IRODALMI
ÉS
MŰVELŐDÉSI
LAP
A KÖLTŐ HALÁLAI ÉS ÉLETE PAPP LAJOS ÍRÁSA RAJZÁS RUCSKÓ MIKLÓST BEMUTATJA CSONTOS JÁNOS HETVEN ÉVE TÖRTÉNT AZ EPERJESI JOGAKADÉMIA ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG; STIPTA ISTVÁN TANULMÁNYA A SEMMI Á G Á N ADALÉKOK A MAI MISKOLCI SZEGÉNYSÉGRŐL; POLGÁR PÉTER RIPORTJA A KIREKESZTETTSÉG ÁLLAPOTA KERÉKGYÁRTÓ T. ISTVÁN TANULMÁNYA A SZÍNÉSZI JÁTÉK
PILLANATAI
G Y Ö N G Y Ö S I G Á B O R ÍRÁSA PETŐ JÁNOS RAJZAI
XXVIII
1989
MÁRCIUS
Tartalom Lapszélre (P. L.)
Egyed Emese verse: A tenyeredben 2
Papp Lajos: A költő h a l á l a i és élete Sírvers helyett, egy homályos eredetű szibériai sír k i h a n t o l á s a elé 3 Csontos János: Bemutatkozik: Fucskó Miklós 5 Fucskó Miklós verse: Circumdederunt 5 H e r m a n n Róbert: Petőfi b a r á t j a G ö r g e i hadjáratáról Pálkövy A n t a l k i a d a t l a n 1849-es írása 6 Szabó Ágnes versei: Részlet; Átutazó 10 H a n z ó Ildikó verse: Album
10
Stipta István: Hetven éve történt Az eperjesi evangélikus j o g a k a d é m i a áttelepülése 1 9 1 8 - 1 9 - b e n 11 Csorba Piroska verse: K. O . 14 Füzes László verse: Tavasz elé 14
29
Németh István Péter versei: Tagore B a l a t o n f ü r e d e n ; El nem küldött képeslap
29
Kishegyi Péter verse: Indulás előtt
29
G á t i Kovács István verse: Megkésett útkeresés
29
Dienes O t t ó : A l á t h a t a t l a n történet Hamvas Béla esszéiről
30
Ruszoly József: Hétköznapok forradalma Jegyzetek egy történelmi riportkönyvhöz
31
Kerékgyártó T. István: Reménytelen jövőképek A. Gergely A n d r á s : Fülep Lajos emlékezete
33
Tóth István: A második „ é v g y ű r ű "
34
Dr. Tihanyi Endre: Aki ellenáll, f e l k o n c o l a n d ó ! A sátoraljaújhelyi börtönkitörés évfordulóján
35
32
Gyöngyösi G á b o r :
V a d e r n a József verse: Töredékek
14
H o r v á t h Gyula verse: Halászhalál
14
Polgár Péter: A semmi á g á n Szegénység a mai Miskolcon
15
Bisztray Á d á m verse: Fehéregyháza
19
Rózsa Endre verse: Bolgár aszklepiádák
19
Szabó C s a b a versei: Párbeszéd; Barátom szavai I.; Barátom szavai II.
Pető János (4, 11, 13, 15, 28, 32, 36) rajzai
19
Tönköl József verse: Nagyvárosi cinterem
Első o l d a l o n : Zsákmány Pető János rajza
19
Kerékgyártó T. István: A kirekesztettség á l l a p o t a
20
Varga Csaba: Lélekfelújítás Játék két részben
22
Pomogáts Béla: „Transzilván hősköltemény" Áprily Lajos: Tetőn
26
A n t a l Attila verse: Őszi motorozás
29
NAPJAINK
A színészi játék p i l l a n a t a i A miskolci társulat újabb bemutatóiról
36
Tarján Tamás: Változatok Shakespeare-re Színházi levél II.
37
Kőháti Zsolt: I r o d a l o m a képernyőn
38
Levelek í r ó t á b o r - ü g y b e n
39
Hátsó o l d a l o n : Beszélgetők Pető János rajza
A szerkesztésben közreműködnek: Serfőző Simon (szerkesztő), Kalász László (líra), Brackó István (széppróza), Botlik József (kritika), Ruszoly József (tanulmány), Gyöngyösi G á b o r (közművelődés), Feledy G y u l a (képzőművészet).
Lapszélre árcius 15: ismét pirosbetüs n e m z e t i ü n n e p ü n k . A tűz márciusa, az olvadás, a d a g a d ó v i zek, a b o m l ó r ü g y e k márciusa ünnep. S a forradaLmok márciusa! A forradalmaké, amelyek közt a legnagyobbról, az e m b e r i s é g újkorának e g y e t e m e s , piros b e t ű k k e l j e l ö l t h a t á r k ö v é r ő l , a N a g y F r a n c i a F o r r a d a l o m r ó l u g y a n c s a k ebben az esztendőben emlékezünk, emlékezik a civilizált világ, a kétszázadik évfordulón. A N a g y Francia F o r r a d a l o m p é l d á j a v i l á g í t o t t Európában a 48-as forradalmi megmozdulások, felkelések, szabads á g m o z g a l m a k i r á n y í t ó i n a k és r é s z e s e i n e k , m e s z szire m u t a t ó f á k l y a k é n t a sötétségben.
