SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Gyermekáldás Schneider Lukács Márk: 2008. március 1. (Ági és Karcsi 1. gyermeke, Derecske) Giricz Abigél: 2008. március 25. (Angéla és Laci 8. gyermeke, Csongrád) Storozinszki Botond: 2008. március 26. (Lívia és Tibi 4. gyermeke, Budapest) Komlósi Benedek: 2008. május 16. (Andi és Sanyi 4. gyermeke, Mikepércs) Tóth Johanna: 2008. május 28. (Viola és Lajos 12. gyermeke, Varbó) Jassó Gesztenye: 2008. május 30. (Niki és Zoli 3. gyermeke, Biatorbágy)
Házasságkötés 2008. június 14. Földesi Franciska (Kaposvár) és Papp László (Gyula).
Alkalmak
Nõi csendesnapot tartottunk 2008. április 19-én a Szeghalmi Baptista Imaházban „Elszakadva a keserûségtõl” címmel. Férfi csendesnapot tartottunk június
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2008. II. negyedév
7-én a Derecskei Baptista Imaházban. A téma (mint a nõi napon): „Elszakadva a keserûségtõl”. „Jelek és csodák, gyógyulások ma?” címmel 2008. április 26-án elõadást tartott Bohus András (Békésrõl) Csongrádon, a Csemegi Károly Könyvtárban. Ezt követõen „1 Isten vagy Szentháromság?” címmel május 9-én Giricz László, május 31-én pedig „Melyik vallás az igaz(i)?” témában Merényi Zoltán lelkipásztor (Békésrõl) szolgált. „Dinoszauruszok és a Biblia?” lesz a következõ elõadás Csongrádon, június 14-én Cserháti Mátyás; július 19-én Pascal életérõl Vágvölgyi Zoltán; augusztus 23-án „Mindenki lehet gazdag, boldog, megelégedett?” címmel Szabadi László; szeptember 6-án pedig „Életünk lenyomata gyermekeink lelkén” témában Dr. Pálhegyi Ferenc elõadásában. A csongrádi alkalmak hang- és képanyaga immár letölthetõ a www.tesz.net/csongrad internetes oldalról.
Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Felelõs szerkesztõ: Giricz László A szerkesztõség tagjai: Elek Sándor, Frank Róbertné, Gál Lajos, Kocsisné Válint Zita, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Urbán László Korrektúra: Elekné Szoboszlai Réka, SzárazNagy Hedvig, Szvetnyik Melinda Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1500 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
6. évfolyam • 2. szám
2008. II. negyedév
Isten ter ve (1 Mózes 28,1-30,24 versei alapján) Ézsaú feleségeinek istentelen életmódja sok szomorúságot okozott Izsáknak és Rebekának. Ezért Izsák megparancsolja Jákóbnak, hogy ne vegyen feleséget a kananeusok leányai közül, hanem menjen el Mezopotámiába, Bethuélnek házához, hogy anyja bátyjának leányai közül vegyen feleséget. Izsák a Mindenható áldásával bocsátja el kisebbik fiát: „Szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy… és adja Ábrahám áldását tenéked…” (1Móz 28,3-4). Talán nem lehetett Jákóbnak sem könnyû engedelmeskedni ennek a kérésnek. Bizonyára az õ környezetében is voltak szép lányok, talán egyszer egyszer az õ szíve is megdobbant, ahogy Ézsaúnak is, és ki tudhatta, milyen lesz az a lány ott az idegenben. Másrészt, ha elmegy, hogyan lesz õ vezetõje a nemzetségének. Itthon marad a bátyja, így Ézsaú helyzeti elõnyhöz jut vele szemben. Akkor, pedig mire volt jó ez az egész színjáték, amibe anyja kérésére belement.
De Jákób más természetû volt, mint testvére. Isten így nyilatkozik róla: „Jákóbot szerettem Ézsaút pedig gyûlöltem”. Tudta jól, hogy üdvös terve megvalósítására Jákób lesz a legmegfelelõbb eszköz. Már az anyaméhben kiválasztotta õt, de nem azért, hogy csaló legyen, hanem azért, hogy népek sokaságának, Izraelnek atyjává tegye (Isten harcosa, akiért Isten harcol). Jákób csalással próbálta megszerezni az áldást, ezért Isten kezébe vette ezt a csalót, hogy Izraelt faragjon belõle - az eszközökben pedig nem válogatott. Jákób ebbõl még semmit sem sejtett, csak azt tudta, hogy jobb lesz, ha elmegy és így Ézsaú haragjától is bizonyára megszabadul. Talán nagy vagyont sem vitt magával az útra, de vele volt Ábrahám áldása, és ettõl többre nem is volt szüksége. „És juta egy helyre, ahol megszálla…”. Béthelben megszólítja Ábrahám Istene, amit Jákób teljes megrendüléssel fogad.
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS Júdát hozza a világra. Így kiált: „Most már hálákat adok az Úrnak…”. Most már nem számít Jákób tetszése, az emberek véleménye. Csak egyedül az Úr számít, Neki hálás. Lea ekkor megtapasztalja, hogy Isten szeretete, megbecsülése mindenkitõl és mindentõl fontosabb. Milyen jó, hogy ilyen lelki állapotban szülte Júdát, akitõl nem múlik el a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca, térdei közül (1Móz 49,10). Ráhel viszont Lea sikereit megirigyelve ront rá Jákóbra: „Adj nékem gyermekeket, mert ha nem meghalok!”. Erre haragra gerjedt Jákób: „Avagy Isten vagyok-e én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét”. Nem tûrhette az istentelenséget még imádott kedvesében sem, ezért keményen rendre utasítja Ráhelt. Bár Lea nem volt olyan szép tekintetû, mint Ráhel, a szíve mégis igazabb volt. Késõbb kiderül, hogy Ráhel mindig is jobban ragaszkodott a világhoz, mint Lea (1Móz 31, 34). Jákób még csak most kezd szembesülni ezekkel a tulajdonságaival. Annyiban azért enged - ezzel tovább mélyítve a családban a szakadékot -, hogy Ráhel szolgálóját is elveszi feleségül. Bölcs Istenünk tervébe viszont még ez is belefér. Bilha méhe áldott lesz, és Dán által Izrael erõsödik. Ráhel ezzel magát érzi igazolva, és Naftali születése után így kiált: „Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem”. Ezeket látva Lea is kiesik erõsségébõl, sajnos letekint az Úrról, és ismét beszáll a versengésbe. Zilpát adja feleségül urának, ezzel még jobban rontva a családi viszonyokon, hiszen immár négy feleség tart jogot Jákóbra. Zilpa által újabb törzsek születnek: Gád majd Áser. Lea örömtelten
