W D ÁL Y É S
iYADÁLYttSOK
írta: G R Y N A E U S
TAMÁS
(Budapest)
\ z orvostudomány gyakran „fedez fel" újra m á r ősidők ó t a használt, s csak a primitív-paraszti orvoslásban élő gyógyeljárásokat. Napjainkban, a piócakezelés újjáéledésének idején, tanulságos végigkísérni a piócagyűjtés és -kezelés magyarországi történetét. A n a d á l y t a legprimitívebb, gyűjtögető t á r s a d a l m a k r a jel lemző m ó d o n : puszta kézzel fogják még ma is. Feltehető t e h á t , hogy a n a d á l y használatában, és az evvel kapcsolatos népi t u d á s a n y a g b a n számos igen régi gyógyeljárás, megfigyelés és hiedelem maradt ránk. Nyelvemlékeinkben m á r a X I I I . század elején felbukkan a szó, s attól kezdve gyakran találkozunk vele: 1225: . . . „ i u x t a stagnum quod uulgo dicitur Nadalthov",1244: .. . „ q u a e d a m aqua nomine Nodalos", majd egy bizony talan adat a század végéről: 1293: ...,,Ablacione duorum boum Nadal (a. m. nadály?), Jobagionis Domini archiepiscopi". 1317/1407: „ P e r v e n i t (meta) ad pratum ad unum stagnum Nadaliusto dictum". 1408 : . . . „Cuiusdam loci arenosi et viminosi wlgo Nadaalsaar sclauonicum autem Pyewyczneblalho dicti". A z 1400—1410 között keletkezett schlägli szójegyzékben háromszor is szerepel : 806. sanguisuga — nadal 1703. sanguisuga — nadal
1704. irudo — idem. A X V . század végéről származó besztercei szószedetben is meg találjuk: 1120. sangssuga — nadal 1121. i'rugo — idem Mindebből legalább annyi látszik, hogy a korai magyar közép korban a fogalom ismert volt. (A szó eredete ismeretlen m i n d máig [1.] — 1. Bárczi SzfSz — de semmi esetre sem szláv ere d e t ű ; Kniezsánál még a „kétes e r e d e t ű e k " között sem szerepel.) A z t m á r csak a rokonnépek megfelelő anyagával összehason lítva lehetne eldönteni, hogy mint gyógyításra használt állat fajt, m i n t vízi emberek vagy az értékes halállomány kellemetlen élősdijét ismerték-e, de m i n d h á r o m föltevés valószínűnek l á t szik. Hogyan maradt volna fenn a halászati szempontból aligha értékes N a d á l y t ó és N a d á l y s á r neve, ha m á s okból nem l e t t volna fontos, ismert, jelentős számukra? É s miért éppen a n a d á lyokról nevezték el ezeket a bokros, mocsaras, ingoványos helye ket („loci arenosi et viminosi", stagnum", „ t o " , „ s a a r " ) , hiszen elnevezhették volna a nyilván nagy számmal ott élő madarak, vagy emlősök valamelyikéről, jellegzetes növényeiről, alakjáról (v. ö. Kerektó) e g y a r á n t . S nem egészen egy századdal az utolsó kézzel írt glossza u t á n m á r jelképpé: az elnyomó, az uzsorás, a kizsákmányoló jel képévé vált, h a t á r o z o t t a n utalva jellegzetes vérszívó talajdon ságára. Ez pedig csak ú g y képzelhető el, hogy a fogalom (és mindaz, ami vele összefügg) régóta és széles körben ismeretes volt, és éltek vele. Galepinus (1592) és Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) is megtaláljuk a n a d á l y szót; 1630-ban pedig „Discursus de S ammo Bono" című m ű v é b e n így ír Sz. Molnár Albert: „ E z vérszopó nadályok az ö alattok valókat m i n d az tete mekig megnyúzzák* és veleiket csontyokból is k i szívják." Apáczai Csere J á n o s Magyar encyklopediájában (1655) ezt olvassuk: „ A nadály vér szipó"; majd ismét á t v i t t értelemben * S z e m l é l e t e s é s k é p i e r ő t ő l d u z z a d ó l e í r á s á t v . ö . G y ő r f f y é v e l (i. m . p. 5 7 ) : A z i l y e n k o t u s r é t e k e n c s a k . . . z s o m b o k r ó l - z s o m b o k r a u g r á l v a lehetett á t k e l n i . A k i . . . m e g á l l o t t , az r ö g t ö n belebukott a l a t y a k b a , s nagyon k ö n n y e n p i ó c á k , r á k o k s férgek tápláléka lett. "
használva P a s k ó Kristóf: E r d é l y pusztulásáról í r t siralmában (1663): ..Kevés értékedet kiszijta a török, m i n t a vér szopó nadály". A sort Páriz-Pápai és Bod Péter szótárának a d a t á v a l zárhatjuk (1767): „Nadály, vér szopó". Annál meglepőbb ezek u t á n , hogy a X V I . századi orvosi könyvben m é g találni egy-két orvosságot, aminek egyik össze tevője a nadály, de m i n t vérszívót (a mai népi orvoslásban szo kásos módon és betegségekre) nem kommendálja, vérelvonásra csak érvágást i l l . köpölyözést ajánl. í m e : „Kéznek awagy L á b n a k is dagadasarol" cím alatt ezt olvas suk a X V I . századi orvosi k ö n y v b e n : „ N a d a l y o k a t vagdaly megh apróra, Feoldy gylyztakat mos megh zepön, feyer borban hannyad mynd az ket felet es főzd megh benne, zöd k y abból es az vthan ismét fa olayban feozzed annyra, hogy az gylyztak m y k o r megh hasadoznak, hand k y elözör az Nadalyokath megh wagdalwan, ha megh azalod, ir.egh törödporra, es megh zytalod, es vgy v e t ö d p o r u l bele az fa olayban, sokkal yobb ees haznosb az d a g a d á s kenésére." (2) (Az eredeti szöveg „3" b e t ű j é t „z"-vel, „ [ " betűjét „s"-sel írtam át). „ H a y awagy Szőr neueleseröl" pedig ezt ajánlja: „Törvissöntermé chygaknak chyak az husat, Meheket, Darasokath, Nadalyokat, es egöt Soth, ezöket veod egyenlő mertekkel, t ö d mázos fazékban es had oth az mygh azoknak valamy Nedwessegeok zarmazyk le, zöd feol azth es teod wegben. Eleozör törwld megh az kopaz feyet eleos ruhawal es t e o r ö t h tengery taytekkal, az v t h a t h mosd az wegben valowal". (3) Száz év múlva, Pápai Páriz Ferencnél még egyszer ismét fel bukkan. N a d á l y t rendel „A Köszvényről és Sciaticáról": „ H a az hévségben a L á b o d vagy Kezed erei meg-dagadtak, nadállyal, annak módgya szerént, v é r t szitatni belőle, hasznos igen." (3/a) (Annyira közismert volt t e h á t akkor a n a d á l y ragasztás, hogy nem is részletezi, csak „ a n n a k m ó d g y a szerént" kommendálja). Egészen szokatlan és egyedülálló az a X V I . századi adat, melyben a n a d á l y belső betegség okozójaként szerepel. ( N . B . a népi orvoslásban gyakran szerepelnek különféle, a test bel sejébe j u t o t t állatok — m i n t p l . kígyó, béka, vízibornyú stb. — 9*
