_ folytatás a 42. oldalról 1848. március 25. A zágrábi Népgyûlés nemzeti önállóságot és a horvát szábornak felelõs független kormányt követel. A horvát követeléseket mind a magyar vezetés, mind a bécsi udvar elutasítja. 1848. szeptember Magyar–horvát fegyveres konfliktus tör ki. Josip Jela
i horvát bán Magyarország elleni támadó hadjárata nem járt sikerrel, 1848. szeptember 29-én fõseregét Pákozdnál a magyar had megállította, s a bán kénytelen volt feladni a magyar fõváros megszállására és a kormány megbuktatására vonatkozó (részben bécsi udvari körök által kieszelt) terveit. 1849. március 4. Az olmützi alkotmány elválasztja Horvátországot Magyarországtól, de nem egyesíti Dalmáciával, és a központosított Habsburg Monarchián belül kevesebb jogot biztosít a horvátoknak, mint amennyit a horvát nemzeti mozgalom minimális célként megjelölt. 1850. február 12. Mirko Lentulaj horvát bánhelyettes betiltja a Zágrábban megjelenõ „Slavjanski Jug” címû lapot, amely az ausztroszláv föderációs elképzelések meghiúsulása miatt támadja a kormány német centralizációs politikáját. 1850. április 7. Császári nyílt parancs
Horvát–magyar összecsapás és kiegyezés Nemzeti érdekek és Habsburg-központosítás, 1848–1868 polgári fejlõdés a liberalizmus szellemében az 1848-as forradalmi esztendõt megelõzõ évtizedekben érlelte ki mind Magyarországon, mind Horvátországban a nemzeti képviseleti állam modelljét. Ez adta optimális keretét az egyén és a nemzeti közösség politikai szabadságának és társadalmi-gazdasági kibontakozásának. A 19. század közepén azonban a független nemzetállam geopolitikai és demográfiai okokból sem a magyarok, sem a horvátok számára nem számított elérhetõ célkitûzésnek. Mindkét nemzeti mozgalom a rendi korszakból örökölt államjogi kapcsolat és a Habsburg Monarchiában birtokolt pozíciók újrarendezésére tett kísérletet.
A
A nemzetállami átalakulás lehetõségei Az ausztroszláv eszmét hirdetõ „Szláv Dél”
határozza meg Horvát–Szlavónország ideiglenes államjogi helyzetét és politikai-közigazgatási szervezetét. Az 1848as horvát tartománygyûlés határozatai közül megerõsíti Horvát–Szlavónország, a Szerb Vajdaság és a Temesi bánság Magyarországtól külön koronatartományként való önállóságát, Fiume város és tengerparti kerülete Horvátországhoz csatolását, valamint a nemzeti nyelv közigazgatási és jogszolgáltatási alkalmazását. A horvát tartománygyûlés törvényhozói önállóságát nem fogadja el, és az 1848 júniusában üléseit elnapolt testületet feloszlatja. 1850. május 7. Császári nyílt parancs a Horvát–Szlavón, a Szerb-Bánáti és a Német-Bánáti Határõrvidéket a hadsereg szerves részének nyilvánítja, és külön igazgatási egységként a birodalmi kormány közvetlen alárendeltségébe utalja. Megszünteti a határõrök jobbágyi függõségét és az államnak járó úrbéri szolgáltatásokat. A határõri házközösségek birtokait valódi tulajdonnak nyilvánítja, felszámolja a kereskedelmi,
46
1848 forradalmi tavasza a magyar liberális nacionalizmus elképzeléseinek a beteljesülését hozta. A bécsi és pesti forradalom hatása alatt a Habsburgdinasztia eleget tett a magyar nemzeti liberálisok követeléseinek. A magyar parlamentnek felelõs, kiterjedt önállósággal rendelkezõ kormányt nevezett ki,
Barikád Bécsben, 1848. május 16. A horvát zászlót Dragoljo KuÓlan tartja
és az áprilisi törvények elfogadásával hozzájárult a magyar Szent Koronához tartozó országok kormányzati és törvényhozási egyesítéséhez, amely a horvát területeket is magában foglalta. Ezek a törvények a magyar állam keretében megerõsítették Horvátország területi és közigazgatási különállását, s az autonómia követelményének megfelelõen biztosították a horvát hivatali nyelv, a nemzeti színek és a címer szabad használatát. A horvát különállást megjelenítõ báni tisztséget a közös uralkodó jelöltje tölthette be, azonban az alkotmányos monarchiában szokásos módon mindezt magyar miniszteri ellenjegyzéshez kötötték, és a bán – a rendi hagyományoknak megfelelõen – megõrizte polgári igazgatási és katonai funkcióit. Sõt az utóbbi még bõvült is, hiszen a katonai határõrvidék irányítása mellé megkapta a felállítandó horvátországi nemzetõrség fõparancsnoki tisztét is. Az áprilisi törvények magyar–horvát viszonylatban lényegében a korábbi területi és kormányzati status quót tartották fenn, annak minden ellent-
ipari, tudományos és mûvészi tevékenységet korlátozó rendelkezéseket. Fenntartja a német nyelvû igazgatást és a hadköteles korú határõrök szolgálati kötelezettségét, de a ruházkodás és a szolgálatban álló katonák ellátásának költségeit az államkincstár veszi át. 1850. június 17. Az uralkodó feloszlatja
A zágrábi horvát szábor 1848-ban. Dragisa Weingärtner festménye, 1885 Horvát határõrök a 19. században
mondásával. Így megerõsítették a horvátok által vitatott területek, Fiume, a szlavón vármegyék és a Muraköz Magyarországhoz tartozását. Nem kerülhetett sor a horvát autonómia átfogó szervezeti reformjára sem, hiszen ebben a magyar országgyûlés egyedül nem volt illetékes. Ilyen módon a bán jogállása, hatásköre, a magyar országgyûlés és a horvát szábor jogosítványai számos területen tisztázatlanok maradtak. Magyar részrõl mindezt közvetlen tárgyalásokkal akarták megoldani. A forradalmi korszakban az autonómia bázisán történõ megegyezés kilátásai azonban gyorsan meghaladottá váltak. A horvát politikai elitet ugyanis már az 1848-as polgári forradalom elõtt is megosztotta az a dilemma, hogy a Habsburg Monarchián belül milyen állami keretet válasszanak a horvátság jövõjének és polgári fejlõdésének biztosítására. Horvátország államjogi rendszerének kérdése már ekkor kialakította a századfordulóig fennmaradó, kétpólusú, közjogi alapú horvát liberális pártrendszert.
