APÄTH Y ISTVÄN
Y E II É Z S ÉG E I
í r t a : Dr. K I S S F E R E N C (Budapest)
Bevezetőül meg kell mondanom, hogy nekünk. A p á t h y Ist v á n t a n í t v á n y a i n a k , megelégedésünkre szolgál, hogy fél évszá zaddal küzdelmei után az Országos Orvostörténeti K ö n y v t á r ilyen összejövetelt rendez az ő egyéniségének és munkásságá nak további kiértékelésére. A jelenlevők közül többen tudják, hogy öt évvel ezelőtt egy kis monográfiát adtam k i A p á t h y neurológiai munkásságáról, az Orsz. Orvostörténeti K ö n y v t á r kiadványában. Hiszem, hogy ez a mostani értekezlet előbbre viszi A p á t h y egyéniségének és munkásságának helyes megis merését, mert Egyéniség és közéleti munkásság egymástól elvá laszthatatlan. A p á t h y munkásságának megítéléséhez nemcsak az ö pozitív mikrotechnikai, neurológiai, zoológiai, biológiai és társadalmi eredményeit kell vizsgálnunk, hanem azokat a belső és külső nehézségeket is, amelyekkel többoldalú tevékenysége folya m á n küzdenie kellett, és amelyek életének különösen utolsó 15 esztendejét megzavarták, sőt a t u d o m á n y o s k u t a t á s terén megbénították. A szűk kis intézet, a volt Mikó-kastély, melyben 1890—1907 között, vagyis élete virágkorában összes nagy eredményeit kidolgozta, voltaképpen nem jelentett a k a d á l y t , mert azt ő, a lakásán berendezett laboratóriummal, szünidejében pedig a nápolyi Zoológiai Állomáson végzett kutatásaival egészítette k i . Az új nagy intézetét, mely ma is díszére válik a kolozsvári egyetemnek, sok külföldi utazásának és gazdag szakmai tapasz-
talatainak felhasználásával állította fel 1908—1909-ben, de alapvető új e r e d m é n y t i t t m á r nem mutatott fel. A pazarul felszerelt új intézetben meg volt a kutatáshoz szükséges minden külső körülmény, de bár 45. életévével m é g férfikora delén volt, belső emberi és invenciózus kutatószelleme szárnyaszegett volt. A p á t h y nehézségei részint saját alaptermészetéből, részint tudományos és társadalmi ellenfeleitől származtak. A p á t h y sok nehézséget okozott magának azáltal, hogy főleg neurológiai eredményei és páratlanul szép impregnációs készít ményei alapján hamarosan, de legalább még életében el akarta érni eredményeinek általános elismerését. L o b b a n é k o n y tem peramentumából kifolyólag a t u d o m á n y o s vitákon és megbe széléseken nem eléggé tartotta szem előtt azt a ma is fennálló sajnálatos k ö r ü l m é n y t , hogy a nyugati szakemberek bennün ket, közép- és keleteurópai „kis népek"-et többé-kevésbbé leki csinyelnek és szakembereinket, legjobb eredményeik dacára sem mindig tartják magukkal egyenrangúaknak. Viszont A p á t h y semmiképen sem tartotta m a g á t inferiorisnak a nyugati szak emberekkel szemben. Apáthy ezt a nyugati elismertetést éle tében nem kapta meg reménye szerint, sőt a svéd Relzius azt jósolta egyik közleményében, hogy „ E l fog jönni az idő, mikor mindenki előtt világos lesz. hogy A p á t h y n a k egész elméleti tanítása csak egy nagy csalás v o l t " . Ezt is meg kellett t e h á t érnie a minuciózusán lelkiismeretes, tisztajellemü nagy mikrotechnikusnak. Nyugati csalódásainál jobban terhelte őt az a krónikus álla pot, hogy itthon kor- és szaktársai közül nemcsak hogy senki