyezési rendszerével kapcsolatban?

4.

Vannak-e és milyen jellemző üzemeltetési problémák merültek fel, illetve várhatóan milyen problémák lesznek? a.

Előfordul-e, hogy a szennyvízelvezető, szennyvíztisztító művek nem megfelelően üzemelnek, túlterheltek, alulterheltek ezért bírsággal sújtják őket? Más bírságolási okok is vannak? Jellemző-e ma is a túltervezés?

b.

Ivóvízminőség-javító technológiák megfelelő üzemeltetése, fenntartása milyen újszerű megoldásokat kíván?

5.

A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény és várható végrehajtási rendeleteinek várható hatását hogyan értékeli a programok végrehajtására, a megfelelő szintű üzemeltetésre

6.

Kérjük a segítséget a már tervezett és megvalósult projektek üzemeltetési szempontból történő értékelésében.

7.

Kérjük javaslatait tegye meg a témával összefüggő alábbi témákban:

f.

a.

jogi szabályozás,

b.

pályázati rendszer, pályázati kiírások,

c.

engedélyezési rendszer,

d.

monitoring és információs rendszer,

e.

érdekeltségi rendszer, finanszírozási rendszer, díjak,

egyéb.

88

8.1 Engedélyezési, felügyeleti problémák, társadalom bevonása Mind üzemeltetői, mind VIZIG vélemény szerint a felügyelőségek ellenőrzési tevékenysége alapvetően közigazgatási, jogi szempontokra terjed ki. Nincs műszaki szakember, aki szakmailag meg tudja ítélni a kiválasztott megoldást. Nincs szakértőjük, nincs szakértői jogosítványuk. Ezért mechanikusan adják esetenként az egyedi határértékeket, az engedélyeket. Jelenleg a VIZIG nem szakhatóság, ezért nem tud szakmailag beleszólni az engedélyezésbe. Üzemeltetői vélemények szerint az engedélyezési folyamatok sokszor elhúzódnak, emiatt az előkészítési fázis csúszik, így a megvalósítás is újabb kockázatot rejt. Amennyiben az engedélyezési folyamatok a megvalósítási szakaszban történnek (FIDIC sárga könyv) és elhúzódnak (sok esetben a hatóság nem tatja be a 90 napos engedélyezési határidőt), úgy a kikivitelezési idő rövidsége a munka minőségének rovására mehet. A tulajdonosok nincsenek tisztában az engedélyezési, tervezési, kivitelezési folyamatokkal. E kérdéssel kapcsolatos üzemeltetői vélemény, hogy a tervezésnél figyelembe szükséges venni azt is, hogy az EU 91/271/EEC direktíva ezzel együtt a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet nemcsak a meglévő határértékek vonatkozásában, hanem új paraméterek tekintetében is feltehetően szigorodni, illetve bővülni fog. Az egyedi határértékek megállapításánál a későbbi tisztítási hatásfok javításához illetve új szennyezőanyag eltávolításához szükséges bővíthetőségének műszaki megoldását, költségét, valamint üzemeltetési költségnövekedését is számításba szükséges venni. Más oldalról viszont amennyiben a hatóság engedélyezte a szennyvíztisztító telep üzemeltetését a tervező által megadott határértékekre, akkor néhány év elteltével ne írjon elő szigorúbb kibocsátási határértékeket, mert azokat a szennyvíztisztító telep nem tudja produkálni vagy új beruházási igény lép fel. KÖTI-KÖVIZIG területén előfordul, hogy a KÖVICE és VICE által támogatott beruházásokat nem tudják lezárni, mert nem megoldott a beruházás felügyelete. Nincs megfelelő szakember. Nincs műszaki ellenőri ellenjegyzés. Van olyan természetközeli szennyvíztisztító telep, ahol nem megfelelő kivitelezés miatt, az üzemeltető kínlódik, büdös a kimenő víz. Nyitott kérdés ki felelős a nem megfelelő kimenő paraméterekért (a döntéshozók, finanszírozók, az engedélyező hatóság, a beruházó, a tervező, a kivitelező vagy az üzemeltető. Az üzemeltetők tájékoztatása szerint van egy aktuális bírósági ügy a bérüzemeltetett kistelepüléseknél, amelyek bírságokat fizetnek (mert nem megfelelő a működés (ezek KEOP előtti támogatásokból valósultak meg). Az ügyészség álláspontja szerint tiltsák el az üzemeltetőt (őt tekintik szennyezőnek) a környezetszennyezéstől. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha felmondják az üzemeltetési szerződést és beszüntetik a telep üzemeltetését. Ezzel még nagyobb környezetszennyezés keletkezne. Az önkormányzat, mint tulajdonos bevonását a bírósági eljárásba az ügyészség nem engedélyezte. Sem a pályázat kidolgozásában, sem a döntésben, sem a kivitelezésben, sem a finanszírozásban nem vett 89

részt az üzemeltető, mégis őt perelik. Sokszor nem lehet üzemeltetői forrásból, kisebb gépcserével megoldani a problémát, hanem a telepet korszerűsíteni, bővíteni kell. Másik ügyészségi példa. A hatóság külön határértéket állapított meg télen, nyáron. Az ügyészség beperelte a hatóságot. Üzemeltetői vélemény szerint az önkormányzatok nemigen vizsgálják a regionális megoldás lehetőségét. Jellemzően minden kistelepülés saját szennyvíztisztító telepet szeretne építeni. A vízjogi eljárásra csak azt a tervet adhatják be az önkormányzatok, amelyre a Területi Vízgazdálkodási Tanács (TVT) javaslatot tesz. Megoszlanak az üzemeltetői vélemények a Területi Vízgazdálkodási Tanácsok (TVT-k) eddigi munkájáról. Egyik vélemény szerint nagyon fontosak voltak eddig a TVT-k, a KÖVIZIG adta a titkárságot. Szakmai Bizottságok alakultak, értékelték a pályázatokat. Megbeszélték a pályázatokat, szakmai értékelés, koordináció történt. Ez a szakmai kontroll fontos terepe volt. Más vélemények szerint általában kész helyzet elé állították a TVT-t. A pályázati rendszer jelenleg közvetlenül nem követeli meg a szabványok alkalmazását. Javasolható, hogy a pályázati kiírások sorolják fel az alkalmazandó szabványok körét. Ezen szabványoktól való eltérés kivételes esetben, csak külön indoklás alapján legyen lehetséges.

8.2 Technológiai problémák VM vélemény szerint a tisztító telepeknél alapvető probléma, hogy sokszor túlméretezettek, a hidraulikai terhelés alacsony, ezért nem megfelelő a tisztítás. Más oldalról viszont a takarékos vízhasználat miatt nőtt a szennyezőanyag terhelés. A projektek keretében sokszor nem korszerű, 20 évvel korábbi technológiák valósulnak meg. Ezért is szükség lesz rekonstrukcióra. A 60-as évek közepén Magyarország és Ausztria szennyvíztelepeinek minősége lényegileg egy szinten volt. Jelenleg nagy az elmaradás. Külső szakértői vélemény szerint a pályázatok előkészítése során túl nagy súlyt fektettek a CBA-ra, a műszaki alternatívákra, technológiai problémákra pedig alig figyeltek.

A szennyvíztisztító telepek tervezésénél alapvető hiányosság, hogy az iszap elhelyezésének lehetőségét nem veszik figyelembe. Az iszap hasznosításának lehetőségét figyelembe kellene venni a technológia kialakításánál. A VM, az üzemeltetők, a külső szakértők egyetértettek abban, hogy nincs megfelelő műszaki, szakmai ellenőrzés, kontroll. Sokszor nem a legjobb megoldást választották ki, az egyes önkormányzati és egyéb lobbi érdekek érvényesültek. Nagyon fontos a megfelelő szabványok léte és alkalmazása. Nincs mindenre megfelelő szabvány, néhány jelenlegi szabvány esetében a rossz fordítás okoz gondot. A létesítési engedélyezés során jelenleg a felelős tervező tervezői nyilatkozatában szerepel, hogy a vonatkozó szabványokat betartották. Azonban ezt sokszor nem ellenőrzik, a nyilatkozatok esetenként nem is sorolják fel az alkalmazott szabványokat. 90

A magas talajvíz és a nagy intenzitású záporokat követően az ingatlantulajdonosok lakásaik védelmében a talajvizet, illetve csapadékvizet a szennyvízcsatornába szivattyúzzák. Ennek következményeként a telepek néha háromszoros hidraulikai terhelést kapnak. Az iszapkimosódás miatt a tisztítási hatékonyság nem megfelelő, mely bírságolást von maga után.

8.3 Tervezési problémák Üzemeltetői vélemény szerint a régi 20 évvel ezelőtti rendszerben a teljes megye vízellátása szakmailag koordinált és megalapozott volt. Ma az önkormányzatok pályáznak és az eredmény attól függ, hogy ki milyen ügyesen pályázik. Nincs megfelelő szakmai háttér (pl. régen a megyei). Sokszor lobbiérdekeknek, a tervezői, kivitelezői nyomásnak megfelelően döntenek az önkormányzatok és nem veszik figyelembe a szakmai szempontokat, az üzemeltetői, lakossági igényeket. Külső szakértői vélemény szerint előfordul, hogy a pályázatokban nem veszik figyelembe a települési, területfejlesztési terveket. Pl. a tervekben szerepel a létesítmény várható bezárása, mégis a vízigénynél, szennyvízmennyiségnél terveznek vele. Az is probléma, hogy a különböző forrásokból, operatív programokból támogatott EU-s projektek sincsenek összehangolva. Erre példa az úthelyreállítás finanszírozása. Megakadnak a kivitelezési munkák, mert a ROP, KEOP támogatások nincsenek összhangban. Kétszer nem támogatható az úthelyreállítás. A leghatékonyabb megoldások kiválasztásánál figyelembe szükséges venni a népesség várható növekedését vagy csökkenését. Leggyakrabban csupán növekedéssel számolnak, holott több agglomerációra jellemző az elnéptelenedés (üzemeltetői vélemény). Üzemeltetői vélemény szerint a beruházásnak minden olyan dolog részét kell, hogy képezze, amely a mű hosszú távú üzemeltetéséhez szükséges: •

monitoring létesítmények,

•

hidegtartalék-berendezések,

•

első beszerzés (bútorok, labor eszközök, műhely felszerelés, stb. – helyiségek funkciója és a gépek karbantartásához szükséges gépkönyv szerinti eszközlista alapján),

•

befogadó vizsgálatai,

•

szennyvíziszap-elhelyezés teljes körű megoldása,

•

anyagmozgatás gépei (pl. telepi iszapmanipuláló gép, a zöld- és burkolt üzemi terület karbantartását és tisztántartását szolgáló gép, átemelő szivattyúk mozgatását lehetővé tevő szállító és rakodó járművek, célgépek dugulások elhárítására, csatornahálózat kamerás ill. füsttel történő ellenőrzésére, stb.), 91

•

vízjogi üzemeltetési engedélykérelem hatósági eljárási díja.

A KEOP IH véleménye szerint a fentieket egyértelműen támogatja a KEOP, kivéve egyes anyagmozgatásra szolgáló gépeket. Sok esetben az anyagmozgatás gépeit nem gazdaságos megvenni, mert pl. az üzemeltető tudja biztosítani, a bérlés olcsóbb, mint a vásárlás. Ezért az ilyen indokolatlan eszközbeszerzéseket nem támogatják. A CBA-ban szereplő járulékos költségek nagysága nincs arányban a projekt megvalósítására gyakorolt hatásukkal. A szennyvíz projekteknél előfordul túltervezett kapacitás is és alultervezett kapacitás is, mind a kettő komoly üzemeltetési és minőségi problémákat okoz.

Felültervezés: • Előfordul a kapacitás lépcsőzés nélküli kiépítése (az igények felfutása szerint ütemezett szakaszos kiépítés elmaradása), a valós szükségleteket meghaladó méretek kialakítása. Az alapfunkciót meghaladó méretek és megoldások magasabb beruházási összeget igényelnek. A KEOP pályázatoknál a pályázó által bemutatott/alátámasztott lakossági szükségletek képzik a méretezés alapját, mégis előfordulhat ilyen túlméretezési probléma. • A fenti körülmények között létrejövő fejlesztéseknél (magas elszámolt beruházási költségek, az alacsony kapacitás kihasználtság, esetenként drága, nem megfelelő technológia) sok esetben a szükségesnél (az adott nagyságrendű agglomerációk átlagánál) lényegesen magasabb fajlagos önköltség (egy bekötésre jutó beruházási összköltség) alakul ki, ami az üzemeltetés során magas díjak kialakulásához vezet. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jövőben a 2000 LE-10000 LE közötti agglomerációk kerülnek sorra. Kisebb, lazább beépítésű rendszerek csatornázása esetén az átlagos fajlagos költségek növekedni fognak, amelyek az országos átlaghoz viszonyítva magasabb díjakhoz vezetnek. • A tervezésnél betervezték a település egészét, beleértve az ipari üzemeket is. Később az üzem úgy döntött, hogy önálló tisztítót valósít meg és nem csatornára, hanem közvetlenül befogadóba engedi a szennyvizét. Ezt a hatóság engedélyezte, ami a települési tisztító alacsony kihasználásához vezetett. Ez engedélyezési rendszer probléma. Az engedélyezési eljárást kellene módosítani. Van olyan megoldás, ahol 2 telep van 2,5 km-re egymástól. Azoknál a szennyvízhálózatoknál, amelyek esetében a tisztítókapacitás lehetővé teszi a szakaszos ideiglenes üzembe helyezést, szabályozatlan az egyes hálózatrészek üzembe helyezése és a végleges üzembe helyezés közötti időszak, az ideiglenes jellegű üzemeltetés.

92

Van olyan üzemeltetői vélemény, hogy a túltervezés nem jellemző. A 2012-ben megemelt talajterhelési díj ösztönzi a fogyasztókat, hogy kössenek rá a szennyvízhálózatra, amely az alulterheltséget is megszünteti. A megemelt talajterhelési díj hatását igazolja egy korábbi példa (KÖTI-KÖVIZIG említette). A csatornarákötések ösztönzésére jó példa Jászfényszaru esete, ahol 10-szeresére emelték a talajterhelési díjat és 70%-ról 90%-ra nőtt a rákötöttség.

Alultervezés: Fejlődő térségben (pl. Fejér megye) Szűk lett a kiépített kapacitás, mert korábban spóroltak a kapacitáson és ugyanakkor új cégek jönnek. Célszerű lenne ilyen esetben a vállalkozói igény miatti kapacitásbővítést egyszerre megoldani a lakossági igények kielégítésével (természetesen nem elszámolható költségként). Sok kis telep alul lett tervezve, ez befolyásolja a kijövő paramétereket. Az is probléma, ha alulköltségeltek a projektek, mert a beruházások várhatóan egyszerre indulnak be, árfelhajtó hatásúak és ezáltal lehet, hogy nem lesz elég a beállított költség, a projekt meghiúsulhat.

8.4 Közbeszerzési eljárások Az üzemeltetők és a külső szakértők számos észrevételt tettek a tendereztetési eljárásra. Egyetértés van abban, hogy a sárga könyves FIDIC tendereztetés túl sok szabadságot ad a tervezőnek, kivitelezőnek. Problémás, hogy az RMT nem tartalmazza a technológiák kiválasztását. A beruházások FIDIC sárga könyv szerinti bonyolítása nem optimális megoldás a tisztítási technológiák vonatkozásában. A pályázati dokumentációkban a technológiák „fekete dobozként” szerepelnek. A szennyvíztisztító telepek esetében amennyiben előírják a féléves próbaüzemet, és az nem teljesíti a létesítési vízjogi engedélyben előírtakat, nincs lehetőség a próbaüzem meghosszabbítására. Az üzemeltetőnek kötelező átvenni, és így az ő feladata rendbe hozni a technológiát, hogy az a jogszabályoknak és az előírásoknak megfelelően működjön. Ebből következően a tervező és a próbaüzemet végző kivitelező nincs érdekeltté téve, hogy ténylegesen jól működő telepet adjon át. Az egyes technológiai megoldásoknál általában FIDIC sárga könyves tender szerint megy a pályáztatás, a kivitelezői érdek, illetve az ár dominál a célszerűség, a hosszútávú gazdaságosság helyett. Legtöbbször a támogatási döntések úgy születnek, hogy csak a kivitelezési tendernél derül ki, hogy milyen technológiát alkalmaznak.

