IV! Engedelmesség és a szutok tisztelete

IV! Engedelmesség és a szutok tisztelete I~

~

.

1. Az engedelmesség nem negatív

kifejezés

D

élután fél Öt fiam volt. ‘flzéves fiammaldea ma dolgozószobám Sajnálom, mondtam délután nem ajtajában mehetsz el.álltunk. Isme red a szabályt. A biciklit minden este a tárolóba kell rakni. Ha kint hagyod, másnap nem biciklizhetsz. Tegnap egész éjszakára kint hagytad, tehát ma nem használhatod. De Apa kérlelt Derek minden srác Ott lesz. Hadd bringázzak ma, majd holnap nem fogok! Tudom, hogy nagyon szeretnél ma menni válaszoltam. De megegyeztünk a szabályokban ás a következményekben. Ne haragudj, de nem engedhetlek el! Megértem, hogy bosszankodsz, de meg kell tanulnod, hogy a biciklinek minden este a tárolóban van a helye. Elképzeltem, mit gondolhat John, bentlakó antropológusunk, aki épp a nappaliban tartózkodott, és fültanúja volt a beszélgetésnek. Sok gondolat futott át a fejemen: Lehet, hogykegyetlennek és merevnek tart? Vagymeg érti, hogy Szeretem a fiamat, és nekem is legalább annyira fáj, hogy nem biciklizhet a barátaival? Akármit is gondolt a viselkedésemről John, abban biztos voltam, hogy csak fgy taníthatorn engedelmességre a fiamat. Az engedelmesség legegyszerűbb formájában bizonyos szabályok betar tását jelenti. Abból a felismerésből fakad, hogy a tekintély tisztelete nélkü lözhetetlen velejárója a jól működő társadalomnak éppúgy, mint az egész séges családi életnek. Egész kultúrák sörsa áll vagy bukik a tekintély kérdé sén. Ha az emberek nem vetik alá magukat az állam fennhatóságának, a társadalom előbb-utóbb széthullik. A hatvanas és hetvenes évek nyugati társadalmában határozott elmozdulás történt a tekintélyelvűségtől a szaba dosság felé. „Hadd járja mindenki a maga útját!” „Tedd, ami jólesik!” „Sen —

—

—

—

—

—‚

—‚

—

—

-~

Engedelmesség ás a szülők tisztelete

kinek sincs joga irányítani az életedet!” hangzottak a jelszavak. A követ kezmények nem sokáig várattak magukra: ugrásszerűen megemelkedett az erőszakos bűntettek száma, a kábítószer-fogyasztás mértéke, a nemi erő szak és más visszaélések. Városaink háborús övezetté váltak; az emberek sötétedés után nem mertek kimenni az utcára. A korlátlan személyes sza badság anarchiához vezet, mert működésképtelenné teszi a társadalmat. Az állam tekintélye iránti engedelmesség a jól működő társadalom alapja. Ugyanez érvényes a családi életre is. Az engedelmesség nem negatív ki fejezés. Sajnos minden társadalomban vannak szülők, akik az engedel mességre hivatkozva kényük-kedvük szerint kihasználják gyermekeiket. A ml társadalmunk sem kivétel ez alól. Megdöbbentő, hogy milyen sok szülő él a kábítószer vagy az alkohol rabságában. A szülői tekintély torz felfogása alapján sokan súlyos visszaéléseket követnek el gyermekeikkel szemben. Nem csoda, hogy annyi elkeseredett fiatal lázad a szülői tekintély ellen. Amikor a szülőket nem a gyermekük iránti szeretet vezérli, hanem csupán saját önző vágyaik kielégítésére használják tekintélyüket, az engedelmesség a gonoszság eszközévé válik. Az ilyen családok teljességgel alkalmatlanná válnak arra, hogy betöltsék szerepüket. A jól működő családban a szülők gyermekeik érdekében élnek tekinté lyükkel. A türelem, szeretet, megbocsátás, becsületesség, szorgalom és má sok tiszteletének erkölcsi kfvánalrnai szerint élik életüket. Ebben az eset ben a szülői tekintély iránti engedelmesség a gyermekek javát szolgálja. —

‘

A szabályok haszna Minden társadalomnak vannak szabályai, melyek ideális esetben a tár sadalom egészének javát szolgálják. A szabályok betartása közös érdek. Ahol zsarnokság van, ott a törvények nem az emberek jólétét szolgálják, s ez sokszor lázadáshoz ás a zsarnok megbuktatásához vezet. A jól működő társadalmakban a törvényeket időről időre újraértékelik. A törvénymódosí tásoknak is az egész társadalom érdekét kell szolgálniuk. Egyes szabályok országonként változnak, például a legtöbb országban a „jobbra tarts” a mindenkire nézve kötelező szabály, míg más országokban a baloldali köz lekedést írja elő a törvény. Egyik sem Jobb a másiknál. Mindkettő jó, míg a társadalom minden tagja ugyanazt a szabályt követi. A többség érdekében mindenkinek ezt kell követnie. Törvény szabályozza a járművek maximális

