Imafelhívás. Megesküdött arra, aki örökkönörökké

EGYSÉG A KÖZÖSSÉGBEN

Imafelhívás Kedves Testvéreink! Egy új év áll elõttünk, annak minden lehetõségével és küzdelmeivel. Fontos kérdés, hogyan gondolkodunk a céljainkról, feladatainkról, mert ennek fényében használjuk fel kegyelembõl nyert idõnket, erõnket, képességeinket. Jézus Krisztus esküvel erõsítette meg, hogy a hetedik angyal trombitálásának idején befejezéshez juttatja a megváltás mûvét. Amikor az Ige a megváltás mûvének befejezésérõl szól, akkor nem egy idõpont elérkezésére, hanem egy esemény megvalósulására mutat: „Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert a fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei.” (Jel 19,6–9) Krisztus munkájának befejezése nem a bûn teljességre jutásától függ, hanem attól, hogy követõinek személyes és közösségi életében mikor jut teljességre az Õ gyõzelme. Krisztusnak kifejezetten fékeznie kell a gonoszság elõretörését, hogy gyermekei idõt nyerjenek arra, hogy felébredjenek, elkészüljenek, és Isten oltalmában részesülhessenek a végsõ nyomorúság idején. Amikor ezen az összefüggésen gondolkodom, két kérdés foglalkoztat: 1. Meddig kell Krisztusnak várnia? Meddig kell Istennek szenvednie a bûn jelenlétét, fájdalmát a mi késlekedésünk miatt? 2. Mi a feladatunk, felelõsségünk abban, hogy „siettessük” (2Pt 3,12) Jézus eljövetelét? Egyszerre érzem az ünnepélyes elkötelezettséget, lelkesedést, hogy tegyük meg a magunk részét, valamint a csüggedést és kilátástalanságot amiatt, hogy úgy tûnik, távol vagyunk a céltól. Különleges bátorítást jelent számomra Jézus esküje. Isten így fejezi ki, hogy ígérete be fog teljesedni (Zsid 6,16–18). Nem kell a nyilvánvaló akadályok és hiányosságok miatt elcsüggednem, mert Õ megesküdött, hogy nem szenved tovább késedelmet mûvének teljessé tétele. A reménység számomra Isten értünk végzett munkájában van. Ugyanakkor Jézus esküje egy felhívást is jelent: azonosuljak az Õ céljaival, tegyem én is életem és szolgálatom céljává azt, hogy a megváltás mûve teljességre jusson. Mûködjem együtt vele, hogy esküje beteljesedjen! Isten Igéje megfogalmaz egy olyan célt, amely személyes célkitûzésünk lehet a lelki életünkre vonatkozóan: „Legyünk szentek és feddhetetlenek Õelõtte, 2 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

„Megesküdött arra, aki örökkönörökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lesz: hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, amikor trombitálni fog, akkor elvégeztetik az Isten titka, amint megmondta szolgáinak, a prófétáknak.” (Jel 10,6–7) szeretet által.” (Eféz 1,4) Isten akarata az, hogy kigyógyuljunk a vele szembeni bizalmatlanságból, befogadjuk Õt, és szabadok legyünk a bûn uralmától. Szükségünk van mindarra a segítségre, amelyet Lelke által kínál fel nekünk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy se a világiasság, se a „szív megnehezedése” ne akadályozza élõ kapcsolatunkat Istennel. Isten ma is, ebben az évben is arra hív bennünket, hogy „keressétek elõször Isten országát, és az õ igazságát” (Mt 6,33). Isten Igéje a közösség egésze és az egyes gyülekezetek számára is világos célt ad: „Mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy õk is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem… tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21, 23) Csak akkor tudunk Isten hatalmának tanúiként megszólalni, ha megvalósul az egység Isten szeretetében és az iránta való engedelmességben. A Jézus Krisztus imájának megfelelõ egység messze több a formális egységnél, hitvallásnál. Valódi kapcsolatot igényel mind Istennel, mind egymással. Azt igényli, hogy részesei legyünk egymás örömeinek és küzdelmeinek, befogadva és hitben erõsítve egymást. A bizalom, õszinteség és elfogadás légkörét igényli. Ennek a légkörnek a megteremtése lelki megújulást igényel, amelyet csak buzgó könyörgés nyomán nyerhetünk el. Miközben ezeket a célokat Isten Igéje alapján magunk elé tûzzük, látnunk kell a környezetünkben zajló eseményeket is. Látnunk és értenünk kell azokat a jeleket, amelyek elõre vetítik társadalmunkban a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozását. Látnunk kell, hogyan kínálnak fel hamis evangéliumot az emberek számára. Látnunk kell, hova vezet az érzelmek, elõítéletek, indulatok elszabadulása. Félelmetes gondolat számomra, hogy most éljük azokat az idõket, amelyekre visszatekintve kell majd

elmondanunk: a munkát nem végeztük el a kedvezõ idõben… Most tesszük azt, ami miatt a jövõben teljesül a prófécia: „Kérik Istent, hogy állítsa meg a lázadást, de ezt mardosó önváddal teszik, mert kevés volt az erejük a bûn áradatának elutasítására és visszaszorítására. Úgy érzik, hogy ha minden képességüket fejlesztve mindig Krisztus szolgálatában álltak volna, Sátán seregei kevésbé tudnának diadalmaskodni rajtuk.” (Ellen G. White: Korszakok nyomában, 551. o.)

Ideje annak, hogy gyülekezetenként rendszeres böjtöt hirdessünk önmagunkért, az adventmûért, a körülöttünk élõ emberekért, az országért. „Keressétek az Urat, míg megtalálható, hívjátok õt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az õ útját, és a bûnös férfiú gondolatait, térjen az Úrhoz, és könyörül rajta; a mi Istenünkhöz, mert bõvelkedik a megbocsátásban.” (Ésa 55,6–7) Hites Gábor

Gondolatok az egységrõl A hívõ közösség lelki egységének kialakulása kiemelkedõ jelentõségû a megújulás folyamatában Elnyomás és megalkuvás Büntetõ és liberális alapú egységtörekvések Sátán terveiben Mindnyájunkra nagy hatást tesz, amikor összefogásról, egységes fellépésrõl, rendezetten és együtt mozgó csoportról hallunk vagy olvasunk. Úgy tartjuk, hogy krízishelyzetekben, jelentõs események bekövetkeztekor az emberek, családok képesek egységesülni, összefogni – ha csak ideig-óráig is, hiszen a kritikus idõszak után újra a szétesés tapasztalható. Ka-

tasztrófák esetén önzetlen adományok gyûlnek öszsze, ahogyan például a nemrég történt haiti földrengés áldozatainak megsegítésekor is. Kimondottan az ördögtõl származó – pénz, egyéni vagy nemzeti önérdek diktálta – célok elérése érdekében egyes emberek még erõsebb összefogásra képesek, és mintegy mozgalmat alakítva pontos tervek, szervezettség és tudatos motiválás révén el is érik a kívánt célt. Hitegetnek, ígérnek, felszínes jó cselekedeteket hajtanak végre, „kampányolnak”, és egységbe tömörülve, rendszeresen egyeztetve dolgoznak. AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 3


A hívõ ember és közösség számára ezek nem lehetnek jó példák, de tanulsággal szolgálnak arra nézve, hogy idõnkénti egység, összefogás nélkül még a bûnben élõ világra is gyorsabb megsemmisülés várna. Sátán Isten „egyetemein” tanult a mennyben, és az Úr elveit megfosztotta magasztos erkölcsi tartalmuktól, az irgalomtól, szeretettõl és igazságtól, majd e tönkretett formában hasznosítja, kamatoztatja a maga céljaira. A világ elsõrendûnek tartja a szervezettséget és a pontosságot, emiatt újra és újra megpróbálják az egységességet. De a bûn jellemzõje a

kodó embereket, eltérõ meggyõzõdéseket akarnak egyesíteni. Ebbe a korunk megengedõ, „liberális” polgáraira szabott ördögi és mesteri csapdába hívõk és nem hívõk egyaránt besétálnak, feladva azokat az elveket, amelyekért a hithû elõdök vállalták javaik elvesztését, és a vérüket is adták. Nyilvánvaló, hogy Sátán e két végsõ egységeszmével operál mind a mai napig: elnyomással és megalkuvással. Mindkettõ idõleges, labilis, Isten elveitõl fényévnyi távolságra lévõ „megoldás”, amelyeknek még az említése is méltatlan Isten gyülekezeteiben.

tönkretétel, szétzüllesztés és egyéniesedés. A bûn történelme végsõ soron egységtörekvések egymásutánisága, ahol egy-egy uralkodó vagy nemzet a „maga egységét” hozta létre tûzzel-vassal, céltudatosan, majd amikor ez megvalósult, hamarosan újra szétesett, azután ismét érkezett egy karizmatikus, erõs egyéniség vagy egy érdekcsoport, hatalmi kör, amely „erõvel és hatalommal” (vagy jóságot színlelve) ezt ismét véghezvitte. Az ilyen egységet szigorú rend, fegyelem jellemezte, az egységet nem tisztelõkre kirekesztés, megnyomorítás, börtön vagy kivégzés várt. Ez Sátán egysége, és ideiglenes mûködõképessége önzésre, erõszakra, kizárólagosságra és merev rendszabályokra, illetve büntetésre van felépítve. Mindezek ellenkezõjét, a másik végletbe sodródást az jelenti, amikor – mintegy az egységesség jegyében – szakítanak a „szigorral”, a merev szabályokkal, és a szeretet, jóság formális égisze alatt, „laza szabályozás” mellett különbözõképpen gondol-

A valódi egység lelki szabályai

4 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

Egységben, vagy csak egy helyen? A krisztusi egységnek, a mennyei egységnek mértéke van, de egyben szelíd, önzetlenségre és értelmes alkalmazkodásra épül. Helye van benne az Istentõl kapott egyéni képességek céltudatos felhasználásának, de nincs helye az egyénieskedésnek. Helye van a sokoldalúságnak, de csak átláthatóság mellett. A személyes lelkiismeretnek, de a kollektív bölcsességnek is. Helye az emberi terveknek, de kizárólag az imádságban megküzdött isteni vezetés és jóváhagyás mellett. Ha egyetlen bibliai, mennyei elvet is fel lehetne adni az egység kedvéért, Krisztus nem halt volna meg az emberért. Emlékezetünkbe idézhetjük Jób könyvében Sátán egységet színlelõ „udvarlását”, és cinikus mondatát: „Bõrt bõrért…” És valóban, Isten


