ÍRMONDÓ TISZTELT OLVASÓ LVASÓ! december IX. évfolyam 5.szám

GYÓGYHÍRMONDÓ

VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDŐ KÓRHÁZ 2009. DECEMBER EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ NONPROFIT ZRT

2009. december IX. évfolyam 5.szám

ÍRMONDÓ T ISZTELT O LVASÓ ! A Kormány eddig soha nem tapasztalt egészségügyi pénzügyi politikája miatt a magyar kórházak a teljes összeomlás határán állnak. Az ókori Hellas – pontosan Sparta – Taigetoszának szellemisége uralkodott el a XXI. századi Magyarországon. Az idős és beteg ember sokba kerül, túl nagy terhet jelentenek az államnak, tehát nincs szükség rájuk. Azzal, hogy nincs elég pénz a betegek ellátására, nem vagyunk különbek az ókori spártaiaknál, akik kitették a betegeket, a nyomorékokat és az időseket a Taigetosz-hegyére, s magukra hagyták őket. Mi is magukra hagyjuk a betegeket a 3-4 éves csípő- és térdprotézis, a 1,5 éves szürkehályog, a több hónapos kisebb-nagyobb sebészeti és nőgyógyászati műtétek várólistáival. Ez a filozófia oda fog vezetni, hogy végül várakozni kell a rákos daganat miatti műtétekre, kezelésekre is. Szinte hihetetlen, de ebbe az irányba halad a magyar egészségügy. Embertelen társadalomban élünk, a pénzügyi ellehetetlenülés embertelen viszonyokat fog teremteni az egészségügyben. Kórházunk esetében az aktív fekvőbetegellátás finanszírozásának nagyságrendjét éves viszonylatban az egészségügyi tárca megközelítően 15 százalékkal csökkentette a 2008. évhez képest. Ez azt jelenti, hogy a 2008-as 44 ezer aktív fekvőbeteg helyett a következő évben 38-39 ezer fekvőbeteg ellátására nyílik lehetőség a kórház különböző klinikai osztályain. És mi lesz azokkal a betegekkel, akiknek szüksége lenne az aktív fekvőbetegellátás szolgáltatásaira? Magam sem tudom! Egyet biztosan tudunk, hogy a várólisták hossza és a várakozási idők elviselhetetlen módon fognak növekedni. Sajnos a járóbetegellátás kilátásai még súlyosabbak. Kórházunk esetében a 2008. évhez képest a járóbetegellátás pénzügyi kondíciói megközelítően 20 százalékkal csökkentek. Amíg 2008-ben 800 ezer járóbeteg eset ellátását tette lehetővé a kórház finanszírozása, a következő évben kb. 650 ezer járóbeteg eset ellátására vállalkozhatunk, mert erre kapunk csak pénzügyi forrást. Ismét felvetődik a kérdés, hogy mi lesz ezek után a járóbetegellátásban. Egyértelmű, hogy az egyes szakmákban a – már eddig is sokat bírált – betegelőjegyzési listák elviselhetetlen mértékben fognak növekedni. Arra is felkészültünk, hogy egyes helyi politikai körök – mint eddig is szinte folyamatosan és kivétel nélkül minden médiát felhasználva – bűnbakként a kórház menedzsmentjét, dolgozóit fogják nevesíteni. Hisztérikus makacssággal azt hajtogatják, ismételgetik, hogy a kórház körüli bajok egyedüli oka csak helyben keresendő. Nem veszik figyelembe, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok, az egészségügyi ellátás pénzügyi recessziójának hatása alól a Markusovszky Kórház sem vonhatja ki magát. Nincsenek tekintettel arra, hogy a néhány likviditását megőrző kórház között még mindig ott van kórházunk. Nem titkolva, hogy mindezért sok áldozatot kel-

lett és kell a jövőben is hozni a kórház mindenegyes dolgozójának, de közvetve a kórház ellátási körébe tartozó betegeknek is. Ez a biztosítéka, garanciája talponmaradásunknak. Természetesen a sziszifuszi küzdelem helyett választhatnánk a pénzügyi csődöt is, de ez a jelenleginél rosszabb helyzetet teremtene a dolgozóknak és a betegeknek egyaránt. Tisztelt Olvasó! Itt van ismét az Advent, várjuk Jézus Krisztus eljövetelét. De várjuk azt is egyes helyi politikusi köröktől, hogy karácsony közeledtével magukba szálljanak, többnyire igaztalan vádjaikkal, támadásaikkal felhagyjanak. A tűzzel játszanak, amikor nap mint nap a Markusovszky Kórház lejáratásán fáradoznak. Újabban már személyi kérdésekben is egyre többször hallatják hangjukat. A Kórház rossz hírének keltése következtében a beteg bizalma megrendül orvosainkban, szakdolgozóinkban, mindenegyes alkalmazottunkban. Pedig a beteg gyógyulásának elengedhetetlen feltétele, hogy bizalommal van-e az ellátók iránt. A gyógyuláshoz hitre, bizalomra van szükség, nélküle a gyógyszerek és más gyógyítást segítő eljárások hatástalanok maradnak, vagy a gyógyítás hatékonyságát rontják. Mi csak azt kérjük, ha már segíteni nem tudnak, akkor hagyják békén a kórházat, hogy nevezettek intrikái nélkül nyugodtabb körülmények között tehessük dolgainkat. Jó lenne, ha néha megfogadnák Jézus Krisztus parancsolatát: „Szeresd felebarátodat, mint Önmagadat!” Tisztelt Olvasó! Ebben az évben – takarékosság címén – mellőzni fogjuk a karácsonyi üdvözlőlapokat is. Így engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem a Markusovszky Kórház valamennyi dolgozójának áldozatos munkáját, és Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Békés Boldog Új Esztendőt kívánjak a kórház igazgatóinak, osztályvezetőinek, osztályvezető főorvosainak és főnővéreinek, egyéb vezetőinek, összes dolgozójának, a kórház környezetét képező segítőknek és támogatóknak, az egészségügyi társintézményeknek és más ágazatok intézményeinek, azok vezetőinek és dolgozóinak, a háziorvosoknak, a házi gyermekorvosoknak, a foglalkozásegészségügyi szakorvosoknak, a fogorvosoknak, a Vas Megyei Közgyűlés és Önkormányzati Hivatal – a kórházat a legkritikusabb körülmények között is segítő és támogató – minden képviselőjének, köztisztviselőjének, a kórház nehéz helyzetét megértő szombathelyi városi képviselőknek, az országgyűlési képviselőknek, a politika egyéb szereplőinek, az egészségügy számára hasznos munkát végző civil szervezeteknek, a kórház beszállítói köréhez tartozó egészségipar képviselőinek. És nem maradhatnak ki azok a páciensek és betegek sem, akik továbbra is bíznak kórházunkban, és itt gyógykezeltetik magukat, a Markusovszky Kórház szolgáltatásait veszik igénybe.

TARTALOM

DR.PETŐ ERNŐ-EMLÉKÜNNEPSÉG • FREUND TAMÁS AKADÉMIKUS: ÖNZÉS ÉS ELMAGÁNYOSODÁS SZAKDOLGOZÓK TUDOMÁNYOS ÜLÉSE • A VAS MEGYEI KÖZGYŰLÉS OKTÓBER 23-I ÜNNEPSÉGE KÖZPONTI BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ ÜNNEPSÉG • IN MEMORIAM PUNGORNÉ HORVÁTH GABRIELLA 100 ÉVE SZÜLETETT DR. SZABOLCS ZOLTÁN PROFESSZOR

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

DR. PETŐ ERNŐ-EMLÉKÜNNEPSÉG • 2009 Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos 2009. november 4-én emlékezett meg a Markusovszky Kórház közössége a kórházalapító Pető Ernőről. Először az Annunciáta Szerzetesrend képviselői, a kórház vezetése, továbbá a városi és a megyei önkormányzat képviselői megkoszorúzták az Annunciáta Szerzetes Ápolónővérek emléktábláját. Ezt követően Dr. Pető Ernő szobrának koszorúzására került sor a kórház emlékparkjában. Az emlékünnepséget Prof. Dr. Salamon Antal, a Tudományos Bizottság elnöke nyitotta meg, aki méltatta a nap jelentőségét, ugyanis Pető Ernő 50 éve halt meg csendben, mellőzötten, szeretett kórháza kollektívája által is elfeledetten. Ünnepi beszédet Dr. Kőfalvi István orvosigazgató mondott. A kórház vezetése és a Tudományos Bizottsága a Pető Ernő-emlékelőadás megtartására Prof. Dr. Illei Györgyöt, a Szülészet-Nőgyógyászati Osztály ny. osztályvezető főorvosát kérte fel. Illei professzor „Szombathely helye és szerepe az egészségtudományi képzésben” címmel tartotta meg előadását. A Pető Ernő-emlékplakettet Dr. Lakner László adta át Dr. Illei György professzornak. Dr. Barta Ottó professzornak posztumusz adományozott Pető Ernő-emlékplakettet lányai, Dr. Háryné Barta Ágnes és Marianna Benczenlejtner vették át. Az ünnepség keretében adjunktusi és főorvosi előléptetésekre is sor került. Adjunktusi kinevezést Dr. Bene Szilvia, Dr. Plander Márk és Dr. Sarang Krisztina, főorvosi kinevezést Dr. Bárdi Edit, Dr. Füredi Árpád, Dr. Gehér Pál és Dr. Sümegi András kapott. A már korábban kinevezett Dr. Bokor Anita is ezen az ünnepségen vette át a főorvosi kinevezést tanúsító díszoklevelet. A kórház vezetése 70 éves születésnapi jubileumi emlékérmet adományozott Dr. Andits Miklós, Dr. Garai Márta, Dr. Molnár Zoltán, Dr. Nyúli László, Dr. Padányi János, Dr. Sarang István és Dr. Takács Ilona főorvosoknak. 70 éves születésnapi jubileumi emléklapot kapott Nardai Imréné ny. osztályvezető ápoló. 80 éves születésnapi jubileumi emlékérmet Dr. Baján Miklós, Dr. Horváth Sándor, Dr. Kőszegfalvi Ottó és Dr. Németh Gyuláné Dr. Horváth Zsuzsanna, 85 éves születésnapi jubileumi emlékérmet Dr. Kovács Árpád és Dr. Ruzsonyi Zoltán ny. főorvosok kaptak. Mivel a Semmelweis-emlékünnepségen nem tudott részt venni, ezért Dr. Horváth István traumatológus főorvos ezen az ünnepségen vette át a Kórház Kiváló Orvosa elismerést. A Pető Ernő-emlékünnepség állófogadással zárult, ahol Horváthné Stukics Erzsébet, a Vas Megyei Közgyűlés Egészségügyi, Szociális és Gyermekvédelmi Bizottságának elnöke, valamint Dr. Prugberger Emil, Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlése Egészségügyi Szakmai Bizottságának elnöke mondtak pohárköszöntőt.

Prof. Dr. Barta Ottó (1916-1992)

Dr. Háryné Barta Ágnes és Marianna Benczenlejtner

Prof. Dr. Illei György átveszi az emlékplakettet Dr. Lakner Lászlótól

Dr. Andits Miklós

2

Dr. Molnár Zoltán

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

Dr. Padányi János

Dr. Sarang István

Dr. Takács Ilona

Dr. Horváth Sándor

Dr. Bárdi Edit

Dr. Bokor Anita

Dr. Kőszegfalvi Ottó

Dr. Sarang Krisztina

Dr. Plander Márk

Dr. Kovács Árpád

Dr. Horváth István

Dr. Bene Szilvia

Dr. Sümegi András

Dr. Gehér Pál

Dr. Füredi Árpád

EGY NAGY EMBER NAGYSÁGA ABBAN MUTATKOZIK MEG, AHOGY A KIS EMBEREKKEL BÁNIK (Thomas Carlyle) kórház építésének gondolata már 1905-ben felmerült, annak ellenére, hogy erre törvényi kötelezettség nem volt, hiszen csak járványkórház fenntartásáról kellett gondoskodni. E nemes gondolat aztán egy negyedszázados politikai és gazdasági vita kereszttűzébe került. Ennek a viharos helyzetnek szinte a közepébe érkezett meg Szombathelyre Pető Ernő, aki kezdettől fogva felkarolta, és szívósan képviselte az új közkórház felépítésének ügyét. A végső és egyben kedvező döntést Pető 1926-ban a megyegyűlésen elhangzott okos érvelése alapozta meg: „Az orvostudomány a gyógyítás szempontjából a régi konzervatív voltából technikai tudománnyá alakult át, amely megfelelő segédeszközök, kórházi berendezések nélkül eredményesen nem művelhető.”

Dr. Kőfalvi István • orvosigazgató főorvos Pető Ernő 1886-ban született Kistapolcsányon, és 1959. november 1-jén hunyt el Sárváron. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte. Az I. világháborúban, mint tartalékos ezredorvos az orosz harctéren, majd pedig Kleinmünchenben szolgált. Még a háború alatt – 1915-ben 29 évesen – került Szombathelyre a honvéd helyőrségi kórház sebészeti osztályára, amelynek vezetője lett. A háború végén az egész katonai kórház vezetésével, és annak polgári kórházzá való átalakításával bízták meg. Vasvármegye és Szombathely város számára egy köz-

3

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

Még a tervezés végső fázisában is voltak kétkedő hangok. Sokan voltak azon a véleményen, hogy „Pető a Gyöngyösbe akarja süllyeszteni a megye és a város pénzét”. Pető erre csak így reagált: „A sokszor kifürkészhetetlen egyéni és anyagi érdekek a látókört a legjobb indulat mellett is beszűkíthetik és egyoldalúvá tehetik”. Most már a történelem homályába veszik az a kórházért folyó küzdelem, ami a gondolat megszületésétől a pályáztatáson, tervezésen át a hely kijelöléséig és a kivitelezésig vezetett, s mindez egy nehéz időszakban és gazdasági helyzetben. Az erőfeszítések azonban meghozták az eredményt. Az építkezések 1926-ban megkezdődtek és 1929. szeptember 1-jén az ország egyik legmodernebb, a kor minden szakmáját felsorakoztató, 1000 ágyas közkórház került átadásra. Már az avatás is országos szintű politikai eseménynek számított. Pető Ernő sokszor emlegetett diplomáciai készségének eredményeképpen elérte, hogy a kórházat – a Szombathelyre és a megyére a királypuccs miatt még mindig neheztelő – Nagybányai Horthy Miklós kormányzó nyissa meg. A megnyitón jelen volt Mikes János megyés püspök, de képviseltette magát az egész megyei arisztokrácia is. Ám nemcsak egy kórház épült és került átadásra, hanem Pető megteremtette már akkor az oktatókórház alapjait is, és már a kezdetekkor számos orvosgyakornok tevékenykedett az intézményben. Azt vallotta: „A szombathelyi közkórház átmeneti állomást képez az egyetemek tudományos tanításai és a mindennapi orvosi gyakorlat között”. A megyehatáron átnyúló szerepkört is betöltött az intézmény. 1932-re a kezelt betegek mintegy 40 százaléka már megyén kívülről érkezett. Pető a sebészet mellett urológiával és nőgyógyászattal is foglalkozott. Nagy szerepe volt kórházunkban a sebészi társszakmák és osztályok kialakításában. Az első sebész volt Szombathelyen, akinek jó híre az országhatárokon is túljutott. 1934-ben az általa megszerkesztett könyvben a kor sok esetben konzervatív szakmai szemléletén túlmutató, és a jövő által aztán igazolt sebészi elveket sorakoztatta fel. A nagy egyéniségeket csak munkásságuk alapján lehet méltó módon jellemezni. Valójában ki volt Pető Ernő? Sebész, kórházteremtő, kórházalapító kórházigazgató? Igen, ez mind együtt, egymással szoros egységben és csakis egymás mellé rendelve. Neve fogalommá vált mind a betegek, mind az orvosok körében. Egy korabeli feljegyzés szerint, „ha csak ránézett a betegre, már meggyógyult”. Ambulanciáján évente sok ezren fordultak meg, „keresve az áldott kezű orvos isteni tudását”. A szegényeket ingyen gyógyította, amiért a Sanitas Ambolatorium – 1912-ben alapított egyesület a fiatalkori megbetegedések megelőzésére – az elnökévé választotta. XI. Pius pápa „az emberbaráti működés terén szerzett érdemei elismeréséül” a Nagy Szent Gergelyrend lovagjává nevezte ki. A fentieken kívül hosszan lehetne sorolni a legkülönbözőbb szakmai és társadalmi tisztségeit, de néhányat még mindenképpen érdemes, sőt kötelező megemlíteni, hiszen életműve és közéleti szereplése bőven túlnőtte a megye határait. A szombathelyi Rotary Klub egyik alapítója, a Vas-

