SZÖVETSÉG
2008. III. negyedév
HÍREK
Hírek Bemerítés
2008. március 9-én Gacsályi Józsefné Éva (Tivadar), Jobbágy Eszter, Jobbágy Péter, Maczkó Petra, Simon Jordán és Szendrei János (Szikszó) álltak fehér ruhában a Miskolci Baptista Gyülekezetben. Az igehirdetést Vadon Sándor, a bemerítést Balog Miklós lelkipásztorok végezték. Dudás Lívia és Kocsis Szilvia bemerítésére került sor a Szentesi Baptista Gyülekezetben 2008. június 22-én, Kübler János lelkipásztor szolgálataival. Bemerítési istentisztelet volt a Vésztõi Baptista Gyülekezetben 2008. július 5-én. Gál Lajos lelkipásztor merítette be Jobbágy Évát. Igét hirdetett id. Frank Sándor. Tóth Péter bemerítésére került sor a Szeghalmi Baptista Gyülekezetben 2008. augusztus 31én. A bemerítést Gál Lajos lelkipásztor, az evangélizációs igehirdetést és az elõzõ napi hitmélyítõ alkalmat dr. Mészáros Kálmán egyházelnök végezte.
Gyermekáldás
Kovács Ábel: 2008. június 4. (Beáta és Pisti 5. gyermeke, Szolnok) Vatai Anna: 2008. június 15. (Judit és János 2. gyermeke, Békéscsba) Katona Péter: 2008. június 16. (Ili és Pisti 7. gyermeke, Miskolc)
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
Takács János: 2008. július 5. (Ildikó és Szabolcs 3. gyermeke, Kiskõrös) Orosz Éva: 2008. augusztus 19. (Beáta és Endre 1. gyermeke, Szentes) Mihalik Ágnes: 2008. augusztus 22. (Marika és Csaba 11. gyermeke, Varbó)
Alkalmak
Christian Chen, egy az Egyesült Államokban élõ kínai testvér szolgált a Szeghalmi Baptista Imaházban 2008. július 3-án. Július 14-18 között Hernádszentandráson ill. augusztus 4-8 között Csongrádon és Szentesen keresztyén gyermektáborok voltak. Október 4-én országos õszi csendesnapot tartunk Debrecenben. Lásd 9. oldal és www.tesz.net/2008_TeSz_OsziCsendesnap.pdf
Október 23-án férfi csendesnap lesz Zilahon (Erdélyben). Szolgálattevõ: Gál Lajos szeghalmi lelkipásztor. November 29-én ifjúsági konferenciát tartunk a Sajószentpéteri Baptista Imaházban. Téma: Energia - Megmaradás „Kik a Gyõztesek?” lesz a témája a következõ elõadásnak Csongrádon, október 18-án Bohus András; november 15-én „Mi van a halál után?” címmel Giricz László; december 20-án „Sosem vagy egyedül - Isten válasza a magányra” Gál Lajos elõadásában. Az alkalmak hang- és képanyaga letölthetõ a www.tesz.net/csongrad internetes oldalról.
Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Felelõs szerkesztõ: Giricz László A szerkesztõség tagjai: Elek Sándor, Frank Róbertné, Gál Lajos, Kocsisné Válint Zita, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Urbán László Korrektúra: Elekné Szoboszlai Réka, SzárazNagy Hedvig, Szvetnyik Melinda, Bálint Géza Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1500 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
6. évfolyam • 3. szám
2008. III. negyedév
Isten vezetése és útmutatása, mint a k egyelmi szövetség egyik áldása Isten vezetésének és tanácsadásának kérdéskörét a Krisztus képére történõ formáltatásunk nagy isteni tervének összefüggésében kell vizsgálnunk. Ennek során lényeges megkülönböztetnünk („az tanul jól, aki jól tud különbséget tenni”) Isten általános és konkrét tervét az életünkben. Az Õ általános tervét a Szentírás fogalmazza meg az életünkre vonatkozóan, míg az adott helyzetekre és idõre vonatkozó konkrét tervét a Szentlélek világosítja meg számunkra a kijelentett ige, és a megújult gondolkodás által: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Kor 2,16b). Ez utóbbi mondat jelentõsségét a tárgyalt területen különösen a közismert teológus John R.W. Stott hangsúlyozza. Errõl rész-letesen ír a „Gondolkodó hívõ ember” c. írásában. Továbbá figyelemre méltó Jonathan Lamb ide vonatkozó
megjegyzése: „Az a folyamat, amely során olyanná leszünk, amilyenné formálni akar (Isten), sokkal fontosabb, mint azok a különféle kérdések, amelyek a vezetés kapcsán felmerülnek, s amelyek arra vonatkoznak, hogy hol a helyünk, vagy mit tegyünk.” John White, az ismert keresztyén író és pszichiáter ezt úgy fejezi ki, hogy Isten tervének „kevesebb köze van a földrajzhoz, mint az etikához.” Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Isten számára közönyös lenne, hogy hol vagyunk, vagy mi történik velünk. Istennek nagyon sok ígérete van arra vonatkozóan, hogy tanácsolni és vezetni kíván bennünket. Isten vezetésének klasszikus példája a pusztai vándorlás, ahol elõttük ment nappal felhõoszlopban, éjjel tûzoszlopban. A 78. zsoltárban találjuk a következõ leírást: „Útnak indí-
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
totta népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette õket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el” (52-53. v.). A 23. zsoltárban az Úr ismét, mint az egyes juh Pásztora jelenik meg. A 25. zsoltárban elhangzik a kérés: „Utaid Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Majd így szól az ige: „Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja õ, hogy melyik utat válassza” (12. v.). „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsõségedbe fogadsz” (Zsolt 73, 24). „Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsolt 32, 8); „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki" (Zsolt 37,23). Az Újszövetségben pedig így olvassuk: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14). „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem õket, õk pedig követnek engem” (Jn 10,27). Ezen kívül még sok ehhez hasonló igehelyet találhatunk ebben a témában. Vezetését az motiválja, hogy terve van az életünkkel, és mint Atya szereti gyermekeit, és célba akar juttatni bennünket. Isten terve minden keresztyénnel az, hogy szentté legyen, hogy kiformálja bennük Krisztus természetét. A Szentírás írja le azokat a határokat, amelyek között Isten vezet bennünket. Õ vezet bennünket az igazság ösvényén. A Szentlélek vezetése összhangban áll a Bibliában írottakkal, nem ad olyan útmutatást, amely ellentétben áll az Igével. Sokan úgy gondolják, hogy Isten tanácsadása elsõrenden a Szentlélek különös közvetlen kijelentése által megy végbe. Az ilyen vezetés iránti
túlzott vágy meleg táptalaja lehet a rajongás tévelygésének. A hitben nem élõ emberek közül is sokan igénylik az útmutatást életük fontos kérdéseire vonatkozólag. Olvashattunk arról, hogy állami vezetõk, közismert politikusok, többek között a Wall Street tõzsdeügynökei között nem kevesen jósokhoz, sorselemzõkhöz, asztrológusokhoz fordulnak tanácsért. Mások barátoktól várják a tanácsot. Istennek számtalan eszköze van, hogy megértesse magát velünk. Õ több szálon szokta tanácsolni tanítványait. Szól az ige által, a Szentlélek alkalmazza és magyarázza a helyzetünkre vonatkozó útmutatását. Kész tanácsolni másik hitben élõ testvérünk által. Nyilvánvalóvá teszi szándékát az által is, hogy lezár utakat, irányítja körülményeinket, helyzetünket. Motivációnk logikus átgondolása, a lehetõségek értelmes mérlegelése útján is vezethet. Amikor döntünk, jó ha több oldalról kapunk megerõsítést az adott kérdést illetõen. Azt is látnunk kell, hogy a hétköznapi feladatok között nem kevés a kötelességünkbõl fakadó tevékenység. Nem kell minden helyzetben kérni az útmutatást. A keresztyén ember számára az is veszélyt jelenthet, ha egy adott vallásos közösség favorizál némely nagy tekintélynek örvendõ vezetõt, akinek a véleményét nem illik megkérdõjelezni, magát a kérdésfeltevést is gyanakvással fogadják. Pedig Isten igéje szerint mindent meg kell vizsgálnunk, és ami jó, azt megtartanunk. A statikus, instant gondolkodást támogató keresztyének nem szeretik, ha valaki gondolkodó hívõ emberként igyekszik élni, és nyitott
2
HAJNALFÉNY
2008. III. negyedév
Hajnalfény „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel…” (ApCsel 20,24) Pál apostol életét veszély fenyegette. Erre most nem egy kisfiú figyelmezteti, mint korábban, hanem Isten Szelleme, Aki városonként bizonyságot tett neki, hogy rá Jeruzsálemben fogság és nyomorúság vár. Mi más lenne természetes egy ilyen helyzetben, mint hogy távol maradjon Jeruzsálemtõl? De az apostolra ebben a városban Istentõl rendelt szolgálat várt. Ennek a kettõsségnek a feszültségében nyilatkozik úgy, ahogyan az alapigében olvassuk. A görög nyelv itt szereplõ kifejezését így is vissza lehet adni: „Egyetlen szóra sem tartom érdemesnek a lelkemet.” Ez az ember Jézus Krisztus ügyéért minden lehetséges helyzetben szót emelt, de a maga megmentésére egyetlen szóval sem törekedett. Sok esetben a hívõk magatartása teljes mértékben nélkülözi ezt a krisztusi felfogást. Alapvetõen önvédelmi pozíciót foglalunk el, és hálásak vagyunk Istennek, ha kijelenti, hogy melyik úton vár ránk szenvedés, mert így el tudjuk kerülni azt az utat. Pál