életet adott életért, sõt tisztát, tökéleteset a tisztáta- se tartja egyben, és elõre tekintve, folyamatosan halanért, fertõzöttért. Ezt azt jelenti, hogy az egységet ladnak a cél felé. Az aklot a falak, az elvek, a megszomenny és föld között kizárólag az isteni elvek ma- kás tartja egyben – mindez megavul, elöregszik, radéktalan megtartása mellett lehet létrehozni, de tönkremegy. Egy helyen vannak, azonos szabályok csordultig megtöltve az isteni önfeláldozó szeretet szerint élnek, de az akolban kinek-kinek megvan a erejével. Megfigyelhetõ, ahogy a családot összetartó, maga „fészke”, társasága, egyéni célja. szeretetben egységesítõ, felelõsen gondolkodó Jób életét hogyan próbálja meg szétzülleszteni az egység palástjába burkolózott Gonosz, a váratlan stresszek, Az Úr várja népét a krízishelyzetek, fájdalmas betegség által, s végül hogyan építi fel Isten a lelki közösséget Jóbbal újra Közösségben egymással és újra a szenvedések során, ezzel párhuzamosan a „barátok” egységének hiánya hogyan válik kézzel- Az utóbbi idõben egyre élesebben látszik, hogy az foghatóvá a beszélgetés közben. Sátán magának Jé- áldások feltétele az együtt mozdulás, az egységeszusnak is alkut ajánlott a megkísértés pusztájában, ség. Isten egy határig megáldhatja az egyéni törekhamis egységet, de az Emberfia határozottan elutasí- véseket, de az Úr legtöbbször nem épít nagy terveket totta ezt, sõt távozásra szólította fel Sátánt, ami mu- egy-egy személy vagy egy kis motivált csoport munkájára. Ezek kizárólag tatja: a valódi egységnek lelki részeredményekhez veszabályai vannak, ezek hiázetnek, és az elkezdett nyában az utak kettéválnak ügyeknek nincsenek to(Mt 4,9–10). Ha egyetlen bibliai, mennyei vábbvivõi. Isten várja, Az isteni bölcsesség úgy elvet is fel lehetne adni hogy együtt mozdulnyeri meg az embert az egyjunk, együtt kérjünk, ségnek, hogy az életet fennaz egység kedvéért, tegyünk kötést, köstartó elveket magasba emeli, Krisztus nem halt volna meg sünk szövetséget vele jól láthatóan – ami éppen elaz emberért. mint nép, mint közöslenkezõje a sátáni eljárásnak ség. Mondjuk ki együtt, (az isteni elvek feladása). hogy az Urat akarjuk Mindezt azonban „nem erõvel, nem hatalommal, hanem az Õ lelkével” teszi, a szolgálni, teljesen hagyjunk fel a „kétfelé sántikáláskölcsönösség, a döntési szabadság tiszteletben tartá- sal”, amely belsõ kovászként erjeszti Isten mûvét. Bízzunk egymásban, egészítsük ki egymást, lesával. Uralkodni vágyás és megalkuvás nélküli, krisztusi egység ez, az alázat és a talentumok egye- gyünk „lelki ház”, amelynek mindannyian a téglái vasülése, amelyhez csatlakozni nem kötelezettség, gyunk, a „szegletkõ pedig a Krisztus”. Sõt ne csak ház, legyünk hegyen épített város, ahol minden részhanem kiváltság, öröm és megtiszteltetés. A krisztusi egységben nincs helye a kényszernek, leg tudja a dolgát, feladatát. A városnak csak egy külde Krisztus szeretete és az isteni egység szemlélése sõ fala legyen, és ne forduljanak elõ belsõ autonóm, magával ragad, vonz, késztet a testvéri egységre, és elszigetelt jelenségek, ugyanakkor legyen mindenkivégsõ soron nem támogat más utat, hanem a legna- nek meghatározott személyes felelõssége és kijelölt gyobb áldást a valódi egységbe tartozóknak tartogat- munkaterülete. Legyünk egészséges „test”, Krisztus teste, ahol a ja. E „szorongató vonzásban” nem érzem többé jól magam, ha nem lehetek része a közösségnek. A kö- tagok értik, megértik, segítik, szolgálják egymást. zös imatapasztalatok, Isten lelkének nyilvános meg- Legyünk katonacsapat, zászlóstábor, ahol a rend, a pontosság, a bizonyságtételekben hangsúlyozott fetapasztalása elhárítja az útból az egység akadályait. Ha csupán elvek egységérõl van szó, akkor nem gyelem uralkodik. A káosz, a késés, a rendetlenség, a lelki közösségrõl beszélhetünk, csak szervezeti pontatlanság, a lassabb tempó, a figyelmetlenség és a egységrõl. Félõ, hogy „elvszerû” az egységünk, hibák szégyent hoznak Istenre. Gyakran olyan hibáamely egészben tarthatja a jogilag és elvileg egységes kat vétünk, amelyek a világi munkahelyeken nem rendszert. Úgynevezett eseti megbízásokat, közös fordulhatnak elõ. A fegyelem és a határozottság nem „projekteket”, vállalkozásokat hajtunk végre idõrõl ellenkezik a szeretettel, mert a fegyelmezetlenség idõre együtt – és örülünk, ha ezek megvalósulnak –, idegességhez, sietséghez, kapkodáshoz vezet, a egységünk így azonban csak szakaszos, de nem fo- kapkodás pedig kifáradást, halogatást, az ima és megfontolt döntések elmaradását, türelmetlensélyamatos. Ez nem jelent mélyebb, krisztusi egységet. Ez nem get, a testvéri kapcsolatok romlását, összetûzéseket a Lélek egysége még, hanem csak „egy akol”, de nem és megosztottságot eredményez. Mindez nem szolegy „nyáj”. A nyájat a pásztor hangja, lénye, követé- gálja Isten tervét, hanem gátolja.

„

AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 5


Isten elõtt munkálkodva A hibák felszámolása Lényegében az összes probléma, amely közösségünket jelenleg is sújtja, többnyire „jóhiszemû hibák” összeadódása. Jót akarunk, szolgálni vágyunk, szeretnénk nemes dolgokat tenni. Sok szorgalmas ember azonban – összehangolás, egyeztetés, imaközösség nélkül – sajnos tökéletes káoszt tud teremteni maga körül, végül a munkájuk zátonyra fut, vádolásba, hibáztatásba, csüggedésbe, személyes ellentétekbe torkollik. A hit, a szorgalom, a lelkesedés, a tettrekészség, a lendület és a személyes képességek ismerete tehát kevés az egységes elmozduláshoz. Ki tudja, hányszor kellett Istennek a megfelelõ irányba visszabillenteni az emberi jóakarat gondatlanságát, fegyelmezetlenségét, pontatlanságát, vagy a szakképzettség és hozzáértés hiánya, kommunikációs hibák, illetve egyéb okok miatt elõállt válságos helyzeteket? Meddig mondhatjuk, hogy az Úr megáldja laikus terveinket, ha nincs mellette mennybõl nyert gondosság, tökéletes figyelem, precizitás, képzettség, bölcs tervezés, mint akik Istennek teszik, nem embereknek? Mennyire cselekednénk figyelmesen, ha Isten tróntermében kellene végeznünk a munkánkat, és tudnánk, hogy a Mindenható szelíd, mégis „tûzláng” szemei tekintenek munkánkra, lelkünk minden rezdülésére? Ám valóban Isten elõtt állunk mindenkor és minden helyen, mintha az Úr tróntermében tartózkodnánk, minden gondolatunkat jegyzik a mennyben. Ítéletünk függ a hozzáállásunktól.

Egységes hitbeli lépések – vagy kudarc Lelki közösség az ószövetségben és az újszövetségben Ne feledjük az Ábrahámnak adott felhívást: „Járj énelõttem, és légy tökéletes!” Ábrahám a hívõk atyja, hithõs. Esetenként mégis megengedte magának a kisebb elhajlásokat, megalkuvásokat – szem elõl tévesztette, hogy az Úr látja õt. De bárcsak legalább az ábrahámi értékrend szerint élnénk, hiszen õ jól igazgatta háznépét, szervezetten, tervszerûen élt, erõs hittel és céltudatosan, de mindezt atyai szeretettel elegyítette. „Kis” hibái mégis veszélyeztették családja egységét (lásd 1Móz 16,4–5; 21,9–11), sõt egészen hosszú távon is kihatottak népe életére (1Móz 16,12). Ugyanezt a jelenséget például Jákób családjában is láthatjuk, a féltékenység, irigység következményeként, illetve késõbb Dávid és Salamon életé6 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

ben is tetten érhetjük. Mindezek hibaként jegyezhetõk, annak ellenére, hogy az Úr végül jóra fordította népe sorsát (lásd József történetét, Dávid életét, Salamon megtérését). Az Édenben Isten lénye, az egységes elvek megbecsülése, szeretete, követése – szemben az elvek ma gyakori „hideg vagy langyos” tiszteletével – volt az

összekötõ kapocs. Az elsõ bûnesetkor ez az érzékeny egység megszakadt, és Isten Lelkének csendes és kitartó munkálkodása e lelki egység, lelki közösség visszaállítására irányul. Emellett Isten kegyelmes intézkedésével segíti, hogy ne egyesüljünk a bûnnel, és ne értsünk egyet a rosszal: „Ellenségeskedést szerzek…” – szól az õsevangélium. Az Egyiptomból való kivonulás egységes hitbeli lépés nélkül kudarcba fulladt volna, gondoljunk a tizedik csapásra, és az izraelita családok egységes cselekedetére (pászka). Jól megfigyelhetõ, ahogy ezután Isten rendszerezett, tervszerû életvitelt ír elõ Izraelnek a pusztai vándorlás során, és mind a betegségek, mind a bûn megfékezése érdekében egységes fellépést rendel el. A hordozható szent sátor elkészítése Isten és ember „közös munkája”, valamint a nép egységes adakozásának, a szakértelemnek, precizitásnak és engedelmességnek az eredménye. (Az önkéntes ajándékok egybegyûjtését le kellett állítani, olyan bõkezûen adakoztak a szent mûre – 2Móz 36,1–6.) Tanulságos, ahogy a kiküldött kémek megosztottsága átragad a népre – még a tizenkét törzs közül választott fõemberek sem tudtak egymással egységre jutni az Úr ígérete ellenére – , végül súlyos következménnyel jár az egységesség hiánya, mely a nép meg-


osztottságához, elégedetlenségéhez vezet (4Móz 13. fej.). Józsué szintén egységben gondolkodó, határozott és karizmatikus vezetõ, aki szisztematikusan hajtja végre az isteni utasításokat, azonban a nép belsõ egységét itt is megbontja késõbb az idegen népek egy részének meghagyása, vízhordókká, szolgákká tevése, illetve az erkölcsileg nemkívánatos szövetségek megkötése. Szintén megragadható, ahogy a bírák korában egy-egy komoly reformáció sikere a nép összefogásán, engedelmességén múlott, nem önmagában a vezetõ hitén (Gedeon, Sámson, Sámuel próféta idején). A csodálatos gyõzelmek tanulságul szolgálnak arra nézve, hogy az Úrnál inkább számít háromszáz férfi egysége és hitbeli ereje, mint harminckétezer megosztott lelkületû ember (Bír 7,2–7). Megrázó történet a filiszteusok legyõzése, amelynek elõzménye is van: „Izráel egész háza siránkozott az Úr után… Elhányták azért Izrael fiai a bálványokat… Összegyûltek Mispában, és vizet merítvén, ki-

„

Sátán magának Jézusnak is alkut ajánlott a megkísértés pusztájában, hamis egységet, de a Megváltó határozottan elutasította ezt, sõt távozásra szólította fel a kísértõt, ami mutatja: a valódi egységnek lelki szabályai vannak, ezek hiányában az utak kettéválnak.

öntötték az Úr elõtt, és böjtöltek azon a napon, s így szóltak ott: Vétkeztünk az Úr ellen.” (1Sám 7,2–6) E közösségi eseménynek, Isten-keresésnek és hangosan, egymás jelenlétében is megfogalmazott, kimondott bûnbánatnak fényes gyõzelem lett az eredménye. Izrael visszaszerezhette elrabolt városait, és „békesség lett” Izraelben. De Izrael sajnos a „más népeknél szokásos” egységre vágyott hamarosan, így királyt választott magának. Ez késõbb a lelki-közösségi egység súlyos sérüléséhez vezetett, terület szerint is Salamon fia, Roboám uralkodásától kezdve (az ország kettészakadása). Emlékezetes az elsõ király, Saul cselekedete, amikor a mezõrõl érkezve, az ammonitákkal szemben tehetetlenné váló nép sírását hallva határozott lépésre szánja el magát, és a hadra fogható férfiakat mintegy „felébresztette”, felelõsségük tudatosítására késztette egy jelké-

pes tettel (1Sám 11,7–8). Salamon késõbbi templomépítése talán a legkomolyabb szervezettséget és egységet igénylõ vállalkozás volt Izrael egész történelmében. Természetesen több példát is lehetne sorolni az egységes munka eredményességére nézve, de a legfontosabb Jézus törekvése az egymással vitatkozó-versengõ tanítványok egységéért, és fõpapi imája az övéi lelki közösségéért, amelyet az Atya és a Fiú szeretetben és igazságban való egybeforrásához hasonlított.

