DEBRECENI EGYETEM AGRÁR- ÉS MŰSZAKI TUDOMÁNYOK CENTRUMA GAZDÁLKODÁSTUDOMÁNYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI KAR GAZDASÁGELEMZÉS-MÓDSZERTANI ÉS ALKALMAZOTT INFORMATIKAI INTÉZET
IHRIG KÁROLY GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA Doktori iskola vezető: Dr. Szabó Gábor, a közgazdaságtudomány doktora
INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS RENDSZEREK A HÚSIPARI TERMÉKPÁLYÁK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSÁBAN
Készítette: Füzesi István egyetemi tanársegéd, levelező Ph.D. hallgató
Témavezető: Dr. habil. Herdon Miklós egyetemi docens, Ph.D.
DEBRECEN 2009
INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS RENDSZEREK A HÚSIPARI TERMÉKPÁLYÁK MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSÁBAN Értekezés a doktori (PhD) fokozat megszerzése érdekében a Gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban
Írta: Füzesi István informatika tanár
A doktori szigorlati bizottság: elnök: Dr Ertsey Imre mezőgazdasági tudományok kandidátusa tagok: Dr. Kuti István közgazdasági tudományok kandidátusa Dr. Szakály Zoltán mezőgazdasági tudományok kandidátusa
A doktori szigorlat időpontja: 2008. október 21.
Az értekezés bírálói: név, tud. fok aláírás ...................................................................................... .................................................... ...................................................................................... .....................................................
A bíráló bizottság: név, tud. fok
aláírás
elnök: ....................................................................... ...................................................... titkár: ....................................................................... ...................................................... tagok: ....................................................................... ...................................................... ....................................................................... ...................................................... ....................................................................... ...................................................... ....................................................................... ...................................................... ....................................................................... ......................................................
Az értekezés védésének időpontja: 2010. ...................................
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, célkitűzések .............................................................................................. 4 1.1. A kutatási téma aktualitása, a terület áttekintése .................................................. 4 1.2. Célkitűzések, hipotézisek...................................................................................... 6 1.3. Kutatási módszertan .............................................................................................. 9 2. Kutatási portál ........................................................................................................... 15 2.1. A portál célja, tartalma és alkalmazási területei ................................................. 15 2.2. A magyarországi húsipari vállalkozások körében végzett felmérésről .............. 18 3. Élelmiszer-biztonság és minőségügyi rendszerek .................................................... 21 3.1. Fontosabb élelmiszeripari törvények és szabályozások...................................... 21 3.1.1. GXP szabályozások ......................................................................................22 3.1.2. HACCP .........................................................................................................24 3.1.3. Kereskedelmi szabályozások ........................................................................25 3.1.4. ISO 22000 .....................................................................................................27 3.1.5. 178/2002 EK rendelet ...................................................................................28 3.2. Minőségügyi rendszerek használata ................................................................... 31 3.3. Adatbázisok, szoftverek és információs rendszerek ........................................... 33 3.3.1. Mikrobiológiai adatbázisok és modellek ......................................................33 3.3.2. Minőségügyi rendszerek alkalmazásának szoftveres támogatása ................35 4. Azonosítási technológiák .......................................................................................... 37 4.1. Vonalkód rendszerek .......................................................................................... 37 4.1.1. Lineáris vonalkódok .....................................................................................37 4.1.2. Többdimenziós vonalkódok ..........................................................................39 4.2. Biológiai azonosítók ........................................................................................... 41 4.3. RFID (Rádiófrekvenciás azonosítás) .................................................................. 44 4.3.1. Készletezés, raktározás .................................................................................46
1
4.3.2. Kutatási területek ..........................................................................................47 4.3.3. Intelligens csomagolások ..............................................................................49 4.3.4. Jogi és biztonsági problémák az RFID használatából ..................................49 4.3.5. Az RFID technológia ára ..............................................................................49 4.4. Nyomtatott elektronika ....................................................................................... 51 4.5. A tárgyak Internete (Internet of Things) ............................................................. 51 4.6. Bokode ................................................................................................................ 52 4.7. Azonosítási technológiák alkalmazása a húsipari termékláncban ...................... 53 5. Élelmiszerek nyomon követése ................................................................................ 56 5.1. Nyomon követés a húsipari termékpálya lépcsőin ............................................. 63 5.1.1. Takarmányok nyomon követése ...................................................................63 5.1.2. Élőállat nyomon követés ...............................................................................67 5.1.3. Belső nyomon követés a húsipari vállalatoknál ............................................70 5.1.4. Feldolgozott termékek követése ...................................................................75 5.2. A termék nyomon követés megvalósításának gazdasági aspektusai .................. 82 5.3. Több összetevős élelmiszerek nyomon követése................................................ 86 5.4. Nyomon követhetőség a húsipari cégek gyakorlatában ...................................... 91 6. Termék nyomon követés a húsipai vállalatok információs rendszereiben ............... 93 6.1. Integrált vállalati információs rendszerek funkciói ............................................ 93 6.2. Speciális ERP funkcionalitás az élelmiszer szektor esetén ................................ 96 6.3. Elektronikus adat és bizonylatcsere a termék nyomon követésben .................... 97 6.3.1. EDI – elektronikus adatcsere ........................................................................97 6.3.2. EDI – XML technológiák alkalmazása az élelmiszeriparban .......................99 6.4. Vállalati információs rendszerek ...................................................................... 103 6.4.1. A Fókusz rendszer ......................................................................................103 6.4.2. A CSB-System ............................................................................................106 2
6.4.3. Kisvállalati rendszerek ................................................................................110 6.4.4. Teljes láncot lefedő rendszerek...................................................................112 6.5. Információs rendszerek alkalmazása a húsipari vállalkozásokban ................... 114 6.6. Informatikai felkészültség és információs rendszer kiválasztás ....................... 117 7. Országos és nemzetközi információs rendszerek a minőségbiztosításban ............. 123 7.1. Az élelmiszerlánc országos szabályozása ......................................................... 123 7.2. Informatikai rendszerek Magyarországon az állattenyésztés területén ............ 125 7.3. Az ENAR rendszer ........................................................................................... 127 7.4. Információs rendszerek az Európai Unióban .................................................... 130 7.4.1. Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszere ........................130 7.4.2. Magyarországra vonatkozó bejelentések vizsgálata ...................................133 8. Új és újszerű eredmények ....................................................................................... 136 Összefoglalás ................................................................................................................ 139 Summary ....................................................................................................................... 142 Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 145 Táblázatjegyzék ............................................................................................................ 155 Ábrajegyzék .................................................................................................................. 155 Köszönetnyilvánítás ...................................................................................................... 158 Mellékletek ................................................................................................................... 159
3
1. Bevezetés, célkitűzések 1.1.
A kutatási téma aktualitása, a terület áttekintése
A fogyasztók körében manapság egyre többször merülnek fel különböző aggályok az élelmiszerek biztonságával és eredetével kapcsolatban. Az utóbbi évek élelmiszerek biztonságával és eredetével kapcsolatos, a sajtó által néha túlreagált botrányai, alapvetően rendítették meg a fogyasztók bizalmát a boltokban kapható élelmiszerek iránt. (LAKNER et al., 2005). Részben ennek következtében, új alapelvek jelentek meg az EU élelmiszer-szabályozásában és az egyik legfontosabb alapelv a fogyasztók egészségének védelme lett. Az élelmiszerek gyártása, elosztása és kiskereskedelmi forgalmazása rendkívül komplex üzleti tevékenységgé vált. Egy évben hozzávetőlegesen húszezer új termék jelenik meg világszerte és az élelmiszer piacokon akár huszonötezer termék közül választhatunk (LANG - HEASMAN, 2004). A nyersanyagokat különféle termesztési tenyésztési és termelési forrásokból nyerik, egyre nagyobb számú feldolgozási technológiát használnak és a termékek hatalmas választéka áll a fogyasztók rendelkezésére. Ez a rendkívüli összetettség átfogó irányítási eljárások kifejlesztését teszi szükségessé, melyek elengedhetetlenek a biztonságos és kiváló minőségű élelmiszerek gyártásának biztosításához. Emellett a fogyasztói elvárások is változnak; a kényelem, a gyorsan elkészíthető ételek és a természetesebb jellemzőkkel bíró termékek iránti igény általában fokozódik (JABS - DEVINE, 2006). Az élelmiszer-biztonság hiányára visszavezethető problémák elterjedésében nem kizárólag a növekvő mértékű világkereskedelem tehető felelőssé, hanem
az urbanizációval együtt járó népesség-sűrűség növekedése;
az életmódváltozások;
a fogyasztási szokások megváltozása;
a fokozódó környezetszennyezés;
a nemzetközi személyforgalom növekedése;
az élelmiszertermelés és -fogyasztás közötti láncolat hosszabbá válása;
az élelmiszertermelés nagyüzemivé válása;
új, veszélyeket magában rejtő technológiák alkalmazása;
az érzékeny fogyasztói csoportok (például idős személyek) létszámának növekedése (FARKAS, 2002; BÁNÁTI, 2004).
4
Ilyen háttér mellett a teljes élelmiszerláncnak biztosítania kell, hogy a legszigorúbb minőségi szabványok és biztonsági előírások érvényre juthassanak. Az élelmiszer-lánc minden fázisában, a nyersanyagok beszerzésétől a gyártáson, elosztáson és értékesítésen keresztül, legyen az kiskereskedelmi bolt vagy ellátási egység, az adott termékekkel, folyamatokkal és kezelési módszerekkel kapcsolatos minőségi elvárásokat teljesíteni kell. Az élelmiszeripar számos sajátossággal rendelkezik, melyek különösen előtérbe helyezik ezeknek az elvárásoknak a betartását (HOOGLAND et al., 1998; ILLÉS, 2007):
A mezőgazdasági termékek gyakran romlékonyak és viszonylag gyors károsodásnak vannak kitéve a fiziológiai folyamatok és a mikrobiológiai szennyeződések következtében.
A legtöbb mezőgazdasági terményt szezonálisan takarítják be.
A termékek gyakran különbözőek a kívánt minőségi paraméterek , mint például az összetevő-tartalom (pl. cukor), méret és szín tekintetében. Az ilyen jellegű különbségek a kultúrnövény változatbeli eltéréseitől és a szezonális változóktól függenek, amelyeket nem lehet befolyásolni.
A mezőgazdasági termények eredeti termelését többnyire nagyszámú, kisméretű termelő egység valósítja meg.
Az orvostudományban, az élelmiszer-tudományban és az élelmiszergyártás technológiájában elért haladás ellenére az élelmiszerekből származó kórokozók által előidézett betegségek továbbra is nagy problémát jelentenek egészségi és gazdasági jelentőségük folytán. Az élelmiszerektől származó betegségek komoly gazdasági következményekkel járhatnak, ha a megbetegedett személyek, ezek munkáltatói, családjai, egészségbiztosítók és az élelmiszer vállalatok vagy üzletek költségeit vesszük számításba.
Jelentős változások következtek be az állattenyésztésben, a nagy volumenű élelmiszertermelésben és az elosztási módszerekben. A nyersanyagok növekvő választéka és a több országból származó termékek használata megnövelte a sajátos szennyezésekkel társult betegségek széleskörű földrajzi elterjedésének lehetőségét. Sok új feldolgozási technikát vezettek be, ami eltérő termékminőségi előnyöket kínál, pl. mérsékeltebb hőkezeléses feldolgozás, mikrohullám, melegítés, ellenállásos melegítés és nagy nyomás alatti feldolgozási technikák. Mindezek új élelmiszerbiztonsági kihívást jelentenek, amelyeket teljes egészükben értékelni kell. 5
Egyre nagyobb a kereslet a „kényelmes” élelmiszerek iránt, amelyek fogyasztás
előtt
minimális
kezelést
vagy
előkészítést
igényelnek,
konyhakész, „felhasználó barát” csomagolásban kerülnek forgalomba. Emellett a fogyasztók olyan élelmiszereket keresnek, amelyek „frissek” és természetes ízekkel hangsúlyozottak (LEHOTA et al., 1999). Mindez kétségtelenül kihívás az iparág számára, ezért kevésbé durva feldolgozási és termelési módokat használnak. Még kevés bizonyíték van arra, hogy az ilyen változások szükségképpen az élelmiszerektől származó betegségek növekedéséhez vezetnek. Látni kell azonban, hogy ezek az élelmiszerek nagyobb gondosságot igényelnek előállításuk során, majd elosztásukban, tárolásukban
és
a
fogyasztás
előtti
előkészítésükben,
mint
a
hagyományosak.
Jelentős, világméretű trend van kialakulóban a „házon kívüli” fogyasztás növekedése terén. A nemzetközi üzleti és üdülési utazások gyakoriságának növekedése is azt hozza magával, hogy egyre több ember kerül kapcsolatba új típusú termékekkel, élelmiszerekkel. A világ országainak népessége, illetve a népesség struktúrája is változik. A fiatal és idős korosztályok nagyobb kockázatot jelentenek az élelmiszerekből származó betegségek tekintetében. Egy sor országban a népesség öregszik, ami az egészséggel kapcsolatos szempontokra történő erőteljesebb összpontosítást kíván meg.
A régebben alkalmazott, hagyományos rendszerek már nem elegendőek e problémák megoldására. Az utóbbi időben a különböző erőfeszítések eredményeként a korábbiaknál jobban körvonalazódnak az általános minőségügy azon összefüggései is, amelynek célja az élelmiszer-biztonság jelentőségének fokozódása. Ennek folyományaként újabb és újabb törvények, szabályozások és termelési technikák születnek a biztonságot garantáló élelmiszerek előállítása érdekében (SCHIEFER, 1997). 1.2.
Célkitűzések, hipotézisek
Napjainkban az élelmiszeripar minden területén kiemelt szerepet játszik az élelmiszerbiztonság kérdése. Különös fontosságát a bioterrorizmus lehetőségének veszélye, a termékláncba bekerülő különböző szennyeződések és a növekvő fogyasztói igények hangsúlyozzák (FALUDI, 2001). Az élelmiszer előállítása és feldolgozása időben és térben
elválik
egymástól.
A
nagy
mennyiségben
előállított
élelmiszerek
a
világkereskedelemben gyorsan, nagyszámú fogyasztóhoz juthatnak el. A fogyasztóknak 6
így nincs igazából rálátása az előállítás technológiájára, körülményeire, csak a termék előállítójába vetett bizalma segíthet az élelmiszer kiválasztásánál. Az élelmiszerbiztonsági problémákat a területet érintő szabályozások betartása (betartatása), a modern minőségmenedzsment rendszerek bevezetése, a termékek nyomon követhetősége, illetve a minden kétséget kizáró azonosíthatósága oldhatja meg. Kutatásaim középpontjában a húsiparban (a húsipari termékpályákba a baromfiipart is beleértem) előforduló minőségügyi rendszerek informatikai támogatásának-fejlődésének vizsgálata mellett, a területen jelenleg alkalmazott minőségmenedzsment rendszerek és szabályozások, az élelmiszer nyomon követési rendszerek, az alkalmazott és a jövőben alkalmazható azonosítási és informatikai eszközök, illetve a hazai húsipari vállalkozások felkészültségének vizsgálata állt (1. ábra). A vizsgálatok eredményére támaszkodva olyan eszköz és ajánlás rendszer kidolgozását tűztem ki, amely segítséget nyújthat a húsipari vállalkozásoknak
a
minőségügyi
rendszerük
kiválasztásában,
a
hatékony
termékazonosítás és nyomon követés megvalósításában, figyelembe véve bevezetésükkel járó előnyöket és ezek költségvonzatait. Részletesebben a kutatási céljaim a következők voltak: 1. A kutatási téma alapját a termékminősítéshez, termékazonosításhoz kapcsolódó szabályozások, célkitűzésemben
szabványok, a
rendeletek
témakörhöz
alapvetően
kapcsolódó,
meghatározzák.
elsősorban
a
Ezért
húsipari
termékláncban alkalmazott előírások és minőségbiztosítási szabványok feldolgozása, rendszerezése és ezeknek a témakör szempontjából fontosabb előírásainak,
jellemzőinek
meghatározása
szerepelt.
Elsősorban
a
magyarországi és Európai Uniós szabványokat, irányelveket és rendeleteket tekintettem
dominánsaknak
kutatási
célterületem
alapján.
Hipotézisként
feltételeztem, hogy az alkalmazott minőségirányítási rendszer korszerűsége összefüggésben van a vállalat gazdasági fejlettségével, termékláncban elfoglalt helyével és piaci pozíciójával. 2. A termék nyomon követhetőségét biztosító eszközöknek egyik meghatározó csoportja az azonosítási technológiák, melyek alkalmazása a termékpálya szinte minden fázisában fontos az egyértelmű azonosítás biztosításához. Az azonosítási technológiák típusai (ezek különböző válfajai) és az alkalmazott technológiai rendszerek az alapanyag előállítástól a késztermékig tartó termékláncban különbözőek lehetnek és alkalmazási lehetőségüket sok tényező befolyásolja. 7
Ilyenek a környezet, a gazdasági tényezők, a termékhez kapcsolódó és tárolandó információ mennyisége, termelési, gyártási rendszerek stb. Célkitűzésem a húsipari
termékpályákban
alkalmazható
azonosítási
technológiák
és
rendszerek feltárása, rendszerezése és elemzése, amely alapját képezi a következő
kutatási
részterületnek
a
termék
nyomon
követésnek.
Feltételeztem, hogy az alkalmazott azonosítási technológiák nagyrészt a hagyományos gyári számos és vonalkód rendszerekre épülnek, de a fejlettebb üzemekben már alkalmazzák a korszerűbb, például az RFID alapú azonosítási technológiákat. 3. Következő célkitűzésként a termék nyomon követés követelményeit, a nyomon követés szintjeit, problémáit, gazdasági-szervezési hátterét és a húsipari termékpálya különböző lépcsőin történő megvalósítását kívántam megvizsgálni. A termékpálya lépcsői közül elsősorban a következő fontosabb fázisokra kívánok fókuszálni: takarmányok nyomon követése, az élőállat nyomon követés kérdései és a feldolgozott termékek területe. Ezek közül is elsősorban a húsüzemeket kívánom részletesebben elemezni kérdőíves felmérésre, üzemekben történő személyes üzemlátogatásra és mélyinterjúkra alapozva. 4. A termékláncban fontos kutatási célterület a húsipari vállalatokban működő információs rendszerek és ezekben megvalósított termék nyomon követés vizsgálata.
Közepes,
illetve
nagyméretű
húsipari
vállalatok
esetében
elengedhetetlen az információs rendszerek (integrált információs rendszerek) működtetése. Dolgozatomban elsősorban azon vállalatokra, vállalkozások körére fókuszálok, amelyek integrált vállalati információs rendszert alkalmaznak, és amelyekben a termék nyomon követési funkciók integrálásra kerültek. A dolgozatomban nem nélkülözhető az élelmiszer-biztonságot, az élelmiszerlánc felügyeletét, a termékvisszahívások hatékony megvalósítását biztosító központi (országos, ágazati) információs rendszerek vizsgálata, illetve ezek kapcsolódása a terméklánc különböző lépcsőjéhez. E kapcsolatok vizsgálatánál elsősorban az élőállat
azonosítás,
az
állattenyésztés
területéhez
kapcsolódó
központi
nyilvántartások, valamint az élelmiszerek és takarmányok gyors riasztási rendszerét kívánom megvizsgálni. 5. Előzetes vizsgálataim során kiderült, hogy Magyarországon igen kevés publikáció és tudásanyag létezik e témakörben. Kutatási célkitűzéseim között szerepelt 8
részben az előző pontokban ismertetett vizsgálatokhoz, részben a dolgozatom témaköréhez kapcsolódó Internetes kutatási portál kialakítása, melynek célja az információgyűjtés, illetve az eredmények megismertetése, publikálása az érdekelt, érintett üzemek, szakemberek számára. A portál nagy segítségére lehet az informatikus és szakigazgatási agrármérnök szakos BSc hallgatóknak is a Minőségbiztosítás informatikai eszközei című tárgy ismereteinek elsajátításában.
1. ábra: A kutató munka felépítése Forrás: Saját szerkesztés
1.3.
Kutatási módszertan
Az élelmiszer-biztonsági és nyomon követési rendszerek vizsgálatát, az azonosítási technológiák feltérképezését, illetve az információs rendszerek termék nyomon követésre vonatkozó elemzését szakirodalmi kutatással kezdtem. Ebből következik, hogy a kérdéskör vizsgálata során elsősorban szekunder jellegű kutatást lehet végezni. A „desk” kutatás, másodelemzés során a témában ez ideig megszületett publikációkat,
9
szaktanulmányokat tekintettem át. Ezekből kiszűrtem, majd feldolgoztam a kutatási témámra vonatkozó ismereteket, eredményeket. Annak ellenére, hogy a szekunder kutatás képezi a vizsgálat legfőbb kiindulási pontját, az esettanulmányok készítéséhez nélkülözhetetlenek voltak az alapos szakmai interjúk és konzultációk. Számos húsipari üzemet meglátogattam, hogy gyakorlatban is felmérjem a szektorban
alkalmazott
megoldásokat.
A
mélyinterjúk
során
az
alkalmazott
technológiákat és rendszereket ismertem meg, a kutatási portál tematikájának kialakításához szereztem információkat, valamint a kérdőíves felmérés tartalmi és módszertani kérdéseiről folytattam párbeszédet húsipari vállalkozások minőségbiztosítási és
informatikai
szakembereivel.
Ezek
felbecsülhetetlen
háttér-információkat
szolgáltathatnak egy-egy kérdéskör megértéséhez. Így a kvantitatív kutatás mellett az információk jelentőségét primer jellegű, kvalitatív kutatási rész is biztosítani hivatott. Kutató munkám során szükséges volt a vállalatok által elvégzendő vizsgált feladatok konzisztens megjelenítésére és leírására tartalmi és időbeni függőségükkel együtt. Éppen ezért az üzleti (termelési) folyamatok vizsgálatára és a dolgozatban történő bemutatására az ARIS üzleti folyamatmodellező és tervező szoftverrendszert használtam. Az ARIS egy általános, széles körben alkalmazott módszertan a vállalatok működésének egységes modellezésére, leírására és dokumentálására. A módszertan lényege: egységes objektumok és modellek használata egy egységes keretrendszeren belül (INTERNET 42). Az ARIS szoftverrendszer (az IDS Sheer AG terméke) egy univerzális keretet biztosít, amely a folyamat-elmélet gyakorlati áttöréséhez vezetett. Az ARIS segítségével megvalósítható az üzleti folyamatok teljes körű menedzsmentjével kapcsolatos minden feladat, a tervezéstől kezdve, az alkalmazáson át, az ellenőrzésig. Az üzleti folyamatok modellezésének piacvezető eszköze az ARIS-Toolset, mellyel a vállalati folyamatok valósághűen leképezhetők és a vállalat céljainak megfelelően elvégezhető azok elemzése és optimalizálása. A modellek grafikus dokumentációja a lehető legjobb átláthatóságot szolgálja. Az ARIS-ban elkészült vállalati modellek kiindulópontul szolgálnak a vállalat információ-technológiai stratégiájához. Így gyorsan és egyértelműen eldönthető, hogy mely alkalmazási szoftverek elégítik ki leginkább a vállalat igényeit. Az eseményvezérelt folyamatláncok (Even Process Chains - EPC-k) az üzleti folyamatmodellezésre használt vezető iparági szabványok. Az üzleti irányultság
10
elnevezés lehetővé teszi a nem technikai felhasználók részére is a munkafolyamatok/ workflow-k gyors és egyszerű dokumentálását és optimalizálását. Egy esemény többszörös tevékenységeket indíthat el azonos időben; ugyanígy a tevékenység is többszörös eseményben végződhet. Ezeknek az elágazásoknak és folyamati hurkoknak az ábrázolására az EPC-ben egy kapcsolati szabályrendszert alkalmaznak. Ezek a kapcsolók nem egyszerű grafikai kapcsolóként viselkednek, hanem az objektumok közötti logikai összefüggéseket is meghatározzák, mint az „és” vagy az „és/vagy”. Az ARIS-ban minden egyes folyamatlépéshez további többlet információk rendelhetőek hozzá grafikus formában. Ilyenek például a támogató IT-rendszerek, végrehajtó szervezeti egységek, input/output adatok, és a kezdő/befejező események. Ezeket az adatokat riportolási, elemzési és navigációs célokra használják. A módszerek közül a folyamatok szemléltetésére a kibővített eseményvezérelt folyamatlánc diagramot (eEPC - extended Even driven Process Chain) használtam. Ezen belül két általános módja van a folyamat láncok realizálásának. A “karcsú (lean)” modellezés csak az időbeli és a logikai folyamat aspektusokat ábrázolja egy eEPC-ben. A kibővített modellezés viszont integrálja a funkciókat és adatokat is, illetve a termék/szolgáltatás és szervezeti nézet közti statikus kapcsolatokat az eEPC-be, ezért ezt a modellezési típus választottam. A modellben a feladatok összekapcsolása az őket kiváltó, valamint a feladat elvégzése által létrejött eseményeken keresztül történik. A folyamatmodelleket különböző részletezési szinteken és elvonatkoztatási síkokon lehet definiálni. Egy folyamatot nem lehet elszigetelten szemlélni, a legtöbb esetben a kapcsolatok összetett hálózata veszi körül. Ennek érdekében a folyamat-interfészek biztosítják az upstream (előző) és downstream (következő) folyamatok jelölését. Ezzel lehetőség nyílik közvetlenül az EPC-ből a zavartalan navigációra az upstream (előző) vagy downstream (következő)
folyamathoz.
Az
EPC-kben
minden
elemhez
hozzárendelődnek
kulcsfontosságú mutatók, mint pl.: idő (feldolgozás, elsajátítás, késedelmi idők), a funkciókhoz
(folyamatlépések)
vagy
a
szervezeti
egységekhez
költségviselő
arányszámok. A folyamat modellezésre, a termék nyomon követés fontosabb ellenőrzési pontjainak meghatározására és bemutatására az ARIS Designer 7.0-ás változatát használtam. A kérdőíves felmérés támogatásához a kérdőív on-line Internetes változata a Limesurvey szoftver rendszerrel készült (2. ábra) (INTERNET 11). Az alkalmazás 50 11
nyelven kínál teljes értékű, nyílt forráskódú, „php webes” adminisztrációs felülettel rendelkező megoldást, mely segítségével húsz különböző kérdéstípusban tetszőleges számú kérdést, illetve válaszlehetőséget hozhatunk létre. A kérdőívet és az adatokat MySQL adatbázisban tároltam, majd a válaszokat az alkalmazás segítségével az SPSS programcsomag által feldolgozható formába konvertáltam, így a kiértékelés is ezzel történt. Az eredmények bemutatására, diagramok készítésére a Microsoft Office Excel 2007 programot használtam.
2. ábra: A Limesurvey kezelőfelülete Saját forrás, 2009
A kutatási vizsgálataimhoz egy olyan felmérést terveztem, amelyből a felhasználók egy nagyobb csoportjától kaphatok választ a kutatás számára fontos kérdésekre. Munkám során több vállalkozást felkerestem esettanulmány készítése végett, ezek mégis egyedinek tekinthető esetek és nem mindig tükrözik az általános helyzetet. Mivel a témában nem létezik átfogó és hozzáférhető statisztika, kérdőíves felméréssel próbáltam meg feltérképezni a magyarországi helyzetet. (A kérdőív kérdései az 1. számú mellékletben láthatók.) A vizsgálat célja az volt, hogy a következő kérdésekre kapjak választ:
Milyen minőségirányítási tanúsítványokkal, szabályozásokkal rendelkeznek a vállalkozások?
Milyen gyakran történnek minőségi problémákból keletkezett termék visszahívások? 12
Mik az elvárások a bevezetett vagy tervezetett minőségügyi rendszerekkel kapcsolatban?
Milyen szinten rendelkeznek nyomon követhetőségi információkkal (tárolnak információt) a terméklánc egyes lépcsőin?
A jogszabályok által megkövetelt nyomon követési adatokat milyen mélységben tartják nyilván?
Milyen termékazonosítási technológiákat használnak?
Évente, az éves árbevétel hány százalékát fordítják informatikai rendszerük fenntartására, karbantartására?
Rendelkeznek-e a vállalkozások a gazdasági tevékenységet, nyomon követhetőséget és minőségellenőrzést támogató informatikai rendszerrel?
A kérdőívek célcsoportjának az összes magyarországi engedéllyel rendelkező húsipari vállalkozást tekintettem. A cégek tevékenységi köre a következőkre terjed ki: daraboló üzem, hűtőház üzemeltetés, feldolgozó üzem, vágóhíd, darált/szeparált/előkészített húst előállító üzem. Az üzemek listáját a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal bocsájtotta rendelkezésemre. Az adatbázisban állatfajta és tevékenységi kör szerint felosztva szerepelnek a vállalkozások. Első lépésben eltávolítottam a redundánsan előforduló címeket, majd a nyilvánvalóan hibásan vagy hiányosan megadott címeket. A felmérésből kihagytam az élő kéthéjú kagyló, a békacombbal és csigával foglalkozó vállalkozásokat, mert bár számuk elhanyagolható, de esetlegesen torzíthatják a felmérést ágazati sajátosságaik miatt. Ezek után kiküldésre került 467 kérdőív postán, melyre 78 válasz érkezett. A kérdőívek kitöltése lehetséges volt az Interneten is on-line űrlapon a kutatási portálon keresztül (http://nodes.agr.unideb.hu/kutatas/fi/), valamint szövegszerkesztővel készített nyomtatott és elektronikus formában is, így 19 válasz érkezett. A visszaérkezett nem kézbesíthető kérdőívek száma 19 darab volt, a postai információk alapján ezek a cégek megszűntek, így 448 vállalat kapta kézhez a kérdőívet. Ezek alapján a 97 válasz 21% feletti válaszadói hajlandóságot jelent. A kérdőív kitöltése során nem készült a válaszadók azonosítására alkalmas feljegyzés, alapvetően anonim módon történt, azonban a vállalatok majdnem fele e-mail címének megadásával élt azzal a lehetőséggel, hogy a felmérés eredményét számukra megküldjük.
13
Az összehasonlító elemzési módszerek a rendszer kiválasztási metodikáknál, a különböző azonosítási és nyomon követési technikák összehasonlító értékelésénél kerültek felhasználásra. Módszerem szerint a dolgozat első felében feltárt elméleteket, valamint az üzemlátogatásokból, interjúkból és a felmérésből keletkező tapasztalatokat összevetve próbáltam levonni az általánosan érvényes megállapításokat és mutattam be a minőségmenedzsment rendszerek informatikai támogatásának trendjeit (induktív megközelítés).
14
2. Kutatási portál A kutatásaim keretében készítettem el a kutatási portált, melynek feladata a húsipari vállalkozások körében alkalmazott, illetve tervezett korszerű minőségirányítási és nyomon követési rendszerekre vonatkozó kutatómunka támogatása és a témához kapcsolódó tudásbázis publikálása (3. ábra).
3. ábra: A kutatási portál vázlata Saját forrás, 2009
2.1.
A portál célja, tartalma és alkalmazási területei
A portál elkészítésnek több célja is volt. Egyrészt szerettem volna egy helyen összefoglalni a témával kapcsolatos legfontosabb ismeretanyagokat, melyekhez Magyarországon nehéz hozzáférni, illetve jelentős irodalmi és Internetes kutatást igényelnek.
Tudomásom
szerint
ehhez
hasonló
kezdeményezés
csak
a
nyomonkovethetoseg.hu portálon található. Sajnos az oldal tartalma évek óta szinte változatlan, alig bővül néhány információval. Másrészt a portálon keresztül a húsipari vállalkozásokhoz eljutatott kérdőívem elektronikus formában kitölthető volt, illetve a felmérésből származó eredmények is megtekinthetőek, publikálásra kerültek a vállalkozások és érdeklődők számára. A portálon különböző témakörökben találhatók információk:
Technológiák. A menüpont alatt összegyűjtöttem az azonosítási technikákkal kapcsolatos legfontosabb tudományos cikkeket (sajnos egy része csak angolul áll rendelkezésre), tájékoztató anyagokat, a megoldásokkal foglalkozó cégeket, és az azonosítási témakörökben további szakmai portálok gyűjteményét (4. ábra). 15
4. ábra: A kutatási portál technológiákkal foglalkozó oldala Saját forrás, 2009
Kiadványok. A témával kapcsolatos kiadványok, irodalmak gyűjteménye. A bemutatott könyvek segítségével bárki részletesebb információkat kaphat a minőségmenedzsment, a nyomon követés, az élelmiszer-biztonság, a korszerű azonosítási technikák témakörében. A kiadványok közötti válogatást segíti, hogy az alapvető adatok mellett rövid tartalmi ismertetőt is találhatunk minden irodalomhoz.
Publikációk. Ezen az oldalon felsoroltam a Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék
témában
megjelent
publikációit,
a
tudományos
diákköri
konferenciákra beadott dolgozatokat, diplomamunkákat.
Szabályozások. Szabványok, rendeletek és szabályozások kollekcióját tartalmazó oldal. Itt találhatóak a húsipart érintő a kötelező, az önkéntes illetve a kereskedelmi szabványok megismeréséhez szükséges, részletes leírást tartalmazó oldalakra való hivatkozások (5. ábra).
16
5. ábra: Szabványok, rendeletek, törvények leírásai Saját forrás, 2009
Linkek. A hazai illetve nemzetközi hús és élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szervezetek, hatóságok elérhetőségeit, internet címeit tartalmazza.
A kutatási portál forgalmát a Google Analytics segítségével mértem (INTERNET 20). A látogatottságáról elmondható, hogy indulása óta 2009. április hó kivételével minden hónapban megduplázódott a forgalma. 281 különböző számítógépről keresték fel a portált és 624 oldalmegtekintés lett regisztrálva (6. ábra). Legnagyobb részben közvetlenül érték el az oldalt (köszönhetően például annak, hogy az elérhetőséget a kérdőívben is megadtuk), de egyre növekszik az Internetes keresők általi találat (50 db) és 10 külső webhely is hivatkozik már a portálra. Az érdeklődők átlagosan 2,22 oldalt tekintettek meg és 57,65% volt a visszafordulók aránya, vagyis azoknak akik többször is felkeresték az oldalt. Egyelőre a portálnak még csak magyar verziója létezik, de tervezem angol nyelvre való átültetését, illetve ezzel összefüggően a tartalom bővítését. Ebből következik,
hogy
az
oldalt
leginkább
Magyarországról
látogatják,
Debrecenből, Budapestről, Szegedről illetve egyéb nagyvárosokból (7. ábra).
17
legtöbben
6. ábra: A Google Analytics irányítópult képernyője Saját forrás, 2009
7. ábra: A portál látogatottsági területi megoszlása Saját forrás, 2009
2.2.
A magyarországi húsipari vállalkozások körében végzett felmérésről
A kutatási módszertan fejezetben ismertetett kérdőíves felmérés eredménye a kutatási portálon került publikálásra. A kérdőíves felmérés vizsgálati eredményeit az értekezés egyes szakmai fejezeteiben ismertetem. A kiértékelt adatok a 2009. március 31-i állapotot mutatják, az ezt követően beérkező válaszokkal módosított statisztikák a kutatási portálon folyamatosan frissítésre kerülnek.
18
56,0% Válaszarány 60,0% 50,0% 37,5% 33,3% 32,1% 40,0% 21,4% 25,7% 25,0% 23,1% 21,7% 30,0% 16,7% 20,0% 21,4% 15,8% 14,3% 15,4% 12,3% 10,5% 20,0% 6,7% 0,0% 10,0% 0,0%
8. ábra: A kérdőívre adott válaszok aránya száma megyénként Saját forrás, 2009
A kérdőívre adott válaszok megyénkénti megoszlásánál igen változatos az arány (8. ábra). Egyértelműen kiemelkedik Hajdú-Bihar megye, mely annak köszönhető, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal helyi szervezeténél segítségünkre voltak a kérdőív kitöltetésének ösztönzésével.
4% 8% 3% 3% 18%
20%
35% 9%
Baromfiipar Halgazdálkodás Vadgazdálkodás Sertésfeldolgozás Szarvasmarha Feldolgozóipar Kereskedelem Egyéb ipar
9. ábra: Ágazati megoszlás Saját forrás, 2009
Az ágazatonkénti megoszlásról megállapíthatjuk, hogy túlsúlyban voltak a sertés feldolgozással foglalkozók (35%), ezt követte az élelmiszer feldolgozással és a kereskedelemmel foglalkozó cégek aránya 20% illetve 18%-al (9. ábra). Láthatjuk, hogy a hal- és vadgazdálkodással foglalkozók száma a válaszadók között is alacsony, ami megfelel az ágazati arányoknak. A vállalatok méreteit figyelve láthatjuk, hogy a foglalkoztatottak száma szerint leginkább a 11-50 főt foglalkoztató cégek vannak túlsúlyban (10. ábra), árbevételt tekintve pedig az 1 milliárd forint árbevétel feletti nagyvállalkozások valamint a 100 és
19
500 millió forint közötti árbevétel a jellemző, ezek a cégek adják a minta 58%-át. (11. ábra). 10%
10%
Foglalkoztatottak száma: 1‐10 fő Foglalkoztatottak száma: 11‐50 fő Foglalkoztatottak száma: 51‐100 fő Foglalkoztatottak száma: 101‐250 fő Foglalkoztatottak száma: 251 fő fölött
22%
20% 38%
10. ábra: Foglalkoztatottak száma szerinti megoszlás Saját forrás, 2009
30%
13%
Az éves árbevétel kevesebb mint 50 millió Ft Az éves árbevétel 50 millió Ft és 100 millió Ft között van Az éves árbevétel 100 millió Ft és 500 millió Ft között van Az éves árbevétel 500 millió Ft és 1 milliárd Ft között van Az éves árbevétel 1 milliárd fölött van
12% 17%
28%
11. ábra: Megoszlás árbevétel szerint Saját forrás, 2009
A vizsgált cégek közül a legtöbben feldolgozási tevékenységet is folytatnak, 97 vállalkozás közül 77 végzett ilyen irányú tevékenységet, legkisebb számban (15) az állattenyésztéssel foglalkozók voltak1 (12. ábra). 77 80 60 40 20 0
15
Állattenyésztés
37
26
Élőállat felvásárlás
19
Vágás
Feldolgozás
Konyhakész termékek forgalmazása
12. ábra: A válaszadók megoszlása a húsipari termékpályán Saját forrás, 2009
1
A tevékenységek megoszlásánál figyelembe kell venni, hogy a felmérés célcsoportjába, nem tartoztak bele a kifejezetten és kizárólag csak állattenyésztéssel foglalkozó vállalkozások, ugyanígy a konyhakész termékek forgalmazóinál sem kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó cégeket értjük, rájuk nem terjed ki a vizsgálat.
20
3. Élelmiszer-biztonság és minőségügyi rendszerek 3.1.
Fontosabb élelmiszeripari törvények és szabályozások
A jól kidolgozott és hatásosan működő rendszerek és szabályozások garanciát jelenthetnek
az
élelmiszerek
előírt
minőségi
jellemzőinek
betartására
és
az
élelmiszerekkel kapcsolatos gyakoribb problémák megelőzésére. A problémákat a következő csoportokba sorolhatjuk (13. ábra):
Mikrobiológiai veszélyek. A gombák, vírusok, baktériumok által okozott fertőzések.
Élelmiszerkémiai veszélyek. Az előző században kerültek előtérbe a technika fejlődésével, a mezőgazdaságban alkalmazott kémiai anyagok használatával. A kémiai anyagok általában a növényvédelem és az állatgyógyászat által, valamint a felszabaduló gázokkal és vegyi hulladékokkal kerülhetnek az élelmiszerekbe.
Fizikai veszélyek. Az élelmiszerekbe kerülő, egészséget veszélyeztető idegen anyagokat értjük alatta. Ezeknek a veszélyeknek a korszerű gyártási technológiák és ellenőrzési rendszerek bevezetésével az előfordulási esélyük viszonylag kicsi.
Egyéb veszélyek. Ide soroljuk például a radioaktív szennyezéseket, vagy a genetikailag módosított élelmiszerek kérdéskörét (GMO), melyeknek hosszabb távú hatásai még nem tisztázottak. Ezekhez tartoznak azok a veszélyek is melyekről még nincs jelenleg tudomásunk (KOVÁCS - BIRÓ, 2003). 4,5% 38,6%
27,5%
Szennyeződésekhez köthető Mikrobiológiai veszélyek
29,4%
Egyéb veszélyek Mikrobák fejlődéséhez köthető
13. ábra: Élelmiszer problémák megoszlása Forrás: RASPOR 2008 alapján saját szerkesztés
21
Kérdőíves felmérésem során vizsgáltam, hogy a magyarországi húsipari cégeknek melyek a bevezetett, illetve a tervezett minőségügyi rendszerrel kapcsolatos elvárásaik. A válaszaikat 1 és 5 közötti skálán kellett megadni, majd az eredményeket úgy ábrázoltam, hogy a legkevésbé fontosnak tartott követelményt 1-nek tekintve ábrázoltam a többi szempont jelentőségét. Az eredmény teljesen egyértelműen mutatja, hogy legfontosabb szempontnak az élelmiszer-biztonságot, illetve a vásárlói elégedettséget tartották, és fontos a jogszabályoknak való megfelelés is. Kevésbé lényegesnek a forgalmazók követelményeit és az élelmiszerproblémákból adódó visszahívások elkerülhetőségét gondolták (14. ábra). Visszahívások (gazdasági hátrányok) elkerülhetősége Forgalmazók követelményei Élelmiszerbiztonság Jelentőség Vásárlói elégedettség Jogszabálynak megfelelés 0
0,5
1
1,5
2
2,5
14. ábra: Minőségügyi rendszerek alkalmazásának jelentősége Saját forrás, 2009
3.1.1. GXP szabályozások Az elmúlt évszázad hatvanas éveiben az USA-ban a toxikus hatású gyógyszer- és élelmiszer-készítmények nagymértékű fogyasztása miatt sokan betegedtek meg. A problémák megfékezésének szándékával hat olyan átfogó szabályozási rendszert fejlesztettek ki, amelyektől azt várták, hogy az emberi fogyasztásra szánt termékek miatti megbetegedések csökkenjenek. Ezeket a rendszereket az USA két nagy szervezete az FDA (Food and Drug Administration – Élelmiszer és Gyógyszer Hivatal) és az ICMSF (International Comission on Microbiological Standards for Food – Élelmiszerek Mikrobiológiai Előírásainak/Szabványainak Nemzetközi Bizottsága) dolgozta ki (ILLÉS, 2007). A rendszerek kialakításával a szándék az volt, hogy létrejöjjön az élelmiszerek vizsgálati és gyártási folyamatainak minőségmenedzsmentjét elősegítő módszertan és a részletes jogszabályi háttér. A kidolgozott rendszerek a következők: 22
GMP: Good Manufacturing Practice – Jó Gyártási Gyakorlat,
HACCP: Hazard Analysis Critical Control Points – Veszélyelemzés Kritikus Ellenőrzési Pontok/on,
GLP: Good Laboratory Practice – Jó Laboratóriumi Gyakorlat,
GALP: Good Automated Laboratory Practice – Jó Automatizált Laboratóriumi Gyakorlat,
GHP: Good Hygiene Practice – Jó Higiéniai Gyakorlat,
GAP: Good Agricultural Practice: Jó Mezőgazdasági Gyakorlat.
