In memóriám I LOUIS HENRY ( )

FIGYELŐ

In memóriám I LOUIS HENRY | (1911-1991)

Louis Henry, a demográfiai elemzés nagy tekintélyű francia iskolájának megte­ remtője és vezéregyénisége 1991. december 30-án, türelemmel viselt hosszú betegség után eltávozott tőlünk. 1911-ben született, amikor a szokatlanul nagy nyári hőség Franciaországban a csecsemőhalandóság szintjét is szokatlanul magasra növelte, a féltő szülői gondoskodás azonban megóvta életét. Elemi és középiskolai tanulmányainak elvégzése után, több más leendő francia demográfushoz hasonlóan, az École Polytechnique-on szerzett mérnöki diplomát, majd később, a második világháború tüzérkapitányaként magas kitüntetéssel jutalmazott elévülhetetlen érdemeket. Amikor 1945-ben Franciaország Demográfiai Intézetének (INED) megalakulásakor, a népességtudományikutatások iránt elhivatottságot érezve, az új intézmény munkatársává vált, eredményeit tekintve még tiszta lappal indult, de már a negyvenes évek vége felé jelentek meg olyan érdekes és magas színvonalú publikációi, melyek felhívták rá pályatársai figyelmét. Fő feladatának a demográfia módszertanának fejlesztését tekintette. A demográfiai elemzés céljait szolgáló számos új mutatót alakított ki és számos régebbi mutatót kritikailag újraérté­ kelt. A tőle származó új mutatók közül a családnövekedési valószínűségek mutatója vált legismertebbé, nemzetközileg is elfogadottá és a paritás-specifikus termékenységi táblák kiinduló pontjává. A népmozgalmi jelenségek tiszta, zavaró hatásoktól mentes formában történő leírására irányuló törekvéseket a redukált eseményszámok elméletének kidolgozásával, valamint a függetlenség és folytonosság hipotézisének megfogalmazásával gazdagította. Úttörő jellegűnek tekinthető a heterogén kohorszok elemzése során felmerülő problé­ mák megoldása céljából kialakított eljárása is. Nemzetközi elismerést váltott ki családrekonstrukciós módszere, mely számos történeti demográfiai kutatásban jutott igen nagy szerephez, igen sok országban, így hazánkban is. Jelentős, kritikai és elemző tevékenységet végzett történeti demográfiai kutatásai során a Halley módszerével készített halandósági táblák kiszámítása és felhasználási feltételeinek tisztázása terén. Jelentős nemzetközileg elismert eredményei születtek a természetes termékenység és a fiziológiai sterilitás életkor szerinti alakulásának statisztikai megfigyeléseken alapuló vizsgálata terén is. A matematikai demográfiát eredeti termékenységi és nupcialitási modellek kidol­ gozásával gazdagította. Mint a franciaországi demográfusképzés egyik vezéregyénisége tankönyvet írt a demográfiai elemzés elveiről és módszereiről, valamint a népessége Breszámítások módszertanáról. Ez utóbbi megjelenése idején a maga nemében egyedülálló volt. Tisztelőinek és követőinek tábora Franciaországban és Franciaország határain túl is szakadatlanul növekedett és növekszik napjainkban is. Hazájában viszonylag fiatalon megkapta a becsületrendet. 1977-ben, nyugállományba vonulásakor, demográfus kol­

