IV. évfolyam, 2. szám

IV. évfolyam, 2. szám

SZERKESZTŐI levél az olvasókhoz

Magyar Vidéki Mozaik

Tartalom

AKTUÁLIS 3 FŐIGAZGATÓI köszöntő PARTNERSÉG az európai mezőgazdaságért a tudomány és a gazdálkodók közt ZALAI SIKER az Európa Héten tartott közösségi terek vetélkedőjén

TÁRGYALÓ 6 ÍZLELŐ TÚRA országos akció a vidéki vendégasztalok népszerűsítésére LEGENDÁK Békés megye népszerűsítéséért és fejlődéséért BÉKÉS MEGYE átfogó stratégiák mentén fejlesztené hazánk éléskamráját

Nyár elején többször eszembe jut, amikor hajdani általános iskolám kiskórusában még én is harsogtam egykoron: „Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár, napsugárban úszik minden, száll az illatár…” A nyár kezdetén arra gondoltunk kollégáimmal, hogy a mostani számunkban a megszokott jó gyakorlatok mellett jó néhány programjavaslattal is kedveskednénk Önöknek! Ha még nincs kiszemelt úti céljuk a nyárra, mutatunk pár helyet, ahol biztosan feltöltődnek! Persze nem egyszerű turisztikai szám ez – nem is ez a célunk –, hiszen minden egyes hely, amiről írunk, kapcsolódik a vidékfejlesztéshez, valamint ahhoz az elhatározásunkhoz, hogy oldalainkon példákat adunk arra, hogy hogyan lehet valamit jól csinálni, hogyan lehet olyan fejlesztéseket véghezvinni, ami jó a vidéknek, jó a közösségnek. Békés megye most kifejezetten nagy hangsúlyt kap lapunkban, hiszen több fejlesztést mutatunk be ebből a térségből, ahol a legendák köztünk élnek. Bemutatunk egy olyan közösséget, amelynek tagjai már évek óta azon fáradoznak, hogy ne vesszenek el a régi gyümölcsfajtáink, s hogy újra megtanuljunk bánni ezekkel az értékes tájfajtákkal. Elkalauzoljuk Önöket Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, ahol eredeti fényét nyerte vissza egy uniós támogatás segítségével Magyarország hetedik legnagyobb kastélya. Az edelényi kastélyés környéke a LEADER helyi akciócsoport munkájával nemcsak egy turisztikai látványossággá válhat a jövőben, hanem az ottani közösségnek is egy központja lehet. A helyi közösség szolgálatába álltak az egerszalóki barlanglakások is, hiszen a településen található Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér tölti meg tartalommal a felújított egykori lakhelyeket. Az itt kialakított helytörténeti gyűjtemény, az ide szervezett színes programok sora és az épített örökség együttese nyújt egyedi élményt az idelátogatóknak. Az Ormánságban új zöldút segíti az ott élők mindennapjait és várja az odaérkező kikapcsolódni vágyókat. A helyiek a környezeti értékeken túl túravezetői és szerelői szolgáltatást is kínálnak a kerékpáros turistáknak. Nyári Kitekintő rovatunkban osztrák példával szeretnénk szolgálni Önöknek: Hálózatunk finanszírozásában vidékfejlesztők látogattak a magyar és szlovén határhoz közeli Vulkanland régióba, megismerkedni a gyorsan fejlődő térség jó gyakorlataival. Mindehhez jó időtöltést kívánok! Bősze Balázs

2

JÓ GYAKORLATOK 10 EGYEDI szalóki tájérték menekült meg és vált a hagyományőrzés helyévé FELÉBREDT évszázados álmából és teret ad a helyinek az edelényi kastély HATÁROKAT is átszelő zöldutak hálózzák be az Ormánságot TÜNDÉRKERT létesült Gyulán is a régi gyümölcsfajták szaporítására

PORTRÉ 18 ÉLŐ mesterségként tekint hivatására a mezőkövesdi fazekas

KITEKINTŐ 20 VULKANLAND – egy ma már sikeres osztrák régió fejlődése

VISSZATEKINTŐ 22 AZ EMBEREK és a közösségek a NAKVI fókuszában

IV. évfolyam 2. szám, 2014. május 30. Kiadja: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet Felelős kiadó: Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid főigazgató Szerkesztő: Bősze Balázs Elérhetőség: 1223 Budapest, Park u. 2. Telefon: 06 1 362 8100, fax: 06 1 362 8104 Web: www.mnvh.eu, e-mail: [email protected] Nyomda: HSC Consulting Kft. 3525 Miskolc, Vologda u. 14. 7/4 Megjelenik 5000 példányban. Minden jog fenntartva. Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése és sokszorosítása csak tartalmi és formai módosítás nélkül engedélyezett. ISSN 2062-638X

FŐIGAZGATÓI köszöntő

Magyar Vidéki Mozaik

Aktuális

Kedves Olvasó! Nagyon mozgalmas időszakot zárt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) az elmúlt években, amelynek egyik eredménye, hogy a folyamatosság fenntartása érdekében újabb források állnak rendelkezésre ez év végéig. Ez azt jelenti, hogy az MNVH Tanácsának év eleji döntése alapján plusz 1,4 milliárd forintnyi forrás elosztásáról döntött a testület. Ennek szabályos felhasználhatóságának a technikai kivitelezése jelenleg is folyamatban van, és már május végén – június elején lehetőség lesz projektötletek benyújtására. Az MNVH nagy sikerű projektötleti folyamatában így nyáron, sőt, egészen év végéig ismét találkozhatnak támogatott rendezvényekkel és kiadványokkal.

hogy az mnvh.eu honlapon keressék majd ezeket a tárakat. A 2014-2020-as Vidékfejlesztési Program tervezése szintén folyamatban van. Örömmel számolhatok be arról, hogy a Kormány döntése alapján a Hálózat továbbra is részesedni fog az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap által technikai segítségnyújtásra adott összegből másfél százalékkal. Ennek köszönhetően az MNVH működése – a hazai és európai uniós jogszabályokkal összhangban – a következő hét évben is biztosított. Ez arra ösztönöz minket, hogy már nyáron elkezdjük azokat az egyeztetéseket, amelyek meghatározzák a következő hét év Cselekvési Tervét. Így már az őszi időszakokban le tudjuk folytatni ennek vitáját az Elnökségben és a Tanácsban, és 2014 végére – 2015 elejére már egy új, hét évre szóló dokumentumot tudunk javasolni elfogadásra. A hét éves Cselekvési Terv előkészítése, illetve a finanszírozás biztos háttere sarkall minket arra, hogy töretlenül folytassuk azt a munkát, amelyet megújulva immár három éve megkezdtünk, és – mint az talán már a fenti kiadványokból is kiderül – eredményesen folytattunk. Nagyon remélem, hogy a 2014-2020-as időszakban is hasznos tagja lehet az MNVH a vidékfejlesztők közösségének, és szolgálhatja azokat a célokat, amelyek hozzájárulnak a vidék felemelkedéséhez. Kérem Önöket, hogy ebben a munkában továbbra is segítsenek minket, ötleteikkel, javaslataikkal támogassák a Hálózat tevékenységét. Az alábbi sorokkal kívánunk mozgalmas nyarat és jó pihenést a napsütéses hónapokra: Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Az elmúlt időszak áttekintésére szintén a Magyar Vidéki Mozaik jelenlegi számának kiadásának idején jelennek meg összefoglaló kiadványaink. A tavalyi tevékenységünkről a 2013-as Visszapillantó, illetve Jó gyakorlatok című kötetek számolnak be, valamint a Hálózat kiemelt projektjeiről is megjelenik egy ismertető. A 2014-es programfüzet a Hálózat idén nyári rendezvényeit mutatja be. A Magyar Tudományos Akadémia által az MNVH támogatásával és együttműködésével elvégzett kutatások eredményeként szintén kiadunk egy füzetsorozatot, amely reményeink szerint a vidékfejlesztő kollégák számára tartósan használható lesz módszertani kiadványként. Mindezeken felül megyei szinten elkészültek azok a helyzetbemutató és értékelő anyagok, amelyek ugyancsak a napokban jelennek meg. Kérem Önöket, hogy amennyiben érdeklődnek ezek iránt, keressék az MNVH Állandó Titkárságát, és elküldjük a kiadványokat. Azok a tanulmányok is kidolgozás alatt állnak, amelyek az MNVH elmúlt évekbeli munkáját értékelik. Természetesen a nyáron ezeket is közzétesszük a szokásos csatornáinkon. Időközben készülnek azok a tárházak, amelyek online, a honlapjainkon keresztül lesznek elérhetőek. Az egyik jó gyakorlatok, a másik pedig vidékfejlesztési szakértők megkeresésére fog szolgálni. Bátorítom Önöket,

Hogy mit láttam? Elmondhatom. De jobb lesz, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó: ez volt a ház, ez volt a tó. Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid NAKVI főigazgató, MNVH főtitkár

3

Aktuális PARTNERSÉG az európai mezőgazdaságért a tudomány és a gazdálkodók közt Magyar Vidéki Mozaik

Hogyan lehet az innovatív megoldásokat mielőbb átültetni a gyakorlatba, hogyan lehet az újszerű tudományos eredményeket a gazdák felmerülő gondjainak orvoslására felhasználni? Erre keresi a választ az Európai Unió új eszköze, az Európai Innovációs Partnerség a mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság terén (EIP-AGRI). Ennek a kezdeményezésnek a lehetőségeiről rendezett konferenciát május 6-án Budapesten a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. Mint azt a résztvevőket Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter nevében köszöntő Tóth Katalin hangsúlyozta, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat is felsorakozott a rendezvény mögé. A téma hazánkban és az EU-ban is fontos, sőt, a szerepe felértékelődik a jövőben, mivel a század közepére várhatóan 70 százalékkal több élelmiszerre lesz szükség a világon. A vidékfejlesztési tárca parlamenti, társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára szerint az EIP teljesen új perspektívákat nyújt, az EU pedig az új eszköz mellett 4,5 milliárd eurót is nyújt innovációra 2020-ig. Az innovációs partnerséggel az EU hidat kíván képezni a kutatás-fejlesztés és a gyakorlat között, emelte ki PacĞme Elouna Eyenga, az EIP-AGRI Szolgáltató Pontjának csoportvezető helyettese. Nem csak az a cél, hogy gyorsítsák az ismeretek eljutását a „laboratóriumból a piacra”, hanem hogy alulról felfelé irányuló megközelítéssel partnerségeket alakítsanak ki az agrárium szereplői között. Nem új tudást akarnak létrehozni, hanem a már meglévőt elérhetővé tenni: ha valamire van megoldás, akkor azt elterjeszteni egész Európában, ha pedig nincs, akkor megtalálni azt, hogy a létező ismereteket gyakorlati megoldásokká formálják. Az EIP kulcsszereplői az Operatív Csoportok lesznek, amelyek egy-egy, a vidékfejlesztési program céljainak eléréséhez hozzájáruló projekt köré szerveződve fogják össze az érintetteket, működésükre és a projekt megvalósítására pedig támogatás vehető igénybe.

4

Fotók: Pelsőczy Csaba

Európai Innovációs Partnerséggel kívánnak hidat építeni az Európai Unióban a mezőgazdaság szereplői között, összekötve az elméleti tudást a konkrét gyakorlati problémák megoldásával. Az ebben rejlő lehetőségeket és hazai alkalmazását május 6-án vizsgálták egy konferencián és műhelymunkákon.