nem becsülte ilyen sokra az életét. Megváltónk sem. Mi miért értékeljük ilyen nagyra magunkat? Mert úgy gondoljuk, hogy evilági életünk megtartása, kimûvelése, egészsége, meggazdagítása és megerõsítése a cél. Mintha ennek szolgálatában állna maga a menny is. De ez a valóságban nem így van. Isten népének szolgálatát nagy mértékben akadályozza, hogy tagjai sokat gondolnak és sok szót fecsérelnek magukra, ahelyett, hogy a Krisztus beszéde lakoznék bennük gazdagon. Nyámnyila és áldozatvállalástól mentes, moder n életünk Isten országának építése szempontjából teljesen hasznavehetetlen. Eljött az ideje annak, hogy átértékeljük a saját életünket, és Krisztus életét. A sajátunk szóra sem érdemes, az Úr Jézus Krisztus életérõl pedig rettenthetetlenül teszünk bizonyságot annak ereje által, Aki a sötétségbõl az Õ csodálatos világosságára hívott el bennünket. Az Úr legyen irgalmas hozzánk! Gál Lajos, Szeghalom
23
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
ezért a legfõbb pásztor elõtt, de a dolgok, ahelyett, hogy javultak volna, rosszabbodtak, a rendelkezések és követelések, pedig hogy fizessünk (Róma céljaira), szaporodtak. A nápolyi királlyal folytatott igazságtalan háború alatt a helytartó egész hadsereg beszedõt küldött szét a keresztény országokba, így Csehországba is, azzal a meghagyással, hogy mindenki, aki csak segíteni tudja õt pénzzel, bocsánatot nyerjen nemcsak jelen, de jövendõ bûneire is. Ennek következtében értelmes népünk között elégedetlenség támadt, a búcsúcédulákat (indulgenciákat) tûzbe dobálták, a pénzbeszedõt pedig elkergették… Az egyik tiszteletre méltó öreg papot Rómába rendelték, hogy felelõsségre vonják. Bízván beadványa igazában, elment oda, de többé nem tért vissza: eltûnt az élõk sorából. Három más lelkésznek, akik vele egyformán gondolkoztak, az érsek leüttette a fejét, megégettette õket, hamvaikat pedig a Moldvába vettette… Ezrekre róttak ki megszégyenítõ büntetést… Ez ellen az embertelen kegyetlenség ellen lépett fel Husz, amiatt rendelték ide Konstanzba, de azzal a biztosítékkal, hogy megengedik neki a szabad szólást a zsinati atyák elõtt… Királyom és minden cseh nevében megesküszöm, hogy a csehek abban az esetben, ha Huszt tovább gyötrik vagy megölik, rettentõ bosszút állnak a templomokon, kolostorokon és papokon, hogy Husz esztelen ellenségei ezt a törvénytelenséget ezerszer kegyetlenebbül fizetik meg, amit teljes mértékben meg is érdemeltek. Isten és ember elõtt megsértették a békét és a cseh lúd (husz = csehül: lúd) a pápisták vérében mossa meg szárnyait. Életet és szabadságot Husznak. Igen!” A londoni érsek: „Ha ennek a csehnek
tíz élete volna, hetet elvennék tõle az áldozás titkairól mondott beszédéért. De a többi három életét sem hagynám meg neki; elõször azért, mert lebecsmérelte Krisztus helytartóját, másodszor azért, mert levetkõztette a papságot, egyetlen rongyot sem hagyott rajta, amellyel meztelenségét takargat-hatta volna, és harmadszor azért, mert sok népet letérített a (helyes) útról, rábízván a népre a jogot, hogy maga ítéljen a hit dolgaiban, holott a nép számára üdvösebb, ha semmit sem tud, csak jámboran hisz. Pusztuljon ez a cseh! Nem!” A baseli püspök: „Szemet szemért, fogat fogért. A lúd hadd süljön. Nem!” Az eichstädti püspök: „A mostani szavazásnál figyelmet kell fordítani a múltra, a jelenre és a jövõre. Kérdem: milyen hasznot hozott az egyháznak minden eddigi véres ítélet eretnekek, szakadárok, bálványimádók ellen, ezeknek az ítéleteknek a kezdete óta? Teljességgel semmilyet sem. Ezért én is nem Husz halálára, hanem teljes sért-hetetlenségére szavazok. Igen!” A liège-i püspök: „Aki a pápa koronájához, a pap hasához nyúl, az vakmerõ, aki pedig az egyszerû nép közt a Bibliát terjeszti, az gyöngyöt szór a sertések elé, és ezzel vétkezik a Szentlélek ellen. Ezért én megátkozom Huszt, és ha nem akarja összeszedni az elszórt gyöngyöket, égjen. Nem!” A konstanzi püspök: „Hatszor tette meg a nap a maga vándor körútját azóta, hogy itt az utolsó eretneket megégették. Ha holnap meg nem égetjük Huszt, holnapután a nép éget meg mindnyájunkat, akik itt vagyunk. Haljon meg. Nem!” Elek Sándor, Berettyóújfalu (Folytatjuk a következõ számban.)
22
TANÍTÁS mindig újat tanulni Isten igéje alapján. Az értelem szerepe a megtért és gondolkodásában megújult keresztyén ember életében jóval nagyobb, mint ahogy mi általában gondoljuk. A következõ bibliai idézet világosan alátámasztja a bölcsesség és belátás szerepét Isten akaratának megismerésében: „...szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az õ akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén” (Kol 1,9).; „...ne legyetek meggondolatlanok , hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef 5,17). Természetesen nem minden helyzetben segít a megújult emberi értelem. Vannak helyzetek, amikre nem kapunk magyarázatot, nem értjük meg, mi miért történik. Téves az a vélekedés is, hogy Isten vezetésének útján minden nehézség megoldódik az életünkben. Van úgy, hogy éppen az Isten iránti engedelmességünk által jutunk nagyobb nehézségbe. Pál apostol a Lélek vezetésével ment Macedóniába és jutott börtönbe. Úgyszintén a Szentlélek vezetésével ment Jeruzsálembe, ahol fogság, megaláztatás és szenvedés várt rá. Jó világosan látnunk, tisztában lennünk azzal, hogy miért akarjuk mi tudakolni Isten vezetését. Készek vagyunk bízni benne, vállalni az engedelmességgel együtt járó terheket, bajokat? Istent szeretnénk dicsõíteni az által, hogy követjük Õt? Tudunk-e türelmesen várni Isten cselekvésének beteljesedésére?
2008. III. negyedév
I. Alapvetõen fontos megismernünk Istent, mint Atyánkat, Vezetõnket. Ha jobban ismerjük Istent az igéje által, ismerjük jellemét, indítékait, akkor könnyebben felismerjük a Jó Pásztor hangját, amikor szól. Nagyon fontos a naponkénti igeolvasásunk mellett megfelelõ hitépítõ irodalmat olvasni. A rendszerváltás óta a Kálvin Kiadó és más itthoni keresztyén kiadók igyekeznek olyan hitépítõ irodalmat megjelentetni, amely lelki életünket igyekszik erõsíteni. Ilyen többek között J. I. Packer: „Igaz istenismeret” c. könyve. Ha hamis istenképünk van, akkor Istent teljesen félreérthetjük, az igébe is belemagyarázzuk az otthonról hozott, vagy más helyen szerzett téves isten-képet. Sokan Istent olyan zsarnok úrnak képzelik, aki ráerõlteti akaratát az emberre, az õ akarata pedig nem lehet jó - gondolják. Ha nem bízunk benne, nem látjuk azt, hogy minden útja kegyelem és hûség, akkor ki fogunk ábrándulni belõle. Lehet õt jóságos apónak is gondolni, akinek mindegy, hogy mit teszünk, az õ mestersége a megbocsátás, hiszen ezért halt meg Jézus, hogy szabadok legyünk. Tehetünk bármit, mert mindent szabad nekünk. A korinthusi gyülekezet tagjai között is többen így gondolkodtak. Az az általános tapasztalat, hogy a tanítványság kezdeti szakaszában könynyen megértjük Isten akaratát, szinte kézzel fogható a vezetése, míg a késõbbiek során, az érettebbé válás útján meg
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS suk, hogy apja halála után nem fogadta meg a vének tanácsát: „De õ (Roboám király) nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanács-kozott az ifjakkal is, akik vele együtt nõttek fel” (1Kir 12,8). Vannak rossz tanácsadók is, erre ügyelnünk kell! „Õ is (Ahazjá király) Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanács-adója, aki bûnbe vitte” (2Krón 22,3). Egyházon belül is lehetnek olyanok, akik próféciára, látomásra hivatkozva akarnak tanácsolni. Ezen a területen különösen óvatosságra van szükségünk. Mindent ellenõrizzünk és vizsgáljunk meg az Ige alapján. Éliás József, a volt debreceni református lelkész, amikor a vezetés témájáról szól az „Örök és korszerû kérdések, bibliai feleletek” címû Egye-temes kátéjában, akkor tulajdonképpen a vezetés karizmájáról, mint kegyelmi ajándékról ír. Arra a kérdésre, hogy mi a vezetés? A következõ választ adja a 491. kérdés-feleletben: „A vezetés az egyház és a gyülekezet kormányzására adott káriszma és megbízás a gyülekezet és az egyház pásztori feladattal megbízott tagjai számára. A vezetés káriszmáját a Szentlélek a tanítás, a pásztorlás, az intés és az indulatok megkülönböztetése káriszmáival együtt adja, hogy a gyülekezet rendeltetésének megfelelõ módon kormányozhassa magát. A vezetésben csak azok vehetnek részt, akik pásztori indulattól vezéreltetve „igyekeznek jócselekedettel elöljárni”. Az egyházban nincs hivatalnok-vezetés. Isten mindig is elhívott, és szolgálatában használt pásztori lelkületû vezetõket.” III. Isten a körülményeinket is felhasználja, sõt úgy irányítja, hogy for-
