IRODALOM Az amerikai verseny és a magyar mezıgazdaság. Irta Szathmáry György, Budapest. Kiadja Ráth Mór.
Az amerikai verseny az európai államok nem mindenikére van egyforma hatással. Minél inkább túlsúlyban van az ipar az ıstermelés fölött, annál nagyobb haszon háramlik az illetı államra az amerikai versenybıl; mert ezáltal olcsóbb lesz a hús és a kenyér, a munkás néposztály jobban táplálkozhatik, - tehát erısebbé, egészségesebbé lesz. Az oly országokra azonban, ahol a földmíves-osztály van túlsúlyban - és a gazdákra egyáltalában mindenütt, -az amerikai verseny nagy csapás, mert megnehezíti a termelınek különben is nehéz helyzetét. Nem kell bizonyitani, hogy hazánk az utóbbi államok közé tartozik. Minden magyar gazda igazat fog nekünk adni, ha azt mondjuk, hogy alig van ország, mely annyira érezné az amerikai verseny káros hatását, mint Magyarország. Az alacsony búza- és húsárak minálunk nemcsak a gazda jövedelmét csökkentik, hanem: mert a földmívelés után él közvetlen vagy közvetve majd az egész ország; így azok is érzik az amerikai, verseny hátrányos hatását, akik nem foglalkoznak földmíveléssel. Ily körülmények közt minden magyar gazdának nagyon is érdekében fekszik, hogy az amerikai versenyrıl, egyáltalában az amerikai viszonyokról, lehetıleg alaposan legyen tájékozva; mert, csak ha a verseny mérvét, annak fejlödését a jövıben ismeri: fogja tudni, mit kell tennie, hogy a verseny daczára is megállhassa helyét. Szathmárynak az amerikai versenyrıl írt munkája ez okból nemcsak nagyon idıszerü mő, hanem igen hasznos olvasmány is minden magyar gazda számára. E munka elolvasása után mindenki meggyızıdhetik, hogy az amerikai verseny nem ideig-óráig tartó veszedelem, mely amily rögtön jött; oly hamar el is mulik; hanem állandó kalamitás, melyet a magyar gazdának sohasem lesz szabad szem elıl tévesztenie. Csak elismeréssel adózhatunk Szathmárynak, hogy az amerikai verseny megirására vállalkozott, és hogy feladatát oly kitünıen oldotta meg; szerencsés gondolatnak tartjuk, hogy az amerikai verseny megbeszélésénél a magyar mezıgazdasági viszonyok is megvilágitattak. Csak ha a kettıt összebasonlítjuk, és látjuk, hol nálunk a hiba, hol kell minél gyorsabban változtatni mezıgazdasági viszonyainkon, - és ha a hibák kiküszöböléséhez egész erıvel hozzáfognnk, csak ekkor fogjuk az amerikai verseny káros hatását a lehetıségig csökkenteni. Szathmárynak az amerikai versenyrıl írt munkáját ezért minden gazdának melegen ajánlhatjuk mint érdekes és fölötte hasznos olvasmányt. Tájékoztatóul közöljük a mő tartalmát. Az egész mő két fejezetbıl áll. Az elsı fejezet 13 pontra oszlik: 1. Egy kis visszapillantás. 2. Szállitás és közlekedés. 3. Az amerikai búza termelési költsége. 4. Fıgabonanemek termelése. 5. Liszt, kivitel, összehasonlitás. 6. Szesz. 7. Marhaállomány, kivitel, hús. 8. Vaj és sajt. 9. Gyümölcs. 10. Lakosság és munkabér. 11. Pénzügy. 12. Kereskedelem és kereskedelmi mérleg. 13. Az amerikai verseny visszahatása. A második fejezet Magyarország mezıgazdasági viszonyait tárgyalja a következı 8 pontban: 1. Terület és népesség. 2. Mívelés alatti terület és termelési viszonyok. 3. Közlekedés, szállitás és dijak. 4. Állattenyésztés. 5. Borászat és gyümölcstermelés. 6. Pénzügyi viszonyok. 7. İstermeléssel foglalkozó népesség. 8. Külkereskedelem.
Debreczen szabad kir. város mezıgazdaságának jelenlegi állapota. Irta Szőcs Mihály, a debreczeni gazd, tanintézet tanára.