A Szolgáltató Pont koordinálásával egy európai uniós szintű hálózatot is létrehoznak minden innovációban érintett szereplő közt. Magyarország az EIP öt lehetséges témája közül a mezőgazdaságit tűzte a zászlajára, közölte Feldman Zsolt, a VM agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára. Mint azt aláhúzta, az intézkedés újszerű az EU-ban és hazánkban is az eddigi kutatás-fejlesztési együttműködéshez képest, ezért a rendszer kialakítása komoly és felelősségteljes feladat. A hazai célterületek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap fókuszterületeihez és az EIP-AGRI által meghatározott témákhoz kapcsolódva a mezőgazdasági termelési, az élelmiszer-feldolgozási, az erdészeti és a rövid ellátási lánchoz kötődő innovációt célozzák meg. A működési költségekre a tervek szerint maximum 150 millió forintot vehet majd igénybe egy-egy csoport öt éven keresztül, a projekt megvalósításához kötődő beruházás finanszírozására pedig akár 300 millió forintot legfeljebb 70 százalékos intenzitással. A rendszert egy EIP Koordinációs Központ fogja összehangolni. A rendezvényen jó gyakorlatokat mutattak be, majd hét kerekasztal műhelymunkát tartottak az EIP-AGRI-hoz kapcsolódó témákban. Ezeken már számos olyan probléma és lehetséges megoldás merült fel, amelyek alapján Operatív Csoportok indulhatnak. Zárszavában Feldman Zsolt a legfontosabb kérdésnek azt nevezte, hogy hogyan lehet a gazdák tömegéhez eljutni, a legsürgetőbb feladat pedig szerinte a tartós struktúra kitalálása. Kiemelte ugyanakkor, hogy (a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet koordinálásával) már egy kézben van egy olyan középfokú agrár-szakoktatási hálózat, amelyben az innováció gondolatát el lehet ültetni, és ez a kutatói, valamint szaktanácsadási rendszerrel együtt jó alapot adhat az innovatív megközelítésmód elterjesztésében. Márton Balázs

ZALAI SIKER az Európai Héten tartott közösségi terek vetélkedőjén

Magyar Vidéki Mozaik

Aktuális

Zalai sikerrel zárult az IKSZT Európa Hét vetélkedő, amely egyben jelképes felkészülés volt az Európai Unió, s így hazánk életében is bekövetkező új korszakra, a 2014-2020 közötti programozási időszakra. A NAKVI által meghirdetett országos vetélkedőt az Európai Unióhoz való csatlakozásunk tizedik évfordulója alkalmából május 5. és 9. között rendezték meg.

2014-ben több olyan kiemelt esemény évfordulóját ünnepelhetjük, amelyek európai polgárként máig meghatározzák mindennapjainkat: idén 65 éve, hogy az európai integráció első lépéseként megalakult az Európa Tanács. Már 25 éve annak, hogy az Európát kettéosztó vasfüggönyt felszámolták és 10 éve történt, hogy hazánk az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Mindezek tükrében a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) fontosnak tartotta a visszatekintést az európai integráció folyamatára, a partnerséget és az együttműködést zászlajára tűző európaiság eszméjére. Ebből a célból a NAKVI egész hetes országos vetélkedősorozatot indított az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek (IKSZT) közreműködésével, hogy a települési közösségekkel együtt rendha-

gyó formában ünnepeljék közös európai értékeinket. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) támogatásával megvalósult, a vidékfejlesztés helyi egységeit jelentő, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) tájékoztatási pontjait is működtető IKSZT-k között IKSZT Európa Hét címmel meghirdetett vetélkedősorozat célja az volt, hogy a játékos feladványokat az IKSZT munkatársak a közösség tagjainak bevonásával, közös gondolkodással, együttműködésben oldják meg. A hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának 10. évfordulóját követő első munkahéten, 2014. május 5. és 9. között megrendezett játék során a résztvevők visszatekintettek az európai integráció legfontosabb eseményeire, folyamataira, illetve megismerkedhettek a következő hétéves időszakot is meghatározó vidékfejlesztési törekvésekkel és célokkal. Az IKSZT Európa Hét vetélkedőn összesen 41 csapat vett részt, amelyek településein közel 54 000 fő él. A játék online zajlott és az Európa Tanács megalakulását célul tűző Londoni szerződés aláírásának 65. évfordulóján, 2014. május 5-én az IKSZT prog-

ram honlapján erre a célra létrehozott aloldalon (ikszteuropahet. blogspot.hu) indították el. Az első négy napon napi 4 feladatot tettek közzé, amelyek megoldására legkésőbb az adott napon 18 óráig volt lehetőség, a feladatnál meghatározott formában. Az első napon az európai integráció és az Európai Unió, a második napon a Közös Agrárpolitika (KAP), majd a vidék- és közösségfejlesztés, végül az Európai Vidékfejlesztési Hálózat és az MNVH témaköreiben mérték össze tudásukat és találékonyságukat a versengő csapatok. A tematikus feladatok naponta négy kategóriában hívták játékra a csapatokat. Elsőként „Derítsétek ki!” címszóval a napi témakörhöz kapcsolódó kvíz kitöltésével szerezhettek pontokat a résztvevők. Az „Írjátok meg nekünk!” és „Mutassátok meg!” kategóriákban minden nap saját készítésű képekkel illusztrált megoldásokat (interjú, tudósítás, beszámoló, cikk, videó) vártak az adott nap témájához és az érintett településhez, közösséghez kapcsolódva. A napi egy keresztrejtvény és az MNVH megyei referensek bevonásával megoldandó feladatok kreatív együttgondolkodásra és aktív együttműködésre ösztönözték a helyi közösségeket. Az Európa Hét során a vetélkedés izgalma és a közös munka élménye mellett a résztvevő csapatok és a szervezők is olyan értékes tapasztalatokkal gazdagodhattak, amelyek alapjául szolgálhatnak a további együttműködéseknek. A megoldásként beérkezett anyagok értékes gyűjteményként sokszínűen szemléltetik a helyi közösségek hajlandóságát a közös cselekvésre és gondolkodásra. A vetélkedőt május 9-én, az Európa Nap alkalmával ünnepléssel és játékkal zárták a csapatok, amelyet a NAKVI Vidékfejlesztési Igazgatósága a kerkateskándi IKSZT-ből irányított, majd kihirdették az eredményeket. A versengő csapatok nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a feladatok teljesítésébe, amelynek eredményeképpen holtversenyben két győztest is hirdetett a NAKVI: Murakeresztúr csapata végig vezetett a hét folyamán, azonban az utolsó napon Alsópáhok csapata kiemelten teljesített, így azonos pontszámmal a Murakeresztúri IKSZT Fan Club és az Európá-hok nyerte a vetélkedőt és a fődíjat: egy szakmai utat Brüsszelbe. Budinszki István – Francsics Lili – Rózsa Judit

5

Tárgyaló ÍZELÍTŐ TÚRA országos akció a vidéki vendégasztalok népszerűsítésére Magyar Vidéki Mozaik

Országos akcióval segítené tagjait a Falusi Vendégasztal Szolgáltatók Egyesülete. A kezdeményezés célja, hogy minél több városlakó ismerkedjen meg a vidék ízeivel, lendületet adva ennek az igen színes területnek a vendéglátásban. A Falusi Ízlelő Túra szervezői egy egész évre szóló meghívót nyújtanak át, ami a vidéki gasztronómia világába hív.

A Falusi Vendégasztal Szolgáltatók Egyesülete (FVSZE) azért jött létre, hogy segítséget nyújtson azon Magyarországon élő kis- és őstermelőknek, szállásadóknak, magánszemélyek, akik vendégasztal-szolgáltatással, falusi vendéglátással foglalkoznak. Tudatosan készültünk a feladatra, amely nem más, mint a tagjaink érdekeinek képviselete, a szolgáltatás elismertetése és népszerűsítése. Honlapot hoztunk létre, ahol minden értékes információ mellett az aktuális akciókról, hírekről tájékoztatjuk tagjainkat és olvasóinkat. Az oldalon minden tagunknak díjmentes megjelenési felületet biztosítunk, valamint itt lehet tájékozódni a tagság feltételeiről. A siker érdekében valamennyi számottevő szakmai szervezettel és intézménnyel együttműködünk, tagjai vagyunk a Kislépték Szövetségnek, és mivel egyesületünk tagjai meghatározó szerepet töltenek be a falusi turizmusban, szoros együttműködésben állunk a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségével. A 2013-ban életre hívott Vidékjáró mozgalomban egyesületünk is szervezett egy tematikus napot, melynek idén az Íz-őrző Napok – tájjellegű ételek kóstolója nevet adtuk. A tematikus napot június 14-én rendezzük meg, központi helyszíne Poroszló lesz, a Tiszatavi Ökocentrum szomszédságában. Erre a helyszínre az ország minden pontjáról érkeznek saját tájegységük hagyományos ételeit kóstoltató vendégasztal-szolgáltatók. Ezen a napon az érdeklődők megkóstolhatják az ország számos tájjellegű ételét, így például a hajdúsági kukó levest, a szabolcsi töltött káposztát, de lesz palóc macok vagy az őrségi tökös-mákos rétes is. 2014-ben egészséges gasztronómiai íz- és élménytúrára, könnyed, szórakoztató, hagyományokon alapuló programokra hívunk mindenkit. Az Egyesület kiadott egy pecsétgyűjtő füzetet, amelyben megtalálható az akcióban résztvevő szolgáltatók és rendezvények listája, tíz plusz egy pecsét összegyűjtésével pedig nemcsak csodás élményeket, hanem értékes ajándékokat is nyerhetnek a túrázók. Egy vidéki, falusi porta megtekintése, a gazdasági udvarban kapirgáló tyúkok, a szelíd kiskecske, az érlelt sajtok zamata, a magunk gyűjtötte alapanyagból elkészült, a családdal együtt elfogyasztott ebéd sokkal maradandóbb emlék lesz, mint azt gondolnánk. A vidéki fesztiválok közül is olyanokat szemezgettünk, amelyek nem több tízezer látogatóval és hírességek hadával, hanem igazi ínyencségekkel, több százféle házi termékkel, sajttal, lekvárral, ezer ízű rétessel, százfajta gulyással és száznál is több paprikás étellel hívják fel magukra a figyelmet. Aztán ott vannak azok az igazi kis pincészetek, amelyek szinte kézműves módon állítják elő boraikat és igaz szeretettel kínálják azokat. Természetesen nem maradt ki a sorból a jó magyar pálinka sem, a túra során a gyártás folyamatával és a kóstolás fortélyaival is meg lehet ismerkedni, végül, de nem utolsósorban pedig ott a

6

finom és ellenállhatatlan kézműves csokoládé. Jó barát lehet ez a könyvecske, amely segít a nyári hétvégék megtervezésében, és remek játékot jelenthet. A füzet programjait úgy csoportosítottuk, hogy megfelelő tervezéssel egy-egy hétvégén több pecsétadó helyszínt is elérhessenek a játékban résztvevők. Év végén a betelt kártyát vissza kell küldeni az Egyesületünk címére. A beérkezett kártyák 2015 januárjában egy sorsoláson vesznek részt, ahol meglátjuk, kinek kedvezett duplán a szerencse: értékes nyereményekkel, pompás vacsorákkal, állatkerti, tájházi belépőkkel jutalmazzuk a kisorsolt kártyatulajdonosokat. A játékról bővebb információhoz juthatnak weboldalunkon (www. fvsze.com). Legyenek a vendégeink! Gergely Mária egyesületi elnök, Falusi Vendégasztal Szolgáltatók Egyesülete

LEGENDÁK Békés megye népszerűsítéséért és fejlődéséért Magyar Vidéki Mozaik

Tárgyaló

A Legendák Földje Alapítványban a létrejöttünk óta azért dolgozunk, hogy Kondoroson, majd Békés megyében fellelhető legendákat gyűjtsünk, azokat feldolgozzuk és alkalmassá tegyük arra, hogy marketingeszközként fel lehessen használni az idegenforgalom fellendítésére.

A Legendák Földje Alapítvány Békés megyében élő, illetve hozzá kötődő művészeket keresett meg és keres meg, hogy egy-két, legendához kötődő alkotás elkészítésével járuljanak hozzá a térség népszerűsítéséhez. „Isten hozott mindenkit a Legendák Földjén” – köszönnek már egyre többen így Békés megyében. De miért is mondjuk, hogy Békés megye, ez a hely, ahol élünk, a Legendák Földje? Miért kértünk, kérünk fel művészeket, hogy egy-egy alkotással járuljon hozzá kezdeményezésünkhöz? Mert azt gondoljuk, számtalan olyan hétköznapi dolog mellett megyünk el, amely már fel sem tűnik, pedig tele van csodával, misztikummal, „hétköznapi legendával”. A legendák a múltunk értékei, az őseink cselekedetei, a jövő nemzedékek gyökereinek jelképe. A megyében tizenegy kastély található. Tiszák, Bolzák, Wenckheimek laktak itt. 164 éve annak, hogy az országban megalakult az első vadásztársaság a Kondoroshoz tartozó Csákón, az akkori Batthyány-kastélyban. „Ti vagytok a mi katedrálisaink” – Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföld e sajátos tájképi elemeit, amelyek megtalálhatók mindenfelé a területén. A legmagasabb közülük a szentandrási Gödényhalom, a mágori dombok egyike pedig hatezer év történelmét tárják a látogatók elé, így ez pedig az egyik leghíresebb. Békéscsaba messze földön híres szülöttje Munkácsy Mihály, de Kondoros is büszkélkedhet itt született, világhírű művészekkel, mint a Párizsban alkotott Csernus Tiborral és az Acapulcóban szobrászkodó Kepenyes Pállal. Világbajnokok, olimpikonok tucatjait adta a megye, köztük két kondorosi születésűt, Ónodi Henriettát és Balczó Andrást. A békési különlegességek teremtik meg a többévente megrendezett gasztronómiai-turisztikai fesztivál alapját, mint a Csabai Kolbászfesztivál vagy a termetes dinnyéiről ismert Medgyesegyháza augusztusi Dinnyefesztiválja, de ide sorolható az augusztusban immár 14. alkalommal megrendezendő Betyár Napok is. A folyókkal szabdalt Békésben az élővíz és a holtágak számos fürdőhelyet, kalandot és sportolási lehetőséget biztosítanak. A mély rétegek gazdag termálvízkincset rejtenek. A történelmi Magyarország közepét Mihálfi József gimnáziumi tanár számításai alapján jelölték ki Szarvason még a XIX. század végén, ahol 1939-ben Trianon előtti időket idézve emlékművet, egy stilizált szélmalomépületet emeltek.