132

FIGYELŐ

légái és történész kollégái annyi dolgozatot írtak és küldtek a Population tiszteletére kiadott különszáma részére, melyek száma külön-külön is meghaladta az egyébként is vaskos, ötszáz oldalnál hosszabb kötet terjedelmét és a szerkesztői gárdát a szelektálás és rövidítés nehéz feladata elé állította. A különszám Gérard Calot és Alfréd Sauvy előszaván, Louis Henry könyveinek tanulmányainak 264 tételből állő bibliográfiáján kívül így is az őt tisztelő legkiválóbb demográfusok és történészek szellemi terméke­ inek legjavát tartalmazza. Nemzetközi elismerése számos más formában is kifejezésre jutott. A Leuweni Katolikus Egyetem 1972-ben, a Cambridgei Egyetem pedig 1976-ban tiszteletbeli doktorává választotta. 1977-ben elsőként kapta meg a Princetoni Egyetem Irene В. Taeuber diját, 1990 októberében pedig a Párizsban tartott Európai Demográ­ fiai Kongresszuson a Nemzetközi Népességtudományi Unió (IUSSP), fennállása során első ízben, a népességtudomány művelése és fejlesztése terén elért úttörő jellegű ered­ ményeiért a laureátusi fokozat odaítélésével és átadásával jutalmazta őt. A demográfiai Nobel díjnak minősített magas kitüntetést, a már súlyosan beteg Louis Henry helyett felesége és gyermekei vették át, odaítélését idősebbik fia köszönte meg. Louis Henry élete folyamán viszonylag kevés adminisztratív jellegű funkciót töltött be. A Francia Népességtudományi Kutató Intézetben csupán osztályvezető volt és nem túl hosszú időn át működött a franciaországi demográfusképzést szolgáló intéz­ mény professzoraként, a Nemzetközi Népességtudományi Unió főtitkáraként és az általa alapított Történeti Demográfiai Bizottság elnökeként sem. Keveset utazott kül­ földre, nem szívesen vett részt értekezleteken és nem szívesen volt különféle bizott­ ságok tagja sem. Élete utolsó éveiben ezt már korábbi teljesítményeinek roppant súlya és továbbfejlesztésének igénye sem tette számára lehetővé. Fő erkölcsi támasza fele­ sége, Jacqueline Henry asszony volt, aki történeti demográfiai kutatásaiban is jelentős segítséget nyújtott neki. Hobbija a kertészkedés volt, a hosszú kerti munkák során azonban gondolatait gyakran a kutatásai során felmerülő problémák kötötték le. Emberi tulajdonságai közül egyes kollégái szigorát és nyers igazmondását is kiemelik. Szigora és igazmondása azonban nem bénító hanem célzatosan javító szándékú volt. Egyik ma már szintén világhírű tanítványa szerint, ha Henry professzor egy fiatalabb kutató munkáját tűrhetőnek, elfogadhatónak nyilvánította, sokkal nagyobb elismerésnek számí­ tott, mint más bírálók dicséretözöne. Nyers igazmondása azonban számára hátrányos is volt. A Francia Népességtudományi Kutató Intézetet felügyelő minisztérium egyik vezető beosztású tisztviselője egyik hozzá írott bíráló célzatú levelét az őszinteség mesterművének nyilvánította hozzátéve, hogy az az ember, aki képes fölöttes szervének ilyen nyersen őszinte levelet küldeni, teljesen alkalmatlan az igazgatói állás betöltésére. Ez a minősítés természetesen maga is minősíthető. Akik ismerték, és akik együtt is dolgoztak vele, tudták, hogy szigorú és nyers igazmondásán túlmenően rendkívül hűséges, segítőkész barát is, aki a szorgalmat, tehetséget, valóban értékes kutatási eredményt minden esetben készségesen elismeri és érdemeik szerint segíti, bátorítja az arra rászoruló pályatársakat is. Lous Henry feleségével, Jacqueline Henry asszonnyal Magyaroszágon is járt és magyar kollégáival igen jó szakmai és baráti kapcsolatokat alakított ki. Tanulmányt írt a magyar Demográfia című folyóirat részére és több előadást is tartott, melyek közül a családnövekedési valószínűségekről tartott előadásának volt legnagyobb sikere a Magyar Tudományos Akadémián. Emlékét kegyelettel őrizzük. Valkovics Emil

FIGYELŐ

133

AZ MTA DEMOGRÁFIAI BIZOTTSÁGÁNAK 1991. ÉVI TEVÉKENYSÉGE

A Magyar Tudományos Akadémia Alapszabályának értelmében 1990 októberében újjáalakult az MTA Demográfiai Bizottsága. Ennek előzményeként, a Bizottság tagja­ inak az 1990—1993 közötti akadémiai ciklusra történő újraválasztásával kapcsolatos teendők ellátásra 1990 júliusában az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnöksége egy négy tagú Előkészítő Bizottságot hozott létre, amelynek elnökletére Kiinger András kapott megbízást, tagjainak pedig Cseh-Szombathy Lászlót, Józan Pétert és Pongrácz Tibornét kérték fel. Az Előkészítő Bizottság feladata az volt, hogy a tudományág képviselőinek a lehető legszélesebb véleményére támaszkodva javaslatot tegyen az 1990—1993 közötti akadémiai ciklusra a Demográfiai Bizottság tagjai közé megválasztásra javasolt személyek névsorára. Az Előkészítő Bizottság összesen 114 véleménykérő levelet küldött ki, erre 45 válaszlevél érkezett. A szavazás eredményét és a új bizottsági névsor összeállításánál követett elveket Kiinger András, az Előkészítő Bizottság elnöke ismertette az 1990. október 9-re összehívott alakuló ülésen. A szavazatok összesítése alapján a Demográfiai Bizottság tagjai lettek mindazok, akik 10 vagy több szavazatot kaptak. Az ennél kevesebb szavazatot elértek esetében, az Akadémia Elnökségének irányelveit követve, az Előkészítő Bizottság azt mérlegelte, hogy a jelöltnek van-e tudományos fokozata, vagy ha nincs, szakmai, illetve tudomá­ nyos tevékenysége mennyire széles körben ismert. Egyenlő szavazatszám esetén to­ vábbi irányadó szempontként azt is figyelembe vették, hogy a javasolt személy tevé­ kenysége milyen szorosan kacsolódik a demográfiához. A korábbinál kisebb létszámmal megalakult Demográfiai Bizottságnak jelenleg 25 tagja van, ebből tizenegy az új tagok száma. A Bizottság tagjai közül egy fő az Akadémia levelező tagja, tizenegy főnek doktori, hét főnek kandidátusi fokozata van. Ezen kívül hat, tudományos minősítéssel nem rendelkező, de a tudományágban kiemel­ kedő eredményt elért szakember is helyet kapott a Bizottságban. Az újjáalakult Demográfiai Bizottság az alábbi összetételben kezdte meg műkö­ dését: Elnök: Kiinger András, a szociológiai és demográfiai tudomány kandidátusa, a KSH elnökhelyettese Alelnök: Cseh-Szombathy László, a szociológiai és demográfiai tudomány dok­ tora, az MTA Szociológiai Intézet nyugalmazott igazgatója Titkár: Csernák Józsefné, a szociológiai és demográfiai tudomány kandidá­ tusa, a KSH Népsségtudományi Kutató Intézet tudományos tanács­ adója Tagok: Andorka Rudolf, akadémikus, az MTA levelező tagja, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora Harcsa István, a KSH főosztályvezetője Hoóz István, a szociológiai és demográfiai tudomány doktora, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanára Horváth Róbert, a szociológiai és demográfiai tudomány doktora, nyugalmazott egyetemi tanár Józan Péter, a KSH főosztályvezetője Kamarás Ferenc, a KSH osztályvezetője Kováts Zoltán, a szegedi Juhász Gyula Tanárkép26 Főiskola docense

