Iszonyatos pusztítást végez a hazai eltorzult liberalizmus a magyar fiatalok köreiben!

A TARTALOMBÓL: A tudatosan kivégzett nemzedék. . . . . . . 2 Az elspórolt beteg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Négy évet is várhatunk egy mûtétre . . . . 3 Bayer Zsolt: Biedenkopfi tanmese . . . . . . 4 „Te ott, Horváth Ágnes, élj örökké!“ . . . 4 Üzenet az MSZP, SZDSZ szimpatizáns . . 5 RTL Klub nézõknek! Drágábbak-e az egészségesek? . . . . . . . . . 6

Szolidáris egészségbiztosítást akarnak . . . 6 az amerikaiak Egy nagypapa kér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Erre van szükségünk? . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Megbeszéljük – Papp Lajos szívsebésszel. . . 8 Mint 1990-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Több-biztosítós umbuldák és . . . . . . . . . 13 trükkök százai

Piaci-alapú kudarc . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 SICKO – beteg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Itt van Amerika? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Ez is elgondolkodtató! . . . . . . . . . . . . . . 21 Háziorvosok a vizitdíj ellen . . . . . . . . . . 22 Szakszervezetek a népszavazás mellett. . 22 Horváth-reform árnyoldala . . . . . . . . . . 23 Tízmilliónyi IGEN kell! . . . . . . . . . . . . . 23

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Iszonyatos pusztítást végez a hazai eltorzult liberalizmus a magyar fiatalok köreiben! Igen érdekes és elgondolkodtató írás jelent meg legutóbb a neokonzervatív amerikai Commentary magazinban Peter Wehner tollából, Konzervatív nemzedéki lázadás címmel. A szerzõ szerint a mai amerikai fiatalok sokkal közelebb állnak a hagyományos (konzervatív) értékrendhez, mint egykor a 68-as nemzedékhez tartózó, lázadó szüleik. Tizenöt évvel ezelõtt, vagyis a kilencvenes években a szabadelvû amerikai társadalom mélységes válságba jutott. Három évtized mindennel szembeni õrjöngését és dühöngését követõen, ötszörösére emelkedett a bûnözés, megháromszorozódott a szociális ellátásra szoruló gyerekek száma, miközben szintén háromszorosára emelkedett az öngyilkosságok és megkétszerezõdött -a családok felbomlásával- a válások számaránya. A szabadosságban fetrengõ, töménytelen drogot, cigarettát és alkoholt fogyasztó fiatal nemzedéknek ettõl aztán jelentõsen csökkent a szellemi teljesítménye is, ami számszerûen lemérhetõ volt az egykori egyetemi felvételik dokumentumaiból. Azóta teljesen megfordult a káros tendencia. Az Egyesült Államok polgárai és vezetõ politikusai kényszerûségbõl ugyan, de felismerték, hogy a teljesen elliberalizált ország nem csak külsõ, de belsõ háborúban is áll önmagával, ezért a hatalom élén megjelentek a törvény és rend patrióta emberei. Ronald Reagan, az idõsebb és fiatalabb Bush, Arnold Schwarzenegger és Rudy Guiliani személyében és tetteiben megkezdõdött a módszeres és tudatos rendteremtés. A szigorú drogtörvénynek köszönhetõen, tíz év alatt jelentõsen, vagyis 23 százalékkal csökkent a kábítószer fogyasztás. (Ezen belül a disco-drognak nevezett extazy és LSD fogyasztás a felére esett vissza!) Eközben a szociális ellátásra szorulók számaránya 60 százalékkal alacsonyabb lett legfõképpen azért, mert a szegénységen belül a gyermekszegénység látványosan visszaszorult, ami visszavezethetõ volt az anyák kedvezõ foglalkoztatottsági mutatóira. A rendteremtés okozta javulás elképesztõ ütemû és nagyságú volt! A kilencvenes évekhez képest –a tradicionális család és erkölcs megerõsítését és helyreállítását követõen-, nagymértékben csökkent az abortuszok és válások száma is. (Az ötfõs családmodell mellett, 35 százalékkal kevesebb kamaszkorú lány

szül ma az Egyesült Államokban!) A gyors és felelõtlen szexuális kapcsolatokat létesítõ középiskolások száma 10 százalékkal, míg az alkoholfogyasztóké kétszer ennyivel lett kevesebb. Ráadásul a dohányzás –amely mára nemzeti közellenségnek minõsül-, szinte teljesen eltûnt a fiatalok fogyasztói szokásai közül. Nem csoda, ha ezek után látványosan javultak az oktatási eredmények is. A mai amerikai diák sokkal többet tud kicsapongó elõdeinél. Mindez persze nem lehet a véletlen mûve! A konzervatív rendre, erkölcsiségre és vallásosságra támaszkodó patrióta politika meghozta gyümölcsét. Az országos drogellenes program, a bûnözéssel kapcsolatos „zéró tolerancia”, a szigorú bevándorlás politika, a munkához és tanuláshoz kötött szociális ellátás -amely nem jár senkinek alanyi jogon-, meghozta a várva várt javulást. A fenti cikk elolvasását követõen sokan joggal feltehetik a kérdést: -Mi magyar rendpárti nemzeti érdekvédõk -ha ez ilyen hatásos-, vajon miért nem szeretjük a rendteremtõ amerikai neokón elveket? Szerintem a válasz egyszerû! Mi ugyanis nem kedveljük a nagyhatalmi politikai arroganciát, az egypólusú világ csendõrének katonai, gazdasági és kulturális expanzióját, a mások lenézését, leigázását és gyarmatosítását. Ha belegondolunk, akkor elsõsorban a külpolitikai aspektusokban megjelenõ neokonzervatív konfrontálódó és terjeszkedõ külpolitikai irányultsággal, és az ószövetség kiválasztott népére koncentráló vallási szemlélettel van leginkább bajunk. Az amerikai belpolitika tradíciókra, erkölcsre, vallásra és családra épülõ egyéni és társadalmi szabadságeszménye akár követhetõ példa is lehetne számunkra! Az aljasság azonban ott kezdõdik, hogy ezekben a gazdasági és multikulturális alávetettségekben tartott országokban /gyarmatokon/ ezt a belsõ, önálló nemzeti értékrendekre és saját tradíciókra való építkezést nem tûrik el a világ jelenlegi urai. Sõt, a gátlástalan haszonszerzés érdekében inkább ezt a liberálisnak hazudott káoszt és anarchiát tartják fenn és támogatják. Hogy példám teljesen világos legyen, kimondom hát: Akárcsak a kilencvenes évek önpusztító Amerikájában, a mai Magyarországon is belsõ, önemésztõ háború zajlik! Az eltorzult /posztkommunista viszonyokba adoptált/ liberalizmus eszméjének minden élõ és holt ér-

téket leromboló gyilkos háborúja. A gyarmati alávetettséget megteremtõ és fenntartó neoliberális /SZDSZ/, balliberális /MSZP/ és polgári liberális /Fidesz/ pártok közös erõvel mindent elkövetnek hatalmuk, és áldemokratikus rendszerük fenntartása érdekében. Leépülõ államés jogrend, növekvõ bûnözés, a családi és vallási közösségi eszmények szétrombolása, oktatási és egészségügyi leépülés, konfliktusokat gerjesztõ szociális és kisebbségi politika. Nem csoda tehát, ha katasztrofális méreteket ölt a fiatalkorú analfabétizmus, munkanélküliség, egészségkárosodás és erõszak. A magyar szélsõ-liberalizmus, amely elvette már anyagi, szellemi és közösségi javaink többségét, most a részben magatehetetlen fiatal generáció felé fordul, hogy megteremtse a gettók deviáns, fogyasztói társadalmát. Kár lenne nem észrevenni, azonban, hogy nálunk is beindult egy konzervatív /nemzeti/ korosztályi lázadás! Egyre több fiatal fordul tudatosan olyan tradicionális kapaszkodók felé, amelyek biztonságot, rendet, közösséghez való tartozást jelentenek számukra. A mai politikai garnitúrának -amely ezt a jelenlegi átfogó társadalmi válságot elõidézte és fenntartja-, nincs érdemi válasza a szegénységre, a szociális elosztásra, a bûnözésre, a cigánykérdésre, de még a nemzeti radikalizmus (Például: a Jobbik / Magyar Gárda) megjelenési okainak feltárására és kezelésére sem. Még a polgári liberális Fidesz sem akarja beismerni, hagy ez a tudatos konzervatív korosztályi lázadás egészséges és példamutató is lehet akár, nem csak simán köztörvényes kategória. Most, hogy az utóbbi napokban egyre több hírt hallunk a fiatalkori nyomorúságról, a „megélhetési bûnözésrõl” és az ifjúság tarthatatlan helyzetérõl (és nem utolsó sorban a rendre vágyó fiatalok köztörvényes megbélyegzésérõl!), nem mondhatunk mást: -Kedves magyar konzervatív/nemzeti fiatalok, ne hagyjátok magatokat, ne higgyetek senkinek! Bátran és tudatosan lázadjatok és szervezkedjetek tovább ez ellen a szörnyû liberális diktatúra ellen, amely alapjaiban akarja felszámolni értékeiteket és hagyományaitokat! Ne hagyjátok õseitektõl örökölt eszményeiteket elveszni! A példa ott van elõttetek: – Rendet csak a nemzet feltámadó önbecsülése teremthet! Molnár Tamás

A NAGY MAGYAR VALÓSÁG! Két beteg sántít be két különbözõ magyar orvosi rendelõbe, és mindkettõnél megállapítják, hogy csípõ protézis operációra van szüksége. Az elsõ beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elvégzik a röntgenfelvételt, kiértékelik, és másnapra kitûzik az operáció idejét. A második beteg egy hétig vár míg a körzeti orvoshoz be tud jutni, aki egy specialistához küldi. A specialistára nyolc hétig vár, aki kiírja röntgenre, amit egy hónapon belül elvégeznek és kiértékelnek. Onnan további CMR vizsgálat szükséges, ami újabb három hónap. Megállapítják az operáció szükségességét. A kórházban elõjegyzik és 9 hónap múlva már meg is operálják. Mi a különbség a két beteg közt? Az elsõ egy kutya, a második egy ember.

2

jó ha figyelünk

Ne járjon orvoshoz! – tudományos elemzés a több-biztosítós modell okozta károkról Költségrobbanás, romló egészségügyi színvonal – így jellemzi Robert Kuttner az amerikai biztosítási rendszert. A kutató a bajok fõ okának a több-biztosítós modellt tartja, a megoldásnak -a nálunk most megszüntetendõ -egybiztosítós rendszer bevezetését. Robert Kuttner, a New York-i központú Demos kutatóintézet vezetõ kutatója Piaci alapon, különvélemény az Egyesült Államok egészségügyi kiadásairól címmel arról ír a New England Journal of Medicine címû szaklap február hetedikei számában, hogy az amerikai kormány közelmúltban kiadott jelentése szerint az ország egészségügyi kiadásai 2006-ban 6,7 százalékkal emelkedtek. A magyar egészségbiztosítási reform számára egyik mintául választott Medicare és a Medicaid Központ adatai szerint az egészségügyi kiadások túllépték a 7000 dollárt minden amerikai férfira, nõre és gyermekre számítva. Az összes egészségügyi kiadás jelenleg a bruttó hazai termék 16 százaléka, és az elõrejelzések szerint ez már hét éven belül húsz százalékra fog emelkedni. (A magyar egészségügyre vonatkozó legfrissebb adatok 2004-bõl származnak. Az OECD kimutatása szerint akkor Magyarország 1337 dollárt, az Egyesült Államok 6037 dollárt költött egy polgára egészségügyi ellátására. Ez nálunk a GDP 8,1 százalékának felelt meg, a tengerentúlon 15,2 százaléknak. Azóta itthon az arány minden bizonnyal csökkent, Amerikában robbanásszerûen nõtt.) A kutató cikkében azt állítja, hogy az Egyesült Államok elsõsorban azért vall súlyos kudarcot az egészségügyi költségek féken tartása területén, mert ott a biztosítási rendszert egyedülállóan átható piacosodás ment végbe. Mindez ellentmondani látszik azoknak a vélekedéseknek, hogy a piac javítja a hatékonyságot. Kuttner szerint „az egészségügy nem alkal-

Robert Kuttner mazkodik a piaci törvényszerûségekhez.“ Miért nem? -teszi fel a kérdést, hogy meg is válaszolja. A magánbiztosítási rendszer a költségek leszorítására a következõ fõbb technikákat alkalmazza: a nagyobb kockázatú ügyfelek kizárása, a biztosítók által fizetett ellátások szûkítése, a kórházak finanszírozásának visszafogása és a költségek áthárítása a betegekre. „Az egészségügyi kiadások ötöde-harmada semmit sem javít az egészségünkön.“ Fontos költségtakarékossági taktika a fix díjak megemelése, melyeknek az a nem titkolt céljuk, hogy lebeszéljék az embereket az orvoshoz járásról. „Ám ha megvárjuk, amíg állapotunk romlik, az sokkal többe kerül a rendszernek, mint amennyit esetleg megtakarít“ – érvel. Kuttner beavat a piaci gondolkodásmódba. Eszerint a nagy kórházak „keresztfi-

Az orvosi kamara elnöke szerint nem arra kellene büszkének lenni, hogy valami ugyanolyan rossz, mint Nyugat-Európában – így reagált Éger István arra, hogy az Egészségbiztosítási Felügyelet megállapította: a kórházi várólisták hosszúsága nem tér el az európai átlagtól. Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke szerint is inkább elkeserítõ a helyzet. Kiderül az Egészségbiztosítási Felügyelet utolsó negyedévi adatait összesítõ lista kommentárjából, hogy „örvendetes módon“ Magyarországon egy-két kirívó esettõl eltekintve, az intézményi várólisták hosszúsága hasonló, mint Európa legtöbb államában. Kérdés, mennyit értünk egy-két eset alatt. Csípõprotézis-mûtétek esetében valóban tartalmaz a lista olyan intézményt, ahol csak 15 nap a várakozási idõ, ám például a kaposvári kórházban ugyanez 1126 nap. Térdprotézismûtét alkalmával sorra kerülhetünk akár két hét alatt, de az egri Markhot Ferenc Kórházban ugyanerre négy évet kell várajó ha figyelünk

nanszírozást“ alkalmaznak -elõfordulhat például, hogy a sürgõsségi osztály veszteséget termel, a szívgyógyászat azonban nyereséges. A kórházak komoly összegeket fektetnek be a szívgyógyászatba, ezzel torzítják a költséghatékony mûködést. Más orvosok a jól jövedelmezõ egynapos sebészeti beavatkozásokat végeznek. „Egy államilag szervezett rendszerben a megtakarítás átirányítható máshová, a mi rendszerünkben azonban az egynapos sebészetek közkórházakon élõsködnek, amelyeknél ott maradnak a legsúlyosabb esetek, emiatt a kórházak kénytelenek feladni azokat a jövedelmezõ eljárásokat, melyek szükségesek lennének a veszteségesek finanszírozásához“ – figyelmeztet egy nálunk most megjelenõ jelenségre. A kutató sorra veszi, hogyan távolítja el magától az üzleti többbiztosítós rendszer a „költségelemeket“. Az Egyesült Államok rendszerében magas a nem biztosítottak aránya, a biztosítók kizáró oknak tartják a korábbi betegségeket, túlzóak a fix díjak, rövidebb a kórházban töltött idõ. Kuttner kiemeli a nemzeti rendszerek költséghatékony mûködésének másik okát: „Megtakarítják azokat az összegeket is, amelyeket a mi rendszerünk elpazarol az adminisztrációra, marketingre, a profitra és a kockázatszelekcióra“. Kuttner arra a következtetésre jut: elsõsorban a piac nyomása miatt csak a nemzeti vita margóján jelenik meg, hogy „szükség lenne egy igazi nemzeti egészségbiztosításra, amely nem a magánbiztosítókon alapul“. Cikkét azzal a fordulattal zárja: „Néha mi, amerikaiak csak akkor cselekszünk helyesen, ha már minden más alternatívát kimerítettünk. Meglátjuk, mennyit kell még szenvednünk ahhoz, hogy átváltsunk a nemzeti egészségbiztosításra.“ Forrás: hetivalasz.hu

koznunk. Akad olyan hely is, ahol egy CT-vizsgálatra három hónap a várakozási idõ. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, lapunknak azt mondta: mindenben, ami Európában pozitív, attól távolodunk, ami negatív, ahhoz közeledünk. Mi több még legyünk büszkék is rá? Hozzátette: nyugaton a szakszerû tájékoztatás, az egészségtudatosabb civil magatartás és a toleranciaszint miatt teljesen másképpen viszonyul a lakosság a várólistához, mint idehaza. Varga Ferenc, a Kórházszövetség elnöke elkeseredését fejezte ki a terjedelmes listák miatt. Legnagyobb gondként a kórházi volumenkorlátot említette, amely szinte gúzsba köti az intézményeket, hiszen a megszabott limit fölötti mûtétek után az egészségpénztár nem fizet. Emellett kitért arra is, hogy a betegek vélt vagy valós érvek alapján inkább választják a fõvárosi, egyetemi kórházakat, s az sem elhanyagolható tény, hogy az intézmények között is komoly különbségek tapasztalhatók. Velkei Tamás

3

Ülök Biedenkopfban bizonyos magánéleti okoknál fogva, és nézek ki az ablakon. A ház, ahol ülök, és nézek ki az ablakon, háromszintes. Legalul egy török család él. Fogadásokat kötünk, hogy vajon hányan lehetnek, de valószínûleg nem fogjuk megtudni sohasem. Ugyanis mire összeszámolunk egy tucat törököt, mindig elõkerül egy újabb török, akit még nem láttunk, és nem tudjuk, vajon õ is a családhoz tartozik-e, vagy csak látogatóba jött, és ezután fog itt maradni. Szóval az alsó szinten élõ török család létszáma tizenkettõ és negyvenkettõ között változik az egyenletben, csak a török konstans – megoldhatatlan… Aztán egy német család következik. Illetve õk nem család. A németek fiatalok, valószínûleg barátok és kemény drogosok. Nagyjából délután négyig alszanak, utána valami elviselhetetlen zenét üvöltetnek, és lövik magukat. A törökök hangosak, dolgozni járnak, a nõk viseletébõl ítélve hagyományõrzõk és vallásosak. Hamarosan törököket fognak szülni, akik hangosak lesznek, dolgozni fognak, és õrizni fogják a hagyományt és a vallást.