vármegyei Orvosszövetség és a Megyei Vöröskereszt elnöke volt. Az ország kormányzójától pedig 1927-ben „Magyar királyi egészségügyi főtanácsos” címet kapott, ami egyben „méltóságos” címmel is járt. Felismerte a cserkészmozgalom jelentőségét és annak fő támogatójává, illetve egyik helyi vezetőjévé vált. Tagja volt Vasvármegye törvényhatóságának, Szombathely képviselőtestületének és díszpolgára volt Acsád községnek. Ezeken túlmenően elnöke volt számos társadalmi egyesületnek. Természetesen „minden sikeres férfi mögött egy nő áll” – tartja a mondás. Pető Ernő esetében sem volt ez másképp, ezért ne felejtsük el megemlíteni Szegedy Georginát, a hűséges és szerető feleséget, aki mindvégig támogatta, segítette, és jóban, rosszban vele volt. Pető Ernő legfontosabb erénye azonban szerénysége, embersége, az emberi tartása volt. Az ellene vétkezőkkel szemben soha nem tanúsított gyűlöletet. Emberséges volt a betegekkel és mindenkivel, akivel kapcsolatba került, akár mint magánember, akár mint vezető és mint közszereplő. Rá nagyon igaz az a mondás: „Csak jó ember lehet jó orvos”. Vallotta, hogy „a betegek bizalmát eleinte csekélyebb jelentőségű bántalmaik gyengéd szakszerű meggyógyításával tudjuk nagy bajok idejére is biztosítani”. Mennyire igaz, és megfontolandó minden orvos számára ez a bölcsesség! Természetesen küzdelmeit, tenniakarását sok elismerés is övezte. A háború után azonban mint osztályidegenre tekintettek, a személyi kultusz utolérte őt is, és 1952-ben távoznia kellett abból a kórházból, „aminek ő adott stílust”, ami neki olyan sokat köszönhetett, s ami egyben az élete is volt. Tisztes nyugdíj helyett vagyonát államosították, és őt magát Sárvárra száműzték. 1956-ig végzett még sebészeti tevékenységet, de már koránt sem a korábbi lelkesedéssel. Az az ember, aki még a Gestapo fogdáját is megjárta, méltatlan sorsa miatt soha nem panaszkodott, bár lelkileg nagyon bántotta és megviselte, hogy több mint 30 évi közkórházi szolgálatát így kell befejeznie. Bocsánatot soha senki sem kért tőle, sőt a halála utáni években sem rehabilitálták. Mi is – ha nem is teljesen – csak úgy tudjuk rehabilitálni Pető Ernőt és ápolni évről évre az emlékét, ha tovább visszük cselekedeteinkben, tetteinkben azt a szellemi örökséget, amit az orvoslásban ő honosított meg Szombathelyen, és amelynek eredményeképpen az 1926-ban lerakott alapokra épített intézmény számos orvosnak, köztük nagy orvosi személyiségeknek és orvosi iskoláknak biztosított lehetőséget a gyógyításra, s betegek millióinak a gyógyulásra, amelynek eredményeképpen a Markusovszky Kórház ma is országosan elismert intézmény. Pető meggyőző készsége, bölcsessége és diplomáciai érzéke, valamint korszerű előrelátó gondolkodásmódja révén, ugyan szívós kitartással és tenniakarással, de megvalósította álmát és maradandót alkotott. Számos gondolata – köztük az 1932-ben papírra vetett megállapítása – ma is aktuális: „Bíznunk kell a kedvezően megváltozó jobb jövőben és abban, hogy az államhatalom szomorú kényszerhelyzetéből kikerülve Magyarország kórházügyét mai mostohaságából ismét ki fogja emelni”.

4

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

SZOMBATHELY SZEREPE ÉS HELYE AZ EGÉSZSÉGÜGYI KÉPZÉSBEN Prof. Dr. Illei György • nyugalmazott osztályvezető főorvos Szombathely mai területe már az ősidők óta lakott. Több évezredes történelme során átélte a népvándorlás viharait, pusztította földrengés, tatárok, járványok, tűzvész, de a település mindvégig lakott maradt, és minden csapás után erősebben éledt újjá. A 20. század küszöbére a Nyugat-Dunántúl gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és kulturális központjaként, a nyugat királynőjeként érkezett. Fejlett iskolarendszeréből a speciális egészségügyi oktatás sem hiányzott, hiszen 1896-ban itt nyílt meg a Dunántúl első és Nagy-Magyarország nyolcadik bábaképző intézete azzal a feladattal, hogy a Dunántúl egésze számára képezzen a kor követelményeinek megfelelő felkészültségű bábákat. A képzés bejelentésekor Vas Vármegye főispánja az alábbiak szerint értékelte a képzést: „Meg vagyok győződve arról, hogy a tekintélyes Képviselőtestület valódi érdekük szerint tudja értékelni azon előnyöket, melyek a városra hárulnak, ha ezen nagy állami intézmény (a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium) a Dunántúl számára felállítandó bábaképezdét Szombathelyen fogja elhelyezni.” A képzés közvetlenül a VKM irányítása alatt működött, első vezetője, Reismann Adolf, a II-es (Tauffer) klinika első tanársegéde volt. A többi Bábaképző Intézet igazgató tanára is egyetemi klinikáról került ki, a pécsi Dr. Doktor Sándor Kézmárszky professzor adjunktusa volt, kinevezését a kolozsvári egyetem tanszékére Ferenc József azért utasította el, mert a jelölt szabadkőmíves hírében állt. A bábák vizsgáin az intézet mindenkori igazgatója mellett részt vett a Magyar Kormány által megbízott vizsgáló is. Ezt a szerepet a fellelt dokumentumok szerint Tóth Lajos budapesti egyetemi tanár és a magyar szülészet Semmelweis mellett legmeghatározóbb személyisége, Tauffer Vilmos – mint miniszteri biztos – is betöltötte. Az 1928-ban alapított 9 Szülészkerületi Hivatalból a 4. számú szombathelyi hivatalhoz kezdetben 900 ezer, de 1938-ban már 1,3 millió lakos, Vas, Zala, Sopron, Győr és Veszprém megye tartozott. A Bábaképző Intézet 1951-ben megszűnt, s mint Szülészet−Nőgyógyászati Osztály integrálódott a megyei kórházba. A szülésznőképzés különböző formációkban és szinteken azonban folyamatosan fennmaradt. A trianoni diktátum után a város perifériára szorult, elvesztette vezető szerepét. Ennek ellenére fejlődött iskolarendszere, 1929-ben pedig megnyílt az ország egyik legnagyobb vidéki kórháza, mely rövid idő alatt országos ismertségre és elismerésre tett szert szakmai munkájának minősége miatt. 1919-ben a város közel került ahhoz, hogy egyetemi székhellyé váljon. A csehszlovák hatóságok által elűzött pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet a kormány abban a reményben, hogy az majd hamarosan visszatér alapítási helyére, ideiglenes jelleggel letelepítette a csonka országban, és ennek helyéül Szombathely is a lehetséges

Prof. Dr. Illei György

helyek között szerepelt. A döntés végül Pécs mellett szólt. Szombathelyen azonban tovább élt a szándék az orvosképzésben való részvételre. A 1960-as években ismét közelebb került a város ehhez az elképzeléshez. A 60-as években a Pécsi Orvostudományi Egyetemen az orvostanhallgatók klinikai képzése színvonalának javítása érdekében kialakult a vezetésnek az a szándéka, hogy az erre alkalmas kórházban tanszékeket létesítsen, majd a későbbiekben a kórház az Egyetemhez integrálva, annak kihelyezett tagozataként működjön. A legalkalmasabbnak erre a feladatra a szombathelyi kórházat találták, és első lépésként az egészségügyi miniszter – az országban elsőként és egyedüliként – a kórházat Oktató Kórházzá minősítette. Az Egyetem a IVV. éves hallgatók klinikai évközi próbaoktatásával, címzetes egyetemi docensi és professzori címek adományozásával a későbbiekben is jelezte, hogy szándékát fenntartja. Az elképzelésnek azonban nemcsak támogatói, de ellenzői is voltak, s az elképzelés – bár a 60-as években nagyon közel (de nem elég közel) került hozzá – nem jutott el a lehetséges megvalósuláshoz. A kérdés azonban ezt követően is időről-időre napirendre került, utoljára 1987-ben. Időközben a fejlett országokban felismerték, hogy az orvost segítő hivatások – ápoló, szülésznő, anaeszteziológus, diétetikus, fizioterapeuta, health visitor, stb – magasabb szintű képzése nagymértékben elősegíti az orvostudomány újabb eredményeinek hasznosulását. Kialakultak a különböző szakterületek főiskolai és egyetemi szintű oktatási formái. Ennek tartalmi lényegét az ápolóképzés példáján mutatom be. Hazánkban az Orvostovábbképző Intézetben létesített főiskolai képzés keretében 1975-ben indult meg négy szakon – védőnő, gyógytornász, dietetikus, közegészségügyi felügyelő – a 3 éves főiskolai képzés, amely ’89-ben kiegészült a diplomás ápoló képzéssel. Ez a képzőhely a kihelyezett miskolci tagozattal együtt sem volt képes az országos igényeket kielégíteni. A ’80-as években a Dunántúlon, így Vas megyében is hiány jelentkezett a főiskolai végzettségű, fentiekben felsorolt szakemberekben. A képzés helyi indításának gondolatát el-

5

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

sőként Dr. Lakner László megyei főorvos vetette fel. Erről Buda József, a pécsi Főiskolai Kar 90-es évekbeli főigazgatója dokumentumok alapján készített jubileumi évkönyvében a következőket írta: „Régi törekvésként ismeretes, hogy a Vas Megyei Markusovszky Kórház bázisán orvostudományi egyetem alapítását szorgalmazták. De ha már önálló orvostudományi egyetem nem jöhetett létre, akkor legalább klinikai tanszékek létesüljenek, vetődött fel a Vas Megyei Tanács osztályvezetői értekezletén 1987. január 9-én. Az egyetemi szintű képzés napirenden tartása mellett (1987. február 13-án) az MSZMP Vas Megyei Bizottságának adott beszámolójában Dr. Lakner László megyei főorvos felvetette – új lehetőségként – az egészségügyi főiskolai képzés indításának gondolatát.” A Vas megyei kezdeményezéshez a 89-es év elején csatlakozott Somogy és Zala megye is. Ez év során megszületett a képzés szerződéses előkészítése és miniszteri alapítása. A POTE keretében 1990-ben indult meg az egészségügyi főiskolai képzés négy tagozaton, későbbi néven Képzési Központban. Szombathelyen védőnő és szociális munkás képzéssel kezdődött a felsőszintű képzés, amely 1993ban kiegészült a diplomás ápoló képzéssel. A ’90-es évek közepén Szombathelyen több – szociális, ápolástudományi és védőnő – tanszék működött. Itt létesült a WHO Klinikai Demonstrációs és Oktatási Egysége. Itt került sor a szülésznők első hazai felsőfokú szakképzésére, itt dolgoztam ki a később széleskörben bevezetett kreditalapú moduláris képzés elvi alapjait és ápolókat érintő curriculumát, az egyetemi ápolóképzés szakalapítási kérelmét. Számos konferencia, tudományos ülés zajlott itt, jelentős nemzetközi szakmai kapcsolatok jöttek létre. Élénk hallgatói tudományos és kulturális élet zajlott. A Kormány 1995-ben a képzést a POTE keretében működő Főiskolai Kar szintjére emelte. 1999-ben a rektor az Ápolástudományi Tanszéket Pécsre helyezte. 2000-ben létrejött 11 Karral a Pécsi Tudományegyetem, amelyben az Egészségügyi Főiskolai Kar már teljes jogú, önálló karként működött. A közben lezajlott akkreditációk során a kar kiváló minősítést kapott. Az MTA 2000-ben kialakította a korszerű tudományterületi beosztást, és ennek során az orvostudomány keretén belül az elméleti-, klinikai orvostudomány és gyógyszertudomány mellett önálló tudományággá minősítette az egészségtudományt, amely az orvostudománytól eltérő, de kutatható, céljaiban az emberi értékeket és az életet középpontba helyező tudományokat foglalja magába. Ugyanezen évben alapította meg a Kormány az Egészségügyi Főiskolai Karon – az országban elsőként – az egyetemi szintű ápoló és védőnő szakot. Jelen század első évtizedében a szombathelyi képzés is tovább fejlődött. A korábbi képzések folytonossága mellett új képzési formaként megindult a főiskolai szintű szülésznő és mentőtiszt képzés, a laboratóriumi analitikusok gyakorlati képzése, több felsőfokú szakképzés és szakirányú továbbképzés. 2005-ben a Kormány a kart Egészségtudományi Kar néven egyetemi szintre emelte, és megalapította az országban egyedüliként a kar önálló, teljesjogú egészségtudományi doktori iskoláját. A Karnak jelenleg 2719 hallgatója van. A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé, hogy részletesen szóljunk a képzés személyi és tárgyi feltételeinek kialakításával kapcsolatos erőfeszítésekről, egy új, hivatásos oktatói kar kialakításáról. A cél az volt, hogy távlatosan a

Illei professzor előadás közben

kar oktatói és vezetői a kar egykori hallgatói közül kerüljenek ki. Közülük eddig már többen megszerezték az egyetemi fokozatot, néhányan a PhD-minősítést. Jelenleg két dékánhelyettes és a kar hivatalának vezetője szerezte meg első főiskolai ápolói oklevelét karunkon, egyikük Szombathelyen. Ezt követően szereztek egyetemi végzettséget és védték meg PhD-fokozatukat. Közülük ketten tanszékvezetők, egyikük a Doktori Iskola titkára és intézetigazgatóhelyettes. Valamennyi képzési központban – Szombathelyen többen is – dolgozik olyan oktatónk, aki a főiskola elvégzése után szerzett egyetemi végzettséget. Közülük többen PhD-hallgatók. Fokozatosan „saját nevelésű” oktatók váltják fel a képzés megindulásakor azt felvállaló, más szakterületekről jött oktatókat és vezetőket. Nem maradhat azonban hangsúlyozott említés nélkül, hogy a szombathelyi képzés során elért fejlődésnek meghatározó alapja, feltétele és minőségének garanciája a Markusovszky Kórház, a város és a megye egészségügyi, szociális intézményeinek, védőnői hálózatának támogató együttműködése és részvétele volt, s jelenleg is az. A Kórház főorvosai, orvosai és szakdolgozói – ápolók, gyógytornászok, dietetikusok, szakasszisztensek – a háziorvosok, a város és megye védőnői, a szociális intézményeik és a gyakorló helyek munkatársai az elméleti és gyakorlati oktatásban személyes részvételükkel, a gyakorlati képzések idején mentori tevékenységükkel lehetővé tették és segítették hallgatóink megfelelő felkészülését. Nélkülük a képzés nem lehetett volna sikeres. Valamennyiüket őszinte köszönet illeti. Szombathely szerepe tehát a dunántúli, sőt hazai egészségügyi főiskolai, majd egészségtudományi képzésben kezdeményező és meghatározó volt. 1989-ben az egészségügyi főiskolai képzés indítására elsőként Budapest után a Pécsi Orvostudományi Egyetem, ezen belül Szombathely kapott jogot. Láthattuk, hogy ebben milyen meghatározó szerepet játszott a Vas megyei egészségügyi és állami vezetés. Ovidius írta: Exitus acta probat – a tettet a vég igazolja. Szombathely sokat tett és tesz, hogy az egészségtudományi képzés sikeresen fejlődjön, és ezzel is szolgálja a magyar egészségügyet. A következetes fáradozást minősítse Kemény Zsigmond gondolata: „Kitűnővé egy szerencsés perc alatt is válhatunk, hasznos emberré a fáradságos évek tesznek.”