A Jó Gyártási Gyakorlat (GMP) azokra az alapvető elvekre, eljárásokra és eszközökre terjed ki, amelyek szükségesek egy megfelelő környezet megtervezéséhez az elfogadható minőségű élelmiszer gyártásánál. A Jó Higiéniai Gyakorlat (GHP) azokat az alapvető higiéniai intézkedéseket írja le, amelyek az előfeltételeit képezik az élelmiszeriparban használt és az ellenőrző hatóságok által kialakított követelményeknek. A GMP szabályzatok kialakítása a termelési ágak különböző területein megy végbe. Ezek a szabályzatok olyan minőségirányítási eljárásokat állapítanak meg, amelyeket a gyártás egy specifikus területén lehet alkalmazni, vállalati és ágazati szinten egyaránt. A gyártás számos típusa számára specifikus szabályzatokat fejlesztettek ki nemzetközi szinten. Például az állatorvosoknak megvan a maguk Jó Állategészségügyi Gyakorlat (GVP) szabályzata és a pékek, a zöldség és gyümölcsárusok, valamint a mezőgazdasági termelők is kialakítottak egész sor nemzetközileg elfogadott szabályzatot. Néha a GXP rövidítést használják az ilyen jellegű szabályzatokra. A GXP szabályzatoknak „könnyűsúlyú” rendszereknek kell lenniük, amelyek különösen a kisvállalatoknál alkalmazhatók, akik vagy nem igényelnek teljes kiépítettségű minőségmenedzsmentrendszert, vagy nem tudnak egy ilyen rendszert kialakítani és fenntartani. A szabványalkotóknak nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amelynek elemei önállóan is életképesek ugyan, de igazán hatásos eredményt csak együttes, egymásra épülő alkalmazásuk nyújt. Ha csoportosítani szeretnénk a GXP szabályokat két kategóriát határozhatunk meg. Az első csoportban lévő gyakorlatok közvetlenül összefüggenek az élelmiszeriparral (például GMP), a másik csoport csak közvetve, de mindkét csoport figyelmen kívül hagyja a fogyasztót. Sok esetben azonban az élelmiszer-biztonság a fogyasztónál kerül veszélybe, leginkább a helytelen tárolás, illetve elégtelen hőkezelés miatt. Ez nyilvánvalóan abból adódik, hogy a vásárlók nem rendelkeznek elegendő ismerettel vagy információval a termék felhasználásáról 23
(BÁNÁTI – LAKNER, 2006). E probléma megoldására fejlesztik a GNP-t (Good Nutritional Practice), vagyis a Jó Táplálkozási Gyakorlatot (15. ábra). A GNP az élelmiszerláncba már beleérti a fogyasztót és lefedi az eddigi szabályozásokat is (RASPOR, 2008).
15. ábra: A Jó Táplálkozási Gyakorlat illeszkedése a minőségügyi rendszerekhez Forrás: RASPOR 2008 alapján saját szerkesztés
3.1.2. HACCP A szabályozások közül a HACCP (Hazard Analisys Critical Control Points: Veszélyelemzés, Kritikus Ellenőrzési Pontok/on) ismertsége, elterjedtsége meghaladja az egyéb rendszerekét. A FAO (Food and Agricultural Organisation of the United Nations) Bizottsága először 1993-ban adta ki a HACCP rendszer alkalmazásáról szóló irányelveket,
amelyeket
azóta
többször
módosítottak.
Mindamellett
a
WHO
hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-biztonság alapját a nemzeti élelmiszeripari jogszabályoknak kell képezniük (NAGY, 2002). Az európai szabályozásba 1993-ban élelmiszerhigiéniai direktíva formájában épült be a módszer. Amikor pedig az ISO 9001:2000 szabványt kiadták, elkészült az élelmiszeripar számára az ISO 15161:2001 szabvány, melyet az ISO 9001:2000 alkalmazásához lehet használni (SIPOS, 2006). Magyarországon az élelmiszert előállító üzemek számára a HACCP rendszer bevezetése
kötelező,
szemben
az
ISO
szabványok
önkéntes
alkalmazásával.
Magyarországon az élelmiszertörvény (1995. évi XC. Tv.) végrehajtási rendeletének – 24
1/1996. (I. 9.) FM-HM-IKIM sz. r.) 10. §-a is előírta a minőségirányítási rendszer meglétének kötelezettségét. A 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet a HACCP kötelező alkalmazását írja elő 2002. január 1-jétől, nemcsak az élelmiszert termelők, hanem a forgalmazók, vendéglátók számára is. A HACCP rendszer lényege, hogy a termékpálya mentén haladva meghatározzák azokat a kritikus pontokat, amelyeknél a végső minőség befolyásolható. Ügyelni kell arra, hogy ezekhez a pontokhoz egzakt kritériumok (tervcélok) rendelődjenek, amelyek (akár fix pontként, akár intervallumban) alkalmasak arra, hogy tényadatokkal ütköztessük őket. A „terv-tény” ütköztetésből adódó eredmények teszik lehetővé a minőség-alakulás folyamatos nyomon követését, illetve az esetlegesen szükséges korrekciók, helyesbítő intézkedések megalapozását. Az élelmiszer-biztonságot szolgáló rendszert egy adott termékre, esetleg termékcsoportra, technológiára lehet kidolgozni, a mindenkori sajátosságok figyelembe vételével. A HACCP nemcsak az élelmiszer kereskedelemre gyakorol nagy hatást, hanem a gyártókat és azok logisztikai szolgáltatásait is érinti. A gyáraknak, a raktáraknak és a szállítójárműveknek is meg kell felelniük a megkívánt higiéniai feltételeknek (LACZAY – REICHART, 2008).
3.1.3. Kereskedelmi szabályozások Minden élelmiszerrel foglalkozó vállalkozás számára ismert, hogy működésük megfelelőségét bizonyítaniuk kell vevőik számára. E követelmények azonban különösen a multinacionális cégek beszállítói számára sok esetben eltérnek egymástól. Ez megnehezíti a vállalkozások feladatát abban a törekvésükben, hogy minden vevőjük számára a lehető legjobb feltételeket biztosítsák termékük minősége és a feldolgozás körülményei tekintetében (VERESS, 2002). Különösen élesen jelentkeznek ezek a nehézségek a kereskedelmi láncok beszállítóinak felülvizsgálatai során, amikor néha egy időben, egymásnak ellentmondó követelményeket fogalmaztak meg a láncok által megbízott auditorok a beszállító számára. Ez indukálta először az Egyesült Királyságban azt az élelmiszeripari törekvést, hogy olyan, minden kereskedő és feldolgozó számára elfogadható követelményrendszert hozzanak létre az ipar gyakorlati tapasztalatait felhasználva, amely egyrészt megelőzi az eltérő értelmezésekből származó szakmai vitákat, másrészt csökkenti a beszállítói auditok számát és a velük járó felesleges költséget (INTERNET 05). Erre hozták létre többek között az IFS, EFSIS, BRC szabályozásokat, melyek megfelelnek az élelmiszer-biztonság követelményeit előíró 178/2002/EC rendeletnek és a partnerek által megkövetelt beszállítói igényeknek. Az 25
EFSIS-szabvány (az első ilyen szabvány) a múlt század kilencvenes éveiben az EFSIS (European Food Safty Inspection Service - Európai Élelmiszer biztonsági Felügyelő Szolgálat) Egyesült Királyságban kidolgozott 1994-es dokumentuma volt, amely 36 szabványpontban foglalja össze a követelményeket. Ezt az ipar a kiskereskedelmi láncokkal közösen dolgozta ki annak érdekében, hogy a vevői elvárásokat teljesítse. A szabvány lényege, hogy a HACCP rendszer logikáját követve az adott iparág speciális technológiai problémái köré rendezve határozza meg, mit kell tenni az élelmiszerbiztonság, az egyenletes minőség és a rendeletek, előírások betartása érdekében. Az EFSIS az egyik legelismertebb, harmadik fél által nyújtott, olyan független szolgáltatás, amely az élelmiszer előállítók, a kiskereskedelem és a vendéglátók működését világszerte felülvizsgálja annak érdekében, hogy biztosítsa a legmagasabb szintű követelményeknek való
megfelelést.
Az
EFSIS
a
nagyobb
kereskedelmi
hálózatok
független
élelmiszerüzletek, szerződéses étkeztetők, gyorsétterem láncok és az élelmiszerláncban termelő összes többi vállalat számára kidolgozott felülvizsgáló és tanúsító szolgáltatás. A szabvány vállalatok, vállalkozások minőségirányítási rendszereinek felülvizsgálatára is vállalkozik, az élelmiszertermékek széles skálájában (INTERNET 05). A BRC szabvány az angol élelmiszer kiskereskedelmi és egyéb kapcsolódó szakmai szervezetek
(British
Retailer
Consorcium
-
Brit
Kereskedők
Egyesülete)
együttműködésével jött létre. A HACCP hét alapelvének alkalmazása mellett környezetirányítási és minőségbiztosítási rendszerelemek alkalmazását is előírja a saját "márka" termékeinek gyártóitól. A BRC szabvány lényegében megegyezik az EFSIS szabvánnyal, de még néhány további ajánlást tartalmaz. Jelenleg a BRC szabványnak megfelelő tanúsítások több mint 70 százalékát az EFSIS végzi, tehát az EFSIS tanúsítás egyben BRC tanúsítást is nyújt. A két szabvány közös jellemzője, hogy mindkét követelményrendszer alapfeltétele a működő élelmiszer-biztonsági rendszer (HACCP), tartalmazza a minőségirányítási rendszer (ISO 9001:2000-es) legszükségesebb elemeit, emellett
megfelelő
alapkövetelményekhez
üzemi tartozik
(gyártási, a
higiéniai)
termékellenőrzés
környezetet
feltételez.
szabályozása,
a
Az
nyomon
követhetőség, a termék előállítás folyamatának szabályozása és a személyzettel kapcsolatos higiéniai, képzettségi elvárások (INTERNET 05). Az IFS szabványt (International Food Standard) német intézmények és szervezetek alakították ki az EFSIS és BRC, valamint az ISO 9001 szabványok figyelembevételével. 2002-ben német kiskereskedelmi cégek dolgozták ki ezt a rendszert, majd 2003-ban francia cégek is csatlakoztak a kezdeményezéshez annak érdekében, hogy a saját márkás 26
termékeket
beszállítók
számára
egységes
követelmény-
és
értékelő
rendszert
dolgozzanak ki és biztosítsák az élelmiszerszektor átláthatóságát (SZATHMÁRY – GYŐRI, 2007). Jelenleg Magyarországon is az egyik legelfogadottabb és legelterjedtebb minőségirányítási rendszer (sok áruházláncnál a szállítás feltétele ennek megléte). Maga az IFS rendszer a minőségpolitikára, a vevő igényeire fókuszál. Minden területtel foglalkozik, a szervezeti felépítéssel, a környezeti előírásokkal stb., azonban az egyik legfontosabb eleme a nyomon követés, amellyel mindig biztosítható az azonosítás, a termék
beszerzésétől
az
értékesítésig.
Nagyon
fontos
tulajdonsága
ennek
a
minőségirányítási rendszernek, hogy az élelmiszer-előállítással együtt folyamatosan fejlődik, és több fokozata létezik.
3.1.4. ISO 22000 A korábbiakban felsorolt előírások egyike sem tartalmaz egy teljes élelmiszerbiztonsági irányítási rendszert, amely biztosíthatná a teljes működés irányítási szempontjait, megalapozva ezzel a rendszer folyamatos fenntartását. Továbbá, ezek a szabványok bizonyos, az élelmiszer-előállítással szoros kapcsolatban levő más iparágakra nem vonatkoznak (pl. a termékekkel közvetlenül érintkező csomagolóanyagok gyártása, élelmiszer-ipari gépek gyártása stb.), miközben az élelmiszer-biztonság megteremtésének és folyamatos fenntartásának a teljes élelmiszerláncra kell kiterjednie (SIPOS, 2006). A 2005 második félévében közzétett ISO 22000:2005 nemzetközi élelmiszerbiztonságirányítási rendszer szabvány meghatározó szerepet tölt be az élelmiszeripar minden területén. Az ISO 22000 az egyetlen élelmiszeripari szabvány, amely nemzetközileg elfogadott, tanúsítható, és alkalmas az élelmiszeripari elosztási lánc minden közvetett, vagy közvetlen résztvevője számára, függetlenül annak tevékenységétől, létszámától, fizikai méretétől és bonyolultságától (INTERNET 03). Alkalmazható a mezőgazdasági termelőktől az élelmiszer-előállítókig, az állattenyésztőktől a nagy- és kiskereskedelmi egységekig, valamint a csomagolóanyag-gyártóktól a szállító- és takarító szolgáltatókig, országtól és terméktől függetlenül (JUHÁSZ, 2001). Az ISO 22000-es szabvány magába foglalja a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer alapelveit, az eddig kidolgozott fontosabb élelmiszer-kiskereskedelmi előírásokat, valamint tartalmazza az ISO 9001 szabvány követelményeinek lényeges elemeit is. Fontos tudni azonban, hogy bár az ISO 22000:2005 szabvány alapján az élelmiszer-biztonsági rendszer tanúsítható, ez nem jelenti az élelmiszer biztonságának tanúsítását. A tanúsítás során a szervezetnek az 27
élelmiszer-biztonsági veszélyek kézben tartására vonatkozó képességét kell bizonyítania. Az elv hasonló, mint az ISO 9001:2000 esetében, ahol nem a termék minősége, hanem az irányítási rendszer kerül tanúsításra. A követelmények megválaszolásához szükséges módszerek egyéniek lehetnek, és a szabványt alkalmazó szervezet dönthet arról, hogy milyen módszereket alkalmaz. A szabvány jelentős hangsúlyt helyez egy olyan elemre, amely ilyen átfogó és összeszedett formában egyetlen élelmiszer-biztonsággal foglakozó szabványban sem szerepel, ez pedig a belső és külső kommunikáció, amely elengedhetetlen a veszélyek felismeréséhez és kézben tartásához. A szabvány alkalmazójának meg kell határoznia a saját helyét és szerepét az élelmiszerláncban, ez fontos a kiépítendő külső kommunikációs kapcsolatok hiánytalan működtetéséhez (SIPOS, 2006). Az ISO 22000 egy szabványcsalád első tagja. A család többi tagjai (INTERNET02):
ISO 22001 – Útmutató az ISO 9001 szabvány alkalmazásához az élelmiszerláncban. Ez a szabvány a jelenleg érvényben levő ISO 15161:2001 helyére lép majd, amikor annak az ISO előírásai szerinti felülvizsgálatára sor kerül.
ISO 22002 – Élelmiszerbiztonság a mezőgazdaságban. A szabvány az ISO 9001:2000 mezőgazdaságban való alkalmazásához használandó útmutató.
ISO/TS2
22003
–
Az
élelmiszerbiztonsági
irányítási
rendszer
felülvizsgálata, műszaki specifikáció követelményeket tartalmaz azon szervezetek számára, amelyek felülvizsgálják és tanúsítják az élelmiszerbiztonsági irányítási rendszereket.
ISO/TS 22004 – Útmutató az ISO 22000 alkalmazásához.
ISO 22005 - Nyomonkövethetőség a takarmány- és élelmiszerláncban. Ez a szabvány tartalmazza a takarmány- és élelmiszerlánc számára a nyomon követhetőségi rendszer tervezésére és bevezetésére vonatkozó általános alapelveket és alapkövetelményeket (SIPOS, 2006).
3.1.5. 178/2002 EK rendelet Az elmúlt években fokozatosan előtérbe került a kockázat elemzés, mint az élelmiszerbiztonsági
helyzet
elemzésének
és
kezelésének
2
eszköze,
a
termék
nyomon
TS (Technical Specification, azaz műszaki előírás) egy olyan dokumentum, amely az ISO egyik műszaki bizottságán belüli szakmai konszenzus eredménye
28
követhetőségének kívánalma a teljes élelmiszerláncban, továbbá a kellőképpen nem ismert, új technológiák és termékek esetében alkalmazandó elővigyázatossági alapelv (KÉTSZERI, 2005). Ezen alapelvek figyelhetőek meg az Európai Parlament és Tanács 178/2002/EK számú rendeletében, melyet 2002. január 28-án fogadtak el. Céljai között szerepel az általános fogalmak meghatározása, illetve a teljes élelmiszerjogon átívelő alapelvek és célkitűzések lefektetése. Mindez az egészség védelmének magas szintjét, valamint a belső piac hatékony működését hivatott biztosítani. A Rendelet II. fejezete közösségi szinten harmonizálja az élelmiszerjog általános alapelveit (5-10. cikkek) és alapvető követelményeit (14-21. cikkek). Ezek korábban is jelen voltak az egyes tagállamok jogtörténetében, a Rendelet azonban a jövő európai élelmiszerjogának alapkövét fektette le a közösségi kontextusba helyezett definíciók, általános elvek és alapvető követelmények meghatározásával. Szintén rendelkezik az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal létrehozásáról és az élelmiszer-biztonsági ügyekben alkalmazandó eljárásokról (INTERNET 01). A Rendelet nyomán megalakult Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) feladata, hogy minden, az élelmiszerek és takarmányok biztonságát akár közvetve akár közvetlenül befolyásoló tényezőt, veszélyt felmérje, kivizsgálja, és szükség esetén koordinálja a megfelelő válaszlépéseket. Az információk gyors áramlásának biztosítása érdekében, a Hivatal a nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatalokkal együttműködve – kialakított és működtet egy úgynevezett Gyors Vészjelző Rendszert. A Magyar Kormány a 66/2003 (V.15.) Kormány rendelettel, az újonnan csatlakozó tíz ország közül elsőként hozta létre a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalt. A Rendelet 18. cikkelye, az élelmiszerek eredetének meghatározását biztosító, élelmiszer-nyomon követhetőségről rendelkezik. A Rendelet értelmében a nyomon követhetőség „lehetőség arra, hogy nyomon követhető legyen egy élelmiszer, takarmány, élelmiszer előállítására szánt állat vagy olyan anyag, amely anyagot élelmiszer vagy takarmány előállításánál felhasználásra szánnak, illetve amelynél ez várható, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában”. Tehát a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba kerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok útjának nyomon követhetőségét. A Rendelet 2005. január 1-jén lépett hatályba. A nyomon követés során az „egyet hátra, egyet előre” elv érvényesül. Vagyis a vállalkozásnak minimálisan képesnek kell lenniük meghatározni, hogy közvetlenül kitől került hozzájuk az áru és, hogy ők kiknek adják közvetlenül tovább a saját terméküket. 29
Ennek elengedhetetlen feltétele az áruk, termékek, helyek, helyszínek egyedi azonosítása (KÉTSZERI, 2005). A Rendelet 14. cikkelye kiköti, hogy minden, piacra kerülő élelmiszernek biztonságosnak kell lennie. Ha valami gyanú, gond, probléma merül fel az érintett élelmiszerrel kapcsolatban, és nincs megoldva az egyes tételek azonosítása és nyomon követése, akkor az összes, adott típusú terméket vissza kell hívni. Sőt, ha nem lehet egy adott termék típusra leszűkíteni az érintettséget, akkor a vállalkozás összes terméke visszahívásra kerül. Ez már egyértelműen mutatja, hogy a nyomon követési rendszerek kiépítése, nemcsak törvényi előírás, hanem gazdasági érdek is. A vállalkozások számára egyáltalán nem mindegy, hogy a termékvisszahívás, illetve -kivonás esetén, a termelés mekkora hányada kerül ki a piaci kereskedelemből és ezáltal mekkora veszteséget okoz (KÉTSZERI, 2005). Miután az Európai Unió kiadta a 178/2002-es rendeletet a világ más részein is sorra jelentek meg a nyomon követhetőséget és élelmiszerbiztonságot garantáló rendelkezések és törvények. Ilyen például az Egyesült Államokban a szintén 2002-ben kiadott Közegészségügy biztonsági és bioterrorizmus elhárítási törvény (US CONGRESS, 2002) vagy
a
2003
májusában
megjelent
Japán
élelmiszer
biztonsági
alaptörvény
(YOKOYAMA, 2007). Magyarországon a következő törvények voltak meghatározóak az élelmiszer-biztonság szempontjából:
1995. évi XC. törvény az élelmiszerekről.
2003. évi LXXII. törvény az élelmiszerekről.
2005. évi CLIX. törvény egyes élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos törvények módosításáról. Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény módosítása.
2008. szeptember 1-jétől négy korábbi törvény került egységes törvénybe: az állategészségügyi, a növényvédelmi, a takarmány és az élelmiszer törvények helyett az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló (2008. évi XLVI.) törvényt kell figyelembe venni. Legfontosabb célja az élelmiszerlánc szereplőire vonatkozó követelmények megfogalmazása és egységes hatósági felügyelet megteremtése. Az új törvénnyel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság jogköre tisztázódott le, feladatköre pedig bővült. Számos újdonság mellett nagy előrelépést jelent, hogy amíg korábban nehezen lehetett eldönteni a felelős személyét, addig az új törvény rendelkezése egyértelműsíti azt. Eszerint az 30
élelmiszer biztonságáért és minőségéért az élelmiszer előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozó felelős a fogyaszthatósági, illetve a minőség megőrzési időtartam lejártáig (INTERNET 34). 3.2.
Minőségügyi rendszerek használata
Mára már azt mondhatjuk, hogy a magyarországi élelmiszeripari vállalatok mindegyike bevezette a minőségmenedzsment rendszerét. Fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy a magyarországi húsipari vállalkozások mely rendszereket alkalmazzák a termékpálya egyes lépcsőin (1. táblázat, 16. Ábra). A rendszerek bevezetésével jobb minőségű árut lehet előállítani, ezen kívül az élelmiszeripari vállalatok felől is erős a nyomás a beszállítókkal kapcsolatban, és nem mellékes követelmény az Uniós elvárásoknak, szabályozásoknak való megfelelés (SEMBERY, 2000). Felmérésem adataiból látszik, hogy a megkérdezett vállalkozások közül a húsipari termékpályán minden cég rendelkezik HACCP-vel, de ez az eredmény nem meglepő, hiszen alkalmazása 2002-től kötelező. A GXP szabályozások és a kereskedelmi szabványok alkalmazása nagyban függ, hogy a terméklánc milyen szintjén található a cég. Általánosságban az is elmondható, hogy sajnálatos módon a TQM és az ISO 22000es rendszerek használata igen alacsonynak tekinthető.
1. táblázat Minőségügyi rendszerek használata a termékláncban HACCP
GMP, GHP kézikönyvek
ISO 9000es szabványok
BRC, IFS
TQM3
ISO 22000
100%
7%
40%
13%
7%
7%
100%
12%
36%
28%
4%
8%
100% 100%
8% 11%
27% 35%
27% 30%
3% 3%
11% 7%
100%
0%
47%
37%
0%
11%
Állattenyésztés Élőállat felvásárlás Vágás Feldolgozás Konyhakész termékek forgalmazása Saját forrás, 2009
3
A TQM nem tartozik szorosan a minőségügyi rendszerek közé, mégis fontosnak tartottam felmérni
alkalmazásának arányát.
31
100%
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
100%
40% 7%
100%
36%
13% 7% 7% 12%
100%
100%
47% 37%
35% 27% 30% 27% 11% 11% 7% 4%8% 3% 3% 8%
28%
11% 0%
Állattenyésztés
HACCP
Élőállat felvásárlás
GMP, GHP kézikönyvek
Vágás
Feldolgozás
ISO 9000‐es szabványok
BRC, IFS
0%
Konyhakész termékek forgalmazása
TQM
ISO 22000
16. ábra: Minőségügyi rendszerek használata a termékláncban Saját forrás, 2009
A minőségmenedzsment rendszerek alkalmazása nem mutat nagy ingadozást a húsipari termékpálya lépcsőin néhány kivételtől eltekintve:
Az állattenyésztéssel (is) foglalkozó cégeknél nyilvánvalóan alacsony a kereskedelemben használatos rendszerek alkalmazása (IFS, BRC), mert legtöbbször ők nem állnak közvetlen kapcsolatban a kereskedelmi láncokkal, hacsak más tevékenységük nincs, ami ezt indokolná. Ezzel párhuzamosan a feldolgozottsági szint növekedésével e rendszerek használata fokozatosan növekszik.
A konyhakész termékek forgalmazásával foglalkozó cégeknél növekszik az ISO szabványok használata, ezzel párhuzamosan a leginkább gyártási folyamatokhoz használt GXP rendszerek alkalmazása megszűnik. GMP, GHP kézikönyvek
ISO 9000‐es szabványok
BRC, IFS
TQM
ISO 22000
62% 59%
70,0% 60,0%
50%
50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0%
25% 17% 8%
24%
19% 6%
4% 4%
8%
17%17% 8%
10% 3%
0,0% Kevesebb mint 50 millió Ft
50 millió Ft és 100 millió Ft és 500 millió Ft és 1 milliárd fölött 100 millió Ft 500 millió Ft 1 milliárd Ft között között
17. ábra: Minőségügyi rendszerek használata árbevétel szerint Saját forrás, 2009
32
Érdekesnek tartottam árbevétel szerint vizsgálni a minőségmenedzsment rendszerek használatának arányát, hiszen a bevezetési és auditálási folyamatok jelentős költségekkel járhatnak, így igen érzékenyen érinthetik a vállalatokat. Az eredmény várakozásomnak megfelelően alakult: vagyis megállapítható, hogy az árbevétel növekedésével a használt rendszerek száma is növekszik (17. ábra), bár a 100 és 500 millió forintos árbevételű cégeknél ismételten visszaesés tapasztalható. A jelenség okának megfejtése további vizsgálatokat igényel. (Az egyes árbevételi kategóriákon belül viszonylag egyenletesen oszlott el a beérkezett válaszok száma, így ennek ingadozása nem magyarázhatja a várakozástól eltérő eredményeket.) 3.3.
Adatbázisok, szoftverek és információs rendszerek
3.3.1. Mikrobiológiai adatbázisok és modellek A legtöbb élelmiszeripari késztermék nagyon összetett és igen nehéz meghatározni vagy akár kategorizálni az egyes összetevőit, ezáltal a benne található mikroba populáció dinamikáját. További nehézség, hogy az általánosan rendelkezésre álló háttér információk alapján a lehetséges mikrobiológiai reakciókat felmérni egy sokváltozós és kétséges kimenetelű vállalkozás. A mikroba jellemzők (mint a növekedési ráta, a csirázási idő, stb.) lehetséges variációi nagy mértékben nőnek a válaszidő növekedésével. Az ilyen problémák kezelésére hozták létre 2003-ban a párizsi „Predictive Modelling in Foods” konferencián a ComBase adatbázist. A ComBase nagyon hasznos abban az értelemben, hogy precíz (matematikai és kvantitatív) alapokat teremtett a további mikrobiológiai kutatásoknak. Nagy számban használják a kutatók, kockázatbecslők, hivatalok, élelmiszer gyártók és ezek laborvezetői, mivel a közzétett adatok gyorsan és költségmentesen elérhetőek. Ezenkívül szintén hasznos lehet a prediktív mikrobiológiai eredmények megbecslésében. Jelenleg mintegy 40 ezer kinetikai adatsort tartalmaz élelmiszerben előforduló baktériumok növekedéséről, túléléséről és inaktiválásáról. Az adatok többsége laboratóriumi tápközegben vagy élelmiszerben megfigyelt, élő csíraszámmal mért görbét illusztrál. A felhasználók összehasonlíthatják megfigyeléseiket a szoftver csomagból származó független prognózisokkal, amely segítségével következtethetnek a várható eredményekre. A ComBase egy olyan mikrobiológiai adatbázis, melyet különböző országok kockázat becslői használnak rendszeresen, ezért nemzetközileg elismert tesztközpontnak tekinthetjük. Természetesen több mikrobiológiai adatbázissal és azonosító rendszerrel is találkozhatunk már az Interneten, melyek elérhetőségét az 2. táblázat tartalmazza. 33
Az utóbbi években más területen is jelentős fejlődés tapasztalható. Az információ technológia forradalmasította az élelmiszer eredetű betegségek felderítésének módszereit. Találkozhatunk számos járványtani adatok feldolgozásával foglalkozó ingyenes programmal is (pl. Epi Info
vagy Epidata). A legtöbb országban már elkezdték
elektronikus formában gyűjteni a fertőző betegségek megfigyeléseinek adatait az orvosoktól, amire valamilyen standard formátumokat használnak. Ezek a rendszerek sokkal hatékonyabbak és több információt nyújtanak, mint a papír alapú jelentések. Így az informatikai eszközök hozzájárulnak az észlelési eszközök fejlődéséhez, ezáltal ez élelmiszer eredetű járványok kiderítéséhez. Ezenfelül a térinformatikai rendszerek lehetőséget nyújtanak a járványkutatóknak, hogy területileg is körülhatárolják a fertőzéseket. Az élelmiszer eredetű kórokozókkal kapcsolatos genetikai adatbázisokra jó példa a PulseNet rendszer, melyet a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) fejlesztett ki. A hálózatot 1996-ban hozták létre az Egyesült Államokban. A közegészségügyi
laboratóriumokat
összekötő
országos
számítógépes
hálózat
felállításának célja az volt, hogy lehetővé tegyék az élelmiszerekben jelen lévő kórokozók gyors azonosítását. A hálózat sikere következtében azóta több hasonló rendszer kiépítésére került sor, Kanadában 2000-ben, Ázsia csendes-óceáni térségében 2002-ben, Európában és Latin-Amerikában 2003-ban. Ezek a hálózatok a PulseNet International égisze alatt együttműködnek egymással, azért, hogy közösen adjanak választ az élelmiszer eredetű megbetegedések és bioterrorizmus kapcsán napjainkban egyre növekvő aggályokra. A nemzetközi hálózatnak jelenleg hat független hálózatban összesen 81 ország a tagja. A hálózat hozzájárul a nemzeti laboratóriumok és az élelmiszer-biztonsági szakemberek közötti hatékonyabb globális információcseréhez a kórokozók molekuláris sajátosságairól. Ez lehetővé teszi az élelmiszer-fogyasztáshoz köthető események időbeni felismerését és – a laboratóriumi hálózaton keresztül - egy korai gyorsriasztási rendszer működtetését. A rendszer osztályozza például az emberi megbetegedéseket okozó szalmonella és E. coli törzseket és az eredményeket egy úgynevezett „Bionumerics” adatbázisban tárolja, melynek adatain a programban résztvevő laboratóriumok osztoznak. Az adatbázis segítségével már több nagyszabású élelmiszer fertőzéses járványt sikerült megállítani és a minták alapján készített DNS könyvtár referenciaként szolgálhat a későbbi eseteknél. Az Interneten más adatbázisok is szolgálnak a kórokozók genetikai állományának összehasonlítására. Egy jó példa erre az Egyesül Királyságban található vírus adatbázis 34
(Health Protection Agency), mely az utóbbi tíz év összes fertőzést okozó vírustörzsének adatait tartalmazza. Ezek az adatbázisok hatékony eszközök lehetnek az élelmiszer fertőzések forrásának megállapításához és a tendenciák meghatározásához. 2. táblázat Fontosabb mikrobiológiai adatbázisok az Interneten Név Combined Database for Predictive Microbiology PulseNet Health Protection Agency EPI Info EPIdata Food Safety Network Promed
Felhasználhatósági terület Mikrobiológiai kutatások
Elérhetőség http://www.combase.cc/
Genetikai adatbázisok Genetikai adatbázisok
http://www.pulsenetinternational.org/ http://www.hpa.org.uk/HPA/
Járványtani adatok feldolgozása, analízise Járványtani adatok feldolgozása, analízise Élelmiszer fertőzésekkel kapcsolatos információ központ Élelmiszer fertőzésekkel kapcsolatos információ központ
http://www.cdc.gov/epiinfo/ http://www.epidata.dk/ http://www.foodsafetynetwork.ca/ http://www.promedmail.org/
Saját forrás, 2009
3.3.2. Minőségügyi rendszerek alkalmazásának szoftveres támogatása A legtöbb vállalkozás számára megfelelni a kötelezően alkalmazandó minőség menedzsment rendszereknek nehézkes és költséges feladat. Ezen segíthetnek a minőségügyi szoftverek, melyeket több kategóriába sorolhatjuk. Nagyszámú alkalmazás létezik (az általam fontosabbaknak ítélteket a 2. sz. mellékletben tüntettem fel), melyek segítségével számos élelmiszerbiztonsági és minőségügyi folyamat könnyebben és gyorsabban megoldható:
Egységes keretrendszert nyújtanak a minőségmenedzsmentnek.
Folyamatosan biztosítják a szabványok, szabályozások (ISO, HACCP, IFS, BRC, stb.) teljesítését.
Csökkentik az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos adminisztrációs időt. A dokumentumokat egyszerűen tárolhatjuk, könnyű őket frissíteni és nyomtatni.
Az egyes protokollok beépítetten megtalálhatóak a szoftverekben. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók folyamatos utasításokat és emlékeztetőket kapnak a hátralévő feladataikról; az alkalmazás végig vezeti őket a minőségügyi rendszer bevezetésének lépésein.
Az információkat több helyen rögzíthetjük, szerkeszthetjük, megfigyelhetjük, akár távoli eléréssel is. 35
Egyszerű a veszélyforrások, az összetevők és a folyamatok azonosítása, kategorizálása.
Jelentősen csökken a papír alapú adminisztráció. Minden információ és riport egy rendszerben van tárolva, könnyű a hozzáférés, illetve a módosítás.
Automatikusan riasztja az egyes dolgozókat feladataik elvégzésére. Ezek a feladatok lehetnek: elektronikus űrlap kitöltés, napló bejegyzés, karbantartási munkálatok ellátása, részvétel visszahívási folyamatban, kiugró esetek vizsgálata.
Felelősség szintek meghatározása után a felelősöknek rálátása lesz az összes hozzájuk tartozó minőségügyi tevékenységre.
A webes felületek révén bármilyen adat és információ bárhonnan lekérdezhető egy böngésző használatával.
A legtöbb rendszer már támogatja a mobil megoldásokat, így az említett feladatok elvégezhetőek egy okostelefon, tablet PC vagy egy PDA segítségével is.
Külön szoftvereket találunk az egyes rendszerek bevezetéséhez és elsajátításához. Ezek segítségével megtervezhetjük és bevezethetjük minőségügyi rendszerünket. Például egy HACCP oktató program segítségével könnyen és gyorsan elkészíthetjük egy vállalat HACCP tervét az élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelően, továbbá meghatározhatjuk a szükséges eljárásokat a cég egyéni üzleti folyamatainak megfelelően (18. ábra). Így a HACCP szoftver és a sablonszerűen alkalmazható procedúrák jelentősen lerövidítik a bevezetési időtartamot.
18. ábra: HACCP támogatása a HACCPweb alkalmazás segítségével Forrás: INTERNET 44
36
4. Azonosítási technológiák 4.1.
Vonalkód rendszerek
Az automatikus azonosítás megvalósításához az első lépéseket az Amerikai Egyesült Államokban tették meg. A szupermarketek gigantikus áruözöne kényszeríttette ki először a pénztárgépek automatizálását. A 60-as évek közepén a vonalkód feltalálása, valamint az elektronika és az optoelektronika területén elért eredmények vezettek ahhoz, hogy a vonalkódra alapozott áruazonosítási rendszerek valósággal elözönlötték az USA kereskedelmi hálózatait. A vonalkód alapelve, hogy sötét (fekete) vonalak és világos (fehér) közök váltakoznak egymással egyforma vagy eltérő vastagságban. Az elterjedt vonalkódok egyformán jellemző tulajdonsága, hogy egy karakter azonos számú vonallal, illetve közzel ábrázolható. A vonalkód rendszerek szabványosítottak, a kereskedelmi területeken az UPC szabvány (Egyesült Államok és Kanada) és az EAN szabvány (Európa) terjedt el, amelyek kódhosszúsága általában rögzített és numerikus adatokat tartalmaznak. Az áruszállításban és elosztásban a vonalkód gyakorlatilag versenytárs nélkül működik. Ezt mindenekelőtt az amerikai UPC, az európai EAN (GS1) és a japán JAN szabványoknak megfelelő vonalkódoknak a piaci termékeken való feltüntetése tette lehetővé. Az ipar területén az automatikus azonosítási feladatok 75%-át vonalkóddal oldják meg. Ez az arány egyelőre alig fog változni. Alkalmazásának legfőbb indoka az adathordozók olcsó és egyszerű előállítása. Hátrányuk, hogy a szennyeződésük és a sérülésük azonosítási hibaforrásként szolgál (KULCSÁR, 2003a).
4.1.1. Lineáris vonalkódok A vonalkódok legelterjedtebb változataiban egymással párhuzamos vonalak jelentik az adatokat, itt magasságban többszörösen ismétlődhet az információ. A következő típusú vonalkódokkal találkozhatunk leggyakrabban (KULCSÁR, 2003a):
Az UPC nem csak vonalkód típus, hanem termékazonosítási rendszer is. Az adat tartalma nem választható szabadon. Termékazonosítás szempontjából meg kell felelni az előírásoknak. Rögzített hosszúságú (12 illetve 6 karakter), numerikus, (7,2) típusú kód. Két fajtája van az A és az E. Az E az UPC-A rövidített változata a nulla karakterek kizárásával (19. ábra).
37
19. ábra: UPC típusú vonalkód Forrás: KULCSÁR, 2003a
Az EAN az UPC kód továbbfejlesztéséből alakult ki. Ez az első világméretű termékazonosító rendszer és kódtípus. Az adattartalom az UPC-hez hasonlóan meg kell hogy feleljen az egyedi termékazonosító kiadásáért felelős szerv előírásainak. Ennek is két fajtája van az EAN-13 és az EAN-8. Itt is az utóbbi rövidített változat, takarékossági okokból olyan, mint a teljes csak öt karakterrel rövidebb. Az EAN-13 felépítése az alábbi szabályokat követi: az első 2 vagy 3 karakter az ország azonosító (Magyarország 599). A rákövetkező négy-öt karakter a gyártót azonosítja. A további karakterhelyeken, egészen a 12. karakterig a termékazonosító karaktert találjuk, amelynek meghatározása a gyártó feladata. Az utolsó karakteren szerepel az ellenőrző szám (20. ábra).
20. ábra: EAN vonalkódok Forrás: KULCSÁR, 2003a
A Kód 39 Zárt alkalmazásban mai napig az egyik legelterjedtebb vonalkód. Ez volt az első alfanumerikus kód. Diszkrét, önellenőrző és tetszőleges hosszúságú lehet. Egy karakter öt vonalból és négy vonalközből áll, ebből három széles. A karakterkészlet 43 karakteres (21. ábra).
21. ábra: Kód 39 Forrás: KULCSÁR, 2003a
38
A Kód 128 a legszélesebb felhasználási területen elterjedt vonalkód fajta. Ennek oka a megbízhatósága és a variálható karakterkészlete, valamint az, hogy a kód hossza szabadon választható (22. ábra).
22. ábra: Kód 128 Forrás: KULCSÁR, 2003a
4.1.2. Többdimenziós vonalkódok Manapság egyre többet találkozni, kétdimenziós, többsoros, mátrix vagy összetett kódolásokkal, melyek a lineáris vonalkódokat helyettesítő információkat tartalmaznak. Ezek a kódrendszerek lényegesen több információt képesek ugyanakkora helyen tárolni, vagy ugyanazt az információt kisebb felületen képesek hordozni, így képesek megoldani azokat a feladatokat, melyek igen nehezek, vagy lehetetlenek lennének lineáris vonalkód segítségével. Ezek a kódok még szintén csak olvashatóak és leolvasásukhoz szükséges vizuális kontaktus, de megőrizték elődjük költséghatékonyságát. A többdimenziós vonalkódoknak két fő csoportja létezik, a halmozott és a mátrix kódok. Egyik leggyakoribb típusa a 2D vonalkódoknak az RSS kódrendszer (Reduced Space Symbology - Csökkentett Helyigényű Jelképrendszer), mely leginkább kereskedelmi és logisztikai célokra készült. Kisméretű tárgyak jelölésére és másodlagos információ hordozására hozták létre. Nem helyettesíti az EAN/UPC kódokat, viszont komplex felépítésének és többféle változatának köszönhetően univerzálisabb jelöléstechnikát kínál. Az összes RSS kód alkalmas több irányból, vagy akár teljesen irány független olvasásra (23. ábra). Ezt a kódban elhelyezett vezérlő karakterek biztosítják, ezek irányítják az olvasót, hogy a kódnak éppen melyik részét szkenneli (KULCSÁR, 2003b). A vonalkód elnevezése 2007-től GS1 DataBar-ra változott. Minden bizonnyal egyre sűrűbben fogunk találkozni a GS1 Databar jelképpel, hiszen a GS1 döntése értelmében 2010-re megvalósul a kereskedelmi termékeken elhelyezett GS1 DataBar vonalkód jelképek pénztári szkennerekkel történő leolvasása (INTERNET 33).
39
23. ábra: RSS vagy GS1 DataBar vonalkód Forrás: KULCSÁR, 2003b
A Maxicode egy az UPS által kifejlesztett mátrix kód, amelyet leginkább csomagszortírozó központokban használnak. Hátránya, hogy rögzített méretű és viszonylag kis kapacitású. A központi koncentrikus körök azonosítják a helyzetét, ami gyors olvashatóságot biztosít. Hárombites, 60°-os irányítású kódolási elrendezés alkotja (24. ábra).
24. ábra: Mátrix vonalkód Forrás: KULCSÁR, 2003b
A Data Matrix neve is utal rá, hogy szintén mátrix kód. Négyzetes az elrendezése, a sűrűsége nagy (25. ábra). Fő felhasználása az elektronikai alkatrészek jelölése olyan direkt jelölési technikákkal, mint pl. a lézergravírozás. A kis mérete és a gyors leolvasási lehetőség miatt használják. Helyzetét a négyzetet alkotó keretvonalak határozzák meg.
25. ábra: Data matrix Forrás: KULCSÁR, 2003b
A QR Kód is mátrix kód. Leginkább Japánban terjedt el, jelentős adattároló kapacitással rendelkezik (26. ábra). A kamera olvasók számára a sarkába található ábrák határozzák meg a helyzetét. 40
26. ábra: QR kód Forrás: KULCSÁR, 2003b
A 2D-s és a hagyományos kód kombinációjából alakult ki a kompozit vonalkód (27. ábra). A 2D komponens önmagában nem értelmezhető. Az adattartalom az alatta elhelyezkedő 1D vonalkóddal együtt érvényes. A kétdimenziós kód kiegészíti a normál vonalkód tartalmát (KULCSÁR, 2003b).
27. ábra: Kompozit vonalkód Forrás: KULCSÁR, 2003b
4.2.