kell küzdeni Isten konkrét akaratának megértéséért. Azt tapasztaljuk, hogy Isten néha hallgat, várat a válasz megadásával. Próbák elé állít bennünket, és türelemre nevel. Ilyenkor fontos, hogy alázatosak és szelídek legyünk. Az Úr mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd vagyok, és alázatos szívû, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29). Könnyebb lenne kész és azonnali vála-szokat kapni, azonban ez ritkán történik meg. Izráel népe már Jézus korában a parancsolatokat kazuisztikus módon értelmezte, azaz a tant az egyes jog-esetekre vonatkoztatva alkalmazta. Mi is hajlamosak vagyunk elõregyártott válaszokat és megoldási módokat adni bizonyos problémára. Istent megismerni valójában csak a különös kijelentés, a Szentírás által lehetséges. „A teljes Írás Istentõl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3,16). Isten a keresztyén ízlést, életvitelt akarja az ige által kimunkálni bennünk. A 119. zsoltár nagy része Isten törvénye és tudománya megismerésének fontosságáról szól. Az Írás alapján tudjuk ellenõrizni Isten Lelkének belsõ indítását, üzenetét. II. A bölcs tanítvány odafigyel mások véleményére, szükség esetén kikéri a hiteles és tapasztalt keresztyén véleményét. A végsõ döntést mindenképpen neki kell meghozni, de a döntéshozatala könnyebb lesz, ha figyelembe veszi a tanácsokat. Roboámról, Salamon király fiáról olvas-
4
EGYHÁZTÖRTÉNET kell büntetni, hogy ne bántsuk szabadságát, becsületét és életét, mert elõször, önként jelent meg a zsinat elõtt a császár menlevelével s a német be-csületszóra bízta magát, és másodszor, mert minden kérdésre egyenesen és hízelgés nélkül felelt, kifejezve abbéli készségét, hogy megtagadja tanítását, ha bebizonyítják neki a szent Biblia alapján tanítása téves voltát. A tanúk által ellene felhozott vallomásokat nem fogadta el, kijelentvén, hogy azokat megvesztegették. Ezért én a szavazatomat Husz szabadon bocsátása és szabad hazatérése mellett adom Igen felelettel!” Einbecken (a szász választófejedelemség képviselõje): „…Itt, Konstanzban, olyan színjáték tárul a világ elé, amely miatt magunkfajta embernek szégyenkeznie kell. Láttuk, hogyan fenyegették papok és világiak halálos fegyverekkel ezt (az Isten által) védett embert, aki fegyvertelenül indult útnak idegen földre; azután anélkül, hogy az ügyet egyáltalán kivizsgálták volna, jogtalanul fogságba vetették, mint egy gyilkost; imáját, melyet azért mondott, hogy megvilágosodást nyerjen az égtõl, ki-nevették, amit pedig a pogányok sem követnek el… soha el nem hittem volna ezt, ha nem láttam volna saját szemeimmel; szégyenemnek fogom tartani ezt az eseményt,… Ahelyett, hogy szabadságot engedtek volna a vádlottnak, hogy kifejezhesse a maga tanítását, lármával és kiáltozással tömték be száját, hogy senki se érthesse meg, mi az õ kívánsága és törekvése… Mindenkinek emlékezetébe idézem, hogy az általunk elkövetett nagy jogtiprás és a külföldi ember személyi
2008. III. negyedév
érinthetetlenségének megsértése egész papságunkra súlyos büntetést és megtorlást hozhat, összehasonlíthatatlanul nagyobbat, mint amilyent mi egyáltalán el tudunk gondolni. A szabadsága, becsülete, élete mellett szavazok. Igen!” Köngel (a mainzi választófejedelemség követe): „Az én hercegem és uram… azt, aki Rómától elpártol, úgy tekinti, mint eltévedt juhot, akit kedves és szeretetteljes bánásmóddal kell visszatéríteni a nyájhoz. Ha nem fogad szót, akkor fokozatosan, kezdetben csak homokszemekkel, de azután a büntetés kemény göröngyeivel is vissza kell téríteni. Ha ez nem segítene, akkor át kell adni a házõrzõ ebeknek, hogy megtörjék a tévelygõ makacsságát. Elõször hadd harapják éles fogakkal a füleit, de utána szorítsák meg a torkát is. Husz tévelygõ juh; ezért a legfõbb római pásztor kezdetben édesgette, aztán megfenyegette õt, és most végül a büntetéshez nyúl, hogy megvédje nyája többi részét. Én nem érzek szánalmat irányában: megfojtani! Nem!” A kölni választófejedelem: „Aki nem hallgat a fenyegetésre, a seprûnek kell, hogy engedelmeskedjék. Ha ez a két eszköz sem használ, mint a csehnél, akkor az illetõ hasonlóvá válik ahhoz a szerencsétlenhez, akit huroknak kell felakasztania a vérpadon. Nem!” Chlum gróf. „…Az egész (római katolikus papság) nem egyéb, mint korhelyek, züllöttek és ostobák megvetett tömege, akiknek a hasuk az istenük, életükben pedig kevesebbet néznek maguk fölé, mint a disznó a tükörbe. Sokáig panaszkodtunk mi
21
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
hajlandó, még három heti gondolkodás után sem. Mindezek miatt tehát 1415. július 6-án megégették a menlevél ellenére is. Részletek következnek Poggio Bracciolini olasz humanista beszámoló levelébõl. (Poggio adta át Husznak a zsinatra szóló meghívást. A személyes ismeretség révén Husz hívévé lett.) Méltóság és év, hónap, sõt napok szerinti pontos születési sorrendben a következõ három pontra feleltek „igen” vagy „nem” szavazattal: 1. Eretnek-e vagy nem eretnek a Huszinecbõl való Husz János tanításaiban és újításaiban? 2. Jogosultak-e az egybegyûlt zsinati atyák a pápa és a király nevében büntetést kiszabni Huszra? 3. Milyen büntetést érdemel Husz a pápa és a legszentebb titok (eukarisztia) megsértése miatt? Ezután a zsinat elnöke felszólította Huszt, hogy tagadja meg mindezeket; de ez a cseh felemelkedve hangosan kijelentette: Nem vagyok hajlandó… Zsigmond (császár) is sürgetõen és szigorúan felszólította… Husz letérdelt és imádkozni kezdett, sokan csak nevették, mások áhítattal hallgatták. Az imádkozó felkelt és hallgatott, és semmi megjegyzést nem tett az újonnan megidézett tanúk vallomására. Zsigmond mélyen és gyakran sóhajtozott; és piros arca olyan sápadt lett, mint a templom fehér fala. Zsigmond szemei állandóan körbejártak az egybegyûlteken, mintha keresett volna valakit, vagy mintha félt volna a súlyos igazság következményétõl. Csend támadt. Ekkor Husz a következõképpen kezdett beszélni:
20
„Imádsággal fordultam Istenhez - mondotta -, hogy a Szentlélek által világosítsa meg zavart lelkemet, és nem változtatta meg elhatározásomat azután sem: nem mondhatok le egyetlen tételemrõl sem, amelyeket akár írásban, akár szóban hirdettem. De elutasítom ma-gamtól mindazt, amit ezek a tanúk hazug módon mondottak és állítottak ellenem. Isten látja, hogy esküvésük minden rossznak a gyökere; még az igazság árnyéka sincs abban, amit mondottak. Egyébként én megvigasztalódom az igazság más fiaival együtt, akiket ugyanúgy hazugságokkal rágalmaznak és elítélnek, nem azért, mert téves ítéletet alkottak az áldozás titkáról, nem az egy- vagy kétszín alatti áldozásról vallott meggyõzõdésükért, még csak nem is azért, hogy a züllött papság ellen prédikáltak, hanem kizárólag azért, mert a római püspök ellen szóltak vagy cselekedtek, megállapítva a tényt, hogy az rangja szerint teljesen egyforma a többi püspökkel. Egyedül ezért kínozták meg és ezért ölték meg õket, miként magam is ezt tapasztalom magamon az eretnekség tanítói és (a pápaság) Rómától küldött vakbuzgó hívei részérõl.” Rettentõ lárma keletkezett erre, átkokat szórtak Huszra és szavazást követeltek. A szavazás a következõ sorrendben zajlott le: legelõször a választófejedelmek és képviselõk szavaztak, utána a hercegek, érsekek és püspökök. A továbbiak során a tartományok és városok képviselõi. Lássunk néhány felszólalót: Lajos választófejedelem: „Noha én személy szerinti ellensége vagyok az egyházi ügyekben minden újítónak, s kelletlenül viselem el õket… de Huszt úgy
TANÍTÁS
2008. III. negyedév
téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139, 23-24). Az odaszánt élet segít bennünket abban, hogy megértsük Isten akaratát: „Az Isten irgalmasságára kérlek titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élõ és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, neki tetszõ és tökéletes” (Róm 12,12). És õrizzük meg szívünk tisztaságát, hogy tisztán lássunk: „Minden féltve õrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23). Választásunk és döntésünk elõtt nem árt átgondolni néhány szempontot: 1. Törvényes-e amit tenni akarunk? 2. Hasznos-e? 3. Nem ejt-e rabul bennünket? Vannak semleges dolgok, amelyek önmagukban nem rosszak, de úrrá lehetnek rajtunk. 4. Összeegyeztethetõ-e ez az út a Krisztus személyével, méltóságával és uralmával? Ha Istenre figyelünk, akkor igaz lesz az ígéret: „Minden utadon gondolj rá, és õ egyengetni fogja ösvényedet” (Péld 3,6). Vegyük figyelembe azokat a buktatókat is, amelyekkel találkozhatunk Isten vezetését várva. Ezek a következõk lehetnek: 1. A gondolkodás hiánya, 2. Az elõrelátás, elõregondolkodás és gondoskodás hiánya, 3. A jó tanács meghallgatásának hiánya, 4. A túl-
máljon bennünket. Õ a körülmények ura is. Sinclair B. Ferguson írja, hogy Isten vezetése gyakran a körülményeink ellenõrzése által történik. Eszter könyve például nem említi Isten nevét, de a körülményekben, a történések hátterében egyértelmûen Isten gondviselõ cselekvése áll, aki a nagy rendezõ, és mindent bölcsességének megfelelõen és népe javára munkál. Eszter királyné az ószövetségi nép szabadításának eszközévé válik. Ruth történetesen a Boáz mezején gyûjtöget magának gabonát, amikor Isten úgy rendezi az eseményeket, hogy Boáz felesége lehessen és Dávid király dédnagyanyja. A „nem-szeretem” helyzetünket is neveltetésünkre használja Isten. Józsefet Egyiptomban alázatra és türelemre nevelte mielõtt fõemberré tette. „Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róm 8,28). A nagy szenvedõ Jób életének próbatételeiben is állandó ellenõrzés alatt tartotta az eseményeket, semmi sem történhetett Isten engedélye nélkül. IV. Az ige tanulmányozása, az imádkozás idején történõ Istenre figyelés során, a megújult értelem alapján vizsgáljuk meg a dolgokat. Engedjük, hogy Isten is megvizsgáljon bennünket: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.” Ha pedig rossz döntést hoztunk, és téves úton járunk, akkor ezt a helyzetet tárjuk Isten elé õszinte töredelemmel, mert az Úr kegyelmi szövetsége alapján mindent a javunkra munkál. Gondviselõ Jó Atyánk van, hiszen Õ gondoskodik rólunk. Vajs Tibor, Kisbér