Két pólus: nemesi liberalizmus – nemzeti liberalizmus A magyar–horvát rendi államközösség hagyományaiból sarjadt a hungaroszláv nemesi liberalizmus, amely a bécsi birodalmi központtal szemben a magyar képviseleti állam keretében látta biztosítottnak a horvát autonómia intézmé-
nyeinek fennmaradását. A 19. századi az 1848-ban autonóm kormányszervként magyarbarát horvát politikai irányzatot alakult horvát báni tanácsot, és helyébe a joggal illethetjük a gyakran használt belügyminisztérium alárendeltségében magyarón kifejezés helyett a hungaromûködõ báni kormány lép. Vezetõje a báni tisztséget betöltõ Josip Jela
i maszláv jelzõvel. A horvát nemzet jövõjét rad. A horvátországi megyék élére meõk nem a Habsburg Monarchia ausztgyefõnököket neveznek ki. roszláv föderációjában vagy egyesített 1851. augusztus 12. Legfelsõ elhatárodélszláv keretben képzelték el. A mazás a horvát–szlavónországi katolikus gyar államkeret elfogadása azonban kopüspökségeket elválasztja a magyar egyrántsem jelentette azt, amit a korabeli háztartománytól. A zágrábi püspökséget érseki rangra emeli, és alárendeli a magyarón kifejezés negatív szóhasznázenggi, kõrösi és diakovári püspökséget. lata sugallt, hogy a magyar orientáció 1851. december 30. Ferenc József elhakövetõi eleve lemondtak volna a hortározza a jövedelemadó erdélyi és horvát nemzeti célokról, mint például az vát–szlavónországi bevezetését. autonómia kiépítése vagy a történeti 1852. szeptember 10. Alexander Bach jog szerinti horvát területek egyesítése. belügyminiszter elõterjesztésére „legfelsõ elhatározás” államjogilag megBár a hungaroszlavizmus hívei nagyalapozatlannak nyilvánítja Horvát– részt arisztokratákból, nemesi értelmiSzlavónországban a kékségiekbõl kerültek ki, a töpiros-fehér trikolór ormegerõt a kiváltságolt túrszágos jelvényként való mezei parasztnemesség adta. használatát, és elrendeli eltávolítását. Ebbõl fakadóan társadalmi 1853. május 29. Horprogramjuk a magyar liberális vát–Szlavónországban nemességéhez igazodott, s a megkezdi mûködését az magyar országgyûlés által 1853. január 19-i köz1848 tavaszán kikényszeigazgatási szervezõ rendelet alapján a báni korrített, a rendi világot felszámányt felváltó helytartómoló újítások gyors horvátság. Vezetõje a báni országi bevezetésétõl retisztséget betöltõ Josip mélték politikai befolyásuk Jela
i. megszilárdítását. A társadal1853. szeptember 9. mi jogkiterjesztõ változások Császári nyílt parancs Horvát báni zászló Horvát–Szlavónországtámogatása ellenére a huna 19. században ban a földadó kivetését garoszláv horvát nemesi libe1854-tõl az ideiglenes földadókataszter ralizmus a márciusi forradalom idõszaalapján rendeli el, amelynek nagyságát a kában nem vált meghatározó tényezõvé kataszteri tiszta jövedelem 12,5%-ában Horvátország politikai életében, mert
47
szabja meg. 1855-tõl a magyarországi 16%-os adókulcsot alkalmazzák. 1854. június 26. Legfelsõ uralkodói elhatározás elrendeli Horvát–Szlavónországban a német hivatali nyelv alkalmazását. 1859. május 20. Az uralkodó fölmenti hivatalából a halálos beteg Josip Jela
i gróf horvát bánt. 1859. július 28. Az uralkodó a Szerb Vajdaság és a Temesi bánság katonai és polgári kormányzóját, Johann Coronini-Cronberg gróf altábornagyot nevezi ki horvát bánnak és horvát– szlavón fõhadparancsnoknak. Egyidejûleg a horvát bánhelyettes, Josip Šok
evi altábornagy veszi át a Szerb Vajdaság és a Temesi bánság katonai és polgári kormányzójának, valamint a bánsági fõhadparancsnok tisztségét. Josip Òok
evi 1860. március 9. Pesaltábornagy, 1861 ten, majd országszerte is jótékonysági hangversenyt rendeznek a „horvát ínséges testvérek” megsegítésére. 1860. június 19. Az uralkodó fölmenti tisztségétõl Coronini-Cronberg gróf altábornagy horvát bánt, s utódjául Josip Šok
evi báró altábornagyot nevezi ki. 1860. október 1. Zágrábban Edvard Vrban
i szerkesztésében megindul a „Pozor” címû nemzeti liberális napilap, amely a reformkori illirizmus szellemi örökségét – a délszlávok horvát vezetésû egyesítését és a Habsburg Monarchia föderalizálását – jugoszlavizmus elnevezéssel igazítja az új körülményekhez. 1860. október 20. Az uralkodó kibocsátja az októberi diplomát, ami újraszabályozza a birodalom közjogi viszonyait. Az uralkodó megígéri, hogy a törvényhozás jogát ezentúl az országgyûlések és a birodalmi tanács közremûködésével gyakorolja. – A Josip Šok
evi báró altábornagy horvát bánhoz szóló leirat elrendeli a horvát–szlavón tartománygyûlés összeüléséhez szükséges választási szabályzat elõkészítését uralkodói megerõsítésre, illetve a Magyar Királysághoz fûzõdõ viszony kérdésérõl a magyar országgyûléssel tárgyalásra kiküldött horvát képviselet létrehozását. Egyidejûleg elrendeli az államminisztérium horvát–szlavón ügyosztályán ezen országok honfiainak alkalmazását. 1860. december 2. Az uralkodó fogadja a horvát báni értekezlet Josip Juraj Strossmayer diakovári püspök vezette
48
Josip Jela
i horvát bán. Ivan Zasche olajfestménye
hiányzott a nemzeti legitimációja. A középkori eredetû magyar–horvát államközösség modernizált formában való fenntartását a horvát politikai elit jelentõsebb hányada nem találta elegendõnek. Az 1848-as forradalom elsõ hónapjai a horvát politikai életben a Magyarországgal való államjogi kapcsolat teljes átalakítását kívánó nemzeti liberálisok átütõ diadalát hozták. Az általuk dominált horvát népképviseleti tartománygyûlés emelte 1848 nyarán törvényerõre a márciusi zágrábi kérvényezõ forradalom követeléseit az önálló horvát törvényhozó és végrehajtó hatalom megteremtésérõl. A szábor a ma-
Horvát határõrök Bécsben, 1848-ban. Korabeli vízfestmény
gyar országgyûlésben való megjelenést elutasítva nyilvánította ki a bécsi birodalmi parlamenthez való horvát csatlakozás szándékát, a császárvárosban azonban nem kívánták tovább erõsíteni a szlávok befolyását. A hungaroszláv irányzat képviselõi az 1848-as horvát tartománygyûlésben csupán törpe kisebbséget alkottak. Ebben közrejátszott, hogy a forradalmi márciusi napokban az udvar által kinevezett új bán, Josip Jelaøiå országlása kezdetén rendkívüli állapotot vezetett be és hatósági eszközökkel teljesen megbénította a magyarbarátok politikai tevékenységét. Eltávolította õket az igazgatásból, csapatai lefegyverezték a túrmezei nemzetõrséget, és feldúlták a híresen magyarbarát túrmezei gróf, Antun Josipoviå kúriáját. Ennek hatására a vezetõk közül számosan Magyarországra menekültek, vagy a közelgõ vihar elültét várva csehországi fürdõkbe távoztak. Ez a horvátországi belsõ összeütközés az elõjátékát jelentette a forradalom idején hatalomra került magyar liberális kormánnyal való konfliktusnak. A horvát és magyar nemzeti liberálisok között az eltérõ nemzeti célkitûzések miatt az 1848-as polgári forradalom idején nyoma sincs a közös eszmékbõl fakadó egymásrautaltság érzésének, valamifajta szabadelvû szolidaritásnak.
Mit akartak a horvát nemzeti liberálisok? A horvát nemzeti liberális alternatíva a teljes tagadását jelentette a magyar libe-
Schwechat
Léva
Ipolyság Ipoly
g Vá
La jta
A u s z t r i a Fertô
Duna
BUDA
Graz
1849. ápr. 6.
Alsólendva
JELACIC
Simontornya
Gyula
Nagykanizsa
1848. okt. 17. x 1848. nov. 8. Kotor Varasd Dráva Légrád
Kaposvár
Dombóvár
Sió
JELACIC
a
t
o
n
a
TREBERSBURG
l
a
i
v
H Bród a
t
as
a
x x
1849. febr. 14.
Pozsega
Un
ó
á
1849. jún. 7.
n
Káty Újvidék
i
r
a
Vr b
rálisok által az 1848-as forradalom kezdetén kivívott államjogi elrendezésnek. A magyar különállás helyett a Habsburg Monarchia kormányzati egységének megõrzése, területének etnikai alapú föderalizálása és a többszintû birodalmi képviseleti kormányzás bevezetése mellett törtek lándzsát. A vajúdó német és olasz egység fenyegetõ túlhatalma mellett a horvát nemzeti liberálisok valóságos veszélynek érezték az 1848 áprilisától ténylegesen létezõ magyar nemzeti állam, egy korabeli horvát röpirat kifejezésével élve, a Kárpátoktól az Adriáig terjedõ „kossuthi Nagymagyarország” megszilárdulását. A magyar–horvát feszültség 1848 augusztusában érte el tetõpontját, amikor a bécsi birodalmi központnak a magyar kormányzati önállóságot szûkítõ törekvése alkalmat teremtett a horvát katonai támadásra. Csakis ebben az összefüggésben érthetõ, miért bizonyult eredménytelennek 1848. augusztus végén a katonai konfliktus elhárítására szolgáló magyar ajánlat, amely a magyar–horvát államjogi kapcsolat felbontását, azaz Horvátország állami különválásának lehetõségét helyezte kilátásba. A horvát nemzeti liberálisok
Temesvár
Eszék
Jelaøiå dunántúli hadjárata, 1848. szeptember–október n Bo s Jelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) téli hadjárata, 1848. december–1849. február Jelaøiå csapatainak (I. cs. kir. hdt.) tavaszi Banja Luka hadjárata, 1849. március–május Jelaøiå csapatainak nyári hadjárata, 1849. június–augusztus Csata, ütközet; kisebb összecsapás a magyar csapatok gyôzelmével Csata, ütközet; kisebb összecsapás, ostrom a horvát–szlavón határôrcsapatok gyôzelmével (melyekben jelentôs szerepük volt) Tuzla Horvát–szlavón határôrcsapatok fegyverletétele Az 1848. szeptemberében Horvátországhoz csatolt Muraköz területe
Bihács
Nagykikinda Zombor Kishegyes Fere nc 1849. júl. 14. csa t. Óbecse x 1849. jún. 25.
áva
z
ros
Zenta
Sztára Dr
S
Arad
Ma
Szá va
a
Titel
Pétervárad
ô JELACIC r v
Versec
Karlóca
i
Alibunár
d
é
Zimony
k Pancsova
Belgrád a
Verôce
Szabadka
na
ROTH
Belovár
Sziszek
Károlyváros
Szeged
Baja Pécs
Du
sz á
g
JELACIC
a zá v
oS át rv o H
r
1849. febr. 24.
Kecskemét
x
Letenye
x
1849. márc. 5.
x Cibakháza
ROTH Dunaföldvár
1848. okt. 7. Ozora
Marcali
1848. okt. 3. Friedau
o
Szolnok
Fövenypuszta 1848. okt. 5.
n
D r in
ra
Zágráb
K
Cegléd
Kör
ura
Mu
Maribor
t
Karcag
1848. szept. 29.