Biológiai azonosítók
Azok a húsipari nyomon követési rendszerek, melyek nem egyed szinten, hanem valamilyen csoportokba sorolva azonosítják az állatokat meglehetősen pontatlanok. Ezért fordult elő például 2008-ban az Egyesült Államokban, hogy E.coli fertőzés gyanúja miatt a Hallmark/Westland húsipai vállalatnak 90 ezer tonna darált húsból feldolgozott terméket kellett visszahívnia az éttermekből és a piacokról. A darált hús ilyen nagy cégek esetében igen különleges nyomon követési tulajdonságokkal rendelkezik, hisz egy konzerv (vagy más kiszerelési egység) akár több száz állat húsát tartalmazhatja (INTERNET 14). (Szintén kiemelkedő példa lehet az 1996-os BSE járvány, ami hetek alatt romba döntötte az egész európai piacot). A fenti problémák megelőzésére kiválóan alkalmazható a biológiai azonosítás. Biológiai azonosító lehet bármilyen jellemző, amely stabilan és folyamatosan megfigyelhető és nyomon követhető. Ezeket az azonosítókat más néven elsődleges azonosítóknak nevezzük. A biológiai azonosítók használata a legtöbb esetben a 41
leghatékonyabb módja az azonosításnak, leginkább a megcáfolhatatlansága miatt (RASPOR, 2004). Általánosságban a biológiai azonosítókat az élelmiszerek nyomon követése és biztonsága miatt alkalmazzák, éppen ezért azt a típust kell kiválasztani, ami a követelmények jellegéből adódóan az élelmiszerlánc minden területén, eltérő feltételek mellett is jól felhasználható (ZOLG - LANGEN, 2004). A biológiai azonosítóknak a következő feltételeknek kell megfelelniük:
általános indikátor,
abszolút és relatív érzékenység,
biológiai és kémiai sajátosság,
a kiértékelhetőség egyértelmű legyen,
állandóan és tartósan meghatározható,
elválaszthatatlanság a mintától,
ipari körülmények között is alkalmazható,
gyors és automatizálható feldolgozás.
A fenti felsorolás alapján (alapkövetelmények) rengeteg lehetséges biológiai azonosítót határozhatunk meg, azonban a gyakorlatban különböző indokok miatt csak néhány alkalmazható sikerrel. Lehetséges azonosítási módok a következők:
Anatómiai
Fiziológiai
Immunológiai
Biokémiai (enzimek, anyagcsere termékek)
Genom (génállomány, DNS változatok)
Vegytani
Ember által tervezett azonosítók (xenobiotika, mikofólra).
A biológiai azonosítók sikeres alkalmazásához magas szintű analitikai lehetőségekkel kell rendelkezni (NORTON et al., 2001) és a megfelelő tudásbázissal, ahhoz hogy képesek legyünk a kapott eredményeket értékelni az élelmiszer összetételétől és feldolgozottságától függően. A számítástechnika, a molekuláris biológia, a műszerek, valamint a kiértékelési technikák fejlődésével egyre több azonosító alkalmazható az élelmiszer nyomon követésben (DIEMER et al., 2002, HIROYASU et al., 2002; SHARPLESS et al., 2004). Éppen ezért a tudomány, a kormányzatok és az ipar is felfedezte az ebben rejlő lehetőségeket. Ahhoz azonban, hogy a technika széles körben elterjedjen és általánosan alkalmazható legyen további fejlesztésekre van szükség a 42
folyamatok standardizálásában, a módszerek és eredmények összevethetőségében (LOONEY, 2002). A biológiai azonosítók közül kiemelt szerepet kap a DNS alapú azonosítási és nyomon követési technológia, mely segítségével minden egyes húskészítmény egyedileg követhető 100%-os biztonsággal. A technika az állatok DNS kódját használja fel a belőlük készült termékek azonosítására, anélkül hogy valamilyen külső azonosítóval kellene felcímkézni, mivel maga a termék szolgál az azonosításra. Ezek a kódok állandóak, egyediek (kivétel az egypetéjű ikrek) és sértetlenek maradnak az állat és a belőle előállított termék teljes életútja során. A DNS alapú nyomon követés a farmtól a feldolgozókon át akár a fogyasztóig meglehetősen egyszerűnek tűnik. Egy nagy állategyedek DNS-eit tartalmazó adatbázis segítségével könnyen meghatározható, hogy a vizsgált állat vagy húskészítmény az-e aminek lennie kell (28. ábra). A folyamat magából az állatból történő DNS mintavétellel kezdődik. Ez történhet a farmon vagy a feldolgozó üzemben is és bármely biológiai szövet alkalmas rá. A mintát a DNS lánc egy jellemző bélyegével azonosítják az úgynevezett SNP-vel (Single Nucleotide Polymorphism), majd eltárolják egy számítógépes adatbázisba. Innentől a termelési lánc bármely irányába vándorolhat a termék, szükség esetén bármikor megállapítható az eredete, illetve egyéb letárolt kapcsolódó tulajdonságok, mint például takarmányozási információk, állattartás körülményei, feldolgozási folyamatok.
28. ábra: A DNS alapú nyomon követés három nagyobb lépcsője Forrás: INTERNET 17 alapján saját szerkesztés
A DNS mintavételnek számos innovatív formája létezik, leginkább a fülcímkék segítségével oldják meg alacsony költsége és egyszerű megvalósíthatósága miatt (29. ábra). A DNS alapú nyomon követés megvalósításának a DNS analízis a legkritikusabb 43
pontja, azonban az emberi gyógyászatban és más alkalmazásokban betöltött növekvő szerepe miatt hatalmas előrelépések történtek az utóbbi években. Az SNP alapú DNS analízis technikája kiválóan automatizálható és nagy áteresztő képességű (rövid idő alatt nagyszámú minta elemezhető), így lényegesen hatékonyabb a hagyományos STR (Simple Tandem Repeats) alapú megoldásoknál. Ennek oka, hogy viszonylag alacsony számú (tipikusan 30-50) SNP jel képes igen nagy számú egyedi jellemző kimutatására. Erről a technológiáról is bebizonyosodott, hogy hasonlóan működik, mint a számítástechnikában ismert Moore törvény alapelve, miszerint a teljesítmény 18 hónaponként duplázódik. A korszerű alkalmazások már 500 ezer mintát is képesek naponta megvizsgálni, melynek költsége 7 euro cent körül mozog a hústermékek egy kilógrammjára levetítve (INTERNET 15, INTERNET 16).
29. ábra: Korszerű, DNS mintavételre is alkalmas fülcímke Forrás: INTERNET 22
4.3.
RFID (Rádiófrekvenciás azonosítás)
A minden igényt kielégítő azonosíthatóságra azonban a hagyományos vonalkódos rendszerek már nem mindig elegendőek. A vonalkód rendszerek felváltására a rádió frekvenciás azonosító rendszerek (RFID) kínálják az egyik megoldást. Az RFID rendszerekben információkat egy kis címkében elektronikusan tárolják. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára akár az Internet segítségével is elérhetővé tehetők (RAUX, 2004). Amennyiben valamely gazdaság adatrögzítő rendszere képes a kis címkére adatot felvinni, akkor ez az adat végigkísérné az élelmiszer láncon a terméket. Ha valahol a folyamat során plusz adatokra lenne szükség, akkor az írható-olvasható címkékkel ez is könnyen megoldható. Például, amikor több helyről termékek összekeverednek és feldolgozzák azt, nem lehetséges újra specifikálni őket, de az elektronikus adatrögzítés 44
segítségével meghatározható lenne az egyes összetevők származása, mely végigkísérné a terméket (SMITH – FURNESS, 2006). A címkék 3 részből állnak az IC (integrált áramkör), a huzaltekercs antenna és a borítás. A borításnak köszönhetően a címke más megoldásokkal ellentétben nagyon tartós, leolvasását nem befolyásolják a rárakódó esetleges szennyeződések. Kétféle RFID címke létezik: aktív és passzív. A passzív címkéknek nincs áramforrásuk. A beérkező rádió frekvenciás jelek indukálnak annyi pillanatnyi elektromos áramot az antennájában, hogy a címke képes legyen válaszolni. A passzív címkék alacsony árúak és viszonylag kisméretűek (a legkisebb 0,4mm*0,4mm), viszont ennek köszönhetően jóval kevesebb adat (~96 bit) tárolására alkalmasak, többnyire csak egy azonosító számsorozatot tartalmaznak. Az olvashatósági távolság 1 cm-től 6 méterig terjedhet. Az aktív címkék belső energiaforrással rendelkeznek, így nagyobb távolságból leolvashatóak, több adat tárolására (akár több megabájt) képesek, sőt képesek addicionális információk tárolására. Bélyeg nagyságúak, több 10 méter távolságból is olvashatóak, az energiaforrásuk akár 12 évre elegendő. A különböző frekvencián működő RFID rendszereknek más és más a felhasználási területük.
Alacsony frekvenciás RFID címke (9-135 KHz). Többnyire élőállat azonosításra szolgál. Előnye, hogy világszerte elterjedt (az Egyesült Államokban fejlesztették ki eredetileg 125 kHz-en, a nemzetközi szabvány 134,2 kHz), fémes felületen is képes áthatolni, viszont csak korlátozott távolságból olvasható.
Magas
frekvenciás
RFID
címke
(13,56
MHz).
Főként
beléptető
rendszereknél és raklapok azonosításra használják. Nedves környezetben is működik és szintén széles körben elterjedt, bár leolvashatósági távolsága korlátozott.
Ultra magas frekvenciás RFID címke (300 MHz-1200MHz). A konténerek és járművek azonosítására használják, hiszen nagyobb távolságból is leolvasható. Hátránya, hogy zavaró jelek hatására azonosító jelek nyelődhetnek el, így az azonosíthatóság megoldhatatlanná válik.
Mikrohullámú
RFID
címke
(2,45GHz,
5,8GHz).
Járműbeléptető
rendszereknél használatos. Hatótávolsága nagy, de az alkalmazásához szükséges rendszer kialakítása meglehetősen költséges és drága. 45
Az e-Business W@tch adatbázisa alapján (a felmérésről a 6. fejezetben részletesen beszámolok) fontosnak tartottam megvizsgálni, hogy napjainkban melyek az RFID leggyakoribb felhasználási területei (30. ábra). Az adatok alapján kiderült, hogy már a jelenlegi árviszonyok mellett is jelentős arányban alkalmazzák termék nyomon követési célokra, illetve a készletgazdálkodással összefüggésbe hozható funkciókra. 11
Egyéb funkciókra
23
Egyedi termékek azonosítására
22
Konténer és raklap követésre
60
Termék nyomon követésre
28
Készletgazdálkodásra
16
Személyi azonosításra 0
10
20
30
40
50
60
Előfordulás (db)
30. ábra: Az RFID leggyakoribb vállalati felhasználási területei Forrás: e-Business W@tch alapján saját szerkesztés
4.3.1. Készletezés, raktározás A nagy gyártók elsősorban az RFID-technológia előnyeit tartják szem előtt: a raktározás könnyebb megtervezését és a helyhiány elkerülését, a könnyebb készletoptimalizálást, a termékek visszakövethetőségnek lehetőségét és a lopás elleni védelmét. Az RFID gyorsfigyelmeztető-rendszerként is használható lenne az új feltöltési koncepciók megvalósításánál, ehhez arra van szükség, hogy az eladószemélyzet beilleszthető legyen a rendelési- és munkafolyamatokba, illetve egyértelműen meghatározzák az olyan keretadatokat, mint például az egyes árucikkek minimális készletmennyisége. Már léteznek olyan vállalati megoldások, ahol az egész raktár négyzetekre van osztva, mint egy hatalmas sakktábla, és minden egyes négyzetnek van egy saját száma, amit a padlóban elhelyezett RFID-chip tárol. Egy geopozíciós szoftver egy képernyőn mutatja a raktározási kapacitást, és az egyes egységek tartalmát. A raktározás és ellenőrzés precíz eszközeként szolgál, hiszen minden beérkező vagy kimenő áru valós időben kerül rögzítésre. A kiszolgálásnál, a mobil adatgyűjtővel felszerelt operátorok a nyilvántartás segítségével egyszerűen megtalálják azt az egységet, amit keresnek. Eközben az 46
értékesítő munkatársak az irodában figyelik az előkészítési folyamatot egészen a jóváhagyásukig. Értesítést kapnak arról, ha egy megrendelés elhagyja a telepet. Azaz, a logisztikai és a kereskedelmi osztály folyamatosan kapcsolatban áll egymással. A rádióhullám-frekvenciát használó azonosítás lehetőségeinek a készlet-menedzsmenttel és keresztértékesítéssel kapcsolatos maximális mértékű kihasználásához azonban komoly informatikai infrastruktúrára van szükség.
4.3.2. Kutatási területek A londoni Queen Mary Egyetem kutatói (QMUL) a poszméheket viselkedésük tanulmányozása céljából igen kisméretű RFID transzponderekkel szerelték fel (31. ábra). A kísérletek célja az volt, hogy nyomon kövessék a méhek repülési útvonalát és szokásait. A poszméheknek aránylag apró agyuk van – nagyjából 950 ezer agycellával rendelkeznek, amíg az emberek 100 milliárddal – de ennek ellenére remek az emlékező tehetségük és tanulási képességük is kiemelkedő. A tudomány mai állása szerint képesek lennének akár emberi arcokat is megkülönböztetni, hiszen nap, mint nap hasonló feladatokkal találkoznak az élelmük megszerzése érdekében.
. 31. ábra: Az apró RFID tag a szárnyak fölött Forrás: INTERNET 13
Egy átlagos parkban vagy réten több tucat virágfaj található. A különböző fajoknak eltérő a színük, alakjuk és az illatuk, valamint különböznek a méhek számára nyújtható élelem mennyiségében is. A méhek feladata tulajdonképpen az, hogy kiválasszák, melyik virág nyújtja számukra a legtöbbet, továbbá, képesek legyenek megtanulni, majd pedig emlékezni ezekre az információkra és asszociálni ezekkel kapcsolatban, ami nem egyszerű feladat. A tájékozódási képességük szintén egyedülálló. Ezek az állatok elhagyják a fészküket, oda-vissza repülnek virágok között és valahogy képesek ezeket a vektorokat összegezni 47
és átlátni, mert miután befejezték tevékenységüket a legrövidebb úton - egyenes vonalban – repülnek vissza a fészekbe. A londoni egyetem kutatói az RFID technológiát használják e különleges adottság alaposabb megismeréséhez. A tag-ek lehetővé teszik, hogy adatokat gyűjtsenek a méhekről anélkül, hogy megzavarnák őket. A technika segítségével egyidejűleg rengeteg méhet lehet tanulmányozni. Ezelőtt meg kellett fogni a méheket, be kellett azonosítani, mérni őket és ezután engedni csak útjukra. Az RFID eszközök rendkívül kis méretükből adódóan nem befolyásolják a méhek viselkedését, ellenben képesek egyedenként információkat tárolni. Minden alkalommal, amikor egy méh elhalad egy RFID olvasónál, az információkat rögzít az egyedről, tárolja mikor és hol tartózkodik. Olvasókat helyeznek el a kaptárak bejárataihoz, valamit mesterséges virágokba (etető helyek, amik a virágokhoz hasonló funkciókat látnak el), hogy rögzítsék a kimenő és bemenő forgalmat. Ezek segítségével mérni tudják, hogy kik és mikor látogatják a virágokat. A természetben a méhek a virágokat egy bizonyos sorrendben látogatják meg és ezt a sorrendet időről időre be is tartják. Ha egy virágból megszerzik a nektárt, akkor az elkezd újratöltődni, ezért nincs értelme addig újra meglátogatni, amíg a szükséges mértékben fel nem töltődik ismét. Ami a legkülönlegesebb, hogy a méhek képesek optimalizálni, vagyis megtalálják a lehetséges legrövidebb és a leghatékonyabb útvonalat. A vizsgálatok során legfontosabb annak kiderítése, hogy találják ki ezeket az útvonalakat. Az RFID technológia segítségével sikerülhet felfedezni a térbeli tájékozódás és útvonaltervezés képességét. A kísérletek eredményeképpen a jövőben előre lépésre lehet számítani néhány alkalmazási területen (számítás és logisztikai tudományok). Remélhetőleg a méhek RFID tag-ekkel felszerelése megmagyarázza, hogy viszonylagosan kisméretű agyuk hogyan képes optimális vagy közel optimális megoldást találni a virágok közötti legrövidebb útvonal megtalálásában. Amennyiben megoldódik a rejtély, valószínűleg alkalmazható lenne hasonló gyakorlati számítógépes hálózati problémáknál. Nem az informatika és a logisztika az egyetlen terület, ahol az RFID technika ilyesféle felhasználása alkalmazható lenne. A méhek Európa szerte egyre kisebb számban fordulnak elő az utóbbi években. Az Egyesült Királyságban pár év alatt három faj kipusztult és további nyolc került a kihalás szélére. A tudósok szerint ez a természetes élő- és táplálékszerző helyeik csökkenésének tulajdonítható. Az élővilágban a poszméhek rendkívül fontos szerepet játszanak a beporzásban, így sajnálatos, hogy a legtöbb fajuk mára igen ritkán fordul elő. Így 48
táplálék gyűjtési szokásaik pontos megismerése a fajfenntartás érdekében is elengedhetetlen (INTERNET 13).
4.3.3. Intelligens csomagolások Az alkalmazott eljárásnál nem helyeznének külön azonosító egységeket a csomagolásokra, hanem például a csomagolóanyagokban már eleve meglévő fémeket használnának fel rádiós adó- és vevőantennaként. Hasonló módon járnának el a szenzorok beépítésének az esetében is, amelyek kijeleznék egy adott termék hőmérsékletét vagy más jellemzőit (nedvességtartalmát stb.), így ezekből az adatokból következtetni lehetne az adott árucikk eltarthatósági, fogyasztási idejére. A szakemberek tervei szerint a SmartPack-technológiát később már bárki felhasználhatná, akár otthon is. Egy intelligens konyhában a mikrohullámú sütő például leolvasná a mirelit termék csomagolásáról a felmelegítéshez szükséges információkat vagy a hűtőszekrény kijelezné, hogy egy termék meddig fogyasztható még.
4.3.4. Jogi és biztonsági problémák az RFID használatából A technológia alkalmazása számos személyjogi problémát vethet fel. A termék vásárlója például nem tudja hatástalanítani az azonosítót. Bankkártyás fizetés esetén pedig a termék összekapcsolható lenne a vásárlóval. Ebből következik, hogy a vásárló már név szerint is beazonosíthatóvá válna. Így a vásárlás után már nemcsak a termék, hanem a vásárló is követhető lenne akár nagyobb távolságból is. Már léteznek (például az áruház kijáratánál elhelyezhető) különböző deaktivátor kapuk, de ezek hatásfoka még kétséges. Szintén nem elhanyagolható a biztonság kérdése, mivel a jelek távolról, tudtunk nélkül is leolvashatóak. Természetesen a rádiófrekvenciás jelek is titkosíthatók különböző kriptográfiai módszerekkel, de például a passzív címkék memóriakapacitása ennek gátat szabhat (INTERNET 24).
4.3.5. Az RFID technológia ára Manapság némely passzív RFID tag költsége kevesebb, mint 30 Ft, az aktív tag-ek kb. 600 Ft-nál kezdődnek. Ha az RFID tag-ek gyártása milliárdos nagyságrendet ér el, a termelésnöveléssel járó költségmegtakarítás lehetővé teszi, hogy az RFID tag-ek ára lényegesen csökkenjen. A gyártók szerint tömeges elterjedésre akkor lehet számítani, ha a tag-ek ára 10 Ft alá esne. Ilyen árszint eléréséhez azonban rendkívüli mennyiségű tag gyártása és új gyártási technológiák bevezetése szükséges. Egyes piaci elemzők szerint 49
azonban már nagyon sok területen gazdaságosan alkalmazható az RFID technológia, vagyis nem azt kell nézni, hogy mikor éri el a tag-ek ára a számunkra megfelelő árszínvonalat, hanem hogy a jelenlegi árak mellett mely területeken tudnánk hatékonyan alkalmazni. Azonban a címkék ára természetesen csak egy kis része a fejlesztési költségeknek, hiszen szükség van még leolvasó, nyomtató berendezésekre és megfelelő informatikai háttér kialakítására is, ami bár egyszeri, de jelentős költségeket róna a vállalatok számára. Ezért várhatóan még legalább 3-5 évet kell várni a tömeges elterjedésére. Elemzők szerint az RFID nem fogja leváltani a vonalkódot az elkövetkező 10-20 évben. A vonalkód kiemelkedő abban, hogy alapvető azonosítási lehetőségeket kínál a legalacsonyabb lehetséges áron (tinta ára). Az RFID nagyobb funkcionalitást kínál, de ezt magasabb áron nyújtja. A legvalószínűbb megoldásnak az látszik, hogy az RFID és a vonalkód együtt fog működni, mint kulcs-technológia. A trendek szerint 2010-2011-re várható egy nagyobb ugrás a technológia alkalmazásában, ekkorra a termékek 30%-a fog RFID azonosítóval rendelkezni főleg annak köszönhetően, hogy a nagy multinacionális cégek megkövetelik alkalmazását (32. ábra). Tágabb értelemben az RFID csak egy újabb lehetőség
a
vállalati
mobil
rendszerekhez,
más
kulcsfontosságú
adatgyűjtési
technológiákhoz, úgymint a vonalkód, vezeték nélküli hálózatok és a mobil számítástechnika. Azok a rendszerek, amelyek integrálják ezeket a technológiákat, nyújtják a legjobb üzleti előnyöket.
32. ábra: Az RFID technika alkalmazásának fejlődése Forrás: Saját szerkesztés
50
4.4.
Nyomtatott elektronika
Az első nyomtatott integrált áramköröket a 2005-ös frankfurti vásáron mutatták be. A technológiát a Chemnitzi Egyetem fejlesztette ki, mely segítségével nyomtatási technológiával (lényegesen alacsonyabb áron) lehet elektronikus áramköröket tömegesen előállítani. Ez megalapozná többek között az RFID rohamos elterjedésének lehetőségét és elmosná a nyomtatott objektumok és a virtuális világ közötti éles határt. A technológia segítségével képesek az elektronikai alkatrészek széles skáláját előállítani, mint például tranzisztorok, kijelzők, szenzorok, energiaforrások, kapcsolók, vagy akár hangszórókat is. A hagyományos technikákkal szemben a nyomtatott elektronikai egységek alkalmazhatóak rugalmas felületeken, rendkívül gyorsan és gazdaságosan gyárthatóak. Azonban az energiaellátás problémája még mindig gondot okoz: az erőforrás igényes alkatrészekhez valamilyen áramforrást kell használni, ami egyrészt növelheti az előállítási költséget, másrészt csökkenti a nyomtatott elektronika rugalmasságát. A felhasználási területeket két csoportba lehet osztani. A kisméretű alkalmazásokhoz leginkább a szenzorok tartoznak, mint például a gyógyszerek és húsipai termékek csomagolása, melyek képesek jelezni a felhasználhatóság dátumát. A nagyméretű felhasználásokhoz a plakátméretű kijelzők, napelemek, poszterek és számítógép monitorok tartoznak. Több nagyobb világcég már alkalmazza is a technikát; az Electrolux például elkezdte gyártani az “okos” hűtőgépeket, melyekkel csökkenteni lehet a költségeket és a hibák előfordulását azáltal, hogy jelzi a csomagolás RFID címkéje a felhasználóknak, ha a termék szavatossági ideje lejárt, vagy ha a készletszint egy meghatározott érték alá esett. Ezek a csomagolások alkalmasak akár idő vagy hőmérsékleti adatok tárolására, ami fontos lehet fagyasztott termékek szállításakor vagy tárolásakor, hiszen visszakövethető, hogy a termék megfelelő feltételek mellett került-e kiszállításra. 4.5.
A tárgyak Internete (Internet of Things)
Napjaink rohamosan fejlődő kommunikációs technikái új dimenziókat nyitnak meg az információáramlásban. Már eddig is meg volt a lehetőség bárkivel bármikor kapcsolatot teremteni akárhol tartózkodik a világban. Az új fejlesztéséknek köszönhetően most már bármilyen eszközzel kapcsolatot teremthetünk, sőt a különböző eszközök egymással is kommunikálhatnak, ezeknek a hálózatoknak a hálózatát nevezik „Internet of things”-nek (tárgyak Internete). Ahhoz, hogy mindennapi tárgyainkat és eszközeinket nagy 51
adatbázisokhoz és hálózatokhoz kapcsoljuk mindenek előtt szükség van egy egyszerű és költséghatékony azonosítási rendszerre, amit a rádiófrekvenciás azonosítással lehet leginkább megvalósítani. Második lépésként a szenzor technikákat kell megfelelő szintre fejleszteni, ami képes a tárgyak és környezetük állapotváltozásait érzékelni, illetve rögzíteni. Végül a miniatürizálás és a nanotechnológia teremti meg a lehetőséget a hálózatra kapcsolódásra és a párbeszédre. E három technológia fejlődése és kombinációja hozza létre az „Internet of things”-et, a tárgyak közötti értelmes párbeszédet. A beépített érzékelők adatot gyűjthetnek a környezetükből, az így kapott információkat feldolgozzák és reagálni képesek a változásokra. 4.6.
Bokode
A bokode egy új, az információt vizuálisan kódoló technológia, melyet a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói alkottak meg. Egy mindössze három milliméteres átmérőjű mintázat, ami egy ledre feszül, fölötte pedig lencse található. A mintázat megszűri a világító led fényét, a bokode leolvasója pedig e fényt észlelve ismeri fel a mintázatba kódolt információkat. A vonalkóddal szemben nagy előnye, hogy a leolvasó berendezés lehet akár egy mobiltelefon beépített kamerája is és az információ messziről (több méter) is leolvasható, valamint egyszerre akár több termék adatai is olvashatóak lehetőséget adva ezek összehasonlítására. Tárolási kapacitása jóval meghaladja a vonalkódét, akár több ezerszerese is lehet (33. ábra).
33. ábra: Bokode azonosítási technológia Forrás: INTERNET 35
Jelenleg a bokode címkének még csak olyan verziója létezik, ahol lencsékre és beépített led-es fényforrásra van szükség, azonban a tervezők ígérik a visszatükröződő megoldást. Ez a bankkártyák holografikus címkéihez hasonlítana és így a technológiát jelentősen olcsóbbá és diszkrétebbé tenné. A prototípusok ára 5 dollár, ami a kutatók szerint könnyen 5 cent alá csökkenthető a sorozatgyártás során (INTERNET 35).
52
4.7.
Azonosítási technológiák alkalmazása a húsipari termékláncban
A termékek teljes körű nyomon követhetősége a számozási-, és a vonalkód rendszerek, valamint az elektronikus és biológiai jelölő rendszerek alkalmazásával, illetve megfelelő szintű kombinációjával valósítható meg. Az azonosítás előírásai biztosítják a nyomon követés folyamatosságát és a megbízhatóságát a független partnerek között (közös nyelv és információk átjárhatósága szükséges). Ahhoz, hogy a nyomon követés a termelőtől a fogyasztóig hatékonyan működjön, minden egyes közbenső lépés során a termékhez tartozó információkat módosítás nélkül tovább kell adni, más kapcsolódó kiegészítő információkkal együtt (3. táblázat) (INTERNET 09). A számítástechnika rohamos fejlődésével számos új és innovatív módszert dolgoztak ki ennek megoldására (PODGORNIK et al., 1994). 3. táblázat Példák nyomon követési technikákra az élelmiszerláncban
Élő állat
Vizuálisan olvasható fülcímkék RFID fülcímkék Vonalkódos fülcímkék Tetoválások Beinjekciózott antitestek
Vágás és feldolgozás
Nyomtatott vonalkódok RFID címkék Köteg vagy csoport jelölők Speciális rekeszek és raklapok Molekuláris vonalkódok Mikrohullámú radar
Kereskedelem
Gépi feldolgozású kódok
Fogyasztó
Numerikus kódok Nyilvánosan elérhető weboldalak
Forrás: INTERNET 17 alapján saját szerkesztés
Az azonosítási technológiák összehasonlításához több tényezőt kell figyelembe venni. Mindegyik megoldásnak számos előnye, illetve hátránya van a többi technikához képest, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni melyik felel meg a legjobban a húsipari terméklánc követelményeinek, hiszen a termékpálya egyes lépcsőin eltérő kihívásokkal kell szembenézni. Az azonosítási technológiák összehasonlítását különböző jellemzők alapján végeztem el (34. ábra). Az ábrán nem szerepelnek a vizsgált technológiák közül a bokode és a DNS alapú rendszerek, mert nem nevezhetjük ezeket kiforrott technikának, még leginkább csak kísérleti szinten találkozhatunk vele. 53
34. ábra: Azonosítási technikák összehasonlítása Saját forrás, 2009
Kérdőíves
felmérésem
során
vizsgáltam
a
Magyarországon
alkalmazott
termékazonosítási technológiákat is, amiről elmondható, hogy leggyakrabban valamilyen gyári- vagy tételszámot, illetve vonalkódot használnak. Rádiófrekvenciás azonosítást használó vállalkozás nem fordult elő a válaszadók között (bár van tudomásom a technológiát használó cégről), amiből jelenleg a technológia alacsony elterjedésére lehet következtetni (35. ábra).
71 80 60
Valamilyen gyári vagy munkaszám Vonalkódos rendszer Rádió frekvenciás azonosító rendszer (RFID) Egyéb
29
40
0
20
10
0
35. ábra: Termékazonosításban használt technológia Saját forrás, 2009
54
Az új azonosítási technológiák elterjedésével kapcsolatban az alábbi következtetésekre jutottam:
Magas a relatív költségszint. Az RFID és a DNS alapú biológiai azonosítók ára jelentősen csökkent az utóbbi években. Az azonosítók termékekre (esetleg kgra) vetített költsége már megengedné alkalmazásukat, azonban az ezekhez kapcsolható járulékos beruházások még sokszor megfizethetetlenek a húsipari vállalkozások számára: az egyes termékekhez köthető azonosítók költsége mellett szükség van az információ kódolására és dekódolására alkalmas infrastruktúra kiépítésére, az információs rendszerek felkészítésére és a humán erőforrás fejlesztésére. Így az ágazat jelenlegi jövedelmezőségi viszonyai mellett a megtérülési idő igen magasnak mondható.
Másrészt a korszerű azonosítási technikák akkor nyújtanak jelentős előnyöket a hagyományos megoldásokkal szemben, ha alkalmazásuk lehetőség szerint végigkíséri a terméket a teljes termékláncon. Jelenleg a lánc egyes lépcsőin a legkülönfélébb
megoldásokat
alkalmazzák,
melyek
legtöbbször
nem
kompatibilisek egymással, a rendszereket nem, vagy csak nehezen lehet harmonizálni, gyakran új kódolásra is szükség van.
Új szabványok szükségesek. A körszerű azonosítási technikáknak növelnie kell a folyamatok hatékonyságát, mégpedig úgy, hogy illeszkednie kell mind a vállalat, mind partnereinek információs rendszeréhez. Jelenleg az egyes azonosítóknál akár több szabvány is létezik párhuzamosan. Ezeknek a technikáknak elterjedése nagyban függ a szabványok egységesítésétől, mely lehetőséget adna a teljes termékláncon átívelő interoperábilitásnak.
Fontos a mobil és a wireless technológiák integrációja. A mobil telefonok és más hordozható eszközök nagyban segíthetik az RFID technológia széleskörű elterjedését. Vezetékmentes kapcsolattal mindig pontosan rögzíteni és szükség esetén módosítani tudjuk (egy RFID címke vagy vonalkód leolvasásával) a termékinformációkat, bárhol legyünk a termékpályán.
55
5. Élelmiszerek nyomon követése Az élelmiszerekkel kapcsolatos nagy visszhangot keltett riasztó esetek száma megnövelte a fogyasztói tudatosságot, és ezért az élelmiszer-biztonság megléte vagy annak hiánya a globális kereskedelmet akadályozó jelentős korláttá léphet elő (GOLAN et al., 2004b). A nemzetközi ajánlásként kiadott irányelveknek alapvetően fontos része a fogalmak tisztázása. A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) /WHO (Egészségügyi Világszervezet) Codex Alimentarius Főbizottság szerint:
Az élelmiszer-biztonság (food safety) annak biztosítása, hogy az élelmiszer nem okoz ártalmat a fogyasztónak, amikor azt a felhasználás szándékának megfelelően feldolgozzák és/vagy elfogyasztják.
Az élelmiszer-alkalmasság (food suitability) annak biztosítása, hogy az élelmiszer emberi fogyasztásra elfogadható, a tervezett felhasználási mód szerint.
Az adott termék előállítására felhasznált inputoknak egészen a kezdeti forrásig történő visszakereshetőségét nyomon követhetőségnek (traceability) nevezzük. A nyomon követés a termelési lánc különböző szintjein valósulhat meg.
Átláthatóság (transparency) alatt gyakorlatilag a nyilvánosságot értjük, azaz a fogyasztó lehetőségét, hogy bármikor tájékozódjon az adott termék előállításával kapcsolatos előírásokról és az alkalmazott termelési gyakorlattal kapcsolatos információkról, a termelési lánc bármely szintjén (INTERNET 06).
A nyomon követhetőség az ISO 8402:1994 definíciója szerint: egy bizonyos termék életútjának, a rajta végrehajtott műveleteknek és térbeli elhelyezkedésének követési képessége rögzített információk alapján. A nyomon követhetőségnek legfontosabb célja, hogy elkülöníthető és pontosan meghatározható legyen egy esetleges szennyeződés forrása, ezáltal hatásosan megoldható a termék visszahívása, kivonása a forgalomból. Szintén fontos, hogy segítségével vásárláskor bizonyos adalékanyagok vagy élelmiszerek elkerülhetőek, így nagyobb választási lehetőséget biztosítanak a termékek közötti választáskor. Ennek azért van kiemelt szerepe, mert az európai lakosság egyötöde szenved valamilyen étel allergiában, vagy intoleranciában. Éppen ezért az élelmiszer előállítási lánc minden egyes résztvevőjénél rögzíteni kell az egyes egységek közötti mozgásokat ugyanúgy, mint az élelem előállításának folyamatait. Az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a megkérdezettek 58%-a volt biztos benne, hogy a hústermékek visszakövethetőek egy feldolgozó üzemig, illetve azon belül 56
egy meghatározott állatcsordáig. Nem meglepetés az sem, hogy 74% azonosította a nyomon követhetőséget magával a minőséggel, mondván a követhető hús jobb is. Ugyanebben a felmérésben megállapították: azok a vásárlók vannak elsöprő többségben (91%), akik többet fizetnének a nyomon követhető húsért. Közel 67% nyilatkozott úgy, hogy akár többet is vásárolna, ha garantálva lenne a visszakövethetősége (INTERNET 14).
36. ábra: A nyomonkövethetőségi rendszer kialakítását motiváló tényezők Forrás: RÜGGE - LENDLE 2005 és POPP - BÁNÁTI 2006 alapján saját szerkesztés
Az élelmiszer-biztonság a terméklánc minden szereplője szempontjából eltérő jelentőséggel bír (36. ábra). Mivel a fogyasztók érdekeltek leginkább az élelmiszerbiztonságban, a nyomon követhetőséget szolgáló rendszerektől elvárják, hogy biztonságérzetet adjanak számukra, és megbízható legyen az élelmiszer, amelyet megvásárolnak (LAKNER et al., 2003). A fogyasztó számára a nyomon követési rendszerek az alábbi előnyöket kínálják:
Az élelmiszer-biztonság megóvását hatékony termék visszahívási akciókkal a válsághelyzetekben.
A rendszer lehetővé teszi allergia, élelmiszer intolerancia, vagy életmódból eredő választás miatt bizonyos élelmiszer alapanyagok elkerülését.
Tényleges választási lehetőséget a különböző módon előállított élelmiszerek között (INTERNET 07). 57
A termék nyomon követési rendszerek többnyire másodlagos előnyöket nyújtanak a fogyasztóknak. Napjainkban egyre növekszik azonban azon fogyasztók száma, akik érdeklődnek az élelmiszerek eredete iránt. Az érdeklődés oka lehet a fent említett allergia, vagy élelmiszer intolerancia, de egyre több fogyasztó keresi a genetikai módosítástól mentes termékeket is (INTERNET 08). Önmagában az eredet igazolása még nem növeli a termékbiztonságot, de egy jól működő, megfelelően alkalmazott nyomon követési rendszer válsághelyzetben igen gyors és pontos reagálást tesz lehetővé, ezzel hozzájárulva a fogyasztók biztonságához (ZEPP et al., 1998). Kormányzati szempontból az alábbi kérdések lehetnek érdekesek:
A közegészség megóvása a termék visszahívásával.
A visszaélések megelőzése abban az esetben, ahol vizsgálatokkal nem állapítható meg az eredet.
Állati
eredetű
betegségek
ellenőrzés
alatt
tartása.
(pl.
tuberculosis,
salmonellosis, BSE, madárinfluenza)
Emberi vagy állati egészséget fenyegető válsághelyzetek kezelésének könnyebbé tétele (pl. termőföld szennyeződése) (INTERNET 07).
Habár a nyomon követés legfontosabb szerepe itt a közegészség megóvása a termékek gyors visszahívása által, a fejlett nyomon követési rendszereket arra tervezték, hogy a kötelezően előírt információkat végigvigyék a termékláncon, elősegítve így például az eredet címkén való feltüntetését. A cégek számára a nyomon követési rendszerek az alábbiakat teszik lehetővé:
A törvényi előírásoknak való megfelelés.
Haladéktalan termék visszahívás, ezzel a márka jó hírnevének megőrzése.
A visszahívandó termék mennyiségének, és az ebből adódó veszteségek minimalizálása.
A termék előállítási folyamatban meglévő problémák elemzése, és a felelősség áthárítása, amennyiben az indokolt.
Az állatállományban fellépő fertőző betegségek terjedésének minimalizálása.
Az élelmiszerlánc megóvása az állati betegségek hatásaitól.
A hús és húsból készült termékek eredetének biztosítása, ezáltal a piac és a fogyasztók bizalmának megtartása (INTERNET 07).
Egy jól működő nyomon követési rendszer megvalósításakor három tényezőt kell figyelembe venni (GOLAN et al., 2004a): 58
Szélesség, vagyis a termék mely tulajdonságait vizsgáljuk. Természetesen nem kell a termék összes attribútumát figyelemmel kísérni a teljes folyamat során, csak azokra kell koncentrálni, melyek befolyásolhatják a termék minőségi mutatóit.
Mélység. Milyen mélységig és milyen mennyiségben követjük a terméket. Ha nagyon kis mennyiségekre bontjuk az alapvető megfigyelési egységet az rendkívül megdrágíthatja a folyamatot. Viszont esetleges szennyeződés, hiba esetén sokkal kisebb mennyiséget kellene kivonni a forgalomból, amely jelentős költségmegtakarítással járhat.
Precízió. Milyen pontossággal működik a rendszerünk, mekkora hibahatárokat engedünk meg.
Több szempontból is a legjelentősebb a mélység kérdésének meghatározása. A nyomon követés mélységének meghatározásához a vállalatokon belül fontos az úgynevezett Traceable Resource Unit-ot, vagy TRU-t megállapítani. A TRU az a szemléltetési egység, melyet nyomon követünk. A TRU fajtái állati eredetű termékpályáknál:
(Nyers-) anyagot feltételező TRU: o Állatállomány o Vágóállat o Adott üzem termelése o Szállítási egység (cikk, karton, raklap, egyéb).
Folyamatot feltételező TRU: o Idő szerinti gyártási egység:
Óránkénti gyártás
Napi gyártás
Gyártási mennyiség egy műszakon belül
Gyártási mennyiség egy definiált intervallumon belül.
o Mennyiség szerinti gyártási egység:
Tétel
Keverés.
Egyrészről a nyomon követésnél meghatározásra kerülő TRU-nak jól kell alkalmazkodnia ahhoz a kritériumhoz, hogy az esetleges visszahívással fenyegetett termékmennyiségeket, a gazdasági károkat és az „image” rombolást a lehető 59
legalacsonyabb szinten tarthassuk. Ebből a megközelítésből a TRU-nak a lehető legkisebbnek kellene lennie (INTERNET 10). Másrészről viszont minél kisebb a nyomon követni kívánt egység, a TRU, annál szigorúbb szervezési intézkedések szükségesek, annál költségesebb a megoldás. Így a TRU-nak olyan nagynak kell lennie, amilyen nagy csak lehet. Ahhoz, hogy meghatározhassuk a nyomon követés szintjét meg kell vizsgálnunk a lehetséges kockázatokat és azok előfordulásának lehetőségét. Olyan optimum pontot kell tehát találni, amely (INTERNET 10):
megfelel a piaci igényeknek,
esetleges termékvisszahívásnál a lehető legkisebb kárt okozza,
megfelel a vállalat adottságainak, illeszkedik a technológiához,
szervezésileg és technikailag kivitelezhető,
a lehető leggazdaságosabb megoldás.
Ha a nyomkövetés szintjét meghatároztuk, ki kell alakítani a vállalaton belül azokat az ellenőrzési pontokat, ahol a valós anyagmozgást rögzítjük egybe kapcsolva ezzel az anyag és információáramlást. Célszerű ezeket a pontokat a minőségmenedzsment rendszerrel összhangban kialakítani. Fontos az ellenőrzési pontok körültekintő megválasztása. Minden olyan pontot, ahol anyagmozgás van, illetve ahol a különböző alapanyagok
felhasználása
történik,
rögzítenünk
kell
a
nyomon
követés
megvalósíthatósága érdekében. A nyomon követést nem elegendő csak egyetlen aspektusból vizsgálni, két alapvető fontosságú szempontot kell figyelembe venni:
Adminisztrációs nyomon követés. A szó szoros értelmében egy termék útvonalának leírását jelenti a nyersanyag előállításától kezdve egészen a végtermékig. Ez bizonyos értelemben egy termék előállítás időrendi leírása, azonosító igazolványa. A termékek nyomon követhetőségének két irányban is működnie kell. Egyrészt képesnek kell lennünk lépésről-lépésre végigkövetni egy kiválasztott terméket a termelési lánc minden egyes szervezetén (felmenő ági nyomon követés). Ezt a termelési láncban előrefele irányuló tevékenységet folyamatosan végezzük. Másrészt egy készterméket egészen pontosan azonosítani kell tudni, vagyis meghatározhatónak kell lenni, hogy a termék milyen
összetevőkkel
rendelkezik,
milyen
gyártási
és
disztribúciós
folyamatokon ment keresztül (lemenő ági nyomon követésről). Ez pedig egy 60
alkalmanként előforduló, visszafelé irányuló folyamatot takar, melyet legtöbbször akkor végzünk el, ha valamilyen hibát észlelünk a termék előállítása során, esetleg a végtermék minőségében (INTERNET 09).
Minőségi nyomon követés. Ez a fajta nyomon követés egy termék életciklusának minden egyes fázisát rögzíti, azaz minden megkülönböztető elemet feljegyez, mint például minőségi jelek, jellemzők, melyek az élelmiszerhez és környezetéhez, illetve a végrehajtott ellenőrzésekhez és önellenőrzésekhez köthetőek. Azaz a termékazonosító igazolványához (adminisztrációs nyomon követés) a minőségi nyomon követés további elemeket tesz hozzá. A csomagoláson, a címkéken minden egyes kötelezően vagy önkéntesen tett feljegyzés hozzájárulhat egy termék nyomon követéséhez.