134

FIGYELŐ

Kupcsik József, a közgazdaságtudomány doktora, a budapesti Közgaz­ daságtudományi Egyetem egyetemi tanára Kőszegfalvy György, a műszaki tudományok doktora, a VÁTI tudo­ mányos igazgatója Kovacsics József, az állam- és jogtudományok doktora, nyugalmazott egyetemi tanár Mészáros Árpád, a KSH főosztályvezetője Mihényi Károly, a KSH NépességtudományiKutató Intézet igazgatója Munkácsy Ferenc, a közgazdaságtudományok kandidátusa, a Munka­ ügyi Minisztérium főosztályvezetője Pongrácz Tiborné, a szociológiai és demográfiai tudomány kandidá­ tusa, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese Rókusfalvy Pál, a pszichológiai tudomány doktora, államtitkárhe­ lyettes, Népjóléti Minisztérium Schuler Dezső, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár, SOTE II. sz. Gyermekklinika S. Molnár Edit, a pszichológiai tudományok kandidátusa, nyugal­ mazott tudományos tanácsadó Szabó Kálmán, a szociológiai és demográfiai tudomány kandidátusa, miniszterelnöki titkár, Minisztertanács Hivatala Valkovics Emil, a szociológiai és demográfiai tudomány doktora, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet tudományos tanácsadója Vavró István, az állam- és jogtudományok doktora, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője VuJcovich György, a szociológiai és demográfiai tudomány kandidá­ tusa, a KSH elnöke Zsolnai Béla, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár, SOTE II. sz. Női Klinika Az 1990—1993 közötti akadémiai ciklusra megválasztott Demográfiai Bizottság, az 1960-ban történt megalapításakor elfogadott elveknek megfelelően, legfontosabb feladatának tekinti az országban folyó demográfiai tevékenység összehangolását és továbbfejlesztését. Ennek keretében folyamatosan figyelemmel kíséri a tudományág hazai művelését, koordinálja a különböző kutatóhelyeken folyó demográfiai kutatásokat, kezdeményezi a népesedési helyzet szempontjából lényeges kérdések vizsgálatát és megvitatását, állásfoglalásaival és javaslataival segíti a népesedési kérdésekkel kapcso­ latos kormányzati munkát. A Demográfiai Bizottság figyelemmel kíséri a tudományág művelőinek fejlődését, feladatának tekinti a demográfus szakember utánpótlás elősegí­ tését. A Demográfia című folyóirat szerkesztésében való részvételével közvetlenül is részt vállal a tudományterületen dolgozó szakemberek és tudományos eredmények szélesebb körű megismertetésében. A demográfia interdiszciplináris jellegére tekintettel együttműködésre törekszik a társtudományokat képviselő akadémiai bizottságokkal, tudományos társaságokkal és egyéb intézményekkel. Emellett nyomon kíséri a magyar demográfia nemzetközi tevékenységét is és ennek során ellátja a demográfiai tudomány külső kapcsolatainak koordinálását a nemzetközi szervezetek és tudományos társaságok irányában. A Bizottság 1991. január 16-i első ülésén kidolgozta az 1991 —1993 közötti időszakra szóló munkatervet és meghatározta az 1991-re tervezett programot. A Bi­ zottság három éves munkatervében az alábbi témakörök szerepelnek:

FIGYELŐ

135

Tudományszervezési kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A A A A A A

Demográfia c. folyóirat szerkesztési elvei (kétévente) demográfiai tudományos fokozatok kérdése demográfia egyetemi oktatásának helyzete demográfia nemzetközi kapcsolatai (évente) Statisztikai Társaság és a Demográfiai Bizottság együttműködése Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság és a Demográfiai Bizottság együtt­ működése 7. A Demográfiai Bizottság kapcsolata a tömegkommunikációval 8. A Népességtudományi Kutató Intézet beszámolója és munkaterve (évente) 9. Tájékoztatás az OTKA pályázat eredményéről 10. Tájékoztatás a társadalompolitikai kutatások programjáról 11. Tájékoztatás a népesedési helyzet alakulásáról (évente)