Az engedelmesség nem negatív kifejezés

115

sebességét is. Ezeknek a törvényeknek a megszegése akár halálos balesetet is okozhat. Mindenkinek érdeke tehát, hogy az állampolgárok betartsák a törvényeket, a jobb oldali közlekedés szabályát éppúgy, mint a sebességkorlátozást. Ilyen és ehhez hasonló szabályok szövik át a társadalom életét. A törvé nyekre a társadalom működőképessége érdekében van szükség. Egyszerű en nem tehetünk meg bármit, amit szeretnénk. Tiszteletben kell tartanunk az állam tekintélyét, és engedelmeskednünk kell a törvényeknek. Aki tör vényszegést követ el, annak viselnie kell a következményeket, sőt gyakran nemcsak neki, hanem mivel közösségben élünk mások is szenvednek miatta. Ennek belátása készteti a társadalom tagjainak többségét a törvé nyek betartására. Ezek az elvek a családban is érvényesek. Itt is szükség van szabályokra, amiket a családtagoknak be kell tartaniuk. Az egymás iránti szeretet és tö rődés, illetve a szabályok megszegésének következményeitől való félelem ösztönzőleg hat az engedelmességre. Az engedelmességet azonban tanulni kell. Öröklött természetünk nem hajlik rá, sőt úgy tűnik, inkább arra haj lunk, hogy megkérdőjelezzük a szabályokat és kitoljuk a határokat. Ki nem látott még olyan kétéves gyermeket,aki egy tiltott tárgy felé nyúl, és köz ben figyeli, hogy szülei hogyan reagálnak? Az engedelmességet akkor a leg könnyebb megtanulni, ha a gyermek érzi, hogy szülei feltétel nélkül szere tik, és a legjobbat akarják neki. Ha azonban úgy érzi, hogy szülei nem sze retik, és csak magukkal törődnek, őt pedig elhanyagolják, akkor talán lát szólag eleget tesz a szabályoknak, de belül lázad. Lázadása a maga idejében nyílt ellenszegülés formájában tör a felszínre. Az engedelmesség elsajátftását megkönnyíti az a tapasztalat, hogy min den viselkedésnek következménye van. Az engedelmes viselkedésnek Pozi tív következményei vannak, az engedetlenség viszont kellemetlenséggel jár. Ez a tapasztalat az engedelmesség értékére tanítja a gyermeket. A har monikus családra jellemző, hogy a szülők feltétel nélkül szeretik gyerme keiket, és mindent megtesznek azért, hogy ezt éreztessék is velük, Ugyan akkor arról is gondoskodnak, hogy gyermekük tapasztalja viselkedése kö vetkezményeit. Ez utóbbihoz három dologra van Szükség: a szabályok meg állapítására, a (pozitív illetve negatívj következmények felállítására, és a szabályok következetes betartására. Vegyük sorra ezeket! —

—

Engedelmesség és a szülők tisztelete

A szabályok mügállapítása Tenni vagy nem tenni: ezt a dilemmát állítják elénk a szabályok. A ló szabályok irányelveket adnak a családi élethez. Például nálunk nem lehet rágógumival asztalhoz ülni, a lakásban kosárlabdázni, a konyhaasztalon hagyni a mosatlan edényeket, focizni a veteményeskertben. Viszont min denkinek kötelessége, hogy használat után helyre rakja a szerszámokat; cl pakolja a játékokat, amikor már nem játszik velük; lekapcsolja a villanyt, ha kimegy a szobából; bedobja a piszkos ruhát a szennyestartóba. Néha a szabályok zavarosak, például: „Mindig oltsd cl a villanyt, ha clmész otthonról, kivéve, ha anagyl ébren van, vagy ha beteg a kutya, vagy ha tudod, hogy az öcséd az udvaron játszik.” Ezt a szabályt csak úgy lehet betartani, ha sohasem megyünk cl otthonról! Vannak íratlan szabályok is, mint annak a tizenöt éves fiúnak a családjában, aki ezt mondta nekem: A ml családunkban az egyik alapszabály az, hogy „sohase szólj apád hoz, ha részegen jön haza”. Az édesanyád tanított erre? kérdeztem. Nem, tapasztalatból tudom válaszolta. Minden családban vannak szabályok, de ezek sokszor önkényesek és indokolatlanok. A jó szabálynak négy jellemzője van: tudatos döntés ered ménye, a szülők közös megegyezésén alapul, ésszerű, minden családtagnak van beleszólása. Minden szabályt tudatosan meg kell fontolnunk, nem dönthetünk pil lanatnyi érzelmeink vagy indulataink alapján. Alaposan át kell gondol nunk, hogy miért van rá szükség, mi a célja, ás valóban mindannyiunk érdekét szolgálja-e. Ne hozzunk szabályt szokásokra való hivatkozással! Sok családban például gyakran elhangzik a figyelmeztetés: „Evés közben nem beszélünk!” Amikor érdeklődöm, hogy miért, a válasz legtöbbször így hangzik: Így tanultuk a szüleinktől. Ilyenkor tovább szoktam kérdezősködni: Mi rossz van abban, ha evés közben beszélgetünk? Nem minősftem a szabályt; pusztán csak kíváncsi vagyok, miért van rá szükség, mit szeretnének elérni vele. Minden egyes szabályt meg kell vizs gálnunk, hogy ne kövessünk értelmetlen hagyományokat. Másodszor, a jó szabályok mindkét szülő egyetértésével jönnek létre. Kü —