6

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

ÖNZÉS -

ELMAGÁNYOSODÁS

Freund Tamás – Bolyaidíjas professzor – 1959-ben született Zircen. Az ELTE biológus szakán végzett 1983-ban. Harminckilenc éves korában, 1998-ban választották akadémikussá. Pályafutása során dolgozott a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetében Szentágothai János és Somogyi Péter professzorok mellett, majd négy évet töltött Oxfordban. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója (MTA KOKI), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán a Neurobiológiai Tanszék vezetője. Az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének (FENS) elnöke. Kutatásai középpontjában az agykéreg áll. Megfejtette a tanulási és gondolkodási folyamatok során az idegsejtek ritmikus összehangolódásának mechanizmusát. Megfigyelései tisztázták, hogy a tudatos érzékelés, a tanulás és az emlékezés során mely idegsejthálózatok aktiválódnak, miközben az agy két eltérő frekvenciájú elektromos hullámtípust gerjeszt. Meghatározták a marihuána hatásmechanizmusát az agyban, valamint az agy által termelt cannabinoidok funkcióját és jelentőségét a szorongás kialakulásában. Kutatócsoportja foglalkozik az epilepszia keletkezésével, az oxigénhiányos agykárosodás és a Parkinson-kór idegbiológiai folyamataival is.

Dr. Bátor György • osztályvezető főorvos A Keresztény Egészségügyiek Batthyány László Társasága meghívására 2009. november 5-én Dr. Freund Tamás akadémikus Az önzés és az elmagányosodás (A társadalmi fejlődés zsákutcái – analógiák a biológiai evolúció világából) címmel tartott előadást kórházunk Romhányi-előadótermében. Előadásában olyan biológiai evolúcióból vett példákat szedett össze, amelyek érdekes analógiákat mutatnak bizonyos társadalmi fejlődési tendenciákkal. Az ember nem csupán biológiai létező, nem csak porból van, hanem mint ahogy József Attila írja: „Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk. De én, aki a füvek beszédjét S a kométák dübörgését delelőtökre terelem, Tudom, hogy nemcsak por vagyunk: Por és Istenpor vagyunk. Visszahullván A por a porral elkeveredik, Visszahullván Igy keveredik el Istennel a lélek.” Számos evolúciós, szelekciós hatás érvényesült az ember biológiai evolúciója során, és hasonló – de természetesen nem genetikai alapon működő – mechanizmusokat lehet felfedezni a kulturális fejlődésben is. Freund professzor előadásában egyfelől a korunk emberét érő hatások tisztán biológiai következményeiről, másfelől pedig olyan biológiai evolúcióból kölcsönzött analógiákról beszélt, amelyek a társadalmi és kulturális jelenségek természetét segítenek megvilágítani. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – felelevenítjük előadásának fő mondanivalóját. „Az emberiség életfeltételei az utolsó ötven–száz évben alapvetően megváltoztak. Ezek a változások az ember biológiai alkalmazkodóképességének korlátait messze túllépték – különösen az agy esetében – és ezáltal olyan krízishelyzetet teremtettek a társadalom további fejlődésében, amelynek komolyságát egyelőre csak kevés szakember ismeri fel, a megkongatott vészharangok pedig visszhang nélkül maradnak világszerte, még a legfejlettebb nyugati civilizációkban is. Pedig a történelem számos példát hozott arra, hogy egy-egy radikális társadalmi váltás parancsának felismerése vagy fel nem ismerése hogyan vezetett egyes népek fennmaradásához, más népek eltűnéséhez. Gondoljunk a feudalizmus kialakulására a korai középkorban, vagy a kereszténység felvételére Szent István idejében. A civilizáció fejlődésének jelen szakasza, az információrobbanás globalizálódó világunkban hasonló kihívást teremt, hiszen az egyes agyakat és azok hálózatait – más szóval a közösségi és köztudatot – rendkívüli és teljesen újszerű megoldások keresésére kényszeríti. Állíthatjuk, hogy ma minden nemzet sikerességének és túlélésének alapvető kérdése, hogy képes-e újszerű, eredményes stratégiát kidolgozni ennek a problémának a kezelésére. Első hallásra bizonyára hihetetlennek és túlzónak tűnnek ezek a súlyos megállapítások. Első lépésben vizsgáljuk meg, milyen alapon kereshetünk analógiákat a biológiai és a társadalmi/kulturális evolúció

7

között. Mennyire közvetlen ez a kapcsolat? Ma tartja magát az a nézet a tudományban, hogy a társadalom vagy társadalmi létforma legalább annyira génjeink működésének terméke, mint a testünk. A társadalmakat nem a racionális akarat hozta létre, hanem szerves fejlődés eredményeként alakultak ki, részben biológiai természetünk törvényei szerint. Idézzünk fel erre néhány érzékletes példát az állatvilágból. Egy hangyaboly ugyanúgy születik, nő, szaporodik, mint egy test. Az arizonai hangya királynője például 15–20 évig él. Az első 5 évben nő a boly, amíg eléri a 10 ezer dolgozót. Az első 3–5 évben háborúzgat a szomszédos bolyokkal, akár egy serdülő főemlős, amikor keresi a helyét a hierarchiában. Öt év után már nem nő a boly, mondhatjuk azt is, hogy ivaréretté vált, és elkezd szárnyas reproduktív egyedeket létrehozni, mintha csak a test spermái vagy petesejtjei lennének. Ezek aztán kirepülnek, és újabb bolyokat alapíthatnak. Amikor pedig a királynő elpusztul (15–20 év múlva), akkor a bolynak is vége. A hangyakolónia tehát úgy is felfogható, mint egy szervezet, ahol a királynő a petefészek, a dolgozók a gyomor, a katonák az immunrendszer. Más fajoknál az egyes egyedek annyira specializálódhatnak, hogy önálló életre alkalmatlanokká válnak. Ilyen például a Physalia, egy trópusi tengerekben élő csalánozó, amelynek egyik sejttípusa egy központi léghólyagot formál, amelyhez a többi, különböző funkciójú egyed kapcsolódik, köztük csalánozó karok, táplálékfelszívó sejtek, stb. Egy méhkas például olyan, mint egy több száz vagy ezerkarú, antennájú egyed, egyes karjai több kilométerre is elérnek, és ott belenyúlhatnak egy-egy virág szirmába. A méhek ugyanis a virág-

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

por lelőhely pontos helyzetéről hazaviszik az információt, és ezt táncukkal átadják a többieknek. A korallok szintén kollektívát alkotnak, csak az egyedek pozíciója fix. Az egyes egyedek elpusztulhatnak, de a kolónia szinte halhatatlannak mondható. A kollektív vállalkozás győzelme tehát egyértelmű. Belátható, hogy a biológiai és bizonyos társadalmi folyamatok nincsenek is olyan messze egymástól. A biológiai evolúció több százmillió éves történetének nyomon követéséből megállapított törvényszerűségek így rendkívül értékes előrejelzésekkel szolgálhatnak a sokkal rövidebb múltra visszatekintő humán társadalmi/kulturális fejlődés várható folyamataira vonatkozóan. Adaptációs nyomás alatt az emberi agy az információs környezet változásának hatása. Adaptációs nyomás alatt a jelen gondolatmenetben alkalmazkodási kényszert, szelekciós nyomást kell érteni, amely nem csak a biológiai, hanem a társadalmi/kulturális evolúció szintjén is működik. A biológiai evolúció közismert példái igazolják, hogy a környezet megváltozása az egyes fajok, vagy azok bizonyos szerveinek, tulajdonságainak megváltozását vonja maga után. Az új környezethez legjobban alkalmazkodó genetikai variánsok fognak eluralkodni a populációban. Minél radikálisabb a környezetváltozás, annál nagyobb szelekciós vagy adaptációs nyomásról beszélhetünk. Napjainkban az információs robbanás és globalizáció az emberi agy környezetében radikális változásokat okoz, hiszen az információfeldolgozásért felelős szervünk környezetének elsődleges komponense maga az információ, a külvilágból az érzékszerveinken keresztül felvett impulzusok tömege.” A továbbiakban Freund professzor az agy információs környezetének spontán és irányított változásaiból eredő biológiai, kulturális abnormalitásokat, fejlődési zsákutcákat néhány biológiai evolúcióból vett példával illusztrálta, hangsúlyozva, hogy ezen mechanizmusok hasonló működése a társadalmi/kulturális evolúció szintjén nem bizonyított. „Példaként hadd említsem Darwin pintyeit. A Galápagosszigeteken az El Nino-jelenség miatt 7 éves periodicitással változik a száraz és nedves évszakok aránya, és ennek megfelelően a pintyek eledeléül szolgáló magvak héjvastagsága. A száraz években, amikor vastag héjúak a magok, akkor egy nagy, erős csőrű genetikai variáns terjed el a populációban, míg az esősebb években a kis vékony csőrűek dominálnak, a másik erősen visszaszorul, csaknem kipusztul. Ennek oka, hogy – amíg a magvak héja vékonyabb, könnyedén szétpattintható a mozgékony, kicsi csőrrel – addig a kis csőrű egyedek az életképesebbek, hiszen fürgén elkapkodják a táplálékot a lomhább vastag csőrűek elől. A száraz években azonban a vékony csőrűek alig tudják feltörni a sokkal keményebb magvakat, a vastag csőrűek viszont ezt könnyedén megteszik. Így ehhez a környezeti körülményhez ők alkalmazkodtak jobban.És ez így változik hétévenként. Vagy egy még ismertebb példa, a nyírfaaraszoló lepkék fehér szárnyúak, így a madár nagyon nehezen veszi észre őket a nyírfa kérgén. Van a populációban egy néhány ezrelékes arányban előforduló fekete variáns is. Ezt viszont a fehér nyírfakérgen könnyen észreveszi a madár, megeszi, ami meg is magyarázza, hogy ennek a variánsnak az előfordulási aránya miért ilyen alacsony. Néhány száz évvel ezelőtt Birmingham környékén ipart telepítettek, és akkora volt a szmog, hogy a város környékén teljesen befeketedtek a fatörzsek. Csodák csodájára, néhány év múlva az ottani nyír-

8

faaraszoló lepke fekete szárnyú lett. Természetesen nem arról van szó, hogy olyan okos a lepke, hogy gyorsan megváltoztatta a szárnya színét. A fekete variáns addig is jelen volt a populációban, csak az akkori környezeti körülményeknek a fehér változat felelt meg jobban, azt nem vette észre a madár. Mikor fekete lett a nyírfakéreg, máris a másik variánst részesítette előnyben a szelekció, a másik változat uralkodott el a populációban. Be kell látnunk, hogy hasonlóan radikális méretű változás történt agyunk információs környezetében is. Agyunk számára a környezet jelentős részben az információs környezetet jelenti, ugyanúgy, mint a lepkének a fatörzs színe, vagy a pintyeknek a magvak héjvastagsága. Természetesen megindult az agy esetében is az adaptációs válaszok keresése a kommunikációs forradalomból eredő információáradatra, ezek közül sorolnék fel néhányat. Egyik lehetőség, hogy az egyén megpróbálja szűrni, csökkenteni az információözönt, kiköltözik a nagyvárosból, nem használ mobiltelefont, internetet, a televíziót kihajítja – minderre számos példát látni. Ez egyfajta kerülése a konfliktushelyzetnek, menekülés. Egy másik mód – az előbbinél sokkal rosszabb, de sajnos egyre gyakoribb – az alkoholizmus, a drogok világába való menekülés. Ez nyilvánvalóan nem lehet a sikeres adaptív stratégia útja. A harmadik variáció is lehangoló. Az ember megpróbálkozik a szelektálatlan információözön kezelésével, feldolgozásával, ami sokaknak nem sikerül, s ennek eredménye a szorongás, a pánikbetegség, a depresszió, a skizofrénia gyakoriságának rohamos emelkedése. Az a tény, hogy mégsem kellett sokszorosára bővíteni az elmúlt évtizedekben a pszichiátriai klinikák befogadóképességét, csupán az agy- és a gyógyszerkutatás rohamos fejlődésének köszönhető. De nem hiszem, hogy ez lenne az út. A WHO előrejelzései szerint a 2000 utáni évtizedekben az egészségügy legsúlyosabb problémái a lelki betegségek, ezen belül is a depresszió, a szorongás és következményei lesznek. Ezeknek a problémáknak a társadalmi szintű felismerése és hatékony kezelése elengedhetetlen a nemzet hosszútávú fennmaradásának és sikerességének szempontjából. Egységes, külföldről átvehető receptek nincsenek, hiszen kulturális hagyományainkban, de genetikai felépítésünkben is olyan jellegzetes különbségek vannak, ami nemzetre, sőt esetenként egyénre szabott stratégiák kidolgozását követeli meg. A már említett globalizációs/specializációs tendenciák, párosulva az ideális fogyasztói tömegek kinevelésére történő nemzetközi erőfeszítésekkel, elindítottak egy másik evolúciós folyamatot is, ez a leépítő evolúció, ami az állatvilág számos parazitájánál és szimbiontájánál megfigyelhető. A domesztikáció folyamata során például számos háziállatunk sokat veszített a vad típusú ősök mozgásképességéből, érzékszerveinek minőségéből. A jelenséget Konrad Lorenz, Nobel-díjas biológus sacculinizációnak nevezte, egy Sacculina nevű rákfajról, amely a leépítő evolúció egyik legdrasztikusabb fokát példázza. Ennek a rákfajnak a lárvája kitűnő érzékszervekkel, idegrendszerrel és mozgásképességgel rendelkezik, egészen addig, amíg meg nem találja gazdaállatát, egy másik rákfajt. Ennek testén megtapadva abba táplálékszívó tömlőket növeszt, miközben elveszíti mozgásképességét, leépíti érzékszerveit, idegrendszerét, és teste átalakul egyetlen nagy nemi miriggyé. A leépítő evolúció működése a kulturális fejlődés szintjén is tetten érhető. A társadalom parazita egyedei egyre jobban leépítik idegrendszerüket, kommunikációs képességeiket, és ez szemmel láthatóan nem rontja szexuális képességüket vagy ét-