131
betegségek okaiként. Ebben az idézett adatban megfigyelendő, hogy a n a d á l y vérbő szervet csíp meg, s a t t ó l a beteg elalél. — V. ö. m é g az alábbi D u t k a idézettel: , , . . . vár, amíg kicsit megszédül a vérveszteségtől. . .«", ,,Az 1576. évben egy »tudósasszony" vizsgálta meg a betegeskedő Z r í n y i Doricát. A m i n t Mihályházi Margit asszony írta, a tudósasszony ,,»azt mondja, hogy nadály vagyon benne, az csípi a szívét, attul vagyon az alélás rajta !«" (4). Az eddig elmondottakat bizonyítja — közvetve — a pióka és a pióca szó t ö r t é n e t e is. Mindkettő a szláv pijavbka és pijavica szóból származik (5) (erre utal m á r a fentebb idézett, 1408-ból származó oklevélbeli adat is), s először 1533-ban, a Murmelius féle szójegyzékben jelenik meg (egy szinoníma-pár második t a g j a k é n t ) : 1251. I l i r u d o — Nadal pioka 1266. Tarmus — Nadal pioka, érdekes példájaként annak, hogy a szláv nyelvekből kölcsönzött szavak kiszorították a megfelelő magyar szavakat (6). Faustus Verantius „Dictionarinmciban" (1595) „ p i e ü c z e " alakban, Decsi ,,Ada
szinte kizárólag (Sz. SZ.), p i á n c és pihóca v á l t o z a t á b a n Bereg, i l l . Sopron megyékben (MTSz), Tiszántúl ma is inkább a n a d á l y alak használatos). A nadályfogás mesterségének ősi volta mellett szól m é g két k ö z v e t e t t bizonyíték is: A társadalom (7), a falu, (sőt: a piac!) perifériájára k e r ü l t emberek — az etnológia t a n ú s á g a szerint — a legjobb hagyo mányőrzők. A nadályosok, pákászok pedig ezek között t a l á l hatók, illetve közülük r e k r u t á l ó d n a k . A nadályosok, nadályon kívül, még rendszerint többféle — gyűjtögetéssel e l ő t e r e m t e t t — n ö v é n y t is árultak. (Erre az alábbi recens gyűjtésekben sok adat akad). A mai magyar gyógynövény gyűjtők és árusok t u d o m á n y á n a k eredete még nem teljesen tisztázott, de aligha kétséges, hogy ennek egy része legalábbis ősi, keleti t u d á s a n y a g . A n a d á l y - a d a t o k hiánya, részben m á r a X V I . századi orvosi könyvben és a boszorkányperek aktáiban, addigi összefüggő soruk megszakadása arra vall, hogy az a törés, amiről N é m e t h László, K a r á c s o n y Sándor, és a magyar orvostörténeti irodalom ban Oláh Andor írt (8), ezen a téren m á r elég korán bekövetke zett, s attól kezdve a lenézett és üldözött „tsalárd tsikászok és békázók" nemébe t a r t o z ó pákászok, nadályosok (akikre azonban mégis szükség volt, s igénybe is v e t t é k szolgálataikat), élték a maguk „ l a p p o n g ó " életét szinte napjainkig, majdnem változatlanul örökítvén r á n k t ö b b száz é v előtti t u d á s u k a t . Lássuk ezeket a h í r a d á s u k a t : ,,A piócaszedőkről még nem is beszéltem! Amire fűben-fában nem termett orvosság, azt hajdan m á r csak a n a d á l y hozhatta helyre! Minden ablakban ott állott a nadályos üveg, gyanús tisztaságú vizében t í z - tizenkét n a d á l y nyújtózkodott. A piócákat nadályos emberek vagy pákászok fog dosták a r é t ombolyos vizében,sőt fogni sem kellett, ő fogta az embert. Szükség is volt a piócákra, mert eleink bőségesen táplálkoztak, hússal ették a h ú s t . A vérmességből eredő guta ütés elhárítására csak az é r v á g á s , pióca volt az orvosság!" Szűcs Sándor leírása szerint az egyik nagysárréti pákásznak, Bezzeg Miskának ..mint afféle nádasban élemeskedő pákász-
nak, egyik kezében gyékényszatyor volt, telve hatékony gyógy füvekkel, a másikban piócás kobaktök" (10). Herman O t t ó ezt írja: „ A pákászvilág idején az orvosi tudo m á n y egy szentháromságnak hódolt: hashajtó, h á n y t a t ó és vércsapolás. Az utolsónak révén é r i n t k e z e t t Aesculapius a pákásszal, mert a hova köpülyözéssel, érvágással hozzá nem fért, oda rakta a piócát; ez pedig a pákász birodalmában ter mett. Hogy mikor volt a pióczafogás ideje, ezt elmondta a p á k á s z család arczulatja, mert akkor férj, feleség s minden fellelhető népség térdig beállott a cserét vizébe, arcza feszült figyelmet árult el; volt ok r e á : hogy megérezze rögtön a piócza csípését; vére árán szerezte — e l h a l o v á n y o d o t t " (11). Még egy adat a Nagysárrétről, kb. a m ú l t század végéről: ,,A Gilányi sor másik oldalán selymes, sűrű fűzfák alatt folydogált a Pece-patak, a lótuszos, piócás, melegvizű Pecepatak . . . Ez a víz a v á r a d i (nagyváradi) szegénység jótevője. I t t áztatják Szőlős alatt a Pece-patak iszapos medrében fáradt csontjaikat kereset nélküli napszámosok, megrokkant öregek fuvarosok és egyéb törmelékei a nyüzsgő, nyughatatlan város nak. I t t mossák rongyaikat a váraljai szegények, s ennek a társadalmon kívüli zagyva és színes társadalomnak, amelyet a cigánysor tarka színekben pompázó szép királynői élénkítenek, bölcse, t a n í t ó j a , kuruzslója és jövendőmondója a piócásember. Hosszú, kiöregedett, visszeres lábú sárréti pákász. Elképesztő mocsári meséket t u d a csökmői sárkányról, s gyógyszert m i n den földi nyavalyákra. Beáll a vízbe kötésig, megtapossa az iszapot és vár, amíg kicsit megszédül a vérveszteségtől. Akkor kilép a partra. K é t lábszárán fürtösen lógnak az opálos, zöld piócák. Kövérek, eleven vérrel telített, jóllakott tömlők. „»Mint a városi bankigazgatok« — mondja a piócásember, s lassan szedegeti le lábáról a t ö m é r d e k élősdit. Egy nagyszájú uborkás üvegben hemzseg a z s á k m á n y . Egy heti élet ára, mert az öreg patikusok jól fizetik a piócát. — Sok életet mentett meg m á r ez a féreg — meséli az öreg piócás pákász. Sok kanonok, főbíró, földesúr n y a k á r a ma is t e h e t n é n e k e g y n é h á n y a t , hogy k ö n n y í t s ü n k a sűrű vérükön.
