IOANNES MANARDUS: A SZEM ÉS A FOGAK VÉDELMÉRŐL1 A ferrarai Ioannes Manardus (Ferrara, 1462.07.24. - Ferrara, 1536.05.08. vagy 3.7), a maga korában a legnagyobb élő orvosnak számított. Előbb szülővárosában hallgatta Benzit és Leonicenust, majd 1482 és 1495 között ő maga is előadott a helyi orvosi iskolában. 1495-től Ioannes Picus Mirandolanus herceg udvari orvosa, és szerzőtársa volt egy asztrológia-ellenes munkában. 1502-ben hazatért, 1513-tól II. Ulászló, majd II. Lajos magyar királyok – valamint több magyar és lengyel főnemes – orvosa lett. (Különös kúráiról legendák maradtak fönn, a szifiliszt például tormával, a magas vérnyomást pedig coitusszal gyógyította). 1513 és 1526 közt valószínűleg Budán is élt, és levelei tanúsága szerint több utazást is tett az országban, amelyek során botanikai és zoológiai adatokat is gyűjtött. Egyes munkáit is hazánkban alkotta, így pl. a Pseudo-Mesue-féle Grabadinhoz írott kritikai műve, és leveleinek nagy része is itteni tartózkodásakor születhetett. Amikor II. Lajos a mohácsi csatából menekülve életét vesztette, újból szülővárosába költözött és 1526-tól haláláig Leoniceno utódaként működött a ferrarai egyetemen. Kora egyik legműveltebb orvosa volt, legnagyobb hatású képviselője a reneszánsz úgynevezett „antiarabista” irányzatának. Munkái közt a legjelentősebb az Epistolae medicinales (Paris, 1528), amelyből szövegünk származik. Ez a levél nemcsak azért érdekes, mert keltezése, címzése és szövege is magyar vonatkozású, hanem mert a szerző mind a klasszikus diététika, mind pedig a korabeli fogápolás módszereire remek példákkal szolgál. A szövegben megjelenik az a hat „res non naturales” (kb: nem a szervezet működésével kapcsolatos dolog vagy ellentétpár), amelynek szabályozásával a klasszikus diététika megkísérelte a betegséget megelőzni, gyógyítani, illetve az egészséget megtartani: vagyis a mozgás-pihenés, ürülés-telítődés, alvás-ébrenlét, étel-ital, levegő és a lelki jelenségek. E hat tényező, illetve tényező-pár mint már korábban is említettük - ókori eredetű ugyan, ám először Hunain ibn Ishak (Johannitius, 9.sz.) Eiszagogé (Bevezetés) címen ismert munkájában jelent meg együtt, Manardus korában azonban mindenki már kívülről fújta őket. A levelekben adott orvosi tanácsok műfaja – az ún. medicina epistolaris vagy medicina diastatica – még sokáig igen elterjedt maradt, hiszen ebben a korban az utazás kockázatos vállalkozás volt. Az orvosok ezért előszeretettel gyógyították távolból betegeiket. Sok helyütt a közösség egyedüli írástudója, a pap levelezett az orvossal nyája nevében is, majd maga végezte a kezelést az utasítások alapján.. Hatodik könyv, 4. levél. A váci püspöknek2: a szem és a fogak gondozásáról Minthogy szerettem volna eleget tenni annak, amivel Tisztelendő Méltóságod a minap megbízott, röviden feljegyeztem mindazt, ami mostanság eszembe jutott a szemek és a fogak megóvásának tárgyában. Ám mivel a szem és fog nem lehet egészséges anélkül, hogy a fej egészséges ne lenne, ez pedig csak akkor lehet az, ha az egész test is jó állapotú, mindenekelőtt a – diétának nevezett – életmódot kell megfelelően megalapoznunk, mivel e nélkül a többi eszközhöz a jó egészség védelme vagy helyreállítása érdekében hiába is folyamodnánk. A megfelelő diéta azonban nem csupán az elfogyasztott étel és ital mennyiségében és minőségében rejlik, hanem mindabban, ami akár tetszik, akár nem, hatással 1
2
Ioannis Manardi medici Ferrariensis omnium sua tempestate medicorum citra controversiam doctoris eminentissimi epistolarum medicinalium libri XX. Venetiis, Apud Petrum Schoeffer Germanum Moguntinum, 1542. 67-69. Valószínűleg a humanista Szalkai Lászlóról van szó, aki 1514 és 1520 között volt váci püspök – annak ellenére, hogy nem volt pappá szentelve.
