Integrációs Fejlesztési Program

A Nemzeti Stratégiák A Koragyermekkor

Integrációs Fejlesztési Program Autizmus spektrummal élő gyermekek támogatása: Útmutatás gyakorlati szakemberek számára a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásában

A Gyermekekért, Iskolákért és Családokért felelős Minisztérium

© Crown copyright 2009

00040-2009BKT-EN

Minimális rendszerkövetelmények PC Processzor Pentium III, vagy újabb RAM Merevlemez CD/DVD-ROM meghajtó SVGA kártya Képernyőfelbontás Hangkártya, hangszórók, vagy fejhallgató Billentyűzet, egér

Operációs rendszer

128 MB 100 MB szabad hely 24 x

Mac PowerPC G4(867MHz vagy gyorsabb) 512 MB 100 MB szabad hely 24 x

16 bit színes 800 x 600

16 bit színes 800 x 600

16 bit

Szabványos

Igen(Microsoft kompatibilis)

Igen

Windows 2000, vagy újabb

Mac OS X, vagy újabb

Használati utasítás a lemez indításához Tegye be a DVD-ROM-ot a lemezmeghajtóba. A számítógép automatikusan el fogja indítani a programot, ha be van kapcsolva a gépen Autorun. Ha nem indítja el automatikusan, kövesse a következő lépéseket. Asztali gépek felhasználóinak, dupla kattintás a Sajátgépre, aztán dupla kattintás a lemez ikonra a nyitáshoz. Mac felhasználók részére, dupla kattintás a lemez ikonra az asztalon a nyitáshoz. Dupla kattintás az ‘index.htm’ fájlra.

Az Integrációs Fejlesztési Program egy befogadó program, amely az általános foglalkoztató helyeken levő gyerekek igényeinek kielégítésére összpontosít. A DVD-ROM-on és a füzetben használt fényképeken autizmus spektrummal élő gyermekek és társaik is láthatók, ahogy együtt játszanak, tanulnak. Az a tény, hogy egy adott gyerek szerepel ezeken a képeken nem azt jelenti, hogy feltétlenül autizmus spektrummal él.


00040-2009BKT-EN

Integrációs Fejlesztési Program Autizmus spektrummal élő gyermekek támogatása: Útmutató gyakorlati szakemberek számára a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásában

Első kiadás: 2009 Ref: 00040-2009BKT-EN


00040-2009BKT-EN

Jogi nyilatkozat A Gyermekekért, Iskolákért és Családokért felelős Minisztérium ezúton kívánja kifejezni, hogy a Minisztérium és annak hivatalai nem vállalnak felelősséget a jelen kiadvány információiért, sem nyomtatott, sem az interneten közzétett formában. Jelen anyagban kontextuális és gyakorlati okokból kifolyólag, ikonok, logók, software termékek és weboldalak kerültek felhasználásra. Ezek használata nem tekintendő bizonyos vállalatok vagy azok termékeinek jóváhagyásának. Az anyagban említett weboldalak a nyomtatás idején működőek voltak. Kérjük, hogy gondosan ellenőrizze a weboldalakkal kapcsolatos információkat, hogy változtak-e az óta, és helyettesítse más információkkal azokat, amennyiben szükséges.


00040-2009BKT-EN

Tartalom Bevezetés Egy egyedi gyermek Pozitív kapcsolatok Támogató Környezet Fejlődés és Tanulás


2 11 19 30 41

00040-2009BKT-EN

Bevezetés Minden gyermek egyéni igényeinek kielégítése a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásának (EYFS) a lényege. Minden gyermek a lehető legjobb kezdést érdemli az életben és azt a támogatást, amellyel a lehető legjobbat tudja kihozni magából. A koragyermekkori években szerzett tapasztalatoknak óriási hatása van a gyermek jövőjére és esélyeire nézve. Minden koragyermekkori foglalkoztató kell, hogy rendelkezzen és alkalmazzon egy olyan irányelvet, amely biztosítja az esélyegyenlőséget és, amely támogatja a tanulási nehézségekkel és a fogyatékosságokkal küzdő gyermekeket. A gyakorlati szakembereknek nagy hangsúlyt kell fektetniük a gyermekek egyéni tanulási, fejődési és gondozási szükségleteire annak biztosítására, hogy a gyermekek és családok, akikkel együtt dolgoznak, teljesen integrálttá váljanak. Az integráció, amely megteremti az egyenlő esélyeket, nem azt jelenti, hogy minden gyermekkel egyformán kell bánni, hanem, hogy észrevegyék és fejlesszék a gyermekek egyedi képességeit és, hogy az ‟integráció nem opcionális: a gyermekeknek meghatározott jogai vannak ezen a területen, és a foglalkoztatóknak, pedig, jogi felelősségei‟ (EYFS).

Mi az Integrációs Fejlesztési Program? Az Integrációs Fejlesztési Program (Inclusion Development Program = IDP) része a Kormány, speciális oktatási igényekkel rendelkező (special educational needs = SEN) gyermekek számára kialakított stratégiai programjának, részletezve a Removing barriers to achievement: the Government’s strategy for SEN (A teljesítmény korlátainak ledöntése: A Kormány SEN stratégiája) című kiadványban(DfES 0117/2004). Ez a négy eves program (2008-2011) támogatást nyújt az iskolák és foglalkoztatók vezető csoportjai számára, és szakmai fejlődési anyagot kínál a tanároknak és gyakorlati szakembereknek, akik eltérő speciális oktatási szükségletekkel rendelkező, különböző korú gyermekekkel dolgoznak együtt, a koragyermekkortól kezdve a középiskoláig. Célja: Az iskolák és foglalkoztatók független kapacitásának kiépítése, a tanárokat és a gyakorlati szakembereket segítve, hogy fejlesszék azokat a képességeket, amelyek segítenek a korai felismerésben és a gyakran előforduló igényekkel rendelkező gyermekek támogatásában; A gyakran előforduló igényekkel rendelkező gyermekek integrációjához és eredményességéhez vezető stratégiai és vezetői kapcsolatok megerősítését azzal, hogy iránymutatást és támogatást nyújt speciális oktatási igényeket koordináló szakemberek, tanárok, vezetők és menedzserek számára. Mi áll a Koragyermekkori Integrációs Fejlesztési Programjának a középpontjában? Ebben az évben, a Koragyermekkori Integrációs Fejlesztési Programja az autizmus spektrummal élő gyermekekre összpontosít. Ez minden olyan gyakorlati szakembert, tanárt és vezetőt érint, aki 0-5 éves korú gyermekekkel, a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásával foglalkozik. Bármi is a feladata, ennek a kiadványnak az a célja, hogy rávilágítson a legjobb alkalmazási stratégiákra, amelyeket Ön alkalmazni tud a munkájában, vagy munkaterületein. Az Integrációs Fejlesztési Program első éve a beszéd, nyelv és kommunikációs igényekkel rendelkező gyermekek támogatására összpontosított. Amennyiben szeretne egy másolatot ebből az anyagból, letölthető a következő linken: www.standards.dcsf.gov.uk/nationalstrategies/inclusion/sen/idp, de nyomtatott formában is megszerezhető a SCSF Publications kiadónál (cím a hátoldalon), referencia szám: 00215-2008BKTEN. Nagy valószínűséggel találhat ebben az anyagban hasznos részeket az autizmussal élő gyermekekkel való munkájához is. Számos iskola és foglalkoztató élvezi már egy koragyermekkori tanácsadónak (EYAT) és egy speciális oktatási igények koordinátorának (SENCO) támogatását. Néhány helyi hátóságnál ezeket a szerepeket ugyanazon személyek látják el. A Kormány már jelezte az igényt arra, hogy a SENCO feladatkörét összhangba kell hozni a EYAT-éval a minőség fejlesztése érdekében a koragyermekkor foglalkoztatóiban (Sure Start, Early Years and Childcare Grant Letter 07/08/01). Mindez tükrözi annak fontosságát, hogy kifejlesszünk és karbantartsunk egy teljesen integrált gyakorlati módszert, amelyben felismerik és fejlesztik minden egyes gyermek egyedülálló képességét annak részeként, hogy javítják a gyermekek tapasztalat szerzésének minőségét. Az IDP kiegészíti az EYAT-ok és a területi SENCOk munkáját a foglalkoztatók minőségének javítása és az integrált gyakorlati módszerek fenntartása érdekében.


00040-2009BKT-EN

Különböző foglalkoztatón dolgozó számos gyakorlati szakember foglalkozik kisgyerekekkel, akiknél autizmust állapítottak meg, vagy akiknek hasonló szükségleteik vannak, de még nem diagnosztizálták. Ez az anyag segít a gyakorlati szakembernek mindkét csoport támogatásában – nem szükséges az autizmusról való hivatalos megállapítás ahhoz, hogy az anyagban található tanácsokat és eljárásokat alkalmazzák. Valójában, azok a stratégiák, amelyek az autizmussal élő gyermekeknél beváltak, segítenek minden gyermeknek a korai években, a fejlődésben és tanulásban. Minden EYFS gyakorlati szakember saját felelőssége, hogy felismerje a gyermekek igényeit, és megfelelő támogatással avatkozzon be a lehető leghamarabb, hogy segítsen a gyermekeknek céljaik elérésében (Minden gyermek számít) és, hogy továbbsegítse a korai tanulási célok felé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlati szakember feladata megállapítani az autizmust, mivel ez más szakemberek és specialisták feladata. A diagnózis a gyermek alapos megfigyelésének eredménye, részletes értékelést, a szülőkkel és más szakemberekkel való beszélgetést követően. A EYFS hatékony gyakorlati módszere a gyermekek egyedi igényeire és az integrált helyzet megteremtésére összpontosít, minden gyermek számára. Előfordulhat, hogy a gyakorlati szakemberek foglalkoztatóén nincs olyan gyermek, akinél autizmust vagy autizmussal kapcsolatos rendellenességet állapítottak meg. Ez nem jelenti azt, hogy az IDP nem érinti őket. Az autizmus elismert fogyatékosság, a fogyatékosok diszkriminációja elleni 1995-ös törvény (DDA) szerint. A DDA tartalmazza a "felkészültség kötelezettséget", amely azt jelenti, hogy törvény által előírt módon minden foglalkoztatónak kötelezettsége felkészülni minden olyan fogyatékos gyermek fogadására, aki lehet, hogy később fog jelentkezni oda. Ez azt jelenti, hogy minden koragyermekkori szakembertől elvárt, hogy legalább alapszinten megértse a feltételeket, mint az autizmus és, hogy hogyan elégítsük ki a kisgyermekek szükségleteit magas minőségben, az Integrált Koragyermekkori gyakorlat módszereivel. Ez az anyag ezzel az alaptudással látja el a gyakorlati szakembereket, és utat mutat azoknak a gyakorlati szakembereknek, akik többet szeretnének megtudni erről. A gyakorlati szakembernek minden egyes gyermek egyedi tanulására, fejlődésére és törődési szükségleteire összpontosítani kell, azzal hogy: ledönti, vagy segít felülemelkedni a meglévő korlátokon figyel a korai jelekre, amelyek későbbi nehézségekhez vezethetnek, és hamar reagál azokra bevon egyéb hivatalokat, ha szükséges minden gyerek számára kihívásokat és fejlesztő gyakorlatokat biztosít. Statutory Framework for the Early Years Foundation Stage (EYFS Szabályozási Kerete, 9. oldal) Elkerülhetetlen az ilyen témájú anyagoknál, hogy általánosságban beszéljünk az autizmus spektrummal élő gyermekekről. Tehát, ezen anyag feldolgozása közben fontos, hogy elismerjük, hogy nem minden gyermek ezzel a spektrummal él meg hasonló nehézségeket, vagy rendelkezik ugyanolyan erőségekkel. Ezért, a stratégiák, amelyek az anyagban említettek, nem feltétlenül szükségesek, vagy hatékonyak minden gyermek számára. Egy átfogó értékelés minden spektrummal élő gyermekről viszont szükséges, a pontos igényeik meghatározásához. A foglalkoztatóknak alkalmazniuk kell a EYFS jóléti követelményeit, amelyek jogi előírásokat tartalmaznak, ahogy az a 1996-os Oktatási Törvényben, a SEN Gyakorlati kódexében és a 1995-ös DDA törvényben foglalt. További anyagok a fogyatékosok egyenlőségéről a „Fogyatékosok Diszkriminációja Elleni Törvény az Iskolákban és a Koragyermekkorban (DfES 0160-2006DOC-EN), és a „Fogyatékosok Egyenlőségéért az Iskolákban‟ találhatók a www.teachernet.gov.uk oldalon; a mellékelt DVD-ROM-on más törvénykezésekről is találhat itt részleteket és útmutatót.


00040-2009BKT-EN

Szaknyelv Mint sok más területen, itt is idegen kifejezések lehetnek használatosak, amikor az autizmussal élő gyermekekről beszélünk. Az a kifejezés, hogy „autizmus spektrum zavar' (ASD) gyakran olyan gyermekre utal, aki autizmussal él, úgy, mint az „ASD-vel élő gyermek‟ kifejezés. Azonban, annak a kifejezésnek, hogy „zavar‟ van egy orvosi mellékzöngéje, amelyre néhány ember gondol. Azt alapul véve, hogy az IDP a gyermekek oktatási szükségleteire összpontosít, a Koragyermekkori IDP az „autizmus spektrum‟, vagy „autizmussal élő gyermekek‟ kifejezéseket fogja használni ebben az anyagban, mivel ezek a gyakorlati szakemberek által jobban elfogadott szakkifejezések, mint a „zavar‟. Ez nincs hatással arra, hogy az autizmussal élő gyermekeknek kevésbé komoly, vagy komplex szükségletei lennének azoknál, akiknél „zavart‟ állapítottak meg. A „spektrum‟ szó használata elismeri a tényt, hogy számos kapcsolódó feltétel létezik ezen a területen, amelyek jelen vannak a korai életszakasztól kezdve, beleértve a magasan funkcionáló autizmust és Asperger szindrómát. Ebben az anyagban az „autizmus‟ szó használata az autizmus spektrum minden jellemzőjét magában foglalja. Az a kifejezés, hogy „autista‟ szintén használható az autizmussal élő gyermekekre, de az emberek egyre inkább hajlanak a „gyermek‟ vagy „gyermekek‟ szavak hangsúlyozására. Ez annak tudomásul vétele, hogy minden gyermek először is és elsősorban egy egyedi lény és nem jellemezhető az autizmusa által. Az autizmussal élő gyermekek szülei az autizmus különböző kifejezéseivel fognak találkozni. A gyakorlati szakember feladata kitapogatózni és tiszteletben tartani, hogy a szülő melyik kifejezést kívánja használni akkor, amikor a gyermekéről van szó. Ebben az anyagban a „szülő‟ kifejezés a szülőre vagy nevelőre vonatkozik. A „foglalkoztató‟ kifejezés, mindazon foglalkoztatókra és személyekre vonatkozik, akik megvalósítják az EYFS-t; ezek: iskolák, magán, önkéntes és független nevelők és gyermekgondozók. Amennyiben nem biztos valamely kifejezés jelentésében, a mellékelt DVD-ROM-on található egy szójegyzék.


00040-2009BKT-EN

Speciális oktatási igények koordinátorai (SENCOs) Minden az „Ofsted‟-nél (a brit tanügyi felügyeletnél) regisztrált koragyermekkori oktatási és gyermekgondozási foglalkoztatón követelmény a sajátos nevelési igényű tanulók ellátásáról szóló közoktatási törvényhez (DfES, 2001) való kapcsolódás. Az egyik követelmény, hogy a foglalkoztatónak ki kell jelölnie egy személyt, aki felügyeli az integráció gyakorlati módszereit. Az ő elnevezése legtöbbször SENCO (SEN koordinátor), de néhány foglalkoztatón „integrációs koordinátorként' hívják. A csapat minden tagja és nem csak a SENCO, felelős a gyermekek igényeinek kielégítéséért, de a SENCO azért is felelős, hogy biztosítsa a foglalkoztatók SEN politikájának teljes alkalmazását. A SENCO szoros együttműködésben dolgozik kulcsfontosságú emberekkel: szülőkkel, vezetőkkel, menedzserekkel, annak biztosítására, hogy a gyermekek igényei kielégítésre kerüljenek. A helyi hatóságok további támogatást nyújtanak a foglalkoztatók számára a területi SENCO-k csoportja által (ezek a szakemberek néha más elnevezést kapnak, mint “integrációs felügyelő”, vagy “speciális tanár”).

Hogyan használjuk ezt az anyagot A füzetet és az interaktív DVD-ROM-ot, melyek tartalma online is elérhető a www.standards.dcsf.gov.uk/nationalstrategies/inclusion/sen/idp oldalon, kollegákkal csoportosan érdemes használni a folyamatos szakmai fejlődést (CPD) nyújtó értekezletek alapjának megteremtése érdekében. Egyéni gyakorlati szakemberek szintén használhatják. A DVD-ROM tartalma a füzet anyagát tükrözi, valódi gyakorlatokat és tevékenységeket példázva video filmekkel, amely rávilágítást nyújt és elősegíti a további fejlődést. Ezek az anyagok segítenek a gyermekek ellátásának fejlesztésében és különösen az integráció gyakorlati módszereiben, nyújtanak támogatást, elsősorban az autizmussal kapcsolatos, vagy bármely területen előforduló autizmussal, vagy nehézségekkel élő gyermekek esetében. A vezetők és menedzserek felelőssége saját elkötelezettségük kimutatása az integráció gyakorlati módszerei felé biztosítva, hogy a gyakorlati szakemberek rendelkezésére áll a szükséges idő, amely az anyag csoportos feldolgozásához szükséges és annak lehetősége, hogy a foglalkoztatókon nyomon követő munkát tudjanak végezni. Fontos, hogy a vezetők és a menedzserek is részt vegyenek a CPD üléseken. A gyakorlati szakemberek ezen anyag feldolgozásának együttes munkája folyamán észreveszik azokat a területeket a munkájukban, amelyek kimagaslóan sikeresek és azokat is, amelyek további fejlesztést kívánnak. A gyakorlati szakembereknek szükségük lesz vezetőjük, vagy menedzserük támogatására, a foglalkoztatójukon megtörténő változások megtervezéséhez és végrehajtásához.


00040-2009BKT-EN

Azok a gyermekgondozók, akik egyedül dolgoznak, megfontolhatják egy helyi gyermekgondozási hálózathoz való csatlakozást, annak kialakítását, vagy más gyermekgondozókkal ill. a környékbeli koragyermekkori foglalkoztatókkal kapcsolatfelvételt. Nagyon hasznos az anyag csoportos feldolgozása, hogy megoszthassák tapasztalataikat más gyakorlati szakemberrel. A gyermek központok és helyi hatóságok támogató csoportjai szintén segítségül lehetnek a CPD ülések kialakításában. A helyi hatósági képzések és az integráció támogatásának részeként a helyi hatóságok munkatársai, az EYAT szakemberei és a SENCO szakemberek hasznosnak találják majd a kiadványt. Az anyag a koragyermekkori és gyermekgondozási alapképzettséget oktató trénereknek is értékes forrás lesz. Nagyon sok már meglévő információforrás található a koragyermekkori autizmussal élő gyermekekkel való munkáról. Ebben a füzetben és a DVD-ROM-on is találhatók linkek a meglévő anyagokhoz és olyan szervezetekhez, amelyek ezzel kapcsolatos támogatást nyújtanak. Használja bátran ezeket, a tágabb tudás eléréséhez és megértésének elmélyítéséhez. Az EYFS csomagot (füzetek, poszterek, kártyák és CD-ROM-ok, DCSF-00261-2008) ezzel a kiadvánnyal együtt érdemes használni. A benne lefektetett Elvek és a Hatékony gyakorlati módszerek az alapjai ennek a dokumentumnak és ez az, amire figyelni kell az anyag feldolgozásakor: további bőséges útmutatást kínálnak a hatékony gyakorlati módszerekről. Az EYFS négy Átfogó Elvet alakít ki gondolkodásunk és gyakorlati módszereink számára annak érdekében, hogy minden fiatal gyermeknek megteremtse a jogosultságot a gazdag és izgalmas tanuláshoz. Ezek az anyagok az EYFS négy témája és elve köré csoportosulnak: Egy egyedi gyermek Pozitív kapcsolatok Támogató környezet Fejlődés és tanulás Minden szakasz végén megkérjük, hogy értékelje saját gyakorlati módszereit, mint: gyakorlati szakember; SENCO; vezető, vagy menedzser (ez magában foglal minden felső menedzsment csoportot és menedzsment egyesületet). Néhány esetben lehet, hogy Ön tölti be az összes szerepet.

Tehát, mi az autizmus, mennyire gyakori és mi okozza? Az autizmus kifejezés 1940 óta van használatban, egy eltérő fejlődési mintát leírva, amely a korai gyermekkorban alakul ki. Ennek nagy hatása lehet a gyermek tanulási, együttműködési és viselkedési szokásaira. Lényegében, az autizmus egy szociális fogyatékosság: legészrevehetőbb jelei a gyermek másokkal való közreműködésén láthatóak, amely pedig arra van hatással, hogyan tanulnak és használják a nyelvet a kommunikáláshoz, hogyan játszanak és így tovább. A 8 éves kornál fiatalabb gyermekek közül 10,000-ből kb. 60 rendelkezik az autizmus valamely formájával (Medical Research Council, 2001). Az autizmussal élő gyermekek számára három fejlődési területen lehetnek nehézségeik. Ezek, mint „autisztikus triász' néven kerülnek leírásra és a kommunikációt, szociális interakciók és a gondolat és viselkedés rugalmasságát foglalja magában. Számos autizmussal élő gyermek máshogy tapasztalja meg a világot az érzékein keresztül: pl. lehetnek túl-, vagy nem eléggé érzékenyek különböző hangokra, szagokra, vagy a vizuális érzékelésre. Az autizmus okai összetettek. Tudjuk, hogy fiúknál gyakoribb, mint lányoknál (néhány aktuális becslés szerint négy fiú jut egy lányra) és, hogy az autizmussal élő gyermekek rokonságában valószínűbb az autizmus előfordulása, mint más gyermekeknél. Ezek által az információk által tudjuk, hogy a gének közreműködése által alakul ki az autizmus – de kutatások bizonyítják, hogy nem „egyetlen autizmust okozó génről' van szó. Ehelyett, valószínűnek látszik, hogy néhány eltérő gén kombináció okozza a gyermekkori autizmust. Ezek a génfaktorok működhetnek közre a környezeti tényezőkkel, de elég keveset tudunk arról, hogyan jöhet ez létre.


00040-2009BKT-EN

Akármi is az ok, az autizmussal élő gyermekek agya alig eltérően működik a tipikus gyermekekétől. Ezek a különbségek kimagaslóbb képességgel láthatják el őket bizonyos területeken, mint pl. a minta felismerés, más dolgok elérését viszont nehezebbé tehetnek. Az autizmus egy életen át tartó állapot. Azonban az autizmussal élő emberek felnőnek és fejlődnek életük folyamán és az autizmussal élő gyermekek segítésének az oktatás a kulcsa, hogy elérjék teljes potenciájukat. Néhány egyéb beavatkozás szintén hasznos lehet, de nem létezik ismert „gyógymód‟ az autizmusra. A mellékelt DVD-ROM-on található egy hasznos kvíz az autizmusról szóló igazságokról és hiedelmekről.

Az EYFS ás az autizmus Követelmények A gyermekgondozóknak a gyerekek egyéni igényeihez igazítva személyre szabott fejlődési, tanulási lehetőségeket és támogatást kell nyújtaniuk, amely elősegíti a gyermekek ellátásában való fejlődést és megadja nekik a legjobb kezdést az élethez. Minden gyermeknek egyénre szabott támogatásra van szüksége a saját tempója szerint. Azoknak a gyerekeknek, akiknek több támogatás kell képességeik kibontakoztatásához, speciális figyelemre van szükségük. Statutory Framework for the Early Years Foundation Stage (EYFS Szabályozási Kerete, 9. oldal, §1,13) Minden gyermeknevelőnek és gondozónak a koragyermekkorban, törvény általi kötelessége az EYFS fejlődést és tanulást alkalmaznia. A koragyermekkori fejlődés megalapozásában az autizmus valószínűsíthetően a fejlődés és tanulás mind a 6 területére hat. Személyes, társasági és érzelmi fejlődés: Az autizmussal élő gyermekeknek több támogatásra van szükségük annak fejlesztéséhez, hogy megértsék mások igényeit, nézőpontját és érzéseit és, hogy jó kapcsolatokat alakítsanak ki felnőttekkel, szerezzenek barátokat, pajtásokat. Az autizmussal élő gyermekek nehéznek találhatják a koncentrálást és a figyelem fenntartását, az egymás után következőséget és a megosztást. Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás: Az autizmussal élő gyermekeknek segítségre van szükségük a másokkal való hatékony együttműködésben, a váltott beszélgetésekben, a viccek és idiómák megértésében (kifejezéseknél, mint pl. "kösd fel a gatyád!"), hogy saját történeteket találjanak ki, vagy annak megjóslásában, hogy mi fog történni a történetben. Néhány gyermeknek szüksége lehet augmentatív kommunikációs eszközökre, mint pl. vizuális támogatásra, pl. gesztusokra, fotókra, vagy szimbólumokra. Probléma megoldás, gondolkodás és számolási képesség: Az alap számolási képesség egy viszonylag erős terület lehet az autizmussal élő gyermekek számára, mivel a számok rendszerezettek, kikövetkeztethetők és a számolásban használt módozatok állandó logikai szabályokat követnek. A probléma megoldás és indoklás inkább lehet nagyobb kihívás a gyermek számára az adott nehézségek miatt a rugalmas gondolkodásban, a szociális megértésben és a szóbeli indoklásban. A világ ismerete és megértése: Az autizmussal élő gyermekeknek szükségük van támogatásra a világ, főleg a társadalmi élet érzékelésében. Bátorításra lehet szükségük az új tárgyak és anyagok felfedezésében és, hogy érzékeiket a leghatékonyabb módon tudják használni. Valószínűleg nehézségeik adódhatnak az ismeretek és koncepciók általánosításában, hogy összekapcsoljanak dolgokat egymással, és összefüggéseket fedezzenek fel. Pl. talán tudja a gyermek, hogy a mosdókagyló a saját családja fürdőszobájában kézmosásra való, de lehet, hogy nem tudatosul benne, hogy más mosdókagylók is ugyanezt a célt szolgálják. Ne felejtsük el, hogy az autizmussal élő gyermekek számára nehézséget jelenthet a dolgok egy más nézőpontból való meglátása, tehát valószínűleg támogatásra van szükségük mások kultúrájának és hitének elismerésében. Fizikai fejlődés: Az autizmussal élő gyermekek számára bátorítás kellhet ahhoz, hogy kipróbáljanak új dolgokat, mivel fizikai fejlődésük nagyrészt olyan testmozgások eredménye lehet, amelyek gyakorlása közben biztosnak érzik magukat, így azokat szívesen ismétlik. Habár néhány autizmussal élő gyermek nagyon agilis is lehet, mások, pedig nem rendelkeznek kellő tudatossággal saját testük fölött, amely nehézségekhez vezet a tárgyak közötti koordinációban és a finom motoros feladatokban, mint pl. a begombolás vagy zipzár felhúzás.