M
K e z e m b e n a k ö n y v . 1867-ben j e l e n t m e g Peslen, k i a d ó j a Heckenast Gusztáv. í r ó j a Vargyas Endre, s c í m e : „ M a g y a r szabadságharcz története, 1848—1849." A s z e r z ő részletesen ismerteti tudósításszerű, s é r e z h e t ő e n s z e m é l y e s é l m é n y e k től áthatott m ű v é b e n Kossuth 1848. m á r c i u s 3-án P o z s o n y b a n , a r e n d i o r s z á g g y ű l é s e n e l m o n d o t t beszédét. H a d d i d é z z ü n k e b e s z é d b ő l itt n é h á n y g o n d o l a t o t : „ A z ó t a n é p e k n y e r t é k vissza szabadságaikat, m i k n e k ily k ö z e l j ö v ő j é t h á r o m h ó n a p e l ő t t alig á l m o d á k . M i p e d i g h á r o m h ó n a p o n át g ö r d í t j ü k f á r a d h a t a t l a n u l Sysiphus k ö v é t . Es az é n lelk e m r e epesztő aggoddalommal borul a mozdulatlanság f á j d a l m a /.. ./ N e k ü n k , Tisztelt R e n d e k , kiket a n e m z e t azzal bízott m e g , h o g y j e l e n e f ö l ö t t ő r k ö d j ü n k , s j ö v e n d ő j é t biztosítsuk, — nekünk n e m s z a b a d s z e m b e h ú n y v a v á r n i , m í g hazánkat a baj o k ö z ö n e e l b o r í t j a . M e g e l ő z n i a b a j t , ez h i v a t á sunk /. . ./ T u d o m é n . h o g y e l v é n h e d t r e n d s z e r nek, m i n t e l v é n h e d t e m b e r n e k n e h é z m e g v á l n i e g y hosszú élet e s z m é j é t ő l ; t u d o m h o g y f á j d a r a b r ó l darabra összedűlni látni, m i t e g y hosszú élet é p í t g e t e t t ; de m i d ő n az alap hibás a dűlés f á t u m a kik e r ü l h e t e t l e n . És m i előttünk, k i k r e a g o n d v i s e lés e g y n e m z e t sorsát bízta, h a l a n d ó e m b e r g y a r lóságai b e f o l y á s t n e m g y a k o r o l h a t n a k . A nép ö r ö k , és ö r ö k n e k k í v á n j u k a n é p h a z á j á t . . . " í m e , K o s suth n e v e z e t e s beszédének m á i g v i l á g l ó g o n d o l a t a i ! S aztán az e s e m é n y e k . I s m é t P á r i z s adta m e g a h a n g o t . A m á r c i u s első n a p j a i b a n k e z d ő d ö t t f o r radalmi megmozdulások hatására március 13-án Bécsben k i t ö r t a f o r r a d a l o m . S e g y nappal k é s ő b b Pesten a Fillinger-kávéházban (a P i l v a x b a n ) az E l l e n z é k i K ö r radikális f i a t a l j a i , é l ü k ö n P e t ő f i v e l , I r i n y i v e l . J ó k a i v a l , V a s v á r y v a l és Bulyovszkyval f o l y a m o d v á n y t s z e r k e s z t e t t e k az o r s z á g g y ű l é s h e z . Ez í g y s z ó l t : „ E g é s z Európa m o z o g . A z idő f é l századdal e l ő b b r e r ú g o t t . E g y g o n d o l a t r e z g i át e g é s z E u r ó p á t : h o g y a létező állapot t o v á b b n e m m a r a d h a t /. ../ A n e m z e t n e m e l é g s z i k m e g t ö b b é egyes e n g e d m é n y e k k e l ; nem várhat a fejlődés eddigi lassú m e n e t é r e . Egész a l k o t m á n y u n k a t k í v á n j u k ezúttal tisztába hozni. Mit k í v á n tehát a m a g y a r n e m z e t ? K í v á n j u k a s a j t ó szabadságát, censúra e l t ö r l é s é t ; f e l e l ő s m i n i s z t é r i u m o t Buda-Pesten; évenkénti országgyűlést Pesten; törvény előtti e g y e n l ő s é g e t , p o l g á r i és vallási t e k i n t e t b e n ; n e m zeti örsereget; közös teherviselést; esküdtszék, képviselet egyenlőség a l a p j á n ; úrbéri viszonyok m e g s z ü n t e t é s é t ; n e m z e t i b a n k o t ; a k a t o n a s á g esk ü d j é k m e g az a l k o t m á n y r a , m a g y a r k a t o n á i n k a t ne v i g y é k k ü l f ö l d r e , a k ü l f ö l d i e k e t v i g y é k el től ü n k ; a p o l i t i k a i s t a t u s f o g l y o k szabadon bocsát a s s a n a k ; uniót E r d é l l y e l — s v é g ü l l e g y e n b é k e , szabadság, e g y e t é r t é s . " A z e s e m é n y e k t o v á b b i m e netét i s m e r t e t i a k i e g y e z é s é v é b e n n a p v i l á g o t látott m ű s z e r z ő j e , m a j d ezzel a m o n d a t t a l z á r j a a f e j e z e t e t : „ Í g y ment végbe Magyarország újjászületésének ö r ö m n a p j a . " E n n e k az ra
most
örömnapnak
szívünkben.
S
az e m l é k e világít
t ű k k e l a n a p t á r l a p j a i n is.
él és é l e d
immár
új-
piros p
beL
A B o r s o d - A b a ú j - Z e m p l é n M e g y e i T a n á c s i r o d a l m i és m ű v e l o d e s i l a p j a . Me»£ei Lapk e s z t ő s é g : Miskolc, K o r v i n Ottó u. 1. 3530. T e l e f o n : 15-881. K i a d ó h i v a t a l : K i a d j a B i ^ k i a d ó V á l l a l a t , M i s k o l c . B a j c s y - Z s i l i n s z k y út 15. sz. 3527. F e l e l ő s k i a d ó : V e r e s M i h á l y . P o ^ P l . : 178. 3051. T e l e f o n : 36-131. T e r j e s z t i a M a g y a r Posta. E l ő f i z e t h e t ő b á r m e l y h W a p k e z b e s i w pos a m v a tálnál, a posta hírlapüzleteiben és a H í r l a p e l ő f i z e t é s i es Lapellatasi I r o d á n á l ( H E L I R h Buai l p <:st x u i . ker.. L e h e l utca 10'a 1900 közvetlenül v a g y . postautalványon. valamint « u t o l M S M a H E L M 215-86162 p é n z f o r g a l m i j e l z ő s z á m r a . E l ő f i z e t é s i d í j egy é v r s 1:2 f o r i n t . M e g j e l e n i k minden Itónap e l s e j é n K é z i r a t o k a t és r a j z o k a t nem őrzünk m e g és nem küldünk vissza. Készült a Borsodi NyomciaDan, MIS kolcon. Felelős v e z e t ő : H o r v á t h F e r e n c . I n d e x : 25 913 — I S S N 0a47-207a.