— À dünnyögő hallgatóság sokkal radikálisabb gyógymódot a j á n l . . . " (12) Kiss Géza sem hagyja megemlítetlenül, a Dráva á r a d á sainak, ártereinek hasznáról szólván: Bujdosó halászok, akik rütök helön (rejtekhelyen) lerakott vorsáik (varsa) u t á n járnak. I t t k é t sütkő-gyerek (siheder) osztozik a rákon. Tekenyőst (teknősbéka) is visznek a csávásba. O t t egy gödörből piókát meröget a piókás-szüle. Pénzért cserél az gazdát. Mikor vonul el innen ez a töménytelen víz? Soha . . . " (13) A X V I I . század végén a X I X . század elején nyugaton ( ú j r a ? ? !) divatba jött, kapós cikk l e t t a nadály. Franciaországban, főleg Broussais (1772-1830) és Bouilland (1796-1881) hatására hasz n á l a t á t olyan túlzásba v i t t é k , hogy 1829 és 1836 közötti évek ben, csak a párisi k ó r h á z a k b a n , évi 5—6 millió piócát használ tak el (14), s ennek fő beszerzési helye Magyarország volt. ( H . Bottenberg i d . művében — 1936-ban! — azt írja, hogy N é m e t országban alig n é h á n y helyen fognak piócát, ,,die Züchtung erfolgt heute vorwiegend i n Jugoslawien und Ungarn".) (15, 16) Hivatalos helyről rögtön tájékozódtak, milyen a magyar országi „vadászterület". Az első tájékoztatást kérő u t a s í t á s t (1833. december 3.) (17) csakhamar követi 1834. február 25-én az 5688. sz. helytartótanácsi rendelet. Ez, mivel . . . „fertur, u t id vermium genus . . . i n aliis Provinciis Accidisse" ( i . m . p. 638) és „ u t . . . omni tempore, et ubivis locorum, tamquam necessarium i n premultis hominum morbis remedium praesto sint" (u. o.) — részletekbe menően rendelkezik a nadályok fogási idejéről és módjáról, a tenyészhelyek háborítatlanságának biztosításáról, a szállítás módjairól és eszközeiről, valamint a nadályok tárolásáról (18). Az é v derekáig m é g k é t rendelet lát napvilágot a piócák ügyében, ezek ismételten felhívják a f i gyelmet az 5688. sz. rendelkezésre, és elrendelik a nadályok tenyésztését is (19). Egyoldalú túlzás lenne elhallgatni, vagy tagadni ezeknek a rendeleteknek humánus szellemét. Az előbb idézett és i t t idézendő rendeletrészlet a jozefinista á l l a m a p p a r á t u s és szemlé let késői hírmondói:
„ . . . u t articiilus hic medicinalis pro gremialis publici usu, semper in sufficienti quantitate. justoque praetio praesto sit" (20.) Csak az volt a baja, hogy kívülről, felülről jött, szelleme idegen volt és főleg: nem számolt a magyarországi a d o t t s á gokkal. Sem a lelkiekkel, sem a materiálisokkal. A rendelet p.o. előírja, hogy a nadalyokat ősszel gyűjtsék, holott a hazai tapasztalatok szerint a derűs, meleg idő alkalmas nadályfogásra. Az ősz — a szeptember derekán jelentkező hideghullám miatt — n á l u n k gyűjtésre alkalmatlan idő. A mai nadályosok húsvét u t á n kezdik gyűjteni a nadalyokat, s főleg a r e k k e n ő meleg, derűs n y á r i napokon csinálnak jó fogást. Az idegen, felülről r á n k t u k m á l t dolog a lelkekből a szokásos reakciót v á l t o t t a k i : visszahúzódást, rezisztálást. (Ha nem így lett volna, jó kereslet mellett ugyan m i é r t kellett volna egy évben is háromszor is megismételni egy rendeletet, hacsak azért nem, mert mindegyik csak írott p a p í r maradt?!) H a bajt hárítani, „ k e n n i " , szabálytalanságot elkendőzni kellett, akkor a t ú r k e v e i és karcagi elöljáróság fel t u d o t t küldeni B u d á ra vagy Bécsbe akár egy szekérrakomány t e k n ő s b é k á t is (21), de mikor kiadják az ordrét; gyűjteni és szállítani kell a piócát így és így, akkor azért se (22). Nem sok idő kellett hozzá, s a nadálykereskedők kiépítették nemzetközi kapcsolataikat: így j u t o t t el a magyar pióca Amerikába és Algírba (23), Lássuk az egykori adatokat; Vámbéry Á r m i n írja visszaemlé kezéseiben : „ . . . a k o r c s m á t be kellett csukni . . . és a kereset új neme váltotta fel a csapiárosságot: a pióczakereskedés, amely úgy szólván családi üzletága volt a dunaszerdahelyi Fleischmann családnak (mostohaapja családjának). Igazabban szólva, nyo morúságos házalókereskedés volt biz ez. A Fleischmann t e s t v é r e k összevásárolták a sok pióczát, melyet a parasztok a környék töménytelen mocsáréiban gyűjtöttek és szétválogatva e l a d o g a t t á k Felső-Magyarország gyógyszertáraiban. E szerint én is hama rosan megismerkedtem az üzlet minden csínja-bínjávai . . . a család minden üdve és keserve a piócza kelendőségétől és ár folyamától f ü g g ö t t . . . Magyarországon a k k o r t á j t (az 1830-as
évekről van szó!) még sűrűn rakták a piócát a beteg emberiségre, de mert a haladó orvosi t u d o m á n y ellene volt a vér minden csökkentésének, lassan-lassan kiment a divatból a piócza és abban az a r á n y b a n , amint é r t é k ü k e t vesztették az állatok, n ő t t ö n n ő t t a szegénység szüleim h a j l é k á b a n " (24). Az Orvosi T á r 1831. I I I . sz. 289. oldalán egy n é m e t folyóirat n y o m á n közli az alábbi t u d ó s í t á s t : .,Német és magyar országból még mindig igen sok n a d á l y v i t e t i k k i Franczia országba. Az e' czélra készült kocsik külö nösen vannak alkotva, 's 5—600 ezer (!!!) n a d á l y fér beléjök. A ' vitel legjobban akkor történik, mikor hűs és nedves idő v a n : t e h á t tavasszal és ősszel. Sokszor öt hat illy szekér indul el egy hétben Franczia országba. Legújabban 8 000 n a d á l y kül detett Parisból Algírba; sok megyén onnan Angliába 's éjszaki Amerikába is. Jelennen Parisban 10 nadálykereskedő van, k i k nek mindegyike h e t e n k é n t valami tíz ezer n a d á l y t ad el; 's így egyedül Parisban esztendőt által valami 5—600 ezer kél el. Adatnak súlyszámra: két kilógramm' (4 font 2 lat) ára 22 franktól gyakran egész 45-ig száll fel." A gyarmati jellegű kereskedelemre és nyersanyaggazdál kodásra jellemző rablógazdálkodás (25) hamar éreztette h a t á s á t . A helytartótanács kiviteli tilalmat rendel el, és leír Csanád vármegyéhez is: nyomozza k i , hová lettek a ,,jó h í r ű " csanád megyei piócák. A vármegye így számol be válaszában a piócakereskedelemről (1834): ,,A makói j á r á s b a n a »piotza fogás és kereskedés«-t egyedül a püspöki uradalom h a t á r á b a n gyakorolják, bérlője: Újhelyi Sámuel, aki 37 p. 30 kr. bért fizet a püspöknek. Vizes esztendő ben sok van, száraz időben kevés, sőt nem is lehet ta lálni. N é h a 10—15 m é t e r m á z s á t is eladott Pesten Wurm, L i c h t l nagykereskedőknek, hogy ezek kinek adják el, a bérlő nem tudja. Az ára különböző, ha kevés van, fontjáért egy p.-t is adnak, volt idő, mikor csak négy garast kapott. A nagylaki járás piócáit is szívesen vásárolták a pesti nagykereskedők, hol a bérlő Hermann Spiro és Fein Á b r a h á m voltak, akik vallomásuk szerint a nagylaki h a t á r b a n évente 24 mázsánál is t ö b b e t össze szedtek, és valami B a t t nevű francia kereskedőnek a d t á k el