A német fiatalok hangosak, otthon döglenek, nem fognak utódokat nemzeni, és a dolgok jelen állása szerint harmincéves koruk körül kiköltöznek a biedenkopfi temetõbe. Biedenkopf amúgy egy álmos, poros kisváros, valahol Frankfurttól északra, Margburgtól nyugatra. Tehát semmi metropolis, modern kori elidegenedés, miegymás. Egészen pontosan a modern kori elidegenedés már az álmos kisvárosban lakik… A ház harmadik lakója egy magyar doktornõ, a két gyermekével. A magyar doktornõ a szegedi klinikán dolgozott aneszteziológusként. Heti két-három ügyelettel keresett alig több mint nettó százezer forintot. Mivel ebbõl nem tudott megélni, elõbb elment orvoslátogatónak. Ez a szép, eufemisztikus fogalom azt takarja, hogy az orvos felhagy a hivatásával, és a gyógyszergyárak fizetett – jól fizetett! – ügynökeként gyógyszert árul azoknak az orvosoknak, akik még nem hagytak fel a hivatásukkal. A baj ott kezdõdött, hogy ez a magyar doktornõ imádja a hivatását. Így aztán egy szép napon autóba ült a gyerekeivel, s mert beszél németül, idejött Biedenkopfba dol-

„A világ a profitról szól.“ Ezt Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszony mondta egy lakossági fórumon, imigyen érvelve az egészségügy átalakítása mellett. „A világ a profitról szól.“ Benne van ebben a mondatban minden. Ez a mondat legalább õszinte, és ebben a megállapításban most nem reszket semmiféle gúny, cinizmus – nem, s az õszinteséget meg kell becsülni. Sokkal jobb egy ilyen mondat annál, mint amikor Lendvai Ildikó így szól: „Nincs szó több biztosítóról, egy biztosító lesz és több pénztár, és ez nem játék a szavakkal.“ Dehogynem. És amikor Lendvai Ildikó és az MSZP hosszan bizonygatja, hogy szó sincs itt a profitról, az egyszerû hazugság. De Horváth Ágnes õszinte volt. „A világ a profitról szól.“ Az a jó ezekben a mondatokban, hogy a lényegrõl beszélnek. Van bennük valami végsõ letisztultság, a tudati állapotnak az a foka, amely már nem tûr meg semmiféle sallangot. Annak idején ez a mondat így szólt: „A társadalom fejlõdésének alapja az osztályharc.“ Meg így: „A munka emelt ki bennünket az állatvilágból.“ Sõt: „A lét határozza meg a tudatot.“ És még sõttebb: „A proletariátus demokratikus diktatúrája.“ A proletariátus demokratikus diktatúrája és a profit demokratikus diktatúrája közeli ismerõsök. Hogy ne mondjam: „Tõke és fasizmus jegyesek“ – ugye-ugye, milyen kellemetlenek tudnak lenni a régi-régi klasszikusok, különösképpen, ha még ezt is le merik írni: „Dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét.“ A világ tehát a profitról szól. Horváth Ágnes világa mindenképpen. Már csak az a kérdés, hogy Horváth Ágnes világa a világ maga, és mi a világ mellett járunk, vagy Horváth Ágnes világa egy külön kis zárt világ, és nincsen semmi baj. 4

gozni. Németországban ugyanis az álmos, poros kisvárosban is van kórház. Ebben a biedenkopfi egészségügyi intézményben történetesen magyar orvos a fõnök — igaz, õ már régen kijött. Aztán most itt dolgozik a magyar doktornõ, aki innen átjár ügyelni egy harminc kilométerre fekvõ másik álmos és poros kisváros kórházába is, mert Németországban harminc kilométerenként vannak kórházak. Éppen tegnap, amikor odaát ügyelt, a lengyel fõnöke örömmel újságolta neki, hogy megérkezett az a magyar orvos házaspár, aki ott fog dolgozni, és a lengyel fõnök megkérte a doktornõt, hogy mutassa meg az újonnan jötteknek a kórházat. Amúgy a doktornõ évfolyamtársa Londonba költözött az öt gyerekével, és most ott dolgozik. A legjobb barátnõje pedig Kuvaitban, szintén orvosként. És ha odahaza nem lennének erdélyi magyar orvosok, akkor a Horváth Ágnes gyógyítana, és akkor beledöglenénk az elsõ náthába. Megnyugtató a gondolat, hogy elõbb-utóbb minden-minden összeomlik, és lesz végre valami igazán nagy balhé. Szerte Európában. Úgy látszik, máshogy nem megy… Bayer Zsolt, fõmunkatárs

Látszólag könnyû felsóhajtva kijelenteni, hogy az utóbbi állítás az igaz. De tényleg az az igaz? Talán mégsem minden profit. Mert ha igen, ha az életünk is, az egészségünk is, a tudásunk is csak profit, akkor a profit logikája felettébb egyszerû megoldást kínál. Akkor a profit számára ideális embertípus a következõ: megszületik; 14 éves korára megtanul írni, olvasni (úgy-ahogy); tizennégy éves korára már fogyasztó; hisz a reklámban, és nem hisz Istenben; liberális, toleráns és mindenekfelett kozmopolita; megvetõ gúnnyal tekint a „régi jó ha figyelünk

1 millió forint lesz egy mandulamûtét! Amit Önök tegnap láttak, az az amerikai valóság! Tisztelt Tévénézõk! Önök a tévé által megvezetett emberek, Medgyessy Péter után kétszer is Gyurcsány Ferencre szavaztak! Hálából Medgyessy Péter félig tönkretette az országot, lezüllesztette Magyarországot, majd Önök a hathatós médiabefolyásnak behódolva újra az MSZP-re szavaztak! Majd 2006-ban megint Gyurcsányra és az MSZP-re szavaztak, csak azért, mert „nehogy már az Orbán jöjjön vissza“... Önök ülnek otthon, és nézik az RTL Klubot, nem járnak el sehova, csak ülnek és tévéznek, és szájtátva nézik, hogyan lopják el MSZP-SZDSZ segédlettel ezek a gazemberek Magyarországot. Ezért Önök felelõsek, tisztelt tévénézõk! Önök, akik nem mennek a Kossuth térre tiltakozni a kormány ellen, Önök akik nem akarják megvédeni gyermeküket a kormány népírtásától, inkább nézik otthon a tévét, a Heti Hetest, Balázs showt, Mónika showt, és tapsolnak a kormánynak! Önök is felelõsek ezért! Kedves agymosott RTL Klub nézõk! Tegnap azonban valami megváltozott. Valamilyen hiba folytán John Q került a filmvászonra, bemutatva az amerikai egészségügyi rendszer viszontagságait. Most már talán értik Önök is, mi vár ránk. Ha még mindig nem értik mi következik februártól, amennyiben a kormány ismét megszavazza a Sólyom László által visszadobott törvényt, akkor leegyszerûsítve elmondom mit jelent az új EÜ törvény várható elfogadása: Egy mandulamûtét 1 millió forintba fog kerülni. Ezt orvosok mondták. Emlékeznek kedves tévénézõk? Mikor gyermekük még pár éve ingyenes mandulamûtéten eshetett át? Emlékeznek? Hát ennek most vége! Kedves RTL Klub nézõk: Nem akarnak tenni valamit végre? Várjuk Önöket a Kossuth téren szeretettel! És még valami! Amit Önök, tisztelt MSZP-SZDSZ szavazók a tévében láttak, az nem thriller volt, hanem egy dráma! A drámai amerikai valóság! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló

korok“ olyasféle fogalmaira, mint haza, nemzet, család; a profit számára ideális embertípus 22-23 éves korára megtanul egy szakmát, vagy diplomát szerez. Ismer nagyjából ötszáz – ha értelmiségi, akkor ezerötszáz – angol szót. Ekkor munkába áll. Nem alapít családot, nem nemz gyermekeket. Már csak azért sem, mert az ideális embertípus nem ragaszkodik semmihez, sem hazához, sem nemzethez, sem tájhoz, sem õsökhöz, csak a karrierjéhez és a multinacionális vállalathoz. Az ideális embertípus remek adófizetõ és igénytelen. Az ideális embertípus nem gondolkodik, nincsenek egyéni vágyai, elfogadja, hogy a kapitalista társadalom egyenvágyakat gyárt számára bölcsõtõl a koporsóig. Az ideális embertípus megvesz mindent, amit kínál neki õfelsége, a média. Az ideális embertípus sok bifidusz eszenziszt fogyaszt, és szép zöldet kakál. Anorexiára kék pirulát, bulimiára piros pirulát. Az ideális embertípus szereti az ügyes gépeket, amelyek mozgás nélkül atletikus testet formálnak neki. És elhiszi ezt. Az ideális embertípus a fluorid, az intelligens mosópor és a Gyõzike-show háromszögében keresi a boldogságot. És meg is találja. Az ideális embertípus nem beteg. Aztán hatvanöt éves korában, nyugdíjba vonulása napján meghal, imigyen kímélve meg a profitot attól, hogy rá pénzt költsön. jó ha figyelünk

Régen, amikor az emberiség még sötétségben bolyongott, és nem volt ideális, a székelyeknél a munkaképtelen öreg elment a büdös barlangba meghalni, hogy ne terhelje a családot. A japánoknál pedig felment a Narayama hegyére, hogy ott haljon meg. Az eszkimók kitették öregjeiket a hómezõre, ugyanezért. Mennyivel humánusabb és szebb, amikor a profit megmondja, hogy kinek melyik betegségére mennyi pénz szánható. Csak a végeredmény ugyanaz. Viszont a látszat mégis sokkal szebb. Ez a fejlõdés lényege, veleje: a látszat. És ezért kell megbecsülni Horváth Ágnes miniszter asszony õszinteségét. Hiszen megengedte, hogy egy pillanatra bekukkantsunk a látszat mögé. Éppen ezért csak azt tudjuk üzenni Horváth Ágnes miniszter asszonynak, amit Leonidász király mondott a Thermopülai szorosban Ephialtesnek, az árulónak, aki a görögök hátába vezette a perzsákat: „Te ott, Ephialtes, élj örökké!“ Ezt mondta a király, mert akkoriban az emberiség még sötétségben bolyongott, és olyasfélékkel volt elfoglalva, hogy haza meg becsület, és még a lelkiismeret-furdalást is ismerték. Te ott, Horváth Ágnes, élj örökké! Bayer Zsolt, Magyar Hírlap

5

Két holland kutató tanulmánya szerint „olcsóbbak” az államnak a kövérek és a dohányosok, mint az egészségesek – ami elsõ hallásra szinte hihetetlennek tûnik. A TESZ Alapítvány a számok mögé nézett. A két kutató azzal magyarázza az eredményeit, hogy az egészségesebb életet élõ embereknek sokkal magasabb a várható élettartama, ezért hosszabb idõn keresztül, összességében több egészségügyi ellátást vesznek igénybe, mint a nem egészségesen élõk. Az egészségügyi közgazdaságtannal, különösképp pedig az elöregedõ társadalmak egészségügyével foglalkozók elõtt hosszú ideje jól ismert tény, hogy az ember élete során a halála elõtti egy-két évben „használja el”a legtöbb egészségügyi forrást. Ez gyakorlatilag alig függ attól, miként, illetve mennyi idõs korában hal meg: kilencven évesen végelgyengülésben, vagy ötvenévesen valamilyen infarktusban. Ma, amikor a szív- és érrendszeri eredetû katasztrófák már egyre ritkábban vezetnek azonnali halálozáshoz (tegyük hozzá: szerencsére), az ezeknek inkább kitett emberek, nevesen dohányosok, elhízottak is inkább egészségügyi intézményekbe kerülnek a koporsó helyett – még akkor is, ha átlagosan mégis rövidebb ideig élnek, vagyis rö-

videbb ideig okoznak költségeket egészséges társaiknál. De higgyük el a holland kutatók eredményeit. A TESZ Alapítvány szerint a legfontosabb kérdés: milyen költségeket is vettek figyelembe, amikor azt mondták az egészségesekre, hogy „drágábbak”? Mint a tanulmányra hivatkozó cikkekbõl kitûnik, kizárólag magukat az egészségügy ráfordításait. Ezt a gondolatmenetet folytatva viszonylag hamar, éspedig minden logikai zökkenõ nélkül eljutunk oda, hogy a legolcsóbb, ha meg sem születik valaki: hiszen akkor se az egészségügynek, se a nyugdíjrendszernek nem kell rá költenie, nem kell neki munkanélküli segélyt fizetni, ha netán állás nélkül marad, de gyerekei se lesznek, hogy családi pótlékért folyamodhasson, és így tovább. Az iróniát félretéve: ha az egészségügynek nem csak a költségeit, de a szektorhoz való hozzájárulások, járulékok mennyiségét is figyelembe vették volna a kutatók, akkor valószínûleg egész más eredményeket kapnak. Az egészséges emberek ugyanis átlagosan jobb teherbírásúak mint azok, akik évek-évtizedek óta rombolják egészségüket, ezért nagyobb a munkateljesítményük, vagyis várhatóan nagyobb a fizetésük, így járulékot is többet fizetnek. De ami összességében az adott gazdaságok szem-

pontjából sokkal fontosabb, éppen azért fizetnek több járulékot, mert többet is termelnek. A tanulmány szerint aktív korukban az elhízottak egészségügyi, ún. közvetelen költségei a legmagasabbak. Ezen felül figyelembe kell vennünk a fentiekhez járuló, ezek többszörösét kitevõ ún. indirekt költségeket, melyek a beteg termeléskiesésébõl adódnak. Aki többet betegeskedik, az nem csak többet hiányzik a munkahelyérõl, hanem valószínûleg akkor is kisebb a teljesítménye, amikor épp dolgozik. Ha pedig nem csak „termelõeszközként”, hanem emberként is tekintjük az embert, anélkül, hogy az élet értékét megpróbálnánk valami pénz-egyenértékesben kifejezni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazt az értéket, amit egy, munkaerõpiacilag esetleg már nem aktív ember elõállít. Vajon fog-e egy (átlagos) 78 éves, dohányos nagypapa az unokájára vigyázni? Süt-e a 78 éves, dohányos nagymama süteményt? Nem, hiszen várhatóan már egy éve halott. A nemdohányzó nagypapa és nagymama ezzel szemben valószínûleg még jó egészségnek örvend – saját és egész környezete nem kis örömre. Forrás: TESZ Alapítvány

35 évvel ezelõtt egy évig dolgoztam az USA-ban egy magánkórházban, akkor csaknem ilyen rossz volt a helyzet. Illetve javítok: korántsem volt ilyen rossz a helyzet, de a hazaihoz képest sokkal rosszabb volt, már akkor is. Szakmailag pedig csak annyival tudtak ( és ma is tudnak) többet, amennyivel a technikai lehetõségeik jobbak. De a fej, a kreativitás, a humánum? De, ahogy tudom a Semmelweis Egyetem oktatásában tervezett „deformok“ után itt sem lesz jobb a helyzet. (Ez lenne a piarista iskola? Antall már most forog a sírjában) Jelentõsen csökkentik az élettan, kórélettan, anatomia stb. óraszámát, de kötelezõ lesz a kommunikáció ( az én koromban második elemiben így hívták:beszéd és értelemgyakorlat). Remélhetõleg Havas Henrik és Verebes István fogja tartani, jó pénzért. Retorika? Azt hallom, hogy az iskolákban egyetlen kötelezõ olvasmány lesz, a Harry Potter. Mit neked Thomas Mann, Jókai, Gárdonyi Tagore vagy Radnóti. Gyurcsány új Magyarországa! Így jutunk Európába!

Az amerikai választók többsége támogatja, hogy mindenkire kiterjedõ egészségbiztosítási rendszert hozzanak létre az Egyesült Államokban. Azoknak, akik nem tudják kifizetni a díjat, segítsen az állam ebben – olvasható a Nemzetközösség Alapítvány legfrissebb felmérésében. A válaszadók nagy része szerint a költségeket a munkáltatóknak, a biztosítottaknak és az államnak közösen kellene vállalnia. Több mint 81 százalékuk gondolja úgy, hogy az egészségbiztosítási költségeket teljes egészében, vagy részlegesen a munkáltatóknak kellene fedezniük. A biztonságpolitika és a gazdaság mellett egyébként az egészségbiztosítás az egyik központi témája az amerikai elnökválasztási kampánynak. 6

jó ha figyelünk

Jelentõs, szép esemény elõtt állunk..-egy nép hallatja majd a hangját! Egy nép mondja egy szívvel, egy lélekkel a kufároknak, a tolvajoknak, hogy ELÉG VOLT! Tudjuk, te is, én is, talán nem jut messze a szavunk, talán rá se figyelnek, de tudjuk azt is, hogy egymásért mondunk ellent a proletár-köntös mögé bújó globális bandának! Veled szavazok, proletár, értelmiségi, veled szavazok munkás, tudós! Egymásért, együtt mondunk igent a nemzetünk elleni gaztett néhány kis epizódjának eltörlésére! A magam módján, a magam egyszerû, érzelgõs hangján kívánok jó reggelt, mert együtt felébredni jó! Napos, szép reggel van nálunk! Már napok óta nem láttam a Kishercegnõt, a Szívem Királynõjét pedig ebben az évben sem sikerült még látni... Nagyon hiányzik a cserfelése, a kedves hangja, a törleszkedése! Szinte hallom a hangját: „Ugye, engem szeretsz a világon a legeslegjobban papám?“ A fene ebbe a járványba! Ha odamegyek Szívem Királynõjéhez, utána meg nem mehetek a Kishercegnõhöz! Csak lenne már végre tavasz! Ja, igaz is, az sem lesz gond nélküli, hiszen jön majd a Kiskirályfi márciusban, s mire a két kis hölgy nagyobb, erõsebb lesz, akkorra õt kell óvni! Rájöttem! Az egyszeri cigánynak van igaza: jobb egy nyár, mint száz tél! Már látom is magam elõtt a – most még kopasz – kertet, ahogyan zöldell, a sátrat felállítom nekik, homokozó, zuhanyozó, de addig lehet, hogy medencét is veszek nekik... -de mikor fogok én így

dolgozni? Ez olyan „nagypapás“... Eszembe jut: velem nagyapám fakardot faragott, meg méhészkedtünk együtt, s én a kerti méhek közé menekültem nagyanyám rendfenntartó seggre-pacsijai elõl! Apám három éves koromban faragta nekem az elsõ hegedût, és négy évesen a cimbalom tetejére állítottak, úgy vezettem a „bandát“ apám egyik tanítványának az esküvõjén... – Õ is hegedült, a võlegény, õ volt a segédprímásom – Ma már végig futotta a pályáját õ is, neves orvosként éli öreg napjait – a végnapjait... Nagyon szép volt... Állandó verekedés, sok vers, sok dalolás, játék, és fõleg szabadság... Mindössze egy fél napig voltam óvodás, meglógtam, kibontottam alul a kerítést! Utána már csak fakultatíve tudtak befogni néha, de mégis sokkal többet tudtam azoknál, akiket „intézményesen“, nagy „szakmaisággal“ tanítottak... Szabad voltam, és mindenre fogékony, eleven gyerek! A szeretet lengte át a legnagyobb beadásos nyomorban is az életemet! Ó, Istenem, bárcsak ezt adhatnám én is a szemem fényeinek, bárcsak az igenjeim segítenének... Egyre szebben süt már a nap. Bentrõl nem érzem a hideget, csak a ragyogást látom. ... a Létezés korlátlan, és a határtalan Mindenséget mindenki saját maga alakítja önnön személyiségével és látásmódjával. Mert aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ – pedig vannak színek -, s aki nem hallja a hangokat, annak néma lesz a világ – pedig van zene, létezik a tánc....

A lényeg az, hogy akkor sem állunk készen a nagy pillanatra, ha tudjuk, hogy elõttünk áll. Senki sem kéri, hogy megváltozzon az élete, de az mégis megváltozik. Ilyen tehetetlenek lennénk, bábok?! Nem! A nagy pillanat eljön, nem tehetünk ellene semmit. Az számít, hogy mit teszünk érte, mit teszünk utána, majd akkor derül ki, hogy kik vagyunk. Ember vagyok, mert annak születtem, azzá neveltek, s mert nem tudok más lenni! Ez nem egy rang, vagy foglalkozás, és nincs semmilyen titok. Segítõnek nem születnek a hontalannak öltözött varázslók, elesettnek mutatkozó õrzõk, angyalbõrbe bújt farkasok... Ezer szemünk, és világnyi szívünk van, csak magunkba tekintve láthatjuk meg õket. Aztán végül önmagunkra ismerünk bennük. Áradós, megnyitós fajzat mind! Az Egy feleszmél bennük, õk, meg feleszmélnek az Egyben. Minden megadatott, és aki érteni, látni, élni akarja az életet, ezt a mindent, csak szót fogad, és megnyílik. Ez persze csak a létre vonatkozik, az élethez, már magunkat is félre illik tennünk néhány igent! Az idõ rohan, egy villanás, egy pillanat, s a jelen máris múlttá változik... Pillanatról pillanatra a jövõ ott csillog az ember markában, ha nem ragadja meg anélkül hogy összeroppantaná, ha nem alakítja anélkül, hogy széttörné a pillanatfolyamot, semmi sem marad belõle.. Elfogyott az erõtlen téli napsütés, a szikrázó hûvös fény elillant, kereket oldott, itt hagyott minket. Felváltotta helyét a valamire-váró semmi, a szürke, poshadt-nyirkos nihil, és te, kisemmizett, leszegé-

nyített Ember, beleébredsz, fagyos lehelettel, egykedvûen, tompán. Nem hallom most a madárcsicsergést sem, pedig az nálunk mindennapos dolog, oly megszokott, mint éhezõnek a falat kenyér... A madarak szeretnek beledalolni a pilisi nappalokba, szeretik színesíteni szinte észrevétlen a hangulatunkat, csak úgy, mint egy filmzene, amely akkor jó, ha nem veszed észre, csak a történéseket fokozza a háttérbõl. Üzenete van a rövid életünkben mindennek! Mondj hát igent, emeld fel a hangod a Szíved Királynõjéért, a Kishercegnõért, s a leendõ Kiskirályfiért! Én már tudom, hogy a verébcsicsergés is milyen szép, ha néha egy-egy rigó belecifrázza... – mindegyik a maga módján azt üzeni, hogy itthon vagy a Földön, s ennél nem jön szebb, ezt kell megszépíteni, ezt kell úgy élni, hogy egyszeri, és megismételhetetlen, csakúgy, mint tenmagad! Tõled kérem a jövõt, a lehetõséget az élethez, mert a Szívünk Királynõi, a sok-sok Kishercegnõ, és az ártatlan szívvel születendõ Kiskirályfik csak a te igenjeiddel lehetnek boldogok! Jó reggelt, s egy szép, közös tudatra-ébredést Nekünk! „Ne becsüld túl az életet, nevess rá vissza, ha játszik veled. Koronája hamis arany, kopogtasd csak meg, fahangja van. Ne becsüld le az életet, hûtlen néha hozzád, lelke ledér, pár õszinte könnycseppet és néhány bátor igent mégis megér.. “ Z.Z.

