IMPRESSZUM TARTALOM. FIGYELŐ Kurzusok, eredmények, ajánlók. ABLAK Nyissunk a zenén túli világra! REJTVÉNY Sudoku. MÚLTIDÉZŐ Elődeinkről kicsit másképp

TARTALOM

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Tóth Endre Főszerkesztő-helyettes: Kerner Mária

04

FIGYELŐ

08

ABLAK

09

REJTVÉNY

10

MÚLTIDÉZŐ

12

STORY

16

BANDEMONDA

Felelős kiadó: LFZE HÖK Kiadványterv, tördelés: H’Art Photo and Design Kft. Olvasószerkesztő: Széman Emese Rózsa Szerkesztők: Belinszky Anna (Bandemonda) Burkus Boglárka (Figyelő) Czinege Ádám (HÖK) Herman Péter (Fotó) Kerner Mária (Ablak) Kristofori Ferenc (Rejtvény) Nász Renáta (Szenátus) Németh Zsombor (Múltidéző, Vájtfül) Uzsaly Bence (Portré) Lektor: Kovács Sándor (Vájtfül)

03

Kurzusok, eredmények, ajánlók

Nyissunk a zenén túli világra!

Sudoku

Elődeinkről kicsit másképp

Gólyatábor – 2012

Búgócsiga Zenede

18

SZENÁTUS

19

HÖK

20

VÁJTFÜL

22

PORTRÉ

Év eleji döntések

Közgyűlés

A Magyar Dal Napja

Interjú Gazsi Oliviával

2012. október | FIGARO

04

FIGYELŐ A Figyelő rovat a szemeszter elején a nyári versenyeredményekről számol be. Szerencsére bőségesen akadnak kiváló eredmények, melyek idekerülhettek. Mindenkinek szívből gratulálunk az elért gyönyörű helyezésekhez! Továbbra is figyeljétek a HÖK honlapot, valamint a Figaro facebook-oldalát, ahol igyekszünk naprakész információkkal szolgálni nemcsak a versenyeredményekről, hanem a pályázatokról és versenyjelentkezésekről.

A SZABÓ CSABA EMLÉKVERSENY DÍJAZOTTAI Az emlékverseny ünnepi gálahangversennyel ért véget a Régi Zeneakadémián június 10-én. A fúvós megmérettetésen a zsűri összesen kilenc díjat osztott ki. A Szabó Csaba Emlékverseny a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság közös szervezésében, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület támogatásával jött létre. A versenyre 28 évnél nem idősebb magyarországi és határon túli, felsőoktatási hallgatói jogviszonyban lévő, illetve 2011-ben végzett fiatalok, doktoranduszhallgatók, valamint fiatal művészek jelentkezhettek. A versenyre összesen 16 fuvolista, fagottos és kürtös jelentkezett, a június 9-i elődöntőből tizenkét versenyző jutott tovább a június 10-én megrendezett fináléba. Az öttagú zsűri (Bálint János fuvolaművész, Hőna Gusztáv harsonaművész, Lakatos György fagottművész, Zempléni Tamás kürtművész és Szabó Péter gordonkaművész) összesen 9 díjat osztott ki.

BÖRZSÖNYI MÁTÉ (KÜRT) 2. HELYEZÉSE AZ AUDIMOZART! VERSENYEN Börzsönyi Máté kürt szakos hallgató, Magyari Imre növendéke az olaszországi Roveretoban 2012. május 15–26. között megrendezett AUDIMozart! versenyen 2. helyezést ért el. Forrás: http://lfze.hu/hirek/812

A fuvolaverseny díjazottjai: 1. díj – Kerner Mária 2. díj – Bán Máté, Kovács Sára Valéria A 3. díjat a zsűri nem adta ki. A fagottverseny díjazottjai: 1. díj – Tóth Sára Rebeka 2. díj – a zsűri nem adta ki 3. díj – Barta Andrea, Bánfi József, Szabó Krisztina A kürtverseny díjazottjai: Az 1. és 2. díjat a zsűri nem osztotta ki. 3. díj – Farkas Tamás és Varga Evelin Adél A zsűri Tóth Sára Rebekát a kötelező Szabó Csaba-mű kimagasló előadásáért még egy rendkívüli különdíjjal is jutalmazta. A hírről bővebben itt olvashattok: http://lfze.hu/hirek/795

FIGARO | 2012. október

Gabriela Balgová

FIGYELŐ A GUNDEL MŰVÉSZETI DÍJ IDEI NYERTESEI Az idén is kiosztották a Gundel Művészeti Díjakat. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két kategóriában (hangszer és ének) állított jelölteket. A Gundel Művészeti Díj házigazdáinak és a kuratóriumnak az a célja, hogy a díjazottak és a jelöltek is minél több lehetőséget kapjanak karrierjük elindulásához. A 2012. június 13-án megtartott meghallgatás alapján a kuratórium (tagjai: Szinetár Miklós elnök, Zimányi Zsófia, Héja Domonkos) úgy döntöttek, hogy 2012-ben a Gundel Művészeti Díjat Gabriela Balgová (ének – Pászthy Júlia növendéke) és Bán Máté (fuvola – Bálint János növendéke) kapják.

lett komponálniuk új művet egy héten belül, amelyet a „Just composed” elnevezésű workshopra jelentkező hangszeresek az augusztus 24-i záróhangversenyen meg is szólaltattak. Az elmúlt éveknek megfelelően idén is csak egy zeneszerzői díjat osztottak ki, amelyet ezúttal Virágh András Gábor (tanára: Fekete Gyula) „Tryptique” című fuvolára és zongorára írott műve nyerte el. A nyertes mű előadói Daria Dyagileva (fuvola) és Jone Punyte (zongora) voltak. Forrás: http://lfze.hu/hirek/833

Forrás: http://lfze.hu/hirek/796

EGYETEMÜNK HALLGATÓI AZ V. BUDAPESTI NEMZETKÖZI CHOPIN ZONGORAVERSENY DÍJAZOTTJAI KÖZÖTT A 2012 júniusában lezajlott V. Budapesti Nemzetközi Chopin Zongoraverseny felnőtt kategóriájában az egyetem Billentyűs és Ütőhangszerek Tanszékének hallgatói az alábbi kiemelkedő eredményeket érték el: II. díj: Takáts Márton (BA II. évfolyam, tanára: Némethy Attila) és Vida Mónika Ruth (előkészítős, tanára: Eckhardt Gábor) – utóbbi mint a verseny legfiatalabb résztvevője III. díj: Szabó Marcell (V. évfolyam, tanárai: Kemenes András, Nádor György) és Váradi László (előkészítős, tanára: Gulyás István) Forrás: http://lfze.hu/hirek/808

VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR ZENESZERZÉS SZAKOS HALLGATÓ SIKERE Az idén immáron 22. alkalommal rendezték meg az ISA (Internationale Sommerakademie) – Európa egyik legnevesebb – nyári akadémiáját, amelynek kéthetes zeneszerzés kurzusát Nigel Osborne (Skócia) zeneszerző tartotta. A több kontinensről érkező fiatal szerzőknek a helyszínen megadott apparátusokra kel-

Virágh András Gábor

SZOKOLAY ÁDÁM ZSOLT DÍJAI A 12. KLAVIERPODIUMON Szokolay Ádám Zsolt előkészítős hallgató, Keveházi Gyöngyi és Várjon Dénes tanítványa, a 2012. június


