Intézetünk múltjából 1

Intézetünk múltjából

1

2

3

ENYEDI GYÖRGY AKADÉMIKUS RÖVID ÉLETRAJZA Enyedi György 1930. augusztus 25-én született Budapesten. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen 1949-53 között szerzett geográfus-közgazdász diplomát. 1953-55 között a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, 1955-60-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrárföldrajzot oktatott. 1960-1983 között az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa, tudományos osztályvezetője, majd igazgatóhelyettese volt. 1962-1969 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gazdaságföldrajzi Tanszékének vezetőjeként alapított tudományos iskolát. 1983-ban megalapította az MTA Regionális Kutatások Központját, amelynek 1991-ig főigazgatója volt, jelenleg az RKK kutatóprofesszora. 19851991 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, majd 1991-től 2000-ig az ELTE szociálpolitikai tanszékének egyetemi tanára. A Pécsi Tudományegyetem díszdoktora. Alapítója, szerkesztőbizottsági elnöke a Tér és Társadalom c. folyóiratnak, alapítója, s 1986-ig elnöke az MTA Regionális Tudományi Bizottságának. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagja. 1990 óta az Academia Europaea tagja. 1999-2002 között az MTA társadalomtudományi alelnöke, a Magyar Tudomány főszerkesztője. 2002 óta tagja az MTA elnökségének. Az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságának tagja, a Kutatásértékelési Bizottság témavezetője. A nemzetközi regionális tudomány, a hazai terület- és településfejlesztés vezető egyénisége. Szakterülete a társadalomföldrajz; kutatási területe a regionális fejlődés, s településfejlődés. 1984-1992 között a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnöke, 1998-2002 között a Magyar UNESCO Bizottság elnöke. Számos nemzetközi kutatócsoport vezetője és könyvsorozat szerkesztője. Sokoldalú tudományos tevékenységét, számos témakörben végzett kutatásait, tudománypolitikai szervezőmunkáját több mint 700 tételt tartalmazó bibliográfiai gyűjteménye bizonyítja. Ezen belül 32 könyv, és 458 tudományos cikk fémjelzi az 50 éves tudományos pálya sikereit. A Magyar Földrajzi Társaság és több külföldi tudományos társaság – a Francia, a Finn, a Lengyel, a Brit, a Horvát Földrajzi Társaság – tiszteletbeli tagja. Hét évet töltött vendégprofesszorként külföldi egyetemeken és kutatóközpontokban. A személyéhez kapcsolódó magyar regionális és társadalomföldrajzi tudományos iskola tanítványai közül többen egyetemi tanárként és vezető kutatóként dolgoznak. Tudományos alkotó és szervező munkásságát Akadémiai Díjjal (1961), Kőrösi Csoma Éremmel (1986), Trefort Ágoston-díjjal (1994), Pro Regio Díjjal (1995), Széchenyi-díjjal (1998) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével (2004) ismerték el.

4

MENDÖL TIBOR ÉS DEBRECEN Süli-Zakar István* Summary: The father of Hungarian settlement geography, Tibor Mendöl – and its most well known figure both in Hungary and internationally – spent the first thirteen years of his career in the Institute of Geography at the Tisza István University in Debrecen. The paper gives a brief summary of his activities conducted during this period. Kulcsszavak: Debreceni Egyetem, emberföldrajz, településföldrajz, Bevezető Mendöl Tibor a magyar településföldrajz magalapítója – hazai és nemzetközi téren mind- máig legismertebb művelője – munkásságának első tizenhárom évét Debrecenben a Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetében töltötte.

1. ábra. Mendöl Tibor (Nagymágocs, 1905.05.05. – Budapest, 1966.08.21.)

1927 őszén került díjas gyakornokként Intézetünkbe, miután az Eötvös Kollégium tagjaként, s Cholnoky Jenő tanítványaként elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakát. Az egyetemi diploma megszerzését követően 1927-31 között gyakornok, 1931-37 között tanársegéd, majd 1938-tól magántanárként dolgozott Debrecenben. Debreceni évei alatt elsősorban az alföldi települések földrajzi vizsgálatával vívta ki a magyar és a külföldi szakemberek elismerését.

Mendöl Tibor debreceni munkássága Mendöl Tibor 22 évesen az abszolutórium megszerzése után lett díjas gyakornok a Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetében. „Debrecenbe, azon kívül,

*

tanszékvezető egyetemi tanár, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected]

5

hogy minél hamarabb önálló keresethez akartam jutni, főként az csábított, hogy ott alföldi témákkal foglalkozhattam” írja visszaemlékezésében. Zárkózott, halk szavú, türelmes természetűnek jellemezték munkatársai, tanítványai és olyan embernek akit nehezen lehetett nyugalmából kimozdítani. Mégis ez a szelíd fiatalember valósággal belerobbant a debreceni egyetemi életbe, s hamar maga felé fordította a tudományos közvélemény figyelmét. Néhány hónap alatt befejezte a még Budapesten megkezdett „Szarvas földrajza” című dolgozatának írását, melyet 1928-ban doktori disszertációként nyújtott be. Doktori dolgozatának opponensei művét a húszas évek legszínvonalasabb földrajzi munkájaként értékelték. Későbbi méltatói – évtizedek múltán is – kiemelték doktori disszertációjának újszerű, tudományos értékeit: „Mendöl Tibor munkássága révén született meg a hazai településföldrajz, az Ő tevékenysége alapján, abból kiindulva, ahhoz kötődve, azt erősítve, vagy azzal vitatkozva fejlődött tovább. ... tudományos tevékenysége az alföldi települések vizsgálatával kezdődött, s már első műve, a „Szarvas földrajza” is olyan új elméleti és módszertani elemeket tartalmaz, amelyeket a harmincas években végzett kutatásai alapján tovább bővített, s megteremtette a funkcionális morfológia vizsgálati módszerét, amely az alföldi agrárvárosok későbbi kutatásának nemcsak módszertani, hanem elméleti alapját is jelentette” (BECSEI J. 1981). Az intézet igazgatója Milleker Rezső professzor az első napoktól kezdve bevonta az egyetemi oktatásba, támogatta településföldrajzi kutatásait, s széleskörű szerkesztői tevékenységre bíztatta. Már 1927 őszén tíz rövidebb ismeretterjesztő írást közölt a Debreceni Szemlében. Aktívan kivette részét a Debreceni Nyári Egyetem szervezéséből, s minden évben számos előadást tartott magyarul, németül és franciául. Terhesnek érezte viszont a tanszéki adminisztrációs feladatokat, ezektől igyekezett is megszabadulni. Sok időt töltött a szakirodalom tanulmányozásával, s különösen a harmincas évek első felében sokat járt terepre, hiszen néhány év alatt végigjárta az Alföld jelentősebb településeit. Mindennél többre tartotta a terepmunkát, a földrajzi jelenségek helyszíni megfigyelését. A Debrecenből kiinduló terepbejárásai alapozták meg a harmincas években írt településföldrajzi munkáit, amelyek későbbi nagyhírű tankönyveinek és gyűjteményes köteteinek is az alapját képezték. Egyetemistaként egy évet a Collégium Hungaricum ösztöndíjasaként Bécsben töltött, de ennél is nagyobb jelentőségű volt tudományos előmenetele szempontjából franciaországi kiküldetése az 1933/34-es tanévben. Mendöl Tibor debreceni évei alatt – a rövidebb írásokat nem számolva – mintegy 80 jelentősebb tanulmányt, könyvet, folyóirat cikket írt. Kortársai és későbbi méltatói szerint a Debrecenben írt legfontosabb munkái az alábbiak voltak: 1. Szarvas földrajza (1928): A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának kiadványa. 3. kötet. 12. füzet.

6

2. Ewald Banse és a művészi geográfia (1928): Debreceni Szemle II. évf. 10. szám 3. A magyar falu életrajzának néhány vonása (1929): Debreceni Szemle III. évf. 8. szám 4. Egy alföldi óriásfalu életének története (1929): Ifjúság és Élet IV. évf. 12. szám 5. Debrecen közlekedésföldrajzi helyzete és az izokrón térkép (1931): Debreceni Szemle 5. évf. 1. füzet 6. Táj és ember (1932): A Magyar Szemle Kincsestára 46, 7. A város problémája a francia és a német földrajztudományban (1935): Földrajzi Közlemények LXIII. kötet, 7-8. szám 8. Városaink valódi nagysága és a helyzeti energiák típusai (1935): Földrajzi Közlemények LXIII. kötet, 9. szám 9. Berufliche Struktur und Stadtbild als Merkmale des städtischen Charakters in Ungarn (1936): Ungarische Jahrbrücher 16. évf. 10. A helyzeti energiák és egyéb tényezők szerepe városaink valódi nagyságában és jellegében (1936): Földrajzi Közlemények LXIV. kötet 11. Le róle de la position et d’auters facteurs dans l’importance veritable des villes de Hongrie (1937): Bulletin Soc. Hongrois Geographique 67. kötet 12. Alföldi városaink morfológiája (1936): Tisia. Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 1. szám 13. Bihar vármegye földrajza (1938): Bihar vármegye. Magyar várak és vármegyék monográfiája XXV. Budapest 14. Az Északi-sark felfedezése és meghódítása (1938): A Föld felfedezői és meghódítói V. kötet, Budapest 15. Településtörténet, településföldrajz, történeti földrajz (1938): Szentpétery Imre Emlékkönyv, Budapest 16. Néhány szó az alföldi város kérdéséhez (1939): Földrajzi Közlemények LXVII. kötet 17. Városaink népsűrűsége (1939): Földrajzi Közlemények LXVII. kötet 18. A Felvidék (1940): A Magyar Szemle Kincsestára 118. 19. Egy könyv a magyar faluról (Megjegyzések Erdei Ferenc könyvéhez) (1940): Földrajzi Közlemények LXVIII. kötet, 3. szám 20. A visszatért keleti országrész (1940): Debreceni Szemle 14. évf. 148. szám 21. Hajdú vármegye és Debrecen földrajza (1940): Debrecen szabad királyi város és Hajdú vármegye. Vármegyei szociográfiák XII. Budapest Mendöl Tibor oktató- és tudományos kutató munkája mellett sokszínű ismeretterjesztő és népművelő tevékenységet végzett Debrecenben. Szervezte a Nyári Egyetemet, szerkesztette és írta a Debreceni Szemlét és a Földgömböt. A harmincas években a Földrajzi Intézetben az oktató munka jórészt az Ő vállán nyugodott: „Az a körülmény, hogy Debrecenben lassanként az egyetemi földrajzi

7

előadások legtöbbjét nekem kellett tartanom, azzal a következménnyel járt, hogy a földrajztudomány szűkebb kutatási területemen kívül fekvő széles mezején is állandóan tájékozódnom kellett és tájékozott is maradhattam. Másrészt bizonyos gyakorlatra tettem szert az egyetemi oktató-nevelő munka minden ágazatában.” A debreceni évek „hozadéka” a mendöli életműben Mendöl Tibor szakmai életútjának pontosan egyharmadát, tudományos munkásságának első 13 évét töltötte Debrecenben. Tehát a debreceni évek voltak tudományos pályájának induló évei, de valójában még fiatalemberként alig 35 évesen költözött el Budapestre. Mégsem jogos az a megítélés, mely szerint a debreceni évek „csupán” a pályakezdés évei voltak Mendöl Tibor alkotói pályáján, hiszen meggyőződésem, hogy az itt elért úgynevezett „kezdeti” tudományos eredmények is jelentős súlyt képviselnek a tudós hatalmas életművében. Ennek bizonyítására elemző munkám során Wallner Ernő feldolgozására támaszkodtam, aki Mendöl Tibor halálának 10. évfordulójára, pályatársi méltatást közölt a Földrajzi Közleményekben (WALLNER E. 1976). A színvonalas megemlékezéshez Wallner egy igen alapos irodalomjegyzéket is csatolt Mendöl Tibor szakirodalmi munkásságáról, melyet Mendöl Tiborné, dr. Kurucz Andor és Kovács László segítségével állított össze. Wallner Ernő a műveket nem időrendben, hanem tematikus csoportosításban rendezte el, s ennek megfelelően elemző munkám során azt vizsgáltam meg, hogy az egyes tematikai egységekben milyen súlyt képviselnek a Debrecenben megírt könyvek, tanulmányok, cikkek, vitaírások és ismertetések. A Jegyzék az „Elvi, módszertani tanulmányok, összefoglalások” tematikai egységgel kezdődik, s 28 tételt tartalmaz. A tematikai egységbe sorolt munkák nagyobbik részét (szám szerint 18-at) pesti évei alatt írta Mendöl Tibor, s közöttük fontos egyetemi jegyzetek (Általános gazdasági földrajz, A földrajz tárgya, Bevezetés a földrajzba), s az Akadémiai Kiadónál 1963-ban megjelentetett fő műve az Általános településföldrajz című könyv is szerepel. Az elvi-módszertani tematikai blokkban a debreceni időszak művei (összesen 10 munka) tehát kisebbségben vannak, ami természetesnek tekinthető, hiszen ilyen jellegű publikációkat a pályakezdő fiatalok ritkábban írnak. Mendöl Tibor Debrecenben írt munkái közül ide sorolható a Táj és ember, A magyar falu életrajza, több elemző munka a francia és a német emberföldrajzról, valamint a Szentpétery-emlékkönyvben és a Magyar Művelődéstörténet I. kötetében megjelent tudomány-módszertani írásai. Ezen írások arról tanúskodnak, hogy a fiatal Mendöl alaposan ismerte Európa élenjáró emberföldrajzi személyiségeit és a legújabb tudományos eredményeket. Felhívta a figyelmet a kutatás-módszertani újdonságokra és a követendő példákra, de keményen bírálta például a fasizálódó német településföldrajzi irányzatokat, különösen, ha ezek sértették szakmai meggyőződését vagy nemzeti érzelmeit.

8

Wallner Ernő jegyzékének második tematikai egységét a „Városföldrajzi tanulmányok” jelentik. Ez a tematikai egység azt bizonyítja, hogy Mendöl Tibor debreceni évei alatt teremtette meg a modern magyar településföldrajzot, s ezek alatt az évek alatt lett ő a tudományág legelismertebb hazai személyisége. Wallner Ernő 16 munkát sorolt ebbe a tematikai egységbe, s ebből 12 a debreceni évek alatt született! Úgy vélem elmondhatjuk, hogy a később megszületendő nagyobb (összegző) településföldrajzi munkáit a harmincas években a debreceni kutatásaival alapozta meg. Fiatalemberként sokat dolgozott a terepen: az alföldi városokat – fontosabb településeket, a Debrecen környéki falvakat személyesen is bejárta. Ezekben az években nagy súlyt helyezett a települések szerkezetének az autopszia (személyes tapasztalat, saját megfigyelés) alapján történő megismerésre. Kidolgozta a helyszíni megfigyelések rögzítésének, ábrázolásának módszerét, melyet leginkább az 1936-ban megjelent „Alföldi városaink morfológiája” című alapvető művében kísérhetünk nyomon. A harmadik tematikus egységbe Wallner Ernő a „Regionális és tájrajzi munkák”-at csoportosította. Ebben a blokkban egyaránt 7 mű jut a debreceni és 7 munka a budapesti időszakra. A pesti évek termése „A Kárpát-medenceföldrajza”, vagy a „Magyarország gazdasági földrajza” egyetemi jegyzet, de a debreceni éveket is fontos tanulmányok fémjelzik, mint például „A Felvidék”, „Bihar vármegye földrajza”, vagy „Hajdú vármegye és Debrecen földrajza”. A „Társtudományokkal való kapcsolatok elemzése” című tematikus egységbe Wallner Ernő csak 6 munkát sorolt, s ezek közül ötöt a budapesti működés időszakában írt Mendöl Tibor. Ezekben az években tehát jobban foglalkoztatta a településföldrajz viszonyának tisztázása a népességtudományhoz, történelemhez és néprajzhoz. Azonban el kell azt is mondani, hogy számos Debrecenben írt munkájában már a harmincas években is kiemelte az emberföldrajz és a rokon társadalomtudományok kapcsolatrendszerét (pl. Szentpétery Imre Emlékkönyv). A „Hozzászólások, vitaírások” tematikai egység áttekintése azt mutatja, hogy Mendöl Tibor a szakmai vitákba inkább életének második felében, már elismert szaktekintélyként kapcsolódott be. Mégis az országos figyelmet éppen az Erdei Ferenccel megkezdett, s Debrecenből írt első vitairatainak (Néhány szó az alföldi város kérdéséhez, Egy könyv a magyar faluról) vonta magára. A 13 vitairatból mindössze hármat írt Debrecenben. Wallner Ernő a „Tudományos ismeretterjesztő cikkek” között mindössze 57 írást tüntetett fel. Ezeknek csaknem felét (27 írást) a debreceni évei alatt írta Mendöl Tibor (pl. Egy alföldi óriásfalu életének története, Debrecen, A Hortobágy, Falu és város, Az abesszinai háború, Erdély földrajza stb.) A Mendöl Tibor által írt földrajzi ismeretterjesztő cikkek és írások száma azonban sokkal több, mint amennyit Wallner Ernő felvett a jegyzékébe. A Földgömbben, de különösen a Debreceni Szemlében a listán szereplők mellett még további száznál is több írást közölt Mendöl Tibor.

9

1927-ben érkezett Debrecenbe, de már ebben az évben – csak az őszi-téli Debreceni Szemle számokban – tíz ismeretterjesztő írást adott közre. Ezeken kívül M.T., -l -r, -l stb. monogrammal igen sok rövid hírt, földrajzi érdekességet adott közre a Debreceni Szemlében, amelynek évekig ő volt a technikai szerkesztője is. Wallner Ernő jegyzékében Mendöl Tibor szakirodalmi munkásságának utolsó tematikus egységét a „Könyvismertetések” jelentik. Igazi „művésze” volt Mendöl Tibor a könyvismertetéseknek. Mindegyik könyvismertetése egy kerek esszé, önmagában is megálló szakmai alkotás, ragyogó nyelvezettel érdekfeszítően megírt opponencia. Az olvasó Mendöl Tibor nyomán fő vonalaiban megismerhette az ismertetett munkát, annak tartalmi értékeit, vagy gyarlóságait. Tudott sarkítottan és igen keményen is kritizálni. A fiatal Mendöl nemcsak követte a magyar, s a nemzetközi (főleg a német és a francia) szakirodalmat, de alapozó településföldrajzi munkái, s könyvismertetései révén a hazai településföldrajz megteremtőjévé is vált. A Wallner által regisztrált 50 könyvismertetésből Mendöl Tibor 41-et a debreceni éveiben írta, később tehát már nem vállalta fel ily nagymértékben az új könyvek kritikai elemzését. A Wallner Ernő által alkalmazott csoportosítás alapján elvégzett elemzésből egyértelműen kitűnik, hogy Mendöl Tibor debreceni tevékenysége nem tekinthető pusztán „előzménynek”, vagy „bevezetésnek” további (budapesti) munkásságához képest. Az Intézetünkben eltöltött 13 év alatt Mendöl Tibor a friss diplomás pályakezdőből igen hamar elismert szaktekintély, a magyar emberföldrajz – ezen belül a településföldrajz – meghatározó személyisége, tudományos irányítója lett. Természetes, hogy országszerte felfigyeltek ragyogó tehetségére és kiváló tudományos teljesítményére. Végeredményben debreceni sikereinek megkoronázásaként kell értékelnünk azt a tényt, hogy a Budapesti Közlöny 1940. május 31-i számában közzétett pályázatra érkezett 11 pályázó közül a Mályusz Elemér által vezetett bírálóbizottság első helyen és egyedül Mendöl Tibort javasolta az újonnan megalapítandó Emberföldrajzi Tanszék élére (PERCZEL GY. – SZABÓ SZ. 2005). Összegzés Mendöl Tibor a harmincas években Milleker professzor munkatársaként a debreceni Földrajzi Intézetben dolgozva vált az ország legismertebb emberföldrajzosává-településföldrajzosává. Milleker Rezső igen nagy szerepet vállalt a huszas-harmincas években az egyetem vezetésében. Vállalt feladatainak a felsorolása is csaknem két oldalt tesz ki (pl. az egyetem vezetése részéről Ő felügyelte a főépület építését). Természetes, hogy az oktatási feladatokat munkatársaira – mindenekelőtt Mendöl Tiborra bízta. A harmincas évek közepétől pedig – Milleker Rezső súlyosbodó betegsége miatt – az előadásokat döntően már

10

Mendöl Tibor tartotta. Ahogyan fentebb már írtuk Mendöl tudományos eredményeinek legméltóbb elismerését 1940 második felében érte el, mikor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre meghívták, s ott megalapíthatta az Emberföldrajzi Tanszéket. Az emberföldrajznak ő volt az első professzora hazánkban, amikor a tanszékét 1941 év elején elfoglalta (SÜLI-ZAKAR I. 1995). Debrecenben az őt követő gyakornokok tudása még kiforratlan volt, tanítási gyakorlatuk nem volt, s elég sűrűn váltogatták is egymást. Ezért az Intézet szakmai színvonala – különösen emberföldrajzi vonatkozásban – Mendöl Budapestre költözésével komoly törést szenvedett. Távozásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Felhasznált irodalom BECSEI J. (1981): Előszó. In: Mendöl Tibor: Szarvas földrajza. Bibliotheca Bekensiensis 23. Békéscsaba, pp. 5-7. HAVAS G-NÉ – ZOMBAI P. (1976): Szemelvények Mendöl Tibor műveiből. – Földrajzi Közlemények XXIV. (C.) kötet. 3-4. szám. pp. 191-336. PERCZEL GY. SZABÓ SZ. (2005): 100 éve született Mendöl Tibor. Emlékkötet. – Társadalom- és Gazdaságföldrajzi tanulmányok 1. Trefort Kiadó, Budapest, 245 p. SÜLI-ZAKAR I. (1995): Milleker Rezső professzor élete és debreceni munkássága. – Közlemények a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből. No. 200. Debrecen, 48 p. WALLNER E. (1976): Emlékezés Mendöl Tiborra. – Földrajzi Közlemények XXIV. (C.) kötet. 3-4. szám. pp. 173-190.

11

15 ÉV TÁRSADALOMFÖLDRAJZ A DEBRECENI EGYETEMEN Radics Zsolt*

*

egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem TTK, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected]

12

DÉCHY MÓR EMLÉKEZETE A DEBRECENI EGYETEM FÖLDRAJZI INTÉZETÉNEK KÖNYVTÁRÁBAN Novák Tibor József* Summary: The author commemorates Mór Déchy, the acknowledged explorer and geographer. His scientific activities carried out in the glaciers of the Caucasus are summarized and a short view about his organizer merits rendered in the field of science-politics for geography and the Hungarian Geographical Society are given. The Ministry of the Religion and the Education bought Déchy’s library for the Geographical Institution of the University Debrecen after he had died in 1917. The library recieved numerous rare exemplares of ancient descriptions, maps and itineraries from Caucasus with Dechy’s collection. Most of Dechy’s manuscripts, intinaries and notations were lost during the world war II., but some of his original field sketches about the Adai-Choch glaciers, and manuscripts with ortographical transcriptions of topographical names prepared for his Caucasus map are also in the collection of the library. Kulcszavak: Déchy Mór (1851. november 4., Pest – 1917. február 8., Budapest) a magyar földrajztudomány meghatározó korszakának kimagasló alakja. Kora földrajztudományára jellemző módon figyelme az utazás, a felfedezés személyes élményeitől fordult a földrajzi kutatás felé. Jogi tanulmányai mellett rendszeresen látogatta Hunfalvy János földrajzi és Szabó József földtani előadásait. Az 1872ben megalapított Magyar Földrajzi Társaság tagjai között volt. 1873-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a Földrajzi Társaság saját szakmai könyvtára, amelynek alapját az a 43 kötet jelentette, amelyet Déchy adományozott a Társaságnak (NAGY – SIPOS 1998). A földrajzban sokáig laikus, jogász Déchy eleinte hegymászó teljesítményei révén vált ismertté és elismertté. Ifjúkori alpinista tapasztalatait a MagasTátra, az Alpok, az Atlasz és a Pireneusok csúcsainak meghódítása során szerezte. Egyebek között feljutott a Monte Rosa, a Mont-Blanc, a Matterhorn, a Jungfrau tetejére; ő volt a Tátra-csúcs első ismert meghódítója. Európai útjai során szerzett mászás- és jégtechnikai tudása tette lehetővé a későbbiekben a jobbára ismeretlen kaukázusi jégmezők meghódítását. Kíváncsisága és kalandvágya számos magashegység meghódítása után 1879-ben a Himalája lábához vezérelte, útközben szerzett maláriás láza azonban visszafordulásra kényszerítette.

*

egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem TTK, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

13

1884-ben a közelebbi Kaukázus felé fordult. Feljutott az Adai-Choch (Julpata, 4717 m) csúcsára és az Elbrusz magasabb, nyugati ormára (5633 m) (DURA 1992). A Kaukázus addig ismeretlen gleccservilágától lenyűgözve a következő évtől módszeresen készült, immár tudományos érdeklődéstől vezérelt újabb felfedező útjára. Első útját követően 1902-ig további hat expedícióban igyekezett feltárni a hegység legmagasabb régióit. Útjaihoz a legkorszerűbb mérőműszereket szerezte be; botanikus (1885: Lojka Hugó, 1898: Hollós László) és geológus (1886: Schafarzik Ferenc, 1898: Papp Károly, 1902: Laczkó Dezső) szakembereket hívott magával. Míg útitársai a 1. ábra: Déchy Mór (1851-1917) portréja, a hegyvidék geológiai és botanikai megMagyar Földrajzi Múzeum (Érd) archívuismeréséhez járultak hozzá, saját mából részére a jégárak kiterjedésének és mozgásának pontos feltérképezését tűzte ki célul. Déchy hét kaukázusi expedíciójának útvonalát BALÁZS (1992) tanulmánya részletezi. Déchy publikációs tevékenysége igen sokoldalú. SCHAFARZIK (1922) tanulmánya 68 publikált közleményét sorolja fel. Fiatalkori írásainak túlnyomó többsége a kor jeles alpinista folyóirataiban (Zeitschrift der Deutschen und Österreichischen Alpen-Vereins – Wien, Alpine Journal – London, Österreichische Alpen-Zeitung – Wien) jelent meg és hegymászó teljesítményeiről számolt be. Útleírásait, ázsiai úti beszámolóit a Földrajzi Közlemények és a Petermanns Geographische Mitteilungen hasábjain publikálta. Későbbi közleményei között szerepeltek fotótechnikai és fotóművészeti tárgyú írások is, de a hazai természetvédelem terén úttörőként szorgalmazta nemzeti park létesítést, vagy India új fővárosáról, Delhiről adott képszerű leírást a Pester Lloyd-ban. Legtöbb írása természetesen kaukázusi útjairól számol be. Fő műve, a rendkívül színvonalas, előállítási költségét tekintve igen drága, és ezért csak 500 példányban megjelent „Kaukasus”. A három kötetes, saját fényképfelvételeivel gazdagon illusztrált német nyelvű munka máig élvezetes útleírás, egyben a hegyvidék akkori állapotát hűen megjelenítő tudományos pontosságú dokumentum. A Kaukázusban tett utazások során végzett glaciológiai feltáró munka jelöli ki Déchy jelentőségét a földrajztudomány területén. Összehasonlító elemzései az Alpok és a Kaukázus jégborította területeit és a gleccserformálta régió felszínformáit illetően nemzetközi fórumokon is méltatókra találtak (OESTREICH 1909).

14

Kiváló minőségű fényképfelvételeivel a kor színvonalán legjobban dokumentált magashegységek közé emelte a Kaukázust. A kötethez csatolt, 1:400 000 méretarányú térképe minden korábbi térképnél pontosabb képet rajzol a hegység eljegesedett területeiről (SZABÓ 1992). Déchy az utazásaihoz használt orosz táborkari térképek adatait saját terepi vázlatrajzait és fényképfelvételeit felhasználva pontosította a jégtakaró kiterjedésének ábrázolását. Kaukázusi expedícióinak tudományos eredményeinek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben levelező tagjává választotta. Kutatásainak földrajzi és glaciológiai eredményeit székfoglaló előadásának publikált változata ismerteti (DÉCHY 1910), a modern földrajztudomány szemszögéből Szabó (1992) tanulmánya foglalja össze. Déchy halálát követően gyűjteménye a Nemzeti Múzeum és a Földtani Intézet tulajdonába került (HALÁSZ 1937). Gazdag könyvtárát (5360 kötet, mintegy 1000 térkép) a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézete számára vásárolta meg (SCHAFARZIK 1922). Személyes feljegyzései, naplói, kéziratainak jelentős része a második világháború alatt elkallódtak (KUBASSEK 1993). A debreceni Földrajzi Intézetbe Déchy hagyatékának csak egy része került. A máig meglévő állományban ezek a könyvek a „Debreczeni Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Déchy Könyvtára” feliratú bélyegzővel ellátva szerepelnek. Számos kortárs tudományos leírást (pl. Merzbacher, és Freshfield kaukázusi expedícióinak eredményeit), tudománytörténeti érdekességet és régiséget találhatunk ezek között. Nem egy közülük igazi ritkaság és a könyvkiadás remekműve. Déchy érdeklődésének megfelelően a Kaukázusról szóló korabeli szakirodalom szinte teljesnek mondható. Hagyatékából az Intézeti Könyvtárba került térképek között nem csak saját szerkesztésű térképeit találjuk meg, hanem a hegységről akkoriban rendelkezésre álló számos latin és cirill betűs térképet. Egyebek között azokat az orosz táborkari térképlapokat, amelyeket Déchy expedíciói során használt, útközben megfigyeléseinek rövid bejegyzésével, geológiai, glaciológiai vagy éppen az utak járhatóságára vonatkozó széljegyzetekkel látott el - többnyire német nyelven. Feljegyzései közül e térképekhez csatolva kerültek elő az Adai-Choch gleccsereiről készült szabadkézi vázlatrajzai, illetve számos, a térképek névanyagának összeállításához felhasznált, több ortográfiai változatot tartalmazó topográfiai névjegyzékei. Ezek a kéziratos feljegyzések azért is különösen becsesek könyvtárunk számára, mert eredeti jegyzeteinek, naplóinak javarésze elveszett. A hegymászóként már elismert Déchy nem csak tudományos munkásságával vívta ki a földrajz szakmabeli művelőinek elismerését. Közéleti szervező tevékenysége révén számos korabeli hegymászó és alpinista klubnak (Club Alpine Francais, Club Alpino Italiano) tagja volt. A Földrajzi Társaságban és annak alapításában betöltött szerepét már említettük. Emellett tagja volt számos külföldi földrajzi társaságnak is: londoni, a berlini, a párizsi, szentpétervári, bécsi, római, brüsszeli és madridi földrajzi társaságok mind tiszteletbeli vagy levelező tagjukká fogadták. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1908-ban tiszteletbeli

15

doktorrá avatta (LASZ 1917). Az 1875-ben Párizsban szervezett nemzetközi geográfiai kongresszuson a kormány Déchyt bízta meg a kongresszus biztosául és ő szervezte a magyar kiállítást (SCHAFARZIK 1922). Külpolitikai képviseletben szerzett érdemei elismeréséül vaskorona érdemrenddel tüntették ki, és királyi resolutioval magyar nemességet kapott, marosdécsei előnévvel. Déchy életművét áttekintve egy lelkes utazó, a tudományos megismerés iránt elkötelezett, tevékeny és áldozatkész felfedező képe rajzolódik ki előttünk. Expedícióinak felszerelését, tudós kísérőinek utazási költségeit maga fedezte, könyvei saját kiadásában kerültek nyomtatásra. Sokoldalú műveltsége és a könyvtár jelentősége iránti elkötelezettsége folytán a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézete büszkeséggel őrzi a hagyatékából származó gyűjteményt és kaukázusi expedícióinak dokumentumait. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézete nevében Kubassek Jánosnak (Magyar Földrajzi Múzeum, Érd), aki Déchy Mór portréját rendelkezésünkre bocsátotta. A könyvtári állomány áttekintésében, és a térképtári adatgyűjtésben nyújtott segítségéért Vargáné Matolcsi Máriának, a Földrajzi Intézet könyvtárosának tartozom köszönettel. Felhasznált irodalom BALÁZS D. (1992): Déchy Mór utazásai a Kaukázusban, Térképes útvonalfeldolgozás, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Érd 11: 9-16. DÉCHY M. (1910): Kaukázusi utazásaim tudományos eredményei, MTA Mathematikai és Természettudományi Értesítő 28: 524-549. DÉCHY, M. VON (1905-1907): Der Kaukasus – Reisen und Forschungen im kaukasischen Hochgebirge, D. Reiner, Berlin, I-III. kötet DUBOVITZ I. (1934): A Magyar Földrajzi Társaság könyvtárának hatvanéves története, Földrajzi Közlemények 62 (4-6): 69. DURA L. (1992): Magyar hegymászók a Kaukázusban, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Érd 11: 25-28. HALÁSZ GY. (1937): Déchy Mór, In: Halász Gy. (1937): Öt világrész magyar vándorai, Budapest, Grill K. Könyvkiadóvállalata, 132-145. IMRÉDI-MOLNÁR L. (1961): A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára és könyvtárosai, Földrajzi Közlemények 89 (1): 104-106. KUBASSEK J. (1993): Déchy Mór In: Balázs D. (1993)(szerk.): Magyar utazók lexikona, Budapest, Panoráma 93-95. LASZ S. (1917): Déchy Mór, Földrajzi Közlemények 45 (1-3): 1-7. NAGY M. M. – SIPOS A. M. (1998): A Magyar Földrajzi Társaság és Könyvtára, Magyar Könyvszemle 114 (1): 6.

16

OESTREICH, K. (1909): Der Kaukasus, Petermanns Geographische Mitteilungen 55 (2): 40-46. SCHAFARZIK F. (1922): Déchy Mór emlékezete, A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédek 18 (5): 87-102. SZABÓ J. (1992): Déchy Mór kaukázusi utazásainak földrajzi eredményei, Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, Érd 11: 17-20.

17

Határok, határmenti kapcsolatok

18

19

ROMANIA’S EASTERN BORDERS, A CHALLENGING AND CONTRADICTORY HISTORICAL DESIDERATUM Ioan Horga1 – Sorin Sipos2 Europe could be described as a mosaic of overlapping “tesseras”, where old and new areas of collaborations dilute the meaning of borders. These overlapping cultural clusters have emerging areas allowing the reintegration of the European societies. It is due to these areas that cooperation and new forms of belonging to Europe have developed, not only as a one-identity “country” but also as an overlapping mosaic of identities. As a continent, Europe cannot be defined. Paul Valéry used to describe it as “a little promontory on the Asian continent”. However, the myth has remained that Europe is a continent apart from Asia. A series of questions emerge, such as: Where does Asia end and Europe begin? Can a continent that is a little more than a promontory have borders? The answer largely depends on the perspective from which the question is asked, that is, Europe. Until the end of the Cold War, in the view of many Western Europeans, Europe ended at the Iron Curtain. From the perspective of Poland, the Czech Republic and Hungary, Europe has a central core rooted in traditions of civil society, democracy and Roman Catholicism3. The result for Central Europe has been the migration eastwards of the border with Asia, which is increasingly being brought as far as Turkey and Russia. But this is a decidedly political and cultural definition of the continent. Since the end of communism and the enlargement of the EU to include many of the former Eastern European countries, the very terms Central and Eastern have been reinvented. Most notably, there has been a rebirth of Central Europe, which is not an enlarged and central part of the EU, and as a result the designation Eastern Europe has been pushed farther East4. Given that the countries to which the designation refers are themselves seeking EU membership, while some of them, such as Ukraine and Belarus, are in a close relationship with Russia, which for them is the East, the very terms East and West are losing their traditional referents and are best abandoned in making sense of Europe. In the Balkans area, after the break-up of the former Yugoslavia, the East – West distinction acquires a new meaning. Thus, countries such as Slovenia and Croatia place themselves in an ideologically charged Roman Catholic and liberal West to distinguish themselves from an allegedly more Asiatic Serbia. In this West – East 1

University of Oradea, University of Oradea 3 Gérard Delanty, ‘The Resonance of Mitteleuropa: A Habsburg Myth or Anti-Politics?’ Theory, Culture and Society. 14 (4), 1996, pp. 93-108. 4 Larry Wolff, Inventarea Europei de Est. Harta civilizaţiei în Epoca Luminilor, Bucureşti, Ed. Humanitas, 2000 2

20

contest, it is interesting to note that the Islamic populations of Bosnia and Kosovo were allied to the liberal West, suggesting that the identification of the East with Islam is not as fixed as it has often been thought of. Taking into consideration these remarks, as well as the renegotiation of borders today, we may envisage defining Europe as a borderland itself. Robert Barlett shows how Europe has been created as a result of a ceaseless process of colonization and expansion into borderlands5. The frontiers and borders of Europe have been possible only in relation to the appropriation of other centres in a history that has been one illustrating the changing relations between cores and peripheries. Both Europe and its borders are discursive constructions. Where Europe ends is one question but where the EU should end is a quite different and more political question, as William Wallace has argued6. This brief analysis implies that Europe is growing to be what Castells has called a “network society” and has started an epoch when borders take a more intricate form. The network society is the one in which hierarchies are replaced by networks, while borders are dissolving into more democratic kinds of spaces. The argument proposed here is that networks establish new kinds of borders and indeed they also create more borders7. These borders, ranging from hard to soft borders, are more extensive than before, but are also less fixed. In so far as the border separates an inside from an outside, Europeanization is a process that is coextensive with such distinctions. For this reason, there is indeed some sense in developing the notion of Europeanization in terms of a notion of the border as a site of politics and it is therefore inseparable from democracy. Differences between borders have been a particularity of Europe, especially if we compare East and West. The eastern border has changed many times, thus shaping the geopolitical configuration and identity of Europe to a considerable extent8. This type of frontiers separating East and West have been ever stronger perceived as early as the 18th century, which has been shown by missioners, diplomats and French military men, Italians, Austrians crossing either the Eastern European area from the Baltic Sea to the Carpathians and the Black Sea, or from West to East, to Sankt Petersburg and Moscow, to Iasi and Cetatea Alba, or to Bucharest and Constantinople. From this multitude of travellers contributing to analysing identity through diversity in Eastern Europe, we have chosen one less

5

Robert Barlett, The Making of Europe: Conquest, Colonization and Cultural Change 950-1350. London, Allen Lane, 1993. 6 William Wallace, “Were Should EU Enlargement Stop?” In: Whither Europe: Borders, Boundaries, Frontiers in a Changing World. Lindahl, R. (ed.) Gothenburg, CERGU, 2003. 7 M. Castells, The Rise of the Network Society. Oxford: Blackwell, 1996. 8 G. Delanty, G., ‘The Frontier and Identities of Exclusion in European History.’ History of European Ideas. 22 (2): 93-103, 1996.

21

known, Captain Aubert, whose notes have remained unknown in the Military Archives in Paris. L’espace roumain est revenu au centre des préoccupations du monde occidental avec la Reconquête autrichienne démarrée en 1683, après une période où l’Empire ottoman semblait avoir renforcé sa domination sur de vastes régions de l’Europe centrale et du Sud-Est. D’une part, l’apparition, dans les rapports entre les grands pouvoirs de l’Europe, de la Question orientale, liée à l’héritage de l’Empire ottoman, maintenait vive l’attention des facteurs politiques sur les réalités du Bas Danube9. D’autre part, le remplacement, par la puissance suzeraine, des monarques autochtones avec des princes grecs de Phanar, au début du XVIIIème siècle, a fait augmenter l’influence de la Porte, donnant la fausse impression que les frontières de l’Empire ottoman avaient franchi le Danube, que les Turcs avaient effectivement pris en possession les Principautés roumaines. Néanmoins, certains milieux occidentaux avaient déjà été sensibilisés à l’espace de la partie orientale du continent, leur intérêt augmentant progressivement dans le temps. Le passage de la „Petite“ à la „Grande Europe“ était en train de se réaliser et le Siècle des Lumières, par son appétit pour des réalités exotiques, sa notion de „citoyen universel“, son discours cosmopolite, allait en offrir un cadre favorable. Les conflits militaires entre les Russes, les Autrichiens et les Turcs ont, graduellement, ramené le monde roumain à l’attention des grandes puissances. Les boyards de Moldavie ont montré, lors des traités de paix, que les Pays roumains avaient bénéficié tout au long du Moyen Âge de relations privilégiées avec la Porte, qui avait tenu pour valables leur autonomie et leurs institutions10. Dans un tel contexte, l’Occident apprit, grâce aux récits des voyageurs qui avaient écrit sur l’espace roumain pendant les siècles antérieurs, qu’au Nord du Danube il y avait un peuple d’origine romane qui avait autrefois bénéficié, de la part de l’Empire ottoman, d’une entière autonomie11. Les guerres de Napoléon augmentent l’intérêt de la France pour l’espace de l’Europe de Sud-Est, sur le fond du déclenchement des hostilités contre la Russie12. 9 Andrei Oţetea, Scrieri istorice alese. (Écrits historiques choisis). Préface par acad. David Prodan. Édition et étude introductive par Florin Constantiniu et Şerban Papacostea, Cluj-Napoca, 1980, p. 69-176. 10 Vlad Georgescu, Mémoires et projets de réforme dans les Principautés roumaines, 1769–1830, Bucarest, 1970. 11 Şerban Papacostea, Geneza statului în Evul Mediu românesc. Studii critice. (La Genèse de l’État au Moyen Âge roumain. Études critiques). Édition augumentée, Bucarest, 1999, p. 240. 12 Pompiliu Eliade, Influenţa franceză asupra spiritului public în România. Originile. Studiu asupra stării societăţii româneşti în vremea domniilor fanariote (L’Influence française sur l’esprit public en Roumanie. Les origines. Étude sur l’état de la société roumaine durant les règnes phanariotes). Deuxième édition intégrale révisée, Bucarest, 2000, p. 176-198; Jean Nouzille, La diplomatie française et les Principautés au début du XIXe siècle, dans Revue Roumaine D’Histoire, tome XXXVIII, ns 1-4, janvier-décembre, Bucarest, 1999, p. 3-36.

22

Le rapport Notes statistiques sur la Pologne Russe, la Moldavie et la Valachie, qu’on va analyser, a été rédigé par Aubert, Capitaine lieutenant l’État Majeur Général de la Grande Armée, et contient dix pages, dont sept sont consacrées à l’espace roumain. À la fin du texte on trouve quelques dates d’identification, c’est à dire l’endroit et la date de son élaboration, Paris, le 26 Octobre, 1807, suivis par la signature d’Aubert, Capitaine lieutenant à l’État Majeur Général de la Grande Armée13. Nos efforts d’obtenir des informations sur le Capitaine Aubert, afin de clarifier les raisons de son voyage dans l’espace roumain, ont, malheureusement, mené seulement à des résultats partiaux. Qu’en sait-on jusqu’à ce moment-ci? Tout d’abord, nous savons qu’Aubert n’a pas voyagé seul dans les Pays roumains. Il a fait partie d’une délégation constituée, selon les informations consignées par l’un de ses membres, d’Armand Charles Guilleminot, aide-de-camp du commandant, du Commandant d’escadron Simmer, d’un officier russe et d’Aubert14. Il y avait, donc, trois officiers français et un officier russe. Selon les informations provenues de la même source, mais aussi dû au fait qu’il détenait le plus haut grade parmi les officiers français de la délégation, il semble qu’Armand Charles Guilleminot fut le chef de la mission française. Secondement, on sait que la délégation française a quitté le quartier général impérial de Tilsit à 11 Juillet 1807 pour rencontrer le Général Michelson, le Commandant des forces russes qui se trouvaient dans les Principautés, et le Grand Vizir Celebi-Moustapha Pacha, le commandant des troupes ottomanes du Bas Danube15. Aubert commence son récit à Tilsit, où débute son voyage, et se dirige ensuite vers Grodno, Kovel, Luck et Cameniţa. Arrivé à Cameniţa, Aubert tient à faire quelques considérations d’ordre historique et une brève description de la situation de la ville à ce moment-là. Voilà les impressions d’Aubert sur Cameniţa, point stratégique aux frontières méridionales du Royaume de Pologne, qui avait aussi joué un rôle important dans la destinée de la Moldavie „Cette ville fut jadis citée comme la principale clef de la Pologne. Sa position est assez belle, mais cependant n’a rien d’extraordinaire. On descend près de Kaminiec une très belle rampe de 200 toises de longueur, on traverse ensuite un ravin profond où passe une petite rivière sur laquelle est un pont levis. Ce pont est défendu par des vieux ouvrages de maçonnerie en partie circulaires. On voit ça et là les débris d’une enceinte. Le pied de la colline sur laquelle est la ville est de pierre calcaire et coupé à pic. On aperçoit sur la droite une ancienne citadelle très irrégulière qu’on répare en ce moment“16.

13

Aubert, Notes statistiques sur la Pologne Russe la Moldavie et la Valachie, Service historique de l’armée de Terre, Château de Vincennes, Fonds Turquie et Péninsule Illyrienne, 1 M 1629. 14 Mémoire de l’adjudant-commandant Guilleminot, sur les observations qu’il a faite et les renseignement qu’il a reccuillir pendent son voyage en Turquie, Service historique de l’armée de Terre, Château de Vincennes, Fonds Turquie et Péninsule Illyrienne, cota 1 M 1628, p. 1. 15 Ibidem. 16 Aubert, Notes statistiques, p. 4.

23

Pour l’officier français, l’espace parcouru avait un passé impressionnant, par opposition aux réalités du présent. Il savait que la place de Cameniţa, dont seulement „des vieux ouvrages“ ou „les débris d’une enceinte“ se sont préservés, avait eu la réputation d’être l’une des plus solides fortifications. Le contraste entre le passé glorieux et la déchéance du présent est plus accentué que jamais lorsqu’il décrit la manière de reconstruction du système de fortification: „On aperçoit sur la droite une ancienne citadelle très irrégulière qu’on répare en ce moment. Les nouveaux ouvrages qu’on vient lier aux anciens sont d’un mauvais relief et n’ont aucune solidité. Les revêtements croutent à chaque instant faute d’être en équilibre avec la poussée des terres.“17 Nous quittons, mentalement, bien sûr, Cameniţa et, implicitement, la Pologne, avec notre voyageur, après qu’il décrit, en peu de mots, ses impressions sur l’ancienne Pologne: „en général les routes sont bonnes et le pays très productif. On remarque fort peu d’industrie dans cette partie de l’ancienne Pologne, le peu de commerce qui s’y exerce est exclusivement entre les mains des Juifs.“18 Le capitaine Aubert, scrupuleux, méticuleux et lapidaire dans ses descriptions, ou du moins tel qu’il se révèle dès les premières pages de son rapport, nous avertit qu’ „on descend de Kaminiec par une seule rampe jusqu’à Dniestr. De Kaminiec à Choczim il faut passer le Dniestr qui sépare la Pologne russe de la Moldavie. Sa largeur est de 60 à 80 toises. On le passe sur un bac à rames dans l’espace de dix minutes. Les hauteurs qui bordent son lit peuvent avoir sur la rive gauche de 40 à 50 pieds. La rive droite est très basse. Distance 6 lieues“19. Voilà, donc, qu’au sujet de Cameniţa, comme d’ailleurs dans tout le rapport, on a à faire avec un véritable guide de voyage contenant le tracé, l’état des routes, les passages sur des cours d’eaux, la largeur de Dniestr, la façon et la durée du passage, la hauteur des rivages etc. On peut mettre la clarté et la concision du discours sur la formation du capitaine Aubert, militaire de profession, mais, en égale mesure, aussi sur la mission qu’il avait à accomplir sur l’espace roumain. Arrivé en Moldavie, à Hotin, notre voyageur inverse, dans son rapport, l’ordre entre la description de l’itinéraire parcouru et les considérations d’ordre général, présentes à la fin du voyage en Pologne. Dans le cas de la Moldavie, Aubert expose sur une page entière des considérations d’ordre géographique, démographique et politique sur la province. Cependant, dans le chapitre sur la Valachie, Aubert présente ses considérations générales sur le pays à la fin du voyage. Cela et d’autres éléments contenus dans le rapport nous font penser que l’officier français a fait de courtes notes au moment de son voyage, notes qu’il a ensuite ordonnés, en France, comment il a trouvé bon pour rédiger son rapport. Cette anomalie, de faire des considérations généraux sur un pays dès qu’on ait franchi ses frontières, doit plus probablement être mise sur le désir de séparer deux espaces, celui polonais de l’espace roumain, qui se trouvaient à ce moment17

Ibidem. Ibidem. 19 Ibidem. 18

24

là sous dominations différentes. En outre, dans les conditions où l’importance des informations sur les Pays roumains par rapport à l’espace polonais, l’auteur a senti, croyons-nous, le besoin d’informer préalablement ses supérieurs du statut spécial des Pays roumains, soumis à la domination de la Porte, provinces moins connues que la Pologne et qui faisaient, avant tout, l’objet de ce rapport. Quelles sont, donc, les impressions de l’officier français de la Moldavie? Il se montre généreux en appréciations sur le potentiel naturel du pays, mais critique à l’égard du système politique, en général corrompu et inefficient pour les habitants du pays, et à l’égard des méthodes de mettre en valeur les ressources de la terre et du sous-sol. Selon ce qu’il écrit, l’auteur du rapport de voyage croit, d’une manière tout à fait surprenante pour nous, que „la Moldavie serait susceptible de devenir une des plus belles provinces de l’Europe, si la population pouvait être augmentée et le pays administré“20. Pour soutenir ses affirmations concernant le potentiel économique du Pays de la Moldavie, l’officier insiste sur ses principales ressources. „Le sol, généralement inculte“, conclut l’observateur, „offre partout une terre végétale qu’il ne faudrait qu’ouvrir pour en tirer le plus grand parti. [...]Des troupeaux très considérables d’animaux de toute espèce composent la richesse de ce peuple entièrement pasteur. Les vallées du Dniestr, du Pruth, de la Sirette sont extrêmement abondantes en bons fourrages et les coteaux sur lesquels il y a un peu de culture suivant les besoins du pays, produisent du blé turc, de l’orge et de très belles avoines. La variété des plateaux et leurs différentes expositions les rendraient susceptibles de toute espèce de culture. On trouve des forêts de chêne et de bois blancs et des taillis qu’on laisse détruire par les troupeaux. La Moldavie renferme aussi des mines de plusieurs métaux et des montagnes de sel.“21 En conclusion, Aubert considérait la Moldavie un pays riche, donc ses problèmes ne relèvent tant du potentiel économique mais, comme il le remarquait, de la mauvaise administration, généralement parlant. Pour Aubert, l’Empire ottoman était, sans doute, celui à blâmer pour la mauvaise administration et le pauvre gouvernement du pays. Et, comme pour éliminer aucune doute, il conclut que „le Gouvernement turc sera toujours un obstacle à l’amélioration de ce pays. Il en retire plusieurs millions par année en négligeant les ressources“22. Au fond, le Mal de l’Empire, surtout le despotisme des sultans, de même que la corruption, avaient contaminé aussi les provinces qui en dépendaient, et les Phanariotes représentaient les instruments par lesquels la Porte agissait dans les États roumains. À côté du Sultan, ils étaient les promoteurs de la politique ottomane dans les Pays roumains, les bénéficiaires de ce système néfaste mais aussi, parfois, ses victimes. En quelques phrases, l’observateur français surprend le fonctionnement du mécanisme politique de la Moldavie. „La Moldavie est ordinairement gouvernée“, écrit Aubert, „par un prince Chrétien 20

Ibidem. Ibidem, p. 4-5. 22 Ibidem, p. 5. 21

25

Grec qui reçoit l’investiture du Grand Seigneur. Les intrigues et l’or sont les plus sûrs moyens d’obtenir une principauté. Celui qui, par son crédit à la Porte et ses richesses, est parvenu à se faire nommer prince, n’a rien de mieux à faire en prenant possession, que de rançonner ses peuples; il faut qu’il se couvre des dépenses énormes qu’il a été obligé de faire. Il n’a d’ailleurs aucune garantie. L’intrigue qui lui a fait obtenir aujourd’hui la souveraineté peut le renverser demain.“23 Autrement dit, le trône de la Moldavie s’obtient par des intrigues et de l’or. Après avoir obtenu l’investiture du Sultan, les princes régnants paient de larges sommes d’argent afin de rester dans les grâces de celui-ci et des fonctionnaires ottomans, pour garder leur trône le plus longtemps possible. Cependant, le but de ces souverains n’était pas celui d’enrichir les fonctionnaires de la Porte, mais de faire leur propre fortune et celle de leurs familles. Amasser de l’argent, à son propre bénéfice, des taxes payées par les habitants du pays, était considéré un fait tout à fait normal. De même que la mentalité, présente à l’époque, selon laquelle, après avoir perdu le trône du pays, les monarques gardaient d’importantes fortunes obtenues du labeur de leurs sujets. Un règne plus long signifiait plus de pouvoir et d’argent. Ainsi s’explique la préoccupation de ceux qui se trouvaient sur le trône du pays de garder leur position le plus longtemps possible, faisant dans ce but de grosses dépenses pour éliminer leurs rivales. L’observateur remarque, indirectement, la crise d’autorité de l’institution centrale, devenue simple fonction dans les mains de ceux prêts à offrir de grosses sommes d’argent. C’est-à-dire que le gouvernement ne se trouvait pas au service du pays, n’en défendait guère les intérêts mais, au contraire, il les éludait. Dans ce contexte, il importait moins si le futur monarque avait des qualités de prince régnant ou s’il était un bon administrateur. L’intérêt du Sultan était que l’aspirant qui offrait le plus d’argent pour son avènement au trône du pays puisse le lui payer. Cette paye était, pourtant, suivie par d’autres obligations, car la Porte prenait soin d’encourages aussi des possibles rivaux, afin d’attirer l’attention du prince régnant d’honorer ses dettes. „Tel est le prince Canghieri“, écrivait l’observateur français, „nouvellement nommé à la principauté de Moldavie, qui vient d’être déposé et remplacé par le prince Canimaki.“24 Que le système établi par la Porte était la vraie cause de la grave situation économique et politique des Pays roumains le démontrait aussi, selon Aubert, l’aisance avec laquelle les monarques étaient changés, parfois à la guise des sultans ou des hauts fonctionnaires ottomans. En conclusion, pense l’auteur, „il en résulte que celui qui pourrait entreprendre l’amélioration de ce pays, en supposant qu’il en eut l’intention, est dans l’impossibilité de le faire“25. Mais le Mal, la corruption, l’arbitraire de la Porte par rapport aux monarques phanariotes représentait un véritable modèle à suivre, bon gré mal gré, par l’élite politique du 23

Ibidem. Ibidem, p. 6. 25 Ibidem. 24

26

pays. „Les principaux boyards“, écrit Aubert, „sont à l’imitation des princes obligés de rançonner les autres, et il n’existe pour personne ni sûreté ni propriété.“26 Voici que l’absence d’une minime garantie pour la sûreté de la personne et de la propriété représente un autre grand problème des Pays roumains. Elle entraîne l’arbitraire des plus forts et le manque de confiance dans le système politique de cette période-là, générant de la suspicion, de la peur et de la méfiance au sein du peuple. L’observateur continue sa description de la Moldavie, insistant sur la disposition des villages et sur les voies de communication. „Les villages éloignés qui se trouvent au milieu des plaines de la Moldavie sont construits en clayonnages enduits de terre glaise. D’autres habitations sont creusées dans la terre même et n’ont de saillie que deux ou trois pieds au-dessus du sol. Le terrain qui les environne n’est pas plus cultivé que l’autre et il n’existe pas même un jardin. Tout est couvert d’herbe et l’on ne voit aucune route. [...] Les relais de la poste sont établis dans une baraque et souvent au bivouac. Les chevaux sont par troupeaux dans la plaine et restent toujours dehors. Il faut souvent les aller chercher une ou deux lieues, ce qui retarde les voyageurs. Du reste ils vont assez vite“27. Cette description peut représenter une véritable image d’album pour les représentants des courants littéraires roumains Semoirisme et traditionalisme à la fin du XIXe siècle. Si on s’arrête aux apparences, sans l’examiner à fond, l’image est intéressante; si, au contraire, on y pénètre plus profondément, on se rend compte combien la vie des personnages est marquée par le système politique de cette période. Il s’agit d’une société traditionnelle, sans éléments de modernité, dans laquelle beaucoup de choses pourraient changer pour le bien avec peu d’investissements. Le cas des stations ou relais de poste en est, peut-être, le plus relevant. Ils sont pauvrement aménagés et organisés, pourtant les chevaux, admet l’auteur, avancent assez rapidement. Le voyageur doit, néanmoins, les chercher le plus souvent sur les champs, parfois à de grandes distances, surtout lorsqu’il en a le plus besoin. On avait laissé Aubert à Hotin, juste après son entrée en Moldavie. Grâce à l’importance de ce point stratégique pour la Moldavie, on s’attendrait à une plus ample description de la part de l’observateur français. Selon lui, Hotin est une petite ville „située en plaine et renfermée dans un retranchement sans fraises ni palissades, flanqué seulement de quelques demi-tours sans aucuns ouvrages extérieurs. Cette place est considérée comme forteresse par les Turcs“28. L’auteur ne montre point d’enthousiasme devant Hotin; il glisse même une ironie subtile dans ses mots lorsqu’il affirme que seulement les Turcs considèrent Hotin une forteresse. Cependant, on ne peut pas le suspecter de manque d’intérêt pour les accomplissements des Roumains. La place de Hotin représentait pour les XVème et XVIème siècles une fortification capable de résister aux sièges. Mais à mesure 26

Ibidem. Ibidem, p. 5-6. 28 Ibidem, p. 6. 27

27

que les techniques d’assiéger se perfectionnaient pendant les siècles suivants, tandis que le plan de la place restait le même, la fortification est, naturellement, devenue vulnérable. De Hotin, Aubert part pour Rădăuţi, à travers Bălcăuţi. „Avant d’arriver à Radoux on passe le Pruth sur un banc à corde. Sa largeur est de 60 toises“29. La suivante ville importante est Iaşi, la capitale de la Moldavie, où Aubert arrive après avoir traversé quelques localités consignées dans le rapport sous une forme plus ou moins correcte: Chireni, Ştefăneşti. „Avant d’arriver à Iassy [...] on monte une rampe très rapide et boisée et l’on parcourt un terrain fortement ondulé“30. La capitale de la Moldavie est la seule ville qui paraît être plus proche aux exigences et aux goûts du capitaine Aubert. Ses considérations en sont lapidaires: „La ville de Iassy est assez bien bâtie. On y trouve des bâtiments dans le goût européen, on y voit des équipages et des palais. Les rues sont garnies en madriers pour remplacer le pavé. La population s’élève à 50 ou 60 mille âmes. La religion dominante est le Christianisme grec.“31 Le chemin du voyageur français continue vers Vaslui, par Scânteia et Unceşti. Le voyage paraît à Aubert plus difficile qu’avant, ce qui lui donne l’occasion d’en faire quelques considérations et de décrire l’itinéraire parcouru: „De Iassy on traverse un pays montueux et couvert. [...] Le chemin est difficile et mauvais. [...] Près de Waslui on remarque une position susceptible de défendre tous les débouchés de plusieurs vallées si elle était fortifiée.“32 C’est intéressant que l’officier Aubert ait saisi la position stratégique de ces endroits où, plus de trois siècles auparavant, Étienne le Grand avait vaincu les Turcs. De Vaslui, Aubert continue son voyage par Focşani, Socolina, Bârlad, Berheci, Tecuci. Outre que la route est difficile, l’on doit „traverser une vallée coupée de ruisseaux et de canaux qu’on passe sur autant de ponts de bois“, ou que „le chemin est très sinueux et mauvais dans le temps de pluie“33, cette partie de la Moldavie paraît à notre voyageur „un peu plus cultivée, on y voit du blé turc et de l’orge“34. En Moldavie on cultive, donc, aussi des grains. Le désir de l’observateur de voir des bergers dans tous les habitants de ce pays peut avoir quelques possibles explications. L’élevage du bétail était, en Moldavie, plus pratiqué que l’agriculture, tandis que dans l’espace d’où venait le voyageur l’agriculture représentait la principale occupation. En outre, les terrains de la Moldavie sont favorables à l’agriculture, mais sont utilisés, pour la plupart, comme pâturages. On atteint Galaţi, passant par Mărtineşti et Măxineni. „De Maxinen à Galatz on trouve quelques plateaux très découverts. Galatz est situé sur les bords du

29

Ibidem. Ibidem, p. 6-7. 31 Ibidem, p. 7. 32 Ibidem. 33 Ibidem. 34 Ibidem. 30

28

Danube. La population est peu considérable“35. De Galaţi à Brăila on peut remonter le Danube, dont le cours n’est pas très rapide. Et nous voilà arrivés en Valachie, près de la frontière de l’Empire ottoman. Cela se voit tout de suite dans le nombre sensiblement plus grand de places fortes, dans la présence des garnisons militaires et des constructions de type oriental. Aubert trouve Brăila „une petite ville fortifiée à la méthode des Turcs. Sa situation est assez escarpée. Elle est sous les ordres du Nazir Ameda avec une garnison de quatre mille hommes. Les ouvrages qui servent à sa défense n’ont aucune solidité et sont mal entretenus“36. De Brăila, le capitaine français monte le Danube vers Silistra et Rusciuc, pour se diriger ensuite vers Bucureşti et Focşani. Pendant cette partie de sa route, l’observateur dirige son attention sur le système défensif ottoman. L’effectif militaire, le type et la qualité des fortifications, les voies de communication sont des éléments fondamentaux dans ses notes. Avant d’atteindre Silistra, Aubert remarque que „l’armée turque est campée sur les deux rives de ce fleuve, sans autre communication que des bateaux. Le quartier général du grand vizir est sur la rive gauche dans une île près de Kalarasch“37. Dans une mention spéciale sur la ville de Giurgiu, l’auteur constate que les apparences peuvent souvent être décevantes, remarque plus que jamais appropriée à l’Empire ottoman. La forteresse de Giurgiu, conclut-il, est „considérée par les Turcs comme capable de la plus grande résistance“38. Nous soulignons le fait qu’Aubert emploie très souvent la méthode de comparaison dans se descriptions. Il présente le point de vue des autorités sur une question, ensuite il exprime le sien. Pour lui, la ville „est située en plaine et fermée d’une ancienne muraille qui paraît avoir être réparée nouvellement“39. Cette observation est valable aussi pour Rusciuc. „La ville est agréablement située. La rive droite du Danube, très élevée dans cette partie, est couronnée par la ville et présente un coup d’œil très pittoresque, mais l’intérieur ne représente plus qu’un village. Des rues étroites et sinueuses bordées de murs de terre où l’on voit quelques portes cochères“40. En ce qui concerne Slobozia, l’officier français sait que c’est l’endroit où a été signé l’armistice entre les Russes et les Turcs, armistice dont la principale stipulation prévoyait la retraite des troupes russes des Principautés. „Elle a été choisie par les plénipotents turcs et russes pour la tenue des conférences relatives à l’armistice conclu le 24 Août dernier entre les deux puissances“41. De Rusciuc, Aubert part pour Bucarest, la capitale de la Valachie, ville qu’il trouve „considérable et assez bien bâtie. [...] Elle ressemble assez à Iassy par les 35

Ibidem, p. 8. Ibidem. 37 Ibidem. 38 Ibidem. 39 Ibidem. 40 Ibidem, p. 9. 41 Ibidem. 36

29

constructions et les usages“42. L’auteur découvre des similitudes aussi entre les deux pays. Concernant la Valachie, le voyageur français affirme qu’elle „ressemble beaucoup à la Moldavie et renferme à peu près les mêmes richesses. Elle est soumise aux mêmes inconvénients sous le Gouvernement de la porte ottomane“43. Nous achevons le périple dans la Moldavie et la Valachie par les observations d’Aubert à la fin de son rapport: „Telles sont les provinces de Moldavie et de Valachie auxquelles il ne manque qu’une administration pour devenir extrêmement florissantes. Mais l’ignorance des Turcs, leurs idées religieuses qui condamnent toute espèce d’innovation et, plus encore, leur haine pour les Chrétiens de quelque secte qu’ils soient, empêcheront toujours que ce beau pays ne puisse se civiliser. Il ne sera réellement fertile que lorsqu’un gouvernement puissant et juste se chargera de le protéger.“44 Ce sont des observations de très grande profondeur sur le statut et l’évolution des Pays roumains mais, par endroits, elles sont restées actuelles aussi de nos jours. Qui est, donc, Aubert, l’auteur de ces observations ? Essayons de constituer son profil à l’aide des informations du rapport. Il est, tout d’abord, un fin observateur des réalités roumaines. Capitaine adjoint à l’État Major Général de la Grande armée française, comme on l’avait déjà dit et comme le témoigne sa signature du rapport, il fait partie des officiers du corps d’État Majeur comme officier de génie ou d’une arme apparentée, si l’on considère l’intérêt qu’il manifeste pour les fortifications, les cours d’eaux rencontrés, les voies de communication terrestre. Sa formation lui permet de formuler des considérations pertinentes sur le système défensif existant; il propose même de construire une place forte près de Vaslui, endroit haut, situé sur le point de jonction de plusieurs rives et routes. De plus, il connait très bien des aspects de l’histoire récente des deux Pays roumains. Les détrônements des monarques, la conférence de Slobozia, l’attitude de Constantin Ipsilanti pendant l’automne de l’année 1806 sont compris dans le rapport. Ensuite, ses considérations sur le système politique établi par la Porte dans les Principautés roumains révèlent, à notre avis, quelqu’un qui connaissait relativement bien les réalités de cet espace même avant d’entreprendre ce voyage. Aubert se montre aussi être franc et direct dans les relations avec les autres, avec les étrangers. Il manifeste ouvertement son antipathie envers les Turcs à cause de l’hostilité qu’ils éprouvent à l’égard des Chrétiens, mais aussi à cause de leur réticence par rapport aux idées novatrices. On peut le soupçonner aussi de sentiments antisémites. Du moins, il n’a pas une bonne opinion des Juifs qui contrôlent le commerce de Pologne. Il n’a aussi aucune confiance dans les fortifications construites selon les plans des ingénieurs juifs, qu’il trouve pauvrement conçus. En revanche, il montre de la compassion pour les Pays roumains à cause de leur statut dans leur relation avec la Porte ottomane. Il blâme 42

Ibidem. Ibidem. 44 Ibidem. 43

30

la domination et les abus des Turcs qui lui semblent injustes. Dans une certaine mesure, Aubert joue donc aussi le rôle d’un justicier. Concernant le but du voyage d’Aubert, en fait celui du voyage de la délégation d’officiers français, Guilleminot n’en fait aucune précision. Dans le rapport rédigé à la fin de la mission, il dévoile toutefois avoir eu comme tâche de convaincre les facteurs politiques turcs de conclure un armistice avec la Russie45. Cette mission était très importante pour la France, on peut par conséquent supposer que les délégués envoyés à la Porte étaient des personnes instruites et de confiance. Le voyage débuta le 11 Juillet à Tilsit, la cité où, juste quelques jours auparavant, on avait signé le traité secret entre la France et la Russie, spécifiant, parmi les autre prévoyances, que la France se mettait à la disposition de la Turquie comme médiateur pour rétablir la paix avec la Russie. Le voyage débuta, donc, à 11 Juillet, un jour avant que le traité de Tilsit fut ratifié. L’armistice entre la Russie et la Turquie a été signé à Slobozia, à la suite des discussions que les représentants des deux pouvoirs ont eues entre le 12 et le 24 Août, discussions auxquelles les délégués français ont joué un rôle très important46. Il est intéressant qu’Aubert n’a pas laissé dans ce rapport aucune information témoignant de sa participation personnelle aux discussions des deux délégations. Nous sommes enclins de croire qu’il n’y a pas pris part. Sans tenir compte de la raison de son voyage, son rapport constitue une importante source documentaire sur l’espace roumain du début du XIXe siècle. Ce rapport a été rédigé à un moment où l’intérêt de la France pour cet espace augmentait d’un jour à l’autre47.

45

Mémoire de l’adjudant-commandant Guilleminot, p. 24. Ibidem. 47 Andrei Oţetea, Scrieri istorice alese. (Écrits historiques choisis), p. 195-196. 46

31

TURISZTIKAI TERÜLETFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK ÉS JAVASLATOK A SEBES-KÖRÖS VIZGYŰJTŐ MEDENCÉJÉBEN Gheorghe Măhăra * Summary: Studying the posibilities of development for an area,seen by tourism, involves in the first place delimitation and hierarchy of the touristical areas and arrengemant proposels. The hidrographical area of Crisul Repede includes a succesion of touristical resources and numerous possibilities of arrengement as well in the benefit of the county as for the country where this touristical resources are. Kulcsszavak: turisztikai terület, idegenforgalmi vonzerő, fejlettségi szint, infrastruktúra, idegenforgalmi forgalom A kiemelkedő turisztikai erőforrások meghatározása Elkerülvén a tévedéseket a kiemelkedő turisztikai erőforrások meghatározásában, jelen esetben olyan tényezők szerint történt ezek meghatározása, mint vonzókör, az infrastruktúra fejlettsége, valamint látogatottság mutatói. Ezeket mind egybevetve, tiz főbb turisztikai területet sikerült azonosítani (1. táblázat), amelyek vonzáskörzetüknek megfelelően négy nagy csoportba sorolhatóak a kevésbé vonzótól a leglátogatottabbig. 1. kiemelkedően magas turisztikai erőforrások (Nagyvárad-Félixfürdő-Május 1 Fürdő) 2. magas turisztikai erőforrások (a Sebes-Körös Révi-szorosa, a Jád-völgyeBiharfüred) 3. közepes szintű turisztikai erőforrások (Ördög-völgye és a Henc-völgye, szintén a Bihari hegységben) 4. alacsony szintű turisztikai erőforrások (a Nyugati Alföld területén található halastavak Cséfa és Mierszig, a Tizfalui-mészkőfennsík, Körösfő, valamint a Telegd-lugasi tározók a Sebes- Körösön) Nagyvárad térsége, beleértve a már emlitett két fürdőtelepet, a Félix- illetve a Május 1 Fürdőt (Püspökfürdő), magában foglal számos turisztikai és történelmi objektumot, különböző gyógykezelésre alkalmas helyet, egy fokozottan védett területet. Ezek mint rendelkeznek a megfelelő és minden igényt kielégitő infrastukturával.

*

egyetemi főelőadó, Nagyváradi Állami Egyetem

32

1. táblázat: A főbb turisztikai területek, erőforrásaik, valamint az ezekre irányuló fejlesztési javaslatok 1.

Turisztikai területek NagyváradFélixfürdő-Május 1 Fürdő(Püspökfürdő)

Turisztikai erőforrások -turisztikai és történelmi obiektumok, -különbözö gyógykezelések -gyógyfürdők -egy fokozottan védett területet -minden igényt kielégitő infrastukturával. -festői környezet -barlangok -vízesés -természeti rezervátum -festöi környezet -barlang -tavak -vízesés -üdülőtelep -téli sportok

2.

Sebes-Körös Réviszorosa

3.

Jád-völgye, Biharfüred

4.

Ördög-völgy (Dragán-völgy)

-festői környezet -az Ördög-tározó

5.

Henc-völgye

6.

Cséffai-tavak

-történelmi obiektumok -festői környezet -vízesés -tározó -tavak -sporthorgászat

7.

Mierszigigyűjtőtavak

8.

Tízfaluimészkőfennsík Körösfő

9. 1o.

Telegdi-Lugasi tározók

-tavak -vadászterület -sporthorgászat -karsztfennsík -vadászterület -vonzó táj -minden igényt kielégitő infrastukturával -tározók

Fejlesztési javaslatok -turisztikai útmutatók mutatótáblák elhelyezésére vonatkoznak a város jellegzetesebb részein -a Május 1 Fürdő területén lévő, Pece-tó ökölógiai egyensúlyának helyreállitása -esetleges tenisz, illetve röplabdapálya, kerékpár- valamint futópálya megépitése. -a révi-barlang és a az itt található menedékház, kemping valamint a turista ösvények rendbehozatala -A fő- illetve a bekötőutak rendbetétele -A kemping, valamint az üdülőtelep rendbehozatala -a nem motorcsónakok számára csónakkikötők kiépitése a lesi tározónál -a falusi turizmus beinditása Csarnóháza és Jádremete településeken -mégtöbb kempingtelep létrehozása -falusi turizmus beinditása -motel megépitése a tározó szomszédságában -falusi turizmus beinditása -kemping, valamint az üdülőtelep létrehozatala -a kemping rendbehozatala és kiterjesztése -motel megépitése a tó szomszédságában -kemping létrehozatala -kemping létrehozatala

-a nem motorcsónakok számára csónakkikötők kiépitése

A Sebes-Körös Révi-szorosa egy igen festői környezetbe ad betekintést, számos barlanggal, vízeséssel és az itt található természeti rezervátummal.

33

1. ábra A Sebes-Körös vízgyűjtő területének térképe A Jád-völgye, illetve Biharfüred térsége is számos látnivalót biztosít az erre járók számára festői út, tavak, vízesések, barlangok, üdülőtelepek, valamint a télisportok igényeit elégiti ki maradéktalanul. Az Ördög-völgy is számos látnivalót biztosít az erre járók számára festői út, tavak, agroturizmus, valamint számos szálláslehetőség. A Henc-völgye igen gazadag látnivalót kínál az odaérkezőknek, többek közt festői út, védett övezet, vízesés, agroturizmus, valamint számos szálláslehetőség. A cséffai-tavak környéke, valamint az itt található halastavak, számos horgász igényeit elégitik ki, beleértve a sporthorgászokat is, valamint meg kell említenünk az itt található éttermet sajátos specialitásokkal. Ugyancsak itt található a mierszigi-gyűjtőtavak sokasága, amelyek a sporthorgászok igényeit elégítik ki. A Tízfalui-mészkőfennsík jellegzetessége a karsztfennsík, amely számos turistát vonz. A Körösfő vonzereje duplázott az itt jelenlevő fejlett infrastruktúrának köszönhetően. Utoljára, de nem utolsó sorban a telegdi-lugasi tározók nyújthatnak felejthetelen pillanatokat az ideérkezőknek. Turisztikai javaslatok a Sebes Körös vízgyűjtő medencéjében A turisztikai erőforrások meghatározása, legyen az természeti jellegű (domborzat, éghajlat, vízrajz, növény- vagy állatvilág stb.), illetve mesterséges (történelmi és kulturális épületek, népviselet, népszokások stb.) igen nagy szerepet játszottak a turisztikai területek kialakulásában illetve a fejlesztési javaslatok előkészítésében. A turisztikai fejlesztések vonatkozhatnak a már meglévő erőforrások kiaknázására, valamint új objektívumok létrehozására, amelyek majd növelik a

34

vonzáskörzetet. A legeredményesebb fejlesztési javaslatok ott jelenítik meg a hozzájuk fűzött elvárásokat, ahol az infrastruktúra és a gazdaság a legfejlettebb, mint például a Nagyvárad-Félixfürdő-Május 1 Fürdő térségében. Itt a legfontosabb javaslatok mindinkább a turisztikai mutatótáblák elhelyezésére vonatkoznak a város jellegzetesebb és forgalmasabb részein, illetve a Május 1 Fürdő területén lévő, Pece-tó ökölógiai egyensúlyának a helyreállítása. Itt, megfelelő környezet kínálkozna egy esetleges tenisz, illetve röplabdapálya, kerékpár- és futópálya kiépítésében. A többi turisztikai területre vonatkozó javaslatok a következők még több kempingtelep létrehozása (Rév, Sonkolyos, a Jád völgyében, az Ördög-tározó szomszédságában, a Henc völgyében, cséffai, illetve a mierszigi tavak környékén, valamint a Tízfalui-mészkőfennsíkon), csónak kikötők kiépítése a lesui, ördögvölgyi, székhelyi, lugasi, telegdi és a mierszigi tározók partján, illetve a motorcsónakok betiltását a fent emlitett tározókon ugyanis ezek környezetszenynyező szereppel bírnak. A révi, csarnóházai és jádremetei barlangok rendbehozatala, ez a művelet ajánlott a lesi-és a Virágos-tó (Floroiu) környékére is, valamint a falusi turizmus beindítása az Ördög-, a Henc- és a Jád-völgyében is. A fő- illetve a bekötőutak rendbetétele, különösen a lesi-tó - Biharfüred szakaszon, egy motel megépítése a cséfai tó szomszédságában, turisztikai útmutatótáblák kihelyezése Biharfüred, az Ördög-tározó valamint a Sebes-Körös Révi-szorosánál, és nem utolsó sorban a szemétgyűjtő egységek elhelyezése mindezeken a területeken, hisz a talajok és a vizek minősége veszélyeztetve van. Ugyanitt, hangott kell emelnünk turisztikai füzetek összeállítására, különös tekintettel Nagyvárad és térsége, illetve a Királyerdő-hegység területére, a Sebes Körös vízgyűjtő medencéje turisztikai térképének sokszorosítására és elterjesztésére, valamint Nagyvárad, Félixfürdő-Május 1 Fürdő, Biharfüred és a cséffaitavak területét bemutató kiadványok és turisztikai útmutatók létrehozására. Felhasznált irodalom BERINDEI, I.-MĂHĂRA, GH.-POP, P.-POSEA AURORA, (1977): Cercetări în Geografia României, Câmpia Crisurilor. Depresiunea Crişului Negru şi Crişul Repede, Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti BERINDEI, I.-ZAHA, N. (1975): Potenţialul turistic al judeţului BIhor, Rev. Lucr. Şt., s. A , Oradea BLEAHU, M.-BORDEA, S. (1981): Munţii Bihor-Vlădeasa, Editura Sport-Turism, MĂHĂRA, GH. (1995): Stresul bioclimatic pe versanţii vestici ai Munţilor Apuseni, Revue Roumaine de Geographie, Bucureşti Geografia României, vol.III, Edit. Academiei RSR, Bucureşti, 1987

35

EUROREGIONS WITH TERRITORIAL ROMANIAN PARTICIPATION ILIES Alexandru48, TATAR Marius49 Summary: In the context of European enlargement, euroregional cross-border cooperation emerged in the economical, social and political landscape of Romania and the neighboring countries as a modern trend of changing the separating and divergent role of borders into integrating and convergent ones. Drawing on structural-functional analyses of cross-border areas, this paper presents various typologies of euro-regional cooperation structures to which Romania is part of. In addition, the study interprets the potential for an effective functioning of the euroregional associations by taking into consideration several categories of factors such as territorial and demographical ones, as well as the number and compatibility of participant administrative units and especially their position towards European Union. Keywords: Cross-border cooperation, Euroregion, Romania, European Integration. The enlargement process of the European Union mainly towards Central and Eastern Europe, envisages as a foregoing component in its set up project, the “harmonization” of contiguous border areas through the promotion and support of cross-border cooperation projects at all scales and under many forms and shapes. In this respect, in the second half of the 20th century a new term has been coined and promoted “Cross-border Cooperation Euroregions”, with a great spatial extension which, generally suggests the firm will of former communist states to become a part of this “irreversible” process in the contemporary period. If there a was a certain reluctance from the Romanian authorities in the years that followed the fall of communism for the association of some Romanian structures with the neighboring countries and not only, at present we can note an accentuated multiplication of the euroregional cross-border cooperation structures. At present the territorial administrative structures of Romania are associated within 11 euroregions or other cooperation cross-border forms.

48 University of Oradea, Department of Geography, Tourism and Territorial Planning, 1 University str., 410087 Oradea, Romania; e-mail: [email protected] 49 University of Oradea, Department of Political Science, 26 Gen. Magheru str., 410048 Oradea, Romania; e-mail: [email protected]

36

The Romanian legal framework specific to the euroregional crossborder cooperation Corresponding to the Romanian law in force (2005) the assemblies, authorities or appointed bodies exert regional functions (of euroregional type too) is consolidated by the laws in force (namely by the Government Regulation of Romania no 120/1998 for Romania’s ratification of the European Framework Convention on Cross-border Co-operation of the Assemblies or Territorial Authorities, adopted in Madrid on May the 21st 1980). According to this European document the crossborder co-operation has set its aim to strengthen and develop the neighbourhood relations among assemblies or territorial authorities depending on two or more contractual parties, as well as the signing of agreements useful in this respect. Another document which supports regional development is The European Chart of Local Autonomy adopted in Strasbourg on October the 15th 1985 and ratified by Romania by the law no 199/1997. The most important existing document at present in Romania which creates a comprehensive and favorable framework for these steps is the Law no 215/2001 of the local public administrations, Chapter 1- General Dispositions, 1st section – General regime of local autonomy which foresees that “the counties, municipalities, town and communes are entitled by their administrations to join and participate at cross-border co-operation programs”. Their local autonomy stipulated in article 2, 1st paragraph envisages the “right and effective capacity of the local public administration authorities to solve and manage on their behalf and in the interest of the local collectivities which they represent the public endeavors according to the law in force”. Article 5, the 2nd paragraph foresees that “the local autonomy confers to the local public administration authorities the right to have initiatives in all fields, except for those which are transmitted deliberately under the competence of other public authorities”. It should be mentioned that this functional legislative step for Romania is in compliance with the Framework Program adopted in Madrid and a series of other official existing documents within the EU. The Romanian Cross-Border Euroregional Co-operation As a result of the actions carried out within the entitled institutions by the Romanian regulations in order to develop this type of collaboration in the following years after the communist system, Romanian territorial structures are integrated within 11 cross-border euroregions scattered along the borderlands of Romania with the neighboring countries. Among them many were set up at the initiative of the Romanian institutions. Thus, following a chronologic order (table 1 and figure 1) these are (source: MAE Romania, 2003; www.infoeuropa.ro): The “Carpathian Euroregion”; “Danube-Cris-Tisa-Mures “ Euroregion; “Lower Danube” Euroregion; “Upper Prut” Euroregion; “South Danube” Euroregion; “Giurgiu-Ruse” Euroregion; The

37

Crossborder Collaboration Association “Danube 21”; “Siret-Prut-Nistru” Euroregion; “Bihor - Hajdu-Bihar” Euroregion; “Danubius” Euroregion; “DanubeDobrogea” Euroregion. Table 1 The cross-border cooperation euroregions with Romanian participation in 2003 (source: MAE Romania, 2003; www.infoeuropa.ro ; www.insee.ro). No Administrative-structure Countries No Euroregion Year Surface inhabitants (NUTS 2 – 5) 5 – Hungary, 19 units, from which: one Poland, Ropolish voievodship; 7 Roma1 Carpatica1 1993 161.277 15.580.998 mania, nian counties; 5 Hungarian Slovakia and counties; 2 Slovak regions Ukraine and 4 Ukrainian regions 3 – Hungary, 7 units, from which: 4 RomaDanube-KrisRomania and nian counties; 4 Hungarian 2 1997 77.459 5.775.254 Tisa-Mures Serbiacounties and one autonomous Muntenegru Serbian province 3 – Republic 5 units: 3 Romanian counties; „Lower 1997of Moldova, 3 53.496 3.909.022 one Moldavian counties and Danube” 1998 Romania and one Ukrainian region Ukraine 3 – Republic 6 units: 2 Romanian counties; 2 of Moldova, 4 „Upper Prut” 2000 42.809 4.234.864 Moldavian counties and 2 Romania and Ukrainian regions Ukraine 21 units, from which: one 2 - Bulgaria town+13 commune from 5 Giurgiu-Ruse 2001 2.784 266.157 and Romania Romania; 7 Bulgarian municipalities 21 units, from which: one The Cross3 – Bulgaria, town and 4 romanian comborder ColRomania and munes; 8 bulgarian 6 laboration 2002 9.500 448.349 Serbiamunicipalities; 8 serbian Association Montenegro municipalities “Danube 21 Giurgiu County + 8 bulgarian 2 - Bulgaria 7 „Danubius” 2002 6.310 564.179 municipalities from Ruse Disand Romania trict 2 – Republic 3 romanians counties and 5 „Siret-Prut8 2002 31.434 3.326.000 of Moldova moldavian counties Nistru” and Romania 4 cities from Teleorman „South Dan2 - Bulgaria 9 2002 1.646 201.869 County and 3 bulgarian muube” and Romania nicipalities „Bihor – 2 – Hungary One Romanian and one Hun10 2002 13.755 1.153.266 Hajdu-Bihar” and Romania garian counties 5 units: 3 romanian counties „Danube2 - Bulgaria and 2 bulgarian districts with 11 2002 24.177 1.693.522 Dobrogea” and Romania 15 municipalities 1. Romania became member at 29 April, 1997

38

Figure 1. The cross-border cooperation euroregions with Romanian participation in 2005 (source: MAE Romania, 2003; www.infoeuropa.ro).

Objectives and Activity Domains The functionality of such co-operation cross-border euroregional structures rely on a large number of objectives among which the most important ones are to be found in all strategies of implementation and functioning and a part of them have their own specificity with the peculiarities of each integrated area within cross-border cooperation structures of this type. Among the basic objectives which can be identified in the functional databank of euroregions and which in their turn rely on some specific objectives for the areas involved we need to state the following synthetically (source: selectively according to the functioning statutes): -the creation of mutual and multilateral advantages; -experience exchange and information for the development of euroregions; -collaboration for the urban and rural planning; -environmental preservation and protection; -the interrelation of issues related to transports and communication; -cooperation for the prevention of natural hazards;

39

-cooperation in the economic and social field; -development of tourism and set up of a favorable framework for the human mobility; -development and maintenance of cultural educational and sportive activities; -preparation for the integration into the EU These are just a few of the many objectives which lay at the basis of the strategies of implementation, functioning and development of areas included in cross-border co-operation euroregional structures which spotlight that each participating part can benefit from the development principle by the mutuallyadvantageous participation of each type of joint combination. Types of Euroregions with Romanian Participation Except for the sea borderland all other 5 Romanian borderlands are included partially or entirely in one or more cross-border cooperation forms. a.) According to the number of regional cross-border euroregions and structures, the Romanian borderlands overlapping the inter-state borders should be grouped on two categories, with 3 and 4 such participations (figure 1): -4 euroregional structures: the Romanian-Hungarian; the RomanianBulgarian and Romanian-Ukrainian borderlands; -3 euroregional structures: the Romanian-Serbian and RomanianMoldavian borderlands; -the sea borderland is included within two euroregional structures by the inclusion of the dry adjoining borderland. b.) In terms of the number of countries which participate at the development of these regional cross-border cooperation structures, within the euroregions which include Romanian territorial structures we can elicit three categories: -with bilateral participation – 6 euroregions: The “Giurgiu-Ruse” Euroregion; “Danubius” Euroregion; “South Danube” Euroregion; “Siret-PrutNistru” Euroregion; “Bihor-Hajdu-Bihar” Euroregion (figure 2); -with trilateral participation- 5 euroregions: “Danube-Cris-Tisa” Euroregion, “South Danube” Euroregion, “Lower Danube” Euroregion, “Upper Prut” Euroregion, The Association of Crossborder Collaboration “Danube 21”; -with the participation of 5 state structures – a single euroregion: The Carpathian Euroregion, one of the largest that exists in Europe (figure 3); Consequences of the over-states dimensionon: Exemple: The Carpathian Euro-region represents one of the most complex crossborder regional cooperation structures with great distinctions in terms of func-

40

tionality, cultural particularities, econo-mical aspects, demographic features mainly in terms of the population mobility. Furthermore, the delineation/tracing of the eastern EU border through the central part starting with 2004, as well as that of NATO entangles even more its functionality as far as human mobility is concerned, namely the possibility to transit the Figure 2. Bihor – Hajdu-Bihar Euroregion border. Therefore, we are faced with two areas having the same features and which are separated by the new EU eastern border (since May 2004), namely one between Slovakia, Hungary and Poland on the one hand and the Ukraine on the other hand. Between the two, the RomanianUkrainian borderland interposes, characterized as “transitory”, and translated through a “conditioned mobilitymovement” (impeded by need to have some documents, i.e. official invitation and a Figure 3. Carpathian Euroregion visa since 2004). In a nutshell we can distinguish 3 areas: a western area made from the Slovak, Polish, Hungarian and Romanian sides of the Euroregion, among which the human mobility is not impeded by the necessity of a visa; an eastern area represented by the Ukrainian side and the outermost Moldavian side among which the human mobility of the former Soviet states is similar to that of the EU; a central area, perpendicular to the two, outlined along the Romanian-Ukrainian border and where the persons’ free movement at borderlands is impeded by the necessity of an official invitation from one side to the other. c.) In terms of the position of NUTS 3 territorial administrative structures associated in relation to the state border, respectively to the border position there are 2 categories:

41

-Border euroregions: 5 Euro regions; -Euroregions with participation of “domestic” structures: 6 Euroregions. d.) Furthermore in terms of the number of population and area of euroregion in relation to the total area and population of one of the participating states there can be two types of euroregions: -under-state: 9 Euro regions (figure 2 – Bihor – Hajdu-Bihar Euroregion); -over-states: “The Carpathian” (figure 3) and “Lower Danube” Euroregion (figure 4). The latter, as far as territorial extension is concerned, shape and distribution of associated human potential, can be characterized as a territorial system with a low functionality and where two distinct areas separated by the Nistru River could be outlined: Nevertheless there are great differences among the euroregional structures with Romanian participation in terms of the Romanian territory’s area included and the participating number of population. The set up and enlargement of these regional structures at a European scale are based on the accumulated experience and Figure 4. Geographical position of the ”Lower Danube” an effective functioning Euroregion (2003) as participating countries within Western Europe and are due to the advantages which this type of cross-border collaboration entails mainly in terms of economic development and free movement of persons. In conclusion we consider that the “cross-border co-operation euroregion” is a benevolent association created through the observation of the national and international laws, some territorial administrative structures of some state entities of different levels with a view to cross out “the territorial isolationism”, the set up of a framework of cultural nearness or reconstruction of this type of ensembles and last but not least the constituting of some economic development nuclei with a view to strike a balance between the centre and periphery and in a more advanced stage the accomplishment of some similar functional territorial systems from the neighboring countries according to the laws in force.

Bibliography

42

DEICĂ, P. (1999), Regiuni transfrontaliere sau euroregiuni ?, în Comunicări de geografie, III, Editura Universităţii din Bucureşti. ILIES, A. (2003), Romania intre milenii. Frontiere, areale frontaliere si cooperare transfrontaliera, Editura Universitatii din Oradea ILIES A. (2004). Romania. Euroregiuni, Editura Universitatii din Oradea NEGUŢ, S. (1998), Les Euroregions, în Revue Roumaine de Geographie, Tom 42, Editura Academiei, Bucureşti SANGUIN, A.-L. (2004), Euroregions within the Enlarged European Union: Concepts and Theories, Experiences and Practices, în Revista Română de Geografie Politică, Anul VI, nr. 1, Oradea. WENDT, J. (2002), Diffusion of Euroregions in Poland and Romania, în vol. “Europe between Millenniums. Political Geography Studies”, Editura Universităţii din Oradea. * * * (2001), Legea nr. 215 din 23 aprilie 2001 privind administraţia publică locală, în Monitorul Oficial al României nr. 204 din 23 aprilie 2001, Bucureşti

43

EGYETEM ÉS RÉGIÓ* Kozma Tamás** Summary: The regional analysis of higher education is a specific approach which focuses on the higher education institution and its region together as one unit. There are researches on regional higher education at several places including the Higher Education Research Institute in Budapest and the universities of Pécs and Debrecen (e.g. Regional university project). The paper sums up the results of these researches. Kulcsszavak: regionalitás, felsőoktatási együttműködés, hallgatói életpályák A felsőoktatás regionális kutatása sajátos szemléletmód, amely a felsőoktatási intézményt és régióját együtt, egységként fogja föl (az intézmény a régió “szülötte”, illetve maga a régió az intézmény hatására fejlődik). Az intézményt a régióban élők tanulási, képzési stb. szükséglete hívja életre; az intézmény pedig betölti a régiókban élők társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai szükségleteit. A felsőoktatás regionális kutatása határterület társadalomföldrajz, szociálökológia és oktatáskutatás között, amelyet oktatásökológiának is nevezünk. Jellegzetes produktumai azok a kartografikus (térképes) ábrázolások, amelyek közül alább néhányat mi is bemutatunk. A felsőoktatás regionális kutatását az 1960-as években a (már említett) közös főiskolák tervezésekor használták föl a politikai döntéshozók. A magyarországi szakirodalomban Zibolen Endre kezdeményezte. Első meghatározó produktumai Nemes-Nagy József nevéhez fűződnek. Regionális felsőoktatási kutatások ma (2003/04) is folynak többek között a budapesti Felsőoktatási Kutatóintézetben (az egykori Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, majd Oktatáskutató Intézet utóda), valamint a pécsi és a debreceni tudományegyetemeken (pl. Regionális egyetem projekt). Korábbi eredmények Egy korábbi vizsgálatsorozatban (1982-85) elemezték a professzionális képzés iránti igények térszerkezetének várható alakulását. A következőket állapították meg (Kozma 1987). • Észak-magyarországi régió: a műszaki egyetem szűken szakosított, szükséges további képzési irányok telepítése. A jogászképzés már megindult, de a tanárképzés még szétdarabolt (Eger, Sárospatak). A régiónak ún. *

Az előadás szövege a Kié az egyetem? (Kozma 2004) c. könyv vonatkozó fejezetén alapszik. egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék

**

44

policentrikus intézményfejlesztést javasoltunk, amely a régió valamennyi felsőoktatási intézményét egyszerre erősíti. • Észak-alföldi régió: a növekedés főként négy szakmai irányban látszott szükségesnek: műszaki, egészségügyi, közgazdasági, tudományos-művészeti (más diplomások arányának szinten tartásával, illetve szerény mértékű növelésével). Ún. monocentrikus intézményfejlesztést ajánlottunk. • Dél-alföldi régió: az agrárképzés (esetleg az élettudományi kutatások) egyetemi kapcsolatainak kiépítését, valamint a pedagógusképzés egyetemi integrációját ajánlották. Fölvetettük a műszaki képzés egyetemi integrációját is (különös tekintettel a számítástechnikára). • Dél-dunántúli régió: A mérnök, valamint a közgazdász képzés fejlesztését ajánlották, és fölvetettük a tudományos és művész értelmiség számának enyhe növelését. Olyan szervezési megoldásokat kezdeményeztünk, amelyek a régióban elérhető intézményeket (beleértve akadémiai kutatóhelyet is) érdekeltté tehetik az egyetemi társulásban. • Észak-dunántúli régió: pótlandónak találták az egészségügyi felsőoktatást, valamint a jogászképzést (eredetileg Pápán) és a közgazdászképzést. Javasolták egy tudományegyetem kifejlesztését a régióban megtalálható valamelyik szakegyetem bázisán. A felsőoktatás fejlesztésére ebben a régióban tipikusan (számos kis létszámú felsőoktatási intézmény) az ún. policentrikus fejlesztést kínálták föl. Az eltelt mintegy két évtized indokolja, hogy az akkori előrejelzések beválását (megvalósíthatóságát) megvizsgáljuk, illetve módosítsuk őket. Alább tehát bemutatunk egy olyan területi vizsgálatot, amely az 1990-es években megváltozott képzési igények alakulását követi. Az Észak-Alföld esete Az Észak-Alföld klasszikusan olyan régió, amelyben az érettségizők aránya közepes vagy magasabb; egyúttal az érettségizés sztempontjából legalacsonyabb arányú térségek ékelődnek be. Két nagy felsőoktatási intézmény elégíti ki a továbbtanulási igényeket, miközben kisrégiók találhatók harmadfokú képzési ellátottság nélkül. A régió egésze innovációhiányos (innovációs szektor csak Debrecen környékén mutatható ki) Hogyan elégíthetők ki a harmadfokú képzés iránti igények, ha csupán néhány, bár nagy méretű felsőoktatási intézmény áll rendelkezésre? Teperics Károly vizsgálatai szerint például a Debreceni Egyetem vonzáskörzete az Észak-Alföldre terjed ki (egybeesik a régió határaival), míg más felsőoktatási intézmények vonzáéskörzete szétterjed az országban. A Nyíregyházi Főiskola vonzáskörzete a régió északkeleti részére terjed, míg más főiskolák vonzáskörzete országosan szétterjed. Az Észak-Alföld e két fő felsőoktatási intézménye tehát regionális szerepkörű. Elsősorban az Észak-Alföld hallgatói

45

igényeit szolgálják ki. Országos szerepet ezzel szemben kivételesen (csak bizonyos területeken) töltenek be. Mindkét esetben valódi regionális szerepkörű intézményekkel állunk szemben. Működésüket elemezve a regionális harmadfokú képzés sajátos változatát, modelljét találjuk meg. A modellt az alábbiak jellemzik • • • • • •

Külső kapcsolataik zömmel a régióra irányulnak, annak határát – az ország belseje felé - csak kivételesen lépik át. Erőteljes határon átnyúló kapcsolataik vannak; ebből a szempontból úgy működnek, mintha egy más régión belül lehetne csak értelmezni őket. A Nyíregyházi Főiskola kihelyezett tagozatot létesített az ukrajnai Beregszászon. Ez volt az alapja a mai Kárpátaljai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Főiskolának (funkciójában az egykori munkácsi tanítóképző utóda). A Debreceni Egyetem hozzájárult a Partiumi Keresztény Egyetem szakjainak akkreditálásához (Sulyok István Református Főiskola, funkcióját tekintve a bihari térség harmadfokú képzésének része). Hallgatóik túlnyomórészt az észak-alföldi régióban helyezkednek el, állnak munkába. Az ország innovációhiányos régiójában működnek

A regionális egyetem hallgatósága A hallgatóság társadalmi összetétele és a szubkultúra, amelyet megjelenítenek, az intézmények regionális kötöttségét tükrözi. Érdemes megismerkedni ezzel is, hogy képet alkothassunk a regionális egyetem várható közönségéről. A Nyíregyházi Főiskola hallgatósága – társadalmi hátterét tekintve – olyan fiatal nő, aki közé- vagy felsőfokú végzett közalkalmazott (vállalkozó) apától és középiskolát végzett közalkalmazotti anyától származik (lehetnek esetleg inaktivak is már). (Bojda 2002). Tekintetbe véve a régió helyezését az innováció magyarországi terjedésében, ezt a képet reálisnak és jellemzőnek tarthatjuk. A hallgatói aspirációk vizsgálata (Torkos 2002) ugyancsak jellemző eredménnyel zárult. Kiderült, hogy • mintegy a felüknek még nincs semmiféle munkatapsztalata • jelentős arányban (de mégis a kisebbségük) a közoktatásban kíván elhelyezkedni, vagy valamilyen kapcsolódó területen (a további pályaorientációk: adminisztráció, marketing, forgalmazás; kutatástervezés; irányítás-vezetés) • kétharmaduk pedig azzal számol, hogy munkanélküli lesz Korábbi vizsgálatokkal egybevetve – amelyeket viszont a Debreceni Egyetem hallgatói körében végeztek - az derült ki, hogy a főiskolások több munkatapasztalattal kerülnek az intézménybe, illetve vágnak bele az Életbe, mint az egyetemisták (a bölcsész hallgatók csak mintegy harmadának volt előző munkatapasztalat). Talán innen is ered, hogy sokan számítanak a pályakezdő

46

munkanélküliségre. Ugyanakkor a leendő foglalkozások megválasztásában sokkal inkább maradnak meg annál, amivel a főiskolára kerültek. Életpályák A hallgatóság körében a képzés hosszú idején keresztül (négy-öt év vagy több) meghatározók azok a lehetőségek, amelyeket a regionális egyetem /főiskola induláskor fölkínál nekik (tudományos, professzionális, illetve értelmiségi képzés – ez utóbbi a hazai egyetemeken szintén professzionális irányba, ti. a tanárképzés felé visz). Többségük munkatapasztalatok nélkül, mintegy a továbbtanulási hullám hátán érkezik az intézménybe. Bár sokan számolnak eleve a diplomás munkanélküliséggel (a főiskolások inkább, mint az egyetemisták), tenni csak keveset próbálnak ezellen. Ennek persze részben az is az oka, hogy menet közben nincs közvetlen érintkezésük a munka világával, illetve hogy nem állanak rendelkezésükre alternativ képzési kínálatok (rövid ciklusú szakmai képzések). Ezt a képet segít értelmezni, hogy a végzettek rendszerint nem lépnek ki a régióból (a végzettek 45 százaléka pedig egyenesen hazamegy). Ha pedig nem haza, akkor a kistérségi városközpontokban igyekeznek elhelyezkedni. Debrecen vonzása Nyugaton a Tisza vonaláig terjed, Észak felé pedig Heves megyéig és Nógrád északkeleti részéig érkeznek el. A Dunántúlra vagy Budapestre csak olyanok mennek, akik onnan érkeztek (Budapest), illetve keresett, divatos szakmákban végeztek (Dunántúl). Az észak-alföldi régió, mint mondtuk, ma is még innovációhiányos terület. Így nemcsak az egyetem tradicionális regionális szerepköre érvényesül, hanem kis mozgás tapasztalható az új egyetemi /főiskolai funkciókban is. A munkanélküliek néhány év alatt inkább a helyi társadalom munkamegosztásába illeszkednek bele, ezért jobbára az általűános értelmiségképzést preferálják. Stratégiák A vizsgálatok az egyetemi hallgatók közt egy újonnan megjelent, sajátos stratégiát is föltártak. Azok, akik nem kívánnak pályát módosítani az egyetemen – vagyis megmaradnak az eredetileg választott tudományos vagy professzionális képzésnél -, a végzéshez közeledve egyúttal rövid ciklusú képzésekkel (felsőfokú szakképzéssel) is kísérleteznek. A jelenség új, korábbi vizsgálatok még nem mutatták ki. A korábbi vizsgálatok inkább az egyetem tágabb kínálatán belüli hallgatói vándorlásokat dokumentálták. Egy új hallgatói életstratégiához a következők kellenek • előzetes, vagy a felsőoktatásban megszerzett munkatapsztalatok • elkötelezettség az eredeti életpálya (professzionális képzés) iránt (aminek föltétele rendszerint a család által nyújtott szociális és anyagi biztonság)

47

• rugalmasság, nyitottság és informltság az azonnali elhelyezkedésben • kellő kínálatok a képző intézményben Az egyetem (egyetemi központ) előnyben van a főiskolával szemben kínálatának gazdagságával (de nem feltétlenül a rövid ciklusú szakképzésekkel). A főiskola viszont előnyben van az egyetemmel szemben, ami az előzetes élettapasztalatokat jelenti. Mindebből a regionális egyetem funkciója, fontossága is kikövetkeztethető. Az ilyen intézménynek • biztosítania kell a tanulmányok iránti hosszú távú elkötelezettséget • lehetőséget kell teremtenie, hogy az ott töltött idő alatt a fiatal megismerkedjék az elhelyezkedési lehetőségekkel (munkatapasztalatokra tegyen szert a régiójában) • támogatást kell fölajánlania az azonnali elhelyezkedéshez (a rövid távú képzések kínálata) • folyamatos kapcsolatban kell maradnia végzettjeivel a kilépés után (rekurrens képzés)

Irodalomjegyzék BOJDA B ed 2002 Intézményi kutatások a felsőoktatásban. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó CARMIN J-A et al 2003 “Leveraging local action.” International Sociology 18, 4: 703-25 KOZMA T 1998 Iskola és település. Budapest: Akadémiai KOZMA T 2002 Regionális egyetem. Budapest: Oktatáskutató Intézet KOZMA T 2004 Kié az egyetem? Budapest : Új Mandátum NEMES-NAGY J ED 1980 A felsőoktatás területi kapcsolatai. Budapest: Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont SÜLI-ZAKAR I 1997 “Határon átnyúló kapcsolatok.” In: Buda, Kozma 1997, pp. 13-66. SZESZTAY A 1967 Veszprémben végeztek. Budapest, Veszprém: MTA Szociológiai Kutató Csoport TEPERICS K 2002 A Debreceni Egyetem regionális szerepe. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó TORKOS K 2000 “Egyetemi hallgatók élethosszig tartó tanuláshoz való viszonya kelet-Magyarországon.” Kéziratos kutatási beszámoló. Budapest: Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont (Oktatáskutató Intézet) könyvtára. ZIBOLEN E 1972 “A felsőoktatási intézmények területi struktúrája” Kéziratos beszámoló. Budapest: Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont (Oktatáskutató Intézet) könyvtára.

48

DEBRECEN ÉS HAJDÚ-BIHAR MEGYE EGYÜTTMŰKÖDÉSI INDEXE* Czimre Klára** Summary: The role of cross-border co-operations in the European Union is especially important for countries with different types of borders. Hungary is special in this respect since it combines all three borders existing within the enlarged European Union. Hajdú-Bihar county lies along one of the most specific borders of the European Union which is the temporary border with Romania. The relations and co-operations between the various administrative levels form the basis of the Pan European theory. Nevertheless, the co-operation tendencies and trends of the county and its settlements also provide a precise image of the future of the borders within the European Union. Kulcsszavak: határmentiség, testvérvárosok, eurorégiók, Hajdú-Bihar megye

tematikus

együttműködések,

Debrecen és Hajdú-Bihar megye jelentősége az EU külső határán Az Európai Unió közel 50 éves történetének bővítési folyamatai jelentős mértékben befolyásolták nemcsak az együttműködés területét, de annak határait is. Ennek következtében a határok hossza egyrészt megháromszorozódott az eredeti állapothoz képest, másrészt jelentős arányeltolódás következett be a belső és a külső határok viszonylatában. Míg az Európai Gazdasági Közösség megalapításakor a külső határok hossza meghaladta a külső határokét, addig a 2004-es bővítés eredményeképpen ezek az arányok felcserélődtek és a belső határok váltak dominánssá az EU történetében először. Ez várhatóan a további bővítések után is így marad. A belső és külső határok szerepe elsősorban a határon átnyúló kapcsolatok jelentőségében nyilvánul meg, amely az együttműködések számos formájában megvalósulhat. Egy adott település, megye vagy régió külső kapcsolatrendszerei fontos részét képezik az adott területi egység térségen belül betöltött szerepének. A különböző szinten megjelenő és működő együttműködések minden esetben hozzájárulnak a határon átnyúló kapcsolatok erősítéséhez és a határmentiség előnyeinek és hátrányainak értékeléséhez. A testvértelepülési kapcsolatok és az euroregionális szerveződések alapját elsősorban a kulturális együttműködések, a jószomszédi viszonyok és a hagyományok ápolása jelenti. Az Európai Unión belül a belső és külső határok viszonylatában Magyarország különleges szerepét határainak sokszínűsége adja. Ebben a viszonylatban egyedülállónak tekinthető az újonnan csatlakozott országok között, hiszen az *

A tanulmány a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával készült. Egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected], **

49

egyetlen olyan ország, amelynek a belső és külső határviszonylatok mellett az ideiglenes külső határokkal is számolnia kell – hiszen a magyar-román határ 2007-től válik csak belső határrá, addig külső határként kezelendő. Így a magyarromán határ mentén fekvő Hajdú-Bihar megye és székhelye Debrecen különleges szerepet tölt be a következő évek során, beleértve a Románia csatlakozását megelőző és követő éveket is. Együttműködési szintek Az együttműködési szintek kialakulása összetett folyamat, amely a belső és külső kapcsolatrendszerek fejlődésén alapul. Az egyes szintek közötti kapcsolatot jelzi azok egymásra épülése, illetve a kapcsolatok bővülésével azok specializálódása. Így az együttműködések között elsőként a testvértelepülési kapcsolatok kialakítása volt jellemző már a rendszerváltás előtti időszakban, amelyek több esetben hivatkozási alapját jelentették a kilencvenes évek elejétől-közepétől alakuló euroregionális együttműködéseknek. Az eurorégiók az élet minden területére kiterjedő együttműködését egyre gyakrabban váltják fel – Nyugat-Európában is – a bizonyos szakterületekre specializálódó, ún. tematikus alapokon nyugvó együttműködések. Testvértelepülési kapcsolatok Magyarország testvértelepülési kapcsolatait összehasonlítva megállapítható, hogy az elmúlt 65 évben kialakult együttműködések esetében elsősorban a kulturális okok domináltak, azaz a kultúra és a hagyományok őrzése és ápolása volt a fő célja, amely különösen a rendszerváltás óta vált szembetűnővé. A napjainkban működő testvértelepülési kapcsolatok 45%-át a kulturális megalapozottságú együttműködések adják. (TÁRKI, 2003) A Régiók összehasonlításakor szembetűnő, hogy országos viszonylatban az észak-alföldi régióban legmagasabb a kultúra- és a hagyományok ápolása céljából létesített kapcsolatok aránya. Észak-Magyarországon a hagyományok ápolása a legfontosabb, míg az észak-alföldi régiónál a kulturális kapcsolatok után első helyen az idegenforgalomi szerepel. Érdemes megjegyezni, hogy a kulturális kapcsolatok között, (igaz nagyon alacsony arányban) de csak ebben a régióban jelenik meg a katonasírok ápolása céljából kialakított kapcsolat. (TÁRKI, 2003) Az Észak-Alföldi Régióban jelenik meg fontos kapcsolatépítő alapként az a tény, hogy melyik település esik a legközelebb a határhoz. Nemzetközi kapcsolataink akármilyen céllal indultak is, főként oktatásbeliés kulturális alapokon nyugszanak (83%). Elsősorban ez az a kapocs, ami a magyar és külföldi lakóhelyeket összeköti. Hajdú-Bihar megye 82 településének összesen 76 testvértelepülési kapcsolata van, amelyek alapján a városok közül kimagasló aktivitással jellemezhető Debrecen (12) és Hajdúszoboszló (8), míg a községek közül Nyíracsád (3), Hor-

50

tobágy (2) és Körösszegapáti (2) emelhető ki. (1. ábra) Hajdú-Bihar megye 82 települése közül 39-nek van testvértelepülése a világ 19 országából (Európa: 15; Észak-Amerika: 1; Ázsia: 3). A testvértelepülések 41%-a Romániából származik és több olyan település is van a megyében, amelynek két romániai partnere is van (Biharkeresztes, Hajdúdorog, Nyíracsád, Körösszegapáti). Az összesen 39 testvértelepüléssel rendelkező hajdú-bihar megyei település 69%-ának van romániai partnere. (2. ábra) Jelentős részarányt képviselnek még a lengyelországi (16%), németországi (8%) és finnországi (7%) test1. ábra Hajdú-Bihar megye testvértelepüléseinek megoszlása a megye településein Forrás: Saját szerkesztés, 2005 vértelepülések. Szlovákiai testvértelepüléssel mindössze Debrecen és Hajdúszoboszló esetében találkozunk.

2. ábra Hajdú-Bihar megye román testvértelepüléssel rendelkező települései Forrás: Saját szerkesztés, 2005

51

A romániai testvértelepülések összesen nyolc megye területéről származnak, a legtöbb a földrajzilag legközelebbi Bihor megye területén található (45%). A testvértelepülések 20%-a közvetlenül a határ mentén helyezkedik el. Érdekességként említhető, hogy a szintén a határ mentén elhelyezkedő Szatmár és Arad megyéből nincsenek testvértelepülések. (3. ábra)

3. ábra: Hajdú-Bihar megye településeinek romániai testvértelepülései, Forrás: Saját szerkesztés, 2005

Eurorégiós együttműködések Jelenleg Magyarország határai mentén 12 eurorégió működik, amelyek különböző szintű kezdeményezések eredményeképpen jöttek létre. Leggyakrabban NUTS 3 – megyei – szintű területi egységek alkotják, de a magyar-osztrák határ mentén működő Nyugat-Pannon Eurégió NUTS 2 – régió – szinten, míg a Bihar-Bihor Eurorégió NUTS 5 – település – szintű kezdeményezések. A legtöbb eurorégió a magyar-szlovák határ mentén alakult, amely elsősorban a határ hosszával és a korábbi gazdasági kapcsolatok létével hozható összefüggésbe. Az eurorégió-sűrűségi mutatót tekintve a magyar-román határszakasz a második helyen áll, hiszen 5 ilyen együttműködés is alakult az elmúlt 12 évben. Kiemelkedően aktívnak tekinthető az a mintegy 150 km hosszú határszakasz, amelyen Hajdú-Bihar megye érintkezik Bihor megyével és ahol 3 eurorégió is létrejött. (4. ábra) Ez elsősorban az együttműködési készséggel magyarázható, amelynek alapját a közös történelmi háttér, a gazdasági kapcsolatok erősödése, a hagyományok és a kulturális vonatkozások jelentik.

52

Tematikus határon átnyúló szövetségek A határon átnyúló együttműködések egy sajátos példáját képviselik azok az együttműködések, amelyek azonos helységnevet viselő, vagy hasonló történelmi, kulturális értékekkel rendelkező településeket tömörítenek. Több mint egy évtizede rendszeres találkozókat szerveznek Keszi nevű települések a Kárpátmedencében, hasonlóképpen a Szentistván tagot tartalmazó települések, vagy a Szent László-hagyományt ápoló települések is. A Szent Király Szövetség települései szintén rendszeresen szerveznek közös programokat.

4. ábra: Eurorégiók a Hajdú-Bihar megye részvételével a magyar-román határ mentén, Forrás: Saját szerkesztés, 2005

Ilyen speciális, tematikus egységességre építő, a kulturális adottságokra alapozó határon átnyúló szövetségként értelmezhető a debreceni központtal létrejött Városok-Falvak Szövetsége. Területi kontinuitása egyértelműbb lehatárolást enged meg, mint a fentebb vázolt testvértelepülési kapcsolatok, de az eurorégiók határozottan megnevezhető területi egységei kevésbé dominánsan jelennek meg. Az egységességet a közös történelem, hagyományok, oktatási kapcsolatrendszerek és kultúra adja, kiegészülve az együttműködési készséget kifejező akarattal. Hajdú-Bihar megye településeinek együttműködési hajlama A fent nevezett együttműködések alapján egy úgynevezett együttműködési mutatót állíthatunk fel, amelynek segítségével rámutathatunk arra, hogy mennyire mutatkozik meg az igény egy-egy település esetében a szomszédos országokkal való együttműködésre. A mutatószám a testvértelepülési kapcsolatok megléte, a romániai, szlovákiai és ukrajnai testvértelepülésekkel létező együttműködések és

53

a megyét érintő eurorégiós szerveződésekben való részvétel alapján került kiszámításra. (5. ábra) Ennek alapján megállapítható, hogy Hajdú-Bihar megye 10 települése jellemezhető rendkívüli aktivitással, amely két különböző típust tömörít. Egyrészt Debrecen és Hajdúszoboszló, a megye két nagyvárosa és idegenforgalmi központja emelkedik ki, másrészt pedig a határmenti települések közül Biharkeresztes, Körösszegapáti, Ártánd, Bedő, Gáborján, Szentpéterszeg, Hencida és Pocsaj tartoznak az intenzív kapcsolatrendszert ápoló települések közé. Az együttműködési mutató alapján elkészített térképet összevetve a leginkább helyi kezdeményezésen alapuló eurorégiókkal és rávetítve a Városok-Falvak Szövetsége területére (6. ábra), látható, hogy a 4 ország 11 NUTS 3 szintű területi egységét érintő kulturális alapon működő eurorégiójának legnagyobb aktivitását mutató magját az egyik leendő központ, Debrecen, Hajdú-Bihar megye és a közvetlenül szomszédos romániai települések jelentik. A testvértelepülési és az euroregionális együttműködések 5. ábra: Hajdú-Bihar megye településeinek együttműegyrészt a történelmi hagyomáködési hajlama, Forrás: Saját szerkesztés, 2005 nyokon alapuló kulturális kapcsolatok fenntartásában és újjáélesztésében játszottak és játszanak fontos szerepet, ugyanakkor egy kifejezetten kulturális szempontok alapján kezdeményezett szövetség a hipotetikus régiótudat felismeréséhez segítenek hozzá.

54

6. ábra: Az együttműködési hajlam erőssége a Városok-Falvak Szövetségét alkotó településeken (euroregionális együttműködésben való részvétel alapján), Forrás: Saját szerkesztés, 2005

Felhasznált irodalom BALCSÓK I. – BARANYI B. – DANCS L.: A határmentiség és a határon átnyúló kapcsolatok jellemzői az Északkelet-Alföldön. http://www.inco.hu/inco6/valos/cikk0h.htm#3.2. CZIMRE K.: Euroregionális fejlődés az EU csatlakozás küszöbén – különös tekintettel Magyarország eurorégióira. Doktori értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen, 2003. 228p. Korszakhatáron. Határon Túli Magyarok Hivatala, 2004. HTMH dokumentum, Budapest, 158p. TÁRKI önkormányzati kutatás – Jelentés. 2002 ősz. TÁRKI, Budapest, 2003 február, 21p.

55

AZ EUROREGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉST SZOLGÁLÓ HATÁRKÖZI * STRUKTÚRÁK DILEMMÁI MAGYARORSZÁGON Dr. Baranyi Béla** Summary: This study deals with the new dimensions of cross-border structures along the state borders of Hungary. It pays special attention to the presentation of the territorial integrations including the already existing euroregions and other euroregional organizations as well as the just forming organizations. One of the most important results of the analysis is that the significance of the smaller scale organizations at the level of micro regions, counties and settlements in cross border cooperation is increasing while the role of the overgrown, large scale model is decreasing. The fundamental reform and the structural transformation of the large scale organizational model (like the Carpathian Euroregion) and the strengthening of the role of the smaller scale cross-border structures seems to be inevitable. Only this way can the new forms of cross-border cooperation be created which are able to encourage the obtainment and effective allocation of EU resources, can moderate the unfavorable effects of the Schengen border while contribute to the strengthening of the connecting (bridge-) function of the state borders and the “reunification” of the spatial units disintegrated by the Trianon Treaty. Kulcsszavak: eurorégió, határon átnyúló együttműködés, határmentiség Euroregionális szervezetek és szerveződések új helyzetben Az eurointegrációs folyamatok új kihívásaira való tekintettel mára minden, a határon átnyúló kapcsolatok helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit és esélyeit érintő kérdésnek megnőtt a jelentősége, különösen ami Magyarország keleti és déli államhatárai mellett húzódó határ menti térségek és települések együttműködését illeti. A 2004. május 1-jén bekövetkezett uniós csatlakozás eredményeként a magyar–román, a magyar–ukrán, a magyar–szerb-montenegrói és magyar–horvát határszakaszok ugyanis egyben az Európai Unió schengeni, ún. külső határai lettek. A Magyar Köztársaság – 2004 májusa után – immár külső határává vált határrégióinak kedvezőtlen helyzetét előidéző hátrányos következmények minimalizálásában, a határon átívelő kapcsolatok erősítésében játszhatnak megkülönböztetett szerepet többek között azok a nagy euroregionális szervezetek *

A tanulmány az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Debreceni Osztályán, az ún. EXLINEA EU 5-ös Nemzetközi Kutatási Keretprogram (Lines of Exclusion as Arenas of Co-operation: Reconfiguring the External Boundaries of Europe – Policies, Practices, Perceptions) részeként végzett tudományos kutatásokhoz, valamint az OTKA T. 046120 számú kutatási programhoz is kapcsolódik. ** tudományos osztályvezető, MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Debreceni Osztálya, [email protected]

56

és egyéb interregionális szerveződések, amelyek szép számmal vannak jelen Magyarország államhatárai mentén és amelyeknek a határon átnyúló együttműködésben meglévő valós vagy potenciális funkcióik akkor sem lebecsülendők, ha tevékenységük formális keretei esetenként még erősebbek, mint működésük tényleges tartalmi összetevői. A határon átnyúló struktúrák intézményi háttere Magyarországon gyakorlatilag minden határszakaszon megvalósult, ami egyben azt is jelzi, hogy a határon átnyúló együttműködések erősítését követelik meg a hasonló természet- és településföldrajzi pozíciók és adottságok, a hajdan volt történelmi alapok és a határ túloldalán élő magyarsággal ápolandó kapcsolatok is. Ebben a kapcsolatépítésben rendelkeznek ígéretes kilátásokkal azok a kisebb intézményesített együttműködési formák, ún. eurorégió típusú határközi struktúrák, amelyek már létrejöttek, illetve születőben vannak Magyarország államhatárai mentén is. A különféle euroregionális szervezetek és interregionális együttműködések száma az Európai Unióban jelenleg már kétszáz, Magyarország államhatárai mentén tizennyolc (1. ábra). Az interregionális szervezetek magas száma természetesen önmagában még nem garancia a tartalmas tevékenységre, csak lehetőség olyan intézményi keret, amelyet megfelelő tartalommal kell feltölteni, kerülve a formális működést.

1. ábra. Eurorégiók és határon átnyúló regionális együttműködések Magyarország részvételével, 2005-ben. (Forrás: MTA RKK Debreceni Osztály)

Milyen esélyeket kínálnak Kelet-Magyarország határrégiói számára a határon átnyúló kapcsolatok és együttműködések elmélyítésében az euroregionális

57

szervezetek? A regionális szerveződések egyik nagy előnye, hogy azokat nem korlátozzák sem az egykori, sem a meglévő határok, és így akár több ország területeit magukba foglaló régiók is létrejöhettek. Miután pedig az EU-ban kiemelt prioritást élvez az elmaradott határ menti régiók fejlesztésének és felzárkózásának elősegítése, ezért a határokon átívelő regionális szerveződéseknek a közös fellépés lehetősége miatt még inkább létérdeke az együttműködés, mivel maguk is komolyan befolyásolhatják a kapcsolatok alakulásának irányát, és szervező tevékenységükkel jelentősen erősíthetik a szerződő felek határterületeinek kohézióját. Aligha véletlen, hogy az 1989/90-es kelet-közép-európai rendszerváltás egyik következménye új államok, új határrégiók létrejötte. Az előbbiek szellemében a határ menti együttműködések motivációja Magyarország esetében is: belső és külső erőforrások közös hasznosítása, az uniós regionális támogatások megszerzése, az integráció erősítése, a határ menti fejlettségbeli különbségek csökkentése, a perifériák felzárkóztatása, a történeti-etnikai feszültségek és problémák enyhítése, a korábban összetartozó térszerkezeti funkciók „egyesítése”, új regionális gazdasági tér létrehozása és kohéziója, euroregionális szemlélet és a regionális identitás erősítése. Magyarország keleti államhatárai mentén tevékenykedő több euroregionális szervezet közül a két eurorégió (nagyrégió), a Kárpátok Eurorégió és a Duna– Körös–Maros–Tisza Eurorégió eddigi működésének eredményességével kapcsolatos megítélés meglehetősen felemás, a legtöbb gond és probléma, már csak a körülmények és az ún. multiregionális-transznacionális jellege, illetve területisége, hatalmas méretei miatt is. Különösen a Kárpátok Eurorégió működéséről vagy éppen működésképtelenségéről látott már számos értekezés napvilágot, miután óriási méretei (161 ezer km2, 16 millió lakos) egy jelentősebb nagyságú ország területét teszi ki. Az öt ország (Magyarország, Lengyelország, Ukrajna, Szlovákia, Románia) amúgyis periférikus, öröklött és újkeletű problémákkal terhelt területeket magában foglaló ún. Kárpáti Régió mintegy kéttucat közigazgatási egységére kiterjedően, olykor nem is szomszédos országokkal érintkezve, már-már pusztán túlméretezettsége miatt is a működésképtelenség felé sodródik a szervezet, amit az is jelez, hogy az utóbbi években több régió felfüggesztette vagy szünetelteti, illetve megszüntetni kívánja régiótagságát. Igaz a DKMT Eurorégió is viszonylag nagy területet (71,5 ezer km2) fog át és közel 5,6 millió népességet érint, de ez mégiscsak „kezelhetőbb” nagyságrend, mint a Kárpátok Eurorégióé. Arról nem is szólva, hogy – Jász-Nagykun-Szolnok megye 2003-ban történt kilépését követően – immár három magyar megyét (Csongrád, Bács-Kiskun, Békés), a négy román megyét (Krassó-Szörény, Temes, Arad, Hunyad) és a Vajdaság tartományt magában tömörítő DKMT Eurorégió az együttműködés szorosabb és konkrétabb formáját képviselve mind természetföldrajzi, mind gazdasági-társadalmi jellegét tekintve – Trianon előtt voltaképp egy ország területéhez tartozva – régtől fogva homogénebb, s már történelme során is (pl. az Osztrák–Magyar Monarchia idején) erőteljesebb fejlődésnek indult térség volt, mint a Kárpátok Eurorégiót alkotta területek.