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

vágyukat. A valóvilág-show-któl, tévésorozatoktól, reklámoktól függővé vált embereket, a plázákban vegetáló, elmagányosodott ideális fogyasztókat durva dolog egy nagy nemi mirigyhez hasonlítani, de mindenesetre iránymutató szerepük a társadalmi fejlődésben megkérdőjelezhető. Mivé fog degenerálódni az ember, ha majd munkáját, bevásárlásait, minden ügyintézését az otthoni számítógépen keresztül fogja végezni, egyegy számítógépes játék, valóvilág-show, dél-amerikai sorozat – azaz tablettás kiszerelésű való élet – televíziós közvetítésének élvezete mellett? Ennek következményeként leépíti szociális kapcsolatrendszerét, fizikumát, kreatív gondolkodó képességét, s így ki lesz szolgáltatva az agymosó médiának, a reklámokon csüggve csak a fogyasztásra gondol, mint legfőbb örömszerzési forrásra. Ezt természetesen mindig biztosítani fogja a globalizált test, hasonlóan a Physalia tápláló, lélegeztető központi léghólyagjához. Modern paradoxon, hogy az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség (konzumidióta), akinek jellemzői a bizalmatlanság, sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás, mint szorongásoldás. Az az ember, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a szociális kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. Az ember biológiailag determinált módon társas lény, közösségen kívül rekedve személyisége eltorzul, nem képes fennmaradni. Ezért az ideális fogyasztók kitermelői az elmagányosodott ember valós szociális igényeit szappanoperák és a valóságshow-k özönével próbálják mesterségesen kielégíteni, meggátolva ezáltal minden kitörési lehetőséget. A fogyasztói társadalmat fenntartó gazdasági erőket nem szabad gonosz erőknek tekinteni, hiszen mindannyian élünk a kényelem adta lehetőségekkel, mi hoztuk létre. De alapvető érdeke a társadalomnak, hogy felismerje, óriási gazdasági erők állnak a kiszolgáltatott, magányosan szorongó tömeg, a legjobb fogyasztó előállításának szolgálatában. Az emberi magatartás torzulásai a modern társadalomban szociológiai értelemben a gyökértelen lelkiállapot általánossá válásából erednek. Mindez a közös erkölcsi elvek elvesztését, a társadalmi-kulturális azonosságtudat visszafejlődését jelenti, a kettő szorosan összetartozik. Hiszen a közös értékek elfogadása, összecsiszolódása minden kultúra egyik legfontosabb jellemzője. Ugyanakkor az ép személyiség legalapvetőbb jellemzője az élet során folyamatosan fejlődő azonosságtudat, amely kijelöli helyünket a világban, megteremti önértékelésünk alapjait, céljainkat és beállítódásunkat. Ha ez nem alakul ki, a külső célok, az anyagi javak minden áron való megszerzése válhat az önértékelés alapjává. A mai magyar társadalom lelkiállapotának ez az egyik legsúlyosabb, 2004. december 5-én – a kettős állampolgárságról szóló népszavazás alakulásával – is diagnosztizált kórtünete. A sacculinizáció nem csak az egyént veszélyezteti. Végletes esetben akár egész népek, nemzetek is a leépítő evolúció áldozatává válhatnak, áttérhetnek egy olyan életmódra, amely veszélyezteti az önálló lét képességét. Az EU-csatlakozásunk után nekünk is fel van kínálva, hogy Sacculina módjára kapcsolódjunk a fogyasztói civilizáció kulturális, tudományos és technológiai emlőire. De lehetőségünk van arra is, hogy szelektíven – együtt élő és nem élősködő módjára – csatlakozzunk. Ha nem így teszünk, és csak kormányzati ciklusok túl-

9

élésének távlataiban gondolkozunk, akkor saját kreativitásunk és kapacitásunk az innovációra, a tudomány művelésére, illetve igényünk saját kultúránk, hagyományaink ápolására a leépítő evolúció áldozatává válhat. A globalizáció egy szinten a kultúrák világméretű homogenizációjához is vezet. A tibeti diszkóban ugyanazt a kólát isszák, ugyanabban a farmerban táncolnak hasonló zenére, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Ezen a szinten ugyanazt a valóságshow-t és vetélkedőt nézik Amszterdamtól New Yorkig. Eltűnnek a nemzetek közötti különbségek, homogenizálódik a kultúra. Pedig éppen a szomszédos kultúrák folyamatos versengése, egymást gazdagító, de önazonosságukat megőrző sokszínűsége volt a fejlődés egyik motorja. Az ókori Kínában is akkor rekedt meg a fejlődés, amikor egy császár uralma alatt egyesítették a kínai birodalmat, homogenizálták a kultúrákat (már amennyire lehetett), megszűnt a versengés és a megtermékenyítő kölcsönhatás. Az ókor egyik vezető hatalmából gyenge, elszegényedett és elmaradott ország lett a késő középkorban. A híres kínai felfedezéseknek végeszakadt. Ugyanilyen fontos a változás időfaktora. A bibliai korban a fiú még ugyanúgy gondolkozott, ugyanazt a nyelvet használta, mint dédapja vagy ükapja, ma viszont olykor már az apa sem érti gyermeke szavát. Egyre kevésbé hatékony a kulturális hagyományaink átörökítése, továbbadása. Ha a biológiai rendszerekben ilyen nagy a genetikai változás egyik generációról a másikra, akkor megnő az esélye, hogy torzszülöttek keletkezzenek. Annál nagyobb a genetikai változékonyság, minél nagyobb az evolúciós nyomás, azaz a környezetváltozás mértéke. Társadalmi/kulturális fejlődésünk felgyorsulása is visszavezethető a már említett radikális információs környezetváltozásra és globalizációra, aminek szintén megvannak a maga torzszülöttei. Ezek közé sorolható a terrorizmus, a vallási szekták, az elmagányosodás és az önzés. Az emberi agy feldolgozókapacitásának elmaradása a megváltozott információs környezet által követelt szinttől a társadalmi-kulturális fejlődés más területein is zsákutcába vezethet. Százezer évvel ezelőtt az ősember 100–200 fős törzsi közösségekben halászott, vadászott, tudta, kivel hányadán áll, megosztotta-e vele a szomszéd a sikeres vadászat zsákmányát. Ebben a minimális információs környezetben a szociális viszonyok átláthatóak voltak az emberi agy számára. Az agy ilyen mennyiségű információ feldolgozására fejlődött ki evolúciója során. Azóta mérete, komplexitása, feldolgozóképessége biológiailag minimális mértékben fejlődött, ami párhuzamosnak mondható a feldolgozandó információ növekedésével egészen a 20. század első felében elkezdődött információs robbanásig. Ma is a természeti népek Dél-Amerika vagy Afrika dzsungeleiben az ősemberhez hasonló kisméretű közösségekben élnek, a leghatékonyabb üzemek, az egyházi közösségek is hasonló méretűek, és egy városi ember telefonos füzetében is általában 100–200 név szerepel. Ez az a méretű közösség, amelyen belül nyilván tudjuk tartani szociális kapcsolatrendszerünket a közösség többi tagjával. Mi történik az egyeddel, ha bekerül egy jóval nagyobb közösségbe? Dél-Amerika őserdeiben élő vérszívó denevérek 30–40 egyedből álló kis közösségekben élnek. Éjszaka indulnak vadászatra, de mindig csak néhány olyan denevér akad, aki talál megfelelő méretű emlősállatot, amelynek véréből jól tud lakni. Nappalaikat egymás hasi tájékának vakarászásával töltik, így tájékozódnak arról, hogy vajon melyik denevér lakott jól előző este. Az éhen maradtak táplálékot fognak kérni a jóllakott egyedtől, aki képes

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

felöklendezni a vért, és szájból szájba táplálni társait. Egy denevér elvileg akkor járna a legjobban, ha ő mindig kap a többiektől, amikor kér, de ha tőle kérnek, ő sosem ad. Így jutna a legtöbb tápanyaghoz és energiához, ami jobb szaporodóképességet tenne lehetővé. Ezáltal az önző géneket hordozó egyedek szaporodnának jobban a populációban. Ez azonban mégsem így történik, hiszen ezeknek a denevéreknek az agya pontosan olyan fejlett, hogy képesek memorizálni egy 30-40 egyedből álló közösségben, hogy ki az, aki önző volt, és ki az, aki nem. És akitől soha nem kaptak, annak ők sem adnak. Ez pedig egyszerűen az önző géneket hordozó denevérek kipusztulásához vezet, s így kiszorul a populáció génállományából az a génegyüttes, amelyiknek a működése önző viselkedésre hajlamosít. Mi történne, ha valamilyen módon rákényszerítenénk ezeket a denevéreket arra, hogy több tízezer, százezer fős közösségekben éljenek? Akkor az a denevér járna a legjobban, amelyik senkinek nem ad, de ha kér, ő mindenkitől kap, hiszen ilyen nagy közösségben képtelenek a denevérek memorizálni, hogy kivel hányadán állnak, és az önző egyedek rejtve maradnak. Ebben az esetben az evolúció, a szelekció az önző génállománynak kedvezne. Tehát egy olyan, genetikailag zárt, nagy közösségben, amelyben az agy kapacitása már nem elég arra, hogy pontosan monitorozza a közösség egyes résztvevőivel való szociális kapcsolatot, az evolúció az önző géneket (viselkedésmintázatokat) részesíti előnyben, míg kis közösségekben, ahol az agy képes erre a monitorozásra, az együttműködő géneket (viselkedést) támogatja. Ez a törvényszerűség úgy tűnik, emberi társadalmakban is működik, természetesen nem a genetikai, hanem a kulturális evolúció szintjén, és olyan embertípus kifejlődéséhez vezet, amely kis közösségben, mint például család, munkahely, falu együttműködő, de nagyobb közösségben, mint egy nagyváros vagy nemzet már önző, és kihasználja mások altruizmusát. Kell-e erre ékesebb bizonyíték, mint a 2004. december 5-i népszavazás, ahol a szavazófülke magányában véleményem szerint sok jobboldali érzelmű ember is elbizonytalanodott a rémisztgetés és saját létbizonytalansága miatt?! Mekkora lett volna az igenek aránya, ha nyílt a szavazás, és mindenki kapott volna egy lemoshatatlan tetoválást a homlokára, hogy igennel vagy nemmel szavazott? Azt hiszem, a lelkes hazafiak száma jelentősen szaporodott volna. Amíg azonban az önzés rejtve marad, addig a szelekciós mechanizmusok elősegítik terjedését. Megállítható-e az önzés rohamos terjedése? Fontos társadalmi kérdés természetesen, hogy milyen kiutak lehetségesek ebből a kvázi biológiailag determinált önzésből. A diktatórikus rendszerek megtalálták a megoldást arra, hogy mindenki a közösséget, azaz helyesebben az adott rendszert szolgálja, hiszen mindenkiről mindent tudtak titkosrendőrségük és besúgóhálózataik révén. A jövőben még az is elképzelhető, hogy a nyakban lógó mobiltelefon révén egy központi akarat képes lesz egy nagy homogenizált társadalom minden tagjának a viselkedését monitorozni. Erre a megoldásra nem hiszem, hogy bármelyikünk vágyna. A legfontosabb kiút talán a társadalmak/kultúrák újraépítése kisközösségekből. Ezekben a közösségekben a fent említett okokból a kölcsönösség folyamatosan monitorozható, a közösség tagjai ezáltal egymást lélekben nemesítik. Közösen kimunkált eszmékért harcolnak, és egy nagyobb társadalmi szerveződés, egy nemzet ideális építőköveivé válhatnak. Talán ez lebeghetett a szemük előtt a Polgári Körök mozgalmát létrehozóknak is, ami szerintem kiváló kezdeményezés, de nem elégséges. Tovább kell fejleszteni a családok

mellett a munkahelyi, egyházi, szakmai közösségeket, egyéb civil szerveződéseket.” A továbbiakban Freund professzor három további lehetséges kiutat vázolt fel. „Közismert jelenség, hogy a külvilágból származó információkat sokkal hatékonyabban tárolja el agyunk, ha ahhoz jelentős érzelmi vagy motivációs impulzusok társulnak. Ma már ennek a pontos mechanizmusát is megfejtették az agykutatók, alátámasztva ezzel az érzelemgazdagság fontosságát a tanulási folyamatokban, illetve a kreatív elme kialakulásában. Érzelmeink és motivációink az emberiség több ezer éves kulturális örökségével egyetemben alkotják belső világunkat, azt a pecsétnyomó szerkezetet, mely az eltárolás során minden agyunkba érkező információra ráüt egy pecsétet. Ez a pecsét fogja meghatározni a memórianyom tartósságát, előhívhatóságát, érzelmi színezetét, de azt is, hogy bekerül-e olyan mély, akár tudat alatti rekeszekbe, melyekből a kreativitás táplálkozik. Belső világunk fejlesztése, odafigyelés a lélek hangjára nem csak tanulási képességeinket, kreativitásunkat fejleszti, hanem megtanít az együttműködésre is. Erre jó példa a fogoly dilemmája. Két fogoly ül egy cellában. Mindegyiknek különkülön felajánlják, ha terhelő vallomást tesz a másikra, akkor őt elengedik. Hogyan gondolkodik az egyik? Ha a másik engem elárul, akkor jobb, ha én is elárulom, mert legalább boszszút álltam rajta. Ha a másik nem árul el, nekem akkor is az a jobb, ha elárulom, mert megszabadulok. Tehát bármit tesz a másik, nekem az a jobb, ha elárulom. Mivel a másik ugyanígy gondolkodik, ezért el fogják egymást árulni, és mind a ketten el lesznek ítélve. Játékelmélettel foglalkozó matematikusok – köztük is a legnevesebb, Neumann János – erre kitaláltak egy játékot, ami hasonló dilemmához vezet. Két játékos játssza, mindegyiknek van egy együttműködő és egy önző kártyája, és ebből az egyiket kell egyszerre betenni. A pontozás szabályai: ha mindketten az önző kártyát tették, kapnak 1-1 pontot. Ha mind a ketten az együttműködő kártyát teszik, kapnak 3-3 pontot. De ha az egyik az önző, a másik az együttműködő kártyát teszi, az önző kap 5 pontot, az együttműködő pedig nullát, ami a büntetés a naivitásáért. Hogyan gondolkodik az egyik? Ha a másik az önzőt teszi, nekem jobb, ha én is az önzőt teszem, mert legalább 1 pontot kapok, és nem nullát. Ha a másik az együttműködő kártyáját teszi, nekem akkor is az a jobb, ha az önzőt teszem, hiszen én 5 pontot kapok, ő meg nullát. Tehát bármit tesz a másik, nekem az a jobb, ha az önző kártyát teszem be. Mivel a másik ugyanígy gondolkozik, mind a ketten az önző kártyát fogják betenni, és 1-1 pontot kapnak, holott ha mindkettő az együttműködőt tette volna be, akkor 3-3 pontot kaptak volna. Mégis tudjuk, hogy azért a példa ellenére valahogyan kialakult az együttműködés az emberek között, hiszen ez a társadalmi lét alapja. Mi a megoldás? A matematikusok erre is rájöttek, hiszen csak annyit kellett tenniük, hogy a két játékossal a játékot nem egyszer játszatták le, hanem egymás után több százszor, és a feladat az volt, hogy minél több pontot gyűjtsenek. Nyilván néhány kör próbálkozás után azért mind a ketten rájöttek, hogy jobban járnak, ha az együttműködő kártyát teszik be, mert így 3-3 pontot fognak kapni, és nem 1-1-et. A lényeg tehát a tapasztalat. Az emberiség történelme során, de egyéni életünk során is átvitt értelemben rengetegszer lejátszottuk ezt a játékot. Ez tanított meg bennünket az együttműködésre. Ezek az információk pedig belső világunk részét képezik, befolyásolják motivációinkat, érzelmeinket, mert egyébként csak ösztönszerűen cseleked-

