INTERJÚ SOROZAT AZ ERŐEMELÉS ÚTTÖRŐIVEL
LOVÁSZ GYÖRGY Interjú Lovász Györggyel, a hazai és nemzetközi erőemelés legyőzhetetlen ATLASZ-ával
Pályafutásának kezdete a 60-as évekre nyúlik vissza. Mindig képes megújulni, fejlődni és versenyzőket nevelni. Az ország erőemelői az ő általa alapított ATLAS gépeken edzenek, egyszóval mély interjú Lovász Györggyel, az erőemelés Atlszával.
1983 Erőemelő Országos Bajnokság
(balról Lóska Sándor, középen Lovász György, jobbról Kiss Péter)
1
Hogyan kerültél a sportba?
Azzal kezdeném, ami egy szokásos történetnek is mondható, hogy fiatal koromban egy alacsony, vékony srác voltam. Jó példa erre, hogy az érettségi előtti szalagavató bálon volt, aki első osztályosnak nézett . Úgy 19 éves koromtól kezdtem el észrevétlenül nőni úgy, hogy mire leszereltem a határőrségtől, 22 évesen már gyakorlatilag elértem a normálisnak mondható magasságomat . De miután továbbra is vékonyka voltam, és mivel egy vasas cégnél dolgoztam, barátaimmal csináltunk egy kezdetleges súlyzót körülbelül negyvenkilónyi tárcsával, és azzal kezdtünk gyakorolgatni. Hozzáteszem, hogy már a határőrségnél is volt egy egyszerű súlyzókészlet, amivel a nálam erősebb fiúk gyakorolgattak, én is próbálkozhattam vele. Én lepődtem meg a legjobban, hogy egy idő után utolértem, sőt le is hagytam a nálam erősebbnek látszó fiúkat is bizonyos gyakorlatoknál. Sajnos az őrsparancsnok agya másképp járt, mint a katonáié, és egy idő után elzárta a súlyzót. Azóta is azon gondolkodom, vajon mitől félt. Ez az úgynevezett "hivatalos" hozzáállás a régi rendszer alatt végigkísérte a sportágat. Elsősorban a testépítő versenyeknél nem azon volt a fő hangsúly, hányan indulnak egyáltalán, hanem hogy engedélyezik-e a verseny megrendezését. Több versenyen is jött a hír, hogy itt vannak a rendőrök, de valójában soha nem avatkoztak bele a verseny menetébe. Ki volt a példaképed?
A példaképem egyértelműen MOLNÁR MIKI volt, akit először a "Sportolj velünk" nevű újságban láttam, sajnos ő már nincs közöttünk. Miki hasonló korú volt velem, a súlycsoportunk is megegyezett, 75kg. Egy szép cikkben méltatták az akkor elért első helyezésért az erőemelésben. Az otthoni edzés eredményeimet ismerve úgy éreztem, hogy utol tudom, tudnám érni, sőt le is tudnám győzni. Erre a tapasztalatlanságom és az ő fantasztikus versenyzői, küzdeni tudása miatt még éveket kellet várnom. Míg versenyeztünk volt, hogy a saját versenyzőimmel kellet megküzdenie. Például egy soproni versenyen, ahol Földi Attila, aki szintén egy kiváló versenyző volt, a felhúzás előtt 40 kilóval vezetett előtte. Miki minden képzeletet felülmúlva, 90kg-os testsúlyával 322,5 kg-os felhúzással 2,5 kg-mal előzte meg Attilát és meg is nyerte a versenyt. Ilyen teljesítményre nagyon kevés ember képes. 2
1972-es Erőemelő Országos Bajnokság
(balról Harkály László, középen Molnár Miklós, jobbról Lovász György)
Melyik a kedvenc gyakorlatod?
A kedvenc gyakorlatom sokáig a guggolás volt. Ez abban az időszakban volt, amíg csak a fekvenyomás és a guggolás volt a sportágban, mint fogásnem. Miután ismét bekerült a felhúzás is, azóta ez a fogásnem lett részemről a legkedveltebb. Minden versenyzőt arra neveltem, hogy ez a 3
fogásnem a legfontosabb, mert ezzel lehet nyerésbe hozni egy már vesztesnek tűnő helyzetet. Még egy nagyon fontos dolog, hogy technikailag mindhárom gyakorlatot próbáljuk tökéletesíteni, mert ha egy gyakorlat tökéletesen kivitelezett, azzal nagyon sok erőt tudunk megtakarítani. A fekvenyomásban soha nem tartottam magam igazán kiválónak, annak ellenére, hogy sikerült abban is világversenyeket nyernem, természetesen már csak MASTERS korosztályban.