Mint szerzı elıszavában mondja, ezen munka eredetileg Debreczen szabad kir. város egyetemes leirásának egy részét képezte; miután azonban az imént megnevezett monographia csak kevés számu példányban nyomatott, szerzı az általa írt és csak öt ív terjedelmü mezıgazdasági ismertetést tíz ívre kiegészítvén, külön kiadni elhatározta; miáltal bizonyára hálás feladatot teljesitett s az érdeklettek elismerését kiérdemelte. Ha valahol, úgy különösen hazánkban, hol oly kevés pontos és megbizható adattal birunk mezıgazdasági állapotaink felıl, nem eléggé dicsérhetı feladatot teljesitenek azok, kik vidékük magánrajzát megírni iparkodnak; az egyes vidékek mezıgazdasági "állapotának ismeretében lehetend majd az egész ország állapotára következtetni és pontos statistikai kimutatásokat szerkeszteni. De ha érdekkel bir az ország bármely vidékének mezıgazdaságával megismerkedhetni, kiváló érdekeltséget kelthet Debreczennek, a tısgyökeres magyar alföldi város állapotának ismerete minden magyar emberben - de különösen minden debreczeni gazdában, -ki büszke lehet városának sok oly intézményére, mely utánzásra találhatna másutt is; de másrészt éppen ezen mő szorgalmas átolvasása által mezıgazdálkodásának hiányaival is megismerkedik, és azt hisszük, nem csalódunk, ha föltételezzük, hogy sokakban felébresztendi a vágyat ezen hiányokon segiteni. Szerzı mindjárt az elsı fejezetben igen érdekes történeti adatokat közöl arra nézve, mely befolyások alatt jött létre számos község össze- és beolvadása folytán a még hőbér-urainak adózó s aránylag csekély határral birt Debreczenbıl - a XIII. században - a jelenleg 183.208 holdat tevı óriási határ, melynek egy communitásban élı 51.122 lakosságából mintegy 30% mezıgazdálkodással foglalkozik. Szépen fejtegeti szerzı Debreczen polgárai közt sokáig fennállott vagyonközösséget, a birtokelkülönités még ma sem lévén egészen keresztülvezetve; mi miatt egyesek nem gazdagodhattak meg kiválóan, hanem mindnyájan jólétnek örvendettek és örvend a hatalmas középbirtokosság még ma is. Másrészt a vagyonközösség elve a betelepülést kizárta; hisz’ még ma sem lehet Debreczenben földbirtokos, kinek egyszersmind házbirtoka nincs. A földbirtok nagysága s földje minıségének leirása után tárgyalja a mezıgazdálkodási üzemet; a munkásviszonyokat, a gépek elterjedését, az igen hiányos trágyázást, az állattenyésztést, állatvásárait. Az ottani gazd. tanintézet gazdaságának behatóbb leirása után áttér Debreczen iparvállalataira, az „István-gızmalom” és a czukorgyárra; kellı méltatásra találnak a város mint communitásnak a mezıgazdaság emelésére czélzó szép intézményei; végül tárgyaltatik Debreczennek idıjárása tízévi följegyzésekbıl vont adatok nyomán, melyek szélsıségekre hajló éghajlatát elég,világosan tüntetik elénk. Tekintve, hogy bár a számadatok szerzınek rendelkezésére bocsáttattak, mégis nem csekély feladat volt Debreczen mezıgazdasági állapotainak hő képét nyujtani annak részérıl, ki aránylag rövid ideig lakik e városban s így szorgalmas tanulmányozás és figyelmes körültekintésrıl a határban tanuskodik. S ha mindennek daczára, hogy teljes eliserést érdemel szerzı, mégis birálat alá vesszük munkáját, illetıleg hiányaira ráutalunk, - azt hisszük, ez szerzı érdemeit csorbitani nem fogja. Mindenekelıtt érezhetı hiányt képez, hogy a határ térképe nem mellékeltetett; ez sokkal áttekinthetıbbé tette volna a határt és ennek egyes részleteit. Szintúgy sokkal világosabban lehetett volna kitüntetni az idıjárás adatait graphikus rajzokban, mint puszta számokban. A talaj minıségének leirásánál nagyobb részletesség lett volna kivánatos; különösen nincsenek kellıen méltatva a Hortobágyon és másutt is elıforduló speciális talajnemek s
