Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. Szolnok, 2012 Koltay Tibor1
INFORMÁCIÓÉPÍTÉSZET: A MEGTALÁLHATÓ TÉR ÉS HELY2 Az információs társadalom jellemzője nemcsak az, hogy hálózatok közvetítik, Fontos tudnunk, hogy a térben bontakozik ki. Érdemes tehát megvizsgálnunk a tér és a kibertér, valamint a társadalmi és a kulturális tér viszonyát. A térből hely lesz, ahol dolgok történnek. Az információs terek többnyire virtuálisak, viszont a térnek és a helynek bármelyik formájával van is dolgunk, szükség van arra, hogy megfelelően megtervezzük, struktúrát adjunk neki. Ezt a funkciót az információépítészet tölti be, amelynek feladata, hogy mélyreható ismereteket szerezzen a felhasználókról és társadalmi kontextusaikról. Végső célja pedig megtalálható terek létrehozása. INFORMATION ARCHITECTURE: SPACE AND FINDABLE PLACE The information society is characterized not only by its reliance on networks. It is important to know that it unfolds in space. This fact makes the examination of the relationship between space and cyberspace as well as societal and cultural space worthwhile. Spaces can be transformed into places, where things happen. Information spaces are usually virtual. Whatever the type of space we have to deal with, there is a need to design it, by giving structure to it. This function is fulfilled by information architecture, which has to acquire profound knowledge about users and their societal contexts. Its final goal is to create findable spaces.
BEVEZETÉS Az információs társadalom kialakulása időben egybeesik a világűr, az addig ismert terektől eltérő környezet meghódításának kezdetével. Ez az időpont közismerten 1957 volt, amikor felbocsátották a Szputnyik-1 nevű szovjet műholdat. Ennek jelentősége kapcsán elég arra gondolnunk, hogy helymeghatározás mit köszönhet a műholdaknak. [1] Az alábbi, a tér, a hálózatok és az információs társadalom között összefüggések egy részét bemutató tanulmány nagymértékben azért készülhetett el, mert Fulbright kutatói ösztöndíjasaként, a Kenti Állami Egyetemen (Kent, Ohio) tanulmányozhattam az Information Architecture and Knowledge Management (Információépítészet és tudásmenedzsment) mesterképzési programot.
TÉR ÉS KIBERTÉR Aligha kérdéses, hogy az emberek térként élik meg a webet, amelyben akár el is lehet tévedni. A web tér-jellegét mutatják azok a metaforák, amelyeket vele kapcsolatban használunk. Irányt jelölünk meg, amikor azt mondjuk, hogy Rámentem a Szent István Egyetem honlapjára. Egy másik térbeli metaforát használva hangozhat el a következő mondat: Ezt a Szent István Egye1
főiskolai tanár, Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar,
[email protected] Dr. Békési László ny. okl. mk. ezds., főiskolai tanár, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Repülő Tanszék,
[email protected] 2
65
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. tem honlapján találtam. Egy másik metafora-kör elemei a továbbítást megjelenítő drótok és csövek. Közben az emberek telefon és posta helyett használják a hálózatot. Az is metafora, hogy információs szupersztrádáról beszélünk. Sokan azonban megkérdőjelezik a metaforák hasznosságát, felvetve például azt, hogy a navigáció szó a webbel kapcsolatban korlátozza azt, hogy megértsük az ember-számítógép interakciót. Tény, hogy minden metaforának megvannak a maga korlátai, azonban megvannak az értékei is. [2] A valóságos tér és idő az információs társadalom korában sem tűnik el. Nem is válhat irrelevánssá, mivel tapasztalatot jelent, továbbá kontextust ad a virtuális térben és időben való mozgás érzékeléséhez. A valós térben használt szókincset átvihetjük a virtuális környezetbe, hogy segítségével értelmezni tudjuk azt. [3] Az infokommunikációs innováció ugyanakkor megszünteti a térbeli korlátokat, sok esetben feleslegessé téve a