Informatika szakképzés féjlésztés – 2013 Az 2010-ben a gazdasági élet szereplői és a kormány által megfogalmazott szakképzés fejlesztési célok:
Kormányzati célok:
„A gazdaság igényeinek megfelelően képzett, kellő számú szakember biztosítása” „Gyakorlatcentrikus képzési struktúra kialakítása „Jól előkészített pályaorientáció, pályakövetés” „Szakmák szerinti differenciált finanszírozási, ösztönzési rendszer kialakítása” „Szakmai felügyeleti rendszer kibővítése” „Szakmai vizsga letétele után egyfajta gyakornoki rendszerben történő továbbfoglalkoztatás rendszerének kidolgozása” „Képzési tartalmak átdolgozása, gyakorlatcentrikussá tétele” Szakmai és vizsgakövetelmények egyszerűsítése, a vizsgarendszer kevesebb adminisztrációja, kisebb költséggel”
Elsődleges priorítás a foglalkoztatottság növelése, „1 millió új munkahely létrehozása”
Kamarai célok:
„A szakképzés társadalmi támogatottságának a növelése” „A gazdaságot minél közelebb vinni a szakképzéshez” „Az iskolák pedagógiai és társadalmi felelősségének a növelése” „A közigazgatás karcsúsítása, az állami túlsúly lebontása” „A gazdaság szereplőinek nagykorúsítása, nagykoalíciója, az együvé tartozás érzése, tulajdonosi tudat, feladatok kiszervezése” „Paradigma váltás: A szakképzés partnerségi modellje, regionalitás” „Gyakorlati óraszámok növelése, a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzés szerepének jelentős növelése, a magyar szakképzés gyakorlatorientáltságának fokozása” „A szakmai záróvizsgáztatásban a szakma elsajátításához tartozó kulcskompetenciák értékelésének és mérésének előtérbe helyezése, szakmai záróvizsga idejének csökkentése, hozzá tartozó bürokrácia visszaszorítása” „Az OKJ rendszer egyszerűsítése, ésszerűsítése olyan formában, hogy a felhasználói szféra számára átlátható, használatra alkalmas legyen. A szakmai tartalmak modernizálása, új technikák, eljárások beépítése a követelményrendszerbe” „A gazdálkodó szervezetek érdekeltségének és képzési hajlandóságának növelése a tanulók gyakorlati képzésében. Tanulók számának növelése” „Nagy érték a gyorsan munkába állítható munkaerő, mobilitás és gyorsan változó életkarrierek: felfelé, oldalt és térben” „Iskola: Mindenkinek kötelező élet közeli helyzetben, gyakorlaton részt venni. Iskolai tanműhely felkészít és kiegészít a vállalati gyakorlatra. A képzés ideje alatt dolgozni kell, integrálódni a termelési folyamatba”
„A legfőbb törvény a józan ész!”
A szakmai dokumentációk felülvizsgálatának célja: Szakmai és vizsgakövetelmények „Egyszerűsítés, ésszerűsítés, áttekinthetőség” „Új OKJ: kompetencia elvűség, modularitás, gyakorlatorientáltság” „Modulok számának korlátozása, szakmánként 6 modul” „Minimum óraszámok meghatározása, felnőttképzésben is” „Elavult technológiák, munka műveletek, ismeretek: up to date, szakmai tartalmak aktualizálása” Központi programok (szakmai kerettantervek) „SZVK-hoz hasonlóan jogszabályi rangra emelése” „Törzsanyag jellegének erősítése, folyamatszabályozás” „A szakma lényegének pontos definiálása, kulcskompetenciák” „A kompetenciák mögött lévő ismeretek precíz meghatározása” „A cselekvési kompetenciák meghatározó szerepe” „Szabad sáv beintegrálása, nyári gyakorlat növelése 140 ill. 160 órára” „A gyakorlati képzéshez kapcsolódó tananyagtartalmak erősítése” Fejlesztéspolitikai koncepció „Pedagógusok mentális felkészítése, változás menedzsment” „Fejlesztéshez szükséges segédanyagok, módszertani útmutatók, sztenderdek, sablonok kidolgozása” „Gyakorlati képzés helyi programjához: best practice” „A gyakorlati képzés súlyának, szerepének a növelése” „Ellenőrzés szakmai-padagógiai erősítése, gyakorlati oktatók felkészültségének növelése, gazdálkodók képzési hajlandóságának javítása”