mázsáját 250 fr.-ért. A minden évben való fogdosás nagyban hát ráltatja kifejlődésöket." (26) Nem vádol, nem átkozódik — csak közöl, leír, de megoldást sem javasol: passzív marad. (Ne kutassuk most, hogy valóban így volt-e ez, vagy pedig — valami rosszabbtól t a r t ó — paraszti óvatosság festette sötétebbre a helyzetet, m i n t amilyen való j á b a n volt. Elég az hozzá, hogy 1840-re Csanád vm.-ből a nagy laki h a t á r kivételével kipusztultak a nadályok) (27). E z u t á n j ö t t az újabb rólunk-nélkülünk intézkedés: a lecsapolás. A m i t még a kereskedelem meghagyott — elvitte a gát, a csatorna: a pákász „őseinek birodalma, a Csíkország, lába alól mind i n k á b b és mindenfelé fogytán v a n " — írja Herman O t t ó (28). A jelen. (A n a d á l y gyűjtése, árusítása Hódmezővásárhelyen, Makón, Vésztőn, Szegeden, Kiskúndorozsmán, Nagykamaráson és F e h é r g y a r m a t o n ) . A pákászok, nadályosok ismerték annyira terepüket, hogy még a nagy folyamszabályozási m u n k á k u t á n is m e g t a l á l t á k a maguk nadály-lelőhelyét. De ez m á r nem volt országos méretű, még kevésbé félvilágot behálózó áruforgalom kiindulópontja. Szűk kis terület vevőkörét — egy városét, vagy n é h á n y köz ségét — elégítették és elégítik k i mindmáig. Módszereik az idő folyamán nem sokat változhattak, ezt bizonyítja az ország különböző részein g y ű j t ö t t adatok hasonlósága. Kiss Lajos írja, hogy a „váséirhelyi híres v á s á r o k b a n " „piócát a v o l t polgári fiúiskolánál, a kádárokkal szemben árultak, befőttes, széles szájú üvegben. A piócás gombot, t ű t , cérnát és gyüszűt is á r u l t " (29). Bálint Nagy István pedig Máko\T) nadályosemberét említi: „Még gyermekkoromból (ez kb. a m ú l t század utolsó év tizedeit jelenti) magam is emlékszem a piócaárusra, aki szé les szájú, piócáktól hemzsegő üveget zsinegre k ö t v e kezében lóbálta s utcákon keresztül k i a b á l t a : »Piócát vegyenek!« (30). Vésztőn (Békés v m . ) a ragadvány-, vagy csúfnevekkel meg k ü l ö n b ö z t e t e t t számos Papp családban mindenféle felekezet akadt. Egy verekedős természetűt és családját ,,vércse Papp"nak, a liszteskofa családját „lisztes Papp"-nak nevezték. Volt o t t „körmös Papp", „nehézpipájú Papp" s végül akadt egy
„ n a d á l y o s Papp" is. Nagy Imréné, Varga Zsófi néni (a további akban V. Zs.) így emlékezett meg róla (1961. aug.): . . . „ n a d á lyos Papp Bálint — az a sok nadalyat fogta a Kërëzsbe. árulta
1. Sándor bácsi bekavarja a tisztás vizét a piacon, meg házaknál. Má' az sincs meg; (már) én is öregember nek ismertem az öreg n a d á l y o s t . . . I t t v ó t nálunk (t. i . a vésztői h a t á r b a n ; volt egy ér), ú g y Büdösér. Abba t a n y á z t a k a rengeteg nadályok, meg madarak: líbuc, vadliba. Most nincsen m á ' (az se), meg van semmisítve". Alighanem Pista bácsi, az okányi nadályos ember vehette á t örökét. Hetipiacok alkalmával mindig lehetett hallani, amint
hittak:
— rossz zsákkal a h á t á n — fel-alá j á r v a a sokadalomban éneklő hangon kínálta p o r t é k á j á t :
^—s -
•
* Na-
dááj,
táá-
jog
gyö-
kéér.
„ V a n egy öregember a községben — mondja róla V. Zsófi néni —, minden tavasszal kiabálja a piócát. Van egy nagy kétliteres üvege, kiabálja: »Naclaly, tájoggyökér!« (Jobbára csak a piacon, de) u t c á k b a is j á r . " „ E g y i k n y á r o n k i szerettem volna faggatni az öreget tudo m á n y a felől, de sehogysem akart kötélnek állni. (Bizonyára roszszul kezdtem hozzá). Több év elteltével j u t o t t a m csak el újra Vésztőre, akkor hallottam, hogy ő is meghalt időközben. N y u godjék békében! Most Komádiból jön á t egy asszony (piackor), de csak r i t k á n " . (V. Zs.) (Okány és Kornádi szomszédos köz ségek.) Nem szenvednek azért h i á n y t n a d á l y b a n a vésztőiek, ellát j á k magukat. 1961-ben, egy verőfényes augusztusi reggelen, vendéglátó gazdámmal, a jó öreg Varga S á n d o r bácsival (a t o v á b b i a k b a n : V. S.) beszélgettünk. Szó esett valahogy a nadályról is. Éppen j ó k o r : az öreg m á r úgyis készült n a d á l y t gyűjteni, az idő is éppen kedvező volt. Nem kellett sokat kérnem, meg engedte, hogy vele tartsak. Fokközbe m e n t ü n k . Sándor bácsi, kezében az u b o r k á s üveggel, elindult az egyik kis tisztás felé. Tapostuk a szárközépig, térdig érő sötétbarna vizet: l á b u n k a t körbe mozgatva „ b e k a v a r t u k " . ( 1 . ábra) A felzavart víz tetején hullámos mozgással megjelent egy-egy cirmoshátú pióca. Változó szerencsével folyt a vadászat. (2., 3. ábra). Szeged és Kiskúndorozsmd. A szegedi piacokat főleg a dorozs mai gyógynövény- és piócaárusok látják el (részletesen más dol-
gozatomban foglalkozom velük). Egykor népes seregüknek két öreg hírmondója: Mari néni és E t e l néni ( P i n t é r T a m á s n é és S z á n t ó Sándorné). Az egykori gabonapiacon, a szent István téri víztorony tövében minden szerdán és szombaton összegyűlő
2. „lóg a lábunkról
..."
hetipiac forgatagától kissé távolabb, a Vidra utcai sarok köze lében hétről-hétre, esőben, hidegben, jó időben e g y a r á n t meg találjuk őket. A X V I I I . század végének Dorozsmájáról szólva ezt írja Sztriha (30/a): „ h a vérmes volt valaki, piócát raktak r á a javas asszonyok. Még csak nem is kellett ezért a javasasszonyhoz
menni, mert minden házban tartottak üvegben piócát, mely a romlott, lusta v é r t kiszívta az e r e k b ő l . " A Mars téri („rongypiac") gyógynövény árus ok egyikénél is l á t t a m portékái k ö z ö t t egy uborkásüvegben piócát (1955 őszén).
3. Fogságba kerülnek Még egy szeged környéki adat Móránál (30/b) : „ n a g y tél nagy havat jelent, a nagy hó sok vizet jelent, s a sok víz azt jelenti, hogy a t ó bemászik a földekre, s a r a t á s helyett majd szedhetik a piócát"... Hasonló, időszaki jellegű pióca-lelőhelyről számol be nagykamarási (Békés vm.) adatszolgáltatóm is.