10

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

nénk. Ezért kell minél több esélyt és időt adni belső világunknak, kulturális örökségünknek, hogy hatékonyan részt vehessenek cselekedeteink irányításában, agyunk memóriatartalmának alakításában. Az együttműködő emberekből álló közösség összességében mindig nagyobb eredményeket tud felmutatni, mint az önzőkből álló. Miért kapjon mindenki 1-1 pontot, ha kaphatunk 3-3-at is? Másik kiút az önzésből a példamutatás. Elgondolkodtató, hogy történelmünk során – de ugyanez elmondható más nemzetekre is – milyen sokan áldozták önként akár életüket is a hazájukért, ha úgy hozta a sors. Nem is kell messzire visszamenni, elég, ha az 1848–49-es vagy az ’56-os szabadságharcra gondolunk. Ma nálunk ez sajnos nem jellemző. Inkább az a tendencia uralkodott el, hogy a nemzetben gondolkodó embert megmosolyogják, kigúnyolják a csak a jelennek élő, önző sikeremberkék, vagy az internacionalizmus ködös, kiürült eszméiben hívő, talajt vesztett emberek. Pedig az önfeláldozás a populáció fenntartása érdekében még a legprimitívebb élőlényeknél is megfigyelhető. Engedjenek meg erre egy abszurdnak tűnő példát. A nyálkás penész egy gombafaj, amelynek egysejtű egyedei amőboid mozgásra képesek, és próbálják önző módon elfoglalni egymás elől a legjobb területeket, ha valami jó, nedves tenyészhelyet találnak. Viszont ha az egész telep élete veszélybe kerül – például kiszáradás révén – akkor néhány ezer sejt összeáll, és spóratartó szárakat képez. A szár sejtjei valamennyien elpusztulnak, de elérik azt, hogy a spórákká alakult sejteket, testvéreiket magasra tartják, és a szél így elviheti azokat jobb tenyészterületre, hogy ott újabb telepek képződhessenek. A veszély következtében önzőségük átváltozott önfeláldozássá. Van mit tanulnunk tehát még a penésztől is! Lesz-e az országban hasonló önfeláldozásra képes ember néhány év vagy évtized múlva, ha a médián keresztül csupán az önző viselkedésre, az egyén sikerességének mindenekfölöttiségére láthatnak példát a fiatalok? Tudnak-e így okulni a fogoly dilemmájából? Én úgy gondolom, hogy nem, és ezért is kell elérni a média mentalitásának átformálását. Legyenek többségben azok a médiumok, amelyekben hitelesen jelenítik meg a múlt és a jelen példaadó személyiségeit, a közösségért, a nemzetért önfeláldozásra is képes egyént. Mert mi történik, ha az önző egyedek nagyon elszaporodnak a populációban?! Maradjunk a nyálkás penész példájánál. Keletkezett egy genetikai variáns, amelyik nem hajlandó szárrá alakulni, csak spórává, és ráadásul egy olyan kémiai anyagot választ ki, amely a környező sejtek szárrá alakulását indukálja. Nyilván ennek az önző variánsnak a génjei fognak legjobban terjedni, ezt támogatja a szelekció. Más a helyzet viszont, ha a populáció szintjén nézzük a szelekciós hatásokat. Bebizonyosodott, hogy ha ezeknek az önző egyedeknek a gyakorisága elér egy bizonyos százalékot, akkor túl rövidek lesznek a spóratartó szárak, a nyálkába ragadt spórákat a szél nem tudja elröpíteni, és az egész telep elpusztul. Érdemes ezen a példán elgondolkozni, különös tekintettel a magyar nemzet sorsára az egyesült Európában, ahol nem fog megszűnni a nemzetek közötti versengés akkor sem, ha eltűnnek a határok. Sőt, még inkább előtérbe fog kerülni a verseny során, hogy mely nemzet képes összefogásra, illetve melyik az, amelynek tagjai csak az egyéni érvényesülést hajszolják, és számukra közömbös, hogy ezt éppen melyik országban teszik. Egy harmadik lehetőség magának a környezetnek az alakítása. A biológiai evolúció, a szelekció irányát az állat számára determinálja a környezet megváltozása. Darwin pintyeinél az

esős, illetve száraz időjárás következtében vékony vagy vastag maghéj, a nyírfaaraszoló lepkék esetében a nyírfakéreg természetadta világos vagy szmogtól sötét színe. Az ember azonban képes aktívan részt venni környezete megváltoztatásában, különös tekintettel a kulturális evolúció és adaptáció irányát meghatározó szellemi, társadalmi, információs környezetre, és ezáltal befolyásolhatja a társadalmat felépítő egyénekre ható szelekciós erőket. Éppen ezért óriási a felelőssége a szellemi környezetünket leghatékonyabban alakító médiának, hiszen – visszatérve korábbi biológiai példánkhoz – bármikor tetszés szerint fehérre vagy feketére festhetik a nyírfák kérgét. Azaz irányt szabhatnak az egyén személyiségformálódásának, a közösséghez, társadalomhoz, erkölcsi-etikai kérdésekhez való viszonyulásának. Egy a 20. század közepén még a haza szabadságáért önfeláldozóan küzdő, nemzeti identitására büszke népet könnyedén át lehet alakítani önző, elmagányosodott, ideális fogyasztókból álló szürke tömeggé, elég, ha a viszonyítási alapként, adaptációs iránytűként szolgáló szellemi környezetünk feketére van festve. A fekete nyírfakéregre szálló fehér lepkét pedig hamar észreveszik a predátorok, a természetes szelekció működésének könyörtelen biztosítói. A fehér lepkék harca így csak szélmalomharc marad, amíg újra meg nem tisztul a nyírfák törzse a lerakódott szmogtól. Az önzés az emberi társadalmakban – paradox módon – annak az evolúciós/szelekciós folyamatnak a kikerülhetetlen terméke, amelynek törvényeit a Teremtő programozta az anyagi világba, s amely a szervetlen anyag, majd a biológiai anyag, s végül a társadalmak/kultúrák fejlődésének egyik – de mint láttuk, csak egyik – biztosítéka, motorja volt. Ha ebben az utolsó fázisban is a biológiai evolúcióra jellemző szelekciós mechanizmusok válnak uralkodóvá, az végveszélybe sodorhatja az egész emberiséget, hiszen az önzés nem csupán embertársaink kihasználásában nyilvánul meg, hanem Földünk ökológiai tönkretételéhez is vezet. Nem véletlen, hogy amikor az írástudók megkérdezték Jézust, hogy mi a legfőbb parancsolat, akkor azt válaszolta: ’Uradat Istenedet imádjad, és csak Neki szolgálj!’ De a másik, ugyanilyen fontos parancsolat, hogy ’szeresd felebarátodat, mint önmagadat’. Lehet-e ennél a négy szónál tömörebben, egyértelműbb módon kifejezni az önzetlenség parancsát? Akik nem hiszik, hogy a Biblia (ebben az esetben az Újszövetség) isteni sugalmazásra íródott, azok számára is elgondolkodtató lehet, hogy a Biblia írói – több ezer éves kulturális/társadalmi fejlődés tapasztalatával a hátuk mögött – miért pont ezt tartották a legfontosabb parancsnak, miért az önzést gondolták az emberi közösségek fejlődését legrosszabb irányba terelő evolúciós selejtterméknek. A kisközösségeknek, a példaadó családoknak és a történelmi egyházaknak ma is kulcsszerepük van abban, hogy szellemi környezetünket aktívan alakítsák (takarítsák le a szmogot a nyírfák kérgéről), és hogy az önzés helyett minél több szeretetet és az együttműködő szellem erejét hozzák kisebb és nagyobb társadalmi közösségeinkbe. József Attilával együtt fedezzük fel magunkban a por mellett az istenpor komponenst, ami mindannyiunkat összeköt, hiszen visszahullván istenpor lelkünk Istenben elkeveredik.” Az előadást követően Dr. Lakner László elnökvezérigazgató főorvos átadta Dr. Freund Tamás akadémikusnak a Markusovszky Kórház Támogatásáért érmet.

11

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

SZAKDOLGOZÓI TUDOMÁNYOS ÜLÉS Dr. Baráthné Kerekes Ágnes • vezető oktatási menedzser Idén is, mint mindig, novemberben rendeztük meg a Megyei Szakdolgozói Tudományos ülésünket. Hagyomány az is, hogy ekkor kerül kihirdetésre a tavasszal kiírt Kossuth Zsuzsanna Tudományos Pályázat eredménye. A főszervező Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt és a Dr. Tiborcz Sándor Egészségügyi Szakdolgozók Önképzését Támogató Alapítvány mellett most is élvezhettük a Magyar Ápolási Egyesület (MÁE) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) megyei szervezeteinek támogatását, amely a pályaművek értékelésében, illetve díjazásában nyújtott segítséget. Annak ellenére, hogy – az ismert okok miatt – egyre kevesebben tudnak manapság időt szakítani a meghirdetett pontszerző to-

Nagy Csaba képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens vábbképzésekre, örömünkre szolgált, hogy több mint százan tisztelték meg rendezvényünket november 4-én a Rományi-teremben. A szakmai program a diagnosztika területéből adott mélyebb betekintést a hallgatóság számára. Bevezetőként köszöntőt mondtak Dr. Lakner László elnökvezérigazgató főorvos, Molnár Erzsébet ápolási igazgató, Vágó Józsefné regionális vezető szakfelügyelő ápoló, Horváthné Barasits Rita, a MESZK megyei elnökhelyettese, Wagner Vilmosné, a MÁE megyei vezetője és Szabó Péterné, a Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány képviselője. Rendezvényünket megtisztelte kórházunk orvosigazgatója, valamint stratégiai és minőségirányítási igazgatója is. Külön öröm volt számunkra, hogy a Magyar Ápolási Egyesület Tiszteletbeli Ápolója, Dr. Bokor Nándor főorvos végig jelen volt a továbbképzésen. Első előadóként Dr. Bajner Ágnes osztályvezető főorvos a nukleáris medicina helyéről, szerepéről beszélt. A radioaktív izotópokkal végzett orvosi tevékenység elméleti hátterének ismertetésén kívül betekintést kaptunk az osztályukon folyó munka speciális, gyakorlati vonatkozásairól, a rutinszerűen alkalmazott eljárásokról, azok részletes bemutatásával. A következőkben Nagy Csaba képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens a CT- és MR-diagnosztika bemutatására vállalkozott. Elmondta, hogy a 2009-es év nagy mérföldkő volt a Központi Radiológiai Osztály életében. Országosan is kiemelkedő technikai beruházás történt a Vas Megyei Közgyűlés segítségével, a Philips 3 Teslás csúcsteljesítményű MRI-gépének üzembe helyezésével. Emellett rendelkezik a kórház egy 2 szeletes, szintén Philips gyártmányú CT-berendezéssel, ami az SBO részlegén önállóan szolgálja a sürgősségi járóbetegellátást, valamint egy Siemens-típusú 16 szeletes – napi két műszakban működő – CT-berendezéssel. Ezek a gépek maradéktalanul ki tudják szolgálni mind a kórház, mind a szakellátások, illetve a háziorvosi szolgálat klinikusainak kéréseit.

Előadásában bemutatta e vizsgálatok főbb módszereit, területeit, a kínálkozó további vizsgálati lehetőségeket. Pál Józsefné röntgenasszisztens az emlő képalkotó diagnosztikájáról tartott szemléletes előadást. Sorba vette az intervenciós képalkotó eljárásokat, amely tevékenység eredményességét nagymértékben meghatározza a pontos szakmai felkészültség és az empátiás magatartás, figyelmes, türelmes bánásmód. A csontsűrűségmérés vizsgálatról Kapuiné Flash Hajnalka tartott részletes előadást. A javallatok és ellenjavallatok mellett ismertette a csontritkulás mérésre leggyakrabban alkalmazott módszereket, bemutatta a készülékeket. A szünetben a Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány látta vendégül a résztvevőket. A program második felének első előadója Szalay Sámuelné vezető asszisztens volt. Ő a Központi Laboratórium szerepéről beszélt a sürgősségi betegellátásban, különös tekintettel az akut koronáira-szindrómás betegekre, a Troponin-vizsgálatokra. Elmondta, hogy 2007. július 1-jétől úgynevezett egykapus betegbeléptető rendszer, sürgősségi betegellátó egység működik a kórházban. Ennek hatására a Központi Laboratórium munkájában a sürgősséggel kért vizsgálatszám egy év alatt, pontosabban a 2008-as év május-június-július hónapjaiban 20-26-17 százalékkal lett magasabb. A változásokat teljes részletességgel jelen előadásban nem lehetett elemezni, ezért ezeket az akut koronária szindróma laboratóriumi diagnosztikájában használatos Troponin-vizsgálatok elemzésével mutatta be. Az eredmények alapján leginkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a koronáriabetegeken túl sok más kórképben is pozitív az eredmény, tehát ezek akut koronáriaszindróma tekintetében álpozitív eredmények, de „betegség” szempontjából nem álpozitívak, és bizonyos esetekben a vizsgálat metodikai jellemzői alapján is pozitív (álpozitív) eredmények születhetnek (heterofil antitestek, anti-egér antitestek jelenléte). Ezek pontos hátterét csak részletes klinikai és laboratóriumi együttműködés keretében lehet felderíteni. A következőkben Takácsné Tóth Andrea szövettani asszisztens a „nagyblokk technika” alkalmazásának előnyeit ismertette, amely a Patológiai Osztályon ma már napi rutin feladat. Az elmúlt 5 év adatai alapján évente 150-170 rosszindulatú emlődaganat került felismerésre. Az emlő rákszűrés bevezetésével ez a szám fokozatosan növekedett. A korai rákok és in situ daganatok pontos felismeréséhez nagy segítséget nyújt az 5 évvel ezelőtt bevezetett „nagyblokk technika”. A kezdeti próbálkozások után a napi rutinban alkalmazva a preparátumok feldolgozása több mint 75 százalékban ilyen módszerrel történik.

Pál Józsefné röntgenasszisztens „Hogyan befolyásolja városunk ST-elevációs infarktus ellátását a Haemodinamikai Laboratórium megnyitása?„ címmel Novák Judit röntgen-műtős szakasszisztens tartott előadást. Az ST-elevá-

12

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

SERDÜLŐK A DEVIANCIA ÚTJÁN Sinkó Adrienn • gyógypedagógus

Bukovics Mónika nephrológiai szakápoló

Sinkó Adrienn gyógypedagógus ciós infarktus diagnosztikáját és terápiáját mutatta be, kiemelve a 2005. és 2008. évet, azon belül is a szombathelyi lakosú betegeket. A 2008-as évben már kórházunkban is elsődleges terápiás eljárássá vált az ST-elevációs infarktus kezelésében a perkután koronáriaintervenció, aminek biztonsága és sikeressége jelentősen javult a kiterjedt sztentkezelésnek és a hatékony trombocytaaggregáció gátlásnak köszönhetően. Kórházunkban – kis betegszámmal számolva is – szembetűnő a változás. 2008-ban PCI-vel lényegesen alacsonyabb (3,6 százalék) volt a halálozás, mint 2005-ben a lízisterápiával (15,6 százalék). Megfigyelhető, hogy 2008-ban ugyancsak csökkent a 12 órán túli infarktusok száma a prevenció és a megfelelően kialakított prehospitális ellátás következtében. A szakmai programot Szabó Péterné alapítványi képviselő 2009. évi beszámolója követte, majd Dr. Széll Kálmán címzetes egyetemi docens, főiskolai tanár ismertette a 2009. évi Kossuth Zsuzsanna-pályázat díjazottait. Hat pályamű érkezett, amely részvételi aktivitás sajnálatos módon elmaradt a korábbi évekéhez. A főiskolai végzettséggel rendelkezők kategóriájában sem első, sem második helyezett nem volt. A harmadik helyet Sinkó Adrienn gyógypedagógus érdemelte ki a Serdülők a deviancia útján című dolgozatával. Dicséretben részesült Mecséri Adél diplomás ápoló, aki dolgozatának tárgyául az Ápolók szerepe a lehetséges szervdonorok ellátásában címet választotta. A nem főiskolát végzettek kategóriájában második helyezettként Horváth Antalnét, a toronyi Háziorvosi Rendelő ápolóját díjazták a Methicililin/oxacillin rezisztens Staphylococcus aureus kontra körzeti ápoló című dolgozatáért. Ugyancsak második helyezést ért el Bukovics Mónika, a szombathelyi B. Braun Avitum Zrt 6. Sz. Dialízis Központjának nephrológiai szakápolója a HaemoHaemodializált beteg ápolása című pályamunkájával. Egy éves megőrzésre ő vihette el a Kossuth Zsuzsannát ábrázoló vándorképet. Dicséretben részesült Horváthné Barasits Rita vezetőhelyettes műtősnő a Dysgnath műtétek műtősnői szemszögből című pályamunkájáért. Az eredményhirdetés után mindkét kategória legjobb előadásait is meghallgathattuk. A továbbképző rendezvényt az Akkreditációs Bizottság 9 pontra értékelte. A visszajelzések alapján okunk van elégedettségre, mivel a rendezvény elnyerte a résztvevők tetszését.