A Szakmai és Vizsgakövetelmények átdolgozása során az előzőekben megfogalmazott célok teljesülése nagyrészt sikerült. Az utólagos -2013 évben bekerült - változtatások azonban az alapkoncepció néhány fontos elemének teljesülését akadályozhatják. 1. A kompetenciaelv és a modulrendszer már az előző 2006-os OKJ fejlesztés során bekerült a magyar szakképzésbe. A 2012-es fejlesztés sikeresen megőrizte mind a modulrendszer előnyeit, mind pedig a komptenciaelvű („cselekvési kompetenciák”) megközelítése. Sikerült a fejlesztés során a modulrendszert továbbfejleszteni, a közös alapozást biztosító modulok kidolgozásával a pályaorientációs célokat biztosítani. A struktúra áttekinthetőbbé, tervezhetőbb és egyszerűbbé vált. Ugyanakkor a minden szakmára vonatkozó 3 közös modul utólagos beemelése káros redundanciát okoztak a szakmai tartalmak tekintetében. Az egyszerűsítése jegyében – egyébként nagyon helyesen – megfogalmazott cél, hogy a modulok számát 6 darabban maximalizáljuk így nem valósulhatott meg. A modulszám csökkenése tekintetében a 2006-os OKJ egyik lényeges problémáját nem sikerült így kiküszöbölni. 2. A munka- és balesetvédelem önálló tantárgyként való kiemelése a szakmai tantárgyakból nem életszerű, hiszen ezek a témakörök a szakmai képzés során a laborokban, műhelyekben a mindennapi feladatokhoz, a gyakorlatokhoz kötötten jelennek meg. Egy-egy eszköz vagy műszerrel kapcsolatos munkavédelmi, balesetvédelmi oktatást csak az adott eszközzel és munkafolyamattal együtt lehet oktatni és nem külön elméleti oktatás keretében. 3. A vizsgarendszer egyszerűsítése, az állami OKJ vizsgák esetében az adott szakmára jellemző munkafolyamatok köré szervezése sikeresen valósult meg. A 2006-os OKJ egyik legsúlyosabb hibája volt, hogy a modulrendszerű záróvizsga az egyes folyamatok szétaprózódásához vezetett. A 2012-es fejlesztés a komplex szakmai vizsga bevezetésével, az adott szakmára vonatkozó legfontosabb munkafolyamatok számonkérésével ezt a problémát orvosolja. A 2012-es fejlesztése egyik legnagyobb sikerének tekinthető, hogy a vizsgarendszer leegyszerűsítése mellett sikerült a szakmai tartalmát sokkal színvonalasabban kialakítani! 4. Szintén sikernek tekinthető, hogy a vizsgarendszer ellenőrzési folyamatába a törvényi szabályozás szintjén bekerülhettek olyan szakmai szervezetek (pl. Informatikai Vállalkozások Szövetsége), amelyek szakmai hozzáértése, munkaerőpiaci ismeretei lehetőséget teremtenek arra, hogy a későbbiekben a vizsgatapasztalatok alapján a rendszer finomhangolásában közreműködjenek. A jövőben lényeges lesz, hogy ezek a szervezetek ténylegesen részt vegyenek a szakmai ellenőrzésben és folyamatosan biztosítsák a visszacsatolást! Összefoglalva tehát véleményem szerint az Szakmai és Vizsgakövetelmények fejlesztése során az előzetesen kitűzött célokat sikerült teljesíteni. A megfogalmazott problémákat az oktatási rendszer finomhangolásával (pl. a helyi tantervek, képzési programok) illetve rugalmasabbá tételével lehet orvosolni.