STIPTA ISTVÁN
H e t v e n é v e történt Az eperjesi evangélikus jogakadémia áttelepülése 1918/19-ben viharos történelmű Eperjes talán legbüszkébb ősi kollégiumára volt. Szorgos polgárai saját erejükből építették, magukénak érezve védték, támogatták. Dacolva a jezsuita hittérítőkkel, császári generálisokkal a kis felvidéki főiskola mindvégig megtartotta protestáns szellemét. A korabeli tanintézetekhez hasonlóan helybéli és a szűkebb környék ifjainak tanítását vállalta, mégsem vált kisszerűen zárttá. A szepességi kollégium tanárai, diákjai széles körű kapcsolatokat alakítottak ki elsősorban németországi és svéd egyetemekkel, főiskolákkal. A kollégium keretei között főgimnázium, evangélikus teológiai kar, jogakadémia, majd a X I X . század második felétől tanítóképző működött. Legnagyobb híre a jogakadémiának volt. Szepes vármegye, Eperjes szabad királyi város és a híres Dessewffy család anyagi segítségével az oktatást négy évfolyamra terjesztették ki, teljes körűvé alakították. Nem kaptak államsegélyt, nem függtek merev központi előírásoktól. A z ország szellemi központjától jótékony messzeségben önálló arculatú, kísérletező műhellyé vált az evangélikus eperjesi jogakadémia, amelyben dékán lehetett a Jászai-féle radikális párt helyi vezetője és megbecsült tanár a szociáldemokrata Hébelt Ede. A politikatudományt az 1910/11-es tanévtől Maiéter István, az ismert radikális párti korifeus oktatta. A v i lágháború előtti években ezen a döntően szepességi németek által lakott vidéken tartotta Csengey Gusztáv buzdító előadásait a magyar történelemről. Tanítványaitól lelkes hazafisága jeléül az „utolsó kuruc" jelzőt kapta.
A
A jogakadémia egykori hallgatói között minden fontos hazai vallás követőit megtaláljuk. A nemzetiségi megoszlás szerinti vizsgálódás is toleráns gyakorlatot igazol. A környék népességének megfelelően tisztes arányban fedezhetünk f e l szász, szlovák és
A zűrzavaros helyzetben azonban egyre biztosabbá vált, hogy a z ú j állam nem tart igényt a kollégium jogi fakultására és nincs szüksége az itt tanítókra sem. M í g a teológiai kar, a főgimnázium és, a tanítóképző tanárai bátorító ígéreteket kaptak a helyi vezetőktől, a jogászok számára csak a menekülés maradt. Kollégiumi termeiket cseh katonák szállták meg, eltiltották a magyar nyelvű oktatást. Méltatlankodó tanáraikat rövid időre letartóztatták. [1] A z áttelepülés ügyében Eperjesen nem történt hivatalos, testületi döntés. A kar b o nyolult támogatási rendszere miatt ebben a fontos kérdésben az ősi pártfogóság és az evangélikus egyházkerületi hatóség dönthetett volna. A dékán úgy értesült, hogy a pártfogóság egyes tagjai ellenzik, korainak, célszerűtlennek tartják az elköltözést. Akcióját ezért a társíenntartó szerv, az egyház vezetőinél kezdte. A z 1913. december 5-i budapesti egyházi konferencián felkereste Geduly Henrik tiszai egyházkerületi püspököt, aki támogatta az elképzelést, ö már nem bízott a békekonferencia kedvező döntésében. Másnap a dékánnal együtt felkereste Lovászy Márton vallás és közoktatásügyi minisztert: kérte az áthelyezés állami támogatását. A miniszternek sem voltak illúziói a bekövetkező területi változásokat illetően. Rögtön beleegyezett az áttelepítésbe, sőt azt is megígérte, hogy a teológiai kar esetleges áthozatalát is kedvezően fogadja. A z újrakezdő jogakadémiának államsegélyt ígért, a költözködés költségeinek egy részét is átvállalta.
magyar származású tanulókat. A jogakadémia elsősorban a közép és kis egzisztenciák gyerekeinek továbbtanulását biztosította. A z Eperjes környéki fiatalok helyben, kisebb költségen tanulhattak, a négy é v elvégzése után — ha kívánták — doktorálhattak az egyetemen. Zömük megelégedett az akadémián szerzett ismeretekkel, amely a gyakorlati jogi és kisebb hivatalnoki foglalkozásokhoz elegendő volt. A jogakadémia alkotó légköre, progresszív szellemisége — az igényes tanárkiválasztás révén — magas szakmai munkával párosult. Itt csak olyan tanárok taníthattak, akik az egyetemi magántanári címmel rendelkeztek. Azi első világháború előtti é v tanári karában egyetlen oktató sem volt, aki legalább egy évet ne töltött volna korábban külföldi egyetemen. Itt oktatott Vécsey Tamás a legkiválóbb római jogászok egyike, Ereky István a közigazgatástan nagy hírű professzora. I n nen indult Berzeviczy Albert, Horváth Ödön. Moór Gyula pályája. Dönteni kellett arról is, hogy hova mehet A századforduló idején működő tíz j o g - a jogakadémia. Először Kassa merült f e l . Ezt az elképzelést az az illúzió éltette, hogy akadémia közül az eperjesin tanult a legtöbb az abaúji központ magyar területen marad. diák, itt volt legnagyobb létszámú a tanári A z é v végén azonban már arról értesültek kar. A z akkor legvonzóbb pályára készítő, az eperjesiek, hogy a kassai állami, és a elsősorban gyakorlatias tudást nyújtó f e l v i sárospataki református jogakadémia is köldéki főiskola további szép terveit az első tözni kíván. Mindkettő Miskolcra. világháború söpörte el. Üjrakezdésre Eperjesen nem volt esély: a békekötés miatt meA miskolci áttelepítés Mikler Károly é r nekülnie kellett. deme, bár a város vezetőinek kedvező hozzáállása sokban hozzájárult ehhez. A z evan* gélikus egyház a felügyeletet gyakorló egyházkerület központját, Nyíregyházát javasolMikler Károly dékán 1919 őszén a mista. Egy ideig rontotta Miskolc esélyeit az a kolci Reggeli Űjság lapjain úgy emlékezett: hiedelem, hogy még ez a város is átkerül neki jutott eszébe először a jogakadémia átCsehszlovákiához. A bizonytalanság sokáig telepítésének, ami ezzel azonos volt, megtartott: a Reggeli Hírlap 1919. március 16-i mentésének gondolata. A Felvidék cseh megszáma is f é l v e emlegette azt a lehetőséget, szállása, az önálló csehszlovák állam deklahogy a demarkációs vonalat még mélyebbre rálása (1918. október 29.) után egy ideig még működött a magyar polgári igazgatás és a vonják, így esetleg bekerül Miskolc („Miskovec") és Sátoraljaújhely is. A határok végrégi keretek között folyt tovább az oktatás.