A megye fontos turisztikai látványossága a nyolc út találkozási pontjánál 1820-ban felépült, legendák övezte Kondorosi Csárda. A néphagyomány szerint alagútjában rejtőzködött a híres „betyárkirály”, Rózsa Sándor is. A fentiekben csak röpke ízelítőt adtunk a Békés megyei legendákról, témákról, amelyeket a művészek, kezdeményezésünk résztvevői a maguk módján feldolgozhatnak az itt élők önazonosságának erősítésére és az idelátogatók figyelmének felhívására. Az eddig létrejött kiállítás, amely marketing szempontból jót tett alapítványnak, művésznek és Békés megyének egyaránt, 2014ben egy vándorkiállításra indult el Kondorosról azért, hogy felhívja a figyelmet a megye értékeire, és egyfajta népszerűsítő eszköze legyen a térség turisztikai szereplőinek.

A legenda, mint marketingeszköz erejére jó példa a békésszentandrási kézműves sörfőzde, amely termékeivel, gyümölcsös sörkülönlegességeivel már korábban is az országos lista élén szerepelt, ám 2012-ben a Kondorosi Betyárnapokra – a Legendák Földje Alapítvány kezdeményezésére – egy 500 darabos limitált Betyár Király sörkülönlegességgel rukkoltak elő. A terméket Oszter Sándor, Kondoros díszpolgára, a ma élő legnagyobb „betyár” ajánlja a fogyasztóknak. A sörgyár még abban az évben a budapesti Főzdefeszten is kipróbálta sörkülönlegességét, és a siker láttán a termékpalettájára is felvette az italt, amelyet azóta folyamatosan gyárt. Ezzel minden egyes palack névjegykártyaként viszi az alapítvány, Kondoros és Békésszentandrás jó hírét egy igazi legenda segítségével. Legendák Földje Alapítvány Kondoros

7

BÉKÉS MEGYE átfogó stratégiák mentén fejlesztené hazánk éléskamráját

Magyar Vidéki Mozaik

Tárgyaló

Békés megye helyzetének alapos feltárása, valamint a 2014-20-as ciklus tervezése határozza meg többek között a megyei önkormányzat jelenlegi munkáját. A dokumentumok nem az íróasztalnak készülnek, elkészítésük során felértékelődött az adott területen dolgozó, gyakorlati szakemberek véleménye. A stratégiák így összefogták az ágazatban dolgozókat és alapot adhatnak hazánk éléskamrájának fejlesztésére. Magyar halat a gyerekek tányérjára! Hamarosan magyar, azon belül is az egykor híres biharugrai hal válthatja fel a jelenleg szinte kizárólag külföldi forrásból készített menzai halételeket a Békés megyei óvodában, iskolában, ezzel pedig hosszú évtizedek után újra fejlődhet a feldolgozóipar a térségben. A megyei önkormányzat egyedülálló projekt kidolgozására vállalkozott, amely az új európai uniós fejlesztési időszakban valósulhat meg. Sokunk ismeri azt a korabeli magyar reklámot, amely a bontott, mélyhűtött csirkét népszerűsítette a magyar családok körében, valamikor az 1970-es évek elején. A „nem megmondtam, hogy bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét vegyél!” című, híressé vált szlogen arra próbálta rávenni az embereket, hogy ne otthon kopasszák meg és dolgozzák fel a szárnyast, hanem a boltban vegyék ki a feldolgozott terméket a mélyhűtőből. Amit azonban pár évtizede még reklámozni kellett, az ma az embereknek kényelmi, alapvető igényévé vált. Ennek is köszönhető, hogy az egészséges, könnyen elérhető, ám szálkás magyar halat hosszú ideje nem keresik a fogyasztók, és ez is oka az európai uniós viszonylatban is alacsony, fejenként évi öt kilogrammos hazai halfogyasztásnak. Az étkezési szokások megváltozását felismerve – a mintegy száz éve kiásott, és közel kétezer hektáron elterülő Békés megyei Biharugra halastórendszerének lehetőségeire alapozva – a Békés Megyei Önkormányzat lassan két éve kezdte el formába önteni azt az elképzelését, hogyan lehet a magyar halból szálkamentes, fogyasztásra kész termék. Az elképzelésből először tanulmány, majd kísérleti termékek sora született, amelyeket egy cég – egyébként pulykatermékek gyártására szakosodott gépsorain – öntöttek

8

Fotók: Zentai Péter

formába. A termékek, köztük különböző ízesítésű magyar halpogácsák és -rudacskák, sőt halvirslik könnyen beilleszthetők a gyermekek óvodai, iskolai étkeztetésébe. Annál is inkább, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma rendelettervezete szerint kötelező lesz tíznaponta halat adni a közétkeztetésben az abban lévő omega-3 és omega-6 zsírsavak szívre, vérkeringésre, és az agyra gyakorolt jótékony hatása miatt. Mindezek alapján országos szinten csak a közétkeztetésbe mintegy háromezer tonna hal kerülhet be, amelynek egyharmada akár Biharugráról is származhat. Az egykor virágzó biharugrai halgazdaság egykor több mint száz embernek adott munkát, köztük több tucat képzett és elismert halásznak. Ma a privatizáció után lepusztult területen ugyan elindultak a fejlődés első lépései, de ezek csupán 20-25 ember munkáját igénylik, az itt megtermelt hal jelentős részét pedig külföldre viszik ki feldolgozatlanul. Mint azt Farkas Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, az önkormányzat kidolgozott projektötlete alapján, európai uniós támogatás esetén újra teljes kapacitással működhetne Magyarország egyik legnagyobb halastórendszere, amely növelhetné a hátrányos helyzetű térség foglalkoztatását, a megtermelt hal feldolgozása pedig hosszú évtizedek után ismét erősítheti a feldolgozóipart Békés megyében, és összecsengene a kormány gazdaságélénkítő elképzeléseivel is. Ráadásul ha a gyermekek megszeretik az új, magyar halból készült termékeket, akkor akár az üzletek hűtőpultjából is vásárolhatunk például biharugrai halfasírtot.

Összefogás a „sertés Békés megyei hazájában” A Békés Megyei Önkormányzat lehet az, amely összefoghatja a megyei sertéstartás szereplőit (a tartókat, a feldolgozókat és a szakmai szervezeteket), hogy egy teljes, a megyét lefedő rendszer alapjait letéve fellendítse a megye sertéságazatát. Az önkormányzat a halstratégia után a sertésstratégia alapjait is letette az asztalra, a tervezetet pedig vidékfejlesztési konferencián ismertették a közelmúltban. A cél Békés megyét az ország sertésállományának és- feldolgozásának egyik meghatározó térségévé fejleszteni. Még 2013. április elején hívott össze a Békés Megyei Önkormányzat tizenhat embert, köztük családi gazdálkodókat, nagy sertéstelepek vezetőit, a legnagyobb megyei feldolgozók képviselőit és a témában érintett szakmai szervezetek delegáltjait, hogy munkájukat és tudásukat kérje a megye második stratégiai dokumentumának elkészítéséhez. Többségüket most először kérdezték arról, mit is lehetne tenni azért, hogy Békés megye mára aggasztóan lecsökkent sertésállományát, illetve a rá épülő feldolgozó ágazatot újra országos szinten meghatározó tényezővé emeljék. A megalakulás után – amely Horváth István miniszteri biztos jelenlétében történt meg – három almunkacsoportban folyt tovább hónapokon keresztül az a munka, amely választ adott többek között a fejlesztési lehetőségekre, a piaci környezet igényeire és a foglalkoztatás növelésének ma problémás területeire. De miért is van szükség megyei sertésstratégiára? Békés megye valamikor a hazai sertésállomány fellegvára volt, ahol mindig is komoly hagyományai voltak a sertéstartásnak és -hizlalásnak a háztájitól a nagyobb sertéstelepekig, tehát a megyében élők ezer szállal kötődtek és bizonyos értelemben kötődnek az ágazathoz. A közel 70 ezer termelő koca több mint egymillió vágósertést produkált, amelyet a megyében lévő vágóhidak – elsősorban Gyulán – feldaraboltak, feldolgoztak, így mind a hazai, mind pedig a külföldi piacon megjelentek a megyei sertések és az azokból készült termékek. Az elmúlt évtizedben azonban drasztikusan csökkent a megyei állomány. A sertéstartók és -hizlalók egyre nehezebb helyzetbe kerültek, egyre kevésbé lehetett a sertésnek piacot találni. 2005-ben a vágás is megszűnt Gyulán, így még kilátástalanabb lett a helyzet, még kiszolgáltatottabbá váltak a termelők, feldolgozóipar hiányában pedig egyre veszteségesebb lett az ágazat. A változásokra nem vagy csak nagyon kevesen tudtak reagálni, így a sertéstartók zöme az évek során felszámolta állományát. A hajdani egymillió vágósertésből mára már csak közel 300 ezer található. Nincs szükség hosszas bizonyításra ahhoz, hogy tudjuk, a megyénk olyan természeti értékekkel rendelkezik, melyeket a jövőben sokkal jobban ki kell használnunk. Hazánk legjobb termőföldjei

nálunk vannak, gazdag folyókban, magas a napsütéses órák száma, és megvannak azok a szakemberek, akik elhivatottak szakmájuk iránt. Azonban a sertéstartók esetében sajnos nem beszélhetünk utánpótlásról, a fiataloknak nem életcél, kilátás a mezőgazdaság vagy éppen az állattartás. Farkas Zoltán, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke a rendszerszintű gondolkodásban és ennek mentén az összes ágazati szereplő bevonásában látja a kulcsot. Mint elmondta, a megyei önkormányzat kívülállóként jobban rálát egy ágazat problémáira, célja Békés megye gazdasági fejlesztése minden eszközzel. „Sokszor, sok helyen elmondtuk, hogy kiemelt célunk Békés megyét – értékeinek megtartásával és innovatív megújításával – Magyarország élelmiszergazdaságának motorjává, mintatérségé, a megye határait átlépő szervező erejévé tenni” – folytatta a közgyűlés elnöke, aki szerint a megoldás kulcsa a mezőgazdaságra épülő feldolgozóipar felfejlesztése a korábbi szintre. Békés megyének szüksége van nagy kapacitású vágóhídra, és az önkormányzatnak szilárd elképzelése van egy olyan szövetkezeti tömörülésre, amelynek tulajdonosa minden sertéstartó és vágópont vagy kisvágóhíd a megyében, partnere pedig az összes ágazati szereplő. Így alakulhat ki az az új rendszer, amellyel növekedhet a sertésszám, erősödhet a foglalkoztatás, megújulhat a fiatalok szakképzése és újjáéled a húsfeldolgozó ipar. A megyei önkormányzat szakmai partnereivel valósítaná meg stratégiai elképzeléseit, összefogásban többek között a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózattal. Ottlakán Magdolna

9

Jó gyakorlatok EGYEDI szalóki tájérték menekült meg és vált a hagyományőrzés helyévé Magyar Vidéki Mozaik

A pusztulás szélén álltak azok a barlanglakások, amelyeket az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap segítségével mentettek meg Egerszalókon. Az egykori, majd évtizedekig elhagyatott lakhelyek azóta számos hagyományőrző és közösségépítő programnak adtak helyet, amelyeket a helyi Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér szervez.