05

06

FIGYELŐ 28. és július 1. között megrendezett 12. Klavierpodium Nemzetközi Zongoraversenyen több díjat is nyert: – A zsűri győztesének díja (korcsoportonként egy kapta) – Média zsűri díja – Közönségdíj – Junior zsűri díja – Az év virtuóza 2012 díj – A kreativitás díja – Bladovski díj Forrás: http://lfze.hu/hirek/816

SIKET ISTVÁN ÉS KÖNYVES-TÓTH MIHÁLY TROMBITÁS HALLGATÓK SIKERE NÉMETORSZÁGBAN Az ulmi Nemzetközi Donaufest 2012 keretében július közepén megrendezett trombitaversenyen Siket István 1. díjat (tanára: Boldoczki Gábor), Könyves-Tóth Mihály 2. díjat (tanára: Kirsch János) nyert el. Forrás: http://lfze.hu/hirek/818

Fent: Rohmann Ditta (fotó: Böröcz Balázs) Balra: Szigetvári Dávid

VOLT HALLGATÓINK A RANGOS LIPCSEI BACHVERSENY DOBOGÓS HELYEZETTJEI KÖZÖTT Két magyar muzsikus is a legjobbak között végzett a 2012. július 4–14. között megrendezett 18. lipcsei Nemzetközi Johann Sebastian Bach Versenyen. Mindketten volt hallgatóink: Szigetvári Dávid tenor az énekesek kategóriájában az első díjat, Rohmann Ditta pedig cselló kategóriában a második díjat szerezte meg (tanárunk, Fassang László kísérte őt csembalón illetve fortepianón). Rohmann Ditta elnyerte az egyik különdíjat is a világ egyik legrangosabb klasszikus zenei versenyén. Forrás: http://lfze.hu/hirek/824


FIGYELŐ MAGYAR SIKER A TUNBRIDGE WELLS INTERNATIONAL YOUNG CONCERT ARTISTS COMPETITION NEVŰ VERSENYEN

A KELEMEN KVARTETT SIKERES SZEREPLÉSE AZ I. NEMZETKÖZI VÉGH SÁNDOR VONÓSNÉGYES VERSENYEN

Kállai Ernő (hegedű) és ifj. Balázs János (zongora) egyetemünk volt és jelenlegi hallgatói 2. díjat nyertek a 2012. július 12–15. között megrendezett Tunbridge Wells (TWIYCA) nemzetközi kamarazene-verseny vonós kategóriájában. A versenyt kétévente rendezik meg vonós, fúvós és zongora kategóriában. A verseny háromfordulós volt, a döntőbe minden kategóriából ketten jutottak. A zsűri tagjai: Michael Roll, Joaquin Soriano, Karine Georgian, Lorraine McAslan, Michel Moragués és Pascal Moragués. Az elődöntök a neves Kent college koncerttermében zajlottak, míg a döntő az Assembly Hallban került megrendezésre, ünnepélyes keretek között. A magyar versenyzők Bach, Beethoven, Ravel, Bartók, Milstein, Debussy és Saint-Saëns műveit adták elő.

Az 1. Nemzetközi Végh Sándor Vonósnégyes Verseny a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a NEFMI Kulturális Államtitkársága, ill. a Végh Sándor Kamarazene Központ szervezésében 2012. június 4–11. között került megrendezésre.

Forrás: http://lfze.hu/hirek/823

A verseny végeredménye: 1. díjat a zsűri nem adott ki 2. díj: két egyenértékű 2. díjat (12-12.000 Euro értékben) a Kelemen Kvartett (H) és a Benyounes Quartet (UK) kapta 3. díjat a zsűri nem adott ki Számos különdíj is gazdára talált, melyek közül a Kelemen Kvartett a közönségdíjat, ill. a Fidelio Media Kft. médiacsomagját nyerte el. További magyar résztvevők voltak az Accord Quartet, illetve a Szervánszky Vonósnégyes, mindketten különdíjban részesültek. Forrás: http://lfze.hu/hirek/792

Kelemen Kvartett (fotó: Dobos Tamás)

Burkus Boglárka


07

08

ABLAK Kedves Olvasók! Ahogyan az elmúlt években, az Ablak rovat idén is a megszokott tartalommal jelentkezik. Számíthattok könyv-, színház- és filmajánlókra, versekre, valamint egyéb kulturális ajánlókra. Ezen kívül a következő számtól kezdve minden hónapban összegyűjtjük a budapesti művészeti egyetemek programjait, aktuális eseményeit, rendezvényeit. Jó szórakozást kívánunk! Kerner Mária

RENDKÍVÜLI KKK! Idei első KKK, azaz Kollégiumi Kulturális Klubest programunk az eddigiektől eltérően alakul. Október 24-én, szerdán, 19 órai kezdettel filmklubra hívunk mindenkit a Wesselényi utcai épület 018-as földszinti termébe, ahol közösen megnézzük Jankovics Marcellnek Madách Imre Az ember tragédiája című műve alapján 2011-ben készített animációs filmjét. Másnap, október 25-én, csütörtökön pedig a film alkotójával, Jankovics Marcell művelődéstörténésszel, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezővel és könyvillusztrátorral beszélget a két házigazda, Tóth Endre és Czinege Ádám a Bartók Béla Kollégium ún. TV-szobájában (1071 Budapest, Városligeti fasor 33.), 19:30-as kezdettel. Jankovics Marcell vezető rendezője volt a nagysikerű Gusztáv, a Magyar Népmesék és a Mondák a magyar történelemből című sorozatoknak. Rendezője, forgatókönyvírója és tervezője volt egy személyben a János vitéz, a Fehérlófia, valamint az Ének a csodaszarvasról című három egészestés rajzfilmnek. Az ember tragédiája animációs filmváltozatán 1989 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgozott. Jankovics Marcell számos hazai és nemzetközi díj tulajdonosa. 2010. augusztus 1-jétől 2011. október 15-ig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt. Könyveket, cikkeket, tanulmányokat ír, előadásokat tart művelődéstörténeti, irodalmi, képzőművészeti, mitológiai, kultúrpolitikai témákban. A filmklubra és beszélgetésre jelentkezni [email protected] e-mail címen lehet, tárgy rovatba írjátok be: Jankovics Marcell.


a a

Jankovics Marcell (fotó: MTI)

VERS VAJDA JÁNOS: ŐSZI TÁJÉK Az égen a felhő egymást űzi-hajtja. Suhogva a parton hajlong a sikár. Csóválja fejét a hegyélen a makkfa: Hogy oda megint az örömteli nyár! Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorban. A kerti haraszton zokogja a szél. Elhervad a rózsa, lehull a levél.

REJTVÉNY Elhervad a rózsa, lehull a levél! Ezért születtünk, hát, ez az élti cél? Csak eddig a pálya, semmi se tovább, Vagy itten az ember csak öltözik át? Mi itten az örök: halál-e vagy lét? Hol itten a kezdet, hol, és van-e vég? Mi itt a csalódás, hol itten az álom, Vajh innen-e, avagy túl a határon?

