A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Hírlevele II. évfolyam 2005 nyara
ITT A NYÁR, HOL A NYÁR? Elkezdõdött a nyár és ezzel a vakáció és a szabadságok ideje. Persze ez a félig város félig falu kis településünkön nem mindenkinek jelent sok szabadidõt és pihenést. Én is tapasztalom a kertben, hogy a sok esõ nyomán gyorsan nõ a fû és a gaz is. S miközben nyírni igyekszem a füvet és irtani a gazt, egyre jobban feltárulnak az összefüggések és megértem, hogy a lelkiéletben is így van. Az embernek állandóan törekednie kell tisztán tartani lelkének „kertjét”, mert ha elhatalmasodik a „gaz”, egyre nehezebb megbirkózni vele. A gyerekek számára viszont – bár lehetnek nyári feladatok is –, szünetel az iskola és a sok hozzá kötõdõ egyéb foglalkozás, többek között a hittan is. De ahogy mondani szokták, a lelkiéletben, az Isten keresésben nincs vakáció. És ez nagyon is igaz, még akkor is, ha – fõleg gyerekek számára – meglehetõsen félelmetesen hangozhat. Mit is jelent ez? Az Istennel való kapcsolat, az Õ megismerésének folyamata, olyan, mint bárki mással való kapcsolatunk. A szülõkkel, testvérekkel, rokonokkal való kapcsolattartás, az õ egyre jobb megismerésük nem teher, hanem egy örömteli, izgalmas együttlét. Aki az Istennel való kapcsolatot keresi, megtalálhatja Õt fûben, fában, virágban és az emberek szeretetében, mosolyában. És aki egyszer megérzi az Isten szeretõ ölelését, az vágyni fog ismét a Vele való találkozásra. Nagy segítség lehet a gyerekek számára, ha a szülõk gyerekeik keresztelésekor tett ígéretükhöz híven, élve a nyár és a közösen töltött idõ adta lehetõségekkel, segítenek felnyitni és ráirányítani gyerekeik szemét az Isten jelenlétére az élet számos apró csodájában. Az is nagy segítség lehet – és családépítõ erõ – ha a család esténként összegyûl egy kis közös imádságra. Lehet ez egy Miatyánk együtt való elmondása, de megtoldható azzal is, hogy ki-ki elmondja, hogy az adott estén mit szeretne
megköszönni Istennek vagy mit szeretne kérni a következõ napra, napokra. Még személyesebb lehet ez az imádság, ha a családtagok azt köszönik meg Istennek, amit egymástól kaptak, hiszen mindannyian ajándékok vagyunk egymás számára, ha szeretetben élünk (vagy legalábbis õszintén törekszünk rá). Tiszta szívbõl kívánom minden szentmihályi lakosnak, hogy mire már azt kérdezhetjük: hol a nyár? sikerüljön kipihennie magát mindenkinek testileg, lelkileg és szellemileg és a családok gyarapodjanak egymás ismeretében és szeretetében. Laczkó István plébános
Megjelent a pünkösd napja, Melyet Krisztus ígért vala, Midõn mene mennyországba Mindenek láttára. A pünkösdnek jeles napján Szent lélek Istent küldötte Megerõsíteni szívöket Az apostoloknak. Tüzes nyelvnek szállása Úgy, mint szeleknek zúgása Leszállott az õ fejére Nagy hirtelenséggel. A pünkösdölés legrégibb ismert népi szövege Szegedrõl: Bálint Sándor gyûjteményébõl
2
PÜNKÖSD SZENTMIHÁLYON 2005. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, az Egyház születésnapjának az ünnepe. Az Úr Jézus feltámadása után megígérte az apostoloknak, hogy majd elküldi a Szentlelket aki megerõsíti õket hitükben, hogy bátran hirdessék Isten országát, az evangéliumot, azt hogy Jézus a megváltó. Egyházközségünkben 11 fiatal vállalkozott arra, hogy életét Jézusra bízza. A püspök atya május 14-én kiszolgáltatta számunkra templomunkban a bérmálás szentségét. Az õ vallomásaikat szeretném itt bemutatni: „Elsõ osztályos korom óta járok hittanra. Azért szeretnék bérmálkozni, hogy Jézushoz közelebb kerüljek. S majd késõbb felveszek egy újabb szentséget, hogy ezzel is több legyek.” „Azért szeretnék bérmálkozó lenni, mert akkor megfogadom Istennek, hogy egész életemben keresztény életet fogok élni, és hû leszek Istenhez. Már megpróbáltam elkezdeni komoly keresztény életet élni, gyónni, áldozni, imádkozni, és nem szeretnék senkivel sem haragban lenni.” „Negyedikes koromban voltam elsõáldozó, most pedig saját akaratomból bérmálkozom.” „Úgy érzem, hogy a hittanulás után elég érett vagyok a bérmálkozásra.” „Azért szeretnék bérmálkozni, mert ezzel be akarom bizonyítani, hogy én hiszek Istenben, és hogy Isten kezében van minden ember sorsa.” „Erõsebbé szeretném fûzni a kapcsolatot az Egyházzal, Jázussal.” „Azért szeretnék bérmálkozó lenni, hogy bensõségesebb kapcsolatom legyen Jézussal.”
