ISIL – ISIS – IS (Islamic State – Iszlám Állam) azaz Irak – Szíria – Libanon – „Iszlám Állam” (IS) Az Irak élén álló Szaddám Husszein elnök 1990-ben döntött az olajban gazdag kis ország, Kuvait elfoglalásáról. Ezt követően 1991 elején a Norman Schwarzkopf tábornok (USA) vezette koalíciós erők felszabadították Kuvaitot, sőt átmenetileg mélyen behatoltak Irakba is („Öböl – háború”, „Sivatagi Vihar”). A szárazföldi offenzívát légicsapások előzték meg, az erre adott iraki válaszlépések részeként SCUD rakétákat lőttek ki Szaúd-Arábiában lévő amerikai támaszpontokra és több esetben Izrael területére is. A szárazföldi harcok során 25-30 ezer iraki katona halt meg, de az összes iraki áldozat számát 60 ezer és 200 ezer fő közé teszik. A visszavonuló irakiak felgyújtották a kuvaiti olajkutakat. A háború így még inkább kihatott az olaj árára is. A két oldalon összesen több mint 1 millió katonát mozgósítottak, továbbá kb. 5 ezer harckocsi állt készenlétben. A legnagyobb haderőt az USA vonultatta fel. Ekkor az államfő az USA élén az idősebb Bush volt. Az Amerika által vezetett szövetségesek vesztesége (a kuvaiti áldozatok nélkül) csekély volt, 400 fő alatt maradt. A koalíció végül nem használta ki a katonai lehetőségeket, nem törekedtek a rezsim megdöntésére, Irak megszállására. Ennek az oka lehetett az erőegyensúly fenntartása, olaj magas ára, tartós megszállás elkerülése, továbbá párhuzamosan zajlott a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásának kezdete is. A háború nemcsak Kuvait felszabadításáról szólt, az ENSZ repülési tilalmat hirdetett Irak északi (kurd) és déli (síita) területei felett. Ennek megsértése miatt többször légicsapásokat mértek amerikai és ritkábban brit gépek az irakiakra. Ezeket kihasználva megerősödtek északon a kurdok, akik időnként egymás ellen is harcoltak. 1997/98 során nőtt a feszültség az USA és Irak között a fegyverzeteket ellenőrző megfigyelők kiutasítása miatt. Szankciókkal sújtották az arab államot. 1999-ben a szomszédos Törökországban elfogták a kormányerők az ottani kurd lázadók vezetőjét, Öcalant. Ezt követően sok törökországi kurd fegyveres (PKK harcos) Irakba menekült. Az Irakkal és Törökországgal is határos Szíriában szintén sok kurd él, illetve örmények és asszírok is, továbbá vallási kisebbségként pl. drúzok és keresztények is. A lakosság többsége persze arab, illetve vallási szempontból muzulmán, ezen belül a legtöbben szunniták. Szíriában 2000-ben halt meg az országot 1971 óta irányító Hafez al – Assad (Aszad), tőle az államot uraló Baasz Párt és egyben az ország vezetését fia, Bassár el – Aszad vette át. Az ő elnyomó rendszere helyett a világ közvéleménye akkor még inkább Irakra figyelt, ahol 2002-ben Husszein hozzájárult a fegyverzet ellenőrök visszatéréséhez, ugyanakkor az egy évvel korábbi események (2001. szeptemberi merényletek, illetve az afgán beavatkozás kezdete) miatt Irak újra célponttá vált. Pontatlan adatok alapján tömegpusztító fegyverek készítésével, illetve az al-Kaida támogatásával vádolták Irakot az amerikaiak. 