Még nem ismeri Istent, fél is tõle, de azt már megértette, hogy Ábrahám Istene immár az õ Istene is. Ezek után nagy fogadkozások közepette halad az ismeretlen Hárán felé. Jákób Mezopotámiában Lábánban emberére talál, Isten formáló kezébe veszi (vasat-vassal, embert-emberrel - Péld 27,17). A nászéjszakán Istentõl egy életre szóló leckét kap. Keserûen tapasztalja, hogy Lábán még tõle is ravaszabb. Az imádott kedves, Ráhel helyett, Lea köszönti reggel. „És reggel kelve: Íme ez Lea!” (1Móz 29,25). Késõbb, újabb hét év szolgálat ígéretében Ráhelt is elnyeri. Isten különös tervébe most beleillett a két feleség. Megengedte, bár a kezdetektõl egy feleséget adott az embernek. Hisz egy egészséges család így tud igazán kiteljesedni, mert ahol két vagy több feleség van, ott megszakad ez a harmónia. Felbomlik az isteni rend, és ez katasztrófákhoz vezet. Így volt ez Jákób életében is. Ráhelt jobban szerette, mint nõvérét Leát, ezzel mélyítve a családjában az ellentétet. Isten látva Lea megvetett voltát, megnyitá annak méhét és szüle fiat, nevezvén Rúbennek, Ráhel pedig magtalan volt. Lea azt gondolja, hogy ezek után már szeretni fogja a férje, mert fiat szült neki. Mégis minden marad a régiben. Lea tovább élvezi Isten kegyét, és szüle további fiakat: Simeont, majd Lévit. Örömmel kiáltja: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiat szültem neki”. Mégis döbbenten kell tapasztalnia, Ráhel még mindig kedvesebb Jákób számára. Lea szembesül azzal, hogy a boldogságát nem Jákóbban kell keresnie, hanem valaki másban. Talán élete legnagyobb szellemi magaslatára ér, mikor
2
HAJNALFÉNY
2008. II. negyedév
Hajnalfény „Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” (Lk 22,31-32) szor annyit fogsz kapni ezért. Csodálatos idõk azok, amikor a szentek könyörögnek egymásért Isten színe elõtt, és szellemben egyesülnek az Õ trónjánál. Ez a közösség az Isten örök országának elõlege, melyet Jézus Krisztus golgotai áldozata tett lehetõvé számunkra. Nagy hiányosság ezzel nem élni. Sok összeütközést fogunk elkerülni a testvéreinkkel, ha elõbb imádkozunk értük. Érdekes módon a mai szentek, a legtöbb helyen, nagyobb erõfeszítéseket tesznek a testvérharcok megvívásáért, mint a testvérekért való szellemi tusakodásért. Jól mondta József a testvéreinek: „ne háborogjatok az úton!” (1Móz 45,24). Kezdj el ma szolgálni testvéreidért! Minden nap legyen egy férfi, egy nõ, egy gyermek, vagy egy család, akikért imádkozol. Meglásd, a Sátán elfut, és hitében csodálatosan megerõsödik az Úr Jézus utolsó idõben élõ nyája. Gál Lajos, Szeghalom
Vajon csupán az Úr Jézus szolgálata ez a közbenjáró imádság? Mindenképpen mindannyiunké, ahogyan Pál apostol is kéri az efézusi gyülekezetet, hogy minden szentekért imádkozzanak (Ef 6,18). A Sátán kikéri és megrostálja Isten gyermekeit, ezalól nincs kivétel. De ebben a helyzetben imádkoznod kell testvéredért, mert a Sátán támadja õt, és bármennyire is legyen szellemileg felkészült, nem nélkülözheti imádságaidat, mert Isten így rendelte el a testvérek egységét. Imádkozz a testvéredért! A Sátán támadja õt, és Te nem maradhatsz érzéketlen, hiszen tagja vagy a testnek, melybe bemeríttettél a Szellem által. Keleten, nyugaton, délen és északon sok-sok olyan testvéred van, akiket a Sátán kikér és megrostál. Imádkozz értük, hogy el ne fogyatkozzék a hitük, és egyszer majd õk fognak szolgálni neked. Te most áldozatot hozol, hogy közbenjárhass értük, de egyszer majd száz-
19
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET Ez elkerülhetetlen volt. Egyesek elnevezték „a halál árnyéka völgyének”, talán korábbi események miatt. Ahogy közeledett a kerékpárral, leszállt, mert úgy érezte, hogy nem megy be a csapdába. Mintha visszahúzták volna. Körülnézett, de senkit sem talált maga mellett. Aztán felkapaszkodott a hegyoldalra és szikláról-sziklára lépve, vállon vitte a kerékpárját. Csak késõbb tudta meg, hogy ott vártak rá, felzaklatott legények. Egy másik esetben utolért a kerékpárral egy sárba ragadt lovas kocsit. A kocsis a papnak fuvarozott, aki nagyon gyûlölte õt. Az elakadt ember bosszúját a lovain töltötte ki, és mérgében pogányul verte az állatokat. A hívõ prédikátor megállt és segített kitolni a kocsit. Ezt elmondták a papnak. Az elsõ szolgálati helye Galgaguta, a második Kiskõrös volt. Amikor egy részt visszacsatoltak a trianoni határok mentén, Markó Mihály, volt losonci prédikátornál gyakran tett látogatást. Eljutott Naszvadra, Panyidarócra, Marcellházára és a komáromi Szentpéterre is. Hivatalosan azonban nem cserélt több szolgálati helyet. Amikor 1946-ban a csehszlovák kormány lakosságcserét kezdeményezett, a magyarországi szlovákok közül sokan kitelepültek. Az északi szomszédos államban hamar kialakult az „új rend”. Aki átment látogatóba, gazdagon megrakodva tért haza. Aki áttelepült, házat, földet kapott, és magával vihette mindenét Magyarországról. Akit átdobtak a határon, annyit vihetett magával a Dunához, amit a két kezében elbírt. Este kapta a hírt, hogy másnap hajnalban költözködik. Barkóczi Pál Magyarországon maradt. Úgy érezte, Kiskõrösön van a helye. Nagyon sokat köszönhetünk hûséges szolgálatának. Szebeni Olivér, Budapest
logolt értünk.” Zsúfolt volt az imaház, ha hírét vették az emberek az érkezésének. Sokan álltak, akik kicsit késõbb érkeztek. Irigyelték a gyülekezetben a népszerûségét, zaklatták és bántalmazták a nyílt utcán. Egyszer „meglesték” a szokott útvonalon többen is, hogy jól helybenhagyják. Mindig rendszeresen arra járt, de éppen akkor másfelé tért. Késõbb Acsa, Bér, Bokor, Erdõkürt, Kutasó és a többi állomás „munkaigényes körzetének” tagjai úgy vélekedtek, hogy Barkóczi testvér utódai mind átmeneti helynek tekintik õket. „Csak Pali bácsi járt köztünk úgy, hogy mindenhol otthon érezte magát.” Szívesen prédikált magyarul, vagy a lakosság anyanyelvén, szlovákul is. 1981-ben beszélgettünk meghitt légkörben. Szerettem volna hallani valamit azokról a nagy dolgokról, amikrõl emlegették. Õ azonban a legtöbbre nem is emlékezett. Bankovits Jánost, Cserepka Jánost, Koncz Emilt, Markó Mihályt, Pivarcsi Jánost, Szamosvölgyi Mihályt méltatta, szolgálatukat elismerte. Önmagáról, missziós tevékenységérõl szûkszavúan beszélt. Szegény takácsmester fia volt, és mezõgazdasági cselédnek ment. A gazda adott ugyan enni, de azt csakis az istállóban fogyaszthatta el. Nagyon rosszul érezte magát mindenütt, az egyetlen hely kivételével, a feketehalmi imaházban. Az elsõ világháború után katonának vitték, Székelyföldre került, majd a háború végén döntött Jézus Krisztus mellett, miután annyit viaskodott magában. 1926-tól tanult a szemináriumban. Évfolyamtársaira nagy tisztelettel nézett föl. Azt gondolta, hogy soha nem lesz õ annyira értékes ember, mint õk. Lucfalván már baptista prédikátorként járta a vidéket. Elõbb csak gyalog, késõbb kerékpárral. Egy völgyön át kellett mennie.