„A bérmálás számomra fontos.” „Úgy érzem, hogy Jézusnak csak így lehet megmutatni, mennyire akarom követni tanítását. Azért veszem fel a bérmálás szentségét, hogy ezzel is megmutassam komoly elhatározásomat, Jézus útmutatása szerint akarok élni.” „Azért szeretnék bérmálkozó lenni, hogy jobban megerõsítsem a hitemet Jézusban, s hogy példát mutassak a nálam fiatalabbaknak, miként kell Jézus tanítványának lenni, s miként kell követni õt.” Úgy engedje a jó Isten Fejes Ferenc
Bérmálkozóink: Beretka Péter, Csányi Dániel, Csóré László, Czibere Anita, Dóczi Katalin, Dóczi Nikolett, Gombos Patrik, Harmat Szabolcs, Kasza Péter, Kiss Szabina, Varga Nikolett
Elsõáldozóink: Ábrahám Renáta Bártfai Boglárka Csala Kitti Csúcs Gabriella Fekete Ivett Fülöp Nikolett Gombár Gabriella Sóti Szilvia Szirányi Dóra Tanács Krisztina Tóth Benjamin Tóth Evelin Szibilla
3
TAVASZUTÓ, NYÁRELÕ FALUNKBAN, RÉGEN A tavasz és a nyár fordulóján ünnepelt Pünkösd a harmadik legnagyobb egyházi ünnep az évben. Ehhez kapcsolódóan falunkban régen nem túl sok népszokás élt. Az emberek templomba mentek, valamint rendbe rakták portájuk környékét, esetleg kimeszelték a házat, elhúzták a fal alját. Az ereszetet és a nagykaput viszont feltétlenül feldíszítették bodzavirággal. Ha volt a családban eljegyzett menyasszony vagy nõsülni készülõ võlegény, és a lakodalmat farsangkor még nem tartották meg, júniusnál tovább nemigen vártak vele. Sokan esküdtek Pünkösdkor, mert ekkor már nem fázott a menyasszony, viszont az ültetni való palánta sem, és ezt is szem elõtt kellett tartani, ha azt akarták, hogy legyen elég segítség a lagzis háznál. Mivel ezidõtájt egész Szentmihály az ültetéssel volt elfoglalva, nem volt túl célszerû a dologüdõ kellõs közepén lakodalmazni, mert egy nagyobb sátras összejövetel legalább két hétig tartott a készülõdést és az összepakolást is beleértve. A múlt század elsõ felében még az volt a szokás, hogy annyi vendéget hívtak meg a lakodalomba, ahányan befértek a házba, a nagyobb, sátras rendezvények csak a hatvanas évek vége felé jöttek divatba. A közeli rokonokat már az esküvõt megelõzõ héten hívták segítközni, azaz a férfiakat a bort beszerezni, ponyváért, edényekért, asztalokért, padokért menni, sátrat állítani, a pörköltnek valót elõkészíteni – ez utóbbi ha még élt, akkor levágni – munka híján pedig bort inni. Az asszonyokat csirkét pucolni, tésztát gyúrni, egyes helyeken rétest sütni, kalácsot dagasztani, de mindenekelõtt beszélgetni. A gyerekeket sátrat díszíteni, lagzivirágot felgombostûzni, és persze a menyasszony ruháját meglesni. Körülbelül a hetvenes évek végéig minden esküvõ alkalmával két lakodalmat tartottak ugyanazon a napon: egyet a fiús háznál a võlegény rokonai számára, és egyet a lányos háznál, a menyasszony hozzátartozóinak. Délelõtt a jegyespár a násznagyok kíséretében elment a polgári esküvõre. Itt a menyasszony legtöbbször még kosztümben jelent meg, csak délután öltötte magára – az általában kölcsönkapott – fehér menyasszonyi ruhát. Délután a legényös háztól elindult a lakodalmas menet a menyasszonyért a rezes banda kíséretében, a võfély vezetésével. A legrégebbi falusi võfélyek – akikre a mostani idõsek még emlékeznek – Kispéter Imre („Ács Imre") és Hódi Pál voltak. Késõbb Németh József, Sánta Antal, Berkó Imre võfélykedtek. Ma egyetlen võfélye van a falunak, akit a Jóisten is võfélynek teremtett, mondhatnánk úgy is, hogy érdemes hozzá lakodalmi idõpontot igazítani, õ Samu Tibor. Régen a võfély ruháját, kalapját, kulacsát a lányos háznál a koszorúslányok díszítették. Minden koszorúslányhoz tartozott egy legény is, feladatuk az új pár körüli apró teendõk ellátása – ruhaigazítás,