Munkám során hat éve foglalkozom tanulási- és magatartászavarral küzdő gyermekekkel, köztük deviáns viselkedésű serdülőkkel. Egyéni terápiáim folyamán problémák széles tárházával találkoztam az ilyen jellegű viselkedés hátterében, s ezek megoldhatósága is eltérő mértékű volt. A sokszor megegyező diagnózis ellenére minden eset egyedi, így kevésbé lehet róluk statisztikai adatokkal alátámasztott kimutatást végezni. A különböző kimenetelű esetek láttán mindig foglalkoztatott, melyek azok a tényezők, amik a nagyon hasonló életutakat jó vagy rossz irányba terelik, s vajon hol az a pont, ahol még szakemberként beavatkozhatunk az önsorsrontás folyamatába. Ezekre a kérdésekre keresem a választ két fiú esetének összehasonlítása által. Az antiszociális (társadalomellenes) személyiségfejlődés oki háttere multifaktoriális. Biológiai, pszichés és szociális okok együttes hatása alakítja ki különböző hatásfokban. Bizonyos pszichoszociális faktorok speciális ártalmaknak tekinthetők, ezek közül legdöntőbbek az érzelmi, indulati élet kielégítetlensége, valamint az önérzeti sérülések (pl. diszkrimináció, megalázottság, stb). A prepubertás kor az érési folyamat 9-13 év közötti szakasza. A pszichés fejlődés ekkor kevésbé párhuzamos a szomatikus fejlődéssel. Gyakran felnőttes fizikum mellett kisgyermeki pszichés jellemzőkkel találkozunk. Ebben a korban az etikai struktúrák és az Én gyengesége tapasztalható az érzelmi-indulati élettel szemben, s a még fejletlen pszichés fékek miatt erőteljesebben bukkannak fel tudattalan tartalmak, amelyek kriminalitásban is megnyilvánulhatnak. „Ez a korszak tehát az antiszociális állapot manifesztálódásának a kora” - állapítja meg Dr. György Júlia „Az antiszociális személyiség” című könyvében. (Medicin Kiadó, Budapest, 1967. 106. oldal). A 14-18 év közötti pubertás korában kezdetben szintén a fizikai fejlődés a jelentősebb, később azonban a pszichés érés is felgyorsul, s az egészséges fejlődési folyamatban a két terület a kiegyenlítődés felé tart. A megzavart személyiségfejlődés esetén azonban ez nem történik meg, s a pszichés problémák még feltűnőbbé válnak. Ebben a korban a kriminális tett külső megjelenésében a felnőttkori bűnözéshez hasonló. A gyerekek megismerését orvosi, pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatok, egyéni és csoportos megfigyelések képezik terápiás helyzetben, illetve szakmai konzultációk és team-megbeszélések a gyermek életében részt vevő intézmények – családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, iskola – képviselőivel . Esetleírások P. Ákos 2006 februárjában érkezett először a gyermekpszichiátriai szakrendelésre viselkedésproblémák miatt, amelyek heves dühkitörések formájában nyilvánultak meg. Ekkor 10 éves volt, az általános iskola 4. osztályába járt. Anamnézise – Problémamentes terhességből, császármetszéssel született 3150 grammal. Egy hónapig részesült anyatejes táplálásban, nyugodt kisbaba volt. Mozgás- és be-

13

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

szédfejlődése, valamint a szobatisztaság kialakulása megfelelő ütemben zajlott. 6 hónapos korától változó gyakorisággal fordultak elő nála asztmatikus rohamok. Egyéb komoly megbetegedése nem volt. Kortársközösségbe 3 évesen került, ahová jól beilleszkedett. Az iskolában kezdetektől fogva gyenge tanuló. Családi anamnézise – Mindkét szülő súlyos pszichés problémákkal küzd, az apa alkoholfüggő, az anya – aki állami gondozásban nőtt fel – enyhe fokban mentálisan retardált, bipoláris affektív zavar miatt gyakran kórházi kezelés alatt áll, egy alkalommal szuicid kísérlete volt. Szociális környezete – A szülők elváltak, de együtt élnek az apai nagyszülőknél, akiknél folyamatosak a konfliktusok, egymás között, illetve Ákos szüleivel, főleg édesanyjával szemben is. Anya és apa részéről kettős nevelési elvek érvényesülnek. A pszichodiagnosztikai vizsgálatok szerint Ákos normál övezeti intellektussal rendelkezik, de részképességzavar áll fenn a matematikai gondolkodás területén, emellett olvasás- és írásnehézséggel küzd. Emiatt a nevelési tanácsadó közreműködésével a 8. osztály végéig felmentést kapott idegennyelv, valamint magyar nyelv helyesírásának értékelése alól. A vizsgálatok továbbá agresszív feszültségeket, a társas helyzetekhez való alkalmazkodási nehézséget, illetve alulkontrolláltságot tártak fel. Gyermekpszichiátriai gondozása – Elkezdődött Ákos gyógyszeres terápiája és gyógypedagógiai fejlesztése. A felajánlott családterápia a szülők együttműködésének hiányában nem jött létre. Emellett felvettük a kapcsolatot a családgondozóval, aki azóta rendszeresen látogatja a családot. A gondozás első évében Ákos viselkedése és tanulmányi eredményei pozitív változást mutattak. Édesapja hetente hozta a fejlesztő foglalkozásokra, ahol játékos feladatokkal motiválni lehetett a közös munkára. 2007 őszétől 5. osztályos lett, és egyedül járt a foglalkozásokra, mivel édesapja az új munkája miatt keveset tartózkodott otthon. Ebben az időben édesanyja hosszabb kórházi kezelésen esett át pszichiátriai betegsége miatt, így Ákos többnyire kortársaiból öszszeverődött bandákban töltötte az idejét, sokszor fejlesztő foglalkozások helyett is. Egyre ritkábban láttam. Amikor megérkezett a megbeszélt időpontban, akkor sem volt olyan együttműködő, mint az előzőekben. Mindig nagyfokú nyugtalanság jellemezte, számos konfliktusról, városi bandák közti harcokról, valamint csoportosan elkövetett kisebb lopásokról számolt be. Ezeket „jó bulinak” tartotta, élvezettel mesélte, hogyan menekültek például az autósok elől, miután szelepsapkákat csentek el az autóik kerekéről, amikkel utána üzleteltek egymás között (nekem is felajánlott néhány „menő” márkajelzéssel ellátott darabot). A banda programjai között a közös alkoholizálás is szerepelt. 2008 áprilisában felmerült, hogy Ákos átmeneti nevelésbe kerül. Az erről folyó tárgyaláson a szülők és gyermekük mindent megígértek ennek megakadályozása érdekében, s a gyermekvédelmi szakemberek adtak még egy esélyt a családnak. A helyzet azonban nem javult. A család sem az iskolával, sem gondozónkkal nem működött együtt. Az Ákossal kapcsolatos történéseket ekkor már a szülők sem tudták követni folyamatos hazugságai miatt. Hónapok óta nem láttam, amikor édesanyja felkeresett Ákossal együtt,

hogy vállaljam pótvizsgára való felkészítését két tantárgyból. Amikor az iskolával felvettem a kapcsolatot, kiderült, hogy öt tantárgyból megbukott, tehát mindenképpen évet ismétel. Új osztályában egyre durvábban viselkedett a nála fiatalabb és már fizikálisan is jelentősen gyengébb társaival, mindennapossá váltak a verekedések. Rendszeresen megszegte a házirendet, dohányzott az iskola területén. A tanárokkal szembeni agresszió is fokozódott, egy alkalommal például varrótűt dobott egyik tanárjának a kávés poharába. Osztálytársaiban olyan mértékben keltett félelmet, hogy egy alkalommal összefogtak, és együtt kérték az igazgatót, távolítsák el Ákost az iskolából. Otthon a kamaszkorral járó önállósodási törekvések is egyre inkább nehezítették szabályozását, amely eddig sem volt megfelelő. Anyjára is kezet emelt, s a szülők teljesen tehetetlennek érezték magukat fiúkkal szemben. Az édesanya – aki általában labilis pszichés állapotban keresett fel – több alkalommal is próbálta elérni a gyógypedagógiai fejlesztés folytatását, azonban Ákos sorozatos hiányzása miatt a terápiás folyamat megszakadt. A családgondozó közreműködésével 2008 decemberében ismételten gyógyszeres segítséget kértek, mivel az impulzív és agresszív viselkedés ekkor már mindennemű alkalmazkodást megakadályozott. Ezzel párhuzamosan négyüléses kamaszkonzultációt ajánlottunk fel, amelynek megbeszélt időpontjaira nem érkeztek meg. A sorozatos iskolai konfliktusok következtében Ákos a Dolgozók Iskolájába került, de a viselkedési problémák ott is hamarosan jelentkeztek. Az eddiginél jóval alacsonyabb iskolai követelmények sem motiválták a tanulásra, félő, hogy megreked az 5. osztályban. A családgondozó igyekezete ellenére a farmakoterápia folytatása sem valósult meg a szülők együttműködésének hiányában. 2009 márciusában hallottunk Ákosról utoljára, akkor éppen rendőrségi ügye zajlott. T. Patrik 2006 júniusában érkezett intézményünkbe viselkedésproblémák és tanulási nehézségek miatt. Ekkor 11 éves, 5. osztályos tanuló volt. Anamnézise – Problémamentes terhességből, időre, spontán született 3500 grammal. 3 hónapig anyatejes táplálást kapott, a korai időszakban nyugodt, jó alvó csecsemő volt. Mozgás- és beszédfejlődése megfelelő ütemben zajlott, szobatisztasága időben rendeződött. 4 évesen orr- és garatmandula, 6 évesen köldöksérvműtéten esett át. Asztma miatt pulmonológiai gondozott. 2 évesen bölcsődébe került, ahova a beszoktatás könnyen ment. Az óvodában már jelentkeztek magatartásproblémák, társaival való konfliktusok, illetve fokozott mozgékonyság. Az iskolában ezek tanulási nehézséggel egészültek ki. Családi anamnéziséből kiemelendő az apa alkoholfüggősége. Szociális környezete – Kis alapterületű, egyszobás lakásban élnek, konfliktusokkal terhelt miliőben. Az alkoholbeteg apa kiszámíthatatlan, durva viselkedése állandó stressz forrása. A megromlott házasságban élő szülők anyagi kiszolgáltatottság miatt élnek együtt. Patrik késői gyermek – mindkét szülő második házasságából született – emiatt kisgyermekkorban túlvédő, túlzottan kielégítő környezetet igyekeztek biztosítani számára. A pszichodiagnosztikai vizsgálatok normál övezeti intel-

14

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

lektust tártak fel, nyelvi fejlődési zavarral, amelyben elsődleges a beszédértés zavara. Ez a probléma nemcsak az iskolai haladást, hanem a hétköznapi helyzetekhez való alkalmazkodást is megnehezítette Patrik számára, s emiatt a nevelési tanácsadó vizsgálatát kértük, ahol idegennyelv értékelése alól felmentették. Az alkalmazkodást kívánó szituációkban gyakran verbális és fizikai agresszió jelent meg. A hiányosan szabályozott viselkedés hátterében a szülői kontroll-funkciók következetlensége is feltárható volt. A vizsgálat során a szülők által nem jelzett tic tüneteit is észleltük. Gyermekpszichiátriai gondozása – Ticje miatt gyógyszeres terápia kezdődött, valamint egyéni gyógypedagógiai foglalkozások heti rendszerességgel a képességzavarok kompenzálása érdekében. 2007 tavaszán csoportterápián is részt vett intézményünkben. Az első évben Patrik viselkedése pozitív változást mutatott, az iskolában magatartási problémái nem voltak, a ticje is megszűnt, s emiatt a farmakoterápiáját leállítottuk. Tanulmányi teljesítménye azonban nagyon gyenge volt, rendszeresen nem készült az órákra. Matematikából év végén elégtelen osztályzatot kapott. A pótvizsgára való felkészülés egész nyáron gyógypedagógiai foglalkozások keretében zajlott, heti három alkalommal. Ekkor Patrik hatalmas energiákat mozgósított magában, elhatározta, hogy nem akar osztályt ismételni, és mindent meg is tett ennek érdekében. Minden alkalommal megjelent a foglalkozáson, s mindenegyes anyagrész, amit megértett, motivációt jelentett a további közös munkához. Sikeresen letette a pótvizsgát, s ezzel a sikerélménnyel és sok fogadalommal kezdte a 7. osztályt. A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott. A tananyag nehezedésével újra teljes hárítás és motiválatlanság lett jellemző. A kudarcokkal párhuzamosan a konfliktusok száma is nőtt. Fokozott érzékenységet, ingerlékenységet tapasztaltam nála, hiányos önkontrollal. Verbális gátoltsága – amely részben a nyelvi fejlődési zavar következménye, részben pszichés eredetű – az osztálytársaival való kapcsolatát is megnehezítette. Az agresszív tünetek mellett alvásproblémák is jelentkeztek, emiatt ismét gyógyszeres terápia kezdődött. Egyre több időt töltött utcán összeverődött bandákban, ahol barátnője is lett. Többször beszélt arról a félelméről, hogy meg akarják verni más bandába tartozó fiatalok. Közben az iskola másik „fekete bárányával” került barátságba, aki szintén intézményünk gondozottja. Gyakran vettek részt közös rendbontásban, pl. együtt cigarettáztak az öltözőben vagy lógtak valamilyen óráról. Patrik édesanyja ekkor határozott fellépéssel eltiltotta őket egymástól. 2008 májusában egyre többször panaszkodott görcsös hasfájásra. Ezek legtöbbször reggelente jelentkeztek, és sokszor az iskolába való eljutást is megakadályozták. Az orvosi vizsgálatok szervi okot nem találtak a háttérben. 2008 őszétől ismételte a 7. osztályt. A pszichoszomatikus panaszok egyre gyakoribbá és erőteljesebbé váltak. Egyre több időt töltött számítógépezéssel reggeltől késő éjszakába nyúlóan, s az anya súlyos függőség kialakulását jelezte. Ez volt ugyanis az a tevékenység, amiben végre sikere volt. Egy haverjával közösen rap számokat írtak, s a hozzá tartozó zenei alapot a számítógépen szerkesztették hosszas munkával. Több alkalommal mutatott nekem is ilyen felvételeket, amikbe a rap stílusának megfelelően szókimondóan belefogalmazták

a világgal kapcsolatos összes problémájukat. A számítógép lassan az életvitelét és az iskolába járást is hátráltatni kezdte. A tanulás és iskolai magatartás területén sem történt előrelépés. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a régóta fennálló familiáris problémák 2009 tavaszán súlyosbodtak. Ilyen körülmények között Patrik állandó belső feszültségeit a gyógy-szer sem enyhítette. Az iskolakerülő és agresszív magatartás miatt védelembe vették. A fokozódó problémák felvetették – megoldásként – a kőszegi Dr. Nagy László Gyógypedagógiai Intézménybe való felvételét. Kezdeményeztük a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság vizsgálatát, akik támogatták javaslatunkat. Patrikot felvették a kőszegi iskola logopédiai osztályába. Itt megvalósult az intenzív gyógypedagógiai megsegítése, valamint mindennapos teendőinek mederbe terelése a kollégiumi elhelyezés által. Ez egyúttal megvédte a családi miliő ártalmaitól is. Szomatikus panaszai megszűntek, s egyelőre elégedett elhelyezésével. Reményt látunk arra, hogy ott befejezi az általános iskolát és pszichés egyensúlya is rendeződik. A két fiú esetében a következő különbségek találhatók, amelyek jelentősen befolyásolhatták sorsuk alakulását. 1. T. Patrik történetében fellelhető az anyához való egészséges kötődés kialakulása, amely alapot jelentett egyfajta bizalomnak a felnőttek világa és az emberi kapcsolatok felé. Így képes volt a terápiás foglalkozásokon való együttműködésre, illetve a rendszeres megjelenésre, néhány rövid időszakot kivéve. P. Ákos mentálisan sérült édesanyja a kezdetektől nem tudta azt a biztonságot nyújtani, amelynek talaján a megfelelő érzelmi kötődés kialakulhatott volna, s ez későbbi kapcsolataiban – így a terápiás kapcsolatban is – problémát jelentett. 2. T. Patrik olyan alkotó tevékenységet talált magának a rap által, melyben lehetősége nyílt feszültségeinek elaborációjára, és sikerélményt nyújtott számára, pozitív énképét erősítve. 3. T. Patriknál megtörtént a környezetből való kiemelés a kollégiumi elhelyezéssel, ez egyrészt a veszélyeztető családi miliőből való kiszakadást, másrészt a kudarcokkal teli iskolai légkör megváltozását is jelentette. A fentiek három fontos feladatot vetnek fel: Fokozottan fontos lenne a gyermekjóléti szolgálat jelenléte a gyermek életében a legkorábbi időszaktól, főként abban az esetben, ha valamilyen hátrányos tényező áll fenn a családban (pl. szülők pszichés problémái), így lehetséges volna a korai anya-gyerek kapcsolat támogatása. Nem szabad, hogy az iskolába lépéstől kezdve csak a tanulásról szóljon a gyerekek élete! Nagy jelentőségű olyan hobbi, sport űzése, amiben levezethetik a feszültséget, aktívan kikapcsolódhatnak és önbizalmukat erősíthetik. Segítenünk kell a gyerekeknek, hogy megtalálják a hozzájuk testhezálló szabadidős tevékenységet! Bizonyos helyzetekben a családból való kiemelés nélkül nem várható a viselkedés megváltozása. Bár a gyermekvédelem mai álláspontja szerint mindent meg kell tenni a gyerekek családban való benntartása érdekében, az antiszociális fejlődésirányú serdülők esetén meghatározó a sorsuk alakulásában a megfelelő pillanatban végrehajtott, radikális környezetváltoztatás.