Vitaülések 1. Az 1990—2010. évi népességelőreszámítás irányelvei és indokai 2. Változások a közvádas eljárásban elítéltek demográfiai jellemzőiben 3. A védekező család 4. Az 1990-es évek ELAR adatgyűjtéseinek programja 5. A népesedéspolitika távlati koncepciója 6. A politikai pártok népesedéspolitikai elképzelései 7. A népesedés és a gazdaság összefüggései 8. A népesség öregedésének kérdései 9. Az európai termékenységi vizsgálat 10. A halandóság és az egészségi állapot összefüggései 11. A z abortuszkérdés 12. A válások alakulása az utolsó évtizedben 13. Településrendszerünk demográfiai problémái 14. A magyarországi etnikumok kérdése 15. A szomszédos országok magyarságának demográfiai kérdései

Konferenciák 1. Népesedési helyzet és népesedéspolitika (1991) 2. Kongresszus a magyar családokról az ENSZ által 1994-re deklarált "Család éve" előkészítéseként (1993) Az 1991. évi munkaterv összeállításánál a Bizottság arra törekedett, hogy az ülések napirendje is visszatükrözze a Bizottságnak azt a komoly elhatározottságát, hogy minden erőfeszítést megtesz a tudományág hazai helyzetének megjavítása és továbbfej­ lesztése érdekében. Ennek megfelelően kiemelt figyelmet kapott az, hogy a legsürgő­ sebb tudományszervezési teendők mellett a demográfiai tudomány fejlődését elősegítő szakmai kérdések is megfelelő súllyal szerepeljenek. 1991-ben a Demográfiai Bizottság négy alkalommal ülésezett, üléseit szükség szerint, nagyjából negyedéves rendszerességgel tartotta. A tagok teljes körét érintő, illetve egy-egy napirendi ponthoz esetenként meghívottakkal kibővített ülések mellett fontos szerep jutott az egy-egy konkrét feladatra létrehozott "ad hoc" munkabizottsá­ goknak is, amelyek az ülések közötti időszakban végzett tevékenységüktől rendszeresen

136

FIGYELŐ

beszámoltak a tagságnak. 1991-ben két "ad hoc" bizottság működött, az egyik a népességelóreszámítások témakörében, a másik a demográfusképzés megszervezésével kapcsolatos feladatokban. A Bizottság keretében 1991-ben is folytatta működését a Történeti Demográfiai Albizottság, Kovacsics Jó zsef professzor irányításával.

1991. évi tudományszervezési tevékenység A Demográfiai Bizottság 1991-ben végzett tudományszervezői tevékenységéből az alábbiak érdemelnek említést: A Demográfiai Bizottság 1991-ben újólag napirendjére tűzte és ülésein többször is megvitatta a demográfus képzés problémáit. Ezzel összefüggésben az 1991. április 24-i ülésen a tagság tájékoztatót hallgatott meg a nyugat-európai (francia, belga, olasz, angol), valamint az amerikai, kanadai és ausztrál egyetemeken folyó demográfia oktatás főbb jellemzőiről. A tájékoztatást követő vitában a Bizottság tagjai részletekbe menően foglalkoztak a hazai demográfus szakemberképzés és utánpótlás évtizedek óta megoldat­ lan és ezért továbbra is aktuális kérdéseivel. Egy poszt-graduális keretek között megva­ lósítható szakemberképzés feltételeinek megteremtésével kapcsolatos elképzelések és teendők kidolgozása céljából a tagság egy öttagú "ad hoc” munkabizottságot bízott meg. Tagjai: Andorka Rudolf, Hoóz István, Kupcsik Jó zsef Valkovics Emil, valamint meghívottként Kovacsics Józsefié. 1991 végére elsősorban egy poszt-graduális keretek között megvalósítható demográfia oktatás lehetőségei körvonalazódtak. A Bizottság véleményezési jogkörében résztvett az Országos Tudományos Ku­ tatási Alaphoz (OTKA) benyújtott demográfiai témájú pályázatok elbírálásában. Ennek eredményeiről első ízben az 1991. április 24-i ülésen kapott a tagság tájékoztatást. Az OTKA pályázatok elbírálására az év folyamán bevezetett új rendszerrel összefüggésben az Akadémia felkérésére a Bizottság javaslatot tett a demográfiai tárgyú OTKA pályá­ zatok elbírálásának zsűrijére. A Bizottság tudományos minősítéssel rendelkező tagjai közül megválasztott demográfiai zsűri 1991 novemberében kezdte meg működését. A magyar demográfia nemzetközi tevékenységének figyelemmel kísérésével kapcsolatos feladatakörében a Bizottság 1991. november 6-i ülésen megvitatta az év jelentősebb nemzetközi és hazai rendezvényeiről szóló beszámolókat. Ennek keretében a tagság részletes tájékoztatást kapott a Louvain-i Katolikus Egyetem Demográfiai Intézetének szemináriumáról, a Német Szövetségi Népességkutató Intézet német-magyar-lengyel találkozójáról, valamint az 1991. október 21—25. között Párizsban rende­ zett Európai Népesedési Konferenciáról. Ez utóbbin, amely a tudományág legrangosabb eseményének számított, a Demográfiai Bizottságból nyolcán vettek részt. A viszonylag nagyarányú magyar részvételt elsősorban az tette lehetővé, hogy a legtöbben előzetesen benyújtott előadással, illetve hozzászólással szerepeltek a konferencián, így a rende­ zőség kinntartózkodásuk költségeinek fedezését magára vállalta. A konferencia munká­ jában a Bizottság tagjai közül többen elnöki, rapportöri funkciót is elláttak. (A nemzet­ közi rendezvényekről szóló beszámolókat lásd a Demográfia 1991/1—2. és 3—4. számában.) Ugyancsak az 1991. november 6-i ülés vitatta meg és értékelte az 1991. szep­ tember 26—27-én Budapesten rendezett "Népesedés és népesedéspolitika" című tudo­ mányos konferenciát, amelynek egyik rendező szerve a Demográfiai Bizottság volt. (Lásd alább.) ' Az 1991. évi tevékenység sikereként könyvelhetők azok az erőfeszítések, amelyek nyomán a Demográfiai Bizottság és a KSH Népességtudományi Kutató Intézet közös gondozásában kiadott és évek óta a megfelelő anyagi és technikai eszközök hiánya miatt súlyos gondokkal küszködő Demográfia című folyóirat kiadásában átmenetileg sikerült felszámolni a jelentős elmaradásokat. Tekintettel arra, hogy a folyóirat kiadá­