2003. március 20-án vette kezdetét az újabb háború, az USA vezette koalíció és Irak között („Iraki Szabadság Hadművelet” vagy „2. Öböl – háború”, illetve azok, akik az 1980-88-as iraki-iráni konfliktust is öböl – háborúnak nevezték ezt már a 3. ilyen elnevezésű háborúnak titulálták). A mozgósított erők száma most is meghaladta az 1 milliót (szövetségesek, iraki kormányerők, szunnita felkelők, kurd harcosok). 2003. április 9-én Husszein elvesztette a fővárost, Bagdadot is, Az USA május 1én „zárta le” a háborút, akkor teljesnek tűnő sikerrel. (addig a szövetségesek vesztesége az eltűntek és sebesültek nélkül mindössze 138 fő volt). A bujkáló diktátort 2003 decemberében fogták el. A szövetségesek valódi veszteségei viszont csak ezután következtek. Még 2003-ban jött létre az instabilitást kihasználva az al-Kaida helyi „fiókszervezete”, ők a külföldi katonák mellett a síita lakosokat is gyakran megtámadták. Vezetőjük Zarkávi volt. 2004-ben már 1
egyre szervezettebb lázadással néztek szembe a magukat korábban még győztesnek tekintő amerikaiak, ekkor robbant ki az amerikai fogolykínzási botrány is, ami növelte irányukba az ellenszenvet. Egyre több szövetséges katona lett merénylet áldozata, 2004-ben az első magyar is. Ennek az évnek a novemberében már kb. 10 ezer főt vetettek be az amerikaiak és szövetségeseik Faludzsa ostrománál, akkor ez volt a szunnita lázadók központja. A fogságban lévő Husszeint 2006 során végezték ki, ugyanebben az évben likvidálták a lázadók vezérét, Zarkávit is. Szintén 2006-ban támadták meg szunnita merénylők a síiták szamarrai szenthelyét (az iraki városról van szó és természetesen nem az orosz Szamaráról), ez az akció felerősítette a két muszlim felekezet közti konfliktust. Közben (2007 óta) kezdte el működését az észak –iraki kurd területeken a MOL 100%-os leányvállalata a MOL Kalegran. Szíria területén pedig támadást hajtott végre az izraeli légierő egy épülő nukleáris erőmű ellen 2007ben. Ennek ellenére a nemzetközi figyelem középpontjában a térségen belül még mindig Irak állt, ahol az amerikai áldozatok száma 2009 nyarán már meghaladta a 4300 főt, továbbá közel 300 szövetséges katona és kb. 110 ezer iraki halt meg addig a konfliktus 2003-as kezdete óta. Ezt követően kivonták a harcoló alakulatokat, de még így is kb. 60 ezer katonájuk maradt Irakban. 2011 végére a kiképzők és a nagykövetséget védő erők kivételével őket is kivonták az arab államból. Akkor a veszteséglista 4803 szövetséges áldozatnál járt, ezen belül 4485 amerikai. Az amerikaiak kivonulása után tovább erősödött a feszültség a szunniták és a síiták között, továbbá egyre erőteljesebbé vált a szomszédos Szíriában zajló konfliktus. Ott a lázadók szintén egy síita vezetés ellen fogtak fegyvert. Az „arab tavasz” részeként 2011 elején kezdődtek az Aszad ellenes szír tüntetések, melyek elsősorban a hatalom erőszakos fellépése miatt rövid idő múlva (2011. március) már felkeléssé váltak. Az ENSZ és az Arab Liga közvetítésével létrejött tűzszüneti megállapodás gyakorlatilag nem lépett életbe, a küzdelem egyre durvább formát öltött. Mindkét oldalon történtek kegyetlenségek, a rezsim pedig tömegpusztító fegyvereket is bevetett. 