Szelíd, többnyire szőlősorokkal borított hegyek között bújik meg Egerszalók. Az alig kétezer fős község főként termálvizéről ismert, amelyet 1961-ben fedeztek fel a település közelében, és amelyre azóta szállóval egybeépített fürdőt telepítettek, de a bor és a víz mellett számos egyéb értékkel büszkélkedhet. Az Egerszalóki-tó a horgászoknak nyújt kikapcsolódást, a környékbeli dombok erdői pedig ideálisak a túrázáshoz, valamint számos gyógynövényt rejtenek, amelyekből különféle termékeket lehet készíteni. A hegyoldalak helyenként a környéken végzett bányászatról is tanúskodnak: a vulkáni kőzet nem csak szőlőtermesztésre alkalmas, hanem építőanyagként is hasznosítható. A helyiek értettek

10

a kövek megmunkálásához, amihez a hagyomány szerint az is hozzájárult, hogy az egri vár korszerűsítésekor sokan vettek részt a munkálatokban a város közelében található falvakból, és eltanulták a fogásokat a behívott olasz mesterektől. A környéken számos kaptárkő, azaz mélyedésekkel, fülkékkel ellátott szikla tanúskodik a helyiek különleges és ősi kapcsolatáról az ottani kövekkel. Az alakzatok egyes feltevések szerint kultikus célokat szolgáltak, míg mások úgy vélik, méhészetre használták (erre utal a közkeletű elnevezésük is). A rendeltetésük mellett alkotóik kilétét és készítésük idejét is homály fedi. A helyiek a tudásuknak, valamint a könnyen megmunkálható, jó vízzáró és hőtartó képességű riolittufa tulajdonságainak köszönhetően lakásokat faragtak a kőzetbe, amelyek a szegény családoknak is lehetőséget adtak arra, hogy hajlékhoz jussanak. A tetejükön veteményest tudtak kialakítani, amely a vizet is megfogta, és a fülkék előtti területen szintén kiskert kaphatott helyet, amelyet vesszőből font kerítéssel vettek körbe. Idővel a barlanglakások egyre tágasabbá, szövevényesebbé váltak, amelyek közül igény szerint többet egybe lehetett nyitni, és akár több emeletessé bővíthettek. A családok többször kápolnákat alakítottak ki bennük, sőt, a lovaknak is befaraghattak istállókat. A források szerint az egerszalóki barlanglakásokban már legalább az 1800-as évek óta éltek, ám az ezredfordulóra mindenhol kiköltöztek belőlük. Ekkorra már több helyen az előttük lévő területre házat építettek, a régi otthont pedig nyári konyhává vagy borospincévé alakították át – sok helyen még ma is így használják ezeket. A település határában azonban egy soron számos barlanglakás elhagyatottan állt: ezek az 1960-as évekre előbb ideiglenesen, majd az 1990-es évekre végleg lakatlanná váltak. Az egerszalóki önkormányzat kezében lévő területen található építmények hasznosítása kézenfekvő lehetőség volt (a közeli Noszvajon például művésztelepet alakítottak ki az ottani barlanglakásokból). Ehhez azonban egyrészt meg kellett tisztítani a település szélén található részt, amely

időközben megtelt szeméttel, másrészt pedig olyan pályázati lehetőséget kellett találni, amely a barlanglakások egyedi jellege mellett is lehetővé tette a felújítást, hiszen ezek nem külön épületek. Nehezen lehetett beilleszteni a szigorú szabályok és előírások közé, emiatt hiába nyújtott be az önkormányzat többször is pályázatot. Az óra ketyegett, a több száz éves, gondozatlan helyiségek állaga folyamatosan romlott, sőt azzal fenyegetett, hogy elpusztulnak ezek az egyedi tájértékek. A felújításra végül az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) társfinanszírozásával kaptak lehetőséget, mivel ez a pályázati kiírás bizonyult elég rugalmasnak. Ekkorra már tényleg nagy szükség volt a munkálatokra, mert egy rész beomlott. A területről elhordták a vastag szeméttakarót, a barlanglakások belsejéről levakarták a zsíros koromréteget, amely az utolsó lakók által bent égetett kender miatt rakódott le, kimeszelték a helyiségeket, kívülre új nyílászárókat építettek be és a benti tárgyak védelmére kamerarendszert építettek ki. A 2010 áprilisában megkezdett és három hónap alatt csaknem 38 millió forintos támogatással elvégzett beruházás mellett a helyiek is hozzájárultak a barlanglakások újjáélesztéséhez: az ő felajánlásaikból gyűjtöttek tárgyakat, népi eszközöket, amelyekkel berendezték a szobákat. A hat barlanglakásból így olyan tájházakat alakítottak ki, amelyek hitelesen mutatják be az egykori lakók életét. A helyiségeket azonban nem csak múzeumként használják. A barlanglakásokban számos különféle program, hagyományőrző foglalkozás kapott helyet, amelyeket a faluház, majd a 2011 őszére abból – szintén EMVA-támogatással – kialakított Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér (IKSZT) szervez. Mint azt Gyüre Marianna, az intézmény vezetője elmondta, korábban főként kultúraközvetítéssel foglalkoztak, az IKSZT-vé válás óta azonban ez kiegészült többek között különféle vidékfejlesztési programokkal, kezdeményezésekkel, egészségügyi szűrésekkel, a kis- és középvállalkozások fejlődésének, valamint a munkanélküliek álláshoz jutásának segítésével. Ennek ellenére még mindig hangsúlyos a kultúra átadása, a barlanglakások, valamint az előttük kialakított színpadszerű tér pedig ideális helyszínt nyújtanak ehhez. Elsősorban a hagyományőrző programok, közösségépítő játékok kapnak itt helyet, és gyakran telepítenek ki kézműves foglalkozásokat, amelyeken a helyi élethez köthető tárgyakat készítenek. A nyári szombatokon zenés rendezvényt tartanak Tücsökzenék címmel, ősszel a Márton-nap helyszíne a barlanglakások előtti tér, télen pedig a Karácsonyt ünneplik a helyiségekben mesékkel és jászollal. Az évről évre ismétlődő programok mellett a színháztól a táncházig, ünnepségekig számtalan eseményt szerveztek már ide. Ezeket széles körű összefogás kíséri: „itt egy rendezvény nem folyhat le úgy, hogy a hagyományőrzők ne süssenek kalácsot, a borászok ne hozzanak borokat” – szemléltette a helyiek lelkesedését Gyüre Marianna. A helyiségekben kemencéket is kialakítottak, így sütni is tudnak bennük. A tapasztalatok szerint a turisták és az iskolás látogatócsoportok kedvelik a barlanglakásokat, egy-egy nyári hónapban a látogatók száma eléri az 1200-at is. A fürdőtől egy túraút vezet ezekhez a tájértékekhez, amelyeket a hosszabb időre oda érkező vagy az eleve a településen megszálló vendégek gyakran megnéznek. Az útvonal

számos pincét érint, ahol a barlanglakások által kicsalogatott turisták megállhatnak. A borászok igyekeznek kihasználni az ebben rejlő lehetőséget: egyre többen alakítanak ki közösségi tereket, ahol fogadni tudják a látogatókat és kóstolókat szervezhetnek nekik. Az IKSZT a helyi Turisztikai Desztináció Menedzsment Irodával (TDM) szorosan együttműködve nordic walking túrákat is szervez, amelyek egyik állomását jelentik a barlanglakások. Az összefogás ugyanakkor nem merül ki ennyiben, a TDM-hez költözött például a heti termelői piac, amely kinőtte az IKSZT udvarát, és számos olyan tárgyat is elhelyeztek ott, amelyek már nem fértek be a barlanglakásokba. A további tervekben sincs hiány. A barlanglakásokhoz tartozik egy pince, amelyben a helyi termelők boraiból szeretnének egy bemutatót berendezni, a tőszomszédságukban pedig több, egyelőre szintén rossz állagú és kihasználatlanul pusztuló barlanglakás található – most azonban úgy tűnik, ezek felújítására is lesz pályázati forrás. A barlanglakások sora tehát úgy tűnik, tovább bővülhet, és a turisták állandó érdeklődése mellett az IKSZT számtalan programmal gondoskodik arról, hogy ezek az egyedi tájértékek élővé váljanak és a helyi közösséget erősítsék. Ezt tudva nehéz elképzelni, hogy néhány évvel korábban a több évszázados barlanglakásokról dönteni kellett: ahogy Gyüre Marianna fogalmazott, „vagy be kell túrni, mert életveszélyesek, vagy tényleg próbáljuk meg megmenteni”. A számos látogató és program alapján a pályázat nem csak az egykori lakások túlélését biztosította, de a település életét is javította. „Az idő azt igazolta, jó, hogy megmentettük a barlanglakásokat” – mondta Gyüre Marianna. Márton Balázs

11

Jó gyakorlatok FELÉBREDT évszázados álmából és teret ad a helyinek az edelényi kastély Magyar Vidéki Mozaik

Az Edelényi Kastélysziget 2014. április 5-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, amellyel jó lehetőséget teremt a térség idegenforgalmi fejlődésének. Ma már csak az egykori fényképek árulkodnak arról, hogy az idő és a hálátlan utókor sem kímélte ezt a XVIII. században épült, gyönyörű kastélyt. Az elmúlt évtizedekben volt rá példa, hogy a történeti terekben tyúkokat tartottak vagy az elektromos vezetékeket közvetlenül a rokokó falképekbe vésték, a Vörös Hadsereg pedig cirill betűs feliratokkal „díszítette ki” a termek falait. Az évekig üresen álló épület pusztulása drámai volt. Az értékes falképekben a 20. század rongálásai után az állandó, súlyos beázások okozták a legnagyobb károkat, különösen azt követően, hogy az eresz, a párkányok és a tető végképp tönkrement. Így semmisült meg a falképek egy része, a díszterem boltozatát pedig a fagy feszítette szét. Az európai uniós támogatással most zárult beruházással nem csak a barokk kastélyépületet, de a csaknem ötvenhektáros barokk kastélyparkot is felújították, visszaállítva a kastély környezetének sziget jellegét. Így ma már ismét lenyűgöző látványt nyújt a kastély eredeti pompájában helyreállított, címeres homlokzata, a gondos kutatások eredményeként rekonstruált falszín, a lecserélt nyílászárók, az új tető, valamint a helyreállított kovácsoltvas korlátok és kapuk. A szakembereknek komoly kihívást jelentett az épület belső tereinek és a páratlan rokokó falképeknek a helyreállítása. A történeti terek mintegy ezer négyzetméternyi festett falfelületének helyreállításán 12 restaurátor több mint másfél éven át dolgozott. Az, hogy a nem egy helyütt csaknem teljesen tönkrement falképek ma az eredeti pompájukban láthatók, az ő munkájuk mellett az edelényi Kastélybarátok Körének is köszönhető: az általuk összegyűjtött, archív fényképek segítették a falképek elpusztult részleteinek helyreállítását. A kastély keleti szárnya emeleti szobáinak falait díszítő, rokokó életjeleneteket egy, a kastélyban megtekinthető háromdimenziós film kelti életre. A filmet M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező jegyzi, főszereplője pedig Rost Andrea. Az edelényi kastélybarátok régi fényképei adtak támpontot a restaurátoroknak a szovjet főparancsnokság idején szétvert,

12

Fotók: Batár Zsolt

Járásbíróság, börtön és fűszerraktár helyett immár eredeti pompájában látható és látogatható a háromszáz éves edelényi kastély. Az európai uniós támogatással most zárult beruházással nem csak a barokk kastélyépületet, de a csaknem ötvenhektáros barokk kastélyparkot is felújították, visszaállítva a kastély környezetének szigetjellegét.

