Itt lettem emberből jelfogó!
A Puskás Tivadar Távközlési Technikum diáklapja XVII. évfolyam
2002. szeptember
CHIPOGÓ
2002. szeptember Köszöntő
Tartalom: Köszöntõ Erdélyben jártunk Évnyitó – 2002 Hollókõ Elektronika dolgozat Viccek Sci-fi rovat Star Trek Bridge Commander A jövõ versenye 1. rész Riport Dr. Horváth László igazgató úrral
A Chipogó szerkesztősége a 2002-2003-as tanévben is köszönti olvasóit és ötösökben gazdag új tanévet kíván minden diáknak. Néhány újításról számolnánk be, mely a tavalyi évhez képest változást jelent. Az első: a forma, mely némileg eltér a korábbiaktól. A tartalom eddig egy szerkesztett előlapon jelent meg, az idén ez megváltozik, ugyanis rajzolóval bővült a csapat és emiatt a címlapra mindig egy kép kerül. Bővül az illusztrációk száma is, tehát az újság megszépül, s új rovatot indítunk, képregényt. Második: a szerkezet. Bizonyos helyeken különböző áthelyezéseket vezettünk be. Így például a tartalomjegyzék a második oldalon található. Végül pedig a tartalom. Nem csak rajzok teszik majd érdekesebbé az újságot, hanem az idén induló elektronikai és a programozási rovat is. Az előbbiben érdekes kapcsolásokat, míg a másikban az alapokat igyekszünk a kezetekbe adni. Bár ebben a számban még nem kaptak helyet ezek a rovatok, de ígérjük, a jövő hónaptól már terítékre kerülnek. Jó olvasást kívánunk lapunkhoz!
a stáb Erdélyben jártunk Augusztus 5-én igazgató úrral, iskolánk tanáraival, a 9. e (ők az Arany János Tehetséggondozó Program keretében tanulnak nálunk) osztály tanulóival, valamint két régi diákkal elindultunk Erdélybe. A határt elhagyva már a délutáni órákban érintettük Nagyváradot, ahol megnéztük a Szent László-templom kanonok-sorát és híres püspökök kriptáit. Késő esti órákban érkeztünk meg szállásunkra, Kolozsvárra. Este a szúnyogok nem hagytak nyugtot a pihenni vágyóknak. Délelőtt meglátogattuk Mátyás király szülőházát, a házsongárdi temetőt, amelyet Áprily Lajos egyik verséből ismerhettünk már. Ezen a helyen nyugszik például Apáczai Csere János. A délutánt Torockón, a Székely-kövön töltöttük. E vadregényes tájról írt Jókai Mór, Egy az Isten című regényében. A felhőben eltűnő sziklák titokzatossága adta a táj szépségét. A házak eltörpültek a hirtelen magasodó, csipkézett hegycsúcsok lábánál. A Székely-kőről lenézve miniatűrnek tűntek. Meglepő, hogy az ott lakók egy része a forráshoz jár ruhát mosni. Visszafelé egy szarvasmarha csorda gátolt minket a továbbhaladásban. Szálláshelyünkre érve az időeltolódás és a fáradtság következtében mindenki elaludt, mint a tej. Szerdán, durván egy óra utazás után értük el a Tordai hasadékot. A legenda szerint ezt a hegyet vágta szét kardjával Szent László királyunk. Egy meredek hegyről lefelé közelítettük meg a bejáratnál lévő turistaházat. A belépők megváltása után 4 km-es szakasz várt ránk. Összesen négy híd vezetett a hasadék szájába, s a harmadik hídnál tárult szemünk elé a legjobb kilátás. Körülnéztünk és amit láttunk, csodálatos volt, ugyanakkor félelmetes is. A hasadék között szaladó folyó zenei aláfestést adott a látványhoz. Majd sok kilométert magunk mögött hagyva értünk Szárhegyre. A társaság nagyobb része sátorban vagy tornateremben aludt. Negyedik nap, úgy szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna. A Lázár-kastély lovagterme után a Gyilkos-tó volt a következő megálló. A tó 1837-ben nagy esőzések
2
CHIPOGÓ
2002. szeptember