ezeknek más talajnemektıl még inkább elütı virányuk; utóbbi fıbb vonásaiban is már igen tanulságos lett volna, mert ez határozó az ottani legelı értékére is, és a viszonyokat nem ismerı így alig képes megérteni, miként él meg a legelı állat a kitüntetett csekély, bár a valóságot bizonyára megközelitı legelıtermésen? Azután még hol talál felvilagositást az olvasó aziránt, mi az a 3739 holdat tevı adómentes terméketlen a Hortobágyon? Általában Debreczen határa, de különösen a Hortobágy nem „kizárólag áradmányi” talaj, mint ez az 1874-ben, nem 1876-ban (32. oldal) ásott keserüvíz-kút megvizsgálásánál kiderült; továbbá nem sziktalaj az, mint (a 34. oldalon) állíttatik. A gazd. üzem leirásánál a 32.711 számosjószággal csupán a 72.896 hold szántóföld osztatván el, 2⋅2 holdra 1 számosjószág esik; s így csakugyan a „legnagyobb foku állattartásnak” felelne meg. Ez helytelen számitás; elıször, mert a marha legnagyobbrészt nem a szántóföld terményein, hanem legelın tartatik; másodszor ezen nagyterjedelmü legelık nemlétezése esetében bizonyára jóval csekélyebb marhaállomány tartathatnék. Kisértsük csak meg a marhaállománynyal az összes legelı- és szántóföldeket elosztani, akkor bizonyára nem lesz oly kedvezı az arány, és még ekkor sem nyerendjük a leghelyesebb képet; hisz’ - mint több helyen felsoroltatik - a marha alig produkál trágyát a tulajdonképeni gazdaságban, mert alig 1-2 hónapot tölt ott. De kimutatja szerzı e zsarolás rendkivüli voltát a gazd. üzemnek (54. oldal) azáltal, hogy a szántóföldbı1 takarmánytermesztésre s ugarra csak 11⋅5% fordíttatik. A termelt növények leirásánál - a repczénél - elmondja szerzı, hogy még az is szokásban van, miszerint a repczét augusztus hóban a fennálló tengeri közé szórják és a tengerit félérett állapotban vágják le; azt nem is említvén, hogy rozsot is szoktak a fennálló tengeribe vetni. Nem ártott .volna ezen helytelen eljárást kissé erısebben birálat alá venni. Könnyen tévútra vezetheti az olvasót azon körülmény, hogy a termés mennyiségének kimutatásánál a gazdák földein egységül a métermázsa, a gazd. tanintézet gazdaságában pedig a hektoliter vétetett. Tévedésre adhat alkalmat az is, hogy a gazd. tanintézet gazdaságában tíz kettıs ökör- és három kettıs lófogat vétetik föl, melynélfogva minden kettıs fogatra 34 hold megmívelendı föld esik (92. oldal); késıbb pedig (96. oldal) kimutatva lesz, hogy ezek tulajdonképen hármas - lófogatok, és hogy egy három lovasfogat kocsissal egy napra 2 frt 47 krba kerül. Végül fájlalni lehet, hogy ezen tısgyökeres magyar városból kikerülı mőbe imitt-amott igen szembetünı germanismusok is csúsztak bele, mit a jó debreczenieknek nem kivántam volna. Vagy talán magyarul hangzik: „Az ondódi ház után kiosztott föld” (45. oldal), „egyes repczét termelı gazdaságokban” (49. oldal), „olcsó mogyoró- meg nyírfából hajlitott kerti székek” (81. oldal)? Deininger.
A kertészet általános kézikönyve. Utasitás a kertészet összes teendıiben, kertészek és kertészeti mőkedvelık számára. Irta Jäger H. A harmadik javított kiadás után forditotta Concha Károly. Budapest 1883. Az Athenaeum részvénytársaság kiadása. Ára 4 frt.
Jäger e munkája a kertészet mind a három ágát - a haszon-, gyümölcs- és konyhakertészetet - felöleli s oly terjedelemben tárgyalja, hogy a kezdı-kertész számára igen jó vezérfonalul szolgálhat; de a kertészethez értık is sokat tanulhatnak a könyvbıl, amiért is örömmel üdvözöljük a magyar kiadást. Minél több jó kertészeti munka jelen meg magyar nyelven - és ami fı, terjed e1 a kertészettel foglalkozók között, - annál inkább remélhetjük, hogy a kertészet, különösen a haszonkertészet, nagyobb mértékben és okszerőbben fog üzetni, mint jelenleg; s ezért elismerés illeti Concha urat, hogy e mő leforditására vállalkozott. A munka jósága mellett bizonyít azon körülmény, hogy német nyelven már három kiadást ért.