FIGYELŐ

137

sával kapcsolatos anyagi fedezet biztosítása továbbra is bizonytalan, a kérdés napi­ renden tartása szükségesnek tűnik.

1991. évi vitaülések A Bizottság korábbi gyakorlatának megfelelően 1991-ben is úgy szervezte üléseit, hogy azokon minden alkalommal egy-egy tudományos kutatási téma nyilvános megvi­ tatására is sor kerüljön. A vitaülésekre történő megfelelő felkészülés érdekében a Bizottság tagjai és meghívottjai minden esetben írásos formában is megkapták a vitain­ dító előadásokat. 1991-ben a Bizottság négy téma megvitatását tervezte. Az év folya­ mán felmerült igényeket figyelembe véve az egyik téma megtárgyalását ("Az 1990-es ELAR adatgyűjtéseinek programja") 1992-re halasztotta és helyette egy másik, ké­ sőbbre tervezett témát vett fel a programba ("Hazánk népességének öregedése új meg­ világításban"). 1.

Az 1990—2010. évi népességelőreszámítás. (Előadó: Miltényi Károly, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója és meghívottként Hablicsek László, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet tudományos taná­ csadója.) 1991. január 16. és 1991. június 12.

A Demográfiai Bizottság több alkalommal foglalkozott a hazai népességelőreszá­ mítások kérdésével. 1991. január 16-i ülésén megvitatta a KSH Népességtudományi Kutató Intézet tájékoztatóját az 1990—2010. évi népességelőreszámítás irányeleveiról és indítékairól. A vita nyomán javaslat született, hogy egy "ad hoc" szakértői bizottság jöjjön létre, amely előzetesen megvitatja és javaslataival segíti a népességelőreszá­ mításokkal kapcsolatos munkálatokat. Tagjai: Hablicsek László, Hoóz István, Józan Péter, Kamarás Ferenc, Kováts Zoltán, Valkovics Emil. Az 1991. évi júniusi ülésen már sor kerülhetett a népességelőreszámítás első eredményeinekmegvitatásárais. Az 1990—2010közötti időszakra szóló népességelőre­ számítás első, ún. "technikai" változatát tartalmazó kiadványt a Demográfiai Bizottság tagjai is megkapták. 2.

A védekező család. (Előadó: Harcsa István, a KSH Társadalomstatisztikai Főosztályának vezetője.) 1991. április 24.

A demográfiai, szociológiai, illetve közgazdasági szempontokat figyelembe vevő előadás a különböző nemzedékek, illetve a családok mikroszintű együttműködésének kérdéskörével foglalkozott és kitért a nagy családnak, mint a romló életviszonyok között újjászülető együttműködési formának a bemutatására. A fiatalok 1984. évi életkörül­ mény vizsgálatára, valamint az 1986/87. évi időmérleg, életmód vizsgálatra alapozott kutatás eredményei számos észrevételre és a kutatás továbbfejlesztését érintő javaslatra késztették a vita résztvevőit. 3.

A közvádas eljárásban elítéltek főbb demográfiai jellemzői 1980 és 1989 között. (Előadó: Vavró István, az állam- és jogtudományok doktora, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője.) 1991. június 12.

A közvádas eljárásban elítéltek főbb demográfiai jellemzőivel foglalkozó előadás elemezte azokat a változásokat, amelyek az 1980-as években a bűncselekmények szá­ mában, arányában és struktúrájában bekövetkeztek (személyek javait érintő vagyon

138

FIGYELŐ

elleni bűncselekmények arányának növekedése, a felderítési arány jelentős romlása stb.), továbbá érintette azokat a módszertani és elemzési problémákat, amelyek az ismertté vált bűncselekmények felderítési arányának az elmúlt években bekövetkezett romlásából adódnak. A nagy érdeklődéssel kísért előadást követő vitában a felszólalók egyetértettek abban, hogy a megvitatott tanulmányt érdemes lenne a szélesebb nyilvá­ nosság számára is hozzáférhetővé tenni. 4.