Pákozd
JELACIC Keszthely l a B a
Tiszafüred
a
z Tis
1849. ápr. 6. Tápióbicske
Veszprém
Zalaegerszeg
Isaszeg
Mór
Pápa
1848. okt. 3. x Székesfehérvár
Radkersburg
Kápolna Hatvan
PEST
1848. dec. 30.
b
M g S t á j e r o r s z á
Lövô Horpács x 1848. okt. 11. Kôszeg Salamonfa a Rá
Vác
JELACIC
TODOROVIC
Szombathely
Eger
Komárom
Gyôr
Pinkafô
Pétervására
es
Sopron
Miskolc
Érsekújvár
Magyaróvár
küldöttségét, amely a horvát hivatali nyelv alkalmazását, a horvát ügyek intézésére – a törvénytelen államminisztérium helyett – a magyar udvari kancelláriához hasonlóan horvát–szlavón udvari kancellária felállítását, a megyék élére fõispánok kinevezését, továbbá Dalmáciával, Isztriával és a kvarneri szigetekkel való egyesítést kéri.
Te m
JELACIC
Pozsony
Garam
A l s ó -
HORVÁT–MAGYAR HÁBORÚ 1848–1849
Nyitra
Tis za
BÉCS
Lipótvár Nagyszombat
1848. okt. 30.
ös
r Mo va
Duna St. Pölten
S
z
e
r
b
i
a Josip Juraj Strossmayer püspök.
számára ekkor már nem csupán az Képeslap autonómia jogosítványainak növelése 1860. december 5. Uralkodói leirat „orvagy az állami egyenjogúság elérése szágos nyelvnek” ismeri el a horvát nyelvet, és „Horvát–Szlavón Udvari Dikaszvolt a cél, hanem a Habsburg Monartérium” elnevezéssel önállósítja a horchia föderalizálásának útjában álló mavát ügyek intézésére az államminisztégyar nemzetállam felszámolása. A liberiumban létrehozott horvát–szlavón rális horvát tollforgatók a monarchikus osztályt, várja a bán javaslatait a fõispáni kinevezésekre, és beleegyezik Dalkatonai-bürokratikus központhoz igamácia képviselõinek a báni értekezletre zodó Jelaøiå bán 1848. szeptemberi való meghívásába. Magyarország elleni támadását a zág1861. január 17. A Zágrábban ismét rábi lapokban olyan európai jelentõséösszeülõ báni értekezlet feliratban kéri gû, horvát nemzeti háborúvá alakították az uralkodótól: 1. A Muraköz hovatarát, amelynek célja a monarchia egysétozásáról az országgyûlés döntsön; 2. Az országgyûlési választások az 1848. évi gének megújítása, a magyar állami küválasztási törvények alapján a határõrvilönállás megszüntetése, és a magyarordék képviselõinek részvételészági nemzetiségek hor- Ivan Mañurani horvát bán vel történjenek; 3. Dalmáciát vát védnökséggel történõ és udvari kancellár, 1861 csatolják vissza Horvátországhoz; 4. Állítsák helyre a báni kollektív egyenjogúsítátáblát és a helytartóságot. sának, nemzeti önállósu1861. január 25. Megkezdi lásának elõsegítése. A mûködését Bécsben a „Horremélt katonai gyõzelem vát–Szlavón Udvari Dikasztéeredményeként a magyar rium” Ivan Mañurani elnökállamterületen, etnikai letével, aki tagja lesz a minisztertanácsnak. alapon olyan kisállamok 1861. január 27. Az uralkodó megalakulását vizionálelrendeli a Muraköz visszaták, amelyek a Habsburg csatolását Magyarországhoz. Monarchia többi tarto1861. február 12. A magyarmányával közös szövetsébarát tüntetések és kormánygi államban fognak egyeellenes kilengések megfékesülni. Így jöhetne létre az
49
zésére a horvát bán a minisztertanács felhatalmazása alapján ostromállapotot hirdet Fiumében. 1861. február 21. Az uralkodó a horvát bánhoz intézett leiratában tudatja, hogy a báni konferencia határozatait elfogadja; a határõröket azonban egyelõre kizárja a képviselõ-választás jogából. Dalmácia Horvátországhoz csatolását a dalmáciai, a magyar és a horvát országgyûlés állásfoglalásától teszi függõvé, a Muraköz ügyét pedig eldöntöttnek tekinti. 1861. február 26. Az uralkodó kiadja a februári pátenst, „a birodalmi képviseletrõl szóló alaptörvény”-t, amely a birodalmi tanácsot korlátozott jogkörû, kétkamarás törvényhozó testületté formálja. A központi parlament feladatát ellátó birodalmi tanács hatáskörébe tartozik az adópolitika, a katonaállítás, a pénz- és kereskedelemügy, az állami költségvetés ellenõrzése. A birodalmi tanács képviselõházának 343 képviselõjét a tartományok választják, ahova Magyarország 85, Erdély 26, Horvát– Szlavónország pedig 9 képviselõt delegálhat. 1861. március 14. Horvát–Szlavónia közigazgatási és gazdasági ügyeinek intézésére az uralkodó elrendeli a Horvát Királyi Helytartótanács létrehozását a bán elnökletével. 1861. április 15. Megnyílik a horvát országgyûlés Zágrábban, amelytõl az uralkodói trónbeszéd a Magyarországgal való államjogi kapcsolat rendezését és a birodalmi parlamentbe küldendõ képviselõk megválasztását várja. A két legerõsebb frakciót a Magyarországgal való teljes államjogi egyenjogúságot képviselõ nemzeti liberálisok és a magyar államkeretben megvalósuló horvát autonómia elérésére törekvõ nemesi liberálisok, az unionisták alkotják. Fiume nem küld képviselõt a horvát országgyûlésbe. 1861. április 18. A dalmáciai tartománygyûlés elhárítja az egyesülést elõkészítõ zágrábi országgyûlésre szóló horvát meghívást, és a februári pátens rendelkezéseinek megfelelõen a bécsi birodalmi parlamentbe delegálja képviselõit. 1861. május 9. Az uralkodó hozzájárul, hogy a Horvát–Szlavón Határõrvidékrõl, elsõsorban „a császár, a császári ház és a monarchia iránt elkötelezett aktív katonatisztek és személyek közül” az államjogi kérdés tárgyalásának idejére képviselõket válasszanak a horvát országgyûlésbe. 1861. július 23. A horvát országgyûlés hosszas vita után meghozza döntését a Horvátország és Magyarország közti államjogi kapcsolatról. Alapelve: 1848ban megszakadt az államjogi kapcsolat Magyarországgal, amely helyreállításá-
50
új Ausztria, egy olyan föderatív államalakulat, amelyet parlamentárisan kormányoznak, s amely biztosítja a szláv népek nemzeti egyenjogúsítását és vezetõ szerepét. Ezek az ausztroszláv várakozások azonban nem teljesültek. A Habsburg Monarchia 1849 tavaszán abszolutista módon kibocsátott, mindenfajta parlamenti jóváhagyást nélkülözõ birodalmi alkotmánya, amely tartalmazta ugyan az ausztriai nemzetek egyenjogúságának és képviseleti kormányzásának elvét, a horvát nemzeti liberálisok számára súlyos csalódást okozott. A birodalom etnikai alapú átalakítása helyett ugyanis ez az új alkotmány a német hegemóniára épülõ, a történeti országokat jórészt megõrzõ, központosított államrendszert hozott létre. Annyiban figyelembe vette a horvát szábor 1848. évi határozatait, hogy kimondta Horvátország államjogi elkülönítését Magyarországtól. De nem valósította meg sem a horvát államterület integritásának helyreállítását, sem a monarchián belüli délszláv integrációt, a horvátok, szerbek és szlovének egyetlen állami keretben való egyesítését. Sõt a horvát képviseleti és kormányzati autonómia hagyományaira sem volt tekintettel. Csupán egy adminisztratív szempontból különálló horvát–szlavón koronatartományt hoztak létre, amelyet nem a horvát tartománygyûlésnek felelõs autonóm hatóság, hanem bécsi birodalmi kormány hivatalnokai igazgattak.