Az egykori Ecsedi-láp vidékén, Fehérgyarmaton is csak n a d á l y nak nevezik a jó piócát (adatszolgáltatóm a pióca szót Buda pesten hallotta először). Ennek „ b a r n a cirkos (sic!!) meg fekete a h á t a " . A másik fajtát, a „ l ó n a d á l y t " gyógyításra nem is használják, mert egyetlen ilyen pióca k i t u d n á szívni egy ember minden vérét. A nadályos emberek a falu melletti mocsaras állóvízben fogták a n a d á l y t kézzel, vagy lepkehálóhoz hasonló dróthálóval; házaknál és piacon árulták (a h á b o r ú u t á n 1—2 forintért „ s o k a t adtak") ( N . T . ) . A nadály haszna A nadály tipikus háziszer: mindenki maga alkalmazza (leg feljebb szomszéd vagy családtag segítségét veszi igénybe), s rendszerint nem javasember, hanem ismerősök, rokonok vagy a nadályosok kommendálására. Sőt egyik dorozsmai adatszol g á l t a t ó m szerint „odabe' ( t i . a városban, a piacon) sok (vevőjük) mondja": — „ É n m á ' ha érzem, hogy bajom van, nem mék orvoshoz — gyüvök magukhoz piócáért, ha szédülök" (Sz. S.) (4. ábra). Használati módja és várt, i l l . feltételezett terápiás hatása a különböző korokból (főleg a X V I — X V I I . századig, de kisebb mértékben a z u t á n is) s z á r m a z o t t elemekkel gazdagodott primi t í v orvoslás szemléletéből é r t h e t ő meg. Ez a szemlélet elsősor ban (de nem kizárólagosan!): primitív, népi humorálpatológia. Ennek megfelelően a nadály feladata: eltávolítani a bajt okozó „rossz v é r t " , „ t ö r t v é r t " , „összetört vért", „fekete v é r t " , „sár vizet" (31). De használják fájdalomcsillapításra, egy X V I . századi adat szerint pedig haj növesztésre is. Sőt, m i n t láttuk : a népi felfogás szerint betegség okozója is lehet (32). „ A n a d á l y t vir ellen használták. Akinek sok a vire, vagy rossz a vire: a n a d á l y azt szedi k i az emberből" (S. S. Vésztő). „Akinek szédül a feje, i d ő s " , »faj, de nehéz a fejem, de szédülök* mondja — annak oda a tarkójába, h á t u l ragasztják (a n a d á l y t ) . Teleszijja m a g á t az a piszkos pióca fekete p e r r e l . " (S. K . Vésztő.) „Az ugyan jó, az a nadály. Mikor nekem kiugrott a csigolyám (nyakcsigolya), (nem luxatio vertebrae cervicalis értendő, hanem valamilyen népi kórforma) beleragasztottuk ( t i . a
n a d á l y t ) a nyakam bőrébe, kihúzta a rossz vért, azóta tudok dolgozni." (Addig a fájdalomtól nem tudott.) (K. E. Vésztő.)
4. „ É n m á ' ha érzem, hogy bajom van, gyüvök magukhoz piócáért. . . " „Akinek nagy a vírnyomása, (az) ide a tarkójára, (meg) akinek a lába, dereka fáj: n a d á l y t raggatnak rá. (Addig van rajta), amíg magától le nem esik. (Állatnak) mikor megdagad a lába, meg van erőltetve: vagy n a d á l y t eresztenek bele, vagy megerelik. A szügyibe szokták ragasztani a nadalyat (sic!). Meg van olyan vérmes (ember), az is használja." (V. Zs. Vésztő.)
A vésztői fehérlábú Szabó Lajosné, Török Julcsa néném me sélte, hogy fájós lábává nadalyokat ragasztott, „ a z kiszijja a rossz vért", pedig valójában az a baja, hogy 65 éves. (T. J. Vésztő.) ,,Vannak olyan idős családok, sűrű a vére, nem t u d j á k kivenni, (nem lehet) eret v á g n i rajta. K i s pohárral odateszik, mikor jól lakott, leesik magától. (Van) aki ajnározza — van aki elhajítja, aszóndja, ő nem vergődik vele — kicsi sót tesz az orrához, (bedobja egy vízzel telt lavórba) m á r okádja kifelé. Tiszta lavórba meglátja: ha tiszta szép piros (a vére, amit a pióca kiokádik), akkor egészséges, ha sűrű fekete a vér, akkor beteg. ( U t á n a ) megmossa tiszta vízbe. Tegye üvegbe, kösse le r u h á v a l . " (P. T . Dorozsma.) Nagykamaráson visszeres csomóra, vagy vizenyőtől duzzadt lábra rakják. Amikor leesett, m é g mindig szivárgott u t á n a a „törtvér" vagy a ,,sárvíz". Ha pedig „a sárvíz a májéira ment," „elfutotta a máját a sárvíz", akkor 6—8 piócát tettek a májtájékra : „ o d a , ahol feszül", „ahol az a k e m é n y van". Fejfájás, szédülés esetén, vagy ha valakit „meg akar ütni a guta", a n y a k á b a ragasztják. (Sz. E. Nagykamarás). A teljesség kedvéért idézem Berde saját gyűjtéséből származó adatait (33) és Gsüry Szamosháti Szótárának egy a d a t á t (idézi : Berde, i . m. p. 170): „ A Hajdúságban azt tartják, hogy piócát »felragasztani« csak szép, tiszta időben tanácsos, mert szeles, borús időben nem is tapad meg jól, de még ha fel is ragad, többet á r t , m i n t használ. — A nyírségi Barnácz néni szerint a gerincre és az oldalbordákra nem szabad n a d á l y t tenni. Az oldalbordák közt van az embernek egy olyan kis tüdeje, m i n t a t y ú k n a k . Ha abból kiszívja a vért a nadály, nem lesz az illetőnek t ö b b nyála, és el is pusztul nem sokára. Fejfájcis esetén a nyakszirt k é t gumójára kell rakni. Ahol üéraláfutás van, oda is jó n a d á l y t tenni. A Szamosháton, ha valamely testrész megdagad, támadás kél rajta, vagy vala kinek »megmered a nyakad, n a d á l y t ragasztanak rá, hogy szívja k i a rossz véri."
