IP & EUSS. Indikátorprotokollok Környezetvédelem (EN) Villamosenergia-iparra vonatkozó ágazati kiegészítés

IP & EUSS Indikátorprotokollok Környezetvédelem (EN) Villamosenergia-iparra vonatkozó ágazati kiegészítés

© 2000-2009 GRI

verziószám 3.0/EUSS végleges verzió

EU

Villamosenergia-iparra vonatkozó ágazati kiegészítés

Környezetvédelem

ALAP

Szempont: Biodiverzitás

EN11 A védett területeken, vagy azok szomszédságában birtokolt, bérelt vagy kezelt földterület, illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag élőhelyek nagysága és elhelyezkedése.

ALAP

IP EN indikátorprotokollok & EUSS

EN12 A tevékenységekkel, termékekkel és szolgáltatásokkal összefüggő, biodiverzitásra gyakorolt jelentősebb hatások leírása a védett területeken belül, illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag élőhelyeken.

Lásd az ágazatra jellemző kiegészítést a protokollban.

EU

EN2 A felhasznált anyagokon belül a visszaforgatott anyagok százalékos aránya.

ALAP

ALAP

ALAP

EN1 A felhasznált anyagok mennyisége súlyban vagy térfogatban kifejezve.

ALAP

Szempont: Anyagok


EU

ALAP

Teljesítményindikátorok

EU13 Lásd az ágazatra jellemző kiegészítést a protokollban.

EU

EN6 A megújuló energiaforrások használatára épülő vagy energiahatékony termékek és szolgáltatások előállítására irányuló kezdeményezések, valamint az ezek eredményeként lecsökkent energiaigény. EN7 A közvetett energia-felhasználás csökkentésére irányuló kezdeményezések és az energiafogyasztás ezekkel elért csökkenése.

KIEG KG

EN5 Az energiatakarékossági és az energiahatékonysági intézkedések révén megtakarított energia mennyisége.

ALAP

KIEG

EN4 Közvetett energia-felhasználás primer energiahordozók szerinti bontásban.

KIEG

EU

EN3 Közvetlen energia-felhasználás primer energiahordozók szerinti bontásban.

KIEG

ALAP

ALAP

Szempont: Energia

2

KIEG

EN8 Összes vízfelhasználás források szerinti bontásban.

EN14 Stratégiák, jelenlegi intézkedések és jövőbeli tervek a biodiverzitásra gyakorolt hatások kezelésére.


EU

EN15 A Természet és a Természeti Erőforrások Védelmének Nemzetközi Uniója (egyszerűbben Természetvédelmi Világszövetség, International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, továbbiakban IUCN) „vörös listáján” szereplő, valamint a nemzeti védettség alatt álló fajok száma, amelyek élőhelyeire a tevékenységek hatással vannak (a kihalási kockázat szintje szerint).

Szempont: Légszennyező anyagok, szennyvíz és hulladékok Lásd az ágazatra jellemző kiegészítést a protokollban.

EN9 A vízkivétel által jelentősen érintett vízforrások.

EN10 Az összes visszaforgatott és újra felhasznált víz mennyisége és százalékos aránya.

© 2000-2009 GRI

EU

EN16 A közvetlen és közvetett módon kibocsátott üvegház-hatású gázok mennyisége. ALAP

ALAP

KIEG

KIEG

ALAP

ALAP

Szempont: Víz

EN13 Megvédett , vagy helyreállított élőhelyek.


EN17 Egyéb közvetett módon kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége.

EU

EN indikátorprotokollok

EN19 A kibocsátott ózonkárosító anyagok mennyisége.


EU

KIEG

EN21 Az összes vízkibocsátás minőség és befogadók szerinti bontásban.


ALAP


EN28 A jelentősebb környezetvédelmi büntetések összege, valamint a környezetvédelmi jogszabályok és szabályozások megsértésének száma és ezek nem anyagi következményei.

Szempont: Szállítás

EN29 A termékek és más, a szervezet tevékenységéhez kapcsolódó áruk és anyagok, valamint a munkaerő szállításának jelentősebb környezeti hatásai.

EU Szempont: Átfogó

EN22 Az összes hulladék súlya, típus és kezelés szerinti bontásban.

EN30 A környezetvédelmi intézkedésekhez és beruházásokhoz kapcsolódó összes kiadás típus szerinti bontásban.

EU

EU

KIEG

EN23 A jelentős kiömlések száma és összes mennyisége /térfogata. EN24 A Bázeli Egyezmény I., II., III., és VIII. mellékletének értelmében „veszélyes hulladékként” meghatározott összes szállított, importált, exportált, vagy kezelt hulladék súlya és a szállított hulladékon belül a határokon át szállított hulladék százalékos aránya.

KIEG

ALAP

EN27 A visszavett termék és csomagolás százalékos aránya az eladott termékekhez és csomagolásukhoz viszonyítva, kategóriánként.

Szempont: Jogi megfelelés

EN20 NOx, SOx és más jelentős légszennyező anyagok kibocsátása típus és mennyiség szerinti bontásban.

ALAP

EU

ALAP


EN26 A termékek használata és a szolgáltatások igénybevétele során keletkező káros hatások mérséklését célzó kezdeményezések és a hatás mérséklésének mértéke.

ALAP

IP & EUSS

Szempont: Termékek és szolgáltatások

EN18 Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó kezdeményezések és az elért kibocsátáscsökkentések.

KIEG

ALAP

ALAP

ALAP

ALAP

ALAP

ALAP

KIEG


EN25 Azoknak a víztesteknek és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeknek a megnevezése, mérete, védettségi státusza és biodiverzitási értéke, amelyekre a jelentéstevő szervezet vízkibocsátásai és lefolyásai jelentős hatást gyakorolnak.

Verziószám 3.0/EUSS végelges verzió

3



Jelentőség A környezeti teljesítményre vonatkozó indikátorok szempontjainak kialakítása tükrözi a folyamatba bemenő anyagokat és energiákat (inputok), továbbá kimenő anyagokat és energiákat (outputok) valamint azokat a hatásokat, amelyeket egy szervezet tevékenysége a környezetére gyakorolhat. Az energia, víz és az anyagok a három legjellemzőbb input, amelyet a szervezetek legnagyobb része használ. Ezek az inputok környezetileg jelentős outputokat eredményeznek, amelyek a „Légszennyező anyagok, szennyvíz és hulladékok” szempont alatt találhatók meg. A biodiverzitás szintén az inputokhoz sorolható abból a szempontból, hogy ez is természeti erőforrásnak tekinthető. Emellett a biodiverzitásra a kibocsátások (pl. szennyező anyagok) is hatást gyakorolnak. A „szállítás” és a „termékek és szolgáltatások” olyan területek, amelyeken keresztül a szervezet szintén hatást gyakorol környezetére, de gyakran más szereplőkön, pl. a vevőkön, vagy a beszállítókon keresztül. A „jogszabályoknak való megfelelés” és az „átfogó szempontok” olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyeket a szervezet a környezeti teljesítményének kezelésére tesz.

EU

Az „energia”, „víz”, „kibocsátások” és „biodiverzitás” szempontokon belül találunk jó néhány olyan indikátort, amelyek kapcsolatát részletesebben az alábbiakban tárgyaljuk. Energia Az energiához kapcsolódó indikátorok a szervezet energiafelhasználásának öt legfontosabb területét fedik le, beleértve mind a közvetlen, mind a közvetett energiafelhasználást. A közvetlen energiafelhasználáson a szervezet, valamint termékei és szolgáltatásai által felhasznált energiát értjük. Ezzel szemben a közvetett energiafelhasználás a szervezetet szolgáló más szervezetek energiafogyasztására vonatkozik. Az energiafelhasználás öt területét a következőképpen kell a jelentésben lefedni: • A z EN3-as indikátor alatt a jelentéstevő szervezet közvetlen energiafelhasználását adjuk meg, azt az energiát is beleértve, amelyet a saját telephelyén állít elő (pl. földgáz égetésével). • A z EN4-es indikátor a jelentéstevő szervezet által külső forrásból beszerzett energiatermékek (pl. a villamos energia) előállításához szükséges energia mennyiségét adja meg.

4

© 2000-2009 GRI

• A z EN5-ös indikátor alatt az energiamegtakarításra és hatékonyság-növelésre tett kezdeményezéseket kell megadni. • A z EN6-os indikátor az energiahatékony termékek és szolgáltatások kifejlesztéséről ad tájékoztatást. •V égül az EN7-es indikátor a jelentéstevő szervezet tevékenységeinek közvetett energia-felhasználását adja meg. Az energiafogyasztás mérése kapcsolódik az üvegházhatású gázok kibocsátásához és az éghajlatváltozáshoz. A fosszilis tüzelőanyagok égetése szén-dioxid kibocsátásával jár, ami a legfontosabb üvegházhatású gáz. A kiotói jegyzőkönyv célkitűzéseinek eléréséhez és a jelentős éghajlatváltozás kockázatának csökkentéséhez, az energiaigényt mérsékelni kell. Ezt hatékonyabb energiafelhasználással (amelyet az EN5-ös és EN6-os indikátorral mérünk) és a fosszilis tüzelőanyagok megújulókkal való kiváltásával (EN3-as indikátor) érhetjük el. A közvetlen energia-felhasználás csökkentése mellett az energiahatékony termékek és szolgáltatások tervezése (ld. EN6-s indikátor) és a közvetett energia-felhasználás (ld. EN7-es indikátor) csökkentése (vagyis az alacsony energiaintenzitású alapanyagok kiválasztása vagy ilyen szolgáltatások – pl. utazás – igénybevétele) fontos stratégiák. Kibocsátások A „légszennyező anyagok, szennyvíz és hulladékok” szempont olyan indikátorokat foglal magában, amelyek szennyezőknek tekintett anyagok üzemszerű kibocsátását mérik. Ezek az indikátorok különböző típusú szennyezőkre vonatkoznak (pl. légszennyezőanyagok, szennyvíz vagy szilárd hulladékok), amelyekre jellemzően szabályozások is vonatkoznak (ld. az EN20 – EN23-as és az EN24-es indikátorokat). Emellett az üvegházhatású gázok kibocsátását (EN16-os és EN17-es indikátorok) és az ózonkárosító anyagok kibocsátását (EN19-es indikátor) nemzetközi egyezmények is szabályozzák. Az EN16-os indikátor értéke kiszámítható az EN3-as és EN4-es indikátorok alatt megadott adatokból. Az EN18-as indikátor az energiafogyasztásban elért csökkentés mértékét és a csökkentésre tett kezdeményezéseket tartalmazza.


Definíciók


Primer energiaforrás

Az energia azon formái, amelyek a jelentéstevő szervezet működési határain belülre érkeznek. Ezt a szervezet felhasználhatja a saját határain belül, vagy más felhasználókhoz exportálhatja. A közvetlen energia lehet primer (pl. a fűtéshez használt földgáz) vagy köztes (pl. a világításhoz használt villamos energia). Lehet olyan, amelyet a szervezet megvásárol, maga termel ki (pl. szén, földgáz, olaj), learat (pl. a biomasszából származó energia), összegyűjt (pl. a nap, vagy a szél energiája), vagy más módon szerez be.

A szervezet energiaigényét kiszolgáló primer energiafajta. Ezt az energiát a végső energiaszolgáltatásokhoz (pl. terek fűtése, szállítás) vagy köztes energiafajták (pl. elektromosság és hő) előállításához használják. A primer energiaforrásra példák a nem megújuló energiaforrások, pl. a szén, földgáz, olaj vagy az atomenergia. A megújuló energiaforrások is ide tartoznak, mint pl. a biomassza, napenergia, szélenergia, a geotermikus- és vízenergia. A primer energiát a szervezet területén belül (pl. az épületek földgázzal történő fűtése) vagy azon kívül (pl. a szervezet számára villamos energiát termelő erőmű által használt földgáz) használhatják fel.

Üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása

Megújuló energia

A hat fő üvegház-hatású gáz a következő:

A megújuló energiát olyan természetes folyamatokból nyerik, amelyeknek folyamatos az utánpótlása. Ilyen például a napenergia, a szélenergia, a tenger energiája, a vízenergia, a biomassza, a geotermikus energia, bioüzemanyagok és a megújuló forrásokból származó hidrogén segítségével előállított elektromosság vagy hő.

Közvetlen energia

• szén-dioxid (CO2); • metán (CH4);

IP & EUSS

• nitrogén-oxid (N2O); • h idrofluorokarbonok (HFC-k – egy sok vegyületet magában foglaló csoport);

EU

• p erfluorokarbonok (PFC-k – szintén egy sok vegyületet magában foglaló csoport); valamint a • kén-hexafluorid (SF6).

Közvetett energia Olyan energiafajták, amelyeket a szervezet határain kívül állítanak elő, és amelyeket a szervezet köztes energiaigényének kielégítésére használ (pl. a villamos energia és a hűtésre vagy fűtésre felhasznált energia). A leggyakoribb példa az a szervezet határain kívül felhasznált tüzelőanyag, amelyet a szervezet határain belül fogyasztott villamos energia előállítására használnak fel.

Köztes energia Olyan energiafajták, amelyeket a primer energia átalakításával állítanak elő. A legtöbb szervezet esetében a villamos energia az egyetlen jelentős köztes energiafajta. A szervezetek kis százaléka esetén más köztes energiatermékek is fontosak lehetnek, pl. egy távfűtőmű által szolgáltatott gőz vagy forró víz, távhűtés vagy a finomított tüzelőanyagok, mint pl. a szintetikus tüzelőanyagok, bio-üzemanyagok.


5



EN1 A felhasznált anyagok mennyisége

2.3 Jelentsük a :

súlyban vagy térfogatban kifejezve.

•

felhasznált nem megújuló anyagok;

•

felhasznált alapanyagok; valamint a

•

a belső nyilvántartás szerinti, a berendezésekben lévő PCB tartalmú olajak

1. Jelentőség Ez az indikátor írja le a jelentéstevő szervezet hozzájárulását a globális erőforrások megőrzéséhez, valamint bemutatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szervezet a gazdaság anyagintenzitásának csökkentésére és hatékonyságának növelésére tesz. Mindezek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kidolgozott és számos más nemzeti fenntarthatósági stratégiában megfogalmazott célok. A szervezet belső vezetői és a szervezet pénzügyi teljesítményében érdekeltek számára az anyaghasználat közvetlen kapcsolatban áll a működés költségeivel. Így a szervezet termékek vagy termékkategóriák szerinti anyagfogyasztásának nyomon követése segíti az anyaghatékonyság és az anyagáramok ellenőrzését.