8.5

Üzemeltetés

Az EU derogációs követelmények teljesítésének értékelése meghatározó módon azon múlik, hogy a létrejövő művek üzemeltetése megfelelő-e, a kibocsátási követelményeknek megfelelően lehet-e a műveket működtetni. Ezért az értékelés során kiemelkedő figyelmet fordítottunk az üzemeltetési kérdésekre. 93

Az itt leírtak a beérkezett üzemeltetői vélemények alapján, illetve a MAVÍZ-es interjúk alapján kerültek megfogalmazásra. Az ettől eltérőeket jelezzük. 8.5.1 Üzemeltetők bevonása az előkészítésbe Az üzemeltetői vélemények figyelembe vétele különböző, függ az illetékes önkormányzatok, üzemeltetők kapcsolatától, a hozzáállásuktól. Az RMT-hez sok esetben kizárólag alapadatot szolgáltat az üzemeltető, a kialakított megoldások a Megrendelő (önkormányzat, Társulás) igényeit veszik figyelembe. Az alapadatokat sem minden esetben veszi figyelembe az RMT készítő. A pályázati kiírások általában nem tartalmazzák az üzemeltetővel történő egyeztetetések szükségességét. Jó esetben a tervbíráló bizottságban helyet kap az üzemeltető, de ez nem általános. Kényszerhelyzetben az üzemeltetőnek a már elkészült tervek közül kell egy terv elfogadására javaslatot tennie. Kivitelezés időszakában a koordinációs értekezletekre, megbeszélésekre már meghívást kap az üzemeltető, de véleménye kardinálisan nem befolyásolja a kivitelezés alatt álló létesítmény műszaki paramétereit. A beruházások előkészítésében – főleg a korábbi években – sokszor későn, már a támogatás megnyerése után tudtak az üzemeltetők véleményt nyilvánítani, amikor véleményük alapján többnyire át kellett alakítani a korábban elhatározott műszaki megoldásokat és ez gyakran konfliktusokhoz vezetett. Az utóbbi években talán ritkábban, de még mindig előfordul, hogy az üzemeltető kimarad az előkészítésből. Nagyon fontos, hogy a beruházás indítása előtt, mindenképpen az igényelt támogatás összegének véglegesítését és az elvi engedélyes tervezés elindítását megelőzően az üzemeltető bevonásával megtartott tervezési programfelvételre kerüljön sor. Se elvi, se létesítési engedélyes terv ne legyen befogadható mellékelt üzemeltetői hozzájárulás nélkül (a hatósági eljárási díj mintájára). Probléma viszont több esetben, hogy nem egyértelmű a pályázat szakaszában, hogy ki lesz az üzemeltető. Többször előfordult, hogy a létesítmény már majdnem elkészült, mire megtudták, hogy ki lesz az üzemeltető. Jelenleg az üzemeltető elvileg megtagadhatja a művek átvételét, de a gyakorlatban ez nehéz, hiszen az üzemeltető tulajdonosa és a beruházó ugyanaz, az önkormányzat. Ebből adódik az a jelenlegi általános gyakorlat, hogy véglegesen nem tagadják meg semmilyen víziközmű üzemeltetésre történő átvételét – erre az önkormányzatok és az üzemeltető között lévő szerződés alapján nincs is lehetőség – de az üzemeltetők igyekeznek elérni azt, hogy a műveket csak akkor kelljen átvenni, ha üzemeltetésre alkalmasak és az előírásainknak megfelelően átalakításra kerültek. A tervezési munkát végző szakemberek általában nem rendelkeznek aktuális üzemeltetési tapasztalattal. Javasolható, hogy amennyiben az üzemeltető rendelkezik az üzemeltetési területére vonatkozó műszaki egységesítési irányelvvel, azt a tervezés és tender kiírás során kötelező legyen figyelembe venni, attól való eltérés csak az üzemeltető írásbeli hozzájárulásával lehessen.

94

8.5.2 Az elkészült művek egyes üzemeltetési problémái A tapasztalatok szerint rengeteg olyan fejlesztés van, amit lehetett volna sokkal jobban, üzemeltethetően megvalósítani. Sokszor szükség van kiegészítő beavatkozásokra azért, hogy egyáltalán működjenek a rendszerek. Sokszor az üzembe helyezés után kiegészítő beruházásokat kell eszközölniük a szolgáltatóknak, hogy működjön a rendszer. Előfordul, hogy a csatornahálózat rosszul épül meg, beszivárog a víz. A próbaüzem szárazidőszakban van, ezt mégis átveszik. Nemcsak pályázati, hanem jogszabályi probléma az is, hogy egyesített csatornarendszereknél előírják, hogy a záporvizet is a tisztító telepnél engedjék be a befogadóba. Ez jelentős többletköltséget okozhat, ha kilométereket kell vezetni (felnyomni) a záporvizet. Javaslat: lehessen a záporvizet a befogadóba engedni, záporkiömlőt létesíteni nemcsak a telepnél. A pályázatok során készített CBA-kban bemutatott díjakat sokszor nem tudják érvényesíteni. A pályázatírók sokszor nem konzultálnak a szolgáltatókkal ez ügyben sem. A döntéseknél a várható díjak alakulását, a fizetőképesség értékelését szintén nem megfelelő súllyal vették számításba. Az állam részéről megvan a törekvés (lásd víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény), hogy a díjak csak inflációnak megfelelően nőjenek és az üzemeltető „gazdálkodja ki” a szükséges mértéket nem fedező részt. Ez rendben lehet ott, ahol vannak még létszám és szervezési tartalékok, vagy ahol az amortizációt eddig sem számolták el. Ahol eddig is fegyelmezetten, költséghatékonyan gazdálkodtak, ez szinte megoldhatatlan helyzetet teremthet. Előfordulhat, hogy meglévő szennyvíztelepre szigorítják a kibocsátási határértéket, de azt nem erre tervezték - szintén bírságolást von maga után. A hálózaton sokszor olyan ipari kibocsátók is vannak, akiknek a hatóság nem adott egyedi kibocsátási határértéket, ezért ők nem bírságolhatók. Ugyanakkor a csatornába bocsátott szennyvíz meghaladja a 28/2004. KvVM rendeletben meghatározott határértékeket. Az üzemeltető hiába tudja, hogy ki a szennyező, nincs kezében olyan eszköz, amivel felléphetne a kibocsátóval szemben. Hálózat építésnél általában a beruházás megvalósítási költségei kerülnek mérlegelésre, a legkisebb fajlagos költségű alternatíva kerül megvalósításra. A valós üzemeltetési költségeket is figyelembevevő gazdaságossági számítások általában nem készülnek, pedig a létesítményeket több évtizedes működésre tervezik meg – üzemelési többletköltség ráfordítások számos esetben évek alatt pozitív mérleget mutatnak a beruházás költségmegtakarításához viszonyítva. A víziközmű szolgáltatásban a folyamatirányítás – automatizálással, távirányítással színvonala nagyon alacsony. Nincs megfelelő szakmai háttér ezen rendszerek kidolgozására. Irányítástechnikai rendszerek kiépítésére a cégeknek nincs elegendő pénzük, ez csak egyéb forrásokból javasolható majd pályázati pénzek (2014-2020-as időszakban), kedvezményes hitelek formájában. A folyamatirányítás megvalósítása jelentősen javíthatná az energiafelhasználás hatékonyságát, optimalizálni lehetne az energia felhasználást. Más országokban, lásd Svájc, nemzeti programot valósítanak meg a víziközmű szektorban az energia felhasználás optimalizálására. 95

8.6 Az agglomerációs lehatárolás gyakorlati problémái A NeKI szerint a pályázatoknál nem kellően veszik figyelembe a jogszabály szerinti követelményeket a településeken belüli csatornázottsági szint kialakításánál. A pályázat része a kiadott vízjogi engedély. A felügyelőségeket köti a kérelem tartalma. A csatornázottság a beadott projekteknél rendre nagyobb arányú, mint az eredeti program szerinti arány. Számos példa van arra, hogy nem azok az önkormányzatok fognak össze a pályázat során, akik egy agglomerációba tartoznak. A NeKI véleménye szerint több kistelepülés együttes összefogása esetén problémát jelent, hogy amennyiben a teljes terhelésük 2000 LE fölöttire adódik, akkor a ROP már nem támogathatja a közös fejlesztést (hiába gazdaságosabb többnyire az együttes megoldás), a KEOP meg azért nem támogathatja az ilyen elképzelést, mert a tervezett társulás minden településének a szennyvízterhelése külön-külön 2000 LE alatti. Üzemeltetői vélemények szerint is ez problémát jelent. A szennyvízprogramban a regionális, több települést érintő együttes megoldások az utóbbi évtizedben – első sorban a települések gyakran látszólagos érdekellentétei miatt – méltatlanul hátérbe szorultak. A program folytatásánál, főként majd a 2000 LE alatti települések esetén, nagy szükség lenne az agglomerációs jogszabályok üzemeltetővel is egyeztetett módosítására. Kérdés, hogy az így létrejövő esetlegesen 2000 LE fölötti regionális rendszerek milyen uniós besorolás (türelmi idő) alá esnek. A 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet már meghatározta az agglomerációs határokat és az agglomeráció központi tisztítótelepét befogadó települést. A korábban épített tisztítók már, mint fejlesztendő tisztítókként kerültek felsorolásra, függetlenül attól, hogy elérhető távolságon belül van-e másik üzemelő telep. Üzemeltetési költségek tekintetében a kis kapacitású telepek magas üzemeltetési költségei a szolgáltatási díjak arányos növekedését eredményezik. Az agglomerációs határok meghatározásánál nem kerül figyelembevételre a tisztítók üzemeltetési költsége, irányelv csupán a meglévő vagyon fejlesztése. Ilyen esetben nem megfelelő az agglomerációs lehatárolás, hiszen elérhető távolságon belül van esetleg másik szennyvíztisztító, amely fejlesztéssel képes lenne fogadni és kezelni a másik agglomeráció szennyvizét is. Erre némi magyarázat az, hogy a korábban, 1990-2000 között már megépített tisztítóműveknek megtartása, a tulajdonosok részéről alapvető elvárás. Van, ahol van szennyvíztisztító telep jelenleg üzemen kívül (több önkormányzaté), de nincs csatornahálózat, mert a kis település nem része az agglomerációnak. ROP-ban próbálnak pályázni. Az agglomerációs lehatárolás merev kezelése számos esetben akadályozza a legjobb megoldások megvalósulását. Pl. Nyíregyháza város külső területeiről sok esetben 12-24 óra tartózkodás után ér a szennyvíz a tisztító telepre, de a közigazgatásilag nem oda tartozó Nagycserkesz településre egyedi tisztítót kellene építeni.

96

8.7 Egyedi szennyvízkezelés A projektek tervezésénél, a szennyvíztisztítók és a hozzátartozó csatornázandó területek meghatározásánál a csatornázás/egyedi szennyvízelhelyezés, a hagyományos szennyvíztisztítás/természetes szennyvíztisztítás változatok közti választásnál nem kellő mértékben érvényesülnek a gazdaságossági szempontok. A megvalósult projekteknél alig fordul elő olyan, amelyik egy projekt keretében pályázik csatornázásra és az agglomerációs területeken egyedi megoldásokra. A 2000 LE feletti agglomerációkban a ritkán lakott részeket kihagyják a beruházásból. Az önkormányzatok nem vállalják fel azt, hogy egyik utcát csatornázzák, másik utcát nem. A lakosság ezt nem támogatja, társadalmilag nehéz végigvinni. Döntő szerepe lehet itt a döntéshozók és a lakosság felvilágosításának.

Üzemeltetői vélemény szerint a KEOP beruházások gazdaságosan nem csatornázható területein a több ingatlant kiszolgáló, közüzemi üzemeltetésre alkalmas módon kialakított kisberendezések alkalmazása továbblépési lehetőséget jelenthet. A berendezések üzemeltetésének csak úgy teremthetők meg a feltételei, ha ezek is közműként üzemelnek. Ugyanígy problémát jelent az ÉME engedéllyel vagy CE megfelelőséggel rendelkező ipari előtisztító berendezések betervezése házi szennyvízrendszer részeként vízjogi engedélyezési eljárás nélkül, ezeknek a berendezéseknek létesítése előtt. Az összegyűjtött szennyvíz kezelésére a ritkábban lakott területeken törekedni kellene a gazdaságos üzemeltetésű egyedi tisztítók kialakítására, vagy természet közeli szennyvíztisztítási módszerek megépítésére. Mindenképp célszerű elkerülni a csatornázás híján az emésztők kiváltására előírt zárt szennyvízgyűjtők alkalmazását, mivel költséges a szippantott szennyvíz tisztító telepre szállítása, emiatt szabálytalan megoldásokra ösztönöznek, ráadásul a tengelyen szállított szennyvíz összetétele a hagyományos biológiai tisztítás szempontjából kedvezőtlenebb. Az egyedi megoldások jelenleg általában nem életszerűek, bonyolultak, nehézkes a működtetés, a szervizelés, tulajdonlás nem megoldott. A kis tisztítóknál, egyedi megoldásoknál alapvető tapasztalat, hogy a technológia szállítója nem vállalja föl a garanciát. Általában 2000 LE alatti településekre van példa a egyedi szennyvízkezelésre. Indult egy kísérleti pályázat, mintaprojekt erre a témára: Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja. Támogatásra lehetett pályázni a Balatoni Üdülőkörzet partinak és partközelinek nem minősülő, szennyvízelvezetési agglomerációkba nem tartozó, 2000 LE szennyezőanyagterhelés alatti, zárt rendszerű szennyvízelvezetéssel nem rendelkező településein megvalósítandó egyedi szennyvízkezelő berendezések tervezéséhez és kiépítéséhez. A Balaton felvidéki ROP-ból fedezett mintaprojekt esetében az egyedi szennyvízkezelést közcélú fejlesztésnek minősítették. Maga a kisberendezés magántulajdonon épül. A jelenlegi szabályozás szerint a közüzemi vállalatot nem kötelezhetik az üzemeltetésre. A közüzemi vállalatok általában nem is akarják üzemeltetni, mert más egy szennyvíztelepet üzemeltetni, 97

mint egy egyedi szennyvízberendezést. A balatoni mintaprojektnél vállalkozóval üzemeltetik, aki vállalja a szakszerű karbantartást. Üzemeltetői vélemény szerint kistelepüléseken erőltetik a nem gazdaságos, nehezen üzemeltethető kisberendezéseket, lobbi érdekből. Néhány üzemeltetői tapasztalatot az alábbiakban foglalunk össze: •

Épült gyökérzónás tisztító, de nem vették át, mert nem tudta tartani a határértéket. Egyedi közműpótló építése lehet, ha a hatóság engedélyezi, ebbe az üzemeltető nem tud beleszólni.

•

Van ahol két falu gyökérzónás tisztítót épített kb. 10 éve és odaviszik a szippantott szennyvizet. De tökéletes elfolyó vizet nem tud biztosítani.

•

Három utcás településen három kis természetközeli tisztító telep épült. Nem sikerül a határértéket tartani, ezért majd bírságot fizetnek.