következtében keletkezett. Érdekessége, hogy a tóból kiállnak azok az élesen letört fatörzsek, melyek a hegyomlás miatt kerültek ide. A Gyilkos-tó 2080-ra ki fog száradni. Aki még nem látta, igyekezzen megnézni! Ezután a számomra legimpozánsabb Békás-szoros következett. Kanyargó úton mentünk le a völgybe, ahol két hatalmas hegy között egy kis betonút szaladt a messzeségbe. Szakadt az eső. Itt volt egy nagyon magas szikla, melyet egy-két másodpercig lehetett csodálni, majd ismét felhőbe burkolózott. A 9.e osztály tanulói a Szent Anna-tónál sátoroztak, mi pedig Sepsiszentgyörgyön a testvériskolánk kollégiumában éjszakáztunk. Pénteken reggel furcsa jeleket vettem észre az arcomon. Kipöttyösödtem, a szentgyörgyi víz kiütést okozott. Reggeli után osztálytársam búcsút vett tőlünk. A vakáció hátralévő részét a román tengerparton töltötte, ott élő rokonaival. Kovászna felé tartva megnéztük a törökországi levelezéseiről híres Mikes Kelemen szülőfaluját, Zágont, majd pedig Csomakőrőst. A Szent-Anna tónál ebédeltünk, és most már az Arany csoporttal megnéztük a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot, valamint Szentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumot. Huszonöt perces várakozás után végre tudtunk meleg vízben fürdeni. Sajnos a pöttyeim egyre nagyobbak lettek. A hétvége állandó utazásokkal telt. Rozsnyói várkastély, Drakula vár, fogarasi várkastély, ami mindig királynék kastélya volt a történelemben, brassói Fekete-templom, mely egy régi tűzvészről kapta nevét. A kis Bran váron a romantika stílusjegyei figyelhetők meg. Keskeny lépcsőn jutottunk fel az első emeletre, ahol a koncerttermet és szobákat láthattunk. Körfolyosóról a kicsi udvar kútján akadt meg a szemünk, ezt a túra végén közelről is láthattuk. Ez a szép vár versenyt játszott a körülötte fekvő magas hegyekkel. Innen származtatják a vámpírt, Drakula grófot. Erdély talán egyik legfestőibb része után az árkádfolyosós Vajdahunyad várat látogattuk meg. Mátyás király nagyon sokat szépített ezen a váron, amikor idehívta az olaszokat. A reneszánsz stílusú vár hasonló a budapesti Vajdahunyad várához, csak nagyobb. Nekem borzasztóan tetszett a vár, mert itt a 15. században éreztem magam. Sajnos „magos Déva” várának megmászására már nem jutott idő. A néphagyomány szerint, Kőmíves Kelemenné tartja ezeket a várfalakat. Elhagyva a Kárpátok vonulatait, most már szinte egy szabályos kört leírva értünk utolsó stációnkra, Aradra. Az internátus, ahol megszálltunk éppen felújítás alatt volt. A renoválást magyarországi emberek végezték. Este egy diák kártyázott velük. Ultiztak. Itt már volt 4 konnektor egy szobában, tehát mindenki fel tudta tölteni a telefonját. Pöttyeim állapota nem változott, és rendesen le tudtunk fürdeni. Beszélgetés közben hatalmas csörrenésre figyeltünk fel: leesett a mosdó és ripityára törött. Az utolsó nap pillanatok alatt eltelt. Megnéztük Arad belvárosát. Az itt élő magyarok nem hagyják magukat beleolvadni a jórészt román lakosságba. Külön kultúrházuk van, de templomukban öt éve már román misét is tartanak. A belvárost nagyon szépen rendbe hozták. Egyedül Arad kinézete hasonlítható országunk városaihoz. Sok lemaradás volt érzékelhető az eddig látott városokban. Megkoszorúztuk az Aradi Vértanúk emlékművét a Himnusz eléneklése után. Aki Aradon jár, tegye tiszteletet a Vértanúknál. Borzasztó hosszú volt a hazafelé út. Rengeteg élményben és érdekességben gazdag, valamint helyzetet felmérőnek tekinthető ez a kirándulás. Nagyon sok történelmi dologra derült fény. Mégsem tekinthető csupán tanulmányi kirándulásnak ez a nyolc nap, mert mindenki jót szórakozott és nyaralt.