zott magabiztosság („Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat és kerüld a rosszat” - Péld 3,7.) 5. A személyes vonzás, vágyaink hatása. 6. Türelmetlenség, („Légy csendben, és várj az Úrra” - Zsolt 37,7a.) 7. Isten iránti bizalom hiánya. Az ige biztat: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik” (Zsolt 37,5). 8. A merõ kíváncsiság, és az engedelmességre való készség hiánya. Erre találó bibliai példa, amikor a maradék nép vezetõi (Jóhánán és Jaazánjá) Jeremiáshoz fordulnak, hogy tudakolja meg számukra Isten útmutatását, majd amikor Jeremiás tudomásukra hozza Isten tanácsát, õk elutasítják, és Egyiptomba mennek, ahelyett hogy az országban maradtak volna (Jer 42,9). Ne tudakoljuk a Biblia felütésével Isten akaratát, mert ezzel kísértjük õt. V. Végezetül nem szabad hallgatnunk arról sem, hogy Isten minden idõben, nemcsak a bibliai korban adott közvetlen vezetést Szentlelke által. Ha olvassuk Hajós Médi életrajzát: „Az Õ nevéért...” c. könyvet, vagy Fischer Marianna: „Viharban” c. könyvét vagy misszionáriusok munkásságáról szóló beszámolókat találkozhatunk Isten csodákkal teli vezetésével. Victor János a volt teológiai tanár csak szerényen és keveseknek szólt arról, hogy Isten angyalai hogyan siettek az általa rejtegetett zsidók megmentésére. Isten szuverén hatalma alapján bármelyik hitben élõ gyermekének adhat ilyen különös, az igével összhangban álló vezetést. Ne keressük a különleges vezetést, de ha kapjuk, vizsgáljuk meg az 1Thessz 5,19-22 alapján: „A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót
Felhasznált irodalom: 1. Jonathan Lamb: „Szemeimmel tanácsollak téged”. Harmat Kiadói Alapítvány. Budapest, 1992. 2. J. I. Packer: Igaz istenismeret. Harmat Kiadói Alapítvány. Budapest, 1994. 3. John R.W. Stott: Bibliai ismereti alapok. A gondolkodó hívõ ember. Evangéliumi Kiadó 4. Sinclair B. Ferguson: Discovering God's will. The Banner of Truth Trust Kiadó. Edinburgh, 1982. 5. Éliás József: Örök és korszerû kérdések, bibliai feleletek (Egyetemes káté). FIDAK Bt. Hajdúböszörmény, 1993. 6. Bottyán János: Hitünk hõsei. Kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1985. 7. Hogyan vezet bennünket Isten? Internetes cikk. A Békési Baptista Gyülekezet honlapja. 8. Matyó Lajos: Növekedés a nehézségek (próbatételek) idején. Heidelbergi Káté X. Úrnapja, 27.k.-f. Református Egyház c. lelkipásztori folyóirat. LVII. évfolyam 12. szám, 2005. december. 9. A Magyarországi Református Egyház Hitvallási Iratai. I. A Heidelbergi Káté II. A Második Helvét Hitvallás. Negyedik változatlan kiadás. Kiadja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya. Budapest, 1989.
6
EGYHÁZTÖRTÉNET
2008. III. negyedév
Egyháztörténeti szemelvények Husz János pere Husz János (Jan Hus) kb.1369-ben született a csehországi Hussinecben. Tanulmányait a prágai egyetemen végezte, majd pappá szentelték, 1401ben pedig már õ lett a bölcsészeti kar dékánja. 1402-tõl a csehek elõtt a nagy jelentõségû Betlehem-kápolna szónoka, majd a cseh király, IV. Vencel feleségének gyóntatója is lett. Amikor Vencel, cseh király nõvére 1382-ben feleségül ment II. Richárd angol királyhoz, John Wycliff (1328-1384) angol teológus gondolatai Csehországban is ismertekké váltak. Ezeket Husz is magáévá tette és mind a katedrájáról, mind a szószékérõl egyaránt hirdette Wycliff gondolatain alapuló tanait. Felemelte a szavát az egyház világi életformája ellen, és szegény egyházat követelt. A búcsúcédulák terjesztését is támadta, de támogatta a nemzeti nyelven való prédikációt (maga is csehül prédikált). Husz tanai megosztották az egyetem vezetését, melynek eredménye, hogy az idegen nemzetiségû (német) tanárok és tanulók több ezren elhagyták Prágát, és Lipcsében új egyetemet alapíttattak (1407). A prágai érsek ezért megvádolta a pápánál, amire válaszként 1409-ben, egy pápai bullában felhatalmazta az érseket, hogy a Wycliff iratainak és tételeinek terjesztõit kiközösítéssel büntesse. Az érsek ezek után Huszt egyházi átokkal
19
sújtotta, míg a király vi-szont védelmében részesítette. Mindezek mellett tovább folyt a pápai udvarban az ádáz harc a tiaráért (korona), aminek eredményeként már egyszerre három pápa is mûködött (nyugati skizma). Amikor 1411-ben XXIII. János ellenpápa keresztes háborút és búcsúcédula árusítást hirdetett XII. Gergely és hívei ellen, Husz is elítélte azt. Ezzel viszont szembe került Vencellel, aki királyként részt kapott a cédulák hasznából. Ellenfelei ekkor felújították római perét, aminek következtében menekülni kényszerült DélCsehország-ba. Luxemburgi Zsigmond német király Konstanzban zsinatot (1414-1418) hívott össze, hogy a skizmát (egyházszakadás) felszámolja, valamint itt került sor Wycliff és Husz tanainak megvitatására is. Azért volt szükség reformok végrehaj-tására a kléruson belül is, mert vissza akarta állítani az egyház régi tekintélyét. Zsigmond rávette Huszt, hogy a zsinaton jelenjen meg, és maga fejtse ki nézeteit. Cserébe a császár szavát adta, hogy biztosítja személyes védelmét menlevélben. A zsinaton egy harminc pontos listát állítottak össze, amelyeket eretnek tanoknak tituláltak. Ahhoz, hogy a cseh megmeneküljön, ezen nézeteit meg kellett volna tagadnia és visszavonnia, de erre õ nem volt
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ
Könyvajánló John és Elisabeth Sherrill: Isten csempésze Wesley János Kiadó, 2007. (1200 Ft) hívõk életébe is, akik nem kötöttek kompromisszumot, vállalták az üldöztetést, és rendületlenül kitartottak. A könyvben jó néhány megindító történetben ismerhetjük fel Isten kezének munkálkodását. Egy kicsit tükörbe is nézhetünk: milyen is a mi hitünk, életünk, Isten iránt való bizalmunk? „Amikor Hans buzgón magyarázni kezdte, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, az illetõ egyre jobban elámult. Elmondta, hogy német, egy Szibériában élõ bevándorlónak a fia, és hogy a családban még mindig németül beszélnek. Így hamar szót értettünk egymással, és megtudtunk egy bámulatos történetet. Ez az ember egy másfélezer kilométerrel távolabbi, szibériai kis gyülekezetbõl származott, ahol - mint mondta - 150 úrvacsorázó van, azonban egyetlen Biblia sincs. Egy napon álomban felszólítást kapott, hogy menjen Moszkvába, ott találni fog egy Bibliát a gyülekezet számára. Elõször tiltakozott a gondolat ellen, mivel tudta, hogy Moszkvában igen kevés Biblia van. Hans és én hitetlenkedve néztünk egymásra. Bólintottam Hansnak, és most rajta volt a sor, hogy közölje szibériai barátunkkal a jó hírt. - Ön azt a feladatot kapta, hogy tegyen másfél ezer kilométert nyugatra, s egy Bibliát fog kapni. Mi pedig azzal a megbízással indultunk, hogy utazzunk másfélezer kilométert keletre, és hozzunk Bibliákat Oroszországba. Itt találkoztunk, és azonnal felismertük egymást. Ezzel Hans átadta a vastag orosz Bibliát. A szibériai nem talált szavakat. Kinyújtott karral maga elé tartotta a könyvet, rámeredt, aztán mindkettõnkre, majd ismét a Bibliára.” Molnár Istvánné, Miskolc
Brother Andrew, egy holland falusi kovácsmester fiaként látta meg a napvilágot, és még senki nem tudta akkor, hogy milyen különleges életre és szolgálatra hívta el õt az Úr. Beteg hátgerinccel, anyagi támogatás nélkül Bibliák ezreit csempészte a „vasfüggöny” mögé. Szolgálatát Varsóban kezdte 1955-ben, és valamennyi szocialista országba eljutott Európában, de a vörös Kínába és Kubába is. Hogy mekkora szükséget töltött be ezzel, álljon itt egy kis ízelítõ az ötvenes évekbõl: „Utolsó oroszországi vasárnapunkon felkerestünk egy ukrajnai falusi baptista gyülekezetet nem messze a magyar határtól. Az éneklés magával ragadó volt. Az emberek imádsága pedig egyetlen szívbõl jövõ esdeklés. Azonban amikor a lelkésznek meg kellett kezdenie a prédikációt, különös dolgot tett. Lejött a pódiumról, átvett egy könyvet az egyik gyülekezeti tagtól, és magával vitte a szószékre. A Bibliát! Hallottuk már, hogy Oroszországban némelyik lelkésznek még saját Bibliája sincs. Most láttuk elõször a tulajdon szemünkkel.” Csodálatos módon tette vakká Isten a határõrök szemét, õrizte meg elfogatástól, börtöntõl. Az életérõl szóló bizonyságtételben rácsodálkozhatunk a Mindenható Isten gondviselésére, a „kérjetek és adatik” Ige valóságára. Bepillanthatunk a hidegháborús idõszak megalkuvó egyházainak életébe, de azon
18
TANÍTÁS
2008. III. negyedév
Az Úr mondja ez utolsó napokban: „veled és közöttük vagyok!” (Ézs 41,10-13 és a Mt 18,19-20 versei alapján) „Ne félj, mert én veled vagyok!”