A sudoku rejtvénybe kerültek betűk is, minden betűhöz egy-egy kérdés tartozik, a helyes válasz melletti szám beírásával könyebben meg tudjuk oldani a feladványt! Sok sikert hozzá! Kristofori Ferenc

Az égen a felhő egymást űzi-hajtja. Bujdosni a tarlón indul a katang. Elnémul az erdő, elszáll a galambja, Siránkozik a falubéli harang. Mezőkőn az árnyék, tengereken hab Múlik, születik, mint mára a holnap. A szemfödelet rángatja hideg szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Elhervad a rózsa, lehull a levél! Hiába hisz ember, hiába remél? Hát semmi, de semmi, ami vigasztal? Ott túl amaz árkon tavasszal? Ereszkedik a ravatal a gödörbe? Dörögnek a hantok: örökre, örökre, A sírra borul le a hű szerető: Semmit soha vissza nem ad temető? Az égen a felhő egymást űzi-hajtja. Lemegy a nap. A nyáj hazatér. Távolba vesz el halk, méla kolompja. Kiált a kuvik, száll a denevér. Sírhalmot ölelve az anya zokog. Majd kigyúl a csillag, és kisüt a hold. S ott fenn a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!

A - Mikor született Kodály Zoltán? 1 - 1882. december 16. 5 - 1882. február 12. 7 - 1881. november 14. B - Mi a Balaton legnagyobb mélysége? 6 - 5m 8 - 9m 9 - 11m C - Ki volt az 1456-os nándorfehérvári csata magyar hadvezére? 1 - Török Bálint 7 - Zrínyi Miklós 9 - Hunyadi János D - Mi Ady Endre harmadik, 1906-ban megjelent kötetének címe? 4 - Új versek 5 - Vér és arany 7 - Szeretném, ha szeretnének E - Melyik személy nem található meg a Hősök terén lévő szobor csoportban? 1 - Kossuth Lajos 4 - Széchenyi István 7 - II. Rákóczi Ferenc

F - Ki festette az Emlékezet állandósága című képet? 1 - Van Gogh 2 - Salvador Dalí 4 - Caravaggio G - Ki írta az Új Zrínyiász című regényt? 1 - Mikszáth Kálmán 3 - Arany János 5 -Zrínyi Miklós H - Ki írta az Alapítvány című művet? 6 - Stanislav Lem 7 - Arthur C. Clarke 8 - Isaac Asimov I - Mi a vas olvadáspontja? 3 - 1320 °C 6 - 1538 °C 9 - 1864 °C


09

10

MÚLTIDÉZŐ Kedves Olvasók! Sajnos Horváth Lucia ebben az évben már nem vállalta a rovat vezetését, így kiválása miatt ebben a hónapban én jelentkezem. Lévén, hogy egyébként a Vájtfül rovattal kapcsolatban szokott előfordulni a nevem, adekvátnak éreztem, hogy ezúttal arra tekintsünk vissza, hogy az alkotók, előadók és a recenzensek közötti viszony korábban sem volt feltétlenül felhőtlen, mondhatni az elmúlt évszázadokban a kritikusok semmit sem változtak, semmit sem tanultak… Németh Zsombor Mint tudjuk, „a természet annak az anyagnak a maradékából alkotta meg a kritikusokat, amelyből a művészeket teremtette” (Sir Thomas Beecham). Az idők folyamán repertoárdarabbá lett művek is kaptak annak idején hideget-meleget. Ludwig van Beethoven 9. szimfóniáját ma a klasszikus zeneirodalom egyik csúcsának tartjuk, pedig annak idején Carl Friedrich Zelter csak annyit írt róla, hogy a darab olyan, mint „amikor a zseni egy disznót ékszerekkel lát el”. Brahms hegedűversenyét a sajtó kezdetben csak úgy emlegette, hogy „versenymű hegedűre a zenekar ellenében”, de még mindig jobban járt, mint Csajkovszkij azonos hangszerre írt koncertje, amely a 19. sz.-i rettegett bécsi kritikus, Eduard Hanslick szerint kiváló példa arra, amikor egy zenemű „bűzlik”. Hanslick többek között Wagnert utálta különösen, a Trisztán és Izoldáról írta, hogy „a végtelen dallam egy végtelen idegbaj, amely a hallgatót halálba piszkálja” – Wagner viszonzásul a Mesterdalnokok Beckmesserét Hanslickról mintázta. Hanslick felesége egyébként énekes volt, de őt sem kímélte: „Életemben először kell egy olyan énekesről írnom, aki nemcsak énekesnő, hanem a feleségem is. Ha kifogásokat keresnék, az nem lenne őszinte és jogos, ha dicsérném, az igazságtalan lenne. Maradok Gardela mondásánál: »szeretni és hallgatni«.” Anton Bruckner egyszer azt írta Hanslick kapcsán, hogyha „rá hallgatnék, többet nem szabadna komponálnom. De mit tegyek, mindig azon kapom magam, hogy zenét szerzek”. Talán nem véletlen, hogy George Bernard Shaw szerint „a kritikusok olyan vérszomjas lények, akik még nem jutottak el odáig, hogy hóhérok legyenek”. Természetesen az igazi, maró gúnyba csomagolt durvaság Magyarországon sem hiányzott: Kodály Zoltán 1910-es szerzői estje után az egyik recenzens egyenesen arra szólította fel, hogy „Kotkotkotkodály Zoltánka ne komponály!”. Hiába, „egy kritikus


nyomtatásban közli millió emberrel azt, amit senkinek sem mer a szemébe mondani” (Hans von Büllow). Jean Sibelius is híres volt arról, hogy a közönség rajongott érte, ám a kritikusaival soha nem csituló harcban állt. Mindezek ellenére 1915-ben, Finnországban ötvenedik születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították, elhalmozták jókívánságokkal. Sibeliust ezzel persze nem lehetett megvezetni, továbbra is reálisan látta a kritikusok helyzetét… Egy alkalommal így vigasztalt egy kezdő zeneszerzőt, akinek a hangversenyét a kritika nem fogadta kitörő lelkesedéssel: „Emlékezzen arra, fiam, hogy nincs a világon egyetlen város sem, ahol szobrot állítottak volna egy kritikusnak.” Azért a 19. században gyakoribb és elfogadottabb volt, hogy neves előadók kollégájukról írjanak. Liszt például az elsők között hívta fel a francia zenei világ figyelmét Robert Schumannra. Előadta a darabjait, és lelkes kritikákat írt róluk a sajtóban. Az egyik francia zenei lapban Clara Schumannról is közzétett egy hosszú méltatást. Miután megjelent, megkérdezte a zongoraművésznőt, hogy tetszett-e neki. Az igennel felelt, de hozzátette: – Miért írta azt, hogy gyakorlás közben jobbról is, balról is egy fekete macska ül a zongorámon a kottatartó mellett? Tudja, hogy ez nem igaz. – Drága hölgyem! – felelte Liszt. – Ahhoz, hogy a francia olvasó befogadjon egy ilyen cikket, kell bele egy kis fűszer. Ha azt gondoljuk, hogy a kritikusokkal csak a muzsikusok álltak harcban, nagyot tévedünk. Gyulai Pál, aki recenzensként is működött, egyszer igen belemelegedett Jókai Mór művének bírálatába. Legközelebbi személyes találkozásukkor is szó esett erről a műről.