Forintos Attila 3
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Évnyitó – 2002 – Hollókő Borzalmasan korán kezdődött ez a nap, a mi osztályunknak a találkozó negyed nyolcra volt kitűzve az „Árpád-híd Autóbusz-végállomás” nevezetű komplexum várójában. Az „idős kartársnők nyará”-nak is nevezett időszakhoz mérten igencsak hideg volt, ezt kommentáltuk is erősen. (Nem a helyhiány miatt nem idézek…) Óra huszonötre mindenki lerendezte akut pénzköltési vágyát, üdítő, kaja, újság megvolt (kinek-kinek mi…), elindultunk hát a treff felé. A legtávolabbi sarokban feltűnt néhány modern nemzetközi túrabusz, meg is említettem rámutatva egy szép ezüstszínű modellre, milyen kár, hogy nem ilyenekkel fogunk menni, hanem - amolyan lassacskán már „bűbájosan antik”-nak titulálható – Ikarus 256-os kirándulóbuszokkal. Ekkor jött az első csalódás, méghozzá egészen pozitív: pontosan arra a buszra lettünk felirányítva, amelyre korábban olyan lemondóan rámutattam. Nem csak a busz volt kiváló, hanem a hozzá tartozó pilóta is, aki meglehetős vagánysággal száguldozott a szalagkorlát-mentes szerpentineken. Végül is túléltük, sőt, én még egy tanulságot is leszűrtem az út végére: egyszerre enni és olvasni egy – hegyeken, völgyeken és buckákon át is - ezerrel szakító buszon, jó eséllyel heves csandázhatnékba torkollik. Mire megérkeztünk Rimócra, arcom már kevésbé volt üde fűzöld, de szendvicseimet még akkor is átruháztam volna jólélekkel bárkire. (Ami nálam a heveny gyomorrontás jele.) Kevés toporgás után megindultunk Hollókő felé, egy úttalan kerékpárúton. Menetelés közben szépen ki is sütött a nap, a pulóverek egy-kettőre lekerültek a felsőtestekről, de az izzadást sok esetben még így sem nagyon lehetett megállítani. Nem tudom, ki hogy volt vele, én rendesen elfáradtam, de a végére már olyan jól belejöttem, hogy Sós tanár úr rám is szólt, hogy talán lassítsak egy kicsikét. Rohamléptekkel elhagytam az iskolát magába foglaló csapatnak az élét, pedig kezdetben nem is az elején voltam. Bent a faluban erős figyelemmel (és ezzel egyenesen arányos sebességgel) meglátogattunk három plusz egy múzeumot, majd egy üdítő felhajtása és némely egyéb ügyek elintézése után a vár felé vettük az irányt, ahol pedig elhelyezkedtünk a füvön. A nap még mindig másodmagával tüzelt az égen, egészen addig, amíg el nem kezdődött a műsor. Amire – azt hiszem legalábbis -, igazán nem lehet kifogás, hiszen például nem kellett végigállni, valamint a sablonosság sem volna helytálló vád ellene. A „rendhagyó történelemóra” első felében járhattunk még, mikor „úgy az égben, mint a földön is” elkezdődött valami: északon felhők és látványos esőzés jelent meg. Életemben most láttam először, hogy milyen szép távolról egy eső. Nem sokkal ezután ugyanezt közelről is megtapasztaltam-megtapasztaltuk, de akkor már nem a „szép” jelző jutott eszembe. Szerencsére nem áztunk rongyosra, de a hőmérsékletzuhanásra jellemző, hogy az iskola szinte egy emberként rántotta magára felsőruházatát. Egy és egy negyed óra után az előadás szinte meglepetésszerűen ért véget, természetesen – ahogy az illik – a Himnusz eléneklésével. Az utána következő szabad időt ki-ki úgy ütötte el, ahogy jólesett, erről nem vagyok kompetens nyilatkozni. Ezután következett második (szintén pozitív) csalódásom: a buszok már Hollókőn vártak minket, megfáradt diáksereget. Elindultunk vissza, Budapestre, lelkünkben azzal a „boldog” tudattal, hogy a 2002/2003. tanév is megnyitásra került – visszavonhatatlanul.