2. Összeállítás

EU

2.1 Azonosítsuk az összes felhasznált anyagot , azokat az anyagokat is beleértve, amelyeket a szervezet külső forrásból szerez be valamint azokat is, amelyeket belső forrásokból kap (saját fogyasztásra történő termelési és kitermelési tevékenységekből). Ebbe beletartozhatnak: •

nyersanyagok (vagyis természeti erőforrások, amelyeket átalakítással termékek gyártásához vagy szolgáltatások nyújtásához használnak fel, mint pl. az ércek, ásványi nyersanyagok, fa);

•

segédanyagok (vagyis olyan anyagok, amelyek a gyártási folyamathoz szükségesek, de a termékeknek nem részei, mint pl. a gyártásban használt gépekhez szükséges kenőanyagok);

•

félkész áruk vagy alkatrészek, minden olyan, a nyersanyagokon kívül felhasznált anyagot beleértve, amely a termék része; valamint

•

a csomagoláshoz felhasznált anyagok.

2.2 Azonosítsuk a felhasznált nem megújuló és alapanyagokat . Számítsuk át a mennyiségüket súlyra, vagy térfogatra, és úgy adjuk meg értéküket, ahogyan felhasználásra kerülnek, vagyis ne szárazanyag-tartalom szerint.

6

© 2000-2009 GRI

teljes súlyát vagy térfogatát.

3. Definíciók Alapanyagok Olyan anyagok, amelyek jelen vannak a végtermékben. Nem megújuló anyagok Olyan erőforrások, amelyek nem újulnak meg rövid időn belül, mint pl. az ásványi nyersanyagok, fémek, olaj, földgáz vagy a szén.

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információ a számlákból és a könyvelési rendszerből, valamint a beszerzési osztályról szerezhető be.

5. Referenciák •

OECD: A Tanács javaslata az anyagáramokkal és az erőforrás-termelékenységgel kapcsolatban, 2004.

EU



IP & EUSS

EN2 A felhasznált anyagokon belül a

visszaforgatott anyagok százalékos aránya. 1. Jelentőség Ez az indikátor arra keres választ, hogy milyen mértékben használ a jelentéstevő szervezet újrahasznosított anyagokat. Ezeknek az anyagoknak a használatával csökkenthető az elsődleges anyagok használata, ami hozzájárul a globális erőforrások megőrzéséhez. A szervezet belső menedzserei és a szervezet pénzügyi teljesítményében érdekeltek számára fontos, hogy a visszaforgatott anyagok használata hozzájárulhat a működés összköltségének csökkentéséhez.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk az összes felhasznált anyag mennyiségét, ld. EN1-es indikátor. 2.2 Határozzuk meg az összes felhasznált újrahasznosított anyagot súlyban vagy térfogatban. Ha becslést használunk, ismertessük a becslési módszert.

EU

2.3 Számítsuk ki a felhasznált újrahasznosított anyagok százalékos arányát a következő képlet segítségével. EN2= Felhasznált összes újrahasznosított anyag x100 Összes felhasznált anyag

3. Definíciók Felhasznált újrahasznosított anyagok Olyan belső vagy külső forrásból származó anyagok, amelyek az elsődleges anyagokat (virgin material, még korábban nem használt anyag) helyettesítik, nem melléktermékek, és nem is a jelentéstevő szervezet által termelt nem termék jellegű outputok (non-product outputs, NPO).

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információ a számlák és a könyvelési rendszer, a beszerzési osztály, valamint a belső termelési és hulladéklerakási feljegyzésekből szerezhető be.

5. Referenciák •

OECD Hulladékmegelőzési és Újrahasznosítási Munkacsoport


7



EN3 Közvetlen energiafelhasználás

2. Összeállítás

primer energiahordozók szerinti bontásban.

2.1 A beszerzett közvetlen energiaforrások Azonosítsuk a jelentéstevő szervezet által saját használatra beszerzett primer energiaforrásokat. Ez magában foglalja:

1. Jelentőség A szervezet azon tulajdonságát, hogy képes-e a hatékony energiafelhasználásra úgy lehet megállapítani, hogy meghatározzuk a felhasznált energia mennyiségét. Az energiafogyasztás közvetlen hatással van a működési költségekre, valamint az energiaellátás és energiaárak változására való érzékenységre. A szervezet környezeti „lábnyomát” részben az energiaforrások kiválasztása alakítja ki. Ezen energiaforrások mérlegének változása jelezheti azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szervezet a környezeti hatásainak minimalizálásáért tett.

EU

A primer energiaforrások felhasználásához kapcsolódó információ segítségével felmérhetjük azt, hogy a szervezetet milyen mértékben érinthetik az olyan környezetvédelmi szabályozások, mint pl. a kiotói jegyzőkönyv. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása az üvegházhatású gázok kibocsátásának elsődleges forrása, így az energiafelhasználás közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy a szervezet mennyi üvegházhatású gázt bocsát ki. A fosszilis tüzelőanyagok kiváltása megújuló tüzelőanyagokkal elengedhetetlen az éghajlatváltozással és az energiakitermelés, illetve -feldolgozás okozta más környezeti hatásokkal szemben folytatott küzdelem sikeréhez. A megújuló energiák és energiahatékony technológiák használata ezenfelül csökkenti a szervezet jelenlegi és jövőbeli függését a nem megújuló energiaforrásoktól és az árak, illetve az ellátás ingadozásától. Ez az indikátor a szervezet közvetlen primerenergiafelhasználását méri. Az indikátor lefedi a Világ Erőforrásai Intézet (World Resources Institute, továbbiakban WRI) és a Fenntartható Fejlődés Üzleti Világtanácsa (World Business Council for Sustainable Development, továbbiakban WBCSD) „Az üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezésének” 1-es szintű kiterjedési körét. Az EN4-es indikátor a primer energiaforrások felhasználását méri, amelyekkel a szervezet a köztes energiaszükségletét (pl. elektromosság, fűtés és hűtés) elégíti ki.

8

© 2000-2009 GRI

•

•

A nem megújuló közvetlen energiaforrásokat, beleértve: •

a szenet;

•

a földgázt; valamint

•

a nyersolajból előállított üzemanyagokat, mint pl. a gázolaj, dízelolaj, cseppfolyós propán-bután gáz (liquefied petroleum gas, LPG), sűrített földgáz (compressed natural gas, CNG), cseppfolyósított földgáz (liquefied natural gas, LNG), bután, propán, etán.

A megújuló közvetlen energiaforrásokat, beleértve: •

a bio-üzemanyagokat;

•

az etanolt; valamint

•

a hidrogént.

Megjegyzés: A WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó protokollja értelmében a biomassza nem tartozik a közvetlen megújuló erőforrások kategóriájába. A biomasszából származó közvetlen CO2-kibocsátásokat külön kell jelenteni.

2.2 Termelt közvetlen energiaforrások Azonosítsuk és adjuk meg (joule-ban) az olyan primer energiaforrásokat, amelyeket a jelentéstevő szervezet maga állít elő, vagy termel ki, arat le, gyűjt be, vagy más energiaformákból alakít át. Ebbe a 2.1-es pontban említett energiaforrások is beletartozhatnak. 2.3 Értékesített közvetlen energiaforrások Azonosítsuk annak a primer energiának a mennyiségét (joule-ban), amelyet a szervezet saját határain kívülre exportál.



Szén

GJ

Nyersolaj

GJ

Benzin

GJ

Földgáz

GJ

Villamos energia

GJ

tonna (metrikus)

26,00

hordó

6,22

gallon

0,125

therm

0,1055

kilowattóra

0,0036

tonna (rövid)

23,59

tonna (metrikus)

44,80

tonna (metrikus)

44,80

1000 köbláb

1,1046

megawattóra

3,6000

tonna (hosszú)

26,42

tonna (rövid)

40,64

Dízel/gázolaj

1000 köbméter

39,01

gigawattóra

3600,0

tonna (hosszú)

45,52

gallon

0,138

MMBtu

1,055

tonna (metrikus)

43,33

IP & EUSS

Tüzelőolaj gallon

0,144

tonna (metrikus)

40,19

2.4 Számítsuk ki a teljes energia-felhasználást (jouleban), az alábbi egyenlet segítségével:

Teljes energiafelhasználás = vásárolt primer energiaforrások + termelt primer energiaforrások – értékesített primer energiaforrások

A fenti táblázat segítségével a primer források mennyiségét könnyen átszámíthatjuk gigajoule-ra.

5. Referenciák •

WRI, WBCSD: Az üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezés. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány, átdolgozott kiadás, 2004.

EU

2.5 Adjuk meg a teljes közvetlen energia-felhasználást (joule-ban) a megújuló primer energiaforrások szerinti lebontásban. 2.6 Adjuk meg a teljes közvetlen energiafelhasználást (joule-ban) a nem megújuló primer energiaforrások szerinti lebontásban.

3. Definíciók Megújuló energiaforrások Olyan energiaforrások, amelyek rövid időn belül pótlódnak ökológiai ciklusokon keresztül (szemben az olyan energiaforrásokkal, amelyek nem pótlódnak rövid időn belül, mint pl. az ásványi nyersanyagok, fémek, olaj, földgáz, szén).

4. Hasznos dokumentumok Információforrások lehetnek a számlák, a mért vagy számított hő/tüzelőanyag elszámolások, becslések, alapértelmezett adatok stb. A joule-mennyiségek vagy közvetlenül hozzáférhetők, vagy a számlákból, szállítólevelekből kiszámíthatók. A köztes energia előállítására használt primer energiaforrások összetételére vonatkozó információ a szolgáltatóknál beszerezhető.


9



EN4 Közvetett energiafelhasználás primer

energiahordozók szerinti bontásban. 1. Jelentőség Annak az energiának a mennyisége és elsődleges forrása, amelyet a jelentéstevő szervezet közvetve felhasznál a villamos energia, hő vagy gőz beszerzésével, jelezheti azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a szervezet tesz környezeti hatásainak kezelésére és az éghajlatváltozáshoz való hozzájárulásának csökkentésére. Annak a hatásnak a mértéke, amelyet a szervezet a közvetett energia felhasználásával gyakorol az éghajlatváltozásra, függ attól, hogy a köztes energiát milyen primer energia felhasználásával állítják elő. Köztes energián azokat az energiaformákat értjük, amelyeket a primer energia átalakításával nyerünk. A legtöbb szervezet számára az elektromosság az egyetlen jelentős köztes energiafajta. A szervezetek kis százalékának esetében más köztes energiafajták is fontosak lehetnek: a távfűtőmű által szolgáltatott gőz vagy forró víz, távhűtés, vagy finomított üzemanyagok (pl. a szintetikus üzemanyagok, a bio-üzemanyagok).

EU

Ez az indikátor a szervezet számára a villamos energia és más köztes energiafajták (pl. a távhő) előállításához és elosztásához szükséges energiát méri, amely számottevő energiafelhasználást jelent a szóban forgó szervezetben végrehajtott termelési folyamatot megelőző fázisokban (upstream). Ez az információ lehetővé teszi a szervezet közvetett üvegházhatású gáz kibocsátásának számítását. Az indikátor lefedi a WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezésének 1-es szintű kiterjedési körét.

2. Összeállítás

10

A beszerzett és fogyasztott köztes energiafajták megújuló energiaforrásokból: •

a napenergia;

•

a szélenergia;

•

a geotermikus energia;

•

a vízenergia;

•

a biomassza alapú köztes energia; valamint

•

a hidrogén alapú köztes energia.

2.2 Azonosítsuk a köztes energia előállítására használt összes primer energia mennyiségét, a külső szolgáltatóktól beszerzett energia teljes mennyiségét alapul véve (ld. az EN3-as indikátort a beszerzett energiáról). A beszerzett energia előállításához szükséges tüzelőanyagok becsléséhez a következő forrásokat használhatjuk:

2.3

•

az áramszolgáltatótól beszerzett adatok a tüzelőanyag-fogyasztásról (ha rendelkezésre állnak);

•

az áramfogyasztásra és a hőre vonatkozó szakirodalmi, vagy alapértelmezett adatok; vagy

•

becslések, ha szakirodalmi, illetve alapértelmezett adatok nem állnak rendelkezésre.

Használjuk a 2.1-es pontban ismertetett adatokat és adjuk meg:

2.1 Azonosítsuk a szervezet által beszerzett és fogyasztott köztes energia mennyiségét (jouleban). Ebbe beletartoznak:

•

a felhasznált köztes energia mennyiségét a nem megújuló és megújuló források szerinti bontásban; és

A nem megújuló energiaforrásokból beszerzett és fogyasztott köztes energiafajták, amelyeket az EN3 alatt felsoroltunk:

•

a vonatkozó primer energiaforrások mennyiségét, amelyet a köztes energia előállításához felhasználtak.

•

a villamos energia;

•

a hűtés és fűtés;

•

a gőz;

•

az atomenergia; és

Megjegyzés: A köztes energia előállításához felhasznált és joule-ban kifejezett primer energiaforrások összege – a használt primer energiaforrástól függően – az energia átalakítása és szállítása során fellépő hálózati és hatékonysági veszteségek miatt jelentősen meghaladja a beszerzett köztes energia jouleban kifejezett mennyiségét.

•

az egyéb beszerzett energiafajták.

© 2000-2009 GRI



IP & EUSS

3. Definíciók Nincsenek.

4. Hasznos dokumentumok Ennek az indikátornak a számításához az energiaszolgáltatók és egyéb kapcsolódó szolgáltatók jelentik a legjobb információforrásokat. További információhoz juthatunk a számlák, a mért vagy számított hő- és tüzelőanyag-elszámolások, becslések, vagy a szakirodalmi adatok stb. segítségével. A Nemzetközi Energiaügynökségtől (International Energy Agency, IEA) származó adatok mellett az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez a kormányok által benyújtott éves beszámoló adatai is felhasználhatóak. Ezek a beszámolók az országos energia-felhasználásról és a kapcsolódó országspecifikus alapadatokról is tájékoztatást nyújtanak.

5. Referenciák •

A Nemzetközi Energiaügynökség OECD és nem OECD országokra vonatkozó éves energiamérlegbeszámolója

•

A WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezése. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány (átdolgozott kiadás, 2004.)

•

EU

Kiotói jegyzőkönyv, 1997.


11



EN5 Az energiatakarékossági és az

Energiamegtakarítás és hatékonyságnövelés

energiahatékonysági intézkedések révén megtakarított energia mennyisége.

Olyan szervezeti vagy technológiai újítások, amelyek következményeként egy konkrét folyamat, vagy feladat kisebb energia-felhasználással is megvalósítható. Ebbe beleértjük a folyamatok újratervezését, a berendezések átalakítását vagy felújítását (pl. energiatakarékos világítás alkalmazása), továbbá azon felesleges energiahasználat megszüntetését is, amelyet az egyéni viselkedés megváltoztatásával érünk el.

