IV. évfolyam, 1. szám

IV. évfolyam, 1. szám

SZERKESZTŐI levél az olvasókhoz

Magyar Vidéki Mozaik

Tartalom

AKTUÁLIS 3 MINISZTERI köszöntő EGYETEMEN tanít és gazdálkodik is az MNVH Elnökség új tagja VIDÉKÜNK jövőjéről tanácskozott az MNVH Elnöksége és Tanácsa

TÁRGYALÓ 6 JÓ PÉLDÁK, új ismeretátadási lehetőségek a Bemutató Üzemekben HETÉS – mindennapi emlékeink megőrzése a helyi közösséggel

JÓ GYAKORLATOK 10 A tavalyi évben közel negyedével nőtt Hálózatunk regisztrált tagsága, ezzel elérte, sőt meghaladta a tizenegyezer főt. Ez az eredmény nagyban köszönhető projektötleti felhívásainknak, a tavaly év elején munkába állt megyei referenseinknek, valamint országos, regionális és helyi rendezvényeinknek. A tavaly októberi rendezvény sikerére alapozva a farsang idején is megszerveztük a Magyar Vidék Napját, így februárban újra megtelt a budapesti Millenáris. Farsangi Vigalommal vártuk a fővárosiakat – külön megcélozva a családokat – értékes szórakozási lehetőséget kínálva. A rendezvény sikerét mutatja, hogy nap közben többször kellett kitennünk a „megtelt” táblát. Nemcsak a fent említett rendezvény adja az Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat sikerét: az elmúlt két évben projektötleti felhívásaink segítségével több, mint 864 millió forintot juttattunk el a vidék Magyarországára. Ebből tanulmányokat és tanulmányutakat, képzéseket és kiadványokat, valamint 210 vidéki rendezvényt támogattunk, amelyek segítségünk nélkül nem, vagy csak nehezen jöhettek volna létre. Az Irányító Hatóság által meghatározott kiemelt projektek listája is sokatmondó: helyi termékek piacra jutását, tájegységek felemelkedését, vagy népi hagyományok továbbélését segítette egy-egy kezdeményezés. Ezek esetében valamivel nagyobb összegek álltak rendelkezésre a különböző témákban, így 135 projektet támogattunk közel 656 millió forint értékben. Mint ahogy a Mozaik hasábjain, úgy tavaly egy külön kiadványba is gyűjtöttünk az általunk talált jó gyakorlatokból, amelyeket jó szívvel ajánlunk. Idén – külön füzetbe is – újabb csokrot gyűjtünk ezekből a kezdeményezésekből. Ilyen a Magyarország legszebb konyhakertje pályázat, amit idén már harmadik éve hirdetnek meg. Kovács Szilviával, Karcag alpolgármesterével beszélgettünk a kezdeményezésről, annak tanulságairól és eredményeiről. Az ismeretátadás egyik új terepe a Bemutató Üzemek hálózata. Olyan gazdaságok mutatják be tevékenységüket, amelyek sikeresek egy-egy területen, ezzel segítve gazdálkodó társaikat. Hasznos időtöltést és jó olvasást kívánok!

KITEKINTŐ 16 HÍRÜNK a világban: kötelez a minőséggel kivívott hírnév!

VISSZATEKINTŐ 18 NEM CSAK egy esztendő, egy korszak is lezárult az elmúlt évben BUSÓK lepték el a fővárosi Millenárist

PORTRÉ 22 A SZŰCSÖK tudásának továbbadása a célja a vattai iparművésznek

IV. évfolyam 1. szám, 2014. március 10. Kiadja: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet Felelős kiadó: Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid főigazgató Szerkesztő: Bősze Balázs Elérhetőség: 1223 Budapest, Park u. 2. Telefon: 06 1 362 8100, fax: 06 1 362 8104 Web: www.mnvh.eu, e-mail: [email protected] Nyomda: HSC Consulting Kft. 3525 Miskolc, Vologda u. 14. 7/4 Megjelenik 5000 példányban. Borítófotó: Vona Tímea Minden jog fenntartva. Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése és sokszorosítása csak tartalmi és formai módosítás nélkül engedélyezett. ISSN 2062-638X

Bősze Balázs

2

„A VIDÉK az a hely, ahol a kultúra kézzel fogható” SEGÍTI a konyhakertek elterjedését az MNVH által támogatott program BEYTHE-KERT Gazdagodó élőkörnyezet a szombathelyi Vasi Skanzenben

MINISZTERI köszöntő


Aktuális

Kedves Olvasó! A tavasz a felkészülés és a munkakezdés időszaka, ilyenkor terveink mellett eredményeinket is érdemes sorra venni. A vidékfejlesztés terén hazánk ismét számos sikert tudott felmutatni, amelyek nem csupán adatokban és jogszabályokban, hanem mindenki által érezhető, fontos változásokban testesültek meg. A 2013-as esztendő kimagasló sikerei alkalmasak arra, hogy hosszú távra biztosítsák a gazdatársadalom és a vidéki lakosság jövőjét. Az elmúlt év vidékfejlesztési eredményei pontosan beleillenek abba az átfogó ívbe, amelyet 2010-ben elterveztünk és az elmúlt évek során közösen megvalósítottunk.

Fontos, hogy sikeresen és zökkenőmentesen összekapcsoltuk az Európai Unió két költségvetési időszakát, és úgy érkeztünk meg a 2014-2020-ig tartó uniós ciklus kezdetéhez, hogy a magyar gazdák, a tanyák, a falvak és városok lakói egyaránt nyertesei lettek a következő hét évnek. A tavalyi esztendő egyik kimagasló eredménye, hogy miközben az Európai Unió hét évre szóló költségvetése összességében 3,5 százalékkal csökkent, addig hazánk közel 20 százalékkal, 1,9 milliárd euróval többet kapott a közös agrárpolitikai célokra, mint 2007 és 2013 között. Összesen 12,3 milliárd eurót. Ez azt jelenti, hogy a következő hét esztendőben 500 milliárd forinttal többől gazdálkodhatunk, 500 milliárd forinttal többet fordíthatunk vidékfejlesztésre és agrártámogatásra. Ez a siker azt bizonyítja, hogy megerősödött hazánk agrárdiplomáciája és már az Unióban is komolyan számolnak a magyar gazdákkal és vállalkozókkal. Szintén a magyar vidék és a gazdatársadalom erejét mutatja, hogy hazánkban született meg Európa egyik legszigorúbb földtörvénye, amely pontot tett az 1100

éves vita végére. A jogszabály hatékonyan védi meg a magyar földet és a földművesek kizárólagos földtulajdonosi státuszát. A tavalyi esztendő eredményei közül kiemelkedik a „Földet a gazdáknak!” program sikere, aminek legfőbb nyertesei az egyéni mezőgazdasági vállalkozók, a fiatal mezőgazdasági termelők és családi gazdálkodók. A kormány a programmal megtízszerezte az állami földet használók számát. A Vidékfejlesztési Minisztérium a foglalkoztatás növelésében és az új munkahelyek létrehozásában továbbra is kiemelt szerepet szán a családi gazdaságoknak. A vidékfejlesztést érintő jogszabályok megalkotásához, a szakpolitikai döntések meghozatalához és a programok kiírásához a stratégiai dokumentumok biztosították a megfelelő elvi kereteket. A könyvtárak mélyén szunnyadó tanulmányokkal szemben ezeknek az intézkedéseknek a lényegét maguk a vidéken élők fogalmazták meg véleményeikkel, hozzászólásaikkal, írásbeli javaslataikkal és észrevételeikkel. Elkészült a Sertésstratégia, a Nemzeti Vízstratégia és a Magyar Zöldség - Gyümölcs Ágazati Stratégia is. Ezek azért különösen fontosak, mert olyan munkahelyteremtő ágazatokról van bennük szó, amelyeknek központi szerep jut a mezőgazdaságban és a vidékfejlesztésben egyaránt. Fontos, hogy a Nemzeti Vidékstratégia az erőforrásokat fenntartható módon hasznosító, sokszínű agrár- és élelmiszertermelést, az élelmiszerbiztonság erősítését, a helyi termékek előállítását, a helyi piacok fejlesztését, a vidéki élet értékeit állítja a középpontba. Tapasztalataink azt mutatják, hogy terveink a gyakorlatban is megállták a helyüket. Országszerte újraéledtek az évszázados termelési hagyományok. A helyi termelés és értékesítés összekapcsolásával egy új életminőség született vidéken. A helyi mezőgazdaság a lerövidített élelmiszer-ellátási lánccal összekapcsolva már önálló ágazattá vált, és egyre nagyobb a kereslet a termékek iránt. A termelői piacokon a kiváló minőségű, egészséges, magyar élelmiszereket egyre magasabb feldolgozottsági szinten vásárolhatják meg a családok, immár közvetlenül a gazdáktól. Az elmúlt esztendő eredményei is jól érzékeltetik, hogyan fejlődik a magyar vidék, hogyan nyerte vissza megbecsültségét az Európai Unióban és szerte a világban. Ebben óriási szerepe van annak, hogy a magyar mezőgazdaság a válság évei alatt is jól teljesített és kiemelkedő sikereket ért el. Kívánom, hogy a továbbiakban is folytatódjon az a közös, sikeres munka, melyet az elmúlt időszakban együtt végeztünk! Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter

3

EGYETEMEN tanít és gazdálkodik is az MNVH Elnökség új tagja


Aktuális

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2013. november végi elnökségi ülésén V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára mutatta be Weisz Miklóst, aki a Hálózat legifjabb vezetőségi tagjaként Kesjár Kamilla helyére került a Hálózat elnökségébe.

Az 1978-ban, Sopronban született Weisz Miklós a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) 13 tagú elnökségének legfiatalabb tagja. Egy, a Kisalföld és a nyugat-magyarországi dombvidék határában fekvő községben, Nagylózson nőtt föl. Családja, amely hosszú generációk óta ott él - és ennek folytán szoros kapcsolatban áll a mezőgazdasággal - a rendszerváltozást követően 1990-ben családi gazdaságot hozott létre, ahol szántóföldi növényeket, elsősorban gabonaféléket és olajnövényeket termeszt. Weisz Miklós már tizenéves kora óta lelkesen és aktívan dolgozik e vállalkozásban, és ez további pályafutását, többek között tanulmányait is alapvetően meghatározta. Gyakorlatilag egy életre eljegyezte magát a mezőgazdasággal. Az érettségit követően Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon karán agrárkémikus-agrármérnök szakon szerzett diplomát, kiváló eredménynyel. Még az egyetemi évek alatt 2001-2002-ben Erasmus ösztöndíjjal az angliai Newcastle-ben elsősorban az agrárgazdaság témakörében bővítette ismereteit. Ennek, illetve az akkor közeli európai uniós csatlakozás és az ezzel együtt járó jogi, illetve gazdasági környezeti változások hatására úgy gondolta, hogy a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos tudását is tovább kell bővítenie. Ezért beiratkozott a Nyugat-Magyarországi Egyetem közgazdász szakára, ahol 2007-ben sikeresen másoddiplomázott. Eközben Keszthelyen már egyetemi tanársegédként dolgozott, s ugyanitt 2010-ben sikeresen védte meg PhD-dolgozatát agrárközgazdaság témában. Jelenleg is tanít az egyetemen, adjunktusi állásban. Vallja és sikeresen bizonyítja is, hogy a tudományos kutatói, egyetemi oktatói élet és a szántóföldi gazdálkodói tevékenység nem összeegyeztethetetlen, hanem jól megfér egymással mind a kettő. Az oktatási és vizsgaidőszak elsősorban a téli félévre, szeptember és május hónapok közé esik, a nyári hónapokban viszont a gazdálkodásé a főszerep. Így aztán tovább viszi a nagylózsi családi gazdálkodást is, amelyben szülei mellett már a szintén az agráriumban szerzett tapasztalatokkal és diplomával rendelkező

4

felesége is segíti. Emellett – 2004 óta – arra is van ideje, hogy önálló vállalkozásban szaktanácsadással is foglalkozzon, amelynek részeként, mint regisztrált tanácsadó elsősorban jogi és adminisztrációs segítséget nyújt javarészt fiatal gazdák számára, valamint az agroökonómia és a vidékfejlesztés területén tevékenykedik szakértőként. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségével (AGRYA) 2007 óta áll kapcsolatban, 2008-tól tagja is a szervezetnek, s a kapcsolat az idők során egyre szorosabbá vált, annyira, hogy a szövetség szervezeti átalakítását követően, 2010-től az egyik társelnöke is a szövetségnek. Többek között a szervezet külföldi kapcsolatainak ápolásában dolgozik nagy sikerrel, valamint 2011 és 2013 között ő töltötte be a Fiatal Gazdák Európai Szövetsége (CEJA) „vidékfejlesztési küldött” szerepét, amelynek folytán rendszeresen ingázott Nyugat-Európa (elsősorban Brüsszel), illetve Budapest között. Az MNVH elnökségi tagjaként elsősorban a Hálózat I. szakosztályában (versenyképes mezőgazdaság) kíván tevékenykedni, ahol leginkább a termelésben érdekelt gazdálkodók érdekeit fogja képviselni és közvetíteni. Aktívan részt vesz a következő európai uniós költségvetési ciklus vidékfejlesztési kérdéseit érintő tervezésében is. Úgy gondolja, hogy a 2014–2020-as időszak finanszírozási rendszere jóval bonyolultabb lesz a korábbihoz képest, éppen ezért e téren rendkívül fontos a megfelelő és időben történő tájékoztatás, különösen a fiatal gazdákat érintő kérdésekben, hiszen az ő szerepük – akárcsak a környezetvédelmi szempontok beépítése a pályázatokba – a korábbinál nagyobb prioritással bír majd az Európai Unió számára. A Hálózat ez irányú tevékenységét közvetlen tapasztalataira támaszkodva próbálja tovább építeni. A megfelelő hírverés és tájékoztatás kapcsán ugyanis úgy gondolja, hogy erre a vidékfejlesztésben érdekelt szereplőket közös hálózatba gyűjtő MNVH lehet a legalkalmasabb szervezet. Csuták Máté

VIDÉKÜNK jövöjéről tanácskozott az MNVH Elnöksége és Tanácsa Magyar Vidéki Mozaik

Aktuális

Február 20-án a Vajdahunyadvárban ülésezett a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Elnöksége. A tanácskozást követően, amelyen több kommunikációs téma és jövőbeni terv is szóba került, az idei első Tanács ülést is megtartották, ahol többek között elfogadták a Cselekvési Tervben rögzített költségkeret elosztásának változását.