— —

—

—

—

—


117

lönböző családi háttérből jövünk, más-más szabályokat hoztunk magunkkal. Mindketten ragaszkodunk ahhoz, amit megszoktunk. Ez gyakori konfliktusforrás a házastársak között. Ezeket a nézeteltéréseket úgy kell kezelni, mint bármely más házassági konfliktust. Hallgassuk meg a másikat, és tartsuk tisz teletben az álláspontját; őszintén mondjuk el gondolatainkat és érzéseinket, és ha ezután sem tudunk megegyezni, tegyük fel magunknak a kérdést, „Mi az, amiben meg tudunk megállapodni?” Keressünk köztes megoldást, mely mindkettőnknek megfelel. Például, ha egyikünk szerint egy tizenhat éves gyereknek legkésőbb eset tizenegyre kell hazaérnie, társunk Viszont a tíz óra mellett kardoskodik, akkor próbáljunk meg fél tizenegyben kiegyezni.

A szabályok értékelése Az a jó szabály, melyet a szülők egyetértésben és egymás véleményének kölcsönös tiszteletben tartásával hoznak, minden kényszer nélkül. A na gyobb gyermekeket is bevonhatjuk a döntéshozásba. Ha a szabály rájuk is vonatkozik, és elég idősek már ahhoz, hogy önálló Véleményt alkossanak, engedjük meg nekik, hogy részt Vegyenek a szabály kialakításában. Ne ők mondják ki a végső szót, de vegyük figyelembe az ő véleményüket és kéré seiket is. Ez motiválni fogja őket a szabályok betartásában. A Jó szabályok ésszerűek és pozitív célt szolgálnak. Mindig fel kell ten— nünk a kérdést: „Gyermekünk javát szolgálja-e? Hosszú távon is jó hatással lesz-e az életére?” A következő gyakorlati szempontokat érdemes megvizs gálnunk, mielőtt egy szabályt meghoznánk: Visszatartja gyermekünket a Veszélytől és a bajtól? Pozitív jellemvonásokat alakít ki a gyermekben (őszinteség, szorga lom, kedvesség, önzetlenség stb.)? Védi a tulajdont? Megtanítja a gyermeket arra, hogy vigyázzon a rábízott dolgokra? Felelősségvállalásra nevel? Jó modorra tanít? Ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, sokkal valószínűbb, hogy he lyénvaló szabályokat fogunk hozni, hiszen fontolóra vettünk minden fon tos szempontot. Meg akarjuk védeni gyermekeinket a veszélytől és a káros hatásoktól. Óvni Szeretnénk őket a balesetektől és a kábítószertől. Pozitív jelleinvonásokat Szeretnénk kialakítani bennük, melyek összhangban áh — —

— —

— —

118

Engedelmesség és a sziilők tisztelete

nak értékrendünkkel. Arra törekszünk, hogy gyermekeink tiszteletben tart sák mások tulajdonát; ezért hoztuk például azt a szabályt, hogy nem szabad focizni a szomszéd házával határos kertrészben. Ha azt szeretnénk, hogy megtanuljanak vigyázni a saját holmijukra, rögzítsük a szabályt, hogy éjsza kára a tárolóba kell rakni a bicikliket! Azt szeretnénk, hogy gyermekeink kötelességtudó felnőttekké váljanak, és tudjuk, hogy ezt gyermekkorban kell megtanulniuk. Ezért van szükség arra a szabályra, hogy az ágyazás és szobájuk takarítása az ő feladatuk. És hogy állunk az illemszabályokkal? Érdekes, hogy ma a vállalatigazgatók il lemtanoktatók és tanácsadók segítségét kénytelenek igénybe venni, mert alkalmazottaik modorát olyannyira a nyerseség és a durvaság jellemzi. Azt hiszem, ez arra vezethető vissza, hogy a családban nem tanultak viselke déskultúrát. Ha helyesebbnek tartjuk a „légy szíves” és a „köszönöm” kife jezések használatát, mint azt, hogy „add ide” és „kösz”, akkor erre vonat kozóan is szabályt kell hoznunk. Az ésszerű szabályok mindig pozitív célt szolgálnak és egyértelműek. A szülők gyakran akkor is feltételezik, hogy gyermekeik tisztában vannak a teendőikkel, ha sohasem magyarázták el nekik elvárásaikat. Miután a szü lők megegyezn~k egy szabályban, az egész család tudomására kell azt hoz niuk. A ki nem mondott szabályok számonkérése igazságtalan. Senkitől sem várható el, hogy olyan elvárásoknak feleljen meg, melyekről nincs tu domása. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy gyermekeik világosan értsék a szabályokat. Ahogy nőnek, azt is tudomásukra kell hoznunk, hogy miért döntöttünk egy adott szabály mellett. Ha gyermekeink érzik, hogy feltétel nélkül szeretjük őket, sokkal könnyebben azonosulnak elvárásaink kal. Segítséget jelenthet a családi élet szabályainak kialakításában, ha kikér jük tapasztaltabb szülők vagy tanárok véleményét, és elolvasunk egy témá ba vago konyvet vagy cikket Minden bolcs tanacsra szuksegunk van ah hoz, hogy a lehető legmegfelelőbb szabályokat alakítsuk ki. A jó családi szabályok nem rnegváltoztathatatlariok. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos szabály többet árt, mint használ, akkor változtassunk rajta. A családunkban eleinte nem volt szabad az asztalnál énekelni. Hamar rájöttünk, hogy ezt a szabályt meggondotás nélkül vettük át szüleinktől, és semmi sem indokolja, hogy nálunk is így legyen. Mivel a feleségem zenész, én pedig zeneszerető ember vagyok, úgy döntöttünk, hogy változtatunk