18
TANÍTÁS kiált: „Boldognak mondanak engem az asszonyok”. Szomorú látni, hogy már nem az Úr véleménye a fontos, hanem az aszszonyoké. Késõbb Ráhel testiessége tetõzi a viszályt, amikor Lea elsõszülött fiának, Rúbennek a mandragóra-bogyóira vágyik, és meg is szerzi azt. Az asszonyi perpatvart ezzel tovább fokozva: „Talán kevesled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem?”. Ráhel ézsaúi mozdulattal legyint: „Háljon veled hát az éjjel (Jákób), a te fiad mandragórabogyóiért”. Isten erre újra meglátogatja Leát, és szüle ötödik fiát Issakhárt, majd hatodikat Zebulont, miközben Istenre hivatkozva elégedetten kiált: „Most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem neki”. Végül még egy leányt hoz világra (Dínát), és megszûnik a szüléstõl. Ráhel ezt már totális vereségként éli meg. Lea hat fia és egy lánya illetve szolgálójának két fia mellett õ már csak „másodhegedûs” lehet a családban. Talán életében elõször önti ki igazán a szívét Isten elõtt. És Isten könyörületre indul versengõ leányán, meghallgatva kiáltását. „Megnyitá az õ méhét és szüle fiat, kit neveze Józsefnek, mondván: adjon ehhez az Úr nékem más fiat is”. Itt már nem gyõzelmi kiáltást hallunk, hanem egy megtört asszony további vágyát, amelyet Isten Benjámin születésében hallgat meg. Lea és Ráhel életét figyelve megdöbbentõ, ahogy önmaguk körül
2008. II. negyedév
forognak, helyt adva ezzel a versengés szellemének a családban. Szinte minden egyes gyermeknél (kivéve Júda és József) magukat látják igazolva, és gyermekeiket, mint egy-egy trófeát emelik magasra gyõzelmük jelképeként. És úgy is tûnik, mintha az Úr igazolná is õket, hisz gyermekeik az Õ ajándékai, áldottak egytõlegyig. De nyilvánvalóan Isten nem igazolhatja a versengõket. Hát akkor ki van itt tulajdonképp a középpontban? Nem Ráhel és nem Lea, ez bizonyos, és nem is Jákób. Isten tervében csakis egy cél van: az Õ népe, IZRAEL. Míg Lea és Ráhel egymás között marakodtak, addig Jákób örvendezett minden egyes újabb gyermeke felett, mert bennük Isten ígéretét látta beteljesedni, miszerint népek sokaságává lesz. Isten terve megvalósult, és Izrael tizenkét törzse elõállt, miközben gyermekeit is alakította, formálta. Úgy látom, sajnos mi is sokszor úgy élünk egymás mellett, mint Lea és Ráhel. Azt méregetjük, ki a nagyobb, és küzdünk egymással az elsõbbségért Isten népe között. Nagyon is számít az emberek véleménye, hogy ki a nagyobb, az áldottabb hívõ. És még igazolni is tudjuk magunkat: - Nézd, hogy megáldott engem az Úr: az autó, gyerekek, ház, a szellemi ajándékaim, szolgálatom Isten népe között… Mindez, pedig azért történik, mert Isten a szellemi Izraelt építi, az Õ menyasszonyát ékesíti, a mi erõtlen szolgálatunk által. Testvéreim, nem mi vagyunk a közép-
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS által Izrael erõsödött!”, és hasonlóan: „Légy áldott húgom Józsefért!”. Milyen nagy áldás, ha egyen-egyenként megtaláljuk helyünket Isten népe között. Egymással karöltve, egymást kiegészítve szolgálunk szeretetben, és így építjük Isten templomát, a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsõségére. Legyenek valósággá életünkben az énekírónak szavai: „Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát… Szeretetben összeforrva egy közös test tagjai, tudjuk egymásért harcolva, ha kell vérünk ontani…” (HH 276). Elek Sándor, Berettyóújfalu
pontban! Mi csak olyanok vagyunk, mint a kis dolgozó méhecskék, csak repdesünk, szorgoskodunk, idõnként fontoskodunk, majd gyorsan elhullunk. De a gyûjtés folytatódik tovább, és csak a méhcsalád fennmaradása biztosítja az ígéretes jövõt. Mennyivel jobb lett volna, ha Lea és Ráhel felismerték volna valódi helyüket a családban. Ezáltal szemük rányílhatott volna Isten üdvös tervére. Akkor tudtak volna csak igazán egymás örömének örülni. Akár így is kiálthattak volna: „Ó, áldott vagy Lea az asszonyok között, mert fiad
Boldog emberek régen, és ez utolsó napokban (Máté 5,3-11 versei alapján) A megtéretlen emberek Istent nem ismerõ vallásossága (Tit 1,16) bálványimádás. Úgy tisztelik az Urat, hogy e célból a maguk tömegébõl állítanak papokat a települések magaslatain épült templomokba. Az itt bemutatott ceremóniákat és szónoklatokat (fõként ünnepnapokon) hallgatják, ám életük istentelen és embertelen bûnökkel telített, gyakorlatilag a Sátán szolgái (2Kir 17,41). Az Úr Jézus Krisztust nem tekintik egyetlen közbenjárónak Isten és ember között (ApCsel 4,21). Embereket tisztelnek, csalhatatlannak tekintenek, sokat közülük szentté vagy boldoggá avatnak. A megtért és újonnan született hívõk ellenben semmit nem tekintenek hitelesnek, ami több vagy kevesebb, mint ami írva van a Bibliában (Jel 22,18-19). Nézzük most, kik az
igazán boldogok, és mit tanít róluk a mi Urunk.
Boldogok a szellemi szegények, mert övék az egek királysága Miközben felismerik a hitetõ és gonosz szellemek sugallta tévelygéseket és gyûlölködéseket, melyekkel immár telített ez a világ, a hívõk az ige, az Úr akarata, Isten Szellemének kijelentései szerint vágynak élni. Soha nem elégednek meg azokkal a szellemi ismeretekkel, amit kaptak, ameddig jutottak a keskeny úton, az Úr követésében és szolgálatában (Fil 3,12). Miközben önmagukat mindig kegyelemre utalt szegénynek tekintik, azt is tudják, mit mond róluk az Úr:
4
EGYHÁZTÖRTÉNET
2008. II. negyedév
Egyháztörténeti szemelvények Barkóczi Pál (1899 - 1984) testvérek nagyon szerettek, mert szívesen felállt költeményeket mondani, bibliai verseket idézni. Pedig aggódott és félt, mert nagyon lámpalázas volt. A testvérek azonban szeretettel hívták: „Janika gyere!”. 18 éves korában baptizált hite vallomására. Viczián János jobb módú családból származott, iskolába járt, jól tanult. Azt mondta, hogy mindig nagyon szívesen hallgatta „Barkóczi bácsit.” A kiskõrösi helyben lakó próféta tekintélye olyan volt, hogy feltûnõen sok fiatal értelmiségit nyert meg Jézus Krisztusnak. Amikor olvasgattam mások bizonyságtételérõl készült jegyzeteimet, kiderült, hogy tucatnyi diák, orvos, jogász, mérnök értette meg õt. Pedig õ azzal „dicsekedett”, hogy egész életén át hiába próbálkozott elvégezni a négy polgárit. Ez már csak így van! Van tanult, bölcs, értelmes, mûvelt és intelligens ember. Ezek nem váltófogalmak. Legszebb közülük az ÚR bölcsessége. Csodálatos adomány. Mások arra emlékeztek, hogy Kiskõrösön soha olyan sokan nem döntöttek Jézus Krisztus mellett, mint Barkóczi testvér idejében. 1939-ben több volt négyszáznál a taglétszám. Mielõtt a nógrádi hegyes-völgyes vidékrõl hazament volna Kiskõrösre, „jelet kért”. Nem a saját akaratából kívánt dönteni. Meghajtotta magát az Úr akarata elõtt. Kérte azt is, hogy ne írjam le, mi volt a „jel”. Neki az volt, szent dolog, másnak talán csak furcsaság. Borítsa a titkot lepel, vagy talán a felhõ, ami ráborult egykor a Szent Sátorra, hogy Isten jelenlétét képviselje. Lucfalván azt mondták, úgy egy emberöltõvel késõbb: „Nagyon sokat gya-