00040-2009BKT-EN

Kreatív fejlődés: Néhány autizmussal élő gyermek számára a rajz és a zene viszonylag erősségnek számíthat. Azonban az, hogy sok autizmussal élő gyermek ezeken a területeken kimagaslóan tehetséges, egy hiedelem. Mindegyiküknek támogatásra van szüksége gondolataik, ötleteik és érzéseik kifejezéséhez, képzeletbeli játékokban és más gyerekekkel való szerepjátékokban való részvételhez. Néhány autizmussal élő embernek nagyon fejlett fantáziája van, és hajlamosak történeteket kitalálni egy fantázia világról, de nem rendelkeznek azzal a kreatív és rugalmas szociális képzelettel, amely lehetővé teszi számukra az olyan tevékenységekben való részvételt, mint pl. azt tettetni, hogy ők egy másik ember. A gyermekek támogatásának stratégiái a Fejlődés és Tanulás minden területén, a kézikönyv Fejlődés és Tanulás vizsgálat részében található. Néhány gyermek szükségleteinek első alkalommal való felfedezése történhet a koragyermekkorban egy gyakorlati szakember segítségével. Más gyermekek már megállapított autizmussal találkoznak először a gyakorlati szakemberrel és lehet, hogy más szakemberektől is kapnak segítséget. Fontos, hogy minden résztvevő szorosan együtt dolgozzon, hogy a gyermek és a család számára lehetővé tegyék az állandóságot. A Korai Támogatási Program (www.earlysupport.org.uk) lehetővé teszi az integrált támogatás szolgáltatásának fejlesztését a családok és szakemberek számára. Az EYFS számos részén találhat a Korai Támogatásról szóló anyagot és még több adatot erről ennek a kézkönyvnek a Támogató Környezet részében. Az EYFS Elvekkel és erkölcsi világképével egyvonalban a cél, hogy a tanulást nagymértékben játékos alapokon keresztül érjék el, bár ez nem minden autizmussal élő gyermek számára válhat könnyűvé. A felnőtteknek néha közbe kell avatkozniuk a szabadon választott tevékenységekbe azért, hogy bátorítsák a gyermeket a másokkal való játék közbeni tanulásra. Ha lehetséges, a segítséget egy kis, vagy egész csoportos foglalkozás kereteibe kell integrálni a befogadás és a szociális készségek fejlesztésének elősegítése érdekében. Az IDP inkább a „minőségi oktatásra‟ összpontosít (magas színvonalú szolgáltatás minden gyermek számára), mint a speciális ellátásra. Az ismert azonban, hogy időnként az autizmussal élő gyermekeknek intenzívebb behatásra van szükségük, néhányuk, pedig egyéni tanulás alapján ér el sikereket, mivel a csoportban történő tanulás szociális aspektusa még bonyolultabbá teheti a feladatot egy autizmussal élő gyermek számára. A legtöbb autizmussal élő gyermek nagy haladást ér el, egy hatékony foglalkozás keretein belül történő segítséggel. Azonban, mivel az autizmus komplex és életre szóló, majdnem minden gyermeknek szüksége van egy speciális szolgáltatásra, mint a beszéd és nyelv terápia és egy speciális tanárra, vagy SENCO-ra. Ezek a szakemberek segítenek abban, hogy a gyermekeknek a megfelelő tapasztalatot és tevékenységeket kínáljuk, egy magas szintű integrált EYFS környezetben. Ezek szerepéről a Támogató Környezet részben találhat többet. Külső szakemberek segítségével az iskoláknak és foglalkozásoknak ki kell fejleszteniük a saját stratégiájukat az autizmussal élő gyermekek támogatására, az EYFS-szel egyvonalban, amely stratégiát meg kell osztaniuk a szülőkkel. Részletezni kell, hogy a foglalkoztató hogyan fogja segíteni az autizmussal megállapított, vagy az autizmushoz kapcsolódó területeken fennálló nehézségekkel küzdő gyermeket. A vezetőknek és menedzsereknek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a stratégia, alkalmazásban áll és felügyelni kell csoportjukat, hogy folyamatos áttekintést és visszajelzést készítsenek a munkájukról.


00040-2009BKT-EN

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Egy gyermek, aki nemrég kezdte el a foglalkozásokat, nem teremt semmi szemkontaktust velem. A vonat készlettel játszik állandóan és nem veszi észre a többi gyermeket. Ez azt jelenti, hogy autista? Az autizmus bemutatása a TV-ben és a sajtóban egyre nagyobb szerepet kap. Ennek eredménye, hogy az embereknek jobban tudomása van róla, mint korábban. Természetes, hogy az emberek azokra a tényekre alapoznak, amiket hallottak az autizmussal kapcsolatban, és ha munkájuk kapcsán találkoznak egy gyermekkel, akinek láthatóan hasonló nehézségei vannak, elgondolkoznak „talán autista?‟. Nem szokatlan, hogy gyermekek az autizmussal összefüggésbe hozható nehézségekkel küzdenek, de ez nem jelenti azt, hogy autizmus spektrummal bírnak. A gyakorlati szakember feladata, hogy ellenálljanak azon kísértésnek, hogy egy gyermeket autistának nyilvánítsanak. Ehelyett alapos megfigyelés alá kell vetnie a gyermeket, miközben lejegyzi észrevételeit, amelyeket megoszt a szülőkkel, akik véleményét kikérve tisztázódik a gyermek erősségeiről és igényeiről. Egy idő elteltével, a szülőkkel és a foglalkozások szakembereivel való konzultáció alapján a szakembernek képesnek kell jól ismernie és értenie a gyermeket és tisztában lenni a gyermek erősségeivel és igényeivel. Amennyiben a gyermek nem ér el látható haladást az idő elteltével és a szülőkkel való beszélgetések eredményeképpen, külső szakemberek tanácsát kell kérni. Idővel, néhány gyermekről megállapítják az autizmust, míg mások jól haladnak és azok a viselkedési formák, amikkel kapcsolatban a szakember nehézségeket állapított meg csökkennek, vagy teljesen eltűnnek. Addig, amíg a gyakorlati szakember megfelelő segítséget nyújt a megállapított szükségletek és igények kielégítésére, megbeszéli a szülőkkel az aggodalmait, és ahol helyes, segítséget kér más szakemberektől, nincs ok arra irányuló aggodalomra, hogy a gyermek „nem lesz diagnosztizálva‟. Az autizmus megállapítása egy bonyolult és gyakran hosszú folyamat. Az ön szakértői véleménye fontos és, mint hivatalos értékelésként tartják számon, de nem ön az a személy, aki diagnózist állít fel.

Milyen hatása van az autizmusnak a gyermekek fejlődésére? Az autizmus gyermekekre gyakorolt hatása változó, a problémák komolyságától függően és kihathat a következő területek közül néhányra, vagy akár mindegyikre: Szociális megértés- az autizmussal élő gyermekek hajlamosak nem tudomást venni mások gondolatairól, érzéseiről és szándékairól. Ez nagyon megnehezíti számukra „mások helyébe képzelni magát‟, vagy arra következtetni, hogy mi fog történni. Pl. ha egy autizmussal élő gyermek elvesz egy játékot egy másik gyermektől, nem érti meg, hogy ezzel haragot, vagy szomorúságot okozhat a másik gyermeknek. Az arra való képtelenség, hogy meglássuk mi fog bekövetkezni, azt jelenti, hogy az új és ismeretlen események és szituációk nagyon lehangolóak lehetnek, és idegességet okozhatnak az autizmussal élő gyermek számára. Szociális fejlődés és együttműködés – A legtöbb autizmussal élő gyermek számára nehézséget okoz a más felnőttekkel vagy gyerekekkel való szociális elvegyülés. Egyedül vannak, nem tudomást véve másokról és gyakran úgy jellemzik őket, hogy „a saját világukban élnek‟. Más gyermekek esetében a társakkal való közreműködésre tett próbálkozások naivak és esetlenek lehetnek. Sokuknak kevés ötlete van a játékra, amely azt jelenti, hogy játékuk nagyban ismétlődő és magányos. Nem verbális kommunikáció - az autizmussal élő gyermekeknek nehézséget okoz a nem verbális kommunikáció. Ezt gyakran a hiányos, szokatlan, vagy hiányzó szemkontaktus, a szokványos arckifejezések hiánya és a csökkentett, vagy hiányzó mutogatás jellemzi. Azok a stratégiák, amelyeket arra használunk, hogy jelezzük, figyelünk valakire, mint a másokhoz odafordulás, bólogatás és a váltakozó párbeszéd, nagymértékben hiányos, vagy nem létezik az autizmussal élő gyermekek esetében. Szóbeli kommunikáció - beszéd: Néhány komoly autizmussal élő gyermeknél sosem alakul ki a szokványos beszéd képessége. Ahol kialakul a szóbeli kommunikáció, az sokszor észrevehetően különbözik a tipikusan fejlődő gyermekekétől. Pl. a gyermek megismételheti, amit mások mondtak, de minden értelem nélkül (ez „echolália‟ néven ismert); vagy a szövegkörnyezetbe nem illő módon beszél, mint pl. a vonatokról tart előadást, amikor azt kérdezik tőle, mit kér ebédre; vagy szokatlan ritmusban beszél és hanglejtésben, amitől beszédük „furcsa‟ lesz. Az autizmussal élő gyermekek kommunikálásának korlátozott számú oka van: hogy megkapják,


00040-2009BKT-EN

-

-

-

-

-

amit akarnak, de nem az, hogy kimutassanak valamit, figyeljenek másokra, játszanak, vagy megosszanak valamit másokkal. Megértés: Sok autizmussal élő gyermek számára nehézséget jelent annak megértése mit mondtak nekik. Néhányuknál ez a szókincs és a nyelvtan hiányosságaiból fakad, míg másoknál inkább az emberek szándékainak megértéséhez kapcsolódik, pl. amikor valaki megkérdezi „Tudod hány óra?‟, meglepődik, hogy a válasz „Igen‟. Érzékszervi rendellenességek – számos autizmussal élő gyermek rendelkezik vagy túlfejlett, vagy fejletlen érzékkel, ahol bármely érzék az öt közül lehet sérült – látás, hallás, érintés, szaglás, vagy ízlelés. Ez azt jelentheti pl., hogy a gyermek az óra ketyegését elviselhetetlennek tartja, vagy oly mértékben zavarja, hogy minden mást figyelmen kívül hagy, ami körülötte történik, és kizárólag az óra ketyegésére figyel. Egy fejletlen érintési érzékkel bíró gyermek nem érezheti a fájdalmat, ami azt jelenti, hogy teljesen leköti egy nagymértékben veszélyes viselkedés. Sok autizmussal élő gyermek küzd nehézségekkel az egyensúly és test tudatosság terén. Az EYFS-szel való elkötelezettség – a fent említett nehézségek korlátozhatják a koragyermekkori fejlődés megalapozásához való eljutását a gyermekeknek, mivel a Fejlődés és Tanulás területei szociális megértéssel és kommunikációval vannak alátámasztva. A támogatás mértéke, amelyet a gyakorlati szakemberek képesek a gyermekeknek nyújtani határozza meg annak mértékét, mekkora haladást tudnak elérni a gyermekek a Fejlődés és Tanulás területein. Ne feledjük, hogy az autizmus összetett és életen át tartó és, hogy elengedhetetlen a hatékony korai beavatkozás a gyermekek fejlődéséhez, amely végül egy olyan felnőtt élethez vezet, amely a lehető legnagyobb mértékben független. Hatékony támogatás nélkül a tanulási folyamat alatt, az autizmussal élő gyermekeknél jelentős a kockázat az alulteljesítésre a Minden Gyermek Számít eredményekben. Annak a képességnek hiánya, hogy tudjanak bánni egy ellenségesnek és összezavarónak tűnő világgal, frusztrációhoz és félreértésekhez vezethet. Azzal, hogy korai beavatkozást és magas minőségű szolgáltatást nyújtunk, amely kielégíti a koragyermekkori autizmussal élő gyermekek igényeit, a lehető legjobb kezdést adjuk számukra a tanuláshoz. További információk arról, hogy az autizmus hogyan hat a gyermekek fejlődésére és, hogy a gyakorlati szakemberek milyen elengedhetetlen beavatkozásokkal tudnak hozzájárulni a nehézségek negatív hatásainak csökkentéséhez, továbbá, hogy hogyan tudják az autizmussal élők a legjobban kihasználni erősségeiket, a további fejezetekben és a mellékelt DVD-ROMon találhatók.


00040-2009BKT-EN

Egy egyedi gyermek EYFS Irányelv Minden gyermek születésétől kezdve alkalmas a tanulásra, képes arra, hogy rugalmas, hozzáértő, magabiztos és bizakodó legyen.

Kötelezettségvállalás 1.1 Gyermekfejlődés: A kisbabák és a gyermekek egyedi módon és változó mértékben fejlődnek. A fejlődés minden területe – testi, megismerő, nyelvi, lelki, szociális és érzelmi – egyformán fontos. 1.2 Befogadó gyakorlat: Az egyének és közösségek változatossága értékes és elismert. Nem létezik gyermek, vagy család diszkrimináció. 1.3 Biztonságosnak maradni: A kisgyerekek sebezhetők. Rugalmasságuk akkor fejlődik ki, amikor fizikai és pszichológiai jólétük védett a felnőttek által. 1.4 Egészség és Jólét: A gyermekek egészsége az érzelmi, mentális, szociális, környezeti és lelki jólétük szerves része és az ezekre figyeléssel tudjuk ezt elősegíteni. A „Fejlődési Események‟ oszlopok a Gyakorlati Útmutató a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásához meghatározza a fejlődési képességet, készséget, megértés és azt a viselkedést, amire a gyermekeknek szükségük van ahhoz, hogy elérjék a korai tanulási célokat az EYFS végén. A Fejlődés és Tanulás területén végzett munkánál mindig hivatkozni kell erre az oszlopra, ami segít abban, hogy lássuk és vizsgáljuk az autizmus spektrummal élő gyermekek előrehaladását a tanulási folyamataik minden területén: Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek nem szükségszerű sorrendben haladnak át a fokokon. Néhány lépést nagyon gyorsan elsajátíthatnak, másokhoz sokkal több idő kell. Ahogy a gyermekek egyik lépésről a következőre mozognak, viszik magukkal azt, amit már elsajátítottak, folytatják azok gyakorlását, finomítanak rajtuk és ráépítik az előzőleg megtanultakra, így tanulnak. Gyakorlati Útmutató a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásához, 11. old. A gyakorlati szakembereknek óvatosnak kell lenniük abban, hogy ne éljenek feltételezésekkel a gyermekek szükségleteit illetően. Az autizmussal élő gyermekek valószínűleg rendelkeznek bizonyos nehézségekkel a személyes, szociális és érzelmi fejlődés aspektusaiban, a kommunikációban, nyelvben és írás-olvasásban, a világról szerzett tudásban és megértésében és a kreatív fejlődésben. Azonban, még a Tanulás és Fejlődés területén is, lehetnek viszonylagos erősségeik.

Miben különböznek az autizmussal élő gyermekek társaiktól? Az EYFS Irányelv alapján: Minden gyermek születésétől kezdve alkalmas a tanulásra, képes arra, hogy rugalmas, hozzáértő, magabiztos és bizakodó legyen. Azonban a legtöbb autizmussal élő gyermeknek sok segítségre van szüksége a felnőttektől ahhoz, hogy ezeket a jellemzőiket felszínre hozzák. Időnként nem tűnnek magabiztosnak, vagy bizakodónak, ehelyett frusztráltnak, zavartnak, vagy lehangoltnak látszanak. Amikor ilyen eset áll fenn, szükségük van az érzékeny felnőtt segítségére, aki biztosítja őket arról, hogy segít neki túljutni a nehézségeken. Ahogy azt a EYFS világossá teszi, a gyermekek egyedi módon és változó mértékben fejlődnek. Az a mód, ahogy a legtöbb autizmussal élő gyermek kommunikációja, szociális együttműködése, és szociális megértése fejlődik, különbözhet a legtöbb gyermekétől, mivel ők eltérő fejlődési utat követnek. Mivel minden gyermek egyedi, nem igazán lehetséges a „tipikus gyermek‟ meghatározása. Azonban, a „tipikus fejlődés‟ fogalma hasznos, amennyiben segít nekünk azoknak a területeknek a meghatározásában, ahol a gyermekeknek további segítségre van szükségük ahhoz, hogy kellő haladást érjenek el és, hogy korai beavatkozást érjünk el.


00040-2009BKT-EN

Az autizmussal élő gyermekek társaiktól a következő egy, vagy több módon térhetnek el. - Sokkal kevésbé érthetik meg mások szükségleteit, látásmódját és érzéseit. - Nehezebben barátkozhatnak, teremthetnek kapcsolatot felnőttekkel és társaikkal, és bővebb segítségre lehet szükségük annak megtanulásához, hogy felváltva végezzenek és megosszanak dolgokat. - Több nehézséget jelent számukra a nyelv használata, különösképpen a beszélgetésekbe való becsatlakozás, és - A viccek és a nem szó szerinti viccek megértése. Néhány autizmussal élő gyermek nem beszél, helyette más módon kommunikál, beleértve a viselkedéssel véghezvitt kommunikációt. - Kevésbé valószínű, hogy új elképzeléseket és tárgyakat fedeznek fel, inkább ragaszkodnak ahhoz, amit már tudnak - Sokkal jobban idegesítheti, vagy zavarhatja össze őket a megszokott rutin, vagy környezet megváltozása, vagy új, nem ismerős élmények megélése. - Kevésbé valószínű a fantáziajáték, mint karakterek eljátszása történetekben, és sokkal merevebb módon játszhatnak, ahol a tettek ismétlődnek újra meg újra a kedvenc játékaikkal. A fenti lista nem kimerítő, de magában foglalja a fő módokat, ahogy az autizmussal élő gyermekek különbözhetnek társaiktól. Természetesen időt kell szánnunk arra, hogy megismerjük „az egyedi gyermeket‟ annak megértéséhez, hogy pontosan hogy hat az autizmus az egyén fejlődésére. Egy gyakorlati szakember kérdezi: Hány eves korban lehet megállapítani egy gyermekről, hogy autizmusa van? Az autizmust nem lehet születéskor megállapítani, mert a csecsemők szociális viselkedése fokozatosan fejlődik. Néhány tanulmányban az áll, hogy az autizmust már meg lehet állapítani, lehet 6-12 hónapos gyermekeknél, azonban ez az állítás nem széles körben elfogadott. Amiben a szakemberek egyetértenek az, hogy a legtöbb gyermeknél az autizmusnak tapasztalhatók tünetei 2-3 éves korban és, hogy az autizmust ebben a korban már egyre inkább meg lehet állapítani. Néhány szülő azt állítja, hogy a gyermekük „másnak‟ tűnt már egész kicsi korban, míg mások azt mondják, hogy gyermekük kezdetben az átlagos módon sajátította el a nyelvet és a szociális készségeket, és aztán elveszítette ezeket, néhány esetben akár egy éjszaka alatt. Számos esetben az egészségügyi szakemberek vesznek észre autizmussal kapcsolatos jeleket a rutin vizsgálatok során, és ezek aztán vezethetnek egy későbbi hivatalos diagnózishoz. Azonban, mivel sok viselkedési forma, amelyet az autizmushoz kapcsolódnak, szintén része más feltételeknek is, az egészségügyi szakemberek különböző teszteket dolgoznak ki az egyéb lehetséges okozók kiszűrésére, mielőtt autizmust állapítanának meg. Ahhoz, hogy hivatalos diagnózist kapjunk az autizmusról, fenn kell állnia az autisztikus triász mindhárom jellemzőjének 36 hónapos korban még akkor is, ha ezeket nem vették észre ebben a korban. Néhány gyermeknél, főleg azoknál, ahol az autizmus korai jelei nem voltak tisztán láthatóak, a diagnózist sokkal később állapítják meg.


00040-2009BKT-EN

A gyermek egyéni profilja az erősségeiről és igényeiről az autisztikus triásszal kapcsolatban Fontos, hogy a gyermekek erősségeit felismerjék és azokra építsenek amikor az igényeik kielégítéséről van szó. Mint ahogy minden gyermeknél, azoknál is, akik autizmussal élnek, fontos, hogy minden gyermek egyedi erősségei felismerésre kerüljenek a igényeikkel együtt. Nagyon könnyű a gyermek nehézségeire összpontosítani, különösen amikor fejlődésük összes aspektusát mutatják. Még a nehézségi területeken belül is lehetségesnek kell legyen a relatív erősségek észrevétele. Pl. egy olyan gyermek, aki a szociális kommunikációt a felnőttekkel és társaival nagy kihívásnak érzi, lehet, hogy szoros kapcsolata van a kutyájával; egy gyermek akinek a rutinjába bármi változás áll be és ezt ő nehezményezi, kitörő örömmel fogadhat egy új játékot, vagy szenzoros tevékenységet. Idővel a szakember növekvő hozzáértést alakít ki minden gyermek egyedi erősségeiből és igényeiből, képes lesz részt venni az érdeklődésében és a gyermek erősségeire alapozva megtervezni a igényeinek kielégítését és fejleszteni a készségeket azokon a területeket, ahol nehézségek állnak fenn. Pl. ha egy gyermek, aki újra és újra visszatér a dinoszauruszokkal való játékra, a gyakorlati szakember kitalálhat egy egymást váltó játékot, amely a dinoszauruszokra épül. Ezen a módon a gyermek kedvenc játékát kreatív módon használják, amely inkább fejleszti a szociális együttműködést, mint a problémának láttatást, vagy valami mást, amivel a gyermeket megzavarhatjuk. Fontos nem elfelejteni, hogy a gyermeki viselkedésnek mindig van oka és, hogy minden viselkedés egy célt szolgál. Ez talán nem azonnal nyilvánvaló számunkra, de ne felejtsük el, hogy azok a viselkedések, amelyek előfordulása nem rendszeres és látszólag nem szolgálnak semmilyen hasznos célt, mindig valamilyen oknál fogva történnek. Kezdetben ez nagy nehézséget jelenthet a gyakorlati szakembernek rájönni a gyermek viselkedésének egy bizonyos módjára, de gondos és türelmes megfigyeléssel megértjük mit akar a gyermek közvetíteni felénk. Pl. a kézzel csapkodás gyakran bizarrnak, olykor veszélyesnek tűnhet az olyan gyakorlati szakember számára, aki ezt először látja. Azonban ez a viselkedés számos funkciót szolgál: a gyermek számára megnyugtató lehet, segíthet neki egy fejletlenül működő érzékét stimulálni, vagy vizuális mintázat megalkotására is szolgálhat, a gyermek szeme előtt, amit a gyermek lenyűgözőnek talál. Idővel, gondos odafigyeléssel és a kollégákkal folytatott beszélgetésekkel, a gyakorlati szakember


00040-2009BKT-EN

elkezdi megérteni a gyermekek viselkedésének okait és, hogy mik a kiváltó okok. Kevés pozitív viselkedés esetén lehetővé válik a kiváltó okok csökkentése és a viselkedés pozitív irányba terelése. Az autizmusról szóló diagnózis természetesen nem fog minden elmondani a gyermekről, mivel mindegyikük saját személyiséggel, családdal és háttérrel rendelkezik. Az autizmussal élő gyermekeknek ráadásul egyéb szükségleteik is lehetnek, mint pl. egészségügyi nehézségek, tanulási nehézségek; vagy járulékos idegi alapú körülmények, mint a diszlexia, diszpraxia, ADHD, vagy Tourette-szindróma. Mindezek a körülmények gyakrabban fordulnak elő autizmussal élő gyermekeknél, mint a tipikusan fejlődőeknél és meglétük különböző hozzáállást kíván meg.

Befogadó gyakorlat: az egyedi igények kielégítésének megtervezése Egy jól megtervezett környezet a koragyermekkorra, amely az EYFS Elvein és gyakorlatán alapul, hosszú utat tesz meg afelé, hogy az autizmussal élő gyermek szükségleteit kielégítsük. A tervezésnek a gyermek érdeklődésénél kell kezdődnie, a tevékenységeknek személyre szabottnak kell lennie és az egyedi igényekhez kell igazodnia. A foglalkoztató SENCO-jának, amennyiben igényeljük, feladata ellátni bennünket ötletekkel ahhoz, hogy megfelelő tevékenységeket tudjunk megtervezni. Egy autizmussal élő gyermek számára készült egyedi mintatervet találhatunk a kézikönyv Fejlődés és Tanulás részében és még több egyedi tervet a DVD-ROM ugyanazon részében. Ideálisan mindkét szülő részt vesz a tervező megbeszéléseken. Azonban, ahol ez nem lehetséges, nagyon fontos, hogy minden tervet megosszunk a szülőkkel, mivel ők kiterjedt tudással rendelkeznek gyermekükről, amely alapján a szakember elindulhat. A gyakorlati szakembernek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a szülők a megtervezett folyamat részeivel egyetértenek, hogy megértik a felhasználásra kerülő stratégiákat és a várható hatást. A szülőket bátorítani kell, hogy ugyanezeket a stratégiákat használják otthon is, annak érdekében, hogy biztosítsák és állandósítsák a gyermek tanulását. A gyakorlati szakemberek alkalmazhatnak olyan stratégiákat is, amelyeket a szülők találtak sikeresnek egyedi gyermeküknél. Azonban előfordul, hogy a stratégiák bizonyos feltételek mellett jobban működnek, mint másutt, fontos, hogy a szakemberek és a szülők rendszeresen átbeszéljék a gyermek fejlődését, hogy a tervet módosíthassák, ahol szükséges. Ahol egy bizonyos stratégia nagyobb fokú koncentrációt és szolgálatkészséget igényel a gyermek részéről, nem mindig megfelelő ennek otthoni megismétlése egy fárasztó foglalkoztatón töltött nap után. Egy gyakorlati szakember kérdezi: Igaz az, hogy az autizmussal élő gyermekek tehetségesek bizonyos területeken, mint pl. a zene és matematika? Mint egyedi lények, nem lehetséges az általánosítás az autizmussal élő gyermekek esetében, más szóval mindannyiuknak eltérő fokú igényrendszerük van az autisztikus triász fedte területen. Más területeken az autizmussal élő gyermekek ugyanannyira különbözőek, mint a tipikusan fejlődőek. Kis számuk lehet különösen tehetséges ezeken a területeken, mint a zene és számolás és ezek a példák jól prezentáltak a médiában, talán azt az érzetet keltve, hogy ez gyakoribb, mint a valóságban. Ami biztos, hogy minden autizmussal élő gyermek képes jó haladást elérni a fejlődésben és minél korábban fedezik fel a szükségleteiket, annál valószínűbb, hogy nagy haladást érnek el és meglévő erősségeik annál jobban fejleszthetők. A szakembereknek magas elvárással kell hozzáállniuk a foglalkozásaikon résztvevő gyermekekhez, az autizmussal élőkhöz is, de nem szabad automatikusan elvárni tőlük, hogy bármely területen kiemelkedőek legyenek.