majd a fagy által szétfeszített boltozatú díszterem kandallóinak rekonstrukciójához is. A kandallók helyreállításával együtt komoly szakmai kihívást jelentett a kastély eredeti, XVIII–XIX. századi kályháinak restaurálása is. A kastély felújított termei alkalmasak állandó és időszaki kiállítások elhelyezésére, valamint rangos tudományos és művelődési, kulturális rendezvények – konferenciák, koncertek – lebonyolítására is. Építészeti szempontból a legnagyobb feladatot a XX. század elején szétvert kastélykápolna helyreállítása jelentette. Annak idején a kápolna légterét egy födémmel kettéosztották, szétrombolták a boltozatot, felismerhetetlenné tették az oratóriumot és bányászlakásokat alakítottak ki az egykor felszentelt helyen. Aprólékos kutatások és korabeli források alapján mára sikerült újjávarázsolnunk a kápolnát, s itt helyezték el a kastélyt építtető L’Huillier báró utolsó leszármazottja, Dessewffy Ferenc helyreállított sírkövét is. A fizikai építkezéssel párhuzamosan a Forster Központ munkatársai megkezdték a szellemi építkezést is. Elindítottak egy kutatási programot, amelynek célja a kastély építéstörténetének és a falképek történetének feltárása és művészettörténeti értékelése, valamint a XVIII. századi edelényi hétköznapok kutatása volt. Emellett 2013 őszén elindították a múzeumpedagógiai programokat is a ma már fenntartható módon, földhővel fűtött kastély falai

között, hogy a fiatalabb generációknak minél élményszerűbben adhassák át a barokk korral kapcsolatos tudásanyagot. A most lezárult beruházással nem ért véget az Edelényi Kastélysziget fejlesztése. A 2012 végén elindított, második fejlesztési ütemben, mintegy 900 millió forintos, nagyrészt európai uniós támogatással felújítják és kiállításokkal rendezik be a kastély nyugati szárnyának termeit is, valamint a kastélysziget déli felén kialakított sporttelep felszámolásával és az angolpark helyreállításával teszik teljessé a kastélyszigetet. A Borsod-Torna-Gömör Egyesület LEADER Helyi Akciócsoport (HACS) segítséget nyújt a közösségi kezdeményezések megvalósításában a vidék gazdasági fejlődése érdekében. A HACS működési területe a Bódva és a Sajó folyók völgyére, az Aggtelekikarsztra, a Borsodi-dombságra, a Rudabányai-hegységre, valamint a Cserehátra terjed ki. Az egyesület tevékenységével aktívan hozzájárul a vidéki élet élhetőbbé tételéhez, a megszerzett tudás és jó gyakorlat helyi szinten történő alkalmazásához. Térségünk turisztikai attrakciójának számító História-völgy Magyarország északkeleti részének és Szlovákia déli részének domb- és hegyvidékét átszelve fűzi össze a múlt ránk maradt emlékeit. Ezen a vidéken – amelyet elkerültek vagy alig érintettek az utóbbi 150 év mindent átváltoztató modernizációs folyamatai – sikerült megőrizni kulturális örökségünket. A lankás kies táj, a román kori kis templomok sora, a kontyolt tetejű, torná-

cos parasztházak, az aranyló méz édes íze, a mezei virágok illata és a régi mosókutakból csobogó víz látványa eleve visszarepítenek a múltba. A völgy kétségkívül legnagyobb látványossága az edelényi L’Huillier-Coburg kastély, ami Magyarország második legnagyobb barokk kastélya és felújítása után, régi pompáját visszakapva, méltán számíthat a látogatók érdeklődésére. A Csereháti Településszövetség önkormányzati, vállalkozó és civil partnereivel a még megmaradt értékek feltárására, helyreállításuk elindítására és a széles közönség számára elérhetővé tételére vállalkozott, amikor elindította a Históriavölgy projektet. A Bódva-völgy és mellékvölgyei több mint egy tucat településén kínálunk a mai kor emberének élményt nyújtó programokat. Egy-egy településen egy-egy történelmi korhoz kapcsolódó, a kor hangulatát felidéző cselekvésre is alkalmat adó kiállítással, kisebb-nagyobb rendezvényekkel, étkezési lehetőséggel és az itt szerzett élményekre később is emlékeztető helyi termékekkel várjuk a látogatókat. E célok érvényesítéséért az egyesület sikeres LEADER-pályázatot nyújtott be, hogy erősítse a helyi termékek, szolgáltatások elismertségét a térségben. A projekt részeként megtartott szakmai fórumokon és helyi termék napokon térségi arculatot és védjegyet dolgozott ki, amelyet egy arculati kézikönyv mutat be. Kialakítottunk egy honlapot (helyitermek.btge.hu), amely a szakmai rendezvényeken összeállított értéktárat hivatott bemutatni az érdeklődőknek. A felmért közel 120 termelőnek alig hatoda értékesíti termékét kistermelőként vagy kézművesként háznál, termelői piacokon és vásárokon. A lehetséges értékesítési csatornák és formák közül az internetes kereskedelem, a helyi bolt és a kiszállítás gyakorlatilag kiaknázatlan. A termékek előállításában, megjelenésében egységes térségi gyakorlat sem összességében, sem térségrészenként nem létezett. Ezen a helyzeten próbál változtatni az egyesület a helyi termékeket bemutató kiadványok, molinók, szórólapok megjelentetésével, a helyi védjegyrendszer megismertetésével, népszerűsítésével. Az Egyesület ezzel a törekvésével megteszi az első lépéseket a térség új, a XXI. század követelményeinek megfelelő fejlődési pályára állításához, az elmaradottságból való kitöréshez. A Kastély üzemeltetőjével megállapodtunk abban, hogy a helyi termelőinket, kézműveseinket Pünkösi Helyitermék Vásárra hívja és a Múzeumok Éjszakáján 2014. június 28-án szintén árusítási lehetőséget biztosít a kiszolgáló épületében. Ezt követően a hamarosan nyíló Múzeum Shop-ban szintén beszállítóként jelennek meg a védjeggyel rendelkező helyi termékeink, azaz megvalósul Egyesületünk célja, hogy a helyi termelőink lehetőséget és közönséget kapjanak a helyi termékeik értékesítésére és elismerésére. Lengyelné Bencze Viktória munkaszervezet vezető, Borsod-Torna-Gömör Egyesület

13

HATÁROKAT is átszelő zöldutak hálózzák be az Ormánságot

Magyar Vidéki Mozaik

Jó gyakorlatok

Egyre többen ismerik és járják a zöldutakat, amelyeket ökológiai funkciójuk figyelembevételével használhatunk sportra, turizmusra, kikapcsolódásra és mindennapi közlekedésre is. Az Ormánságban 2010 óta foglalkoznak a zöld útvonalak kialakításával és fejlesztésével, a hálózat a közelmúltban egy horvátországi célállomással is bővült.

Nemcsak a természetvédelem, hanem a kulturális örökségvédelem vagy az egészségmegőrzés szempontjából is rendkívül hasznosak a zöldutak, emellett pedig segítik a helyi gazdaság fejlődését és a helyi közösségek megerősödését. Kémesen, Baranya megye déli részének egyik apró falujában, 2010-ben a helyi lakosság bevonásával indította el az Ormánság Zöldút programot a Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft. (FONK) civil szervezet. Jelenleg a térségben öt, táblákkal kijelölt zöldút közül választhatnak a turisták: I. Ormánság Zöldút, Bőköz Zöldút, Sztárai Mihály Zöldút, Okorvidék Zöldút és Ormányköz Zöldút. Emellett a Magyarország-Horvátország IPA Határmenti Együttműködési Programnak köszönhetően létrehoztak egy 120 kilométeres, hosszútávú zöldút nyomvonalat is, amely a Dráva-menti Kémes és a horvát Latinovac településeket köti össze a határ két oldalán. A FONK a Duna-Dráva Nemzeti Park déli részén, a halmozottan hátrányos helyzetű Ormánságban tevékenykedik. Kezdeményezésük egy helyi munkacsoport megalakításával indult, amelynek munkáját a mai napig koordinálják. A kezdeteknél anyagi forrást a Norvég Civil Támogatási Alaptól elnyert pályázati támogatás nyújtott, a szakmai munka megalapozásánál pedig az Ökotárs Alapítvány volt a civil szervezet segítségére. Az elmúlt négy évben az Ormánság Zöldút rengeteg munkával és a helyi közösség aktív bevonásával fejlődött és fejlődik a mai napig is. A támogatásból a FONK-nak lehetősége nyílt kerékpárokat és kenukat vásárolni, valamint túravezetőket képeztek, amellyel a céljuk az volt, hogy helyiek mutathassák meg a saját értékeiket és ne idegen földről érkező, a térséget nem ismerő ember tegye ezt. A helyi lakossággal karöltve Ormánság Zöldút Munkacsoport alakult, majd beszélgetések, tervezések eredményeképpen 2011-ben kijelölték az első számú Ormánság Zöldút (Kémes-Szaporca-MajláthpusztaAdorjás-Kórós-Kémes) 30 kilométeres útvonalát. Ezt a zöldutat azóta több száz külföldi és hazai turista járta be, akik a FONK által szervezett programok kapcsán vagy saját maguk találtak rá és érkeztek az Ormánságba, hogy megismerjék azt. A szervezet 2012-ben látogatott el először a horvátországi partnerszervezetükhöz, az Aranyvölgyben található Latinovacra. A kis települést alig százan lakják, a környező falvak pedig szintén aprók, akárcsak az Ormánságban. Az Eko Centar Latinovaccal és egy Eszéken működő civil szervezettel összefogva kezdték meg a munkát, egy határon átnyúló zöldút kialakítását, a helyi kapilláris utak kiépítését a helyi közösség aktív bevonásának segítségével. A FONK igyekezett a helyi közösség igényeire szabni a programot, így a másfél éves projekt során a 120 kilométeres OrmánságZlatna Dolina Zöldút mellett a helyi kapilláris útvonalakat alakítják ki az Ormánság épített, természeti értékei mentén, a kialakítandó zöldutakat táblákkal jelölik ki. Az érintett településeken információs

14

napokat szerveznek, így nyitva lehetőséget, hogy minél szélesebb körben bevonhassák a helyi lakosságot. Az érdeklődőknek kerékpáros túravezető és kerékpárszerelő tanfolyamot kínálnak, így biztosítva a projekt hosszútávú fenntarthatóságát. A FONK célja, hogy a támogatási időszak lezárultával a helyi túravezetők kalauzolják majd az érdeklődő turistákat a zöldutak mentén. A kerékpár meghibásodása esetén pedig az öt különböző településről érkező kerékpárszerelő tanoncok állnak rendelkezésre az útvonalak mentén. Nagyobb túrák alkalmával egy kerékpárszerelő és egy túravezető erősíti a csapatot és kalauzolja a látogatókat. A zöldút kiépítése során figyelmet fordítottak arra is, hogy a különböző fesztiválok alkalmával a helyi termelők, határon túli és

magyarországi helyi közösségekkel találkozhassanak, hirdetve a helyi értékeket. De mégis mi mindennel találkozhatnak a látogatók az Ormánság Zöldúton? A kezdeményezés indulása óta a zöldutak rengeteget fejlődtek, jelenleg 5 teljesen kiépített és egy táblázásra váró útvonalból állnak: 1. Az Ormánság Zöldút I. (Kémes, Szaporca, Majláthpuszta, Sámod, Kórós, Drávapiski, Cún) a legifjabb ormánsági zöldút. Az útvonal mentén megtekinthetjük a Hétöles- és a Kisinci-tavat, valamint a híres kórósi fakazettás templomot. Majláthpusztán a halastavak mellett elfogyaszthatunk egy frissítőt, majd Adorjáson és Kóróson át térünk vissza Kémesre. Kóróson megtanulhatunk punyát sütni, Kémesen pedig vár a régi malom. 2. A Bőköz Zöldút (Kémes, Adorjás, Kórós, Rádfalva, Diósviszló, Terehegy, Drávaszabolcs, Drávacsehi, Drávapalkonya, Tésenfa, Drávacsepely) a következő látnivalókkal kecsegtet: Rádfalván megnézhetjük a helyi nyugdíjas klub kézimunkáit, valamint a vendégházat. Diósviszlón termelői mézet vásárolhatunk és helyi családok falusi szálláshelyén pihenhet az elfáradt zöldutazó. Terehegyen lekvárt kóstolhatunk és a fafaragó kézműves munkáit tekinthetjük meg. Drávaszabolcson helyi vezető segítségével nézhetjük meg a háborúból hátramaradt bunkereket. A horvát-magyar határátkelőnél a Dráván sétahajózhatunk, majd kis aprófalvak (Drávapalkonya és Drávacsehi) után kanyarodunk a töltésre és a Feketevíz mentén visszatérünk Kémesre. 3. A Sztárai Mihály Zöldút nevet a helyi közösség adta a Sellyét, Sósvertike, Drávaiványit, Drávasztárát, Révfalut, Felsőszentmártont, Drávakeresztúr, Szentborbást, Lakócsát, Drávafokot, Markóc, Bogdását összekötő útvonalnak. A zöldút mentén több horvát ajkú kistelepülés is található. A kihalt, majd lassan újra benépesülő Révfaluban az egyedi harangláb mellett a tiszta környezetű Korcsina-csatorna mentén barangolhatunk. Drávasztárán és Drávafokon is helybéli zenekar húzza a talpalávalót, előbbi településen vendégházak és hozzájuk tartozó gazdaság várja az érdeklődőket. A horvát vendéglőben kiváló ételeket kínálnak, de a Dráva-partra is lesétálhatunk. Lakócsán megnézhetjük a