1. Jelentőség Ez az indikátor azoknak az intézkedéseknek az eredményét mutatja, amelyek az energiahatékonyság technológiai fejlesztésekkel történő növelését és az energiatakarékosság más módjait célozzák. Az energiahatékonyság növelése költségcsökkenést is eredményezhet, versenyelőnyhöz juttathatja a céget, és a piaci megkülönböztetést is elősegíti. Az energiahatékony technológiák támogatása közvetlen hatással van a működési költségekre, és csökkenti a jelentéstevő szervezet jövőbeli függését a nem megújuló erőforrásoktól. A hatékony energiafelhasználás az éghajlatváltozással, valamint más, az energiakitermelés és -feldolgozás okozta környezeti problémákkal szembeni küzdelemben is kulcsfontosságú stratégia.

2. Összeállítás

EU

2.1 Azonosítsuk az energiatakarékossági és energiahatékonyságot növelő intézkedések következtében megtakarított energia összmennyiségét. Az energiafogyasztás azon csökkenését, amely a csökkent termelési kapacitás, vagy a kiszervezett munkák következtében állt elő, nem számoljuk bele ebbe az indikátorba. 2.2 Adjuk meg az összes megtakarított energiát (jouleban). Vegyük figyelembe: •

a folyamatok újratervezése;

•

az eszközök, berendezések átalakítása vagy felújítása; valamint a

•

dolgozói viselkedés megváltozása

révén megtakarított energiát.

3. Definíciók Megtakarított energia Az a csökkentett energiamennyiség, amelynek segítségével ugyanaz a folyamat, vagy feladat elvégezhető. Ebbe nem értjük bele azt az energiamennyiséget, amelyet a szervezet a csökkentett működés folyamán takarít meg (pl. a termelés részleges kiszervezése).

12

© 2000-2009 GRI

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információt a szervezeten belüli energiafelhasználás méréséből és a beszállítóktól (pl. az új berendezések, égők energiafogyasztásával kapcsolatos információi) lehet beszerezni.

5. Referenciák Nincsenek.



EN6 A megújuló energiaforrások

4. Hasznos dokumentumok

használatára épülő vagy energiahatékony termékek és szolgáltatások előállítására irányuló kezdeményezések, valamint az ezek eredményeként lecsökkent energiaigény.

A szükséges információk a belső terméktesztelések, mérések, a felhasználásra vonatkozó kutatások és az ipari szabványok stb. adatainak felhasználásával szerezhetők be.

5. Referenciák •

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezettől (International Organization for Standardization, ISO) beszerezhetők az energiahatékonysági szabványok és a kapcsolódó tesztelési eljárások.

•

A Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságtól (International Electrotechnical Commission, IEC) beszerezhetők az energiahatékonysági szabványok és a kapcsolódó tesztelési eljárások.

1. Jelentőség Az energiafelhasználás jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, mivel a fosszilis tüzelőanyagok égetése során szén-dioxid szabadul fel, amely üvegházhatású gáz. A hatékonyabb energiafelhasználás a kiotói jegyzőkönyv által előirányzott éghajlatváltozás elleni harc fontos eleme. Energiahatékony termékek gyártása és energiahatékony szolgáltatások nyújtása a termékfelelősséggel kapcsolatos kezdeményezések fontos elemei. Ezek a termékek és szolgáltatások versenyelőnyhöz juttathatják a szervezetet a megkülönböztetett termékek és az ismertség növekedése miatt. Az energiatakarékos technológiák a fogyasztási cikkek árát is csökkenthetik. Amikor ugyanazon az ágazaton belül összehasonlítjuk a különböző résztvevők kezdeményezéseit, megállapíthatjuk a termék vagy szolgáltatás piacán várható trendeket.

IP & EUSS

EU

2. Összeállítás 2.1 Soroljuk fel azokat a kezdeményezéseket, amelyek a fő termékek, termékcsoportok vagy szolgáltatások energiaigényének csökkentését célozzák. 2.2 Adjuk meg a termékek vagy szolgáltatások energiaigényében a jelentéstételi időszak során elért mennyiségi csökkenést. 2.3 Ha a felhasználói szokásokon alapuló adatokat is használunk (pl. egy számítógép energiaigényében), adjuk meg az alkalmazott becsléseket a fogyasztási mintákra és váltószámokra vonatkozóan (pl. az energiahasználat várhatóan 10%-os csökkenése egy 8 órás átlagos munkanap során, változó processzorterhelést figyelembe véve). Hivatkozzunk vonatkozó és használatban lévő ipari szabványokra (pl. egy autó fogyasztása 100 km-en, 90 km/h-s sebességgel számolva).



13



EN7 A közvetett energiafelhasználás

csökkentésére irányuló kezdeményezések és az energiafogyasztás ezekkel elért csökkenése.

2.3 Adjuk meg a közvetett energiafelhasználás csökkentésére vonatkozó törekvéseket. 2.4 Adjuk meg, hogy a jelentéstételi időszakban a 2.2 pont alatt szereplő területeken mennyivel sikerült csökkenteni a közvetett energiafelhasználást.

1. Jelentőség Közvetett energia-felhasználásról akkor beszélünk, amikor valamely anyagokat, alkatrészt vagy szolgáltatást vásárolunk meg pl. utazás és ingázás során, vagy a termelés alvállalkozásba adásával. Kellő odafigyeléssel a közvetett energia-felhasználás jelentősen csökkenthető, pl. az energiahatékony anyagok, szolgáltatások vagy termelési kapacitás kiválasztásával, vagy az utazás helyett a telekommunikáció (pl. a videokonferenciák) igénybevételével. A közvetett energia-felhasználás meghatározása alapot nyújt az EN19-es indikátor alatt értelmezett „egyéb kibocsátott üvegházhatású gázok” mennyiségének kiszámításához. A közvetett energiafelhasználás nyomonkövetése és csökkentése a termékek és szolgáltatások életciklusának környezeti teljesítményét javítja, és része lehet egy átfogó környezettudatos terméktervezési programnak.

EU

Végül ez az indikátor méri a jelentéstevő szervezet tevékenységének közvetett energiafogyasztásban elért csökkenését is.

2. Összeállítás 2.1 Ennek az indikátornak a kiszámításakor figyelmen kívül hagyjuk az EN4-es indikátor alatt tárgyalt, beszerzett köztes energiaforrásként azonosított közvetett energiát. 2.2 Azonosítsuk a következő négy területen az adott szervezetben elvégzett termelési folyamatot megelőző (upstream), illetve azt követő (downstream) fázisokban történő közvetett energiafelhasználást:

14

•

energiaintenzív anyagok használata;

•

alvállalkozásba adott termelés;

•

üzleti célú utazás; és

•

munkavállalók ingázása.

© 2000-2009 GRI

2.5 Adjuk meg a közvetett energiafelhasználás kiszámításához használt feltételezéseket, módszereket és információforrásokat.


4. Hasznos dokumentumok A szükséges információ a beszállítóktól, a szervezetben dolgozó vagy más kutatók által végzett életcikluselemzések (life-cycle assessments, LCA) eredményei alapján szerezhető be.

5. Referenciák •

A Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) OECDés nem OECD-országokra vonatkozó éves energiamérleg-beszámolója.



EN8 Összes vízfelhasználás források

3. Definíciók

szerinti bontásban.

Teljes vízfelhasználás

1. Jelentőség

A jelentéstevő szervezet határain belülre bármilyen célból, a jelentéstételi időszak során vételezett víz összmennyisége, minden forrást figyelembe véve (felszíni és felszín alatti vizek, csapadékvíz és vezetékes víz).

A források szerinti összes vízfelhasználás mennyiségének megadása hozzájárul ahhoz, hogy megérthessük a jelentéstevő szervezet vízfogyasztása által előidézett potenciális hatásokat és kockázatokat. A teljes felhasznált mennyiség információt szolgáltat arról, hogy a szervezet milyen méretű és fontosságú vízhasználó, és alapadatot ad a hatékonysággal és a használattal kapcsolatos további számításokhoz. A jelentéstevő szervezet vízhasználatának módszeres figyelemmel kísérése és a vízfelhasználás hatékonyságának növelése közvetlen kapcsolatban áll a vízhasználat költségeivel. A teljes vízhasználat ezenkívül jelzi, hogy a szervezet számára mekkora kockázatot jelent a vízszolgáltatás folytonosságának ingadozása vagy a víz árának növekedése. A tiszta víz mennyisége a Földön egyre csökken, és ez komoly mértékben befolyásolhatja a nagy vízigényű termelési folyamatokat. Olyan régiókban, ahol a vízkészletek hozzáférhetősége jól érzékelhetően csökkent, a szervezet vízfelhasználása más érintetti csoportokkal való viszonyát is befolyásolhatja.

IP & EUSS

4. Hasznos dokumentumok A szervezet vízfelhasználásának számításához a vízmérők, a vízszámlák, más vízzel kapcsolatos adat segítségével végzett számítások vagy – ezek hiányában – a szervezet saját becslései használhatóak fel.


EU

2. Összeállítás 2.1 Adjuk meg az összes felhasznált víz mennyiségét, amelyet a szervezet saját maga, vagy pl. a vízszolgáltatója termelt ki számára. A hűtővizet is vegyük figyelembe. 2.2 Jelentsünk a hőerőművek vagy atomerőművek technológiai célú vízfelhasználásáról, ideértve a hűtővizet, a póttápvizet, a zagy szállításával EU összefüggő vízfelhasználást, valamint a kommunális vízhasználatot is. 2.3 Adjuk meg az éves vízfelhasználás mennyiségét köbméterben (m3/év) a következő források szerint: •

felszíni vizek (beleértve a vizes élőhelyekből, folyókból, tavakból és óceánokból kivett vizet);

•

felszínalatti vizek;

•

a jelentéstevő szervezet által közvetlenül összegyűjtött és tárolt esővíz;

•

más szervezetek által termelt használt víz vagy szennyvíz; valamint

•

vezetékes víz vagy más vízszolgáltató által szolgáltatott víz. Verziószám 3.0/EUSS végelges verzió

15



EN9 A vízkivétel által jelentősen érintett

vízforrások.

2.2 Adjuk meg az összes jelentősen érintett víztest számát típus szerint, a fenti kritériumoknak megfelelően, az alábbi adatokkal:

1. Jelentőség Egy adott vízrendszerből történő vízkivétel több módon érintheti a környezetet, pl. a talajvízszint tartós lesüllyesztése, a rendelkezésre álló víz mennyiségének csökkenése vagy az ökoszisztéma azon képességének megváltoztatása, hogy funkcióit ellássa. Az ilyen változások szélesebb körű hatásokat is gyakorolnak a tágabb környezet életminőségére, aminek gazdasági következményei is lehetnek. Ez az indikátor méri a szervezet vízfogyasztásával járó hatásokat. Az ugyanazon vízforrást használó más érintett csoportokat tekintve az indikátor alkalmas arra is, hogy a szervezet felmérje a vízkivétellel járó kockázatokat és javítási lehetőségeket, valamint saját vízforrásának stabilitását.

2. Összeállítás

EU

16

2.1 Azonosítsuk azon vízforrásokat, amelyeket a jelentéstevő szervezet vízkivétele jelentősen befolyásol. A „jelentős” vízkivételek az alábbiak közül legalább egy feltételt teljesítenek: •

az adott víztest éves térfogatának átlagosan legalább az 5%-át eléri;

•

érzékenynek tekintett víztestekből származó vízkivételek (az érzékenység oka lehet a víztest mérete, funkciója vagy státusza, pl. ritka, veszélyeztetett rendszer vagy mert veszélyeztetett növény- illetve állatfaj élőhelyéül szolgál); vagy

•

a Ramsar-listán szereplő vizes élőhelyből vagy bármely más, nemzetközileg, vagy országosan védett víztestből történő vízkivétel, függetlenül a kivétel mértékétől.

Megjegyzés: Ha a vételezett víz közszolgáltató vagy magánszolgáltató által jut el a szervezethez, a vízkivétel eredeti helyét kell figyelembe venni.

© 2000-2009 GRI

•

a vízforrás mérete m3-ben;

•

esik-e a vízforrás nemzetközi, és/vagy országos védettség alá; valamint

•

milyen biodiverzitási értékkel bír a vízforrás (pl. faji diverzitás, vagy endemizmus szempontjából, az előforduló védett fajok száma).


4. Hasznos dokumentumok A vízforrás vagy a védett terület jellegzetességeiről a helyi, vagy országos vízügyi szervektől, minisztériumoktól, és az ismert kutatási anyagokból (pl. környezetvédelmi hatástanulmányokból) szerezhető információ.

5. Referenciák •

IUCN Veszélyeztetett fajok vörös listája

•

Ramsari egyezmény „A nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen a vízimadarak tartózkodási helyéről”, 1971.



EN10 Az összes visszaforgatott és újra

•

felhasznált víz mennyisége és százalékos aránya.


1. Jelentőség A víz visszaforgatásának és újrahasználatának aránya a hatékonyság mérője lehet, valamint jelzi, hogy a szervezet milyen mértékben képes teljes vízfelhasználását és kibocsátását csökkenteni. A víz nagy arányú újrafelhasználása és visszaforgatása a vízfogyasztás, a vízkezelés és -kibocsátás költségeit csökkentheti. A vízfogyasztás újrahasznosítás és visszaforgatás révén elért csökkenése hozzájárulhat a helyi, országos vagy regionális vízkészlet-kezelési célok eléréséhez.

IP & EUSS

a szennyvíz újrahasználata a jelentéstevő szervezet más termelő egységében.

A vízmérők, vízszámlák vagy – ezek hiányában – a szolgáltatóktól, illetve a vízhasználati auditok alapján készült számításokból származó adatok szolgálnak fontos információforrásként.


2. Összeállítás 2.1 Ez az indikátor méri mind a visszaforgatás előtt kezelt, mind a nem kezelt vízmennyiséget. Ide tartozik az ún. szürke víz (pl. az összegyűjtött csapadékvíz, mosogatóvíz, mosóvíz vagy mosdóvíz) is. 2.2 Számítsuk ki annak a víznek a mennyiségét, amelyet visszaforgatunk, vagy újrahasználunk, annak alapján, hogy mekkora vízigényt elégít ki a visszaforgatott vagy újrahasznált víz további vízkivétel helyett. Ha például a szervezet termelési ciklusa 20 köbméter vizet fogyaszt, de az egyszer kivett 20 köbméter vizet három további termelési ciklusba forgatja vissza, akkor a teljes visszaforgatott, újrahasznált víz mennyisége 60 köbméter.

EU

2.3 Adjuk meg a szervezet által visszaforgatott, vagy újrafelhasznált víz térfogatát m3/év-ben és az EN8as indikátor alatt megadott összes vízfelhasználás százalékában is.