Az előrehaladás megfigyelése A gyermekek fejlődését rendszeresen ellenőrizni kell, és ennek alapján lehet megtervezni a további lépéseket. Nem minden stratégia fog működni mindegyik gyermeknél ezért fontos a rugalmasság a tervezésen belül, hogy azok a dolgok, amelyek nem működnek, változtathatók legyenek, ha szükségesek. Természetesen fontos felismerni, hogy eltarthat egy ideig az autizmussal élő gyermekeknél, – vagy bármely gyermeknél ezzel a problémával – hogy reagáljanak az adott stratégiára és a gyakorlati szakembernek nem szabad elvárnia az alkalmazott stratégia azonnali hatását. A gyermeknek időre van szüksége, míg alkalmazkodik a feladatok új módjához, az új elvárásokhoz és a szakembereknek felkészültnek és következetesnek kell lenni abban,


00040-2009BKT-EN

ahogy egy bizonyos stratégiát alkalmaznak. A területi SENCO, vagy más bevont szakember tanáccsal szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy mennyi ideig kell kitartónak lenni bizonyos stratégiáknál, és ahol a haladás nagyon megtorpan, mikor lehet kipróbálni valami mást, vagy hogyan lehetne a tevékenységet más módon alkalmazni. A gyakorlati szakembereknek a megfigyelési folyamatot ugyanúgy kell alkalmazniuk az autizmussal élő gyermekeknél, mint ahogy azt teszik a tipikusan fejlődő társaiknál, beleértve az EYFS Profil-t is. Néhány gyermeknél további megfigyelés és adatgyűjtési folyamat javasolható a SENCO, vagy a beszéd és nyelv terapeuta által. Ahol ez az eset áll fenn, ott ezeket a foglalkoztató rendszeres ellenőrzési folyamataival együtt, nem helyett, el lehet végezni. Azonban amennyiben átfedés van, nem szükséges ugyanazt kétszer leírni, vagy megismételni a megfigyelést. A megfigyelésnek és adatgyűjtésnek kezelhetőnek kell lennie és nem szabad, hogy aránytalanul sok időt vegyen el a gyakorlati szakember idejéből. Egy gyakorlati szakember kérdezi: Hallottam, hogy sokkal több autizmussal élő gyermek van manapság, mint pár évvel ezelőtt. Ez igaz? Az igaz, hogy mostanában több gyermekről állapítják meg az autizmust, mint korábban. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az autizmus elterjedtebbé válik, habár ez is lehetséges. Nincs központi nyilvántartás azokról, akik autizmussal élnek, tehát nem lehet pontos számot tudni. Mióta Leo Kanner 50 évvel ezelőtt először írt a „klasszikus‟ autizmusról. A kutatások és a klinikai munka az autizmus fogalmának elterjedéséhez vezettek, amely azt jelenti, hogy egyre több gyermek kapja ezt a diagnózist. Az a tény, hogy 1990 óta az autizmusról jelentett esetek száma drámaian megnövekedett, amely a növekvő számú beszámolóknak, a diagnózis kritériumainak változásának, a diagnóziskor betöltött életkornak, a szolgáltatások elérhetőségének és a nyilvánosság növekvő informáltságának is lehet a következménye.

Gyermekek, akik az angolt nem első nyelvként beszélik Azoknak a gyerekek, akik az angolt nem első nyelvként beszélik, nincs több, vagy kevesebb esélye az autizmusra, mint azoknak akik csak angolul beszélnek. Azoknál a gyerekeknél, akik koragyermekkorban tanulják az angolt, mint idegen nyelvet, gyakori, hogy átmennek egy időszakon, amikor nagyon keveset beszélnek a foglalkoztatójukon; ez önmagában nem szabad még, hogy a gyakorló szakember számára aggodalmat okozzon, mivel a legtöbb gyermek először átmegy a megfigyelés, hallgatás, elmélyülési szakaszon és elkezdi érteni az új nyelvet, mielőtt kellő magabiztossága lesz ahhoz, hogy angolul beszéljen. Mint mindig, nagyon hasznos, ha a gyakorlati szakember beszél a szülőkkel a gyermek anyanyelvének, vagy anyanyelveinek fejlődéséről.


00040-2009BKT-EN

Kulturális szempontok Egy gyakorló szakember kérdezi: Igaz az, hogy az autizmus nem ismert néhány országban? Mondják, hogy néhány országban, vagy kultúrában az autizmust nem ismerik, vagy nem értik. Habár pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy szélesebb körű az elfogadás és megértés az emberek és kultúrák között az autizmussal kapcsolatban, mint hogy általánosíthatnánk egy egész országra vagy kultúrára vonatkozóan. Elnagyoltan szólva, léteznek földrajzi és kulturális különbségek a másság elfogadásával kapcsolatban és néhány kultúrában még mindig nagyfokú a megbélyegzése bármely fogyatékosságnak, különösen, amik tanulással járnak, nem pedig pusztán testi tünetek. Ezek miatt, egy gyermek autizmusát titokban tarthatják, vagy tagadhatják. Az igaz, hogy nem minden nyelvben létezik az autizmus szó, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az állapot nem ismert. Azonban fordításokban olvashatnak a problémáról, ha a szülőnek információra van szüksége: pl. ismert, hogy Angliában néhány nem angol nyelvű az autizmusról szóló anyag fordítása igen szegényes, amely szükségtelenül ijeszti meg a szülőket. A szakembereknek tudomásul kell venni, és érzékenyen kell kezelni a szülők érzéseit, nézőpontját és a felfogásukban rejlő különbségeket, kultúrájuktól függetlenül. Ahol a szülők nem beszélik folyékonyan az angolt, előfordulhat, hogy gyermekük autizmusa nem a legprecízebb módon lett elmagyarázva számukra, amely azt eredményezi, hogy nem teljesen vannak tudatában gyermekük szükségleteinek. Amikor egy gyermekről autizmust állapítanak meg, a szakembereknek célul kell kitűzni más hivatalokkal való együttműködést, segítve ezzel a szülőknek megérteni a diagnózis horderejét gyermekük fejlődését nézve és, hogy hogyan tudnak együtt dolgozni más szakemberekkel egy kölcsönösen támogató módon annak biztosítására, hogy a gyermek a lehető legjobb eredményt éri el. A gyakorlati szakembereknek nem szabad feltételezéssel élni a szülők nézőpontját, vagy felfogásuk szintjét tekintve az autizmussal kapcsolatban egy adott kultúrához való tartozás miatt.

A gyermekek biztonságának és jólétének biztosítása Azok a gyerekek, akik autizmussal élnek, szociális megértési nehézségekkel küzdenek, amely együtt jár egy befelé figyeléssel, amelyben gyakran nem látják a „tágabb képet‟, így valószínű, hogy jobban ki vannak téve a veszélyforrásoknak. Gyakran mondják, hogy az autizmussal élő gyermekeknek „nincs veszélyérzetük‟ és sokuknál valóban ez a helyzet. Amíg minden kisgyereknek meg kell tanítani, hogy a mozgó autók és éles olló veszélyesek, az autizmussal élő gyermekeknél sokkal tovább tarthat ezeknek a veszély helyzeteknek a megértése és jobban ki vannak téve annak, hogy megsérülnek, vagy – általában figyelmetlenségből – megsértenek másokat. Természetesen a kockázatokat soha nem lehet teljesen kiküszöbölni, de a gyakorlati szakemberek feladata meghatározni az elfogadható veszély szintet a foglalkoztatón belül, figyelembe véve azt, hogy az autizmussal élő gyermekek a kockázat vállalásából nem tanulnak oly módon, mint más gyermekek. A veszélyforrásokat világosan el kell magyarázni a gyermekeknek olyan nyelvet használva, amelyet megértenek. Mondjuk el a gyermekeknek pontosan, hogy hogyan viselkedjenek, amikor egy lehetséges veszélyhelyzettel találkoznak, miért fontos, hogy úgy viselkedjenek és, hogy milyen következményekkel számolhatnak, ha nem azon a módon viselkednek. Maximálisan elengedhetetlen, hogy minden gyermek megkapja a támogatást a személyes, szociális és érzelmi fejlődéséhez (PSED) a koragyermekkori tanulás éveiben és még tovább. Az autizmussal élő gyermekek a PSED-ben felmerülő hiányosságoknak fokozottan ki vannak téve, főleg ahogy idősödnek és jobban tudatában lesznek saját szükségleteiknek és annak, hogy hogyan hatnak ezek a résztvevőképességükre és hovatartozásukra. A koragyermekkorban a szakemberek feladata biztosítani az ellátottságuk szervezettségét a zavarodottság, frusztráció, lehangoltság és konfliktusok csökkentésével. Mint minden gyermeknél, ez legjobban az erősségek egyedi profiljának és az autizmussal élő gyermek igényeinek megértésével, alapos megfigyeléssel és másokkal való megbeszélésekkel érhető el. Ily módon a szakemberek személyessé tudják tenni a tanulási folyamatot a gyermek számára, biztosítva a megfelelő hozzáigazításokat ahol szükséges, mint pl. egy vizuális órarend használata, a kiszámíthatóság növelésére és a zavar és stressz csökkentésére, amelyet az okoz, hogy nem tudja mi fog történni.


00040-2009BKT-EN

A gyakorlat értékelése Lásd a Gyakorlat értékelése című részét az Elvek a gyakorlatban kártyáknak az Egy egyedi gyermekért (1.1-1.4), valamint a Hatékony gyakorlat útmutatót az EYFS CD-ROM-on és vegyük fontolóra ezeket az autizmussal élő gyermekekre vetítve.

Mint gyakorlati szakember, mennyire… van alapos tudása a gyermek fejlődéséről és, az autizmus hatásáról az egyén fejlődésében? érti a gyermekek eltérő mértékben történő fejlődését és, hogy az autizmussal élő gyermekek különböznek társaiktól? van jó képe a gyermekek erősségéről és igényeikről a foglalkoztatón belül és azon kívül? szán időt arra, hogy munkatársaival megbeszéljék a gyermekek fejlődésének szintjét? szán időt arra, hogy beszélgessen a szülőkkel – az apukákkal is – és értékeli, amit mondanak? gondolkodik el azon, hogy tudja felhasználni a gyermekek konkrét dolgok iránti érdeklődését a nehézségeket okozó területek fejlesztésére? használja fel a gyermekek erősségeit a tervezés kezdetén? ismeri el, hogy a gyermekek viselkedésnek mindig oka és célja van? tesz pozitív lépéseket a gyermekek biztonságának és jóllétének megteremtésére?


00040-2009BKT-EN

Mint SENCO, mennyire… érti az autizmussal élő gyermekek konkrét igényeit és azt, hogy hogyan lehet őket a legjobban segíteni? tudja kivel kell beszélni a foglalkoztatón bővebb segítségért és tanácsért az autizmusról? tart egy frissített listát a helyi kulcs személyekről, mint pl. a beszéd és nyelv terapeuták, speciális tanárok és stb.? tudja hol érhetők el a kulturális és nyelvészetileg megfelelő háttér anyagok és gyakorlati segítség a gyermekek és családok számára? fogadja meg tanácsként szakemberek felkeresését, és ezt mennyire illeszti be a napi teendői közé? támogatja kollegáit annak megértésében, hogyan hat az autizmus a gyermekek fejlődésére? támogatja kollegáit az autizmussal élő gyermekeknél való stratégiák megtervezésében és alkalmazásában?

Mint vezető, vagy menedzser, mennyire… van alapos tudása ezen a területen? biztosítja, hogy a foglalkoztató oktatási és fejlődési tervei tartalmazzák a követelményt, hogy minden szakember hozzáférhessen olyan oktatáshoz és fejlődéshez, ami megfelel saját szakmai igényeinek és a foglalkoztató igényeinek? bátorít és üdvözöl más szakembereket és hivatalokat a foglalkozásokon? biztosítja, hogy a személyzet, amely az autizmussal élő gyermekekkel foglalkozik megfelelően támogatott a foglalkoztatón belül és külső szakemberek által is? tervez rendszeres lehetőségeket a szakemberek számára, hogy meg tudják beszélni a gyermekek fejlődési szintjét és segítésüket? ellenőrzi vissza a gyermekek haladását, beleértve az EYFS Profil eredményének kielemzését, értékeli a haladást, és támogatja a szakembereket a szükséges változások bevezetésében a foglalkoztatón és saját munkájuk során?


00040-2009BKT-EN

Pozitív Kapcsolatok EYFS Irányelv A gyermekek szereteten alapulva tanulják meg, hogy legyenek erősek és függetlenek, és így erősítik kapcsolatukat a szülőkkel és/vagy kulcs személyekkel.

Kötelezettségvállalás 2.1 Egymás tisztelete: Minden kölcsönhatás alapja a törődő szakmai kapcsolatok és tiszteletteljes elfogadása a gyermekek és családjuk érzéseinek. 2.2 Szülők és Partnerek: A szülők a gyermekek első és legfőbb tartós tanárai. Amikor a szülők és a gyakorlati szakemberek együtt dolgoznak a korai évek folyamán, az eredmény pozitív hatással bír a gyermekek fejlődésére és tanulására. 2.3 A tanulás támogatása: meleg, bizalmas kapcsolatok jól informált felnőttekkel segíti a gyermekeket még hatékonyabban tanulni, mint bármi más. 2.4 Kulcs személy: A kulcs személy speciális felelősségi köre, gyerekek egy kisebb csoportjával foglalkozni, biztosítva őket, hogy biztonságban vannak, törődnek velük és kapcsolatot épít ki a szülőkkel.

Szülők, mint Partnerek Amint megtudja, hogy egy autizmussal élő gyermek csatlakozni fog a foglalkoztatóhoz, el kell kezdenie pozitív kapcsolatot kiépíteni a szülőkkel. A gyermek bekapcsolódása a foglalkoztatóra gondos előkészítést igényel a szülőkkel együttesen, mindegy, hogy ez otthonról, vagy egy másik foglalkoztatóról történik-e. Ideális esetben pár alkalommal találkozik a szülőkkel azelőtt, hogy a gyermek csatlakozik a foglalkozásokra, vagy családlátogatás formájában, vagy a foglalkozásokon, vagy mindkettő. Habár a szülők észrevehették egy ideje, hogy gyermekük némi nehézséggel küszködött, lehet, hogy csak mostanában tudták meg, hogy autizmusa van. A szülők reakciója a diagnózisra változó, de a szokványos érzések a sokk, idegesség, összezavartság . Mint gyakorlati szakember, sosem tudhatjuk hogy érzi magát a szülő, tehát fontos, hogy ne tegyünk észrevételeket, mint a „Tudom hogy érzi magát‟. Összpontosítsunk a gyermek erősségeire és fejlődésének pozitív aspektusaira, ugyanakkor vegyük tudomásul a szülők érzéseit és ne söpörjük félre a félre a félelmet, idegességet, vagy hiányérzetet. Biztosítanunk kell a szülőt, hogy mindent megteszünk a meghatározott nehézséget okozó területek kezeléséhez.


00040-2009BKT-EN

A szülőknek biztosítottnak kell érezniük magukat afelől, hogy a foglalkoztató szakemberei felismerik a gyermekek igényeit és, hogy elkötelezettek azok kielégítésére és biztosnak kell lenniük abban, hogy gyermekük foglalkozásokon töltött ideje biztonságos és boldog. A gyakorlati szakembereknek pozitívan kell hozzáállni a gyermek foglalkozásokra jöveteléhez, de nem kell azt érezniük, hogy autizmus „szakértőnek‟ kell látszódniuk. A szülők pozitívan választottak azzal, hogy gyermekük részt vesz a foglalkozásokon és a legjobb módja annak, hogy biztosítsuk őket, hogy jól döntöttek az, hogy elmondjuk nekik, hogy szívesen fogadjuk gyermeküket és, hogy nagyon örülünk, hogy együtt fogunk dolgozni. Őszintének kell lennünk az autizmussal élő gyermekekkel való közös munkánkban való tapasztalatainkról és azokról a képzésekről, amiket elvégeztünk, vagy el szeretnénk végezni. Mondja el a szülőknek pl., hogy áttanulmányozta ezt az IDP anyagot az autizmusról. Ha még nem dolgozott autizmussal élő gyermekkel, rendben van ennek elmondása, ha érdeklődnek, de fontos, hogy magabiztosak legyünk saját képességeinket illetően és mondjuk el világosan, hogy folytatni fogjuk tudásunk és képességeink fejlesztését ezen a területen. A gyakorlati szakembereknek informálniuk kell a szülőket más, számukra és a gyermekük számára elérhető támogatásokról a foglalkozásokon, beleértve a látogató szakembereket, mint a területi SENCO-t, specialista tanárokat, vagy logopédust. Fontos azonban, hogy ne növeljük a szülők elvárásait a privát, négyszemközti segítség mértékével kapcsolatban, amiben a gyermek részesülni fog. Minden valószínűség szerint, nem lesznek meg a feltételek ahhoz, hogy magas szintű egyéni támogatást ajánljon fel és a gyermek számára sem feltétlenül ez a kívánatos.


00040-2009BKT-EN

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Egy apuka a foglalkozásaimon azt állítja, hogy gyermeke otthon sokkal inkább úgy viselkedik, mint egy tipikus gyermek, mint a bölcsödében. Lehet, hogy ez csak ábrándozás részéről? Mit mondhatok neki? Az EYFS világosan kifejezi, hogy a szülőkkel való kapcsolatnak tiszteletteljesnek kell lenni és, mint gyakorlati szakember, mindig abból kell kiindulni, hogy amit a szülők mondanak az helyes, hacsak nem áll fenn szilárd bizonyíték az ellenkezőjére. Egy bizalmatlansággal teli kapcsolat sosem lehet pozitív. Kiválthat egyfajta védekezést a fent hallott állítás, vagy esetleg a munkájával kapcsolatos kételyt, amely érzések érthetőek. Azonban sokszor az a helyzet, hogy a gyerekek otthon másképp viselkednek, mint ahogy a foglalkoztatón és ez nem jelenti azt, hogy Ön esetleg valamit rosszul tesz. Egy pozitív hozzáállás azt jelentené, hogy megkérjük a szülőt, mondjon példákat arra, hogy viselkedik otthon a gyermeke másképp. Együtt fel lehetne fedezni a különbségeket és gondolkodni azon, vajon mi vezethet ezekhez. Sok autizmussal élő gyermek a korai években, a foglalkozásokat összezavarónak és nyomasztónak találhatja, mert ezek nagyon eltérnek az otthoni nyugodt légkörtől és a túlzott stimulálás odavezetheti a gyermeket, hogy több autizmussal kapcsolatos tünetet produkál. A szülővel való beszélgetés hasznos lehetőséget kínál a stratégiák megosztására és előfordulhat, hogy az apa elmondja gondolatait arról, hogy a család hogyan csökkenti és kerüli el sikeresen a nehéz időszakokat. Ön ezeket a stratégiákat felhasználhatja a foglalkozásain a gyermek fejlődésének és tanulásának segítésére. Az is hasznos lehet, ha (védekezés nélkül) beszélgetnénk az apával arról, hogy sok gyermek miért viselkedik otthon másképpen, mint a foglalkoztatón, biztosítva őt arról, hogy ez nem egy probléma és ugyanekkor Ön elmélyítheti a gyermekről való ismereteit, autizmusát és otthoni környezetét, saját munkáját elemezve ez által. Különösen fontos, hogy elültessük a szülőkben, hogy ők a gyermek „szakértői‟ és Ön tőlük szeretné megtanulni, hogy mit szeret, és mit nem szeret a gyermekük, az erősségeit és igényeit és milyen stratégiákat használnak a nehézségek megtalálásában. Fordítva pedig, a szülők szívesen hallanak a foglalkozások menetéről, hogy milyen tevékenységekben lesz gyermekük bevonva és, hogy ők hogy tudnak segíteni a gyermekükkel való munka során. Ez az oda-vissza beszélgetés, információk, elképzelések, és a tudás megosztása egy erős alapot alakít ki az otthon és a foglalkoztató közötti hosszú távú pozitív kapcsolathoz.

Az autizmussal élő gyermekek és más gyermekek közötti pozitív kapcsolat támogatása Ön, mint gyakorlati szakember, nélkülözhetetlen szerepet tölt be az autizmussal élő gyermekek és társaik között pozitív kapcsolat fejlesztésének elősegítésében. Amennyiben lehetséges, általában jó ötlet a csoportot felkészíteni arra, hogy egy autizmussal élő társuk fog csatlakozni. Természetesen, ha minden gyermek új a foglalkoztatón, erre nem lesz sok idő, de remélhetőleg a gyermekek lépcsőzetesen érkeznek a foglalkoztatóra és ez esetben megoldható az, hogy úgy rendezze a kezdési időpontot, hogy az autizmussal élő gyermek azután csatlakozzon, miután a többi gyermekkel sikerült ezt megbeszélni. Alternatívaként, bizonyos körülmények között alkalmasabb lenne a gyermek számára a belépéshez közeli időpontban megbarátkozni a környezettel, hogy megismerhessék a gyakorlati szakembert és megszokják a foglalkoztató hangulatát azelőtt még, hogy tele lesz más gyerekekkel. Bármely módon, ha a belépés lépcsőzetesen van kialakítva, ez viszonylag rövid időt vesz igénybe – nem jó gyakorlat az, ha a gyermeknek hónapokat kell várnia a foglalkozások megkezdéséig. Minden változtatást, ami a belépési gyakorlatot érinti, meg kell beszélni a szülőkkel, tudva azt, hogy néhány szülő számára a módosított kezdés szükségtelen stresszt és gyakorlati nehézséget okoz, mint pl. a gyermek felügyelet elintézését, míg a szülő dolgozik.


00040-2009BKT-EN

Nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy mielőtt a többi gyermekkel beszélünk, az autizmussal élő gyermek szüleitől engedélyt kell kapnunk erre. Az autizmussal élő gyermek érkezéséről a többi gyermeket közvetlen módon kell tájékoztatni, anélkül, hogy „nagy ügyet‟ csinálnánk a gyermek nehézségeiből. Jó módszer, ha a foglalkozásokon lévő gyermekek egyediségéről való beszélgetéssel kezdjük. Következő alkalommal lehet egy történetet olvasni a gyermekeknek egy autizmussal élő gyermekről és aztán folytatni azzal, hogy azt mondjuk „Jövő héten egy új kisfiú érkezik a csoportunkba. Ő egy kicsit hasonlítani fog arra a fiúra, akiről most olvastunk, és ugyanazokat a dolgokat tartja nehéznek‟. Ezután kiemelhetünk néhány nehézséget a gyermekéi közül, egyszerű nyelvezetet használva, hogy a csoport megértse. Ezután nézzük meg, hogyan reagálnak a gyermekek akkor, amikor konkrét helyzettel találkoznak. Pl. mondhatjuk „Jamal kicsit ideges lesz, ha már gyerekek túl közel mennek hozzá. Ha mellette játszotok, és ő kicsit odébb megy, a legjobb, ha nem követitek, mert ez kicsit mérgessé teheti, vagy megijesztheti‟. A beszélgetés végén érzékenyen válaszoljuk meg azokat a kérdéseket, amelyek a gyermekekben szükségszerűen felmerülnek. Fontos az ilyen beszélgetések pozitív befejezése, néhány gyermek erősségéről és érdeklődéséről beszélve, mondhatjuk pl., hogy „Jamal annyi mindent tud a dinoszauruszokról!‟, ezzel remélhetőleg inspirálva őket társuk érkezésére. Miután a gyermek elkezd járni a foglalkozásokra, fontos megfigyelni hogyan jön ki a többi gyermekkel, közbelépni a nehézségek felmerülése előtt, ha szükséges. Ha pl. a gyakorlati szakember észreveszi, hogy a többi gyerek túl közel megy az autizmussal élő gyermekhez, amely idegessé teszi, a szakember feladata emlékeztetni a gyerekeket, hogy érzi magát a kisgyerek ilyenkor és megkérni őket, hogy hagyjanak egy kis teret számára. Ahogy a gyermek egyre jobban képessé válik más gyermekekkel való együttműködésre, a gyakorlati szakember bátoríthatja a gyerekeket arra, hogy játszanak mellette, vagy együtt játszhat a gyerekekkel, ha ők örülnek ennek. A gyakorlati szakembernek fontos szerepe van abban, hogy segítse az együttműködést a játékok során amennyiben szükséges és modellezze a helyes kommunikációs viselkedést, mint pl. a váltott játékokat, vagy a helyes válaszadást, ha egy másik gyermek kérdez valamit. Azonban, ha a gyermek jól kezeli a játékok cseréjét és kommunikációt is kezdeményez (ne felejtsük el megfigyelni a kommunikáció jellegét, mint a szemkontaktust és nem csak a beszédet) a gyakorlati szakember időnként távol maradhat és hagyhatja a gyerekeket együtt játszani mielőtt még gátlásossá válnak a felnőtt ottlététől.