Az első VB győzelem, Ausztrália, Perth, 1990.10.14.
Melyik világbajnoki győzelemre vagy a legbüszkébb?
A legbüszkébb mégis csak a felhúzásban elért 337,5 kg-os MASTERS II világcsúcsomra vagyok a legbüszkébb, ami a jelenlegi súlycsoport változás miatt már örökös marad, hiszen 13 év alatt senkinek sem sikerült megdönteni. A nemzetközi versenyeken való indulást 43 évesen, 1990-ben kezdtem el. Koromnál fogva már csak MASTERS korosztályban volt célszerű versenyeznem.
4
Hányszor sikerült világbajnoki vagy Európa-bajnoki címet szerezned?
Mostanáig 7 világbajnoki és 12 Európa-bajnoki helyezést sikerült elérnem. Arra büszke vagyok, hogy erőemelésben – a korosztályomban – soha nem tudtak ez idő alatt legyőzni.
Mikor volt az első versenyed?
Az első versenyem 1971-ben volt Budapesten, Bitter István rendezésében, aki magyar testépítő bajnok volt, de nyugodtan nevezhetjük mindkét sportág atyjának, hiszen ő indította el mind az erőemelésben, mind pedig a testépítésben a magyar versenyeket.
Hogyan zajlottak az akkor versenyek?
Emlékszem, az első versenyemen olyan sokan indultak, hogy két helyszínen is versenyeztünk. A jobbak a színpadon, a kevésbé felkészültek (köztük jómagam is) a függöny mögött. Ebből a fekvenyomásra emlékszem a legjobban. A rúd két állványon volt, középen egy ugrószekrény felső zsámolya volt, erre feküdtünk. 120kg volt a nyomásom felső határa. Azt is úgy sikerült kinyomnom, hogy nyomás közben az egyik állványt felborítottam. Nem akarták megadni a gyakorlatot, de a kísérőimmel rábeszéltük a bírót (mert csak egy volt) hogy rossz helyen volt az állvány. Ezt az érvet rövid tűnődés után elfogadta és megadta a gyakorlatot. Összetettben harmadik lettem, így az eredményhirdetésre csak sikerült kikeverednem a függöny elé. A versenyzésnek voltak különböző korszakai. Az első időszakban a klasszikus háromfogásos erőemelő versenyek voltak kombinálva testépítő versenyekkel. Úgy gondolom, ez az időszak Bitter István nevéhez fűződik. Miután Bitter István kiszállt a rendezésből, a másik "nagy", Fekete Ferenc vette át a szerepét. Ekkor már erőteljesebben dominált a testépítés, és idő hiányában kétfogásosra szűkült az erőemelés, fekvenyomásból és guggolásból állt. A rendszerváltás vége fele, miután már mindkét sportágnak eléggé fejlett és tapasztalt művelői voltak, létrejött egy úgynevezett társadalmi szövetség, mely külön-külön próbálta koordinálni a 5
versenyzéseket, mind testépítésben, mind pedig erőemelésben. Ekkor visszatért a három fogásnem, mivel kezdtünk a nemzetközi versenyekre figyelni. Itt elsősorban a környező országok, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia felé voltak próbálkozások közös versenyek megrendezésére. Ami még fontos volt, hogy alapjaiban meg kellet ismernünk a gyakorlatok végrehajtásának módját, a szabályokat, mert igazából még azokat sem ismertük. A versenyek a hetvenes-nyolcvanas években valójában szinte családias légkörben, de igen nagy küzdeni akarással zajlottak. Ismertük egymást és vártuk is egymástól az egyre nagyobb teljesítményeket. Mivel gyakorlatilag a sportággal együtt nőttünk fel, minden verseny számos csúcsjavítást hozott. Az egyik legemlékezetesebb talán az volt, amelyikre máig emlékszem, egy ólomsúlyú versenyző, MISIK JÁNOS nevéhez fűződik, aki először guggolt 200 kg felett, sőt egyből 210 kg-ot ami jelenleg ebben a súlycsoportban még edzősúlynak is kicsinek mondható. Akkoriban ez egy olyan eredmény volt, hogy a közösség felállva, tapsolva ünnepelte a versenyzőt.