2013. augusztus végén Obama amerikai elnök a kongresszustól felhatalmazást kért a rezsim ellenes beavatkozásra. Ez végül elmaradt, részben Aszad orosz támogatottsága, hadseregének korszerű légvédelme és mindenekelőtt a rezsim meghátrálása miatt; a szír vezetés megígérte, hogy vegyi fegyvereit nemzetközi felügyelet alá helyezi. Elképzelhető, hogy az amerikai beavatkozás elmaradásának lehetett még egy további oka is; egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a lázadók egymás ellen is harcolnak, illetve soraikban sok az iszlámista, akik mindkét országban (Irak, Szíria) megerősödtek. A terroristák ekkor vették fel az Iraki és Levantei al –Kaida nevet, viszont szembekerültek az „anyaszervezettel” is, melynek vezetőjét, Oszama bin Ladent 2011. május elején ölték meg Pakisztánban az amerikai katonák. Az IS és az al –Káida 2013. áprilisában szakítottak, akkor már a szunnita harcosok az ISIL nevet használták (Islamic State of Iraq and Levant), illetve még gyakoribbá vált az ISIS (….and Syria) rövidítés, majd egyszerűen csak az Iszlám Állam (továbbiakban ennek angol megfelelője alapján a szövegben a rövidítésük: IS) nevet használták. Tőlük függetlenül az al – Kaida is rendelkezik fegyveres testülettel a térségben (pl. Szíriában 2012. január óta az Al – Nuszra Front (Dzsabhat an –Nuszra). Ők tiltakoznak a terrorista elnevezés miatt, bár ennek csak annyi az alapja, hogy az IS-hez képest kevésbé kegyetlenek. Szintén az al – Kaida hálózathoz kötődik a szír Horászán (Khorászán) csoport is. A nemzetközi közvélemény érdemben csak akkor figyelt fel az IS-re, amikor 2014 elején elfoglalták Ramadát (kb. 110 kilométerre található Bagdadtól) és Faludzsa városát, majd júniusban Moszult, illetve Baidzsi városát, illetve annak olajfinomítóját. Moszul elfoglalása során a török konzulátuson 49 túszt ejtettek (diplomatákat és családtagjaikat). Az iraki kormányerők több területről érdemi ellenállás nélkül vonultak vissza. Ennek egyik oka az iraki kormányerőkre is jellemző korrupció. A hadsereg egy része gyakorlatilag nem is létezett, sok tiszt felvette a fiktív katonái után járó zsoldot. A ténylegesen mozgósítható katonák harci morálja pedig alacsony volt. Az elfogott katonákkal is kegyetlenül bántak az IS fegyveresei, brutalitásukról számos felvétel felkerült az internetre is. Később nyugati túszok lefejezéséről 2
is készítettek felvételeket. 2014. augusztus elején az IS erők elfoglalták Zumar városát és a környék számos települését is. Az USA megerősítette a térségben lévő katonai „tanácsadói” számát, illetve 2014. augusztus elején Obama elnök engedélyezte a légierő bevetését ellenük, ennek megfelelően augusztusban legalább 160 alkalommal mértek csapást az IS iraki állásaira, elsők között Erbilnél és a moszuli gátnál. Ezt kihasználva a kurdok visszafoglalták Irak legnagyobb gátját az Abu Bakra al- Bagdadi vezette szélsőségesektől. A kurdoknak a síita többségű Irán is küldött fegyvereket, mivel az IS síita szenthelyeket is lerombolt, illetve az adott felekezet híveit is terrorizálja. A katonai helyzet felemás módon alakult, hiszen a moszuli gát elvesztése ellenére máshol sikereket értek el az IS erők, pl. Szíriában elfoglalták er – Rakka és Deir ez Zár tartományt, Irakban pedig elérték Jordániát. Az IS soraiban legalább 500 brit és kb. 60 ausztrál állampolgár is harcol, de érkeztek önkéntesek más államokból is (arab országokból, továbbá: Kína, Indonézia, Koszovó, Bosznia – Hercegovina, Csecsenföld, Franciaország, Svédország, Ausztrália, Németország, Belgium területéről). Összesen legalább 70 országból kb. 12 ezer külföldi fordult meg az IS és elődjei, illetve más hasonló szervezetek soraiban, 2014. szeptemberében az harcosaik számát 30 ezer főre becsülték (ebből kb. két ezer külföldi), állítólag az IS erők kétharmada Szíriában küzdött. Közben az Al – Nuszra Front harcosai elérték az 1967 óta izraeli kézen lévő Golán – fennsíkot (ott túszul ejtettek ENSZ békefenntartókat, a katonák a Fidzsi- szigetekről érkeztek, továbbá a Fülöp – szigetekről odavezényelt fegyvereseket kényszerítettek menekülésre), korábban északon Aleppót is ellenőrizték, de onnan az IS miatt vonultak ki. Az IS erők szeptemberben a Libanonhoz közeli térséget is uralták (libanoni katonákat is megtámadtak, majd két foglyot is lefejeztek). A szír konfliktus már korábban is növelte a libanoni ellentéteket, az Irán által pártolt, Libanonban „fészkelő” síita Hezbollah egységei a szír elnök, Aszad oldalán harcolnak, még az egykori Fönícia északi szegény, szunnita lakosságának jelentős része az IS szervezettel szimpatizál. A keresztények és a kisebb vallások hívei természetesen az IS kudarcában érdekeltek. Az erősödő ellentétek jeleként Libanonnak 2014 májusától nincs elnöke. A vallási hátterű ellentét azért is veszélyes Libanonban, mert az 1990-ben véget ért 15 éves polgárháború sebei még nem forrtak be teljesen. A polgárháború ürügyén Libanonban állomásozó szír erőket is csak 2005-ben kezdték kivonni. A két ország (Libanon és Szíria) történelme számos átfedést mutat már az ókor óta is, többek között az Oszmán Birodalomhoz tartoztak, majd az első világháború után francia mandátum terület (gyakorlatilag gyarmat) lett a két ország. A franciák csak 1926-ban kezdték leválasztani Libanont a szír központú mandátumterülettől. A függetlenséget 1943ban deklarálták, de az utolsó francia csapatok csak 1946-ban távoztak. Két évvel később (első arab –izraeli háború) során együtt harcoltak a két ország arab katonái. 1967-ben kisebb erőkkel szintén támogatta Libanon az arab koalíciót, Szíria ekkor vesztette el a Golán – fennsíkot. A negyedik háborúból Libanon kimaradt, de két év múlva (1975) elkezdődött a polgárháború. Ekkor tűnt el a MALÉV Libanonba tartó járata is! 1976-ban már bevonult a szír hadsereg, 1982-ben pedig az izraeli is, hiszen onnan irányították az Izrael ellenes PFSZ-t. Libanonban akkor amerikai katonák is állomásoztak, akik 1983-ban súlyos csapást szenvedtek el egy robbantásos merénylet során (241 tengerészgyalogos halt meg Bejrútban). Az izraeli hadsereg 1986-ban kivonult az északi szomszéd területéről, de egy ütköző sávot fenntartott 2000-ig. Ekkor Szíria kb. 40 ezer katonát állomásoztatott Libanonban. Az izraeliek 2000-ben átadták Dél –Libanont is, így egyre többen követelték a szír erők távozását is. Miután 2005 elején meggyilkolták Libanon miniszterelnökét és az ellenzék és az ENSZ is Szíriát vádolta, elkezdődött az akkor kb. 14 ezer fős erők kivonása. 2006-ban átmenetileg újra megjelent az izraeli hadsereg Libanonban, de most már a Hezbollah akciók miatt. Libanon lakossága közel 5 millió fő. Ennek 95%-a arab, de kb. 40% keresztény. Összesen 17 elismert vallási felekezet van az országban.