MÚLTIDÉZŐ – Nem jó a legújabb regényed, Móric – állapította meg Gyulai, és bizonyított is. – Így silány, úgy silány, ez is hibás benne, az is hibás benne… Egyszóval: rossz. Jókai erre elővette legerősebb fegyverét, a mosolyt, és szelíden mondta a pattogó Gyulainak: – Az isten áldjon meg, Pali, ha olyan rossz, minek olvasod. Nézd, én roppant jóknak hallom a te kritikáidat, és mégsem olvasom…

Források: Norman Lebrecht: A komolyzene anekdotakincse. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2012. Márkus János: Zenei anekdoták, aforizmák és viccek. Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2011. cultura.hu Chelemen Paula karikatúrája


11

12

STORY

KELEP-KURZUS KALÓZOKNAK, KALLERINÁKNAK Kiváltképp fiatalon, az ember gyakorta kerül különféle döntéshelyzetekbe, mikor lehetőleg minél gyorsabban és felelősségteljesebben kell rátalálnia a megfelelő megoldásra. Ilyesféle szituációba kerültem körülbelül másfél hónapja, mikor megkaptam az értesítőt sikeres felvételimről. Életem eddigi talán legörömtelibb és legünnepélyesebb pillanatához érkezve, heves mozdulattal téptem föl a borítékot, majd kezembe akadt a pontlista, a beiratkozásról és egyéb hivatalos ügyekről szóló tájékoztatók sora, mellettük egy furcsa, halálfejes köszöntőlevél. Már-már méltatlankodni kezdtem, hogy kerül ez ide, miközben legalább háromszor nekiveselkedtem az olvasásának, aztán leesett a tantusz. Igen, a gólyatáborba szóló, meglehetősen sajátos nyelvezetű meghívót tartottam a kezemben. Talán nem is kell hangsúlyoznom, mennyit vacilláltam, hogy menjek, ne menjek, de végül a megadott határidőn belül elküldtem a fényképes önéletrajzot.

Ha egészen rövid véleményt kellene nyilvánítanom, azt mondanám, cseppet sem bántam meg, de ennél természetesen jóval többről van szó: arról, hogy elképesztően, hogy hihetetlenül és fergetegesen jól éreztem magam ezen a négy napon, és nyugodt szívvel tolmácsolom e téren mindenkinek a véleményét, aki eljött. Szóval egyszerűen fantasztikus volt, de nem is tudom, hogy fejezzem ki mérhetetlen lelkesedésemet – talán jobb is, ha nem erőlködöm –; lehetséges, hogy erre nincsenek szavak. Kezdeném rögtön a szállással: Seftergom, s azon belül is a várakozáson felül tisztességesen felszerelt zeneiskola épülete, ahonnan csodás kilátás nyílt a Bazilikára és a Duna-csatornára, melybe oly csendesen, szelíden lógatták lombjukat a szomorúfűzek és az ős öreg platánok, hogy az embernek szinte az az érzése támadt, nem is ezen a világon jár, hanem egy távoli,

Csomózás


STORY elzárt mesekertben… Igen, a mese kifejezés nagyon is illik az egész tábor hangulatára, mely mintegy keretbe fogta a nappali és esti programokat, behálózta és magával ragadta az újdonsült gólyák minden percét. A Dux-kör kitűnő szervezésének és kitartó munkájának hála, bármilyen képtelenségnek tűnik, mégis igaz: négy napra mi magunk is kalózoknak és kallerináknak, sellőknek és sellőlányoknak, de leginkább talán cinegéknek érezhettük magunkat (nekem legalábbis máig fél lábon ugráló és karhimbáló kényszerem van, napjában úgy huszonhétésfélszer). Mindezen túl lehetőségünk nyílt megismerni Bolygó Hollandit, Mari a Kalózt (azaz Mária Kállászt), Szánt a kalózt (azaz Szántá Kláuszt), illetve Sellő István uszonyát a B*szki-tenger összes csinos sellőlányával és elvetemült kalózával együtt, akik mérhetetlenül izgalmas időtöltésre hívtak bennünket: bebarangoltuk az egész Bermuda-triangulumot, közben ettünk, ittunk, mulattunk, s végül, de nem utolsósorban előkerítettük a Szajha kincsét is. Természetesen nem áll szándékomban fényezni magam, illetve magunkat, kedves gólyatársaim, de tudjuk mi azt jól, hogy bizony szörnyen bonyolult feladat volt, szinte vért izzadtunk, a pikkelyeink is kettéálltak, már a csicsizacsi (igen, hálózsák) sem nyújtott elég vigaszt, de lám, végül mégis győztünk, teljesítettük a küldetést! Ehhez persze nagy szükség volt lelkes csopvezeinkre is, akiknek végtelen türelmükért és odaadó munkájukért ezúton is külön köszönetet mondanék csoporttársaim és a többi csoport nevében is. Hálásak vagyunk figyelmükért és töretlen lelkesedésükért. A négy csapatból pedig kitűnő kis közösségek kovácsolódtak, bennük legalábbis az egyetemi évekre, vagy talán még azokon is túlra szövődött barátságokkal. A programok közül szeretnék még kiemelni néhányat, például a csütörtök esti gólyaavatást és a szombati, éjszakába nyúló táborzáró rituálét, melyek csodásan megkoronázták az együtt töltött időt magasröptű

perceikkel. Különösen kedves élmény számomra a csütörtöki fogadás, korgó gyomrokkal és a versenyzés szellemének közös céljával, mely első ízben segített összeboronálni formálódó közösségeinket. Az éhség nyilvánvalóan elfogulttá tehet ilyen esetben, de merem állítani, rég ettem már ennyiféle finomságot, mint akkor este, s az íz-élményt még fokozta a tudat, hogy valamennyi, mellesleg kifejezetten kreatív fogás saját kezünk munkáját dicsérte. Ismét a duxoknak és főképp a csopvezeknek mondanék köszönetet a kitűnően megszervezett kincskereső kirándulásért és akadályversenyért, melyeknek során nemcsak a gyönyörű várossal és környékével, hanem még az arcfestéssel, a sellő-focival, a testápolóba kevert olvasztott csokoládéval, az ízletes körtepálinkával és hasonló nyalánkságokkal is lehetőségünk nyílt megismerkedni. A gólyák önérzetét és a négy csoport közös összetartását növelte a szombat esti dux-szívatás, a péntek délutáni színdarabgyártás és előadás pedig – mint az összművészeti vénánkban rejlő tehetség kiélése – számomra különösen kiemelkedő pillanatai a tábornak. Személyesebb vizekre evezvén, talán eddigi életem során először fordult elő, hogy három éjjel egyfolytában két óránál kevesebbet aludtam, de egy idő után fel se tűnt a dolog, és véleményem szerint senkinek, s talán ezért hallottam oly sokaktól, amit magam is éreztem: mintha négy helyett nyolc napig tartott volna, és egészen egyszerűen fájt utána visszazökkenni a normál kerékvágásba, kellemetlen volt átállni az emberi időszámításra. Azt viszont bizton állíthatom, hogy sosem feledem ezt az elképesztő, hihetetlen és fergeteges időszakot! Összefoglalásképpen, az igazat megvallva nem hittem, hogy létezik még manapság olyan hely a földön, ahol a gólyáknak is kijár a tisztelet… És nem is akármilyen! Szijjártó Albertina


13

14

STORY


STORY


15

16

BANDEMONDA

BÚGÓCSIGA – AZ A JÓ!