Magyar–horvát kibékülés (1849–1868) A magyarok és horvátok számára egyaránt csalódást hozott a forradalmat követõ neoabszolutizmus évtizede. A külpolitikai kudarcok és a hatalmasra duzzadt államadósság miatt válságba sodródott a Habsburg Monarchia kormányzati rendszere. A várható átalakulás kapcsán merült fel az 1848–1849ben megszakadt államjogi kapcsolat felújításának gondolata. Mindezt a kölcsönös kiengesztelõdést szimbolizáló gesztusok egész sora vezette be. Magyarországon 1860 elejétõl jótékonysági társasági rendezvényekkel a többi Habsburgországhoz viszonyítva messze a legnagyobb összeget gyûjtöttek össze a korábbi évek rossz termései miatt éhínséggel fenyegetett „horvát testvérek”
megsegítésére. S ami a reformkorban elképzelhetetlen volt: az év nyarán egy alkalmi magyar társulat több mint egy hónapig nagy sikerrel szerepelt Zágrábban magyar nyelvû színi- és opera-elõadásokkal. A cenzúra ellenõrzésétõl lassan megszabaduló nyilvánosságban a mérvadó politikusok mind magyar, mind horvát oldalon az állami különállást, a nemzeti autonómiát biztosító régi történelmi alkotmány és az 1848-ban elért államjogi vívmányok életbe léptetése mellett foglaltak állást. A hagyományos formákhoz, a patetikus hangvételû vármegyei körlevelekben való érintkezéshez nyúltak vissza 1861-ben. A sort Zágráb megye körlevele nyitotta meg, amely a politikai nemzetként való elismerést, a történeti jog szerint horvátnak tekintendõ államterület kialakítását és a maradéktalan horvát állami egyenjogúsítást szabta a közjogi kapcsolat helyreállítása feltételének. A pozitív hangvételû, az államjogi emancipáció kérdésében fenntartásos magyar visszhangot Deák Ferenc állásfoglalása összegezte. Zágráb megyéhez intézett, de a horvát közvélemény tájékoztatására szánt, s ezért németül is kiadott válasza a jogfolytonosságra épült. De már most – késõbbi országgyûlési felirataival teljes összhangban – kifejtette, hogy Horvátország saját területtel bíró, külön politikai nemzet, amely a magyar állam keretében széles körû törvényhozói és kormányzati autonómiára tarthat igényt. Sõt azt is elismerte, ha a horvátok a teljes államjogi különválás mellett döntenek és belépnek a központi birodalmi parlamentbe. A területi kérdésekben is kompromisszumra törekvés jellemezte a magyar álláspontot. A három szlavón vármegyét, amelynek hovatartozása a reformkorban és 1848-ban a magyar–horvát ellentét egyik forrása volt, Deák egyértelmûen a „Háromegy Királyság” részének nyilvánította. Az 1849 után Horvátországhoz csatolt, 1861-ben visszakebelezett Muraközrõl s a magyar koronához való tartozását kinyilvánító, olasz többségû Fiumérõl viszont nem kívánt lemondani.
Hungaroszláv unionizmus 1861 elejétõl a bécsi kormánypolitikában a centralista alkotmányos par-
lamentarizmus került elõtérbe. Ez minden horvát politikai irányzatot sértett és azokat egységesen a magyar orientáció irányába mozdította el, felértékelve egyben a magyar–horvát államközösség alkotmányos hagyományát, a monarchián belüli központosítást elhárító védernyõ jelentõségét. A hungaroszláv nemesi liberalizmus vezetõi és támogatói ekkor is elsõsorban arisztokraták, nemesi birtokosok voltak, de elképzeléseik lényegesen szélesebb társadalmi közegben hatottak, mint 1848 elõtt. A reformkori illirizmus és ausztroszlávizmus számos korábbi nemesi értelmiségi és polgári híve az 1860-as évek elején már a magyar orientáció szükségességét vallotta. A polgári rétegek szemléletváltását jelezte, hogy Zágrábban 1861-tõl egy évtizeden át mindig hungaroszláv unionista képviselõket választottak a száborba. E képviselõk a történeti alkotmányosság szerves részének fogadták el az 1848. évi áprilisi magyar törvények jogérvényességét, de azokkal azonos értékû jogforrásnak nyilvánították a horvát tartománygyûlés 1848-as határozatait is, különösen Horvátország kormányzati önállóságának megteremtését. Utóbbit a Magyarországgal való önkéntes társulás szükségességével kapcsolták össze, amelynek alapja a történeti jog és a jelen viszonyaiból eredõ közös érdek, az alkotmányos szabadság védelme. A hungaroszláv unionizmus az 1860-as években tehát elsõsorban az alkotmányos birodalmi centralizmussal szembeni közös védekezés jegyében képviselte a Magyarországgal való állami közösség létrehozását. Ez alkotta az államjogi keretét a horvát autonómia megvalósulásának, alkotmányos képviseleti kormányzásának és a történeti jog szerinti területi integritása helyreállításának. Nemzetfelfogását a délszláv integrálódás szempontjai kevéssé befolyásolták. A horvát államterület lakóit tekintették, nemzeti és vallási különbség nélkül, az egységes horvát politikai nemzet részének.
Együtt a Habsburg-centralizáció ellen Az 1861 áprilisában összeülõ horvát száborban a délszláv irányultságú nemzeti liberálisok alkották a többséget. Eszmevilágukban az 1848-as örökség
folyamatosságát jelezte a jugoszlávizmus formájában megújuló integratív délszláv ideológia, a Habsburg Monarchia föderalizálásának igénye, illetve a csupán virtuálisan létezõ horvát–szlavón–dalmát „Háromegy Királyság” állami egyenrangúsítására és a horvát történeti államjog szerinti területi egyesítésére való törekvés. Josip Juraj Strossmayer diakovári püspök, Matija Mrazoviå zágrábi ügyvéd, Ivan Perkovac, a nemzeti liberálisok lapjának számító „Pozor” szerkesztõje és a szerb nemzetiségû Makso Prica ügyvéd tartozott meghatározó politikusai közé. Ideológusa Franjo Raøki történész, zágrábi kanonok volt, aki írásaival a délszláv gondolat megújítója és az önálló horvát koronaeszme megalkotója lett. A Zvonimir király anyagi valóságában nem létezõ koronájára való hivatkozás egyfelõl a magyar–horvát állami összetartozást jelképezõ magyar Szent Korona ellensúlyozására, másfelõl a széttagolt horvát területek egységének és a „Háromegy Királyság” egyenrangúságának szimbolikus kifejezésére szolgált. Mindezt az 1861. évi XLII. törvény öntötte jogi formába, amely széles körû kormányzati és törvényhozói önállósággal felruházott, történeti és etnikai elvû területi átrendezéssel kikerekített, Magyarországgal lényegében azonos jogállású horvát államalakulat létrehozását tartalmazta. Noha az említett törvény kimondta a Magyarországtól 1848-ban bekövetkezett különválás jogszerûségét, de nyitva hagyta a magyar–horvát állami együttélés föderatív alapon való újrateremtésének lehetõségét. Ennek feltétele a horvát állami egyenjogúság, illetve egyes területek történeti és etnikai elvû „visszaadásának” magyar elfogadása volt (ez többek között Fiume és Muraköz átengedését, illetve Bosznia és Hercegovina egyes területei bekebelezését jelentette). A nemzeti liberálisok nyitottsága Magyarország iránt abból az idõleges érdektalálkozásból fakadt, hogy mind a magyar, mind a horvát nemzeti liberalizmus államjogi programja ütközött a Habsburg Monarchia alkotmányos centralizációjával. A hungaroszlávok és a megosztott
nak elõfeltétele a horvát–szlavón–dalmát királyság területi egységének elismerése (Fiume és Muraköz Horvátországhoz tartozása), valamint teljes kormányzati és törvényhozói önállóságának elfogadása. A nemesi liberálisok a szavazástól való távolmaradással tiltakoznak a határozat ellen. 1861. július 27–29. A horvát országgyûlés megvitatja és támogatja a szlovák nemzeti kívánságokat tartalmazó memorandumot. 1861. augusztus 3–5. A horvát országgyûlés egyhangúlag elutasítja képviselõk küldését a birodalmi parlamentbe és leszavazza a horvát részvételrõl való tárgyalások megkezdését. 1861. szeptember 24. A horvát országgyûlés feliratot intéz az uralkodóhoz: egyrészt a „régi alkotmány, különösen a szábor adó- és katonamegajánlási jogának visszaállítását és a birodalmi parlamentben való horvát részvétel elutasítását”, másfelõl a Dalmáciával és a határõrvidékkel való egyesítést, a Magyarországtól való teljes kormányzati és törvényhozói önállóságot, a horvát országgyûlés bán általi összehívását, a horvát udvari kancellária és legfelsõ bíróság (hétszemélyes tábla) létrehozását, továbbá a horvát hivatali nyelv alkalmazását kérelmezi. 1861. november 12. A horvát országgyûlésben a bán ismerteti a feliratra adott uralkodói válaszleiratot, amely megígéri a külön horvát udvari kancellária és fõtörvényszék létrehozását, kilátásba helyezi a határõrvidékkel való egyesítést és a Magyarországgal való viszonyról szóló határozatnak a magyar országgyûlés elé terjesztését. Egyidejûleg feloszlatja a horvát országgyûlést. 1861. november 20. Legfelsõ kézirat az ideiglenes Horvát–Szlavón Udvari Dikasztériumot Horvát–Szlavón Udvari Kancellária rangjára emeli, élére Ivan Mañuraniot nevezi ki. 1862. június 30. Önálló horvát legfelsõ törvényszéket állítanak fel Zágrábban. 1865. június 1. Megnyitják a Déli Vasút Zágráb–Károlyváros közötti vonalát. 1865. november 1. Az uralkodó felmenti Ivan Mañurani horvát–szlavón udvari kancellárt, és helyére ideiglenesen Milan Kuševi báró altábornagyot nevezi ki. 1865. november 12. Horvát országgyûlés Zágrábban. Feladatai között az uralkodó leirata megemlíti a Magyarországgal való kapcsolat rendezését a két országgyûlés közti megállapodás útján.