3. Definíciók Visszaforgatás/újrahasználat Az a tevékenység, amelynek során a használt vizet vagy szennyvizet egy újabb ciklusban is felhasználják, mielőtt végső kezelésre vagy kibocsátásra kerülne. Általánosságban a víz visszaforgatásának vagy újrahasználatának három módja van: •

a szennyvíz/hulladékvíz visszaforgatása ugyanabba a folyamatba, illetve a visszaforgatott víz arányának növelése az adott folyamatban;

•

a szennyvíz visszaforgatása, újrahasználata ugyanazon gyár más folyamatába(n); valamint


17



EN11 A védett területeken vagy azok

•

szomszédságában birtokolt, bérelt vagy kezelt földterület, illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag élőhelyek nagysága és elhelyezkedése. 1. Jelentőség Azzal, hogy a szervezet beszámol a törvényileg védett területeken belüli vagy azokkal szomszédos, valamint a biodiverzitásban gazdag területekre gyakorolt potenciális hatásáról, azonosíthatja és megértheti tevékenységeinek biodiverzitással kapcsolatos kockázatait. Azon tevékenységek figyelemmel kísérése, amelyek védett területeken vagy védett területeken kívüli, de nagy biodiverzitási értékű területeken zajlanak, lehetővé teszi a jelentéstevő szervezet számára, hogy a hatások kockázatát csökkentse, kezelje a biodiverzitással összefüggő hatásait, és a nem megfelelő kezelést elkerülje. Ha ezeket a hatásokat nem kezeli megfelelően, sérülhet a jóhíre, meghosszabbodhatnak az engedélyezési eljárások, és társadalmi elfogadottsága is veszélybe kerülhet.

EU

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk a szervezet tulajdonában lévő, bérelt vagy általa kezelt azon működési egységeket, amelyek védett területen, illetve annak szomszédságában vannak, vagy amelyeken belül védett terület található, illetve amelyek védett területeken kívül esnek, de magas biodiverzitási értékkel bírnak. Azokat az egységeket is vegyük számításba, amelyeken a szervezet hivatalosan bejelentés szerint a jövőben tevékenykedni kíván. 2.2 Adjuk meg a fent azonosított egységek alábbi adatait::

18

•

földrajzi elhelyezkedés;

•

a szervezet tulajdonában lévő, vagy általa bérelt, illetve kezelt felszín alatti területek;

•

a jelentéstevő elhelyezkedése a védett területhez vagy a védett területen kívüli, de magas biodiverzitású területhez képest (azon belüli, vele szomszédos, a védett terület egy részét tartalmazó);

•

a tevékenység típusa (irodai, gyártó, termelő vagy kitermelő);

•

a működési egység, telep mérete km2-ben;

© 2000-2009 GRI

a biodiverzitási érték a következők szerint: -

milyen típusú a védett terület vagy azon kívül eső, de magas biodiverzitási értékkel bíró terület (szárazföldi, édesvízi vagy tengeri ökoszisztéma); és

-

a védettség státusza, valamilyen listán való szerepeltetése (pl. az IUCN védett területek kezelési kategóriái, ramsari egyezmény, nemzeti jogszabályok, Natura 2000 területek).

3. Definíciók Védett terület Földrajzilag meghatározható terület, amelyet természetvédelmi céllal kijelöltek, eszerint szabályoznak és kezelnek. Magas biodiverzitási értékkel rendelkező területek Olyan területek, amelyek törvényi védelem alatt nem állnak, de biodiverzitási értékük kormányzati és nem kormányzati szervek által is elismert. Ide tartoznak a természetvédelmileg fontos élőhelyek, amelyeket gyakran megjelölnek a biológiai sokféleségről szóló egyezmény keretében kidolgozott országos biodiverzitási stratégiákban és cselekvési programokban. Ezen felül számos nemzetközi természetvédelmi szervezet azonosított magas biodiverzitási értékkel rendelkező területeket.

4. Hasznos dokumentumok A vételi és bérleti szerződések, vagy az országos/ helyi földhivatali adatok fontos információforrásként szolgálhatnak. Országos szinten a környezet- és természetvédelemért felelős intézmények általában rendelkeznek a nemzetközileg vagy országosan védett és magas biodiverzitási értékkel bíró területekre vonatkozó információval. Ezenfelül az országos biodiverzitási stratégiák és cselekvési programok gyakran tartalmaznak információt és leltárokat a védett és a magas biodiverzitási értékkel bíró területekről.

5. Referenciák •


•

Az UNESCO világörökségi területei.


•

Az ENSZ által kijelölt bioszférarezervátumok.

•

A biológiai sokféleségről szóló egyezmény keretében kidolgozott országos biodiverzitási stratégiák és cselekvési programok.

•

A Conservation International által kijelölt, biodiverzitás és vadvilág szempontjából kiemelt területek.

•

A World Wildlife Fund (WWF) által a világ 200 legértékesebb ökorégiója közé sorolt területek.

•

A Nemzetközi Madárvédő Szervezet.

•

Az IUCN Növénydiverzitási Központjai.

•

A biológiai sokféleségről szóló egyezmény keretében kidolgozott országos biodiverzitási stratégiák és cselekvési programok.

•

A Conservation International által kijelölt, biodiverzitás és vadvilág szempontjából kiemelt területek.

•

A World Wildlife Fund (WWF) által a világ 200 legértékesebb ökorégiója közé sorolt területek.

•

A Nemzetközi Madárvédő Szervezet (Bird Life International) kiemelt jelentőségű madárélőhelyei közé sorolt területek.

•

Az IUCN Növénydiverzitási Központjai.


IP & EUSS

EU


19



EN12 A tevékenységekkel, termékekkel

2.3 Adjuk meg a jelentősebb közvetett és közvetlen, pozitív és negatív hatásokat a következőkre vonatkoztatva:

és szolgáltatásokkal összefüggő, biodiverzitásra gyakorolt jelentősebb hatások leírása a védett területeken, illetve a védett területeken kívüli, biodiverzitásban gazdag élőhelyeken.

•

mely fajokat érintik a változások;

•

mekkora területet érintenek a változások (ez nem szűkül le a hivatalosan védett területekre, és tartalmaznia kell az ütközőzónákra és hivatalosan kijelölt, fajok szempontjából jelentős, vagy különösen érzékeny területekre gyakorolt hatásokat is);

•

a hatások időtartama; valamint

•

a visszafordíthatóságuk mértéke.

1. Jelentőség Ez az indikátor információt nyújt a jelentéstevő szervezet által a védett területeken vagy azokon kívüli, de magas biodiverzitási értékkel rendelkező területeken a biodiverzitásra gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatásokról. Háttérként szolgálhat egy olyan stratégia kidolgozásához is, amellyel a szervezet igyekszik mérsékelni ezeket a hatásokat. Az indikátor rendezett, kvalitatív adatigényével lehetővé teszi a más szervezetekkel történő összehasonlítást, és a hatások természetének, mértékének és relatív nagyságának időbeli követését.

3. Definíciók Jelentős hatás Olyan közvetlen vagy közvetett hatások, amelyek károsan befolyásolhatják egy földrajzi terület épségét. Ezek a hatások a teljes érintett területen és hosszú távon számottevően megváltoztathatják az ökológiai jellemzőket, rendszereket és funkciókat. Ez azt jelenti, hogy az élőhely, annak populációs szintje és/vagy az ott élő, az élőhelyet kiemeltté tevő fajok életfeltételei nem tarthatók fent.

2. Összeállítás

EU

2.1 Azonosítsuk a szervezet tevékenységével, termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolatban fellépő, a biodiverzitásra gyakorolt jelentősebb hatásokat, a közvetlen és közvetett (pl. a beszerzési láncon belüli) hatásokat is beleértve.

Egyes fajok szintjén azokat a hatásokat nevezzük jelentősnek, amelyek a populáció csökkenéséhez, vagy elterjedtségének olyan megváltozásához vezetnek, hogy ezeknek a tényezőknek természetes (reprodukció vagy más, hatások által nem érintett területekről való beáramlás által történő) helyreállása néhány generáción belül nem lehetséges. A jelentős hatások a létfenntartó vagy üzleti források olyan kihasználását is jelenthetik, amely hosszú távon fenyegeti a használók jólétét.

2.2 Adjuk meg a jelentősebb közvetett és közvetlen hatások természetét a következő szempontok szerint: •

a gyártó telephelyek, bányák és a közlekedési infrastruktúra kiépítése és használata;

•

szennyezés (amin olyan anyagok környezetbe jutását értjük pontszerű vagy nem pontszerű forrásokból, amelyek eredetileg az adott természetes élőhelyen nem fordulnak elő);

Hulladékhő-kibocsátás Erőművek működése során a környezetbe kibocsátott hulladékhő. Általában egy közeli víztestből szivattyúzott víz, amit hűtővízként használnak, majd visszaengednek a víztestbe. A felmelegített víz így hőenergiát ad át a víztestnek (hőterhelés), ami hatással lehet a helyi ökoszisztémára.

•

betolakodó (angolul: invasive) fajok, kártevők és kórokozók környezetbe juttatása;

•

fajok kihalása;

•

az élőhely megváltoztatása;


•

olyan változások előidézése az ökológiai folyamatokban, amelyek azok természetes változásának határain túllépnek (pl. a sótartalomban vagy a felszín alatti víz szintjében történő változások);

•

élőhelyek szétszabdalása és elszigetelése; valamint

Ehhez az indikátorhoz a jelentéstevő szervezet környezetirányítási rendszerében vagy más belső dokumentációiban találhatunk hasznos információkat. Ha készült környezeti, vagy társadalmi hatástanulmány, illetve életcikluselemzés, akkor ezekből, illetve a beszállítói lánc más (akár a jelentéstevő szervezet előtti vagy utáni) tagjaitól származó információk is hasznosak lehetnek.

•

hulladékhő-kibocsátással kapcsolatos hatások.

EU

5. Referenciák •

20

© 2000-2009 GRI

GRI kereszthivatkozás: A GRI biodiverzitási erőforrásokat bemutató dokumentuma (GRI Biodiversity Resource Document).

EU



EN13 Megvédett vagy helyreállított

Megvédett területek

élőhelyek.

Olyan területek, amelyeket a tevékenység során bármilyen kártól védenek, és környezete eredeti állapotában fennmarad, egészséges és működőképes ökoszisztémával.

1. Jelentőség A szervezet biodiverzitási stratégiája olyan intézkedések kombinációja, amelyek a természetes élőhelyekre gyakorolt káros hatás megelőzését, kezelését és az okozott kár megszüntetését célozzák. Ennek az indikátornak a segítségével a szervezet tevékenységével összefüggő negatív hatások kivédését vagy orvoslását célzó stratégiák bevezetését is nyomon lehet követni. A természetes élőhelyek egységének megtartása biztosítja a természetes környezet és erőforrások stabilitását, illetve megerősítheti a szervezet jóhírét, és növelheti elfogadottságát a helyi közösségben.

2. Összeállítás 2.1 Ez az indikátor olyan területeket érint, ahol kárelhárítás történt, vagy amelyet aktívan megvédenek. (Ld. a definíciókat). A „védett” vagy a „helyreállított” kategóriába olyan területeket is beleérthetünk, amelyeken még mindig folyik tevékenység.

IP & EUSS

4. Hasznos dokumentumok A védett területekről a szervezet környezetirányítási rendszerében, a telephely terveiben, környezeti- és társadalmi hatástanulmányokban, valamint a szervezeti politikákban találhatunk információt. A helyreállított területekről (vagy helyreállítási követelményekről) a bérleti, kiadási vagy adásvételi szerződésekből, környezeti- és társadalmi hatástanulmányokból és kockázati nyilvántartásokból szerezhetünk információt.


2.2 A terület státuszát a jelentéstételi periódus végén várható állapot alapján kell megadni.

EU

2.3 Adjuk meg az összes megvédett és helyreállított terület nagyságát hektárban (vagy ha nagyobb, mint 1 km2, akkor km2-ben). Jelezzük azt is, hogy a helyreállítási intézkedéseket külső szakértők hivatalosan elfogadták-e. 2.4 Jelezzük, hogy olyan területeken kívül, amelyeken a szervezet maga felügyeli és végzi a helyreállítási és természetvédelmi tevékenységeket, van-e más élőhely, amelynek területén a szervezet harmadik féllel együttműködik hasonló programokban.

3. Definíciók Helyreállított (rekultivált) területek Olyan területek, amelyeket a működési tevékenység befolyásolt, vagy amelyek területén tevékenység folyt, és kárelhárítással a terület eredeti környezeti állapotát helyreállították, vagy egészséges és működőképes ökoszisztémát hoztak létre.


21



EU13 Kiváltott élőhelyek biodiverzitásának

összehasonlítása az érintett területek biodiverzitásával. 1. Jelentőség Az energiaipar infrastruktúrája jelentős hatással lehet a biodiverzitásra, akár visszafordíthatatlan károkat is okozhat. Egyes élőhelyekre káros hatást gyakorolhatnak az infrastruktúra elemei (pl. erőművek, szélparkok, átviteli hálózatok, gátak). A károk helyreállításának egyik lehetséges megoldása a károsított élőhelyek kiváltása. Ez az indikátor azt mutatja be, hogy az ilyen kiváltott élőhelyek biodiverzitása mennyiben hasonlít az eredeti élőhelyére. Az élőhelyek kiváltását egyre gyakrabban alkalmazzák, és folyamatban van a vonatkozó szabványok kidolgozása. Ez az indikátor különösen fontos azon szervezetek esetében, amelyek érzékeny természeti környezetben működnek. A biodiverzitással kapcsolatos gyakorlatra további G3indikátorok (EN11-15) is vonatkoznak.

4. Hasznos dokumentumok Hasznos információforrások lehetnek a környezeti hatástanulmányokban szereplő, az erőmű építésével és üzemeltetésével kapcsolatos környezetgazdálkodási tervek, az önkéntes akciótervek a biodiverzitás megőrzésére, valamint a szabályozási dokumentumok.

5. Referenciák •

EN 11, EN12, EN15

•

a veszélyeztetett fajok IUCN1 által összeállított vörös listája.

2. Összeállítás Ez az indikátor összehasonlítja a kiváltott élőhelyeket az eredeti élőhelyekkel, ahogyan az EN12-es indikátor alatt a jelentéstevő szervezet azonosította őket.

EU

EU

2.1 Azonosítsuk a kiváltott élőhelyeket a következők szerint: •

méretük (km2);

•

főbb megőrzött/megvédett fajok;

•

élőhely típusa (mocsár, füves terület, erdő stb.).

2.2 Hasonlítsuk össze az eredeti – a tevékenység megkezdése előtti – állapotában lévő és a kiváltott élőhely biodiverzitását az EN12 alatt összegyűjtött információ alapján. 2.3

Értékeljük az eredeti és a kiváltott élőhely közötti különbségeket, mutassuk be a biodiverzitás fejlesztésére vonatkozó kezdeményezéseket.

2.4 Jelentsük a kiváltott élőhely megfigyelésének és a jelentés elkészülésének időszakát.

3. Definíciók Kiváltott élőhely Kiváltott élőhelyről (offsite habitat) akkor beszélünk, amikor valamilyen tevékenység biodiverzitásban okozott káros hatása miatt az adott terület (földterület vagy víztest) természetes élővilágát egy új élőhelyre telepítjük át, kiváltva ezzel az eredeti élőhelyet.