Búgócsiga Zenede (fotó: Börzsönyi Anna-Petra) Hogy miért éppen Búgócsiga? „Mert búg, és a csigát mindenki szereti…” Mostani rovatunkban a gyerekek, szülők és nagyszülők kedvencét, a minden generáció számára interaktív és intellektuális szórakozást nyújtó Búgócsiga Zenedét mutatjuk be. Ajánlott: 1–101 éves korig. Történt egyszer, réges-régen, 2007 fagyos decemberében, hogy igény támadt egy zenekarra, amely színvonalas koncertekkel elszórakoztatja a zenés művelődésre és vidám mulatozásra vágyó aprónépet. Élt akkoriban egy derék ifjú, nevezetes Farkas Izsák, ki e hírre felbuzdulva bátor legényeket és egy leányt gyűjtött maga mellé, hogy együttesen vágjanak neki a kitűzött feladatnak. Közös volt e legényekben és leányban, hogy mindnyájan a Zeneakadémián


tanulták a mesterségüket akkoriban; Farkas Sára fuvolistaként, Fánczi Gábor nagybőgősként, Farkas Áron csellistaként, Farkas Izsák hegedűsként, Harmath Dénes (Dini) pedig orgonistaként koptatta a padokat és színpadokat. Így álltak hát először pódiumra a Cifra Palotában, mely oly nagy sikerrel járt, hogy hírük meg sem állt hetedhét határig; szomszédos és messzi tartományok uralkodói is rendszeresen várják őket rezidenciáikba. Gyermekdal- és mesefeldolgozásokat játszanak furfangos módon a legszínesebb köntösbe öltöztetve, mellyel nemcsak az aprónépet, hanem azok összes hozzátartozóját is megörvendeztetik és mulatságra bírják. Számtalan ország zenéjét hozzák el minden fellépésükre, legyen szó funkyról, popról, szambáról,

BANDEMONDA „komoly” zenéről vagy akár jazzről. Az akusztikus bemutatkozás ellenére Gábor és Áron vonóikat eldobván már többnyire basszus és nembasszus gitáron játszanak. Dini pedig a billentyűs instrumentumok mestereként leggyakrabban a zongoránál található meg. Énekelni mindannyiuk tud és szokott is, így ha arra kerül sor, a capella módon is megnyilvánulnak – nem is akárhogyan. A színpadon karót nyelt ifjak helyett rögtönzött elemekkel tarkított zenés színházat láthatunk. Az állandó vendégek között szerepel nyuszika, az ugráló verebek, Éliás Tóbiás, a menő gőzös, a tücsök és a hangya duója, Piroska, a (Farkas-testvérek által alakított) három kismalac és az árkot ugró szúnyog is. Mellettük minden hónapban újabb meglepetés-sztárvendégekkel is találkozhat a nagyérdemű. Az aprónép talpraesett tagjai is kiveszik a részüket a performanszból; teniszütőn mutathatják be gitártudásukat, táncolhatnak, vonatozhatnak és zenésen vetélkedhetnek is.

A Csigák évek óta mennek-mendegélnek az országban, hogy zenéiket a Palotától távol élő néphez is eljuttassák. Barangolásuk során jártak már óvodákban, rendhagyó iskolai énekórákon, játszóterek megnyitó ünnepségén, borfesztiválon és privát születésnapon is. Játszottak már a Mikulás buliján, üdvözölte őket Mácsai Pál az Örkény Színházban, és többször látogattak el a Gyerek Szigetre is. Mikor épp nem vándorolnak, akad köztük, aki a Zuglói Filharmóniában játszik, olyan, aki zeneiskolában tanít, van, aki szoftvert fejleszt, és vannak, akik a „popszakma” más területein is tevékenykednek. Idén nyáron készült el első lemezük Csiga születik címmel, mely hamarosan kapható lesz az erre illetékes piacokon. Addig is mindenkit szeretettel vár a Búgócsiga a www.bugocsigazenede.hu honlapon, valamint a facebookon, ahol legközelebbi koncertjeiket és további elérhetőségeiket sem titkolják a nagyközönség elől. Belinszky Anna

Búgócsiga Zenede (fotó: Börzsönyi Anna-Petra)


17

SZENÁTUS

18

ÉV ELEJI DÖNTÉSEK A szenátus 2012. szeptember 5-én tartotta az idei tanév első ülését. Dr. Batta András rektor úr köszöntötte a testületet, megnyitotta az ülést, majd átadta a szót dr. Bankó Sándor főtitkár úrnak, a szenátus levezető elnökének. A levezető elnök ismertette a napirendi pontokat, melyet a jelenlevők egyhangúlag elfogadtak. Napirend:

1. Tájékoztató és állásfoglalás személyi kérdésekben

2. A Szervezeti és Működési Szabályzat (továbbiakban: SZMSZ) módosítása

3. A Nemzeti Felsőoktatási Törvényből következő főbb változások, feladatok az új tanévben

4. Egyebek

A napirendi pontok előtt a rektor úr tájékoztatta a testületet az egyetem új közalkalmazottairól. A testület első napirendi pontként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium igazgatói, valamint az egyetem kulturális igazgatói pályázatával foglalkozott. Először dr. Benkő Szabolcs konzervatóriumigazgatói pályázatát véleményezték. Benkő Szabolcsról megtudta a szenátus, hogy az ELTE jogi karán és egyetemünk gordonka szakán végzett, 2005-től a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola és Kollégium igazgatója. Benkő úr röviden ismertette pályázatát. Kiemelte, hogy mennyire fontosnak tartja a Konzi megfelelő hirdetését (online), illetve, hogy megtartsa, vagy újból kiépítse a gyakorlóiskola jelleget. Csonka András a Művészetek Palotájának produkciós vezérigazgató-helyettese pályázott a kulturális igazgatói posztra. Csonka András szóbeli kiegészítést fűzött pályázatához, melyből megtudtuk, hogy azért jelentkezett a posztra, mert új kihívásnak tartja. Fontosnak tartja a hallgatói koncerteket és azt, hogy legyen Magyarországnak egy olyan koncertterme, mely az idősebb korosztály és más egyetemen tanuló


diákok számára is minőségi, de megfizethető árú koncerteket is biztosít. A Szenátus mindkét pályázatot támogatta. Ez úton is kívánunk eredményes munkát mindkettőjüknek. A második napirendi pontban az SZMSZ módosítására került sor. A kamarazene tanszék megnevezést eltörölték, az új neve Kamarazenei Műhely lett. A rektor úr Keller András hegedűművészt, a Concerto Budapest művészeti vezetőjét bízta meg a műhely vezetésével. Az egyetem nagy reményeket táplál a Concerto zenekarral való együttműködéssel kapcsolatban. Harmadik napirendi pontként a Foglakoztatási Követelményrendszer módosítását tárgyalta meg a szenátus. A rektorhelyettest heti 8 óra, a tanszékvezetőket heti 6 óra, a csoportvezetőket és a tanári szakképzettség-felelősöket heti 2-2 óra órakedvezmény illeti meg. Az Egyebek napirendi pont alatt először dr. Vigh Andrea rektorhelyettes mondott néhány szót arról, hogy az új Felsőoktatási Törvény értelmében változások várhatók a minősített oktatók foglalkoztatási rendjében és a tanárképzésben. A rektorhelyettes asszony beszámolója után pedig dr. Bankó Sándor főtitkár úr adott tájékoztatást a belső szabályzatok várható módosításáról, a tanszéki ügyrendek elkészítésének menetéről. Elmondták azt is, hogy a változások miatt szükséges lesz az SZMSZ átfogó módosítása, illetve, hogy meg kell alkotni a minőségbiztosítási szabályzatot. Ezután Czinege Ádám Balázs, a Hallgatói Önkormányzat ügyvivő elnöke tájékoztatta a szenátust a közeledő választások menetéről. Majd végül Kovács Anna főigazgató asszony adott tájékoztatást arról, hogy a költségvetésben lényeges változás nem történt, a Szenátus következő ülésére készül majd beszámolóval. Nász Renáta