Az elmúlt hónapban három hetet töltöttünk feleségemmel az óhazában, és az erdélyi Szilágyságban. Sok örömben, és sok szomorúságban volt részünk eközben. Öröm volt látni s hallani gyermekeinket, unokáinkat, valamint sok régrõl ismert testvért az Úrban. Elszomorított azoknak állapota, akiknek megszûnt személyes kapcsolata az Úrral, akik szellemi halottá váltak (Róm 8,12-13), vagy halófélben vannak (Jel 3,1-2). Sok gyülekezetbe eljuthattunk, és kicsit vagy nagyon, de valamennyit jellemzi a „halófélben levõ” állapot. Sokasodnak közöttük a még megtéretlenek, és a hitben hajótörést szenvedett (1Tim 1:19) bûnben élõ hívõk. Fõként az utóbbiak szoktak háborút indítani, az Úr követésében hûségesek ellen (Mt 5,10-11). Eközben a kegyesség látszatával takargatják a bûneiket, megromlott állapotukat (2Tim 1,16). Békétlen, rossz lelkiismeretüket (Jer 2, 17,19), pedig emberi bölcsesség „tudós” kegyeskedéseivel, vagy ami még veszélyesebb, a Sátán munkatársai (2Kor 11,3-4, 13-15) által gerjesztett démoni rajongással kábítószerezik. Akik valóban istenfélõk, általában szellemileg magányosak a gyülekezetekben. Ezeknek szól az ige, az Úr bátorító és vigasztaló üzenete.
Maradj meg abban a hitben, amit Istentõl kaptál (Ef 2,8). Ne adj engedményt abból, ami írva van az igében (Jel 22,18-19), sem a saját testiességednek (Gal 5,24), sem a képmutatóknak (Mk 7,6), sem az eszelõsen lár mázó rajongóknak (2Tim 2,16). Szánjad õket romlott állapotuk miatt, és Istentõl kapott szeretettel szenvedd el gonosz vádaskodásaikat (Ef 4,2). Vállald közöttük a magad részét Krisztus szenvedéseibõl (Kol 1,24), eközben bõséges lesz vigasztalásod Krisztus által (2Kor 1,5), a mennyben pedig koronát és királyiszéket kapsz érte (Jel 3, 11,21). Ha a gyülekezetben megfosztanak a szolgálat lehetõségétõl, egy-egy rövid, szívbõl mondott hangos imával tegyél jó bizonyságot hitedrõl, és Urad iránti ragaszkodásodról. Szívbõl énekeld az Istentõl ihletett, szép, régi énekeket. Az emberek által gyártott hízelgõ szövegû dallamokat, valamint az Istent még nem ismerõk, és a testies szellemi halottá vált, bukott hívõk lelkében démoni rajongást gerjesztõ nótákat szenvedd el csendben. Amikor az Úr alkalmat ad személyes beszélgetésre, néhány egyszerû mondattal tegyél bizonyságot a mi mennyei Atyánk megmentõ
7
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
és megtartó szeretetérõl, az Õ mindenre, helyreállításra is elég kegyelmérõl (2Kor 12, 9-10). Ne bánd, ha azonnal ellenségesen reagálnak, mert a keveset, amit Urad indításából szóltál, a szeretetet, amit Tõle kaptál irántuk, viszik magukkal, és munkálkodni fog bensõjükben.
hívõségét reklámozzák. A legnagyobb veszélyt a hamis tanítók által hirdetett más evangélium (2Kor 11,3-4) jelenti, ami átok legyen (Gal 1,6-9)! Ez a démoni tanítás, és az ehhez társuló harsogó diszkózene, lelkendezõ-rajongó tévelygést gerjeszt a tudatlanokban, de az Úr iránt engedetlenné vált hívõk nagy részében is. Utunk során több helyen is arra kértük a valóban istenfélõ testvéreinket, nyújtsanak egymásnak bajtársi, munkatársi jobbot! Kezdjék ketten, vagy hárman háziközösségben, és az Úr ott van közöttük. Osszák meg egymással hívõ örömeiket és bánataikat. Vallják meg egymásnak, ha egy-egy próbában elbuktak, de azonnal az Úrhoz folyamodtak, és Õ megbocsátotta, helyreállította õket (1Jn 710). Szeretettel intsék, bátorítsák egymást, úgy amint erre szükség van, s megerõsödnek egymás hite által. Ezt a szellemi közösséget az Úrral és egymással aztán viszik magukkal a gyülekezetbe, azzal a hívõ reménységgel, hogy ott is isteni világosságot fog árasztani. Leleplezi a bûnös képmutatást, sõt az ördögi rajongást is erõtelenné teszi, a gyülekezet pedig lassan-lassan valóban a hívõ testvérek szent közösségévé válik az Úrban. Amikor azt kérdezték háziközösségbe járó testvérek, meddig kell vállalniuk azokat a bántalmakat, melyek a gyülekezetben érik õket, azt válaszoltuk: mindvégig!
„Ha ketten egy akaraton lesznek..., ott vagyok közöttük.” Ez az egy akarat az Úré, úgy amint az igében írva van. A hívõ férj és a hívõ feleség, valamint gyermekeik, naponta vizsgáznak ebbõl a családban (Ef 5,22-33, 6,1-4). Ha egy-egy családtag olykor elbukik a vizsgán, a többiek igyekeznek elszenvedni szeretettel (Ef 4,2-3), úgy amint Urunk rendelte (1Pét 3,1-7, Ef 6,1-4, Péld 13,24). Addig, amíg be nem látja, és meg nem vallja, mert lehet és kell is pótvizsgázni! Napjainkban már régen nincs meg ez az egy akarat a gyülekezetekben, úgy amint az alapító atyák idején még megvolt a hívõ testvérek között. A valóban istenfélõk, kevés kivétellel, egyedül szenvedik a romlást, a bûnben élõk képmutató bántalmait, a különféle önjelölt tanítókat, akik egyre nagyobb teret kapnak. Ezek uralkodni akar nak a lelkeken, saját ájtatos romlottságaikat hirdetik, vagy világhíres emberek, nagy hazafiak
8
GYERMEKEINK KÖZÖTT
2008. III. negyedév
Gyermekeink között Az elsõ imameghallgatás Egyik reggel Márk kisfiunk nyûgösen ébredt. Délelõtt kiderült, hogy magas láza van. Délután elvittük az orvoshoz, aki azt mondta, hogy be van gyulladva a torka. Kapott antibiotikumot, amit este kellett bevennie. A láza a folyamatos lázcsillapítás mellett se ment le 38 fok alá. Egész nap rossz volt a közérzete, még a délutáni alvás alatt is nyöszörgött. Mikor este öltöztettük át Márkot, Pistike (5 éves lesz) azt mondta: „Most mindenki legyen csendbe, mert Márkocskáért akarok imádkozni!” Ezt hangosan rögtön meg is tette egy mondatban. Ezután Márkocskát lefektettem. Éjszaka többször megnéztem, hogy nem meleg-e a homloka. Nem volt az, sõt egész éjszaka nyugodtan aludt. Reggel eszembe jutott Pistike imádsága, és elmondtam neki, hogy Márkocska jól aludt, és nem volt lázas. Annyira megörült ennek, hogy az ekkor érkezõ nagymamájának elújságolta az esetet. A történet nem olyan különös, de mi mégis örülünk neki, mert gyermekünk most elõször tapasztalhatta meg, hogy õszinte gyermeki imádságára felelet érkezett. Van még a történetnek folytatása, amin keresztül Isten hozzám is szólt.