22

© 2000-2009 GRI

1

International Union for Conservation of Nature http://www.iucn.org/



EN14 Stratégiák, jelenlegi intézkedések

és jövőbeli tervek a biodiverzitásra gyakorolt hatások kezelésére. 1. Jelentőség A biodiverzitási politikák, célok és kötelezettségvállalások megvalósítása attól függ, milyen programokat indít a szervezet a hatások kezelésére. Ezen programok megléte és felépítése különösen fontos akkor, amikor a nemzeti szabályozások nem szolgálnak pontos iránymutatással arra vonatkozólag, hogy a szervezet miként kezelje a biodiverzitásra gyakorolt hatásait. Ez az indikátor lehetővé teszi a külső és belső érintettek számára, hogy megvizsgálják: miként kezelik a jelentéstevő szervezet stratégiái, jelenlegi intézkedései és tervei a biodiverzitásra gyakorolt potenciális hatásokat. Az a mód, ahogyan a szervezet a biodiverzitásra gyakorolt hatásokat kezeli (ld. EN11 és EN12), befolyásolja az olyan kockázatokkal szembeni érzékenységét, mint pl. a jóhír, a büntetések vagy a tervezési, illetve a működési engedély megtagadása. Az élőhelyek és fajok megvédését és visszaállítását célzó intézkedések különösen fontosak.

2. Összeállítás 2.1 Tüntessük fel, ha a megadott stratégiákat, intézkedéseket vagy terveket országos szabályozások befolyásolták. 2.2 Ismertessük a szervezet arra vonatkozó stratégiáját, hogy miként kezeli a biodiverzitásra gyakorolt hatásait, beleértve a következőket: •

a biodiverzitás szempontjainak figyelembevétele a különféle elemzési eljárásokban (pl. a környezeti hatástanulmányokban);

•

a biodiverzitáshoz kapcsolódó kockázatok felmérésének módszere;

•

a területre vonatkozó specifikus célok és előirányzatok meghatározása;

•

nyomon követési (monitoring) folyamatok; valamint

•

nyilvános beszámolók.

IP & EUSS

2.3 Ismertessük a folyamatban levő intézkedéseket vagy a jövőre vonatkozó terveket, amelyek az EN11 és EN12 alatt megadott, biodiverzitással összefüggő kockázatok kezelésére vonatkoznak. 2.4 Jelentsük a hatások felmérésére (élőhelyek szétszabdalását és elszigetelését is ideértve), a kárenyhítési módszerek kifejlesztésére, valamint az új és meglévő telephelyeken visszamaradt hatások nyomon követésére irányuló megközelítéseket az alábbiakra vonatkozóan: •

erdős területek (pl. lombkorona sűrűség változása, őshonos fajok kihalása);

•

tájkép (pl. szélerőműparkok, távvezetékek hatásai); valamint

•

EU

tengerek, édesvizek és mocsarak ökoszisztémái (pl. kibocsátás alatti vízminőség: zavarosság, ülepedés, iszaposság; vízbázisok és más víztestek vízminősége).

Az értékelés és kárenyhítés során vegyük figyelembe az őshonos fajok megőrzését, valamint a jelentéstevő szervezet infrastruktúrája (pl. távvezetékek, gátak) által okozott változásokat a migrációban, szaporodási szokásokban vagy élőhelyekben (pl. halak vonulási útjában).

EU


4. Hasznos dokumentumok A programokra és célkitűzésekre vonatkozó információk a menedzsment- irányelvekben, a szervezet környezetirányítási rendszerében, környezeti és társadalmi hatástanulmányokban, felelős vállalati magatartásra vonatkozó politikákban és kockázati nyilvántartásokban találhatók meg.



23



EN15 A Természet és a Természeti

3. Definíciók

Erőforrások Védelmének Nemzetközi Uniója (egyszerűbben Természetvédelmi Világszövetség, International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, továbbiakban IUCN) „vörös listáján” szereplő, valamint a nemzeti védettség alatt álló fajok száma, amelyek élőhelyeire a tevékenységek hatással vannak (a kihalási kockázat szintje szerint).

Az IUCN vörös listáján szereplő fajok

1. Jelentőség

EU

Ez az indikátor a jelentéstevő szervezetet hozzásegíti ahhoz, hogy felismerje, tevékenységei milyen módon fenyegetik a veszélyeztetett növény- és állatfajokat. Ennek a felismerése után a szervezetnek lehetősége van a megfelelő lépések megtételére, hogy a károkozást elkerülje, és a fajok kihalását megelőzze. Az IUCN vörös listáján és a nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajok jelzik a tevékenységek által érintett területek érzékenységét, és ezen élőhelyek relatív fontosságát a kezelés szempontjából.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk azon, a jelentéstevő szervezet tevékenysége által érintett élőhelyek elhelyezkedését, amelyeken az IUCN vörös listáján vagy nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajok élnek. 2.2 Adjuk meg a jelentéstevő szervezet tevékenysége által érintett élőhelyeken élő fajok számát, a kihalási kockázatot a következő módon feltüntetve:

24

•

közvetlenül veszélyeztetett;

•

veszélyeztetett;

•

sérülékeny;

•

potenciálisan veszélyeztetett; valamint

•

nem veszélyeztetett.

© 2000-2009 GRI

Az IUCN által, a növény- és állatfajok globális természetvédelmi státuszára kidolgozott leltárban szereplő fajok.

4. Hasznos dokumentumok Az IUCN vörös listáján és a nemzeti természetvédelmi listákon szereplő fajokról az országos, vagy területi természetvédelmi szervezetektől, helyi hatóságoktól vagy környezetvédelmi civil szervezetektől szerezhető be információ. Olyan szervezetek esetében, amelyek védett, vagy magas biodiverzitási értékkel rendelkező területeken működnek, a terület biodiverzitásával kapcsolatban a létező tervezési tanulmányok és egyéb engedélyeztetési anyagok szintén hasznosak lehetnek.

5. Referenciák •

Az IUCN vörös listája veszélyeztetett fajokról.



EN16 A közvetlenül és a közvetett

módon kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége.

2.2 Adjuk meg a jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő vagy általa kezelt valamennyi forrásból közvetlenül kibocsátott üvegházhatású gáz mennyiségét, beleértve:

1. Jelentőség Az üvegházhatású gázok kibocsátását, amely az éghajlatváltozás fő oka, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, valamint a kiotói jegyzőkönyv szabályozza. Ezek, valamint az ezek nyomán született különféle nemzeti és nemzetközi szabályozások és ösztönzőrendszerek (pl. a kibocsátáskereskedelem) azt célozzák, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét ellenőrizzék, és díjazzák annak csökkentését. Az EN17-es indikátorral együtt ez az indikátor alkalmas arra, hogy magyarázatot adjon az országos vagy nemzetközi szintű kereskedelmi rendszerek és szabályozások célkitűzéseire. A közvetett és közvetlen kibocsátások együttes értéke a jelentéstevő szervezet számára segítséget nyújt annak előrebecslésében, hogy az adóknak és a kereskedelmi rendszerek bevezetésének milyen költségvonzatai lehetnek.

2. Összeállítás 2.1 Számos átváltási módszer áll rendelkezésre az üvegházhatású gázok források szerinti mennyiségének kiszámításához. A következő kategóriák segítségével jelezzük, hogy számításainkhoz milyen szabványokat, az adatképzéshez pedig milyen módszereket használunk: •

közvetlen mérés (pl. folyamatos online mérőműszerek);

•

telephely-specifikus adatokon alapuló számítás (pl. az üzemanyag-összetétel elemzésére);

•

alapadatokra épülő számítás; valamint

•

becslések (ha az alapadatok hiánya miatt becsléseket használunk, adjuk meg az alkalmazott becslési módszert).

Ennek az indikátornak az összeállításához további segítség található a WRI-nek és a WBCSD-nek az üvegházhatású gázokra vonatkozó – és a referenciák közöt felsorolt – kezdeményezésében, továbbá az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) által kiadott anyagokban.

IP & EUSS

•

a villamos energia, hő vagy gőz előállítását (ld. az EN3-as indikátort);

•

más égetési folyamatokat (pl. a fáklyázást);

•

fizikai vagy kémiai feldolgozást;

•

az anyagok, termékek és a hulladék szállítását;

•

szellőztetést; valamint

•

az „elszökő” (angolul: fugitive) kibocsátásokat.

Az égetési folyamatokból és forrásokból származó kibocsátások az EN3-as indikátor alatt tárgyalt közvetlen primer megújuló, vagy nem megújuló energiaforrásokból nyert energiafajtákhoz tartoznak. Vegyük figyelembe, hogy a megújuló energiaforrások elégetéséből származó közvetlen CO2-kibocsátások nem tartoznak ide; ezeket külön kell jelenteni a WRI és a WBCSD által kidolgozott azon vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány szerint, amelyet az EN3-as indikátornál ismertettünk.

EU

2.3 Határozzuk meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának azon mennyiségét, amely a beszerzett villamos energia, hő vagy gőz előállításához kapcsolódik. (Ez az EN4-es indikátor alatt megadott energiafogyasztás része.) Más közvetett (pl. utazáshoz kapcsolódó) kibocsátásokat itt nem veszünk figyelembe, mivel ezekkel az EN17-es indikátor alatt foglalkozunk.

2.4 Adjuk meg az üvegházhatású gázok összes kibocsátását, amely a közvetlen és közvetett kibocsátások összegéből tevődik össze (ld. a 2.2 és 2.3-as pontokat), CO2-egyenértéktonnában. 2.5 Adjuk meg az egy MWh-ra vonatkoztatott fajlagos CO2e-kibocsátást szabályozási rendszerek szerinti bontásban: •

az összes megtermelt energiára vonatkoztatva;

•

összes fosszilis energiaforrásból megtermelt energiára vonatkoztatva; valamint

EU


25

IP EN indikátorprotokollok & EUSS •



a fogyasztókhoz eljuttatott, becsült nettó energiára vonatkoztatva. Ebbe beletartozik a saját termelési folyamatok során kibocsátott mennyiség, valamint az összes vásárolt energiából származó kibocsátás is, beleszámítva az átviteli veszteséget is.

Magyarázat:

A közvetlen és közvetett energiafelhasználásból származó kibocsátásokat az EN3 és EN4-es indikátoroknál megadott adatok alapján számíthatjuk ki.

5. Referenciák

EU

A felsorolás első eleme a teljes termelőkapacitásra kiszámított fajlagos kibocsátásra vonatkozik, a második pedig csak a fosszilis energiaforrásból termelt energiára. A szabályozási rendszerek szerinti bontásra az eltérő CO2e-kiosztási rendszerek miatt van szükség. 3. Definíciók Közvetlen kibocsátások A jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő vagy általa kezelt forrásból származó kibocsátások. Például az égetéshez kapcsolódó közvetlen kibocsátások a jelentéstevő szervezet működési határain belül történő égetésből származnak. Közvetett kibocsátások

EU

A jelentéstevő szervezet tevékenységéből eredő, de más szervezet tulajdonában lévő vagy általa kezelt forrásból kibocsátott anyagok. Ezen indikátor vonatkozásában a közvetett kibocsátások a jelentéstevő szervezet által felhasznált, importált vagy megvásárolt villamosenergia-, hő- és gőztermelésből származó üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkoznak. Szén-dioxid-egyenérték A CO2- (szén-dioxid) egyenértéket a különböző üvegházhatású gázok okozta hatások összehasonlítására használják, a globális felmelegítési potenciáljuk (global warming potential, GWP) alkalmazásával. Egy adott üvegházhatású gáz CO2-egyenértékét a gáz globális felmelegítési potenciáljának és tonnában megadott mennyiségének szorzataként kapjuk meg. Szabályozási rendszer Szabályozási rendszeren azt a helyi, területi, országos vagy regionális térséget értjük, amelyen azonos, adott szabályozási keretek érvényesek. Netto A nettó energia az erőmű által a hálózatra adott energia.

26

© 2000-2009 GRI

EU

•

A WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezése. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány. Átdolgozott kiadás, 2004.

•


•

Éghajlat-változási Kormányközi Testület, Éghajlatváltozás 2001, 1. munkacsoport: A tudományos alapok



EN17 Egyéb közvetett módon kibocsátott

3. Definíciók

üvegházhatású gázok mennyisége.

Közvetett kibocsátások

1. Jelentőség

A jelentéstevő szervezet tevékenységéből eredő, de más szervezet tulajdonában lévő vagy általa kezelt forrásból származó kibocsátások. Ennek az indikátornak az esetében a közvetett kibocsátásokba nem tartoznak bele a jelentéstevő szervezet által importált vagy megvásárolt villamos energia, hő- és gőz termeléséből származó ÜHG kibocsátások.

Az üvegházhatású gázok kibocsátását, amely az éghajlatválzozás fő oka, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, valamint a kiotói jegyzőkönyv szabályozza. Néhány szervezet esetében az üvegházhatású gázok közvetett kibocsátása jelentősen meghaladja a közvetlen kibocsátásokat. A szervezet működésének megváltoztatásával jelentősen csökkenthető az üvegházhatású gázok közvetett kibocsátása. A kibocsátást csökkentő törekvések mérésével és bemutatásával a szervezet bizonyíthatja, hogy vezető szerepet vállal az éghajlatváltozás elleni harcban, és ezáltal jó hírét is növelheti.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk az üvegházhatású gázok közvetett energiafelhasználásból eredő kibocsátását. Az importált villamos energia, hő, vagy gáz előállításához szükséges közvetett kibocsátásokat hagyjuk figyelmen kívül, mivel ezekkel az EN16-os indikátor alatt foglalkozunk. 2.2 Ezen felül azonosítsuk, hogy a jelentéstevő szervezet mely tevékenysége okoz közvetett kibocsátásokat (pl. az ingázás, üzleti utazások révén), és becsüljük meg ennek mennyiségét. Amikor ezeket a tevékenységeket vizsgáljuk, fontoljuk meg, hogy az ezekből származó kibocsátások: •

mekkorák más, közvetlen kibocsátásokhoz, vagy az energiafelhasználáshoz kapcsolódó közvetett kibocsátásokhoz képest (ld. az EN16os indikátort);

•

az érintett felek szerint jelentősek-e;

•

számottevően csökkenthetik-e őket a jelentéstevő szervezet intézkedései.

IP & EUSS

Szén-dioxid-egyenérték A CO2- (szén-dioxid-) egyenértéket a különböző üvegházhatású gázok okozta hatások összehasonlítására használják, a globális felmelegítési potenciáljuk (global warming potential, GWP) alkalmazásával. Egy adott üvegházhatású gáz CO2-egyenértékét a gáz globális felmelegítési potenciáljának és tonnában megadott mennyiségének szorzataként kapjuk meg.