1971-ben az edzőteremben
Milyenek voltak az akkori súlyok és rudak? Házilag készítettek?
A kezdetekben mindenki a saját maga által fabrikált eszközökkel végezte az edzéseket, ami inkább csak súlyokból és egyszerűbb padokból állt, és – szinte természetesen – pincékben voltak az edzések. Ma már szinte 6
elképzelhetetlenül egyszerű körülmények között, más sportágak által lenézetten, a közvélemény értetlenségével megküzdve, a hivatalos sajtó negatív megbélyegzése ellenére hatalmas kitartással végezték a fiúk az edzéseiket. Csak egy példa, hogy milyen volt az eszköz-ellátottság az országban. Ezt csak a súlyzókra értem, mert más eszköz nem volt fellelhető. Valahogy a pénzünk összejött egy súlyzóra, természetesen csak a VOSZTOK gyártmányú orosz súlyzó jöhetett számításba, amiből egy készlet volt az országban összesen, és amit csak hetek kutatómunkája után tudtunk Kecskeméten megvásárolni az akkori TRIÁL sportüzletben. Volt, ahol betonból öntötték ki a tárcsákat. Én szerencsésebb helyzetben voltam, miután vasas cégnél dolgoztam ezért tudtunk venni méretre vágott súlyzótárcsákat, rúdnak pedig megtette az 1 colos vízvezetékcső. Hogyan alakult meg az ATLAS?
Az ATLAS-t egy hat fős baráti társaság hozta létre, nem mint gyártó céget, hanem mint sportközösséget. Ez nem egy egyesület vagy klub volt, kezdetben csak általunk felvett szimpatikus név. Az ATLAS elfogadók sehol be nem jegyzett társasága. Ehhez a lökést egy barátunk adta, aki edzőtáborban volt és hazatérve mondta nekünk, hogy látott egy érdekes gyakorlatot, miszerint a súlyt nem állva, hanem egy padon fekve nyomták ki a fiúk. Az elmondása alapján csináltunk mi is egy kezdetleges fekvenyomó padot és attól kezdve már csak így nyomtunk. S miután a Sportolj velünk újságban is láttuk, hogy ebből versenyt is rendeznek, mi is nagy reményekkel láttunk neki a magunk által elképzelt heti 6 napos edzéseknek. Természetesen, ahogy telt az idő, mi is tökéletesítettük a felszerelésünket. 1988-ban a KISZ ALKOTÓ IFJÚSÁG pályázatára be is küldtünk egy többfunkciós kondicionáló gép fényképét. Ez mai szemmel igen kezdetlegesnek tűnik, de akkor ez annyira új volt, hogy sokan nem is értették, mire való. A lényeg az, hogy nem kerültünk az első három közé. Viszont az eredményhirdetésen megkértek bennünket, hogy vigyük fel a gépet, amit azon a napon meg is vásárolt a KISZ vezetése. Tudomásom szerint a bemutatott sporteszközök közül egyedül a miénket vásárolták meg, és ott a helyszínen további rendeléseket is kaptunk. Ezután egyenes út vezetett a rendszerváltással egy időben megalkotott törvények alapján létrehozott, és innen már hivatalosan működő ATLAS Sportszergyártó GMKig, melyet feleségemmel együtt alakítottunk meg. 7
Hány országban forgalmaztok ATLAS gépeket?
Az eltelt idő alatt 8-10 országba szállítottunk kondi gépeket, súlyzókat. Tudni kell, hogy nagyon erős a konkurencia ezen a téren, és nálunk jóval tőkeerősebb cégek vannak jelen a piacon, akikkel – például megfelelő reklám híján – nem tudunk versenyezni, hiába veszik fel minőségben a versenyt az eszközeink az övéikkel. Ennek ellenére jelenleg is mintegy 4 országban jelen vagyunk folyamatosan évek óta. Az eszközök beszerzésénél alapvető szempont, hogy maximálisan kielégítse azokat az igényeket, melyekre szántuk, és ezt a lehető legegyszerűbb módon érjük el. Fontos még a gazdaságosság – ha valamit gyártasz és eladsz, kell maradjon némi nyereség, különben csődöt mond a cég. Természetesen oda kell figyelni az eszköz kialakítására. Fontos, hogy a forma kialakítása valamennyire illeszkedjen az uralkodó "trendbe" és tetszetős is legyen, hogy kialakítása is vásárlásra késztessen. Tapasztalatom, hogy sok esetben nem is a megfelelő működőképesség a szempont vásárláskor, hanem a forma, az úgynevezett design. Részemről szempont az is, hogy a váz és az alkatrészek erősek, szinte elnyűhetetlenek legyenek, hiszen az edzőtermekben a használók sok esetben élvezettel tesztelik, hogy mit bír az az eszköz – esetleg egész más gyakorlattal, mint amire tervezve van.