8.8 Az önkormányzati sajáterő, ÁFA finanszírozás előkészítési források biztosításának lehetőségei A sajáterő mértéke a CBA elemzések alapján, a támogatási arány képlet alapján került kiszámításra. Ez lényegesen változott programozási időszakonként (ISPA, KA, KEOP) és egyes projektenként is, ami jelentős mértékben hatott a Program megvalósításának ütemére. A túl magas sajáterő a program ellehetetlenüléséhez vezethet. Az önerő biztosításnak elősegítését kétféleképpen próbálták segíteni. A hátrányos helyzetű térségekben az önerő támogatás, a többi agglomerációban (főleg nagyvárosoknál) hitelfelvétel segítette az önrész finanszírozását. Felmerült egy probléma a hitelekkel kapcsolatbanAz OTP banktól egyes pályázók azt a tájékoztatást kapták, hogy a bank kockázatosnak minősítette az önkormányzati hitelezést, az önkormányzati és üzemeltetési struktúra várható átalakítása miatt. A viszonylag alacsony saját erő esetén a költségérzékenység kicsi, ezért hajlamosak a kapacitások és források felültervezésére (amely később persze magasabb fenntartási költségeket eredményez). A saját erő kérdése jelentősen hat mind a megvalósításra, mind a gazdaságosságra. Kis lakosságszámú települések esetében az önerő önkormányzati forrásból történő finanszírozása, vagy támogatás esetén a támogatás feltételeinek (közfoglalkoztatásúak alkalmazása, esélyegyenlőségi, fenntarthatósági vállalások) teljesítése nehézségekbe ütközik. Az előkészítési szakaszra elnyerhető támogatás mértéke, az érintett település(ek) lakosságszámának arányában kerül meghatározásra. Alacsony lakosságszámú települések esetén például a tervezésre fordítható támogatás mértéke messze alulmarad a valós költségeknek. Emiatt önkormányzati, vagy más forrásból (Üzemeltető, Bérleti Díj) kell a különbözetet előteremteni, ami esetenként vállalhatatlan többletterhet jelent.

98

Az üzemeltető szervezeteknek nincs forrása pályázatok finanszírozására. A gazdaságilag eredményesen működő szolgáltatók az eredmény terhére tudnak - tulajdonosi döntés alapján – pl. bérleti díj előleg formájában az önerő finanszírozásában segíteni. A hatályos jogszabályok szerint a finanszírozás az ellátásért felelős állam vagy önkormányzatok feladata. Az önkormányzatok általában nem tudják az önerőt felmutatni, bevállalják a hitelt, nem mérik fel ennek a kockázatát, így emiatt csúszik a megvalósítás. Az önkormányzatoknak problémás az ÁFA átmeneti finanszírozása, megelőlegezése. Sokszor hitelt kell felvenniük. Mind az előkészítés, mind a megvalósítás kifizetésére a szállítói finanszírozás az előnyös, javasolható megoldás . A derogációs értékelés óta változott a maximális támogatási arány, ami 85%-ról 95%-ra emelkedett, lehetőség van a pályázatokban szereplő CBA-k felülvizsgálatára. Ennek eredményeként várhatóan csökkenni fog a szükséges önerő mértéke, ami az önkormányzatokat kedvezően érinti.

8.9 Következtetések A projektek tervezésénél, a szennyvíztisztítók és a hozzátartozó csatornázandó területek meghatározásánál a csatornázás/egyedi szennyvízelhelyezés, a hagyományos szennyvíztisztítás/természetes szennyvíztisztítás változatok közti választásnál nem kellő mértékben érvényesülnek a gazdaságossági szempontok. A szennyvíz projekteknél előfordul túltervezett kapacitás is és alultervezett kapacitás is, mind a kettő komoly üzemeltetési és minőségi problémákat okoz. A megvalósult projekteknél alig fordul elő olyan, amelyik egy projekt keretében pályázik csatornázásra és az agglomerációs területeken egyedi megoldásokra. A 2000 LE feletti agglomerációkban a ritkán lakott részeket kihagyják a beruházásból. Az egyedi szennyvízkezelés elterjedésének akadálya az, hogy az önkormányzatok nem vállalják fel azt, hogy egyik utcát csatornázzák, másik utcát nem. A lakosság ezt nem támogatja, társadalmilag nehéz végigvinni. Döntő szerepe lehet itt a döntéshozók és a lakosság felvilágosításának. Mindenképp célszerű elkerülni a csatornázás híján az emésztők kiváltására előírt zárt szennyvízgyűjtők alkalmazását, mivel költséges a szippantott szennyvíz tisztító telepre szállítása, emiatt szabálytalan megoldásokra ösztönöznek, ráadásul a tengelyen szállított szennyvíz összetétele a hagyományos biológiai tisztítás szempontjából kedvezőtlenebb. Az előkészítési szakaszra elnyerhető támogatás mértéke, az érintett település(ek) lakosságszámának arányában kerül meghatározásra. Alacsony lakosságszámú települések esetén például a tervezésre fordítható támogatás mértéke messze alulmarad a valós költségeknek, hiába a nagyobb településeknél magasabb fajlagos előkészítési költség.

99

9

A TESZIR rendszerrel kapcsolatos javaslatok megfogalmazása

9.1 A TESZIR feladatának, adattartalmának és adatstruktúrájának bemutatása Az agglomerációk szükség szerinti módosítását a Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Program (Továbbiakban szennyvíz program) kétévente történő felülvizsgálata keretében a kormány végzi el. A felülvizsgálathoz a Települési Szennyvíz Információs Rendszer (a továbbiakban: TESZIR) elemi adatait használja fel, amely adatbázis 2007-ben a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv által előírt szakterületi adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében készült el. A TESZIR-rendszer adatait annak területi adatfelelősei (a víz- és csatornaszolgáltatók) jelentik be – a NeKI koordinációja mellett – a NeKI területi kirendeltségeinek és a felügyelőségeknek (mint a vízi létesítményeket engedélyező hatóságnak). A NeKI koordinatív feladatain túl az alapító okiratában foglaltak szerint a Program kétévenkénti felülvizsgálatát tartalmazó kormányrendeletet megalapozó szakmai anyagot és tájékoztató kiadványt is elkészíti. Emellett, a NeKI üzemelteti és fejleszti a víziközmű online adatszolgáltató és információs rendszert is. A Települési Szennyvíz Információs Rendszer, (TESZIR) a települési szennyvíztisztítással kapcsolatos adatok nyilvántartásának és feldolgozásának olyan rendszere, amely az irányelv ben előírt jelentéstételi és adatszolgáltatási kötelezettségekre figyelemmel, az Irányelv végrehajtásával összefüggő döntés-előkészítéshez használható információkat tartalmaz és kezel. A TESZIR fejlesztésének közvetlen célja az volt, hogy elegendően részletes információkat tartalmazzon ahhoz, hogy abból az EU által előírt éves statisztikák származtathatóak legyenek. A TESZIR megvalósításának általános célja az, hogy a szennyvíztisztítással és elvezetéssel kapcsolatos hiteles, alap adatnyilvántartást biztosítson minden vonatkozásban. Tehát a szennyvíz program felülvizsgálatára és az EU felé történő jelentési kötelezettség teljesítésére alakították ki a TESZIR rendszert. Ebben minden szükséges paraméter benne van, ami a magyar álláspont szerint az EU irányelvnek való megfelelőséget igazolja. Az EU szennyvizes jelentési kötelezettség, a szükséges adatok köre már sok éve letisztult. A szennyvizes jelentéstételi előírások pedig már régóta stabilan működnek. A TESZIR-ben szereplő tényadatokat három adatszolgáltatásból nyeri: •

A BOI5 adatszolgáltatás. A víziközművek üzemeltetéséről szóló 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet 12. § (8) bekezdése értelmében a 2000 lakosegyenérték (a továbbiakban: LE) teljesítőképességnél nagyobb szennyvíztisztító telepeken a szennyvíz minőségének az 5 napos biológiai oxigénigény (BOI5) alapján történő vizsgálatról is gondoskodni kell. 12. § (6) bekezdés szerint 2000 LE teljesítőképességűnek kell tekinteni minden olyan szennyvíz-tisztítótelepet, amelynek teljesítőképessége a 200 m3/napot meghaladja, kivéve, ha az üzemeltető egy év alatt vett 4 mintával igazolja, vagy büntetőjogi felelőssége mellett nyilatkozik arról, hogy a 100

telep terhelése kisebb, mint 2000 LE, és ezért nem esik az előírás hatálya alá. A vizsgálat gyakorisága a 12. § (8) bekezdése alapján nem lehet kevesebb, mint 1 vizsgálat/hét. •

OSAP 1376-os adatszolgáltatás. A közműves vízellátási és csatornázási tevékenységek főbb műszaki-gazdasági adatai.

•

A Vízminőség-védelmi jelentések a felszíni vizek szennyezésének mérésére irányulnak. Az adatszolgáltatás célja, hogy a szennyvízkibocsátó tevékenységet folytató, önellenőrzésre kötelezett kibocsátó, a telephelyen általa folytatott engedélyköteles tevékenységével kapcsolatos felszíni víz szennyezés éves mértékéről számot adjon. A Vízminőség-védelmi alapbejelentéshez (VAL) kapcsolódóan a Vízminőség-védelmi éves jelentés (VÉL) alapján megállapítható legyen a felszíni víz szennyezésének mértéke, és ellenőrizhető a határértékekre vonatkozó előírások betartása. Az éves adatbejelentés további célja, hogy az adatok alapján teljesíthetőek legyenek a nemzetközi adatszolgáltatási elvárások az EU, illetve egyéb nemzetközi szervezetek felé, valamint információk biztosítása a hazai állami, közigazgatási, civil szervezetek és a lakosság részére. A TESZIR-ben ez a szennyezőanyag tartalom input adata.

A beérkezett adatlapok (OSAP 1376, BOI5) feldolgozásából származó adatok a TESZIR adatbázisban kerülnek rögzítésre. A TESZIR a következő elemeket, objektum típusokat tartalmazza: •

szennyvízelvezetési agglomerációs településrész

•

szennyvízelvezetési agglomeráció

•

szennyvíztisztító telep

•

kibocsátási pont

Az Információs Rendszer feladata, hogy ezen fő objektum típusokra: •

Elemezze a beszámolási kötelezettségnek megfelelően a kiinduló állapotot (alapállapotot), állapítsa meg a változásokat a referencia-időszakban (az előző kiinduló állapothoz képest).

•

Rögzítse a kiinduló állapotnak megfelelő információk szerinti célállapoti adatokat és határozza meg a fejlesztési szükségletet, azaz rögzítse az adott kiinduló állapotból a célállapot eléréséhez szükséges intézkedéseket.

101

A TESZIR www.teszir.hu honlapon megtalálható adattartalmát és adatstruktúráját az internetes nyilvános honlapról letöltött és összesített, mellékelt adatszótár tartalmazza (lásd az értékelés 11. mellékletét). Azonban az interneten hozzáférhető adattartalom minimális, csak az alábbiakra vonatkozóan tartalmazza a 2013. januári állapotot. 9-1. táblázat Publikus TESZIR adatok TESZIR objektum Agglomerációs településrészek

Adattartalom lakosszám (fő) lakásszám (db) befoglaló szennyvízagglomeráció

Szennyvízelvezetési agglomerációk

agglomerációs hossza (km)

Szennyvíztisztító telepek

kapacitás (LE)

osztály

besorolása

szállítóvezeték

szennyvízagglomeráció neve 3

Kibocsátási pontok

kibocsátott szennyvíz mennyisége (m /év) szennyvíztelep neve

A TESZIR adatbázis nagyon részletes tényadatokat, célállapoti adatokat és intézkedéseket tartalmaz. A fontosabb általunk csoportosított adatkörök és adattartalom (nem teljeskörűen) az alábbiak (kiemeljük a fejlesztési tervek elkészítéséhez szükséges adatokat): 9-2. táblázat: Szennyvízelvezetési agglomerációs településrészek Adatkörök

Adattartalom

Az agglomerációs településrész jellemzői

Típus, szennyvízelvezető agglomerációhoz tartozó, érzékeny terület-e, kapcsolódó meder, közigazgatási terület

Népesség, tény, előrejelzés

lakosszám, lakásszám Bekötött lakásszám, üdülők, fejlesztéssel érintett lakosok, intézmények, fajlagos lakosszám, fajlagos szennyvízkibocsátás

Bekötési arányok, csatornázottsági arányok, ellátott lakosok tény és célállapot

Tény,csatornázott területen élők aránya, beköthetőségi alaparány, célarány, intézmények bekötési száma, hálózatra kötött lakosszám

Terhelés (LE), fajlagos, névleges terhelés, szennyvíz mennyiség (m3) tény, célállapotban

Lakossági, közintézményi, turizmus, ipari, egyéb terhelés, egyedi megoldással, egyedi megfelelően kezelt terhelés, csatornával lefedett területen nem rákötött egyéb terhelés, használatra átadott mennyiség

Fejlesztési igények műszaki jellemzése

Bekötő vezeték hossz, jellemző fajlagos bekötő vezeték hossz, csatornázandó lakás, csatorna hossz, 102

Adatkörök

Adattartalom gyűjtő hálózat hossz, ebből nyomás alatti, egyesített, elválasztott, gravitációs, vákuumos.

A gyűjtő-hálózat megfelelőségének értékelése Fejlesztési igények megvalósítás helyzete szerinti jellemzése

Beruházási költségek becslése

Működési költség, díjak

Csőtörések száma, oka, dugulások száma építés alatti, tervezett beruházás és építendő beruházások szerinti bontás a fenti kategóriák szerint (ellátott lakosok, terhelések, műszaki jellemzők) Beruházási költségek meghatározása ezer Ft-ban építés alatti, tervezett beruházás és építendő beruházások szerinti bontásban Hálózat évi költsége, Egytényezős, két tényezős, stb. díjak

9-3. táblázat: TESZIR Szennyvízelvezetési agglomeráció Adatkörök

Adattartalom

Az agglomeráció jellemzése

Státus, megfelelő-e, agglomerációs csoport, célállapot határidő, nagyváros/nagy kibocsátó, a szennyvízprogramban szerepel-e.

Terhelések célállapotban

Célállapoti névleges terhelés, Csatornával lefedett állandó lakos terhelése, egyéb terhelés, egyedi megfelelő kezelésű terhelés

A célállapotig szükséges fejlesztések műszaki jellemzése és ezek a megvalósítás helyzete alapján történő bontása

Gyűjtő hálózat hossz, bekötő vezeték hossz, szállító vezeték hossz, építés alatt, támogatott és tervezett bontásban

Beruházási költségek bontása szakterület szerint kezdő év, befejezés éve

Szennyvízelvezetés (szállító mű költsége), szennyvíztisztítás, szennyvíziszap beruházás

Beruházási költségek forrásai becslése,

állami, önkormányzati üzemeltető saját forrás

egyéb,

Működési költség

Szállító mű működési költsége

hitel,

társulat,

103

9-4. táblázat: TESZIR szennyvíztisztító telep Adatkörök

Adattartalom

A telep jellemzői

Típus, agglomerációs besorolás, kapcsolódó szennyvízrendszer, kapcsolódó település, megfelelő-e jelen állapotban, megfelelő-e célállapotban

Terhelés jellemzése, bejövő

Átlagos BOI terhelés, átlagos heti terhelés m3/nap, átlagos hidraulikai terhelés, Bejövő BOI, N, P KOI, összes lebegő anyag, csapadékvíz, bekerülő szippantott szennyvíz, nyers szennyvíz sótartalma, összes szennyvíz

Telep kapacitásának, és a kezelt szennyvíz mennyiségének jellemzése tény állapot, cél állapot

Elsődleges tisztítási kapacitás, hidraulikai (II. tisztítási fokozatú) kapacitás, maximális hidraulikai terhelés, II. fokú tisztítás, III. fokú biológiai utótisztítás, másodlagos tisztítás, Biológiai N, P eltávolítás, III. fokú új kémiai utótisztítás, III. fokú tisztítási kapacitás a II. ból)., kémiai N P eltávolítás, Csak elsődlegesen kezelt, csak másodlagosan kezelt szennyvízmennyiség Kapacitásbővítés LE, m3/nap. Szennyező anyag csökkentési hatásfok (KOI, BOI, lebegő-anyag, N, P)

Jelenlegi technológia jellemzése

Iszapkezelés, iszapés jellemzése tény- és célállapot

Egesített műtárgy, szennyvíztisztító műtárgyak megnevezése, iszapsűrítő műtárgyak megnevezése, technológiai műtárgyak (centrifuga, szalagprés, vákuum, egyéb) szennyvízhasznosítás

Energiahasznosítás jellemzése

Fejlesztési igények műszaki jellemzése

Átvett iszap térfogata, tömege, saját iszap térfogata, tömege, bevizsgált szennyvíziszap, víztelenítés, fölös iszap mennyisége, célállapotban égetés, lerakás, hasznosítás talaj+mezőgazdaság (szárazanyag tartalom kgsza/év és térfogat) m3/év. Tisztított szennyvíz hasznosítási módja Biogáz hasznosítás módja, Keletkező biogáz mennyisége, átadott biogázból energia mennyiség (eMJ/év) villamos energia mennyiség (EMWH/év), helyben áramtermelésre felhasznált, gázként felhasznált biogáz energia, fűtőérték Célállapoti kapacitáskihasználtság, hidraulikai kapacitás építés, előtisztítás, kapacitás bővítés LE, m3/nap,

További Új, vagy

104

Adatkörök

Adattartalom

A célállapotig szükséges fejlesztések műszaki jellemzése és ezek a megvalósítás helyzete alapján történő bontása

Technológiai fejlesztési költség, Új, vagy kapacitás bővítő fejlesztési költség, Építés alatti, támogatott, építendő bontásban. Ez utóbbi esetében felhasználják a fajlagos beruházási költség adatokat.

