Megjelenik negyedévente Balázsfalván
Református Egyházközség
RMDSZ szervezet gondozásában
II. szám
Római Katolikus Egyházközség
Mottó:
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”
2007 április 8
Madách Imre
ISTENTŐL ÁLDOTT KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET AMINT MEGMONDOTTA
EGY KIS KÖZÖSSÉG NAGYBÖJTJE ÉS ÖRÖMÜNNEPE
„Az angyal pedig megszólalván ezt mondta az asszonyoknak: ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondta nektek. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr! És menjetek gyorsan, és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból és ímé előttetetek megy Galileába. Ott meglátjátok Őt. ĺme, megmondtam nektek.” (Mt 28, 5-7). Ha egy kicsit belepillantunk az első húsvétvasárnap történetébe, akkor azt látjuk, hogy aznap reggel mindenki csinál valamit: emberek futnak valahova, vagy valahonnan; félnek, meglepődnek, hitetlenkednek, örülnek, ujjonganak... vagy tagadnak. És senkinek sem tűnik fel, hogy mindabban, ami aznap reggel történik, tulajdonképpen nincsen semmi meglepő. Menetrendszerűen követik az események egymást, pontosan úgy, ahogy azt Jézus előre megmondta. Világos, többször elhangzott ígéretek teljesednek be időre, s megszabott sorrendben. Lehetett volna várni az egészet, hiszen Jézus megmondotta. Pontosan erre emlékeztetik az angyalok az asszonyokat: amint megmondotta, úgy történik minden. Mikor mondotta meg? Például akkor, amikor egyszer Jónás történetét magyarázta, és azt így fejezte be: „Amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az Emberfia is három éjjel és három nap lesz a föld gyomrában.”
Emberi természetünk egyik fontos tulajdonsága, hogy a kihívások pillanatában kérdések születnek bennünk. Az előttem levő esemény miben segít engem? Hogy ha vállalom ezt, vagy azt a cselekedetet, milyen hatással lesz rám? Ehhez hasonló kérdéseket fel kell tennie a gondolkodó embernek, hogy cselekedete tudatos, szabadon választott cselekedet legyen. Döntéseid előtt nézd cselekedeteid célját – mondja a bölcs mondás. Keresztény meghívásunkat is így fogadjuk: mire használ? Meghívásunkat a kereszténységben nyertük. A keresztség által Isten gyermekei és a mennyország örökösei lettünk. Elnyertük istengyermeki méltóságunkat. Ezt senki el nem veheti tőlünk, hiszen a keresztség eltörölhetetlen jegyet hagy halhatatlan lelkünkön. Semmilyen erő, parancs, hatalom el nem veheti ezt a méltóságot. Érette megkínozhatnak, megcsonkíthatnak, börtönbe zárhatnak, megölhetnek: Isten mennyei Atyánk mindörökre! A keresztséghez hasonló méltóság nincs az ember életében, mert ez örök életre szólóan érvényes. Isten fogad gyermekévé: az Örökkévaló, a Mindenható! Isten tesz örökösévé: országát igéri nekem!
Folytatása a 2. oldalon
Folytatása a 2. oldalon
Kezdeményezéséért, összeállításáért és megjelenéséért felelős bizottság: Karácsonyi István tel: 0745108220; 0258710284; Németh Ferenc tel: 0746043236; 0258711570;Udvari Ibolya tel: 0741987434; 0258711590;
1
Folytatás az 1. oldalról (Amint megmondotta)
Ezt már csak azért is illett volna megjegyezni, mert feltehetően nemigen értették, akik hallották, mit jelent ez: három éjjel és három nap lesz a föld gyomrában az Emberfia... Miért, mikor, hogyan??? – de nem kérdez rá senki. Egy másik alkalommal, amikor Galileában jártak, Jézus hosszú hallgatás után megszólalt és ezt mondta: „Az Emberfia az emberek kezébe adatik, megölik őt, de a harmadik napon föltámad.” És mi volt erre a tanítványok reakciója? „Ők pedig felettébb megszomorodának.” Mert megint nem hallották meg a mondat végét. Akárcsak Péter, aki egy harmadik alkalommal így válaszolt Jézusnak: „Mentsen Isten, Uram, nem történhet veled ilyesmi!” Jézus tehát többször, világosan beszélt szenvedéseiről és feltámadásáról, és mindez pontosan úgy is történt. Ha komolyan vették volna, amit Jézus mondott, akkor kimaradhatott volna az életükből a nagypéntektől húsvétig tartó szorongás, szomorúság, kétségbeesés, csüggedés, bizonytalanság. Sőt, már nagypénteken elkezdhettek volna hálát adni, hogy: Urunk, áldunk Téged, hogy ilyen pontosan és idejében tájékoztattál minket... és ha a szívünk vérzik is, hogy neked meg kellett halnod a kereszten, várjuk a folytatását is ígéreteidnek. És szombat este talán le se feküdtek volna, mert jön a csodálatos harmadik nap, amelyről senki sem tudja, hogy hogyan fog történni, de mindenki tudhatja, hogy mi fog történni. Hiszen megmondotta, és Ő mindig igazat mond. Ehelyett azonban úrrá lett rajtuk a félelem és a tizenegy meglett férfi bezárt ajtók mögött remegett, hogy vajon mikor jutnak ők is arra a sorsra, amire a Mesterük. Ezek a jólelkű asszonyok meg balzsamkenetekkel felszerelkezve mennek már hajnalban, hogy megkenjék... Kit??? Azt, Aki eléjük jön az úton, aki már feltámadott és él??? Hiszen megmondotta világosan és többször is! Testvéreim, akik ma sem veszik komolyan azt, amit Jézus mond, azoknak az életében ma is ott van ez a zűrzavar, szomorúság, bizonytalankodás és kételkedés, ami az egykori tanítványokat jellemezte. Persze, hogy a kételkedés igyekszik mindig kikezdeni a hitünket, és az Ördög mindent megtesz azért, hogy ne vegyük komolyan azt, amit Jézus megmondott. Viszont biztos alapja az életének annak lesz, aki Jézus szavaira rááll. A húsvéti események legalább győzzenek meg bennünket, hogy Jézus igazat mondott! Mert Ő megmondotta azt is, hogy egyszer váratlanul megjelenik majd, és akkor nem lesz többé lehetőség arra, hogy korrigáljuk, amit elrontottunk, vagy pótoljuk, amit elmulasztottunk. Ezért az egyetlen értelmes magatartás, ha – miközben végezük napi munkánkat- készülünk az Ő eljövetelére, sőt várjuk a Vele való boldog találkozást – ahogy megmondotta! Ámen. Németh Ferenc
Folytatás az 1. oldalról (Egy kis közösség nagyböjtje és örömünnepe)
Ehhez képest semminek számít egy király, miniszter, igazgató, - gazdag ember gyermekének igért gazdagsága. Ezt visszavonhatja, megsemmisülhet, értékét veszítheti. Az örökös is lemondhat, meghalhat. A keresztség isteni, tökéletes ajándék. Kik részesülnek az isteni ajándékban, a keresztségben? Az emberiség számához mérten kevesen, legalábbis kis számban. Hiszen a világon élő emberiség történetében az Ószövetség népe egy kis nép, és annak a kis népnek is csak egy része élt Isten akarata szerint. Egy őstől, Ábrahámtól származtak. A vízözönkor csak Noé családja menekült. Egyiptomból Mózes kivezette a népet, de csak utódaik jutnak el az igéret földjére. A Messiást kevesen ismerték fel: Jézus Krisztust elutasították, helyette Barabbást választották. Egy kis töredéke a népnek alkotja a hűségesek csoportját. Isten bátorítása nekik szól: ne félj, te kisded nyáj, úgy tetszett Istennek, hogy nektek adja országát. Az Újszövetségben mi vagyunk a „kisded nyáj.” Az emberiség nagy közösségében egy kis társaság a kereszténység. Az isteni bátorítás nekünk is szól: ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Istennek, hogy nektek adja Országát! Önmagától az ember nem tud eredményt felmutatni: minden Isten ajándéka. Azt mondja az ember: én szüleimtől örököltem házat, földet, vagyont. A szülő nem Isten ajándéka? Születhetett volna szegény, nélkülöző családban! Azt mondja az ember: tudásom és munkám gyümölcse vagyonom. Születhetett volna kevesebb tudással, betegen, félszegen. A bölcs ember belátja, hogy minden Isten ajándéka. Legnagyobb adománya a meghívás: gyermeke lettem keresztség által. Így részesülök az isteni tanításban, útmutatásban. Tudom, mit kell tennem, hiszen gyermekkorom óta Egyházam világítja életem útját. Számomra lehetőségek nyíltak gyümölcsözően élni. Társadalmi, családi, személyi életemet átjárja az Evangélium világossága. Meggyőződésem, hogy az Egyház tanításával Isten vezet engem: „aki titeket hallgat, az Engem hallgat.” És a hívő ember tud bízni Istenben, vallja, hogy „aki Istenben bízik, soha nem csalatkozik!” és „Tebenned bíztunk eleitől fogva!” ez a bizalom bátorít fel arra, hogy Egyházam vezetésével éljek. Hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjti szent idő. Ez a bűnbánat rendkívüli ideje. Hamvazószerdán a fejünkre hintett hamu jelezte bánatunkat és az idő rövidségét. Mécs László költőnk így fogalmaz:
-lelkipásztor-
2
“Ki belehullt a fájdalomba, hamuval hinti fejét S könnyezve felneszel, mikor a hamu súgva mondja: Én is virág voltam Testvérem, te is por vagy, s porrá leszel.” Csodálatos látvány, ahogyan az emberiség kis csoportjai megélik bánatukat. A világ minden táján emlékeznek Jézus Krisztus szenvedésére: elhalkul a muzsika, szünetel a tánc. Mert a csendben értjük meg Jézus szenvedését és részesülünk gyümölcseiben. A keresztút elvezet Krisztus szenvedéseinek állomásaival a Golgotára. Tudatosul bennünk Isten szeretete: „úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Jézust ártatlanul ítélték kereszthalálra – Ő az én bűneim miatt vállalta a halált. Jézust népe adta halálra – Ő értem hordozta a keresztet. Jézust megtagadták, elárulták – én választom a bűn útját, helyette én választom Barabbást. Amíg ez nem igazság számomra, addig nem értem bűneim súlyosságát. Amíg a bűn nem eltávolodás Istentől, addig nem leszek jobbá. Így értem meg Pál apostol nagyböjti szavait: itt van alkalmas idő, itt van az üdvösség napja. Itt van a pillanat, amikor felfoghatom megtérésem értelmét. A nagyböjt segít kimutatni azt a vágyamat, hogy jobb akarok lenni. A Húsvét egy különlegesen gazdag időszaka az egyházi évnek. Ismét egy „Kisded nyáj” képes igazi értelmet adni ezen ünnepnek. Éppen úgy, mint az Ószövetségben: egy kis nép ünnepelte az Egyiptomból való szabadulást. „engem vezetett ki a szabadság országába” – vallották. Mi is valljuk: minket, engem örvendeztet meg Isten a feltámadással. Amint Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is feltámadunk – valljuk Pál apostollal. Ha nem volna feltámadás, akkor a legszerencsétlenebb teremtmények lennénk, mert földi éltünk beteljesületlen: vágyaink nem teljesülnek, jutalmunk elmarad, szenvedésünk értelmetlen. Miért éljek? Az Úr Jézus bevezette követőit a feltámadás titkába. Halottakat támasztott fel: a naini ifjút, Jairus leányát, Lázárt. Így olyan tapasztalatban részesítette követőit, amilyenben embernek nem volt része. A Maga feltámadásáról is beszélt: „Bontsátok le a templomot és harmadnapra felépítem azt!” Húsvét a feltámadás ünnepe. A feltámadás megértésére nevel minket a Megváltó: Nagycsütörtökön, Nagypénteken, Húsvétvasárnap. Nagycsütörtökön – rendeli az Oltáriszentséget. „Ez az én Testem (...) Ez az én Vérem (...), ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” „Aki eszi az Emberfia Testét és issza az Ő Vérét, annak örök élete van. Ha meghal is élni fog!” – igéri. Jézus Önmagát adja, hogy feltámadjunk. Nagypénteken – Jézus olyat tesz, ami meghaladja az emberi értelmet. A valóságos Isten életét adja a halandó emberért. „az én Országom nem evilágból való.” Ebben akar részesíteni! Barátaiért sem adja életét az ember. Ő a bűnösökért adta. Húsvétvasárnap – hajnalban beszél az üres sír. „miért keresitek az Élőt a holtak között?” mind a négy
evangélista leírja az üres sír tanítását: Akit holtan eltemettek, Az élve megjelent! Felcsendül a világ templomaiban: Feltámadt a Krisztus e napon, Alleluja! Húsvétkor égő gyertyákkal körmebetre indulunk: mindenkinek el akarjuk mondani örömünket: Él a Megváltó! Legyőzte a halált! Egy kis közösség minden helységben keresi Istent. Így a mi küküllőmenti közösségünk is. „Ne félj, te kisded nyáj!” – jusson eszünkbe a bátorítás. Kevesen – de erősek akarunk lenni. Egy kis gyertyaláng is világít az éjszakában. Egy kis mag széttöri a sziklát és napvilágra tör. Hogyha ismerjük és megértjük a Nagyböjt időszakát, a Húsvét örömét – akkor teljesíteni tudjuk Krisztus parancsát: Ti vagytok a világ világossága! Ti vagytok a föld sója! Terjesszük a Világosságot a Küküllő mentén! Adjunk értelmet az életnek környezetünkben! Valljuk alázattal: imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged, mert szent Kereszted által megváltottad a világot! Valljuk hittel: Krisztus világossága fényeskedjék mindenkinek! Ezen gondolatokkal kívánok Kisded Nyájainknak Boldog Húsvéti Ünnepeket! Tankó Szilveszter -plébános-
NAGYPÉNTEKI SIRATÓ Wass Albert Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közbül, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypéntekünk évszázadok sora óta évszázadok sora óta ezért nem tud Húsvét lenni. Így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz föl? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol Te. Egynek közülünk az útja mindég kivisz idegenbe. Bizony, jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy útakra megyünk. Messzi nagy útak porából bizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben bizony pajtás, mondom Néked: rendre, rendre mind elveszünk. Bajorerdő 1947
3
Farsangi és húsvéti szokások A húsvét ünnepe nagymértékben kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi szertartásaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Környékünkön ezt a szokást leghűbben Torockón őrzik. Ilyenkor a helyi fiatalok beöltöznek: a cigányok ételt – tojást, kolbászt, szalonnát, kenyeret –, míg a zsidók az esti bálon italra fordítandó pénzt gyűjtenek. A temetési menet élén a betyárok járnak, ostoraikat csattogtatva, õket követi a lelkész és segédje, majd a helyi népviseletbe öltözött fiatal párok. A menet másik fele a võlegénybõl és a menyasszonyból, a koporsót húzó szamaras szekérbõl és a siratóasszonyokból állt. Farsang Döme sírjánál a tiszteletes elsorolta az elmúlt év sikereit és kudarcait. A koporsót vízre bocsátották, majd szétverték, a betyárok ostorcsattogtatással jelezték: vége a mulatságnak, kezdõdik a böjt, a húsvét ünnepére való testi-lelki készülõdés. A mulatságok és a böjti időszak találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó napja) játék szereplői szalmabábok, s a legyőzött Ciberét végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi ételeket ettek. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal fôztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek (vallástól függően) pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal mennek a templomba. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja gyászünnep. Az emberek a helységek szélén lévő kálvária - dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk:“Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.”