A különböző nyomon követési technikák megvalósítása a terméklánc szereplőinek fontos
információkat
szolgáltatnak,
melyek
hozzájárulnak
a
bizonytalanságok
megszűntetéséhez és megkönnyítik a választást. A „globális” nyomon követés azonban a legtöbb termékre nem létezik, ugyanúgy mint a „totális” nyomon követés megvalósítása (egy termék minden egyes összetevőjének, összes alkotóelemeinek felkutatása, meghatározása) is egy utópisztikus gondolat. Azonban a termékek nyomon követhetőségének pozitív irányban kell megváltoznia, hiszen az utóbbi idők krízishelyzetei és annak következményei (néha jogi jellegűek) a termelőket a termékeik nyomon követésének kialakítására ösztönözték, amely adott esetben bizonyíthatja ártatlanságukat vagy enyhítheti felelősségüket (INTERNET 09, UZONYI, 2004). A nyomon követhetőség koncepciójának egy legkritikusabb pontja, hogy a folyamat során elveszhet a teljes körű azonosíthatóság. Ez történhet az azonosító címkék eltűnéséből vagy sérüléséből, a termékláncok összekapcsolódása miatt, egynél több azonosító alkalmazása és a lánc szintjeinek különbözőségei miatt. Az egyik leggyakoribb probléma akkor adódik, ha különböző termékláncok összekapcsolódnak. Például, ha egy malomban több gazdaságból érkezett búzát dolgoznak fel. A feldolgozási folyamatok során a különböző beszállítóktól érkező alapanyagok összekeverednek, és mivel a későbbiekben újra elkülönítésük nem lehetséges, az előállított terméknek nyilván kell tartani minden egyes alapanyagát, illetve ezek származását (37. ábra). Ilyenkor általában két probléma adódhat:
Az egyes összetevőknél más és más adatstruktúrában vannak tárolva az információk, illetve különböző az adat kommunikációs protokoll.
61
Az összetevőknél a rendszer eltérő nyomon követhetőségi adatokat, funkciókat támogat.
ID1mp1
IDx..mp..y
ID1mb1
IDx..mb..y
Feldolgozás
IDp[1mp1….x..mp..y]
IDpp [1mb1….x..mb..y]
-a több összetevőből álló
- a feldolgozott termék egyedi azonosítója az
termék egyedi
eredeti termék azonosítójából származik, de
azonosítóját a
tárolja minden egyes feldolgozási folyamat adatait
résztermékek azonosítójából
is
állítják elő
37. ábra: Az egyedi azonosítók összeállítása különböző termékek és folyamatok találkozásánál forrás: FURNESS 2003 alapján saját készítés
Szintén problémát okoz, hogy az ellátási lánc különböző szintjein különböző szintű információkra van szükség. Éppen ezért egyre nagyobb szükség van egy harmonizált adatstruktúrával rendelkező szabványosított rendszer kidolgozására és alkalmazására, de emellett szükséges a hagyományos rendszerek alkalmazása is (38. ábra) (SCHULZE, 2004).
38. ábra: A nyomon követési rendszerek harmonizálásának lehetőségei forrás: FURNESS 2003 alapján saját készítés
62
5.1.
Nyomon követés a húsipari termékpálya lépcsőin
A teljes nyomon követhetőség elve szerint a termékek mozgását az előállítási folyamat kezdetétől a fogyasztókig rögzíteni kell. Ez minden olyan inputra és eseményre vonatkozik, ami kapcsolatba hozható az új termék előállításával. Az élelmiszerlánc az élelmiszer-biztonság és annak is a nyomon követhetőségi elvárásainak teljesíthetősége miatt nem tekinthető egyenszilárdságúnak, azaz a termelési lánc egyes elemei (takarmánynövények termesztése, logisztika) nem vagy alig vannak feltárva, miközben bizonyos elemek (termékfeldolgozás) szinte már túlszabályozottak (GYŐRI et al., 2006).
5.1.1. Takarmányok nyomon követése Mivel a takarmányok alapvető jelentőséggel bírnak az állattenyésztésben, az informatikai eszközökkel támogatott takarmány nyomon követés elengedhetetlen a tökéletes élelmiszer nyomon követés megvalósítása érdekében. A takarmány nyomon követést az állati eredetű élelmiszer nyomon követési rendszer részeként kell értelmezni, mivel a biztonságos állat takarmányozás az élelmiszerláncban alapkövetelmény. Ezek a rendszerek elősegítik az egyes termékek követhetőségének dokumentálását és az elvégzett műveletek rögzítését, így egy esetleges vészhelyzet esetén képesek lehetünk azonosítani a hiba okokat és visszahívásokat elrendelni. Napjainkban rengeteg élelmiszer nyomon követési rendszerrel találkozunk világszerte, azonban a takarmánykövető rendszerek viszonylag ritkák. 2002-ben elindították Hollandiában a “feedTRace” projektet, melynek célja egy olyan rendszer kifejlesztése volt, ami kifejezetten a keverék jellegű takarmányok követését és minőségének javítását tűzte ki célul (INTERNET 21). A takarmány nyomon követésnél sok technikai nehézséggel találkozhatunk. Az egyik komoly probléma, hogy legtöbbször ömlesztve árulják a takarmányokat, bármilyen csomagolóanyag nélkül. Egy hollandiai felmérés szerint az előállított állati takarmány 96%-át ömlesztve értékesítik, 0,3%-át zsákokban, 3,7%-ot kisebb kiszerelésekben (INTERNET21). Ez megakadályozza, hogy bármilyen azonosítót (vonalkód, RFID címke) lehessen használni, automatikus adatrögzítést lehessen alkalmazni. Szintén gondokat okoz, hogy elkülönítsék vagy osztályozzák a szemes termékeket felhasználó takarmányokat, melyeket silókban tárolnak. Egy 300 tonna kapacitású silóban például a különböző beszállítóktól érkező termékek összekeverednek, a származási hely a későbbiekben csak durva becsléssel határozható meg (több algoritmus is létezik ennek kiszámítására), hiszen ilyen esetben a FIFO elv nem nagyon 63
alkalmazható. A kézenfekvő megoldás az elkülönített, több kisebb tároló részleg alkalmazása lehetne, ami azonban csak jelentős befektetésekkel valósítható meg (CEBECI et al., 2009). A takarmányokhoz használt gabona aratása és feldolgozási folyamatai során számos kezelési fázison megy keresztül. Például a gabona feldolgozását végezhetik a farmon, ahol az aratás történt és ezután szállítják el, de előfordulhat az is, hogy az aratás után egyből elszállítják más raktárakba és utána dolgozzák fel, majd szállítják országon belül, vagy országok között. Ezeknél a fázisoknál nagy az esélye, hogy más beszállítóktól érkező gabonákkal keveredik, idegen anyagok kerülnek bele vagy egyéb probléma (károsodás, lopás) történik. Az ilyen jellegű problémák egyre gyakrabban fordulnak elő napjainkban, ami megköveteli a biztonsági kérdések előtérbe helyezését. A megoldás az lenne, ha a gabona származási helyét egyedileg be tudnák azonosítani, de erre jelenleg nincs használható technológia a takarmány- és gabonaiparban. Azonban már léteznek kutatási koncepciók a probléma orvoslására, mellyel megoldható a gabonafélék (búza, kukorica, szójabab) követése a teljes termékláncon keresztül. A rendszer a következő részekből épül fel:
nyomkövető egységek/chipek, melyeket az aratás során a gabonához kevernek,
technológia a chipek gabonasilóba helyezésére,
technológia a chipek eltávolítására a feldolgozási folyamatok során,
hardverek és szoftverek a chipek adatainak írásához és olvasásához a termelési lánc minden lépcsőjében és az ehhez kapcsolódó relációs adatbázis protokollok,
adatbázis-kezelő szoftver, mely segítségével információkat kaphatunk a tárolásról, a követett termék időbeli és térbeli pozíciójáról, életútjáról és tulajdonságairól.
A nyomon követési rendszer RFID technológiára (melyet a technológiákat bemutató fejezetben részletesen tárgyalok) épül. Az aratási fázisban a szemekhez hasonló méretű transzpondereket helyeznek a gabonába (39. ábra). A feldolgozási fázis minden egyes lépésénél újraprogramozzák a tageket, hogy információt hordozzanak a folyamatok időpontjáról és helyéről, valamint egyéb adatokat a kezelés attribútumairól (például a feldolgozó gép azonosító száma, stb.). Így a teljes folyamatról adatokat tartalmaz a tag, melyeket bármikor leolvashatnak. Ha szükséges minden egyes fázisban el lehet távolítani, majd újra a termékbe helyezni a chipeket (INTERNET 12). 64
39. ábra: Mag méretű RFID tag Forrás: INTERNET 12
Az élelmiszer-biztonság és gazdasági szempontokat tekintve a rendszer a következő szolgáltatásokat nyújtja:
vizuális eszközök alkalmazása a gabona visszakövethetőségben, mely segítségével megismerhető lenne a termékek útja a végfelhasználótól a szállítási és feldolgozási folyamatokon egészen az aratás helyéig,
a gabona tulajdonságainak és jellemzőinek lekérdezhetősége,
fertőzés és bioterrorizmus esetén a származás, térbeli és más fontos információk megállapítása.
Magyarországon a Cargill vállalat karcagi telepén vizsgáltam a takarmányok nyomon követhetőségét (40. ábra). A cég a hazai takarmányiparban 10%-15%-os részesedéssel rendelkezik, minden állatfajnak különböző takarmányokat állítanak elő. A fentebb említett problémák náluk is előfordulnak, szintén nehéz feladat a nem zsákos, ömlesztett termékek követése. Az ilyen termékekkel előforduló problémák elkerülésére több fázisú minőségellenőrzési rendszert vezettek be. Mielőtt bármi is a raktárba kerülne minőségi gyorsteszten esik át. Ezután a már beraktározott termékből is mintát vesznek és a cég laboratóriumaiban még felhasználás előtt mindenre kiterjedő vizsgálaton esik át. Végül az előállított késztermék is ugyanilyen ellenőrzési folyamaton megy keresztül. Sajnálatos módon
az
alapanyag-előállításban
nem
működik
kötelező
jellegűen
olyan
minőségirányítási rendszer, amely garantálná a termelőnek és a felvásárlónak is a megfelelő minőségű, szennyeződésektől mentes terméket. Éppen ezért csak az üzemi ellenőrzésekkor derül ki, hogy a beszállított alapanyag tartalmaz-e valamilyen növényvédőszer-maradványt, toxikus nehézfémet, vagy mikotoxint nem elfogadható mennyiségben. Ekkor az üzem nem veszi át az alapanyagot, ami nemcsak a termelőnek
65
nagy gazdasági veszteség, hanem a feldolgozó üzem is alapanyag nélkül marad (GYŐRI et al., 2006). Takarmány rendelés történt
Minőségügyi dokumentum...
Ömlesztett takarmány beérkezett
Zsákos takarmány beérkezett
Minőségügyi dokumentumok Gyorsteszt
A takarmány típusának meghatározása Információk rögzítése a rendszerbe
X fajta takarmány szükséges
Y fajta takarmány szükséges
A vonalkód kész
Y fajta takarmány előállítása és csomagolása
A tárolási egységek jelölése
Csom. Y takarmány kész
Termelésbe került
A termékjelölésre szolgáló címke előállítása
Információ leolvasása a vonalkódról
1. szintű nyomon követhetőségi azonosító létrehozása
Feldolgozási eljárás kész
1 szinű azonosító kód kész
Az azonosító a helyére került
A termék előállítása
Címke felragasztása a csomagolásra
Laboratóriumi teszt eredmények
Minőségügyi dokumentum...
Késztermék teszt eredmények
Új kód legenerálva
Vonalkód csomagolásra rögzítése
Szállításra kész takarmány a raktárban
40. ábra: A takarmány nyomon követés EPC modellje Saját forrás, 2009
A zsákos kiszerelésű termékek esetén, melyek a cég forgalmának hozzávetőlegesen 12%-át teszik ki, a nyomon követési folyamat könnyebben megoldható. A kötelező előírások betartásán túl a vállalatnak is érdeke fűződött egy saját nyomon követési rendszer kialakításhoz, hiszen a vevőik által jelentkező minőségi problémákat így pontosan, jól szabályozva tudják kezelni. Az anyagok beérkezése után a termékeket új, saját készítésű vonalkóddal látják el. Ennek az oka, hogy beszállító partnereiknél nem sikerült elérni, hogy a cég által megadott adatokat felhasználva rakjanak saját termékeikre vonalkódot, sőt még a már rajta lévő kódról sem küldenek információkat. Miután a terméket felcímkézték az 66
készletre kerül, és az informatikai rendszerben rögzítésre kerülnek az azonosítást szolgáló adatok:
cikkszám
cikknév
gyártás dátuma
nettó súly
LOT szám (gyártó).
Ezek után vagy tovább szállítják a cég másik telephelyére, ahol a most készített vonalkód már felhasználható, vagy termelésbe kerül. A termelési folyamatok során, amikor az egyes alapanyagokból kimérik a megfelelő mennyiségeket, beolvasásra kerül a pontos azonosítást szolgáló vonalkód a zsákokról. A keverési és feldolgozási munkálatok után új kiszerelési egységbe kerül a késztermék, melyet szintén egy új címkével (vonalkóddal) látnak el. Az azonosítás, illetve a nyomon-követhetőség sarzsonként történik, a keverő automatika és a hozzá kapcsolódó rendszer meg tudja mondani, hogy az adott sarzsban mely alapanyagok lettek felhasználva. Ez az információ van az új kódban tárolva, így oldható meg a készterméktől az alapanyagokig történő visszakövethetőség.
5.1.2. Élőállat nyomon követés Az állattartók jellemzően három indok miatt szeretnék jószágaikat nyomon követni. Az első és ez által a legfontosabb indok a lopások elkerülhetősége. A második, hogy olyan rendszert szeretnének, ahol képesek a fertőzött és beteg állatokat elkülöníteni. A harmadik szempont pedig, hogy minden egyes állatról szeretnék tárolni a legfontosabb információkat, úgymint oltások, egészségügyi kezelések, takarmányozás stb. Az élőállat egyedenkénti azonosítását nyilvánvalóan leginkább lábas jószágoknál alkalmazzák, a szárnyasoknál fellépő alapvető problémák miatt. Az állatok nyilvántartásának és azonosításának leginkább elterjed módja a különféle füljelzők alkalmazása (41. ábra). A Magyarországon forgalmazott füljelzők négy, páronként összekapcsolható részből, aparészből és anyarészből állnak. Az aparész tartalmazza az összekötő csapot és a vágóhegyet. Az apa- és az anyarészt a behelyező fogóval az állat fülén keresztül egymásba préselve történik meg a füljelző behelyezése. Az állatot mindkét fülén meg kell jelölni. Szakszerű behelyezéskor az anyarész van elöl (a fülnek az állat orra felé eső oldalán), az aparész pedig hátul (INTERNET 26).
67
41. ábra: A hazai ENAR számot tartalmazó füljelző feliratozása 2007 szeptemberétől Forrás: INTERNET 26 A füljelzőkön a következő információk találhatók: 1. ISO országjel anyagba préselve: Magyarország kétjegyű ISO betűkódja a füljelző anyagába préselten. Magyarországon előállított füljelzők esetén ez mindig „HU”, még akkor is, ha egy EU krotália pótlásról van szó. 2. ISO országjel: Magyarország kétjegyű ISO betűkódja a füljelzőre nyomtatva. A nem átjelölt, EU füljelzővel rendelkező állatok esetén ez az eredeti jelölő ország azonosítója. 3. Azonosító szám: Az állat ENAR azonosító száma. A Magyarországon megjelölt állatot Magyarországon egész élete során végig kíséri egy tízjegyű azonosító szám, a valamelyik EU tagországból beszállított, és már át nem jelölt állat esetén egy maximum 12 jegyű, számokból álló azonosító. Az állattal, vagy a füljelzővel kapcsolatos bármilyen esemény csakis erre a számra hivatkozva jelenthető. 4. Használati szám: A Magyarországon megjelölt állatok tenyészeten belüli megkülönböztetésére szolgáló négyjegyű szám. A használati szám nem más, mint a hazai azonosító szám utolsó előtti 4 számjegye. A gyakorlati használhatóság érdekében a használati szám külön sorban, nagyméretű betűkkel található a füljelzőn. Állatvásárlás esetén előfordulhat, hogy a vásárolt állat használati száma megegyezik a vevő saját állatainak egyikén lévővel. 5. Vonalkód: Az állat azonosító számának gyors leolvasását speciális eszközzel lehetővé tevő, vonalakból álló jelrendszer. Olyan helyen van szükség rá, ahol egyszerre sok állatot kell azonosítani és a leolvasó eszköz használatának nincs akadálya. 68
6. Az MgSzH logója: A füljelző ellátásban jogszabály szerint illetékes hatóság betűjele (INTERNET 26). Évtizedeken keresztül a fül krotálián, a tetováláson és egyéb jelölésen alapuló hagyományos rendszereket használták az állatok azonosítására. Azonban ezek a jelölések nem módosíthatók, illetve nem mindig megbízhatóak, ebből kifolyólag több esetben sem bizonyulnak hatékonynak. A kézi adatrögzítés lassú és számos hibalehetőséget hordoz magában. Ezeket az állatazonosítási jelölőket sérülések érhetik: elvesznek, eltörnek vagy egyéb módon károsodnak. A megoldás a különféle elektronikus rendszerek bevezetése lehet. Az elektronikus azonosítás bevezetésének alapvető kritériuma, hogy az azonosítót ne hagyhassa el az állat és a vágásig ép maradjon. Az azonosítóktól elvárják, hogy ellenálljon a legelőkörülményeknek és leolvasható legyen akár mozog, akár áll az állat. Továbbá elég költség hatékonynak kellene lennie ahhoz, hogy a teljes állatállományra be lehessen vezetni.
Annak
érdekében,
hogy
a
legígéretesebb
lehetőségek
teljesítményét
összehasonlítsák az Európai Bizottság létrehozta az „IDEA” projektet. Ennek keretében 390 ezer szarvasmarhára, 500 ezer birkára és 29 ezer kecskére helyeztek el különböző bevizsgált és tanúsítvánnyal ellátott elektromos fül krotáliát, a gyomorba juttatott kapszulákat (kerámia kapszulák, amelyek az állat recés gyomrában maradnak), illetve beinjektálható vivőanyagot. Az állatokba történő elhelyezés után hitelesítették a szerkezetek megfelelő működését, azáltal hogy a leolvasásukat ellenőrizték az elhelyezést követően egy nappal, egy hónappal illetve évente, továbbá az áthelyezések, vágások és az azonosító eltávolítása esetén. A Bizottság munkacsoportja számos olyan kulcsfontosságú kérdést vizsgált, melyek a megközelítés megvalósíthatóságát értékelik, elkezdve a tesztelési és tanúsítási eljárásoktól (azzal a céllal, hogy az elektronikus azonosítók és leolvasók megbízhatóságát megerősítsék) a szervezeti és logisztikai támogatási rendszeren át az ellenőrzési folyamattal bezárólag. Az IDEA projekt világosan megmutatta, hogy a nyomon követhetőség terén jelentős fejlődés érhető el az állatállomány elektronikus azonosítóval történő ellátásával, illetve rávilágított arra is, hogy nincs technikai akadálya a rendszer bevezetésének egyik vizsgált állatfaj esetén sem. Az eredmények alátámasztják a széles körű feltételek között tenyésztett célfajok mind az intenzív és extenzív tenyésztésre -, az Európán belüli és kívüli szállításra, a
69
különböző vágási technikákra, az EU északi és déli területeinek szélsőségek környezeti viszonyaira vonatkozó javaslatokat (INTERNET 27). Az RFID alapú, állatkövető rendszerek nagyon gyorsan a vezető napilapok címoldalára kerültek, ahogy a kormányok komolyan kezdtek foglalkozni olyan egészségügyi veszélyekkel, mint amilyen a kerge marha kór (42. ábra) (EGENDORF, 1999). De az élelmiszer-egészségügyi alkalmazások mellett, a magánszféra is mind sűrűbben nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy ellátási láncait tökéletesítse.
42. ábra: RFID-t alkalmazó füljelző Forrás: INTERNET 23
Az állatállományokat követő RFID tag-ek, alacsony frekvenciájú protokollok használatán alapulnak világszerte, melyeket a Nemzetközi Standardok Szervezete (ISO) hozott létre. Az RFID alapú követőrendszerek továbbá azt is lehetővé teszik, hogy adatokat osszunk meg a piac különböző szegmensei között.
5.1.3. Belső nyomon követés a húsipari vállalatoknál A termék feldolgozás lépéseinél alkalmazható nyomon követési technikák vizsgálatánál a Debreceni Hús ZRt-nél működtetett nyomon követési rendszert tanulmányoztam, egy konkrét termék gyártási folyamatain keresztül. A rendszer segítségével gyártási tételeket, azaz termék fajtánként napi gyártási mennyiségeket lehet azonosítani, ezáltal valósul meg az úgynevezett belső nyomon követés. A folyamatot az ARIS folyamatmodellező és tervező szoftver segítségével képeztem le (43. ábra).
70
Sertések megérkerzése
Készletnyilvántartási lap
Fogadó állomás
Átadási jegyzék
Élő állat átvétel
Elkülönítés szükségessége
• • • • • • •
Szállás nyilvántartás
Számozott karámba tárolás
címzett berakás helye berakás ideje (év, hó, nap, óra) gépkocsi rendszám darabszám súly beszállító megnevezése
• • • • •
szállító neve átvett darabszám elhelyezés karám száma dátum (év, hó, nap) beszállító megnevezése
Vágási ütemezés elkészült
• állatorvos azonosítója • vágás napja Állatorvosi jelölés
Vágási átadási bizonylat
Vágás
• 5 jegyű lábsorszám Lapockákra lábsorszám
Átadva a technológiai hűtőbe
Vágóüzem Nyomon követési adatok
Technológiai hűtő
Összegzett információk
Számítógépes adatrögzítés
Receptúra
Gyártó üzem
Jelölőcímke
Csontozás, darabolás
• • • •
Keverési utasítás elkészült
További összetevők beszerzése
megnevezés vágás dátuma mennyiség célállomás
• megnevezés • időpontot (óra, perc) • keverési sorszám
Tárolókocsi jelölés
Húskészítmény gyártás
Hőkezelési eljárás
Füstölő
Tárolószekrény jelölés
Hőkezelés
Csomagolási mód eldőlt
Csomagoló üzem
Csomagolás
• • • • • •
Információk rögzítése a termékre
Szállítás
Jelölő címke
Jelölőcímke felkerült
Tintasugaras jelölés
tárolási hőmérséklet mennyiség megnevezés gyártó csomagolás napja (óra, perc feltüntetésével) lejárat napja
Raktározás
43. ábra: Termék feldolgozás EPC modellje Saját forrás, 2009
71
Az egyes telephelyekről érkező sertéseket a Debreceni Hús Rt-nél diszpozíciós és készlet nyilvántartási lapon valamint átadási jegyzéken veszik át. A visszakereshetőség miatt ezek a következő adatokat tartalmazzák:
Címzett,
berakás helye,
berakás ideje (év, hó, nap, óra),
gépkocsi rendszáma,
darabszám,
súly,
beszállító megnevezése.
Átvétel után az állatok egyedileg sorszámozott karámba kerülnek, melyet a sertés szállás nyilvántartásban kell dokumentálni. Az egyes karámokba maximálisan 25, illetve 50 db sertés szállásolható el. A szállítás nyilvántartási dokumentum tartalmazza:
a szállító nevét,
az átvett darabszámot,
az elhelyezés karám számát,
a dátumot (év, hó, nap),
a beszállító megnevezését.
Egy karámba csak egy beszállítótól származó falka kerülhet. Ez biztosítja a nyomon követés alapját, azaz a falka jelenti a nyomon követés alapegységét élőállat vonatkozásában. Ezután az élőállat szállásmester elkészíti a vágásra adási bizonylatot a sertés szállás nyilvántartás kiegészítésével, mely tartalmazza a vágásra kerülő sertések sorrendjét, a beszállító megnevezésének feltüntetésével. Ezt a bizonylatot a minősítő részére át kell adni és a vágásra adást végző dolgozókat ennek megfelelően kell eligazítani a feladásra kerülő karámok sorrendjéről. A különböző beszállítók közötti váltásnál az utolsó öt sertés fülét a szúró bevágja, valamint a kábításnál legalább négy sertés kábításának megfelelő időszakot ki kell hagyni. A vágóvonalon minden egyes sertés esetén mindkét lapockára lábsorszámot írnak a tisztítóvonalra kerülés előtt. A lábsorszám 5 jegyű szám, melynek első számjegye a hét napját jelöli (pl. hétfő 1, kedd 2, stb.), a második számjegytől a darabszám kerül feltüntetésre (hányadik sertés az aznapi vágásban). A
hatósági
állatorvos
minden
sertést
pecsételéssel
jelöl.
Feltétel
nélkül
közfogyasztásra alkalmas sertések jelölése állatorvosi körbélyegzővel történik a sertések 72
mindkét hátsó csülkén. Az állatorvosi körbélyegző a vizsgáló állatorvos azonosító sorszámát és a vizsgálat napját (vágás napja) tartalmazza. A vágóüzem a félsertéseket mérlegelési jegyen átadja a technológiai hűtőnek (csontozónak). A vágás során kitermelődött belsőségeket, valamint fehérárut az általánosan használt jelölőcímkével látják el, mely tartalmazza:
a megnevezést,
a vágás dátumát (óra, perc feltüntetésével),
a mennyiséget,
célállomást.
A technológiai hűtőben a félsertéseket a lapockán lévő sorszám alapján, valamint a vágóüzem által átadott vágásra adási bizonylat alapján lehet azonosítani. A vágás napját a sorszám első száma jelzi. A félsertések csontozó üzembe való bemérésekor számítógépes adatrögzítést végeznek, mely során csontozás napja (óra, perc is), a beszállítói azonosító, a félsertések súlya és darabszáma, valamint a lábon lévő sorszáma kerül rögzítésre. A kitermelődött húsrészeket, húsokat és melléktermékeket bemérés után a csontozó üzem mérlegesének a rakatos jelölésnek megfelelő jelölőcímkével látja el, az azonosító szám és a mérés pontos időpontjának feltüntetésével. A falkára történő visszakereshetőség a 30 perces technológiai idő figyelembevételével ez alapján biztosított. Ahhoz, hogy a kitermelődött húsok, húsrészek származását meg lehessen mondani, a jelölőcímkén megadott azonosító alapján 30 percet vissza kell számolni, így megkapjuk az abban az időpillanatban csontozásra kerülő falka adatait, annak beszállítóját illetve nagyságát. A húsüzem négy irányból kaphat alapanyagot:
A csontozóból (előhűtött),
a nyershús raktárból (előhűtött, ami származhat saját csontozásból vagy vásárlásból),
a hűtőházból (fagyasztott, ami szintén saját csontozásból kitermelődött vagy vásárolt alapanyag),
vagy a vágóüzemből.
A csontozóból, húsraktárból, vágóüzemből érkezett alapanyagokat a rakatokon lévő címke alapján lehet azonosítani, a hűtőházból érkező fagyasztott kartonos árut pedig a kartonon lévő címkéről. A gyártáshoz előkészített alapanyagokról a jelölőcímkéket összegyűjtik és dokumentálják, hogy az aktuális napi gyártáshoz honnan származó és milyen dátumú alapanyag került felhasználásra. A húsüzemi alapanyagraktárból a napi 73
gyártáshoz szükséges alapanyag kiadás során alkalmazzák a rakategységre vonatkozó jelölési módot. Az összemérés során a keverési egységhez felhasznált anyagok jelölésén meglévő adatokat rögzítik és a segédanyagok (pl. fűszerek, só) esetén is a jelölést fel kell tüntetni. A bekevert anyagokat a keverést követően, egységenként keverési egységnek megfelelően (rozsdamentes szállítókocsi) jelölik, melynek tartalmaznia kell:
a megnevezést,
az időpontot (óra, perc),
keverési sorszámot.
Töltést követően a szállítókocsiról a jelölést leveszik és a füstölőkertre rögzítik. Amennyiben az egységnyi mennyiséget több kereten lehet elhelyezni, úgy a jelölést meg kell többszörözni. A jelölésen szerepelnie kell az egyes műveletet végző dolgozó azonosító kódjának is. A hőkezelt termékeket hőkezelés és hűtés után kétféleképpen jelölhetik:
A műbélbe töltött rudas termékeknél a tintasugaras jelölést kell alkalmazni, ahol a fogyaszthatósági határidő lejártát kell a terméken feltüntetni (év, hó, nap), valamint a gyártást végző műszak számát. Ezt követően a rakatot jelölőcímkével látják el.
A többi húskészítmény esetén ládázás után a rakatokat jelölőcímkével azonosítják és ezután kerülhet át a készáru raktárba, vagy a húskészítmény csomagoló üzembe.
Egységrakatra vonatkozó jelöléssel kerül a csomagolóüzembe a termék. Egységnyi rakat lecsomagolás után a jelölő címke átkerül a lecsomagolt rakatra (a mennyiség módosításával), így kerülhet kiadásra (FELFÖLDI, 2006). Az ismertetett rendszerről megállapítható, hogy teljes körűen megvalósítható a termék nyomon követés a vállalaton belül, mind az alap, mind a segédanyagok visszakövethetőek egy bizonyos beszállításhoz. A húsipari termékpályák tanulmányozása során viszonylag kevés példát találhatunk erre. Azonban a vizsgált esetben is problémát jelenthet, hogy a gyártást kísérő, nyomon követést szolgáló dokumentumok (adatok) rögzítése manuális úton történik, mely magában hordozza az emberi tévedés lehetőségét, valamint az ehhez szükséges jelölőcímkék sérülékenységét. E problémák megoldására célszerű lenne korszerűbb azonosítási és adattárolási koncepciók alkalmazása (vonalkód, RFID), valamint a rendszer teljes átláthatósága érdekében központi adatbázis létrehozása. Szintén szerencsés lenne teljes körű számítógépes nyilvántartási rendszer alkalmazása 74
(jelenleg főként sziget megoldások léteznek), ahol az adatok egymásra épülnek, illetve egymás mellé kerülnek, ezáltal közvetlenül elérhetők szükség esetén.
5.1.4. Feldolgozott termékek követése Magyarországon 2005. január elsejétől az egész élelmiszerszektorra vonatkozó nyomon követhetőségi Európai Uniós törvény érvényes. A kötelezettség a már tárgyalt 178/2002 EU reguláción alapszik, amely az élelmiszerpiac minden szereplőjére érvényes, kezdve a takarmány készítőtől egészen a végtermék előállítóig. Röviden és egyértelműen az ellátási lánc bármely pontján tudni kell: kitől, mit, mikor, kinek és honnan, hová, mennyit szállítottak. A cél érdekében az agrárágazatban ezt rendszerben kell működtetni és a rendszer egységeit össze kell kapcsolni. Az EU reguláció azt is előírta, hogy élelmiszer-biztonsági hivatalt kell létrehozni, amely a nyomon követhetőség felügyeletét végzi országos szinten (SZABÓ, 2001). Vannak területek, amelyeken Magyarország az uniós országokhoz képest jól áll, például az ún. marhalevél, tehát a vágóállatok nyilvántartása és nyomon követése területén, viszont sokat kell tenni annak érdekében, hogy
az
élelmiszerbiztonság
követelményeinek
megfelelően
megvalósuljon
az
automatikus adatfeldolgozás és az elektronikus szállítási értesítés az agrárágazatban (INTERNET 28). Látszólag egyszerűnek tűnik a vágóállatok és a vágóhídi nyershús vonalkódos jelölésének bevezetése. A vonalkód technika segítségével többféle jelölési megoldás lehetséges. A lényeg azonban az, hogy az állat származása a késztermék feldolgozása után is visszakövethető legyen. Ez igen problémás például a nyershús megjelölésénél, amire több megoldás is létezik. Az egyik, amikor az élelmiszeripar szigorú előírásainak figyelembevételével olyan címkét helyeznek a húsra, amelynek ragasztóanyaga ártalmatlan. Ezen kívül a hús nedves felületére jól felragaszthatónak és a teljes technológiai és logisztikai folyamatban tartósan tapadónak kell lennie, nem válhat le a műveletek során. Mindezt a húsfeldolgozó üzemben uralkodó viszonylag magas páratartalom, a húsdarabok mozgása, szállítása, raktározása, valamint a szélsőséges hőmérsékleti igénybevétel, mélyhűtés esetén is teljesíteni kell a speciális címkének (INTERNET 28). A vonalkód, az EAN rendszer bevezetése és elterjedése Magyarországon húsz évvel ezelőtt kezdődött. Először a fogyasztási cikkek gyártói, kozmetikai ipar, élelmiszeripar majd a gyógyszeripar vezette be. Ma már nemcsak a fogyasztási cikket jelöli, hanem az egész gazdaságot átfogó kommunikációs és azonosítási rendszert alkot. Vonalkód nélkül 75
elképzelhetetlen a logisztikai láncok, a raktárak, a nagy - és kiskereskedelem működése. Az Egyesült Államokban működő UCC rendszer 2005-től az EAN rendszerrel egyesült, ami a tagvállalatok, és a felhasználók számára egyaránt biztosítja a rendszer akadálytalan, globális szintű alkalmazását. Az EAN.UCC rendszer a működtetését az amerikai szervezetek csatlakozását követően a GS1 végzi, nemzeti szervezetek hálózatán keresztül. A nemzeti tagszervezetek a világ több mint száz országát képviselik. Jelenleg közel egymillió tagvállalat alkalmazza a termékek és szolgáltatások, egyértelmű azonosítását biztosító szabványos rendszert, amelynek megoldásai lehetővé teszik az adatok gyors és automatikus feldolgozását az üzleti folyamatokban. (A fogyasztási cikkek területén legelterjedtebb Európában az EAN-13 vonalkód.) A nyomon követési rendszerek bevezetéséhez az EAN-UCC az egyszerű azonosításnál több, további szükséges termékinformációk kódolására alkalmas UCC/EAN-128 vonalkódot kínálja. Ez a rendszer az áruk fizikai nyomon követését biztosítja, valamint az adatok felvételét a logisztikai rendszerekbe. A legfontosabb ilyen adatok az áru azonosítására, mennyiségére, eltarthatóságára, szállításának helyére vonatkoznak (INTERNET 28). A GS1 Azonosító kulcs egy olyan GS1 által kezelt numerikus vagy alfanumerikus adatmező, amely lehetővé teszi a globális, összetéveszthetetlen, egyedi azonosítást a nyitott keresleti és ellátási láncban. A GS1 Azonosító kulcsok rendszere olyan globálisan irányított számozási rendszer, amelyet a GS1 minden megoldása használ, kereskedelmi áruk, logisztikai egységek, helyek, jogi személyek, tárgyak, szolgáltatási kapcsolatok, dokumentumok azonosítására. A szabványosan képzett azonosító számot a világ 148 GS1 rendszert alkalmazó országában egyforma módon értelmezik, és azt a céget rendelik mellé, amely számára a számsorban lévő GS1 cégprefixet valamely GS1 tagszervezet a regisztráció során kiadta (INTERNET 29). A GS1 szabvány hét GS1 Azonosító kulcsot különböztet meg, azok funkciója és alkalmazhatósága alapján, melyek közül részletesebben a GTIN és az SSCC kóddal foglalkozok. A hét GS1 Azonosító kulcs a következő: 1. Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN) 2. Globális helyazonosító szám (GLN) 3. Szállítási egységek sorszám kódja (SSCC) 4. Globális visszatérő tárgyazonosító szám (GRAI) 5. Globális egyedi tárgyazonosító szám (GIAI) 6. Globális szolgáltatási kapcsolat szám (GSRN) 7. Globális dokumentumtípus azonosító szám (GDTI). 76
Az azonosító számok jelentősége emellett abban áll, hogy a gyorsabb és biztonságosabb adatbevitel érdekében ezek az azonosító számok feltüntethetők vonalkóddal, ahogyan ugyanezen azonosító számok alkalmazhatók az EPCglobal hálózat rádiófrekvenciás tag-jeiben is a még hatékonyabb folyamat megvalósítása érdekében. Ezeket az azonosító számokat alkalmazhatjuk elektronikus kereskedelmi üzeneteink (eCOM) során is, legyen itt szó akár GS1 EANCOM, akár GS1 XML alapú üzenetekről, és ezek az azonosító számok jelennek meg kulcsként az adatbázisokban tárolt, az azonosított egység további adatainak, tulajdonságainak, attribútumainak eléréséhez a Globális Adatszinkronizációs Hálózatban (GDSN). A GS1 azonosító kulcsok által biztosítható egyedi azonosításhoz az szükséges, hogy egy regisztrációt követően a szabványt alkalmazni kívánó felhasználó világszinten egyedi számtartományt kapjon, és ezt követően a számtartomány keretein belül lévő valamennyi szám felett egyértelműen és kizárólagosan rendelkezzen. Ennek biztosítása érdekében a GS1 nemzetközi központja központilag meghatározott olyan számtartományokat, amelyeket ezt követően egy adott országban működő GS1 tagszervezet oszthat tovább az ottani alkalmazók számára, mégpedig nyitott térbeli elosztásban alkalmazható azonosító számok képzésére (INTERNET 29). Ezeket a számtartományokat a GS1 úgy határozta meg, hogy a szabványosított hosszúságú azonosító számok első három számjegyét rögzítette. A központilag rögzített kezdő számjegyeket GS1 prefixeknek nevezzük. Segítségükkel, valamint az így kezdődő azonosító számok – általában GS1 tagországonkénti – továbbosztásával biztosítható a nemzetközi viszonylatban egyedi azonosítás. A GS1 prefixek nagy részét a GS1 továbbosztja a GS1 tagszervezeteknek. Így például a magyarországi cégek számára az „599” GS1 prefixet határozták meg központi szinten, így minden olyan azonosító szám, amelyet kereskedelmi áruk nyitott elosztási láncban történő azonosításához a GS1 Magyarországtól kapott GS1 prefixszel képeznek, 599-cel fog kezdődni. A GS1 cégprefix (44. ábra) a GS1 rendszerű azonosító szám azon része, amelyet a GS1 tagszervezetek adnak ki az igénylőknek, és a továbbiakban nemzetközileg egyértelműen hozzárendelik az azt megigénylő szervezethez. A GS1 cégprefix első 3 számjegye mindig az előbbiekben megismert GS1 prefix lesz. A GS1 cégprefix GS1 prefixen túli további karaktereit a GS1 tagszervezetek maguk állapítják meg, a GS1 szabványok által meghatározott szabályok figyelembevételével. Ezt a karaktersort nevezzük beépülő számnak (INTERNET 29).
77
44. ábra: GS1 cégprefix képzés Forrás: INTERNET 29
Kereskedelemi áru minden olyan egység (termék vagy szolgáltatás), amelyeknél igény van a rájuk vonatkozó, előre meghatározott információk visszanyerésére és ezen információknak az elosztási folyamat bármely pontján történő felhasználására. Ez a meghatározás a nyersanyagoktól a készárukig mindent lefed, és minden olyan szolgáltatásra is vonatkozik, amelynek előre meghatározott jellemzői vannak. A kereskedelmi egységek globális és egyedi azonosítására a GS1 Globális kereskedelmi áruazonosító szám (GTIN – Global Trade Item Number) ad kézenfekvő megoldást (45. ábra).
45. ábra: Cég- illetve termék információk keresése különböző adatok (GTIN, SSCC, stb.) alapján Forrás: INTERNET 31
A mindennapi életben a 13 számjegyű GTIN–13 azonosító számmal találkozhatunk a leggyakrabban, a legtöbb kiskereskedelmi értékesítésre kerülő és vonalkóddal ellátott 78
termék esetében ezt láthatjuk az árun feltüntetett vonalkód alatt szemmel olvashatóan feltüntetve (INTERNET 29). A
GTIN–14
azonosító
számot
minden
olyan
kereskedelmi
áru
esetében
alkalmazhatjuk, amely az alaptermék magasabb csomagolási szinten lévő változata, és kiskereskedelmi értékesítési ponton (POS) nem kerül a belőle képzett vonalkód leolvasásra. Végül a GTIN–8 kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a termék csomagolásán nem áll rendelkezésre elég felület hosszabb azonosító szám vonalkód jelképpel történő feltüntetésére. A GTIN-8 azonosító számot a felhasználónak a GS1 Magyarországtól kell igényelnie az azonosítandó konkrét kereskedelmi áru megadásával. Az ellátási lánc tárgyát képező, bármilyen összeállítású egység, amely szállítás és/vagy raktározás céljára készült logisztikai egységnek nevezzük. Egyértelmű, egyedi azonosítására és nyomon követésére a GS1 Szállítási egység sorszám kódja (SSCC – Serial Shipping Container Code) használható. A kötött, 18 karakter hosszúságú SSCC kódot közvetlenül a logisztikai egység (lehet akár homogén vagy akár heterogén) összeállításakor kell kiadni. Minden esetben, mikor új logisztikai egységet állítanak össze, új SSCC számot kell kiadni (INTERNET 29). Az RFID technológia elosztási láncokban történő széleskörű alkalmazásának elterjedését eddig számos tényező gátolta, köztük a rendszer kiépítésének költségei, illetve egy globálisan használható és elfogadott azonosítási szabvány hiánya. Ráadásul ahhoz, hogy az RFID technológián alapuló megoldások a lehető legtöbb hasznot eredményezzék a felhasználók számára, a kiépítésre kerülő IT és azonosítási rendszereknek túl kell lépniük a vállalkozások belső határait és egy átfogó, széleskörű, az elosztási lánc valamennyi szereplője számára jól alkalmazható, szabványos, adekvát megoldást kell, hogy biztosítsanak. Egy ilyen, az elosztási láncok valamennyi szereplője számára könnyen hozzáférhető, relatíve olcsó szabvány kifejlesztése és elterjesztése érdekében alapította a GS1 és a GS1 US a felhasználók igényei által irányított EPCglobal-t. A szervezet az elmúlt négy év folyamatos fejlesztési és szabványosítási munkájának köszönhetően mára kialakult a jövő, sőt talán mondhatjuk, a közeljövő nyílt elosztási láncai logisztikai folyamatait meghatározó technológia, az EPCglobal Network (Hálózat) alapja. Az EPCglobal Network nem más, mint az RFID és a modern infokommunikációs eszközök összekapcsolásából létrejövő kapcsolt megoldásrendszer, amely alapvető változásokat fog eredményezni a logisztika, illetve a nyílt ellátási láncok azonosítási és 79
nyomon követési folyamatai szervezésében és optimalizálásában. Az EPCglobal Network lehetővé teszi az elosztási láncban mozgó bármilyen tulajdonságú és kiszerelésű áru „valós-idejű”, automatikus azonosítását és az áruhoz kapcsolódó adatok gyors és pontos kommunikációját a kereskedelmi partnerek között. Az EPCglobal Network a nyílt elosztási láncokban jelenleg is legelterjedtebben alkalmazott GS1 azonosító kulcsokat és a különböző azonosítási és informatikai technológiákat felhasználva, a jelenlegi információs rendszerekben rejlő előnyöket kihasználva, globális szinten biztosítja az áruk és tartózkodási helyük azonnali és egyértelmű azonosítását bármely szektor, bármely iparágának, bármely elosztási láncában. A rádiófrekvenciás azonosítás igen széleskörűen alkalmazható, kezdve az áruk automatikus átvételétől, a valós-idejű készletnyilvántartáson és disztribúción keresztül egészen a tételek, egységek pontos nyomon követéséig. Ez azonban csak részben köszönhető magának a rádiófrekvenciás azonosításnak. Legalább olyan fontos az olvasók által beolvasott adatok szabványos úton történő feldolgozása, kiértékelése és kommunikálása. Ezt az összetett folyamatot gyűjtőnéven „eseménynek” nevezzük. Ilyen esemény például, amikor az áruk átvétele során az RFID olvasók beolvassák a tag-en lévő EPC azonosítót, majd eltárolják a vállalat belső IT rendszerében, ahonnan a későbbiekben az egyéb kiegészítő információkkal (pl.: mikor és hol került beolvasására) együtt lekérdezhető és felhasználható. Lekérdezve ezt az adatot, mint eseményt, különböző logisztikai kérdésre kaphatunk választ. Megtudhatjuk például, hogy hol van jelenleg az áru, mennyi áru található pontosan egy adott helyiségben, honnan származik az adott áru, vagy hogy hova került kiszállításra az áru. Az információk ilyen módon történő szabványos feldolgozására, tárolására és megosztására szolgál az EPCIS (EPC Information Service/EPC Információs Rendszerszolgáltatás). Az RFID olvasóból érkező adatokat, mint például az SGTIN-t, itt tárolják és kötik össze a szükséges kiegészítő információkkal úgy, mint az idő, hely és az egyéb üzleti kontextusra vonatkozó adatok. Az EPC IS részeként a szabvány továbbá meghatározza az adatgyűjtési és lekérdezési interfészeket, valamint definiálja az egyes események szerkezetét és tartalmát. Ennek megfelelően az EPC IS-nek igen sokrétű lehet az üzleti alkalmazása. Ráadásul az alkalmazás mellett döntő cégeknek nem feltétlenül kell egy teljesen új adatbázist kialakítaniuk - természetesen bizonyos esetekben elképzelhető, hogy erre szükség van csupán úgy kell módosítaniuk a már meglévőt, hogy az a specifikációban rögzített minimum előírásoknak megfeleljen (INTERNET 30).