nem ismerte el eredményeit, hanem azok szinte kivétel nélkül ellene fordultak a nyugati hatás alatt. Sajnos, hogy A p á t h y magyar kollégái t ö b b e t adtak a külföldre, m i n t honfitársuk megbecsülésére. A p á t h y nem tartotta eléggé szeme előtt, hogy kis országokban a kevés számú szakember személyes érdekeit látja veszélyben, ha nagyobb eredményei által közülük egyik k a r t á r s u k kiemelkedik. Apáthynak jobban szem előtt kellett volna tartania Semmelweis esetét, mert a kettőjük k ö z ö t t eltelt fél évszázad sen"mit sem változtatott azon a kedvezőtlen szel-
lemi légkörön, mellyel hazánkban az átlagnál magasabb tudo mányos eredmények elérőinek Bolyai János óta küzdeniük kellett. A p á t h y nehézségeinek tárgyalásánál a magyar szakemberek közül — nagy sajnálatomra — nem hallgathatom el, hogy Lenhossék Mihály a t u d o m á n y o s porondon ellene fordult. Lenhossék tízéves külföldi munkássága idején (1890—1900) Kölliker, His, Cajal, Betzius, Golgi h a t á s a alatt végezte k u t a t á s a i t , t u d o m á n y o s eredményei voltaképpen erre a külföldi tíz eszten dőre esnek. Lenhossék az egyik, 1898 október 22-i levelében elismeri, hogy A p á t h y gyönyörű készítményein kimutatta a neurofibrillumok folytonosságát egyik idegsejtből a másikba. Elismeri, hogy a Pontobdella bélfalában a sympathicus sejtek anastomisálnak egymással. írja t o v á b b , hogy ezeket az anastomosisokat Cajal és Kölliker is elismeri. Lenhossék nem tagadja, hogy ilyen anastomosisok gerincesek belében is vannak, ezeket azonban ő „a tökéletlen t e c h n i k á v a l " magyarázza. Az Apáthy-féle taní t á s t hypotheticusnak m i n ő s í t e t t e ; szerinte az A p á t h y impreg nálta rostok nem neurofibrillumok, hanem más természetű intracellularis elemek. A p á t h y és Nissl felfogását ,,enthusiasmusnak" mondja. Lenhossék később a neurofibrillumokat nem vezető, hanem t á m a s z t ó elemeknek tartotta. 1909-ben Thanhof fer Lajos halálával megüresedett a buda pesti I I . sz. Anatómiai tanszék. Thanhoffer elsősorban hisztológus volt, mégis megfelelő anatómiai segéderőkkel ellátta a tanszéket. Thanhoffer u t á n A p á t h y t illette volna meg ez a tanszék, aki megfelelő anatómiai segédlettel u g y a n ú g y ellát hatta volna az anatómiai o k t a t á s t , m i n t Thanhoffer. Lenhossék az amerikai biológus, Jaques Loeb, vagy a würzburgi a n a t ó m u s (Sobotta) meghívása mellett volt. A kar többsége az idegenek meghívása helyett, a m á r akkor beteges Tellyesnilzky Kálmán m a g á n t a n á r mellé állott és ő is lett az intézet igazgatója, több m i n t 20 éven á t . A Tellyesnitzky-íéle 20 év az o k t a t á s i és kuta tási terméketlenség korszaka volt. M i t jelentett volna nemcsak a tanszék, hanem a magyar morfológia fejlődésére nézve az. ha A p á t h y t telepítik á t Kolozsvárról Budapestre, amire minden