Egyedül vagy egységben Van-e igény a közösség megvalósulására? Egy hívõ közösségen belül az egység nem formális, hanem belsõ igénybõl fakad. Annak a ráeszmélésnek az eredménye ez, hogy egymagunkban erõnknek és a kapott áldásoknak határa van. Az egymagában dolgozó hívõ embert továbbá az elbizakodottság is fenyegeti, kiszolgáltatottabbá válik, és minél több ideig tevékenykedik közösségtõl függetlenül, annál jobban elveszítheti a beilleszkedésre való készségét is. Az egységet az önzés, az alázat hiánya, az elbizakodottság és a bizalmatlanság szakíthatja szét. Fokozhatják a megosztottságot a le nem gyõzött kételkedések, személyes sérelmek, a hallott hírek továbbadása, az irigység, és számos, az emberi lélekben rejtetten megbújó jelenség, megtûrt gondolat. A legkisebb munkálkodó egység a kettesével végzett munka, de 3–12 fõ közötti egységes csoportok munkavégzése is igen hatékony, illetve fontos, hogy e missziócsoportok egyeztessenek egymással, összehangolják terveiket, kiértékeljék tapasztalataikat. Olyan ez, mint az egyenként összesodort szálakból font kötél, amelynek szálai együtt, egymásba kapaszkodva tartósabbak, erõsebbek, mint külön-külön, csupán egymás mellett. A lánc is különálló láncszemekbõl áll, összekapcsolódva mégis óriási terheket képes hordozni. Bárcsak az egység bibliai, lelki értelmezése kapcsán megszületne bennünk az igény a közösségi kapcsolatok ápolására, a közös munkálkodásra, az egyeztetésre. Ha elindulhatnánk a gondosságon, tervezettségen, sorrendiségen, megfelelõ kommunikáción alapuló, mégis nem merev, hanem a Lélek vezetését kérõ gyülekezeti és közösségi munkák, és az egyes munkálkodó kezek egymásra találnának, elõrehaladó ébredési folyamat, megújulás történhetne, s egymás hite által jobban épülhetnénk. Talán ugyanaz az út áll elõttünk is, mint Izrael elõtt: közösen megkeresni az Urat, és megvallani vétkeinket, s „egészen égõ áldozatot vinni” Istenünknek. Kötést tenni, együtt, egységben. Tóth Gábor AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 7


„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk, és megírattak a mi tanulságunkra, akikhez az idõk vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1Kor 10,11–12)

A „könyvtári beszéd”

E

llen G. White úgynevezett könyvtári beszédének elolvasása elõtt, lelki ráhangolódásként hasznosabb igét nem is olvashatnánk, mint Pál apostol fentebb idézett szavait. E kijelentés elõtt Pál felvázolja a pusztai vándorlás eseményeit, és hozzáfûzi azt a fontos tanulságot, hogy az események mindig a nép hitéletével voltak kapcsolatban. Isten nagy szeretetében gondoskodik arról, hogy a hitünket gyakorolni tudjunk. A nehézségek, kihívások, akadályok mind-mind azt szolgálják, hogy Isten elõtt és a világ elõtt be tudjuk mutatni, mit tanultunk tõle. Istenhez fordulva találunk valódi megoldást, vagy saját önzõ, jól kitaposott útjainkat folytatjuk? Az apostol figyelmeztet: tanuljunk a múlt hibáiból, hiszen Isten nem változott, Õ tegnap, ma és holnap ugyanaz marad. Szeretete változatlan, ereje és kegyelme ma épp olyan készségesen áll rendelkezésünkre, mint bármikor. Nem vagyunk „más helyzetben”, a mai körülmények legfeljebb annyiban különböznek, hogy a nagyobb világosság mellé összetettebb feladatok társulnak. Azonban sajnos sokszor nehéz a felfogásunk, nem vesszük észre sem a feladatot, sem a segítséget. Emiatt sokszor hitetlenkedünk életünk kisebb-nagyobb eseményi során. Pál figyelmeztetése tehát nekünk szól – ma is érvényes, amikor Isten népe valóban a „pusztai vándorlás” végéhez közeledik. Aki Isten népe történetét vizsgálja, újra és újra meglepõ fordulatokra bukkan. Az egyháztörténelem jó esetben objektív módon és lelki megvilágításban mutatja nekünk népünk életének sötétebb és világosabb pillanatait. A hibákból tanuljunk meg, hogy õszintén, „smink nélkül” vizsgáljuk meg életünket, s térjünk egyenként és közösen Istenhez. A dicsõséges pillanatok láttán ébredjen istenfélelem a lelkünkben, amikor megértjük, mennyire nagy és hatalmas a mi Istenünk, és nála nincsenek akadályok ezen a világon, ha az adott lépés a megváltási tervet szolgálja. Nehéz feladat a saját egyházunk történelmét objektív módon vizsgálni. Ez nemcsak Magyarországon ütközik nehézségbe, hiszen van, aki az egyház hibáit felnagyítja, saját önigazult álláspontjának alá-


támasztására használja, van olyan is, aki Isten látványos áldásait szintén önigazolás céljából emlegeti. Ezek a hibák sajnos országtól, azok sajátosságaitól függetlenül mindenhol jelen vannak. Csak a kellõ, alázatos lelkülettel értékelhetünk, Pál apostol tanácsát figyelembe véve: „Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” A könyvtári beszéd azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert Isten határozottan bizonyságot tett általa az egyes szervezési és egyházszerkezeti hibákról. Ezekrõl nem szoktunk beszélni. Nem tanuljuk az iskolában, hogyan kell megszervezni az egyházat. Tapasztalataink sincsenek, hiszen ehhez túl rövid az életidõnk. Többnyire kell néhány nemzedék ahhoz, hogy a hibák mindenki számára nyilvánvalóvá legyenek. Ezért felbecsülhetetlenül értéke van ennek a beszédnek. A beszéd körülményeirõl, a történelmi összefüggésekrõl a következõket tudhatjuk: Az 1901-es generálkonferencia elõtt néhány hónappal Ellen G. White hazatért Ausztráliából. Kilenc éven át nem tartózkodott az Egyesült Államokban, jótékony befolyásának a hiánya sok mindenen érzõdött. Leveleket írt ugyan az egyházvezetõknek – sok válsághelyzetben épp a megfelelõ pillanatban érkeztek Isten üzenetei –, de sajnos sokan voltak olyanok is, akik inkább örültek annak, hogy Ellen G. White távol van. Az egyházvezetés egy kis csoport kezében összpontosult, világi elvek és elképzelések szivárogtak be az egyházba. Az intézmények mûködtetése, a folyóiratainkban képviselt szemlélet már-már olyan volt, hogy a világtól nem lehetett megkülönböztetni. Az egyház fellépése a misszióterületeken


tapasztalt óriási növekedés ellenére erõtlen volt, és számos meglevõ és leendõ, súlyos konfliktus melegágyát képezte (kiadóválság, szanatóriumválság, Kellogg-krízis stb.). A konferencia elõtti estén Ellen G. White a könyvtárban megtartott áhítat keretében a jelen levõ több mint ötven delegáltnak mondta el ezt a felejthetetlen beszédet, amely sok fontos tanácsot tartalmazott. Nem csupán elvekrõl beszélt, hanem egészen pontosan megnevezte a helytelen gyakorlatot is. Nem volt elnézõ senkivel, és a jelenlevõk,

amint ezt késõbb egyes szemtanúk említették, „sokkhatás alatt” álltak. A beszéd hatására a konferencia már elfogadott napirendjét megváltoztatták. Másnap reggel a konferencia Ellen G. White felszólalásával kezdõdött, ezúttal már az összes megjelent küldött elõtt. Az egyház a konferencia végeredményébõl számos elemet a közelmúltig megtartott, más elveket azonban rövid idõn belül félretett. De ez már az egyháztörténelmünk egy további fejezete. Köbel Wolfgang

„Királyi hatalom” Ellen G. White hozzászólásainak gyorsírásos feljegyzése az 1901-es generálkonferencián és a Battle Creek-i fõiskolai könyvtárban tartott összejövetelen – 2. rész*

M

indaz a hatalom a rendelkezésünkre áll, amelyet zálogul kaptunk, amikor elköteleztük magunkat Isten mellett. Hatalom, amelyrõl a mennyben gondoskodtak: Isten kegyelmének minden eszközébõl, minden gazdagságából részesülnie kell minden munkásnak, aki az ügyhöz csatlakozott. Ezek mindegyike teljes mértékben Istentõl függ, és amikor kihagyjuk Istent és Jézus Krisztust a számításainkból, s engedjük, hogy öröklött és szerzett hibás jellemvonásaink bukkanjanak elõ, akkor – hadd legyek õszinte – nagyon sikamlós talajon állunk. Nem egyenes utakat készítünk a lábainknak, hanem kanyargós ösvényeket, hogy a sánta letérjen az útról – és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Kimondhatatlanul sokba került a mennynek az, hogy Jézust nekünk adta. Végtelenül sokba került a mennynek, hogy Krisztus letette királyi öltözékét, királyi koronáját, és elhagyta magas tisztségét, s az Élet és a Dicsõség Fejedelme a földre jött azért, hogy megalázkodjon, és jobban összekapcsolhassa az emberit az istenivel – mint egy lépcsõ, amelyre az ember felléphet. Ez nem

emberi tett volt, hanem az emberi és az isteni összekapcsolódása, hogy az ember felléphessen arra a lépcsõre, és ennek köszönhetõen kedvezõ helyzetben állhasson Isten elé – mivel Isten szent, megszentelt jelleme tölti be mindenki életét, aki az élet kenyerébõl eszik és a megváltás vizébõl iszik. Mindenki örök életet nyer, aki Krisztussal táplálkozik, aki befogadja igéit és megcselekszi azokat. Az ilyen ember Krisztusban van, és Krisztus õbenne. Így mutatták be nekem mindezt. De ha ezt mondjuk: „Engem nem érdekel”, és éppen ellentétesen cselekszünk a törvénnyel, amelyet Isten adott az Igéjében, akkor nem kapunk segítséget, és képtelenek leszünk bejutni a mennybe. Ezek tények, bárhogyan is gondolkodtok a szavaimról. Ne idézzétek a mondataimat, amíg nem tudtok engedelmeskedni a Bibliának. Amikor fogod a Bibliát, és életed táplálékává teszed, ételeddé és italoddá, jellemed építõkövévé, amikor képes leszel ezt megtenni, akkor jobban tudod majd, hogyan kapj tanácsot valamilyen kérdésben Istentõl. Itt van az Ige,

* A „könyvtári beszéd” elsõ része lapunk 2009/4. számában jelent meg (28–29. o.). A gyorsírás miatt a feljegyzés szövege az eredeti, angol nyelven is meglehetõsen töredezett, és gyakran nem teljes mondatokat tartalmaz. Ezért a fordítás során forrásként vettük figyelembe a generálkonferenciai bulletin 1903. április 10-ei számában megjelent cikket is, amely részben ugyanennek a hozzászólásnak a mondandóját tartalmazza kivonatosan, kerek, érthetõ mondatok formájában. A két szöveg összedolgozása során minden esetben az eredeti leírást tekintettük irányadónak. AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 9


a drága Ige, felmagasztalva elõttetek a mai napon. Többé ne arra hivatkozzatok, hogy „Ellen White ezt vagy azt mondta”, hanem ezt mondjátok: „Így szól Izrael Istene”, és tegyétek pontosan azt, amit Izrael Istene tesz, és amit Õ mond. Krisztus így szól: „Az én Atyám cselekedeteit cselekszem. Azokat cselekszem, amelyeket láttam, hogy Õ cselekszik.” A tettek és az érzelmek, amelyeknek tanúi voltunk, amikor láttuk, hogyan bánik Isten másokkal, a Krisztus vérén megvásároltakkal – gondoljatok csak bele! Itt vagyunk, Urunk áldozata árán, a Megtartó Jézus Krisztus vérén megváltottak. Gon-

mûben mindenhol az egyik résznek a másikkal egyesülve kell munkálkodnia, és annak egy másikkal, annak megint egy másikkal, s a menny aranylánca fûzi össze õket – és egyáltalán nem szabad királynak lennie közöttük. Ne legyen olyan ember, akinek joga van azt mondani, hogy „nem, te nem mehetsz oda, nem fogunk támogatni, ha elmész”. Miért, mi közük a támogatáshoz? Õk teremtették elõ az eszközöket? Az eszközök Isten népétõl származnak, és az elhagyott munkamezõkrõl. Isten hangja azt mondta nekem, utasítsam ezeket a vezetõket, hogy menjenek a néphez, tá-

doljatok csak bele. Az életébe került. Értünk feszítették meg, és mégis ugyanaz a közbenjáró, aki a következõ pillanatban a mennybe helyezheti az embereket, oda állíthatja õket, ahol az Õ dicsõségének fénye ragyoghat rájuk tiszta sugarakban, õk pedig tudják, hogy a menny világossága náluk van. Ez nem érzelem, hanem élõ hit, amelynek az élõ Ige és az élõ Isten az alapja, és az Üdvözítõ, aki kihirdette József sírja fölött: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” (Jn 11,25) Õ azt akarja, hogy fogadd be az elveit, minden kijelentése legyen a táplálékod: az elvei szerint élj – de akik most vezetik az egyházat, sohasem fogják ezt értékelni. Alkalmat kaptak, megvoltak a próbáik, megkapták a nekik szóló figyelmeztetéseket, most pedig változásnak kell történnie. Adjatok nekik lehetõséget, hogy kimenjenek a munkaterületekre, és meglássák, mit jelent Isten kegyelmében küzdeni, ahogy azt Isten némely munkása teszi. Hadd lássák, mit jelent felépíteni valamit. Hadd menjenek el a föld távoli helyeire, hadd kezdjék látni, mit jelent a semmibõl létrehozni dolgokat. Amikor ezt teszik, meg fogják érteni, hogy Istennek megvannak a szolgái, a gyülekezete, amelyet a földön alapított, amelyet sok tag alkot, mégis egyetlen test. Látni fogják, hogy a

jékoztassák a híveket a szükségletekrõl. Vonjanak be mindenkit a munkába, ahol éppen alkalmat találnak arra, hogy dolgozzanak, s építsék a mûvet mindenütt, ahol csak tudják. A munka elvégzésre vár. Tudni akarjuk, hogy elvégeztétek-e a munkát a bizottságaitokban. Itt vannak a bizottságok: hol vannak az emlékoszlopok? Amikor végigtekintünk a városokon, hol vannak az emlékoszlopok? Hol vannak a gyülekezetek, amelyek létrejöttek Isten dicsõségére? Hol vannak a munkások? Hálát adok Istennek, hogy vannak olyan területek, ahol folyik a munka, hálát adok Istennek az orvosi missziós tevékenységért, és minden emberért, akit kiképeznek erre az Úr Jézus Krisztus evangéliumával összhangban. Isten el fog hívni benneteket. Istennek helye van számotokra. Azoknak pedig, akik bármilyen formában az ifjúságért fáradoznak az iskoláinkban, a szanatóriumokban, vagy bárhol dolgozzanak is, egyetlen követ se tegyetek akadályként az útjukba! Az Úr kijelentette, hogy azokkal fog dolgozni, akik valóban munkálkodnak.