Működési költség, díjak

Hálózat évi költsége, Egytényezős, két tényezős stb díjak

A telep megfelelőségének értékeléséhez bírság és üzemzavar adatok

Bírságolt-e a referencia év végén. Üzemzavar rossz tervből, üzemzavar oka (leírás), üzemzavar kódja, üzemzavar rendkívüli eseményből, üzemzavar üzemeltetési hibából.

9-5. táblázat: TESZIR Kibocsátási pont Adatkörök

Adattartalom

A kibocsátási pont jellemzése

Befogadó meder, víztest típusa, EUVKI kód, érzékenységi besorolás, kapcsolódó szennyvíztelep, kapcsolódó településrész, kibocsátási pont státusza

Kibocsátott terhelések

Kibocsátott BOI5, összes foszfor, KOI, lebegőanyag, összes nitrogén , összes szennyvíz

Kibocsátási határértékek

BOI5, foszfor, KOI, lebegőanyag, összes nitrogén határérték (mg/l)

Szennyező anyag csökkentési hatásfok

BOI5, foszfor, KOI, lebegőanyag, összes nitrogén csökkentési hatásfok

Határértéknek való megfelelés

BOI5, foszfor, KOI, lebegőanyag, összes nitrogén

Egyéb információk

Talajra való kihelyezés típusa, tisztított szennyvíz sótartalma.

A fenti tényadatok a megvalósult fejlesztések által érintett településekre, illetve szennyvíz agglomerációkra vonatkozó információk kétévente frissülve a TESZIR adatbázisban találhatók.

9.2 A TESZIR alapján számolt fejlesztési igények és beruházási költségek realitásának értékelése A TESZIR-ben nem csupán a fejlesztés szükségessége, hanem annak, illetve egyes ütemeinek becsült, illetve a meglévő költségbecslések alapján számított költsége is szerepel

105

9-6. táblázat: A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv magyarországi megvalósítási programjának fejlesztési költsége 2000 LE-nél nagyobb agglomerációkra. Időszak

Időszak 2001-2015 2003-2015 2004-2015 2007-2015 2009-2015 2011-2015

3. cikk: Gyűjtőrendszerek és szállítóművek Mrd Ft

M EUR

4., 5., 6., 7. és 14. cikk: A települési szennyvíz- és iszapkezelő- valamint elhelyező telepek Mrd Ft M EUR

656,6

2525,3

189,7

729,6

605,3

2 328,1

221,1

850,4

532,7

2 130,8

250,0

1 000,0

450,3

1 731,9

333,6

1 283,1

464,8

1 754,0

324,4

1 224,1

433,4

1 447,6

362,3

1 212,7

Összesen

Mrd Ft 846,3 826,4 782,7 783,9 789,2 795,7

Forrás: a 25/2002. (II. 27.) Korm. Rendelet éppen aktuális változata a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról 1. Melléklet 5. táblázata

Az adatokból látszik, hogy a hátralévő feladatokra 2004-től kezdve mindig 780-790 Mrd Ft körüli összeg szükséges, az addig időközben megvalósított fejlesztések ellenére. Ha feltételezzük, hogy az induló becslés 2002.évi árszinten készült (mert attól hatályos), akkor a 2001-2015 évi 846,3 Mrd Ft-os fejlesztési költség, 2011-es árszinten 1100 Mrd Ft, 2013-as árszinten 1170 Mrd Ft körül alakul. 9-7. táblázat: A szennyvízprogramra fordított összegek folyó áron és 2013. évi áron Támogatási forma

2003-2005 ISPA/KA* KIOP KEOP megvalósítás KEOP előkészítés alapján becsült Összesen * Folyó áron ezer Euróban

Beruházási költség, folyó áron, Mrd Ft

Ebből támogatás, folyó áron Mrd Ft

Beruházási költség 2013. évi árszinten Mrd Ft

Ebből támogatás 2013. évi árszinten Mrd Ft

163 873 149 15 554

124 762 168 14 461

255 253 21 554

194 221 20 461

6

5

6 1 091

5 901

A ráfordításokban nem szerepelnek a projektek előkészítésének költségei . Folyó áron nem lehet összeadni az egyes ráfordításokat mert az ISPA/KA projektek költsége csak Euróban van meg. A KIOP projektek ráfordításait egységesen 2006. évi árszintűnek tekintettük, mert mindegyik 2006-2007-ben valósult meg, s az azóta bekövetkezett inflációval számítottuk át 2013. évi árszintre. A pályázatos projektek esetében csak az elszámolható költségeket vettük figyelembe, mert ez állt rendelkezésre minden pályázat esetén. A KEOP megvalósítás esetében a teljes keretösszeget beírtuk támogatásként, feltételezve, hogy a már előkészítés 106

alatt lévő projektek a megvalósítási projektekkel még le nem fedett 16 Mrd Ft támogatási összeget is felhasználják. Az itt feltüntetett folyóáras költségeket 2013. évi árszintűnek tekintettük, mert a támogatási szerződés, valamint a rendelkezésre álló keret kötöttsége miatt ebbe kell jelenleg is beleférni, valamint a projektek nagyrésze jelenleg is folyik. A KEOP előkészítés alapján becsült összeget a jelenleg előkészítési pályázattal érintett projektek közül a 2007-2013. keretbe már nem beleférő összege. Ezek valószínűleg a 2014-2020. keretből fognak megvalósulni. Az adatokból úgy tűnik, hogy hiába költött el az ország szennyvízprogramra 2001-2012 között mintegy 1000 Mrd forintot 2004 óta a 2015-ig hátralévő évekre nagyságrendileg mindig ugyanannyi 780-790 Mrd forint fejlesztési igény jött ki. A TESZIR alapján összeállított és az EU felé lejelentett szennyvízprogram teljes fejlesztési költség-igénye, amely az egyes az EU felé is leadott Tájékoztató Kiadványokban is megjelent következetesen alulbecsültnek bizonyult a tényadatok alapján. Felmerül a kérdés, hogy ennek az alulbecslésnek mi lehet az oka. Egy ok egyértelmű, amit a TESZIR tervezési módszere és a valóságos folyamatok közötti eltérés okoz:A TESZIR-ben a csatornázottsági arányt az elméleti célállapoti csatornázottsági adatok alapján kalkulálja (lásd 3. fejezet), viszont a valóságban a pályázók mindig magasabb csatornázottsági arány elérését tervezik és valósítják meg. A beruházási költségrek becslésére a régi cél- és címzett támogatási fajlagosokat alkalmazzák (gyűjtőhálózatra, bekötővezetékre, telepre kapacitás kategóriák szerint) szorozzák fel a beruházási árindexszekkel és ezekkel a naturáliák alapján becsülik a beruházási költséget. Azon agglomerációk esetében, ahol már megkötött támogatási szerződés van, ott annak tényleges összegét veszik számításba. Ez a módszer nem tudja figyelembe venni az időközben bekövetkezett technológiai, piaci változásokat. Maga a tervezés értelemszerűen csak nagyvonalú lehet, hiszen mind a hálózathosszak, mind a szükséges kapacitások becslése nem tételes műszaki terv alapján történik, hanem műszakilag megalapozott becslés szerint, melynek alapjait egy 10 évvel ezelőtti felmérés képezi, amit a területi kollégák aktualizálnak. A NeKI véleménye szerint a TESZIR adatai megbízhatóbbak a KSH adatainál, mert szakmailag ellenőrzik a kérdőíveket és a NeKI területi kirendeltségein keresztül visszacsatolási lehetőség van az adatszolgáltatókhoz. A 2011 őszén lefolytatott népszámlálás eredményei alapján felül kell vizsgálni a TESZIR adatbázisában a bekötött lakások számának szolgáltató által megadott értékeit, s ahol jelentős eltérés van a két érték között, ott meg kell vizsgálni az eltérés okát. Az összes lakásszám, valamint az állandó népesség száma a KSH által szolgáltatott adatokkal automatikusan frissülni fog.

107

9.3 A TESZIR továbbfejlesztésére, illetve a fejlesztési programok tervezésében való felhasználására vonatkozó javaslatok. A 8.1-8.2 fejezetekben leírtakból következik, hogy a TESZIR részletes adatokkal tud szolgálni (a jelentkező problémákat tudomásul véve) a még hátralévő feladatok vonatkozásában: •

A fejlesztési igények műszaki adatairól

•

A szükséges beruházási költségek nagyságáról

A TESZIR által szolgáltatott információk megfelelőek az EU által előírt statisztikák, jelentés kitöltéséhez, de csak korlátozottan alkalmasak a TESZIR általános céljára, azaz, hogy a szennyvíztisztítással és elvezetéssel kapcsolatos hiteles, alap adatnyilvántartást biztosítson minden vonatkozásban. Tehát a TESZIR által becsült fejlesztési költségek közvetlenül csak fenntartással használhatók a fejlesztési program költségigényének becslésére. A TESZIR adatok mégis kiindulási alapot szolgáltathatnak (különösen a kiinduló műszaki adatok) a fejlesztési program kidolgozásához. A javaslatainkat az alábbiakban fogalmazzuk meg. A TESZIR jelenlegi rendszerének szélesebb körű felhasználása. •

A TESZIR-hez történő hozzáférés biztosítása a fejlesztési programok tervezésében és a pályázati rendszerek működtetésében dolgozó állami intézményeknek (NFÜ, KSZ, illetékes minisztériumok)

•

Egy részben publikus felület megteremtése, amely részletesen tartalmazza a TESZIR releváns műszaki információit, agglomerációnként és településenként (lásd fenti táblázat kivastagított részek). Ehhez hozzáférés biztosítása a fejlesztési programok tervezésében és a pályázati rendszerek működtetésében dolgozó állami intézményeknek (NFÜ, KSZ, illetékes minisztériumok)

•

Teljesen publikus felület megteremtése, illetve kétévenként történő aktualizálása. Ez jelenleg is feladat, de csak nagyon szűkített adatokat tartalmaz.

A TESZIR rendszer továbbfejlesztése •

Az elméleti célállapoti csatornázottsági adatok korrigálása, a csatornázottsági arány igazítása a valósághoz. Itt egy másik lehetőség, több elméleti csatornázottsági arányra kell kiszámolni a fejlesztési igényeket.

•

Az eredeti cél- és címzett támogatási fajlagosok alkalmazásának felülvizsgálata.

A hátralévő feladatok tételes felmérése, erre vonatkozóan egy új, részletes aktualizált szennyvízprogram kidolgozása részletes költségbecsléssel 108

Itt egy központilag kidolgozandó program készítésére teszünk javaslatot, amelyben a 2000 LE feletti hátralévő szennyvízfejlesztések tervezését kell elvégezni. •

Helyzetfeltárás, igényfelmérés.

•

Agglomerációs lehatárolás felülvizsgálata szükség esetén o Településen belüli agglomerációs határ megállapítása részletes műszaki, gazdasági elemzéssel, változatelemzéssel, amennyiben releváns o Térségi rendszerek és településenként rendszerek összehasonlítása tényleges változatelemzéssel

•

Határértékek és a szennyvízkezelési módok felülvizsgálata o 91/271/EGK irányelv alapján o EU VKI alapján o Nitrát csökkentési követelmények (2019)Egyéb vízminőségi szempontok alapján o Az elsőbbségi anyagokra, a vízszennyezettségre vonatkozó szabályozás alapján •

Egyedi megoldások helyének és szerepének meghatározása, megfelelő megoldási módok tervezése

•

A fejlesztési igények ütemezése

•

Amennyiben lehetséges a 91/271/EGK alapján szükséges fejlesztések előbbre hozatala, de mindenképpen figyelemmel kell lenni a többi követelményre

•

Rugalmas tervezés, rugalmas pályázati lehetőségek, többlépcsős beruházások

•

Változatelemzés (a költségek összehasonlítása a beruházási és működési költségek jelenértéke, évesített értéke alapján).

•

Díjelőrejelzés, fizetőképesség értékelése

10 A szennyvíz szektorban a derogációs kötelezettségeken túli 2014-2020-as költségvetésben biztosítandó fejlesztési igények meghatározására vonatkozó javaslat. E fejezet megfogalmazásában felhasználásra került az EKTB anyag (24.dokumentum), az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (22.dokumentum), a MAVÍZ által összeállított „Az 109

Európai Unió 2014-2020 költségvetési tervezése a magyar víziközmű szektorban szükséges fejlesztési igények tekintetében” című anyag 25. dokumentum.

10.1 A Szennyvízprogram kiegészítése, további Nitrogén eltávolítás Az összes települési szennyvíztisztító telepre érkező teljes terhelés - Irányelv 5. cikk (4) bekezdése szerinti – legalább 75 % N és 75% P csökkentési arányának elérését 2019-től vállalta Magyarország. A derogációs értékelésben a következő szerepel: nitrogén eltávolításra a 2014-2020 közötti költségvetésben az első Akciótervben szükséges forrást biztosítani, de a lejárt határidős feladatokkal érintett települések pályázati lehetőségét is biztosítani szükséges. Mivel ez a feladat még az irányelv teljesítéséhez kapcsolódik és egyértelmű határidőket vállalt az ország egyértelmű prioritást kell, hogy élvezzen a KEHOP tervezésénél.