58

Mindkét nagyrégiós euroregionális szervezet esetében, közös jellemzőként mondható el, hogy különböző múltbeli és újkeletű politikai, gazdasági-társadalmi, etnikai okok – s nem csak a területiség, a túlméretezettség – miatt ma még nem képesek azokat a funkciókat ellátni, amelyeknek a fejlettebb nyugat-európai térségek nagy interregionális szervezetei már sokkal sikeresebben felelnek meg. A jórészt érthető különbségeket a formális elemek túltengését az amúgyis rövid múltra visszatekintő, a „serdülőkor” problémáival küszködő két keletmagyarországi nagyrégiók esetében a működésükkel kapcsolatos fenntartások és hiányosságok fejeződtek ki a rájuk vonatkozó ismeretek alacsony társadalmi beágyazottságában. Mint azt a korábban elvégzett empirikus vizsgálatok egyaránt bizonyították lakossági körökben a Kárpátok Eurorégió és a DKMT szerepének, céljainak és rendeltetésének – egyáltalán nevének – az ismerete feltűnően szegényes közvetlenül a határtérség önkormányzatai részéről, illetve lakossága körében. Számos jel mutat arra, hogy a szomszédos határ menti régiók különböző szinteken történő összefogásával, a közös érdekek és érdekeltség felismerésével a mai határon átnyúló kapcsolatoknál jóval működőképesebb együttműködések jöhetnek létre, különösen ha képesek lesznek a hagyományos bürokratikus és gyakorta formális „bizottsági típusú” együttműködésről a konkrét, gyakorlati jellegű hatékony „projekt típusú” működésre átállítani tevékenységüket. Ily módon ezek a nagyívű eurorégiók is a határon átívelő együttműködések eredményes formái lehetnek. A nagyrégiós modellek közül egyedül a West/Nyugat Pannónia Eurorégió tűnik a legéletképesebb szervezetnek. Az Eurorégió viszonylag optimális területével (15,2 ezer km2) és lakosságával (1,3 millió fő) kiválóan tölti be a nyugati irányú stratégiai kapcsolódási szerepet a három magyarországi (Győr-MosonSopron, Vas, Zala) megye és egy ausztriai tartomány (Burgenland) közötti sokszintű kooperációs kapcsolatrendszerben. A nagy eurorégiós szervezetek helyett, sokszor azok keretei között a kisebb interregionális szerveződések mozgékonyságuk és a közvetlenebb egymáshoz kapcsolódás, a szorosabb kötődés és az együvé tartozást megalapozó identitás miatt is számos területen hatékonyabban képesek szolgálni a határon átívelő kapcsolatok ügyét, mint a hatalmas, nagy kiterjedésű eurorégiós szintű kooperációk, mint pl. Kárpátok és a DKMT Eurorégió. A keleti államhatárok mentén jelen pillanatban három, az ország egészét tekintve pedig tizenhárom különböző határrégióban rajzolódnak ki, főként a centrumvárosok közötti szorosabb interregionális (kisrégiós) együttműködés földrajzi keretei. Az interregionális együttműködés egyéb lehetséges szintjeit tekintve a magyar területi tudományok képviselői közül már a kilencvenes évek derekán voltak olyanok, akik megkülönböztetett hangsúlyt helyeztek a határ menti nagyvárosoknak, regionális centrumoknak és paracentrumoknak a nemzetközi, illetőleg regionális-interregionális együttműködésben játszott szerepére, valamint a potenciális eurorégiók létrejöttében várható közreműködésére. Később az osztrák– magyar határ menti együttműködés, valamint a Nyugat-Dunántúl egészére vonatkozó vizsgálatok alapján a potenciális eurorégiók összekapcsolásának lehetséges

59

szintjeit illetően olyan fontos és újszerű megállapítások születtek, amelyek érvényessége feltétlenül kiterjeszthető az ország keleti államhatárai mentén formálódó együttműködésekre is. Csak helyeselni lehet azt az álláspontot, hogy az országhatárok mentén „mini eurorégiók” hálózatának a létrejöttét kell ösztönözni, amelyek elsődlegesen település-település, város-város, kistérség-kistérség, kistérség-járás szintjén segítik elő az együttműködéseket. Az ilyen típusú, kisebb kiterjedésű, egyszersmind mozgékonyabb és konkrétabb együttműködések sokkal inkább tartós alapját, szilárd pillérét teremthetik meg az eurorégiók megszerveződésének. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bármilyen meglévő vagy éppen szerveződő (potenciális) eurorégió valós regionális fejlesztő hatásokat csak akkor képes kifejteni, ha a közreműködő települések és térségek az együttműködésben megtalálják a saját és közös érdekeiket. Az érdekérvényesítés konkrét képviseletére pedig leginkább a határ menti települési és térségi önkormányzatok, középszintű intézmények és szervezetek az alkalmasak.

2. ábra. Potenciális és formálódó határrégiók, interregionális együttműködések. (Forrás: MTA RKK Győr–Debrecen)

Az elmondottak is azt támasztják alá, hogy a határon átnyúló regionális együttműködésben az euroregionális szerveződések mellett – akár annak keretei között – meghatározó szerephez jutnak a határrégiók egyes kistérségei, településegyüttesei és -szövetségei, de leginkább a határ menti nagyvárosok, az ún. centrumvárosok. Ezért is annyira fontos, hogy a nagy ívű szervezeti rendszerek (eurorégiók) létrehozásán túl a kistérség-település, város–város érintkezések vagy városszövetségek jöjjenek létre (2. ábra). Ebben a dimenzióban a kihívásoknak

60

főként a regionális centrumvárosok és egyes paracentrumok felelnek meg, igaz ma még eltérő színvonalon (Győr, Komárom, Balassagyarmat, Salgótarján, Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Békéscsaba, Szeged, Pécs, Dunaszerdahely, Pozsony, Nyitra, Komárno, Ipolyság, Losonc, Kassa, Ungvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka, Eszék stb.). Az északkelet-magyarországi határszakaszon – de a keleti és részben a déli határrégiókban is – hasonló nagyságú, szerepkörű, korábban egymást jól kiegészítő városgyűrűk találhatók a határ két oldalán, ezek hálózatba szervezése – elsőként az infrastrukturális rendszerek megújításával – lehetséges, és nagy lendületet nyújtana a határ menti együttműködéseknek. Következtetések Az euroatlanti folyamatok függvényében várhatóan a korábbiakhoz képest felértékelődik a térség nemzetközi tranzitszerepe, ezért tehát abban, hogy a határ menti régiók milyen módon válhatnak a kelet felé terjeszkedő európai gazdasági és integrációs folyamatok modern – saját lehetőségeit és érdekeit is érvényesíteni képes – tranzitterületté, perdöntő jelentősége lesz többek között a kelet-magyarországi, túlnyomórészt periférikus helyzetű határszélen húzódó területek, kistérségek, településegyüttesek és települések, többek között az érintett térség határon átnyúló együttműködési és megújuló képességének. Ami a határok elválasztó és/vagy öszszekötő funkcióinak a csökkenését vagy éppen erősödését illeti, a schengeni határőrizeti rend bevezetése és a jórészt öröklött történelmi és a jelenleg is meglévő egyéb etnikai problémák miatt az Európai Unió külső határai mentén – legalábbis átmenetileg – számolni kell a határok elválasztó szerepének erősödésével is. Az EU-csatlakozás után kiépülő schengeni határok a problémák megfelelő kezelése nélkül akadályozhatják a már formálódó gazdasági és egyéb szomszédsági kapcsolatokat, a határ menti periférikus területek további leszakadását eredményezve a vizsgált térségben. Mindez olyan körülmények között történhet, amikor Magyarország ún. „fordítókorong” vagy „kapuország” szerepe az egységesülő európai gazdasági és politikai térben Kelet- és Délkelet-Európa irányában felértékelődik. A határon átívelő kapcsolatok még mindig alacsony intenzitású fejlődésében szerepet játszik az is, hogy a nyugat-európai mintára létrejött Kárpátok Eurorégió sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A nagy multinacionális és transznacionális szervezet sok más eurorégióhoz hasonlóan nem alulról jövő kezdeményezés volt, létrehozásába erőteljesen beleszóltak a nemzeti politikák és a nemzetközi körülmények is. Talán ezért sem sikerült egy nyugat-európai mintán alapuló eurorégiós modellt integrálni egy olyan rendszerbe, ahol a megfelelő gazdasági, politikai és társadalmi feltételek még nem teremtődtek meg. Ilyen helyzetben a Kárpátok Eurorégió nem volt képes jelentős eredményeket felmutatni, a jelenlegi keretek között hatékonyan működni. Ezért is jöttek létre és formálódnak az eurorégió keretein belül kisebb, két-háromoldalú interregionális

61

szerveződések. A hatalmas nagyrégió a működésképtelenség felé sodródik, tevékenysége formális jellegű, szerepe ma már legfeljebb szimbolikus értékű. Ebből a válságból két kiút kínálkozik, az egyik a bizottsági típusú működésről, a projekt típusú működésre való átállása, a másik pedig a nagyívű határközi szervezeti rendszer mellett és/vagy helyett a kisebb léptékű intézményi formák (kistérségi, városközi, határ menti településszövetségi stb.) együttműködések szerepének felértékelődése és előtérbe kerülése. Az euroregionális és interregionális szervezetek optimális körülmények között az országhatárok mentén erőteljesebben akkumulálódó területi és fejlettségi különbségek mérséklésének, valamint a periféria-jelleg csökkentésének a hatékony eszközei lehetnek. Ez a kiegyenlítő hatás különösen fontos szempont KeletKözép-Európában, s nem utolsósorban a kelet-magyarországi határtérségekben, hiszen itt nagy jelentőséggel bír az, hogy a rendszerint periférikus, olykor halmozottan hátrányos helyzetű határ menti területek felzárkózhassanak, sőt integrálódhassanak a fejlettebb területekhez. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen a nagy euroregionális szervezetek, mindenekelőtt a Kárpátok Eurorégió, Duna– Körös-Maros–Tisza Eurorégió működésének az érdemi munka irányába történő fejlesztése, főként mert jelen formájában egyik szervet sem funkcionál tökéletesen. A hatékony határokon átnyúló együttműködés érdekében mindenekelőtt a Kárpátok Eurorégió gyökeres megújulása, szervezeti struktúrájának átalakítása és a kisebb léptékű határközi struktúrák, megyei és/vagy kistérségi együttműködések szerepének a növelése sürgető feladat. Összességében tehát a különféle interregionális szervezetek minden problémájuk ellenére a határon átívelő együttműködések olyan eredményes formái, amelyek elősegíthetik az uniós források megszerzését, hatékonyabb felhasználását, mérsékelhetik Magyarország Európai Uniós csatlakozásával létrejött schengeni külső határok kedvezőtlen hatásait, s nem utolsó sorban hozzájárulhatnak a határrégiók közötti összekötő (híd-) szerep erősödéséhez, a Trianonban széttöredezett térszerkezeti egységek „újraegyesítéséhez”. Felhasznált irodalom BALCSÓK, I.–BARANYI B.–DANCS, L.–KONCZ, G.–RAFFAY, Z.–SZABÓ, GY. 2005: Hungarian–Romanian and Hungarian–Ukrainian border regions as areas of co-opertaion along the external borders of Europe. Ed. Baranyi, B. Pécs, Centre for Regional Studies. 169 p. (Discussion Papers Special). BARANYI B. 2002: Euroregionális szervezetek és új interregionális szerveződések Magyarország keleti államhatárai mentén. – Magyar Tudomány. 11. pp. 1505– 1518. BARANYI, B. 2003: Euroregional organisations and formations on the eastern borders of Hungary. – European Spatial Research and Policy. 1. pp. 85–94. BARANYI B. 2004: A határmentiség dimenziói. Magyarország és keleti államhatárai. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó.

62

ERDŐSI F.–TÓTH J. (szerk.) 1988: A sajátos helyzetű térségek terület- és településfejlesztési problémái. Az 1986. november 4–5-én Szombathelyen tartott tudományos tanácskozás anyaga. OKKFT Ts.2/2 „A terület- és településfejlődés társadalmi-gazdasági folyamatai Magyarországon” c. program. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, Ts-2/2 Program Iroda. HORVÁTH GY. 1998: Európai regionális politika. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó ILLÉS I. 2002: Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó. LENGYEL I.–SZABÓ I.–VÉGH Z. 1998: Határtalan lehetőségek a magyar–román határon? – Területi Statisztika. 2. pp. 154–173. RECHNITZER J. 1997: Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségekben. – Tér és Társadalom. 2. sz. pp. 29–58. RUTTKAY É. 1995: Határok, határmentiség, regionális politika. – Comitatus. 12. pp. 23–35.

63

VÁLTOZÓ HATÁROK (AZ 1948-AS MAGYAR-SZOVJET ÁLLAMHATÁR REDEMARKÁCIÓJA) Dr. Sallai János* Summary: In the history of the Hungarian state borders the arch of the Carpathians has served as a dividing line in the northern, eastern and southeastern borders of Hungary. There were, of course, debates and fights over the borders during the static state lasting for centuries of which references can be found in the sources cartographic history and legal history. The paper focuses on the creation of the Soviet-Hungarian border that lasted only for a little bit more than four decades. Kulcsszavak: Magyarország határai, magyar-szovjet viszony, határkijelölés A magyar államhatár történetben a Kárpátok karéja ezer éven át szolgált választóvonalul Magyarország északi, keleti, délkeleti határán. A több évszázados statikus állapotban természetesen voltak határviták, határvillongások, amelyeket a térképtörténeti és jogtörténeti forrásokban nyomon lehet követni. A XX. század magyar határtörténete azonban egy teljesen új helyzetet teremtett. A trianoni békediktátumot követően a magyar államhatárok alapvetően megváltoztak, s ezt követték az 1938-41 közötti terület visszatérések. E folyamatokban az államhatár kijelölésének minden műveleti fajtája (delimitáció, demarkáció, redemarkáció50) megvalósult. A közismert II. világháborús események lezárását követő „be nem fejezett” párizsi béketárgyalások eredményeként aláírt békeszerződés Magyarország számára ismét lesújtó eredménnyel járt. Az 1947-ben kihirdetett törvény I. része az alábbiak szerint rögzítette az új határokat: „Magyarország határai: 1. Cikk 1. Magyarország határai Ausztriával és Jugoszláviával ugyanazok maradnak, mint amelyek 1938. évi január hó 1-én voltak. 2. Az 1940. évi augusztus hó 30-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki. Magyarország és Románia között az 1938. évi január hó 1-én fennállott határ ezzel visszaállíttatik. 3. A Magyarország és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója közötti határ, attól a ponttól kezdve, amely közös e két Állam és Románia határai között, addig a pontig, amely közös e két Állam és Csehszlovákia határai között, a Magyarország és Csehszlovákia közötti előbbi határvonalban állíttatik meg, úgy amint az 1938. évi január hó 1-én fennállott. *

osztályvezető, Rendőrtiszti Főiskola A határvonal földmérés útján történő újbóli pontosítása, megváltoztatása, kitűzése.

50

64

4. a) Az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki. b) A Magyarország és Csehszlovákia közötti határ, attól a ponttól kezdve, amely közös e két Állam és Ausztria határai között, addig a pontig, amely közös e két Állam és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának határai között, ezzel visszaállíttatik, úgy mint az 1938. évi január hó 1-én fennállott, kivéve mégis a következő alpont rendelkezéseiből folyó módosítást. c) Magyarország átengedi Csehszlovákiának Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket a jelen Szerződéshez 1/A alatt csatolt térképen megjelölt kataszteri területekkel együtt. Ennek folytán a csehszlovák határ ezen a szakaszon a következőképen állapíttatik meg: attól a ponttól kezdve, amely Ausztriának, Magyarországnak és Csehszlovákiának 1938. évi január hó 1-én fennállott határai között közös volt, Ausztria és Csehszlovákia között a jelenlegi magyar-osztrák határ lesz a határ addig a pontig, amely a 134. magassági ponttól délre körülbelül 500 méterre (a rajkai templomtól északnyugatra 3.5 kilométerre) fekszik, ez a pont lesz ezentúl az említett három állam határainak közös pontja; innen az új határ Csehszlovákia és Magyarország között keletre fordul Rajka község északi kataszteri határát követve a Duna jobb partjáig addig a pontig, amely a 128. magassági ponttól északra körülbelül 2 kilométerre (a rajkai templomtól keletre 3.5 kilométerre) fekszik s amely pontnál az új határ csatlakozik a Duna hajózási fővonalában az 1938. évi január hó 1-én fennállott csehszlovák-magyar határhoz; a Rajka község határán belül fekvő zsilip és viszszaeresztő csatorna magyar területen maradnak. d) A Magyarország és Csehszlovákia között az előző alpontban megállapított új határ pontos vonalrészleteit a helyszínén Határrendező Bizottság fogja kijelölni, amely Bizottság a két érdekelt kormány képviselőiből fog állani. A Bizottság munkálatait a jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónap alatt befejezi. e) Arra az esetre, ha az átengedett terület lakosságának Magyarországba telepítésére vonatkozólag Magyarország és Csehszlovákia kétoldalú egyezményt nem kötnének, Csehszlovákia biztosítja az említett lakosságnak az emberi és polgári jogok teljességét. A lakosságcsere tárgyában 1946. évi február hó 27-én kelt csehszlovák-magyar Egyezményben kikötött összes biztosítékok és kedvezmények alkalmazást nyernek azokra a személyekre, akik a Csehszlovákiának átengedett területet önként elhagyják.”51

A fenti idézetből is jól kivehető, hogy a II. világháború után a térség politikai térképét ismét átrajzolták, és Magyarországnak új szomszédos állama lett: a Szovjetunió. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi rendezési tervekkel ellentétben, Magyarország nem kapott vissza területeket, sőt 3 magyar falvat csatoltak Csehszlovákiához, amely lemondott a Szovjetunó javára Kárpátaljáról. A fenti helyzet következményeként jött létre a magyar-szovjet közös államhatár, amely a következő új problémákat vetett fel: - a szovjet topográfiai térkép szerkezeti felépítése eltért a magyar térképtől; - az új szomszédos állammal nem volt határrendi megállapodás; 51

1947. évi XVIII. tv.

65

-

Kárpátalja szovjet fennhatóság alá helyezése teljesen új közjogi helyzetet eredményezett a térségben. A párizsi békeszerződés aláírása és a magyar jogrendszerbe integrálása után a magyar-szovjet közös államhatárszakasz redemarkációja volt a következő állomás a határ kijelölés52 és megerősítés történetében. A redemarkációra 1948-ban került sor, amelynek főbb állomásai a következők voltak: - A határ redemarkálását a szovjet és a magyar fél közösen hajtotta végre. A műszaki és felmérési feladatokra a magyar szakembereket a Honvéd Térképészeti Intézet állományából jelölték ki. A munkálatokra vonatkozó első parancs 1948. szeptember 18-án érkezett az Intézethez.53 Ennek ismeretében 10 nap állott rendelkezésre a terepfelmérői munkák előkészítésére. - A munkálatok irányítására felállították a Szovjet-Magyar Vegyesbizottságot, amely Debrecenben tartózkodott. A SZMB két vegyes albizottságot alakított, majd felosztásra került a közös határszakasz. - A Magyar Albizottság a következő határszakasz redemarkálását hajtotta végre: Bergszász-Beregdaróci műút és az államhatár kereszteződési pont és a magyar-szovjet-csehszlovák hármas határ között. - A Szovjet Albizottság a fennmaradó közös határszakaszt mérte fel: a magyar-szovjet-román hármas határkő Bergszász-Beregdaróci műút és az államhatár kereszteződési pont között. - 1948 október 4-én a magyar albizottság megkezdte a határbejárást, amelynek folyamán a megállapították a régi határvonalat és kijelölték az új határt. A szovjet kérésnek megfelelően az új határkitűzésnél kerülték a fölösleges kiszögeléseket, és hurkokat, ami azonban nem járhatott egyik állam számára sem veszteséggel, vagy nyereséggel. - A közös megegyezés alapján csak olyan helyeken állítottak fel határjeleket, ahol a határvonal élesen törik, így a határjelek száma 168-ra csökkent. Az Intézet munkatársai 1948. november 10-én befejezték a terepfelméréseket és bevonultak Budapestre. Az Albizottság november 17-én megkezdte a határbejárást, majd 20-án kiadták a helyszíni rajzvázlat első mintáit. Ezzel párhuzamosan a terepen folytak geodéziai munkák. A geodéziai feladatokat az Állami Földmérés munkatársai végezték. Ennek részeként a következő munkákat végezték el: - régi határjelek felkeresése; - összerendezők átszámítása a Gauss-Krűger vetületi síkra;

52

Az állam számára fontos, hogy főhatalmának gyakorlásához jól körülhatárolt területtel rendelkezzen. A határ - politikai fogalom, míg a határ kitűzése - nemzetközi jogi aktus. 53 Térképészeti Közlöny 1950.Budapest 216 p.

66

határvonal tisztítása54 és a határvonal végleges kitűzése;55 helyszíni mérések elvégzése; pontok koordinátáinak kiszámítása; határjelek56 felállítása; jegyzőkönyvek57 és geodéziai vázlatok elkészítése. A munkálatok során két alkalommal került sor, határmódosításra melynek eredményeként 65 kilométeres magyar szakasz 60 km-re-redukálódott, illetve 128 kat. hold került Magyarországhoz, valamint a Szovjetunióhoz úgy, hogy egyik félnek sem származott területi anyagi kára.58 S bár a jelentések szerint a két fél között az együttműködés baráti, szívélyes, bajtársias volt, a munka közben több alkalommal szakmailag ellentmondásos helyzet alakult ki. Érdekességként említem meg, hogy ezen a szakaszon két határjel nevet is kapott. Ezek a Túr és Tisza. Az elnevezés, a kijelölési év dátumával és Mo. felirattal a magyarországi gúlákon látható. -

Túr: A magyar-román-szovjet hármas határon három gránit oszlop áll. Úgy, hogy egyenlő oldalú háromszöget alkotnak. A Túr határjel magyar oszlopa a Túr folyó jobb szakadékos nyílt partján, a határok találkozási pontjától 39 méterre nyugat54 A határjelek pontos elhelyezésének megállapításához 10 méteres sávban meg kellett tisztítani a fáktól, bokroktól a határt. Ez mintegy 2 hónapig tartott. 55 A végleges kitűzés előtt cövekekkel ideiglenesen kikarózták a határvonalat. 56 Háromféle határjelet alkalmaztak: szárazföldi, vízi és átmeneti. 57 Minden határjelről vettek fel jegyzőkönyvet! 58 Térképészeti Közlöny 1950.Budapest. 230 p.

67

ra, a medren áthaladó töltés középvonalának metszéspontjában, a töltésen álló 1. sz. határjel közép pontjától 42.4 méterre délkeletre áll.59

Tisza: A hármas határt a Tisza jobb partján a Szovjetunió és Csehszlovákia területén a határvonaltól 25 - 25 méterre álló egy-egy oszlop (műkő gúla) határozza meg, míg a Tisza bal partján a Magyar Köztársaság területén álló oszlop a háromszög csúcsát képezi. Az államhatárok találkozási pontja e háromszög magassági vonalán az alaptól 91.7 méterre, a csúcstól pedig 111.7 méterre, a Tisza folyó középvonalán fekszik. A történelmi mércével alig mérhető szovjet-magyar államhatár alig több, mint négy évtizedig állt fenn. Ma a Magyar Köztársaság szomszédja Ukrajna, így a korabeli szovjet-magyar államhatár elnevezése ukrán-magyarra változott. A 1990-es évek közepén új ukrán-magyar határrendi szerződés rögzítette a közös államhatár vonalát. Felhasznált irodalom A Magyar Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója közötti 1948-49. évben redemarkált államhatár menetének leíró jegyzőkönyve INTÉZETI MUNKÁK. In: Térképészeti Közlöny 1950.Budapest 1947. évi XVIII. törvény SALLAI J (2004): Az államhatárok, Változó Világ

59

A Magyar Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója közötti 1948-49. évben redemarkált államhatár menetének leíró jegyzőkönyve.

68

VÁROSI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK MAGYARORSZÁG HATÁRTÉRSÉGEIBEN Koncz Gábor* Summary: The purpose of this study is to describe the characteristics, intensity and the different forms of operating co-operation structures of Hungarian cities in the border regions neighbouring Hungary. In the course of research the author concentrated on the subject of polycentric urban development preferred in regional development policy of the European Union, in which these cities have an important role. The article doesn’t make an effort to illustrate the partner relations between cities with full particulars, but tries to present the main tendencies of cooperation, indicating the most active towns along the borderline and the possibilities of development in the future. Kulcsszó: határon átnyúló kapcsolat, városi együttműködés, vonzáskörzet A határon átnyúló városi kapcsolatok lehetséges formái A határok által egymástól elválasztott városok közötti kapcsolatok az elmúlt években az egyre elmélyülő európai integráció egyik legfontosabb kérdésévé váltak. A határ mentén elhelyezkedő regionális központok szerepköreinek és azok változásának vizsgálata különösen érdekes lehet egy olyan országban, mint hazánk, ahol a településszerkezetben alapvetően meghatározó szerepe van a fővárosnak. Az Európai Unióban a határon átnyúló együttműködésekre vonatkozóan végzett elemzések egyértelműen kimutatták, hogy a határtérségekben fekvő nagyvárosok vonzzák jelenleg a legtöbb projektet, ami jelentős népességszámuk mellett annak is köszönhető, hogy ezekben a városokban jelen vannak olyan regionális szerepkörrel rendelkező intézmények, amelyek vonzáskörzete egy nagyváros határ közeli fekvése esetén gyakran határon túlra nyúlhat. További előnyt jelent, hogy a pályázati programokban való részvételre is jelentős humánerőforrás bázist tudnak mozgósítani (pl. egyetemek). Ugyanakkor még a kis- és középvárosok köre is igen aktívnak tekinthető (BARANYI B. 2004). A városok közötti együttműködéseknek horizontális és vertikális típusait különíthetjük el. A horizontális jellegű nemzetközi kapcsolatoknak alapvetően két formája lehet. A város részt vehet különböző célból létrejött nemzetközi együttműködési hálózatok munkájában (pl. Európai Fesztiválvárosok Szövetsége), illetve kialakíthat testvérvárosi kapcsolatokat, amelyek közül jelen tanulmány azokra koncentrál, amelyek a közvetlen határtérségben helyezkednek el, s meghatározó szerepük van a határon átnyúló együttműködési struktúrák alakításában is. A vertikális együttműködésről abban az esetben beszélhetünk, amikor egy adott *

tudományos segédmunkatárs, MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Debreceni Osztálya, PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék [email protected]

69

város a közelében lévő, a településhierarchia alacsonyabb szintjén elhelyezkedő, az adott városnak bizonyos mértékben funkcionálisan alárendelt kisebb várossal, községgel alakít ki kapcsolat (KOZMA G. 2005). A vertikális kapcsolatok szintén megjelenhetnek határon átívelő formában, amennyiben arra a szomszédos országok politikai és közigazgatási berendezkedése lehetőséget ad. Magyarország határai mentén a Trianoni Békediktátum által meghúzott határvonalak számos térszerkezeti egységet vágtak ketté, amelyek a határ elválasztó szerepének enyhülésével ismét „közelebb kerülhetnek” egymáshoz. A határ menti nagyvárosok esetében a földrajzi közelség mellett a jelen lévő intézmények és gazdasági szereplők jelentős potenciált jelentnek az együttműködések szorosabbra fűzéséhez, az egykor elválasztott vonzáskörzeti kapcsolatok legalább részleges újraélesztéséhez. A testvérvárosi kapcsolatok intenzitását vizsgálva meg kell különböztetni a hosszú távú, többnyire partnerségi szerződéssel megpecsételt, gyakran kidolgozott stratégia mentén zajló együttműködéseket és a csak ad hoc jelleggel, egy adott projekt megvalósulása érdekében történő kooperációkat. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a települések vezetői gyakran ezeket a kapcsolatokat is ugyanolyan együttműködésekként kezelik, mint amelyek esetében partnerségi nyilatkozat született. A határon átnyúló településhálózati formáknak alapvetően három típusát különíthetjük el. Az első két típus esetében az együttműködések horizontális típusával húzhatunk párhuzamot, míg a harmadik a határon átnyúló vertikális kapcsolatrendszert tipizálja. Integrált policentrikusságról (vagy sokközpontúságról) beszélhetünk abban az esetben, amikor a kapcsolat nagyméretű települések között jött létre, a két város intézményei, gazdasági szereplői és civil szervezetei együttműködésében nagyszámú projekt fut. A nagyvárosok regionális szerepköre miatt a két település egymástól való távolsága a kapcsolatok alakulásában nem meghatározó tényező (1. ábra). A formálódó sokközpontúság esetében a kapcsolatok nem terjednek ki olyan nagyszámú területre, azonban az együttműködés meghatározott területein intenzív kapcsolatokról beszélhetünk. A városhálózat e formája egymás közelében található kis- és középvárosok között figyelhető meg jellemzően. Általános jelenségként emelhető ki, hogy a kisebb népességszámú települések önkormányzatai számára csekélyebb mértékben rendelkezésre álló anyagi erőforrások és a vállalkozások kisebb gazdasági potenciálja miatt az együttműködések fejlődésére jelentős hatással voltak, illetve vannak a különböző európai uniós támogatási rendszerek, elsősorban természetesen az Interreg. Ebben az esetben igen meghatározó tényező, hogy a városok egymás közelében helyezkedjenek el.

70

Funkcionális várostérségen belüli, vagy intra-urban policentrikusságról beszélünk abban az esetben, amikor egy határ közelében elhelyezkedő nagyváros vonzáskörzete átnyúlik a határ túloldalára és nagyon erős kapcsolata van a határon túli kisvárosokkal, 1. ábra. A határon átnyúló városi együttműködések típusai községekkel. Ennek a típusnak (Forrás: HAMEZ, G., 2003.) jellegzetes példája a francia és belga határ mentén fekvő Lille, valamint Basel a sváci–német–francia hármashatáron (ESPON 1.1.1 2005). Jelentősebb városok partnerkapcsolatai Magyarország határai mentén A határ közelében fekvő városok testvértelepülési kapcsolataira számos példát találhatunk, amelyben egyértelműen meghatározó szerepet játszanak a földrajzilag közelebb elhelyezkedő partnertelepülések. A kapcsolatok elmélyültségét a térbeli közelség mellett Magyarország esetében alapvetően meghatározza az is, hogy a szomszédos ország milyen viszonyban van az Európai Unióval (tagország, csatlakozás előtt álló társult ország, hosszú távon az EU-hoz nem csatlakozó ország), ami meghatározza a kapcsolatok fejlesztéséhez rendelkezésre álló források nagyságát, valamint azt, hogy mekkora arányban van jelen a magyar kisebbség az adott ország területén. Ennek megfelelően nagyszámú, nem a közvetlen határtérségben elhelyezkedő testvértelepülésről egyedül Románia esetében beszélhetünk, mivel magas arányban szerepelnek a székelyföldi városok. A Belügyminisztérium nyilvántartásában Csíkszereda 12-szer, Székelyudvarhely 11-szer, Sepsiszentgyörgy 7-szer, Marosvásárhely pedig 6-szor szerepel különböző magyarországi települések testvérvárosaként. A határ menti városok esetében egy-két speciális kivételtől eltekintve nem beszélhetünk ilyen nagyszámú testvértelepülésről, amennyiben egy szomszédos országban vizsgáljuk a kapcsolatokat. Sőt általánosságban az mondható el, hogy a városok megtalálták a legközelebb fekvő, hasonló méretű „kézenfekvő szövetségesüket” a határ túloldalán, s megpróbálják koncentrálni az erőforrásaikat. A megyeszékhelyek esetében ez többnyire a szomszédos közigazgatási egységek központjait jelenti egy-két kivételtől eltekintve, ahol jelentősebb középváros helyezkedik el a határ mentén. Arad testvérvárosa például nem Békéscsaba, hanem Gyula. Ilyen esetekben jelentős különbségek lehetnek a partnertelepülések mérete között (Kaposvár – 68 ezer fő, Kapronca – 25 ezer fő). Sajátos helyzetet tükröz Sopron, az egykori megyeszékhely és a jelenleg tartományi székhely, Kismarton kapcsolata, ahol a települések mérete között ötszörös különbség van, miközben a térség térszerkezetét alapvetően befolyásolja Bécs közelsége (2. ábra).

71

2. ábra. Jelentősebb magyarországi városok partnerkapcsolatai a határrégióban. (Forrás: saját szerkesztés.)

A stratégiai helyzetben lévő nagyvárosok együttműködések mai formája gyakran a 60-as, 70-es évekre nyúlnak vissza (pl. Szeged–Szabadka: 1966, Nyíregyháza–Ungvár: 1971, Pécs–Eszék: 1973), a kapcsolatok mai formája azonban többségében a 90-es évek folyamán jött létre. A városi együttműködések intenzitása alapján öt típust különíthetünk el. A legintenzívebb kapcsolatok a Duna két partján elhelyezkedő várospárok, Komárom és Révkomárom, valamint Esztergom és Párkány között alakultak ki. A települések összeköttetését napi négy-öt buszjárat biztosítja, a vezetők napi kapcsolatban vannak egymással, együttműködésük stratégia mentén zajlik, amelybe a vonzáskörzetük településeit is bevonták. A második típusba tartozó együttműködések esetében nem ennyire meghatározó az egymásrautaltság, azonban szintén stratégia mentén dolgoznak együtt, meghatározó a szerepük az euroregionális együttműködésekben, gyakran közös képviselőtestületi üléseken egyeztetik elképzeléseiket a városvezetők (pl. Debrecen–Nagyvárad, Miskolc–Kassa). A harmadik csoporthoz azok kis- és középvárosok tartoznak, ahol az együttműködések „hagyományosnak tekinthető formái” mellett jelentősebb gazdasági kapcsolatok is kialakultak (pl. Mátészalka– Nagykároly, Makó–Nagyszentmiklós). A negyedik csoportot hivatalos, hosszú távra visszanyúló, elsősorban a közös történelmi gyökerekre, kulturális értékekre épülő együttműködések adják (pl. Encs és Edelény kapcsolata Szepsivel). Az ötödik csoportba azok az együttműködések sorolhatók, amelyek egy konkrét cél, fejlesztés megvalósítása érdekében jöttek létre. Ilyen volt a kapcsolatok kibontakozása idején Létavértes és Székelyhíd eseti kooperációja a határátkelő

72

megépítése érdekében. A gyakran csak egy-egy konkrét cél megvalósulása érdekében létrejött városok közötti határ menti együttműködések a teljes keleti határ mentén megfigyelhetők (3. ábra). Funkcionális várostérségen belüli határon átnyúló együttműködésre egyelőre hazánk nyugati határai mentén találunk példát, ahol a trianoni határmegvonást követően a centrumtelepülések hazánk területén maradtak, míg a vonzáskörzetük jelentős része az országhatáron kívülre került. A határon átnyúló munkaerővonzás tipikus példáját adja Magyarországon Győr és Esztergom, amelyek gyáraiba több száz szlovákiai vendégmunkás érkezik. Győr önkormányzata a kapcsolat normalizálása érdekében csallóközi településekkel (gyakorlatilag kistérségként) írt alá együttműködési megállapodást. Egy intenzívebb kapcsolatrendszer kialakulásának Sopron, Kőszeg, Szombathely, 3. ábra. Városok partnerkapcsolatai Magyarország vagy akár Körmend esetében is keleti határai mentén. (Forrás: saját szerkesztés) megvannak a térszerkezeti alapjai. A keleti határok mentén fordított relációban vannak meg a kapcsolatok intenzívebbé válásának történelmi gyökerei (4. ábra).

73

4. ábra. A trianoni békeszerződés következtében városi központok nélkül maradt területek Magyarország határai mentén (Forrás: Dancs L.–Koncz G. 2004.)

Összegzés A határon átnyúló városi együttműködési formák mindhárom típusára számos példát találunk Magyarország határai mentén. Az egymás közelében elhelyezkedő, hasonló méretű, közös érdekekkel bíró városok gyakorlatilag a határ teljes hosszában felismerték az együttműködés pozitív oldalát, ugyanakkor a kapcsolatok elmélyültsége szempontjából ezek a kapcsolatok jelentős differenciálódást mutatnak. Más társadalmi-gazdasági jelenségekhez hasonlóan a nagyvárosok egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak, de hasonló jelenséget figyelhetünk meg a nyugati és keleti országrész között a Dunántúlon elhelyezkedő városok javára. A jövőben kibontakozó együttműködések fontos területe lehet a határ menti nagyvárosok határon átnyúló vonzáskörzetének revitalizációja. Irodalomjegyzék BARANYI B. (2004): A határmentiség dimenziói. Magyarország és keleti államhatárai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 309 p. ESPON 1.1.1 (2005): Potentials for polycentric development in Europe – Project Report. Lead Partner: Nordregio, Stockholm. www.espon.lu, 362 p. KOZMA G. (2005): A városok közötti együttműködés potenciális előnyei. In: Kisközségtől az eurorégióig (Szerk.: Czimre Klára). Debrecen, pp. 46–57

74

A DEBRECENI EGYETEM KÜLFÖLDIEKRE GYAKOROLT VONZÁSA Májas Anikó* Summary: The University of Debrecen is the second largest university in Hungary from the aspect of the number of students where the presence of foreign students is rather high. In addition to the growing number of students, the number of those from abroad also increases. It has a special significance from the aspects financing and the assurance of student supply in the future. The paper analyses the foreign students by their country of origin and demonstrates the faculties and majors favoured by them. Kulcsszavak: Debreceni Egyetem, vonzáskörzet, külföldi hallgatók Bevezetés A Debreceni Egyetem hallgatóinak létszáma igen tekintélyes és ez alapján az egyetemek között rangos helyet foglal el. Különösen az integráció révén nőtt a hallgatóság, amely azóta is folyamatos emelkedést mutat. A hallgatók között magas a külföldiek aránya, melynek jelentős részét a határontúliak képezik. Feladatomul tűztem ki a külföldiek Debrecenben való tanulásának lehetőségeinek és feltételeinek feltérképezését, valamint a választás okát. Az adatokat a Neptun rendszerből vettem. Az Egyetem hallgatóinak létszám változása 27403

28000 27000

25904

26000

24723

25000 24000

23062

23000 22000 21000 20000 2001

2002

2003

2004

1. ábra: A Debreceni Egyetem létszámváltozásai (Neptun-rendszer)

Az összehasonlítást 2001 és 2004 között végeztem (1. ábra). Ez alatt a 4 év alatt több mint 4000 fővel emelkedett. Azt hiszem nem meglepő a hallgatóság ilyen arányú növekedése. Ez a növekedés az egyes karokon elindított új szakoknak, illetve a térítéses képzés kiterjesztésének köszönhető. Karonként is vizsgáltam az összlétszámot, de itt már csak a 2004/2005-ös tanév őszi

*

geográfus hallgató, demonstrátor, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

75

félévére beiratkozottakat vettem figyelembe (2. ábra). Két kar nem Debrecenben található: az Egészségügyi Főiskolai Kar Nyíregyházán, míg a Pedagógiai Főiskolai Kar Hajdúböszörményben. 6000 4771

5000 4000

2916

2928

3000

1993 2000 1540

1409 1450

1362

1000

201

189

192

FO

GY

2360 1692

1118

0 AO

AV

BT

DK

EF

IK

JA

KT

MF

MT

PF

TT

2. ábra: A Debreceni Egyetem hallgatói karonként 2004. (Neptun-rendszer) (Magyarázat: az egyes karok rövidítései: AO - Általános Orvosi Kar, AV - Agrár Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Kar, BT - Bölcsésztudományi Kar, DK-Debreceni Konzervatórium, EF - Egészségügyi Főiskola, FO - Fogorvos Tudományi Kar, GY - Gyógyszerésztudományi Kar, IK - Informatikai Kar, JA - Jog- és Államtudományi Kar, KT - Közgazdaságtudományi Kar, MF - Műszaki Főiskolai Kar, MT - Mezőgazdaság Tudományi Kar, PF - Pedagógiai Főiskolai Kar, TT - Természettudományi Kar)

A karok közül érthetően a Bölcsésztudományi emelkedik ki. Meglepő, hogy az Egészségügyi Főiskolai és a Természettudományi Kar adatai szinte azonosak. Rendkívül alacsony a Debreceni Konzervatórium, a Fogorvos Tudományi és a Gyógyszerésztudományi Karok hallgatóinak száma. Magasnak tekinthető az Informatikai Kar létszáma, amely a számítógépek korában talán már nem meglepő. Az Általános Orvosi Kar a térítéses orvosképzésének köszönheti ezt a létszámot, ahol a külföldiek viszonylag olcsó, de ezzel szemben magas színvonalú képzésben részesülnek. Átlagon felüli létszámú még a Műszaki Főiskolai, a Mezőgazdaság Tudományi és a Pedagógiai Főiskolai Kar. Az Egyetem külföldi vonzásterületei A 2004-es adatok alapján megnéztem a magyarok és külföldiek arányát egyetemünkön. A külföldiek 4%-kal részesednek az összlétszámból. Ha az abszolút számokat vesszük figyelembe ez kb. 1000 főt jelent. Világtérképen ábrázolva a következő képet kaptam (3. ábra).

76

3. ábra: A Debreceni Egyetem külföldi hallgatói 2004-ben (Neptun-rendszer)

4. ábra: A Debreceni Egyetem külföldi hallgatói 2004-ben (Neptun-rendszer)

77

Kitűnik az északi félteke dominanciája. Dél-Amerikából és Ausztráliából azonban nincsenek hallgatók. Ez valószínűleg már a nagy távolságra vezethető vissza. Ázsián belül csak a Közel–Kelet képviselteti magát. Figyelemre méltó az Amerikai Egyesült Államok részesedése, valamint Izrael szerepe. Készítettem egy európai vonzástérképet is (4. ábra). Ezen a térképen 3 térséget lehet kiemelni. Ugyan Európán kívüli területen, de ezen a térképen nagyobb hangsúlyt kap Izrael, amely 162 fővel képviselteti magát. Fontos terület ÉszakEurópa, különösen Norvégia emelkedik ki 174 fővel. A harmadik terület pedig Kelet-Európa, vagyis a szomszédos országok úgy mint Szlovákia, Ukrajna és Románia. A többi megjelölt, főként nyugat-európai ország csak egy-két fővel jelentkezik. Valószínűleg ezen országok egyetemistái inkább a Nyugat felé kacsingatnak.

5. ábra: Debrecen oktatásának határon túli vonzásterülete (Teperics K. nyomán)

A határos országokkal, úgy, mint a határontúli magyarokkal külön is foglalkozom. A térkép országonként jellemző vonásokra hívja fel a figyelmet (5. ábra). A három határ menti ország esetén Ukrajnánál a legnagyobb a koncentráció a Kárpátaljai területeken, közvetlenül a határ mellett. Szlovákia esetében szétszórva találjuk a vonzásterületeket, de a közös határ közvetlen közelében. Meglepő, hogy Szlovákia nyugati területeiről is származnak hallgatók, de a határtól távolabbra eső vidékekről egyáltalán nem. Románián belül

78

két magterület rajzolódik ki. A határmenti területeken az egyetem közelsége lehet a döntő vonzó tényező, míg Erdély esetén a magyarság kötődése. A határon túliak megoszlását vizsgálva a három ország között a 3 5% következő képet kaptam (6. ábra). Az Ukra jn a Európa vonzástérképre visszatekintve 56 % (4. ábra) már nem meglepő, hogy RoSzlo vá kia mánia képviselteti magát a Rom án ia legnagyobb, 56%-os arányban. Szlo9% vákia 9%-a pedig szinte eltörpül. 6. ábra: Határon túli hallgatók megoszlása 2004 (Neptun-rendszer)

Külföldi hallgatók karonkénti vizsgálata A külföldi hallgatók karonkénti vizsgálata ha112 sonló eredményt 92 hozott, mint 71 59 52 amikor az össz57 51 49 létszámmal 13 10 foglalkoztam (7. 6 ábra), így nem meglepő a BölAO AV BT DK EF FO GY IK JA KT MF MT PF TT csésztudományi és a Természet7. ábra: Külföldi hallgatók karonkénti létszáma 2004 (Neptun-rendszer) tudományi Karok kiemelkedő szerepe. A harmadik helyet azonban az Általános Orvosi Kar szerezte meg, amely a térítéses orvosképzésre vezethető vissza. Igen magas ezen a karon a norvégok és az izraeliek aránya. Az Egészségügyi Főiskolai Kar is kiemelkedő. Meglepő azonban az Agrár- és Vidékfejlesztési Kar alacsony részesedése. 200 180 160 140 108 120 100 80 60 37 40 20 0

162

Külföldi hallgatók pénzügyi státusza A külföldi hallgatók többsége költségtérítésesként tanul hazánkban és csak kevesen részesülnek állami támogatásban, vagy ösztöndíjban. Ezeket az adatokat hasonlítottam össze három szempont alapján. Külön ábrázoltam a határontúli hallgatók megoszlását, a külföldieket és az egyetem teljes hallgatóságát (6. ábra).

79

Külföldi hallgatók pénzügyi státusz szerinti megoszlása

Határon túliak pénzügyi státusz szerinti megoszlása

40% 60%

DE hallgatóinak pézügyi státusz szerinti megoszlása

37%

40% 60%

63%

kt nr

8. ábra: Pénzügyi státuszok megoszlása 2004 (kt: költségtérítéses, nr: állami finanszírozású)

Nagy eltérés nincs a három ábra között, de azt meg lehet állapítani, hogy az állami finanszírozásúak 3%-kal való csökkenése a külföldiek és a határon túliak esetében a költségtérítésesek számának növekedésére vezethető vissza. A határon túli hallgatók pénzügyi státuszát karonként is vizsgáltam. A Konzervatóriumon és a Gyógyszerész Karon csak állami finanszírozásúak vannak, amely az alacsony létszámból is adódik. A költségtérítésesek aránya az Informatikai Karon a legmagasabb, amely a 21. században az informatika felértékelődésére vezethető vissza és ilyen szakok elvégzése a későbbiekben jó megélhetőséget biztosít a hallgatóknak. Ezért még a fizetés terhét is vállalják, csak hogy ezen a karon tanuljanak. Összegzés A Debreceni Egyetem vonzásterülete nemcsak az országon belül, hanem az országon kívül is jelentős területeket foglal magába. A külföldiek között pedig jelentős részt képeznek a határon túliak, akik magyar nyelven szeretnének tanulni. Felhasznált irodalom TEPERICS K. (2005/a): Debrecen oktatási vonzáskörzete. In: Kisközösségtől az Eurórégióig, Prof. Dr. Süli-Zakar István tiszteletére szerzett tanulmányok gyűjteménye, Didakt Kft., Debrecen, pp. 58-62 TEPERICS K. (2005/b): A felsőoktatás szerepe Debrecen oktatási vonzáskörzetében (kézirat) http://www.unideb.hu

80

Régiók

81

82

A TERÜLETI EGYÜTTMŰKÖDÉS MÚLTJA ÉS JÖVŐJE AZ EURÓPAI UNIÓBAN Izsák Kincső* Summary: The European Commission initiated a new objective for 2007-2013 programming period of Structural Funds, namely the European Territorial Cooperation. The aim of this objective is strengthening the european territorial integration and the european territorial governence, furthermore it supports the balanced and sustainable development of the european macro-regions reducing the barrier effects. In order to become an active participant of the transnational level and the take right decisions, we have to understand the roots of territorial cooperation, we must know the good practices realised so far and we have to follow the evolution of the new period’s policy processes. This is what this article wants to give a short overview about.

Kulcsszavak: együttműködés, régió, határmentiség, transznacionalitás, területiség Bevezetés A területi együttműködés az Európai Unió gazdasági, szociális és kohéziós politikájának alapvető eleme, az európai integráció alapja, és kiemelt fontossággal bír mind az európai kohézió szempontjából, mind a lisszaboni stratégia céljainak teljesítése miatt. Európa régiói és helyi hatóságai közötti transznacionális együttműködés végső célja a nemzeti határok által elválasztott, de hasonló problémákkal küzdő és hasonló megoldásokat igénylő területek közötti rés csökkentése olyan eszközök által, mint a regionális fejlesztési célok támogatása, legjobb gyakorlatok terjesztése, humán erőforrás fejlesztés, diákcserék, kereskedelmi kapcsolatok. Különösen a gazdaságilag gyenge régiók igénylik a széles kapcsolatokat az európai fejlett régiókkal. A helyi előnyök és a regionális fejlesztési lehetőségek nemcsak az infrastruktúrán, a gazdasági szerkezeten és a földrajzi elhelyezkedésen múlnak, hanem erősen függnek attól, hogy a régió képes-e közös európai projekteken hatékonyan dolgozni. A területi együttműködés fontosságát a politikusok is felismerték, az Interreg programok és a nemzetközi együttműködési kezdeményezések eredményei oda vezettek, hogy a 2007-2013-as programozási időszak 3. célkitűzése lett.

*

projektmenedzser, Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség, PhD-hallgató

Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

83

Rövid áttekintés: Az európai integráció folyamatában rejlő egyik kulcsérték a területi szinten működő különféle szereplők sűrű és intenzív hálózatának kialakulása. A területi együttműködés a hetvenes és nyolcvanas évek során indult fejlődésnek, az európai integrációs folyamat egyik hajtóerejét képezte. Ötven év elteltével a kezdeti együttműködés, mely elsősorban a hivatalos kormányok közötti kapcsolatokra koncentrált és csupán gazdasági jelleget öltött, később utat adott számos más regionális és helyi szereplő közötti változatos interakcióknak. Ezt a folyamatot az európai uniós szervezetek is határozottan bátorították. Az Európai Területfejlesztési Perspektíva a Közösség és a tagállamok területi hatásokkal bíró ágazati politikáihoz nyújt egy megfelelő stratégiai keretet az európai terület kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztése érdekében. A szorosabb európai integráció elérése miatt a tagállamok, a regionális és helyi szereplők együttműködése a regionális fejlesztési kérdésekben alapvetően szükséges. A növekvő gazdasági és szociális integráció következtében az unió belső határai egyre inkább elveszítik elválasztó szerepüket és a tagállamok régiói és helyi szereplői között intenzív kapcsolat és kölcsönhatás, kölcsönös függőség alakul ki. Az európai területfejlesztést és területi együttműködést leginkább befolyásoló európai politikák és iránymutatások a közösségi versenypolitika, transzeurópai hálózatok kialakításának elvei, strukturális alapok, közös agrárpolitika, környezetvédelmi politika, kutatás és fejlesztési politika és az Európai Beruházási Bank hitelezési tevékenységei. A területi együttműködések csoportosításának számos módja lehetséges. A következő felosztás a kialakulásuk és finanszírozási forrásuk szerint tesz különbséget: 1. Saját finanszírozás a tagok hozzájárulása által • Eurorégiók, európai munkaközösségek • Európai hálózatok: pl: EURADA, Európai Régiók Gyűlése, Innovating Regions Europe 2. EU pénzügyi eszközei által támogatva • INTERREG (Interact, ESPON) • Equal • Urban • Leader • 5. / 6. keretprogram • Life, Natura 2000 (DG Environment) • Közösségi Programok: Leonardo, Socrates stb. • MAP (DG Enterprise) • Modinis, eContent, eTEN Az Interreg programot az Európai Bizottság 1989-ben kezdeményezte azzal a céllal, hogy az Unió belső határai mentén fekvő régiók közösen dolgozzanak ki megoldásokat a határok által elválasztott, de közös múlttal rendelkező és földraj-

84

zilag egységes területek problémáira. Ezzel keretet biztosítottak egy határokat átívelő, kölcsönös kapcsolat- és intézményrendszer kialakításához, amely bizonyos mértékben képes volt enyhíteni a periférikus területek hátrányosságait. Az Interreg program az egységes belső piac és a határok nélküli Európa további fejlődését volt hivatott megalapozni. A kezdeti 32 programterületből álló Interreg I az 1994-1999 közötti időszakban további két szárnnyal bővült. Az Interreg IIB energia hálózatok kialakítását célozta meg, míg az 1996-ban bevezetett Interreg IIC az Európai Területfejlesztési Perspektíva kereteiben a regionális és területi tervezési kérdésekben való együttműködésre irányult. Az Interreg II keretében 75 programot hajtottak végre, mely 1994 és 1996-ban az Unió külső határterületeit támogató Phare CBC és Tacis CBC programokkal is kiegészült. Az Interreg legújabb fázisa a 2000-2006 közötti időszakra vonatkozik, amelynek irányelveit 2000 áprilisában hagyta jóvá az Európai Bizottság. A kezdeményezés olyan transz-európai együttműködéseket támogat, melyek biztosítják az Unió teljes területén a harmonikus és kiegyenlített fejlődést. A megfogalmazott célok megvalósítását az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) támogatják 4,875 milliárd euróval, melyet az A, B és C elemek között 67%, 27% és 6% arányban osztanak el. Magyarország esetében ezek az arányok 85%, 9% és 6%. Ezek a célok a Közösségen belüli gazdasági és társadalmi kapcsolatok elmélyítésével és a régiók ill. nemzetek közötti, valamint a határok menti együttműködés serkentésével az Unió egészének kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésének biztosítását szolgálják. Emellett kiemelt figyelmet fordítanak a periférikus területekkel és a 2004-től új taggá váló szomszédos államokkal való szorosabb együttműködésre. Az Interreg IIIA elem 53 határmenti programot támogat programcsoportonként 0,4 és 807 millió euró között változó értékben. Az INTERREG IIIB kezdeményezés transznacionális vetületű, nem csupán a közvetlen határokon átívelő, hanem makro-regionális stratégiai együttműködések elősegítése a célja. A 13 makrorégió a teljes költségvetés 27 %-ával, mintegy 1,3 milliárd euróval támogatja a résztvevők közös projektjeit számos területen mint például a területi integráció, környezetvédelem, erőforrás- gazdálkodás. Az INTERREG IIIC négy területre, északi, déli, keleti és nyugati zónákra van felosztva, ez azonban csak adminisztratív lehatárolás, mivel a program keretén belül bármely regionális szereplő bármely más uniós intézménnyel közös ötleteket valósíthat meg. Elsősorban a régiók regionális politika és a strukturális alapok hatékonyságnövelésére és megerősítésére koncentrál. A jelenlegi periódusban a három programszárnyt kiegészíti két új hálózat is, az InterAct (Interreg technikai segítségnyújtási program) és az Espon (Európai Területi Tervezési Megfigyelési Hálózat), melyek az európai területi együttműködésről folytatott vita kiváló arénái. Az InterAct az Interreg program hatékonyságát igyekszik növelni a folyamatos értékelés és visszacsatolás által, a területi együttműködés legjobb végrehajtási eszközeinek kialakításán dolgozik. Az ESPON

85

nemzeti területi tervezési intézetek hálózata, melyek Európa regionális és területfejlesztési trendjeit kutatják, elemzik. A területi együttműködés a további három Közösségi Kezdeményezésen belül is fontos prioritás. A 2000-ben útnak indított és az Európai Szociális Alap által finanszírozott Equal olyan nemzetközi együttműködésekre helyezi a hangsúlyt, amelyek ösztönzik az új foglalkoztatáspolitikai eszközök kidolgozását a munkaerőpiacon zajló diszkrimináció és esélyegyenlőtlenségek elleni harcban. A Leader+ olyan kezdeményezés, amely segíteni kívánja a vidéki közösségek életminőségének és gazdasági jólétének javítását. Ez magában foglalja az európai strukturális politikák eszközeit, a természeti és kulturális értékek védelmét, a társadalmi-gazdasági különbségek okozta problémák elleni harcot, valamint a perifériák és a vidéki területek felzárkózását. A program a vidéki térségek közti együttműködést is támogatja, célja, hogy a különböző tagországok és régiók közötti Leader+ csoportok közös projektben vegyenek részt és kicserélhessék tapasztalataikat. Az Urban II Program Közösségi Kezdeményezés, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) keretében az Unióban található lepusztult városi negyedek fenntartható fejlődésére kidolgozott program, mely a fenntartható városi fejlődésről és város-rehabilitálásról való tudás- és tapasztalatcserét is támogatja. A területi együttműködést is befolyásoló meghatározó tényező az Európai Unió innovációs politikája. A lisszaboni stratégia azt a célt tűzte ki, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává váljon. A területi együttműködés alulról felfelé építkező és funkcionális sajátosságokra koncentráló folyamata a versenyképességi lehetőségeket növeli és nemzeti határokat átszelő funkcionális városi hálózatokat hozhat létre. A lisszaboni célok magukban foglalják az erős területi dimenzió meglétét és a területi kohézió, a területi tőke erősítésére ösztönöznek. Ennek alapjai a transzeurópai szinergia megteremtése, transzeurópai klaszterek létrehozása, a határokon átívelő innovációs együttműködés. Az Európai Unió teljes költségvetésének körülbelül négy százalékát fordítja a tagországok közötti kutatás- és technológiai fejlesztés támogatására az ún. keretprogram eszközein keresztül. A jelenleg futó 6. keretprogram az Európai Kutatási Térség megvalósítását tűzte ki célul. Az európai kutatás integrálásának és koncentrálásának megvalósítását szolgálja, illetve a technológia-transzfer és jobb hálózati együttműködéseken keresztül az európai innovációs rendszer fejlesztését is. Az Európai Unió 2007-2013-as költségvetési periódusa Az Európai Unió 2007-2013 közötti programozási időszakának új harmadik célkitűzése az európai területi együttműködés, mely kulcsszerepet játszik mind az európai területi struktúra erősítésében, mind az Unió hatékonyabb területi kormányzásának megvalósításában. 2007-től az Unió megnövekedett határterületei

86

miatt a határmenti, transznacionális és interregionális együttműködések szerepét is növelni kell. A 2004. novemberében Rotterdamban összegyűlt Területfejlesztésért felelős EU miniszterek találkozóján is leszögezték, hogy az Európai Területi Együttműködés eszköze elengedhetetlen az európai stratégiák és politikák összekapcsolásához és az európai unió területi struktúrájának erősítéséhez. A területi együttműködésben való nagy előrelépést jelent, hogy először kap jogi státust. Az „Európai Határonátnyúló Csoportosulások” eszköze lehetővé teszi, hogy a projekt partnerek legitimálják és egyszerűsítsék az együttműködésük jogi és adminisztratív hátterét. A 2007-2013-as programozási periódusra a Bizottság által javasolt stratégiai irányelvek számos kérdést vetnek fel. A területi együttműködésnek tulajdonított fontosság nagyban függ az erre a célra allokált pénzügyi eszköz nagyságától. A 2004. éves tervezet még a határon átnyúló együttműködések támogatására 2007-től több mint kétszeres forrást irányzott elő, viszont az időközben kibontakozó költségvetési vita és az Európai Alkotmánnyal kapcsolatos események következtében a 3. célkitűzés szenvedte el a legnagyobb „veszteséget”. A Luxemburgi elnökség által javasolt költségvetési tervezet 306,6 milliárd eurót tervez a Strukturális Alapokra, melynek 2,5%-át jelentené a 3. célkitűzés (7,5 milliárd €). Az új célterületen belül 47,7 % képezné a határ menti együttműködéseket, melynek 12%-a a Szomszédsági és Partnerségi Eszközt támogatná. Szintén 47,7% jutna a transznacionális együttműködések elősegítésére, a fennmaradó részt pedig az interregionális hálózatokra és tapasztalatcserékre fordítanák. Az együttműködést tovább ösztönzik azáltal, hogy a régiók közötti együttműködés az 1. és 2. Célterület alá is bekerül. A határmenti együttműködések fő témái a vállalkozások, KKV-k közötti együttműködés erősítése, a közös turisztikai programok; a kulturális, kereskedelmi, környezetvédelmi, víz- és energiagazdálkodási, közlekedési és kommunikációs együttműködések lesznek. A transznacionális együttműködés témái a vízgazdálkodás, az elérhetőség javítása, a katasztrófa megelőzés (árvízvédelem); kutatás és technológiai fejlesztés. A programmal szemben elvárás lesz, hogy hozzájáruljon a Lisszaboni és Göteborgi Stratégiák teljesüléséhez is. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a stratégiai és innovatív jellegű projekteken lesz a hangsúly. Erre példa a nagyvárosi tengelyek közötti integrált fejlesztés, a vízgazdálkodás transznacionális és integrált megközelítési módja, európai tudásközpontok között megvalósuló innovatív együttműködések, városi hálózatok fejlesztése. Az interregionális együttműködések jövője egyenlőre nem tisztázott. A Bizottság azt javasolja, hogy a régiók a jövőben regionális programjaikba illesszék be a régiók közti együttműködés keretében végzett tevékenységeiket. A Bizottság tervei szerint elsősorban a már meglévő és jól működő hálózatok bővítését akarják támogatni, mint például az ESPON és az Interact. Az Európai Unió versenyképessége nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk képesek tanulni egymástól és mennyire tudjuk ösztönözni egymást. Ezért

87

az új Harmadik Célkitűzésnek kiemelkedő szerepe van a lisszaboni stratégia céljainak teljesítésében is. Az új innovációs program két ágra bomlik, egyrészt a 7. keretprogramra, illetve az ún. Versenyképességi és Innovációs Keretprogramra. A 7. keretprogram struktúrája négy alegységre épül, ezek a „Együttműködés”, az „Ötletek”, az „Emberek” és a „Kapacitás”. Ezek közül a kapacitásépítést emelném ki, mivel ez foglalja majd magában a régiók, térségek közötti innováció alapú területi együttműködést, melynek keretében határon átnyúló innovációs klaszterek és közös projektek jönnek létre a kutatás-fejlesztés elősegítésére, az innovációs politikák összehangolására. A Versenyképességi és Innovációs Keretprogram három alegységet foglal magában. A vállalkozói és innovációs program a kis és közép vállalkozások szerepét, az innovációs kultúrát kívánja erősíteni. Az infokommunikációs technológiai program az egységes európai információs tér létrehozását célozza meg. Az intelligens energia program az új energiák, az energiafelhasználási hatékonyság növelésére törekszik. Zárszó Az új Harmadik Célkitűzés egy európai célkitűzés, mely az európai integráció elmélyítésének és az európai értékek közvetítésének alapvető eszköze. Az Északalföldi régió is csak abban az esetben válik az Európai Unió igazi nyertesévé, ha a területi folyamatokba aktívan bekapcsolódik. Felhasznált irodalom ESDP European Spatial Development Perspective, European Commission, Potsdam, May 1999, Communication from the Commission Cohesion Policy in Support of Growth and Jobs: Community Strategic Guidelines, 2007-2013, European Commission, Brussels, 2005, INTERact – A study of the Mid Term Evaluations of INTERREG programmes – University of Strathclyde – Pr Bachtler, Interreg program dokumentumai, Committee of the Regions: Opendays 2004 és 2005 dokumentumai, Guellac report and the summary of the results of the public consultation on the Strategic Guidelines, www.hyperion.ie http://www.europa.eu.int/comm/research/index_en.cfm

88

ADALÉKOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, KELET-SZLOVÁKIA ÉS BADENWÜRTTEMBERG RÉGIÓINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSÉHEZ Nagy Zoltán* Summary: The author makes an international comparison in his paper with the aim of demonstrating the characteristics, differences and similarities of economic development. The selected areas for the comparison are North Hungarian, East Slovakian and Baden-Württemberg regions. Kulcsszavak: regionális összehasonlítás, gazdasági fejlettség, közép-európai régiók Elhelyezkedés A nemzetközi összehasonlítás célja a gazdasági fejlődés jellemzőinek, különbözőségeinek és hasonlóságainak bemutatása Észak-Magyarország, Kelet-Szlovákia és Baden-Württemberg régióinak példáján (1. ábra). A választás azért ezekre a régiókra esett, mert: a) Baden-Würtemberg tartomány gazdaságának erejét a magas hozzáadott értékű ágazatok adják, másrészt európai viszonylatban is itt az egyik legnagyobb a beszállítói hálózatok, ill. klaszterek száma (PORTRAIT 2004). b) Kelet-Szlovákia területi közelsége, Kassa dinamikus gazdasági és infrastrukturális fejlődése miatt kézenfekvő az összehasonlítás. A területi összehasonlítás a NUTS besorolást tükrözi, hiszen BadenWürttemberg tartomány (35.751,7 km2 terület) NUTS 2. szintű régiói Stuttgart (10.557,7 km2), Karlsruhe (6.919,1 km2), Freiburg (9.357,0 km2) és Tübingen (8.917,9 km2) egyenként rendelkeznek hasonló területi nagysággal, mint a két kelet-közép-európai régió (Észak-Magyarország 13.430,0 km2 és Kelet-Szlovákia 15.733,0 km2).

*

egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem

89

Forrás: Saját szerkesztés (Mapinfo alkalmazás) 1.ábra: Baden-Württemberg, Kelet-Szlovákia és Észak-Magyarország elhelyezkedése Közép-Európában

Demográfiai adatok A népsűrűségi adatok jelentős különbségeket mutatnak, hiszen míg KeletSzlovákia és Észak-Magyarország népsűrűsége sem éri el a 100 fő/km2 szintet, addig Baden-Württemberg négy régiója közül három 200 fő/km2 felett van, és a negyedik (Tübingen) is csak kevéssel (198,7) marad el ettől a számtól. Sőt Stuttgart és Karlsruhe régió az unióban is magasnak számító 374,1-es és 389,1-es adattal rendelkezik, amely nagyon magas népsűrűséget jelent. Jelentős eltérések mutatkoznak a régiók népességi adatai között is, hiszen míg a legalacsonyabb népességű Észak-Magyarország 1,3 millió lakossal rendelkezik addig Stuttgart ennek több, mint háromszorosával, 3,95 millió lakossal. GDP adatok A vásárlóerő-paritáson számolt GDP adatok mind az egy főre eső, mind abszolút értékben óriási szórást mutatnak, hiszen Észak-Magyarország 2002-ben mért 37,3 %-os adatától (EU25=100 %-os adathoz viszonyítva) csaknem 3,7-szer magasabb a stuttgarti 137,1 %-os adat (2. táblázat). A 2. ábráról és a 4. táblázat adatairól is leolvashatóak a meghatározó különbségek, és a fejlődés üteme. Az 1995 és 2001 közötti fejlődési ütem egyértelműen Kelet-Szlovákiában a legmagasabb (3,5 %), több mint egy százalékkal haladja meg Stuttgart (2,4 %), Freiburg (2,3 %) és Észak-Magyarország (2,3 %) szintjét.

90

1.táblázat: A vizsgált régiók főbb adatai Szektoronkénti foglalkoztatottság (a teljes foglalkoztatottság %-ában),2002

295,4

2,2

114,0

115,9

125,2

2,1

39,9

58,0

3950

374,1

2,4

125,6

127,1

137,8

2,1

41,7

56,2

Karlsruhe

2692

389,1

1,8

115,9

118,1

127,1

1,1

36,5

62,4

Freiburg

2146

229,4

2,3

99,4

100,9

109,1

2,7

39,2

58,1

Tübingen

1772

198,7

2,0

103,3

105,5

113,4

2,6

42,0

55,4

1300

96,8

2,3

33,7

32,4

37,0

4,3

39,9

55,8

1564

99,3

3,5

34,0

33,1

37,3

6,5

39,4

54,1

ÉszakMagyarország KeletSzlovákia

Szolgáltatások

2001, EU25=100

10561

Ipar

Átlag 19992001, EU15=100

BadenWürttemberg Stuttgart

Mezőgazdaság

2001, EU15=100

A GDP növekedése (éves átlagos %-os változás), 19952001

GDP/fő (PPS)

Népsűrűség (lakos/km2)

Népesség

Népesség, 1000 lakos, 2001

Régió

Forrás: European Commission : A new partnership for cohesion, 2004 2. táblázat: GDP/fő értékek a vizsgált NUTS 2 szintű területeken 1995-2002 között vásárlóerő-paritáson, (EU-25 átlag=100) régió Stuttgart Karlsruhe Freiburg Tübingen ÉszakMagyarország Kelet-Szlovákia

1995 144.9 137.6 116.7 123.1 36.1

1996 143.4 138.4 116.2 122.0 34.2

1997 141.9 133.0 112.6 119.0 34.0

1998 142.0 132.0 112.0 117.7 35.1

1999 141.1 131.3 111.5 117.5 34.9

2000 139.1 129.4 111.3 115.4 34.3

2001 139.7 128.6 109.5 114.4 36.6

2002 137.1 127.7 107.6 114.2 37.3

33.7

35.3

35.9

36.4

35.6

35.6

37.2

38.7

Forrás: Eurostat

Ez a gyorsabb (Kelet-Szlovákia) és lassabb (Észak-Magyarország) GDP növekedés azonban nem elegendő arra hogy az érintett két régiót kiemelje az Európai Unió 10 legszegényebb régiójának sorából. A baden-württembergi régiók visszaesése viszonylagos, az unió fejlődésénél lassabb, a Kelet-közép-európai régiók „gyorsabb” fejlődése sem túl biztató a hatalmas lemaradást látva, az érdemi közeledéshez sokkal nagyobb ütemű fejlődésre lenne szükség. A piaci árú GDP értékeket vizsgálva természetesen sokkal markánsabb különbségek láthatóak a magyar és a szlovák, valamint a német régiók között. A fajlagos adatok a vásárlóerő-paritáson mért 3,5-szeres különbség helyett majdnem

91

7,5-9-szeres különbséget mutatnak. A fejlődés üteme azonban sokkal kedvezőbb képet mutat a keleti régiók számára, míg Stuttgart adatai 7 év alatt 15,3 %-os, Karlsruhe adatai 13 %-os, Freiburg adatai 12,3 %-os és Tübingen adatai 13,15 %os növekedést mutatnak, addig Észak-Magyarországé 79,7 %-ost, KeletSzlovákiáé pedig 72,3 %-ost. Így a Stuttgart és Észak-Magyarország közötti különbség az 1995-ös 11,6-szoros különbség 7,5-szörösre „olvadt” az egy főre eső GDP viszonylatában. Az abszolút adatoknál még nagyobb az eltérés, ami a német régiók magasabb lakosságszámának (és természetesen magasabb fejlettségének) is köszönhető. Így Stuttgart régió GDP-je 2002-ben majd 23-szorosa volt ÉszakMagyarországénak. 160 140 120

százalék

100 80 60 40 20 0 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

évek

Stuttgart Freiburg Észak-Magyarország

Karlsruhe Tübingen Východné Slovensko

Forrás: Eurostat adatok alapján saját szerk. 2. ábra: GDP/fő értékek a vizsgált NUTS 2 szintű területeken 1995-2002 között vásárlóerő-paritáson 3.táblázat: Az egy főre eső GDP alakulása a vizsgált területeken 1995-2002 között (piaci árakon, euró) Régió/ év

Stuttgart

Karlsruhe

Freiburg

Tübingen

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

27945,1 27813,7 27830,5 29007,2 30010,4 30679,4 32025,6 32232,5

26541,7 26834,6 26094,6 26954,7 27923,8 28554,4 29488,4 30003,0

22500,2 22526,9 22087,6 22883,2 23720,0 24550,3 25093,1 25280,2

23735,4 23653,7 23342,8 24032,7 24983,4 25449,4 26212,7 26850,1

ÉszakMagyarország 2404,5 2385,0 2638,7 2774,3 2920,8 3181,8 3691,0 4321,5

Východné Slovensko 2091,5 2322,9 2640,2 2793,5 2673,1 3021,8 3284,1 3605,4

Forrás: Eurostat

92

4. táblázat: A GDP alakulása a vizsgált területeken 1995-2002 között (piaci árakon, millió ECU/euró) Régió/ év

Stuttgart

Karlsruhe

Freiburg

Tübingen

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

107619.2 107672.6 108152.8 112942.1 117252.7 120360.3 126508.5 128130.3

70183.0 71111.4 69392.3 71794.6 74578.1 76444.3 79386.7 81258.1

46768.3 47146.9 46464.5 48299.6 50275.8 52308.1 53858.6 54695.2

40816.4 40930.3 40587.7 41915.0 43766.3 44834.4 46451.7 47896.4

ÉszakMagyaro. 3156.8 3121.3 3442.6 3605.4 3780.1 4148.2 4797.1 5586.5

Východné Slovensko 3190,6 3550,5 4052,6 4306,1 4134,7 4690,4 5133,6 5635,2

Forrás: Eurostat

Foglalkoztatottsági adatok A teljes lakosságra vonatkoztatott foglalkoztatási adatokat vizsgálva szembetűnő a két kelet-közép-európai régió 50 % alatti értéke, amely lehangolóan alacsony a nemzetközi összevetésben. A német régiók 60 % alatti adatai sem a legmagasabb mutatók az unióban. Az elmúlt évek adatai egyik területi egység vonatkozásában sem tanúskodnak gyors ütemű fejlődésről (5. táblázat). A 15-64 éves munkaképes korúakhoz viszonyított foglalkoztatottság (6. táblázat) már sokkal kedvezőbb képet mutat a baden-württembergi régiókban, a 70 % körüli értékekkel a Lisszabonban 2010-re megfogalmazott 70 %-os foglalkoztatási cél elérése a német régiók számára lehetségesnek tűnik. Ez a mérték nemzetközi összehasonlításban is versenyképesnek számít. A férfiak és nők foglalkoztatottsága közti különbség minden régióban hasonlóan alakul, 12-15 % közötti. A szektoronkénti foglalkoztatottságot vizsgálva az eddig többször látott aránytalanság kis mértékben mutatkozik meg a kelet-közép-európai régiók kárára, hiszen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya magasabb, mint BadenWürttembergben. Az iparban és szolgáltatásokban foglalkoztatottak arányát tekintve nem látható meghatározó lemaradás (3. ábra). A foglalkoztatottak száma (ami meghatározó lehet a gazdasági fejlettség szempontjából) a magasabb foglalkoztatottsági ráta és a magasabb lakosságszám miatt az eddigiekben látott többszörös különbséget mutatja a szlovák és magyar, valamint a német régiók között (Stuttgart és Észak-Magyarország között 4,81szeres arány). 5. táblázat: Foglalkoztatottsági ráta alakulása a vizsgált területeken 1999-2003 között régió Stuttgart Karlsruhe Freiburg Tübingen Észak-Magyarország Východné Slovensko

1999 57.9 53.7 56.2 57.4 39.6 46.7

2000 57.9 53.9 56.3 59.1 40.7 45.3

2001 57.8 55.7 56.3 59.4 40.7 45.3

2002 57.9 55.3 56.0 57.7 40.9 46.1

2003 56.8 55.0 57.2 56.5 41.7 46.6

Forrás: Eurostat

93

A munkanélküliségi adatokat vizsgálva is markáns különbség rajzolódik ki Közép-Európa nyugati és keleti részének régiói között (6. táblázat). A legrosszabb képet Kelet-Szlovákia mutatja, de Észak-Magyarország kedvezőbb adata is szertefoszlik az 50,1 %-os foglalkoztatottsági rátát látva.

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Stuttgart

Karlsruhe

Freiburg

Tübingen

Mezőgazdaság

Ipar

ÉszakMagyarország

Kelet-Szlovákia

Szolgáltatások

3. ábra: Szektoronkénti foglalkoztatottság (a teljes foglalkoztatottság %-ában), 2002 Forrás: Eurostat adatok alapján saját szerkesztés 6. táblázat: A vizsgált régiók főbb adatai

Baden-Württemberg Stuttgart Karlsruhe Freiburg Tübingen Észak-Magyarország Kelet-Szlovákia

62,8 63,2 61,6 62,7 64,1 44,3 47,4

76,8 78,0 74,6 76,5 78,1 56,1 59,2

2,7 2,5 3,0 2,8 2,5 … …

4,7 4,5 5,4 4,5 4,5 8,9 22,2

37,5 38,3 37,5 40,7 31,7 45,9 65,7

4,6 4,3 4,8 4,4 4,9 7,6 21,7

Fiatalok, 2002

Nők, 2002

Tartósan munkanélküliek, 2002 (az össz. mnélküliek %-ában)

Teljes, 1992

Férfiak

Nők 69,9 70,7 68,1 69,6 71,2 50,1 53,2

Teljes, 2002

Munkanélküliségi ráta (%)

Foglalkoztatottsági ráta (15-64 éves teljes népesség %-ában),2002

Teljes

Régió

6,0 5,9 7,5 5,9 4,6 19,4 44,4

Forrás: European Commission : A new partnership for cohesion, 2004

94

A hozzáadott érték is meghatározó egy adott régió fejlettségének, fejlődésének szempontjából. A magasabb hozzáadott érték a régió fejlettségét tükrözi, a régió gazdaságának értékteremtését, a termékek feldolgozottsági fokának arányát. Az összes szektor hozzáadott értékén belül vizsgálva az ipar hozzáadott értékét következtethetünk az ipar adott régió gazdaságában betöltött szerepére. Észak-Magyarország e szempontból elfoglalt helye azt mutatja, hogy a régió gazdaságában az ipar még mindig kiemelt fontosságú, megfelelő alapot szolgáltathat a beszállítói hálózat fejlesztéséhez (7. táblázat és 4. ábra). Természetesen modernizálása elkerülhetetlen, termékeinek fejlesztése, a termékszerkezet korszerűsítése, a minőség emelése, és a hálózatosodás a versenyképesség javításának egyik alapja lehet. Az állami, regionális támogatások célja, hogy az ösztönzők megfelelő kialakításával hozzájáruljon ahhoz, hogy a technológiaintenzív tevékenységeket hordozó beruházásokból eddig kevéssé részesült régiókban is növekedési pólusok képződjenek, és új munkahelyek jöjjenek létre a strukturális problémákkal küszködő térségekben. 7. táblázat: Az összes szektor hozzáadott értéke a vizsgált régiókban 1995-2002 között (Millió ECU/euró) Régió/ év

Stuttgart

Karlsruhe

Freiburg

Tübingen

ÉszakMagyaro.

Východné Slovensko

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

97036.3 97195.4 97722.0 101962.7 105271.0 108118.0 113826.0 115566.0

63280.7 64191.2 62700.0 64815.3 66957.0 68669.0 71428.0 73290.0

42168.7 42559.3 41983.5 43604.5 45138.0 46988.0 48459.0 49332.0

36802.5 36947.4 36673.8 37840.7 39294.0 40274.0 41795.0 43200.0

2650.5 2645.2 2948.2 3083.9 3214.6 3530.1 4124.2 4821.3

2827.5 3144.5 3636.7 3835.7 3691.0 4157.0 4623.5 5048.6

%

Forrás: Eurostat 45

Stuttgart

40

Karlsruhe

35

Freiburg

30

Tübingen

25

Észak-Magyaro.

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 év

Východné Slovensko

4. ábra: Az ipar hozzáadott értéke az összes szektor hozzáadott értékén belül 1995-2002 között (%) Forrás: Eurostat adatok alapján saját szerkesztés

95

Összegzés Az összehasonlítások meghatározó különbségeket mutattak Baden-Württemberg régiói valamint Észak-Magyarország és Kelet-Szlovákia között. A lemaradás felismerése, az előttünk járók példájának megismerése lehet az egyik első lépés a fejlődés felé. Ezek a különbségek csak átgondolt fejlesztésekkel, az Unió adta lehetőségek (kohéziós politika, versenyképesség növelése, K+F támogatása ...) kihasználásával csökkenthetők érdemben. A GDP (főleg vásárlóerő-paritáson mért) lassú közeledése az európai átlaghoz még nem biztos, hogy azt jelenti: jó úton járunk. A foglalkoztatási ráta emelése elengedhetetlen, mint az európai példák is mutatják, a hozzáadott érték növelése, a hazai klaszterek, beszállítói hálózatok kialakítása, fejlesztése is az egyik a fontos feladatok közül. Ez is adhat esélyt, hogy a jövőben az ilyen összehasonlításoknál ne ilyen kirívó különbségek jelenjenek meg. Felhasznált irodalom: PORTRAIT OF THE REGIONS. Comission of the EC 1993, 2004.

96

A CSÍKI MEDENCE MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE György Ottília∗ Summary: The situation of labour market in the „Csík Basin” has got sweeping changes after the 1989’ revolution. First and foremost it was generated by three significant factors: 1. the private ownership has been set back 2. restrictions and interdictions have been abolished 3. the opportunity of clearance has been come into existence In the meantime, the process of the privatization was stagneting, the external investment was small – scale and hereby unemployment has become a remarkable problem. However the undertaking of foreigner works mollified this stickler, it did not solve all of the unemployed’s situation. Kulcsszavak: humánerőforrás, kistérségek, Csíki-medence A Csíki medence a Keletei Kárpátok középső részében helyezkedik el, Hargita megyében. A medence területe 1700 km2. A régió 71 településből áll, ebből 3 város, 15 községközpont és 7 különálló falu. Lakossága 115612 fő, népsűrűsége 68 fő/km2, kisebb az országos átlagnál (91 fő/km2). A medence alapvetően vidéki térségtípusba sorolható, mivel a lakosság több, mint 50% -a vidéki településeken él. A megye lakosságának 35% -a a Csíki medencében él. A munkaerőpiac szerkezete az 1990-es évben lényeges változáson ment keresztül. Ezt a változást elsősorban 3 lényeges tényező váltotta ki: visszaállították a magántulajdont, megszüntették a korlátokat és a tiltásokat, létrejött a szabad mozgás lehetősége. (LAKI L.- BÍRÓ A. Z., 2001). Azáltal, hogy megalakultak a magángazdaságok és megszűntek a téeszek kialakultak a saját vállalkozások és az önfoglalkoztatás. Ez egy új kaput nyitott meg úgy a munkapiacon mint a gazdaság szerkezetében. Egy bizonyos réteg magánvállalkozásba kezdett és egy másik jelentős munkaerő csoport magyarországi vendégmunkát vállalt. Így a felsorolt kiutaknak köszönhetően az első egy-két évben még nem volt magas munkanélküliségi ráta. A probléma az 1993-as évtől kezdődően vált látványossá, melynek kiváltó okai a következők voltak: a privatizációs folyamat stagnálása, az üzemek termelékenységének csökkenése és piacvesztés, új befektetések hiánya. (LAKI L. BÍRÓ A. Z., 2001). Ez munkanélküliséget váltott ki. Sajnos a medencében jelenleg munkaerőközvetítő irodák nem működnek. A munkahelykeresésben a legfontosabb szerepe a személyes kapcsolatoknak van.

∗

egyetemi tanársegéd, Sapientia Tudományegyetem, Gazdasági és Humántudományok Kar, Csíkszereda

97

A Csíki medence gazdaságilag aktív népessége (18-59 év között) egy lassú csökkenési tendenciát mutat, tekintettel arra, hogy 1992–be a Csíki medence 52% -a aktív korú népesség volt, míg 2002–be a lakosságnak már csak 41% -a tartozott ebbe a kategóriába (47094 fő). A városi népesség aktív lakosságának aránya (46,21%), 10% -al magasabb mint a vidéki települések aktív lakosságának aránya. Ezáltal az inaktív népesség száma a vidéki településeken nagyobb. Az inaktív népesség legmagasabb arányban nyugdíjasokból áll (39,87%). A vidéki településeken a nyugdíjasok aránya közel 10%-al magasabb mint a városi településeken (43,47%), ennek aránya egy elöregedett vidéki térséget ábrázol. Városi településeken a nyugdíjasok és a tanulók aránya egyensúlyban van. 1. táblázat: Foglalkoztatási helyzet a Csíki medencében (2002) (Forrás: Saját számítás a Hargita Megyei Statisztikai Hivatal adatai alapján) Népesség Város %-ban Vidék %-ban Csíki-medence összesen %-ban

51659 44,68 63953 55,32 115612

Aktív Foglalkoztatott Munkanélküliek Inaktív népesség lakosság száma népesség 23874 21242 2632 27785 46,21 88,98 11,02 53,79 23220 20517 2703 40733 36,31 88,36 11,64 63,69 47094 41759 5335 68518 40,73 88,67 11,33 59,27

Az aktív lakosság 88,67%-a foglalkoztatott, akiknek a nyilvántartását az alábbi státuszokban csoportosította a statisztikai hivatal: alkalmazott, tulajdonos, lucr. Pe cont propriu, mezőgazdasági társulások tagjaként, családi vállalkozó saját háztartásban. A foglalkoztatott lakosság több mint 80% alkalmazotti státuszban dolgozik. A vidéki településeken az emberek többsége nem talál munkahelyet. Ezért jelentős különbség észlelhető a városi és vidéki alkalmazottak munkahelyi lehetőségeiben. A vidéki településeken az alkalmazottak 53%-a jár el más településekre dolgozni. A „más település” elsősorban a medencében elhelyezkedő három várost jelenti. Összességében a medence a medencében az alkalmazottak 71,24%-a helyben dolgozik, ami azt jelenti hogy az emberek nagy része a lakóhelyén próbál megélni. Tevékenységi területek szerint a Csíki medencében az alkalmazottak több mint 50% az iparban dolgozik. Ebből is kiderül, hogy a munkaerőpiacon túlerőként az ipar jelenik meg, mint munkahelyi lehetőség. A Csíki medencében a férfiak aránya az utóbbi években jelentősen nem változott, 2002-ben ugyanúgy mint 1998-ban a férfi-női arány kiegyensúlyozott volt .A férfiak aránya 49,51% és a nők aránya 50, 49%.Vidéken a nők aránya magasabb mint a férfiaké, városi településeken ez fordítva van. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a medencében összesen 57242 férfi és 58370 nő volt. Ebből a foglalkoztatott nők száma (18794 fő) valamivel kevesebb, mint a foglalkoztatott férfiaké (22965 fő).

98

Ugyanígy a női munkanélküliek száma 45 (2333 fő) is kisebb mint a 40 férfi munkanélküliek 35 száma (3002 fő). Az 30 inaktív népesség közötti 25 megoszlásnál már női 20 többség észlelhető. (37243 15 nő - 31275 férfi). Megyei 10,01 10,52 10 szinten jelentős különbség 7,56 8,51 4,11 5 3,4 van a nemek között a 2,2 0,9 0 munkanélküliek MePénz Köz KeEgész Szállí- Tanügy Ipar arányában. Hargita ügyi ipar szol resség. tás tev. gált. megyében a női Tevékenységi területek munkanélküliségi arány (8,98%) 3%-al kisebb, 1. ábra: Az alkalmazottak megoszlása tevékenységi területek mint a férfi szerint a Csíki medencében (2002) munkanélküliségi arány. A Csíki medence nemek közötti munkanélküliségi aránya egyensúlyban van. A férfi munkanélküliségi arány 11,56% valamint a női munkanélküliségi arány 11,04%. Az átlagosnál magasabb férfi munkanélküliségi arány néhány településen van, ahol ez a az arány magasabb mint 20 %: Tusnádon (23,29%), Karcfalván (22,94%) Csíkpálfalván (20,93). A női munkanélküliségi arány szintén Tusnádon (23,71%) és Karcfalván (24,57%) a legmagasabb. A térségben a munkanélküliség legmagasabb szintje 11% körül volt, de rendszerint az országos átlag szintjén mozgott. A munkanélküliséget kezelő programok Romániában csak országos vagy megyei szinten fogalmazódnak meg. A munkanélküliség részletes és pontos nyilvántartása megye szinten készül. A Csíki medence a megye lakosságának 35%-át teszi ki. 55

52,88

50

2. táblázat: A munkanélküliség évenkénti alakulása (megyei adatok) (Forrás: Hargita megyei Statisztikai Hivatal) Évek Munkanélk. ráta (országos) % Munkanélk. ráta (megyei) % Munkanélk. száma (megyei) fő Ebből nők, fő

1998 10,4 10,02 16724 7659

1999 11,8 10,06 17069 7407

2000 10,5 9,9 16102 6897

2001 8,8 8,5 12995 5278

2002 8,4 7,7 10944 4591

2003 7,2 7,8 10859 5163

2004 6,2 6,5 8941 4035

A térségben a hivatalosan regisztrált munkanélküliek száma nem teljesen reális, mivel az munkát keresők jelentős része nem regisztráltatja magát. Úgy az országos, mint a megyei munkanélküliségi ráta az utóbbi hat évben folyamatosan csökkent, ami folyamatos munkaerő-piaci fejlődést jelent. A munkanélküliek száma 2004-re majdnem a felére csökkent 1998-hoz képest. A 2002-es

99

népszámlálási adatokat figyelembe véve a Csíki medence munkanélküliségi aránya viszonylag magas (11,3%) volt, tekintettel arra, hogy megye szinten ez az arány csak 7,7% volt. Megyei szinten a női munkanélküliségi arány mindig kisebb volt, mint a férfi munkanélküliségi arány. A medencében úgy férfi munkanélküliség arány mint a női munkanélküliségi arány egyforma (11-12% körül mozog mindkettő). Csíki medence összességét vizsgálva a legmagasabb munkanélküliségi arány Tusnádon (23%), Karcfalván (24%), Tusnádfürdőn (19%) volt, míg a legalacsonyabb a Gyímesi településeken volt (3-5% között). A Megyei Munkaügyi Hivatal adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma kevesebb, mint a Statisztikai Hivatal által nyilvántartott népszámlálási adatok. Az eltérés abból adódik, hogy a 2002–es népszámlás révén több ember sorolta magát a munkanélküli kategóriába viszont nem regisztráltatta, magát a Munkaügyi Hivatalnál, mint munkanélküli. Ebből is kiderül, hogy a hivatalosan kiszámított munkanélküli ráta nem felel meg a valós helyzetnek. A Munkaügyi Hivatal nyilvántartásában az időközben a községektől levált falvak adatai külön megjelennek. Megfigyelhető tény, hogy a regisztrált munkanélküliek száma enyhén csökkenő tendenciát mutat, úgy megyei szinten, mint a Csíki medencére vonatkozóan. A Csíki medencében 1998 és 2003 között 32%-os csökkenés figyelhető meg a munkanélküliek számában, amely számszerűen 1688 főt jelent. Ez a csökkenés elsősorban a városi településeken lévő munkanélküliek számában mutatkozik meg, hiszen 1998 és 2003 között a munkanélküliek száma több mint felére csökkent. A vidéki térségeken a változás alig észrevehető, a munkanélküliek számának enyhe csökkenése figyelhető meg. A munkanélküliek időtartam szerinti megoszlásában a 5388 5400 „kevesebb, mint 9 hónapig 5190 5200 munkanélküli” kategóriába 5000 tartózók vannak első legtöbben 4758 4800 Munkanélküliek (45,31%). Fontos kiemelni, hogy száma 4600 a térségben a munkanélküliek 4400 jelentős része nem részesül 4200 ellátásban, ami azt jelenti, hogy 3958 4000 3858 a regisztrációból egyre többen 3800 199819992000200120022003maradnak ki. ban ben ben ben ben ban Összességében a Csíki medencében a munkanélküliek 2. ábra: A munkanélküliek számának alakulása a Csíki 68%-a szakmunkás vagy még medencében (1998 -2003) ennél is alacsonyabb képzettségű. Ebből is látszik, hogy a térségben az alacsony képzettségű aktív népesség aránya jóval magasabb, mint amennyire szükség lenne a térségben. Az alacsony iskolázottság a térség munkaerőpiacát visszahúzza. A képzési struktúra és a munkaerőpiac között problémák vannak. A térségnek szüksége van humán 5800

5646

5600

100

erőforrás fejlesztésre, ami egy megfelelő oktatási infrastruktúra létrehozását teszi szükségessé. 3. táblázat: A munkanélküliek megoszlása képzettség szerint a Csíki- A munkanélküliség medencében, % (2002) (Forrás: Hargita megye Fejlesztési Stratégiája) korcsoport szerinti Kevesebb, mint 9-18 megoszlásában az Munkanélküliek Pályakezdő 9 hónap hónapja elmúlt 5 év alatt Szakmunkás vagy 64,68 4,22 30,92 kisebb változások alacsonyabb végzettségű történtek. A Középfokú végzettség 56,32 13,58 30,39 Felsőfokú végzettség 59,68 13,13 24,19 korcsoport szerinti megoszlás azt ábrázolja, hogy a 25-35 év közöttiek aránya 1998-hoz (25%) képest növekedett és 2003-ban arányuk 33% -ra emelkedett. Ugyanakkor csökkent a 34-45 év közöttiek aránya (18,51%) .Ez a két csoport nem tud gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, illetve nehezebben tud új szakmát tanulni. Ennek hatása két irányú: hamarabb munkanélkülivé válnak és nehezebben találnak maguknak munkát. Ez a csoport erőteljesebben jellemzi a falusi társadalmat. A másik csoport a 25 éven aluliak, akiknek az aránya az elmúlt öt évben 30-31% között mozog. Ők azok, akik újonnan kerültek be a munkapiacra és próbálnak elhelyezkedni, de mivel nincs elégséges tapasztalatuk és referenciájuk, így nehezebben tudnak elhelyezkedni. A jelenlegi oktatási és gazdasági szerkezet mellett nem lehetséges a munkanélküliség tartós foglalkoztatottsága, mivel az új iparágak, befektetések képzettebb munkaerőt keresnek. Munkaerő-piaci SWOT analízis Erősségek: Csökkenő tendenciájú munkanélküliségi ráta Továbbtanulási szándék erősödik A továbbtanulási lehetőségek bővülnek A faipari szaktudás felhalmozódása A munkanélküliek többsége kevesebb mint 9 hónapja munkanélküli A lakosság munkaerkölcse magas fokú Gyengeségek: • A munkanélküliek többsége vagy szakmunkás vagy még ennél is alacsonyabb végzettségű • Képzett munkaerő hiány, alacsony a diplomások aránya • Magas azoknak a munkanélkülieknek a száma akik nem részesülnek ellátásban • A munkanélküliekre irányuló átképzési programok hiányosságai • Nem elég erős az önképzési szándék, a lakosság jelentős részénél hiányzik • A munkaerő-közvetítés alacsony szervezettsége • • • • • •

101

Lehetőségek: • Az olcsó munkaerő tőkevonzó hatása • A munkaerőpiac igényeinek megfelelő képzések beindítása • A felsőfokú képzési szakterületek szélesítése • A képzett munkaerő elhelyezkedési lehetőségeinek gyors lebonyolítása az elvándorlás megakadályozása érdekében • A frissen végzett fiatalok elhelyezkedési lehetőségeinek elősegítése • Átképzési tanfolyamok szervezése a munkanélküliek részére Veszélyek: • A felesleges szakmunkások nem találnak munkahelyet • A képzetlen munkaerő a befektetőket elriasztja • A képzési irányok és a munkaerő-piaci igények nem fedik egymást, így az oktatási rendszer gyakran munkanélkülieket képez • Növekszik azok száma, akik feketemunkát vagy szezonális munkát végeznek és nem jelennek meg a munkanélküliek nyilvántartásában Felhasznált irodalom Az ezredforduló munkerőpiaic kihívásai a Kárpát medencében. Elemzett régió: Hargita megye, Románia (2001): Kutatási jelentés. Készítette KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Csíkszereda BÁLINT B. – BÁLINT D. GY. – BÍRÓ A. Z. – KOSZTA CS. J. (2004): Munkaerőpiac és munkavállalók Hargita megyében –In: Székelyföldi Mozaik- Térségi szociológiai tanulmányok, Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda BÁLINT B. (2004): Humán erőforrás potenciál a Csíki medence népességcsökkenéssel jellemezhető településein - In: Székelyföldi Mozaik- Térségi szociológiai tanulmányok, Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda BÁLINT B. (2004): Néhány demográfiai tény Hargita megyében - In: Székelyföldi Mozaik- Térségi szociológiai tanulmányok, Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda BÍRÓ A. Z. –DR. BŐDY P. – DR. KOCZISZKY GY. (1999): A Csíki medence fejlesztési startégiája – Kutatási jelentés, Miskolc - Csíkszereda Hargita megye fontosabb demográfiai, gazdasági, munkaerő piaci jellemzői. Munkaanyag. Összeállította: Bíró A. Zoltán, Bálint Blanka, Koszta Csaba János. KAM- Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. Csíkszereda, 2001

A székelyföldi régió: tények és trendek. Társadalomtudományi fórum. KAM – MTA Kisebbségkutató Műhely Budapest, 1999.június 21. Hargita megye középtávú stratégiai fejlesztési terve 2002-2013. Összeállította: Pro Professione Tanácsadó és Szolgáltató Közhasznú Társaság. Budapest, 2002 Projektvezető: Dr. Kulcsár László Hargita megyei Statisztikai, illetve a Hargita megyei Munkaügyi Hivatal adatai

102

MAGYARORSZÁG RÉGIÓINAK ELEMZÉSE Csomós György* Summary: The most important instruments of the policies serving regional equalisation in the European Union are the supports deriving from the various funds. The regional division is an indispensable element of the EU regional policy; therefore, the territorial units of the Hungarian regional division had to be defined in parallel with the accession. The author makes an attempt at the demonstration of the dilemmas and possibilities related to this process. Kulcsszavak: regionális beosztás, NUTS régiók, területfejlesztés, Az Európai Unió területi kiegyenlítést szolgáló politikájának legfontosabb eszközei a különböző alapokból származó támogatások (BELUSZKY P. 1999, KOZMA G. 2003). A Strukturális Alapok (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap, Halászati Pénzügyi Orientációs Eszközök) célterületei az EUROSTAT által megalkotott nómenklatúra NUTS I/II/III/IV/V régiói (Nomenclature of Territorial Units for Statistics). A regionális beosztás az Európai Unió területfejlesztési politikájának nélkülözhetetlen eleme, ezért Magyarország csatlakozási szándékával párhuzamosan meg kellett határozni a hazai regionális beosztás területi elemeit is. A nemzetközi példákat követve bizonyos területi szintek kijelölése egyértelmű tűnt. A NUTS I szint prototípusai a német tartományok (Land), a NUTS II szint többnyire mesterségesen létrehozott (vagy valamilyen fejlesztési szempont szerint egybetartozónak ítélt) tervezési-stratégiai régiók, a NUTS III szintű fejlesztési régiók prototípusa a francia megye (Department), a NUTS IV a kistérségek, a NUTS V, pedig a települések szintje. A hazai nómenklatúra meghatározásakor alapul a nemzetközi területfejlesztés jól funkcionáló egységei szolgáltak: Magyarország egyetlen NUTS I régió lett (2004. április 30-ig), NUTS III szintet a megyék, NUTS IV szintet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által meghatározott kistérségek, NUTS V szintet a települések jelentenek. Az egyetlen problémát a korábban – ilyen formában – nem létező NUTS II szintű tervezési-statisztikai régiók kijelölése okozta, és azok létrehozásához képest még az sem jelentett különösebb problémát, hogy a NUTS IV szintet az EU nem teszi kötelező területi elemmé, sőt korábban a magyar közigazgatásban sem létezett. Az Európai Unió területfejlesztési bázisegységei, és így a Strukturális Alapokból származó támogatások legfontosabb célterületei a NUTS II régiók, a régióalkotás tehát elkerülhetetlen feladat. Az „ezer éves” megyerendszer területi megbonthatatlansága determinálta a tervezési-statisztikai régiók kialakításának irányát, ezzel párhuzamosan a gazdáság szereplői (például a bankok, áram- és gázszolgáltatók, *

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

103

közlekedési vállalatok, stb.) is létrehoztak egyfajta regionális igazgatási rendszert. A közigazgatás a magánszféra által már használt regionális rendszert, egyfajta iránymutatásként értelmezhette. A tervezett NUTS II szintű tervezési-statisztikai régiók a következők (KSH): • Közép-Magyarországi Régió • Közép-Dunántúli Régió • Nyugat-Dunántúli Régió • Dél-Dunántúli Régió • Észak-Magyarországi Régió • Észak-Alföldi Régió • Dél-Alföldi Régió A megyék közigazgatási-területi bázisára támaszkodó regionális rendszer kialakítása egyértelműnek tűnt, mégis számos problémát felvetett, és hosszas politikai vitákra adott okot. A regionális beosztásban nem a régió létrehozásának ténye okozott problémát, hanem az, hogy egy-egy régióba mely megyék tartozzanak. Az Unió területfejlesztési támogatásainak legnagyobb volumenét a Strukturális Alapok jelentik, melyek programozási időszakonként, meghatározott célkitűzések alapján jutnak el a tervezési-statisztikai régiókba. Az 1. Célkitűzésbe (a Strukturális Alapokon belül a legnagyobb pénzeszközök célterületei) azok a NUTS II régiók tartoznak, amelyekben a vásárlóerő-paritáson mért GDP a megelőző három évben kevesebb, mint a közösségi átlag 75%-a. A KözépMagyarországi Régió (Pest megye és Budapest) egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je 1996-ban a közösségi átlag 73%-a volt, 1997-ben elérte azt, 1998-ban, pedig már meg is haladta (FORMAN B. 2003). A csatlakozás várható időpontjának megjelölt 2004-re a Közép-Magyarországi Régió biztosan kiesik a Strukturális Alapokból származó támogatások célterületei közül. A régión belüli centrum-periféria viszonyok meglehetősen egyenlőtlenek: Budapest GDP-je meghaladja a 75%-os küszöböt, Pest megye viszont nem éri el azt, támogatások hiányában, pedig kevésbé lesz versenyképes, mint a többi régió. Amennyiben a Közép-Magyarországi Régió kiesik a támogatási körből, úgy Magyarország mintegy 20%-kal kevesebb közösségi támogatásra számíthat a 2000 és 2006 közötti hétéves programozási időszakban. A döntéshozók két forgatókönyvet készítettek, annak érdekében, hogy Magyarország a csatlakozás után ne essen el a várható többlettámogatásoktól (FORMAN B. 2003): 1. Budapest és Pest megye alkosson két önálló NUTS II régiót, így abban az esetben, ha a főváros kiesik a támogatási körből, Pest megye továbbra is támogatásra jogosult maradhat. A példát Csehország szolgáltatta, ahol hasonló okok miatt Prágát tették függetlenné az őt körülvevő régiótól, de az Uniós gyakorlatban egyébként is feltűnnek önálló régióként kezelt nagyvárosok (Berlin, München, Hamburg, Bréma, Marseille, stb.). Ebben az esetben az jelenti a problémát, hogy a Budapest nélküli Pest megye önál-

104

lóan nem éri el a NUTS II régiók paramétereit, tehát valamely más régióhoz kell csatolni. 2. A Közép-Magyarországi Régiót ki kell bővíteni Heves, Nógrád és JászNagykun-Szolnok megyékkel, mert ebben az esetben a területileg megnövekedő nagyrégió lakosságszáma ugyan emelkedne (az ország népességének 39%-a), de az egy főre jutó GDP a vártnak megfelelően alacsony maradna (annak ellenére is, hogy az ország teljes GDP-jének 49%-át itt termelnék meg). Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-SzatmárBereg és Hajdú-Bihar megyékből egy új régiót kell létre hozni, amelyben az ország lakosságának 18%-a él, az előállított GDP pedig az ország teljes GDP-jéből mindössze 12%. Felmerül azonban a kérdés, hogy hol az egyenlőség a régiók között, illetve, hogy az új három megyéből álló régiót vajon mikorra sikerül a közösségi átlag közelébe hozni. A kérdésekre az Európai Unió támogatási politikája adta meg a választ. A 2000-2006-os programozási időszakra tervezett támogatásokhoz az 1999. március 26-án elérhető GDP értékek számítanak referencia értékűnek, vagyis az 1. Célkitűzésbe (Objective 1) tartozó régiók esetén az 1994-1996-os GDP adatok. Magyarország csatlakozása nem változat a támogatási rendszer korábban megállapított alapelvein, tehát a 2004-től érvényes teljes jogú tagság kezdetétől is a programozási időszakra megállapított GDP számítási időintervallumot veszik figyelembe (1994-1996). Természetesen jelentősen módosul a helyzet a 20072013 közötti programozási időszakban, de Magyarország akkor is több mint 6000 milliárd forint támogatás lehívására lesz jogosult. Ennek egyetlen akadálya – és jelenleg a legnagyobb – a tagországok közötti, a költségvetést érintő viták nyomán kialakult nézeteltérés. A NUTS II. szintű tervezési-statisztikai régiók összeállítása az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998-as Országgyűlési határozat II. fejezetének (A területfejlesztési politika országos céljai és irányelvei) 5.2 pontja értelmében a következő (1. ábra): • Közép-Magyarországi Régió: Budapest és Pest megye (régióközpont: Budapest) • Közép-Dunántúli Régió: Fejér megye, Veszprém megye, KomáromEsztergom megye (régióközpont: Székesfehérvár) • Nyugat-Dunántúli Régió: Győr-Moson-Sopron megye, Vas megye, Zala megye (régióközpont: Győr) • Dél-Dunántúli Régió: Baranya megye, Tolna megye, Somogy megye (régióközpont: Pécs) • Észak-Magyarországi Régió: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Nógrád megye, Heves megye (régióközpont: Miskolc) • Észak-Alföldi Régió: Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye (régióközpont: Debrecen) • Dél-Alföldi Régió: Bács-Kiskun megye, Csongrád megye, Békés megye (régióközpont: Szeged)

105

A NUTS szintekben 2004. május 1-én újabb változás történt: Magyarország teljes jogú tagjává vált az Európai Uniónak. A 2007-2013-as programozási időszakban az újra fogalmazott NUTS régiókkal kell számolni, amelyek adatait a megelőző három éves ciklus szolgáltatja. A változás lényegesebb elemei a következők: Magyarországot kivették a NUTS I régiók közül, és új NUTS I szintű területeket alkottak (Európa Parlament és Tanács 1059/2003/EK rendelete): KözépMagyarország (HU01), Dunántúl (HU02), Alföld és Észak (HU03). A statisztikai adatgyűjtés szempontjából a korrekció gyakorlatilag lényegtelen, hiszen az 1. ábra: Magyarország NUTS II. szintű régiói (1996. XXI. továbbra is NUTS II. szinten tv., 1999. XCII. tv., 2004. LXXV. tv.) (Forrás: KSH) valósul meg, amit változatlanul hagytak (2. ábra). Az 2007-2013-as programozási időszak Strukturális Alapokból támogatható régiói közül – mint, ahogy várható volt – a Közép-Magyarországi Régió kiesett. Az adatokat az Európai Regionális Statisztikai 2. ábra: Magyarország NUTS I. szintű régiói 2004. május 1. Felhasználói Kézikönyv után (Forrás: KSH) (European Regional Statistics Reference Guide, 2003) tartalmazza, amely a régiók által előállított GDP-t az EU 25-ök valamennyi régiójának átlag GDP-jéhez viszonyítja vásárlóerő-paritáson mérve (100%). Ez néhány fontosabb példán át az 1. táblázat. A 2004. május 1-én csatlakozott tíz ország legfejlettebb régióit figyelembe véve megállapítható, hogy Prága, Pozsony és a Közép-Magyarországi Régió már nem juthat támogatáshoz a Strukturális Alapok által az 1. Célkitűzésbe sorolt régiókként a 2007-2013-as programozási időszakban. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a régiók gyakorlatilag nettó befizetőivé válnak az Európai Unió területfejlesztési rendszerének, mivel számos más forrás áll rendelkezésükre, például a Közösségi Kezdeményezések közül az URBAN, vagy az EQUAL. Ugyanakkor Budapest (Közép-Magyarországi Régió), vagy Prága és Pozsony esetében nem lehet kikerülni azt a fontos tényt, hogy valamennyi új régió GDP-je

106

megközelíti, vagy el is hagyja a nettó befizető Németország fővárosának, Berlinnek a GDP-jét, természetesen vásárlóerő-paritáson számolva. 1. táblázat: NUTS II. szintű régiók vásárlóerő-paritáson mért GDP-je az EU 25-ök átlagához (100%) képest – forrás: RAMON NUTS II. szintű régiók Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Berlin Prága (Praha) Varsó (Mazowieckie) Pozsony (Bratislavska) Litvánia (Lithuania) Lettország (Latvia) Észtország Ciprus (Cyprus) Málta (Malta) Szlovénia (Slovenia)

1995 72 45 51 41 36 35 41 121 129 51 94 34 30 36 85 70 68

1996 73 45 52 40 34 35 40 116 131 58 98 35 39 37 84 71 70

1997 75 49 53 39 34 35 39 111 133 61 102 37 33 41 83 72 71

1998 76 51 57 40 35 35 39 108 138 66 104 39 34 42 84 72 72

1999 80 49 60 41 35 34 39 105 139 68 103 38 34 41 85 78 74

2000 83 52 61 40 34 34 38 102 139 67 105 39 36 43 86 78 73

2001 89 53 60 42 37 37 40 99 150 70 111 41 37 45 89 73 75

2002 96 52 61 43 37 38 40 97 153 70 120 42 39 47 83 73 75

A magyar NUTS II régiók esetében prioritás a területi felzárkóztatás, illetve a keleti régiók nagyarányú fejlesztése. Az Európai Regionális Statisztikai Kézikönyv adatai, és az EUROSTAT kimutatásai szerint a magyar régiók – különös tekintettel az Észak-Magyarországi Régióra és az Észak-Alföldi Régióra – az Európai Unió legkisebb GDP-vel rendelkező régiói (www.europa.eu.int). Felhasznált irodalom BELUSZKY P. 1999: Magyarország településföldrajza. – Általános rész. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 1999. KOZMA G. 2003: Regionális gazdaságtan. – Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója. Debrecen, 2003. 188 p. SÜLI-ZAKAR I. 1994: Debrecen Megyei Jogú Város makroregionális szerepköre. – MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs-Debrecen, 1994. 203 p. Központi Statisztikai Hivatal Területi Statisztikai Évkönyv, 2003 Európai Regionális Statisztikai Felhasználói Kézikönyv, 2003 35/1998. (III. 20.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról www.ksh.gov.hu www.europa.eu.int

107

TURIZMUSFEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEK AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓBAN Dr. Patkós Csaba* Summary: The North Hungarian Touristic Region is one of the most popular touristic areas in Hungary. Its first touristic development plan was written in 2000. Since that date many factors have changed int he world of tourism (globalisation, 11th September 2001, Hungary’s EU membership etc.). In order to refresh regional touristic development plan a team of researchers and experts has been collected. The planning process occured in 2005 and the final version of the new plan was accepted by the regional authorities in November 2005. In our article we sketch out the main differences between the old and the new development plan concerning mainly the geographical differences. Kulcsszavak: turizmusfejlesztés, Észak-Magyarország, területfejlesztés Bevezetés A turizmus egyike a korunk világgazdaságát leginkább meghatározó tömegesedés és mennyiségi növekedés fő tényezőinek. A fejlett országokon kívül a periférikus és félperiférikus térségek is igyekeznek egyre nagyobb szeletet kihasítani a turizmus tortájából. A kontinensek között meglévő különbségek, bár élesek, mégis megfigyelhető a turizmus mint innovatív társadalmi-gazdasági eszköz felhasználásának diffúziója. Európa, ezen belül is az Európai Unió egyike a világ legfontosabb turisztikai desztinációinak, míg mint küldő terület is a világ első helyén áll. Hazánkban a turizmus évtizedek óta nagyon fontos gazdasági ágazat, a 90-es évek óta pedig kedvelt terület- és településfejlesztési eszközrendszer is. Ennek megfelelően a különböző dimenziójú (települési, kistérségi, megyei, regionális, nemzeti) fejlesztési koncepciók, programok fontos és integráns részét képezi. A turizmus szektorának speciális igényei miatt a szektorális tervek létrehozása, megvalósítása és folyamatos utánkövetése pedig ugyancsak elengedhetetlen. A turizmus társadalmi-gazdasági hatásait több szerző is összegezte (MARTÍNEZ J. L. (2001); PUTZKÓ L. – RÁTZ T. (1998); BUJDOSÓ Z. – DÁVID L. – PATKÓS CS. (2003)) Ezek közül jelen tanulmányban összefoglalva az alábbiakat kívánjuk kiemelni: - Gazdasági hatások (multiplikátor effektus, foglalkoztatás növelése stb.) - Társadalmi-kulturális hatások (mobilitás, élethosszig tartó tanulás, helyi hagyományok megerősödése, identitás átalakulása stb.)

*

főiskolai adjunktus, Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék, [email protected]

108

-

Környezeti hatások (földhasználat, tájképi hatás, talajerózió, mikroklíma, szennyezés stb.)

Az Észak-magyarországi régió a hazai turizmus rendszerében A célterület három megyére (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád) terjed ki, azok a települések azonban, amelyek a Tisza-tó körzetében helyezkednek el, már nem tartoznak a turisztikai régióhoz. (1. ábra)

1. ábra: Az Észak-magyarországi turisztikai régió (www.nordtour.hu)

A térségre jellemző, hogy hazánkban egy tradicionális turisztikai desztináció, nagyon kedvelt célpontja a belföldi kirándulásoknak. Sajnos a külföldi turistaérkezések tekintetében ez már nem mondható el, ebben jelentősége csekélynek mondható. Természeti és társadalmi adottságainak széles skálája alapján Magyarország egyik legnagyobb turisztikai potenciállal rendelkező térségének tekinthetjük, sajnos ezek a lehetőségek nem mindig kerülnek optimális kihasználásra. Sajnos jellemző rá az erős szezonalitás és a viszonylag rövid átlagos tartózkodási idő. A fejlesztési prioritások összehasonlítása 2000, 2005 Az új fejlesztési prioritások, ahogy az ábrák is mutatják, 2000-hez képest némiképp módosultak. Ezek a változások annak köszönhetőek, hogy az elmúlt öt évben különböző fejlesztések valósultak meg régió-szerte, melyek egyes 2000-es prioritások szerepét jelentősen megváltoztatták. A másik oldalon meg kell említe-

109

ni, hogy a 2000-ben kiemelt prioritásként feltüntetett lovasturizmus nem ért el olyan jelentős fejlődést, mint azt a korábbi dokumentumban elfoglalt pozíciójából következhetne. Éppen ezért az új programban nem kapott kiemelt szerepet. Az egészségturizmus, annak ellenére hogy számos fejlesztés történt a térségben az elmúlt években, továbbra is kiemelt fontosságú maradt. Ez azzal magyarázható, hogy egyrészt a régió adottságai lehetővé teszik a további fejlesztéseket, másrészt pedig az elmúlt öt évben tovább növekedtek az egészségturizmus irányában megnyilvánuló igények. Ez a terület, bár jelentős tőkebefektetéseket igényel, mégis nagyon fontos térségfejlesztési eszköz marad, hiszen rendkívül nagyok a befektetett tőke megtérülési lehetőségei. Egészségturizmus

Kulturálisturizmus

Hivatás turizmus

Falusi turizmus

Üdülő turizmus

Lovas turizmus

Témapark

Vadászturizmus

Bor turizmus Téli sport turizmus

Természetjárás

Kerékpár turizmus

2. ábra: Fejlesztési prioritások a 2000-es regionális turisztikai fejlesztési programban (a 2000-es program alapján)

A turisztikai elméletnek megfelelően az aktív turizmus kategóriába soroltatott be az új programban több olyan fejlesztendő részterület, amelyek a korábbiakban önállóan szerepeltek, megtörve ezzel sokszor a program logikai rendjét is. Új elem még, hogy az üdülőturizmus mint különálló prioritás kimarad a programból, helyette egy sokkal korszerűbb és fenntartható ökoturizmus került kiemelésre. Az ökoturizmus fejlesztése az elmúlt években hazánk szinte minden térségében előtérbe került, az Észak-magyarországi régió területén például a Bükki Nemzeti Park ilyen irányú hasznosítási lehetőségeit bemutató tanulmány készült (DÁVID L. – TÓTH CS. 2005) A tematikus utak jelentőségének kihangsúlyozása ugyancsak a 2005-ös program pozitívumai közé tartozik, hiszen ezek segítségével integrált fejlesztések valósíthatók meg akár a régió határain kívüli területek bekapcsolásával is.

110

3. ábra: Fejlesztési prioritások a 2005-ös regionális turisztikai fejlesztési programban (a 2005-ös program alapján)

Újdonság az új programban a korábbiakhoz képest a klaszteresítés központi jelentőségének felismerése és egy -–az Észak-alföldi régióval közös – gyógyturisztikai klaszter kialakítási lehetőségének felmutatása. 1. táblázat: A klaszterektől várható előnyök (A 2005-ös program alapján) makroszinten jelentkező előnyök • hozzájárul a (többségében nemzeti) kis- és középvállalkozások fennmaradásához, ill. megerősödéséhez; • segíti a technológiai transzfer és az innováció befogadását.

mezoszinten jelentkező előnyök • javul a régióban a foglalkoztatottság, csökken a munkanélküliségi ráta; • a klaszter munkát biztosít a régió kutatóközpontjainak, felsőoktatási intézményeinek; • stabilizálja a klaszterben együttműködő mikro-, kis-, és középvállalkozások helyzetét; • hozzájárul a régió versenyképességének és imázsának javításához.

mikroszinten jelentkező előnyök • növelhető a vállalkozás piaci mérete; • a szakmai információk áramlása közvetlenebbé és gyorsabbá válik; • elkerülhetők a párhuzamosságok; • a vállalkozások innovációs ereje és képessége nő; • növelhető a kis cégek ismertsége; • a termékpaletta bővítésével javulnak a beszállító esélyei; • a piacon a klaszter tagjai sokkal nagyobb súlyt képviselhetnek, mint önállóan

111

A klaszter nem más mint egy adott értéklánc mentén létrejött, földrajzilag koncentrált és lehatárolt, egymással szoros, kölcsönös kapcsolatban álló vállalkozások/szervezetek közötti együttműködési formája. A klaszterbe tömörült kis- és középvállalkozások szerepe felértékelődik, piac- és tőkeszerző képességük, versenygépességük nő, ezért a klaszterek létrejöttét az Európai Unió kiemelt gazdaságpolitikai feladatának tekint; a klaszteresedés jótékony hatása ui. nemcsak mikroszinten jelentkezik (1. táblázat). A hazai régiók közül egyedül az észak-magyarországi nem rendelkezik klaszterközponttal, ami tekintve az ilyen hálózatos képződmények gazdasági jelentőségét, rendkívül nagy hátránynak tekinthető. A két időpont között eltelt évek jelentős változásokat hoztak hazánk politikai státuszában is. A 2004-es EU csatlakozás révén olyan fejlesztési források váltak elérhetővé, amelyek korábban nem, vagy csak töredék összegekben álltak rendelkezésre. A 2000-es évi program helyenként hivatkozik EU előcsatlakozási alapokra, de a befektetendő összegek nagy részét magyar állami, vagy helyi források igénybevételével kívánta előteremteni. A 2005-ös program már jóval nagyobb összegeket rendel a fejlesztési célokhoz, melyek nagyobb része a központi EU forrásokból fog származni. Minden területi tervezési dokumentumban kulcsfontosságú a fejlesztési célok területi diffúziója, azaz hogy térben mennyire koncentráltan, vagy szétszórtan kívánják megvalósítani a fejlesztési összegek allokációját. Az EU regionális politikájának egyik fontos alapelve a koncentráció elve. Ha összevetjük a korábbi és az újabb program szövegének településneveit, megállapíthatjuk, hogy a 2005-ös dokumentum sokkal kevesebb településnevet tartalmaz, ugyanakkor a nagyobb turisztikai desztinációk még mindig elég gyakran fordulnak elő. Ez magyarázható azzal, hogy a regionális tervezők a koncentráció elvét tiszteletben tartva csak a valóban regionális jelentőségű desztinációkban kívánnak további fejlesztéseket tenni. A helyi jelentőségű turisztikai desztinációk fejlesztése sokkal inkább a települési és kistérségi programok hatókörébe kell, hogy tartozzanak. Konklúziók Az Észak-magyarországi régió turisztikai fejlesztése nagyon fontos mérföldköve lehet a térségi tervezésnek. A benne lefektetett prioritások és célok – megvalósításuk esetén nagyban hozzá fognak járulni a térség felzárkóztatásához. Sajnos számos bizonytalansági tényező létezik, melyek megakadályozhatják a tervezett fejlesztések megvalósulását. A kockázatok egy része külső, hiszen például az EU költségvetéséről szóló vita, a végleges elfogadás halasztása az anyagi alapok felől teheti lehetetlenné a program végrehajtását. A program készítői erre a lehetőségre nem gondoltak, hiszen alternatív forgatókönyvet nem alakítottak ki arra az esetre, ha csak a rendkívül szűkös hazai források állnak rendelkezésre a fejlesztésekhez.

112

Ez azonban nem róható fel hibának, hiszen a Második Nemzeti Fejlesztési Terv előzetes verziói sem tartalmazzák ezt a szkenariót. Másik kockázat a helyi társadalmi háttérben rejlik, hiszen a tervezett fejlesztések nagyfokú társadalmi aktivitást feltételeznek részben anyagi (pályázati önerő), részben szervezeti (partnerségek) síkon. Egy ilyen, viszonylag szegény és atomizált régióban ezek mindenképpen fontos kockázati oldalt jelentenek. Felhasznált irodalom Az Észak-magyarországi régió turisztikai fejlesztési programja 2005 BUJDOSÓ Z. - DÁVID L. – PATKÓS CS. (2003): A turizmus hatásai és jelentősége a területfejlesztésben. – in: Süli-Zakar István (szerk.) (2003): A terület- és településfejlesztés alapjai. – Dialóg Campus, Budapest-Pécs pp 431-452 DÁVID LÓRÁNT – TÓTH CSABA (2005): Természetvédelmi, ökológiai és ökoturisztikai fejlesztési koncepció a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén (Ecological and Eco-touristic Development Conception within the Territorial Province of the Bükk National Park Directorate. – Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger 51 p. MARTINEZ JOSÉ LUIS (2001): A turizmus területi erőforrásai. - KRF, Gyöngyös MICHALKÓ GÁBOR (2005): A turizmus humánökológiája. – Budapest PISKÓTI ISTVÁN (SZERK.) (2000): Az Észak-magyarországi régió turizmusfejlesztési programja. – Tervezési dokumentum PUTZKÓ LÁSZLÓ - RÁTZ TAMARA (1988): A turizmus hatásai. – Budapest

113

A VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK KRIMINÁLGEOGRÁFIAI * VIZSGÁLATA HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN Tóth Antal** Summary: In Hungary the criminality started a new growth rate at the end of the 1980s. Besides the intensive increase in the number of crimes its structure also transformed: the ratio of crimes against properties increased. These processes showed a similar trend in Hajdú-Bihar county too. The crime against properties may be characterised by considerable regional differences: especially the big cities attract the crimes. High criminal contamination can be found in Budapest on the national level and in Debrecen within Hajdú-Bihar county. The high number and ratio of the crimes against properties and of the victims, the negative impacts on the property and personal security of the population, and the size of damage caused by it all call attention to the importance of criminal investigation, crime prevention and the development of the protection of properties and the improvement of their effectiveness. Kulcsszavak: kriminálgeográfia, vagyon elleni bűncselekmények A kriminálgeográfia a kriminológia és a társadalomföldrajz között álló interdiszciplináris tudomány, amely a bűnözésnek, mint társadalmi tömegjelenségnek a térbeli aspektusait vizsgálja (TÓTH A. 2004.). A tanulmány a vagyon elleni bűncselekmények számának, gyakoriságának, struktúrájának tér- és időbeli alakulását elemzi 1990-2002 között országos szinten, illetve Hajdú-Bihar megyében rendőrkapitányságonként az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika (ERÜBS) adataira támaszkodva. Az ismertté vált bűncselekmények1 számának, gyakoriságának, struktúrájának alakulása Magyarországon, illetve Hajdú-Bihar megyében Hazánkban a bűnözés 1970-1980 közötti alakulására a kiegyenlítettség, a kismértékű változások voltak jellemzőek. Az ismertté vált bűncselekmények száma, gyakorisága az 1980-as években indult növekedésnek, s a növekedés üteme különösen az évtized második felében gyorsult fel: 1980-ban 130.470, 1985-ben 165.816, 1988-ban 185.344, 1989-ben már 225.393 ismertté vált bűncselekményt

*

A kutatást a T 043210 számú OTKA pályázat támogatta. tudományos segédmunkatárs, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, [email protected] 1 Az ismertté vált bűncselekményeket az elkövetés helye szerint, az ismertté vált bűnelkövetőket lakóhelyük szerint tartják nyilván. **

114

követtek el. Hasonló folyamat zajlott le Hajdú-Bihar megyében is, ahol a mutató értéke 1980-ban 5.816, 1985-ben 8.365, 1988-ban 10.039, 1989-ben 11.908 volt. A rendszerváltás idején a tendencia tovább folytatódott, a bűnözés jelentős mértékben tovább növekedett: 1988-1991 között az ismertté vált bűncselekmények száma 2,4-szeresére nőtt hazánkban. Az ismertté vált bűncselekmények száma 1998-ban érte el csúcspontját: 600.621 bűncselekmény vált ismertté (a kimagasló értékben egy több tízezres számú fővárosi csalássorozat játszott jelentős szerepet, s nem a reális társadalmi folyamatok okozták ezt az extrémumot). 1998 után csökkent az esetszám, s 2000-2002 között 420.000-466.000 között stagnált. Hasonlóan alakult, sőt a népességszám csökkenése miatt az abszolút számoknál nagyobb mértékű volt a növekedés a bűnözési gyakoriság esetében: 1990-ben 3.287 ismertté vált bűncselekmény jutott 100.000 lakosra, 1998-ban 5.926, 2002-ben 4.135. Hajdú-Bihar megyében az ismertté vált bűncselekmények száma 1992-ben érte el maximumát (30.029 - a kiugró értéket itt is egy csalássorozat eredményezte); 1996 óta folyamatosan csökkent a számuk, 2002-ben 20.401 volt (1. ábra). A bűnözési gyakoriság szintén 1992-ben volt a csúcsponton: ekkor 5.470 ismertté vált bűncselekmény jutott 100.000 lakosra, 2002-ben 3.696. A vizsgált időszak első felében a Hajdú-Bihar egyéb megye a bűnügyileg bcs. legfertőzöttebbek közé tartozott: a Budapesttel vagyon 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 kiegészített megyei elleni bcs. rangsorban az abszolút számokat tekintve a rangsor 3-6. helyét fog1. ábra: Az ismertté vált bűncselekmények számának és struktúrálalta el 1990-2002 jának alakulása Hajdú-Bihar megyében (1990-2002) Adatbázis: ERÜBS között; a gyakoriságot tekintve pedig 1992-ben és 1996-ban Budapest után második helyezett volt, 1997 után viszont kedvezően változott helyzete, a rangsor közepén, illetve második felében helyezkedett el. Az ismertté vált bűncselekmények számának 1990-2002 közötti számtani átlagát véve a 20 területegység között Hajdú-Bihar a 4., az ismertté vált bűncselekmények 100.000 lakosra jutó számának számtani átlagát véve a 8. helyet foglalja el. A megyén belül a nyolc rendőrkapitányság60 közül mind az abszolút számokat, mind a bűnözési gyakoriságot tekintve kiemelkednek a Debreceni Rendőrkapitányság értékei (az 1990-2002 között Hajdú-Biharban ismertté vált 296.175 bűncselekmény 61,7%-át a Rendőrkapitányság, 58,7%-át pedig Debrecen 40000 30000 20000 10000 0

60

Balmazújvárosi, Berettyóújfalui, Debreceni, Hajdúböszörményi, Hajdúhadházi, Hajdúnánási, Hajdúszoboszlói, Püspökladányi Rendőrkapitányság

115

város területén követték el. A megyeszékhely több bűnügyi problémával bír, mint a megye többi települése együttvéve. Az 1970-1980-as évtizedekben – az akkor még külön nyilvántartott - társadalmi tulajdon és a személyek tulajdona elleni bűncselekmények az összbűnözés mintegy 55-60%-át jelentették. Számuk és arányuk a ’80-as évtized második felétől nőtt meg az átlagot meghaladó mértékben, s azóta a bűncselekmény-főcsoport túlsúlya uralja a statisztikát (IRK. F. 1994, 6. p.). A változás az átalakulással magyarázható, ugyanis a kriminológusok megállapítása szerint: „Egy ország minél fejlettebb piacgazdasággal rendelkezik, annál magasabb a vagyon elleni bűncselekmények aránya. A fejlődő országokban ez az arány 30-50%, a fejlett országokban 70-90%.” (TAUBER I. 2003, 83. p.). Magyarországon 1990-2002 között az ismertté vált bűncselekmények ¾-e volt vagyon elleni bűncselekmény.61 1998-ig 74-81%, 1999 után kevéssel 70% alatt volt ezen bűncselekményfőcsoport aránya. A vagyon elleni bűnözés összbűnözésen belüli arányának csökkenéséhez egy másik bűnözési forma, a gazdasági bűnözés növekvő aránya is hozzájárult. Hajdú-Bihar megyében is az ismertté vált bűncselekmények ¾-e volt vagyon elleni bűncselekmény a vizsgált időszakban (1. ábra). Az országos tendenciának megfelelően itt is csökkent a bűncselekmény-főcsoport aránya az összbűnözésen belül: az 1990-es évtized első felében többször felül múlta a 80%ot, 2002-ben viszont már csak 64,1%-ot ért el. 1990-2002 között a rendőrkapitányságok közül a Püspökladányiban volt a legmagasabb (78,2%), a Hajdúnánásiban pedig a legkisebb (57%) a vagyon elleni bűncselekmények átlagos aránya. Az ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények számának, gyakoriságának, struktúrájának alakulása Magyarországon, illetve Hajdú-Bihar megyében A vagyon elleni bűncselekményeket a BTK XVIII. fejezete (316-333.§) foglalja magába. A leggyakoribb ilyen jellegű bűncselekmények a lopás, betöréses lopás, sikkasztás, csalás, rablás, kifosztás, zsarolás, rongálás, jármű önkényes elvétele és a szerzői vagy szomszédos jogok megsértése. A vagyon elleni bűncselekmények legnagyobb arányát adó lopások jellemzője, hogy igen magas a látencia (a betöréses lopások ugyanakkor az alacsony látenciájú bűncselekmények közé sorolhatók). Az egyébként jellemzően közepes és kisebb súlyú vagyon elleni bűnözés magával hozta a felderítési arány csökkenését (Lévay M. 2000, 169. p.), ugyanis itt kisebb a felderítési arány, mint más bűncselekmények körében (a betöréses lopások, a személygépkocsival kapcsolatos lopások felderítési eredményessége rendkívül alacsony, mindössze 10-25% körüli), viszont gyakoribb a halmazati bűnelkövetés (VAVRÓ I. 1995.). 61

Az elkövetői oldal is követte a szerkezeti változásokat: a vagyon elleni bűnelkövetők korábbi, 3940%-os aránya 45-54%-ra emelkedett (Tauber I. 2003, 86. p.). Az ismertté vált bűncselekmények sértetteinek pedig 87,2%-a vagyon elleni bűncselekmény sértette volt 2002-ben.