személyes jelenlétet. Ahol ez nem lehetséges, oda a minden eddiginél gyorsabb közlekedési eszközök segítésével juthatunk el. A kibertér nem valamiféle új típusú tér. Inkább (megint csak) egy metafora, amelynek segítségével leírhatjuk azt a paradox helyzetet, amelyről egy telefonbeszélgetés kapcsán egy naiv gyermek megkérdezheti, hogy az hol is zajlik. Az építészek és az online üzletek fejlesztői számára a hálózat egy növekvő virtuális város, ahol számos építkezés folyik. Ahogy növekedésnek indult a hálózat, a nagy cégek és közintézmények sietve építeni kezdtek jól kidolgozott weboldalakat, amelyek nagyjából a cégek imponáló, belvárosi székházainak megfelelői. Ezzel egy időben a kereskedelmi oldalak száma is megnőtt, amelyek többnyire virtuális üzletek vagy bevásárlóközpontok alakját vették fel. A másik oldalon százezrek készítették el saját oldalukat. Ezek – akárcsak az elővárosi családi házak előkertjei – az ön-reprezentáció eszközei és egy újfajta népművészet alkotásai. A hierarchikusan szervezett linkgyűjtemények léte ellenére a web kétdimenziós, csendes tér, amelyben nincsenek emberek: vég nélkül kalandozhatunk benne anélkül, hogy bárkivel találkoznánk. A kibertér elnevezés az elvonatkoztatás legelemibb szintjén nem jelent mást, mint bitek megszámlálhatatlan milliárdjait, amelyeket egy világméretű számítógép-hálózat csomópontjain tárolnak. A köztes szinten, a programozók szintjén, szájtok, címek és összeköttetések komplex struktúráira bomlik. A felső szinten pedig, a felhasználói felület szintjén, újra felleljük az alsó két szint komplex architektúráját és összetett viszonylatrendszerét. Erre mondjuk, hogy belakjuk ezt a teret. [2] A web tekinthető olyan nyilvános térnek, amely valójában teljesen híján van a térnek. A weben anélkül tudunk az egyik helyről a másikra mozogni, hogy bármilyen távolságot megtennénk. Milliárdnyi weboldalat találunk, csak egy-egy kattintásra egymástól. A mozgást az egyes oldalak révén érzékeljük. Akár arra is támaszkodhatunk, hogy az adott hely újra megtalálásához elég hozzávetőlegesen megbecsülnünk a távolságokat, például visszaemlékezve arra, hogy a keresett oldal valahonnan két kattintásnyira volt. Ez a távolság azonban nem valós. Mindig van rövidebb út, vagy egy alternatív útvonal. [4] Számos virtuális hely olyan, mint a Woodstockban megrendezett zenei fesztivál, amely sokkal híresebbé vált, mint az azonos nevű község. A helyi lakosok csak rövid időre jelennek meg, kapcsolatba kerülnek egymással, aztán távoznak. Senki sem kockáztat sokat, főleg hosz-
66
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. szútávon. Ez alól kivételt csak a szervezők jelentenek. [2] A térbeliséggel együtt a személyesség is viszonylagossá vált korunkban, mivel a virtuális térben a valós tér fokozatosan elveszíti meghatározó normatíváit, szabályait és stratégiáit. A személyes kapcsolatok a virtuális térbe helyeződnek át, így maguk a kapcsolatok és a kommunikáció virtuálissá válnak. Már nem vagyunk helyhez és időhöz kötve, tehát ha van kommunikációs szándékunk, interakcióba lépünk partnerünkkel. Az üzenet kódolására és dekódolására tértől függetlenül képesek vagyunk. [5]
A TÁRSADALMI ÉS A KULTURÁLIS TÉR A hálózat tér, ahol időt töltünk, másokkal interakcióba kerülünk és dolgokat teszünk. A közös tér alapvetően meghatározza együttműködésünket, tehát a médium (hordozó) és a tér között nincs éles különbség. Amikor hiperlinkeket követünk, érezzük, hogy különböző szemantikai terek között mozgunk: útvonalakat és mintákat tudunk ebben a mozgásban nyomon követni, és akár el is tévedhetünk. Az összeköttetéseknek és az utaknak egyaránt van szemantikai és navigációs jellege. Azzal, hogy az online környezetet térnek nevezzük, meg tudjuk ragadni az ebben a környezetben zajló mozgást, és tevékenységet, valamint azt a lehetőséget, hogy