Ruzsits Ádám 11.b 4
CHIPOGÓ Név: Osztály: Nem: ♀
♂
Telefonszám: 06-__-___-____ Adószám:
2002. szeptember „Static-X”-csoport
A
Elektronika Dolgozat
megoldásra
összesen
t 0 = 45 min áll
rendelkezésetekre! Olvassátok át és gondoljátok át a példát, mielőtt bármit is pánikszerűen elkezdenétek számolgatni!
1. Egy l=1,82m magas, m=72kg-os, szakképzett villanyszerelő, egy N=11 fokos, pácolt tölgyfából készült metál fehér színű létrán, egy T=20°C-os, V=70% páratartalmú, P=105Pa nyomású légteret bezáró szabályos trapéz alapú hermetikusan lezárt, klímával felszerelt szobában, a d=0,4m vastagságú, alaposan legittelt, majd hófehérre lefestett gázbeton falba egy földelt konnektort szerel be, miközben a háromszögek bűvös a ˙ Sv / 2 területszámítási képletét dúdolja magában, majd t=3s múlva hangosan skandálja. A villanyszerelő α=60°-os emelkedésszögben látszik. A nagy magasságban agorafóbiája miatt ω=10 1/s-os szögsebességgel megszédül és k=3 periódusnyi teljes szédelgés után az Û=230V-os csúcsfeszültségű, f=50 Hz frekvenciájú hálózati áramot szolgáltató konnektorban megkapaszkodva, az egész házban ts = 3 min hosszúságú áramszünetet előidézve, t = 7s alatt jellegzetes, zümmögésre hasonlító hangeffektusok kíséretében egy m2=60kg-os, r=0,6m sugarú széngömbbé redukálódik, s közben levágja az I=30A-es olvadó biztosítékot. A Q=3,24˙10-3C töltésű, V2=88%-os szárazanyag-tartalmú, R=4,36kΩ-os, magából λ=2,16˙10-2 hullámhosszúsággal, C=56m/s terjedési sebességgel kellemetlen, szúrós szagot kibocsátó széngömb a létra mentén szabadon esik és közben maga körül d2=2m átmérőjű, B=0,2T indukciójú mágneses teret hoz létre majd t2=3s után, β=35,6°-os szögben, v=26,72m/s-os sebességgel csapódik a frissen végiglakkozott parkettába. A mérőáramkörünkbe egy BAY 43 típusú u=40V maximális záróirányú feszültséggel és i=0,1A maximális nyitóirányú árammal jellemezhető dióda ill. az alábbiak közül kiválasztott elem beiktatásával, (Z-dióda, Varicap, Tunnel-dióda, LED, Schootky, Bipoláris, térvezérlésű vagy rétegtranzisztor, záróréteges FET, kiürítéses vagy növekményes MOSFET, JFET, tirisztor, triac, UJT, Diac, opto-Diac) a mérés menetét pontosan levezetve határozzuk meg, hogy hány kávéskanál cukorral és citromlével kell ízesíteni az ekkorra már homogén mágneses terű konyhában, egy Mora 3170 típusú villanytűzhelyen, egy V4=2l-es kannában fortyogó vizet, amelyet már t3=120s-mal ezelőtt N2=2 db Sun Tea eper ízű teafűvel beízesítettünk! Jó munkát és egy batyu szerencsét kívánok, mert szükség lesz rá! Isten éltesse a ma ünneplőket és nézzétek meg a Horrora akadva II-t, tök jó! Maximális pontszám:
Ponthatárok: Valószínűleg elszámoltam Ezt ki se néztem volna belőled Kis szerencsével, de jeles Négyes, de nem érdemled meg Semleges intervallum Remegő lábú közepes Jószívű elégséges Ezért fölösleges volt itt ülnöd Hatalmas nagy nulla
46 pont 45 pont 44 – 43 pont 42 – 39 pont 38 – 35 pont 34 – 32 pont 31 – 25 pont 24 – 21 pont 20 – 0 pont
46
Eljössz az osztálykirándulásra, Beirutba nemzetközi tapasztalatokat és egy életre szóló élményt szerezni (városnézés, kempingezés)? Igen
Nem
Holnap időnként erősebben megnövekszik majd a gomolyfelhőzet, záporok, zivatarok elszórtan előfordulhatnak, Északon savas eső várható. Az északi szél gyakran megerősödik, viharrá fokozódhat. Kora reggel 7, 12 fok várható, a hőmérséklet csúcsértéke 20 fok körül alakul majd. Hidegfronti hatásra lehet számítani.