Egy úttörõ emlékére Isten igéje arra buzdít minket, hogy ne engedjük feledésbe merülni az evangélium buzgó hirdetõit. Talán kétszeresen érvényesülnie kellene ennek a bibliai követelménynek, olyan lelki munkások személyére nézve, akik gyülekezeteinket alapították. Erre hívta fel figyelmemet a napokban egy gyülekezeti vezetõ, aki Barkóczi Pál szellemi utódának tartja magát, és hiányolja a mulasztást, hogy nagyobb számú folyóirataink, naptáraink nem hoztak róla még emlékeztetõt. Van ugyan arról tudomásunk, hogy néhány példányban készültek róla tanulmányok az egyháztörténelmi vizsgaanyagok között, vagyis Felsõpetény, Galgaguta, Lucfalva, Vácegres, Kiskõrös gyülekezeteiben, és még számos más kisebb állomáson élnek a hívõ testvérek, törekedtek megörökíteni írásban is a személyét. A húszas években õ is elvégezte a teológiai szemináriumot, de mindig egyszerû „paraszt prófétaként” élt és dolgozott Isten szõlõskertjében. Mi, hazai baptista hívõk mindig minõségi jelzõnek, kitüntetõnek tekintjük ezt a kifejezést. Isten kegyelmesen elé vezette azokat, akik életük során sokkal magasabb egyházi karriert értek el. Barkóczi testvér, a szõlõmunkás, két olyan személyt baptizált, akik hosszabb idõn keresztül viseltek elnöki tisztséget: Felsõpeténybõl Laczkovszki János és Kiskõrösrõl Viczián János egyformán õt tartotta eszköznek, aki Krisztusnak megnyerte õket. A felsõpetényi Laczkovszki János (1917-1999) igen szegény sorsú kisgyermek volt, akit a
17
SZÖVETSÉG KÖNYVAJÁNLÓ Amikor nagyon nehéz lesz az út, aki megvetve a gyalázatot, keresztet amikor roskadoznak térdei a terhek szenvedett és így szólok: Mégis! alatt, amikor elfogja szívét a félelem, Ne higgye, hogy ez önáltatás. Nem! mindig talál majd segítõ kezet, melyre Igaz, hogy nehéz követni Õt, de szép. támaszkodhat, testvéri szívet, melynek Igaz, hogy fájdalmas, hull néha elsírhatja könnyeit. szemünkbõl a könny, de dicsõ nap Áldja meg a kereszt dicsõséges fénye törik meg a könnycseppeken. Királya: Jézus! Felülrõl való szeretetIgaz, sötétek a fellegek olykor, de minél tel köszönti: Szikszai Béni sötétebb, annál szebben aranyozza meg Hogy milyen tövises út készíta szélét a nap, és minél terhesebb, tetett a továbbiakban annál több áldott esõszámára? Nemcsak cseppet hordoz magában. családját és otthonát Elhervad a legszebb kell örökre elhagynia, színû virág is, keserû de hazáját is, mivel ébredés jön a férje szolgálata a legrózsaszínûbb álom háborút követõ idõután is, és majd amikor szakban a megváltomások sírva panaszkodzott határok miatt ják, hogy a tarkaszárnyú Romániába szólítja. Az pillangó minden ékessége ötvenes évek politikai csak könnyû hímpor helyzete azonban nem volt, amikor jajongva tûri a hívõ lelkipásztorokat. Férje zokogják, hogy megcsalta õket az álom, börtönbe kerül, õt pedig 7 kisgyermi odaborulunk az Õ karjai közé, mekével kitelepítik. szemünk találkozik az Õ tekintetével „Nyomorúságfalván” újra és újra és ezt tükrözi: Te nem csaltál meg minátéli, hogy „hollók” táplálják ket! Nehéz volt veled járni, tövises Istennek féltõn szeretõ gyermekeit. volt az út, de mily csodás a Az önéletrajzi elbeszélés istenmegérkezés! félelemmel és Isten iránti hálával Valamit akkor, azon a reggelen elhallátitatott. XXI. századi kényelmes gatott. Ennyit mondott csak: nehéz életvitelünk közepette egy kis követni Õt! - és elfelejtette hozzátenni: megcsendesedésre és elgondolCsodás megérkezni Vele! kozásra késztet. Vajon mit jelent a Fordítsa csak tekintetét a csodás mi számunkra Krisztus követése? megérkezés felé, és egyszerre könnyû Molnár Istvánné, Miskolc lesz göröngyös útja!
16
TANÍTÁS „de gazdag vagy...!” (Jel 2,9). Azt is tudják, az igazi, soha el nem múló gazdagságot majd a mennyben öröklik (2Pét 1,11).
2008. II. negyedév
ben Isten gondviselõ kegyelmét. A kegyelem azt is munkálja, hogy a próbák, csalódások, nagy elfáradások, sõt szenvedések javára váljanak azoknak, akik Istent szeretik (Róm 8,28).
Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert õk megelégíttetnek
Akkor tanultak meg Isten kedvére sírni, amikor megtértek (Jóel 2,12-12), de mindig újra vállalják a bûnvallást, ha már hívõként adnak teret az emberi gyarlóságnak, sõt a bûnös testiességnek (1Ján 1,89). Igyekeznek azonnal elrendezni, megvallani az Úrnak, amit kell, és akkor azonnal (!) átélik a vigasztalás, a szeretetteljes bûnbocsánat örömét. Csak ezek után tudnak sírni mások, szeretteik és az Úrban atyafiak bûnei, testileg és lelkileg megromlott, gonosztól gyötört állapota miatt. Nem maradnak vigasztalás nélkül ekkor sem, mert Isten az Õ igéje által bátorítja õket és ígéri: az õ Megváltójuk megszabadítja, megtisztítja, és helyreállítja õket (Jer 50,33-34).
A hívõk egyetlen dolgot kívánnak, az Úrral (Jn 14,6) ápolt szellemi kapcsolat gazdagodását. Érezni szeretetét, naponta megtapasztalni mindenre elég kegyelmét. A kegyeskedõ tudálékosság, vagy képmutató szenteskedés nem elégíti ki õket. Megváltójuk hangját akarják hallani akár int, akár vigasztal. Akkor is, ha magányosak, de akkor is, ha szellemi közösséget ápolhatnak hívõ testvéreikkel.
Boldogok az irgalmasok, mert õk irgalmasságot nyernek Miközben sokasodnak a földön a Sátán emberölõ (Jn 8,44) vallásos, hazafias, pártos indulatai, Isten megváltott gyermekei szánni és szeretni tudják még ellenségeiket is (Lk 6,35). Azért képesek erre, mert irgalmasságot nyertek Istentõl, mikor bûneik bocsánatát kérték. Megkapták ezt, sõt kitöltetett szívükbe az Isten szeretete (Róm 5,5), ez segít szeretni minden embert. E nélkül csak önmagát képes szeretni (2Tim 3,2), mindig „ön- és környezetpusztító” módon.
Boldogok a szelídek, mert õk örökségül bírják a földet Emberek iránti szelídségre és Isten iránti gyermeki alázatra az Úr tanítja az õ követõit (Mt 11,29). Ezeket aztán nem emberek, hanem mennyei Atyjuk lát el mindennel, ami az élethez szükséges (1Kor 3,21). A hívõk tudják, ha földi hírnév, gazdagság, mulandó dolgok megszerzésére törekednek, ezeket elvesztik, és nem tapasztalhatják életük-
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS csak két testvér élt a földön, az egyik istenfélõ, a másik képmutató volt. Az utóbbi ezt nem volt hajlandó az Úr elõtt belátni, haragra gerjedt, háborút indított testvére ellen, végül a képmutató megölte az istenfélõt (1Móz 4,3-8). Azóta is, napjainkban is ez történik (Mk 13,12)! Urunk egy alkalommal azt mondta: „...az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). Követõi ritkán mondanak ilyet, de ugyanígy éreznek. Megváltójuk pedig vigasztalja õket az érette vállalt szenvedéseikért, esetleg a mártíromságért, melyek igen-igen nagy és örök dicsõséget szereznek számukra igazi hazájukban (2Kor 4,17), a mennyei Jeruzsálemben (Jel 3,11).
Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert õk az Istent meglátják Azért lehet tiszta, mert ha észreveszik, hogy teret adtak a bûnös testiességnek, és beszennyezték fehér ruháikat, azonnal megvallják Istennek, de emberek elõtt sem mentegetik, nem próbálják takargatni. Ezek után már szívük nem vádolja õket (1Jn 21), újra rányílik szemük az Úr gondviselõ szeretetére, mellyel elhalmozza földi életüket. Aztán, ha hazaviszi õket, akkor az Õ orcáját is látni fogják (Jel 22,4).
Boldogok a békességre igyekezõk, mert õk az Isten fiainak mondatnak
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem
Ezekben a végidõkben még az a kevés békesség is kiveszett a földrõl (2Krón 15,5), amely korábban volt. Pedig már az ókorban ismert volt a mondás: „Az ember embernek farkasa!” Ma már családokban, országon belül, népek között, de minden emberi közegben kegyetlen háborúskodás folyik. Csupán a hívõk mentesek ettõl, akik nem felebarátaik lelkét-testét öldöklik, hanem saját szeretetlen indulataikat, és bûnös kívánságaikat. Odaszegezik öröklött (1Pét 1,18-19), de minden nap megtagadott (Lk 9,23) ÉN-jüket a saját keresztjükre (Gal 5,24). Mert õk a Krisztuséi (Gal 2,20), Istennek megváltott gyermekei!