119

ezen, és ha valaki dalra fakad az asztalnál, ám tegye (feltéve, hogy nincs te le a szája étellel). A családi szabályok újraértékelését kezdjük azzal, hogy minden gyer mekünk nevét és korát felírjuk egy-egy lap tetejére! Mindenkinek a neve alatt soroljuk fel azokat a szabályokat, amelyek rá (is) vonatkoznak! Elő ször azokat gyűjtsük össze, melyek minden gyermekre egyformán érvénye sek, majd pedig azokat a személyre szóló szabályokat, melyek fejlődési szintjük és érdeklődésük alapján vonatkoznak rájuk. Miután mindketten összeállítottuk a listát, hasonlítsuk össze, mire jutottunk. Ez még nem a szabályok értékelése, csupán a családi szabályok rendszerezése. Ha gyer mekeink elég idősek, kérjük meg óket is, bogy segítsenek a családi szabá lyok összeírásában.

A családi szabályok vizsgálata Vegyük sorra az egyes szabályokat, és válaszoljunk az alábbi kérdé sekre. Tudatosan választottuk? Elgondolkodtunk már rajta, vagy egyszerűen csak átvettük szüleinktől vagy egy könyvből? Szántunk elég időt arra, hogy megbeszéljük? Mi a célunk vele? Mit fognak a gyermekeink tanulni belőle? Közös megegyezésse] hoztuk? Mindketten szükségesnek tartottuk ezt a szabályt, vagy csupán egyikünk elhamarkodott döntése nyomán született? Bevontuk-e nagyobb gyermekeinket is a szabály kialakításába? Ők is indo koltnak és igazságosnak tartják? Ésszerű? Pozitív szerepe van? Használ a gyermekeinknek? Ne feledjük, a szabályok vannak értünk, nem Pedig fordítva! Egyértelmű? Ne várjuk el gyermekeinktől, hogy olyan szabályokat is betartsanak, amiket ml magától értetődőnek tekintünk, de sohasem fogalmaz tunk meg. Nem csoda, ha igazságtalannak tartanak, mikor ezeket a szabá lyokat akarjuk számon kérni rajtuk.

120

Engedelmesség és a szülők tisztelete Személyes alkalmazás

A családi szabályok értékelése Vegyünk elő egy üres lapot, és írjuk össze a családunkban működő szabályokat. Mindegyik mellett jelöljük be, hogy megfelel-e a fenti négy kritériumnak: (t) tudatos, (k) közmegegyezést élvez, (é) ésszerű, (e) egyértelmű. Amelyik szabály mindkettőnk szerint megfelel ezeknek a feltételeknek, azt keretezzük be, a többiről pedig döntsük el, hogy továbbra is indokolt-e a fenntartásuk.

A fenti értékelés elvégzése után hozzuk meg a szükséges változtatá sokat. Ha eltérő véleményen vagyunk, keressünk olyan kompromisszumot, amely mindkettőnk számára elfogadható. A megfelelő megoldás keresését megkönnyíti, ha utána olvasunk vagy megvitatjuk a problémát más szülőkkel, tanár ismerősünkkel, esetleg egy lelkigondozóval. Ha még így sem ju tunk közös nevezőre, jobb híján fogadjunk el egy közbülső megoldást, mely kettőnk álláspontja között valahol félúton található. Végül vegyük fontolóra, hogy szükséges-e további szabályokat hoznunk, melyek megkön nyítenék mindannyiunk életét, és erősítenék gyermekeink felelősségtu datát.