(Arthur W. Spalding–Percy T. Magan: Kiadatlan bizonyságtételek, 162–168. o. Fordította: Stramszki István)

KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL

Újra karácsonyi könyvterjesztés Budapesten Visszatekintés az elmúlt évekre Évekig a Liszt Ferenc tér volt karácsonyi könyvterjesztésünk színhelye. Terhet csak a hideggel való megbirkózás jelentett, hiszen a rendezõ jóvoltából ingyen kaptunk pavilont. Az õ távozásával számunkra is változtak a feltételek, új helyet kellett keresnünk. A Déli pályaudvaron nyílt lehetõség a folytatáshoz. Mintegy másfél évig voltunk jelen a Déliben a metrókijárattal szemben, asztalról árusítva könyveinket, kazettáinkat. Az ott munkálkodó testvérek szívét még ma is melegség járja át, visszaemlékezve az ottani tapasztalatokra. Karácsonytól függetlenül is folyamatos volt az érdeklõdés. Sajnos ez a lehetõség is lezárult a MÁV belsõ átalakulása miatt. A Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó és a budapesti gyülekezeteink öszszefogásával meg tudtuk fizetni 2004–2005-ben a SYMA csarnoki (a Stadionok metrómegállónál) karácsonyi vásár díját. Kulturált környezetben lehettünk, de egyre csökkentõ látogatottsága és a magas bérleti díj miatt újabb helyet kerestünk. A következõ évben vállaltuk az utcai pavilont a Kálvin tér közelében, a Szabó Ervin Könyvtárnál, szintén a BIK Könyvkiadó és a budapesti gyülekezeteink anyagi támogatásával. Itt kedvezõbbek voltak az anyagi feltételek, de sokat dideregtünk, és a könyvek is sérültek az idõjárási viszontagságok miatt. Nehéz volt biztosítani a kétóránkénti váltáshoz is a munkatársakat. Ezután két év szünet következett. Nem volt, aki öszsze tudta volna fogni a munkát: naponta nyit-zár, rendez, pótol, szervezi a munkatársakat. 2009-ben mindez megoldódott, de akkor az volt a kérdés, vajon hová menjünk?

A Sugárban Évek óta halljuk, hogy az emberek a bevásárlóközpontokban vásárolnak, ám ilyen helyen még nem próbálkoztunk könyvterjesztéssel. Imával, hittel indultunk keresésre. Az Örs vezér térnél a Sugár áru-

házban voltak a legkedvezõbb feltételek. Ismét a BIK Könyvkiadó és a budapesti gyülekezeteink anyagi összefogásával valósulhatott meg a munka. Egy üres, kb. száz négyzetméteres üzlethelyiséget adtak ki a karácsonyi vásár idejére hét „kereskedõnek”: festménykiállás és -vásár, tönkölybúzatermékek, látásjavító szemüveg, ajándéktárgyak, egyedi sál, porcelánbabák és kézmûves termékek, valamint egy magyar feltaláló bemutatója alkotta a kínálatot a könyveink mellett. Kulturált környezet, meleg fogadott bennünket, és kellemes meglepetésként nem szólt zene a helyiségben. Nem igényelte a nyitás-zárás egy ember állandó jelenlétét, „távirányítva” is mûködött a munka. Ez erõt és idõt spórolt meg a szervezõnek. A többi kereskedõvel jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Kifejezték, hogy becsülik összetartó csapatmunkánkat, és lelkületünk jó hatással van rájuk. Személyes beszélgetésekre is sor kerülhetett, és közülük is többen vásároltak tõlünk könyveket. Mintegy negyven testvérünk vett részt a munkában, mindegyik budapesti gyülekezetünkbõl voltak jelentkezõk. Biztosak voltunk benne, hogy ez a hónap sok áldást rejteget majd számunkra, hiszen „kincseinket” az emberek tömegei elé tárhatjuk, és Isten majd elvezet hozzánk vásárlókat is, akiknek szíve már nyitott a befogadásra. Testvéreink számára is áldás lesz, hiszen a munka során Isten tapasztalatot ad mindenkinek. A reményteli indulás után nehéz hetek következtek, inkább nézelõdõk voltak, mint vásárlók. (A többi kereskedõnél is ugyanez volt a helyzet.) Alakultak beszélgetések, elhangzottak ígéretek a vásárlásra, de csak a második hét után kezdõdött meg igazán a vásárlás. Örömmel számolhatunk be AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 11


róla, hogy a hónap végére forgalmunk meghaladta a 300 ezer forintot. A vásárolt könyvek mellé ajándék CD-t is adtunk, amely megszólíthatta a vásárlókat, és elérhetõségeinket is feltüntettük a borítón. 120 CD indult útjára. A vásárolt könyvek háromnegyede az életmóddal kapcsolatos kiadvány volt. Leginkább a Legyen néktek eledelül… c. szakácskönyvsorozat fogyott, 28 darab. Az Új Életmód magazinból 23 fogyott el, a szeretetnyelvekrõl írt könyvekbõl 20 (fõleg a Gyerekekre hangolva és a Kamaszokra hangolva c. könyvek), Az agy csodálatos öngyógyító képessége c. könyvbõl 15, Az egészség 8 alapelve sorozatból 10, A magasvérnyomás-betegség természetes gyógymódjaiból 9, továbbá 8 darab a Krisztus bankója, 7 a Hazafelé, 7 Az E-számokról õszintén, 6 a Gyógyító megbocsátás, 5 A szeretet himnusza, 5 a Ha meghal az ember… címû könyvekbõl – és még sok kiadványunkból néhány darab. Imádkoztunk és imádkozunk, hogy Isten igazgassa az „elvetett mag” további útját, és majd gazdag legyen az aratás is. Megtapasztaltuk, ha vannak odaszánt szívek, Isten mindenkor utat tud nyitni üzenete számára olyan helyeken is, ahol mi nem gondolnánk.

Érdeklõdõk és vásárlók Már az elsõ napon, kezdéskor megismerkedtem egy anyukával, aki egy nagyon akaratos kislányt nevel. Közel egyórás beszélgetésünk végén nevelési könyveket vásárolt, és komolyan érdeklõdött a fõiskolánk után. A második napon egy középkori hölggyel beszélgettünk, miután lassan olvasgatta az életmódkönyveinket. Kiderült, hogy a férje és a fia készteti arra, hogy „reformosan” fõzzön, süssön kenyeret stb. Megtette az elsõ lépéseket: megvásárolta az Életmód-változatás hétrõl hétre c. könyvünket, és a Reformszakácskönyvünket is. Ismerõsként búcsúztunk el egymástól, kezében a Benczúr utcai helyiségünk címével. Egy idõs keresztény házaspár visszatérõ vásárlónk volt, a „Látók, szóljatok!” nézõi voltak, és Tóth Gábor elõadásait is hallgatták. Õk bibliai és életmódkönyveket egyaránt vásároltak. Mindhárom felnõtt gyermekük részére is továbbadják, amit megértettek. Érezhetõ volt, hogy ugyanaz a Lélek munkálkodik bennük, mint bennünk is, noha más keresztény közösséghez tartoznak. Egy lelkileg megterhelt napon ért az a meglepetés, hogy két órán keresztül folyamatosan érkeztek az érdeklõdõk és a vásárlók. Ezt megelõzõen és ezután sem volt ilyen tapasztalatom. Isten valóban mindent jól intéz, tudja, hogy mikor mire van szükségünk. Tökéletes a szervezése! Jóniné Kalcsó Zsuzsa 12 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

Az Ige hatalma Csak egy napot voltam ezen a könyvárusításon, mégis gazdag tapasztalatokkal tértem haza. Leginkább egy szintén ott árusító hölggyel folytatott beszélgetés volt rám mély benyomással. Igen jól tudtunk beszélgetni, és nagy örömömre szolgált a társasága. Döbbenetes volt látni, hogy Isten miként tudja az emberek gondolatait percek alatt elrendezni, és nagyon rövid idõn belül választ adni sok-sok, akár évtizedek alatt összegyûlt kérdésre. És mindezt egyetlen mondatból elindulva. A beszélgetés azzal kezdõdött, hogy tisztáztuk, mi a különbség a szabad akarat és a szabad választási képesség között, és már ez is elég volt hozzá, hogy azt mondja: nagyon sok mindent megértett abból, amit eddig nem tudott átlátni. Ezután még sok más téma szóba került, amire szintén csak egy-egy Bibliaverssel vagy történettel válaszoltam, segítségül híva mindazt, amit a Sola Scriptura Teológiai Fõiskolán tanultam valaha (fõleg A boldogság törvénye címû könyvet). Mindehhez hozzájött annak a konkrét megtapasztalása, hogy minden embernek vannak olyan feladatai, amelyeket csak õ tud elvégezni. Sokan megfordultak ezen a vásáron mint könyvárusok, de ennek a hölgynek éppen arra volt szüksége, amit én nyújthattam neki. Többször elmondta, hogy a többiekkel folytatott beszélgetés nem érintette meg igazán, mert az egyéniségük nem volt összhangban, míg én pont úgy szóltam hozzá, ahogy õ azt képes volt befogadni és megérteni. Voltak viszont olyan érdeklõdõk, akikkel kapcsolatban én voltam „tehetetlen”, és a társaim tudták feltárni azokat a kincseket, melyeket az Úr ezeknek az embereknek adni kívánt. Két tanulság fogalmazódott meg bennem. Soksok ember van körülöttünk, akik õszintén, nagyon komolyan keresnek, de mivel még nem találtak rá a Bibliára, sehol sem kaptak valódi válaszokat a kérdéseikre. Nekik semmi másra nincs szükségük, mint hogy a Bibliában lévõ igéket, fogalmakat a maguk tisztaságában és rendszerében eléjük tárjuk, és ez el fogja végezni a maga hatalmas munkáját. Nagyon fontos elvégezni azokat a feladatokat és szól-


ni azokat a szavakat, melyeket Isten ránk bízott, nem várva arra, hogy majd más (netán a prédikátor, Biblia-munkás stb.) megteszi helyettünk, mert egyáltalán nem biztos, hogy õrá van szüksége a hozzánk forduló érdeklõdõnek. Másrészt pedig ne akarjunk mindenkit mi megszólítani, s ne csüggedjünk el, ha nem a legjobban alakul egy beszélgetés, mert vannak, akikhez másvalaki tud szólni igazán, D. és nem mi.