10.2 Szennyvíztisztítás megoldása a Szennyvíz Programban előírtakon felül (VGT intézkedési kód SZ2) Ahol a befogadó terhelhetősége indokolja, szükséges lehet a meglévő szennyvíztisztító telep hatásfokának növelése; a természetközeli utótisztítás (pl. nyárfás tisztítás, talajba történő szennyvízkibocsátás) megvalósítása, a terhelhetőség szempontjából a jelenleginél kedvezőbb befogadóba történő szennyvíz-átvezetés, vagy a kezelt szennyvíz más környezetkímélő elhelyezése. Végül lehetséges a hagyományos és természetközeli tisztítás kombinációja, amikoris a nyári vegetációs időszakban a természetközeli utótisztításra kerül sor, télen viszont a hagyományos tisztítás működik. Tehát a telep intenzifikálása, a természetközeli tisztítás és a szennyvíz átvezetéssel foglalkozunk. A forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat. •

A feladat egy kisebb részének megvalósítása a települési szennyvíz tisztításáról szóló 91/271/EGK irányelv végrehajtásának keretében lehetséges, amennyiben az egy lépésben történő megoldás gazdaságosabb, mint a két fázisú megoldás (először a települési irányelv szerinti tisztítás megoldása és utána a VKI miatti fejlesztés). A nagyobbik rész megvalósítása a szennyvízprogram megvalósítása után 2016-tól lehetséges

•

Magyarország első Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve szerint ezeket az ún. SZ2 kiegészítő intézkedéseket 2016-2021 között meg kell valósítani kivétel nélkül. A terv víztestenként meghatározza, hogy hol kell ilyen intézkedést végrehajtani. A VKI előírásai szerint 2015. december 22.-ig felül kell vizsgálni az első VGT-t és minden tagországnak el kell fogadni az új második VGT-t. A VGT tervezetét már 2014. végére el kell készíteni és társadalmi vitára bocsátani. A KEHOP és az ország fejlesztési 110

programjai kidolgozásakor a VGT-ben foglaltak alapján kell eljárni, a VGT2 véglegesítésekor figyelembe kell venni a fejlesztési terveket, programokat, finanszírozási lehetőségeket. A lényeg, hogy a két egymással szorosan összefüggő folyamatot (VGT, KEHOP tervezés) egymással koordináltan kell megvalósítani. Mivel várható, hogy nem lehet minden víztestre egyszerre 2021-ig sem lehet elérni a környezeti célkitűzést, ezért a VGT-ben szűrési kritérium rendszert állítottak fel, amely az intézkedésekre és a víztestekre vonatkozó időbeni rangsorolás szempontjait, azaz a prioritásokat rögzíti. A prioritási sorrendet, így az ütemezést a befogadó felszíni víztest állapotában bekövetkező várható változás határozza meg az alábbiak szerint. Ezek a szempontok minden VGT intézkedés tervezésére vonatkoznak nem csak a , nemcsak a szennyvízkezelésre, rekonstrukciókra, hanem a hidromorfológiai és az agrárintézkedésekre is. Előnyben kell részesíteni a VKI 4. cikk 1. c) alá eső, nem megfelelő állapotú védett területeket, és/ a jó állapotuk eléréséhez szükséges intézkedéseket (a fürdő, a természeti értékei miatt védett területeken és az ivóvízbázisok védőterületein), valamint az emelkedő szennyezőanyag-trendet mutató felszín alatti víztestekre vonatkozó intézkedéseket. A fenti a VKI szerint kötelező követelményeken túl az alábbi mérlegelési szempontokat kell figyelembe venni: •

A probléma megoldásának sürgőssége: a nem cselekvés komoly következményei és/vagy magas költségei, vészhelyzet kialakulásának lehetősége (pl. ivóvízbázis elszennyeződése);

•

Azok a víztestek, ahol a szükséges intézkedések kiemelkedően hatásosak, azaz adott intézkedési kombináció kis költséggel nagy eredményt ér el;

•

Azok az intézkedések, ahol várható, hogy az intézkedés állapot ugrást eredményez (pl. közepesből, jóba)

•

Minta jellegű, intézkedések;

•

Hasonló körülmények esetében a természetes jellegű víztestek prioritást élveznek az erősen módosítottakkal és a mesterségesekkel szemben;

•

Az adott víztest ökológiai szerepe, fontossága kiemelkedő;

•

A víztest célkitűzésének megvalósításához kapcsolódó, erős társadalmi igény (pl. sok embert pozitívan érint, idegenforgalom, éghajlatváltozás hatásának mérséklése);

•

Azok az intézkedések, amelyek önmagukban is egyértelműen kedvező folyamatokat indítanak el az adott víztest esetében .

•

A közepes ökológiai osztályba sorolt víztestek előnyben részesíthetők.

tapasztalatszerzésre

alkalmas

víztestek,

illetve

vizsgálandó

111

10.3 Csatornázás vagy szakszerű egyedi vagy település szintű szennyvíztisztítás és – elhelyezés megoldása a Szennyvíz Programba nem tartozó településeken (CS2) A VGT így fogalmaz: A Szennyvíz Program keretén belül megvalósuló csatornázás és egyedi szennyvízkezelés és elhelyezésen túl egyes, a Szennyvíz Programban nem szereplő kisebb településeken és üdülőterületeken szintén szükséges lehet vízminőségvédelmi szempontból csatornázásra vagy olyan szakszerű, gazdaságosan megvalósítható egyedi megoldások alkalmazására, amelyek nem veszélyeztetik a talajvíz minőségét. Az egyedi szennyvízkezelés elterjesztésének elősegítése érdekében szükséges a működtetési háttér megteremtése. Az egyedi, és településszintű természet-közeli, megoldások hatékonyak, egyszerűek, általában olcsóbbak és alacsonyabb díjakkal járnak, miközben a felszíni vizek további terhelése is elkerülhető. A vizek helyben tartásával vízháztartási, klímavédelmi szerepük is jelentős. Az alábbi módszerek lehetségesek: •

egyedi szennyvíztisztítás és - elhelyezés;

•

csatornázás és hagyományos vagy természet-közeli szennyvíztisztítás;

•

zárt tározó + elszállítás és elhelyezés (fogadó telepek kiépítése) segítségével.

A forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat. •

Az intézkedést a VKI követelményei alapján nem minden településen kell alkalmazni. A 2014-2020 közötti időszakban szükséges az alkalmazása és a fejlesztési források biztosítása bizonyos településekre a következő esetekben:

•

A szennyvízszikkasztás, a szennyvízkezelés jelenlegi módja rontja, vagy ronthatja a felszín alatti vizek állapotát, illetve megakadályozza a javulást (ez a kör eltérhet a jelenlegi felszín alatti vizekre vonatkozó érzékeny kategóriáktól. szükséges lenne a víztestek és települések lehatárolása ilyen szempontból az új VGT-ben).

•

a szennyvízkezelés megoldására környezeti, és közegészségügy szempontból is szükség van.

•

Közepes vagy jó beszivárogtató képességű talajok, közepes vagy annál mélyebb talajvízszint és nagy telekméretek esetén javasolt az egyedi megoldások alkalmazása.

•

Amennyiben a szikkasztás magas talajvíz, vagy talajtulajdonságok miatt nem alkalmazható, a regionális szennyvízelvezető rendszerek helyett lehetőség van alternatív, települési szintű megoldásra, mely tartalmazza a szennyvizek összegyűjtését, tisztítását és elhelyezését olcsóbb és hatékony természet-közeli tisztítási módokkal.. Ez utóbbi olyan települések esetében javasolt, ahol a csatornázásnál költség-hatékonyabb megoldás, illetve ahol a szakszerű egyedi szennyvíz-elhelyezés valamilyen oknál fogva nem megoldható.

112

•

A fokozottan érzékeny területen elhelyezkedő településeken, illetve településrészeken, ahol a szakszerű, egyedi szennyvízkezelés nem jöhet szóba, biztosítani kell a települési folyékony hulladék elszállítását (tengelyen történő szállítással) és kezelését, valamint a hasznosítás fejlesztését. A települési folyékony hulladék szennyvíztisztító telepi megfelelő fogadását ki kell alakítani.

10.4 Rekonstrukció Az OVGT a következőképpen fogalmaz (22. dokumentum): „Magyarországon az eszközök nem valós értéken vannak nyilvántartva, az értékcsökkenés nem fedezi az újraelőállítási költségeket, az értékcsökkenés a műszaki színvonal megtartására sem elég. Általában szűkösek a pótlásra szánt pénzeszközök, ezért a fenntartási igények ugrásszerűen nőnek, az eszközöket nemcsak a gazdaságos élettartam határáig működtetik, hanem teljes fizikai elhasználódásukig. A meglévő rendszerek elavultságára jellemző, hogy a víztermelésnél 5,8, a vízhálózatnál 18,1, a szennyvízhálózatnál 9,9, a szennyvíztisztítás 0-ra leírt eszközeinél pedig 4,7 évet kitevő a továbbhasználat átlagos ideje. A felmérés alapján megállapítható, hogy abszolút értékben a vízszolgáltatás területén kb. kétszeres az átlagos pótlási igény a szennyvízágazathoz képest A hálózatrekonstrukció aránya a hálózat hossz arányában nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony, a jelenlegi pótlási rekonstrukciós ütem tarthatatlan, hiszen ez a hálózatok 250-300 éves várható élettartamát feltételezné, amely az alkalmazott anyagok alapján nem lehetséges. Jelentős előrelépésre van szükség, különben a szennyvíz elvezető rendszerek infiltrációja tovább nő, ami mind gazdasági, mind környezeti szempontból kedvezőtlen. A MaVíz felmérést készített (Forrás 8.1) az ország legnagyobb szolgáltatóinak bevonásával az üzemeltetési tapasztalatokról, műanyagcsőből épült szennyvízcsatornákra vonatkozóan. A felmérés fontosabb megállapításai: Az engedélyező hatóság már az engedélyezési eljárás során sem tartja be a jogszabályi kötelezettségeit, azaz - csak a megkérdezettek körében vizsgálódva – csak mintegy 28,4%ban vonta be az üzemeltetőt az eljárásba, holott már az engedély terv elkészítésénél kiszűrhetők lennének azok a technológiai, anyagválasztási, víztelenítési problémák, amelyekre visszavezethetők a túl korai rekonstrukciót igénylő hibák. A viszonylagosan kevés építési beruházás miatt a vállalkozó rákényszerül a minél alacsonyabb vállalási ár megajánlására, és az építés során tapasztalja, hogy a vállalási árból nem tudja a művet megépíteni, így ahol tud, csökkent a műszaki tartalom színvonalán, ami minőség vesztést eredményez. Ennek következtében épülnek rosszul kivitelezett csatornák.”

A csatornahálózatok rekonstrukciója fontos a szennyvíz-kiszivárgás csökkentése, és ezzel a felszín alatti vizek veszélyeztetettségének és a közegészségügyi kockázatnak a mérséklése miatt. A rekonstrukció fontos továbbá a szennyvíztisztító telepek talajvíz miatti hidraulikai terheléseknek csökkentése érdekében. A szennyvíz elvezetés és tisztítás energia 113

hatékonysága is növekszik az idegenvizek csökkentésével, a meglévő hálózatok célirányos felújításával A forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat •

A teljes víziközmű rekonstrukciós igény mintegy 3000 Mrd forint, szükséges rekonstrukciók felét a 2014-2020-as időszakra, felét a későbbiekben kellene megvalósítani (24. szerint). Ezen összeg legalább 2/3-át az ivóvizes rekonstrukciók adják, tekintettel e rendszerek korára és elavultságára, nagyságrendjére.

•

A rekonstrukciók megvalósítására hosszú távú finanszírozási stratégiát kell kidolgozni, amelynek része lehet az EU támogatás és a megfelelő díjpolitika, díjmeghatározás. A díjmegállapítás többek között a gördülő fejlesztési terv alapján történik (hosszú távú, felújítási és pótlási, valamint beruházási tervrészből álló terv) a víziközműszolgáltatási törvény értelmében. A kérdés az, hogy a rekonstrukciós igény mely részeit indokolt EU, vagy hazai közpénzből finanszírozni és melyik részét az éves díjbevételekből Itt a következő szempontokat javasolt figyelembe venni

•

Csakis az elmaradt rekonstrukciókat szabad közpénzből támogatni. Ez annyit jelent, hogy az új, vagy a közelmúltban elkészült művek folyamatos pótlását a díjbevételekből kell fedezni (ez összhangban van az EU-s pályázatok követelményrendszerével). Minél régebbi az elmaradás, pl. a rendszerváltozás előttről származó az elmaradás, annál inkább analóg probléma a Kármentesítéssel. Itt is egy felhalmozódott teherről van szó, amelyet az állam átvállal. Társadalmilag igazságtalan lenne a jelenlegi fogyasztókra hárítani hirtelen a sokéves múltbeli mulasztások következményeit.

•

A megfizethetőségi korlátba ütköző rekonstrukciós fejlesztéseket szabad csak támogatni.

•

Kiemelt vízvédelmi, a VKI célokat is szolgáló rekonstrukciók előnyt élvezzenek (pl. infiltráció csökkentése a terhelés csökkentése gyenge állapotú víztesteknél, a szennyvíztisztító telepek csapadékvíz-terhelés mentes működésének biztosítása, a lecsökkent vízfogyasztásból adódó, megváltozott befolyó szennyvízminőségű szennyvíztisztító telepek működési hatékonyságának növelése)

•

Az ütemezést rekonstrukció megvalósításának sürgőssége határozza meg (baleset, meghibásodás valószínűsége, szolgáltatás biztonságának gyengülése)

A MAVÍZ a 25. dokumentumban a következő műszaki-szakmai szempontokat fogalmazza meg: •

A működtetett szennyvízelvezető-hálózatok esetében főként a rossz állapotú, 30 évnél régebbi beton és a 90-es években épült KGPVC hálózatok cseréjére és javítására van szükség.

•

A tartózkodási idők miatti szag és korróziós problémák, infiltráció csökkentés, beton korrózió okozta problémák kezelése szükséges az aknákon.

114

•

A bontás nélküli rekonstrukciós technológiákat csak végsőesetben lehessen támogatni, ha a projekt egyéb gazdasági megközelítéséből adódóan a feltárásos rekonstrukció más gazdasági vagy korábbi pályázatból megvalósuló projekt érdekeit sérti - pl. útépítéses pályázat során az út felbontása esetén támogatás visszafizetésének lehetőségét hordozza magában.

•

A rekonstrukciós igény nem csak a rossz állagú csatornák esetében léphet fel, hanem városfejlesztési oldalról is számítani lehet ilyen igényre. Ha egy település egy városrészét fejleszti, új közlekedési útvonalakat határoz meg, korszerűsíti és ésszerűsíti a gyalogos, a kerékpár, illetve a gépjármű forgalmát. Ezen fejlesztési elképzelések a közműrendszer fejlesztést is maga után vonják, ekkor kell eldönteni minden közmű üzemeltetőnek a fejlesztési ütemeket, kiváltásokat, rekonstrukciót kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kérdéses területet hosszútávon megóvják a közműépítéstől.

•

Országos viszonylatban minden jelentős (regionalitással rendelkező) szolgáltatónak el kellene készíteni a 2014-2020 közötti időszakra a gördülő fejlesztési, rekonstrukciós tervét.

•

Szennyvízátemelők rekonstrukciója is szükséges sok esetben (gépészeti, irányítástechnikai és műtárgy általános felújítása, szaghatásának csökkentése). Az átemelőben és a környezetében jelentkező agresszív környezeti hatások miatt az átemelő teljes gépészeti és villamos újraszerelése indokolt a rekonstrukciós munka során a kor színvonalának megfelelő gépészeti, folyamatirányítási és erősáramú elemek használatával.

•

Fontos a diagnosztikai technológiák – Csatorna diagnosztika fejlesztése a VKI követelmények miatt, a felszín alatti vizek káros szennyezéseinek visszaszorítása érdekében többek között gondot kell fordítani a zárt csatornák (szennyvíz, valamint egyesített rendszerű hálózatok) hibahelyeinek feltárására és kiküszöbölésére, melyen keresztül a szennyezett víz a környezetbe illetve a felszín alatti vizekbe juthat, pl. zárt láncú ipari televízió segítségével.