Lehet szelíd, segítõkész, tehet bármi jót a hívõ, ha istenfélõ élete az embereket bûneikre, istentelen és képmutató életükre emlékezteti. Ezt látva, lelkiismeretük megháborodik (Róm 2,15), a kapott jóért gonosszal fizetnek. Már az elsõ gyülekezetbe becsempészte a Sátán a bûnt (ApCsel 5,1-10), aztán bejutottak a megtéretlen szenteskedõk, sokasodtak a hit dolgában hajótörést szenvedett megtértek. Ezek aztán az Úr hûséges követõi és szolgái ellen fordultak, és lassan-lassan kirekesztették õket a gyülekezetekbõl. Végül inkvizíciós-ördögi módszerekkel öldökölték Isten gyermekeit, és eközben azt hitték, hogy istentiszteletet cselekszenek (Jn 16,2-3). Ma már a felvilágosultnak mondott
Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa Ez a háború régen kezdõdött, és addig fog tartani, míg el nem kezdõdik az ezeréves békeország ideje. Mikor még
6
KÖNYVAJÁNLÓ
2008. II. negyedév
Könyvajánló Visky Júlia: Három kereszt Koinónia Kiadó - Kolozsvár, 2007. (600 Ft) Egy kilenc gyermekes nagyon szegény katolikus család egyik leányának életútját ismerhetjük meg ebbõl az önéletrajzi elbeszélésbõl. Bepillanthatunk a két világháború közötti idõszak örömeibe és nehézségeibe. Júlia életében gyökeres fordulat következik be, amikor a Bethánia Szövetség egyik evangélizációján megragadja szívét a kereszt üzenete. Szakít gazdag võlegényével, majd emiatt családja kitagadja. Fájó szívvel keresi fel kis bõröndjével lelki testvéreit. Hadd álljon itt az a levél, amiben vigasztalást kap lelki atyjától. Kislányom! Amikor legutóbbi beszélgetésünkkor nehéz szívvel kilépett az ajtón, láttam, hogy a szemét ellepte a könny, és nehéz szívvel ezt suttogta: Nehéz követni Õt! Akkor jól megjegyeztem, és azóta újra feltör a szívemben ez a fájó kijelentés. Nagyon egyetértek vele, mert igaz.
15
Bizony, Õt követni nem egyéb, mint halálba adni újra és újra egyéni vágyainkat, terveinket, kívánságainkat. Gyötrõ, kínos keresztet hordozni. Ahol másoknak bíbor virágok nyílnak, mi ott tövist találunk. Ahol felcsap mások vidám kacagása, ott a mi torkunk összeszorul a sírástól. Ahol mások táncléptekkel járnak, mi ott remegve lépünk. Nehéz követni Õt! Mert Õt követni azt jelenti, hogy megtagadom magamat. Élek úgy, ahogyan a testi embernek nem kedves, ahogyan Krisztusnak tetszik. Menni Vele. Kiinni a gecsemáni keserû pohárt, hogy elhangozhassék a Golgota gyõztes „Elvégeztetett” kiáltása. Nem kívánok vitatkozni. A magam megszaggatott szíve tesz bizonyságot mellette, hogy igaza van. De bizonyára sokszor látta már íróasztalom fölött azt a táblácskát, melyre ez van írva: Mégis! Azt jelenti, hogy noha van idõ, amikor élére fordul a kereszt, van amikor sem önmagamban, sem szolgálatomban nincs semmi ígéret, van amikor a nagy Suttogó fülembe súgja, sõt vészesen rikoltja, hogy nem érdemes! Rátekintek arra,
SZÖVETSÉG
GYERMEKEINK KÖZÖTT
Gyermekeink között Amikor Isten nemet mond végérvényes határozottsággal azt mondtam: „Kisfiam! Úgy látom nincs neked szükséged erre az újságra se most, se késõbb.” Teljesen magába zuhant a számára következetlennek tûnõ elutasítás miatt. Közben kavarogtak bennem a gondolatok. És a saját gondolataim akár az Úr felém intézett szavai is lehettek volna. „Szegény gyermek! Egyszer teljesítik a kérését, máskor nem! Micsoda kiszámíthatatlanság! - gondolhatja. Pedig ha tudná, amit én már tudok! Ha tudná, hogy minden vágyam az, hogy neki örömet szerezzek! De még nem mondhatok igent! Még nincs itt az ideje. Még várni kell egy napot! Vajon hogy dolgozza fel magában? Megrendül a bizalma bennem, a kiszámíthatóságomban, ha csak egy napra is? Vagy meg tud maradni az irántam való szeretetében anélkül, hogy elnehezülne irányomba?” Odahívtam magamhoz: „Kisfiam! El tudod hinni, hogy én jót akarok neked?” Õszinte volt: „…Nehezen!” „Hidd el, hogy jót akarok neked, és szeretlek!” Aztán elérkezett az ajándékozás pillanata, amikor valósággá válhatott a szeme elõtt is, hogy igaz, amit mondtam. És egy kicsit én is belepillanthattam, belegondolhattam mennyei Szülõm irántam tanúsított gondoskodó szeretetébe. Hányszor van, hogy Õ nemet mond, és értetlenkedve követelõzünk, mit sem sejtve arról, hogy Õ egy sokkal gazdagabb csomagot készített számunkra! Frank Róbertné, Berettyóújfalu
Több éve már, hogy az Úr ismerteti magát velem. Megismert tulajdonságait, hozzám való viszonyulását - sok szülõtársamhoz hasonlóan - nekem sem csupán az engem ért dolgokon, körülményeken keresztül magyarázza, hanem sok esetben gyermekeimen keresztül is. Minden esetben nagyon mélyen érintenek ezek a megtapasztalások. Az Úr kétszeresen is aláhúzza bennem azt, amit már tudtam Róla. Nemrégiben is ez történt. Születésnapra készülõdtünk. Napokkal korábban, hosszas fontolgatás után gondoskodtunk az ajándékról: elsõszámú meglepetésként félévre elõfizettünk kisfiam egyik kedvenc újságjára. Egy nappal a születésnap elõtt odajött hozzám a fiam és azt kérdezte: „Anyuka, elmehetek az újságárushoz megvenni a heti Képes Sportot?” Megdöbbentett a kérés. Most mit mondjak? Egy pár nap múlva, kezében lesz egy félévi elõfizetés, hogyan beszéljem le a felesleges kiadásról? Idõnyerésképp megkérdeztem: „Van rá pénzed?” „Van.” Némi habozás után kénytelen voltam elutasítani: „Kisfiam! Most ne vedd meg ezt az újságot.” „De miért nem? Máskor megengedted?” - kérdezte csalódottan. „Majd megveszed hétfõn.” Kis idõ múlva csak rákérdezett: „De miért kell várni hétfõig, mikor a bolt nyitva, pénzem is van?” „Vannak dolgok, amik nem tetszenek nekem ebben az újságban.” „Akkor eddig miért engedted meg, hogy megvegyem?” És ekkor rádöbbentem a helyzet nagyszerûségére, az Úr üzenetére, és
14
TANÍTÁS
2008. II. negyedév
tem, de az Úr azonnal szólt szívemben: ‘Mit csinálsz? Te ilyet nem tehetsz! - De mit csináljak akkor, Uram? Ez nem hagyja abba, míg élet van bennem!- Parancsolj a démonoknak, mert elûzheted õket!’ Erre nyelveken kezdtem szólni, parancsoltam a gonosz szellemeknek, hogy távozzanak. A férfi azonnal hátrálni kezdett, eközben ‘viperakígyó’ szemekkel nézett rám, és végül elment. Én eközben semmi fájdalmat nem éreztem, sem akkor, sem késõbb. Csak az a karom fájt néhány napig, amellyel én is adtam egy védekezõ ütést!” Minden ember a Sátán szolgálatára alkalmas, bûnös, potenciálisan gyilkos természetet örökölt (1Jn 3,15, Jn 8,44), amit ez a népi mondás szemléltet: „Ha te megütsz kõvel, én megütlek mennykõvel!” Lehet ezt széles mosollyal, nyájas szavakkal, hazug kegyeskedéssel takargatni, ám attól még igaz marad. Pedig az ember állandóan a „boldogság kék madarát” keresi, egyre boldogtalanabbul. Hála Istennek, mindenki rátalálhat az igazi és maradandó boldogságra, de csak igéjének útmutatásai, a bûnvalló megtérés útján!