A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: “Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált.” A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő nagypéntekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik őselem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt. A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezô bárányt a zászlóval. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány. Húsvét másnapján német területeken, nálunk is, szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s veder vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A locsolás ma is elterjedt szokás, de kissé szelídebb formában. Ma már csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak. Sajnos e szokást már egyre ritkábban gyakorolják környékünkön. Ne hagyjuk kihalni, próbáljuk meg ez év húsvétján újraéleszteni és a következőkben megtartani, meglátjuk sikerülni fog. Karácsonyi István
4
Megmozdul a magyar lélek Ilyenkor, március közepén mozdul a Magyar lélek és nagyobbat dobban a magyarul dobodó szív. A lélek moccanását és a szív dobbanását követve pedig elindulnak a gondolatok és az időben visszamenve jó másfél évszázadot, megállunk a Nemzeti Múzeum kertjében, a lépcsők alatt és hallgatjuk a Magyar nemzethez való felhívást: “Talpra Magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha!” A nemzet meghallotta a felhívást és megindult a dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc. Ez a forradalom tökéletesen visszatükrözi az Európában uralkodó korszellemet, hiszen ugyanabban az évben, február 24-én a párizsi nép elűzte a királyt, Lajos Fülöpöt, s kikiáltotta a köztársaságot. Heteken belül megmozdult München, Bécs, Pest-Buda, Berlin, Milánó, Poznán, Prága. Ez is mutatja, hogy Magyarország szerves része volt Európának, Szent István óta a szó minden vonatkozásában európai volt. Ez a kis nép nagy árat fizetett azért, hogy érvényt akart szerezni mérhetetlen szabadságvágynak. Nemrégen alkalmam volt megállni és fejet hajtani a pákozdi emlékoszlop előtt. Január volt, de az emlékmű előtt virágoztak az árvácskák. És akkor arra gondoltam, vajon hány „árvácska” siratta meg azokat, kiknek emlékére az obeliszket emelték? Március 15-én mindig ünnepeltünk és emlékeztünk a hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért. Emlékeztünk a nagyokra és a sokezer névtelen hősre, akik valahol közös sírban nyugszanak. Kisiskolás koromban szabadon, nyíltan ünnepeltünk, piros-fehér-zöld kokárdát tűzve kabátunkra. Majd jött egy sötét kor, amikor csak lelkünkben ünnepelhettünk, a kokárda pedig az iskoláskabát hajtókája alatt bújt meg. A kislányok az emlékkönyvük lapjai közé préselték a háromszínű szalagocskát. Ezt az ünnepet megpróbálták tőlünk elvenni, elvitatni, elhazudni. Ez egy népnek az ünnepe, amiről a világon mindenütt, mindig meg fognak emlékezni, amig magyarul beszélő emberek fognak élni bárhol a világban. Reméljük, eljön az idő, amikor a történelmet egységes, Európa minden országában érvényes tankönyvekből fogják oktatni az Unió összes iskoláiban. Talán még szebben, még méltóságosabban ünnepelhetnénk, ha nem volna annyi széthúzás, megnemértés a magyarok között. Mennyivel szebb lenne egymás kezét fogva, testvérként állni a néhai hősök emléke előtt, hiszen ők minden magyarért áldozták életüket. Hagyjunk hát fel az ellenségeskedésekkel, a torzsalkodásokkal, a hasztalan vetélkedésekkel, és
ünnepeljünk méltó módon azokhoz, akikre most emlékezünk. Gondoljunk Tompa Mihály feljajdulására: „Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, Széthull nemzetünk” Ne engedjük, hogy ez valósággá váljék!
Biró József 1848 Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!... Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirúlás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk éjét, Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták szíveinket, Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája Iszaposan összetépve A kormányos szíve képe, Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában. Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt lábaim alatt?... hah, Eltépett lánc s eltört korona. Tűzbe véle!... No de mégse, Régiségek közé zárjuk, De nevöket írjuk rájuk, Különben majd a későn-születtek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek. Nagy idők. Beteljesült az Írás Jósolatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön: szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakol. Régi szentek Mind elestek, Földúlt szobraik kövébül Uj dicső szentegyház épül, A kék eget vesszük boltozatnak, S oltárlámpa lészen benne a nap! Petőfi Sándor Debrecen, 1848. október vége - november 16.