horvát tájházat, miután lesétáltunk Szentborbásnál a kikötőbe. Felsőszentmártonban a FONK kerékpárszerelője helyrerakja a biciklinket, ha esetleg meghibásodott. Drávaiványiban helyiek mutatják be az egyik legszebb fakazettás templomot. 4. Az Okorvidék Zöldút: Sellye, Csányoszró, Nagycsány, Besence, Gilvánfa, Magyarmecske, Magyartelek, Kisasszonyfa, Gyöngyfa, Királyegyháza, Sumony, Okorág, Szentegát, Galambos, Kákics és Marócsa összekötése. Csányoszró az ormánsági szőttesek fővárosa, a korábbi szövőgyár kapcsán több idős asszony mesél a régi motívumokról. Gyöngyfán a sajtműhelyben sajtot, túrót, joghurtot kóstolhatunk. Okorágról könnyen áttekerhetünk Mónosokorra, a kihalt településre, amely régi házairól és birkanyájáról híres. 5. Az Ormányköz Zöldút Vajszlóból indul: Vajszló, Hirics, Vejti, Piskó, Zaláta, Kemse, Lúzsok. Lúzsokon a helyi kosárfonóval ismerkedhetünk, Vejtiben pónilovagolhatunk és a Dráva-parton süthetünk szalonnát. Zalátán érdemes megtekinteni a református templomot, amely az egyik legrégebbi az Ormánságban. 6. A hosszú távú Ormánság-Zlatna Dolina Zöldúton az Ormánságot átszelve jutunk el a horvátországi Latinovacig (Kémes, Drávaszabolcs, Ivanovo, Bockovac, Blanje, Kapelna, Kucanci, Boksic Lug, Boksic, Beljevina, Fericanci, Orahovica, Kutjevo, Bektez, Porec, Latinovac, Caglin, Milan Lug, Vukojevica). A többnapos út során rengeteg érdekes dologgal várnak minket a horvát túravezetők. Érdemes tehát végigjárni az Ormánság zöldútjait, a FONK minél több helyi lakos segítségével igyekszik a helyi ökoturizmust kialakítani és vonzóvá tenni. Céljuk, hogy a helyi közösség tagjai lássák el étellel, itallal és szállással a turistákat, a túravezetők pedig személyes történeteikre épülve mutassák be a tájat. A zöldutak szervezésének további munkálatait a Zöldút Központban, egy megújuló energiaforrásokkal működő Y-konténeregyüttesben folytatják. Kovács Orsolya közösségfejlesztő, szociológus, Fenntartható Ormánság Nonprofit Kft.

15

Jó gyakorlatok TÜNDÉRKERT létesült Gyulán is a régi gyümölcsfajták szaporítására Magyar Vidéki Mozaik

Közel tíz éve egy elhivatott társaság jött össze Gyulán, amely a nagy elődök példájára a régi gyümölcsfajtákkal kezdtek foglalkozni. Baráti körük Tündérkertet hozott létre, és azóta sokat tett azért, hogy ezek az értékek ne csak fennmaradjanak, hanem terjedjenek is a Kárpát-medencében.

Mi, néhányan gyulaiak mintegy tíz éve kezdtünk el régi gyümölcsfajtákkal foglalkozni. Akkoriban Erdélyben, a Felvidéken, valamint Békés és Zala megyében gyűjtöttünk oltóágakat, sokszor igen öreg fákról, „élő matuzsálemekről” szedve ezeket. Megtanultunk oltani, szemezni, növényeket szaporítani, és a régi fajtákkal bánni, hiszen minden fajta másféle bánásmódot igényel. Nagy-Tóth Ferenc kolozsvári professzor könyvéből, valamint a kiváló Zala megyei gyümölcsész, Kovács Gyula munkásságából kiindulva ismerkedtünk a régi és híres fajtákkal. Sok ismeretet szereztünk Ambrus Lajos gyulai származású író, pomológus lelkesítő írásaiból. Nagy példák mutattak utat számunkra: megyénkben élt a XIX. században Kunágotán és Mezőkovácsházán az Európa-hírű gyümölcsész, Bereczki Máté, aki postán küldött oltóvesszőket az érdeklődőknek. Egy-egy fára 16 fajtát is oltott, mintegy száz olyan fája volt, ahol a vesszőket nevelte. Kitartó munkája nyomán megvalósult nagy terve: a török utáni pusztaság helyébe ismét gyümölcsösök kerültek szerte az országban. Mint tudóst, az egész világon ismerték és tisztelték. Egy személyben alkotott valami hihetetlenül nagyot. De említhetjük Szávai Márton nyugdíjas kántortanítót is Udvarhelyszékből, Énlakáról, aki egy élet kitartó munkájával gyűjtötte és szaporította Erdély nevezetes gyümölcseit. Ma már hozzá jár szinte fél Magyarország. Szóval így indultunk a régiek és a nagyok nyomában. Létrehoztuk a Régi Gyümölcsfajták Baráti Körét. Hivatásos kertészek is beléptek hozzánk. Beültettünk Gyulán egy egyhektáros területet régi fajtákkal (az állományunk kezdetben 43 alma-, 13 körte-, hét cseresznye-, hat sárgabarack- és három meggyfajta volt). Ez a városi tulajdonú terület, a Régi Gyümölcsfajták Kertje oktató-, bemutató- és leendő pihenőkert. Szeretnénk, ha egyszer ide járna ki a város lakossága piknikezni és majálisozni. Szeretnénk egy olyan kertet és egy központot, ahol megismertethetjük a fák nevelését, gondozását. Megtaníthatjuk a régi gyümölcsök fajtáit, felhasználásának lehetőségeit. Összegyűjthetjük a népi szokásokat és technikákat, amelyek gyümölcsökhöz köthetők. Gyula városa és a Wenckheim Krisztina Városfejlesztési Közalapítvány kezdettől támogatta törekvéseinket. Gyűjtőútjainkra elsőnek csak családtagjaink kísértek el bennünket, majd később egyre többen csatlakoztak hozzánk. A kalotaszegi Magyarvalkón 2013 februárjában megszerveztünk egy nagyobb

16

szabású gyűjtést és ahhoz csatlakozóan egy oltási gyakorlatot. Több száz alanyt vittünk magunkkal, hogy azokat a helyszínen gyűjtött oltóágakkal párosíthassuk. Felhívásunkra több mint száz érdeklődő jött el, fiatalok és idősek is. A gyakorlat után minden résztvevő ingyen hazavihetett három oltványt. Azért volt szükség erre az oltási gyakorlatra, mert sajnos már Erdélyben is jórészt elveszett a régi tudás, már csak kevesen tudnak gyümölcsfákat szaporítani. Az oltási gyakorlattal egy fontos lépést tettünk:

azokban a falvakban, ahol még élnek ezek a régi nemes fák, lehetővé vált a szaporítás, és talán újra fellendül a hagyományos kertészkedés. Sok faluban jártunk korábban is Kalotaszegen, megismerkedtünk a református lelkészekkel és a falusiakkal, előbbieknek pedig tankertek létrehozására tettünk javaslatot. Gyulán is tartottunk oltási gyakorlatot és a következő évben – a nagy sikerre tekintettel – azt kétszer is megismételtük. A mostani, tél végi gyakorlatra több mint százan voltak kíváncsiak. A gyulai és a környékbeli kertészkedők mintegy 300 fával gazdagodtak. A nemes vesszőket egyrészt az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft.-től kaptuk, másrészt Békés megyében és más vidékeken gyűjtöttük. Azóta szinte minden héten jön egy újabb információ vagy kérés egy-egy régi fajtáról, idősebb fáról. Pár évvel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy csatlakozzunk az úgynevezett „Tündérkert” mozgalomhoz. Kovács Gyula Zala megyei gyümölcsész alapította meg az első Tündérkertet Viszákon. Az alapgondolat nagyon szimpatikus: iskolások oltványokat ültetnek, egy kis ünnepségen „örökbe fogadják” a fákat. A későbbiekben öntözik, gondozzák azokat, szemmel kísérik fejlődésüket. Mára már az ország számos települése csatlakozott a mozgalomhoz. 2014. március 22-én, majd 29-én mi is Tündérkertet létesítettünk Gyulán a Kálvária dombnál. A város iskolásainak ültetési gyakorlatot szerveztünk, a diákok itt is örökbe fogadhatták az elültetett fákat, és vállalták, hogy szüleikkel együtt ápolják, gondozzák az oltványokat. A gondos tulajdonos bármikor meglátogathatja a kertet, bár lesznek olyan időpontok is, amikor közösen munkálkodunk. Ilyenkor mindig tanítani is fogunk valamit az örökbefogadóknak, hogy minél több ismerettel tudják nevelni a csemetéket. A fák termésének fele őket illeti, a másik fele pedig a kert fenntartását fogja biztosítani. A régi gyümölcsfajták fontos kiválogatódáson mentek keresztül a történelemben. Nem üzletszerű, hanem „túlélési szelekció” volt ez. A gyümölcsök tárolhatósága vagy felhasználhatósága szabta meg azok értékét, így az évtizedek, évszázadok során kialakult egy gyakorlat. Volt olyan gyümölcs, amit friss fogyasztásra használtak, a másikat jó tárolhatósága miatt szerették; volt olyan termés, amelyből kiváló aszalvány, ecet vagy pálinka készült, és természetesen voltak főzésre vagy állatok etetésére alkalmas gyümölcsök is. A cél tehát az, hogy a régiek nyomdokain járva a híres és tájfajták értékeit felkutassuk és megtanítsuk az érdeklődőket a szükséges ismeretekre, bevezessük őket a gyümölcsészet csodálatos világába. Magyarország a kora középkorban Európa nevezetes gyümölcsöskertje volt, és ha belegondolunk, a talaj, a napsütés és a Kárpátokból lefutó vizek ma is ugyanazok. Gyulán több tankertet is létesítettünk a Régi Gyümölcsfajták Baráti Köre tagjainak kertjében, ahol a barátainknak a hagyományos kertészkedés műfogásait tanítjuk. Néhány gyulainak az az álma, hogy ezt a hagyományos gyümölcsészetet az egész magyar nyelvterületen, az egész Kárpát-medencében elterjesszük. Kalotaszeg, Udvarhelyszék és más erdélyi tájak, a távoli magyar vidékek is lehetőséget, ihletet adtak és adnak. Szerencsére sok helyen feltámadni látszik ez a nemes „divat”, a régi gyümölcsfajták termesztése. Békés megyében is biztatjuk régi és új barátainkat tankertek létrehozására, hiszen így tették azt elődeink is. A jövőre vonatkozólag tehát az a javaslatunk, hogy a falvakban, városokban hozzanak létre tankerteket az érdeklődők. Egy-két aktív személy megtalálása jelenti a kulcsot az induláshoz. Először saját erőre kell támaszkodni, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy az valósul meg, amit saját magunk a két kezünkkel megcsinálunk. Ezzel egy időben célszerű egy baráti kört vagy egy alapítványt létrehozni, ahogy azt mi is tettük. Az egyházat, városvezetést, profi kertészeket, családokat, gyerekeket feltétlenül vonjuk be a munkálkodásba. A gyakorlati kertészkedés, majd később a gyümölcsök hasznosítása, esetleg helyi értékesítése meghozza a kedvet a régi és híres gyümölcsfajták szaporításához, a kerti munka megtanulásához, gyakorlásához.

Természetesen azzal mindenki tisztában van, hogy egy civilizációs gyakorlatot nehéz, csaknem lehetetlen megváltoztatni. Ma már mindenki szupermarketekbe jár, ugyanazt a tízfajta gyümölcsöt veszi Gyulán, Bécsben és San Franciscóban: azt, ami szép, nagy, szállítható és a kereskedőnek, valamint az ipari méretű termelésnek nagy hasznot hoz. Íze kevés, ez azonban mellékes. Hogy a tömegtermelésnek ebből a bűvös köréből ki lehet-e törni, az bizony nagy kérdés, de talán érdemes megpróbálni! Egyébiránt a kalotaszegi lelkészeknek írott, tankertek létrehozásával kapcsolatos felhívásunkban azt írtuk, amikor az ilyen fajtakertészkedéssel kapcsolatos kétségeket taglaltuk, hogy szerencsére ezen a világon nem mi vagyunk mindenért felelősek. Van fölöttünk valaki, aki sorsunkat irányítja – nekünk mindössze az a dolgunk, hogy megtegyük, ami ránk bízatott. Pocsay Gábor – Török Zsófi – Szűcs Gergely – Pomázi Ferenc a Régi Gyümölcsfajták Baráti Körének alapítói

17

Portré ÉLŐ mesterségként tekint hivatására a mezőkövesdi fazekas Magyar Vidéki Mozaik

Fehér Tibor Mezőkövesden a Hadas városrészben él családjával. Műhelyébe lépve a fazekasság mindennapjaiba nyerhetünk mélyebb betekintést. Munkája során merít a hozzá közel álló hagyományokból, mégis a folyamatos megújulás és a továbbfejlődés lehetősége motiválja elsősorban.