virágtûzés – volt, illetve az örömszülõkkel együtt fogadták a võlegényt és a násznépet, akik amikor megérkeztek, elénekelték a „Nyisd ki babám az ajtót” kezdetû nótát. A võfély kikérte, majd elbúcsúztatta a menyasszonyt a szüleitõl, ezután hosszú sírás-rívás következett, aminek egyszer csak végeszakadt, és hirtelen a zenekar indulója váltotta föl. A menyasszony karját nyújtotta az elsõ koszorúslegénynek, a võlegényt pedig az elsõ koszorúslány fogta karon, s a két násznép most már együtt indult a templom felé a zenészekkel együtt. Legtöbbször a helyi templomban esküdtek, de egy idõben divat volt bemenni Alsóvárosra is megesküdni. Ebben az esetben az új pár szállításáról a násznagynak kellett gondoskodnia. Ez a múlt század derekáig parasztkocsival vagy féderös kocsival történt, de egyes helyeken fiákert kértek kölcsön, ezt „hintónak” hívták. A kocsit és a lovakat szépen feldíszítették. A lakodalmas menet ugyanazon az úton kétszer nem ment végig, nehogy szerencsétlen legyen az új pár, így hazafelé általában kerülõvel jöttek. Úgy tartották, hogy két menyasszony sem mehet el egymás mellett, mert akkor valamelyikük házassága nem lesz tartós. Az esküvõrõl visszaérve a két lakodalom megkezdõdött: a fiús háznál volt az új pár, a lányos ház násznépe pedig éjfélig a fiatalok nélkül mulatott tovább. A lagzi fénypontja a vacsora volt, amit olyan falu-szerte híres emberek fõztek, akikhez még a környék településein is lakodalmat igazítottak. A levesfõzõ asszonyok legismertebbjei: Kovács Piri néni, Gombos Erzsi néni, Bartha Veronika, Kovács Erzsébet. Mórahalomról is sokat járt a faluba egy négy tagú levesfõzõ család, a Bálinték. Míg a levest asszonyok, a birka- vagy marhapaprikást mindig férfiak fõzték: Kolonich Sándor, Ökrös József, Papp János, Kószó János, késõbb Ábrahám Antal, Szekeres Szilveszter, Szekeres Lajos, Szûcs Béla, Kolonich Szilveszter, még késõbb pedig Farkas Imre, Tari Vilmos. A jó paprikás titka pedig az egyszerûségben rejlett: semmilyen zöldfélével, azaz paradicsommal vagy zöldpaprikával nem szabad elrontani, de még vörösborral sem. Szokás volt pincéreket is hívni, akik már délutántól hordták a sört, bort, szódát, málnát, késõbb üdítõt az asztalokra. A legismertebb a „Lajos” nevû pincér volt, aki nemcsak remek kiszolgálóként, de tehetséges énekesként is helytállt, és minden lakodalomban mikrofonba elénekelte az „Ide figyelj Lajos!”-t. Sok falusi lakodalomban pincérkedett Németh István („Bata Pista”) és Kispéter Dezsõ („Peregi Dezsõ”) is. Régen minden vendég maga hozta a tortát, amit vacsora után a tálalók a ráírt név alapján az asztalokhoz kivittek, csak kb. húsz éve szokás beleírni a meghívóba, hogy „Süteményt nem kérünk!” Éjfél körül a vendégek marasztalására virslit szolgálnak föl kb. har-
4 minc-egynéhány év óta. Ezt a szokást a szóbeszéd szerint Szögi Ica néniék indították el a gyerekeik lakodalmában. Utána minden falusinak „muszáj” volt ezt követni, ha nem akart elmaradni. Mondták is akkor sokan, hogy „Miért is hozta be ezt divatba ez az Ica néni!” Éjfél után a lányos ház népe elindult a legényös házhoz kállátóba, azért, hogy a menyasszonynak elvigye a piros, vagy piros alapon fehér pöttyös újasszony ruhát, a fehér kötõt, piros kendõt és bojtos papucsot. A võlegény házánál a kállátósokat megkínálták fagyos paprikással és süteménnyel, majd az újpár átöltözött, és eljárták az újasszony táncot. Ezután az újpár és a kállátósok visszamentek a lányos házhoz, és folytatódott a két lakodalom legalább reggelig. Aki nem bírta ki eddig, hazament aludni egy kicsit, majd visszatért, és mulatott tovább. Amikor kivilágosodott, reggelit, azaz levest és pörköltet adtak a násznépnek, és sok helyen még ekkor is, vagyis a lakodalom másnapján is tartott a mulatság. Egy idõben ekkor az újpárnak illett elmenni a misére. Harmadnap, azaz hétfõn volt az újasszony pohara az újembörös háznál, ahová a legközelebbi rokonokat hívták meg. Azért ez volt az összejövetel neve, mert csináltak néhány lyukas aljú poharat, és az újasszony amikor itallal kínálta a vendégeket, közülük néhánynak lyukas pohárból adott inni. Ezek után a lakodalmat kipihenni és a betyárbútort összepakolni sem volt kis feladat, pláne annak tudatában, hogy itt-ott még hátra volt a palántaültetés. Ezt leghamarabb május 20-án kezdték el, és június 13-ára, azaz Szent Antalra végezni kellett vele. A TSZ megalakulása, azaz 1960. után már géppel ültettek, de ezt megelõzõen kézzel, és ez a munka heteket igénybe vett. Általában a rokonság és a szomszédok összefogtak, és segítettek egymásnak. Ha száraz idõ volt, ültetés elõtt belocsolták a földet. Ez úgy történt, hogy lovas kocsira felraktak három hordót, azt a kutakból, a Tiszáról vagy a Matyból telirakták vízzel. Mivel ezt a terhet egy lónak nehéz lett volna húzni, akinek egy lova volt, összefogott egy másik egy lovas gaz-