VAN MIRÕL KÉRDEZNI AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÁRCA ELSÕ EMBERÉT Az orvosok ezeket kérdezik...

Egyetért-e Veres pénzügyminiszter kollégájával azt illetõen, hogy nem csökkentették a háziorvosok finanszírozását? Ez enyhén szólva is csúsztatás, ill. bújtatás. Tõlem pl. 75E Ft-nyi ingatlan-, eszköz- és eszközhitel támogatást vontak el. A vizitdíjból származó bevétel össztöbbletem így az átlag 180E helyett csak alig több, mint 100E, mert azt értelemszerûen levonom. A kommunikációjukban ez mindig elsikkad :( Volt olyan kollégám , aki arra világított rá, hogy- mivel föltehetõen kicsi a praxisa-a tõle is éppen max. elvont 75E Ft-ot még csak nullszaldósra sem hozza ki a vizitdíj-bevétele. Nem tudom elfogadni azt az érvelését az elõdjének, hogy „a háziorvosok már úgyis fölszerelték magukat“ pl. informatikával, tehát már nincs szükségük az eszköztámogatásra- és hitelre. Éppen az informatika az, amelyik a leggyorsabban amortizálódik, szoftver-követés karbantartás is van, azaz mûködtetés, fenntartás. Hasonlatom: ha már valakinek van autója, akkor már ne adjunk több pénzt neki (tankolás, szervíz stb.)?!? jó ha figyelünk

7

Egy Amerikában tanuló magyar tapasztalatai Tegnapelõtt (jan. 23-án) kisebb problémák miatt el kellett mennem orvoshoz itt az USA-ban. Itt már régóta több biztosítós rendszer van. Errõl szólnék most néhány szót. A biztosítónál van a pénz, õ az úr. Õ dönti el kifizeti-e az ellátását valakinek vagy sem. Nekem is ez volt. Elmentem egy kórházba, és átmentünk a kórház pénzügyi tanácsadójával a tárgyalóba, ahol Õ felhívta a biztosítót, hogy fedezik-e a költségeket, vagy el kell-e küldjön. Azaz hívta volna, mert az elsõ telszám 7 perc zene után üzenetrögzítõ lett. A másik szám hasonlóan 7 percig mondogatta, hogy hívása nagyon fontos (very important) számunkra majd kiment üzenetrögzítõre. A biztosítási dokumentumon volt még egy telefonszám, ami nem ilyen esetekre van, de azt hívtuk ezután. Megjegyzem, hogy biztosításom nem gagyi, az egyik legjobb amerikai, az egyetememen ezt kötelezõ megkötni. Szóval a harmadik telefonszámon találtuk valakit, de választ nem kaptunk, csak át meg átkapcsoltak minket. Összesen 5-ször kapcsolták át hívásunkat és már 57 perce lógtunk a telefonon, amikor azt a választ kaptuk, hogy várnunk kell holnapig. (Ez a biztosítás nekem egy évre több mint 2OO ezer Ft. Amerikai állampolgár osztálytársaimnak csurog a nyála, mert õk ennek a többszörösét fizetik.) Másnap persze dehogy hívták fel a kollégát, hanem megint neki kellett telefonálnia. A legnagyobb csodálkozásomra nem adta fel a kórház pénzügyi tanácsadója, hanem félvállról közölte, hogy mindig ez van, és hogy ez normális. És örül, ha nem Indiában, vagy Bangladesben veszik fel a telefont, mert akkor olyan rossz angolsággal beszélnek, hogy alig érti. Miközben várakoztunk és hallgatta a zenét, volt idõnk beszélni. Megkérdezte, hogy

Magyarországon több biztosítós rendszer van-e. Mondtam, hogy meg állami az egészségügy, erre legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta: „Ez azért van, mert Magyarország egy civilizált ország.“ Szó szerint ezt mondta, az, aki itt Amerikában 23 éve dolgozik ebben a pozícióban. Beszéltetni kezdtem, hogy fejtse már ki mit is ért ezalatt. Példákat és konkrétumokat kezdett mesélni: – Ha nekem most azt mondja a biztosító, hogy nem fizet, akkor csak úgy vizsgál meg doki, ha leperkálok 2 millió Ft-nak megfelelõ dollárt. Micsoda? Igen, mondta, mert külföldi vagyok, senki se garantálja hogy ha kiküldik a számlát, akkor nem lépek meg azelõtt hogy kifizessem. Ja és az orvos fõnöke a biztosító, tehát ha ennek ellenére megvizsgál, akkor kockáztatja az állását. – Két helyrõl is hallottam már ilyesmit, és most ez a hölgy is mondott egy hasonlót: mûtét, a pácienssel komplikációk merülnek fel, és jön a biztosító embere, hogy azonnal be kell fejezni a mûtétet, mert lejárt a munkaidõ. De beszéltem személyesen is egy ilyen nõvel, aki rákos volt, és a mûtét során találtak még nála dolgokat, amiket mégsem szedhettek ki, mert a biztosító nem engedte, mert bejött és mondta, hogy be kell fejezni a mûtétet, nem fizet tovább. Így hát összevarrták. Õ maga mondta el. – Mesél tovább a hölgy fülén a telefonnal, hogy volt egy másik embere, aki 35 évig folyamatosan biztosítva volt, aztán munkahelyet váltott, de nem tudott azonnal, ezért volt 3 hónap amíg nem volt biztosítva, és a biztosító ezért õt egy új ügyfélnek tekintette, és mivel általában a már fennálló problémákra nem fizetnek, ezért ennek az embernek sem fizettek. Döbbenet.

Mv.:- A telefonnál Papp Lajos szívsebész, a Kárpát Haza Nemzetõrség elnöke. Jó estét kívánok! Papp Lajos szívsebész: – Jó estét kívánok! Mv.:- Eléggé – gondolkodom a jelzõn – hát meglepõen és némileg fenyegetõen hangzik ez a Kárpát Haza Nemzetõrség, különösen ismerve a Magyar Gárdát és eddigi történetét. Ez egy félkatonai szervezet képét vetíti a gyanútlan hallgató vagy olvasó elé. Mi ez valójában, amelyet ön képvisel, aki mégiscsak emberi életeket ment szívsebészként. Papp Lajos szívsebész: – Hát azt hiszem, hogy önben van a hiba, kedves uram, mert a Kárpát Haza Nemzetõrség nem félkatonai szervezet, hanem a szereteten alapuló szervezet és ha ön a szeretettõl fél, akkor én önt nagyon sajnálom. Mv.: – Na de akkor miért nem valamilyen szeretet szerepel a szervezet nevében, a nemzetõrség az mégiscsak valami... 8

– Azt is hozzáteszi, hogy a 23 év alatt amíg itt dolgozott, még sose volt olyan hónap, hogy valami szabályozás ne változott volna. Azt mondja hogy sokszor ezek a biztosítók 2 havonta megváltoztatják a szabályzatukat. És ha nem látod a kisbetûs részeket, nem figyelsz, hirtelen fizetheted magad a számlát. – Azt is mondja, hogy volt olyan, hogy azt mondta a biztosító elõre, hogy fedezi egy beteg ellátását, aztán amíg lement a dolog, addig talált valami indokot, hogy miért nem fizet, és végül nem fizetett. Belegondolok, hogy de jó volt eddig otthon, hogy CSAK a betegség miatt kellett szoronganom, most itt azért is szorongok, hogy a biztosító fedezi-e költségeimet, vagy nem tudom mi lesz... És hogy ha azt mondja fedezi, akkor utólag nem mondja-e mégse azt, hogy mégse. Gondoljatok ebbe bele. A profitérdekelt biztosítók célja, hogy minél több profitot termeljenek. Ezt leginkább úgy lehet, ha mindenféle indokot találnak arra, hogy ne kelljen fizetniük. Ezt pedig úgy lehet, ha mint gép mûködnek, és mindenféle empatikus emberi hajlamot kiirtanak. Ez valami jó? Úgy látom, hogy otthon azért pukkasztják le amennyire csak lehet az egészségügyet, hogy egyhangúlag mindenki azt mondja, hogy ez így tovább nem maradhat. És ekkor hozzák elõ ezt az új rendszert amit senki sem ismer, ami az eddigi 5oo millió Ft közpénz propagandája szerint elõrelépés. Ja és még valami: Nem tudom hogy az USA szegény országnak mondható-e de itt ötvenmillió embernek nincs biztosítása, mert olyan drága, tehát orvosi szolgáltatást nem tudnak igénybe venni. Ez tényleg elõrelépés lenne nekünk is? Postánkból

Papp Lajos szívsebész: – Melyik szó zavarja önt, a Kárpát, a haza, a nemzet vagy az õrség. Mindegyik magyar szó, gyönyörû, régi magyar szó, a Kárpát hazában élünk, a magyar nemzetben élünk és õrködünk a krisztusi szeretet megtartásában. Mi zavarja és hogy jön ide a félkatonai szervezet. Mv.: – Hát a nemzetõrség azért a magyar nyelv szabályai szerint, de ennek külföldi idegen megfelelõi is... Papp Lajos szívsebész: – Nem, nem, nem, nem külföldi, idegen, ez nemzetõrség, ez magyar... Mv.: – A magyar nyelvben is a nemzetõrség az egy... Papp Lajos szívsebész: – A magyar nyelv soha nem volt... Mv.:- .. militáris szervezet. Papp Lajos szívsebész: – Hát önnek, kedves uram nyilvánvalóan militáns, mert ön a sötétség birodalmában él és onnét próbál támadni, krisztusi szeretet vallása... jó ha figyelünk

Mv.:- Hát azt mondja a szeretet jegyében, hogy én rögtön támadok? Papp Lajos szívsebész: – Hát ezzel kezdte, hogy félmilitáns szervezet. Mv.:- Nem, azt mondtam, hogy ezt a képet rajzolja elénk, hogy nemzetõrség. A nemzetõrség az egy militáris szervezet, az igenis azzal a céllal... Papp Lajos szívsebész: – Uram, ne folytassa, mert az emberekben hamis képzetet kelt. Ön hamis... Mv.: – Én vagyok a hibás? Papp Lajos szívsebész: – Ön felhívott engem érdeklõdni valamirõl és rögtön az elsõ mondatában minõsít. Én azt hittem, hogy azért hív föl, hogy érdeklõdjön a felõl, hogy mi is ez a nemzetõrség. Mv.:- Hát pontosan ezt tettem, mi is ez a nemzetõrség... Papp Lajos szívsebész: – Mondom, jó? Nyilvánvalóan a kezébe eljutott a hitvallásunk és ebben ilyen mondatok szerepelnek, hogy Isten adta azt a kapcsolatot, amely ember és ember között a legteljesebb áldozaton, szereteten alapul. Õ adta a harmóniát ember és ember között, ember és táj között. Ebbe a Kárpát Haza Nemzetõrségben csak olyan emberek jelentkeztek eddig és jelentkezhetnek ezután, akik az isteni tízparancsolatot és a krisztusi szeretet-parancsot megtartják. Ez az eskütétel szövege. Milyen militáns csapatról beszél ön, hogy próbálja ezt a tiszta... Mv.:- Azt hiszem, hogy ön ért félre engem, nem beszéltem militáns csapatról, azt mondtam, hogy a nemzetõrség szó a magyar nyelvben egy militáris katonai szervezetet jelent. Miért ezt választották, kérdezem többedszer is. Papp Lajos szívsebész: – Bolgár úr, azért, mert a nemzet nekünk nagyon fontos és õrködni felette nagyon fontos és a nemzetõrséghez soha nem kapcsolódott militáns jelleg, hanem próbáltak emberek hozzákapcsolni ilyet, mert nemzetõrségrõl én nem tudnék, hogy ez egy militáns szervezet lenne, különösen nem, ha az önmeghatározásban mi a krisztusi szeretet parancsot helyezzük a középpontba. jó ha figyelünk

Mv.:- Jó, hát eddig minden nemzetõrség fegyveres szervezet volt, függetlenül... Papp Lajos szívsebész: – De mi nem azok vagyunk, hát el kell olvasni az önmeghatározásunkat. Mv.: – Világos, de én nem is állítottam ezt, ezért is kérdeztem, hogy nem értem, hogy miért ezt a szóösszetételt használják, de elfogadom, a szeretet jegyében ezt használják. Papp Lajos szívsebész: – Így van, és nagyon fontos az, hogy ez magyar szó és a magyar szóösszetételben semmiféle negatív vagy pejoratív értelem nem bujtatható el. És hát mi már ezt a szervezetet több mint egy éve létrehoztuk és mi abban különböztetjük meg magunkat másoktól, hogy mi hófehérben vagyunk és a mellünkön keresztet hordunk, kettõs keresztet az õsi egy szimbólumát, mert bizonyára ismeri, a rovásírásban a kettõs kereszt a gy-betût jelzi, és mi hirdetjük azt, hogy egy nemzetünk van, egy hazánk van és egy istenünk van, tehát minden, ami elválaszt bennünket, azt szeretnénk ebben a szervezetben kiküszöbölni, mert bajban van a hazánk, bajban van a nemzetünk, mert ketté vagy sokfelé szakított. Mv.:- Az hagyján, hogy azt mondja, hogy bajban van, de azt írják ebben a hitvallásukban, hogy genocídium, népirtás fokyik itt ebben a hazában. Papp Lajos szívsebész: – Nagyon pontos a megfogalmazás. Mv.: – Hát, na ez a sajátjuk, úgy, hogy gondolom, hogy dicséri, de miért van itt genocídium? Papp Lajos szívsebész: – Azért, mert bizonyára elolvasta a legutóbbi amerikai jelentést, hogy a világ 222 országából a reprodukciós rátában Magyarország a 202. helyen áll az 1.33 század reprodukcióval, ami azt jelenti, hogy egy házaspárnak nem születik kettõ gyermeke, hanem 1.33 század. Mv.:- De ez nem népirtás, hanem... Papp Lajos szívsebész: – De, ez valami ide vezetett, meg valami oda vezetett, hogy ma a Magyarországon a várható élettartam az 1920-as évek szintjével felel meg. Mv.:- Professzor úr, ezt tudja, hogy nem igaz. Az utóbbi 10 évben négy-öt évvel nõtt... Papp Lajos szívsebész: -Kedves uram, én önnel nem vitatkozom bizonyos dolgokban, de higgye el... Mv.:- Miért nem, hát nem ezért vagyok... Papp Lajos szívsebész: – ... hogy a szakmámat tudom, ezt ... tessék utánanézni... Mv.:- De ez statisztika. Papp Lajos szívsebész: – Ez bizony ez tudomány és a statisztikát lehet felhasználni erre-arra, de a tudományt nem szabad rossz ... Mv.: – De ön milyen statisztikát használ föl? Papp Lajos szívsebész: – A várható élettartam alakulása Magyarországon... Mv.: – Igen, Központi Statisztikai Hivatal. Papp Lajos szívsebész: – Szívesen megadom az idevonatkozó magyar és nemzetközi irodalmat, hogy ma, 2008-ban a várható élettartam ugyanannyi, mint a 20-as években. Nem annyi, mint a 30-as világválság idején, hanem annyi, mint 1920 körül, a trianoni békediktátum után volt. Természetesen lehet a statisztikát így-úgy forgatni, de hát azért hadd ne forgassam, hanem ön legyen kedves és keresse meg, hogy a világranglistán hol vagyunk a várható élettartamban. 9

Mv.:- Azt látja, fejbõl nem tudom, de azt... Papp Lajos szívsebész: – A vizsgált, tehát a vizsgált országok közül, amiben rettentõ elmaradott országok is vannak, a 136.-kak vagyunk. Mv.:- Ezt is elég nehezen tudom elképzelni, de fejbõl nem tudok ilyen világstatisztikákat... Papp Lajos szívsebész: – Ez most jelent meg... Mv..- ... Európában rossz helyen vagyunk. Papp Lajos szívsebész: – Nem Európában, a világon vagyunk rossz helyen, és hogyha a reprodukciós ráta 1.33, a várható élettartam olyan, amilyen, a magyar lakosságból egymillió mélyszegénységben, másik kétmillió szegénységben él, és mindaz, ami az elmúlt években történt, nem a javulást mutatta, és olyan rendelkezéseket hoznak, amely ezeket a számokat rosszabbítják, magyarul az emberek nem mernek gyermeket vállalni, az emberek korán, idõ elõtt halnak meg, a megélhetési lehetõségeket ilyen módon szûkítik, ahol olyan országban élünk 2008-ban, ahol gyermekek éheznek, ez mindannyiunk bûne. Ez nem a kormány bûne, ez minden magyar embernek a bûne, hogy ez bekövetkezhet. Éppen ezért... Mv.:- Kedves professzor úr... Papp Lajos szívsebész: – ...mi azt mondjuk, mi.. mi azt mondjuk, hogy az élet szentsége a legnagyobb szentség. Mv.:- De ebben egyet is értünk, ehhez valószínûleg még nemzetõrség sem kell, ehhez józan emberi belátás kell. Csak azt nem értem, hogy ez miért genocídium. Rengeteg sok oka van annak, hogy miért ilyen alacsony a népszaporulat, hogy miért vállalnak kevesebb gyereket, bár összességében a föld már nem bírja eltartani a több mint hatmilliárd embert, tehát az egész föld szempontjából bizonyos értelemben túlnépesedés van. Jó lenne, hogyha bizonyos országokban kisebb ütemben növekedne a népesség, de ettõl mi még gondolhatjuk azt és érezhetjük azt, hogy jó volna, hogy ha Magyarországon legalább sikerülne a népességet a jelenlegi szinten megtartani. De ez nem genocídium, az emberek szabad vállalása, bizonyos kényszerûségek, körülmények folytán. Papp Lajos szívsebész: – Bocsásson meg, tudja, hogy hány magzatot pusztítottunk el 1956-tól mi orvosok Magyarországon? Mv.:- Hát valószínûleg milliós a nagyságrend. Papp Lajos szívsebész: – Mondom, jó, hat és fél millió, 7 millió magzatot pusztítottunk el. Mv.:- Igen, de... Papp Lajos szívsebész: – Az összes háborúinkban, egészen a pozsonyi csatától, 907-tõl napjainkig az összes háborúnkban, összes járványunkban és összes forradalmunkban 5.5 millió ember halt meg 1100 év alatt. Mv.: – De ha önök azt mondják... Papp Lajos szívsebész: – De akkor hogy mer ön olyat mondani, hogy nincs genocídium, amikor 7 millió magzatot pusztítottunk el ebben a hazában... Mv.:- Hát úgy merek, hogy úgy gondolom, hogy más a véleményem, úgy merek mondani ilyet. Papp Lajos szívsebész: – De ez a genocídium. Mv.:- Én meg azt mondom, hogy ha önök nem genocídiumról és népirtásról beszélnének ebben a hangnemben és összefüggésben, hanem arról, hogy ellenzik a mûvi vetélést, akkor az egy értelmes vita alapja lehetne. Papp Lajos szívsebész: – Hát az, hogy mi értelmes, mi nem értelmes, ez nyilvánvalóan nézõpont kérdése. Én úgy gondolom, hogy... Mv.:- Ez is. Papp Lajos szívsebész: -... a genocídium az népirtás. Ha hétmillió magzatot elpusztítunk ötven év alatt, az népirtás. Ezt a magyar nyelv logikája mondja. Ezen lehet vitatkozni, hogy ki ezért a felelõs, de hogy hétmillió ártatlan életet elpusztítottunk ebben a hazában és azt mondja, hogy errõl lehet beszélgetni. Errõl nem lehet beszélgetni, mert nem mi adtuk az életet. Mv.:- Nem lehet? Hát a civilizált... a világ civilizált és legfejlettebb országaiban általában... 10