Egy-egy lépcsõfok Sok olyan érdeklõdõ fordult meg nálunk, aki már valahonnan ismerte a könyveinket: elõadásokról, a Benczúr utcából, reformboltokból stb. Közülük sokan célirányosan vásároltak. Számomra különösen értékesek voltak azok találkozások, amikor olyanok jöttek a pultunkhoz, akik elõször látták a kiadványainkat, és õszintén érdeklõdtek nemcsak a könyvek, hanem egy másféle életmód iránt is. Sokszor látom Isten bölcsességét és szeretetét, ahogyan az ilyen emberek életét irányítja. Esetenként mi is egy-egy lépcsõfokká válhatunk számukra Isten megismerésében, a megvásárolt könyvek pedig tovább folytatják bennük a már elkezdett munkát. Ünnepek elõtt az emberek sokkal nyitottabbak lelkileg. Személyes útkeresésüknek és küzdelmeiknek is hangot adnak. Ezt tapasztaltam egy 26-28 év körüli hölgy esetében. Ránézett a kiadványainkra, rámutatott Reisinger János A lelkiismeret címû könyvére, és hozzátette, számára is fontos, hogy így éljen, de hogyan lehet ezt megvalósítani egy ilyen világban, ahol semmi sem errõl szól? Követhetõ példákra, gyakorlati megvalósításra vágyott. Ez volt keresésének a célja. Hogyan lehet ez valósággá az életében? Nem volt elég idõnk a beszélgetésre, mert a barátnõje sürgette. Próféciamagyarázat után is érdeklõdött. Reisinger János Bibliai próféciák korunkról címû könyvét ajánlottam. Közben azt is elmondta, hogy Isten iránti érdeklõdése miatt egy többéves társkapcsolata is megszakadt. Elõadásokat is ajánlottam számára. Egy igazán küzdõ, jóra törekvõ, értelmes lélek állt elõttem, és biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül állt meg a standunknál. Voltak, akik hosszasan elnézegették a könyveinket. Egy ötven év körüli férfi az elõadásaink iránt mutatott érdeklõdést, egy hasonló korú hölgy pedig lelkesedve mondta, hogy visszajön, mert több téma is érdekli. Volt, aki igés képeslap vásárlása közben beszélt a gyermekei érdekében folytatott imaküzdelmérõl. „A képeslapokat kiteszem látható helyre, a hûtõre, hogy elolvassák” – mondta. A mellettünk árusító kereskedõk kedvesek, nyíltak, megbízhatóak voltak. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Hárman õszintén érdeklõdtek a kiadvá-

nyaink iránt. Például a festményeket árusító kereskedõ Tóth Gábor Ne veszítsd el a csontjaidat! címû könyvét kölcsönözte ki egy kis idõre. Üres perceiben beleolvasgatott. Olyan típusú ember volt, aki százszor is meggondolja, mire adja ki a pénzét. Nemsokára lebetegedett. Továbbra is belenézett a kiadványainkba, míg végül egy Új Életmód magazin mellett döntött. Sokan érdeklõdtek az egészségügyi kiadványaink iránt: nálam a recepteskönyvek fogytak legjobban. Ezek mellett a magas vérnyomással kapcsolatos Agatha és Calvin Thrash-könyvbõl és Az agy csodálatos öngyógyító képessége címû könyvbõl is vittek. Pozitív meglepetésben volt részem egy harminc év körüli kereskedõvel kapcsolatban. Igen szûkszavúnak ismertem meg. Csak a közvetlen szomszédjával beszélgetett keveset, néha olvasgatott. Közös beszélgetéseken sem igen vett részt. Úgy tûnt, elvan a saját világában. Csak egy-két szót váltottunk az éppen aktuális napi árusításról. Néhány nap múlva a standhoz jött, rámutatott Vankó Zsuzsa Ha meghal az ember, hol van õ? címû könyvére, és hozzátette: „Errõl biztosan tudsz valamit mondani.” Meglepett, ugyanakkor örültem a lehetõségnek. Közben késztetést éreztem, hogy ne csak egy-két szóval válaszoljak, hanem logikusan vezessem fel az adott témát. Késõbb értettem meg: nem volt véletlen az, hogy logikus összefüggéseket kerestem számára, hiszen teljesen reálbeállítottságú volt (közgazdasági egyetemet végzett). Ebben a bõ egy hónapban jó volt szemlélni azt, ahogyan Isten a különbözõ típusú, személyiségû emMM berek életében munkálkodik.

Sokat lehetett tanulni… A Sugár üzletközpontban jó körülmények között lehetett az elmúlt év végén könyvevangelizációs munkát végezni. Talán csak egy hátrányt lehet említeni, hogy az árusítás helyét kívülrõl nem lehetett jól látni, és csak akkor fedezték fel az érdeklõdök, ha bejöttek a hat kereskedõnek helyet adó nagy üzlethelyiségbe. Ezen a hátrányon sokat javított a falra felszerelt „Testi-lelki egészség” reklámtábla. Sokat lehetett tanulni más kereskedõk megfigyelése nyomán, hogy miként lehet eredményesen eladni valamit. Persze láttam követésre nem méltó eseteket is. A vásárlók oldaláról azt tapasztaltam, hogy sokan érdeklõdéssel megálltak, de kevesen vásároltak. Az érdeklõdõknek is örülnünk kell, mert nem tudhatjuk, mikor térnek esetleg vissza vásárolni, vagy milyen benyomásokat szereztek, amelyek késõbb talán valamilyen változást segítenek elõ náluk. Én magam elõször biztatgattam az érdeklõdõket, hogy bátran vegyék a kezükbe a könyveket, folyóiratokat. Késõbb egy kis AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 13

KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL • EGYSÉG A KÖZÖSSÉGBEN

idõ után megkérdeztem, hogy tudok-e valamiben segíteni? Milyen tartalmú könyvet keres, esetleg kinek keres, milyen korosztálynak? Ajánlhatok-e valamit? Azt tapasztaltam, hogy akik ezt elfogadják, azokkal könnyen beszélgetést lehet kezdeményezni, egy-egy ajánlott könyv kézbe adásával, bemutatásával. Ezzel a módszerrel többek érdeklõdését sikerült felkelteni, és akár több könyvet is vásároltak. Azok, akik valami okból mégsem vásároltak, hálásan megköszönték a

segítséget, a tájékoztatót. Lehet, hogy késõbb visszatértek, de mivel mindig más testvérünk szolgált, ezt nem tudjuk felmérni. Úgy gondolom, ezek a tapasztalatok is segíthetnek bennünket a késõbbi ilyen irányú munkában, amelyet körültekintõ szervezéssel és a hely gondos kiválasztásával a jövõben is végeznünk kell. Közösen kérjünk ehhez Istentõl bölcsességet, és az Õ áldását. HT

Ének és zene Isten házában Helyzetkép Hidason lakom, és én vezetem a falu kórusát. Nemrég volt a testvérem keresztsége, amelyre elhívtam a kórust, hogy énekeljenek. Nagy örömmel vállalták. Izgatott voltam, hogyan hat majd rájuk ez az esemény, hiszen a legtöbben még soha nem voltak adventista gyülekezetben. A következõ kóruspróbán meg is kérdeztem, hogy érezték magukat, mi tetszett a legjobban. Legnagyobb meglepetésemre sok egyéb mellett, ami széppé tette számukra ezt a napot, egyikük az ott elhangzó énekeket emelte ki, leginkább a 190-es számút (Én érted haltam meg…). Kérte, hogy ott rögtön énekeljük el. A szép dallama mellett megemlítette, hogy nagyon megható a szövege. Még a következõ próbán is elénekeltük, és azóta is gyakran emlegeti. Arra kért, dolgozzam át, hogy több szólamban is el tudjuk énekelni. Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerû közös éneknek, amelyet szinte „unásig” énekeltünk, ilyen hatása lehet a hallgatókra. És ha így is ilyen hatása van, mi lenne, ha lelkesen, a megváltás örömétõl áthatva énekelnénk? Bizony nem használunk ki minden lehetõséget, ami ebben a csodálatos, Isten adta mûvészetben rejlik! Könnyû felsorolni azokat a hibákat, melyeket gyakran elkövetünk. Úgy tûnik, jól ismert énekeink már nem hatnak úgy a szívünkig. Nem tudjuk õket igazi örömmel énekelni. Zenei szolgálatainkban is 14 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

gyakran énekeljük és játsszuk ugyanazokat a darabokat, mert így nem kell olyan sok idõt próbával tölteni. Szintén nem kell sokat gyakorolni az ifjúság körében kedvelt felszínes, könnyû énekeket, az egyszerûségük miatt. Ezek éneklése gyakran a fiatalok lelkesedésébõl fakad, ami nagyon dicséretes, ugyanakkor a zenét túlságosan egyszerû szintre alacsonyítja le, és világias hatást sugároz. Bár nem az éppen ma divatos „könnyûzene” hangját üti meg, de nincs benne az a szent komolyság, amely egy valódi egyházi zenét jellemez. Úgy gondolom, Isten kívánalmaival összhangban van Kodály híres mondata: „Legyen a zene mindenkié!” Nagyon helyesen tesszük, amikor mindenkit hívunk a gyülekezet kórusába, amikor minél több testvérünkkel szeretnénk osztozni a közös éneklés örömében. De bármilyen szép is az, ha sokan vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy nyers és hamis hangok vegyüljenek az éneklésbe. Isten házához nem méltó az éppen csak összedobott, félig megtanult ének, a pontatlan, ügyetlen elõadásmód. Ez gátat vet annak, hogy az ének lelki üzenetét befogadjuk, és átadjuk. A másik véglet, amikor magasan képzett zenészek „lépnek fel” az istentiszteletek alkalmával. Istenre kell terelnünk a figyelmet, és nem önmagunkra. Mindezekre a problémákra a késõbbiekben részletesen kitérek. A zene hûséges jelzõje bizonyos általános problémáknak a hitéletünkben. 1964-ben az egyháztanács kiselejtezve és átdolgozva az Üdv- és adventi énekek anyagát, új énekeskönyvet szerkesztett, amelynek törzsanyagát protestáns korálok és zsoltárok alkotják. Ez a kötet, amelyet Hitünk énekei címen ismerünk és használunk, nagyon értékes. Legnagyobbrészt szép szövegek, jó fordítások, értékes dallamok és jó harmonizációk vannak benne. Egyetlen súlyos

fogyatékossága van, amelynek következményeibe születése pillanatában még senki sem gondolt bele: kevés olyan ének van benne, amely Jézus második eljövetelérõl, és az azt sürgetõ várakozásról szól. (Hogy ez ténylegesen ok vagy inkább következmény, annak fejtegetésébe most nem térhetünk ki.) A régi énekeskönyv lelkesítõ hangvételû, megszólító énekszövegei helyett a protestáns énekek méltóságteljes, de úgy érzem, kissé távolságtartó szövegei köszönnek ránk. Sok érvet lehetne felhozni a régi énekek zenei minõsége ellen, de azt senki sem tagadhatja, hogy a 40-es, 50-es évek és napjaink között micsoda szemléletbeli különbség van. A régiek elmondása szerint akkor a legtöbb adventista Jézus második eljövetelének feszült, örömteli várakozásában élt. Manapság nyilvános evangelizációkon szinte ki sem merjük mondani, hogy Jézus vissza fog jönni. Az énekeink is sokkal burkoltabban szólnak errõl. Ha egyáltalán énekeljük éppen azokat az énekeket. Egyetértek zenész testvéreimmel abban, hogy a régi protestáns zsoltárok és korálok egyszerûségükben, szépségükben, magasrendûségükben nagyon is a gyülekezetbe valók. Legtöbbjük valódi, mély hitrõl tanúskodik, és a szövegük a Bibliából van. De ha csupán ezeket énekeljük, ezeket tekintjük méltónak, akkor lehetnénk akár evangélikusok vagy reformátusok is. Így Jézus eljövetelét mi sem hirdetjük. Nemrég hallottam egy evangélikus toronyszentelõ igehirdetést, amely azt akarta bizonyítani, hogy egy templomtorony igenis prédikál. Nekünk is csak a templomtornyunk, a nevünk prédikál? Ha komolyan vesszük a misszióparancsot és a hármas angyali üzenetet, akkor nyíltabban kell vállalnunk, hogy hisszük és valljuk: Jézus eljövetele közel van, az ajtó elõtt.