17
Este fürdetés közben Pistike újból megemlítette mamának, hogy az Úr Jézus hogyan hallgatta meg imáját. Mama azt mondta neki, hogy imádkozhat még tovább is Márkocskáért, mert fáj a torka, ezért nehezen nyel és nem tud enni. Pistike ott a fürdõkádban csendet kért, és hangosan imádkozott Márkért. Önvizsgálatra indított ez az imádság. Ilyen vagyok én is, hogyha Isten elém hoz bármely imatémát vagy személyt, tudok érte azonnal imádkozni? Ritkán. Sokszor teszem tovább a dolgom és megmagyarázom: „most nem érek rá…, ahhoz több idõ kell…, majd este nyugodt körülmények között.” Mindennek mi lesz az eredménye? Estére lehet, hogy nincs idõm az imádságra, vagy már el is felejtettem a dolgot. Pedig jól tudom, hogy Istenhez elég akár munka közben is egy mondattal felsóhajtani. Lehet, hogy az Úr azért juttatta eszembe azt a személyt, mert pont akkor volt egy nehéz helyzetben. Jó lenne, ha mindig jellemezne az az õszinte gyermeki egyszerûség és hit, hogy bármikor mehetek az Úrhoz, és a készség arra, hogy menjek is oda hozzá imádságban. Kovácsné Dobos Beáta, Szolnok
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL ket, de mi elszakadtunk tõle. Nekünk van szükségünk Õreá és nem fordítva! Bár mi hagytuk el ÕT, mégis Õ tette meg felénk a kezdõ lépést, elküldve hozzánk szeretett Fiát: Jézus Krisztust, ezért nem alkudoznunk kell Vele, hanem meghajolnunk elõtte. Te hogyan válaszolsz erre? Õ meg tudta alázni magát Isten létére, példát mutatva nekünk az IGAZI SZERETETRÕL. És mi ember létünkre meg tudjuk ezt tenni Õfelé? Addig van lehetõségünk dönteni, amíg e testben vagyunk! Az életünket Istentõl kaptuk, de felelõsek is vagyunk érte, ezért egyszer el kell számolnunk vele. Édesapám istentagadó volt, mégis Istenhez kiáltott halála elõtt, akkor már tudta, hogy elrontott valamit, és nem a nagy semmi várja. De õ már csak ebben a helyzetben tudott õszinte lenni, és így tudott - magát megalázva - bocsánatot kérni. Ne várd meg ezt a helyzetet, mert a holnapi nap senkinek nincs megígérve! Tudd meg, hogy örök életed van, de nem mindegy hol töltöd! ÉLNI akarsz, vagy csak létezni? Hidd el nagy a különbség, mert az én Uram, Jézus Krisztus mindenek felett ÚR! Talán közömbös vagy? Csak akkor, ha nem vagy teljesen õszinte... Tudd meg, hogy Isten téged is szeret, csak egyet kér tõled: „Higgy az ÚR Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31) A Mindenható Istené, és az Õ Fiáé, Jézus Krisztusé legyen minden dicsõség! Ámen. Nagy Tibor, Csongrád
legyõzte a halált, ott örök élet van! Nagy ûr töltõdött be bennem, mert bebizonyosodott számomra, hogy nem tûnök el a semmibe, van CÉLja az életemnek, Isten országába tartok, még ha a fizikai testem temetésére sor kerülne is! Én errõl gyõzõdtem meg, mivel eltûnt a haláltól és a rosszabb állapottól (pokoltól) való félelmem, hiszen a bûneim meg lettek bocsátva! Megtapasztalhattam azt is, hogy Isten szeret, nem vagyok Tõle elvetett és elutasított, mert pl. megszabadított a dohányzástól egy pillanat alatt (leszokni pedig sohasem sikerült), de a játékgépezéstõl, káromkodástól, agresszivitástól stb. is. Már nem akarok bosszút állni senkin, hiszen Isten elengedte az én tartozásomat, belém helyezte - az addig nem ismert - SZERETETÉT, és így én is meg tudtam már bocsátani embertársaimnak. Isten kegyelmébõl meggyógyultam a „gyógyíthatatlan" betegségekbõl, így azóta munkaképes, dolgozó ember lehetek. Rabszolgája voltam a bûnnek, a halálnak, de a názáreti Jézus Krisztus megkeresett engem és felszabadított, saját vérével fizetve értem! Van egy kérése Hozzád is Jézus Krisztusnak, kedves olvasó: legyél ÕSZINTE, magaddal is! Gondolkodj el azon, hogyan állsz a halál kérdésével, ami a bûneink következménye? Igen. Te nem tudod megoldani! De az Úr Jézus legyõzte, mert feltámadt a halál fogságából! A Te bûneid is meg vannak bocsátva, amelyek következésképpen az örök kárhozatba, az Istentõl való örök elszakadásba visznek? Mi a bûn? Amit Isten annak mond a te életedben is. (Olvasd a Bibliát, és rájössz ezekre, ha eddig nem…) Õ alkotott min-
16
TANÍTÁS
2008. III. negyedév
kiáradását. Olyat, amikor visszahozza az Úr Sionnak foglyait (Zsolt 126). Visszahozza, helyreállítja szeretteinket, és az Úrban testvéreinket, akik miatt sokat sírtunk, de hamarosan megtelik a szánk nevetéssel és szent örömmel. A körülöttünk élõ emberek is látni fogják, milyen hatalmasan cselekszik velünk az Úr. Közülük is sokan szabadító kegyelemért fognak kiáltani, és meghallgatja könyör gésüket a mi Istenünk. Testvérem! Aki könnyhullatással veted a jó magot a csontszáraz földbe, hamarosan az örök élet folyóvizeit önti azokra a mi szeretõ mennyei Atyánk. Ma még sírva emeled zsákodat, talán már holnap, szent örömmel ölelheted szívedre azokat, akik újra vállalják a hit szép harcát, valamint az újonnan kapott testvéreidet az Úrban. Igen, aki korai esõt adott, hamarosan kései esõt ad (5Móz 11,14), hogy választott népének inni adjon. Most készül mindez, mi azonban már most hirdessük az Õ dicséretét. Ámen! Frank Sándor, Karmiel - Izrael
Istentõl rendelt õrhelyeiket önként nem hagyhatják el, csak ha kirekesztik õket (Jn 16,2-3). E mostani nehéz idõkre fokozottan érvényes az ige: „Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon” (Ámós 6,1). Urunk vigasztaló üzenete azoknak szól, akik nem élnek gondtalanul a gyülekezetekben.
„Íme újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok még?” (Ézs 43,18-21) Ébredést ígér Urunk, tudjatok róla! Olyat, de talán nagyobbat, mint amilyen a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, a Szilágyságban kezdõdött, és terjedt azon túl is. Vagy amilyet 1988-ban kezdett Magyarországon, az Elsõ Ifjúsági Találkozó alkalmával. Sok új megtérõt adott, sok elbukott hívõ helyreállt, és felragyogott nekik a Krisztus (Ef 5,14). Ébredést, életet a szellemileg halott kietlenségben, életet adó mennyei folyóvizeket, Isten Szellemének
„Megérve a Krisztus egységére”
érdeklõdõt, hogy részvételi szándékát, feltétlenül jelezze 2008. szeptember 29-ig Bálint Gézának, email:
[email protected] vagy Tel.: 06-20886-8116 elérhetõségek valamelyikén, ugyanis az étkezés lebonyolításához szükséges! Továbbá kérjük, hogy a családosok jelezzék résztvevõ gyermekeik adatait (név és életkor), mert korcsoportos gyermekfoglalkozásokat, állatkerti kirándulást tervezünk!
Szeretettel várunk mindenkit a fenti témában megrendezendõ
ÕSZI CSENDESNAPRA.