Papp Lajos szívsebész: – A gonosz irodalma mondatja ezt... Mv.:- Általában szabad valamilyen korlátok között az abortusz. Papp Lajos szívsebész: – De a korlátok azok az Istentõl származnak, vagy az embertõl? Az Isten nem engedi meg a magzat elpusztítását... Mv.: – Nézze, ez is istenhit kérdése és szabadok vagyunk abban... Papp Lajos szívsebész: – Azért mondjuk azt, hogy mi istenhívõ emberek vagyunk és ahhoz, hogy ezt a genocíciumot megállítsuk, vissza kell állítani azt a hitet, hogy az életet nem mi adjuk, hanem kapjuk jó Isten kegyelmébõl... Mv.:- De miért nem bízzák azokra, akik hisznek... Papp Lajos szívsebész: – ... magzatot adunk, áldott állapotba kerül az asszony és az áldott állapot gyümölcse a gyermek. Mv.:- Miért nem bíznak abban, azokban az emberekben, akik eldöntik, hogy hisznek-e vagy sem, hisznek-e ebben vagy nem hisznek abban... Papp Lajos szívsebész: – Mi azokra bízzuk, hát mi éppen azokat szeretnénk meggyõzni... Mv.:- De nem bízzák, azt mondja, hogy a... többi a sötétség birodalma. Papp Lajos szívsebész: – .. azokat az embereket, akik nem hisznek Istenben, hogy tegyék már meg, hogy ne pusztítsák el a magzatukat, mert nem lesz Bolgár úrnak eltartója nyugdíjban, nem tudja kifizetni a nyugdíját, mert a gyermekeinket elpusztítottuk. 1.33 a reprodukciós ráta. Nincs aki eltartsa... Mv.:- Igen. Papp Lajos szívsebész: – ... a jövõ generációt, mert megöltük a gyermekeinket. Mv.:- Most akkor ennek a Kárpát, Haza, Nemzetõrségnek az a fõ célja, hogy megakadályozza a mûvi vetélést, a jövõben megtiltsa az abortuszt, erre szövetkeztek? Papp Lajos szívsebész: – Nem, nem. Bolgár úr, hadd mondjam el, hogy én mit gondolok a Kárpát, Haza, Hit vallásáról, alapállásáról, mert ezt nem olvashatja sehol, amit ön most elmondott. Ezt ha kézbe vette a hitvallásunkat, alapállásunkat, errõl nincsen szó. Az életrõl van szó, a természetrõl van szó, sem a gyermekeink életét, sem az élõvilágot, állatot és növényt nem szabad pusztítani, mert ez a jelenlegi világ feléli a jövõjét és mi szeretnénk ebben az országban szeretetben, békességben élni és ezért mondtuk azt, hogy az, aki a Kárpát, Haza, Nemzetõrséghez csatlakozik, az fel kell, hogy vállalja az isteni tízparancsolat törvényét és a krisztusi szeretet parancstörvényét. Tehát az, hogy a gyermekemet nem pusztítom el, az a gyermekem szeretetén múlik. Ebbe nem kell mást belekeverni. Én szeretem annyira az életet, hogy nem pusztítom el. Hát, ha hétmilliót elpusztítottunk, korán halnak, éheznek ebben az országban emberek, akkor ki lehet mondani, hogy bizony genocídium, népir tás folyik, történt és ebben a pillanatban is százezer gyermeket fosztunk meg az élet lehetõségétõl. Mv.:- Értem. De ezért is kérdezem, hogy az-e a fõ céljuk, hogy megtiltsák az abortuszt? Papp Lajos szívsebész: – Nem, az a fõ célunk, hogy tiszteljük az élet szentségét. Tiszteljük a kegyelembõl kapott életet, legyen az emberi, állati vagy növényi élet. Az ember az élet tiszteletére született a világra és annak a megóvására. Mv.: – Értem. És akkor miért írnak olyasmiket a hitvallásukban és alapállásukban, hogy turul nemzetség, szakrális királyok sora ebben a hazában, Isten adta nekünk a Szent Korona programját, hogy... Papp Lajos szívsebész: – Hát azért, mert mi ezt valljuk, ezt hisszük. Én nem kérem számon önön azt, hogy ha van valamilyen vallásban hite, hogy miért azt hiszi. Mi befogadók vagyunk. Tudja a magyar népre az volt jellemzõ, és a Szent Korona-tan, hogy megértse, mert ezt is nagyon sokszor félremagyarázzák. Ugye történelmi ismeretekkel rendelkezik. Tessék már mondani nekem, hogy az anjó ha figyelünk

golok, a franciák, a németek, a spanyolok, a portugálok abban az idõben, mikor mi a Szent Korona-tan szerint egymás mellett éltünk a körülöttünk élõ népekkel, akkor õk mit csináltak? Õk rabszolgasorba hajtották a fél világot. A magyarok a Szent Korona-tan szerint soha nem tehették meg azt, hogy fölé emelkedjenek valaki fölé, hanem azt mondták, hogy egymás mellett élünk és ez a bizonyos hitvallás ez erre kitér. A társviszony, ami a szeretet vallása alapján ember és ember valósul és valósult meg, a hagyományát tartó vidéken ma is így van. Mv.:- Professzor úr, azért a szlovákokat... Papp Lajos szívsebész: – Tehát ennek a gondolkodásnak az a lényege, hogy... Mv.:- Igen. Papp Lajos szívsebész: – ... mi szeretjük embertársunkat, az ellenségünket is szeretjük, ezt rendeli nekünk a krisztusi szeretetparancs. Szeretjük a bûnös embert, mert ezt rendeli a parancs. Nem szeretjük a bûnt. Szeretjük a szerencsétlen másságban lévõ embert, az embert, de nem szeretjük a másságot, mert az a bûn. Mv.:- Értem, igen, szóval... Papp Lajos szívsebész: – Tehát mi senkit nem zárunk ki, épp ezért a ... ez a bizonyos Kárpát Haza Nemzetõrség azt mondja, hogy mindenkit vallásra, korra való tekintet nélkül, tizennyolc éves nagymorú felett kilencven éves nagymama is jöhet, mert mi nem tarthatunk még egy zsebkést sem a zsebünkben, ha ennek a Kárpát, Haza, Nemzetõrség szolgálatába állunk. Mv.:- Igen. Azt szerettem volna csak megjegyezni, hogy miközben az angolok, franciák másokat leigáztak, mi megkérdezhetjük a szlovákokat, románokat, hogy szerintük mi mit csináltunk vagy milyen volt az akkori magyar uralkodó osztály velük szemben... Papp Lajos szívsebész: – Nagyon jól mondja, az uralkodó osztály, de itt a Szent Korona-tanról van szó... Mv.:- Na de azok is magyarok voltak. Értem. Vagy nem értem. Papp Lajos szívsebész: – ... és nem.. ugyanúgy meg fogják kérdezni majd, hogy hogy lehet az, hogy egy olyan országban élünk, ahol a magyar miniszterelnök arra szólítja fel embertársait, hogy tagadják meg a testvéreiket. A határon kívül testvéreket. Ezt majd megint megkérdezhetik, mi akkor is szóltunk, hogy... Mv.:- Nem, nem, nem azt mondta, hogy tagadják meg, azt mondták, hogy ne adjunk kettõs állampolgárságot, mert ez egy... Papp Lajos szívsebész: – Nem, nem, nem, megtagadtuk a testvéreinket, így élték meg. Ahogy most ön a szememre veti, hogy a magyar fõurak hogy viselkedtek, bizony gyalázatosan viselkedtek... Mv.:- Akkor a magyar királyok is. Papp Lajos szívsebész: – A magyar királyok közül is azok, akik nem szakrális királyok voltak... Mv.:- Pedig viselték a koronát. Papp Lajos szívsebész: – Tessék? Mv.:-Viselték a koronát. Papp Lajos szívsebész: – Hát a Szent Koronát, ezt rosszul tudja, ezt a koronát, ez egy beavató korona, soha nem viselték, ezt a fejük

fölé tették és ezzel azt mondták, hogy király, fölötted is van uralkodó, azaz Isten, és ugyanúgy el kell számolnod minden tetteddel, mint a legegyszerûbb embernek. Ez lenne a Szent Korona legfõbb üzenete, hogy nincs ember, aki az isteni... Mv.:- A keresztény világban minden király ezt mondta és ennek jegyében vagy élt, vagy visszaélt azzal a hatalommal... Papp Lajos szívsebész: – így van, vagy élt, vagy visszaélt, de mi azt hirdetjük, hogy éljünk ennek a szellemiségével, a szeretettel, az egymás mellett élés lehetõségével... Mv.:- Jó, csak azt kérdezném még, hogy miért Kárpát haza, miért nem Magyarország? Papp Lajos szívsebész: – Azért, mert a Kárpát hazában nem csak a csonka Magyarországon élõ magyarok tartoznak, mert mi nem zárunk ki egyetlen egy magyart sem, aki a Kárpát hazában magyarnak vallja magát. A Kárpát haza egy történelmi fogalom, mert hosszú évezredek óta itt magyar írásbeliség van. Bizonyára a tatárlaki agyagkorongról hallott, amely rovásírással hatezer-nyolcezer éves magyar írást tartalmaz. Mv.:- Hát hallottam ilyet is, meg rovásírás szakértõkrõl azt is, hogy a tizen-egynéhányadik században vannak a legrégibb magyar rovásírási emlékek, de ez egy – tegyük föl, történészi vita, tegyük hozzá jóindulatúan. Értem, szóval Kárpát haza azért, mert minden magyarra gondoltunk. Papp Lajos szívsebész: – Minden magyarra gondoltunk, minden magyart szeretettel várunk és ezért ez nem csonka Magyarországbeli egyesület, hanem a Kárpátok bércein belül mindenkit várunk, aki a szeretetvallás alapján a másik embert embertársának tekinti, nem leigázni akarja, hanem egymás mellett békességben és szeretetben akar élni. Mv.:- De ez akkor rám is vonatkozik, nem a sötétség birodalmából kérdezek. Papp Lajos szívsebész: – Önre leginkább vonatkozik, mert ha netán-tán ellenségem lenne... Mv.:- Dehogy vagyok, hát csak nem gondolja! Kérdezõje vagyok. Papp Lajos szívsebész: – ... a krisztusi parancs nekem... a szeretetparancsban ... Én nagyon szeretem önt, Bolgár úr. Mv.: – Ennek örülök. Papp Lajos szívsebész: – Minél távolabb van valaki, annál jobban kell szeretnem, mert ezt a távolságot csak akkor tudjuk legyõzni. És ha majd személyesen találkozunk és errõl a Kárpát hazáról bõvebben beszélünk, nagyon remélem, hogy ön is belép ebbe az egyesületbe, mert ugyanaz a célunk. Az emberek szeretetteljes egymás mellett élését biztosítani ebbe a darabokra szaggatott országban, ahol pártok, vallások szétszaggatják az embereket. Mv.: – Köszönöm szépen. Papp Lajos szívsebész: – Országhatárok elválasztják a magyar embereket. Mi pedig azt mondjuk, hogy egy az istenünk, egy Kárpát hazánk van, és egy életünk van, ne veszekedéssel töltsük, hanem próbáljunk egymáson segíteni. Forrás: Klubrádió/Observer.hu

VAN MIRÕL KÉRDEZNI AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÁRCA ELSÕ EMBERÉT Az orvosok ezeket kérdezik...

Mire alapozzák azt az állítást, hogy az indokolatlan orvoshoz fordulás csökkent? Elõször is mit tartunk indokolatlannak? Mert ha egy beteg azért megy el, mert orvosával „beszélgetni“ akar, annak lehet psyches oka,és az is lehet betegség. Azt a beteget ugyan úgy meg kell hallgatni, esetenként megvizsgálni, mert panaszai hátterében lehet organikus ok is, amit, ha elnéz az orvos, súlyos szakmai hibát vét. Nemegyszer az a tapasztalat, hogy pont az a beteg nem jön el a 300 Ft-s vizitdíj miatt, aki ugyan rászorulna, de az X. vizitdíjat nem tudja már kifizetni és a visszatérítés is csak a 21. esetben következik be. Ha a rendelõintézetben is külön van közel 20 számlája és a házirovosnál is akkor nem kap vissza semmit és az már megközelíti összesen a 10-11ezer Ft.-t Miért állítják úgy be, hogy a lakosságnak kell a praxisokat az adózott pénzbõl befizetett 300 Ft-kal quazi eltartan? A pénz visszapótlásának semmilyen más HUMÁNUSABB formája nem létezik? jó ha figyelünk

11

Ne vegyenek komolyan, ha úgy tetszik. Nem akarok megállítani ígéretes kezdeményezést De amit láttam, arról ez a véleményem személyesen És a kiutat nem ismerem, csak szeretném már látni 1990-ben meglepetéssel tapasztaltam a forgatagot, ami akkor keletkezett például a privatizáció ügyében (a forgatag valóságos volt a vasútállomásokon tábort verõ hajléktalanok akkor még meglepõen újnak ható, látványos tömegével, akiket a privatizációs megállapodás napjának estéjén hazazavartak). Lökdösték az országot erre-arra, és kiforgatták a maga lehetõségeibõl. Ott tartunk lassan, kisemmizõdtünk. Nagyképû és így utólag mondhatjuk, hogy tudatlan sõt részvétlen fõszereplõk széttárják kezüket, és mentegetõdzésük nem üti meg kritikusaik korabeli, elutasított észrevételeit. A cinkeletlen rendszerváltási tanácskozást, a társadalmi szélességû tájékozódó konzultáció lehetõségét tülekedési leckének tekintették, és szunte minden lényegi ésszerû, tisztességes irányt letiportak. Mi történik ma? Aki a lényeget kimondja, attól elhatárolódnak. Minden szinten. Országosan, kormányon az õ ellenzékében is. A törvény szövetébe öltözött diktatúrát, hamisságot, genocidiumot kimondani illetlennek számít. Olyannyira nincsen súlya a szónak, hogy ha valaki kimond lényegi tényt, igazságot, azt elszigetelik, attól elhúzódnak. Megszûnik az érdemi beszéd lehetõsége. A sztrájktörõ, a sztrájkot utolsó pillanatban felmondó sztrájkvezér kiállt tegnap a tb-pénztárak ügyében. A nagy váltókezelõ újabb váltóra tette rá a kezét? Mellette a hezitáló államfõ feltétlen civil ajánlója, mint rendíthetetlen polgári engedetlen. A látszatcselekvés további lelkes aktoraival (akik viszont helyben közölték, hogy nem vállalják az engedetlenséget). Ne legyen igazam. Legszebb az 56-osra hajazó szakszervezeti vezetõ, aki régi szlogenjét ismételte: ne teoretizáljunk, hanem cselekdejünk gyorsan, látványosan. Összedõlt ház romjai közt a sitt-darabokról port törölgetõk lelkesedésével ügyködõ szakszervezetisek talán valamit tehetnek. Például kihuzigálhatnak valakit-valamit a romok alól. Jobb lett volna ugyan a dõlés elõtt nem hizugálni a téglákat a falból, a dõlés elõtt nem stigmatizálni azokat, akik lázasan akartak statikáról értekezni, és a falakat kitámasztani. Jobban festenek az „érdekvédelmi hõsök“ a kormos téglák között bukdácsolva, hát csak bukdácsoljatok. És ne fordítsatok hátat menet közben azoknak, akik legalább annyit várnak tõletek, hogy leemeltek a fejük fölül egy panelt, egy rájuk esett födém darabot. 12

És menet közben talán térjetek magatokhoz. Legyetek a magatokra ébredés példái. Jó lenne, de ez a jövõ talánya. Jelenben nem tudtátok fölmérni, hogy milyen pályán keresitek a helyeteket. A kedves, belemenõs, fiatalos hangvételû korosodó hölgy a nép, a civil emberek tömeges mozgósításáról értekezett. Nem apránként, nem az egyes személyek meggyõzésével, hanem úgy tömegében, kicsit a letûnt kor mozgalmi felfogásával. Lehet a sarkában menetelni (egészen a váltókezelõ által kimondott stoppig). Közben hallunk néhány sajnálkozó megjegyzést, hogy a mai kormányzás még azt az alkotmányosságot is sérti, amit a mai elnök felvállal (botrányos! – hallhatjuk majd – botrányos – lehet botránkozni – ugyan mennyi értelemmel). Gúnyolódok talán? Vagy maradtam volna csendben? El sem kellett volna mennem erre a találkozóra? Bevallom nem kartam elmenni, egy szíves invitálásnak engedtem. Köszönöm, láttam, ami történt. Ne adjuk fel a reményt, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Tartsunk össze. A váltókezelõ által kezelve? A keresztényszociális fórumot jó elnevezésnek tartom, csakhogy az felvet bizonyos asszociációkat. A cégtáblára a felirat megszületett. Meg tudnak majd, bármikor is felelni neki? Mert a szolidaritás, a keresztényi elvek nem az utólagos sebkezeléssel kezdõdnek. Az alapvetõ társadalmi valósággal való szembenézéstõl nem tekinthet el. S ha nem akarják az alkotmányos értékrendhez igazodást kivívni, egyáltalán végig gondolni sem, akkor ezt valahogy jelenítsék meg kommunikációjukban (hogy õk kisebb igényûek annál, hogysem a természetjogi alapokhoz kötõdéssel avagy össztársadalmi ügyekkel foglalkozzanak, hiszen õk csak egy szakszervezeti szintû formáció, aminek már pusztán az egészségügy is magas labda – nem számolva a rendszerváltás rendkívüli, szakszervezeten túllépõ kihívásaival). Az összefogás tehát azért nem megy, mert _ _ _ a legmélyebb érzelmekkel nem állanak szóba, azok mellett elmennek mint nagy taktikusok. Itt pedig (ebben az országban, a XX. század után) szinte önrontásig nem érdekelnek a pótmegoldások senkit. Akkor inkább semmit, minthogy pojácát csináljanak belõlünk, ismét. Masírozzanak maguk, ha társnak nem kell a másik, mert az alku nélkülünk született. Egy sokkal igényesebb érvelést, és sokkal eltökéltebb szolidaritást hiányolok. Aminek meglehet a születésénél voltam jelen, és csak a piszkot vettem észre, egy új és erõteljes kezdeményezésnek örülnék. Ez mindig benne van a lehetõségekben. Bár jelen esetben az államelnök rajongó barátja annyiszor kiordibálta magát, hogy a nemzetiekkel nem hajlandó

egy követ fújni, hogy az alkotmány ott kezdõdik, ahol az õ nagy barátja kijelöli a határt, hogy az õ nevének hallatán is el kellett volna kerülnöm a tegnap délelõttöt. Egy érthetetlen módon ebben a hûvös idõjárásban ingét a nadrágjába begyûrni sem tudó úgymond „tudásbankos“ férfi volt a legpontosabban fogalmazó abban a tekintetben, hogy köztörvényes bûnözés szintjén van a kormányzat léte és mûködése. Nem volt szívderítõ a szereplése, mert a függöny mögül elõlépõ bennfentes benyomását keltette. Hogy nekem semmi sem jó? Amikor örvény kapja el a társaságot, akkor nehéz elegánsan gombolni a kabátot. És nagy örvényben vagyunk. Nem igaz, hogy az egészségügy finanszírozása üzleti elemek, megoldások nélkül véghez vihetõ volna (ennyit nem tud a keresztény-szociális fórum?). Nem igaz, hogy a piactól az egészségügy teljesen leszigetelhetõ. Másrészt amit a kormány erõltet, az minden jel szerint nem piacosítás, hanem lopás és uzsora rendszer építése. Ha elfogadjuk a lopás helyett a piacosítás megnevezést, akkor reménytelenül bele gabalyodunk az értelmetlen szóhasználatba. A szolidaritás és verseny egymástól különbözõ de egymást jól kiegészíteni képes funkcióját kellene azonosítani ilyen egyértelmûséggel, hogy azt az átlag szavazó (meg egy átlag bíró) számára is egyértelmû lehessen (az átlag közgazdászról nem is beszélve). Akkor tudjuk megtalálni a jó kiutat az egészségügy átszervezésében. Egészen megdöbbentõ, hogy a XXI. Század küszöbén mennyire nincsen becsülete a magyar társadalompolitikában a tisztességesen végigvitt gondolatoknak, még az egyértelmûségre törekvõ szóhasználatnak sem (legyünk végre operatívak a gondolkodás helyett szakszervezeti jelszóra hangolva). Tehát meg kellene válaszolni, hogy a szolidaritásnak mi a maga területe, és mi a funkciója a piaci hatásoknak. De ilyen igényt nem tapasztaltam itt sem (ezen a koordinációs tanácskozáson sem). A megfogalmazódó kérdésekre nem az volt a válasz tegnap délben, hogy itt és ott mûködik olyan elméleti munkacsoport, ahol örömmel várják az elméleti megállapításokat, hanem hogy azoknak nincsen helye (most sem, mint korábban sem egészen bele a kádárkor legmélyébe nyúlóan). Vagy csak bizonyos vitorlákból kifogni a szelet volt a cél? Mint ilyenolyan Magyarország egyesület alapításával? Közbevetve engem az ámított el legjobban, amikor a Kovács László-féle idõkben megjelent a kormányszóvivõ pulpitusán a felirat, hogy „Európai Magyarország“. Nyilván azért, mert õk az újgur tartományt is jó ha figyelünk