5
A Balázsfalvi Református Egyházközség története 1907. deczember 31-ig Folytatás a lap I. számából Írta: Farkas Károly magyarpéterfalvi pap, beszolgáló 1907. deczember hó 30-án. (egyházközségi irattár: D-16/27). A szalmafedél alatt görnyedő papi és kántori lakások az úgynevezett “Udvar alatti utcza” észak felőli sorának keleti végefelé, a templomtól csaknem egy kilométernyire voltak, hol a Nagyküküllő áradásai sok bajtszenvedést okoztak az ott lakóknak, míg végre az 1877. évi nagy áradás lakhatatlanná tette a papi házat; a pap bérházba Farkas Károly költözött. Új papi lakás építéséről kellett gondoskodni, s mert a régi telek e czélra alkalmatlannak bizonyult, megfelelő telekről kellett gondoskodni. De az egyház koldus szegény volt, telket venni nem állott módjában. Jó emberek segítettek rajta. Tóth Miklós szolgabíró,/most árvaszéki elnök/ és Tormja Lajos körjegyző /most takarékpénztári igazgató/ közbenjárására Balázsfalva-falu községi képviselő testülete ajandékul adta az egyháznak azt, az akkor puszta tért, melyen ma az összes egyházi épületek állnak. A telek birtokbavétele után következett a papilak építésnek nagy és nehéz munkája, melyből Tóth Miklós szolgabíró ismét kivette a maga –igazán oroszlán részét. Pénzt gyüjtött, munkásokat fizetett, felügyelt az építésre, vezette az építés összes számadásait, s mikor a lakás készen volt, ő félre vonult. Az új lakásba a lelkész 1880-ban költözött be. A lakás 3 szoba, konyha, kamarából áll; melléképületei: egy nyári konyha, sütőkemenczével, egy istálló, szekér színnel és sertés ól. 1882-ben épült a kántortanítói lak és iskola terem. Ennek építéséhez a hívek jelentékeny pénz és munka áldozással járultak. Olyan-amilyen tanítás folyt benne 1889-ig, mikor az E.M.K.E. iskolát állítván –ez megszűnt. 1892-ben Nemes András kántor elhalván, a lakás bérbe adatott; 1894. elején nyug. lelkész /Ágoston Mózes/ költözött belé, s benne lakott 1895. júliusáig; azon év októberétől ismét bérbe van adva, évi 300 koronáért. E lakás áll 3 szoba, konyha, kamarából, egy fáskamra melléképülettel. Ágoston Mózes lelkész 1892-ben nyugalmaztatván, a balázsfalvi anya,-hosszúaszói leány- s az ideiglenesen hozzájuk csatolt tűri társ-egyházból szerveztetett a balázsfalvi körlelkészség, melynek lelkészévé 1894. június 12-én Cseresznyés Ödön dicsőszentmártoni lelkész neveztetett ki. Az új lelkészre sok teendő várt. A telek birtokbavétele alkalmával hirtelen összetákolt kerítések ki-s bedüledezve, papi és kántori lakások elhanyagolva, fedelükön becsurgott az eső; a papi lak egyetlen melléképülete az istálló-szekér-szín romhalmaz; a temető kerítetlen, stb.-stb. Az egyháznak 2600 kor. adóssága volt, 900 korona állítólagos adósságáért pereltetett; a tanítói nyugdíj-alap 550 koronát követelt tőle, s mindezek mellett kicsiny temploma összehasadozva várta a javító kezeket.- Jó akarat és buzgóság mindeneket rendbehoztak. Egyházi felsőbb hatóságaink támogatásával, a segélyek és jövedelmek lelkiismeretes kezelése- és felhasználásával az adósság kifizettetett, azonban ez csak úgy volt elérhető, hogy az egyház 1800 forintos regale kötvénye eladatott, amit kikerülni nem lehetett, mert a terhelő adósság kamatai meghaladták a kötvény jövedelmét. A 900 koronás pert az egyház megnyerte; az 550 kor. tanítói nyugdíj – követelést a m.kir. vallás- és közokt.-ügyi miniszter –indokolt felterjesztésre- törölte.- Helyreállíttatnak a kerítések; papi és kántori lakás újra fedetnek, újból építtetnek: a nyári konyha, istálló-szekérszínnel, új kukoricza kas, s mind ezek után, mint
egy testet öltött, megvalósult álom, nehéz és hosszas fáradozás megérdemelt koronája: az új templom. A új templom építése már 1895-ben elhatároztatott, bár -egy fillér kevés- ennyije sem volt e czélra akkor az ehkg-nek, de “akik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul” és “megsokasítja azoknak erejét, kiknek ereje nincsen”. Az építés szükségleteit részben gyűjtésből fedezi az egyház. Istennek kegyelme legyen a jókedvű adakozókon! A “Balázsfalvi Takarékpénztár Részvénytársaság” több mint ezer koronával segítette az egyházat temploma építésében. Az építésre, mely a padokkal együtt 21000 koronába került, 32 év alatt törlesztendő 12000 korona kölcsön is vétetett fel. E kölcsön biztositékául az egyház összes ingatlanai leköttettek; törlesztésére az Egyetemes Konvent évi 400 korona tőkesegélyt, egyházkerületünk igazgatótanácsa évi 200 korona államsegélyt szavazott meg; a még szükséges összeg /217 korona/ fedezéséről az egyháznak kell gondoskodnia. A templom építését Király József tordai építőmester végezte, aki legnagyobb lelkiismeretességgel felelt meg feladatának,- másfelől pedig az egyházzal szemben úgy az építés folyama alatt, mint azután is eléggé meg nem hálálható előzékenységet tanúsított. Protestáns hitünk és egyben magyar nemzeti érzületünk bástyája megépítve! Hogy a munka teljes legyen, új orgona beállítása és egy nagyobb harang beszerzése /: mire néhai br. Bánffy Jenő 200 kor. adománya szolgál alapul:/ körül fáradoznak a vezetők és hívek együttesen. Az egyház anyakönyvei 1787-ben kezdődnek. A presbiteri és egyházközségi közgyűlésekről jegyzőkönyvek csak 1895. óta vezettetnek rendesen. Ugyanazon évben veszi kezdetét a levéltár rendes kezelése is. Összes ingatlan vagyona 25h.1141□ől. Ebből a lelkész használatában van 373□ udvar, 710□ől kert; 12 hold 555 □ől szántó, 6 hold és 891 □ kaszáló; kántori alapot képez : 290 □ől udvar és kert, 4 hold 642 □ szántó; 2 temető= 1h.880 □ől. [Szerkesztőség megjegyzése:1 nögyszögöl (1□ől)= 3,5966 négyzetméter]
Klenodiumok: 1 czinfedelű cserépkanna-borhozásra-felirat nélkül; 2 czinkanna, úrasztali használatra; 1 aranyozott ezüst kehely; 1 kívül ezüstözött, belül aranyozott alpakka-ezüst kehely, Gazsi Mihályné, sz: miskolczi Kovács Róza ajándéka 1896. július; 1 kenyér alá való czintányér, csináltatták Benedek József és Benedek Juliánna 1812. 1 aranyozott ezüst kenyérosztó tányér; 2 abrosz, 6 kehelytakaró. Kik voltak papjai? Csak azon időtől állapítható meg, mikor az anyakönyvek vezetése kezdetét veszi. Benedek Sámuel 1787-1818 Benedek Gábor 1819-1848 Posoni Gergely 1848-1858 Ágoston Mózes 1859-1892-ig, mikor aztán fél fizetéssel nyugalmaztatott. 1894-1907. augusztusáig Cseresznyés Ödön áll az egyházközség élén; méltán nevezhető e pusztán talált ehkg. igazi megalkotójának, hisz minden, ami látható, biztos alapra építve az ő kezének munkáját hirdeti. 1902-ik évben Tűr ehkgünk lelkészt kapván, visszanyeri önállóságát; 1907. elején Hosszúaszót Mikeszászához csatolva, Balázsfalva egyedül marad, hogy papja egész erejét neki szentelhesse; mikor nyugodalmasabb napok vártak volna a hű munkásra, az Úr magához szólítván őt, igazi nyugodalmát Ő adja meg. A Cseresznyés halála után e sorok írója végzi a balázsfalvi ehkgben a lelkészi teendőket.Az énekvezérekről még ennyi feljegyzésünk sincs. Egy számadás szerint Vizvári Sándor 1842-ben elhalván 2 veder bor kepe hátralék özvegyének „kifizetődött” Nemes József énekvezér 1858. aug. 15-én temettetett el; Nemes András 1860-1892. Ez időtől 1906-ig rendes énekvezér nem volt.- 1906. április 1-től énekvezér Lakatos Albert áll. el. isk. tanító. Kelt. Balázsfalván 1907. Deczember hó 30-án.