államokban nincs megengedve ilyen istentelen öldöklõ tévelygés, ám amit kezükkel nem tehetnek, teszik a nyelvükkel! A vallásos gyülekezetekben ez általános jelenség. Ám a hívõ gyülekezetekben is egyre nagyobb teret kapnak a tagok közötti szakadások (1Kor 11,18-19). Néhol már arra is sor kerül, hogy elhallgattatják, esetleg el is ûzik maguk közül az Úr hûséges követõit. Lehetne még folytatni a „boldogmondásokat”, de már az eddigiekbõl is látható, nem a szokásos világi fogalmak szerint boldogok a hívõk. A sok nyomorúság közepette az Úr békessége (Jn 16,33), gondviselõ szeretete, a vele és követõivel ápolt szellemi közösség üdvös öröme, az általa ígért, és élõ hittel remélt örök élet dicsõsége (Zsid 11,1) vigasztalja õket. A jutalom, amit ott kapunk, az érette itt vállalt szenvedésekkel lesz arányban. Ám e földön az övéi, a leggonoszabb (olykor halálos kimenetelû) helyzetekben is védelmet kaphatnak a fájdalmak ellen. Két példa erre: Fiatal hívõként hallgattam egy testvérnõ beszámolóját: „A férjem istentelen, megtiltotta, hogy járjak a gyülekezetbe. Mégis elmegyek, mert szükségem van a testvéri közösségre. Amint azonban hazaérek, verés vár rám. Egy idõ óta sós vízbe áztatott kötéllel szokott nagy haraggal verni, én azonban semmi fájdalmat nem érzek eközben, és nem marad nyoma sem a verésnek. Tudom, az Úr kímél meg ezektõl, én nem tudok elég hálás lenni oltalmazó szeretetéért.” Egy másik testvér errõl számolt be: „Nekem rontott egy démonoktól megszállott ember, aki 8 évet ült már börtönben gyilkosság miatt. Csak köszönõ viszonyban voltunk, most minden szó nélkül ütni kezdett. Elsõ reakcióként egyet visszaütöt-
Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett (Zsolt 32,1-11) Ne jajgass sokáig, ha az Úr keze rád nehezedik bûneid miatt. Csupán addig kénytelen ostorozni (Zsid 12,6), míg megátalkodottan kemény lelkedet bûnvalló töredelemre kényszerítheti. Amint ezt elérte, azonnal leveszi bûneid terhét, és szeretettel oltalmazni fog, körülvesz a szabadulás örömével. Olyan bölcsességre, hitbõl való életre tanít, melynek jutalma
7
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS, BIZONYSÁGTÉTEL
örök dicsõség (Zsolt 111,10). Lépésrõl lépésre vezet Szelleme, míg hazaérsz a mennybe. Vállald út közben az õ gyönyörûséges és könnyû igáját (Mt 11,28-30), ne kelljen téged kantárral és zabolával kényszeríteni az engedelmességre. Akkor örülhetsz az
Úrban mindenkor (Fil 4,4), és szentül dicsekedhetsz: „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket Krisztusban, és az õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk” (2Kor 2,14)! Frank Sándor, Karmiel - Izrael
Bizonyságtétel „ ...Feleséged fiat szül neked.” (Lk 1,13) magát a kérdés. Az elõkészületek közben tudatosult ez bennem. Sütés elõtt megnéztem a liszt szavatossági idejét, március 26-ra esett. Elõvettem a tartós tejet, érdekes módon annak lejárata is 26.-a volt. Mikor a citrom és a búzadara is a kezembe került, megdöbbenve tapasztaltam, hogy azok is március 26-án járnak le. Azon gondolkodtam, hogy vajon az Úr kijelentheti-e eképpen a gyermek születési idejét? Jobb ötlet híján kinyitottam az asztalon heverõ áhítatos könyvet a március 26.-i igénél. Így szólt: „Asszony, íme a te fiad.” A férjem egy másik áhítatos könyvbõl szokott felolvasni reggelente, reggeli felolvasás után ebben is megnéztem a kapott idõpontot. A magyarázat fõ címe: „Anyák napja” volt, amin csodálkoztam, mert az májusra esik. Több testvérrel is megosztottam ezt, érdekelt a véleményük, hogy ily módon vezethet-e az Úr? A vélemények megoszlottak. A férjem bátorított, hogy ne legyek kishitû, hisz nem a jeleknek hittem, hanem az Igében néztem utána. El akartam engedni az idõpontot, hisz az Úr kezében vannak a napok és az órák. Mégis, egész márciusig nem hagyott nyugodni ez a kérdés. A tavaszi csendesnapról a férjem hozott egy új áhítatos könyvet. Ösztönösen ezt is fel-
Tibor: „Botond története 2007. július 15-én kezdõdött. A reggeli áhítatos könyvbõl szólított meg az Úr. Az aznapi ige Lk 1 fejezetébõl volt: „Feleséged fiat szül neked…”. Pár nappal azelõtt a kislányom játék közben odasétált édesanyja hasához, rátette a kezét és ezt mondta: „Baba van a hasadban”. Ekkor született vágy a szívemben a következõ gyermekünk után. Mikor olvastam az áhítatot, az Ige megszólított, magyarázatot nem is olvastam hozzá, a könyvet becsuktam, és örültem az Úr ígéretének. Pár nap múlva feleségem keresett meg, hogy olvassam el a július 15.-ére kiírt igét. Mondtam, már megtettem. Tovább erõsködött. Azt hitte, nem tudom, mit akart közölni, de az Úr pár nappal megelõzte. Nemcsak abban voltam biztos, hogy egy újabb gyerekkel áld meg az Úr, hanem abban is, hogy feleségem fiút fog szülni. Karácsony elõtt az orvos is száz százalékosan kijelentette, hogy fiú lesz.” Lívia: „A karácsonyi elõkészületeknél elgondolkodtam, ha az Úr elõre kijelenti a gyermek nemét, kijelentheti-e azt is, hogy mikor születik meg. Különösebben nem foglalkoztam a kérdéssel, nem imádkoztam érte, és választ sem kerestem rá. Ennek ellenére a gondolataimba mégis befészkelte
8
BIZONYSÁGTÉTEL történetén keresztül. Az õ életükben a várva várt gyermek születését Isten Jézus születéséhez igazította. Addig nekik várniuk kellett. Az én életemben is Isten valamihez igazítja a társ megadását, aminek elõbb meg kell történnie, vagy nekem el kell végeznem, mert Istennek nem az a célja, hogy csupán én legyek boldog, hanem, hogy sokan - és én legyek eszköz ebben. Utólag látom, ez a szeretetházi szolgálat volt Kiskõrösön, ami 7 és fél évig tartott, és én eredményesen csak egyedülállóként tudtam azt elvégezni. És Istennek ez nagyon fontos volt, és én nagyon sokat tanultam ez idõ alatt (is). Eközben sokszor elcsüggedtem, elbizonytalanodtam, de mindig Jézushoz futottam ezekkel a problémákkal, megértve és megtanulva: Õ mindennél drágább nekem, és: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68). Amikor kérdeztem Atyámtól: „Valóban megadod a társat, beteljesíted a Te ígéretedet?” - Õ mindig megerõsített és továbbvitt, így volt bennem egy reménység, annak ellenére, hogy teltek az évek, és ez ügyben nem történt semmi. Ez nem volt könnyû, de emellett Isten nagyon sok örömöt adott a szolgálatban, családban, barátnõkben, házicsoportban, emberek megtérését látva, Isten munkáját csodálva mások vagy a magam életében. 2006 februárjában egy sajószentpéteri üdülési fórumon figyeltem fel elõször Lacira. Megérintett a kedvessége, természetessége és hogy láttam, neki is fontos, hogy más emberek megtérjenek. Abban az évben Isten úgy munkálta, hogy több alkalmunk nyílt találkozni építõtáborban, üdülési héten, újabb fórummegbeszélésen, és egyre szimpatikusabbá vált számomra. De elhatároztam, hogy nem engedek a szívemnek, és bár harcba került, Isten segítségével sikerült letennem és elengednem õt. 2007 õszén egészségi állapotom miatt, és a körülmények változása kapcsán Isten elõtt
13
2008. II. negyedév