18

cserébe műhelyként, bemutatótérként használhattuk azokat. Élve ezzel a lehetőséggel felmondtam a szövetkezetben és hazatértem, két évvel később már iparengedélyem is volt. Az átmeneti időszakban nagy segítség volt számomra az, hogy bedolgozhattam a Matyó Háziipari Szövetkezetnek és kemencét is bérelhettem itt. Egészen 1989-ig bérkorongozni is eljártam keramikusoknak Szentendrére és Budapestre. Akkoriban ezzel elég jól lehetett keresni, ebből tudtam fejleszteni az itthoni tevékenységemet. Közben megvásároltam a szomszédos telket, amin egy régi kis ház állt akkor, ahová már kemencét is be tudtam állítani. A 90-es évek elején lehetőségem nyílt arra is, hogy a tájházat jelképes összegért megvásároljam a várostól, ezzel szinte egy időben felépítettem a családi házamat is a szomszédos kis ház helyén. Immár több mint 30 éve működik itt a műhelyed. Milyen számodra kedvező adottságokkal bír ez a helyszín? A tájház hagyományos háromosztatú, ez az elrendezés kimondottan szerencsés, mindegyik helyiséget használom is. Az egykori konyha és a kamra helyén rendeztem be a műhelyt, itt működik most a korong. A szobában kiállítás látható a munkáimból, ahol vásárlásra is van lehetőség. Egyedül a kemence az, ami a szomszédos lakóházam pincéjében helyeztem el. További előnye a helynek, hogy a város szívében található, ezért igen könnyen idetalál bárki. Mindössze néhány perc járásra található innen a Matyó Múzeum, a Kisjankó Bori Emlékház és a Mezőgazdasági Gépmúzeum is. Az általad készített tárgyak egy részén tetten érhető a középtiszavidéki fazekas hagyományok továbbörökítésének szándéka, a műhelyedbe lépve mégis az érződik inkább, hogy a kreatív gondolkodás, az újítás ennél fontosabb számodra. Milyen szakmáról alkotott felfogás húzódik meg ennek hátterében? Elsődlegesen az, hogy élő mesterségként tekintek a fazekasFotók: Pap István

Hogyan esett választásod annak idején a fazekas mesterségre? Hol sajátítottad el a szakma fortélyait? Szüleim mindketten értelmiségiek voltak, én pedig inkább olyan szakmára vágytam, amiben a kreatív szellemi tevékenység a kezek szorgos munkájával párosul. Mivel szerettem rajzolni, a kézműves tárgyalkotó szakmák szinte mind közel álltak hozzám. A fazekasságban pedig az vonzott, hogy önálló munkavégzést tesz lehetővé, ami nem függ másoktól, egyszerre vagy formatervező és kivitelező. A gimnáziumot Mezőkövesden végeztem el, ezt követően két évig dekoratőrként dolgoztam, majd a fővárosba költöztem és a szakmai berkekben máig jól ismert Vincellér utcai háziipari szövetkezetben helyezkedtem el. Itt az első időszakban gépi formázással foglalkoztam, de néha áttettek az öntésre is. A kézi korongozást esténként önszorgalomból gyakoroltam, de működött ott egy szakkör is Szekér Gizella vezetésével, ami lehetőséget biztosított a fejlődésre. Emellett persze kellett az is, hogy munka közben ellessem a fogásokat a többiektől, akik már régóta korongoztak. A szövetkezet akkoriban vette fel a kapcsolatot a Képző- és Iparművészeti Gimnáziummal, s ennek nyomán jelentkeztem is esti tagozatra. Rajzból kellett felvételizni, ami olyan jól sikerült, hogy egyből a 2. évfolyamban kezdhettem meg a tanulmányaimat. A fő tantárgyak a rajz mellett a művészettörténet és a szakelmélet voltak, három évvel később mindháromból érettségiztem is. Közben megüresedett egy korongozói állás a Vincellér utcai műhelyben és engem vettek fel a távozó kolléga helyére. Már az első napon 7 darab kaspót meg tudtam korongozni, egy év múlva pedig már padlóvázákat is készítettem. Itt tanultam meg végső soron a szakma fortélyait. Mikor döntöttél úgy, hogy visszatérsz Mezőkövedre? A város vezetése 1982-ben ajánlott fel helyi alkotóknak műemléki védelem alatt álló, régi nádfedéses parasztházakat az úgynevezett Hadas városrészben. Vállalnunk kellett a tájházak karbantartását,

ságra. A hagyományokat persze nem kell és nem is lehet megkerülni. Jómagam is merítek azokból, amelyek közel állnak hozzám. Az egykori mezőcsáti és tiszafüredi fazekasság motívum- és formakincse ilyen, de még e körön belül is ki tudom választani azt, ami igazán kedves számomra. Úgy gondolom, hogy a hagyományőrzés önmagában nem lehet cél, szükség van a kreativitásra, az újításokra annak érdekében, hogy továbbfejlődhessen ez a tevékenység. A fazekasság folyamatosan változott az elmúlt évezredekben is, ezért tudják a régészek kormeghatározásra használni az ásatások során előkerült fazekakat, cserépdarabokat. Ez mindig is egy árutermelő tevékenység volt, s szerintem ma is ezt kell alapul vennünk. A mai emberek számára kell olyan tárgyakat készítenünk, amiket szívesen használnak otthonaikban, háztartásaikban. Egy korábbi munka szolgai lemásolása vagy egy mesterség-bemutató megtartása nem jelent kihívást számomra és nem is szolgálja a mesterség fennmaradását véleményem szerint. Azt akarom, hogy ne a múlt jusson eszébe annak, aki először belép a műhelyembe, hanem az, hogy szívesen használná az itt napvilágot látó tárgyakat. Aki betér hozzám, az nem egy bemutatót lát, hanem a fazekasműhely mindennapjaiba nyerhet betekintést, megismerkedhet a teljes munkafolyamattal, ha arra van igénye. Az elmúlt években különösen a termékek színvilágában alkalmaztál sikerrel látványos újításokat, amit a vásárlók egyértelműen pozitívan igazoltak vissza. Mi motivált elsősorban? Önmagában a megújulás iránti igény, továbbá egy technikai jellegű körülmény is, hiszen a háztartásban mindennap használatos tárgyakat ma már nem lehet ólommázakkal díszíteni, mivel bebizonyosodott, hogy az az egészségre ártalmas. Át kellett térni az ólommentes mázakra, ennek következtében viszont változtak a színek, hiszen az új anyagok egészen más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a korábbiak, a régi színeket nem lehet egy az egyben visszahozni és nem is szándékom ez. A kihívást így részben az élet hozta számomra, de az új mázakkal kísérletezve olyan új színvilágot, színharmóniát sikerült életre hívni, ami sokak

tetszését nyerte el eddig. Földfestéses díszítőtechnikákkal dolgozok, ezen belül keresem a lehetőséget az innovációra. Leginkább feleségem az, akivel hétről-hétre meg is tudom beszélni mindazt, ami a munkámmal kapcsolatos, hiszen a díszítésbe ő is rendszeresen besegít szabadidejében. Szakmai eredményeid szélesebb körben történő bemutatására évről-évre van lehetőséged, hiszen részt veszel országos pályázatokon, kiállításokon, számos alkalommal voltál díjazott. Mely elismeréseket és szerepléseket emelnéd ki az elmúlt évtizedekből? A népi iparművész címet még 1997-ben nyertem el, majd következő évben az Országos Fazekas Pályázaton kaptam I. díjat Diósgyőrben. Szintén 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány „Népművészetért” Szakalapítványa I. díjának elnyerésében volt részem a Matyó Alkotóközösség tagjaként, amikor is egy komplett matyó szobát rendeztünk be mezőkövesdi alkotótársaimmal. Aranykoszorús mester címemmel ismerték el a munkámat 2000-ben, 2011-ben pedig Kecelen a Mesterek Tiszteletére díjat kaptam meg, ami azért tölt el különösen jó érzéssel, mert ennek az odaítéléséről maga a szakma, a fazekasok döntöttek. A közönséggel való találkozásra kiváló alkalom a Mesterségek Ünnepe a Budai Várban, aminek szintén rendszeres résztvevője vagyok. Mezőkövesdi műhelyem fennállásának 25. évfordulója alkalmából a Zsóry-fürdő szomszédságában található Rózsa Étterem - Panzióban rendeztem kiállítást, ahol igen sok munkám látható állandó jelleggel is, leginkább tányérok és tálak, melyek a falakat díszítik. A 30. évfordulón, 2012-ben pedig a Matyó Múzeumban rendezhettem nagyszabású kiállítást, melynek ünnepélyes megnyitóján olyan sokan megtiszteltek jelenlétükkel, érdeklődésükkel, hogy még az utcán is álltak emberek, mert nem fért el mindenki a teremben. Murányi Norbert vidékfejlesztési menedzser, Dél-borsodi LEADER Egyesület

19

VULKANLAND – egy ma már sikeres osztrák régió fejlődése

Magyar Vidéki Mozaik

Kitekintő

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat finanszírozásával 2014 áprilisában csaknem ötvenfős vidékfejlesztő csoport vett részt tanulmányúton az ausztriai Vulkanland régióban, ahol a közösségközpontú vidékfejlesztés sikeres példáit vizsgálhatták meg és vethették össze a tapasztalatokat a hazai gyakorlattal. A Steirisches Vulkanland (Stájer Vulkanland) LEADER Helyi Akciócsoport (HACS) több mint ezer négyzetkilométernyi területén mintegy százezren élnek. A régió nevét az itt található, ma már kialudt tűzhányókról kapta, a vulkanikus felszínen ma kisparcellás mezőgazdasági művelés folyik. Ausztria kilenc szövetségi tartománya közül a Stájerországhoz tartozó Vulkanlandot hasonlóképpen emlegették, mint hazánkban Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyét. Ausztria szegénysarka volt ez a határmenti vidék, elhatalmasodott munkanélküliséggel és kilátástalansággal. Az emberek bizalmatlanok voltak egymással és a külvilággal szemben, a térség ipari lehetőségeinek hiánya reménytelenné tette a helyieket – ismertette a tanulmányúton résztvevőknek a csaknem húsz évvel ezelőtti viszonyokat Christian Krotschek térségfejlesztő. A fiatalok jelentős része elhagyta e térséget és a népesség folyamatosan csökkent. Christian Krotschek a fejlesztés kezdeteiről elmondta, a legfontosabb lépés az emberek hitének visszaállítása volt. A helyi értékekben rejlő lehetőségek felismerése és azok kiaknázása egy lassú fejlődési folyamat kezdő lépése volt, hiszen az egyesület munkatársai egy hosszútávú fejlesztési keretstratégia mentén gondolták el a régió jövőjét. Bár a fejlesztési elképzeléseket egy-két éves projektek (amelyekben jelentős – 40-60 százalékos – önerőt vállalnak a projektgazdák) során kell megvalósítani, ezek a beruházások illeszkednek a húsz évre tervezett regionális stratégiába. A régióban nélkülözhetetlennek tartják az emberi, környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fontos életkultúra, az élő környezethez fűződő viszony és a regionális gazdaság fejlesztését, ápolását. A fejlesztés módszertanáról és tapasztalataikról a Kulturális Erőforrás Stratégia a Fenntartható Térségfejlesztésért – a CCC-módszer (Cultural Resources Strategy for Sustainable Regional Development – The CCC Method) című kiadvány számol be, amely hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz az MNVH LEADER szakosztályának finanszírozásával. A keretstratégia megvalósításához nagy segítséget nyújt az osztrák

20

Forrás: www.sagen.at

Nem is olyan régen a magyar és a szlovén határhoz közeli Vulkanland régió Ausztria egyik legelmaradottabb térségének számított, az elmúlt 15 év jól átgondolt közösségközpontú vidékfejlesztésének köszönhetően azonban az ország második legélhetőbb területévé vált. Április elején az MNVH finanszírozásával az Európa-szerte elismert osztrák modell jó gyakorlatait ismerhették meg hazai vidékfejlesztők.