van ránk, mint például az alvásban, ébrenlétben, mozgásban, pihenésben, a kiürülő és a szervezetben tartott anyagokban, a lelki hatásokban, leginkább azonban a levegőben, amely nem csupán állandóan körülvesz kívülről bennünket, hanem a belégzés folytán testünk legtitkosabb rejtekeibe is folyamatosan behatol.3 Ami tehát az ételt és italt illeti, minthogy közismert, nem taglalom. Senki nem akad ugyanis, aki ne tudná, hogy a káros, maró és helytelen sorrendben fogyasztott táplálékok emésztési zavart, csömört okoznak, és súlyos ártalmára vannak testnek-léleknek. A többi öt, nem annyira nyilvánvaló és közismert tényezőt azonban röviden áttekintem. Az éjjel-nappali alvásidő ne haladja meg a hét órányi terjedelmet, és inkább éjjel, ne pedig nappal kerítsünk rá sort: két órával étkezés után feküdjünk le aludni, forduljunk a jobb oldalunkra, fejünket jól támasszuk alá valami keményebb fajta, nyáron bőrrel borított párnával. Miután első álmunkból fölriadunk, hasznos, ha megfordulunk és a bal oldalunkon alszunk tovább. Reggeli előtt tornázzunk, utána pedig pihenjünk. Nem mindegy milyen gyakorlatokat végzünk: csak olyat ajánlatos, amely a légzést serkenti. Azok a testgyakorlatok a leghasznosabbak, amelyek során mozdulatlan fejjel a test alsó részét mozgatjuk. Erősen törekedjünk arra, hogy naponta kiürítsük salakanyagainkat, azokat is, amelyek látható módon bizonyos nyílásokon át távoznak, és azokat is, amelyek titkon hagyják el a testet. Orrunkat tehát reggelente alaposan fújjuk ki, s mindazt a piszkot, ami éjjel megtapadt benne, tisztítsuk ki belőle. Ha pedig eldugul az orrunk, vajjal vagy mangold-lével bekent ujjunkkal, vagy pedig majoranna-ággal pucoljuk ki. Gargalizáljunk vagy öblítsük ki szájunkat olyan vízzel, amelyhez néha egy kevés ecetet is keverhetünk. Fogunkat a majd alább leírtak valamelyikével dörgöljük át. Szemünket és fülünket is alaposan tisztítsuk meg a szennyeződésektől.
3
Itt az úgynevezett res non naturales-ről, a hat egészséget befolyásoló tényezőről van szó!
Tudós ábrázolása egy 1492-es német Praktikából (fametszet) Törekedjünk rá, hogy naponta kétszer legyen székletünk. Ha ez magától nem megy, vagy szörpben főtt szilvával, vagy cukros káposztalével, illetve sok édes olajban eltett atriplexből,4 4
Arriplex hortensis L.
mangoldból és mályvából készült levessel, vagy pedig – ami mindezeknél sokkal hatásosabb – összezúzott borseprővel, illetve zsírral főtt szentjánoskenyér-levéllel hajtsuk meg hasunkat. Mindezeket valami más étel előtt fogyasszuk, de még sokkal jobb, ha elfogyasztásuk és a reggeli között egy kevés idő telik el. Vigyázzunk, hogy ha székelhetnékünk vagy vizelhetnékünk támad, ne halogassuk bármi egyéb dolgunk miatt: ez ugyanis igencsak árt a fejnek, olyannyira is árthat, hogy tapasztalatunk szerint némelyeket egyedül emiatt a legsúlyosabb, sőt halálos kórok is megtámadtak már. Másfajta ürítési módok is léteznek, amelyekre a bőr rejtett nyílásain keresztül kerül sor: ezeket is elő kell segítenünk. Fejünket rendszeresen legalább hetente egyszer mossuk meg, nyáron olyan enyhén lúgos oldatban, amelyben kamillát és rózsát főztünk, télen viszont erősebb kamillás és majoránnás