folytatás az 54. oldalon _ A horvát országgyûlés pecsétjének lenyomata, 1865
51
Fiume jogállásának ellentmondásai iume az Adriai-tenger Kvarner-öblének csúcsán helyezkedik el. A középkorban különbözõ hûbérurakhoz tartozott, a 16. század eleje óta a Habsburg-házhoz. Mária Terézia 1776-ban Horvátországhoz, 1779-ben pedig „corpus separatum”-ként közvetlenül a magyar koronához csatolta. A napóleoni háborúk francia megszállását követõen Ausztria fennhatósága alá került, 1822-ben pedig visszaállt a korábbi status quo. 1848-ban, a magyar szabadságharc kitörése után horvát csapatok vonultak be, s Fiumét Horvátország részének nyilvánították. A magyar szabadságharc leverése után az oktrojált alkotmány szentesítette a horvát fegyveres fellépés eredményét és Fiumét – az egységes osztrák összmonarchia keretében – a Magyarországtól különvált horvát–szlavón koronaországhoz csatolta. A kikötõváros horvát igazgatás alá rendelése számos konfliktussal járt, hiszen a báni kormány erõsen korlátozta a széles körû városi autonómiát, és nagy elszántsággal kísérelte meg érvényesíteni a horvát hivatali és oktatási nyelv alkalmazását. Az a paradox helyzet állt elõ, hogy az 1850-es években a horvát hatóságokkal szemben éppen a centralista bécsi kormány védelmezte az iskolaügy és az igazságszolgáltatás terén a fiumei olasz nyelvhasználatot. A neoabszolutizmus idõszakában a fiumei olasz–horvát ellentét kiélezõdése hozzájárult ahhoz, hogy a parlamentáris kormányzást ígérõ októberi diploma kiadása után, 1861 februárjában a Magyarországhoz való visszacsatolást követelõ tüntetések robbantak ki Fiumében. Ennek lecsillapítására a horvát bán, Šokøeviå tábornagy több hónapos ostromállapotot hirdetett ki. A város végül 1867 tavaszáig a horvát–szlavón koronaország fennhatósága alatt maradt, ami ellen a városi vezetés többek között a horvát tartománygyûlésen való részvétel elutasításával tiltakozott. Fiume közjogi hovatartozása ügyében az újabb fordulatot ismét az uralkodó hatalompolitikai szempontjai határozták meg. A magyar kiegyezés létrejötte után, 1867 tavaszán a horvát politikai elit többsége elutasította Ferenc József magyar királyi koronázásán való részvételt, kiváltva ezzel az uralkodó és a birodalmi központ neheztelését. Ezúttal a dualizmussal szembeszegülõ horvátokra való politikai nyomásgyakorlásként értelmezhetõ, hogy Ferenc József már 1867. április elején a magyar miniszterelnöknek alárendelt királyi biztost nevezett ki Fiume város és a megye élére, amellyel e terület
F
Fiume a tenger felõl, 1890-es évek MNM Történeti Fényképtár
52
de facto a magyar kormány igazgatása alá került. A város jogállásának újabb rendezése a horvát–magyar kiegyezésrõl szóló törvénnyel történt meg 1868-ban. Ez a Horvátország feletti magyar fennhatóság keretében intézményesítette a horvát politikai nemzet területi különállását és messzemenõ belpolitikai önállóságát. A magyar állami közösséget elfogadó hungaroszláv unionisták számára sem lehetett azonban alku tárgya a történeti jog szerinti horvát területek közigazgatási egyesítése, amelybe Fiume is beletartozott. A horvátok a kikötõváros ügyében reméltek engedményt a magyaroktól, akik viszont Szlavónia átengedését tekintették Fiume birtoklása ellentételezésének. A fiumei olasz polgárság gazdasági érdekei, nyelvi és közigazgatási autonómiája szempontjából ígéretesebbnek látszott a kivételezett helyzetû kikötõvárosi státust jelentõ magyar fennhatóság, mint a gazdaságilag elmaradott, a horvát nyelv dominanciáját a saját közigazgatásában következetes elszántsággal érvényesítõ Horvátországhoz tartozás. Kompromisszumos megállapodásra Fiume hovatartozása kérdésében ilyen körülmények között nem volt kilátás. Bár a magyar és horvát tárgyaló küldöttség józan képviselõi tisztában voltak a történeti jogalap ellentmondásos jellegével, Fiume kérdésében mégis ragaszkodtak a kizárólagos nemzeti állásponthoz, nehogy a hazai politikai közvélemény a megalkuvás és jogfeladás bélyegét üsse rájuk. Ebben a csapdahelyzetben a horvát–magyar kiegyezési tárgyalások sikere érdekében Deák Ferenctõl származott az áthidaló javaslat, hogy mindkét fél tartsa fenn Fiumét illetõ jogait és az uralkodó tegyen közvetítõ javaslatot a megoldásra. A célszerûnek látszó eljárás a jogfenntartás tartalmának eltérõ értelmezése miatt viszont mégis újabb jogi bonyodalmakhoz vezetett. Magyar értelmezés szerint a jogfenntartás az 1848 elõtti területi status quót jelentette. Így Fiume városa és kerülete a magyar koronához tartozó külön test, amelynek igazgatásáról a magyar és a horvát országgyûlés küldöttei, valamint Fiume közgyûlésének képviselõi kötnének háromoldalú megállapodást. A horvát álláspont viszont elvetette a kikötõváros külön testként való kezelését, s kétségbe vonta a magyar törvényhozás és kormányzat fiumei illetékességét. Az uralkodói közvetítés újabb ellentmondásos joghelyzetet teremtett. Ferenc József a magyar miniszterelnökkel és a horvát bizalmi férfiakkal folytatott konzultáció után 1868. november 8-i leiratában lényegében a magyar álláspont elfogadását javasolta a pesti és a zágrábi országgyûlésnek. De egyidejûleg szentesítette az ezzel ellenkezõ tartalmú horvát kiegyezési törvényt, A fiumei Corso, 1900-as évek MNM Történeti Fényképtár
amelyben csak annyi állt: Fiume városáról és kerületérõl „az országos küldöttségek között egyezség nem jött létre”. A magyar képviselõház viszont az uralkodói propozíció szellemében – Fiumét a magyar korona részének tekintõ kitétellel – fogadta el a horvát kiegyezésrõl szóló magyar törvényt. A Ferenc József által szentesített magyar–horvát kiegyezési törvényeket, az 1868. évi magyar XXX. és a horvát I. törvénycikk 66. §-át Fiume jogállásáról így épp olyan jogi ellentmondások terhelték, mint száz évvel korábban Mária Terézia két átcsatolási diplomáját. A jogi abszurditásra Andrássy Gyula magyar miniszterelnök hívta fel az uralkodó figyelmét, akitõl a gödöllõi szarvasvadászatot megelõzõ audiencián szóbeli felhatalmazást kapott a két törvényszöveg összhangba hozására, azaz a már szentesített kiegyezési törvény horvát változatában Fiumét a magyar korona részének nyilvánító kitétel feltüntetésére. A jogilag korrekt eljárás nyilvánvalóan a bársonyba kötött, kalligrafikus betûkkel ünnepélyes formában kiállított sarkalatos törvény módosított szövegének újraírása lett volna, de a horvát báni helytartó végül nagyvonalú könnyedséggel egyszerûen az inkriminált 66. § megfelelõ részének felülragasztásával vezettette át az uralkodó által jóváhagyott változtatást a törvényszövegben. A horvát közjogi ellenzék az 1880-as évek elejétõl fedezte fel a sarkalatos törvény alakiságának ezt a súlyos fogyatékosságát és használta fel a kiegyezési rendszer legalitásának megkérdõjelezésére. A „fiumei foltozás” (rijeøka krpica) ettõl kezdve lett a horvát közvéleményben a Horvátországgal szemben folytatott csalárd magyar kormánypolitika és a kiegyezéspárti horvátok megalkuvásának szinonimája, Fiume kétes úton történt elvesztésének jelképe. A mai horvát történetírásban is észlelhetõ ez a sérelmi, közjogi szemlélet, noha 1869 elejétõl a kikötõváros berendezkedésérõl közel másfél évig folytatott háromoldalú tárgyalások után éppen a városra támasztott kizárólagos horvát igény következetes fenntartása eredményezte a dualizmus idején mindvégig fennállott fiumei közigazgatási provizórium létrejöttét. A rendkívüli állapotot megszüntetõ provizórium bevezetésekor számos horvát szempontot is figyelembe vettek. Fiume vármegyét, amely addig kikötõvárossal együtt a magyar királyi biztos fennhatósága alá tartozott, a báni igazgatás alá helyezték. A fiumei horvát iskolák felett a zágrábi kultuszkormányzat fõhatósága érvényesült, míg az igazságszolgáltatásban a zágrábi báni tábla maradt a fiumei bíróságok egyik fellebbezési fóruma. A fiumei kormányzói palota, 1900-as évek
MNM Történeti Fényképtár
MNM Történeti Fényképtár
A fiumei (ma: Rijeka) pályaudvaron fogadják Nákó Sándor grófot, az új kormányzót, 1906
A közjogi bizonytalanság ellenére a dualizmus idején Fiume kivételes autonómiával rendelkezett. Mindezt a fiumei városi képviselõ-testület közremûködésével készült statútum szabta meg, amelyet a magyar minisztertanács jóváhagyásával 1872. június 1-jén adtak ki ideiglenes jelleggel, de lényegében a dualizmus végéig érvényben maradt. Az autonómiát gyakorló legfõbb szerv a fiumei képviselõ-testület volt, amelynek feladat- és hatáskörét alapvetõen a magyar törvényhatóságok mintájára szabályozták. Néhány lényeges pontban azonban a hazai törvényhatóságoktól eltérõen különlegesen széles autonómiát biztosítottak. Az 56 fõs képviselõ-testületet teljes egészében választások útján, tehát a virilisták nélkül hozták létre. A polgármestert és a képviselõket hat évre választották. Meglehetõsen korlátozott volt a magyar kormány által kinevezett kormányzó jogköre. Törvényességi felügyeletet gyakorolt, a képviselõ-testületben csak felszólalási és indítványozási joga volt, s annak határozatát csak egy alkalommal függeszthette fel. Fiume hivatalos nyelve az olasz maradt. A Bánffy-kormány idején a század végétõl több magyar törvényt rendeleti úton léptettek életbe, amit önállóságának csorbulásaként élt meg a város. Mindez gyengítette a magyar állameszmével azonosuló hagyományos fiumei hazafiság vonzerejét s így egyre többen az egységes Olaszország nemzeti nagyságának bûvkörében keresték a város jövõbeni érvényesülését.