A Szakmai Kerettantervek fejlesztése során a 2006-os kimenet szabályozott OKJ helyett egy folyamatszabályozott rendszer került kialakításra. A kerettantervekben a „ szakma lényegének pontos definiálása, kulcskompetenciák” kialakítása sikeresen megtörtént, a képző intézmények számára egyértelművé vált a „ kompetenciák mögött lévő ismeretek precíz meghatározása”. 1. A szakközépiskolai óratervek meghatározása során a kialakított óratömeg és szabad sávi órák felhasználása elégséges időt biztosít a képzések hatékony megvalósításához. A óratömeg gyakorlati órák irányában történő eltolása, a Szakképzési Törvény csoportlétszámokra vonatkozó előírása biztosítja azokat a kereteket, amelyekkel a biztonságos és szakszerű szakképzés kialakítható. A szakmai tartalmak és az óraszámok összhangja megfelelő. Ugyanakkor a szabad sávi órák alacsony száma (10%) kevés lehetőséget biztosít a helyi igények kielégítésére, az iskolák egyén arculatának kialakítására, az esetleges specialitások figyelembevételére. Az évtizedek óta magukat sikeresen arculattal kialakító iskoláknak ez visszalépést jelent. 2. Az összefüggő (nyári) szakmai gyakorlatok (ÖGYSZ) jelenlegi kialakítása egy teljesen elhibázott lépés. Ez önmagában is egy olyan súlyú probléma, ami az egész szakképzés megújítására tett kísérletet veszélybe sodorhatja. Az ÖGYSZ szétaprózása az egyes évfolyamok között lehetetlenné teszi, hogy a szakmai gyakorlaton résztvevő tanulók hasznos tevékenységet végezzenek. A IT cégek ilyen feltételek mellett képtelenek szakmai gyakorlatra fogadni a tanulókat illetve a tanuló számára hasznosan foglalkoztatni őket. Az ÖGYSZ megvalósítása így a képző intézmények (iskolák) tanműhelyeire marad, ahol pont a szakmai gyakorlat lényege (a „műhelyszag”) nem valósítható meg. Továbbá az ÖGYSZ megszervezése, a törvényeknek megfelelő lebonyolítása (tanárok, pénzügyi juttatások, stb.) súlyos problémák elé fogja állítani az oktatásirányítást. Az informatika szakmacsoport fejlesztésében résztvevő fejlesztők és a külső szakértők az eredeti javaslatukban egy olyan rendszert javasoltak, amely mind a képző, mind a cégek mind pedig a tanulók érdekeinek megfeleltek. 3. A szakmai tartalmak, technológiák korszerűsítése sikeresen valósult meg. A tartalmi fejlesztés során az informatika szakmákban beépítésre került a nagy informatikai cégek tananyagai. Ez a szakmai tartalom az IT ipar gyors fejlődése következtében azonban hamar elavulhat, így a szakmai „up to date” megvalósításához elengedhetetlenül fontos, hogy az elkövetkező években ezek a tartalmakat folyamatosan felülvizsgáljuk és a megjelenő új technológiákat fokozatosan beépítsük. 4. A 2012 OKJ fejlesztés kimondott célja a folyamatszabályozás megvalósítás volt. Tisztában kell lenni ugyanakkor, hogy a folyamatszabályozott oktatási rendszerek funkciójukból eredően gátolják az intézményi innovációt, az új módszerek kipróbálását és esetleges bevezetését. Egy ilyen szigorúan folyamatszabályozott rendszerben a képzőknek nincs lehetőségük arra, hogy kísérleti oktatási módszertanokat valósítsanak meg. Egy olyan gyorsan változó és folyamatos innnovációt igénylő terület esetén mint az információtechnológiai ipar ezen innovatív oktatási módszertanok hiánya káros lehet. Célszerű lenne tehát itt is az intézményi szabadságfok növelése (pl. a szabad órasávok emelése) illetve megfontolandó a kerettantervek kötelezőségének teljes vagy részleges oldása.
Összefoglalva tehát véleményem szerint az Szakmai Kerettantervek fejlesztése során az előzetesen kitűzött célokat tartalmilag sikerült megvalósítani. Ugyanakkor a magyar szakképzés megújításának egyik legfontosabb eleme, az oktatás és az IT ipar egyik leglényegesebb kapcsolódási pontja a szakmai gyakorlatok szervezése jelen formájában sem a képzők, sem pedig a munkaerőpiaci szereplők részéről nem elfogadható és lényegét tekintve megvalósíthatatlan.