À nadály természetrajza Rendszertana (34): Phylum: Vermes. — Classis: Annulata (Annelida). — Ordo: Hirudinea — Familia: I . Rhyncobdellidae — Sub familia: Ichthyobdellidae — Genus: Piscicota Clepsinidae Clepsine I I . Gnathobdellidae Nephelidae Nephelis Hirudinidae Aulastoma Hirudo A számos magyarországi piócafaj közül egyesek darabos táplcdékkal élnek (Nephelis, Aulastoma), míg p l . a Hirudo, Haemadipsa fajok a darabos táplálékról á t t é r t e k a cseppfolyósra: gerincesek vérére, s száj szerveik ennek megfelelően átalakultak. A csekély számú i d é z e t t forrásmunka az orvosi piócát külön böző néven (Hirudo off., H . med. stb.) említi, pontos rendszer t a n i meghatározás azonban egy esetben sem t ö r t é n t . Ismerve a magyarországi piócafaj ok nagy számát, enélkül felelőtlenség lett volna bármilyen zoológiai faj megjelölést használni (esetleg csak olyan alapon, hogy „felragad" — „ n e m ragad fel"). E z é r t hasz n á l t a m következetesen az országszerte ismert k é t népi megjelö lést: nadály, lónadály (valószínű, hogy mindegyik m ö g ö t t t ö b b különböző zoológiai species rejtőzik). A változékonyság és a változatok száma olyan nagy, hogy A p á t h y az összes közép európai Haemopis és Hirudo alakot egy fajba, a Hirudo medicinalisba sorolja, s ezenbelüllegföljebb v a r i e t á s o k a t különböztet meg. A p á t h y írja, hogy a rendszertanban lópiócának nevezett Aulastomák „ n e m bírják a melegvérűek bőrét á t h a r a p n i , v é r t sohasem s z í v n a k " (35). T e s t ü k k é t végén levő korong közül az elülső a szívó, a hátsó a t a p a d ó korong. Az „úszást minden pióca egyformán végzi: a test lehető leghosszabbra kinyúlik. . . a lehető legnagyobb mér t é k b e n vízszintesen ellapul, és a vizet le-föl, elölről-hátra kígyódzó mozgással, függélyesen csapja. A piócák fajsúlya a vizénél min dig jóval nagyobb, erős izommunkájukba kerül, hogy magokat
a vízben fönntarthassák, és pihenés v é g e t t mindig valamely szilárd testen kell megtapadniuk" (36). Nadály az
orvostudományban
Az ókortól kezdve napjainkig Európában és Keleten e g y a r á n t szinte minden időben használták, de egyes korszakokban külö nösen kedvelt gyógyeljárás volt. Már a S u s r u t á b a n t a l á l u n k utasítást arra, hogy ha a pióca nem hagyja abba a szívást, s azt akarjuk, hogy leessen, akkor mézet vagy sót kell kenni a szívókájára (36/a). Fritz L i c k i n t a piócakúrát perzsa e r e d e t ű n e k véli, majd azt írja, hogy a piócát az európai orvoslásban első nek említő Hippokratész m é g parazitának, és nem gyógyítónak tartotta (36/b). Lokális vérelvonásra rendszeresen valószínűleg Ivolophoni Nikander (i. e. 200—130) használta először. A közép korban, majd u t á n a a X V I I I . végén — X I X . század elején j ö t t ismét „ d i v a t b a " , főleg Franciaországban, Broussais és Bouillard kezdeményezése n y o m á n . Az aszepszis k o r á b a n száműzték az orvostudományból, de ,,a népi orvoslásban, a fürdők, füves asszonyok, gyógykovácsok és természetgyógyászok fegyver t á r á b a n átvészelt" (37), egészen a humorálpatológiai szemlélet előretöréséig. Ennek következtében a piócakezelés ismét elfog lalta helyét a hivatalos orvostudomány fegyvertárában : a n é m e t országi p a t i k á k b a n pl. a 30-as évek táján fokozatosan, évről évre n ő t t az eladott piócák száma (38). Megindult a h a t ó a n y a g utáni k u t a t á s is. Legfontosabb hatóanyagát, a hirudint Haycraft fedezte fel 1884-ben. Franz állította elő (1903, Göttingen), hatásmechanizmusát véglegesen Markwardt tisztázta (1956). A hirudin kb. 20 000-es molekulasúlyú polypeptid, mely a véralvadás kemizmusában fontos thrombinnal stöchiometrikus a r á n y b a n egyesülve, komplex vegyületet képez, s így a throm bin hatását meggátolja (39). Valószínűleg azonban m á s hatóanyagok is szerepelnek a piócamarásnál, éspedig: egy fájdalomcsillapító hatású (Langenhager, 40) ezért nem fáj a piócamarás helye; egy, a histaminhoz hasonló, az ún. , , H " anyagokkal rokon vegyület (Lindemann, 41). Az utóvérzést (vérbőség és é r t á g u l a t
a kapillárisok megzavart reflexmechanizmusa és a subpapillaris plexus tágassága miatt), valamint a piócacsípés lymphagog h a t á s á t erre vezetik vissza. A piócamarás eddig ismert h a t á s a i : általános hatás: m á s és nagyobb, mint amit ugyanilyen menynyiségű v é r lebocsátása alkalmával észlelhetünk (42). E z t a megfelelő Head zónából kiinduló reflexszekkel magyarázzák (43). Brück (43) és Bach (49/a) szerint vizelethajtó hatása is van. Ezekhez járul m é g komplex helyi hatása is. Ennek tényezői: alvadás gátlása, t o v á b b i thrombusképződés megakadályozása, j a v u l a nyirokkeringés (ennek következtében a vénás és collateralis keringés is), s evvel javul a sejtlégzés; fertőző anyagok, toxinok gyorsabban elszállítódnak, gyorsabb a felszívódás. Sőt, a piócákon, i l l . piócákban élősködő, a subtilis csoportba tartozó ún. pióca bacillusok kifejezetten gátolják a gennykeltő staphylococcusok növekedését (47/a); fokozódik a fehérvérsejtek fagocitáló képes sége (44); n ő a serum baktericid hatása (45); érgörcsoldó h a t á s ; fájdalomcsillapító h a t á s ; ú n . nem specifikus ingertherapiás hatás („helyi áthangolás"). Ebből következik a r á n y l a g t á g alkalmazási területe (46): a) minden akut és krónikus gyulladásos folyamat: Phleg mone, beolvadás nélküli gyulladásos infiltratumok; endo-, myoés pericarditis, pleuritis, pneumonia, cholecystitis, parametritis, mastoiditis, bursitis, ekzema, csont és ízületi tbc. b) pangással járó állapotok: thrombosis, thrombophlebitis (46/a), venectasia, varicositas és ulcus cruris, májpangás, decompensatióval járó májzár (Eppinger, Haynal [46/b], H e t é n y i G., Issekutz [46/c]), transplantatumokban fellépő pangás [47]). c) érspasmusok: migrén, angina pectoris, dysmenorrhoea, hypertonia. d) e g y é b : lumbago („Hexenschuss"), ischias, trigeminus neu ralgia, myalgia (47/a), apoplexia, nedves és száraz gangraena; minden olyan eset, ahol venasectio nem végezhető el; Pria pismus (48), övsömör (49); terhességi, szülési és szülés u t á n i eklampsia (49/a), s végül : hastífusz. Ez u t ó b b i megbetegedésnél egy francia szerző. V. Dias alkalmazta jó eredménnyel (50).
Az antibiotikus éra e l ő t t tizedére csökkentette a tífusz mortali t á s á t . Egymást követő napokon a regio m a s t o i d e á r a (fültő), a Petit-féle háromszögre, a regio hepaticára (májtájék), s végül a regio perianalisra (végbélnyílás környéke) t e t t 4—4 piócát. (Vö. az első h á r o m helyet a népi piócafelrakás klasszikus he lyeivel, és a Head zónákkal [43].) T ö b b szerző h a t á r o z o t t a n kiemeli, hogy fertőzésveszély a p i ó c a alkalmazásakor gyakorlatilag nincsen (40, 47, 15 és 51). A t e r á p i á s hatás szempontjából igen lényegesnek t a r t j á k a bő séges (6 — 10 órági t a r t ó ) utó vérzés biztosítását (43, 47). A z 1950-es évek óta a piócakezelést kezdi kiszorítajó a-therápia alapján ható n i a Hirudoid kenőcs haszstandardizált szervkészitmény n á l a t a . A legújabb klinikai kenőcs alakban és kísérleti adatok java része is erre vonatkozik. A ke' d° címke nőcs hatóanyaga az előállí t ó cég (Luitpold-Werk, München [5. ábra]) és a szerzők java része szerint a pióca megfelelő szervéből nyert heparinoid. G. Ghyla viszont azt írja (52), hogy a Hirudoid kenőcs hatóanyaga nem azonos a pióca-nyál hatóanyagával. A Hirudoid használ hatósága több, a piócamaráséhoz hasonló t é n y e z ő együttes hatásából adódik. Ezenkívül még diagnosztikus célra is hasz nálják a hirudint: a véralvadás zavarainak k i m u t a t á s á r a (ún. hirudin tolerancia-test [61]). Hasonlítsuk végül össze a pióca és a pióca, i l l . hirudoid népi és „ h i v a t a l o s " alkalmazási, indikációs t e r ü l e t é t : A
p
C
5
H i r u
i d
szédül, öreg, feje fáj, vérmes, magas vérnyomás, sűrű a vére, kövér, fenyegető agyvérzés
vérlebocsátás, apoplexia, hypertonia
véraláfutás, „rossz v é r " , daganat, „ t á m a d á s "
haematoma, gyulladás, panaritium, paronychia, Phleg mone
megmered a nyaka, dereka fáj, válla fáj, ,,sciatica", „oda ragassza, ahol f á j " , fájós láb, dagadt láb, „ k é z n e k awagy l á b n a k dagadasarol"
lumbago, rándulás, zúzódás, i schias, myalgia, fájdalom csillapító hatás, varix
dagadt májra népi diagnosztika
m á j p a n g á s , májzár oldása
Befejezés Ezek u t á n , azt hiszem, nehéz a „ t u d a t l a n parasztok kuruzsl á s a i r ó l " beszélni, és el nem ismerni, hogy az orvostudomány sokat tanult (és tanulhat ma s) a primitív (népi) orvoslástól, i l l . fordítva: hogy a mindenkori orvostudomány kisebb vagy nagyobb mértékben (koronként változva) hat a primitív orvos lásra, t e h á t az nem valami megmerevedett, fejlődésképtelen disciplina. Mindig kész a befogadásra, ha megfelelő módon kapja, ha az új elem szervesen bele és rá t u d épülni eddigi kultúrájára.