Az MNVH-nak összesen 11463 regisztrált tagja van, és 19 újonnan jóváhagyott kérelem után 917 szervezetet vett nyilvántartásba – derült ki az elnökségi tanácskozáson, ahol először a hálózati taglétszám alakulásáról és az új nyilvántartásba vételi kérelmekről számoltak be az Állandó Titkárság munkatársai. Ezt követően elsősorban kommunikációs kérdéseket tárgyalt a testület. Megvitatták az MNVH tavalyi tevékenységét röviden bemutató, valamint a megvalósult projektötletekből néhány jó gyakorlatot bemutató kiadványok tervezetét. Több éves tevékenysége alatt jelentős tudáskészlet halmozódott föl a Hálózatnál, amelyet az Elnökség szintén közkinccsé kíván tenni, ezért egy várhatóan 2014 végén megjelenő tematikus szakmai füzetsorozatról döntött, amely különböző témaköröket ölel fel. Ez egy vidékfejlesztési képzés alapja lehet, amelynek elvi megvalósulását az Elnökség szintén támogatta. Módosult az MNVH Cselekvési Terve is, amit a Hálózat alapszabályának megfelelően a Tanács hagyhat jóvá. A testület ülését ugyanakkor nem csak ebből az okból, hanem az új, 2014-2020-as költségvetési időszakhoz igazodó tervezési és általános jövőkép megvitatására hívta össze az Elnökség. Az elnökségi ülést rögtön követő tanácskozáson Medgyasszay László elnök bevezetőjében kifejtette: a Hálózat tevékenysége az ország megmaradását szolgálja. A köszöntő után a Tanács tagjai Mezőszentgyörgyi Dávid főtitkár beszámolóját hallgatták meg az MNVH 2012-2013. évi tevékenységéről. „Úgy gondolom, és ezt számok is alátámasztják, hogy nem volt eredménytelen a Hálózat elmúlt két éves tevékenysége” – jelentette ki a főtitkár, majd ezt követően részletesen kifejtette az elmúlt két esztendő legfontosabb eredményeit, kitérve a hálózati tagok számának növekedésére. Mezőszentgyörgyi Dávid beszámolójában értékelte a tavaly munkába állt megyei referensek tevékenységét, beszámolt az MNVH által kezdeményezett projektötleti felhívások nyomán megvalósult vidékfejlesztéssel kapcsolatos rendezvényekről, ismeretátadásokról, kiadványokról, tanulmányokról, illetve a LEADER

Helyi Akciócsoportok nemzetközi együttműködését elősegítő külföldi látogatásokról és tanulmányutakról. Ez utóbbiak nyomán számos példaértékű projekt valósult meg, s mintegy 900 millió forinttal gazdagodott a magyar vidék. A beszámoló kitért továbbá a szaktárcával közösen megvalósult kiemelt projektekre, a Hálózat saját rendezvényeire, és a kommunikációs tevékenységre is. Az elmúlt két év értékelését a főtitkár azzal zárta, hogy néhány mondatban megemlítette az MNVH jövőre vonatkozó terveit. A beszámolót a Tanács egyhangúlag elfogadta. Önálló napirendi pont volt a Hálózat Cselekvési Tervének (CST) módosítása, illetve annak megvitatása. A CST módosításra azért volt szükség, mert az MNVH-nak új források is rendelkezésére állnak, ami mintegy 1,8 milliárd forintot jelent 2014 végéig. Ennek nyomán bővült a szolgáltatói és információs feladatok ellátására vonatkozó keretösszeg, továbbá több pénz jut a kommunikációra is. Utóbbinál új költségelem a médiában való megjelenés, ami európai uniós elvárás. A nemzetközi és térségközi kapcsolatokhoz kötődő feladatok ellátására vonatkozó keretösszeg nem változott, míg a kiemelt projektekre valamivel többet lehet fordítani. A Cselekvési Terv módosítását néhány kérdés megvitatása után a Tanács szintén egyhangúlag fogadta el. Ezt követően Csatári Bálint elnökségi tag tartott vitaindító előadást az MNVH jövőképéről. A számos pontot érintő előadás a valódi hálózati építkezést, a politikától való nem teljes, de egészséges távolságtartást, a különféle szervezetekkel való kapcsolatok ápolását, erősítését, a helyi tervezés jelentőségét szorgalmazta, mindvégig szem előtt tartva az alulról történő építkezés fontosságát. Az előadást követően a tanácstagok aktív részvételével tartalmas vita zajlott a témáról. A jelenlévők abban egyetértettek, hogy a magyar vidék sokirányú problémáinak megoldásában, a jövőt érintő tervezésben az MNVH-nak továbbra is kulcsszerepe lesz, kell, hogy legyen. Csuták Máté

5

Tárgyaló JÓ PÉLDÁK új ismeretátadási lehetőségek a Bemutató Üzemekben Magyar Vidéki Mozaik

Az egészséges élelmiszer-előállítás, a fenntarthatóság, a gazdaságosság, termelékenység és versenyképesség követelményeinek érvényesítése a gazdálkodásban mind arra ösztönöznek, hogy legyenek olyan „zászlóshajók”, amelyek példát mutatnak a gazdálkodóknak. Ezt a szerepet töltik be a Bemutató Üzemek.

Tudás nélkül nem lehet gazdálkodni, ehhez viszont meg kell szerezni a szükséges szakismereteket. Átadásuk leghatékonyabb módja a gyakorlat bemutatása. Ebben segíthetnek olyan kiemelkedő gazdaságok, amelyek vállalják, hogy telepük bemutatásával segítséget nyújtanak gazdálkodó társaiknak. A Bemutató Üzemek azok a gazdaságok, amelyek a tevékenységüket szervezett tájékoztatók, konzultációs programok révén ismertetik meg más mezőgazdasági termelőkkel és erdőgazdálkodókkal. A programokkal olyan innovatív technológiákat, fajtákat, környezetvédelmi, állatjóléti, gazdaságirányítási, szervezési, és marketing megoldásokat mutatnak be, amelyek alkalmazásával eredményesen gazdálkodnak, és amelyek elterjesztése növeli a mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók versenyképességét és alkalmazkodóképességüket a fenntartható fejlődés feltételeihez. Bemutató Üzemek elismerésére és nyilvántartásba vételére 2013 őszén lehetett jelentkezni. A pályázatok szakmai értékelése után 2014 januárjában 111 gazdaság nyerte el a Bemutató Üzem címet, és nyújthat be 2014. első, illetve második félévére projekttervet, amelyben a bemutató programokat kell rögzítenie. A Bemutató Üzemek a megvalósított programok költségei alapján vissza nem térítendő támogatást kaphatnak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból. Az értékelés fő szempontjai a bemutatás tárgyának stratégiai jelentősége az adott tájegységben, gazdasági versenyképesség-növelő hatása, környezetkímélő hatása és innovatív jellegének mértéke voltak.

6

Az érdeklődő mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók a Bemutató Üzemek segítségével innovatív és a mai kor kihívásainak megfelelő gazdaságok mindennapjaiba tekinthetnek be, a legalább öt órás programokon pedig térítésmentesen vehetnek részt. A jelentkezők olyan különböző szakterületek közül választhatnak, mint növénytermesztés, kertészet, integrált növény- és talajvédelem, öntözés, vízgazdálkodás, állattenyésztés, -egészségügy és -jólét, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási gépesítés és technológia, erdő- és vadgazdálkodás. A képzések közt olyan témák is helyet kaptak, mint a megújuló energia, fenntartható és ökológiai gazdálkodás, környezetvédelem, induló fiatalok gazdálkodása, kereskedelmi forgalmazás céljából és a külön jogszabályban meghatározott kistermelői élelmiszer-előállítás, valamint a lovas turizmus. Az észak- és dél-alföldi régiókban különösen sok gazdaság jelentkezett, de – hogy a távolság se riasszon el senkit a programok iránt érdeklődő gazdálkodók közül – az ország minden régiójában találhatók Bemutató Üzemek, amelyek közt őstermelők és családi gazdaságok mellett mikro-, kis-, és középvállalkozások is találhatók. A programokon résztvevő gazdálkodók a hagyományos gazdálkodást folytató üzemek mellett öko- és erdőgazdaságokban, valamint akár neves borászatokban leshetik el az alkalmazott technológiák, a gazdálkodás csínját-bínját, és kaphatnak választ a kérdéseikre, hogy később a saját gazdaságukban hasznosítsák a látottakat. A szakterületeken belül a programok még nagyobb változatosságot mutatnak, így – a teljesség igénye nélkül – megtalálható

köztük a talaj- és tápanyagigény bemutatása, metszésmódok ismertetése, a fajtaválasztás jelentősége, termesztéstechnológiai követelmények és a termőhelyi adottságok ismertetése. Emellett a rosszul végzett talajművelés, a túlzásba vitt vegyszerhasználat és egyéb rossz technológiák káros hatásairól, illetve a környezetkímélő és fenntartható mezőgazdálkodás elveiről, a termőtalaj természetes tápanyagainak és nedvességtartalmának védelméről, a trágyakezelésről és a vegyszermaradványok kezeléséről is hallhatnak a résztvevők. A kertészetekben különféle növények termesztéstechnológiájával és ültetvényekkel ismerkedhetnek, mint például a paprika, kajszi, málna, meggy, cseresznye, alma, fekete ribiszke, dió, szőlő vagy bodza. Az állattenyésztési ágazatban tevékenykedő üzemek is igen változatos programokkal várják az érintett gazdálkodókat. Szarvasmarha-tenyésztési, takarmányozási, fejési bemutatók, sertés- és baromfitenyésztésről, trágyakezelésről, juh- és kecsketartásról, állategészségügyre vonatkozó előírásokról szóló előadások várják az érdeklődőket. A külterjes állattenyésztés bemutatón lehetőség van az extenzív állattartás mellett az előállított termékek, élelmiszerek megismerésére és kóstolására is, de megismerkedhetnek a vegyszeres adalékok és antibiotikumok nélküli ökológiai módon történő állattartással is. Több méhészet is megosztja tapasztalatait, és nem hiányozhatnak az olyan témák, mint a méhegészségügy, a mézelő és virágport adó növények ismertetése, a mézelvétel, a pergetés, a kaptár kezelése, a kaptárhigiénia a gyakorlatban. És persze nem marad el a kóstolás, ahogy a kistermelői élelmiszer-előállítás területén sem, ahol kóstolások mellett hallhatnak a termék-előállításról, a sajtkészítésről, sajtkülönlegességek gyártási körülményeinek, előállítási folyamatának bemutatásáról, a tevékenységhez kapcsolódó kötelező okmányokról, bejelentési kötelezettségekről. A témák közt szerepel a falusi vendégasztal, kézműves sajtok és egyéb tejtermékek (tehén, juh, kecske), és értékesítési tapasztalatok. Az erdőgazdaságokban az erdőgazdasági technológiákkal, az így megtermelt dendromassza jelentőségének és különböző hasznosítási módjainak bemutatásával, illetve az erdészeti lovak betanításával és gyakorlati alkalmazása találkozhatnak a szakterület iránt érdeklődők.