Hazánk népességének öregedése új megvilágításban. (Előadó Valkovics Emil, a szociológiai és demográfiai tudomány doktora, a KSH Népességtu­ dományi Kutató Intézet tudományos tanácsadója.) 1991. november 6 .

A demográfiai öregedés mérésének módszertani problémáival foglalkozó előadás vitára bocsátásával a Demográfiai Bizottság nemcsak a kérdés fontosságát, de általában is a demográfiai módszerek hazai fejlesztésének és szélesebb körű megismertetésének szükségességét kívánta hangsúlyozni. A vita nyomán egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy a Demográfiai Bizottság egyik lényeges feladata az, hogy módszerta­ nilag is tudományosan megalapozott tájékoztatást adjon a döntéshozóknak a demográfiai változások irányairól és távolabbi kihatásairól. A megvitatott tanulmány a Demográfia c. folyóirat 1991. 3—4. sz. számában is megjelent.

"Népesedés és népesedéspolitika " c. konferencia A Demográfiai Bizottság 1991. évi tevékenységének kiemelkedő eseménye volt az OKKFT Ts-3/3 "Népesedéspolitikai kutatások” című program lezárását célzó "Népe­ sedés és népesedéspolitika" című konferencia, amelynek egyik rendezőszerve a Demog­ ráfiai Bizottság volt. A konferencia előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos teendőket a rendező szervek titkáraiból létrehozott Szervező Bizottság végezte. Az OKKFT Ts-3/3 "Népesedéspolitikai kutatások" című kutatási program, az MTA Demográfiai Bizottsága és a Magyar Statisztikai Társaság Demográfiai Szakosz­ tálya közös rendezésében 1991. szeptember 26—27-én Budapesten a Központi Statisz­ tikai Hivatalban tartott "Népesedés és népesedéspolitika" című tudományos konferencia a Ts-3/3 program keretében 1986—1991 között végzett kutatások eredeményeinek összefoglalását, szélesebb körű megvitatását célozta. A konferencia rendezősége mintegy 200 meghívót küldött szét annak érdekében, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté nemcsak az elért eredmények, de a hazai népesedési helyzetből származó gondok is. A konferencia megnyitóján jelen volt Bognár József akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztályának elnöke is, aki az Akadémia nevében köszöntötte a résztvevőket. A konferencia napirendjén számos, népesedéspolitikai szempontból jelentős népesedési probléma megvitatása szerepelt, fgy többek között a konferencia résztvevői megismerkedhettek a termékenység, a házasodás és a családi viszonyok újabb alakulá­ sával, a népesség korösszetételének, egészségi állapotának, valamint halandóságának változásaival. A konferencia a népesedés klasszikus témái mellett a gazdasági és társa­ dalmi szerkezet megváltozásával együttjáró új jelenségek (például munkanélküliség) népesedési összefüggéseivel is foglalkozott. A konferencián elhangzott előadások és hozzászólások publikált formában a Demográfia 1991. évi 1—2. számában már megje­ lentek. A konferencia eredményességét a Demográfiai Bizottság 1991. november 6-i ülése értékelte a konferenciáról szóló beszámoló megvitatásával összefüggésben.

FIGYELŐ

139

Összességében véve az újjáalakult Demográfiai Bizottság 1991. évi tevékenysége eredményesnek tekinthető. Ugyanakkor vannak olyan területek is, ahol a jövőben további, jelentős erőfeszítések szükségesek. így többek között a döntéshozók szélesebb körében az érdeklődés felkeltése hazánk népesedési helyzete és gondjai iránt, valamint a demográfus szakemberképzés és utánpótlás egyre aggasztóbb kérdése az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet követel.

Csernák Jó zsefié dr.

HÍREK

FRANCIAORSZÁG NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZETÉNEK (INED) EGYNAPOS TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKA

Franciaország Népességtudományi Kutató Intézete (INED) 1992. január 31-én egynapos tudományos ülésszakot rendezett Roland Pressât űr, az Intézet osztályveze­ tője, a francia demográfusképzésben Franciaországban és Kanadában egyaránt kiemel­ kedő szerepet betöltő professzor nyugállományba vonulása alkalmából. Az ülésszak szervezése mintegy másfél évvel ezelőtt kezdődött a Population Roland Pressât pro­ fesszor tiszteletére megjelenő, az ülésszakon megvitatásra kerülő különszáma szerzői gárdájának kialakításával. Az ülésszak kezdetén Gérard Calot professzor az Intézet igazgatója és Massimo Livi-Bacci professzor, a Nemzetközi Népességtudományi Unió (IUSSP) elnöke üdvözlő beszéde után átadták Roland Pressât professzornak a tisztele­ tére publikált különszámot és az ülésszakon résztvevő francia és külföldi tanítványok és pályatársak kiselőadások formájában ismertették a különszámban megjelent dolgoza­ taikat. Az ülésszak első felében Chantai Blayo asszony, második felében Patrick Festy úr töltötte be az elnöki tisztet. Az ülésszakot cocktail, majd Roland Pressât és külföldi tanítványai tiszteletére adott díszvacsora követte. Az ülésszakon Magyarországot Valkovics Emil, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének tudományos tanácsadója képviselte, aki az 1960-as évek közepén az INED-ben Roland Pressât úr irányítása mellett végezte kutatásait.