Mesélnél a családodról?
A feleségemmel mintegy 30 éve élek együtt. Ez idő alatt szinte folyamatosan edzettem, és jártam versenyekre, amit ő nem minden esetben tolerált, ami szinte természetes – elég sok időt von el a családtól, melyik asszony tudja ezt hosszú távon elviselni? Ennek ellenére működött a dolog, megpróbáltam valamennyire egyensúlyban tartani a családot, a vállalkozást és a versenyzést. Végül is ez többé-kevésbé sikerült, hiszen amit az életben elértem, azt valóban annak köszönhetem, hogy annak idején e sportág mellett döntöttem. Azt a kitartást, ami az edzéseken ösztönzött a jobb eredmények elérésére, sikerült átvinnem az élet más területeire is. 4 gyermekem van, ők már felnőttek, önálló családjuk van, 5 unokával. A fiam van mellettem a vállalkozásban, mivel sajnos a feleségem 2006-ban megbetegedett, így ő vette át a helyét. Nagy örömömre szívvel-lélekkel csinálja!
8
Hogyan viszonyul a család a versenyekhez?
Ha versenyre megyek, még ha külföldre is, a család egy része általában velem tart, és segítenek a verseny ideje alatt, ami nekem nagyon jó érzés. Ha nem úgy lenne, talán már nem is versenyeznék, hiszen ha elérek egy szép eredményt, nagyon jó együtt örülni a családdal, barátokkal. Ez a sportág nincs a köztudatban, így ha eredményeket érsz el, nagyon nagy szükség van azokra, aki tudnak róla és elismerik a teljesítményedet. Korosztályomban általában az abszolút bajnoki címeket is sikerült megszereznem a világversenyeken. Mindegyik versenynek megvan a maga története, és ha végiggondolom, majdnem mindig ott van, hogy a felhúzás az, ami mindig helyére tette a dolgokat és esetleges vesztes helyzetből a dobogó legfelső fokáig emelt. Sokszor volt, hogy az ellenfél már örült a győzelemnek, mikor én még el se kezdtem a gyakorlatot. Természetesen nem voltam soha kárörvendő, de azért jó volt a mosolyt az arcára fagyasztani. Valójában nem mindig a világbajnokok voltak az erősebbek, sokszor sokkal erősebb mezőny gyűlt össze egy Európa-bajnokságon. Életem első világbajnokságán 1990-ben az ausztráliai Perth-ben voltam. Ketten jutottunk ki Steer Józsival, és itt meg kell említeni Benczik Béla barátomat, a VOLÁNCAMION akkori vezérigazgatóját, akinek megköszönöm, hogy szponzorálta repülőjegyünket, mert anélkül nyílván nem jutottunk volna ki. Elképzelhetetlen, hogy a rendszerváltás után nem sokkal, ketten a Józsival, a világ túlsó felén, kísérők nélkül, két tudatlan magyar megjelenik, hogy induljon a világbajnokságon. Végül is összejött a dolog, Józsi harmadik lett, nekem sikerült megnyernem a versenyt, amin annyira meglepődtem, hogy szinte el sem akartam hinni. Talán ez maradt meg, mint a legemlékezetesebb, és a szívemhez legközelebb álló verseny. Az ezután következőknél már szinte kötelezettségemnek éreztem a győzelmet. Mi motivál?