A vadgazdálkodásban érdekelt gazdálkodók a vadgazdálkodás és vadászat szabályozásáról, a vadászterületek kialakításáról, működtetéséről tájékozódhatnak, és a vadlétszám-becslés, tervezés, hasznosítás, a trófeabírálat rejtelmeinek megismerése, a ranglisták, valamint a rekordok bemutatása mellett nem hiányozhat a vadgasztronómiai bemutató sem. A megújuló energiaforrások fokozott felhasználása és a saját erőforrások előtérbe helyezése meghatározó jelentőséggel bírnak napjainkban, és használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel. A Bemutató Üzemek programjai közül sem hiányozhatnak a megújuló energiaforrások jelentőségéről szóló előadások. A megújuló energiákat hasznosítók vagy ezt tervezők megismerkedhetnek a nap- és a szélenergia használatával a mezőgazdasági telephelyeken és az élelmiszergyártó üzemekben, valamint hallhatnak a biogázüzem környezetvédelmi, gazdasági előnyeiről, működtetésének tapasztalatairól is. A lovardák sem maradnak ki. A programok közt van lovas turisztikai attrakció-fejlesztési tevékenység bemutatása, bemutató a biztonságos és turistacsalogató fogatolás szakmai feladatairól, oktatási programról, az iskolaló helyes használatáról a gyakorlatban, fogatlovak turisztikai hasznosításáról. Mindemellett olyan érdekességekről is lehet hallani, mint a vadon termő gyógynövények (pl. cickafark) termesztésbe vonása, a laskagomba termesztéstechnológiája, a háztáji és tanyasi portékák előállítása, vagy a több lábon álló gazdálkodás. A programokban a szakmai ismeretek nem korlátozódnak az elméletre, minden eseten a gyakorlatban is szemléltetik a Bemutató Üzemek a tevékenységüket és megosztják a résztvevőkkel a tapasztalataikat a tevékenységükhöz kapcsolódó adminisztrációról, a kötelező előírásokról és a támogatási lehetőségekről is, valamint szót ejtenek a gazdálkodásukhoz kapcsolódó nehézségekről és pozitívumokról. Az említett programok csak ízelítők. A Bemutató Üzemek által kínált ismeretátadási lehetőségek iránt érdeklődők, a tevékenységük technológiai és gazdasági eredményességét, a gazdaságuk versenyképességét, a fenntartható fejlődés feltételeihez alkalmazkodó-képességét növelni vágyó gazdálkodók bővebben tájékozódhatnak a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet honlapján. Az oldalon hamarosan megtalálhatók a Bemutató Üzemek elérhetőségei, teljes programjai, valamint a programokra való jelentkezési feltételek és lehetőségek is. Ungi Szilvia

7

HETÉS – mindennapi emlékeink megőrzése a helyi közösséggel


Aktuális

8

Az egyedi tájértékek megerősítik a kötődést a tájhoz, a benne elszórtan megjelenő elemek sokunkban személyes emlékeket ébresztenek, némelyekhez hagyományok, történetek kapcsolódnak. Ezek a tárgyiasult emlékek megteremtik, vagy tovább éltetik a kötődést az adott településhez, tájhoz. A hetési mintaprogram első szakasza megerősítette ezeket a szakmai alapvetéseket. A helyi lakosok nyitottak voltak a kezdeményezésünkre, és a „télesti beszélgetéseken” szívesen meséltek az őket gyermekkoruk óta körülvevő tájról és annak értékeiről. Ezeken a találkozókon bemutattuk a terepi felvételezéskor az előzetes szakmai listára felvett tájértékeket, majd élénk tapasztalatcsere alakult ki. A felmérést végző szakembereknek még ismeretlen tájértékek helyét a helybéliek nyomtatott térképen jelölték meg, majd ezek egy-egy közös terepbejárást követően kerültek be a kataszterekbe. Igen emlékezetes volt a Szijártóháza polgármesterével közös bejárás, amelyen néhány igazán különleges, az elmúlt évtizedekben rejtőzködő kincsre bukkanhattunk. Az egykori nagy kiterjedésű legelőkön álló, a haszonállatok itatására használt kutak

Fotó: Kiss Gábor

Bödeháza (Bödeháza-Szentistvánlak), Gáborjánháza, Szijártóháza, Zalaszombatfa, Genterovci (Göntérháza), Kamovci (Kámaháza), Radmožanci (Radamos), Žitkovci (Zsitkóc), Mostje (Hídvég), Banuta (Bánuta) – tíz apró település a Kerka- és a Mura-vidék találkozásánál, az országhatáron átnyúló Hetés néprajzi tájegységben. Ezek az aprófalvak állnak annak a mintaprogramnak a középpontjában, amely a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) finanszírozásában, a Zöldutak Módszertani Egyesület vezetésével, a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Vasfüggöny Út Egyesület részvételével valósul meg. A projekt része a Hetés értékes természeti és kultúrtörténeti tájelemeinek felmérése a helyi közösségek bevonásával, valamint tényleges megőrzésük, fenntartható hasznosítási lehetőségük feltárása. Az egyedi tájértékek olyan elemek, amelyek meghatározzák a táj arculatát. Közéjük tartoznak az adott tájra jellemző természeti értékek, képződmények, vagy az emberi építmények, amelyeknek tudományos vagy kultúrtörténeti szempontból a társadalom számára jelentőségük van. Ezeknek az értékes tájelemeknek a fenntartható tájhasználatban játszott szerepét a Magyar Vidéki Mozaik II. évfolyamának 3. számában mutattuk be részletesen. Az egyedi tájértékek felmérése hagyományosan három szakaszból áll: az előzetes adatgyűjtésből, a terepi helyszínelésből és az adatfeldolgozásból. Az egyedi tájértékek elkészült kataszterei gyakran kizárólag szakmai anyagok maradnak, korlátozott felhasználással. Pusztuló tájértékeink nagy száma sajnos szemléletesen jelzi, hogy a táji örökség iránti fogékonyság növelése és jelentőségének bemutatása nélkül az értékmegőrzés nem lehet eredményes. Ezért elengedhetetlen, hogy a felmérés eredménye közérthető formában a helyi közösség számára is elérhetővé váljon. Ennek szellemében kezdődött meg a hetési mintaprojekt megvalósítása 2013 októberében. A program első szakaszában előzetes felmérték az érintett települések egyedi tájértékeit, majd a helyi közösségek részvételével véglegesítették a települések katasztereit.

Fotó: Kiss Gábor

2013 októberében a magyar-szlovén határ mentén fekvő Hetésben egy mintaprogram indult az egyedi tájértékek felmérésére és hasznosítására egy Zöldút részeként. A projekt célja annak feltárása, hogyan lehet erősíteni a helyi közösségek szerepét a hazai tájak mindennapi kisemlékeinek, az egyedi tájértékeknek a felmérésében, megőrzésében.

Fotó: Kiss Gábor Fotó: Kiss Gábor

ma már spontán erdősült területek közepén bújnak meg, így a szakmai felméréskor nem kerültek elő. A településvezetőkkel és más helybéliekkel való találkozásokon kiderült, hogy élénken él közöttük három egykori hetési település emléke. Ezek közül Gálházának és Pálházának nem maradtak fenn nyomai, azonban Nyakasháza maradványai még felfedezhetők Zalaszombatfa határában. A régi uradalmi major, illetve település emlékét – a helyiektől kapott előzetes információkat megerősítve – ma még az egykori épületek címeres téglái, egy régi út és az azt kísérő fasor, továbbá egy itatóvályú maradványai őrzik az erdő mélyén. Az egykor több mint 50 fős majorból az utolsó lakosok az 1970-es években költöztek be Zalaszombatfára. A régi településhely később beerdősült, az épületekből maradt téglákat folyamatosan elhordták. A Hetés egyik jellegzetes értéktípusa a kódisállásos lakóházaké, amelyeknek mára mindössze néhány képviselője maradt meg. E lakóházak közös jellegzetes eleme a hosszanti fronton, oszlopokon álló, a ház síkjából előugró, négyzet alaprajzú előtornác, amelyet kódisállásnak neveznek. Az épületelem elnevezéséről és funkciójáról több elképzelés született. Egyes vélekedések szerint a név

eredete a „kódis”, vagyis a népies koldus elnevezésből származik, szerepe, hogy átmenetet képezzen a ház belső tere és az udvar között. Valószínűleg a régi idők vándorai is itt pihentek meg útjuk során. A télesti beszélgetéseken kiderült, hogy ezek a házak csak a messziről jött embereknek különlegesek, a helybéliek ugyanis nem a régmúlt korok megőrzendő emlékeként tekintenek rájuk, hanem a paraszti élet maradi bélyegeként. Nem véletlen, hogy az elmúlt években eredeti formájukban felújított kódisállásos házak mindegyikét a Hetésbe betelepülők lakják. A Hetés másik jellegzetes értéktípusát jelentik a telkek végében elhelyezkedő, homlokzatukon sárga-fehér festéssel és téglaberakással díszített pajták. Ezek közül azok kerültek be a kataszterekbe, amelyek elhelyezkedésükből adódóan fontos szerepet töltenek be a településképben. A helyiektől megtudtuk, a Szentistvánlakon található gazdasági épületeknek a tengelye merőleges volt a lakóházra, hogy az udvart védjék az észak felől betörő hideg széltől. A pajták nemegyszer voltak tanúi a helyiek közösségi életének. Bödeházán a pajtákat színházteremnek is használták, ahol az ott élőkből verbuválódott színi társulat szórakoztatta esténként a falu lakosságát. Egykor „batyus bálok” színtereként is szolgáltak az épületek, azonban ilyen rendezvényekre már harminc éve nem volt példa. A találkozókon érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk az egyes tájértékek történetéről, a helyi közösségek életében betöltött szerepéről, a közös terepi bejárásokon pedig különleges élményekben volt részünk. Ezek az alkalmak kiváló lehetőséget biztosítottak, hogy a helyi tudás is beépüljön az egyedi tájérték kataszterekbe. Ennek szükségességét és eredményességét számok is bizonyítják: a helyi tudás hasznosításával a korábbi szakmai listán szereplő tájértékek száma 19 százalékkal bővült. A szakértői felméréshez képest az új tájértékek döntően a nehezebben bejárható külterületi részekről kerültek elő. 2014 első felében új elemekkel folytatódik a program. Az egyedi tájértékek katasztereinek véglegesítését követően szakmailag megalapozzák az egyedi tájértékek településrendezési tervekbe történő beépítését. A tényleges megőrzés egyik módja lehet az „Állítsunk helyre egy tájértéket!” programelem, egy olyan közösségépítő akció terve, amely a Hetés valamely rossz állapotú tájértékének helyreállítását célozza. Azt, hogy mely értékes tájelem helyreállítására valósul meg, a helyi közösséggel közösen fogjuk kiválasztani. Biztató, hogy már több értékes ötlet is felmerült, amelyek közül nem lesz egyszerű a választás. A projekt zárásaként az elkészült egyedi tájértékek katasztereinek elemeit tájsétákon, mozgó kiállítással és kiadvánnyal mutatjuk be a helyi közösségek számára. A tájértékek közös felmérését és megőrzését célzó közösségépítő programok jó alapot biztosítanak a tervezett „Mesés Hetés” zöldút létrehozásához. Reményeink szerint a program - amellett, hogy mintaként szolgálhat más, hasonló jellegű felmérési és megőrzési programok számára - elősegíti az egyedi tájértékek jogi szabályozásának átalakítását is, amely a tényleges megőrzés további fontos alapját teremtheti meg. Novák Judit – Tóth Szilvia – dr. Kiss Gábor

9

„A VIDÉK az a hely, ahol a kultúra kézzel fogható”