Azonban, ha általánosságban azt mondhatjuk is, hogy a munka nyereség irodalmunkra - és jólélekkel ajánlhatjuk is a gazdaközönségnek, - mindazáltal kifogásainkat se hallgathatjuk el. Kifogásaink leginkább az elsı részre vonatkoznak, melynek czíme: „Általános oktatások és tudományos alapok a kertmívelés minden ágára nézve.” Sok gyakorlati embernek megvan az a gyengesége, hogy ha könyvet ír, nem szorítkozik annak leirására, amihez ért: a gyakorlati dolgok ismertetésére; hanem tudományos mázt kiván adni könyvének, - s ezért oly dolgokról is ír, amiben nincsen alaposan tájékozva. Így van ez Jägernél is, ki igen kitünı kertész, - de sem a növényphysiologiához, sem a chemiához nem ért; aminek következtében az elsı fejezetben oly állitások is foglaltatnak, amelyek fölött a szakember csak mosolyoghat. Állitásunk igazolására fölemlitünk néhány mondatot: A levelekbe eljutva nyers nedv, szénsavfólvétele és más vegyi mőködés által megváltozik és a tulajdonképi képzınedvvé, vagyis cambiummá (!?) átképzıdik (12. lap). Kétségtelen, s ezt a tapasztalás is mutatja hogy a gyökerekben megvan a képesség tápszereiket megválasztani, és hogy azokat némi ösztön készteti (!), azon helyeket, hol tápanyagok vannak felhalmozva, már távolról (!!) megismerni s fölkeresni (15. lap). Virágzat és termék a növénybıl táplálkozik, s ezt nem ritkán egészen fölemészti (?) (18. lap). A 37. lapon azt mondja, hogy a záporesı 1% ammoniat, 2-5% salétromsavat tarlmaz. Bizony jó volna, ha igaz volna; hanem rendesen csak 1 millió rész vízben van 1 rész ammonia, salétromsav pedig rendesen még kevesebb. A fagyag többnyire mészhez kötve mint szénsavas magnesia (!) fordul sok taiajnemben elı (56. lap). Natron majdnem minden kálitartalmu kızetben van, legtöbbször (?) a konyhasóban (szénsavas szikéleg [?]) (56. lap). Vaséleg (élenynyel vegyült vas) mint feloldhatlan anyag semmi hatással sincs a növényekre s az agyag- és homoktalajt meglazítja. Ellenben vasélegvizegy (vízzel vegyült éleg) feloldhatósága igen ártalmassá lehet (!) (56. lap). A vasoxydhydrat, vagy mint forditó úr nevezi: vas-élegvizegy, még eddig egy növénynek se ártott, mert vízben oldhatlan. A vas nem szükséges talajalkatrész (?) (56. lap). Áteresztı talaj azon képességgel bir, hogy vizet a mélységbıl szí magába, midın fent kiszáradt; mit haj-csövességnek vagy hajcsıerınek mondunk (69. lap). Ezen különben nem egykönnyen érthetı mondat szerint: a kötött talajok az áteresztık; ezt pedig már a gyakorlat embere se fogja elhinni. A 85. lapon a chilisalétrom = salétromsavas natron a phosphorsavtartalmu (!) trágyaszerek közé soroltatik. Hasonló téves állitásokat még többet idézhetnénk, de mutatónak ennyi is elég. Német nyelven írt gyakorlati irányu munkáknál az ily hibák még csak megbocsáthatók; mert aki a növényélettanból, agricultur-chemiából akar ismereteket szerezni: az könnyen teheti; elég sok jó munka áll rendelkezésére és nem szorul egy gyakorlati munkában foglalt tudományosságot szenvelgı bevezetı részre. A gyakorlati irányu könyvbıl csak a gyakorlati dolgokat fogja tanulmányozni, s ezek Jäger munkájában is jól vannak megírva. Másképen minálunk, ahol az alapismereteket tárgyaló munkáknak nagy híjával vagyunk. Nálunk, ha valaki idegen nyelvet nem ért, inkább rászorul a gyakorlati irányu könyvekben foglalt természettudományi fejtegetésekre; s ezért szükséges volna, hogy mindenki, aki ily mővek irására vagy forditására vállalkozik, a tudomány jelen állásának megfelelıleg tárgyalja a megalapitó részt. Egy ember nem érthet mindenhez, s ez okból nem is azt hibáztatjuk Concha úrnál, hogy ı maga nem javitotta ki a hibákat, hanem igenis azt, hogy nem kért fel egy szakembert az elsı rész átnézésére. A forditás nyelvezetérıl csak dicsérettel emlékezhetünk meg; kevés magyarra forditott munkát tudunk, amely oly jó magyarossággal lenne megírva, mint a „Kertészet általános kézikönyve”; csak a tudományos kifejezések magyarsága ellen volna kifogásunk. Nem protestált Concha úr nyelvérzéke a szénkönleg, szikeg, balhafő-éjfélész, zelnice pandalász, téli türköny, rózsazöhér és sok más hasonló magyar (?) szó ellen? A „Természettudományi Társulat” már régóta háborút folytat az ily vad szavak ellen; kivánatos volna, ha már egyszer