00040-2009BKT-EN

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Azt hallottam, hogy az autizmussal élő gyermekek nem tudnak barátságokat kötni. Igaz ez? Mint minden más területen, az autizmussal élő gyermekek is sokban különböznek egymástól, és nem szabad úgy beszélnünk róluk, mintha mindegyikük egyforma lenne. Tudjuk, hogy az autizmussal élő gyermekeknek nehézségeik vannak a szociális együttlétekben és kommunikációban, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak barátságokat kötni. Amikor egy autizmussal élő gyermek először jön el a foglalkoztatóra, nagyon nehéznek találhatják a más gyerekekkel való együttlétet először, de ez mindig az egyéniségétől függ és attól, hogy mennyi tapasztalata volt együtt lenni más gyermekekkel. A barátságok kialakítása bonyolult folyamat, amely számos lépést foglal magában. Kezdve azzal, hogy egy autizmussal élő gyermek számára ez együtt járhat más gyerekek közelségének elfogadásával; mellettük játszással és a fokozatos együtt játszáshoz vezető úttal; játékok, eszközök oda-visszaadásával; az közös figyelemmel és egymás társaságának élvezetével. Az autizmussal élő gyermeknek több segítségre van szüksége ezekhez a dolgokhoz. „Barátnak lenni‟ egy összetett dolog, de a barátságok sok formát ölthetnek. Bátorítva a pozitív kapcsolatokat a gyermekek között, célunk, hogy egymás iránti tiszteletet alakítsunk ki úgy, hogy a barátság mindkét fél javát szolgálja. Ez természetesen elérhető az autizmussal élő gyermekeknél. Van, hogy egy gyermek ritkán teremt szemkontaktust társaival, vagy továbbra is nagy nehézséget jelent számára más gyermekek elképzeléseinek megértése, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek jó barátok! A gyakorlati szakembernek feladata, hogy támogatásával segítse a pozitív kapcsolatok fejlesztését és megtartását. És ne feledjük, minden gyermek „veszekszik‟ néha – az autizmussal élő gyermekek sem különböznek ebben. Az ön segítségére lehet szükségük, hogy a félreértéseket egy pozitív módon elkezdjék megoldani. A jó képességű gyakorlati szakember segít az autizmussal élő gyermek társainak megértetni a nehézségeket, amellyel a gyermek küzd. Mint tudjuk, még a nagyon fiatal gyerekek is feltűnően elfogadják a különbségeket, és néhány gyermek aktívan keresheti az autizmussal élő gyermek társaságát. Egy gyermeket, aki nagyon kényelmetlenül érzi magát, ha túl közel kerül másokhoz, ezt tiszteletben kell tartanunk, nem szabad erőltetnünk, hogy játsszon a többi gyerekkel. Idővel a legtöbb gyermek fokozatosan kényelmesebben érzi magát mások között. ‟Kezdetnek megfelel a távoli barátság. Vitathatatlan, hogy időnként lesznek nézeteltérések a gyerekek között. A felnőttek feladata ezt nyugodtan és érzékenyen kezelni, nem elfelejteni, hogy egy autizmussal élő gyermek nagyon nehéznek találhatja a másokkal való együttérzést, vagy nézőpontjuk megértését és, hogy a gyermek reakciójának inkább ez az okozója, mint a „rosszaság‟. Egy ilyen esetben, amikor pl. egy autizmussal élő gyermek bánt egy másik gyermeket, a másik gyermek megnyugtatását követően, a gyakorlati szakember feladata tisztázni az autizmussal élő gyermekkel, hogy az ilyen viselkedés nem helyes, és vagy elmagyarázni miért van ez így, vagy a kevésbé ügyes gyermeknek egyszerűen szabályt állítani. A gyermek lehet, hogy nem érti egyelőre, de idővel képes lesz elfogadni, hogy bizonyos magatartási formák nem elfogadhatóak, még akkor is, ha továbbra is nehéz számukra a sértett gyermekkel való együttérzés. Az autizmussal élő gyermek és más gyermekek kapcsolatára mindig úgy kell tekinteni, hogy az mindkét fél számára gyümölcsöző. Az autizmussal élő gyermek számára a többi gyerek együttműködése, hatékony kommunikációjuk és fantázia játékuk egy pozitív modell és remélhetőleg idővel ők is megpróbálják imitálni ezeket a viselkedési formákat és aztán értelmes módon használni azokat, társaik és a felnőttek segítségével. A többi gyermek számára, a csoportban lévő autizmussal élő gyermek segít méltányolni, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, a másság elfogadását, kölcsönös tiszteletet és annak megértését, hogy minden gyermek egyedi és pozitív hozzáállással vesz részt a foglalkozásokon.


00040-2009BKT-EN

A pozitív kapcsolatokon keresztül való tanulás támogatása A kapcsolat minősége a gyakorlati szakember és az autizmussal élő gyermek között, minden aspektusát befolyásolja a gyermek fejlődésének. A következő rész elmond néhány stratégiát a gyermekkel való kötődés kialakításához és tanulásuk fejlesztéséhez a kialakult pozitív kapcsolaton keresztül.

Szemkontaktus Általánosságban beszélve, mi felnőttek úgy gondoljuk, hogy fontos a szemkontaktus felvétele, ha másokkal beszélünk. Azt is hajlamosak vagyunk gondolni, hogy egy gyermek akkor figyel ránk, ha minket néz. Sok autizmussal élő gyermek vonakodva teremt szemkontaktust másokkal, mások nem megfelelően teszik. Érthetően, sok gyakorlati szakember azt gondolja, hogy kulcs fontosságú a gyermekek bátorítása a szemkontaktus megteremtésére. Azonban sok autizmussal élő gyermek számára a szemkontaktus megteremtése és fenntartása kényelmetlenséget és idegességet okoz. Néhány gyermek képes szemkontaktusra, amikor nyugodt, de teljesen alkalmatlan rá, amikor összezavaró, bonyolult, vagy túl stimulált szituációban van. Ha mi gyakorlati szakemberek a szemkontaktust tűzzük ki célul a gyermekek számára, nagyon tisztában kell lennünk azzal, miért tesszük ezt. Nem helyes, ha azért várjuk a gyermektől, hogy teremtsen szemkontaktust, mert „a legtöbb ember ezt teszi‟, vagy, mert „illetlenség nem arra nézni, akivel beszélünk‟. A szakembernek nem szabad elfelejtenie, hogy az olyan szociális tartalom, mint az „illetlenség‟, nagyon nehezen értelmezhető egy autizmussal élő gyermek számára és nem szabad feltételezni egy gyermekről, hogy illetlen, dacos, nemtörődöm, csak azért mert nem követi a „nézz rám‟ elvárást. Azt sem szabad elfelejteni, hogy csak


00040-2009BKT-EN

azért mert a gyermek az arcunkba néz, még nem jelenti, hogy figyel is ránk. Az autizmussal élő gyermekeknek nagy nehézséget okoz a finom testbeszéd megértése, főleg azok az üzenetek, amelyek szemmel közvetítettek. Azzal, hogy azt várjuk a gyermektől, hogy „nézz rám‟, a gyakorlati szakember kevésbé éri el, hogy a gyerek valóban figyelni fog és részt vesz egy értelmes kommunikációban. Néhány autizmussal élő gyermeknek hatalmas nehézség a részvétel és az információk két érzékszervvel való koordinálása egy időben. Pl. lehet, hogy képes odafigyelni és emlékezni mindenre, amit egy felnőtt mond neki, ha nézheti a padlót, amíg a felnőtt beszél. Azonban, ha a felnőtt ragaszkodik ahhoz, hogy a gyermek őt nézze, a gyermek nem biztos, hogy be tudja fogadni, amit a felnőtt mond. Ilyen esetben a szakember feladata eldönteni mi a fontosabb, az, hogy a gyermek szemkontaktust teremtsen, vagy a gyermek számára, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Azzal, hogy egy autizmussal élő gyermektől azt várjuk, hogy teljesítse a mi szociális elvárásainkat, gátoljuk a tanulását. Egy olyan gyermek, aki szemkontaktust teremt, és ezt nem találja nehéznek, lehetséges olyan stratégia alkalmazása, mint a bohóc orr felvétele, vagy egy kedvenc játékot tartani az arcunk elé, hogy bátorítsuk a gyermeket a szemkontaktus megtartására. Azonban, a szakembernek tudnia kell, hogy ami itt történik az nem más, mint, hogy a gyermek az orrunkat vagy a játékot nézi, nem pedig valódi szemkontaktust keres a beszélgetés kezdeményezésére. Amennyiben ilyen stratégiák kerülnek alkalmazásra, a szakembernek teljes mértékben biztosnak kell lennie abban, hogy a szemkontaktusra való bátorítással nem zavarják meg a gyereket az arra való koncentrálásban, amit éppen mondtak.

Belépés a gyermek világába Az autizmussal élő gyermekekről gyakran mondják, hogy „saját világukban élnek‟. Ez a kifejezés arra vonatkozik, hogy nincsenek nagyon tudatában az őket körülvevő világnak és pláne más embereknek, ami sok autista gyermeknél igaz is. Mint gyakorlati szakember természetes, hogy azt akarjuk, hogy a gyermek a foglalkozásokon ossza meg világát a foglalkozásokon, hogy képes legyen együttműködni a felnőttekkel és társaikkal és kihasználja a lehetőségeket és tapasztalatokat felügyeletünk mellett. Azonban, ahhoz, hogy valóban kötődést alakítsunk ki a gyermekkel, sokat segít, ha képesek vagyunk a világot az autista gyermek szemével látni, tehát próbáljuk meg magunkat „a gyermek helyébe‟ képzelni. Ez óriási belátást enged abba, ahogy ők gondolkodnak és viselkednek és sokkal valószínűbbé teszi, hogy a gyermek is elfogadóbbá válik velünk és a foglalkozásokkal. Ahhoz, hogy „belépjünk a gyermek világába‟, követnünk kell az ő vezetését, be kell kapcsolódnunk, és imitálnunk kell hangadásaikat, és amit tesz. Ezt lehetséges közvetlenül a gyermek mellett végezni, ha ez viszont zavarja, akkor bizonyos távolságra tőle. Előre el kell döntenünk, hogy mely viselkedéseket nem fogjuk utánozni, mint a sikoltozás, vagy a dobálózás. Néhány gyakorlati szakember úgy találta, hogy azzal, hogy pontosan leutánozzuk a gyereket („tükrözésnek' is hívják) és ezzel pontosan ugyanazokat a zajokat keltjük és mozdulatokat tesszük, ahhoz vezet, hogy a gyermek most először „összeköti‟ ezeket a dolgokat és így valóban odafigyel arra, mit tesz a felnőtt; néhány esetben még kitartott szemkontaktus is történik ilyenkor. Először kicsit ostobának tűnhet a gyermek által keltett zajok és tevékenységek pontos leutánzása, ha ezeknek látszólag semmi jelentősége. Azonban meg kell próbálnunk túljutni ezeken az érzéseken és nem törődni azzal, hogy ez hogy nézhet ki mások számára. A jó tükrözéshez idő és türelem kell. A gyermek utánzásával új betekintést nyerhetünk abba, hogy miért tesznek bizonyos dolgokat. Pl. egy szakember utánozott egy gyermeket, aki gyakran lekuporodott az udvar egy bizonyos pontján és lassan ringatta magát előre és hátra. Ez nagy felfedezés volt a gyakorlati szakember számára, mivel korábban ezt csak egy rendszertelen és jelentéktelen cselekedetnek gondolta, amiről le kell szoktatni a gyermeket. Azonban, megdöbbenésére, felfedezte, hogy a gyerek pontosan arra a pontra helyezkedett, ahol a fénysugár besütött két fa között a kertben. Ahogy ringatta magát előre-hátra, megosztotta a gyermekkel annak élményét, hogy gyönyörű fény mintázatokat tűntek elő. Hirtelen „belépett a gyerek világába‟ és a gyermek viselkedése nem volt többé rendszertelen, jelentéktelen, vagy olyasmi, amiről le kell szoktatni. A szakember ezután, képes volt szélesíteni a gyermek érdeklődését a fények mintázata iránt azzal, hogy tükröket és kaleidoszkópot adott neki játszani, amely oda vezetett, hogy a csoportban minden gyermek osztozott a játékban és élvezte azt.


00040-2009BKT-EN

Miután a szakember „belép a gyermek világába‟, továbbléphetnek az egyszerű utánzástól, addig, hogy segít a gyermekeknek abban, amit csinálnak, mint a folyamatos tapsolás egy bizonyos tevékenységhez és megállítás, ha megáll a taps. Azzal is segíthetünk a gyermeknek, hogy beszéden vagy éneklésen keresztül kommentáljuk azt, amit tesz. Ez értelmet kapcsol a gyermek cselekedeteihez és hasznos modellt is nyújt a helyes nyelvhasználatról és szókincsről. A DVD-ROM-on található egy video klip erről.

A gyermek egy bizonyos érdeklődési körével való foglalkozás Sok autizmussal élő gyermeknek van egy bizonyos érdeklődési területe, amely kiteszi ideje nagy részét; gyakran a vonatok, autók, dinoszauruszok, vagy egy egyszerű tárgy, mint a toll, vagy egy doboz fedele, amelyek nem hagyományos módon érdekesek. Ezeket a konkrét érdeklődési körbe tartozó dolgokat olykor „tulajdonnak‟ hívjuk. Azonban, ennek az inkább negatív szónak a használata nem túl hasznos és jobb, ha a gyermek konkrét érdeklődésére gondolunk ha a tanulásának módját szeretnénk bővíteni. Pl. lehet, hogy van a foglalkozásokon egy gyermek, akit kimondottan érdeklődik a dinoszauruszok iránt, de aki nem szívesen foglalja el magát „piszkos dolgokkal‟, mint a főzés, vagy az agyaggal és tésztával dolgozás. Ahhoz, hogy a gyermeket arra bátorítsuk, hogy részt vegyen ezekben a tevékenységekben, dönthetünk úgy, hogy dinoszaurusz kekszeket sütünk, vagy dinoszauruszt formázunk agyagból. Ily módon a gyermek konkrét érdeklődését használjuk fel annak bátorítására, hogy kiszélesítse tevékenységeinek körét és kipróbáljon olyan dolgokat, amelyekben korábban nem akart részt venni. A gyermek érdeklődési körébe tartozó dolgot szintén fel lehet használni, mint ösztönzés, vagy jutalmazás, arra bátorítva, hogy részt vegyenek egy általunk választott tevékenységben. Pl. a gyakorlati szakember mondhatja, „ha leülsz és megcsinálod velem ezt a puzzle-t, utána megkereshetjük a nagy doboz dinoszauruszt.‟ A nyelvileg kevésbé fejlett gyermekek számára elég lehet a „először puzzle, utána dinoszauruszok‟. Amennyiben ezt a stratégiát alkalmazzuk, ennek ösztönzőnek kell lennie, soha nem büntetőnek. Pl. nem helyes azt mondani a gyereknek „ha nem csinálod meg velem ezt a puzzle-t, nem játszhatsz ma a dinoszauruszokkal‟. Ne felejtsük el, hogy a kommunikáció módja, amelyet a gyerekkel szemben használunk, mint gyakorlati szakember, kulcsfontosságú a pozitív kapcsolatok kialakításához.


00040-2009BKT-EN

A gyakorlati szakemberek gyakran aggódnak, hogy a gyermek túl sok időt tölt el a konkrét érdeklődésével, és nem eleget más dolgokkal. Azonban az EYFS világosan elmondja, hogy a szakembereknek a gyermek érdeklődési körébe tartozó dolgokat, elsődlegesnek kell venniük a tanulásuk fejlesztéséhez. Amikor egy gyerek újra és újra leköti magát valamilyen ismétlődő tevékenységgel, mint pl. az autók sorba rakása, amelyről gyakran azt gondoljuk, hogy kevésbé pozitív tevékenység, feladatunk, hogy kiszélesítsük ezt a játékot számára, esetleg bátorítva a gyermeket, hogy rakja őket sorba színek, méretük, vagy alakjuk szerint, vagy, hogy készítsen garázst az autóknak. Fontos, hogy minden felnőtt-vezette játéknak jelentősége van, pl. kiválogatni az autókat méretük szerint, úgy, hogy beférjenek a különböző méretű garázsokba, vagy színek szerint, hogy a „vásárló‟, aki kék autót szeretne vásárolni a szalonból, láthatja, hogy melyikek közül kell választani. A gyermek által kedvelt tevékenységeknél, amelyben a felnőtt is részt vesz, mint amikor a foglalkoztató buborékokat fúj és a gyermek szétrobbantja őket, a foglalkoztató feladata a legtöbbet kihozni, hogy kétirányú kommunikáció alakuljon ki. Pl. a felnőtt fújhat pár buborékot, majd megáll, és várakozón néz a gyermekre, vagy azt kérdi „Még?‟. Fontos, hogy rengeteg alkalmat adjunk a gyermeknek a válaszadás bármely módjára – szóbeli, vagy nem szóbeli – ha azt jelzi, hogy a gyermek meg akarja ismételni a tevékenységet, tudomásul kell venni, vagy azonmód kell cselekedni. A beszélő gyermekeknek a felnőtt azt mondhatja „Vigyázz, kész…‟ és bátoríthatja a gyereket, hogy azt mondja „Rajt!‟ azért, hogy a buborékok újra elinduljanak. Amikor a gyermek szeretné maga fújni a buborékokat, ez egy hasznos alkalom a cserejátékra. A gyermek érdeklődési területén történő Fejlődésről és Tanulásról, a kézikönyv hasonló című fejezete alatt találhat több információt, vagy a mellékelt DVD-ROM-on.

Elfogadni a gyermeket azért, amilyen Remélhetőleg ez a fejezete a könyvnek elgondolkodtat arról, hogy, mint foglalkoztató, hogyan tud kiépíteni pozitív kapcsolatot az autizmussal élő gyermekkel és hogyan lehet kialakítani pozitív kapcsolatot a szülőkkel és társakkal. Ennek a folyamatnak egy része magában foglal egy növekvő ráébredést arra, hogy az autizmus egy életen át tart, amely a gyermek életére végig befolyással lesz. A foglalkoztatók nyilvánvalóan arra bátorítják a gyermeket, hogy alkalmazkodjon a foglalkozások szabályaihoz és, hogy „beilleszkedjen‟ amennyire csak lehetséges. Azonban, ezzel egy időben szintén észre kell venni, hogy az autizmussal élő gyermek eltérően tesz dolgokat, más megvilágításban lát dolgokat, és továbbra is nehéznek, kellemetlennek, vagy kihívásnak tart bizonyos dolgokat. Ahelyett, hogy megpróbálnánk megváltoztatni a gyermeket, a készséges foglalkoztató azt célozza, hogy a gyakorlati módszereket igazítsa a gyermek igényei szerint, elfogadva a gyermeket azért aki, megtalálva a nehézségi területeket, ugyanakkor örülni a gyermek sikereinek. A gyermek autizmusát személyiségük részeként kell elfogadni, nem pedig valamit, amit tagadni kell, vagy „megszabadulni‟ tőle.


00040-2009BKT-EN

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Tudom, hogy az autizmussal élő gyermekek nehezen fogadják el a változást. Ez azt jelenti, hogy a gyermek kulcs-személye kell, hogy legyen az egyetlen személy, aki foglalkozik velük? Igaz, hogy az autizmussal élő gyermekek nehezebben veszik a változásokat, de ez nem jelenti azt, hogy a kulcs-személy legyen az egyetlen aki dolgozik velük. A kulcs személy általában az, aki a legnagyobb támogatást nyújtja a gyermeknek, különösen a kapcsolatok kialakításának korai szakaszában, ahol a kulcs személy biztosítja a gyermek biztonság érzetét, és, hogy törődnek vele és pozitív kapcsolatot alakít ki a szülőkkel. Azonban, se nem reális, se nem megkívánt, hogy ő legyen az egyetlen támasza a gyermeknek, vagy, hogy minden idejüket velük töltsék. Ahogy az autizmussal élő gyermekek egyre magabiztosabbá válnak a foglalkozásokon, és képessé válnak a másokkal való együttműködésre, egyre több időt tölthetnek el velük különböző felnőttek, átvéve a vezetést a gyermekektől és teret hagyva nekik ahol szükséges. A személyzetnek rugalmasnak kell lennie, amikor a kulcs embereket meghatározza, mivel a gyermek nem feltétlenül a hozzá rendelt kulcs személlyel épít ki szoros kapcsolatot. Ahol a gyermek szoros kapcsolatot épít ki egy bizonyos foglalkoztatóval, célszerűvé válik, hogy ez a foglalkoztató váljon a gyermek kulcs emberévé, még ha nem is ők voltak az eredetileg meghatározott kulcs emberek. Ne felejtsük, hogy a gyakorlati módszereknek kell alkalmazkodniuk a gyermek igényeihez, nem pedig a gyermektől kell elvárni, hogy igazodjon a foglalkozások rutinjához és gyakorlatához. Előfordulhat, hogy néhány esetben a gyermeknek van egy tanító asszisztense (TA) Ilyen esetben is érvényes a fenti elv, ne az asszisztens legyen az egyetlen személy, aki foglalkozik a gyermekkel, mivel a támogatás végső célja, hogy növeljük az önállóságot, hogy ne kelljen állandóan a gyermek mellett tartózkodni. Azonban, ha a kihelyezett TA beteg, vagy eltávozáson van, egy ott tartózkodó kolléga, aki ismerős a gyermek számára, kell, hogy átvegye a helyét. Nem jó gyakorlat egy ismeretlen felnőtt alkalmazása (pl. egy ügynökségtől), mint a TA helyettesítése a gyermeknél, mivel a gyermek ezt egy váratlan változásnak foghatja fel, amivel nehéz megbirkóznia.


00040-2009BKT-EN

A gyakorlat értékelése Lásd a Gyakorlat értékelése című részét az Elvek a gyakorlatban kártyáknak a Pozitív kapcsolatokért (2.1-2.4), valamint a Hatékony gyakorlat útmutatót az EYFS CD-ROM-on és vegyük fontolóra ezeket az autizmussal élő gyermekekre vetítve.

Mint foglalkoztató, mennyire… dolgozik együttműködésben a szülőkkel, hogy egy pozitív és kölcsönösen támogató kapcsolatot alakítsanak ki? készíti elő a gyermek belépését a foglalkozásokra? veszi tudomásul a szülők érzéseit a gyermekről kapott diagnózisról? tájékoztatja a szülőket arról, hogy létezik segítség számukra és gyermekük számára? használja fel a szülőktől kapott információkat a gyermekről, hogy fejleszteni tudja a gyermekről szerzett tudását és gyakorlatának módszereit? támogatja az autizmussal élő gyermekek és társaik közötti pozitív kapcsolatot? készíti fel a gyermekeket társuk érkezésére a foglalkozásokon? tájékozódik döntése előtt arról, hogy bátorítsuk-e a gyermeket a szemkontaktusra, vagy ne? próbálja megérteni a világot a gyermek szemével? követi a gyermek vezetését azért, hogy együttműködésre bátorítsa? foglalkozik a gyermek egy bizonyos érdeklődési körével azért, hogy szélesítse tudását? gondoskodik arról, hogy a felnőtt irányította gyakorlatoknak mondanivalója legyen? hozza ki a legjobbat a lehetőségekből, hogy két-irányú kommunikáció alakuljon ki a gyermekkel? fogadja el a gyermeket annak, aki?

Mint SENCO, mennyire… dolgozik együtt a foglalkoztatókkal és a szülőkkel, hogy egy állandó hozzáállás alakítson ki a gyermek tanulásához otthon és a foglalkozásokon és – amennyiben szükséges – a foglalkozások között? alakít ki pozitív kapcsolatot más ügynökségekkel és látogatja a szakembereket?

Mint vezető vagy menedzser, mennyire… számol be róluk és értékeli a foglalkozásokat a szülőkkel együtt, figyelembe véve a szülők visszajelzéseit? gondoskodik a hatékony két-oldalú kommunikációról a foglalkoztatók és a szülők között? gondoskodik arról, hogy a személyzeti rendeződések rugalmasak, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermek által preferált felnőtt legyen a kulcs-személyük? tudja és ossza meg az információkat a szülőkkel arról, hova mehetnek a szülők lakóhelyeiken belül, hogy segítő csoportokban, autizmus kurzusokon vegyenek részt? létesít kapcsolatot más foglalkozásokkal és oszt meg információt olyan gyermekekről, akik több, mint egy foglalkozáson vesznek részt? gondoskodik arról, hogy a rendszer lehetővé teszi a foglalkoztatóknak, hogy visszajelzést kapjanak, fejlesszék készségeiket és gyakorlatot szerezzenek az autizmussal élő gyermekkel való munkában – pl. képzési tervek, társak megfigyelése, felső személyzet visszajelzése? teremt időt és segítséget a SENCO számára, hogy teljesítsék szerepüket?


00040-2009BKT-EN

Támogató Környezet EYFS Irányelv A környezetnek kulcs szerepe van a gyermek fejlődésének és tanulásának kiterjesztésében.

Kötelezettségvállalás 3.1 Megfigyelés, Értékelés és Tervezés: A csecsemők és gyermekek először egyedi lények, mindegyikük egyedi képességekkel. A programok és rutinok a gyermek igényével érkeznek. Minden tervezés a gyermek megfigyelésével kezdődik azért, hogy megértsük és figyelembe vegyük jelenlegi szükségleteiket, fejlődésüket és tanulásukat. 3.2 Támogatni minden gyermeke: Az a környezet, amely megtervezett gyakorlatokon és tevékenységeken – amelyek kihívások de teljesíthetők - keresztül segíti a gyermek tanulását. 3.3 A tanulási környezet: Egy gazdag és változatos környezet segíti a gyermekek tanulását és fejlődését. Megadja nekik a magabiztosságot, hogy felfedezzenek és tanuljanak, biztonságban, mégis kihívásokkal telve, benti és kinti terepen. 3.4 A tágabb összefüggés: más foglalkozásokkal, szakemberekkel, egyénekkel és csoportokkal partnerségben működve az egyesületen belül, segíti a gyermekek fejlődését és előmenetelét a Minden Gyermek Számít irányába: egészségesnek lenni, biztonságban lenni, élvezettel sikereket elérni, pozitív együttműködést kialakítani, és gazdasági jólétet elérni.

Megfigyelés, értékelés és tervezés Magas minőségben, hatékony foglalkozásokkal, a foglalkoztatók a napi rutin feladataként rendszeresen megfigyelik és értékelik a gyermekeket. Megfigyeléseiket és értékeléseiket arra használják fel, hogy meghatározzák a gyermekek igényeit, a tanulás következő lépéseit és izgalmas, motiváló élményeket tervezzenek minden gyermek számára. A folyamat részeként a foglalkoztatók feladata, hogy rendszerezetten megfigyeljék és értékeljék a gyermek fejlődésének minden területét és megtervezzék egyéni igényeik kielégítését. Egy autizmussal élő gyermek nem feltétlenül azok által az élmények által lesz izgatott, vagy motivált, mint a gyermekek többsége. Ez alapos megfigyelést és értékelést kíván mindenek felett, mivel elengedhetetlenül fontos a foglalkoztató számára, hogy olyan megfelelő élményeket nyújtson a gyermeknek, amelyek lekötik és amelyek a gyermek jelenlegi fejlődési szintjéhez vannak igazítva és saját igényeit célozza. Minden rutin és program a gyermek igényeihez igazodjon, ne pedig a foglalkozásokon részt vevő felnőttéhez. Használja az „Egy egyedi gyermek‟ részben megszerzett tudását és a DVD-ROM-ot az autizmussal élő gyermek értékeléséhez segítségül.