megvizsgálva megértettem, befejezõdött a küldetésem a kiskõrösi Baptista Szeretetházban (ma Filadelfia Otthon). A küldetésem lényegét abban láttam: mivel egy idõ után ápolónõbõl intézményvezetõ ápoló lettem, az a feladatom, hogy magam helyett Isten kimunkáljon egy istenfélõ, helybeli diplomás ápolót, aki átveheti majd a helyemet, amikor Isten engem onnan elszólít. Egyik helybeli kolléganõm Isten gyermeke lett (2002 körül) és 2007-re elvégezte a diplomás ápoló szakot a fõiskolán, és alkalmassá vált arra, hogy átvegye tõlem a szolgálatot. Így 2008. január 31-én fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva elköltöztem Kiskõrösrõl haza Kaposvárra. Egyelõre táppénzre mentem kipihenni a betegségemet, és gondoltam, majd utána, Aki hazavezetett, majd segít munkát is találni. Közben az utóbbi fél évben, míg ezeket megláttam, Isten sokat bátorított, hogy hamarosan ad társat (vagy társul ad valakinek), emellett pedig kialakult bennem: Laci az a férfi, akihez szívesen hozzámennék feleségül. De közben láthatólag nem történt semmi különös, Laci és én nem tartottuk a kapcsolatot egymással. Nehéz is volt ezt megharcolni, de testvéri segítséggel, imatámogatásokkal, Isten jelenlétében ez tisztult le bennem: Isten megbízható, beváltja ígéretét, és társul fog adni valakinek, de hogy mikor, kit és hogyan teszi, azt teljesen Rá kell bíznom. Ebben a tudatban költöztem haza 2008. január 31-én, és február 9-én Laci Sajószentpéteren feleségül kért. Mivel Isten már munkálkodott bennem, és láttam mindezekben az Õ végzését, örömmel igent mondtam Lacinak a kérdésére, aminek azóta csak egyre jobban örülök. Dicsõség Istennek az Õ hatalmáért és csodás idõzítéséért! „Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, nem vallanak szégyent, akik Benne bíznak.” (Ézs 49,23b) Földesi Franciska, Kaposvár
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
a Biblia rajzolta feleségre gondolva (szelíd, csendes lélek, Urat félõ, díszei a jó cselekedetek, …) egyértelmûen Franciska volt elõttem - fél fallal közöttünk. Ez pedig akkor tûnt el, mikor néhány nap múlva egy ének kezdõ sora megszólított: „Ki Istenének átad mindent …” - arra jöttem rá, hogy önmagamon kívül semmi akadálya nincs, hogy az Úrban tökéletes - párom legyen. Ezt követõen kérdeztem meg Franciskát: Lesz-e a társam? - és még akkor Igent mondott. Ezek után õszintén tudom mondani: Egyedül Istené a dicsõség! - abban is, hogy társat kaptam. Papp László, Gyula
segítségével sikerült alkalmazni a megtanultakat: még mielõtt kialakult volna valakivel kapcsolatban a szerelem, letettem Isten kezébe, elengedve, hogy Õ vezessen ahhoz, akihez Õ akar. - Még egy fontos dolog: megtanultam azt, hogy nem azért kell ott lenni valahol, hogy társra leljek, hanem mindig ott kell lenni, ahol Isten látni és használni szeretne, és Õ közben gondoskodik a társról is - ha eljön az ideje. 23 éves voltam, amikor elõször kérdeztem meg egy csendességemben Istentõl, hogy Õ akar-e, tud-e nekem társat adni, mivel nem láttam magam körül sok lehetõséget. A soron következõ Igében a Bibliából ezt olvastam: „Én vagyok az Úr, minden élõnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jer 32,27). Akkor Sárváron voltam, egy evangelizációs szervezet (OM) által kiküldve egy nemzetközi csoporttal gyülekezetplántálásban segíteni. Aznap a közös bibliatanulmányozáson ugyanez az Ige került elõ, pont nekem kellett felolvasnom. Ez elmélyítette bennem - Isten tud adni nekem társat, még ha a körülményeimet nézve lehetetlennek tûnik is. A következõ kérdésem Isten felé az év õszén volt: „Mikor Mennyei Atyám?” A soron következõ igeszakaszból ez a vers érintett meg: „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az õszi esõ is elárasztja áldásával.” (Zsolt 84,7). Nehéz dolgokon keresztül menni, amikbõl végül áldás fakad, - valamit megértettem ebbõl az Igébõl, de igazán utólag vált világossá, Isten mit értett alatta. Mindenesetre én akkor azt hittem, majd valamelyik õsszel történik valami. Most utólag azt látom, inkább azt jelentette, hogy nekem Isten késõbb ad társat, mint átlagosan másoknak. Egyszer Istent arról faggattam, ahogy telt múlt az idõ, és nem történt beteljesülés, hogy nekem miért kell ennyit várnom. A következõ vasárnapi prédikációban Isten nekem beszélt Zakariás és Erzsébet
„nem vallanak szégyent, akik Benne bíznak.” Isten kegyelmébõl 15 évesen lett Jézus életem Ura és Megváltója. A társkérdésben ettõl fogva formált Uram fokozatosan, tanított sok tévút, könny, saját elképzeléseimben való csalódás közepette, Igéjén, jó példákon és megtapasztalásokon keresztül. Elég lassan tanultam - ezekbõl itt néhány dolgot kiemelek: - Igen rossz hatással volt rám tini koromban a sok tévénézés. Most utólag örültem volna, ha sok képet, mûsort nem láttam volna, mert ezek mélyen beleívódtak a gondolat- és érzelemvilágomba, és akaratom ellenére rossz irányba befolyásoltak, túl hamar felkeltve olyan vágyakat, amire még nem voltam érett. - „Minden féltve õrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23). Ennek az Igének értelme és értéke is csak fokozatosan érett meg bennem. Sajnos eleinte beleestem abba a hibába, hogy teret engedtem az érzelmeimnek szerelmes lettem-, és utána már Jézus nem tudott vezetni a társkérdésben. Egy idõ után már tudatosan küzdöttem ez ellen - néha elvesztve a csatát-, késõbb egyre jobban Isten
12
BIZONYSÁGTÉTEL
2008. II. negyedév
vizsgálatok alapján azt mondta, hogy a gyerek nyaka köré lehet tekeredve a köldökzsinór, ezért lassul a baba szívverése. Magamban többször imádkoztam: „Tudom Uram, Te alkottad a vesét, a csontokat, kérlek, ha akaratoddal nem ütközik, vedd le a gyerek nyakáról a köldökzsinórt.” Hitszemeimmel szinte láttam, ahogy az Úr a kisujjával leemeli a kicsi nyakról a zsinórt. Mi pedig imádkozva vártunk tovább. 23:15-kor azt mondta az orvos, hogyha egy órán belül sincs változás, mûtéti beavatkozásra lesz szükség. Eszembe jutott az elõzõ napi film, amelyikben az Úr a végsõkig megpróbálta a fõhõst, és csak az utolsó pillanatban teljesedett be Isten ígérete. Elmeséltem a feleségemnek és bátorítottam, hogy ha az Úr mára ígérte, még ma megszületik gyermekünk egészségesen. Feleségem megpróbáltatását tovább fokozta az, hogy az ággyal szemben a falon egy hatalmas óra mutatta a rohamosan fogyó idõt, a napból még hátralévõ egyre kevesebb részt, miközben minden körülmény a mûtétre utalt. De mi az Úrban bíztunk! Az orvos a gyenge fájdalmak ellenére azt javasolta, tegyünk egy próbát a szülés megkezdésére. A segítõ nõvér gyermekorvosért akart menni, ám a szülészorvos nyugalomra intette. Tovább vártunk és imádkoztunk. Végül 23:40-kor egészen könynyedén - keze, lába és kis teste köré tekeredve a köldökzsinórral - megszületett negyedik gyermekünk: Botond, 3340 grammal, 55 cm-es életnagyságban, egészségesen. - Ahogy az Úr kijelentette.” Storozinszki Tibor és Lívia, Budapest