Kiss Sándor 5
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Viccek Bill Gates halála után felkerül Szent Péter elé, aki megkérdi: A pokolba kívánkozol, vagy a mennyországba? - Szeretnék előbb mindkét helyen körülnézni. Levezetik a pokolba, ahol szebbnél szebb lányok szolgálnak fel. Finomabbnál finomabb falatokat és márkás italokat. Lágy zene szól; szemlátomást mindenki jól érzi magát . Felviszik a mennyországba, ahol szabályos, egyenes sorokban, összezárt tenyérrel zsoltárokat énekelnek. - A poklot választom - mondja Bill. - Legyen a kívánságod szerint! - És Bill máris lenn csücsül a pokolban. Mindenféle hatalmas üstök, bennük fortyogó szurokban nyöszörögnek az elkárhozottak. - Szent Péter! Az előbb nem ezt láttam, amikor megmutatták a poklot!! - Ja, az a demó verzió volt!
A székely fenyegeti a fiát: - Ha nem hagyod abba a nevetést, én hozzád vágom ezt a fejszét! A gyerek tovább nevet... - Fiam, most már tényleg hozzád vágom... Tovább röhög a fiú… A székely elhajítja a baltát, a fiú félrehajol, és az eszköz egyenesen az éppen belépő asszonyt fejébe fúródik... A székely megpödri a bajuszát, és szól: - Hmm... Így sem rossz! Az új vendéget megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni: - Khmmm... bocsánat, uram, járt már nálunk? - Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el. Csata előtti eligazítás. Kérdés: - Őrmester úr, mit csináljunk, ha aknára léptünk? - Tegyék azt, ami ilyenkor szokás. Felrepülnek úgy 60 m magasságba, majd nagy területen szétszóródnak!
Közmondások: Aki mer, az nyer; aki merít, az nyerít. Öregember nem kém ember. Ki mit vet, azt kapál. - Kevés, mint taposóaknán a lábnyom. - Kevés, mint amnéziásban a nosztalgia. - Kevés, mint sivatagban a szökőkút - Kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet. - Kevés, mint mákos tekercsben az indukció. Isten barmai lassan őrülnek.
A '60-as években az osztálynak dolgozatot kellett írni az "ellenforradalomról". Idézet Móricka írásművéből: - "Az imperialista-bérenc suhancok benzines palackkal dobálták a békésen lövöldöző szovjet tankokat!
SirGeorge SCI-FI Rovat Köszöntöm ismét, ezúttal már a 2002-2003-as tanévben is a Chipogó humanoid és nem humanoid olvasóit egyaránt. A nyári szünet szokásosan rövid volt, amit mindenki nagyon bán, úgyhogy gyorsan felejtsük ezt el és koncentráljunk inkább arra, hogy milyen science-fiction emlékeket hozott a tavasz és a nyár. És mit hoz a jövő.
MIIB: Nos, azt hiszem, ez az a film, ami miatt érdemes volt egy forró délutánunkat feláldozni és a különböző hűsölési tevékenységeket feladva, a mozik környezet–szabályozójába vetni hitünket. Persze csak akkor, ha némi angoltudásunkat is latba vetettük, ugyanis a magyar szinkron szokás szerint pocsék lett, ezúttal egyenesen kritikán aluli. Arról nem is beszélve, hogy a felirat teljesen eltér az előbb említett maszlagtól. Ezt a tűrhető kategóriába sorolnám, mert ha poénokat nem is teljes mivoltukban adja vissza, de legalább hatalmas melléfordítások nincsenek benne.