Adatszolgáltatói: : Vésztő V. Zs. Nagy I m r é n é , Varga Zsófia, sz. 1886. V. S. Varga Sándor, V . Zs. öccse, sz. 1896., mh. 1962. jún. K . E. Varga Sándorné, ringyó Kaszai Eszter, sz. 1901. S. S. Simcsik Sándor, sz. 1884. S. K . Sotus K á r o l y n é , ? Teréz, sz. 1882. T. J. fehérlábú Szabó Lajosné, T ö r ö k Julcsa, sz. 1889. Kiskundorozsma P. T. P i n t é r T a m á s n é , Gyémánt Mária, sz. 1871. Sz. S. Szántó S á n d o r n é , ? Etel, sz. 1871.
Nagykamarás Sz. E. dr. Szabó Erzsébet, sz. 1935. (Gyűjtés helye: Budapest, 1961. dec.) Fehérgyarmat N . T. Nagy Tiborné, sz. 1937. (Gyűjtés helye: Budapest, 1962. jan.) Idézett és felhasznált irodalom 1. Erdélyi József szerint a nadály szó etymologiája : Okány, Ladány, Nadány helynevek (és a N a d á n y i családnév) jelen tése : sármező, ahol ladikkal járnak, a ladikot rúddal tolják. N a d á l y = csónaktoló rúd. A pióca : rúdféreg, rúd alakú féreg. A pióca szó ugyanezt jelenti: pi = kicsi, piong = kicsi rúd. rudacska. (Erdélyi József: Árdeli szép dold, Bp. 1942. p. 9. és szóbeli közlés.) 2. Varjas Béla: X V I . századi magvar orvosi könyv, Kolozsvár, 1943, p. 406 (vö. uo. p. 582.) 3. uo. 448. 3/a Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis, 1774-es kiadás, p. 265. 4. Takáts Sándor: Régi magyar asszonyok. Batthyányné, Zrínyi Dorica című fejezetben, p. 138. Idézve a körmendi ltr. Missiles anyagából. 5. A pi-ti „iszik" frequentativ pija-származékának -va képzős alakja. Az -ica és -tka deminutiv képzők. Kniezsa I . : A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1955. p. 422 — 23. 6. Szamota I . : A Murmelius-féle latin —magvar szójegyzék, 1533-ból, Bp. 1896. p. 19. 7.1. pl. Győrffy L : Nagykunsági krónika ( I I I . ) Bp. 1955. p.52. 8. Németh L . : Magyarság és Európa, Karácsony Sándor: A magyar észjárás, u ő . : Ocsúdó magyarság, Oláh Andor: A természet szolgái (kézirat). 9. Győrffy i . m. p. 64. 10. Szűcs Sándor: Ludas Matyi cimborái, p. 5. (Jászkúnsági füzetek). 11. Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Bp. 1887. p. 474. 12. Dutka Ákos: A Holnap városa. Bp. 1955. p. 2 9 - 3 0 . 13. Kiss Géza: Ormányság Bp. 1937. p. 56.
14. H. Bottenberg: Biologische T h e r a p i e des p r a k t i s c h e n A r z t e s . M ü n c h e n , 1936. p. 235. s k k . 15. U o .
16. Bálint
Nagy
István:
Kolerajárványok
Csanád
megyében,
Makó 1928. c . művében í r j a ( p . 7 9 ) : „ A n e m foltos h a s ú m a g y a r piócát ( H i r u d o off.) curópaszerte k e r e s t é k a p i ó c a á r u s o k " . ( P i ó c a á r u s o k a l a t t i t t kereskedők, „ v i s z o n t e l a d ó k " értendők, n e m a nadályosok ! 17. Cond. Cone. No. 33, 382. B u d a e , die 3 D e c e m b . 1883. I d é z i : L i n z b a u e r : C o d e x Sanitario-Medicinalis H u n g á r i á é . T o m . I I I . Sectio I V . p. 622. 3166. s z . alatt.
18. Cond. Cons. N o . 5688. I d . L i n z b a u e r , uo. p. 638. 19. 1834. j ú l . 2 9 . N o . 21,559. I d . L i n z b a u e r , u o . p. 661 és 1834 szept. 16-án, N o . 26,321, uo. p. 670. 20. uo. p. 661. 21. Győrffy i. m . p. 53. és 64. : „ A karcagi t e m p l o m építésében elkövetett szabálytalanságot pedig előljáró uraimék B é c s ben 1743-ban e g y szekér tekenős b é k á v a l i g a z í t o t t á k h e l y r e ! " 22. Visszahúzódásuk és az á r u n a k idegen kereskedők kezébe j u t á s á n a k m á s i k okát G y ő r f f y e m l í t i ( i . m . p. 65.) : „ . . . a városok g y a k r a n szorongatták a p á k á s z o k a t v i d r a és n y é r c bőrökért. A c s a l á r d pákászok azonban i n k á b b e l a d t á k a görög nek v a g y a zsidónak, m i n t s e m hogy b e a d j á k a t a n á c s n a k ; okulván B o r n e m i s s z a J á n o s t ú r k e v i p á k á s z példáján, k i t ő l k é t v i d r á t v e t t meg a t a n á c s tizennégy m á r i á s o n , de a p é n z t nem fizette k i , hanem a r e s t a n c i á k éjében v i s s z a t a r t o t t a . " 23. A z t hiszem, egyetlen értelmes ember n e m fogja e z t a n t i szemita kijelentésnek t a r t a n i . M i n t m i n d i g , ez esetben i s kettőn á l l a v á s á r : az e g y i k félreállt az ú t b ó l , — a m á s i k megragadta a kínálkozó a l k a l m a t .
24. Vámbéry Ármin:
K ü z d e l m e i m . B p . 1905. p. 10.
25. E r r e v o n a t k o z ó l a g 1. L i n z b a u e r i. m. 638. o l d . közölt r e n d e let egy részét : ,, . . . i n n o t u i t tarnen e u m v e r m i u m speciem recentione tempore, quo t a m q u a m Commercii articulus, a d externas oras i n m a j o r i q u a n t i t a t e e v e h i coepit, h i c e t i b i i a m minuiratione, u t questores r e q u i s i t a m h u j u s a r t i c u l i q u a n t i t a t e m conquirere a m p l i u s v i x possint . . . " 26. Csanád v m . L t r . 360,392/1834. I d . B á l i n t N a g y i. m. p. 7 9 - 8 0 . 27. uo. 28. i. m . p. 4 7 4 . 29. Kiss Lajos: V á s á r h e l y i h í r e s vásárok. Szeged, 1956, p. 6 1 .