annak vették, vagy a Himalája egyes völgyeit, esetleg Délamerika valamely folyókanyarjába helyezték a „Nem-európai Magyarországot“. Ilyen a színvonala a rendszerváltásnak. És a jég nem törött meg azóta sem. Azért azon el kellene tûnõdni, hogy ezeken a marhaságokon átnyúlva lehet csak tenni valamit. Mert hivatalosan talán nem volt marhaság letörni a 2006-os felfortyanókat, és egy nemzetgyûlés igényét elfogadhatatlannak minõsíteni. Vagy most a kórházi ápolás megvonásának zsarolásával fogják moderálni az elégedetlenkedõket, hogy tisztes alkotmányosság, természetjogi alapok helyett elégedjenek meg valamiféle minimál-eü szolgáltatással? Ez volt az államférfiúi lépés? Pro és kontra? Tehát tegnap délben egy operatív egyeztetés volt az elvileg eldöntött tennivalókról. Hát csinálják. Hogy pontosan mit, az végül is nem érthetõ számomra. A választási csalással helyükre került képviselõket akarják meggyõzni arról, hogy legyenek intelligensebbek. Nyomásgyakorlással a csalók ellen, de csak egy kérdésben, az egészségügyben, az oktatás stb-stb ügyektõl elhatárolódva. Tegyék. Bár nem veszélytelen, mert ezek a mai kormányerõk (úgynevezett ipi-apacs parlamentaristák) ha az ellenkezõjét fogják csinálni, de megint a maguk módján, abban sem lesz köszönet. Legyen haszna annak, amit a tegnapi gyülekezõk tesznek. Derüljön ki a váltókezelõrõl és minden társáról, hogy fejlõdõképes. A sárból feltápászkodni csak sárosan lehet. És õk sárosak. De talán tényleg tápászkodnak. Karcos tükörben minden karcosnak látszik. Engem az alkotmányosság természetjogi alapjainak tagadása, kupaktanácsi deklaráció szintjére rángatása (lásd államelnöktõl kezdve az egész rendszerváltó társaságig) elszomorít. És nem tudok vihorászni azokon, akik ebbe a kupaktanácsi határozatba igyekeznek aztán kapaszkodni (egy élhetõ világra emlékeztetõ egészségügy morzsái reményében), mint hajótöröttek a szuvas gerendába. Kívánom, hogy a dolgok úgy történjenek, hogy sikerül ez a kezdeményezés, még akkor is, ha ezzel nem zökken helyére a világ. De mélységesen elszomorít a lényeglátás elleni ingerültség, ami itt is jelentkezett. És tisztelem a szerzetes éhségsztrájkolókat, régen vártam rájuk. De a lényegi gondolatok nélkül olyannak érzek minden hasonló kezdeményezést, mint hajó nélküli árbócot, vitorlát. Merthogy az nem vitorla, hanem egy száradó lepedõ a parti ház kertjében. Fáy Árpád

jó ha figyelünk

Topolánszky Ádám (vagy Adam Topolansky, ahogyan az Egyesült Államokban ismert) nemzetközi gazdasági elemzõ szerint az Amerikai Egyesült Államok a gazdasági-társadalmi ismérvek összehasonlító listáján szinte minden tekintetben magasan vezet. Akár az adórendszert, akár kutatás-fejlesztést vagy az állampolgári jogok kérdéskörét vizsgáljuk egy országban, mindegyikrõl kiderül, hogy rendkívül nagy befolyással van a versenyképességre. A fejlett világban ezeket a mutatókat rendszeresen, tudományos alapossággal és módszerekkel vizsgálják azzal a céllal, hogy az ország piaci pozícióját legalább szinten tarthassák. Topolánszky Ádám 24 évet élt az Egyesült Államokban, 15 évet az amerikai kormány állományában köztisztviselõként tevékenykedett Washingtonban. Köztudomású, hogy Amerikában a versenyképességet kiemelt fontossággal kezelik. A nemzetközi gazdasági elemzõ az amerikai kormány Nemzetközi Kereskedelmi Hivatalánál több éven át részt vett abban a Clinton elnök által kezdeményezett kutatásban, amely arra keresett választ, miként befolyásolja a vállalat, azon keresztül Amerika versenyképességét az ottani több-biztosítós, államilag szabályozatlan egészségügyi rendszer. Topolánszky Ádám szerint az Egyesült Államok egészségügyénél nincs drágább ilyenfajta ellátórendszer a világon. Az összehasonlító tanulmányok szerint a Fordnál például évi ötezer dollár volt a járulék a kilencvenes évek közepén, amelyet a cégnek – a kollektív szerzõdés értelmében – át kellett vállalnia a munkásoktól. Ám mivel a déli államokban nincs ilyen szakszervezeti kötelem, a Detroit környéki autócégek elvándoroltak délre, s lassan Mexikóban kötöttek ki, ahol nem ismerik az egészségbiztosítási hozzájárulás fogalmát. A Ford egyébként Európában is jobban jár, mint otthon: egy angliai dolgozó után is csak ezer dollárt kellett fizetnie a kilencvenes évek közepe táján. És ma sincs ez másképp. Az elemzõ szerint nyilvánvaló, hogy a több-biztosítós egészségügyi rendszer felettébb költséges, nem nélkülözheti a munkaadók csaknem aránytalan szerepvállalását. A dolgozók sem járnak jól vele, mert – mint a példa is mutatja – a cégek elõbb-utóbb olyan területen vetik meg lábukat, ahol kevesebbet kell fizetniük az ottani munkavállalóik után. Mindez pedig gazdasági hátrányt okoz a vállalkozásoknak, végsõ soron az országnak. Az „állampolgár-nyuvasztó és szelektív“ amerikai több-biztosítós rendszerben a biztosítók, a jogászok és a kórházi adminisztrátorok kezében van a betegek sorsa. Alsóbb szinten az orvosok és a diagnosztikai laboratóriumok támogatják õket, játszanak össze velük. Az elemzõ szerint közös az érdek: mindnyájan szakítanak egy-egy részt a járulékokból összegyûlt pénzbõl. Míg tehát Amerikában a biztosítók összejátszanak a szakma képviselõvel, addig Magyarországon az orvosok jelentõs része kezdettõl fogva ellenezte az egészségbiztosítási rendszer megváltoztatását. Az államokban több száz biztosító mûködik, s bár gyanítható, hogy kartelleznek, valamiféle verseny mégis él közöttük. Ezen a rendszeren kívánt változtatni Bill Clinton elnök annak idején, méghozzá úgy, hogy létrehozza a nálunk már sok évtizede mûködõ társadalmi egészségbiztosítás intézményét. Szándékait Topolánszky Ádám szerint azért nem sikerült megvalósítania, mert egyes körök azzal riogattak, hogy az elnök „szocializmusba“ kergeti az Egyesült Államok gazdaságát. Érdekesnek tartja az elemzõ, hogy a leghangosabbak a texasi szélsõjobb képviselõi voltak, míg nálunk a magukat liberálisnak beállító, valójában meghatározott pénzügyi érdekeket képviselõ körök teszik ugyanezt. Topolánszky Ádám úgy látja: az új magyar egészségbiztosítási rendszer is csak egy ideig lesz mûködõképes, mert a pénztárak folyamatosan egyre több pénzt akarnak kisajtolni a biztosítottakból. „Megengedhetetlen és cinikus mindaz – mondta a szakember – ,amit most Magyarországon mûvelnek a kormánypártok az egészségbiztosítással, a népszavazás elleni vörös csillagos kampánnyal, miközben pontosan tudják, mit okoznak a reformokkal.“ Forrás: Magyar Hírlap 13

– különvélemény az Egyesült Államok egészségügyi kiadásairól – A kormány közelmúltban kiadott jelentése szerint, az Egyesült Államok egészségügyi kiadásai 2006-ban 6,7%-kal emelkedtek. A Medicare és a Medicaid Szolgálatok Központjának adatai szerint az egészségügyi kiadások túllépték a 2,1 trillió dollárt, ami több mint 7000 dollár minden amerikai férfira, nõre és gyermekre számítva. A Medicare költségek emelkedése rekordmértékû, 18,7%-os volt az új privatizált gyógyszerellátás eredményeként. Az összes egészségügyi kiadások jelenleg a bruttó hazai termék 16%-át teszik ki, és az elõrejelzések szerint ez már 7 éven belül 20%-ra fog emelkedni. A folyamatos egészségügyi inflációt sok tényezõvel magyarázzák – az elöregedõ népességgel, az új technológiák elterjedésével, a helytelen táplálkozással, a testmozgás hiányával, azzal, hogy a kínálat (orvosok, kórházak, vizsgálatok, gyógyszerek, orvosi eszközök és új kezelések) egyre inkább megteremti magának a keresletet, az elburjánzó pereskedésekkel, a védekezõ orvoslással és a biztosítási fedezet adókedvezményeivel. E cikk egy eltérõ véleményt fejt ki. A demográfiai változások és az orvosi technológia minden ország egészségügyi rendszerében kihívást jelentenek, azonban az USA kiugró értékeket mutat. Az Egyesült Államok elsõsorban azért vall súlyos kudarcot az egészségügyi költségek féken tartása területén, mert itt egyedülállóan átható kommercializáció ment végbe. A profitorientált biztosítótársaságok és gyógyszergyárak dominanciája, a befektetõk tulajdonában álló szakkórházak új hulláma, és az a profitmaximalizáló viselkedés, amely még a nonprofit résztvevõk esetében is megfigyelhetõ, emelik a költségeket és torzítják a forrásallokációt. A nyereségek, a számlázás, a marketing és a magáncégek bürokráciájának indokolatlan költségei a 2,1 trillió dolláros kiadásból 400-500 milliárd dollárt emésztenek fel, de még súlyosabb és kevésbé figyelembe vett tünet az, hogy számos rendellenes ösztönzõt hozott létre a rendszerbe épített kereskedelmi dominancia. A piacokról azt tartják, hogy azok optimalizálják a hatékonyságot. A széles körben elterjedt nézet ellenére, hogy a verseny a kulcsa a költségek visszafogásának, az egészségügy – ahol harmadik személyek a fizetõ felek és részben társadalmi küldetése van a rendszernek – nem alkalmazkodik a piaci törvényszerûségekhez. Miért nem? A magánbiztosítási rendszer a költségek leszorítására a következõ fõ technikákat al14

kalmazza: kockázatszelekció, a fedezett szolgáltatások szûkítése, a szolgáltatók részére történõ kifizetések visszafogása, és a költségek áthárítása a betegekre. Azonban a rendszer töredezettsége és a rendellenes ösztönzõk miatt sok költséghatékony ellátás kihullik a rendszerbõl, a források allokációját egyre inkább a profitlehetõségek és nem az egészségügyi igények határozzák meg, nem valósul meg sok olyan hatékonyság, amely elérhetõ lenne, a nyereség érdekében szükségtelen egészségügyi ellátást nyújtanak, az adminisztrációs kiadások magasak, és hatalmas összegeket pazarolnak el arra, hogy megpróbálják kijátszani a rendszert. Ennek az az eredménye, hogy a túlkezeltség keveredik az alulkezeltséggel – és az eszkalálódó költségekkel. A kutatók számításai szerint, az egészségügyi kiadások egyötöde-egyharmada semmit sem javít az egészségünkön. Az egészségügyi helyzetet nagyban elõmozdíthatják az alapvetõ közegészségügyi intézkedések, valamint a wellness és az egészségügyi ellátás népességalapú megközelítése. A vállalkozók azonban nem érdekeltek abban, hogy ilyen szolgáltatásokat nyújtsanak, akiknek pedig leginkább szükségük lenne ilyenekre, a legritkábban rendelkeznek biztosítással. Számtalan tanulmány igazolta, hogy a standard protokolok konzisztens alkalmazása olyan esetekben, mint a cukorbetegség, az asztma, a magas koleszterinszint, valamint az olyan klinikailag igazolt szûrések, mint az évente végzett mammográfia, a gyermekkori védõoltások, továbbá az étrendváltás és a testmozgás javíthatják az egészségi állapotunkat és megelõzik a késõbbi magas kiadásokat. Az átfogó, állam által szervezett és egyetemes egészségbiztosítási rendszerek sokkal inkább képesek e hatékonysági célok elérésére, mert ott mindenki biztosított és nincsenek olyan ösztönzõk, amelyek a legnyereségesebb kezelések végzésére ösztönöznének az orvosilag indokoltak helyett. Bár a legtöbb OECD ország népessége idõsebb, mint az USA lakossága, ezen országok sokkal sikeresebben fogják vissza a költségeiket az ellátás veszélyeztetése nélkül Bár sok amerikai biztosító jutalmazza az orvosokat, ha azok standard klinikai gyakorlatokat követnek, ezek az ösztönzõk azonban nem állnak össze egy hatékony nemzeti ellátási rendszerré. Több, mint három évtizednyi menedzselt ellátás után – és

azt követõen, hogy Wennberger és kollégái szintén három évtizede vizsgálják és azonosítják a gyakorlatok jellemzõinek sokféleségét -, a konzisztens gyakorlatok még mindig messze elmaradnak a normától. A kereskedelmi ösztönzõk nem javítják ki a rendszer hibáit. Ezzel szemben, a költségtakarékossági intézkedések az elsõdleges ellátást nyújtó orvosokat sújtják, akik esetszám-növekedést és a nettó bevételük stagnálását vagy csökkenését tapasztalják. A költségtakarékossági tanácsadók által alkalmazott egyik népszerû stratégia a célzott jövedelem pszichológiáján alapul. Ezen elmélet szerint, az orvosokban él egy mentális kép arról, hogy milyen jövedelemre számítanak – ez a célzott jövedelem. Ha a biztosítás feltételei alapján csökken a jövedelmük annak következtében, hogy látogatásonként kevesebbet fizetnek nekik, akkor az orvos ezt azzal kompenzálja, hogy növeli az esetterhelését és kevesebb idõt fordít az egyes betegekre. Ez a hibás gazdasági ösztönzés jól példázza azt, milyen rövidlátó a kommercializáltan menedzselt ellátás. Lehet, hogy rövid távon így pénzt takarít meg a biztosítási alap, de minden gyakorló orvos igazolhatja azt, hogy a stratégiának számos önmegsemmisítõ hatása van. Az orvos legbecsesebb java az idõ – elegendõ idõ arra, hogy átnézzen egy táblázatot, felvegye a kórtörténetet, és igazán odafigyeljen a betegre. Mindezt nem lehet 10 percben elvégezni. A sietõsen dolgozó elsõdleges ellátást nyújtó orvosok sokkal inkább hajlamosak arra, hogy ne vegyenek észre intõ jeleket, hibákat kövessenek el, és – ami elég ironikus – több vizsgálatot rendeljenek el, hogy kompenzálják az orvos által végzett értékelés hiányát. Szintén hajlamosabbak arra is, hogy többször utalják szakorvoshoz a beteget olyan eljárások elvégzésére, amit õk maguk költséghatékonyabban elláthatnának, ha ehhez megfelelõ idõ és térítés állna rendelkezésükre. Az általános orvosok és szakorvosok részére történõ kifizetések közötti szakadék pedig egyre nagyobb. A másik költségtakarékossági taktika pedig a levonások és a fix díjak megemelése, melyeknek az a nem titkolt céljuk, hogy lebeszéljék az embereket az orvoshoz járásról. Néha azonban egészségügyileg indokolt az orvos felkeresése, és ha megvárjuk amíg kondíciónk leromlik, az sokkal többe kerül jó ha figyelünk

a rendszernek, mint amennyit esetleg megtakarít. Mindezen túl, minden évben több, mint 80 millió amerikai egészségbiztosítási fedezet nélkül él, így még kevésbé valószínû, hogy ezek az emberek megelõzõ ellátást vegyenek igénybe. A rendszer a kórházak bevételmaximálási stratégiájára is inflációs hatást gyakorol. A nagy kórházak, amelyeknek még mindig jelentõs alkupozíciójuk van a biztosítókkal szemben, szükségképpen keresztfinanszírozást alkalmaznak a szolgáltatások tekintetében. Lehet, hogy a sürgõsségi osztály veszteséget termel, a szívgyógyászat azonban nagy nyereséget ér el. A kórházak ezért harcosan védik a profitcentrumaikat és komoly befektetéseket eszközölnek a nyereséges eljárásokat végzõ olyan létesítményekbe, amelyek vonzzák az orvosokat és a betegeket. A rendszer egésze számára sokkal költséghatékonyabb lenne a források áthelyezése a specialistáktól az elsõdleges ellátáshoz. De egy koordinálatlan, kommercializált rendszerben a specialisták máshol is jövedelemre tehetnek szert, ezért képesek fenntartani jövedelmüket és privilégiumaikat – és így torzítják a költséghatékony forrásallokációt. A kommercializált egészségügy védelmezõi azt állítják, hogy a gazdasági ösztönzõk mûködnek. És valóban mûködnek is – de sokszor rendellenes módon. A magánúton szabályozott egészségügyi piac arra készteti a nyomás alatt dolgozó orvosokat, hogy inkább vállalkozók módjára viselkedjenek, néhányukat arra ösztönözve, hogy a „boutique-gyógyászat“ felé forduljanak, ahol a jómódú betegek felárat fizetnek, az orvos fenntartja a magas jövedelmét és mindkettejük számára elérhetõ a

kényelmesen elegendõ konzultációs idõ. Ez kényelmes megoldás, de csak a nagyon gazdagok és orvosaik számára, és emeli az egészségügyi összkiadások szintjét. Más orvosok úgy döntenek, hogy szakkórházakban szereznek tulajdonrészt, ahol általában egynapos sebészeti beavatkozásokat végeznek. Elvben költséghatékonynak tartható az, ha számos eljárást járóbetegellátásban végeznek el, ami kevésbé költséges, de ugyanolyan magas színvonalú ellátást kínál. Egy államilag szervezett egyetemes rendszerben a megtakarított költségek hasznos módon átirányíthatók máshová. A mi rendszerünkben azonban a megtakarítások a sebész zsebébe vándorolnak, és az ilyen egynapos ellátást nyújtó kórházak sokszor a közösségi kórházakon élõsködnek, amelyeknél ott maradnak a legsúlyosabb esetek, viszont feladják azokat a jövedelmezõ eljárásokat, melyek szükségesek lennének a veszteségesek finanszírozásához. Egy átfogó nemzeti rendszer sokkal inkább alkalmas arra, hogy a forrásokat összekapcsolja a szükségletekkel – és nem azzal a módszerrel, amit az ellátás kiadagolásának neveznek. (Valójában az USA rendszerében van a legtöbb tényleges kiadagolás: magas a nem biztosítottak aránya, kizáró okokat jelentenek a korábban fennállt állapotok, túlzóak a levonások és a fix díjak, valamint rövidebbek a kórházi betegnapok és az orvosnál töltött idõ.) Egy egyetemes rendszer sokkal kevesebbet szenved az egyidejû indokolatlan túl- és alulfinanszírozásban megmutatkozó forrásallokációtól, aminek oka a profitmaximalizálás. Az ilyen rendszer megtakarítja azokat a jelentõs összegeket is, amelyeket a mi rendszerünk elpazarol az adminisztrációra, a

számlázásra, a marketingre, a profitra, a vezetõk díjazására és a kockázatszelekcióra. Amikor a brit nemzeti egészségügyi szolgálat (National Health Service) szembesült azzal, hogy hiány van elsõdleges ellátást nyújtó orvosokban, akkor módosították a kifizetési elõírásokat és ösztönzõket építettek be a magasszintû ellátásra, és így megszûnt a hiány. A mi kommercializált rendszerünk, úgy tûnik, nem képes ilyen eredményt produkálni. Annak ellenére, hogy a költségek eszkalációja válságot okoz, csökken a biztosítási fedezet és romlanak az orvosi gyakorlat feltételei, még mindig csak a nemzeti vita margóján jelenik meg az, hogy szükség lenne egy igazi nemzeti egészségbiztosításra, amely nem a magánbiztosítókon alapul. Ez a realitás azt tükrözi, hogy a biztosítási és a gyógyszeripari ágazatok elképesztõ hatalommal rendelkeznek, az orvosszakma politikailag fragmentált és ambivalens, a politikusok megfélemlítettek, a média pedig valótlan képet ad arról, hogy az egyetemes rendszerekben milyen elégedetlenek a betegek. Néha mi, amerikaiak csak akkor tesszük a helyes dolgot, ha már minden más alternatívát kimerítettünk. Meglátjuk, mennyi kimerültségtõl kell még szenvednie az egészségügyi rendszernek ahhoz, hogy átváltsunk a nemzeti egészségbiztosításra. Robert Kutter (Forrás: The New England Journal of Medicine) Mr. Kuttner társszerkesztõje az Amerikai Prospect-nek, és vezetõ kutatója a Demos-nak, amely egy new yorki központú „public policy“ kutatóintézet és tanácsadó szervezet. Forrás: Webdoki