A következmények meghatározása Éppen az autópályán haladtam, amikor elhajtottam egy tábla mellett: „Szemetelni tilos! Helyszíni bírság: 100 dollár!” Fogtam a csokoládépapfrt és begyűrtem az ülés alá. Nem volt nálam fölösleges pénz a bírság kifize tésére. Az autópályákat szegélyező szemét azonban azt bizonyítja, hogy a következmények nem mindenkit ösztönöznek engedelmességre. Ugyan akkor az is igaz, hogy nemcsak a következményektől való félelem motivál hatja az embert a szabályok betartására. Szeretem a szépet, és szívesen gyönyörködöm a tájban vezetés közben különösen, ha az ót szélét nem borítja szemét. Szépérzékem is visszatartott tehát attól, hogy eldobjam a szemetet bár be kell ismernem, hogy a pénzbüntetés kockázata is közre játszott ebben. A polgári törvények megsértése általában negatív következményekkel jár. Az utóbbi időben azonban hosszú és fáradságos bírósági eljárások kés —

-


121

leltetik a kihágás megbüntetését társadalmunkban, ráadásul sok esetben túlságosan enyhe ítélet születik. Véleményem szerint az elmúlt huszonöt évben ez is hozzájárult a szabálysértések számának növekedéséhez, amit csak az állíthatna meg, ha a szabályok megsértése gyors ás határozott kö vetkezményekkel járna. Így van ez a családban is. Az engedelmességet csak úgy lehet megtanul ni, ha az engedetlenségnek következményei vannak, mégpedig olyanok, melyek kellemetlenséget jelentenek az elkövető számára. Ha szomszédunk ablakát betörte egy udvarunkból átrúgott focitabda, akkor ez azzal a követ kezménnyel jár, hogy fiunknak bocsánatot kell kérnie a szomszédtól, majd ki kell fizetnie az ablak árát az összekuporgatott zsebpénzéből. Ebből való színűleg megtanulja, hogy a parkban focizzon, ás ne az udvaron. Ha családunkban egyértelmű szabály tiltja a dohányzást, ás valamelyik gyermekünket mégis cigarettázáson kapjuk, közöljük vele, hogy azonnal meg kelt ennie egy sárgarépát, ami B-vitaminnal látja el a szervezetét, s így semlegesíti a nikotin hatását. Ezután valószínűleg kétszer is meggondolja, hogy rágyújt-e még valaha. Ha azonban másodszor is megszegi a szabályt, 25 dollárt kell adományoznia a Szívbetegek Egyesületének, és fel kell szed nie száz darab elszórt cigarettacsikket, továbbá el kell olvasnia egy tanul mányt a nikotin ártalmairól. Mindez remélhetőleg meg fogja győzni arról, hogy nem érdemes a dohányzással próbálkoznia. Ha kamasz gyermekünk nem Jön haza este a megbeszélt időben, csak másfél órával később, egy hétig nem mehet el a barátaival. Ha másodszor is előfordul, két hétre tiltjuk el, ás így tovább. Nem valószínű, hogy túl fog ja lépni a kétheti eltiltást. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy a következménye~ek olyan Szo rosan kell kapcsolódniuk a szabály megsértéséhez, amennyire csak lehetsé ges. Sokat segít, ha a legalapvetőbb családi szabályok Inegszegésének kö vetkezményeit már a szabály bevezetésekor tisztázzuk. Ennek több előnye is van: egyrészt a gyermekek már előre tisztában lehetnek a következmé nyekkel, másrészt a szülőket is megóvja a felindulásból eredő büntetés ye szélyétől. Ha még a vétség megtörténte előtt, higgadtan döntünk az enge detlenség következményérői, akkor fegyelmezésürik valószínűleg sokkal igazságosabb lesz. A nagyobb gyermekeket bátran bevonhatjuk a következmények megál lapításába. Tapasztalni fogjuk, hogy néha sokkal szigorúbbak magukhoz,

122


mint mi. Fiam egyszer azt javasolta, hogy ha a kosárlabdáját az iskolában felejti, akkor egy hétig legyen eltiltva a kosarazástól. Én valószínűleg csak két napot javasoltam volna, de mivel Ő úgy gondolta, hogy az egy hét igaz ságos büntetés, bele egyeztem. Ha a gyerekek részt vehetnek a következrné nyek megállapításában még a szabály megszegése előtt, sokkal valószí nűbb, hogy igazságosnak fogják tartani a büntetést, mikor sor kerül rá. De ne essünk abba a hibába, hogy átengedjük nekik az utolsó Szó jogát! Ha a gyermek nem tart a következményektől, könnyen engedetlenné válik. Szükséges, hogy elszenvedje a nem kívánatos viselkedés következményeit, mert csak így tanulja meg az engedelmességet. Előfordul, hogy a gyermek engedetlenségének következménye a szülő életét is megnehezíti. Ha egy hétre eltiltjuk fiunkat a kosáredzésektől, ott hon kell maradnunk vele vagy gondoskodnunk kell felügyeletéről. De ilyen az engedetlenség természete: káros hatása másokat is érint. Egy ittas vezető nemcsak önmagát sodorja veszélybe, hanem más tulajdonát, sőt életét is tönkreteheti. Minden ember viselkedése hatással van másokra. Ha egy gyermek látja, hogy édesanyja is megszenvedi az Ő engedetlenségének kö vetkezményét, ez legközelebb ösztönözni fogja az engedelmességre fel téve, ha érzi szülei szeretetét. Ellenkező esetben úgy tekinti az általa oko zott kellemetlenséget, mint szülei megérdemelt büntetését. Gyakran kérdezik tőlem: „Helyes-e veréssel büntetni az engedetlensé get?” Sok szülő meggondolatlanul él a testi fenyítéssel, mint fegyelmező eszközzel, mert eszébe sem jut, hogy a büntetést összefüggésbe kellene hozni a megszegett szabállyal. Véleményem szerint sokkal hatásosabb a fe gyelmezést a helytelen viselkedéshez kötni. Például mikor a kisfiú betörte az ablakot, mert nem tartotta be a szabályokat, sokkal ésszerűbb fegyelme zési mód volt számára a bocsánatkérés és az ablak kifizetése, mint ha le kentek volna neki néhány pofont. A testi fenyítés nem csodaszer, ami min den rosszaságra egyformán alkalmazható, inkább arról árulkodik, hogy a szülő nem veszi a fáradságot, hogy gyermekét engedelmességre tanítsa. Nem állítom, hogy a testi fenyítés sohasem helyénvaló. Abban az eset ben indokoltnak tűnhet, mikor gyermekünk bántalmazza valamelyik tár sát. Megütötte a másikat; így ha figyelmeztetésül a fenekére ütünk, ó is át érezheti ellenfele fájdalmát. De soha ne fenyítsük meg haragos indulattal, csak ha lehiggadtunk és átgondoltuk, amit teszünk. Fontos, hogy még ilyen kor is érezze szeretetünket. Gyermekünk elvesztette a fejét, s ütni kezdte —