Támogatni minden gyermeket Egy jól megtervezett környezet minden gyermek tanulását támogatja, függetlenül igényeiktől. Fontos, hogy a környezet hozzá legyen igazítva az egyéni igényekhez és a megtervezett élmények és tevékenységek kihívásokat adjanak, de elérhetők legyenek. A következő rész azt írja le hogyan lehet a tanulási környezetet a legjobban kialakítani ahhoz, hogy egy autizmussal élő gyermek igényeihez legyen igazítva. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen környezet más gyermekek tanulását is támogatni fogja a foglalkozásokon.


00040-2009BKT-EN

A tanulási környezet A foglalkoztatóknak meg kell vizsgálniuk a környezetet, amelyet nyújtanak és meg kell nézni hogyan fog ez hatni a gyermekek tanulására. Gondolkodjunk el a környezet mindkét aspektusán, a pozitívon, amely az autizmussal élő gyermeket segíteni fogja és a jelenlegi körülménynél felmerülő negatív aspektusokon is, amelyek gátolják a gyermeket a tanulásban és, amely változtatást igényel a gyermek igényeinek kielégítéséhez. A környezet átgondolásakor figyelembe kell venni? A fizikális környezetet, bent és kint; Az érzelmi környezetet, vagy feltételeket a tanuláshoz A szélesebb környezetet – más szakemberek hozzájárulását a gyermekek tanulásához

A fizikai környezet: bent és kint A Pozitív Kapcsolatok fejezetben beszéltünk a „belépés a gyermek világába‟ témáról és a dolgok szemléléséről az ő látásmódjuk szerint. Ez érvényes a foglalkozások fizikai környezetének átgondolására is, a gyermek nézőpontjából, és annak megfontolására, hogyan tudnánk azt a lehető legnagyobb mértékben „autizmus baráttá‟ tenni. A következő pontok segíthetnek és a foglalkozásokon részt vevő gyermekek igényeihez igazíthatóak.

Vizuális segítő anyagok Egy nyüzsgő foglalkozás bármely gyermek számára összezavaró lehet, de főleg az autizmussal élő gyermekek számára az. A vizuális segédanyagok, mint a beton tárgyak, fotók, képek és szimbólumok, gyakran segíthetik a gyermek tanulását. Azonban fontos a helyes vizuális segédanyag használata a gyermek megértésének szintjéhez igazítva. Pl. sok kisgyermek nem tesz összefüggést egy szimbólum és aközött amit ez reprezentálni akar, de sokkal valószínűbb, hogy felismernek fényképeket, legalábbis kezdetben. Egy beszéd és nyelv terapeuta, SENCO, vagy specialista tanár segíthet eldönteni, hogy a vizuális segítésnek melyik formája lehet a leghatékonyabb egy bizonyos gyermeknél. A valódi tárgyak gyakran arra használatosak, hogy felkészítsék a gyermeket, mi történik nemsokára – pl. egy villa használata jelezheti a gyermeknek, hogy majdnem ebédidő van. Az ily módon használatos tárgyakat néha „tárgynak vagy referenciának‟ hívjuk. Az olyan tárgyak, mint a homokóra szintén hasznos ahhoz, hogy a gyermek megértse mennyi ideje maradt mielőtt a következő dolog megtörténik, mint a rakodás ideje, vagy a sorra kerülés a számítógépen vagy biciklin. A gyermek ily módon való felkészítése a változásra gyakran segít a frusztráció és idegesség csökkentésében. A vizuális segéd rendszerekről még több információ található a DVD-ROM-on.


00040-2009BKT-EN

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Egy beszéd és nyelv terapeuta javasolta, hogy használjunk vizuális órarendet a gyermekkel a foglalkozásokon. Mi ez pontosan és hogy működik? A vizuális órarend egy hasznos eszköz, amely segít a gyermeknek megérteni a lépések egymásutániságát és a sorrendet ahogy a tevékenységek követni fogják egymást. A kisgyerekeknél a vizuális órarend általában nagyon egyszerű: rakunk bele fotókat és szimbólumokat, amelyek a tevékenységeket, vagy a feladat egy részét reprezentálják, olyan sorrendben, hogy a gyermek lássa mi következik először, másodszor, és így tovább. Illesszünk egy szót az ábra alá – így bárki, aki az órarendet használja a gyerekkel ugyanazt a szót fogja használni, az összezavarodás elkerülése érdekében. Néhány helyen a vizuális órarendet feltűzik egy táblára, ugyanarra a helyre minden nap, másutt a gyerek állandóan magánál tartja. Megpróbálhatjuk a tépőzár használatát egy olyan órarend létrehozására, amit könnyű változtatni. Ne felejtsük rövidre és egyszerűre alakítani. A beszéd és nyelv terapeuta, aki a vizuális órarend használatát javasolta, többet tud mondani erről és segítséget is tud nyújtani annak eldöntésében, hogy a szimbólumok vagy a fotók működnének-e jobban egy bizonyos gyermeknél. Egy SENCO szakértő szintén tanáccsal és támogatással tud szolgálni az autizmussal élő gyermekekkel való vizuális órarend használatával kapcsolatban.

Zajszint Néhány autizmussal élő gyermek nagyon érzékeny lehet a hangos zajra, vagy akár bizonyos zajokra, amik nem hangosak, mint pl. egy WC lehúzás. A gyermek gyakran befogja a fülét amikor hangos zajt hall és fájdalmas arckifejezést ölt. Habár a legutóbbi kutatások azt állítják, hogy ahol az autizmussal élő gyermekek nagyon érzékenyek a hangos zajra, inkább félelemből, mint fájdalomból fakad. Még nem tudjuk miért félnek a hangos zajoktól, de riadt válaszuk a hangos, vagy nem tetszést keltő zajra gyakran csökkenthető azzal, ha gyengéden felfedjük a hangos zajt számára, miközben biztonságban érzi magát. Ezt a folyamatot gyakran „deszenzitizációnak' hívjuk.


00040-2009BKT-EN

Erről többet a következő „Egy gyakorlati szakember kérdezi‟ részben olvashatunk.

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Egy autizmussal élő gyermek a fogadó órámon minden alkalommal nagyon stresszessé válik ha hangos zajt hall, mint pl. a dobverés, vagy ha egy másik gyermek kiabál. Mit tegyek? Nem valószerű és nem is kívánatos, hogy kizárjunk minden hangos zajt a foglalkozáson. Azonban a foglalkoztatók emlékeztethetik a többi gyereket, hogy a hangos zaj idegessé teszi az autizmussal élő társukat és esetleg be lehet vezetni egy szabályt, hogy a hangos zajt csak bizonyos helyeken – zene sarokban, vagy az épületen kívül – teremthetnek. Jó, ha a stratégiákat megbeszéljük a szülőkkel, hogy ha egy hirtelen hangos zaj esetén, amire nem lehet felkészülni a gyermek nagyon stresszes lesz. Ha a foglalkoztató tudja, hogy hangos zajjal fog járni valami, pl. ha fúrók dolgoznak az úton odakint, készítsük fel a gyereket arra figyelmeztetve, hogy ez fog történni, elmagyarázva mi történik és miért. Az is jó ötlet lehet, hogy rögzítjük a fúrók hangját és halkabb hangerővel visszajátsszuk neki, hogy tudják, ilyen hangja van. Amikor a gyermek nyugodt és biztonságban érzi magát, a rögzített hangok visszajátszhatók neki, nagyon halkan először, aztán emelkedő hangerővel, figyelve a gyermek reakcióját gondoskodva arról, hogy nem okoz neki stresszt. Ezt még játékos formában is el lehet képzelni, amikor a gyermek irányítja a hangerőt és a felnőttnek ki kell találni milyen hangosan fogják hallgatni azt. Idővel a legtöbb autizmussal élő gyermek egyre jobban megtanulja kezelni a hangos zajokat még akkor is, ha továbbra sem szereti azokat. Javasolt, hogy a foglalkoztatók kérjék ki más szakemberek tanácsát, mielőtt elkezdik az deszenzitizáció programot.


00040-2009BKT-EN

Vizuális zavarok Ugyanúgy, ahogy néhány autizmussal élő gyermek nem szereti a hangos zajt, néhányuk túlstimulálttá válhat ha túl sok vizuális zavaró tényező keletkezik a foglalkozásokon. Ezt „hiperérzékenységnek‟ is hívják. Az autizmussal élő gyermekek hiperérzékenyek lehetnek hangokra, vizuális stimulációkra, szagokra, ízekre, érintésre, vagy ezek bármely kombinációjára. Ha túl sok vizuális zavartényező lép fel a foglalkozáson, vagy egyszerűen csak „túl sok a néznivaló‟, a gyermek diszorientálttá válhat és nem tudja mire összpontosítson. Más esetben, koncentrálhat akár csak egyetlen kis dologra, mint egy esőcseppre az ablaküvegen és képes megfeledkezni minden másról a szobában. Tudjon meg többet a vizuális zavarokról a „Egy gyakorlati szakember kérdezi‟ részben itt alább. Egy gyakorlati szakember kérdezi: Hallottam, hogy a foglalkozásokon nem ajánlott képeket, vagy ábrákat hagyni a falon, ha egy autizmussal élő gyermekkel dolgozunk. Ez igaz? Sok autizmussal élő gyermeket könnyű megzavarni vizuális stimulációk által és túlstimulálttá válnak ha túl sok dolog van a falakon és lóg a mennyezetről. Ezért jó dolog, ha van egy területe a foglalkozásnak, ahol a falak nem ábrákkal tarkítottak, távolabb az ajtóktól, ablakoktól és egyéb vizuális zavaró tényezőtől. Ennek a területnek a lehető legcsendesebbnek kell lennie, hogy a gyermeket ne zavarják a zajok. Jó ötlet lehet ennek a területnek az elszeparálása spanyol fallal, vagy elválasztóval. Ez a „nyugodt terület‟ bármelyik gyermek által használható lehet, ahova elvonulhat, ha nyomasztónak érzik a sürgést-forgást a foglalkozásokon, vagy egyéni, ill. kiscsoportos felnőtt vezette foglalkozásokra is lehet használni, ahol a gyermeknek egy kézügyességi gyakorlatra kell koncentrálnia és arra, hogy mit mond a felnőtt. Nem reális azt elvárni, hogy a foglalkozások egész területén ábrák nélküli csupasz falak legyenek – gondoljunk bele milyen unalmasan nézne ki és annak lehetősége sem lenne meg, hogy kirakjuk a gyermekek munkáit, vagy izgalmas ábrák útján stimuláljuk tanulásukat. Amíg van egy olyan része a foglalkoztatónak, ahol a falak viszonylag csupaszok, fontos a foglalkoztató többi részét a lehető legvonzóbbá, érdekesebbé tenni.

Világítás Sok foglalkoztató mennyezeti fénycső van megvilágítva, amelyre néhány autizmussal élő gyermek különösen érzékeny. Számukra ezek a lámpák folyamatosan vibrálónak hatnak, amely stresszes és kényelmetlenség érzést okoz, vagy fokozódó, ill. ismétlődő cselekvéshez vezet. Ha ez az eset áll fenn a foglalkozáson egy gyermekkel, tervbe kell venni a fénycső világítás helyettesítését, kellemes, nem vibráló világítással. Amennyiben ez nem megoldható, csökkenteni kell a fénycső használatát – ha fényes nap van, fontoljuk meg, kelle a világítás. Egyéb javaslat, hogy kicseréljük a fluoreszkáló villanykörtéket újakra, amelyek kevésbé vibrálnak, vagy egy kislámpát helyezünk el egy közönséges izzóval a gyerek játékához közel, de úgy, hogy ne érje el.

Teret hagyni a gyermeknek Az autizmussal élő gyermeknek kell egy hely, ahova elvonulhat, amikor ideges, stresszes, vagy túlfűtött. Legyenek itt kényelmes ülőkék és szeresse a helyet minden gyermek, ne csak az autizmussal élő. A foglalkoztatónak tudnia kell, hogy a gyermek számára nagyon nehéz a felkínált összes tevékenység elvégzése és könnyen kifárad, nyomottá válik azáltal, hogy akármennyi időre egy csoport gyerek között kell ülnie. Emiatt a foglalkoztatónak rugalmasnak kell lennie és elvárásaikat a gyermek igényeihez kell alakítania. Pl. fel lehet kínálni a lehetőségét annak, hogy csak az utolsó öt percre kapcsolódjon be egy történetbe, vagy körjátékba. Ez megadja a lehetőséget a foglalkoztatónak, hogy egyedi módon mutassa be a csoport játékot – pl.


00040-2009BKT-EN

megosztani a gyermekkel a könyvet - aztán becsatlakozni a csoportba a történet végéig. Időnként jobb a gyermek számára a csoportos foglalkozásokon azok elején részt venni és aztán egy csendes tevékenységet folytatni egy felnőttel, a foglalkoztató egy másik területén. Ne feledkezzünk meg arról azonban, hogy ez bátoríthatja a gyermeket annak a szokásnak a felvételére, hogy a tevékenységeket a közepén otthagyja. Idővel, a gyermeknek egyre több időt kell képesnek lennie eltölteni a csoportos foglalkozásokon és végül sikerülnie kell végig maradnia. Mivel az autizmussal élő gyermekek hajlamosak preferálni saját társaságukat, a foglalkoztató feladata kell, hogy legyen, hogy növelje a szociális együttműködést felnőttekkel és a társakkal is. Ez egy fontos cél, de emellett meg kell adni a gyermeknek a lehetőséget, hogy kis időt eltöltsön magában is minden nap, ha így akarják. Mindannyiunknak szüksége van egyedül töltött időre!

Világosan meghatározott területek Ahhoz, hogy a foglalkozást kevésbé összezavaróvá és jobban kiszámíthatóvá tegyük, jó ha van minden tevékenységnek egy világosan meghatározott területe. Pl. használhatunk különböző színű asztalokat a különböző tevékenységekhez, vagy felcímkézhetünk területeket szavakkal és fényképekkel, vagy bármivel amire használjuk. A foglalkoztató szakember ne cserélgesse fel a területeket, így kevésbé összezavaró és stresszes az autizmussal élő gyermek számára. Sok autizmussal élő gyermek sokkal biztosabbnak érzi magát ha tudja, hol fog ülni. Adhatunk a gyermekeknek saját párnát, vagy egy szőnyegdarabot a saját nevével ellátva a szőnyegfoglalkozásokhoz. Ha minden gyermekkel ezt tesszük, elkerüljük az autizmussal élő gyermek elkülönítését. Ha a gyermekek egy egész napos foglalkozáson vesznek részt, jó ötlet lehet ha ők választják ki hova szeretnének ülni ebédnél ahelyett, hogy fix helyeket jelölnénk ki. Legyünk érzékenyek az autizmussal élő gyermek igényeire, azonban ha ő jobban szeretne ugyanazon a helyen ülni minden nap érezheti nehézségnek, hogy mellette ülő társai váltakoznak nap, mint nap. Ha a gyermekeknek nincs fix helyük, adhatjuk nekik saját kis ülőhelyüket, neveikkel, fotójukkal ellátva – ez könnyűvé teszi ki-hova ül, még akkor is ha az nem ugyanott van minden nap.

Állandó környezetet biztosítani Mostanra már tisztában vagyunk vele, a legtöbb autizmussal élő gyermek bármely nemű változást nehéznek érez. Stratégiák, mint a vizuális órarend, vagy a világosan meghatározott területek, segítenek a gyermeknek, hogy biztosabbnak érezze magát. Ezen felül, a foglalkoztató szakember feladata felállítani a nap vázát, hogy a lehető legkövetkezetesebb legyen, hogy a gyermek jól tudja mikor mi fog történni és miért. Amikor valami új fog történni, a gyermeket fel kell erre készíteni, a felnőttnek el kell mondania mi történik, mikor és miért. Egy saját készítésű fényképes könyv használata hasznos lehet, hogy felkészítsük a gyermeket pl. az egyesület fogorvosának érkezésére. A vizuális órarenden használhatunk egy konkrét szimbólumot a „meglepetés‟, vagy „változás‟ jelölésére. Időnként a változások váratlanok, mint pl. valaki betegség hiányzik a dolgozók közül és helyettesítő kollega érkezik. Ebben az esetben gondoskodnunk kell a gyermekben kialakuló stressz csökkentéséről, pl. egy másik személy által, aki ismerős a gyermek számára, vegye át a gondoskodás felelősségét, ha a gyermek kulcs személye hiányzik. A foglalkoztató szakembereknek gondolniuk kell minden váratlan eseményre és változásra, amely bekövetkezhet a foglalkozásokon, és előre ki kell gondolni hogyan fogják ezeket megoldani oly módon, hogy az autizmussal élő gyermekben ne keltsenek idegességet, vagy stresszt. A szülőknek szintén fontos szerepe van abban, hogy megbeszéljék gyermekükkel a változásokat és felkészítsék őket a foglalkozásokon bekövetkező változásokra.

Biztonságban tartani a gyermekeket Az autizmussal élő gyermekek hajlamosak kevéssé tudomásul venni a veszélyt és nem feltétlenül vannak tudatában, hogy olyan dolgok, mint az elektromosság, magasról való leugrás, vagy a mozgó autók veszélyesek. Néhányuk kifejezetten érdeklődhet a mászás, vagy zárak iránt és ilyen esetekben a foglalkoztatónak különösen figyelmesnek kell lenni. Mielőtt egy gyermek elkezdené a foglalkozást, érdemes elvégeznünk egy kockázat elemzést a fizikai környezetéről, figyelembe véve minden területet és átgondolva a lehetséges veszélyforrásokat. Ne felejtsük el, hogy a szülők a szakértők gyermekükkel kapcsolatban és ők bárkinél jobban ismerik a veszélyforrásokat. Tapasztaltak az új környezetek


00040-2009BKT-EN

feltérképezésében és a lehetséges buktatók kiszúrásában, tehát hívjuk meg őket, hogy segítsenek ebben a foglalkoztatóban. Természetesen a veszélyforrásokat nem lehet teljesen kiküszöbölni és fontos, hogy a gyermekek tudjanak valamennyi veszélyt vállalni játékuk során. Minden gyermeket egyformán kell védeni a balesettől, de az autizmussal élő gyermekeknél külön figyelem szükséges. Még akkor is, ha az autizmussal élő gyermekek számára nehéz megérteni, a foglalkoztató szakembernek feladata elmagyarázni, hogy bizonyos tevékenységek és viselkedési formák miért veszélyesek. A foglalkoztató szakember figyelmes felügyelete nyilvánvalóan fontos szerepet játszik a gyermek biztonságának megóvásában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan a gyermek mellett kellene tartózkodniuk. A kockázat elemzés kidolgozásánál a foglalkoztatónak figyelembe kell venni az alábbiakat: Melyek azok a tárgyak, amelyek lehetséges veszélyforrások (mint pl. az olló, szerszámok) Hol tartják ezeket a dolgokat és hogyan felügyelik ezeknek a gyermekkézbe jutását Kényelmes a bútor a foglalkozáson? Pl. vannak-e éles szélek az asztalon, vagy nem stabil bútordarabok, amely eldőlhet ha rámásznak, vagy húzzák? Van-e biztonsági felület a mászóka alatt és a többi udvari eszköz alatt, amelyre a gyermek rámászhat? Biztonságosak-e az ajtók, ablakok és a kerítés az udvaron? Található-e bármi a foglalkoztatóban, ami szájba véve mérgező? Van-e a gyermeknek bármilyen ismert étel allergiája? Ha igen, minden szülőnek el kell mondani, hogy ezek a dolgok nem megengedettek a foglalkozásokon, mivel nem elvárható a gyermekektől, hogy azokat nem ehetik meg. A fizikai környezetben található veszélyeken felül, a gyermekek időnként képesek megsérteni saját magukat. Ez nem feltétlenül szándékos, de mindenesetre stresszes a foglalkoztató számára ennek tanújaként lenni. Ugyanúgy, ahogy néhány autizmussal élő gyermek túlérzékeny (hiperérzékeny) bizonyos érzék stimulációkra, más gyermekek lehetnek nem elég érzékenyek ezekre az érzék stimulációkra. Ezek a gyermekek, kapcsolgathatják a villanyt föl-le ismétlődően, hogy stimulálják a látásukat. Az alul-érzékenység vezethet önártalomhoz, mint pl. nekimenni valaminek, vagy ütögetni a fejet stimuláció szerzésére. Ilyen esetek előfordulásakor, amikor a gyermek ártalomnak van kitéve, a foglalkoztatónak meg kell próbálnia elvonni a gyermek figyelmét az ön-stimuláló magatartástól és rávenni egy pozitív tevékenységre való koncentrálásra. Más szakemberektől is lehet tanácsot kérni.

Az érzelmi környezet: a tanulás feltételei Az érzelmi környezet amit teremtünk a gyermeknek a foglalkozásokon, pontosan olyan fontos, mint a fizikai környezet. Elengedhetetlen, hogy minden gyermek – főleg az autizmussal élők – kényelmesen, magabiztosan, biztonságosan és szívesen látottan érezze magát a foglalkozásokon és, hogy érezze a hova tartozást és jólétet. Szükségük van a felnőttek támogatására, akik érzékenyek az ő igényeikre és megértik, hogy milyen fontos a jólétük tanulás szempontjából. Kezdetben egy autizmussal élő gyermeknek szüksége van a felnőtt támogatására ahhoz, hogy kényelmesen és biztonságban érezze magát a foglalkozásokon, de annak módja, hogy a foglalkoztató szakember ezt milyen módon nyújtja, nagyba különbözhet attól, ahogy azt egy tipikusan fejlődő gyermek nem nyújtaná. Egy stresszes gyermek megnyugtatása pl. történhet egy örömteli tárggyal, míg a legtöbb tipikus gyermek egy ölelésnek jobban örülne. Fontos, hogy olyan környezetet nyújtsunk, amely építő jellegű a kapcsolatokra nézve, mint ahogyan ezt a Pozitív Kapcsolatok részben találjuk. Habár, az autizmussal élő gyermekek nehéznek tartják a kapcsolatok kialakítását, fontos, hogy a szociális fejlődésük támogatott és kibővített ahhoz, hogy kielégítsék az igényeiket és felkészítsék őket az életre a foglalkozásokon belül és kívül is. A foglalkozások érzelmi környezetének megerősítésére szolgáló ötletek megtalálhatók végig a könyvben, de magukba foglalják:


00040-2009BKT-EN

Pozitív kapcsolatok kialakítása annak világos tanításával hogyan kell játszani más gyermekekkel és Az együttműködés modellezése; gondoskodni arról, hogy az autizmussal élő gyermek megéri az utasításokat, tudja mit kell tennie, és van segítsége ha szükséges, Tudatában van a lehetséges nehézségeknek, mint pl. a WC-zés és együttműködik a szülőkkel, hogy ezt elmondja. Pl. ha egy gyermek más helyeket használ a WC helyett, nem felfogva, hogy ez nem helyes. A gyermek nem „rosszalkodik‟ és ahelyett, hogy azt mondanánk neki, hogy valamit rosszul csinált a foglalkoztató feladata felállítani egy rutint, pl. minden eves és ivás után elvinni a gyereket a WC-re, vagy bilire és megdicsérni ha a WC-t használják. Előre látni és meghatározni helyzeteket, mielőtt valószínűleg konfliktust, frusztrációt, vagy idegességet okoznak és megtenni a megfelelő lépést – pl. észrevenni ,hogy az egyik társa idegesíti az autizmussal élő gyermeket, követni őket és finoman eltéríteni a másik gyermeket egy eltérő tevékenységgel.

A Personal, social and emotional development (Személyes, szociális és érzelmi fejlesztés) című koragyermekkori szakemberek számára készült képzési anyag letölthető a www.surestart.gov.uk weboldalról. A Social and Emotional Aspects of Development (A Fejlesztés szociális és érzelmi szempontjai, SEAD) szintén nyújt támogatást az ezen a területen gyakorló koragyermekkori szakembereknek. Elérhető a www.standards.dcsf.gov.uk/nationalstrategies weboldalon, keresési kód: 00707-2008BKTEN. Egyéb a gyermekek érzelmi fejlesztésével foglalkozó kiadvány és forrás használatakor, a gyakorlati szakembernek figyelembe kell vennie, hogy ezek többsége a tipikusan fejlődő gyermekekre összpontosulnak, és az ötleteket, feladatokat adaptálni kell, hogy jobban megfeleljenek egy autizmussal élő gyermek esetén. Kérjen tanácsokat a SENCO-jától, területi SENCO-tól, vagy más gyermekkel foglalkozó szaktársától arra, hogyan lehet a meglévő anyagokat alkalmazni.

A szélesebb környezet: más szakemberekkel való együtt dolgozás Minden szakember, aki kisgyermekekkel foglalkozik, egy „csapatban‟ dolgozik. Ha Ön egy gyermek gondozó, a csapat lehet csak Önből és a szülőkből álló; a többi foglalkoztatónak sokkal nagyobb csapata lehet. Minden csapatnak szorosan együtt kell dolgoznia. Jó szakmai kapcsolatokat kell kialakítaniuk, elfogadni egymást, alkalmazni a foglalkoztató elvét, megosztani a gyermekekről szóló információkat, megtervezni a tanulási lehetőségeket és értékelni a gyakorlati módszereiket. Minden foglalkoztató szakember felelős azért, hogy a gyermekek egyéni szükségletei kielégítésre kerüljenek és a koragyermekkori foglalkozásai során a SENCO az a csapattag, akinek felelőssége a meghatározott többlet szükségletekkel gyermekek számára közelebb hozni a foglalkozásokat. Szintén a SENCO az a csapattag, aki koordinálja a kapcsolatokat a külső szakemberekkel. Minden Gyermek Számít: Egy változás a gyermekek számára (DfES, 2004) arra emlékeztet minket, milyen fontos minden foglalkoztató hely számára, hogy külső szakemberekkel dolgozzon együtt. Az együttműködő munka nélkülözhetetlen ha célunk a gyermekek igényeinek kielégítése. A gyermek igényeitől függően, a szolgáltatások működhetnek a Közös Értékelési Keretrendszeren (CAF), vagy a Korai Támogatás Programon (Early Support Programme) keresztül. Ezek közül bármelyik lehetősége fenn áll, hogy az autizmussal élő gyermekekkel használjuk, különösen ha egyéb felismert szükséglet is fennáll, nem csak az autizmussal kapcsolatosak.

A Közös Értékelési Keretrendszer (CAF) A Közös Értékelési Keretrendszer hatékony módot kínál arra, hogy korán beazonosítsuk a gyermekek további szükségleteit és az ügynökségek közötti kapcsolatot célozza meg fejleszteni. Minden helyi hatóság már a CAF-ot használja. További információkért látogasson el a www.everychildmatters.gov.uk web oldalra. A gyakorlati útmutatóhoz tartozó link szintén a EYFS CDROM-on (A Unique Child – 1.2) található.