KÖRNYEZETÜNK (I.) A tavaly elsõ alkalommal megszervezett FALUTAKARÍTÁSra idén is sor került. Sokan nem tudják, mennyi utánajárással, idegeskedéssel, problémával jár a megszervezés. Másodsorban errõl szeretnék majd beszámolni, de ami a legfontosabb: KÖSZÖNET a résztvevõknek, akik idejüket, erejüket nem sajnálva részt vettek a megmozduláson. Nekik köszönhetõen körülbelül 1 napig valóban tiszta volt falunk. Azért csak ilyen rövid ideig, mivel másnap végigsétálva az utcákon a csokis papírok, a zsebkendõk, a
dával. Ezután a földet gereblyével fölnégyzetölték, majd a palánta helyét a kihordott vízzel belocsolták. A paprikapalántát otthon felszedték ládákba, vagy kezdetben az ennél nagyobb és jóval nehezebb koléba. Valóságos „hisztéria” volt abból egy idõben, hogy ki hogyan szedi a palántát, azaz szárazon vagy szedés elõtt belocsolva. Vizesen nagy gyökérrel, sok földdel lehetett szedni, és egy hold földre tizenöt ládát is lehetett számolni, szárazon pedig kis gyökérrel, kevés földdel, és belefért négy-öt ládába az ültetni való. Azután egyszer csak rájöttek, hogy amit fölszakítanak gyökeret, az már úgysem fogja meg a földben, pár nap múlva nõ új gyökér, kár veszõdni a vizes palántával, szárazon könnyebb a palántahányás is. Az esõ csak ültetés elõtt volt Isten áldása, utólag valóságos átok, mert ledöntötte a gyönge kis növényeket, azok pedig beleragadtak a sárba, így lehetett menni fölpiszkálni kézzel, egyesével. Ültetés után pár nappal pedig ki kellett menni a földbe a meg nem fogant paprika helyére másikat rakni, azaz fódozni. Ha sokáig nem esett az esõ – bár a paprika sokáig képes tûrni a szárazságot – valahogyan pótolni kellett a vizet, ez volt ám az igazán nehéz munka! A földbe lovas kocsival beállni már nem lehetett, így a föld végérõl behordott vízzel tüvezték, azaz locsolták a töveket a jobb termés reményében. A fentiekbõl kiderül, hogy a múlt század embere sokkal több fizikai munkát végzett, de többet is mulatott. Szentmihályon egyre kevesebb paprikát termelnek a megváltozott idõjárási és gazdasági viszonyok miatt, és igazi sátras lakodalom sem volt már falunkban évek óta. A legtöbb helyi ember bejár a városba dolgozni, tanulni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a lagzit ma már nem a palántaültetéshez igazítják, hanem a ballagáshoz.
csikkek és egyéb hulladékok bukkantak elõ a fû, a bokrok, a kertek rejtekébõl. Rossz volt látni, hogy majd 3 hónapos szervezésnek ennyi haszna volt. Kérem, legyen mindenki annyira körültekintõ, hogy ne rontsunk még jobban a helyzetünkön. Óvjuk és védjük környezetünket, hiszen azzal a gyakran emlegetett mondással, hogy „Az én életemben ez már kitart!” nem javítunk semmit, és jövendõbeli családtagjainkra, leszármazottainkra is gondolnunk kell. Nem nõhetnek fel ilyen hozzáállással, ilyen eszmékben. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Szentmihályon sem valósult
Molnárné Szekeres Judit
volna meg a szervezõk elképzelése, ha nem jönnek el az iskola tanulói. Nem lehet nekik elégszer megköszönni segítségüket, hiszen az ebéd csak egy szerény elismerés munkájukért. De hogy a felsorolásból ne hagyjak ki senkit, köszönet illeti meg a Tanári Kar, néhány szülõ, az Ifjúsági Klub és Ifjúsági Stáb, valamint nem utolsó sorban Plébánosunk fáradozását. Hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik bárminemû (pénz, közbenjárás, étel, ital stb.) támogatást nyújtottak, hogy sikeresen lebonyolíthassuk a II. FALUTAKARÍTÁST!