A szolgálat alapfeltétele „Betelt az idõ, és elközelített az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15) „Aki szereti a maga életét, elveszíti azt; és aki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; s ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Jn 12,25–26) Ellen G. White a következõket írja: „Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és azokat a dolgokat szereti, amelyeket Isten. A változhatatlan ígéretek aranyfonata egybeköti életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról rostra egyesültünk az élõ szõlõtõvel, akkor ezt élõ gyümölcsök gazdag fürtjei bizonyítják. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a világosság csatornáivá válunk, szavainkkal és tetteinkkel fényt árasztunk a világban. Az igaz keresztények össze vannak kapcsolódva a mennyel, a földdel, és a véges embert a végtelen Istennel összekötõ szeretet kötelével. A Krisztus arcán ragyogó világosság követõinek szívében is világít – az Atya dicsõségére.” (Szemelvények, I. köt., Az élõ szõlõtõvel egyesülve c. fej.) Hívõi életünk elsõ és legfontosabb feltétele az õszinte megtérés. Aki teljes életét átadja Krisztusnak, az élete minden területén olyanná akar válni, hogy Isten gyönyörködhessen benne. AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 15


Valaki elmesélte nekem, hogy korábban a magyar nótákat és a tánczenéket kedvelte. Persze tudta, hogy nem a legjobbak, mégis ezeket hallgatta legszívesebben, ezeket dúdolta magában munka közben. Aztán változás történt az életében. Beengedte a szívébe Krisztust, aki mindent megváltoztatott. A napirendjét, az emberekhez való hozzáállását, a beszédstílusát, a munkamorálját, és bizony a zenei ízlését is. Azóta eszébe sem jut könnyed, világias zenét hallgatni. Egyszerûn idõpazarlásnak tartja. Senki nem mondta neki, hogy hagyja abba a tánczenék hallgatását, és keressen helyette valami értékesebb, felemelõbb zenét. A késztetés belülrõl jött. Manapság szép, nemes énekeket dúdol, amelyek gyakran megvigasztalják, erõt adnak neki, ha elcsügged. „Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm 12,1–2)

tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, amelyet megváltottál.” (Zsolt 71,22–23) Az ének örömünk és hálánk kifejezése. Nem hívõ, aki nem hálás Istennek, mert megváltotta õt. Az igazi, szívbõl fakadó öröm pedig lelkes és jól hallható. Ha megfogadjuk, amit a zsoltáríró mond, nem félünk az örömünk kifejezésétõl. Jakab apostol az imádsággal vonja párhuzamba az éneklést: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen.” (Jak 5,13)

Mire való a zene? Hallottam több olyan véleményt, melyek szerint ha már úgysem tudunk Istennek tetszõ, tökéletes zenét elõállítani, illetve nem tudunk megegyezni benne, hogy ez milyen, inkább ne is foglalkozzunk zenével. Zenét hallgatni otthon pedig kész idõpazarlás, és egyébként is meg lehet lenni nélküle. Azt kell mondanom, hogy ez a gondolkodás homlokegyenest Biblia-ellenes. Sátán minden egyes áldást, Isten minden ajándékát távol akarja tartani tõlünk. Pontosan tudja, hogy ha lemondunk az énekrõl, a zenérõl, az mekkora veszteség! Nézzük meg, hogyan üzen Isten nekünk az éneklésrõl a zsoltárokon keresztül: „Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcsességgel.” (Zsolt 47,7–8) Énekeljünk! De bölcsességgel. Tudnunk kell, hogy mirõl és miért énekelünk. Elsõsorban Istennek szóljon az ének, és csakis az Õ dicsõségére. A bölcsesség jelenthet komolyságot, megfontoltságot, hogy nem énekelünk akármit, ami szépnek tûnik, de valójában értéktelen. Azonban semmiképpen nem jelenthet komorságot. „Örvendezzetek, ti igazak, az Úrban, a hívekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat citerával, tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.” (Zsolt 33,1–3) „Én is 16 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

„Hajdanában Izrael gyermekei a pusztán át vándoroltak, és útjukat szent énekek dallamával vidították fel. Isten ma is megparancsolja gyermekeinek, hogy énekekkel örvendeztessék meg zarándokéletüket. Az Úr Igéjének szavait énekek által rögzíthetjük emlékezetünkben a legjobban. Az ilyen énekeknek csodálatos hatalmuk van, mert megzabolázzák nyers, neveletlen természetünket, felüdítik gondolatainkat, felébresztik együttérzésünket, elõsegítik cselekedeteink összhangját, és számûzik a homályt, bánatot, balsejtelmet, amelyek megsemmisítik bátorságunkat és elgyengítik erõfeszítéseinket. Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy szívünkbe vésse a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívõnek eszébe jut Isten néhány Igéje vagy egy régen elfelejtett, gyermekkori ének, és a kísértés elveszti erejét. Élete új célt kap, s bátorságot és örömöt tud adni másoknak is. Az ének nevelõ hatásának értékét soha ne veszítsük szem elõl. Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, akkor kevesebbet szóljuk a megrovás szavait, inkább több reményt, vidámságot és örömöt árasztunk mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermeke-


ket közelebb vonjuk Istenhez, tanítóikhoz és egymáshoz! Az ének az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezõje a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Sok ének valóban ima. Ha a gyermeket megtanítjuk ennek felismerésére, akkor többet gondol az énekelt szavak jelentõségére, és fogékonyabb lesz a befolyásuk iránt. Amikor Megváltónk a végtelenség küszöbéhez vezet bennünket, Isten dicsõségétõl ragyogó arccal szemlélhetjük majd a trón körüli mennyei kart, s megérthetjük dics- és hálaénekeit. Amikor az angyalok énekének visszhangja felcsendül földi otthonunkban, szívünket közelebb vonja a mennyei énekesekhez. Így a menny közössége már ezen a földön megkezdõdik számunkra. A mennyei dicséret alaphangját ezen a földön kell megtanulnunk.” (Ellen G. White: Elõtted az élet, Költészet és ének c. fej.) Az idézett igékbõl és Ellen White szavaiból is kiderül, hogy az éneklés, a zene nem csupán az istentisztelet tartozéka: a mindennapjainkban ugyanolyan fontos szerepe van. Ugyanakkor a kettõ nem választható el egymástól. A gyülekezetben tanult énekek kísérhetnek minket egész héten, bátorítva, erõt adva

a nehézségek között. Ebben az esetben valóban nem elengedhetetlenül szükséges a hétköznapi direkt zenehallgatás, de annak is áldásos hatása lehet, ha megfelelõen használjuk.

Mit tehetünk? „A Szentlélek vezetése által kísért megújulásra és reformációra van szükség. A megújulás és a reformáció két különbözõ dolog. A megújulás a lelki élet megelevenedését, az értelem és a szív erõinek megélén-

külését, azaz a lelki halálból való feltámadást jelenti. A reformáció pedig újjászervezõdés: az elgondolások és tanítások, valamint a szokások és tettek megváltozása” – írja Ellen G. White (Szemelvények, I. köt.). Zenei életünk reformját nem zenei életünk reformjával, hanem személyes hitéletünk rendbetételével kell kezdenünk. Megújulni mindenkinek önmagának kell. Mindenki önmaga felelõs a saját lelki életéért. De ez a felelõsség kiterjed azokra az emberekre is, akiknek életünkkel, tetteinkkel vagy szavainkkal bizonyságot tehetünk arról, hogy Isten lakozik bennünk. Egy ilyen nagy feladatot nem szabad könynyelmûen venni. Térjünk vissza az elsõ részben említett problémákhoz. Ha valóban átadjuk Krisztusnak az életünket, akkor nem lesz kérdés az, hogy énekeink is szívbõl szólnak-e. Akinek mindig vannak Istennel szerzett tapasztalatai, annak mindig van oka hálaéneket énekelni. Ellen G. White a következõket írja: „A zene a mennyei hajlékokban folyó istentisztelet része. Ezért törekednünk kell arra, hogy dicsénekeinkben, amenynyire csak lehet, megközelítsük a mennyei karok harmóniáját. A nevelésben a hang helyes képzése igen fontos tényezõ, ezért nem szabad elhanyagolnunk. Mert az ének éppen úgy szerves része az istentiszteletnek, mint az ima. Az emberi szívnek át kell éreznie az ének szent üzenetét, hogy helyesen tudja azt tolmácsolni.” (Pátriárkák és próféták, A prófétaiskolák c. fej.) „A zene nagy erõ lehet a jó szolgálatában, mégsem használjuk ki teljes egészében az istentiszteletnek ezt a részét. Az éneklés gyakran csupán ösztönös, vagy csak különleges alkalmakra korlátozódik, máskor pedig az énekesek rögtönöznek, és a zene nem gyakorolja a kívánt hatást a jelenlevõkre. A zenének szépsége, fensége és ereje legyen! Szálljanak fel a hangok a hódolat és dicsõítés énekeiben. Ha lehetséges, vegyetek segítségül hangszert is, hadd szálljon fel a dicsõséges muzsika Istenhez jó illatú áldozatként.” (Bizonyságtételek, IV. köt.) A szép zenélés a mûvek kiválasztásával kezdõdik. Nagy felelõsség nyugszik azokon a testvéreken, akik kiválasztják az istentiszteletre szánt zenemûveket. „Isten gyakran felhasználja a lelki énekeket arra, hogy megérintse a bûnösök szívét, és megtérésre vezesse õket. Az értéktelen zene viszont éppen ellenkezõ hatást vált ki: megtöri a lélek harmóniáját, és lerontja az erkölcsöt. Nagy gondot kell fordítanunk a zene kiválasztására. A zenei kultúrát igazán értékelõ ember kerül minden olyan dallamot, amely a jazz, rock vagy AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 17


ezekhez hasonló vegyes mûfaj tulajdonságaival rendelkezik, és minden olyan nyelvezetet, amely ostoba vagy léha érzelmeket fejez ki. Otthonunkban, öszszejöveteleinken, az iskolában és a gyülekezetben csak jó zene szólaljon meg!” (Gyülekezeti kézikönyv) „Isten angyalai könnyeznek, amikor fel kell jegyezniük a hitvalló keresztények szavait és tetteit. Angyalok lebegnek egy ház fölött, ahol fiatalok jöttek össze. Ének- és zeneszó hallatszik. Keresztények gyûltek itt össze, de mit hallunk? Üres kis nótát, táncterembe illõt. Íme, sötétségbe borul a hajlék, mert az angyalok eltávoznak arról a helyrõl. Arcukon szomorúság ül. Figyeld, sírva fakadnak. Ezt láttam megismétlõdni néhányszor, a szombattartók soraiban (…). Énekszó töltötte ki az órákat, melyeket imára kellett volna szentelniük. Sok szombattartó keresztény imádja ezt a bálványt. Sátán nem kifogásolja a zenét, ha felhasználhatja a fiatalok gondolatainak foglyul ejtésére. Bármi megfelel céljának, ami eltereli a gondolatokat Istentõl, és leköti az idõt, amelyet Isten szolgálatára lehetne szentelni. Azokat az eszközöket használja, melyek a lehetõ legerõsebben tartják kellemes elvakultságban a lehetõ legtöbb embert, míg hatalma megbénítja õket. Ha jóra használják, a zene áldás lehet, gyakran azonban Sátán egyik legvonzóbb eszköze a lelkek csapdába ejtésére. Amikor visszaélnek vele, büszkeségre, hiúságra és hiábavalóságra vezeti a megszenteletlen embert. Borzalmas átokká válik, amikor hagyjuk, hogy elfoglalja az áhítat és az ima helyét. A fiatalok összejönnek énekelni, s bár hitvalló keresztények, hiábavaló beszélgetésükkel és rosszul választott dalokkal gyakran szégyent hoznak Istenre és hitükre. Nincs ínyükre a szent zene. Felhívták figyelmemet Isten Igéjének világos tanításaira, amelyeket mellõznek. Az ítélet napján az ihletés szavai fogják elítélni azokat, akik nem engedelmeskedtek a világos tanításnak.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, I. köt., 309–310. o.)