00040-2009BKT-EN

Korai támogatás A Korai támogatás egy kormányzati program, a jól koordinált család-központú szolgáltatások eléréséhez, a nagyon fiatal fogyatékos gyermekeknek és családjaiknak. Több ügynökségi szolgáltatást fejleszt fiatal fogyatékos gyermekekkel élő családok és olyanok számára, akik növekvő speciális oktatási igénnyel rendelkeznek. Ez vonatkozok mindenkire aki fiatal gyermekekkel, vagy családjukkal dolgozik együtt és különösen hasznos amikor a családok számos különböző szakemberrel állnak kapcsolatban, akik gyermekeiket támogatják. A Korai támogatás rengeteg anyaggal tud szolgálni a családokkal dolgozó szakemberek segítésére, hogy tevékenységeiket jobban tudják koordinálni és, hogy a szülőkkel partnerségben dolgozzanak. Információs kiskönyvek is vannak szülők számára, amely anyagokat egy képzési program támogatja és minden anyaghoz ingyen lehet hozzájutni. Több információért, vagy bármely anyag megrendeléséért látogasson el a www.earlysupport.org.uk web oldalra. A foglalkozásokon az első kontakt személy akit megtalálunk a tanácsaiért, támogatásáért, az autizmussal élő gyermek szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban, valószínűleg a foglalkoztató helyi SENCO-ja. Azonban az is valószínű, hogy más szakemberek a foglalkoztató helyen kívülről is be lesznek vonva a gyermekkel való munkába. Olyan, a helyi hatóságok szakemberei, akik talán az EYAT-ban és a SENCO-területen is részt vesznek, aki képes tanácsot és támogatást nyújtani a gyermek szükségleteivel kapcsolatban és létrehozza a kapcsolatot más ügynökségekkel. Egészségügyi szakemberek, akik bevonásra kerülhettek, beleértve a beszéd és nyelv terapeutákat és a foglalkozási terapeutákat. A beszéd és nyelv terapeuták együtt dolgoznak az autizmussal élő gyermekekkel, családjaikkal és a foglalkoztató szakemberekkel, hogy fejlesszék a kommunikációs és játszási képességeiket. A foglalkozási terapeuták a technikáknak és stratégiáknak óriási készletét használja, hogy segítsen az autizmussal élő gyermeknek megtanulni a nap alap feladatokat, mint az öltözés, a WC használata és a foglalkozásokon való feladatok elkészítése. Ezek a stratégiák egyre inkább működnek a foglalkozásokon részt vevő gyermekeknél és mint partnerség a foglalkoztató hely kollegái és a szülők között is kellene, hogy működjön, hogy megfeleljenek a gyermek igényeinek és, hogy a szülők elmondják a szakembereknek hogyan támogathatják a terápiát. Tisztán világos, hogy időt szakítsunk a kommunikációra a látogató professzor és a foglalkoztató hely munkatársai között. Ha egy gyermek a hivatalos autizmus diagnózisának értékelésén vesz részt, valószínű, hogy egy multi-ügynökséget is bevonnak és ez a csapat fogja periodikusan értékelni a gyermek haladását a diagnózist követően. Általánosságban beszélve, az autizmussal diagnosztizált gyermekek számára nagyon fontos, hogy elkezdjék a foglalkozásokat. Az ott dolgozó szakemberek már elkezdenek dolgozni a gyermekkel és nem feltétlenül szükséges a foglalkoztató hely dolgozóinak, hogy jelentést készítsenek. Azonban, a foglalkoztató szakemberek kérdezhetnek a támogatások további eredetéről a helyi hatóságoknál, vagy más, SENCO által adott ügynökségen. Azokban az esetekben, ahol a gyermek igényei a foglalkozások elkezdése után nyilvánvalóvá válnak, a foglalkoztató szakember számára megfelelő cselekedetnek tűnik a más szakembereknek való jelentés, amelyet előtte a szülőkkel megbeszéltünk és jóváhagytak.


00040-2009BKT-EN

Foglalkoztató helyek közötti áthelyezés Az egyik foglalkoztatóról a másikra helyezés, pl. a gyerekgondozótól, óvodából, vagy bölcsödéből az iskola felkészítőbe, jelentős változás a gyermek és családja életében. Az EYFS CD-ROM sok segítséget nyújt a foglalkoztatók számára abban, hogy ez az áthelyezés hogyan történhet a legkönnyebben a gyermek tanulási folyamatának minimális megzavarásával (lásd Támogató Környezet – 3.4). Az autizmussal élő gyermekek egyik foglalkoztatóról a másikra helyezésének tervezésénél az alábbiakat kell figyelembe vennünk: Az áthelyezés inkább egy folyamat, mint egy esemény, ezért az áthelyezés tervezése azonnal meg kell kezdődjön, ahogy megtudjuk melyik foglalkozásra kerül át a gyermek. Mivel, az autizmussal élő gyermekek hajlamosak a változás bármely mértékét nehézségnek venni, az áthelyezéssel járó változást nagyon gondos tervezés és irányítás előzze meg. Ideális esetben egy áthelyezés tervezési értekezletet kellene tartani, ahol mindenkinek, aki a gyermekkel együtt dolgozott, lehetősége van a találkozásra (vagy a jelenlegi foglalkozáson, vagy a jövőbenin) az információk megosztására és, hogy tisztázzák a szerepeket az áthelyezés folyamatának támogatására és, hogy hogyan tudnának együtt a legjobban dolgozni az áthelyezés lehető legzavartalanabb tételében. Ha nem tudnak személyesen jelen lenni, elengedhetetlen, hogy hozzájárulásukat adják az áthelyezés értekezlethez, írásban, vagy telefonon. A gyermeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy meglátogassa az új foglalkoztató helyet mielőtt elkezdene odajárni, ideális esetben mindkét szülővel együtt és a jelenlegi foglalkoztatóból egy személlyel. A látogatás alatt jó ötlet fotókat készíteni – pl. a különböző szobákról és egységekről, a különböző tevékenységekről és felszerelésről és az ott dolgozókról. Ezeket a fotókat aztán fel lehet használni egy könyv készítésére, hogy felkészítse a gyermeket az új helyen kezdésre. Fontos, hogy a befogadó foglalkoztató átgondolja, hogyan fogja adaptálni a jelenlegi rutint. A belépés előtt ki kell jelölni egy kulcs személyt az autizmussal élő gyermek számára és elegendő időt kell hagyni a gyermek kezdésének megtervezésére. Ha lehetőség van rá, a kulcs ember töltsön el egy kis időt a gyermekkel a jelenlegi foglalkoztatóban. Ezek a látogatások arra is lehetőséget kínálnak, hogy a foglalkoztatók információkat osszanak meg a gyermekről az új kulcs személlyel. Az áthelyezésről nagy mennyiségű anyag található a következő helyen: Problémamentes Áthelyezések – A kisgyermekek tanulásának folyamatossá tételének támogatása (DfES 0267-2006PCK-EN), foglalkoztató szakemberek számára, elérhető: [email protected] és letölthető a: www.teachernet.gov.uk/publications web oldalról. eOrderingDownload/0267_2006_DCL_EN_web_book_edition.pdf. A tanulási folyamat követése foglalkoztató szakemberek számára iskolákban, letölthető: www.naa.org.uk/naa_17856.aspx


00040-2009BKT-EN

A gyakorlat értékelése Lásd a Gyakorlat értékelése című részét az Elvek a gyakorlatban kártyáknak a Támogató környezetért (3.1 3.4), valamint a Hatékony gyakorlat útmutatót az EYFS CD-ROM-on és vegyük fontolóra ezeket az autizmussal élő gyermekekre vetítve.

Mint foglalkoztató, mennyire… figyeli meg és értékeljük a gyermek fejlődését az autizmus hatásait figyelembe véve? használja a megfelelő vizuális támogató anyagokat a gyermek tanulásának segítésére? kezeli a zajszintet a stressz csökkentésére, miközben ugyanakkor igyekszik csökkenteni a gyermek érzékenységét a hangos zajokra? veszi figyelembe a lehetséges vizuális zavaró tényezőket és határozza meg mik azok, ha szükséges? gondoskodik arról, hogy a foglalkoztatóban lévő világítás nem okoz stresszt vagy kényelmetlenséget az autizmussal élő gyermeknek? gondoskodik arról, hogy az autizmussal élő gyermek kapjon elég személyes teret, ha szüksége van rá, és magyarázza el a többi gyermeknek, miért fontos ez? hoz létre világosan meghatározott területeket, segítve ezzel a gyermekeket, hogy hol, mi történik? próbálja meg az egyes napok vázát és rutinját egyformán tartani, miközben finoman, a megfelelő módon mutat be új tevékenységeket és élményeket? méri fel a veszélyforrásokat a foglalkoztatón belül, egyensúlyban tartva a gyermekek biztonságát azzal, hogy közben megadja nekik a lehetőséget, hogy képesek legyenek veszélyt vállalni játékuk és tanulásuk során. látja előre és tudjuk beazonosítani a lehetséges nehézségeket és hozzuk meg a szükséges lépést a frusztráció csökkentésére? hoz létre érzelmileg biztos környezetet, amely segít a gyermekeknek kényelmesen, magabiztosan, biztonságban és szívesen látottnak érezni magukat? dolgozik partnerségben más felnőttekkel a foglalkoztatóban és szakemberrel a foglalkoztatón kívül és meghívja őket? érti meg a külső szakemberek szerepét és együttműködését, akik az autizmussal élő gyermekekkel dolgoznak együtt? tervez problémamentes áthelyezést, amely elősegíti a gyermek átmozgatását a legkisebb stressz nélkül?

Mint SENCO, mennyire… támogatja és látja el tanáccsal a fejlesztési környezetet, amely a gyermeknek tanulást és jólétet biztosít? koordinálja a kapcsolatot a külső szakemberekkel?

Mint vezető, vagy menedzser mennyire… határoz meg és biztosít tőkét a foglalkoztató környezetben szükséges alkalmazásokra? biztosít a lehető legbiztonságosabb környezetet az autizmussal élő gyermekek számára? gondoskodik arról, hogy a foglalkoztatónknak hatékony áthelyezési elvei vannak, amelyek rendszeres átvizsgálásra kerülnek?


00040-2009BKT-EN

Fejlődés és Tanulás EYFS Irányelv A gyermekek fejlődése és tanulása különböző módon és szinten a Tanulás és Fejlődés valamennyi területén egyformán fontos és szorosan egymáshoz kapcsolódó.

Kötelezettségvállalás 4.1. Játék és Felfedezés: A gyermekek játéka tükrözi a széleskörű és változatos érdeklődésüket és a belefeledkezést. Játékukban a gyermekek a legmagasabb szinten tanulnak. A társakkal való játék nagyon fontos a gyermekek fejlődéséhez. 4.2. Aktív tanulás: A gyermekek a legjobban fizikai és mentális kihívásokon keresztül tanulnak. Az aktív tanulás bevon más embereket, tárgyakat, ötleteket és eseményeket, amely leköti a gyermekeket hosszú időre. 4.3. Kreativitás és Kritikus gondolkodás: Ha a gyermekeknek lehetőségük van az elképzelésük szerint játszani különböző helyzetekben és ehhez még változatos feltételek is adottak, összefüggéseket fedeznek fel, a dolgok új és jobb megértéséhez és különböző megoldási módokhoz jutnak. A felnőtt támogatása ebben a folyamatban növeli a képességüket, hogy kritikusan gondolkodjanak és kérdéseket tegyenek fel. 4.4. A fejlődés és tanulás területei: Az EYFS a fejlődés és tanulás 6 területét öleli fel. Minden terület kapcsolódik a másikhoz és egyformán fontosak. Mindegyik területet az EYFS elvei támasztják alá.

A gyermekek tanulásra és felfedezésre ‘tanítása’ A legtöbb gyermeknek a játék természetesen jön és nem kell pontosan megtanítani. Azonban, sok autizmussal élő gyermeknek nincs jól fejlett játék készsége és nekünk, mint foglalkoztatónak fontos szerepünk, hogy segítsünk nekik fejleszteni és kiszélesíteni a játékukat, különösen a képzeletbeli játékaikat. A játék készség tanításának ott kezdődik, hogy beazonosítjuk mi érdekli gyereket és ezt felhasználva alakítunk ki kötődést. Kezdetben nekünk kell elkezdeni a legtöbb játékot, de idővel a legtöbb gyermek kezdeményezni fog néhány játékot, amennyiben a megfelelő támogatást kapja egy képzett foglalkoztatótól. Vegyük Jamalt, példának.

Esettanulmány: Jamal Jamal egy négy eves kisfiú, aki autista és aki nemrég kezdett el járni a helyi gyermek központba. Speciális érdeklődése van a dinoszauruszok iránt és nagyon boldogan eljátszik velük naphosszat. Azonban játéka jelenleg elég korlátolt, és főleg abból áll, hogy felsorakoztatja a dinoszauruszokat és elnevezi őket. Játéka inkább magányos, habár elfogadja ha más gyerekek mellette játszanak. A foglalkoztatók Jamal foglalkoztatójában egyetértenek, hogy igyekeznek bátorítani Jamalt egy kissé több képzeletet belevinni a játékába és, hogy kezdjen el játszani társaival. A gyermekek Jamal termében a gyerekcentrumban élvezték a mesehallgatást „medvevadászatra megyünk‟. Jamal is mutatott érdeklődést és szeret bekapcsolódni mindegyik résznél. Jamal kulcs személye úgy döntött, hogy szeretne a „Dinoszaurusz vadászatra megyünk‟ köré egy pár cselekvést építeni, hogy még jobban belevonja Jamalt a játékba. A csoport eljátsza a saját verzióját a történetnek, és aztán dinoszaurusz jelmezt készítenek selejt anyagokból.


00040-2009BKT-EN

A következő héten a gyerekek megtervezik és elkészítik egy dinoszaurusz barlangját, lepedőket és hatalmas kartondobozokat felhasználva. Jamal vezető szerepet játszik a programban, együttműködik társaival, ahogy megosztja elképzeléseit arról, hogy nézzen ki a barlang. Ahogy a barlang elkészül, a gyerekek felveszik a jelmezüket és eljátsszák a történetet, magas fűben mászva, folyón átgázolva, sárban taposva, hogy elérkezzenek a dinoszaurusz barlangjához, amelyet négykézláb mászva érnek el egy alagúton át, amely kisebb kartondobozokból készült. Később, a foglalkoztatók segítségével, a gyerekek elkészítik a könyvet ‘Dinoszaurusz vadászatra megyünk’ és Jamal fotókat készít a jelmezeket viselő gyermekekről, ahogy a történetet eljátszák éppen, hogy illusztrálják a könyvet. Most már ez az a könyv, amit Jamal minden reggel keres, amikor megérkezik a központba. Még mindig élvezi, a dinoszaurusz barlangjában való játszást és nevükön szólítva hívja a többieket, hogy jöjjenek, csatlakozzanak hozzá a barlangba. Amikor a játék dinoszauruszokkal játsziik, már felhasználja őket, hogy eljátszák a történetet és nem csak sorba állítva őket elmondja a nevüket. A következő oldalon látni fogunk egy gyermek-tervet Jamal részére, amely tartalmazza a fenti gyakorlatokat és megmutatja, hogy lett az ő dinoszauruszok iránti érdeklődése a kiinduló pontja egy pontos gyakorlat megtervezésének a Fejlődés és Tanulás minden területén. A mellékelt DVD-ROM-on még több gyermek-tervet találhatunk a Fejlődés és Tanulás területeiről, amelyek az esettanulmányokban megmutatják, hogy a Fejlődés és Tanulás segítése hogy történik négy különböző autizmussal élő gyermek esetében.

Egy gyakorlati szakember kérdezi: Egy autizmussal élő gyermek a csoportomban a vonatok megszállottja és semmi másról nem beszél. Semmi mást nem akar egész nap csinálni a csoportban, mint a játékvonatokkal játszani. Aggódok, hogy sosem fog mást megtanulni. Hogyan tudnék gondoskodni arról, hogy eljut hozzá egy sor más tevékenység is, ahogy azt az EYFS mondja? Habár a gyermek tervek a gyermekek speciális érdeklődésére összpontosítanak, mint kezdő pont a tervezéshez, ahogy azt az EYFS javasolja, ez nem jelenti azt, hogy a gyermekeket nem bátorítják szélesebb érdeklődésre. Jamal példáját nézve látni fogjuk, hogy a „A világ megismerése és megértése‟ alatt Jamalt bátorítják, hogy többet megtudjon az állatokról, amelyek rokonságban állnak a dinoszauruszokkal, abban a reményben, hogy ez egy szélesebb érdeklődéshez vezet az állatokról. Jamal részt vesz csoport foglalkozásokon is, amelyek a dinoszauruszok mellett más területekkel is foglalkoznak. A foglalkoztatóknak nem szabad aggódniuk a gyermekek speciális érdeklődési körének bátorítása miatt; az ezekre „megszállottság‟ -ként való gondolat nem segít, ehelyett örülnünk kell annak, hogy a gyermeknek van egy erős érdeklődése, felhasználva ezt, mint előny, amikor stimuláló tevékenységek sorát tervezzük és idővel szélesíteni a gyermek érdeklődését, hogy az EYFS maximális teret biztosítsunk. Abban a nagyon ritka esetben, amikor a gyermek küszködik azzal, hogy mással is elfoglalja magát, mint a speciális érdeklődése, ösztönzőleg hat ha bátorítjuk, hogy vegyen részt egy más tevékenységben. Pl. mondhatjuk „Olvassuk el ezt a történetet együtt. Ha befejeztük, megnézhetjük a vonatos könyvet‟. A vizuális órarend használata is hasznos, mivel a gyermek láthatja milyen tevékenység jön legközelebb és mikor lesz lehetősége játszani a vonatokkal. Nem minden autizmussal élő gyermeknek van nyilvánvaló érdeklődése egy bizonyos területen. Néhány gyermek szélesebb érdeklődésű, olyankor ezeket felhasználva tervezhetünk. Ne feledjük, hogy néhány gyermek érdeklődése egy sémán (ismétlődő viselkedési minta kisgyerekeknél) is alapulhat, mint a forgás, a bezárás vagy az átmozgatás. A sémákról bővebben: www.standards.dcsf.gov.uk/nationalstrategies, keresse: 00266-2008BKT-EN.


00040-2009BKT-EN

Név: Jamal Érdeklődési kör: dinoszauruszok Személyes, szociális és érzelmi fejlesztés Az interakció bátorítása más gyermekekkel Dinoszauruszost játszva és a dinoszaurusz barlangját használva Felváltva használni a dinoszaurusz barlangját – Jamal válasszon név szerint Megosztani a dinoszaurusz játékot a bölcsödében más gyerekekkel Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Csoport-könyv készítése – „Dinoszaurusz vadászatra megyünk”. Dinoszauruszos könyvek olvasása (kitalált/ismeretterjesztő) Új dinoszauruszok nevének megtanulása és összehasonlítása (pl. melyik kezdődik ugyanazzal a betűvel, melyikek rímelnek) Fizikai fejlesztés Dinoszaurusz barlang készítése „Dinó vadászatra megyünk” eljátszása (sárban, hóban, fűben, stb. mászni), elmászni a barlang bejáratához, futás és ugrálás a különböző dinoszauruszfajtákat utánozva Probléma megoldás, logika, számolás A szükséges mennyiségű anyag kiszámolása egy dinoszaurusz barlanghoz Dinoszauruszok kiválogatása és párosítása méretük, alakjuk, színük szerint, hús-, vagy növényevők Dinoszaurusz kirakózás Megszámolni a játék dinókat, hogy elosszuk őket a többiekkel A világ megismerése és megértése ICT: fotók készítése dinós könyvhöz Beszélgetni arról, hogy a dinoszauruszok miért haltak ki Állatokkal megismerkedni, amelyek rokonságban vannak a dinoszauruszokkal (gyík, gőték, madarak) motiválni Jamalt, hogy bővítse az érdeklődését Kreatív fejlesztés Egy dinoszaurusz barlang megtervezése – szerepjáték: dinoszauruszként viselkedni Dinó jelmez készítése kézműves selejt anyagokból Dalokat kitalálni dinoszauruszokról Dinoszaurusz-keksz készítése Megfigyelt érdeklődési kör/viselkedési minta otthon: Jamal kedvenc játéka, hogy felállítja a dinoszaurusz gyűjteményét és elnevezi őket Megfigyelt érdeklődési kör/viselkedési minta az iskolában: Jamal mindig a dinoszauruszokat választja játékául a bölcsödében. Úgy, mint otthon, szereti sorba állítani őket és elnevezni. Ha ezek nem elérhetőek, akkor dinoszauruszos könyvet választ Lehetséges gyakorlatok otthon: a Természetvédelmi Múzeum meglátogatása anyával, apával és lánytestvérrel Dinoszaurusz készítése gyurmából apával Könyvtár látogatása


00040-2009BKT-EN

Az autizmussal élő gyermekek támogatása a Fejlődés és Tanulás minden területén Ahogy az EYFS világossá teszi, a Fejlődés és Tanulás minden területe egyformán fontos, egymáshoz kapcsolódó és az egyik területen elért hatás, valószínűleg egy másik területre is hatással lesz. Alább néhány jó tanács hogyan segítsük a gyermekeket minden területen.

Személyes, szociális és érzelmi fejlődés Hallgassuk figyelmesen mit mondanak a szülők a gyermek által kedvelt és nem kedvelt dolgokról és azokról a dolgokról, amelyek a gyermeket frusztrálttá és stresszessé teszik. A frusztráció és stressz minimalizálása és a nehéz helyzetek előre látása, mielőtt problémákká fajulnak. Gondoskodjunk róla, hogy a gyermek megérti a foglalkozás vázát és rutinját, egy vizuális órarenddel kisegítve ha az helyénvaló Bizonyosodjunk meg róla, hogy a szabályok világosak. A rátermett gyerekeknek egyszerűen elmagyarázhatjuk miért léteznek szabályok. Legyen azonban tudomásunk arról, hogy a legtöbb gyermek nem érti meg az indoklásos magyarázatot. Értékeljünk minden speciális érdeklődést és használjuk ezt a gyermekkel kapcsolatban. Ne ragaszkodjunk a gyermekkel szemkontaktust teremteni. Bátorítsuk a társakkal való barátkozás, mutassuk be a helyes együttműködést és tanítsuk meg az odafigyelés szabályait (pl. odafigyelni mit mond a másik). Azonban, hagyjunk a gyermeknek időt és teret egyedül lenni „biztonságban‟ visszavonulni ha szükséges. Kezdetnek limitáljuk a gyermekek számát akik mellette játszanak. Vigyázzunk azokra a gyerekekre akik provokálni akarják. Találjuk meg az érzékszervekre ható zavaró tényezőket, hogy csökkenthessük a gyermek kényelmetlenségét. Ne felejtsük el, hogy a felnőtt támogatásának célja a gyermek önállóságának növelése, nem az, hogy mindent megcsináljunk helyettük. Igazítsuk a gyakorlatot a gyermek igényeihez, ne a gyermektől várjuk, hogy alkalmazkodjon a számunkra bevált módszerekhez.

Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Beszéljünk egyszerűen, pozitívan és mondjuk el mit szeretnénk a gyermektől. Ne használjunk szólásokat, szarkazmust, vicceket, vagy egyéb nem-irodalmi nyelvet. Ha ilyesmi fordul elő egy történetben pl., gondoskodjunk róla, hogy elmagyarázzuk a gyermeknek mit jelent. Használjunk vizuális segéd anyagokat referenciául, mint a szimbólumok, fotók és tárgyak, segítve a gyermeket megérteni a dolgokat. Kisebb csoportokban mutassunk be dalokat, történeteket mielőtt azt várjuk a gyermektől, hogy vegyen részt a nagy csoportban Válaszoljunk és dicsérjünk minden próbálkozást a kommunikációban, ne csak a beszédet. Ne feledjük, hogy a dicséretnek és a jutalmazásnak helyénvalónak kell lennie a gyermek számára. Vegyük tudomásul, hogy a gyermekek nem értenek mindent amit mondanak. Pl. egy autizmussal élő gyermek ismerheti egy dal szövegét fejből, de nem érti, vagy nem tudja, hogy jelentést hordoz. Mondjunk ki a gyermek nevét mielőtt beszélünk hozzá, hogy megbizonyosodjunk arról, ránk figyel. Egyszerre egy utasítást adjunk, a hosszabbakat pedig tördeljük kis darabokra Állítsunk fel szituációkat, amelyek a gyermeket kommunikációra bírják, pl. ajánljunk fel két dolgot választásra, karnyújtásnyira lévő dolgokból.


00040-2009BKT-EN

Ragadjunk ki fontos szavakat, főbb szókincset, amelyet meg akarunk tanítani a fontos területről és használjunk fel minden speciális érdeklődést a szókincs bővítésére. Tanítsuk meg a gyermeknek a kommunikációs szabályokat, mint a felváltva beszélgetést, a válaszadást. Ha egy beszéd és nyelv terapeuta dolgozik a gyermekkel, kérjünk tanácsot tőlük a helyes szabályokra, amelyeket használunk a gyermekkel. Gondoskodjunk arról, hogy a stratégiákat a szülőkkel és a többi gyermek gondozóval megosztjuk.

Probléma megoldás, logika és számolás Bátorítsuk a gyermeket, hogy számoljon valós tárgyakat, ne csak a számokat ismételje. Sok autizmussal élő gyermek megtanulja hogy mondja a számokat sorba, de nem tudja hogy kell számolni. Ha a gyermeknek külön érdeklődése van a számok iránt, húzzunk előnyt ebből, teremtsünk gyakorlatokat, ahol a gyermek megtanulja hogyan használhatja a számokat élet közeli helyzetekben. Tanítsuk meg a matematika nyelvét, mint a sorba állítás, kiválogatás, összehasonlítás, a formákkal, méretekkel, súlyokkal, stb. kapcsolatos szavakat. Teremtsünk lehetőséget, hogy használhassák a szám-nyelvet a helyes összefüggésben, pl. mondják meg hány csésze kell a tízóraihoz. Tervezzünk olyan feladatokat, amelyek a gyermek speciális érdeklődési területéhez kapcsolódnak. Pl. ki tudja-e számolni a gyermek a legrövidebb utat a foglalkoztatón keresztül a vonatokig? Hány módon tudja lerakni a vonatpályát?

A világ megismerése és megértése Használjunk vizuális órarendet, hogy segítsünk a gyermeknek megérteni az idő múlását és a múlt és jövő fogalmát Összpontosítsunk konkrét ötletekre, vizuális anyagok valódi tárgyak segítségével. A gyermek speciális érdeklődése egy jó módja annak, hogy bonyolultabb, elvontabb dolgokat tanítsunk neki, mint hogy miért nem élnek már dinoszauruszok. Meg kell magyaráznunk nagyon alap szinten az okokat, hogy miért viselkednek az emberek úgy ahogy, valódi élethelyzetbe ágyazott példákkal, ahogy előfordulnak (pl. miért sír egy kisgyerek). Az autizmussal élő gyermek valószínűleg nem képes dolgokat más szemszögből látni. Bátorítsuk a gyermeket, hogy fedezzen fel új tárgyakat és anyagokat, felkészítve és fokozatosan hozzászoktatva a gyermeket miért jött ide.