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információk a termékek és szolgáltatások beszállítóitól szerezhetők be. A közvetett kibocsátás becsléséhez néhány típus (pl. üzleti utazások) esetében a szervezetnek együttesen kell figyelembe vennie saját adatait és a külső információkat.

EU

5. Referenciák •

A WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezése. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány (átdolgozott kiadás, 2004).

•

Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Éghajlatváltozás 2001, 1. munkacsoport: A tudományos alapok.

•


2.3 Adjuk meg az üvegházhatású gázok összes közvetett kibocsátását CO2-egyenértéktonnában.


27



EN18 Az üvegházhatású gázok

3. Definíciók

kibocsátásának csökkentését célzó kezdeményezések és az elért kibocsátáscsökkentések.

Nincsenek.

Az ágazat számára ez alapindikátornak számít.

1. Jelentőség Az üvegházhatású gázok kibocsátását, amely az éghajlatváltozás fő oka, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, valamint a kiotói jegyzőkönyv szabályozza. Ezek, valamint az ezek nyomán született különféle nemzeti és nemzetközi szabályozások és ösztönzőrendszerek (pl. a kibocsátáskereskedelem) azt célozzák, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét ellenőrizzék, és díjazzák annak csökkentését. Átfogó monitorozás esetén a kibocsátások hatékonyan csökkenthetők (pl. energiahatékony anyagok, szolgáltatások és termelési kapacitások kiválasztásával).

EU

Ez az indikátor együtt használható az EN16-os és EN17es indikátorral, a csökkentési célok kialakításának és elérésük nyomon követésének elősegítése céljából, az országos vagy nemzetközi szabályozásoknak és a kereskedelmi rendszereknek való megfelelés érdekében. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának figyelemmel kísérése és csökkentése javítja a termékek és szolgáltatások életciklusának környezeti teljesítményét, és része lehet egy átfogó környezettudatos terméktervezési programnak.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk az összes kibocsátáscsökkenést az EN16-os indikátor alatt figyelembe vett minden olyan forrás esetében, amely a jelentéstevő szervezet tulajdonában vagy kezelésében van; illetve az EN17-es indikátor alatt figyelembe vett közvetett energiahasználatból. Különböztessük meg az önkéntes és a kötelező kibocsátáscsökkentéseket. 2.2 Ismertessük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó kezdeményezéseket és ezek megvalósítását. 2.3 A jelentéstételi időszakra vonatkozóan adjuk meg számszerűen a kezdeményezések eredményeképpen elért kibocsátáscsökkenést CO2-egyenértéktonnában.

28

© 2000-2009 GRI


EU

A szükséges információk az EN16-os és EN17-es indikátornál megadott adatokból, a kibocsátásmérésekből, a könyvelési adatokból és alapadatokból, illetve becslésekből szerezhetők be. A kezdeményezésekről a környezetvédelemért felelős szervezeti egységeknél lehet informálódni.

5. Referenciák •

A WRI és a WBCSD üvegházhatású gázokra vonatkozó kezdeményezése. Vállalati könyvelési és jelentéstételi szabvány. Átdolgozott kiadás, 2004.

•


•

Éghajlat-változási Kormányközi Testület, Éghajlatváltozás 2001, 1. munkacsoport: A tudományos alapok.



EN19 A kibocsátott ózonkárosító

3. Definíciók

anyagok mennyisége.

Ózonkárosító anyagok

1. Jelentőség

Olyan anyagok, amelyeknek a sztratoszférikus ózonréteget károsító hatásuk van. A legtöbb ózonkárosító anyagot (a CFC-ket, HCFC-ket, halonokat és a metilbromidot is beleértve) a montreali jegyzőkönyv és ennek módosításai szabályozzák.

Az ózonréteg (O3) kiszűri a Nap legtöbb biológiailag káros ultraibolya- (UV-B-) sugárzását. A montreali jegyzőkönyv nemzetközi szinten szabályozza az ózonkárosító anyagok (ozone-depleting substances, ODS) fokozatos kivonását. Az ózonkárosító anyagok kibocsátásának mérésével megvizsgálhatjuk, hogy a jelentéstevő szervezet mennyiben felel meg a jelenlegi és jövőben várható szabályozásoknak, és milyen kockázatokkal kell szembenéznie ezen a területen. Különösen fontos mindez azoknak a szervezeteknek az esetében, amelyek gyártási folyamatai, termékei vagy szolgáltatásai ózonkárosító anyagokat használnak, és emiatt új technológiára kell áttérniük, hogy a kötelezettségeknek megfeleljenek. A kivonási folyamat sikere jelzi a szervezet technológiai fejlettségét, valamint azon termékek és szolgáltatások piacán elfoglalt pozícióját, amelyeket az ózonkárosító anyagok kivonására vonatkozó szabályozások érintenek.

2. Összeállítás

IP & EUSS

CFC-11-egyenérték A CFC-11-egyenérték segítségével hasonlítják össze a különböző anyagok ózonkárosító hatását. Az 1-es értékhez a CFC-11 és CFC-12 ózonkárosító hatása tartozik.

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információk a belső mérésekből és könyvelési adatokból szerezhetők be.

5. Referenciák •

Montreali jegyzőkönyv az ózonréteget károsító anyagokról.

•

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja – A halonok kézikönyve

2.1 Azok az ózonkárosító anyagok, amelyeket a termékek tartalmaznak, vagy használatuk során kibocsátanak, nem tartoznak ehhez az indikátorhoz.

EU

2.2 A montreali jegyzőkönyv A, B, C, és E mellékletében szereplő anyagok kibocsátása ehhez az indikátorhoz tartozik. 2.3 Az ózonkárosító anyagok mennyiségét az alábbi képletek segítségével adjuk meg:

kibocsátások = termelt anyagok + importált anyagok – exportált anyagok

termelés = termelt anyagok – technológiában megsemmisülő anyagok – más vegyületek előállításához használt nyersanyagok Megjegyzés: Az újra felhasznált és a visszaforgatott ózonkárosító anyagok mennyiségét nem kell figyelembe venni a „termelés” kategóriánál.

2.4 Adjuk meg a különböző ózonkárosító anyagok kibocsátását tonnában és CFC-11egyenértéktonnában.


29



EN20 NOx, SOx és más jelentős

•

légszennyező anyagok kibocsátása típus és mennyiség szerinti bontásban.

veszélyes légszennyező anyagok (hazardous air pollutants, HAP);

•

pontszerű és nem pontszerű (fugitív) kibocsátások;

•

szilárd részecskék (particulate matter, PM); és

•

más, a szabályozásokban szereplő légköri kibocsátások.

1. Jelentőség Ez az indikátor a szervezet légszennyezését, valamint ennek más szervezetekéihez hasonlított relatív mennyiségét és fontosságát méri. A légszennyező anyagok káros hatással vannak az élőhelyekre, az emberi és az állati egészségre. A levegőminőség romlása, a savasodás, az erdők pusztulása és az egészségügyi megfontolások vezettek a légszennyező anyagokra vonatkozó helyi és nemzetközi szabályok megszületéséhez. A szabályozott légszennyező anyagok kibocsátásában bekövetkező csökkenés hatására a dolgozók és a szervezet tevékenységének környezetében élők egészségi állapota javul. A csökkentések és a kötelezettségeken túlmutató teljesítmény az érintett közösségekkel és a dolgozókkal való kapcsolat javulásához vezet, valamint lehetővé teszi a tevékenység folytatását vagy kiterjesztését. Olyan területeken, ahol kibocsátási maximumot alkalmaznak, a kibocsátott mennyiségeknek közvetlen költségvonzata is van a szervezet számára.

EU

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk a jelentős légköri kibocsátásokat, és számítsuk ki a súlyukat. 2.2 Mivel néhány légszennyező anyag (pl. a NOx) kibocsátásának számítása bonyolult, adjuk meg a használt módszertant a következők közül választva: •

közvetlen mérés (pl. folyamatos online mérőműszerek);

•

telephely-specifikus adatokon alapuló számítás;

•

alapadatokra épülő számítás; valamint

•

becslések (ha az alapadatok hiánya miatt becsléseket használunk, adjuk meg a becslési módszert).

2.3 Adjuk meg a következő anyagok kibocsátásának súlyát (kilogrammban vagy tonnában):

30

•

NOx;

•

SOx;

•

nehezen bomló (perzisztens) szerves szennyezők (persistent organic pollutants, POP);

•

illékony szerves szennyezők (volatile organic compounds, VOC);

© 2000-2009 GRI

2.4 Adjuk meg a fajlagos kibocsátásokat: •

az összes megtermelt MWh-ra vonatkoztatva;

•

az összes fosszilis energiaforrásból megtermelt energiára vonatkoztatva.

„Más jelentős légszennyezőanyag-kibocsátáson” többek között, de nem kizárólag a higanyt, a szénport, a zagytározókból származó szennyezőket, a porleválasztókból származó szilárd anyagot értjük.

3. Definíciók Jelentős légköri kibocsátások Olyan anyagok kibocsátása, amelyeket nemzeti jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények szabályoznak, beleértve azokat, amelyek a jelentéstevő szervezet környezetvédelmi engedélyeiben szerepelnek.

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információk a kibocsátásmérésekből, alapadatokon és könyvelt adatokon alapuló számításokból vagy becslések segítségével szerezhetők be illetve állapíthatóak meg.

5. Referenciák •

Genfi jegyzőkönyv az országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről, 1979.

•

Helsinki jegyzőkönyv az országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről,1985.

•

Rotterdami egyezmény az előzetes tájékoztatáson alapuló egyetértési eljárásról, 1998.

•

Stockholmi egyezmény a nehezen lebomló szerves vegyületekről, 2001., valamint ennek A, B és C mellékletei.

Szófiai jegyzőkönyv az országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről, 1988.

•

Az országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez kapcsolódó 1999. évi göteborgi jegyzőkönyv a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről, 1999.

EU



EN21 Az összes vízkibocsátás minőség és

mint pl. a biológiai oxigénigény (BOD) vagy összes lebegőanyag (TSS). Az ismertetett paraméterek kiválasztása függ az adott szervezet tevékenységétől, termékeitől és szolgáltatásaitól. A paraméterek kiválasztásakor igazodni kell az ágazatban használatos paraméterekhez.

befogadók szerinti bontásban. 1. Jelentőség A jelentéstevő szervezet által kibocsátott víz mennyisége és minősége közvetlen kapcsolatban van a szervezet ökológiai hatásaival és a működési költségeivel. A kibocsátott víz minőségének folyamatos javítása és/ vagy mennyiségének csökkentése által a jelentéstevő szervezet mérsékelni tudja a környezetére gyakorolt hatását. A nem megfelelően kezelt, nagy vegyianyag- és tápanyag- (főleg nitrogén-, foszfor- és kálium-) tartalmú folyékony kibocsátások jelentős hatást gyakorolhatnak a befogadó vizek minőségére. Ez befolyásolhatja a szervezet számára rendelkezésre álló vízbázisok minőségét, valamint kapcsolatát a helyi közösséggel, illetve a többi vízhasználóval.

Tisztának nevezzük a vizet akkor, ha a szervezet határait elhagyó víz minősége megfelel az élővizekre vonatkozó nemzeti szabályozásoknak. Ez lehet olyan élővíz, amelynek minőségét a szervezet tevékenysége nem befolyásolja, vagy olyan szennyvíz, amelynek tulajdonságai tisztítás után megfelelnek az élővizekkel szemben támasztott követelményeknek.

3. Definíciók Összes vízkibocsátás Az összes, felszín alatti vízbe, felszíni vízbe, folyókba torkolló csatornába, óceánokba, tavakba, vizes élőhelyekre, tisztító berendezésekbe kibocsátott víz mennyisége a jelentéstételi időszak alatt:

A folyamatokból kikerülő szennyvizek és (használt) technológiai vizek kezelése nemcsak a szennyező anyagok mennyiségét korlátozza, de csökkenti a szervezet költségeit és a jogszabályok be nem tartásából származó hatósági intézkedések kockázatát is. Mindezek pedig növelik a szervezet társadalmi elfogadottságát.

•

egy pontforráson keresztül;

•

nem pontszerű forráson keresztül (diszperz vagy nem meghatározott módon); vagy

•

a jelentéstevő szervezet területéről tartálykocsiban elszállított szennyvízként. Az összegyűjtött esővíz és a kommunális szennyvíz kibocsátását nem vesszük itt figyelembe.

2. Összeállítás 2.1 A befogadó szerint azonosítsuk a tervezett vagy nem tervezett vízkibocsátásokat ideértve a hűtővíz-kibocsátást, (az összegyűjtött esővizet és a kommunális szennyvizet kivéve), és ismertessük kezelésük módját. Ha a jelentéstevő szervezetnek nincs a kibocsátott víz mennyiségét mérő eszköze, a mennyiséget meg kell becsülni a kivett vízmennyiség (ld. EN8) és a telephelyen belül elfogyasztott vízmennyiség különbségéből.

2.2 Adjuk meg a tervezett és nem tervezett kibocsátások összmennyiségét m3/évben a következők szerint: •

befogadók;

•

kezelési módszer; valamint hogy

•

a kibocsátott mennyiséget felhasználja-e más szervezet.

2.3 Azok a jelentéstevő szervezetek, amelyek szennyvizet vagy (használt) technológiai vizet bocsátanak ki, adják meg a kibocsátott víz minőségét a teljes térfogatra vonatkoztatva olyan szabványos paraméterek szerint,

IP & EUSS

EU

EU

Hulladékhő-kibocsátás Erőművek működése során a környezetbe kibocsátott hulladékhő. Általában egy közeli víztestből szivattyúzott víz, amelyet hűtővízként használnak, majd visszaengednek a víztestbe. A felmelegített víz így hőenergiát ad a víztestnek (hőterhelés), amely hatással lehet a helyi ökoszisztémára.

EU

4. Hasznos dokumentumok A jelentéstevő szervezet által kibocsátott víz mennyiségéről a vízórák (abban az esetben, ha a kibocsátás pontforráson vagy csövön keresztül történik) és az engedélyek adnak fontos információt.

5. Referenciák •

MARPOL nemzetközi egyezmény a hajók által okozott szennyezés megelőzéséről, 1973.

•

Stockholmi egyezmény a nehezen lebomló szerves vegyületekről, 2001.


31



EN22 Az összes hulladék súlya, típus és

kezelés szerinti bontásban.

•

visszaforgatás;

•

visszanyerés;

•

égetés (vagy tüzelőanyagként való felhasználás);

•

lerakóra történő elhelyezés;

•

mélykutakba történő befecskendezés;

•

telephelyen belüli tárolás; valamint

•

egyéb kezelési módok (ezeket az adott jelentéstevő szervezet határozza meg).