kolozsvári professzor v á g y o t t ! Apáthynak akkor m á r lényegé ben készen állott a kolozsvári intézete és kolozsvári tanszékét érdemesebb emberrel lehetett volna betölteni, m i n t a budapesti I I . sz. A n a t ó m i á t Tellyesnitzky Kálmánnal. Ha egy amerikai, magyarul nem beszélő biológus szóbajöhetett a tanszékre, meny nyivel inkább a m agyai" biológus, A p á t h y : Tellyesniizky halála u t á n úgyis Szövet- és Fejlődéstani Intézetté alakult a I I . sz. Anatómia, minthogy az új professzor (Hiizella Tivadar) sem volt anatómus. A I I . sz. Anatómia csak nevében volt a n a t ó miai intézet, m e r t az anatómiai irányban Thanhoffer és Tellyes nitzky 20—20 esztendeje alatt szinte semmit nem fejlődött. A Tellyesnitzky éra alatt a hallgatóság háromnegyed része az I . sz. intézetbe iratkozott, s így az anatómiai oktatás főleg erre az intézetre hárult. A p á t h y az Akadémiának m á r az 1890-es években levelező tagja lett, de a rendes tagságot soha nem nyerte el, ami őt, értesülésem szerint, szintén deprimálta. Lenhossék mellett Méhely Lajos és a t ö b b i magyar morfológus is neuronista és politikai lag k o r m á n y p á r t i (67-es) lévén, minden vonalon, s így az Aka démián is ellene voltak a haladószellemű és ellenzéki (expo n á l t Kossuth-párti) Apáthynak. A p á t h y halála u t á n (1922) az akkori akadémiai tagok egymásra hárították az A p á t h y feletti emlékbeszéd m e g t a r t á s á t , ami pedig akkor szokásos volt. A p á t h y tudományos eredményeiről nem is emlékeztek meg, s ezért is kötelességünk n e k ü n k , ha 40 évvel később is, A p á t h y munkás ságának helyes ismertetése. Eddig Apáthyról voltaképpen csak k é t tudományos ismertetés jelent meg. Péterfi Tibornak egy közleménye 1929-ből (Das leitende Element, Flandb. d. norm, u. path. Physiol d. Menschen. 9. Vol. Berlin-Dahlem, 1929). és az én monográfiám: (St. v. A p á t h y als Neurolog), az Orsz. Orvostörténeti K ö n y v t á r kiadásában, 1956-ban. Miután A p á t h y n a k külföldön csak néhány személyes híve volt (Dohm. Nissl, Belhe. Boeke, London), a sok személyes és irodalmi polémia után 1907-ben megírta utolsó összefoglaló t u d o m á n y o s közleményét az Anat. Anzeigerben. Az első fogal m a z v á n y a annyira elkeseredett hangú volt, hogy a szerkesztő (K. Bardeleben) megkérte A p á t h y t annak átfésülésére, ami
meg is t ö r t é n t . Sajnálatos, hogy ebben a közleményben A p á t h y nak nemcsak t u d o m á n y o s kérdésekben kellett vitáznia, hanem nyilvánosan is védekeznie kellett Retziusmár említett ama vádja ellen, hogy az ő eredményei csalásnak fognak bizonyulni. Ezen utolsó közleménye u t á n (44 éves korában) beállott A p á t h y utolsó és t u d o m á n y o s a n lényegében meddő, 15 éves korszaka. Ezt az utolsó 15 esztendőt nevezem én A p á t h y kisiklott korszakának. A kidolgozásra váró nagy mikrotechnikai m u n k á j a és a hirudok abbahagyott monográfiája helyett várospolitikai kérdésekbe bonyolódott, m i n t a kolozsvári Városi T a n á c s tagja és legsúlyosabb kárára beleszólt az elkeseredett erdélyi nem zetiségi kérdésbe is. Életének ebből az utolsó korszakából származnak haladó szellemű t á r s a d a l o m t u d o m á n y i előadásai, cikkei és k ö n y v e i . A t u d o m á n y o s téren szenvedett csalódásai, kartársainak intrikái nem oltották k i nagy szellemét, de érdeklődését á t t o l t á k t á r sadalomtudományi t é r r e . Ilyen irányú fejtegetéseiben a z t á n az előzőnél még élesebben t á r t a fel kora társadalmi romlásait. Ellenzéki politikai állásfoglalásából folyt, hogy az első világ háború végén, Trianon