6
Gyúljon ki az a kicsi láng! Tavasz. E szó hallatán akarva-akaratlanul egész testemet kellemes érzés tölti el. S ha lehunyom a szemem, körülöttem minden csupa fény és virág. Könnyűnek, frissnek, fiatalnak, erősnek érzem magam. Boldogság tölti el a lelkem, s az az érzésem, hogy nem történhet semmi rossz, sem velem, sem másokkal, mert minden tökéletes és csodás. Csakhogy nem maradhatok lehunyt szemmel, szembe kell nézni a valósággal, ami nem kecsegtető. Tele van nyomasztó feszültséggel, amit mi okozunk egymásnak meggondolatlanul. Egy bizonyos: hogy nem azért vagyunk a földön, hogy támadjuk, vádoljuk, becsapjuk, kigúnyoljuk, hanem azért, hogy tiszteljük, becsüljük, segítsük, szeressük egymást. Jó lenne, ha mi, felnőttek ebben a szellemben nevelnénk gyermekeinket. Ne feledjük: a gyermek a család tükre és a felnőtt a gyermek mintaképe. Hasonlítsuk ezt a Földet, amelyen élünk, egy tarka, virágos réthez! Mindegyik virág a maga módján ékes és értékes. Legyenek a tarka virágok a különféle nemzetek! Mindeniknek megvan a maga jellegzetessége, ebben különbözik a többitől, erről ismernek rá. Az ismertetőjeleket óvni-védeni kell! A virág magot termel, amiből új virág lesz, ezáltal tovább él. Jaj annak, amelyiknek kevés magja nem hull puha földbe, vagy nem kap esőt, napsugarat, amikor szükséges! Abból egyre kevesebb lesz, amíg ki nem pusztul. Ilyen az a nemzet is, amely a magvait, vagyis a gyerekeit nem szórja puha földbe, egy harmonikus, egyetértő családba. Nem részesíti eső- és napsugár örömében; az igazi őszinte szeretetben. Igaz az, hogy néha a dorgálás is szükséges, hisz az eső sem mindig csendes. Hogy milyen életerős egy növény, az attól is függ, hogy milyen épek a magok. Vigyázzunk, hogy a mi magvaink jó minőségűek legyenek! Tartsák meg sajátosságaikat, a mi esetünkben az anyanyelvünket, hagyományainkat! Ezt a családban kell kezdeni és féltve dédelgetni! Jöhetnek erős szelek és viharok, mert az a virág, amelyik jól megkapaszkodik a földben, tovább él. Neveljük, tanítsuk, adjuk át a mi kis utódainknak azt, ami arra készteti őket, hogy jól beágyazzák magukat a puha földbe! Ne hagyjuk, hogy belepje őket a gyom. A gyomokat irtani fogják, a virágokat soha. A természetben olyan sok példa van, amit mi, emberek, ha észrevennénk és alkalmaznánk, sokkal szebb lenne az életünk. Melyik az a növény, vagy állat, amelyik saját fajtáját pusztítja? Nem sok ilyen van, az ember azonban kezdettől fogva hajlamos a pusztításra és az önpusztításra is. Ha csak a saját nemzetünk mindennapjait elemezzük, rettentő példákat sorolhatnánk. Már az egészen pici újszülöttel -a nagyobbakról nem is beszélve- az édesapa és édesanya saját házában nem beszél magyarul, mert a körülötte lévők nem értik, és ők emiatt szégyellnek beszélni. Vagy, mert más nyelven könnyebben megy. Anyanyelven beszélni egy gyerekkel nem szégyen de nem beszélni:
önmegtagadás. Később a gyerekeket nem íratják magyar óvodába, vagy iskolába, mert ott nehezebb, ott több az elvárás. És még sok más kifogás, ami nem fedi a valóságot. Egy szép napon arra ébredünk, hogy nincs magyar oktatás, de nem azért, mert mások megszüntették, hanem mert mi nem éltettük, megtagadtuk. Ha nincs oktatás és nevelés egy nemzet nyelvén, akkor az előbb-utóbb eltűnik. Elpusztítjuk a saját nemzetünket. Kérdem én: ezt akarják a Balázsfalván és környékén élő magyar szülők is, hogy itt megszűnjön a magyar oktatás? Ezért íratják más nyelvű iskolába gyermekeiket? Ha ez bekövetkezik, attól örökre elbúcsúzhatnak és utána már késő a bánkódás, vádaskodás. Mi, akik a magyar oktatás különböző szintjein tevékenykedünk, ez év januárjában végigjártuk a környéket. Megpróbáltuk a szülőkkel megértetni, hogy erről nem szabad lemondani. Erre áldozni kell! Az nem magyar, aki megtagadja a nyelvét, de más nemzetiségűek között sem lesz soha úgy tekintve, mint aki közülük való. Ő más, és az is marad. Egy megtévesztett ember lesz élete végéig, sehol sem fogja igazán jól érezni magát. Sosem fogják a nevén szólítani, hanem azt mondják rá: „ungur.” Habár a neve magyar, sem írni, sem olvasni, sem beszélni nem fog tudni magyarul.. Évek múltán, amikor a gyerek felnő, vádolni fogja szülei rossz döntését, mert az érvényesülési lehetőségei korlátozottak lesznek (több nyelv, több ember). De akkor már késő lesz! Szeretném, ha felébrednének és nyitott szemmel mérnék fel a valóságot! Ne hagyják magukat félrevezetni! Értsék meg, hogy az anyanyelvünk olyan fontos kell, hogy legyen, mint a friss levegő, mert az éltet! A szennyezett levegő megbetegít. Fogjunk össze! Közös erővel sikerül! Ne tagadjuk meg önmagunkat! Itt a magyar nyelvű oktatás meg kell, hogy maradjon. Voltak zordabb idők és sikerült. Most is meg kell nyerni a csatát! Milyen virágok vagyunk? Olyanok, amelyeket ellep a gyom? Olyanok, amelyeknek magvait szétszórja a szél, és itt-ott szálanként a többi virág alatt észrevétlenül tengődnek, aztán elpusztulnak? Vagy pedig olyanok, amelyek foltocskákban bár, de ékesítik a rétet, mert bár a szél vitt is magokat, de a java maradt és büszke magára? Kívánom, hogy ez a tavasz éreztesse lelkünkben is az ébresztő hatását! Gyúljon ki az a kicsi láng, amely a jó útra vezet minden magyar szülőt, hogy ne tagadják meg a magyar nyelvű oktatást! Udvari Ibolya
7