Jó gyakorlatok

Az ösztöndíjas fiatalok tanulmányaikat az első diploma megszerzéséért folytatják nappali oktatási rendszerben, és elsősorban a vidék- és közösségfejlesztés területén elhivatottak. Számukra a program elsősorban szakmai támogatást és gyakorlati tapasztalatok megszerzésének lehetőségét jelenti, valamint anyagi hozzájárulást is biztosít. Váradi István: „A Program pozitív változást hozhat számunkra, mint roma egyetemistáknak. Egyik fő pillére a személyes segítségnyújtás. A havi találkozók alkalmával együtt dolgozhatok hozzám hasonló romákkal, ennek köszönhetően motivációt és megerősítést kapunk egymástól, hiszen az egyetemek általános, mindennapi közegében elenyésző a hozzánk hasonló roma hallgatók száma. A programban közösen próbálunk terveket kidolgozni a hátrányos helyzetű településeken lakók élethelyzetének javítására, figyelembe véve a már mások által kidolgozott jó gyakorlatokat. A program gyakorlati jelentőségétől várom a legtöbbet.” Meggyőződésünk, hogy a szegényeket, köztük a romákat érintő problémák megoldásában komoly szerepe lehet a helyi közösségeknek. Főként ott van erre lehetőség, ahol a diplomás roma fiatalok felismerik annak jelentőségét, hogy szűkebb hazájukba visszatérve hatékonyan tudnak segíteni a közösségeknek, példaképként állhatnak a helyi fiatalok elé, akik megerősítést kapnak a szakmaszerzés fontosságára és a közösségért végzett önzetlen munka fontosságára. Célunk, hogy a hallgatók képesek legyenek a tanulmányaik során megszerzett elméleti tudásuk, a programban elsajátított ismereteik, gyakorlati tapasztalataik együttes alkalmazásával a helyi közösségek problémáit érteni, azokra megoldást találni. A hallgatók kiválasztásakor fontos feltétel volt, hogy akarjanak tenni a hátrányos helyzetű településeken élők fejlődéséért, fogékonyak és érdeklődőek legyenek a vidékfejlesztés gyakorlata iránt. Az ösztöndíjasok más-más területekről érkeztek: van köztük, aki szociálpedagógiát tanul, van, aki óvónőként képzeli el a jövőt és orvosi tanulmányokat folytató fiatal is van köztük. Úgy véljük, hogy mindannyiukból kiváló vidék- és közösségfejlesztő szakember válhat, hiszen valamennyien élénk szakmai érdeklődésről adtak tanúbizonyságot már a meghallgatásokon és az első közös találkozásokkor is. A program elemei: 1. Közösségfejlesztői ismeretek átadása. Öt segítő (tutor) közreműködésével az ösztöndíjasok megismerkednek a vidék- és közösségfejlesztés hatékony módszereivel és szervezetével 2. Részvétel tanulmányutakon itthon és külföldön tapasztalatszerzés és tudásátadás céljából. 3. Projekttervező képzés, amelyen a résztvevők elsajátítják a problémák elemzését és megoldási ötletek kidolgozásának módszereit mentorok segítségével. Konkrét, a 2014-2020 közötti programozási

10

Fotó: Tar Gyula

A NAKVI által meghirdetett Czinka Panna – Vidékfejlesztő Roma Fiatalok Ösztöndíjprogram a felsőoktatásban tanuló roma fiatalok szakmai támogató- és pályaorientációs programja. A programban 24 olyan roma fiatal vesz részt, akik elhivatottak a vidék fejlődése és a vidéki közösségek iránt.

időszak Vidékfejlesztési Programjához kapcsolódó projekttervek kidolgozásában, megvalósításában való részvétel. 4. Betekintési lehetőség a különböző minisztériumok, azok háttérintézményei és más szervezetek, szakmai munkabizottságok értekezleteibe. 5. LEADER Helyi Akciócsoportok működésének és különböző, a vidékfejlesztéshez kapcsolódó programok, kezdeményezések megismerése. 6. A vidékfejlesztés idegen nyelvi szakszókincsének elsajátítása, gyakorlat szerzése konferenciákon és szakmai anyagok fordításával. 7. Publikálási lehetőség biztosítása a Magyar Vidéki Mozaik és A falu című folyóiratokban. 8. Ismeretátadás a roma népismeret tárgyában. 9. Személyes kompetenciák fejlesztése. Az első közös hétvégén az ösztöndíjasok közötti ismerkedés, csapatépítés volt a cél. Az együtt töltött idő alatt tréningmódsze-

Fotó: Tar Gyula Fotó: Tar Gyula

reket alkalmaztunk, ami kevés frontális előadást, de annál több kiscsoportos, páros gyakorlatot, prezentációt jelentett. Megtudtuk a résztvevők elvárásait a programmal, egymással és magukkal kapcsolatban. A felkért segítők bemutatták a programhoz kapcsolódó szakmai tevékenységüket, majd ezt követően a fiatalok választhattak maguknak mentort. A hétvégén arra is jutott idő, hogy megtudjuk, mit gondolnak – jelenleg még – laikusként a fiatalok a vidékfejlesztésről. Herold Anna: „Nagyon örülök, hogy elmondhatom magamról: Czinka Panna ösztöndíjas vagyok. Bár még csak két hétvégén vettünk közösen részt, már most azt érzem, hogy értékes barátságok vannak kialakulóban. Izgatottan várom az első terepmunkánk, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg tapasztalattal fogunk gazdagodni. Minden alkalommal a szakmájukban elismert emberek tartanak nekünk előadásokat. Nekik köszönhetően amellett, hogy már különbséget tudunk tenni a NAKVI és az MNVH között, olyan kezdeményezésekkel ismerkedtünk meg, mint például a zöldutak. Bízom benne, hogy júliusig ez a tudás csak bővülni fog, és mind kamatoztatni tudjuk majd.” A második hétvégén a már ismerős fogalmak mellett tematikus programokkal ismerkedtek a fiatalok, mint a Vidékjáró program és az esélyegyenlőségi programok tervezésének folyamata. Kipróbálhatták magukat kiscsoportos foglalkozáson, hogyan terveznének meg egy helyi termelői piacot, különböző turisztikai attrakciókat, tematikus utakat. A hétvége utolsó harmadában a nyelvi készségek fejlesztésén volt a hangsúly. Hatházi Hajnalka: „Izgalommal vártam az első találkozót, hogy megismerhessem a többi ösztöndíjast és mindazokat, akik közreműködtek a program létrehozásában. A szervezés példaértékű, gördülékeny és rugalmas volt. Kíváncsian vártam, hogy mindenki bemutatkozzon, és új emberekkel ismerkedjek meg. Meglepődtem, hogy mennyire széles skálán mozog a többi társam által választott hivatás (biológus, gyógypedagógus, doktor, szociológus, jogász, bányász, élelmiszer-ellenőr). Már az első pillanattól kezdve éreztem,

hogy itt egy új, szuper csapat van kialakulóban, és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy ez sikeres legyen. A programban bemutatkoztak a tutorok, elmondták, hogy milyen megpróbáltatásokat kellett leküzdeniük ahhoz, hogy elérjék, amit szerettek volna. Miután mindenkit meghallgattunk, Solymosy József Bonifácra esett a választásom, hiszen az ő hivatása áll a legközelebb hozzám. Tar Gyula ismertetőt tartott nekünk az Ösztöndíjprogramról, a NAKVI, valamint az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek működéséről. Különböző vidékfejlesztési honlapokat néztünk meg, amelyek fontos és hasznos információkat tartalmaznak. Vasárnap kettős érzés lappangott bennem: szomorú voltam, hogy vége volt ennek a hétvégének, viszont tudtam, hogy nemsokára újra találkozunk.” A következő találkozásokon tereplátogatásokat tervezünk, elsőként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, majd a Dél-Dunántúlon, ahol vidék- és közösségfejlesztési jó gyakorlatokat, megvalósult projekteket nézünk meg, az ösztöndíjasok megismerkedhetnek a térség példamutató helyi szereplőivel. Vajda Melinda: „Nagyon örülök, hogy a Czinka Panna Ösztöndíjprogram résztvevője lehetek. Amikor az egyetemen vagyok, sokszor szoktam azon gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha az előadásokon lennének roma hallgatók rajtam kívül. Megbeszélhetnénk tapasztalatainkat vagy egyszerűen egymásra mosolyoghatnánk egy olyan titkos kacsintással, amit csak mi értünk. A program első találkozóján rájöttem, hogy én mindig is ilyen közösségre vágytam, ahol a szakmai fejlődés mellett barátságok is szövődhetnek. A másik ok, amiért jelentkeztem, az a vidékfejlesztés volt. Számomra a vidék az a hely, ahol a kultúra kézzel fogható. Az ösztöndíjprogram lehetővé teszi számunkra, hogy elméleti tudásunkat gyakorlatban is hasznosítsuk az általunk kiválasztott településen. Bízom benne, hogy a program hosszú életű lesz, és sok ember figyel majd fel a roma fiatalok által felkutatott vidék kincseire.” Rézműves Melinda – Böröcz Lívia

11

Jó gyakorlatok SEGÍTI a konyhakertek elterjedését az MNVH által támogatott program Magyar Vidéki Mozaik

Fotó: Kovács Szilvia

A kertgazdálkodás népszerűsítése a célja annak a programnak, amelyet az MNVH és a NAKVI segítségével indított el Kovács Szilvia, karcagi alpolgármester. A kezdeti akadályokat leküzdve a helyi kezdeményezés hamar országossá nőtte ki magát és mára a programnak köszönhetően több térségben a háztáji gazdálkodás reneszánszáról beszélhetünk.

Napjainkra egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy tudjuk, milyen forrásból származik az étel, amit elfogyasztunk, hogy honnan kerülnek az élelmiszerek az asztalunkra, hogyan állították elő azokat. Az udvarok, de akár a teraszok, közösségi kertekként használható területek is lehetőséget adnak arra, hogy a legmegbízhatóbb forrásból, saját termésből származzon az, amit megeszünk. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben egyre több portáról tűntek el a gondozott veteményesek, gyümölcsösök, amelyek túlélték még a szocializmus kollektivizálását, az erőltetett nagyüzemi termelést is, menedéket nyújtva a hagyományos gazdálkodási formáknak, valamint megadva azt a szabadságot, hogy az emberek maguk arassák le a saját munkájuk gyümölcsét. Ma sokan egysze-

12

rűbbnek és olcsóbbnak tartják, ha egy hipermarketben veszik meg az alapvető élelmiszereket, mint ha maguk vesződnének a megtermelésükkel, holott megfelelő módszerekkel és a kellő munka befektetésével magas minőségű terményeket lehet előállítani kifizetődő módon. A háztáji visszaszorulásával ugyanakkor veszélybe kerültek azok a korábban nemzedékről nemzedékre öröklődő ismeretek, amelyek szükségesek a saját termeléshez. Ha pedig ezek elvesznek, már hiába is lenne meg a szándék a kertek megművelésére. Ezt a tendenciát igyekszik megfordítani az a kezdeményezés, amelyet Kovács Szilvia, karcagi alpolgármester indított útjára. „A várost és az országot járva azt tapasztaltam, hogy a kertek nagyon

sok helyen gondozatlanok, számos megműveletlen közülük, és ez sajnos igaz a családi házak udvaraira is. Még ha gondozott kertet is lehet látni, ez a legtöbbször kimerül abban, hogy lenyírják a füvet, virágszigeteket telepítenek, nagyon szép képet alakítanak ki, ám a konyhakert számtalan esetben eltűnt” – foglalta össze a karcagi alpolgármester a helyzetet, amelyet meg szeretett volna változtatni. Ebből a célból született az ötlet, hogy versenyt hirdessenek a legszebb konyhakertek számára. „Ezzel szemléletet szerettem volna formálni, egyben pedig felhívni a figyelmet azokra, akik konyhakerteket művelnek. Eddig a munkájukat nem ismerték el: a konyhakertek gondozásának szeretete, a régi fogások, a tudás náluk van. Úgy gondolom, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk ezen ismeretek megmentésére, hogy átadjuk ezeket a fiatalabb nemzedékeknek. Nagyon fontos, hogy erre felhívjuk a figyelmet, mivel úgy tapasztaltam, hogy ha valaki gyerekkorában „beoltódik” a konyhakert szeretetével, akkor bárhová sodorja is az élet, ez a szeretet előbb-utóbb visszatér, és kialakítja a maga kis konyhakertjét – ha máshol nem, akár egy balkonon. Én is így voltam ezzel: úgy nőttem fel, hogy mindig kertközelben voltam, az iskolában tanulókertet gondoztunk, otthon, a szüleimmel műveltük az udvart, és rendszeresen jártam a nagymamámmal a kertbe. Ennek a szeretete köszönt vissza később” – vallott Kovács Szilvia arról, miért fontos a számára ez az ügy. A kezdeményezés megvalósítása 2012-ben, Karcagon indult, ám a kezdetek nem bizonyultak egyszerűnek. „Ez egy kun város, a kunok pedig köztudottan makacs, nyakas emberek”, így kissé nehéz őket a felülről jövő kezdeményezésekbe bevonni, ám „ennek ellenére az első évben szép számban, 22-en jelentkeztek erre a versenyre” – emlékezett vissza a kezdetekre Kovács Szilvia. A lelkesedés nemcsak a város lakói részéről nőtt, hanem szakmai oldalról is jelentkeztek támogatók, akik felkarolták az ötletet. „A szaktárca, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH), a Nemzeti Agrárszak tanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI), valamint az agrárkamara is felfigyelt erre a kezdeményezésre. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Csatári Bálint, az MNVH akkori elnöke, ifj. Hubai Imre, a Hálózat elnökségi tagja, valamint Mezőszentgyörgyi Dávid, a NAKVI főigazgatója a kezdetektől fogva szorgalmazta és támogatta ezt a programot” – emelte ki Kovács Szilvia. „Nem fogom elfelejteni az MNVH-nak és a NAKVI-nak, hogy még csak kósza gondolat volt a fejemben a program elindítása, amikor engem is meghívtak egy tanácskozásra, és ott biztosítottak róla, hogy ez szakmailag is egy jó ötlet, igenis hirdessem meg és minden támogatást megadnak” – idézte fel Kovács Szilvia. Az MNVH anyagi segítséget is nyújtott ahhoz, hogy az ötlet sikeresen megvalósulhasson, 2013-ban pedig már