80
A feldolgozott termékek piacán több szempontból is külön figyelmet érdemel a biotermékek nyomon követése. Ökotermék (biotermék) az a növényi vagy állati eredetű élelmiszer, amelyet az ökológiai gazdálkodás szabályainak megfelelően állítottak elő, tehát utólagos vizsgálatokkal nem lehet semmit biotermékké minősíteni. Az ökológiai gazdálkodást Magyarországon az EU 2092/91 rendelete, valamint a Magyar Kormány 140/1999 és az FVM-KöM 2/2000-es közös miniszteri rendelete szabályozza. Az Európai Unióban – így hazánkban is – a mezőgazdasági termékeket, a belőlük készült élelmiszereket és takarmányokat csak akkor szabad ökológiai (öko, bio, biológiai, organikus) jelöléssel forgalmazni, ha a rájuk vonatkozó közösségi és hazai jogszabályok betartása mellett, az állam hatósági kontrollja alatt működő ellenőrzési rendszerben állították elő, és rendelkeznek ezekről igazolással (Magyarországon tanúsítvánnyal). A gazdálkodási mód hivatalos megnevezése „ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”, de nem hivatalosan azonos értelemben használjuk a biogazdálkodás, ökogazdálkodás, organikus gazdálkodás kifejezéseket is. Az élelmiszerek esetében bio minősítést csak a két hazai minősítő szervezet (Biokontroll Kht., Hungária Ökogarancia Kft.) által ellenőrzött termék kaphat. A minősítő szervezetek feladata garantálni a fogyasztók felé, hogy az értékesebb és ezért drágább élelmiszer valóban az előírásokat betartó üzemből kerül ki, másfelől megvédeni a valódi biogazdálkodókat a tisztességtelen versenytől, azoktól akik csupán állítják termékeikről, hogy az „bio”. Az ellenőrök feladata, hogy az egyes tevékenységeknek megfelelően kialakított rendszer szerint jegyzőkönyvbe rögzítsék a termék előállítás folyamatait, az előírásoktól való eltéréseket. A tanúsító feladata megállapítani, hogy a folyamatok megfelelnek-e az előírásoknak. Ha minden rendben talál, akkor kiadja a hologrammal és egyedi azonosítóval ellátott tanúsítványt. Eredeti tanúsítvány (igazolás) nélkül nincs ökológiai termék. A jogszabályok – az EU-ban a Tanács 834/2007 és a Bizottság 889/2008 rendeletei a meghatározóak – azonban nem csak a termék előállítási szabályokat írják elő, hanem a termelés folyamatainak kötelező ellenőrzését is, amelynek a célja, hogy a tévedéseket, csalásokat ki lehessen szűrni, megakadályozva a fogyasztók megtévesztését. Az ellenőrzés alapján és a fogyasztók érdekeit nem sértő megállapítások esetében kiállított minőségi tanúsítvány (igazolás) hatalmazza fel a termelőt, feldolgozót, forgalmazót, hogy a tanúsítványokon feltüntetett termékek, termékcsoportok esetében alkalmazzák az ökológiai jelölést. A biotermékeknél az ellenőrzések alapján kiállított minősítő tanúsítványok végigkísérik a biotermék útját a teljes termékpályán, amely jelentősen megnehezíti az illegális termékcseréket, az éves átfogó ellenőrzések kiszűrik a szavatossági időn túl 81
tárolt készletek nagy részét. A termelőtől a feldolgozón át a kereskedőig kiépített ellenőrzési- tanúsítási lánc pedig lehetővé teszi, hogy megtalálhatók legyenek azok a tételek, amelyek esetleg szennyezhetik az élelmiszereket. Természetesen az ökológiai gazdálkodástól független, az élelmiszerbiztonságot veszélyeztető jelenségek itt ugyanúgy előfordulhatnak, mint a szokványos (nem bio) élelmiszereknél. Ismereteink szerint nincs eltérés a szennyezés kockázatában a bio és nem biotermékek között, ahol nincs technológiabeli különbség: ilyenek a környezetből származó szennyezők (nehézfém, régi vegyszer maradványok stb.), fizikai, biológiai (pl. gyommag), mikrobiológiai, csomagolóanyag, tisztító és fertőtlenítőszer eredetű szennyezők esetei. A hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a tudatos biotermék vásárlók elsősorban egészségügyi szempontból, vagyis szermaradvány-mentesség miatt döntenek a biotermék mellett. Másik motivációs tényező a GMO-mentesség, ami szintén az egészséges táplálkozással függ össze, ugyanakkor a vevők nem utolsó sorban a termékek ízletesebb voltára is hivatkoznak. Az adott termék előállítása során érvényesülő környezetvédelmi szempont a fogyasztóknál csak utolsó helyre szorul. Annak ellenére, hogy a hazai kereslet bővül, mégis igen lassú tendenciáról beszélhetünk, ami a szakértők szerint a vásárlók árérzékenységével magyarázható. Nálunk ugyanis a biotermékek átlagosan kétszer annyiba kerülnek, mint a „hagyományos” termékek, ami európai viszonylatban is kiemelkedő, ugyanis Németországban, vagy Ausztriában az árkülönbség „csak” mintegy másfélszeres (INTERNET 36). 5.2.
A termék nyomon követés megvalósításának gazdasági aspektusai
Az információ igen értékes lehet az üzleti élet legtöbb szereplője számára (SPORLEDER – MOSS, 2002). Megkönnyíti az áruk kereskedelmét és a terméklánc szereplőinek hatékonyságát több szempontból is javíthatja. A fogyasztók és a vállalatok is hajlamosak többet fizetni a megfelelő információkért. A magas színvonalú nyomon követhetőség amellett, hogy egyszerűsíti a logisztikai problémákat, az élelmiszerbiztonsági veszélyek megelőzésében is nagy szerepet játszik. Azonban meglehetősen költséges az információ összegyűjtése, tárolása és megosztása, viszont a megfelelő információs ellátottságból adódó hasznok nem egyenletesen oszlanak meg a terméklánc egyes szereplői között. Ebből következik, hogy legtöbb esetben az optimálisnál kevesebb információ áll rendelkezésre és kiemelt jelentősége van a nyomon követés koordinációs, strukturális vizsgálatának. 82
Az élelmiszer nyomon követést két szempontból is vizsgálhatjuk: operációkutatási és közgazdasági
szempontból.
Operációkutatási
és
a
menedzsment
tudományok
szempontjából a nyomon követhetőséget egy információs rendszernek tekinthetjük, melyet arra terveztek, hogy összehangolja az információáramlást egy cég különböző részlegei között (DUPUY et al., 2005). Gazdasági szempontból a nyomon követhetőségnek két alapvető irányvonala létezik: a keresleti és a kínálati oldal. Az elsőnél a cél, hogy meghatározzuk mennyit hajlandó fizetni fogyasztó a nyomon követhetőségért, a második pedig vállalati szinten határozza meg a nyomon követhetőség jelentőségét. Nagyon fontos meghatározni a nyomon követés költségeit és előnyeit, azt, hogy az alapvető piaci mechanizmusok képesek-e kialakítani a nyomon követhetőség megfelelő szintjét valamint, hogy ezek a terméklánc különböző cégei között kapcsolatot tudnak-e teremteni. Ezekkel a kérdésekkel csak néhány éve kezdtek el a különböző szakértők részletesen foglalkozni (MEUWISSEN et al., 2003). A húsipari termékláncban a nyomon követhetőséggel kapcsolatos kiadások leginkább a rendszer kialakításának költségeiből, illetve a megfelelő szintű azonosítás megvalósításából adódnak:
Gyártási folyamatok megváltoztatása,
csökkenő rugalmasság,
az automatizálás növekvő szintje,
raktározási, humán erőforrás és dokumentációs költségek.
Ezzel szemben a következő előnyökkel járhat:
A rendszer növekedett átláthatósága,
hatékony termék visszahívás,
logisztikai fejlődés,
állategészségügyi problémák gyors kezelhetősége,
kereskedelmi kapcsolatok fejlődése,
könnyebb a termékek engedélyeztetése,
és esetlegesen a termékek érték növekedése.
Manapság a legtöbb nyomon követhetőség megvalósításával kapcsolatos vizsgálat a hús és a gabona szektorral foglalkozik. Ezt leginkább az európai hús- és baromfiiparban előforduló, a végső feldolgozók és a fogyasztók információ ellátottságából adódó aránytalanságok indokolják. Nagyon fontos, hogy a terméklánc egyes szereplői között lévő információ ellátottsági különbségeket meg kell szüntetni (BUHR, 2003). Azokon a 83
területeken a legerősebb a motiváció, ahol több a termékeknél előforduló bizonytalansági tényező, a legmagasabb a szennyeződés veszélye, nagy az ellenőrzési arány és nehéz a jellemzők azonosítása. A húsipari termékpályára négy nagyobb terület van hatással (46. ábra). Habár ezek teljesen eltérő szempontból befolyásolják a folyamatokat, mégis mindegyik nagy jelentőségű (TRIENEKENS – VORST, 2007).
46. ábra: Húsipari terméklánc befolyásoló tényezői Forrás: TRIENEKENS – VORST, 2007 alapján saját szerkesztés
A gazdasági hatások a hatékonysággal (költségek és bevételek) és a fogyasztó központúsággal hozhatóak kapcsolatba. A hatékony és profitorientált cégeknek megfelelő kapcsolatot kell kialakítaniuk a terméklánc többi szereplőjével. Ennek a következő területen van jelentősége:
A fogyasztói értékeknek megfelelő termék és ellátási rendszer kialakítása.
Minőségügyi és élelmiszer-biztonsági rendszerek üzemeltetése az ellátási láncban az ezekkel járó költségek figyelembevételével.
A nemzeti, nemzetközi és kereskedelmi élelmiszeripari szabványok feltétel nélküli teljesítése.
A környezeti (ökológia) tényezőknél figyelmet kell fordítani:
A termékek energiatakarékos előállítására, megújuló erőforrások használatára.
Újra feldolgozható anyagok használatára a teljes terméklánc során egészen a fogyasztóig, illetve a környezetre káros összetevők elkerülésére.
A termék előállító rendszer fenntarthatóságára.
84
Többféle technológiai szempont is létezik attól függően, hogy a termelési technikákról, a logisztikai technikákról vagy az információs és kommunikációs technikákról van szó. Közös tulajdonságuk azonban, hogy mindegyiknek a minőségi termék előállítását és az élelmiszer-biztonságot kell szolgálni:
Szabványosított technológiák alkalmazása az információ megosztás és harmonizálás érdekében, mely elengedhetetlen a nyomon követhetőség szempontjából.
Segítségükkel megfelelő és értelmezhető tájékoztatást kell tudni nyújtani a termék fogyasztóinak.
Társadalmi szempontból pedig tekintettel kell lenni a különböző vallási és etnikai csoportok étkezési szokásaira, bizonyos összetevők (allergén) elkerülhetőségére, a növekvő fogyasztói igényekre (egészséges táplálkozás), illetve állatjóléti elvárásokra. Egyes kutatások a vizsgálati protokoll szempontjából modellezik a nyomon követhetőség jelentőségét (STARBIRD - AMANOR-BOADU, 2004). Ezek a termék előállítója és feldolgozója közti kapcsolatot a megbízó-ügynök4 elmélettel valósítják meg. A termelő az ügynök és ő tudja, hogy a terméke mennyire biztonságos. A megbízónak (a feldolgozó) nincs rálátása a termék minőségére és megbízhatóságára. A megbízó olyan árat kínál a termékért, ami maximalizálja a profitját és kényszeríti a termelőt a számára szükséges információk megadására. Továbbá a megbízó dönti el milyen árat fizet a magasabb (vagy alacsonyabb) szintű technológia, illetve módszerek alkalmazásáért, mellyel növelheti az élelmiszer-biztonságot. A megbízó-ügynök modell széles körben elterjedt az agrár- és élelmiszerpiac információ ellátottság hiányosságainak elemzésére,
a
minőségmenedzsment
rendszerek
alkalmazásának
vizsgálatára.
Segítségével modellezni lehet például az ellenőrzési módszerek élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatását (STARBIRD, 2005). Ezekből a modellekből kiderült, hogy már a mintavételes ellenőrzési eljárások is jelentős előrelépést jelentenek a biztonságosabb
4
E fogalmat elsősorban a szervezeti és politikai folyamatok közgazdasági elemzésében, ezen belül is az ún. “megbízóügynök elméletben” (principal-agent theory) használják, arra utalva, hogy a megbízott vagy beosztott mindig igyekszik a saját hasznára dolgozni vagy a saját kockázatát csökkenteni (PERROW, 1997, BALÁZS, 1998). A komplexitás növekedésével ugyanis a rendszert irányító központ egyre kevésbé képes a helyi és intézményi folyamatok átlátására, megtervezésére vagy ellenőrzésére. A komplexitás növekedése a rendszer működéséért átfogó felelősséggel rendelkező központot látszólag ellentmondásos viselkedésre kényszeríti. Egyfelől ugyanis egyre több ügyben engedi meg a sajátos helyi vagy szakterületi feltételek mérlegelését és az erre épülő döntést (decentralizáció), másfelől ugyanakkor folyamatosan törekszik a rendszer feletti ellenőrzés fenntartására, illetve azoknak a kockázatoknak és bizonytalansági tényezőknek a csökkentésére, amelyek részben éppen a decentralizáció nyomán keletkeznek. Az ellentmondás azonban látszólagos, hiszen valójában olyan koherens viselkedésről van szó, amely egyedül képes biztosítani az ellenőrzésnek a komplexitás körülményei között történő fenntartását.
85
élelmiszer előállításához. A hálózati modell is alkalmas lehet a nyomon követhetőség elemzésére a több összetevős élelmiszerek termékláncában részvevő cégek esetében (SOUZA-MONTEIRO - CASWELL, 2006). Ebben a modellben a nyomon követhetőség egy a cégek közötti információ folyamként van definiálva. Ez azonban nem egy általános modell, csak egy lehetséges módszer az ellátási lánc vizsgálatára, habár rendkívül hasznos, ha a nyomon követhetőséget koordinációs problémaként kezeljük.
5.3.
Több összetevős élelmiszerek nyomon követése
A nyomon követhetőség gazdasági jelentőségének vizsgálatával ritkán lehet találkozni. A következőkben a több összetevős élelmiszerek nyomon követhetőségének szervezési és általános gazdasági aspektusait vizsgálom. Több összetevős élelmiszernek nevezzük azokat a termékeket, melyeket különböző agráripari árucikkek (vagy eltérő módon feldolgozott termékek) kombinációjából állítanak elő. Általános jellemzőjük, hogy egy meghatározott receptúra alapján készülnek és a végtermék minősége nagyban függ az egyes összetevők minőségétől. Napjainkban rengeteg több összetevős termékkel találkozhatunk a boltok polcain. Ezeknek a termékeknek nyomon követése a termékláncban egy igen komplex koordinációs probléma, kezelésük új intézkedések meghozatalát követeli meg (SOUZA-MONTEIRO - CASWELL, 2006). Az
élelmiszerláncban
rengeteg
céggel
találkozhatunk,
melyek
különböző
tevékenységet végeznek, különböző területeken. A globalizációnak köszönhetően a vállalatok száma egyre inkább növekszik, ezzel párhuzamosan az élelmiszer hálózat komplexitása is. Ebből adódik, hogy az ellátási lánc minden pontján horizontális és vertikális kapcsolatok alakulhatnak ki, melyeknek erőssége igen változó. Az élelmiszer termelés és feldolgozás másik sajátossága a heterogenitás, mely jelentősen befolyásolja a tevékenységek koordinálását. Az általam használt egyszerűsített három lépcsős modellnek (47. ábra) három szintje: a termelők, a közbenső feldolgozók és a termék végső feldolgozója (MEUWISSEN et al., 2003).
86
47. ábra: Az élelmiszer feldolgozás három lépcsős modellje Forrás: SOUZA-MONTEIRO - CASWELL, 2006 alapján saját szerkesztés
A harmadik szinten lévő vállalkozás tekinthető a több összetevős termék előállítójának, aki különböző félkész termékeket vásárol a második szint feldolgozóitól. A félkész termékek előállításához a második szint alapanyagokat szerez be az első szintről. Az első két szinten specializálódott vállalkozásokat találunk, mivel csak egy outputtal és a hozzá kapcsolódó információval rendelkeznek. A második szint cégei függenek az első szinten lévő kizárólagos beszállítóiktól kapott inputoktól, ezáltal a modell szerint minden egyes cégnek csak egy kapcsolata van a hálózati struktúrán belül. Például ha az a11 farm paprikát termel, akkor azt csak az a21 feldolgozónak adja el, mivel feltételezzük, hogy csak ez az egyetlen feldolgozó, aki a paprikát inputként használja. (Az első szinten lévő vállalkozásokat tekintsük úgy, mint egy kisvállalkozó, vagy a feldolgozó szervezeti egysége.) A modell leginkább az információ áramlás feltételeit vizsgálja és feltételezi, hogy a cégek között teljes információ (a vevő számára összes releváns információt magába foglaló) megosztás van, amely a termékekhez kapcsolva áramlik (TRIENEKENS – BEULENS, 2001). Ezenkívül csak a vertikális, feldolgozás irányú információkat vizsgáljuk. A görög γ betűvel jelöljük az információt, melynek alsó indexe megmutatja a cég helyét az ellátási láncban: az első arra utal hányadik szinten helyezkedik el, a második az adott céget azonosítja. Például a γ1i az első szint i-edik vállalkozásától származó információt jelöli. Minden egyes vállalkozás (legyen az ellátási lánc bármely szintjén) új információhalmazt is termel, továbbá ezért az információ szolgáltatásért prémium felárat is fizetnek neki (p). Ez összefüggésben van azokkal a feltételezésekkel, 87
hogy a nyomon követhetőségből a vásárlói megelégedettségen (bizalmon) kívül gazdasági haszon is nyerhető. Az indexek itt azt jelölik, ahonnan az extra felár származik, például p3 a harmadik szintű cég által a fogyasztó felé nyújtott γ3 információs szintből származó prémiumot jelöli. Továbbá a harmadik szinten található cég az összes második szintű céggel kapcsolatban van, információt kér (γ21,…,γ2n) a vásárolt összetevőkről. Ezek a cégek is tekinthetőek megbízónak, abban az értelemben, hogy az alattuk lévő első szintű vállalkozástól információt és inputot kapnak, így a különböző szintek között láncolatként oszlik meg az információ. Ezt kifejezhetjük az alábbi formában: γ3=γ3(γ21…γ2n), γ21=γ21(γ11) és γ2n=γ2n(γ1n). Az információ költségekkel jár, mivel mindegyik vállalkozásnak ki kell alakítania a belső információs rendszerét, hogy ki tudja nyerni és továbbítani tudja az adatokat. Ezeket a költségeket a következő csoportokba sorolhatjuk (HOBBS, 2004):
A nyomon követési rendszer közvetlen költségei,
az elvárt pontosság miatt keletkező termelési költségek,
járulékos költségek, melyek az élelmiszer-biztonsági problémák esetén merülnek fel.
A költségeket c betűvel jelöljük és az indexek mutatják melyik szinttel, illetve vállalattal van kapcsolatban. A vizsgálat egyszerűsítése miatt az információs rendszereket kompatibilisnek tekintjük annak érdekében, hogy a tranzakciókért és a konvertálásért ne kelljen további költséggel számolni. A nyomon követhetőség megvalósításának kritikus feltétele, hogy a fogyasztó következetesen és folytonosan igényelje az információkat a harmadik szinttől. Spanyol, kanadai és az Egyesült Államokban készült tanulmányok is bizonyítják, hogy a fogyasztók hajlandóak plusz költséget fizetni a nyomon követhetőségért (HOBBS et al., 2005; GRACIA ZEBALLOS, 2005). A kutatás szempontjából fontos további számítások megalapozásaként két axiómát kell meghatározni: 1. Minden nyomon követési információ igaz. 2. Az ellátási lánc minden szintjén létezik az információs rendszerben a költségekkel összefüggő tökéletes információ. A lánc első szintjén található összes i-edik cég választás előtt áll, vagy elfogadja a második szint i-edik cégének feltételeit, vagy lemond az ebből származó profitról. Ezekre a cégekre a következő függvényt használhatjuk:
88
max Π A képletben a p1i az információ árát jelenti (amennyit hajlandóak érte fizetni), a c1i pedig az információ előállításával kapcsolatos költséget. A cég által megosztott információ akkor van optimális szinten ha p1i legalább akkora, mint a c1i. A második szinten lévő cégek számára fontos, hogy megszerezzék a velük kapcsolatban lévő első szintűtől az információt. Ezek a cégek különleges helyzetben vannak abból a szempontból, hogy egyszerre ügynökök és megbízók is. Az első szinten lévő cégek akkor fogadják el a második szinttel a kapcsolatot, ha az információ átadásával szerzett profittal legalább annyi bevétel keletkezik számukra, mintha nem foglalkoznának az információ előállításával és továbbításával. A második szinten lévő i-edik cégek esetében a probléma jóval komplexebb, mint az első szinten:
,
max Π ahol γ2i = γ2i (γ1i) és Π1i = π1i.
Ebben az esetben a második szintű cégek két kényszer feltételhez kötöttek. Egyrészt függőségi kényszerszerben vannak az információ áramlás irányából adódóan. Másrészt az ügynök elmélet más vertikális modelljeihez hasonlóan (anyagok és árucikkek áramlása), biztosítaniuk kell az első szinten lévő cégekkel kapcsolatukat, vagyis arra kényszerülnek, hogy mindenképpen szerződjenek ezekkel a cégekkel (ROYER, 1998). A harmadik szinten lévő vállalkozások a verseny piacon értékesítik a végterméket és prémium árat kérnek az extra (nyomon követhetőségi) információkért (p3=p3(γ3)). Ahhoz, hogy garantálni tudják ezeket az információkat jobban függenek a megfelelő információ áramlástól, mint például az összes második szintű cég információ szolgáltatásától. Fontos azt is megjegyezni, hogy a második szinten lévő cégek heterogén jellege miatt ezek a cégek nem tudják szükségszerűen ugyanazt az információ ellátási szintet garantálni. A modell szerint szintén céljuk az élelmiszerláncot fenyegető veszélyek előfordulásából adódó (ψ-ezek előfordulási aránya) veszteségek csökkentése (L) (HOBBS, 2004 és MEUWISSEN et al., 2003). A fentiekből a harmadik szintű vállalkozásokra felírható egyenlet még inkább összetettebb:
max
,
Π
89
ahol γ3=γ3(Γ2), Π21=π21 …
Π2n=π2n , és Γ2-vel jelöljük az egyes második szintű cégtől érkező információ áramlás vektorát. Így a képletet átalakítások és behelyettesítések után a következőképpen írhatjuk fel: max
Π
.
A fenti számításokból kiderül, hogy a nyomon követhetőség csak akkor valósítható meg, ha a harmadik szinten lévő vállalkozás a kínált információért kapott felárból, illetve az esetleges élelmiszer problémákból adódó visszahívások és bírságok által okozott káresetek elmaradásának költsége finanszírozni tudja, a második szinten található cégeknek kifizetett összegeket (SOUZA-MONTEIRO - CASWELL, 2006). A modellből több következtetés is megállapítható:
Több összetevős élelmiszeripari termékpályák esetén (a legtöbb húsipari terméknél ez fordul elő), meglehetősen komplex a nyomon követhetőség gazdaságosságának meghatározása a terméklánc egyes lépcsőin, ami a lánc vége felé egyre több tényező függvénye.
Az említett modell meghatározásánál a könnyebb számítások kedvéért több egyszerűsítő feltételt is bevezettek. Azonban a húsipariban előforduló viszonyok ezeket a legritkább esetben engedik meg, a leképezést meglehetősen pontatlanná teszi. Például egyáltalán nem garantálható, hogy a második szintű feldolgozó cégek csak egyetlen beszállítóval rendelkezzenek, stb.
A számítások kulcskérdése, hogy a fogyasztó hajlandó fizetni a termék nyomon követhetőségéért. Az állítást több említett tanulmány is alátámasztja, azonban napjaink kiélezett viszonyai között (főleg Magyarországon) nem biztosított ennek mértéke, illetve fenntarthatósága.
Az előző megállapításokból következik, hogy a totális és globális nyomon követhetőség nem, vagy csak tökéletesen optimális körülmények esetén valósítható meg, például, ha a teljes termelési vertikumot egy vállalat vagy vállalatcsoport valósítja meg.
90
5.4.
Nyomon követhetőség a húsipari cégek gyakorlatában
Ahhoz, hogy egy esetlegesen bekövetkező élelmiszer probléma esetén az érintett terméket ki lehessen vonni a forgalomból megfelelő információkkal kell rendelkezni minden egyes összetevőjével és a gyártási folyamatokkal kapcsolatban. Kérdőíves felmérésem során vizsgáltam, hogy a magyarországi vállalkozások, milyen adatokkal rendelkeznek termékeikről (48. ábra). Az eredmények megmutatják, hogy a visszakövethetőségi láncban a legnagyobb szakadás a takarmányok követhetőségénél van, a megkérdezett vállalkozások 29%-a semmilyen információval nem rendelkezik az élőállatok
takarmányozásáról.
Kutatásaim
során
többször
is
kiderült,
hogy
általánosságban a mezőgazdasági nyomon követhetőség jóval több problémával küszködik. A többi összetevő esetében hozzávetőleg azonos információ ellátottságról beszélhetünk, azonban fontosnak tartom a jelenlegi szintek növelését, hiszen hatékony termékvisszahívás, csak akkor létezhet, ha a terméklánc minden szereplője tisztában van készítményei összetevőinek származásával.
48. ábra: Információ ellátottság a húsipari termékeknél Saját forrás, 2009
A termékvisszahívások gyakorisága a terméklánc vége felé növekszik (49. ábra), azonban ez nem meglepő eredmény. Egyrészt az élelmiszerproblémák leggyakrabban a fogyasztónál érzékelhetőek, másrészt minél több összetevővel rendelkezik a termék, minél több gyártási folyamaton ment keresztül, annál nagyobb a különböző problémák előfordulásának esélye.
91
49. ábra: Élelmiszer visszahívások aránya a húsipari terméklánc egyes szintjein Saját forrás, 2009
Érdekes eredményre jutottam felmérésem során a nyomon követési adatok mélységének meghatározásánál (50. ábra). A magyarországi vállalkozások 53%-a termékekre lebontva rendelkezik nyomon követhetőségi adatokkal, amit nyilvántartani magasan a legköltségesebb megoldás, azonban egy esetleges termékvisszahívás lényegesen kevesebb költséggel járhat, hiszen csak a meghatározott (problémás) termékeket kell kivonni a piacról, nem pedig egy nagyobb mennyiséget. Azonban tapasztalataim szerint ez a szám igen magasnak mondható, valószínűleg a kérdés nem megfelelő értelmezéséből adódott a kedvező eredmény.
7%
2% Termékekre lebontva
19%
Vágásonként
53%
Napi szint Műszakonként
19%
Egyéb
50. ábra: A nyomon követési adatok mélysége Saját forrás, 2009
92
6. Termék nyomon követés a húsipai vállalatok információs rendszereiben A húsipari termékpályák mentén a társadalmi károk megelőzése érdekében a törvényi szabályozások és előírások egyre szigorodnak, valamint az utóbbi években az emberek aggodalma is rohamosan nőtt e területen. Mindezen problémák lényeges terhet rónak az élelmiszeriparban tevékenykedő vállalatokra, ezzel szemben nőtt a vállalatirányítási információs rendszerek iránti érdeklődés és kereslet. Vállalatirányítási információs rendszereknek azokat a komplex megoldásokat kínáló szoftvereket nevezzük, amelyek leképezik a vállalat fizikai anyag és információáramlását, és az adatokat szűrve, megfelelően rendszerezve a vezetők rendelkezésére bocsátják, elősegítve az erőforrások ésszerűbb felhasználását és a hatékonyabb termelést. Ezeket a szoftvereket szokás még vállalati erőforrás tervező (Enterprise Resource Planning-ERP) rendszereknek is nevezni (INTERNET 10). Vagyis fogalmazhatunk úgy, hogy a szigorú szabályozás jót tett az ERP rendszerek fejlődésének, és ezzel egy időben a vállalatok fejlődésének is, hisz egy bevezetett ERP rendszer a vállalat értékét növeli (HERDON et al., 2006). 6.1.
Integrált vállalati információs rendszerek funkciói
Ha egy vállalat ERP rendszer bevezetése mellett dönt, akkor a legfontosabb szempont, amit figyelembe vesz a kiválasztási döntésnél, az a rendszerek funkcionalitása, azaz mennyire felel meg az elvárásainak, mennyire könnyíti meg a munkáját azáltal, hogy mennyire illeszkedik a rendszer a vállalat gazdasági folyamataira (SCHIMITZEK, 2004). A forgalomba lévő ERP rendszerek tulajdonképpen két rendezőelv szerint kerültek felépítésre, mindamellett, hogy az integráltság fontos szerepet töltött be a fejlesztések során. E két rendezőelv: 1. moduláris felépítés (CBS-System, Microsoft Navison,…), 2. folyamat szemléletű felépítés (SAP R/3). A moduláris felépítés esetén, a modulok a vállalaton belüli hagyományos szervezeti egységeknek megfelelően kerültek kialakításra. Így beszélhetünk
Főkönyvi modulról
Pénzügyi modulról
Befektetett eszközmodulról 93
Bér és munkaerő gazdálkodás modulról
Készlet modulról
Raktár modulról
Termelésirányítási modulról
Controlling modulról
Projekt modulról
E-business-t támogató modulokról.
A folyamat szemléletű ERP-k esetén elsődlegesen a gazdasági folyamatokra koncentrálnak. Természetesen ezen rendszereken belül is megtalálhatóak a ma már hagyományosnak mondható moduláris elemek, oly módon, hogy az egyes folyamatok egy-egy lépcsőjét jelenítik meg. Az egyes modulok funkcióit kettős követelményrendszer alapján építették fel a fejlesztők. Egyrészt fontosak a törvényi előírások, mely érinti szinte az összes felsorolt modult, másrészt a felhasználók információ igénye határozza meg a funkciókat. Ha az ERP rendszerek moduljait tanulmányozzuk igazából a termelésirányítási modult, vagy területet tudjuk kiemelni, mely a leginkább szektorspecifikus. A termelésirányítás feladata, hogy kezelje a vállalaton belüli és a vállalat közvetlen környezetében keletkező adatokat és információkat nyújtson a termelés optimális méretéhez és üteméhez (HERDON et al., 2006). Az ERP rendszerek nagy előnye, hogy a gyártás, feldolgozás közben keletkezett adatok a keletkezés helyén kerülnek rögzítésre és azok online összeköttetéssel azonnal feldolgozhatóak. Ahhoz, hogy ezek az adatok felhasználhatóak és kiértékelhetőek legyenek és segíthessék, ne hátráltassák a döntéshozatali folyamatokat egy olyan technológiára van szükség, amely segíti e nagy tömegű adatmennyiség komplex feldolgozását. Erre a feladatra hozták létre az adatraktározási technológiát (Data Warehousing Technology) (HETYEI, 1999). Az adattárházak a különböző területekről érkező információkat összegyűjtik, integrálják és speciális formában tárolják a maximális részletezettségig visszakereshető adatokat. A valós idejű analitikai folyamatok (OnLine Analitical Processing-OLAP) támogatásával a vállalat adott esetben számítástechnikailag igen heterogén területeiről származó adatok feldolgozását teszi lehetővé. Az adatraktár a következő előnyöket nyújtja:
Átfogó elemző funkciók. 94
Rövid megjósolható válaszidők.
Egyszerű kezelési lehetőségek.
Vállalatok közötti nyilvános adatok (SENDULA, 2000).
Ma a standard vállalatirányítási szoftverek, jelentős részét Magyarországon néhány szoftver adja. Ezek a rendszerek a nagy vállalatok igényeinek megfelelően lettek kifejlesztve, számtalan modult tartalmaznak, ami a bevezetési időt elnyújthatja, és jelentős költségeket róhat a bevezető vállalatokra. A piacon igény mutatkozik az ágazatra szabott szoftverek iránt. Az elsődleges célcsoportnak a középvállalatokat tekinthetjük – a standard szoftverek már szinte minden nagyvállalatnál bevezetésre kerültek, ezért ennek a szegmensnek a kereslete erősen hanyatlik. A középvállalatok a gyakorlathoz közel álló, felesleges funkcióktól mentes rendszereket várnak el, ugyanakkor a standard szoftverek rendszerint nem ilyen vállalatméretre lettek kialakítva, ezért elvárásaiknak számos megoldás nem felel meg. Ez pedig az ágazatra szabott szoftverek forgalmazóit közvetlen versenyelőnyhöz juttathatja, mert a speciális folyamatokat képes tükörképszerűen leképezni felesleges funkciók beépítése nélkül. Egyre szembetűnőbb, hogy a különböző gazdasági ágazatokban az egyes vállalatoknak más-más fajta követelményei vannak a rendszerekkel szemben. A standard szoftverek azonban nem, vagy csak jelentős ráfordítás mellett képesek maradéktalanul eleget tenni az ágazati követelményeknek (INTERNET 10). A vállalati rendszerek egyik lehetséges fejlődési iránya a többszereplős iparági láncokban a befelé forduló rendszerek megnyitása a külvilág felé. Az úgynevezett ERP II technológia lehetővé teszi, hogy egymás adatbázisaiba betekinthessenek a különböző cégek ügyintézői. Az ilyen rendszereknél igen fontos a partnerek közötti bizalom megléte. Az ERP II technológia nem egy egységes szoftverterméket takar, hanem egymásra épülő technológiák összességét jelenti (BŐGEL - FORGÁCS, 2003). Ez a hagyományos ERP rendszeren alapuló megoldás lehetővé teszi a külvilággal való szabványos elektronikus kapcsolattartást. A technológia alkalmazásával lehetővé teszi a vállalat határain túlívelő logisztikai elszámolási rendszer létrehozását a disztribútortól a beszállítókig. Ennek a lehetőségnek a kiaknázására nyújt megoldást az elektronikus adatcsere (EDI) alkalmazása is.
95
6.2.
Speciális ERP funkcionalitás az élelmiszer szektor esetén
Az élelmiszeripari szektor esetén az információ áramlása kicsit módosul, figyelembe véve, hogy a termelésirányítási rendszer az információkat nemcsak a közvetlen környezetből (szállító) kénytelen gyűjteni, hanem annak szállítóitól és termelőitől is. A szektor specifikus, kimondottan élelmiszeripari alkalmazásokra, a fejlesztő cégek (CBS-System, SAP, Navison) olyan integrált megoldást kínálnak, mellyel eredményesen megoldható a vázolt probléma. Általánosan elfogadott, hogy csak az anyag-, áru-, és információ gazdálkodás összes folyamatának integrálásával lehet racionalizáló és pontos koncepciót készíteni. A racionalizálás után lehetségessé válik az átlátható nyilvántartás. Az élelmiszeriparban felmerülő igényeket teljes körűen csak egy integrált ERP rendszerrel lehet megvalósítani. Az üzemi és az üzleti folyamat integrálása garantálja a vállalat számára: 1. Az adatok online rögzítését többlet munka nélkül. 2. Az adatok online feldolgozását utólagos szigetmegoldások nélkül. 3. A pontos nyilvántartást az ágazatra szabott ERP szoftveren belül. 4. A törvényi előírásoknak való megfelelést, amellett, hogy a vállalati igényeket is maximálisan figyelembe veszik. Az élelmiszeriparban alkalmazott integrált ERP rendszereknek az alábbi funkcionális követelményeket kell teljesíteni: (HERDON et al., 2006).
Pontos nyomon követés a 178/2002 EU rendelet szerint.
A
jövőbeni
nyomon
követési
igények
figyelembe
vétele
GMO
készítményeknél (GMO-géntechnikailag módosított organizmusok).
Garantált minőség papír nélküli minőségbiztosítás menedzsmenttel.
Pontos kockázatbehatárolás nyilvántartás segítségével, mely keverést melyik vevőnek szállítottuk (néma visszahívási akciók lehetségesek).
Ellenőrzött
szállítási
minőség
(szállítók
bekapcsolása
a
komplett
értékalkotó láncba).
Átlátható keverés menedzsment a nagyobb folyamat- és termékbiztonság érdekében.
96
6.3.
Elektronikus adat és bizonylatcsere a termék nyomon követésben
6.3.1. EDI – elektronikus adatcsere Az elektronikus adatcsere nem más, mint az a folyamat, amikor a cégek számítógépeket használnak üzleti dokumentumok cseréjéhez. Régebben faxon és hagyományos postai úton cseréltek gazdát a vállalkozások között a különböző dokumentumok. A levelezés és a faxküldés továbbra is használatos az üzleti életben, de az EDI segítségével jelentősen gyorsabban oldhatjuk meg ugyanazt. Manapság az EDI-t nagy számban alkalmazzák, naponta több százezer alkalommal helyettesítik a hagyományos módszereket. Az új rendszernek számos előnye van, ezek közül az egyik legfontosabb a költség, mivel a számítógépek közötti adatcsere jelentősen kevesebbe kerül, mint a tradicionális bizonylatcsere módszerek. A következő összetevők és eszközök szükségesek a hagyományos EDI kialakításához.
Kereskedelmi szerződés – jogerős kereskedelmi szerződés a partnerek között.
Szabványos dokumentum formátum – szabványos, kölcsönösen jóváhagyott dokumentum formátum, amelyet elektronikusan kezelni fogunk.
EDI Tranzakció Kezelő Szoftver – a szoftver segítségével lehet a cég dokumentumait a kölcsönösen jóváhagyott formába konvertálni. Optimális esetben a tranzakciós szoftvernek ugyanolyan platformon kell működnie, mint a cég rendszereinek.
Kommunikációs szoftver – a programozási eszköz, mely lehetővé teszi a kommunikációs protokollok írását, vagy egy különálló alkalmazás.
VAN (Value Added Network) – Egy hálózat, melyre csatlakozhatunk, hogy adatokat tudjunk közvetíteni egyik számítógépről a másikra.
Point-to-Point – pont-pont kapcsolat. Egy direkt kommunikációs kapcsolat a számítógépek között. Néhány kereskedelmi partner direkt kapcsolatot ajánl az EDI computeréhez, sokan választják ezt a kommunikációs módszert a VAN használata helyett.
Az elektronikus adatcserére fordított költségek több területen is megtérülhetnek:
Általános költség csökkenés. A papír és nyomtatási költségek kiemelkedően magasak egy hagyományos rendszernél egy EDI programhoz képest.
Ismétlődések elkerülése. Ha a kereskedelmi partnerünk szeretne egy másolatot egy dokumentumról, akkor ahelyett, hogy telefonon rendelne egy másolatot, egyszerűen felhasználja a postaládájában meglévőt. Ezzel a megoldással rengeteg 97
idő spórolható meg, mivel nem kell az üzleti dokumentumokat faxon vagy levélben újra elküldeni.
Idő megtakarítás. Az EDI használatával jelentős idő spórolható meg a papíralapú feldolgozással szemben, mivel az információ csere a számítógépek között automatikus.
Nagyobb vásárlói elégedettség. Az üzleti dokumentumok gyors áramlása és a közvetítéssel kapcsolatos problémák csökkenése lehetővé teszi az üzlet gyorsabb és hatékonyabb működését.
Ügyfélszám növekedése. A nagyobb vásárlói elégedettségnek köszönhetően jelentősen növekedhet az ügyfelek száma. Sok gyártó és kereskedelmi cég megköveteli a beszállítóitól EDI program használatát.
Az EDI alkalmazásakor felmerülő egyik általános probléma az adatbiztonság kérdése. Az üzleti életben különösen nagy jelentősége van az adatok sérthetetlenségének, hozzáférhetőségének és megőrzésének. A megfelelően megválasztott távközlési szolgáltató jól kiépített hálózat esetén, megfelelő adatátviteli protokollal gyakorlatilag nulla valószínűséget tud biztosítani adatok elvesztését illetően. A súlyosabb probléma, hogy az elektronikus adatok nyom nélkül megváltoztathatók illetve törölhetők. Biztosítani kell továbbá, hogy a feladótól csak a jogos címzetthez jussanak el az üzenetek. A fenti problémák megoldására többféle módszer létezik, bár ezek legtöbbje egyelőre csak kísérleti jelleggel működik. Egy lehetséges megoldás, hogy az EDI felhasználók kölcsönös megállapodást kötnek az elektronikus adatok elismeréséről. Ez a módszer azonban nehezen illeszkedik a nyitott EDI filozófiához. Jelenleg általánosabban elfogadott az elektronikus közjegyző intézményének bevezetése és szolgáltatásszerű igénybevétele. Ez azt jelenti, hogy vagy a távközlési szolgáltató, vagy az EDI közösséget átfogó szervezet rögzíti az összes tranzakciót egy központi tárolón, az elektronikus közjegyzőn. Vitás esetben innen kereshető elő a dokumentumok eredeti változata. Adatbiztonsági megoldásként a digitális aláírás EDI rendszerbe való integrálását tervezik, ez azonban még csak kísérleti stádiumban van. Általánosan annyi mondható, hogy mivel az EDI számítógépes hálózati adatátvitelen alapul, így minden, a hálózati átvitellel kapcsolatos probléma felmerül. A biztonsági eljárások közül az EDI-hez legjobban integrálható eljárásokat ma kísérleti jelleggel alkalmazzák az EDI rendszerekben (INTERNET 32).
98
Már több mint 20 éve használják az elektronikus adatcserét (EDI) üzleti dokumentumok közvetítésére. Annak ellenére, hogy ez kétségtelenül igen költségkímélő lehetőségeket hordoz magában az EDI mégsem olyan széles körben elterjedt, mint az várható lenne. A Forrester Research becslése szerint csak 5%-a használja az EDI-t azon cégek közül, melyek profitálhatnának belőle. Ennek fő oka, hogy a kis- és közép vállalkozások még mindig tartanak a (a régebbi a hagyományos EDI rendszerekre jellemző) magas bevezetési és működtetési költségektől. Az is igaz azonban, hogy habár az EDI használata főleg a nagy vállalatokra jellemző, de a rendszerek elterjedése is e cégek piaci nyomásának tulajdonítható. Mivel a nyílt forrású szabványokat használva jelentősen csökkenthetjük az implementálási költségeket, nagy valószínűséggel az XML (eXtensible Markup Language) lesz, ami meghatározza az EDI következő fejlődési irányát. Az XML egy egyszerű, nagyon hatékony szöveges formátum, mely az SGML-ből származik (ISO 8879).