15

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

A VAS MEGYEI KÖZGYŰLÉS OKTÓBER 23-I ÜNNEPSÉGE Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos A Vas Megyei Közgyűlés és Vasvár Város Képviselőtestülete 2009. október 22-én Vasváron tartotta meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 53. évfordulója, a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulója, valamint Vas megye 1000 éves fennállásának tiszteletére rendezett ünnepséget. Kovács Ferenc országgyűlési képviselő, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke ünnepi beszédében a megyerendszer kialakulásáról és történelmi jelentőségéről beszélt. Vasvár polgármestere, V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő beszédében megemlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharcról, a mártíromságot – halált, börtönbüntetést, üldöztetést – vállaló magyar hazafiakról. Ezt követően a megye vezetői – Kovács Ferenc elnök, Marton Ferenc és Majthényi László alelnökök, valamint Dr. Kun László megyei főjegyző – millenniumi emlékszalagot kötöttek fel a vasvári kistérség településeinek zászlaira. A Vasvári Zeneiskola tanulói által adott ünnepi műsort köve-

Dr. Széll Kálmán

Dr. Bokor Nándor

tően kitüntetések átadására került sor. A Vas Megyei Közgyűlés legmagasabb elismerése a Batthyány Lajos-Vas Megyéért Életmű Díj, amelyet ebben az évben Dr. Széll Kálmán, a Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály ny. osztályvezető főorvosa kapott meg. Dr. Bokor Nándor, a Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály főorvosa pedig a Markusovszky Lajos-díjat vette át. A kórház vezetése nevében gratulálok és jó egészséget kívánok mindkét kitüntetettnek.

KÖZPONTI BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ ÜNNEPSÉG Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos 2009. október 29-én került sor az Egészségügyi Minisztériumban a már hagyományossá váló Batthyány-Strattmann László-emlékünnepségre. A megjelenteket Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter köszöntötte. Hivatkozott a Batthyány család hitvallására: „hűség és szeretet”. Ezeket az értékeket messzemenően képviselte Dr. Batthyány-Strattmann László, hűséggel viseltetett az orvosi hivatás iránt, és szeretettel törődött a betegekkel. A hercegorvos birtokai jövedelmének kétharmadát fordította körmendi magánkórházának működtetésére. Áldásos tevékenységéért már életében a nép körében a „szegények orvosa” névvel illették. Szerencsére szellemisége még ma is él az egészségügyben, sok orvos és szakdolgozó végez áldozatos munkát a betegellátás egyre magasabb színvonalának biztosítása érdekében. A miniszter és Dr. Vojnik Mária államtitkár ezt követően kitüntetéseket adott át. Kórházunkból Dr. Batthyány-Strattmann László-díjat Dr. Szipőcs Jenő, a Foglalkozásegészségügyi Szakszolgálat vezető főorvosa, Pro Sanitate Díjat Dr. Gagyi Dénes ny. neonatológus főorvos kapott. Piskor Józsefné, a Központi Műtőszolgálat műtősasszisztense az Egészségügyi Miniszter Díszoklevele, Horváth Sándorné, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osz-

Háttérben a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztály Onkohaematológiai Részlegének kitüntetett kollektívája

Dr. Gagyi Dénes

Dr. Szipőcs Jenő

Horváth Sándorné

Piskor Józsefné

tály mb. osztályvezető ápolója pedig Egészségügyi Miniszteri Dicséret elismerésben részesült. A Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztály Onkohaematológiai Részlege az egészségügyi miniszter Elismerő Oklevelét kapta. A kitüntetett kollektíva tagjai: Dr. Masáth Péter profilvezető főorvos, Dr. Bárdi Edit adjunktus, Fazekas Norbertné csoportvezető diplomás ápoló, László Rita diplomás ápoló, Kovács Tiborné, Kutasi Szilvia, Németh Hajnalka, Polgár Miklósné, Vargáné Rauch Edit és Zsankó Renáta ápolók, valamint Molnár Mária és Molnárné Honti Mária kisegítő dolgozók. A kórház vezetése nevében gratulálok a kitüntetetteknek.

16

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

LEZAJLOTT A KÓRHÁZ

A KÓRHÁZI FELÜGYELŐ TANÁCS Á LLÁSFOGLALÁSA

INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉNEK AUDITJA Dr. Káldy Zoltán • stratégiai és minőségirányítási igazgató 2009. november 24. és 26. között lezajlott a kórház minőségügyi rendszerének auditja. A 3 napig tartó vizsgálat érintette a MIR, a KIR és a MEBIR felülvizsgálatát, illetve a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok (MEES) tanúsítását. Az audit sikeresen zárult, a Markusovszky Kórház egységesen megfelelt a minőségirányítási, a környezetirányítási, valamint a munkahelyi egészség- és biztonságvédelmi irányítási rendszerek követelményeinek. Az egészségügyi ellátás színvonalának lemérésére szolgáló MEES működése szintén igazolást nyert. A komplex minőségirányítási rendszer több területen biztosíthatja a kórház biztonságát. Segítségével csökkenthetjük annak a kockázatát, hogy a különböző hatósági és egyéb ellenőrzések során (pl. ÁNTSZ, Munkavédelmi Felügyelet, Környezetvédelmi Felügyelet, Katasztrófavédelem, Egészségbiztosítási Felügyelet, OEP, stb) a hiányosságok miatt elmarasztaljanak bennünket vagy nagyösszegű büntetéseket kelljen kifizetnünk. A betegellátás során a MEES segíthet abban, hogy magas színvonalú, gyorsabb, hatékonyabb kivizsgálással, kezeléssel a betegeink elégedettebbek legyenek. A minőségügy jelentősége a mindennapi életben fokozatosan növekszik. Az európai úniós pályázatok például megkövetelik, hogy a pályázó rendelkezzen minőségirányítási, illetve a kiírás céljától függően környezetirányítás rendszerrel. Nemcsak a pályázataink esélyeit tudjuk tehát növelni, hanem ezek sokszor alapfeltételei is a beadásnak. A kórház minőségügyi rendszeréről sokan nyilatkoztak már elismerően olyanok, akiknek lehetőségük van az országos összehasonlításra más kórházakkal szemben. Ezek közül is szeretném kiemelni az egy hónappal ezelőtti Egészségbiztosítási Felügyelet ellenőreinek véleményét, akik a helyszíni ellenőrzés után országosan is kiemelkedőnek minősítettek bennünket. Szeretném köszönetemet kifejezni a kórház összes dolgozójának, hogy munkájukkal segítették és folyamatosan segítik a „minőség ügyét”, így a fent említett dicséretek kivétel nélkül mindenkit megilletnek. Különösen fontosnak tartom, hogy mindezt egy olyan helyzetben tették, amikor kórházunk anyagi helyzete a finanszírozási megszorítások miatt fokozatosan romlik, amikor a munkatársak erejükön felül teljesítenek mind a betegellátásban, mind a kiszolgáló területeken, amikor a kórházi személyzet létszáma nem egy esetben kritikus helyzeteket teremt, és még lehetne sorolni tovább. Megőrizve eddigi jó kapcsolatunkat, segítségért továbbra is forduljanak hozzánk bizalommal, munkatársaimmal együtt készséggel állunk rendelkezésükre.

A kórházi dolgozókból, a megyei önkormányzat és a civil szervezetek delegáltjaiból álló Kórházi Felügyelő Tanács a kórházi menedzsment beszámolójából megdöbbenve értesült róla, hogy az eddig kiválóan gazdálkodó Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt a 2008. évhez képest ebben az évben a jelen pillanatig 410 millió bevételcsökkenést szenvedett el. Ismerve a kórházi szövetségek vezetői és a Kormány közötti megállapodás tartalmát a 2010. évi gyógyító-megelőző kassza költségvetését illetően, véleményünk szerint az ez évben elszenvedett veszteségeket, hiányokat a jövő évi finanszírozás terhére visszapótolja a szaktárca, de a 2010. évi működésképességre nem ad garanciát. Úgy látjuk, hogy a kórházak 2010 májusa-júniusa körül hasonló finanszírozási helyzetbe kerülnek, mint ez év II. félévében. Mindezt előrevetíti a már kiadott fekvőbeteg súlyszámok nagyságrendje, amely a megállapodás szerint 6,3 százalékkal csökkenhet 2008. évhez képest, ugyanakkor a 2009. november és december hónapra megadott számok szerint a Markusovszky Kórházban a csökkenés 12 százalékos mértékű. A drasztikus súlyszám visszavonás miatt a fekvőbetegellátásból kiszoruló betegek a járóbetegellátásba sem férnek be, mert a német pont mértékét már a fent említett megállapodás is 14 százalékos csökkentett volumenben célozta meg. Bár a Markusovszky Kórház ebben a vonatkozásban is a vesztesek közé tartozik, ugyanis a járóbeteg TVK visszavonásának mértéke Szombathelyen 18 százalékos. A gyógyító-megelőző ellátás számára legalább a 2008. évi költségvetésben szereplő finanszírozást kell 2010-re biztosítani, de tisztán, nem pedig annak egy részét az ez évben keletkezett „rések betömésére” fordítani. Ehhez viszont a súlyszám és a német pont értékének már megtörtént visszaállítása mellett a 2008. évi súlyszámokat és német pontokat is garantálni kell az egészségügyi intézmények részére. És akkor még nem is szóltunk az azóta bekövetkezett inflációról és ÁFA-emelésről. Az egészségügyi finanszírozás korlátozásának elszenvedői a beteg emberek. Egy humánus társadalom a gazdasági válságban is empátiával kell, hogy viseltessen a beteg emberekkel szemben. És a magyar nemzet beteg, Nyugat-Európa és Közép-Európa legbetegebb népe vagyunk. A jelenlegi kritikus helyzetet a kórházak – hasonlóan a szombathelyihez – a betegellátás szűkítését eredményező kényszerintézkedések árán igyekeznek túlélni, hosszabbodó várólistákkal, tovább romló egészségi állapotba kerülő, egyre gyengébben ellátott populációval. Ezzel az állásfoglalással tiltakozásunkat fejezzük ki az egészségügyi ágazatot érintő megszorító intézkedések ellen, s megküldjük az egészségügyi tárca vezetőjének, valamint minden Kórházi Felügyelő Tanácsnak, hogy álljanak mellénk, és hasonló módon fejezzék ki tiltakozásukat az egészségügyi intézményrendszer közeli csődjét előrevetítő finanszírozási politikával szemben. Szombathely, 2009. november 17.

17

Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt Kórházi Felügyelő Tanácsa felhatalmazásából: Lakézi Gábor s.k. elnök

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

A „Vas Megyei Markusovszky Kórházért” Alapítvány hírei Dr. Radnai Endr e • Alapítvány Kuratóriumának elnöke A „Vas Megyei Markusovszky Kórházért” Alapítvány 2009. november 11-én tartotta újabb kuratóriumi ülését. Az alapítványhoz a következő pályázók adták be támogatási kérelmüket, és az alábbi elbírálásban részesültek: 24/2009. sz. (ismételt) pályázat: Dr. Niklai Erzsébet (főorvos, Központi Rehabilitációs Osztály) kérelmében megemlítette, hogy az Alapítvány Vas Megye Agyi Érbetegeiért 2009. február 26-án megszűnt. A kuratórium 2008. szeptember 11-én megtartott ülésén úgy határozott, hogy vagyonát a Vas Megyei Markusovszky Kórházért Alapítványba helyezi át. Az Alapítvány Vas Megye Agyi Érbetegeiért kuratóriuma 2/2008. (IX.11.) számú határozatában megjelölte azokat a célokat, amelyekre a vagyonát szeretné felhasználni. Ezen célok között szerepelt a Központi Rehabilitációs Osztály részére a betegellátást (különös tekintettel az agyi érbetegeket) segítő eszközök vásárlása és szakmai továbbképzések. Erre a célra 931.362 Ft fordítandó. Dr. Niklai Erzsébet vállmozgató beszerzéséhez kért támogatást. A készülék beszerzési ára: 931.000 Ft. A kuratórium egyhangúlag megszavazta a 931.000 Ft-os támogatást. 26/2009. sz. pályázat: Dr. Szupera Zoltán (osztályvezető főorvos, Neurológiai Osztály) kérelmében megemlítette, hogy az Alapítvány Vas Megye Agyi Érbetegeiért 2009. február 26-án megszűnt. A kuratórium 2008. szeptember 11-én megtartott ülésén úgy határozott, hogy vagyonát a Vas Megyei Markusovszky Kórházért Alapítványba helyezi át. Az Alapítvány Vas Megye Agyi Érbetegeiért kuratóriuma 2/2008. (IX.11.) számú határozatában megjelölte azokat a célokat, amelyekre a vagyonát szeretné felhasználni. Ezen célok között szerepelt a Neurológiai Osztály részére a betegellátást segítő eszközök vásárlása és szakmai továbbképzések 850.000 Ft értékben. Dr. Szupera Zoltán irodai bútorok beszerzéséhez kért támogatást. A kuratórium a kérelmet elutasította azzal, hogy a fenti öszszeget műszerbeszerzésre kell fordítani. 27/2009. sz. pályázat: a Logisztikai Osztály kérte, hogy a 2009. évben az Alapítvány számlájára átutalt SZJA 1 százalékos felajánlás összegéből – 20.620.929 Ft-ból – 14.745.095 Ft-ot műszerek beszerzésére fordítson az alábbiak szerint: traumatológiai eszközökre 8 941 825 Ft, általános sebészeti kézieszközökre 3 478 660 Ft, fogászati kéziműszerekre 495 050 Ft, a Központi Műtőben kéziműszerekre 159 798 Ft, gégészeti műtétekhez használatos kéziműszerekre 1 570 207 Ft, valamint a gégészeti kezelőben használatos kéziműszerekre 99 555 Ft értékben. A kuratórium egyhangúlag megszavazta a műszerek beszerzésére kért 14.745.095 Ft-os támogatást. 28/2009. sz. pályázat: az Urológiai Osztály ultrahang készülék javításához kérte az Alapítvány támogatását, amely összeg 2 313 500 Ft. Jelezte, hogy a Linde Gáz Rt címkézett támogatásként 300 000 Ft-ot ajánlott fel. A kuratórium a pályázat megvitatását elnapolta. 29/2009. sz. pályázat: a Logisztikai Osztály számítás-

technikai eszközök beszerzésére – 18 db számítógép + monitor + Windows XP – 3 187 485 Ft-ot kért, s egyben jelezte, hogy a gazdasági igazgató részére átutalt címkézett támogatás összegéből – 4 535 000 Ft-ból – igényli a támogatást. A kuratórium egyhangúlag megszavazta a kért öszszeget. A Markusovszky Kórház néhány telephelyének címével kapcsolatban olyan problémák merültek fel, hogy az adott telephely házszámát más épületek is viselik. A központi telephely címét, Szombathely Markusovszky Lajos u. 3. házszámot egy másik épület is megkapta. Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatala rendezte a problémát, s határozatában közölte a telephelyek megváltozott házszámát. Központi telephely: Szombathely, Markusovszky Lajos u. 5. A változást az Alapítvány Alapító Okiratában is át kell vezetni, amely szerint az Alapító Okirat 3. pontjában az alábbi szöveg kerül be az eredeti szöveg törlésével: 3.) Székhelye: 9700 Szombathely, Markusovszky Lajos u. 5. Az Alapítványt a Megyei Bíróság kiemelten közhasznúvá nyilvánította, s ennek megfelelően a támogatók a befizetett összeget az adóalapjukból levonhatják. A Kuratórium megtárgyalta az Alapítvány pénzügyi Bevétel (Ft) 2009 évi nyitás (áthozat) csekkszámlán