értelmes kapcsolatokat fedezzünk fel az ott talált elemek között. Nem válnak viszont kézzelfoghatóvá azok a sajátos módok, ahogyan az emberek maguk számára ismerőssé, sajátjukká teszik a teret, azaz helyet hoznak létre. Az pedig, hogy a teret közös, megosztott entitásként kezeljük, döntő jelentőségű, amikor helylyé alakul. A hely az, ahol dolgok történnek, méghozzá fontos, emlékezetes dolgok (legyenek azok kellemesek vagy kellemetlenek), amelyek a teret helyként jelölik („Itt történt.”). A térnek helyként való kezelése történhet leképezéssel, a teret ábrázoló sémák, térképek segítségével. A térkép sohasem pontos mása az ábrázolt tárgynak, hanem egyszerűsít, szelektív és sematikus, és éppen az a mód, ahogyan ezt teszi, hozza létre a helyet. Többféle térkép létezhet, abban az értelemben, hogy azok más és más helyet jelölhetnek akkor is, ha ugyanazt a teret jelölik. [3]
TÉR, ÉPÍTÉSZET, ARCHITEKTÚRA Az emberileg és társadalmilag elfogadható információs terek tervezése, megvalósítása és értékelése az információépítészet. [6] Az információépítészetnek az a feladata, hogy segítsen a felhasználók és a rendszerek különböző részei, valamint a webhelyek és környezetük más elemei (például webes keresők) közötti interakciók megtervezésében. [7] Az információépítészet hatóköre tehát elsősorban az információs környezetek tervezésére és a tervezés menedzselésére terjed ki. Az információépítész legfőbb feladata, hogy ebben projektmenedzserként működjön közre, úgy, hogy átfogó képpel rendelkezik a tervezés alatt álló (többnyire nagyméretű) webhely architektúrájáról. Az architektúra ebben az összefüggésben a hierarchia magasabb szintjén áll, mint a struktúra, mivel az architektúra több struktúra egymásra épülése és egymás mellett létezése útján jön létre. [8] Az információépítészetnek azt is figyelembe kell vennie, hogy a felhasználók motivációi és mentális modelljei eltérőek, tehát másként tekintenek az információra. Akár egy jól körülhatá-
67
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. rolt célközönség tagjai is különbözőképpen képzelik el az információs teret. Mindezt bonyolítja az a tény, hogy korunkban bárki előállíthat tartalmakat, mivel egyszerű (webkettes) eszközök állnak rendelkezésére. Ez nemcsak a mennyiség növekedését hozta magával, hanem az információs környezet megtervezését is igen megnehezíti. [9] Az igazán használható információs rendszerek tervezése megköveteli, hogy mélyreható ismereteink legyenek a felhasználókról és társadalmi kontextusaikról. Egyáltalán nem biztos, hogy akarják az általunk kínált információt, még akkor sem, ha egyébként tudjuk, hogy szükségük van rá. A felhasználói viselkedés azonban társadalmi jellegű és összetett, ezért megfelelő modellekre van szükségünk, különösen az információkeresés tekintetében. Talán a legfontosabb dolog, amit ismernünk kell, az a legkisebb erőfeszítés elve. [2] Kevés kockázattal jár, ha egy weboldalon valamit tévesen becsülünk meg: eggyel többet kell kattintanunk, vagy a Vissza gombot (a böngésző leggyakrabban használt gombját) kell használnunk. Ez teszi a kielégítően jó döntéseket hatékonnyá. Ehhez természetesen az kell, hogy az oldalak gyorsan újratöltődjenek. Ha nem így volna, óvatosabban kellene kiválasztanunk a következő lépésünket. A lehetséges opciók mérlegelése pedig nem feltétlenül segít. A rosszul megtervezett oldalakon hiába keressük a legjobb választást, tehát marad a Vissza gomb. A találgatás sokkal szórakoztatóbb és kisebb erőfeszítést kíván, mint a mérlegelés, ráadásul gyorsabb. [10] Az információs társadalomban az áramlások teréről beszélhetünk, amely azonban szembeállítható egy olyan térbeli szerveződéssel, amely a tapasztalatokon alapul, így történelmi gyökerű, emellett logikáját a helyek határozzák meg. Mivel pedig szemben állnak az áramlástér elvont anyagi