RESS IMRE A Szapáry-móló a fiumei kikötõben, 1900-as évek
MNM Történeti Fényképtár
53
_ folytatás az 51. oldalról 1866. március 4. Az uralkodó megerõsíti az 1860-ban kezdeményezett zágrábi Délszláv Tudományos és Mûvészeti Akadémia alapszabályait. 1866. április 21–június 16. A horvát és a magyar országgyûlés küldöttségei tárgyalásokat folytatnak Pesten az államjogi kapcsolat helyreállításáról és a kiegyezés feltételeirõl. A porosz és olasz háború hírére a tárgyalások eredménytelenül félbeszakadnak. 1866. július 26–30. A monarchia szláv politikusai a cseh František Palacký, František Ladislav Rieger, František Brauner, Jan Stanislav Skrejšovký, a horvát Josip Juraj Strossmayer és Ivan Mañurani, a lengyel Agenor Goluchowski részvételével Bécsben és Badenben tartott megbeszélésen kidolgozzák a monarchia átalakításának tervét, amely a központi kormány megtartása mellett öt történeti országcsoport (osztrák–német tartományok, a cseh korona országai, Galícia és Bukovina, a magyar korona országai és a délszláv területek) autonómiáját irányozza elõ, de a délszláv területek jogállásának rendezését közvetlenül a magyar–horvát megegyezésre bízza. 1866. december 19. A horvát országgyûlés felirata Horvátország államjogi helyzetét a Habsburg Monarchiában a koronával való közvetlen tárgyalások útján, Magyarországtól függetlenül, önállóan kívánja rendezni. Elismeri a monarchia közös ügyeit, amelynek kezelését felelõs központi kormány intézi. A koronázás elõtt kéri a történeti jog szerinti horvát államterület – beleértve a határõrvidéket – egyesítését és felelõs horvát kormány kinevezését. 1867. január 4. Az uralkodó bizonytalan idõre elnapolja a horvát országgyûlést, és a december 19-i feliratában foglalt kívánságok elbírálását felfüggeszti addig, amíg a Magyarországgal folytatott tárgyalások eredménye megszületik, és a többi királyság és tartomány képviseletének állásfoglalása ismertté válik. 1867. április 1. Az uralkodó elnöklete alatt – Beust báró osztrák miniszterelnök és Kuševi horvát udvari kancellár részvételével – tartott magyar minisztertanács elfogadja Andrássy Gyula gróf miniszterelnök javaslatát a horvátkérdés rendezésére, amely a horvát társországnak szubdualista jogállást irányoz elõ. Ez az államjogi elrendezés a két központú Osztrák–Magyar Monarchia másik felével szemben magyar–horvát állami közösséget jelent, de korlátozza a magyar törvényhozói és kormányzati hatalom horvátországi hatáskörét, és autonóm ügyekben (közigazgatás, igazságszolgáltatás, oktatás és vallásügy) biztosítja a horvát országgyûlés és végrehajtó hatalom illetékességét.
54
délszláv irányultságú nemzeti liberálisok összefogása biztosította a száborban a parlamenti többséget a birodalmi közös ügyek és a birodalmi központi parlamentben való horvát részvétel elutasításához.
és a területi integritás elismeréséhez kötötte a Ferenc József koronázásán való horvát részvételt. Válaszul az uralkodó feloszlatta a szábort, s így az osztrák– magyar kiegyezés fényes budai szertartásáról 1867 júniusában távolmaradtak Horvátország hivatalos képviselõi. Az osztrák–magyar kiegyezés után Megosztó tényezõ: a duális berendezkedés megváltoztak a monarchia belsõ erõvi(1865–1867) szonyai, s így a horvát pártok versengéAz 1860-as évtized közepén az oszt- sének feltételei is. A kiegyezést elutasírák–magyar dualista alternatíva megje- tó szábort feloszlatták, 1867 decembelenésével felbomlott a hungaroszláv rére új választást írtak ki, amelynek unionisták és a délszláv irányultságú elõkészítése során jelentõsen átalakult nemzeti liberálisok együttmûködése. a horvátországi kormányzat szervezete Míg az elõbbiek helyeselték a monar- és személyzete. A báni tisztség katonai chia dualista átalakítását, s annak folyo- és polgári funkcióit szétválasztották. A mányaként a magyar államkeretben lét- polgári igazgatást, mint báni helytartó, rejövõ horvát autonómiát, az utóbbiak a hungaroszláv unionisták vezéralakja, továbbra is a monarchia föderalizálásá- Levin Rauch báró vette át a magyar– ra törekedtek. 1865–1867 között a szá- horvát államközösséget megteremtõ bor többségét alkotó délkiegyezés létrehozásának szláv orientáltságú nemszándékával. Intézkedézeti liberálisok közül váseivel sorra távolította el lasztották meg annak a a kormányzati hivatalokbizottságnak a tagjait, ból és a megyei igazamely 1866 áprilisában elgatásból a birodalmi sõ ízben lépett közvetlen centralista kormány által érintkezésbe a magyar orkinevezett, a dualizmust szággyûlés hasonló testüellenzõ hivatalnokokat. letével az államjogi A horvát alkotmányos viszony rendezésére. A szabadság visszaállípesti tárgyalások eredtásának ígéretével mozménytelenül végzõdtek. A gósította mindazokat a magyar–horvát államtársadalmi rétegeket, közösség perszonáluniós Levin Rauch bán (1868–1871). amelyeket irritált a centhorvát értelmezését és a ralizmus bürokratikus Korabeli karikatúra történeti, etnikai elvû magyakorlata és az adóterximális horvát területi igényeket magyar hek növekedése. A vagyoni cenzust részrõl nem fogadták el. Késznek mu- csökkentõ választási rendelete szavazatatkoztak a kívánt autonóm kormányza- ti joghoz juttatta az elégedetlen kisneti hatáskörök biztosítására, a szlavón meseket és a jómódú parasztgazdákat, vármegyék horvát államterülethez tar- s így ellensúlyozta a nemzeti párti netozásának elismerésére, de elzárkóztak mesi, egyházi és honorácior értelmiség Muraköz és Fiume átengedésétõl. befolyását. Az unionista pártnak ekkor 1866 novemberében a szábor nagy indult elõször önálló lapja, a „Hrvatske többséggel – a hungaroszláv unionisták Novine”. Az 1867 decemberében tarellenszavazataival – vetette el a Magyar- tott választásokon a hatósági pozíciók országgal való államközösséget. A hatá- birtoklásának elõnyeit messzemenõen rozat után a hungaroszlávok memoran- érvényesítõ hungaroszláv unionisták eldumban foglaltak állást a magyar ország- söprõ gyõzelmet arattak. A nemzeti párt gyûléssel megkezdett tárgyalások folyta- képviselõi tiltakozásul bojkottálták az tása, a szábor pártarányait tükrözõ horvát új parlamenti testületet. bizottság Pestre küldése mellett. A nemzeti párti többség pedig 1867 tavaszán A magyar–horvát kiegyezés (1868) látványos demonstrációval tiltakozott az osztrák–magyar dualizmus létrejötte ellen, Az ellenzék távolmaradása miatt egyés az egyenrangú horvát állami önállóság színû szábor választotta meg azt a hor-