körvonalainak felbukkanásakor, az 1918-as forradalom alatt Károlyi Mihály kormánya A p á t h y t Erdély főkormánybiztosává nevezte k i . Hiba volt A p á t h y részéről, hogy ő ezt a halvaszületett és hatalom nélküli, csupán veszedelmes címet jelentő megbízást elfogadta. Fegyveres erő hiányában A p á t h y semmit nem tett rövid, árnyékszerű kor ín ánybiztossága alatt, sem Erdély védelmében, sem a románok, vagy a magyarságtól elpártolt szászok ellen. Az akkori esemé nyek sodrában ennek az Apáthy-féle kormánybiztosságnak egyáltalán semmi említésreméltó jelentősége nem volt, bár hallottam olyan hangokat is, hogy Erdély elcsatolásáért A p á t h y is felelős. A budapesti politikusokkal e g y ü t t Apáthy is abban a hiú reményben élt, hogy az első világháborút szabályos, régi típusú béketárgyalás fogja követni. Ebben a gondolkodásában ment el előzetes megállapodás alapján Nagyszebenbe a román Nemzeti Tanácscsal való tárgyalásra, ahol Maniu Gyula, a román Nemzeti Tanács elnöke őt elfogatta és hadbíróság elé állíttatta. Dr. Katona Jenő kolozsvári ügyvéd és A p á t h y poli-
tikai m u n k a t á r s a részletesen leírta ennek a tragikus nagyszebeni útnak a történetét a ..Korunk" c. kolozsvári folyóiratban. A p á t h y életének erről az utolsó és őt lelkileg, testileg letörő szakaszáról nem akarok i t t részletesebben szólani. A r o m á n orvostörténészek szemében ez a főkormánybiztosi szerep a legnagyobb akadátya annak, hogy vele, mint a kolozsvári magyar egyetem kiváló tudósával, érdemben foglalkozzanak. Engedjék meg nekem, hogy aki azokat az időket részint Kolozsváron, részint Budapesten éltem á t , s aki A p á t h y v a l repatriálása után js beszéltem, befejezésül elmondjam i t t véle ményemet mind a magyar, mind a r o m á n orvostörténészek felé. Az első világháború az osztrák—magyar monarchiára nézve az elrendezetlen nemzetiségi kérdés felrobbanásával végződött. A politikusok Bécsben naiv módon a háború végén is monarchiá ban. Budapesten Nagymagyarországban, Bukarestben Nagy romániában gondolkoztak, inkább álmodtak. Ma m á r k ö n n y ű megállapítani, hogy egyiknek az álma sem teljesült. Maniu Gyuláék sovinizmusa éppen úgy megbukott, mint a m a g y a r o k é . A román népi demokrácia Maniu Gyulát nem igazolta. A p á t h y i á Maniu is csak lokálisan, erdélyi és nemzetiségi méretben gon dolkodtak és nem számoltak a szocializmus világméretű erőivel. Szerintem mind nekünk magyaroknak, mind a román orvos történészeknek félre kell tennünk az Apáthy—Maniu-féle idejét múlt politikai különbséget, mint amelyet a történelem nem igazolt, és ha az ő életük munkásságában olyan progresszív eredmények vannak, melyek ma is időállóak, akkor azokat értékeljük k i tárgyilagosan. A román orvostörténészek velünk egyetemben bizonyára elismerik nemcsak A p á t h y t u d o m á n y o s eredményeit, hanem azokat az alkotásait is (új ÁllattaniSzövettani Intézet, Diákmenza és Kollégium), melyek ma is díszei a kolozsvári egyetemnek. Mint szem- és fültanú. valamint hosszú pályám végén álló szakember nem szabadulhatok a gondolattól, hogy A p á t h y nehézségeit belső, említett sajátosságai mellett főleg magyar kor- és kartársainak személyeskedő és szakszerűtlen maga tartása okozta. ;