Eredetileg
elektronikus
kiadványszerkesztés
problémainak
megoldására
fejlesztették ki, de manapság jelentős szerepet játszik különféle adattípusok csereforgalmában a Weben.
6.3.2. EDI – XML technológiák alkalmazása az élelmiszeriparban Az 1992 óta működő Agro EDI Europe (AEE) leginkább az elektronikus adatcsere szabványok és szervezetek kialakításának megvalósításán dolgozik a mezőgazdaságban. Ma a szervezetnek 250 tagja van különböző területekről (mezőgazdasági termelőkfeldolgozók, mezőgazdasági gépgyártás, bankok, biztosítók, ellenőrző laboratóriumok, kereskedők, stb.). 2001-től az Agro EDI Europe szervezeten belül a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdasági partnerek megállapodtak, hogy definiálnak egy szabványos adatfeldolgozó formátumot a termelési adataikat feldolgozó táblázataik alapján. Ez az úgynevezett DAPLOS üzenet, amely tulajdonképpen egy szabvány a művelési területek információ szolgáltatásában annak érdekében, hogy megkönnyítse az információ cserét a különböző információs rendszerek között. A földparcella adatokat tartalmazó “üzenetek” fejlesztésekor az AEE célja a földművelésben előforduló problémák feltárása, a különböző termelési technikák összehasonlítása és a hibahatárok kiszámítása volt. Későbbiekben az AEE tagok figyelme a nyomon követés területére összpontosult, hiszen az “üzenetek” a termelő és a szállítók közötti kapcsolatok és összefüggések rendszerére fókuszált.
99
Az agroXML (amely a nemzetközi XML szabványon alapul) a mezőgazdasági szoftverkészítő cégek szoros együttműködése során született. Egy olyan szabványt vezetett be, mely megkönnyíti az adat tárolást és az adatcserét. A nyelv lehetővé teszi a mezőgazdasági termelési adatok folyamatos rögzítését, minek segítségével előállítható a teljes termelési folyamat dokumentációja. Egy ún. agroXML séma definiálja az adatcsere elektronikus dokumentumait (DOLUSCHITZ, 2004). Ez a séma a valóságos mezőgazdasági termelő folyamatok modellje alapján készült. Az agroXML célja a redundancia mentes információ áramlás megvalósítása a lánc különböző szereplői között: földtulajdonosok, farmerek, tanácsadó szolgálatok, élelmiszeripar, stb. Nagy előnye, hogy az Interneten ingyen hozzáférhető és platform független rendszer. Napjainkban jó néhány vállalat használja az agroXML-t elektronikus adatcsere szabványként. (például a Claas és a John Deere is ennek a szabványnak a fejlesztését támogatja.) Az agroXML fejlesztésének céljai:
Egy általánosságban elfogadott szabvány adat formátum implementálása, mely széles körben használható az élelmiszerlánc minden egyes tagja számára.
A többszörös adat bevitel kiküszöbölése az élelmiszerlánc különböző szintjein, a redundancia elkerülése érdekében.
Különböző területeken tevékenykedő szakértők bevonásával összehangolni az agroXML tartalmát és fejlődését.
Növelni és gyorsítani a szabvány elfogadását.
Az agroXML előnyei:
A jövőben a farmerek adatszolgáltatási feladataik során nem lesznek a terjedelmes dokumentálási kötelezettségekhez kötve. Nem lesz szükség az adatok regisztrálására, mivel az agroXML megoldja a szabad kommunikációt a mezőgazdasági adminisztrációval, a tanácsadó szolgálatokkal anélkül, hogy extra adat inputra lenne szükség. Továbbá minden adat, mely a termelési folyamat során már rögzítve lett (bármilyen programmal, vagy fájltípusban), a későbbiekben is felhasználható.
Az integrált növénytermesztés megvalósításához agronómiai felmérések és adatok szükségesek. A piacon nagyon sok adat hozzáférhető már, például talajtani
vizsgálatok,
időjárás
előrejelzések,
figyelmeztető
rendszerek,
prognózis modellek. Az integrált növénytermesztés előnyeit akkor tudja a farmer kellőképpen kihasználni, ha a tanácsadók és a szakemberek egyénre 100
szabott és téma orientált segítséget tudnak nyújtani az Internetes technológiák és adatbázisok segítségével (DOLUSCHITZ et al., 2005).
Az agroXML és a hasonló adatcsere szabványok terjedésével az agráripari szoftverek fejlesztése és kereslete növekedni fog, mivel az agráriparban használatos programok nagyban függenek a kívülről érkező input adatoktól és annak mennyiségétől.
A 2004-ben kezdődött az Európai Közösség által finanszírozott Trace2p2 projekt, melynek szerepe, hogy olyan harmonizált rendszert kínáljon, amely a nyomon követési ügyekben résztvevő és az iránt érdeklődő emberek (a nemzeti és nemzetközi hatóságoktól kezdve az egyszerű polgárokig) számára lehetővé teszi, hogy gyorsan megtalálhassák és világosan értelmezhessék a sertéshús termékek és a sertéstenyésztési anyagok naprakész információit. A P2P projekt célja, hogy a nyomon követési rendszerek
információinak
gyors
gyűjtését
segítő
különböző
metodológiákat
tanulmányozza és tesztelje azzal a céllal, hogy globális nyomon követhetőség elérhető legyen, és egységes módszert fejlesszen ki arra, hogy automatikusan gyűjtsön ki információkat a különböző vállalatoknál működő különböző nyomon követési rendszerekből. Ily módon mindegyik vállalat megválaszthatja a számára legmegfelelőbb nyomon követési rendszert, másrészről a fogyasztóknak, polgároknak és a hatóságoknak egységesített megoldás áll rendelkezésükre, hogy a termékek nyomon követési információinak részleteit interneten keresztül automatikusan lekérdezzék. Ebből adódóan a P2P projekt nem kutat új nyomon követési rendszereket, és nem kerül átfedésbe a már létező helyi és nemzeti szabványokkal, hanem az első lépést jelenti a nyomon követési rendszerek európai szintű automatikus lekérdezésének egységesítésére. A P2P projekt fő céljait a metodológia (Trace Methodology = Nyomon követési metodológia) és a szoftver architektúra kifejlesztése jelentik, amelyek az integrálási kulcsproblémák megoldásának alapjait képezik. Ez azt jelenti, hogy egy olyan megoldást kell kitalálni és kifejleszteni, amely egy adott agrár-élelmiszeripari értékláncba tartozó vállalatok különböző nyomon követési információinak gyors legyűjtését támogatja, és ezáltal a teljes értéklánc nyomon követhetőségének alapját képezi. A sertés értékláncra egy kísérleti rendszer kerül kifejlesztésre a projekt keretében. A P2P projekt fejlesztési eredményeinek ellenőrzésére, néhány jellemző gyakorlati tesztelésére és üzemi kísérletekre kerül sor a projektben részt vevő vállalatoknál. A projekt keretében a vállalatok számára oktatást is szerveznek, hogy az élelmiszer szektor vállalatainál
101
elősegítsék a projekt keretében kifejlesztett nyomon követési rendszerek és metodológiák előnyeinek tudatosítását. A projekt várható főbb eredményei összefoglalva a következők:
TRACE Methodology (Nyomon követési metodológia): olyan metodológia, amely elősegíti az információgyűjtést a vállalatoknál (különösen azt, hogy milyen információkat milyen módon gyűjtsenek);
Trace-XML protocol (Nyomon követési XML protokoll): az a minimális információállomány, amellyel minden egyes terméktétel nyomon követhető, és az ahhoz tartozó kommunikációs protokoll;
Trace-SW (Nyomon követési szoftver): a nyomon követésre vonatkozó dokumentumok és információk gyűjtését, archiválását és kezelését támogató szoftver;
Trace-Browser
(Nyomon
követési
tallózó):
információ-
és
kommunikációtechnikai eszköz, amellyel tallózzák a TRACE-XML protokoll szerinti nyomon követési információkat. Néhány évvel ezelőtt az egri Eszterházy Károly Főiskolán létrehozták az EGERFOOD Regionális Tudásközpontot, mely egy élelmiszer-biztonsági kutatással, nyomon követési rendszerek fejlesztésével foglalkozó centrum. Célja létrehozni a vizsgált élelmiszer termékpályák egységes, új szempontú, komplex nyomon követési modellrendszerének prototípusait. A multidiszciplináris megközelítés eredményeképpen feltárulhat az összes technológiai állomás és termelési lépcső minden egyes kockázati tényezője, és mód nyílik a kritikus technológiai eljárások fejlesztésére. A projekt keretein belül létrehoztak egy elektronikus nyomon követési rendszert, amely a központi adatbázisában tárolt információk alapján percek alatt megmutathatja a teljes termékláncot. A nyomon követési rendszer elsődleges haszna a kockázati faktorok csökkentése, a termék előállításával kapcsolatos rizikók minimalizálása a felelősség megjelölésével. A működő rendszer biztosítja, hogy egyértelműen azonosítható legyen az eljárás, mellyel a terméket előállították és az alap- és segédanyagok is végigkövethetőek a származástól kezdve a teljes gyártási ciklus minden lépésén át a vevőig történő átadásig. A nyilvánvalóan tiszta felelősségi helyzet segít azonosítani a veszélyek forrását (lehetővé téve ezzel annak megszüntetését), valamit lényegesen fegyelmezettebbé teszi a folyamat résztvevőinek munkáját, melynek eredménye a megbízhatóbb termék lesz. A nyomon követési rendszer elsődleges haszna a törvényi megfelelésen túl a biztonságosabb élelmiszerben nyilvánul 102
meg, mely üzletszerű magatartást feltételezve versenyelőnyt biztosít az adott szektorban. A rendszerintegráció végső célja egy olyan (al)rendszer kialakítása, mely nem szigetüzemben, hanem a vállalkozási rendszer részeként segíti a magasabb biztonságú élelmiszer előállítását (INTERNET 40). 6.4.
Vállalati információs rendszerek
A húsipari vállalkozásoknál alkalmazott információs rendszerek által támogatott nyomon követési megoldások vizsgálatát négy rendszeren keresztül szemléltetem. Ebből kettő nagyvállalati megoldás (a Fókusz és a CSB-System), egy a kisebb cégeknél általánosan alkalmazott rendszereket mutatja be (Kapos Ternero Kft.) és egy a teljes termékláncot lefedő rendszer. A bemutatott rendszereket üzemlátogatások során személyesen mértem fel, a cégek minőségügyi illetve informatikai szakemberei közreműködésével, mélyinterjúk készítésével.
6.4.1. A Fókusz rendszer A vizsgált Fókusz Integrált Vállalatirányítási Rendszer (melyet a Hajdú Bét Rt. számára készített az Informatikai Fejlesztő és Szolgáltató Kft) fejlesztése során preferált legfontosabb célkitűzések a következők voltak:
Az irányítás központosítása. A vállalat irányítása során felmerülő folyamatokat a számítógépes rendszeren keresztül a központban kezelhetik, beavatkozásokat hajthatnak végre és információkat hívhatnak le segítségével.
A teljes termelési vertikum lefedése. A rendszer kialakításánál figyelmet fordítottak, hogy a teljes vertikum minden egyes lépése le legyen fedve, ne legyenek lyukak a termelési láncban, melyeket más rendszerrel vagy papíralapon kellene feldolgozni.
HACCP,
ISO,
IFS,
BRC
rendszerek
támogatása.
Manapság
az
élelmiszeriparban követelmény egyes minőségirányítási rendszerek használata. A rendszer nemcsak a kötelező, hanem a jövőben bevezetésre kerülő minőségügyi szabványokat is támogatja.
Hatékonyság növelése. A letisztult vállalati struktúrának (hatás-, feladat- és felelősségkörök) és a pontos dokumentálásnak köszönhetően világos és átlátható lesz a cég gazdálkodása, így a problémák könnyen és gyorsan felfedezhetők és orvosolhatók.
103
Csökkenthető költségszint. A rendszer bevezetésével csökken a selejt és az alacsony minőségű termékek aránya, melyeket nem, vagy csak lényegesen alacsonyabb áron lehet értékesíteni a piacon, ezáltal nő a bevétel. Továbbá elkerülhetőek a minőséggel kapcsolatos kárigények és a hatósági ellenőrzés során felmerülő hiányosságok miatti bírságok költségei.
Kereskedelmi irányítottság. Egy rugalmas rendszer segítségével a vállalatok könnyen és gyorsan tudnak reagálni a piac és a kereskedelmi igények változásira, mely nyilvánvaló versenyelőnyt jelent számukra.
A termékpályán a rendszer a következő adatokat tartja számon:
Törzs-, tenyészállomány adatai
Tojás nyilvántartás
Keltetés Keltetési szerződés Keltetési fázisok adminisztrálása Kelés Élőállat nevelés (termeltetés) Integrációs szerződés Mozgások Utalványozás (takarmány, gyógyszer, kp.) Adatközlés (gyarapodás, elhullás, eloszlás) Hozamszámítás Számlázás Elszámolás
Vágásprogramozás Élőáru felkínálása vágásra Heti vágási program Beszállítás program Beszállítás Állomány minősítés
Egyéb eseménykezelés Tervezett integráció Szerződéskötés Utalványozás Különböző mozgások Számlázás Leadás(ok) (kimutatás, minősítő bizonylat, felvásárlási jegy, készletkezelés) 104
Elszámolás(ok) Zárás. A feldolgozási folyamat során több kritikus ponton történik minőség-ellenőrzés. A legfontosabb ilyen helyek a saját és a beszállítótól érkező alapanyag vizsgálata, a vásárolt és a feldolgozott termékek ellenőrzése, a késztermékek vizsgálata. Egy késztermék esetén egészen pontosan meg kell tudni határozni, hogy a termék milyen összetevőkkel rendelkezik, milyen gyártási és disztribúciós folyamatokon ment keresztül. Erre legtöbbször akkor van szükség, ha valamilyen hibát észlelünk a termék előállítása során, esetleg a végtermék minőségében. A rendszer egy hatlépcsős folyamatban oldja meg a termékek minőségromlás miatti visszakövetését (51. ábra):
Az összetevők meghatározása
Gyártás leállítása
Hibás összetevők zárolása
Gyártáskövetés a meghatározott összetevők szerint
Hibás termék követése
A termékkövetés által meghatározott vevők értesítése.
51. ábra: A FÓKUSZ rendszer visszakövetési lépései Saját forrás, 2005
105
6.4.2. A CSB-System A Gyulahús Rt. vállalatirányítási rendszere a CSB-System. A szoftver a németországi székhelyű CSB-SYSTEM AG által fejlesztett standard szoftver, mely a keverésorientált iparágak, köztük az élelmiszeripar speciális igényeinek kielégítésére lett fejlesztve. A CSB-System több mint 600 modullal rendelkezik, melyek ugyanazokat a bázisadatokat használják az árugazdálkodástól a minőségbiztosításon át az időgazdálkodásig. A rendszer lehetővé teszi az online adatfeldolgozást, így az adat a bevitel pillanatától kezdve redundancia nélkül rendelkezésre áll. Fontos, hogy az adatok a keletkezés helyén és időpontjában kerülnek a rendszerben rögzítésre, elkerülve ezzel az utólagos felvezetésből adódó problémákat. A bázisadatok szervezése kiemelkedő jelentőségű, ugyanis ezeken az elemeken keresztül valósítható meg az integrált adatfeldolgozás és a kommunikáció a különböző modulok között. A CSB-System integrációját biztosító elemek a következők:
Címek. A címtörzs tartalmazza azokat az információkat, amely a cím azonosításához, rendszerezéséhez, kiértékeléséhez szükséges. (vevők, szállítók, bankok, stb.)
Cikkek. A cikktörzsben kezelik az alapanyagokat, félkész és késztermékeket, szolgáltatásokat, melyek a termelő vagy kiszolgáló tevékenységben részt vesznek.
Feltételek. Az érték és áreltérítéseket kezelik feltételekként.
Eljárások. Az itt található programok bonyolítják a kommunikációt a CSBSystemen belül, illetve más rendszerek felé (EDI). A rendszer az UN/EDIFACT szabványt támogatja.
Ahhoz, hogy a cégen belül a nyomon követést biztosíthassuk, ellenőrzőpontok kialakítására van szükség. Az ellenőrzőpontokat úgy kell kialakítani, hogy az üzemen belüli valós anyagmozgásokat leképezzük, így az anyag és információáramlás összekapcsolható. A CSB-System szoftverében ezeket a pontokat költséghelyeknek nevezik. Azért választották ezt a megoldást, mert a számviteli elszámolásokat is ebből a törzsből képezik. A CSB-System nyomon követési rendszere úgy lett kialakítva, hogy az adott alapanyaghoz, vagy termékhez egy egyedi azonosítót rendelnek. Ez az azonosító igen sokféleképpen képezhető, praktikusan lehet a maximális eltarthatósági dátum, a gyártás dátuma, és a tételszám kombinációja. Miután ez rögzítve lett, a különböző költséghelyek közötti mozgásokat rögzítik és tárolják. 106
52. ábra: A kísérőadatok felvétele Forrás: INTERNET 10
Amikor a céghez megérkezik az áru, az bekerül az alapanyagraktárba. Ez rögzítésre kerül az „árubemenet” maszkon keresztül (52. ábra). A képen jól látható, hogy rögzítésre kerül a szállító neve, a szállítás ideje, a megrendelés száma, a szállítólevél száma. Itt kapja meg a tétel a nyomon követéshez szükséges tételszámot, ami tetszőleges módon képezhető. Ezen kívül a tételszám törzsben rögzítenek minden, az alapanyaggal érkező fontos információt. Erre azért van szükség, mert az áru nyomon követése a rendszerben ezek után a tételszámmal történik, így elvesznének ezek az információk, amelyek visszafelé, a szállító irányába biztosítják a nyomon követhetőséget. Ez a bevételezés történhet egy vonalkód leolvasásával, vagy akár RFID címkével is, de ebben az esetben meg kell egyezni minden beszállítóval egy közös szabvány használatában. Erre alkalmasak lehetnek az UCC/EAN szabványok. A minőségbiztosítás érdekében már ebben a szakaszban is lehetőség van a megfelelő vizsgálatok elvégzésére. A raktárkezelő program csak abban az esetben engedi beléptetni a raktárba a tételt, amennyiben az a kívánt vizsgálatokon átesett és megfelelő minőségűnek találták (53. ábra). A feladat könnyebb és gyorsabb elvégzésére a CSB-System szoftvere tartalmaz egy minőségirányítási és labor információs modult is (QLS/LIMS). Ez a modul a hozzá online kapcsolódó mérőeszközökkel akár automatikusan is képes elvégezni a mérést és kiértékelést, és a raktár számára az engedély kiadását, de ezen túlmenően még számos komplex feladat elvégzését segíti elő.
107
53. ábra: A továbbléptetés engedélyezése Forrás: INTERNET 10
Miután a raktárba bevételezték az alapanyagot, onnan legközelebb akkor fog kikerülni, ha gyártásba kerül. A CSB-System ERP rendszere a számítógéppel vezérelt gyártást is (CIM – Computer Integrated Manufacturing) támogatja. A vezetők által meghatározott legyártandó késztermék mennyisége után a program az előre rögzített receptura alapján gyártási megbízást generál. Ebben a fázisban lehetőség van az alapanyagok tételenkénti kiválasztására, hogy mely alapanyagok kerüljenek a késztermékbe. Miután a céljainknak leginkább megfelelő alapanyagokat kiválasztottuk, a gyártási megbízást a rendszer elküldi az alapanyag raktárnak, ahonnan azt kivételezik. Ezt az újabb árumozgást ismét fel kell rögzíteni a rendszerbe (54. ábra). Erre a célra a CSB-System egy raktármozgás maszkot használ.
54. ábra: A raktármozgások követése Forrás: INTERNET 10
108
A nyomon követés biztosítása érdekében az áruról minden rendelkezésre álló adatot, amely egyértelműen azonosítja, át kell adni a következő költséghelynek. Az ábrán látható, hogy ebben az esetben a raktárból az eltarthatóság szerint választottunk, és emellett az információ mellett átadásra kerül a tételszám is, mint a nyomon követés alapja. Ezen a ponton lehetőség van az UCC/EAN 128-as kódolás szerinti vonalkód címke nyomtatására. Ehhez a művelethez a CSB-System külön modult biztosít, amellyel összeállíthatjuk a vonalkódon szerepeltetni kívánt információkat. Ezek az információk lehetnek az eltarthatósági dátum, a tételszám, és például az anyag mennyisége. A gyártás folyamán az alapanyagok felhasználásra kerülnek, és egy új termék keletkezik. Ennek a terméknek is kell adni egy azonosítót, egy tételszámot, amivel tovább lehet követni a mozgását. Ez az azonosító praktikusan lehet a keverés száma, mivel a keverés információs rendszerben tételesen szerepel, mely alapanyagokból, milyen tételszámmal kerültek bele a késztermékbe. Természetesen a nyomon követés szintjétől függően egyéb megoldásokat is választhatunk. Amennyiben vonalkódos megoldást alkalmaztunk a gyártás folyamán, az egyes alapanyagok címkéjét leolvasva, automatikusan követhetjük, mely tételszámú termékek kerülnek ténylegesen bele az adott keverésbe. A CSB-System ezen túlmenően úgynevezett CSB Rack-eket biztosít, melyek lehetőséget adnak az üzemi adatok rögzítésére az adatkeletkezés helyén. Ezek a készülékek különböző mérő készülékekkel, mérleggel, vonalkód olvasóval, nyomtatóval ellátva elősegítik a minőségirányítás számára fontos információk rögzítésének automatizálását, és a gyártási folyamatok sebességét is megnövelik. Miután a termék legyártásra került bekerül a készáruraktárba. A raktármozgások rögzítése
hasonlóan
történik
az
alapanyagraktárnál
elmondottakhoz,
azzal
a
különbséggel, hogy innen a késztermék tételszámával folyik a termék nyomon követése. Az értékesítés innen a készáruraktárból történik. Az értékesítés folyamán minden egyes tételhez rögzítik, hogy mely kereskedőnek lett eladva a termék, melyik raktárból, milyen rendelési számon, és milyen dátummal. A visszakereshetőséget az biztosítja, hogy a rendszer tételszám szerint nyilván tartja az értékesített termékeket. Egy esetleges reklamáció alkalmával a CSB-System igen egyszerű visszakeresési lehetőséget biztosít az egyes termékekre. Elegendő megadni a vevő nevét és a szállítás dátumát, hogy az adott rendelési számot megállapíthassuk. Ezek után egyszerűen navigálhatunk a program segítségével előre- és hátrafelé mozogva a termék-előállítási és gyártási folyamatok
109
között. Így gyorsan és könnyen meghatározhatjuk az adott termék komponenseit és azok eredetét a beszállítókig visszamenően (INTERNET 10).
6.4.3. Kisvállalati rendszerek Kutató munkám során több vállalkozást is felkerestem és többnyire ugyanazokkal a megoldásokkal és problémákkal találkoztam, így a következőkben a hetesi Kapos Ternero Kft.-n keresztül szemléltetem a kisvállalati rendszereket. A kisvállalatok többsége rendelkezik a kötelező tanúsítványokon kívül is minőségirányítási rendszerrel. Természetesen ezek a cégek tőkehiány miatt nem engedhetik meg maguknak, hogy számos nagyvállalathoz hasonlóan szinte az összes minősítést megszerezzék, de vevőik (főleg a multinacionális kereskedelmi láncok) általában megkövetelik a számukra fontos kereskedelmi szabvány bevezetését. Ez Magyarországon többnyire az IFS rendszer. Az állategészségügyi és minőségellenőrzési vizsgálatok három irányból történnek:
Hatósági szinten a kötelező állatorvosi vizsgálatokon felül rendszeresen ellenőrzik az előállított kész és félkész termékeket. A laboratóriumi ellenőrzés után a minták kiértékelésének eredményeit az állategészségügyi monitoring rendszerbe rögzítik, az adatokat a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban tárolják, illetve a Hivatal az Európai Unió felé jelenti. A vizsgálat eredményéhez, adatokhoz a vállalkozások csak díj fizetése ellenében juthatnak.
A húsipari cégek termékeinek felvásárlói is megkövetelik a megfelelő biztonság és minőség garantálását. Ezt egyrészt azzal próbálják garantáltatni, hogy
kereskedelmi
szabványokat,
szabályozásokat
vezettetnek
be
beszállítóikkal, másrészt a termékek átvételekor is minőségi vizsgálatok történnek, melynek költségeit szintén a beszállítónak kell állnia.
Az önellenőrzés is fontos szerepet játszik a vállalkozások életében. Ha egy minőségügyi probléma kijut a gyár területéről a kereskedőig, vagy esetleg a fogyasztóig a termék eladhatatlanságán kívül is jelentős károkat okozhat (presztízsveszteség, bírságok költségei, stb.). Így a húsipari cégek külső laboratóriumok által rendszeres önellenőrzési vizsgálatnak vetik alá magukat, melyek éves szinten akár a tíz millió forintos nagyságrendet is elérik még a kisvállalkozásoknál is.
A törvények által előírt termék nyomon követést a kis cégeknél is meg kell valósítani. Azonban integrált, minden vállalati folyamatot lefedő rendszerek hiányában sok helyen 110
ez még papír alapú dokumentációt igényel. Az élő állomány beérkezésekor rögzítik a velük érkező formanyomtatványon található adatokat. Ezeket az információkat tárolják, sőt legtöbbször már a kisebb cégeknél is találkozunk valamilyen számítógépes készlet nyilvántartási rendszerrel, melyben nyilván lehet tartani a szállításokat, illetve ehhez addicionális információkat lehet rendelni. Általánosságban az egy beszállítótól érkező állomány lesz a nyomon követhetőségi mélység (szarvasmarhánál nyilvánvalóan ez nem megvalósítható, itt az ENAR szám lesz a nyomon követési egység), ehhez a mennyiséghez rendelnek egyedi belső azonosítót (vállalkozástól függően tételszámnak vagy cikkszámnak is nevezik). Ez a belső azonosítószám kíséri végig a félkész terméket a feldolgozási lánc során, leginkább egy címke vagy vonalkód formájában. A nyomon követhetőség megtartása érdekében a késztermékhez is hozzárendelik valamilyen formában ezt a számot, dokumentálják milyen feldolgozási folyamatokon esett át. A lánc további lépcsőin szereplő kereskedelmi cégek gyakran el is várják, hogy ezek az azonosítók a csomagoláson továbbra is végigkísérjék a terméket (55. ábra).
55. ábra: Belső tételszám, illetve ENAR szám feltüntetése a csomagoláson Saját forrás, 2009
Fejlődés tapasztalható azonban a vállalatok közötti kommunikáció terén. Több kereskedelmi lánc rendelései kezelését már webes felületű portálrendszerrel oldja meg. A beszállítóik e-mailben kapnak értesítést a megrendelésről, amit az Interneten keresztül kell visszaigazolni, illetve a bizonylatcsere is elektronikusan történik. Sajnálatos módon itt sem találkozunk még egységes rendszerekkel, ahány lánc annyiféle EDI szolgáltatás létezik. Összefoglalva elmondható, hogy a kisebb vállalkozások is próbálnak megfelelni az élelmiszerbiztonsági és visszakövethetőségi feladatoknak, azonban több területen kiszolgáltatottak
vásárlóiknak.
Egyrészt az 111
egyes
kereskedelmi
láncok
eltérő
minőségügyi rendszerek bevezetését várják el tőlük, másrészt a fentebb említett többszörös ellenőrzések rendkívüli mértékben növelik költségeiket.
6.4.4. Teljes láncot lefedő rendszerek A termékláncot részben vagy egészben lefedő nyomon követési rendszert érdemes olyan vállalatoknál is vizsgálni, ahol a folyamatok nagy részét maga a vállalatcsoport tevékenységi köre lefedi (56. ábra).
56. ábra: Élelmiszer-biztonság a teljes termékláncban Forrás: INTERNET 41 alapján saját szerkesztés
A teljes termékláncot lefedő megoldásokat a NAGISZ-HAGE cégcsoportnál vizsgáltam, melynek tevékenységi körei a takarmánykeverőtől az állattartáson át a kereskedelemig terjed. Jelenleg a NAGISZ-HAGE cégcsoport 11 sertéstelepén kb.11.000 db kocával folyik a tenyészsüldő és vágósertés előállítás. A tenyészsüldő előállító telepeken évente mintegy 6-8 ezer tenyészsüldő, míg az árutermelő telepeken közel 200 ezer hízósertés értékesítésére kerül sor az Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Szövetkezet közreműködésével. A HAGE Zrt. a hazai vevői és export igényeknek megfelelően 2000-ben megkezdte az ISO 9001:2001 minőségirányítási rendszerének kiépítését a vágósertés előállításának folyamatában. Ezzel egy időben elkészítette és megírta a vágósertés termelés GAP (jó termelési gyakorlat) kézikönyvét, valamint kialakította nyomon követési rendszerét. A NAGISZ-HAGE cégcsoport vezetése 2005ben úgy döntött, hogy a minőségirányítási rendszerét egységesíti. Ennek megfelelően 112
2005 júniusától a HAGE Zrt. Minőségirányítási csoportja vette át a NAGISZ Zrt. sertés, tyúk, pulyka ágazatának rendszerkarbantartását. 2006 februárjában már az egységesített – mindhárom állatfajra vonatkoztatott – ISO 9001 minőségirányítási rendszer lett tanúsíttatva. Az eddigi minőségirányítási rendszert a cégcsoport területén 2007-ben felváltotta a piaci igényeknek még jobban megfelelni képes, új ISO 22000:2005 Élelmiszer-biztonsági Irányítási Rendszer. A cégcsoport nemcsak az állattenyésztő ágazatára terjesztette ki az élelmiszer-biztonsági rendszerének tanúsítását, hanem az egész vertikumra (leányvállalataira), vagyis a NAGISZ Zrt. Takarmánykeverő üzemére, a Terményfeltáró Kft.-re és a Gyulai Húskombinát Zrt.-re is. A nyomon követhetőséget több informatikai rendszerrel is támogatják. A sertéstelepeken a tenyésztéssel kapcsolatos információk feldolgozására a speciálisan erre a célra kifejlesztett Röfi programot használják. Segítségével mindig pontos képet kaphatnak az aktuális állatlétszámokról. Az állományváltozások a rögzített bizonylatok alapján napra készen követhetők. A takarmány fogyasztás rögzítésével nemcsak a létszámváltozásokról, hanem a takarmány hasznosításról is pontos kimutatásokat lehet készíteni. A rendszerben a következő adatok kerülnek rögzítésre:
Korcsoportok (megkülönböztetett korú állatok)
Telepek
Mozgás jogcímek - állomány változás jogcímei
Partnerek - felvásárlók, tenyésztő
Állomány változások rögzítése
Összesített tápfelhasználás rögzítése
Rögzített bizonylatok megtekintése - törlése- módosítása
Kimutatások o Állomány változások o Havi összesített kimutatás létszámra illetve értékre vetítve o Növekedés mutatók: tápfelhasználás, súlygyarapodás...stb.
A klasszikus vállalatirányítási funkciók támogatására a BaaN IV rendszert használják. A BaaN napjaink egyik legismertebb integrált vállalatirányítási rendszert kínáló vállalata. Az összes vállalati funkcióra rendelkezik megoldással, melyek közül a cégcsoport a pénzügyi, számviteli, logisztikai, raktár-készlet és a gyártás-nevelés modult vezette be. Azonban a vállalat speciális igényeinek megfelelően nagyobb fejlesztésekre és testre 113
szabásokra volt szükség: például ahhoz, hogy az egyes állatokat a rendszerben alkalmazható termékként tudják kezelni meg kellett oldani a korosítás, illetve az elhullás kezelését a programon belül. Az ilyen jellegű testre szabások a tyúk és pulyka ágazatnál még komolyabb fejlesztést igényelnek. A vezetői és minőségügyi információk érdekében a NAGISZ-HAGE cégcsoport rendelkezik még egy külön és önállóan fejlesztett rendszerrel, amiben a másik két programcsomagból kapott információk alapján lehet vezetői jelentéseket készíteni. Mivel a cégcsoport 25 telephellyel és 260-270 felhasználói számítógéppel rendelkezik, a rendszerek közötti adatáramlás megvalósításához jelentős hálózatfejlesztésre volt szükség. A sok kisebb telephely WiFi kapcsolaton keresztül kommunikál a központban található szerverekkel. Ez alól négy telephely kivételt képez, melyek az Interneten keresztül csatlakoznak a központi szerverekhez. Mint a fenti példából látható a teljes termékláncot lefedő nagyvállalatok jelentős előnyben vannak nyomon követési szempontból, hiszen nem függenek a terméklánc többi szereplőjének információ szolgáltatásától, egységes minőségmenedzsment és informatikai rendszert tudnak kiépíteni, ezáltal a korábban említett problémák (információhiány, adatharmonizálás, stb.) jelentős része elkerülhető. 6.5.
Információs rendszerek alkalmazása a húsipari vállalkozásokban
A magyarországi húsipari vállalkozások körében végzett felmérésemből kiderült, hogy az integrált vállalatirányítási rendszereket igazából csak a nagyobb árbevétellel rendelkező cégek engedhetik meg maguknak. Ezek licensz és bevezetési költsége (infrastruktúra kialakítása, betanítás, testre szabás, stb.) legtöbbször eléri a több tíz millió forintos
nagyságrendet.
Nyilvánvalóan
ez
a
kisebb
cégeknek
gyakorlatilag
megfizethetetlen és beláthatatlanul hosszú megtérülési idővel járna. A felmérésem adataiból kiderül, hogy az összes húsipari vállalkozás közül mennyien használnak egyedi, illetve integrált rendszereket (57. ábra). Láthatjuk, hogy többségben vannak a részmodulokat használó, leginkább szigetmegoldásokat alkalmazó cégek. Ezért tartottam fontosnak a kisvállalkozások minőségmenedzsment, nyomon követési és informatikai rendszereinek feltérképezését.
114
37%
39%
Egyedi, különálló programok Integrált vállalatirányítási rendszer Nem rendelkezik informatikai rendszerekkel
24%
57. ábra: Informatikai rendszerek használata a magyarországi húsipari vállalkozások körében Saját forrás, 2009
Vizsgáltam, hogy Magyarországon árbevétel szerint hogyan változik az információs rendszerek használata a húsipari cégeknél (58. ábra). Az eredmények alapján a legkisebb árbevétellel rendelkező kategóriában használnak legkevésbé információs rendszereket, a cégek 63,6% egyáltalán nem is rendelkezik semmilyen rendszerrel. Az 1 milliárd forint árbevétel fölötti cégeknél ez a szám alig haladja meg a 10%-ot, itt már jelentős számban (a válaszadók fele) integrált vállalatirányítási rendszert használ. A többi csoportban vegyes eredmények születtek, de általánosságban megállapítható, hogy magasnak mondható a vállalatok különböző területein alkalmazott egyedi, szigetmegoldások alkalmazása. Ezeket leginkább a készletgazdálkodás és pénzügyi területeken használják. Az integrált vállalatirányítási rendszerek alkalmazásánál is igen változatos a kép. Leginkább a Microsoft Navision és a CSB rendszer előfordulása jellemző, néhányan saját fejlesztésű programot működtetnek, más rendszerből pedig egy-egy példával lehet találkozni. A hazai agrárgazdaságnak égetően szüksége lenne olyan innovációs folyamatokra, az azokat megalapozó, támogató innováció politikára, amelyek a legutóbbi években megtépázott versenypozícióját feljavítanák. A témakör ismételt elővételét az indokolja, hogy az EU-s időszámítás szerinti 2007–2013 közötti időszak fejlesztéspolitikája döntő lehet a nemzetek, nemzetközösségek közötti verseny hosszabb távú kimenetelét illetően (HUSTI, 2007).
115
Nem rendelkezik informatikai rendszerekkel
Integrált vállalatirányítási rendszer
10,7%
25,0% 46,7% 63,6%
Egyedi, különálló programok
58,6%
25,0%
50,0%
13,3% 0,0% 36,4%
Kevesebb mint 50 millió Ft
13,8% 50,0%
50 millió Ft és 100 millió Ft között
40,0%
100 millió Ft és 500 millió Ft között
27,6%
39,3%
500 millió Ft és 1 milliárd fölött 1 milliárd Ft
58. ábra: Információs rendszerek alkalmazása árbevétel szerint Saját forrás, 2009
Ez indokolta, hogy a felmérés során rákérdeztem, hogy a vállalkozások mennyit fordítanak százalékos arányban éves árbevételükből informatikai rendszerük fejlesztésére és karbantartására, valamint ha terveznek ilyen irányú beruházásokat, akkor ezek milyen nagyságúak lesznek. Az elemzést az SPSS program segítségével végeztem. Az első vizsgálatkor látszott, hogy a válaszadásoknál találkozhatunk kiugró esetekkel, ami szerint egyes cégek éves árbevételük 7-10%-át is hajlandóak informatikai rendszerükre illetve annak fejlesztésére költeni (számuk egyik kérdésnél sem volt jelentős). Nyilvánvalóan ezek annyira szélsőséges és nem életszerű esetek, hogy a végleges számok vizsgálatakor figyelmen kívül hagytam. Valószínűleg ezek a hibák a kérdőív hibás kitöltéséből, illetve a kérdés félreértelmezéséből adódtak. A táblázatból (4. táblázat) látszik, hogy az informatikai rendszerekre és ezek fenntartására fordított összeg az árbevétel 0,6%-a körül mozog és ha terveznek beruházásokat és fejlesztéseket ennek értéke valamivel kevesebb. Ez az arány rendkívül alacsonynak mondható, az ágazat versenyképességének érdekében mindenképpen növelni kellene az ilyen jellegű beruházásokat. 4. táblázat A jelenlegi, illetve a tervezett informatikai rendszerekre fordított összegek az árbevétel arányában
Átlag Medián Variancia Legkisebb érték Legnagyobb érték
Informatikai rendszerre és fenntartására fordított összeg az éves árbevétel arányában
Tervezett informatikai rendszerre illetve fejlesztésre szánt összeg az éves árbevétel arányában
0,63% 0,20% 0,74% 0,00% 3,00%
0,61% 0,10% 0,73% 0,00% 3,00%
Saját forrás, 2009
116
6.6.
Informatikai felkészültség és információs rendszer kiválasztás
Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a húsipar technológiai felkészültségről fontosnak tartottam általánosságban megvizsgálni az európai élelmiszeripar helyzetét az információ és kommunikáció technológiák (IKT) alkalmazásának szempontjából. Vizsgálataimat az e-Business W@tch adatbázisa alapján végeztem. A felmérést az Európai Bizottság és az Industry Directorate General indította 2002-ben. Céljuk az volt, hogy meghatározzák az Európai Unióhoz csatlakozott országok egyes ipari szektoraiban mennyire terjedtek el az elektronikus üzleti alkalmazások. A statisztikák interjúk, esettanulmányok és felmérések alapján készültek, melyek adatait az Uniós cégek
Előfordulás (%)
döntéshozói szolgáltatták. 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
88 64 38
4 Internet elérés
Szélessávú kapcsolat
Website
6
6
IKT kapcsolat IKT kapcsolat EDI‐alapú beszállítókkal vásárlókkal szabvány használat
59. ábra: Informatikai felkészültség az élelmiszeriparban Forrás: e-Business W@tch alapján saját szerkesztés
Az adatbázisra alapozott elemzési eredményekből tisztán látszik, hogy az élelmiszeripari vállalatok nagy része már rendelkezik Internet eléréssel, mely nagyobb részben szélessávú kapcsolat (59. ábra). Viszont a cégeknek csak alig 38%-a rendelkezik saját weboldallal és ennél is alacsonyabb az elektronikus kapcsolattartás aránya a beszállítókkal és a vársárlókkal egyaránt. Az alkalmazott információs rendszer tekintetében elmondhatjuk, hogy a vállalkozások majdnem háromnegyede használ valamilyen standard szoftver csomagot. Szintén magas a számviteli szoftverek, illetve a rendelések fogadására alkalmazott rendszerek száma, az arányuk 60% körül mozog. Azonban igen alacsony számban alkalmaznak CRM és integrált vállaltirányítási
117
rendszereket, valamint igen mérsékelt az IKT értékesítés kezdeményezésére használt szoftverek aránya a B2B és B2C piactereken (60. ábra).
18
Alkalmazás szolgáltatás igénybevétel
37
Testreszabott vállalat specifikus IT megoldás
73
Standard szoftver csomag használat
37
IKT megoldás vásárlók on‐line fizetésére
57
IKT megoldás rendelés fogadásra IKT értékesítés kezdeményezésre a B2B or B2C piactereken
5
CRM
5
SCM
12 58
Számviteli szoftver ERP
10 Előfordulás (%)
60. ábra: Szoftverek alkalmazásának aránya az élelmiszer szektorban Forrás: e-Business W@tch alapján saját szerkesztés
Egy integrált vállalati információs rendszer kiválasztása, bevezetése és működtetése számos nehézséggel és buktatóval jár. Az ERP bevezetési projektek mintegy 40%-a nem a tervek szerint valósul. A jelentős erőforrásokat igénylő rendszer kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. Különösen igaz ez az ágazatban működő vállalatok számára a specifikus igények teljesítése miatt is. Ebből a szempontból vizsgáltam meg a Technology Evaluation Center szolgáltatását, hogy milyen lehetőséget nyújt a vállalatok számára a megfelelő szoftver kiválasztásához. A Technology Evaluation Center – TEC (Technológia Értékelő Központ) 1993-ban alakult. Az első vállalkozások egyike volt, amely a web-technológiára alapozta kutatási tevékenységét. A TEC döntéstámogató rendszereket (DSS) nyújt a felhasználók számára a vállalat üzleti tevékenyégéhez legjobban illeszkedő szoftver termék objektív kiválasztásához. Néhány fontos terület, amelyen a fenti szolgáltatás elérhető:
Integrált vállalati információs rendszerek - Enterprise Resource Planning (ERP)
Ellátási lánc menedzsment - Supply Chain Management (SCM)
118
Ügyfélkapcsolat menedzsment - Customer Relationship Management (CRM)
Üzleti intelligencia – Business Intelligence (BI)
Pénzügyi szoftver – Financial Software
Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID)
Nyílt forráskódú rendszerek - Open Source Systems
A TEC megoldásaiban az összehasonlító riportok összeállításához egy úgynevezett eBestMatch™ értékelő rendszer kerül felhasználásra, amely a korreláció- és regressziós Bayes mintaegyezési technikákat alkalmazza, amely összehasonlítja a részletes felhasználói igényeket és prioritásokat a termékek részletes paramétereivel. A TECmódszer lehetővé teszi a döntéshozók számára az értékelési kockázatok csökkentését és olyan ajánlatot nyújt, amelyek összhangban vannak a felhasználói igényekkel és prioritásokkal. A TEC szolgáltatás segít kiválasztani a legjobb vállalati szoftver megoldásokat részrehajlás nélkül és költség-hatékonyan. A kiválasztást 3 lépésben segíti: 1. Üzleti igények specifikálása, 2. a specifikációnak megfelelő rendszerek megtekintése, 3. a kiválasztott rendszerek összehasonlító elemzése. Az üzleti igények definiálásához először a vállalat követelményinek megfelelő tudásbázis kiválasztását kell elvégezni (darabáru, ömlesztett áru, rendelésre történő gyártás stb.). Ez a gyártási/termelési rendszer típusának kiválasztását jelenti, majd 14 lépésben kell a szelekciós paraméterek közül a vállalathoz, illetve a vállalat igényeihez legjobban illeszkedőket kiválasztani. A rendszer szolgáltatásait kutatási témámhoz kapcsolódóan vizsgáltam. A paraméterek megadásával elsősorban a húsipari termelő KKV-k számára ajánlott ERP rendszereket vizsgáltam. A rendszer által nyújtott szelekciós szempontokat és a választási lehetőségek számát (amely diszkrét jellemző/érték vagy intervallum) az 5. táblázat mutatja. Ez például azt jelenti, hogy a rendszerben 37 iparág van definiálva, a felhasználók száma pedig 8 intervallumra van felosztva. A táblázat utolsó oszlopa az általam választott paraméter értékét mutatja.