lapoztam az adott dátumnál. Az alábbi igét találtam: „Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadon az inak, a homlokod pedig érc, ezért jelentettem ki neked már régen…” (Ézs 48,4-5). Talán el kellett volna szégyellnem magam eddigi kishitûségemért, de ehelyett örültem, és megbizonyosodtam arról, hogy a kapott idõpontra nem én húztam rá a jeleket és igéket, hanem az Úrtól kapott kijelentések voltak. Hitemet megpróbálták a körülmények, mert minden elõzetes vizsgálat arra utalt, jóval elõbb meg fog születni gyermekünk. Az Úr ígéretében reménykedve, többi gyermekünk felügyeletét 26-ra szerveztük meg. 23ra voltam kiírva, a vizsgálatok eredményeképpen 25-én be kellett feküdnöm a kórházba. Az aznapi viziten a fõorvos felkészített, hogy minimum 2-3 nap hátra van a szülésig. 26án mind reggel, mind délben megerõsítették az orvosok, hogy beavatkozásra nincs szükség, pár nap múlva a „természet” elvégzi a dolgát. 10 perc múlva azonban visszajött a nõvér, és elküldött a szülõszobára terheléses NST-re (ez alapján szokott eldõlni, hogy melyik gyerek akar megszületni, s melyik várakozik). Délután 17:30-kor hívtam be a férjemet a kórházba.” Tibor: „26-án délután hívott a feleségem, hogy menjek be hozzá a kórházba. Mire beértem, feleségem már a szülõágyon feküdt. Elmondta, hogy alakult eddig a napja, és hogy elég izgatott, mert a gyerek rosszul reagál az ilyenkor szokásos szülést segítõ gyógyszerekre. Az orvos a
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Párválasztás Mivel azt mondta - egy másik fiú van elõtte, igyekeztem mostmár tényleg elengedni. Nehezen ment, de sikerült. Késõbb ismét szerelmes lettem (cseberbõl-vederbe). Jeleztem a lánynak közeledési szándékomat, de nem volt nyitott rá, így az imádság maradt. Kb. egy év múlva „Isten világos vezetését felismerve” (ezt igével is alá tudtam akkor támasztani) beállítottam a lány szülõi házába - gondolva, hogy õ is otthon lesz -, de csak szüleit találtam, akik tájékoztattak, hogy lányuk külföldön van, most nem tudok személyesen találkozni vele. Mikor hazajött, telefonon közölte, hogy nincs értelme személyesen találkoznunk, mert õ már nem hisz Istenben. Imádkoztam érte, hogy jöjjön rendbe a kapcsolata Istennel, de a társ szempontjából elengedtem. Mikor az újabb traumát úgy-ahogy kihevertem, több testvér egymástól függetlenül ugyanazt a lányt hozta elém, akit nekem nem akaródzott feleségül kérni, de végül beadtam a derekam, és megkértem a kezét. Elmondtam neki, hogy jutottam erre a döntésre - röviden összegezve: Nem vagyok szerelmes, de ezt látom engedelmességnek. Rögtön nemet mondott, azzal indokolva, hogy Isten biztosan megadja az érzelmeket is a társunk felé, másrészt neki más fiúra van ígérete. Elfogadtam a választ - bár kicsit meglepett, mert korábbi viselkedésébõl nem erre számítottam, de érzelmileg könnyebben ment. Ezután jó darabig nem foglalkoztam a társam kérdésével, igyekeztem szolgálni, és azért bíztam benne, hogy majd felismerem. Anélkül, hogy megkértem volna a kezét, még négy lány felé indultam el - néhány komolyabb beszélgetés, imádság után jutottam-jutottunk arra, hogy nem Isten akar összekötni bennünket.
Társat kaptam Már megtérésem elõtt szerettem volna társat, mert úgy gondoltam egyetem után, hogy lesz egy jó munkahelyem, családot alapítok, vadászok és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Semmi nem úgy alakult, ahogy elképzeltem - munkát nem ott és nem olyan körülmények között találtam, mint megálmodtam, a nõsülés nem volt kilátásban, és még a vadászatra is csak távoli reményeim voltak. Ebben a helyzetben kezdtem el keresni az élet értelmét, ami több vargabetû és három év elteltével a megtérésemhez (1996. november 14.), majd újjászületésemhez (ehhez nálam újabb bõ egy év kellett) vezetett. Igyekeztem életem minden területén Isten akaratát keresni - és egyértelmû volt számomra, hogy társsal akar látni. A megtérés után szerelmes lettem egy hívõ lányba és nagyon boldog voltam egészen addig, míg meg nem kaptam azt a levelet, amiben kérte, hogy fejezzük be kapcsolatunkat, amit elsõsorban szülei tanácsára kért, de õ is így látta helyesnek. Úgy gondolom, a szülei felmérték, hogy az akarat, a jó szándék megvan bennem, de Istentõl nem volt még új életem (emellett tíz év korkülönbség is volt köztünk). Rögtön meg akartam beszélni vele személyesen a dolgot, de mire a településük határába értem, az fogalmazódott meg bennem, ha õ így akarja, nem erõszakolom rá magam. Nehezen dolgoztam fel és igazán nem is engedtem el. Mindenesetre ezt követõen kértem a bemerítésem, és az ünnepi alkalmon kapott igét („Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn 8,36) átélve - bemerítés után néhány nappal - új életet is kaptam. Két év múlva találkoztunk legközelebb, amikor beszélgetni is tudtunk.
10
BIZONYSÁGTÉTEL Mindezeket a hozzám legközelebb álló testvérekkel megosztottam, és imádkoztamimádkoztunk, hogy tudjam teljesen az Úr kezébe tenni a társam, és majd tõle elvenni. Sokan jelezték idõrõl-idõre, hogy imádkoznak értem-értünk. Folyamatosan a testvérek érdeklõdése, tanácsolása kísért. (Ez hol jól esett, hol kényelmetlen volt már.) Az utóbbi idõben az is felmerült bennem, hogy talán mégis egyedül akar látni Isten, de annak ellenére, hogy már egyedül is tartalmasnak találtam az életet, és jól éreztem magam, mégis társsal láttam teljesnek. Újból elkezdtem rendszeresen imádkozni a páromért, és mire odáig jutottam, hogy most már el kell indulni még mindig két lány volt elõttem (Franciska és a helyi gyülekezetbõl az egyik lány). A Jn 12,24 („ha a búzaszem nem esik a földbe…”) indított el, és perfekcionista vizsgálódás (hitélet, külsõ-belsõ pozitív-negatív tulajdonságok, tudunk-e fesztelenül beszélgetni, nyitottság egymás felé, stb.) után sem tudtam igazán meglátni, hogy merre induljak, ezért - mivel a búza közel esik az anyanövényhez - a helyi gyülekezetbe járó lány kezét kértem meg. Elmondtam neki, hogy született meg a döntésem. Úgy gondolom jól ismerem, nem láttam szükségét a további ismerkedésnek, õ viszont igen. Az volt bennem, ha neki segít a válaszadásban a személyes beszélgetés, akkor beszélgessünk. Már a döntésem indoklásában is, de a beszélgetések alatt is elmondtam néhány pozitív ill. negatív jellemzõjét - az utóbbiak közül, hogy felszínesebbnek látom a hitéletét a „másik”
11
2008. II. negyedév
lányénál (hangsúlyozom, hogy azért a jó tulajdonságairól is esett szó!) Végül a válaszig három hónap telt el - közben azért imádkoztam, hogy mindegy mit válaszol, de meggyõzõdéssel tegye. Meglepetésemre nemet mondott. Azzal indokolta, hogy érzések nélkül és hitéletének a „bírálatával” nem mer házasságot kötni. Ezek után kézenfekvõnek látszott, hogy akár azonnal megkérjem Franciska kezét, de le akartam csendesedni, és azt sem akartam kizárni, hogy esetleg mást mutat Isten. Imádkoztam, és elém jött még két lány. Szimpatikusak voltak õk is a maguk pozitív és negatív tulajdonságaival együtt. Ismét elkezdtem mérlegelni, és lassan a korábbi csapdába léptem - megint az ö n m a g á b a n tökéleteset kerestem Isten nélkül. Ezen aztán túlléptem, de még mindig nem tudtam, hogy merre induljak. Segített az egyik testvér elõadása a döntésrõl, amikor azt mondta: vannak, akik nagyon körülményesek a döntésben: régen dönteni kellett volna már, mert van mikor fontosabb, hogy lépjen az ember - mint az, hogy mit lép, ha az Isten szabta kereteken belül marad. Ennek ellenére még mindig nem tudtam merre tovább.Egy másik testvér feltette a kérdést: Miért nem Franciska? - igazán nem tudtam rá mit válaszolni, csak annyit, hogy egy falat érzek magamban felé (valójában azt állapítottam meg, hogy õ sem tökéletes önmagában). Ahogy ezt kimondtam a fal fele eltûnt. A másik, ami szintén ennek a testvérnek a szájából jött: Az ige mit mond? - és késõbb