KÖZGYŰLÉS

KÖZGYŰLÉS – TANSZÉKI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS Az idei tanév első feladatai közé tartozott a közgyűlés lebonyolítása. A közgyűlés a Hallgatói Önkormányzat legfőbb szerve, melynek legfontosabb feladata az Alapszabály elfogadása vagy módosítása, az Elnökség teljes vagy tagonkénti megválasztása vagy menesztése, az Elnökség beszámoltatása és a beszámoló elfogadása, a Szenátus hallgatói küldötteinek megválasztása vagy menesztése. A közgyűlésnek állandó tagjai a tanszékenként vagy tanszakcsoportonként megválasztott tanszéki képviselőket, a Közgyűlési Bizottságok tagjai, valamint az Elnökség tagjai. Rajtuk kívül szabadon részt vehet a Közgyűlésen bármely egyetemi hallgató, az aktív jogviszonnyal rendelkezők szavazati joggal, a passzív jogviszonnyal rendelkezők tanácskozási joggal. Először a Nász Renáta ügyvivő titkár által regisztrált tanszéki képviselők jelöltették magukat, majd ezek után 2012. szeptember 19–25-ig került sor a szavazásra. Az idei évben próbáltunk minél több helyszínen szavazatokat begyűjteni a hallgatóktól, többek között az egyetem rendelkezésre álló épületeiben, ezenkívül a Bartók Béla Kollégiumban, illetve a MÁV Szimfonikusok próbatermében. 846 választásra jogosult hallgató közül 376 hallgató adta le idén szavazatát, ezzel elérve a 44%-os részvételi arányt. A szavazatok megszámlálását követően 2012. szeptember 26-án, a Wesselényi utcai épület Tanácstermében került sor a közgyűlés megrendezésére. Az ülésen jelen voltak a megválasztott tanszéki képviselők, illetve a HÖK azon tagjai, akik elnökségi, alelnöki, illetve tisztségviselői posztra jelöltették magukat. Czinege Ádám Balázs levezető elnök megállapította, hogy a jelenlevők száma elegendő ahhoz, hogy a közgyűlés határozatképes legyen, majd megnyitotta az ülést. Először javaslatot tett a közgyűlés napirendjére, majd elfogadás után a pontokat egyesével tárgyalták meg. Az első napirendi pontban az új Alapszabály-tervezet ismertetésére került sor. Az idei Alapszabályban újítások történtek a választás menetében, idéntől Választási Bizottság felügyeli a választásokat. A Gazdasági alelnök irányításával negyedévente gazdasági beszámoló fog készülni az LFZE HÖK gazdálkodásáról, mely a honlapon mindenki számára elérhető lesz.

A második napirendi pontban Nász Renáta összegezte a tanszéki képviselőválasztás eredményes lezajlását. Ezúttal is köszönjük, hogy szavazataitokkal támogattátok a jelölteket! Problémáitokkal forduljatok bizalommal hozzájuk! Képviselők az alábbi tanszékeken: Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszék: Krizsán Kinga Egyházzene Tanszék: Sanda Anna Ének Tanszék: Kohán Nikolett Fúvós Tanszék: Völgyesi Barnabás Jazz Tanszék: Máthé Evelin Karmester és Karvezető Tanszék: Szűcs Dániel Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet: Borka Ákos Népzene Tanszék: Pojendán Gergő Vonós Tanszék: Vizeli Máté Zeneszerzés Tanszék: Lustyik Ákos Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék: Békéssy Lili PhD hallgatók: Tóth Endre DLA hallgatók: Konta Noémi Nász Renáta ismertette azon személyek névsorát, akik elnöki, alelnöki illetve tisztségviselői posztra jelöltették magukat. A közgyűlés megválasztotta az idei elnökségi tagokat, amely a következőképpen alakult: Elnök: Czinege Ádám Balázs Elnökhelyettes és külügyi alelnök: Göncz Renáta Titkár: Tóth Adrienn Gazdasági alelnök: Gódor Erzsébet Diákjóléti Bizottság elnöke: Pávai Gyopár Tanulmányi alelnök: Uzsaly Bence. A következő napirendi pont szerint megválasztották a Bizottságok, illetve a Szenátus tagjait. A negyedik napirendi pontban Tóth Endre megtartotta tájékoztatóját a Doktorandusz Önkormányzatról. Végül Czinege Ádám Balázs érvelt a HÖK hallgatók érdekeit képviselő munkája mellett, elővezette az idei év nagyobb, megoldásra váró feladatait, például a nyelvoktatás ügyét és a büfé üzemeltetését a Wesselényi utcai épületben. További információk a honlapon: www.lfzehok.hu Tóth Adrienn


19

20

VÁJTFÜL

MAGYAR DAL NAPJA, AVAGY A ZAK MAGYAR DALLAMBAN GAZDAG S TARKA KALANDJA

Parlarte KamaraSzimfonikusok, szólót énekel: Balogh Eszter, vezényel Uzsaly Bence (fotó: Herman Péter) 2012. szeptember 9.: országszerte egy tucat községben ünnepelték látványos, de leginkább „hallványos” rendezvényekkel a Magyar Dal Napját. Budapesten ide-oda járkált a sok zenekedvelő és persze a Dallamos Villamos. Egyetemünk az Eötvös 10 Művelődési Házban kapott lehetőséget egész napos rendezvénysorozatára; írásom ezen eseményekről számol be. Szükség lehet erre a cikkre, hiszen a látogatók alig 30 fős csúcslétszáma arról árulkodik, aránylag sok ZAK-os van, akinek csupán ez az írás pótolhatja az élményt… 10 előtt érkezem a helyszínre, hogy még legyen helyem. Összesen ketten vagyunk. Rajtam kívül egy idősebb hölgy, aki pont elfoglalta a kedvenc székem, sebaj, választok másikat. 10:06, kezdődnek Gulyás Dénes nyílt órái. A tanár urat, tévéseket, technikusokat is beleszámolva most már 23-an vagyunk. Gulyás tanár úr pár szóval bevezeti óráját: felkészít minket, ne várjuk tőle az éneklést egy csapásra tökéletessé formáló varázsmozdulatok betanítását; érzéseket igyekszik elsajátíttatni növendékeivel. A kurzust Csóka Anita meghallgatásával kezdi, aki Kodály A csitári hegyek alattjával készült. Ha ez a Magyar Dal Napja, akkor A csitári hegyek alattot nyugodtan nevezhetjük a Nap Magyar Dalának, a nap folyamán ötször is meghallgathatjuk. S akkor itt érdemes szót ejteni a Dal


Napjának Magyarjáról, a nap hőséről, Jean Kláráról, aki példátlan türelemmel kíséri az énekeseket. A kurzuson Halmosi Tímea következik, a Nausikaa című Kodály opust hozza, majd Ruszó Alexandra énekli el bársonyos hangján a Fáj a szívemet. Őket követi az egyetlen külsős Gógl Írisz Szegény vagyokja. A kurzus első felének végeztével már tudom, hogy s-sel is lehet énekelni, hogy a szerettem-et 55 t-vel kell kiejteni, hogy a dim. és a rit. nem ikrek, valamint, hogy milyen egy igazi jaj. A szünet után a MoltOpera Társulat Hogyan csináljunk operát? című előadása vár rám. A csapatot két énekes – Bojtos Luca és Józsa Botond – és a karmester, Tőri Csaba képviseli. Utóbbi az első sorokba invitálja mind a tizenvalahány nézőjét. Nagyon érdekes, barátságos és informatív elemzés veszi kezdetét, ahol a Háry János kapcsán szó esik a tüsszentésről, az unisonóról, mint az értékközösség kifejező eszközéről, a francia rendőrök tömegoszlatási módszeréről és a kvarttornyokban gazdag Csillagok háborújáról. Luca és Botond egyszerűen és bájosan alakítja Örzse és Háry szerepét (bár Háryval ellentétben Botond tenor hangfekvésű), amikor részletek bemutatására kerül sor. 14 órakor kicsit előítéletesen megyek be az énekkurzus folytatására. 14:07, Czinege Ádám (Békéssy Lili