10.5 Szennyvíziszap- és szennyvízhasznosítás A szennyvíziszapra, szennyvízre nem hulladékként kell tekinteni, hanem nyersanyagként, mert mezőgazdasági és energiahasznosításra is alkalmas. A hulladékos EU jogszabályok szerint a lerakásra kerülő hulladék biológiailag bontható szervesanyag-tartalmának fokozatos csökkentését (a képződött tömeghez képest 2005-ig 75%-ra, 2008-ig 50%-ra, 2014-ig 35%-ra). Azok az országok, amelyek a bázisévben (1995-ben) a képződő települési szilárd hulladék több mint 80%-át lerakással ártalmatlanították,– ilyen hazánk is – a fenti kötelezettséget legfeljebb négy évvel később is teljesíthetik. Ebből adódik, hogy a szennyvíziszap lerakóra kerülését minimalizálni kell és a mezőgazdasági hasznosítást, iszap energia ültetvényen való kihelyezése valamint az a biogáz hasznosítás, az iszap megújuló energiaként történő hasznosítása. 115

10.5.1 Szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása A 25. dokumentum a következőképpen fogalmaz: A szervestrágyázás a tápanyagpótló hatáson túl mérsékli az evapotranspirációt, csökkenti az egységnyi termésre jutó vízfelhasználás mértékét, fokozza a talajélet biológiai aktivitását. Az iszapok tápanyagszolgáltató képessége hasonló az istállótrágyáéhoz. A nagyrészt szervesanyaghoz kötött N feltáródása 1–3 év, váztalajokon 1–2 év. Kimutatható,hogy homokos vályogtalajokon nő az aggregátumok stabilitása, és növekszik a makropórus porozitás. Egyértelműen növekszik a talaj víztartó képessége, a talaj biológiai aktivitása élénkül, erőteljesebb a respiráció, a mikrobaszám és az enzimek aktivitása emelkedik. A szennyvíziszapok növényi tápanyagtartalma N és P tekintetében azonos a jó minőségű istállótrágyáéval, K tartalma valamivel alacsonyabb. A szennyvíziszapból a szárazanyagtartalom függvényében, a tápanyagtartalmat figyelembe véve 20-30 t mennyiség helyezhető el hektáronként évente. Az iszap elhelyezésre (akár csak elszállításra) alkalmas állapotba hozása – többnyire víztelenítése – nem oldható meg a legtöbb esetben gazdaságosan a kis (néhány tíz, vagy egykét száz m3/d kapacitású) tisztítótelepeken, míg a rothasztás, komposztálás csak több ezer m3/d kapacitású telepeken jöhet szóba. Mindezek alapján támogatandók a következő fejlesztések: •

a térségi szennyvíziszap hasznosító (pl. komposztáló) telepek létrehozása,

•

önálló beruházásként iszapkezelő és iszaphasznosító létesítmények építése

•

komposztálási technológiák fejlesztése

•

mezőgazdasági kultúrába történő kijuttatás eszközparkjának fejlesztése (átmeneti tárolók, kiszóró gépek stb.)

•

a kis szennyvíztisztító telepek iszapkezelési, elhelyezési lehetőségeinek fejlesztése, elsősorban mobil iszapvíztelenítő berendezések, másrészt speciális iszapszállító járművek beszerzése indokolt.

10.5.2 Megújuló energia-termelés és energiahatékonyság fokozása A megújuló energia-termelés legnagyobb lehetőségét a szennyvíztisztító telepek aerob iszap stabilizásásának átállítása rothasztásra nyújtja. (Részleteket a „Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség javaslata az aerob iszapstabilizáció anaerobra történő átállítására” c. összeállítás tartalmazza, 26 dokumentum.) A 25. dokumentum a következőképpen fogalmaz: „A megújuló energiák hasznosítására számos lehetőség kínálkozik, úgymint napelem, napkollektor, talajhő, megszűnő kutak eltömedékelése előtt hőszonda elhelyezése a kútba, az ivóvíz-, a szennyvíz hőtartalmának hasznosítása hőszivattyúval, a meglévő rothasztókban élelmiszeripari-, és egyéb hasznosítható hulladékokból biogáz majd villamos energia 116

termelése, biogáz kazánnal fűtési rendszerek kiépítése, a biogázból üzemanyag előállítása, stb.” A Vízművek költségeinek jelentős, 10-15 % - át teszik ki az energiaköltsége érdemben csökkenthetik a vízdíjakat. Ebből is adódik, hogy az energiatakarékos megoldások elterjesztése fontos érdek. Cél az ivóvízellátást valamint a szennyvízelvezetést és tisztítást biztosító műszaki rendszerek fajlagos villamos energia felhasználásának optimalizálása, korszerű energiahatékony szivattyúk, gépek, üzemmódok, szabályozási lehetőségek, műszaki megoldások alkalmazásával, fejlesztésével. Ezekkel a fejlesztésekkel, beruházásokkal az üzemeltetési költségek csökkentése mellett az üzemeltetés biztonsága, szabályozhatósága és távfelügyelhetősége is nagymértékben növekszik. A szennyvíztisztító telepek energiahatékonyságának növelése új feladatként jelenik meg. Cél a korszerű, költséghatékony üzemeltetés, a megfizethetőség elvének figyelembe vétele, az alternatív energiaforrások elterjesztése. A szennyvíztisztító telepek az önkormányzati szektorban a legnagyobb energiafogyasztók, a célzott takarékossági beavatkozásokkal az energiának mintegy 20 %-a megtakarítható lenne. A szennyvíztisztító telepeken végrehajtott fejlesztések során a szennyvíziszap energetikai hasznosítása is folyamatosan bővül. Cél, hogy az 50.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti telepeinken biztosított legyen a külső energetikai bevitel nélküli üzemelés. Az így kiváltott energiamennyiség is beleszámít az ország megújuló energia-arányába. További előny érhető el, ha a szennyvíztisztító telepeken előállított biogáz, vagy hőenergia a településgazdálkodás közösségi rendszerein keresztül jut el a fogyasztókhoz. Az energiapotenciál mintegy 4,5 PJ, a megújuló energián belül gazdaságosan elérhető részarány a szennyvíztisztító telepekről származó megújuló energia hasznosítására 6 % körül becsülhető, de a technikák gyors fejlődése előrevetíti a magasabb részarány realitását is. 10.5.3 Szennyvízhasznosítás A szennyvízhasznosítás elterjesztése a vizek helyben tartását, a vízvisszatartást is jelenti, ami a fenntartható vízgazdálkodás, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és az aszály elleni küzdelmet egyszerre szolgálja, miközben a szolgáltatás költségeit, így díját is csökkenti. A szennyvízhasznosítás hozzájárul a hasznosítható vízkészletek mennyiségi és minőségi megőrzéséhez így a VKI célok megvalósításához is. Maga a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv úgy fogalmaz, hogy „A kezelt szennyvizet, ha lehet, ismét fel kell használni. A felhasználás módjának olyannak kell lennie, hogy az a lehető legkisebb mértékben terhelje a környezetet.” A forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat. •

A VGT szempontjából fontos, hogy olyan területen kerüljön bevezetésre, ahol nem veszélyeztethetik a felszín alatti vizeket

117

•

Szennyvízhasznosítási intézkedéseket először az aszályérzékeny területeken érdemes először bevezetni.

10.6 Belterületi csapadék-vízgazdálkodás A VGT így fogalmaz: „A csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó szennyezésnek a csökkentése. Egyaránt szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének védelmét, a belterületi vízvisszatartás elősegítését. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása, az elvezetés helyett. Tehát a településeken a minél gyorsabb levezetési gyakorlat helyett a csapadékvízzel való gazdálkodást kell ösztönözni, amely előnyös vízkészlet-gazdálkodási szempontból és egyben biztosítja az elöntések elleni védelmet is (vízvisszatartás, tározás, hasznosítás, hasznosulás). Nagyon előnyös a csapadék-vízgazdálkodás a szennyvízelvezetésre, tisztításra, mert tehermentesíti a szennyvízcsatornákat és a szennyvíztisztítókat (legális és illegális rákötések visszaszorítása, a közcsatorna üzemeltetőkre történő költségáthárítás felszámolása). Ugyancsak tehermentesíti az ivóvízbázisokat és az ivóvíz ellátó rendszerek tehermentesítése (pl. helyi öntözés megoldása csapadékvízből). Szabályozás oldalról a települési csapadékvíz elvezetés kötelező önkormányzati feladattá és közüzemi szolgáltatássá minősítése, a csapadékelvezetési díj bevezetése teremthetne alapot a kihívások rendezéséhez. Az Unió több országában már bevezették a csapadékvíz elvezetési díjat és ekkor a csatornadíj csökkent. A belterületi lefolyás szabályozásnak többféle módja ismeretes, melyek részben a lefolyás szennyeződését csökkentik (tározók, hordalékfogó műtárgyak, szűrőmezők), részben a területi vízvisszatartást segítik elő (beszivárogtatás). Amennyiben a természetes állapotú befogadó medre nem elég nagy ahhoz, hogy a vízgyűjtőre esett csapadékot egy hullámban rövid idő alatt levezesse, szükséges lehet puffer tározók kialakítása, amelyek a csapadékvíz lefolyását késleltetik, és a befogadót mentesítik a lökésszerű szennyezőanyag terheléstől. Vizsgálni szükséges továbbá a csapadékvíz mennyiség lefolyását késleltetni képes növényzettel telepített tetők ún. zöldtetők kialakításának lehetőségét is. A csapadékvízgazdálkodási rendszer ökológiai és vízminőségvédelmi szempontú átalakításához szükséges egy Országos Települési Csapadékvíz-gazdálkodási Program kidolgozása, beleértve az ezzel kapcsolatos jó gyakorlat meghatározását. A forrásigény tervezéséhez szükséges szempontok, követelmények és prioritásokra vonatkozó javaslat. •

A VGT szempontjából a belterületi csapadékvíz gazdálkodásnak olyan térségekben van jelentősége, ahol a belterületről származó terhelés csökkentésére vízminőségvédelmi okokból is szükség van (pl. a Balaton partmenti településein, sérülékeny felszín alatti vizek esetében).

•

Előnyben részesítendők azok a települések, ahol már van csatornahálózat.

118

•

A területi vízvisszatartást elősegítő veszélyeztethetik a felszín alatti vizeket

•

A belterületi vízvisszatartási intézkedéseket az aszályérzékeny területeken érdemes először bevezetni.

intézkedések

(beszivárogtatás),

nem

10.7 Egyéb környezetvédelmi szempontból fontos fejlesztési igények A következő támogatandó fejlesztéseket a 25. dokumentum alapján ismertetjük Ételhulladékok begyűjtése, energetikai hasznosítása. Az ételmaradék feletetését a hízókkal az Európa Unió megtiltotta. Mintegy 7-8 ezer közkonyha és 30-40 ezer vendéglátóhely ételmaradékát, évi 120-130 ezer tonnányi mennyiséget csak szállítási engedéllyel rendelkező vállalkozók vihetik a feldolgozásra, hasznosításra feljogosított átvevőkhöz. A szállítás, ártalmatlanításra történő átadás tetemes kiadásokkal jár, amit a közkonyhák, vendéglátó helyek nem képesek kigazdálkodni. Ennek következtében a konyhai hulladék a csatornahálózatba kerül. A csatornahálózat konyhai hulladék okozta többlet szervesanyag terhelése, párosulva az egyre kisebb szennyvíz kibocsátással a csatornában kiülepedéseket, a szennyvíz visszatartását, dugulást, berothadást, kellemetlen, a lakosság életminőségét rontó bűzhatást okoz, elősegíti a patkányok, csótányok szaporodását. A szennyvíztisztító telepeken az ételmaradékok ártalmatlanítása jelentős többlet kapacitás lekötését és üzemeltetését igényli. Támogatásra javasolt megoldások, fejlesztési igények: •

A zsírdugók kialakulása megakadályozható zsíroldó enzimek megelőző adagolásával a közkonyhákban, vendéglátó ipari egységekben a szennyvíz kibocsátási ponton.

•

A már bizonyítottan hatékonyan működő begyűjtő hálózatok, energetikai hasznosító művek rothasztók, biogáz termelő üzemek fejlesztése.

•

A begyűjtés, energetikai hasznosítás támogatása.

Szennyvízelvezetés bűzszennyezésének csökkentése, megszüntetése Az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a szennyvízkibocsátás. Számos nagy vízfelhasználó üzem megszűnt, a működők víztakarékos technológiákat alkalmaznak. A vízés csatornadíjak növekedése a lakosságot drasztikus takarékosságra ösztönözte. A csatornák létesítése során a jelenleginél lényegesen magasabb szennyvízárammal számoltak, így az áramlási viszonyok leromlottak, csökken a sebesség, jelentősen megnő a levonulási idő, a szennyvíz berothadási hajlama emelkedik. Az egyesített rendszerű csatornahálózatok esetén a fentiek fokozottabban jelentkeznek. A lakosságot egyre nagyobb területen irritálja a főleg nyári, de kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette téli időszakban is a csatornából kiáramló bűz. 119

A közeljövőben nem várható a szennyvíz mennyiség növekedése, maximum a csökkenés megállása. Támogatásra javasolt megoldások, fejlesztési igények: •

A csatorna légterének monitorozása, vizsgálata, a berothadásra hajlamos helyszínek behatárolása.

•

Bűzzárak fejlesztése, alkalmazása víznyelőkben.

•

Oxigén illetve oxigént tartalmazó vegyszerek adagolása, a helyszín kiválasztása.

•

Új eljárások kidolgozása, bevezetése.

•

Egyesített rendszerű hálózat esetén az irányított légcsere javítása (ereszcsatornák főgyűjtőre történő közvetlen rákötése), mesterséges szellőzés kialakítása a csatornában.

11 Derogációs értékelésben szereplő javaslatok összefoglalása A derogációs értékelésben sok témát érintő, egyes esetekben részletes javaslatok kerültek kialakításra a hátralévő feladatok végrehajtásának szabályozási, pályázati, gazdasági, szakmai irányítási feltételeinek javítására. Jelen értékelésbe ezeket a javaslatokat beépítettük, kivéve a már megvalósultakat, vagy idejétmúltakat. Az értékelésben megfogalmazott átfogó javaslati irányok a következők: • • • •

• •

•

A tervezés, engedélyezés, ellenőrzés, kivitelezés, üzemeltetés színvonalának növelése (államigazgatási, oktatási, kutatási, vállalkozói feladatok). Az érintett államigazgatási szervezetek közötti (NFM, BM, VM, OKI, NeKI, NFÜ, KSZ) információáramlás hatékonyabb és gyorsabb módjának kialakítása. Egyes szükséges szabályozási, pályáztatási változások irányának megfogalmazása. A tervezés, költségbecslés megalapozásához az EMIR rendszerét fejleszteni kell, illetve az EMIR adatokhoz való hozzájutást gyorsítani kell azért is, mert így nem alkalmas az értékelések hatékony támogatására. Az adatlapok tartalma, az indikátorok ismerete a tervezés megalapozásához nagyon fontos. A változatok közül a költség-hatékony lehetőségek választása, elő kell segíteni, hogy mind a projektek tervezésénél, mind az agglomerációs lehatárolásnál, mind a csatornázható területek kijelölésénél a jelenleginél is következetesebben érvényesüljenek a gazdasági szempontok. Az egyedi rendszerek elterjesztését elősegítő programot kell kidolgozni, a megfelelő jogszabályi és intézményi hátteret megteremteni, a pályázati előírásokat korszerűsíteni a 2000 LE feletti agglomerációkra vonatkozóan is. A pályázatoknál meg kellene követelni az agglomerációk teljes területén az irányelv szerinti megfelelő megoldásokat, tehát a nem csatornázott területeken a megfelelő egyedi szennyvízkezelést. Egyedi megoldások kötelező közszolgáltatássá minősítése és ennek megfelelő üzemeltetői, jogi, pályázati háttér megteremtése szintén javasolható. A Víz Keretirányelv előírásaival, valamint a települési szennyvízkezelési irányelvvel összhangban szükséges a befogadó felszíni víz terhelhetőségének megfelelő egyedi határértékek megállapítása, és a befogadó felszíni víz állapotváltozásának monitorozása. A feladat végrehajtásához szükséges olyan egységes szakmai elvek alapján kidolgozott műszaki irányelv, mely a befogadó felszíni víz terhelhetőségének számítási módszereit tartalmazza. Szükséges továbbá megfelelő monitoring rendszer kialakítása és működtetése is.

120

A tervezés, költségbecslés megalapozásához az EMIR rendszerét fejleszteni kell, illetve az EMIR adatokhoz való hozzájutást gyorsítani kell azért is, mert így nem alkalmas az értékelések hatékony támogatására. Az adatlapok tartalma, az indikátorok ismerete a tervezés megalapozásához nagyon fontos. A 7.1.0 konstrukcióra beérkezett nagyszámú projekt esetében a megvalósítás pénzügyi és időbeli korlátainak betartatására megelőző intézkedések meghozása szükséges. Megfontolandó, hogy a 2007-2013 időszakból kicsúszó projektek előkészítését még ebben az időszakban támogassa a KEOP, lehetővé téve a 2014-2020 kereteken belüli gyors megvalósítási projektindítást. Megfontolandó a szennyvíz agglomerációs lista felülvizsgálata. Az agglomerációk felülvizsgálatán túl meg kellene állapítani, hogy ténylegesen fejlesztésre van-e szükség, vagy csak üzemeltetési problémáról van szó.