kiemelt mintaprojektté vált a program. „Az MNVH és a NAKVI teljes mellszélességgel támogatta és támogatja a programot, ami olyan biztos alapot jelent, amire lehet építkezni” – szögezte le az alpolgármester. A segítségnek, a széles körű összefogásnak és a növekvő érdeklődésnek köszönhetően 2013-ban már országosan is meghirdették a versenyt. Tavaly összesen hatvan település kapcsolódott be a pályázatba csaknem ezer indulóval. „A hatvanból 35 település – a helyi verseny lefolytatása után – 69 kertet javasolt országos díjra. Ezek közül 24-en nyerték el a Magyarország legszebb konyhakertje díjat” – ismertette a 2013-as eredményeket Kovács Szilvia. Az eredményeket látva, az Év Vidékfejlesztő Közössége Díjban részesítette a Hálózat a programot elindító önkormányzatot. A sikereket kihasználva 2014-ben tovább folytatódik a program, amely új elemekkel is kiegészül. Az idei évben a korábbiak mellett további kategóriákat hirdettek meg, így összesen hét csoportban lehet indulni: ötven négyzetméter alatti és feletti kertekkel, három kategóriában zárkertekkel (zöldség, gyümölcs és vegyes), valamint akár erkélyen kialakított kiskerttel vagy közösségi kertekkel is. „Örömmel mondhatom, hogy egyre több közösség érdeklődik a program iránt és csatlakozik a mozgalomhoz, ami nagyon jó, hiszen külön célja a programnak, hogy minél több óvoda, iskola vagy lakóközösség műveljen konyhakertet, és alakítson ki a környezetében zöldség-gyümölcstermesztésre alkalmas területet” – ismertette az idei év egyik újdonságát az alpolgármester. A gyerekek bevonására külön rajzpályázat is indul „Én kis kertet kerteltem…” címmel, ahová óvodások és általános iskolások küldhetik be képeiket már meglévő vagy egy általuk megálmodott kertről. A program emellett egy madárbarát kezdeményezéssel is kibővült. A tapasztalatok szerint a kerteket igyekeznek természetbarát módon megművelni, és ezt az irányt igyekeznek segíteni az új elemmel: plusz pontokhoz lehet jutni madáretetők és itatók, valamint odúk kialakításával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület útmutatásának megfelelően. Mint azt a fenti példa is mutatja, a programban nagy figyelmet fordítanak arra, hogy szakmai partnereket is bevonjanak a kezdeményezésbe. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület mellett Kovács Szilvia kiemelte a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének segítségét, amellyel 2014. február 5-én együttműködési megállapodást is aláírtak. Legfontosabb szakmai partnerük az ökológiai termékek ellenőrzésével, tanúsításával foglalkozó Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., a Földi Módi Kft. pedig egy vetőmagcsomaggal jutalmazta az országos nyerteseket és a programban részt vevőknek kedvezményesen biztosít vetőmagot. Emellett a Magyar Piac Szövetkezettel is szoros kapcsolatot alakítottak ki, hiszen fontos eleme a programnak, hogy a megtermelt áruból maradó felesleg értékesítésében segítsék a résztvevőket. A harmadik évébe lépő programmal kapcsolatban pozitívak a tapasztalatok, mondta Kovács Szilvia. „Egyre több óvoda és iskola kapcsolódik be a mozgalomba, és egyre több kertművelő számol be arról, hogy az ő példájukra a szomszédok is elkezdték felásni az udvart, nekiláttak kertet kialakítani” – mesélte a karcagi alpolgármester. Kovács Szilviának a folytatásra is vannak ötletei. „Mindenképpen hosszú távon gondolkodom, hiszen ha már felkaroltuk a kertművelőket, akkor nem hagyhatjuk őket cserben. Mindenki kérte is tőlünk, hogy ez a kezdeményezés ne csak szalmalángszerű legyen, hanem komoly, szilárd alapokra helyezett, több éven keresztül működő program” – mondta az alpolgármester, akinek a fejében már a következő évre is vannak új elemek. „Hosszú évekig vagy akár évtizedekig is szeretném biztosítani ezt a programot – mindig új tartalommal megtöltve – a kertművelő emberek számára”. Márton Balázs

13

Jó gyakorlatok BEYTHE-KERT Gazdagodó élőkörnyezet a szombathelyi Vasi Skanzenben Magyar Vidéki Mozaik

Az Alpokalja közepén, Szombathelyen található Vasi Skanzen archaikus zöld sziget, kies „falu a város közepén”. Küldetése, hogy a megye népi építészeti örökségét és tárgyi kultúráját a népszokások megelevenítésével együtt bemutassa, azonban mindez csak korhű élőkörnyezetben lehet hiteles. Ennek fejlesztésében segít az MNVH is.

horvát-, magyar-, német- és szlovénajkú Vas megyei falvakban és környékükön, az általuk jelzett korban jellemző növény- és állatvilággal vagy legalább annak jelzésértékű bemutatásával. A skanzen tematikus részeinek egyike a „Falu-erdő” a térségre jellemző őshonos erdei fák, cserjék és lágyszárúak alkotta háttérnövényzettel, a Vasi Skanzen kertek alatti területein, köztük a dombtetőn lévő Őrségi-kerekerdővel. A Beythe-kert gyümölcsöse a „Csemete-iskola”, amelyet Bötskör Sámuel tanító 1856-ból származó, felsőőri népiskolai gyümölcstermesztési jegyzete alapján telepítettünk. A gyümölcsös a Kovács Gyula pórszombati gyümölcsész-erdész által gyűjtött és szaporított, elsősorban nyugat-magyarországi régi gyümölcs-tájfajták, mint a Fotó: Balogh Lajos

A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum intézménycsaládjába tartozó múzeumfalu építményeit beágyazó élőkörnyezetet Beythe István Etnobotanikai Kertnek, rövid nevén Beythe-kertnek hívják. A névadó Beythe István a 16. század végén Carolus Clusius világhírű német-alföldi tudós magyar munkatársa volt, aki Pannónia növényvilágának első tudományos feltárója, a népi növény- és gombanevek összegyűjtője. A 2008-tól felélesztett Beythe-kert fejlesztésének célja a népi kultúra és az élővilág kapcsolatát jelző népi élővilág-ismereti vonatkozások, vagyis a népi növény- és állatismereti tartalmak megjelenítése, valamint a régi tájfajták örökítőanyagának megőrzése. Ennek jegyében népesül be a skanzen az itt képviselt

14

Fotó: Balogh Lajos

Csüngő batur alma vagy a Tüskéskörte génmegőrző gyűjteménye. A csemetéket 2010-ben ültettük az ausztriai Őrvidék, a szlovéniai Muravidék és a magyarországi Vas megye horvát, osztrák, szlovén és magyar iskolás gyermekeivel. E téren együttműködésre törekszünk a többi Vas megyei gyümölcs-tájfajta gyűjteménnyel, így például Egyházashetye (Ambrus Lajos, Majthényi László), Őriszentpéter (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság), Viszák (Szarvas József) és Oszkó (Hegypásztor Kör) tündérkertjeivel is. A Beythe-kert szőlőse a „Márton-hegy”. A faludomb déli lankáin kialakított három ültetvényt 2011-ben telepítettük a filoxéravész előtti (pl. Kecskecsöcsű, aminek régi neve az Őrségben „Sz.Mártony szöllö” volt), majd az utána elterjedt (pl. Szőlőskertek Királynéja), valamint a 20. század második felében térségünkben jellemző (pl. Zenit) fajtákból. A területet olyan, a vasi szőlőhegyeken jellemző gyümölcsfák keretezik, mint a szelídgesztenye vagy a házi berkenye. A szőlős nevével a vasi származású Németh Mártonra, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének szőlőfajta-gyűjtőjére és -nemesítőjére emlékezik, de a szombathelyi születésű Szent Mártonra is utal. A szőlőtőkék az említett intézet gyűjteményéből származnak, azzal közös fajtamegőrző tájkísérletet alkotnak a Vasi Skanzenben. A múzeumfalu élőkörnyezeti fejlesztési programjában – a 2008 előtt telepített közel félszáz fásszárú növényfaj mintegy 150 egyedén túl – 2009 és 2013 között mintegy 45 fajhoz tartozó 340 őshonos erdei fát és cserjét, valamint gyümölcsfa- és szőlőfajtát telepítettünk. A nyolcféle telepített gyümölcsfa fajta- és egyedszáma 72, a szőlők pedig húsz fajtához tartoznak 74 tőkével. A „Hajdina-kert” a Beythe-kert lágyszárú táplálék- és haszonnövényeket bemutató területe. Ez a vasi térségre jellemző, hagyományos termesztésre alkalmas régi és újabb gabonafélék (pl. alakor, tönke, tönköly, közönséges búza), kásanövények (pl. hajdina, köles), külterjes zöldségfélék (pl. gumósok, káposztafélék, tökfélék), takarmány-, rost, olaj- és gyógynövények termesztő-bemutató

helye. A Hajdina-kert a szombathelyi származású Jánossy Andor, a termesztett növények génbanki megőrzésének nemzetközi hírű magyarországi megszervezője által 1958-ban Tápiószelén alapított Országos Agrobotanikai Intézet (ma Növényi Diverzitás Központ) és a Vasi Skanzen közös, fajtamegőrző tájkísérlete. A házkörnyezeti virágos- és konyhakerteket a rájuk jellemző nyílt háztéri (ablak, tornác), udvari, virágos- és konyhakerti növények (köztük zöldség-, gyógy- és fűszernövények), élősövények alkotják. A Vasi Skanzen Szombathely és a járás egyik legismertebb nyilvános állatbemutató helye is. A szabadtéri néprajzi múzeumban a régi falusi környezetben nevelt haszonállatok közül találkozhatunk többek között Réz és Bronz pulykával, Magyar tyúk változatokkal és Gyöngytyúkkal, Magyar (óriás) nyúllal, Magyar (parlagi) szamárral és kecskével, Hucul lóval, Mangalica sertéssel, valamint Fehér hortobágyi racka juhval. A skanzenben a látogatók akár lovagolhatnak is. A múzeumfalu élőkörnyezeti fejlesztése lehetőségeket teremt a ráépülő múzeumpedagógiai, oktatási tevékenységekre, ismeretterjesztő és kulturális szórakoztató rendezvényekre is. Ezeket segíti, hogy a Beythe-kert növényeinek jelentős részét kis táblák jelzik, amelyeken a növény neve és adatai szerepelnek. A skanzen területe emlékpark jelleget is ölt, mivel az elültetett fák egy része díszes táblával megjelölt emlékfa, amelyek jelentős események évfordulójára, neves személyiségek által, illetve tiszteletére kerültek helyükre. Tábláikat a megye különböző földtani térségeit képviselő kőzetféleségek tömbjeire kívánjuk elhelyezni, mintegy kiegészítő, földtudományi ismeretterjesztési céllal. 2011 őszével megkezdte működését a szombat délelőttönkénti, termelőktől származó árukat kínáló PipiTér Múzeumfalui Piac. Szombathelyen 2011 végétől a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) ismeretátadó rendezvényeinek is otthont adunk a tájfajtáink megőrzéséért, a közösségi tudás átadásáért és a közösségi tevékenységek újjáélesztéséért létrehozott Közösségi Kertek Hálózatának tagjaként. Többek között az MNVH-nak köszönhetjük az eredményes együttműködés kialakítását több olyan intézménnyel is, amelyek képviselői az alábbi értékes előadásokkal gazdagították az érdeklődők tudását. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtól Holly László és Kollár Zsuzsanna a hagyományos termesztésre alkalmas tájfajtákról beszélt, különös tekintettel Vas megyében gyűjtött helyi populációkra és régi nemesített fajtákra. Németh István rábcakapi gazda a biogazdálkodás gyakorlati oldalát mutatta be. László-Bencsik Ábel a budakalászi Gyógynövénykutató Intézettől a mai magyarországi gyógynövényekről adott átfogó képet a gyógyszertől az egészségig, valamint az elfeledett régi gyógynövényeink gyógyhatásait és a belőlük készíthető házi szereket vette sorba. A győrújbaráti Nyugat-Dunántúli Biokultúra Egyesülettől érkező Roszik Péter a bioszereket és -módszereket, mint a vegyszerek ígéretes alternatíváit ismertette. Dénes Ferenc (Gyümölcstermesztési Kutatóintézet, Fertőd) a házikertek régi-új bogyósgyümölcsfajtáiban rejlő lehetőségekről, Bihari Balázs pedig a különleges zöldségnövények és fűszerek meghonosításáról tartott prezentációt. A Savaria Múzeumban megtartott előadások után az érdeklődők rendszerint megtekinthetik a Vasi Skanzen élőkörnyezeti fejlesztési eredményeit, sőt, a különböző zöldség-tájfajták palántáiból, vagy a gyümölcs-oltógallyakból is vihetnek. Az MNVH égisze alatt is folyó munka nyomán így válik emlékező, szerves egységgé és vár szeretettel minden érdeklődőt a Vas megye tájainak népi építészetét, tárgyi kultúráját bemutató múzeumfalu, illetve a beágyazó élőkörnyezetében gyarapodó, immár génbanki szerepkört is betöltő, új életre kelő „tündérkertje”, a Beythe-kert. dr. Balogh Lajos botanikus muzeológus Savaria Múzeum / Vasi Skanzen

15

HÍRÜNK a világban: kötelez a minőséggel kivívott hírnév!