116

A vagyon elleni bűnözés alakulásának, társadalmi jelentőségének egyik fontos minőségi mutatója az általa okozott kár nagysága (TAUBER I. 1996.): 2002ben Magyarországon meghaladta a 113, Hajdú-Bihar megyében a 3,1 milliárd forintot a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár összege. Ugyanakkor országosan mindössze 8,6, a megyében pedig csak 0,4 milliárd Ft volt a megtérült kár, azaz a kárbiztosítási mutató nagyon alacsony értékű, 7,4, illetve 13,2%-os volt. A vagyon elleni bűncselekmények számának növekedése már az 1980-as évtizedben felgyorsult, 1988-1991 között számuk 2,9-szeresére nőtt. „A nyugateurópai és amerikai szakirodalom utal arra, hogy a gazdasági válságok bűnözést növelő hatása elsősorban a vagyon elleni bűncselekményeknek az átlagbűnözésnél nagyobb mértékű növekedését eredményezi.” (TAUBER I. 2003.). 1990-2002 között a vagyon elleni bűncselekmények számának alakulása az összbűnözés alakulásához hasonló tendenciát mutat, ugyanis az összbűnözés mutatóinak alakulását a vagyon elleni bűnözésben bekövetkezett változások alapvetően meghatározzák. Struktúráját tekintve a vagyon elleni bűncselekményeken belül a lopások és a betöréses lopások62 dominálnak, együttesen a bűncselekmény-főcsoport több mint 70%-át jelentik (1990-1991-ben még több mint 80%-át tették ki a vagyon elleni bűncselekményeknek). Arányuk csak 1995-ben került 60% alá - a már említett budapesti csalássorozat eredményeként. Átalakulóban van belső struktúrájuk is: a betöréses lopásoknál például jelentősen visszaesett az üzletbetörés, kisebb mértékű viszont a lakásbetörések számának csökkenése (A társadalmi bűnmegelőzés…, 8. p.). A vagyon elleni bűnözésen belül igen jelentős mértékben emelkedett a csalások aránya: 1990-ben arányuk még nem érte el a 3%-ot, 1998ban a vagyon elleni bűncselekmények több mint ¼-ét tették ki, 2002-ben arányuk 8,9% volt. Megnőtt az erőszakos és garázda jellegű bűncselekményekhez is sorolható rablások száma is, s az elkövetés módjai is erőszakosabbá, veszélyesebbé váltak (A TÁRSADALMI BŰNMEGELŐZÉS…,). Hajdú-Bihar megyében is a vagyon elleni bűncselekmények számának alakulása - a bűncselekmény-főcsoport meghatározó súlya miatt - hasonló tendenciát mutat, mint az összbűnözésé (2. ábra). A vagyon elleni bűncselekmények közel ¾-e lopás és betöréses lopás. Egy-egy nagyobb csalássorozatnak a vagyon elleni bűncselekmények struktúrájának alakulására való hatása itt is megfigyelhető (1992, 1996). A vagyon elleni bűncselekmények te-rületiségét vizsgálva meg-állapítható, hogy az összbűnözésben be-töltött szerepe miatt annak területi képével nagy hasonlóságot mutat. A vagyon elleni bűncselekmények elkö-vetésének helye elsősorban a sérthető értékek területi eloszlásához igazodik (VAVRÓ I. 1996.).

62

A kriminológia használja ezt a kifejezést, a büntető jogi szabályozás azonban ilyen „nevű” tényállást nem ismer (Vavró I. 1996, 60. p.).

117

Egy kiválasztott év, 2002 adatait elemezve megfigyelhetjük, hogy 25000 hazánkban mind az egyéb 20000 ismertté vált vagyon rongálás 15000 csalás elleni bűncselekmények bet.lopás számát, mind gyakori10000 lopás ságát tekintve Budapest 5000 értékei kiemelkedők (3. ábra). A nagyvárosi 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 anonimitás, az itt élő nagy számú potenciális 2. ábra: Az ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények bűnelkövető, a sérthető számának és struktúrájának alakulása Hajdú-Bihar megyéértékek koncentrálódáben (1990-2002) (Adatbázis: ERÜBS) sa, a legtöbb kihívás, elkövetési alkalom magyarázza a főváros kimagasló számait. A gyakorisági rangsorban - szintén igen magas értékekkel - Somogy megye következik, ebben a Balaton déli partja bűnügyi fertőzöttségének van meghatározó szerepe. A rangsor végén az ország legszegényebb, legrosszabb gazdasági mutatókkal rendelkező megyéi (BorsodAbaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád), illetve a legjobb helyzetű megyékhez tartozó Vas és Győr-Moson-Sopron található. A rossz gazdasági helyzetű megyék esetében feltételezhető, hogy az ezekről a területekről kikerülő bűnelkövetők bűncselekményeiket más, jobb gazdasági viszonyokkal jellemezhető helyeken, elsősorban a fővárosban követik el. A bűnesetek helyszíne ugyanis nem feltétlenül esik egybe a bűnelkövetők lakóhelyével, sőt tendenciózusan különbözhet is attól (MAROSI L. 1999.). Ez különösen megfigyelhető a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében. A legfejlettebb megyék esetében pedig a magasabb életszínvonal lehetővé teheti, hogy a lakosság, a vállalkozások, közintézmények többet költsenek a biztonságra, vagyonvédelemre. Hajdú-Bihar megye 2002-ben a vagyon elleni bűncselekmények számát tekintve ötödik, a bűnözési gyakoriság esetében nyolcadik volt az országos rangsorban. A megyében a rendőrkapitányságok szintjén a Debreceni Rendőrkapitányság értékei kiemelkedők (3. ábra). 2002-ben a megyében elkövetett ismertté vált vagyon elleni bűncselekmények 60,2%-át a Rendőrkapitányság, 57,3%-át a megyeszékhely területén követték el. Kiugróan magas Debrecen aránya a zsebtolvajlások (89,7%) és a személygépkocsi lopások (87,6%) esetében - ezek a bűncselekmények Hajdú-Bihar megyében is tipikusan városi, nagyvárosi bűncselekménynek minősíthetők. Debrecen kimagasló értékeit a térségben kiemelkedő gazdasági, társadalmi szerepével magyarázhatjuk. 2002-ben a Debreceni Rendőrkapitányságot a Hajdúszoboszlói és a Hajdúhadházi követte a gyakorisági rangsorban. A Hajdúszoboszlói Rendőrkapitányság esetében Hajdúszoboszlónak a térség más településeitől jóval magasabb fejlettsége, színvonala, idegenforgal30000

118

ma; a Hajdúhadházi Rendőrkapitányság területén viszont a nagyobb szegénység, munkanélküliség, a létminimum alatt élők magas száma, a szükséglet szülte „megélhetési” bűnözés, illetve a bűnözési életmódra berendezkedő bűnelkövetés, bűnözői szubkultúra kialakulása magyarázza a kedvezőtlen értékeket. HajdúBihar másik öt rendőrkapitányságánál az országos és a megyei átlagnál is jóval kedvezőbb volt a vagyon elleni bűncselekmények gyakorisága. Összegzés Hazánkban a bűnözés új növekedési pályára állt az 1980-as évek végén. A bűncselekmények számának jelentős növekedése mellett struktúrája is átalakult: nőtt a vagyon elleni bűncselekmények aránya. Ezek a folyamatok HajdúBihar megyében is hasonlóan mentek végbe. A vagyon elleni bűnözés is jelentős területi különbségekkel jellemezhető, különösen a nagyvárosok vonzzák a bűnt. Országos szinten Budapest, Hajdú-Bihar megyében Debrecen magas bűnügyi fertőzöttségét analizálhattuk. A vagyon elleni bűncselekményeknek a sértettek magas száma, 3. ábra: Az ismertté vált vagyon elleni bűncselekméaránya, a lakosság vagyonnyek száma és 100.000 lakosra jutó száma megyei és személyi biztonságára, bontásban, illetve Hajdú-Bihar megyében rendőrkapibiztonságérzetére kifejtett tányságonként (2002) (Adatbázis: ERÜBS; BM negatív hatásai, az általa Informatikai Hivatal Statisztikai Osztály) okozott kár nagysága egyaránt felhívják a figyelmet a bűnüldözés, a bűnmegelőzés, a vagyonvédelem fejlesztésének fontosságára, hatékonyságának javítására.

119

Felhasznált irodalom A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. BMK Füzetek - Különszám, Budapest, 2003. november, 87 p. IRK F. 1994: A társadalmi-politikai változások és a bűnözés struktúrája, dinamikája. Belügyi Szemle 6. pp. 3-10. LÉVAY M. 2000: Társadalmi-gazdasági változások és a bűnözés. - In: Tanulmányok Vigh József 70. születésnapjára (Szerk.: Tauber I.). ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, pp. 161-172. MAROSI L. 1999: A bűncselekmények gyakoriságának változása térben és időben. Területi Statisztika 1. pp. 64-83. TAUBER I. 1996: A vagyon elleni bűnözés kriminológiai problémái. - In: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll (Szerk.: Gönczöl K. - Korinek L. Lévai M.). Corvina, pp. 137-154. TAUBER I. 2003: Rendszerváltás - bűnözés. Belügyi Szemle 7-8. pp. 80-97. TÓTH A. 2004: A kriminálgeográfiai kutatások aktualitása hazánkban. Debreceni Szemle 1. pp. 13-24. VAVRÓ I. 1995: A bűnözési gyakoriság területi különbségei. Statisztikai Szemle 4-5. pp. 355-366. VAVRÓ I. 1996: A bűnözés mérésének módszerei; a magyarországi kriminalitás általános jellemzői. - In: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll (Szerk.: Gönczöl K. - Korinek L. - Lévai M.). Corvina, pp. 53-74.

120

A REGIONÁLIS REPÜLŐTEREK TERÜLETFEJLESZTŐ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA EGY MAGYAR ÉS EGY FRANCIA VÁROS PÉLDÁJÁN

Völgyi Ágnes* Summary: Air transport is the most dynamic developing sector of traffic which draws speed, small expectation of territory and time-saving. The appearance of regional airport has important developer effect in the area: growing the economic accomplishment, tourism-developing, improvement the available. Lyon as regional airport has all of criterions. In Debrecen the projects just have been begun and the French city serves as good example. Kulcsszavak: légi közlekedés, elérhetőség, regionális repülőtér, innovációs központ, TGV, menetrendszerinti járatok, légi társaságok A légi és a területi fejlődés kapcsolata Általánosságban elmondható az, hogy mennél fejlettebb a légi közlekedés, annál nagyobb mértékben járulhat hozzá a gazdasági fejlődéshez és mennél magasabb szinten áll egy térség gazdasága, annál fejlettebb a légi közlekedése. A légi közlekedés segíti a kül- és a belkereskedelem funkcionálását, a munkavállalók szabad mozgását, biztosítja a javakkal való jobb ellátást, hozzájárul a lakosság élvezetesebb szabadidő eltöltéséhez, megkönnyíti a határon túli piac feltárását, valamint segíti a különféle nemzetiségű emberek közelebb kerülését és meggyorsítja az eszmék és javak cseréjét1. A modern világot jellemző integráció és globalizáltság nem jöhetett volna létre korszerű légi közlekedés nélkül. A légi közlekedés hatásmechanizmusa emellett tompítja a gazdasági fejlődés ciklikusságát2. Költségeiről az mondható el, hogy magasak a beruházási, szállítási és fenntartási költségek, ugyanakkor a közlekedési költségek viszonylag alacsonyak. Mivel pályára nincs szükség, az állandó költségek viszonylag nem nagyok. Elsősorban közepestől nagy távolságokig terjedő távolságokra (regionális, intraregionális és interkontinentális) alkalmazzák. A személyszállítás, és kisebb, részben nagy értékű romló és egyéb javak szállítása terén fontos szerepet játszik (pl. újságok, postai küldemények, különleges levelek, gyógyszerek, élő állat). A repülőterek maguk is fontos szerepet játszanak gazdasági életben. Rendelkeznek a nagyvállatok valamennyi alapvető tényezőjével. A gazdasági jelentőségüket az általuk keltett beruházások és a fogyasztás nagysága határozza meg. A repülőterek beruházásából több ágazat is részesedik. A légikikötők létesí*

PhD hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Erdősi F. (1997): pp. 224-227. 2 Erdősi F. (2004): pp. 113-125 1

121

téséhez és karbantartásához szükséges javak csak részben szerezhetők be a környékről. A repülőterek a legmunkaigényesebb munkahelyek közé tartoznak és jelentős kvalifikált munkaerőt alkalmaznak, ezért jelentős az innovációs központ szerepük3. A regionális repülőterek gazdaságfejlesztő szerepe Egy repülőtér megjelenése egy adott térségben egészen új helyzetet teremt az elérhetőségben. A régióban ugyanakkor nehezen mérhető hasznot eredményez, megnőhet a művészek, együttesek, sportolók megjelenésnek száma és egyre több tudományos konferenciának adhat helyet a térség. Elősegíti a (nemzetközi) üdülőrégiók fejlődését. A légi közlekedés jelentősen hozzájárulhat a vállalatok ún. just in time rendszeréhez, ezért a cégeknek előnyösebb olyan telephely, ahol van repülőtér. Sok esetben ezért telepednek a vállalatok a repülőterek mellé. A repülőterek funkciójuk szerint differenciált hatással vannak egy régióra. Térben kitágítják a piacterületeket és regionális növekedési pólust képeznek. Fontos, hogy jól kapcsolódjanak a földi közlekedési hálózatokhoz. A regionális repülőterek előnyösek az exportorientálttá váló gazdasági vállalatok számára, erősítik a régió globális versenyképességét. A repülőterek egyszerre jelentenek pozitív gazdasági hasznot és egyre jelentősebb káros hatást a környezetre, amire meg kell találni a megfelelő megoldást. A regionális repülőterek létrejöhetnek barna- vagy zöldmezős beruházással. Általában a gazdasági fejlődés hívja őket életre. Nagyobb a regionális fejlesztő szerepük, mint a nagyobbaknak és jobban beépülnek a térség gazdaságába. A légi közlekedést, mint kifejezett távolsági közlekedési rendszert a régiók csak külső összeköttetésekre használják. A repülőterek sikere függ a vonzáskörzet gazdasági fejlettségétől és üzleti életének élénkségétől. Működésének tényezői a következőkben fogalmazhatóak meg. Igen lényeges számukra a magas szintű politikai és közösségi támogatás, emellett a repülőtéri társaságoknak kereskedelmi alapon kell működnie. A kisebbek általában professzionális menedzsment nélkül fejlődésképtelenek. Fő tevékenységüknek a menetrendszerinti közlekedésnek kell lennie. A regionális repülőtereknek vonzóvá kell tenniük magukat a jól működő légi társaságok előtt. A régióban egy repülőtér azonban nem tud olyan mértékben hozzájárulni a telephelyek szóródásához, mint a vasút vagy a közúti közlekedés4. Debrecen és Lyon összehasonlíthatóságának kérdése Első ránézésre a két város nagyon különbözik egymástól, és azt mondhatnák, hogy nem lehet közöttük közös vonást találni. Ha azonban jobban megvizsgáljuk

3 4

Erdősi F. (1997): pp. 227-228. Erdősi F. (2004): pp. 113- 125.

122

a két település múltját, illetve jelenlegi helyzetét, akkor több párhuzamot is fel tudunk állítani. Lakosságszám és méret tekintetében Lyon (445274 fő) jelentősen megelőzi ugyan Debrecent (212235 fő), de mindkét város tekinthető a főváros után a második legjelentősebb településnek az országban. Mindkét város a főváros vidéki ellenpólusa szerepét tölti be. Mind a két város jelentős múltra tekint vissza. Lyon és Debrecen is jelentős egyházi központ, a francia város római katolikus érseki központ, Debrecent, pedig nevezik a „Kálvinista Rómának” vagy a magyar Genfnek. Lyonban a könyvnyomtatás már 1473-ban megjelent és a város hamarosan Európa egyik legfőbb nyomdászati központjává fejlődött. Debrecenbe 1561-ben költözött a felvidék legnevesebb nyomdásza, Huszár Gál. Nyomdája a hitvitákat szolgálta, de növekvő számban adott ki egyéb könyveket is, a tankönyvektől a széphistóriákig. Nyomdájából már a XVI. században az ország második legjelentősebb nyomdája lett, mely a mai napig működik. A történelem során mindkét város életében fontos szerepet töltött be a kereskedelem, és igen meghatározó volt, hogy kereskedelmi utak találkozásában fekszenek. Mindkét város iskolavárosnak tekinthető, mivel a fővárosok után itt találhatók az ország második legjelentősebb egyetemei. Lyon földrajzi helyzetének és légi közlekedésének ismertetése Lyon földrajzi helyzete Franciaország keleti-középső részén, a Rhône és a Saône folyók találkozásánál a hegyek között fekszik. A város a két folyó közötti keskeny félszigeten és azzal átellenben lévő dombos partokon, elővárosok gyűrűjében terül el. A Rhône-Alpes régió és Rhône megye székhelye. A régió Franciaország második legfejlettebb régiója (a nemzeti jövedelem 10%-át adja, az exportnak, pedig a 12%-át). A legrégebbi idők óta Franciaország elsőrangú közlekedési csomópontja. Fontos közúti és vasúti csomópont, a TGV-vasútvonal már 1981-ban kiépült Párizs és Lyon között. Nemzetközi repülőtérrel (25 km a várostól), folyami kikötővel és földalatti vasúttal rendelkezik. Franciaországban a decentralizációs törekvések a 60-as években kezdődtek és jelentek meg a területfejlesztési és közlekedési programokban. Az egyik ilyen ellenpólus a Lyon-St-Étienne minőségi textil- és vegyipari központ, ezek a pólusok a francia gazdaság tulajdonképpeni alapszerkezetét képezik. Lyon jelentős pénzügyi és ipari központ (textilipar, elektronika, vegyipar, gépgyártás stb.)5. A légi közlekedés szerepe Lyonban Franciaország nemzetközi légi közlekedése erősen a fővárosra koncentrál, az egész országra rányomja bélyegét a párizsi komplexum, amely körül 200 km-es

5

www.lyon.fr

123

sugarú körön belül nincsenek olyan repülőterek, amelyek jelentős nemzetközi forgalommal rendelkeznének. Lyon ugyanakkor már igen tekintélyes nemzetközi repülőtérrel rendelkezik. A városnak két légikikötője van: a Lyon-Bron és a Lyon-Saint-Exupéry6. Az első repülőteret a városban még 1910-ben helyezték üzembe, amelyet azonban rövid időn belül elhagytak, és Bronban építették fel a város első jelentős repülőterét, mely a két világháború között már számottevő légi forgalmat bonyolított le (Párizs, London, Brüsszel, Amszterdam, Strasbourg, Köln, Berlin, Varsó, Szovjetunió, Athén, India, Távol-Kelet…). A 60-as évektől új repülőtérnek kellett helyet találni, mivel Lyon kinőtte korábbi repülőterét. Az új légi kikötő (LyonSatolas) 1975-re épült fel. Az új repülőtér a város igen sikeres vállalkozásának tekinthető, 2004-ben az utasok száma meghaladta a 6 milliót (3. ábra). Az új repülőtérnek három kritériumnak kellett megfelelnie a hely kiválasztásakor. Jól megközelíthetőnek kellett lennie, közel Lyonhoz (25 km) és a régió más nagyvárosaihoz. Meg kellett felelnie a légi kikötők legújabb technikai vívmányainak. Egy kevésbé urbanizált térségben kellett elhelyezni. Eközben Lyon-Bron forgalma lecsökkentett, de fejlesztését nem hanyagolták el. Egyfelől a légi közlekedés modern követelményeinek megfelelően korszerűsítették (kifutópályák modernizálása, ILS rendszer), másrészt a légi közlekedés által nem használt épületekben cégek, üzletek jelentek meg. A Lyon-Bron mellé telepedett az EUEXPO is7. A Saint-Exupéry repülőtér Lyon elsőszámú légi kikötője, működése a következőképpen jellemezhető. A felszerelése megfelel az egyre nagyobb a kapacitásnak, elérhetővé teszi az európai légikikötők többségét (több, mint 100 desztináció) (2. ábra), az üzleti forgalomhoz jobban alkalmazkodó menetrend, és egyre jelentősebb a charter tevékenység is. A repülőtér egy igen lényeges partnere a régió gazdaságának, hozzájárulva annak vonzerejéhez és dinamizmusához A lyoni repülőtérnek jelentős a teheráru forgalma is, melyet jelentős méretű raktározóhelyek, hűtőházak és egyéb infrastrukturális szolgáltatás biztosít8. A 90-es évek elején (1994) a repülőtér jelentőségét tovább növelte, hogy a nagysebességű vonatnak (TGV) állomást építettek a repülőtér mellé. Hét várossal a Rhône-Alpes régióból, 11 dél-franciaországi várossal, három olasz várossal és Párizzsal van napi kapcsolata a pályaudvarnak. Párizsba 10 járat megy, és 9 jön onnan naponta. Ez a kapcsolatteremtési mód a repülőterek és a városok között az 1980/90es évek óta terjedt el. Korábban repülőtéri autóbuszjáratokat, illetve később helikoptereket alkalmaztak. A gyorsvasutak gazdaságos üzemében az egyik fő probléma a közlekedési igények gyakori időbeli változása (napi és évszakos periodicitás). A repülőterek városukból való eléréséhez a kötött pályás közlekedés a legjobb tömegközlekedési eszköz, amelynek építése azonban a legtöbbe kerül valamennyi megoldás közül. Az országos/nemzetközi vasúthálózathoz való csat6

www.lyon.aeroport.fr www.bron.aeroport.fr 8 www.lyon.aeroport.fr 7

124

lakozás a „világrepülőterek” számára ma már elengedhetetlen követelmény az akár több ország területére is kiterjedő vonzáskörzetek/piacterületek elviselhető időn belüli kiszolgálásához. A repülőtereknek a távolsági/helyközi közlekedést lehetővé tevő „nagyvasúti” hálózathoz csatlakoztatása az utasokon kívül a légitársaságoknak is egyre inkább felismert érdeke. Különösen azóta, hogy a szupersebességű vasutak esélyes vetélytársnak bizonyultak9. A TGV a Lyon-Párizs (512 km) közti légi forgalmat 60%-kal csökkentette, ugyanakkor a nagysebességű vonat a lyoni repülőtér vonzáskörzetét kiszélesítette. Sok esetben, így Lyonban is, a távolsági vasúti pálya egy-két km-es „elgörbítéssel” csatlakozik a repülőtérhez.

4000000 3500000 3000000 2500000 2000000 1500000 1000000 500000 0

2000

2001

2002

2003

2004

2005 szept.

Repülőgépek mozgása 124347 126703 114735 113987 118931 93742

1. ábra: A lyoni repülőtér európai desztinációi (forrás:www.lyonaéroport.fr)

Teheráruforgalom (t)

34919 29928 28035 30478 31988 27585

Belföldi utasforgalom

3E+06 3E+06 2E+06 3E+06 3E+06 2E+06

Külföldi utasforgalom

3E+06 3E+06 3E+06 3E+06 4E+06 3E+06

2. ábra: A Lyon-Saint-Exupéry repülőtér forgalmi adatai (2000-2005. szept.) /forrás:www.lyonaéroport.fr)

Fejlesztés: A lyoni repülőtér már jelenleg is igen magas színvonalon áll, azonban a minőség fenntartásához állandó fejlesztésekre van szükség. Ezért a repülőtér vezetőségének konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy milyen modernizálásokat fognak végrehajtani az elkövetkező években. Egyrészt technikai fejlesztések vannak tervbe véve (rakományzóna megreformálása, terminálok bővítése, meglévő kifutópályák fejlesztése). Másrészt a terminálokhoz közel tervezik egy ún. „La Cité” felépítését, ami a következő dolgokat tartalmazná: 250 háromcsillagos hotelszoba, 1924 férőhelyes föld alatti parkoló és egy kereskedelmi- és konferencia központ. A repülőtér korszerűsítésénél nagy szerepet szánnak a környezetvédelmi irányelvek figyelembevételére (ISO-14001 rendszer, zajhatás csökkentése). Ahhoz természetesen, hogy a korszerűsítéseket végrehajtsák a forgalom növekedésének konkrét mutatószámaira van szükség. Alapként elfogadott, hogy ez a 9

Erdősi F. (1999): pp. 147 -154.

125

növekedés évente 6%-os. A lyoni repülőtérnek az alábbi célkitűzéseknek kell megfelelnie. A Rhône-Alpes régió vállalatainak és lakosainak jelenlegi és jövőbeli igényét ki kell elégíteni. Előnyben kell részesíteni a régió nemzetközi fejlesztéseit. A repülőtér részt kell, hogy vegyen a francia légikikötők kiegyenlített fejlesztésében. Emellett be kell töltenie a nagy Délkeleti repülőtér szerepét is. Debrecen földrajzi helyzetének és légi közlekedésének ismertetése Debrecen földrajzi helyzete Debrecen Magyarország északkeleti részén helyezkedik el, Hajdú-Bihar megyében, az Észak-Alföldi Régióban. Az ország második legnagyobb városa és több országos jelentőségű főút metszéspontjában fekszik. A vasúti összeköttetés nem a legmegfelelőbb, mivel Intercity csak két megyeszékhellyel és a fővárossal kapcsolja össze. Több megyeszékhelyre csak átszállással lehet eljutni. Debrecen fejlesztésében nagy szerepet játszhat repülőtere, mely három éve már nemzetközi forgalmat is lebonyolít. Debrecen légi közlekedésének vizsgálata A városban a repülés a XX. század elejére nyúlik vissza. Az első hivatalos repülőjárat 1930-ban egy postai küldeményeket szállító repülőgép volt. Ezután sport, majd katonai repülőtér lett. A második világháborúban magyar bombázó repülőgépek bázisa volt. 1930-tól jelentős belföldi légi forgalma volt, rendszeres repülőjáratok üzemeltek Debrecenből Budapestre és az ország nagyobb városaiba. 1946 és 1968 között Ferihegy kitérő repülőtereként jelentős szerepet töltött be. A háborút követően egészen 1990-ig a repülőteret a szovjet csapatok vették birtokukba. A rendszerváltást követően a sportrepülés beindításával a repülőtér újraéledt, majd hamarosan a nemzetközi polgári repülés is újrakezdődött. 1994-ben Debrecen Megyei Jogú Város felismerte és gazdaságfejlesztési koncepciójában megfogalmazta a repülőtér fejlesztésének szükségességét. A Debreceni Repülőtér átfogó fejlesztési programja 2001-ben indult el. Alapját a bajor ASTA cég és a magyar szakemberek közreműködésével készített Megvalósítási Tanulmány jelenti. A fejlesztési terveket a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium is elfogadta. 1996-tól a repülőtér üzemeltetéséért és fejlesztéséért az Airport Debrecen Kft. felelős. A fejlesztési munka eredményeképpen 1998-ban a város repülőterét belföldi és külföldi légi forgalom állandó jellegű lebonyolítására alkalmas kereskedelmi repülőtérré nyilvánították, melyet további lépések követtek: 2001. május 29. nyilvános, nem kereskedelmi, a nemzetközi forgalomnak megnyitott repülőtér; 2001. december 29. nyilvános, kereskedelmi, a nemzetközi forgalomnak megnyitott repülőtér; 2002. május 16. nemzetközi repülőtér.

126

30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 2000

3. ábra: A debreceni repülőtér desztinációi (forrás:www.debrecenairport.hu)

2001

2002

2003

2004

2005. IIX. 20.

nemzetközi műveletszám

165

269

250

248

387

700

belföldi műveletszám

970

1301

1098

1378

2123

2304

utasforgalom

1883

4435

5922

6122

14476

29465

4. ábra: A debreceni repülőtér forgalmi adatai 20002005. szeptember 20. között (forrás:www.haon.hu)

A fejlesztési program egyik igen jelentős állomása, hogy 2002-ben a Airport Debrecen Kft. a vidéki repülőterek közül elsőként építette ki a ISO 9001:2001 környezetközpontú-minőségirányítási rendszert. Így a repülőtér hatósági szinten egyenrangúvá vált a budapesti Ferihegyi repülőtérrel. Az Európai Uniós normáknak megfelelően sor került az alapinfrastruktúra kiépítésére. A repülőtér területén folyamatos orvosi és légi mentőszolgálat működik. A kifutópálya melletti füves terület jelentős sport és hobby repülőgép forgalommal rendelkezik, igény szerint sétarepülést is szerveznek. A repülőtér számos ejtőernyős és hőlégballon verseny színhelye. A repülőtér nagyszámú, akár egyidejű turistaforgalom lebonyolítására is alkalmas, emellett a repülőtéren jelentős az üzleti forgalom, 5-15 fő befogadóképességű repülőgépekkel. Ezen utas csoportok látogatása folyamatos, illetve növekedést mutat évről évre. A légi kikötőnek évről évre bővül a charterforgalma (4. ábra) és az utasforgalom az elmúlt egy-két évben jelentősen megnövekedett (5. ábra). A legújabb fejlesztés a Debrecen-München menetrendszerinti járat megindítása 2005. májusától. Ehhez kapcsolódóan hozták létre a CivisAirt, az OLT (Ostfriesische Lufttransport) GmbH. által 2005 májusától a debreceni repülőtérről menetrendszerinti járatokat üzemeltető légitársaságot. Ez év szeptemberében új irányítótornyot és meteorológiai állomást kapott a repülőtér. A jövőbeli fejlesztés iránya: biztonság, új járatok. A távlati tervek közt szerepel egyfelől ingatlanfejlesztés terén egy bevásárlóközpont, egy stadion építése és az üzemi tervek területén pedig új utasforgalmi épületre lenne szükség. A debreceni repülőtérnél számításba vehető a légi áruszállítás, amely integrálható a logisztikai tevékenységgel is, ugyanis itt találkoznak Kelet- és Nyugat-

127

Európa üzleti igényei63. A határ közelsége miatt érdemes a határon túli együttműködés lehetőségével számolni (Nagyvárad), ehhez azonban megfelelő közúti összeköttetésre és infrastrukturális együttműködésre van szükség. A lyoni és a debreceni légi közlekedés összevetése A két város légi közlekedése nehezen összehasonlítható a forgalmi adatok különbözősége és a repülőtér mérete miatt. A vizsgálat azonban megmutatta, hogy hová fejlődhet egy regionális repülőtér és milyen lényeges szerepet, játszat egy térség gazdasági életében, hogyan kell összekapcsolni a földi közlekedési hálózattal. Tulajdonképpen a Debreceni repülőtér számára a Saint-Exupéry légikikötő nem egy összehasonlítható, hasonló színvonalon álló légikikötő, hanem példaként szolgálhat arra, hogy milyen funkciót láthat el ez a közlekedési eszköz. Felhasznált irodalom ERDŐSI F. (1997): A légi közlekedés földrajza. University Press, Pécs, 371 p. ERDŐSI F. (1999): Gyorsvasúti és vasúti kapcsolatok az európai nagyvárosok és repülőtereik között – Városi Közlekedés 3., pp. 147 -154. ERDŐSI F. (2004): Európa közlekedése és a regionális fejlődés. Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 640 p. ERDŐSI F. (2005): Magyarország közlekedési és távközlési földrajza. DialógCampus Kiadó, Budapest-Pécs, 504 p. www.debrecenairport.hu www.bron.aeroport.fr www.lyon.aeroport.fr www.lyon.fr

63

Erdősi F. (2005): 228. p.

128

A DATAR ÉS A FRANCIA TERÜLETFEJLESZTÉS, RÖVID ÁTTEKINTÉS A FRANCIA TERÜLETFEJLESZTÉSRŐL

Tőkés Tibor* Summary: In the second quarter of the twentieth century – in the fifties – the intensification of the regional problems was detected in France. The Centre for the Management of Spatial Planning and Regional Activities (DATAR) was established to manage these problems. The author discusses the main features of this Centre and its impacts that might be worth to consider in Hungary. Kulcsszavak: területfejlesztés, Franciaország, intézmények, DATAR A DATAR létrehozása-megszületése A XX. második negyedében, az1950-es években, Franciaországban megfigyelhető volt a lakosság fokozott városok felé vándorlása, amit a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növekedése a mezőgazdasági foglalkoztatottak számának erőteljes csökkenése indított meg. A vidéki népesség városokba vándorlása, a vidéki térségekben elnéptelenedési folyamatot indított el, amely tovább fokozta a területi egyenlőtlenségeket. Az ország jelentős térségei kiegyensúlyozatlansággal küszködtek a Le Havre, Marseilles vonaltól északkeletre eső területeken az életszínvonal két, háromszorosa volt az attól délnyugatra eső területekénél. Az északkeleti területek iparosodottak és a gazdagok, a délnyugatiak, nyugatiak, pedig vidékiesek szegények, és rosszul megközelíthetőek voltak. A hirtelen megnőtt népességszámú városi területeken –különösen az Ile de France és Párizs- és az elnéptelenedett vidéki térségekben egyaránt nőtt a hátrányos helyzetűek száma. Felismerték, hogy e térség túlzott fejlődése hosszú távon káros, kedvezőtlen hatásokat indukál mind a francia térszerkezet, mind a népességszerkezeten belül és szükség van a területi egyenlőtlenségek megoldásában az állami beavatkozásra. 1947-ben Jean-Francois Gravier Franciaország e jellemzőjét, a „Párizs és a Francia sivatag”(Paris et le désert francais) című művében elemezte, amelyben rámutatott arra is, hogy a területi különbségek elsősorban a történelmi múltban gyökereznek. 1950-ben Eugéne-Claudius Petit vezette Építésügyi Minisztérium (Ministére de la Rekonstruction) keretében létrehozzák a területfejlesztésért felelős hivatalt (Amenagement du Territoire-t). Az ötvenes években megalakítják, az un. „kitelepítési bizottságokat”. Kormányzati támogatásokkal (gazdasági és területfejlesztési alap) és adókedvezményekkel, az ipari vállalatok Párizsból való kitelepülését kívánták segíteni. A cél az volt, hogy földrajzi, gazdasági és köz*

geográfus hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék

129

igazgatási értelemben egyaránt megnöveljék Párizs potenciális ellensúlyainak fontosságát. Az ellensúlyként kijelölt városok fejlesztését ugyanakkor összekapcsolták a francia ipar fejlesztésének feladataival. Így a Párizsból történő iparkitelepítés technológiai modernizációval is járt. 1955. évi június 30.-i rendeletben alkottak 22 gazdasági programozási régiót, 1959. évi január 7.-i rendelet átalakította ezeket regionális cselekvési körzetekké, és 1960. végén már a programozási régiók helyett 22 regionális akciókörzet működik. Megalakítják az első tárcaközi területrendezési bizottságot.(Comité Interministériel d′Aménagement du Territoire) Az előbb említett intézkedések csak mérsékelt sikereket hoztak, ennek hatására rájöttek, hogy szükséges létrehozni egy országos szervezetet, amely koordinálja az ágazati fejlesztési programokat, és a területfejlesztést. 1963. február 14.-én Charles DeGaulle kezdeményezésére létrehozzák a Területrendezési és Regionális Tevékenységet irányító Központot, más néven a DATAR-t .(Délégation á l’Amménagement du Territoire et á l′Action Régionale). A DATAR politikája eleinte Párizs és a központi régió ellensúlyozására a városhálózat erősítésére egy központúságának mérséklésére irányult E politika emellett a problémákkal küszködő ipari, mezőgazdasági területek támogatására, fejlesztésük elősegítésére is irányult. Elősegítette az ipar és a tercier szektor decentralizálódási folyamatát és felgyorsítani igyekezett azt. Fontos feladata volt az 1963-ban a DATAR jelölte ki a Párizs ellensúlyozására létrehozandó 8 egyensúly teremtő központot, amelyek Párizs ellenpólusaiként működhetnek. E nyolc egyensúlyteremtő központ: Bordeaux, Lille, Lyon, Marseille, Nancy-Metz, Nantes, Strasbourg, Toulouse fejlesztése elengedhetetlen a francia területi egyenlőtlenségek kiegyenlítéséhez 1964-ben felismerik, hogy szükséges a párizsi régió, mivel Franciaország a nemzetközi versenyképességét csak így tudja megőrizni. Az új régiót a következő, 8 megyéből alkották meg: Párizs Seine et Marne, Ívelines, Essonne, Haunts-de Seine, Seine-Saint Denis, Val-de-Marne, Val d’oise. 1967-ben újabb 5 egyensúlyteremtő központ kijelölése Dijon, Clermond Ferrand, Rouen, Limosges, Montpelier. A DATAR szervezeti felépítése A DATAR a miniszterelnök közvetlen irányítása alá tartozik, de jelenleg a Technikai Minisztérium felügyeli. Az 1963-ban alakított szervezet 140 fővel és több száz millió eurós költségvetéssel rendelkezik, amely magában foglalja a különböző területfejlesztési és pénzügyi alapokat. A DATAR szakembereit különböző minisztériumokból delegálják, hogy a fejlesztési kérdésekben speciális szakértelem rendelkezésre álljon a területfejlesztési döntések meghozatalánál. E szakemberek mellett minden régióban jelen van egy-egy DATAR munkatárs számuk összesen 30, az ő feladatuk az állam által megalkotott Regionális Területfejlesztési Bizottságok irányítása. Velük együtt Európai Strukturális Alapok menedzsmentjével. Franciaországban 5 000 fő foglalkozik, melyből 400 fő a Be-

130

lügyminisztériumon keresztül finanszírozott az Európai Unió technikai segítségnyújtási keretből (5%). Franciaországban a területfejlesztést igen tágan értelmezik, szinte minden fejlesztést beleértenek ebbe a fogalomba. A DATAR -t a megbízott főigazgató és két igazgató irányítja. A különböző szakterületekkel a főosztályok foglalkoznak. A főosztályok száma 1995-ben 5 volt. 1. A „területi és helyi akciók” főosztálya 2. A „gazdasági tevékenység és fejlesztési” főosztály 3. A„Területszervezési” főosztály 4. Az „európai ügyek” főosztálya 5. Az”állami akciók és a közszolgálati szervek tevékenysége” főosztály A megbízott igazgató tanácsadói felelnek a következő szakterületekért: várospolitika, falufejlesztés, gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás, intézményfejlesztés a törvény alkalmazása érdekében érvényesítendő intézkedések összehangolása, jövőtervezés és elemzés, az adatbankok létrehozása, nemzetközi együttműködés, kapcsolattartás és egyetemekkel és kutatóintézetekkel A főtitkárság irányítja a DATAR belső működését és összefogja a pénzügyi irányítást, személyzeti munkát, a dokumentációt és a számítástechnikai szolgálatot. - A DATAR központi szervei munkájuk során a regionális prefektusokra és azok hivatalaira támaszkodhatnak. Rendelkezésükre áll az országban és a határokon túl is működtetett kiküldöttekből álló képviseleti hálózat, amely igen szerteágazó. mintegy húsz szakembernek az a feladata, hogy elősegítse a válságos helyzetbe került körzetek belső erőforrásokon alapuló fejlődését, ipari profilváltását, és a megújulást. Meg kell könnyíteniük a vállalat alapítást a kis és középvállalatok esetében koncentrálva a vidékre. - Bizonyos térségekben a DATAR helyi irodákat működtet, ezek az irodák a miniszterelnök által kinevezett biztossal az élükön a területek gazdasági fellendülését tűzték ki célul. 8 helyen működik ilyen iparosítási és gazdaságfejlesztési bizottság (Lotharingia, Massif Central, Nord pas de Calais, Normandia , Bretagne, Loire vidék) a gazdasági fejlődés elősegítése erdekében közvetítenek az állam, az önkormányzatok és a vállalatok között. - küllönbiztosok működnek a gazdaságilag elmaradott hegyvidéki területeken (Massif Central, Jura, Vosges, Alpok. ) - külön biztos foglalkozik a tengerentúli területekkel a Réunion vidékkel. A DATAR 20 év óta működtet egy külföldi képviseleti hálózatot (Invest in France Agencies) - 1, Európa: Brüsszel, Amszterdam, Milánó, Frankfurt am Main, Zürich, Stockholm, London - 2, Észak – Amerika: New York, Chicagó, Los Angeles, Houston - 3, Ázsia: Tokió, Osaka, Tai-Pei, Szöul, Hong-Kong.

131

A közelmúltban a DATAR szervezetében eszközöltek néhány változtatást, ennek következtében két újabb főcsoportot hoztak létre. Az egyik a Tanulmányokért és kutatásokért, a másik a területi megfigyelésekért felelős. Így a főcsoportok száma 7-re nőtt A DATAR feladatai − A DATAR közvetlenül a miniszterelnök alá rendelt tárcaközi intézmény − Célja a központi kormányzat (állam) szintjén a területrendezési politika, előkészítése, kezdeményezése, összehangolása. − A DATAR feladata, hogy Franciaország területén a területi egyenlőtlenségek csökkentését megszervezze − Tárcaközi akciókat kell folytatnia, hogy a területfejlesztésben részt vevő minisztériumok közötti munkát összehangolja, azok ágazati politikáiban a területi szempontokat érvényesítse, s a különböző ágazati, szakági, politikákat összehangolja országos és regionális szinten. − Ösztönöznie kell a minisztériumokat, hogy ne csak egy gazdasági ágazatban, hanem nagyobb, esetenként rajtuk jóval túlmutató területekben gondolkodjanak. Nagyobb térségekre alkossanak (fejlesztési) koncepciót. Ebből következik, hogy a DATAR a minisztériumok felelősségét meghaladó regionális célkitűzések érdekében egységes irányba tereli azok fejlesztési, beavatkozási terveit. − (a területfejlesztési tervekkel ösztönző hatást gyakorol az infrastruktúra fejlesztési politikára a közérdekű létesítmények területi elhelyezésére.) − foglalkozik a területfejlesztési tevékenységek területi felosztásával, telepítésével, a területfejlesztési tervekkel ösztönző hatást gyakorol az infrastruktúra fejlesztésére, az infrastruktúrafejlesztési politikára, a közérdekű létesítmények területi elhelyezkedésére, elhelyezésére. − A DATAR finanszírozza továbbá azt a területfejlesztési támogatást (PAT), amit a hátrányos helyzetben lévő ipari területeken tevékenykedő, illetve azon kis- és középvállalkozások kapnak, akik hátrányos helyzetben lévő térségekben, zónákban telepednek le. − Ugyanakkor figyelemmel kíséri az ellehetetlenült városrészek érekében indított kampányokat is. A DATAR kiemelten foglalkozik továbbá, a nagyvárosokban zajló beruházásokkal, a városok turisztikai és egyéb befektetési vonzerejének növelésével, stb. − Közvetítő szerepet játszik az országos döntések, és a helyi színtű fejlesztések között.  A DATAR egy közigazgatási egyeztető fórumként is működik meghatározott feladatok ellátására − A DATAR dolgozza ki a hosszú távú területfejlesztést és a területfejlesztési terveket.

132

− Jövőkutató programokat működtet, támogat a már megvalósult fejlesztések által előidézett következmények, és a lehetséges fejlesztések megvalósíthatóságának vizsgálatára. Ez szükséges, hiszen egy terület fejlődése földrajzi arculatának változása nemcsak a politikai akarattól függ. A megfelelő fejlesztések végrehajtása a lehetőségek felismerése a területfejlesztési politika kidolgozása érdekében komoly jövőtervezést feltételez.  A DATAR létezése óta két alkalommal irányított ilyen nagyszabású tervezési programot. 1967-74 között elkészült: „Elfogadhatatlan jövő forgatókönyv”. Ez alapul szolgált számos területfejlesztési döntéshez a 70-es, 80-as években hasonlóképpen több másik jövőkutató programhoz a későbbiekben. Az 1990-94 között elkészített, „tervezés és terület” elnevezésű program is ilyen volt, amely eredményeként az 1995. év februári orientációs törvényt megszavazták.  A jövőtervezés az alapvető fejlődési irányvonalakra irányul, a kutatás igyekszik feltárni az ország területét érintő nagy folyamatokat (5 jövőképet vázoltak fel,- az 5 nagy folyamat következményét -attól függően, hogy melyik hat erőteljesebben 5 különböző Franciaországot 2015-re. Ezen forgatókönyvek, szolgáltak alapul, a ’95-ös területfejlesztési orientációs törvény társadalmi vitájához). − A DATAR felelős a közösségi regionális politika megszervezéséért Franciaországban.  A DATAR az Európai Unió szintjén, egyezteti a prioritást élvező térségeket. Az Európai Uniós támogatások odaítélését, felhasználását figyelemmel kíséri, megszervezi azok leosztását, Franciaország régióira, és egyezteti tartalmukat. A regionális politika végrehajtói francia országban a prefektusok, a központi államigazgatás szerepe csupán az általános egyeztetésre korlátozódik. Ezért a DATAR koordinálja a regionális programokat az 1-es ,2-es számú cél esetében(kivéve a tengerentúli különleges jogállású régiók esetében),valamint azoknak a közösségi kezdeményezésű programoknak a vonatkozásában amelyek egyidejűleg több pénzügyi alap bevonásával valósulnak meg.( LEADER+, INTERREG III, URBAN).  A DATAR feladata a minisztériumok munkájának összehangolása a közösségi regionális politika megvalósulásának érdekében.  Irányítja a közösségi programok megvalósítását az országhatárokon belül.  „Strukturális akciók csoport” A DATAR tagja az Unió strukturális alapok ügyében illetékes tanácsának képviseli a francia hatóságokat a strukturális alapok felhasználását irányító konzultatív testületben, tagja a régiók fejlesztéséért és átalakításáért felelős bizottságnak. Levonható következtetések Magyarország számára A francia területfejlesztés jelentős eredményeket ért el az ország térszerkezetének átalakításában, és az ország versenyképességének fokozásában, valamint a területi

133

erőforrások újszerű hasznosításában, éppen ezért a magyar területfejlesztés számára értékes segítséget nyújthat a régiók Európájába való átmenet elősegítésére. Franciaországban mára már kialakult egy működő régiókból álló rendszer. A francia kiindulási helyzet a magyarhoz hasonlóan, centralizált közigazgatási, és államszervezet volt amelyet mára jelentős mértékben sikerült decentralizálni. A politikai hatalom területén az állam lemondott bizonyos jogkörökről a helyi és regionális szint javára, s csak megfigyelői vagy tanácsadói szinten van jelen az adott területen. Az állam képviselője a prefektus nem irányít, hanem csak a törvényesség betartását ellenőrzi és a végrehajtás a megyei és regionális prefektusoktól a területi önkormányzatok választott elnökeinek hatáskörébe került. A decentralizáció az állam számára azt jelentette, hogy a kinevetett megbízottjára (a prefektus) bízza saját képviseletét és a minisztériumok nevében hozandó döntéseket. A közigazgatás közelebb került a polgárokhoz, az eljárások egyszerűbbé váltak, a központi befolyás jelentősen gyengült s egyben növekedett a területi szintű választott képviselőkkel való együttműködés a párbeszéd lehetősége. A területfejlesztés lehetőségei ezzel kiszélesedtek, hiszen az állam és a régiók közötti tervszerződések, amelyek megalapozott területi tervekre épültek új területfejlesztési energiákat nyitottak meg. A közigazgatás területi decentralizációja hosszú távú stratégiára épült, melynek keretében az Ile de France területéről az állami intézmények országos hatáskörű szervek egy részét az ország más központjaiba kívánják telepíteni. A vidéki térségekben támogatják közszolgáltatás fenntartását, vagy újbóli megszervezését amivel, a népességmegtartást és a szociális biztonságot kívánják érvényesíteni. A francia területfejlesztés sajátos formája az állam és a régió között kötendő tervszerződés, amely lehetőséget ad a regionális önkormányzatokkal való széleskörű tárgyalásra, a decentralizáció elvének érvényesítésére és egyben arra, hogy maguk a régiók váljanak a fejlesztési stratégiáik kidolgozóivá. Tervszerződésekbe foglalnak olyan programokat, amelyek több régiót érintenek. A Magyarországon jelenleg szerveződő régiók működtetése szempontjából tanulságos lehet a francia modell tanulmányozása, mind a régió felépítése mind annak működése szempontjából. Ám azt ne felejtsük, hogy az államszervezet decentralizációja nélküli regionalizáció Franciaországban is csak mérsékelt sikereket hozott az 1950-es években. A magyar térszerkezet hasonló problémákkal küszködik a XXI. század elején, mint a Francia az 1950-es, 1960-as években. A „Párizs és a francia sivatag”

134

magyarországi változata „Budapest és a magyar puszta”. Budapest túlzott fejlődése hasonlóan káros hatásokat indukálhat, mint az Párizs esetében történt. És bár Magyarországon is megpróbáltak ellenpólusokat kijelölni (OTK), ez eddig nem vezetett jelentős eredményre, pedig ezek kijelölése majd fejlesztése a közigazgatás és az államhatalom decentralizációja megoldást jelenthet a magyar térszerkezetben meglévő problémákra. A DATAR működése és a tervszerződések rendszere jó példa lehet az állam újszerű szerepére a területfejlesztésben, valamint az európai uniós támogatások sikeres felhasználására a támogatások elosztására. A francia területfejlesztés már túl van azokon a kihívásokkal teli perióduson, amellyel most a magyar területfejlesztés kerül szembe, és bár Magyarország sok tekintetben hasonló Franciaországhoz, számos eltérés is tapasztalható a két ország között .Mindazonáltal a francia megoldások megismerése megkönnyítheti e kihívásokra adott válaszok megtalálását, és a jövőbeli fejlesztési stratégiák irányok kidolgozását. Így hozzájárulva Magyarország fejlődéséhez. Felhasznált irodalom Falu, Város, Régió: 1995/9-10, 1996/1-Francia Területfejlesztés Különszáma. HORVÁTH GY. (1998): Európai Regionális Politika -Dialóg Campus- BudapestPécs MAROSI S.-SÁRFALVI B. SZERK (1970): Európa- Gondolat MEZŐ I.-WIENER GY., SZERK (2005): Regionalizmus és Önkormánzatiság- Gondolat Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi kar, 2005 NICOLAS, J.: 40 ans d′ammenagement du territoire.1963-2003 –DATAR 2005 www.datar.gouv.fr Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza-ELTE Eötvös Kiadó- Budapest , 2000 RECHNTZER J. (1998): Területi Stratégiák -Dialóg Campus -Budapest-Pécs, SIPOS K.: A regionalizmus történeti és jogi aspektusai (Spanyolország, Olaszország, Franciaország) www.assemblee-nat.fr www.datar.gouv.fr

135

Települések

136

137

KOLOZSVÁR KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATA: PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK Kovács Csaba Miklós∗ Summary: The strong increase of the city of Kolozsvár in the last about half a century resulted in serious traffic problems that are threatening not only the environment but also the further urban development. There are multiple causes of the crisis in the transportation system, such as the constrictions imposed by the geographic position, the topography, the inner structure of the city, the state of the transportation infrastructures, the explosive increase of the vehicles’ number during the last 15 years and the lack of parking areas. There are certain alternatives for the traffic of personal cars (such as public transportation, bicycle or walking), but they also have problems of speed, security and infrastructural development. Though the local authorities are making serious efforts towards improve the quality of transportation network, the traffic problem cannot be solved without a change in the attitude of the citizens themselves, who should use more frequently the alternatives of motorcar transportation for their daily movement. Kulcsszavak: infrastruktúra, közlekedési hálózat, tömegközlekedés Napjaink városainak fojtogató problémái közé tartozik a közlekedés kérdése, és bár Romániában a gazdaság fejlettsége és az életszínvonal még jócskán elmarad a fejlett országok szintjétől, a városi közlekedés intenzitása és az általa okozott gondok nem maradnak el a nagyvárosi agglomerációk által okozott problémáktól, olykor még súlyosabbak is azokénál. Kolozsváron az utóbbi jó másfél évtized alatt a közlekedés megoldatlan kérdései, a szakértők szerint és a közvéleményben egyaránt katasztrofális méreteket öltöttek, e tanulmány szándéka azonban nem egyszerűen sötét képet festeni egy amúgy közismert problémáról, hanem elemezni e kérdés társadalomföldrajzi hátterét és felvázolni néhány lehetséges megoldást is. A kolozsvári közlekedési hálózat problémája több tényezőre vezethető vissza. Ezek közül a legfontosabbak: a város történeti fejlődése és funkciói, a földrajzi fekvés és az ezzel összefüggő belső szerkezet, valamint az autópark közelmúlt-béli robbanásszerű növekedése és a jelentősebb infrastruktúra-fejlesztés hiánya. Kolozsvár esetében is igaz az, ami általában a nagyvárosokra érvényes, hogy a város az utóbbi fél évszázadban túlnőtte magát, vagyis a népesség létszáma meghaladja mind a természeti környezet befogadó kapacitását, mind a városi (Kolozsvár esetében regionális) központi funkciók ellátásához szükséges létszámot. Látszólag Kolozsvár egyik paradoxonja, hogy miközben a közeli vonzáskörzetét természeti és humán erőforrásokban is viszonylag szegény, túlnyomórészt rurális térségek alkotják (a Szamos-menti dombság, a Mezőség ∗

egyetemi adjunktus, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar, Kolozsvár

138

valamint a Gyalui-havasok), a város a deindusztrializáció szakaszában is “jól megél” a távolabbi területekre gyakorolt vonzerejéből, valamint saját lakossága ellátásából. Kolozsvár fejlődése és az ebből következő városszerkezeti jellemzők igen heterogének. A történeti városközpont a középkorban alakult ki, ezért nyilván nem alkalmas a modern kori forgalom lebonyolítására, az óváros azonban a mai Kolozsvár területének csak töredékét (kevesebb mint 10%-át) teszi ki. A város mai területének a java a XX. században alakult ki, szomszédos települések beolvasztásával vagy külterületek elfoglalásával, és ez többnyire spontán módon vagy – ahogy az a szocializmus alatt jellemző volt – a minden áron való növekedést célzó tervek szerint történt. A modern ipari fejlődés kezdetét a vasúti állomás 1870-beli megnyitása jelentette, és a vasútnak a Nádas mentén, a város akkori északi peremén való megépítése a legjobb megoldásnak látszott nem csak a leendő ipari létesítmények, hanem a személyszállítás számára is. A vasúttal párhuzamos, csaknem folytonos ipari övezet eleinte könnyen elérhető volt a város bármely pontjáról és a szennyezést is mérsékelte a nehézipari üzemek északkeleti fekvése. A szocialista iparosítás aztán az ipari övezetek túlterjedése mellett jelentős bevándorlást is eredményezett, ami kezdetben a lakóövezetek területi terjeszkedését, majd a panelházas lakótelepek építését, azaz vertikális terjeszkedést eredményezett. Az új lakótelepek részben a város peremén épültek (Monostor, Donát, Hajnal negyed), mások régi lakóövezetek helyén bontással (Györgyfalvi negyed, Mărăşti-Tóköz), és mára a városkép meghatározó részei lettek. A tömegközlekedés gondjainak enyhítésére a nyolcvanas években új villamospályát építettek, ami összeköti a legsűrűbben lakott monostori lakótelepet a vasútállomáson keresztül az északkeleti ipari övezettel. 1989 után a város gazdasági profilja egyre inkább a tercier szektor felé mozdult el. Az ipar leépítésével persze nem tűntek el az ipari övezetek, és bár a gyárak közül sokat nem zártak be vagy mára megújúlva ismét üzemelnek, hatalmas területeken éktelenkednek az elhagyatott, roskadozó gyárépületek. A piacgazdaságra való áttérés, az egyetemi élet robbanásszerű fejlődése és az elmúlt 5-6 év gazdasági konjunktúrája ugyanakkor megerősítette Kolozsvár regionális vonzerejét, ami a szolgáltatások gyors fejlődését, az ingatlanárak gyors emelkedését, látványos építkezési konjunktúrát és persze az autók mértéktelen szaporodását eredményezte. Kolozsvár fekvése a Kis Szamos és a Nádas mentén két keskeny, kelet felé kibővülő völgykatlanba szorította a város területi fejlődését, kelet-nyugati irányba terelve a terjeszkedést, ezért az észak-dél irányú utcák többsége nem csak rövidebb, hanem általában meredekebb is, mivel kénytelen a két völgy közötti vízválasztóra és a környező dombokra felkapaszkodni. A hegy-völgyi közlekedés problémáit legjobban a nyolcvanas években kiépített Hajnal negyed, illetve a később ugyancsak déli irányban terjeszkedő lakóövezetek szemléltetik: a belváros és a déli dombok közötti átjáró-forgalom a botanikus kert és a Házsongárdi teme-

139

tő beékelődése miatt mindössze három utcára koncentrálódik (Trefort u.-Pasteur u., Majális u. és Tordai út), a többi utca ugyanis autóval egyelőre járhatatlan. A Tordai illetve a Györgyfalvi úton a közúti forgalom zsúfoltságát még jobban növeli, hogy a város déli részén fekvő kertvárosból és villanegyedből a tehetősebb polgárok javarésze autóval jár dolgozni a belváros irányába, ami reggel és délután (akárcsak a Budai-hegyek irányából a Duna-hidak felé érkező forgalom) hatalmas dugókat okoz. A topográfiai felszín sajátosságai közé tartozik, hogy a Kis Szamos és a Nádas patak között húzódó Hója-Fellegvár domb mélyen benyúlik a város belsejébe, így gyakorlatilag kettéosztja Kolozsvár nyugati felét (az egyetlen átjárópont a Törökvágás mentén található). A Kis Szamost, a Nádas patakot és a Malomárkot számtalan híd szeli át, ezért a folyók nem képeznek jelentősebb akadályt a közlekedés számára, a Nagyvárad felől érkező vasútvonal azonban a hozzá kapcsolódó ipari övezettel a Nádas mentén húzódik, és vasúti átjáró a város területén mindössze hét van (ebből öt alul v. felüljáró és két sorompó, az állomás melletti felüljárótól nyugatra pedig csak egy fényjelzős vasúti átkelő van, a Törökvágás felé). A közúti közlekedés a város északnyugati részén így szinte meg van fojtva és a Hója-domb két oldalán fekvő városrészek lényegében el vannak szigetelve egymástól. Kolozsvár és különösen a belváros krónikus problémája az utóbbi években többszörösére duzzadt autóforgalom. A személyautók tömege már 1989 előtt is problémákat okozott, mivel a lakótelepek többségében garázsokat nem építettek, és a parkolók is hiányoztak, de az import hiánya és a korlátozott belföldi kínálat mérsékelte a személygépkocsik számának növekedését. 1989 után azonban liberalizálták az importot, az elavult Dacia mellett újabb márkákat kezdtek gyártani, pár éve pedig már részletre (vagy lízingben) is lehet autót vásárolni, ami a lakosság egy részének megnövekedett vásárlóerejével együtt új autók ezreinek megjelenésével járt. A történelmi városközpont utcahálózata képtelen az autóforgalmat lebonyolítani és parkolók hiányában az utcák külső sávjait és a járdákat is parkoló autók százai foglalják el. A városi tanács a forgalmi közrendészettel együttműködve évek óta kísérletezik a városi forgalom javításával (pl. egyirányú utcák kijelölésével, járdacölöpök telepítésével vagy újabb jelzőlámpák felszerelésével), ez azonban egy megfelelő rendszerbe való integrálás hiányában csak növeli a káoszt, ami a hétköznapi csúcsforgalom idejében jellemző a belvárosban. A városi közlekedési infrastruktúra szerkezete és jelenlegi állapota igen ellentmondásos képet mutat: vannak jól kifejlesztett, korszerű, a forgalmat könnyítő elemei, mint az alúl/felüljárók (vasúti – közúti: a pályaudvartól nyugatra, a Paris – v. Fecske u., a Fabricii – v. Téglás u., az Aurel Vlaicu- v. Szamosfalvi út mentén, vagy csak közúti: a Fenesi úton a város nyugati bejáratánál, a Kálvária-domb alatt, a Szamosfalvi út és a T. Mihali u. kereszteződésénél, a Tordai úton), a kiszélesített négysávú utcák (különösen a Ny-K ill. Az É-D irányú főtengelyek mentén), a Kis Szamost, a Nádast és a Malom-árkot átszelő számtalan híd, vagy a belvárost elkerülő villamospálya, ami a tömegközlekedés amolyan gyorsforgalmi

140

útjának is tekinthető. Ugyanakkor igen kevés a vasúti átkelő, az utcáknak csak 2/3-a rendelkezik szilárd burkolattal (ezért egyelőre a portalanítás sincs megoldva), sok helyen (különösen a periférián) hiányzik a szennyvízelvezetés, ahol pedig nem, ott a csatornák gyakran eldugulnak, igen sok a keskeny, csak egyirányú forgalmat lehetővé tevő utca, néha a régi épületek miatt egyes utcák hirtelen keskenyednek, az utcák jelentős része lejtős, ezért főleg télen igen nehezen járható, sok helyen a járdák is igen keskenyek vagy hiányoznak, a parkolók hiánya pedig talán a legnagyobb probléma, mivel a parkoló autók napközben elfoglalják az amúgy is hiányos utcák vagy járdák jelentős részét. Kolozsvár utcahálózatának teljes hossza 662 km, ebből azonban csak 443 km (66,9 %) rendelkezik korszerű közművekkel és szilárd útburkolattal. A polgármesteri hivatal és a városi tanács 2004-ben látványos modernizációs programot hirdetett, amelynek célja a közműhálózat kiépítése illetve korszerűsítése, valamint a 288 még burkolatlan utca leaszfaltozása. Ez először is a vízvezetékés a szennyvíz-elvezető csatorna-hálózat kibővítését jelenti (a földgáz-vezetékek hálózata ugyanis a város csaknem egész belterületét fedi, sőt gyakran a külterületi építkezésekre is kiterjed, a villany pedig mindenütt be van vezetve), másodszor az aszfalt nélküli utcák burkolatának négy éven belüli kiépítésére, harmadszor pedig a villamos vonalának korszerűsítésére, aminek nagy részét egy 8 éves lejáratú, 64 millió eurós kamatmentes hitelből finanszírozzák. Ennek ellenére a már aszfaltozott utcákon a burkolatcsere helyett gyakran még mindig a betömés-foltozás módszerét alkalmazzák, ami nem csak nem tartós, de hosszú távon (a közvetett károkat is beszámítva) költségesebb is. A teherforgalom legnagyobb problémája, hogy Kolozsvárnak nincs egy tranzitforgalmat elterelő körgyűrűje, a belvárost kikerülő terelőutak pedig nem felelnek meg a teherautó-forgalomnak, mélyen behatolnak a lakóövezetekbe is, ahol növelik a gáz-, füst-, por- és zajszennyezést és a rezgés által rongálják a közeli lakóépületeket is. A helyhatóságok prioritásai közé tartozik egy körgyűrű létrehozása is, ami a lakott területektől távolabb tenné lehetővé a teherforgalom elterelését. Természetesen a város számára a legelőnyösebb az lenne, ha ezt a körgyűrűt az Észak-erdélyi autópálya megépítésével egy időben és összhangban lehetne megvalósítani, az előző kormány által a Bechtel vállalattal kötött szerződést azonban a mostani liberális kormányzat, a Dél-erdélyi autópálya elsőbbségére hivatkozva egyelőre felfüggesztette. A parkolás kérdése a belvárosban a legsúlyosabb, de az egész várost érinti, a lakosság közel 80%-ának otthont adó panelházakhoz ugyanis nem építettek garázst, így a szerencsésebb lakók közterületen maguk építettek garázsokat, a többiek pedig jobbára a szabad ég alatt tartják autójukat. A polgármesteri hivatal a Köz- és Magánterületi Igazgatóság keretében parkoló szolgálatot működtet, ami 2004-ben összesen 25989 parkolóhelyet vett nyilvántartásba, ebből 14750 nyitott parkolóhely és 11252 garázs ill. fedett parkoló. Mivel ezek többségben közterületen találhatók, az önkormányzat egy részét eladással értékesítette, másokért parkolási díjat szed. Korszerű, órákkal ellátott vagy jegyárusítással működő par-

141

kolók csak a belvárosban találhatók, többszintes parkolók vagy garázsok pedig egyelőre csak távolabbi tervekben szerepelnek. A tilosban való parkolás ellen egyelőre nincs keményebb fellépés, a polgármester ígéretei között szerepel azonban, hogy a belvárosi (és főleg a tilosban való) parkolás költséges mulatság lesz a jövőben. A kolozsvári tömegközlekedés Románia többi nagyvárosához viszonyítva a legjobbak közé sorolható, bár e téren még sok a tennivaló. Az utóbbi másfél évtizedben a hálózatot ugyan jelentősen nem bővítették, de néhány új autóbuszvonal (köztük periférikus lakónegyedeket is összekötő vonalak) bevezetésével, a régi vonalak racionalizálásával, a járatok sűrítésével és az autóbuszok illetve a trolibuszok parkjának részleges lecserélésével sokat javítottak a szolgáltatás színvonalán. Ugyanakkor csúcsforgalom idején legtöbb járat még mindig túlzsúfolt, a belvárost átszelő járatok a forgalom telítettsége miatt lassúak és legtöbbször az órarendet sem tudják tartani. A jegyek és különösen a bérletek árai a taxik tarifáihoz és a szolgáltatás színvonalához viszonyítva eléggé borsosak, ezért az igényesebb utasok csak ritkán veszik igénybe és így a tömegközlekedés nem igazán járul hozzá a városi forgalom intenzitásának csökkenéséhez. A tömegközlekedési hálózat teljes hossza (az átfedésekkel együtt) 342 km, ami jól fedi a város legnagyobb részét, bár vannak még a vonalaktól távol eső lakóövezetek (különösen a kertvárosok). A három fajta közlekedési eszköz között a járatok, az autópark, a pályahossz valamint a forgalom megoszlását az 1. táblázat szemlélteti: 1. táblázat: Kolozsvár tömegközlekedési hálózatának eszközönkénti megoszlása 2005-ben. Forrás: a kolozsvári közlekedési vállalat (R.A.T.U.C.) hivatalos website-ja Közlekedési eszköz Vonalak száma Járművek száma Pálya (km) Forgalom (%) Villamos 26 48 52,8 19 Trolibusz 8 99 98,8 38 Autóbusz 3 227 305,2 43 Összesen 37 374 456,8 100

A villamos jelenlegi vonalát 1987-ben adták át (1898-tól az állomástól a belvárosig gőzvontatású kocsik, 1918 után pedig villamos kocsik is közlekedtek síneken), és mivel a kelet-nyugati fő utcát (Moţilor, v. Monostori u.) és a belvárost csak marginálisan érinti (a Malom u. mentén), sikerül elkerülnie a legforgalmasabb útvonalakat, ezzel jelentősen meggyorsítva a személyforgalmat. A villamos azonban csak az eredetileg létrehozott egyetlen (dupla) vonalon közlekedik három járattal, hálózattá bővítését egyelőre nem is tervezik, az elavult szerelvények és a vágányok siralmas állapota miatt pedig a komfortszint jócskán hagy kívánni valót maga után. A trolibuszok 1959 óta járnak Kolozsváron és jelentős személyforgalmat bonyolítanak le (1. táblázat), mivel összekötik a legnagyobb panelházas lakótelepeket (Monostor, Alsóváros-Tóköz, Györgyfalvi negyed) a belvároson keresztül az ipari övezetekkel és a vasútállomással. A hálózat lényegében nem bővült az

142

utóbbi 15 év alatt, sőt némileg csökkent is (pl. egyes utcákon –csak egy irányban közlekednek, máshol megszüntették a forgalmat, bár a huzalokat nem számolták fel). A régi elavult autópark lecserélése folyamatban van: az új, a MAN cég közreműködésével Aradon összeszerelt buszok formatervezése és kényelmi szintje már elvileg európai szintű, a kapacitásuk azonban sokkal kisebb a régi csuklós buszokénál, ami miatt (legalábbis egyelőre) a zsúfoltság nem hogy enyhült volna, hanem a forgalmasabb vonalakon súlyosbodott is. Az autóbuszok többszörös szerepet játszanak a tömegközlekedésben: először is lefedik azokat a lakóövezeteket, ahol nincs villamos- vagy trolibusz vonal (Fellegvár, Donát, Hajnal, Kerekdomb, Bulgáriatelep, Szamosfalva), kiegészítik a hálózatot a villamos ill. a trolibuszvonalaktól távolabb eső fő utcák mentén (pl. a Szászfenesi úton, a Bucureşti – v. Móricz Zsigmond, a Câmpina és a Plevnei v. a Dunării utcán), összekötik egymással a város peremén fekvő lakó- és ipari övezeteket (pl. a 43-as járat a Hajnal, Monostor és Donát negyedet, vagy a 26-os a Donát, Írisz és az északkeleti ipari övezetet), végül pedig kapcsolatot teremtenek a szomszédos településekkel (Szászfenes, Kisbács, Kajántó, Apahida, Felek). Az autóbuszpark egyelőre igen vegyes képet mutat, a régi román illetve francia gyártású buszokat ugyanis újabb bukaresti illetve aradi gyártású járművekkel kezdték lecserélni (utóbbiak a trolibuszokkal azonos formatervezésűek, így a kapacitás problémája is hasonló). Az autóbuszjáratok hálózatát a legkönnyebb bővíteni (ui. nem igényel a járműveken kívül pótlólagos beruházást), amit meg is tettek az utóbbi 15 évben (pl. a perifériákat összekötő vonalakkal), a járatokat sűrítették is, de persze csúcsforgalom idején ezek is zsúfoltak, a belvárosban pedig rendkívül lassúak. Alternatív közlekedési formák: az autók okozta zsúfoltság miatt egyre gyakrabban merül fel az autózás alternatíváinak kérdése. Legkézenfekvőbbnek természetesen a tömegközlekedés tűnik, de az előbb említett okok miatt a tömegközlekedési eszközök nem csak túlterheltek, hanem gyakran lassúak is. Egyik választási ígéretét megtartva Emil Boc polgármester a nyugdíjasok számára megoldotta az ingyenes bérlet biztosítását, így a város idős polgárai korlátlanul díjmentesen utazhatnak, az aktív dolgozók esetében azonban a tömegközlekedés nem mindig számít optimális megoldásnak. A kerékpárforgalom egy lehetséges alternatíva lenne az autózásra, a biciklizés azonban Kolozsváron számos akadályba ütközik: először is sehol nincsenek kerékpárutak vagy kerékpársávok, az utcákon közlekedő kerékpárosokat pedig az autósok nem tekintik egyenrangú partnereknek, ezért a biciklizés (különösen a forgalmas utcákon) gyakran életveszélyes vállalkozásnak számít. Ezen kívül a lejtős utcákon való kerékpározás (különösen télen) nem egyszerű feladat, ezért csak a jó kondícióban levők képesek rá. A gyalogosforgalom kisebb távolságon szintén jó alternatívája lehet az autózásnak, de Kolozsváron gyakran még a gyalogolás is akadályokba ütközik. Az erdélyi nagyvárosok közül Kolozsvár az egyetlen, amelynek belvárosában nincs sétálóutca. Erre vonatkozóan vannak ugyan tervek állandó sétálóutcák kijelölésére

143

(pl. az Eroilor – v. Deák Ferenc u., vagy a I. Maniu- v. Szentegyház u.), egyelőre azonban csak rendezvények (pl. sörfesztiválok) idején van forgalomkorlátozás vagy tilalom a belvárosban. A parkoló autók sokasága miatt a belvárosi járdák hétköznap általában „foglaltak”. A városi tanács a belváros szépítése céljából a foltos-lyukas aszfalt helyén egyre több járdát dísztéglával köveztetett ki, ezeken pedig általában cölöpökkel jelölték ki a járdaszegélyeket, hogy megakadályozzák a parkolást (a korábbi nemzeti színekre festett cölöpöket az óta többnyire pirosra festették át). Az autóforgalom okozta kaotikus állapotok enyhítése természetesen nem oldható meg kizárólag a központi vagy önkormányzati beruházások által. Az autó ma már ugyan Romániában sem számít luxusnak, és nagyon sok ember munkája közvetlenül függ a napi autózástól, azonban tagadhatatlan az autók reprezentációs funkciója is: különösen az új, egyre drágább „nyugati” autók számítanak státuszszimbólumnak, és ezt a város polgárai igyekeznek is érvényesíteni bármilyen költségek, kényelmetlenségek vagy diszfunkciók árán is. A közlekedési problémák megoldására azonban szükséges némi attitűdváltás is, egyrészt az alternatív közlekedési eszközök igénybevétele, másrészt a belvárosban való parkolásról való „leszokás” irányában. Kolozsvár csak akkor fog megszabadulni a zsúfoltságtól és a dugóktól, ha a város elöljáróinak ésszerű tervezés és beruházások mellett sikerül a kolozsváriakat rávenniük egy mértéktartóbb magatartásra az autózás tekintetében, és ha a város polgárai is hajlandók lesznek változtatni szokásaikon, a munkaés lakókörnyezetük iránti fokozott gondoskodással, a saját városuk iránti felelősségérzettel. Felhasznált irodalom ERDŐSI F. (2000), Erdély közlekedéshálózatának kialakulása és fejlődése, Erdély természeti és történeti földrajza, A Nyírségi Földrajzi Napok előadásai, Nyíregyháza, pp. 306-315 KOLLER S. (1986), A közlekedési hálózat fejlesztésének forgalmi tervezése településekben (városokban), in: Forgalomtechnika és közlekedéstervezés, Műszaki könyvkiadó, Budapest, pp. 149-200. KOVÁCS CS. (2004), Les zones résidentielles de Cluj-Napoca et l’évolution récente du marché immobilier, Studia Universitatis Babeş-Bolyai, seria Geografie, no.2, Kolozsvár, pp. 165-172.

144

VÁROSI VONZÁSKÖZPONTOK VIZSGÁLATA AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN Pénzes János∗ Summary: The number of towns increased to 63 in the North Great Plain Region this year. There are significant differences inside of the urban network and the spheres of influences are the most important characteristics of these factors. This analysis collates two search-methods of spheres of influences – measured in a theoretical way (with the gravity model) and in an empirical way (with datas of commute). The main aim was to examine the availability of the gravity model in the North Great Plain Region. The correspondence of the two methods was about 72,5 per cent of the settlements. This result means that it’s worth analysing the spheres of influences of the towns this way. Kulcsszavak: regionális elemzési módszerek, gravitációs számítás, ingázás, vonzáskörzet A települések nagyságjellemzői, illetve funkcionális sajátosságai amellett, hogy a településhálózatot differenciálják és hierarchiaszintekre tagolják, térszervező hatással is rendelkeznek, s ezáltal településközi kapcsolatokat, vonzáskörzeteket alakítanak ki, melyek behálózzák az ország egész területét. (NEMES NAGY J. 1998, 111. p.) A vonzáskörzetek kutatása több szempontból is fontos és időszerű kérdés a társadalomföldrajzban, hiszen egy komplex hatásegyüttest vizsgál, mely feltárja a települések és környezetük kapcsolatait. Indikátora lehet egy település városias fejlődésének, valamint támpontul szolgálhat a körzeti funkciókat ellátó intézmények, az infrastrukturális beruházások létesítése során.1 Ez magyarázatot ad arra, hogy miért irányult számos elemzés a vonzáskörzetek vizsgálatára, melyekről átfogó szakirodalmi áttekintést nyújt BUJDOSÓ Z. 2003 hivatkozott tanulmánya. Ez a vizsgálat két vonzáskörzet-számítási metódus – egy elméleti (gravitációs számításon alapuló) és egy empirikusnak tekinthető lehatárolás (ingázási adatokból számított) – eredményeit hasonlítja össze az Észak-Alföldi Régió 63 tagúra bővült városállományát alapul véve (mindkét elemzés adatbázisát a 2001es népszámlálás szolgáltatta). A városok foglalkoztatási szerepének vizsgálatát az indokolta, hogy a városok – mint feltételezett foglalkoztatási központok – és a környező települések között a legrendszeresebb és legtömegesebb személyi kapcsolatot a munkahelyi ingázás jelenti. Emellett az elmúlt évtizedek területfejlesztési gyakorlatában do∗

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Ezen felül a regionális tervezés során is jelentős szerep jut a vonzáskörzeteknek – DÁVID L.BUJDOSÓ Z.-RADICS ZS. (2002) 1

145

mináns foglalkoztatási (iparosítási) szempont (BARTA GY. 1991), másrészt a regionális versenyképesség értelmezésében is meghatározó szerepet játszó foglalfoglalkoztatási komponens (LENGYEL I. 2000), harmadrészt pedig a népszámlálás révén rendelkezésre álló, széles körű adatbázis is indokolta ennek a mutatónak a felhasználását. A fizikai analógián alapuló gravitációs modell társadalomföldrajzi adaptációja a deduktív vonzáskörzeti vizsgálatok közé tartozik. A módszer – bár korlátok között, de – alkalmas lehet különféle térbeli áramlások intenzitásának becslésére, illetve az elméleti vonzáskörzetek lehatárolására. (DUSEK T. 2005) A hazai szakirodalomban több olyan tanulmány is megjelent, mely a gravitációs modellt használta fel különböző mutatók alkalmazásával, a kiemelt települések vonzáskörzeteinek lehatárolására az ország egész területét vizsgálva (Lackó László faktoranalízissel határolta le a vizsgált városok körét és egy összevont mutatót használt fel (LACKÓ L. 1978), Bajmócy Péter és Kiss János a megyeszékhelyekkel dolgozott a népességszámot alapul véve (BAJMÓCZY P.-KISS J. 1999), Csatári Bálint pedig a 15000 főnél népesebb városokat belevéve a számításba, hét mutatócsoportot vizsgálva (CSATÁRI B. 2001)). A Reilly által kidolgozott módszer több, a vizsgált Észak-alföldi térséggel foglalkozó elemzésnek (pl. PAPP A. 1978, 1981, KISS J.-BAJMÓCY P. 2001) is alapját képezte (a módszerrel kapcsolatban lásd. NEMES NAGY J. 1984, DUSEK T. 2005). A képlet felhasználásával a következő formulához juthatunk, mely alkalmas a vonzáskörzetek kijelölésére a legerősebb vonzásközpont meghatározásával:

Viv =

MiMv 2 d iv

Mi – a vizsgált település tömege, Mv – a vizsgált központ (város) tömege, div – a település és a központ távolsága. Egyrészt a szakirodalmi tapasztalatokat felhasználva (KISS J.- BAJMÓCZY P. 2001), másrészt a településhálózat differenciáltságának figyelembe vétele miatt a képlet nevezőjében szereplő hatványkitevő értékét módosítottam másodikról harmadikra, ezáltal a távolság szerepe kapott nagyobb hangsúlyt (így közelítve a modellt a valósághoz). A gravitációs elemzés során a települések távolságértékeként (div) a közúton mért elérési időt vettem alapul a szakirodalomban elterjedtebb légvonalbeli távolságérték helyett, hiszen a közúti távolság figyelembe vétele jobban tükrözi a valós viszonyokat.1

1

Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Tóth Gézának a távolságértékek rendelkezésre bocsátásáért.

146

1. ábra. Az Észak-Alföldi Régió városainak foglalkoztatási vonzáskörzetei a gravitációs számítás alapján (Forrás: saját szerkesztés a KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján)

Az Észak-Alföldi Régió 387 településére2 elvégezve a gravitációs számítást az 1. ábrán látható vonzáskörzeti kép rajzolódik ki (a számításban minden városi rangú település önálló központként lett figyelembe véve, tehát a 63 város egyike sem került bele valamely más város vonzáskörzetébe).A számítás alapján jellegzetes területi sajátosságok rajzolódnak ki. A beregi, szatmári, valamint a bihari területeken – elsősorban településhálózati sajátosságok miatt – jól elkülönülnek a viszonylag kiterjedt városi vonzáskörzetek. Az egymással határos hajdú, illetve nagykun városok azonban zömében nem rendelkeznek önálló vonzáskörzettel. A számítás során alkalmazott harmadik hatvány miatt a megnövekedő jelentőségű távolság ellenére a vonzáskörzetek több helyen nem alkotnak összefüggő területet. Ennek dacára Szajol – mely a valóságban egyértelműen Szolnok „hinterlandjához” tartozik – a gravitációs elemzés alapján Törökszentmiklóshoz került. Az ingázási adatok alapján számított vonzáskörzetek jelentős különbségeket mutatnak az elméleti modell által kapott eredményekhez képest. A számítás során minden település esetében az a város számított vonzásközpontnak, ahová többen járnak el munkavállalás céljából – szintén a 2001-es népszámlálás adatainak tükrében. A legszembetűnőbb sajátság, hogy az előbbihez képest jelentősen kiterjedtek a megyeszékhelyek – elsősorban Debrecen és Nyíregyháza – vonzás2

Szorgalmatos és Tiszaszőlős a 2001-es népszámlálást követően önállósult, így esetükben nem állt rendelkezésre adat, emiatt kimaradtak a számításból

147

körzetei az őket körülvevő városok rovására. Jellemző módon ezek a kisvárosok (pl. Demecser, Ibrány, Kemecse, Nagyhalász, Nyírtelek, Újfehértó, valamint Hajdúsámson, Nyíradony, Vámospércs) nem képesek egyetlen községet sem vonzani.

2. ábra: Az Észak-Alföldi Régió városainak foglalkoztatási vonzáskörzetei ingázási adatok alapján (Forrás: saját szerkesztés a KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján)

Az empirikus adatokon alapuló elemzés esetében még nagyobb a vonzáskörzetek széttagoltsága – pl. Martfű, melynek három településre kiterjedő vonzáskörzete nem mutat területi kohéziót. Mivel a számításban a városok önálló központként voltak kezelve, így Hajdúsámson sem került Debrecen vonzáskörzetébe, holott a megyeszékhelyre ingázók aránya másfélszerese a helyben dolgozók számának. A valósághoz képest torzítást okozott a regionális keretek alapul vétele is – pl. Polgár öt településre kiterjedő vonzáskörzete teljes egészében Tiszaújvároshoz tartozna, amennyiben a számítást kiterjesztenénk a szomszédos városokra is. BUJDOSÓ Z. 2004 A két számítás alapján kiszámítva a vonzásintenzitás (a vonzáskörzet településeinek lakosságszámának és a vonzásközpont lakosságszámának aránya százalékban kifejezve) nagyságát a városokra, összehasonlíthatjuk az eredmények rangsorát. (1. táblázat) A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városok jellemzően nagy vonzáskörzettel rendelkeznek és esetükben a rangsor módosul – gravitációs számítás alapján Fehérgyarmat az első, Záhony a harmadik, míg az ingázási adatok alapján Záhony az első, Fehérgyarmat a második. Az értékek között nagyságrendjükben nincs

148

jellemző eltérés. Nagyobb módosulás a táblázat alsóbb soraiban érhető tetten. A megyeszékhelyek az empirikus adatok esetében sajátos módon nagyot lépnek előre az elméleti vonzáskörzeti eredményekhez képest. A gravitációs számítás alapján 11, míg az ingázási adatok tükrében 26 város nem rendelkezett vonzáskörzettel. 1. táblázat: A 100% fölötti vonzásintenzitással rendelkező városok, % (Forrás: saját szerkesztés a KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján) Városok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 31. 42. 45.

Fehérgyarmat Baktalórántháza Záhony Vásárosnamény Kisvárda Biharkeresztes Csenger Nyírbátor Máriapócs Nyírlugos Rakamaz Mátészalka Balkány Demecser Vámospércs Kunszentmárton Berettyóújfalu Kemecse Szolnok Nyíregyháza Debrecen

Gravitációs számítás alapján 416,04 358,03 312,63 225,90 203,62 178,06 177,27 176,59 173,20 149,40 146,16 140,12 139,39 134,90 131,53 122,30 104,59 103,36 50,85 25,45 20,87

Városok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 22. 23. 28.

Záhony Fehérgyarmat Vásárosnamény Mátészalka Kisvárda Csenger Máriapócs Nyírbátor Martfű Berettyóújfalu Kunszentmárton Jászberény Biharkeresztes Nyíregyháza Szolnok Debrecen

Ingázási adatok alapján 442,58 364,89 264,53 234,67 201,73 177,27 173,20 147,02 144,47 137,66 126,86 126,54 108,04 56,62 49,44 26,85

A két számítás alapján 14 olyan város van (köztük a három megyeszékhely), melyek esetében az ingázás adatai alakítottak ki nagyobb vonzáskörzetet, míg 31 olyan, melynek a gravitációs vonzáskörzete volt nagyobb. 2 olyan város akadt, ahol a vonzáskörzetbe tartozó települések száma megegyezett mindkét esetben, de az összetételükben különbség adódott. 10 városnak nem volt vonzáskörzete egyik számítás alapján sem. Végül 6 esetben pedig a két vonzáskörzet megegyezett egymással (Abádszalók, Csenger, Karcag, Máriapócs, Püspökladány és Tiszafüred). A nem városi rangú települések közül 235-nél esett egybe a két vonzáskörzet, s ez 72,53%-os egyezésnek számít. A két vizsgálat alapján számított vonzásintenzitási adatsor korrelációs együtthatója pedig 0,77 – mely szignifikánsnak bizonyult – erős kapcsolatot mutat. Ennek ismeretében pedig kijelenthető, hogy a két módszer összehasonlítása – bár bizonyos esetekben nagy különbségeket eredményezhet – érdemes a vizsgálatokra. Felhasznált irodalom

149

BAJMÓCZY P.-KISS J. 1999: Megyék, régiók és központjaik – modellek tükrében. – Tér és Társadalom 1-2. pp. 31-51. BARTA GY. 1991: Az ipar szerepe a „szocialista” gazdaság- és területfejlesztési politikában. – Tér és Társadalom 4. pp. 37-50. BUJDOSÓ Z. 2003: A vonzáskörzet vizsgálatok elmélete a nemzetközi és hazai szakirodalomban. In: Társadalomföldrajz-Területfejlesztés (Szerk. Süli-Zakar I.). – Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen. pp. 147-170. BUJDOSÓ Z. 2004: Munkaerővándorlás Hajdú-Bihar megye határa mentén. In: Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások (Szerk. Süli-Zakar I.). – Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen. pp. 301-307. CSATÁRI B. 2001: Gravitációs modellszámítási kísérletek a magyar területfejlesztési régiókra. – Comitatus: önkormányzati szemle 4. pp. 5-15.

DÁVID L.-BUJDOSÓ Z.-RADICS ZS. 2002: Az Észak-Alföldi Régió regionális innovációs stratégiái (RIS), DBH-MVA-Eurorégió-Ház, Debrecen (kézirat) DUSEK T. 2005: Térbeli egymásrahatások, szociálfizikai modellek. In: Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi tanulmányok 11. (szerk. Nemes Nagy J.) – ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp. 237-245. KISS J.-BAJMÓCZY P. 2001: Városi funkciójú központok és elméleti vonzáskörzeteik az Alföldön. – Tér és Társadalom 1. pp. 65-89. LACKÓ L. 1978: Települések vonzásterületének meghatározása egymásrahatási modell segítségével. – Földrajzi értesítő 1. pp. 31-43. LENGYEL I. 2000: A regionális versenyképességről. – Közgazdasági Szemle 12. pp. 962-987. NEMES NAGY J. 1984: Fizikai analógiákon alapuló területi elemzési módszerek. In: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban. (szerk. Sikos T. T.) – Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 162-185. NEMES NAGY J. 1998: A tér a társadalomkutatásban (Bevezetés a regionális tudományba). Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. 261 p. PAPP A. 1978: A Tiszántúl középső részének központjai, területi elrendeződésük, potenciáljuk. – Földrajzi Közlemények 3. pp. 269-279. PAPP A. 1981: Debrecen vonzáskörzete. – Alföldi tanulmányok V. – MTA RKK ATI, Békéscsaba. pp. 177-201.

150

A HÁLÓZATOK SZEREPE A RÉGIÓ- ÉS TELEPÜLÉSMARKETINGBEN Komádi Mónika* Summary: It is important to emphasise the role of networks and relationships in the course of the study of place marketing since they constitute an essential element of the functioning of many other areas. The typifying of networks may happen from various aspects. The paper is partly aimed to introduce these methods and partly to sum up the advantages of networks for place marketing. Kulcsszavak: hálózatok, területfejlesztés, területi marketing A hálózatok kialakulásának, működésének és jelentőségének vizsgálata a jelenlegi tudományos érdeklődés homlokterében áll. A hálózatok elmélete, mint sok más elterjedt tézis, a matematikából indult el, ahonnan egy társadalomtudományi „kerülő úton” tért vissza ismét a természettudományokhoz (példáként említhetők az ökológiai hálózatok). A hálózatok fő attribútuma, hogy elkülöníthető elemekből áll, amelyek között erős vagy gyenge kötések vannak. A kötések ereje alapvető tulajdonság a hálózatok állandóságának, stabilitásának és változásának szempontjából. Erős kötések nélkül a hálózat szétesik, gyenge kötések nélkül viszont instabillá válik (GRANOVETTER 1973, CSERMELY 2005). Hogyan jelennek meg a hálózatok a településföldrajzban, illetve – konkrétabban lehatárolva – a régió- és településmarketingben? Alapvetően visszanyúlhatunk a térfelosztás módjaira (BENEDEK 2000, DUSEK 2004): • pozitiv-scientifikus vagy tudományos, • normatív-formális vagy adminisztratív,1 • szimbolikus-informális vagy hétköznapi. Hálózatok az adminisztratív térfelosztás alapján A régió- és településmarketinget az adminisztratív és a hétköznapi térfelosztással lehet leginkább összekapcsolni. Az adminisztratív térfelosztás, amelynek határvonalai elválasztó funkcióval rendelkeznek, valamilyen térbeli szerveződésű intézményhálózat elemeire épül. Ezek lehetnek államigazgatáshoz tartozók, a tágan értelmezett nonprofit intézmények (pl. önkormányzatok, pártok, egyházak, szakszervezetek), illetve a magánszféra gazdasági szervezetei (pl. több telephelylyel rendelkező vállalkozások, gazdasági konzorciumok). *

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Werlen (1995) tipológiáját bevonva az adminisztratív regionalizáció további két részre bontható: a normatív régió a hatalom gyakorlásának színteréül szolgáló közigazgatási egységeket jelenti, míg a célracionális régió lehetne a tervezési térfelosztások alapja.

1

151

Mindennek ismeretében kérdésünkre az első és kézenfekvő választ a települések hálózata nyújthatja. A fizikai értelemben vett településhálózattal kapcsolatosan először – talán a térképi megjeleníthetőség miatt – a vonalas infrastruktúrára mint közlekedési „kötésre” asszociálhatunk. A kemény és a puha telepítő tényezők közötti súlypont-áthelyeződés közben a földrajzi megközelíthetőség az információs és kommunikációs technológia fejlődése, valamint a tér-idő kontinuum szűkülése ellenére is megőrizte kiemelkedő szerepét. Az elérhetőség a nyitottság képzetével párosul, jóllehet sokszor az egyes településeknek csak kis mértékben nyílik lehetősége a közlekedési infrastruktúra megváltoztatására, fejlesztésére, számukra előnyös befolyásolására. A településeket összekapcsoló közlekedési hálózat erős kötésnek tekinthető, enélkül a települések közötti fizikai kontaktus lényegében megszűnne, a hálózat felbomlana. Természetesen a külső és belső gazdasági-társadalmi kohézió szempontjából, amely a régió- és településmarketing egyik célkitűzéseként szokott szerepelni, nem elegendő a közlekedési hálózatok puszta megléte, legalább ilyen fontos azok minősége, igénybevételének esetleges díja, az utakat használók száma, az utazások rendszeressége, a tömegközlekedési eszközök járatsűrűsége, menetideje (KOMÁDI 2005). Napjainkban természetesen egyre jelentősebb a „virtuális” elérhetőség is, amely új lehetőségeket teremt a települések és régiók számára a marketing, ezen belül pedig a kommunikáció szegmensében. Az Internet alkalmazhatóságát a régió- és településmarketingben elsősorban az biztosítja, hogy mind minőségileg, mind mennyiségileg új távlatokat teremt interaktivitása, olcsósága, gyorsasága, távolságokat áthidaló jellege és tömegessége révén (MOLNÁR–HŐRCSIK 2004).2 A virtuális térbeni elérhetőség gyenge kötésként értelmezhető, amely jóllehet nem helyettesítheti, de fokozatosan kiegészíti, stabilizálja és leképezi3 a fizikai összekötő hálózatot. A fizikai értelemben vett településhálózatnál lényegesen többet árul el azonban a kapcsolatok milyenségéről a településhierarchia, amely vertikális hálózatként definiálható. Az eltérő nagyságrendű és funkciójú települések, azok alá, fölé-, mellérendeltségi viszonya, valamint a városok, mint elsőrendű vázalkotó elemek területi eloszlása és részesedése a településhálózaton belül befolyásolja a térszerkezet egészének módosulását. A településhálózati szintek kialakítását mégis egy olyan mesterséges folyamatnak lehet tekinteni, amely szerencsés esetben alkalmazkodni próbál a funkciók többé-kevésbé természetes módon végbemenő sűrűsödéséhez, tömörüléséhez.4 Mindamellett a hierarchia sokkal inkább egyolda2

Az Internet előnyös tulajdonságai csak abban az esetben használhatóak ki, ha helyesen és etikusan alkalmazzuk. Mindez magában rejti az információk megfelelő mennyiségét, rendszerezését, valódiságát és folyamatos frissítését. 3 A „valós” településhálózat leképeződése nem feltétlenül egy az egyben történik. Akár egy kisebb méretű település is szert tehet bizonyos versenyelőnyökre, amennyiben egy könnyen használható és tematikailag jól szerkesztett honlappal jelenik meg a virtuális térben. 4 Itt is felmerülhet a tyúk-tojás probléma: azért következik be a központi jellegű funkciók tömörülése egy-egy kitüntetett településen, mert mesterséges módon próbálják szerepkörüket erősíteni, vagy

152

lú függőséget, kvázi kiszolgáltatottságot eredményezhet, amelynek működése szabályozott keretek között zajlik, ellentétben a spontánabb módon szerveződő hálózattal.5 Ugyanígy hálózatnak tekinthetők az olyan funkcionális és/vagy adminisztratív térségek, mint például megyék, a tervezési-statisztikai régiók vagy a kistérségek azzal a pontosítással, hogy ezek már egy konkrét, lehatárolt térrészben helyezkednek el. Természetesen ebben az esetben is az a fő kérdés, hogy szerveződnek-e valóságos funkcionális kötések a fizikai jellegű kötések mentén. A nemzetközi színtéren is kimutatható a transznacionális települési hálózatok megléte, egyrészről a testvérvárosi kapcsolatok és szövetségek (például a Douzelage, az Európai Kisvárosok Szövetsége, amelyben minden európai uniós tagállam képviselteti magát egy településsel), másrészről olyan érdekvédelmi és szakmai programok formájában, mint például a LOGON (Local Governments Network of Central and Eastern European Countries), amelynek célcsoportját az új tagállamok önkormányzatai alkotják. Hálózatok a hétköznapi térfelosztás alapján Az eddigi példák, jóllehet a települések egyik attribútuma az emberi jelenlét, valamelyest figyelmen kívül hagyták az embert, valamint az ezzel együtt járó társadalmi kapcsolatokat. A hálózati elemeket a helyi és regionális lakosok, intézmények, gazdasági szervezetek adhatják. A régió- vagy településmarketing tekintetében kiemelkedő jelentőségű társadalmi-gazdasági hálózatok jelenthetnek hivatalos, informális vagy interperszonális összekapcsoltságot. A lokalizálhatóságot megcélzó hétköznapi térfelosztás tudati szinten működik, amely egyénenként változó tartalommal tölti meg a konkrét vonalakkal nem lehatárolható teret (DUSEK 2004). A posztfordizmus-posztmodern hatásai az urbanisztikai gondolkodásmódban is nyomon követhetők, a régió- és településmarketing szempontjából elsősorban a város szimbolikáját és kapcsolatrendszerét tekintve például a város-környék vagy a város-lakosság viszonylatban. A hétköznapi térfelosztásban ugyanis a regionális és helyi aktorok téridentitására kerül a hangsúly. A téridentitás a kollektív kép egy formája, amelyben a régió vagy település fizikai megjelenésének, vagyis a vizualitásnak ugyanolyan nagy jelentősége van, mint a szimbólumoknak, a város „jelentésének” (meaning of the city, LYNCH 1960). Az identitásképzésben kiemelkedő szerepe van a gyenge kötéseknek, hiszen a helyi és regionális társadalom egyidejű stabilitásához és fejlődőképességéhez kellő számú gyenge kapcsolat kialakítására van szükség (CSERMELY 2005). Ezek képesek stabilizálni az olyan diverzitásra épülő, komplex

azért „neveznek ki” egy települést centrummá, mert ott már fokozottabb mértékben látnak el központi feladatokat. A valóságban alighanem mindkét esetre találhatunk példákat. 5 Felmerül a kérdés, hogy miben különbözik a régóta használt rendszer fogalma a hálózatétól, hiszen mindkettőt elemek alkotják, amelyek között valamilyen kapcsolat áll fenn. Azonban míg a rendszer inkább folyamatorientált, dinamikus fogalom, addig a hálózat inkább statikus állapotot tükröz.

153

rendszereket, mint amilyen egy település.6 A gyenge kapcsolatok segíthetnek a társadalmi szegregáció csökkentésében, amely a mai településekre fokozottan jellemző. A lakosság aktivizálása, bevonása a döntéshozatalba, a szubszidiaritási elv folyamatos érvényesítése kiválthatja ezeket a gyenge kapcsolatokat. Ezeket a folyamatokat lehet ugyan felülről befolyásolni, de a döntéshozói akarat önmagában kevés, szükséges hozzá a nemcsak pozitív mi-képpel, de közös felelősségérzettel is rendelkező állampolgári hozzáállás. Ezt a fajta civil öntudatot főképpen a – sokszor önkéntességen alapuló – civil szervezetek testesítik meg. Alapvetően eltérő tulajdonságok jellemzik a gazdasági szereplőket, mint a lakosságot, utóbbi – jóllehet ugyanúgy a haszon maximalizálására fekteti a hangsúlyt – egyrészről érzelmi befolyásolhatósága több esetben felül kerekedhet racionalitásán, másrészről sokkal kisebb területi mobilitást mutat. A gazdasági konnektivitás7 mérése, számszerűsítése egyszerűbb is, alapulhat a regionális és lokális konzorciumokra, clusterekre, szolgáltatási hálózatokra, online hálózatokra és közvetett módon mérhető egy interdependenciális hatás a régió és település gazdasági növekedésre vonatkozóan. A régió- és településmarketing egyik célkitűzése is a gazdasági szereplők összefogása,8 sőt egy Ausztriában lefolytatott szakértői interjúsorozat egyik alanya szerint a városmarketing egyenesen a lokális gazdasági szereplők reklámszervezeteiből nőtte ki magát. A japán keiretsu kifejezés is erre utal, ami lényegében kooperációra és a hálózati elemek kölcsönösségére épülő szervezeti közösséget jelent. A gazdasági hálózatok lehetnek formálisak, amelyek hivatalos megállapodások alapján a források hatékony felhasználására összpontosítanak, illetve lehetnek informálisak, amelyek laza keretek között működve megkönnyítik az információ cseréjét (BRAUN-BILLARD 2002, ff. 5.). A régió- és településmarketing esetében kiemelkedő fontosságúak a helyi kis- és középvállalkozások hálózatai, amelyre az egyik legjobb és a nemzetközi szakirodalomban is gyakran citált mintája az úgynevezett Harmadik Olaszország (La Terza Italia). A helyiek a fordista könnyűipar hanyatlását és a délkelet-ázsiai konkurenciát kivédendő az 1970-es évektől ezres nagyságrendben alapítottak kisés középvállalkozásokat, amelyek a hagyományos kézművességet ötvözték a legmodernebb technológiai eljárásokkal, például a bőripar területén. Az új, rendszerint családi irányítású vállalkozások jól működő horizontális (azaz beszerzési, értékesítési, hulladékfeldolgozási) és vertikális (azaz beszállítói) hálózatot hoztak létre. A területi koncentráltsággal, ágazati specializálódással is járó folyamat ki6 Az erős kötések leginkább az úgynevezett „kisvilágokra” jellemző, amelyek elsősorban azonos tulajdonságú elemek között jöhetnek létre (GRANOVETTER 1973). 7 A globális integráltság, összekapcsoltság, de a régió- és településmarketing hatékonyságának egyik mérőszáma a külföldi működőtőke-áramlás (RAINISTO 2003). 8 Ez a felfogás leginkább a gazdaságfejlesztő térség- és településmenedzserekre jellemző, akik egy új típusú, szegmentált marketinget képviselnek. Véleményük szerint a marketing nem koncentrálhat egy régió vagy település összes problémájára és feladatára, mivel ahhoz egyfelől sem a pénzügyi forrás, sem a döntéshozói hatalom nem elegendő, másfelől így a regionális és településmarketing az önkormányzat konkurenciájává válna.

154

bontakozását – és itt lép be a régió- és településmarketing – a helyi önkormányzatok, hatóságok, érdekképviseleti szervezetek intézményesült formákban segítették. Mindez tipikus példája a fejlett országokban esetenként végbemenő regionális szinten szerveződő fejlődési modellnek, amelyet posztfordi neoindusztrializációnak neveznek (CSÉFALVAY 2004). Régió- és településmarketing egyik feladata az önkormányzatok és egyéb intézmények belső kommunikációs hálózatának kiépítése, amely megalapozhatja a hivatali lojalitást, elkerülhető a hatáskörök átfedése és megvalósítható az úgynevezett corporate behavior (viselkedésmód). Utóbbi – a corporate identity („szervezeti azonosság”)9 egyik elemeként – alapvetően célcsoport-centrikus magatartást jelent, amely a regionális és településmarketingben leginkább a bürokratikus eljárások egyszerűsítésével valósítható meg (KOMÁDI 2004). A hálózatokból származó előnyök A hálózatok a fent leírtak alapján számos előnnyel járhatnak a régió- és településmarketing számára közvetlenül (például intézményen belüli hálózatok) vagy közvetetten (például kis- és középvállalkozások hálózatai). Az egyik legfontosabb a hálózatok révén megvalósuló gyorsabb és akadálymentesebb áramlás.10 A terjedés egyrészt jelenthet egyfajta térbeli mobilitást a helyi és regionális aktorok részéről, vagy a termelési tényezőkkel, illetve termékekkel kapcsolatosan, de olyan átvitt értelemben is megragadható, mint az információ- és tudásáramlás. A termelési folyamatok összetettségének növekedése miatt a technológiaigényes ágazatokban az innovációk kifejlesztéséhez szükséges tudásmennyiség egyre ritkábban áll rendelkezésre egy-egy vállalatnál, ezért a termelők, beszállítók, üzleti szolgáltató vállalatok, kutatóintézetek közötti innovációs hálózatok erősödésének a trendje tapasztalható. Az új tudáselemek „szállítási” költségei a távolsággal együtt növekednek, így a lokálisan áramló információ és felhalmozódó tudás fokozatosan felértékelődik. A tudás átadásában a telekommunikáció ellenére is megmarad a személyes kontaktusok jelentősége, mivel annak egy része nem leírható, hanem csak a közvetlen kommunikációban terjed (VARGA 2002). A tudásáramlás speciális válfajának tekinthető az innovációk diffúziója, amely révén az új termék, termelési folyamat vagy a legjobb gyakorlatok adaptációja hamarabb megtörténhet. 9

A corporate identity egy szervezet stratégiailag tervezett és megvalósított, külső és belső irányultságú önmegjelenítési technikája és attitűdje, vagyis „egy szervezetet meghatározó jellemző tulajdonságok, intézkedések összessége, melyek azonosítják a szervezetet önmagával, illetve megkülönböztetik más szervezetektől” (Magyar Public Relations Szövetség). 10 Ezen a ponton kapcsolódik össze a hálózat és a Castells által megalkotott „áramlások tere”: „A hálózatok az új információs technológiák bázisán, szervezeti hátteret jelentenek ahhoz, hogy a termelés társadalmilag és térbelileg alapozott viszonyai az információk és a hatalom azon áramlásaivá formálódjanak át, amelyek a termelés és menedzsment új, flexibilis rendszerét artikulálják” (CASTELLS 1989, p. 32).

155

A hálózatok révén emelkedhet a települések és régiók, a gazdasági szereplők, valamint a lakosság beágyazottsága, a „magányosság” metaforája ugyanis a versenyképesség hiányára utal (PYKE-SENGENBERGER 1992). A beágyazottság egyrészről jelentheti a hálózatba való integrálódást, de megmutatkozhat a helyi és regionális társadalmi-kulturális közegbe történő beilleszkedésként, amely magába foglalja a közös normák, szokások, hagyományok átvételét is. Az összekapcsoltság a nyitottsággal is párosul, vagyis azzal az érzettel, hogy a helyi és regionális szereplők, legyen szó intézményekről, vállalkozásokról vagy a lakosságról, nagyobb hajlandóságot mutatnak az együttműködésre, illetve bizalmat a potenciális partnerek iránt. A horizontális együttműködések révén a települések, régiók megismerhetik versenytársaikat, ez a koopkurencia néven ismertté vált folyamat egyrészről az önállóság és az innovatív versenyhelyzet megőrzését jelenti, másrészről viszont összefogást is a konkurensekkel. Például egy régió települései egységes marketing stratégiát is kidolgozhatnak, amely segítségével nemcsak a közös jövőkép fogalmazható meg, hanem egyértelműbbé válhat az egyes települések számára is, mely szegmensekben szükséges és érdemes további fejlesztéseket végrehajtani, mely területeken rendelkeznek komparatív előnyökkel, milyen feladatokra lehet és kell specializálódni, hol lépnek fel párhuzamos kapacitások. Társadalmi szempontból fontosabb a lokális és regionális környezethez való kötődés kialakítása és megerősítése, vagyis az identitásképzés. A marketing során nemcsak a lakosság aktivizálására van szükség, hanem az önkormányzati intézmények és egyéb hivatalok foglalkoztatottaiban is meg kell teremteni egy bizonyos hivatástudatot, illetve az ügyfélbarát magatartásmódot. A téridentitás révén a régió és település külső arculata is pozitívan befolyásolható. Az erős kötések vizsgálata révén felismerhetőek a településen belüli szegregációs folyamatok, így kirajzolódnak azok a városrészek, ahol fennáll a társadalmi polarizálódás veszélye. A felsoroltak közül ez a témakör áll legközelebb a hagyományos, szociológiai hálózatkutatásokhoz, a társadalmi hálózatok ezen formája az interjúzás eszközével tárható fel. Mindezek eredményeként a régiók és települések olyan kompetitív előnyökhöz juthatnak, amelyek egyrészről exogén versenyképességüket erősítik, másrészről megteremtik és megszilárdítják a belső gazdasági és társadalmi kohéziót. Felhasznált irodalom BENEDEK, J. (2000): A társadalom térbelisége és térszervezése, Kolozsvár, Risoprint, 152. p. BRAUN, P.–BILLARD, S. (2002): Extending knowledge creation in cyber ba: connectivity and networking and regional development in an Australian context – http://uob-community.ballarat.edu.au/~pbraun/knowledge.pdf

156

CASTELLS, M. (1989): The Informational City: Information Technology, Economic Restructuring, and the Urban-Regional Process, Oxford: Blackwell, 402. p. CSERMELY P. (2005): www.mindentudas.hu/csermelypeter/20050911csermely .htm CSÉFALVAY, Z. (2004): Globalizáció 2.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 155-199. DUSEK, T. (2004): A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok 10., ELTE Regionális Földrajzi Tanszék – MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, 240. p. GRANOVETTER, M. S. (1973): The Strength of Weak Ties. In: American Journal of Sociology, Volume 78, Issue 6, University of Chicago Press, pp. 1360-1380. KOMÁDI, M. (2004): Regionális és településmenedzser - Képességek és készségek – CD, Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciája, Szeged KOMÁDI, M. (2005): A Békés-Bihar kistérségcentrum-periféria viszonyai és belső kohéziója. In: Az Európai Unió bővítésének kihívásai – régiók a keleti periférián (szerk. Nagy, E.–Nagy, G.), Békéscsaba, MTA RKK ATI, Nagyalföld Alapítvány, pp. 316-322. LYNCH, K. (1960): The Image of the City. Cambridge, MIT Press Magyar Public Relations Szövetség: PR-szótár – http://www.mprsz.hu/dokumentumok/szotar/ MOLNÁR, E.–HŐRCSIK, L. (2004): Városok a virtuális térben: az Internet adta kommunikációs lehetőségek felhasználása a helyi gazdaságfejlesztésben. In: Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások (szerk. Süli-Zakar, I.), Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, pp. 279-283. NEMES NAGY, J. (1998): A tér a társadalomkutatásban, Budapest, 261. p. PYKE, F.-SENGENBERGER, W. (1992): Industrial disricts and local economic regeneration: Research and policy issues – http://www.ilo.org/public/english/bureau/inst/download/ bkindustrial.pdf RAINISTO, S. K. (2003): Succes Factors of place marketing: A study of place marketing practices in Northern Europe and the United States – http://www.tukkk.fi/markkinointi/tm/ TM2/isbn9512266849.pdf VARGA, A. (2002): Thünen és az „Új Gazdaságföldrajz” Térgazdaságtana – http://ephd.ktk.pte. hu/Zinhober-Varga_A1.pdf WERLEN, B. (1995): Sozialgeographie alltäglicher Regionalisierungen Band 1, Zur Ontologie von Gesellschaft und Raum. Erkundliches Wissen 116, Franz Steiner Verlag, Stuttgart

157

INNOVÁCIÓS HÁLÓZATOK A KÖZÉP-DUNÁNTÚL VÁROSAIBAN1 Szépvölgyi Ákos* Summary: In the currently evolving phase of the economic and social development, the economy, society and culture mostly rely on the production, exchange and sale of information. The paper is based on the hypothesis that these processes influence the development and innovation capacity of the regions, too. It had been studied that how the various actors made a region competitive with the division of the knowledge and technology sources. The research analyses the results of 100 self-complete questionnaires posted to four cities in the Central Transdanubian Region. Kulcsszavak: városfejlődés, innováció, hálózatok, Dunántúl Bevezetés A gazdasági és társadalmi fejlődésnek jelenleg kibontakozó szakaszában a gazdaság, a társadalom és a kultúra döntő mértékben az információk gyártására, cseréjére, értékesítésére épül. A korszak jellemzője az információ és tudás szabad létrehozása és felhasználása (NAGY 2004), amelynek fő közvetítő közegét az információs- és kommunikációs technológiák adják. Azonban a fejlődés jelenlegi szakaszában a társadalmi kohéziót vagy elkülönülést az információs technológiák fejlődése önmagában nem képes alapvetően befolyásolni, az függ a térségek társadalmi fejlettségi hátterétől is. Vagyis az információs technológia fejlődése önmagában nem képes a regionális fejlődést elősegíteni, ezt befolyásolja a befogadók aktivitása, az oktatási és kutatási háttér és a gazdasági miliő is (CORNFOLD 2000). Ezt erősíti az a felfogás, amely szerint a távolsági akadályok összeomlása nem jelenti a tér szerepének csökkenését, sőt minél kisebbek a térbeli akadályok, annál fontosabbak az egyes helyek egyéb adottságai, tehát a komparatív előnyök újraértékelődnek (RECHNITZER 2003). Éppen ezért az információs társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszában továbbra is jelentősen különbözik a térségek sikeressége. Elsősorban azok a középvárosok lehetnek sikeresek, amelyek jelentős felsőoktatási háttérrel, diverzifikált iparszerkezettel és fejlett szolgáltatásokkal rendelkeznek (NAGY 2002).

1

A tanulmány a „Globális gazdaság térségi társadalmi hatásai” című, 2004-2005-ben zajlott OKTK kutatás empirikus kutatási eredményeire épül. A kutatás témavezetője Szirmai Viktória volt. Az adott problémakört Szépvölgyi Ákos vizsgálta. A vizsgálatok Dunaújvárosban, Székesfehérváron, Tatabányán és Veszprémben folytak. * Tudományos segédmunkatárs; MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Közép-dunántúli Kutatócsoport, Székesfehérvár. E-mail: [email protected]

158

A fentiek alapján a tanulmány abból indul ki, hogy a leírt folyamatok az egyes térségek fejlődését, innovációs képességét is befolyásolják, amely – különösen a helyi fejlődés magterületeit – arra készteti, hogy belső együttműködéseiket újradefiniálják. Vagyis azt vizsgáljuk, hogy a tudás és a technológiai erőforrások megosztásával az egyes szereplőcsoportok hogyan képesek versenyképessé tenni egy térséget. A tanulmány módszertanilag az említett OKTK kutatás során a KözépDunántúl négy városába kiküldött 100 darab önkitöltős kérdőív eredményeinek elemzésére támaszkodik2. Elméleti alapok A globalizálódó világgazdaságban az európai városok versenyelőnyei átértékelődnek. A korábbi versenyelőnyök háttérbe szorulása arra készteti a városokat, hogy újra definiálják tevékenységeiket és együttműködéseiket. A legáltalánosabban elfogadott új versenyelőny a tudásbázis hatékonyabb, hálózatokon keresztül történő kihasználása lehet. Ennek oka, hogy a hatékonyan felhasznált tudás elősegíti a termék-, szolgáltatás-, illetve tevékenység innovációk terjedését. Vagyis a tudást egyre inkább a gazdasági növekedés legfőbb forrásának tekinthetjük (LAMBOOY 2000). Az innovációs folyamatok alakulásában több évtizede fontos szerepet kapnak a formális és informális hálózatok. Az utóbbi néhány évben a folyamat annyiban változott, hogy a hálózatok kialakulását és működését az információsés kommunikációs technológiák terjedése is támogatja (INZELT 2004). A folyamatban a tudás, mint az innovációs rendszerek hajtóereje megkülönböztetett figyelmet kap, a hálózatok sajátosságait, működését is e tényező kiemelésével határozzák meg. A lokális hálózatok kialakulásának több megközelítése is elfogadott. Ilyenek a „2. típusú tudástermelés” (GIBBONS ET AL 1994), a vállalkozó egyetem modell (ETKOWITZ 2000). Szintén figyelemre méltó elképzelés a komplex tér, az Agora meglétén alapuló megközelítés (NOWOTNY 2001). Az általunk legelfogadottabb modell azonban az Etkowitz és Leydesdorff (1996) által kidolgozott triple helix (tripla csavar) modell, amely a gazdaság tudásbázisát az egyetem (kuatóintézet) –ipar (innovatív vállalkozások) – kormányzat (önkormányzat) relációban vizsgálja. A modell tehát nem új szereplőkkel kalkulál, hanem az

2

A kérdőíves vizsgálat három kérdéskörre fókuszált: az egyetem-ipar-kormányzat hálózatok megléte, kialakulása, formái és mélysége; az IKT katalizáló szerepe, alkalmazási területei; eddigi eredmények és várható fejlesztések. A kérdőív célja az volt, hogy választ kapjunk arra, hogy milyen mélységgel, illetve milyen hatékonysággal működnek a hálózatok, az elektronikus kommunikációs tér mennyire ágyazódik bele a teljes gazdasági térbe, illetve milyen szerepet töltenek be az egyes városok versenyképességének növelésében. Jelen tanulmány csak a vizsgált kérdések egy részére tér ki, és a hálózatok jellemzőire és hatásaira fókuszál.

159

intézményi kapacitások újradefiniálását és együttműködéseken keresztüli kihasználását irányozza elő. A modell megvalósulásának végeredménye a tudás-alapú térség kialakulása lehet, amelynek lényege, hogy a különböző szereplőcsoportok bekapcsolódnak az interaktív tanulási folyamatba. Ez biztosítja a tudás fejlesztését, a know-how és egyéb készségek bővülését, amelyekkel a versenyképesség megőrizhető. Empirikus eredmények A következő részben áttekintjük a helyi hálózatok néhány fontos jellemzőjét és az együttműködések várható fejlesztési irányait. Az egyes kérdésekre adott válaszokat több esetben a kapcsolódó sajtó anyagokkal is kiegészítjük. Az első fontos szempont, hogy az együttműködéseket milyen tényezők motiválják. A hálózatok kialakításának motivációi között az összes térséget vizsgálva a versenyhelyzet javítása vezet3. Ez különösen erős motivációs tényező a veszprémi és a tatabányai térségben. Ezt követi a helyi erőforrásokban rejlő lehetőségek kihasználása, vagyis az egyéni érdekeket ebben az esetben már a térségi szemlélet váltja fel. Végül ki kell emelnünk a lokálpatriotizmust, amely kizárólag Székesfehérváron jelent motivációs tényezőt, de itt is kevesebb, mint 10%-ban jellemző. Fontosnak tartottuk annak vizsgálatát is, hogy mely szempontok segítik elő az együttműködések kialakítását. Az eredmények alapján minden térség esetében a személyes kapcsolatok egyértelmű dominanciája jellemző. Ez alátámasztja azt a feltevésünket, hogy a hallgatólagos tudás szerepe a lokális hálózatok esetében erős. Feltevésünk szerint ennek oka a korábbi egyéni tanulási-, munka-, és lakóhelyi kapcsolatokban keresendő. A vizsgálat során nyolcféle hálózat típust különítettünk el. Ki kell emelnünk, hogy az egyes típusok általában nem kizárólagosak, ezért csak az egyes típusok dominanciájáról beszélhetünk. Az integráció típusainak megoszlását mutatja az 1. táblázat. Az összes válasz alapján a termelési és szolgáltatási4, valamint a technológiai integráció dominanciája jellemző. Az első a nagy hozzáadott értéket előállító közös termékfejlesztés mellett logisztikai és egyéb kiegészítő szolgáltatások 3

A versenyhelyzet javítására jó példa a következő tatabányai kezdeményezés: a regionális feladatokat ellátó Térségi Integrált Szakképző Központ megvalósítására közösen pályázott Tatabánya és Oroszlány önkormányzata, valamint a MÜTF. Az elnyert 1 milliárd forintot technológiai korszerűsítésre, épület-felújításra és tantárgyak kidolgozására fordítják (www.hvg.hu 2005.03.02.).

4

Erre több konkrét példát is találtunk a vizsgált térségekben: A) A tatabányai önkormányzat (GFSZ) internetes adattárat hoz létre a beszállítói tevékenységek támogatására. Ennek megalapozásához a tatabányai önkormányzat készített egy felmérést a multinacionális cégek körében, ahol azt vizsgálták, hogy a nagyvállalatok milyen szempontok alapján építik ki beszállítói hálózataikat. (www.tatabanya.hu). B) A K+F Tanácsadó Központ hídképző szervezetként támogatja a helyi hálózatok kialakítását. Elsősorban üzleti stratégiák kialakításával, továbbképzésekkel és internetes archívumok kialakításával támogatják a helyi KKV-k integrációját (NOL, 2004.01.06.)

160

együttes elvégzését jelenti. A második pedig a konkrét technológiai beruházások mellett kiterjed a munkavállalók képzésére is, végcélja pedig a hálózati csomópontok közötti távolság csökkentése (pl.: egységes szabványok, menedzsment rendszerek bevezetésével). Kiemelhető még a pénzügyi együttműködés, amely például kooperációs kutatóközpontok létrehozását jelenti. Ezek megléte okozza Veszprémben (és általában a K+F szervezetek esetében) a pénzügyi integráció kiemelkedő szerepét5. 1. táblázat: Az integráció típusai (%) (Forrás: kérdőívek adatai)

Technológiai Munkaerőpiaci Termelési termelés és szolgáltatás Pénzügyi Területi társadalmi és kulturális Adminisztratív Egyéb

Összes válasz (n=73) 19 5

Dunaújváros (n=14) 14 7

Székesfehérvár (n=27) 26 7

Tatabánya (n=9) 22 11

Veszprém (n=23)

8 25

7 29

11 19

0 33

9 26

12 7 11

14 7 14

7 4 11

0 11 11

22 9 9

10 3

7 0

7 7

11 0

13 0

13 0

Fontosnak tartottuk annak felmérését is, hogy az együttműködéseknek milyen külső, a befogadó térséget, illetve annak lakosságát érintő hatásai vannak. Az összes válasz alapján mindössze 21%-ban jellemzőek széleskörű pozitív társadalmi hatások, a válaszadók közel fele szerint az együttműködések csak egyes rétegek számára nyújtanak előnyöket. A válaszadók 30%-a szerint viszont az ilyen formában megvalósuló projektek teljesen elszigeteltek, közvetlen külső hatásaik nincsenek. A válaszok térségenkénti csoportosítása alapján Tatabányán találtunk szignifikáns eltérést, ahol a válaszadók fele a teljes elszigeteltséget jelölte meg. Ez feltevésünk szerint a K+F szervezetek hiányának köszönhető. A térség fejlődésére gyakorolt hatás (1. ábra) az összes válasz alapján döntően a regionális (nem feltétlenül tervezési-statisztikai, hanem nagytérségi) szerep erősödésében nyilvánul meg. Azonban jelentős (24%) azoknak az aránya, akik szerint a megvalósuló projekteknek nincs közvetlen térségfejlesztő hatásuk. 5

Erre jó példa a következő: A VEAB és a VMKIK a kutatóintézetek, és vállalkozások közötti pénzügyi együttműködést készít elő. A kooperáció célja a tudományos eredmények gyors, széleskörű hasznosítása. A résztvevők közös pályázatokat terveznek, illetve összegyűjtik a gazdaság k+f igényeit (Napló 2004.04.09.).