3
Libanonban az arab mellett hivatalos nyelv a francia is, de sokan beszélnek angolul és kb. 4% örmény nyelven is. A szomszédos Szíriában az IS erők északon számos települést foglaltak el a török határ mentén, ennek nyomán kurdok tízezrei menekültek Törökországba. Velük együtt 2011. március óta már több mint 800 ezer szír állampolgár lépte át kényszerből a török határt. Augusztus végén végre ellentámadást indítottak az iraki kormányerők is pl. Amerli város felszabadítása érdekében a velük szövetséges helyi síita fegyveres milíciákkal együttműködve. Az amerikai légicsapások mellett amerikai, brit, francia és ausztrál gépek segélycsomagokat dobtak le az IS által üldözött civileknek, köztük a vallási kisebbségeknek, pl. a Szindzsár –hegységben bujkáló jezidiknek. 2014. szeptember 16-án indítottak átfogó támadást az IS erők a török határ menti szíriai kurd város, Kobani ellen. 2014. szeptember 19én elkezdődtek a francia légicsapások is (Irak északkeleti részén), a gépek az Egyesült Arab Emirátusokon lévő támaszpontokról szálltak fel, szintén oda vezényeltek különleges ausztrál alakulatokat is. A francia támadások miatt Algériában IS szimpatizáns helyi szélsőségesek kivégeztek egy korábban túszul ejtett franciát. Szeptember és október során több országban is aktivizálódtak az IS-sel szimpatizáló erők. Többek között Jemenben, Egyiptomban, Libanonban (október 25-27-e között összecsapások az ország egyik nagyvárosában a hadsereg és a szélsőségesek között) és Nigériában. Szintén aktívak voltak a szélsőségesek Kanadában (egy néhány éve iszlám hitre áttért férfi lelőtt egy katonát a parlamentnél) és az USA-ban is (New Yorkban egy hasonló merénylő baltával támadt a rendőrökre), illetve az amerikai akcióhoz hasonló támadások értek rendőröket Franciaországban is, egy iszlamista nézeteket valló bevándorló pedig túszokat ejtett Ausztráliában. A brit és a francia titkosszolgálatoknak már több komolyabb merényletet sikerült megakadályozniuk, sajnos 2015 januárja Párizsban kivételt jelentett. Ezt követően számos iszlamista aktivistát tartóztattak le a francia, a német és a belga hatóságok, az utóbbiak két fegyveressel végeztek is. A szír rezsim megítélése növelte az orosz –amerikai ellentétet, ugyanakkor az IS veszélyt jelent mindkét nagyhatalom számára. 2015 januárjában egy IS által közzétett felvételen egy oroszul beszélő (talán kazah) gyerek végzett ki két állítólagos orosz ügynököt, nem sokkal korábban pedig egy Szíriát megjárt fiatal muszlim orosz állampolgárságú nő hajtott végre öngyilkos robbantásos merényletet Isztambulban. Az IS –hez 2015 elejéig szakértők szerint kb. 400 orosz állampolgár csatlakozhatott (pl. csecsenek, dagesztániak). Az IS – t egyaránt veszélyesnek tartja az egymással szembenálló USA és Irán is, valamint az USA és a szír rezsim közti feszültség ellenére közös ellenségükké váltak a dzsihadisták. Sok országban egyre nyíltabban toboroznak az IS soraiba, ezért számos helyen történtek letartóztatások (a már említett országokon túl Ausztriában, Dániában, Bosznia – Hercegovinában, illetve az átutazók miatt Magyarországon is). Az erősödő nemzetközi összefogás hatására az IS átmenetileg módosított a taktikáján, a szeptember közepén közzétett felvételeken már nem gyilkoltak, a Moszulban elfogott török diplomatákat pedig elengedték, illetve a fogságukban lévő kurd diákokat is elengedték, később azonban a nyugati államok elleni terrortámadásokra szólítottak fel, illetve újra lefejezéseket bemutató felvételeket tettek közzé. Honnan van bevétele az IS-nek? Kezdetben Katar és Szaúd –Arábia komoly összegekkel támogatta a szír elnökkel harcoló felkelőket, ez a pénz jórészt az IS kezébe került. A megszállt területeken adót szednek, az elfoglalt olajkészleteket árulják (2014 augusztusában kb. napi 54 millió forintnak megfelelő bevételük lehetett az olajból). Irakban hét olajmezőt és két finomítót ellenőriztek 2014 őszén, a szomszédos Szíriában pedig 6 mezőt, főleg Deir ez Zár (Zór) tartományban. Komoly hadizsákmányt szereztek (köztük a szír rezsimnek küldött orosz repülőgépet is). Mindezek mellett váltságdíjból is sok bevételük származik.