1. Jelentőség Az évek során termelt hulladék mennyisége jelzi, hogy a szervezet hulladékcsökkentési tevékenysége mennyire sikeres. A folyamatok hatékonyságában és a termelékenységben rejlő potenciális javulásra is rámutathat. Pénzügyi szempontból tekintve a hulladék mennyiségének csökkentése közvetlenül hozzájárul az anyagbeszerzési, feldolgozási és a hulladéklerakási költségek csökkentéséhez. A hulladékkezelés módját érintő információ felfedi, hogy a jelentéstevő szervezet miként képes irányítani a különböző kezelési lehetőségek és a nem egyenletes környezeti hatások egyensúlyát. Például a hulladék lerakása és a visszaforgatás nagyon különböző környezeti hatásokkal jár. A legtöbb hulladékminimalizálási stratégia kiemeli, hogy – amikor csak lehetséges – elsősorban a visszanyerésre, újrahasználatra, visszaforgatásra kell törekedni.

2.5 Jelentsük a feldolgozásra és kezelésre (reprocesszálás2) küldött elhasznált nukleáris energiaforrások mennyiségét és radioaktivitását éves bontásban. Jelentsük továbbá a nukleáris forrásból termelt egységnyi energiára (MWh) vonatkoztatott radioaktív hulladék mennyiségét éves bontásban. 2.6 Jelentsük külön az alacsony/közepes és magas aktivitású hulladékok mennyiségét, az IAEA kategóriáinak megfelelően. Ahol rendelkezésre állnak az adatok, jelentsük a reprocesszálásból származó hulladékok mennyiségét is.

2. Összeállítás

EU

2.1 Adjuk meg a szervezet tevékenysége során keletkezett hulladék mennyiségét a következő szempontok alapján: •

a keletkezés helyén érvényben lévő országos szabályozás által veszélyesnek minősített hulladékok mennyisége ideértve a PCB tartalmú hulladékokat is;

2.7 Ismertessük az alkalmazott kezelési eljárás meghatározásának módját:

EU

•

közvetlenül a jelentéstevő szervezet által történő kezelés vagy más módon közvetlenül megerősített információ;

•

a hulladékkezelővel kötött szerződésben foglaltak alapján; vagy

•

a hulladékkezelő szervezet alapadatai alapján.

valamint •

a nem veszélyes hulladékok mennyisége (a szennyvízen és a fentieken kívüli összes szilárd vagy folyékony hulladék).

2.2 Jelentsünk a radioaktív hulladékokról az IAEA meghatározásai és protokolljai alapján. 2.3 Ha a hulladékok súlyáról nem állnak rendelkezésünkre adatok, becsüljük meg a mennyiségeket a rendelkezésre álló információ (hulladék sűrűsége, térfogata, anyagmérlegek stb.) segítségével. 2.4 Adjuk meg a hulladék összmennyiségét a 2.1 pontban megadott típusonként tonnában, az alábbi kezelési módok szerint: •

komposztálás;

•

újrahasználat;

EU

3. Definíciók Kezelési eljárás Az a mód, ahogyan a hulladékot kezelik vagy lerakják, beleértve a komposztálást, újrahasználatot, visszaforgatást, visszanyerést, égetést, lerakóra történő elhelyezést, mélykútba történő befecskendezést és a telephelyen való tárolást. Poliklórozott bifenilek (PCB-k) Toxikus, bioakkumulativ és perzisztens (nem lebomló) vegyi anyagok csoportja, amelyeket transzformátorokban és kondenzárotokban használnak szigetelő közegként. 2

A kiégett fűtőelemek feldolgozása, ismételt használatra történő alkalmassá tétele.

32

© 2000-2009 GRI

EU

EU



IP & EUSS

4. Hasznos dokumentumok Fontos információforrások lehetnek a kezelést nyújtó szervezet külső hulladék-auditjainak eredményei és anyagmérlegei, a belső számlázási és könyvelési rendszer továbbá a beszerzési osztályok.

5. Referenciák •

A bázeli egyezmény módosítása a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről, 1989.

•

Londoni egyezmény a tengeri szennyezések ellen, 1972.

•

MARPOL nemzetközi egyezmény a hajók által okozott szennyezés megelőzéséről, 1973.

EU


33



EN23 A jelentős kiömlések száma és

Kiömlés

összes mennyisége/térfogata.

Veszélyes anyag véletlenszerű kijutása a környezetbe, amely hatással lehet az emberi egészségre, a földterületre, a növényzetre, víztestekre és a felszín alatti vízre.

1. Jelentőség A vegyi anyagok, olajok és üzemanyagok kiömlése jelentős negatív hatással járhat a környezetre azáltal, hogy szennyezi a talajt, a vizet, a levegőt, valamint káros befolyást gyakorolhat a biodiverzitásra és az emberi egészségre. A veszélyes anyagok kiömlésének elkerülésére vonatkozó rendszeres törekvés tükrözi azt, hogy a szervezet a jogszabályoknak megfelelően működik. Ez a tevékenység hatással van az alapanyagveszteségből eredő anyagi károkra, a kármentesítések és a hatósági intézkedések költségeire, valamint a szervezet jó hírére. Ez az indikátor közvetett módon méri és értékeli a szervezeti monitoring hatékonyságát is.

2. Összeállítás 2.1 Adjuk meg az összes feljegyzett jelentős kiömlést és ezek térfogatát. 2.2 Adjuk meg a kiömlések összes számát és összes térfogatát.

EU

2.3 Azokra a kiömlésekre vonatkozóan, amelyek a pénzügyi jelentésben is szerepeltek, adjuk meg az alábbi információkat is: •

a kiömlés helye;

•

a kiömlés térfogata; és

•

a kiömlés anyaga: -

olaj (talajra vagy vízbe);

-

üzemanyag (talajra vagy vízbe);

-

hulladékok (talajra vagy vízbe);

-

vegyi anyagok (főleg talajra vagy vízbe); és

-

más típusú kiömlések.

2.4 Ismertessük a jelentősebb kiömlések hatását.

3. Definíciók Kiömlés Veszélyes anyag véletlenszerű kijutása a környezetbe, amely hatással lehet az emberi egészségre, a földterületre, a növényzetre, víztestekre és a felszín alatti vízre.

34

© 2000-2009 GRI

4. Hasznos dokumentumok Minden olyan kiömlés, amely a jelentéstevő szervezet pénzügyi jelentésében szerepel (pl. a kiömlés miatt fellépő pénzügyi kötelezettségek okán), vagy a szervezet egyéb módon feljegyezte őket.




EN24 A bázeli egyezmény I., II., III. és

VIII. melléklete értelmében „veszélyes hulladékként” meghatározott összes szállított, importált, exportált vagy kezelt hulladék súlya és a szállított hulladékon belül a határokon át szállított hulladék százalékos aránya. 1. Jelentőség A veszélyes hulladékok kezelése sok érintett fél számára nagy jelentőségű információ. A veszélyes hulladékok nem megfelelő szállítása – főleg olyan országok esetében, amelyek nem rendelkeznek a kezeléshez szükséges infrastruktúrával és nemzeti szabályozással – kárt okozhat az emberi egészségben és a környezetben. Ezenfelül a veszélyes hulladékok nem megfelelő kezelése pénzügyi kötelezettségeket von maga után, és veszélyezteti a szervezet jó hírét.

IP & EUSS

2.3 Adjuk meg a külföldről szállított és a jelentéstevő szervezet határain belépő veszélyes hulladékok összsúlyát célállomás szerint. A szervezet különböző telephelyei között szállított hulladékot nem számítjuk bele az importált hulladékok közé. 2.4 Adjuk meg a szállított veszélyes hulladékon belül a külföldre szállított hulladék arányát. Számítsunk bele minden hulladékot, amely a jelentéstevő szervezet határait elhagyja, majd átlépi az országhatárt, kivéve a szervezet saját telephelyei között szállított hulladékokat. 2.5 Határozzuk meg, hogy az összes szállított és exportált hulladék milyen arányát kezeli a szervezet. 2.6 Határozzuk meg célállomások szerint, hogy a szervezet által szállított, exportált vagy importált hulladék milyen arányát kezelik más külső beszállítók. 2.7 Számítsuk át a hulladékok térfogatát súlyra, röviden megadva a használt számítási módszert.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk a szervezet által vagy megbízásából a jelentéstételi időszak alatt szállított veszélyes hulladékokat, a szállítás célállomása szerinti lebontásban.

2.8 Adjuk meg a következő értékeket kilogrammban vagy tonnában:

2.2 Határozzuk meg a szállított veszélyes hulladékok összes súlyát a következő egyenlet használatával:

a szállított veszélyes hulladékok összes súlya célállomások szerint = nem a szervezet tulajdonába tartozó külső szervezetek vagy beszállítók által a jelentéstevő szervezethez szállított veszélyes hulladékok súlya célállomások szerint + a jelentéstevő szervezettől más, nem a szervezet tulajdonába tartozó külső szervezetekhez vagy beszállítókhoz szállított veszélyes hulladékok súlya célállomások szerint + a jelentéstevő szervezet tulajdonában lévő, általa bérelt vagy kezelt telephelyek között, országon belül vagy határokon át szállított veszélyes hulladékok súlya célállomás szerint

•

a szállított veszélyes hulladék összsúlya;

•

az importált veszélyes hulladék összsúlya;

•

az exportált veszélyes hulladék összsúlya; és

•

a kezelt veszélyes hulladék összsúlya.

EU


4. Hasznos dokumentumok Hasznos információforrások lehetnek a szállító vagy hulladékkezelő cégek számlái, könyvelési adatok és a beszerzési osztályok adatai. Néhány országban a veszélyes hulladék szállításához szállítójegyet kell kitölteni, amely tartalmaz az ezen indikátor kiszámításához szükséges valamennyi információt.

5. Referenciák •

A bázeli egyezmény módosítása a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra szállításának és elhelyezésének ellenőrzéséről, 1989.


35



EN25 Azoknak a víztesteknek és a

hozzájuk kapcsolódó élőhelyeknek a megnevezése, mérete, védettségi státusza és biodiverzitási értéke, amelyekre a jelentéstevő szervezet vízkibocsátásai és lefolyásai jelentős hatást gyakorolnak.

2.2 Adjuk meg az alábbi adatokat a kibocsátások által a fenti kritériumoknak megfelelően jelentősen érintett víztestekre vonatkozóan:

1. Jelentőség Ez a mutatószám a minőségi párja a vízkibocsátáshoz tartozó mennyiségi indikátoroknak, és alkalmas annak a meghatározására, hogy ezek a kibocsátások milyen hatásokkal járnak. A vizes élőhelyeket befolyásoló kibocsátások és lefolyások jelentős hatással lehetnek a vízforrások hozzáférhetőségére is. Azoknak a víztesteknek az azonosítása, amelyekre a kibocsátások hatással vannak, lehetővé teszi az érzékeny területeken zajló tevékenységek felismerését és azoknak a területeknek a meghatározását, ahol a vízforrások korlátozott hozzáférése, más közösségi érdekeltség stb. miatt a szervezetnek sajátos kockázatokkal kell szembenéznie.

2. Összeállítás

EU

36

2.1 Azonosítsuk azokat a víztesteket, amelyeket a jelentéstevő szervezet vízkibocsátásai befolyásolnak, és megfelelnek a következő feltételek legalább egyikének: •

a kibocsátás az adott víztest éves térfogatának átlagosan legalább 5%-át adja;

•

azok a kibocsátások, amelyek a megfelelő szakértők (pl. a helyi hatóságok) véleménye alapján jelentős vagy valószínűleg jelentős hatással vannak a befogadó víztestre és a kapcsolódó élőhelyekre;

•

olyan kibocsátások, amelyek befogadói szakértők szerint különösen érzékenyek (a méretükből, funkciójukból vagy státuszukból adódóan – pl. ritka, veszélyeztetett rendszer –, vagy mert veszélyeztetett növény- vagy állatfaj élőhelyéül szolgálnak); vagy

•

a Ramsar-listán szereplő vizes élőhelybe, valamint bármely más, nemzetközi vagy országos szintű védelmet élvező víztestbe történő kibocsátás, függetlenül a kibocsátás mértékétől.

© 2000-2009 GRI

•

mérete m3-ben;

•

nemzetközi és/vagy országos védettség alá tartozik-e; valamint

•

mekkora a biodiverzitási értéke (pl. az előforduló védett fajok száma).


4. Hasznos dokumentumok A vízforrás vagy a védett terület státuszáról minisztériumoktól, helyi vagy országos vízügyi szervektől, továbbá a jelentéstevő szervezet vagy más intézmények által kezdeményezett kutatások anyagaiból, pl. környezetvédelmi hatástanulmányokból szerezhető információ.

5. Referenciák •

Az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listája.

•




EN26 A termékek használata és a

szolgáltatások igénybevétele során azok káros hatásainak mérséklését célzó kezdeményezések és a hatás mérséklésének mértéke. 1. Jelentőség Néhány ágazatban a termékek használata és a szolgáltatások igénybe vétele során bekövetkező (pl. egy mosógép vízfelhasználása), valamint az életciklusuk végén fellépő hatások megközelítik vagy meg is haladják az előállításukhoz kapcsolódó környezeti hatások mértékét. Ezen hatások jelentőségét a termék- és szolgáltatástervezés, valamint a felhasználói magatartás is befolyásolják. A szervezetektől joggal várják el, hogy kezdeményezően lépjenek fel termékeik és szolgáltatásaik környezeti hatásainak vizsgálata és javítása terén. Ez az indikátor arról ad képet, hogy a jelentéstevő szervezet milyen intézkedéseket tesz azért, hogy termékeinek vagy szolgáltatásainak tervezésekor, illetve előállításukkor/nyújtásukkor minimalizálja a negatív, valamint növelje a pozitív környezeti hatásokat. A környezettudatos terméktervezés segít az új üzleti lehetőségek felfedezésében, a termékek és szolgáltatások pozitív megkülönböztetésében, valamint serkentő hatással van az innovációra. A környezettudatos termék- és szolgáltatástervezés a jövőbeli környezetvédelmi szabályozással való összeférhetetlenség kockázatait is csökkentheti, ezenfelül pedig a szervezet hírnevéhez is hozzájárulhat.

2. Összeállítás

•

vízfelhasználás (pl. az előállítás és/vagy a használat során fogyasztott víz mennyisége);

•

légszennyező anyagok (pl. üvegházhatású gázok, toxikus vagy ózonkárosító anyagok kibocsátása);

•

szennyvíz (pl. az előállítás és/vagy a használat során felhasznált víz minősége);

•

zaj; valamint

•

hulladékok (pl. nem visszanyerhető hulladékok, valamint toxikus anyagok, összetevők a hulladékokban).