161

Térségi összehasonlításban Tatabánya esetében az elszigeteltség, Veszprém és Dunaújváros esetében a regionális szerep erősödése, Székesfehérváron pedig az elszigeteltség és a regionális szerep erősödése a legjellemzőbb. Egyetemek/kut.int. (n=11)

Válllakozások (n=17)

Önkormányzatok (n=5)

növekvő presztizs nemzetközi versenyképesség erősödése regionális szerep erősödése

Veszprém (n=12)

nincs hatásuk Tatabánya (n=4)

Székesfehérvár (n=12)

Dunaújváros (n=5)

Összes térség (n=33) 0

10

20

30

40

50

60

70

1. ábra Hatások a térség helyzetére forrás: kérdőívek adatai

Végül a jövőben a válaszadók többsége (44%) minőségi fejlesztéseket tart szükségesnek, vagyis a korábban leírt integrációs típusok bővítését tartja a legfontosabbnak. Feltételezésünk szerint ez a különböző jellegű együttműködések kombinálását jelenti, vagyis például a technológiai integráció kiegészítését termelési vagy éppen adminisztratív elemekkel. A válaszadók 34%-a szerint a térségen kívüli kapcsolatok erősítése szükséges, és a legkevesebb perspektívát a belső együttműködések bővítésében látnak. A térségek között is jelentős különbségeket találtunk, Tatabányán nem tartják szükségesnek a belső kapcsolatok bővítését, viszont a meglévők minőségi fejlesztését igen. Ezzel szemben Székesfehérváron a belső hálózati erőforrások további bővítése a legfontosabbnak tartott fejlesztési irány. Összegzés Az eredmények alapján megállapítható, hogy a vizsgált városokban az innovatív hálózatok fontos szerephez jutnak a helyi szereplők együttműködéseiben. Lényeges azonban, hogy a vizsgált hálózatok helyi beágyazottsága nem jelentős, az együttműködések kedvező hatásai többségében a résztvevőkre korlátozódnak. Emellett kiemelhető néhány olyan tendencia, amely eredményeinkből kirajzolódik: 1. A hálózatok kialakítását elősegítő tényezőkkel kapcsolatban minden térség esetében a személyes kapcsolatok egyértelmű dominanciája jellemző. Ez

162

alátámasztja azt a feltevést, hogy a hallgatólagos tudás szerepe a lokális hálózatok esetében erős (vagyis a hallgatólagos tudás továbbítását segítő földrajzi közelség lényeges). Feltevésünk szerint ennek oka a korábbi egyéni tanulási-, munka-, és lakóhelyi kapcsolatok hatásának tekinthető. 2. Az integráció típusai közül a termelési és szolgáltatási, valamint a technológiai integráció dominanciája jellemző. 3. A hálózatok működése kapcsán csak a válaszadók 1/5-e szerint tapasztalhatók széleskörű pozitív társadalmi hatások, a válaszadók közel fele szerint az együttműködések csak egyes rétegek számára nyújtanak előnyöket. Ez az eredmény teljesen ellentétes a nemzetközi tapasztalatokkal, ahol az intézményközi kapcsolatok alakulása általában kedvezően hat a helyi társadalom fejlődésére. 4. A térségek fejlődésére gyakorolt hatás az összes válasz alapján döntően a regionális (nem feltétlenül tervezési-statisztikai, hanem nagytérségi) szerep erősödésében nyilvánul meg. Azonban jelentős azoknak az aránya, akik szerint a megvalósuló projekteknek nincs közvetlen térségfejlesztő hatásuk. Felhasznált irodalom CORNFORD, J. (2000) The Evolution of the Information Society and Regional Development in Europe. CURDS, Newcastle. ETKOWITZ H. (2002): Networks of Innovation: Science, Technology and Development int eh Triple Helix Era. In: International Journal of Technology Management and Sustainable Development. No. 1. pp.7-20. ETKOWITZ H. – LEYDESDORFF L. (1996): Emergence of a Triple Helix of University-Industry-Government Relations. In: Science and Public Policy No. 23. pp.279-286 GIBBONS M. – LIMOGES C. – NOWOTNY H. – SCHWARTZMAN S – SCOTT P. – TROW M (1994): The New Production of Knowledge: The Dynamics of Science and Research in Contemporary Societies, London: SAGE Publications, 1994, pp.30-39 INZELT A. (2004): Az egyetemek és vállalkozások kapcsolata az átmenet idején. In: Közgazdasági Szemle, LI. Évf., 2004. szeptember. pp. 870-890. LAMBOOY J. G. (2002): Knowledge and Urban Economic Development: An Evolutionary Perspective. In: Urban Studies, Vol. 39. pp. 1019-1035. NAGY G. (2002): Területi különbségek az információs korszak küszöbén. Területi Statisztika. 1. sz. pp. 3-25. NAGY G. (2004): Területi különbségek Magyarországon. In: e-Világ – Az információs társadalom folyóirata. 2004/02, pp. 10-16. NOWOTNY H. (2000): Re-thinking Science: From Reliable Knowledge to Socially Robust Knowledge. In: Jahrbuch 2000 des Collegium Helveticum, Zürich. Pp. 221-244. RECHNITZER J. (2003).: Az információs társadalom térformáló szerepe. In: eVilág – Az információs társadalom folyóirata. 2003/02, pp. 16-22.

163

AZ ÉSZAK-ALFÖLDI VÁROSÁLLOMÁNY DIFFERENCIÁLÓDÁSA A GAZDASÁG ABSZOLÚT MÉRETE ALAPJÁN

Molnár Ernő* Summary: Differentiation of the towns of the North Plain Region on the basis of the absolute size of the(ir) economy. The North Plain Region is Hungary’s most populated provincial region, on the other hand it has the most polarized town system, which doesn’t really has midtowns. The size of the economy of it’s towns, taking the GDP of the settlements into account, span three order of magnitude, most of them play a more significant roll in the employment than in the production of value. The differentiation of the towns in Jász-Nagykun-Szolnok County is less, because of the smaller importance of the capital of the county and the relatively strong provincial towns; and it is larger in Hajdú-Bihar County and SzabolcsSzatmár-Bereg County – in the former one it is because of the predominance of Debrecen, and in the latter one because of the relative weakness of the provincial town system. Kulcsszó: kis- és középvárosok, helyi gazdaság, települési GDP Bevezetés, a vizsgálat ismertetése A gazdaság abszolút mérete – az ún. urbanizációs típusú agglomerációs előnyökön keresztül – jelentős meghatározója a vállalkozások működését befolyásoló helyi gazdasági környezetnek (LENGYEL I. 2000). Részben ezért, részben pedig régiónk városállományának erőteljes polarizáltsága (1. táblázat) miatt tartom indokoltnak az észak-alföldi városok gazdasági súlyának vizsgálatát. 1. táblázat: A vidéki régiók városállományának differenciáltsága a lakónépesség és a munkahelyek területi egyenlőtlenségeinek tükrében (relatív szórás, entrópia) (Forrás: saját számítás KSH Népszámlálás 2001 adatai alapján) Városok száma (2005 - db) Dél-Alföld Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

*

46 35 63 39 36 28

Lakónépesség számának szórása (2001) 1,382 1,752 1,836 1,733 1,187 1,424

Munkahelyek számának szórása (2001) 1,645 1,853 2,262 1,931 1,558 1,549

Entrópia (Munkahelyek / lakóhelyek) 0,012 0,010 0,025 0,019 0,021 0,007

tanársegéd, Debreceni Egyetem TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

164

A régió városállományának differenciáltságát mutatja, hogy a többi vidéki régió adataival összevetve mind a lakónépesség, mind a munkahelyek száma az ÉszakAlföld városai esetében mutatta a legerősebb szóródást 2001-ben (1. táblázat). Ráadásul a két mutató egymáshoz viszonyított eloszlásában is itt adódott a legnagyobb eltérés (ezt mutatja a táblázat utolsó oszlopában szereplő entrópia-érték). Az egyes városok gazdaságának méretét a helyi GDP értékének becslésével határoztam meg: a módszer lényege, hogy a vizsgált települések egyes, gazdasági teljesítményhez kapcsolódó adatait (adóköteles jövedelem, regisztrált vállalkozások, helyi adók) a megfelelő megyei értékekhez viszonyítjuk, majd az arányok számtani közepe alapján, a GDP megyei értékéből következtetünk a települési GDP nagyságára (LŐCSEI H. - NEMES NAGY J. 2003). A vizsgálat során – a rendelkezésre álló adatok korlátai miatt – két helyen tértem el a leírt módszertől: egyrészt regisztrált vállalkozások helyett működő vállalkozásokkal számoltam (ez a valós viszonyok szempontjából talán előnyösebb is), másrészt 2003-as települési alapadatok mellett 2002-es megyei GDP értékekkel dolgoztam.

E cikkben három kérdés megválaszolásához szeretnék adalékokkal szolgálni: Milyen abszolút különbségek jellemzik a régió városállományát települési GDP tekintetében? Milyen viszony áll fenn a GDP és a foglalkoztatás területi egyenlőtlenségei között? Hogyan kategorizálható a régió városállománya települési GDP alapján? A települési GDP egyenlőtlenségei a régió városállományában

GDP (Mió Ft)

1000000

100000

10000

1000

1. ábra. A települési GDP alakulása az Auerbach-szabály szerinti eloszláshoz képest Forrás: KSH, TEIR, http://www.kozinfo.hu adatai alapján saját számítás

Az Észak-Alföldi Régió városi GDP értékei három nagyságrendet fognak át: a legnagyobb Debrecen (több mint 380 milliárd Ft) és a legkisebb Máriapócs

165

(kevesebb, mint 1,2 milliárd Ft) értéke között körülbelül 335-szörös különbség adódott. A települési GDP értékek megoszlásának vizsgálata során felmerült bennem egy ideális eloszláshoz való viszonyítás gondolata, s jobb ötlet híján a népességszámra kidolgozott Auerbach-szabály szerinti eloszlást (CSÉFALVAY Z. 1994) vettem figyelembe (1. ábra). Ha elfogadjuk a modell alkalmazhatóságát a települési GDP vonatkozásában is, akkor egyrészt megállapítható, hogy a három megyeszékhely alatti teljes városállomány deficites, azaz az Auerbach-szabály szerint elvárható érték alatt maradnak települési GDP értékei, másrészt két helyen mutatkozik nagyobb arányú eltérés az ideális eloszlástól: a városállomány 5-10. helyezettjeinél (középvárosok), valamint alsó harmadba tartozó településeinél (1. ábra).

2. ábra. A települési GDP területi különbségei az észak-alföldi városállományban (Forrás: Pénzes J. szerkesztése)

A legjelentősebb települési GDP értékkel a megyeszékhelyek rendelkeznek: körükből is kiemelkedik Debrecen, amelynek súlya Nyíregyháza és Szolnok együttes nagyságát is meghaladja. E három várost Jászberény, majd – valamelyest leszakadva – Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Kisvárda és Mátészalka követi (2. ábra).

A települési GDP és a foglalkoztatás kapcsolata A második felvetett probléma a települési GDP és a foglalkoztatás viszonyát érinti. A két mutató meglehetősen szoros kapcsolatot mutat: szembetűnő ugyanakkor (3. ábra), hogy a városok nagy része aránylag jelentősebb szerepet játszik a foglalkoztatásban, mint az értéktermelésben (helyben foglalkoztatottakat jelölő világos négyzet a települési GDP értékét jelölő sötét háromszög felett). Különösen nagy a differencia a foglalkoztatás javára Záhony, valamint Fehérgyarmat esetében: előbbinél az értéktermelésben betöltött szerep csak mintegy egyharmada, utóbbinál pedig fele a város foglalkoztatási súlyának. Akadnak azonban olyan települések is, amelyeknél az értéktermelés jelentősége felülmúlja a foglalkoztatásét: e városokra példa egyrészt Nagykálló, Jászfényszaru és Jászárokszállás, másrészt Hajdúsámson és Polgár. Előbbi helyek

166

esetében a települési GDP becsült értékét elsősorban a helyi adóbevételek – vélhetően egy-két kiemelkedő vállalkozásnak köszönhető – viszonylagos nagysága növeli, a jelentős munkerőt kibocsátó második csoport esetében ugyanakkor az adóköteles jövedelmek szerepe jelentős, amelynek hátterében az áll, hogy az elingázók jövedelmét lakóhelyük szerint tartják nyilván. 1,000

0,100

0,010

0,001

Települési GDP

Helyben foglalkoztatottak

3. ábra. A települési GDP és a foglalkoztatás normalizált mutatóinak alakulása (Forrás: saját számítás a KSH, TEIR, http://www.kozinfo.hu adatai alapján) 2. táblázat: Az Észak-Alföldi Régió városállományának differenciáltsága a munkahelyek és a GDP területi egyenlőtlenségeinek tükrében (relatív szórás, entrópia) (Forrás: KSH, TEIR, http://www.kozinfo.hu adatai alapján saját számítás)

Hajdú-Bihar

Munkahelyek számának szórása (2001) 2,563

GDP-értékek szórása (2002-2003) 2,790

Entrópia (GDP / Munkahelyek) 0,0055

Jász-Nagykun-Szolnok

1,497

1,582

0,0043

Szabolcs-Szatmár-Bereg

2,201

2,490

0,0141

Észak-Alföld

2,262

2,550

0,0086

A foglalkoztatás területi különbségeit mind a régió, mind az egyes megyék szintjén felülmúlják az értéktermelés megfelelő mutatói (2. táblázat). A vizsgált paraméterek szerint – elsősorban Debrecen kiemelkedése miatt – Hajdú-Bihar megye városállománya a legpolarizáltabb, míg Jász-Nagykun-Szolnok városai mutatják – a megyeszékhely viszonylag kisebb súlya és a vidéki városok jelentősebb szerepe miatt – a legkiegyenlítettebb képet. A foglalkoztatás és értéktermelés vizsgált települések közti megoszlása ugyanakkor – a táblázat utolsó oszlopában feltüntetett entrópia értéke alapján – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tér el egymástól a legnagyobb mértékben (2. táblázat). Kísérlet a városok csoportosítására a települési GDP becsült értékei alapján

167

Az egyetlen mennyiségi mutató értékkészletében mutatkozó „törésvonalak” felhasználásával végrehajtott egydimenziós kategorizálás során – a városgazdaságok három nagyságrendre terjedő mérete, valamint a két alsó nagyságrendi kategória között hiányzó markáns határ miatt – négy csoport kialakítását láttam indokoltnak. A csoporthatárok kijelölésénél meghatározó szempont volt a homogenitás, azaz a minimális csoportokon belüli és maximális csoportok közti heterogenitás elérése (kiszámítására szintén alkalmas az entrópia képlete, amelyet SIKOS T. T. és NEMES NAGY J. irodalomjegyzékben hivatkozott munkáiból kölcsönöztem). 3. táblázat. Maximális csoportközi heterogenitás esetén kialakított kategóriák Forrás: KSH, TEIR, http://www.kozinfo.hu adatai alapján saját számítás Városok száma (db) GDP-átlag GDP-szórás Relatív terjedelem Jellemző település

1. kategória 3 246051 0,400 0,943 Nyíregyháza

2. kategória 9 30409 0,398 1,324 Kisvárda

3. kategória 20 11462 0,254 0,879 Kisújszállás

4. kategória 31 4187 0,393 1,397 Ibrány

Négy városcsoporttal elért maximális csoportközi heterogenitás mellett a fenti felosztási optimum adódott (3. táblázat). Az egyes kategóriákba tartozó városok száma a rangsor vége felé haladva növekszik. A csoportokra jellemző GDPátlagértékek között csak az első két kategória esetében mutatkozik nagyságrendi különbség, a 2-3. és 3-4. kategóriák viszonylatában szűk háromszoros differencia rajzolódik ki. A csoportátlagokhoz legközelebb eső települések neve került feltüntetésre a táblázat legalsó sorában. A csoportokra jellemző szórásértékek – a sorból kissé kilógó 3. kategória kivételével – egymáshoz közeliek (3. táblázat), hasonlóságuk hátterében azonban eltérő okok keresendőek. Az első két csoport esetében egy-egy kiugró teljesítményt produkáló város (Debrecen, illetve Jászberény) növeli erősen a szórás értékét, míg az utolsó kategória nagy létszáma miatt mutat hasonló differenciáltságot (e csoportban volt legmagasabb a relatív terjedelem értéke is). Jelentős különbségek mutatkoznak az egyes csoportokba tartozó városok területi megoszlásában (4. ábra). Miközben az 1. kategória települései egyenletesen oszlanak meg a három megye területén, a 2. kategória településeinek nagyobb hányada Jász-Nagykun-Szolnok, a 3. kategória településeinek relatív többsége Hajdú-Bihar megyében található. A számszerűen legerősebb városállománnyal rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megye adta a 4. kategória legnagyobb csoportját: városainak közel kétharmada e kategóriába került.

Összegzés

168

Az Észak-Alföldi Régió Magyarország legnagyobb létszámú, ugyanakkor legpolarizáltabb városállománnyal bíró, középvárosokkal nem igazán rendelkező vidéki régiója. Városi gazdaságainak – települési GDP alapján számolt – mérete három nagyságrendet fog át, többségük foglalkoztatásban játszott szerepe jelentősebb értéktermelésben elfoglalt helyüknél.

4. ábra: A különböző kategóriákba sorolt városok területi eloszlása (Forrás: Pénzes J. szerkesztése)

A városállomány differenciáltsága JászNagykun-Szolnok megyében – a megyeszékhely kisebb súlya, valamint a viszonylag erős vidéki városok miatt – kisebb, HajdúBihar és SzabolcsSzatmár-Bereg megyékben – előbbiben elsősorban Debrecen súlya, utóbbiban a vidéki városhálózat viszonylagos gyengesége folytán – nagyobb.

Irodalomjegyzék CSÉFALVAY Z. 1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. – IKVA Könyvkiadó Kft. Budapest. 366 p. LENGYEL I. 2000: A regionális versenyképességről. – Közgazdasági Szemle 12. pp. 962-987 LŐCSEI H. - NEMES NAGY J. 2003: A Balatoni Régió gazdasági súlya és belső térszerkezete. – In: Kistérségi mozaik (Regionális Tudományi Tanulmányok 8, szerk. Nemes Nagy J.). ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. NEMES NAGY J. (szerk.) 2005: Regionális elemzési módszerek (Regionális Tudományi Tanulmányok 11). – ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. 284 p. SIKOS T. T. (szerk.) 1984: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 300 p.

169

ADALÉKOK A HAZAI VÁROSÁLLOMÁNY GYARAPODÁSÁHOZ Bujdosó Zoltán∗ Summary: In 2005, the number of towns increased by fifteen. The study of the institutional background of the settlements with town ranking is rather up-to-date since the presence of certain functions basically determines the role of the towns. The present paper provides facts and figures on the presence of the institutions on our freshly inaugurated urban settlements and their role fulfilled within the settlement network. Kulcsszavak: településhálózat, városi rangú települések, várossá nyilvánítás, középfokú intézmények Prológ Hazánk városállománya 2005-ben 15 településsel gyarapodott, a városi jogú közigazgatási egységek száma ezzel 289-re változott. A városok településhálózatban betöltött szerepének megítélése rengeteg vitát szült és ma is a „legkényesebb” kérdések egyike a szakemberek körében. Jelen tanulmány nem hivatott véleményt nyilvánítani, csupán tényeket, adatokat közöl a frissen várossá vált településeinken az intézmények jelenlétéről, azok településhálózaton belül betöltött szerepéről. Kikről is van szó? Az említett 15 város területi megoszlása változatos. Legtöbb települést – mondhatjuk azt, a korábbi évekhez hasonlóan – Pest megyében, a főváros környéki agglomerációs gyűrűben nyilvánítottak várossá, szám szerint 4-et (Kistarcsa, Ócsa, Üllő, Pilis). Ezt követi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol 3 település is elnyerte a címet (Kemecse, Nyírlugos, Nyírtelek), míg Heves (Kisköre), JászNagykun-Szolnok (Abádszalók), Békés (Csorvás), Csongrád (Sándorfalva), Somogy (Kadarkút), Fejér (Martonvásár), Vas (Őriszentpéter), Borsod-AbaújZemplén (Pálháza) megyék egy-egy „új” várossal büszkélkedhetnek.

∗

főiskolai adjunktus, Károly Róbert Főiskola Turizmus Tanszék

170

1. táblázat: A vizsgált városok népességszáma és területe (Forrás, KSH, 2004)

A vizsgált városok népességét tekintve messze kiemelkednek a főváros körfő ha nyéki települések, még a négy közül Abádszalók 4 623 13 223 legkisebb lakosságszámmal rendelkező Csorvás 5 706 9 018 Ócsa is megelőzi valamennyi nem Pest Kadarkút 2 802 3 974 megyei vetélytársát, Pilis és Üllő Kemecse 5 042 3 894 10 000 fölötti népességszáma pedig Kisköre 3 061 6 842 majd tízszerese a legkevésbé népes Kistarcsa 9 594 1 102 Őriszentpéternek vagy Pálházának. Martonvásár 5 336 3 125 Nagyváros közeli településként magas Nyírlugos 2 970 5 838 értékkel rendelkezik még Sándorfalva Nyírtelek 7 176 6 792 és Nyírtelek is, ugyanakkor falusi terüÓcsa 8 873 8 164 leten betöltött kulcsszerepről árulkodik Őriszentpéter 1 283 3 356 Kadarkút vagy Nyírlugos 3000 fő alatti Pálháza 1 130 675 lélekszáma. Pilis 11 139 4 733 A települések kiterjedését vizsSándorfalva 8 017 5 577 gálva Abádszalók értéke kiugró, majd Üllő 10 134 4 812 ezt követi több alföldi, nagyhatárú település (Csorvás, Ócsa, Nyírtelek, Kisköre). Pálháza domborzati okok miatt kis területen foglal helyet. A városok intézményi ellátottsága Az igazgatási funkciók és ezek intézményei a települések, elsősorban a városok egyik legősibb központi szerepkörei, amelyek jelentős mértékben befolyásolják azok fejlődését, a településhálózatban elfoglalt helyüket (BUJDOSÓ Z., 2004). A hazai városok középfokú intézményekkel való ellátottságát Szabó Gábor 10 mutató* alapján vizsgálta, és megállapította, hogy ez 60%-os Magyarországon (SZABÓ G., 1997). Az érték mögött azonban jelentős területi különbségek fedezhetők fel, így például az Észak-Alföldön ez 50% alatt marad. A hazai átlagot tekintve a városok mintegy 1/3-a hiányos intézményi ellátottságú. Ezek a funkcióhiányos települések általában 1990 után váltak várossá (ez is igazolja, hogy az újonnan városi rangot nyert települések jó része hiányos intézményi ellátottságú).

A magyarországi kisvárosokban az intézményi ellátottság nagyon eltérő. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a megyékben a járások összevonása, illetve későbbi megszűntetése az igazgatási funkciókat erősen koncentrálta, másrészt pedig annak a „várossá nyilvánítási hullámnak”, melynek következtében több olyan település is városi rangot kapott, ame-

*

A kutató által használt tíz mutató: bíróság, ügyészség. földhivatal, rendőrkapitányság, tűzoltóparancsnokság, tisztiorvosi hivatala, vámhivatal, szakrendelői ellátás, kórházi ellátás, középiskola)

171

lyek nem rendelkeztek a megfelelő igazgatási funkciókkal (korábban ez alapfeltétele volt annak, hogy egy község várossá válhasson). Vizsgálatom során megkülönböztettem Általános igazgatási, Rendészeti-védelmi és Igazságszolgáltatási-jogi funkciókat, és ezek intézményeinek területi elterjedését vettem figyelembe az egyes városokban. A vizsgálathoz a települések honlapjai és a KSH adatbázisai nyújtottak alapinformációkat. Az Általános igazgatási intézmények közül az Építésügyi hatóságok a decentralizáció következtében minden városban megtalálhatók, hasonlóképpen a Szociális hatóságok hiszen alapszinten elsőfokú hatóságként szerepelnek. Szintén decentralizált intézménynek tekinthető a Gyámügyi hatóság. Munkaügyi központok ugyanakkor csak a közeli városokban találhatók, egyik település sem rendelkezik önálló kirendeltséggel. A Rendészeti, védelmi intézmények közül Rendőrkapitányság kizárólag Kistarcsán található, a többi város csak Rendőrörssel rendelkezik. Önálló Határrendészete van Őriszentpéternek, elsősorban földrajzi fekvéséből adódóan. A Jogi és igazságszolgáltatási intézmények tekintetében csak Okmányirodák találhatók a vizsgált városokban, ezek közül is mindössze 2 településen, Sándorfalván és Martonvásáron.

A munkaerő általános műveltsége, szakmai képzettsége kihat egy település, egy város gazdasági fejlődésének lehetőségeire. A városok oktatási szempontból olyan települések központjai, amelyekből a közlekedési adottságok, illetve a vasúti vagy autóbusz összeköttetések lehetővé teszik a területükön lakó tanulóknak a naponkénti bejárását. Ezért a városok oktatási intézményei elévülhetetlen szerepet játszanak annak életében. A vizsgálat során olyan intézményeket vettem csak figyelembe, amelyek valamilyen speciális oktatást biztosítanak, mivel az általános iskolai oktatás minden településen alapfunkció. Középiskolai oktatás (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola) 6 városban is folyik, ezek név szerint: Kistarcsa, Pilis, Ócsa, Martonvásár, Kadarkút és Nyírlugos. Ugyanakkor Kistarcsán Sándorfalván Üllőn Pilisen, Ócsán, Martonvásáron és Csorváson Művészeti Iskolákban folyik valamilyen speciálisképzés. A kulturális életet reprezentáló városi könyvtár valamennyi településen megtalálható. A 90-es évek alapvető változásokat hoztak az egészségügyi intézményhálózat területi rendszerében, hiszen a szülőotthonok bezárásával, a járóbeteg rendelés új területi szervezeti struktúrájának kiépítésével fellazult a korábbi szigorú beutalási rendszer, és egyre inkább meghatározóvá válik az adminisztratív kötöttségek helyett a szubjektív döntés. A folyamat során azok a városok váltnak központtá, amelyek területén fekvőbeteg-intézmény

172

vagy rendelőintézet található, mivel ez esetekben nem csak a település lakosságát látják el. A vizsgált városok közül valamennyi rendelkezik alapvető egészségügyi intézményekkel, így rendelőintézet és gyógyszertár mind a 15 településen megtalálható. Az egészségügyi ellátás szempontjából ki kell emelni Kistarcsa és Nyírlugos településeket, hiszen előbbiben a térség lakossági ellátásában fontos szerepet játszó kórház, utóbbiban pedig mentőállomás működik. A szociális ellátásban komoly segítséget jelentő Idősek Otthona vagy Szociális Otthon 8 városban is megtalálható, így Abádszalókon, Kemecsén, Nyírteleken, Pilisen, Martonvásáron, Csorváson, Pálházán és Kadarkúton.

A fent bemutatott helyzet összefoglalását az alábbi táblázat szemlélteti. Az összefoglalásban csak azokat az intézményeket mutatom be, amelyek nem alapellátást jelentenek.

Kemecse Nyítlugos Nyírtelek Kisköre Abádszalók Csorvás Sándorfalva Kistarcsa Ócsa Üllő Pilis Kadarkút Martonvásár Őriszentpéter Pálháza

Szociális és öreg otthon

Mentő-állomás

Kórház

Művészeti iskola

Középiskola

Határ-rendészet

Rendőrkapitányság

Okmányiroda

2. táblázat: A városok intézményi ellátottsága (Forrás: KSH, 2004)

X x

x X

x x

x x

x x

x

x x x x x x x

X X x

X X X

x X

Láthatjuk, hogy a települések közül alig van egy-kettő, amely olyan intézményekkel rendelkezik, mint ami több funkciót lát el annál, amit nagyközségként el kell látnia. Kiemelkedik intézményi ellátottságával Kistarcsa és Martonvásár, ugyanakkor a legtöbb város az alapellátáson túl csak egy-egy speciális, magasabb szintű funkciójú intézményt tart fenn. Hogy mégis mi eredményezte ezen települések várossá nyilvánítását? Vélemény helyett álljon zárszóként a következő újságcikk idézete:

173

…"E nagyközségek közül négy - Kadarkút, Nyírlugos, Őriszentpéter, Pálháza városhiányos térségben helyezkedik el. Kadarkút intézményeivel kistérségi feladatokat lát el: középfokú képzési rendszere van - gimnáziuma, vendéglátó-ipari szakiskolája, diákotthona 102 település tanulóit vonzza. A délkelet-szabolcsi Nyírlugos is kistérségi központ. Az önkormányzat az elmúlt 15 évben tervszerű fejlesztési programmal széles körű intézményhálózatot alakított ki, iskola, mentőállomás, rendőrőrs működik itt. Létesítményeiből kiemelkedik az új oktatási bázis. A Vas megyei Őriszentpéter foglalkoztatócentrum. Az Őrségi Nemzeti Park igazgatóságának központja, kutató- és oktató-, valamint idegenforgalmi bázis, rendezvényeinek vonzása átnyúlik az országhatáron. Pálháza a Zempléni Tájvédelmi Körzet részeként a hegység turisztikai kapuja, évente mintegy 50 ezren látogatják. Csorvás a múltban központi település volt, gazdasága erős. Széles körű intézményrendszeréből oktatási, kulturális, illetve szociális ellátó létesítményei emelkednek ki. Martonvásár mezővárosi nagyközség, amely mindig gazdasági, intézményi és kulturális központ volt. Nemzetközi hírű az MTA 1953ban létesített Mezőgazdasági Kutató Intézete, amely oktatóközpont is. Híresek a Brunszvik kastélyparkban rendezett Martonvásári Nyár zenei estéi. Az agglomerációs nagyközségek közül Ócsa, Pilis, Üllő a fővároshoz, Nyírtelek és Sándorfalva megyeszékhelyekhez kötődik. Népességük a betelepüléssel gyorsan növekszik, gazdaságuk erős és folyamatosan fejlődő. Abádszalók a Tisza-tó melletti legnagyobb nagyközség - vonzását elősegíti, hogy a tavat motoros vízi járművek is igénybe vehetik. Kisköre pedig az 1968-tól épült vízügyi létesítményeiről - a vízlépcsőről és az erőműről - ismert. Ezek meghatározták dinamikus fejlődését, térségi szerepét. Üdülőinek száma, s közel 800 szállásférőhelye fokozatosan gyarapszik.”… (Népszabadság Online) Irodalomjegyzék BUJDOSÓ Z.(2004): A megyehatár hatása a városok vonzáskörzetére Hajdú-Bihar megye példáján – doktori értekezés, Debrecen, 233 p. SZABÓ G. (1996): Város és vonzásterülete önkormányzati aspektusból. – In: Város és vonzáskörzete (szerk: Szabó G.). ÖN-KOR-KÉP. pp. 7-57. TIZENHÁROM TELEPÜLÉS KAP VÁROSI RANGOT 2005-05-20 15:48:58 (Népszabadság Online) www.nol.hu

174

GYULA, A HATÁRMENTI TURISZTIKAI KÖZPONT Veres Ildikó* Summary: Gyula with its population of 33 000 people is located in one of the lowest-lying area in Hungary, in the South Great Plain Region, in the south eats part of Békés County, close to the Hungarian-Romanian border, on the left side of River Fehér-Körös. Its surface is plain, which is made various by hillocks rising from its surroundings. It is worth studying the city as a frontier touristic centre because of the frontier location and the touristic character of the city. Kulcsszavak: turizmus, városfejlesztés, határmentiség, Gyula Népesség etnikai összetétele A határmentiségből kifolyólag, illetve a határon átnyúló kapcsolatok tekintetében érdemes a népesség etnikai összetételét megvizsgálni. A város összlakossága 33 000 fő, ebből 3500-ra tehető a magukat román és 2000-re a magukat német nemzetiségűnek vallók száma. A városban viszonylag Német jelentős román kisebbRomán 6% ség él. A város 11% kulturális központja a Magyar magyarországi román Román kisebbségnek, itt találNémet ható a román kisebbségi önkormányzat, román Magyar nyelvű középiskola, 83% ortodox püspökség. A német ajkú kisebbség 1. ábra: A lakosság nemzetiség szerinti eloszlása kisebb arányban van (Forrás: saját szerkesztés) jelen a településen, de a kulturális örökség, további vonzerőt jelent a városnak a külföldi vendégek számára. Történet Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében történik. A település várossá fejlődése már ekkor megindult, Károly Róberttől kapta első kiváltságait, valamint vásártartási jogát. Jelentős fejlődés a török kiűzését követően az 1720-as évek után következett be, ekkor alakult ki a belvárostól nyugatra a Németváros. *

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

175

A megyei uradalom központjában, az Alföld peremén, Erdélyhez közel virágzó gazdaság alakult ki és messzi földön híresek voltak a gyulai vásárok. A múlt században megindult vasútépítkezések során Gyulát - minden igyekezete ellenére - elkerülte a Szolnok - Arad vasútvonal, ami így nem Gyulának hozta meg a gazdasági lendületet. A fejlődés vonala akkor tört meg igazán, amikor a trianoni államhatár a város gazdasági hátterének nyolcvan százalékát leszakította, a város gazdasági ható- és hátterének számító 30 településből négy maradt meg. 1950-ben – fél évezredes múlt után – a megyeszékhelyet Békéscsabára helyezték. 1973-ban a várossal teljesen egybeépült Gyulavárit csatolták Gyulához, így kialakult a megye második legnagyobb területű városa. Gyula kedvező adottsága kiemelkedően gazdag termálvíz-készlete, így új irányt a fürdőfejlesztés hozott, a város két évtized alatt elismert fürdőhellyé vált és ma már a hazai gyógy-idegenforgalom egyik központja. Az éleződő piaci versenyben azonban nem maradhat le, mivel nehezen megközelíthető Gyulának olyan kínálatot kell tudni nyújtani, ami ellensúlyozza ezt a hátrányt. Ezért indultak meg a fürdőfejlesztések, korszerűsítések, azonban az önkormányzatnak ezen túlmenően áldoznia kell a gyógyüdülő jelleget támogató történelmi, műemlékvárosi környezet erősítésre, annak ápolására is. Elérhetőség Gyula fontos nemzetközi határátkelőhely Arad-Bukarest felé. Gyula a térség egyetlen olyan határátkelőhelye Románia felé, mely városi infrastruktúrával bír. A várost elkerülik az autópályák, illetve az elsőrendű főútvonalak. A városon halad át a Kecskemétet és Gyulavarsándot összekötő 44-es főút, mely jelentős személy- és teherforgalmat bonyolít le. Gyula Budapesttől 220 km-re található, megközelíthető Kecskemétig az M5ös autópályán illetve az 5-ös főúton, onnan pedig a 44-es főúton. A helyközi forgalomban nagy szerepe van az autóbusz közlekedésnek. Gyula a vasúthálózat szempontjából közepesen kiépített. Vasúti szárnyvonallal rendelkezik, amely nincs villamosítva. A város vasúton Budapestről, közvetlen járatokkal Békéscsabán keresztül közelíthető meg. A településről Interpici járatok közlekednek Békéscsabára és Szegedre. Működő repülőtér Békéscsaba határában található. Jelenleg sport célokat szolgál, a füves pálya csak kis gépek fogadására alkalmas, de tervezett a repülőtér regionális mértékű kiépítése. Gyula turisztikai kínálata A közép-kelet-európai országok számára a turizmus a gazdasági fejlődés egyik reális kitörési pontja lehet, hiszen multiplikátor hatása révén mind a gazdasági fejlődésnek, mind a befektetések ösztönzésének, valamint a munkahelyteremtésnek is katalizátorává válhat, amely különösen fontos tényező egy periférikus területen található történelmi városnak.

176

A turizmus kedvező jövedelemteremtő gazdasági ágazat, amely elősegíti egyes térségek gazdasági szerkezetének átalakítását, elmaradott térségek felzárkóztatását, értékeink és a meglévő vonzerők hatékony gazdasági hasznosítását, természeti és kulturális értékeink megőrzését és hasznosítását, a lakosság életkörülményeinek javítását. Ez különösen nagy hangsúllyal bír egy periférikus területen fekvő település esetében. A város gazdaságában a turizmus jelentős szerepét támasztja alá, hogy a vállalkozások kb. 8%-a a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nemzetgazdasági ágban működik. Ez az érték az országos adat (4 %) felett van. Az idegenforgalom nem tölt be ugyan kiemelkedő szerepet sem a foglalkoztatottak számát, sem a megtermelt városi össztermék nagyságát illetően, viszont multiplikatív hatása révén jelentősége sokkal nagyobb. Az önkormányzat idegenforgalmi adóból származó bevételei a kilencvenes évek kezdete óta majdnem tízszeresére emelkedtek. Gyula város turisztikai jelentősége hosszú múltra tekint vissza, melyet elsősorban már a múlt században is ismert gyógyhatású vize és az 1959-óta üzemelő Várfürdő nemzetközi jelentősége, valamint legfontosabb műemléke, a Vár alapozott meg. A város, bár az ország központjától és gyorsforgalmi útjaitól távol esik, az 1970-ben nyílt nemzetközi határátkelőhelynek köszönhetően a kelet-nyugati forgalom fontos állomásává, a nemzetközi turizmus megálló- és pihenőhelyévé vált. A növekvő vendégforgalmon belül, jóllehet a külföldi vendégek aránya csökkent az elmúlt évek során, Gyula egyre kedveltebb célpont a belföldi, kikapcsolódni vágyó turisták számára. A vendégszám-növekedés, a település turisztikai kínálata iránt jelentkező egyre számottevőbb kereslet tudatos városfejlesztést indított meg, melynek köszönhetően Gyula fél évszázad alatt a Tiszántúl egyik idegenforgalmi központjává vált. A gyorsan változó keresleti igényeknek való megfelelés, a külföldi vendégforgalom visszaesése, a város turisztikai versenyképességének fenntartása azonban a térség idegenforgalmának tudatos és folyamatos tervezését, a kínálat továbbfejlesztését teszi szükségessé. A város turisztikai vonzerejét tekintve az alábbi attrakciókat különíthetjük el: - vizek (gyógyturizmus, vízi- és ökoturizmus a Körösökhöz kapcsolódóan); - történelmi-kulturális örökség (pl. a Gyulai Vár, Várszínházi előadások, Végvári Esték, Erkel Diákünnepek); - egyéb turisztikai vonzerő (konferenciaturizmus, bevásárlóturizmus). Vizek A Várfürdő 72ºC-os, 2005 méter mélyről feltörő vizét az egészségügyi miniszter 1969-ben gyógyvízzé, a fürdőt 1971-ben gyógyfürdővé és 1985-ben a gyógyfürdő környékét gyógyhellyé nyilvánította. A Széchenyi-terv jóvoltából teljesen újjáépített Várfürdő a Dél-Alföld legújabb, legmodernebb, európai színvonalú strand- és gyógyfürdője lett, ahol minden korosztály számára tökéletes szórakozást nyújtanak az élménymedencék, a gyermek-víziparadicsom, pezsgő- és hullámmedence, valamint az óriás- és kamikáze csúszdák.

177

A város határában nyolc kilométeren belül három Körös (Fehér, Fekete, Kettős) szállítja az erdélyi hegyek vizét a Tiszába. A város tervezi a Körösök minél aktívabb kihasználását vízi turisztikai szempontból, ill. annak intenzív beiktatását a város vérkeringésébe. Kedvelt üdülőhely a Városerdő, ahol a Fekete-Körös partján működik egy jól kiépített strand. A Körösök ökoturisztikai fejlesztésének célja a térségben meglévő jelentős fejlesztési potenciállal rendelkező, de mindezidáig kihasználatlan (vagy csak részben kihasznált) természeti adottságok turisztikai célú hasznosítása a természet védelme, a hagyományok megőrzése, a fejlődés hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása mellett. A Körös-vidéki táj értékeinek megőrzésére és az értékek bemutatására hozták létre 1997-ben a Körös-Maros Nemzeti Parkot. Emellett a kedvelt kirándulóhely, Szanazug (a Fekete- és Fehér-Körös összefolyása, a várostól 2 km-re található, kedvelt kirándulóhely) összekapcsolása a gyulai attrakciókkal is kiemelt jelentőséggel bír, mint alternatív turisztikai elem. Jelenleg turisztikai célú kerékpárút köti össze Gyulát Szanazuggal. Elképzelések születtek Gyula és Békéscsaba, valamint Gyula és a környező tanyákat összekötő kerékpárút létesítéséről is, mely a helyi lakosság munkába járásának megkönnyítése mellett a kiránduló, aktív turizmus lehetőségét javítaná. Történelmi-kulturális örökség A Várfürdő mellett a Vár, és a hozzá kapcsolódó kulturális rendezvények jelentik a város számára az egyedi turisztikai vonzerőt. A gótikus, tornyos várkastély 14031445 között épült. Ez az ország legépebb gótikus lakópalotáját és kápolnát tartalmazó épület. A szabályos alaprajzú, belsőtornyos vár az eredetileg mocsaras-lápos területen, a Fehér-Körös árterületén, egy hosszúkás szigetre épült. A belharcok, török ostromok közepette folytak az építések és átalakítások, az 1566-1695 közötti török uralom idején nagy változás nem történt. Azután viszont a vár hadászati jelentősége megszűnt, a kincstár leromboltatta a várfalakat, betömette az árkokat, a vár egy része, a belső vár, a rondella és a huszártorony maradt meg. A tetőről nagyszerű kilátás nyílik a környékre, szerencsés esetben az aradi és nagyváradi hegyekig. A város szeretné megvalósítani a Szigeterőd rekonstrukcióját, amely többek között az egykori várárok rekonstrukciójával, és a Szigeterőd markáns elkülönítésével valósulna meg. A kulturális-történelmi rendezvények, mint pl. a Várszínházi előadások, Végvári Esték, Erkel Diákünnepek, Minden Magyarok Táncfesztiválja, kulturális sokszínűségükkel, megfelelő marketing mellett további látogató szám növekedést jelenthet a határ másik oldalán élők számára is. Gyula turisztikai életéből hiányzik a komfortosan kialakított, megnyerő közterekkel, forgalom korlátozott és sétáló övezetekkel ellátott városmag, ahol a történelmi környezet, a kapcsolódó színvonalas kereskedelmi és vendéglátóipari szolgáltatások, kulturális és művészeti programok egymást jól kiegészítve nyújt-

178

hatnak kellemes kikapcsolódást az ide látogatóknak. Ennek pótlásával, az itt nyújtott üzleti szolgáltatások révén az év nagy részében turisztikai kínálat alapozható a városra. Fontos lenne Gyula város történelmi és kulturális értékekben bővelkedő, egykor a város gazdasági súlypontját adó városközpontjának is aktív és igényes színvonalú bevonása a fürdőváros turisztikai kínálatába. A projekt keretében megvalósul a városközpont összefüggő közterületeinek felújítása, fejlesztése és vizuális megjelenésének javítása. További cél az így létrejött vonzerő bevezetése és megismertetése az idegenforgalmi célpiacokon, egy megfelelő marketingstratégia kialakításával. Egyéb turisztikai vonzerő A szélesebb turisztikai skála létrehozása érdekében érdemes a konferenciaturizmus térnyerésének biztosítása is a városban. Jelenlegi kapacitása a városnak a következő táblázatban követhető nyomon. 1. táblázat: Gyula rendezvény- és konferenciakapacitása (fő) (Forrás: Gyula Polgármesteri Hivatal Román kulturális központ Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház Mogyoróssy János Városi Könyvtár Tószínpad Várszínpad Várszínpad kamaraterem Hotel Erkel Hotel Agro Hotel Hőforrás Pándy Kálmán Megyei Kórház ÖSSZESEN

Egyidejű befogadóképesség 300 500/150/120/80/50/25/25/25/25 60 540 420 200 200/80 100 180 250/150 3480

Az adatok tükrében elmondható, hogy összességében nagy befogadóképességgel bír a város, de az egyidejű, nagyobb létszámot jelentő rendezvények a tószínpadon, ill. várszínpadon valósíthatóak meg, amelyek kevésbé alkalmasak a konferenciák fogadására. A jelentős tranzit forgalom, valamint a jelen lévő bevásárlóturizmus miatt egy bevásárló- és tranzitközpont létesítése mindenképpen ideális lenne a város számára. Ehhez a bevásárló- és tranzitközpontnak megfelelő kiszolgáló létesítmények szükségesek: üzemanyagtöltő állomás, őrzött kamionparkoló, étterem, motel, autó-szerviz, élelmiszer-áruház, piac és egyéb üzletek. Összegzés Megállapítható, hogy a településen jelenleg is adottak nagy attraktivitású vonzerők, melyek főként a nyári szezonban képesek jelentős keresletet generálni, szükséges azonban új kínálati elemek beépítése a szezon megnyújtásának érdekében. Ugya-

179

nakkor érdemes kihasználni a határmentiség kínálta előnyöket, nyitás szükséges a romániai piac felé. A gyógyturizmus Gyulai színvonala a határ túloldalán jelenleg nem található meg, ezért a fizetőképes vendégeket érdemes célzott marketinggel a városba csábítani (elsősorban a növekvő létszámú, jobb fizetőképességű vállalkozói réteg). Az aktív időtöltés, a változatos programkínálat (elsősorban a közös kulturális hagyományokra támaszkodva) tovább színesítheti a város kínálati palettáját, nem veszítve szem elől a környezet teherbíró képességét sem. A kínálati skálát oly módon kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen a versenyhelyzet a többi településsel. A város, annak ellenére, hogy országos viszonylatban, területi vonatkozásban periférián található, olyan volumenű turisztikai potenciállal rendelkezik, amely mindenképp további fejlődési lehetőséget biztosít. Románia Európai Unióhoz való csatlakozása további potenciális piacnyerést jelenthet a város számára, de ezen határmentiség helyzeti előnnyé való kovácsolása, illetve további fejlesztése már jelenleg is folyamatban van. A célzott marketing, illetve a tudatos piacnyitás a keleti szomszédok felé tovább erősítheti a város jelenlegi, regionális turisztikai centrum jellegét. Felhasznált irodalom BELUSZKY PÁL (1999): Magyarország településföldrajza – Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs DÁVID L.–MAZSU J.–RADICS ZS.–BUJDOSÓ Z. (2004): Csabai Kolbászfesztivál turisztikai hatástanulmánya, Békéscsaba, 17. p. GYULA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA- ECONOCONSULT KFT.(2001.)- Szabadidő és turisztikai központ-megvalósíthatósági tanulmány MAGYAR TURIZMUS RT.- AQUAPROFIT RT. (2005.): Vízi Turizmus Fejlesztési Program VAJDA R.-VADAS V.(1990)- Magyarország Gyógyidegenforgalma I.-II. www.gyula.hu www.gyulavarfurdo.hu www.gyulatourist.hu www.vendegvaro.hu www.kmnp.hu

180

MAROSVÁSÁRHELY KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSI VONZÁSKÖRZETE Katona Péter∗ Summary: Within the educational function, the secondary educational institutions have a major role since they develop closer relations with the neighbouring settlements. In my study I treated the data of four educational institutions in Marosvásárhely thus indicating Marosvásárhely’s educational attraction zone. In the future I will make my study final by making use of the data of every educational institution in Marosvásárhely. Kulcsszó: középfokú oktatás, oktatási vonzáskörzet Bevezető A komplex vonzáskörzetkutatások alapját a központi (városi) funkciókat hordozó intézmények és az általuk vonzott települések között kialakult kapcsolatok vizsgálata képezi. Az oktatás meghatározó szerepet tölt be a központi funkciók sorában, és jelentős kapcsolatokat generál a központ és a környező települések között. Ezen kapcsolatok létrejöttét és milyenségét az oktatási funkciót hordozó tanintézmények jelenléte és sokfélesége határozza meg. Az oktatási funkció mennyiségi ismérvei alapján alkalmas arra, hogy a városok vonzáskörzetét leha-

tároljuk. Az oktatási és kultúrális kapcsolatok a települések eltérő szintű oktatási és kultúrális intézményrendszeréből adódnak. Szorosan összefüggnek a lakosságszámmal (mint működtetésükhöz szükséges küszöbérték), a lakosság elöregedési fokával (elsősorban az iskola esetében fontos), valamint a kapcsolathordozó intézmények lokalizációjával (BENEDEK J., 2000). Az intézménytípusok jelentősége különbözik: az egyetemek sokkal nagyobb vonzással rendelkeznek, mint az óvodák vagy elemi iskolák. A középiskolák vonzása a komplex vonzáskörzetlehatárolás esetében jelentőségtöbblettel bír az egyetemekkel szemben, mivel egyetemeknek vonzása sokkal tágabb határok között mozog. A középfokú oktatási intézmények közül a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők emelkednek ki, mivel diverzifikáltabb szakképesítést nyújtanak, mint a gimnáziumok, kollégiumok vagy elméleti líceumok. Megemlítendő az a tény, hogy a szakközépiskolák és szakmunkásképzőkben tanuló diákok nagyrésze vidékről származik, míg az elméleti liceumokba és kollégiumokban nagyrészt városi diákok, és kisebb részben vidéki tanulók nyernek felvételt. Ez a tény nem minden esetben függ össze a vidéki iskolákban történő oktatás színvonalával, hanem inkább a szülők és a család képzési színtje a meghatározó ilyen téren. Jel∗

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

181

zem ugyanakkor, hogy Romániában az elméleti líceumokba és a kollégiumokba csak sikeres képességvizsga letétele után kerülhetnek be a diákok. Azon diákok, akik nem jártak sikerrel a VIII. általános utáni képeségvizsgán, csupán az un. művészetek és mesterség iskolák valamelyikébe nyerhetnek felvételt. Mindkét esetben a diákok tanulási átlageredményei és opciói alapján számítógépes program segítségével történik a kiírt helyekre az elosztás. Az oktatás múltja és jelene Marosvásárhelyen Az oktatási funkció a történelem folyamán fokozatosan jelentkezett az oktatási intézmények megjelenésével egyidőben. Az évek során Marosvásárhely kiérdemelte az iskolaváros jelzőt úgy, mint Nagyenyed, Kolozsvár vagy Székelyudvarhely. Legrégebbi iskoláját a Református Kollégiumot négy és fél évszázaddal ezelőtt alapították, és ez volt a vásárhelyi szelemi élet fellegvára. A reformáció hatására 1557-ben Székelyvásárhelyen létrehozták a Schola Particulat, ahol olyan neves profeszorok oktattak, mint Baranyai Decsi János, Tordai Ádám, Laskói Csókás Péter. Az iskola működése eléggé viszontagságos volt abban az időben1. Az 1703. évi Rákoczi-féle szabadságharc leverése után, 1711-ben a sárospatakireformátus kollégium diákjai és a tanárok kénytelenek Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre költözni. Itt 1718. április 30-án a Schola Particulával egyesülve létrehozták a Református Kollégiumot, teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékkel. 1833-tól a felvilágosodás hatására minden tantárgyat magyar nyelven oktattak. Az 1848-49-es szbadságharcban az iskola diákjai és tanárai egy emberként vettek részt. A forradalom leverése után az osztrák önkényuralom következett. Ennek áldozatává vált többek között a Kollégum egyik neves tanára, Török János. A kiegyezés utáni reformnak köszönhetően felépül a kollégium új épülete. A két világháború bénítólag hatott az iskola tevékenységére. 1940-ben megnövekedett az iskola tanulólétszáma, így Maros-Torda megye legnagyobb iskolájává növi ki magát. A II. világháború alatt hadikórház működött az iskolában. 1948-ban államosítják az épületet, megkezdődik a „kollégiumi szellem”felszámolása (Marosvásárhelyi útikalauz, 2000.). 1957-ben az iskola 400 éves évfordulóján felveszi a Bolyai Farkas nevet. 1960-tól román tagozat is indul az iskolában. 1993-tól ebben az épületben kap helyet a Református Kollégium és a Diakonissza Intézet. 2005. szeptemberétől csak magyar nyelven folyik az oktatás, ezáltal a megye legnagyobb magyar középiskolájává válik. A romániai középfokú oktatásról dióhéjban megemlíthető, hogy az államosítás utáni időszakban az erőltetett iparfejlesztés rányomta bélyegét az oktatási folyamatra. Úgy a felsőoktatásban, mint a középiskolákban háttérbe szorult az elméleti oktatás. A cél az értelmiségiek számának a leredukálása. A szakiskolák és szaklíceumok szerepe felértkelődött 1989. előtt. A rendszerváltást követően a gazdaság átalakulásával párhuzamosan az oktatás is jelentős átalakuláson ment 1

1601-1602. között az iskolát idegen hadak (többek között Basta seregei) felégették.

182

keresztül. A gazdasági egységek átszervezésével egyidőben az oktatási egységek is profilt váltottak. Ilyen szempontból főleg 2000. után történtek jelentős átalakulások. A 2005-2006-os tanév beiskolázási ajánlata jól tükrözi a munkarőpiac kökövetelményeit. A tanintézmények teljes erőbedobással próbáltak minél nagyobb számú diákot vonzani. 1. táblázat: Marosvásárhely középiskolákkal való ellátottsága (2004-2005) (Forrás: INS2, saját szerkesztés) Maros megye Marosvásárhely középiskolák 38 18 szakok 120 63 tanulók 18145 10091

Mára az oktatási intézmények működtetése megváltozott, erősödött az iskolák versenye a tanulókért. A versenyhelyzet az iskolák vezetőségének új hozáállását kívánja meg. Az intézmények fennmaradásukhoz piacgazdasági módszereket és PR munkát kénytelenek alkalmazni, rendszerüket átalakítani, képzési formáikat megváltoztatni (OSIR CIRILL M., 2004.) 2.

táblázat. Marosvásárhelyi középiskolák beiskolázási ajánlata a 2005-2006-os tanévre (Forrás ISJ Mures, saját szerkesztés) Középiskolák

Helyek

Szakok

Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium

224

Mat-info-angol, természettud., filo., társadalomtud.,

Unirea Nemzeti Kollégium Bolyai Farkas Elmélet Líceum Református Kollégium Művészeti Líceum Sport Líceum Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum Avram Iancu Iskolaközpont Gheorghe Marinescu Iskolaközpont Gheorghe Şincai Iskolaközpont

196 224 56 112 112 168 308 84 224

Constantin Brâncuşi Iskolaközpont

196

Mat-info-angol, természettud., filo., társadalomtud., Mat-info-angol, természettud., filo., társadalomtu., vallás (katol.) Filo-angol Zene-hangszerek, művészeti-technikus Sport Óvónő-tanító-angol, társadalomtud., filo. Design, számítástech., mechatronika, filo., konfekció, mechanika, Matematika-informatika, természettud. Filo, technikus-tervező, autószerelő, elektrotechnika Műszakirajzoló, számítástechnikai-operatőr, építész, víz-gázszerelő, kőműves Filo., mat-info, közgazd., számítástech., automatizálás, elektromechanika Labor-technikus, automatizálás, számítástech., szervetelen kémia Számítástech.,faragászat, asztalos Távközlés-technikus, mechatronika-technikus, autószerelő, kozmetikus, elektr-automatiz. Kereskedelmi, közigazgatás, turizmus, élelmiszerelemző, Környezetvédelem, mechanika, növényvédő, pék Kereskedelmi, közigazgatás, turizmus, élelmezési Autószerelő

Elektromaros Iskolaközpont

252

Vegyipari Iskolaközpont Ion Vlasiu Iskolaközpont

168 196

Traian Vuia Iskolaközpont

224

T. Săvulescu Mezőgazdasági Kollégium Transilvania Gazdasági Kollégium Aurel Persu Iskolaközpont

252 140

224

Marosvásárhely fejlett középfokú iskolahálozattal rendelkezik, ami az oktatási funkció alapját képezi.

2

Institutul Naţional de Statistică

183

Módszerek A város oktatási intézményei és a környező települések között kialakult kapcsolatok intenzításának mérésére nélkülözhetetlen a város középiskoláiban tanulók származási helye (lakhelye). A marosvásárhelyi középiskolákban (18) valamivel több mint 10000 diák tanul. Jelen tanulmányaban ennek a diáklétszámnak közel 1/3-át dolgoztam fel (3073 diák). Az említett diákok Marosvásárhely legszínvonalasabb középiskoláiban tanulnak. Ebben a négy3 középiskolában nem folyik (lásd a 2. ábrát) szakmunkásképzés, csak elméleti oktatás. Az adatgyűjtés számítógépes adatbázis hiányában nehézségekbe ütközik. Az adatgyűjtéhez szükséges engedély beszerzését követően könyvtárakban vagy titkárságokon naplókból, beiratkozási nyílvántartokból jútottam a szükséges informáciokhoz. Az adatgyűjtés után a különböző telpülésekről érkező tanulók összeszámlálása következett. Településhatáros alaptérkép (nem létezik) hiányában a községhatáros 1 2 alaptérképen dolgoztam. A város-falu 3 kapcsolatok intenzításának mérésére a különbözö községekből érkező tanulók számát a község összlakosságának függvényében 1000 lakoshoz viszonyítottam, majd vonzásintenzítási osztályokat határoztam meg erős, közepes és gyenge vonzással. A 3073 tanuló 70%-a Marosvásárhelyről származik, míg 30%-a vidéki. A vidéki tanulók kevéssel több mint 1%-a a megye határain kívülről érkezett. Az általános iskolások száma is alacsony ezekben az intézményekben. Nem meg3. ábra: Marosvásárhely középfokú oktatási vonzáskörzete (részleges adatfeldolgozás), lepő hisz elméleti oktatást folytató saját számítások alapján intézményekről van szó. A szakközépis1 - erős vonzás, 2 - közepes vonzás, 3 - gyenkolák, szaklíceumok adatait a ge vonzás közeljövőben fogom feldolgozni. A vonzásintenzítási térkép elemzése során elmondható, hogy az erősen vonzodó községek: Marosszentkirály, Marosszentanna, Marosszentgyörgy, Maroskeresztúr, Mezőpanit, Jedd, Mezőcsávás, Nyárádtő, Nagyernye. Ezek a községek Marosvásárhely közvetlen szomszédai négy kivételével, amelyek a 30 perces izokrónon belűl találhatóak. Ezek a községek kedvező közlekedésföldrajzi helyzettel rendelkeznek, népességük viszonylag stabil, optimális ipari telephelyek ugyanakkor, számos 3

Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Al. Papiu Ilarian Nemzeti Kollégium, Unirea Nemzeti Kolégium, Művészeti Líceum

184

kereskedelmi társaság és cég található területükön, valamint jelemzőek az erőteljes szuburbanizációs folyamatok. Oktatási intézményeikben színvonalas oktatás folyik szkképzett munkaerővel. Következtetések A feldolgozott adatok arra engedtek következtetni, hogy a központ és a hozzá vonzódó települések közötti oktatási kapcsolatok intenzítása függ: - a központ és a vonzott települések közötti távolságtól, a központ elérhetőségétől, a vidéki telpülések közlekedésföldrajzi adottságaitól (közszállítás: buszjáratok, vonatforgalom). - a központi oktatási intézmények beiskolázási ajánlatától. - a kollégiumi férőhelyek számától. - a vidéki iskolák oktatási színvonalától, infrastruktúrális fejlettségétől. Felhasznált irodalom BENEDEK J. (2000): A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár, pp. 82- 92. BUJDOSÓ Z. (2004): A megyehatár hatása a városok vonzáskörzetére Hajdú-Bihar megye példáján (PhD tézisek). Debreceni Egyetem TTK. pp.113-126. KATONA PÉTER (2003): Marosvásárhely közlekedési adottságai, elérhetősége. In: Társadalomföldrajz-Területfejlesztés, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, p309. OSIR CIRILL M. (2004): Középfokú oktatási vonzáskörzetek vizsgálata DélBorsodban. In: Határon átnyúló kapcsolatok, humán erőforrások. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 54-56. TEPERICS K. (2005): Debrecen oktatási vonzáskörzete. In: Kisközösségtől az Eurórégióig, Prof. Dr. Süli-Zakar István tiszteletére szerzett tanulmányok gyűjteménye, Didakt Kft., Debrecen, pp. 58-62. ***Marosvásárhelyi útikalauz, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2000., pp. 74-75.

185

AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÁLTOZATOSSÁGA EGY DEBRECENI MINTATERÜLETEN

Szűcs Viktor* Summary: To quantificate the diversity of the built environment is the ultimate aim of my researches. For this purpose I performed settlement morphological examination in a district of Debrecen. As a result of this examination I could classify buildings and I determined 22 types. I used quantitative ecological methods to characterize the built environment (eg: Shannon and Simpson diversity indexes). According to these methods, on the basis of the number of buildings and types I calculated the diversity of the district. Of course there are limiting factors in relation to the application of these diversity indexes in the case of built environment. Without other surveys of that nature we cannot make comparison and draw considerable inferences. It is necessary to examine further districts and settlements to be able to carry out comparative analyses and evaluations. Kulcsszó: településmorfológia, beépítettség, Debrecen, kvanatitatív ökológia Bevezetés Debrecen mai belvárosának területén négy egykori halmazfalu helyezkedett el a XIII. században: Szentlászlófalva, Debrecenfalva, Szentmihályfalva és Boldogfalva. Ebből a négy településből a XVII. századra alakult ki Debrecen történelmi városmagja. Az ősi településmagok közül a hajdani Szentlászlófalva (a mai kilencedik városrendezési körzet) őrzi legjobban a hosszú történelmi fejlődés során kialakult kisvárosias zárt lakónegyed képét, melyet cívisvárosi karakternek, hagyományos beépítésű belső lakóterületnek, vagy kisvárosi formacsoportnak is neveznek. A történelmi fejlődés során nemcsak arculata változott, hanem funkcionális szerepe is. Így Szentlászlófalva, több évszázados múltjával kifejezetten jó témául szolgálhat klasszikus morfológiai és funkcionális morfológiai kutatásoknak. Az általam végzett morfológiai vizsgálatok az egyes telkek beépítési módjának az utcaképben való megjelenésére irányultak. Kutatásom fő célja az épített környezet változatosságának számszerű kifejezése. Ehhez kvantitatív ökológiai elemzési módszereket, diverzitási mutatókat használok fel. A diverzitáson egyszerűen változatosságot értek. Tóthmérész Béla (1997) foglalkozott és foglalkozik sokat és alaposan a diverzitási mutatókkal az ökológia területén. Így sok esetben az ő munkájára hivatkozom. Ezen mutatóknak a településmorfológiában történő alkalmazhatóságát és alkalmazhatóságának korlátait vizsgálom. *

PhD-hallgató Debreceni Egyetem TTK, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

186

Az elemzésekhez szükséges adatokat „klasszikus” városmorfológiai kutatásom szolgáltatta. E felmérés során Debrecen kilencedik városrendezési körzetében (a hajdani Szentlászlófalva területén) az épületeket típusokba soroltam. Beépítési típusok A kategorizálás alapját Mendöl Tibor munkája jelentette (MENDÖL T. 1936). Ő az adott városrészben három beépítés típust írt le: falusias típus, hézagos kispolgári házsor és kispolgári sorház típust. Ebben a sorrendben haladunk a perifériától a városközpontig, az őstermelőktől a polgári foglalkozásúakig, a nyitottól a zártabb építkezési formáig. Ezen típusokon belül további altípusokat is el lehet különíteni. Továbbá Mendöl megkülönböztette a hóstát típust, amely morfológiailag falusias, de nem őstermelők lakják. Saját felmérésem során nyolc Mendöl-féle típust és hét újabb, nem Mendöl-féle típust írtam le. Különféle keveréktípusokat is feljegyeztem. Összesen 22 kategóriát alkottam. Ezek közül egy gyakorlatilag csak a morfológiai fejlődési folyamat teljessége végett került be a sorba és ténylegesen egyetlen példánya sem található meg a vizsgált területen, így a számítások egy részénél 21, más részénél 22 típus szerepel, a diverzitási mutató jellegétől függően. A vizsgált terület 521000 m2 kiterjedésű. A területen összesen 794 épületet tanulmányoztam. Ez a mennyiség 21 kategória között oszlik el. Két típus adja az épületek 52 %-át (30% és 22%). Négy kategória szolgáltatja az épületek 74 %-át, nyolc pedig már 92,5 %-át. A maradék tizenhárom kategória mindössze 7,5 %-on osztozik. Látható, hogy egyik típus sem ér el abszolút többséget, és a kategóriák nagy része szinte csak színezőelemként jelenik meg. A hagyományos (Mendölféle) épülettípusok teszik ki az épületállomány 77,3 %-át, míg az újabbak 20,4 %át. A legegyszerűbb számszerű mutató az épített környezet változatosságának kifejezésére Alapvető kérdés: Hogyan lehetne az épített környezet változatosságát egy számmal jellemezni? Erre a kérdésre most az ökológiában használt mutatókon keresztül próbálok egyfajta választ keresni. Az első, legegyszerűbb lehetőség, amikor egy adott társulásban megszámoljuk a fajok számát (S), majd ezt elosztjuk a társulás összes egyedszámával (N).

diverzitás =

S N

Az összes egyedszámot az egyes fajok egyedszámainak összegeként kapjuk meg.

187

S

N =  ni = n1 + n2 + ... + nS , ahol

ni az i-edik faj egyedszáma

i =1

Az épített környezetre vonatkoztatva ezt a képletet, rögtön egy komoly problémába ütközünk. Az ökológiában létezik egy meglehetősen objektív és stabil fogalom: a faj. Tehát az első és halaszthatatlan feladat annak a számára, aki ilyen módon szeretné az épített környezetet jellemezni, az, hogy az épített környezet elemeit objektív kategóriákba kell sorolnia. Legkézenfekvőbbnek mutatkozik, hogy az egyes épülettípusokat válasszuk a faj megfelelőinek. Viszont könnyen belátható, hogy ennek a kategorizálásnak az univerzális objektivitása nem valósítható meg (legalábbis napjainkban biztos nem). Ebből következik az a megállapítás, hogy az épített környezet ilyen szempontú jellemzése mindig csak viszonylagosan lesz objektív. Pl. egy nagyvároson vagy egy városrendezési körzeten belül. Ez természetesen korán sem jelenti azt, hogy máris fel kellene hagyni az ilyen irányú vizsgálatokkal. Sőt, az egyre több kutatás az idő előrehaladtával, a tapasztalatok halmozódásával egyre pontosabbá, objektívebbé, összehasonlíthatóbbá teheti az eredményeket. Munkámban az épülettípusokra egyszerűen típusként, az általuk alkotott együttesre pedig körzetként hivatkozok. Esetünkben 21 típus áll rendelkezésünkre, az összes egyedszám pedig 794. A körzetre számított diverzitás-érték (D) ezek alapján a következő lesz:

D=

S 21 = = 0,026 N 794

Ezzel a mutatóval számolva igen kicsi értékek adódnak abban az esetben, ha egy vagy több típus nagy egyedszámban fordul elő, hiszen a típusszám nem nő lineárisan az egyedszám növekedésével. Éppen ezért lehet lnN-nel (természetes alapú logaritmus N) is számolni N helyett (TÓTHMÉRÉSZ B. 1997), így kiküszöbölhetjük az egyedszám exponenciális növekedéséből adódó problémát. Ezzel a mutatóval számolva:

D=

S 21 21 = = = 3,14 lnN ln794 6,68

További diverzitási mutatók Sokkal elterjedtebbek azok a diverzitási mutatók, amelyek azt is figyelembe veszik, hogy az egyes fajok milyen egyedszámmal vesznek részt a közösségben (társulásban), azaz a közösség abundancia-dominancia struktúrája alapján számolnak (TÓTHMÉRÉSZ B. 1997). Beláthatjuk könnyen, hogy ez a követelmény az épített környezet esetében is fennáll. Ehhez azonban meg kell ismerkednünk néhány alapfogalommal. A körzet egyedszámának kiszámolására használt képletet máshogy is lehet értelmezni.

188

S

N =  ni = n1 + n2 + ... + nS i =1

Lényegében mindössze arról van szó, hogy az ni-t nem az i-edik típus egyedszámának nevezzük, hanem az i-edik típus abundanciájának. Az abundancia lényegében az i-edik típus gyakoriságát jelenti a körzetben (vagyis ugyanannyi, mint az egyedszám). Legtöbb esetben azonban nem abszolút abundancia értékekkel számolnak, hanem relatív abundanciával, vagy más szóval relatív gyakorisági értékekkel. Az i-edik típus relatív gyakorisági értékét (pi) a következő egyszerű összefüggés segítségével lehet kiszámolni:

pi =

ni ni = S N  ni i =1

Ezzel gyakorlatilag az i-edik típus körzeten belüli arányát kaptuk meg. Az egyes típusok relatív abundanciáinak összege egyenlő 1-gyel. A típusok relatív gyakoriságait (illetve valójában a belőlük származtatott ritkasági értékeket) felhasználva eljutunk a következő mutatóhoz: S

Dq = 1 -  pi 2 i =1

Ezt nevezik az ökológiában Simpson-Yule-féle diverzitási indexnek (Dq), illetve kvadratikus (négyzetes)-diverzitásnak. Ez lényegében egy súlyozott számtani átlag, a körzet épületeihez rendelt ritkasági értékek súlyozott számtani átlaga. Másik nagyon elterjedt diverzitási mutató az úgynevezett Shannon-Wienerféle diverzitás (HS): S

HS = -  pi lnpi i =1

A vizsgált körzetre kiszámoltam a diverzitás-értékeket. Így megkaptuk a körzetre jellemző Simpson-, illetve a Shannon-féle diverzitás értéket. Ami jelen esetben:

Dq = 0,82

HS = 2,1

Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy ez az érték mit jelenthet, meg kell határozni a szélső értékeit. A Simpson-diverzitás 0 és 1 közötti értéket vehet fel. Könnyen belátható, hogy a minimális diverzitást jelentő 1 db típusszám esetén a képlet nullát ad eredményül, ez logikus is, hiszen 1 típusból felépülő körzet diverzitása nulla. Maximális diverzitás esetén pedig (amikor minden típus egyenlő gyakorisággal rendelkezik a körzetben) a típusszám növekedésével a diverzitás tart az egyhez.

189

A Shannon-diverzitás esetében egyszerűen belátható, hogy minimális diverzitás esetében, vagyis S = 1, a képlet 0-t ad eredményül. Hiszen ez esetben pi = 1. ln1 pedig definíció szerint minden esetben nullával egyenlő. Egy S-fajos közösség Shannon-diverzitása pontosan akkor maximális, ha minden faj azonos relatív gyakorisággal van képviselve a közösségben, azaz pi =1/S, i = 1, … ,S. Ekkor HS =lnS (TÓTHMÉRÉSZ B. 1997). A körzetünk esetében tehát a maximális diverzitás:

HS = lnS = ln21 = 3,04

Ha figyelembe vesszük, hogy a körzet esetében közel 0 és 3,04 között változhat a diverzitás értéke, akkor a kapott Shannon-diverzitás értékeket közepesnek mondhatjuk. Mivel azonban ez az első ilyen számítás, ezért más településeken szerzett hasonló paraméterek nélkül nem végezhetők elemző összehasonlítások és nem vonhatók le messzemenő következtetések. További területeket, egymástól lényegesen eltérő településeket kell elemezni, majd több tapasztalattal már képesek lehetünk szélesebb körű összehasonlító értékelésekre is. Összegzés Az ökológiában a közösségek változatosságára használt diverzitási mutatók az épített környezetre vonatkozatva is alkalmazhatók. A településmorfológiai kutatásokba szervesen bele lehet építeni a kvantitatív morfológiai elemzéseket. Azonban a módszernek vannak korlátai, melyeket a gyakorlati használhatóság végett pontosan meg kell határozni. A legjelentősebb korlátozó tényező az épületek objektív kategóriákba történő besorolásának nehézsége, illetve ennek a generalizálása. Továbbá a diverzitási értékek értékelése céljából tisztázni kell, hogy a diverzitás alacsony vagy magas volta a kedvezőbb-e. Attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáljuk a változatosságot, különböző következtetések vonhatók le. Természetesen itt sok lehetőség áll a kutatók előtt, hiszen az épített környezet diverzitását minden egyes települési folyamattal, jelenséggel párhuzamba lehet állítani. Mivel az épített környezet a település minden részén jelen van, éppen ezért bármilyen más tényezővel kapcsolatos összefüggését érdemes lehet vizsgálni, mégpedig számszerűsíthető adatok alapján, ami az objektivitás irányába vezet. Az objektivitás pedig a földrajz tudományának is nélkülözhetetlen követelménye. Ez a munka, tapasztalataival és eredményeivel, jó kiindulási pontul szolgálhat további kutatások számára. Felhasznált irodalom MENDÖL T. 1936. Alföldi városaink morfológiája – In.: Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből, 1. sz., Debrecen, 44 p. MENDÖL T. 1963. Általános településföldrajz – Akadémiai Kiadó, Budapest, 567 p. TÓTHMÉRÉSZ B. 1997. Diverzitási rendezések – Scientia Kiadó, Budapest, 98 p.

190

EGY, A KÖZELMÚLTBAN VÁROSI RANGOT KAPOTT TELEPÜLÉS VIZSGÁLATA

Enzsöl László∗ Summary: Csepreg received urban ranking in 1995. The aim of the paper is to map the gravitation zone of this young small town through different educational and cultural functions. Within the framework of this, the gravitation zones of the kindergarten, the primary school, the vocational secondary school and the town library are studied. Kulcsszó: vonzáskörzet, városi funkció, középfokú oktatás Mint ahogy a cím is mutatja, egy közelmúltban várossá avatott település vizsgálata áll a cikk középpontjában. Lakóhelyem szomszédságában fekvő település adta meg a kiindulást. Ez a település Csepreg, amely 1995-ben nyerte el a városi címet, amely története során már többször megkapta ezt a címet, illetve többször el is vették tőle (középkorban mezővárosi rangja volt). Csepreg Vas megye északnyugati részén fekvő város, amely nagyon közel fekszik Győr-Moson-Sopron megyehatárához. Lakónépessége 3623 fő volt 2003-ban. A város a Csepregi vagy más néven a Felső-Répcementi kistérség központja, amely 17 települést foglal magában (1. 1. ábra. A Csepregi kistérség (Forrás: saját szerkesztés) ábra). A cikkben bemutatom a városi intézmény-rendszert, azon belül is a város oktatási és művelődési intézményi ellátottságát. Oktatási intézmények közül óvoda, általános iskola és egy szakközépiskola, valamint egy zeneiskola található a városban. Művelődési intézmények közül a város könyvtára emelkedik ki.

∗

Geográfus hallgató, demonstrátor, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

191

1. táblázat: A városi óvoda fontosabb változásai 1970-től

Férőhelyek száma Beíratott gyermekszám Szakképzett óvónők száma

1970 142 138 n.a.

1980 142 183 n.a.

2. ábra: A Csepregi Óvoda vonzáskörzete (Forrás: saját szerkesztés)

1990 150 149 13

1993 150 166 13

2004 125 120 13

A városi óvoda intézménye végleges helyét 1981-ben nyerte el. Ekkor egyesült ugyanis a lakosság által nevezett alsó és felső óvoda, amely a város korábbi szerkezetére utal, mert 1981 előtt a település „két részből” tevődött öszsze: alsóváros és felsőváros. Ez az elnevezés még az idősebb korosztály körében nagyon elterjedt. A mai óvoda épületében található a bölcsőde és az óvoda, az általános iskola és a városi

étkeztetést ellátó napközi otthon is.

3. ábra: A Csepregi Általános Iskola vonzáskörzete (Forrás: saját szerkesztés)

A Csepregi Általános Iskola mindig is nagy hatással volt a környező településekre. Vonzáskörzete túlnyúlik a város területén, amit annak köszönhet, hogy a kis lélekszámú környékbeli települések iskolái meg-szűntek. Ez felvetette és napjainkban is felveti a korábban is jelenlévő problémát, hogy egyre nehezebb az oktatást megvalósítani, mivel a tantermek befogadóképessége egyre szűkösebb, valamint az oktatás a város

192

területén több ponton zajlik. Külön épületben foglal helyet az alsó és a felső tagozat, a tornaterem, a technikaterem és a gyakorlókert. Fokozza a problémát, hogy az épületek infrastrukturális jellege nem megfelelő. 2. táblázat: Az általános iskola fontosabb változásai 1970-től

Osztálytermek Tanulók létszáma Tanerők létszáma

1970 18 537 29

1980 18 514 29

1990 18 414 31

1993 18 411 28

2004 18 413 29

Ezen okokból felmerült egy új iskolaépítési program, amely megoldaná ezeket a problémákat. Egy, az önkormányzat által kijelölt területen szeretnének egy teljesen új iskolát felépíteni, ami helyet adna minden tanteremnek, egy új tornateremnek, és ha lehetőség nyílna rá, egy uszodát is létesítenének. Előzetes számítások szerint ez körülbelül 1,2 milliárd forintos beruházást jelentene, amire az önkormányzat pályázni szeretne.

3.

ábra: A Nádasdy Tamás Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola vonzáskörzete (Forrás: saját szerkesztés)

A városban van a Nádasdy Tamás Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola. Nevét Nádasdy Tamásról kapta, aki sokat tett a város érdekében. A szakközépiskola profilja története során többször változott, megújult. Kezdetben mezőgazdasági és áruforgalmi szakközépiskola-ként indult, majd ez a ’60-as években kibővült e közigazgatási szakkal (kezdetben csak kísérleti jelleggel), valamint egy gimnáziumi képzéssel, amely 1981-ig tartott. Mai nevét a nyolcvanas évek közepén kapta, amikor az informatika is bekerült az oktatásba.

3. táblázat: A középiskola fontosabb változásai 1970-től

Tanulók létszáma Tanerők létszáma Kollégisták

1970 227 12 n.a.

1980 239 17 n.a.

1990 262 24 163

1993 265 27 162

2004 271 29 164

193

A város művelődési intézményei közül a legjelentősebb a Városi Könyvtár, amely a Petőfi Sándor Művelődési Házban foglal helyet. A könyvtár az utóbbi időkben ment át jelentősebb fejlesztéseken. Évről évre bővül a szerepköre, évről évre nő a kötetek száma, ami sajnos a könyvtári hallgatói létszámról 5. ábra. A Csepregi Könyvtár vonzáskörzete (Forrás: saját szerkesztés) nem mondható el. Ez talán összefüggésbe hozható azzal, hogy az embereknek kevés a szabadideje, valamint az internet rohamos előretörésével is magyarázható a csökkenés. A könyvtár a 2004-es esztendőben internetes hálózattal is bővült, amely az Oktatási Minisztérium segítségével valósult meg. Emellett a könyvtárban lehetőség nyílik még zenehallgatásra, valamint mesefilmek, kötelező olvasmányok, valamint természettudományi filmek kölcsönzésére is. 4. táblázat. A Csepregi Könyvtár fontosabb változása 1960-tól

A Csepregi Könyvtárba beiratkozott olvasók száma és a kötetszámok változása 1960 1970 1980 1990 1994 2003 Kötetek száma 1844 7825 19948 23765 22458 23968 Olvasók száma 544 697 688 885 570 450

194

BERENTE KÖZSÉG LEVÁLÁSA KAZINCBARCIKÁRÓL (A TELEPÜLÉS ÚJ HELYZETÉNEK BEMUTATÁSA) Ruszkai Csaba* Summary: First of August in 1999 was a kind of revolution in the life on the village of Berente. The industrial development of the Kádár period caused a lot of problems. This kind of modernisation was a shock for the natural evolution of Berente. The main problems were: territorial pretension for the BVK (Borsod Chemical Industrie), environmental pollution and desolation. The scaling of the village for Kazincbarcika was imperative. Kulcsszavak: önkormányzat, települési bevételek Berente község 1954-es önálló státuszának megszüntetése óta vesztese volt mindannak, amelyet Kazincbarcika város sikerként élhetett meg. Saját nehézipara fokozatosan megszűnt létezni, vegyipara már Kazincbarcikáé, bányászata 1977-ig működött évről évre egyre gazdaságtalanabbá válva. A Borsodi Vegyi Kombinát területkövetelésének köszönhetően megközelíthetősége is romlott, a környezetszennyezés legnagyobb áldozatává lett, valamint társadalmilag is jelentős mértékben degradálódott (agyelszívás a környező dinamikusan fejlődő városok irányába, romakérdés stb.). Berente 1999. január 1-jén vált önálló településsé, megmentve ezzel a magát a teljes összeomlástól. A mai már kedvező kép kialakulásához természetesen nem csupán az elmúlt 6 esztendő folyamatai járultak hozzá, elengedhetetlen az elválást megelőző korszak bemutatása, különös tekintettel a rendszerváltáskor létrejött új helyzetre, amelyet a település még Kazincbarcika részeként élt meg. A jelenleg is ható társadalmi-gazdasági folyamatok csak ennek tudatában érhetőek meg, ill. ennek segítségével lehet egy racionális helyzetfeltárást készíteni. Vizsgálatom célja Berente társadalmi-gazdasági folyamatainak meghatározása, a jövőbeni lehetőségek és veszélyek feltárása, az elválás okozta új, egyben reményteljesebb helyzet ismertetése. Az leválás okai és előzményei A település 1954-ben veszítette el közigazgatási önállóságát, amikor is még további két kisfalu korábbi egyesítésével (Sajókazinc és Barcika) létrehozták a Borsodi-medence harmadik ipari fellegvárát, Kazincbarcikát. Berente ekkor vesztette el mindazt, amely segítette volna további fejlődését, hovatovább egyenesen az ellehetetlenülés szélére kényszerült. Kazincbarcika nehézipara javarészt Beren*

geográfus hallgató, demonstrátor, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék

195

te területén koncentrálódott, mintegy mesterséges falként körülvéve a települést, amely így 1-1,5 km-re elszigetelődve a dinamikusan fejlődő, központi városmagtól, a pusztulás szélére került. Ipara már Kazincbarcikáé, funkciók tekintetében is jóval elmarad a tematikusan fejlesztett központétól, a környezetszennyezés fő elszenvedőjévé válik, köszönhetően a vegyipar, a barnakőszén bányászat valamint a széntüzelésű erőmű közelségének. Kazincbarcika városközpontját a kedvező szélirány miatt is északabbra építették a nehézipari létesítményektől, ugyanis a Sajó völgyében a mindenkori légáramlás É-ÉNy-i, Berente a szennyezést kibocsátó üzemekhez képest D-DNy-ra, javarészt féligzárt, zárt völgyben fekszik.

1. ábra: A perifériára szorult település

A Borsodi Vegyi Kombinát fejlődése egyre erőteljesebb területköveteléssel párosult, melynek köszönhetően Berentét tudatosan fejlesztették vissza. 1997-ig volt érvényben az építési tilalom Berente területén (!). A település periférikus helyzete tovább erősítette ezt a folyamatot, valamint bányászatának folyamatos hanyatlása is kedvezőtlen folyamatokat indukált. Népessége fokozatosan és egyre nagyobb mértékben csökkent, a városközpont kedvező lehetőségei, főleg a jól képzett, tehetősebb középrétegeket csábította el, helyükre jóval hátrányosabb, képzetlenebb társadalmi csoportok települtek. Főleg ezen utóbbiaknak köszönhetően ugrott meg erőteljesebben a munkanélküliségi mutató a rendszerváltás idején, mint a városközpontban. A rendszerváltást követően sem javult számottevően a helyzet, a települési funkciók, az infrastruktúra minősége, és a fejlesztést szolgáló források mennyisége messze nem elégítette ki az igényeket, holott a Berente területén működő BorsodChem Rt gyáregységei után igen jelentős iparűzési adót fizetett a vegyipari

196

lako s ság szám (fő )

óriás a városnak. A legtöbb lakossági (iskola, szakorvos, gyógyszertár, hivatalos ügyintézés stb.) ill. üzleti szolgáltatás (szaküzletek, szakszolgáltatások, szórakozási lehetőségek) a 6 km-re lévő városközpontban koncentrálódott, a munkahelyek döntő hányadával együtt. Mind a vonalas, mind a pontszerű települési infrastruktúrát leromlott, korszerűtlen, és hiányos állapotok jellemezték. Szennyvíz-, gáz-, közúti fejlesztéseket a városvezetés évről évre elodázta. A sokszor kampánytémává emelt berentei Berente népessége 1970-2005 helyzet sosem jelentett gyógyírt a település 2000 sebeire, mivel az elkép1737 1500 1443 zelések és ígéretek 1027 1093 1058 sohasem váltak valóra. 1000 Kazincbarcika 1994-es 500 polgármester jelöltje 0 ígéretet tett a BorsodC1970 1980 1990 2001 2005 hem Rt területén áthaladó gyalogút közúttá népszámlálás (év) történő kiszélesítésére, népesség mivel így a település megközelíthetősége jelentős mértékben javult volna, de az ígéretből semmi nem valósult meg. Sokan ma is azt az álláspontot képviselik, hogyha Kazincbarcika vezetői több figyelmet szenteltek volna Berente városrészre, megelőzhető lett volna a város számára gazdasági és társadalmi szempontból igen kedA népesség koreloszlása 2003-ban vezőtlen leszakadás. Az intézménybezárások, 20% 6019,7% forrásmegvonások foko23% zottan éreztették 40-59 27,9% hatásukat. A még 197036% 15-39 35,3% ben 1773 lakossal bíró településnek az ezred21% 0-14 17,1% fordulóra csak 1093 0,0% 5,0% 10,0% 15,0% 20,0% 25,0% 30,0% 35,0% 40,0% lakosa maradt, ezen lakosságszámból 79 kormegoszlás (országos) kormegoszlás (Berente) főnek volt érettségije, és mindösszesen 8 (!) főnek főiskolai vagy egyetemi végzettsége. A település korstruktúrája az országos átlaghoz képest kedvezőnek mondható, de jóval árnyaltabb a kép akkor, ha figyelembe vesszük a munkaerő képzetlenségét, és gyenge alkalmazkodóképességét, valamint az ehhez kapcsolódó mintegy 15%-os munkanélküliségi rátát is.

197

Összességében elmondható, hogy az egykori városrész helyzete az egyesítés óta folyamatosan rosszabbodott, súlyosbodó társadalmi-gazdasági folyamatainak köszönhetően a kulturált és megfelelő életszínvonal biztosítása is egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Szükségszerű volt tehát azon folyamat kibontakozása, amelynek végkifejleteként 1999. május 1-től Berente önálló településsé vált, és a dinamikus fejlődés útjára lépett. Berente a leválás nyertese és a vesztes Kazincbarcika 1999. augusztus 1-jén szabad önkormányzati választást írtak ki Berentén, pont kerül az 1995. október. 16. óta tartó levelezési hadjáratnak, melynek célja a belügyminiszter és a köztársasági elnök meggyőzése a település függetlenné válása érdekében. Berente egy nehézségekkel teli, de rendkívül ígéretes jövő elé nézett. Kazincbarcika már a leválási folyamat kezdetén nyomatékosította, hogy ameddig csak rajta múlik, nem engedi ki a kezéből a város megélhetésének jelentős hányadát biztosító vegyipari területeket, amivel komolyan veszélyeztetné a város pénzügyi egyensúlyát. Egyébként a városvezetés Berente fejlesztési követeléseinek elutasítását mindig a többi 35000 lakos fontosságával magyarázta, tehát egyik polgármester sem engedhette meg, hogy a nagyjából 1000 lelkes település komolyabb fejlesztési forrásokhoz jusson. Ennek persze a leválást követően meglett az eredménye, amelyet a Kazincbarcika helyi adóbevételének diagramja is egyértelműen tükröz. A helyi adó bevétele elsősorban az elveszített BorsodChem területek miatt csökkent drasztikusan. A város 2000. január 17. hely i adóbev étel K.barcika 1998-2003 óta perben áll Berentével a közigazgatási határvita 1500,00 miatt, sőt a mai napig nem született jogerős ítélet. 1000,00 Ennek meghozataláig nem 500,00 készíthető területrendezési terv. Itt megjegyezném, 0,00 hogy az elválásra, csak az 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Orbán-kormány ideje alatt hely i adóbev étel (MFt) 1096,25 884,33 608,86 726,33 952,80 1000,49 bólintottak rá, tehát a Horn K.bar időszak idején sikeresen halasztgatták a leszakadást. A mai napig tartó közigazgatási perben sem hoztak még jogerős döntést, vélhetően egy újabb kormányváltás esetén felgyorsulhatnak az események, Kazincbarcika város rovására. Annak ellenére, hogy 2008-ig fokozatosan megszűnik az iparűzési adó, sőt ezen adófajta 2006-ban már teljes egészében leírható lesz a társasági adóalapból, az újonnan bevezetésre kerülő adófajtának is vélhetően lesznek területi vonzatai. A város helyi adóbevételének csökkenése következtében intézmények ösz-

198

szevonására, leépítésekre, fejlesztések leállítására került sor, ill. Barcika kénytelen volt igénybe venni az ÖNHIKI-t. Berente folyamatos hitegetése a csak közvetetten felelős Kazincbarcika lakosságán csapódott le. Berente egy főre jutó helyi adóbevétele országos viszonylatban is kimagasló értéket ért el. Ennek köszönhetően kezdődhettek el a már régóta szükségszerű rekonstrukciós beruházások. Az önkormányzat anyagi az egy főre jutó helyi adóbevétel lehetőségei azt is megengedték, hogy a településen extra 400 lakossági szolgáltatásokat vezessenek be. Néhány jelentősebb összegű 200 támogatás: lakáskorszerűsítési vissza nem térítendő 0 1998 1999 2000 2001 2002 2003 támogatás, temetési segély, víz és szennyvízdíj ingye63,443 299,048 352,602 293,908 323,242 Ft/fő (eFt) nessé tétele 5m³-ig, Berente karácsonyi támogatás, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. Annak ellenére, hogy Berente település egy főre jutó helyi adóbevétele a maga kb. 300.000Ft/fős értékével kimagaslóan nagy, veszélyeket rejthet magában a helyi adóbevételek arányának mértéke az összbevételen belül. Ez az arány mintegy 80-90%, szemben Kazincbarcika 10-15%-os értékével. Egy esetleges kedvezőtlen határozat kihirdetése a Kazincbarcikával folytatott perben, ill. egy drasztikusabb vegyipari konjunktúra komolyabb zavarokat okozhat Berente önkormányzatának költségvetésében. Fontos tehát a több lábon állás, vállalkozásfejlesztés, előtérbe helyezése a presztízsberuházásokkal szemben, a központi, regionális, ill. kistérségi pályázati lehetőségek kihasználása, uniós források bevonása. Az elszakadás utáni helyzet értékelése Az elválás előnyei - Berentének javarészt sikerült leküzdenie a meglévő, kedvezőtlen szocialista örökséget - A meglévő vonalas és szociális infrastruktúra felújítása és bővítése nagyrészt megtörtént - Az önkormányzat jelentős összegeket kíván fordítani vállalkozásfejlesztésre, akár a települést „éltető” Borsodchem Rt-vel kapcsolatban is nyitott a beruházások feltételeinek javításában (infrastruktúrafejlesztés, képzéstámogatás, környezetvédelmi beruházás stb.) - A lakosság megtartása érdekében az önkormányzat különleges szolgáltatásokat vezetett be

199

-

A magas helyi adóbevétel ellenére állami fejlesztési célú támogatást nyert útfelújításra, üregvédelemre, ill. a település kistérségi társulása turizmusfejlesztésre mintegy 90 millió Ft-ot nyert a Leader+ program keretein belül. Az oktatás, a kultúra, és a sport kiemelt támogatásban részesül Berentén

Az elválás hátrányai - A „visszakapott” vagyon, valamint a magas bevételek felhasználása olyan beruházásokra, fejlesztésekre, amelyek ütemezése nem indokolt. (kockázatos turisztikai beruházások, és egyáltalán a település identitásának meghatározatlansága komoly problémák forrása lehet a jövő fejlesztési céljainak meghatározásánál, jellegtelen új Fő tér) - A legelső polgármestert sikkasztás miatt 1 év felfüggesztett, 4 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Elengedhetetlen a polgármesteri hivatal megóvása további visszaélésekkel szemben, a jelenlegi polgármester kitüntetett figyelmet fordít a működés átláthatóságának tisztaságára! - A település fejlődése kizárólag a helyi adóbevételen múlik - A közigazgatási per ítélethirdetéséig nincsen hivatalos rendezési terv - Kazincbarcikai viszonylatban a Berentével való együttműködés az elválást követően sem javult jelentősen, a bírósági ítélethirdetésig é/v új városi képviselőtestület megválasztásáig valószínűleg nem is fog A település hosszú távú fenntartható fejlődősét nagyban meghatározza a fejlesztési elképzelések és a gazdasági-társadalmi, piaci igények közötti megalapozott kapcsolat. Fontos a település identitásának megtalálása, mert a településmarketing eszközeit csak ennek birtokában használhatják eredményesen. A környező települések összefogásával kezdeményező szerepet játszhat a kistérségi célok meghatározásában, kivitelezésében. Fokozottan ügyelnie kell a környező szennyezést kibocsátó pontforrások működésére, környezetvédelmi beruházások támogatására, a lakosság, és a jövőbeli turisztikai elképzelések érdekében. A 45 éves lemaradást csak alapos, és szakmailag indokolt területi tervezéssel lehet biztonságosan felszámolni. Felhasznált irodalom: SÜLI-ZAKAR I.– KERÉNYI A.: Zsákutca vagy útelágazás? SÜLI-ZAKAR I. –FRISNYÁK S.: Kazincbarcika földrajza SÜLI-ZAKAR I.: A terület és településfejlesztés alapjai KOZMA G.: Terület és településmarketing SZŐKE L.: Vázlatok és helytörténeti leírások Berentéről

200

A KISKERESKEDELEM HELYZETÉNEK ÁTRENDEZŐDÉSE DEBRECENBEN Tömöri Mihály* Summary: The earliest roots of commerce date back to 10-12 thousand years. Since then trade has gone under tremendous changes. After the social, political and economic changes of the 1990s retail trade in Hungary has been changing dynamically. From the second half of the 1990s new, large area Shopping malls appeared in our country that have basically changed shopping behavior and economic conditions. In my research I tried to explore the changes that took place in the retail sector of Debrecen, the second largest city in Hungary. My research was based upon three questionnaires that concerned with food consumption, household equipment and shopping malls. In this article I try to introduce two basic aspects of my examination. One is the spatial distribution of new shopping malls in Debrecen. The other is those aspects that play an important role in shopping behavior and decisions. Kulcsszavak: kiskereskedelem, áruházak, városszerkezet A kereskedelem fejlődéstörténete A kereskedelem története több mint tízezer évre, a neolit korig nyúlik vissza. Az azóta eltelt több ezer év során természetesen a kereskedelem is hatalmas átalakuláson ment keresztül, kezdve a cserekereskedelem megjelenésétől, folytatódva a tengeri, majd a gyarmati kereskedelem felvirágzásán át, egészen napjainkig, amikor a kereskedelem fellegvárainak számító bevásárlóközpontok uralmáról beszélünk szerte a világban. A kereskedelem története azonban ezzel nem ért véget, a jövő egészen biztosan a kereskedelemben is újabb és újabb változásokat, átalakulásokat fog eredményezni, ami egyesek szerint az elektronikus kereskedelem előretörésében, mások szerint a hagyományos kereskedelmi formák reneszánszában fog megnyilvánulni. A jövő bizonytalanságai ellenére a kereskedelem minden bizonnyal még jó ideig elengedhetetlenül fontos és szerves része lesz mindennapjainknak. A Magyarországi kiskereskedelem fejlődéstörténete az államosítástól napjainkig A rendszerváltást megelőzően más gazdasági ágazatokhoz hasonlóan a kereskedelem tulajdonviszonyiban is az állami és a szövetkezeti forma volt a meghatározó. Az 1980-as évektől kezdve indulhatott meg bizonyos üzletek szerződésbe adása, *

geográfus hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék

201

mely az állami tulajdon bérbevételével, a magángazdálkodás felé tett első lépeseket jelentette. Az 1990-es évektől kezdődően gyors privatizáció játszódott le, melynek eredményeképpen az ezredfordulóra gyakorlatilag teljesen eltűnt az állami tulajdon a hazai kereskedelemből. A magyarországi kiskereskedelem fejlődéstörténete azonban meglehetősen sajátságosan alakult a rendszerváltást követő években. Ez azt jelenti, hogy miközben az üzletek száma a korábbi időszakhoz képest a többszörösére emelkedett, a kiskereskedelem eladási forgalma 1997-ig évről-évre csökkent, s majd csak 1998-tól a reálbérek és az életszínvonal tartós és folyamatos emelkedésével párhuzamosan kezdett ismét bővülni. Az 1990-es évek közepétől tőkeerős külföldi befektetők, multi- és transznacionális vállalatok jelentek meg, melyek új, korábban ismeretlen értékesítési formákat honosítottak meg a hazai kiskereskedelemben. A fordulópontot 1996. szimbolizálja, amikor Budapesten megnyitották hazánk első nyugat-európai, vagy ha tetszik amerikai mintára épített bevásárlóközpontját, a Duna Plázát. A bevásárlóközpontok és más nagy alapterületű kereskedelmi egységek száma ezután gyorsan bővült, először csak Budapesten, később azonban a vidéki városokra is átterjedt a növekedés. Az új üzletformák megjelenése gazdaság-, társadalom- és településföldrajzi szempontból egyaránt mélyreható változásokat eredményezett. Mivel az átalakulások rendkívül gyorsan és korábbi tapasztalatok nélkül játszódtak le, a településfejlesztésnek fontos szerepet kell játszania abban, hogy elősegítse az új üzletformák minél kevesebb konfliktussal járó, szerves beépülését a hazai városok, települések egészébe. Debrecen kiskereskedelme Kutatásom során Debrecen kiskereskedelmét és a kiskereskedelemben bekövetkező változásokat vizsgáltam meg elsősorban társadalomföldrajzi és településföldrajzi szempontból. Elemzésem során elsősorban a saját készítésű kérdőíves felmérésemre támaszkodtam. Ennek során mintegy háromszáz debreceni lakost kérdeztem meg, három kérdőív segítségével. A kérdőívek három területet öleltek fel: élelmiszervásárlási szokások, tartós fogyasztási cikkek, nagy alapterületű üzletek (bevásárlóközpontok) látogatottsága. A vizsgálat során elsősorban vásárlási szokásokat, magatartásformákat és az ezek mögött álló okokat igyekeztem feltárni. Ahogy azt már a magyarországi kiskereskedelem fejlődéstörténetét bemutató fejezetben is említettem a hazai kiskereskedelemben a Duna Pláza 1996-os megnyitása szimbolizálja azt a fordulópontot, amely útjára indította a bevásárlóközpontok terjeszkedését, és ami azután alapvetően meghatározta a hazai kereskedelem további fejlődését. Debrecenben, 1998-ban rövid időn belül két bevásárlóközpont is megnyitotta kapuit, az egyik a Debrecen Pláza, a másik a Malompark. Ezután sorra létesültek a különböző hipermarketek és szakáruházak is, melynek eredményeképpen ma összesen két bevásárlóközpont (az előbb említett Debrecen Pláza és

202

Malompark), három hipermarket (Cora, Interspar, Tesco), négy szakáruház (Baumax, Electro World, Media Markt, Praktiker) és négy diszkont áruház (Penny Market, Plus és 2 db Profi) van jelen a hajdúsági megyeszékhelyen. Ha megvizsgáljuk ezen új, nagy alapterületű kereskedelmi egységek telephelyválasztását, akkor egy meglehetősen sajátságos kép tárul elénk. Ezek az üzletek ugyanis kizárólag az ún. nyugati városrészben helyezkednek el, elsősorban nagy forgalmú, kétszer két sávos főútvonalak mellett vagy azok közvetlen közelében (1. ábra). A 33-as főútvonal mentén találjuk a Metro nagykereskedelmi áruházat, a Cora hipermarketet, a Baumax szakáruházat és a Malompark bevásárlóközpontot. A 35-ös számú főútvonal mellett nyitott áruházat a Tesco, közvetlenül mellette az Electro World szakáruház és az Ötvenhatosok terén található Profi áruház is a főútvonal közvetlen szomszédságában található. A 4-es számú főútvonal mentén a Penny Market diszkont áruház helyezkedik el. A Debrecen Pláza a belváros közvetlen 2. ábra: Nagy alapterületű kereskedelmi létesítméközelében, az azt elkerülő nyek területi elhelyezkedése Debrecenben „kiskörút” és a város legna(Számmal a főútvonalak vannak feltüntetve. A gyobb utasforgalmával szaggatott vonal a nyugati és a keleti városrészt különíti el egymástól.) (Forrás: saját szerkesztés) rendelkező villamos-vonal metszéspontjában telepedett le. Kevésbé illeszthető bele a sorba a Profi másik áruháza, mely a Holló László sétányon, illetve a Plus, mely a Nagy Lajos Király téren nyitotta meg egységét. Kérdőíves kutatásom során vizsgáltam, hogy a vásárlók élelmiszervásárlásaik során milyen szempontokat tartanak fontosnak egy-egy üzlet kiválasztásakor (2. ábra). A megkérdezettek 14 szempontot értékelhettek egytől ötig terjedő skálán, attól függően, hogy mennyire találták fontosnak az adott kategóriát. A válaszadók legfontosabbnak az üzletben kapható termékek minőségét, a termékválaszték nagyságát és a mindent egy helyen történő vásárlás lehetőségét tartották a legfontosabbnak. A bolt árszintje csupán a negyedik helyre került és érdekes, hogy a belvárosi fekvést illetve a munkahelyhez való közelséget egyáltalán nem találták fontos szempontnak élelmiszervásárlásaik során. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a fenti szempontok értékelése az élelmiszervásárlás esetében

203

történt, ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy egyéb üzlettípusok felkeresésénél is hasonló tendenciák érvényesülnek. Vizsgálatom során természetesen a bevásárlóközpontok látogatottságát is igyekeztem felmérni (3. ábra). A kérdőívek segítségével 5 áruház (Debrecen Plaza, Malompark, Cora, Tesco, Metro) látogatottságának gyakoriságát elemeztem. A kapott eredmények közül most az 2. ábra Az üzletválasztás szempontjainak értékelése alábbiakat emelném ki. A élelmiszervásárlás esetén Az egytől ötig terjedő skála legszembetűnőbb az, hogy az egyáltalán nem fontostól a nagyon lényegesig halad. az egyes áruházak felkere(Forrás: saját kérdőíves felmérés) sésének gyakorisága különbözik. A heti rendszerességű vásárlások helyszíne egyértelműen a Tesco hipermarket (a megkérdezettek 50%-ával), második helyen a Cora hipermarket áll (21,8%), majd a Debrecen Pláza (15,6%) és a Malompark bevásárlóközpont következik (12,6%). Érdekes, hogy a Metro áruházban a megkérdezettek egyike sem vásárol heti rendszerességgel. A havi rendszerességű (azaz ritkább) vásárlási gyakoriság esetében viszont a Metro áruház került az első helyre (32%), utána a Cora áll (21,6%), ezt követi a Tesco (18,4%), miközben a két bevásárlóközpont az utolsó helyre került (Malompark – 16%, Debrecen Pláza – 12%). Ha az összesített látogatottságot vesszük figyelembe akkor első a Tesco hipermarket (27,6%), második a Cora hipermarket (20,4%), ezt követi a Metro (18,3%), majd a Debrecen Pláza (18%), végül a Malompark (15,7%). 4,29

a termékválasz ték nagysága

3,86

3,8

a bolt „ársz ínvonala”

3,71

3,28

busszal jól megközelíthető

3,25

3,17

a vásárláshoz szükséges idő hossz a

3,16

2,97

nyitvatartási idő hossz a

2,78

2,69

egyéb üzleteket is fel tud keresni a köz elben

2,42

2,24

köz el van a munkahelyéhez

2,09

1

1,5

2

2,5

3

3,5

4

4,5

204

Az előbb ismertetett eredmények elemzésénél Tesco azonban semmiképpen Tesco; 27,6 sem szabad figyelmen Cora kívül hagynunk azt a alompark; 15,7 tényt, hogy az egyes Metro Cora; 20,4 üzletláncok látogatottsági gyakorisága ebrecen Plaza; 18 Debrecen Plaza önmagában semmit nem Metro; 18,3 mond arról, hogy az Malompark eladási forgalomból való részesedés hogyan ala3. ábra A debreceni bevásárlóközpontok összesített látogakul. Előfordulhat az, tottsága a felkeresés gyakorisága szerint százalékban hogy egy-egy üzletet forrás: saját kérdőíves felmérés gyakran felkeresünk (pl. naponta vásárolunk egy abc-ben), mégis élelmiszervásárlásra fordítható jövedelmünk legnagyobb részét adott esetben egy hipermarketben költjük el, hiszen annak ellenére, hogy ott ritkábban vásárolunk, egy-egy vásárlásunk alkalmával sokkal többet költünk. Természetesen ugyanez érvényes a bevásárlóközpontok összehasonlítása esetében is, jelen felmérésem azonban erre nem terjedt ki. Végezetül szeretnék kitérni arra a kérdéskörre, melynek során a debreceni bevásárlóközpontok felkeresésének okait kerestem (4. ábra). A megkérdezett debreceni lakosok kilenc előre megadott kategória közül választhattak. A szempontok közül kiemelkedik az élelmiszervásárlás (az összes válasz csaknem 35%-ával), ezt követik a tartós fogyasztási cikkek (14%) és a ruházati termékek (12%). Fontos ugyanakkor megemlítenünk, hogy a válaszolók több, mint 10%-a a „csak nézelődik” kategóriát választotta és ha az összes többi szempontot is figyelembe vesszük akkor azt mondhatjuk, hogy szigorú értelemben vett vásárlási céllal csak a vásárlók 61%-a keresi fel valamelyik bevásárlóközpontot, míg a megkérdezettek 39%a egyéb, nem kifejezetten vásárláshoz kapcsolódó tevékenység (pl. sportolás, kiállítások, rendezvények) miatt látogat el egy-egy üzletközpontba.

205

élelmiszert vásárol

34,74

tartós fogyasztási cikket vásárol

13,61

ruhát/cipőt vásárol

12,2

csak „nézelődik”

10,32

vendéglátóhelyet keres fel

8,45

egyéb szórakozás, szabadidő eltöltése céljából

7,04

barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal találkozik

7,04

rendezvényt, programot, kiállítást tekint meg

4,22

sportolási lehetőségek miatt

2,34 0

5

10

15

20

25

30

35

40

4. ábra A bevásárlóközpontok felkeresésének okai Debrecenben (%) (Forrás: saját kérdőíves felmérés)

Ez tovább erősíti azt a feltevést, hogy a bevásárlóközpontok nem pusztán a fogyasztást szolgálják, hanem jelentős szerepet töltenek, tölthetnek be egy város kulturális, szabadidős és társadalmiközösségi életében. A bevásárlóközpontok előbbiekben említett szerepeinek feltárásához, alaposabb megismerésükhöz azonban további kutatások szüksége-

sek. Felhasznált irodalom ALONSO, W. (1971) A Theory of the Urban Land Market. In: Internal Structure of the City. Oxford University Press, London-New York. Pp. 154-160. Bevásárlóközpontok, hipermarketek 2003. (2004) Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. pp. 1-15. EKÉNÉ DR. ZAMÁRDI I. (1998) A kiskereskedelem helyzete, változása Debrecenben. – In. Tanulmányok Debrecen városföldrajzából III. szerk.: Süli-Zakar I. 75. p. HOFMEISTER-TÓTH Á.(2003) Fogyasztói magatartás. Aula kiadó, Budapest. pp. 1325. KOZMA G.(2003) Regionális gazdaságtan. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 38-42. NAGY E. (1996) A kiskereskedelem terei Győrben. Tér és Társadalom, 2-3. pp. 141-147. PERCZEL GY.szerk. (2003) Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 410-419. S. B. COHEN – G. K. LEWIS (1967) Form and function in the geography of retailing. Economic Geography, 43. pp. 1-42. SIKOS T. T. – HOFFMANN ISTVÁNNÉ (2004) A fogyasztás új katedrálisai. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. pp. 1-380. SIKOS T. T. (2000) Marketingföldrajz. Váti, Budapest. pp. 1-240. SZÁNTÓ SZ. szerk. (2003) Cikkek a fogyasztói magatartás témaköréből. Perfekt Kiadó, Budapest, pp. 1-310. A VIZSGÁLT KERESKEDELMI EGYSÉGEK HONLAPJAI

206

HATÁRMENTISÉG ÉS NÉPESEDÉS - A MAGYAR-ROMÁN HATÁR PÉLDÁJÁN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LÉLEKSZÁM ALAKULÁSÁRA ÉS AZ ETNIKAI ÁTRENDEZŐDÉSRE

Szatmári Magdolna* Summary: The author studied 103 settlements on the Romanian side of the present Hungarian-Romanian border in a 20 km wide zone from the aspects of the changes in the number of population and ethnic composition with the help of the 1910, 1941, 1992 census. On the basis of the changes in the number of the population seven settlement types were defined and the paper analyses their characteristics and future. Kulcsszavak: határmentiség, demográfiai változások, etnikai szerkezet A jelenlegi határ román oldalán 20 km-es körzetben, összesen 103 települést vizsgáltam az 1910-, 1941-,1992-es népszámlálási adatok segítségével, népességszám változás és nemzetiségi összetétel szerint. Az 1910-es népszámlálási adatok anyanyelv, a ’41-es és ’92-es adatok pedig nemzetiség szerinti népszámlálás adatait tükrözik. (Varga E. Á.) Népességszám változás alapján 7 féle település típust alkottam. A 7 település típus átlagából elmondható, hogy a városoknak, a nagyobb jelentőséggel bíró településeknek nőtt a népességszáma (1.típus). Ezek a területek a román betelepülők, betelepítettek célterületei voltak, melyekre a leginkább kihatott a szocialista ipartelepítés. Az iparosítás nagy tömegeket vonzott a városokba, de mindemellett a kényszerű betelepítéssel hozzájárult a lakosság elrománosodásához, elrománosításához. A környező települések, községek is nagyobb szerephez jutottak (2.típus) egy ideig. Magukhoz vonzották a környező apró favak lakóit, főleg munkavállalóit. Azonban folyamatos utánpótlás hiányában 41’ után csökkenő tendenciák mutatkoztak a népesség megtartó képesség terén. A legrosszabb a periférikus, határmenti fekvésű, fejletlen infratrukturával rendelkező települések (3.típus) helyzete.

*

földrajz szakos hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék

207

Érkörtvélyes Érmihályfalva

Érsemlyén

Érvasad Szalacs

Érkenéz Értarcsa Érkeserű

Gálospetri

Ottomány Éradony

Érselénd

Érbogyoszló Kiskereki Asszonyvására

Székelyhid

Albis

Csokaly

Érolaszi V.Ábrány

B.Diószeg

Apátkeresztúr

Köbölkút Fancsika

B.Félegyháza

Pelbárthida

Szentlazar H.szentmiklós Kágya Szentjobb JankafalvaH.szentimre Vámosláz Poklostelek B.Vajda B.csohaj

Nyüved Paptamási Szalárd Jakóhódos

Bihar Nagyszántó

B.farnos

Kügypuszta Hegyközkovácsi

Kisszántó

H.Csatár

Bors H.Pályi B.Szentjános

Sitér H.Tóttelek

H.közújlak

Alsótótfalu

Sitervölgy

H.Száldobágy K.Tarján Vizesgyán

Újpalota K.Gyéres B.Szentandrás Mácsapuszta

Nagyürögd

Rojt

Váradles

Kisürögd

Atyás

Inánd Madarász

Nyárszeg Jánosd

Székelytelek

Oláhhomorog Tulka

Kávásd

Nagyszalonta

Árpád Keményfok

Illye Erdőgyarak

Ant

V.Csehi

Felsőbarakony

Marciháza

Mezőbaj Tamáshida

1.térkép. Település típusok

F.Vásárhely

Alkér Váradalpár

V.szentmárton Oláhapáti Váradpósa Biharsályi Cséffa Gyapju Mezőbikács

Oláhszentmiklós

Fugyi

Nagyvárad

Kőrösszeg

Rontó

Az elvándorlás, népesség fogyás mértéke itt a legszembetűnőbb. Ettől jobb helyzetben vannak (4.típus) azon települések, városok, melyek a végleges határmegvonás után kaptak népesség utánpótlást, főleg a románok részéről. A végleges határmegvonásig a települések egy kisebb csoportja képes volt lélekszámát stabilizálni (5.típus), de ’41 után erre képtelenek voltak. Egyetlen települése volt csak képes ’41-ig növelni, majd stabilizálni a népességszámát (6.tíus). A hiányos adatú települések hol ide, hol oda tartoztak közigazgatásilag, illetve különböző időpontokban, késve jöttek létre (7.típus).

Az etnikai összetétel változása Bihor határmenti területén 1910-ben 100%-ban magyar lakta volt 16 település: Érmihályfalva, Albis, Érbogyoszló, Érkeserű, Érsemjén, Hegyközszáldobágy, Hegyközszentmiklós, Hegyközpályi, Hegyközszentimre, Bors, Csokaly, Éradony, Kiskereki, Bihar, Jankafalva és Kügypuszta. Nem volt egyetlen, 100%-ban román település sem ekkor. 80%-ot meghaladta a magyarok aránya 34 településen: Érkörtvélyesen, Nagyváradon, Székelyhidon, Apátkeresztúron, Bihardiószegen, Biharfélegyházán, Erdőgyarakon, Érselénden, Értarcsán, Gálospetrin, Hegyközkovácsin, Hegyköztótteleken, Jákóhodoson, Kisszántón, Nyüveden, Ottományon, Siteren, Szalárdon, Szentjobbon, Anton, Asszonyvásárán, Árpádon, Biharvajdán, Érköbölkúton, Érolaszin, Hegyközcsatáron, Hegyközújlakon, Mezőbajon, Nagyszántón, Poklosteleken, Szalacson, Biharszentjánoson, Nagyszalontán és Paptamásin. 80% fölött található 29 településen a románok aránya: Nagyürögdön, Alkéren, Alsótótfalun, Atyáson, Berettyófarnoson, Érvasadon, Felsőbarakonyon,

208

Inándon, Jánosdon, Kávásdon, Kisürögdön, Körösszegen, Nyárszegen, Oláhapátin, Oláhszentmiklóson, Rojton, Rontón, Sitervölgyön, Szentlázáron, Székelyteleken, Tulkán, Vámoslázon, Váradalpáron, Váradcsehin, Vizesgyánon, Körösgyéresen, Oláhhomorogon, Berettyócsohajon és Madarászon. 60-80% között található 3 településen a magyarok aránya: Keményfokon, Váradszentmártonon és Fugyin. 60-80% között volt a románok aránya 12 településen: Biharszentandráson, Fugyivásárhelyen, Érfancsikán, Gyapjun, Illyén, Mezőbikácson, Pelbárthidán, Váradlesen, Váradpósán, Cséffán, Marciházán és Mácsapusztán. 50-60% közötti tartományba esik a magyarok aránya 4 településen: Biharsályin, Köröstarjánon, Tamáshidán és Vedresábrányon. 50-60% között található a románok aránya egyetlen településen: Érkenézen. Újpalota az egyetlen olyan település, ahol kisebbségben voltak mind a magyarok, mind a románok, s németek aránya 60-80% közötti tartományba sorolható. A 100 településen (mivel Kágya, Mihai Bravu és Újfegyver1% magyar nek ekkor még nem létezett), a 24% román német 80% feletti arányok domináltak. A szlovák településeknek alig több, mint a szerb felén (57) voltak a magyarok többegyéb ségben. 42 településen a románok cigány 75% voltak abszolút többségben. ukrán A 100 település átlagából kimutatható etnikai arányok: 75 % 1.ábra 1910 összesített etnikai megoszlása magyar, 24% román, 1%német. 1941-ben 100% volt a magyarok aránya az általam vizsgált összterületen 4 településnek: Kisszántónak, Borsnak, Kiskerekinek és Paptamásinak. 100% fölött volt a románok aránya csupán Keményfokon. 80%-ot meghaladta a magyarok aránya 45 településen: Érkörtvélyesen, Érmihályfalván, Nagyváradon, Székelyhidon, Albison, Apátkeresztúron, Bihardiószegen, Biharfélegyházán, Érbogyoszlón, Érkenézen, Érkeserűn, Érselénden, Érsemjénen, Értarcsán, Gálospetrin, Hegyközkovácsin, Hegyközszáldobágyon, Hegyközszentmiklóson, Hegyköztótteleken, Jákóhodoson, Nyüveden, Ottományon, Siteren, Szalárdon, Szentjobbon, Anton, Asszonyvásárán, Árpádon, Biharvajdán, Érköbölkúton, Érolaszin, Hegyközcsatáron, Hegyközpályin, Hegyközszentimrén, Hegyközújlakon, Mezőbajon, Nagyszántón, Poklosteleken, Szalacson, Biharszentjánoson, Nagyszalontán, Csokalyon, Éradonyon, Biharon és Kügypusztán. 33 településen 80%-ot meghaladta a románok aránya: Nagyürögdön, Alkéren, Alsótótfalun, Atyáson, Berettyófarnoson, Érvasadon, Felsőbarakonyon, Gyapjun, Illyén, Inándon, Jánosdon, Kávásdon, Kisürögdön, Körösszegen, Nyár-

209

szegen, Oláhapátin, Oláhszentmiklóson, Rojton, Rontón, Sitervölgyön, Szentlázáron, Székelyteleken, Tulkán, Vámoslázon, Váradalpáron, Váradcsehin, Vizesgyánon, Körösgyéresen, Oláhhomorogon, Váradpósán, Berettyócsohajon, Madarászon és Marciházán. 60-80% közötti tartományban található a magyarok aránya 7 1% településen: Fugyivásárhelyen, Váradszentmártonon, magyar 39% Erdőgyarakon, Fugyin, román Mezőbikácson, Vedresábrányon és 60% cigány Újpalotán. Ugyanebben a tartományban található a román nemzetiségűek aránya 2 településen: Biharszentandráson és 2.ábra 1941 összesített etnikai megoszlása Cséffán. 50-60% közé esik a magyarok aránya 3 településen: Érfancsikán, Köröstarjánon és Váradlesen. Ugyanezen értékek . A 98 település között volt a románok aránya, szintén 3 településen: Biharsályin, Pelbárthidán és Tamáshidánen (Jankafalváról, Kügypusztáról, Mácsapusztáról, Mihai Bravuról és Újfegyvernekről nincsenek adatok) a 80% feletti tartományok dominálnak. Ekkor még a települések zömén (59) a magyarok voltak többségben. A 98 település átlagából kimutatható etnikai arányok: 60% magyar, 39% román, 1% cigány. (2. ábra ) 1992-ben 100%-ban magyar lakta egyetlen település: Hegyköztóttelek. 100% a román lakosok aránya 5 településen: Jánosdon, Kisürögdön, Oláhapátin, Székelyteleken és Vizesgyánon. 80%-ot meghaladta a magyarok aránya 36 településen: Érmihályfalván, Székelyhidon, Albison, Biharfélegyházán, Érbogyoszlón, Érkeserűn, Érsemjénen, Gálospetrin, Hegyközkovácsin, Hegyközszáldobágyon, Hegyközszentmiklóson, Kisszántón, Nyüveden, Ottományon, Siteren, Szentjobbon, Anton, Árpádon, Biharvajdán, Érköbölkúton, Érolaszin, Hegyközcsatáron, Hegyközpályin, Hegyközszentimrén, Hegyközújlakon, Nagyszántón, Szalacson, Borson, Biharszentjánoson, Éradonyon, Kiskerekin, Paptamásin, Biharon, Jankfalván, Kágyán és Kügypusztán. 34 településen 80%-nál nagyobb volt a románok aránya: Biharszentjánoson, Nagyürögdön, Keményfokon, Váradszentmártonon, Alsótótfalun, Atyáson, Berettyófarnoson, Biharsályin, Érfancsikán, Érkenézen, Felsőbarakonyon, Gyapjun, Illyén, Inándon, Kávásdon, Körösszegen, Nyárszegen, Oláhszentmiklóson, Rontón, Sitervölgyön, Szentlázáron, Tulkán, Vámoslázon, Váradalpáron, Váradcsehin, Váradlesen, Oláhhomorogon, Váradpósán, Berettyócsohajon, Cséffán, Madarászon, Mácsapusztán és Mihai Bravun.

210

8 településen 60-80% közötti tartományban található a magyarok magyar aránya: Érkörtvélyesen, román Apátkeresztúron, Értarcsán, Asznémet 41% szlovák szonyvásárán, Mezőbajon, szerb Poklosteleken, Nagyszalontán és egyéb 56% cigány Csokalyon. ukrán Szintén 8 településen, s ugyanezen értékek között (6080%) található a románok aránya: 3.ábra 1992 összesített etnikai megoszlása Nagyváradon, Alkéren, Érvasadon, Köröstarjánon, Mezőbikácson, Rojton, Madarászon és Marciházán. 50-60% közé esik a magyarok aránya 4 településen: Bihardiószegen, Érselénden, Pelbárthidán és Szalárdon. Ugyanezen értékek között található a románok aránya 3 településen: Köröstarjánon, Vedresábrányon és Újfegyverneken. Fugyin, Erdőgyarakon és Úlpalotán relatív többségben voltak a románok, mivel az abszolút többséghez szükséges 50%-ot egyik településen sem érték el. Tamáshida az egyetlen település, ahol a cigányok kerültek relatív többségbe. A 103 településen, ezúttal is a 80% fölötti tartományban volt a települések zöme, s ezúttal is itt a magyar településekből volt több. Összességében viszont már 53 település román többségű, s csak 49 a magyar. A 103 településen az etnikai arányok: 41%magyar, 56% román, 3%cigány. (3.ábra) 3%

211

Földrajz és politika

212

213

A POLITIKAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK *

KÖLTSÉGVETÉSÉRE

Kozma Gábor** Summary: Approximately 50% of the incomes of the local and local minority self-governments constituting one of the subsystems of the state budget derive from the resources depending on the central governments. Consequently, it may be assumed that the changes affecting the national politics and the preferencies occuring in the different govermental cycles way have a considerable impact on the economy of the local goverments often causing serious problems in the local budgets. My paper intends to support and verify the above statement with the help of various examples. Kulcsszavak: Az államháztartás alrendszerei közül mind a bevételeket, mind a kiadásokat tekintve az elmúlt években harmadik helyet foglalták el a helyi és helyi kisebbségi önkormányzatok (1. táblázat), amelyek bevételei az államháztartás bevételeinek 24,5%-át, kiadásai pedig az államháztartás kiadásainak 22,4%-át képezték. 1. táblázat Az államháztartás egyes alrendszereinek bevételei és kiadásai 2003-ban (millió Ft) Központi költségvetés Társadalombiztosítási alapok Helyi és helyi kisebbségi önkormányzatok Elkülönített állami alapok Államháztartás összesen

bevétel 4.938,2 2.526,5 2.501,7 244,5 10.210,9

kiadás 5.670,6 2.875,5 2.533,3 226,0 11.305,4

Forrás: A 2004. évi C. törvény a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról

A helyi önkormányzatok költségvetése ugyanakkor igen szoros kapcsolatban van a többi alrendszerrel, amit az is bizonyít, hogy az összbevételük igen tekintélyes részét azok biztosítják (2. táblázat). Ennek következtében feltételezhető, hogy az országos politikában bekövetkező változások, a különböző kormányzati ciklusokban jelentkező preferenciák jelentős hatást gyakorolnak a helyi önkormányzatok gazdálkodására, gyakran komoly problémákat okozva a helyi költségvetésekben. Dolgozatomban különböző példák (országos és helyi esettanulmányok) segítségével ezt az állítást igyekszem alátámasztani, igazolni. *

A kutatást a T 043210 számú OTKA program támogatta. egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék,

**

[email protected]

214

Az önkormányzatok kiadásainak kb. 15-20%-át teszik ki a fejlesztésifelújítási kiadások, amelyek esetében az 1990-es évek eleje óta egy szabályszerű hullámzást lehet megfigyelni: mind az abszolút összegeket, mind pedig az összkiadásból való részesedést tekintve a választások évei (1994, 1998, 2002) kiemelkednek a környező évekből (különösen feltűnő a választást követő évben tapasztalható visszaesés). Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy az önkormányzatok vezetősége – az újraválasztás érdekében – főleg ezekre az évekre igyekezett összpontosítani a beruházások befejezését. 2. táblázat A helyi önkormányzatok különböző típusai bevételeinek forrásai 2003-ban (%) Központi költségvetés 31,9

Társadalombiztosítási Alapok 14,2

Elkülönített állami alapok 0,4

Helyi önkormányzatok 1,3

Egyéb források1

Az ország összes önkor52,2 (15,4*) mányzata Budapest 18,0 13,9 0,0 1,4 66,6 (7,8) Megyei önkormányzatok 24,4 42,0 0,2 1,1 32,3 (10,7) Megyeszékhelyek 36,2 6,1 0,1 0,5 57,1 (14,5) Egyéb városok 34,7 14,7 0,4 0,8 49,4 (17,3) 1.000 főnél nagyobb 44,1 1,7 1,0 1,8 51,4 (23,3) községek 1.000 főnél kisebb közsé43,7 1,4 1,5 4,9 48,6 (27,6) gek 1 – pl. saját bevételek, átengedett bevételek, hitelek, államháztartáson kívüli felhalmozási célú pénzek, tárgyi eszközök és értékpapírok értékesítése * - az átengedett bevételek között szereplő személyi jövedelemadó részesedése (ennek jelentős részét napjainkban különböző mutatók szerint osztják el a helyi önkormányzatok között) Forrás: BM, 2004

20

%

15 10 5

03 20

01 20

99 19

97 19

95

0 19

19

93

100.000 Ft 500000 400000 300000 200000 100000 0

A fejlesztési-felújítási kiadások összege (100.000 Ft, aktuális ár A fejlesztési-felújítási kiadások részesedése az összkiadásból (% 1. ábra Az önkormányzatok fejlesztési-felújítási kiadásainak adatai 1993 és 2003 között Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001, BM 2002, BM 2003, BM 2004

215

Az önkormányzatok költségvetésének kiadási oldalát tekintve másik feltűnő jelenség, hogy 2002 és 2003 között igen jelentős mértékben emelkedett a személyi juttatásokra és a vele szoros kapcsolatban álló különböző járulékokra (például társadalombiztosítási járulék) fordított összeg, illetve ezek összkiadásokból való részesedése (3. táblázat). Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy a 2002-es választásokon hatalomra került szocialista – szabaddemokrata kormány – betartva az MSZP választási ígéretét – 2002. szeptember 1-től a közalkalmazottak körében egy igen jelentős (50%-os) béremelést hajtott végre. Ennek fedezetét 2002-ben még a központosított előirányzatokon keresztül biztosították, 2003-ban ugyanakkor már a megemelt normatív állami hozzájárulások, a személyi jövedelemadó helyben maradó részének 5%-ról 10%-ra történő emelése, valamint a 100%-ban az önkormányzatoknál maradó gépjárműadó révén tervezték a forrásokat biztosítani. Ezen összegek ugyanakkor nem fedezték a felmerült többletköltségeket (4. táblázat), és ennek hatására 2003 folyamán, majd azóta folyamatosan több önkormányzat volt kénytelen súlyos pénzügyi problémákkal szembenézni. 3. táblázat A helyi önkormányzatok költségvetésében a személyi juttatások és a különböző járulékok változása 2002 és 2003 között A személyi juttatások összege (100.000 Ft) A személyi juttatások részesedése az összkiadásból (%) A járulékok összege (100.000 Ft) A járulékok részesedése az összkiadásból (%) Forrás: BM 2003, BM 2004,

2002 743.167,5 32,9 231.194,2 11,5

2003 953.393,0 37,1 294.183,3 12,4

4. táblázat A megemelt közalkalmazotti fizetés és a megnövekedett járulékok finanszírozását szolgáló összegek nagysága 2003-ban, és viszonyuk a növekvő kiadásokhoz A normatív állami hozzájárulások 2002-es és 2003-as összege közötti különbség (100.000 Ft) A gépjárműadó önkormányzatoknál hagyása révén keletkező többletbevétel (100.000 Ft) A helyben maradó személyi jövedelemadó 5%-os emelkedése eredményeként keletkező többletbevétel (100.000 Ft) Összes többletbevétel (100.000 Ft) Összes többletkiadás (100.000 Ft) Egyenleg (100.000 Ft) Forrás: BM 2003, BM 2004,

184.690,5 15.004,3 20.272,5 219.967,3 273.214,6 -53.247,3

Az 1998-ban kormányra került Orbán-kormány és a szabaddemokrataszocialista vezetés alatt álló Budapest viszonya a kezdetektől fogva igen feszült volt, és ez több olyan lépéshez is vezetett, amely hátrányosan érintette a fővárosi önkormányzat gazdasági helyzetét.