Idõpont: 2008. október 4. (szombat) Helyszín: Debreceni Baptista Imaház, Szappanos u. 23. Elõadók: dr. Mészáros Kálmán és Gál Lajos. Kérünk minden
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel
„Jézus munkásokat hív ma...” Az elmúlt években többször voltam kórházban (mûtétek és egyéb testi problémáim miatt), de ilyen sok próbát és egyben örömöt egyik alkalommal sem éltem meg, mint most. Annyira „kézzel fogható”, érzékelhetõ volt Isten jelenléte, hogy idõnként azt is elfelejtettem, hogy beteg vagyok! Enyhe agyvérzést követõen utaltak be a sátoraljaújhelyi kórház pszichiátriai osztályára. Amikor megláttam az osztályt, menekülni szerettem volna, és kevés kellett hozzá, hogy elsírjam magam. Az osztályon együtt voltak férfiak és nõk, mindenfelé káosz, hangoskodás, vagy éppen verekedés volt napirenden. Nem értettem, mit keresek én itt? Miért kell olyan sok megaláztatást elszenvedni a családomtól, az orvosoktól, a betegektõl? Hálát adok teljes szívembõl az Úrnak, hogy gondoskodott arról, hogy csak a beszédem lett dadogó és az értelmem lett kissé zavart. Elfelejtettem alapvetõ dolgokat, vagy meg nem történt eseményekrõl azt hittem, hogy megtörténtek. Ennek ellenére megõrzött az Úr, lehetett volna rosszabb is a helyzetem. Mindenki, aki körülöttem forgolódott, beszámíthatatlannak könyvelt el. Gyötrõdtem emiatt, de tudtam, nem hagyott el az én Uram! Néha mégis megkísértett az a gondolat, hogy tényleg nem vagyok normális, nekik van igazuk. Az elsõ nap depressziós voltam emiatt, és nem szóltam senkihez. Nem értettem, hogyan kerülhet Isten gyermeke ilyen helyzetbe, ilyen idétlen állapotba?! Ugyanakkor tudtam azt is, kivezet onnan,
addig viszont türelmesen kell várnom és eltûrni a körülöttem zajló eseményeket. Figyeltem a betegek állapotát és az ápolók viselkedését. Bizony volt miért imádkozni! A tetteim, és a magammal hozott BIBLIÁM felkeltette az érdeklõdést az osztályon. Másnap már megajándékozott az Úr a szolgálat lehetõségével, beszélhettem az IGÉRÕL. Aztán csak jöttek-jöttek, egyre többen vettek körül és hallgatták az evangéliumot! Mások kérdezgettek a gyülekezetrõl, a csatlakozás lehetõségérõl. (Így járhattam közben az egyik asszony ügyében, aki gyülekezetet keresett Tuzsér közelében.) Mozgósítottam a testvéreket és sikerült is találni egy addig számomra ismeretlen testvért, akivel együtt tudtunk hálát adni, így ismeretlenül is az Úr csodás munkájáért és kegyelméért. (Az Úrnak szent vére mindennél erõsebben összeköt minket, és egy a Szellem is!) Eleinte egyedül imádkoztam, késõbb többen is csatlakoztak, kérve, hogy imádkozzam értük is. A végén már együtt imádkoztunk! Bennem olyan nagy öröm és hála fakadt föl, hogy „madarat lehetett volna fogatni velem”! Az Úré a dicsõség! Néhány testvérnek szóltam, hogy nagy szükség lenne traktátusokra, mert a kórházból hazakerülõ betegeknek útravalóul nem tudok mit adni. Hoztak is, küldtek is, már az ágyam körül alig fért el. Jöttek látogatni! A betegtársaim pedig irigykedtek. Nem értették, hogyan lehet nekem ennyi testvérem? Vagy látogatnak, vagy a „fülemre nõ a telefon” miattuk! -Hát hány apától, vagy anyától vannak és hányan a testvéreid?
10
BIZONYSÁGTÉTEL mint ma is Élõ személy! A „kõszívemre” az elsõ igazán nagy csapást az mérte, amikor azt hallottam, hogy Jézus engem is szeret! Számomra hiteles és világos volt az, hogy Edit tudja is mit beszél, tehát személyesen is ismeri Jézus Krisztust! Az elutasítottság csak annyit mondatott velem: - Ne mondj már ilyet, hogy szeret engem Jézus! Nem tudod te, milyen ember vagyok én! Tudatában voltam már bûnös állapotomnak, és ezt ma is Isten kegyelmének tartom. A válasz így hangzott: - Az igaz, hogy én nem ismerlek téged, de te meg nem ismered Jézus Krisztust. Õ feltétel nélkül szeret téged! Belülrõl, a szívemben, teljesen összetörtem. Ezek a szavak, még ma is tisztán csengenek elõttem. Akkor annyit értettem meg, hogy én egy bûnös ember vagyok, és VAN egy BÛNTELEN személy, aki a bûneimet nem, de engem elfogad! Hogyan lehetséges ez, hiszen embertársaimnak sem tudok megfelelni? Mire ezt végiggondoltam, azt is megértettem, amit hallottam, hogy van egy olyan SZERETET, amit a legtöbb ember - köztük én sem nem ismer! Késõbb megértettem azt, hogy helyettem, és értem is hagyta magát megöletni az Úr Jézus Krisztus ott a keresztfán! Önként magára vette a MI(!) bûneinket, vállalta, és elszenvedte ezáltal a MINKET jogosan megilletõ büntetõ ítéletet! Vágyódtam elmenni a gyülekezetbe, mert úgy éreztem, hiányzik még valami, amit ott fogok
15
2008. III. negyedév
megkapni. Elmentem hát a következõ pénteken, és amikor beléptem a bérelt kicsi terembe, akkor tapasztaltam életemben elõször az õszinte elfogadást, és szeretetet. Valami olyasmit éreztem, hogy most jó helyen vagyok, és ez biztonságot, nyugalmat adott. Az istentiszteleten bõvebben hallhattam Jézus Krisztusról, mint megváltóról, aki megszabadít bûneinkbõl és átkainkból! Majd elhangzott egy felhívás: „Aki ki akar békülni Istennel, jöjjön elõre, és fogadja be a szívébe Jézus Krisztust, Isten, és emberek elõtt!” Tehát nekem is el kell fogadnom Jézus Krisztust, és így Õ is elfogad engem! Többen voltunk ott elõször. Én elõre siettem. Az imádkozásban segítettek nekem; én akkor már lemondtam minden szégyellnivalóm takargatásáról, õszintén, szívemet megnyitva álltam Isten elé. Amikor kimondtam, hogy én BÛNÖS! („céltévesztett”) ember vagyok, és bocsánatot kértem az Úrtól, MINDEN(!) akkori lelki-szellemi terhem alól felszabadultam! Minden, ami nyomasztott, ami egy sötét lepelként rám borult, fájdalmat okozott, eltûnt!!! Így meggyõzõdtem ISTEN felém tanúsított jóságáról és arról, hogy Jézus Krisztus „nemcsak” meghalt a bûneimért, hanem FEL IS TÁMADT a halálból(!) a megigazulásomért! Az Úr Jézus kicserélte a kõszívemet hússzívre, mert elfogadtam Õt, és egy új életet adott ajándékba, amivel már Õ is közösségben tud lenni. Ahol pedig az a Személy van, Aki
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL depressziós lettem. A földi hatalmaktól (polgármester, orvosi leszázalékoló bizottság) vártam volna anyagi segítséget, de nem kaptam. Ha valami kis pénzhez jutottam, azt is a játékgépekbe vagy a napi két doboz cigarettára költöttem. Bûneim súlya mellett az elutasítottság, az elvetettség érzése, és a haláltól való félelem is felerõsödött bennem. Sõt, bizonyossá vált számomra, ha meghalnék, még rosszabb helyre, állapotba kerülnék! Egyszer az orvos elõtt elmondtam, hogy félek. Azt kérdezte: mitõl? Magamat is meglepve válaszoltam hirtelen, hogy Istentõl! Két év telt el így… Találkoztam ugyan különbözõ felekezetû emberekkel, de Õt, AKI rajtam tudott volna segíteni személyesen nem ismerték, csak az egyházukat, gyülekezetüket „képviselték”. 1994. márciusában meglátogattam nõvéremet a munkahelyén, egy csongrádi vendéglõben. Egyedül ültem, közel a nõvéremhez és munkatársnõjéhez, Edithez. Készülõdtek az esti forgalomra, és beszélgettek. A gondolataim máshol jártak, de a nõvérem kérdése, és a rá adott válasz megütötte a fülemet! Õ azt kérdezte Edittõl: - De milyen gyülekezet ez? Mi a neve? Erre egy olyan gyülekezet neve hangzott el, ami számomra teljesen ismeretlen volt. Felkeltette az érdeklõdésem, és elkezdtem kérdezõsködni, mert errõl a közösségrõl addig még nem hallottam - bár az egyik legnagyobb létszámú kisegyház Magyarországon. Nagy izgalom fogott el, majd kellemes csalódás ért, mert a következõ beszélgetésben nem a gyülekezet került a középpontba, hanem Jézus Krisztus,