Kórustagok és zenészek A legtöbb gyülekezet zenei vezetõje bárkit szívesen fogad az énekkarba, mert szó szerint szükség van minden hangra. De gyakran látni gyülekezeti kórusokban nem megfelelõen öltözött „barátkozót”, énekelni kevéssé tudó testvéreket, vagy olyanokat, akik nem vesznek részt a próbákon, ezért bizonytalanul, ügyetlenül énekelnek. „Az egyháznak nagy gonddal kell kiválasztania az egyház alapelveit helyesen képviselni tudó kórustagokat és zenészeket. Az énekkar tagjai és a többi zenész a gyülekezeti istentiszteleti szolgálatok alkalmával jól látható helyet foglalnak el. A szükséges képességek közül a tehetség csak az egyik. [Az énekkar tagjai] személyes megjelenésükkel és öltözködési módjukkal az erkölcsösség és illen18 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

dõség példáját közvetítik. A példás jellemû, odaszentelt életû hívõk a megfelelõ öltözékkel, az istentiszteletek zenei szolgálataiban való részvételükkel pozitív befolyást gyakorolnak.” (Gyülekezeti kézikönyv) Szolgálatunk legyen a legjobb, ami csak tõlünk telik! A példamutató öltözködés, a fegyelmezett viselkedés éppúgy hozzátartozik a szolgálathoz, mint az ének- és zenemûvek alapos megtanulása. Helyes, ha a gyülekezeti kórus nyitott újabb testvérek befogadására, de értsük meg és értessük meg, hogy milyen fontos ez a szolgálat: nem különleges képességû személyeket igényel, hanem olyanokat, akik átadták magukat Istennek, rászánták magukat erre a feladatra, és örömmel áldoznak rá az idejükbõl és energiájukból. „A kórusvezetõ a gyülekezet lelkészével vagy a felszentelt presbiterrel szoros együttmûködésben gondoskodjon arról, hogy az egyes zenei szolgálatok összhangban legyenek a prédikáció témájával. A kórusvezetõ a gyülekezet lelkészének vagy felszentelt presbitereinek vezetése alatt áll, és nem végezheti tõlük függetlenül a munkáját. A kórusvezetõ nemcsak a felhasználni kívánt zenével, hanem az énekesek és zenészek kiválasztásával kapcsolatban is konzultáljon velük.” (Gyülekezeti kézikönyv) Testvéreim, ez nem túlzás! Emlékszem még, amikor gyerek voltam, a hidasi uniós gyülekezet tagjai voltunk. Minden egyes szombaton az igehirdetés témájához válogattuk az énekeket és verseket. Akkor valahogy megoldható volt. Kis energiával és odafigyeléssel megoldható lenne ma is. „Isten gyermekei ne kövessék a világ szokásait, amikor az embereket akarják elérni. Az összejöveteleken ne világi énekesek szolgáljanak, akik színpadi elõadással igyekeznek érdeklõdést kelteni. Hogyan várható el azoktól, hogy lélekkel és értelemmel énekeljenek, akiket nem érdekel Isten Igéje, akik sosem olvasták a Szentírást azzal a komoly vággyal, hogy megértsék igazságait? Szívük hogyan lehetne összhangban a szent ének szavaival? A mennyei kórus hogyan csatlakozhatna olyan zenéhez, amely csak formaság?” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, IX. köt.) A hivatásos zenészeknek különösen nagy a felelõsségük, mivel zenei tudásuk alapján õ képviselik a legmagasabb színvonalat. De a tudás és a tehetség mit sem ér alázat és odaszánás nélkül. Feltétlenül külön kell választani a gyülekezeti szolgálatot a világi fellépéstõl, és megtisztítani a zenét minden fölösleges érzelemkeltéstõl, hatásvadászattól, hogy beilleszkedjék az istentisztelet áhítatos légkörébe. „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja, ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel szolgáljon, amelyet Isten ád, hogy mindenben dicsõíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pt 4,10–11) Juhász Zsuzsa

LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG

Politikai messianizmus és lelkiismereti szabadság A társadalomban eluralkodó válsághangulat nyomán könnyen felerõsödik akár a politikai, akár a vallási jellegû messianizmus. Ma globális szinten reálisan megalapozott a válságérzés, a krízisek halmozódása és súlyosbodása várható, s ezek nyomán világszerte számolni lehet a messianizmus elõretörésével.

N

apjainkban már tömegekhez jutnak el olyan információk, mint amilyet például egy napilapban olvashattunk nemrég: „A klímakatasztrófa veszélyét épeszû ember nem kérdõjelezi meg… A természettudósok között konszenzus van róla… A kiváló ökológus, James Lovelock szerint a klímakatasztrófa száz éven belül elkerülhetetlenül bekövetkezik, és csupán félmilliárd ember éli majd túl… Hirtelen, néhány év alatt bekövetkezhet a jelentõs átlaghõmérséklet-emelkedés. Márpedig ilyen rövid idõ alatt a természet és az emberi társadalom sem képes alkalmazkodni… Lovelock szerint Afrikában és Ázsia nagy részén elviselhetetlen klimatikus viszonyokat teremt a felmelegedés, nem lesz élelem, milliárdszám indulnak migránsok a kevésbé forró vidékek, egyebek között Európa felé, s õket csak erõszakkal lehet megállítani. A konfliktusokat pedig járványok követik. Mindez már az unokáink életében bekövetkezhet.”1 Hogyan veszélyezteti a politikai messianizmus a lelkiismereti szabadságot – különösen akkor, ha keresztény fogalmakkal ötvözött, és keresztény eszmékre hivatkozik? A politikai messianizmus olyan, szinte már vallásos hevületû várakozás, amely hirtelen kiteljesedõ jólétet, szellemi-erkölcsi újjászületést, gyors nemzeti felvirágzást vár egy politikai változástól, vagy valamely politikai vezetõtõl. Ha ezek a nagy reménységek az egyházi és világi hatalom szövetségére épülnek, óriási bizalom alakul ki abban, hogy az egyházak lelki-szellemi tõkéjét is hasznosító hatalom már biztosan nem vall kudarcot, mivel végre szétválasztja a jót és a gonoszt, illetve fölényesen legyõzi az utóbbit. Örültem, amikor rábukkantam egy könyvben Joó Sándor református lelkész (Cseri Kálmán elõdje volt a pasaréti egyházközség élén) még 1969-ben írt soraira: „Ma világszerte erõsen foglalkoztatja a közvéleményt az a tény, hogy az erkölcsi élet területén általános bomlási folyamat tapasztalható. Újságcikkek szá-

zai foglalkoznak mindenütt a házassági hûség megrendülésének, a szülõk iránti tisztelet hiányának, a munkafegyelem lazulásának, a bûnözés növekedésének a világproblémájával. Az aggasztó jelenségekért sokan az egész világon tapasztalható szekularizáció növekedését teszik felelõssé. Azt mondják: azért lazultak meg úgy az erkölcsök, mert az emberek elfordultak Istentõl, vallástól, hittõl. Tehát csak egyetlen módon lehet megállítani a romlást, úgy, ha a legtisz-

„

Jézus ezt mondta: „Az én országom nem e világból való.” Nem fogadta el a földi trónt.

tább vallásnak, a keresztyénségnek az erkölcsi ideáljait újra érvényre próbáljuk juttatni a tömegek életében. Mindent el kell követni, hogy az örök vallási értékeket és törvényeket újra respektálják az emberek… Sokan úgy gondolják, hogy össze kellene fogni a világ keresztyénségének, és egy közös keresztyén frontot kellene kialakítani az erkölcsi élet területén jelentkezõ veszedelmekkel szemben. Bármilyen kegyesen hangzanak is ezek a szavak és jelszavak, pontosan ez az, amit Jézus nem akar. Éppen az ilyen jelszavakat hangoztatók azok, akik Isten nevét hangoztatva, a keresztyénség zászlaját lobogtatva vonulnak azon a széles úton. Hogy mennyire távol áll Jézus lelkiségétõl bármilyen keresztyén ideológiai front kialakítása, megrendítõen mutatja az Õ megkísértése történetének az a része, amikor Sátán fölkínálta Neki az egész világot és annak országait. Ami azt jelentette, hogy bocsássa oda magát Jézus, a nevét, a tanításait, mint olyan programot, amit egy világuralAZ IDÕK JELEI 2010/1. • 19


„

mi törekvés alapjává lehetne tenni. Mintha azt mond- veszélyeztetett. Keresztény szemlélettel megközelítve ta volna Sátán: »Te názáreti Jézus, a Te elveid, a Te ke- azt mondhatjuk, hogy a lelkiismereti szabadság antroresztyénséged olyan nagyszerû, hogy ez kellene, pológiai és teológiai megalapozású. Antropológiai hogy legyen az alapja az egész emberi kultúrának, az alapja abban áll, hogy elismeri: az emberi lény lényegi egész világnézetnek, így olyan hatalmas, széles utat meghatározója a gondolkodás, az erkölcsi ítélõképesnyithatnál magadnak, amelyiken a világ nagy tömegei ség és a szabad választás. A három együtt alakítja ki a mind követhetnének. Kár lenne személyes lelkiismereti megneked keresztfán meghalnod, gyõzõdést, és az ember csak hiszen a világ ura is lehetnél. akkor érzi jól magát a bõréHogy mennyire távol áll Neked remek programod van, ben, akkor tud boldog és teljes valósítsd meg!« Nagyon tetszeéletet élni, ha belsõ meggyõJézus lelkiségétõl bármilyen tõs ajánlat, de ne feledjük el, zõdései szerint cselekedhet. keresztyén ideológiai front hogy sátáni ajánlat volt, és JéEzért a lelkiismereti szabadság kialakítása, megrendítõen zus elutasította.”2 joga az élet jogával azonos súEllen G. White sorait is idélyú alapjog. Teológiai alapozámutatja megkísértése zem: „Ma a vallásos világban sosú is, mivel a bibliai Isten-kép történetének az a része, kan munkálkodnak Krisztus szolgál hozzá mintául. Isten az földi, idõleges országának megabszolút igazság megtestesítõamikor Sátán fölkínálta Neki alapításán. Azt szeretnék, ha je, de senkire sem kényszeríti az egész világot és annak Urunk e világ országainak uralrá ezt a jót. Továbbá bûngyûországait… Nagyon tetszetõs lölõ és mindenható, mégsem kodója lenne: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták és hatalmi kényszerrel, hanem az ajánlat, de ne feledjük el, piacok vezére. Elvárnák, hogy igazságról való tanúságtétel hogy sátáni ajánlat volt, emberi hatalom által kikényszeeszközével küzd a hazugság és és Jézus elutasította. rített törvényeknek megfelea bûn ellen (lásd: 2Kor 3,14; lõen uralkodjék. S mert KriszJel 22,17; Lk 9,55–56). tus most nincs itt személyesen, õk maguk intézkednek helyette, hogy végrehajtsák országának törvényeit. Egy ilyen „Kijavított” humanizmus ország megalapítására vágyott a zsidó nép is Jézus Krisztus napjaiban. Befogadták volna Jézust, ha hajlan- Egyfajta politikai messianizmust hirdet meg tulajdondó létrehozni egy ideiglenes uralmat, és kikényszeríti, képpen XVI. Benedek pápa Caritas in veritate (Szeretet amit õk Isten törvényének tekintettek, s õket akaratá- az igazságban)4 kezdetû enciklikája is, amely korunk nak végrehajtóivá és hatalmának részeseivé teszi. Õ válságaira kínál választ. Személyesen adta át e nagy jeazonban azt mondta: »Az én országom nem e világból lentõségû dokumentumot az Egyesült Államok elnökének 2009 nyarán, válságkezelés céljából összehívott való.« (Jn 18,36) Nem fogadta el a földi trónt.”3 állam- és kormányfõi csúcstalálkozó után. Az enciklika nem csak belsõ egyházi köröknek kíván mértékadó útmutatásként szolgálni. Ez az ajánlás olvasható az eleMit jelent a lelkiismereti szabadság? jén: „A püspököknek, papoknak és diakónusoknak, az A lelkiismereti szabadság fogalmának meghatározása Istennek szentelt személyeknek, a Krisztus-hívõ laikutalán fölöslegesnek tûnik, hiszen a fejlett társadalmak soknak és minden jóakaratú embernek.” alapvetõ jogként ismerik el. Mégis, újra meg újra meg Kérdés, hogy mennyien olvasták el és gondolták át kell fogalmazni. Az emberi természet ugyanis ereden- alaposan a terjedelmes dokumentum tartalmát. Rövidõen egoista és erõszakos. A körülöttünk élõk lelkiis- den így lehet összefoglalni a lényegét: Az enciklika a mereti szabadságának a tiszteletben tartása bizonyos haladás vagy fejlõdés kérdésével foglalkozik, amely ma intelligenciát, erkölcsiséget, tudatosságot igényel. Ez a – a válságok nyomán – világszerte kutatott, vitatott té„növény” nem terem magától, mint a gaz, hanem ter- ma. Bevezet egy új fogalmat, a „transzcendens5 humanmeszteni kell, és gondosan ápolni, hogy ki ne pusztul- izmus6” fogalmát (24. o.). A válságok okát abban jelöli meg, hogy az Isten nélküli humanizmus szükségszejon, mert igen sérülékeny. Rendszerint együtt emlegetik a lelkiismereti és a rûen „embertelen humanizmus”, ennek a kudarcát élvallásszabadságot, de a kettõ nem ugyanaz. A vallások jük meg most. A civilizáció iránya alapvetõen nem befolyása ma világszerte növekszik, és a vallási intéz- rossz vagy hibás, de bele kell vonni Istent, mert „nem mények hallatják is hangjukat, szabadságot követelve valóságos humanizmus az, amely nem nyílik meg az maguknak az állam és a társadalom részérõl. A lelkiis- Abszolút felé” (21. o.). Az így „kijavított” humanizmereti szabadság mint egyéni alapjog sokkal inkább mus már biztosan sikeres lesz: „Isten kimondta legna20 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