ső megállapításáról egyébként a város lakói csak 1919. június 19-én értesülhettek. A budapesti tárgyalásai után, Eperjesre tartva, Mikler Károly Miskolcon állt meg. December 7-én tárgyalt a város vezetőivel, Szentpáli István polgármesterrel és Lichtenstein László városi főispánnal. A két vezető lekötelező ígéretet tett. Megígérték, hogy a város törvényhatósági bizottsága december 19-én megtárgyalja a jogakadémia ügyét. Azon melegében ajánlottak egy megfelelő épületet és évi 25 000 koronát az áttelepülő intézménynek. [2] Miskolc régen vágyott már egy egyetemre, vagy legalább egy főiskolára. Igaza volt az ügyet támogató lelkes patriótáknak: megérdemelte volna. A környék hozzá mérhetően jelentős városai rendelkeztek felsőfokú tanintézettel. A helybeli továbbtanulás hiánya nemcsak presztízs, hanem a lakosság jelentős érdeksérelmeivel is járt. A város vezető testületei mindenekelőtt műegyetemet akartak: 1918. január 31-én a törvényhatósági bizottság határozata szerint: „ . . . t e k i n t e t t e l azokra a rendkívüli fontosságú kulturális és gazdasági érdekekre, melyek a harmadik műegyetemnek városunkban való felállításához fűződnek, az e célból szükséges anyagi áldozatokat városunk vagyoni állapotához képest meghozni kész." [3J A biztató kilátást és az eredményes tárgyalásokat az év őszén bekövetkezett fordulat egyelőre megszakította. Már korábban meghiúsult a sárospataki jogakadémia és az ottani teológiai kar áthozatalának terve. A z év végi tragikus események után viszont két felvidéki főiskola is befogadásra kérte Miskolcot. Először a Selmecbányái erdészeti és bányászati akadémia fordult a városhoz. A képviselőtestület 1918. december 19-én eldöntötte, hogy a „főiskolának Miskolcra áthelyezését örömmel veszi és annak idején a legerélyesebb mozgalmat indít az iskolának részére való megnyerése iránt." A z ígéretet beváltva három é v múlva újabb határozat született: a polgármester lépjen f e l a kormánynál a főiskola Miskolcra telepítése ügyében. [4] Határozottabb módon, eredményesebben járt el a város a jogakadémia ügyében. A vezetők tartották magukat korábbi ígéretükhöz. A város törvényhatósági bizottságának minden fontos albizottságával előzetesen megállapodtak a menekült fiőiskola befogadásáról, és támogatásáról. A Mikler Károly jelenlétében lefolyt 1918. december 19-i bizottsági ülés örömmel fogadta az „eperjesi jogakadémiának Miskolcra való áthelyezését." [5] Igaz ugyan, hogy a határozat egyelőre nem erősítette meg a korábban felkínált segélyösszeget és nem volt szó a székház átadásáról sem. A város anyagi erejéhez mért támogatást ígért. Időközben az eperjesi jogakadémia tanárait a cseh katonaság részéről újabb inzultus érte. A z 1918. december 19-re összehívott ősi pártfogósági testület még mindig nem látta időszerűnek az akadémia áthelyezését. Mikler a pártfogóság álláspontja ellenére 1919. január 16-án Miskolcra utazott, most már az átjövetel részleteit tisztázni. Szentpáli István polgármester 1919. január 18-án hivatalosan értesítette az eperjesi kollégium dékáni hivatalát, hogy a jogakadémia részére átengedi a városháza II. emeletének azt a helyiségét, amelyet akkor a 16. gyalogezred parancsnoksága foglalt el. A dékén sürgős intézkedést kért az illetékes evangélikus püspöktől. Geduly Henriktől. A válasz, a végső döntés 1919. február 9-én érkezett Eperjesre: „Határozat: A z egyházkerületi közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében, saját felelősségemre elrendelem, hogy az eperjesi ag. h. ev. egyházkerületi collegiumi jogakadémia ideiglenesen, a béketárgyalások befejezéséig Miskolc város hatósága alatt legyen, ( . . . ) címében, pecsétjében, hivatalos irataiban a következő elnevezést viselje:
« A tiszai ág. h. ev. egyházkerület eperjesi kollégiumának jogakadémiája — ideiglenesen Miskolcon!«" [6] A határozatot később az egyházkerületi közgyűlés is jóváhagyta. A z 1920. október 27-én, Nyíregyházán hozott állásfoglalás nyomatékosan hangsúlyozta a jogakadémia miskolci működésének ideiglenességét. „Parancsolja ezt a területi integritás kiirthatatlan gondolata, a már poriadásban lévő, alapító ősök és vértanúk emléke és kegyelete, valamint az elszakított testvérek iránt érzett szeretet és tisztelet érzete." Két év múlva a főiskola hivatalos pecsétjéből már hiányzott az „ideiglenes" szó. A z átköltözésre rövidesen sor került. A z eperjesi kollégium igazgatótanácsának 1919. március 4-én tartott ülésén, amelyen megjelent Stefanek Antal, a csehszlovák kormány tanügyi referense, végleg eldőlt az intézmény sorsa. Hivatalosan értesültek arról, hogy a teológiai kar feleslegessé vált, mert a pozsonyi egyetem teológiai fakultást kap. A jogakadémia fenntartása sem indokolt, hiszen >va csehszlovák kormány Magyarország részére nem nevel jogászokat." f7] A feleslegessé vált intézmények szabadon átköltözhetnek. A helyi zsupán, Fábry Pál is jószándékú semlegességgel tűrte az elköltözést. Megengedte a hadizsákmánynak nem minősülő ingóságok elvitelét. Miután a dékán meggyőzte őt, hogy az akadémia ingóságai felekezeti tulajdonban vannak, a bútorok, az irattár, a könyvek egy része átkerülhetett Miskolcra. Elhozták Than M ó r híres Dess e w f f y Arisztid