IP & EUSS

2.3 Adjuk meg számszerűen annak a mértékét, amennyivel a szervezet csökkentette termékeinek és szolgáltatásainak környezeti hatásait a jelentéstételi időszak alatt. Ha a használathoz tartozó adatokat alkalmazunk (pl. egy mosógép vízfelhasználása), ismertessük, milyen fogyasztási mintákat vagy normalizálási eljárásokat használtunk (pl. 10%-kal kevesebb vízhasználat 5 kg ruha mosása esetén).

3. Definíciók

EU

Nincsenek.

4. Hasznos dokumentumok A szükséges információ az életciklus-elemzésekből vagy a terméktervezéshez, fejlesztéshez és teszteléshez kapcsolódó dokumentumokból szerezhető be.


2.1 Ennek az indikátornak a számításába a következő hatások nem tartoznak bele (mivel más környezeti indikátoroknál tárgyaljuk őket): •

az eladott termékek visszavétele (EN27); és

•

a biodiverzitásra gyakorolt hatások (EN12).

2.2 Azonosítsuk a jelentéstételi időszak alatt kezdeményezett olyan intézkedéseket, amelyek a termékek és szolgáltatások legjelentősebb környezeti hatásainak mérséklésére irányulnak, a következő szempontok valamelyikére vonatkoztatva: •

anyaghasználat (pl. a nem megújuló, energiaintenzív vagy toxikus anyagok használata);


37



EN27 A visszavett termék és csomagolás

százalékos aránya az eladott termékekhez és csomagolásukhoz viszonyítva, kategóriánként. 1. Jelentőség

3. Definíciók

A termékek és csomagolásuk kezelése életciklusuk végén egyre növekvő környezeti kihívást jelent. A termékciklusok visszaforgatással és újrahasználattal történő lezárása nagymértékben hozzájárulhat az anyagés erőforrás-hatékonyság növeléséhez. A kezeléshez kapcsolódó problémák megoldását és a költségek mérséklését is elősegíti.

Visszagyűjtés

Az indikátor betekintést nyújt abba, hogy a jelentéstevő szervezet milyen arányban gyűjti össze és vezeti vissza a termékeit, azok alkatrészeit és a felhasznált anyagokat új termelési folyamatokba. Arról is képet ad, hogy a szervezet milyen mértékben tervezi termékeit és azok csomagolását úgy, hogy azok újrahasznosíthatóak legyenek. Ez olyan ágazatok esetében, amelyek termékei és azok csomagolásának visszaforgatására vonatkozóan hivatalos követelmények léteznek, versenyelőny forrása is lehet.

EU

2.2

Határozzuk meg a visszagyűjtött termékek és csomagolás százalékos arányát minden termékkategóriában (termékkategória = közös tulajdonságokkal rendelkező kapcsolódó termékek, amelyek egy meghatározott piac igényeit elégítik ki) a következő képlet segítségével

jelentési időszak alatt visszagyűjtött termékek a visszagyűjtött és csomagolásuk termékek % = a jelentési időszak alatt eladott termékek

© 2000-2009 GRI

A termékek és csomagolásuk begyűjtése, újrahasználata vagy visszaforgatása hasznos élettartamuk végén. A begyűjtést és a kezelést végezheti a termék gyártója vagy külső szerződött fél. Ez azokra a termékekre és csomagolásukra vonatkozik, amelyek(et): •

a jelentéstevő szervezet által vagy annak megbízásából gyűjtenek be;

•

nyersanyagokra (pl. acél, papír, üveg, műanyagok) vagy alkatrészeire választják szét; valamint

•

a jelentéstevő szervezet vagy más felhasználók használnak fel.

4. Hasznos dokumentumok Nincsenek.

2. Összeállítás 2.1 Adjuk meg a termékek és csomagolásuk visszagyűjtésének (vagyis visszaforgatási és újrahasználati) arányát hasznos élettartamuk végén, az adott jelentéstételi időszakra vonatkoztatva. Az indikátor kiszámításakor a selejtet és a termékek visszavonását nem vesszük figyelembe. A csomagolás visszaforgatását és újrahasznosítását külön kell a jelentésben feltüntetni.

38

2.3 Az adatforrások szórását figyelembe véve ismertessük az adatképzés módszereit (pl. belső begyűjtési rendszerből vagy külső, de a szervezet számára működtetett visszagyűjtési rendszerekből származó adatok).

x100




EN28 A jelentősebb környezetvédelmi

büntetések összege, valamint a környezetvédelmi jogszabályok és szabályozások megsértésének száma és ezek nem anyagi következményei. 1. Jelentőség Az, hogy a szervezet hányszor és milyen mértékben sérti meg a jogszabályokat és előírásokat, jelzi, hogy a vezetés mennyiben tudja biztosítani a követelményeknek megfelelő működést. Gazdasági szempontból a megfelelőség biztosítása csökkenti azokat az anyagi kockázatokat, amelyek közvetlenül (a kirótt bírságokból) vagy közvetett módon (a jó hír csorbulásából) eredhetnek. Bizonyos körülmények között a jogszabályok és előírások megsértése kárelhárítási kötelezettségeket vagy más költséges környezetvédelmi eljárásokat tehet szükségessé. A szervezet jogkövető működése befolyásolja a tevékenység kibővítésének és az engedélyek megszerzésének lehetőségeit.

2. Összeállítás 2.1 Ismertessük a környezetvédelmi törvények vagy szabályozások megsértéséből eredő közigazgatási vagy jogi eljárásokat, beleértve: •

a nemzetközi nyilatkozatokat, egyezményeket és megállapodásokat, valamint az országos, regionális és helyi szabályozásokat; említsük meg azokat az – EN23-as indikátornál tárgyalt – kiömlésekből eredő szabálysértéseket, amelyek megfelelnek az EN28-as indikátor feltételeinek;

•

szabályozó hatóságokkal megkötött önkéntes környezetvédelmi megállapodásokat, amelyek kötelező érvényűek, és új jogszabály bevezetése helyett kötötték meg őket; meghatározott jogi környezetben ezeket a megállapodásokat egyezségnek (covenant) nevezik;

•

a szervezet ellen nemzetközi vagy országos vitarendezési fórumokon indított kereseteket, amelyeket kormányzati szervek felügyelnek.

•

2.3

IP & EUSS

tárgyalásos úton rendezett esetek.

Ha a jelentéstevő szervezet nem sértett meg törvényeket vagy egyéb jogszabályokat, erre a pontra vonatkozóan egy rövid nyilatkozat megtétele elegendő.

3. Definíciók Környezetvédelmi törvények és jogszabályok A jelentéstevő szervezetre vonatkozó, környezetvédelmi területet (pl. légszennyező anyag kibocsátásokat, szennyvíz-kibocsátást, hulladékokat, anyag-, energia- és vízhasználatot, valamint biodiverzitást) érintő valamennyi szabályozás. Ide tartoznak a szabályozó hatóságokkal kötött kötelező érvényű megállapodások is, amelyeket új jogszabályok bevezetése helyett kötöttek. Az önkéntes megállapodások akkor vehetők figyelembe, ha a jelentéstevő szervezet közvetlenül csatlakozik a megállapodáshoz, vagy ha közhivatalok törvényben vagy egyéb jogszabályban előírják a szervezet számára az ilyen megállapodásokban való részvételt.

4. Hasznos dokumentumok Hasznos adatforrások lehetnek az auditok eredményei vagy a jogi osztályok által működtetett jogszabályfigyelő rendszerek. Az anyagi jellegű bírságokról a könyvelési osztályokon tudnak felvilágosítást adni.

EU


2.2 Ismertessük a jelentős bírságokat és nem anyagi jellegű következményeket a következő szempontok alapján: •

a jelentősebb bírságok összege;

•

a nem anyagi szankciók száma; valamint


39



EN29 A termékek és más, a szervezet

3. Definíciók

tevékenységéhez kapcsolódó áruk és anyagok, valamint a munkaerő szállításának jelentősebb környezeti hatásai.

Szállítás

1. Jelentőség A szállítási rendszerek által okozott környezeti hatások sokrétűek lehetnek, a globális éghajlatváltozástól kezdve a helyi szmogképződésig és a zajproblémákig. Néhány vállalat esetében (s elsősorban azokra utalunk, amelyek kiterjedt beszállítói és elosztói láncokkal dolgoznak) a logisztika okozta hatások környezeti lábnyomuk tekintélyes részét képezhetik. A termékek, áruk, anyagok és a munkaerő szállításához kapcsolódó hatások feltérképezése része az átfogó környezetvédelmi stratégia tervezésének.

2. Összeállítás 2.1 Azonosítsuk a szervezet által alkalmazott szállítási módok jelentős környezeti hatásait, beleértve: •

EU

az energiafelhasználást (pl. olaj, kerozin, üzemanyag, villamos energia);

•

a légszennyező anyagokat (pl. üvegházhatású gázok, ózonkárosító anyagok kibocsátása, NOx, SOx és más légszennyező anyagok kibocsátása);

•

a szennyvizet (pl. különböző vegyi anyagok);

•

a hulladékokat (pl. a különböző csomagolóanyagok);

•

a zajt; valamint

•

a kiömléseket (vegyi anyagok, olaj és üzemanyag elfolyása).

2.2 Azonosítsuk a logisztikai tevékenységből és a munkaerő szállításából eredő jelentős környezeti hatásokat. A számszerű adatok hiányát indokoljuk. 2.3 Ismertessük a módszertant, amelynek alapján egy környezeti hatást jelentősnek ítélünk. 2.4 Ismertessük azokat az intézkedéseket, amelyek a termékek, áruk, anyagok és a munkaerő szállítása okozta környezeti hatások mérséklését célozzák.

40

© 2000-2009 GRI

Erőforrások és áruk egyik helyről a másikra történő juttatása (beszállítók, gyártó telephelyek, raktárak és a vásárlók között), a szállítás különböző formáival, beleértve a dolgozók szállítását is (pl. az ingázás vagy az üzleti utazások során). Logisztikai célok Az áruk és szolgáltatások bármely irányú folyama és tárolása a származási és a felhasználási hely között. A munkaerő szállítása Az ingázás vagy az üzleti utazások során a dolgozók által igénybe vett közlekedési módok, beleértve a légi közlekedést, vasutat, autóbuszt és egyéb motorizált vagy nem motorizált közlekedési módot.

4. Hasznos dokumentumok A logisztikai szolgáltatók és beszállítók adatai, a logisztikai osztályok beszámolói, a járművek használatának és karbantartásának jegyzőkönyvei, valamint a környezeti osztály idevágó monitoring és mérési eredményei szolgálhatnak hasznos információforrásként.

5. Referenciák •

Az ENSZ javaslatai a veszélyes anyagok szállításáról



EN30 A környezetvédelmi intézkedések-

hez és beruházásokhoz kapcsolódó összes kiadás, típus szerinti bontásban. 1. Jelentőség A környezetvédelemre és a károk csökkentésére fordított összegek meghatározása lehetővé teszi a szervezet számára, hogy környezetvédelmi kezdeményezéseinek hatékonyságát megvizsgálja. A belső költséghaszon-elemzésekhez is hasznos alapul szolgálhat. A környezetvédelemre és a kárenyhítésre fordított összegek és a környezeti teljesítményt bemutató adatok összevetése betekintést nyújt abba, hogy a szervezet mennyire hatékonyan használja fel erőforrásait a környezeti teljesítmény javítására. Ezen költségek alapos és hosszú távú nyomon követése és elemzése a jelentéstevő szervezet számára lehetővé teszi a környezeti teljesítményének javítására irányuló komplex szervezeti és technológiai beruházások értékelését.

•

2.1 Az ehhez az indikátorhoz tartozó költségek összegyűjtésénél a következő kategóriákat figyelmen kívül kell hagyni, a Könyvelők Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Accountants, IFAC) környezeti irányítási könyvelésről szóló iránymutatásának megfelelően:

kármentesítési költségek, beleértve az EN23-as indikátornál tárgyalt kiömlések kármentesítésének költségeit.

2.3 Azonosítsuk a megelőzés és a környezetvédelmi irányítás költségeit, az alábbiakra fordított kiadások alapján:

Teljes körű környezeti könyvelési rendszer bevezetésével a szervezet sokrétű információ nyomon követésére képes. Ez az indikátor a hulladékkezeléshez, a kibocsátáskezeléshez, a kármentesítésekhez, a megelőzéshez és a környezetvédelmi irányításhoz kapcsolódó költségeket mutatja be.

2. Összeállítás

•

az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó személyi költségek;

•

a környezetvédelmi irányításhoz kapcsolódó külső szolgáltatások költségei;

•

a környezetközpontú irányítási rendszerek külső tanúsítása;

•

az általános környezeti irányítási feladatokhoz tartozó személyi költségek;

•

kutatás és fejlesztés;

•

a tisztább technológiák bevezetéséhez kapcsolódó kiadások (pl. a megszokott technológiák költségei feletti kiadások);

•

a környezettudatos beszerzésekre fordított pluszköltségek; valamint

•

más környezetvédelemhez kapcsolódó költségek.

•

hulladékkezelés, kibocsátások kezelése, kármentesítés; és

•

a megelőzés és a környezeti irányítás költségei.

3. Definíciók

a nem termék jellegű outputok költségei; és

Környezetvédelmi költségek

•

a környezetvédelmi jogszabályok és szabályozások megsértéséből eredő bírságok.

Minden, a jelentéstevő szervezet által vagy megbízásából a környezeti hatások és veszélyek megelőzésére, csökkentésére, ellenőrzésére és dokumentálására fordított kiadás, beleértve a kezelési, lerakási, tisztítási és kármentesítési kiadásokat is.


•

hulladékkezelés és -lerakás;

•

kibocsátások kezelése (pl. a szűrőkre és reagensekre fordított kiadások);

A számlákból, a könyvelésből (pl. a környezeti könyvelési rendszerekből), valamint a beszerzési, munkaügyi és jogi osztályoktól szerezhetők be az információk.

•

a kibocsátási jelentések és igazolások beszerzésére és felhasználására fordított összegek;

5. Referenciák •

a használt eszközök értékcsökkenése, a karbantartásra és működésre használt anyagok és szolgáltatások költségei, valamint a kapcsolódó személyi költségek;

A Könyvelők Nemzetközi Szövetsége környezetirányítási számvitelről szóló iránymutatása, 2005.

•

Az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődéssel foglalkozó osztálya által kiadott Környezetirányítási számviteli eljárások és elvek. Környezetirányítási számviteli kutató és információs központ, 2003.

•

•

környezeti felelősségbiztosítás; valamint

EU

2.4 Adjuk meg az összes környezetvédelmi költséget az alábbiakra lebontva:

•

2.2 Azonosítsuk a hulladékkezeléshez, kibocsátáskezeléshez és kármentesítéshez kapcsolódó költségeket, a következő kiadások alapján:

IP & EUSS


41

IP & EUSS. Indikátorprotokollok Környezetvédelem (EN) Villamosenergia-iparra vonatkozó ágazati kiegészítés

Recommend Documents