6
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Vissza a mozi-ülésbe: szóval a vetítés előtt különböző zenei hatások érték az emberi fület, melyek között szerepelt a kutya által előadott Gloria Gaynor dal, melyet meghallva, az ember már előre szörnyülködött. És amikor megkaptuk végre a napi reklámdózisokat elkezdődött a másfél órás önfeledt szórakozás és nevetés. Éppen ezért nem illik lelőnöm a legjobb poénokat, hogy akik még nem látták, átélhessék ugyanezt az érzést. Akik pedig látták és szeretnék elolvasni, menjenek be a könyvesboltba és vegyék meg, mert már kapható! Kár, hogy magyarul!
Star Wars II: Sajnos, az év másik nagy csalódása számomra ez a film volt. Azt tudtam, hogy ez nem lesz egészen az, amit várna az ember, de hogy ennyire… A történet nagy vonalakban azért kikövetkeztethető volt, így hát ezen a téren sok meglepetés nem is ért, sokkal inkább az ért váratlanul, hogy miközben Lucas alkotását néztem, teljesen máshol éreztem magam. Az első ilyen eset az anti-gravitációs autós üldözési jelenet volt, amikor négy dolog fogalmazódott meg bennem igen erőteljesen: először is, ez nem egy hollywoodi akciófilm, márpedig teljesen ilyen jelleggel folyt az egész. Másodszor pedig ezt az utcaképet az Ötödik elemben már láttuk. Továbbá, amikor az ipartelep felett húztak el, akkor megint egészen más helyen éreztem magam, konkrétan a Blade Runner-ben. Végül pedig, mióta van egy városbolygón nagy mértékű környezetszennyezést okozó ipartelep? Azt Asimov már az ’50es években is kikötötte, hogy városbolygón nincsenek ipartelepek. Na sebaj, volt még mit elrontani. Ezt követően, jelentősebb probléma egészen a Geonosik bolygójáig nem támadt, ez viszont erőteljesen hasonlított A Gyűrűk Urában már látott képsorokhoz, melyben Sarumán tornyát és a kelő orkokat láttuk. Levetítve Star Wars-ra: … tornya és a földalatti droidgyár! És még nem értem a végére! Az arénajelenet egyenesen nem éreztem ideillőnek. Nagyon szép, meg nagyon el voltam hűlve az egyébként csodás grafikai trükköktől, de legalább ne szabványszörnyek jöttek volna. Arról nem is beszélve, hogy a Jedik stílusába nem teljesen illett bele ez a rész. Közben volt szerencsém és elolvastam a könyvváltozatot és ez után úgy gondoltam, hogy most már tényleg elég a hibákból. Az rendben van, hogy bizonyos jeleneteket kihagy az ember, de pont azokat, melyek igazán emberivé tették volna a karaktereket, ez már vérlázító. Azt még lenyeli az ember, hogy Shmi eltűnését nem mutatják, de azt, hogy Padmé családjával töltött idejének nagyobbik hányadát kihagyták, már komolyabb kérdéseket vet fel. Összességében tehát nem vagyok megelégedve a filmmel. Nem a grafikával és hanggal volt a probléma, mert az látszott, hogy a háttér megvan egy ilyen film elkészítéséhez, viszont az említett hibák lehúzzák a színvonalat. Amit még nem említettem, hogy ebben némi szerepet játszott talán az is, hogy a színészi alakítás sem volt eget rengető. Hiába, az igényes szórakozás útjába állt ismét az üzlet, mert valakiknek ez biztosan kell!?