119
5. táblázat A TEC szolgáltatásban nyújtott szelekciós szempontok és választási lehetőségek Sorsz.
Szelekciós szempont
Választási lehetőségek/ kategóriák száma
1. 2. 3. 4.
37 7 8 5
Élelmiszer, ital gyártás Kisebb, mint 5m $ 26-50 Testreszabás és bevezetés
7 3
1-50 Multinacionális
5
Egy telephelyes
8. 9. 10. 11. 12.
Iparág választás Éves árbevétel Felhasználók száma Igényelt szolgáltatások az implementáció során Összes alkalmazott létszáma A vállalat regionális, országos vagy multinacionális Hány telephelyen működik a vállalkozás Működési kategória Működési régió Felhasználói interfész nyelve Gyártás típusa Funkcionális követelmények
6 9 27 12 30
13. 14.
Implementáció tervezett időtartama Igényelt outsourcing tevékenység
4 7
Gyártó/Disztributor Európa - kelet, közép, dél Magyar, Angol Többösszetevős termék Készletkezelés, Termelés irányítás, Vásárlás, Minőségbiztosítás 2-6 hónap Testreszabás
5. 6. 7.
Választott paraméter
A specifikációnak a TEC adatbázisában lévő 42 rendszer közül a következő ERP rendszerek feleltek meg. Ezek listája, illetve tájékoztató leírása megtekinthető a második fázisban. Ennek képernyőképe az 3-as számú mellékletben látható.
SAP - mySAP ERP
Oracle - E-Business Suite
FactoryMaster - FactoryMaster
Microsoft - Dynamics AX
Lawson Software - Lawson M3 for Process Manufacturing
Innovative Solutions International - EnterVision EAS
Oracle - JD Edwards EnterpriseOne
CSB-SYSTEM International, Inc - CSB-System
Microsoft - Microsoft Dynamics NAV
QAD - QAD Enterprise Applications
IFS - IFS Applications.
120
A harmadik fázisban kerülhet sor a rendszerek összehasonlító értékelésére. Az értékelési lehetőségek az alábbiak:
Megfelelt Szállítók/Termékek kiválasztása
Igényelt modulok prioritásainak megadása
Összehasonlítás eredményei
What if elemzés (Prioritási paraméterek interaktív módosításával)
Rangsorolás
Grafikus megjelenítések (Termék összehasonlítás, Termék különbségek)
Riportok készítése.
A megfelelt rendszerek közül három széles körben alkalmazott rendszert választottam az összehasonlításra. Ezek a MS Dynamix, az IFS Applications és az SAP ERP megoldása. E választást, illetve a termék fontosabb információit megjelenítő oldalt az 4es számú melléklet mutatja.
61. ábra: AZ ERP rendszerek különbségei Forrás: INTERNET 43 A következő lehetőség az igényelt fő modulokra (funkcionális alrendszerek) vonatkozó vállalati prioritás megadása. A fő modulok: Pénzügy, Humán erőforrás; Termelésirányítás; Készletgazdálkodás; Minőségmenedzsment; Értékesítés; Termeléstechnológia. Az előző modulok mindegyikére külön-kölön beállítható prioritások, 121
választási lehetőségeink a következők: Kritikus - Kell hogy legyen - Nagyon fontos – Fontos - Jó, hogy van - Nem fontos - Nem szükséges. A fenti beállítási oldalt az 5-ös számú melléklet mutatja. A What-if elemzés során változtathatók a fő modulok prioritása és az aktuális prioritások szerinti értékelést a rendszer numerikusan és grafikusan is mutatja (6. sz. melléklet). A grafikus elemzésben a Termékek funkcionális összehasonlító ábrája, a termékek közötti különbségek megjelenítése (61. ábra) valamint érzékenységvizsgálat eredménye tekinthető meg. Sajnos Magyarországon a felhasználók számára ilyen független értékelő rendszerek nem állnak rendelkezésre. Az erp.lap.hu portál az élelmiszeriparra vonatkozóan tartalmaz néhány linket, azonban ez minimális információt nyújt a vállalatok számára. Kutatómunka keretében Rózsa Tünde (RÓZSA, 2008), és Szalay Zsigmond Gábor (SZALAY, 2009) foglalkozott ERP rendszerek kiválasztásával és értékelésével.
122
7. Országos és nemzetközi információs rendszerek a minőségbiztosításban 7.1.
Az élelmiszerlánc országos szabályozása
Az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért az élelmiszer előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozó - a fogyaszthatósági, illetve a minőség-megőrzési időtartam lejártáig – felelős, kivéve, ha a hibát az előállító által javasolt tárolási és raktározási feltételek be nem tartásával más okozta. Az élelmiszer-vállalkozás működését az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által jogszabályban,
meghatározottak
szerint
történt
nyilvántartásba
vételét
vagy
engedélyezését követően kezdheti meg. Az élelmiszer-előállítás folyamatának nyomon követhetősége és visszahívhatósága érdekében az élelmiszerlánc valamennyi szereplőjének, nyomon követhetőségi eljárást kell létrehoznia, és naprakész dokumentációs rendszert kell működtetnie az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamint az élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok tekintetében. A dokumentációs
rendszer
adatait
felhívásra
az
élelmiszerlánc-felügyeleti
szerv
rendelkezésére kell bocsátani. Az élelmiszer-vállalkozás az élelmiszer előállítását, valamint forgalomba hozatalát megelőzően részletes, írásos dokumentációt (így különösen gyártmánylapot, anyaghányad-nyilvántartást) köteles készíteni, majd vezetni. Az élelmiszerlánc hatósági felügyeletét az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv (MGSZH) látja el. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt működő központi hivatal, mely feladatait területi szervei útján látja el, és az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik. Legfontosabb feladatai:
Végzi az ellenőrzések során vett minták vizsgálati eredményeinek értékelését.
Laboratóriumokat működtet, illetve kijelöli a hatósági minták vizsgálatait végző állami laboratóriumokat.
Kidolgozza a területi éves ellenőrzési tervet, irányítja, szervezi és ellenőrzi annak végrehajtását.
Élelmiszer-fertőzés és - mérgezés, valamint zoonózis fellépése, illetve gyanúja esetén együttműködik az egészségügyi államigazgatási szervvel, erről nyilvántartást vezet.
123
Tájékoztatást ad a közvélemény részére az élelmiszerláncot érintő, országos vagy kiemelt jelentőségű ügyekről.
Kivizsgálja és felderíti az élelmiszer-mérgezéseket és - fertőzéseket, feltárja azok okait, nyilvántartja, összegzi és elemzi az eseményeket, és megteszi a szükséges intézkedéseket azok megelőzése érdekében, továbbá adatot szolgáltat az egészségügyi államigazgatási szerv részére.
Működteti az élelmiszerlánc-felügyeleti adatbázist.
Ellenőrzi a járványügyi, higiéniai, élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi előírások betartását, és a közreműködő személyekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági és higiénés előírások betartását.
Ellenőrzi az élelmiszer-vállalkozásoknál bevezetett GAP, a nyomon követési, az élelmiszer-visszahívási és HACCP rendszereket.
Az élelmiszerekkel kapcsolatos élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi hatósági feladatokat az egészségügyi államigazgatási szerv (ÁNTSZ) végzi. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat regionális, illetve kistérségi intézetei ellenőrzik
a
vendéglátóhelyeken
az
ételkészítésre,
ételtárolásra,
ételkezelésre,
ételkiszolgálásra, és a személyzetre vonatkozó közegészségügyi előírások betartását, valamint a táplálkozástudományi szempontok érvényre juttatását. Vizsgálja az élelmiszer-eredetű megbetegedéseket járványügyi szempontból, valamint az élelmiszereredetű megbetegedéseket a háztartásokban is, (az élelmiszer-biztonsági szervet egyidejűleg értesíti); és táplálkozás-egészségügyi vizsgálatokat végez (INTERNET 37).
124
7.2.
Informatikai rendszerek Magyarországon az állattenyésztés területén
Magyarországon több országos nyilvántartási rendszert is találunk, melyek különböző területeken próbálják összefogni a jogszabályokban megkövetelt nyilvántartásokat. Az élőállatokra vonatkozó nyilvántartásokat és ezek kapcsolatrendszerét az 62. ábrán láthatjuk.
62. ábra: Országos egyednyilvántartási adatbázisok és kapcsolatrendszerük Forrás: MgSzH
A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központjában állattenyésztési területen a következő informatikai rendszerekkel találkozhatunk:
Tenyészet Információs Rendszer (TIR) – minden ENAR rendszer alapja, a tenyészetek, tartási helyek és állattartó gazdák adatbázisa. A TIR elsődleges feladata, hogy a Szarvasmarha ENAR, a sertés ENAR, a juh/kecske ENAR, a Baromfi Információs Rendszer, az állategészségügyi, a tenyésztési, és a támogatási információs rendszerek számára szolgáltassa a tartási helyek és a tenyészetek, valamint a támogatási rendszerektől eltekintve, a felelős tartóik adatait is.
Szarvasmarha Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR). 125
Szarvasmarha Információs Rendszer (SZIR) az ENAR alapjaira építve.
Sertés ENAR.
Juh és kecske ENAR.
Ló nyilvántartási és tenyésztési rendszer.
Országos Vágott‐test Minősítő Rendszer (OVMR).
Baromfi Információs Rendszer (BIR).
Az állategészségügy területén működik az Országos Állategészségügyi Információs Rendszer (OÁIR), mely a következő alrendszerekből áll:
Szállítási Alrendszer
Takarmány-ellenőrzési Alrendszer
Járványügyi Alrendszer
Állatvédelmi Alrendszer
Állatgyógyászati szerek Alrendszer
Élelmiszer minőség-ellenőrzési Alrendszer
Élelmiszer-higiéniai Alrendszer
Labor Alrendszer
ÁSZIR
Ezek a rendszerek többnyire különállóan működnek és régebbi fejlesztésűek. Azonban feladataikat megfelelő színvonalon képesek ellátni. Folyamatosan történik a rendszerek interoperabilitásának biztosítása, a rendszerek integrálása és technikai, technológiai fejlesztése. A dolgozat szempontjából lényeges az Élelmiszer-higiéniai Alrendszer és az Élelmiszer minőség-ellenőrzési Alrendszer vizsgálata. A két alrendszer a következő lehetőségeket tartalmazza. Engedélyezési eljárások támogatása:
Tervek véleményezése,
minősítő bizonyítványok kiadása, nyilvántartása,
üzem engedélyek kiadása, módosítása, nyilvántartása.
Vizsgálatok, ellenőrzések tervezése:
Tervek elkészítése, nyilvántartása.
Vizsgálati tevékenységek nyilvántartása:
Mintavételek nyilvántartása (célja, mennyisége, ...),
vizsgálati eredmények nyilvántartása,
vizsgálati jegyzőkönyvek elkészítése, adatainak nyilvántartása, 126
számlák elkészítése,
határozatok elkészítése, adatainak nyilvántartása,
jelentések elkészítése (FM, EK).
Törzsadatok, kódszótárak karbantartása:
Termékek,
gyártók,
gyártmánylapok,
élelmiszerkönyv,
vizsgálatok díjszabása,
nemzetközi előírások.
A rendszert a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz tartozó Élelmiszerláncbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságok üzemeltetik. E hatóság feladata az ellenőrzések eredményeinek rögzítése is. A vizsgált vállalkozásokat vagy fogyasztói bejelentések vagy kockázatelemzés alapján választják ki, de maga a rendszer is képes erre javaslatokat tenni. Véleményem szerint hasznos lenne az itt említett rendszereket (vagy a rögzített adatok nyilvánosságot érintő részét) publikussá tenni és átjárhatóságukat megvalósítani. Indokolt lenne az Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszeréhez hasonló, online elérhető és lekérdezéseket támogató portál létrehozása. Ennek segítségével bármely érintett gyorsan és rugalmasan hozzájuthatna a számára releváns információhoz. Az élelmiszer illetve a takarmányok szennyeződésével és az élelmiszer-hamisításokkal kapcsolatos hatósági eljárások nyilvánosságra hozatalát egyébként az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény is előírja. 7.3.
Az ENAR rendszer
A hazai állattartó gazdák, tenyésztők, az ágazat fejlesztésében és működtetésében érintett szakemberek alapvetően érdekeltek abban, hogy az általuk tenyésztett vágóállatból előállított feldolgozott termék jó minőségű, így a világpiacon versenyképes legyen. Ennek fenntartása azonban különböző állati termékek termelésében éppen úgy, mint a piacra juttatásuk gyakorlatában az eddigieknél magasabb szintű igények kielégítését teszik szükségessé. Az állandóan változó elvárások és a szigorodó követelmények napjainkban olyan kihívásokat jelentenek, amelyeknek csak akkor lehet megfelelni, ha a termékpálya valamennyi érintett területéről a legszélesebb körű információ áll a 127
rendelkezésre. Ehhez feltétlenül szükséges a jól működő informatikai rendszer. Egy ilyen kiépítésének és működtetésének alapja, hogy az állatállomány minden egyedét országosan egységes elvek és módszerek szerint megjelöljék, azokat az állat tartójával és a tartási helyekkel együtt egy központi adatbázisban nyilvántartsák, és a változásokat nyomon kövessék. Ezen feladatok megoldására hozták létre az ENAR-t (Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer) (BÍRÓ – ZSILINSZKY, 1996). Az ENAR az ágazatot igen sokrétűen képes szolgálni. Így lehetővé teszi:
Az állategészségügy terültén
az egyed- és állományszintű állategészségügyi adatok kezelését;
a mentesítési, ill. betegség felszámolási programok számítógépes támogatását;
az ellenőrző vizsgálatok nyilvántartását;
a járványügyi nyomozást;
az országba illegálisan bekerülő szarvasmarhák felderítését, kiszűrését;
az élő szarvasmarhák és az állati termékek nemzetközi forgalmának bizonylatolását és ellenőrzését.
A tenyésztésszervezés területén
A termékenyítési és embrió-átültetési adatok nyilvántartását;
A törzskönyvezési feladatok ellátását, a törzskönyvi bizonyítványok és származási igazolások elkészítését;
A termelésellenőrzési munka elvégzését;
A tenyészérték-becslést;
A származásellenőrzés elvégzését.
A kereskedelem területén
A vágó-, a tenyészállat és szaporítóanyag kereskedelem nyomon követését;
A vágóhídi feldolgozás területén
Az élőállat-exportok és az importok egyedszintű nyilvántartását; Az EUROP rendszerű objektív vágóhídi minősítést és elszámolást;
A közigazgatás területén
Az információk statisztikai elemzését;
Az országos szarvasmarha létszám elszámolását;
128
Az agrárpiaci rendtartás a terméktanácsi munka információkkal történő kiszolgálását;
Az állami pénzalapok felhasználásának és elszámolásának ellenőrzését;
Az állatlopás elleni védekezést stb.
A nemzetközi kapcsolatok területén
A nemzetközi adatkommunikációt, internet hálózatban való közreműködést stb. (BÖŐ, 2000)
Országos szintű, integrált rendszer csak akkor lehet eredményesen működőképes, ha az üzemeltetők, illetve a közvetlen felhasználók jól meghatározott szervezeti keretben és megfelelő kötelezettségvállalás mellett gondoskodnak annak fenntartásáról (63. ábra).
63. ábra: Az ENAR-ban közreműködő szervezetek és kapcsolati rendszerük Forrás: (BÍRÓ – ZSILINSZKY, 1996)
A közreműködő szervezetek tevékenységük szerint két csoportba sorolhatóak:
Az első csoportot - a rendszeren belül működő szervezetek – az állattartók, a tenyésztők, az állategészségügyi és tenyésztő szervezetek alkotják. Ehhez csatlakozik a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, amely tenyésztési hatóságként működteti a rendszer központi adatbázisát.
129
A második csoportot az úgynevezett rendszeren kívüli szervezetek alkotják, amelyek a központi adatbázisból alkalomszerűen igényelnek, de vissza is juttatnak bizonyos adatokat további tárolás, vagy feldolgozás céljából. Ilyen szervezetek a terméktanácsok, az Agrárrendtartási Hivatal, a tejipar, a vágóhidak, az oktatási és kutatási intézmények, esetlegesen az önkormányzatok. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, mint a termék-előállításáért is országosan felelős főhatóságot az adatbázisnak el kell látnia a döntések meghozatalához szükséges információkkal (BÍRÓ – ZSILINSZKY, 1996).
A modern kor kihívásainak megfelelően, már az Interneten és SMS-ben is lehetséges adatok lekérdezése. A fülszám alapján például a www.enar.hu oldalon lényeges információkat lehet lekérdezni (64. ábra).
64. ábra: Adatok lekérdezése az ENAR-ból Forrás: INTERNET 18
7.4.
Információs rendszerek az Európai Unióban
7.4.1. Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszere Az Európai Bizottság (az EU kormánya) főigazgatóságokat (minisztériumokat) működtet, ezek egyike az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO). Új feladatként néhány éve megszervezték az Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszerét (RASFF), melybe a csatlakozást követően azonnal Magyarország is bekapcsolódott. A létrehozását a 178/2002/EK rendelet írta elő. A tagállamok bejelentései alapján a RASFF azonnal eldönti, hogy a kifogásolt esemény vagy áru pusztán információs értékkel bír, vagy riasztani kell miatta az intézkedésre jogosult hatóságokat. Közel egyforma arányban vannak a kémiai és a mikrobiológiai szennyezettségre utaló riasztások, míg a toxinok és más mérgező anyagok kisebb számban kerültek regisztrálásra. A legtöbb riasztás az állati húsok és húskészítmények, a 130
baromfitermékek fertőzöttségével kapcsolatos, de jelentős számú riasztás foglalkozik a halaknak és a tenger gyümölcseinek szennyezettségével is. Érdekes, hogy viszonylag sok bejelentés érkezik a fűszerek, növényi kivonatok, élvezeti cikkek hamisítása kapcsán veszélyes (rákkeltő) anyagok felhasználásáról. A RASFF minden esetben közli a gyanúsított vállalat nevét és többnyire a telephelyét, így a MEBiH (Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal) által vett riasztás továbbításakor az illetékes magyar hatóságok azonnal megtalálják az elkövetőket. A megtett intézkedésekről a brüsszeli RASFF központot haladéktalanul értesíteni kell, aki ennek elfogadása esetén pótlólagos (Addendum) értesítést küld az ügy lezárásáról. Az EU ellenőrzési rendszerében különleges hangsúlyt kapnak az utóellenőrzések, amikor félév elteltével megismétlik az információ-kérést és összevetik a kapott jelentést az előzővel, az előrehaladás (progresszió)
bizonyítását
igényelve.
A
RASFF
intézményhálózatába
történt
bekapcsolódás jelentős tanulsággal járt, figyelmeztetéseket kellett küldeni a kevésbé tájékozott vállalkozók számára és tájékoztatni kell az Unió ügyeit még alig ismerő hatóságokat. A riasztásokat a határállomásokon lévő növény-egészségügyi és állategészségügyi állomások is megkapják, a szállítmányokból mintát vesznek és bevizsgáltatják a leginkább előforduló szennyezésekre. A vám- és pénzügyőrség (VPOP) is tájékoztatást kap az aktuális eseményekről, így a határállomásokon lévő élelmiszerbiztonsági szakembereket azonnal értesíteni tudja gyanús szállítmányok érkezéséről (65. ábra) (INTERNET 25).
65. ábra: Információ áramlás az Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszerében Forrás: INTERNET 38 alapján saját szerkesztés
131
A Magyar Köztársaság Kormánya a 333/2004. (XII.11.) Kormány rendelettel módosított 66/2003. (V.15.) Kormányrendeletével létrehozta a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatalt (MÉBiH) és a jogszabály 5.§ d. pontja szerint az Európai Unió gyorsvészjelző hálózatában egyedüli kapcsolattartó pontként a Hivatalt jelölte ki. A RASFF-ba beérkező bejelentések, az élelmiszer-biztonsági kockázat mértéke alapján több kategóriába sorolhatók.
Riasztási értesítés (Alert notification): a kifogásolt élelmiszer/takarmány már a piacon van, ezért azonnali intézkedés válik szükségessé. Célja, hogy minden információ a hálózat tagjainak rendelkezésre álljon, hogy megállapítsák a piacukon megjelent-e már az említett termék. Ezt annak érdekében teszik, hogy a hálózat tagjai az érintett hatóságokkal együtt a szükséges intézkedéseket (áru visszahívása stb.) meg tudják tenni.
Tájékoztató értesítés (Information notification): A kockázatot bejelentő tagállam már azonosította az érintett élelmiszereket vagy takarmányokat. A tájékoztatásokkal kapcsolatban más tagállamoknak nem szükséges azonnali intézkedéseket tenniük, mivel a termék még nem érte el a piacukat. Legtöbbször az Európai Unió határain visszautasított harmadik országból származó szállítmányokat érinti.
Hír (News): A hírek olyan értesítések, melyek nem tartoznak sem a vészjelzés, sem a közlés kategóriába, de élelmiszer- illetve takarmány-biztonságra vonatkozó információt hordoznak.
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, mint a magyarországi kapcsolattartó pont a RASFF rendszer honlapján minden héten közli a RASFF rendszer heti összefoglalóját a kiadott riasztási és tájékoztató értesítésekről. Bár a RASFF rendszer kötelező használata a tagországok számára új keletűnek nevezhető, az adatbázis és a szolgáltatás 1979 óta, már harminc éve működik. A kezdeti szakaszban még csak telefonon történtek bejelentések, azonban később már telexen és faxon is lehetett információt közölni. Az igazi ugrás az online elektronikus rendszer bevezetésével következett be. A megalakulás óta fokozatosan növekszik az események száma, 2008-ban már 7000 rekordot rögzítettek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az élelmiszerek kevésbé lennének biztonságosak, hanem a rendszert egyre több ország
132
használja a különböző élelmiszer-biztonsági incidensek kezelésére. Hátránya, hogy csak azok a problémákat kerülnek lejelentésre, melyek az EU tagországok határait valamilyen formában átlépik, szükséges lenne nemzeti szinten is hasonló publikus rendszerek alkalmazása. Az 66. ábrán a RASFF adatbázis táblái láthatóak.
66. ábra: A RASFF adatbázis felépítése Saját szerkesztés, 2009
7.4.2. Magyarországra vonatkozó bejelentések vizsgálata A magyarországi húsipari termékek élelmiszer-biztonsági kockázatainak felméréséhez a RASFF online kereső adatbázisát használtam (INTERNET 39). A portálon öt szűrési feltételnek megfelelően lehet keresni: bejelentés adatai, dátum, bejelentő ország, riasztás típusa, termékek. Vizsgálatomban külön foglalkoztam a Magyarországon észlelt esetekkel és a Magyarországról származó termékekkel.
133
Riasztás
Tájékoztatás
50 40 30
29
18
20 10 0
13
3 1
10 2 1
15
19
1
1
13 2
Összes Húsipari Összes Húsipari Összes Húsipari Összes Húsipari termék termékek termék termékek termék termékek termék termékek 2005 2005 2006 2006 2007 2007 2008 2008
67. ábra: A Magyarországon észlelt riasztások és tájékoztatások száma Forrás: INTERNET 39 alapján saját szerkesztés
A Magyarországon észlelt esetekről megállapítható, hogy a riasztások és tájékoztatók száma 2005-től folyamatosan csökken. A húsipari termékekkel kapcsolatos bejelentések száma ugyanezt a tendenciát mutatja, minden évben alacsonynak mondható (67. ábra). Riasztás
Tájékoztatás
25 20 15 10 5
7
3 14
13
4
1 9
13
0 Összes Húsipari termék termékek 2005 2005
2 4
Összes Húsipari termék termékek 2006 2006
13 2 2 Összes Húsipari termék termékek 2007 2007
9
3 1
Összes Húsipari termék termékek 2008 2008
68. ábra: Riasztások és tájékoztatások magyar termékekről Forrás: INTERNET 39 alapján saját szerkesztés
A magyar termékekről bejelentett események száma nagyjából állandónak mondható, ezen belül a húsipari termékek száma is (68. ábra). Egyetlen kiugró eset 2005-ben volt, ekkor a Magyarországról származó termékekkel kapcsolatos jelentések majdnem 60%-a származott a húsiparból. További vizsgálat után kiderült, hogy a tíz esetből 8 baromfi
134
ipari termékkel kapcsolatos, ezek a termékek szalmonella fertőzöttek voltak és 90%-ban Olaszországból jelentették őket.
69. ábra: A húsipari termékekkel kapcsolatos észlelések aránya Forrás: INTERNET 39 alapján saját szerkesztés
A továbbiakban vizsgáltam a húsipari termékeknél előforduló észlelések arányát az összes élelmiszeripari termék viszonylatában (69.ábra). Az eredményekről elmondható, hogy a Magyarországon felderített esetek száma megfelel az Uniós átlagnak, több esetben még az alatt is marad. Azonban a Magyarországon előállított termékek esetében ez a szám minden esetben többszöröse az átlagnak. Ez a 2005-ös évben a már említett baromfi termékeknél előforduló kiugró fertőzési számnak tulajdonítható. A többi vizsgált évben is magasnak tekinthető ez a szám, azonban egyik évben sem emelkedik a bejelentések száma hat eset fölé, valamint a jelentések száma csökkenő tendenciát mutat, ezért nem tekinthetjük komoly problémáknak.
135
8. Új és újszerű eredmények Kutató munkámban a húsipari termékpályák biztonságát és nyomon követését támogató informatikai lehetőségek, alkalmazásuk technológiai, szervezeti, gazdasági tényezőinek feltárása volt az alapvető célkitűzés. Feltérképeztem az ellátási lánc különböző szintjein rendelkezésre álló megoldásokat és az alkalmazásukat befolyásoló tényezőket. Kutatási eredményeim szerint a korszerű minőségirányítási és informatikai megoldásokkal jelentősen lehetne növelni a húsipari termékpálya minden szereplőjénél az élelmiszer-biztonság és az információ ellátottság szintjét. Ezt igazolják kutatási eredményeim, melyek közül a következő fontosabb eredményeimet, megállapításaimat emelem ki: 1) Kifejlesztettem az „Informatikai rendszerek és eszközök a húsipari termékpályák minőség biztosításában” kutatási portált. A portál megvalósítását az indokolta, hogy a húsipari terméklánc minőségmenedzsmentjének és informatikai hátterének átfogó vizsgálatára hasonló kezdeményezéssel nem találkoztam. A portál kiépítésével a következő eredményeket értem el:
Olyan szakmai ismeretanyag került publikálásra, mely húsipari terméklánccal kapcsolatban nem, vagy csak hiányosan elérhető el. A portál az azonosítási technológiákkal, a szabványokkal, a témakörrel foglalkozó kiadványokkal és szervezetekkel kapcsolatos ismereteket szolgáltat.
A portálon kialakított online kérdőíves felmérési rendszer a kutatásaimat támogatta, melynek eredményeit a portál segítségével publikáltam.
A portál további kutatások végzésére is alkalmas, fejleszthető, lehetőség van újabb szakmai anyagok publikálására, amely széles körben felhasználható a vállalkozásokban és oktatásban. 2) Megvizsgáltam, hogy a magyarországi húsipari vállalkozások mely rendszereket alkalmazzák a termékpálya egyes lépcsőin. Ezek alapján megállapítottam, hogy a minőségmenedzsment rendszerek alkalmazása nem mutat nagy ingadozást az egyes területeken, ez alól kivételt képez az ISO, a GXP és a kereskedelemben használatos rendszerek használata, mely a termék feldolgozottság szintjétől függően változik. Továbbá összegyűjtöttem és elemeztem a külföldi online elérhető mikrobiológiai adatbázisokat és modelleket, valamint a minőségügyi rendszereket támogató szoftveres megoldásokat, melyek sajnálatos módon hiányoznak a magyar ágazatban. 3) Felmérésem alapján megállapítottam, hogy a vonalkódos technika jelenleg egyeduralkodó az ágazatban, bár a modern megoldások számos előnyt nyújtanak, rentábilis alkalmazásuk jelenleg még nehezen megoldható. A 136
portálon publikált eredményeim megfelelő alapot biztosítanak a terméklánc szereplőinek a számukra megfelelő technológia megismeréséhez, kiválasztásához. Az azonosítási technológiák elterjedésével kapcsolatban az alábbi következtetéseket vontam le:
A magyarországi vállalkozások leggyakrabban valamilyen gyári- vagy tételszámot, illetve vonalkódot használnak.
Az új technológiák (RFID, DNS) alkalmazásának gátat szab a teljes infrastruktúra kiépítéséhez szükséges magas költségszint.
A technikáknak az elterjedése nagyban függ a szabványok egységesítésétől, mely lehetőséget adna a teljes termékláncon átívelő interoperábilitásnak. 4) Az felmérésem eredményei megmutatják, hogy a visszakövethetőségi láncban a legnagyobb szakadás a takarmányok követhetőségénél van, a megkérdezett vállalkozások 29%-a semmilyen információval nem rendelkezik az élőállatok takarmányozásáról. A többi összetevő esetében hozzávetőleg azonos információ ellátottságról beszélhetünk, azonban fontosnak tartom a jelenlegi szintek növelését, hiszen hatékony termékvisszahívás, csak akkor létezhet, ha a terméklánc minden szereplője tisztában van készítményei összetevőinek származásával. Az élelmiszer feldolgozás három lépcsős modelljéből megállapítottam, hogy meglehetősen komplex a nyomon követhetőség gazdaságosságának meghatározása a terméklánc egyes lépcsőin, valamint hogy a totális és globális nyomon követhetőség nem, vagy csak tökéletesen optimális körülmények esetén valósítható meg. 5) Vizsgálataimból megállapítható, hogy a cégek igyekeznek megfelelni az elvárásoknak, de sokszor teljesen eltérő szemlélettel, vásárlóiktól függően akár többféle piaci szempontot is kiszolgálva alkalmaznak különböző megoldásokat. Az élelmiszeriparban felmerülő speciális igényeket igazából teljes körűen csak egy integrált ERP rendszerrel lehet megvalósítani, hiszen fontos, hogy a teljes vertikum minden egyes lépése le legyen fedve, ne legyek lyukak a termelési láncban. Felmérésemből megállapítottam, hogy a vállalkozások kevesebb mint 1%-ot fordítanak bevételükből informatikai beruházásokra (a teljes élelmiszer ágazat átlaga van), amely nagyon kevés a fejlesztések és korszerűsítések megvalósítására. Éppen ezért a vállalkozásoknál gyakoriak a szigetmegoldások, alacsony az új technológiák használatának aránya. 6) Az ágazati irányításban több információs rendszer szolgálja a hatósági ellenőrzést, minőségbiztosítási feladatokat. Ezen rendszereket a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalnál, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban, a vállalatoknál és a felügyeleteknél tanulmányoztam. A rendszerekkel kapcsolatos megállapításaim a következők. Az egyes ágazati rendszerek különállóan működnek és régebbi 137
fejlesztésűek. A szükséges feladatok ellátását megfelelő színvonalon biztosítják, azonban mind szakmai, mind szervezeti átalakítások miatt szükséges a rendszerek interoperabilitásának biztosítása, a rendszerek integrálása és technikai, technológiai fejlesztése. Továbbá fontos lenne az adatok szélesebb körét publikussá tenni az ágazatban működő vállalkozások és felhasználók számára.
138
Összefoglalás A dolgozatom hét fejezetben tárgyalja a húsipari termékpályák minőségbiztosításának informatikai lehetőségeit. Az utóbbi évek élelmiszerek biztonságával kapcsolatos problémái megrendítették a fogyasztók bizalmát a boltokban kapható élelmiszerek iránt. Az első bevezető fejezetben feltártam az említett problémák lehetséges okait, melyek indokolják témaválasztásomat és annak aktualitását. Ezután ismertettem a kutatással kapcsolatos hipotéziseimet és részleteztem a célkitűzéseket, melyek meghatározták a kutatás irányát. A kutatási módszertan meghatározásánál megállapítottam, hogy kérdéskör vizsgálata során elsősorban szekunder jellegű kutatást lehet végezni. Azonban az esettanulmányok készítéséhez nélkülözhetetlenek voltak az alapos szakmai interjúk és konzultációk, így a kvantitatív kutatás mellett az információk jelentőségét primer jellegű, kvalitatív kutatási rész is biztosítani hivatott. A kutatásaim keretében készítettem egy kutatási portált, melynek feladata a húsipari vállalkozások körében alkalmazott, illetve tervezett korszerű minőségirányítási és nyomon követési rendszerekhez kapcsolódó tudásbázis publikálása. A második fejezetben ismertettem a portál felépítését, céljait és a látogatottsági statisztikákat, mely indokolja jelentőségét. A következő fejezetben az élelmiszer-biztonsági és minőségügyi rendszerek témakörével foglalkoztam. Fontosnak tartottam megismerni napjaink meghatározó élelmiszeripari minőségmenedzsment rendszereit, ezért bemutattam a kötelezően alkalmazandó minőségbiztosítási és nyomon követési rendszereket, az önkéntesen választható rendszereket és a kereskedelem által létrehozott szabályozásokat. A negyedik fejezetben az azonosítási technológiák vizsgálatával foglalkoztam. Ahhoz, hogy a nyomon követés a termelőtől a fogyasztóig hatékonyan működjön, minden egyes közbenső lépés során a termékhez tartozó információkat módosítás nélkül tovább kell adni, más kapcsolódó kiegészítő információkkal együtt. A technika rohamos fejlődésével számos új és innovatív módszert dolgoztak ki ennek megoldására. Elsőként bemutattam a napjainkban már általánosan elfogadott lineáris vonalkód rendszereket, majd az újfajta megoldásokat tanulmányoztam. Manapság egyre többet találkozni, kétdimenziós, többsoros, mátrix vagy összetett adathordozókkal, melyek a lineáris vonalkódokat helyettesítő információkat tartalmaznak. Ezek a kódrendszerek lényegesen több információt képesek ugyanakkora helyen tárolni, vagy ugyanazt az információt kisebb felületen képesek hordozni, így képesek megoldani azokat a feladatokat melyek igen 139
nehezek, vagy lehetetlenek lennének lineáris vonalkód segítségével. A minden igényt kielégítő azonosíthatóságra azonban a hagyományos vonalkódos rendszerek már nem mindig elegendőek. A vonalkódok felváltására a rádió frekvenciás azonosító rendszerek (RFID) kínálják az egyik megoldást, ezért fontosnak tartottam feltárni a technológiában rejlő lehetőségeket, alkalmazási területeit. Végül tanulmányoztam az egyed szintű azonosítás lehetőségeit, hiszen azok a húsipari nyomon követési rendszerek, melyek nem egyed szinten, hanem valamilyen csoportokba sorolva azonosítják az állatokat meglehetősen pontatlanok. Éppen ezért egyre gyakrabban használják a biológia azonosítókat. A témakör célja, hogy az eredmények felhasználásával egy a jövőre mutató a
termékpályán
alkalmazható
ajánlási
rendszer
dolgozzak
ki
az
azonosítási
technológiákat illetően. Ezek után részletesen foglalkoztam a nyomon követhetőség témakörével. A nyomon követhetőségnek legfontosabb célja, hogy elkülöníthető és pontosan meghatározható legyen az élelmiszer láncban egy esetleges szennyeződés forrása, ezáltal hatásosan megoldható a termék visszahívása, kivonása a forgalomból. Szintén fontos, hogy segítségével vásárláskor bizonyos adalékanyagok vagy élelmiszerek elkerülhetőek, így nagyobb választási lehetőséget biztosítanak a termékek kiválasztásakor. Bármely termékláncban így a húsipari termékpályáknál is nagyon fontos a nyomon követési szintek, méretek meghatározása szélesség, mélység és precízió szempontjából. Ha nagyon kis mennyiségekre bontjuk az alapvető megfigyelési egységet az rendkívül megdrágíthatja a folyamatot. Viszont esetleges szennyeződés, hiba esetén sokkal kisebb mennyiséget kellene kivonni a forgalomból, amely jelentős költségmegtakarítással járhat. Lényegesnek tartottam megvizsgálni milyen akadályokkal találkozhatunk a megfelelő nyomon követési rendszerek kialakításánál. A továbbiakban bemutattam a húsipari termékpályák egyes lépcsőin (takarmány, élőállat, feldolgozott termékek követése) a napjainkban alkalmazott eljárásokat, technikákat. Végezetül vizsgáltam a több összetevős élelmiszerláncok nyomon követhetőségének gazdasági és szervezési aspektusait, valamit a húsipari cégek felkészültségét e területen. Az hatodik fejezet a vállalati információs rendszerekről szól. Röviden bemutattam az ERP rendszerek felépítését, azt hogy általánosságban milyen modulok alkotják, majd kitérek az élelmiszer szektorban szükséges speciális funkciókra hiszen az élelmiszeripari szektor esetén a hagyományos ügyvitel kicsit módosul, figyelembe véve, hogy a termelésirányítási rendszer az információkat nemcsak a közvetlen környezetből (szállító), hanem a szállítóinak a szállítóitól és termelőitől is kénytelen gyűjteni. Régebben faxon és 140
hagyományos postai úton cseréltek gazdát a vállalkozások között a különböző dokumentumok. A levelezés és a faxküldés továbbra is használatos az üzleti életben, de az EDI (elektronikus bizonylatcsere) segítségével jelentősen gyorsabban oldhatjuk meg ugyanazt. Ez indokolta, hogy részletesen foglalkoztam az EDI-ben rejlő lehetőségekkel, melyek megkönnyíthetik a minőségügyi dokumentumok cseréjét, a nyomon követés megvalósítását. Végül a húsipari vállalkozásoknál alkalmazott információs rendszerek által támogatott nyomon követési megoldások vizsgálatát három rendszeren keresztül szemléltettem. A bemutatott rendszereket üzemlátogatások során személyesen mértem fel, a cégek minőségügyi illetve informatikai szakemberei közreműködésével, mélyinterjúk készítésével. Az utolsó fejezetben az országos, ágazati információs rendszerekre térek ki, mivel Magyarországon több országos nyilvántartási rendszert is találunk, melyek különböző területeken próbálják összefogni a jogszabályokban megkövetelt nyilvántartásokat. Az állandóan változó igények és szigorodó követelmények napjainkban olyan kihívásokat jelentenek, amelyeknek csak akkor lehet megfelelni, ha a termékpálya valamennyi érintett területéről a legszélesebb körű információ áll a rendelkezésre. Ehhez feltétlenül szükséges a jól működő informatikai rendszer. Egy ilyen rendszer kiépítésének és működtetésének alapja és nélkülözhetetlen feltétele, hogy az állatállományt országosan egységes elvek és módszerek szerint megjelöljék, azokat az állat tartójával és a tartási helyekkel együtt egy központi adatbázisban nyilvántartsák, és a változásokat nyomon kövessék. Az állomány nyilvántartó rendszerek közül részletesebben az ENAR rendszerrel, a termékkövetési információs rendszerekből pedig Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszerével foglalkoztam.
141
Summary My paper deals with IT possibilities of quality assurance of meat industry product careers in seven chapters. Problems referring to food safety in the last few years shook the consumers’ confidence in food available in shops. In the first introductory chapter I explore the possible reasons of the problems mentioned that account for my choice of project and its up-to-dateness. Afterwards I make known my hypotheses connected to the research and I detail the objects that determined the direction of the research. At the determination of the research methodology I found that examining this issue it is a secondary research that can be done first of all. Nevertheless thorough professional interviews and consultations were needful to preparation of case studies, so in addition to quantitative research there are also primary qualitative researches to provide for significant information. In the frame of my researches I prepared a research portal, the task of which is the publication of a base of knowledge applied in the circle of meat industrial enterprises. It was also intended to reveal a base of knowledge connected to up-to-date quality control and tracing systems. In the second chapter I make known the structure and aims of the portal as well as the popularity statistics that account for its significance. In the next chapter I discussed the subject of systems of food safety and quality issues. I found it important to get to know the recently major systems of quality management in food industry that is why I present the compulsory quality assurance and tracing systems, the optional systems and the regulations brought about by commerce. In chapter four I deal with inquiry of identification technologies. For an efficient tracing from producer to consumer the pieces of information belonging to product have to be passed without any modification during each intermediate step, together with other supplementary information. By a rapid development of technology a number of new and innovative methods have been elaborated to solve the problem. First I show the linear bar code systems widely accepted these days, then I study the new solutions. Nowadays one can find more and more two-dimensional, many-lined, matrix or complex data carriers, that contain information substituting linear bar codes. These code systems are able to store substantially more information at the same place or to carry the same piece of information on a smaller surface, so they are able to solve the tasks which are very difficult or would be impossible with a linear bar code.
142
For an identification meeting all claims nevertheless are traditional bat code systems not always satisfactory. To replace bar codes the Radio Frequency Identification Systems are one of the opportunities or applications. Finally I studied the possibilities of individual identifications since the tracing systems in meat industry that identify animals not on an individual level, but according to any grouping, are fairly unexact. This is just the reason why biological identifiers are used more and more frequently. The aim of the subject is for me to elaborate a system of recommendation applicable on a product career of the future concerning identification technologies. After all these I deal with the topic of traceability in details. The most important objective of the traceability is to be able to secluse and exactly determine the source of a possible contamination in any food chain and to be able to recall and withdraw the product from the commerce in an effective way. It is also important to be able to avoid some additives and foodstuff at purchase consequently there is e bigger choice available when a certain product will be chosen. In any product chain and also at meat industry product careers it is very important to define the tracing levels from the point of view of width, depth and precision. If we divide the basic observational units into very small quantities, it may make the process very expensive. On the other hand we should withdraw a much smaller amount from commerce in case of any contamination or failure that can cause a significant cost saving. I held it important to check what kind of obstacle can be found when we form a tracing system. Furthermore I show the nowadays used technologies, techniques at certains steps of meat industry product careers (forage, livestock, tracing of processed produces). Finally I examined the economic and organizational aspects of traceability of many-compounded chains of foodstuff as well as the workmanship of meat industry companies on this field. Chapter six is about information systems of enterprises. I introduce the structure of ERP systems in a few words, which modules build it up then I sum up the special functions at food sector, since the traditional administration will be slightly modified at the foodstuff sector taking it into consideration that the control of production is forced to gather the information not only from the direct environment (supplier), but also to its suppliers from its suppliers and producers. In old days various documents changed hands among enterprises by fax and traditional mail. Sending mails and faxes are still used in business life but by way of EDI (Electronic Document Interchange) the same can be carried out with a much bigger speed. This made it reasonable that I dealt with possibilities of EDI in details, that can make the interchange of quality documents as well 143
as realization of tracing. As a conclusion I show the examination of tracing facilities backed by informational systems of enterprises in meat industry with the help of three systems. The systems presented were measured personally by me during my visits at plants, with the co-operation of quality and informatics experts of these companies and by making deep interviews. In the last chapter I talk about national and sectorial information systems since in Hungary there can be found many national registration systems that try to co-ordinate the registrations compulsory according to law at various fields. The always changing demands and vigorous expectations meat challenges recently that can be met only if there is the widest scale of information available from all the necessary fields of product career, at this point we need an information system that functions well. The basis and essential condition of configurating and running such a system is to mark the livestock according to the same principles and methods nationwide, to register all of them together with the stockbreeders and breeding places at a central database and to trace all changes. Detailed will be dealt with the ENAR-system from the stock registration systems respectively the Rapid Alert System for Food and Feed as an example of product tracing information systems.