portréját is. A későbbi visszaemlékezések sokat dicsérték Mikler Károly akkori vagyonmentő tárgyalásait. a valóság mégis az. hogy a 29 000 kötetes jogi szakkönyvtár és a rendkívül értékes éremgyűjtemény Eperjesen maradt. * A dékán 1919. március 10-én érkezett Miskolcra. A jogakadémiáról szóló első hírlapi értesítés a március 16-i Reggeli Hírlapban jelent meg. Beszámolt a dékán megérkezéséről és tudatta: a cseh hatóságok nem gördítettek akadályokat az átjövetel elé. A március 18-i lapszám arról tudósított, hogy a jogakadémia dékáni hivatala már aznap fogadja és beírja az utólag jelentkezőket. A tanárok megérkezése után az előadások, az alap- és államvizsgák nyomban megkezdődnek. A várost ebben az időben az ország leendő területi megcsonkítása, a határok kérdése tartotta lázban. Valamelyest megnyugtató volt a jogakadémia átköltöztetésének híre, mert ebből a helyi közvélemény arra következtethetett, hogy a város mégsem kerül át Csehszlovákiához. Éppen Mikler Károly nyilatkozta a Reggeli Hírlap március 20-i számában: Fábry Pál zsupán is így értesült, éppen biztatására jöttek Miskolcra és nem Nyíregyházára. A Kassai Napló másnap közölte a kínos helyzetbe került csehszlovák tisztviselő helyreigazító nyilatkozatát: „a miskolci újságoknak az eperjesi jogakadémia áthelyezésével kapcsolatos híre merész kombináció, önkényes találgatás." A Tanácsköztársaság híre tehát már Miskolcon érte az áttelepült négy akadémiai tanárt. A Horthy-korszakban készült visszaemlékezések egyöntetűen megállapították: a helyi kommün vezetői nem akadályozták intézményük működését. A z első vizsgáról szóló tudósítás (amely szerint a jelölt „fényes eredményt produkált") 1919. március 28-án kelt. Igaz, a Reggeli Hírlap egy nappal korábbi száma közölte a miskolci kultúrbiztos rendeletét az egyház és iskola szétválasztásáról. Tudni lehetett: a proletárállam radikálisan átnevezi a jogi felsőoktatást is. A reform első jele a közoktatásügyi népbiztos 1919. március 31 -i rendelete volt.
Eszerint a vizsgák valamennyi tudományegyetem jogi karán és minden jogakadémián — az új tanulmányi rend végső megállapításáig — szünetelnek. [8] A z előadásokat azonban március végétől folyamatosan tartották. Mikler Károly dékán, jogtörténész több részletben beszélt a „vezérek korabeli ősmagyar nemzetségi kommunizmusról." Ugyanő tartott órát „gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti módszer alkalmazásával az egyéni tulajdonnak I. István korában bekövetkezett kialakulásáról." [9] A miskolci baloldali ügyvédek április 5-én elhatározták, hogy egy tudományos szemináriumot állítanak fel, ahol az újonnan alakuló proletárjog elsajátítására és a szociális ismeretek fejlesztésére előadásokat tartanak. Á p rilis 8-án felhívás jelent meg a miskolci jogtanulókhoz is. Kálmán Ödön joghallgató kérte társait: április 12-én jelenjenek meg a jogakadémián „szakszervezetbe való tömörülés és az új kommunista társadalomban való megfelelő elhelyezkedés ügyében." [10] Másnapi újsághír szerint a joghallgatók szakszervezete megalakult, működésének irányítására végrehajtó bizottságot választott. Krausz György miskolci kultúrbiztos 1919. április 20-án felhívott mindenkit, „aki a szocializmus—kommunizmus köréből előadást tud tartani, jelentse tárgykörét, címét a művelődési oszálynak." A jelentkezőkből munkásképző gárdát kívántak alakítani, „melynek minden tagja kötelezi magát, hogy egész szellemi tőikéjét feltétlenül a proletárösszesség szolgálatába állítja." Bruokner Győző, a jogakadémia későbbi dékánja is említi, hogy a főiskola tanári karát is felhívták: tartsanak hetenként ikétszer öntudatosító szociológiai előadásokat a Vörös Hadsereg tisztjei és altisztjei részére. Forrásaink nem igazolják az itt tartózkodó tanárok (közreműködését. A Reggeli Hírlap 1919. április 18-án „Munkásegyetemet Miskolcnak!" címmel nagyszabású reformprogramot adott iközre. A cikk a jogi felsőoktatás radikális átalakítását követelte. Harcot hirdetett a régi ideológiájú iskolák ellen, és az „eddig mellőzött, letompított tudományágak" oktatását szorgalmazta. „Jogász nép voltunk s a jogi főiskoiák gyári módon termelték a szellemi proletárokat." A helyzet a Tanácsköztársaság alatt megváltozik, a „jogi és államtudományi karok a mai formájukban nem fognak fennmaradni." A várható átalakítások arra az alaptételre épültek, hogy a közvetlen jövőben megszűnik a magánjog, és az oktatás f ő súlya az államtudományi tárgyakra helyeződik. A z új szellemű értelmiséget a munkások közül kell 'kiválasztani: ezt a körülményt a jogi oktatásnak is figyelembe kell vennie. A m i közelebbről a miskolci munkásegyetem ügyét illeti, azt az egykori eperjesi és a sárospataki jogakadémiák összevonásával kellene létrehozni. „Szerencsés gondolat lenne ebben a hatalmas ipari és proletár centrumban a két főiskolát munkásegyetemmé egyesíteni." A levéltári adatokból kiderült: a két intézmény fúziójára a sárospataki jogakadémia igazgatósága tett javaslatot. A közoktatásügyi népbiztossághoz benyújtott k é relmük tartalmilag egyezik a miskolci felhívással. A közoktatásügyi népbiztosság egyik lelkes munkatársa a helyi viszonyokat jól ismerő jogtanár, Hébelt Ede v o l t . .. A katonai mozgósítás, a feszült légkör m i att április végén megszakadtak a jogakadémiai előadások. A város 1919. május 2-án csehszlovák 'katonai megszállás alá 'került. Rövid ideig tartó bizonytalan helyzet alakult ki. A katonai helytartó először az órákat á l líttatta vissza, figyelemmel a hazájában divatozó közép-európai időszámításra. Képletesen is így cselekedett. Elrendelte: a város területén mindenben vissza kell térni az 1919. március 21. előtti állapotokhoz. A z