természetével, az építészetre és a formatervezésre, úgy tekinthetünk, mint az információs társadalom megújulásának hordozójára. [6] Az építészet ebben az értelemben nemcsak a forma és az építési folyamat előzetes tervezéséről szól, hanem az időbeli átalakulásról is, ilyen módon mindig segítünk az általunk elfoglalt tér felépítésében és a szerkezetek addig nem tekinthetők késznek, amíg nem használtuk őket valamilyen időtartamon át, tehát bizonyos értelemben sohasem mondhatjuk, hogy készek. Az architektúra itt nem annyira épületek vagy hidak építését jelenti, mint inkább arra utal, hogy architektúrákkal sokhelyütt találkozunk, hiszen a nyelvnek is van architektúrája, ahogyan a szokások vagy az összetett tevékenységek vagy játékok is van sajátos felépítésük. A szerkezetek segítik, irányítják, vagy akadályozzák a mozgást. A terek megtervezése a társadalmi érintkezéssel kapcsolatos feltételezéseket és elvárásokat közvetíti. Mivel az architektúrák irányítják mozgásunkat, annak az útját-módját is megteremtik, hogy miként hozzuk össze az embereket, vagy válasszuk őket szét. [3]
A MEGTALÁLHATÓ HELY A tér legfőképpen építészet útján válik hellyé. Az építészet tartós olyan struktúrák létrehozását jelenti, amelyekben élünk dolgozunk, vagy amelyeket csodálunk. Változtatjuk őket és ők is megváltoztatnak minket. [3] A (térkép nélküli) útmegtalálás (wayfinding) kifejezés azoknak az ismereteknek és tevékenységeknek a sorát takarja, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy az egyik helyről a másikra eljus-
68
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. sunk, legyen szó zárt vagy nyílt térről. Ennek lépései a következők. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy hol is vagyunk. Célállomásunk ismeretében az ahhoz vezető legjobb utat kell követnünk, fel kell ismernünk, hogy elértük a célt, végül vissza kell találnunk a kiindulási pontra. Kérdés viszont, hogy az útmegtalálás elvei érvényesek-e a weben, valamint a fizikai világban működő tájékozódási és navigációs képességünknek van-e értéke a digitális világban. [2] Az útmegtalálás ahhoz hasonlít, mint amikor nagy, a felhasználók számára gyakran ismeretlen épületekben, például repülőtereken kell eligazodnunk. Ehhez az információs rendszerekben szervezési, elnevezési és navigációs sémákat kell kezelni, ami az olyan tudásszervezési eszközökkel mutat hasonlóságot, mint a tárgymutatók, a tezauruszok, vagy az osztályozási rendszerek. [11] A megtalálhatóság kifejezés éppen arra az örökségre épít, hogy utat tudunk találni, el tudunk igazodni a természetes és az épített környezetben, miközben felidézi bennünk a használatóság nagyon is hálózatközpontú és gyakorlatias fogalmát. Hogy valami megtalálható legyen, meg kell tudnunk állapítani, hol is található és oda kell tudnunk navigálni. A megtalálhatóság annak a mértéke, hogy ez mennyire könnyen oldható meg, és hogy a különböző (információs) rendszerek hogyan támogatják a navigációt és az információ-visszakeresést. A megtalálhatóság nem azonos az információkereséssel. A különbség abban áll, hogy a megtalálhatóság növelése érdekében tett intelligens erőfeszítés magában a tartalomban nyilvánul meg, vagyis magát a tartalmat tesszük megtalálhatóvá a megfelelő kontextusok megteremtésével. Nem kell tehát többé a helyes keresőkérdést feltennünk, vagy mélyreható ismeretekkel rendelkeznünk a keresés tárgyáról. [2] Az információt gyakran meg tudjuk találni (információ)keresés útján. A keresés szükségessége a webhelyek nagyságától függ. A kis szájtok esetében nincsen szükség rá. A dinamikus tartalmak (például online újságok) esetében viszont túlságosan sok időbe telne kézi erővel katalogizálnunk a tartalmakat, vagy részletes tárgymutatókat kidolgoznunk. Ha túl sok információt kellene böngészéssel megtalálnunk, akkor is jó eszköz a keresés. Semmiképpen