Fizikai fejlődés Tanítsunk specifikus készségeket, mint a labda dobása és elkapása, bicikli tekerése és segítsünk a gyermeknek értékelni, hogy ezek a dolgok szórakoztatóak Néhány gyermeket megijeszthetnek bizonyos fizikai tevékenységek és nekik sok bátorítás kell, hogy kipróbálják őket. Mások félelem nélkülinek tűnnek és gondos odafigyelést igényelnek azért, hogy nehogy magukat vagy másokat veszélynek tegyenek ki. Néhány gyermeknek szüksége van segítségre a test tudatosság fejlesztésében és abban, hol helyezkednek el térbelileg, más tárgyaknak, vagy emberekhez való nekiütközés elkerülése végett A finom motoros tevékenységek, mint egy gomb begombolása, vagy egy toll megtartása precíz tanítást igényelhet Legyen tudomásunk róla, hogy a fizikai tevékenységek kiszámíthatatlanok lehetnek és, hogy a gyerekek nagyon izgatottak és zajosak lehetnek, amikor kint játszanak, vagy egy nagy teremben. Ez a környezet kimerítő lehet egy gyereknek aki autizmussal él, ezért fontos, hogy vissza tudjanak vonulni ha szükséges.


00040-2009BKT-EN

Kreatív fejlődés Bátorítsuk a gyermeket, hogy próbáljon ki különböző anyagokat és textúrákat. Ha a gyermek vonakodik kipróbálni „koszos‟ tevékenységeket, próbáljuk meg ezeket egy speciális érdeklődéshez csatolni, pl. készítsünk dinoszaurusz mocsarat színezett vízből és kukoricalisztből. Mutassunk be fantáziajátékot és szerepjátékot és kapcsoljuk ezt a gyermek érdeklődéséhez, pl. csináljunk úgy, mintha vonatvezetők lennénk Mutassuk meg, hogy a tárgyak jelképezhetnek más dolgokat, pl. egy lábos tele építőkockával lehet a vacsora Legyünk óvatosak a hangerővel a zenés tevékenységek során, mivel a gyermeknek ez túl sok lehet ha nagyon hangos Limitáljuk az anyagválasztékot a tevékenységek során, mint a kollázs, mert ha a gyermeknek túl sok mindenből lehet választania, a végén nem lesz képes választani egyáltalán Azoknál a gyerekeknél, akik nem képesek tolerálni még a kevésbé piszkos környezetet sem, a fényképezőgép és számítógép hasznos lehet a művészi munkák előállítására. A különálló gyermekekhez való tervek fejlesztésénél, érdeklődésükre és a Fejlődés és Tanulás mindegyik területére támaszkodva, hatékonyan segíthetjük a fejlődésüket a foglalkozások során. A Gyakorlati Útmutató a Koragyermekkori Fejlődés Megalapozásához című kiadványban található „A fejlődésről‟ oszlop hasznos a fejlődési készség, tudás, megértés és viselkedés meghatározásához, amelyekre a gyermekeknek szükségük van ahhoz, hogy elérjék a korai tanulási célokat, de legyünk tisztában azzal, hogy a kor tartományok tipikusan fejlődő gyermekekre alapoznak és ezért bizonyos esetekben nem érvényesek az autizmussal élő gyermekekre. Az EYFS Korai Támogatási anyaga szintén hasznos lehet annak elgondolásában, hogyan igazítsuk a gyakorlatot és élményeket az egyéni igényekhez. A foglalkozásoknak világos stratégiával kell rendelkezniük a gyermekek fejlődésének és eredményeinek követésére a Fejlődés és Tanulás minden területén és a haladás rendszeres átvizsgálására egy csapatként. Nincs magyarázat arra, hogy egy autizmussal élő gyermek miért ne tudna jó haladást elérni egy hatékony, magas minőségű foglalkoztatóban a koragyermekkorban. Ha egy bizonyos gyermek nem ér el nagy haladást, a személyzetnek, a vezetők, menedzserek által támogatva, el kell gondolkodniuk, miért áll fenn ez az eset, meg kell határozni a haladás korlátait és meg kell tervezni a helyes módját. Az autizmus soha nem lehet a magyarázata az alul teljesítésnek.


00040-2009BKT-EN

A gyakorlat értékelése Lásd a Gyakorlat értékelése című részét az Elvek a gyakorlatban kártyáknak a Tanulás és Fejlesztésért (4.1-4.10), valamint a Hatékony gyakorlat útmutatót az EYFS CD-ROM-on és vegyük fontolóra ezeket az autizmussal élő gyermekekre vetítve.

Mint foglalkoztató szakember, mennyire… segít a gyermekeknek fejleszteni és tágítani a játékukat? találja meg, hogy mi érdekli a gyermeket és használja ezt fel ahhoz, hogy megnyerje őket? találja meg az egyensúlyt aközött, hogy ön kezdeményez játékokat a gyermekkel és hagyja, hogy a gyerek kezdeményezzen? veszi alapul a gyermek érdeklődését, hogy olyan tevékenységeket tervezzen, ami érdekli az egész csoportot növeli az együttműködést az autizmussal élő gyermek és társai között? dolgoz ki olyan terveket, amelyek mindegyik gyermek érdeklődési köréhez közel állnak, és amelyek fedik a Fejlődés és Tanulás összes területét? szélesíti a gyermek érdeklődési körét azzal, hogy kapcsolódó területekre helyezi az érdeklődését? azonosítja be a gyermek mintáit és használja fel ezeket a tervezéshez? tudja, hogyan lehet segíteni a gyermek tanulását a Fejlődés és Tanulás mind a hat területén? tudja, hogyan különbözik a Fejlődés és Tanulás az autizmussal élő gyermekeknél a tipikusan fejlődőekétől? értékeli, rögzíti és elemzi a gyermekek fejlődését és eredményeit a Fejlődés és Tanulás minden területén? tervezi meg a Fejlődés és Tanulás elérési módját az akadályok körül?

Mint SENCO, mennyire… támogatja a foglalkoztató szakembereket a gyermek tervek kialakításában, amelyek a gyermek érdeklődésén alapulnak és amelyek fedik a Fejlődés és Tanulás minden területét? támogatja a foglalkoztatókat abban, hogy a tanulási folyamatot kisebb, könnyebben elérhető lépésekre bontsák? támogatja a foglalkoztatókat, hogy rögzítsék és elemezzék az autizmussal élő gyermekek eredményeit?

Mint vezető, vagy menedzser… ismeri az autizmussal élő gyermekek tanulási igényeit , amely segít önnek abban, hogy mérje a szolgáltatás hatékonyságát a foglalkozásokon? gondoskodik arról, hogy minden dolgozó elkötelezett az autizmussal élő gyermekek fejlődési és tanulási szükségleteinek kielégítésében, és hogy megvan a szükséges tudásuk és képességük ennek teljesítésében? elemzi a gyermekek haladását és eredményeit, ossza meg az elemzést más foglalkoztatóval, alkalmazza a gyakorlati módszerek átvizsgálását és támogatja a fejlesztést?


00040-2009BKT-EN

Függelék: Esettanulmányok Ben Név: Ben Kor: 2 Család: anyukájával, Jenniferrel él Koragyermekkori foglalkoztató: gyermekgondozó, Lisa vigyáz rá, amíg az édesanyja dolgozik Ben gyermekgondozója Lisa mondja: Az első gondolatom mikor megláttam Bent ez volt „Istenem, ez a kisfiú nehezen kezelhető lesz‟. Mindenütt ott volt a játszószobában. Ha a többi gyerek az útjában volt, ő csak ellökte őket. Azóta jobban megismertem Bent és már értem miért viselkedik így. Van egy saját kisfiam, ott van Ben és egy másik kicsit idősebb fiú, Jacob. Rengeteg tevékenységet tervezek a fiúknak, de plusz gondolkodást jelent hogyan vonjam be Bent a játékba. Az egyik legelső dolog amit megtanultam Benről az volt, hogy ne próbáljam meg kiporszívózni a szőnyeget amíg ő a szobában tartózkodik! A fiam lelökött egy virágot és én gyorsan megpróbáltam feltakarítani a koszt – a következő dolog amit láttam, hogy Ben a földön van, kezei a fülén és kiabál. Egyértelmű volt, hogy a zaj zavarta. Azóta észrevettem, hogy minden hangos zaj megijeszti még akkor is ha ő maga is gyakran hangoskodik. Így válaszoltam egy megfigyelő kérdőívre Benről: Válaszol a gyermek ha a nevén szólítja? Az biztos, hogy tudja a nevét. Reagál a gyermek ha Ön egy játékra mutat? Legtöbbször, ha érdekli az a játék. Ha játszani akar vele, akkor csak elveszi. Hogyan jelzi a gyermek mit akar? Általában csak megy és elveszi kérdezés nélkül – még akkor is ha az éppen egy másik gyermeknél van! Kérdez a gyermek? Nem igazán, csak néhány szót használ. Egyik nap ugyan mondta, hogy „ke‟ a kekszre. Rámutat a gyermek dolgokra, vagy hanggal jelez? Nem emlékszem, hogy láttam volna, hogy rámutat valamire amit szeretne. Hanggal jelez. Mutatja a gyermek, hogy a figyelmünket akarja, vagy szemkontaktust keres? Nem, csak megfogja a kezem és odavisz megmutatni amit szeretne. Olykor-olykor teremt szemkontaktust de nem olyan gyakran, mint más gyerekek. Megmutat a gyermek dolgokat másoknak és megosztja velük azokat? Egyik nap adogatott autókat Jacobnak amíg egy egész halom nem lett belőlük az asztalon. Nem mondott neki semmit, de azt hiszem, Ben igazából játszani szeretett volna Jacobbal. A másokkal való játékban, megosztja a játékokat a többiekkel? Nézi őket néha, de nem osztozik.


00040-2009BKT-EN

Mutat érdeklődést az iránt amit Ön csinál? Igen néha, de keményen meg kell dolgozni a figyelméért. Egyetértünk Ben anyukájával abban, hogy Ben le van maradva a beszéddel. Mivel egyedüli gyermek, az anyuka nem volt ebben biztos először. Most, hogy látta őt a fiammal Callummal, aki öt hónappal fiatalabb Bennél, látta, hogy még nála is kevesebb szót használ. Callum ráadásul megy Jacob után és megpróbálja azt csinálni amit ő. Ben néz őket, de nem csatlakozik, vagy elvesz játékokat tőlük és elszalad. Azt hiszem játszani akar, de nem tudja hogyan. Megegyeztünk, hogy figyelemmel kísérjük a dolgokat még egy kicsit. Mindig szánok időt arra, hogy beszélgessek egy kicsit Ben anyukájával Jenniferrel amikor jön Benért, és ő mindig nagyon segítőkész. Azt mondja, Ben sosem adott ki baba hangokat amikor kicsi volt csak nyögéseket és sikoltásokat. Másfelől viszont, mászott, sétált és hamarabb megtanult felmászni dolgokra, mint más kisgyerekek. A gyermekorvos szerint lehet, hogy ADHD-ja van, de mi jobban aggódunk afelől ahogy más gyermekkel játszik és, hogy nem beszél még. Jennifer megkérdezte, hogy írnék-e egy levelet Ben beszédjéről és játszási szükségleteiről a gyermekorvos felé. Utoljára, amikor az orvos rutin vizsgálatot végzett Ben-en, Jennifer elmondta az aggodalmait, majd az orvos azt mondta, talán kinövi. Nem így lett és most Jennifer meg akarja mutatni, hogy nem ő az egyetlen, aki aggódik. Eközben, mindketten szeretnénk rájönni hogyan segíthetünk Bennek a többi gyerekkel való játékban. Tegnap nagyon megfigyeltem Bent és láttam, hogy Callumot nézi a szem sarkából. Callum néhány nagy karton kockával játszott. Négyet közülük átvittem Benhez. Egymásra rakta őket és Callumot nézte még közelebbről. Nem játszottak együtt, de ez a kezdet és Ben erre koncentrált egy ideig. Elhatároztam, hogy megnézem meg tudom-e tanítani Bent arra, hogy rámutasson valamire, Callumot és Jacobot hívva segítségül. A nagy macit odaadtam Callumnak, a kismacit pedig Jacob felé tartottam, mint ha azt kérdezné: „Kinél van a nagy maci?‟. Callumra mutatott és Callum dörmögött a maci nevében – ez mindig megnevetteti Bent. Callum odaadta a macit Bennek és folytattuk a játékot, felváltva. Segítettem Bennek a mutogatásban, amikor ő következett. Nem csinálja még egyedül, de ez sokat segíthet neki, mert határozottan figyel és nevet. Ben nagyon aranyos tud lenni. Szereti megölelni a több kisfiút (még akkor is ha majdnem fellöki őket miközben ezt teszi). Biztosítanom kell, hogy nem nagyon durva velük és, hogy a tulajdonképpeni játékban vesz részt velük, nem pedig idegesíti őket. Ben, Jacob és Callum jó csapatot alkotnak. Jacob nagyon türelmes a két fiatalabbal, Ben pedig legtöbbször boldogan követi vezetőjét. Tudva, hogy Bent idegesít a hangos zaj, változtattam néhány foglalkozáson. Korábban kipróbáltam hangos dalokat és tapsolós játékokat, most halkabbakat játszunk és a többiekkel is halkabban kezdjük. Elmondom Bennek ha megyünk valahova, hogy hangos zajok várhatóak, így tudja mire számítson. Ahogy hűvösödik az idő, egyre nehezebb Bent rávenni arra, hogy felöltözzünk, de még ennél is nehezebb elrakatni vele a kabátját, sapkáját, kesztyűjét és csizmáját amikor bejöttünk. Lefotóztam ezeket a dolgokat, kinyomtattam és lamináltam a fotókat. Ezután raktam mindegyik hátára egy tépőzár csíkot, majd a falra a fogasok mellé és a dobozra is, amelyben a csizmák vannak. Most azt játszuk, hogy elcserélünk egy képet egy megfelelő ruhadarabért, így a felöltözés-rendrakás játékká vált. Ben egy cipődobozban tárolja az autóit és nagyon szereti rendezgetni őket. Bekapcsolódtam a játékba, hogy megpróbáljam „átrendezni‟ őket – mindegyik piros autó egy sorban, mindegyik kék autó egy sorban, ilyesmi. Ben nagyon makacs tud lenni abban, hogyan akar játszani, de meg lehet győzni az irányba, hogy az én játékom is szórakoztató. Ha ez működik, jó érzés, hogy megoszthatok vele valamit, ami számára élvezetes. Ben nagyon szeret autókkal játszani, tehát amikor láttam egy játék garázst a játék kölcsönzőben egyik nap, hazahoztam, hogy megnézzem tudnának-e Ben és Jacob együtt játszani vele. Megkértem Jacobot, legyen ő a „főnök‟, mondja meg hova tegye Ben a kocsikat, hogy menjen fel velük a lifttel és hogy mikor nyissa ki az ajtót, hogy a kocsik kiguruljanak a kijáraton. Jól szórakoztak. Aztán Be-t tettem meg „főnöknek‟. Nem használt szavakat, de segítséggel tett pár kísérletet és elvette Jacob kezét mutatva, hogy mi az amit szeretne. Ott maradtam segíteni Jacobnak eljátszani a szerepét. Írtam néhány tervet azokra a tevékenységekre, amelyeket Bennel fogok elvégezni.


00040-2009BKT-EN

Személyes, szociális és érzelmi fejlődés Bennel egymást-váltó játékokat fogok játszani játék autókkal és állatokkal. Jacobot verseny autózásra invitálni – állhatna a középpontban. Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Ben szereti az állatokat és az állathangokat nagyon viccesnek találja. Ezeket fogjuk felhasználni a bújócskában, megnevezésben, páralkotásban és a reakciós játékokban. A tárgyakat arra fogjuk használni, hogy segítsünk neki a „először ezt! aztán azt‟ feladatokban. Probléma megoldás, logika és számolás Dolgozunk majd a kéz-szem koordináción, autóvezetést játszva, megtanulunk autó versenyt időmérni, ahogy a Top Gear-ben csinálják. A világ megismerése és megértése Dolgok képeit fogjuk felhasználni, hogy megnézzük őket útközben és beszélünk róluk. Szeretném kiszélesíteni az autók iránti érdeklődését más közlekedési eszközökkel. Fizikai fejlődés Fizikái tevékenységeket fogunk végezni, hogy kipróbáljam az energiaszintjét. Az akadálypálya, vagy a körpálya segíthet megtanítani a sorban álló feladatokat. Kreatív fejlődés Különböző típusú kártyalapokból készítetünk garázst a kocsiknak. Elkezdtem egy versenypályát tervezni számára – tájba helyezni az útvonalat. Majd egy képzelt autón teszünk egy utazást. Nagyon gyorsan kellett gondolkodnom tegnap, mert előző este a fiam letörte a létrát a nagy tűzoltó kocsiról, ami Ben kedvenc játéka. Ez gyakran az első dolog amit Ben keres, mikor megérkezik reggel. Felhívtam az anyukáját és megegyeztünk, hogy azt mondjuk, a tűzoltó a „javítóban‟ van és visszajön a házamba amint megjavították. Úgy tűnik működött. Mikor Ben megérkezett, újra emlékeztettük erre és így nem csinált jelenetet a hiányzó játékból.


00040-2009BKT-EN

Ravi Név: Ravi Kor: 4 Család: szülők: Raj és Kajal, fiatalabb fiútestvér Suresh, és még egy kistestvér hamarosan születik Koragyermekkori foglalkoztató: magán bőlcsöde részidőben Ravi foglalkoztatója Shani mondja: Ravi csak négy eves, de néha azt hinné az ember, hogy 40, ahogy komoly ábrázattal mond valamit. A többi gyerek épp, hogy elkezdte tanulni a számokat, míg Ravi apukája azt mondja, Ravi szeret matematika példákat megoldani a számológépen, hogy lássa jól tippelt-e. Kicsit már olvasni is tud. Amikor elkezdte a bölcsödét, először sírt ha piszkos lett a nadrágja vagy a cipője és nem játszott a többi fiúval. Amikor végül elvegyült köztük, ideges lett ha azok megszegték a játékszabályokat. Említettem, hogy Ravi utálja ha koszos lesz. Ez a bölcsödében is igaz. Vannak homok és víz asztalaink és a legtöbb gyerek nagyon szeret ezekkel játszani. Nem úgy Ravi, utálja a homok érzését és nem boldogabb a víztől sem. Nagyon különös a ruháival is. Bő nadrágokat, vagy melegítő alsót visel és bő felsőket, farmer és póló helyett. Ha valami szűk ruhát adunk rá, Így válaszoltam egy megfigyelő kérdőívre Raviról: Válaszol a gyermek ha a nevén szólítja? Igen. Reagál a gyermek ha Ön egy játékra mutat? Igen. Hogyan jelzi a gyermek mit akar? Mindig megmondja vagy nekem, vagy más ott dolgozónak ha akar valamit. Kérdez a gyermek? Igen és eléggé udvarias is. Nagyon kedvesnek találom, habár néha elég furcsán ha, hogy egy ilyen fiatal kisfiútól hallom. Rámutat a gyermek dolgokra, vagy hanggal jelez? Igen, mindkettő. Mutatja a gyermek, hogy a figyelmünket akarja, vagy szemkontaktust keres? Mutat és használ szemkontaktust. Észrevettem, hogy néha túl sok szemkontaktust is használ, mintha bámulna. Megmutat a gyermek dolgokat másoknak és megosztja velük azokat? A dolgozóknak állandóan mutat valamit, de a többi gyereknek nem igazán. A másokkal való játékban megosztja a játékokat a többiekkel? Azt kell mondjam, hogy a megosztás nem az erőssége. Habár nagyon jó magaviseletű kisgyerek, nem szereti az ital- vagy kedvenc játékának megosztása tízórainál. Mutat érdeklődést az iránt amit Ön csinál? Elég gyakran. Azt mondanám, hogy szívesebben beszélget felnőttekkel, mint gyerekekkel.


00040-2009BKT-EN

Ravi egyértelműen úgy tűnik, mint aki előrébb tart más gyermekektől itt a foglalkoztatóban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fog tanulni az iskolában. Aggódok viszont, hogy problémái vannak más gyerekekkel való együtt játszásban és, hogy annyit beszél, mint egy felnőtt, nem mint egy kisgyerek. Tudjuk milyen undokok tudnak lenni a gyerekek néha…meg is verhetik a jövőben és az nagy szomorúság lenne. A szülei kérdezték, hogy készítenénk-e értékelést róla – azt gondolják, hogy ez az autizmus egy formája lehet, mivel egyik unokatestvére autista. A főnököm megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot az Koragyermekkori csoportjával a helyi hatóságán. Raj nem érti hogy lehet Ravi ilyen előrehaladott a matematikában és olvasásban a korához képest, de még mindig rendszeresen bevizel éjszaka. Azt gondolom, hogy a kortársai mögött van a játék készségével is, holott legtöbbször nagyon próbálkozik. Ezen a héten volt két látogatónk a helyi hatóságtól, hogy lássák Ravit. Meglepődtem, hogy az egyikük egy beszéd és nyelv terapeuta volt, hiszen Ravi nagyon szépen beszél. Azt mondta szeretné megnézni Ravi hogy kommunikál – egy kis magyarázat után megértettem mire gondol. Ravi jól beszél, de időnként az embereknek, nem pedig hozzájuk beszél és nehézségei vannak más gyerekekkel való beszélgetésben. A másikuk egy oktatási pszichológus volt, aki megfigyelte őt a játszószobában, vacsoránál és az udvaron is. Az egész azért volt, hogy meglássák Ravinak Asperger szindrómája van-e. Ravi nagyon gyorsan megtanulja a dalokat é s a játékokat, ha már egyszer meghallgatta a szabályokat meg is érti. Nehezebb számára viszont, ha a játékban két, vagy három gyermek játszik, vagy ha másképp akarnak játszani, mint ahogy mondták nekik. Ezen kívül néha meglepően nehéz számára valaminek a megtanulása, ami dühíti. Pl. még mindig nem tudja tökéletesen bekötni a cipőfűzőjét. Megpróbáltam megtanítani de fel kellett adjam. Az volt az első alkalom, hogy láttam ahogy dührohamot kap. Érdekes, hogy sosem beszéltem Ravival a többiekről. Ma szakítottam erre egy kis időt, amely felnyitotta a szemem. Megkérdeztem ki a legjobb barátja és azt mondta Ajay – az egyetlen fiú a csoportban aki időnként undok vele. Megkérdeztem Ravi apukáját, hogy kedvesek-e a fiúk iskolán kívül, azt mondta nem, de Ajay az utcájukban lakik. Azt hiszem Ravinak és nekem el kell beszélgetnünk arról mi a „barát‟ és az mire való. Raj, Ravi apukája odajött hozzám néhány dologgal amit az Asperger szindrómáról olvasott. Be kell valljam, amiket mondott, nagyon Ravira illettek. Azt mondta, talán könnyebb lenne Ravinak megtanulni egyetlen gyerekkel játszani, mint elvegyülni az egész csoportban. Elhatároztam, hogy kipróbálok egy társasjátékot amit kedvelne és párba raknám Jasonnel, akivel könnyű kijönni – meglátjuk hogy megy. Foglalkoztam Ravival azzal, hogy megszokjon különböző anyagokat, homokot és vizet, hogy ne zavarják ezek annyira. Nem lenne okos, vagy kedves dolog arra kényszeríteni, hogy piszkolja össze a kezét. Könnyebben kezeli ha kontrollálva érzi magát és, hogy az egész valami vicces dolog része. Kipróbáltuk az ujjfestést és a homokfestést is például. Ravi nagyon figyel és ha emlékeztetni kell valamire leírom neki szavakkal, hogy legyen egy írásos órarendje. Nagyon büszke arra, hogy tud olvasni és ha véletlenül használok egy szót amit nem ismer, kikeresi. Természetesen a napjaink a bölcsödében nagyon kiszámíthatóak…amikor Ravi nagyobb lesz és a napjai változatosabbak lesznek, el tudok képzelni számára egy határidőnaplót, amit magam is használok. Mióta tudom, hogy Ravi szeret matematikai számolásokat végezni az apukája számológépén otthon, arra gondoltam, talán szeretné ha itt is lenne egy. Azt is szerettem volna ha játékába bevon másokat is. Kaptam egy ötletet egy fali diagram kapcsán, ami azt mutatta milyen magas egy tűzoltó autó összehasonlítva három tűzoltóval egymás vállán állva. Kb. 45 percet játszottunk azzal, hogy egy mérőszalaggal lemértük a gyerekeket és összeadtuk a magasságukat. Ravi ismer minden foci szabályt és kiabál, ha egy gyerek felveszi a labdát és elfut vele. Azt is mondta Mrs Beecher-nek, hogy akart adni George-nak egy piros lapot mert ronda szót használt. George ezt nagyon viccesnek találta, ami Ravit még jobban dühítette. Elhatároztam, hogy bemutatok egy strukturált játékot, egy foci rajongó kollegám segítéségével, aki egy másik csoportban dolgozik. Mutatott nekem néhány passzolós és lövő technikát amiket párban lehet játszani. Ravival és George-dzsal maradtam, hogy segítsek


00040-2009BKT-EN

és, hogy gondoskodjak arról, hogy Ravi nem dominál túlságosan. Azt hiszem, hogy ha elégszer ismételjük ezt, fejlődhet a csapatjáték készsége. Határozottan élvezte. Írtam néhány tervet azokra a tevékenységekre, amelyeket Ravival fogok elvégezni. Személyes, szociális és érzelmi fejlődés Megtalálni a módját annak, hogy megossza érdeklődését másokkal, talán futball kártyák cseréje? Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Ravi kiválóan beszél, de dolgoznia kell a valódi kommunikáción. Dolgozhatna együtt beszéd és nyelv terapeutával, hogy segítsen neki olvasni a nem-verbális jeleket arra vonatkozóan, hogy valakit untat, vagy érdeklődik. Probléma megoldás, logika és számolás Dolgozni kell az idő fogalmán, egy stopperórát használva a „futball döntőkhöz', megtanulni megmondani hány óra. Megtanulni a hozzáadást és kivonást az idővel kapcsolatban, hogy fel tudjon készülni eseményekre. A világ megismerése és megértése Megfigyelésen alapuló megismerése rovarok és állatok szokásainak. Fizikai fejlődés Felhasználni a futball iránti érdeklődését számos módon. Ez magában foglalhatja annak elmagyarázását, hogy a labda megszerzése azzal jár, hogy sárosak leszünk és, hogy a futballisták sokat edzenek, hogy fittek legyenek. A futball készséget fejleszteni, hogy ne maradjon le a többi fiútól és fejlessze az együttes játékot a játszótéren. Kreatív fejlődés A különböző anyagokkal való foglalkozás folytatása, amely érdekesebbé tehető, ha valahogyan összekapcsoljuk a rovarokkal, focival, vagy matematikával. Ravi ellátogat az iskola előkészítőbe jövő héten. Felhívtam a tanárt aki segített egy írásos programot összeállítani számára, amelyen látható, hogy mikor érkezik, mennyi időt marad és mi történik amíg ott van. Ez egy fél napos program, tehát kipróbálhat néhány foglalkozást is. Hagytam néhány üres helyet az édesapjának, hogy beírja mikor kell beszállni a kocsiba és mit fognak csinálni miután elment Raviért a foglalkozás után. Ez feltehetőleg kivesz egy kis stresszt a látogatásból.