216

Egyrészt az önkormányzati bevételek között szerepel a vagyonszerzési illeték (ajándékozási illeték, öröklési illeték, visszterhes vagyonátruházási illeték), amelynek 50%-a a központi költségvetésbe, 50%-a pedig 42 helyi önkormányzathoz (megyei önkormányzatok, megyei jogú városok és Budapest) kerül. Az illeték elosztásában az egyeik legjelentősebb változás 2001-ben következett be, amikor Budapest már nem kapta meg a területén lezajló folyamatok után befizetett illeték 50%-át, hanem a megyei önkormányzatokkal kellett osztoznia ezen az összegen. Ennek következtében 2000 és 2001 között lényegesen módosult az önkormányzatokhoz kerülő illeték megoszlási aránya (5. táblázat), és számításaim szerint 2003-ban így a főváros vesztesége kb. 8,5 milliárd Ft volt (igen érdekes ugyanakkor, hogy a 2002-es kormányváltás után nem módosítottak ezen az elosztási módszeren, amely minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy egy ilyen lépés a döntő mértékben MSZP-s vezetésű megyei önkormányzatok ellenállásába ütközött volna). 5. táblázat A helyi önkormányzatokhoz kerülő illetékbevétel megoszlási arányának változása 2000 és 2003 között (%) 2000 Budapest 34,5 Megyei önkormányzatok 48,3 Megyeszékhelyek 15,2 Egyéb városok 2,0 Összesen 100,0 Forrás: BM 2001, BM 2002, BM 2003, BM 2004,

2001 18,3 66,0 14,0 1,7 100,0

2002 16,8 66,7 14,9 1,5 100,0

2003 15,9 65,4 16,9 1,8 100,0

Másrészt hasonló jelenség figyelhető meg az önkormányzatok által végrehajtott fejlesztések, felújítások állami támogatása esetében is (6. és 7. táblázat). A 6. táblázat adatai szerint az önkormányzatok által végrehajtott beruházások állami támogatottsága a vizsgált években mindvégig a megyei önkormányzatoknál volt a legmagasabb, ami azzal magyarázható, hogy ők döntő mértékben a tulajdonukban található kórházak felújításához kaptak címzett támogatást, amely esetében a támogatás mértéke akár a 100%-ot is elérhette, de a legtöbb esetben meghaladta a 90%-ot. A második helyen az 1.000 főnél kisebb, míg a harmadikon az 1.000 főnél nagyobb községek helyezkedtek el, míg a sort minden egyes évben a megyeszékhelyek és Budapest zárta. A támogatottság mértékét az országos értékhez viszonyítva (7. táblázat) ugyanakkor jól kitűnik, hogy a főváros diszpreferáltsága 2000 és 2002 között volt a legjelentősebb, amikor az országos átlag és a budapesti érték közötti különbség meghaladta a 20%-ot (az 1998 és 1999-es relatíve magasabb állami támogatási arány minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a korábban megítélt támogatások egy része – a beruházások elhúzódása miatt – ezekben az években került felhasználásra).

217

6. táblázat Az önkormányzatok által végrehajtott fejlesztésekből és felújításokból állami támogatás részesedésének változása 1993 és 2003 között (%)64 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 12,0 25,6 11,0 17,8 8,7 13,6 13,4 12,3 15,6 10,7 13,0 12,0 25,6 11,0 17,8 8,7 13,5 13,2 12,0 14,8 9,9 12,6 B 70,8 68,2 72,5 67,7 69,3 67,4 75,1 78,4 66,4 69,7 71,7 70,8 68,2 72,5 67,7 67,9 65,5 71,7 73,4 62,5 65,6 68,1 C 17,6 14,8 12,6 18,0 13,3 15,4 21,2 25,1 25,1 32,0 30,9 17,6 14,8 12,6 18,0 12,2 14,2 18,7 23,6 23,6 30,5 29,2 D 30,3 31,3 35,5 25,9 30,4 30,1 39,5 46,1 47,8 52,4 51,6 30,3 31,3 35,5 25,9 26,2 23,3 31,8 38,0 42,5 47,1 46,7 E 24,6 36,8 45,4 38,2 39,6 47,4 55,5 60,7 55,0 53,5 53,9 24,6 36,8 45,4 38,2 31,5 35,5 41,9 49,2 47,2 42,6 43,9 F 26,4 45,1 41,4 33,8 45,1 60,0 64,4 68,2 67,9 66,0 66,2 26,4 45,1 41,4 33,8 31,9 27,8 37,6 46,9 51,0 47,6 52,2 G 26,3 33,8 31,5 28,7 28,3 32,3 38,9 40,7 41,7 41,3 41,4 26,3 33,8 31,5 28,7 24,5 25,7 31,5 34,2 36,6 35,7 36,6 A – Budapest, B – megyei önkormányzatok, C – megyeszékhelyek, D – megyeszékhelyeken kívüli városok, E – 1.000 főnél nagyobb községek, F – 1.000 főnél kisebb községek, G – ország összesen Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001, BM 2002, BM 2003, BM 2004 A

7. táblázat Az önkormányzatok által végrehajtott fejlesztések-felújítások 1993 és 2003 közötti állami támogatási mértékében (%)65 1993 1994 1995 A -14,3 -8,2 -20,5 B 44,5 34,4 41,0 C -8,6 -19,0 -18,9 D 4,0 -2,5 4,0 E -1,7 2,9 13,9 F 0,1 11,3 9,9 Jelmagyarázat: 6. táblázat Forrás: BM 1994, BM 1995, BM 2002, BM 2003, BM 2004

1996 -10,9 39,0 -10,7 -2,8 9,5 5,1

1997 -15,8 43,4 -12,3 1,7 6,9 7,4

1998 -12,3 39,7 -11,5 -2,4 9,8 2,1

1999 -18,3 40,2 -12,8 0,3 10,4 6,0

2000 -22,2 39,2 -10,6 3,8 15,0 12,7

2001 -21,8 25,9 -13,0 5,9 10,6 14,4

2002 -25,8 29,9 -5,1 11,4 6,9 12,0

2003 -24,0 31,5 -7,4 10,0 7,3 15,6

1996, BM 1997, BM 1998, BM 1999, BM 2000, BM 2001, BM

A 6. és 7. táblázat másik fontos tanulsága az a tény, hogy – mint már korábban említettem – a fejlesztések-felújítások aránya igen magas volt, a községekben, különösen az 1.000 fő alatti településeken. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy valamennyi kormány tisztában volt azzal, hogy ezen települések önkormányzatai a beruházásokhoz saját erőforrást csak korlátozottan 64

Az alsó sorban nem szerepel az 1997-től belépő területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás és a céljellegű decentralizált támogatás, mivel ezeket a megyei területfejlesztési tanácsok osztották el, és így ezek nem, központi preferenciákat tükröznek 65 Az adott településcsoport és az országos érték közötti különbség (a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás és a céljellegű decentralizált támogatás nem szerepel a táblázatban)

218

képesek biztosítani, és ezért az itteni fejlesztésekhez és felújításokhoz igyekezett nagyobb támogatási arányt biztosítani. Összességében úgy vélem sikerült bizonyítani, hogy a különböző politikai változások jelentős hatással vannak a helyi önkormányzatok költségvetésére, ugyanakkor úgy vélem, ez nem csak hazai jelenség, és hosszú ideig nem várható ennek a jelentős csökkenése. Felhasznált források Belügyminisztérium, 1994. Az önkormányzatok ellátottságának főbb pénzügyi és naturális mutatói, 1993 Belügyminisztérium, 1995. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1994 Belügyminisztérium, 1996. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1995 Belügyminisztérium, 1997. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon kataszter adatai, 1996 Belügyminisztérium, 1998. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1997 Belügyminisztérium, 1999. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1998 Belügyminisztérium, 2000. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 1999 Belügyminisztérium, 2001. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 2000 Belügyminisztérium, 2002. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 2001 Belügyminisztérium, 2003. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 2002 Belügyminisztérium, 2004. Az önkormányzatok főbb pénzügyi-, ellátottsági mutatói és ingatlanvagyon-kataszter adatai, 2003

219

THE RE-DRAWING OF THE MAP OF EUROPE* Mező Ferenc** New challenges The world is change itself, which sometimes simply appears as chaos, until we recognize its meaning. In Europe, new challenges have recently emerged, which are, of course, not independent of the world. Such challenges include the ethnic tensions within the territories of newly acceding states where the boundaries of nations’ places of habitation and the state borders have never been the same, although this has also frequently been the case in Western Europe (cf. the Flemish and the Walloon, Northern Ireland, the Breton, the Basque, the Catalan, Padania, etc.). In addition, on the borders of the EU, there are not only ethnic tensions, but also grave social crises (e.g. the migration of workforce, crime). These further contribute to this region’s characteristic as a buffer zone between the developed and urban Western Europe and the rural Eastern Europe. Third, a latent conflict has emerged between the EU and the US. For almost four hundred years, between the 16th and the 19th centuries, Western Europe was at the forefront of progress in terms of the technical and cultural development of the world; however, by the end of the 20th century, this leading role has been lost. The more recent industrial and technical revolutions of the 20th century took place not in Europe but in the United States and in Japan. The main cause of this regression was the political division of Europe (in one sense, Western Europe has become the periphery of the United States, and its buffer zone visà-vis the Soviet Union. The EU had to “escape ahead” by way of extending its sphere of influence on its own periphery (to the semi-periphery). And now, a strategy for the 21st century must be defined with respect to the peoples and states of other cultural areas: the Middle East, the non-Christian Africa, China, India, Japan, and the Far East. The map as a tool, signified and influence (“sign in a sign”) Ideological, political, economic and structural changes are also reflected in systems of signs, whether conceptual or cartographic. From the 1990s on, we are witnessing the cartographic representation of the “new Europe” appearing in the media. These representations are part of the formation of the new European identity. Every new ideological endeavor presupposes a new paradigm and changed systems of symbols, which must be propagated, since the old ones still linger on in people’s *

The writing of this thesis was made possible by the János Bolyai academic research scholarship and the support received from OTKA program no. T 043210. ** Politikai főtanácsadó, Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal

220

“heads,” and must be somehow replaced. This has become obvious in case of such highly debated issues as the geographic boundaries of the new Europe, or the role of geopolitical fault lines (especially in Eastern Europe and the Balkan). Some experts argue that the function of the news media is in effect some kind of social reproduction, which is at the service of not simply the whole of society, but rather its dominant groups and classes. From this perspective, we can consider the information media, just like other cultural institutions in society, as a manufacturer of ideology which represents the interests of an elite minority in opposition to a subdued minority, or rather, in such minority: shaping and forming their “mental map” of the world and their place in it. The speculative “map drawing” of the news media (both in the strict cartographic and the verbal sense of the word) depicts the political anxieties of the Western European elite, as well as the ideological attitudes inherent in the debated issues concerned. These anxieties are expressed, for example, in references to concepts such as “Fortress Europe” or tendencies toward “barbarism” along the Southern borders of Europe (which frequently cropped up during the early 1990s). These images are based on the belief in the superiority of Western European ideas, values, institutions and attitudes. Der West gegen den Rest. The “myth” that the stronghold of real Europeanism is in the West – the Europe of pluralism, individualism, parliamentarism, democracy and the freedom of opinion – is, in fact, the re-presentation of the cartographic images and paradigms that have been around for hundreds of years (Vujakovic, 1998). From the middle to the end of the 1990s, a slight change could be observed in the manner the news media was drawing the map of the new Europe. The peripheries were still depicted as the regions of potential chaos, but the belief in the superiority of the Western model was questioned, and it was realized that European security should be guaranteed by way of the continuous Eastward expansion of the institutions. The debate on regional security between the “realist” and the “idealist/integrationist” camp was becoming pointed. Even more debates emerged in connection with the pace of the expansion and the crossing of cultural boundaries (cf. Huntington 1993; Mező, 1999). The United States is suspiciously urging the accession of Turkey; meanwhile, it is also in their interest to decelerate the development of Europe, envisioned as an ally relegated to the second place only where it can pose no risk to the first, the “Master of the World” (Luttwek).

221

Map 1: Stages of the expansion of the European Union

A similar question is that of the Ukraine, the accession of which is urged by Brezinski in almost all of his articles and books (e.g. The Grand Chessboard), but it is also questionable how successfully the Balkan was integrated, with a view to the necessity for the permanent financial, military and administrative contributions made in Bosnia, Kosovo and Macedonia.

Changing European security The outlining of the national and supranational security tasks already entails the definition of the inherent threats (their source, form and subject), as well as the appropriate steps to take in response. The mass media provides an important channel for the propagation of the security tasks toward the public. This is especially true in democratic societies where the government must win the public opinion, particularly, if its policy may cause serious economic costs or loss of human lives. A classic example for the reversal of social support is the defeat of the United States in the Vietnam War. According to several commentators, in case of the “Vietnam syndrome,” television coverage of the war had a key role in the loss of social support (the confrontation of fact and impression). Let us just consider the example of Iraq, or the relationship of Israel and Palestine: the role undertaken by Europe or its defining nations in these international conflicts can make quite the difference. In many cases it is also revealing when the nations are unable to adopt a unified position, and this failure happens under the aegis of democracy. From the perspective of the alliance of the Western European countries (and the United States), the nature of the threat has significantly changed since the collapse of the Soviet Union. Much more complex anxieties of several layers have since emerged in connection with the political and economic destabilization, as well as the aggressive ethnic nationalism, of the Eastern and Southern periphery of Europe.

222

The transitory period After the relatively peaceful Eastern European revolutions and the end of the Cold War, there emerged some very different problems threatening the security of Western Europe. As Russell (1995) remarks: “After the calculability of the division of Europe along a bipolar system, the whole environment has become uncertain in terms of security. The uncertainty of the likelihood and the types of threats in Europe after the Cold War was an obstacle and hindrance in the way of the quick formation and implementation of the new framework of security” (p.241). The definition of the new security tasks of the West is a relatively slow process. Despite the early uncertainties, a consensus was beginning to emerge in the key issues of the new European security. Central and Eastern Europe have started towards stability (because of the political and economic liberalization), but many analysts question whether this can be maintained in the long run in Eastern Europe. In the economic sense, Russia, the Ukraine, Belarus, Bulgaria and Yugoslavia belong to the periphery, rather than the semi-periphery (Wallerstein, 2000). The potential threats endangering today’s Europe include the nature and the slow pace of the economic and political reforms, the (re-)emergence of xenophobic nationalism, the possibility of ethnic conflicts and other problems related to minority groups, and the potential revival of Russian imperialism (cf. the Putin Doctrine, Élet és Irodalom, 2000.02: p.4). Let us not forget that in 2005 Russia intends to increase its military spending by 40 percent (Népszabadság, August 18, 2004, p.2), even though this is not currently targeted against Europe, but primarily for the strengthening of its internal stabilization and dictatorial processes, and secondarily against the Islam. One is reminded of the words of Erik Erikson, who said that the question of national identity may grow by the end of the century into a thing of strategic importance, like sexuality was in the time of Freud (1975). Concerns have been voiced over the question of how some EU candidate or newly admitted countries meet the Copenhagen criteria with respect to the democratic institutions, human rights, and a functioning market economy.66 The economic problems may eventually lead to the shattering of trust in the “free market” and in “Western” types of economic and political institutions.

66

The five criteria of admission defined at the Copenhagen European Council (1993) are: a) within the candidate country, the stability of institutions must guarantee democracy, the rule of law and human rights; b) functioning market economy; c) competitiveness within the European Union; d) the ability to take on the obligations of membership, including adherence to the aims of political, economic and monetary union; e) the EU itself also undertook the task of institutional reform, so as to become able to integrate the new member states.

223

Another important threat is the explosive mixture of the ethnic groups of Eastern and Central Europe. The various phases of nation-building after 1918, also including the current phase, have generated serious problems between the different groups, which feel that they are a marginalized minority (for more details, cf. Romsics, 1999). The spirit of the past continues to haunt [in Central and Eastern Europe]. It is enough to consider the problems of the Hungarian minorities in Romania (Transylvania), in Southern Slovakia, and especially in the Vojvodina (Yugoslavia), where the beating of Hungarians continues to this day67, or the situation of the Turkish minority in Bulgaria, the Greeks in Albania, the Serbs in Kosovo (Mitrovica, 30 thousand), the Bosnians in Sandzak (Yugoslavia, 200 thousand) and the Albanians in Macedonia (600-700 thousand), not to mention Bosnia. In the former Soviet Union, the massive migrations and forced resettlements before 1917 and in the Soviet times as well moved masses of people to territories, which can thereby no longer be considered as the mother country of the given nationality (approximately 20 million Russians now live beyond the borders of Russia). Both in the past and at present, the new states serve the interests of the dominant ethnic group, and the rights of the others are pushed to the background. From the perspective of security in Europe, the tensions generated by these can be clearly interpreted as a crisis situation. Finally, there is also a possibility for a strengthening Russia to attempt to reestablish its sphere of influence in Eastern Europe (they have already succeeded in Belarus and to some extent also in the Ukraine). Although it seems unlikely, with the current economic and political changes continuing, the Commonwealth of Independent States (CIS) led by Russia, could serve as the basis of a competitive strategic alliance. Russia continues to consider itself as a “…military superpower, which could probably destroy the whole world in thirty minutes” (speech of Andrei Koziryev, Russian foreign minister, in March 1994). Russia’s integration into the broadly interpreted “House of Europe” is not ensured at all. It would be even more distressing to see the Russian economy collapse and the country sink into an anti-Western nationalism (e.g. pan-Slavism, Asianism – cf. the recent writings of Solzenicin promoting this ideology). Russia is nowhere near the position of being able to aim at a global hegemony, but it can pose serious threats to regional security if it pursues the policy of “state garrison” (e.g. the military campaign in Chechnya). The “liberal-idealist” response to these threats is the integration of the new nation states into the economic and political organizations of the West. Regional collective initiatives are encouraged in order to avoid the uncertainties and errors of both the traditional politics of balance of powers and the unwieldy “universal” organizations (such as the United Nations Organization, WTO, IMF). It is also possible, however, that a new kind of “game” is coming to the forefront, 67

400 thousand Serbs have fled from Croatia, added to which should be more than 100 thousand from Bosnia and Kosovo; out of this, more than 300 thousand Serbs were “incidentally” settled in the Vojvodina region, thereby distorting the proportions of local ethnic groups.

224

since Washington and Moscow continue to expel each other’s citizens with reference to spying scandals (which are of political as well as industrial nature). Behind the changed rhetoric, the political discourse, there is also, obeying the rules of the philosophy of language (and of the cross-word puzzle of political language), Bush’s administration, emphasizing its denial of the Clinton-era, as well as Putin’s strengthening government with their own axe to grind, showcasing in an exhibitionist way their superbness, an exercise in ostentatious demonstration of power, which is far from being a small ice age or a small cold war, but certainly indicative of a change. Liberal economic Constraints will be constraints strategy presupposes (After Nice, a summit is the top) Member states Old votes New votes Population the extension of in(in vestments and trading, millions) and the integration of 1. Germany 10 29 82 the new states into the 2. Great Britain 10 29 59.2 international and re3. France 10 29 58.9 gional economic 4. Italy 10 29 57.5 5. Spain 8 27 39.3 organizations. Behind 6. The Netherlands 5 13 15.7 this lies the recognition 7. Austria 4 10 8 of the increasing de8. Luxemburg 2 2 0.4 gree of globalization 9. Ireland 3 7 3.7 and interdependence 10. Portugal 5 12 9.9 (the mutual depend11. Belgium 5 12 10.2 ence of countries on 12. Denmark 5 7 5.3 each other as trading 13. Sweden 4 10 8.8 14. Finland 3 7 5.1 partners). Interaction 15. Greece 5 12 10.5 between the developed Candidate countries capitalist countries 15. Hungary 5 12 10 started from the 1970s, 16. Poland 8 27 38.6 especially with the 17. Czech Republic 5 12 10.2 advancement of com18. Slovenia 3 4 1.9 puter and 19. Estonia 3 4 1.5 20. Cyprus 2 4 0.7 telecommunication 21. Slovakia 3 7 5.3 technologies. This 22. Malta 2 3 0.3 resulted in a prolifera23. Lithuania 3 7 3.7 tion of multilateral 24. Latvia 3 4 1.9 institutions and legisla25. Romania 6 15 22.4 tion, as well as an 26. Bulgaria 5 10 8.2 emphasis on regulations between European states or on a level above them (Miall, 1993). Many states, both in the East and in the West, have recognized that they do not have the abilities to meet the challenges and solve the multitude of problems posed in a global economy (Rose, 1996).

225

As Russell argues, the collective security would ultimately expand rather than confine the conflicts in Europe. Miall (1993), although not writing from a “realist” perspective, also believes that the integration prepares the conditions for conflicts rather than for stability. In addition, in his opinion, the current members will shape the EU in such a way that it will serve their interests, while the new members will be compelled to accept the conditions that are forced upon them. The excessively fast expansion of the complex interaction toward the East could be dangerous. A typical example for this is the protracted meeting of the Nice Summit held on December 11, 2000, where an agreement was finally reached on institutional reform, whereby the proportions of the votes of the most significant member states and some candidate countries have been changed. In the final analysis, the big ones (Germany, Great Britain, France, Italy) managed to maintain their influence even in the future enlarged EU of 27 or 28 members: the simplified mechanism provides no opportunity for the small member states to attain their objectives against the will of the big ones. As early as his introductory remarks, Jacques Chirac made it clear to both the existing and the candidate countries what his position was: “It is only appropriate that the old member states that have already made a lot of contributions, should receive more than the new ones who bring along their problems.” Of course, the big question is whether the old member states have each put down their contributions on the good old table of Europe equally or some have done more, in comparison with their strength, than others (consider the sacrifices made by Germany, compared with, for example, France). The most important elements of the compromise are the following: a) The redistribution of votes (cf. table above). The biggest loser is Germany, which cannot use its advantage of numbers in the European Parliament. France objected and found temporary allies (in Great Britain and Italy; both countries have made major financial sacrifices on the altar of this issue of mutual interest). One can only wonder whether France, under reversed conditions, would have given up its population proportionate seats in the European Parliament. Member States Austria Belgium Denmark Finland France Greece The Netherlands Ireland Luxemburg Great Britain Germany Italy Portugal Spain Sweden Czech Republic Poland Hungary

MEPs 21 25 31 16 87 25 31 15 6 87 99 87 25 64 22 25 64 25

Votes 4 5 5 3 10 5 5 3 2 10 10 10 5 8 4 5 8 5

Commissioners 1 1 1 1 2 1 1 1 1 2 2 2 1 2 1 1 2 1

226

b) Qualified majority voting. The use of this method of voting was extended at the expense of unanimous voting and vetoing. Great Britain insisted on keeping the right of veto regarding taxation and social security issues, while France in the fields of culture, healthcare and education. Similarly, Germany persisted with regard to issues of immigration and refugees, and Spain in matters related to the structural and cohesion funds. Of course, the right of veto in these areas remained available to all member states. c) Strengthened cooperation. The “right of veto” was abolished whereby any member state in the past could prevent others from moving at a faster pace in certain areas. d) In the new system of voting in effect from 2005, if the EU was to remain a 15-member organization, 169 votes would be necessary for the qualified majority (71.3%, currently 62 out of 87 votes), and initiatives could be torpedoed with 69 votes (if this was to remain 68, as it was initially intended, then Spain, in alliance with Italy and Portugal, could derail any proposal; in the new formation, they will need one more ally). e) There was a conflict over the absolute numbers and the percentages in the future EU of 27 members. Additional votes were granted to Lithuania and Romania (in comparison with the earlier version); however, they forgot to adjust the majority thresholds accordingly. Hungary and the Czech Republic received inequitable treatment, since they received fewer seats in the European Parliament than Belgium, Greece and Portugal, countries which have comparable populations. Consequently, mandates were apparently dispensed like bonus candy, as part of separate political bargains. Maps in political essays These approaches create a link within geography – especially in “critical geopolitics,” political geography – between the study of the maps of the media and “textual” analysis (Vujakovic, 1997). Harley (1990) emphasizes that “…as a debate is brought about and perceived by human participants, maps depict the world through the veil of ideology, and this is full of internal tension, well exemplifying the power of knowledge, and we perceive them in the wider political implications” (Harley, 1990). This is why it is necessary to understand the wider cultural milieu providing a context for maps, which are, therefore, not the end products of a value-neutral science. In Harley’s argument, “rhetoric is the part of how all texts work, and all maps are also at the same time rhetorical texts. Each delivers a statement on the world” (Harley, 1990). In this context, the concept of “text” refers to all products which carry some kind of a meaning about persons, their social situation or the world surrounding them. The process of deconstruction involves reading between the lines of the text in order to reveal the contradictions, tensions and concealments, which question the

227

obvious sincerety of the text (Harley, 1992). One of the powers of maps is that they can convey values and meanings; it is inherent in the method how the rules of cartography are influenced by cultural rules like “ethnocentrism” or “eurocentrism,” or the rules of the social system. The application of these rules, even in case of overtly political notions, is not necessarily a conscious act, but rather a reflection on the culture in which the image was made (the convergence of cultural landscape and political landscape68). Harley’s opinion on knowledge as power and the issue of “intertextuality.” Harley’s essay on the “hidden power” of maps applies Foucault’s notions on “power/knowledge”69 (Foucault, 1996). Harley refers to two forms of power inherent in cartography. First, the external power, which is exerted on the cartographer and through cartography, on the basis of the agenda of the cartographer or his principal (the ruler, state institution, newspaper editor). Second, the internal contents of the map, the power to convey the image of one kind of “order” through selection, abstraction and generalization. Related to this approach by way of the power games within and through the text is the acknowledgement of the fact that the subject of the examination, whether landscapes, maps or government documents, must be approached intertextually (Barnes & Duncan, 1992, p.13). As Harley (1989b) notes, “The textual approach warns us of the shadow of other texts in the one that we are reading” (p.85). It is clear that the intertextual approach is of key importance in understanding how maps, as the part of 68

The political landscape includes the human, political, social and territorial behavior in the landscape. The landscape is also political, since it reflects the ideologies, political values and norms, as well as legal and economic systems that have made their impact on the landscape. (The concept of the political landscape was invented by Whittlesey.) In his opinion, the political activity of the center impresses its own image on the landscape in the form of defense mechanisms, border equipment, gates, customs offices and immigration bureaus. In the course of the activities of the central government, a process of unification is observable in the political and cultural landscape. Whittlesey also considers the role of laws important in the shaping of the landscape. The elements of the political landscape (based on Whittlesey): 1. Borders, including walls, fences and other structures. 2. Elements of the public landscape, e.g. the meeting places of society, parks and squares. 3. Monuments, such as statutes, tombs and other symbolic elements. 4. Roads and other networks that connect or separate people. 5. Institutions ranging from the parliament to the local governments, which are all representatives of an important political component: power (and they also have national characteristics). Published in Mező (2002). 69 The prevailing presence of power derives not from it extending its invincible unity to everything, but rather from the fact that there is no moment, no point – or rather, there is no relationship between two points – where it is not present, where it does not manifest itself. Power is present everywhere, not because it encompasses everything, but because it can emerge from anywhere. Such aspects of ‘the’ power as permanent, repeating, helpless, self-reproducing are only the overall impression it makes, which is outlined from all these changing elements, the chain that builds upon these relationships in motion, and – as some kind of feedback – attempts to fasten them. No doubt, we must be nominalists: power is not an institution, not a structure, not some kind of a power that some are blessed with; rather, power is the name used for a complicated situation of strategy in a given society. Foucault (1996, p.95)

228

knowledge conveyed by the media, work. Conclusion The future is remarkable: it is malleable, yet anything cannot happen, as the importance of nations and nation states is not disappearing, and in the near future the internal operations of the EU must also be cleared. The mechanism is slow, bureaucratic, inefficient, while the challenges are hard, and the responses cannot be the result of improvised political bargains, because what is at stake is huge: either a Europe of equal standing or a Europe that is only a second violinist behind America and Asia. The EU, and especially the enlarged EU, is a huge structural and territorial entity, which demands that, in addition to the planes of state and Europe and region70 and Europe, there should also be another plane. This additional plane would be fortunate to be filled with the concepts of Western, Northern, Southern and Central Europe, but of course, these could also have coded (symbolic) names, such as Mediterranean, Atlantic larger regions, etc. In any case, these concepts need to be defined, and they must reflect some narrower (in relation to Europe, that is) consciousness of space. There must be something between the EU and the nation state, some kind of a unit, which could serve the role of a mediator and could promote more harmonic cooperation, which is still missing. The challenges of today will be answered one way or another, but it does matter what kind of answers are given. Politicians, on the other hand, must rise above thinking in terms of four-year cycles, they must be made to realize this, if no other way, then with the help of civil society, because the future of our children is at risk. Bibliography Black, J. (1997) Maps and politics, Reaction Books, London. Budge, I. and Newton, K. (1997) The politics of the new Europe: Atlantic to the Urals, Longman, London. Burghardt, G. and Cameron, F. (1997) The next enlargement of the European Union, European Foreign Affairs Review, 2. 7-21. Dalby, S (1991) Critical geopolitics: discourse, difference and dissent, Environment and Planning D: Society and Space 9. pp. 261-283 70

Regionalism – as a theoretical category – is the connection of groups of people to a region as a geographical frame. Bourdieu has come to the conclusion that we must cut loose from economism, which only sees passion, or even something sickly in regionalism and nationalism, because it does not recognize the collective contribution, which reworks reality by way of coming to terms with the broader environment and the historical past, and thereby the actors also add something to the construction of reality. Symbolic struggles have very real foundations and effects in the (narrowly defined) economy. Eric Hobsbawm points out that the globalization of the economy, from which we could have expected the disappearance of nationalism, may have given way to the logic of symbolic differentiation, creating thereby the – permissive – conditions of a separatism almost totally without economic limitations (Süli-Zakar és Kozma, 1998; Mező, 1999).

229

Dalby, S (1994) Gender and critical geopolitics: reading security discourse in the new world discorder, Environment and Planning D: Society and Space 12. pp. 595-612 Dalby, S. (1990) Creating the second Cold War: the discourse of politics, Pinter, London. Dalby. S. (1996) Writing critical geopolitics: Campbell, Ó Tuathail, Reynolds and dissident scepticism, Political Geography 15. pp. 655-660 Deák P. (1995) Kaukázusi vihar, Beszélő, January 26, p. 15-16 Dicken, P. (1998) Global Shift (Transforming the World Economy), Hampshire, Paul Chapman Publishing Ltd. Die Grossmächte von und nach dem Weltkriege 22.ste Aufl.der Grossmächte Rudolf Kjelléns, Teubner. Berlin 348 p. Dijkink, G. (1996) National Identity and Geopolitical Visions, Routledge Dodds, K. J. (1993) Geopolitics, experts and the making of foreign policy, Area 25(1) pp. 70-74 Dodds, K. J. (1993) War stories: British elite narratives of the 1982 Falklands, Malwin war Dodds, K. J. and Sidaway, J. (1994) Locating, critical geopolitics, Environment and Planning D: Society and Space 12. pp. 515-524 Doren, A. (1927) Wunschträume und Wunschzeiten, Leipzig. 158 Fukuyama, F. (1993) A történelem vége, Európa K., Budapest. Fukuyama, F. (1997) Bizalom, Európa K., Budapest. Glatz F. (2000) Az európai történelem kérdőjelei, História, 2.sz. 3-10. Harley, J. B. (1990) Cartography, ethics and social theory, Cartographica, 27 (2): 1-23. Mező F. (1999) A posztmodern geopolitika és a kultúrföldrészek, Valóság 1999/9, pp. 1-11 Mező F (2002) A politikai földrajz alapjai, Egyetem Kiadó, Debrecen, p.398 Petschen, S. (1994) Nationalismus und das Europa der Regionen, Welt Trends 4.sz. Geopolitik: ein altes Konzept wird neu befragt pp. 119-129. Russel, R. (1995) The chimera of collective security in Europe, European Security, 4 (2), 241-255. Unwin,T. (1994) The Place of Geography, Longman Group 273 p. Vujakovic, P. (1998) Mapping the geopolitical landscape of the new Europe: the role of news media representations, Second European Urban and Regional Studies Conference, Durham University – September 1998. Waever, O. (1995) Europe since 1945: crisis to renewal. In: Wilson, K. and van der Dussen, J (eds.), The history of the idea of Europe. Routledge, London. pp. 151-214. Walker, R. B. J. (1990) Security, Sovereignty and the Challenge of World Politics, Alternatives (15) pp. 3-27. Wallece, W. (1990) The Transformation of Western Europe, Cambridge. Weiser, D. (1994) "Geopolitik" - Renaissance eines um stritteren Begriffs, Zeitschrift für internationale Fragen 4 pp. 402-411.

230

IMMIGRÁNSOK MEGÍTÉLÉSE SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYÉBEN Kovács Krisztina* Summary: The survey of 2000 people finds that xenophobia is not a key element in the county population's attitude toward immigrants. Latent xenophobia undoubtedly lurks among the people of some frontier counties, however, only to an insignificant degree. Regarding the socio-demographical elements there are significant differences in terms of xenophobia: it is mainly present among those of having lower education, the older age groups and the severely unemployed residents Kulcsszó: immigránsok, diszkrimináció, idegen-ellenesség A Magyarországra érkező külföldi állampolgárok főként a nemzetközi migráció Nyugatról Keletre irányuló áramlatával jönnek hazánkba, így jelentős részük először az ország keleti megyéjébe, Szabolcs-Szatmár-Beregbe érkezik. A megye ezért a külföldiek migrációjával igen érintett. Két országgal, Ukrajnával és Romániával is határos, és 2004. május elseje óta az Európai Unió keleti határa is itt húzódik. Évente nagyszámú külföldi érkezik a megyébe: A KSH adatai szerint 2004-ben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ezer lakosra jutó Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 10,6 és 14,5 közötti, maximumát 1998-ban és 1999-ben érte el. (1. táblázat) 1. táblázat. Az ezer lakosra jutó Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1995-2004) (Forrás: Demográfiai Évkönyvek 1996-2005) 1995 1996 1997 1998 1999 2001 2002 2003 2004 10,010,010,514,514,511,011,08,210,614,99 13,9 14,4 18,4 18,4 13,9 13,9 9,5 14,5

A táblázatban feltüntetett értékekkel, a Budapest és Csongrád megye által vezetett listán Szabolcs-Szatmár-Bereg a harmadik helyen áll. A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának Észak-alföldi Regionális Kirendeltségétől származó adatok alapján 2002-ben, a régióban tartózkodási és bevándorlási engedélyt kapottak száma 2558 fő volt, ami az országos adatok több mint 16%-át jelenti. 2002-ben összesen 3356, 2003-ban 3553, 2004-ben pedig 3518 vízum, tartózkodási és letelepedési engedélyt adtak ki e régióban. Kérdés azonban, hogy a megye az újonnan érkező külföldi állampolgárok fogadására, integrálására rendelkezik-e a megfelelő (társadalmi és gazdasági) erőforrásokkal. A megye gazdasági helyzete ugyanis köztudottan kedvezőtlen: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye innovációs képessége, innovációs infrastruktúrája *

Predoktor, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

231

szerény, a megyében az egy főre jutó GDP 2001-ben 826 ezer Ft volt, mely az országos átlag 57%-át jelenti. Az egy főre jutó GDP alapján a megyék körében ezzel a 19. helyet foglalja el. 2003-ban, a megyében 17 700 fő munkanélküli élt, munkanélküliségi rátája pedig közel másfélszeresen haladta meg az országos átlagot, 9,1%-os volt. A gazdasági mutatók ismertek, a társadalom külföldiek iránti fogadókészségére vonatkozó adatok, információk azonban hiányoznak. Ezt a hiátust szeretném egy megyére vonatkozó adatbázissal pótolni. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő immigránsok megítélését kérdőíves felmérésekkel: prominencia- és attitűdvizsgálattal tártam fel. Az attitűdkutatás során főként a másokkal kapcsolatos értékeléseket tárjuk fel. Mivel az attitűdök nemcsak gondolatainkat, hanem érzéseinket és viselkedésünket is befolyásolják, ezért vizsgálnunk kell egyrészről azt, hogy mi az, amit az emberek tényként tudnak, vagy tudni vélnek a külföldiekkel kapcsolatban (kognitív információk), másrészről az embereknek az adott csoporttal kapcsolatos érzéseit, vagyis a külföldiek által kiváltott érzelmeket és érzéseket (affektív információk), harmadrészt pedig a külföldiekkel kapcsolatos interakciókat (viselkedéses információk). Ezeket az attitűdöket a hazai népességben a külföldi állampolgárságú személyek kapcsán 2003-2004-ben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, negyven településen, kétezer személyt megkérdezve vizsgáltuk, s melyet kiegészítettünk a megye 130 polgármesterének részvételével végzett vizsgálattal. (1. ábra) Terjedelmi korlátok miatt jelen dolgozatban az eredményeket a teljesség igénye nélkül, a megye lakosainak válaszai alapján vázlatosan mutatom be. A vizsgálat eredményei szerint a kétezer megkérdezett több mint 72%-a él együtt külföldi állampolgárságú személlyel saját településén. A válaszadók több mint fele tudására, tapasztalatára alapozva becslést is ad az ott élő külföldiek számára vonatkozóan, míg 40,8%-uk a becslések 1. ábra. A lakossági kérdőíves felmérésben résztevő települések szintjén – még a nagytelepülés-típus szerint (n=40) 1= község, 2= nagyközség, 3= város ságrendet tekintve (Forrás: saját szerkesztés) sem tudja, hány külföldivel él együtt lakhelyén. Korábbi vizsgálatok rámutattak arra, hogy nincs feltétlenül szoros kapcsolat a lakosok által érzékelt külföldiek száma és a külföldiek valós száma között: legtöbbször több külföldi jelenlétét érzékelik, mint ahányan

232

valójában a településen élnek, tartózkodnak. Nemzetközi tapasztalat szerint (idézi EINWACHTER, 1994), ahol a külföldiek aránya 5% fölé emelkedik, ott természetes félelmek alakulnak ki a helyi lakosságban. A sok új arc, a más kultúra megnyilvánulása azt sugallja a helyieknek, hogy kiszámíthatatlan dolgokra kerülhet sor, hogy biztonságérzetük veszélyben van. A külföldiek becsült száma igen extrém értékeket mutat: jó példa erre Nyírlugos esete, ahol a 3081 fős településen a külföldiek számát többen 2000 főre becsülték, vagy Tarpa, ahol többek becslése szerint is minden ötödik ember külföldi. A megkérdezettek településenként átlagosan 45 főre teszik a külföldiek létszámát. A külföldiek aránya a település népességéhez viszonyítva alacsony: a vizsgált települések több mint felében (21) az 1%-ot sem éri el, 1-3% közötti 14 településen (felük határ menti település). A külföldiek aránya a település népességszámához viszonyítva 3-5% közötti három településen (Beregsurány, Csengerújfalu, Záhony), míg 5% felettinek csupán két településen (Botpaládon 5,8% és Tarpán 5,2%-osnak) vélik a külföldiek arányát. Ez utóbbi települések mindegyike, azaz, ahol a külföldiek népességszámhoz viszonyított aránya meghaladja a 3%-ot, határ menti település. A megkérdezettek egynegyede (509 fő, 25,4%) szerint azonban nem élnek külföldiek a lakóhelyükön. A megkérdezettek közül 885 személynek (a minta 44,2%-ának) vannak az ismerősei között külföldiek, míg a többségnek, 1115 személynek (55,7%) nincs az ismerősei körében külföldi. Ez az adat azért fontos, mert ez utóbbi személyek úgy alakítják ki tehát (kedvező vagy kedvezőtlen) véleményüket a külföldiekről, hogy valójában személyes, valódi tapasztalatuk nincs a külföldiekkel, csupán eseti találkozásokból, illetve az ismerősök és a média által közvetített információk alapján formálják véleményüket. Ezek a közvetett információk azonban gyakran nem felelnek meg a valóságnak, torzítottak, amelyek károsan hathatnak a külföldiekkel kapcsolatos hazai vélemények formálására, formálódására. Az attitűdöket felépítő affektív információszintre vonatkozóan a külföldiekkel kapcsolatos érzelmeket, aggodalmakat vizsgáltuk. Az ezekre irányuló kérdések között azokat tűntettem fel, melyek napjainkban és a közelmúltban is igen gyakran szerepeltek a médiában, s melyek a külföldiek hazai munkaerőpiacra gyakorolt hatására, az általuk behurcolt betegségekre, növekvő számukra stb. vonatkoztak. Összefüggés mutatható ki a félelmek, a külföldiek érzékelt száma, a munkanélküliség és a határ menti fekvés között. Mindössze egyetlen olyan település volt a mintában, ahol a lakosság többsége mindegyik tényezőtől tart a külföldiek kapcsán: ez a település Botpalád. Botpalád határ menti település, ahol a külföldiek becsült száma és aránya az egyik legmagasabbnak vélt, 5,8%-os, az állandó lakossághoz viszonyított munkanélküliségi ráta pedig rendkívül magas, 17,1%-os. Ezzel szemben a negyven vizsgált település között hat (Bököny, Gávavencsellő, Ibrány, Nyírbogdány, Tiszabercel, Tiszanagyfalu) olyan is található, ahol egyetlen szerepeltetett tényezőtől sem tartanak a lakosok. A külföldiek aránya mind a hat településen igen alacsony, egy kivétellel 0,4% alatt marad,

233

egyikük sem határ menti település, s a munkanélküliségi rátájuk a megyei átlagnál alacsonyabb: 3,7% és 7,7% közötti. A megye lakosságának alig felét aggasztja annak lehetősége, hogy a hazánkba érkező külföldiek betegségeket hozhatnak be a megyébe, s hasonló arányban tartanak attól is, hogy a megyében élő külföldiek száma növekszik. A hazai munkalehetőségek veszélyeztetőit már minden második lakos látja a külföldiekben. Szomszédként a lakosok majdnem kétharmada fogadná el a külföldieket, míg orvosként 80%-uk. Leginkább a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők - e csoportban legnagyobb a munkanélküliek száma a megyében-, és az 50-59 évesek tarják a külföldieket konkurenciának a hazai munkaerő-piacon, míg „ingyenélőknek” főként a 70 éven felüliek tekintik őket. A helyi lakosok nem tekintik árulónak, cserbenhagyónak azt a külföldit, aki a jobb élet reményében vándorol külföldre. A középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők között a legnagyobb azok aránya, akik szerint a külföldiek nem színesítik kultúránkat. Nem tartja fegyelmezettebbnek a külföldieket a lakosok 65%-a, főként a 40-69 éves nők. Különösen az idős korosztályok nem tartják a külföldieket nemzeti érzést erősítőnek, s nem látják bennük a haza megmentőit sem a népességnövelés tekintetében. Összegezve a fenti kérdésekre adott válaszokat, megállapítható, hogy a lakosságban nyílt idegenellenesség nem, látens előítéletesség azonban lappang. Leginkább elutasító személyeknek a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, illetve az idős korosztályok mutatkoztak. Az előítéletes viszonyulás megmaradhat az érzelmek szintjén, ugyanakkor realizálódhat a cselekvésekben is. A kérdőív utolsó része ezeknek a külföldiekkel kapcsolatos viszonyulásoknak, esetleges előítéletes magatartásoknak a viselkedéses információszintjét, azaz a cselekvésekben is megnyilvánuló oldalát vizsgálja. A nemzetközileg használt terminológia alapján az idegenellenesség (xenofóbia) mérésekor a válaszok három viszonyulást tükrözhetnek. Azok a személyek alkotják az első csoportot, akik bármiféle korlátozás nélkül, minden hazánkban letelepedni szándékozó külföldit beengednének. Őket nevezik „szuper-liberális” álláspontúaknak. A másik végletet azon személyek alkotják, akik úgy vélik, hogy senkit, semmilyen körülmények között, tehát egyetlen külföldit sem kellene Magyarországnak beengednie határain belülre. Ők a „nyíltan idegenellenesek”. E két álláspont között azon személyek véleményét találjuk, akik beengednék ugyan a külföldieket, de csak korlátozással, azaz alapos szelekciónak tennék ki őket, mielőtt az ország területére lépnének. Legnagyobb arányt a népességen belül –nem csak hazánkban és a vizsgált megyében- ezek az ún. „reálpolitikusok” teszik ki. (2. táblázat) A megye lakosainak több mint 70%-a megválogatná kit, mely külföldit engedne be az országba, majdnem 19% minden hazánkban élni szándékozó külföldit beengedne, míg a legkisebb arányt (9,6%) azok képviselték, akik teljesen elzárkóznak a külföldiek beengedésétől. A megkérdezettek között legerősebben idegenellenes az idős korosztály. Iskolai végzettség alapján leginkább az alacsonyan képzettek az idegenellenesek: az alapfokú iskolai végzettséggel sem

234

rendelkezők közül majdnem minden ötödik hermetikusan elzárná az utat az országba jönni szándékozó külföldiek előtt. A kor előre haladtával egyre kevesebben gondolják azt, hogy a külföldiek közül mindenkit be kellene engedni az országba. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek között a legnagyobb az idegenellenesek és a szuper-liberálisok aránya is. A megye lakosságának fele nem állampolgárság vagy nemzetiség alapján szelektálna az országba beengedhető külföldiek között. A nem beengedhető külföldiek között legtöbbször a megyével szomszédos országok lakói, a román illetve az ukrán állampolgárok szerepelnek, a távoli országokból érkezők között pedig a kínaiak és az arabok. 2. táblázat. Az idegenellenesség mértékének alakulása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, nemek szerinti bontásban, 2004-ben Forrás: Saját szerkesztés Megválogatná-e, hogy mely külföldit engedne be az országba? Fő és (%) Nemek Összesen Igen, megváNem, mindenkit Nem, senkit sem logatná beengedne engedne be 626 (73,5) 149 (17,5) 76 (8,9) 851 Férfi (43,7) (39,6) (39,5) (42,5) 806 (70,1) 227(19,7) 116 (10,0) 1149 Nő (56,2) (60,3) (60,4) (57,4) 2000 Összesen 1432 (71,6) 376 (18,8) 192 (9,6) (100)

A lakosság bő kétharmada nem előítéletek alapján, hanem a tapasztalataira alapozva adna letelepedési engedélyt a külföldieknek. A magyar nyelv ismerete, mint fontos kritérium magyarázható azzal a megközelítéssel, hogy leginkább a magyar nemzetiségű külföldi állampolgárokat látnák szívesen, akiket nem is tekintenek igazán idegennek. Letelepedési engedélyt a megkérdezettek döntő többsége a határon túli magyaroknak adna, illetve őket preferálná minden más külföldi előtt. Vásárolna-e a megkérdezett külfölditől, amennyiben azonos minőségű és áru terméket egy magyar árus is eladásra kínálna? A megkérdezettek több mint fele számára nem fontos tényező az árus hazai vagy külföldi volta, megvenné ugyanazt az árut a külfölditől is. A válaszadók egyharmada viszont a magyar árusokat preferálná, s biztos abban, hogy nem vásárolna külfölditől. Minél idősebb valaki, annál inkább a hazai árust választaná vásárlásakor, illetve minél kevésbé iskolázott valaki, annál kevésbé hajlandó külfölditől vásárolni. A megkérdezetteknek alig negyede támogatná szociális vagy munkanélküli segéllyel, alig harmada munkanélküli segéllyel a hazánkban élni szándékozó külföldieket. A támogatást nem adók között a legmagasabb arányt az 50-59 évesek, és a 70 év felettiek képviselték, az iskolai végzettséget tekintve pedig a szakközépiskolát végzettek. A megkérdezettek több mint fele adna átmeneti szállást a rászoruló külföldieknek. Az iskolai végzettség és a kor növekedésével párhuzamosan azonban csökken az átmeneti szállás nyújtásában mutatkozó szolidaritás: a

235

70 év felettiek alig harmada, a diplomások alig ötöde részesítené a külföldieket ilyen támogatásban. A kedvezményes lakáshoz jutás támogatottsága a legkisebb, 15%-os. Napi háromszori étkezést a megkérdezettek több mint fele nem adna a külföldieknek, közöttük a legmagasabb arányt a 70 éven felüliek és az alapfokú oktatási intézményt végzettek adják. A kétezer főt megszólaltató kérdőíves felmérés alapján összegzésként elmondható, hogy a megye lakosságának immigránsokkal kapcsolatos attitűdjeiben nagyfokú idegenellenesség nem mutatható ki. Látens idegenellenesség ugyan lappang a határmenti megye lakosságában, ezek mértéke azonban nem magas. Idegenellenesség tekintetében a szocio-demográfiai tényezők mentén jelentős különbségek mutathatók ki: főként az alacsony iskolai végzettségűeket, az idős korosztályokat, s a munkanélküliséggel nagyban sújtott települések lakóit érinti. Irodalomjegyzék EINWACHTER J. (1994): Menekültek a táborban, in.: Jönnek? Mennek? Maradnak? (Sik E. (szerk.), Budapest, pp.139-149 SMITH, E. R.–MACKIE, D. M. (2001): Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 385 p.

236

A ROMÁN SZÁRMAZÁSÚ BEVÁNDORLÓK TÁRSADALOMFÖLDRAJZI VIZSGÁLATA BÉKÉS MEGYÉBEN Szenográdi Péter Summary: Most of the people who emigrated from Romania were Hungarians, but among the immigrants there were Romanian, German, Slovakian, Serbian and Gipsy people as well. From among the non-Hungarians, most immigrants were Romanian. Those whose both parents are Romanian runs to 3% out of the total Transylvanian immigrants but this rate increases to 6.2% if we include those whose mother or father is Romanian. These 234 persons can be found on 35 settlements of the county, but 50% of them live only on 5 settlements: in the to biggest towns and on three frontier settlements which are partly ethnic Romanian settlements. Méhkerék rises from the 5 settlements as more Romanians from Transylvania immigrated there than Hungarians. This is the only settlement of this kind in Békés county. Comparing the Romanian and Hungarian immigrants, besides the different numbers, we can notice two significant differences: in the case of the Romanians there are fewer women and fewer persons settled in a town. Kulcsszavak: bevándorlás, demográfiai jellemzők, Békés megye Az első világháborús vereség óta három bevándorlási hullám érte el Erdély felől hazánkat, közös vonásuk volt, hogy a bevándorlók nagy része külföldön élő magyar volt. Magyarországra 1990 óta közel 200 ezer bevándorló külföldi érkezett. A továbbköltözők és az időközben magyar állampolgárságot szerzők miatt 2003. január 1-én Magyarországon élő külföldi állampolgárok száma ennél kevesebb, 116 ezer fő volt. A második legnépszerűbb régió a Dél-Alföld volt. Ebben a régióban élt a külföldiek 13%-a (15 ezer fő), többségük (65%) román és szerb állampolgár (EKÉNÉ Z. I., 2002-2003). A Dél-Alföldön élő külföldiek 1997 óta egyre kisebb arányban vándoroltak harmadik országba. A régióban élő 15 ezer külföldi közül 2800 fő élt Békés megyében, ahol a Romániából érkező bevándorlók tényleges száma ennél is több lehet, mivel 1987 óta közel ötezren érkeztek és közülük 1998-ig 3741 fő a megyében telepedett le. A többség magyar állampolgárságot kapott (SZENOGRÁDI P., 2002), ezért nem szerepel a külföldiek nyilvántartásában. A Békés megyébe áttelepülők a nyilvántartásban szereplő nevek és a kérdőíves felmérés alapján döntően magyarok, de találunk köztük román, német, szlovák, szerb és roma származású személyeket is. Ez a tanulmány az 1988 után Békés megyébe átköltöző román származású erdélyiek legfontosabb társadalom-földrajzi jellemzőivel foglalkozik.

237

A román származású bevándorlók földrajzi elhelyezkedése Az ORFK nyilvántartása alapján a megye 75 települése közül 35-be költöztek olyan román állampolgárok, akiknél a családnév, az anyjuk neve, illetve a leánykori nevük alapján valószínűsíthető a román származás. (1. táblázat). 1.

táblázat: A román származásúak aránya a Békés megyébe bevándorolt erdélyieken belül

Román származásúak Száma Aránya

Mindkét szülő román 120 3%

Legalább az egyik szülő román 243 6,2%

Legalább az egyik szülő vagy a házastárs román 255 6,5%

Forrás: ORFK adatok alapján saját szerkesztés

Az egyes Békés megyei települések nemzetiségi viszonyai jelentős vonzerőt gyakoroltak a román származásúak és családtagjaik helyválasztására (2. táblázat), Pusztaottlaka és Nagykamarás példa arra, hogy nem egyedüli szempont az áttelepüléskor az egyes településeken élő románok száma és aránya.71 Ugyanakkor egy félreeső, szegény, mindössze 437 lelkes település nyilvánvalóan nem volt ismert és vonzó még a határhoz közel élő román bevándorlók számára sem. 2. táblázat: A legtöbb román nemzetiségű által lakott Békés megyei települések részesedése a román nemzetiségű bevándorlókból Sorrend a román nemzetiségű lakosok száma alapján

Település

Román nemzetiségűek száma72

Az 1998-ig bevándorolt románok száma

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Méhkerék Kétegyháza Gyula Elek Békéscsaba Battonya Pusztaottlaka Sarkad Nagykamarás Tótkomlós

1713 1301 750 423 293 254 96 47 31 29

34 19 27 6 38 17 0 9 0 6

A településekre bevándorolt románok aránya az összes román betelepülőn belül73 13,3% 7,4% 10,6% 2,3% 14,9% 6,6% 0% 3,5% 0% 2,3%

Forrás: ORFK adatok alapján saját szerkesztés 71

Pusztaottlakán a román származásúak száma még több lehet, mint a hivatalosan román nemzetiségűeknek nyilvántartottak száma, hiszen 138 ember tartotta magát román ortodox vallásúnak, ami a falu lakosságának 31,6%-a. 72 A nemzetiség; a kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés; az anyanyelv; a családi, baráti közösségben beszélt nyelv válaszlehetőségek legalább egyike szerint (2001. évi népszámlálás) 73 A Romániából Békés megyébe betelepült román származásúakon (255 fő) belül.

238

A 35 település viszonylag jelentős területi szóródást jelent, de az összes érintett személy 44,7%-a 5 településre költözött: a megye 2 legnagyobb városába (Békéscsabára és Gyulára), a megye két legtöbb román nemzetiségű által lakott falvába (Méhkerékre és Kétegyházára), illetve a szintén románok által is lakott, határhoz közeli Battonyára. (1. ábra) Természetesen a többi bevándorlóhoz hasonlóan a románok lakóhelyválasztásában is fontos szerepet játszott a települések földrajzi helyzete (határhoz, közlekedési folyosókhoz, nagyvárosokhoz való közelsége) és az ezzel is összefüggő települési hierarchiában elfoglalt szerepe. Ezt bizonyítja, hogy Békéscsabára költözött a legtöbb vizsgálatba bevont, románnak tekintett személy, pedig négy olyan falu vagy város is van, ahol több román él, és még több, ahol nagyobb arányban is laknak ilyen nemzetiségűek. (2. táblázat). A letelepedés okai, a társadalmi jellemzők összehasonlítása A magyar házastárs oldalán, illetve a vegyes házasságban született személyek esetében könnyebben érthető, hogy miért vándoroltak Magyarországra, de a szüleik miatt egyértelműen románnak tekinthető személyek esetében már az adatok további elemzésére, kérdőívek, interjúk segítségére volt szükség a válasz keresésénél. Ebbe a szűkebb körbe 120 személy tartozik, közülük öten már itt született gyermekek. További 27 személy magyar házastárs oldalán érkezett a megyébe, illetve a velük készített interjúk alapján az is kiderült, hogy viszonylag jól tudnak magyarul. A további 88 személy esetében a foglalkozásuk (orvos, tanár), illetve a születési helyük (Bihar, Arad megye, illetve a magyar többségű Székelyföld) ad magyarázatot a migrációra. A motiváció mellett a másik fontos kérdés, hogy van-e különbség a románok és a többi áttelepült migrációja között. (3. táblázat). 3. táblázat: A román bevándorlók és az összes áttelepült összehasonlítása néhány fontosabb társadalom-földrajzi mutató alapján Román áttelepültek Összes áttelepült

Diplomás 9%

Nyugdíjas 7,4%

Nő 47,4%

Városi lakos74 56,5%

8,6%

7,3%

51,3%

64%

Forrás: ORFK adatok alapján saját szerkesztés

Nagy eltérés nem mutatható ki, viszont feltűnő a nők többi bevándorlóhoz viszonyított alacsony aránya. Ez az érték még kisebb, ha kivesszük a vizsgált 74

Békés megyei lakóhely szerint, az áttelepülés időszakában városi ranggal rendelkező települések alapján

239

személyek közül azokat, akiknek csak a házastársa román. Ebben az esetben a nők aránya már csak 44,3%, ami arra utal, hogy az egyedülálló román nők kevésbé szánják rá magukat a Magyarországra való költözésre, mint a román férfiak, vagy a magyar nők.

Forrás: saját szerkesztés 1. ábra: A román származású bevándorlók száma településenként Békés megyében (fő)

A felénk irányuló és nem magyarokat érintő migráció esetében fontos a nemi szerepekhez kötött biztonságérzet. Ezt a feltételezést tovább erősítheti a két

240

ország és nép közös múltjából fakadó feszültség és Románia még hozzánk képest is tradicionális társadalmi jellemzői. A nemi arányok mellett a városban élő románok, illetve részben román származásúak aránya is eltér a többi bevándorlóétól, azonban egyetlen falut, Méhkeréket nem számolva gyakorlatilag eltűnik a különbség (65%, illetve 64%). Méhkerék jelentőségét nem egyszerűen román jellege adja75, közel található a határhoz, van román testvértelepülése, román nyelvű iskolája, közel van (Gyulán) a kéttannyelvű gimnázium, továbbá környezetéhez képest gazdag falunak számít. (BORBÉLY A., 2001). Méhkerék az egyetlen Békés megyei település, ahol több részben vagy teljesen román származásúnak tekintett személy telepedett le, mint erdélyi magyar. 4. táblázat: A bevándorló románok és a román nemzetiségűek létszáma néhány Békés megyei településen Település

Román nemzetiségűek száma76

1998-ig betelepülő román nemzetiségűek száma77

Békéscsaba Sarkad Újkígyós Vésztő Csanádapáca Kaszaper Doboz Kondoros Murony

293 47 18 9 4 4 1 0 0

38 9 2 2 2 5 4 2 2

2001-ben ott élő román bevándorlók száma 24 5 2 2 1 5 4 2 1

Forrás: ORFK adatok alapján saját szerkesztés

A számos sikeres gazdálkodó ellenére az 1980-as években Méhkerék vándorlási egyenlege is negatív volt, ugyanakkor 1990 és 2001 között már 6 fős vándorlási többletet könyvelhettek el. Ehhez a pozitív változáshoz minden bizonnyal hozzájárult az 1998-ig bevándorolt 49 erdélyi78, köztük 34 románnak tekintett személy.79 A megye 16 településéről viszont e tekintetben is sikerült pontos adatokat begyűjteni, ezek közül a táblázat azokat a falvakat és városokat tartalmazza , ahol ismertté vált a 2001-ben még ott élő román származású bevándorlók száma.(4. táblázat). A 4. táblázat tartalmazza azokat a településeket, ahol a betelepült, legalább 75

Méhkerék az egyetlen település Magyarországon, ahol a román nemzetiség számbeli többségben él a magyarsággal szemben. 76 A nemzetiség; a kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés; az anyanyelv; a családi, baráti közösségben beszélt nyelv válaszlehetőségek legalább egyike szerint (2001. évi népszámlálás) 77 Legalább az egyik szülő román 78 Számuk azóta néhány fővel nőtt. 79 Ez utóbbiak továbbvándorlásáról pontos, mindenkire kiterjedő adat nem áll rendelkezésre, de 13 főről biztosan lehet tudni, hogy 2004 júliusáig nem költözött el.

241

részben román származásúnak tekintett személyek aránya legalább 10% a legutóbbi népszámláláskor magukat románnak nevezőkön belül. Ennél a vizsgálatnál kimaradtak azok a személyek, akiknek csak a házastársa román. A 4. táblázat alapján több olyan település is lehet, ahol a magukat románnak vallók számát jelentősen megemelhették a román bevándorlók. A pontos szám azért nem ismert, mert sok településnél nem tudjuk a továbbvándorlók arányát, illetve a legtöbb esetben arra is csak következtetni lehet, hogy a betelepülők milyen nemzetiségűnek vallották magukat. Az egyes román közösségek fennmaradása a betelepülő és a helyben maradó románok ellenére is bizonytalan. Ezt figyelembe véve a táblázat két szempontból nyújt fontos információt. Egyrészt a továbbvándorlás mértékére lehet következtetni 16 település ismert adatainak segítségével80, másrészt a részben román származásúak identitására is utal néhány falu első ránézésre ellentmondásosnak tűnő adata. A 4. táblázatban négy olyan falu is szerepel, ahol 2001-ben éltek olyan bevándorlók, akiknek legalább az egyik szülője román volt, de a létszámuk meghaladta a román nemzetiségűek hivatalos számát. Ennek az lehet az oka, hogy a vegyesházasságban felnőtt és Magyarországra áttelepült személyek magyarnak vallották magukat, vagy nem válaszoltak a népszámláláskor a nemzetiségre, illetve az anyanyelvre vonatkozó kérdésekre, pedig 2001-ben kettős vagy többes identitást is meg lehetett jelölni. 5. táblázat: A két legjelentősebb román nemzetiségű Békés megyei falu nemzetiségi viszonyainak és az erdélyi románok bevándorlásának alakulása (1990-2001) Falu Méhkerék Kétegyháza

Románok aránya (1990)81 80,6-83,5% 33-39,7%

Románok aránya (2001)82 74% 29,8%

Vándorlási egyenleg (1990-2001) +6 +39

Erdélyből betelepülő románok száma83 (19001998) 33 13

Forrás: ORFK adatok alapján saját szerkesztés

A magyarországi románok soraiban a nyelvcsere és az ezt követő identitáscsere folyamata felgyorsult és e tekintetben alig van különbség a XVIII. században, illetve az utóbbi években keletről beköltözött románok között. A megye legnagyobb román közösségével rendelkező falvakban is csökken a magukat románnak vallók aránya az utóbbi évek pozitív vándorlási egyenlege és a beköltöző erdélyi románok ellenére is. (5. táblázat). A helyi román kultúrát a magyarok romániai 80 A 4. táblázatban szereplő települések közül 16 esetében vált ismertté a román származásúnak tekintett személyek továbbvándorlásának mértéke. Ez alapján 58,2%-uk 2001-ben is abban a városban vagy faluban élt, ahol először letelepedett. A táblázatban felsorolt falvakon túl még a Kétegyházára betelepült erdélyiek (köztük románok) továbbvándorlása is ismert. Velük együtt már 17 település legalább részben román származású bevándorlóiról van adat, ami ez esetben 59,2%-os helyben maradást jelöl.

242

politika iránti ellenérzései gyengíthették (PATTERSON, J., 1991). A vizsgált két faluban részben az erdélyiek és ezen belül a legalább részben román származású bevándorlóknak köszönhető, hogy a vándorlási egyenleg két népszámlálás között pozitív volt. Felhasznált irodalom BORBÉLY A. (2001): Nyelvcsere, Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet, pp 59-60 EKÉNÉ ZAMÁRDI I. (2003): A nemzetközi migráció napjainkban. In: Ekéné Z. I.Timár J. (szerk.) Alföldi tanulmányok 2002/2003. Békéscsaba: Nagyalföld Alapítvány, pp 5-16 PATTERSON, J. (1991): Hungary’s Disappearing Romanian Minority (East European Quarterly) – Miért fogynak románjaink?, Regio, 1991. 4 sz., pp 245-247 SZENOGRÁDI P. (2002): The Social-Geographical Study of the Intellectuals’ Removal from Romania to Békés County, In: Süli-Zakar I. (szerk.) Borders and Cross-border Cooperations in the Central European Transformation Countries. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, pp 262-270

243

MAGYAR FIATALOK POLITIKAI FÖLDRAJZI TÁJÉKOZOTTSÁGÁNAK MÉRÉSE

Katona Péter∗ Summary: Several theories and definitions have been created so far in relation to the exact demarcation of Central Europe. The Central European countries are defined in various ways by the media as well. This makes especially interesting the study of how the Hungarian students think about Central Europe, what the mental maps in their minds is like when they think about this region and what kind of sources they use to get information on the region. Kulcsszó: politikai földrajz, Közép-Európa, mentális térkép Módszer és minta Az elmúlt tanévben egyetemünk több mint kétszáz első és másodéves hallgatója töltötte ki az „Egyetemi hallgatók politikai földrajzi tájékozottsága” című, nyolc kérdéscsoportot magában foglaló kérdőívet. A felmérés célja az volt, hogy képet kapjunk hallgatóink „hozott” (input, előzetes) ismereteiről, tájékozottságáról a tárgykörben, illetve megismerjük világképüket. Terjedelmi okokból eltekintek a vizsgálat ismertetésétől, mert az már megtörtént az elsődleges eredmények közlésekor (KATONA 2005ab). A felmérés előkészületei során fontos szempont volt az összevethetőség követelménye. Nem csupán az első és másodéves egyetemisták véleménye és tudásszintje lehet ugyanis különböző (vagy adott esetben hasonló): az eredmények szélesebb kontextusban való elhelyezése végett a velük azonos korosztályt képező (többnyire 18-21 éves), ám nem a felsőoktatásban, hanem az érettségi utáni akkreditált (az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, ún. OKJ-s) szakmacsoportokat tanuló fiatalok egy csoportjának mérése is megtörtént, így a minta 337 kérdőívesre bővült (1. ábra, 1. táblázat). Ez a bővítés lehetőséget ad arra, hogy az érettségizett középiskolások csoportját a hallgatók egyfajta kontrollhalmazaként használjam. A válaszadók az egyetemisták esetében túlnyomórészt Debrecen tágabb felsőoktatási vonzáskörzetéből, az Észak-Alföldi és az Észak-Magyarországi régióból kerültek ki, ám csak három olyan dunántúli megye akadt, ahonnan nem volt kérdőív-kitöltő. A kontrollcsoport tagjai országos beiskolázású fővárosi intézmények tanulói voltak, megoszlásuk Budapest országos vonzáskörzetét rajzolja ki.

∗

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

244

4% 2% Észak-Alföld

3%

Észak-Magyarország

5%

Dél-Alföld

7%

42%

Közép-Dunántúl Központi régió

8%

Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

10%

Külföld Nincs válasz

19%

A minta összességében nonreprezentatív, a debreceni első-másodéves földrajz, geográfus és környezettan szakos hallgatókat illető része viszont reprezentatív (kétharmaduk részt vett a vizsgálatban), így bizonyos következtetések levonására lehetőséget ad.

1. ábra. A vizsgálatban résztvevők megoszlása régiónként

1. táblázat. A megkérdezettek megoszlása régiónként, fő Fő Régió Észak-Alföld Észak-Magyarország Dél-Alföld Közép-Dunántúl Központi régió Dél-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Külföld Nincs válasz Mindösszesen

férfi 67 23 4 1 2 2 1 4 5 109

Egyetem nő 60 16 5 1 4 0 1 0 7 94

össz. 127 39 9 2 6 2 2 4 12 203

férfi 5 9 11 13 12 3 1 1 1 56

OKJ nő 12 8 15 12 6 12 9 2 2 78

össz. 17 17 26 25 18 15 10 3 3 134

férfi 72 32 15 14 14 5 2 5 6 165

Együtt nő össz. 72 144 24 56 20 35 13 27 10 24 12 17 10 12 2 7 9 15 172 337

Motiváció és kompetencia A politikai földrajz iránti érdeklődés mérése a „Milyen mértékben érdeklődik a világban zajló politikai események iránt?” kérdéssel történt, melyre egytől (egyáltalán nem) ötig (nagyon érdeklődik) terjedő skálán lehetett válaszolni. A kompetencia mérésére egyszerű, az általános politikai földrajzi műveltséget kontrolláló lexikális kérdéssort alkalmaztam. A kérdések célja az volt, hogy képet kaphassunk arról, mennyiben tekinthető a hallgatók véleménye hitelesnek, mérvadónak, illetve milyen mértékben tájékozottak a témában. A motivációs és kompetencia-mutatók oly módon korrelálnak, hogy egyénenként is kimutatható: az érdeklődőbbek a hitelességet vizsgáló kérdésekre is jobb eredménnyel válaszoltak. Beigazolódott az az előfeltevés is, hogy az egyetemi hallgatók jobb eredményeket értek el OKJ-s tanuló kortársaiknál (2. táblázat). A fiatalok 16,45%-a nem vagy egyáltalán nem érdeklődő: „kvalifikáltságuknak megfelelően” ez az arány az OKJ-s csoportban 27%, az első évfolyamos

245

egyetemistáknál 11%, a másodéveseknél 6%. Jelentős a különbség a motivált válaszadók arányában: érdeklődő vagy nagyon érdeklődő a másodévesek 63%-a, az elsősök alig fele, míg középiskolás kortársaik bő negyede. Motivációs mutatójuk (az 1-5-ös skála átlagértékei) alapján a különbség a vártnak megfelelően szignifikánsan a másodéves hallgatók javára billen (3. táblázat). Motiváció (%)

2. táblázat. Motivációs arányok és mutatók Összesen OKJ Egyetem

I. évf.

II. évf.

Egyáltalán nem érdeklődő

4,57

8,46

2,01

2,99

0

Nem érdeklődő

11,88

18,46

7,54

8,21

6,15

Részben érdeklődő

40,12

45,38

36,68

39,55

30,77

Érdeklődő

30,07

23,08

34,67

32,84

38,46

Nagyon érdeklődő

13,36

4,62

19,1

16,42

24,62

Átlagpont 1-5-ös skálán

3,36

2,97

3,62

3,51

3,82

Hitelesség (%)

3. táblázat: Kompetencia-mutatók és kiugró eredmények Összesen OKJ Egyetem I. évf. II. évf.

Férfi

55,01

42,10

61,64

58,69

67,86

Nő

41,90

36,63

46,71

45,83

48,37

Összesen

48,48

38,94

54,76

53,28

58,55

alsó

felső

alsó

felső

Kiugró eredmények %

férfi felső

nő

összesítve alsó

Teljes minta

27,27

13,94

2,91

19,77

14,84

16,91

OKJ

10,71

25,00

0,00

29,49

4,48

27,61

I. évfolyam

32,43

12,16

3,23

16,13

19,12

13,97

II. évfolyam

42,85

0,00

9,38

3,13

26,87

1,49

Egyetemisták

35,78

8,26

5,32

11,70

21,67

9,85

Magyarázat: a hitelesség (kompetencia-mutatók) a politikai földrajzi tájékozottságra vonatkozó kérdésekre adott helyes válaszok arányát jelentik. A kiugró eredményeknél „felső” a. m. a tájékozottságot mérő tesztkérdésekre 75%-os vagy jobb eredménnyel válaszolók aránya, „alsó” kategória pedig a 25%-ra és annál rosszabbul teljesítőké. A teljes mintában 2 fő nem töltötte ki a kérdéssor e részét, így a kompetencia-mutatók átlagértékeinek számításánál csak 335 kérdőívet vettem figyelembe. A felmérésben részt vett fiatalok az általános műveltség körébe sorolható kérdések alig felére tudtak helyesen válaszolni. A vártnak megfelelően a képzettségi szinttel a helyes válaszok aránya is növekszik: a szélső átlagértékek között 20%-os különbség tapasztalható. A 2. és 3. táblázat összevetéséből kitűnik, hogy a nem motivált válaszadók kompetencia-mutatói is alacsonyabbak: ez a csoport az

246

„OKJ-sek” körében 27 százalékosra, az egyetemistáknál 10 százalékosra tehető. A nem vagy egyáltalán nem érdeklődők helyes válaszainak aránya nem éri el a 25 százalékot. Az igazán motivált (önmagát a „nagyon érdeklődő” kategóriába soroló) fiatalok egyben a legtájékozottabbak is: a kontrollkérdések legkevesebb háromnegyedére jól válaszoltak. Arányuk az érettségizett középiskolásoknál mindössze 4,5 százalékra tehető, az első évfolyamos hallgatóknál pedig minden ötödik, a másodéveseknél minden negyedik tartozik e kategóriába. Összességében jelentős, mintegy 13 százalékos különbség mutatható ki a kompetencia-mutatók tekintetében a férfi válaszadók javára a nőkkel szemben (55 és 42%), s ez a „kompetencia-olló” a képzettséggel még növekszik is (5,5-ről 19,5%-ra) (3. táblázat). Az érettségizett középiskolások átlagánál is tájékozatlanabbnak bizonyult az egyetemisták 22,66 százaléka! Minden hatodik másodéves (16,42%) és minden negyedik elsős (25,74%) input politikai földrajzi tudása kevesebbnek bizonyult, mint a csak OKJ-s képzésben részt vevő kortársaik átlagértéke. Az adatok mögé tekintve az is kiderül, hogy míg az első éves hallgatónők egyharmada (32,26%) és az elsős férfi hallgatók egyötöde (20,27%) tartozik e szomorú halmazba, addig a másodéves férfi hallgatóknál ez az arány már csak 5,71%. Megfordítva a kérdést: az egyetemisták átlagánál jobban teljesített az érettségizett középiskolások egyötöde (19,4%), az elsős egyetemisták átlagos tájékozottságát azonban 32 fő (az OKJ-sek 23,88 százaléka) felülmúlta. Minthogy a „Politikai földrajz” kurzust a másodévesek hallgatják, végeztem egy szűkített összehasonlítást köztük és az érettségi utáni szakképzésben részt vevők között. Mindkét alcsoportban hasonló azok aránya (16,42 és 14,93%), akiknek „helye” − tájékozottságuk alapján − a másik kategóriában lenne. Sarkosan fogalmazva: a 11 legrosszabbul teljesítő másodéves a középiskolásoknál is tájékozatlanabbnak bizonyult, ugyanakkor 20 olyan OKJ-s diák is akadt, akinek általános politikai földrajzi műveltsége meghaladta a másodéves egyetemisták átlagos szintjét. Tájékozódás és véleményformálás A vizsgált mintában a fiatalok jellemzően az elektronikus médiából, azon belül is a kereskedelmi televízió- és rádióadók alapján tájékozódnak. A közszolgálati elektronikus sajtó, a napilapok és folyóiratok szerepe kisebb, azonban a képzettséggel egyenes arányban növekszik. Saját bevallása szerint napilapot az egyetemisták egyharmada (32,80%), a szakképzésben részesülők egynegyede (24,43%) olvas rendszeresen. Folyóiratok tekintetében nem mutatkozik szignifikáns különbség: képzettségi szinttől függetlenül csak minden negyedik fiatal használja a tájékozódásnak ezt a formáját. Nem vagy egyáltalán nem jellemző információszerzési mód a periodikák forgatása az egyetemisták ötödénél (20,97%) és az OKJ-s tanulók 35,66 százalékánál. Napilapot a fiatalok kétötöde nem olvas (hallgatók: 39,25%, szakképzősök: 42,75%). Meglepő, hogy tájékozódásra legkevésbé az internetet használják, ami adódhat a hozzáférés nehézségeiből

247

és a más irányú (chat, e-mail) felhasználásból is. Az internet mint jellemző információforrás az egyetemisták 31,94 százalékánál és az érettségizett középiskolások 18,40 százalékánál jelenik meg. Nem használja tájékozódásra a világhálót a hallgatók 42,93, illetve a szakképzősök 58,40 százaléka (2. ábra). A vizsgálatban részt vevő fiatalok a magyar társadalmat érintő legnagyobb problémának a gazdasági helyzetet és a munkanélküliséget (4,25 pontot kapott az egytől ötig terjedő skálán), illetve az egészségügy helyzetét és az elöregedő társadalmat (4,20) találták. Előbbi kérdésben meglehetős konszenzus alakult ki, utóbbi OKJ II. évf. I. évf. problémára azonban az egyeI-II. évf. Összesen temisták (4,29) még 2. ábra. Információforrások preferencialistája 1-5-ös skálán szakképzős kortársaiknál (4,06) is érzékenyebbnek mutatkoztak. A környezettudatos nevelés eredményének is betudható, hogy fontos helyet foglal el az ifjuság gondolkodásában a környezetszennyezés kérdésköre: a hallgatók 63, a középiskolások 56 százaléka szerint jellemző vagy teljes mértékben jellemző gondja ez a mai Magyarországnak. E kategória 3,75 pontos átlagértéke nem annyira meglepő, annál inkább az etnikai és nemzetiségi ellentétek 3,70 pontja, ráadásul erre inkább az egyetemisták fektettek hangsúlyt (3,79): háromötödük jelentős problémának ítélte, de az OKJ-s diákok fele is így vélekedett (3,57). Ennek következtében hátrébb szorult a bűnözés és a kábítószerek (3,49) problematikája, igaz, hallgatóink alig 12 százaléka, az érettségizett középiskolások 15 százaléka nem tartja fontosnak (3. ábra). Közepesen fontosnak ítélték meg a globalizáció jelentőségét (3,19-es érték), míg a bevándorlást és a külföldiek jelenlétét még kevesebben (a szakképzősök negyede és az egyetemisták szűk egyötöde) tartották problémának. A lista utolsó helyén szereplő terrorizmust és a nemzetközi biztonsági helyzetet (2,48) képzettségi szinttől függetlenül a válaszadók több mint fele nem tartotta komoly gondnak, ám a bizonytalanok aránya is e kérdésnél volt a legnagyobb: a középiskolások 5,2, a hallgatók 6,4 százaléka nem adott választ. Az Európai Unióhoz csatlakozni szándékozó kelet- és délkelet-európai államok támogatottsága mindkét megkérdezett csoportnál 54-55 százalékos volt. E pozitív attitűd leginkább Horvátország (95,12% átlagos támogatottság) és Bulgária (69,38%) esetében jutott érvényre. et

er n

In t

N ap ila

po k

5 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1

248

I. évfolyam

Terrorizm us, nem zetközi biztonság

Egyetem

B evándorlás, külföldiek

Etnikai és nem zetiségi ellentétek

OKJ

G lobalizáció

K örnyezetszennyezés

Összesen

B űnözés, kábítószer

Egészségügy, elöregedő társadalom

G azdaság, m unkanélküliség

5,00 4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00

II. évfolyam

3. ábra. A magyar társadalom legjelentősebb problémái a válaszadók szerint 1-5-ös skálán

Románia (41,80%) eredménye tér el legjobban a Medián közvéleménykutató által azonos időszakban, 2005 februárjában 1200 fős mintán mért 58 százalékos támogatottságtól: a képzettségi szint növekedésével azonban az általam mért mintában is magasabb értékek jelennek meg (OKJ 36, másodéves egyetemisták 54%). Szerbia és Montenegró (36,40%) és Ukrajna (27,37%) rendkívül alacsony támogatottságot kapott (4. ábra).84 A már korábban közölteknek (KATONA 2005b) megfelelően Közép-Európa mentális térképén megfigyelhető bizonyos eltolódás keleti, délkeleti irányba a kérdezett fiatalok körében. Figyelemre méltó, hogy az érettségizett középiskolások 11,19 százaléka meg sem kísérelte meghatározni ezt az országcsoportot. A kialakult sorrend tekintetében –néhány kivételtől (pl. Csehország és Ausztria) eltekintve– nincs lényeges eltérés a szakképzősök és a hallgatók véleménye között (3. táblázat). A nyílt végű kérdésre érkezett válaszok alapján felállított „erősorrend” szemlélésekor kitűnik, hogy a listán elfoglalt pozíció és a Magyarországhoz való földrajzi közelség között szoros összefüggés áll fenn: jórészt ezzel magyarázható Németország, Lengyelország és a balti államok gyenge szereplése. Megítélésem szerint a kapott válaszok az „általános politikai földrajzi műveltség” szintjének tekintetében jelenleg csak pillanatképként értékelhetők. Ennek ellenére képet kaphatunk arról, hogy a világunkban az utóbbi egy-másfél évtizedben bekövetkezett gyökeres változások (információs társadalom, megváltozott társadalmi értékrend, a közoktatásra is ható új demográfiai folyamatok, stb.)

84

Hasonló kérdőíves kutatásra példa a közoktatásban tanulók tájékozottságát (is) mérő Dávid L., Szíjártó I., Teperics K. munkája (2005)

249

nem maradtak hatástalanok a magyar fiatalok politikai földrajzi preferenciáira és tájékozottságára, s ezek a hatások nem mindig kedvezőek. Úgy vélem, az elvégzett aprólékos munka már eddig sem volt haszontalan, hiszen a felmérés tapasztalatai az oktató munkában felhasználhatóak.

CRO BUL Egy etem

TUR

OKJ DE/OKJ

ROM

Medián SCG UKR 0,00

20,00

40,00

60,00

80,00

100,00

4. ábra: Néhány EU-integrációra váró állam csatlakozási szándékának támogatottsága (%) (Forrás: Medián (HVG 2005. október 29., p. 8.), saját kutatás)

4. táblázat. Közép-Európa államai az említések arányában (%) Össz.

OKJ

Egyetem

1.

HUN

82,92

83,19

82,76

2.

SLK

77,33

73,11

79,80

3.

TCH

58,07

45,38

65,52

4.

AUT

56,84

68,07

50,25

5.

POL

38,19

26,05

45,32

6.

SLO

32,61

28,57

34,98

7.

ROM

31,06

36,97

27,59

8.

CRO

25,47

29,41

23,15

Régió KKözép KKözép KKözép NyKözép KKözép KKözép

Össz.

OKJ

Egyetem

Régió

9.

GER

20,19

21,85

19,21

NyKözép

10.

UKR

17,70

19,33

16,75

Kelet

11.

SCG

16,47

20,17

14,29

Délkelet

12.

SUI

13,67

15,13

12,81

NyKözép

13.

BUL

3,41

2,52

3,94

Délkelet

14.

ITA

1,87

3,36

0,99

Dél

Délkelet

15.

LAT

1,24

0,84

1,48

KKözép

KKözép

16.

BiH, EST

0,93

0,84

0,99

Délkelet

Irodalomjegyzék DÁVID L.–SZÍJÁRTÓ I.–TEPERICS K. (2005): Az Európai Unió a magyar közoktatásban (Különös tekintettel a földrajz tantárgyra). Kézirat. A közoktatás fejlesztését szolgáló kutatások. A magyar közoktatás európai uniós ismereteket nyújtó tankönyveinek, ismerethordozó taneszközeinek szakmai és pedagógiai szempontú elemzése c. OM-MTA PB pályázat keretében KATONA P. (2005A): Egyetemi hallgatók politikai földrajzi preferenciái és tájékozottsága. In: Tavaszi Szél 2005. Konferenciakötet. Doktoranduszok Országos Szövetsége, Debrecen, pp. 204-207 KATONA P. (2005B): Közép-Európa Egyetemi hallgatók mentális térképén. In: Kisközségtől az eurorégióig. Didakt, Debrecen, pp. 123-130.

250

AZ ASSZIMILÁCIÓS FOLYAMATOK ÉRVÉNYESÜLÉSE A BIHARI MAGYAROK KÖRÉBEN

Szilágyi Ferenc* Summary: Bihar county in the west of Romania can be a good example for examining the assimilation among the Hungarians. 180.000 Hungarians live in this county and they form a quarter of the entire population. The Hungarians live in the majority in the north-western part of the county, and the others are widely scattered in the other parts. They assimilate into the Romanian population in the settlements where they are in a minority. It can be worked out from the official data that the number of the Hungarians with double identity is 6.793 in Bihar. Besides them there are many inhabitants with double (either Hungarian-Romanian or Hungarian-Gipsy) identity, so the assimilation processes can refer to 20.000 – 40.000 inhabitants in all. Kulcsszavak: Bihar megye, asszimiláció, identitás Az asszimiláció általános problematikája Az asszimiláció fogalma a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint hasonulást, vagy valamely népcsoport más népbe való beolvadását jelenti. Konkrétabban ez magába foglalja valamely népcsoport összes jellemzőinek85 a megváltozását, illetve az idomulását egy másik, általában domináns, népesebb és nagyobb demográfiai potenciállal bíró közösség alapvető sajátosságaihoz. Szűkebb értelemben magába foglalhatja a nemzetiség, az anyanyelv, valamint a vallás megváltozását, viszont tágabb értelemben az életmódot, foglalkozást, népszokásokat, népművészetet, a kultúrát, illetve az egyéni értékrendet is érintheti. Az asszimilációs események tanulmányozásának a középpontjában mindig egy emberi közösség önazonosság-tudata és a paramétereinek a vizsgálata áll. A leglényegesebb kérdés, hogy a csoport hogyan határozza meg önmagát, és melyek azok az elemek, amelyek különbözővé teszik őket a környezetüktől. Ha népekről beszélünk, akkor természetesen az anyanyelv és a vallás a legfontosabbak, de a történelmi múlt, az ősök (szülők) tisztelete, a hagyományok, a kulturális háttér szintén fontos szerepet töltenek be. A másik jelentős kérdés az egyes közösségek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésében rejlik. A szomszédos népcsoportok (nyelvterületek) földrajzi helyzetük alapján lehetnek: - egymás mellettiek – ez esetben éles nyelvhatár választja el őket *

PhD hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék, Érmihályfalva, Románia, tel: 0040-259-356618 85 Az összes jellemző megváltozása csak elméletben képzelhető el, hiszen egy teljesnek mondott asszimiláció esetében is feltételezhető biz. sajátosságok (pl. génállomány, hiedelmek) továbbélése.

251

- egymásra tevődőek – ez esetben elmosódott nyelvhatár jellemzi őket. - szigetszerűek – mozaikosak A folyamatok intenzitása szerint beszélhetünk: - null-asszimilációról – egymástól izolált csoportok esetén - kevésbé intenzív asszimilációról – jól elkülönülő település- (nyelv-) terület esetén (ilyenkor a folyamatok a nyelvhatár szűk sávjában játszódnak le) - intenzív asszimilációról – egymásra tevődő településterületen, vegyes lakosságú településekre jellemző. A települések lélekszáma és az asszimiláció sebessége ez esetben egyenes arányban állnak egymással. A városokban a csoportok hasonló életmódja, a gyökerektől való elszakadás elősegítik, a falvakban viszont az élő hagyományok, a vallásosság akadályozhatják a folyamatot. Az asszimiláció iránya szerint beszélhetünk: - egyirányú mozgásról – pl. ha egy domináns csoport feloldja a mellette élő kisebb közösséget - kétirányú mozgásról – ha egyenértékű közösségek párhuzamos asszimilációja történik (ennek extrém formája, ha a párhuzamos asszimiláció végül mindkét néptől való elkülönüléshez, disszimilációhoz vezet – ilyen pl. a meszticek és más keverék népek esete), vagy ha a két nép különböző érintkezési pontjain a folyamat különböző irányú (pl. ha a nyelvhatár és a politikai határ nem tevődik egymásra). Az asszimiláció kérdése a magyarság viszonylatában Az asszimiláció, illetve a disszimiláció folyamata végigkísérte a teljes magyar történelmet, az őstörténettől kezdve egészen napjainkig. Részben vagy teljesen beolvadtak közénk a honfoglaláskor itt talált szlávok, a befogadott kunok, jászok, besenyők, böszörmények, a magyarokhoz csatlakozott székelyek, de nagy számban asszimilálódtak németek, szlovákok, rácok, lengyelek, zsidók, sőt tatárok és törökök is. A magyar politikai dominancia ellenére szinte folyamatosan (de főleg Mohács után) asszimilációs veszteségeink is voltak, főleg a nemzetiségek által többségben lakott határvidékeken (Erdélyben például a Hunyad vármegyei kisnemesség románosodott el, de a felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon is hasonló folyamatok játszódtak le). Az első politikailag irányított, jól megtervezett magyarok ellen irányuló asszimilációs politika a Habsburgok idején történő németesítés volt, ami Mária Terézia uralkodásától (1740) a kiegyezésig volt jelentős mértékű (1867). Ezután a magyarság szempontjából egy 50 éves fellélegzési időszakról beszélhetünk (ami a kiegyezéstől Trianonig tartott 1867-1920), amikor is a magyarság jelentős asszimilációs nyereséggel zárt. Trianon pillanatában egy csapásra a magyarság harmada került idegen fennhatóság alá. A határváltozásokkal egy időben megindult a részben ösztönzött

252

migráció, míg a végleg kívül rekedt magyarokkal szemben asszimilációs politikát folytattak. Az asszimilációs politika, bár országonként különböző árnyalatokat kapott, célja minden „utódállamban” egységes volt: a magyar közösség megsemmisítése. A hatalom eszközei A magyarok kitelepítése az utódállamból – lakosságcsere

A magyarok kitelepítése a városokból A többségi nemzet városokba telepítése A többségiek betelepítése a határtelepülésekbe, új határtelepülések létrehozása A kisebbségiek kiszorítása a politikai életből, törvényhozásból, igazságszolgáltatásból és közigazgatásból Földosztás (a magyar nemesi és egyházi birtokok rovására)

Államosítás (vasút, gyárak) Államvallás bevezetése A magyar egyházi hatóságok megszüntetése és beolvasztása a nemzeti egyházakba A magyar iskolák bezárása, a többség nyelvén való érettségiztetés, magyar pedagógusok elbocsátása Etnikai zsarolás (pl. reszlovakizáció) A görög-katolikus egyház megszüntetése Közigazgatási átszervezés Magyarország határának a lezárása Fizikai bántalmazások Nyelvhasználat tiltása a közintézményekben és a közterületeken Infrastrukturális beruházások Népszámlálások

Az elérni kívánt hatás A magyarok arányszámának csökkentése bizonyos stratégiai fontosságú vidékeken a gyorsabb asszimiláció érdekében A városok magyar kulturális szerepkörének a megszüntetése Többségi olvasztótégelyek létrehozása Az egységes magyar nyelvterület megszakítása, a kisebbség izolálása az anyaországtól A korábban szavatolt kisebbségi önigazgatás, autonómia megteremtésének a megakadályozása, a tiltakozások ellehetetlenítése, a magyar közalkalmazottak elbocsátása és kitelepülése A többségi nemzet gazdasági előnyének a megteremtése (vonzóvá teszi a többségi létet a kisebbségiek szemében), a magyarság lelki és szellemi vezetőinek az anyagi eszközöktől való megfosztása A magyar alkalmazottak elbocsátása és kitelepülése A kisebbségi egyházak működésének lehetetlenné tétele Felekezeti asszimiláció – idegen nyelvű és érzelmű papok kinevezése a magyar gyülekezetekbe A magyar értelmiség utánpótlásának a megszüntetése, a helyben maradt értelmiség üldözése Áttérsz vagy elmész! A magyar közösségek ortodoxszá válása és beolvadása A többségi nemzet arányának a növekedése megyei járási és községi szinten Kapcsolattartás megakadályozása az anyaországgal A kisebbségiek megfélemlítése A szakkifejezéseknek, az innovációk nevének, a hivatalos jogi és közigazgatási nyelvezetnek idegenszerű rögzülése a magyar nyelvben Magyarországot elkerülő szállítási útvonalak megépítése (vasutak), a „második-Tisza” terve A magyarok számának elsikkasztása, székely nemzetiség és anyanyelv bevezetése, a magu-

253

Az elérni kívánt hatás kat csángónak vagy erdélyieknek vallók románokkal való azonosítása, a görögkatolikus és izraelita vallás magyar nemzetiséggel való összeférhetetlensége Ingyenes munkaerő, magas halálozási arányszám, demográfiai potenciál csökkentése, értelmiség kiirtása

A hatalom eszközei

Nemzetiségi kényszermunka

A Kárpát-medencében kisebbségben élő magyaroknak a többséghez és az anyaországhoz viszonyított elhelyezkedésének több típusát különböztetjük meg: Anyaország határvidékén (gyenge assz.) Az anyaországhoz viszonyítva Anyaországtól távol (erős assz.) Összefüggő assz.) Magyar települések egymáshoz viszonyítva

nagy

terület

(kétirányú

Összefüggő nyelvsziget (gyenge assz) Szigetszerű magyar település (erős assz.) Többségi –min. 75% (kétirányú assz.)

A magyarok aránya alapján

Vegyes – 25-75% (gyenge assz) Szórvány – 25% alatt (erős assz.)

Románia

●

Szlovákia Szerbia Ukrajna Horvátorsz. Szlovénia

● ● ●

Kedvező hatás ● ● ● ● ●

● ●

●

● ○ ●

●

●

Kedvezőtlen hatás ● ○

●

● ●

● ●

Atrocitás 1990 után

Nem összefüg. ter

Vallási azonosság Elmosódott nyelvhat.

Mo.-tól részben távol

Kis létszám

○

● ● ●

Összefüggő terület

Éles nyelvhat.

Vallási elkülönülés

Határmenti elhelyezk.

Nagy szám

lét-

Az asszimiláció elkerülésére törekvő magyarság, a Kárpát-medence különböző országaiban más és más kihívásokkal, nehézségekkel, valamint kedvező tényezőkkel találta szemben magát. Mindezeket két nagy csoportra oszthatjuk, aszerint, hogy pozitívan vagy negatívan befolyásolták az asszimiláció kivédését illető törekvéseket:

●

●

○

● ●●

●

●

●

254

●

●

●

●

Atrocitás 1990 után

Nem összefüg. ter

Vallási azonosság Elmosódott nyelvhat.

Mo.-tól részben távol

Kis létszám

Összefüggő terület

Éles nyelvhat.

Vallási elkülönülés

Határmenti elhelyezk.

létNagy szám

Ausztria

●

A romániai magyarokat érintő asszimilációs folyamatok Bihar megye példáján keresztül Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen Bihar megyét lehet tekinteni aszszimilációs szempontból az erdélyi megyék szintézisének. Biharban található a második legnagyobb összefüggő magyar nyelvterület (Érmellék), de előfordulnak több településre kiterjedő homogén nyelvszigetek (Berettyóvidék), szigetszerűen elhelyezkedő települések (pl. Gyanta, Feketeerdő), vegyes lakosságú vidékek (Dél-Bihar, a Fekete és a Sebes-Körös völgye), valamint szórvány is (pl. a Rézhegység északi lejtője). A bihari magyar lakosság elsősorban a megye észak-nyugati negyedében él, kompakt övezetet alkotva a Sebes-Köröstől északra, egészen Szatmár megye határáig, keleten pedig a Berettyó folyóig (néha átlépve a folyó vonalát). Figyelembe véve a községi, ill. a városi közigazgatási határokat, elmondhatjuk, hogy mind a 9 érmelléki közigazgatási egység magyar többségű, második legmagyarabbnak pedig a Berettyóvidék tekinthető (4 többségi közig. egységgel), Nagyvárad környékén 3, Dél-Biharban és a Belényesi medencében egy-egy magyar többségű adminisztrációs egységet találunk, míg a Sebes-Körös völgyben ma már nincs magyar többségű közigazgatási egység. Az arányokat tekintve, a magyar nemzetiség aránya három községben haladja meg a 90%-ot: Érbogyoszló (94,7%), Szalacs (93,7%) és Bors (92,9%). 6 önkormányzatban az arány 75 és 90% közötti, 9 községben és városban az arány 50 és 75% közötti. 8 községben és városban a magyarok erős kisebbséget alkotnak (arányuk 25 és 50% közötti). Közepes méretű kisebbséget (10-25%) 12 önkormányzatban alkotunk, főleg a Sebes-Körös völgyében. A szórványkisebbségek (210%) főleg a Réz-hegység északi lejtőjén, a Sebes-Körös folyásától közvetlenül

255

délre, a Nagyvárad és Nagyszalonta közötti síkon, valamint a Belényesi-medence városaiban jellemzőek (összesen 21 önkormányzatban). A magyar anyanyelvűek aránya megyei szinten magasabb, mint a magyar nemnemzetiségé (26,9%, ill. 25,9%), de az elterjedési területük nagyjából azonos. Nagyon érdekes megvizsgálni a magyar nemzetiségi és anyanyelvi adatok közötti különbséget. Általában megállapíthatjuk, hogy a magyarok által többségben, vagy legalábbis jelentős kisebbségben lakott településeken a magyar anyanyelvűek aránya magasabb, mint a magyar nemzetiségűeké. Eszerint az ilyen településeken (helyesebben az ilyen összefüggő településterületeken) az asszimiláció nem jár együtt a nyelv elvesztésével, hanem az identitásváltás megelőzi azt. Az előzőekkel szemben, azokon a településeken, amelyekben a magyarok szórványban élnek, vagy a kis közösségek román környezetbe ékelődnek be, a magyar nemzetiségűek aránya meghaladja a magyar anyanyelvűekét, tehát itt az asszimiláció a nyelv elvesztésével kezdődik. A romániai magyar társadalom legérdekesebb csoportját éppen az a réteg alkotja, amely eltérő anyanyelvet és nemzetiséget nevez meg. Ez a csoport magába foglalja az asszimiláció által érintett lakosság, valamint a magyar identitású cigányság legnagyobb hányadát (mégpedig azokat, akik bár vállalják a cigányságukat, a roma nyelv ismerete híján a magyart vallják anyanyelvüknek). Egyik csoport sem teljes. Az „asszimilációs magyarok” a kezdeti fázisban talán még minden „identitási paramétert” (nemzetiség, anyanyelv, vallás) a magyarok javára neveznek meg (így ez a réteg még láthatatlan), míg a végső fázisban már statisztikailag a románok számát gyarapítják, bár még elevenen él bennük a saját, vagy a szüleik származása, sőt még valamilyen szinten

256

a nyelvet is beszélik (ez a réteg már láthatatlan). A romák esetében az előbbi csoporthoz kell sorolnunk mindazokat, akik nem ismerik a cigány nyelvet és a népszámláláskor magyar nemzetiségűnek vallották magukat (tehát statisztikailag nem megkülönböztethetők a magyaroktól), a másik eset pedig, hogy mind nemzetiségükben, mind pedig anyanyelvükben felvállalták a cigányságukat (így nem megkülönböztethetőek a hasonló statisztikai magatartású román identitású cigányságtól). A magyar anyanyelvű és magyar nemzetiségű csoportok között elsősorban az Érmelléken léteznek nagy különbségek. Az összlakosság szintjén mért túl nagy különbség (az anyanyelv javára) elsősorban a magyarul beszélő cigányság számából ered, pl.: Vedresábrány (19%), Kiskereki (16,2%), Székelyhíd (10,6%), Érsemlyén (10,4%), Érkörtvélyes (10,3%), Értarcsa (8,3%), Szalárd (6,8%) esetében. A megye románok által lakott részében, ahol a magyarok csak szórványban fordulnak elő, a magyar nemzetiségűek szinte kivétel nélkül többségbe kerülnek a magyar anyanyelvűekkel szemben, de a különbség sohasem haladja meg az 1%-t. Ez az összlakosság szintjén mért 1% folyamatosan részt vesz az asszimilációs folyamatban, s ez a szórványban lévő magyar lakosságnak akár a harmadát, negyedét is jelentheti. Az asszimilációs folyamatok, számításaim szerint, napjainkban 6793 Bihar megyei magyart érintenek. Ebbe beleértendő természetesen az „elrománosodó magyar” és a magát egy „paraméter” alapján magyarnak valló roma lakosság. Az „asszimilációs” magyarok száma két önkormányzat területén haladja meg az 1000 főt. Furcsamód az első helyet (1239 fő) Székelyhíd foglalja el, híven tükrözve a helyben élő nagyszámú roma lakosság kettős identitását. Közvetlenül mögötte Nagyvárad következik (1213 fő), itt már inkább a román-magyar kettős identitás a jellemző. Öt észak-bihari önkormányzatban 300 főnél magasabb a számuk: Margittán (438) a magyar-román identitás jellemző, Vedresábrányban (572) és Kiskerekiben (403) a magyar-cigány identitás, míg Érsemlyén (423) és Érkörtvélyes (390) községekben mindkét típus megfigyelhető. Az általam kiszámított „asszimilációs magyarok” összlakossághoz viszonyított aránya megyei szinten 1,1%, de nagy végleteket takar. Legnagyobb arányt az érmelléki községekben tesznek ki, itt minden községben meghaladják a megyei átlagot (esetenként tízszeresen is). Nem meglepő, hogy az asszimilációs lakosság aránya éppen a legmagyarabb területen a legnagyobb, hiszen itt ez a folyamat még kétirányú, némi többletet is hoz (főleg a roma, kisebb részt az ide kerülő sváb, román és szlovák lakosság révén), de a negatív asszimilációs folyamatok is lassú lefolyásúak, gyakran több generációra is átnyúlnak. A megye más részein az alacsonyabb arányt a magyarok eleve kisebb részaránya, a magyar identitású cigányság hiánya, a pozitív asszimiláció kiesése és a negatív asszimiláció (amely akár egy emberöltő alatt végbemegy) felgyorsulása okozza. A végeredmény (6793 fő), amely így a bihari magyarok mintegy 4,5%-t teszi ki, csak alsó határértéknek tekinthető, hiszen nem tartalmazza az asszimiláció legelső

257

és legutolsó fázisába sorolható egyéneket, valamint azokat a magyar kötődésű romákat, akik vagy mindegyik paraméter alapján magyarnak vallották magukat, vagy egyik alapján sem. A valós érték a fenn említettnek a többszöröse lehet, hiszen a 2002-es népszámlálási adatokat és a cigányok identitás szerinti elterjedését figyelembe véve, csak a magyar identitásúak száma 9179 fő körüli, és köztudottan a romák összlétszáma megyénkben messze alábecsült. Az asszimilációs folyamatok által érintett magyarok száma megyei szinten így 20000 és 40000 közé tehető. Felhasznált irodalom Recensământul populaţiei din Regatul România 1930 Recensământul populaţiei din Republica România – 1992 Recensământul populaţiei din Republica România – 2002 Alexandru Ilieş – Etnie, confesiune şi comportament electoral în Crişana – Maramureş - lucrare de doctorat Oradea Enciclopedia Geografică a României – E. ştiinţifică şi enciclopedică Bucureşti 1982 Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén – MTA Történelemtudományi Intézet – Budapest 1992 Judeţele României Socialiste – Editura Politică – Bucureşti 1969

258

MIGRÁCIÓS TENDENCIÁK UKRAJNÁBAN A FÜGGETLENSÉG KIVÍVÁSÁT KÖVETŐEN

Molnár D. István* Summary: The paper analyses the demographic processes and migration movements taking place in Ukraine in the past decades. The issue of regional particularities, the demonstration of the motives of migration and the characterisation of the target areas are given special emphasis. The characterisation of the migration movements in the Transcarpathian Region is especially important since this demographic process has the greatest influence on the changes of the Hungarian minority. Kulcsszó: migráció, immigránsok, emigránsok A 90-es évek elejétől úgy Kárpátalján, mint az egész országban jelentősen megélénkült mind a külső úgy a belső migráció is. Ez a jelenség több okkal is magyarázható. Egyrészt a Szovjetunió megszűnésével könnyebbé vált a más országba történő kivándorlás, másrészt megszűnt az állam központi munkahely meghatározó szerepe is, mely következtében az egyetem vagy főiskola befejezésével a végzősöknek gyakran az ország másik végében jelölték ki a munkahelyét. Viszont kétségtelen, hogy az ország elhagyására legnagyobb mértékben a rossz gazdasági helyzet kényszeríttette az embereket. Ukrajna lakossága az 1992-es 52 millióról, mára 47,5 millióra csökkent, ami évi 400 ezres fogyást jelent (1. ábra). E fogyás nagyrész a negatív előjelű természetes szaporulatnak köszönhető, másrészt a kivándorlásnak mely a statisztikai hivatal adatai szerint kb. 50 ezer fő/év. A népességcsökkenés nem folyamatos zajlott, a lakosság száma 1992-ben érte el a maximumát, amikor több mint 52 millióan éltek az országban. A legnagyobb migrációból adódó népességszám csökkenés a múlt század kilencvenes éveinek második felében és az ezredfordulón érte az országot (2. ábra). A fentebb említett okoknak köszönhetően főként a nemzetiségek képezték a népmozgás nagyobb részét, így az asszimiláció mellett a migrációval magyarázható, hogy 2001-ben az oroszok Ukrajna lakosságának már csak a 17,3 %-át alkották, szemben az 1989-es 22,1 %-kal. Több mint ötszörösére nőtt viszont a két népszámlálás között a krími tatárok száma. Ezt a népet Sztálin parancsára 1944-ben kitelepítették a Krímről Közép-Ázsiába a németekkel való háborús együttműködés miatt. Tömeges visszatelepülésük a félszigetre csak a rendszerváltást követően vált lehetővé, és ennek eredménye a lélekszámuk megtöbbszöröződése. Jelentősen visszaesett ellenben a lengyelek száma, akik elszórtan élnek Nyugat-Ukrajna több megyéjében. *

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

259

Soraikat legnagyobb mértékben a Len52 000 000 gyelországba való kivándorlás ritkítot51 000 000 ta, de a beolvadás és az alacsony szaporu50 000 000 lat is hozzájárult a fogyásukhoz. Még 49 000 000 drasztikusabb volt a 48 000 000 zsidók lélekszámának a csökkenése: 47 000 000 2001-ben az 1989esnek csak egyötöde, év alig több mint 100 ezer ember val1. ábra. Ukrajna népességszámának alakulása 1990-2004 között lotta magát zsidónak. A visszaesés döntő tényezője a tömeges kivándorlás volt Izraelbe és az Egyesült Államokba. 2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

fő

53 000 000

A 90-es évek elején az 250 000 ország migráci200 000 óból adódó 150 000 népességnöve100 000 kedését a FÁK 50 000 országaiból tör0 ténő nagy arányú -50 000 bevándorlás -100 000 okozta. Ám az -150 000 ország gazdasági -200 000 helyzete a 90-es év évek közepén mélypontjára 2. ábra. A migrációs mutatók alakulása Ukrajnában 1990-2004 között süllyedt. Számos nagyvállalat ment tönkre nem tudván alkalmazkodni a szabadpiaci viszonyokhoz, de a megmaradt cégek jelentős része sem tudta kifizetni munkásai bérét, illetve ha igen, akkor csak több hónapos késéssel. Ezen okoknak köszönhetően több millió embernek kellett más kereseti lehetőség után néznie. Ilyen megélhetési forrás volt a határmenti árukereskedelem, illetve a külföldi munkavállalás, mely napjainkban is kb. 2-4 millió ukrán állampolgárnak nyújt megélhetést. Az Ukrán diplomáciai képviseletek információi szerint: Lengyelországban kb. 300 ezer, Olaszországban kb. 200 ezer, Csehországban kb. 200 ezer, Portugáliában kb. 150 ezer, Spanyolországban kb.100 ezer, Törökországban kb. 35 ezer, 2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

fő

300 000

260

az USA-ban kb. 20 ezer, Oroszországban hivatalosan kb. 100 ezer fő, ám elemzők szerint ez a szám meghaladja az 1 milliót. Változáson mentek keresztül az elmúlt 15 évben a munkaerő migráció egyes jellemzői is. A pénzkereset jellegét tekintve a „vasfüggöny” leomlását követően az olcsóbb hazai termékek más országban való értékesítése és az így nyert pénzből hazai hiányáruk vásárlása és otthon történő értékesítése hozott hasznot az élelmesebbeknek. Többen ekkor alapozták meg mai napig is működő vállalkozásaikat. Habár az ilyen jellegű pénzkereseti lehetőség a mai napig is megfigyelhető (cigaretta, benzin), napjainkban a külföldi munkavállalás vált népszerűvé.

3. ábra. Külső migráció Ukrajna megyéiben, 2004-ben

A fentebb említett változásoknak köszönhetően megváltozott a külföldön tartózkodás időtartama is. Mígnem a 90-es évek elején az 1-2 napos kiutazások voltak a jellemzőek és az 1 hónapnál huzamosabb ideig kint tartózkodók aránya nem érte el a 20 % sem, addig mára az 1-6 hónapos távollétek a jellemzőek (főként Oroszország, Lengyelország, Németország, Magyarország), de nem ritkák az 1-2 éves munkavállalás céljából más ország területén tartózkodások sem, melyek inkább az Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában tartózkodókra jellemző. A célországokat tekintve habár máig is Oroszország a legnagyobb befogadó, egyre népszerűbbek az EU országai. Ami a munka jellegét illeti, főként az építőiparban, mezőgazdaságban és házimunkák ellátásának a vállalása jellemző.

261

Megváltoztak a migránsok demográfiai mutatói is. A 90-es évek elején főként az építőipar volt az, ahol az ukrán migránsok el tudtak helyezkedni (a munka jellegéből adódóan szinte kizárólag férfiak voltak), ám a Visegrádi országok EU-s csatlakozásával és az átlagkeresetek növekedésével igény keletkezett háztartási munkakörben történő alkalmazásra (takarítás, gyermekgondozás), így jelentősen megnőtt a külföldi munkavállalók körében a nők aránya. A 90-es években főként a megélhetés, az alapvető szükségletek biztosítása volt a fő motiváló tényező, mára viszont az anyagi jóllét növelése és a gyerekek oktatásának pénzügyi biztosítása említhető a fő okok között. De nézzük meg hogyan alakultak a migrációs mutatók Kárpátalján. A megye lakossága 2005 június 1-ére vonatkozóan 1 246 714 fő volt. A népesség a maximumát 1995-ben érte el, amikor is 1 288 000 fő volt a lakosság száma. A születések száma viszont Ukrajnában a legtovább, egészen 1998-ig meghaladta a halálozások számát. Tehát ugyan úgy mint az ország többi régióiban itt is jelentős migrációs veszteséggel kell számolnunk, melyben a magyar lakosság is jelentősen szerepet vállal. A 2004-es évben a legszámottevőbb a megyén belüli migráció volt. Mint Ukrajna többi részén is a fiatalok nagyvárosokba (Ungvár, Munkács) történő bevándorlásával, ill. a tehetősebb réteg városokból a külvárosi településekre történő kivándorlásával magyarázható (4. ábra.) A régiók közötti migráció főként az orosz és ukrán nemzetiségűekre jellemző. A kivándorlás a főváros és a keleti iparvidékre irányul, mígnem a bevándorlók döntő többségét a szomszédos megyékből érkezők adják.

4. ábra. A kivándorlás mértéke és iránya Kárpátalja közigazgatási egységeiben

262

A külső migráció veszteségét főként a Németországba és Magyarországra történő nagy arányú kivándorlás adja (5. ábra) Az orosz nemzetiségűek anyaországba történő vándorlását ellensúlyozza a Szovjet időszakban Oroszországba kitelepült ukrán és a kisebb nemzetiségek hazatelepülése. A Kárpátaljai magyarok migrációs 400 mutatói a következő350 300 képpen alakultak. 250 bevándorolt Kárpátalján a 2001-es 200 kivándorolt népszámlálási adatok 150 100 lapján 151 516 ma50 gyar élt. A két 0 népszámlálás között számuk 4,2 ezer fővel csökkent. A természetes szaporulat az ország elmúlt bő évtizedben 5. ábra. A ki- és bevándorlók megoszlása a kivándorlás (bevándorlás) a kárpátaljai magyarországa szerint 2004-ben (Kárpátalja) ság körében huzamosan negatív előjelű volt. Ennek átlagos becsült értéke évi -3 ‰. Ez önmagában közel félezres évi fogyást, vagyis a két összeírás között kb. 5 ezer fő csökkenést kellett, hogy eredményezzen (HORVÁTH, 2003). Mértékadó becslések alapján a múlt század 90-es éveiben közel 5 ezer kárpátaljai magyar települt át végleg az anyaországba, míg a magyarság Kárpátaljára települése gyakorlatilag nulla volt. Más források az áttelepültek számát 25– 30 ezerben adják meg, de ez túlzónak látszik, inkább az ideiglenesen, munkavállalási és tanulmányi céllal Magyarországon tartózkodók száma lehet ennyi. Kazahsztán

Izrael

Szlovákia

Csehország

USA

Ororszország

Magyarország

Németország

fő

450

Irodalomjegyzék ДЕРЖАВНИЙ КОМІТЕТ СТАТИСТИКИ (головне управління статистики у Закарпатській області): Міграція населення. Статистсчний бюлетень. Ужгород, 2005 www.ukrstat.gov.ua/perepis/perlist/html

263

A NYELVHATÁRVÁLTOZÁS TERMÉSZETI ÉS GAZDASÁGI HÁTTERE BIHAR MEGYE PÉLDÁJÁN (1770-1992) Demeter Gábor∗ és Bagdi Róbert** Summary: The article investigates the changes of the language borders in Bihar (Bihor) County between 1770-1992. It examines the settlement-policy and economics of the Monarchy and Rumania concerning the changes in the distribution and extent of the Hungarian and Rumanian nations. It also deals with the statistical methods and administration which was used to redraw the ethnic palette, and touches the question of the demographic collapse of the Hungarian villages near the border and in the neighbourhood of Oradea. Kulcsszó: nyelvhatár, nemzetiségek, etnikai összetétel, asszimiláció A tanulmány a Bihar megyei (a mai Bihor megye által megszabott közigazgatási kereteken belül) magyarság területnyerésének és visszaszorulásának népesség- és gazdaság földrajzi összetevőit vizsgálja. A terjedelmi korlátok miatt a részletesebb és mélyrehatóbb etnikai földrajzi vizsgálatoknak csupán esszenciáját adva - a következő főbb problémakörök területiségének felvázolását és áttekintését kíséreltük meg: 1, Felbomlott-e az egységes magyar nyelvterület? 2, Hogyan alakult a sziget- és szórványmagyarság helyzete? 3, Eltolódott-e a nyelvi érintkezési zóna, nőtt-e a sáv szélessége, illetve etnikailag mennyire homogén a népesség a nyelvhatár két oldalán? A demográfiai vonatkozásokat illetően pedig a következő kérdésekre koncentráltunk: 1, Milyen kormányzati stratégiák figyelhetők meg a közigazgatásban az államhatalom részéről (magyar és román oldalról egyaránt)? 2, Hogyan változott a magyar települések lélekszáma illetve a település-struktúra fenntarthatónak bizonyult-e? Ami az első kérdést illeti, az etnikai térképek vizsgálata alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az 1941-es nyelvhatárhoz képest - mely nagyjából azonos futású volt az 1880-as és 1910-es határral is - 1992-re nagyobb román térnyerés egyrészt Nagyszalontától délre következett be, ahol - különböző, később részletezendő okok és közigazgatási technikák miatt - az összefüggő magyar településterület megszűnt létezni. Másrészt, hasonló tendencia játszódott le Nagyvárad, Fugyi, Fugyivásárhely térségében, ahol viszont a román többségűvé váló város elszívó hatása is kedvezőtlen tendenciákat indított be a környező magyar falvak lélekszámának alakulásában. Az Érmellék magyarsága, eltekintve Margittától, továbbra is többé-kevésbé kompakt tömböt képez, a határt nagyjából a Berettyó futása valamint attól délre a Hegyköz alkotja.

∗

Tanársegéd, Debreceni Egyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet

**

264

A nyelvhatár mozgása, illetve a kompakt területen belüli etnikai homogenizáció egyébiránt igen lassú folyamatok, erre utal az 1. táblázat is, ahol az 1773-as összeírás (Lexicon locorum) nyelvi adatait vetettük össze az úrbérrendezés korának forrásaiból nyerhető személynevek etnikai szempontú elemzésével (1769-1772), valamint Fényes E. 1830-as időszakra vonatkozó leírásának adataival (LEXICON LOCORUM, 1920, FÉNYES E. 1836) Vizsgálataink alapján az érintkezési zónában, illetve attól nyugatra, 17701830 között 5 településen változott az etnikai arány (Pelbárthida, Körösszeg, Köröstarján, Tamáshida, Kisjenő) - nem feltétlenül a magyarság javára, - emellett megállapítható, hogy 1770-1830 között nem zajlott le a falvakban az etnikai homogenizáció. 1910-re sem történt jelentős változás a nyelvhatár futásában – a homogenizáció viszont megtörtént (a magyar nyelvterület mára ismét fellazult). Érdekes adalékként szolgálhat az érintkezési zóna néhány román többségű falujában előforduló magyaros hangzású vezetéknév is: Mester Florin (Borostelek), Szűcs Lupuj (Bozsaly), Korcsmáros Tógyer (Újbártfalva), Szilágyi Lupuj (Papfalva) - e magyar vezetéknevű személyek a keresztnév alapján elrománosodott lakosoknak tekinthetők. (Igaz, hogy a vezetéknevek foglalkozás- és eredetnevek, de magyarul - a belső területen viszont ez a jelenség ritkábban fordul elő). Bihar belső részein szintén találunk hasonló neveket: Vándor Illyés (Krajnyikfalva), Szabó Kracsun (Kocsoba), Vékás Flore (Hosszúaszó), Ungur János (Nagybáród) (BÁRSONY I. - PAPP K. - TAKÁCS P. 2001). Ungur János esete különösen érdekes, hiszen a Báródságot egykor kollektív nemességgel felruházott részben magyar telepesek lakták, akik 1800-ra elrománosodtak (FÉNYES E., 1836). A névelemzés olykor román többségű településeken is magyar nevű tanúkat mutatott ki az úrbérrendezési kérdőívezés során, igaz a minta nem reprezentatív, mert a tanúk zömmel köztiszteletben álló személyek, helyi vezetők voltak, s nem feltétlenül a lakosság zömét alkotó rétegek és népek közül kerültek ki. Ami a XIX. század végi kormányzati stratégiákat illeti, a Monarchia népességpolitikáját egyes - főleg egykorú - román szerzők hajlamosak úgy beállítani, hogy az Bihar elmagyarosítását célozta, egyes magyar szerzők pedig a nemesség birtokpolitikáját illetik kritikával, mondván, hogy a parcellázások során a román telepeseket olykor előnyben részesítették még a magyar falvakban is, illetve román cselédséget alkalmaztak magyar ajkú környezetben. A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy a Monarchia idején zajló telepítések tudatos magyarosítás, avagy gazdasági szükségszerűség következményei voltak? 1. Olykor egyértelmű a gazdasági szükségszerűség dominanciája, például a nyersanyagkincsek esetén: aszfaltgyár, kőolaj-finomító, szénbánya. Itt a telepített lakosság nem kizárólagosan magyar, bár számarányuk a telepítettek között felülmúlja a helyi lakosságban képviselt értéket. Ugyanakkor sok magyar erdőmunkás is szórványt alkotott román környezetben, márpedig itt magyarosításra aligha volt esély.