4
2014 őszéig a váltságdíjból származó jövedelmek nagyságrendjét 125 millió dollárra becsülték, egyes források szerint az olasz állam 2015 elején 12 millió eurót fizetett két olasz túszért a szervezetnek. Mindezeken túl bankrablásból, lopott műkincsekből és vélhetően szervkereskedelemből is van jövedelmük. A hadizsákmányként szerzett fegyvereket gyakran sikeresen fordítják a reguláris hadseregek ellen, pl. 2014 októberében az iraki hadsereg két helikopterét lőtték le, majd decemberben hasonló körülmények között egy újabb helikoptert vesztettek el az irakiak. 2014-re a legjobban finanszírozott terrorszervezetté váltak. Harcosaik egy része pedig nem a fanatikus muzulmán hívőkből került ki, sokan az elnyomó szír rezsim elleni erőt látták a szervezetben, mások a síita – szunnita ellentét miatt csatlakoztak, továbbá sok fiatalt a kalandvágy vagy a zsold hajtott a soraikba. 2014. szeptember 23-án Szíriában is elkezdődött az amerikai repülőgépek támadása (pl. Rakka és Albu Kamal térségében). Az akciók során először vetették be az F-22-es Raptorokat. A szír konfliktus az amerikai beavatkozásig (2011 és 2014 között) kb. 190 ezer halálos áldozattal járt. Csak 2014-ben 76 ezren haltak meg Szíriában a harcok következtében, ebből legalább 30 ezren civilek. 2015. február elejéig (2011. március óta) a szíriai áldozatok száma elérte a 210 ezer főt. A kb. 22 milliós országban 6,5 millió ember menekült el otthonából. Közülük 3 millió fő külföldre távozott (Libanonba 1 millió feletti, Törökországba 800 ezer feletti létszámban, más források szerint 1,5 millió migránsról szólnak, továbbá kb. 600 ezer fő Jordániába, kb. 200 ezer menekült pedig a szintén harcok sújtotta Irakba távozott). A szomszédos Törökország lakosságának kb. 18%-a kurd. Az amerikai gépek az IS állásai mellett a terrorszervezet által uralt olajmezőket és finomítókat is támadták, illetve a Khorászán csoport irányítására is csapást mértek. Az USA akciójához arabok is csatlakoztak (Bahrein, Katar, Jordánia, Szaúd – Arábia, Egyesült Arab Emirátusok). Az arab gépek egyikét női pilóta vezette. 2014. szeptember 27-én a brit, október 7-én a holland, két nappal később pedig az ausztrál légierő is bekapcsolódott a légitámadásokba, továbbá engedélyt kaptak a kanadai harci gépek és a török szárazföldi erők is a beavatkozásra. 2014. december végén Szíriában lezuhant egy jordániai F-16-os gép, a pilótát pedig elfogták. A hír következményeként az E. A. E. 2015. február 10-ig felfüggesztette részvételét a légi akciókban. Az elfogott jordániai pilótát vélhetően 2015. január elején végezték ki az iszlamisták, a kivégzés módja is újszerű volt, élve elégették. Később hasonló brutalitással végeztek több foglyukkal is. 2015 februárjában néhány napos különbséggel 88 iraki foglyukat élve elégették a szélsőségesek al –Bagdadi városban (Irak Anbar nevű tartományában), ettől a várostól csak 15 km-re van az a támaszpont, ahol 300 amerikai katona tartózkodik. 2015 elején 22 országot fogott össze az IS elleni koalíció, köztük hat arab monarchiát: Szaúd – Arábia, Bahrein, Katar, E.A.E., Jordánia és Marokkó. A törökök harckocsikat vontak össze a szír határon Kobani (Ain – al – Arab) ostroma idején. A várost még szeptember 16-án kezdték el támadni a dzsihadisták és október 10-én elérték a helyi kurd kormányzat székhelyét is a városban. Amerika nyomására a törökök átengedtek néhány iraki kurd fegyverest, hogy Kobani védőit erősítsék. A várost végül 2015. január végén sikerült felmenteni. A térségből kb. 200 ezer kurd menekült el. Időközben kurdok tüntettek az IS ellen több európai városban, így Budapesten is. Németországban (Hamburgban) a kurdok összecsaptak az IS szimpatizánsaival, a legtöbb demonstráló pedig Düsseldorfban vonult az utcára. Nyugat – Európában több mint 1 millió kurd él. 2014. november közepén az iraki hadsereg visszafoglalta a júniusban elvesztett Baidzsi városát, illetve december 21-e körül elkezdték visszafoglalni a kurdok a szintén nyáron elveszett Szindzsárt.