eljárásrend is. Ausztriában a LEADER-program 1995 óta van jelen, 2007-től nyolc tartományban 86 HACS működik, a lakosságnak pedig több mint fele él LEADER-térségekben, amely az ország területének 87 százalékát fedi le. A 2007-2013 közötti európai uniós költségvetési időszak LEADER-intézkedéseihez kapcsolódóan az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) 238,5 millió eurót, a nemzeti társfinanszírozással kiegészítve összesen 473,3 millió eurót használhat fel. Tartományi szinten Stájerország 19 helyi akciócsoportja 80 millió euró közösségi támogatást és 110 millió euró önrészt, így összesen 190 millió eurót használhatott fel a ciklusban. A Vulkanland HACS stájer viszonylatban igen nagynak számít, hiszen 79 települést képvisel, amelyekben összesen 104 ezren élnek. Önkormányzati egyesületként alakultak, majd létrehoztak egy vállalatot, amely teljes munkaidőben öt főt foglalkoztat. Ez a vállalat megfelel a hazánkban működő munkaszervezeteknek. Ausztria vidékfejlesztési intézményhálózatában három szintet különíthetünk el, amelyek szoros együttműködésben állnak a vidéki területek felemelése érdekében. A szövetségi, a tartományi és a helyi szintű (HACS-ok) intézményhálózat partneri viszonya lehetővé teszi, hogy a vidékfejlesztési program hatékony és sikeres legyen. Stájerország Tartományi Minisztériumának munkatársa, Gerald Gigler csaknem a kezdetek óta foglalkozik a LEADER-programmal. A tanulmányúton tartott előadásában kiemelte, Stájerország hét alrégióra (köztük Vulkanlandra) és 19 HACS-ra bomlik, amelyek működési területe nem minden esetben fedi egymást, ezért a jövőben az egyesületek számát csökkenteni fogják. A tartományi minisztérium folyamatos pályázatbenyújtási rendszert működtet, a bíráló bizottság pedig évente négy-öt alkalommal ülésezik és dönt a támogatások odaítéléséről. A tartományi

Fotó: Baán Friderika

Fotó: Formódi Zsófia

Fotó: Markovics Réka

Fotó: Baán Friderika

minisztérium elsősorban azokat az alulról jövő („bottom-up”) kezdeményezéseket támogatja, amelyek illeszkednek Stájerország tartományi stratégiájához. A Vulkanland HACS a bíráló bizottság részére keretprojekteket nyújt be 1-1,5 millió euró értékben. Ezek 4-5 éves projektidőszakot ölelnek fel és csak a fő irányvonalakat határozzák meg, ugyanakkor a projektgazda a megvalósítás során lehetőséget kap módosításokra. A keretprojekteken belül valósulnak meg az egy-két évet felölelő konkrét beruházások. 12 év tudatos fejlesztési munkát követően Vulkanland arculata és identitása meglehetősen átalakult, innovatív és vonzó térséggé vált. Sikeresen alkalmazták a helyi viszonyokra vetítve a CCC (Cultural Capital Counts) fejlesztési módszert, amely a belső, helyi természeti és társadalmi értékek kibontakoztatásából áll. Alapelemei a természeti adottságokra, népi hagyományokra és a kultúrára építkező kézművesség, a konyhaművészet, valamint az egészségturizmus fejlesztése. A Vulkanland HACS a meglévő tudás és szakértelem segítségével hasznosítja a térségenként meglévő természeti, emberi, kulturális és társadalmi erőforrásokat. A régiós identitás változásának egyik jó példája az Öregházak Mozgalom, amelynek célja, hogy a régi vulkanlandi parasztházakat bevonják a térség turizmusába. 1999-ben tizenkét régi parasztházzal rendelkező tulajdonos fogott össze, hogy a portákat eredeti állapotukban helyreállítsák, falusi szálláshelyekké alakítsák, majd közösen lépjenek piacra a „Nagymama ágyai” mottóval. Kínálatukban a hagyományokat ötvözik a mai kor technikai és kényelmi igényeivel. Az Öregházak Mozgalom több utazási irodával kibővülve egyre nagyobb sikerrel működik, évente 140-180 napon át vannak vendégei a szálláshelyeknek. A tanulmányút résztvevői ellátogattak az Auersbach-ban található Vulcano sonkamanufaktúra bemutatóközpontjába is. A modern

épület másfél évvel ezelőtt készült el: az eredeti manufaktúrát kibővítették és három emeleten, összesen ezer négyzetméternyi alapterületen mutatják be a sonkakészítés folyamatát az elejétől a végéig, számtalan érdekes információt szolgáltatva a Vulcano sonkáról. Az átadás óta csaknem 30 ezer látogató fordult itt meg, akik az idegenvezetések alkalmával bepillantást nyerhettek a termelés, a feldolgozás és az érlelés egyes lépéseibe is. A többszörösen díjnyertes Vulcano-sonkák különlegessége a hosszú, szokatlanul meleg hőmérsékleten történő tárolás. 18 és 20 fok között érlelődnek egy klimatizált helyiségben 27 vagy akár 36 hónapon át. Az ezredfordulón megalakult Vulcano vállalat kezdetben nyolc, mára pedig 30 főt foglalkoztat, termékeik világszerte ismertek és elismertek. A vulkanlandi fejlesztési folyamat eddig is számos pozitív változást tudott előidézni a régióban: kialakult egy új térségi öntudat, valamint növekedett a vállalkozói kedv is. 2001 óta alkalmazzák védjegyüket és mára elérték, hogy Vulkanlandra a Kulináris Régió, a Kézműves Régió és az Egészség Régiójaként tekintsenek. Az áruházláncok régiós polcokat tartanak fenn, ahol csakis vulkanlandi termékeket találni. A fejlődés fő ismérvének és mozgatórugójának Vulkanland lakói és a fejlesztés kulcsszereplői között kialakult bizalom tekinthető. Ennél azonban sokkal kézzelfoghatóbb az az eredmény, amelyet a Bécsi Műszaki Egyetem szakemberei által végzett vizsgálat mutatott ki 2013-ban. A kutatás 117 osztrák kistérséget hasonlított össze 16 indikátor alapján (úgy, mint vásárlóerő-paritás, életminőség, gazdasági teljesítmény). A korábban szegénysarokként emlegetett Vulkanland az összevetés szerint a második legélhetőbb régióvá vált Ausztriában. Markovics Réka

21

AZ EMBEREK és a közösségek a NAKVI fókuszában

Magyar Vidéki Mozaik

Visszatekintő

Családias hangulattal, házi finomságokkal és frissen sütött kenyérlángossal várta a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet a partnereit április 24-én, második „névnapján”. A nyílt napon a látogatók közvetlenül és kötetlenül beszélgethettek az intézet gyakran csak névről, vagy hangról ismert munkatársaival.

22

a NOE elnöke örömét fejezte ki, hogy ilyen sikeres volt az együttműködés, és elmondta, hogy az akcióval a helyi igények szerint sikerült bokortanyákon élő, nagyon nehéz helyzetben lévő családokat segíteni. A szervezet 14 ezer tagjának többsége vidéki, és sokuk gazdálkodik, ezért fontos, hogy a NAKVI-nál felhalmozódott tudás eljusson hozzájuk, és tudjanak a különböző pályázatokról, a lehetőségekről, hogy hogyan taníttassák a gyerekeiket. A rendezvényen emellett idén is átadták a tavaly alapított NAKVImázs díjat, amelyeket a főigazgató és az igazgatók szaFotók: Németh Gábor

A jogelődjeivel együtt idén ősszel húsz éves Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) átnevezésének második évfordulója alkalmából tavaly hagyományteremtő céllal szervezték meg a NAKVI Pikniket. A nyílt nap célja az volt, hogy alkalmat teremtsenek a partnereknek a személyes kapcsolatra az Intézet munkatársaival, mondta Mezőszentgyörgyi Dávid, a NAKVI főigazgatója a 2014. április 24-én újra megrendezett eseményen. Az elmúlt egy évben tovább bővült az Intézet eddig is széles feladatköre, tavaly ősszel kezdte meg működését a hatvan intézményt összefogó Szakképző Iskolai Hálózatkoordinációs Igazgatóság, valamint 2013 óta a hungarikum pályázatokat is a NAKVI-hoz kell benyújtani. Szintén tavaly indult a Czinka Panna – Vidékfejlesztő Roma Fiatalok Ösztöndíjprogram 25 felsőoktatásban résztvevő fiatallal, akiknek ösztöndíjat és mentorálást biztosít az Intézet. A résztvevők lakóhelyük környékén projekteket indítanak és tanulmányokat készítenek. 2013-ban négy pályázatot is elnyert a NAKVI, amelyekkel többek között sajtkészítő és kerti munkás képzést tartottak hátrányos helyzetű térségekben közmunkásoknak, javították az intézményközi információáramlást és határmenti területek kerékpáros turisztikai fejlesztésében vesznek részt. Mezőszentgyörgyi Dávid kiemelte, az Intézetnél az embereket és a közösségeket igyekeznek a középpontba állítani, és sokat tettek ennek érdekében. Ennek jegyében az Intézet tavaly elnyerte a Családbarát munkahely címet, amelyet idén is meg fog pályázni. Emellett számos intézkedés segíti a családosokat: többek között kedvezményes üdülés, családi sportnap, iskolakezdési támogatás, valamint az államigazgatásban egyedülálló, rugalmas munkába járást lehetővé tevő törzsidős rendszer. A családosokat nem csak az intézeten belül, hanem azon kívül is támogatja a NAKVI. Tavaly az Echo TV-vel és a Nagycsaládosok Országos Egyesületével (NOE) adománygyűjtést kezdeményeztek vidéki nagycsaládosoknak, több mint 1,6 millió forintot összegyűjtve. A NOE-val az egyre szorosabb együttműködést hivatalos formába öntötték a rendezvényen egy együttműködési megállapodás aláírásával. A dokumentumot kézjegyével ellátó Székely Hajnalka,

vazatai alapján egy NAKVI-nál dolgozó kolléga és egy külső személy kaphat, akik öregbítettét az Intézet hírnevét és erősítették szakmaiságát. Az agrárszakoktatás terén végzett több évtizedes kimagasló szakmai munkájáért Wayda Imréné, nemzetközileg is elismert tevékenységéért pedig az Országos Szaktanácsadási Bizottság elnöke, a Debreceni Egyetem rektorhelyettese, Jávor András kapta meg az elismerést. Az Intézet számos partnere részt vett a NAKVI Pikniken házi készítésű finomságaikkal, és betekintést nyerhettek a minisztériumi háttérintézmény mindennapi életébe. A vendégeket többek között frissen, hagyományos kemencében sütött kenyérlángossal és somlói borokkal várták, az udvaron felállított sátraknál játszott élő népzene pedig segített abban, hogy kötetlen beszélgetések alakuljanak ki. A NAKVImázs díjjal kitüntetett Wayda Imréné idén is a kezébe vette a keverőlapátot a gulyáságyúnál, ezúttal göcseji babos káposztát készítve. Márton Balázs

Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

A vidékfejlesztők és környezetgazdák folyóirata 2013. tél

XXVIII. évfolyam

› Tájban gondolkodó és cselekvő elképzelések a Tisza-tó Nemzeti Program kapcsán

Megjelenés minden évszakban

› Munka, megélhetés

› Az épített népi

és (köz)foglalkoztatás az egykori tanyaközségekben

örökségtől a tájházak közösségéig

› Jövőteremtő fejlődési utak hátrányos helyzetű falvainkban

w w w. a g r a r l a p o k . h u

2013.12.05. 13:00:05

A vidékfejlesztők és környezetgazdák folyóirata Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

A vidékfejlesztők és környezetgazdák folyóirata 2014. tavasz

XXIX. évfolyam

› A helyi termék turisztikai hasznosítása

Megjelenés minden évszakban

› A kistermelés és a

› A Tanyafejlesztési

térbeli-társadalmi polarizáció

Programok eredményei

› Mintaprogram az egyedi tájértékek kataszterezésére és védelmére

w w w. a g r a r l a p o k . h u

2014.03.10. 8:37:59

Megjelenés minden évszakban Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

A vidékfejlesztők és környezetgazdák folyóirata 2013. ősz

XXVIII. évfolyam

› Aprófalvak környezeti politikája

Megjelenés minden évszakban

› A falusi turizmus újabb átalakulása

› Szemléletváltozás az EU közösségi politikájában

› A nagykunsági fiatalok családképe

w w w. a g r a r l a p o k . h u

2013.09.11. 8:38:38