265

1. táblázat. Példák a falvak etnikai jellegének alakulására

2. A mezőgazdasági telepítések egy része a nyelvhatár menti román Ant M M falvakban történt Árpád M M sok magyar teleAtyás R R Barakony R R pessel, de nem Bélfenyér M M minden esetben Mezőbikács R RSZ Cséffa R R magyarok szerezFeketetót R R 65% M 35% nek földet, - ilyen Tenkegörbed R RSZ Gyanta M M pl. a román Illye, Gyapjú R R ahol románok Illye R R (M 5%) kapnak birtokot, Körösszeg R R (M 40%) Tamáshida M R 55% M 45% vagy a magyar K.tarján R R-N Siter, ahol szintén Tenke M M Borostelek R R románok jutnak Hegyköz csatár M M földhöz vagy Élesd M M Fegyvernek R RSZ nem tartós a megF.vásárhely M M telepedésük. 3. A Kisjenő M R 60% M 40% folyóvölgyek maNagybáród R R Örvénd M M gyarságának Pelbárthida M R 52% M 48% összekötése esetéPósalaka M M 85% Pusztaújlak M M ben (Esküllő, Siter M M Keszteg) viszont Sitervölgy R R M. telki M M 80% valóban feltételezAlbis M M hetünk némi Bályok M M B.csanálos R R 85% M 15% magyarosítási Cséhtelek R R törekvést, főleg a Éradony M M 75% Nagyvárad-FugyiÉrkeserű M M Értarcsa M M 52% R 48% KisjenőÉrábrány M M 60% R 40% Mezőtelegd-Élesd Diószeg M M Lüki R R vonalon, mely Mónospetri M M 65% egyben fő közlekedési vonal is volt a Körös völgyében. A kérdés további vizsgálatához kigyűjtöttük az 1880-1910 közötti mezőgazdasági és ipari jellegű telepítéseket (2. táblázat). A táblázat adatainak térképre vitele során kiderült, hogy a fő telepítési zóna a folyóvölgyeken túl a Margitta-Bályok közötti, román kisfalvakkal teleszórt terület volt, mely elválasztotta az érmelléki és szilágysági magyarságot. A táblázatot terjedelmi korlátok miatt csak részben közöljük, viszont az adatokból nyert általánosítások a következőképpen foglalhatók össze: Lexicon locorum 1773

Mária Terézia úrbérrendezése 1770 (névelemzés) magyar román egyéb, bizonytalan 5 0 0 4 0 0 2 2 1 2 2 0 6 0 0 1 3 1 2 2 1 2 2 2 2 1 3 5 0 1 2 2 1 3 1 1 3 3 0 4 1 0 1 2 2 4 0 2 0 3 3 7 0 1 4 0 0 3 2 2 3 1 0 4 0 0 0 3 1 2 0 2 1 1 2 7 0 0 6 0 0 7 0 0 1 2 2 4 0 2 8 0 0 5 0 2 2 0 3 0 5 2 5 1 0 11 0 2 5 0 2 5 2 1 13 1 0 0 6 0 4 0 0

Fényes Elek, 1830

266

2. táblázat. Telepítések, migráció 1910-ig év Váradszőlős Sólyomkőpestes Kolafalva Lüki Széltalló Esküllő Keszteg Talpas

1910 1910 1910 1900 1900 1910 1910 1900

Feketetót Tasnádbajom Usztató Nagybáród Nagyszántó Kisszántó Erdődámos Tataros

1910 1910 1910 1910 1910 1910 1910 1910

Szóvárhegy Magyarcséke Siter

1910 1910 19001910 1900 1900 1910 1910 1910 1910 1910 1900 1900 1900 1910

B.Királyi Poklostelek Illye Erdőgyarak Felsőderna Alsóderna Sástelek Bihardobrosd Drágcséke Lankás Biharlonka Berhény Oláhhomorog Marciháza Rikosd Nagyürögd Váradles Váradpósa B.sályi F.vásárhely

Fugyi Sebesújfalu Bodonos Füves Mézged Gyegyesény

1910 1900 1910 1900 1900 1900 1910 1890 18901910 18901910 1910 1900 1910 1910 1910

növekedés oka

növekedés

Váradról kitelepülők fűrésztelep erdőirtás birtokparcellázás cselédség fűrésztelep fűrésztelep feles gazdák, 1910-re a magyar gazdák elmennek uradalmi gazdaság felbomlik betelepülés az Alföldről betelepülés az Alföldről fűrésztelep a cselédség elmegy a cselédség elmegy erdei munkások aszfaltgyár, 1920-ig a magyarok elmennek birtokparcellázás birtokparcellázás birtokparcellázás, a magyarok elköltöznek betelepítések birtokparcellázás birtokparcellázás birtokparcellázás gyáripar gyáripar gyáripar fűrészgyár birtokparcellázás fűrészgyár, 1910 megszűnik erdőirtás, 1920-ig a magyarok elmennek erdőirtás birtokparcellázás birtokparcellázás cselédek cselédek Alföld, betelepítés Alföld, betelepítés Jász-Nagykun betelepítés betelepítés

ebből magyar

ebből román és szlovák

etnikai jelleg

260 700 150 280 170 200 200 200

260 250 0 210 50 200 150 150

0 350r+100sz 150 70 120 0 50 50

M-M R-R R-R R-RM R-R R-RM R-RM R-RM

0 500 80 600 -100 -220 300 500

-100 100 20 50 -30 -220 0 170

0 200 60 200r+300sz -70 0 300 200

RM-R R-RM R-RM R-RSZ M-M M-M R-R RM-RM

350 700 200/-130

80 450 -200

280 250 +70

R-R RM-RM M-M

130 300 320 450 100 70 900 90 200 320

20 -20 0 300 440 0 20 180 0 80 167

110 +40 300 20 50 100 50 600 90 110 160

RM-RM M-M R-R MR-M MR-M R-R R-R RM-R R-R R-R R-R

110 480 140 100 300 200 170 220 450

0 130 55 0 100 60 80 100 480

110 350 75 100 180 130 70 80 -20

R-R R-R R-R R-R R-R RM-RM RM-RM MR-MR MR-MR

betelepítés

500

320

180

MR-MR

birtokparcellázás szénbánya bútorgyár fűrészgyár erdőirtás

100 500 120 350 600

0 150 0 80 0

100 350sz 85sz 250 450r+80o

R-R SZ-SZM SZ-SZ R-R R-R

1. Magyarok telepítése magyar többségű faluba: 8 eset (ebből 5 esetben magyarromán vegyes településre telepítettek magyarokat, így számarányuk kedvezőbbé vált: Erdőgyarak, Fugyivásárhely, Fugyi, Mezőtelegd, Biharsályi). 2. Románok

267

telepítése román többségű faluba: 14 eset. 3. Magyarok telepítése román vagy szlovák többségű faluba: 17 eset. 4. Románok telepítése magyar többségű faluba erre is volt példa: 4 eset (Örvénd, Érkisszőlős, Poklostelek, Siter - 3 az érintkezési zónában, egy szigetszerűen). Etnikai aránymódosulást eredményezett 11 eset (egy eset a románok számára járt némi térnyeréssel), ebből etnikai arányeltolódást okozott 1 eset (Almáskamarás, szlovák faluból vált magyar-szlovákká). Világos, hogy ezek után, ha a Monarchia kormányzatának voltak is ilyen szándékai, - ami a fentiek tükrében csak „járulékos haszonként” lehetett betervezve, - a magyarosítást sikeresnek nevezni aligha lehet. Ugyanakkor a kb. 70 érintett bihari településen kb. 20 esetben a magyarság számának abszolút növekedése meghaladta vagy megközelítette a román népességét, olykor még román többségű falvakban is, azaz, a románság növekedéséből a természetes szaporulatukat levonva, elmondható, hogy itt a betelepülők között a magyarok száma felülmúlta a románokét (a táblázatban vastagon kiemelve). A román kormányzat telepítési stratégiája 1920-1940 között hasonló volt ez értendő a sikertelenségre is - bár inkább az államhatárra, mint a nyelvhatárra koncentrálódott. Azokon a területeken, amelyek 1940-ben visszatértek, a román asszimilációs nyereség ideiglenesnek bizonyult, sőt több ezer kétnyelvű, vagy magyarul nem is beszélő román magyar nemzetiségűnek vallotta magát 1941-ben a statisztika szerint. Nagyszalontától délre azonban, amely területek nem kerültek vissza, ugyanakkor román telepítésnek voltak kitéve, megindult a magyarság lassú eróziója, mely 1956-ig nem öltött látványos méreteket. A „szétszakadt” területek közötti összeköttetés helyreállítása érdekében a magyar kormányzat sem zárkózott el a közigazgatási határok módosításától, melyet azonban a mai román kommuna-rendszer hatékonysága messze felülmúl. 1941-ben a magyarok összevonták a magyar Mácsapuszta és román Váradles településeket, és így a falu magyar többségűvé vált, míg Mezőbikácson a szlovákok, kifejezve lojalitásukat, magyarnak vallották magukat, így a Nagyvárad és Nagyszalonta közti románság fellazítása megkezdődött - legalábbis a térképlapokon. Hasonló kísérlet történt a Siter-Élesd-Bályok-Margitta közti négyszög román falvaiban. 1930-hoz képest Dizséren háromszorosára, Érábrányon, Lükin, Széltallón kétszeresére nőtt a magát magyar nemzetiségűnek (nem anyanyelvi magyarok!) vallók száma 1941-re (VARGA E. Á, 1999).86 A szlovák kisebbséggel bírók falvakban ez szintén igen gyakori jelenség volt. Ami a román uralom éveit illeti, az 1920-as, 1930-as román népszámlálások során a magyarság száma csökkent - az teljesen természetes volt, hogy a bihari erdei munkások hazaköltöztek Magyarországra, de az már aligha tekinthető annak, hogy Bihardiószeg magyar lakossága az 1910-es 6100-ról 1920-ra 4900-ra esett, miközben a település lélekszáma csak 200 fővel csökkent. Ezt követően 1930-ra a magyarok száma 5300 főre emelkedett, miközben az összlakosság 7000 86

1941-ben az anyanyelvi magyarok számát a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma felduzzasztotta: pl Vizesgyán (60-320 fő), vagy pl. ÉK-en a korábban román-magyar Lüki, 530 magyarral.

268

fő fölé nőtt. A növekedésből tehát 800 főt a betelepített románok tettek ki - leszármazottaik ma is a településen élnek. A Biharfélegyháza határában létrejött Mihai Bravu telepesfalu (800 fő) szintén színesítette a palettát, de alapvetően nem törte meg a magyar településterület túlsúlyát. 1920-1930 között Szalárdra 500 embert telepítettek, de a románság száma csak 300-zal nőtt. Ami a román telepesek kudarcát illeti - bár Keményfokot kivéve a magyarság fellazítására tett kísérleteik nem nevezhetők sikeresnek, közösségi szinten a falvak megmaradtak. A Tamáshida mellett létrejött Keményfok (Avram Iancu) településnek viszont 1992-re sikerült megbontania a Nagyszalontától délre elhelyezkedő magyar tömböt. A közigazgatásilag Keményfokhoz csatolt magyar Ant jelentéktelen kistelepüléssé vált, Tamáshidán a romák kerültek relatív többségbe, a szomszédos színmagyar Árpád községet Feketebátor kommunába sorolták át, a magyar Erdőgyarak és Mezőbaj falvakat pedig a román Illyéhez csatolták, így mindhárom helyen a románság 3. táblázat. A magyarok számának és arányának került fölénybe. Ha ehhez hozzáváltozása a Belényes környéki falvakban tesszük, hogy Bihar határaitól délre magyarok magyarok Tőzmiske és Nagyzerind kommu1830 1992 nák máig magyar többségűek, Belényesújlak 537 70% 494 60% akkor különösen jelentőssé válik ez Belényes 930 50% 1150 10% az átszervezés. A román kommuB.Sonkolyos 220 52% 281 30% na-rendszer kialakítása során Jánosfalva 190 62% 214 33% Kőröstárkány 802 97% 1226 97% hasonlóképpen jártak el a Margitta Magyarremete 527 75% 542 60% melletti Tóti, Micske és Várasfenes 778 78% 1084 63% Poklostelek magyar lakosaival, két Magyarcséke 120 35% 15 1% kommunába szórva őket szét, míg Kisnyégerfalva 120 45% 242 51% a Mezőtelegd környéki magyar falvak (Pósalaka, Pusztaújfalu, Örvénd és Mezőtelki) 4 különböző önkormányzathoz soroltattak át. Ennek eredményeképpen nemcsak Mezőtelegd, de Mezőtelki is elvesztette magyar többségét, és Pusztaújlak magyarságának falubeli részesedése is 55% alá esett vissza. Ugyanez a helyzet a magyar Bors és Biharszentjános, illetve a más kommunába sorolt Kőröstarján (40% magyar) esetében. Szentjobbot is három román faluval vonták össze. Örvendetes azonban, hogy a Belényes környéki 10, egykor magyar faluból 5 még mindig ellenáll a románság asszimilációs nyomásának (3. táblázat). A magyarságot érintő létszámcsökkenés másik oka az volt az 1920-1930-as években, hogy a román népszámlálás a zsidóságot külön nemzetiségként írta öszsze, míg ez a korábbi magyar népszámlálásokra nem volt jellemző. A román népszámlálás 15-25%-os zsidóságot mutatott ki Nagyváradon, Margittán, Érmihályfalván. Mivel a második világháború során a zsidó kolónia gyakorlatilag megsemmisült, illetve a túlélők kivándoroltak, helyüket és üres ingatlanaikat a román kormányzat román telepesekkel töltötte fel, így a magyarság korábbi 1525%-os nyeresége, hirtelen elenyészett - így Nagyváradon is a magyarság az

269

1930-as 75%-ról 1956 után 55%-ra esett vissza, míg a románok aránya 20%-kal nőtt. A magyarságra a legnagyobb veszélyt mégsem a közigazgatási határok kedvezőtlen megrajzolása, illetve nyelvterületének földrajzi visszaszorulása jelenti, sokkal inkább a tömbmagyarságon belül is megfigyelhető kedvezőtlen demográfiai folyamatok, - hiszen igen sok településen a lakosság lélekszáma 1966-1992 között több mint 200 fővel csökkent, ami olykor a település magyarságának 15-50%-át is eléri - Biharsályi esetében ez egyenesen 90% feletti érték. Általános tendencia volt pl. a Hegyköz falvainak elnéptelenedése Nagyvárad szívó hatása miatt: emiatt az elöregedő magyar települések képtelenek szociális, megtartó képességüket gyakorolni - viszont egy esetleges dezurbanizáció vagy dekoncentráció során elsőként válhatnak a kiáramló nagyváradi románság célpontjául. A demográfiai változásokat két szempontból vizsgáltuk: 1. területi elhelyezkedés, illetve 2. az etnikai viszonyok alapján. A következő típuspéldákat különítettük el az elöregedő, fogyó, összeomló demográfiai jelleget mutató települések esetében: 1/A határmentiség: Ant, Tamáshida, Nyüved, Nagyszántó, Mezőbikács, 1/B szórvány: Berettyószéplak, Tenke, Magyarremete, Gyanta, Élesd, 1/C város elszívó hatása: Erdőgyarak, Hegyközszáldobágy, Siter, Hegyközújlak, Hegyközszentmiklós, Apátkeresztúr, 2/A a magyarok száma csökken, az összlakosság nő: Élesd, 2/B a magyarok száma csökken, az összlakosság csökken: Hegyközszáldobágy, Siter, Szentjobb, Ottomány, Ant, Apátkeresztúr, Mezőbikács, Erdőgyarak, Jankafalva, Szalacs, Hegyközszentimre, 2/C a magyarok száma csökken, a disszimilálódó, magukat roma nemzetiségűként feltüntető református, magyar nyelvű romák száma nő: Tamáshida, Csokaly, Bályok, Tenke, Bihardiószeg, Érselénd, 2/D a magyarok száma nő, a románoké nagyobb ütemben: Margitta (4. táblázat). Irodalomjegyzék BÁRSONY I. - PAPP K. - TAKÁCS P. (2001-): Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében. I-III. Debrecen, Erdély történeti Alapítvány, 361. p., 345. p. és 283. p. FÉNYES E. (1836): Magyar’országnak ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I-VI. Pest, 1836-40. LEXICON LOCORUM (1920): Lexicon Universorum regni Hungariae locorum populosorum. Bp., Hornyánszky, 335. p. VARGA E. ÁRPÁD (SZERK.) (1999): Erdély etnikai és felekezeti statisztikája II. Teleki László Alapítvány, Budapest-Csíkszereda, 869. p.

270

1. ábra. Bihar északi részének etnikai viszonyai 1941-ben 4. táblázat. Települési példák a területi elhelyezkedés típusaira Berettyószéplak Tenke

Szalacs Szentjobb Erdőgyarak Biharsályi

Ant

Tamáshida

év 1977 1992 1830 1941 1992 1966 1992 1977 1992 1977 1992 1977 1992 1830 1966 1992 1880 1966 1992

magyarok 1792 1447 1400 1967 974 4500 3100 1673 1155 1170 845 253 8 762 610 213 618 522 223

összlakosság 2930 2730 1500 4100 4492 (560c) 4600 3200 1717 1289 2311 1922 (173c) 683 388 762 629 230 1194 1552 1159 (500c)

típus sziget sziget

tömb tömb szórvány szórvány

határmenti

határmenti

271

AZ ENERGETIKA ÉS A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS KAPCSOLATA Csákberényi-Nagy Gergely∗ Summary: Energetics is one of the most static sector of economy. Considerable changes take a long time to happen which make energetics exposed to a fast changing global situation. Slow changes, however, make the sources of future energetics easily definable: recent trends have repeatedly proved they are going to be renewable resources in the 21 century. Hungary has a favorable geographical and natural situation in the neighborhood of the would-be central regions with its good renewable resources. Hungary could change its energy policy with the adaptation of the energy policy of the most developed, the mostly environmental consciousness European countries. To move the Hungarian energy policy to the sustainable development we have to establish a national research center, set up state firms, and we have to change the educational system and the media. Kulcsszó: energiapolitika, energetika, energiahordozók, EU, gazdasági fejlődés Bevezetés Az energetika a 21. századi ember életét teljesen átszövi, ezért jelenléte alapvető fontosságú. Ha ezt számokban is megvizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarországra különösen igaz ez a megállapítás. 2002-ben Magyarország nettó energia importja 726.000.000.000 Ft volt, ami az összes importunk 13,4 %-a (MAGYARSZÉKY ZS., 2003). Összehasonlítás képen az összes államilag támogatott K + F 36 mrd Ft, míg a Lakásépítési program 137 mrd Ft volt 2002-ben (LAKATOS J., 2003). Önmagában is a fejlődés gátját jelenti az évente 360 mrd Ft-ért vásárolt földgáz, valamint a 284 mrd Ft-ért vásárolt kőolaj. Ha ezekhez hozzá tesszük, hogy ennek 87 %-át Oroszországtól vásároljuk (MAGYARSZÉKY ZS., 2003), akkor érthető, hogy az energetika a magyar gazdaság Achillesz sarka. Az energetika az ipari forradalomtól egyre fontosabb szerepet tölt be a gazdaság fejlődésében. A 21. századi magyar energiapolitikának pedig meghatározó szerepe lesz az ország fejlődésének biztosításában, hiszen el kell végezni az energetika harmonizációját az Európai Unióhoz, nemzeti szinten ki kell jelölni a fejlődés fő irányait, meg kell teremteni a regionális energiapolitikát és eközben a lakosság környezettudatosságának fejlődését is biztosítani kell.

∗

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

272

Történelmi áttekintés Az Angliában 1780 körül elkezdődő ipari forradalommal alapvetően megváltozott, középpontba került az energetika. Azóta kulcsszerepet játszik a gazdaság fejlődésében, az innovációk kialakításában és elterjedésében. Jól nyomon követhetővé vált a centrum-periféria szerkezet európai alakulása, ugyanis a legfejlettebb államok használják legnagyobb mértékben a „jelen” energiaforrásait, míg a legnagyobb innovációs potenciállal rendelkező államok, a jövő centrumai, a „jövő” energiaforrásait használják legnagyobb mértékben. Ez biztosítja a centrum folyamatos mozgását Európában. A XIX. század elején Nagy-Britannia volt az innovációk centruma, a hihetetlen iramú fejlődésének motorját az akkoriban kialakuló kőszén és vasérc bázisok jelentették. A XX. század elején a fejlődésben megtorpanó Nagy-Britannia innovációs centrum szerepét a feltörekvő Németország vette át Európában (POUNDS J. G., 2003). Németország csak új innováció-családok létrehozásával tudta megelőzni Nagy-Britanniát, amelyek immár kőolaj alapúak voltak. Nem csoda, hogy az európai kőolaj szegénység ellenére az USA mögött Németország használta fel a legtöbb kőolajat (PRATT W. E. – GOOD D., 1950). A II. világháborúra pedig meghatározó szerepe lett a kőolaj birtoklásának (PEACH, W. N., 1972). A II. világháború utáni két európai nagyhatalom Nagy-Britannia és a Szovjetunió kezdte kifejleszteni a legújabb innováció-családot, amely alapja immár a nukleáris energia volt (OPENSHAW, S. 1986). Az 1970-es évek kőolaj válságai soha nem látott atomerőmű építési lázat eredményeztek Európában, amely révén az 1980-as évekre kialakult az u.n. „kék banán”, Európa centrum területe, amely mára hanyatlásnak indult. Jelenlegi szituáció Ha elfogadjuk a gazdaság – innováció – energetika egységről szóló tézist, vagyis a gazdaságilag legfejlettebb államok használták fel legnagyobb mértékben a jelen energiaforrásait, míg a legnagyobb innovációs kapacitással rendelkező államok a jövő energiaforrásait, akkor megállapításokat tehetünk az európai energetika különböző szintjeire. Európai szint Egyrészt az Európai Unió leginnovatívabb területe a Balti térség és az egykori „kék banán” területe hanyatlásnak indul, másrészt pedig ezekben az országokban a legnagyobb a megújuló energiaforrások felhasználásának növekedése. (1. és 2. ábra) A jövő energiaforrásai tehát a megújuló energiaforrások.

273

1. ábra: Megújuló energiaforrás arányának változása az energiaszerkezetben 1992 és 2002 között (Forrás: saját szerkesztés, www.eurostat.com alapján)

2. ábra: Fejlettség az indexek alapján (2002) (Forrás: saját szerkesztés, www.eurostat.com alapján)

Magyarország földrajzi helyzete igen kedvező, hiszen közel fekszik a leendő centrum területhez, és a természeti szempontból is igen szerencsés, hiszen mind a bioenergia, mind a napenergia, mind a geotermikus energia felhasználási lehetőségei páratlanok az Unióban. Összességében tehát a potenciális lehetőségek megvannak (KERÉNYI A. 1999). Az Európai Unió energiapolitika célja egyértelműen a jelenleg nemzeti szintre bebetonozott energiapolitika elmozdítása egy magasabb európai, illetve egy kisebb regionális szintre. A jövőben tehát várhatóan megvalósul a jelenleg még kezdeti stádiumban lévő összeurópai energiapolitika, amihez Magyarországnak is igazodnia kell majd (KRAEMER, T. P. 2003; VAJDA GY. 2001). Ha az Európai Unió tovább halad a jelenlegi irányba, akkor megvalósul az integrált környezeti kezelés, a vezérlés és az irányítás megosztása, megvalósul az egységes környezet – egységes piac elképzelés. Mindezeket pedig egyetlen cél érdekében viszi véghez az Európai Unió, ez pedig az ellátás biztonság megteremtése, csak így biztosítható ugyanis a gazdaság fenntartható fejlődése (KOOPMANS, A. 2003). Nemzeti szint Magyarország potenciális energiapolitikai irányvonala sokféle lehet, külföldi példák elemzésével kialakítható lenne a legoptimálisabb fejlődési irány. Magyarország mellett három másik ország Dánia, Franciaország és Finnország energiapolitikáját mutatom be, mint három egyedi, minta ország.

274

A fő célkitűzéseiket tekintve a kiválasztott államok energiapolitikáinak fő irányvonalai megegyeznek az Európai Unió fő energetikai irányvonalával. A különbség az országok energiapolitikájának prioritásaiban mutatkozik meg. 1. táblázat. Négy kiválasztott ország energiapolitikájának fő irányvonalai (Forrás: saját szerkesztés) Integrált kezelés Irányítás megosztás Liberalizáció Klíma programok Ellátás biztonság Atomenergia Program Földgáz program Megújuló e. Programok Energia hatékonyság Közlekedés Kutatás és fejlesztés

Dánia + + + + + prioritás + + +

Franciaország + + prioritás + + + + + + +

Finnország + + + prioritás + + + + + +

Magyarország + prioritás + + + + + + +

Ahogyan az az 1. táblázatról leolvasható a magyar energiapolitika eddig a liberalizációra helyezte a fő hangsúlyt. A jövőben szerencsésebb lenne, az Európai Unió legfejlettebb energiapolitikájával rendelkező országokéhoz (Dánia, Finnország) hasonló módon a klíma programokat, a megújuló energia programokat, vagy az energiahatékonyságot a középpontba helyezni (MORTHORST, P. E. 1998; HONKATUKIA, J 2002). Nagyobb különbség mutatkozik azonban a kiválasztott országok energiapolitikájában, ha a részleteket is vizsgáljuk. Ha ágazati szinten vizsgálódunk, akkor elmondhatjuk az energiapolitikáról, hogy az egyik legmeghatározóbb stratégiai ágazat, és mint ilyen célszerű a többségi állami tulajdon. Ahogyan az a 2. táblázatban látható minden energetikai ágazat legalább 50 %-ban állami tulajdonban van Dániában, Finnországban és Franciaországban is. Az Európai Unió követelményeinek megfelelően mindhárom országban teret engedtek a külföldi és hazai beruházóknak is, de mindegyik energetikai ágazat túlnyomó többsége állami befolyás alatt maradt. Ezzel ellentétben Magyarországon a „túlprivatizáció” következtében kicsúszott az irányítás az állam irányítása alól (HAVARD, J. 2003). A jövő feladata Magyarországon az állami tulajdonú energetikai ágazatok kialakítása lehet, ezzel megnövelve a jelenleg szűkös mozgásteret. Mivel Magyarországon az atomenergiából és földgázból származó energia képezi az energiafelhasználás döntő többségét, és ezt a két energiaforrást az Európai Unió is preferálja, hozzávéve még a megújuló energiaforrásokat, hosszú távon döntő befolyásra tehetne szert az állam (GERSE K. 2003). A következő csoportba az adók és támogatási rendszerek tartoznak. Azt mondhatjuk, hogy a támogatási rendszerek esetében megvannak a másik három

275

ország által létrehozott támogatási formák Magyarországon is, csak nagyságrendileg kevesebb pénz jut egyenlőre ezekre, de az irány megfelelő. A nagyobb hiányosság az adók területén tapasztalható. Bár 2004-ben hazánkban is bevezették az energiaadót, az mennyiség utáni nem energiaforrástól, vagy CO2 tartalomtól függ. 2. táblázat. A kiválasztott országok ágazati energiapolitikájának tulajdonviszonyai (Forrás: saját szerkesztés) Legalább 50 %-ban állami tulajdon Dánia Kőszén Elsam, Elkraft Kőolaj kitermelés Duc Kőolaj finomítás Dangas Földgáz kitermelés Dopas Földgáz szolgáltatás Dangas Atomenergia Vízenergia Áram hálózat Megújuló energia

Franciaország Fortum Oy Nestea Oy Gasum Oy Gasum Oy

Finnország CdF TotalFinaElf TotalFinaElf GdF GdF

-

Fortum Oy

Areva

Elsam, Elkraft -

Kemijoki Oy Fingrid Oy -

EdF EdF EdF

Magyarország MVM, Paksi Erőmű Rt. Ovit Rt., MVM

Franciaországban például az iparűzési adó megállapításánál figyelembe veszik a tevékenység zajszennyezését, légszennyezését és környezeti terhelését is (KARL, U. 2004). Finnországban az energiaadó mértéke az energiaforrástól és a kibocsátott CO2 tartalomtól függ, ezen kívül van egy külön CO2 adó is. Finnországban bevezettek egy környezeti menedzsment rendszert, ami azóta látványos eredményeket produkál (NIINIOJA, R. 2001). Dániában mindezek megtalálhatók, de ott még egy külön SO2 adó is van (BRODMAN, J. 1998). Új adók bevezetése nagymértékben csökkenti a versenyképességet, ezért mindenkor folyamatosan érdemes, más adónemek csökkentésével együtt. Dániában például a munkavállaláshoz kapcsolódó adónemeket csökkentik, így érdemesebb több embert alkalmazni, és környezetvédelmi beruházásokat megvalósítani (BJØRNER, T. B. 2000). Ami hazánkban leginkább háttérbe szorított, és a jövő szempontjából legmeghatározóbb az a kutatásra és fejlesztésre szánt összeg. Magyarországon nincsen egy energetikával foglalkozó nemzeti kutató központ, pedig a másik három általam vizsgált országban ez megtalálható. A K + F szektoron belül pedig a jövő energiaforrásai, a megújuló energiaforrások kutatása teljesen alárendelt szerepet játszik, ami hosszú távon nem működőképes. Regionális szint Magyarországon egyenlőre regionális szinten egyáltalán nem jelenik meg az energiapolitika (HAVARD, J. 2003). A szubszídiaritás elvét követve a 21. század

276

decentralizálódó energiatermelésében, a megújuló energiaforrások szerepének növekedésével, helye van a regionális energiapolitikának.

3. ábra Észak-Karélia regionális energiapolitikája (Forrás: saját szerkesztés)

Az általam bemutatott finn példa azt mutatja (3. ábra), hogy csak összefogással érhetők el látványos sikerek. A gazdasági társaságok szorosan együttműködnek a regionális egyetemekkel, a városi tanácsokkal a Munkaügyis és Gazdasági, valamint a Regionális Környezetvédelmi Centrumokkal. A rendszer kialakítása, vagyis 1998 óta 74.000 MWh új bioerőmű került telepítésre Észak-Karéliában (ALAKANGAS, E. 2002; HANKANEN, T. 2002).

Összegzés Az energetika az egyik legstatikusabb gazdasági ágazat. Jelentős változások csak hosszú idő alatt képzelhetők el, ami rendkívül kiszolgáltatottá teszi a gyorsan változó világgazdaságban. Ugyanakkor a lassú változások jól predesztrinálják a jövő energiaforrásait, amelyek a jelenlegi trendeknek megfelelően a 21. században a megújuló energiaforrások lesznek. Magyarország jó földrajzi és természeti helyzetben van, hiszen a leendő centrumterület szomszédságában, jó megújuló energiaforrás adottságokkal rendelkezik. A legfejlettebb, leginkább környezettudatos európai államok már megvalósult és jól működő energiapolitikai intézkedéseinek hazai viszonyokra történő adaptációjával Magyarországon is pozitív irányba terelhető az energiapolitika. Ahhoz azonban, hogy hosszú távon fennálló, dinamikusan fejlődő, környezettudatos energiapolitika alakuljon ki létre kell hozni egy nemzeti energetikai kutató központot. Állami energetikai vállalatokat kell létrehozni, valamint az oktatást és a médiát a lehető leginkább környezettudatos irányba kell elmozdítani.

Felhasznált irodalom ALAKANGAS, E. 2002: Renewable Energy Sources in Finland – VTT Processes, Helsinki, 2-44.p. BJØRNER, T. B. 2000: Industrial Energy Demand and Effect of Taxes, Agreements ans Subsidies - AKF Forlaget, Koppenhága 12-88.p. BRODMAN, J. 1998: Energy Policies of IeA countries – Denmark Rewiew – International Energy Ageny, Paris, 29-112.p.

277

FLEISCHER T. 1990: Energiagondok magyar szemmel – In: Tudomány 1990 November 70-73.p. GERSE K. 2003. A magyar villamosenergia-rendszer – Mecum Stúdió Kiadó, Budapest, 5-48.p. HANKANEN, T. 2002: Eastern Finland Objective 1 programme – The Employment anf Economic Development Centre, Joensuu, 10.p. HAVARD, J. 2003: Energy Policies of IEA Countries – Hungary Review – International Energy Agency, Párizs, 17-138.p. HONKATUKIA, J. 2002: Climate Policy in Finland – VTT Processes, Helsinki, pp.3-15 KARL, U. 2004: Climate Policy in France – European Institute of Energy Research, Karlsruhe, pp. 4-16 KERÉNYI A. 1999: Energia és környezet – In Nánási Irén szerk.: Humán ökológia, Medicina kiadó 293-310.p. KOOPMANS, A. 2003: Trends in energy use – In: Wood energy, Climate and Health, Phuket, 2003 Október 9., 2. p. KRAEMER, T. P., 2003: Energy Policy Intruments in the European Union – Institute of Local Governmental Studies, Koppenhága,18-22.p. MORTHORST, P. E. 1998: Wind Power Development, Status and Perspectives – Riso National Laboratory, Roskilde, 10-16.p. NAKICENOVIC, N. 1999: Dynamics of energy technologies and global change energy policy – Elsevier Sci., Oxford 247-280.p. NIINIOJA, R. 2001: Development of Environmental Monitoring in North Carelia – North Carelia Regional Environmental Centre, Joensuu, 4.60.p. OPENSHAW, S. 1986: Nuclear Power: Siting and Safety - St. Edmundsbury Press CO Ltd., London, 40, 48, 58-168.p. PEACH, W. N. 1972: World Resources and Industries – Harper & Row Publisher Inc., New York, 59-60.p. POUNDS, J. G. 2003: Európa Történeti Földrajza – Osiris Kiadó, Budapest 382 – 462.p. PRATT, W. E. – GOOD, D. 1950: World Geography of Petroleum – Princeton University Press, New York, 250, 371-388.p. VAJDA GY. 2001: Energiapolitika – Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 19-274.p.

278

GLOBALIZÁCIÓ ÉS IDŐBELISÉG Bocsi Veronika* Summary: The approaches to time and the aspects of time are rather different in the various disciplines. The changes experienced in the past decades make the aspect of time a more and more relevant issue in our lives – although it requires an objective approach. The author points out the possible relations and analytical aspects. Kulcsszavak: globalizáció, időfelfogások Bevezetés Az időhöz, az időbeliséghez való közelítés tudományterületenként gyökeresen eltérő képeket eredményez. Az antropológia és a szociológia nézőpontja Karl Heinz Geissler idő-kutató szavaival ragadható meg talán legjobban, aki szerint az idő nem egy autonóm létező, amely az eseményeket uralja és alakítja, hanem az egyén világ-észlelésének módja és mikéntje (idézi: HEWENER, 2003). Rendkívül komplex rendszerként fogható tehát fel, amely számos dimenzióval rendelkezik: fontos alkotóeleme a vallási, valamint a természeti környezet síkja, de mindenképpen meg kell említeni az egyén szociális környezetét és a munkavégzés szféráját is (különösen az ipari forradalom után). Sigalova az így kialakuló rendszert, mint a hétköznapi tudás lenyomatát, és a szociális integráció közvetítőjét értelmezi (SIGALOVA, 2005). Az egyes társadalmak időszámítási rendszerei mindezen síkok együttesében olvadnak össze, és alkotnak matematikai, kulturális és gazdasági szempontból is kerek egészet (MATUSCHEK, 1999). Az időbeliség észlelése, keretei, az idő kezelése nem csak kultúránként különbözik és rajzol ki más és más mintázatokat, hanem időben is változik, átalakul. Az egyének életritmusa, az idő folyamatában keresett fogódzók szorosan illeszkednek az adott társadalmak kulturális és gazdasági jellegzetességeihez, környezeti-természeti adottságaihoz. Az ezeken a területeken bekövetkezett változásokkal együtt az időbeliség értelmezése is átalakul. A huszadik század utolsó harmadában és az ezredfordulón az idő felhasználása, beosztása, ritmusa, különböző „síkjainak” egymáshoz való viszonya (például a munkaidő és a szabadidő egységei) alapvető változásokat mutatnak – mindez pedig szorosan összefügg a globalizáció jelenségével. Az időbeliség történeti szakaszhatárainak leggyakrabban használt felosztása Geissler nevéhez fűződik, aki egy modernitás előtti, egy modern, illetve egy posztmodern időhöz való viszonyt különböztet meg (GEISSLER, 2005). A premodern időkezelés a tradicionális társadalmakat jellemzi, a modern az ipari *

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék

279

forradalom következtében kialakuló rendszereket, míg a posztmodern pedig az utóbbi évtizedek sajátossága. (Itt fontos azt is megjegyezni, hogy ez a felosztás a nyugati kultúrkörre fókuszálva tekinthető érvényesnek. Ezeknek az időkezelési módoknak a megjelenése nem tisztán történik, hanem egymással keveredve, domináns szerepet azonban korszakonként csak egyikük játszik.) Az időbeliség történeti megközelítése A tradicionális társadalmak időbelisége a következező jellegzetességekkel írható le: feladatorientáltság (az idő a közösség és az egyén feladataival egységet alkot, attól el nem választható), a transzcendens jelleg erőteljes megléte, kvalitatív érzékelés és mérés (tehát nem órákban-percekben való értelmezés), valamint a jövőre vonatkozó elképzelések azon sajátossága, hogy az nem kiszámíthatatlan, hanem előre meghatározott dolgok eljövetele lesz. A premodern társadalmak erős közösségi kontrollt gyakorolnak az egyének felett, ami az időhöz való viszony tekintetében kötött tevékenységrendszert jelent. Az élet megszervezésének, rendjének kialakítási joga tehát nem az egyének kezében van.87 Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy ez a kötött tevékenységrendszer társadalmi rétegenként eltérő mintákat rajzolhat ki. A modern időkezelés megjelenésének első jelei a gazdasági változások következtében bontakoztak ki a városi társadalmak polgári rétegeiben. Ez a folyamat a XIII-XIV. században kezdődött, és alapja a piacok szabályozásának, a gazdasági tranzakcióknak, és a kereskedők életmódjának zökkenőmentes megszervezése volt. Terjedni kezdtek az idő újfajta mérésére alkalmas mechanikus szerkezetek, amelyek először csak órákat, majd később – az igények növekedésével – már perceket is mutattak. Az idő tehát lassan kezdett elszakadni a természeti folyamatoktól, kezelése pedig racionálissá válik és – különösen a protestáns gondolkodásban – megjelenik az idő-takarékosság és az elvesztegetett idő gondolata. Természetesen ezek a tendenciák egyelőre nem érintik az európai társadalmak népességének legnagyobb hányadát, ugyan akkor előre vetítik a kibontakozó viszonyok jövőbeni kereteit. Általánossá válása a XVIII.-XIX. századra tehető, ekkor az idő racionális kezelése a társadalmakban elfogadott értékké válik, az egyének szintjén pedig megtörténik ennek a belsővé tétele. Az átállás persze nem problémamentes, hiszen pl. a gyári munkarend számtalan – és kezdetben csak nehezen elsajátítható - új elemet tartalmaz (pl. szünetek hiánya, éjszakai munkavégzés megjelenése, percre pontosan kezdődő munkaidő, gyorsabb tempó, és azonos intenzitás). Az időt itt apró egységekre osztják fel, és az ehhez való viszonyt híven tükrözi a taylori és a fordi munkamódszer is. A XIX. század időbeliségének fontos hozadéka az időszámítási rendszerek egységesítése is. Míg a premodern társadalmakban ezek egymás mellett éltek, a középkorban pedig a 87

Bourdieu írja, hogy „gyanút keltenek mindazok, akik akkor dolgoznak, mikor mások pihennek, és otthon ülnek, mikor a többiek a mezőn vannak vagy a falu utcáin sétálnak”.

280

legtöbb városnak saját (sokszor egyszerre több) lokális ideje volt, a közlekedés fejlődésével, a vasúthálózat kiépülésével ez az állapot már tarthatatlanná vált.88 Az 1884-es Nemzetközi Medián Konferencia egy egységes, az egész világra kiterjedő időmérési szabvány kidolgozását tűzte ki célul, amelynek eredménye lett a greenwichi idő világszerte elfogadott használata (BETTS, 2002). A posztmodern időbeliség legfontosabb jellegzetességei A XX. század az időhöz való viszonyban radikális változásokat eredményezett – ez a tendencia mind a filozófiában (pl. Bergson), mind a művészetekben megfogható. A hagyományos gondolati keretek, struktúrák és világképek feloldódása, amellyel párhuzamosan a globalizáció is egyre inkább átszabja az egyének életét, újfajta – Geissler szavaival élve – posztmodern időbeliséget eredményezett. Ez természetesen nem értelmezhető a távolságok csökkenése, a mediatizáció, a hálózatokba rendeződés vagy az interdependencia fogalmának használata nélkül. Az utóbbi évtizedekben megszülető társadalmak időbeliségének leírására több fogalom is született, amelyek a jelenség más és más aspektusaira helyezik a hangsúly: a német nyelvű szakirodalomban elterjedt a „felgyorsult társadalom” (Hochgescwindigkeitgesellschaft), a „világidő” (Weltzeit), a „felxibilis idő” (Flexzeit), az „idő nélküli társadalom” (Gesellschaft ohne Zeit) vagy a „nonstoptársadalom” (Nonstop-Gesellschaft) kifejezés is. Magyar nyelven ezekről a jelenségekről azonban alig, vagy egyáltalán nem olvashatunk. A posztmodern időbeliség legfontosabb jellegzetességei a következőek: - Flexibilis idő. Mindez a kötött, szabályozott és kiszámítható időkeretek végét jelenti – mind a munkaidő, mind a szabadidő tekintetében. A szabadidő és munka határai – ezáltal - összemosódnak. Ezáltal a jövő kiszámíthatatlanná, a napok menetrendje pedig hektikussá válik: a rutin tevékenységeknek többé már nincsenek rögzített időpontjaik (pl. felkelés-lefekvés, étkezés, munka). - Gyorsaság. Az információs technológia nyújtotta lehetőségek, a munkaerőpiaci versenyhelyzet éleződése, a gépekhez való igazodás az egyének életritmusának fokozódásához vezetett. A „felgyorsult társadalom” fontos sajátossága, hogy az egyének minél több tevékenységet minél kisebb időegységekbe szeretnének belesűríteni. - Az idő „kitágulása”. Az emberi tevékenységek – legyen szó akár munkáról, akár szórakozásról – a nonstop-társadalom kereti között egyre inkább átszűrődnek az idő korábban hasonló célokra fel nem használt területeibe. A műszakos- és távmunkák, a projekt-munkák belenyúlnak, vagy teljesen kitöltik az éjszakai órákat. Ide kapcsolódik a tévécsatornák állandó műsorszórása, a boltok nonstop nyitva tartása, valamint a szolgáltatások éjjel-nappali biztosítása is.

88

Az Egyesült Államokban az 1860-as években például 300-féle lokális időszámítás létezett. (GEISSLER, 2005)

281

- Az idő individualizációja. A közösség által megszabott időkeretek kényszerítő ereje a modern időkezelés kezdete óta csökkenő tendenciát mutat. A posztmodern idő az egyénnek egyfajta „idő-szuverenitást” biztosít, azaz döntési lehetőséget saját életritmusának kialakításában. Ez azonban az emberek számára nem csak korábban nem látott szabadságot, hanem eddig nem tapasztalt terheket és felelősségeket is jelent. Az individualizáció következtében az egyes emberek egyre sajátosabb, eltérőbb idő-mintázatokat produkálnak (EBERLING-HENCKEL, 2005). - A szinkronizáció és a kollektív ritmusok feloldódása. A tradicionális társadalmakban a rendszeridők és az egyéni idők kerek egészet alkotnak. Ez a ritmusbeli egység megbomlik, és végképp elszakad a természeti környezettől. - Az időhatékony tevékenység-szervezés és az egyidejűség fokozódása. Az emberek – írja Gleick - soha ennyi különböző tevékenységet nem végeztek még tudatosan egy időben - Az idő-hiány és az idő-bőség egyszerre történő jelenléte. Geissler szerint ez a posztmodern időkezelés egyik legérdekesebb sajátossága. Ezt a kettősséget szemlélteti az is, hogy míg az egyének sokszor az idő hiányára panaszkodnak, addig az időmérleg vizsgálatok tanúsága szerint – az általuk naponta tévénézésre fordított időtartam folyamatosan növekszik. - Az idő, mint negatív státuszszimbólum. Volker Faust írja, hogy míg pl. az ókori Görögországban a nyugodt, ráérős mozgás és tevékenységvégzés státuszszimbólumnak számított, a sietség pedig a szolgák sajátossága volt, addig ez a tendencia mára a visszájára fordult (FAUST, 2005). Ennek az újfajta időkezelési formának a megközelítési módja - a szakirodalom tükrében - leginkább a fogyasztói társadalmak kritikájához kötődik.89 Létrejöttét főként gazdasági okokkal magyarázzák. Ugyan akkor elgondolkodtató, hogy egyes elemei olyan társadalmi csoportoknál is megtalálhatóak, amelyeknél ez az életritmus nem lehet kizárólag gazdasági következmény eredménye (pl. a főiskolások-egyetemisták körében). Globális idő? Az internet, a telekommunikáció, és a közlekedés felgyorsulása lehetővé teszi azt, hogy a különböző időzónák összemosódjanak. A munkavállalás az internet segítségével akár egyszerre több időzónában is megszervezhető (Az Eberling által is használt „global players”-fogalom is ide kötődik.) (EBERLING-HENCKEL, 2005). Lehetővé válik az egyes időzónák közötti „váltás” – a közlekedés felgyorsulása miatt ráadásul ezek nem is minden esetben zökkenőmentesek, hiszen ezek sokszor tényleges helyváltoztatással is járnak. A globalizációnak és a mediatizációnak az időbeliségre gyakorolt egyik legfontosabb hatása az egyidejűség fokozódása. Az élő közvetítések, a 89

A posztmodern időbeliség egyes elemeivel foglalkozó írások egy része sok esetben nem is törekszik objektivitásra, hanem csupán a jelenség negatív vonásait hangsúlyozza.

282

webkamerák stb. segítségével az eseményeket azonos időben közvetítik a világ bármely pontján. A „Föld összezsugorodása” tehát megszünteti vagy leredukálja azt az időtartamot, amíg az információk az egyénekhez eljutnak.90 A világméretű hálózatokba való szerveződés, amely a globalizáció egyik legfontosabb eleme, és egyfajta „világidőt” eredményez, azonban nem egyértelmű vagy csak egy irányba ható folyamat. A globalizáció csak a lokalizáció fogalmával együtt értelmezhető, ez pedig kedvező lehetőségeket kínál a lokális vagy kisebbségi identitásoknak, és ezáltal a lokális időbeliség kereteinek is. Ennek igen sok terepe elképzelhető: elég, ha a vallási kisebbségek eltérő és párhuzamosan futó időszámítási rendszereire gondolunk, vagy a kisebb közösségeknek a hagyományőrzéssel összekapcsolódva arra az igényére, hogy régi ünnepeket, tradíciókat elevenítsenek fel. Az így kialakuló életritmus, munkarend – állítják többen is – az ember nem természetes állapota, testi és lelki zavarokat okozhat (FAUST, 2005). Mások szerint elsajátításához bizonyos készségek kellenek, amelyeket nem mindenki birtokol. A legnagyobb gondot az okozhatja, hogy a rekreációra nem, vagy csak alig, és kiszámíthatatlanul marad idő. Az így kialakuló életritmus huzamosabb időn keresztül – írja Faust – felemészti az egyének tartalékait, és a pihenést a legszükségesebb időtartamra redukálja le (FAUST, 2005). Meg kell azonban említeni azt is, hogy a XIX. század ipari munkarendjét (a munkaidő-szabályozása előtt) szintén nem lehet egy emberbarát és a biológiai ritmushoz jól illeszkedő jelenségnek tekinteni. Lényeges tehát, hogy egyetlen időkezelési módot sem lehet leírni pusztán negatív vagy pozitív jegyekkel. Az utóbbi évtizedekben tapasztalható változások egyre többünk életét jellemzik, a napjaikban kiformálódó időbeliség pedig égetően aktuális jelenség – ennek a vizsgálatakor tehát objektív megközelítésre van szükség. Felhasznált irodalom BAUMAN, Z.: A gloalizáció. Társadalmi következmények (2001) Szukits Könyvkiadó, Budapest BERGMANN, W.: Az idő a szociológiában (1990) (In.: Időben élni – történetiszociológiai tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest) BETTS, J: A modern időmérés fejlődése. Az ingától az atomokig (2002) (In.: Az idő története, szerk.: Lippincott, K., Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Részvénytársaság, Budapest) BOURDIEU, P.: Egyszerű újratermelés és ciklikus idő (1978) (In.: A társadalmi egyenlőtlenségek rendszere, Gondolat Kiadó, Budapest) CSÉFALVY Z.: Globalizáció 1.0 Érvek és ellenérvek (2004) Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest 90

A középkorban pl. az egyes járványokról, fontosabb eseményekről szóló információk esetében ez az időtartam több hónap vagy akár év is lehetett - ezalatt az idő alatt azonban sokszor átalakult a hírek tartalma, vagy éppen teljességgel elvesztették aktualitásukat.

283

EBERLING, M. – HENCKEL, D.: Auf dem Weg in die Nonstop-Gesellschaft? (2005) www.difu.de/index.shtml?/publikationen/difu-berichte/2_01/artikel6.shtml ELIAS, N.: Az időről (1990) (In.: Időben élni – történeti-szociológiai tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest) FAUST, V.: Zeitalter der Manie (2005) http://www.psychosozialegesundheit.net/psychohygiene/pdf/faust3_zeitalter.pdf FEJŐS Z.: Az idő – képzetek, rítusok, tárgyak (2000) (In.: A megfoghatatlan idő, Tabula Könyvek, Budapest) GEISSLER, K.: Vom Tempo der Welt. Am Ende der Uhrzeit (2005) www.evbg.ch/fileadmin/downloads/buchzusammenfassungen/tempo.pdf GELL, A.: Idő és szociálantropológia (2000) (In.: Idő és antropológia, Osiris Kiadó, Budapest) GLEICK, J: Gyorsabban (1999) Göncöl Kiadó, Budapest HENCKEL, D.: Arbeitszeitflexibilisierung und ihre Auswirkungen auf die Entwicklung im öffentlichen Raum (2003) (In.: Immer flexibel – immer mehr. Auf dem Weg zum Zeitsiouverenität) www.verdi.de/mediamaker/2003__3/zeitsouveraenitaet HEWENER, V.: Von den gulten alten Zeit zur Nonstop-Gesellschaft? (2003) www.vera-hewener.de/html/ body_von_der_guten_alten_zeit.html MATUSCHEK, I.: Zeit und Devianz (1999) http://edoc.huberlin.de/dissertation/matuschek-ingo.1999-07-19/PDF/Matuschek.pdf INGOLD, T.: Munka, idő és ipar (2000) (In.: Idő és antropológia, Osiris Kiadó, Budapest) SIGALOVA, E.: Entwicklung der postmodernen Zeitvorstellungen (2005) //www.gradnet.de/papers/pomo2.archives/pomo02.papers/postmodernezeit.htm THOMPSON, E. T.: Az idő, a munkafegyelem és az ipari kapitalizmus (1990) (In.: Időben élni – történeti-szociológiai tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest) VIRILIO, P.: Háború és televízió (2003) Magus Design Stúdió Kft., Kaposvár

284

AKÁDIA – EGY ŐSI FRANCIA KÖZÖSSÉG EGYKOR ÉS MA Kapusi János* Summary: The historical development of Acadia is, from the beginning, totally different to that of other North American French communities. The mass expulsion and deportation of the 1750s has put an end to a flourishing, yet often ignored and disregarded Acadian culture and fundamentally determined the future of the members of the Acadian community. After four centuries of settlement in the three provinces of Eastern Canada – New Brunswick, Nova Scotia and Prince Edward Island –, in defiance of negative demographic tendencies and unfavourable economic conditions, Acadians have been struggling to maintain and protect their rich cultural heritage. Although that region does not exist officially, Acadians are encouraged to preserve their peculiar values and traditions that really make them neither Québécois, nor simply French, but Acadian. Kulcsszó: Akádia, kolonizáció, frankofón A tavalyi volt a franciák 400. esztendeje Észak-Amerikában. 2003-ban ünnepelte megalapításának 350. évfordulóját a legősibb, ma is létező akádiai település, Pubnico. Idén 250 éve az akádiai francia lakosság történetének legsötétebb eseményének, az ezreket érintő deportálásnak, amelynek kezdőnapjára – július 28. – 2003 óta immár Kanada-szerte megemlékeznek. Mindezek ellenére a kanadai franciák történetét feldolgozó írások többségében méltatlanul kevés szó esik az akádiai franciákról, holott ez az ősi közösség tekinthető az észak-amerikai francia kultúra magjának. Változatos történelmi út eredményeként zömük már nem él a szűken vett ősi Akádia területén. Mai térképeken, atlaszok lapjain már alig találkozunk e történelmi egység ősi nevével, inkább csak az azt felosztó közigazgatási egységekével: New Brunswickkal, Új-Skóciával (Nova Scotia), Prince Edward Islanddel, illetve kisebbrészt az egyesült államokbeli Maine-nel. Az akádiai franciák története Az akádiaiakat nem lehet a Szent Lőrinc-folyó közelében kialakult francia közösség egy leszakított darabkájaként értelmezni. Fontos leszögezni, hogy szinte a kezdetektől fogva külön utakon járt Akádia és a majdani Québec, a történelmi fordulatok – és a nyomukban érkező társadalmi-gazdasági változások – révén a különbségek egyre nyilvánvalóbbakká váltak. Franciaországból érkező telepesek a mai Új-Skóciában, az Annapolis folyó völgyében alapították meg 1605-ben Port Royalt (egyben a kontinens első európaiak által létrehozott állandó települését), *

Egyetemi hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

285

szemben a Szent Lőrinc-folyó menti Québecville – Québec City – 1608-as megalapításával. Bár az újvilági franciák atyjának tartott Samuel de Champlain hamar továbbállt új lehetőségek után kutatva, a maroknyi diaszpóra lassan gyarapodni kezdett és a leírások szerint igyekezett barátságos viszonyt fenntartani a környék indián törzseivel, majd a később megérkező britekkel is. Így hamar kiérdemelték a „semleges franciák” megjelölést, amely gyakorlatilag az első említést érdemlő különbségtétel volt Észak-Amerika francia lakosságán belül. A 17. század során számtalan változásnak volt térszíne az angolok által immáron Új-Skóciának (Nova Scotia) nevezett terület. Leo Driedger Multi-Ethnic Canada c. munkájában Thomas Bergert idézi: „Akádia, beékelődve Új-Franciaország és Új-Anglia közé, állandó konfliktus forrása volt franciák és angolok között. Port Royal száz év alatt kilenc alkalommal cserélt gazdát, hatszor harcok árán, háromszor békeszerződések alapján” (DRIEDGER 1996). Mivel a jelentős háborúkat megvívó és polgári átalakuláson átmenő anyaország keveset törődött az ezer főt alig meghaladó akádiai lakossággal1, az utrechti békében (1713) könnyű szívvel átengedte az angoloknak Akádiát, s csak a Cape Breton (Ile Royale)- és a Prince Edwardszigetre (Ile St.Jean), valamint New Brunswick partmenti részével. A térségben ekkor a 4-5.000 főt számláló francia származású lakosság volt többségben hamar növekedésnek indult a louisbourg-i erőd építésének köszönhetően, de a gyarapodás szinte kizárólag a Franciaország kezén maradt területekre korlátozódott. Még nagyobb ütemben indult növekedésnek Akádia angoljainak száma, a következő évtizedek alatt ezreket telepítettek a régióba, új településeket is megalapítottak, köztük Halifax városát is 1749-ben, elsősorban a Fundy-öböl környékén maradt francia lakosság ellensúlyozására (JOY 1967). Az 1750-es évek közepére kiéleződő francia-angol viszony miatt az akádiai franciák szorult helyzetbe kerültek, hiszen semlegességükhöz ragaszkodva nem voltak hajlandók felesküdni a brit koronához való hűségre. Ennek eredményeként a Charles Lawrence vezette angol katonaság 1755-ben egy esetleges felkeléstől tartva a francia lakosság tömeges kitelepítésébe és deportálásába (Grand Dérangement) kezdett, amely során az akádiai franciák háromnegyede kényszerült elhagyni otthonát.2 Töredéküknek sikerült csak elmenekülnie a deportálás elől. Több ezer lakosnak Québecben, a Gaspé-félszigeten, a St. Pierre és Miquelon-szigeteken, illetve a mai New Brunswick területén kellett új otthont keresnie – igaz, később az amerikai függetlenségi háború miatt elüldözött lojalisták érkeztével a déli részen élők is északabbra, a Saint John folyó környékére kényszerültek. Az akádiaiak jelentős részét azonban délre, a tizenhárom brit kolónia valamelyikére száműzték, kisebb közösségeket, nemegyszer azonban egész

1

Ezt jelzi Voltaire elhíresült mondata, amelyben a későbbi Kanadát csupán „néhány hold hóként” aposztrofálta. (MOLNÁR 1996, p. 8.) 2 Henry Wadsworth Longfellow amerikai költő Evangeline című, 1847-ben írt művében emlékezik meg az eseményekről.

286

családokat választottak szét, azzal a céllal, hogy mihamarabb elősegítsék beolvadásukat az őket körülvevő angolajkú közösségbe.3 Louisbourg 1758-as elestét követően a franciák által megtartott területeken folytatódott a kitelepítés: összesen több mint 3000 fő kényszerült vissza Franciaországba Ile St. Jean-ról. Az 1755-ben elüldözöttek közül sokan visszatértek eredeti lakóhelyükre, földjeiket azonban már nem kapták vissza a brit telepesektől, így New Brunswick partjai mentén, illetve környező kisebb szigeteken telepedtek le. Emellett meg kell említeni a délebbi gyarmatokon, zömében Massachusetts, Maryland, Connecticut és Pennsylvania területén élő közel háromezernyi akádiait is. Különösen érdekes a Mississippi-delta környékén letelepülő francia származásúak története: egy apró néhány száz fős diaszpórából nőtt ki Louisiana államban Észak-Amerika egyik legsajátosabb kulturális színfoltja.4 1. táblázat. Akádia francia lakosságának változásai (1755-1765) (Forrás: RICHARD J. JOY: Languages in Conflict, 74. p.) 1755 1765

RICHARD J. JOY szerint az 1755 és 1765 között eltelt viharos tíz év során Új-Skócia 12.000 3.300 mintegy felére esett vissza Cape Breton-sziget 3.800 1.000 a francia származásúak létszáma a térségben. (1. Új-Skócia többi része 8.200 2.300 táblázat) A legnagyobb Prince Edward-sziget 3.000 800 változáson Új-Skócia ment New Brunswick 4.300 6.250 át, hiszen francia lakossága Összesen 19.300 10.350 több mint háromnegyedét elvesztette, így a közel tízezer főnyi brit és más európai származású lakosság mellett már csak egy alig több mint háromezres kisebbséget alkotott, nem is beszélve arról, hogy a brit kolóniák függetlenségi harcai során a délebbre eső New England felől érkező bevándorlók és menekültek tovább erősítették a régióban az anglofón dominanciát. Kisebb nagyságrend mellett, de hasonló mértékű volt a csökkenés a Prince Edward-szigetet illetően is. Ezzel szemben New Brunswick francia közössége közel 2.000 fővel gyarapodott, ez elsődlegesen a Fundy-öböl környékén élők északabbra szorulásával magyarázható.

Akádia frankofónjai napjainkban 3

Az 1755-ben deportált kb. 6000 fő elsősorban az alábbi kolóniákra került: Virginia (1500), Északés Dél-Carolina (1000), Maryland (900), Connecticut (730), Massachusetts (730), Georgia (500), Pennsylvania (450), New York (340). Szinte mindenhol ellenséges elemeknek tartották őket és kizárták őket a társadalomból, mintegy ezer főt továbbküldtek Nagy-Britanniába. (www.acadiancajun.com/1755ex.htm ) 4 Az első lakosok 1764-65 során érkeztek New Yorkból, akikhez az 1780-as években több mint ezren csatlakoztak. E New Orleansban és közelében koncentrálódó, irodalmáról és zenei örökségéről is ismert közösség még napjainkban is a francia nyelv egy érdekes dialektusát, a Cajunt használja. A francia nyelvű lakosság területi átrendeződése az alapja azon történészek felvetésének, akik egyenesen két Akádiáról beszél: egy new brunswickiről és egy louisianairól.

287

A régió területén, az azt felosztó három atlanti provinciában a 2001-es népszámlálás adatai szerint kb. 279.000 francia anyanyelvű lakos él, döntő többségük New Brunswickban, ahol a tartományi lakosság egyharmadát teszik ki5 (1. ábra, 2. táblázat). Nem szabad figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy azok közül, akik a népszámlálás alkalmával francia anyanyelvűeknek vallják magukat, valószínűleg sokan az angolt használják otthon, ennek fényében pedig a táblázatban feltüntetett értékek némileg pozitívabb képet adhatnak, mint amilyen az a valóságban. A három tartomány vizsgálatát érdemes kettéválasztani, hiszen míg Új-Skócia és Prince Edward Island sok tekintetben hasonló folyamatokat mutat, New Brunswick helyzete egész Kanadára nézve is különleges.

1. ábra. A francia anyanyelvű lakosság elhelyezkedése a vizsgált három tartományban (Forrás: atlas.gc.ca/site/…) 2. táblázat. Az Akádia területén osztozó provinciák frankofón lakossága (2001) (Forrás: Atlantic Canada Opportunities Agency) Francia anyanyelArányuk a tartományi vűek (fő) lakosságból (%) N.B. 236.665 32,9 N.Sc. 36.740 4,1 P. E. I. 5.335 4,2 Összesen 278.740 16

New Brunswick

A tartomány lakossága 1961-ben még közel 600 ezer főt tett ki, amelynek kicsivel több mint egyharmada tartozott a franciaajkúak körébe. A lakosságszám dinamikus növekedése az elmúlt 15 év során lelassult, a frankofónok részaránya azonban némileg csökkent, de a kilencvenes évek közepétől kezdve stabilnak mondható. Az 1991-es adatok még 34,5 %-ról, azaz mintegy 5

Azonban az még érdekesebb, hogy a népszámlálás során hányan jelölték meg etnikai hovatartozásukként az akádiait: mindössze 71.590-en. New Brunswickban 26.220-an, Québecben 17.420-an, Új-Skóciában 11.180-an, Ontarioban 8.745-en, Prince Edward Islanden pedig 3.020-an. (en.wikipedia.org/wiki/Acadian)

288

250 ezer emberről számoltak be, a következő két népszámlálás eredményei már kicsivel alacsonyabb arányt jelenítenek meg. A 2001-es cenzus szerint ez kb. 237 ezer francia anyanyelvű lakost jelent. A stabilitás oka a bevándorlók számának csökkenésében és a tartomány minimális természetes növekményében keresendő. A francia származású lakosság területi elhelyezkedése a fentebb részletezett történelmi változások eredményeként alakult ki. Így jött létre az a sajátos nyelvi és kulturális határvonal, amely ma is jellegzetesen kettéválasztja a provinciát: a tartományt ÉNy-DK irányban kettészelő Madawaska/Edmundston–Moncton vonaltól északra döntően francia származású, francia nyelvet beszélő lakosságot találunk, attól délre pedig zömmel brit eredetű, angol nyelvű közösségeket.6 Az 1961-es népszámlálás adatai szerint az északi rész mintegy 200.000 frankofónjával szemben a vonaltól délre alig több mint 10.000 franciaajkú lakost számláltak. Ez a választóvonal egy jóval hosszabb sáv, az ún. Soo-Moncton Bilingual Belt legkeletibb részeként emelkedett ki és stabilizálódott a 19. század során (JOY 1967). Ez foglalja magában Kanada azon területeit, ahol a lakosság igen nagy hányada vallja kétnyelvűnek magát, így Új-Brunswick északi és középső részét is. Új-Brunswick, az egyetlen hivatalosan is kétnyelvű kanadai provincia lakosainak 44 %-a brit, 34 %-a francia (szinte kizárólag ők vallják anyanyelvüknek a franciát, igaz, ennél bizonyítottan kevesebben beszélik otthon is ezt a nyelvet), 22 %-a egyéb származású, a lakosok közül csak 1 % vall anyanyelvének egy harmadik nyelvet (DRIEDGER 1996). Ugyanakkor mindegyik szerző kihangsúlyozza, hogy a francia nyelv fennmaradása – Kanada többször is módosított alkotmányának nyelvhasználatot illető hiányosságai ellenére – Québec után itt tűnik a leginkább biztosítottnak. Ezt támasztják alá a Driedger által vizsgált nyelvi kontinuitás-indexek is: a francia nyelvre vonatkozó érték Új-Brunswick esetében 91,6 % (1991), ami különösen magas érték annak fényében, hogy ÚjSkócia és Prince Edward Island értékei el sem érik a 60 %-ot!7 Richard J. Joy munkájában külön fejezetet szentel annak az 1950-es évek során felvetődött elképzelésnek, amely szerint az akkori demográfiai trendek és a francia nyelv helyzetének javulása mellett az elfeledett Akádia mint történelmi régió és ősi francia magvú terület feléleszthetővé, feltámaszthatóvá vált volna. Az elképzelést alátámasztották az 1951-es népszámlálás tanulságai is: a frankofónok aránya a tartományon belül elérte a 36 %-ot, mi több, a kimutatás szerint az iskolás korúak 45 %-a a franciát vallotta anyanyelvének. A francia kultúra láthatóan nagy lökést kapott a kedvező változásoktól, amelynek egyik legjelentősebb eredménye volt, amikor a tartomány 1963-ban döntött egy francia nyelvű egyetem felállításáról Moncton városában. A fellendülésnek azonban óriási gátját képezte 6

A frankofónok zöme az alábbi megyékben koncentrálódik: Madawaska, Victoria, Restigouche, Gloucester, Northumberland, Kent, Westmorland. 7 A nyelvi kontinuitás index rendkívül jól alkalmazható a népszámlálás során bevallott és a valóságos nyelvhasználat közötti ellentét megjelenítésére. Az index szerint New Brunswickban a franciát anyanyelvüknek vallók 91,6 %-a használta otthon is ezt a nyelvet. (Québec esetén a francia nyelv mutatója 101,2 %, míg az angolé 121,7 % volt.) (DRIEDGER 1996, p. 110.)

289

– és képezi ma is – a frankofón többségű területek alacsonyabb fokú urbanizáltsága. A franciaajkúak zöme kisebb településeken, tradicionálisan rurális közegben él, amely színvonalát tekintve mind az oktatás, mind a keresetek terén nagy lemaradásban van más provinciákhoz, sőt a tartomány déli részéhez képest is, ez pedig nagyban beszűkíti lehetőségeiket. Joy arra is rámutat, hogy a fenti okok miatt a egyre növekvő hányaduk, elsősorban a fiatalabb korosztály, próbál az országban máshol, elsősorban nagyobb városokban lehetőségeket keresni – e változás kapcsán pedig realizálódhat az asszimiláció veszélye. Más szerzők kiemelik a francia közösség központvesztését is: mivel Moncton8 kétnyelvűsége drasztikusan megnövekedett, egyre kevésbé lesz képes betölteni a centrumszerepet, így pedig a francia nyelv még inkább sebezhetővé válhat (KRÓTKI-REID 1994). Új-Skócia és Prince Edward Island Új-Skócia provincia valamivel több mint 36 ezer fős franciaajkú közössége az elmúlt közel másfélszáz év során alig gyarapodott, ugyanakkor részaránya jelentősen visszaesett. 1871-ben a tartománynak 32.800 magát francia anyanyelvűnek valló lakosa volt, ezzel a provinciális összlakosság 8,5 %-át tette ki. Ezzel szemben az 1961-es mutatók szerint több mint 3 %-ot esett arányuk a lakosságon belül, köszönhetően elsősorban a bevándorlásnak, az interprovinciális migrációnak, valamint a mind erősebbé váló asszimilációs folyamatoknak. 1991-es adatok szerint arányuk 4,2 %-ot tett ki (LEBLANC 1995), ami további csökkenésről tesz tanúbizonyságot, a legfrissebb statisztikák fényében azonban stabilitás mutatkozik, hiszen 2001-ben 4,1 %-os volt a részesedésük a provincia összlakosságából. A francia közösségek legnagyobb koncentrációi Halifax, Yarmouth és Digby körzetében találhatók (összesen az új-skóciai frankofónok kétharmadával), valamint Richmond, Inverness, Chéticamp, Greenwood és Pomquet környékén találhatók. A tartományi központ Halifax érdekes képet mutat: a Joy által vizsgált két népszámlálás közt eltelt 90 év során közel tizenkétszeresére emelkedett a francia anyanyelvűek száma – 500-ról 5.900 főre –, azonban a vizsgálatok szerint 90 százalékuk otthon már az angol nyelvet használta. Joy azon a véleményen van, hogy a tartományi fővárosba költözés a francia kisebbség számára szinte egyet jelent az asszimilációval, a francia nyelvhasználat feladásával (JOY 1967). E provincia esetén fontos megemlíteni az országos szinten is jelentős bevándorlást is, amely méginkább veszélyezteti a francia nyelvű közösség fennmaradását. A Prince Edward Island provinciában élő franciák helyzete némileg eltér az Új-Skóciában élőkétől. A tartomány lakossága 19. század utolsó évtizedeitől kezdve lassú csökkenést, majd a II. világháborút követően fellendülést mutat, a francia anyanyelvű lakosság változásai azonban nem teljesen követik ezt a vona8 Ha az ősi Akádia magját keressük, akkor Moncton mint kulturális központ semmiképp sem jöhet szóba. Éppen a kisebb települések azok, ahol az akádiai kultúra elemei megőrződtek: ilyenek pl. Caraquet, Cap-Pelé (New Brunswick), Urbainville, Miscouche (P.E.I.), Chéticamp, Comeauville, Grand-Pré vagy a cikk elején emlegetett Pubnico (Új-Skócia).

290

lat. A csökkenés hasonló mértékű, mint a provincia összlakosságáé, csakhogy a századfordulón egy jelentősebb csúcs mutatkozik, azóta viszont fokozatosan, már-már megállíthatatlannak tűnő módon csökken a franciák száma és aránya, amely 1961-ben már csak 8% körül mozgott – holott 1901-ben még a 13%-ot is elérte – 1991-ben már csak 4,8 % volt (LEBLANC 1995), a legfrissebb kimutatások szerint pedig már csupán 4,2 %-ot tesznek ki, mivel számuk alig haladja meg az 5 ezret. A tartományi népesség számának csökkenése elsősorban tehát a francia származású lakosság számának negatív alakulásával függ össze. A francia nyelv túlélése elsősorban a tartomány kisebb, ősi településein múlik, de a kedvezőtlen változások fényében ez hosszútávon kétségesnek tűnik. Jövőkép A vizsgált változások tükrében Akádia életben tartása nem tűnik egyszerű feladatnak, ugyanakkor nem is lehetetlen, bár a kanadai francia kultúrát övező figyelem fókuszától, Québectől távolabb, jóval kedvezőtlenebb demográfiai és gazdasági viszonyok mellett ez különösen nehéz terhet ró a maroknyi franciaajkú közösségre. Érdekes, hogy a régió kisebb fokú urbanizáltsága a francia kultúra és nyelv szempontjából egyszerre fejti ki negatív és pozitív hatásait: ugyan a tradicionális rurális társadalom továbbélése és a gazdaság kevésbé dinamikus volta sok fiatalt kényszerít a „bölcső” elhagyására, pontosan ezek a kisebb ősi települések képesek a leginkább arra, hogy megőrízzék az igazi akádiai kultúrát, értékeket és megóvják őket az asszimiláció és a bevándorlás egyre fokozódó veszélyétől. A nyelvi kontinuitás-indexekre hagyatkozva kijelenthető, hogy valójában csak a legnagyobb közösséggel bíró New Brunswickban látszik biztosítottnak a frankofónok jövője, a másik két provincia tendenciái rövid időn belül komoly változásokat vetítenek elő. Talán éppen a bevezetőben említett eseménysorozatok lesznek a legnagyobb hatással a folyamatokra: éppen idejében hívják fel a figyelmet az akádiai hagyományok fontosságára és az azt fenyegető veszélyekre. Irodalomjegyzék DRIEDGER, L. (1996): Multi-Ethnic Canada – Identities and Inequalities. – Oxford University Press, Toronto. JOY, R. J. (1967): Languages in Conflict - The Canadian Experience – Ottawa. KRÓTKI, K. J. – Reid, Colin (1994): Demography of Canadian Population by Ethnic Group. – In: Berry, J.W. – Laponce, J.A. (ed): Ethnicity and Culture in Canada – The Research Landscape – University of Toronto Press, Toronto, pp. 17-59. LEBLANC, P. E. (1995): Francophone Minorities: The Fragmentation of the French-Canadian Identity. – In: McRoberts, Kenneth (ed): Beyond Québec: Taking stock of Canada. McGill-Queen’s University Press, pp. 358-368.

291

KELET-KÖZÉP-EURÓPA FEJLŐDÉSE AZ INTEGRÁCIÓ ÚTJÁN Hajdu Csaba∗ Summary: The study focuses on five East Central European countries: the Czech Republic, Poland, Hungary, Slovakia and Slovenia. It analyses the socioeconomic processes of the listed countries in three different time periods during the years leading up to the EU accession. The author also discusses some indicators for the determination of the position of the five countries in comparison with the old member states. Kulcsszó: EU, Közép-Európa, rendszerváltás hatásai, regionális fejlettség A vizsgálat öt kelet-közép-európai állammal foglalkozik, ezek Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Az első részben az országokat két időszak alapján vizsgáltam. 1990-től 1993-ig tartó időszak a rendszerváltással és annak következményeivel foglalkozik, míg az 1994-tól 1996-ig tartó időszak már az integráció első lépcsőfokát az előszerződések időszakát mutatja be. A rendszerváltás és következményei (1990-1993) 1989-1990 alapvető fordulópont ezen országok fejlődési útjában. A politikai és gazdasági rendszer mindenütt összeomlott. Helyükbe demokratikus politikai intézmények és piaci típusú gazdasági rendszerek léptek.

Ezt nevezzük rendszerváltásnak, amely különböző átalakulásokat okozott az országok életében: - Piacosítás: tervezési rendszerek megszüntetése; árak, bérek liberalizációja, egyedi támogatási rendszer - Magánosítás: az állami tulajdon jelentős részének privatizálása; kárpótlás; tulajdonjog garantálása - Nyitás: kereskedelmi korlátozások megszüntetése; külkereskedelem liberalizálása; külföldi működőtőke bevonása; valutakonvertibilitás első lépései - Új kormánystruktúra: magában foglalja új intézmények létrehozását; közigazgatás reformja; az adózás új rendszere; önkormányzatok finanszírozásának reformja Az előszerződések időszaka (1994-1996): Az előszerződések aláírása megteremtette a lehetőséget, hogy az átalakulás elején lévő országok kiépítsék számukra az EU-ba vezető utat. ∗

Egyetemi hallgató, demonstrátor, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

292

Először ezt Magyarország tette meg 1994. március 31.-én. Majd következtek a többiek, egészen 1996. júniusig Szlovéniával bezárólag. Céljaik különböző integrációs indítékok voltak: (BALÁZS P. 1997) - Európai státus elérése: Az európai státus politikai igényére az Európai Közösség több, egymást követő lépésben, előbb gyorsan majd egyre vontatottabban adta meg a politikai választ. A gazdaságban pl.: Phare-program. Az első néhány év dinamikusnak bizonyult később viszont elhervadt az EK kezdeti lelkesedése. - EK támogatáselnyerése: célja a gyors gazdasági stabilizálás, viszont rendszerbeli átalakítással nem foglalkozott. - Gazdasági rendszerváltás: a jogi intézmények alkalmazkodása, és integrálódása az európai országok családjába. Eközben igyekezett távol tartani magát a transzformáció zűrzavarától. Az EU célja, hogy a rendszerváltás az országok saját falain belül menjen végbe. Elemzések: Az elemzés során társadalmi és gazdasági szinten hasonlítottam össze az országokat. Az 1. ábrán jól látszik, hogy az országok többségében az első időszakról még adatokat sincsenek. Csehországról és Szlovákiáról csak a szétválás után. Szlovénia kiemelkedik, köszönhetően annak, hogy kivonta magát a délszláv konfliktus alól. A többi ország elmaradva együtt halad. A 2. ábrán az országok az első időszakban még a rendszerváltás vagy Szlovénia esetében a háború utáni gazdasági recesszió jeleit mutatják növekvő munkanélküliségi rátával. A második időszakra általános csökkenés, illetve stagnálás figyelhető meg. A 3. ábra többségében a jóléttel együtt járó, manapság már általános természetes fogyás felé húzza az országok lakosságát. Aggasztó Magyarország helyzete, ahol már 1981-től minden évben csökkenő lakosságszámot regisztrálnak.

293

A második részben már megjelenik az EU is. Azzal, hogy az országok aláírták az előszerződést, felelősséget vállaltak az integrációért. Habár az előcsatlakozásból származó támogatások jól jöttek az országoknak, mégis sok buktatót is tartalmazhat maga az integráció elérése. A fejlődés jelei, az ˝integrációs érettség˝ elérése (1997-2003) 1. Integrációs ˝csapdák˝ (BALÁZS P. 1997) - a konszenzus csapdája - a félperiféria csapdája - a modernizációs csapda - az identifikáció csapdája A kelet-közép-európai országok integrációs várakozásai és az EU-nak erre adott válaszai között tartalomban és reakcióidőben is lényeges különbségek fedezhetők fel. A fejlődés ugyan szemmel látható, mégis az okok a rendszerváltó átalakulás politikai, gazdasági és szociológiai folyamataiban gyökereznek, valamint vegyülnek az EU csatlakozás integrációs csapdáival: - A konszenzus csapdája: Az európai integráció jelenlegi működése a kormányok szintjén zajlik. A csatlakozási eljárás is kezdetként belső politikai döntés volt. Először Mo. majd Lo. de később ez a folyamat megváltozott…. Tehát a ”tízek” kiválasztása is előbb, az EU belül kemény érdekegyeztetéssel folyt, amely később puha kompromisszumba torkollott. A szelekció nem az integrációs érettség kritériumait követte, hanem az adott körülmények között az EU maximális kiterjeszthetőségének határait húzta meg. - A periféria csapdája: A rendszerváltás után a kelet-közép-európai országok kerültek szem elé, akik nemcsak csatlakozni akartak, hanem teljes jogú tagként szerettek volna kapcsolódni az EU-hoz. Ezzel egyfajta belső félperiféria szerepkörét húzták saját magukra. Kérdés, hogy meddig tágítható ez a belső félperiféria anélkül, hogy politikailag túlsúlyba kerülne a centrummal szemben, valamint, hogy meddig szaporítható a hátrányosabb helyzetű tagok száma anélkül, hogy mértéktelenül sok forrást vonnának el a centrumtól. - A modernizációs csapda: Lényege, hogy az új még tapasztalatlan hatalmi elitek mennyire tudnak megbirkózni a pályamódosítás bonyolult feladataival. Köv.: nem válunk-e a bűnözés hátországává. A politikai elit ezért sokszor szembeáll a hagyománnyal és a változatlanság helyett az új értékek sokféleségét kínálja. Ám a társadalom sokszor belefáradhat e mesterséges modernizációba. Köv.: a modernizáció etnikai és vallási ellenreakciókat váltott ki. - Az identifikáció csapdája: A nemzeti önmeghatározás szükséges darabja a későbbi csatlakozásnak viszont nem szabad összekeverni az érdekeket sértő nacionalizmussal és az egyoldalú múltba nézéssel. Az ezredforduló előtt a rendszerváltó országok kizárólagos kritériumává lépett elő az EU tagság. Eközben viszont tágra nyílt az olló a modernizációs célok és a hagyomány között. Ennek

294

egyik jó példája Magyarország. Ahol az antimodernizációs, regresszív indulatok etnikai konfliktusok nélkül is társadalmi feszültséget okoztak. 2. A bővítés egyéb lehetséges szcenáriói (ILLÉS I. 2002) - ˝eurorealizmus˝ - az integráció kudarca - a félbe maradó integráció Elemzések: Az időszakon belül megjelenik az EU átlag, valamint mind az EU és a kelet-közép-európai országok közül a legjobb és a legrosszabb mutatókkal rendelkező országok. A 4. ábrán látható, hogy Szlovénia továbbra is vezető helyen van a térségben, és már alig marad el az EU-ban legrosszabb Portugáliától, ez viszont csak azt tükrözi, hogy az EU-n belül is óriásiak az eltérések. Szlovákia továbbra is az utolsó. Az 5. ábra Magyarország számára pozitív változást hozott, hiszen a térségben a legkisebb munkanélküliséget produkálta, megelőzve a korábban vezető Csehországot, köszönhető mindez annak az óriási működőtőkének, amely beáramlott az országba. Ezzel az uniós átlag alatt marad. Legrosszabb helyzetben itt is Szlovákia van ”megelőzve” Lengyelországot, ahol ellentétben Szlovákiával a javuló gazdasági helyzet a munkanélküliséget is lecsökkentette. A 6. ábra korántsem mutat javulást Magyarországra nézve. A számok továbbra is csökkenést mutatnak, ami a jövőre nézve semmilyen szempontból sem kedvező. Írország szerepe nem meglepő, habár itt nem a gazdaságra, hanem vallási okokra foghatjuk a növekvő népességet.

295

Felhasznált irodalom BALÁZS P. 1997: Integrációs „csapdák” az Európai Unió és Kelet-Közép-Európa kapcsolatában. – Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 1997. nov. Központi Statisztikai Hivatal ILLÉS I. 2002: A perspektíva, pp. 267-274. EHRLICH É.-RÉVÉSZ G.-TAMÁSI P. 1994: Kelet-Közép-Európa: honnan-hová? Akadémiai Kiadó, Budapest

296

Táj és ember

297

298

AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG KULTURÁLIS FÖLDRAJZA Vofkori László* Summary: Transylvania is the eastern bastion of the Hungarian culture. This is the land where a special cultural landscape was born as a consequence of the historical and cultural historical events. Transylvania gave a great variety of intellectual products to the world for centuries. By now, it has been in the service of the Hungarian education and culture for one thousand years. The author presents this cultural union in his book published in the near future. This paper is the synopsis of the forthcoming book. Kulcsszavak: Kulturális földrajz, Erdély, magyarság Erdély a magyar kultúra keleti bástyája, az a táj, ahol a történeti, művelődéstörténeti események során sajátos kultúrtáj született. Erdély évszázadokon keresztül a szellemi termékek sokaságát adta a világnak és immáron 1000 éve áll a magyar művelődés szolgálatában. Sajátos szellemi termőföld, ahol az alkotók később nevezik meg magukat. Egyszer alkotnak, aztán megismerik őket. És ez így van rendjén. A szellemi alkotás egymagában is nehéz, nemhogy egyetlen művel, munkával, alkotással a világ szeme elé lehessen kerülni. Erdély jeles alkotói, írói és tudósai számos területen gazdagították a magyar és az egyetemes kultúrát, legyen az irodalom, a művészet vagy a tudomány. Erdély magyar lakossága számarányához képest számos tudóst és szépírót adott a nagyvilágnak. A tudományos és műszaki haladás terén elért eredmények az Erdélyből elszármazott tudományos kutatók nevéhez is fűződnek. Az erdélyi magyarság kulturális földrajza, alkotásföldrajza tanulmánykötet keretében az erdélyi magyarság ezeréves szellemiségét, a magyar kultúra és tudomány értékeit és örökségét szeretnénk bemutatni. Ez is egymagában nagy szellemi vállalkozásnak tűnik. Témaköri bontásban ez a tanulmány és térképmű kulturális földrajzi és azon belül alkotásföldrajzi munka, melyet egy rendszeres művelődéstörténeti atlasz követ. A majdani térképlapokról az ezeréves erdélyi magyar kultúra eseménysorozata rajzolódik ki az alkotásföldrajz módszertani eszköztára segítségével. Tulajdonképpen a tér és idő szellemi atlasza lesz a Kárpát-medence országnyi nagyságú területéről. Arra keressük a választ, hogy „mi hol” és „hol mi” található Erdély anyagi és szellemi műveltsége terén. Mindkét kutatási irány egyben érdekes térképészeti témakör is, melyre éppen a tematikus művelődéstörténeti térképek adják meg a választ. Módszertanilag hármas tagolást tartunk fontosnak: a demográfiai, oktatási és kulturális vetületek (dimenziók) kimunkálását, melyet a kommunikációs di*

egyetemi docens, SAPIENTIA – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Kar Gazdaságtudományi Tanszék, Csíkszereda

299

menzió tart össze. Anélkül, hogy tudnánk egy-egy erdélyi megyében hány magyar él és tevékenykedik, milyen magyar oktatási és kulturális intézményekkel rendelkezik, nem lehet megrajzolni az erdélyi magyarság kulturális tájait. Enélkül viszont a kulturális földrajzi bemutatás és értékelés, nem valósulhatna meg, az az inter- és multikulturalitás csupán fikció lenne. Erdély ebben a vetületben az együtt élő nemzetiségek hazája. Számarányainál fogva az erdélyi magyarság akár a társnemzeti státus várományosa. Erdély nagy szellemi alkotóit, az erdélyi magyar művelődés jeles személyiségeit szülőföldükön (szülőváros, szülőfalu) tüntetjük fel. Településenkénti (város és falu) bontásban vesszük számba Erdély szellemi örökségét és alkotóit. Fő rendező elv tehát a születési hely és idő. Az alkotásföldrajzi adattár is az időbeni folyamatokat és jelenségeket, eseménytörténetet próbál egyeztetni a térbeni (előfordulási) vetületekkel. Helyet kap benne az irodalom (líra, próza és drámaírás), a közírás, a művészet, a tudomány és vallás a civil szervezetek, szakmai társaságok és egyesületek, tudományos intézetek, a közművelődés, iskolaügy, múzeumok, könyvtárak és nyomdák. Már Bod Péter vallotta, hogy minden írásos mű irodalmat jelent. Erdély művelődéstörténeti (alkotásföldrajzi) atlasza a Kárpát-medencei magyarság egyik jelentős területének ezeréves szellemiségét, a magyar kultúra és tudomány értékeit és örökségét mutatja be. A művelődéstörténeti atlasz egyes térképlapjairól az ezeréves kultúra eseménysorozata rajzolódik ki az alkotásföldrajz módszertani eszköztára segítségével. A térképlapok áttekintő jellegűek, ugyanis a kartográfiai módszerekkel nehéz megragadni az alkotás folyamatát és sokoldalúan ábrázolni az erdélyi ember anyagi és szellemi tevékenységét. A kultúra átöröklése Erdélyben több szinten valósult meg. Az írásbeliség jelentette azt lépést, amivel valóban az alkotások, a kulturális tartalmak eljutottak a különböző társadalmi rétegekhez. Az idők során kialakulnak azok a magyar kulturális intézmények, melyek terjesztették és megőrizték a kulturális értékeket, információkat. Ma ugyan ezt teszi a digitális kultúra a maga sajátos eszközeivel. Az információs technológia sajátosan módosítja a kulturális javakhoz való hozzáférésünket is. Erdélyről számos, a kultúrával kapcsolatos digitális adattár áll rendelkezésünkre. Az erdélyi szellemi potenciál teljes körét feltárni és maradandóan átszármaztatni – ez az egyik fő célkitűzésünk. Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti és alkotásföldrajzi atlasza, amely valamennyi nagyobb alkotót és alkotást térképi módon vetíti ki. Ilyenkor nemcsak az agyagi kultúrát vesszük számba, hanem a szellemi termést, legyen az irodalmi alkotás, zenemű, képzőművészeti alkotás vagy akár egy könyvsorozat. Erdély egykori és mai kultúrája az egyetemes magyar kultúra szerves része. Az erdélyi magyar művelődéstörténeti atlasz azt az ezeréves szellemiséget nyújtja, amellyel Erdély valamennyi szellemi alkotója e nagy épülethez hozzájárult. Az erdélyi magyar kultúra és tudomány értékei elévülhetetlenek. Nemzeti örökségünk közkinccsé tételével a múltat mentjük át a jövőnek. A „szellemi po-

300

tenciál atlasza” a Kárpát-medencei népek életében jól meghatározott helyet foglal el, és híven tükrözi az anyagi és szellemi kultúra eredményeit. A tematikus térképlapokon az alkotó és a mű kapcsolata elevenedik meg a térképek nyújtotta lehetőségekkel. Erdély kulturális földrajza kapcsán néhány fontos feltevésből indulunk ki: 1. Mit alkotott Erdély magyarsága több ezeréves ittléte alatt? 2. Miben nyilvánul meg az alkotás, mi látható és érzékelhető közvetlenül? 3. Az erdélyi magyar kultúra mennyire épült be a Kárpát-medence kultúrába? 4. Miben különbözik az erdélyi kultúra a mai magyarországi kultúrától? 5. Melyek a hálózati összetevők? 6. Ki tanult kitől és mit? 7. Az interkulturalitás mennyiben jelentette Erdély szellemi felemelkedését? 8. Milyen ma a sajátosan erdélyi magyar kultúra „lenyomata” – transzilvanikumok? 9. Hogyan nyilvánul meg ma az erdélyi magyar alkotóképesség? Hogyan hat a gazdaságra és a helyi társadalmakra Erdély művelődéstörténeti atlasza mint térképmű két részből áll: a tulajdonképpeni művelődéstörténeti atlasz és a kulturális földrajzi adattár. A közzétett térképlapok az átlagos olvasói szintet közelítik meg. A többnyire 1:800000-es léptékű közigazgatási térképlapokon már a művelődéstörténeti korszakok, irányzatok, beosztások is feldolgozásra kerülnek. Gyűjtőpont a település azaz város, község, falu majd a megye, végül a régió (történelmi régió). Erdély kulturális földrajza c. tanulmányban a 16 erdélyi megye 123 városa, 1042 községe és 5262 falva alkotásföldrajzi adatait próbáltuk rögzíteni. A tanulmányt kiegészítő kulturális vagy alkotásföldrajzi atlasz viszont tematikus térképek sorozataként jelenik meg, melyekből egy-egy művelődési vagy alkotási földrajzi elterjedése is kirajzolódik, jelezve a jelentősebb alkotási régiókat, gócokat, innovációs központokat. Néhány összegező térképlapon bemutatjuk a neves alkotó, író, művész, orvos, üzletember születési helyét és az adattárban jelezni a tevékenységi, alkotói helyet, állomást, ahol huzamosabb időn át élt és alkotott és elhunyt. Mindezen túlmenően az atlaszban helyet kapnak Erdély magyar művelődési intézményei, iskolák, múzeumok, képtárak, színházak, irodalmi emlékhelyek, kézirat-lelőhelyek stb. Ezáltal a térképlapokon a történeti időket átívelő szellemi alkotás folyamatát próbáljuk megörökíteni, megragadni, az erdélyi ember anyagi és szellemi tevékenységét bemutatni a kartográfiai módszerek segítségével. A külön-külön megtervezett és szerkesztett önálló térképlapok végül egy alkotásföldrajzi atlaszba szerveződnek. Az atlasz segédleteként melléklet települési bontásban kitér az alkotókra, az intézményekre és a válogatott irodalomra. Az atlasz törzsanyagát szellemi alkotók címszavai (azok életrajzi adatai) adják. Időtálló értékeléseket elvégezték a lexikonok és enciklopédiák szócikk írói és szerkesztői. A térképmű elsősorban Erdély művelődés- és

301

tudománytörténetének fontosabb eseményeit próbálja térképalkotás eszközeivel bemutatni. Ez többnyire a művelődéstörténeti tények szűkszavú ábrázolását teszi lehetővé, ugyanis minden szaktérkép általánosít, s egyben szűr, jelkulcsa pedig egyértelmű értékelést tesz lehetővé. Erdély művelődéstörténeti atlasza közel 120 tematikus térképlapot ölel fel, melynek kulturális földrajzi adattára közel 450 oldalt tesz ki. Értékelések és következtetések 1. Erdélyben a kultúrák együttélése ezer éve adott. A magyar kultúra helye jól meghatározott az és jelentős. A román kultúra és kulturális hatás viszonyt erős. A kultúra vonalán tapasztalható asszimiláció erős. 2. Erdély a kulturális együttélés, megértés és tolerancia hazája. 3. A két- és többnyelvűség igazi érték: egymás megértésének eszköze. 4. A kultúrák közötti kommunikáció jelentős, de még vannak kihasználatlan területek. 5. A kultúra önállósága sok tényező eredője. A nemzeti kisebbségek önazonossága, annak milyensége és hatósugara befolyásolja a kultúra értékeinek megnyilvánulási közegeit… 6. A nemzetiségek megbékélésének alapja a kulturális megismerés és egymás értékeinek elfogadása. A hatalmi tényező bármilyen beavatkozása káros lehet erre az együttélésre. 7. A hatalom a kulturális jogrend „finomításában” mutassa meg erejét és ne az esetleges elnyomásban vagy diszkriminációba. Az kulturális értékek menti haladás mindig fontosabb, mint az esetleges konfrontáció kezelése. A másik fél hibáztatása nem vezet előre. 8. A konstruktív viselkedés a nemzetiségek között, az érdekérvényesítés felismerése és gyakorlása. Empátiakészség nélkül nincs megbékélés! 9. Az erdélyi magyar kultúrában a kulturális minták szerinti tagolódás feltételezi toleranciát a működési és szabadság-feltételekben egyaránt. 10. Ma Erdélyben a magyar szellemi tőke kibontakozásának nincsenek szakmai akadályai. Mindenki alkothat szabadon, sőt érvényesülhet szabadon, a minőség jegyében. 11. A kreatív értékalkotásnak nincsenek etnikai korlátai. A kreatív értékalkotás egyben az erdélyi magyar ember alkalmazkodásának az eszköze. 12. Az erdélyi magyarság kulturális környezetének, életmódkultúrájának és életvezetési stratégiáinak a tömbmagyarság területein nincsenek adminisztratív akadályai, korlátai. 13. Erdély egy sajátos tudásrégió. Mindez szükségképpen új típusú modernizációs közpolitikát jelent. 14. Mégis van jövő Erdélyben a magyarság számára! 15. Itthon/ Otthon program – erdélyi módra 16. Szülőföld program erdélyi módra : önellátás, önfenntartás

302

17. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk – Kós Károly 18. Erdély nyitott és vannak még lámpások a kultúra területén 17. Erdély nyeresége: a viszonylagos nyersesége, megmaradásra való berendezkedés, 18. Az erdélyi magyarság fogy, de nem megfordíthatatlanul. 19. Az ősellenség mi vagyunk magunknak. 20. Az élethosszig tartó tanulás itt hatványozottan érvényes tanulási attitűd. Feladatok a kulturális földrajz terén -

-

-Létre kell hozni az erdélyi magyarság „tudományos parkját”, „civilegyetemét, ahol a tudásrégió koncepció érvényesül. -Létre kell hozni az erdélyi magyarság tudományos kataszterét -Erdélyben kialakítható lenne néhány jól működő tudásrégió, amelyek kifejezetten információs-kommunikációs meghatározottságú funkciókat látnának el. Aki ebben tevékenykedik előbb-utóbb a tudáspolgár formálást segítené elő (pl. kistérségi interaktív információs és kommunikációs hálózat, tudásházteleház) -Erdély mint régió versenyképességének növelése és egyúttal élhetőbb régió megteremtése a foglalkoztatás és a szociális ellátás javításával.

303

Melléklet TARTALOM Bevezetés 1. A kulturális földrajz néhány elméleti és gyakorlati vonatkozása 1.1. Kultúra, művelődés, művelődéstörténet 1.2. A kultúra: interdiszciplináris témakör 1.3. Mivel foglalkozik a kulturális földrajz? 1.4. Mivel foglalkozik az alkotásföldrajz? 1.5. Alkotás, alkotómunka, alkotók és műveik, kreatológia 1.6. A kulturális földrajzi adattár 2. Erdély magyarságának kulturális földrajza 2.1. Kutatásmódszertani éttekintés 2.2. Erdély fogalma és területi határai 2.3. Erdély szerepe Románia és a Kárpát-medence kulturális kapcsolataiban 2.4. Erdély kulturális földrajzi alapadataiból 2.5. Erdély kulturális vonzáskörzetei az idők során 2.5.1. Erdély városainak kulturális földrajza 2005-ben 2.5.2. Erdély jelentősebb falvainak kulturális földrajza 2005-ben Hargita megye Fehér megye Hunyad megye Arad megye Máramaros megye Bihar megye Maros megye Beszterce-Naszód megye Szatmár megye Brassó megye Szilágy megye Krassó-Szörény megye Szeben megye Kolozs megye Temes megye Kovászna megye 2.6. Erdély tematikus alkotásföldrajza 2.6.1. Művelődéstörténeti alkotások 2.6.2. Erdély magyar szellemi alkotói Irodalomjegyzék Kislexikon Mutatók Rövidítésjegyzék

304

ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI, KÁRPÁTALJAI ÉS PARTIUMI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK HALLGATÓINAK TOVÁBBTANULÁSI TERVEI

Pusztai Gabriella* Summary: Several statistical publications and studies state that the ratio of students entering higher education has started to increase both in the Trans-Tisza region and among the Hungarian students coming from across the border. The present paper intends to show the situation and opportunities of the students enrolled to the higher education institutions on the research area (Transcarpathian Region, Partium, and the northeastern counties of Hungary). Kulcsszavak: felsőoktatás, negyedik fok, hallgatói tervek, Több statisztikai kiadvány és tanulmány számol be arról, hogy a felsőfokú képzésbe belépő hallgatók aránya az utóbbi években a tiszántúli területein és a határon túli magyar hallgatók körében is növekedésnek indult. 2003 tavaszán végzett vizsgálatunk szerint északkelet-magyarországi félharmadfokú (ISCED4) képzésben tanulók körében a válaszadók 55%-a előzőleg már jelentkezett felsőfokú képzésre. Emellett azt is tapasztaltuk, hogy a félharmadfok (ISCED4) után továbbtanulást tervezők aránya jóval nagyobb, mint az előtte próbálkozók aránya. Valóban jelentős korszakváltás tanúi lehettünk. Arról azonban sem a statisztikák, sem a tanulmányok nem szólnak, hogy az itteni fiatalok vajon hogyan tekintenek felsőoktatási tanulmányaikra. Abban a tudatban kezdik el az egyetemet vagy a főiskolát, hogy ez végleg meghatározza pályájuk alakulását, vagy éppen ellenkezőleg: iskolai karrierjüknek csupán egyik, s korántsem utolsó állomását látják jelenlegi állapotukban. Jelen tanulmány egy nagyobb lélegzetű kutatási beszámoló (Pusztai-Fináncz 2003) eredményeit foglalja össze abban a kérdésben, hogy hogyan vélekednek a további továbbtanulás lehetőségéről az északmagyarországi, a kárpátaljai és a partiumi felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatói9. Adatok és változók A vizsgálati terület (Kárpátalja, Partium, Magyarország északkeleti megyéi) felsőoktatási intézményeibe (Debreceni Egyetem, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Nyíregyházi Főiskola, Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, Partiumi Keresztény Egyetem) beiratkozott elsőéves hallgatókat tekin* egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék 9 A tanulmány a „Regionális Egyetem” című kutatás és a MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíja keretében készült.

305

tettük alapsokaságnak. A mintavételi eljárás során először karonként rétegeket képeztünk, majd az egyes hallgatói csoportokat szisztematikusan választottuk ki, a szakok tekintetében nem törekedtünk reprezentativitásra. A minta elemszáma 1574 fő. Jelen elemzés során arra törekedtünk, hogy a fiatalok válaszaiban megtaláljuk az arra utaló jeleket, hogy jelenlegi felsőfokú tanulmányaik lezárulása vagy megszakadása esetén terveznek-e továbbtanulást. Azzal a feltételezéssel indultunk neki az elemzlésnek, hogy lesznek olyan hallgatók, akik a megkérdezés időpontjában folytatott tanulmányaikat nem tekintik tanulmányi pályafutásuk utolsó állomásának. Azt feltételeztük, hogy ebben a térségben, ahol a felsőfok expanziója is megkésetten jelentkezett, még csak nagyon kevés hallgató hordozza magában ezt a szemléletet. Mivel elsőéves, éppen beiratkozott hallgatókat vizsgáltunk, azt gondoltuk, hogy hazai pályakezdő diplomás mintában tapasztaltakhoz (FIDÉV) képest jóval alacsonyabb lesz anegyedik fokozatban gondolkodók aránya. Feltételeztük, hogy a továbbtanulás tekintetében abszolut tudatos és jövőorientált fiatalok kevesen lesznek, de sejtettük, hogy eznen hallgatók és az ilyen jellegú tervekkel semmilyen mértékben nem rendelkezők között azért nem lesz éles határvonal. Bizonyos, hogy a tanulók jövendő társadalmi mobilitása szempontjából kiemelt fontossága van a magasabb ritkaságértékkel bíró, kevésbé elterjedt iskolai fokozatokra való bejutásnak. A sikeres felvételt nyertek közül az újra tanulni vágyókra úgy tekinthetünk, mint a Green által leírt előőrsre, akik az oktatási expanziót mindig újra mozgásba lendítik, s először lépnek be a sikeresen konvertálható végzettséget ígérő n+1 oktatási szintre (Green 1980, Kozma 2000). Hipotéziseink másik része arra vonatkozott, hogy határozottan eltérő társadalmi hattér jellemzi majd a további tanulásra készülő hallgatókat, mint társaikat. Az oktatásszociológiai vizsgálatok tapasztalatai alapján azt feltételeztük, hogy ezek a különbségek a családi és egyéni kulturális tőke tekintetében lesznek a legszembetűnőbbek. A családi kulturális tőke mutatói közül a szülők iskolázottságára koncentráltunk, a család által átörökíthető más tőkefajtákkal nem foglalkoztunk. A középfokú végzettség és a választott felsőfokú intézmény típusa korábbi vizsgálatok szerint jelentős mértékben összefüggenek a családi kulturális tőkével, ennek ellenére érdemes ennek hatását is figyelembe venni az elemzéskor. Mivel a válaszadók majd kétharmada felsőfokú intézményválasztását is az intézmény közelségével magyarázta, feltételeztük, hogy a hallgatók tanulmányi terveinek kialakításában jelentős szerepe van a környezetükben elérhető oktatási intézményrendszer tagoltságánakés sűrűségének.Ezért igyekeztünk megvizsgálni, hogy a vertikumában tagoltabb helyi oktatásiszerkezetet közvetlen tapasztalatként megélő fiatalok inkább hajlanak-e iskolai pályafutásuk újabb meghosszabbítására. A negyedik fokozat felé törekvő fiatalok kiválasztására három változót szemeltünk ki. Az első változó a TERVEZŐ. A hallgatók két csoportját választja el egymástól, azokat, akik biztosan tudják, hogy az egyetemi, főiskolai diploma megszerzése után még tanulni fognak, s azokat, akik ezt nem tervezik vagy még

306

nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A második változó az ORIENTÁLÓDÓ. Ez a függő változó szintén kétalakú. Azokhoz a válaszokhoz rendeltünk egyes értéket, akik igaznak tartották magukra, hogy azért tanulnak jelenlegi felsőfokú intézményben, mert ezalatt az idő alatt kell még kiderülni annak, hogy mihez van tehetségük, vagyis csupán tanulmányaik soron következő és inkább közbeneső mint végső állomásának tekintik jelenlegi helyzetüket. A harmadik változót, amit LIFELONG-nak neveztünk el, arra a kérdésre kapott válaszokat foglalja össze, hogy ”Ha bármilyen okból abbamaradnának egyetemi tanulmányaid, hogyan alakulna az életed?”. Amennyiben a hallgató erre a kérdésre azzal válaszolt, hogy tanulna (másik felsőoktatási intézményben, szakon, AIFSZ-ben, nyelv- és más tanfolyamon, külföldön), akkor úgy értelmeztük, hogy nyitott arra, hogy újabb tanulmányi próbálkozással tegye sínre életét. Meglapóen magasnak tartottuk azt az eredményt, mely szerint minta majd háromnegyede ilyen esetben tanulással segítene magán. Az újabb továbbtanulás kérdése A válaszadók 7%-a azért nem kezdte felsőoktatásban az érettségi után tanulmányait, mert más harmadfokú képzésbe jelentkezett, másik 10% egy másik felsőfokú intézménybe járt, s onnan igazolt át később. Sikertelen felvételit tudhat maga mögött a válaszadók 5%-a. Az iskolai pályafutás korrekciója tehát nem ismeretlen a fiatalok előtt. Azonban kérdés, hogy az újabb tanulmányok tervezése vajon a szinte korlátlan tanulmányi lehetőségek felismeréséből adódik vagy a sikertelen próbálkozások utáni előre menekülésből. Vagyis nem tudhatjuk, hogy az újra tanulni vágyók a Green által leírt „előőrssel”, az első belépőkkel azonosak-e, akik az oktatási expanziót mindig újra mozgásba lendítik, vagy azokkal, akik már az előbbiek után özönlő derékhadat jelentik, s csupán annyit tudnak, hogy nem szabad az utolsó belépők közé lecsúszniuk. Mindkét csoport a tanulásban látja a megoldást, mégis úgy látjuk, érdemes különbséget tennünk közöttük. A jelenlegi felsőoktatási intézményre sok hallgató úgy tekint, hogy az nem az utolsó színhelye tanulmányainak. Az 1574 fős elsőéves hallgatói minta 53 százaléka a 4-5 éves alapképzés után vagy mellett tovább szeretné képezni magát. Ezért ezeket a fiatalokat „tervezőknek” neveztük el. A „nem tervezők” csoportját azok a hallgatók alkotják, akik nem terveznek továbbtanulást (12 százalék) vagy nem tudják, hogy akarnak-e további tanulmányokat folytatni (35 százalék, a két alcsoport összesen 47 százalék). A további továbbtanulásra készülő válaszadók fele már tudja is, hogy milyen irányban képezi magát tovább. A válaszadók egyötöde pedig új szakok felvételében gondolkodik, a fiatalok többsége azt is tudja, hogy ez nem esik egybe az eddigi tanulmányai szakirányával. A hallgatók 47%-a úgy látja, hogy azért tanul jelenleg felsőoktatási intézményben, hogy kiderüljön, mihez van tehetsége, s 45% jelenlegi tanulmányai megszakadása esetén tanulással igyekezne megoldani az életét.

307

Amikor kapcsolatokat keresünk a fenti jellemzők között, az átfedések és az összefüggések sajátos kombinációját találtuk, mely szerint az ún. Lifelong változó szignifikáns összefüggést mutat mindkét másikkal, viszont az Orientálódó és a tervező között távoli a kapcsolat. A finomabb értelmezés kedvéért klaszteranalízis segítségével hallgatói típusokat alakítottunk ki a mintában az újabb tanulmányokhoz való viszonyulás tekintetében (1.ábra). Ezek között a legnépesebb társaságot azok alkotják, akik nem gondolnak az újabb továbbtanulásra. Ők azok, akik még nem ismerték ki az oktatási rendszerben honos játékszabályokat. Úgy tűnik, ebből a a negyedik fokozat tudatos csoportból kerülnek előőrse nem gondol majd ki a negyedik 14% további fokozat utolsó belétanulást tanulásra pői, hacsak nem tervező 54% tájékozódó módosul a szemlé10% letmódjuk az elkövetkezendő pár tanulást esztendőben. A tanufontolgató lást fontolgató bizonytalan 22% bizonytalanok azok, akik -köznapi kifejezéssel élve- már 1. ábra Az újabb tanulmányokhoz való viszonyulás típusai a hallgatói kapizsgálják a szabámintában lyokat, de talán információ-, talán önbizalomhiány miatt nem rendelkeznek merészebb tervekkel. Ők is sokan vannak, majdnem a negyedét teszik ki a mintának. A harmadik típusra az jellemző, hogy a jelenlegi tanulmányait még kiforratlan jövőképe határozta meg, tudja, hogy az elkövetkezendő évek arra szolgálnak, hogy felkészüljön az újabb továbbtanulásra, s ennek pontos irányáról hozzon döntéseket. Ők a minta 10%-át teszik ki. A negyedik csoport a legtudatosabb hallgatókból áll, akik eddig is pontosan megtervezték iskolai pályafutásukat, s tudatában vannak, ahogy folytatnia kell tanulmányait, sőt készen van már azokkal a tervekkel is, hogy milyen irányban teszi ezt. Azt tapasztaltuk tehát, hogy a jelenlegi elsőéves hallgatók felének életterveiben szerepel a negyedik fokozatba való belépés. Joggal feltételezhetjük, hogy az egyetemi-főiskolai tanulmányok végére ez az arány még növekedni fog. Érdemes odafigyelni arra, hogy a 2001-es FIDÉV vizsgálat (OM honlap) gazdaságilag aktív fiatal diplomásai közül minden második folytatott hosszabb-röviűdebb futamidejű tanulmányokat. Talán nem túl merész állítás, ha azt gondoljuk, hogy a mintánkba tartozók között öt év múlva többen vállalnak majd munka mellett továbbtanulást.

308

A középfokú végzettség típusa és az újabb továbbtanulás közötti összefüggés A következőkben ezen típusok előfordulását és jellemzőit vizsgáljuk. A minta 70%-a gimnáziumból érkezett, 23%-a szakközépiskolából, 7%-a pedig valamilyen félharmadfokú - vagy harmadfokú intézményből. Az eddig megszerzett legmagasabb iskolai végzettség szintjét és típusát azért is tartjuk árulkodónak, mert sokat elmond korábbi, továbbtanulási döntésekről. A középiskolaválasztásnak ugyanis nyilvánvalóan csupán az egyik oldala az addigi tanulmányi eredmények minősége, az aspiráció másik oldala a jelentkező tanulmányi beruházással kapcsolatos alapvető diszpozíciójából adódik. Azok a hallgatók, akik a korábbi döntéseik során egy hosszabb tanulmányi 70 idejű, vagyis később és 60 50 bizonytalanabbul megté40 rülő képzésbe léptek, 30 valószínűleg későbbi 20 tanulmányok alatt is 10 vállalják majd a z előre 0 nem gondol tanulást fontolgató tanulást tervező a negyedik nem látható költséghatétovábbi tanulásra bizonytalan tájékozódó fokozat tudatos konysággal megtérülő előőrse döntést. Ezért nem volt gimnázium szakközépiskola ISCED 4-5 meglepő, hogy a gimnáziumban végzetteknek volt a legpozitívabb a 2.ábra Az újabb továbbtanuláshoz való viszony a különböző végzettségű csoportban, százalék továbbtanuláshoz való hozzáállásuk. Azt gondoltuk, hogy a főként félharmadfokú végzettségű csoport nagyobb gyakorlattal rendelkezik az újabb és újabb továbbtanulással kapcsolatos döntések terén, s elszántabbak lesznek a gimnazistáknál, de ezt az eredmények nem erősítették meg, sőt inkább a szakközépiskolából érkezők bizoonyultak ambiciózusabbnak (2.ábra). A családi kulturális tőke hatása A hallgatók továbbtanulási tervei szoros összefüggést mutatnak a szülők iskolai végzettségével. Az elemzés során az ötfokú szülői iskolai végzettségi skálát használtuk, s látható, hogy a legalacsonyabb végzettségű szülők gyermekei magasan felülreprezentáltak abban a típusban, ahol a fiatalok nem foglalkoznak az újabb továbbtanulás gondolatával. A magasabb végzettség felé haladva ugyan emelkedő trendet mutat a dinamikusabb fiatalok aránya, de az összefüggés semmiképpen sem lineáris (3.ábra).

309

A helyi oktatási kínálat hatása

80 70 60

Fontos elemzési szempontnak tartottuk, hogy a 20 fiatalok állandó lakóhelyén 10 elérhető közelségben 0 tanulást tervező a negyedik nem gondol tanulást mennyire elérhető az oktatájékozódó fokozat tudatos további tanulásra fontolgató előőrse bizonytalan tási kínálat milyensége. Azt feltételeztük, hogy a általános iskola szakmunkásképző szakközépiskola gimnázium felsőfok hallgatók újabb továbbta3.ábra Az újabb továbbtanuláshoz való viszony a különböző nulási terveire jótékony iskolai végzettségű szülők gyermekeinek körében, százalék hatással van, ha az oktatási rendszer minél teljesebb vertikális struktúrájával kapcsolatban rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal. Amennyiben elérhető számára az ISCED4 és az ISCED 5 fokozat is, könnyebben érzékeli azt a lehetőséget, hogy akár ezek után is vannak meghódítandó fokozatok. Természetesen nem feltételezzük az, hogy egyszerűen a képzési kínálat kiterjedtsége eltünteti az eltérő kulturális kondíciójú családi háttér okozta egyenlőtlenségeket. A területi és a szülői iskolázottsági szempont együttes vizsgálatakor kiderült, hogy a vertikális értelemben bővebb oktatási kínálattal közelebbről megismerkedő fiatalok körében azonos szülői iskolázottsági szint esetén is inkább felébred a vágy az újabb továbbtanulásra. Természetesen a lehetőségek szélesebb kínálata nem tudja feledtetni a fiatalok eltérő családi háttér következményeként tapasztalható eltérő aspirációit, de talán képes azokat némileg kompenzálni (4.ábra). 50 40 30

60 50 40 nem gondol további tanulásra

30 20

tanulást fontolgató bizonytalan

10

szűk oktatási szűk oktatási bő oktatási kínálat kínálat kínálat

legalább érettségiztett szülők

alacsonyabb iskolai végzettségű szülök

legalább érettségiztett szülők

alacsonyabb iskolai végzettségű szülök

0

tanulást tervező tájékozódó a negyedik fokozat tudatos előőrse

bő oktatási kínálat

4.ábra A helyben elérhető oktatási kínálat hatása a hallgatók újabb továbbtanulási terveire, százalék

310

Összegzés Jelen elemzés eredményeinek egyike, hogy az északkelet-magyarországi, kárpátaljai és partiumi hallgatók között sikerült beazonosítanunk azokat, akik jelenlegi felsőfokú tanulmányaik lezárulása vagy megszakadása esetén további tanulást terveznek. Megállapítottuk, hogy ez a létszám eléri a hallgatók felét, ami a kutatócsoport korábbi tapasztalatai szerint azt is jelenti, hogy ez az arány a tanulmányi évek alatt tovább fog növekedni (Kiss 2003). Másik fontos megállapítás, hogy az újabb továbbtanulást elképzelhetőnek tartó fiatalok nem egyforma elszántsággal és magabiztossággal haladnak ebbe az irányba. Az iskolarendszer expanziójának társadalmi hatásait elemző korábbi tanulmányok tapasztalataival egybecseng az a megállapítás, hogy a magasabban kvalifikált, magasabb presztízsű képzésbe járó, kulturális tőkével bővebben rendelkező fiatalok nagyobb arányban voltak képesek felismerve a felsőoktatás expanziójából következő konzekvenciákat. Arra is kísérletet tettünk, hogy a helyben elérhető oktatási kínálat gazdagsága és az újabb továbbtanulásra való hajlandóság összefüggéseit kutassuk. Az eredmények azt sejtetik, hogy az azonos kulturális háttérrel rendelkező fiatalok dinamikusabb jövőterveinek születését ez a területi, hálózati tényező is elősegíti. Hivatkozott irodalom GREEN, T. F. 1980. Az oktatási rendszerek viselkedésének előrejelzése In: HalászLannert é.n. Oktatási rendszerek elmélete. Szöveggyűjtemény KISS A. 2003. Diákok a harmadfokú képzésben. 1. 142-147. KOZMA T. 2000 “Negyedik fokozat?” Info-Társadalomtudomány 49: 61-74. PUSZTAI G. - FINÁNCZ J. 2003. A negyedik fokozat iránti társadalmi igény megjelenése. Educatio 4. 618-635.

311

A DEBRECENI FELSŐOKTATÁS DEMOGRÁFIAI HÁTTERE Teperics Károly* Summary: One of the characteristics of the transforming higher education system is the rapid increase in the number of students. The stabilisation – or possible increasing – of the high number of enrolled students is basically determined by the demographic conditions. The paper discusses the demographic situation influencing the higher education institutions in Debrecen. It becomes obvious that the supply of the higher education in Debrecen is not defined by the favourable demographic situation or the opportunity for the Hungarians from across the border to study here but it may be produced by the attraction of the intensified weight and quality of the high standard MSc and PhD courses of the multilevel education system, the partial trainings, the irregular education and distance learning. Kulcsszavak: felsőoktatás, Debreceni Egyetem, demográfiai vizsgálatok Az átalakuló magyar felsőoktatás jellemzőinek egyike a hallgatói létszámok gyors növekedése. Politikai, oktatáspolitikai megközelítések mellett az alapvetően kvóta jellegű finanszírozás következményeként az intézmények is érdekeltek a hallgatók számának növelésében, ugyanis ez megoldásnak tűnik a működéshez szükséges források előteremtésére. A magas hallgatói létszámok stabilizálásának, esetleges növelésének lehetőségét alapvetően meghatározzák a demográfiai viszonyok. Magyarország egészére vonatkozóan születtek már figyelmeztető munkák (POLÓNYI I. – TÍMÁR J. 2001; POLÓNYI I. 2002), amelyek a csökkenő népességszám, csökkenő beiskolázható korcsoport összefüggését elemezték, felhívták a figyelmet a jelenlegi tendenciák, létszámok korlátaira. A továbbiakban konkrétan a debreceni felsőoktatási intézmények hátterében álló demográfiai helyzet bemutatására vállalkozom. Elemzésem kiindulópontja, hogy az „általánossá”10 váló magyar felsőoktatás egyes intézményei regionális tényezők. A rendszerváltás előtti „elitképzés” országos, esetenként nemzetközi beiskolázással jellemezhető felsőoktatási intézményeket jelentett. A nagy hallgatói létszámok megjelenése, az intézmények/képzési helyek számának növekedése kisebb területi egységek, megyék, kvázi régiók léptékére szűkítették a hatásokat. Napjainkban is megmaradt az „elit jellegű”, népszerű képzések kiterjedt területi vonzása, de a tömegeket mozgató szakok/szakirányok „csak” megyei, regionális szintről gyűjtik hallgatóikat. A hallgatók választásában kimutathatóan a földrajzi közelség szerepe meghatározó, megelőzve akár a képzési szintet is. Párhuzamosan természetesen *

egyetemi adjunktus , Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék, [email protected] 10 „Elit”, ha a 18 éves korcsoport kevesebb, mint 15%-a, „tömeges”, ha 15-30% közötti, „általános”, ha a korcsoport 30%-át meghaladó a felsőoktatási rendszerben résztvevők aránya

312

felismerhető az intézmények regionális/helyi munkaerőpiacokra gyakorolt hatása is. Egy felsőoktatási intézmény, ami jól körülhatárolható vonzáskörzettel (funkcionális régió11) bír, e terület hatásainak kitetten működik és többé-kevésbé pontosan erre a területre, ennek munkaerőpiacára gyakorol hatásokat. Dolgozatomban a debreceni felsőoktatás vonzáskörzetének lehatárolására teszek kísérletet, majd vizsgálom a terület demográfiai viszonyait, keresem annak egyedi vonásait, regionális jellemzőit. A debreceni felsőoktatás vonzáskörzete A vonzáskörzet határainak kijelölését vonzásintenzitás vizsgálatok alapján végeztem. A debreceni felsőoktatás 2004/2005-ös tanévében beírt hallgatóinak állandó lakcímét ismerve, ezer lakosra jutó hallgatószámot számoltam településenként. A kapott értékeket térképen ábrázolva világosan kirajzolható az a terület, ahol a debreceni intézmények vonzása dominál (1.ábra). Magyar viszonylatban ez alapvetően Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területét jelenti, a Karcag és Tiszafüred irányába történő minimális bővítéssel. A két megye adja a debreceni felsőoktatás hallgatóinak ⅔ részét, felsőoktatásban jelenlévő hallgatóik 51 (Hajdú-Bihar)-, illetve 30%-ával (Szabolcs-Szatmár-Bereg). A Tisza természetes határvonala korábbi felsőoktatási vonzáskörzet elhatárolásokhoz (TEPERICS K. 2002, 2005) hasonlóan határozottan kitűnik.

1. ábra: Debrecen felsőoktatásának intenzív vonzásterülete, 2005 (Forrás: Adatgyűjtés, 2005) 11

Ez a régió egy lényegében nyitott, középpontjával és közel sem állandó vonzáskörzetével jellemezhető térszerkezeti kategória (LENGYEL I. 2000)

313

A régió demográfiai viszonyai Az adatszolgáltatás körülményeihez történő alkalmazkodás eredményeként az 1990 és 2001 körüli népszámlálásokat használtam fel, szekunder jelleggel kerestem (5 éves periódusokban) előrebecsléseket is a fontosnak ítélt kérdésekben. A magyar megyék esetében 1991, 2001; a romániaiak 1992, 2002; Kárpátalján pedig 1989, 2001 a két felhasznált népszámlálás dátuma. Alkalmazkodni kellett tartalmi sajátosságokhoz is, ebben a tekintetben Ukrajna jelenti a gyenge láncszemet. A nemzetiségi adatok Kárpátaljáról csak fő számokban, érdemi bontás nélkül szerepelnek a népszámlálásokban. Itt szakemberek (HABLICSEK L. 2005) becsléseinek átvételével hidaltam át a hiányosságokat. A természetes népmozgalmi mutatók vonatkozásában a vizsgált terület főbb jellemzői egységesek. Időben kicsit elcsúszva, de a határontúli területek is a természetes fogyás állapotába kerültek az elmúlt évtizedekben. Magyarországon 1981-től, Romániában 1990-től, Kárpátalján 1999-től ismerhető fel ez az amúgy Európára is jellemző tendencia. Határozott eltérés tapasztalható a fogyás ritmusában. Az átlagos magyarországi 4%-os értéket is jóval meghaladja a romániai magyar kisebbség 7%, és Kárpátalja magyarságának 5 %-os fogyási értéke a 90es évek második felében (1. táblázat). 1. táblázat: Népességszám változási tendenciák a felsőoktatási vonzáskörzetben (forrás: GHETAU, V. 2004; HABLICSEK L. 2005; FODOR GY. 2005) Népességszám 2001 (magyar)

Csökkenés (1991– 2001)

A természetes fogyás kezdete

Természetes fogyás (1996-2000)

Termékenységi mutató (1996-2002)

Magyarország

9 958 000

198 700

1981

-4%

1,31

Erdély/Partium magyarok (Románia együtt) Kárpátalja magyarok (Kárpátalja együtt)

1 431 800 (21 681 000)

193 200 (1 129 000)

1990

-7% (-1,3%)

1,05 (1,32)

Vándorlási egyenleg (19912000) (magyarmagyar) +80 000 magyar -54 000 (-18 200*)

152 250 (1 262 500)

18 050 (2200)

1998

-5% (0,25%)

1,12 (1,27)

-4800 (-1 000*)

*: Nem Magyarországra történő migráció

A vizsgált magyar területek országos viszonylatban kedvező helyzetben vannak. Természetes népmozgalmuk a két utolsó népszámlálás közötti időszakban jobb az országos értéknél. Hajdú-Bihar -0,3 %-os fogyást, Szabolcs-SzatmárBereg +0,5%-os szaporodást regisztrált. A pozitív képet az ezredforduló utáni időszak már árnyalja, itt is lényegesen romlott a helyzet (2. táblázat). Napjainkban már csak kistérségi bontásban lelhetők fel esetenként a pozitív mutatók. Kisvárda, Baktatlórántháza, Vásárosnamény, Nyírbátor, Tiszavasvári kistérségei minimális

314

természetes többletet jegyeznek, de az elvándorlás mérete ezekben is népességfogyást eredményez. 2. táblázat: A két magyarországi megye 2004-re vonatkozó demográfiai adatai (Forrás: KSH) Természetes fogyás [fő; (‰)] Hajdú-Bihar Szabolcs-Szatmár-Bereg

-996; (-1,8) -711; (-1,2)

Belföldi vándorlási különbözet [fő; (‰)] -514; (-0,9) -2 197; (-3,8)

Nemzetközi vándorlási különbözet [fő; (‰)] 617; (1,1) 967; (1,7)

Tényleges fogyás [fő; (‰)] -893; (-1,6) -1 941, (-3,3)

Határozottan rosszabb a tendencia a magyarlakta határontúli településeken. Esetükben a fogyás meghaladja a környezetük vegyes, vagy államalkotó népességű értékeit (Fodor Gy. 2005). Romániában is felismerhető jelenség, sőt a határ közelében lévő megyék magyar lakosságának természetes fogyása hamarabb bekövetkezett, mint Erdély vagy a Regát területén (EKÉNÉ Z. I., 2005). A háttérben felismerhető a termékenységi mutatók jelentős eltérése. A magyarországi 1,31-os termékenységi mutató mellett Kárpátalja településeit 1,12, a romániai megyéket pedig 1,05-os érték jellemzi. Mindkét határontúli terület ebben a vonatkozásban jelentősen elmarad az államalkotó nemzet értékeitől is. Szabolcs-Szatmár-Bereg (1,85) és Hajdú-Bihar (1,65) megyékben az egy nőre jutó gyerekek száma még mindig nagyobb, mint az országos átlag. Határozott eltérések a nettó migráció vizsgálatakor fedezhetők fel. Nehezen követhető nemzetiségek szerinti bontásban a vándorlás, de számítható módon a magyar kisebbségek Magyarország irányába történő mozgása jellemző. Módszertani probléma, hogy a nemzeti statisztikák sok esetben az országon belüli elmozdulásokat és a határokat is átlépő vándorlásokat nem tudják megkülönböztetni. Tény, hogy a magyar megyék nemzetközi vándorlási pozitívummal rendelkeznek, de a tényleges létszámnövekedéshez ezekben is kevés a betelepülők száma. Egyöntetűen más kép alakul a Magyarországon kívüli megyék esetében. A természetes fogyásra mindenütt ráerősít a negatív vándorlási tendencia és a valószínűsíthetően az anyaország irányába tartó mozgás komoly népességszám csökkenést eredményez. A kor szerinti szerkezetre is hatással van a migráció. A fiatal, munkaképes és munkaerő-piacon versenyképes felnőttek mozgása a legjellemzőbb. Ez a kibocsátó területek korszerkezetének romlását, a befogadók javulását eredményezi. A tényleges népességszám változások összegzéseként megállapítható, hogy az abszolút számok csökkenésének hátterében minden vizsgált területen felismerhető a természetes fogyás állapota, pozitív helyzet néhány magyarországi kistérség szintjéig nyomozható. A migrációs egyenleg csak Magyarországon pozitív, a kisebbségi helyzetben lévő magyarság esetében mindig negatív. A természetes változások és a migráció együttes hatásának elemzése adathiány csak

315

országos összevetésben lehetséges, ezt Hablicsek L. (2005) becsülte a Kárpátmedence magyarságára vonatkozóan. Az 1991 és 2000 közötti periódusban a Magyarországra jellemző természetes fogyás és bevándorlási pozitívum egyenlege -180 000 fő (-2%). A természetes fogyás és a kivándorlás Kárpátalja döntően magyar lakosságának 16 000 fővel (-9%), Erdély és a Részek magyarságának 182 000 fővel (-11%) való csökkenését eredményezte. A határontúli területek természetes fogyása kiegészülve a negatív migrációs egyenleggel drámai létszámvesztést eredményez. A csökkenés belső összetevői közül a kivándorlás a jelentősebb, a népességszám csökkenés ⅔ részben a migrációs egyenleg következménye. Természetes mutatók által determinált a népesség korszerinti összetétele. A születések számának csökkenése a népesség elöregedését eredményezi. A vizsgált területek esetében ez a fogyás állapotába legkésőbb lépő Kárpátalja viszonylatában a legkedvezőbb. A 0-19 év közötti korcsoport 29,3%-os aránya még legjobb mutatót jelenti a térségben, a 60 év felettiek 14,8%-os aránya is az elöregedés kezdeti fázisát jelzi. A Kárpát-medence magyarságánál ez az érték átlagosan 23%, illetve 21% körül van. Több a fiatal és kevesebb az öreg, mint általában. A magyar megyék korszerkezete már kevésbé jó, bár országon belüli helyzetük a legjobbak között van (0-14 évesek országos átlaga 17,1%, itt 19,4%). Legroszszabb a romániai megyék magyar kisebbségének korstruktúrája, a 60 év felettiek 22,3%-os arányban szerepelnek ebben. A korstruktúra harmadfokú képzés szempontjából érdekes eleme a 20-39 évesek korcsoportja. A Kárpát-medencére vonatkozó becslések szerint a korcsoport 2001-es 28,4%-os aránya 2011-ig tűnik tarthatónak, utána mind az „alapváltozat”, mind a „létszámfenntartó” változat szerint 27,2- 27,4%-ra, 2021re 24,5%-ra csökkenés várható. Ez abszolút számokban a 2001-es 3,5 milliós lélekszámnak 3,2 (2011), majd 2,8 (2021)millióra történő visszaesését jelenti (HABLICSEK L. 2005). A legoptimistább változat is 3 millió körüli létszámra csökkenést feltételez 15 év távlatában. Összességében mintegy 20%-al lesz a periódus végére kevesebb a harmadfokú képzés merítési bázisa. A gyorsan elöregedő partiumi megyék esetében ez nagyobb, a később átalakuló korszerkezetű Kárpátalja esetében kisebb létszámvesztésre finomítható a jelenség. Hasonló változásokat jeleznek a magyarországi adatok is. Célirányosan a felsőoktatás merítési lehetőségeit mutatja a Népszámlálás korévek szerinti bontásával készült ábra (2.ábra). A felsőfokra belépő tanulók 14,5%-a 18 éves, 24,2%-a 19 éves. Jellemzően ebből a két csoportból vannak a legtöbben, meghatározzák a merítés lehetőségét. A két megye népességére vonatkozó 2001-es adatsorban a 14-15 évesek oszlopai a jelenlegi 18-19 évesek csoportját, a 9-10 évesek a 2010ben, a 4-5 évesek a 2015-ben 18-19 éveseket mutatják. Felismerhető a csökkenő tendencia, a 18 évesek korcsoportja 10 év viszonylatában 10-, 14 év alatt pedig 15%-kal csökken. Ez a trend már nem tér el lényegesen az országos adatoktól (3. ábra). Arányok vonatkozásában ez 9,5%-os és 15%-os visszaesés, ugyanarra a két időpontra vo-

316

natkoztatva. Megállapítható, hogy nincs lényegi eltérés a Magyarországra jellemző értékek és a két keleti megye adatai között. Nem jobb általában, 18000 [fő] sőt a felsőoktatás 17500 szemszögéből rosz17000 16500 szabb a demográfiai 16000 helyzet a figyelem15500 15000 reméltó létszámú 14500 roma kisebbség jelen14000 13500 léte miatt. Mértékadó 13000 becslések szerint 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 régió népességének [korév] 8-9%-a roma. Főképp Szabolcs-Szatmár2. ábra: Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék 18 Bereg megyében éven aluli népességének évenkénti összege a 2001-es Népélnek sokan (70számlálás időpontjában (forrás: Népszámlálás, 2001) 80.000 fő, 12-13%), kevesebben (30.000 fő, 5-6%) Hadú-Biharban. Arányuk Szatmárban, Nyírbátor környékén és a Közép-Tisza vidékén a legmagasabb. Hasonlóan sokan élnek Kárpátalján (10-15 000 fő) és a négy határ közeli romániai megyében (Bihar, Szatmár, Szilágy, Máramaros) (SÜLI-ZAKAR I. – CZIMRE K. – TEPERICS K. 2002). Itt a Népszámlálás mintegy 50 000 cigány lakost említ, becslések alapján valós számuk ennek két-, háromszorosa lehet.12 A népességszám135 000 134 260 változásra vonat130 000 129 241 128 730 kozó előrejelzések 125 631 125 631 125 000 124 392 128 323 szerint sajátosan 122 866 122 866 124 483 124 483 122 876 alakul a roma 119 691 119 691 120 000 [fő] etnikai kisebbség 115 139 115 000 115 139 súlya a népessé112 349 110 000 gen belül. Eltérő demográfiai jel105 000 lemzőik miatt a 100 000 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 népességen belüli [korév] arányuk erősen növekedni fog. A 3. ábra: Magyarország 18 éven aluli népességének évenkénti öszrégió egészére szege a 2001-es Népszámlálás időpontjában (forrás: vonatkozó Népszámlálás, 2001) hosszútávú becslések szerint 2100-ra a népesség 35 %-át fogják alkotni. Néhány településen ez 1 75 03

16 58 7

1 62 79

15 81 4

16 27 9

15 87 1

15 814

1 54 69

14 86 6

1 54 69

1 47 39

1 58 71

1 60 68

16 16 1 1 62 22

15 90 1

14 86 6

12

Romániában 535 000 vallják magukat romának, valós számukat 1 és 1,5 millió közé teszik (GHETAU, V, 2004).