Bende Hajnalka
5
KÖZÖSSÉG ÉPÍTÉS Az egyház-község is egy közösség, amelynek építgetése sok elõrelátást és sok szolgálatot igényel, akár csak egy családnak az építgetése. Az elõrelátás jegyében fogant meg bennem a gondolat és talált visszhangra a képviselõtestület tagjaiban, hogy az egyetlen kertszomszéd eladóvá lett házat érdemes lenne megvenni közösségi háznak, hisz a „falu” egyre gyarapszik, sok fiatal család költözik Szentmihályra, és egyre több csoportfoglalkozás van a plébánián: középiskolások csoportja, karitász csoport, baba-mama klub és újabban hetente egyszer (szerda este 19:30-tól) énekpróba. Olyannak éreztem ezt vásárlást, mint amikor egy ifjú házaspár az ebédlõbe nagy ebédlõasztalt vásárolt. Többen megkérdezték tõlük, hogy minek nektek kettõtöknek ez a nagy asztal? A terveiket és az álmaikat testesítette meg ez a nagy asztal és valahányszor leültek mellé emlékeztette arra, hogy milyen tervekkel házasodtak össze. És 10 év múlva már egy nagy család ülte körül az asztalt, 30-40 év múlva, amikor már az unokák is egyre többen lettek, kicsinek bizonyult az asztal Miután a püspök atya is támogatásáról biztosított, eszköztelenül, de a Szentlélek biztatását érezve belevágtunk a vásárba. Az õsz folyamán az egyházmegye támogatásával és 7 millió banki hitel fölvételével sikerült megvenni a házat. S bár nagy volt az öröm, csendes maradt, mert nagy terheket jelentett a következõ évekre és az amerikai püspöki kartól kért és várt támogatás megítélése is egyre húzódott. Itt szeretnék külön köszönetet mondani Benke Orsolyának, aki a pályázat beadása elõtt – sok tanulnivalója ellenére – nagyon gyorsan lefordította a szöveget angolra, így lehetõvé téve a pályázat idõn belüli beadását. A csendes öröm ezen a héten bátrabb örömmé vált, mert – ha a kértnél kevesebbet is, de – húszezer dollárt kaptunk az Amerikai Püspöki Kartól a közösségi házra. Ezúttal is szeretnénk köszönetet mondani nekik és az ottani adományozóknak. A hitel törlesztésének másik jelentõs anyagi forrása a plébánia épületben kialakított ifjúsági szálláshely, ahova egyre gyakrabban jönnek csoportok Szegedrõl és távolabbról is képzésekre és lelkigyakorlatra. Szeretném megköszönni a középiskolás ifjúsági csoportnak a ház berendezésében és kialakításban nyújtott sok-sok segítségét. A tavalyi év során a szegedi önkormányzat egyházi alapjából közel 950 eFt-ot kaptunk a templom felújítására, amelybõl elkészült a kórus kiegészítése és egy gyóntatószoba. Erre már nagy szükség volt, mert a korábbi ideigle-
nes megoldásnak szánt gyóntató-szekrénybõl nagyon kihallatszott a beszéd. Az Önkormányzattól az idei évben a plébánia épület felújítására kértünk és kaptunk 800 eFt támogatást.. Ezek a nagyobb támogatások a távlati terveinket segítik nagyban és fõleg azoknak az eszköz hátterét, de a közösség igazán attól épül, amit itt és ma ki-ki betesz a „közösség asztalára”. Hálás köszönettel tartozom – a közösség nevében is – Bendéné Icunak, aki a plébánia könyvelését végzi társadalmi munkában. Nagy köszönet illeti mindazokat, akik a templom takarítását vállalták és évente 4-5 alkalommal rááldozzák fél napjukat. Örvendek, hogy vállalják ennek a szép hagyománynak a továbbvitelét: Bóka Sándorné, Börcsök Ferencné, Csamangó Ferencné, Evele Zsigmondné, Fodor Istvánné, Fülöpné Bóka Irén, Gombos Antalné, Hajdú Józsefné, Kasza Józsefné, Kispéter Istvánné, Kószó Imréné, Kószó Józsefné, Kószó Vincéné, Mayer Istvánné, Molnár Mihályné, Nyári