rajzoló
petö j a n o s rajza
északi határok megnyíltak, tömegével menekültek Miskolcra az elűzött tisztviselők, az új fogadalom letételét megtagadó vagy sztrájkoló vasutasok, munkások. Május 14-én újra meghirdették a jogakadémiai előadásokat. A Miskolci Napló május 14-i számában derűlátó nyilatkozat jelent meg az oktatás teljessé tételének lehetőségéről. A z Eperjesen maradt tanárokra azonban még várni kellett. Május 20-án a vöröskatonák visszafoglalták Miskolcot. A z augusztus 2-ig eltelt rövid időszak alatt több olyan rendelet, deklaráció jelent meg, amely közvetlenül vagy áttételesen a jogi_ felsőoktatást érintette. Megerősítették az iskolák államosítására, az egyházi vagyon köztulajdonba vételére vonatkozó korábbi terveket. A forradalmi szellemű oktatás érdekében a lelkészek, hitoktatók átképzése is szóba került. [11] A kommün bukása után, a megszálló román csapatok asszisztálása mellett — 1919. október 4-én indult újra a jogakadémiai' oktatás. Előző nap érkezett meg Eperjesről Obetkó Dezső, Maiéter István, Hébelt Ede és Sztehlo Zoltán. Szlávik Mátyás, a művelődés és bölcsészettan tanára nem kívánt Miskolcra költözni. Moór Gyula később a kolozsvári egyetemre került, Ereky István Budapesten oktatott tovább. Ezen az őszön a miskolci volt az ország egyetlen működő főiskolája. A rendkívüli körülményeket méltányolva új, korábban máshová beiratkozott hallgatókat is felvettek, és vizsgáztattak a jogakadémián. A z egyetemi oktatás Budapesten csak 1920. mároiusában indult újra: számos joghallgató ezért Miskolcra jött vizsgázni. A z első félévi előadásokat az eperjesi tanrend szerint tartották. Igaz, kényszerűségből egyes tárgyak kimaradtak, másokat nem régi gondozóik adták elő. Sztehlo Zoltán, aki eredetileg római jogász volt, az első félévben magyar anyagi büntetőjogból tartott heti öt óra előadást. Mikler K á r o l y is vállalta a közigazgatási jogot, pedig ő az egyházjog és jogtörténet tanára volt. A korabeli jogászképzés egyik fontos tárgya a közgazdaságtan volt. Kényszerűségből ezt is Mikler Károly adta elő. Szlávik Mátyás stúdiumát Maiéter István vállalta, aki a jogbölcsészettel együtt
így heti 10 órát tartott. Obetkó Dezső az osztrák magán, és a magyar pénzügyi jogot jegyezte. A z előadó tanárok névsorából hiányzik Hébelt Ede. Röviddel Miskolcra érkezése után felfüggesztették állásából. Hosszú, egészen 1934-ig tartó eljárás, jogi procedúra után fegyelmi büntetéssel elbocsátották a tanári karból. A határozatot a hegyaljai evangélikus egyházmegyei törvényszék 1922ben hozta. A z indok: Hébelt Ede aktív támogatója volt a polgári demokratikus kormány politikájának, a proletárdiktatúra ideje alatt közoktatásügyi népbiztosság munkatársa volt, és professzorságot vállalt az akkori munkásegyetemen. Terhére rótták azt is, hogy szociáldemokrata programmal képviselő lett. A z ellene indított eljárás során az egyházi törvényszék vizsgálat alá vette a Tanácsköztársaság alatta magatartását, elemezte a munkásegyetemen tartott előadásait. Országos megütközést keltve a bíróság még a szociáldemokrata párt programjáról is ítéletet mondott, hiszen azt kutatta: vajon Hébelt Ede szociáldemokrata képviselői állása ellentétben van-e az evangélikus egyház szellemével. Sorra vették a szociáldemokrata párt vezetőinek az egyházról tett nyilatkozatait, és Hébelt Ede valamennyi parlamenti felszólalását. A kiváló tanár a két világháború közötti Magyarországon nem oktathatott. A felszabadulás után azonban ő szervezte meg és irányította azt a budapesti tanfolyamot, amelyen tehetséges munkások jogot tanulhattak. [12] A z első miskolci tanév második félévében — a magasabb létszám miatt — már évfolyamokra bontva folyhatott az Oktatás. Ekkor alakult ki az a tantárgyi rendszer, amely az akadémia 1949-es megszüntetéséig irányadó volt. A z 1919—20. tanév II. félévi tanrendje, heti óraszámokkal: I. évf. Római jog, 8 óra Sztehlo Zoltán Magyar alkotmány és jogtörténet, 7 óra Mikler Károly II. évf. Magyar közjog, 6 óra Maiéter István Magyar magánjog, 5 óra Sztehlo Zoltán Pénzügytan, 4 óra Flórián Károly Nemzetközi jog 3 óra Maiéter István III. évf. Magyar anyagi büntetőjog, 3 óra Magyar büntetőeljárás, 5 óra Obetkó Dezső Magyar állam statisztikája, 4 óra Mikler Károly IV. évf. Speciálkollégiumok Maiéter István: Európai államok legújabb története Szlávik Mátyás: Bölcseleti etika Csengey Gusztáv: Nemzeti küzdelmek a X V I I . században. [13] A következő tanév elején a dékánnak újabb tanárokról kellett gondoskodnia. Obetkó Dezső, Flórián Károly, Maiéter István az átmenetileg engedélyezett kassai jogakadémiára mentek, Hébelt Ede visszakerülésére nem volt remény. Sikerült három kiváló oktatót találni, valamennyien hűséggel szol-