19.742.012

2009 évi nyitás (áthozat) pénztárban

4.035

Jelenlegi pénzügyi helyzet (Ft) - 2009.11.01. csekkszámlán

35 775 652

lekötve

5.000.000

lekötve (Dr. Tiroler Zoltán támogatása)

5.250.000

Összesen

46 025 652

Lekötve

10.250.000

Kifizetendő pályázatok, címkézett támogatások

33 699 976

Összesen

43 949 976

Alapítványi bevételből megmaradt összeg

18

2 075 676

Számlaszám: 11747006-20109431 (OTP és Kereskedelmi Bank RT, Szombathely)

VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDŐ KÓRHÁZ • EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ NONPROFIT ZRT lapja lapj a

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Lakner László Felelős kiadó: Dr. Lakner László. Felelős és tervező szerkesztő: Miklósi H. Csaba. Szerkesztőség: 9700 Szombathely, Markusovszky Lajos u. 5. Pf. 143, tel.: 94/312 172. E-mail: [email protected]

GYÓGYHÍRMONDÓ

2009. DECEMBER

100 ÉVE SZÜLETETT DR. SZABOLCS ZOLTÁN Dr. Márkus Béla PhD • címzetes egyetemi tanár, osztályvezető főorvos A Markusovszky Kórház vezetése, valamint az Általános és Érsebészeti Osztály dolgozói 2009. november 27-én a kórház 90 éves jubileumi rendezvénysorozata keretében elevenítették fel a 100 éve született Dr. Szabolcs Zoltán professzor legendás alakját, munkásságát. Prof. Dr. Salamon Antal bevezetője után Dr. Horváth Boldizsár ismertette az életrajzi vonatkozásokat. Dr. Szabolcs Zoltán sebészi tevékenységéről Dr. Márkus Béla számolt be, aki ismertette az akkor elért eredményeket és üdvözölte a megjelent tanítványokat – Dr. Széll Kálmánt, Dr. Németh Lajost, Dr. Németh Lászlót, Dr. Gaál Pétert, Dr. Mazur Sándort és Dr. Szabó Juditot – akik a korábbi években a sebészeti osztályon szerzett tapasztalatok után felelősségteljes funkciókat töltöttek be, szinte kivétel nélkül osztályvezető főorvosok lettek. Az ülésen a volt munkatársak közül megjelent Dr. Schmidt Lajosné – Anna nővér – aki hosszú ideig a főműtősnői feladatokat látta el. Dr. Szabolcs Zoltán fia, Dr. Szabolcs István endokrinológus professzor a pajzsmirigy betegségek sebészeti vonatkozásáról tartott referátumot. Az ülés utolsó előadójaként Dr. Széll Kálmán, az egyik legközelebbi munkatárs anekdotákat elevenített fel, amelyek Dr. Szabolcs Zoltánnak elsősorban az emberi tulajdonságait domborították ki. A rendezvény után a Jáki úti temetőben a megemlékezés részeként a résztvevők koszorút helyeztek el Szabolcs professzor sírjánál. Szabolcs professzor 1909. április 8-án született Késmárkon. Édesapja gimnáziumi tanár, édesanyja háztartásbeli volt. A család 1920-ban, Trianon után költözött Szarvasra. Orvosi oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1933-ban szerezte meg. 1933–1937 között a II-es Kórbonctani Intézetben dolgozott Balogh Ernő professzor vezetése alatt, de már harmadéves medikus korától bejárt az intézetbe. Ezen időszak alatt 8 tudományos dolgozatot írt, és számtalan előadást tartott a Magyar Pathológiai Társaság ülésein. 1931-ben orvostanhallgatóként pályadíjat nyert. 1937-ben került a II. Sebészeti Klinikára. 1939-ben műtőorvosi oklevelet, 1941-ben tanársegédi, majd 1949-ben adjunktusi kinevezést kapott. A hasi sebészetben Ádám Lajos, a mellkassebészetben Sebestyén Gyula, az idegsebészetben Bakay Lajos professzorok voltak a tanítómesterei. 1952-ben nevezték ki a Vas Megyei Markusovszky Kórház Általános Sebészeti Osztályának osztályvezető sebész főorvosává. 1953-ban Kiváló Orvos kitüntetést, majd két ízben Munka Érdemrendet, másodszor annak arany fokozatát kapta. Fő kutatási területe az onkológiai sebészet mellett a gyomorrák epidemiológiájának és sebészeti kezelésének tanulmányozása volt. Vas me-

gye gyomorrák morbiditását feldolgozva neve összeforrt a megyével és a várossal. E témából szerezte kandidátusi fokozatát 1961-ben. 1966-ban Balassa-emlékelőadást tartott, és Balas-sa-emlékérmet kapott. 1968-ban a Pécsi Orvostudományi Egye-tem címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. Több ízben kérték fel a Magyar Sebész Társaság nagygyűlésein referátumok tartására. 1952–1970 között az írásos publikációinak száma 29. Egy könyvet írt („Gyomorrák”, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966), kettőnek volt társszerzője („A daganatok sebészete” az Általános sebészet c. kötetben, Budapest, 1948; „A gyakorló orvos onkológiája”, Budapest, 1966). Külföldi tanulmányútjai közül ki kell emelni, hogy 1940–41-ben a Collegium Hungaricum ösztöndíjasa Rómában, ahol mellkassebészetet tanult. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével. Kétszer vett részt nemzetközi orvoskongresszuson Rómában, és jelen volt a Nemzetközi Sebész Kollégium Világkongresszusán Párizsban. Londonban bemutató műtétet végzett. Kiterjedt közéleti és társadalmi tevékenységet folytatott. Több nemzetközi és hazai tudományos társasági tagság mellett tagja volt a Tudományos Minősítő Bizottságnak, az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, a Vas Megyei Orvosetikai Bizottságnak. Elnöke volt a Vas Megyei Markusovszky Kórház Tudományos Bizottságának és a Szakszervezeti Bizottságnak. A Magyar Sebész Társaság alelnöke volt. Aktív munkát végzett az 1953-ban alapított Nyugat-dunántúli Sebész Szakcsoportban. Hobbija volt többek között a sakkjáték és a tarokkozás. Ő volt 1961-ben a megye sakkbajnoka, és elsőosztályú minősítéssel rendelkezett. 1970. június 19-én – amikor egy nemzetközi gyomorrák elleni bizottság megszervezésére hívták Svájcba – tragikus baleset áldozata lett. Emlékét Szombathelyen többek között a róla elnevezett utca és a temetőben kialakított díszsírhely őrzi. 1972-ben avatták fel sírkövét, Heckenast János Ybl-díjas építészmérnök alkotását. 1982. június 3-án helyezték el a kórház új műtőblokkja előtt Majtényi Károly szobrászművész és Molnár János kőfaragó által készített mellszobrát.

19

A Szabolcs-fiúk édesapjuk szobránál

Az emlékezők a sírnál

2009. DECEMBER

GYÓGYHÍRMONDÓ

A VAS MEGYEI KÖZGYŰLÉS ÁLLÁSFOGLALÁSA

2009. október 1. - 2009. november 30. BELÉPŐK Dr. Németh Ákos gyógyszerész • Kórházi Gyógyszertár ÁPOLÓ 2 FŐ BETEGKÍSÉRŐ 3 FŐ

KILÉPŐK Dr. Prugberger József szakorvos • Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály Dr. Szupera Zoltán osztályvezető főorvos • Neurológiai Osztály GYÓGYTORNÁSZ 2 FŐ 1 FŐ DIPLOMÁS ÁPOLÓ CSOPORTVEZETŐ ÁPOLÓ 1 FŐ 4 FŐ (1 FŐ ELHALÁLOZOTT) ÁPOLÓ ANESZTEZIOLÓGUS ASSZISZTENS 1 FŐ 1 FŐ GYÓGYSZERTÁRI ASSZISZTENS LABORATÓRIUMI ASSZISZTENS 2 FŐ ÁLTALÁNOS ASSZISZTENS 1 FŐ 1 FŐ SZOCIÁLPEDAGÓGUS MŰTŐSSEGÉD 2 FŐ KOORDINÁTOR 1 FŐ BETEGKÍSÉRŐ 1 FŐ 3 FŐ TAKARÍTÓ VARRÓNŐ 1 FŐ

I N M EMORIAM Pungorné Horváth Gabriella 1962-2009 Nagy veszteség érte a Markusovszky Kórház Általános Belgyógyászati Osztályát. Életének 46 évében Pungorné Horváth Gabriella 2009. november 13-án reggel hosszantartó szenvedés után osztályunkon elhunyt. Pungorné Horváth Gabriella 1963. szeptember 5-én Gyöngyösön született. Általános iskolai tanulmányait már Celldömölkön végezte, 14 évesen kezdte meg az egészségügyi szakközépiskolai tanulmányait, majd felvételit nyert a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 2 évet befejezvén Szombathelyen az I-es Belgyógyászat dolgozója lett. 1987-ben felnőtt szakápolói képesítést szerzett. 25 éven keresztül 3 műszakban járt dolgozni, sosem betegeskedett. Minden szakmai szervezetnek tagja volt, ahol tudásával, okos ötleteivel segítette az előbbre jutást. Munkatársaival nagyon jó kapcsolata volt, osztályátadáskor minden betegről pontos információt adott a soron következő dolgozónak, így az osztályátadási idő sokszor hosszabbra nyúlt a szokásosnál. Tanulmányainak befejezése után férjhez ment, egy fiúnak, Dávidnak adott életet, aki jelenleg 16-ik életévét tölti, középiskolai tanulmányait Győrben, a Bencés Gimnáziumban végzi. Élete volt a munkája és a családja. Nem hittük volna, hogy ŐT is eléri a gyilkos kór, de hősiesen küzdött ellene, olyannyira, hogy egyszer azt hittük, meggyógyult. Újra munkába állt, mindenki felnézett rá, de sajnos a kór tovább terjedt. Ismételt harc kezdődött az életéért. Minden munkatársa maximálisan segítette a betegség elviselhetőbbé tételében, de azon a november 13-i reggelen, mégis itt hagyott minket. Emléke továbbra is velünk él, de útja másfele vezet. Gombásné Judt Magdolna osztályvezető ápoló

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az egészségügyi tárca és a kórházakat képviselő szövetségek által aláírt 2009. október 7-i megállapodás óta sem javult érzékelhetően az egészségügyi intézmények – köztük a Markusovszky Kórház – pénzügyi helyzete. Ez év végéig kórházunk 800 millió forinttal kevesebb pénzzel gazdálkodhat, mint az előző évben. A gondokat még növeli, hogy a Kormány és a kórházakat képviselő szövetségek vezetői között történt megállapodás is csak ideigóráig kezeli az ez év második felében kialakult kórházfinanszírozási problémákat. A 2009. októberi, valamint a 2010. januári többletjuttatások néhány hónappal csak elodázzák az egészségügy agóniáját, azok a 2009-ben keletkezett rések betömésére alkalmasak. A hivatkozott megállapodás szerint ezeknek a pluszjuttatásoknak a kifizetése a 2010. évi gyógyító-megelőző kassza terhére történik, tehát mindez hiányozni fog a következő év egészségügyi költségvetéséből. A Kormány új forgatókönyve szerint a kórházak összeomlása 2010 májusjúniusa között várható. Erre utal a Markusovszky Kórház ez év november és december hónapjaira megállapított járó- és fekvőbeteg TVK-ja is. A Kormánnyal kötött megállapodásban rögzített 6,3 százalék helyett kórházunk a fekvőbetegellátásban 12-13 százalékos súlyszám csökkenést, a járóbetegellátásban pedig a megállapodásban rögzített 14 százalék helyett 18-19 százalékos pontszám csökkenést szenvedett el. Ez a kórházfinanszírozást érintő regresszió azt fogja jelenteni, hogy 2010-ben az átlagos évi 44 ezer helyett csak 38-39 ezer aktív fekvőbeteget, s az átlagos évi 800 ezer helyett csak 650 ezer járóbeteg esetet tudunk ellátni. Ráadásul a fekvőbetegek finanszírozásának alapját jelentő HBCS-ék is visszanormálásra kerültek, amely éves viszonylatban további 5 százalékos bevételkiesést jelent a kórház aktív fekvőbeteg ellátásában. Ilyen finanszírozási kivonások mellett – együtt az ÁFA-emeléssel, az inflációval – kezelhetetlen a kórház pénzügyi helyzete, és egyre nagyobb nehézséget okoz a humánerőforrás megtartása. Egy civilizált, humánus társadalom a jelenlegi gazdasági válságban sem lehet tekintet nélkül a beteg emberekre, empátiát kellene tanúsítani a beteg emberekkel szemben. Magyarország Nyugat- és Közép-Európa legbetegebb nemzete, amely a jövőben csak tovább fog romlani. Mindenki tisztában van azzal, hogy az egészségügyi finanszírozás további csökkentésének elszenvedői – hosszabbodó várólistákkal, a betegellátás színvonalának csökkentésével, a lakosság egyre romló egészségi állapotával – a betegek lesznek. Ez nem jó az egyénnek, a betegnek. De nem jó a társadalomnak sem, mert a gazdasági válságból testben és lélekben egészséges emberekkel, nemzettel tudunk csak kilábalni. A szakadék szélén álló egészségügyi ágazat további sarcot már nem képes elviselni. Tiltakozásunkat fejezzük ki az egészségügyet megszorító intézkedésekkel szemben, a 2010. évi gyógyító-megelőző kassza burkolt csökkentése ellen. Egyúttal kezdeményezzük, az orvosok és szakdolgozók javadalmazásának rendezését a szakemberhiány csökkentésére, az elvándorlás és kivándorlás megállítására, a kényszerű álláshalmozások megszüntetésére annak érdekében, hogy az orvosok és szakdolgozók teljes figyelmüket a betegek ellátásának tudják szentelni. Állásfoglalásunkat megküldjük a kormányfőnek, a pénzügyi és egészségügyi tárca vezetőinek, de megküldjük valamennyi egészségügyi intézményt fenntartó önkormányzatnak is, hogy ők is hasonló módon fejezzék ki tiltakozásukat az egészségügyi intézményrendszer közeli totális csődjét előrevetítő kormányzati finanszírozási politikával szemben. Szombathely, 2009. december 11.

20

Vas Megyei Önkormányzat Közgyűlése