5
Az amerikai légierő támogatását élvező pesmergák így kimenekíthetik a város körüli hegyekben augusztus óta bujkáló jazidi kisebbség tagjait is. Az IS iraki központjának tekintett Rakkában a dzsihadisták 2014 decemberében egyes források szerint kivégeztek kb. 100 olyan fegyverest, aki távozni akart a soraikból. Időközben Kelet - Szíriában az IS ottani erői ismételt támadást intéztek a Deir ez Zár (Zór) támaszpont ellen. A hasonló nevű tartományban ez az egyetlen bázis a szír hadsereg kezén, de ismét sikerült visszaverniük a támadást, bár a dzsihadisták egyes források szerint fegyvereket zsákmányoltak. 2015 elején az IS fegyveresek kivégeztek egy muzulmán imámot Szíriában, mert nem támogatta a kegyetlenkedéseiket, továbbá szintén ebben a hónapban az iraki Moszulban 13 fiatalt végeztek ki labdarúgó mérkőzés TV-n történő megtekintése miatt, illetve két japán tússzal is végeztek. Szintén 2015 januárjában (január 18-án) izraeli helikopterek és repülőgépek mértek csapást az IS- sel is szembenálló síita Hezbollah szervezet katonai konvojára Szíriában, az általuk elfoglalt Golán- fennsík közelében. Az akcióban életét vesztette egy magas rangú iráni tiszt is. Több amerikai forrás szerint a 2014. augusztus elején indított légicsapások 2015 január közepéig több ezer IS harcost öltek meg Szíriában és Irakban (az egyik forrás 6 ezer áldozatról írt), illetve egy esetben szárazföldi összetűzés is történt, amikor a különleges kanadai erők felderítés közben találkoztak az IS fegyvereseivel. Miközben 2015 elején több kudarc is érte őket Szíriában és Irakban, az IS líbiai szárnya is egyre aktívabbá vált, a Mabruk mezőn 13 személyt (őröket és olajipari munkásokat) öltek meg, a szénhidrogén mező részben a francia Total cég birtokában van. A líbiai IS fegyveresek több alkalommal is lefejeztek fogságukba került egyiptomi vendégmunkásokat (kopt keresztényeket). Az egyik esetről felvétel is közzétettek, amire Egyiptom légicsapásokkal válaszolt Líbia területén. 2015 februárjában erődemonstrációt (fegyveres felvonulást) tartott az IS a líbiai Szirt városában, melynek jelentős részét 2015 január eleje óta uralják. Korábban (2014 végén) Derna várost kerítették birtokukba. A líbiai IS magába olvasztotta az Anszar al – Síria nevű helyi szélsőséges csoportot is. Szakértők szerint az IS líbiai fegyveresei között kb. 400 tunéziai és jemeni harcol, az ország nyugati felén egy tunéziai, keleten pedig egy jemeni irányítja az IS-t. Az országban számos, egymással is harcoló szervezet tevékenykedik, a hivatalos líbiai kormány központja Tobrukot (a várost 1942 nyarán vette be Rommel, itt volt a bázisa a Kadhafi által megdöntött királynak, a város 2011 elején elsők között lázadt fel Kadhafi ellen). A török hadsereg 2015. február 22-én hajtott végre egy nagyobb szabású akciót szír területen, melynek célja egy katonáik által őrzött nemzeti sír evakuálása volt. Kimenekítették a mauzóleumot őrző török fegyvereseket is.
6