Az engedelmesség nem negatív kIfejezés

123

a társát. Mi ne essünk ugyanebbe a hibába! Mikor megbüntetjük, uralkod junk érzelmeinken, és Szeretettel adjuk értésére, hogy viselkedése helyte len volt, ás fájdalmas következményeket von maga után. Ilyenkor is jobb, ha gyermekünk előre tudja, milyen következménnyel jár a szabály megszegése. Biztosítanunk kell Őt szeretetünkről, és arról, hogy a fenyítés célja nem a fájdalomokozás, hanem hogy engedelmességre tanítsuk. Azt hiszem, helyesebb a testi fenyftést a dacos ellenszegülés esetére tar togatni, akkor is csak a legvégső esetben. Az idősebb gyermekre különö sen kamaszkorban hátrányosan hat a testi fenyítés: még nagyobb láza dást szfthat, főleg akkor, ha igazságtalannak érzi a büntetést. Mindig tart suk szem előtt, hogy a fegyelmezésnek is a gyermek javát kell szolgálnia, és ilyenkor is éreznie kell szülei szeretetét! A verés gyakran a szülő szabadjára engedett haragjának a rnegnyilvá nulása, nem pedig ésszerű válasz a gyermek helytelen viselkedésére. A testi fenyftésre nézve is igaz, hogy sokkal hatékonyabb fegyelmező eszköz, ha előzetesen megállapodtunk abban, hogy bizonyos szabályok megszegésé nek ez lesz a következménye. Ha még sohasem szögeztük le egyértelműen az engedetlenség várható kö vetkezményeit, könnyen lehet, hogy csupán pillanatnyi hangulatunk alapján, találomra döntünk a fegyelmezés kérdésében, s emiatt néha még házastár sunkkal is nézeteltérésünk támad. Sokkal könnyebb megegyezésre jutni, ami kor higgadtan és tárgyilagosan tudunk gondolkodni. Ha egyszer megállapod tunk a következményekben, győződjünk meg arról, hogy minden családtag megértette azokat. Ez minden gyermek számára sokkal elfogadhatóbbá teszi a fegyelrriezést, és kevesebb konfliktust okoz a szülőknek is. Így minden szabály megsértése egyértelmű következményeket von maga után, amiről az éppen jelen levő szülőnek kell gondoskodnia. Nagy segítséget jelent ilyenkor, ha odafigyelünk arr3, hogy fegyelmezés közben is kimutassuk szeretetünket. Ezt leginkább úgy tehetjük, ha gyermekünk elsődleges szeretet-nyelvét hasz náljuk. Mondjuk, fiunk a nappaliban focizott, ami a szabályok egyértelmű megszegése, s azzal a következménnyel jár, hogy a focüabdát két napra a kocsi csomagtartójába tesszük. Ha a labda levert valamit, és az eltörött, saját zsebpénzéből kell kifizetnie az okozott kárt. Brian egyértelműen felrúgta a szabályokat, ráadásul egy vázát is eltört. A váza értéke harminc dollár. A fiú elsődleges szeretet-nyelve a dicséret, ezért édesanyja így fordul hozzá: —