Istvánné, Ökrös Istvánné, Papdi Istvánné, Pap Ferencné, Pap Lajosné, Szakáll Józsefné és Tanács Ferencné. Külön köszönet illeti Gombos Antalnét, aki a templom elõtti háromszögben levõ keresztet és annak környékét, valamint a templomkertben levõ virágokat gondozza (és mindazokat is, akik ebben az év során segítettek). Még szeretném kiemelni Mayer Istvánnét, a Karitász csoport vezetõjét, akinek sok munkája és fáradsága van a csoport összefogásában és szeretném megköszönni az egész Karitász Csoportnak a munkáját. Szeretném megköszönni Tanács Ferencné csendes, sokak elõl rejtve maradó szorgoskodását, aki a Rózsafüzér Társulat és a Jézus Szíve családok munkáját fogja össze. A közösségért imádkozó emberek „munkájának” a hatását a maga valóságában – azt hiszem, hogy – majd csak az Isten Országában értjük meg teljesen, de azt már most jó tudni és tudatosítani, hogy értünk szentmihályiakért naponta sokan imádkoznak. Veszélyes dolog név szerinti köszönetekbe belefogni, mert egyrészt nagyon könnyen kimarad valaki, és másrészt nem lehet felsorolni azt a sok apró segítséget, amelyet a közösség tagjai részérõl tapasztalok, tapasztalunk. És a szolgálat mértékét nem az adja, hogy ki mennyit tesz, hanem az, hogy mekkora szeretettel tudja tenni. Így szeretném kifejezni köszönetemet Mindenkinek, aki bármivel is segíti, építi közösségünket. Laczkó István plébános
6
EMLÉKEZZÜNK BÁLINT SÁNDORRA 1904–1980 A vallásos népélet európahírû tudósa 25 évvel ezelõtt „költözött” a boldogok sorába. Sok idõsebb szentmihályteleki ember emlékezetében még él Bálint Sándor szerény mosolygós alakja. Életrajzát nem akarom itt bemutatni, hiszen már annyian megtették ezt, aki érdeklõdik néprajzi munkássága, vagy mélységes Istenhitben eltöltött élete iránt, bármikor hozzájuthat, és elolvashatja azt. Itt inkább életének falukkal kapcsolatos szálaira, és általam ismert eseményeire szeretnék utalni. A tudós professzort mind anyai, mind apai ágon rokoni szálak fûzték Szentmihályhoz. Édesanyja, Kónya (Szaka) Anna 1865–1945), testvérei itt éltek, mint például a kútásó Szaka Imre. Édesapjának (id. Bálint Sándornak 1871-1905) testvére id. Bálint András, és neki már általam is ismert három gyermeke Zõdi Antalné Bálint (Dori) Julianna, id. Bálint (Dori) András, és id. Bálint (Dori) Lajos szintén falubeliek voltak. Az õ rokonaik, leszármazottaik közül még számosan élnek a faluban. Még megemlíteném, hogy nagyanyámat, id. Fejes Józsefné Gál Erzsébetet Sándor bácsi nagynénje, a gyermektelen Kónya (Szaka) Julianna nevelte fel, s így kerültek nagyapámék is, bár nem vérszerinti, de mindvégig ápolt rokoni kapcsolatba Bálint Sándorral. Legtöbbször szeretett unokatestvérét Bálint (Dori) Julcsa nénit látogatta a Palánta u. 10-ben, s a plébánia elõtt elmenve sûrûn betért Gimes Gyula plébános úrhoz is. A mi falunk lakosai az 1960-as évek elejéig, zárt hagyományõrzõ, vallásos, egymásra figyelõ, egymást segítõ közösségben éltek, így a néprajztudós otthon érezhette magát. A hetvenes évek elején már panaszkodott unokanõvéréhez:” Te Julcsám mögváltozott ez a falu. Az embörök, úgy látom már csak a munkának élnek.” Én életemben háromszor, már elég „késõn” találkoztam Bálint Sándorral. Elõször 1979 õszén kezemben a Szögedi nemzet címû könyvének elsõ kötetével kerestem fel Tömörkény utcai lakásán. Nagy szeretettel fogadott, s mikor megmondtam neki ki vagyok ezt mondta: „Ferikém, mindönki számára van egy negyed órám, a të számodra félórám.”