főzetben. Azokon a napokon, mikor nem mosakszunk, a fejünket egy durva törülközővel alaposan dörgöljük át, aztán elefántcsont fésűvel jól fésüljük ki a hajunkat. Vegyünk édesvíz-fürdőt éhgyomorra, hetente egyszer vagy kétszer, ahogy már az szokásunk, ám minden áldott nap egy igen durva törülközővel alaposan dörgöljük át egész testünket, felülről lefelé haladva rajta. Érzelmeinket, amennyire képesek vagyunk, tartsuk kordában, és különösen a haragot, a súlyosabb gondokat és gondolatokat halasszuk étkezés utánra. A naptól, tűztől, a füsttől, a holdsugártól, az erős széltől, különösen a délitől óvjuk a fejünket. Fejünket éjjel-nappal úgy védjük, hogy ne fájjon, és ne is hevüljön föl. Ezért aztán a hazád szokása szerint túlságosan felfűtött szobában ne időzz, még kevésbé ülj a kandalló mellett. Mindezt tehát az életmódra vonatkozóan mondtuk röviden. Másra térve: Szerintem az évente kétszeri érvágás jót tesz, tudniillik mindkét napéjegyenlőség után érdemes eret vágatni. Tavasszal azt az eret vágassuk, amelyik a könyökhajlatban a középső, ősszel pedig azt, amelyik a szélső. Az elsőt közönségesnek vagy mediánnak, a másodikat pedig kephalicának hívják. Tavasszal nyolc, ősszel pedig hatunciányi vért csapoltassunk. Azt is javallom, hogy minden hónapban, holdtölte után rakassunk a vállunk közé négy köpölyt, és ha a köpöly alatt a bőr megfeketedik, a szokásos módon felszúrva a bőrt, három uncia vért szívassunk ki belőle.5 Tavasszal és ősszel, ugyanebben az időben, bizonyos előkészületeket megtéve, az érvágás után ki kell tisztítanunk a szervezetünket. Tavasszal ez az előkészület abból áll, hogy a következő italból fogyasztunk háromszor vagy ötször: Édesköményvirágból vagy gyökérből, szentjánoskenyér-levélből fél-félunciányit, majoránnából, veres rózsából egy-egy maréknyit, édesgyökerű páfrányból és mazsolából három-három drachmányit főzzünk meg a mesterség előírásai szerint vízben, majd a főzetből reggelente igyunk három unciányit, a „compositá”-nak nevezett savanyú italból6 egy unciányit téve hozzá…. Most pedig következzék néhány a szemre és a fogakra való szer. Telente reggel mossuk ki a szemünket a következőképen előkészített borral. Ne túl erős, száraz fehér borból vegyünk egy librányit, teljes édeskömény-növényből, ha elég van kéznél, egy maréknyit, ha viszont nincs egész növényünk, édesköménymagból egy unciányit, jófajta xylobalzsamból 2 drachmányit, a németek által Nil-nek nevezett cinkoxidból7 pedig félunciányit. Főzzük meg együtt mindezt, amíg fel nem forr, majd csepegtessük durva gyapjúrongyra, és tegyük el jól bedugaszolt üvegedényben. Szemre való víz nyárra: Végy három rész rózsát, egy-egy rész egész édesköményt és rutát, darabold fel és keverd jól 5
6 7
A köpöly (cucurbitula) felhevített üvegpoharacska, amelyet szájával lefelé a bőrre cuppantanak. Kétféle lehet: „szeles” (ventosa), amely alatt felszúrják vagy bemetszik a bőrt, illetve „száraz” (sicca), amely alatt nincs bemetszés. A köpöly a vér és egyéb „káros” testnedvek megcsappantásának egyik eszköze volt. A népi gyógyászatban ma is széles körben alkalmazzák. Valószínűleg valamilyen kompótlé-féleség. Pompholyx: Zincum oxydatum crudum.