Válaszlevél Andreának Kedves Andrea! Olvastuk hozzánk intézett leveledet és nagyon örültünk neki. Örültünk annak, hogy egy olyan közösséghez tartozunk, amely figyel ránk, a mi jövőnkre és meg akar minket őrizni a maga számára. Igen, szívesen emlékezünk a kisgyermekkori mesékre, melyeket Anya, Nagymama, Óvó néni mesélt nekünk. De most is, kisiskolás korunkban is felcsillan a szemünk, amikor Tanító néni mesével jutalmazza egy-egy nehéz napi fáradozásunkat. Ezek a mesék azok, amelyek elfeledtetik velünk a kemény iskolai teljesítmény hosszúnak tűnő perceit, megszépítik és varázst adnak gyermekkorunknak. Köszönjük azt, hogy Te megérted és osztod gondjainkat. Te is, mi is tudjuk azt, hogy milyen erőfeszítést igényel a tanulás, elsajátítani azt a soksok fogalmat, ismeretanyagot... hát még ha ezt egy más nyelven kellene megtanulni! De úgy látszik, hogy néha a Szüleink ezt elfelejtik – bizonyára azért, mert rég volt az, amikor nekik kellett tanulni! Sokszor ők „a jobb boldogulás reményében” olyan megterhelésnek akarnak minket alávetni, amire nem volna szükség... Most már lehetőségünk volna magyarul folytatni tanulmányainkat, és aki jól teljesít, különböző tanulmányi ösztöndíjban részesül, megkönnyítve a család anyagi terhelését. De persze jól kell ahhoz tanulni ám! Hidd el, nekünk is hiányoznak a minket elhagyó kis társak. Hiszen egy osztályban tanultunk, játszadoztunk jó kispajtásokként. Miután elhagyták a magyar tagozatot, értetlenül néztük, hogy már nem ismernek ránk, ha összetalálkozunk az iskolaudvaron. Csak akkor, ha románul szólunk hozzájuk. Akkor jöttünk rá, hogy ezek a gyerekek el akarják felejteni –és másokkal is feledtetni eddigi identitásukat. Ők úgy érzik, hogy nekik be kell bizonyítaniuk azt, hogy ők jó románok, azért, hogy a másik nemzet őket jobban befogadja. Ennek az egyik ára az, hogy megtagadják saját kispajtásaikat. A másik pedig az, hogy eldobják édes anyanyelvüket, azt a nyelvet, amelyet szüleik, nagyszüleik beszéltek, és átállnak egy másik nyelv használatára. De mi úgyis tudjuk, hogy bármilyen nagy legyen az igyekezet, egy másik nemzet legjobbjainál úgysem lehetünk jobbak! Mert mindenki csak a saját anyanyelvén tanulva teljesítheti a maximumot! És év végi jutalomosztáskor nem jutnak az első díjakhoz, majd pedig később a vizsgákon mindig mások lesznek előnyben, mert az esélyegyenlőség nem ugyanaz. Mi úgy gondoljuk, inkább maradunk, hogy tudásunkkal és képességünkkel emeljük a magyar tagozat színvonalát és gyarapítsuk saját közösségünk értékeit. Szeretnénk kötődni őseink szülőföldjéhez, a magyar kultúrához, a magyar zenéhez, népművészethez, tánchoz. A magyar nyelv
védelme közös feladatunk! Ha pedig becsületes munkát végzünk és erkölcsi tartásunk is van, magyarként is megbecsült polgárai lehetünk e hazának. Mert: „EGY NEMZETNÉL SEM VAGYUNK ALÁBBVALÓK” (Zrínyi Miklós) A negyedik osztály tanulói
Tavasz hírnöke Megkérdezlek: nem félsz az erdőben, Talán meg is fáztál puha köntösödben? Kárpátok szép gyöngye, szívek mosolya Te nem panaszkodsz, bár sorsod mostoha. Ajkammal érintlek lelkem bársonya, Didergők reménye, életfonala! Milliók ajkáról szól a hódolat… Te, bátrabb vagy sokkal, mint a gondolat! És, ha a virágok érdemeket kapnak, Úgy neked jár a legszebb korona! Gyenge, kis testeddel dacolsz széllel, faggyal Te bátrabb vagy sokkal, mint a gondolat! Csak addig nézel fel a napfényes Égre, Amig küzdesz, hogy legyen kikelet. Aztán fejedet lehajdot szerényen, Érzed-e, hogy téged, mindenki szeret?
Érdemünk Még egy csepp és tele a pohár! Elhangzik az utolsó fohász. Itt az áradás, amott az aszály, Meg áll az ész, elnémul a száj, Már-már meghátrál az akarat, Aki nem vetett, az nem is arat! Az esztendő szegényen ereszt, Nehezebb, a megszokott kereszt! Meg válnánk tőle, meg feleznők azt, Elég meghagyni egy vagy két araszt, Hiszen oly nehéz, akár bűn Sarkunkkon úgy állunk, akár a tűnn. Még egy csepp és elsodor az ár Megbomlik az ész, megremeg a száj! Arcunknak izma már- már meginog, Más is szemléli, nem lehet titok, Kibuggyan a szó vétket szól a száj Uram! Tőled jön áradás, aszály! Aztán szemünkből megered a könny, Semmit sem látunk, bár nyítva a könyv. Pillanat és nincs az ember már, Nincs menekvés, a lélek kiszáll. Betakar a sáros szemfedő. Kibékít a néma temető. PÁLL - TAMÁSI BERTA
8
GYEREKOLDAL Gyermekeinkről
Bűvös négyzet
Március 6-án „az óliászi hatalmasz Valázló” – Ibolya óvó néni – sorba varázsolta a kiváncsi szülők elé a kismackókat, bohócokat, szőlőt, tigrist, pókembert, napraforgót, boszorkányt, Zorro-t, orvost, magyar lányt, huszárt, törököt, akik színész tökéletességgel előadott rövid jelenetekkel, viccekkel, tánccal mulattatták a könnybelábadt szemekkel figyelő szülőket és nagyszülőket. Köszönjük a fáradtságát Óvó néni!
1 2 3 4 5 6
O O O O O O
A meghatározások szerint töltsd ki a négyzet vízszintes sorait. A karikákban kialakul egy szó, valaminek a neve. A rajzon megtalálod a képét. 1.Téli sportot űztek. 2. Fut. 3.Női név. 4. Könnyeznek. 5. Mária beceneve. 6. Betakarózunk vele. Március 18-án, délelőtt a balázsfalvi református templomban, délután pedig a péterfalvi templomban emlékeztünk meg az 1848-as márciusi forradalomról. Az ünnepi istentiszteletek után az V-VIII. osztályosok a forradalom napjait megelevenítő előadását tekinthettük meg, amelyre nagy szorgalommal készültek. Németh Réka
Egy madár- egy rejtvény Ha felülről lefelé helyesen írtad be a betűket a levél alakú rejtvénybe, a leghosszabb vízszintes sorban a rajzon látható madár nevét kapod:
Ki ez a leány? A szoknyája alsó négyzeteibe rejtettük el a nevét: Barázdát vág a földbe; Élesít; Ibolya beceneve; Ha ezt a pedált lenyomja a vezető, megáll az autó; Ez is kell a sportoláshoz, de aki, sportol, erre tesz szert; Mi a neve a leánynak? Mit tudsz erről a névről?