VÁJTFÜL házigazda-társa) 7 vendég előtt konferálja fel Bojtos Lucát. Eddigi Örzsénk ragyogó tekintettel szalad fel a színpadra, hogy részt vegyen a „kínzáson”, egyből lerúgja cipőjét, és mosolygós énekével, lelkes jelenlétével megteremti a nap csúcspontját. Újabb A csitárit hallunk, majd Buba énekét. És igen, igaz: ha mosolyognak rád, te is mosolyogni kezdesz. Gulyás tanár úr szemmel láthatóan szívesen dolgozik Lucával. Gondosan ügyel rá, hogy a szóvégi rövid szótagok ne nyúljanak meg, és kiírtja az „édibédi” gesztusokat. Most Gógl Írisz interpretálásában élvezhetem a nap dalát, majd a Hej két tikom tavali kezdetű dalt. 16:00, elvileg kezdődik a KKK, azaz a beszélgetés Fekete Gyula zeneszerzővel. A közönség: egy fotós, egy újságíró és jómagam. 16:08, fotós el. Végül 16:12-kor, 9 érdeklődő előtt kezdődik a méltatlanul hanyagolt beszélgetés. A komponista röviden kifejti nekünk, hogy miért nem helytálló a konferálásban rá utaló „Magyarország egyik legismertebb zeneszerzője” cím. Foglalkozik a könnyű- és komolyzene lényegi különbségeivel, a magyar dal fogalmával és természetesen az alkalmazott zeneszerzők képzésével. A nap vége felé izgatottan foglalok helyet a 18:15-kor elkezdődő Gálakoncerten, amit a Zeneakadémia ének szakos növendékei a Parlarte KamaraSzimfonikusokkal közösen adnak (cimbalmon közreműködik Gódor Erzsébet, vezényel Uzsaly Bence). Kortárs magyar dalok következnek. Kellemesen csalódom bennük, felettébb szórakoztatóak. Fekete Gyula: A Vágy Érintése Ruhagyár legfrissebb kollekciója című dala (Karafiáth Orsolya versére), s a hozzá hasonló, vicces szövegű opusok nagy derűt váltanak ki. Olybá tűnik, a közönség ezen az estén nem vevő a melankolikus művekre. Erre Balogh Eszter cáfol rá, aki Kocsár Maradj még című

mély érzésű dalával a koncert első visszatapsolásának nyertese. Látom Csóka Anitát szórakoztató szerepben, hallom Halmosi Tímeát (a délelőtti kurzus után) kicsit megfáradtan A rózsáról énekelni. Kohán Nikolett szereplése alatt azon jár az eszem, nem lenne-e biztosabb az Orbán György által előírt nehéz énekszólam, ha árnyalatnyival visszavenne a színpadi játékból. A szünet után Bartók, Erkel, de legfőképp Kodály dalai várnak. Színre lép Szombauer Bálint, a Gála egyetlen férfi énekese. Zongorakíséretes Elindultam szép hazámbulját még hallom rendesen (bár rögtön utána erős kontrasztot teremt Ruszó Alexandra lehengerlő erejű Magos kősziklája), de zenekari dalában nem tudja áténekelni a KamaraSzimfonikusokat. Persze könnyű céltábla Bálint; ha ő is szoprán lenne, az ő hangja is átszólna a zenekaron. Stílusidegen hajlításait már nem tudom így megmagyarázni. Az énekesnők nincsenek híján szöveggondoknak, ami egy magyar esten… hát… hogy is mondjam… Az egész koncerten nyugtalanít egy érzés, az izgalommal vegyes féltés. Némi bizonytalanságot érzek mind a zenekar, mind a legtöbb énekes részéről. Hiába lesz végül tökéletes egy rész, nem tudom önfeledten élvezni a koncertet, izgulok, hogy hamis lesz, nem jön időben, nem lesz együtt… Persze a jó produkció feledteti a kevésbé jót. Csóka Anita Fáj a szívem, illetve Balogh Eszter Szegény vagyok előadásának nem alaptalanul vastaps a jutalma. A ráadás is megédesíti az estét: Halmosi Tímea Gulyás Dénessel énekelt A csitári hegyek alatt kettőse a záró pillanat. Megható. A koncert után kezdődne az éjszakába hajló táncház, ám szegény népzenészeket érdeklődés hiánya miatt haza kell küldeni. Válasszatok magyar terméket! Éljen a Magyar Dal! Mona Dániel

Balról jobbra: Szombauer Bálint, Balogh Eszter, Ruszó Alexandra, Uzsaly Bence, Halmosi Tímea, Csóka Anita, mögöttük a Parlarte KamaraSzimfonikusok (fotó: Herman Péter)


21

22

PORTRÉ

JÖJJENEK BÁTRAN, GYOMORGÖRCS NÉLKÜL! Gazsi Olivia: Én nagyjából tíz éves koromtól színész szerettem volna lenni. Egészen a gimnázium végéig nagyon tudatosan készültem erre a pályára. Szavalóversenyre jártam, színjátszó körbe, rengeteget statisztáltam, és minden szereplési lehetőséget megragadtam. Volt, hogy kaptam három hónap kikérőt a filmgyártól, és addig nem jártam iskolába. Persze nem nézte ezt minden tanár jó szemmel. Viszont volt az iskolának egy jó nevű színjátszó köre, és évente előadtunk egy-egy nagyobb darabot. A legnagyobb elismerés az volt, ha egy ilyen tanár utána odajött gratulálni, és hozzátette, hogy elnézte a hiányzásokat. UB: Mi lett aztán ezzel a pályával? GO: Nem kerültem be a színművészetire, hiába próbálkoztam. Volt egy olyan lehetőség, hogy elmenjek Kaposvárra segédszínésznek, de mindenképpen szerettem volna diplomát szerezni. Így kerültem aztán az egri tanárképző főiskolára. Egy csapásra kiléptem a színház világából, de még sokáig elkísértek az efféle feladatok: sokféle kórusban énekeltem, és én voltam az állandó versmondó és konferanszié. UB: Mennyire volt ez a művészeti érdeklődés újszerű a családban? GO: Teljesen. Édesapám a történelemtudományok kandidátusa, elismert ember a szakmájában. Nagy élmény volt gyerekkoromban látni, ahogy írja a könyveit. Édesanyám matek-fizika szakos tanár volt, a bátyám szintén a racionális dolgok iránt érdeklődött. UB: Magyar-ének szakos tanárként kezdte meg pályafutását. Milyenek voltak ezek az évek? Gazsi Olivia Aki beiratkozik, vagy ügyes-bajos tanulmányi ügye van, biztosan találkozik egy segítőkész és tájékozott emberrel. Ő Gazsi Olivia, a tanulmányi osztály vezetője. A cikk továbbolvasója annak lehet tanúja, ahogy a Wesselényi utcai épület tetőteraszán beszélgetünk egy enyhe, őszi koraestén, egy sör és pár szem pogácsa mellett. Uzsaly Bence: Kiskorában mindenkitől megkérdezik, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Olivia mit válaszolt anno?