—

124


Brian, tudod, hogy nagyon szeretlek! Általában élég jól betartod a sza bályokat. Büszke vagyok rád sok mindenért: az iskolai teljesftményedért meg az itthoni viselkedésedért is. Örülök, hogy ilyen fiam van! De Jól tudod, hogy ha megszeged a szabályokat, viselned kell a következményeit. Megbe széltük, hogy tilos a nappaliban focizni. Ismered a szabályt, és azt is tudhat tad, mi lesz, ha megszeged. Most kivisszük a labdát, ás betesszük a kocsi csomagtartójába két napra. Az okozott kárt pedig neked kell kifizetned, ahogy megbeszéltük. Körülbelül harminc dollárba kerül egy új váza. Ezt a zsebpénzedből fogjuk levonni a következő hetekben. Tudom, hogy ez rossz kor jön neked, mert mást akartál venni a pénzeden, de mindenkinek meg kell tanulnia egyszer, hogy ha nem tartja be a szabályokat, pórul Jár. De anya tiltakozik Brian mindjárt itt a karácsony! Kell a pénz, hogy megvegyem az ajándékokat. Harminc dollár túl sok! Tudom Brian, hogy a harminc dollár nélkül nehezebb lesz ajándékot yenned, de emlékszel, miben egyeztünk meg a focizással kapcsolatban. Eb ből nem engedhetek, éppen azért, mert szeretlek, ás segíteni akarok ne ked, hogy megtanuld betartani a szabályokat. Jó, ha ilyenkor meg is öleljük gyermekünket. Ha úgy fegyelrnezzük, hogy közben elsődleges szeretet-nyelvén kifejezzük iránta szeretetünket, az engedelmesség tanftásának leghatékonyabb módját választjuk. Még ha engedetlenségének következményei fájdalmasan érintik is, bizonyos lehet abban, hogy szülei szeretik. Hasonlftsuk ezt össze azzal a gyakori reakcióval, mikor a váza csöröm pölésének hangjára a szülő beront a nappaliba, ipeglátja fiát a labdával, ás kiabálni kezd: Ezerszer megmondtam, hogy ne focizz a szobában! Most nézd meg, mit csináltál! Ezt a vázát még a nagymamád vette harminc évvel ezelőtt. Ez pótolhatatlan! Ripityára törted! Mikor fogod Végre megtanulni, hogy ne labdázz a szobában? Úgy viselkedsz, mint egy kétéves! Nem is tudom, mit csináljak veled. Tűnj el a szemem elől! Es a fiú fenekére sóz, amint az kifelé iszkol a szobából. Vajon a kettő közül melyik szülői hozzáállás tanítja engedelmességre a gyermeket? Válaszoljunk őszintén: a két megközelítés közül melyik áll közelebb a ml gyakorlatunkhoz? Melyik módszer a hatásosabb, ás miért? Azt hiszem, a legtöbb szülő egyetért velem abban, hogy a szabályok egyértelmű leszö gezése, a várható következmények világos megállapítása, és a szeretettel, —

—

—

—

—

—‚


125

de határozottan megvalósított fegyelmezés sokkal hatásosabb mind a gyer mek engedelmességre nevelése, mind a szülő lelki egyensúlya szempont jából. Személyes

A szabályok céya és következménye

alkalmazás

Vegyük Újra elő szabályaink listáját, majd készítsünk egy három oszlopból álló táblázatot, melyben az oszlopok élén a következő kifejezések állnak: a szabály, a szabály célja, a szabály megszegésének következményei Irjuk be a szabályokat a táblázatba, majd töltsük Ri a másik két oszlopot is. „A szabály célja” rovatba például írhatjuk azt, hogy „megtanítani mások tulajdonának tiszteletben tartására”. „A sza bályszegés következményei” alá írjuk le, hogy milyen fegyelmezési móciban állapoci tunk meg ezzel kapcsolatban. Könnyűnek vagy nehéznek találtuk a fenti feladat elvégzését? Melyik szabály illetve következmény megállapítása váltott ki vitát Vagy nézeteltérést köztünk? A táblázat kitöltése után megállapítottuk, hogy: (I) fegyelmezési módszereink a jövőben hatékonyabbak lesznek; (2j nem tudtuk elvégezni a feladatot, mert nézeteltérésfjnk támadt; (3) külső segítségre van Szükségünk ahhoz, hogy át tudjuk gondolni az engedelmes ségre és a becsületességre nevelő módszereinket.

A fegyelmezés Ha a szabályokat egyértelműen meghatároztuk, és az engedetlenség kö vetkezményeivel is tisztában Vannak gyermekeink, nekünk kell gondos kodnunk arról, hogy a helytelen viselkedésnek meglegyen a következmé nye. Ha egy szülő egyik nap engedékeny, és szemet huny a rosszalkodás felett, másnap viszont ugyanazért a viselkedésért Szigorú büntetést ró ki, gyermeke minden valószínűség szerint előbb-utóbb engedetlenné ás tiszte letlenné válik. A következetlen fegyelmezés csapdájába sok Jó Szándékú szülő beleesik. Minél kevesebb idő telik el az engedetlenség és annak kö vetkezményei között, annál hatékonyabb a fegyelmezés különösen, ha sze retettel ás határozottan cselekszünk.