Pótrejtvény Ha a karikákba beírod a hiányzó betűt, és ezeket fentről lefelé összeolvasod, egy érdekes mesealak nevét kapod:
1. Földet szántanak vele; 2. Könyvekben sok van; 3. Fürtös, illatos virágú fa (ilyen méz is) van; 4. Ősszel a falevél teszi: le……; 5. KK. 6. Mássalhangzó, az ábécében a J és L között foglal helyet. • Mi a madár neve ? Épít-e fészket? Hová rakja a tojásait?
ОÁTEK ОLLOMÁS ОAP ОLLO ОAJT •
ОÁROS ОLONA ОAVASZ ОDES ОAKATOL
Kalandjairól ki írt egy hosszú költeményt? Összeállította: Hammes Piroska
9
A PALAVESSZŐTŐL A SZÁMÍTÓGÉPIG 1885-öt írtak. Ezidőben a balázsfalvi és környékbeli magyar közösség anyagilag és szellemileg fellendült és igényeket támasztott a tanulás, kultúra és a közösségi élet fejlesztése iránt. Az írás–olvasás elsajátítása és a műveltség egy jobb élet reményét keltette, a nép legjobb értékeinek megóvásával. A közös erőfeszítések eredménnyel jártak: templom és iskola volt szükséges, hogy legyen a hitnek és tudásnak, az emberi érzelmeknek fejlesztője, oltalmazója és összetartó , önmegtartó ereje. Két év múltán a korabeli okmányok alapján már „...a könyveket 348 kötetben, könyvszekrénnyel együtt beszerezték, a könyvtárat berendezték és a könyvtárosnak át is adták....”. Ebben az időben a papír ritka és drága cikk volt, a szegény tanulók pala vesszővel palatáblára írtak, de Gutenberg segítségével volt nyomtatott könyv, amiből megismerhették a világ csodáit. A nem írott tudást, az erkölcsöt és becsületet, a viselkedési és társadalmi szabályokat a lelkes papok és tanítók biztosították, és szellemileg, lelkileg emelték a szegénysorsúakat is. Adományokból még anyagiakban is részesítették őket.Tudták, hogy a tanult ember, ha hite erős, kevés pénzzel sem szegény ember. A XX. század elejére a könyvtár állománya adományokból és előadások bevételéből háromízben gyarapodott 499, majd 323 és végül még 330 könyvvel. Az idők viszontagságai, a történelem sodrása, az állandó viharok a közösséget nem tudták szétoszlatni, mert a hit, a tudásvágy, a tudás nem mások ellen, hanem saját emberi mivoltunk körvonalának megrajzolására fordult, anyanyelvünk, kultúránk megőrzésére és fejlesztésére és arra , hogy embertársaink tiszteletét kiérdemeljük. 122 év lepergett, elsodródott, a történések elmúltak, de nem felejtődtek, mert feljegyeztettek!
A régi iskola
XXI. század: a palavesszőről nem sokan tudnak, palatábla csak a múzeumban látható, van tengernyi könyv, kevés magyar nyelvű, kevés olvasó (keresettebb néha a csomagolópapír az írópapírnál) és van temérdek íróeszköz, gyerekeink iskolatáskája tömve van rengeteg tanszerrel, meg egyébbel, talán néhány kilogrammos. Márcsak tanulni kéne, igaz , hogy ez a nehéz dolgok közé tartozik! Van modern iskola, TV, rádió, számítógép, MP3-as, lézernyomtató, miegyéb. Közösségünk kapott a Progress Alapítványtól két igen jó minőségű számítógépet perifériákkal internet-hozzáféréssel. A református egyház adott helyet a balázsfalvi eMagyar Pont működéséhez. Óriási lépés a fejlődés létráján, a palatáblától a kristály monitorig! Ez ma is közösségünk rendelkézésére áll, bárki eljöhet kortól függetlenül, tanulhat, tanácsot kérhet – kaphat, beléphet a világhálóra, kapcsolatban lehet a világgal akár az Óperenciás tengeren túlig. Ne idegenkedjünk a számítógéptől, egyszerűen egy csodálatos eszköz, egy barátságos tanszer végtelen nevelő potenciállal. Mire jó a számitógép , miben lehet segédeszköz? Megtaníthat arra, hogy tanult és bölcs emberek legyünk, arra, hogy megőrizzük hagyományainkat, kultúránkat, értékeinket valamint anyanyelvünket is művelhetjük. Megtaníthat arra, hogy tiszteljük tanítóinkat, szüleinket, az időseket, embertársainkat. Arra is taníthat, hogy együttérezzünk, együtt lehessünk az üveghatár mindkét oldalán lévők, közösen gyarapodhassunk lelkileg és szellemileg. Ne a tanulástól és a tudástól óvjuk gyerekeinket, ne így kíméljük őket. Nem ez jelenti a túlterhelést. Tiszteljük és segítsük nevelőinket, azokat, akik gyermekeinket szeretik és tanítják, legyünk figyelmes, szerető szülők és tekintsünk előre, is ne csak a jelenbe! 122 év telt el, melyek nem voltak egyformák. Legyen bennünk annyi felelősségtudat, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy ne ez a tanítási év legyen a magyar oktatás omegája (utolsó éve)! Húsvét áldott ünnepe közeleg. Örömünnep és vidámság, remény és szeretet, tisztalelkűek együttérzése és vágya a jó, a szép a derűsebb jövő iránt. Tegyünk is érte hittel és becsülettel! A számítógép egy ablak a csodálatos világ felé. Tekintsünk ki rajta és lássunk is, vegyük észre, hogy a megosztott, szétszórt világot is össze lehet fűzni hitben és szeretetben. Kötelez a múlt és a jelen, hogy a jövőnk legyen derűs. Ebben nekünk igen erős segítségünk van: a hit. Kövessük Jézus tanításait! Varró Árpád
Köszönjük az RMDSZ megyei szervezetének a nyomtatásban nyújtott támogatást
10
Hasznos tudnivalók GAZDÁKNAK 2.
3.
4.
Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP) Már 1955-ben az alapító hat ország a mezőgazdaságot is belefoglalták a vámunió közös piaci rendszerébe. 1957-ben szabályozták a mezőgazdasági piacpolitikát, mely az azonos versenyfeltételek kialakításán túlmutató közös agrárpolitikai célokat és ír elő. Ez a közös agrárpolitika a következő célokat tűzte ki: • A mezőgazdasági termelékenység emelése Megfelelő jövedelem és életszínvonal biztosítása a mezőgazdaságban dolgozók számára • Agrárpiacok stabilizálása, a termelők és fogyasztók védelme • Az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálása • Fogyasztói igények méltányos árú kielégítése A KAP létrehozásáról folytatott tárgyalásokon fogalmazták meg a közös agrárpolitika három alapelvét: • A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca: Az egységes piacon a tagországokban előállított termékek korlátozásoktól mentesen jelenhetnek meg. Az egyenlő piaci esély érdekében a termelést és a piacot szabályozó, a keresletetkínálatot befolyásoló eszközöket, a támogatásokat, a termékek minőségi, állat-egészségügyi stb. előírásait egységesíteni kellett. • A közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon a Közösségen belül termelt termékek előnyt élvezzenek a harmadik országokból behozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emellett erős importvédelmet alkalmaznak. • A pénzügyi szolidaritás elve szerint a tagországok a KAP működtetési költségeit mezőgazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül, egységes érvényű szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulással viselik. A termelők részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívák szerinti támogatások kerülnek kifizetésre. Az ország hatáskörébe tartozó döntési lehetőségek
5.
6. 7.
8.
9.
10. 11.
1. az új tagországok az egységnyi területre jutó támogatás összegét nem a gazdaság hanem a régió szintjén határozzák meg. a támogatási összegeket nem csak a GOFR növényeket termelő gazdaságoknak, hanem azoknak is szétosztják amelyek erre nem lennének jogosultak ( például szántóföldi zöldség és gyümölcs, étkezesi burgonya, cukorrépa) , de ültetvényre nem lehetséges a kiterjesztés. a birtoknagyság az Unió szerint 0,3 Ha, de ez a minimális parcellanagyság, amelyre még támogatás igényelhető. A birtok minimális nagyságát a tagországok jelőlik ki, így Romániában 1,00 Ha. legtöbb, maximum 3 parcellába osztva. a termeléstől való leválasztás mértékének eldöntése csak részben tagállami hatáskör. Az EU néhány felső határt jelöl meg: legfeljebb 25% a GOFR növényeknél, 40% a durumbúza hagyományos termelőkörzetekben, 25% komlótermelés esetében, de 100%-os is lehet vetőmagtermelés-támogatás, vagy sarjúvágási támogatás estében, stb. a 2003-as reform bevezetésének idejét illetően is van döntési lehetőség. 2005-2007. között kell bevezetni a régi 15 tagállamnak, 2007-2009. között a 2004-ben csatlakozottaknak (így Magyarországnak is), és valószínűleg 2012-ig Romániának és Bulgáriának a 2007-es csatlakozás után (5 év). a nemzeti tartaléklalap 1%-os mértéke a tagországi hatáskörben 3%-ra növelhető. a tagországok nemzeti intézkedési terveiben az EU-s élelmiszerminőség javítását célzó programjain kívül egyéb minőségjavító programokat is támogatnak. az új környezetvédelmi állatés növényegészségügyi, állatjóléti- és munkavédelmi Uniós előírások bevezetése öt éven keresztül támogatható. termő szőlőültetvények kivágásának támogatása,azaz az ültetvény szerkezetjavítási támogatásáról szóló döntés, valamint a támogatás hektáronkénti összegének megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, az EU csak egy felső határt szab meg erre. a szarvasmarha-ágazat támogatáspolitikája is részben tagországoktól függ. a vidékfejlesztési intézkedések közül a tagországok választják ki azokat, amelyeket alkalmazni szándékszanak, de itt szükséges az Európai Bizottsággal való egyeztetés és annk jóváhagyása, mert ennek a pénzügyi kihatása a legnagyobb. A felsorolt tételek –és különösen a legutóbbiigazolják azt, hogy a tagországoknak van döntési hatásköre, tehát nemzeti agrárstratégia is érvényesülhet adott keretek között, másrészt jelzi a nemzeti kormányok és az érdekvédelmi szervezetek felelősségét, hogy a KAP keretei között az ország sajátos helyzetét szem előtt tartva döntsenek. Kovács Adorján
11
Locsolóversek
Viccsarok
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Józsi vagyok, szép és laza Locsoljak vagy menjek haza?
Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok. Adjanak egy kalácsot, Hogy harapjak nagyot!
Egy gondolat bánt engemet. Elfeledtem a versemet.
Árok partján döglött ló. Én vagyok a locsoló.
Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik, és csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit.
Én még kicsi vagyok Verset ezért nem is tudok De majd jönnek a nagyok Aztán majd mondanak azok
Zöld a moha, Zöld a páfrány, Meglocsollak házisárkány
Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is, Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!
Zöld erdőben jártam, Barna medvét láttam Szereti a mézet Add ide a pénzed
Zöld erdőben nem jártam Kék ibolyát nem láttam El akart hervadni Szabad-e locsolni?
Zöld erdőben jártam, Két őzikét láttam, Az egyik kacsintott, kérem az eurót!
Ződ erdőbe vótam Adj egy sört, oszt jó van.
Húsvét táján édes szokás A vödörrel locsolkodás Nálam is van szagos kölni Ha rádöntöm, meg fogsz ölni?
Felnézek az égre, a versemnek vége.
Egy rendőrvicc: A rendőr képeslapot ír az őrsön. A társa megkérdezi tőle: -Kinek írsz? - II. János Pál pápának. - Hiszen nincs se János, se Pál napja. - Az igaz, de másodika van. Ne szürcsölj! Székely család ebédel és a gyerek nagyon szürcsöl. - Ne szürcsölj, fiam! - szól az öreg székely, - de a gyerek csak szürcsöl. Utoljára mondom, ne, szürcsölj, mert pofon váglak, de a gyerek tovább szürcsöl. Az öreg székelyt elkapja a méreg és lekever egy hatalmasat a gyereknek, de az elkapja a fejét és az anyja kapja a pofont. A gyerek elkezd röhögni, mire az apja: - Ne röhögj, fiam, anyád is szürcsölt! Hajótörött A hajótörött - összeszedve utolsó erejét - kiúszik a lakatlan szigetre. Partot érve elájul a fáradtságtól. Arra tér magához, hogy ott áll mellette a felesége és üvölt: - Hol voltál, Sándor?? A hajó már tegnap elsüllyedt! Sapka A székely sapka nélkül áll a nagy hidegben az utcán. Arra jön a komája: - Hallja, kend, mit áll itt hajadonfõtt ebben a hidegben? - A házban ráncba szedtem az asszonyt, most meg kéne egy bátor ember, aki ki merné hozni a sapkámat. Családi vicc Az apuka bemegy a gyerekszobába és látja, hogy a kisfia szomorkodva ül az ágy szélén: - Mi baj van, kisfiam? - Nem jövök ki a feleségeddel! Sziget nőknek Iránban tervezik, hogy létrehoznak egy szigetet, ahol csak nők üdülhetnek. Egyetlen férfi sem teheti be oda a lábát. Ez felvet egy kérdést: Ha ott valami elromlik, kit fognak hibáztatni? Ez volt az utolsó mondata valakinek: Bejönnél húsvét első napján túlórázni?
Gyűjtötte: Karácsonyi István
12