Fejlesztéspolitikai koncepció támogatása Az oktatás - és különösen a szakképzés - minősége három fontos jellemzőn múlik:
korszerű képzési tematikák, tantervek képzett oktatók, a humánerőforrás biztosítása korszerű eszközpark, high-tech eszközök biztosítása, korszerű tananyagok
A Szakmai és Vizsgakövetelmények illetve a Szakmai Kerettantervek fejlesztése ugyan egy fontos láncszeme a folyamatnak, de önmagában nem várható tőle, hogy minőségi változást hoz a magyar szakképzésben. Hiába van korszerű képzési tematikánk, ha nem áll rendelkezésre megfelelő humánerőforrás és tárgyi eszköz ennek megtanításához. 1. A tanárok képzése, az oktatók – különösen a gyakorlati képzésben résztvevő oktatók – tudásának folyamatos frissítése a minőségi oktatás kulcsa. A klasszikus „küldjük el a tanárokat egy 30 órás tanfolyamra” típusú tanártovábbképzések hatékonysága egyrészt roppant alacsony, másrészt ezek technikai megvalósítása nehézségekbe ütközik. Érdemes lenne az IT cégeknél már sikeresen alkalmazott továbbképzési módszerek kialakítása és támogatása az oktatás területén is. Ezek lehetnek például szakmai konferenciák támogatása, vállalati szakemberek előadása tanárok részére szakképzési tanártámogató rendszer kialakítása (pl. Szakképzési Portál) IT céges képzések kedvezményes igénybevétele oktatató részére az egyéni képzést, tanulást segítő programok kialakítása 2. Az intézményi eszközparkok korszerűsítése, a legnagyobb képzők HIGH-TECH eszközökkel való ellátása szintén a minőségi szakképzés egyik kulcsfontosságú területe. Nem szabad elfelejteni, hogy a szakképzés jelenlegi 4+1, azaz 5 éves képzési ciklusa azt jelenti, hogy a jelenleg HIGH-TECH-nek számító eszközök 5 év múlva már erősen „középkorúnak” számítanak majd. Ha egy tanuló 2013-ban korszerűnek tekinthető szoftveren vagy hardveren tanul, akkor a képzési folyamatának végére az már csak egy „átlagos” eszköznek lesz tekinthető. Természetesen az ország teherbíró képessége függvényében nem lehet elvárni, hogy minden intézményben mindig a legkorszerűbb eszközökön folyjon az oktatás, de tudatos tervezéssel, évről évre kiszámítható finanszírozással lehetővé kell tenni az intézményeknek a korszerűsítést. Célszerűbb – bár nehezebben megvalósítható- hogy az egyszeri, nagyobb fejlesztések helyett folyamatos, évről évre kiszámítható finanszírozási formát választani. Ennek a megvalósításához szükséges lenne például a szakképzési támogatások közvetlen, intézmények részére történő átadásának visszaállítása. Ez a pénzügyi
előnyök mellett az oktatás és a gazdaság sokat hangoztatott szakmai együttműködését is segítené. Összefoglalva tehát véleményem szerint a szakképzés minőségének javítása érdekében megtett lépések - bár fontos, de csak egyik – és valószínűleg a legkönnyebb - lépése volt a struktúra, a szakképzési rendszer megújítása. A cél eléréshez elengedhetetlen a humánerőforrás fejlesztés és a tárgyi eszközpark fejlesztése. Fontos lesz, hogy az elkövetkezendő években az erre a területre fordítandó forrásokat hatékonyan tudjuk felhasználni. Ennek kulcsa pedig, hogy a forrást biztosító szereplők (IT cégek), a forrást szétosztó szervezetek (az oktatásirányítás) és a forrást felhasználó oktatási intézmények együttműködésében valósuljanak meg a programok és ne egy-egy öncélú fejlesztés keretében.
2013. április 18. Szabó András