GO: Friss diplomával kerültem a kaszásdűlői lakótelep akkor hatalmas létszámú iskolájába. Nagyon szerettem tanítani, a temperamentumom arra késztetett, hogy amit csinálok, az hiteles legyen, és mindent beleadjak. Máig nagyon jó a volt tanítványaimmal a kapcsolatom. Bár sok nézeteltérésem volt a feletteseimmel a népszerűségem és fiatalságomból adódó lendületességem miatt, nagyon szép hat év volt. UB: Hogyan lett vége a tanári pályának? GO: Jött a két gyermekem közvetlen egymás után. Ekkor Párizsba költöztünk, ott töltöttem hét évet, majd hazaköltöztem a gyerekekkel, a volt férjem

PORTRÉ ma is Párizsban él. A gyerekek mellett már nem tudtam és nem is szerettem volna annyi időt a tanításra szánni, mint régen. Másrészt a párizsi évek alatt elsősorban anya voltam, és kiestem a munka világából. Akkor alakult át itthon is a világ, és felváltotta a számítógép az írógépet, így az első dolgom az volt, hogy beiratkoztam egy számítógépes tanfolyamra. Aztán egy angliai székhelyű egyetem, a University of Hertfordshire budapesti kihelyezett tagozatán kezdtem el dolgozni. Az akkor itthon még ismeretlen bolognai rendszer szerint folyt itt közgazdasági alapképzés, és az én feladatom volt, hogy a hallgatóknak szakmai gyakorlati helyeket szerezzek. A zömét utána alkalmazták is, így ez egyfajta karrierindítási segítség is volt a hallgatók számára. Én készítettem fel őket az állásinterjúkra is, illetve segítettem nekik az önéletrajzírásban. Szerettem ezt a munkát. Aztán bejött Magyarországra a bolognai rendszer, és nagyon leépült ez az iskola. Én is eljöttem, és egy rövid időt töltöttem a Heller Farkas Főiskolán, mint a tanulmányi osztály dolgozója. Teljesen véletlenül kerültem a Zeneakadémiára. Egy kollégám jött ide, egy tanszéki ügyintézői állás interjújára, és én úgy éreztem, ezt igazán szívesen csinálnám. Megkértem, hogy hozza el az önéletrajzomat, és adja be, ha neki mégsem tetszik az állás. Aztán két nap múlva fölhívott a főtitkár úr, behívott, és utána azt mondta, ha a rektor úrnak is tetszem, maradhatok. Így kerültem ide, először, mint tanszéki ügyintéző. UB: Mit szeret leginkább ebben a munkában? GO: Jó dolog a nehéz ügyeket kibogozni. De a leginkább talán a hallgatók pozitív visszajelzéseiért dolgozom. El sem tudom mondani, mennyire jó érzés, amikor észreveszi egy hallgató, hogy nem kezeljük ellenségként, és mindenben igyekszünk neki segíteni. Az ilyen pillanatok nagyon-nagyon jók! UB: A zenészeknek általában nem erősségük az adminisztráció. Van valami különösen aranyos történet, amit megosztana? GO: A TO-s kollégáimmal vezetünk egy titkos gyűjteményt, ez a vicces dosszié. Ide gyűjtjük azokat az eseteket, kérelmeket, amiken nagyot nevettünk. Jó vastag kötet van már belőlük. Az egyik legaranyosabb mégis talán az volt, amikor tavaly kaptam egy kérelmet, Tó Gazsi Olivia címzéssel. A kérelmező fejében nem állt össze, hogy a TO nem az én nevem része, hanem a Tanulmányi Osztály rövidítése.

UB: Maradt valami a színjátszós-zenei érdeklődésből? GO: Nem, ez teljesen eltűnt. Mindenféle szereplés stresszt kelt bennem. Talán még ez az interjú is. Nem vagyok én ehhez elég érdekes. Ami a zenét illeti, az Operaház Gyermekkarától kezdve Ugrin tanár úr kórusáig mindenféle kórusban énekeltem, de ma már sem időm, sem hangom nincs hozzá. Ez olyan dolog, amit csak komolyan és fegyelmezetten érdemes csinálni, és sajnos nincs meg hozzá a kellő időbeli kapacitásom. UB: Van-e valami új hobbija? GO: Nagyon szeretek olvasni, a kollégák már tudják, hogy ha pénteken hoznak nekem egy könyvet, hétfőre biztosan kiolvasom, ha kell, kettőt is. De sajnos kevés időm marad rá. Hasonló a helyzet a görkorcsolyával is. Újabban egy barátom kertjében segítek hétvégenként. Virágokat gondozok, gazolok, befőzök, most majd pálinkát is fogok főzni! Másrészt nagyon fontos, hogy a gyerekeimmel legyek, elég összetartó család vagyunk. Ameddig ők nem indulnak el az önálló pályájukon, addig igyekszem a legtöbb figyelmet nekik szentelni. Idővel majd biztos leválnak, és háttérbe vonulhatok, de most még ők az elsők. UB: Munkahely szempontjából megérkezettnek érzi magát? GO: Ezen soha nem gondolkodtam. Nagyon a jelenben élek, és nem volt szándékom sosem, hogy fölépítsek – úgymond – egy karriert. Mindig az volt a fontos, hogy amit teszek, azt a legnagyobb odaadással tegyem. Párizsban az anyaság mellett évekig voltam takarítónő is, de azt is mindig igyekeztem a lehető legjobban csinálni. Számomra – titulusként – mindegy, hogy takarító voltam, vagy osztályvezető vagyok, a lényeg, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, hogy mindig minden tőlem telhetőt megtegyek. UB: Van valami, amit üzenni szeretne az akadémistáknak? GO: Talán azt, hogy úgy érzem, az én misszióm az is, hogy a mi részünkre úgy jöjjön be mindenki, hogy ne álljon görcsbe a gyomra. Az ember fél a rendőrtől, a bankoktól, néha még az orvostól is, a hivataloktól meg pláne. Én azt szeretném, hogy nálunk ez ne így legyen. Ha üzenhetek, akkor: Jöjjenek! Jöjjenek bátran, mert segítünk!


23

10-én, szerdán 19 órakor

CSALÁDZENE

A Várnagy család estje Zene és irodalom Mozarttól Varró Dánielig Belépôjegy: 1200 Ft, senior és diákjegy: 600 Ft

11-én, csütörtökön 19 órakor

BALÁZS OSZKÁR SZERZÔI ESTJE Közremûködnek egykori növendékei és tanártársai Belépôjegy: 1000 Ft, diákjegy: 500 Ft

18-án, csütörtökön 19 órakor

SZINDBÁD ÓBUDÁN

Györgyi Anna, Losonczi Kata Horváth Lajos Ottó Kék Duna Koncert-Szalonzenekar Irodalmi szerkesztô: Fráter Zoltán Belépôjegy: 1600 Ft, diákjegy: 800 Ft

25-én, csütörtökön 19 órakor

BUDAPEST BÁR: HOLNAP Fényes Szabolcs dalai Belépôjegy: 3500 Ft A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

IMPRESSZUM TARTALOM. FIGYELŐ Kurzusok, eredmények, ajánlók. ABLAK Nyissunk a zenén túli világra! REJTVÉNY Sudoku. MÚLTIDÉZŐ Elődeinkről kicsit másképp

Recommend Documents