30. i . m. p. 79. 30/a Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Kkdorozsma, 1937. p. 99.^ 30/b Móra F.: Ének a búzamezőkről. Lantos, 1927. I . p. 49. 31. Oláh A. : i . m. p. 82 skk. 32. 1. 131. old. és 4. sz. jegyzet. A népi — és primitív — orvos lásban gyakran találkozunk avval, hogy a „kór"-ok és a „gyógyító tényező" valamilyen — mágikus — kapcsolatban vannak egymással. E z t a kapcsolatot fejezi k i pl. az „ a m i elrontotta, meggyógyítja", vagy az ismertebb „ebharapást szőrivel" szólás. (Nemcsak szólás, hanem gyógymód is : pl. Vésztőn a kutyaharapás egyik gyógymódja: amely kutya megharapta, annak a szőriből vesznek, elégetik, és a hamu jával bekenik a harapás helyét.) Utóbbi esetben a kapcsolat evidens, máskor bonyolultabb. A basaliomát (egy bőrrák féleség) sokhelyt nevezik (rák)fenének. A „fene" — mint ismeretes — a farkas egyik neve. A rákfene gyógyítása pedig igen sokhelyt farkasalma (Aristolochia clematitis L.) főzetével történik. Vagy például a hideglelést nevezik „disznóhideg"-nek is. Gyógymódja (Vésztő): a disznó vályújából (a vályúba tett tányérból) kell enni. Ez a szemlélet abban is kifejezésre j u t , hogy a primitív felfogás szerint a javasnak, sámánnak stb. rendszerint kettős: gyógyító és rontó hatal ma van. De megtaláljuk azt a felfogást is, mely egyes betegségeket bizonyos, a testbe j u t o t t állatoknak tulajdonít. Az ország szerte ismert vízibornyú és gyomorba bújt kígyó hiedelmét nem is említve, csak néhány ritkább adatot sorolok fel ennek igazolására. Béka — ha Vésztőn a gyereknek takony lóg az orrából, így szólnak r á : „A béka lába kukucskál i t t k i , fiam." Kutya: vésztői hiedelem szerint, akit a veszett kutya megmart, abban kilenc kis kutyakölyök t á m a d . Győrffy említ egy esetet (i. m. p. 127 — 28.), amikor vala kinek „ptrücsök" volt a fejében, s emiatt orvosolták. S végül egy adat a vogul folklórból: a kisgyerek hasában lévő ( i l l . oda került) tetű a gyermek halálát okozta. (Az asszony uno kája, Vogul népmesék, p. 95.) 33. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája. Bp. 1940. p. 170. 34. Apáthy 'István: A magyarországi piócák faunája. Math, és term. t u d . közi. 22. k ö t e t . 1888. 35. uo. 327.
36. uo. p. 338. 36/a Fritz Lickint: Organismotherapie. G. Fischer, Jena, 1953. p. 2 7 - 2 9 . 36/b uo. 37. Bottenberg, i d . hely. 38. uo. 39. F. Markwardt: Untersuchungen über Hirudin. Arch. exp. Path. u. Pharm. 228, 220, 1956. 40. id. Turcsdnyi: Thrombophlebitis kezelése piócával. Gyógyászat, 1940, 80, 261. 41. A. Lindemann: Das Verhalten der Kapillaren in der Umgebung des Blutegelbisses. Arch. exp. Path. u. Pharm. 193, 480, 1939. 42. Turcsdnyi i . m. 43. Fr. Brück: Die Erzatzbehandlungen des Aderlasses. Wien, med. Wschr. 93, 422, 1943. 44. Ledoux (1895) ; Bose és Delezenné (1896). I d . Bottenberg i . m. 45. uo. és V. Dias : Le traitement des formes ataxo-adynamiques de la fièvre typhoide. Presse Médicale. 48, 76, 1940. 46. Főleg Brück és Bottenberg i d . munkái nyomán. 46/a Haynal: Szív és vérerek betegségei. 1938. p. 437.: (Throm bophlebitis esetén) „igen bevált a rögös gyűjtőér feletti bőrterület piócázása". 46/b uo. p. 324. 46/c Issekutz: Gyógyszertan, I L , p. 480. 47. M. Derganc, F. Zdravic: Venous congestion of flaps treated by application of leeches. B r . J. Plastic Surgery, 1960. 13, 187. 47/a Liselotte Oberheid: Ueber Blutegelbehandlung. Münch. Med. Wschr. 87, 942, 1940. 48. Zubritskij : (On the treatment of priapism with leeches.) Urologija, 1960, 25. 61. 49. Nebel: (Experiences w i t h the treatment of herpes zoster.) (Hippokratész, 30, 789. 1959.) 49/a E. Bach: Zur Therapie der Eklampsie. Münch, med. Wschr. 89, 442, 1942. 50. Dias, loco citato. 51. Ascner, i d . Turcsányi i . m . 52. G. Chyla: Klinische und experimentelle Erfahrungen m i t Hirudoid. Dtsch. Med. Wschr. 1954., 9,327. 52/a F. Holzknecht: Klinische und experimentelle Erfahrungen mit der Hirudoidsable. Schw. med. Wschr. 84, 254, 1954.
53. H. Zimmerli: Hirudoid prophvlaxe i m Wochenbett. Praxis 15, 368, 1960 54. V. Klare, W. Kurg: Über Phonophoresebehandlung mit Hirudoid. W . Med. Wschr. 1960, 35, 701. 55. Th. Vetterlein: Zur Therapie m i t Hirudoidsable bei Pleuritiden und sonstigen Ergüssen der Thorax.Münch. Med. Wschr. 1956, 29, 981. 56. H. Piacenza, H. Michel: Beitrag zur konservativen Behand lung der Pleuritis. Medizinische, 1956. 933. 57. KL Kracke: Hämatombehandlung in den chirurgischen Praxis. Med. K l i n . , 1954, 49, 890. 58. K. Auinger: Erfahrungsbericht über die Nachbehandlung von Strumaresektionen mit Hirudoid. Klinische Med. (Wien) 1, 1960, 31. 59. I . Wobbe: Klinische Erfahrungen über die perkutane Therapie des varikösen Symptomenkomplexes in Gynäkologie und Geburtshilfe. Wien. Med. Wschr. 1956, 38/9., 828. 60. K. G. Eysholdt: Hirudoid in klinischer Anwendung. Med. K l i n . 1954, 49, 148. 61. F. Markwardt: Der Hirudintoleranztest. K l . Wschr. 1959, 21, 1142. G. Wenzel: Beiträge zur Diagnostik der Blutgerinnungsstö rungen und zur Überwachung der Antikoagulantientherapie mit Hilfe von Hirudin. Das deutsche Gesundheitswesen. 1961, 16, 2193. Bálint Sándor: Szegedi szótár Bárczi Géza: Szófejtő szótár Fináhj Henrik: A besztercei szószedet. Bp. 1892. Komáromy A.: A magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Bp. 1910. Szamota I . : A schlägli magyar szójegyzék. Bp. 1894. Szamota—Zolnai : Oklevélszótár Szarvas—Simonyi : Nyelvtörténeti szótár Szinnyei J. : Magyar tájszótár