VAN MIRÕL KÉRDEZNI AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÁRCA ELSÕ EMBERÉT Az orvosok ezeket kérdezik... A gyógyítás alapvetõen a beteg és az orvos jó kapcsolatán és az orvos szaktudásán múlik. Önök mindent megtesznek az orvosok szakmai és emberi tekintélyének lerombolása érdekében. Ennek mi a magyarázata ? *** Tisztelt Miniszter Asszony A mai napon , miután mindent átutaltam a bankszámláról, maradt rajta 30000 Ft. Ez a bérem.52 éves háziorvos vagyok 2 szakvizsgával. Ön szerint mit tegyek? *** Tisztelt Miniszter Asszony! 2007-ben a vizitdíjból befolyt összeg 13,3 Mrd forint volt. 2008-ban a költségvetés 17,3 Mrd forint vizitdíj, kórházi napi díj bevétellel számolt. Ön Navracsics Tibornak írt levelében 2009-ben a vizitdíj eltörlését követõen 60 Mrd forint vizitdíj kieséssel számol. Ha nem kívánják emelni a vizitdíja, egyetlen egy év alatt hogyan lesz a 17,3 Mrd-ból 60 Mrd?" *** Tisztelt Miniszterasszony! Tud-e még egy olyan ágazatot miondani Mo-on, amelyik 2002 óta változatlan nominálértéken mûködik-leglábbis 2007-ig? A háziorvosok fejkvótája ugyanis azóta változatlanul 163 Ft. Ez már az idõk végezetéig így kell maradjon?!? *** Szeretném megkérdezni, hogy az országban a munkáltatók által egészségbiztosításra befizetett összes pénz hány százalékát juttatják vissza az egészségügyi intézmények mûködtetésére? Az orvosok-nõvérek fizetését mikor rendezik arra a szintre, mint az egészségügyi adminisztrációban ill. közigazgatásban, csak 8 órát dolgozgató, felelõsség nélküli alkalmazottak, köztisztségviselõk munkabére van jelenleg? jó ha figyelünk

15

Látlelet a létezõ (neo) liberalizmus egészségi állapotáról I. Michael Moore, amerikai filmrendezõ az Interneten felhívást intézett az emberekhez, hogy küldjék el számára az amerikai egészségbiztosítókkal és kórházakkal kapcsolatos történeteiket. A felhívásra az elsõ huszonnégy órában 3700, majd egy héten belül újabb 25000 válasz érkezett. A SICKO c. dokumentumfilm ezeknek a rémtörténeteknek alapján készült. A film elõzetes vetítését ez év június 29-én telt ház várta. Michael Moore dokumentum filmje rendkívüli meggyõzõ erõvel ad hangot az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi rendszere iránti általános elégedetlenségnek. A SICKO, az amerikai egészségügyi rendszer áldozataira összpontosít, különösen azokra, akik abban hiszemben voltak, hogy van megfelelõ biztosításuk, de amikor legnagyobb szükségük lett volna rá, a rendszer a legkülönbözõbb kifogásokra hivatkozva cserbenhagyta õket. Michael Moore nem a rendszer véletlen tévedéseinek eseteit mutatja be, hanem a nyereségre alapuló biztosítási rendszerek szabályként mûködõ összetevõit tárja fel. A film tehát nem azokra összpontosul, akik véletlenül belehullnak a repedésekbe, vagy akiket véletlenül elkapott a gépszíj, hanem azt bizonyítja, hogy a biztosító társaságok készakarva és tudatosan építik bele a „repedéseket“ a rendszerbe. A repedések, illetve a „gépszíj“, a rendszer lényege, amely elõre megállapított arányszámban szedi áldozatait. A magánbiztosító ipar számára az emberek szerencsétlensége a nyereség forrása. Michael Moore filmje, a jelenlegi amerikai egészségbiztosítás beépített igazságtalanságainak feltárásával, meggyõzõen érvel az egybiztosítós modell és az egyetemes egészségbiztosítás mellett, továbbá világosan rámutat a nyereségelvû biztosító társaságok káros szerepére. A SICKO alapvetõ mondanivalója az, hogy az egészségügyben, a magánbiztosítók a bajok okozói, és semmire sem kínálnak megoldást. Az Amerikai Egyesült Államokban ma több mint tízmillió gyermeknek nincs semmiféle egészségbiztosítása, mert szüleik jövedelme meghaladja az állami biztosításra (Medicaid) való jogosultságot. Ezeknek a gyermekeknek az egészségbiztosítása érdekében jött létre az Állami Gyermekbiztosító Program. (State Children’s Health Insurance Program (SCHIP). A szenátusban, mind a republikánusok, mind a demokraták megszavazták a Program további mûködéséhez szükséges összeget. Bush, azonban 2007. augusztus 2-án kijelentette, hogy elnöki vétó jogával élve, leszavazza a szenátus határozatát, mert az káros a magánbiztosítók számára! 16

Michael Moore filmje hiteles emberi tragédiák sorozatával bizonyítja, hogy az egészségügy nem piaci árú, hanem alapvetõ emberi jog, amely mindenkit egyformán megillet. (A 46,1 millió minden egészségbiztosítás nélküli amerikainak egy harmada, 14,1 millió spanyol eredetû, és minden ötödik 7,2 millió, pedig afrikai amerikai.) Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization) rangsorolása szerint, az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi rendszere a 37. helyen van a világon (Kolumbia, Szaúdi Arábia, és a Dominikai Köztársaság mögött). Ennek a legfõbb oka a megelõzõ jellegû közegészségi intézkedések – az általános egészségi kultúra, a nevelés, étkezés stb. – hiánya. Az orvosok kiképzése a gyors, és korlátozott diagnózis megállapítására épül. A rendszer nem azokat az orvosokat részesíti elõnyben, akik a megelõzõ intézkedésekre, és az általános életmód megváltoztatására helyezik a hangsúlyt, hanem azokat, akik esetrõl esetre, csupán orvosságokat írnak elõ. Ennek köszönhetõen, a gyógyszergyárak nyeresége 2006-ra 94,8 milliárd dollárra emelkedett. 2002-ben ez a szám 64,4 milliárd dollár volt. A biztosító társaságok tiszta nyeresége ez idõ alatt 20,8 milliárdról 57,5 milliárd dollárra emelkedett. A kórházak nyeresége is növekedett. (A 2004-es adatok szerint az amerikai kórházak összesített nyeresége 26,3 milliárd dollár.) Ez azzal magyarázható, hogy a negyven legnagyobb nyereséget realizált kórház sokkal többet számított az orvosságokért, az egészségügyi kellékekért, mint a többi kórházak, ráadásul aránytalanul emelték mûtétek árát is.

A nagyvállalatok érdekeit képviselõ amerikai sajtó, a hatalmas nyereséggel mûködõ gyógyszeripar képviselõire hivatkozva, azt kifogásolja a filmmel kapcsolatban, hogy az nem kiegyensúlyozott, illetve, hogy nem mutatja be a „másik fél“ szempontjait. Az igazság azonban nem mindig a középen található. Vannak olyan súlyos esetek, amikor a másik fél szempontjainak „megértése“ nem jöhet számításba. Elõször talán a gyógyszergyárak, és a kórházak hatalmas nyereségét kellene kiegyensúlyozni a filmben látható tragikusabbnál, tragikusabb esetekkel. Egyensúlyozzák ki a hatalmas nyereségeket megvalósító gyógyszergyárak, és biztosító társaságok, annak a filmben szereplõ embernek a kényszerhelyzetét, akinek a fûrészgép az egyik kezén levágta két ujját, s a kórház az egyik ujj visszaültetéséért hatvanötezer dollárt kér, a másikért pedig tizenkétezret, de a fenti személy csak a tizenkétezer dolláros mûtétet volt képes kifizetni. A mentõk egy anyát tizennyolc hónapos beteg kislányával szállították kórházba, onnan viszont átutalták az „illetékes“ kórházba, de útközben a gyermek megszûnt lélegezni, és harminc perc múlva meghalt. A film egy másik részlete a biztonsági videó felvételek alapján bizonyítja, hogy az egyes kórházak taxit hívatnak, és a fizetõképtelen betegeket, taxiba teszik, és valahol egyszerûen kiteszik õket az utcára. A betegekrõl elõzõleg gorombán leszaggatják a csuklójukra erõsített személyi és kórházi azonosító adatokat. A film kíméletlenül komoly és rideg mondanivalója ellenére, azonban emberi, és belsõleg tökéletesen kiegyensúlyozott. Michael Moore a dokumentumfilm mûfajában egy olyan vizuális tanulmányt tár a nézõ elé, amely rezonál azzal a nagyobb egységgel, ahova tartozunk. Michael Moore filmje megerõsíti bennünk azt az alapvetõ igazságot, hogy testvérekként élünk a földön, és a közösségi problémák megoldása nem fejkvóta, vagy az egy „biztosítottra“, illetve személytelen biológiai egyedre elõrelátott pénzösszeg, vagy ágyszám, (netán vagonok) kérdése. A gyógyszergyárak, és a betegbiztosító társaságok hatalmas gazdasági erejét és politikai befolyását tekintve, valószínûleg sokkal többre lesz szükség, mint egy olyan meggyõzõ alkotásra, mint Michael Moore, SICKO c. filmje. Az amerikai egészségügyi lobby befolyása nemcsak az amerikai kongresszusban meghatározó jellegû, hanem világszerte is döntõ hatással bír. Az egészségipar roppant politikai és gazdasági erõt képvisel világviszonylatban is. Félve gondolhatunk azonban arra, hogy milyen értékrend alapján valósul meg az emberek iránti törõdés azokban az orjó ha figyelünk

szágokban, amelyekre a saját gondjuk és bajuk mellett, még az Amerikai Egyesült Államok kizsákmányoló birodalmi politikája is ránehezedik. SICKO II. A kliens elit vezetõ szerepe Michael Moore kijózanító, és nagyhatású dokumentumfilmjének idõzítése egybeesik a magyarországi egészségügy neoliberális megreformálásának idõszakával is. Mi köze az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi rendszerének a jelenlegi magyar egészségügyi reformhoz? Az USA ma a világon, a mindenkori birodalom szerepét tölti be, s a birodalom, annak meghatározása szerint, olyan politikai, gazdasági, és katonai entitás, amely elég erõs, és gazdag ahhoz, hogy érvényt szerezzen a saját érdekeinek. Vagyis, amit a birodalom mond, az érvényes. Magyarországot, pedig ma ismét (illetve továbbra is) a birodalmi politika kiszolgálói irányítják. Emlékezzünk: Nancy Brinker, az Amerikai Egyesült Államok egykori magyarországi nagykövete közvetlenül Budapestre érkezésekor kijelentette, hogy sokat segíthet majd a magyar egészségügyi ellátás javításának terén, mert otthonosan mozog a témakörben. Nancy Brinker fenti kijelentése inkább hasonlít egy megszállt országba érkezõ hatalom képviselõjének a viselkedéséhez, mint egy diplomata tényleges szerepének meghatározásához. Nancy Brinker „egészségügyi ismeretei“ abban merülnek ki, hogy volt már beteg.) A jelenlegi magyar egészségügyi reform, Nancy Brinker egykori sugallata alapján, valamint a Világbank, a Nemzetközi Valutalap által megkövetelt megszorítások keretében valósul meg. Az egészségügyi reformok valódi tárgya, tehát nem is az egészségügy, hanem egy gazdaságpolitikai ideológiának a birodalmi nyomásra történõ megvalósítása. Az ügyeletes nagyhatalom befolyása A jelenlegi neoliberális kormány jelszava a „felzárkózás.“ („Új Magyarországot építünk.“) A „felzárkózás“ arra utal, hogy az ország valami oknál fogva ugyan lemaradt, de megvan a lehetõsége, hogy „felzárkózzon“, azok közé, akik ezt a lemaradottságot eredetileg okozták. A neoliberális ideológia szerint a „felzárkózás“ a „modernizáció“ által valósul meg, amely viszont nagyméretû állami megszorításokat követel. A „modernizáció“, mint gazdaságpolitikai imperatívum, Walt Whitman Rostow nevéhez fûzõdik, aki a „Gazdasági növekedés fokozatai: Egy nem-kommunista kiáltvány“ (Stages of Economic Growth: A Non-Communist Manifesto") c. könyvében kifejti, hogy minden állam elérheti azt a fejlõdési fokon amelyet az Amerikai Egyesült Államok megvalósított. Rostow szerint, azonban ez a „felzárkózás“ csak akkor valósulhat meg, ha az illetõ ország pontosan jó ha figyelünk

azt cselekszi, amit az Amerikai Egyesült Államok, elõír a számára, és az illetõ ország aláveti magát az USA pontról, pontra történõ ellenõrzésének. A Rostow által elõrelátott „felfejlesztés“, amerikai kölcsönök formájában volt hivatott elérni célját. A Milton Friedman, illetve a „chicagói fiúk“ nevéhez fûzõdõ neoliberalizmus, ennek tervezetnek az egyenes folytatása. A Magyar Nemzet, egyik 2007. július 30-i cikke alapján Chile, harminc évvel ezelõtt foganatosított, s úgyszólván Milton Friedman személyes felügyelete alatt megvalósított neoliberális egészségügyi rendszere ma romokban hever. A jelenlegi magyar neoliberális elit, ma ennek a bebizonyosodottan bukott eszmének a nevében igyekszik a magyar egészségügyet is a nemzetközi nagyvállalatok kezére játszani. A gyarmatosítás története azt mutatja, hogy a domináns nagyhatalmak mindig és mindenütt egy kis számú elitre támaszkodva zsákmányolták ki az országot. Magyarország története a középkortól napjainkig ugyanezt igazolja. A jelenlegi hatalmi elit Magyarországon az elõzõ nagyhatalmat kiszolgáló kommunista elit szellemi, vagy tényleges örököse. A jelenlegi magyar neoliberális elit számára rendszerváltás nem is volt, csupán a gyõztes hatalommal való új alkuról van szó – magához a hatalomhoz való viszonyuk, jórészt személy szerint is ugyanaz maradt. A jelenlegi magyarországi hatalmi elit továbbra is a saját osztályához hû, nem pedig a saját népéhez, és „legjobb tanítványként“, továbbra is hithûen, követi az ügyeletes nagyhatalom utasításait. (Lásd: „Csak Magyarország nem írta alá az Amerikát bíráló nyilatkozatot.“ MNO. 2007. augusztus 10.) Chomsky szerint, a helyi elit egy része azért hajlandó kiszolgálni a külföldi hatalmakat, mert a saját külön érdeke és értékrendszere megegyezett a domináns hatalom érdekeivel. A nagyhatalom birodalmi politikáját kiszolgáló hazai elit megkülönböztetett társadalmi rangot, és hatalmat, valamint döntési lehetõségeket szerezhet, ha azoknak az érdekeit szolgálja, akik az országot ténylegesen irányítják. Chomsky, egyik 2007. augusztus 3-án közétett interjúban megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a birodalmi politikának alárendelt országokban vannak a hatalmi elit tagjain kívül mások is, akik ugyanolyan jól képzettek, vagy még jobban, mint a hatalmi elit tagjai, és alkalmasabbak is lennének a megfelelõ feladatok ellátására. Ha azonban elképzeléseik nem felelnek meg, mondjuk a nagyvállalatok érdekeinek, akkor azok nem vehetnek részt az ország irányításában. Emlékezzünk: amióta Orbán Viktor, a nemzet önállóságának megõrzése érdekében, és a szabad piac elveit komolyan véve, úgy döntött, hogy nem a koreai háború korszakbeli elöregedett amerikai

F-16 repülõgépekkel szereli fel a magyar hadsereget, hanem a modern svéd Grippenekkel – azóta a polgári oldal nem nyert választásokat Magyarországon. III. SICKO HUNGARICO A keselyûk leszálltak A magyarországi egészségügyi reform vázlatos meghatározási kísérletét a 2007. július 1-jén aláírt koalíciós megállapodás egészségügyi fejezete tartalmazza. (A továbbiakban: Megállapodás.) Ez a dokumentum képezi az elkövetkezõ, új magyar egészségügyi rendszer jogi alapját. A Megállapodás egy rossz magyarsággal megírt, és elhomályosító szándékkal íródott nehezen érthetõ hivatalos dokumentum, amely az úgynevezett „vegyes“ egészségügyi modell mellett érvel. Szembeötlõ, hogy például a francia egészségügyi rendszer leírását tartalmazó dokumentum egyszeri olvasásra érthetõ minden átlagos olvasó számára, míg a magyar egészségügyi rendszer alapját képezõ hivatalos dokumentum értelmezése komoly gondot okoz a tárgykörben járatos olvasó számára is. (Lehet, hogy a franciáknak nincs semmi eltitkolni valójuk, vagy rejtett szándékuk ebben a kérdésben.) A Megállapodás szerint, az új egészségügyi rendszer pénzügyi alapját a többségi tulajdonú közpénzbõl összetevõdõ (a kötelezõ biztosítási járulékok befizetett összege), és a kisebbségi tulajdonban lévõ (49 %) magánbiztosítók befektetésének összege együttesen képezi. A magántõkének ez a közpénzekkel való összefonódása a gyakorlatban mindig visszaélésekkel és korrupcióval jár. Ez a „közös“ vállalkozás a valóságban azt jelenti, hogy az állam törvénnyel kötelezi az embereket, hogy a magánbiztosítóktól egészségbiztosítást vásároljanak, a magánbiztosítók befektetésének biztonságát, és a nyereségük arányát, pedig a maguk a magánbefektetõk határozzák meg. Ami pedig az elõrelátott nyereség megvalósítás után megmarad, azt majd a magyarok egészségbiztosítására fordítják. Kenyér helyett követ. Mindennek semmi köze ahhoz, hogy a jelenlegi magyar egészségügyi rendszert valójában meg kellene e reformálni, vagy sem. A Megállapodás szövege tudatosan homályos, hézagos és félreértelmezhetõ. Abba minden, és mindennek az ellenkezõje is belemagyarázható. A Megállapodás egyes kifejezései az ellenkezõjét jelentik annak, amit azok eredeti értelmezésük alapján jelentenek: „a hozzájárulás“ vizitdíjat jelenti, a vizitdíj, pedig azt, hogy „Magyarországon az egészségi állátás mindenki számára ingyenes, csak fizetni kell érte“ A kórházak ésszerûtlen, és potom pénzért való eladását a Megállapodás, a „kórházi struktúra ésszerûsítésének“ nevezi. A sokat hangoztatott „választás lehetõsége“, pedig azt jelenti, hogy nincs szabad választás: (A Megállapodás szerint: „A biztosítottak szabadon választhatnak és a törvényben szabályozott módon, válthatnak pénztárt.“) Ez viszont 17