317

már 10-20 év távlatában is bekövetkezhet. A 14-19 év közötti korcsoport esetében 2050-re 23%-ra emelkedhet az arányuk (POLÓNYI I. 2000). Jelenlegi iskolázási szokásaik szerint 1-2% jut csak el a felsőoktatásig, a fiatalok közötti gyors aránynövekedésük erősen beszűkíti a merítés lehetőségeit. Összegzés A debreceni felsőoktatás magyarországi vonzáskörzetének demográfiai háttere nem jobb, mint az országos helyzet. Természetes népmozgalma eredményeként 10 év távlatában 10% felsőoktatásba lépő korú fiatallal lesz itt is kevesebb, ugyanúgy, mint általában Magyarországon. A helyzetet rontja, hogy a beiskolázható korcsoportban - nagy számmal és növekvő aránnyal - az országosnál jelentősebb számú roma lakosság is benne van. Arányuk növekedése és jelenlegi iskolázási szokásaik erősen szűkítik a jövő felsőoktatásának merítési lehetőségeit. A határontúli területek demográfiai viszonyai lényegesen rosszabbak, mint a hazaiak. Természetes fogyásuk mellett a kivándorlás is sújtja őket. Elöregedő népességükből egyre kevesebb fiatal lép a felsőoktatás korcsoportjaiba. Debreceni intézményekben történő megjelenésük valószínűségét csökkenti a kiépülő/kiépült anyanyelven, szülőföldön történő felsőfokú képzés intézményrendszere. A debreceni felsőoktatás utánpótlását tehát nem a kedvező demográfiai helyzet, a határon túli területek adta beiskolázási lehetőség, hanem a többszintű képzés minőségi MSc és PhD kurzusai, a részképzések, az esti-, levelezős- és távoktatás súlyának növekedése, minőségének vonzása teremtheti meg. Felhasznált irodalom EKÉNÉ Z.I. (2005): A határmenti együttműködés népesedési problémák tükrében. - In.: Kisközségtől az eurorégióig (szerk.: Czimre K.), Debrecen, 2005 pp.9-25. FODOR GY. (2005): A beregszászi járás népességföldrajzi adottságai. - In.: Kisközségtől az eurorégióig (szerk.: Czimre K.), Debrecen, 2005 pp.101-112. GHETAU, V(2004): A romániai románok, a romániai magyar etnikai kisebbség és Magyarország demográfiai helyzetének összehasonlítása (1992-2002). Demográfia, XLVII. 3-4. pp. 209-231. HABLICSEK L. (2005): A Kárpát-medencei magyarság előreszámítása 2021-ig.Demográfia, XLVIII. 1. pp. 83- 109 LENGYEL I. (2000): A regionális versenyképességről. = Közgazdasági Szemle, pp. 962-987. POLÓNYI I. –TÍMÁR J. (2001): Tudásgyár vagy papírgyár. - Új Mandátum Kiadó, Budapest. 165 p. POLÓNYI I. (2002): Az oktatás gazdaságtana. – Osiris Kiadó, Budapest, 425 p. SÜLI-ZAKAR I. – CZIMRE K. – TEPERICS K. (2002): Human Mobility on the Area of the Carpathian Euroregion – Migrating Minorities. – In: Montanari, A. (ed.).

318

Human Mobility in a Borderless World? Societá Geografica Italiana, Rome. pp.291-295. TEPERICS K. (2002): A Hajdú-Bihar megyei diplomások munkaerőpiaci helyzetének vizsgálata (A Debreceni Egyetem hatása a humánerőforrásokra). - Acta Geographica 10., 165 p. TEPERICS K. (2005): Debrecen oktatási vonzáskörzete. - In.: Kisközségtől az eurorégióig (szerk.: Czimre K.), Debrecen, 2005 pp.58-71. www.htmh.gov.hu http://varga.adatbank.transindex.ro/ http://sebok1.adatbank.transindex.ro http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/05/.html)

319

A HEGYKÖZ TÖRTÉNETI-FÖLDRAJZI LEÍRÁSA Dukrét Géza* Summary: The Hegyköz microregion has always had an important role in the Hungarian history which is demonstrated by several written and material evidence. Therefore, the historical geographic aspect is rendered a special role in the case of this region. Its peculiar historic development, landuse, natural and social endowments all make it worthy to be studied in depth. Kulcsszavak: Hegyköz, történeti földrajz, Bihar megye A kisrégió elnevezése A történelmi Bihar megyében található kistáj „Hegyköz” neve újabbkori elnevezés, a 18. századból, de gyökerei a középkorból származnak. Az 1891-ben megjelent Az Osztrák–Magyar monarchia írásban és képekben című kiadványban olvashatjuk: „A Berettyó ezüst szalagkint kígyózik végig a Hegyközön. Így nevezik az Érmelléki és a Bihari hegyek közt eső Berettyómelléki síkot és halmos vidéket... Határt szab a Hegyköznek a Bihar városa alatt elfolyó Kösmő, melyet Pap-Tamási mellett vesz föl a Berettyó új csatornája”. Gy. Szabó Gyula a Hegyköz-előtaggal rendelkező falvak csoportja alapján próbálta behatárolni a Hegyköz vidékét. Kósa László, Filep Antal: A magyar nép tájtörténeti tagolódása című munkájában hasonló következtetésre jutott, de már ide bevette Szalárd és Micske helységeket is. Mind a mai napig senki sem próbálta pontosan meghatározni a Hegyköz vidék területét, meghúzni határait. De nem is lehet pontosan elhatárolni, mivel átfedések vannak, főleg a Hegyköz és az Érmellék között. A Rézaljától ma már könnyen el lehet választani, mivel a magyarlakta falvak mind ide tartoznak. Néprajzi vonatkozású adatok alapján már könnyen el lehet különíteni az Érmelléktől is. Földrajzi fekvése A Hegyköz Nagyváradtól északkeletre, a Berettyó középszakasza mentén elhelyezkedő dombvidék, kb. Hegyközszáldobágy–Hegyközpályi–Hegyközkovácsi– Jákóhodos–Biharvajda vonalától északkeletre Tóti–Berettyókirályi vonaláig. Északnyugaton, az Érmelléki dombvidék Berettyó-völgye felé néző területe, Biharvajda–Hegyközszentimre–Hegyközszentmiklós–Berettyókirályi vonalától *

nyugalmazott földrajztanár, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság és az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztályának elnöke, [email protected]

320

déldélkeleten a Rézalja dombjainak Berettyó felöli része, Tóti– Micske–Tótfalu– Kisalmás–Síter-völgy–Hegyközszáldobágy vonaláig.

1. ábra A Hegyköz elhelyezkedése Bihar megyében A Hegyköz vidékéhez tartozó települések két fő útvonal mentén helyezkednek el. Az első Nagyvárad északi részén indul ki, amely átvezet az ún. Bihari-hágón, vagy régi nevén Nagy-hágón, melyen hajtűszerű szerpentinek vezetnek. Ez a felső útvonal hol a dombok tetején, hol a völgyek mélyén szalad fel-le. Itt sorakoznak: Hegyközpályi, Hegyközújlak, Hegyközcsatár, Hegyköztóttelek, Síter, Sítervölgy. Innen nem vezet tovább műút. Hegyközszáldobágyot Várad felől lehet jól megközelíteni, a Kórház utcán keresztül, mintegy 5 km-re a várostól, mivel Pályi felől csak földút vezet. A másik a Bihar–Margitta útvonal, a Berettyó völgye mentén elhelyezkedő falvak sora: Hegyközkovácsi, Szalárd, Hegyközszentimre, Jákóhodos, Biharvajda, Fegyvernek, Tótfalu, Csohaj, Szentjobb, Hegyközszentmiklós, Csanálos, Sárszeg, Poklostelek, Vámosláz. Micske, Szentlázár, Berettyókirályi, Tóti.

321

Az Árpád-kori településhálózat kialakulása E terület az Árpád-korban két központ felé polarizálódott: a bihari vár és a szentjobbi monostor felé. A 14. századtól viszont a Hegyköz legtöbb falva a vásáros Szalárd vonzókörébe került, kivéve Micske és a körülötte fekvő pár falut, valamint a váradi püspökséget kiszolgáló falvakat. A Hegyköz falvainak zöme Árpád-kori település. Egy részét katonai szempontú telepítések alakították ki: Bihar, Hegyközcsatár, Hegyközszáldobágy, Hegyközújlak, Hegyközkovácsi, Jákóhodos, Fegyvernek, a bihari várat kiszolgáló telepesek, majd a váradi püspökség katonáinak lakóhelyei. Bihar, Szalárd, Hegyközszentimre, Szentjobb egyházi központok voltak. Biharon állott a Szent István által létesített püspökség, melyet Szent László később Váradra helyezett. Szalárdon Szűz Máriának szentelt ferences kolostor állott, ahol Vitéz János is töltötte idejének egy részét, s ahol Szalárdi János krónikásunk is nevelkedett. Hegyközszentimrén a szent herceg kultuszára épült bencés monostor. Szentjobbon pedig a Szent Jobb őrzésére épített monostort Szent László királyunk. A Bihar mellett ma is meglévő földvár már a honfoglalás előtt védelmi és szervezeti központ volt. Ezért Szent István itt szervezte meg a Körösök közti birtokainak igazgatására a régi földvára miatt fontos Bihar központtal, a bihari várispánságot, valamint az egyházi igazgatás első székhelyét, a bihari püspökséget. Ezt később Szent László áthelyezte Váradra. A királyi ispánság telepítő tevékenysége világosan megmutatkozik a bihari földvár körüli síkságon. A középkorban itt állott és részben ma is meglévő falvakról több-kevesebb bizonyossággal kimutatható, hogy alapjukat a királyi magángazdaság népei rakták le. Az egyháziak kezére jutott községek kivételével, a falvak egy része az uradalom felbomlása idején várjobbágyok, királyi serviensek, egyszóval jobb módú katonáskodó szabadok tulajdonába kerültek. A 12. század végén meginduló királyi adományok nyomán egymás után alakultak ki a magyar községek, melyek később az adorjáni és a sólyomkővári uradalmak megalapítását tették lehetővé. Ezek a falvak északkelet felé haladva a következők: Szalárd, Adorján, Síter, Fegyvernek, Poklostelek, Vámosláz, Micske, Sánci, Margitta, Felsőábrány, Bályok, Széplak. A hegyek lábánál elterülő síkságra, valamint a síkra néző lejtőkre épült közösségek a váradi egyház birtokába kerültek: Pályi, Újlak, Csatár, Száldobágy, Tóttelek, Kovácsi, Vajda, Szentimre. A falvak alapját itt is a királyi uradalom rakta le. A szentjobbi apátság törzsbirtoka a Berettyótól jobbra, az Érmelléki dombok lábánál feküdt. 1083-ban, amikor István királyt szentté avatták, felnyitották a sírt, kiemelték és ezüstládába helyezték István földi maradványait, a jobb karja már hiányzott. Ezt 1084. május 30-án találták meg a Berettyó melletti családi monostorban, melyet Szent László megerősített, s ahol apátságot alapított a Szent Jobb tiszteletére, s a település is innen nyerte a nevét. A Szentjobb körül fekvő falvak azon a területen alakultak ki, melyet Szent László adott a monostornak. Bár a

322

Berettyó középső szakasza a 11. század végén már semmi esetre sem lehetett lakatlan, az apátság falvait mégis a barátok telepítésének tartjuk. Legkésőbb Szentmiklóst alapították a Cserhát erdős dombjai között talán az 1172-ből reánk maradt birtokösszeírásban felsorolt erdőóvók (custodes nemorum) által. A Hegyköz a középkorban A középkorban a Várad–Szatmár útvonal nem egyezett a maival. Váradról kiindulva Bihar mezővároson áthaladva Szalárdon kelt át a Berettyón és itt kettéágazott: egyik vonala a vámos Székelyhídon és Asszonyvásárán, a másik a vásáros Szentjobbon és a vámos Olaszin át vezetett Szalacs városba. Szalacson ezt keresztezte a szabolcsi és szolnoki nagy sószállító út, Olaszin pedig a Krasznából jövő és Székelyhídon át a nyugatra vivő út. Székelyhídon ágazott ki észak felé a Nagymihályon (később Érmihályfalva) átvezető nagy út. Ez jelentősen kihatott az út mentén elhelyezkedő településekre. A Hegyközvidék tatárjárás előtti gazdasági fejlettségére mutat az 1213–14 körül említett szőlők, gyümölcsösök és malmok. A szentjobbi apátság Szent Lászlótól 16 különféle foglalkozású szolgáltató csoportot kapott. Az 1241-es tatárjárás végigpusztított e tájon is. Györfi György szerint a tatárjárás előtt említett 168 helység közül 30, kb. 18 százaléka szűnt meg végleg, de a szentjobbi apátság birtokösszeírásának és a Váradi Regestrumnak számos ismeretlen helyneve alapján, melyek valószínűleg szintén elpusztultak, az elnéptelenedés arányát a fenti érték kétszeresére kell tennünk. A tatárjárás egyik hatása a várak építése és váruradalmak létesítése volt. A Dunántúlról származó Geregye nembeli Écs fia, Pál országbíró, aki már 1236-ban több birtokot kapott a királytól ezen a vidéken, birtokainak védelmére felépítette Adorján várát, Sólyomkő várát, Sebesvárt. Adorján vára körül létrejön az adorjáni váruradalom, melynek később Szalárd lesz a központja. Sólyomkővár volt hivatott a Sebes-Körös (Barátkától) és a Berettyó felső folyása (Vámosláz) közti hatalmas uradalom irányítására és védelmére. A Bisztra menti és Berettyó menti részek irányítása később Micske feladata lesz. Zsigmond király a sólyomkővári uradalmat 1389-ben Kaplai János szörényi bánnak adományozta, s a következő századokban az uradalom sokszor cserélt gazdát. Az adorjáni uradalmat 1395-ben, Szalárddal együtt Csáky Istvánnak és fiainak adományozta. Ettől kezdve a Csákyak birtokában maradt, hosszú évszázadokon keresztül. A Csákyak osztálylevele emlékezik meg először, 1421-ben, a vár román falvairól: Borzik, vagy Borszeg, Doborka (hamar elpusztult), Kozmaalmás, Kővág, Tótalmás. Később még két kis falu alakult ki: Sítervölgy és Férgeság. Az egyház Ebben az időszakban, a 13. századtól a 14. század közepéig, e terület irányító és fejlesztő tényezői a kolostorok és a váradi püspökség voltak. A kolostorok voltak

323

a keresztény műveltség központjai. A szerzetesek fő foglalkozása az oltár szolgálata volt. De emellett több foglalkozásuk volt: ők tanították a község gyermekeit a monostor iskolájában, mások a betegeket és nyomorékokat ápolták, gondoskodtak az utasok, vendégek szükségleteiről, ismét mások a hiteleshelyi teendőket végezték, írták, sőt rajzolták azokat a nagy könyveket (kódexeket), melyek középkori műveltségünk tanújelei, történelmünk fontos forrásai. Híven ősi jelszavukhoz – „keresztel és ekével” – követésre méltó gazdák voltak, akik megművelték földjeiket, szőlőt és gyümölcsfát ültettek, foglalkoztak állattenyésztéssel, halastavakat, gazdasági tanyákat létesítettek. A szentjobbi kolostor hiteleshelyi joggal is rendelkezett, melynek eredete nem mutatható ki, de már 1239-ben nyoma van (conventus S. Dextre), hogy messze földről, a Szamos mentéről is eljöttek ide a perlekedő felek, hogy Szent István jobbjára esküt tegyenek, a konvent pedig az előtte lefolyt perről hiteles levelet adott ki. Nyilván a legnagyobb hatalom a váradi püspökség és a káptalan volt. De e területen mégis kevesebb befolyásuk volt. Birtokukban volt Pályi, Újlak, Csatár, Tóttelek, Száldobágy, Kovácsi, Vajda, Szentimre. Árpád-kori templomaink, melyek ma műemlékek, a 13. században épültek, román vagy koragótikus stílusban. Ilyen az újlaki, a csatári református templom, a síteri, a hodosi, a micskei református templom. Ezeket azóta átépítették, vagy kibővítették. Egyedül a micskei templom maradt meg eredeti formájában, négy fiatornyos, árkádos galériás tornyával, de a bolthajtásos mennyezetet síkmennyezettel cserélték fel. A szalárdi templom a 14. században épült gótikus stílusban. A középkorban a templomok belső falait sokhelyt freskók díszítették. Ezeket a reformáció idején, a 16. században lekaparták vagy lemeszelték. Ezek töredékei ma is fellelhetők Síterben, Szalárdon, Hodoson. Restaurálás segítségével talán a síteri templomban lehetne a legtöbbet megmenteni, melyek a 13. és 14. századból valók. A legújabb falkutatások szerint az egész templom a 13. században épült, bizonyítják ezt a feltárt románkori ablakok és a mindkét oldalán található több mint tíz ülőfülke. Kárpát-medencei műemlék-ritkaság a feltárt cibórium, amely ma Európában csak Németországban és Spanyolországban található. A szalárdi templomban szintén feltárták a freskók egy részét. A 16. század közepén tért hódít a reformáció. A Hegyköz vidékén 1556-ban áttérnek a kálvinista hitre. Jelenleg is a vidék nagy része református: Hegyközszáldobágy, Hegyközpályi, Hegyközújlak, Síter, Hegyközkovácsi, Jákóhodos, Biharvajda, Hegyközszentimre, nagyobbrészt Szalárd, Hegyközszentmiklós, Poklostelek, Micske, Hegyközcsatár, Bihar, kevésbé Szentjobb. Katolikus Hegyköztóttelek (szlovák újratelepítés volt 1781-ben), nagyobb részt Szentjobb, kevesebben vannak Hegyközcsatáron, Biharon, Szalárdon, Hegyközújlakon, Hegyközszentmiklóson, Micskén. Nagyrész ortodox lakosságú Sítervölgy, Csohaj, Farnas, Fegyvernek, Tótfalu, Kővág, Kisalmás, Borszeg, Sárszeg, Vámosláz vagy Kisláz, Szentlázár, Berettyókirályi.

324

A török uralom alatt A török uralom alatt a terület lakossága növekedik, gazdasági élete fellendül. Főleg Szalárd fejlődik dinamikusan. Bekebelezi tíz szomszédos helység területét. Míg 1552-ben 45 portával, 1665-ben már több mint 100 portával rendelkezik. Fontos mezőgazdasági eseménynek tekinthető, hogy a törökök megkezdték a kukorica termesztését (törökbúza), melyet a lakosság nagy kedvvel vett át. Fejlődött a kertészkedés – káposzta, répa, petrezselyem, veres- és fokhagyma termesztése – , melyet Váradra szállítottak. Nagyobb arányokat öltött a jószágtenyésztés. A Körösök és a Berettyó középső részein az ingoványok tisztásai, szigetei televoltak legelésző csordákkal, juhnyájakkal. A kereskedelem rendszerint csere útján történt: a törökök szövetet, ipari cikkeket adtak a jószágokért, vagy pénzben fizették ki. A malmokat mindig kímélte a török, sőt maga is épített – a kenyérsütés a váradi vár törökjei számára jövedelmező foglalkozás volt. A halászat a lakosság egyik főfoglalkozását képezte, de ezért adót kellett fizetni mind a töröknek, mind a magyar földesúrnak. A Habsburg-uralom berendezkedése Kiinduló forrásként nem kerülhetjük el az 1692-es kamarai összeírás hasznosítását. Ezt az összeírást a kamara készítette, hogy felmérje a megye birtokviszonyait, lakóinak számát, gazdasági helyzetét – mindjárt a török pusztítás után. Várad közelében, tőle északra több népesebb község maradt meg. Valószínűleg, hogy ezek a helységek, mint a vár tartozékai, a török részről is nagyobb védelemben részesültek, s ez a magyarázata megmaradásuknak: Püspöki, Bihar, Hegyközpályi, Száldobágy, Pályiújlak, Csatár, Síter, Almás, Szalárd, Pelbárthida stb. A törökökkel vívott harcokban elnéptelenedett, elpusztult településeink a Hegyköz vidékén a következők: Adorján – Szalárd mellett, Latabár – a Csatártól Szalárdra vezető út mentén, Sánci – Szentlázár közelében, Süvegd – Hodos közelében. A 18. századi fejlődés szerves része a katolikus egyház restaurációja, valamint a különböző felekezeti iskolák megalakulása. A katolikus egyház újraszervezése Benkovich Ágoston római katolikus püspök Bihar vármegye főispáni székébe való beiktatásától, 1688-tól kezdődik és ezzel megtörtént az első gyakorlati lépés az erdélyi közigazgatástól való elszakadásra. Meghatározó szerepe volt a megyében a birtokok átrendezésének, a korábbi birtokadományok felülvizsgálatának. Az újjászerveződő váradi püspökség 1693-ban kapta vissza korábbi javaira vonatkozó birtokjogát. Mint tudjuk, 1689-ben a török uralmat az osztrák váltja fel. Először jött a visszafoglalás borzalma, a rekvirálások, a falvak felperzselése, majd megjelent a királyi rendelet, hogy ezeken a területeken csak a római katolikus vallás gyakorlata szabad és lehetséges, annak ellenére, hogy a lakosság nagy része református. Így a török alóli felszabadítás se gazdasági, se nemzeti, se vallási tekintetben nem jelen-

325

tett javulást, sőt még nagyobb elnyomást hozott. A politikai szabadság és vallásszabadság teljes megszűnése indítja el a Rákóczi vezette felkelést, amely kiterjedt erre a vidékre is. A szabadságharc elbukik. Az 1711-es szatmári béke következménye a várak lerombolása. Lerombolják Szentjobb várát, Sólyomkővárát. A megye népességviszonyainak alakulásában lényeges szerepet tulajdonítunk a paraszti migráció két fő áramának: a jobbágyköltözéseknek, illetve szökéseknek egyrészt, másrészt pedig az e területre irányuló külső, idegen etnikum bevándorlásának egyaránt. Szinte minden megyének érdekében állott, hogy újabb és újabb jobbágyok telepedjenek meg birtokaikon. Attól azonban már mereven elzárkóztak, hogy a jobbágyok onnan is tovább költözzenek. Megyénkben világosan mutatja e törekvések kettősségét: Benkovich Ágoston váradi püspök egy évi adómentességet ígért a püspöki birtokokra telepedőknek 1696-ban. 1711-ben azonban már Bihar megye minden lakósának egyetemlegesen tiltották meg, hogy bárki egyik helyről a másikra költözzék: „ki, ahol most van, ott lakjék” – rendelték el. A jobbágyság mozgásának következménye, hogy jelentős számú népesség költözött Bihar megyébe Békés és Szabolcs megyéből. A népesség növekedését elősegítette a megyébe irányuló román bevándorlás. A 18. század elején fokozatosan nő a településeken belül a románok részaránya, illetve a teljesen románok lakta falvak száma. A terület természeti-környezeti, valamint gazdasági viszonyaira jó felvilágosítást nyújtanak az országos összeírások. Az 1715. és 1720-as összeírások, valamint az úrbérrendezéskor felvett kilenc kérdőpontra adott jobbágyi válaszok jól bemutatják a gazdasági helyzetet. A szélesen elterülő völgyben a falvak kisebb nagyobb emelkedőkre, halmokra települtek, s a körülötte levő vízjárta részeken kevés volt a szántóföldi művelésre alkalmas terület, ezért inkább állattartással foglalkoztak. E mellett jelentős volt a halászat. A dombokra felszaladó, vagy a dombok, itteni szóhasználattal a „hegyek” tetején álló települések esetében még inkább dominált az állattartás és a szőlőtermesztés. Ilyen falvak voltak Száldobágy, Hegyközpályi, Pályiújlak, Csatár, Tóttelek, Síter. De itt a falvak kisebb nagyobb erdőségekkel is rendelkeztek, ahol a fa hasznosítása mellett jelentős volt a makkoltatás. E vidék a legrégebbi időktől kezdve szőlőtermesztéssel foglalkozott. Emellett ősi foglalkozás a fakitermelés volt, ami az idők során az erősen megcsappant erdőállomány miatt eltűnt. A 15–16. századi levéltári adatok Adorjánt, Szalárdot, Sítert, Csatárt, Királyit, Poklostelket, Sítervölgyét még nagy erdőkkel kapcsolatban említik, Sítert, Kovácsit, Száldobágyot pedig a szőlőtermesztéssel. Sőt tudjuk, hogy a szentjobbi barátok már a 14. században kereskedtek kitűnő minőségű boraikkal. Az 1692-es összeírás szerint a szőlőket a török hódoltság utolsó szakaszában is sokkal inkább karban tartották, mint a szántóföldet. Több községben a szőlőművelés volt a lakosság fő foglalkozása. Telkeik elpusztultak, vetésük nincsen, de szőlőművelésük helyenként elég számottevő. A szőlő-gyümölcsös együttes előfordulása egyaránt megtalálható volt szőlőhegy (Csatár, Diószeg) esetében, illetve olyan falvaknál, ahol csupán kerti szőlő volt

326

(Fegyvernek). Általában úgy jellemezték, hogy kevés gyümölcsfa van, főleg a szőlők aljában Jelentős volt az állattartás is ezen a területen. Az ökörállomány, bár számszerűen gyarapodik, mégsem elégséges a földműveléshez A lóállomány növekedése a 18. században csak részben oldotta meg az igaerőben jelentkezett hiányosságokat A haszonállatok többi fajtáit – mint a szarvasmarha, sertés, juh, kecske – táplálkozás és értékesítés céljából tartotta a lakosság. A tehéntartás elsősorban a tej és az abból nyerhető túró, tejföl, vaj, sajt miatt bírt fontossággal. A sertéstenyésztés szintén a lakosság élelmezésében játszott szerepet. Eltartásában ekkor még döntően a makkoltatás bírt fontos szereppel, a Hegyköz pedig akkor még bővelkedett erdőben. De a mocsaras, vizenyős területeken is megtalálták a táplálékukat. Mivel a makkoltatás földesúri előjog volt, ezért ennek igénybevételéért a jobbágyoknak fizetniük kellett. Az erdőterület csökkenése és a fizetési kötelezettség a kukorica fokozottabb felhasználásához vezetett az állattartásban, ez pedig a kukoricatermelés fellendülését vonta maga után. Az 1692., 1720. és 1743. év összeírásaiban szemlélhető dinamikus növekedés a sertéstartó települések számában oda vezetett, hogy 1753-ra általános lett a sertéstartás. A méhészet szintén jelentős volt. Összesítve e terület 18. századi mezőgazdaságát: gabonából gyengébb eredményt értek el, hiszen kukoricából, zabból, rozsból, árpából és kölesből a megyei átlagszintnél kevesebbet vetettek el. Ökörből a megyei átlagszínt felett tartottak, de lóból, tehénből, sertésből és juhból ezek a települések kevesebbel rendelkeztek, mint az átlagérték. A szőlőtermesztés ennek a területnek az egész arculatát meghatározta és a fő megélhetési forrást jelentette. A paraszti termelőtevékenységben a 18. században is jelentős szerepe volt az erdő hasznosításának. Mint már utaltunk rá a megye nagy részét erdő borította, s ebből úgy tűnne van elég tűzi- és épületfa. De az irtásföldek növekedésével erősen csökkent az erdők területe. Már a század első harmadában készült összeírások alapján is jól elkülöníthetők egymástól a főbb piaci körzetek. A megye két legnagyobb felvevőhelye Várad és Debrecen volt. Váradra szinte a megye minden részéből szállítottak árukat a falvak lakosai, míg Debrecen elsősorban a sárréti és az érmelléki járás településeinek biztosított piacot. De jelentősek voltak Szalárd, Diószeg, Margitta piacai is. Mit vittek a piacra? Számszerűen legjelentősebbnek a bor, a gyümölcs és a pálinka értékesítése látszik. A bort tekintve meghatározó a nagy szőlőtermesztő vidékek szerepe, míg a gyümölcs csak részben került ki erről a tájról. A zöldségfélék értékesítése igen korlátozott mértékű volt. A marhát főleg a váradi piacra vitték. Ott találjuk viszont a piacokon a meszet, nádat, gyékényt, fát, üveget, szénát, s természetesen a sót.

327

A Hegyköz a korszerűsödés útján A Berettyó nagyon széles völgyet hozott létre a Rézalja és az Érmelléki dombok között. E széles lapályon a múltban Poklostelektől kezdve, de különösen Szalárdtól, ahol már az Alföldre lép, a lejtő kis esése miatt erősen kanyargott, meánderezett, sokhelyt elmocsarasítva a területet. Számtalan árvizet jegyeztek fel: 1746, 1750, 1774, 1782, 1784, 1788, 1806. Ezek méreteiről kevés adat maradt fenn, de az 1816, 1830, 1855. évi árvizekről tudjuk, hogy az utóbbi időszak legnagyobb áradásai voltak, s úgy szólván kitöltötték a Körösök és a Berettyó egész völgyét. A legmagasabb árvíz az 1879-es volt, mikor a víz, az időközben felépített védő-töltéseket átszakítva, elárasztotta az egész vidéket. A 19. században nagyarányú munkálatok indulnak meg. 1807-ben az I. Ferenc által kiadott törvény megengedi a birtokosoknak, hogy saját költségükön védműveket építsenek az áradások ellen. Még ugyanebben az évben, a vízimalmok káros hatásai miatt felmerült sok panaszra, elrendeli a malmok átalakítását vagy lerombolását. 1829–34 között megépítik a 20,5 km hosszú Berettyó-csatornát. 1845. december 7-én a Körösök völgyében is megalakult egy ármentesítő társulat, Körös Szabályozási Társulat néven. 1852-ben a társulat a Körös–Berettyó Szabályozási Társulati Választmány elnevezést vette fel. Amint láttuk a 19. század legnagyobb megvalósítása a vizek szabályozása, a pusztító árvizek megszüntetése volt. Nézzük meg, hogyan tükröződik ez a gazdasági életben. A föld értéke a vízrendezés után a többszörösére nőtt. Míg 1850-ben a föld átlagos értéke holdanként 40 forint volt, az 1890-es években már 150–400 forint lett. Az állatállomány alaposan megnövekedett. Ez lehetővé tette a nagyobb méretű takarmánytermesztést is, melyhez földterületeket csak a vízrendezés után nyertek. Mindjobban elterjedt az állattenyésztés és állatkereskedelem. Főleg szarvasmarhával és sertéstenyésztéssel foglalkoztak, ló és juhtenyésztéssel kevésbé. 1848 után, a jobbágyság megszüntetésével, a majorsági birtokok elvesztették eddigi munkaerejüket és legfőbb jövedelmi forrásukat. A földbirtokosok a kapott váltságösszeget a birtokok felszerelésére használták fel. A volt jobbágyok a tulajdonukba került földek jobb kihasználására áttértek a belterjesebb gazdálkodásra. A legelőgazdálkodásról áttérnek a szántóföldi gazdálkodásra. Ugyanakkor nagy mértékben elterjedt a kertészkedés. Termesztenek burgonyát, paprikát, sáfrányt, zöldséget, babot (főleg a feleskukorica között, mivel a mellékterményt nem kellett felezni a földesúrral), vörös- és fokhagymát. Amely község határában meghonosul a hagymatermesztés, ott nagyon felszáll a föld ára és haszonbére. Elterjed a káposzta termesztése, amelyet azelőtt Erdélyből hoztak. Fejlődik a gyümölcstermesztés – nagyon elterjed az alma-, szilva-, cseresznyefa. Így a 19. század második felétől a Hegyköz falvai Nagyvárad éléskamrájává váltak, ők látták el az itteni piacot friss zöldséggel, tejtermékkel, tojással, a dombvidéki falvak pedig gyümölccsel. A Hegyköz falvai a szalárdi, a váradi, a diószegi, székelyhídi, margittai piacokra

328

vitte eladni állatait, vagy ezeken a piacokon szerezte be mezőgazdasági és ipari szükségleteit. Mind a mai napig e piacokon cserélik ki termékeiket. A legfontosabb piac ma már a nagyváradi, de a távolabbi falvak, mint Szentmiklós, inkább Székelyhídra, Micske és környékbeli falvak pedig Margittára járnak piacra. Bár mindegyik falu szinte mindennel foglalkozik, azért mégis megfigyelhető bizonyos „szakosodás” a piacozó falvak között: Hegyközszáldobágy fő terméke a zöldség, gyümölcs, tejtermék mellett a virág, Hegyköztótteleké a gyümölcs, burgonya, Síteré a gyümölcs (cseresznye, szelídgesztenye, noszpolya), Sítervölgyé főleg tejtermék (elsősorban házhoz szállították), Biharé a zöldség és a gyümölcs, Szentimrének a tejtermék, tojás, gyümölcs, hagyma. Iparosság A századfordulót a látványos gazdasági fejlődés jellemezte. Főleg az ipar fejlődött ugrásszerűen, de ez inkább a városokra volt jellemző. Falun megmaradt és fejlődött az az iparos réteg, amely a falu önellátását biztosította. A Hegyközön nagyiparról nem beszélhetünk, csak kisiparosokról, akik zömében egyedül, vagy egy-két segéddel dolgoztak. A mesteremberek számát a szükséglet határozta meg, elsősorban a lakosság lélekszáma, vagy a lakosság fő foglalkozása. Mivel a fő foglalkozás a mezőgazdaság, ennek különböző ágazataihoz kapcsolódnak a mesterségek. A növénytermesztésnél használt kézi szerszámok és gépi eszközök készítésére és javítására szükség volt kovácsokra, lakatosokra, gépészekre. A századfordulón a jó kézi szerszámokat, valamint a szántáshoz, aratáshoz szükséges eszközöket a falusi kovács készítette, később lett nagyipari termék. Az igásállatoknak szükség volt szíjakra, zablára, vontatókra, melyek a bőrfeldolgozásból származtak. A szőlő- és borvidékeken szükség volt kádárokra, vagy pintérekre, akik hordókat, kádakat, faedényeket készítettek. Az állattenyésztők is használtak eszközöket: szíjakat, ostorokat, késeket, ollókat, zablát, faedényeket, billogot (bélyegzőt), de építettek karámot, ólakat, kaptárokat. A lakóházakat általában kalákában készítették, de szükség volt kőművesekre és ácsokra. Az ácsok segítettek az ólak, istállók és más gazdasági épületek és építmények készítésénél is. A falusi bútorkészítők, az asztalosok, sok helyt nagyon szép munkát adtak ki a kezükből. Az asztalosok készítették a kender feldolgozásához szükséges eszközöket is, a tilolótól, a rokkán keresztül, a szövőszékig. És itt gyakran találkozunk a népművészettel. A mester sokat adott a szépségre is, nemcsak a minőségre. Ugyancsak emberi szükségleteket elégítettek ki a szabók, cipészek, csizmadíák, molnárok, hentesek, borbélyok, s ide vehetjük a kocsmárosokat is. Fazekasok egyedül Szalárdon voltak, de mára már nincs semmi nyomuk. Tímárok nem voltak a Hegyközön, ezek már rég céhekbe tömörültek a nagyobb városokban, de erre az időre már ezeket is kiszorította az ipar. Külön fonó-, szövőipar nem volt, hanem háziiparként működött. A kendert kalákában, fonókában dolgozták fel fonallá, majd legtöbb háziasszony az otthoni szövőszéken készített

329

különböző ruházati anyagokat, lepedőket, törölközőt, zsákot stb. A második világháború után ezeket kiszorította az olcsó gyári termék. Malom szinte minden település mellett működött, a közeli folyón, vagy felduzzasztott patakon, amelyek többnyire a földbirtokosok tulajdona volt. A dombokon levő falvakból szekéren szállították ide a gabonát. De a negyvenes évektől már több helyt létesült árammal működő malom, amely megszüntette a nagyobb távolságra való szállítást. S mivel megemlítettük a szállítást, amely lehetett termény- és áruszállítás is, szükség volt kerékgyártókra és szekereket készítő ácsokra is. Ezek szinte minden faluban megtalálhatók voltak, s együttműködve a kovácsokkal, akik a vasalást végezték, készült el a szekér vagy a kocsi. Ipari értelemben vett szeszgyártás nem volt, de a pálinkafőzők minden faluban működtek és működnek még ma is. Sajnos a borászat, amely mindig jelentős és híres volt ezen a vidéken, nem tudott eljutni mind a mai napig arra a fejlődési fokra, hogy a jóminőségű bort palackozzák, s így betörjenek vele akár az országos, akár a nemzetközi piacra. Pedig az utóbbi időben mind több helyt szerveznek borversenyeket, ahol az itteni borok is helyezéseket érnek el. Talán a közeli jövő ezt is meghozza. 1989 után nagy változás állt be. A falvak lakossága látványosan lecsökkent. Tömegesen költöztek be a városokba, s az emigráció óriási méreteket öltött. Ezt bizonyítják a demográfiai adatok: 1900-ban összesen 25262 fő élt a Hegyközben, ebből 5885 román, 18680 magyar, 467 szlovák, 90 német, 17 ukrán. 1992-ben a lakosság összesen 20598 fő, ebből 7326 román, 12089 magyar, 177 szlovák, 26 német, 1 ukrán, 1 zsidó, 680 cigány. Napjainkban a felekezeti megoszlás a következő: 5541 ortodox, 274 görög katolikus, 3002 római katolikus, 9121 református, 815 baptista, 5 evangélikus, 7 unitárius, 10 adventista, 1296 pünkösdista. Bár a föld nagy része visszakerül hajdani tulajdonosához, de nagyméretű elöregedés és a termelő eszközök hiánya miatt, nagy területek parlagon maradtak. Sajnos a mezőgazdasági termékeknek nem nagyon van piacuk, és zömében a kistermelők dominálnak. De lassan megindult egy visszaköltözési folyamat is, mivel a városban a munkanélküliség nagy arányokat kezdett ölteni. Így nőtt a fiatal gazdálkodók száma. Ugrásszerűen megnőtt a vállalkozók száma, sok ipari jellegű szolgáltatás és számos üzlet jelent meg. Talán ez a folyamat gátat vet a falvak további elöregedésének.

330

BIHAR MEGYE EGÉSZSÉGFÖLDRAJZI MUTATÓI AZ 1970 ÉS 2003 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN Ambrus L. Attila∗ Summary: The motivations for a study on the medical aspects of an area from Roumania, is in the first place the health situation from this country at the beginning of the III-th milenium. It is well known that for health are alocated 3% from GDP, while in other european countries, for health, goes 5-9%. This facts explains some of the worrier results in the demographical issues and the situation on morbidity. Kulcsszavak: általános demográfiai adatok, természetes szaporulat, gyermekhalandósági ráta, születéskor várható élettartam, fő halálozási okok, tüdővész, szifilisz, hepatitisz A, egészségföldrajz Bihar megye Románia északnyugati részén található (1. ábra), nyugat felé Magyarország Hajdú-Bihar megyéjével szomszédos. Területe 7353 km2 a legnagyobbak közzé sorolja és az itt élő lakosság a 2002 népszámlálási adatai alapján 600473 volt. Ebből adódóan a megye népsűrűsége 81,7 fő/km2. Románia 8 működő területi régió közül gazdasági és egészségügyi illetve az iskolázottsági mutatók alapján, az Északnyugati Régió, amelynek Bihar megye is része, csak az 5-ik helyet foglalja el, azzal együtt, hogy az ország észak nyugati részén található és talán elvárható lenne, hogy előkellőbb helyet foglaljon el, de ami a legszomorúbb, az, hogy itt a 1. ábra. Bihar megye földrajzi elhelyezkedése legalacsonyabb az átlagos életidőtartam, valamint itt mutat legalacsonyabb értékeket is országos viszonylatban a természetes szaporulat is. Nos, ezek igen figyelemfelkeltő tények annak függvényében, hogy a megye és az ország alig pár kilométerre, illetve hónapokra van az EU-s csatlakozástól. Vajon melyek lehetnek az okai, amiért a megye ilyen rossz helyezést ért el? A kérdés megválaszolására, egy kisebb kutatásba kezdve egyéb érdekes statisztikai adatok láttak napvilágot. A természetes szaporulat (2. ábra) ugyanúgy, mint a népesség dinamikája folyamatos csökkenést mutat a 70-es évektől amikor 8,5%o körüli mértékek körül mozgott, egész mostanáig, amikor is a 2002 népszámlálást követően már eléri a -

∗

PhD-hallgató, Nagyváradi Állami Egyetem

331

T e r m é s z e te s s z a p o r u la t 1 0 0 0 fő r e s z á m itv a

4%o-ot. Megfigyelhető egy párhuzamosság az egész országra vetítve is, ám jóval kisebb értékeket mutatva. A legnagyobb törést az 1989-es, valamint az 1996-os évek 14 mutatják, és valószí12 10 nűleg a 8 6 rendszerváltás és a ROMÁNIA 4 BIHAR MEGYE társadalom–politikai 2 0 változások állnak a -2 1 2 3 4 5 -4 háttérben. Ugyan-6 csak, megyeszinten 1970 1980 1990 1996 2000 2005 az 1970-es évektől folyamatosan nő az 2. ábra. A természetes szaporulat csökkenése elhalálozások száma, bár igaz jóval lassúbb ütemben, mint a természetes szaporulat csökkenése. Itt az 1989-es és a 1993-as évek mutatnak emelkedő tendenciát. Ami a születések számát illeti, egy párhuzamosság vonható le az országos tendenciával, azaz az 1970es évektől figyelemmel követhető egy folyamatos csökkenés: 1970-ben 20%o, 1989-ben 15%o majd napjainkban 2002-ben 10%o-re esett. Ha a Bihar me670000 gyében élő lakosság 660000 dinamikáját eleme650000 zzük (3. ábra), akkor 640000 azt tapasztaljuk, 630000 620000 hogy a lakosság 610000 száma 1970-ben 600000 606969 volt, 1989590000 ben 662761, majd 580000 2002-ben csak 570000 600473, tehát keve560000 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 1 2 3 4 5 6 sebb, mint 32 évvel 3. ábra. Bihar megye népességdinamikája ezelőtt. Európa országai közül Románia az első helyen szerepel a csecsemőhalan-dóság tekintetében, amely 18,4%o volt 2002-ben, míg ugyanebben az évben Bulgáriában ˝csak˝ 14%o, míg Magyarországon 8,1%o volt az arány. Ám Románia összes megyéi közül Bihar megye az első helyet vívta ki ezzel is (4.ábra), a megyében a csecsemőhalandóság átlaga 20%o körüli. Az adatokat tanulmányozva 1997-ben és 1999-ben két csúcspontot figyelhetünk meg amikor is ezek az értékek majdnem meghaladták a 35%o-et is. NÉPESSÉGDINAMIKÁJA

L A K O S S Á G S Z Á M

BIHARMEGYE

332

Itt megemlítendő tény az abortuszok 40 igen megemelkedett száma a rendszervál35 tás után, amikor is a 30 törvény már nem 25 Románia szabályozza ezeket. 20 Bihar megye Visszatekintve az 15 1970-es évekig ami10 kor is átlagosan 500 5 abortuszt végeztek 0 1980 1985 1990 1995 1997 1998 1999 2005 hivatalosan a me1 2 3 4 5 6 7 8 9 gyében, egy év leforgása alatt, addig 1989-ben ez a szám 4. ábra. A csecsemőhalandóság mutatói 1700-ra emelkedik, ám pár év elteltével vissza áll kisebb értékre 766 abortuszra 2002-ben. Nagyító alá helyezve az itt elő emberek átlag76 életkorát (5.ábra), 75 74 74 azt tapasztaljuk, 73 73 72.1 72 72 72 hogy itt a legala71.5 71 71 csonyabbak az 70 értékek egész 68.5 68 67.8 Románia terüle66.9 66.4 66 66 65.8 65.6 tén, azaz a férfiak 65 64 63.8 64 átlag élettartama 67,6 év, míg a 62 nőké 74,9 év. 60 Ezzel szemben 58 1980 1990 1995 1998 2000 2002 2005 Bihar megyében a 1 2 3 4 5 férfiak átlagélettartama 66,2 év, 5. ábra. Az átlagélettartam Bihar megye és Románia területén míg a nőké 69,5 év, ám ha más országok lakosainak átlag-életkorát hasonlítjuk össze, akkor valószínűleg az utolsóhelyek valamelyikét tud-hatjuk magunkénak. Megyeszinten a leggyakoribb megbetegedések a Bihar megyei Egészségügyi Hivatal adatai szerint, nagyságrend szerint a következők: a TBC(tuberkulózis), a fertőző májgyulladás (hepatitis A) valamint a szifilis. Években számolva

1000 újszülöttre számitva

A csecsemőhalandóság

Női lakosság Romániában

Női lakosság Bihar megyében Férfi lakosság Romániában

Férfi lakosság Bihar megyében

333

Itt szeretném kiemelni az egyik leggyakoribb betegséget a fertőző 1000 májgyulladás A típusát, 800 amelyet az esetek több600 ségében a higiénia és a Románia figyelem hiánya okoz. 400 Bihar megye Országos szinten 1970 és 200 1989 között folyamato0 san csökkenni látszanak 1 2 3 4 5 az értékek (7. ábra), ám 1oo.ooo főre számitva Bihar megyében ez nem lelhető fel, majd csak 6. ábra. A lakosság körében a leggyakoribb elhalálozásokat a 1989 után. Ám, ennyire következő megbetegedések idézik elő* *1-keringési és érrendszeri zavarok, 2-daganatos megbetegedénem vidám a helyzet, sek 3-légzőszervi megbetegedések, 4-balesetek, 5hisz 1996-ban és 2000emésztőrendszeri megbetegedések ben, illetve 2004-ben olyan méretű járványok ütötték fel a fejüket mint amikor elérték a 180%o, 500 míg az országos átlag 95%o. 400 A már bemutatott és 300 felsorolt adatok mögött Románia Bihar megye megbújik, valószínűleg 200 egy kissé gyenge vala100 mint alul finanszírozott egészségügyi rendszer. 0 197o 198o 199o 1996 1998 2ooo 2oo5 A 2003-as év folyamán 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Bihar megye területén összesen 18 kórház létezett, ám ez jóval alul 7. ábra. A hepatitis A típusa okozta megbetegedések alakulása marad a 2003-at megelőző időszaknak, ugyanis a különböző megszorító intézkedések hatására jónéhányat, amely veszteségesen működött és eladósodott, bezártak. Ugyanígy történt a betegágyak számával is, amely 6,7-ről 5,7-re csökkent 1000 főre számítva. Ez a folyamat 22210 betegágyat szüntetett meg. Ám egy pozitívumot is megemlíthetünk, azaz az egészségügyi központok száma növekedett 185-el, azaz 306-ról 491-re. A kormány, illetve az illetékes minisztérium hozzájárulását a 8. ábra illusztrálja a legjobban: M e g b e teg ed és ek 1o o .o o o fő re sz ám itva

6.Ábra. A legfontosabb elhalálozási okok

334

A fenn bemutatott adatok tükrében, talán körvonalazódik az 60 egészségföldrajz sze51 50 repe a mai 45 42 41 társadalomban, még 40 35 35 37 több ott, ahol az egyes % / milliárd $ 30 Az egészségügyre forditott egészségügyi probléTámogatások 20 Államkassza bevétele mák ütik fel a fejüket, ugyanis a legfonto10 sabb feladata, hogy 2.6 3.1 3.8 4 4.2 4.1 4 0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 figyelmeztesse illetve 1 2 3 4 5 6 7 megóvja a lakosságot egyes az egészségre vonatkozó veszélyfor8. ábra. Az államkassza bevétele és az eü-re fordított támogatások rásoktól, illetve a megbetege-désektől. Ehhez közérthető információkkal, tudományos kimutatásokkal-mutatókkal kell felhívni az intézmények és a lakosság figyelmét annak érdekében, hogy odafigyeljen a saját és a mások egészségére valamint, hogy mindezt komolyan is vegyék. Az államkassza bevétele és az egészségügyre forditott támogatások 1997 és 2oo3 közötti időszakban

Irodalomjegyzék DUMITRACHE,LILIANA, (2003), Geografie medicala- Metode si tehnici de analiza, Editura Universitara, Bucuresti ILIES, A., STASAC, M.,(2000), Studiul geografic al populatiei, Editura Universitatii din Oradea. TEODOREANU, ELENA, (2004), Geografie medicală, Editura Academiei Române, Bucuresti TEODOREANU, ELENA, (2002), Bioclimatologie umana, Editura Academiei Romane, Bucuresti XXX. EGÉSZSÉGÜGYI ÉS STATISZTIKAI HIVATAL, Bukarest, Románia

335

ALTO DOURO ÉS A TOKAJI VILÁGÖRÖKSÉGI BORVIDÉK – PÁRHUZAMOK ÉS KÜLÖNBSÉGEK G. Hornyák Erika Summary: The Alto Douro and the Tokaji Historical Wine Region. What can be common in these rather different landscapes regarding their location, surroundings and historical-political background? The answer is given by the fact that both are World Heritage Cultural Landscapes. Beyond these there are many similar physical, economical and historical characteristics that verifies the justness of their common discussion in one essay. Kulcsszó: világörökség, örökségturizmus, borvidék, borturizmus „Bújjon el a német rhénusi borával, Hallgasson az olasz a Falernumával, Csak igya meg a franc híres sampányerét, Egy hordónk feléri borának tengerét. A halhatatlanság mennyei nektárja Ez volt, vagy ez annak valóságos párja.” Thaly Kálmán gyűjtéséből az „Ama híres tokaji bornak dicsérete” című vers

Bevezetés A Portói és a Tokaji Aszú. Sokszor emlegetett, nagy nevek a Világ borpiacáról. Míg az Aszú hazáját neve után könnyű beazonosítani, a Portói már bonyolultabb helyzetet teremt. Ennek az atlanti parti kikötővárosnak nincsenek a szőlőtermesztés igényinek megfelelő, nagy kiterjedésű mezőgazdasági területei. Nem itt terem az a szőlő, amelyből a legendás vörös italt nyerik. Ez a város csupán a Douro folyó északkelet portugáliai szakaszai mentén megtermelt bor nemzetközi kereskedelmének volt kiindulópontja évszázadokon keresztül. A vidéket pedig Alto Douronak nevezik. Mind ez a régió, mind pedig a magyar Tokaji borvidék olyan kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő természeti örökségi helyszín, amely nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bír. Ennek felismeréseként 2001, illetve 2002 óta mindkét régió a Világörökségi Lista része. Világörökségi Konvenció A Világörökségi Egyezmény értelmében – az 1980-as évekig – egy helyszín csupán természeti vagy kulturális kategóriában kerülhetett fel a Világörökségi Listára. A jelölések során azonban kirajzolódott az, hogy vannak olyan tájrészletek, amelyek nem illenek tökéletesen sem a természeti, sem a kulturális

336

kategóriákba. Egyértelmű volt azonban az, hogy ha természeti és kulturális értékeiket nem szeparáltan, hanem együttesen szemléljük valóban bírnak egyedülállóan univerzális értékkel, amely alapvető kitétel a Listára vételhez a hitelesség, illetve az integritás mellett. 1992 októberében alkotta meg a Világörökség Bizottsága a kulturális és természeti örökségcsoportok között az áthidaló kategóriát, a kultúrtájak fogalmát. A kulturális örökségek között számon tartott kultúrtájak vagy történeti tájak olyan emberkéz formálta természeti tájak, amely megjelenésükben, működésüket tekintve magukon hordozzák az ember befolyását. Mindez a természeti adottságoknak megfelelő mértékben és a természeti hatásokkal szervesen együttműködve történt-történik, harmonikus eredményt létrehozva. Kultúrtájak A kultúrtájaknak három típusát különítjük el: • Az ember által tudatosan kialakított és megtervezett tájképek, beleértve az épületekhez tartozó parkokat és kerteket is. Ebbe a kategóriába lehet besorolni a Versailles-i kastély kertjét. • A második típus kulcsszava a fejlődés illetve fejlődőképesség. Az ebbe a típusba tartozó tájak egy fejlődési folyamatot tükröznek, amelynek eredményeként olyan táj jött létre, aminek jelenlegi formája a természeti körülményekhez idomulva, a kihívásokra adott válaszként alakult ki. Ebbe a kategóriába tudjuk besorolni azokat a tájakat, amelyeken olyan kultúrnövények termelését folytatják évszázadok óta, amelyeknek speciális termelési igényük van és termelésük jelentős mértékben megváltoztatja a tájat. Az első táj, amelyet kultúrtáj kategóriában felvettek a Világörökségi Listára szintén ebbe a típusba tartozik, ez pedig a Fülöp szigeteki Luzon Cordilleráinak rizsteraszos vidéke volt. A fejlődőképes tájaknak két altípusa van: a reliktum és az élő tájak. Az előbbi olyan táj, amelynek fejlődése már abbamaradt, míg az élő tájak a mai nap is alakulnak, folytonos fejlődésük állandó. A három magyarországi kultúrtáj, a Fertő tó vidéke, a Hortobágy és a Tokaji történelmi borvidék egyaránt ebbe a típusba tartozik. • A kultúrtájak harmadik típusát az asszociatív kultúrtájak adják. Ezek a tájak a természethez a lehető legközelebb állnak, a legkevésbé vannak az ember képére formálva, viszont olyan vallási, művészeti, kulturális érték társult hozzájuk a helyi lakosság révén, amely megőrzésre alkalmasnak teszi. 2005 júliusa óta 812 Világörökségi Helyszín található, amelyből 41 a kultúrtáj. Ez a számarány is jelzi, hogy a „kiválasztottakon” belül még egy elitklub létezik, noha az ember és a természet harmonikus egymás mellett élése sokunk számára egyértelműnek tűnhet.

337

Borvidéki kultúrtájak Az elmúlt több, mint 20 évben a nehézkes indulás után a kultúrtájak száma dinamikusan gyarapszik. A szőlőtermelés és borkészítés jelentős beavatkozást jelent a tájban, ám ez a beavatkozás nem jelent negatív hatást, a borvidékeknek már a külső képe is egytől egyig harmonikus. A 41 világörökségi kultúrtáj közül kilencet adnak a borvidékek, és az utóbbi időkben világörökségi címet elnyert mezőgazdasági tájak teljesen vagy részben kötődnek a szőlőtermeléshez. A világörökségi borvidékek felsorolását az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat. Világörökségi borvidékek 2004-ben (Forrás: saját szerkesztés) Világörökségi helyszín Ország Felvétel éve Portovenere, Cinque Terre és a szigetek: Palmaria, Tino és Tinetto Olaszország 1997 Costiera Amalfitana Olaszország 1997 Saint-Emilion törvényszéke Franciaország 1999 Loire-völgy (Sully-s-Loire és Challones-s-Loire között) Franciaország 2000 Wachau kultúrtája Ausztria 2000 Alto Douro bortermelő vidéke Portugália 2001 Felső Közép-Rajna vidék Németország 2002 Tokaji történelmi borvidék kultúrtája Magyarország 2002 Pico sziget borvidékének kultúrtája Portugália 2004

Látható, hogy a Konvenció 1992-es bővítése után a kultúrtájak sorába „nehezen” került be az első borvidék, ám azóta a kultúrtájak kategóriája évről-évre egyre jelentősebb mértékben bővül borvidékekkel. A Világörökségi Várományosi Listákon szereplő számos más borvidéki kultúrtáj jelzi, hogy a folyamat még korántsem fejeződött be. Ilyen táj például Ciprus borteraszos vidéke, Champagne régiója Franciaországban, a szlovákiai Tokaji régió, valamint Spanyolország és a Baleári szigetek közötti borút. Mindemellett hosszú távon számolni kell azzal is, hogy a világörökségi borvidékek birtoklása nem lesz már sokáig kizárólag európai kuriózum, hiszen az európai borvidéki termelési tudást és hagyományt az Újvilág számos pontjára magával vitte az európai ember, nem is beszélve a szőlőtermesztés őshazájáról, Kis- és Közép-Ázsiáról. Alto Douro és a Tokaji történelmi borvidék Borvidéki világörökségi kultúrtájak közül (az Azori szigeteket nem számításba véve) a térben az egymástól két legtávolabb esőt lehet leginkább összehasonlítani, hiszen jelentős különbségeik ellenére a legnagyobb mérvű egyezést lehet kirajzolni. Az Alto Douro borvidék Portugália északkeleti részében, a Douro folyó felső folyása mentén található tipikus mediterrán táj. Bortermelése 2000 éves római hagyományokra tekint vissza. Noha a történelem viharai e vidéket is megtépázták, ha csak a vizigótok vagy a mórok „látogatásaira” gondolunk, a

338

1. ábra. Alto Douro. (Forrás: www.worldheritagesite.org)

2. ábra. Tokaj-Hegyalja (Forrás: www.vilagorokseg.hu)

szőlőtermesztés a számára ideális termesztési területen mindvégig megmaradt. A Douro folyó bevágta hegyvidéki mediterrán körülmények között a szőlőtermesztés alapvető feltételeiért is meg kell küzdeni óva a csapadékot és a talajt. Az extrém körülményekre reagálva jött létre az alapvető termesztési forma: a teraszos művelés, amely a tájnak különleges esztétikai szépséget ad. Az évszázadok során változott a termelés jellege és ennek megfelelően a különböző történelmi korokban létrejött termesztési területek megjelenésükben is elkülönülnek. Ez utóbbit emeli ki a Világörökségi Listára jegyzést igazoló elsődleges kritérium is, amelyet az Alto Douro esetében még két másik követ, szemben a Tokaji Borvidéket igazoló két kritériummal. A továbbiakban láthatjuk ezeket a kritériumokat, amelyeket összevetve kiviláglik, hogy a két borvidék esetében elsőként kiemelt egy-egy kritérium egymással összhangban van, míg a továbbiak már a különbségeket hangsúlyozzák.

Az Alto Douro felvételét igazoló kritériumok: II) kritérium – speciális technikákat és fenntartható területhasználatot példáz a múltban és a jelenben egyaránt IV) kritérium – olyan technológiai tájnak a mintája, amely az emberi történelem számos szignifikáns stádiumát illusztrálja V) kritérium – a hagyományos emberi letelepedésmód és területhasználat sérülékennyé vált, így védelemre szorul A Tokaji történelmi borvidék felvételét igazoló kritériumok: kritérium – évszázadok óta változatlanul létező és a terület nyújtotta természeti adottságokhoz lehető legjobban igazodó egyedi területhasználat III)

339

V) kritérium – változatlan szőlőművelési tradíciót nemcsak a meglévő szőlőterületek, hanem az épített környezet elemei is integránsan jelenítik meg A Listára vétel kritériumainak egybehangzásán túl a továbbiakban a két borvidék jellegének, történetének hasonló vonásait tekintsük át: • Hasonló természeti környezet – Folyóvíz és hegyvidék találkozása, amely magában hordozza a külső megjelenés hasonlóságát. Ez a pont azonban különbséget is hordoz magában, hiszen a mediterrán táj hegyoldalain csak a teraszos művelés segítségével folyhat termelés óva a termőtalajt csekély rétegét a heves esők pusztításától. • Hagyományos termelési módszerek – A modern kor követelményeihez igazodva, ám a tradicionális termelési technikákat mégis megőrizve folyik a kulcstermékek, a Portói illetve a Tokaji Aszú előállítása, hiszen a hagyományos, piac által követelt minőséget csak így lehet megtartani. • Legrégebben kontrollált szőlőtermelés a Földön – Mindkét borvidék magáénak ismeri el a szőlőtermesztés és borkészítés rendjére vonatkozó törvényi előírások történelemben első megfogalmazását. Ez Portugáliában egy 175761 közötti törvénykezési folyamat eredményeként jött létre, míg Maygarország esetében 1737-es királyi rendelet teszi zárt borvidékké TokajHegyalját, megkülönböztetve azt a többi magyar borvidéktől. • A földművelés túlsúlya – Mindkét térségben egyértelműen vezető ágazat a földművelés és az ipari létesítmények szinte teljesen hiányoznak. Ez a tény a szőlőtermesztés számára egyértelműen előny, hiszen a térséget nem éri számottevő ipari szennyezés. • Mozaikos termelési struktúra – Mindkét régióban a szőlőkultúra mellett egyéb termelvényekkel gazdag a kép. A Douro mentén minden lehetséges talpalatnyi földet kihasználnak a mezőgazdaság számára és egymás mellett szoros közelségben folyik a gabonatermesztés, szőlőművelés valamint találhatók olaj- és mandulafa ligetek-sorok. Tokaj-Hegyalján a szőlőtermesztés régiója alatt a hegylábfelszínen szántóföldi termelvények sorakoznak, legáltalánosabban gabona illetve napraforgó, amelyek különösen június-júliusban nyújtanak megkapó látványt. Emellett a természetes növényzet TokajHegyalján a szőlőbirtokok felett lombhullató erdőrégió, Alto Douroban pedig a mediterrán erdők helyén kifejlődött mediterrán bozótos-csalitos díszlik. Az emberi letelepedés nyomai, a települések szintén megtalálhatóak mindkét térségben tovább szabdalva a tájat. Mindkét országban kisebb falvak találhatók a régióban, egyaránt sajátos elhelyezkedésben. A Douro mentén magasan a völgyoldalban helyezkednek el az emberi lakhelyek kis, fehér falas házakkal. Ennek két okát lehet említeni. Egyrészt a településekkel nem foglalták el a rendkívül értékes, termesztésre alkalmas alsóbb régiókban található földterületet, másrészt a folyómenti térségek évszázadokon keresztül maláriás területek voltak. Tokaj-Hegyalján a települések pedig a hegylábfelszín folyó felé lealacsonyodó legalsó régiójában találhatóak.

340

• •

Az életmód és területhasználat összekapcsolódása és ennek folytonossága – A szőlőtermesztés teljes mértékben átitatja mindkét régiót, benne van a mindennapokban és az emberek életében. Világhírű termék, amelynek kereskedelme meghatározó a terület számára – Mindkét régió olyan terméket produkált, amely mindkét régiót kiemelte az ismeretlenségből évszázadokkal ezelőtt. Mind a Portói, mind a Tokaji Aszú olyan világhírű termékek, amelyek lehetővé tették, hogy termelési területeik már korán belekerülhettek a világkereskedelem áramába annak ellenére, hogy mindkét régió kiesett (és kiesik?) a centrumterületek vidékeiből.

Összegzés A kultúrtájak valóban törékeny és sérülékeny vidékek, amelyek csak úgy maradhatnak fejlődőképesek, ha fenntartható kezelési tervvel rendelkeznek. A Világörökségi Listán való megtisztelő hely jelen körülmények szerint elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy az Alto Douro és Tokaj-Hegyalja vidéke együtt számos más értékes és sérülékeny kultúrtájjal mind az ember mind a környezet számára a jövőben is fejlődőképes lakhelyet adjon, emellett megőrizze azt a gazdasági szempontból is látható terméket, amelynek erőteljes történelmi és szimbolikus jelentősége is van. Irodalomjegyzék T. ANDERSEN et al., 2004. The Alto Douro Wine Region Greenway. Landscape and Urban Planning Vol.:68, 289-303. H. CLEERE, 2003. The World Heritage Wineyard Landcapes, Vol.:37 World Heritage Review, 1-19. World Heritage Series: Papers; Vol.:6, 2003, World Heritage Cultural Landscapes, 1992-2002. www.tokaj.lap.hu www.vilagorokseg.hu www.worldheritagesite.org

341

A HAJLÉKTALANSÁG FÖLDRAJZA? - A HAJLÉKTALAN JELENSÉG ÜZENETEI

Kántor Árpád* Summary: This study is intended to represent the wievpoint, that it is indispensable to make more and more branches of science reveal their opinions concerning homless people and homelessness in order to get a deeper understanding of the problem. Following an introductive summary of the scientific works dealing with homelessness, I will turn to the geographic aspects of the phenomenon. Afterwards I present the most important results of a pioneering psycho-analitic research, introducing and explaining the concepts of „crisis of social reapproach” and „psychic homelessness”. Kulcsszó: hajléktalanság, társadalmi kirekesztődés Az utcán, maga alá húzott lábakkal heverő ápolatlan, többnyire részegnek tűnő ember figurája mára már a nagyvárosi életkép mindennapi szereplőjévé vált. A „hajléktalan”, szóként viszonylag újkeletű, viszont egy olyan jelenséget takar, mely ősrégi. Ez a sajátos „alak” a különböző korokban és különböző kultúrákban újra meg újra feltűnt. A múltat fürkészve azt találhatjuk, hogy a számtalan időben és helyen előbukkanó koldus, vándor, rejtélyes idegen, csavargó, csöves vagy éppen szerzetes, remete mindig is jelen volt az emberi közösségek peremén. Az pedig, hogy ez a számkivetett, nincstelen ember - akit ugyanakkor megfoghatatlansága által valamiféle misztikus légkör is körbeleng - népmeséink, mondáink és mítoszaink szereplője is egyben, azt jelzi, hogy jelenlétével valamiféle örökérvényű üzenetet is közvetít. Itt példaként megemlíthető a japán hagyományban ismert mágikus Tekkai, a kínai gigai, a görög Dionüszosz ugyanúgy, mint a népmesék, többnyire a semmiből előtűnő, bölcs vagy éppen ostoba öregembere. A hajléktalanság és a hajléktalan ember valódi mibenlétének megértését megnehezíti az, hogy eddig meglehetősen kevés tudományág nyilatkozott a téma kapcsán. A hajléktalan-jelenség Magyarországon egy olyan új keletű problémának tekinthető, melynek tudományos vizsgálata mindössze egy körülbelül 15 éves múltra tekint vissza. A kezdeti szemléletet egy erős egyszerűsítő törekvés jellemezte, melynek az volt a célja, hogy mielőbb kialakításra kerüljön egy a kitaszítottakon segítő, merőben új ellátó rendszer. A gyors döntéshozást támogató kutatások zöme a szociálpolitika és a szociális munka berkein belül zajlott. (BÉNYEI, 1999) Ezek nyomán feltárásra kerültek például a hajléktalanná válás közvetlen kiváltói, a hajléktalan populáció összetétele, a legjellemzőbb kapcsolati *

Pszichológus, Oltalom Kórház, Budapest

342

sajátságok és egészségügyi paraméterek. Ugyanakkor mivel, meglehetősen kevés olyan munka született, melyben más tudományterületek vizsgáló objektívje is bevonásra került, így a hajléktalanság témaként ugyanolyan kevéssé tudományokba integrált, mint amilyen szegényes a hajléktalan ember társadalomba ágyazottsága. Jelen előadás célja azon szemlélet képviselete, mely szerint a hajléktalan jelenség túlmutat a szociálpolitika keretein. Komplexebb, interdiszciplináris vizsgálata számtalan egyéb tudományág ismeretanyagát is gazdagíthatja. A témát pszichológusként kutatva számtalan olyan nagyon fontos, de megválaszolatlan kérdésre bukkantam, melyek megválaszolása nem a szociálpolitika és nem is az általam képviselt tudomány, hanem sokkal inkább a társadalomföldrajz hatáskörébe tartozik. Tanulmányomnak ezért „A hajléktalanság földrajza?” címet választottam. Először a már meglévő szociológiai irodalomból kiindulva megkísérlem körbejárni a következő kérdéseket: - Kit nevezünk hajléktalannak? - Milyen alcsoportokra bontható a hajléktalan populáció? - Mik a hajléktalanná válás közvetlen okai? Ezt követi egy a jelenség demográfiai sajátságairól szóló rész, melyben néhány olyan paramétert is összefoglaltam, melyek feltételezésem szerint a társadalomföldrajz, a népességföldrajz illetve a területfejlesztés szakemberei számára is informatívak. Végül a harmadik, záró részben, egy pszichológiai kutatásról fogok beszámolni, melynek jelentősségét és aktualitását abban látom, hogy a hajléktalansághoz egy másik tudomány, a pszichológia oldaláról közelít. Ezzel szeretném demonstrálni, hogy a hajléktalan jelenség kutatása nem kizárólag a szociálpolitika és a szociális munka hatáskörébe tartozik. Kik azok a „hajléktalanok”? Magyarországon a rendszerváltás előtt szinte teljesen ismeretlen volt a hajléktalanság, ha ugyanis „valaki a parkokban aludt, azt a rendőrök összeszedték, és ha nem volt munkahelye, a Büntetőtörvénykönyv alapján közveszélyes munkakerülőnek minősítették.” (MOLNÁR, 1992 In: LAKATOS, 1993, 9. old). 1993 után viszont rohamos változások szemtanúi lehettünk (e téren is). Bekerült a hajléktalanság a tömegmédiák körébe, hajléktalan-demonstrációkra került sor, megnyíltak az első menhelyek, s megindultak az első kísérletek a probléma lokalizálására és kezelésére. A hajléktalanságra vonatkozó hatályos jogszabályt az 1993-as évi III. törvény tartalmazza. Ennek értelmében elkülöníthető egy ellátási és egy igazgatási típusú definíció. Ellátási szempontból az minősül hajléktalannak, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti, míg igazgatási szempontból hajléktalan az, akinek nincs bejelentett lakcíme, vagy lakcíme a haj-

343

léktalan szállás. (GÖNCZÖL, évszám nélkül; id: MOLNÁR, 2002) Mint látjuk ez egy meglehetősen konkrét (igazgatási szempontból bizonyára megfelelő) meghatározás. A jelenség komplexebb megértése szempontjából viszont szűktartományú, ugyanis ebben az értelmezésben „a hajléktalan lét” vagy „nem lét” pusztán lakás kérdése. Ehhez képest, SCOTT (1993; id: KOMÁROMI, 1993) a hajléktalan állapotra jellemző erőforráshiányt illetve izolációs tendenciákat is megragadja. Definíciója szerint a hajléktalan olyan személy, aki nem rendelkezik megfelelő munkahellyel, megélhetést biztosító anyagi eszközökkel és közösségi kötelékekkel. GYŐRI PÉTER (1990) a szociális gyakorlatból kiindulva a jelenség egy újabb dimenziójára hívja fel a figyelmet. Az „effektív hajléktalanok”, vagyis azok mellet, akik semmilyen biztos, biztonságos, viszonylag stabil lakhatási megoldással nem rendelkeznek, megemlít egy másik csoportot is, a „hajléktalan veszélyeztetetteket”. Ez utóbbi kategóriába sorolja, általában véve a lakástalanokat, a családjukkal együtt élő lakástalan fiatalokat, az albérlőket, a nagyon rossz, substandard lakásban élőket illetve a hosszabb ideig intézményekben tartózkodókat. Ez az elkülönítés véleményem szerint felbecsülhetetlenül fontos, úgy a prevenció, mint a jelenség tágabb kontextusának megértése szempontjából. A „hajléktalan veszélyeztetettek” reflektorfénybe kerülésével ugyanis, egy olyan tágabb társadalmi rétegre is figyelem irányult, mely egyrészt az „effektív hajléktalanok” legfőbb „utánpótlási forrását” jelenti, másrészt pedig valamilyen formában mégiscsak osztozik a hajléktalan sorsban, a ténylegesen hajléktalanná váltak, korábban teljesen izoláltként kezelt csoportjával. Számos kísérlet történt annak feltérképezésére is, hogy milyen alcsoportokra bontható a hajléktalan populáció. Például J. R. BELKER (1991; in: LAKATOS, 1993) szerint a hajléktalanságnak három stádiuma van: 1., Marginális hajléktalanság: amely esetben meglazult ugyan az otthonnal való kapcsolat, de az érintett még rálel a haza vezető útra. 2., Új keletű hajléktalanság: az állapot néhány hónapja tart, de e csoport tagjai még nem adták fel a reményt, hogy visszakapják elvesztett családjukat, munkájukat. Ebben a stádiumban kezdődnek azok a testi- pszichés elváltozások, amelyek hozzájárulnak a harmadik szakaszba való csúszáshoz. 3., Krónikus hajléktalanság: amely állapot már az összes súlyos testi, lelki, társadalmi következménnyel terhes. GYŐRI PÉTER (1990) a hajléktalanná válás közvetlen okai mentén csoportosít, amikor az alábbi kategóriákról beszél: családjukból elszökő fiatalok; állami gondozásból elszökő, illetve onnan felnőttként kikerülő fiatalok; kábítószeres fiatalok és középkorúak; alkoholisták, pszichés és szomatikus betegek, sérültek; idős, leépült csavargók; tudatosan csövezők; börtönből kikerülők, alvilágiak; alkalmi munkások; volt ingázók, munkásszálláslakók, munkanélküliek; elváltak, akik kapcsolatuk felbomlása után lakás nélkül maradtak; kilakoltatottak. (Ezek a kategóriák természetesen nem válnak el élesen egymástól.)

344

A hajléktalan állapothoz vezető közvetlen okok szövevényét BÉNYEI (1999) az alábbi három fő csoportba rendezte. 1., Személyes okok (személyes konfliktusok: pl. válás; szenvedélybetegségek; önkéntes csövezés stb.) 2., Gazdasági jellegű okok (lakás elvesztése: pl. eladása, albérlet megszűnése, kilakoltatás; más településről munkát keresni jöttek a nagyvárosba; munkanélküliség stb.) 3., Intézményből való kikerülés (pl. állami gondozás megszűnése, szabadulás börtönből, munkásszálló megszűnése; korházból, elmeosztályról való szabadulás stb.) Ennek megfelelően Bényeiék a hajléktalanságot társadalmi és személyes tényezők által meghatározott életformának tekintik, melynek kialakulásában és fennmaradásában, a személyes okokon és az individuális életpályán túl, fontos tényező az effektív hajléktalanokat és a hajléktalan veszélyeztetetteket érintő társadalmi és intézményi stratégiák összessége is. Továbbá kiemelik, hogy: „A különböző élethelyzetek változása során az emberek maguk is szubjektív változó formában élik meg helyzetük mibenlétét, s ennek függvényében identifikálják magukat hajléktalanoknak egy-egy stáció esetén: akkor, amikor fedél nélkül maradnak, vagy már akkor, amikor éppen elvesztették stabil lakhatásukat, illetve akkor, amikor nem találják helyüket zsúfolt és lakhatatlan >lakásukban<.” (BÉNYEI, 1999, 11. old.) A fentieken még egyszer végig tekintve láthatjuk, hogy az egyes megközelítések hogyan differenciálták egyre jobban a hajléktalanság tudományos fogalmát és ezen keresztül a jelenség megértését. Segítségükkel valamelyest képet alkothatunk arról, hogy mit ért a „hajléktalan” szó alatt az ellátási, az igazgatási illetve a szociálpolitikai szemlélet, arról hogy a hajléktalan stigma alatt milyen alcsoportok húzódnak meg és hogy melyek a hajléktalanná válás legfontosabb közvetlen előzményei. Demográfiai jellemzők A magyarországi hajléktalan populáció demográfiai jellemzőivel kapcsolatos felmérések nyomán (BÉNYEI, 1999; BÁNLAKY, 2001; MOLNÁR-LÁSZLÓ, 2002; LAKATOS, 1993; KOVÁCS, 2002; KOVÁCS, 2000) kirajzolódott paraméterekből az alábbi, megközelítő adatokat emelem ki: A hajléktalanok száma: A hajléktalanok számának kérdése meglehetősen vitatott. A magyarországi hajléktalanok számának rendszerváltás utáni alakulásáról pontos adatok nincsenek, és a meglévő újabb keletű közlések is meglehetősen ellentmondásosak. Egy 2000-es adat szerint, 1999-ben a Budapesten élő hajléktalanok száma 8-10 ezer fő volt. (DÁVID-SNEJDERS, 2000 In: MOLNÁR, 2002) Míg például egy, a két legjelentősebb hajléktalan ellátó szervezet égisze alatt elvégzett felmérés alapján 2005. februárjában országos szinten 5000-re becsülték a hajléktalanok számát. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a populáció mobilitása és

345

a definiálás nehézségei a pontos felméréseket megnehezítik. Elképzelhető ugyan, hogy a látszólagos ellentmondás mögött csupán az áll, hogy a 2005-ös adat az utcán lévő hajléktalanokat takarja, míg az 1999-es adat magába foglalja az éppen intézményes keretek közt lévő lakással nem rendelkezőket is. Minden esetre, ez a kérdésesség mindenképp jól példázza azt, hogy az e téren rendelkezésre álló információk mennyire átláthatatlanok. Nemek aránya: Jóval nagyobb a férfiak aránya a hajléktalanok között, mint a nőké. (75-81%-uk férfi, 19-25%-uk nő) Kormegoszlás: 19 év alatt: 0-1%; 20-29 év: 9-11%; 30-39 év: 19-21%; 4049 év: 24-34%; 50-59 év: 23-32%; 60-69 év: 9% 70 év felett: 2-7% Családi állapot: elvált: 42-46%; nőtlen, hajadon: 29-30%; özvegy: 1013%; házas: 4-7%; házas, de külön él: 5-9% Iskolai végzettség: nem végezete el a 8 általánost: 3-8%; 8 osztállyal rendelkezik: 35-40%; ipari iskolát végzett: 24-38%; érettségije van: 20-32%; 2-5% felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Jövedelem: 38-41% munkából; 8-11% segélyből; 28-30% társadalombiztosításból; 10-20% nincs rendszeres jövedelme. Kapcsolatok: egyedül él: 77-80%; családtagjával él: 9-16%, 7-11% bandában él. Földrajzi sajátságok: Mindössze néhány olyan felmérést találtam, mely kitér a hajléktalan populáció földrajzi paramétereire. Születési hely: BÁNLAKY (2001) egy 381 hajléktalant érintő kutatása alapján a következő adatokat közölte: 1. táblázat. Hajléktalanná vált férfiak és nők születési helyek szerinti megoszlása Születési hely Budapest Megyeszékhely Más város Falu

Férfiak (267 fő) 29,6% 19,1% 31,8% 19,5%

Nők (109 fő) 34,8% 14,7% 25,7% 24,8%

Bejelentett lakcím: Egy kérdőíves felmérés (BÉNYEI, 1999) eredményeiből az utcára került emberek bejelentett lakcíméről kaphatunk információkat. A vizsgálat során 2552 hajléktalanná vált ember adatait dolgozták fel. A megkérdezettek 39%-ának Budapesten, 15%-ának más városban, 12%-ának pedig községben van állandó bejelentett lakcíme, míg a megkérdezett hajléktalanná váltak mindössze 35%-a nem rendelkezik állandó bejelentett lakcímmel. Az ideiglenes bejelentett lakcímeket vizsgálva a fentiektől némileg eltérő a településtípusok közti eloszlás. 29%-uk nem rendelkezik ideiglenes bejelentett lakcímmel, 69% Budapest, 1% más város és 1% község.

346

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az érintett hajléktalanok 68%-ának a bejelentett lakástól eltérő a tartózkodási helye. Ezen adatok is alátámasztják azt a tapasztalatot, hogy a hajléktalan emberek közterületeken való állandó jelenléte döntően nagyvárosainkra jellemző (ezek közül is legmarkánsabban Budapestre). Kisebb városok közterületein átmeneti jelleggel és jóval kisebb számban tartózkodnak hajléktalanná vált emberek, míg falvakban, községekben szinte egyáltalán nem. A hajléktalan populáció városok közti megoszlása: A Menhely Alapítvány és a Budapesti Módszertani Szociális Központ koordinálásával 2005 februárjában országos felmérést végeztek. Az utcai szociális munkások és önkéntesek bevonásával végzett vizsgálat eredményeképpen, a nagyvárosainkban lévő hajléktalanok számát mintegy 4960-ra becsülték (Nyíregyháza nem szerepelt a felmérésben.). A városok közti megoszlás tekintetében a következőket tapasztalták: Budapest: 3000 fő; Miskolc: 700 fő; Győr: 480 fő; Debrecen: 260 fő; Pécs: 250 fő; Székesfehérvár: 110 fő; Szekszárd: 70 fő; Szolnok: 50 fő; Kecskemét: 40 fő. Egy 2003-as felmérés során a megkérdezett hajléktalanok 65%-a azt nyilatkozta, hogy az elmúlt év során egyáltalán nem aludt utcán, és mindössze 6%-uk „lakott” végig közterületen. (GURÁLY., 2003) Ez az eredmény ismételten alátámasztja azt, hogy hajléktalanságról nem csak abban az esetben beszélhetünk, ha valaki az utcán éli az életét. Mint látjuk a hajléktalanság kapcsán is számtalan olyan kérdés merül fel, melyek a jelenség társadalomföldrajzi aspektusait érintik. Ugyanakkor még nem, vagy csak részben tisztázottak olyan lényeges kérdések, mint például: Földrajzi értelemben ki számít hajléktalannak? Vannak-e olyan társadalomföldrajzi sajátságok, melyek szerepet játszanak a hajléktalanná válásban, illetve a hajléktalanok számának alakulásában? Hány ember válik hajléktalanná hazánk egyes régióiból? Vannak-e eltérések ebben a tekintetben az egyes országrészek között? illetve Hogyan illeszkedik a hajléktalan jelenség a népesedési folyamatokba? A most következő harmadik részben egy olyan kutatás ismertetése következik, mely a jelenség egy az eddigiektől merőben eltérő oldalával foglalkozik. A hajléktalan férfiak motivációs struktúrája A vizsgálat fókuszába a hajléktalanná vált ember belső, szubjektív realitását, a hajléktalan lét élményét állítottam. Annak megértéséhez kerestem támpontokat, hogy milyen az „átlagostól” eltérő lélektani sajátságaik vannak a hajléktalanná vált embereknek? és Milyen lelki dinamika húzódik meg a hajléktalanná válás hátterében? Célomhoz a motivációs rendszer vizsgálatán keresztül találtam utat. 56 felnőtt (30-60 év közti) férfit (26 hajléktalan és 30 nem hajléktalan) vizsgáltam Jacqueline Royer Metamorfózisok tesztjével. Ez a verbális projektív tesztek körébe tartozó eljárás a személyiség motivációs struktúrájának és értékvonzásainak feltárását célozza meg. (SZŐNYI, 1998)

347

Az eredmények elemzéséből jelen tanulmányban két jelentős szempontot emelek ki. (Az eredmények részletes elemzése megtalálható a szakdolgozatomban, lásd: KÁNTOR, 2005.) Az egyik legmarkánsabb jellemző, hogy a vizsgált hajléktalan csoport motivációs struktúrájának sajátságai az irányba mutatnak, hogy a hajléktalanná vált emberek saját elhagyatottságába, kiábrándultságába és keserűségébe gabalyodva, nem képesek megfelelő mértékben adaptív megküzdési módokat alkalmazni. Olyan élethelyzetbe kerülnek, melyben nem tudnak a biológiai életkoruknak megfelelő módon cselekedni. Ezek az emberek pszichológiai értelemben olyan regresszív állapotba zuhannak, melyben a dolgokhoz való viszonyulásuk inkább egy gyermekére hasonlít, mintsem felnőtt, önállóságra képes és életéért felelősséget vállaló emberére. Ezen krízisállapot közvetlen előzménye egy „elhagyási szituáció”. (Elvállt korábbi házastársától; felnőtt, így el kellett hagynia a szülői házat, vagy az állami gondozást; ki kellett költözzön a megszűnő munkásszállóról; letöltve a büntetését elhagyta a börtönt; korházi ellátása véget ért.) A kilépést követően viszont a hétköznapi élet nehézségeibe ütközött, ami szokatlan a korábbi strukturáltabb létezéshez képest. Megéli azt, hogy a korábbi, megszokott keretekhez visszatérni már nem lehet, ugyanakkor a „kinti világ” sem olyan feltétel nélkül elfogadó, szeretettel váró közeg, ami új meghitt kapcsolatokkal hívogatva megkönnyítené ezt az átmeneti időszakot. Annak hátterében, hogy egyes emberek képtelenek megküzdeni egy ilyen jellegzetes élethelyzettel, lelki sérülés valószínűsíthető. Az állapot gyökere a jelek szerint egy kora gyermekkori élmény, ami az érintettet már kora gyermekkorában szenzitívvé tette minden, a szimbiózisból való kiválással analóg helyzetre. Számos szembetűnő párhuzam miatt, úgy tűnik, hogy ez a sérülés a pszichológiai fejlődés azon időszakához köthető, amit MARGARET MAHLER (1975, In: KULCSÁR, 1996) az újraközeledés szakaszának nevez. Az újraközeledés fázisa ugyanis az az időszak, amikor a gyermek (általában 15-24 hónapos kora között) optimális esetben azt tanulja meg, hogy az anya szeretetét nem veszti el attól, hogy önálló lépésekre is vágyik. Megtapasztalhatja azt, hogy kezdeti szárnypróbálgatási kísérletei után visszafordulva továbbra is az anya szeretete fogadja, nem pedig büntetés vagy elutasítás. Amennyiben ez a folyamat sérül, a gyermeknek egy olyan alapélménye lesz, hogy önállóvá válni veszélyes és magánnyal jár. Önálló lépések megtétele esetén, számíthat a környezete szeretetmegvonására, arra hogy soha többet nem fogják úgy elfogadni, mint önállósági törekvése előtt. Az élet folytatódik ugyan, de az élmény elraktározódik, és egy újabb, markáns veszteségélmény esetén (jelen esetben valamelyik a hajléktalanná válás közvetlen okaként megnevezett tényező) felszakadhat ez a koragyermekkori seb. A hajléktalanná váló és a társadalom relációjában a korai anya-gyermek kapcsolat újraközeledési kríziséhez hasonló folyamat játszódik le. Az egyén leválik a korábbi közösségről, megpróbálva boldogulni addigi szociális kötelékei nélkül, majd egy idő után visszanéz, keresve a régi biztonságot. Megpróbál visszaintegrálódni a társadalomba, de a közeget ami felé közelít elutasítónak éli meg. Ez az

348

élmény egy olyan lelkiállapotot hív elő, melyben cserbenhagyottnak, elutasítottnak, egyedül maradtnak, nem szeretettnek éli meg magát, és egyben önálló boldogulásra képtelennek és segítségre szorulónak. A hajléktalanná váló szociálisan sterillé válva egy „felnőttkori szociális újraközeledési krízisnek” nevezhető állapotba rögzül. Mivel ebben a helyzetben érzelmileg egy elvesztett múlthoz kötődik, nem képes új kapcsolatokat kialakítani és azokban valódi intimitást megélni. Egy olyan rögzült gyászállapot ez, amely az érintettet a múlt irányába rögzíti, így képtelenné téve őt a jelen realitásába lépni, illetve a jövő lehetőségeit felmérni. A kapott eredmények másik lényeges aspektusa az, hogy a különbségek mellett számtalan hasonlóság és átfedés volt a két csoport között. A 46 motivációs körből 29 esetén nem volt szignifikáns különbség. Mindez azon álláspont mellett szól, mely szerint „a hajléktalan” és a „nem hajléktalan” kategóriák nem jelentenek szilárd gyűjtőfogalmakat, melyek pontosan körülhatárolható, egymástól élesen elkülönülő populációkat takarnának. A két csoport között intrapszichés szintéren is markáns átfedések vannak. Ezért úgy tűnik, hogy a GYŐRI PÉTER (1990) által bevezetett szociológiai szempontú „hajléktalan veszélyeztetett” kategória mellett érdemes lenne a „lelki hajléktalan veszélyeztetettek” pszichológiai kategóriájával is számolni és figyelmet fordítani a „normál” populáció azon tagjaira, akik jól lehet anyagi helyzetüknek vagy szociális beágyazottságuknak köszönhetően minden bizonnyal elkerülik az effektív hajléktalanságot, de életüket hajléktalan lelkülettel élik. Benyeivel egyetértve úgy gondolom, hogy „…itt az ideje a differenciáltabb gondolkodásmód, szóhasználat elterjedésének, mely végső soron az ellátó rendszer mára kialakult torzulásainak korrekciójához, adaptív továbbfejlesztéséhez vezethet.” (BÉNYEI, 1999; 7. old.) Ezt a törekvést nagyban segítené az, ha minél több (a jelenséggel kapcsolatba kerülő) tudomány nyilatkozna a hajléktalansághoz való viszonyáról, hiszen már a hajléktalanság definiálása is bizonyítja, hogy a jelenség messze túlmutat egy-egy elkülönült tudományterület kompetenciakörén. Az otthon, annak jelentősége, hogy valahol otthon érezzük magunkat a világban, olyan téma, amely minden embert érint. A kérdések pedig melyekkel a hajléktalanok jelenléte nap, mint nap szembesít minket, messze túlmutatnak a hajléktalanság témakörén. Felhasznált irodalom BÁNLAKY P. (2001): Hajléktalanok. Gyorsjelentés egy 2001. decemberi adatfelvételről. In: Az Oltalom karitatív Egyesület 2001 évi beszámolója. 33-46. old. BÉNYEI Z.-GURÁLY Z.-GYŐRI P.-MEZEI GY. (2003): Tíz év után-gyorsjelentés a fővárosi hajléktalanokról-1999. In: Breitner és mtsai. (szerk.). Otthontalanul…Tégy az emberért! Menhely Alapítvány - Budapesti Módszertani és Szociális Központ és Intézményei. Budapest. pp. 5-40.

349

BREITNER P. (1999): A hajléktalanná válás lépcsőfokai. In: Esély. 1999/1. pp. 84108. GURÁLY Z.-GYŐRI P.-MEZEI GY.-PELLE J. (2003): A margó szélén. In: Breitner és mtsai. (szerk.). Otthontalanul…Tégy az emberért! Otthontalanul…Tégy az emberért! Menhely Alapítvány - Budapesti Módszertani és Szociális Központ és Intézményei. Budapest. pp. 41-65. old. GYŐRI P. (1990): Gyorsjelentés a hajléktalanságról Magyarországon, 1990. In: Andorka, R., Kolosi, T., Vukovich, Gy. (szerk.). Társadalmi riport. Budapest. pp. 430-447. KÁNTOR Á. (2005): Egy gyökértelen állapot krízise, a „felnőttkori szociális újraközeledési krízis”. Diplomadolgozat. KRE, BTK. Budapest KOMÁROMI É. (1993): A hajléktalanság mentálhigiénéje. In: Szenvedélybetegségek. 1993/5. pp. 381-390. KOVÁCS, T. (2000): Beszámoló. Az éjjeli menedékhelyen, a női átmeneti szálón, az anya és gyermeke átmeneti otthonban végzett felmérések év végi összefoglalása. In: Az oltalom Karitatív Egyesület 2000. évről szóló beszámolója. Oltalom Karitatív Egyesület. pp. 34-46. KOVÁCS, T. (2002): „Ha lenne szabad ezer forintja?”- felmérés vendégeink körében. In: Oltalom beszámoló. Az oltalom Karitatív Egyesület és a „Másik Kéz” Alapítvány 2002-ben. Budapest. pp. 61-83. KULCSÁR, ZS. (1996): A korai személyiségfejlődés és énfunkciók. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 35-69. LAKATOS M. (1993): Hajléktalanság a nemzetközi irodalom tükrében. Alkohológiai füzetek. 22. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest MOLNÁR G. (2002): A hajléktalanok egészségügyi ellátása, különös tekintettel pszichés állapotukra. In: Glatz, F.-Vizi, E. Sz. (2002) (szerk.): Élethelyzetéletminőség, zsákutcák és kiutak. MTA Budapest. pp. 137-161. SZŐNYI M. (1998): Jacqueline Royer Metamorfózisok tesztjének diagnosztikus alkalmazása, valamint 300 budapesti gimnazista jegyzőkönyvének feldolgozása. In: Mérei F.-Szakács F. (1998) Pszichodiagnosztikai vademecum II./3. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. pp. 99-163.

350

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK, MINT A KISTÉRSÉGEK FEJLESZTÉSÉNEK EGYIK LEHETSÉGES INNOVATÍV ESZKÖZE

Sebestyén Etelka* és Baros Zoltán** Summary: This paper intends to give a brief overview on the utilisation of renewable energy sources (RES) as a potential tool of regional development. To research this, development documents for the micro-regions of the Northern Great Plain Region were surveyed in order to gain/draw an overall picture on the position of RES among other priorities as well as their spatial distribution. In addition to these, a short introduction is given on present financial sources for such investments. The results indicate that despite the adequate possibilities or necessity of the use of RES being mentioned in most documents, this is one of the lowest priorities for future development. Not many projects are proposed, however the predominance of biomass energy in this respect should be noticed. Kulcsszó: megújuló energiaforrások, kistérség, innováció, területfejlesztési dokumentumok Bevezetés A megújuló energiaforrások hasznosításából eredő, mind a makro-, mind pedig a mikrogazdaság szintjén jelentkező pozitív társadalmi-gazdasági hatások (a vidéki lakosság életkörülményeinek javulása, új munkahelyek teremtése, ezáltal a vidéki területek népességmegtartó-képességének javítása, a fenntartható mezőgazdaság elősegítése, a kapcsolódó iparágakra – vegyipar, mezőgazdasági gépgyártás – gyakorolt pozitív hatás, stb.) a nemzetközi és a hazai szakirodalomból is jól ismertek. A kormányzat felismerte a megújuló energiaforrások hasznosításában rejlő lehetőségeket is, elsősorban a lokális energiaellátás-biztonság növelése szempontjából, valamint azt a tényt is, hogy ennek megvalósításához jelentős állami támogatás szükséges. Kutatásunk során arra kerestünk választ, hogy ezek az előnyök milyen mértékben jelennek meg a hazánk elmaradottabb térségei közé sorolt Észak-Alföldi Régióban.

*

Projektmenedzser, Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszék

**

351

Módszerek Az Észak-Alföldi Régió mind a 27 kistérségében készültek már és készülnek ma is kistérségre vonatkozó a térség egészét érintő helyzetfeltáró és fejlesztési irányokat meghatározó dokumentumok. Ezen dokumentumok átvizsgálásával, PAASI, A. (1989) és PATKÓS CS. (2003) módszeréhez hasonlóan igyekeztünk kigyűjteni a kistérségek által megjelölt fejlesztési prioritások közül, hogy melyek azok, amelyek sok más fejlesztési lehetőség között a megújuló energiaforrások hasznosítását is lehetséges fejlődési iránynak választották kistérségük számára a jövőben. Tudatában annak, hogy minden kistérségben több típusú és különböző években elkészült dokumentumok állnak rendelkezésünkre első lépésként időben ütemeztük őket és külön vizsgáltuk a 2000-2003 között, valamint a legfrissebb, 20042005 között létrejött dokumentumokat. A 2000-2003 időszakban elkészült, összesen 24 db dokumentum (Vidékfejlesztési Stratégiák, Területfejlesztési Koncepciók, Stratégiai és Operatív Programok, Komplex Gazdaságfejlesztési Programok, Környezetvédelmi Programok (pl. DÁVID L. ET AL., 2003), Kistérségi Fejlesztési Akciótervek, Intelligens Fejlesztési Stratégiák, Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Programok Helyzetelemzései) áttekintésével a megújuló energiaforrások, mint lehetőség megjelenése, valamint a megújuló energetikai projektek-beruházások megjelenésének területi és ágazati eloszlását kívántuk megvizsgálni. A rendelkezésre álló – elsősorban 2004-2005-ben elkészült –, 27 db kistérségi fejlesztési dokumentum alapján készült kistérségi összegző helyzetfeltáró értékelésekben megjelenő intézkedések általunk meghatározott 11 prioritáscsoportba (2. táblázat) történő besorolása révén a megújuló energiaforrások ezek között elfoglalt helye is megállapítható. A vizsgálatokból a Debreceni kistérséget speciális helyzete miatt kihagytuk: Debrecen mint város önállóan alkot kistérséget, ami egyedi a régióban, sőt országosan is. A város vizsgálatba történő bevonásával torzult volna a kistérségekről alkotott kép is, mivel itt él a régió lakosságának 13%-a. A Nyugat-európai országokban az ilyen "urban district" típusú úgynevezett vonzáskörzet nélküli településeket eleve külön típusként kezelik, elemzik és értékelik. A megújuló energetikai beruházásokhoz lehívható támogatási összegek A megújuló energiaforrások felhasználására és a kapcsolódó infrastrukturális beruházások támogatására Magyarország I. Nemzeti Fejlesztési Tervének két operatív programja kínál lehetőséget. I. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) 2.1 intézkedése foglalkozik a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztésével, azon belül a versenyképesség fejlesztése érdekében

352

stratégiai elem a környezet terhelésének csökkentése és a keletkezett hulladék hasznosítása. A 3.1 intézkedés a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítésén belül az energiaültetvények telepítését támogatja, ami kis-léptékű, kézimunka igényes, nem tömegterméket előállító terület. Az AVOP 3.2 intézkedése a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztéséről szól, értendő ez alatt a mezőgazdasági vállalkozások korszerű energiaellátásának fejlesztése, elsősorban a megújuló energia használat fejlesztése: a telephelyen történő energiaellátáshoz szükséges gépek, létesítmények létesítése és a hálózatos energiaforrás telepre juttatása. II. A Környezetvédelem és Infrastruktúra Fejlesztési Operatív Program (KIOP) 1.7. intézkedése az energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztésén belül az ellátásbiztonságot, a fenntartható fejlődést, az energiatakarékosságot és az importfüggőség csökkentését támogatja. Az ezekre az intézkedésekre ténylegesen lehívott és felhasznált támogatási öszszegről pontos kimutatás legkorábban 2006 végén lesz hozzáférhető, amikor az egyes operatív programokért felelős Irányító Hatóság, szakminisztérium végső egyenleget és számadás készít az Európai Unióból lehívott összegek felhasználásáról. Megújuló energetikai beruházások az Észak-Alföldi Régió kistérségi fejlesztési dokumentumaiban A megújuló energetikai ágazatok közül – említés szintjén – a biomassza hasznosítása a legnépszerűbb, ezt sorrendben a geotermikus energia, valamint a napenergia kiaknázása követi. A vízenergia hasznosítását egyedül a Szolnoki kistérségben említik, igaz, ott nemcsak mint lehetőség, hanem a beruházás megvalósítása is említésre kerül. A többi ágazat kapcsán viszont meglehetősen nagy különbségek mutatkoznak a kedvező lehetőségek miatti felhasználás indokoltsága (napenergia: 13, geotermikus energia: 12 kistérség), valamint a ténylegesen megvalósítandó beruházások száma között (napenergia: 2, geotermikus energia: 1 kistérség). Ez a két ágazat tőkeigényességével magyarázható, előbbi a lakossági szinten, utóbbi pedig az önkormányzatok szintjén. A bioenergetikai ágazat népszerűsége (itt 6 olyan kistérség van, amely ilyen típusú fejlesztéseket tervez) a kedvező természeti adottságok mellett számos tényezővel magyarázható. Az Alföld mezőgazdasági művelés alól kivont és kivonandó területeinek egyik jövőbeni hasznosítási módját az energetikai célú növénytermesztés jelentheti. Az olyan nagy volumenű beruházások, mint a Borsodi Hőerőmű részbeni biomassza-alapú tüzelésre történő átállítása komoly nyersanyag-igényeket támaszt, melyeket az ilyen területek képesek lennének kielégíteni. Ezt felismerendő került be több kistérség fejlesztési dokumentumába is az energiafű-termesztés lehetősége.

353

A természeti adottságokat a fejlesztési dokumentumokban több-kevésbé felismerték, így pl. a szélenergia (az ország más területeihez képest kedvezőtlenebbnek látszó potenciálja miatt) korlátozottabban jelenik meg. A megújuló energetikai ágazatok összes számát tekintve szina szolnoki 1. ábra: A megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségének és a tén megvalósítandó fejlesztések említése az Észak-Alföldi Régió kistérsé- kistérség foglal el geiben (Forrás: 2000-2003. évi kistérségi fejlesztési dokumentumok vezető helyet – alapján) egyedüliként itt kerül mind az öt ágazat (biomassza, geotermikus, nap- szél- és vízenergia) megemlítésre. A megújuló energetikai beruházások irányában nagyobb érdeklődést JászNagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kistérségei mutatnak. 1. táblázat: A megújuló energetikai ágazati fejlesztések ágazatok szerinti megoszlása az ÉszakAlföldi Régió kistérségeiben. (Forrás: 2000-2003. évi kistérségi fejlesztési dokumentumok alapján) Kistérség neve

Ágazat neve

Csengeri Hajdúhadházi Kisvárdai Kunszentmártoni Mátészalkai Püspökladányi Tiszafüredi Karcagi Nyíregyházai Szolnoki Törökszentmiklósi

Biomassza Biomassza Biomassza Szélenergia Biomassza Biomassza Biomassza Napenergia, geotermikus energia Napenergia, biomassza Vízenergia, biomassza Szélenergia, biomassza

A fejlesztési dokumentumokban azonban többnyire helyesen felismerve a kínálkozó természeti adottságokat, nagy hangsúlyt kap a „többlábon-állás”, sok esetben 3-4 megújuló energetikai ágazat iránt mutatkozik érdeklődés.

354

A konkrét beruházások kapcsán ez a kör jelentősen szűkül (2. ábra), az említett 11 kistérség közül mindössze 4 az, amelynél az ilyen típusú fejlesztéseknél két ágazat is szóba került, a többi 7 kistérség esetében mindössze egy – általában a bioenergetikai ágazat – jelenik meg (1. táblázat). A biomasszának a megújuló energiaforrások közt elfoglalt szerepét (BOHOCZKY F., 2001A) felismerve a kormányzat igyekezett azt promocionálni. Az energiapolitika nem titkolt célja a tűzifa „monopol” helyzetének csökkentése, ennek érdekében pedig az energetikai növénytermesztést – 2. ábra: A megújuló energetikai ágazati fejlesztések szám szerinti terü- olajmagból növényolaj leti eloszlása az Észak-Alföldi Régió kistérségeiben. (Forrás: 20002003. évi kistérségi fejlesztési dokumentumok alapján) motorhajtóanyag előállítása, növényolaj termikus elégetése, direkt tüzelésű száraz biomassza termelése – kívánja elősegíteni. A 2004-2005. évi kistérségi fejlesztési dokumentum alapján készült kistérségi összegző helyzetfeltáró értékelésekben a megújuló energiaforrások hasznosítása más prioritásokhoz képest igencsak kedvezőtlen helyzetben van (2. táblázat). Ennek oka ismét csak a tőkehiánnyal magyarázható. A sokszor súlyos gazdasági problémákkal küszködő önkormányzatok olyan fejlesztéseket kívánnak végrehajtani, amelyektől a befektetett összeg gyors megtérülését, ezáltal a szűkös pénzügyi helyzetekből történő mihamarabbi kilábalást várják. Ennek a feltételnek azonban a szél- vagy bioenergetikai beruházások nem tudnak megfelelni. Megjegyzendő az is, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos intézkedések előfordulása – bár azok általában a környezetvédelem tárgykörébe sorolható intézkedések sorában jelennek meg – egységesnek semmiképpen sem nevezhető.

355

2.

táblázat: Az egyes prioritáscsoportok megjelenése az Észak-Alföldi Régió kistérségeiben. (Forrás: a 2004-2005. évi kistérségi összegző helyzetfeltáró értékelésekben alapján) Jász-Nagykun-Szolnok megye

 n.a. 

















 n.a. 

















 n.a. 







 



 

 

 n.a.   n.a. 



 

















 n.a.

 

n.a.  



n.a.

 























 

 



 







 



Összesen



Vásárosnaményi



  

Tiszavasvári



  

Nyíregyházai



  

Nyírbátori



  

Nagykállói

  

Mátészalkai

  

Kisvárdai

  

Ibrány-Nagyhalászi

 n.a.   n.a.   n.a. 

Fehérgyarmati

  

Csengeri

Hajdúszoboszlói

  

Baktalórántházai

Hajdúhadházi

  

Püspökladányi

Hajdúböszörményi

  

Polgári

Derecske-Létavértesi

  



Debreceni

Vállalkozásfejlesztés Humánerőforrás- és közösségfejlesztés Megújuló energiaforrások IT-fejlesztés

  

 

Gazdaságfejlesztés Szociális ellátás

Berettyóújfalui



Balmazújvárosi



Törökszentmiklósi



Tiszafüredi



Szolnoki

  

Mezűtúri

  

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

Kunszentmártoni

Turizmus Agrár- és vidékfejlesztés Települési infrastruktúra fejlesztése

Karcagi

Környezetvédelem

Jászberényi

Oktatás

Hajdú-Bihar megye

  

  

  

 

  

  

  

  

  

26

















23























25

23















22

 

 





 

 



22













 

26





16

 

14 11 9

Konklúziók A kutatás eddigi eredményeiből, hogy a folyamatosan bővülő támogatási rendszerek mellett a kistérségi szintű megújuló energetikai beruházások elsősorban azok szükségessége, illetve az érintett kistérség kedvező természeti adottságai folytán, mint fejlesztési lehetőség kerülnek (a kistérségek döntő többségében) megemlítésre. Ilyen típusú, túlnyomórészt a biomassza energetikai célú felhasználásához kapcsolódó beruházások azonban az érintett kistérségek mindössze alig több mint harmadánál jelennek meg. Ezt a kedvezőtlen összképet tovább rontja, hogy a megújuló energiaforrások hasznosítása más megvalósítandó fejlesztésekhez képest lényegében alárendelt szerepet játszik. Irodalomjegyzék BOHOCZKY, F. (2001A): Megújuló energiaforrások és az energiapolitika – A szélenergia hasznosítása a vízgazdálkodásban, a Magyar Szélenergia Társaság kiadványai, No. 1. pp. 5-8. DÁVID, L. (SZERK.) ET AL. (2003): Az Észak-Alföldi Régió Környezetvédelmi Programja. Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség, Debrecen, 150. p. + térképi mellékletek PAASI, A. (1989): A régiók fejlődése és a regionális identitás kialakulása. In: Tér és társadalom, 3. évf. 3. szám, pp. 70-79. PATKÓS, CS. (2004): Az Észak-alföldi régió intézményesülése, különös tekintettel Jász-Nagykun-Szolnok megye szerepére. – PhD-értekezés, Debreceni Egyetem 187 p.

356

A TISZA MENTÉN TALÁLHATÓ ÉRZÉKENY TERMÉSZETI TERÜLETEK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

Osir Cirill Martin* Summary: Thee strategic change of the nature conservation and agriculture has already started in the early seventies in the states of European Union. The practical realisation of the sustainable landscape using by these days has got until the point, that the reappraise of rural areas functions become a European Union practise. The preservation of biodiversity has become more important on the field of nature conservation while the traditional extensive technologies have initiated in the agriculture beside the intensive ones. The co-ordination of different special fields makes possible the preservation of the cultural and natural values and the economic sustainability of the rural regions, too. Get to now of the EU regulation possible realise, that Hungary ha performed the criterions for the integrated developments in the rural regions. The creation of biodiversity network and the Environmental Sensitive Areas was successful. These ones are suite of CAP and CARPE requires and are also fit to the territorial structural characteristics. The above mentioned ESA-s are well fitted in the EU agri-environmental network and are suitable to receive the appropriate EU financial resources. Kulcsszavak: természetvédelmi területek, Tisza, területfejlesztés Előszó A természetvédelem és a mezőgazdaság egyidejű, egymáshoz közelítő stratégiaváltása az Európai Unió tagállamaiban már a kilencvenes évek elejére megtörtént. Ez a szemléletváltás azonban jóval régebbi keletű, hiszen a vidéki és természeti területek fenntartható hasznosításának új elmélete, Nyugat-Európában már a ’60as évek végén megszületett. A fenntartható tájgazdálkodás gyakorlati megvalósítása napjainkig jutott el addig a pontig, hogy a vidéki területek funkcióinak újraértelmezése európai uniós gyakorlattá váljon. Az új szemléletű természetvédelemben a biodiverzitás megőrzése került előtérbe. Ez összhangban áll az eddigi természet megőrzési törekvésekkel, amelyek alapján megkezdődött - de korántsem fejeződött be - a kiemelkedő jelentőségű védett természeti területek hálózatának kiépítése. A biodiverzitás védelme azonban ennél többet jelent. Nyilvánvalóvá vált, hogy természeti értékeinket csak környezetükkel együtt, azzal összhangban őrizhetjük meg, ezért mind nagyobb figyelem irányul a mező- és erdőgazdasági tájakra, a művelés alatt álló területekre (VAJNA TAMÁSNÉ, 2005). Gazdasági oldalról nézve is, több kényszerítő oka volt a stratégiaváltásnak. Az új, *

PhD hallgató, Debreceni Egyetem

357

az EU-ban egyre inkább erősödő szemlélet a vidéki területek jövedelmének helyben tartását, és az árút megtermelő támogatását tűzte ki célul. Az új rendszerben a mezőgazdasági termelő (gazda) érdekeltté válik mind a termékeinek szabályozott előállításában és értékesítésében, mind pedig a termelési alapot jelentő erőforrások (pl. termőföld) megőrzésében. Ez biztosítja a hosszú távú fenntarthatóságot, azaz az adott gazdálkodó megélhetését, valamint a táj és a természeti értékek megőrzését. Jelen munka ezt, a fenntarthatóságot hangsúlyozó új típusú szemléletet kívánja bemutatni, az Európai Uniós, és a hazai vidékfejlesztési folyamat, valamint annak természetvédelmi vonzatainak vizsgálatával, az arra leghivatottabb lehatárolt tájegységek, az ÉTT területek bemutatásával. Ökológiai makroszerkezeti egységek Az ország térszerkezetének mai struktúrája hosszú folyamat és számos összetevő bonyolult kölcsönhatásának eredményeként lezajlott fejlődés során alakult ki. A természetföldrajzi adottságok, a relatív térbeli helyzet és az aktuális gazdasági viszonyok, alapvetően meghatározták a mindenkori fejlődési irányokat, éppen úgy, mint az ország nemzetközi kapcsolatai. Magyarország természeti erőforrásokban közepesen-gazdag, gazdasági potenciálja kedvező. Ennek természetföldrajzi alapját a medence helyzet, a hegységek és a síkság találkozása, valamint a sűrű alföldi folyóhálózat adja, melyek a települések fejlődésének és az eltérő gazdálkodású tájak közötti vásárvonal kialakulásának kedveztek a magas helyzeti energiájú helyeken. Az árucsere helyén kialakult dinamikus pontokon jött létre a települések sűrűbb hálózata, melyek a kereskedelem a feldolgozóipar és a heterogén árutermelés mellett, egyéb, a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen központi funkciókat is magukhoz vonzottak. Ezzel szemben a nagyobb homogén térségek belső területein megmaradt, a főleg lakó és a tájra jellemző speciális termelői funkciókkal rendelkező, ritkább településhálózat, valódi központok nélkül. Ezeket a területeket korábban a gazdasági fejlődés peremterületeinek nevezték. Az egységek olyan természetföldrajzi tájakon jöttek létre, amelyek nem biztosítottak erős potenciált a települések kialakulásának, a gazdasági fejlődésnek. Ezek a társadalmi-gazdasági tengelyek (ökonómiai makroszerkezeti egységek) közötti részek, mindig is a tengelyek menti társadalmi-gazdasági fejlődés hátterét jelentették, melyekhez biztosították a természeti erőforrásokat. A tervgazdaság időszakában, amikor az ország gazdasági fejlődése új (ipari) irányt kapott, perifériává válásuk még inkább felerősödött. Az ekkori egyoldalú fejlesztések nem biztosítottak kellő potenciált a társadalmi gazdasági fejlődésükhöz. A rendszerváltás után sem javult helyzetük, azonban napjaink térbeli tervezési koncepcióival új szerepet kaphatnak. Fontos közös tulajdonságuk, hogy itt található az ország természeti erőforrásainak többsége, és fő idegenforgalmi potenciálja. E tulajdonságaik miatt, új szerepkörük megállíthatja gazdasági és társadalmi eróziójukat és kiemelheti őket, hátrányos helyzetükből. E területeken ezért az idegenforgalmat, a természetvédelmet, és a „tájhű” agrártermelést integráló vidék-

358

fejlesztési módszerek használhatók. Az országos területszervezési koncepciók EU-komformmá válásával fejlesztési irányukat új térbeli szabályozási intézkedések biztosítják. Ennek keretében jöttek létre a természeti és táji értékek, és lettek lehatárolva a természeti erőforrások fennmaradását biztosító ökológiai rendszerek, melyek ezen egységek jellegének fennmaradását biztosítják. Az ide sorolt tájegységekben, a természeti és táji értékek megóvásának kell elsődleges szerepet kapnia! Ez nem zárja ki a gazdaság működését, de ezeken a területeken a tájra jellemző, és annak értékeit megóvó gazdaságot kell támogatni, a dinamikus húzóágazatok helyett. Az extenzív mezőgazdaság, a természetbarát erdőgazdálkodás, az alternatív túrizmus és a környezetvédelem integrált irányítása biztosíthatja a helyi értékek fennmaradását, a helyi lakosság életszínvonalának emelkedését. Az idegenforgalom a falusi, az öko- és a sportturizmusból profitálhat, és hozzájárulhat a fejlődéshez. Az Európai Uniós agrár-környezetvédelmi – vidékfejlesztési folyamat Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt stratégiai fontosságú lépés volt. A jogharmonizációs munka és a közösségi vívmányok átvétele jelentős előrehaladást mutat, a joganyag átvilágítását követően az érdemi tárgyalások szakasza következett, majd szükségessé vált, hogy a közösségi joganyag gyakorlati alkalmazása terén is megtegyük a megfelelő lépéseket. A mezőgazdaságra vonatkozó joganyagok közül stratégiai fontosságú „a környezetkímélő és a vidék fenntartását célzó mezőgazdasági módszerek támogatásáról szóló, 2078/92 számú EU agrár-környezetvédelmi rendelet” hazai átvétele és alkalmazása. Ennek érdekében vált szükségessé a hazai viszonyoknak megfelelő agrár-környezetvédelmi program kialakítása és gyakorlati bevezetése. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program erre a feladatra vállalkozik, amelyet a 1999. Szeptemberében meghozott -„ A Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésről” szóló kormányhatározat (9.1 melléklet: 2253/1999. (X.7.) Kormányhatározat) alapján Magyarország 2000. Januárjában kísérleti jelleggel indított el.A belső folyamatokon túl azt is látni kell, hogy a világ és különösen Európa számos térségében elindult az ökoszocilális piacgazdasági modell térhódítása. Az elmúlt 15-20 év során a vidéki táj és környezet szerepe, megítélése jelentős változásokon ment át. Rá kellett ébredni arra, hogy a vidéki térség nem csupán a mezőgazdasági termelés színtere, hanem egyben biológiai és társadalmi élettér is, és ha beavatkozásainkat csupán a termelés hatékonysága vezérli, akkor az élettér komoly veszélybe kerülhet. Ilyen körülmények között a környezet leromlása nem csupán a termelés visszaeséséhez vezet, hanem az emberi létfeltételeket is komolyan veszélyezteti. Megszületett a természet és a mezőgazdaság egymásrautaltságának felismerése. Ennek szellemében újra bevezetésre kerülhetnek a hagyományos extenzív agrár technológiák az arra alkalmas területeken. Természetesen a másik szélsőség sem volt tartható, amely szerint az egész mező-

359

gazdaság általános külterjesítésére („extenzifikálására”) lenne szükség. Ezért az extenzifikáció csak az arra hívatott, pontos mutatók alapján lehatárolt tájegységekben kell, hogy uralkodó legyen. A népesség agrár termékekkel való ellátása miatt, az egyéb területeken továbbra is a nagy mennyiségű terméket előállító intenzív agrártermelés kell, hogy domináljon. Azt, hogy a leírtakat Európa és a világ egyre inkább felismeri, többek között az is jelzi, hogy az Európa Tanács Mezőgazdasági Bizottsága a „Committe on Agriculture and Rural Development” (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság) nevet viseli, és a mezőgazdaság - fejlesztési koncepcióit is a „European Charter for Rural Regions” (Vidéki Térségek Európai Kartája) elnevezésű vidékfejlesztési koncepcióba ágyazva fogalmazta meg. Ezt alátámasztja a kutatás és fejlesztés irányváltása is, amelyet az EU 5. keretprogramjának megfelelően komplexitásra törekvő projektek jellemeznek. Ugyancsak e felismerési folyamatra utal az agrár-felsőoktatás gyorsuló ütemű átalakulása, melynek fő jellemzője a technológiai jellegű képzés kiszélesedése, fokozatos bővítése környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési reál és humán ismeretekkel, elmozdulása az agrárértelmiségi képzés irányába (ÁNGYÁN J. 1999). Az EU az új igények megvalósítását három szakaszban valósította meg: 1. szakasz (1960-1975/80): Fő jellemzője, hogy a mezőgazdasági politikát a kis családi farmok, és a társadalompolitika problémái azok megoldási szándéka határozza meg Az alapvető okok a mezőgazdasági népesség viszonylagos nagy számában keresendők. Az agrár szektor olyan bevételi biztonságot kell, hogy teremtsen, amely biztosítja a mezőgazdaság modernizálásának alapját (ÁNGYÁN J. 1999). 2. szakasz (1975/80-1990): Fő jellegzetessége a termelés növekedés megállítására való törekvés és a vidék elnéptelenedésének megakadályozása. A modernizációs politika túltermeléshez, birtokkoncentrációhoz és elvándorláshoz, egyre súlyosabb környezeti és közösségi költségvetési problémákhoz vezetett. E szakasz e problémák megszüntetésére koncentrált. 3. szakasz (1990-napjainkig): A harmadik, az 1990 óta tartó időszak meghatározó motívumai a mezőgazdaság termékkibocsátásának további csökkentése, a vidéki népesség helyben tartása, a mezőgazdasági területek nem élelmiszer-termelési célú egyéb hasznosításainak támogatása, és a környezeti problémák kezelése. A korszak egyik meghatározó eleme a GATT tárgyalások Uruguayi fordulója, ahol a mezőgazdaság már a kezdeteknél a viták központjába került olyan kérdésekben, mint az exporttámogatások csökkentése, a fizikai termeléssel kapcsolatos támogatások beleértve az ártámogatásokat is - megszűntetése, vagy az ún. környezeti csomag (green box) kérdésköre. Ezek a tárgyalások, valamint az EU költségvetési problémái vezettek az Európai Uniós mezőgazdasági politikának MacSharry nevével fémjelzett reformjához, melynek egyik fő eleme a környezeti csomag (green box) bevezetése.