Elsőrendű feladat a tervezés, engedélyezés, ellenőrzés, kivitelezés, üzemeltetés szakmai színvonalának növelése. Ez egyaránt jelent államigazgatási, hatósági, kamarai, oktatási, kutatási, vállalkozói feladatokat. A pályázati kiírások megfogalmazásánál, a bírálatok során a szakmaiság érvényesítésére kell törekedni. Felmerült a kérdés, hogy egyáltalán rendelkezünk-e megfelelő számú hozzáértő tervezővel, bírálóval, szakszerű kivitelezést megvalósítani tudó vállalkozással. Olyan mennyiségű minőségű feladatokat kell megvalósítani a következő években, amelyekre való felkészülést haladéktalanul el kell kezdeni. A szakmai színvonal növelésére vonatkozó konkrét javaslatok: • • • • • • •

Eddig megvalósult beruházások műszaki szempontú vizsgálata. A vizsgálatok és értékelések alapján a tervezők, kivitelezők és a „Mérnök” eredményességének rangsorolása. A szakértői jogosultság megkövetelése és a megadás feltételeinek szigorítása. A szakember-ellátottság vizsgálata és értékelése. Garanciák a tapasztalatok hasznosítására a Program további szakaszaiban. Jó felsőfokú és középfokú műszaki szakemberek képzése. Felsőoktatás, kutatás részéről segítségnyújtás (konkrét feladatokban).

Az érintett államigazgatási szervezetek (NFM, BM, VM, OKI, NeKI, NFÜ, KSZ) közötti információ-áramlás hatékonyabb és gyorsabb módját kellene kialakítani. A pályázati és az engedélyezési követelményeket is jobban kellene koordinálni. Az adatbázisok nyitottabbá tétele legalább az érintett illetékesek számára, illetve az interneten jelenleg is hozzáférhető adatbázisok adattartalmának folyamatos frissítése és bővítése. A feladatok megosztásának jelenlegi struktúrája esetén az érintettek hatékonyabb együttműködésének szervezeti kialakítása. Szükséges a szabványok fejlesztése és a szabványok alkalmazásának a jelenleginél határozottabb megkövetelése mind az engedélyezési, mind a pályázati rendszerben. Fontos lenne, hogy az engedélyes tervek dokumentációjában a megkövetelt és alkalmazott 121

szabványokat tételesen sorolják fel. A pályázati rendszer jelenleg közvetlenül nem követeli meg a szabványok alkalmazását. Javasolható, hogy a pályázati kiírások sorolják fel az alkalmazandó szabványok körét. Ezen szabványoktól való eltérés kivételes esetben, csak külön indoklás alapján legyen lehetséges. Javasolnánk, hogy az előkészítési támogatás mértékének meghatározásánál, a lakosságszámtól függetlenül nagyobb szerepet kapjon a tervezési feladat nagysága, bonyolultsága. Érdemes a kis településeknek társulni, már csak azért is, mert az előkészítési költségeken belül az RMT elkészítésére a pályázati kiírás olyan minimális arányt határozott meg, hogy az még a nyomdaköltséget sem fedezi egy kis település esetén.

Szükséges az EMIR fejlesztése és folyamatos karbantartása, valamint a nyilvánosan elérhető adatok körének bővítése és karbantartása. Az EMIR fejlesztésének a következőkre kellene kiterjednie: • adatlapok adatainak új rögzítési rendszere, • az adatkérések, lekérdezések rendszerének fejlesztése, • az alapadatokon belül elkülönített adatbázis kialakítása a már nem aktuális (elutasított, más számon tovább futó, stb.) projektek és a futó projektek számára, • az alapadatok kiegészítése a projektek tényleges helyzetével, • az adatlapok adatainak ellenőrzése, adatrögzítés szerkezetének és elérhetőségének fejlesztése, • az előrehaladási és zárójelentések teljes tartalmának feltöltése, lekérdezhetőségének javítása. Elő kell segíteni, hogy mind a projektek tervezésénél, mind az agglomerációs lehatárolásnál, mind a csatornázható területek kijelölésénél a jelenleginél is következetesebben érvényesüljenek a gazdasági szempontok. A 26/2002 (II. 27.) Kormányrendelet mellékletének 4.5 pontját úgy kell pontosítani, hogy egyértelműen lehessen alkalmazni a pályázati rendszerben (öblözet, tartós vízállású terület). A Kormányrendelet mellékletének 4.7 pontja c.) bekezdését módosítani kellene továbbá úgy, hogy a gazdasági összehasonlítás a változatok beruházási és működési költségeiből adódó jelenértékét mutassa be 30 évre. A pályázatok RMT változatelemzésénél fontos lenne a csatornázottság optimális mértékét kiszámítani, figyelembe véve a Kormányrendelet mellékletének 4.5. pontját, továbbá az egyes csatornázottsági szintekhez tartozó változatok jelenértékét. Az egyedi rendszerek elterjesztését elősegítő programot kell kidolgozni, a megfelelő jogszabályi és intézményi hátteret megteremteni, a pályázati előírásokat korszerűsíteni a 2000 LE feletti agglomerációkra vonatkozóan is. A pályázatoknál meg kellene követelni az agglomerációk teljes területén az irányelv szerinti megfelelő megoldásokat, tehát a nem csatornázott területeken a megfelelő egyedi szennyvízkezelést. Fontos lenne, hogy a jogi szabályozás az egyedi szennyvízkezelési megoldásokat is kötelező közszolgáltatásként ismerje el. Mivel az egyedi szennyvízkezelés elterjesztésének egyik akadálya, hogy az önkormányzatok nem vállalják fel azt, hogy egyik utcát csatornázzák, másik utcát nem. A lakosság ezt nem támogatja, társadalmilag nehéz végigvinni. Döntő szerepe lehet itt a döntéshozók és a 122

lakosság felvilágosításának. Ezért javasolható egy komplex társadalmi tudatosságot javító, felvilágosítási kampány, oktatási, képzési eszközök kidolgozása és végrehajtása az egyedi szennyvízkezelés támogatására. Lehetőséget kellene teremteni arra - ha az optimális műszaki megoldás azt indokolja -, hogy az agglomerációs határátlépés engedélyezése gyors és egyszerű eljárás keretében megtörténhessen. Szennyvízkezeléssel kapcsolatban az EU agglomerációs lehatárolással foglalkozó útmutatójával összhangban szükséges az egyedi megoldások megfelelőségét igazoló rendszer kialakítása, építve a 147/2010. (IV. 29.) Kormányrendeletre. A 2011 őszén lefolytatott népszámlálás eredményei alapján felül kell vizsgálni a TESZIR adatbázisában a bekötött lakások számának szolgáltató által megadott értékeit, s ahol jelentős eltérés van a két érték között, ott meg kell vizsgálni az eltérés okát. Az összes lakásszám, valamint az állandó népesség száma a KSH által szolgáltatott adatokkal automatikusan frissülni fog. A nitrogén eltávolításra a 2014-2020 közötti költségvetésben az első Akciótervben szükséges forrást biztosítani, de a lejárt határidős feladatokkal érintett települések pályázati lehetőségét is biztosítani szükséges. Alapvető feladat, hogy a pályázati rendszerben érvényesíteni kell a VKI követelményeit, ezért a VKI 4. cikk (7) pontja szerinti vizsgálat/hatásbecslést a pályázatban és az engedélyezési eljárásban el kell végezni. Azaz vizsgálni kell többek között, hogy: • A projekt kedvezőtlen irányba módosítja-e, akár közvetlenül, akár közvetve a víztestek ökológiai állapotát vagy ökológiai potenciálját (mennyiségi és minőségi értelemben). •

Igazolni kell azt, hogy a pályázó mindent megtesz az állapotra gyakorolt kedvezőtlen hatás mérséklésére.

•

Vizsgálni kell, hogy a beavatkozással az érintett víztest állapotának megváltoztatását eredményező célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság, vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más, jelentős mértékben jobb környezeti állapotot eredményező eszközökkel.

Szükséges továbblépési feladatok a Víz Keretirányelv előírásaival, valamint a települési irányelv 15. cikk (2) bekezdésével összhangban a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben meghatározott érzékeny és nem jó állapotú víztestek esetén a befogadó terhelhetőségének megfelelő egyedi határértékek megállapítása, és a befogadó állapotváltozásának monitorozása. A feladat végrehajtásához szükséges olyan egységes szakmai elvek alapján kidolgozott műszaki irányelv, mely a befogadó terhelhetőségének számítási módszereit tartalmazza. Szükséges továbbá olyan monitorozási program, mely a 2009. évi vízgyűjtőgazdálkodási tervben még nem szereplő, de potenciálisan veszélyeztetettnek minősíthető kis- és közepes vízfolyások, víztestek esetén vizsgálja az időközben fejlesztett, illetve újonnan üzembe helyezett települési tisztítók kibocsátásainak a befogadó vízminőségére gyakorolt hatását. Szükséges továbbá megfelelő monitoring rendszer kialakítása és működtetése is, amihez további pályázati lehetőségeket kell biztosítani. A monitoring fejlesztési koncepciót és terveket a VGT tartalmazza. 123

Megfontolandó az egyedi rendszerek országos felmérésének elvégzése, az ehhez szükséges források biztosítása is mind a 2000 LE alatti, mind a 2000 LE feletti településekre. Az üzemeltetőket a pályázat és megvalósítás minden szakaszában (RMT készítés, pályázat beadás, tendereztetés, kivitelezés, engedélyezés) be kell vonni a döntésekbe, az üzemeltetési szempontokat hatékonyabban kell érvényesíteni, az ehhez szükséges jogszabályi módosításokat meg kell oldani: A rendszerek megvalósításánál nagyon fontos, hogy amennyiben a műszaki-gazdasági értékelés igazolja, kiépüljön az egységes, a telepre és a hálózatra is kiterjedő, az üzemeltető felügyeleti rendszerébe integrált folyamatirányítás. Az új víziközmű törvény végrehajtási rendeleteiben a két program szempontjait érvényesíteni kellene. Így a víziközmű-szolgáltatási engedély kiadásának szakmai feltételrendszerébe direkt módon beépíteni a 201/2001 (X. 25.) Kormányrendelet előírásai teljesítésének követelményét, ezáltal biztosítani azt, hogy az üzemeltetés is megfelelő szinten történjen. Ha nem tudja ezt az illető szolgáltató biztosítani, akkor a törvényben biztosított szankciók, ha ez nem elegendő az engedély visszavonása következhet, végső esetben közérdekű üzemeltetőt kell kijelölni. Javasolható, hogy a Magyar Energia Hivatal keretében most kialakítandó vízi-közmű részleg foglalkoztasson közegészségügyi szakértőt is. Véleményünk szerint a projektek CBA szerinti díjképzését figyelembe kell venni a tényleges központi díjmegállapításnál. Továbbá szükséges lenne, a pályázati útmutató, a CBA útmutató, az utólagos CBA értékelések átalakítása (összhangban az EU vonatkozó útmutatásaival) oly módon, hogy a pénzügyi fenntarthatóság szolgáltatói szinten és tulajdonosi szinten, valamint konszolidált módon is legyen vizsgálva. A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény foglalkozik a szervezettel, az irányítással, de nem foglalkozik a szakmai folyamatokkal, a szakmai ellenőrzéssel. Ezt a végrehajtási rendeletek megalkotásánál, esetleg más jogszabályok korszerűsítésével pótolni kellene. A program sikeres végrehajtásának döntő eleme a szolgáltatási díjak, a fizetőképesség és a szolgáltatói oldalról a kintlévőségek elfogadható szintjének alakulása. Mindennek a hatékony megoldások kiválasztása, az alvállalkozói láncok csökkentésén túl a szociális alapú díjtámogatási rendszer kialakítása a feltétele.

124

11-1. Táblázat: Nyomonkövetési tábla Értékelési javaslat

Indoklás

Elvárt output, eredmény

A tapasztalatok szerint számos A tervezés, engedélyezés, ellenőrzés, olyan fejlesztés van, amit Működtethető, kivitelezés, üzemeltetés szakmai lehetett volna sokkal jobban, jobb színvonalú színvonalának növelése. olcsóbban, üzemeltethetően rendszerek megvalósítani Az érintett államigazgatási szervezetek közötti információJelenlegi hiányos információs áramlás hatékonyabb és gyorsabb információáramlás javítása rendszer módját kellene kialakítani. A szabványok fejlesztése és a szabványok alkalmazásának a Szabványok jelenleginél határozottabb A beruházások szakmai fejlesztése megkövetelése mind az színvonalának javítása jogszabály engedélyezési, mind a pályázati rendszerben. EMIR fejlesztése, nyilvánosan A programok értékelésének, a elérhető adatok körének bővítése tervezésnek elősegítése Az üzemeltetők bevonása a pályázat és megvalósítás minden szakaszában. A próbaüzemre biztosítása.

megfelelő

A fejlesztések idő hatékonyságának növelése, üzemeltethetőségének biztosítása

Mindkét területen inkább a kisebb települések fejlesztése maradt hátra, amelyek rövid idő alatti megvalósítása központi segítséget igényel Kis településeken az Az előkészítési támogatás önkormányzatok nem képesek megelőlegezni az előkészítés mértékének felülvizsgálat. költségeit A 2014-2020 kereteken belüli gyors A 2007-2013 időszakból megvalósítási projektindítás kicsúszó projektek elősegítése. előkészítését még ebben az Össze kell hangolni a hátralévő, illetve regisztráló sok kis település pályázatának elkészítését.

időszakban támogassa a KEOP Elő kell segíteni, hogy mind a projektek tervezésénél, mind az agglomerációs lehatárolásnál, mind a csatornázható területek kijelölésénél a jelenleginél is következetesebben érvényesüljenek a gazdasági szempontok.

A tapasztalatok szerint számos olyan fejlesztés van, amit lehetett volna sokkal jobban, olcsóbban üzemeltethetően megvalósítani.

A javaslat felelős végrehajtója államigazgatási, hatósági, kamarai, oktatási, kutatási, vállalkozói feladatok NFM, NFÜ, Energia Központ, VM, NeKI

Szabványügyi Hivatal NFÜ

Korszerűbb rendszer

NFÜ

RMT készítés, pályázat beadás, tendereztetés, kivitelezés, engedélyezés fejlesztése

NFÜ, Energia Központ

pályázati rendszer változása


Pályázati rendszer módosítása

NFÜ

pályázati rendszer változtatása

NFÜ

Jogszabályi és pályázati rendszer változtatása

NFÜ Energia Központ VM NEKI

125

Értékelési javaslat

Indoklás


A változatok közül a költség-hatékony lehetőségek választása, elő kell segíteni, hogy a technológia fejlesztésére szoruló kis vízművek helyett a sok szempontból előnyösebb, nagyobb vízműtelepek és regionális, kistérségi ellátórendszerek fejlesztése valósuljon meg.

A tapasztalatok szerint számos olyan fejlesztés van, amit lehetett volna sokkal jobban, olcsóbban üzemeltethetően megvalósítani

Jogszabályi és pályázati rendszer változtatása

A javaslat felelős végrehajtója

NFÜ Energia Központ VM NEKI OKI

Az egyedi szennyvízkezelési rendszerek elterjesztését elősegítő programot kell kidolgozni, a Az EU megfelelőségi megfelelő jogszabályi és intézményi kritériumainak teljesítése hátteret megteremteni.

program

VM és NFM

A pályázatoknál meg kellene követelni az agglomerációk teljes területén az irányelv szerinti Az EU megfelelőségi megfelelő megoldásokat, tehát a kritériumainak teljesítése nem csatornázott területeken a megfelelő egyedi szennyvízkezelést.

Pályázati rendszer változtatása


Jogszabály változás

NFM, VM

Egyedi szennyvízkezelési megoldások kötelező közszolgáltatássá minősítése és ennek megfelelő üzemeltetői, jogi, Egyedi rendszerek üzemeltetési rendszerének pályázati háttér megteremtése. biztosítása

A tendereztetés változtatása A FIDIC sárga könyves tender helyett más megoldást kell választani (piros könyv, vagy egyéb)

A célszerűség és a hosszútávú Jogszabály, gazdaságosság domináljon, ne pályázati kiírás a kivitelezői érdek.