Mostanában világbajnokságra csak akkor nevezek be, ha az Európában kerül megrendezésre. A magas költségek miatt már nem indulok távoli földrészeken, hiszen nekem kell mindent finanszírozni, amit nem panaszként mondok el, de mindenféleképpen meghatározza a lehetőségeimet. Koromnál fogva gyakorlatilag együtt nőttem fel az erőemeléssel. Régebben aktívabban benne voltam a vezetésében is, de ma már úgy gondolom, ha tovább akarunk lépni, feltétlenül be kell vonni a 9
fiatalabb korosztályt is, ami valójában meg is történt. Sajnos sokaknál tapasztalatok hirtelen fellángolást, majd eltűnnek a színről, mielőtt valami hasznosat tehetnének a sportágért. Mondj kérlek néhány gondolatot, ami hirtelen eszedbe jut! Rónaszéki Andrásról
Ha valakinek el kell ismerni tetteit, tevékenységét, mindenféleképpen első helyen kell említenem RÓNASZÉKI ANDRÁST, akit idestova 40 éve ismerek, és aki a rendszerváltás óta viszi a vállán a szövetség ügyeit. Egyszerűen nem tudok mást elképzelni, aki ilyen hosszan, ilyen odaadással és szakértelemmel felvállalta volna az erőemelés ügyét, gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül. Természetesen őt is érik kritikák, én sem értettem mindig vele egyet, de azt el kell ismerni, sokat tett azért, hogy az erőemelés – igaz alultámogatottan, de az elismert sportágak között van. Molnár Miklósról:
MIKI, aki a kezdetektől fogva jelen volt a sportágban, számtalan esetben versenyeztünk együtt. MOLNÁR MIKI, mint már említettem, egy igen kiváló sportember volt, ő ma már egy legenda. Sajnos nincsenek róla olyan felvételek, amelyek bemutathatnák fantasztikus akaratát, ami szinte mindig a győzelemre vitte. Musztafa Imréről:
IMRE sok kritikát kap a lobbanékony természete miatt, mára már abbahagyta az aktív versenyzést. Jelenleg is készít fel versenyzőket, rendezvényeket szervez, és mindig ott van a sportág élén. Fábri Jánosról:
JÁNOS, a nagy öreg, aki hihetetlen akaraterővel, lelkesedéssel készül még ma is a versenyekre, példát mutatva a fiataloknak, nemegyszer 67 évesen még őket is legyőzve felhúzásban és akár összetettben is. Korosztályában megközelíthetetlen világcsúcsot tartva, emberileg is kiemelkedőnek tartom. Hogyan látod az erőemelés mostani helyzetét?
Az erőemelés, mint sportág, úgy érzem felnőtt a többi sportághoz. Más kérdés, hogy nem kapja meg a sporttámogatást, amit reálisan megérdemelne. Ezért egy vegetáló helyzetbe van kényszerítve. A sportolókat valójában azok tartják életbe, akik időt és pénzt tudnak áldozni, 10
hogy versenyezhessenek. Ez valójában a kezdetektől így volt. Amit viszont nagy problémának látok, hogy a sportág kettéoszlott. Akik vállalták továbbra is az eredeti, és véleményem szerint az egyetlen, igazi magyar és nemzetközi szövetség keretiben való további versenyzést, azok maradtak itt. Viszont sok sporttársunk a könnyebb utat választotta , új szövetségbe tömörülve, és más nemzetközi alternatív szövetség versenyein vállalva csak a versenyzést. Mindnyájan tudjuk, hogy miért. Én nem hiszem, hogy ez a sportág javát szolgálná. Ne értsen senki félre, részemről nincs harag senki iránt, talán inkább szomorúnak érzem ezt a helyzetet, hogy akikkel szinte évtizedeken át edzettünk, versenyeztünk, mára eltávolodtunk egymástól, nem igazán találkozunk, mintha két külön világban élnénk. Talán reménykedhetünk abban, hogy idővel valami kompromisszum születik, és újra egységes lesz az erőemelők nagy csapata. Melyik lesz a következő versenyed?
Ez évben szeretnék elindulni a Masters Európa-bajnokságon, mely júniusban lesz a csehországi Pilsenben. Nem versenyeztem az óta, mióta megváltoztak a súlycsoportok. Nagy kihívás, hogy esetleg sikerülne valamelyik fogásnemben vagy összetettben Európa vagy világcsúcsot felállítani. Erre próbálok felkészülni, miután elég sok időt kihagytam, csak viszonylag lassan tudok belelendülni. Időben elkezdtem az edzéseket, remélem nem lesz gondom a versenyen.
Még mindig a csúcson, Európa bajnokként 2010-ben. (jobbról)
Nagyon szépen köszönöm az interjút! A sportág nevében pedig köszönjük, hogy megteremtetted az ATLAS gépeket a sportág művelőinek. 2012. február 4.
Berke Lóránd 11