teljes gyızelmet vívhatna ki; miért gátolják ezt meg oly irodalmi férfiak, kik - mint Concha úr - tudják, hogy hogyan kell magyarán írni? A mő gyakorlati részébıl, mely különben kifogástalannak mondható, Concha úr kihagyta az oly dolgokat, amikbıl a mi viszonyaink között haszon nem várható, és ezt helyesen tette; de másrészt jó lett volna az oly növényeket, melyek termesztése nálunk gyakori, de Németországban nem vagy csak kevéssé ismeretesek, a mő keretébe fölvenni; mert az még sem helyeselhetı egészen, hogy a magyar kertészkedı közönség számára írt kertészeti mőben a paradicsomalmáról csak három sorban van szó, a paprika pedig csak a virágok között említtetik föl.
Handbuch. des Weinbaues und der Kellerwirthschaft. von Frhrn. A. v. Babo. Második kötet: Kellerwirthschaft. Berlin, P. Pareynál 1883. Ára 20 márka. 879, lap.
A klosterneuburgi oenologiai és pomologiai tanintézet híres igazgatója alig emeltetett volna nevének maradandóbb emléket, mint hogy a szılırıl és borról való ismereteinket E. Mach st.-michelei igazgató közrémőködésével két hatalmas kötetben összefoglalva közrebocsátotta. Babo neve elegendı arra hogy azt mondjuk a munkára - akár látatlanban, hogy kitünı; s a munka terjedelme maga meggyız arról, hogy a munka kimeritı és teljes. Legyen szabad e jeles munka berendezését és tartalmát röviden ismertetni: I. rész a bor chemiájával foglalkozik; tárgyalja, a szılı és must chemiai összetételét; az erjedés, a bor érése alkalmával lefolyó chemia processusokat. II. rész a pinczebelyiségekrıl szól; annak épitését, fekvését, szellıztetését, berendezését írja le. III. rész a bort befogadó edényekrıl: hordók, cement borreservoirok, cserép- és üvegedények, továbbá a hordók tisztitásáról stb. szól. IV. rész. Általános pinczemíveletek. A must hordóratöltése, lefejtése, töltögetés, filtrálás, derítés, melegités (pasteurálás), szelelés, kénezés. V. rész. A fehérborok. Ezek tulajdonságai, a szılıfaj befolyása -, a szılıszem alkotó részeinek befolyása a borra, a fehér must erjedése s a, fehér bornak kezelése az erjedés után. VI. rész. A vörösborok. A már a fehérboroknál emlitett czimeken. kivül az erjedés menetét, s a különbözö országokban divatos vörösbor-készitési eljárásokat ismerteti. VII. rész a bor mesterséges javitása és szaporitásáról szól, teljes tárgyilagosság és szakavatottsággal. VIII. rész. A palaczkos borok. Ezek készitése, kezelése, csomagolása stb. IX. rész. A dessert- és édesborok. Ezek készitésének alapelvei, különbözı nemei; különleges borok, ürmös, fıtt borok. X. rész. A pezsgıborok készitése. XI. rész. A borhibák és borbetegségek. XII. rész. A bor birálata a chemiai elemzés által. XIII. rész. A bor bírálata kóstolás által. XIV. rész. A borászat mellékterníényei. Sprit- és égettbor-készités. Borkısavkészités. A törköly takarmányozása. Boreczet-készités stb. XV. rész. A bortermelés statistikája. Ritkán olvastunk munkát, melyben a theoria s a praxis oly szép harmoniába volna összeolvadva, mint Babo munkájában, mely csakis a szerzı évek hosszu során a theoretikai és praktikus borászatban való sikeres buzgólkodása mellett volt lehetséges. Ha van, ami bennünket e munkában kellemetlenül érint, az a statistikai rész; melyben, míg az évi átlagban 3⋅8 millió hektoliter bort termelı osztrák tartományoknak 17 levelet szentel és pár száz borelemzés által illustrál, addig a magyar, korona országainak – melyek circa 7 millió
hektoliter bort termelnek – csak 4 levél jut; pedig mi szőrjük a világhirü tokait, ménesit, egrit, villányit stb.; és mintha Magyarországon a bor chemiai vizsgálatával éppen senkisem foglalkoznék, közölve van mindössze 3 boranalysis Warthától; a többi 54 elemzés részben a 60-as évekbıl való Pohltól, részint Wagenmantól, részint a st.-michelei kisérleti állomástól, midın 300-400 borelemzést közölt a magyar borokról csak mult évben a közgazdasági értesitı. Mindaz nem akadályoz bennünket abban, hogy e valóban becses könyvet a németül értı magyar borászok figyelmébe ne ajánljuk, és ne kivánjuk, hogy e jeles munka a magyar borászatnak is örvendetes lendületet adjon; annyival is inkább, mert egy ilyen költséges kiállitásu munkának a magyar nyelven való kiadásáról, kis olvasó-közönségünk miatt, szó sem lehet. Dr. Kosutány Tamás.