gálták a jogakadémiát, egészen annak megszűnéséig. Schneller Károly fővárosi statisztikai hivatali fogalmazó a közigazgatási jog és statisztika tanára lett. A történeti és filozófiai tanszékre az iglói főgimnázium egykori tanárát, Bruckner Győzőt nevezték ki. A büntetőjogot Hacker Ervin oktatta 1921 őszétől. A jogakadémia hallgatói létszámáról az első két tanév átmeneti viszonyai miatt nincs pontos adatunk. A tantestületi jegyzőkönyvek és a beiratkozottak hivatalos kimutatásai az 1922/23. tanév I. félévétől tartalmaznak megbízható információkat. Ebben a félévben a jogakadémiának 212 rendes (tehát előadások látogatására kötelezett) hallgatója volt. Legtöbben az első évfolyamra iratkoztak be, számuk 72 volt. A második évfolyamon 66-an, a harmadikon 42-en tanultak. A negyedév létszáma 32 volt. A z evangélikus egyház hatósága alatt álló jogakadémián összesen 71 hallgató vallotta magát protestánsnak, közülük csak 31 volt evangélikus. A tanulók többsége helyi vagy környékbeli volt. (51 miskolci, 31 Borsod megyei, 24 abaúji.) A z első é v r e felvehető hallgatók létszámát a vallás- és közoktatásügyi miniszter szabta meg. A felvételnél — a hírhedt numerus clausus törvény alapján — tekintettel kellett lenni a „ f a j o k és nemzetiségek" számarányára. A miskolci jogakadémia keretszáma 1922/ 23-ban 60 volt. A z első évfolyamra 93-an jelentkeztek. A törvény alapján — a továbbtanulásra alkalmas keresztények által be nem töltött helyre — mindössze 4 zsidó vallású hallgató kerülhetett volna be. A -kari tanács 1921. október 4-én azonban úgy foglalt állást, hogy — tekintet nélkül a törvényben megszabott arányra — „a keresztény vallású pályázókkal meg nem telt megengedett létszám határáig nem keresztény kérelmezők is felvétetnek." Egyébként nem tartották be a minisztériumi keretelőírást sem. A jobb előmenetelű jelentkezőket, a tanárok vagy helyi potentátok által — a korabeli szokás szerint írásban — ajánlott pályázókat az egyházi hatóság vezetője, a püspök vette fel. Az egyház ragaszkodott régi iskolafenntartói jogához, oktatási autonómiájához.
* A jogakadémia belső oktatási rendje kialakult, tanári kara, szervezete stabilizálódott. A sorsa mégsem rendeződött véglegesen, hiszen a minisztérium 1921. június 13-án közölte: a jövőben kinevezett vagy megválasztott tanárok részére — az állam szűkös pénzügyi helyzetére tekintettel — nem ad államsegélyt. Miskolc városának törvényhatósági bizottsága megadta ugyan a 25 000 korona segélyt, de ez a kiadások, fizetések töredékét fedezte csupán. A kormány rövidesen megszüntette a felekezeti jogakadémiák anyagi támogatását. Elsősorban anyagi okokra hivatkozott, de közismert volt: az új kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó az egyházi keretek között f o l y ó jogászképzést elvi okokból sem akarta fenntartani. A z intézmény csak helyii támogatással működhetett tovább. Borsod vármegye „szomorú pénzügyi helyzetére" hivatkozva nem adott segélyt. Miskolc ezúttal is megértőbbnek mutatkozott: az oktatáshoz szükséges helyiségek biztosításán, a fűtés, világítás költségein túl ideiglenesen vállalta három tanszék összes kiadásának fedezését. A támogatás kérdésével foglalkozó városi testületi ülések vitáiból kiderült, hogy a jogakadémiát minden körülmények között meg .kívánták tartani. A város polgármestere, Hodobay Sándor, 1922. november 28-i megválasztásakor nagyívű kulturális programot hirdetett meg. Megígérte a színház átépítését, a művésztelep további fejlesztését („Nagybánya helyét a jövőben Miskolcznak kell m a j d betölte-
nie"), (kilátásba helyezte a Borsod-miskolci Múzeum végleges elhelyezését. A város „Utóbbi időkben nyert határvárosi küldetésének" [14] megfelelően fejleszteni kívánta törvényhatósága iskoláit. A jogakadémiához — mint egykori eperjesi diák — teljes szívvel ragaszkodott. A jogi oktatásért hozott áldozat ,(a városi költségvetés 0,8%-a) többszörösen megtérült. A z itt lakó hallgatók elhelyezése, élelmezése révén a város iparosai és kereskedői ennek Iközel tízszereséhez jutottak. A jogakadémia támogatásáról 1923. Június 26-án született megállapodás. Miskolc véglegesen magára vállalta három tanszék fenntartását. A jogakadémia tanárai ígéretet tettek a „tényleges és állandó" miskolci működésre. Rögzítették: az összes tandíjkedvezmény 3/8-ad része a miskolci illetőségű „szegényebb sorsú" ihallgatókat illeti meg. A város további feltétele volt, hogy a tandíjat, beiratkozási és vizsgadíjat a jogakadémia felekezettől függetlenül határozza meg. Nem adott tehát kedvezményt a városi lakosság mindössze 10%-át kitevő evangélikusoknak. A jogakadémiai ifjúság Miskolc szellemi életének egyik meghatározó tényezője lett. A Miskolci Joghallgatók Testülete megalakulásától, 1920-tól legfontosabb feladatának tartotta az egykori eperjesi hagyományok átmentését, meghonosítását. A joghallgatók bekapcsolódtak a város társadalmi életébe, kezdetben főleg a tanévi ünnepek szervezése. a „jogászmárciusok" révén. [15] A z egykori eperjesi diák, Kossuth Lajos mellett példás tisztességgel ápolták Széchenyi István emlékét is. A miskolci joghallgatók minden évben megemlékeztek az aradi vértanúk halálának évfordulójáról. Október 6-a kultusza Eperjesen alakult ki. A kollégiumot támogató Dessewffy család mártír fiának emlékét Miskolcon is megható kegyelettel ápolták. A régi eperjesi diákélet kedves hagyományai közül a ballagás vert gyökeret az új székhelyen. A húszas évek közepétől a város e kedves ünnepségen vett búcsút diákjaitól. A „Ballag már a vén d i á k . . k e z d e t ű , megható búcsúdalt énekelve egyben annak fordítójára. Csengev Gusztávra is emlékeztek. JEGYZETEK (1) Dr. M i k l e r K á r o l y : A z e p e r j e s i á g . hitv. e v . j o g a k a d é m i á n a k 1918. d e c e m b e r 28-an b e k ö v e t kezett. aseh megszállás következtében M i s k o l c i r a történt á t h e l y e z é s e . S á r o s p a t a k 1922. 