140

FIGYELŐ

A KSH NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZETBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK ISMERTETÉSE

A MUNKANÉLKÜLISÉG DEMOGRÁFIAI VONATKOZÁSAI KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentései 43., 1992/2.

A kiadvány megjelenését indokolta, hogy a munkanélküliség az utóbbi időben előtérbe került és lényeges társadalmi-gazdasági kérdéssé vált. Újabban már mind tömegessé vált munkanélküliség szempontjából nem mellőzhetők a munkanélküliek demográfiai jellemzőire vonatkozó információk. A munkanélküliség demográfiai szempontok szerinti vizsgálatának ki kell ter­ jednie egyfelől a munkanélküliség és a népességstruktúra, másfelől a munkanélküliség és népesedési jelenségek összefüggéseire és kölcsönhatásaira. A munkanélküliek tágabb értelemben vett strukturális jellemzői mellett az elem­ zés a munkanélküliek mikrokörnyezetére és lakásviszonyaira is vonatkozik. Elsősorban az 1990. évi népszámlálás adatait használtuk fel, melyek azonban csak meghatározott eszmei időpontnak (1990. I. 1.) megfelelő állapotot rögzíthetett. Ehhez az időponthoz képest vissza és előre is tekintettünk. A bevezető rész után az első fejezet a munkanélküliség fogalmáról és mérési problémáiról szól. A második fejezet a magyarországi munkanélküliség történetét vázolja fel 1949től 1990-ig, rámutatva arra, hogy a munkanélküliség rejtett formában ebben az időszak­ ban is létezett. A harmadik fejezet az 1990. évi népszámlálás munkanélküliekkel kapcsolatos felvételét mutatja be. Mondanivalónk gerince a negyedik és ötödik fejezetben található, melyekben a munkanélküliek kor, nem, családi állapot, iskolázottság, eredeti tevékenység jellege szerinti összetételével, családi-, háztartási- és lakásviszonyaival foglalkozunk. A hatodik fejezetben a népszámlálás óta lezajlott folyamatok áttekintése érde­ kében a regisztrált munkanélküliek főbb demográfiai jellemzőinek változásait elemez­ zük az 1990—91. évekre vonatkozóan. A hetedik fejezet a munkanélküliség kezelésének módozatait vázolja a teljesség igénye nélkül. A függelékben gazdag alapadatokat is tartalmazó táblaanyagot adunk közre, mely reményeink szerint több vonatkozásban kielégítheti a téma iránt mélyebben érdeklődők igényeit is.

I.S.

FIGYELŐ

141

AZ EGÉSZSÉGI ÁLLATOT ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ ÉLETMÓDDAL ÉS AZ IDŐFELHASZNÁLÁSSAL KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási Jelentései 44., 1992/3. A népesség egészségi állapotával foglalkozó sorozatban a demográfiai, illetve a társadalmi-kulturális hátteret vizsgáló kötetek után most jelent meg a Népességtudo­ mányi Kutató Intézet Kutatási Jelentéseinek sorozatában "Az egészségi állapot összefüg­ gései az életmóddal és az időfelhasználással” című kötet. A kötet vizsgálja a családi állapot és családszerkezet, a háztartás felszereltsége, a lakás minősége és a lakókörnyezet, a jövedelem, egyes vagyontárgyak, a társadalmi mobilitás és az egészségi állapot közötti összefüggéseket. A kötet központi témaköre az egészségi állapot és a napi tevékenység szerkezete, időbeosztása, vagyis az időmérleg közötti összefüggések. Itt a vizsgálat elsősorban arra irányul, hogy az életmódnak és az időbeosztásnak az életkor előrehaladásával bekövet­ kező változásaival milyen szerepet játszik az egészségi állapot romlása. A passzív pihenés, a betegség miatti fekvés és általában a fiziológiailag kötött, elsősorban alvásra fordított idő határozottan magasabb a tartós betegek minden korcsoportjában és mindkét nemnél. Általánosan megfigyelhető, hogy az aktív tevékenységek időaránya (azonos korcsoporton belül) többnyire az egészségesnél a legnagyobb és tartós betegeknél a legkisebb, míg a panaszosoké többnyire a kettő között van. Egyes jelek arra utalnak, hogy a nők hamarabb reagálnak — ha tudnak — életmódjuk és időbeosztásuk változta­ tásával a szubjektív egészségügyi panaszokra is, elsősorban az otthonukon kívüli tevé­ kenységek csökkentésével. A férfiaknál a változás inkább a tartós betegségek kialaku­ lása után következik be. További jellegzetes összefüggés, hogy a legtöbb szabadidő mindkét nemnél és korcsoportban az egészségeseknél jelentkezik. Ez értelemszerűen következik abból — amire előzőleg utaltunk —, hogy az egészségi állapot romlásával, azaz a panaszok jelzésével, de különösen a tartós betegségek felléptével, növekszik a fiziológiailag kötött idő mennyisége és aránya. Ezen túlmenően azonban elsősorban a nőknél, mind a panaszosok, mind a tartós betegek csoportjában nagyobb a társadalmilag kötött idő is, ami jórészt a munkával eltöltött időt, valamint a háztartási tevékenységet tartal­ mazza. Különösen feltűnő, hogy a nem egészséges nőknél növekszik a háztartásra, a gyermekgondozásra és egyéb otthoni munkatevékenységre fordított idő. Lehetséges, hogy ez azzal is összefügg, hogy azonos jellegű háztartási munkákat a nem egészsé­ gesek lassabban végzik, mint az egészségesek. Ez a keresőmunka kötött, változatlan időterjedelme mellett radikálisan csökkenti szabadidejüket. Ennek nyomán a szabadidő nagysága és a fiziológiailag vagy társadalmilag kötött időhöz való aránya a minimálisra csökken. Ez más szavakkal egy monoton életmód kialakulását jelzi, aminek adott esetben nemcsak fiziológiai, hanem lélektani hatásai is felléphetnek.