Komplex társadalmi tudatosságot javító, felvilágosítási kampány, oktatási, képzési eszközök kidolgozása és végrehajtása az egyedi szennyvízkezelés támogatására.

Döntéshozók és a lakosság felvilágosítása az egyedi szennyvízkezelési megoldások előnyeiről

kampány, program

NFÜ, VM

Műszaki irányelv megalkotása, mely a befogadó terhelhetőségének számítási módszereit tartalmazza. Szükséges továbbá megfelelő monitoring rendszer kialakítása és működtetése is.

A VKI és a települési szennyvízkezelési irányelv előírásainak teljesítése, egyedi határértékek megállapításának megalapozása

Műszaki irányelv

VM, NEKI

NFÜ

126

Értékelési javaslat

Indoklás


A VKI és az irányelv hazai Program és megvalósítási összhangjának pályázati kiírás Felszíni vizekre vonatkozó monitoring megteremtése. Kibocsátási Monitoring paraméterek és befogadó rendszer fejlesztése. fejlesztési állapotára vonatkozó projektek paraméterek mérése Az agglomerációs határátlépés Gazdaságos fejlesztések engedélyezése gyors és egyszerű engedélyezés megvalósulása eljárás keretében. A VKI és az irányelv hazai A VKI 4. cikk (7) pontja szerinti pályázati megvalósítási összhangjának vizsgálat/hatásbecslést a pályázatban rendszer és megteremtése. A pályázati és az engedélyezési eljárásban el kell jogszabály rendszerben érvényesíteni kell végezni. változás a VKI követelményeit Szennyvízkezeléssel kapcsolatban Az EU az agglomerációs szükséges az egyedi megoldások területen 100 %-os megfelelőségét igazoló rendszer megfelelőséget ír elő, azaz a kialakítása építve a 147/2010. (IV. megfelelő csatornázottságon felmérés 29.) Kormányrendeletre. kívül az egyedi rendszerek Megfontolandó az egyedi rendszerek megfelelőségét is igazolni kell, országos felmérésének elvégzése is a amennyiben nem 100 %-os a 2000 LE feletti településekre. csatornázottság. A tervezés, a költségbecslés megalapozása. Az agglomerációk feladatainak egyértelműsítése A telepekre és a hálózatra is kiterjedő Amennyiben a műszakiaz üzemeltető felügyeleti gazdasági értékelés igazolja, rendszerébe integrált hogy elősegíti a hatékony, energiatakarékos folyamatirányítás megvalósítása. üzemeltetést A 2011 őszén lefolytatott A jelenleg használt népesség, népszámlálás eredményei alapján háztartás szám és bekötött felül kell vizsgálni mindkét terület lakások száma egyes adatait. Az üzemeltetés és karbantartás megfelelő színvonalon folytatódjon és az Az új víziközmű törvény végrehajtási irányelvvel összhangban levő rendeleteiben a két program szakmai szolgáltatási szempontjainak érvényesítése. követelményeknek megfelelni tudó üzemeltetők kapjanak működési engedélyt. A víziközmű törvény, a készülő díjrendelet és az EU pályázatokban Ne kelljen a támogatásokat szereplő díjképzés összhangjának visszafizetni megteremtése. A TESZIR rendszer fejlesztése.

Szociális alapú díjtámogatási rendszer Társadalmi problémák kialakítása. kezelése

A javaslat felelős végrehajtója NFÜ Energia Központ VM

NFÜ VM

NFÜ

VM

információs rendszer javítása

VM, NeKI

Pályázat

NFÜ, üzemeltetők

adatbázis változás

KSH, VM, NeKI, NEFMI, OKI

jogszabályok

NFM

jogszabályok pályázati kiírások, útmutatók

NFM, NFÜ

jogszabály

NFM 127

Értékelési javaslat Az utófinanszírozás problémáit a támogatás folyósítás rendszerének módosításával, az előfinanszírozás bevezetésével meg kell oldani.

Indoklás Az önkormányzatok nehéz anyagi helyzete miatt.

Elvárt output, eredmény pályázatok finanszírozási rendszerének változása

A javaslat felelős végrehajtója NFÜ, NFM

12 Módszertan leírása Az értékelés dokumentum-elemzésre, a rendelkezésre álló pályázati anyagokra, közvetlen adatkérésre, statisztikai adatokra és szakértőkkel készített interjúkra épített. Egy teljes körű adatbázis kialakítására törekedtünk. Az ISPA/KA, a KIOP és KEOP projektek vizsgálatára került sor. A dokumentum-elemzés keretében feldolgozásra kerültek többek között a hazai és EU-s jogszabályok és az ezek magyarázatához, illetve a jelentéstételi kötelezettséghez készített EU-s és magyar útmutatók, a tárgyban készült hazai, más tagállami és EU Bizottsági jelentések, programok, tervek, valamint az egyes kötelezettségszegési eljárások dokumentumai, az Európai Bíróság konkrét döntései. A feldolgozott dokumentumok listáját az 1. melléklet tartalmazza. Az értékelésben fontos szerepe van az interjúkon alapuló szakértői vélemények megismerésének is. A megkérdezett szakértők az irányító hatóság, a közreműködő szervezet, a minisztériumi, a háttérintézményi, területi, regionális, üzemeltetői szervezeti körből kerültek ki. 14 személyes megkérdezést bonyolítottunk le. A résztvevők: NFÜ KEOP IH, Energia Központ NKft, VM, NeKI, OKI, JASPERS, MAVÍZ, KÖTI-KÖVIZIG és külső szakértők. Összesen 28 szakértő mondta el a véleményét. 9 szervezet válaszolt írásban a feltett kérdésekre (DARFÜ, 8 víziközmű szolgáltató) A készített interjúk listáját és az interjúk teljes szövegét az értékelés 2., a konzultációt a 3. melléklete mutatja be. Az interjúk során az adatbázisokra vonatkozó kérdéseket összevontan kezeltük és ezekre kétfázisú interjúkat terveztünk. Az első menetben elsősorban az adatbázisok pontos tartalmára (természetesen a publikus, illetve már rendelkezésünkre álló adatok ismeretén túl) vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Ennek alapján meghatároztuk a szükséges adatok körét, az adatfeldolgozási igényt. Majd az adatok feldolgozása, elemzése után személyesen és/vagy telefonon, emailen újból megkerestük a bevont szakértőket az időközben felmerült konkrét, személyenként eltérő kérdésekkel. Az első interjú főbb kérdései, minden adatgazdánál a saját adatbázisaira vonatkozott.

128

Az adatforrások, adatbázisok értékelése, összehasonlító vizsgálata az alábbi adatforrásokra terjedt ki: Elsődleges adatforrások: •

pályázati adatlap: Az EMIR-ben megtalálható, az értékelés 5. mellékletében szereplő adattartalmát lekértük, 2012. március 27-én. hiányosan kaptuk meg, s nem a kért formátumban. A kapott EMIR adatszolgáltatás file-ait részletesen átnéztük. Az adatlapból származó információk nagyon hiányosan és keverve szerepeltek a kért konstrukciókra (a hiányosságokat is az értékelés 5. mellékletében részletezzük). A hiányokat a Megbízó felé jeleztük. Majd 2012. szeptember 27-én újra megkaptuk az adatlap lekérdezéseket, kicsit rendezettebben, de továbbra is hiányosan. A megkapott projektekre feldolgoztuk az adatokat, s az általunk javasolt szerkezetben teljes feltöltés esetén összegzés is készíthető.

•

előzetes / részletes megvalósíthatósági tanulmány: Elvileg nincs rá szükség, mert a főbb információkat az adatlap tartalmazza, azonban sokszor csak ez alapján határozható meg a projekt által érintett tényleges település lista.

•

előrehaladási jelentések: Az ISPA/KA projektek esetében megkaptuk az Energia Központ NKft-től az időben utolsót, ha még nem zárultak le. Feldolgozásuk megtörtént (lásd az értékelés 6. mellékletében). A KEOP projektekre vonatkozó előrehaladási jelentéseket az EMIR-ből 2012. március 27-én hiányosan kaptuk meg

(a hiányosságokat az értékelés 6. mellékletében részletezzük). A megkapott jelentések is csak a jelentés első bekezdését tartalmazták, amelyeknek általában igen kicsi volt az információ tartalma, ezért nem került feldolgozásra. •

zárójelentés: Az ISPA/KA és a KIOP projektek esetében megkaptuk az Energia Központ NKft-től. Feldolgozásuk megtörtént (lásd az értékelés 6. mellékletében).

•

monitoring sheetek: Az ISPA/KA és a KIOP projektek esetében megkaptuk az Energia Központ NKft-től az időben utolsókat. Az ISPA/KA monitoring sheet-jei tartalmuk alapján általában nem alkalmasak a működés megfelelőségének tényleges elbírálására. A KIOP projektek esetében használhatóak, feldolgozásuk megtörtént lásd az értékelés 6. mellékletében.

Másodlagos adatforrások: EMIR adatbázisban rögzített 1. eljárásrendi, 2. pénzügyi támogatási, 3. indikátor adatok (2004-2012, adatgazda: NFÜ) – az értékelés 5. mellékletében szereplő adattartalmát lekértük, 2012. március 27-én és 2013. január 14-én megkaptuk. Az EMIR alapadatok (NSRK 129

és NFT) megfelelőek, bár a két lekérdezés adattartalma eltér. Az értékelési adatbázist frissítettük a 2013. januári lekérdezés adatai alapján. EMIR-ből a már támogatott projektekre konstrukciónként csoportosítva nyilvánosan elérhető néhány alapvető információ a projektekről. A kedvezményezettnek természetesen interneten keresztül nagyobb hozzáférése van a saját projektje adataihoz, sőt az adatok egyre nagyobb részét saját magának kell feltöltenie a rendszerbe. KEOP IH: A rendelkezésükre álló jelentéseket, adatfeldolgozásokat 2012. február 1-én rendelkezésünkre bocsátották: •

SZPI kérdőívek -2008-2010-2015

•

SZPI interjúk összegzése (Excel)

•

Agglomerációs településlista (Excel)

•

2012_szennyvíz (Excel), mely a benyújtott pályázatokat és státuszaikat tartalmazza.

Területi adatbázis (1990-2010., adatgazda: NFÜ-KSH-PM, T-Star) •

Az OSAP 1376 (VM) adatgyűjtés a TESZIR-be kerül beépítésre. Az adatszolgáltatás beérkezési határideje március, az adatfeldolgozás általában novemberre készül el. Az elérhető legfrissebb adatbázis a 2010. évi állapotokat jellemzi, ez alapján készítették a 25/2002. Kormányrendelet felülvizsgálatát, amelyet 2012. szeptember 5-n elfogadtak, majd 2012. december 21-én módosítottak, s ennek mellékletei tartalmazzák a hátralévő feladatokat és a megfelelő szennyvízelvezető és -tisztító rendszerrel ellátott szennyvízelvezetési agglomerációkat is. A változás részletes elemzését a 4.2.2 fejezet tartalmazza.

Az OSAP 1062 adatgyűjtés: •

A települések csatornázottságának jelenlegi állapotának megállapításához megvásároltuk az OSAP 1062 adatgyűjtés 2008. és 2010. évi adatbázisát és felhasználtuk a szennyvizes fejlesztési adatbázis kialakításához (lásd az értékelés 9. mellékletében). E két év azért fontos, mert a 2008. évi csatornázottsági adatok szolgáltak a 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet 2. sz. mellékletének módosítás során. Bár nem az OSAP 1062., hanem az OSAP 1376. adatgyűjtés a felülvizsgálat alapja. Mivel a TESZIR-ből ez utóbbi nem volt elérhető, ezért a KSH adatokkal helyettesítettük azokat. A fejlesztési adatbázisban az agglomerációs települések mellett közöljük a KSH adatgyűjtés szerinti bekötöttségi arányt és a csatornával lefedett területen élők arányát, valamint a lakosok számát.

A Vízminőség-védelmi jelentések: •

A felszíni vizek szennyezésének mérésére irányulnak. Az adatszolgáltatás célja, hogy a szennyvízkibocsátó tevékenységet folytató, önellenőrzésre kötelezett 130

kibocsátó, a telephelyen általa folytatott engedélyköteles tevékenységével kapcsolatos felszíni víz szennyezés éves mértékéről számot adjon. A Vízminőségvédelmi alapbejelentéshez (VAL) kapcsolódóan a Vízminőség-védelmi éves jelentés (VÉL) alapján megállapítható legyen a felszíni víz szennyezésének mértéke, és ellenőrizhető a határértékekre vonatkozó előírások betartása. Az éves adatbejelentés további célja, hogy az adatok alapján teljesíthetőek legyenek a nemzetközi adatszolgáltatási elvárások az EU, illetve egyéb nemzetközi szervezetek felé, valamint információk biztosítása a hazai állami, közigazgatási, civil szervezetek és a lakosság részére. A TESZIR-ben ez a szennyezőanyag tartalom input adata. Tényleges szennyvíz kibocsátási, kapacitási adatok (TESZIR adatbázis) •

Az Irányelvhez kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségekre kialakított Települési Szennyvíz Információs Rendszer (TESZIR) adatbázisa lenne a legmegbízhatóbb, ellenőrzött alapja az értékelésnek, mivel a Szennyvízprogram felülvizsgálatát és az országjelentéseket is ez alapján készítik el. Az adatgazda a VM. A TESZIR-ben lévő adatok alapján lehet műszakilag legmegalapozottabban becsülni a hátralévő feladatokat, viszon a TESZIR-ből adatszolgáltatást nem kaptunk.

A rendelkezésre álló befejezett, folyamatban lévő, a már támogatási szerződéssel rendelkező projektek, valamint az előkészítés alatt álló projektek, és a további várható pályázatok alapján, egyes statisztikai adatok felhasználásával teljes körű felmérést, illetve adatfeldolgozást végeztünk. Számbavettük a megvalósult fejlesztéseket, beleértve az esetleges nem uniós forrásból finanszírozott fejlesztéseket is. E munka eredményeként az értékeléshez és a további pénzügyi tervezéshez - beleértve a 2014-2020-as igények tervezését - használható országos adatbázis került kialakításra. Ez az adatbázis tartalmazza az elérhető adatokat az ivóvízminőség-javító feladatok és projektek főbb szakmai és pénzügyi paramétereiről. Alapfeltételezésünk az volt, hogy az EU társfinanszírozásban megvalósult fejlesztések teljesítik az irányelvekben megfogalmazott követelményeket. Az egyes lépésekkor követett eljárásokat az érthetőség miatt részletesen az adott fejezet tartalmazza. A választott módszer komplexen épített a pályázati, statisztikai és monitoring adatokra éppúgy, mint az elérhető hazai és nemzetközi dokumentumokra és a szakértők véleményére is.

131

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE 1. melléklet:

Felhasznált dokumentumok listája

2. melléklet:

Interjú emlékeztetők

3. melléklet:

Konzultáció emlékeztető

4. melléklet:

A 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet mellékleteinek módosulásai

5. melléklet:

EMIR kért adattartalma

6. melléklet:

A megvalósult beruházások főbb paraméterei

7. melléklet:

Szennyvizes fejlesztési adatbázis

8. melléklet:

Térképek

9. melléklet:

A települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott vízszennyező anyagok kibocsátási határértékeire és ellenőrzési követelményeire vonatkozó hazai jogi szabályozás megfelelőségének vizsgálata

10. melléklet:

A 91//271/EGK irányelvvel kapcsolatos EU szabálytalansági eljárások, bírósági ítéletek és esettanulmányok.

11. melléklet:

TESZIR adatszótár

132

Ivóvíz és szennyvíz fejlesztések egyes kérdései. Értékelési zárójelentés. Részletes jelentés. Szennyvíz fejlesztések egyes kérdései

Recommend Documents