144
Irodalomjegyzék Könyv, folyóirat: [1]
BALÁZS Z. (1998): Modern hatalomelméletek. Korona Kiadó, Budapest
[2]
BÁNÁTI D. (2004): Élelmiszer-biztonság az élelmiszeriparban. Kopint-Datorg, Budapest ISBN 963 7260 005 pp. 1-46.
[3]
BÁNÁTI, D., LAKNER, Z. (2006): Knowledge and acceptance of genetically modified foodstuffs in Hungary. Journal of Food and Nutrition Research, 45(2), pp. 62-68.
[4]
BÍRÓ M., ZSILINSZKY L. (1996): Egyed nyilvántartás és azonosítási rendszer a szarvasmarha-tenyésztésben. OMMI, Budapest 32p.
[5]
BŐGEL GY., FORGÁCS A. (2003): Informatikai beruházás – üzleti megtérülés. Budapest Műszaki Könyvkiadó, 229 p.
[6]
BÖŐ I. (2000): Önök kérdezték… Szarvasmarha. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
[7]
BUHR B. L. (2003): Traceability and Information Technology in the Meat Supply Chain: Implications for Firm Organization and Market Structure. Journal of Food Distribution Research 34(3). pp. 13-26.
[8]
CEBECI Z., ERDOGAN Y., ALEMDAR T., CELIK L., BOGA M., UZUN Y., COBAN H.D., GORGULU M., TOSTEN F. (2009): Development of an ICT based traceability system in compound feed industry, AVA4 International Conference on Agricultural Economics, Rural Development and Informatics, Debrecen 2009.
[9]
DIEMER J., QUETEL CR., TAYLOR PD. (2002): Contribution to the certification of B, Cd, Cu, Mg and Pb in a synthetic water sample, by use of isotope-dilution ICP-MS. Analytical and bioanalytical chemistry, Vol. 374, Nº 2, 2002, ISSN 16182642 pp. 220-225.
[10] DOLUSCHITZ R. (2004): Der Beitrag der Informationstechnologie zu Produktionsmanagement, Qualitätssicherung und Rückverfolgbarkeit in der AgroFood-Chain - Notwendigkeit, Strategien und Perspektiven: In: FAT-Schriftenreihe, Agroscope FAT Tänikon/CH, 2004, H. 59, pp. 5-25. [11] DOLUSCHITZ R., KUNISCH, M., JUNGBLUTH T., EIDER C. (2005): agroXML - A Standardized Data Format for Information Flow in Agriculture, In: EFITA/ WCCA 2005, Portugal, Book of Abstracts, Juli 2005, S. 26
145
[12] DUPUY C., BOTTA-GENOULAZ V., GUINET A. (2005): Batch dispersion model to optimise traceability in food industry. Journal of Food Engineering 70, pp. 333-339. [13] EGENDORF L. (1999): Food Safety. Greenhaven Press, Detroit, 129 p. [14] FALUDI G. (2001): A bioterrorizmus. Bolyai Szemle 10/4. pp. 133-169. [15] FARKAS J. (2002): Élelmiszer-biztonság: globális gondok – javítási törekvések. Magyar Tudomány 2002/12. Budapest [16] FELFÖLDI A. (2006): A Debreceni Hús ZRT. nyomonkövetési rendszerének bemutatása a debreceni páros kolbász gyártási folyamatain keresztül. Corvinus Egyetem, Budapest 61 p. [17] FURNESS T. (2003): Cross-Supply Chain Traceability from an ICT Perspective, FoodTrace Conference Sitges 2003. [18] GOLAN E., KRISSOF B., KUCHLER F. (2004b): Food Traceability: One Ingredient in a Safe and Efficient Food Supply. Amber Waves April, 2004. Economic Research Service/USDA [19] GOLAN E., KRISSOFF B., KUCHLER F., NELSON K., PRICE G. (2004a): Traceability in the U.S. Food Supply: Economic Theory and Industry Studies. Agricultural Economic Report No. (AER830) March [20] GRACIA A., ZEBALLOS G. (2005): "Attitudes of retailers and consumers towards the EU traceability and labelling system for beef." Journal of Food Distribution Research 36(3) pp.45-45. [21] GYŐRI Z., MITLASOVSZKY I., KEREKES B., SÓLYOM J., NÉMETH ZS. (2006): Farmtól az asztalig a takarmánynövények termesztésére és nyomonkövethetőségére kialakítandó minőségbiztosítás. Magyar Minőség 2006/4, pp 196-205. [22] HERDON M., FÜZESI I., RÓZSA T. (2006): ERP rendszerek szektorspecifikus funkcionális követelményei az élelmiszerláncban, Acta Agraria Kaposváriensis Volume 10 No 3 ISSN 1418-1789 pp. 223-231. [23] HETYEI J.(1999): Vállalatirányítási információs rendszerek Magyarországon. ComputerBooks, Budapest 516 p. [24] HIROYASU M., OZEKI M., MIYAGAWA-HAYASHINO A., FUJIWARA Y., HIAI H., TOYOKUNI S. (2002): Novel surrogate endpoint biomarker to evaluate agents for use in the chemoprevention of reactive oxygen species-associated cancer. Redox report ISSN 1351-0002 2002,vol.7 no5, pp.335-338.
146
[25] HOBBS J. E. (2004): "Traceability in the Canadian Red Meat Sector: Do Consumers Care?". Agribusiness 20 (4) pp. 397–415. [26] HOBBS J. E., BAILEY D., DICKINSON D. L., HAGHIRI, M. (2005): "Traceability in the Canadian Red Meat Sector: Do Consumers Care?" Canadian Journal of Agricultural Economics 53 pp. 47–65. [27] HOOGLAND J.P., JELEMMA A., JONGEN W.M.F. (1998): Quality Assurance Systems, In: JONGEN W.M.F., MEULENBERG M.T.G. (eds.), Innovation of food production systems. Wageningen Pers, The Netherlans [28] HUBBERT T. W. (1996): Food Safety and Quality Assurance: Foods of Animal Origin. Blackwell Publishing, New Jersey 305 p. [29] HUSTI I. (2007): Gondolatok az agrárinnováció néhány kritikus területéről. MAG Kutatás, fejlesztés és környezet, XXI (6) évf. No. 2., pp. 5-11. [30] ILLÉS B. CS. (szerk.) (2007): A kft. gyakorlati kézikönyve. Verlag Dashöfer Szakkiadó kft, Budapest 2007. 3200 p. [31] ISO (1998): 9001:2000 Qualitiy management systems- concepts and vocabulary. ISO/TC 176/SC, 1/N 185 [32] JABS J., DEVINE C. M. (2006): Time scarcity and food choices: an overview. Appetite, 47, pp. 196-204. [33] JUHÁSZ CS. (2001): Minőségbiztosítás a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest 171 p. [34] KÉTSZERI D. (2005): Élelmiszer-nyomonkövethetőség az EAN.UCC szabványok segítségével. Élelmiszervizsgálati közlemények LI. Kötet 2. füzet, pp. 87-88. [35] KOVÁCS F., BIRÓ G. (2003): Élelmiszer-biztonság EU-szabályozás. Agroinform Kiadóház, Budapest, 288 p. [36] KULCSÁR B. (2003a): Az automatizált anyagmozgatásban és raktározásban alkalmazott azonosítási technikák I. Transpack csomagolási anyagmozgatási magazin III pp. 42-43. [37] KULCSÁR B. (2003b): Az automatizált anyagmozgatásban és raktározásban alkalmazott azonosítási technikák II. Transpack csomagolási anyagmozgatási magazin III pp. 54-56. [38] LACZAY P., REICHART O., (2008): Élelmiszer-Higiénia ÉlelmiszerláncBiztonság. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 650 p. [39] LAKNER Z., BÁNÁTI D., SZABÓ E., KASZA, GY. (2003): A magyar fogyasztó és az élelmiszerek biztonsága. A Hús, 2003/1. pp. 49-55.
147
[40] LAKNER Z., SZABÓ E., HAJDÚ I.-né (2005): The 2004 paprika scandal: anatomy of a food safety problem. Studies in Agricultural Economies, 2005. no. 102. Budapest, Agricultural Economics Research Institute. pp. 67-82. [41] LANG T, HEASMAN M., (2004): Food wars: Battle for Mouths, Minds and Market. Earthscan Ltd, London 365 p. [42] LEHOTA J., LAKNER Z., TOMCSÁNYI P. (1999): Fogyasztás, marketing és minőség a mezőgazdaságban. Minőség és agrárstratégia. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest [43] LOONEY S.W. (2002): Statistical methods for assessing biomarkers. Methods in Molecular Biology Volume 184, pp. 81–109. [44] MARTON I. (2006): A HACCP, a GMP13, az ISO 22000:2005 és a takarmánybiztonság összefüggései. Takarmányozás 9/2. pp. 14-17. [45] MEUWISSEN M. P. M., VELTHUIS A. G. J., HOGEVEEN H., HUIRNE R. B.M.(2003): Traceability and Certification in Meat Supply Chains. Journal of Agribusiness 21(2), pp. 167-181. [46] NAGY A. (2002): Élelmiszer-előállítás, -biztonság, versenyesélyek. Magyar Tudomány 2002/9. 1161. p. [47] NORTON S.M., HUYN P., HASTINGS C.A., HELLER J.C. (2001): Data mining of spectroscopic data for biomarker discovery Current Opinion In Drug Discovery And Development 4: pp. 325–331. [48] PERROW CH. (1997): Szervezetszociológia. Osiris, Budapest [49] PODGORNIK A., ŠTRAVS R., KOSELJ P., LEŠTAN D., RASPOR P. (1994): Bioprocess monitoring, control and data management software SHIVA. Prehrambeno-tehnol Biotehnol Rev 32., pp. 181–186. [50] POPP J., BÁNÁTI D. (2006): Élelmiszer-biztonság a nemzetközi kereskedelem tükrében. Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest 141 p. [51] RASPOR P (2004): Bio-markers as primary identifiers as needed for food safety and traceability of food items. 2nd Central European Congress on Food, April 2004, Budapest, Hungary, pp. 1–11. [52] RASPOR P (2008): Total food chain safety: how good practices can contribute? Trends in Food Science & Technology No.19. pp. 405-412. [53] RAUX C. (2004): Traceability in Food Industry. “Traceability - how it looks today and how it could be tomorrow” Conference, Amsterdem 2004 [54] ROYER J. S. (1998): Market Structure, Vertical Integration, and Contract Coordination. In: Royer and Rogers (editors), The Industrialization of Agriculture: 148
Vertical Coordination in the U.S. Food System. Ashgate Publishing, Aldershot, England, pp. 357. [55] RÓZSA T. (2008): Kis- és középvállalkozások számítógépes információs rendszereinek funkcionális, hatékonysági és gazdasági elemzése. Debreceni Egyetem, 173 p. [56] RÜGGE M., LENDLE M. (2005): Rückverfolgbarkeit – Mehr als reines Qualitätsmanagement. dmz. 8 [57] SCHIEFER G. (1997): Quality Management and Process Improvement – The Challange, In: SCHIEFER G., HELBING R. (eds.), Quality Management and Process Improvement for Competitive Advantage in Agriculture and Food (Volume I.), Dept. of Agricultural Economics, University of Bonn [58] SCHIMITZEK P. (2004): The Efficient Enterprise. CRC Press LLC, London 419 p. [59] SCHULZE M. (2004): The EAN.UCC system for traceability solutions. “Traceability - how it looks today and how it could be tomorrow” Conference, Amsterdem 2004. [60] SEMBERY P. (2000): Minőségbiztosítás az agrárgazdaságban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 383 p. [61] SENDULA T.(2000): CSB-System. In: HETYEI J. (szerk.): Vállalatirányítási információs rendszerek Magyarországon 2. ComputerBooks, Budapest pp. 47-81. [62] SHARPLESS K., GREENBERG R., SCHANTZ M., WELCH M., WISE S., IHNAT M (2004): Filling the AOAC triangle with food-matrix standard reference materials. Analytical and bioanalytical chemistry 378: pp. 1161–1167. [63] SIPOS G.-NÉ (2006): Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek szabványai: az ISO 22000-es szabványcsalád. Minőség és megbízhatóság 2006/4. pp. 206–209. [64] SMITH I., FURNESS A. (2006): Improving Traceability in Food Processing and Distribution. Woodhead Publishing, Cambridge 258 p. [65] SOUZA-MONTEIRO D., CASWELL J. A. (2006): Traceability in MultiIngredient Food Supply Chains. 7th International Conference on Management in AgriFood Chains andNetworks, Ede, The Netherlands, 31 May – 2 June, 2006 [66] SPORLEDER T. L., MOSS L. E. (2002): Knowledge Management in the Global Food System: Network Embeddedness and Social Capital. Working Paper AEDEWP-0024-02 [67] STARBIRD S. A. (2005): Moral Hazard, Inspection Policy and Food Safety. American Journal of Agricultural Economics 87(1), pp. 15-27. 149
[68] STARBIRD S. A., AMANOR-BOADU V. (2004): Traceability, Inspection, and Food Safety. Selected Paper for the AAEA Annual Meeting, Denver, Colorado. [69] SZABÓ M. (2001): Magyarország élelmiszer-biztonsági helyzete az ezredfordulón I. rész. Élelmezési Ipar, LV. évf. 2001. 3. sz. pp. 68-71. [70] SZALAY ZS. G. (2009): Menedzsment információs rendszerek gazdasági elemzése. Szent István Egyetem, [71] SZATHMÁRY ZS., GYŐRI Z. (2007): Minőségbiztosítás és nyomon követhetőség a növénytermesztésben. Agrártudományi Közlemények, 2007/26. Különszám, pp. 273-277. [72] TRIENEKENS J. H., BEULENS A. J. M. (2001): The implications of EU food safety legislation and consumer demands on supply chain information systems. International Food and Agribusiness Management Association, Proceedings of the 11th Annual World Food and Agribusiness Forum, Sydney, Australia. [73] TRIENEKENS J. H., van der VORST J. (2007): Traceability in food supply chains. In: LUNING P. A., DEVLIEGHERE F., VERHÉ R. (eds): Safety in the agri-food chain. Wageningen Acad. Publ., The Netherlands, pp. 440-441 [74] US CONGRESS (2002): The US Public Health Security and Bioterrorism Preparedness and Response Act of 2002. Public Law 107–188 107th US Congress [75] UZONYI GY.-NÉ (2004): Élelmiszer-biztonság a változó világban. Élelmezési Ipar, 2004, LVIII. évf. 5. pp. 148-150. [76] VERESS G. (2002): A minőségügy alapfogalmai. In: GYŐRI Z. (szerk.): Minőségirányítás az élelmiszergazdaságban. Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány [77] YOKOYAMA K. (2007): Traceability System in the Food Supply Chain in Japan. International Symposium on Traceability for Food Safety, RDA: Korea, 154 p. [78] ZEPP G., KUCHLER F., LUCIER G. (1998): Food Safety and Fresh Fruits and Vegetables: Is There a Difference Between Imported and Domestically produced Products? In: Vegetables and Specialities, VGS-274. April, 1998. pp. 23-28. [79] ZOLG JW., LANGEN H. (2004): How industry is approaching the search for new diagnostic markers and biomarkers. Mol Cell Proteomics 3: pp. 345–354. Internetes források: [80] INTERNET 01: Útmutató: Az élelmiszerjogról szóló 178/2002/EK rendelet 11., 12., 16., 17., 18., 19. és 20. cikkeinek végrehajtásához http://www.fvm.hu/doc/upload/200503/utmutato_178_2002_ek.pdf (2008.08.02).
150
[81] INTERNET 02: ISO 22000 : 2005 élelmiszerbiztonsági irányítási szabvány http://eurepgaphaccp.hu/Index.htm (2008.07.12) [82] INTERNET 03: ISO 2200 élelmiszerbiztonság irányítási rendszer http://www.iso22001.hu/ (2008.08.02) [83] INTERNET 04: Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek 3. rész http://www.standard-team.hu/elelmiszer-biztonsagi-rendszer.html [84] INTERNET 05: A kereskedelmi láncok és az élelmiszer-biztonság http://www.standard-team.hu/kereskedelmi-lancok.html (2008.08.27) [85] INTERNET06: GREEN/EFA: Memorandum for food quality and safety http://www.greens-efa.org/pdf/documents/greensefa_documents_99_en.pdf (2008.09.12.) [86] INTERNET 07: FOOD STANDARDS AGENCY: Traceability in the Food Chain. A preliminary study of Food Chain Strategy Division 2002. http://www.food.gov.uk/multimedia/pdfs/traceabilityinthefoodchain.pdf (2009.04.20.) [87] INTERNET 08: MARKET & OPINION RESEARCH INTERNATIONAL: Research Study Conducted for Ministry of Agriculture, Fisheries and Food 2001. Importance and Impact of Country of Origin of Food http://archive.cabinetoffice.gov.uk/servicefirst/2001/panel/newsletter8/fsa_report.p df (2009.04.20.) [88] INTERNET 09: Secal-projekt élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos füzetei http://gportal.hu/gindex.php?pg=173415 (2009.04.20.) [89] INTERNET 10: SZÉPLAKI G.: Termék nyomon követési rendszerek az élelmiszerláncban http://odin.agr.unideb.hu/magisz/Palyazat/Diploma2006/Szeplaki%20Gabor.pdf (2009.04.20.) [90] INTERNET 11: Limesurvey, nyílt forráskódú kérdőívkészítő alkalmazás http://www.limesurvey.org/ (2009.04.23.) [91] INTERNET 12: HORNBAKER R., KINDRATENKO V., POINTER D.: An RFID Agricultural Product and Food Security Tracking System Using GPS and Wireless Technologies, http://www.ncsa.uiuc.edu/~kindr/papers/icpa04_paper1.pdf (2009.04.22.) [92] INTERNET 13: MORELLE R.: Tiny tags track brainy bumblebees, http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/7258822.stm (2009.04.22.)
151
[93] INTERNET 14: CUNNINGHAM P. (2008): Using DNA Traceability to Track Meat and Ensure Safety, Genetic Engineering & Biotechnology News, Apr 15 2008 (Vol. 28, No. 8), http://www.genengnews.com/articles/chitem.aspx?aid=2439 (2009.04.28.) [94] INTERNET 15: LOFTUS R. (2005): Food Control and Legislation Farm to Fork Traceability through DNA Technology, Foodtech International, http://www.foodtech-international.com/papers/farmtofork.htm (2009.04.28.) [95] INTERNET 16: BREM G. (2009): Traceability of Animals and Products of Animals – from stable to table and back, http://foodlawment.com/vis_eloada sok/Gottfried_Brem_Vet_Univ_Vienna.pdf (2009.04.28) [96] INTERNET 17: WEBB J. (2005): Pork from Pen to Plate http://prairieswine.usask.ca/database/pdf/2426.pdf (2009.04.29) [97] INTERNET 18: ENAR Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer http://www.enar.hu (2009.04.29) [98] INTERNET 19: Nyomonkövethetőség.hu portál http://www.nyomonkovethetoseg.hu/ (2009.04.28) [99] INTERNET 20: Google Analytics http://www.google.com/analytics/hu (2009.04.30) [100] INTERNET 21: PDV (2002): “Tracking & Tracing Compound Feed”, Product Board Animal Feed, Quality series nr. 82, October 2002. http://www.pdv.nl/lmbinaries/pdf927_pdf_en_uk.pdf (2009.04.28) [101] INTERNET 22: The Typifixtm System, http://www.prionics.com/index.php?id=257 (2009.03.12) [102] INTERNET 23: Sidebar: RFID tags key to some cattle ID programs, http://www.computerworld.com/action/article.do?command=viewArticleBasic&art icleId=88687 (2009.05.02) [103] INTERNET 24: Schmuckstück verrät RFID-Lesegeräte, http://blog.focus.de/techtoys/archives/458 (2009.05.02) [104] INTERNET 25 BIACS P. (2005): Élelmiszer-biztonság Magyarországon 3/3. rész. http://www.epitinfo.hu/cikk/14296/elelmiszer-biztonsag-magyarorszagon-3-3resz?area=525 (2009.05.02) [105] INTERNET 26 (2007): Útmutató önálló tenyészetek tartói részére a szarvasmarha ENAR bizonylatainak használatához. http://www.enar.hu/utonallo_tenyk_web.pdf (2009.04.29)
152
[106] INTERNET 27 (2003): Elektronikus azonosítás az európai állatállomány nyomon követésére http://mvh.eu-info.hu/index.asp?page=cikk&db=hirek&id=4173 (2009.05.03) [107] INTERNET 28 EILER O. (2005): Vonalkód technika alkalmazása az agrárágazatban. http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/agraragazat/2005/05/2009010318382857400 0000401.html (2009.05.04.) [108] INTERNET 29: GS1 Azonosító kulcsok és jelentőségük. http://www.gs1hu.org/default.asp?idx=248 (2009.05.04.) [109] INTERNET 30: EPCglobal Network, avagy az RFID-n túl. http://www.gs1hu.org/hirek.asp?idt=124&idx=40 (2009.05.04.) [110] INTERNET 31: GEPIR. http://www.gs1hu.org/gepir.asp?idx=151 (2009.05.04.) [111] INTERNET 32: Elektronikus adatcsere a társadalombiztosításban. http://www.prorec.hu/Htmlhun/EDI.html (2009.05.04.) [112] INTERNET 33: Az RSS mostantól GS1 DataBar™ néven. http://www.gs1hu.org/hirek.asp?idt=115&idx=40 (2009.05.04.) [113] INTERNET 34 GÖNDÖR V. (2008): Az élelmiszerekkel kapcsolatos termékfelelősségi kérdések. http://dti.rkk.bmf.hu/letoltesek/termekfelelosseg/ea_elelmiszerbiztonsag_v2.pdf (2009.05.10.) [114] INTERNET 35 CHANDLER D. (2009): Tiny labels could pack lots of information, enable new uses. http://web.mit.edu/newsoffice/2009/barcodes0724.html (2009.08.28.) [115] INTERNET 36 ROSZÍK P (2009): A bioélelmiszerek fogyasztókat szolgáló élelmiszerbiztonság többletei. http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&view=category&i d=255&Itemid=118&lang=hu (2009.08.29.) [116] INTERNET 37 OLÁH A. (2009): Az új élelmiszerlánc felügyelet szabályozása. http://www.pmkik.hu/world/pmkikweb.nsf/id/E9BC664EACCFC4B (2009.08.29.) [117] INTERNET 38: The Rapid Alert System for Food and Feed (RASFF) Annual Report 2008, http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/report2008_en.pdf (2009.09.05.) [118] INTERNET 39: RASFF Portal – online searchable database, http://ec.europa.eu/food/food/rapidalert/rasff_portal_database_en.htm (2009.09.05.) 153
[119] INTERNET 40: EGERFOOD Regionális Tudásközpont, http://www.ektf.hu/ret/ (2009.09.05.) [120] INTERNET 41: Unilever and Food Safety, http://www.ar.krakow.pl/konf/wtz/unilever.ppt (2009.09.05.) [121] INTERNET 42 SZÖLLŐSI S. (2009): Üzleti folyamatok modellezése az ARIS folyamatmodellező és tervező szoftver segítségével http://vein.obuda.kando.hu/szti/oktatok/holyinka_peter/ARIS.ppt (2009.11.21.) [122] INTERNET 43: Technology Evaluation Centers, http://www.technologyevaluation.com/ (2009.12.03.) [123] INTERNET 44: HACCP web – Computer based HACCP course http://www.haccpweb.com/haccp.htm (2009.12.04.) Törvények, rendeletek: [124] Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról [125] 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről [126] 882/2004/EK rendelet a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állategészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozószabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről [127] Az élelmiszer higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet [128] Az állati eredetű élelmiszerek higiéniájáról szóló 853/2004/EK rendelet [129] 854/2004/EK rendelet az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról [130] 999/2001/EK rendelet az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról [131] 2076/2005/EK rendelet a 853/2004/EK, a 854/2004/EK és a 882/2004/EK rendeletek végrehajtására vonatkozó átmeneti szabályok megállapításáról, valamint a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendelet módosításáról [132] 2074/2005/EK rendelet a 853/2004/EK rendelet szerinti bizonyos termékekre és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK rendeletek szerinti hatósági ellenőrzések megszervezésére vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról, a 852/2004/rendelettől való eltérésről, valamint a 853/2004/EK és 854/2004/EK rendelet módosításáról 154
Táblázatjegyzék 1. táblázat Minőségügyi rendszerek használata a termékláncban..................................... 31 2. táblázat Fontosabb mikrobiológiai adatbázisok az Interneten ...................................... 35 3. táblázat Példák nyomon követési technikákra az élelmiszerláncban............................ 53 4. táblázat A jelenlegi, illetve a tervezett informatikai rendszerekre fordított összegek az árbevétel arányában ........................................................................................................ 116 5. táblázat A TEC szolgáltatásban nyújtott szelekciós szempontok és választási lehetőségek...................................................................................................................... 120 Ábrajegyzék 1. ábra: A kutató munka felépítése ..................................................................................... 9 2. ábra: A Limesurvey kezelőfelülete ............................................................................... 12 3. ábra: A kutatási portál vázlata ...................................................................................... 15 4. ábra: A kutatási portál technológiákkal foglalkozó oldala ........................................... 16 5. ábra: Szabványok, rendeletek, törvények leírásai ......................................................... 17 6. ábra: A Google Analytics irányítópult képernyője ....................................................... 18 7. ábra: A portál látogatottsági területi megoszlása .......................................................... 18 8. ábra: A kérdőívre adott válaszok aránya száma megyénként ....................................... 19 9. ábra: Ágazati megoszlás ............................................................................................... 19 10. ábra: Foglalkoztatottak száma szerinti megoszlás ...................................................... 20 11. ábra: Megoszlás árbevétel szerint ............................................................................... 20 12. ábra: A válaszadók megoszlása a húsipari termékpályán ........................................... 20 13. ábra: Élelmiszer problémák megoszlása ..................................................................... 21 14. ábra: Minőségügyi rendszerek alkalmazásának jelentősége ....................................... 22 15. ábra: A Jó Táplálkozási Gyakorlat illeszkedése a minőségügyi rendszerekhez ......... 24 16. ábra: Minőségügyi rendszerek használata a termékláncban ....................................... 32 18. ábra: HACCP támogatása a HACCPweb alkalmazás segítségével ............................ 36 19. ábra: UPC típusú vonalkód ......................................................................................... 38 20. ábra: EAN vonalkódok ............................................................................................... 38 155
21. ábra: Kód 39................................................................................................................ 38 22. ábra: Kód 128.............................................................................................................. 39 23. ábra: RSS vagy GS1 DataBar vonalkód ..................................................................... 40 24. ábra: Mátrix vonalkód ................................................................................................. 40 25. ábra: Data matrix ........................................................................................................ 40 26. ábra: QR kód ............................................................................................................... 41 27. ábra: Kompozit vonalkód............................................................................................ 41 28. ábra: A DNS alapú nyomon követés három nagyobb lépcsője .................................. 43 29. ábra: Korszerű, DNS mintavételre is alkalmas fülcímke ............................................ 44 30. ábra: Az RFID leggyakoribb vállalati felhasználási területei ..................................... 46 31. ábra: Az apró RFID tag a szárnyak fölött ................................................................... 47 32. ábra: Az RFID technika alkalmazásának fejlődése .................................................... 50 33. ábra: Bokode azonosítási technológia......................................................................... 52 34. ábra: Azonosítási technikák összehasonlítása............................................................. 54 35. ábra: Termékazonosításban használt technológia ....................................................... 54 36. ábra: A nyomonkövethetőségi rendszer kialakítását motiváló tényezők .................... 57 37. ábra: Az egyedi azonosítók összeállítása különböző termékek és folyamatok találkozásánál .................................................................................................................... 62 38. ábra: A nyomon követési rendszerek harmonizálásának lehetőségei ......................... 62 39. ábra: Mag méretű RFID tag ........................................................................................ 65 40. ábra: A takarmány nyomon követés EPC modellje .................................................... 66 41. ábra: A hazai ENAR számot tartalmazó füljelző feliratozása 2007 szeptemberétől .. 68 42. ábra: RFID-t alkalmazó füljelző ................................................................................. 70 43. ábra: Termék feldolgozás EPC modellje .................................................................... 71 44. ábra: GS1 cégprefix képzés ........................................................................................ 78 45. ábra: Cég- illetve termék információk keresése különböző adatok (GTIN, SSCC, stb.) alapján ............................................................................................................................... 78 46. ábra: Húsipari terméklánc befolyásoló tényezői ......................................................... 84 156
47. ábra: Az élelmiszer feldolgozás három lépcsős modellje ........................................... 87 48. ábra: Információ ellátottság a húsipari termékeknél ................................................... 91 49. ábra: Élelmiszer visszahívások aránya a húsipari terméklánc egyes szintjein ........... 92 50. ábra: A nyomon követési adatok mélysége ................................................................ 92 51. ábra: A FÓKUSZ rendszer visszakövetési lépései ................................................... 105 52. ábra: A kísérőadatok felvétele .................................................................................. 107 53. ábra: A továbbléptetés engedélyezése ...................................................................... 108 54. ábra: A raktármozgások követése ............................................................................. 108 55. ábra: Belső tételszám, illetve ENAR szám feltüntetése a csomagoláson ................. 111 56. ábra: Élelmiszer-biztonság a teljes termékláncban ................................................... 112 57. ábra: Informatikai rendszerek használata a magyarországi húsipari vállalkozások körében............................................................................................................................ 115 58. ábra: Információs rendszerek alkalmazása árbevétel szerint .................................... 116 59. ábra: Informatikai felkészültség az élelmiszeriparban.............................................. 117 60. ábra: Szoftverek alkalmazásának aránya az élelmiszer szektorban .......................... 118 61. ábra: AZ ERP rendszerek különbségei ..................................................................... 121 62. ábra: Országos egyednyilvántartási adatbázisok és kapcsolatrendszerük ................ 125 63. ábra: Az ENAR-ban közreműködő szervezetek és kapcsolati rendszerük ............... 129 64. ábra: Adatok lekérdezése az ENAR-ból ................................................................... 130 65. ábra: Információ áramlás az Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszerében .................................................................................................................. 131 66. ábra: A RASFF adatbázis felépítése ......................................................................... 133 67. ábra: A Magyarországon észlelt riasztások és tájékoztatások száma ....................... 134 68. ábra: Riasztások és tájékoztatások magyar termékekről........................................... 134 69. ábra: A húsipari termékekkel kapcsolatos észlelések aránya ................................... 135
157
Köszönetnyilvánítás
Ez úton is szeretnék köszönetet mondani elsősorban a témavezetőmnek Dr. Herdon Miklósnak a sok-sok szakmai jó tanácsért, segítségért és időért, amit rám áldozott. Köszönet illeti azokat a cégeket és hivatalokat illetve munkatársaikat is, akiket felkerestem a kutatómunkám során és akik hasznos tanácsokkal segítették a munkámat. Többek között: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, IFSZ Kft, CSB-System Hungary Kft, Pannon Szoftver Kft., Debreceni Hús Rt, Kapos Ternero Kft, NAGISZ-HAGE cégcsoport. Végezetül köszönet illeti munkatársaimat is, akik jó szóval, biztatással és támogatással igyekeztek a segítségemre lenni.
158
Mellékletek 1. sz. melléklet (kérdőív)
Kérdőív A kérdőív célja a húsipari vállalkozások körében alkalmazott, illetve tervezett korszerű minőségbiztosítási és nyomon követési rendszerekre vonatkozó hallgatói kutatómunka támogatása. A kérdőív kitöltése anonim, kérjük, hogy a cégre vonatkozó kérdőívet a kutatást végző részére –lehetőség szerint- mielőbb megküldeni szíveskedjenek. A kutatást végző adatai: Füzesi István PhD hallgató, Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi u. 138. telefon: 52/508-442, email:
[email protected] Kérjük, válassza a vállalkozásra legjellemzőbb tulajdonságokat a kérdőív kitöltésénél! A kiválasztott sorokat jelölheti aláhúzással, pipával vagy bekarikázással egyaránt! Amennyiben a kérdőívet inkább Web oldalon töltené ki, az elektronikus formátumot a http://nodes.agr.unideb.hu/kutatas/fi/ címen a kérdőív menüpont alatt találja.
A.) A vállalkozásra vonatkozó kérdések Kérjük, adja meg a kérdőívet kitöltő személy munkakörét: ............................................ és amennyiben a felmérés eredményéről tájékoztatást szeretnének kapni a kitöltő e-mail címét: .................................................... 1. Kérjük, adja meg a cége melyik megyében található: .............................................. 2.
Jelölje be, hogy a foglalkoztatottak száma szerint a vállalkozás mely csoportba tartozik! (csak egyet választhat) Foglalkoztatottak száma: 1-10 fő Foglalkoztatottak száma: 11-50 fő Foglalkoztatottak száma: 51-100 fő Foglalkoztatottak száma: 101-250 fő Foglalkoztatottak száma: 251 fő fölött
159
3. Az élelmiszeripar melyik ágazatában tevékenykedik döntően a vállalkozás (kérjük, válassza a legjellemzőbb ágazatot, többet is választhat): Baromfiipar Halgazdálkodás Vadgazdálkodás Sertésfeldolgozás Szarvasmarha Feldolgozóipar Kereskedelem Egyéb ipar 4. Mi tartozik a tevékenységi köreikhez? Állattenyésztés Élőállat felvásárlás Vágás Feldolgozás Konyhakész termékek forgalmazása 5. Milyen területekre értékesíti termékeit? Csak belföldire Csak külföldre Mindkettő 6. Kérjük, jelölje be a vállalkozásra legjellemzőbb kategóriát az éves árbevétel alapján (egyet választhat): Az éves árbevétel kevesebb mint 50 millió Ft; Az éves árbevétel 50 millió Ft és 100 millió Ft között van Az éves árbevétel 100 millió Ft és 500 millió Ft között van Az éves árbevétel 500 millió Ft és 1 milliárd Ft között van Az éves árbevétel 1 milliárd fölött van B.) Nyomon követéssel és minőségellenőrzéssel kapcsolatos kérdések: 7. Cégük milyen minőségbiztosítási tanúsítványokkal, szabályozásokkal rendelkezik? HACCP GMP, GHP kézikönyvek ISO 9000-es szabványok 160
BRC, IFS TQM ISO 22000 Egyéb 8. Milyen gyakran történnek minőségi problémákból keletkezett visszahívások? Nem fordult még ilyen elő Évente néhány alkalommal Évente többször 9. Vettek-e igénybe támogatást a minőségügyi rendszer beszerzéséhez, az infrastruktúra kialakításához? Igen Nem 10. Rangsorolja a bevezetett vagy tervezett minőségügyi rendszerrel szembeni elvárásait! A legfontosabbat jelölje 1-el, a többit a fontosságnak megfelelően folyamatosan növekvő sorszámmal (5-ig)! Jogszabályoknak való megfelelés Vásárlói elégedettség Élelmiszerbiztonság A termék forgalmazóinak követelményei Visszahívások (gazdasági hátrányok) elkerülhetősége 11. Milyen szinten rendelkeznek nyomon követhetőségi információkkal (tárolnak információt) a terméklánc egyes lépcsőin? (1-teljes mértékben, 2-részben, 3-néhány információ, 4-egyáltalán nem, 5-nem tudom) Adalékanyagok
1
2
3
4
5
Élőállat takarmányozása
1
2
3
4
5
Nyersanyagok (élőállat)
1
2
3
4
5
Félkész termékek
1
2
3
4
5
Késztermékek
1
2
3
4
5
Csomagoló anyagok
1
2
3
4
5
161
12. A jogszabályok által megkövetelt nyomon követési adatokat milyen mélységben tartják nyilván? Termékekre lebontva Vágásonként Napi szint Műszakonként Egyéb ................................................... 13. Ön szerint a hatályos törvények, rendelkezések és szabványok garantálják-e az élelmiszerlánc megbízhatóságát? Igen, teljes mértékben Részben, de vannak hiányosságok Nem garantálják 14. A termékazonosításra használt technológia: Valamilyen gyári vagy munkaszám Vonalkódos rendszer Rádió frekvenciás azonosító rendszer (RFID) Egyéb ............................................. C.) A cég infrastruktúrájára vonatkozó kérdések: 15. Évente, az éves árbevétel hány százalékát fordítják informatikai rendszerük fenntartására, karbantartására? …………………….%. 16. Amennyiben terveznek új informatikai rendszer bevezetést, fejlesztést, az éves árbevétel hány százalékát áldoznák évente a rendszer fenntartására, karbantartására, frissítésére? ……………………..% 17. Jelölje meg, hogy a gazdasági tevékenységek, nyomon követés és minőségellenőrzés támogatására integrált vagy egyedi rendszereket alkalmaznak-e! Nem rendelkezünk ilyen irányú informatikai rendszerekkel Integrált vállalatirányítási rendszer; Egyedi, különálló programok 18. Amennyiben egyedi rendszereket használnak kérem sorolja fel melyek ezek! ................................................................................................................................ ................................................................................................................................ ............................................................................. 19. Amennyiben integrált vállalatirányítási rendszert használnak, kérem, adják meg: A beszerzés évét: ......................................................... A rendszer nevét:......................................................... 162
2. sz. melléklet
Minőségügyi rendszereket támogató szoftver csomagok és elérhetőségük HACCP Now
http://www.haccpnow.co.uk/
HACCP Manager Software
http://www.haccpmanagersoftware.com/
HACCP web
http://www.haccpweb.com/
HACCPHelp!
http://www.haccphelp.com/
HACCP Control Point
http://www.haccp.ca/
ISES® Software for supply chain integrated risk management doHACCP
http://www.iglink.com.au/
Food Safety Manager EtQ's Food Safety Management Software Skill HACCP Pro Qualtrax Compliance Software MetricStream
http://www.arrowscientific.com.au/dohaccp_s w.html http://www.foodprocessors.ca/fsm/index.html http://www.etq.com/haccp/ http://www.skillsoftware.com/haccp_software _385.htm http://www.qualtrax.com/
ActiveQuality Iso 9000
http://www.metricstream.com/solutions/hacc p_iso_compliance.htm http://www.open-mind-solutions.com/
ISOsystemPlus
http://www.isosystemplus.com/
163
3. sz. melléklet: A szelekciós paramétereknek eleget tevő ERP rendszerek
164
4. sz. melléklet: A szállító kiválasztása
165
5. sz. melléklet: Prioritási igények megadása
166
6. sz. melléklet: What-if elemzés
167
7. sz. melléklet
A dolgozatban használt fontosabb rövidítések ARIS
Architecture of Integrated Information Systems - Integrált Informatikai rendszerek architektúrája
BRC
British Retailer Consorcium - Brit Kereskedők Egyesülete
BSE CIM EAN EDI eEPC EFSIS
Bovine spongiform encephalopathy - Szarvasmarhák Szivacsos Agyvelőgyulladása vagy „kergemarha” kór Computer Integrated Manufacturing – Számítógéppel Segített Gyártás European Article Number - Árucikkek azonosítására használt, 8 vagy 13 jegyű vonalkód szabványa. Electronic Data Interchange - Elektronikus adatcsere. Elsősorban a közigazgatás és az üzleti élet területén használatos szabványos szerkezetű adatkommunikáció. extended Even driven Process Chain - Kibővített eseményvezérelt folyamatlánc diagram European Food Safty Inspection Service - Európai Élelmiszer biztonsági Felügyelő Szolgálat
ENAR
Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer.
EPC
Electronic Product Code – Elektronikus Termék Kód
ERP
FIFO elv
GALP
Enterprise Resource Planning - Vállalatirányítási Információs Rendszer A FIFO elvű (FIFO = First In First Out) készletvezetés a termékek minden egyes példányának raktárból távozását párosítja a termékpéldány raktárba beérkezésével - mégpedig úgy, hogy a legkorábban távozó termékpéldányhoz a legkorábban beérkező termékpéldányt rendeli. Good Automated Laboratory Practice – Jó Automatizált Laboratóriumi Gyakorlat
GAP
Good Agricultural Practice - Jó Mezőgazdasági Gyakorlat
GHP
Good Hygiene Practice – Jó Higiéniai Gyakorlat
GLP
Good Laboratory Practice – Jó Laboratóriumi Gyakorlat
GMO
Genetically Modified Organism – Génmódosított vagy génkezelt élőlény
GMP
Good manufacturing practice – Jó Gyártási Gyakorlat
GNP
Good Nutritional Practice - Jó Táplálkozási Gyakorlatot
GS1
A GS1 a globális szabványok terén működő, rendelkező nemzetközi szervezet. Az EAN (European Article Numbering Association) és az UCC (Uniform Code Council) egyesüléséből jött létre 2005 elején.
168
GTIN HACCP IFS ISO OLAP RASFF RFID RSS SNP SPSS SSCC
TQM
TRU
Global Trade Indentification Number – Globális Kereskedelmi Azonosító Szám Hazard Analysis Critical Control Points – Veszélyelemzés Kritikus Ellenőrzési Pontok/on International Food Standard – Kereskedelmi szabvány, német intézmények és szervezetek alakították ki. International Organization for Standardization - Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, egy nemzetközi szövetség, ami több mint 100 nemzet szabványosítási tagszervezeteit foglalja magába, és számos nemzetközi szabványt tart karban. Online Analytical Processing - Online Elemző Feldolgozás Rapid Alert System for Food and Feed - Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszere Radio Frequency IDentification – Rádió Frekvenciás Azonosítás. Automatikus azonosítási technológia. Reduced Space Symbology - Csökkentett Helyigényű Jelképrendszer Single Nucleotide Polymorphism - Egyedi nukleotidpolimorfizmus. Egy DNS szekvencia-variáció, mely akkor jön létre, ha egy nukleotid a genomban megváltozik. Eredetileg Statistical Package for the Social Sciences. Statisztikai elemzésekre használható programcsomag, az újabb verziók PASW néven futnak. Serial Shipping Container Code - Szállítási Egység Sorszám Kód Total Quality Management – Teljes körű Minőség Irányítás. Olyan vezetési módszer, filozófia és vállalati gyakorlat, amely a szervezet céljainak érdekében a leghatékonyabb módon használja fel a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat. Traceable Resource Unit. Az a nyomon követési egység, melyet külön azonosítanak.
UPC
Universal Product Code – Univerzális Termék Kód
WIFI
Vezeték nélküli hálózati szabvány.
XML
EXtensible Markup Language - Kiterjeszthető Leíró Nyelv. Általános célú leíró nyelv, speciális célú leíró nyelvek létrehozására.
169