360

Ezek az elvek három alapvető európai dokumentumban körvonalazódtak: Az egyik az 1992-ben a Közös Agrárpolitika (CAP) reformja keretében elfogadott „2078/92 EU tanácsi rendelet a tájfenntartás és a környezetvédelem követelményeinek megfelelő agrártámogatásáról”. A másik a „Vidéki Térségek Európai Kartája” (ANTILLA - SEILER, 1996) elnevezésű -, az Európa Tanács által 1996-ban elfogadott alapdokumentum. A harmadik pedig az 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, mely a vidékfejlesztés támogatási formáit határozza meg. Az európai agrár-környezetvédelem megjelenése az 1992. évi CAP reformhoz fűződik. Az ún. „kísérő intézkedések” egyikeként, a 2078/92 EU rendelet szabályozza ezt a területet. Az alkalmazás részletes szabályait az ezt kiegészítő 746/96 EU rendelet tartalmazza. A környezetvédelmi és tájmegőrzési intézkedések menü listájából a tagállamok alakíthatják ki saját agrár-környezetvédelmi programjaikat az ország sajátosságainak megfelelően. A tagországok így a regionális adottságoknak, a vidék jellegének és környezetvédelmi helyzetének megfelelően illeszthetik be a különböző támogatási formákat. A magyarországi Érzékeny Természeti Területek Az ÉTT-k létrehozásának célja Az ország gazdasági térszerkezetében, különböző fejlettségű régiók határolhatók le. Az eltérő fejlettségű területek közötti kohézió megteremtése, az alacsony jövedelmű területek fejlesztését is megköveteli, ezért szükséges volt az ilyen területek, belső erőforrásainak feltárására, majd ha az nem elég azok EU-s és belső forrásokkal való kiegészítésére. Ennek szellemében indították el 1996-ban az ország vidéki területeit fejlesztő előcsatlakozási programokat (SAPARD, PHARE), majd az arra épülő Európai Uniós pályázati rendszereket. Ezekhez a programokhoz szükséges volt kijelölni olyan területeket, ahol azok az irányelveket betartva leginkább működnek. Az ÉTT-k kijelölésének irányelvei Az Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási célprogramjai közül, a természeti környezet fenntartása szempontjából az egyik legfontosabb az Érzékeny Természeti Területek (ÉTT-k) rendszerének kiépítése. Ezt jól mutatja, hogy a két pilléren álló (horizontális, és zonális) NAKVP zonális része, teljes egészében az ÉTT területeken valósul meg. Az ÉTT-k olyan mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyeken különleges, illetve sérülékeny természeti, környezeti értékek vannak jelen, és ezek megőrzése speciális gazdálkodási rendszer alkalmazását, rendszabályok, technológiai előírások betartását kívánja meg a gazdálkodóktól. Ha vállalja az előírások betartását, akkor ezért normatív, területalapú, vissza nem térítendő támogatásban, gazdálkodása kedvező természeti teljesítményeiért nyújtott kifizetésben részesül. A kifizetés nagysága arányos az előíráscsomag összetettségével, várható környezeti, valamint a termelés gazdasági

361

eredményét befolyásoló hatásával (ÁNGYÁN J. 2004). A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv térségi agrár-környezetgazdálkodási célprogramjai tehát olyan konkrétan lehatárolt, ún. Érzékeny Természeti Területeken támogatják a gazdákat a természetkímélő gazdálkodási módok kialakításában és fenntartásában, ahol a mezőgazdasági hasznosítás folytatása különösen fontos feltétele az élővilág, a tájkép valamint az épített és történeti értékek hosszú távú megőrzésének. Ennek érdekében olyan gazdálkodási előírásokat, csomagokat fogalmaz meg, amelyek önkéntes felvállalásáért és teljesítéséért kifizetés illeti meg a gazdálkodót. 2002-ben kísérleti jelleggel 11 modellterületen indult ÉTT program, amely 2004-től már 15 kijelölt egységben folytatódik. Ezek közül a Tisza mentén 5 ÉTT található, melyek többé-kevésbé hasonló természeti-táji adottságokkal rendelkeznek (a tervezett, és hamarosan kihirdetett Taktaköz ÉTT szintén ide fog tartozni). Ezek a közös adottságok részben a Tisza tágabb környezetét is erősen befolyásoló, a táj jellegét alapvetően meghatározó hatása miatt, részben a már vázolt közös társadalmi-gazdasági fejlődés miatt alakultak ki. A Tisza menti ÉTT-k jellege és rendeltetése A Tisza-menti ÉTT területek létrehozásának földrajzi alapjai Az Alföldnek az országos területi munkamegosztásban mindenkor fontos és lényegében évszázadok óta alig változó specializációs ágakkal betöltött szerepét a természeti viszonyok alapozták meg, és ma is segítik. Csaknem a nagytáj közepén folyik át az Alföld fő folyója a Tisza. E folyó, mint ahogy fentebb említettem, alapvetően meghatározza a táj arculatát, a térszerkezetet, a táj természeti erőforrásait. A szárazföldi ökoszisztémák kialakulásában a folyók rendkívül fontos szerepet játszottak, hiszen a szárazföld meghódítása a folyók mentén történt. A folyók ezt, az élet terjesztésének szerepét a mai napig megtartották. Ezért nagyon fontos, hogy kapcsolatukat a környezetükkel, és az ott lévő terresztris ökoszisztémákkal fenntartsuk. Ez indokolja, hogy a folyók és környezetük a természetvédelemben kiemelt figyelmet kapnak. A folyómedret vonalának spontán és szabályozott változása eredményeképpen széles ártéri jellegű sáv szegélyezi, ahol a korábbi árvizek, belvizek és a gyengébb termőföldek miatt, alacsonyabb településsűrűség, népességszám és gazdasági-potenciál jellemző. Ez tette lehetővé, hogy Magyarország társadalmi-gazdasági munkamegosztásában az ökonómiai térpályáktól távol eső, elsősorban ökológiai és szociális funkciókkal rendelkező alföldi területek jöjjenek létre. A Tisza mellett a fentebb vázolt természetes és antropogén hatások miatt, nagy számban találhatóak ökológiai szempontból kedvező állapotú, alacsony hemerobia szintű tájelemek (ökotópok). A táj és a természeti-környezet elemeinek megőrzésére hivatott térbeli egységeket ezeken a helyeken volt célszerű kijelölni. Ezeket a speciális gazdálkodású területeket, a természeti értékek, a hagyományos termelési technológiák, a tájkép és a természeti erőforrások megőrzésére speciális fejlesztési igényű ún. ÉTT-k hálózatába szervezték. Ezt a „megőrző” funkciót e tájegységeknek úgy kell betölteniük,

362

hogy a helyi társadalom hosszú távú fejlődése is biztosítva legyen. Ennek az értelmében „az Érzékeny Természeti területek (ÉTT), egy-egy mesterségesen lehatárolt tájegység teljes gazdasági - társadalmi - környezeti fejlődését hívatottak biztosítani”. Napjaink új szemléletű fejlesztési perspektívái szerint, ezek a területek, sajátos prioritásokat figyelembe véve fejleszthetők, sőt az ország mezőgazdasági, és/vagy idegenforgalmi központjaivá tehetők. E területek eltérő fejlesztési perspektíváihoz a helyi társadalom bevonása nélkülözhetetlen (bottom up kezdeményezések támogatása). Az Európai Uniós (LEADER, CAP és CARPE) irányelvekre építő vidékfejlesztés a ’90-es években, nálunk is ezen elvek mentén indult el. E vidékfejlesztési folyamat lehetővé tette, hogy a 2004-es EU-s csatlakozásunk idejére Magyarország készen álljon az Uniós előírásokkal harmonizáló Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) bevezetésére. Az ÉTT-k illeszkedése a magyarországi ökológiai A Tisza menti mai és egykori árterületek, a szabályozások ellenére is sokat megőriztek természeti és táji értékeikből. Az országos ökológiai hálózatok elemei, sűrűsödnek a folyó vonalához közeledve. A folyók természetes állapotukban is gyakran ökológiai folyosó szerepet töltenek be, ezért a szakemberek az országos mátrix kialakításakor az Aföldön a Tiszát vették alapul. Ezt jól igazolja, hogy a Tisza menti ÉTT-k egybeesnek a Nemzeti Ökológiai Hálózat fokozott védelemre tervezett elemeivel. Az Európai Unió a kontinens természeti értékeinek megőrzésére hozta létre, a tagországokra vonatkozó Natura 2000 hálózatát (Spa és pSci területek). Az európai uniós Natura 2000 hálózat kiépítése, a korábbi kategóriák szintéziseként a hatóságilag védett területekre, és a már ekkor felmért nem védett természeti területek hálózatára épült. Ezért nem meglepő, hogy az általunk vizsgált ÉTT területek mindegyike beleesik valamely Natura 2000 területbe, sőt annak mindkét kategóriája érvényes rá. A Natura 2000 területeken végezhető gazdasági tevékenységeket, kezelési elveket az európai uniós jogrendszer szigorúan szabályozza, így e területek fejlesztésének alapjául szolgál. A természeti területekre kiírt uniós pályázati rendszerek is leginkább e területekre vonatkoznak. Az egyes tájegységekben a fenti hálózatos rendszerek egymásba integrálása vezet el, a természetes és természetközeli élőhelyeket összekötő, helyesen kialakított ökológiai mátrixhoz. A Nemzeti Ökológiai Hálózat, a Natura 2000 területek és a védett területek szintéziseként, célzottan az Agrár-környezetvédelmi programhoz, kiemelten az ÉTT rendszerhez készült el a MePar blokk-térképrendszer. Mely az ország földterületét az érzékenység, az értékesség és a gazdasági potenciál alapján rendezi kategóriákba. A támogatások kifizetése, e lehatárolt fizikai blokkok alapján történik!

363

Összefoglalás A cikk fejezetein végighaladva képet kaphatunk az új típusú vidékfejlesztés elméletéről, földrajzi, jogi, környezeti és társadalmi gazdasági összefüggéseiről. Az európai uniós szabályozást megismerve megállapíthatjuk, hogy Magyarország teljesítette a vidék integrált fejlesztéséhez szükséges kritériumokat. A természetmegőrzését célzó Országos Biomonitorozási Rendszer hálózatainak, valamint a CAP és CARPE irányelvek alapján kialakított környezetbrát gazdálkodást folytató ÉTT területeknek a kijelölése sikeres volt, azok illeszkednek az ország évszázadok alatt kialakult térszerkezetéhez. Az így kialakított vidéki Érzékeny Természeti Területek alkalmasak a táji-, természeti értékek megőrzésére. Az EU agrár-környezeti hálózatába sikeresen illeszkednek, és képesek az ehhez hasonló területekre kiírt EU források fogadására. Felhasznált irodalom OSIR CIRILL MARTIN (2001). A Borsodi Mezőség természetvédelmi értékelése tájökológiai módszerekkel. Diplomamunka. Veszprémi Egyetem-Georgikon Mg. Tudományi Kar, Keszthely. ÁNGYÁN JÓZSEF, szerk. (1999) Nemzeti Agrár-környezetvédelmi program. FVM, Budapest. BUCKWELL REPORT (1988). Towards a Common Agricultural and Rural Policy for Europe, Brussels. VAJNÁNÉ MADARASI ANIKÓ (2005). Az Érzékeny Természeti Területekről. Természetbúvár 2005/4. BALDOCK, D. (1990). Agriculture and habitat Loss in Europe. WWF International, Gland, CAP Discussion Paper No. 3.

364

A HUMÁNERŐFORRÁS-KÉPZÉS JELENLEGI HELYZETE A II. RÁKÓCZI FERENC KÁRPÁTALJAI MAGYAR FŐISKOLÁN Fodor Gyula∗ Summary: The Ferenc Rákóczi II Transcarpathian Hungarian College is the only institution of higher education in Ukraine with Hungarian language of teaching. It attracts students from seven districts of Transcarpathia, who are studying in 27 different branches. The most popular is the English-History branch, but also there are many pupils majoring in Geography, Biology and Mathematics. The most students represent the Beregszász district, while the Nagyszőlős district comes second and the Ungvár district third. The sexual structure shows a remarkable surplus of female students: they make up almost 68 per cent of the total number. Kulcsszó: humánerőforrás, felsőoktatás, oktatási vonzáskörzet Bevezetés A 2003 decemberéig Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (KMTF) néven működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrejötte és működési engedélyének 1996-ban való kiadása egy politikai konstelláció, illetve az azon belül megkötött alkuk eredményének tekinthető. A Főiskola megalakulásának kezdetei 1993 decemberére datálódnak, amikor bejegyezték a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítványt. Utóbbi alapító tagjai a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Református Egyház, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Beregszászi Városi Tanács voltak. Az Alapítvány azonnal felkérte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolát, hogy biztosítsa a képzés beindításához szükséges tartalmi feltételeket, vagyis a megfelelő tanterveket, illetve oktatókat. (OROSZ I., 1997). Az így létrejött ún. speciális képzés (amelyben a hallgatók hétvégi formában, azaz minden hét péntekjétől vasárnapig tanultak) lényegében átmenetet képezett a levelező és a nappali tagozatos képzés között. Az oktatás 1994 szeptemberében, Beregszászon indult útjára, összesen négy szakkal, illetve szakpárral: angol-földrajz, angol-történelem, tanítói, valamint óvodapedagógia szakokkal. A négyéves (tanítói és óvodapedagógia szakokon hároméves) képzés sikeres elvégzése után a hallgatók magyarországi mintájú főiskolai oklevelet kaptak. A KMTF 1996 nyarán megkapta az Ukrajnai Állami Akkreditációs Bizottság oktatási tevékenység folytatására feljogosító engedélyét, az ún. licenziót (OROSZ I., 1997). Ettől kezdve a nyíregyházi főiskola fokozatosan kivonult a képzésből, a nyíregyházi oktatók helyét lassan helyi, azaz kárpátaljai tanárok vették át. Ám az intézmény továbbra is megmaradt alapítványi főiskolának, vagyis az ∗

Főiskolai tanár, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

365

ukrán állam anyagilag nem járul hozzá a fenntartásához, de a képzés befejezése után a végzősök már ukrajnai mintájú diplomát kapnak. 2003 decemberében a Főiskola felvette II. Rákóczi Ferenc nevét, ugyanakkor a korábbi elnevezésből kikerült a „Tanárképző” jelző, amit az új, nem pedagógiai szakok, például az agronómia szak indítása is indokolt (FODOR GY., 2004). A 2005-2006-os tanév kezdetén a jól megválasztott oktatáspolitikának köszönhetően sikerült a Főiskolán működtetett szakok számát 27-re emelni. Ezt azt jelenti, hogy az előző tanévhez képest tízzel több szak közül választhattak a jelentkezők. Így a tanév első félévében a 27 szakon (szakpáron) összesen 592 hallgatója van a főiskolának. Ebből 561-en nappali tagozatosok, 31-en pedig a három szakon frissen beindított másoddiplomás képzések hallgatói. A humánerőforrás-képzés helyzetének vizsgálata Elsőként az 592 hallgató járási megoszlását vizsgáltam (1. ábra). Az eredmények azt mutatják, hogy a hallgatók a korábbi évekhez hasonlóan összesen 7, általában síkvidéki járást képviselnek, míg Kárpátalja maradék 6 hegyvidéki járása teljesen kimarad a főiskola beiskolázási körzetéből. Ennek igen egyszerű a magyarázata: a főiskola diákjainak döntő többsége a Kárpátaljai-alföld tömbmagyarságából kerül ki, csupán néhány hallgató (összesen 19 fő) érkezik a huszti, a técsői és a rahói járás magyar szórványaiból. A hallgatók 57,3 %-át továbbra is a beregszászi járás adja. Ennek oka a viszonylag kis távolság és az ebből adódó 339 könnyebb elérhetőség, valamint az, hogy a bereg150 80 szászi járás Kárpátalja 100 41 máig „legmagyarabb” köz50 Ungvári járás igazgatási egysége, így itt Munkácsi járás 112 a legnagyobb a főiskola elsődleges utánpótlás6 bázisát képező magyar Huszti járás Beregszászi járás 6 7 Nagyszőlősi járás tannyelvű általános- és Rahói járás Técsői járás középiskolák száma. A 2 hallgatók számát tekintve a második helyen ma már a 1. ábra: A II. Rákóczi Ferenc KMF hallgatóinak járásonkénti nagyszőlősi járás áll (19 megoszlása 2005-ben (fő) (Forrás: VASZILENKO O. M., 1993 %), amely a legutóbbi alapján, átdolgozva) tanévben „előzött”: az ungvári járást (13,5 %) utasította maga mögé. A földrajzilag közeli és viszonylag jelentős számú magyarságot felvonultató munkácsi járás ugyanakkor mindössze 7 %-al képviselteti magát, aminek fő oka a Munkácsi Tanítóképző Főiskola és a

366

Munkácsi Technológiai Főiskola elszívó hatása. Sőt, a tanítóképző még a beregszászi járásból is jelentős számú diákot „átcsábít”, mivel rendszeresen indít magyar tannyelvű csoportokat is (FODOR GY., 2004). 1. táblázat. A II. Rákóczi Ferenc KMF hallgatóinak szakonkénti megoszlása 2005-ben

Ami a főiskola hallgatóinak szakonkénti összetételét illeti, a vaSzakok (szakpárok) Hallgatók száma (fő) % lamennyi évfolyamon Tanári szakok (szakpárok) futó angol-történelem Angol-történelem 74 12,5 tanári szak vezet (74 fő, Földrajz 57 9,6 a hallgatók 12,5 %-a). Történelem-földrajz 51 8,6 Ez az egyetlen olyan Biológia-földrajz 40 6,8 tanári szak, amely a főiskola megalapításáMatematika-informatika 40 6,8 nak első percétől létezik Angol-magyar 32 5,4 és az angol nyelv sokolFöldrajz-biológia 20 3,4 dalú Magyar-angol 19 3,2 felhasználhatóságának Ukrán-magyar 17 2,9 köszönhetően valószínűFöldrajz-történelem 14 2,4 leg még sokáig lesz is rá Magyar-történelem 10 1,7 igény Kárpátalján. A Magyar-ukrán 7 1,2 második helyen az egyTörténelem-angol 6 1,0 szakos földrajz képzés Történelem-magyar 3 0,5 áll 57 hallgatóval (9,6 Tanítói és óvodapedagógiai szakok (szakpárok) %). Ám ez a szak nem Tanítói 40 6,8 igazán illeszkedik az Óvodapedagógia 40 6,8 ukrajnai felsőoktatás Óvodapedagógia–ének-zene 22 3,7 rendszerébe, ezért az utóbbi két tanévben már Tanítói-óvodapedagógia 17 2,9 nem is hirdették meg. Tanítói-angol 15 2,5 Így már csak a meglévő Tanítói-vízuális nevelés 4 0,7 3 évfolyam (3-5.) kifutáTanítói-német 3 0,5 sáig létezik, vagyis Óvodapedagógia-angol 3 0,5 három év múlva teljesen Óvodapedagógia-német 1 0,2 meg fog szűnni. A rangNem pedagógiai szakok sor harmadik helyén a Agronómia 26 4,4 szintén mind az öt évfoMásoddiplomás képzések lyamon jelen lévő Tanítói 13 2,2 történelem-földrajz páÓvodapedagógia 10 1,7 rosítás található (51 fő, Történelem 8 1,4 8,6 %), amelyet holtversenyben követ a biológia-földrajz és a matematika-informatika szakpár, illetve a tanítói és óvoda-

367

pedagógia szak (40-40 fő, 6,8-6,8 %). A rangsor további alakulását az 1. táblázat mutatja be. 2. táblázat. A II. Rákóczi Ferenc KMF hallgatóinak szakonkénti megoszlása 2005-ben, a négy legfontosabb járás viszonylatában Szakok (szakpárok) Angol-magyar Angol-történelem Biológia-földrajz Földrajz Földrajz-biológia Földrajz-történelem Magyar-angol Matematika-informatika Magyar-történelem Magyar-ukrán Történelem-angol Történelem-földrajz Történelem-magyar Ukrán-magyar Óvodapedagógia Óvodapedagógia-angol Óvodapedagógia–ének-zene Óvodapedagógia-német Tanítói Tanítói-angol Tanítói-német Tanítói-óvodapedagógia Tanítói-vízuális nevelés Agronómia Másoddiplomás képzések

Beregszászi járás 17 48 18 37 11 8 10 26 6 4 2 29 1 9 20 2 11 1 26 8 1 8 1 17 18

Nagyszőlősi járás 10 11 11 6 4 2 5 6 1 1 1 7 1 4 10 9 5 4 4 4 6

Ungvári járás 2 12 8 10 2 2 2 5 2 3 9 7 1 1 6 2 1 1 4 -

Munkácsi járás 3 2 3 4 1 1 1 2 1 2 5 1 3 2 5 1 1 3

Az egyes szakok hallgatóinak területi eloszlása igen változatos képet mutat. Igaz (egy-két csekély létszámú szak kivételével) minden szak esetében szembetűnő a beregszászi járás dominanciája (2. táblázat). Ezen belül a legnagyobb túlsúly az agronómia (a szak hallgatóinak 65,4 %-a), a matematika-informatika és a tanítói (65,0-65,0 %), az angol-történelem és a földrajz (64,9-64,9 %), a történelemföldrajz (56,9 %), az angol-magyar (53,1 %), valamint az óvodapedagógia (50,0 %) szakok (szakpárok) esetében mutatkozik. Ráadásul a másoddiplomás képzésben résztvevők 58,1 %-a is a beregszászi járásból való. A nagyszőlősi járás az

368

óvodapedagógia–ének-zene szakpáron érte el a legnagyobb részesedést (40,9 %), emellett jól reprezentált az angol-magyar (31,3 %), a biológia-földrajz (27,5 %) és a tanítói-angol (26,7 %) szakpárokon, illetve az óvodapedagógia (25,0 %) szakon is. Az ungvári járás részesedése a biológia-földrajz szakpár esetében a legnagyobb (20,0 %), de jelentős a történelem-földrajz szakpárnál (17,6 %), valamint a földrajz és az óvodapedagógia szaknál (17,5-17,5 %) is. A munkácsi járás egyedül a kis létszámú szakok esetében ért el komolyabb részesedést, mint a tanítói-angol (33,3 %), a magyar-ukrán (28,6 %) vagy az ukrán-magyar (17,6 %) párosítás. A nemi összetételt vizsgálva megállapítható, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói között is jelentős a nőtöbblet: a hölgyek teszik ki az összes hallgató 67,7 %-át (401 fő). Ez az adat is ékesen bizonyítja, hogy a pedagógusszakma Kárpátalján is erősen „elnőiesedett” az utóbbi időszakban (A II. RÁKÓCZI FERENC KMF TANULMÁNYI OSZTÁLYA). Mindezek után fontosnak tartottam a főiskola hallgatóinak több mint felét adó beregszászi járás külön vizsgálatát is. E vizsgálat során kiderült, hogy a 20052006-os tanév első félévében a járásból származó hallgatók bő ¼-ét (28,3 %-át, 96 fő) maga Beregszász megyei jogú város adja. A többi település közül csak kevés ér el jelentősebb részesedést (2. ábra). Közülük egyesek esetében a földrajzi közelség, mások esetében pedig a kárpátaljai átlagnál magasabb színvonalú általános és/vagy középiskolai oktatás indokolja a jelentősebb hallgatói képviseletet. Az első csoportba olyan települések sorolhatók, mint Beregdéda, Makkosjánosi és Nagybereg (16-16 fő, 4,7-4,7 %), a másodikba pedig olyanok, mint Mezővári (19 fő, 5,6 %), Bátyú (15 fő, 4,4 %), Beregújfalu és Gát (12-12 fő, 3,5-3,5 %) vagy Badaló, Bene és Beregsom (10-10 fő, 3,0-3,0 %). A beregszászi járás vizsgálatánál az is kiderült, hogy a hallgatók nemi összetétele még a megyei átlagnál is jelentősebb nőtöbbletet mutat, ugyanis a járás 339 hallgatója közül épp 239 a nő. Így ők teszik ki az összlétszám 70,5 %át, míg a kereken száz férfi hallgató a 29,5 %-át.

15

2

96

8 4

12

2

2 10

12 6

1

100

1

4

9 7

16

8

16

1 16

80

6

60

10 3

főútvonal 40

8

vízfolyás

8

1

mellékútvonal 4

2

vasút 20

6

1

19

10

6

7

12

2. ábra: A Főiskola hallgatóinak településenkénti megoszlása a beregszászi járásban, 2005-ben (fő) (Forrás: VASZILENKO O. M., 1993 alapján, átdolgozva)

369

Következtetések A fentiek alapján a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatói bázisával kapcsolatosan a következő konklúziók vonhatók le: 1. A 2005-2006-os tanév első félévében a főiskola hallgatóinak döntő többsége a beregszászi, a nagyszőlősi és az ungvári járásokból kerül ki 2. Minden szak esetében szembetűnő a beregszászi járásból való hallgatók túlsúlya 3. A hallgatók nemi összetételében erőteljes nőtöbblet mutatkozik 4. A beregszászi járás hallgatóinak bő egynegyedét maga Beregszász megyei jogú város adja Irodalomjegyzék FODOR GY. 2004: The Drawing Area of the Ferenc Rákóczi II Transcarpathian Hungarian College. In: Cross-border Co-operations – Schengen Challenges [A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vonzáskörzetének vizsgálata (angol nyelven). In: Határon átnyúló kapcsolatok – schengeni kihívások], Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen OROSZ I. 1997: A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola születése. In: Határmenti együttműködés a felsőoktatásban. Acta Paedagogica Debrecina, Debrecen SZABÓ L. 1993: Kárpátaljai demográfiai adatok. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest ВАСИЛЕНКО О. М. 1993: Закарпатська область. Загальногеографічна карта М=1: 200000. Головне Управління Геодезії, Картографії та Кадастру при Кабінеті Міністрів України, Київ [VASZILENKO, O. 1993: A Kárpátaljai terület. Általános földrajzi térkép. M = 1:200000, Kijev] A II. RÁKÓCZI FERENC KÁRPÁTALJAI MAGYAR FŐISKOLA TANULMÁNYI OSZTÁLYÁNAK ADATAI 2004-2005, Beregszász

370

AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓ CIVIL IFJÚSÁGI SZERVEZETEI∗ Csiha Tünde** Summary: Regions, having different territorial, economic and social basis offer different chances of promotion and life for the rising generations. The dominant economic, and social trends as well as the labour market pre-determine the chances of young people and provide different kinds of opportunity for them. Youth organisations has different kind of missions depending on the region and the settlement they are working in. The writer – at this stage of her research – undertakes the task to examine the organized activity of young people in the Észak –alföldi régió (North-Plain Region) taking a considerable part of the nonprofit sector of the region. Kulcsszavak: civil szféra, ifjúsági szervezetek, ifjúsági referensek Mai sokszínű világunkban a pluralista ifjúsági szerveződéseknek megyénként, régiónként, sokszor településenként is más-más feladatuk van. Tevékenységüket alapvetően meghatározza közvetlen környezetük, az az erőtér, melyben léteznek. Az ifjúság összetétele, problémái városonként, megyénként, régiónként nagyon is különbözőek lehetnek. A német ifjúságkutatók az ifjúságról, mint egységes kategóriáról beszélnek, a brit kutatók ezzel szemben úgy vélik, hogy a fiatalokat alapvetően nem lehet egységes kategóriaként kezelni. A hazai felfogás inkább a britek nézeteihez áll közel (STUMPF, 1992.). Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül azt a tény, hogy az ifjúság eleve rendekre osztott, s rendkívül erőteljesen kapcsolódik a felnőtt világ társadalmi tagozódásához. (SCHELSKY, 1965.) Az ifjúság nem tekinthető homogén egységnek, ugyanúgy rétegzett, mint maga a társadalom. A Doktoranduszok Országos Szövetsége által készített felmérés alapján a szervezetek székhelyét tekintve a Közép-magyarországi régiót követve az Északalföldi régióban található a legtöbb ifjúsági szervezet, a hazánkban tevékenykedő ifjúsági szervezetek megközelítőleg egy ötöde (17,1 %) (1.táblázat). Ez az adat egyáltalán nem meglepő a régió igen élénk civil életének ismeretében, valamint annak tudatában, hogy a régió lakosságának (1.56M) több, mint 40%-a a 29 év alatti korosztályt képviseli. Természetesen az, hogy egy szervezetet a bíróságon bejegyeztek, rendelkezik jogi személyiséggel, még nem jelenti azt, hogy működik is. A jelenlegi jogi szabályozásnak köszönhetően például egy egyesületet létrehozni rendkívül egyszerű, megszűntetni viszont annál bonyolultabb és hosszadalmasabb folyamat ∗

A szerző köszönetét fejezi ki az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért támogatásáért. PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program

**

371

melynek köszönhetően sok szervezetet jogilag nem szűntetnek meg, bár tevékenységet esetleg már évek óta nem folytatnak. 1. táblázat: Szervezetek székhelye régió szerint, 1999. Véleményünk szerint annak, (Forrás: Doktoranduszok Országos Szövetsége) hogy egy szervezet valóban Régió Gyakoriság (db) Százalék működik-e, végez-e valamilyen Közép-Magyarország 192 30,7 tevékenységet, jó mutatója, Közép-Dunántúl 54 8,6 hogy részt vesz-e pályázatoNyugat-Dunántúl 64 10,2 kon. Jelen keretek között ezért Dél-Dunántúl 50 8 azokat az ifjúsági szervezeteket Észak-Magyarország 80 12,8 Észak-Alföld 107 17,1 tekintjük működőnek, amelyek Dél-Alföld 78 12,5 az elmúlt év során pályázatot Összesen: 625 100 nyújtottak be az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodához. (2. táblázat). Az ifjúsági szervezetek több mint fele (52%) az Északalföldi régión belül Hajdú-Bihar megyében található, míg a szervezetek alig egy ötöde (21%) tevékenykedik Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Annak, hogy mi váltja ki a Hajdú-Biharban élő fiatalok fokozott szervezeti aktivitását, mind az ország más területeihez, mind pedig a régió másik két megyéjéhez viszonyítva jelenleg nem ismertek az okai. 2. táblázat. Működő ifjúsági szervezetek Az Észak-alföldi réaz Észak-alföldi régióban, 2004. (saját szerkesztés)13 gió működő ifjúsági Szervezetek száma szervezeteinek szervezeti Székhely Százalék (db) forma szerinti megoszlása Hajdú-Bihar 94 52 rendkívül változatos képet Jász-Nagykun39 21 mutat. (3. táblázat) A szerSzolnok Szabolcs-Szatmár49 27 vezetek jelentős többsége Bereg egyesületi, illetve alapítváÉszak-alföldi régió 182 100 nyi formában végzi tevékenységét, a többi, csekély számú szervezet pedig közalapítvány, társadalmi szervezet, klub valamint közhasznú társaság keretei között működik. 3. táblázat: A működő ifjúsági szervezetek szervezeti forma szerinti megoszlása az Észak-alföldi régióban, 2004. (Forrás: saját szerkesztés)14 társadalmi Szervezeti forma alapítvány egyesület közalapítvány klub kht szervezet Hajdú-Bihar 30 61 2 1 Jász-Nagykun12 24 2 1 Szolnok Szabolcs-Szatmár14 33 1 1 Bereg Észak-alföldi régió 56 118 4 2 1 1

13 14

Forrás: Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, 2005. Forrás: Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, 2005.

372

Az országos trendekhez igazodva, a régió ifjúsági szervezeteinek mintegy kétharmada (65 %) egyesületi-, a fennmaradó egyharmad pedig alapítványi- (32 %), közalapítványi- (2 %) formában működik. (1. ábra). Az eddigi kutatások eredményeire 0% alapítvány alapozva arra a követ1% 0% egyesület keztetésre juthatunk, 2% 32% hogy a települések közalapítvány lakosságának növeketársadalmi szervezet désével a szerveztek 65% klub száma megközelítőleg közhasznú társaság egyenletes mértékben növekszik, s a legtöbb szervezet a nagyvárosokban található. Az 1. ábra. A működő ifjúsági szervezetek szervezeti forma szerinti Észak-alföldi régió megoszlása az Észak-alföldi régióban, 2004. ifjúsági szervezeteinek székhelyét tekintve megállapítható, hogy azok elsősorban a megyeszékhelyeken találhatók. A szervezetek megközelítőleg fele (46 %) a régió három megyeszékhelyén, Debrecenben, Nyíregyházán és Szolnokon, a fennmaradó 54 % pedig kisebb városokban, falvakban működik. Az ifjúsági szervezetek székhelyét megyei bontásban vizsgálva kitűnik, hogy míg Hajdú-Bihar- és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében valóban a megyeszékhelyeken figyelhető meg a nagyobb szervezeti aktivitás, Jász-Nagykun-Szolnok megyében a trend megfordul. (4. táblázat) 4. táblázat: A működő ifjúsági szervezetek székhely szerinti megoszlása Míg Hajdúaz Észak-alföldi régióban, 2004. (Forrás: saját szerkesztés)15 Biharban az ifjúsámegyeszékhely egyéb település gi szervezetek több szervezetek székhelye db % db % mint fele (53 %), Hajdú-Bihar 50 53 44 47 Szabolcsban pedig Jász-Nagykun-Szolnok 4 10 35 90 háromötöde (61 %) Szabolcs-Szatmár-Bereg 30 61 19 39 a megyeszékheÉszak-alföldi régió 84 46 98 54 lyen működik, Jász-Nagykun-Szolnok megyében az összes szervezetnek csupán elenyésző része, mindössze 10 %-a található a megyeszékhelyen. (2. ábra)

15

Forrás: Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, 2005.

373

Az állami szervek, önkormányzatok feladata, hogy biztosítsák a egyéb település különböző civil megyeszékhely szervezetek működéséhez szükséges feltételeket, a civil szervezetek pedig átvállalhatnak bizonyos kötelezően Hajdú-Bihar Jász-Nagykun- Szabolcs-Szatmármegye Szolnok megye Bereg megye előírt feladatokat a helyi önkormányzat2. ábra: A működő ifjúsági szervezetek székhely szerinti megoszlása az októl. A két szektor Észak-alföldi régióban, 2004. közötti együttműködésre természetesen vannak már példák Magyarországon, elsősorban a szociális ágazatban. A civil ifjúsági szervezetek, csakúgy, mint a szociális szférában tevékenykedő civil szervezetek, a civil társadalom részét képezik. Miért ne vállalhatnának ők is át bizonyos önkormányzati feladatokat? Annál is inkább, mivel az önkormányzatok jelentős része, az ifjúság helyi önszerveződésének elősegítése céljából ifjúsági referenseket alkalmaz16, s úgy tűnik, hogy az erre való hajlandósága az elmúlt néhány esztendőben jelentősen megnőtt. 2002-höz viszonyítva mintegy 80%-kal nőtt az ifjúsági referensek száma az Észak-alföldi régióban, ahol a jelenleg alkalmazásban álló 155 ifjúsági referens 116 településen fejti ki – reményeink szerint áldásos – tevékenységét. (5. táblázat). Az ifjúsági referens feladatai közé tartozik – egyebek mellett - a településen működő, az ifjúságot segítő önkormányzati, hivatali, intézményi, civil és informális szervezetek tevékenységének koordinálása. Szerepük, ha és amennyiben lelkiismeretesen végzik feladatukat, felbecsülhetetlen lehet a két szektor együttműködése szempontjából. Felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségek vannak a civil ifjúsági szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatainak bővítésére, hiszen a két szektor együttműködése, a különböző szintű és tartalmú partneri viszony kialakítása mindkét oldal egyre nyilvánvalóbb érdeke. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

16

Meg kívánjuk jegyezni, hogy annak ellenére, hogy az ifjúsági referensek többsége valóban a helyi Polgármesteri Hivatalok, esetenként megyei önkormányzatok alkalmazásában áll, más szervezeteknek, intézményeknek is módjukban áll ifjúsági referenseket alkalmazni. Az Északalföldi régióban van arra példa, hogy a referens munkáját Művelődési Ház (pl. Báránd), Gyermekjóléti- és Családsegítő Központ vagy Szolgálat (pl. Komádi), Területfejlesztési társulás (pl. Szakoly), Általános iskola (pl. Jászberény), Könyvtár (pl. Pusztamonostor) sőt egyesület (pl. Derecske) keretein belül végzi.

374

5. táblázat. Ifjúsági referensek az Észak-alföldi régióban (Forrás: saját szerkesztés)17 Terület Ifjúsági referensek száma (fő) 2002-ben 2005-ben Hajdú-Bihar 25 57 Jász-Nagykun-Szolnok 22 51 Szabolcs-Szatmár-Bereg 41 47 Észak-alföldi régió 88 155

Szakértői elemzések szerint Magyarországon hozzávetőlegesen 1500 ténylegesen működő ifjúsági szervezet van. Ezeknek mintegy 35%-a csak sporttevékenységet folytat, így a tényleges ifjúsági érdekű tevékenységben részt vállaló társas szervezetszám 1000 körüli. Az ifjúsági szervezetek tevékenységi körében kiugró a sportprogramok szervezése (82%), de magas a kulturális programszervezés is (46%). Jóval kisebb a szakmai(29%), az érdekképviseleti- (24%), a szolgáltató- (15%) és a környezetvédelmi tevékenység (11%). Elenyésző a vallási- (7%) és a politikai tevékenység (2%). (BÁNÁTI ET AL, 2003.) Véleményünk szerint a gyermek- és ifjúsági szervezeteknek a valós korosztályi igényeket felmérve, ennek megfelelő szolgáltató tevékenységet folytatva kellene működniük. Meggyőződésünk, hogy tevékenységüket akkor végzik megfelelő módon, ha kialakítják, illetve erősítik kapcsolataikat más civil ifjúsági szervezetekkel, s nagyobb hangsúlyt fektetnek a helyi önkormányzati-, illetve állami intézményekkel való együttműködésre. Nehéz ma Magyarországon régiókról beszélni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy bár a régiók kialakításra kerültek, azoknak igazából sem közigazgatási, sem társadalmi, sem kulturális jelentősége nincsen. Vajon a tudástársadalom regionális kialakulása hogyan segíthető elő immár az EU Magyarországán? Az ifjúság társadalmi kapcsolatai hogyan alakíthatók ki? Gondoljunk bele, hogy ma egy bölcsész individuálisan építheti fel a karrierjét, lehet egy multinacionális cég százezreket kereső alkalmazottja, lehet pedagógus, vállalkozó, külföldön babysitter vagy ki tudja még mi minden. Ezért is nehéz ma a fiatalokat csoportonként megközelíteni. Arról nem is beszélve, hogy a nagy nemzedékeket vagy korcsoportokat átfogó közösségek ideje – úgy tűnik – lejárt, az ideológiai és értékegyenruhák korszaka lezárult. (GÁBOR, 2000.) A civil szféra lehet az, amely önálló, markáns arculatot ad az adott kornak, környezetnek, a személyes igényeknek megfelelően. Az, hogy egy gyermek hogyan nő fel, a fiatal felnőtt tud-e a társadalom hasznos tagja lenni, nagyon sokban a civil szférán, a civil ifjúsági szférán múlik. (TÓTH, 1997.) Meggyőződésünk, hogy a civil szféra kiépülésének, növekedésének, befolyásának kulcsa az, hogy mennyire lesz képes élni az információs társadalom kínálta új lehetőségekkel, elsősorban az egymás közötti információ- és tapasztalatcsere nyújtotta lehetőségekkel. Ha képes kihasználni a természetéből adódó rugalmasságot, szabad mozgásteret, kreativitást, akkor az állammal, a gazdasággal 17

/Forrás: Észak-alföldi regionális Ifjúsági Szolgáltató Kalauz 2002, valamint az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda 2005-évi adatbázisa/

375

és a politikával azonos súlyú, megkerülhetetlen társadalomszervező erővé léphet elő nemzetközi, országos, regionális és helyi szinten egyaránt. (GÁSPÁR, 1998). Irodalomjegyzék BÁNÁTI F.–BÍRÓ E.–BOROS L.–GAZSÓ F.–LAKI L.–SZABÓ T. (2003): Helyzetkép és ajánlások egy Nemzeti Gyermek- és Ifjúságstratégiához (szakértői elemzés), készült a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium megbízásából, Budapest, 2002. szeptember – 2003. augusztus DOKTORANDUSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE: A fiatalok szervezett aktivitása, ifjúsági szervezetek, csoportok című kutatása, 1999. GÁBOR K. (2000): „Szigetlakók” és mások – az ifjúságkutató szemével, Új Pedagógiai Szemle, 2000. 09. GÁSPÁR M. (1998): Magad uram… A civil önkormányzás körvonalai, In: Tóbiás László (szerk.): Együttműködési lehetőségek civil szervezetek és a helyi önkormányzatok között, Kézikönyv civil szervezetek és önkormányzatok számára, Kiadja: Hálózat a Demokráciáért Program (USAID-UWI), 33 p. MURÁNYI I.–SZEREPI A. (2005): Civil esélyek Hajdú-Bihar megyében, Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesülete, Debrecen SCHELSKY, H. (1965): Ahogyan társadalmunk a fiatalságot és a fiatalhoz illőt látja, In: Huszár Tibor – Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 85 p. STUMPF I. (1992): Az ifjúsági problémák értelmezése – ifjúsági kihívás az ezredfordulón, In: Gazsó Ferenc – Stumpf István (szerk.): Rendszerváltozás és ifjúság, MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 9 p. TÓTH Á. (1997): Az ifjúsági „civil” szektor lehetséges fejlődési irányai. In.: P. Miklós Tamás (szerk.): Gyermek- és ifjúsági szervezetek az ezredfordulón, országos szakmai konferencia, 1996. június 7-9, Zánka, Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum KHT

376

A TISZA-TÓ ÖKOTURISZTIKAI LEHETŐSÉGEI Orbán Veronika* Summary: The Lake Tisza is the latest recretional area, with its surface of 127 square kilometres (water table), which was created in 1973 after the construction of Kisköre Dam had been finished and the basic conditions for tourism were established. In 1998 the Lake Tisza area was proclaimed a high priority holiday zone which shows the outstanding developement of the region. This process started spontaneously. First the lake and its surroundings had been discovered by anglers, then other types of waterside tourism evolved too. Forces of attraction near the lake can be classified in the categories of ecological tourism, waterside tourism, rural tourism, spa and medical tourism, horse riding, angling and hunting tourism, cycling and cultural tourism.Since the variety and regional concentration of these forms of tourism means unique possibilities in our country, this can be the basis of the image must be developed. The image of ’the Lake Tisza – the island of ecological tourism’. Kulcsszavak: ökoturizmus, Tisza-tó, területfejlesztés A térség jellemzése turisztikai szempontból A Tisza-tó Magyarország legfiatalabb üdülőterülete, hiszen csak 1973-ban, a Kiskörei Vízlépcső megépülését követően jött létre az 127 km²-es vízfelület, amely megteremtette az idegenforgalom megjelenésének alapvető feltételét. Harminc év alatt a turizmus látványos változásokat hozott a Tisza-tó térségében. A nagy ívű fejlődést mi sem bizonyítja jobban, hogy 1998-tól a Tisza-tavi régiót kiemelt üdülőkörzetté nyilvánították. A tó duzzasztás által történt kialakítása 30 éve új lehetőségeket adott a régiónak a turizmus fejlesztésére, és ezáltal a fejlettebb térségekhez való felzárkózásra. Ez a folyamat spontán módon indult, először horgászok fedezték fel a tavat és környékét, majd a vízparti turizmus egyéb formái is kialakultak. Az utóbbi évtizedben a hanyatló mezőgazdaság mellett a turizmus a térség fontos gazdasági tevékenységévé vált. A tóhoz közvetlenül kapcsolódó településeken már domináns kiegészítő ágazatként van jelen a turizmus. A helyi gazdaság és társadalom saját fejlesztései során nagymértékben igénybe vette és kiegészítette jórészt spontán módon a térség adottságait. Az itt megtalálható turisztikai kínálatoknak több ága is kifejlődött. A tó térségében található vonzerők leginkább az ökoturizmus, a vízparti üdülés, a falusi turizmus, a termál-és gyógyturizmus, a lovas-, horgász-, illetve vadászturizmus, kerékpáros valamint kulturális turizmus kategóriákba so-

*

környezettudomány szakos hallgató, Debreceni Egyetem

377

rolhatók. A vonzerők szempontjából az alábbi területi kategóriákat különíthetjük el: - A Tisza és a Tisza-tó menti települések, ahol a legfontosabb attrakció a víz.. - A világörökség részét képező, nemzetközi érdeklődésre számot tartó Tiszatavi Madárrezervátum, a Hortobágyi Nemzeti Park része. E természeti kincsre épülő turisztikai kínálat teszi egyedivé és jól megkülönböztethetővé a Tiszatavat más tavaktól. - A termál és gyógyvízzel rendelkező települések. A gyógyvízzel rendelkező települések esetében lehetőség van arra, hogy a települések önálló, egész évben keresett turisztikai célterületté fejlődjenek. A nem gyógyhatású termálfürdők csak szezonális keresletre számíthatnak. - Kisvárosok, amelyek sajátos vonzerők függvényében saját turisztikai arculat megteremtésére is képesek. (pl.: Tiszaújváros, Karcag stb.) - Kis települések, ahol jelentősebb turisztikai vonzerő nem található. Ezek legfeljebb néhány jellegzetes szolgáltatás, pl.: jó éttermek hagyományokon alapuló jellegzetes ajándéktárgyak gyártásával és értékesítésével, a túrútvonalak menti egyéb szolgáltatások kifejlesztésével részesedhetnek a turisztikai vonzerővel rendelkező többi település turistaforgalmából megfelelő reklámmal és kirándulások szervezésével. A térség természetvédelme A Tisza a Kárpát medencén belül kiemelten fontos és összetett ökológiai szerepet tölt be. Ennek egyik fontos gyűjtőpontja, stratégiai gócpontja a Tisza-tó térsége, ahol a vízi és szárazföldi ökoszisztémák találkoznak egy regenerálódásnak indult, stabilizálódó környezetben. A Tisza-tó tározó területének 2/3-a természetvédelmi jogszabályok által védett. Kezelést a Bükki- és Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A BNPI hatásköre a Tisza jobb parti gátjáig, a HNPI fennhatósága pedig a tiszai és tiszántúli területekre terjed ki. A Tisza-tó északi védett víztere és a déli Abádszalóki–öböl a HNPI, a középső része a BNPI illetékességébe tartozik. Az országos jelentőségű védett területek között nemzeti park, tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület egyaránt megtalálható, amelyek kiterjedése több mint 80.000 ha.A Natura 2000 területek szabályozásáról szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet mellékletében a különleges madárvédelmi területeken kívül a különleges és kiemelt jelentőségű különleges természet-megőrzési területek listája is kihirdetésre került. A Tiszafüredi Madárrezervátum 1973-óta áll természetvédelmi oltalom alatt. 1979-től a Raamsari egyezmény is jegyzi, mint nemzetközi jelentőségű vadvizet. 1993-ban védettségét nemzeti parki rangra emelték. 1996-ban a Poroszlói- és Sarudi-medence legértékesebb részeit is védetté nyilvánították. 1999-ben a Hortobágyi Nemzeti Park teljes területe, beleértve a Tisza-tavat, elnyerte a „Világörökség” megtisztelő címet kultúrtáj kategóriában. Az UNESCO által elismert Hortobágy a természeti és kulturális értékek összekapcsoltsága ré-

378

vén a magyar Alföld sajátos pusztai adottságait megőrző, az egész emberiség számára feltétlenül fennmaradásra érdemes terület. A térség jövőképe – fejlesztések a fenntartható turizmus jegyében A Tisza-tó térségének jövőképe az, hogy a kiemelt üdülőkörzet legyen kiszámítható, népességmegtartó fejlődési feltételeket és jóléti életszínvonalat nyújtó térség. A térség optimális jövőképe megvalósításához mindenekelőtt a fenntartható turizmust kell a térségben hosszú távon kialakítani, amely nem okoz negatív hatásokat a természeti és kulturális környezetben, hanem hasznosításukon keresztül is hozzájárul megőrzésükhöz, a társadalmi és gazdasági fejlődéshez, amely a lakosságnak biztos megélhetést, a vállalkozások számára pedig biztos alapon nyugvó fejlődési lehetőségeket nyújt. Olyan kínálatra van szükség, amely a térség változatos vonzerőire alapozva komplex turisztikai termékkínálatot és szolgáltatásokat biztosít. Ezek megvalósításán keresztül érhető el a hosszú távú biztos megélhetést és lakosság helyben maradását szolgáló turizmus megerősítése és kiszélesítése. A turizmus fejlődési lehetőségeit mindenkor a természetitársadalmi környezetbe integrálva kell megteremteni. A természeti környezet védelme elsőrendű feladat. Ennek függvényében szabad a turizmus lehetséges formái között rangsorolni és választani. Minden turisztikai fejlesztés kiindulópontja a szakmai kritérium, egy új imázs és sajátos arculat megteremtése, hiszen a mai nyitott világban a turisták bárhová utazhatnak, és az úti cél megválasztásánál elsősorban azok a desztinációk jönnek számításba, amelyek sajátos vonzerőn alapuló képpel, arculattal, jó hírnévvel rendelkeznek. A térség adottságai, az ökoturizmus egész világon egyre népszerűbbé váló és terjedő különböző formáinak kifejlesztésére nyújtanak lehetőséget. Miután itt e formák változatossága és területi koncentráltsága hazánkban egyedi lehetőséget jelent, a kifejlesztendő képet erre lehet alapozni: Tisza-tó- az ökoturizmus szigete. Az ökoturizmus lehetőségei és megvalósításuk Az ökoturizmus egyik fontos ismérve, hogy ne a tömegturizmus ösztönözze. Az Abádszalóki-öblözet főként a tömegturizmust szolgálja, amire a térségben szükség is van, hiszen sok turista éppen a strandolási lehetőségek és vízi sportok miatt látogat ide. Egyelőre ez a fő vonzerő. Viszont a tömeges jelleget nem lehet a végtelenségig fokozni. Szükség lesz valamilyen korlátozás bevezetésére, hiszen a túl sok turista a természet határértékein túli terhelése mellett zsúfoltságot is okoz, ami csökkenti a terület vonzóerejét. Az ökorturizmusnak egyaránt rá kell épülnie a természeti és kulturális értékekre oly módon, hogy elősegítse azok megőrzését, védését. Hazánkban az ökoturizmusra legalkalmasabb területek a nemzeti parkok. A Tisza-tó nagyobbik része a HNP kezelése alatt áll, ahol csak korlátozottan, ellenőrzötten lehet ökoturisztikai tevékenységet folytatni. Fontos lenne, hogy a védett területekhez kapcsolódó turisztikai

379

fejlesztési terveket és tevékenységeket a HNP koordinálja és ellenőrizze. Ennek megvalósításához a HNP-on belül szemléletváltásra volt szükség. Eddig a HNP inkább hatóságként működött, de ha az ökoturizmus végre megvalósulhatna akkor kezelőjévé, szervezőjévé is válna az ide irányuló túráknak. Világossá vált, hogy a turistákat nem lehet teljesen kizárni a Tisza-tó védett területeiről, ezért ellenőrzött turizmust kell kifejleszteni. A Tisza-tó, valamint a hortobágyi puszta a természeti értékekre alapozott ökoturizmus meghonosításával alternatív szabadidős/turisztikai programok széles körét biztosíthatja a turistáknak. A Tisza-tó térségében az ökourizmus formái a következők lehetnek: 1. Természetjárás: A Tisza-tó ezernyi rejtett kincsének, egyedülálló értékeinek megismerésére a vízi túrák adnak kiváló lehetőséget a turisták számára. A tó egészére jellemző mozaikosságot motorcsónakkal, illetve evezős csónakkal a kijelölt túraútvonalakon csodálhatja meg a természetjáró. A Tiszavalki-öbölben található madárrezervátum szigorúan védett természeti érték, amelyet felvettek a nemzetközileg elismert vízimadár-élőhelyek sorába, és a világörökséghez tartozó Hortobágyi Nemzeti Park része, valamint a hazai Tisza leggazdagabb gémállományával büszkélkedhet. Megközelíteni csak csónakkal lehet – költési időszakban ez tilos. A motorcsónakkal való közlekedés csak a HNP által elismert túravezetőkkel lehetséges. A csónaktúrákon egyaránt lehetőség nyílik madár-lesre és fotószafárira. Azért, hogy a túrázó még teljesebb és információban bővelkedő élményekkel gazdagodhasson, szükség lenne még több madármegfigyelő toronyra, valamint magyarázó táblák telepítésére. A páratlan természeti értékek megóvása szükségessé teszi a vízi túrázók számára kialakított pihenőhelyek, úgynevezett nomád táborok kialakítását, amelyekkel megteremtődnének a lehetőségek az eddig jórészt szabályozatlan vízitúrázás megfelelő irányba terelésére. Örömteli eseményként könyvelhető el a 2005. júliusában felavatott Tisza-tavi tanösvény, amely 1500 méter hosszúságban, egy csónakkal megközelíthető szigetről cölöpökre épített pallón vezet keresztül a nádason. A beruházás felavatását megelőzően bemutatták annak az ökocentrumnak a terveit, amely kiindulópontjává válik a tanösvénynek. A tervek szerint egy háromszintes épületben kiállító- és konferenciatermek, illetve egy üvegfalú folyosó lesz, amin keresztül a látogatók megcsodálhatják a tó élővilágát. 2. Horgászat: A Tisza-tó első vendégei a horgászok voltak, és azóta újra és újra, egyre nagyobb számban térnek ide vissza. A tó középső része Magyarország legnagyobb összefüggő horgászvize. A mozaikos természeti környezetnek köszönhető, hogy a területen több mint 50 halfaj él, köztük a horgászok által igen kedvelt keszeg, ponty, compó és harcsa. A térségbe érkező vendégek csoportjai közül a horgász-idegenforgalom rendelkezik csaknem a legnagyobb létszámmal, ráadásul a magyar horgászok többsége szeret éjjel-nappal a parton lenni, így ez jelentős mértékű parthasználatot jelent. Tény, hogy a táborozó horgász jelenti a legnagyobb környezetterhelő tényezőt, így a szükséges lenne egy olyan feltételrendszer megteremtésére, amely lehetővé teszi a horgásznak, hogy ott táborozhasson a vízparton, de garanciákat és szankcionálási lehetőségeket tartal-

380

maz arra az esetre, ha a horgász megszegné a szabályokat, károsítaná a természetet. A horgászok számára idilli környezetet egy horgász-skanzen kialakításával lehetne biztosítani. A magyarázó táblák telepítésének szintén nagy jelentősége lehet. A horgászat és az ökoturizmus közös lehetőségeit semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ugyanis a horgászat érdekében végrehajtandó fejlesztések egy része pozitívan hat az ökoturizmusra, illetve az ökoturista, az evezős természetjáró potenciális horgászturistává válhat. 3. Kerékpártúrák: az aktív üdülés és élményszerzés közkedvelt módja a kerékpározás, a kerékpártúrákon való részvétel. A Tisza-tó térségében erre kis forgalmú közutak, valamint csendes falvakon és természetvédelmi területeken áthaladó kijelölt kerékpárutak nyújtanak lehetőséget. A Tisza-tó körül húzódó gát a 11-es EUROVelo kerékpárútvonal része. Mivel a turisták körében egyre inkább teret hódít az egészségesebb életmódra való törekvés, ezért a jövőben számítani lehet a kerékpáros turizmus növekedésére, ami maga után vonja a jó kapcsolatokkal rendelkező kerékpárutak bővítésének igényét. Ez alól a Tisza-tó térsége sem kivétel. Jelenleg az ezzel kapcsolatos fejlesztéseket legcélszerűbb lenne a modern kerékpáros turizmushoz szorosan hozzátartozó megállóhelyek, pihenők, parkolók kiépítésére összpontosítani, amely ezáltal elősegítené, hogy a kerékpározás, mint természetkímélő turizmusforma terjedjen el a köztudatba. 4. Lovastúrák: A Tisza-tó erős tradíciókkal rendelkező környéke a panoráma , a lovaglás és a fogatolás sajátos élménye miatt különösen alkalmas a lovastúrák szervezésére. Különleges adottsága az is, hogy egy nap alatt elérhető innen a Hortobágy és Bükk-hegység más-más lovas élményt nyújtó vidéke. Éppen ezért a szolgáltatások palettáján a lovasturizmus egyedi színfoltot jelenthet. Egy komplex termékkínálat révén lehetőség nyílik a magasabb fizetőképességű közönség megcélzására, valamint a magyar és külföldi vendégek tartózkodási idejének meghosszabbítására. A lovas turizmus fejlesztésénél túraútvonalak kialakítása elsődleges cél. A túraútvonalak mentén jól felszerelt istállókat, stílszerű szálláshelyeket és jó étkezési lehetőségeket célszerű biztosítani, valamint nem elhanyagolható a kiegészítő szolgáltatások megszervezése sem (pl. folklór programok). A lovas túrázás természetesen a lovas turizmus számos más termékével is jól összekapcsolható (pl. vadászat, edzőtáborozás, fogathajtás). 5. Falusi turizmus: A magyar folklór sokrétű emlékanyagából is kitűnik az Alföld és azon belül a Tisza- tó népművészete. A Tisza-folyó ártere és holtágai kivételesen jó minőségű és bőséges alapanyagot nyújtanak az itt élőknek ősidők óta. A Tisza-part adta például a fűzfavesszőt, amelyből kosarak készültek, napjainkban pedig Tiszadorogmán és Tiszafüreden bútorok alapanyagául szolgál. A gyékényt a mocsaras, vízjárta réteken és holtágakon vágják, és napjainkban Tiszavalkon készítenek használati tárgyakat belőle. A századokra visszanyúló hagyományok méltó őrzői még ma is a tiszafüredi fazekasok, gyékény- és kosárfonók, fafaragók és bútorkészítők. A falusi turizmus hozzájárul ezen hagyományok megőrzéséhez és a fenntartható turizmus megvalósulásához. Fontos, hogy a tóhoz látogató turisták közvetlen kapcsolatba kerüljenek a terület

381

kultúrájával, tradícióival, gazdálkodásával, és nem utolsó sorban lakosaival. Így nem pusztán szemlélői, hanem aktív részesei lesznek a területen folyó tevékenységeknek. A falusi turizmus fejlesztéséhez elengedhetetlen a meglévő létesítmények modernizálása, a szolgáltatások színvonalának javítása, a profeszszionalizmus megteremtése. A fejlesztés pótlólagos beruházásokat gyakorlatilag nem igényel, hiszen már a meglévőre épít, ezért a turizmusnak nagyon környezetbarát módja, és az ökoturizmus részévé válhat. 6. Kulturális turizmus: A régió falvai bővelkednek templomokban, kulturális értékekben, náddal fedett, tornácos tájházakban, múzeumokban, mint pl. a tiszafüredi Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház, vagy a népi építészet emlékei Sarudon. Ezen felül a régióba érkező vendég hangulatos éttermeket, csárdákat talál. Az itt kínált ételek mind a régi korok világát és a pásztorkonyha ízeit idézik. Viszont a kultúrára vágyó turista számára nem csak ezek nyújtanak kikapcsolódásra lehetőséget. A Tisza-tó ugyanis mozgalmas eseménynaptárral bír. A régió legjelentősebb rendezvényei közé tartoznak az évtizedes hagyománnyal rendelkező Abádszalóki Nyár, a Csegei Napok, és a Tiszafüredi Halasnapok rendezvénysorozatai. A kulturális turizmus fejlesztésének egyik alapját jelenti a magas színvonalú, koncentrált események tárházának bővítése a régióban. Önálló vonzerőt jelentenének a fesztiválok, nemzetközi versenyek, konferenciák, hiszen ezek tehetnék változatossá és egyedivé a nyaralást és a bármilyen célú ott tartózkodást. A helyi kuriózumok és önálló vonzerők csak akkor válhatnak a turisták számára igazi célterületté, ha részei lehetnének az ökoturisztikai programcsomagoknak. 7. Gyógy- és termálturizmus: A Tisza-tavat híres, gyógyító termálgyűrű veszi körül. Tiszafüred 39ºC-os gyógyvize, valamint a Tiszacsege és Polgár termálfürdője Európa távolabbi országaiból is vonzza a turistákat. Az egészséges életmód filozófiájának térnyerésével és a wellness szolgáltatások iránti növekvő kereslet folytán a termálturizmus a következő években növekedni fog. Ez maga után vonja az új létesítmények iránti igényt, valamint a meglévők korszerűsítését, fejlesztését, szolgáltatásaik bővítését. A gyógyszolgáltatások színvonalát emelhetné, ha azokat kulturális programok, szórakozási lehetőségek is kiegészítenék. A régió egyik legnagyobb beruházása lehet a Tisza-tavi Termál és Sport Centrum, amelynek a jövőben Kisköre ad otthont. Felhasznált irodalom LT CONSORG-TEAMPANNON Kft. (2001.) A Tisza-tó kiemelt üdülőkörzet turizmusának középtávú fejlesztési programja TISZA-TAVI REGIONÁLIS TURISZTIKAI PROJEKT IRODA (2002.) A Tisza-tavi horgászturizmus fejlesztése TEAMPANNON KFT. (1997.) A Tisza-tó és térsége területrendezési terv ROTYIS I. (2001.) A Tisza-tó turisztikai szempontú vizsgálata

382

TAVAK ÉS VÍZTÁROZÓK, MINT TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓK Dávid Lóránt* – Németh Ágnes** Summary: Water is an essential touristical and recreational resource, whether it is an ocean, a river, or a lake. Though coastal tourism represents a considerable share of the market, lakes and reservoirs are increasingly considered as important resources, too. The role of lakes as tourism-motivators or assets has a rather broad spectrum. Lakes are most commonly described according to the ways they were formed, but as tourism resources, they should be classified based on the extent too which they are part of the tourism experience. At one extreme is the lake which itself is the draw; while at the other end of the scale are destinations on lakes, where the water body is only an additional opportunity besides the main attraction. Kulcsszavak: Turizmusfejlesztés, tóturizmus, desztinációk Bevezetés A tavak fontos természeti értéket képviselnek és számtalan módon hasznosíthatók: például létfenntartási (ivó- és közegészségügyi), vagy katasztrófa-elhárítási, gyógyászati, állattartási, haltenyésztési, természetvédelmi, sport, üdülési, fürdési, stb. céllal. E rövid tanulmányban az utóbbi néhány kiaknázási lehetőségnek szeretnénk nagyobb figyelmet szentelni; valamint a természetes és mesterséges tavakat, mint turisztikai desztinációkat (célpontokat) bemutatni. A Föld felszínét 70,8 százalékban borító víz a legnagyobb tömegben előforduló anyag, mennyisége gyakorlatilag állandó, becslések szerint körülbelül 1,4 milliárd km3. A víz az emberi élet alapja. A történelem nagy kultúrái is szinte mindig valamilyen vízparton jelentek meg. Bár a turisták bizonyos csoportjai eltérő (üzleti, kulturális, szórakozási, stb.) motivációkkal bírnak, illetve különböző látványosságok és tevékenységek iránt érdeklődnek, kutatási eredmények azt mutatják, hogy az olyan természetes attrakció, környezeti elem, mint pl. a vízfelület, szinte minden látogató számára vonzó. A tengerparti turizmus képviseli a világ idegenforgalmának jelentős részét, ugyanakkor számos jól ismert turisztikai célpont alapját képezi valamilyen tó. Ezzel szemben, érdekes módon a tengerparti vagy akár a hegyvidéki turizmussal összevetve, a tavak, mint idegenforgalmi desztinációk vizsgálata, illetve azok eredményei kevésbé ismertek.

*

tanszékvezető, főiskolai docens, Károly Róbert Főiskola, Gazdálkodási Főiskolai Kar, Turizmus Tanszék Gyöngyös, [email protected] ** főiskolai tanársegéd, Károly Róbert Főiskola, Gazdálkodási Főiskolai Kar, Turizmus Tanszék Gyöngyös, [email protected]

383

A tavak turisztikai jelentősége és hasznosítási lehetőségei A köznyelv a szárazföld nagyobb állóvizeit nevezi tavaknak. A hidrológia tudományában a tónak ennél pontosabb meghatározása elfogadott, melyet a múlt században Forel, svájci limnológus fogalmazott meg, mely szerint „a tó olyan stagnáló víztömeg, amely a talajnak a tengerrel közvetlen kapcsolatban nem álló, minden oldalról zárt mélyedését tölti ki”. A tavakat leggyakrabban kialakulásuk, eredetük szerint kategorizáljuk; így különíthető el három nagyobb csoportjuk: a kimélyüléssel keletkező, az elgátolással kialakult, illetve egyéb módon létrejött tavak. A mélyedésekben keletkezett tavak kialakulhatnak törésvonal menti árkokban (pl. Bajkál-tó, Balaton, Velencei-tó), jégtakaró által kimélyített (pl. a Finn-tóvidék és a Kanadai-ősföld északi részének tavai), gleccserek által kimélyített illetve szél által kimélyített (pl. Kiskunság szikes tavai) medencékben. Elgátolásos medencék kialakulhatnak jég (pl. a Germán-Lengyel-alföld tóvidékei), szél (pl. a nyíregyházi Sós-tó) vagy hegyomlás (pl. Gyilkos-tó) által; valamint ide sorolhatóak még a kialudt vulkáni kráterekben létrejött tavak (pl. Szent Anna-tó). A harmadik nagy csoportba tartoznak a természetes vagy mesterséges úton levágott folyókanyarulatokból kialakult morotvatavak (pl. Szelidi-tó), és a mesterséges tavak (víztározók, halastavak, hűtőtavak, kavicsbánya tavak stb.). Bár a tavat körülvevő táj nagyban meghatározza annak turisztikai vonzerejét, az idegenforgalom szempontjából a fent részletezett, földtani (eredet szerinti) tipizálása mégsem a legmegfelelőbb. Érdemesebb a tavakat inkább a látogató élménye alapján csoportosítani. Azt a szempontot véve figyelembe, hogy a tó, mint turisztikai attrakció milyen mértékben határozza meg a vendég élményét, három jellegzetesebb kategória különíthető el. Az első típust az olyan tavak alkotják, melyeknél a fő vonzótényező maga a víztest. Ebbe a csoportba elsősorban olyan tavak sorolhatók, amelyek már önmagukban valamilyen szempontból – kialakulásuk (Gyilkos-tó), földrajzi helyzetük (Titicaca-tó), vízfelületük kiterjedése (Kaszpi-tó), mélységük (Bajkál-tó), stb. miatt – különlegesnek tekinthetők, illetve amelyek nem rendelkeznek fejlett idegenforgalmi infrastruktúrával. A második – igen tág - csoportba azon tavak tartoznak, melyeknél a fő attrakciót a turista számára nem kizárólag a víztest, hanem inkább az ahhoz kapcsolódó szabadidős tevékenységek és szolgáltatások jelentik. E kategóriára világszerte számos példát találunk. Ide sorolható Magyarország három legjelentősebb természetes tava is (Balaton, Fertő-tó és Velencei-tó) és a legnagyobb mesterséges tava (Tisza-tó). A harmadik kategóriába tartoznak azok a desztinációk, ahol a tó mindössze szép háttért ad, egy hozzáadott lehetőség, mely kiemeli a fő attrakciót, melyet a turisták a tó létezésétől függetlenül is felkeresnének. (Pl. a tóparti nagyvárosok esetében az elsődleges vonzótényezőt a város jelenti).

384

A tavak turisztikai célú fejlesztésekor hasznos figyelembe venni azonban mind a genetikus, mind a látogató élménye szerint történő tipizálást, hiszen a tó természetes adottsága és a potenciális látogatók motivációja ugyanolyan mértékben – és együtt – határozzák meg a helyi idegenforgalmi lehetőségeket. Ezért a szolgáltatások tervezésénél mind a természetes környezetet, mind pedig a mesterségesen kialakított attrakciókat, vonzerőket szem előtt kell tartani. A tavak turisztikai hasznosításának lehetséges formái különleges adottságok vízpart

vizes élőhelyek halállomány

kulturális attrakció

nemzeti park különleges tájkép strandolásra, vizisportokra alkalmas víz és part jég

szabadidős tevékenységek

kempingezés, napozás, pihenés, strandröplabda madárles, csónaktúrák, fotószafari horgászat, lékhorgászás

hagyományőrzés, kulturális rendezvények (színház, opera, koncertek), történelmi emlékek látogatása túrázás, ornitológiai túrák a táj megtekintése napozás, úszás, evezés, kajak/kenu, vitorlázás, szörfözés, búvárkodás korcsolyázás, lékúszás

szolgáltatások

kempingek, sportpályák, zuhanyzók, mellékhelyiségek, tűzrakóhelyek madárlesek, tanösvények, túraútvonalak csónakbérlési lehetőség, horgászversenyek, horgászásra kijelölt helyek/időszakok, horgászengedélyt kiadó helyek, szálláslehetőség színház, előadóterem, vendéglátóhelyek, szálláslehetőség

kijelölt útvonalak, túravezetés, kikötők kijelölt útvonalak, kilátópontok öltözők, zuhanyzók, mellékhelyiségek, kölcsönzők vendéglátóhelyek, úszásra kialakított helyek, szauna

Forrás: Tikkanen in Härkönen , 2003 alapján

A víztározók turisztikai hasznosítása A víztározók száma, és az elárasztott területek mennyisége az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben megnőtt a társadalom vízigénye, az energiaszükséglet és a hajózható vízi utak igénye miatt. A víztározók sokoldalúan hasznosíthatók, mert amellett, hogy a tározásnak kiemelt jelentősége van az ökológiai, ipari, erdő- és mezőgazdasági célú vízutánpótlás biztosításában és a helyi vízkárok mérséklésében, jóléti és tájesztétikai funkciójuk is kiemelkedő: így egy-egy tározó megépítése turisztikai fejlesztésekre is lehetőséget biztosít. Az egyes tározók adottságaiktól és igényektől függően lehetnek jóléti, vízkárelhárítási, vízpótlási, valamint vegyes hasznosításúak is. A nagyobb víztározók

385

esetében általában együttesen, bizonyos kombinációban fordul elő többféle hasznosítási mód, azonban fontos az egyes funkciók összhangjának megteremtése. Az állandó vízszintű tározók jellemzője, hogy az üzemvízszint a hasznosítás időszakában közel állandó, azaz nincs nagy vízszintingadozás. Az ilyenek kiválóak jóléti célokra (csónakázás, vízisportok, horgászat, fürdés). A szép környezetben létesített mesterséges tározó megfelelő infrastruktúra esetén üdülőközponttá válhat, mint azt számtalan példa is bizonyítja. A vízkár-elhárítási célú tározók jellemzője pedig, hogy az üzemvízszint nem állandó, a körülményektől függően métereket változhat. Érthető ez, hiszen ezek elsődleges célja az alattuk (alsóbb folyószakaszon) lévő terület árvízi biztonsága. A vízpótlási célú tározók olyan mesterséges tavak, amelyekben nagyvizes időszakokban a víz összegyűlik, majd vízhiányos időszakokban az a mederbe visszavezethető, hasznosítható. A tározók üzemvízszintje ez esetben is nagymértékben változik. Ezeknek a tavaknak a létrehozásánál tehát elsődleges szempont mindig a vízellátás, árvízvédelem vagy energiatermelés és soha nem a kialakított tó turisztikai, rekreációs célú hasznosítása. Ezért csak olyan szabadidős használata lehetséges, amely összeegyeztethető az elsődleges hasznosítással. Figyelemreméltó viszont az, hogy mára a víztározók idegenforgalmi célú hasznosítása világszerte elterjedt, és számos sikeres példát találhatunk erre a Föld minden kontinensén. Kína Zheijang tartományában a Huang-hegység lábánál terül el a Xinanjing tározó 1959-es megépítésével kialakult Qingxi-tó, vagy ahogy a turisták körében ismertebb az „Ezer sziget tó”. Az 573 km2-es kiterjedésű tó ma már közkedvelt nyaralóhely fejlett idegenforgalmi infrastruktúrával, több mint 80 szállodával és étteremmel. Ugyancsak Kínában található a Sárga-folyó felduzzasztásával és a kombinált hasznosítású, mezőgazdasági öntözésre és energiatermelésre kialakított Xiaolangdi tározó, melynek különlegessége, hogy az attrakció meghatározó részét képezi a folyó megszelídítése, illetve maguk a tározó műtárgyai is. Pozitív hazai példaként érdemes megemlíteni a Tisza-tó kialakítását és mára megváltozott szerepét, idegenforgalmi jelentőségét. A Kiskörei-tározó (Tisza-tó) a Tisza folyó második vízlépcsője, egy mesterségesen létrehozott és működtetett rendszer, melyet 1973-ban helyeztek üzembe. A tározót eredetileg a környező mezőgazdasági területek öntözésére és elektromos áram termelésére szánták. A megvalósítás tervezett három üteméből kettő valósult csak meg, elsőként 1973ban a kijelölt meder vízszintjének emelése, majd második ütemként 1978-ban a tározó 1,5 m-es elárasztása. A természet azonban olyan különleges vízivilágot hozott létre, hogy a harmadik ütemre (további 1,5 - 2 m-es vízszintemelés) már nem került sor. A Kiskörei-víztározó rendeltetése hamarosan átértékelődött, s így megszületett a 127 km2 területű, a Balatont követően Magyarország második legnagyobb kiterjedésű tava. A Tisza-tó az eredeti elképzelés szerinti vízkészlet biztosító funkciója mellett mára nemcsak egyedülálló természeti érték, hanem teret biztosít a tó-turizmus számára, valamint a Balaton illetve Budapest mellé fokozatosan felzárkózott a legnépszerűbb idegenforgalmi célpontok közé.

386

A Tisza-tó esetében kompromisszumos megoldással megférhet egymás mellett az ipari, az idegenforgalmi és természetvédelmi érdek. Ez azonban nem általános tendencia. A Vásárhelyi Pál által tervezett, múlt században megvalósult rendszert továbbfejlesztő új Vásárhelyi-tervet (Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése, VTT) 2003-ban fogadta el a magyar kormány. Az elsősorban árvédelmi fejlesztési program egyik leglényegesebb eleme, hogy a különösen veszélyes árvizek által szállított víztöbbletet a Tisza árterének meghatározott részein (árvízi vésztározókban) helyezi el. A vésztározók feltölthetők majd az árhullámok vizével és így csökkenthető lesz az illető folyószakaszon a védelmi rendszerekre kifejtett nyomás. Az első ütemben, 2007-ig hat helyszínen (Szamos-Kraszna köze, CigándTiszakarád, a Nagykunság, a Hany-Tiszasüly, Tiszaroff és a Nagykörű) épül ki az árapasztó tározórendszer. Bár az árvízvédelem mellett területfejlesztési célok is megjelennek a koncepció-tervben, a vízi turizmus fejlesztésének lehetőségei a folyó mentére korlátozódnak. A VTT-ben – a tározók hasznosításának jellege miatt – nem szerepelnek a tó-turizmus fejlesztésével kapcsolatos célok. A tározók elsődleges funkciója ebben az esetben ugyanis a veszélyes árhullámok csökkentése, így a tervezett tavak vízszintje nem lehet állandó. A VTT csak közvetve tudja támogatni a tó-turizmust azzal, hogy a környező települések infrastruktúrafejlesztését elősegíti, illetve – mint pl. a Szamos-Kraszna közi tározó esetében – tájrehabilitációval (Csicsós-láp) megvalósítja a tározó térségének turisztikai és természetvédelmi célú közös hasznosítását. A tó-turizmus perspektívái A különféle adottságokkal rendelkező tavak eltérő idegenforgalmi profillal rendelkeznek és különböző fejlesztési kihívásokkal néznek szembe. A tó-turizmus az idegenforgalom azon ága, ahol a tó felkeresése a látogató fő motivációja, illetve amelyben a tó meghatározó tényező az élményszerzésben. Ez néhány országban már elismert ága az idegenforgalmi kutatásoknak, de a nemzetközi fórum létrehozására csak két éve került sor 2003 júliusában, a finnországi Savonlinnában, ahol az Első Nemzetközi Tó-turizmus Konferencia elsődleges célja az volt, hogy felhívja a szakma figyelmét a fenntartható turizmusfejlesztés és a nemzetközi tapasztalatcsere fontosságára. A három napos konferenciának témája volt többek között a természet és kultúra szerepe a tó-turizmus fejlesztésében, tervezés és menedzsment, illetve a tavak, mint idegenforgalmi célpontok marketingje. A konferencia eredményességét igazolja, hogy 2005. szeptemberében megrendezték Hangzhou-ban, Kínában a Második Nemzetközi Tó-turizmus Konferenciát, „Marketing, Fejlesztés és Természetvédelem” címmel.

387

Thousand-Island Lake, Hangzhou, Kína: az egyik legjelentősebb kínai tó-turizmus fejlesztési projekt

A következő Nemzetközi Tó-turizmus Konferencia Magyarországon (Tisza-tó), 2007 júliusában kerül megrendezésre a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Turizmus Tanszéke szervezésében, melynek fő témakörei a víztározók turizmusfejlesztési lehetőségei, a tó-turizmus szerepe a vidékfejlesztésben, a fenntartható fejlesztés illetve az ökoturizmus fejlesztése a tavaknál lesznek. Felhasznált irodalom HÄRKÖNEN, T. ed. (2003). Inetrnational Lake Tourism Conference 2-5 July, Savonlinna, Finland (konferencia kiadványa), Savonlinna MAGYAR E., - TOMBÁCZ E. (2005). Cigándi-tározó előzetes környezeti hatásvizsgálata. In: Ökológia-Környezetgazdálkodás-Társadalom XII. évf., 3-4. szám 2005 China International Lake Tourism Forum Organizing Committe Preparation Office ed. (2005). China International Lake Tourism Forum (konferencia kiadvány)

388

A MAGYAR ÉS AZ OSZTRÁK DUNAKANYAR TURIZMUSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

Szilágyi Zsuzsanna*

Summary: The theme of the tourist based comparison of the Hungarian and the Austrian Danube Bend, which give uniquely beautiful panoramas underlies the great number of similarities between the two areas. In this paper beyond the presentation of the two holiday resorts, we explore whether the problems of the Danube Bend outstanding resort are the same as in the Wachau-Nibelungengau tourist region, and if the answer is yes then how these problems are solved in a country which has more successful tourism than Hungary has. Kulcsszavak: Dunakanyar, Wachau-Nibelungengau turisztikai régió, Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet, turizmus A Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet és a Wachau-Nibelungengau turisztikai régió általános bemutatása Az 1998 óta létező Budapest-Közép-Dunavidék (ma Budapest és környéke) turisztikai régióba foglalt, egységét és önállóságát elveszíteni látszó Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet 66 települése a főváros közvetlen szomszédságában (részben az agglomeráció részeként), attól északra terül el (1. ábra). Az 1 640 km2-es, Szlovákiával határos terület osztrák megfelelőjétől eltérően jelentősen túlnyúlik a Duna völgyén, ezért változatosabb is. A Kárpátok belső vonulatának meredek sziklafalai között áttörő, éles kanyart leíró folyóvölgy látványa méltó párja a Wachau-Nibelungengau turisztikai régiónak. A térséget főként vulkáni, részben karsztos középhegységek uralják, s medencedombságok, valamint sík vidékek színesítik. Éghajlatának jellemzői közül turisztikai szempontból a Börzsöny és a Visegrádi-hegység legmagasabb tetőinek hómegtartó képessége emelhető ki. A Dunakanyar területe magas fokú erdősültsége, különleges sziklaalakzatai, növény- és állatvilága, valamint kultúrtörténeti értékei következtében az 1997-ben létrehozott, 60 314 ha területű Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként nagyrészt védett. Az osztrák régiónál nagyobb, növekvő népességű (kb. 180 000 fő) és tarkább nemzetiségű körzet számos Budapestről kiszorult funkciót lát el (pl. ivóvízbázis, raktározás), s hosszú időn keresztül a főváros első számú gyümölcsés zöldségellátója volt. Szőlőit azonban a XIX. század végén a filoxéra elpusztította. Bár a hegységi területeken ma is az erdőgazdálkodás jellemző, a peremterületek mezőgazdasági hasznosításából pedig a bogyósgyümölcsök (málna, ribizli) termesztése emelhető ki, a térségben a mező-, erdőgazdálkodási *

Tudományos segédmunkatárs, DE Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

389

vállalkozások az országosnál lényegesen kisebb jelentőségűek, míg az ipari, építőipari ágba tartozók (pl. Dunakeszi, Esztergom, Szentendre és Vác esetében) annál jóval nagyobb arányt képviselnek (Bezerédj − Saáryné − Sánta − Szabó − Szekeres − Vida, 2000). A Dunakanyar idegenforgalmi szerepkörét hangsúlyozva, a Minisztertanács 2006/1979. évi rendelete értelmében kiemelt üdülőkörzet rangot kapott.

1.ábra A Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet és a Wachau-Nibelungengau turisztikai régió elhelyezkedése Magyarországon, illetve Ausztrián, valamint a Budapest és környéke turisztikai régión, illetve Alsó-Ausztrián belül

A Wachau-Nibelungengau turisztikai régió, az osztrák fővárostól keletre és nyugatra, szűkebben a Duna mentén elterülő, nagyobb Donau Niederösterreich idegenforgalmi régió önálló arculattal rendelkező részeként, Alsó-Ausztria tartományban, Bécstől mintegy 60 km-rel nyugatra, Krems és Ybbs városok között húzódik. A magyar üdülőterületnél kevesebb, 46 települést magában foglaló, jóval kisebb (mintegy 600 km2) területű régiót hosszában szeli ketté az egész tartomány gazdasági és közlekedési tengelyét képező Duna, amely Ybbsnél már az 1950-es, Melknél pedig az 1980-as évektől termel vízienergiát. A Csehmasszívumhoz tartozó Osztrák gránitfennsík erdőkkel borított kiemelkedéseit délen a Duna teraszos lejtőkkel keretezett, vadregényes nibelungengaui és wachaui áttörése teszi tájképileg egyedivé. A régió legmagasabb hegye, a Jaueling (960 m) köré egy 11 500 ha nagyságú nemzeti parkot alakítottak ki. A völgylejtőket borító lösz és a folyó temperálta hőmérsékleti értékek kiváló alapot nyújtottak a szőlőtelepítéshez. A régió nyugati és magasabb részei hűvösebbek, viszont a Wachau területére még elér a pannon tájak melege. A kedvező természeti adottságoknak köszönhetően a folyóvölgy az ország legrégebben lakott és megművelt vidékei közé tartozik. Termékeny területének közép- és nagybirtokain napjainkban főként kiváló borokat adó szőlőskertekkel, kisebb kiterjedésben pedig sárgabarackosokkal találkozunk. A Wachau a 48 ezer hektáros osztrák

390

borvidéken belül kicsiny, 1 390 hektáros szeletet jelent, mégis innen fakadnak Ausztria legszebb borai. A mező- és erdőgazdálkodás mellett a több mint 42 000 lakosú régióban kiemelkedő szerepe van az idegenforgalomnak. A terület legjelentősebb ipari (pl. textil, vegyipar, biotechnológia) és egyben oktatási, kulturális központja Krems. A helyi lakosok épített és természeti környezet iránti érzékenységének eredményeként az UNESCO a Wachaut 2000-ben kulturtáj kategóriában a világörökség részévé nyilvánította. A Dunakanyar és a Wachau-Nibelungengau, mint turisztikai desztináció A magyar Dunakanyar a XIX. század második felétől vált a fővárosiak kedvelt üdülőövezetévé. A Duna, a zajos élettől elzárt erdős hegyvidékek, a csodálatos panoráma mellett a gazdag történeti, kulturális és műemléki értékekkel rendelkező városok (Esztergom, Visegrád, Szentendre) jelentik napjainkban is a térség legfőbb vonzerejét. A XX. század elején lendült fel a dunai vízisport, a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny ösvényeit pedig felfedezték a gyalogos turisták. Az üdülőterület fejlődési üteme a II. világháború után visszafogottabb lett, újabb lendületet, elsősorban a Duna-parti településeken, csak az 1960-as években vett. A fejlesztési tervekben ugyan az ellátás, infrastruktúra bővítése állt, azonban e helyett a családi nyaralók területfoglaló, környezetkárósító terjeszkedése valósult meg. A rendszerváltással megszűnt szociális üdültetések nagy érvágást jelentettek a vendégforgalomra nézve, majd a turizmus gazdátlansága és gondozatlansága, a Dunakanyar egy egységként való értelmezésének hiánya vezetett el odáig, hogy napjainkban turisztikai szempontból inkább nevezhető Budapest árnyékterületének, mintsem frekventált üdülőterületnek. A Dunakanyar kiemelkedő turisztikai terméke a városlátogató kulturális- és örökségturizmus, illetve az aktív és ökoturizmus. A rendezvény turizmus (pl. Visegrádi Palotajátékok, Szentendrei Szupermaraton, Leányfalun a Sumó Bajnokság, Esztergomban a Szent István Napok), a termálturizmus, az üzleti turizmus szintén sok vendéget csábít a területre. Az adottságok vonzerővé fejlesztésével további kiváló lehetőségek rejlenének a falusi turizmus elterjedésében. A wachau-nibelungengaui Duna szakaszt magyar párjánál kicsit később, mintegy 100 évvel ezelőtt fedezték fel a fővárosból és Linzből kikapcsolódni vágyó kirándulók. A vidéket a szép táj mellett a szinte kilométerenként sorakozó műemlékek (pl. Göttweig kolostor, Dürnstein várromja és Kék temploma, aggsteini lovagvár, Arstetten kastélya, melki apátság), a kitűnő bor, a finom sárgabarack, valamint turisztikai attrakcióira épülő rendezvényei (pl. a Sárgabarack fesztivál Spitzben, a rizling fesztivál Weissenkirchenben, Barokk Napok a melki apátságban) tették kedvelt üdülőterületté. A turisztikai régiót népszerűsítő első szóróanyagok már az 1930-as években − a gondos előrelátást bizonyítva − a hazai mellett mindjárt angol nyelven is megjelentek. A turisztikai infrastruktúra, amely a magyar Dunakanyarhoz hasonlóan, az 1970-es évektől épült ki, biztosította a több napos vendégek megjelenését. A hétvégi házak építése azonban messze nem

391

volt olyan ütemű, mint nálunk. A Wachau-Nibelungengau régió legfontosabb turisztikai termékeit ugyancsak a kulturális és örökség, az aktív (kerékpáros, vízi, természetjáró, téli sport) és a rendezvény turizmus jelentik, amelyek önmagukban és egymást kiegészítve egyaránt népszerűek. A területnek egyedi jelleget kölcsönöz az adottságokat maximálisan kihasználó bor és gasztronómiai turizmus. A térségben nagy hagyományai vannak az osztrák találmánynak számító falusi vendéglátásnak is. A magyar területen a Duna inkább elválaszt, mintsem összeköt. Az üdülőkörzeten belül nem épült híd, a két part között az átjutást 7 állandó és 4 ideiglenes kompjárat biztosítja. Az elmaradt beruházások következtében, a kevésbé biztonságos hajózás miatt a forgalom érezhetően kisebb a Wachau-Nibelungengauban tapasztalttól. Jóllehet a magyar Dunakanyarban is közlekednek kirándulóhajók, azok szolgáltatásai az osztrákokkal ellentétben még gyermekcipőben járnak. A gépkocsival történő közlekedést a fővárosból kifutó utak zsúfoltsága akadályozza. A Duna menti kerékpárút dunakanyari szakaszának infrastrukturális kiépítettsége meglehetősen hiányos. A jobb parton Esztergom és Leányfalu között a zsúfolt 11es sz. úton, míg Leányfalu és Budapest között már önálló kerékpárúton lehet közlekedni. A bal parton önálló kerékpárút csak szakaszosan áll a turisták rendelkezésére, s nagyobbrészt kerékpárútvonal-változatot találunk. A Duna a Wachau-Nibelungengau turisztikai régió és egész Alsó-Ausztria életében rendkívül fontos szerepet tölt be. A magyar dunakanyari szakaszon közlekedőknél sokkal több személy befogadására alkalmas kirándulóhajókat üzemeltető vállalatok minőségi szolgáltatásokat, és esetenként tematikus rendezvényeket is kínáló járatokat közlekedtetnek Kremsből Melkbe és vissza. Krems és Ybbs között a kikötésre alkalmas helyek száma 12. A Wachauba látogató vendég autóval is bejárhatja a vidéket, bár főszezonban hétvégenként gyakran szűknek bizonyulnak a fővárosból kifutó utak. A Duna két partját 5 közúti híd kapcsolja össze, további 4 helyen pedig komp biztosítja az átkelést. A jól kiépített Duna menti kerékpárút módot kínál a táj szépsége, valamint a kulturális és gasztronómiai különlegességek megismerésére. A magyar Dunakanyarban nem csak az egységes és önálló arculat hiányzik, hanem általában mindazok a feltételek is, amelyek közvetíthetnék azt (márkanév és logó, informatív, jól hasznosítható kiadványok, a vendégeket tájékoztató irodák). Az úton-útfélen visszaköszönő régiónévnek és a logónak, valamint az egymást kiegészítő, alternatív programokat kínáló plakátoknak, programfüzeteknek köszönhetően Wachau-Nibelungengauban a vendég úgy érezheti, hogy egy olyan egyedi idegenforgalmi területen tartózkodik, ahol megannyi szórakozási és kikapcsolódási lehetőség várja. A főszezonban hétvégenként és késő este is nyitva tartó információs irodák udvarias alkalmazottaiból áradó figyelem és segítőkészség jó érzéssel tölti el az utazót. Az osztrák Dunakanyarban járva mindenütt megbízhatóságot, valamint rend- és vendégszeretetet tapasztalunk.

392

A magyar és az osztrák Dunakanyar turizmusának főbb mutatói Jóllehet mind a magyar, mind az ausztriai Dunakanyar kedvelt kiránduló és üdülőhely, a két terület részesedése az országos turistaforgalmi adatokból mégis csekélynek mondható (1. táblázat). 1. táblázat Turistaérkezések száma, 2003 Turistaérkezések (millió fő) % 2003/2002 Magyarország 15,7 100 -1,3 Dunakanyar 0,162 1,0 -5,3 Ausztria 19,1 100 +2,7 Wachau-Nibelungengau 0,315 1,6 +13,9 Forrás: KSH, Statistik Austria, Donau Niederösterreich

Mindazonáltal az osztrák idegenforgalmi régió jóval kisebb területe ellenére kb. kétszer annyi turistaérkezést tudhat magáénak, mint Dunakanyarunk. A wachau-nibelungengaui régióban a vendégek száma az előző éves adathoz viszonyítva, 2003-ban az országos átlagot jelentősen meghaladó ütemben nőtt, ugyanakkor a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzetben a turistaérkezések az országos átlagnál tapasztalhatónál sokkal erősebben torpantak meg. Minthogy mindkét üdülőterület egy-egy nagyobb turisztikai régió része, az országos idegenforgalmi súlyuk mellett fontos az adott régiók turizmusában betöltött szerepük is. Az elmúlt években a Budapest és környéke turisztikai régióba érkező minden 14. turistát a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet szálláshelyein regisztrálták, míg Alsó-Ausztria megközelítőleg minden 6. vendége a WachauNibelungengau turisztikai régióban szállt meg. Emellett 2003-ban az alsóausztriai tartományban realizálódott összes vendégéjszakának 11,2%-át töltötték el a dunakanyari régióban, amely érték a mi Dunakanyarunkban a Budapest és környéke régióhoz viszonyítva csak 6,4% volt (2. táblázat). Az üdülőterületek turizmusának problémáit jelzi, hogy a turisták átlagos tartózkodási ideje a magyar és az osztrák Dunakanyarban egyaránt átlagosan 2-3 nap/fő. 2. táblázat Vendégéjszakák száma , 2003 Vendégéjszaka (millió) % Budapest és környéke 5,8 100 Dunakanyar 0,369 6,4 Alsó-Ausztria 5,6 100 Wachau-Nibelungengau 0,629 11,2 Forrás: KSH, Statistik Austria, Donau Niederösterreich

A Wachau-Nibelungengauban és a Dunakanyarban eltöltött vendégéjszakákat 1979 és 2003 között mutató 2. ábrán szembetűnik, hogy a magyarországi rendszerváltozás mennyire visszavetette az üdülőkörzet idegenforgalmát (a vendégéjszakák száma tartósan mintegy a felére csökkent). Az addig a wachaunibelungengaui területnél sokkal jelentősebb vendégforgalmat bonyolító Dunakanyarunk azóta jelentősen lemaradt. A vizsgált időszakban − és különösen az 1980-

393

as évek közepétől − növekvő vendégéjszakát mutató osztrák turisztikai régió 1993-as kiugró értékét az ez időben sikeres reklámkampány eredményének tudják be az ottani szakemberek. A Dunakanyar kiemelt üdülőkörzetben az 1990-es évek első felében (1998-ig) bekövetkező vendégéjszaka csökkenés az országos vendégforgalmi adatokat tükrözi. A korai és egyébként hasznos folyószabályozási beruházások ellenére a wachau-nibelungengaui Dunakanyar turizmusát ma is érzékenyen befolyásolják a Duna árvizei (pl. 2000., 2002. évi adatok). 1000000

éjszaka

900000 800000 700000 600000

WachauNibelungengau

500000

Dunakanyar

400000 300000 200000 100000

03

00

20

97

20

19

94

19

91

88

19

85

19

82

19

19

19

79

0

2. ábra Vendégéjszakák száma, 1979-2003 Forrás: KSH, Donau Niederösterreich A Wachau-Niblungengau Régióban a leglátogatottabb Krems 2001-ben 164 000-nél is több vendégéjszakát tudott felmutatni, a Dunakanyarban a legforgalmasabbnak tekinthető Esztergom viszont csak kb. fele ennyi vendégéjszakát tudhatott magáénak (KSH, Donau Niederösterreich). A szálláshelyeken regisztrált vendégforgalmi adatokat havonkénti bontásban áttekintve a mindkét területre jellemző szezonalitás mellett jól látszik, hogy az osztrák Dunakanyar főszezonban kiemelkedő vendégszámai több mint kétszeresen megelőzik a magyar Dunakanyar hasonló mutatóit (3. ábra). A magyar üdülőterület lemaradását jelzi, hogy míg a WachauNibelungengau esetében a szálláshelyeken mért külföldi vendégéjszakák az öszszes regisztrált vendégéjszakából mintegy 60%-ot, addig a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzetben mindössze 19%-ot tesznek ki. A szálláshelyek vendégszámainak szerkezetét elemezve az is kiderült, hogy mindkét területen a belföldi vendégek dominálnak (arányuk a magyar Dunakanyarban még jelentősebb, több mint 80%, míg az osztrák régióban 67%).

394

WachauNibelungengau Dunakanyar

au sz gus ep zt te us m be r no ve de m ce b e m r be r

fő

60000 50000 40000 30000 20000 10000 0

3. ábra Vendégek száma havonként, 2003 Forrás: KSH, Donau Niederösterreich A Wachau-Nibelungengau turisztikai régióban valamivel több mint 6 400 férőhely várja a turistákat. A Dunakanyarban ez az érték a magánszállásférőhelyek nélkül is magasabb (8 425 férőhely). Az osztrák régió tehát kevesebb szállásférőhelyével hatékonyabban gazdálkodik, mint magyar párja. Az pedig, hogy 2003-ban az osztrák turisztikai régió 8 kempingjében realizálódott az összes vendégéjszakák 8,2%-a (52 911 vendégéj), ugyanakkor a Dunakanyarunk 11 kempingjében a vendégéjszakák 6,1%-át (22 564 vendégéj) jegyezték, azt jelzi, hogy nem az alacsonyabb kategóriájú szálláshelyek vendégmegtartó képességében kell keresnünk a magyar Dunakanyar lemaradásának egyik okát. A szálláshely-kapacitás bővítésére mindkét területen nagy szükség volna. A hatalmas vendégforgalmat vonzó és népességet eltartó Bécs és Budapest közelségének, valamint a kirándulók ezrei által felkeresett, nemzetközi vonzáskörzetű attrakcióknak (pl. az esztergomi Bazilika, Szentendre belvárosa, a melki apátság, vagy Dürnstein városa) köszönhetően sokszor több százezres nagyságrendű látogató-, illetve hétvégi turistaforgalom nyomasztja a két üdülőterületet, amely ráadásul mindkét esetben meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg a Duna két partja között. Az osztrák Dunakanyarban az északi, a magyar Dunakanyarban pedig a jobb part fogad sokkal több látogatót. A Dunakanyar és a Wachau-Nibelungengau turizmusának gondjai Ahogy az a vizsgált területek turizmusának főbb statisztikai mutatóiból kiderül, a Dunakanyar és a Wachau-Nibelungengau egyaránt kevéssel részesedik a köréjük szerveződött nagyobb turisztikai régiók vendégforgalmából. Az üdülés helyett megfigyelhető nagyszámú kiránduló- és hétvégi forgalom az üdülőterületek meg-

395

változott idegenforgalmi funkcióját jelzi. A két Dunakanyarban az erős szezonalitás csökkenti a turizmus hatékonyságát, amelyet a magyar területen tovább súlyosbít az a tény, hogy a belföldieknél jelentősen kevesebb vendégéjszakát eltöltő külföldiek jóval csekélyebb bevételhez juttatják az üdülőterület turisztikai szolgáltatóit. Mindkét Dunakanyarban még több szálláshelyre lenne szükség, ezen túlmenően a Dunakanyarban nélkülözhetetlen a már meglévő szálláshelyek korszerűsítése is. Az osztrák és a magyar terület turizmusának közös problémája a városi parkolók és a közutak zsúfoltsága. Ausztriában a Bécs irányából a Wachauba vezető két sávos autóút, míg nálunk a fővárosból a Dunakanyarba vezető 10-es és 11-es főút bizonyul rendszeresen szűknek. Az osztrák területen a közlekedést a vízierőművek megépítése kedvezően befolyásolta, amelynek következtében a Dunán a tízszeresére nőtt a hajóforgalom. Nálunk a nagymarosra tervezett erőmű beruházás csúfos vége után egyre gyakrabban vetődik fel a kiemelt üdülőkörzethez tartozó Duna-szakasz víziútként való hatékonyabb kihasználásának gondolata, amelynek megvalósítása még várat magára. Talán jogos kérdésként merülhet fel bennünk, hogyan sikerült Ausztria legszebb, megannyi turistát vonzó folyószakaszába két betonmonstrum beékelését is keresztül vinni?! Az erőművek megépítésének megannyi pozitívuma mellett (pl. árvízmentesítés, hajózás megkönnyítése, közúti híd szerep, energiatermelés) fontos érv volt, hogy akkoriban a régió turizmusa Ausztrián belül a legfejletlenebb volt. Ahogy azt korábban már említettük, Wachau-Nibelungengauban ugyanúgy gondot okoz a sokkal inkább környezetkárosító, mintsem hasznot adó látogatóforgalom bizonyos célterületeken történő koncentrálódása, mint a Dunakanyarban. Erre a különféle forgalomkorlátozó megoldásokon túl az jelenthet megoldást, ha a kirándulók ilyen jellegű akciócentrumaiban célzott reklámeszközökkel megpróbálják felhívni az üdülőkörzet többi attrakciójára, illetve a rájuk szerveződő programkínálatra is a figyelmet. Az utóbbi intézkedés minden bizonnyal meghosszabbítaná a turisták átlagos tartózkodási idejét is. A vendégforgalom kiegyenlítettebb területi eloszlása érdekében az osztrák Dunakanyarban a déli part, a magyar Dunakanyarban a bal part alap- és turisztikai infrastruktúrájának fejlesztése a cél. A magyar és az osztrák Dunakanyarnak egyaránt jelent előnyt (jó megközelíthetőség) és hátrányt (egynapos vendégek nagy aránya) a fővárosok közelsége. Azonban míg a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet érezhetőn nem tud mit kezdeni a Budapest által ontott, illetve az oda tartó átutazó kirándulók seregével, addig Ausztriában talán annak köszönhetően, hogy eredményesebben tudják látogatóikat maradásra bírni, örülnek Bécs közelségének, jól működik a főváros és a turisztikai régió között kialakult vendégküldő, és -fogadó kapcsolat. A magyar Dunakanyart sokkal erőteljesebben sújtja az a probléma, hogy a népszerű városok milliós látogatóforgalma alig-alig tükröződik a terület kereskedelmi szálláshelyein regisztrált vendégéjszakák számában. Mindezek azokra, a Wachau-Nibelungengauban jórészt ismeretlen okokra vezethetők vissza, ame-

396

lyeknek az elégtelen kínálatot nyújtó turisztikai infrastruktúra és a szervezetlenség éppúgy eleme, mint a minőségi turisztikai termékek kiajánlásának, valamint az önálló, versenyképes arculatteremtés, és -közvetítés hiánya. Összegzés Az osztrák és a magyar Dunakanyar hasonló tájképi adottságainak, főváros közeli fekvésüknek köszönhetően jelentős idegenforgalmi hagyományokkal rendelkezik. Mindkét üdülőterület az adott ország gazdaságilag fejlett, viszonylag sűrűn lakott, centrális és nagy vendégforgalmat vonzó térségében fekszik, amely egyszerre könnyíti és nehezíti turizmusukat. A Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet határ menti fekvése a kapcsolatok kiaknázásával közvetlenül és közvetetten is növelheti ugyan a turisztikai fejlődés esélyét, jelenleg azonban az országos turizmuspolitika jelentősen gátolja a Budapest és környéke turisztikai régióban elveszni látszó kiemelt üdülőkörzet egységes szervezését és irányítását. Ugyanakkor az általában azonos problémákkal (rövid átlagos tartózkodási idő, a terület aránytalan turisztikai kihasználtságával, helyenként tömegturizmussal) küzdő, de összefogott, rendezett, és minőségi szolgáltatásokat nyújtó Wachau-Nibelungengau turisztikai régió jobb benyomást kelt a látogatóban, amelyet idegenforgalmának eredményei is tükröznek. Korábbi két várományosi helyszín (a visegrádi középkori királyi központ és vadászterület, illetve Esztergom középkori vára) összevonásával tervezik a magyar Dunakanyar osztrák társához hasonló világörökségi helyszínné nyilvánítását kultúrtáj kategóriában. Ahhoz, hogy az UNESCO által felállított kritériumrendszernek meg tudjunk felelni, még jelentős tanulnivalónk van a WachauNibelungengau turisztikai régiótól. Felhasznált irodalom BEZERÉDJ BÉLÁNÉ − SAÁRYNÉ BÁRTFAY MÁRIA − SÁNTA IMRÉNÉ DR. − SZABÓ SÁNDORNÉ − SZEKERES ISTVÁNNÉ − VIDA JUDIT (2000): Kiemelt üdülőkörzetünk a Dunakanyar. KSH Budapesti és Pest Megyei, Komárom-Esztergom Megyei, Nógrád Megyei Igazgatósága, Budapest. DONAU NIEDERÖSTERREICH (2005): Bericht des Regionalbetreuers über das Jahr 2004, Donauregion Wachau-Nibelungengau KSH Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyvek Statistik Austria (www.statistik.at)

397

VEZETŐI KULCSKOMPETENCIÁK – KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK Gere-Jakó Melinda∗ Summary: The focus of the paper is the competency analysis of the leaders of companies and enterprises and the study of the presence and role of the management abilities. The demonstration of the various regional peculiarities is of special importance from this aspect. For this purpose, the characterisation of the enterprises by regions and size is inevitable since the management of the small and medium size enterprises or large companies demand totally different management competencies. Kulcsszavak: kompetencia-vizsgálat, kis- és középvállalkozások Egy 1988-ban alakult, szoftverfejlesztéssel foglalkozó, innovatív budapesti kis- és középvállalkozás (kkv) alapító tulajdonosa, ügyvezető igazgatója még mindig az éves árbevétel legalább 95%-át saját értékesítési tevékenysége közben szerzi meg cégének. Egy németországi felmérés szerint az ottani kkv-k 30 százaléka nem éli túl az alapító távozását (VÁCZI, 2005.). Egy magasabb szintű, pláne csúcsvezető távozása mindig megrázkódtatással jár egy vállalat számára, különösen, ha az alapítóról van szó. A „szokványos” versenyképességi mutatók (pl. tőke, termékek exportja-importja) mellett más tényezők összehasonlítása, elemzése is hangsúlyossá vált egy gazdaság teljesítőképességének vizsgálatakor. Ilyen jelentős paraméter pl. a K+F fejlesztések száma mellett a felhasználható munkaerő minősége, felkészültsége, különösen azokban az országokban, amelyek nagymértékben számítanak az EUcsatlakozás után élénkülő tőkeáramlásra. Vajon mennyire érdemi mutató a vezető egyéni teljesítménye, ha a cég versenyképességet vizsgáljuk? Magyarország különböző – fejlett és elmaradottabb – régióiban lévő cégvezetők egyéni teljesítménye közötti különbség jellemezheti-e az adott régiót elhelyezkedés és a fejlődés foka szempontjából? Magyarországon, 2004 végén közel 900 ezer működő vállalkozást tartottak nyilván. Ennek 48%-a társas, 52%-a egyéni vállalkozás. Jellemző adat, hogy Magyarországon ezer lakosra 75 működő vállalkozás jut, és így mintegy ötven százalékkal haladja meg az Európai Unió tagállamainak – ezer lakosra 48 vállalkozást mutató – átlagát. A Magyarországon működő vállalkozások túlnyomó többségét alkotó, javarészt hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalati szektor hozzájárulása a bruttó nemzeti termékhez és az exporthoz jóval elmarad a szektornak a foglalkoztatásban betöltött súlyától. A hazai kkv ∗

PhD-hallgató, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék

398

szektor teljesítménye és részesedése a vállalkozások által létrehozott GDP-ből több mint tíz százalékponttal elmarad az Európai Unió országaiban tapasztalt értékektől. Ez azt mutatja, hogy jelentős tartalékok vannak még a kkv-szektorban. 1. táblázat. Vállalkozások száma Magyarországon, 2004.

Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen

Társas vállalkozás száma 211 621 35 446 32 712 29 988 29 651 40 061 36 272 415 879

Egyéni vállalkozás száma 130 890 53 678 52 437 45 776 47 981 62 138 62 944 456 077

Összes vállalkozás száma 342 511 89 124 85 149 75 764 77 632 102 199 99 216 871 956

2. táblázat. EU-19 és Magyarország kis- és középvállalkozásainak mutatószámai, 2004.

Kkv-k aránya a vállalkozások között Foglalkoztatotti arány Részesedés hozzáadott értékből Átlagos export részesedés

EU 19 99,8% 69,7% 51,8% 20,0%

Magyarország 99,9% 56,8% 39,4% 18,9%

Fontos kérdés a vállalkozó definiálása. Czakó Ágnes tanulmánya két vállalkozói kategóriáról beszél. Megkülönböztet a kkv körében olyan „valódi” vállalkozót, aki üzleti tevékenysége során kockázatot vállal, az üzleti nyereségét és a rendelkezésre álló szellemi erőforrásokat a tőke lehető legkedvezőbb értékesülése érdekében használja fel, és azt a gazdaságba visszaforgatja. Az inkább önálló gazdálkodónak, mint vállalkozónak nevezhető gazdasági szervezetek, melyek „maguk szervezik meg saját és alkalmazottaik foglalkoztatásának feltételeit, ..., tevékenységük eredménye, befektetéseik jövedelme a háztartásba kerül, azt fogyasztásra fordítják. A termelés vagy szolgáltatás színvonalának emelését a konkurencia kényszeríti ki, és a stabil piaci helyzet megőrzése érdekében eszközölt pótlólagos tőkebefektetések, beruházások nem haladják meg a szükségesnek tekintett minimális mértéket.” (CZAKÓ, 1997.) A két kategória (és a közöttük levő átmenetek) megkülönböztetése nem egyszerű feladat. Az összes vállalkozás 99,9%-a kkv kategóriába tartozik, ezek 96,2%-a mikro-vállalkozás. A mi szempontunkból fontos vezetői teljesítmény inkább a kis- és középvállalkozásokban jelenhet meg, ami a fennmaradó 3,8%, vagyis ez a szám 2004-ben 33101. Más megközelítésben egy vállalkozás életképességének három tartományát szükséges egymástól elkülöníteni:

399

Életben maradási képesség Lépéstartási képesség Expanziós képesség A kkv-szektor vezetőinek más-más kihívásokkal kellett megbirkózniuk 1015 évvel ezelőtt, vállalkozásuk alapításakor és jelenleg, az EU-csatlakozás után. A rendszerváltozás nyomán, a többi volt szocialista országhoz hasonlóan, Magyarországon is elindult egy jelentős mértékű vállalatalapítási hullám. Az új vállalkozások a volt szocialista nagyvállalatok egyes egységeinek szétválásával, privatizációval keletkeztek, vagy pedig a már az 1980-as évekre kialakult “második gazdaság” folytatásaként, azaz saját kezdeményezésre létrehozott gazdasági szervezetek alapításával. Számuk évről évre fokozatosan bővült, melynek eredményeként napjainkban jelentős számú vállalati kör van jelen Magyarországon. • • •

3. táblázat. A kis- és középvállalatok jellemzőinek összehasonlítása a nagyvállalatokkal Kis- és középvállalat

Nagyvállalat Vállalatvezetés

Tulajdonos-vállalkozó Hiányzó vállalatvezetési ismeretek Műszaki orientációjú képzettség Nem rendelkezik kiterjedt (széleskörű) információval az adódó rugalmassági előny kihasználására Patriarchális vezetés Alig van csoportos döntéshozatal Az improvizációnak és intuíciónak nagy szerepe van Alig van tervezés A funkciók halmozódása miatt - amennyiben a munkamegosztás személytől függő - túlterhelt Közvetlen részvétel az üzemi eseményekben A téves döntéseknél szűk körű kiegyenlítési, korrekciós lehetőség A vezetési potenciál nem cserélhető

Manager Megalapozott vezetési ismeretek A jó technikai ismeretek a szakmai osztályokban és a szakapparátusban állnak rendelkezésre Kiépített, formalizált információs rendszer Tudományosan megalapozott vezetési módszerek alkalmazása Gyakori a csoportos döntéshozatal Az improvizációnak és intuíciónak csak szűk körű szerepe van Átfogó tervezés Magasfokú, szakszerű munkamegosztás Távol áll az üzemi eseményektől A téves döntéseknél jó kiegyenlítési/korrekciós lehetőég A vezetési potenciál cserélhető

Egy 2001-ben készített tanulmány szerint a magyarországi vezetők többsége a vezetői tulajdonságok közül a legfontosabbnak messzemenően a szakmai felkészültséget tartja. Többségük nem is nagyon ismer más vezetői tulajdonságot, mint a szakmai alkalmasságot. (BENEDEK, 2002.) Az EU-ban működő kompetenciarendszer 5 kulcs- és 9 munkakompetencia mellett 9 vezetői kompetencia vizsgálatát tartja fontosnak (a szakmai hozzáértést alapnak veszi, ezért nem is foglalkozik vele): 1. vezetés 2. más emberek motiválása

400

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

hibából való tanulás kapcsolattartás, kapcsolatépítés más emberekre való hatás döntéshozatal az eredményre és a folyamatok véghezvitelére történő fókuszálás stratégia előállítás etikus hozzáállás

A vezető személyes jellemzői, képességei és készségei, munkával kapcsolatos motivációja, összefoglaló néven vezetői kompetenciái nagymértékben befolyásolják a cég fejlődését, sikerességét, eredményességét – kkv-k esetén különösen. Másként feltéve a kérdést, fontos index lehet-e gazdasági versenyképességet tekintve egy adott régió kkv-vezetőinek kompetencia-térképe? Mi lehet az eltérések mögött? Ha sorba vesszük azokat a specifikációkat, amely a hazai kis- és középvállalkozásokat jellemzi a vezetés minőségének szempontjából, jól látható, hogy az igényként megjelölt vezetői kompetenciamezőkben jelentős sajátosságokkal bírnak a hazai kkv-k: Döntéshozatal: A tulajdonosi kör és a menedzsment sok esetben egybeesik, fedésben van – ez az eltérő (tulajdonosi és menedzsment) érdekek sokszor egy kézben történő kezelésével jár. Ez főleg stratégiai döntési szinteken jelenik meg jelentős előnyként, vagy komoly hátrányként. (6. kompetencia) Munkakapcsolatok: Családi vállalkozásokból megerősödött, versenyképes cégek alakultak az elmúlt 10-15 év alatt, ahol a családi-baráti kötelékek a munkakapcsolatok szintjén még mindig erős hatást fejtenek ki. (4. kompetencia) Munkafolyamatok, munkaköri feladatok: A fejlődés-növekedés során cég termék vagy szolgáltatási palettájának szélesítése megy végbe, ami bonyolultabb és összetettebb menedzsment feladatokat kíván meg a vezetőtől. (7., 8. kompetenciák) Szervezeti hierarchia: A növekvő munkaerőlétszám köztes vezetői szintek kialakításához vezetett, ami az eddigi közvetlen munkairányítás helyett a delegálásra helyezi a hangsúlyt. (2., 5. kompetencia) Versenyhelyzet: A konkurencia folyamatos nyomása, valamint az erős multinacionális cégek nehéz helyzetekbe hozhatják ezen vállalkozásokat, ahol az együttműködés sajátos formái alakulnak ki (9. kompetencia) Amennyiben ezen dimenziókban a cég különböző fejlődési fázisaiban és régiós szinten jelentős eltérés mutatkozik, úgy a vezetők kompetencia-térképében is meg kell mutatkozzanak, és fordítva. Egy magyarországi kísérleti projekt 465 megkérdezett cége szerint 2001ben a következő vezetői kompetenciákat tartja fontosnak: Eredményközpontú szemlélet Döntési képesség A hibákból tanulás képessége Határozottság

Sikerorientáltság Fejlesztés képessége Igazságosság Motiválás

401

A helyzetek és a teljesítmény értékelésének képessége Önuralom Stratégiaalkotás képessége

Vállalkozó kedv Iránymutatás Tervezés

Ebből jól látható, hogy elsősorban a vezető személyes tulajdonságaiból fakadó jellemzőit vélik a cégek sikerei mögött, és kevésbé gondolják azt, hogy a vezetési eredményesség mögött olyan fejleszthető készségek, képességek is vannak, melyek több éves gyakorlati tapasztalat és képzések után sajátíthatóak el eredményességi magas fokon, pl. folyamatkövetés, kommunikációs készségek, kapcsolatteremtés, együttműködés, csapatépítés. Az elmúlt években történtek különböző munkaerő-piaci igényeket vizsgáló régiós kompetencia-vizsgálatok, ahol egyértelmű különbségek mutatkoztak meg a sikeresség kulcstényezőit illetően. Hasznos lehet egy olyan összehasonlító vezetői kompetenciavizsgálat, mely szűkítetten, a kkv-k specifikumait régiós bontásban és fejlődési fázisokban vizsgálja, és összefüggéseket a menedzsment kulcskompetenciák meglétére vagy hiányára vezetheti vissza. Irodalomjegyzék BENEDEK A. 2002: Milyenek a magyar vezetők? In: Vezetéstudomány, 2002. 11. szám 53-59. CZAKÓ Á. 1997: Kisvállalkozások a kilencvenes évek elején, in: Szociológiai Szemle, 1997. 3. szám HORVÁTH T. 2004: A kisvállalatok vezetési (lét)kérdései. In: Humánpolitikai Szemle, 2004. év 7-8. szám JANCSICS D. 2004: A kompetencia alapú megközelítés hiánya a magyar felsőoktatásban. In: KisTáska, 2004. év 7. szám www.kistaska.hu SMES IN FOCUS. Observatory of European SME 2002. In: www.europa.eu.int RUMBOLD-MOLNÁR E. 2003: A kis- és középvállalkozások helye az európai és a magyar foglalkoztatásban. Magyarországi Európa Társaság Műhelytanulmány pályázata, 2003. VÁCZI I. 2005: Ki lesz a cég trónörököse? In: FigyelőNet, 2005. október 27. www.fn.hu KSH Gyorstájékoztató, 2005. február 19. www.ksh.hu Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerőpiaci készségigény felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában kísérleti projekt In: http://www.tpf.iif.hu/download.php?doc_name=tudaskozpont/keszsegigenytanul many.doc

402

A MISKOLCI EGYETEM TERÜLETI KAPCSOLATAI Porcs Doszpoly Judit* Summary: The University of Miskolc founded in 1735 in Selmecbánya. In 1919, the institution moved to Sopron, and after to Miskolc in 1949. This study show us that this University is very important in the North-Hungarian Region’s (and of course in Hungary’s) education life. The student number in 1970 was almost the same that in 1992. Since 1992, the student’s number has grown year by year. The University has got 9 faculty. The most popular subjects are: lawyer, economist and information scientist, language teacher. Kulcsszavak: felsőoktatás, Miskolc, egyetemi karok, vonzáskörzet Bevezetés A Miskolci Egyetem története 1735-re nyúlik vissza, amikor is Selmecbányán megalapították a bányászati- kohászati iskolát. Ez az intézmény volt az első műszaki jellegű főiskola a világon. 1867-ben magyar állami intézménnyé vált. Mikor 1919-ben Selmecbánya az akkori Csehszlovákiához került, a főiskola Sopronba települt át. 1922-ben megalapították a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolát. Az intézmény 1949-ben került Miskolcra, ahol jelenleg is folytatja felsőoktatási tevékenységét. 1990-től viseli a Miskolci Egyetem nevet. A Miskolci Egyetem jelenleg az észak-magyarországi régió legnagyobb campusa, így a régióban, de országos viszonylatban is jelentős szerepet tölt be az egyetem. Tanulmányom célja bemutatni az egyetem hallgatói létszámváltozását, oktatási sokszínűségét, végül országos vonzáskörzetét. A hallgatói létszámváltozás szerkezeti átalakulása: A Miskolci Egyetemre a 2004/2005-ös tanévben 14243 diák iratkozott be. A hallgatói létszám 1992-ig kisebb ingadozásokat nem számítva 3000 illetve 5000 fő között mozgott. Jelentősebb létszámemelkedés az 1992/1993 tanévtől figyelhető meg. Ettől a tanévtől kezdve évről évre jelentősen emelkedik a hallgatók száma (1. táblázat). (Ez a növekvő tendencia országos szinten is kimutatható, hiszen egyre többen jelentkeznek, és nyernek felvételt valamilyen felsőoktatási intézménybe.)

*

geográfus hallgató, demonstrátor Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési tanszék

403

1.táblázat: A Miskolci Egyetem hallgatóinak létszámváltozása 196 és 2004 között (saját szerkesztés)

Jelenleg 9 karon folyik az oktatás. Négy karon van 2000 fő feletti hallgatói létszám: a Gépészmérnöki Karon, az Tanév Hallgatói létszám (Fő) Állam-és Jogtudományi Karon, a Gazda2921 1966/1967 ságtudományi Karon, illetve a 4240 1971/1972 Bölcsészettudományi Karon. Ez nem meglepő, hiszen ezeken a karokon foly4679 1976/1977 nak a napjainkban legjobban „keresett” 4078 1981/1982 szakok: az informatikai képzés, a jogász 3937 1986/1987 és közgazdászképzés, illetve a tanári 4691 1991/1992 szakok. 1000 főt meghaladja a Comenius 11640 1996/1997 Tanítóképző Főiskolai Kar hallgatói lét14243 2004/2005 száma. A Műszaki Anyagtudományi Kar, a Műszaki Földtudományi Kar, a Bartók Béla Zeneművészeti Intézet és az Egészségügyi Intézet hallgatói létszáma nem éri el az 1000 főt sem. Oka, hogy ezek a szakok kevésbé favorizáltak már napjainkban, illetve regionális munkaerőhiányt hivatottak orvosolni, így nem képeznek annyi embert (1. ábra). G épészm érnöki K ar Állam - s Jogtudom ányi K ar 4000

G azdaságtudom ányi K ar

3500 3500 3000

B ölcsészettudom ányi K ar 2887

2848

C om enius Tanítóképző Főisk. K ar M űszaki Földtudom ányi K ar

fő

2526 2500 2000

Anyag- és K ohóm érnöki K ar

1500

1062 1000

811

E gészségügyi Intézet 472

500

252

252

B artók B . Zenem űvészeti Int.

0

1.ábra: A Miskolci Egyetem hallgatóinak száma csökkenő sorrendben karonként 2004-ben (saját szerkesztés, forrás: ME Neptun adatbázis)

Ha megnézzük a nappalis és levelezős hallgatók arányát, megfigyelhető, hogy két olyan kar is van, ahol a levelezős hallgatók száma több, mint a nappali képzésben résztvevőké. Ez a két kar a Gazdaságtudományi Kar, illetve az Államés Jogtudományi Kar. Ez nem meglepő, hiszen mind a jogász képzés, mind a közgazdász képzés napjaink egyik legkedveltebb szakjai közé tartozik, így azok a diákok, akik nem nyertek felvételt nappali képzésre, levelezőn kezdik el tanulmányaikat. A Műszaki Anyagtudományi- és a Műszaki Földtudományi karon 90% felett van a nappali tagozatosok száma. Ennek oka feltételezésem szerint az lehet, hogy ezen a két karon olyan szakok közül lehet választani, ami már napjainkban nem igazán keresettek (pl. kohómérnök). (2. ábra)

404

Bartók Zenet.

egyetemi kar

Műszaki F.t Gazdaságtud. Gépészm. Egészségt. Comenius Bölcsészett.

Anyag- és Kohóm. Állam- és Jogtud.

0%

10%

20%

30%

nappali

levelező

40%

50% 60% százalék

70%

80%

90%

100%

2.ábra: A Miskolci Egyetem hallgatóinak megoszlása képzési típusonként a karok között 2004-ben (saját szerkesztés, forrás: ME Neptun adatbázis)

A Miskolci Egyetem oktatási tevékenysége A Műszaki Földtudományi Kar 1735 óta működik, ez az egykori Bányamérnöki Kar, mely a Miskolci campus területén folytatja oktatását. Hat szakon folyik a képzés, ahol bánya- és geotechnikai mérnököket, előkészítéstechnikai mérnököket, környezetmérnököket, műszaki földtudományi mérnököket, olaj- és gázmérnököket illetve geográfusokat képeznek. A Karon 2004-ben 811 hallgató vett részt az oktatásban, ebből 776 nappali tagozatos volt, 35 fő pedig levelező tagozatos hallgató. A képzés célja a mérnöki földtudományok, környezettudományok területén jól felkészült szakemberek képzése. Az egykori Kohómérnöki Kart pár évvel ezelőtt már Anyag- és Kohómérnöki Karrá keresztelték át, ma pedig Műszaki Anyagtudományi Kar néven folytatja oktatási tevékenységét. Hallgatói számát tekintve az egyik legkisebb létszámú kar, mindössze 472 főt regisztráltak a 2004-es tanévben nappali illetve levelező tagozaton. A 472 főből 448 hallgató nappali tagozaton, a fennmaradó 24 fő pedig a levelező képzésben vesz részt. Az országban itt sajátítható el egyedül az okleveles kohómérnöki diploma, de ezen kívül képeznek még itt anyagmérnököket, kohómérnököket, illetve mérnök fizikusokat is. A Gépészmérnöki Kart 1949-ben alapították. Ez a legnagyobb hallgatói létszámmal rendelkező kar 3500 diákkal (2004). Nappali tagozaton 2230-an, levelező tagozaton 1270-en tanulnak. Az oktatás célja az informatikai, gépészmérnöki és villamosmérnöki tudás elsajátítása. Gépészmérnököket, műszaki informatikusokat, műszaki menedzsereket, villamosmérnököket képeznek. Népszerűségét a széleskörű informatikai képzésének köszönheti. Az Állam- és Jogtudományi Kart 1981- ben alapították. 2887 jogászhallgató iratkozott be a 2004-es tanévben. A második legnagyobb létszámmal rendelkező kar. Ez a szám is azt mutatja, hogy a jogászképzés napjainkban is az

405

egyik legkedveltebb szak, hiszen országosan is nőtt a jogászok száma. Ez a szak az egyetem egyik fő bevételi forrása. Ezt mutatja az a szám is, miszerint több, mint kétszer nagyobb a levelezős hallgatók száma, mint a nappali tagozatosoké. A Gazdaságtudományi Kart 1987-ben alapították, ahol közgazdászképzés folyik. 2848 hallgató tanul itt, ebből 1138-an nappali tagozatosok, 1710-en, pedig levelező tagozatosok. Ez a másik olyan Kar az egyetemen, ahol a jogászképzéssel egyetemben a levelezős diákok aránya nagyobb, mint a nappalisoké. Ez azzal magyarázható, hogy a jogász szak mellett a közgazdászképzés szintén növekedőben van országos szinten nézve is. A Bölcsészettudományi Kart 1992-ben alapították, az egyik legfiatalabb intézménye az egyetemnek. Vonzáskörzete kevésbé kiterjedt, mivel itt mindössze 6 szakon folyik a képzés, és konkurenciát jelent Debrecen, illetve Budapest is. 2526 fős hallgatói létszámmal rangsorban a 4.-ik helyet foglalja el, de tekintettel arra, hogy mindössze 6 szakon folyik az oktatás, így meghatározó szerepe van. 151 nappali tagozatos hallgató mellett 995 levelező tagozatos diákjuk van. Érdekesség, hogy az országban csak itt szerezhető főszakos antropológus diploma. Az integrációt követően 2000-ben lett a Miskolci Egyetem része a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar, ahol 1857 novembere óta képeznek okleveles tanítókat. Viszonylag sok hallgató tanul itt, ami 1062 főt jelent. A diákok többsége Sárospatak környékéről származik. Ez az egyedüli társintézmény, aminek székhelye nem Miskolcon van. A nappali tagozatosok száma 525 fő, a levelező képzésben résztvevőké pedig 537 fő, tehát megközelítőleg azonos arányt jelentenek. A Miskolci Egyetem Egészségügyi Intézetét Miskolc város és környékén fellépő szakemberhiány hozta életre. Ez nem új keletű dolog, hiszen 1987 és 1995 között a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetemnek volt itt kihelyezett tagozata. A szakemberhiányt (pl. Védőnők) felismerve a Miskolci Egyetem és a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Főiskolai Kara fogott össze és hozták létre ezt az intézményt, mely csak 2001 óta működik a Miskolci Egyetem keretein belül. Létszámát tekintve nem nagy létszámú oktatási intézmény, mindössze 252 főt jelent, de az itt végzetteknek így általában nincsenek elhelyezkedési problémáik. A Bartók Béla Zeneművészeti Intézet 1997-ben integrálódott a Miskolci Egyetemhez. Az intézet a Miskolci Szimfonikus Zenekar muzsikusainak utánpótlását szolgálja. Nem nagy hallgatói létszámmal rendelkezik, ez mindössze 252 főt jelent, amiből 130-an nappali képzésen vettek részt 2004-ben, 122-en pedig levelező képzésben. Összegzés, az egyetem országos vonzáskörzete Az egyetem országos vonzáskörzeti térképen (1. térkép) jól megfigyelhető, hogy a legerősebben vonzott települések Miskolc környezetében csoportosulnak Közepesen vonzott részek még Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén fordulnak elő intenzívebben. Ez magyarázható azzal is, hogy Egerben és

406

Nyíregyházán főiskolai szintű tanárképzés folyik, míg Miskolcon egyetemi szintű, így a távolságot figyelmen kívül hagyva a tanárképzést választó diákok inkább az egyetemi szintet választják. A vonzáskörzet Debrecen és Budapest irányába jelentősen csökken, mivel itt is találhatóak magasabb szintű felsőoktatási intézmények, hasonló, illetve egyes szakok esetében magasabb színvonalú képzéssel. Az egyetem tehát valóban nagy szerepet tölt be mind az Északmagyarországi Régió, mind az ország felsőoktatási életében.

1.térkép: A Miskolci Egyetem országos vonzáskörzete 2004-ben (saját szerkesztés, forrás: ME Neptun adatbázis)

Irodalomjegyzék: POLÓNYI I.-TÍMÁR J. (2001): Tudásgyár vagy papírgyár. –Új Mandátum Kiadó, Budapest TAR S.- ZSÁMBOKI L. (1985): Selmectől Miskolcig 1735-1985 A magyarországi műszaki felsőoktatás megindulásának 250. évfordulójára. –Miskolc, NME 297p TERPLÁN Z. (1996): A Miskolci Egyetem 1989 és 1994 között. –Miskolci Egyetem 363p http://www.uni-miskolc.hu/uni/univ/tortenet Miskolci Egyetem Számítóközpont, Varga László, Neptun adatbázis.

407