vát országos deputációt, amely a magyar országgyûlés hasonló testületével 1868 áprilisától több hónapi tárgyalás során kidolgozta a két fél viszonyát szabályozó kiegyezési törvény tervezetét. Ennek alapelve kimondta a Magyarország és a Horvát–Szlavónország közötti állami közösséget, de egyidejûleg tartalmazta az állami szuverenitás részleges megosztását, a horvát politikai nemzet területi különállását és belpolitikai önállóságát. A belügyi igazgatást, a vallásügyet, a közoktatást és az igazságszolgáltatást külön horvát törvényhozás és végrehajtó testület irányította. Az autonómia területén a kiegyezési törvény kizárólagos jelleggel írta elõ a horvát nyelv használatát, amely a magyar–horvát közös kormány horvátországi közegeire is vonatkozott. Ez biztosította, hogy az osztrák–magyar kiegyezés alapján szervezett külön magyar fegyveres erõ keretében létrejött horvát honvédség (domobranstvo) vezényleti nyelve a horvát lett. Az autonóm szervek és a horvát honvédség saját nemzeti színeiket és a magyar Szent Koronával fedett horvát címert használták. A horvát autonómia anyagi alapját az állami bevételekbõl meghatározott kulcs alapján fedezték, amelynek felhasználásáról a szábor döntött. Az autonómiára, a magyar–horvát államközösség és a Monarchia közös ügyeire fordítandó költségek arányát a tízévenként megújítandó pénzügyi egyezményben rögzítették. A közös költségekhez az adóképesség arányában kiszámított horvát hozzájárulás nagysága a kiegyezéskor meghaladta a gazdaságilag fejletlen Horvátország teljesítõképességét, s a visszamaradó saját bevétel nem bizonyult volna elegendõnek az autonómia költségeinek fedezésére. Ezért a költségvetés elsõ évtizedére évi 2,2 millió forint átalányt számítottak ki, amely Horvátország bevételeinek 45%-át jelentette. Bár ily módon közös költségekre fordították a horvát jövedelmek 55%-át, erre a célra a horvátoknak még akkor is csupán az átalányt meghaladó többletet kellett befizetni, ha az nem fedezte a magyar– horvát államközösség büdzséjének és az Osztrák–Magyar Monarchia közös költségvetésének szükségleteit. A hiányt ebben az esetben a magyar költ-
Az idealisztikusnak ábrázolt horvát–magyar kiegyezés, 1868
ségvetésbõl fedezték vagy államadóssággá alakították. A Monarchia közös ügyeire fordítandó összegbõl a magyar kvóta meghatározott összegének 6,44%-a esett Horvátországra. A közös költségekhez való hozzájárulás mértéke, miként az 1867 utáni osztrák–magyar viszonynak, a magyar–horvát kapcsolatoknak is neuralgikus pontja maradt. Magyar oldalon az autonómiához nyújtott pénzügyi támogatást sokallták, míg horvát részrõl a pénzügyek közös kezelését tartották hátrányosnak. Valójában a kiegyezés idõszakában a Pejácsevics Tódor gróf Horvátország zászlajával a millenniumi hódoló menetben, 1896
MNM Történeti Fényképtár
1867. április 9. A képviselõház Deák Ferenc indítványára határozatot hoz a horvát kiegyezésnek a magyar–horvát államközösség alapján történõ megkötésére, és meghívja a horvát országgyûlés képviselõit a közös uralkodó koronázására, illetve a Magyar Királyság és a horvát társország jogait rögzítõ koronázási hitlevél megszerkesztésére, amelyrõl horvát változat is készül. 1867. április 11. Az uralkodó május 1-jére összehívja a horvát országgyûlést. 1867. április 23. Az uralkodó válaszleiratot intéz a horvát országgyûléshez, amelyben kifejezi készségét Horvátország történeti jogainak a Pragmatica Sanctio alapján történõ csorbítatlan megõrzésére. Egyúttal elveti a december 19-i felirat államjogi követeléseit, mert azok nincsenek összhangban a Pragmatica Sanctióval. Felkéri a horvát országgyûlést, hogy május 15-ig küldje el képviselõit a magyar országgyûlésre a koronázási hitlevél összeállítására. 1867. április 27. Andrássy Gyula magyar miniszterelnökhöz intézett legfelsõ kézirat lehetõvé teszi Fiume képviselõjének a magyar országgyûlésre való meghívását. 1867. május 18. A horvát országgyûlés felirata az állami egyenjogúság igényének és a történeti jog szerinti államterület helyreállításának kinyilvánításával elutasítja a magyar királykoronázáson való részvételt. Külön koronázási hitlevelet kívánnak, amely Ausztriával és Magyarországgal egyenrangú jogállást biztosít Horvátországnak, és kimondja Dalmácia, a határõrvidék és Fiume Horvátországgal történõ egyesítését. 1867. május 25. Az uralkodó feloszlatja a horvát országgyûlést, mert a május 18-i feliratában foglalt követelései a koronázásig nem valósíthatók meg, és nincsenek összhangban a magyar országgyûlés által kilátásba helyezett megállapodás elveivel. 1868. november A magyar–horvát kiegyezés. Az unionista párt választási gyõzelme után a két ország küldöttsége egyezségre jut. A magyar fél a horvátokat önálló „politikai nemzetnek”, míg Horvát–Szlavónországot és (legalábbis elvben) Dalmáciát Magyarország társországának ismeri el. (Dalmácia azonban ténylegesen 1918-ig osztrák tartomány marad.) 1871. október A rakovicai felkelés. A Horvát Jogpárt egyik vezetõje, Eugen Kvaternik kikiáltja Horvátország függetlenségét. A határõrök nem csatlakoznak a felkeléshez, így az három nap alatt elbukik, Kvaternik elesik. 1873–1880. A magyar és horvát elit új kompromisszuma nyomán a Nemzeti (Liberális) Párt kerül hatalomra Horvátországban. Ivan Mañurani bán re-
55
pénzügyek kezelésének módjáról kevés-
érdekeit védõ Andrássy Gyula miniszterelnök álláspontja érvényesült. A pénzügyi önállóságra kiterjedõ horvát autonómiát Andrássy azért ellenezte, nehogy ez a precedens ösztönözze a Monarchia nyugati felén, Ausztriában a cseheknek és a lengyeleknek a tartományi autonómián túllépõ törekvéseit.
MNM Történeti Fényképtár
formjai korszerûsítik a közigazgatást, sé voltak kidolgozott horvát elképzeléigazságszolgáltatást és az iskolaügyet. sek. A pénzügyi önállóságot eredetileg 1883. Magyarellenes és antimodernizáaz ellenzéki nemzeti liberálisok sem ciós népmozgalom Horvátországban. szabták az államjogi emancipáció köve1883–1903. Khuen-Héderváry Károly telményének, hiszen a pénzügyek mind bánsága. Kemény rendszabályokkal letöri és háttérbe szorítja a dualizmuselleaz alkotmányos centralizmus gyakorlatánes horvát ellenzéket. Az 1890-es évek ban, mind az ausztroszláv föderalisták közepétõl Horvátországban is érezhetõ programja szerint a központi birodalmi az egész Monarchiára jellemzõ gazdasákormány hatáskörébe tartoztak. A kigi fellendülés. egyezési tárgyalások során elsõsorban 1903. Újabb magyarellenes megmozduDeák Ferenc hangoztatta, hogy az egész lások Horvátországban. Monarchiában egységes közvetett adó1905. A fiumei rezolúció. Horvát ellenzéki képviselõk Franjo Supilo vezetésékat kivéve, a horvátok kapjanak teljes vel fiumei tanácskozásukon békejobbot pénzügyi autonómiát, mert a közös nyújtanak az antidualista magyar ellenügyek körének szûkítésével csökkenthezéknek. tõ a kétoldalú súrlódások lehetõsége. Az 1906. Az új, koalíciós magyar kormány autonómiával kapcsolatban általános segítségével a horvátországi választásokon a Horvát–Szerb Koalíció legyõzi a elvként fogalmazta meg a horvát nemrégi magyarbarát Nemzeti zeti önérzetet irritáló Tisza István és Skerlecz Iván Pártot. horvát bán Zágrábban, 1914 magyar gyámkodás 1907. június–július Horvát minél teljesebb kiküképviselõk obstrukcióval tiltaszöbölését. Elképzekoznak a magyar parlamentben a vasúti pragmatika nyelvi lései azonban sem a rendelkezései ellen, amelyek horvát, sem pedig a szerint a MÁV horvátországi magyar országos devonalain is hivatalosan haszputációban nem kapnálhatóvá válik a magyar tak többségi támoganyelv. tást. A horvátokat a 1912/1913. A budapesti kormány felfüggeszti az alkotmákiterjedt autonómiányos kormányzást Horvátval járó pénzügyi terországban.