misztikusnak tûnt még akkor. Ezután mégis elkezdtem hinni, hogy biztos van Isten, és elkezdett tudatosulni bennem mindaz, amit addig csak sejtettem, hogy amit az életemmel képviselek, az nem jó! Írhatom úgy is, hogy megszületett bennem a bûntudat. Magamban már elismert lelki szegénnyé váltam, bûneim egyre jobban rám nehezedõ súlya, következménye miatt. Talán az emberi szíveknek ez nem hangzik kedvesen, de én így váltam nyitottá Isten felé, amit egy elmondott imakérésemre kapott válasz segített. Egy nagy lelki fájdalmamra kértem megoldást, és csodálkozásomra megoldódott a helyzet! Elõtte, ha valami nem sikerült, ököllel az ég felé mutogattam, fenyegetõztem. Bolond voltam! Egyfajta változás is történt az életemben, de mégiscsak rossz irányba. Édesapámtól már meg tudtam védeni magam, és sajnos ezzel vissza is éltem. Mielõtt meghalt, õ kért tõlem bocsánatot elõször a halálos ágyánál, s elmondta azt is, hogy édesanyám miképpen „használta” õt ellenem. Nagy fájdalmai közepette Istenhez kiáltozott az ateista ember, megvallva nekem mivel én is kórházban voltam, - elrontott dolgait, majd egy óra múlva meghalt. Negyvennyolc éves volt, én pedig még nem voltam tizennyolc. Csak a temetésén döbbentem rá, hogy kit és mit vesztettem, vesztegettem el! Nagyon bántott a lelkiismeret. Úgy éreztem, összeroppanok a súlya alatt. A derekam is - a diagnózis szerint - gyógyíthatatlanul tönkrement a bölcstelen, megerõltetõ munkavégzésem következtében. Az orvos azt mondta, hogy „ne nagyon ugráljak, mert tolószékbe kerülök!” Munkanélküli, tehetetlen és
14
BIZONYSÁGTÉTEL - Én nem tudom megszámolni õket, mert õk az Úr miatt testvéreim! - mondtam nekik. Közben teltek a napok (22 napig voltam bent!) és az erõs gyógyszerektõl, amiket kaptam, néha magamon kívül voltam. Ugye napi 20 szem gyógyszer nem „Kismiska”! Volt, hogy annyira elkábultam, azt sem tudtam kivel, és mit beszélek! (Itt lett igaz az ige: „a szív teljességébõl szól a száj”) Míg én kábulatban voltam és a külön életet élõ lábaimmal egyenesen járni nem tudtam,- mint kiderült - másokat felüdítettem. Ilyenkor engem is megfrissített az Úr a bensõmben. Bár a külsõ emberem látványa nem volt szívderítõ, a belsõ emberem napról-napra megújult. Az idõnkénti tiszta óráimban ezt érzékeltem. Közben találtam az osztályon egy bezárt szekrényt, amelyben evangéliumi könyvek sorakoztak. Ezt a folyosón lévõ szekrényt kinyittattam és ajánlgattam olvasásra a könyveket az érdeklõdõknek, majd feltöltöttem a testvérek által hozott könyvekkel, és onnan örökbe is osztogattam. Mindegy volt ki: orvos, beteg, ápoló…, hirdettem, irkáltam, osztogattam. Mennyei békét tapasztaltam meg, igéket éltem meg, élõ víznek folyamai áradtak akadálytalanul. Még az ott lévõ Jehova tanúi felé is engedett szolgálni az Úr! Befogadóképesek ott az emberek! Sokan közülük öngyilkosságot forgattak a fejükben, és milyen jó: el tudtam mondani nekik, hogy van kiút! Most, hogy visszatekinthetek, másként látom a történteket! Éreztem és láttam,
11
2008. III. negyedév
hogy jó az Úr! Megértettem, hogy nem mindig kell érteni: mi miért történik velünk! Ha türelmesen várakozunk, Urunk megérteti, és minden a javunkra fordul. Én, bekerülve ebbe a miliõbe, csak így (ennyire nyomorult állapotban) tudtam hitelesen hordozni azokat, akik ilyen helyen voltak. Nem kutatom az okát, volt-e más ok is, ami miatt bekerültem a zárt osztályra, ha kell, elõbb-utóbb lesz rá válasz, s ha nem, az sem baj! Azt mindig éreztem, hogy testvéreim végig hordoztak imában, mint a TEST tagjai, melynek én is tagja vagyok. Semmi sem választhat el TÕLE, az ÚRTÓL! Az elsõ szeretet most még nagyobb lánggal ég bennem! Köszönöm NEKI és a testvéreimnek mindazt, ami az Õ örömébe enged! Ide illik az egyik versike, amit már korábban írtam. Akkor is vártam Isten szabadítását, és akkor is „nemszeretem” stádiumban voltam, de megértettem, hogy jót hoz ki majd az Úr a szenvedésbõl, és megújulást szerez hitéletemben! Vihar látszik készülõdni, feketedik már az ég, Villámokkal hadonászva dörgi harci énekét. Lefegyverzi most a napot sötét felhõk gomolya, Homállyá vált látóhatárt feketébe burkolja. Porzik már a hideg zápor, fullasztva a földet, Szemem nem lát semmi mozgást,
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL Csak a felhõk takargatják az emberi szem elõl.
csak az esõ zörget. Elnémult a madárének, életnek most nyoma sincs, Egy idõre be lett zárva, és ott belül nincs kilincs.
Az élet újra pezsegni kezd, cellaajtó nyitva már! Rázendít a tücsökcsapat, énekel a víg madár! S ahogy körbe tekintek, hát látom minden megújult! Lemosta a port, a szennyet, a kemény föld is megpuhult.
Hullanak az esõdárdák, a szél is támadásba lép, Bombáz sûrûn villámokkal, ágyúból lõ, zeng az ég! Félelmetes az ereje, s nem tudni, hogy meddig tart, Sötétjében várakozom, hallgatom a csatazajt.
A már meglankadt növényzet most kihúzza magát, Felüdített erdõt, rétet, mezõt, várost és határt. Szunnyadt magok most utat törnek a felázott földben, Nem vágyunk a rossz idõkre, de életet hoznak bõven! Kiss Lászlóné Tünde, Tiszalúc
S íme szûnni kezd már, enyhül s tûnik ereje, Elvonul a fekete had, s feltûnik a kék ege. Elõtör a fényes nap, mi mindig helyén tündököl,
„Ne mondj már ilyet, hogy szeret engem Jézus! Nem tudod, milyen ember vagyok én!” Mint a legtöbb embernek, nekem is volt bûnöktõl, és - ezáltal - átkoktól terhelt múltam. Nagymamám elmondása alapján - szüleim által - nem várt gyermekként jöttem ebbe a világba. Csecsemõként ugyan megkereszteltek, de sem édesanyám, sem édesapám nem voltak hívõk, még vallásosak sem. Édesapámra úgy emlékszem, mint aki szerette a „vörös” eszméket, így ateista volt. 1980 körül (hatéves koromban) leszázalékolták szívbetegsége miatt, de az én szememben továbbra is „a kiváló dolgozó” maradt. Hajszolt, ideges,
12
hirtelen haragú, de a munkában szorgalmas, szüleitõl, testvéreitõl és legfõképpen édesanyámtól - harmadik férjként - megvetett és elutasított ember volt. Édesanyám korán alkoholfüggõ lett, emiatt is sûrûn voltak tettlegességig fajuló konfliktusok a családban, ami nõvéremnek és nekem is nagy lelki és testi fájdalmat okozott. Mint az olyan gyermekek, akiket nem vártak, sokszor éreztem magamat elutasítva, az igazi szeretetet nélkülözve, sokat betegeskedtem. Édesanyám
BIZONYSÁGTÉTEL állapotáról persze a környezetünk is tudott, így az iskolában sokat csúfoltak, megvetettek, és volt, hogy bántalmaztak is. Állítólag jó gyerek voltam, legalábbis addig, ameddig ebbõl a nekem igazán nem tetszõ helyzetbõl ki nem próbáltam törni néhányszor. Ilyenkor ugyanis szélsõségekbe estem. Nem tudtam hogyan fogadtassam el magam, emiatt a másoknak való megfelelés jellemzett nagyon sokáig. Ezek „természetes” velejárója volt a kisebbségi érzés, ami igen erõsen beköltözött az életembe, a haláltól való félelemmel együtt! Ezt két, kisgyermekkori barátom halála, valamint az váltotta ki belõlem, hogy tulajdonképpen felnõttek rábeszélésére (!) elhunytakat néztem meg. Édesapámat egyszer megkérdeztem a halálról, õ egy kérdéssel kezdte a válaszát: - Te emlékszel arra az idõre, mielõtt megszülettél? - Nem - mondtam. - Na ugyanolyan lesz, ha meghalunk. Tehát akkor a nagy semmi!? Akkor, akiket szeretek, és én magam is, eltûnünk a semmibe!? Nem tudtam, és nem akartam ezt elfogadni, és legfõképpen nem akartam beletörõdni! Tizenkét évesen megtámadott egy orvosok által - gyógyíthatatlan bõrbetegség, ami viszketett és levedzett. Elõször csak a kezemen jelentkezett, majd a testem különbözõ pontjain. Ez befolyásolta a pályaválasztásomat is. Mivel ekkor még nem tudtam, hogy mi, illetve KI lehet az életem igazi célja, így
13
2008. III. negyedév
azt sem tudtam, hogy Isten szerint mi a jó és mi a rossz. Létezik olyan, hogy BÛN, és ez nem csupán egy emberi fogalom? Nem tudtam, hogy van olyan igazság, ami abszolút, megkérdõjelezhetetlen, és ráadásul még JÓ is, minden ember számára! Így elkezdtem az ösztöneim szerint élni, amirõl késõbb bebizonyosodott az, ahogy mondani szokták: GYARLÓ! Talán nem ismeretlen ez senki elõtt, de ha mégis, akkor a lényege: legyen meg mindig az ÉN akaratom, kívánságaim szerint, nem nézve a következményeket sem magamra, sem másokra nézve. Elkezdõdött hát a lelkemnek (bensõmnek) is a megterhelõdése, „fogságra”, rabszolgaságra vitele... Tizennégy évesen már nyilvánosan dohányoztam és „bulizni, csajozni” jártam. Középiskolásként érdeklõdni kezdtem a harcmûvészetek iránt, mert az igazságot akartam védeni. Legalábbis a saját igazságomat. Bosszút akartam állni minden megaláztatásért, és volt egy képzeletbeli listám is... Agresszívvá, kiszámíthatatlanná, hazudozóvá, képmutatóvá váltam. Kívülrõl a szépet és a kemény fiút mutattam, belül a szívemben pedig tele voltam félelmekkel és szorongással. Tizenhat éves lehettem, amikor karácsonykor megnéztem egy négyrészes filmet a TV-ben, ami Jézus Krisztus életét próbálta bemutatni. Nem értettem azt, hogy miért hagyta magát megöletni ez az amúgy szeretetre méltó személy, ha már olyan nagy hatalma volt? A feltámadás pedig nekem túl