6. o . A j o g a k a d é m i a t ö r t é n e t é n e k első időszak á r ó l vázlatos áttekintést a d : Stipta I s t v á n : A miskolci j o g a k a d é m i a m ű k ö d é s é n e k első é v tizede (1919—1929). B o r s o d i S z e m l e X X X . é v i . 1985. 2. s z á m 49—58. o [21 Dr. B r u o k n e r G y ő z ő : A m i s k o l c i j o g a k a d é m i a m ú l t j a é s kultúrmundcássáiBa (L919—1359). É r d l i g e t 1953—1939. A z E v a n g é l i k u s O r s z á g o s L e v é l t á r b a n ( E O L ) letétbe h e l y e z e t t kézirat. EOL. Brudkmer G y ő z ő h a g y a t é k . Irattár 15. ( t o v á b b i l lóban: B r u o k n e r ) 1—ll>. o . [3] M i s k o l c t k j f . v á r o s 1918—19. é v i j e g y z ö k ö n y v e 28. o . 13/1918 I. 31. s z . határozat. A l a p s z á m : 13. B . - A . - Z . M e g y e i L e v é l t á r . [4] M i s k o l c t k j f . v á r o s 1918—dS. é v i j e g y z ő k ö n y v e 411. o. M i s k o l c t k j f . v á r o s 1931. é v i j e g y z ő k ö n y v e 368. o. [5] B r u c k n e r 11. o . ; M i k i e r im. 18. o. [6j B r u o k n e r 9. o . ; M i k l e r 19.o. [7] Gömöiry J á n o s : A z e p e r j e s i ev. Kollégium 1531—1931. E p e r j e s 1933. 71. o. [8] M i s k o l c z i N a p l ó 1919. április 3., R e g g e l i H í r l a p 1919. á p r i l i s 1. s z . [91 R e g g e l i H í r l a p 1919. I V . 3 . : R á t k a i András: A T a n á c s k ö z t á r s a s á g t ö r t é n e t é n e k első szia,kasza m e g y é n k b e n . B o r s o d i S z e m l e 1969. 1. sz. 25. o. [10] R e g g e l i Hír'aip 1919. április 9.. M i s k o l c z i N a p tó 1919. á p r i l i s 8. [11] M i s k o l c z i M u n k á s 1919. június 24.. június 27., július 30-i számai. [12] Hébelit E d e f e g y e l m i ü g y é r ő l : R e g g e l i H í r l a p 1926. július 4-i s z á m a : E O L K a r i ülései t k v . ( m e l l é k l e t ) 1933—34. V I I I . köt. *7. o. M i s k o l c z i Jogászéleit 1936. 75—78. old. [12] E O L T i s z a i E g y h á z k e r ü l e t .Togaka
CSORBA PIROSKA
Egyre másra. Kitalálva egymást a halálra a mozdulatlan és utálatos örökkévalóságra.
K. o . Aki vár tőlem, megcsalom. Aki semmit sem, meglepem. Voltam elégszer engedelmes, lehessék végre engedetlen. Egyismeretlenes jövőmet sokismeretlenesre váltom, ne legyen előrelátható, sokféle gyökre válaszoljon. Fölnyitni a zárójelek sorompóit, melyekbe zártak! Legyek a mellékesből fontos, kire gondos szemek vigyáznak. Legalább állhassak a ringbe, ne az legyek, kinek jegy se jut, aki csak kibiceknek szurkol, s élete örök knock out.
FÜZES LÁSZLÓ
Tavasz elé Március jár a holt avarban, a szélben pár szem hó cikáz. Tar bokrok alatt zöld szoknyában didereg néhány hóvirág. Ébredő fények fátyolában fázik a tavasz. Balga lány. Remény, szerelem lép nyomában, és vágy, hogy nyár is jön talán. Komisz tél járta kertjeinket, de abból, ami megmaradt, teremtünk új feltámadásos, hozsannás szent tavaszt.
VADERNA JÓZSEF
Töredékek A város
kövei
* az ég egyik térde a az ég másik térde a itt mindig beszakad féltérden a magyar
Hold Nap a trón pillanat
* csuklómon fantomfájás: Szent István hiányzó jobbja a testetlen fájdalom menyasszonya
* A Dunában már nincs se víz se hal. Megteltem méreggel, iszonyattal, iszappal,
*
Feltáratlan sír a nemzetséglánc. Világháborús szökevény a győzelem.
HORVÁTH GYULA
Halászhatál T. Erikának Látod, nem hagytál nekem semmit, csak egy rongyosodó ölelést őrzök kabátomon ebben a nagy ruhadrágulásban, s ez a kékekre rugdosott nagy ég is, csak hószakadással sirat meg, mert aki elszórta az anyaöleléseket zokogó kutyaként világgá mehet, látod, nem hagytál nekem semmit, gyöngykönnyeid is kiperegtek a kezemből, csak csukló zokogásod ébreszt fel éjjelemből, hát hogyne szeretnélek, hogyne keresnélek, mikor megoperált sorsom haldoklik ebben a kórházidőben, álmaimban fejem fölött hófúvás-hullámok csapnak össze ezen az óceánvidéken, s a befagyott Égen léket vágó halászhalál hálóját elkerülve: az éjszaka csillag-kavicsos utcáin jössz, hogy tengereket átvérző szívem bekötsd, látod, nem hagytál nekem semmit, csak az utca fogsorából kicsüngő lépteid, s tudom, hogy ez az anyaidő is, csak hó-pólyás, bánatcsecsemőt hoz nekem, s ha elpergetett aprópénz-életem koporsótárcába szedi a halál: fügecsókjaidból csak egyet adj a számba, tízmillió árva szeme láttára, fekete kabátom vedd le rólam s add, erre a didergő Kis Országra, mert varjakat is halálra ítélő hideg lesz, befagynak az anyaméhek, hát hogyne szeretnélek, hogyne keresnélek, mikor halálosan igéző napjai jönnek az időnek.
•