nem hihetjük azonban azt, hogy egy keresőmotor minden felhasználó információs igényeit ki tudja elégíteni. A tervezéskor rendszerszemléletre van szükség, amely figyel a keresőfelületre, a tartalomra és az eredmények megjelenítésére. A keresés meg fogja szenvedni, ha az oldal tele van redundáns, elavult vagy triviális tartalommal. Ha a találatok rangsorolása inkább elrejti a releváns eredményeket, mintsem megmutatná őket, a felhasználók nem fogják megtalálni őket. A rendszereket úgy kell megtervezni, hogy figyelembe vegyék a felhasználói viselkedés iteratív és interaktív természetét, és azt, hogy információigényünket a keresés, a böngészés és a kérdezés merev határok nélküli váltogatásával elégítjük ki. [12] A keresés létjogosultságát végső soron az adja meg, hogy a felhasználók számítanak rá, hogy rendelkezésükre fog állni a keresési lehetőség. Felmerül annak a kérdése is, hogy a keresőrendszerek elveszik-e az erőforrásokat más, hasznosabb navigációs eszközök elől. Mivel sok fejlesztő a felhasználók minden problémáját megoldó eszköznek tekinti a keresőmotorokat, sokszor találkozunk velük a rosszul navigálható vagy gyenge architektúrájú oldalakon. Ne felejtsük el, hogy a keresőmotorokat könnyű installálni, viszont nehéz őket jól működtetni! [6]
69
Szolnoki Tudományos Közlemények XVI. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] KOLLÁNYI Bence: Térhasználat az információs társadalom korában. In. Pintér Róbert (Szerk.). Az információs társadalom: Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Gondolat – Új Mandátum, Budapest, 2007. [2] MORVILLE, P.: Ambient Findability. Sebastopol, CA: O'Reilly, 2005. [3] BURBULES, N.C.: Networks as spaces and places: Their importance for educational research collaboration. In: Educational Research: Networks and Technologies. Smeyers, P. & Depaepe, M. (Eds). Springer, Dordrecht, 2007, 43–54. [4] WEINBERGER, D. Small pieces loosely joined: A unified theory of the web. Cambridge, MA: Perseus, 2002. [5] BÓDI Zoltán: Infokommunikációs stratégiák az információs táradalomban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, 5. évf. 1. sz. 2010. 65-73. [6] CASTELLS, M. Az információ kora: A hálózati társadalom kialakulása. Gondolat – Infonia, Budapest, 2005. [7] MORVILLE, P: In Defense of Search. Digital Web Magazine, 2002, e-dok. url: http://www.digitalweb.com/articles/in_defense_of_search/ (2012. szerptember 8.) [8] MORVILLE, P. – ROSENFELD, L.: Information Architecture for the World Wide Web. 2nd Ed. O’Reilly, Cambridge, MA, 2002. [9] SURLA, S. M.: An Information Architecture Approach to Building a Much Better Digital Library. Bulletin of the American Society for Information Science and Technology, Vol. 33, No. 5, 2007, 41–43, e-dok. url: http://www.asis.org/Bulletin/Aug-07/surla.html (2012. szeptember 8.) [10] FRANCKE, H.: Towards an Architectural Document Analysis. Journal of Information Architecture, Vol. 1, No 1, 2009, e-dok. url: http://journalofia.org/volume1/issue1/03-francke/jofia-0101-03-francke.pdf (2012. szeptember 8.) [11] BROWN, D.: Eight Principles of Information Architecture. Bulletin of the American Society for Information Science and Technology, Vol. 36, No. 6, 2010, 30–34. e-dok. url: http://www.asis.org/Bulletin/Aug10/AugSep10_Brown.pdf (2012. szeptember 8.) [12] KRUG, S: Don’t Make Me Think!: A Common Sense Approach to Web Usability. 2nd. Ed. Berkeley, CA: New Riders, 2006. [13] FRANCKE, H.: Towards an Architectural Document Analysis. Journal of Information Architecture, Vol. 1, No. 1, 2009, 16–36, e-dok. url: http://journalofia.org/volume1/issue1/03-francke/jofia-0101-03-francke.pdf (2012. szeptember 8.) [14] MORVILLE, P: In Defense of Search. Digital Web Magazine, 2002, e-dok. url: http://www.digitalweb.com/articles/in_defense_of_search/ (2012. szeptember 8.)
70