Chimie agricole, ou l’agriculture considérée dans ses rapports principaux avec la chimie, par Isidor Pierre. Paris, 1882, Hatodik kiadás. Ára 7 frank.
A nagynevü agricultur-chemikus ezen jeles munkája közelebbrıl hatodik kiadásban jelent meg. Az I. kötetnek 1. fejezete az athm. levegı s annak normális összetételét, tisztaságának esetleges változásait és a benne lévı alkotó részek jelentıségét tárgyalja; 2. fej. a növenyek chemiai összetételét; 3. fej. a talaj chemiai összetételét írja le, - ismertetve annak alkotó részeit, ezek eredetét és jelentıségét; 4. fej. a talaj chemiai vagy physikai összetételének módositására irányult eljárásokat, a talaj gazdagitását tárgyalja; 5. fej. pedig a vetésforgó chemiai theoriájával foglalkozik. A II. kötet a trágyáról és a trágyázásról szól, és pedig 1. fejezetben a trágyázásról általában és a növényi eredetü trágyaszerekrıl; 2. fej. az állati eredetü trágyáról; 3. fej. a kevert trágyáról (istállótrágya); 4. fej. a különbözı állatok ganéjáról; 5. fej. az ásványi vagy sószerü trágyaszerekrıl; 6. fej. a talajt javitó ásványi anyagokról szól. I. Pierre-t s egyáltalán a franczia literaturát jellemzi azon rendkivüli könynyedség, amelylyel magát kifejezni tudja; a német stylus nehézkes körmondatait teljesen nélkülözzük ezen munkában; mely oly elegantiával és saját magyaros észjárásunknak megfelelıleg van írva, hogy jóformán alig veszi észre az ember, miképen jutott a legbonyolódottabb kérdések ismeretéhez. A franczia irodalomban a könnyedség gyakran fölületességgé fajul; Pierre munkája azonban alapos és szorosan tudományos munka; melyet azonban az is élvezettel fog olvasni, ki különben a tudományos munkákat - kevés kivétellel - unalmasaknak tartja. Mesterien érti Pierre a legtudományosabb kérdést is azáltal, hogy azt folyton-folyvást a köznapi életre vonatkoztatva adja elı: vonzóvá, érdekessé és tanulságossá tenni. Ha van ezen munkának hiánya, akkor csak az nevezhetı annak, hogy a német vizsgálatok és vívmányok, melyek az agricultur-chemia terén igen nevezetesek: e munka kidolgozásánál nem voltak érdemük szerint méltatva; minek valószinüleg az lesz az oka, hogy Pierre, a német nyelvet nem birván, a németországi anyagot feldolgozni nem volt képes. Midın ezen munkát olvasóink figyelmére teljesen méltónak nyilvánítjuk, nem nyomhatjuk el azon óhajtásunkat: bár az országos gazd. egyesület kebelében létesült ismeretterjesztı szakosztály, illetve ennek könyvkiadó bizottsága mielıbb megörvendeztetne bennünket ezen munkának viszonyainkhoz alkalmazott és a német vívmányokat is felölelı átdolgozásával; annyival is inkább, mert egy az igényeknek megfelelı trágyázási kézikönyvre igen-igen nagy szükség volna a magyar literaturában. Dr. Kosutány Tamás.