azt jelenti, hogy a biztosítottak nem választhatnak szabadon pénztárt. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization) szerint, egy közösség egészségi állapota a következõ szempontok alapján határozható meg: a. A közösség tagjainak általános egészségi állapotának mutatói (általános életkor, krónikus betegségek számaránya, érzelmi állapot, stressz, közérzet, pozitív életszemlélet, alkoholizmus, kábítószer fogyasztás). b. A jó egészségben lévõk számarányának egyenletes, és igazságos megoszlása a lakosság körében (anyagi viszonyok, kor, lakóhely foglalkozási ágak szerint). c. Az egészségi rendszer minõsége. (Az egészségi rendszer megfelel az emberek elvárásainak. Olyan minõségû ellátásban részesülnek, amelyet joggal elvárnak.) d. Az egészségügyre szánt források igazságos elosztása. (Senki sem maradhat ki az egészségvédelmi rendszerbõl, mert nem képes fizetni.) A fenti szempontok a Világ Egészségügyi Szervezetének nemzetközi tekintélyétõl függetlenül is, minden józanul gondolkodó és embertársaival törõdõ ember számára elfogadhatóak. A fenti szempontok alapján, Magyarország lakosságának közegészségi állapota kritikusnak mondható. Ma mindez számokkal és tényekkel igazolható valóság. (Magyarországon az emberek 30 százaléka lelki sérülés miatt munkaképtelen. Fél évet kell várni egy-egy mûtétre tizennégy kórházban. 34 százalékkal több halálos baleset történt, mint tavaly.) Az egészségügyi reform keretében történt eddigi változtatások és megszorítások, pedig még a tényleges egészségügyi törvény meghozatala elõtt olyan zûrzavaros, és közveszélyes állapotot teremtettek országszerte, hogy a magyarországi egészségügyi reformmal kapcsolatos rémtörténetek, és egyéni tragédiák túlszárnyalják Michael Moore filmjének legmegrendítõbb jeleneteit is. Mindez, azonban élõben történik, a tízmillió lakosú Magyarországon. A magyar egészségügyi átalakítások antidemokratikusan, a felszín alatt lopakodva terjednek. A korházak, és más egészségügyi intézkedések magánkézre juttatása, („strukturális átalakítása“) félig titokban, fellebbezhetetlen kormányrendeletek alapján, vagy a meglevõ elõírások kijátszása alapján történt. Az egészségügyi rendszer minõsége szorosan összefügg a magyar nemzet jövõjével is. Érthetetlen és a demokratikus országokban párját ritkítja, hogy ezt az egészségügy rendszer gyökeres megváltoztatásáról szóló határozatot nem elõzte meg, egy átfogó és mindenki számára elfogadható országos vita, vagy egy összpárti, vagy pártokon feletti bizottság jelentése, amely az esetleges egészségügyi reform alapját képezte volna. Az átfogó, és az ország minden részébe 18

eljutó, s lakosság minden rétegét meghallgató országos kivizsgáló bizottság rendszerezett munkája, és átfogó jelentése helyett, ezek az életbevágó kérdések, feldarabolva, a napi hírek közé elkeverve, a részletekbe bujtatva vagy téves, illetve félrevezetõ adatokat tartalmazó értesítések formájában kerül az olvasók elé. A kormány, ezekben a szó szoros értelmében, élet és halál kérdéseiben antidemokratikusan, kormányrendeletek formájában, a fellebbezés, vagy az államelnöki ellenõrzés lehetõségét megke rülve, „kiskapukon keresztül“ hozza meg határozatait, és kész tények elé állítja az embereket. Az egészségüggyel kapcsolatos eddigi kormányrendeletek, a köztulajdon egyoldalú kiárusítására, illetve a közvagyon magánkézre juttatására vonatkoznak. (Kórházi struktúraátalakítás néven.) Az egészségügyi reform mûködését szabályozó alapelveket tartalmazó, gyér

politikai dokumentumok pedig azt bizonyítják, hogy a kormánynak nincs világos és összefüggõ elképzelése arról, hogy az általa elõrelátott egészségügyi rendszer egyáltalán mûködõképes lesz-e vagy sem. Az Egészségügyi Minisztérium honlapján nem található egy átfogó és érthetõ leírás, amelynek alapján az emberek maguk elé képzelhetnék az új rendszer mûködését. E helyett, rágógumi, vagy mosópor reklámokhoz hasonló jelszavakat találunk, amelyek az egészségügyi reformot hivatottak „eladni.“ Maga az „egészségügyi reform“, például „Verseny és szolidaritás“ néven szerepel, és annak fõ pontjai és kulcsszavai is azonosak az amerikai biztosító társaságok által kiadott belsõ utasításaival, hogy „mikor, és mire mit kell mondani.“ A másik koalíciós partner, az SZDSZ honlapján egy kijelentés olvasható, mely szerint: „Az SZDSZ csak azzal lép koalícióra, aki elfogadja a radikális reformokkal járó jó ha figyelünk

egészségügyi programját.“ A fenti kijelentést egy felületes, és cinikusnak mondható rövid fogalmazás követi, amely azzal igyekszik megnyerni a látogatókat, hogy az új egészségügyi rendszerben többet keresnek majd az orvosok, és olcsóbbak lesznek a fogamzásgátló szerek. Az Amerikai Egyesült Államokban ma azok, akik fizetik a munkaadó hozzájárulása általi alapfokú egészségbiztosítást – a 2006-os adatok szerint évente kb. 4,242 dollár egyénenként, illetve 11,480 dollár családonként. Az elõre nem látható, és a külön költségek miatt,azonban ezt a drágán megfizetett egésszségbiztosítást nagyon sok esetben képtelenek, vagy nem merik igénybe venni. Ez a tény biztos jele annak, hogy a magánbiztosítók megjelenése az egészségügyben a betegbiztosítás nélküliek megjelenéséhez, és azok számának folytonos növekedéséhez vezet. A vizitdíj miatt Magyarorrság egyes vidékein máris kevesebben mennek orvoshoz ami lényegében az anyagi alapon való megkülönböztetést jelenti. Az idõben való gyógykezelés hiányáról, és a megelõzõ eljárásokról ne is beszéljünk. Különös, hogy az SZDSZ, amely más esetekben olyan érzékeny, amikor az állampolgárok bizonyos csoportjainak emberi jogai sérülnek, most nem emeli fel szavát a magyar állampolgárok súlyos megkülönböztetése ellen. A Megállapodás az úgynevezett „vegyes“ egészségi modellt igyekszik népszerûsíteni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az egyes országok egészségügyi rendszerének minõségét nem az elfogadott egészségügyi modell jellege határozza meg, hanem az, hogy a több biztosítós modellek esetében az egyes országok vezetõi milyen megállapodásra képesek a magánbizto-

sítókkal és a gyógyszergyárakkal. Tehát az egészségügyi rendszer minõségét az ország vezetõinek a népük iránti törõdése határozza meg. Franciaországban is az úgynevezett „vegyes“ egészségügyi rendszer van érvényben, és a francia egészségügy ma az elsõ helyen van a világon. Miért? Mert a francia elit azonosul a saját népével. A franciák szerint ez a néppel való azonosulás a választópolgároktól való félelem következménye, ami még jobb hír a demokrácia számára. Michael Moore filmjének egyik, Angliában történõ jelenetében az orvosi rendelõ elõszobájában egy tábla olvasható: Cashier – pénztár. Vizitdíj? A beteg az orvosi vizsgálat befejeztével odamegy a pénztárhoz, és ott kifizetik neki az útiköltséget. A barátom viszont ezt írja Magyarországról: „Ma voltam a fogorvosnál, foggyökérkezelés miatt. Késõn mentem, és már elfogyott az érzéstelenítõ injekció, és az orvos táskájában sem volt már. Így érzéstelenítés nélkül szenvedtem végig az egészet, de nem volt választásom, mert egy hete gyötört a fájdalom.“ Újsághír: Magyarországon a portás döntötte el, hogy a beteg állapota sürgõs vagy sem. Sürgõs volt, és a beteg belehalt. Azóta javult a helyzet. Jelenleg ezt a feladatot, a portás helyett, a szakvizsgával nem rendelkezõ orvosok látják el. A magyarországi egészségügyi reformmal kapcsolatos napi rémtörténetek is azt bizonyítják, hogy nem véletlenszerû egyes esetekrõl van szó, hanem azt, hog y a magyarok ma ismét egy téves, és embertelen ideológia megvalósítási kísérletének szenvedõ alanyai. Összegezés A magyarországi egészségügy reform jellegzetességei 1. Antidemokratikus, mert az egészségügyi reform mibenlétérõl nem az egész társadalom döntött. A kormány egyoldalú ha-

LÁBJEGYZETEK ÉS FORRÁSOK: 1. Mark T. Harris: Bush Makes Clear Why a Health Care Revolt is Needed, http://www.zmag.org/weluser.htm, 2. Terry J. Allen: „Sicko“, Health Care, and the Other Side of Hitler, http://www.zmag.org/weluser.htm http://www.zmag.org/content/showarticle.cfm?SectionID=108 &ItemID=13265 3. Ibid. 4. Az új USA-nagykövet Magyarországról http://www.mno.hu/ index.mno?cikk=32785&rvt=3&s_text=nancy+brinker&s_ texttype=1&norel=1 5. Ibid http://www.mno.hu/index.mno?cikk=423047&rvt= 108&norel=1&PHPSESSID=5d7d375f0fc0f0c901c75fce2c906 766&pass=2 6. Gabriel Matthew Schivone: An Interview with Noam Chomsky - On Responsibility, War Guilt and Intellectuals http://www.counterpunch.org/schivone08032007.html, 7. Magyarország Egészségügyi Minisztáriuma: A 2007. július 1-jén aláírt koalíciós megállapodás egészségügyi fejezete 8. Roy Romanow: Access to Care, Access to Justice, from University of Toronto Bulletin, Sep 26/05 jó ha figyelünk

tározata politikai és embertelen, mert a magyar társadalom élet és halál kérdéseiben a nemzetközi nagytõke képviselõinek érdekeit szolgálja. 2. Nemzetellenes, mert a magyar társadalom általános egészségi állapotának a további romlásához vezet. 3. Kizsákmányoló jellegû és igazságtalan, mert a hazai állampolgárok által befizetett járulékok a nemzetközi biztosító vállalatok jövedelmét növelik. 4. Drágább, mert az egybiztosítós rendszer, illetve az állam olcsóbban beszerezheti az orvosságokat, és az egészségügyi felszerelést, tekintettel arra, hogy nagy tételekben vásárol. A magánbefektetõk egy meghatározott nagyságú nyereségre számítanak, amely az egészségi rendszer minõségének kárára valósulhat meg. 5. Bonyolult és zavartkeltõ, s számos olyan önellentmondást, tisztázatlan elvet, kivételt, és buktatót tartalmaz, amely kétségessé teszi annak a valóságban való mûködõképességét. A társadalom minõségét az határozza meg, hogy az miként gondoskodik a rászorulókról, és elesettektõl. A magyarok esetében ez azt is jelenti, hogy most már nemcsak az kérdés, hogy hányan leszünk, hanem azt is, hogy milyenek leszünk. Valóban ezt akarjuk? Ebben hiszünk? Ezt tartjuk jónak? Az egészségügy közügy, amely egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi döntést követel, nem pedig az emberek szerencsétlenségébõl, és sorscsapásaiból hasznot húzó államilag garantált üzleti vállalkozás. A birodalmi politikát kiszolgáló helyi kliens elit most sem a nép nevében beszél, hanem helyette. Ismét, illetve továbbra is egy sicko ideológia nevében döntenek rólunk – nélkülünk. Meddig? Forrás: Barikád.hu

9. Magyarországon az emberek 30 százaléka lelki sérülés miatt munkaképtelen, 34%-kal több halálos baleset történt, mint tavaly. 10. SZDSZ Egészségügyi Reform 11. Terry J. Allen: „Sicko“, Health Care, and the Other Side of Hitler, Znet http://www.zmag.org/content/showarticle.cfm?SectionID=108 &ItemID=13265 12. Vizitdíj: Csongrádban ötödével kevesebben mennek orvoshoz 13. Alig lélegzett - a portás minõsítette járóbetegnek Források: „SiCKO“ Factual Backup – Michael Moore filmének ténybeli adatai (angolul) Michael Hudson: Super Imperialism The origins and Fundamentals of U.S. World Dominance, Pluto Press 2003, ISBN 0 74531989 0 Overview of the U.S. Health Care System Written by Kao-Ping Chua AMSA Jack Rutledge Fellow 2005-2006 Building on Values - Final Report on the Future of Healthcare in Canada Kaslik Péter 19

Egy Amerikában tanuló barátom küldte: Sziasztok! Tegnapelõtt kisebb problémák miatt el kellett mennem orvoshoz itt az USA-ban. Itt már régóta több biztosítós rendszer van. Errõl szólnék most néhány szót. A biztosítónál van a pénz, õ az úr. Õ dönti el kifizeti-e az ellátását valakinek vagy sem. Nekem is ez volt. Elmentem egy kórházba, és átmentünk a kórház pénzügyi tanácsadójával a tárgyalóba, ahol õ felhívta a biztosítót, hogy fedezik-e a költségeket, vagy el kell-e küldjön. Azaz hívta volna, mert az elsõ telszám 7 perc zene után üzenetrögzítõ lett. A másik szám hasonlóan 7 percig mondogatta, hogy hívása nagyon fontos (very important) számunkra majd kiment üzenetrögzítõre. A biztosítási dokumentumon volt még egy telefonszám, ami nem ilyen esetekre van, de azt hívtuk ezután. Megjegyzem, hogy biztosításom nem gagyi, az egyik legjobb amerikai, az egyetememen ezt kötelezõ megkötni. Szóval a harmadik telefonszámon találtuk valakit, de választ nem kaptunk, csak at meg átkapcsoltak minket. Összesen 5-ször kapcsolták át hívásunkat és már 57 perce lógtunk a telefonon, amikor azt a választ kaptuk, hogy várnunk kell holnapig. (Ez a biztosítás nekem egy évre több mint 2OO ezer Ft. Amerikai állampolgár osztálytársaimnak csurog a nyála, mert õk ennek a többszörösét fizetik.) Másnap persze dehogy hívták fel a kollégát, hanem megint neki kellett telefonálnia. A legnagyobb csodálkozásomra nem adta fel a kórház pénzügyi tanácsadója, hanem félvállról közölte, hogy mindig ez van, es hogy ez normális. És örül, ha nem Indiában, vagy Bangladesben veszik fel a telefont, mert akkor olyan rossz angolsággal beszélnek, hogy alig érti. Mikozben várakoztunk és hallgatta a zenét, volt idõnk beszélni. Megkérdezte, hogy Magyarországon több biztosítós rendszer van-e. Mondtam, hogy meg állami az egészségügy, erre legnagyobb megdobbenesemre azt mondta: „Ez azért van, mert Magyarország egy civilizált ország.“ Szó szerint ezt mondta, az, aki itt Amerikában 23 éve dolgozik ebben a pozícióban. Beszéltetni kezdtem, hogy fejtse már ki mit is ért ezalatt. Példákat és konkrétumokat kezdett mesélni: - Ha nekem most azt mondja a biztosító, 20

hogy nem fizet, akkor csak úgy vizsgál meg doki, ha leperkálok 2 millió Ft-nak megfelelõ dollárt. Micsoda? Igen, mondta, mert külföldi vagyok, senki se garantálja hogy ha kiküldik a számlát, akkor nem lépek meg azelõtt hogy kifizessem. Ja és az orvos fõnöke a biztosító, tehát ha ennek ellenére megvizsgál, akkor kockáztatja az állását. - Két helyrõl is hallottam már ilyesmit, és most ez a hölgy is mondott egy hasonlót: mûtét, a pácienssel komplikációk merülnek fel, és jön a biztosító embere, hogy azonnal be kell fejezni a mûtétet, mert lejárt a munkaidõ. De beszéltem személyesen is egy ilyen nõvel, aki rákos volt, és a mûtét során találtak még nála dolgokat, amiket mégsem szedhettek ki, mert a biztosító nem engedte, mert bejött és mondta, hogy be kell fejezni a mûtétet, nem fizet tovább. Így hát összevarrták. Õ maga mondta el. - Mesél tovább a hölgy fülén a telefonnal, hogy volt egy másik embere, aki 35 évig folyamatosan biztosítva volt, aztán munkahelyet váltott, de nem tudott azonnal, ezért volt 3 hónap amíg nem volt biztosítva, és a biztosító ezért õt egy új ügyfélnek tekintette, és mivel általában a már fennálló problémákra nem fizetnek, ezért ennek az embernek sem fizettek. Döbbenet. - Azt is hozzáteszi, hogy a 23 év alatt amíg itt dolgozott, még sose volt olyan hónap, hogy valami szabályozás ne változott volna. Azt mondja hogy sokszor ezek a biztosítók 2 havonta megváltoztatják a szabályzatukat. És ha nem látod a kisbetûs részeket, nem figyelsz, hirtelen fizetheted magad a számlát. - Azt is mondja, hogy volt olyan, hogy azt mondta a biztosító elõre, hogy fedezi egy beteg ellátását, aztán amíg lement a dolog, addig talált valami indokot, hogy miért nem fizet, és végül nem fizetett. Belegondolok, hogy de jó volt eddig otthon, hogy CSAK a betegség miatt kellett szoronganom, most itt azért is szorongok, hogy a biztosító fedezi-e költségeimet, vagy nem tudom mi lesz... És hogy ha azt mondja fedezi, akkor utólag nem mondja-e mégse azt, hogy mégse. Gondoljatok ebbe bele. A profitérdekelt biztosítók célja, hogy minél több profitot termeljenek. Ezt leginkább úgy lehet, ha mindenféle indokot találnak arra, hogy ne kelljen fizetniük. Ezt pedig úgy lehet, ha mint gép mûködnek, és

mindenféle empatikus emberi hajlamot kiirtanak. Ez valami jó? Úgy látom, hogy otthon azért pukkasztják le amennyire csak lehet az egészségügyet, hogy egyhangúlag mindenki azt mondja, hogy ez így tovább nem maradhat. És ekkor hozzák elõ ezt az új rendszert amit senki sem ismer, ami az eddigi 5oo millió Ft közpénz propagandája szerint elõrelépés. Én azt mondom, hogy legyen magánbiztosító, de az lépjen be a piacra, és küzdje ki amit tud a piacon, szerezzen embereket, ne kelljen mindenkinek magánbiztosítóba belépni. Miért adjuk oda nekik ingyen az egész piacot? Ja és még valami: Nem tudom hogy az USA szegény országnak mondható-e de itt minden második embernek nincs biztosítása, mert olyan drága, tehát orvosi szolgáltatást nem tudnak igénybe venni. Ez tényleg elõrelépés lenne nekünk is? ui.: Én holnap írom alá az ügydöntõ népszavazási ívet, majd postán küldjük Haza. A népszavazást a következõ szervezetek támogatják: LIGA Szakszervezetek Munkástanácsok Országos Szövetsége Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Élõlánc Magyarországért Humanista Mozgalom Levegõ Munkacsoport Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége Magyar Orvosi Kamara Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztala Mentõdolgozók Önálló Szakszervezete Nagycsaládosok Országos Egyesülete Védegylet Részletek itt: http://www.liganet.hu/cikk/928/nepszav azas.html Videó itt: http://tdyweb.wbteam.com/Rajatszas01 09.htm A legtöbb állitásával egyetértek, vagy azokról tájékozatlanságom folytán nincs véleményem. Mindössze ez ellen van kifogásom: „Én azt mondom, hogy legyen magánbiztositó, és az lépjen be a piacra, és küzdje ki amit tud a piacon, szerezzen embereket, ne kelljen mindenkinek magánbiztosítóba belépni. Miért adjuk oda nekik ingyen az egész piacot?“ A válaszom erre a következõ: Ha a magánbiztosítók mûködését engedélyezik, akkor azok a jobb, drága szolgáltatásaikkal le fogják fölözni a nép legjómódúbb rétegeit és az egészségügyi személyzet krémjét. Így két lábon álló egészjó ha figyelünk