Kitekintő

Keményné Emi lendülete, energiája, tartása és mosolya alapján szinte alig lenne hihető, hogy ő a nyolcvanas éveiben járó tulajdonos hölgy az ausztráliai magyarság egyik leghíresebb családjából. Ragyogó egyszerűsége és végtelen őszintesége már önmagában sokat sejtet a családi vállalkozás sikeréről.

16

óceánparthoz közeli üzletén szeretett volna túladni. A bolt fölötti, előzőleg raktárnak használt helyiséget furnérlemezzel választották ketté, hogy a kisfiuknak és saját maguknak is kialakítsanak egy hálót. Néhány év tapasztalata után, saját kitartó munkabírásukban bízva hitelt vettek fel és átvették a boltot. Az 1960-ban megnyitott „Kemeny’s” a környék fejlődésével együtt szépült és bővült évről évre. A Bondi Beach mára talán Ausztrália leghíresebb strandjává vált, amihez Keményék kereskedése is hozzájárult. „Óriási munka áll e mögött, időben meg kellett találni a fejlődési lehetőségeket, s persze a jókor hozott döntéseket sokszor a szerencse is segítette. Sokan elfelejtik azonban, hogy Fortuna csak akkor jön, ha becsületes munkával segítik az útját” – mondja Emike. A bolt folyamatos fejlesztésének ára az volt, hogy az első tíz évben egyetlen nap szabadságon sem lehettek, a hét minden napján várták a vevőket, s gyorsan híre ment, hogy Keményéknél a hétvégén is lehet jót jó áron vásárolni. A családon belül szabály volt, hogy Emi és férje nem zárhatta be a boltot vasárnap este a hetente hétfőnként befizetendő törlesztőrészlet kigazdálkodása nélkül. „Soha nem kellett menni a vevő után, de mindig utána kellett nézni, hogy jó minőségű terméket, figyelmes kiszolgálást kapott-e. A mai napig magam is kipróbálom az új termékeket, hogy a személyes benyomásaimmal is őszintén tudjunk segíteni. Ha a sikernek van titka, akkor az a kitartó munka és állandó minőség mellett az elengedhetetlen személyes kapcsolat” – vallja Emi. „Mára az áruháznyi területen több mint száz alkalmazott végzi az árusítást, de fontosnak tartom, hogy 3-4 órás jelenlétemmel segítsek. Egy-egy termék ajánlásával, esetleg csak egy mosollyal legalább egy kicsit szebbé lehet varázsolni valakinek a napját. Fontos a kedves megszólítás, amivel személyes élménnyé válhat a heti vagy napi vásárlás és nem alacsonyodik kötelező beszerzéssé”. Őt ismerve, a szemüvegen keresztül is sugárzó Fotó: Kulcsár Lukács Henriett

„Semmit nem kaptunk ajándékba, mindenért nagyon meg kellett dolgozni, de az élethez sokszor szerencse is kell, aminek érkeztét kitartó, becsületes munkával lehet segíteni” – kezdi a beszélgetést Keményné Emma, aki rögtön leszögezi, hogy ő nem néni, csak egyszerűen Emi vagy Emike – így szólítja ma is mindenki. Már Magyarországon is így ismerték, amikor friss diplomásként az ’50-es évek elején a Belkereskedelmi Minisztériumban a megyei vállalatok minőségi zöldség- és gyümölcsellátásáért, a vezetők premizálásáért felelt. Nem volt egyszerű tervutasításos érában a mezőgazdasági termékkel való munka, de a feladat elvégzéséért érzett felelősség itt tudatosult benne először. A világháborús borzalmakat követően, az országban 1956 végén újra pusztító harcok hatására férjével, Kemény Lászlóval úgy határoztak, hogy a határon túl, inkább valamelyik szabad, polgári társadalomban szeretnének új otthont teremteni és ott nevelnék fel gyermeküket. Emi három éves kisfiával érkezett férje után az ausztriai táborba. A nagy befogadó államok, így az USA, Kanada és Ausztrália rögtön letelepedést ajánlottak a menekülteknek. Végül az döntött Sydney mellett, hogy itt nem volt várakozás, s úgy gondolkodott, hogy ha egy kontinensnyi országban ugyanúgy 10 millióan laknak, mint Magyarországon – amelyek méretre úgy viszonyul egymáshoz, mint egy tenyér és egy köröm, akkor ott talán lesz elég hely számukra is a családi életet újraépíteni. Sokat nem tudtak Ausztráliáról, de azt igen, hogy kedvező az éghajlata, ami bizony a korábbi évek fázós nélkülözése után igen vonzónak bizonyult. Az otthoni irodai munka után a mosogatás, az élelmiszerek kiszállítása, a kávéfőzés, majd nagy előrelépésként egy pici bolt menedzselése következett. A családi vállalkozás alapjainak megteremtésében ismét nagy szerepe volt a szerencsének, hiszen arra a hirdetésre jelentkeztek, amivel egy helyi lottónyertes az

Fotó: Kulcsár Lukács Henriett

őszinte mosolyát látva nehéz elképzelni azt a vásárlót, akinek ez a találkozás a mai világban megszokott rutint jelentené. „Persze a sok munka mellett a megalapozott fejlesztésekre is nagy hangsúlyt helyeztünk férjemmel. Számtalan olyan dologban is igazán kezdeményezők mertünk lenni, amiért a környezetünk sokszor megmosolygott, vagy amiben más nem látta meg a piac fejlődésének irányait, így szokatlan döntés volt az alkoholárusítási engedéllyel rendelkező szomszédos kisbolt összenyitása üzletünkkel. Sokan tanácsolták, hogy az új hellyel az élelmiszer-kínálatot bővítsük, de mi nem így gondolkodtunk” – fejti ki Emi. „Úgy véltük, fontos lépés lehet a teljesebb választék kialakításában, ha – szintén a minőségre helyezve a hangsúlyt – belevágunk az alkoholos italok forgalmazásába. Ez utólag szerencsésnek bizonyult, hiszen ekkortájt kezdett kiépülni az ausztrál sörgyártás, a közeli Hunter Valley lankáin pedig ekkor indult a nagyüzemi szőlőtermesztés és borkészítés”. A növekedő bevételeiket továbbra is visszaforgatták a családi vállalkozásunkba. „Amíg mások lakást, nyaralót vettek, mi az épület mögötti területen parkolókat hoztunk létre, mert már a ’70es években látszott, hogy a nők tömeges jogosítványszerzésével az autós bevásárlás meghatározóvá válik. Ugyancsak az első kereskedelmi egység voltunk, aki számítógépet kezdett használni az árukészlet nyilvántartásra, s innen már egyenesen következett, hogy elsőként vezettük be Ausztráliában a vonalkódos leolvasást a bolti kiskereskedelemben. Talán nem tűnik szerénytelenségnek a versenytársaktól hallott vélemény idézése: Sydneyben a Kemény család nemcsak követi, hanem sokszor maga határozza meg a fejlődés irányát” – mutat rá Emi. „Sok méltán híres, minőségi magyar terméket is árulunk” – folytatja Emike. „A legnépszerűbbek a nemzeti konyhánk hírét megalapozó fűszereink, elsősorban a paprika, de a savanyúságok és a minőségi italok is kelendők. Ausztráliában sem lehet csak az itt élő magyarok fogyasztására alapozni, meg kell szerettetni a kiváló termékeket, s ennek a marketingje bizony költségigényes. Éppen ezért fontos a magyar bor vagy a pálinka megismertetése, de eladni a jót is csak versenyképes áron lehet. A magyar termékeknek nem a dömpingárukkal kell versenyezni, hanem állandó minőséggel kell az elismerést megszerezni” – szögezi le Emike. „Akinek csak az ár a döntő, az itt is a szupermarketekben vásárol, de szerencsére sok vevő tudatosan választ. Minőséggel

és versenyképes árral még ennyire távol is megtalálhatja a maga vevőkörét sok hungarikumként ismert áru. Ehhez kitartó munka és pontos szállítás szükséges”. Emike véleménye szerint hiába nyomják le a tömegcikkek az árakat, a minőséget kereső, a személyes figyelmet igénylő vásárló mindig jelen lesz, ez még változó világunkban is örökérvényűnek tűnik. „Fontos persze, hogy jelen vagyunk a közösségi portálokon, gyakran be is térnek az interneten talált hirdetéseink miatt, de ha néhány kedves emberi szóval segítünk az árut megtalálni, bemutatni, az talán mindennél meggyőzőbb és vonzóbb lehet. Amikor új vásárló érkezik a boltba, gyakran hitetlenkedve kérdezi: ugye jól gondolom, hogy Ön az üzlettulajdonos Kemény Emi, akiről olvastam? Ezen mindig elmosolyodom, mert végképp nem értem, mitől olyan csoda ez. Talán a napi feladatok és a vevőkkel való személyes törődés az, ami még 80 év felett is egészségesen tart. Nagyon fontosnak érzem a kis közösségeket, egymás ismeretét, így fordulhat elő, hogy egy vásárló elképzeléseit megismerve akár le is beszélem egy termékről, mert mondjuk a fűszerek vagy az elkészítési mód nem igazolja majd az elvárásait. Ha jó érzéssel megy el, elégedett lesz, így ha legközelebb visszajön, már ismerősként köszönthetjük egymást. Személyes kapcsolat nélkül kinek mondhatná el, hogyan ízlett az újonnan kipróbált fasírtgolyó?!” A figyelmes törődés nemcsak anyagi sikerrel, hanem azzal a jó érzéssel is járhat, hogy segítünk valakinek. Az igényes kiskereskedelem fáradtságos munka, ezért nehezen ajánlaná jó szívvel egy mai fiatalnak. A családjában már mindkét fia más területen dolgozik, öt unokája között van Berlinben végzett matematikus és operaénekesi pályára készülő tehetség. Éppen ezért csak egészen titkon reméli, hogy lesz, aki kedvet kap a Kemény-hagyományok továbbviteléhez, amelyek fontosak, hiszen 2006-ban elhunyt férjével szinte a két kezükkel teremtették meg azt a családi vállalkozást, amely a változó fogyasztói szokások ellenére a mai napig bizonyítja: versenyképes akár a legnagyobb kereskedelmi láncokkal is. „Mire vagyok a legbüszkébb?” – kérdez vissza Emike. „Talán arra, hogy sok magyar családdal közösen úgy lehettünk magunk is részesei a modern Ausztrália megteremtésének, hogy közben munkánkkal Magyarország jóhírnevének öregbítéséhez is hozzájárulhattunk”. Eperjesi Tamás