Mu
VARASD
ra
Dráva Ludbreg
Ivanec Krapina
VA R A S D Zlatar Krapina Donja Stubica
Klanjec
áv
ja
OGULIN
Korana
MODRUS–FIUME Crikvenica
Kulp
va
Donji Miholjac
Topusko
P Kostajnica
Ô
C
Z
Budimci
Mijaøi
S
ESZÉK
Bizovac
Našice
E
Nova Gradiška
G
Dalja
Djakovo (Diakóvár)
POZSEGA
O
E
A
Vukovár Vinkovce
Pleternica
PÉTERVÁRAD
Duna
BROD (BRÓD)
Dubica
KARLÓCA
Ilok
Sz
Ãupanja
Z
Dreãnik
E
Šid
R
É
MITROVICA
a i r i A d
Otoøac
Korenica
L I K A – K O R B AVA Perušiå
-
t
Karlobag
GOSPIÅ
Ubdina
Donji Lapac
e
n
g
e
r
M
Graøac
Országhatár Magyar–horvát-szlavón határ Vármegyehatár Járáshatár POZSEGA Vármegyeszékhely Novi Marof Járási székhely ZIMONY Törvényhatósági jogú város PETRINJA Város Dubica Egyéb település
Ruma
Indjija
na
S
Du
áva
t su
Dvor
R
Bo
a
Un
E
Podgoraø Pakrac
Novska
va
Glina
V Saãije
Liela
Szá
Glina
Slunj
56
Drá
Valpovo
Daruvar
Garešnica Kutina
PETRINJA
Brinje
G
Slatina
K Ô R Ö S
Novi
SENJ (ZENGG)
Á
a
Grubišno Polje
SISAK (SZISZEK)
a
Vojniå
Z
un
ja
Vrbovsko
S
a
Šusak Bakar (Buccari)
R
sz Ti
a lp
FIUME
O
nd
a
Pisarovina
KARLOVAC (KÁROLYVÁROS)
R
D
Virovitica (Verôce)
Øazma
Velika Gorica
Ku
Delnice
A
Pitomaøa
Øazma
Z Á G R Á B
Ozalj
Y
Gjurgjevac
E L O VÁ R –
Lon
Dugo Selo
Jastrebarsko Øabar
G
BELOVÁR
ZÁGRÁB
Sz
Samobor
A
Virje
KÔRÖS
Sveti Ivan Zelina B Zaprešiå
M KOPRIVNICA (KAPRONCA)
Novi Marof
Lo
Pregrada
A magyar–horvát kiegyezés azonban sem intézményi szinten, sem tartalmilag nem képezte le az osztrák–magyar dualizmust. A horvát–magyar közös ügyek sokkal nagyobb mértékben szûkítették a horvát autonómiát, mint a birodalmi közös ügyek a dualizmus idején Magyarország belsõ kormányzati önállóságát. A közös törvényhozás által intézett közös ügyekben a horvátok parlamenti befolyását erõsen korlátozta a többségi elv, hiszen a magyar képviselõk közel tízszeres számbeli túlsúlyban voltak a közös budapesti parlamentben. Mindezt csak részben ellensúlyozta, hogy a kiegyezési törvény több olyan elemet tartalmazott, amely az aszimmetrikus parlamenti erõviszonyoktól függetlenül körülbástyázta a horvát autonómiát. A kiegyezési törvényt nem lehetett a közös országgyûlésen, hanem csak a magyar parlament és a horvát szábor kölcsönös hozzá-
hek bátortalanították el, míg magyar oldalon a dualista partner
MNM Történeti Fényképtár
folytatás a 67. oldalon _
Az autonómia jogosítványai
Stara Pazova
Száva
ZIMONY
TELEPÜLÉSEK LAKOSSÁGA (1910): 30 000 – 80 000 között 10 000 – 17 000 között 5000 – 10 000 között 5000 alatt
HORVÁT–SZLAVÓNORSZÁG 1881–1918
Részvétel a közös ügyek intézésében A közös ügyekben a Budapesten székelõ központi kormány és közös törvény-
MNM Történeti Fényképtár
járulásával módosítani. Egyes pénzügyi mûveletekhez, mint például a horvát–szlavón állami földbirtok elidegenítéséhez, a szábor beleegyezésére volt szükség. Az állami jogosítványok folyamatos bõvülésének idõszakában a kiegyezési törvény kizárta a közös ügyek kiterjesztésének lehetõségét. Minden olyan ügyet, amely a közös országgyûlésnek és a központi kormánynak fenntartott területeken kívül esett, elvben az autonómia hatáskörébe utaltak. A közös kormány horvátországi közegeinél a horvát nyelv kizárólagos használatának kötelezettsége és az ottani hivatali állások horvát illetõségû hivatalnokokkal való betöltése képezte még az autonómia fontos jogosítványát. Az autonóm horvát kormányzat egyik legvitatottabb problémája a bán jogállása volt. A bánt az uralkodó a magyar miniszterelnök javaslatára és ellenjegyzésével nevezte ki. Ugyan alkotmányos felelõsséggel tartozott a szábornak, de parlamenti függõsége viszonylagos volt, nem kellett feltétlenül parlamenti többséggel rendelkeznie. Ily módon nem tekinthetõ egy parlamentnek felelõs autonóm kormány vezetõjének. Hivatali állása a magyar miniszterelnök és az uralkodó együttes bizalmának függvénye volt. A horvát törvényhozásra is érvényes volt a királyi elõszentesítési jog, mely szerint minden törvényjavaslatot csak az uralkodó elõzetes jóváhagyása után lehetett a szábor elé terjeszteni. A horvát bán nem közvetlenül, hanem a budapesti közös kormányon keresztül (a horvát–szlavón–dalmát miniszter közremûködésével) érintkezett az uralkodóval. Ez a miniszter egyfajta alkotmányos udvari kancellárnak számított, aki a budapesti közös országgyûlésnek tartozott felelõsséggel, a kormányban szavazati joggal rendelkezett, s hatáskörét a horvát érdekek elõmozdítása, védelme s az autonóm kormányzat ellenõrzése alkotta. Ellenõrzési jogát a kiegyezés 1873. évi revíziója módosította, amely szerint a báni elõterjesztéseket nem küldhette vissza, hanem véleményezve az uralkodó elé kellett terjeszteni.
Magyar delegátusok hajókirándulása az Adrián, 1907
hozás intézkedett, itt a horvátok befolyása korlátozottabb mértékben érvényesülhetett. Magyar–horvát viszonylatban a közös ügyek jogi eredetüket tekintve két nagy csoportból tevõdtek össze. Egyfelõl az osztrák–magyar kiegyezésbõl eredtek a Horvátországot is érintõ összbirodalmi vonatkozású ügyek (külügy, hadügy és ezek pénzügyi fedezete) és a közös egyetértéssel kezelendõ kérdések (például a kereskedelmi és vámszövetség, a közös költségek felosztása), másfelõl léteztek az államközösségbõl származó speciális magyar–horvát közös ügyek is. Az utóbbiak közé az udvartartás költségeinek megajánlása, a hadkötelezettséget illetõ törvényhozás, az országos pénzügyek, továbbá különbözõ ipari területek és közlekedési ágazatok tartoztak. A közös ügyekben a törvényhozói jogokat gyakorló pesti parlamentbe a szábor saját soraiból küldhetett a lakosság számarányának megfelelõen képviselõket. 1868-ban 29 fõben állapították meg számukat, amely a határõrvidék Horvátországhoz csatolása után – az 1880-as évek elején – 40-re emelkedett. A közös ügyeket illetõen a horvát képviselõk felszólalási és egyéni szavazati joggal rendelkeztek. Hasonlóképpen rendezték az arányos horvát képviseletet az osztrák–magyar közös ügyeket ellenõrzõ delegációban, ahol négy horvát képviselõ és egy felsõházi tag kapott helyet. A horvátok mindkét testületben szabadon használhatták a horvát nyelvet. Azokban a magyar minisztériumokban, amelyek hatásköre Horvátországra is kiterjedt, a kiegyezési törvény elrendelte horvát osztályok felállítását, s a hivatali állásokat lehetõség szerint
horvát illetõségû hivatalnokokkal kellett betölteni. Néhány évvel késõbb azonban már teljes horvát kormányzati közömbösség mutatkozott a közös minisztériumok horvát osztályai iránt. Bennük nem a horvát érdekek budapesti képviseletét, hanem a magyar kormány horvátpolitikája eszközeinek gyarapodását látták. Így nem volt akadálya annak, hogy a magyar minisztériumokban a horvát ügyosztályokat horvátországi születésû vagy illetõségû, de a horvát politika világától teljesen eltávolodott tisztviselõkkel töltsék fel, s e részlegek funkcióját egyszerû fordítási feladatokra degradálják. * A horvát–magyar kiegyezés révén megduplázódott a horvát autonóm kormány igazgatása alatti népesség és terület nagysága, s a Monarchiához tartozó horvát etnikai és területi állomány több mint kétharmadára terjedt ki az autonómia joghatósága. A kiegyezés teremtette meg e területek igazgatási egyesülését, gazdasági integrálódását és a modernizálás-felzárkózás folyamatának a horvát vezetõréteg általi befolyásolását. Horvátországnak külön polgári és büntetõ jogrendszere, közigazgatási szervezete, s a népiskolától az egyetemig önálló iskolarendszere alakult ki. Fennmaradt ugyan a Horvátország feletti magyar fennhatóság, de a horvátok a Habsburg Monarchiában a két vezetõ nemzetet követõen a legmesszebbmenõ intézményes autonómiával rendelkeztek, amelyhez hasonlóra az európai államok gyakorlatában csak kevés példa akadt. RESS IMRE
57