Régi tervem, hogy végig követem, mennyire zsákmányol ki az állam ebben a fene nagy demokráciában. 2006-os adatokat találtam, ennél asssszem egy picit rosszabb lett azóta a helyzet (például bevezették a különadó intézményét hogy csak egy példát mondjak). Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a léggömbhámozó BT ahol dolgozom azt mondja, ad nekem 300.000 Ft fizetést. Jó sok pénz ez, örülök is neki! Aztán jön az állam, és azt mondja a BT-nek, gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek, követelek tõled: – Nyugdíjjárulék (18%) 54 000 Ft – Egészségbiztosítási járulék 33 000 Ft – Egészségügyi hozzájárulás 1 950 Ft/fõ – Munkaadói járulék (3%) 9 000 Ft – Szakképzési hozzájárulás (1,5%) 4 500 Ft Így aztán mire a munkáltató levegõt vesz, máris kifizetett az államnak 102 450 Ft-ot, a fizetésünk tehát rögtön 402 450 Ft-jába került, úgy is vehetjük, hogy 400.000 Ft a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek. Na, de mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves NAGY TESTVÉR ismét megjelenik (most nálunk), és azt mondja, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tõled: – SZJA 84 750 Ft – Nyugdíj járulék 8,5 % 25 500 Ft – Egészségbiztosítási járulék 4% 12 000 Ft – Munkavállalói járulék 1% 3 000 Ft És mire feleszmélünk az állam lenyúlt tõlünk 125 250 Ft-ot, így 174 750 Ft forintunk maradt. Persze ezzel még nincs vége a sornak, elmegyek a boltba, vásárolok ezt-azt, mert bármilyen hihetetlen néha éhes a rabszolga is. A termékek árában további 20% ÁFA került bele, tehát ebbõl a

pénzbõl valójában csak 145 625 Ft értéket vásárolhatunk, állam ismét eltesz 29 125 forintocskát. Ez a legegyszerûbb eset volt, lehetne még fokozni, ha a pénzünket félretesszük, és lakás veszünk belõle, hiszen azután illetéket fizetünk (a duplán adózott pénzünkbõl vettük), és ha pár év múlva eladnánk, ismét illetéket fizetünk (a triplán adózott pénzünk után negyedszer). De autóvásárlással se járunk jobban, átírási illeték, gépjármû adó,üzemanyagba épített ÁFÁ-n felüli terhek. Ha pedig bankba rakjuk, a kamat után 20% adót fizetünk. Hogy ne legyen szép az élet be fogják vezetni a vagyonadót, úgyhogy a 2-3x adózott pénzbõl vett dolgaink után még évente fizethetünk majd megint adót. Nézzük tehát a végeredményt: Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett, létrehozott valamit. Ehez képest ki keresett a legtöbbet? Az állam keresett a 300.000Ft-os fizetésemen 256 825Ft-ot, vagyis 85,6% elvesz. Én pedig vehetek árut 145 625 Ft-ért. Emlékszem az átkosban tanultuk (fiatalabbak kedvéért nem volt adó!),hogy a sötét középkorban a gazdag földesúr kizsákmányolta a parasztokat, és 10%-át elvette a termelt javainak, aztán jöttek a papok, és elvittek másik 10%-ot! Hogy sajnáltuk szegény parasztot, és kérdeztük, dehát milyen alapon? 20% - istenem, húsz százalék volt MINDEN teher amit fizettek! Ebbõl a 20%-ból fényûzõ paloták és templomok épültek, hadseregeket tartottak fent, kövérre híztak a gazdagok. Most pontosan 85%-át húz az állam a fizetésemen, vagyis durván megfordult az arány. Még sincs pénz semmire, el kéne ezen gondolkozni, kihez folyik az a rengeteg pénz. Még jó, hogy vége a sötét középkornak! De azt sem szabad elfelejtened, hogy csak addig érsz valamit ameddig egészséges vagy,mert ezután ha gyógyulni akarsz fizess,ha nincs pénzed dögölj meg! Elgondolkodtató, üdvözlettel: Koós Norbert

A 2008.03.09-i népszavazáson 3-féle színû szavazócédula lesz: zöld, fehér és lila. DE az egyes szinekhez nicsenek hivatalosan hozzárendelve a kérdések!!! Ez azt jelenti, hogy elõfordulhat, hogy pl. 2 különbözõ színû szavazócédulán ugyanaz a kérdés fog állni, vagy akár mindhárom cédulán is!! Ezért ELLENÕRIZNI KELL, hogy 1. mindhárom színbõl kapjunk szavazócédulát szavazáskor ÉS 2. Mindhárom kérdésbõl kapjunk szavazó cédulát! 3. Ha valamelyik nem stimmel, azonnal jelezzük ott helyben, még mielõtt a fülkébe vittük volna a szavazólapokat! Ha csak gépiesen az „IGEN“-eket x-elgetjük, és nem nézzük meg, hogy mire adjuk a voksunkat, könnyen értékes szavazatokat veszíthetünk el! ADJÁTOK EZT TOVÁBB TERJESSZÉTEK! ségszolgálat fog kialakulni: egy nívós, a legjobb szakértõkkel és felszereléssel, és egy másik, ennél silányabb. Ez sértené az emberek alapvetõ jogait. Ez okból Kanadában az egészségügyi magánbiztosítók mûködése tiltva van. Egy másik pont. Az vitatható, hogy hány bebiztosítatlan ember van az USA-ban. A hivatalos, Bill Clinton volt elnök és a televíziós adások által hangoztatott adat 47 millióra (a nép 16 százaléka) teszi ezt a számot. De a helyzet az, hogy még a bebiztosítottak sem lehetnek biztosak abban, hogy a jó ha figyelünk

biztosítójuk fizetni fog. A legkülönbözõbb rafinált és gyakran teljesen nevetséges trükkökkel tagadják meg a biztosítók a fizetést. Michael Moore Sicko c. kiváló dokumentum filmje ezt remekül bemutatja. Letölthetõ az internetrõl magyar feliratokkal. Nekem megvan, de sajnos nem õriztem meg a weboldal címét, aki tudja adja meg. Végül is egy rövid megjegyzésem Laufer Gábor amerikai szülész-nõgyógyász hozzászólásához. Az AMA, azaz az Amerikai Orvosi Kamara az a nagyhatalmú szervezet, amely a biztosító társaságokkal és a gyógy-

szeriparral karöltve a legádázabb hazudozó propagandaharcot folytatta ‘93-ban és folytatja azóta is a kanadai típusú egybiztosítós rendszer felállítása ellen. Laufer ferdít legalább egy konkrét esetben: az amerikai bebiztosítatlan emberek száma nem 40, hanem 47 millió körül van. És hogy mi történik azzal, aki fizetésképtelen egy kórházban, azt Michael Moore nagyon jól illusztrálja: kidobják a kórházból mezítláb a kórházi hálóingében a város lerobbant negyedében egy szegénymenhely elõtt. Manninger András – kanadai magyar

21

– eddig 7 ezernél több egyetértõ – Nem értünk egyet a vizitdíjjal, mert megalázónak érezzük mind az orvosokra, mind a betegekre nézve, • mert nem akarunk arra az útra lépni, hogy praxisunk jövõbeli finanszírozását a betegektõl beszedendõ egyre növekvõ vizitdíjakból biztosítsuk • mert bizonyítottan rontja a valóban rászorulók orvoshoz fordulási esélyeit, így a hozzáférést • mert a finanszírozás reálértékének évek óta tartó, folyamatos csökkenését nem kompenzálja • mert más intézkedéseket is figyelembe véve (pld. több havi receptírási lehetõség) nem csökkentette számottevõen az orvos-beteg találkozásokat • mert véleményünk szerint a nemzetközi összehasonlításokban is kirívóan magas

•

•

• • •

járulékelvonásokból az államnak meg kell tudnia oldani az alapellátás finanszírozását mert vizitdíj helyett a (jelenleg többletet mutató) Egészségügyi Alapból gondoljuk igazságosnak az alapellátás sokszor hangoztatott fejlesztését mert egy civilizált állam nem engedheti meg, hogy az alapellátás finanszírozásából kivonuljon, és terheit egyre inkább a betegekre terhelje mert mértéke sokszor elmarad a médiában megjelenõ, adózatlan összegektõl mert érdemben nem javítja a jelentõsen alulfinanszírozott praxisok anyagi lehetõségeit mert számviteli és jogi státusza viszonylagos

Közös sajtótájékoztatót tartott hétfõn a március 9-i népszavazás ügyében három szakszervezeti elnök – Cser Ágnes, Gaskó István és Palkovics Imre. A vezetõk egyöntetûen „igen“- válaszra buzdítottak mindhárom népszavazási kérdés esetében. Elsõként Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke szólalt fel, szavazásra való részvételre buzdítva a Liga tagjait és szimpatizánsait. Mint elmondta, a Liga nem titkolja a kórházi napidíjjal és a vizitdíjjal kapcsolatos véleményét, mivel ezek szolidaritás-ellenes intézkedések: a vizitdíj nem keresetarányos, és a rosszabb anyagi háttérrel rendelkezõk számára komoly gondokat okozhat – ráadásul olyan plusz biztosítások ezek, amiket a TB befizetése szükségtelenné tesz. Gaskó egy GFK-felmérésre hivatkozva közölte: a megkérdezettek 15-20 százaléka problémásnak tartja a vizitdíj befizetését, a 90 ezer forint alatti fizetésûek körében pedig ez az arány 26 százalék. A Liga a népszavazással kapcsolatban nemzetközi fórumhoz fordul; a szakszervezetek eljuttattak egy petíciót az Európai Szakszervetek Szövetségéhez is, melyben a közszolgáltatások privatizációja ellen tiltakoznak – jelezte Gaskó. Ugyanakkor figyelmeztetett: a népszavazás ügyében a Liga nem vállal politikai állásfoglalást; szigorúan csak a kérdéseket veszik figyelembe. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke (MOSZ) csatlakozott az elõtte szólóhoz – mint elmondta, a szövetség már a kezdetektõl fogva ellenzi a három díj bevezetését. Palkovics emlékeztetett, a magyar munkavállalók évtizedek óta csak egy részét kapják meg bérüknek, éppen a szociális támogatások miatt – az állam szerinte leépítené ezeket a szolgáltatásait, a fizetéselvonás viszont megmarad. A MOSZ elnöke kifejtette: a rendszerváltás óta mért, mintegy 0,7 százalékos GDP-növekedéshez képest a három díj aránytalanul nagy terhet jelent majd ezért is kéne minél több állam-

• mert a praxisban dolgozók bérét egyálta• • • •

•

lán nem lehet belõle érdemben javítani mert az adminisztrációs terheket a betegellátás terhére tovább növeli mert az egészségügyi személyzet öngondoskodási lehetõségeit nem tágítja nagy mértékben mert nem váltotta be a hálapénz kiváltásáról szóló reményeket mert a betegek érdekeit is figyelembe véve, nincs biztosíték arra, hogy bármikor kötelezõen nagymértékû emelésére kerüljön sor mert semmi biztosíték nincs a rendszerben arra, hogy a bevezetõ, rászoktató hónapok után is a praxisoknál marad, és nem kerül részben, vagy egészében elvonásra.

polgárnak igennel szavaznia a népszavazás során. A tandíjt Palkovics „a társadalmi felemelkedés újabb akadályának“nevezte, s beszédében kitért az elsõ generációs értelmiségiek képzésére is – szerinte a tandíj bevezetése az õ helyzetüket is jelentõsen megnehezítené. Az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének képviseletében Cser Ágnes a szervezet elnökasszonya beszélt. Cser sajnálatosnak nevezte, hogy a kormány nem ismeri az alkotmányt, s az „egyenlõ ellátásáért egyenlõ bér“ elvét. Felhívta a figyelmet arra, hogy vizitdíj befizetésének mértéke területenként is eltérõ, hiszen egy kisközség orvosa kevesebb díjat kap, mint például egy Budapesten dolgozó kollégája. Továbbá figyelmeztetett: a vizitdíjat az orvosok nem kézhez kapják – az összeggel az illetékes kórház vagy szakorvosi intézet rendelkezik, és csak egy bizonyos százaléka jut vissza a kezelõorvoshoz. Cser Ágnes szerint a kórházi napi díj és a vizitdíj nem nevezhetõ tételnek a magyar egészségügy jelenlegi helyzetében, annál több gondot okozhat viszont a szegényeknek és kis fizetésûeknek – mint hozzátette, az állam itt sem a betegek érdekeit nézi. Cser szégyenteljesnek nevezte, hogy a kormány látszólag a vizitdíjból újíttat fel kórházi berendezéseket, miközben valójában ez is a TB összegébõl történik. Az elnökaszony kitért arra a korábban nem közölt tényre is, hogy Veres János pénzügyminiszter elutasította az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók általános ingyenes ellátásra vonatozó kérelmét – mondván, az országnak a szférából érkezõ egy milliárd forintra is szüksége van. Cser Ágnes emlékezetett: a kormány a szakma tiltakozása ellenére vezette be egészségügyi törvényeit. A népszavazás így szerint az egyetlen eszköz maradt, hogy az állampolgárok kinyilvánítsák akaratukat – tette hozzá Cser. OrientPress

KÉSZENLÉTBEN A KÉSZENLÉTI RENDÕRSÉG Tíznapos összetartást rendeltek el március 8-tól a Készenléti Rendorség állományának. A pihenoidejük alatt is készenlétben kell állniuk. (MH/t-zones) NapiHír kérdés: 1. Mit jelent az összetartás? Nyilván olyasmi mint a muveleti terület. 2. Miért kell a népszavazás ideje alatt a Készenléti Rendorségnek készenlétben állnia? Esetleg bejelentik a terrorfenyegetettséget? 3. Gyurcsány ennyire fél?

22

jó ha figyelünk

TÍZMILLIÓNYI IGEN KELL! Nem szívesen olvasok olyasmit, hogy „a népszavazás intézménye illuzórikus álom“ ami olyan mint „ a kábítószeresnek az “aranylövés", már csak a stílus miatt sem. A hálózat egyik fele, csak ökörségeket irogat, közben a kifosztó-felszámoló különítmény meghirdette, hogy a gyógyításhoz bizalom, jó levegõ, nõvér, orvos és kórházi ágy nem kell, csak reform, kis vaskazetta és kétféle ebéd. A népszavazás félelmetesen kétélû fegyver, ezt december 5. üzeni ! Ha nem gyõz a Három Igen méghozzá nagy fölénnyel, akkor a tartók meg lesznek elégedve a maffiájukkal, az meg a „csendes többségével“ befejezik amit elkezdtek, a likvidálást, azután csend lesz egy darabig. A 300-ból is jogosan lesz 1500 azután 2000. ezzel nem lesz gondunk. Gondunk az siker esetén lesz csak ! Erre a baromarcú mai kiszólása emlékeztet: „tudják mi lesz március 9. után ? Tizedike !...a helyemen maradok és boldogultok általam, ha beledöglötök is “ Hát ehhez legalább egy II. József kellene.. ez meg csak Fletó a KISz-bõl, akinek érvényteleníthetjük a csalással beszerzett megbízatását a Három Igennel. De csak kimagyarázhatatlan arányú gyõzelemmel, egyértelmû üzenettel: csalók, tolvajok, jutalékos hazaárulók, leszerepeltetek, a megbízatásotok megszûnt, nem kelletek! Azt kérem gondolkodjunk hogy mi minden lesz már jogos tizedikén, a polgári engedetlenségnek milyen formái jönnek szóba, adatszolgáltatás, adóbevallás megtagadása, politikai sztrájk stb. - ha nem lesz más csak tizedike. A Köztársaság elnökét is erre kérem tisztelettel Obendorfer Árpád

HORVÁTH-REFORM ÁRNYOLDALA Húsz százalékkal csökkentette az állampolgárok életesélyeit a pénzkivonás. Mintegy 150 milliárd forintnyi szeletet vettek ki az egészségügybõl tavaly a reformintézkedések hatására a tiszta pénzügyi elvonásokon túl. A minisztériumi elszámolás ezzel szemben - ahogy a szaktárca internetes honlapján is közzétette „mindössze“ 62 milliárd forintnyi, a vizitdíjnak és a kórházi napidíjnak köszönhetõ bevételrõl szól. A forráselvonás eközben átlagosan 20%-kal csökkentheti az állampolgárok életesélyeit. Tavaly 152 milliárd forintot vontak ki az egészségügybõl - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. Szakértõnk szerint ebben közrejátszik az a 20,7%-os egészségügyi infláció is, amely többszöröse az elõzõ évekének (2006-ban 9,3, míg 2005-ben 6,5% volt az egészségügyben végbement pénzromlás). Tehát az egészségügyi szolgáltatások árai és díjai az egy évvel korábbihoz viszonyítva több mint 20%kal drágultak, az ebbõl eredõ bevétel növekedés szintén a központi költségvetést gyarapítja. Mindezzel szöges ellentétben az Egészségügyi Minisztérium internetes honlapján a reformintézkedések elszámolásáról a következõ olvasható: „A vizitdíj és a napidíj bevételi többletként és a források felszabadulásával összesen mintegy 62 milliárd forintot jelent.“ A statisztikai hivatal legfrissebb felmérésének eredményei rámutatnak arra is, hogy a halálozások száma az elõzõ évhez viszonyítva nõtt, amivel megtört hazánkban a halálozási szám csökkenõ tendenciája. 2006-ban 131603 fõ, 2007-ben 132800 fõ halt meg, amely 1197 fõs növekedést jelent. Közismert, hogy az egészségügyi kiadások mértéke mintegy 20 %-kal növelheti vagy adott esetben csökkentheti a lakosság életesélyét. Így feltehetõleg (alapul véve a halálozások mértékét) a halálesetek egyötödénél játszhatott szerepet az egészségügybõl elvont mintegy 150 milliárd forint. Szakértõk szerint a halálozások számának ingadozásokkal tarkított, de alapvetõen csökkenõ trendje az 1990-es évek elejétõl figyelhetõ meg. Tizenöt évvel ezelõtt a 150 ezer fõt meghaladó halálozás ugyanis évtizedek óta rekordmagasságúnak számított, a csökkenés pedig ekkortól indult meg, amit gyakran szakított meg egy-egy év halálozásainak emelkedése. E tekintetben a 2006. évben bekövetkezett halálesetek száma az elmúlt harminc év legalacsonyabb értékét jelenti. A halálozások kor szerinti megoszlásából az derül ki, hogy a csökkenés fõleg a 35-49 éves, középkorú, valamint a 70-79 éves idõskorú népesség körében volt jellemzõ. Az összes halálozás csökkenésének kétharmada ugyanis ebbõl a két korcsoportból került ki. A középkorú lakosságnál in kább a férfiak, az idõskorúaknál pedig a nõk halálozásai csökkentek az átlagosnál jobban. Tavaly kevesebben születtek és többen haltak meg Magyarországon, mint az ezt megelõzõ esztendõben, 2,3 %-kal kevesebb újszülött jött a világra. A nyári hónapokban majdnem 7 %-kal nõtt a halálozás.

A népesség becsült lélekszáma 10 millió 045 ezer volt.

Ha nyernek az igenek, már tavasztól eltörölhetik a díjakat Ha eredményes és háromigenes lesz a vasárnapi népszavazás, a kormánynak el kell törölnie tandíjat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. A kérdés, hogy mikortól. A kormánypártok már tudják is mit fognak csinálni, és az is eldõlt, nem pótolják az orvosoknak, kórházaknak, egyetemeknek a kiesõ összegeket. A lehetõ leghamarabb eltörölné a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat a kormány, ha a vasárnapi népszavazás eredményes lesz, és ha az igenek lesznek többségben. Úgy tudjuk, már hétfõn benyújthatják az eltörlésrõl szóló törvényjavaslatokat, itt pedig komoly verseny is lehet, hiszen az ellenzék már régóta készül ugyanerre. A koalícióban nagy dilemmát okozott, hogy a számukra kedvezõtlen eredmény esetén a népszavazási kérdésekben szereplõ január 1. elõtt szüntessék-e meg a díjakat. Politikailag ugyanis nehezen lenne védhetõ, hogy az emberek egy eredményes népszavazáson a díjak eltörlésére szavaztak, mégis fizetniük kell még az év végéig. A másik érv szerint viszont a kérdések a jövõ évre vonatkoznak, ezért a kormánynak ehhez kellene tartania magát. Információink szerint eldõlt, hogy a kormány a díjak mielõbbi eltörlését fogja kezdeményezni. Ez a törvények elfogadása utáni idõpontra, április elejére, május elejére eshet. A koalícióban az is fejtörést okozott, hogy mi legyen az orvosoktól, kórházaktól, egyetemektõl kiesõ összegekkel. Úgy tudjuk, ha gyõznek az igenek, és eltörlik a díjakat, nem lesz forráspótlás. Sem idén, sem jövõre. A hivatalos indoklás szerint az Alkotmánybíróság a kérdések elbírálásakor azt mondta ki, hogy a témák nem érintik a költségvetést, ezért bocsáthatták õket népszavazásra. Márpedig, ha ezek nem érintik a büdzsét, akkor a kiesõ bevételeket nem illik onnan finanszírozni. A nem hivatalos érvek közt szerepel az is, hogy hadd hörögjenek csak a kórházak, orvosok, egyetemek, akkor legalább majd mindenkinek kiderül, miért is tartotta a kormány fontosnak ezeket a díjakat. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kedden errõl azt mondta az MTV Az Este címû mûsorában: „Akik azt mondták, hogy ez nem költségvetési kérdés, ugye azzal érveltek, hogy ez nem költségvetési kérdés, hát szerintem azoknak viselni kell ennek a következményeit. Szembesíteni fogjuk az ellenzéket, ha eredményes lesz a népszavazás, kivettetek egy csomó pénzt az egészségügybõl, a felsõoktatásból, most menjetek és magyarázzátok el. De egy dolgot semmiképpen ne tegyetek, hogy a költségvetésbõl követelitek, hiszen ti magatok mondtátok, hogy az nem költségvetési kérdés.“ Index

PILÁRI Darinka MGYK/Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

23