17

NEM CSAK egy esztendő, egy korszak is lezárult az elmúlt évben


Visszatekintő

Közösen zárták az elmúlt esztendőt a vidékfejlesztők a budapesti Vajdahunyadvárban 2013. december 10-én. Az „Együtt a vidékért – Politikusok, kutatók, szakemberek, civilek” mottójú III. Nemzeti Vidékfejlesztési Napon V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár elmondta, 2013. már a harmadik olyan év, amelynek a vége felé a vidékfejlesztésért elkötelezett, a magyar vidékért felelősséget vállaló emberek felkerekednek, hogy ünnepi keretek között találkozzanak. Hozzátette, hogy ugyan „multimédiás eszközök sora segíti az információ terjedését, mégis időről időre igényeljük a személyes találkozókat: konferenciákat, szimpóziumokat, fesztiválokat szervezünk, ahol politikusok, kutatók, szakemberek és civilek együtt lehetünk a vidékért, ahogyan a mai nap mottója is hirdeti” – emelte ki V. Németh Zsolt. „Fontos ez az ünnep, hiszen számadásra, visszatekintésre is késztet bennünket” – hangsúlyozta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. Rövid számvetésében leszögezte, hogy a tárca egyik legfontosabb idei feladata az európai vidékpolitika alapját jelentő Közös Agrárpolitika (KAP) pilléreinek összekapcsolása volt, hiszen korszakváltáshoz érkeztünk: véget ér a 2007 és 2013 közötti ciklus és lassan elkezdődik a 2014 és 2020 közötti programozási időszak. „Két költségvetési ciklust kellett áthidalnunk és egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék milyen forrásokra számíthat az előttünk lévő időszakban. Hazánk meg tudta védeni álláspontját az olyan hangokkal szemben, miszerint Magyarországnak nincs szüksége vidékpolitikára. Így 2013. talán egyik legnagyobb agrárdiplomáciai eredménye, hogy miközben az Európai Unió hét évre szóló költségvetése összességében 3,5 százalékkal csökkent, addig hazánk közel húsz százalékkal, 1,9 milliárd euróval kap majd többet agrárpolitikai és vidékfejlesztési célokra. Ez mintegy 500 milliárd forint plusz forrást jelent, amely a vidék versenyképességének növelése szempontjából óriási lehetőség” – hangsúlyozta Fazekas Sándor. A belföldi sikeres programok között a szakminiszter kiemelte a Nemzeti Tanyafejlesztési Programot, amely során 2013-ban 529 tanyafejlesztési projekt nyert támogatást 3,5 milliárd forint értékben. A program eddigi három éve alatt több mint ezer pályázat mintegy hatmilliárd forint támogatást kapott. „Ennek üzenete, hogy egyetlen tanyáról, egyetlen faluról sem mondunk le, hiszen a magyar vidéken mindegyikre szükség van, mindegyik értéke a magyar világnak és az államnak segítenie kell, hogy az ott élők boldoguljanak. Ezért a tanyaprogram nem áll meg a maga három évével, hanem 2014-ben tovább folytatódik.” Fazekas Sándor felhívta a figyelmet, hogy a 2013-as évben elért eredmények a statisztikákban is megmutatkoznak: egy év alatt 15 ezerrel nőtt az őstermelők, ötezerrel az agrártámogatást igénybevevők és ötezerrel a kistermelők száma, valamint egyre több a gazdapiac

18

Fotó: Vona Tímea

Harmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat a vidékért dolgozók kulturális és szakmai programokat is magába foglaló találkozóját, a Nemzeti Vidékfejlesztési Napot 2013 decemberében a Vajdahunyadvárban. Idén nem csupán egy esztendő lezárását ünnepelték, végéhez érkezett a 2007 és 2013 közötti uniós költségvetési időszak is.

az országban. A szakminiszter elmondta, hazánk 1,7 százalékos gazdasági növekedésének mintegy fele a mezőgazdaságnak köszönhető. Medgyasszay László, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elnöke nyitóbeszédében a vidékfejlesztés jelentőségére hívta fel a figyelmet. „Ha nincs szépen fejlődő és karbantartott, rendezett vidékünk, akkor nincsen rendezett, karbantartott országunk sem. Tehát feladatunk, hogy gondos, komplex és átgondolt vidékfejlesztéssel szervezetten dolgozzunk ezért a gyönyörű magyar vidékért.” Az MNVH ennek érdekében olyan alapvető feladatokat lát el, mint az információátadás, a jó gyakorlatok közvetítése, a vidéki emberek összefogása és hálózatba szervezése. „Miért fontos a vidék fejlesztése és a felemelése?” – tette fel a kérdést az elnök. „ Nem egy elvont felemelésről van szó, hanem az ott élő

Fotó: Vona Tímea Fotó: Vona Tímea

emberek életminőségének javításáról és segítéséről. A magyar társadalomnak jelentős része vidéken él, ezért nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az egész társadalom számára a vidék fejlesztése és megtartása alapkérdés. Bár jelenlegi területe nem túl nagy, Magyarország mégis rengeteg eltérő természeti adottságú területtel rendelkezik, ezért amikor vidékfejlesztésről beszélünk, adaptálnunk kell a gondolatainkat, tudásunkat, a tudományt és a kutatásokat akár egy-egy kis térségre külön-külön is, hiszen munkánk csak akkor lesz eredményes. Hajrá vidéki Magyarország, hajrá vidéki magyarok!” – zárta beszédét az MNVH elnöke. „A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat az agrárium civil és kulturális szektora” – húzta alá Mezőszentgyörgyi Dávid, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) főigazgatója, az MNVH főtitkára. A Hálózat regisztrált tagjai 2013. december 9-ig elérték a 11 ezer főt, legtöbben, összesen 3139en a LEADER-szakosztály iránt érdeklődtek. Mezőszentgyörgyi Dávid elmondta, az MNVH összesen hat projektötleti felhívást tett közzé: LEADER Helyi Akciócsoportok (HACS-ok) nemzetközi előkészítő látogatásaira és tanulmányutakra, fórumok, események szervezésére, ismeretátadás szervezésére, szakmai kiadványok készítésére, sokszorosítására és terjesztésére, valamint módszertani és gyakorlati tanulmányok készítésére. A meghirdetett projektötleti felhívásra több mint egymilliárd forint elkülönített forrás állt rendelkezésre, 110 millió forint kifejezetten a LEADER HACS-ok részére. 2013 első hónapjában 40 millió, majd 2013 szeptemberéig alkalmanként mintegy 25 millió forintot használtak fel, az utolsó alkalommal, októberben pedig 125 millió forintot. 2012-ben két díjat is alapított az MNVH Elnöksége a vidékfejlesztés területén kimagasló és példamutató tevékenységek elismerésére, 2013-ban eddigi munkájukért hatan részesültek az Év Vidékfejlesztője Díj és az Év Vidékfejlesztő Közössége Díj kitüntetésben. Zágorhidi Czigány Ákos, az oszkói Hegypásztor Kör ügyvezetőjének irányításával számos szőlőhegyi présház megmentése, rekonstrukciója valósult meg. Az évről évre meg-

rendezett aratónapok és a néprajzi táborok számos hagyományos mesterség ismeretére tanították meg a fiatalokat, később pedig munkanélkülieknek is sikerült tartós munkalehetőséget biztosítani a tradicionális szakmák révén. Munkája elősegítette, hogy a helyi termékek terén is számos mintaértékű kezdeményezés induljon el, valamint hogy a Vasi Hegyhát felkerült Magyarország turisztikai térképére. Polgár Róbert, a horvát határ melletti Murakeresztúr plébánosa biokertészettel is foglalkozik, egészségnevelő programot szervez, mindemellett pedig már több európai uniós pályázati forrást szerzett a település fejlesztésére és mindössze néhány év alatt látványos eredményeket ért el a közösségépítés terén. Bali István 15 éven át szervezte Jász-Nagykun-Szolnok megye nemzetközi tevékenységét: testvérmegyék és -települések kapcsolatait koordinálta, nemzetközi konferenciákat szervezett, valamint európai uniós projektek lebonyolításában is részt vett. Többek között közreműködött az Európai Régiók Gyűlése oktatási, kulturális, sport, ifjúsági és média bizottságában, valamint az Európai Vidék Egyetemeiért Egyesület alelnöke. Az Év Vidékfejlesztője Díjjal nemzetközi és megyei közösségszervező munkáját ismerték el. A vidék értékeinek bemutatásáért kitüntetésben részesült az ECHO TV szerkesztősége is, amely tevékenysége során nagy figyelmet fordít a magyar vidék fejlődésére. Számos olyan, a vidék érdekeit szolgáló műsor és kezdeményezés is a nevéhez fűződik, mint A legszebb magyar település díj, a Hazahúzó, a Háztáji kisokos, A vidék élni akar és az Asszony lesz a lányból című műsorok. Karcag Város Önkormányzata A Legszebb Konyhakert kezdeményezés elindításáért vehette át az Év Vidékfejlesztő Közössége Díjat. Végül a Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesületét díjazták, amelynek tagsága átfogja az iskolarendszer egészét az óvodától a felsőoktatásig, az óvodapedagógustól a tanáron, az oktatáskutatón és a szakértőn át az akadémikusig. Többek között könyvsorozattal, továbbképzésekkel, számtalan rendezvénnyel, konferenciával és terepgyakorlattal segítette a környezeti nevelés terjesztését. Markovics Réka

19

BUSÓK lepték el a Fővárosi Millenárist


Visszatekintő

Fotó: Vona Tímea

Február 8-án, a budapesti Millenárison rendezte meg az MNVH a Magyar Vidék Napja – Farsangi Vigalom eseményt, ahol az életteli vidéket és élő hagyományainkat ismertették meg kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Az autentikus népzene és a különböző, ma is élő tradíciók mellett busók népesítették be a rendezvény helyszínét.

Fél éven belül második alkalommal rendezte meg telt házzal a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) a Magyar Vidék Napját a Millenárison annak érdekében, hogy a Budapesten élőkhöz közelebb hozzák a vidék ízeit, szokásait és hagyományait, erősítsék a város-vidék kapcsolatot, továbbá bemutassák a szaktárcát és annak háttérintézményeit. A rendezvény másik kiemelt célkitűzése megismertetni a fővárosiakkal a Darányi Ignác Terv Új Magyarország Vidékfejlesztési Program segítségével megvalósult fejlesztéseket. A 2007 és 2013 közötti programozási időszakban mintegy 1400 milliárd forint támogatás állt Magyarország rendelkezésére mezőgazdasági és vidékfejlesztési célokra, az önrészekkel együtt csaknem 3000 milliárd forintnyi fejlesztést lehetővé téve. A vidéki hangulat megidézése mellett ezúttal a farsangi népszokások felelevenítése is fontos célja volt a rendezvénynek. A Magyar Vidék Napja – Farsangi Vigalmon a résztvevők megismerkedhettek az őrségi rönkhúzás és a mohácsi busójárás hagyományával. Számos népi mesterség képviselője érkezett a Millenárisra, így a gyerekek

20

kipróbálhatták a kosárfonást, gyertyaöntést, fánkdíszítést, ostort készíthettek és apró patkókat is kovácsolhattak. A gasztronómia szerelmesei ínycsiklandó hazai finomságokat kóstolhattak a Vidék Mustra termelői piac jóvoltából és megízlelhették, mitől olyan különleges az immáron hungarikum karcagi birkapörkölt. Több busóval is találkozhatott az, aki kilátogatott a vigalomra. A mohácsi busójárást 2009-ben vette fel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO)

Fotó: Vona Tímea

az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, eredetéről pedig több elmélet is született az idők során. Valószínűleg a balkáni eredetű sokácok hozták magukkal a szokást, amely aztán Mohácson tovább formálódott és nyerte el mai alakját. A busók hagyományosan szőrével kifordított birkabőrbundát vesznek magukra és szalmával kitömött, fehér vászongatyát hordanak, lábukra csizmát, bocskort húznak. A bundát kötéllel vagy övvel fogják össze, amelyen általában kolompok vagy lopótök lóg. Legjellegzetesebb viseletük a festett és igencsak ijesztő birkabőrcsuklyás álarc, amelyet kos-, kecske-, vagy marhaszarv díszít. Ebben a félelmetes öltözetben, kezükben kereplővel indulnak útjukra a busók, hogy elűzzék a telet és köszöntsék a tavaszt. Az így beöltözött busókat a jankelék kísérik, akik távol tartják az embereket, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, illetve ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezes alakokat maskarának nevezik. Manapság a busójárás a régi népszokás központjában, a mohácsi Kóló téren kezdődik. Itt gyülekeznek a Dunán csónakokkal átkelt busók más busó csoportokkal, majd a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Így ér véget a farsangvasárnap, a mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét – olvasható a busójárás hivatalos oldalán. Köszöntő beszédében V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár kiemelte, egyes hagyományok fennmaradtak és a helybeliek életének ma is részei. A farsangi időszak alkalom arra, hogy az év többi részében áldozatos munkát végző gazdák, a földből élők vidáman múlassák az időt és derűvel várják a tavaszt. „Itt a Millenárison nem egy skanzen felállítása volt a célunk, hanem az