Hírek: Egy kicsit az aktuális hírekről is szólnék. Kezdjük a Star Trek-es újdonságokkal. Az előzetes bejelentések és a Trailer tanulsága szerint a X. részt december 13-án mutatják be Amerikában. Szeptember 2-tól a Viasat 3 műsorán leadják a Voyager sorozat hetedik évadját, de valami botrányos szinkronnal. A felháborodás eredménye, hogy a hetedik évad részeit újra fogják szinkronizálni, de ezúttal nem egy román stúdiót szerződtetnek a munkára. Karácsony környékén jön A Gyűrűk Ura folytatása is és ezzel, lassan teljessé válik az idei filmlista. Jövő ősszel az időközben a befejezéséhez érkezett Csillagkapu sorozatot lezáró film kerül majd bemutatásra, melynek atyja Richard Dean Anderson lesz. A film címe Atlantisz, ami elég sokat sejtet.
7
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Star Trek Nap: Történt még egy apróság az idén. A Star Trek őszi születésnapi összejövetele. Az idei találkozó sok érdekességet hozott. Példának okáért, meg lehetett tekinteni a Sev Trek képregényekből készült animációs filmet. Rengeteg Trailert lehetett még látni, mind a TOS, a TNG, a DS9 és a Voyager epizódjaiból. Rengeteg dolgot megtudhattunk az új sorozatról, melyet a Viasat 3 tervei szerint még 2003-ban elkezdenek vetíteni. A fő attrakció azonban nem ez volt. Ezt a szerepet ugyanis átvette a Voyager első hat évadjában Tom Paris magyarhangjaként ismertté vált színész, Csönge Róbert, akinek riportja minden várakozáson felül teljesített. Nem csak a riporter, hanem a közönség kérdéseit is jól tűrte, bár tájékozottsága koránt sem volt tökéletes. Az eredetileg félórásra tervezett riport így a köz megelégedésére – mert ugye tudjuk, hogy a többség érdeke fontosabb a kevesekénél, vagy egy emberénél – közel egyórásra sikeredett. Végül pedig bemutatásra került a klub legújabb filmje a Secs. Elég sokat gondolkodtam, de a megoldás túl kézenfekvő. A cím ugyanis a security szóból ered. A történet röviden: egy Csillagflotta biztonsági csapat egyik küldetésébe nyerhetünk bepillantást egy Trill megfigyelő lévén. A Team egy, a semleges zónában levő, Maquis bolygón végez feladatot, amikor furcsa dolgok történnek. Négyszáz évvel azelőttről kerülnek elő tárgyak, melyek olykor a szereplők fejére esnek. Végül eltűnik a parancsnok is. A kritikus helyzetben csattannak a poénok, bár talán nem mindig úgy, ahogy az alkotók elképzelték. Nem baj, ettől függetlenül magyar és végül is egész jó. Remélem eleget pazaroltam a papírt és szerintem ti is örültök, amiért nem részletezek több művet alaposabban. Ha bárkinek kérdése, kérése, ötlete, netalán könyv- vagy filmajánlata van, az megtalál a 12.B-ben az I.6-ban, vagy küldhet e-mail a
[email protected] címre.
Georgo Star Trek: Bridge Commander Mindenki, aki valaha is nézett Star Treket, vagy egyáltalán egy kicsit is megérintette a science-fiction szele, biztosan szerette volna kipróbálni, milyen lehet csillaghajót irányítani. Hát most megtehetitek! Megjelent ugyanis a legújabb Star Trek játék, melynek egyetlen célja, hogy hajónkat vezessük végig a ránk váró kalandok során. A legjobb pedig, hogy mindezt a Totally Games, az annak idején nagy sikert aratott X-Wing: Allience című játék alkotói teszik számunkra lehetővé. Ők már bizonyították rátermettségüket és van már tapasztalatuk e téren, úgyhogy lássuk csak, mit alkottak. Az első, ami szembeötlik, hogy a grafika és a megjelenés, mind a „valósághűséget” szolgálja. A TNG univerzumából ismert interface és egyéb elemek a szemünk előtt A Sovereign menübeli elevenednek meg, mintha csak tévéznénk. A legnagyobb sematikus képe I. felbontásban, már-már különbséget se tehetünk a Sovereign és a TV-s