Ez idõ alatt beszélt családjának szentmihályteleki vonatkozásairól. Következõ alkalmat a találkozásra egy kispap barátomnak, Kovács Jánosnak köszönhetem, aki gépelni járt föl a néprajztudós kéziratait. Ez már 1980 márciusában volt. János ezt találta mondani a felesége elvesztése miatt szomorkodó tudóshoz:” A Feri nagyon tiszteli ám Sándor bácsit!” Megilletõdöttségében ezt motyogtam: „Én szeretöm is a professzor urat.” A harmadik találkozásra a halála elõtti hónapban áprilisban került sor. Fölkeresett az akkor már jóval a nyolcvanadik életévén túli unokatestvére, Julcsa néni. Kérte nem vinném-e be Sándorhoz, nagyon szeretné még látni, úgy érzi ez az utolsó alkalom. Pár nap múlva, egy délután kocsiba ültünk, és bevittem Julcsa nénit Szegedre. Fölkísértem a lll. emeletre, s megbeszéltük, hogy egy óra múlva megyek érte, addig beszélgetnek. Amikor visszaértem, Sándor bácsi ezt mondta:” Azért imádkoztunk Julcsámmal, hogy minél késõbb gyere, hogy minél többet tudjunk beszélgetni.” Búcsúzáskor megölelt és kétoldalt megcsókolt bennünket. Egy hónap sem telt el és 1980 május 10 tragikus balesete után végsõ búcsút már az alsóvárosi templomban és temetõben vettünk tõle. Megemlékezésem végén két gondolatot zárjunk szívünkbe boldog emlékezetû Bálint Sándortól: „Mi a sorsunk, mi a részünk? Aligha lehet más mint Szent János evangélista vértelen vértanúsága, amely nem vitatkozik, nem áll ellent, nem is beszél hanem hallgat és mosolyog. Nem védekezik, nem akar meggyõzni, téríteni, csak szeretni, azaz Istenben lenni, és ezt az egész ellenkezõ balgatag világot szívébe zárni, felajánlani.” „Gondviselõ édesanyaként járom a világot és a szívem szakad bele, hogy nem lehet megátalkodottságán segíteni. Istenem fogadj el áldozatul!” Fejes Ferenc
7
SZÁZADUNK PÁPÁI II. János Pál (Karol Jozef Wojty³a)
ª 2000 augusztusában kerül sor Rómában az Ifjúsági Világtalálkozóra.
ª 2002 januárjában a Szentatya kezdeményezésére Assi1920. május 18-án született a Krakkótól ötven kilométerre fekvõ Wadowicében. Wadowicében járt gimnáziumba, majd a krakkói Jagelló Egyetemen tanult. Ezzel párhuzamosan egy színiskolába is járni kezdett, ugyanis színésznek készült. A háború alatt azonban papi tanulmányokat kezdett. Lengyelország német megszállása alatt egy mészkõbányában, majd a Solvey vegyigyárban munkásként dolgozott. 2005. április 2-án hunyt el. Munkásságának fõbb állomásai: ª 1946. Nov.: Pappá szentelik. ª 1964: VI. Pál pápa Krakkó érsekévé nevezi ki. ª 1967: A bíborosi kollégium tagja lesz. ª 1978. okt. 18.: A konklávé megválasztja pápának; az elsõ szláv származású pápa lesz, aki a II. János Pál nevet választja. Az egyház 264. pápája volt és 455 év után õ lett az elsõ nem olasz származású pápa. ª 1978. okt. 21-én került sor a beiktatási miséjére ª 1979. jan. 25-febr.1.: A Szentatya elsõ apostoli útja Dominikába és Mexikóba vezet. Még ebben az évben ellátogat Auschwitzba. ª 1981. máj. 13.: Szûz Mária fatimai jelenésének 64. évfordulóján Ali Agca török terrorista a Szent Péter téren fegyveres merényletet kísérel meg a Szentatya ellen, több lövéssel súlyosan megsebesíti a pápát. A Szentatya több hónapos gyógykezelés után felépül sérüléseibõl. ª 1986-ban imatalálkozóra hívja meg a keresztény egyházakat és világvallásokat. ª 1991. aug. 16-20. : Ötnapos látogatást tesz Magyarországon. ª 1994. ápr. : A Szentatya bejelenti, hogy a 2000. szent évben békeimára hívja meg a zsidókat, a muzulmánokat és a keresztényeket a Sínai-hegyre, ahol Isten átadta Mózesnek a törvénytáblákat. ª 1996. szept. 6-7.: II. János Pál pápa másodszorra is hazánkba látogat. ª 1997. aug.: A Szentatya Párizsban bocsánatot kér a protestánsoktól, amiért 1572. augusztus 24- én, Szent Bertalan-éjszakáján a katolikusok többezer protestánst gyilkoltak le. ª 2000. márc. 12-én a Szentatya a Szent Péter téren bemutatott szentmisén ünnepélyesen bocsánatot kér mindazoktól, akik ellen a keresztények a történelem során bûnöket követtek el. Ugyanebben a hónapban a zsidó-keresztény megbékélés jegyében Jeruzsálembe látogat.