M .K .

142

FIGYELŐ

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK ELŐRESZÁMÍTÁSA Demográfiai forgatókönyvek 2010-ig, 2040-ig KSH Népességtudományi Kutató Intézet Demográfiai Tájékoztató Füzetek 10., 1992/1.

A kötet a KSH Népességtudományi Kutató Intézet legújabb népessége Breszámításait közli. Az 1990. évi népszámlálás adataira épüló korábbi, ún. technikai előreszá­ mítás mellett három másik változatot, demográfiai forgatókönyvet ajánl az olvasó figyelmébe. Az előreszámítási változatok igen hosszú távra, az 1990—2040 közötti időszakra szólnak, a népességet különböző hipotézisek, forgatókönyvek alapján számítják előre férfi-nő bontásban, ötéves korcsoportok szerint és öt naptári éves lépésekkel (1995-re, 2000-re, 2005-re stb.). Ezeket az alternatív jellegű változatokat hosszabb távot átfogó, a gazdaság- és társadalomfejlesztés stratégiai kérdéseivel foglalkozó elemzésekhez ajánlják politikusok, szakértők és kutatók figyelmébe. Magyarország népességének száma az 1990. évi népszámlálás szerint 10 millió 375 ezer fő volt, ebből az 1990—1991-ben eddig megfigyelt születések és halálozások alapján a továbbvezetett népesség száma 1992. január 1-én 10 millió 335 ezer fő. Folytatódik a népesség számának csökkenése és az előreszámítás szerint ez a jö vő egyik f ő demográfiai tendenciája. 2000-ig a további csökkenés mértéke mintegy 200 ezer fő, 2010-ig 400 ezer fő, 2020-ig 800 ezer — 1 miihó fő. 2040-re a népesség száma akár 23 százalékkal is csökkenhet és visszaeshet 8 miihó főre, azaz az 1921. évi szintre. A népesség csökkenése 2005-ig, 2010-ig várhatóan nem haladja meg az 1980—1990 közötti átlagértékeket. Ezután azonban felgyorsul és akár évenként 70—80 ezer főt is elérhet. Mindez azt húzza alá, hogy a népesedési folyamatok területén elengedhetetlen a hosszú távon történő gondolkodás. A problémák halasztott kezelése hosszabb távon — 15—20 év távlatában — hatványozottan súlyos feszültségek kiala­ kulásához vezethet. Az előreszámítások alapján az 1990—2005 közötti időszak az, am ikora demográfiai folyamatok a fokozatosság elvén — lényegében egyidejű, viszony­ lag lassú, de tartós gyermekszám- és élettartam-emelkedés kialakulásával — még befo­ lyásolhatók. Ezt követően már csak drasztikus beavatkozás lehetséges. Az előreszámítási változatokban csökken a fiatalkorúak és nő az idősek aránya. A népesség további öregedése tehát — kisebb ingadozásokkal — a korösszetétel változá­ sának f ő tendenciája marad. Ez az időskorúakkal kapcsolatos eltartási arányokat és terheket — különösen az élettartamok emelkedése esetén — 2000 után gyorsuló ütem­ ben növelni fogja. Az előreszámítás kiinduló népessége az 1990. január 1-i népszámlálási, nemek és ötéves korcsoportok szerint bontott népesség. A számítás az ENSZ módszerével készült. A kötet összefoglaló és részletes táblázatokat közöl. A mostani előreszámítási munkaszakaszban a korcsoportok szerinti bontást kiterjesztették 100 éves korig és így teljesebb információt tudnak adni az idősek várható létszámadatairól pl. társadalombiz­ tosítással kapcsolatos számításokra. A részletes ötéves korcsoportos táblákat a kötet 1990—2040 között ötévenként közli.

H.L.