élő vidéket, az élő hagyományt szerettük volna bemutatni, és hogy ezeket hogyan lehet tovább örökíteni” – mondta az államtitkár. „Azt szeretnénk megmutatni, hogy azok az értékek, amelyeket eleink fölhalmoztak, ma is hasznosíthatóak. Százezrek vannak, akik ebben a kultúrában élnek, mégpedig a 21. század igényeihez igazodva. Ezért örülünk annak, ha bemutathatjuk, hogy ma is korszerű étel például a köles vagy a hajdina, ma is megadatik mindenkinek, hogy akár saját maga főzzön pálinkát. Az ilyen alkalmak bemutatják azt is, hogy az autentikus néptánc és népzene mellett annak feldolgozott formája is milyen kedves a mai kor embere számára.” A farsangi rönkhúzás szokása a mai napig élő hagyomány sok Vas megyei és őrségi településen. Azokban a falvakban elevenedett meg ez a tradíció, ahol év közben nem volt esküvő, így próbálták a házasságkötésre megérett fiatalokat rávenni az esküvőre. A hagyomány szerint, ha egy faluban karácsony és hamvazószerda között senki sem házasodott meg, akkor farsangvasárnap büntetésből egy szekérre tett farönköt kell elhúzni a fiatal, nőtlen férfiaknak. A rönköt a szekér tetejére ültetett vőlegénnyel és menyasszonynak öltözött férfivel együtt a násznép kíséretében végighúzzák a településen, hogy megcsúfolják a falut is, amelyben egy éve nem volt házasságkötés. Egy tréfás lakodalmat is tartanak, ahol eljátsszák az esküvő összes szereplőjét, így a papot, a vőfélyt, a cigányvajdát, a jövendőmondó asszonyt és a kisbírót, aki kikiáltja, hogy a fiatalok erre az egy napra örök hűséget ígérnek egymásnak. A farsangi rönkhúzás eredeti funkciója, hogy figyelmeztessék azokat a fiatalokat, akik már elérték a megfelelő kort - és még nem házasodtak meg -, hogy nem teljesítették életkori kötelességüket. Néhány helyen az a szokás is él, hogy a vigadalom után elárverezik a rönköt, amelynek a bevételét jótékony célra fordítják. Mezőszentgyörgyi Dávid, az MNVH főtitkára, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet főigazgatója a Farsangi Vigalom megnyitóján elmondta: „a tavaly októberi sikeres rendezvény után úgy gondoltuk, hogy ezt meg kell ismételni, hiszen azt láttuk, hogy aki vidékről eljön Budapestre – termelők, fafaragók, kézművesek, zenészek – nagyon élvezik, hogy ekkora közönség van körülöttük, és ahogy az októberi, úgy a mostani esemény is teltházas. Az a kapcsolatépítés, ami egy hálózatnak, így a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatnak is a feladata, egy ilyen nagy rendezvényen is létrejöhet.” A főtitkár emlékeztetett, 2013 végén a Hálózat és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete gyűjtést kezdeményezett a nehéz helyzetben élő családok megsegítésére. A felhívásnak köszönhetően több tízezren adományoztak a nemes cél érdekében, amelynek köszönhetően csaknem 1,7 millió forint gyűlt össze. Ezt az összeget egy jelképes adománylevélben adta át Mezőszentgyörgyi Dávid a szervezet főtitkárának. Kardosné Gyurkó Katalin, az egyesület főtitkára elmondta, az adományt olyan kisebb falvakban élő családokhoz juttatják el, akik a mindennapi élettel is csak nehezen tudnak megbirkózni. Markovics Réka

21

A SZŰCSÖK tudásának továbbadása a célja a vattai iparművészeknek


Portré

Kókáné Pásztor Éva egy kicsiny bükkaljai faluban, Vattán él családjával. Fiatalon édesapja sugallatára választotta a szűcsmesterséget. Közel három évtized elteltével azon kevesek közé tartozik, akik még művelik ezt a lassan már-már feledésbe merülő tevékenységet, 2013 decemberében pedig elnyerte a Népi Iparművész címet.

Meglehetősen ritka, mondhatni már-már kihalófélben lévő mesterséget űzöl. Hogyan esett választásod annak idején a szűcs szakmára? A dél-borsodi mezőség tanyavilágában láttam meg a napvilágot. Négyéves koromig Nagyecsér közelében élt a családunk, azután egy Bükkábrány és Sály között fekvő tanyára költöztünk át. Juhász foglakozású édesapám szemében a szűcsök igen nagy emberek voltak, mindig tisztelettel és elismeréssel beszélt róluk. Csodálatra méltónak találta, hogy lenyúzott bőrből készítenek nagy gondossággal az időjárás viszontagságaitól óvó, míves ruhadarabokat. Szíve vágya volt, hogy három gyermeke közül legalább egy kitanulja ezt a mesterséget. Nem idegenkedtem a gondolattól, s amikor a pályaválasztásra került a sor, a selypi szakmunkásképzőbe jelentkeztem. Gyakorlati helyünkön szembesültem először azzal, hogy a megfelelő bőrök kiválasztásától a kész bundáig hány munkafázist is takar ez a tevékenység. Lőkéné Marika néni személyében igen lelkiismeretes és elhivatott oktatónk volt, akinek keze alatt szinte már az első évben megtanultunk mindent. A második és a harmadik évben már a termelésben is tudtunk dolgozni. Munkáidat különböző hazai tájegységek népi hímzései díszítik. A hagyományőrzés, mint eredendő feladatvállalás sugárzik minden egyes darabról, ami műhelyedből kikerül. Miért ennyire fontos számodra ez a küldetés? A régi mesterek gyönyörű népi motívumokat hímeztek a többnyire irhából készített viseletekre, így varázsoltak a praktikus, meleg téli ruházatból szemet gyönyörködtető díszes darabokat. Az elmúlt években azzal szembesültem, hogy e szakma tudománya mára szinte teljesen feledésbe merült. A múltban ez egy tisztes megélhetést biztosító hivatás volt, mára viszont sajnos a piaci kereslet beszűkülése miatt már nincs is szűcsképzés hazánkban. Úgy gondolom, hogy a magyar népművészet e részét tovább kell örökítenünk és a mai nemzedék felelőssége, hogy ez sikerül-e. A szakmáról alkotott korábbi felfogásom 2005-ben változott meg némiképp, amikor hímzőiskolába jártam Mezőkövesdre, amelyet a Matyó Népművészeti Egyesület szervezett, így nem véletlen, hogy a 2006-ban készült első zsűrizett darabjaimat mezőkövesdi matyó szűcshímzés díszítette. Az elmúlt években számos országos és regionális jelentőségű kiállításon sikerrel szerepeltél. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2013 végén elnyerd a Népi Iparművész címet. Hogyan értékeled az eddigi eredményeket és milyen terveid vannak a jövőre nézve? A pályázatok és kiállítások valóban kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy a hagyományőrző tárgyalkotó tevékenységeket minél szélesebb körben megismerhesse a közönség. Például

22

mezőkövesdi szűcshímzéssel készített mellénykollekcióval szerepeltem 2010-ben az egri Élő Népművészet című kiállításon, két évvel később a Magyar Kézműves Remek pályázat kiállításán, a Vajdahunyadvárban jászsági szűcshímzéssel díszített anyagot mutathattam be, és a Magyar Kézművesség 2013 kiállításon, a Budai Várban három pár kesztyűmet vette be a zsűri. Úgy érzem, hogy a Népi Iparművész címmel szinte mindent elértem, amit e szakmában lehetett. Nagyon sokat köszönhetek közeli hozzátartozóimnak, hiszen egyszerre voltak legfőbb támaszaim és első számú kritikusaim is. Az elmúlt esztendőkben jó szándékú mentorként mindvégig bíztatott és sok segítséget nyújtott Soltészné Nagy-Győri Mária, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályának munkatársa, akinek igen hálás vagyok mindezért. Szívem vágya most az, hogy megszerzett tudásomat továbbadhassam a mesterség iránt őszintén érdeklődő fiataloknak. Hosszabb távú terveim egyike egy bemutatótérként is szolgáló műhely kialakítása, ahol bárki megtekintheti a szűcsmunkákat, s ahol a gyerekek el is sajátíthatják az ősi mesterség fortélyait. Szeretnék a saját lehetőségeimhez mérten hozzájárulni ahhoz, hogy az évszázadok alatt kialakult motívum- és formakincs ne vesszen el végleg a feledés homályába, s ne csak a könyvek lapjain legyenek láthatóak ezek a csodálatos munkák. Murányi Norbert, vidékfejlesztési menedzser, Dél-borsodi LEADER Egyesület

Hirdessen Ön is a Magyar Állatorvosok Lapjában! HUNGARIAN VETERINARY JOURNAL

135. évfolyam

Established by Prof. B. Nádaskay, 1878

641–704. oldal

2013/11

■ SZARVASMARHA

BVD-mentesítés ■ JUH

Anaplasmosis Genetikai kapcsolat ■ BAROMFI

Házityúktojás keltethetősége

HUNGARIAN VETERINARY JOURNAL

■ KISÁLLAT

Established by Prof. B. Nádaskay, dasskaa 1878

Agytérfogatmérés Epiphysealis dysplasia macskában ■ ETOLÓGIA

elked edéésee Patkányok viselkedése

135. évfolyam

577–640. oldal

2013/10

Established by Prof. B. Nádaskay, 1878

HUNGARIAN VETERINARY JOURNAL

■ LEVELEK

ŐS SÉGHEZ A SZERKESZTŐSÉGHEZ ■ ALMA

MATER

■ LÓ

■ KÖNYVISMERTETÉS TETTÉS

Szaruhártyaműtétekk Túledzettség megállapítása lappíttá

■ HÍREK ■ KÉRŐDZŐK

135. évfolyam

2013/12

705–768. oldal

■ TALLÓZÁSOK

Ikervemhesség Takonykóros ló lábkészítménye A Patológiai Tanszék múzeumának preparátuma

■ LÓ

■ KISÁLLAT

Leg preparation of a horse infected of glanders Preparation of the museum of the Department of Pathology

Kutya leishmaniosisa sa

1540 Ft Szívizom immunhisztokémiai ztooké vizsgálata

Élőtömegbecslés Újszülött csikók

1 122

■ SZARVASMARHA

Két ellés közötti időszak ■ VADON ÉLŐ ÁLLAT

Vaddisznók coccidiosisa osisa

MAL_cimlap10+boritok.indd 1

2013.11.05. 11:24:28

■ BAROMFI

Baromﬁkolera oktana ■ RENDEZVÉNY

■ KISÁLLAT

Derzsy-napok

Pseudomonas aeruginosa gyógyszerérzékenysége

■ AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

■ KEDVENCÁLLAT

■ KÖNYVISMERTETÉS

Kígyók sejtzárványos betegsége Teknősök endoszkópos vizsgálata

■ KITÜNTETÉSEK ■ HÍREK, TALLÓZÁSOK

■ HAL

Zlamál Vilmos 1841-ben megjelentetett könyvének címlapja

Törpeharcsák vérzéses betegsége

Cover of the Vilmos Zlamál’s book published in 1841 1 122

1540 Ft

■ JUBILEUM ■ RENDEZVÉNY ■ KITÜNTETÉSEK ■ HÍREK,

MAL_cimlap10+boritok.indd 1

2013.10.01. 12:25:33

TALLÓZÁSOK

BOROS ATTILA 2013. október 14-én, a magyar állat-egészségügyi szolgálat 125. évfordulója alkalmából felavatott kentaur szobra a SZIE-ÁOTK szoborparkjában

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván

Centaur statue by ATTILA BOROS unveiled on 14 October 2013 on the occasion of the 125th anniversary of the Hungarian state veterinary service

a szerkesztőség és a kiadó

1540 Ft

MAL_cimlap12.indd 1

Most kedvező áron tesszük közzé hirdetését a Magyar Állatorvosok havonta megjelenő tudományos-szakmai folyóiratában.

휨

1 122

2013.12.03. 12:17:27

Hirdetési áraink: 1/1 170x245 mm 1/2 170x118mm 1/3 170x76mm 1/4 170x55mm B2, B3, B4 200x285mm

130 000 Ft 110 000 Ft 75 000 Ft 60 000 Ft 155 000Ft

Többszöri megjelenés esetén további engedményeket biztosítunk. Bővebb információért keresse kollégáinkat a lenti elérhetőségek bármelyikén.

Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet

Postacím:

NAKVI 1223 Budapest , Park u. 2. Telefon: 06-1/362-8100, 06-1/362-8114 | E-mail: [email protected]

IV. évfolyam, 1. szám

Recommend Documents