siben imádkoznak a világ vallási vezetõi a békéért. Novemberben a Szentatya személyében elõször látogat el egy pápa az olasz képviselõházba. Beszédének hatására egy hírhedt és hosszú ideje körözött maffiózó önként feladja magát. Még ez év decemberében elfogadja Paskai László bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek lemondását és utódául Erdõ Péter püspököt nevezi ki. ª 2004. augusztus 14-én kezdte meg kétnapos lourdes-i zarándokútját. II. János Pálnak ez volt az utolsó, 104. külföldi utazása. ª 2005. jan. 18: történelmi eseményre kerül sor a Vatikánban: a pápa magánkihallgatáson fogad 160 rabbit, akik a világ különbözõ tájairól érkeztek. II. János Pál a rendszerváltás után három magyart avatott boldoggá, Apor Vilmos és Romzsa Teodor mártírpüspökök után legutóbb 2003. márciusában BatthyányStrattmann Lászlót. XVI. Benedek (Joseph Ratzinger) 1927-ben született Bajorországban. Családja tipikus bajor földmûves család volt, bár édesapja mélyen katolikus hitû rendõr volt. A hitleri propagandában felnõtt, teológiát és filozófiát tanult fiúnak 1941-ben, tizennégy éves korában a németországi törvények szerint a Hitler Jugend soraiba kellett állnia. 1943-ban, mint légvédelmist Münchenbe, majd Magyarországra vezényelték, de 1944-ben dezertált, és a szövetségesek hadifoglya lett. A kardinális soha nem titkolta múltját, több alkalommal is beszámolt errõl római lapoknak. Ratzingert 1951-ben szentelték pappá. Késõbb tanított Bonnban, Münsterben, Tübingenben és Regensburgban. 1977 tavaszán szentelték München érsekévé, majd júniusban VI. Pál pápa által bíborossá. Pályafutásában a nagy ugrás 1981-ben következett be, amikor II. János Pál pápa Rómába hívta. Õ volt ugyanis II. János Pál pápa legközvetlenebb munkatársa és fõ teológiai tanácsadója. Nagy nyelvérzékkel rendelkezik, mert 10 nyelvet beszél. 2005. április 19-én választották XVI. Benedek néven pápává, beiktatása április 24-én, Szent György napján volt. Bende Tünde
8
Anyakönyvi hírek januártól–júniusig
KARITÁSZ A havi rendszerességgel megrendezett ruhabörzéinket többen is meglátogatták. Sokan hoztak számukra már feleslegessé vált ruhadarabokat, melyeket ez úton szeretnénk megköszönni. Többen jöttek, akik szükségleteiknek megfelelõen válogatni tudtak a ruhanemûkbõl. A továbbiakban nagyobb szükség lenne kinõtt gyermekruhákra, mivel ezt többen is keresték, és az eddig behozott kisgyermekekre való ruhanemûk jórészt azonnal gazdára is találtak. A nyár folyamán, tekintettel a szünidei elfoglaltságokra, a nyaralásokra, szabadságolásokra nem szervezünk ruhabörzét. Legközelebbi tervezett idõpont augusztus vége–szeptember eleje. A program pontos idõpontjáról a megszokott módon adunk tájékoztatást. Következõ félévi terveink szerint a tavalyihoz hasonlóan szeretnénk folytatni tevékenységünket – ruhabörzék szervezése, a gyerekek számára érdeklõdésüknek megfelelõen kézmûves foglalkozások szervezése, különös tekintettel a késõ õszi, téli idõszakra. Tervezzük karácsonykor az idõsek, magányosok köszöntését, és ha lehetõség nyílik rá, szeretnénk bekapcsolódni a városi szintû Karácsonyi Karitász vásár elõkészületeibe. Kérem, hogy figyeljék programjaink hirdetését, és gondjaikkal bátran forduljanak hozzánk. Mindenkinek békés, nyugalmas nyarat, és jó pihenést kívánok a Szentmihályi Karitász csoport nevében.
KERESZTSÉG Február Csorba Dorina Réka Csorba Botond László
Április Hajdú Szandra Judit Hegedûs Petra
Május Fülöp Levente Tanács Márk Németh Lázár Levente
Június Körtvélyesi Balázs Nyári Hanna
Mayer Istvánné Katika
HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Zarándokutat szervezünk Mátraverebélyre augusztus 14-én, vasárnap. Jelentkezni Fülöpné Bóka Irénnél lehet július 31-ig.
Új miserend július 15-tõl Hétfõ Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap
18:00 18:00 18:00 18:00 18:00 8:00 9:00
Toborzó Gitáros mise minden hónap második vasárnapján. (Augusztusban kivételesen 21-én.) Az énekkar minden szerdán 1930-kor tart próbát a plébánián. Hívunk és várunk mindenkit, fiatalokat és idõsebbeket is, akik szívesen csatlakoznának.
Tóth Virgil Zoltán és Horváth Mónika Klára Popovics Gábor és Katona Annamária
ELHUNYTAINK Február Katona Lajosné Juhász Ilona Ábrahám Szilveszter Prikidánovics Andrásné Jójárt József
Március A Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia Értesítõje. Megjelenik negyedévente. Kiadja a Szeged-Szentmihályi Római Katolikus Plébánia. 6710 Szeged, Palánta u. 2. Tel.: 62/427-466 email:
[email protected] Felelõs kiadó: Laczkó István plébános Nyomtatás: SIGILLUM 2000 Bt., Kökörcsin u. 17
Farkas Csamangó István Kószó József
Május Pipicz István