8
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Sovereign között. A gyönyörű csillagködökről és a még szebb kardassziai Galorokról nem is beszélve. A történet lineáris és mondhatni nagyon Star Trekes. Nyolc epizódból és mindegyik epizód legalább három-négy küldetésből áll. Mondanom se kell, hogy a hetedik epizódban már a kormányossal együtt fújjuk, hogy: „A Federation ship coming out of warp. It’s the Enterprise!” (Föderációs hajó lépett ki a szubtérből. Az Enterprise!) Ettől független teljesen úgy érzi magát az ember, mintha a TNG, vagy a DS9 hét évadját, a különböző karakterépítő részek elhagyásával, de végigjátszotta volna. Akció-dús percekben lehet részünk S.O.S. lőnek! és az AI se kutya, úgyhogy minden meg van egy jó kis szórakozáshoz. Tehát a történet nem rossz, de ezt jobb játékosként megtapasztalni, amúgy se árulnék el semmi váratlant. Inkább a „Quick Battle” módról ejtek néhány szót. Mondhatnám úgy is, hogy ez a „Skirmish” mód, hiszen itt a különböző hajók képességeit kihasználva kell egy-egy csatát megvívnunk, AI-kkal és azok ellen. Itt erőteljesen megmutatkozik az AI-k kidolgozottsága és az egyes hajók különbözősége. Így tehát a Galaxy, nagy dög lévén lassan fordul, a Sovereign tűzereje és pajzsai impozánsan hatnak és kialakul, hogy milyen erőviszonyok uralkodnak adott esetben két flotta között. Ennek a rendszernek köszönhető a modellek többségének élethűsége is, de néhány hajót óhatatlanul elszúrtak. Ebből következően a Klingonok Bird-of-Prey-e túl erős, míg a Romulan Warbird – az egyetlen romulan hajó A Sovereign menübeli sematikus képe II. viszont gyenge. Ami még szintén elvárható manapság egy játéktól, az a „Multiplayer” mód, ahol már nem az AI-k ügyessége dönt, hanem a saját rátermettségünk. Örömmel konstatáltam, hogy ez is megvan. Hátránya, hogy eddigi tapasztalataim alapján elveszítjük lehetőségünket, hogy beállítsuk az energia-eloszlást, amit eddig mindig megtehettünk. Ebből következően hajónk nem kaphat több pajzsenergiát, stb. Eredménye, hogy mindenki azonos feltételekkel küzd! Végül, néhány bug, amit a játékosok figyelmébe ajánlanék! Mikor küldetést töltesz be és rögtön a betöltés után, amikor megjelenik a híd, megnyomod a Space-t, külső nézetből nézheted a hajót, amint szubtérben utazik. Ez normál körülmények között lehetetlen. Másik apróság, hogy Quick Battle módban, miután az ellenfeleinket legyőztük és még maradt Quantum torpedónk, lőjünk ki egy szondát egyenesen magunk elé, majd ezt a szondát lőjük ki a torpedóval, lehetőleg nagy szórással. Az eredmény rendkívül gyors Kisebb bug lesz! Minden hivatalos fórumon állítják, hogy PII 600-as gép kell a játékhoz, ami nem igaz. Tapasztalataim alapján alacsony grafikai szinten vidáman elfut egy 300-as gépen is, amiben egy 8MB-s, 3D gyorsítós kártya van. Az élmény persze nem az igazi, de működik és az igazi fanatikusoknak ez mindent megér. Jó játékot mindenkinek, aki kipróbálja!
Georgo 9
CHIPOGÓ
2002. szeptember
10
CHIPOGÓ
2002. szeptember
11
CHIPOGÓ
2002. szeptember
12
CHIPOGÓ
2002. szeptember
13
CHIPOGÓ
2002. szeptember
Szebeni Péter
14
CHIPOGÓ
2002. szeptember
A Chipogó „b” stábja:
Brozsek György – SirGeorge – 12.b Forintos Attila – 12.b Kiss Sándor – 11.a
Molnár György – Georgo – 12b Ruzsits Ádám – 11.b Szebeni Péter – 9.b
Patronáló tanár
Bara Zsuzsanna
Felelős kiadó Dr. Horváth László igazgató.
15