össze, majd három nap múlva vízben párold le, illetve csak forrásban lévő víz gőzével, napon, vagy pedig Mária-fürdőben8 párold. Utóbbiban oly módon, hogy a vizet tartalmazó edénybe is rakj egy-egy maréknyit ugyanezekből a növényekből, majd helyezz erre a vízre is lepárlófejet. Ezután a felső edény csövét alaposan illeszd össze az alsóéval és a csatlakozást jól szigeteld le, nehogy a gőzök kiszökhessenek. Fogakra való: Fehér rózsából és rózsamagból egy-egy drachmányit, fehér szantálból, fehér borostyánkőből 9, avagy olyan kövekből, amelyeket köznyelven „ámbrából való páternoszter”-nek neveznek, továbbá fehér gyöngyökből egyaránt egy-egy scurupulusnyit, masztixból és fahéjból fél-fél drachmányit. Mindezt közepes finomságúra zúzd, és egy kevés rózsamézet hozzáadva keverd jól össze. Evvel a keverékkel esténként – az ujjadra kenve belőle – jól dörgöld át a fogaidat. Reggel öblítsd ki a szájad olyan fehér borral, amelyben száraz íriszgyökér főtt korábban. A fogkaparódat10 pisztáciafából készítsd. Szintén kiváló fogdörgölő készíthető egyfajta, Itáliában „magyar növény”-nek 11 nevezett mályvaféle gyökeréből is, amelyet, azt hiszem görögül és latinul alceá-nak mondanak. Itt akár be is fejezhetném, ám hadd írjak még ide néhány a szemre és a fogakra igencsak hasznos vagy ártalmas dolgot. Szemnek használó dolgok: Myrobalanusból12 készült lekvárgolyót fogyasszunk, és a benne lévő magvat sokáig tartsuk a szánkban. Különösen kiváló erre a célra a myristica-dió, amelyet szerecsendiónak is neveznek. Vagy cukorral borított édeskömény. Ürmösbor, vagy még inkább rutás bor. A soványka ebéd jót tesz a fejnek és a szemnek. Viruló zöld dolgok látványa, különösen a smaragdé. A hagymaecettel való öblögetés jót tesz a szemnek, különösen purgáció után 13. A szegfűszeg a szem barátja, s ugyanez a spárga és a betonica. Jót tesz a fogoly agya és a répa is, különösen, a levele. Jó, ha sűrűn rágunk eufrágia-növényt, de jó az ecetbe áztatott édesköménymag, amelyet utóbb kiszárítunk, és ha ugyanannyi kiváló minőségű fahéjat adunk hozzá, jót tesz a jó minőségű cukor közepe is – ha mindezt porrá töröd és úgy használod, csodálatosan élesíti a látást. Mi árt a szemnek? A csömör és a másnaposság, a szeretkezés, a must, az édes, zavaros, sűrű bor, a zöldségek, a kender, a káposzta, különösen, ha sós, a retek, a fokhagyma, a póréhagyma, a vereshagyma és minden efféle, a nagy halak, az erős fény, vagy a gyorsan mozgó dolog látványa, az apró betűk olvasása, különösen étkezés után. Mi használ a fogaknak? Az erdei menta, más néven a mentastrum, a zsálya, az oregano, a csillagfürt, a sült nyúlfej 14, a tamariszkusz, a kőrisfakéreg. A sós olajbogyókat tartalmazó víz. A verbéna-gyökér rágása. A köménymag, a tormentillának is nevezett ötlevelű fű gyökeréből főzött bor, a sóska gyökerének rágása. A sült szarvas-szarv, a hagymaecet, az olajpogácsa, az oleastrum15 levele: ezt a négyet rá kell kenni a fogra és belédörgölni. Mi árt a fognak? A nagyon forró vagy jéghideg dolgok, különösen, ha közvetlenül egymás után érik a fogat. 8
9 10
11 12
13 14 15
Balneum Mariae – az a lepárlási mód, mikor a feldolgozandó anyagot egy lombikba, a lombikot pedig forrásban lévő vízbe helyezik. Succinum, Ambra flava, avagy borostyánkő. Dentiscalpium – vagyis ebben a korban nem fogkefét, hanem valami fa-kaparót vagy dörgölőt használtak fogápoláshoz. Herba Ungarica Többféle egzotikus gyümölcsből készült keverék, kenőcs, vagy lekvár-alakban, vagy labdacs-formában fogyasztották. Purgáció: mindenfajta tisztítási eljárás, az érvágástól a hashajtáson át az izzasztásig. Leporis caput ustum – lehet, hogy valamilyen növényről van szó. Szó szerint sült nyúlfej. Olea europaea L.
Az édes, ragacsos dolgok, a savanyúk, durvák, a gyakori meleg, a tej, a nagy és zsíros halak, a retek, a póréhagyma, a káposzta és a citrom. Még sok mindennel ki lehetne egészíteni mindezt, ám a Legnagyobb és Leghatalmasabb Isten segedelmével azt remélem, hogy e kevéskével is sikerül megőriznünk Tisztelendő Méltóságod fogainak, szemének és egész testének egészségét, amit bárcsak az méltóztatna elősegíteni, aki maga az igaz üdvösség, és kinek hozsánna és dicsőség most és mindörökké. Isten Veled. Budán, 1514. augusztus nonáján.
Fordította: Magyar László András
Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)