00040-2009BKT-EN

Kyle Név: Kyle Kor: 3 Család: Anyuka: Stacey, és Apuka: George, külön élnek. Kyle anyukájával él. Egy idősebb lánytestvér: Lucy, 7 éves. Koragyermekkori foglalkoztató: Helyi Hatóságú gyermek központ, egész napos Kyle foglalkoztatója, Amanda: Kyle anyukája és apukája éppen akkor váltak szét, mikor elkezdtem foglalkozni Kyle-lal. Stacey azt mondja, hogy Kyle viselkedése sokkal nehezebb a változás miatt és most, hogy a dolgok kicsit nyugodtabbak, látom, hogy igaza van. Általában nem zaklatott, inkább az ellenkezője. Dolgoztam egy hasonló gyermekkel bőlcsöde előtt, rögtön miután végeztem az iskolával, ez segített bizonyos mértékben, abban, hogy tudjam hogyan dolgozzam Kyle-lal. Stacey nagyszerű ahogy segít nekem megtanulni hogyan kezeljem Kyle-t és arról is beszéltünk már, hogy megcsinálok egy rövid tanfolyamot. Sosem hallottam még a szenzoros problémákról ezelőtt. Ez olyan gyerekeknél fordul elő, akik túl-, vagy alul érzékenyek bizonyos dolgok, pl. hangok iránt. Most, hogy ezeket megtanulom Stacey-től, eszembe jut egy másik kisfiú is akivel együtt dolgoztam. Az egyik aggasztó dolog az, hogy Kyle mintha nem venné észre amikor beleütközik dolgokba. Állandóan rajta kell tartanom a szemem. Van egy seb kezén attól, hogy megégette magát, amikor egy teli vízforralót magára rántott a konyhapultról. Csoda, hogy nem történt rosszabb. Szerencsére anyukája mellette volt éppen. Azt mondja, Kyle nem mutatott semmi fájdalmat, vagy stresszt egészen addig, amíg nem értek az ambulanciára és idegen emberek nem kezdtek el ügyködni a karján. Így válaszoltam egy megfigyelő kérdőívre Raviról: Válaszol a gyermek ha a nevén szólítja? Amikor először ejtjük ki a nevét, mutat némi figyelmet. Reagál a gyermek ha Ön egy játékra mutat? Igen, ha ezt a játék részévé tesszük. Hogyan jelzi a gyermek mit akar? Megpróbál engem odavinni ha valamit nagyon akar. Dolgozom azon, hogy rávegyem, válasszon – úgy, mint annak megkérdezése, hogy alma, vagy fekete ribizli gyümölcslét szeretne. Ha elég nagy ügyet csinálok belőle és megnyerem a figyelmét, rámutat – egészen addig, amíg el nem éri. Kérdez a gyermek? Néha kér dolgokat, de emlékeztetni kell arra, hogy használjon szavakat. Rámutat a gyermek dolgokra, vagy hanggal jelez? Néha rámutat és néha használ szavakat is. Mutatja a gyermek, hogy a figyelmünket akarja, vagy szemkontaktust keres? Teremt szemkontaktust és rámutat dolgokra de csak akkor, ha nagyon érdekli valami. Megmutat a gyermek dolgokat másoknak és megosztja velük azokat? Ha nagyon izgatott valami iránt, akkor igen, de ez elég ritka nála. Halk természetű és jobb szeret megmaradni magának. A másokkal való játékban megosztja a játékokat a többiekkel? Igen, imádja a kergetőzés és bújócskát, de hamar túlpörög ha nem vagyok elég figyelmes. Mutat érdeklődést az iránt amit Ön csinál?


00040-2009BKT-EN

Igen, de még jobban érdekli az, amit a testvére csinál. Egész nap követi ha engedik. Igaz, inkább csak nézi, ahogy az játszik, minthogy becsatlakozzon. Tudom, hogy Kyle-nak sok fejlődési nehézsége van. Csak pár hónapja, nem sokkal azután, hogy elkezdtem dolgozni, állapítottak meg nála autizmust. Stacey azt mondja, hogy a folyamat nagyon nehéz volt számára, és ex-partnere George számára. Azt gondolom, talán még vitatkoztak is ezen. Stacey azt mondja, hogy először arra gondoltak csak, hogy Kyle nem reagál és beszél úgy, mint más kisgyerekek. Néha mosolygott és nevetett, nem bánta az ölelgetést, de nem nagyon érdekelték az emberek. Először azt gondolták, talán süket. El tudom képzelni, hogy sok autizmussal élő gyermek szülője ezt gondolja először. Stacey azt mondja, Kyle nagyon furcsán mászott. Nem használta a lábait – először a karjaival húzta magát. Miután rájött hogyan álljon négykézláb, másnap felállt és rögtön elkezdett járni. A megfelelő időben elkezdett hangokat kiadni, de az első szava nem az volt „Anya‟, hanem „Bob‟, a kedvenc karaktere a TV-ből. Ez egy másik dologra emlékeztet amit Kyle csinál és mindannyiunkat elgondolkoztat. Az egyedüli szavak, amiket használ, rövid szavak, mint a „Mama‟, Dada‟, „Lulu‟ (ez Lucy, akinek nem tetszik ez a becenév egyáltalán) „még‟ és leginkább „nem‟. Ismeri azonban az összes szót a „Bob a mester‟ dalból és úgy sétálgat körbe-körbe, hogy ezt idézi nem odaillő alkalmakkor. Stacey ma korábban ért haza, így volt alkalmunk beszélgetni. Azt kérdeztem hogy jött rá, hogy Kylenak autizmusa van. Azt mondta, hogy a háziorvos ajánlott egy gyermek fejlesztői csoportot. Sok dolgot megvizsgáltak – hallást, látást, fizikailag lépést tart-e, fejlődést. A gyerek pszichológus megvizsgálta autizmus szempontból is, és megfelelt a kritériumoknak. A folyamat elég sokáig tartott. A csoport azt is észrevette, hogy Kyle-nak nehézségei vannak a „egymás utáni lépésekből álló cselekvéssel' és a foglalkozás terapeuta még részletesebben meg fogja vizsgálni. Választani dolgok között nagy frusztrációt okoz Kyle-nak, de Stacey azt mondja ez nagyon fontos. A legtöbbször boldogan elfogadja amit kap. Megpróbáltam az agyaggal, amit szeret, hogy egyszerre csak egy szerszámmal munkálja meg azt. Így, választania kell valamit. A vacsora idő szintén jó alkalom a választásra. Ha állandóan hagyva van, hogy választhasson, akkor minden alkalommal a kedvenc DVD-jét választja, de minél jobban szokik hozzá a választáshoz, annál jobban tudjuk mit szeretne. Stacey mesélte, hogy Kyle testvére Lucy ma otthon maradt, mert tanári továbbképzés volt az iskolában. Nagy ideges lett Kyle-ra, mert az követte őt mindenhova. Stacey megkérte Lucy-t, hogy próbáljanak meg valamit. Azt mondta: „kergessük Lucy-t!‟ – Stacey és Kyle mindketten ezt tették. Aztán Stacey azt mondta: „Itt az ideje, hogy Lucy pá-pá menjen‟ – és Lucy átment a másik szobába. Amikor Kyle megpróbálta követni őt, Stacey megállította és azt mondta „pá-pá Lucy‟ és integetett. Végül Kyle is így tett és Stacey-vel elkezdtek játszani. Sok ismétlés és Lucy segítsége kellett. Kyle legnagyobb nehézsége más gyermekekkel az, hogy nem tudja hogyan játsszon. Ha sikerül találnom egy 'autós kapcsolatot', minden megpróbál egy ideig, de néha elég durva tud lenni. Szüksége van egy felnőtt segítségére, hogy érdeklődési körét kitágítsa, egy speciális témán túlra is és a többi gyermeknek is szüksége van felnőtt segítségére ahhoz, hogy meglássák, Kyle ötlete is jó. Volt néhány javaslatom azzal kapcsolatban, hogy dolgozzunk Kyle koordinációs problémáin, hogy segítsünk tudomására hozni hol helyezkedik el teste a térben. Vettünk néhány gumiszalagot egy katalógusból, amit tud egy kézzel, a másik kézzel és két kézzel is húzni. „Milyen erős Kyle‟ – játékot játszunk. Még a testvérét is bevontam, ami nagyszerű. Kyle túl fiatal még ahhoz, hogy órarendet használjon, de használok más vizuális segédanyagot más dolgokhoz. Nem beszél sokat, de szép lassan adagol új szavakat a szókincséhez. Csináltam egy kártyajátékot, amihez a kedvenc könyvéből vettem képeket. Minden kártyán van egy kép és egy szó. Igaz, hogy már vagy tucatszor játszottuk, Kyle még mindig izgul, hogy mikor „nyeri‟ el a kártyát a szó kimondásával.

Nagyon örülök, hogy Kyle szereti a „Bob a mester‟-t, mert ez mindenféle lehetőséget felkínál a tanítására. Egy egész sorozat könyv van erre a karakterre, amelyet fel tudok használni arra, hogy megtanítsak neki tárgyakat, színeket


00040-2009BKT-EN

és fogalmakat, mint föl/le, át/alatt. Ez a sorozat arra is jó, hogy fantáziajátékot játszunk vele, mint pl. a kockákból építkezés, vagy a konyha asztal bunkerré változtatása plédekkel. Nehéz lehet Kyle-nak és Lucy-nek együtt játszani, a korkülönbség és Kyle nehézségei miatt. Mégis, sok módon, ő egy tipikus kistestvér, érdekli mit csinál Lucy és megpróbál a nyomában maradni. Ezt használtam fel arra, hogy bátorítsam, játsszon vele hosszabban. A bújócska olyan játék, ami sok időre leköti a figyelmét és Lucy is élvezi legtöbbször. Nyomottá válik azonban, ha a játék túl pörgős, úgyhogy néha a fülébe súgom az újabb ötletemet és kúszunk kitörő futkározás helyett ha azt látom farad. Írtam néhány tervet azokra a tevékenységekre, amelyeket Kyle-lal fogok elvégezni. Személyes, szociális és érzelmi fejlődés Kyle-nak szüksége van megtanulni a felváltva játszást és annak érzetét, hogy kacsolódik másokhoz otthon és a másokkal való játékban is. Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Fejleszteni kell Kyle szókincsét – képeskönyvekkel, kártyákkal és játékokkal, amik motiválnak új neveket tanulni, utána énekekkel, játékokkal, és beszédgyakorlatokkal, hogy fejlesszük a mellékneveket, főneveket. Probléma megoldás, logika és számolás Szétválogatja és összepárosítja az autókat, ezt kell kiszélesíteni más tárgyakra is. Dalokat és társasjátékokat használni a számolás megtanulásához. A világ megismerése és megértése Kyle a gyakorlatban tanul a legjobban, így próbálok olyan tevékenységeket találni, amelynél körbe kell meni és sorban kell elvégezni lépéseket (főzés, öltözés/vetkőzés, stb.). Bátorítom, hogy fedezzen fel új környezeteket. Fizikai fejlődés Kyle-nak sok energiája van, szeret úszni és kergetőzni. Talán jók lennének úszás órák, vagy játékos foglalkozások a gyermekcentrumban. Kreatív fejlődés Érdeklődése a „Bob a mester‟ iránt hasznos, mert rá lehet venni Kyle-t új dolgok megtanulására, mint a színezés, vagy fantázia játék. Kyle anyukája Stacey és én, róla és Kyle apukájáról készült képeket használunk a problémák megoldására, amik akkor jönnek elő, amikor Kyle anyukáját várja, hogy jöjjön érte nap végén, de apukája jelenik meg és szeretné őt elvinni a hétvégére. El tudjuk képzelni, Kyle apja szörnyen érezte magát, mikor Kyle egyáltalán nem örült neki, mikor meglátta! Elővettem egy fotót Stacey-ről és egy másikat George-ról és autójáról. Minden nap a megfelelő fotót teszem a hűtőre és megemlítem ki jön ma Kyle-ért, ahogy fél 6 közeledik. Gyakran ellenőrzi a fotót néhányszor – és most már boldog, nem meglepett, mindegy melyik szülő jön.


00040-2009BKT-EN

Sally Név: Sally Kor: 5 Család: szülők, Ian és Sharon, idősebb testvér Tim Koragyermekkori foglalkoztató: Iskolai előkészítő, tanársegéddel Sally tanársegéde, Gemma: Pár hónapja vagyok Sally tanársegéde. Először nem gondoltam, hogy tudunk kezelni egy olyan gyereket, akinek tanulási problémái és autizmusa is van. Megvannak a rosszabb napjai is természetesen és határozottan egyedi, de mindannyiunk el van kápráztatva attól, ahogy tanul. Minden új dolog amit tanul, egy ok az ünneplésre. Sally képes lenne a mozgó ujjait nézegetni órákig boldogan. Hagyom, hogy ezt csinálja, mert élvezi, de a párkereső játékokat is szereti, a speciális hintánkat az udvaron és a bukfenc szőnyegeket. Valóságos detektívvé váltam amikor a szenzoros problémák jöttek. Ezek a titkok, Sally néhány viselkedési formái mögött, de nem mindig könnyű őket megtalálni egyáltalán. Amikor elkezdte az iskolát, nagyon nyugtalan volt akármikor bementünk a puha játszószobába, ahol a bukfenc szőnyegek vannak. Nem tudtam kideríteni, hogy maga a foglalkozás, vagy valami más volt-e, így megkérdeztem Sally anyukáját. Körülnézett, majd fel és végül: „Aha!‟ Sally anyukája már tudta mióta egyszer ellátogattak egy szabadidő központba, hogy a fluoreszkáló fénycsövek Sally-t pánikba ejtik. Megnézte az interneten és megtudta, hogy néhány autizmussal élő ember azokat vibrálónak látja, míg mi nem. Így válaszoltam egy megfigyelő kérdőívre Sally-ről: Válaszol a gyermek ha a nevén szólítja? Nem túl gyakran. Reagál a gyermek ha Ön egy játékra mutat? Nem, igazán kemény munka lekötni Sally-t. Gyakran a kezébe kell adnom a játékot és segítenem kell elkezdeni játszani vele. Most, hogy már ismer, ez nem zavarja őt túlságosan. Hogyan jelzi a gyermek mit akar? Még mindig sok mindent úgy kell kitalálnunk, hogy figyeljük a viselkedését, de az elmúlt egy évben arra tanítjuk, hogy használjon kép-rendszert a kommunikálásra. Még mindig emlékeztetni kell, de már tudja használni a kártyáit, hogy ételt, vagy italt kapjon. Nagyon motiválják a kedvenc ételei! Kérdez a gyermek? Nem, Sally nem-verbális. Rámutat a gyermek dolgokra, vagy hanggal jelez? Nem mutat. Ad ki néhány hangot, de szavakat nem. Tudatja ha mérges és ad ki jókedvű hangokat is. Mutatja a gyermek, hogy a figyelmünket akarja, vagy szemkontaktust keres? Néha kapok szemkontaktust tőle amikor együtt játszunk, de nem akarattal teszi. Nem mutat. Megmutat a gyermek dolgokat másoknak és megosztja velük azokat? Az első alkalom amikor láttuk, hogy ilyesmit tesz, az a kép kártyákkal volt. Még mindig nem könnyű számára és az egész arról szól, hogy ő mit akar.


00040-2009BKT-EN

A másokkal való játékban megosztja a játékokat a többiekkel? Nem a szokványos módon. Játszik más gyerekek mellett, de nem közelít feléjük. Rá tudom venni, hogy játsszon velem egy pár percig időnként, építőkockákkal, vagy egyszerű kirakókkal. Mutat érdeklődést az iránt amit Ön csinál? Néha – nagyon érdeklik a kulcsaim és a táskám! Behoztam egy régi táskát és beleraktam néhány műanyag kulcs csomót és egyéb dolgokat. Ha ezt hordozom magammal (a sajátom helyett), néha odajön Sally és nyúl érte. Aztán azzal van elfoglalva, mi van benne. Amikor először találkoztunk, Sally anyukája és apukája, elmondtak nekünk mindent arról, milyen kisbaba és kisgyerek volt Sally. Tudják az elejétől fogva, hogy különbözött a fiúktól, aki két évvel idősebb. Nem engedte, hogy fogják, vagy öleljék, nem nézett az anyjára és problémái voltak az etetéssel. Nem állapítottak meg nála autizmust három eves koráig, de tudták, hogy nem úgy fejlődik ahogy kellene időben, a gyerekorvos felfedezte az autizmus korai tüneteit és beajánlotta a helyi gyermek fejlesztő központba. Olvastam az autizmusról és azt tudtam meg, hogy általában van egy nem egyenletes profilja a fejlődésnek. Ez azt jelenti, hogy néhány területen talán a vártnak megfelelően halad, más területeken az elvárásoktól elmarad. Ez nem igazán igaz Sally-re, talán azért, mert nála tanulási nehézségek is vannak. Szinte mindenben le van maradva a korosztályához képest. A helyi hatóság autizmus szakértője bejött, hogy megmutassa nekünk és Sally anyukájának, hogyan segítsünk Sally-nek a szimbólumokkal való kommunikálásban. A tanítása nagyon időigényes és néha frusztráló volt, de egy nap, egyszercsak „elkapta‟ miről van szó. Először csak az ételekhez használtuk, de most már lassan próbálgatjuk más dolgokra is. A következő cél, hogy Sally megtanulja jelezni ha a WC-re akar menni. Ez elengedhetetlen a függetlenségéhez ha továbbmegy következő évben. Tudjuk olvasni a testi jelzéseket és segítünk tisztának és száraznak maradni, de azt szeretnénk ha megmondaná nekünk egy szimbólum kártyával. Egy tanulási fogyatékossággal foglalkozó ápolóval és Sally anyukájával fogok ezen dolgozni. Nem könnyű kitalálni mit szeret Sally. Megtanultam, hogy egyszerű választás elé tenni a legjobb – ez, vagy az? A túl sok választék megzavarhatja. Sally a fantáziajátékot nagyon nehéznek találja. Ez az autizmussal élő gyermekek esetében normális. A többi gyermek szereti használni a játék konyhát és mivel Sally-t érdeklik az ételek, azt hiszem végül majd csatlakozni fog. Egyelőre egyszerű dolgokat csinálunk együtt. Megpróbáltunk úgy csinálni, mintha kevernénk valamit egy edényben kanállal és agyagból készült „sütit sütni‟. Rövidre fogom ezeket a programokat de gyakran ismételjük. Sally nehezen teremt kapcsolatot más gyerekekkel és ők sem biztosak abban mit is kezdjenek vele. Megpróbálok úgy viselkedni, mint egy „szociális tolmács‟, hogy segítsek szerepet találni neki egy játékban, még ha az kicsi is. Csak kis ideig képes kibírni gyerektársaságban, aztán újra szüksége van egy kis időre egyedül. Mivel a fluoreszkáló fénycsövek zavarják, érdeklődtünk a szabadidőközpont menedzserétől, hogy mit tudnának tenni. Kiderült, hogy van módja, hogy csökkentsük a vibrálást egy pár új felszereléssel és újabb égőkkel. Ez már jobb, de azért korlátozzuk az időtöltést ott. Napsütéses napokon megkérjük őket kapcsolják le és nyissák ki a redőnyt mindenhol. Ez mindenkinek sokkal jobb. Minden évben az iskolai előkészítő tart egy 'Tavasz ünneplést'. Vannak játékok, dalok és jelmez parádé, jöhetnek a szülők. Szerettük volna ha Sally is csatlakozik, így mutattunk neki fotókat az elmúlt évről és megkértük válasszon a katica és a vörösbegy jelmez között. A vörösbegy jelmezt választotta és gyakoroltuk a jelmez parádét többször is. A nagy napon, Sally két részén vett részt az eseménynek, a parádén (amelyen nagyon jól teljesített) és egy versenyen. Sally-nek van vizuális órarendje is a falon, napokra ill. hetekre bontva, szimbólumokat és szavakat felhasználva minden tevékenységére, mint otthon, kisbusz, szabadidős központ. Ha változik, megmutatjuk neki, így tudja mire számítson. Először bajban voltunk, hogy megfelelő játékot találjunk Sally-nek, mivel nem ugyanazon a fejlettségi fokon van, mint a többi gyerek a csoportban. Begyűjtöttünk építőkockákat és egyszerű kirakókat, most a kihívás, más gyerekek bevonása Sally játékába. Hajlamos ugyanazt a tevékenységet ismételgetni velük újra és újra és nem használ fel fantázia


00040-2009BKT-EN

elemeket, amiket a többiek jobban élveznének. Segít ha vele és egy másik gyermekkel maradok, hogy Sally játszási módszeréhez közelítsünk és abban is, hogy Sally-t húzzam a kicsit bonyolultabb játék felé. Sally még mindig ott tart, hogy más gyermekek mellett játszik, ahelyett, hogy velük játszana. Jobban érdeklik a játékok, mint a gyerekek, hogy őszinte legyek. Ezért néha, mikor látom, hogy a többiek mellett játszik, bekapcsolódok és megmutatom hogy kell részt venni azok játékában és bátorítom Sally-t, hogy próbálja meg. Egyik nap, a játék konyha közelében volt, míg a többiek „főztek‟. Megkérdeztem Sally-t, hogy mi is berakjunk-e valamit a fazékba. Amikor közelebb értünk a csoporthoz egy műanyag burgonyával, azt mondtam „Sally szeretne beletenni egy krumplit a levesetekbe. Rendben van?‟ És mivel beleillett a játékukba, azt mondták igen – és megköszönték neki a „segítséget‟. Csak egy kis dolog, de valami, amire építeni lehet. Írtam néhány tervet azokra a tevékenységekre, amelyeket Sally-vel fogok elvégezni. Személyes, szociális és érzelmi fejlődés A cél, hogy másokhoz kapcsolódjon szórakozásból – megtanulni mások tevékenységébe való bekapcsolódást, megkérni másokat, hogy csatlakozzanak hozzá. Mutathatunk képeket arról, minek kell történnie először, és énekelünk dalokat, mint a „Here We Go Round the Mulberry Bush‟, amely folyamat játék a csoport számára. Jót tenne neki, ha segítene a főzésben, mosásban és kertészkedésben otthon. Kommunikáció, nyelv és írás-olvasás Egyszerű nyelvezetet használjunk kéréseknél és segítsünk neki a szimbólumok hatékony használatában, hogy ki tudja fejezni saját kérését. Vizuális fotók használata az órarendjében, meglátni mi fog következni. Új dalok tanulása – szereti a zenét. Probléma megoldás, logika és számolás Alap fogalmakkal való munka – kiválogatás és összepárosítás. A világ megismerése és megértése Felhasználom a kézitáskák iránti érdeklődését a tartalom és cél összepárosításának megtanulására. Pl. kulcsok az ajtókhoz, rúzs a szájhoz. Folytatásos és összepárosítós játékokat fogunk játszani, kulcsokat és tárgyakat illesztünk a lyukakba. Vizuális órarendet fogunk használni, a foglalkozásokra való felkészülésben és izgalmassá tételében annak ami következik. Fizikai fejlődés A hintázás és a forgás szeretetét alapul véve kipróbálni új eszközöket és játékokat, táncolni a zenére. Megnézni, hogy a testmozgás egy feladat előtt segít-e a koncentrálásban. Kreatív fejlődés Felhasználjuk Sally vizuális és zene iránti érdeklődését, hogy megragadjuk az érdeklődését és nyújtsuk a figyelmét. Ugyanezt tesszük a festékekkel és krétákkal. Vizuális órarendet használunk Sally-vel minden nap. Először szimbólumokkal próbáltuk, de a fotók sokkal jobban működnek vele. Rendszeresen, körben ülünk a csoporttal és beszélünk fényképekről, van "képzelt játék" sarok, a játszótér, stb. Nagyon szigorú napirendet követünk vele, de természetesen a dolgozók megbetegedése, vagy egyebek miatt, előfordulnak változások. Amikor ez megtörténik, először ezeket beszéljük meg Sally-vel, amikor a napirendjét vizsgáljuk. Ezzel kezdjünk minden napot és megismételjük, ha szükséges.


00040-2009BKT-EN

Célcsoport: Koragyermekkori gyakorlati szakemberek, koragyermekkori foglalkoztatók vezetői és menedzserei, iskolaigazgatók és helyi hatósági tanácsadók. Első kiadás: 2009. március. Kód: 00040-2009BKT-EN A kiadvány másolata elérhető lehet a www.teachernet.gov.uk/publications weboldalon. A kiadvány letölthető a www.standards.dcsf.gov.uk weboldalról, ahol további tájékoztatást is kaphatunk. A kiadvány másolata elérhető lehet a DCSF Publications kiadótól, címe: PO Box 5050, Sherwood Park, Annesley, Nottingham NG15 ODJ; tel: 0845 60 222 60; fax: 0845 60 333 60; textphone: 0845 60 555 60; email: [email protected] © Crown copyright 2009 Kiadja a Department for Children, Schools and Families (A Gyermekekért, Iskolákért és Családokért felelős Minisztérium) A kiadó engedélyezi e dokumentum kivonatainak másolását nem kereskedelmi célú kutatás, oktatás vagy képzés esetén, feltéve, hogy a Crown copyright, mint forrás, és a kiadvány címe szerepel rajta, és hogy a másolás pontos és nem félrevezető kontextusban fordul elő. Ez az engedély nem terjed ki olyan e kiadványban szereplő anyagokra, amely harmadik személy copyright joggal bír. Egyéb használat esetén, írjon a [email protected] email címre. www.opsi.gov.uk/click-use/index.htm

A Gyermekekért, Iskolákért és Családokért felelős Minisztérium


00040-2009BKT-EN

Integrációs Fejlesztési Program

Recommend Documents