De Vannak olyan napok, amikor túl fa~radt Vagyok. Ilyenkor egyszerűen nincs erőm ahhoz, hogy következetesen fegyelmezzem a gyermekeimet, mondhatjuk. Ilyen az emberi természet; gyakran megesik, hogy elfára

126


dunk! Melyik szülő nem merült még ki fizikailag vagy érzelmileg az élet nehézségei közepette? De semmi sem lehet fontosabb a gyermekeinknél. Ilyenkor a tartalék-energiánkból kell erőt merítenünk ahhoz, hogy szeretet tel, de határozottan reagáljunk a helytelen viselkedésre. Ha előre megállapítottuk a következményeket, ez megóv attól, hogy p11lanatnyi érzelmi állapotunk vezéreljen. Nem kell fontolgatnunk, hogy ml legyen a büntetés, egyszerűen csak követnünk kell az előzetes megállapo dást. rgy könnyebben elkerülhetjük a kiabálást, és azt, hogy érzelmi felin dulásunk hevében megüssük gyermekünket. Mary hazajön az iskolából. Egy ölelés, egy süti és egy rövid beszélgetés után édesanyja így szól hozzá: Mary, ismered a szabályt: reggel be kell ágyaznod ás a pizsamádat helyre kelt raknod, mielőtt iskolába mész. Ma reggel nem volt beágyazva nálad, a pizsamád pedig a földön hevert. Tudod, miben állapodtunk meg: ha megszeged a szabályt, aznap nincs tévénézés. Csináld meg a házi felada todat, aztán játszhatsz, ha akarsz, de nem nézhetsz tévét! Szeretlek, és biz tos vagyok abban, hogy hamarosan meg fogod tanulni, hogy reggel beá gyazz és elrakd a pizsamád. De anya, ma megy a tévében a kedvenc műsorom! Holnap minden barátnőm erről fog beszélni, és nekem fogalmam sem lesz az egészről. Anya, kérlek, hadd nézzek ma tévét, és megígérem, hogy holnap nem fo gok! Anya, légy szíves! Tudom, hogy nagyon meg szeretnéd nézni a kedvenc műsorodat, de te is tudod, hogy együtt állapodtunk meg ebben a szabályban, ás abban is, hogy mi lesz, ha nem tartod be. Sajnálom, de nem nézhetsz ma tévét! Az anya kedves ás határozott marad, bármi legyen is Mary válasza. Ő pedig gazdagabb lett egy tapasztalattal arról, hogy tettei következmények kel járnak. Ha az anya következetesen és szelíden, ugyanakkor határozottan fe gyelmez, Mary hamarosan minden reggel be fog ágyazni. De ha az anya következetlen, és végül beadja a derekát, vagy nem törődik azzal, hogy a beígárt következmények érvénybe lépjenek, még felnőtt lánya után is kénytelen lesz beágyazni ás rendet rakni. A fenti példa jól mutatja a fegyetmezés lépéseit. (1 j Fejezzük ki szere tetünket ás törődésünket a gyermek iránt. Erre szolgált az ölelés, a süti ás a beszélgetés az aznapi eseményekről. (2) Mondjuk el neki világosan, hogy —

—

—


127

vétett az egyik szabály ellen, és emlékeztessük a közösen megállapított kö vetkezményekre. (3) Fegyelrnezzük előzetes megállapodásunk szerint. Hallgassuk meg tiltakozását és kifogásait, de kedvesen és határozottan is mételjük meg, hogy vállalnia kell helytelen viselkedése vagy hanyagsága következményeit. Ez néha nekünk, szülőknek is nagyon nehéz! Például Johnny és édes anyja megegyeztek, hogy ha Johnny nem csinálja meg a leckéjét, akkor nem mehet el a következő edzésre. Egyik este kiderült, hogy a fiú nem fe jezte be a házi feladatot, ezért apja közölte vele, hogy másnap nem mehet edzésre. De apa, szombaton nagy meccsünk lesz! Ha holnap nem megyek ed zésre, nem játszhatok a meccsen. Olyan régóta vártam erre! Apa, kérlek, ne tedd ezt velem! Fiam, én nem teszek veled semmit. Te tetted ezt magaddal! Ismered a házi feladattal kapcsolatos szabályt. Volt időd bőven, hogy megtanuld a leckéd. De te inkább tévét néztél és játszottál Mike-kal. Ne haragudj, de megegyeztünk a szabályban és a következményekben is. De apa, tudod, hogy ez a meccs milyen fontos nekem! Hadd hagyjam ki a jövő héten az edzést, de ne holnap! Csak holnap ne, apa! Mit tegyen ilyenkor egy apa? A válasz egyszerű, de nem könnyű. Le gyen kedves és barátságos, de határozott. Ha a fiú egyszer kihagy egy nagy meccset, attól még nem siklik ki a pályája, viszont megtanulja, hogy a sza bályszegésnek fájdalmas következményei vannak. Ez a tapasztalat enge delmességre ösztönzi a gyermeket. A fegyelmezésnek mindig a szeretet légkörében kell történnie. Fontos, hogy a szülő uralkodjon az érzelmein, ne kiabáljon és ne veszekedjen, ha nem mutasson mély együttérzést gyermeke fájdairna iránt. Gyermekünk nek tudnia kell, hogy nekünk is fáj, ha nem vehet részt a nagy meccsen, de így van ez az életben. Ha valaki nem engedelmeskedik, azt mások is meg szenvedik. Az ilyen fájdalom engedelmességre tanítja a gyermeket, szülei következetessége pedig tiszteletet ébreszt benne. —

—

—

IV! Engedelmesség és a szutok tisztelete

Recommend Documents