„


gyobb igenjét az emberre, éppen ezért az ember nem az, továbbá az erkölcsi felfogások, mércék is nagyon vallhat kudarcot, ha kitárulkozik az isteni hívás felé, különbözõek. Kérdés tehát, hogy milyen vallási és erhogy megvalósítsa a maga fejlõdését.” (23. o.) A transz- kölcsi alapon állna az a „politikai világtekintély” vagy cendens humanizmusban mintegy összeolvad, azono- új „nemzetközi rend”, amelynek „valóságos hatalomsul egymással a profán történelem és az isteni üdvterv mal kell rendelkeznie” és „mindenki által elfogadottvagy üdvrend: „Az ember földi tevékenysége, ha a sze- nak kell lennie”. Értelemszerûen csak valamilyen egyretet inspirálja és tartja fenn, séges vallási és erkölcsi hozzájárul Isten egyetemes váalapról lehet szó, annál is rosának a felépítéséhez, amely inkább, mivel határozott A keresztény fogalmakkal felé az emberiség családjának névelõvel beszél az enciktörténete halad elõre.” (11. o.) lika „az erkölcsi rend”kombinált politikai messianizmus Az újból felfelé ívelõ fejlõdés rõl. Hogyan lehet összenem magyarországi jelenség, iránti optimizmus alapja toegyeztetni a fenti „kell” vábbá az emberbe, az emberi kívánalmakat a másként nem dilettáns naivitás rendeltetésbe és képességekbe vallásosak vagy éppen az vagy utópia, hanem komoly vetett hit. Ezért is logikus a ateisták lelkiismereti sza„hátországa” van. „transzcendens humanizmus” badságának tiszteletben kifejezés alkalmazása. Idézem tartásával? Az enciklika Mégsem egyeztethetõ össze ismét az enciklikából: „A fejszól ugyan „a jogok figyeaz eredeti keresztény eszmékkel, lõdés nélküli világ víziója az lembevételérõl”, de az a Jézus evangéliumával. ember és Isten iránti bizalmatkonstrukció, amit a válság lanságot juttatja kifejezésre. megoldására, kiküszöböSúlyos hiba lenne tehát alábelésére ajánl, nyilvánvalóan csülni az embernek azt a kékizárja a lelkiismereti szapességét, amellyel ellenõrzést gyakorolhat a fejlõdés badsághoz való jog elismerését és érvényesítését. torzulása felett, vagy egyenesen tudomást sem venni Látni kell tehát, hogy a keresztény fogalmakkal arról a tényrõl, hogy az ember a belsõ felépítettségénél kombinált, keresztény mezben megjelenõ politikai fogva arra irányul, hogy több legyen.” (18. o.) messianizmus nem magyarországi jelenség, nem dilettáns naivitás vagy utópia, hanem igen komoly „hátországa” van. Ez azonban nem változtat azon, hogy a biblikus kereszténységgel, az eredeti keresztény esz„Az erkölcsi rendnek megfelelõ mékkel, Jézus evangéliumával nem egyeztethetõ ösztársadalmi rend” sze. Jézus két fontos kijelentése örökre mementó maAz enciklika konkrét társadalmi modellt is ajánl, mint- rad az ilyen modellekkel szemben: „Az én országom egy új világrendként. Az errõl szóló részben megjele- nem e világból való.” (Jn 18,37) „Adjátok meg ami a nik egy másik sokatmondó kulcskifejezés: „az erkölcsi császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek!” rendnek megfelelõ társadalmi rend”. A legfontosabb (Mt 22,21) Egyértelmû a szétválasztás szándéka, ami részletek kivonatosan az enciklika 67. szakaszából: más okok mellett azért is annyira fontos, mert csakis a „…Sürgetõen szükséges, hogy létezzen olyan politikai világi és az egyházi hatalom egymástól való elválasztávilágtekintély, amelyrõl már elõdöm, a boldog emléke- sa garantálhatja a lelkiismereti szabadság tiszteletben zetû XXIII. János beszélt… Az ilyen tekintélynek tartását, ami az emberi méltóság és boldogság megóvámindenki által elfogadottnak kell lennie, valóságos ha- sa érdekében létfontosságú. Vankó Zsuzsa talommal kell rendelkeznie, hogy mindenki számára képes legyen megadni a biztonságot, az igazságosság megóvásával és a jogok figyelembevételével együtt… A népek teljes körû fejlõdése és a nemzetközi együtt- Jegyzetek mûködés megköveteli, hogy létesüljön egy magasabb 1 A Zsolnai László professzorral készült, Perverz kapitalizszinten a szubszidiaritás elve szerint mûködõ nemzetmus c. interjúból, Népszabadság, 2010. január 18. közi rend a globalizáció irányítására, és ez képes legyen 2 Joó Sándor: A Hegyi beszéd. Budapest, 2006, 155–156. o. megvalósítani az erkölcsi rendnek megfelelõ társadal- 3 Jézus élete, 438–439. o. 4 Az enciklikát magyar nyelven a Szent István Társulat adta mi rendet…” (91–92. o.) ki (Budapest, 2009). Nem nehéz kitalálni, hogy a „transzcendens huma5 A megismerés határain túli, tapasztalat feletti (sokszor Isnizmus” és „az erkölcsi rendnek megfelelõ társadalmi tenre, az isteni valóságokra utalás). rend” meghirdetése miképpen veszélyezteti a lelkiis- 6 Az embert, az egyéniség szabad fejlõdését középpontba álmereti szabadságot mint egyéni jogot. Nyilvánvaló, lító szellemi irányzat (jelentése lehet: emberi képességekben bízó, emberi erõre támaszkodó gondolkodásmód). hogy nem mindenki istenhívõ, és nem egyféleképpen AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 21


ELLEN G. WHITE

Miért van szükség egészségnevelõ és -helyreállító intézményekre? „Leveleket kaptam testvéreinktõl, amelyekben azt kérdezik, miért teszünk olyan sok erõfeszítést szanatóriumok alapítására? Miért nem imádkozunk a betegek meggyógyulásáért ahelyett, hogy szanatóriumokat hozunk létre? Az adventmozgalom kezdetén sokan gyógyultak meg imádság nyomán. Néhányan azonban a gyógyu-

Amikor azt a világosságot kaptuk, hogy kezdjük el a szanatóriumi munkát, Isten világos indoklást is adott hozzá. Sokan szorultak oktatásra az egészséges életmód tekintetében. A munka fejlõdésével utasítást kaptunk, hogy gondoskodjunk alkalmas helyrõl, ahová elvihetjük a betegeket és szenvedõket, akik semmit sem tudnak népünkrõl és szinte semmit

lásuk után az étvágy kielégítésének ugyanazt az útját járták, mint korábban. Nem úgy éltek és dolgoztak, hogy elkerüljék a betegséget. Nem adták bizonyságát, hogy megbecsülik Isten jóságát, amelyet irántuk tanúsított. Ismét és ismét szenvedtek a saját gondatlan és könnyelmû eljárásaik miatt. Hogyan is dicsõülhetne meg az Úr azáltal, hogy gyógyulással ajándékozza meg õket?

a Bibliáról, és ott tanítsuk õket arra, hogyan nyerhetik vissza egészségüket átgondolt kezelési módszerekkel anélkül, hogy mérgezõ gyógyszerekhez folyamodnának – valamint egyidejûleg felemelõ lelki befolyással vehetjük körül õket. E kezelés részeként elõadásokat kellett tartanunk a helyes étkezési, ivási és öltözködési szokásokról. Meg kellett tanítanunk õket az élelem kiválasztására és elkészítésére, meg-



mutatva, hogy az ételt egészséges és tápláló módon is el lehet készíteni, ugyanakkor étvágygerjesztõ és jóízû is lesz. Minden orvosi intézményünkben szisztematikusan és alaposan meg kell tanítanunk a pácienseket, hogy helyes gyakorlattal elõzzék meg a betegséget. Az elõadások révén és az egészséges életmód elveinek odaszentelt orvosok és ápolók következetes munkájával sokak elvakult gondolkodása változik majd meg, és olyan igazságok ragadják meg az értelmüket, amelyekre korábban nem is gondoltak. Sok beteget rávezetnek majd, hogy tartsa testét a lehetõ legegészségesebb állapotban, mert az az Úr megvásárolt tulajdona. Miután az emberek meggyõzõdtek arról, hogy helyes elveink vannak az egészségügyi reformot illetõen, a mértékletesség kérdését minden vonatkozásával együtt kell bemutatnunk és érvényesítenünk. Szanatóriumainkat az emberek lelkének megmentéséért és testi gyógyulásáért alapítottuk oly sok kiadás árán. Istennek az a szándéka, hogy az általa alapított eszközök révén szegények és gazdagok egyaránt megtalálják a mennyei kenyeret és az élet vizét. Azt kívánja, hogy helyes életszokásokra tanítsuk õket, testi-lelki értelemben egyaránt. Sok lélek üdvössége forog kockán. Isten gondviselésébõl sok be-

PARKER ADVENTIST HOSPITAL (PARKER , COLORADO)

tegnek kell megadni a lehetõséget, hogy átmenetileg elkülönüljenek a káros társaságtól és környezettõl, s olyan intézményekbe kerüljenek, ahol az egészségüket helyreállító kezeléseket kaphatnak, valamint bölcs útmutatást a keresztény ápolóktól és orvosoktól. A szanatóriumok alapítását a gondviselés rendelte el, hogy ezáltal mindenféle felekezethez tartozó embert elérjünk, és megismertessük velük a korunknak szóló igazságot.” (Counsels on Health, 469–470. o., fordította: Korbeák Sándorné)

Klima Sándor

Miatyánk Ne mondd azt, hogy mi, amikor önzõ vágyaidra gondolsz. Ne mondd azt, hogy atyánk, ha nem tudsz gyermekként viselkedni. Ne mondd azt, hogy jöjjön el a te országod, ha anyagi jólétre vágysz. Ne mondd azt, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, ha te nem tudsz megbocsátani embertársaidnak. Ne mondd azt, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ha nem gondolsz az éhezõkre. Ne mondd azt, hogy ne vigyél minket a kísértésbe, ha minden nap arra gondolsz. Ne mondd azt, hogy ámen, ha nem veszed komolyan e szavakat.


FELADATUNK ISTEN MÛVÉBEN

Idõsek otthona, Elek T

öbb mint harminc évvel ezelõtt, az 1970-es években valódi szükséglet keltette életre a testvéreink által ma már jól ismert intézményünket, az eleki idõsek otthonát. Néhány szolgálatkész testvér kezdeményezésére Bartalos Emma nevére (az illegalitás idejében ezt így lehetett) közösségünk megvásárolta a jelenlegi eleki ingatlan töredék részét, ahol kezdetben négy-öt idõs testvért ápoltak családi körben. Kiss Béla és családja vállalta az idõsek ellátása körüli szervezõi feladatokat. Az építõbrigád Ócsai Imre vezetésével megkezdte az éveken át tartó átalakításokat. Az elsõ ápoló Székely Erzsébet volt, majd Bartalos Zsuzsa, Ottó Márta és Bodnár Mária szolgálták idõs testvéreinket. A gondozók mint háziaszszonyok látták el feladatukat, mostak, vasaltak, takarítottak, kerti munkát végeztek az ápolói teendõik mellett. A konyhai teendõket a Kiss család vállalta, saját lakásukban, Fehér Márta segítségével. Az elsõ lakók Békés megyébõl a Molnár házaspár, illetve Sarkadról Lehocki Tibor az édesanyjával voltak. A rendszerváltás után a szociális törvény elõírásai határozták meg az idõseket ellátó intézmények mûködését, ami az utóbbi öt évben még tovább szigorodott. Az állami elvárások az otthon életét bizonyos szempontból pozitívan befolyásolták. • 2004–2005-ben új építésû apartmanok várták az idõseket, ahol önállóságukat fenntartva élhették tovább közösségépítõ életüket. • 2006-ban megépült az új konyha és étkezõ épületszárny, amely az otthon életében nagy változásokat eredményezett. Ezzel egyidejûleg minden szükséges, addig hiányzó helyiség elkészült. • 2008-ra már 45 idõs ember gondozására, fogadására nyílt lehetõség.


• 2009-ben megkaptuk a határozatlan idejû mûködési engedélyt, ami azt jelentette, hogy a személyi és tárgyi feltételeknek eleget tettünk. Mivel az otthon bevételeinek legnagyobb részét (60 százalékát) az állami támogatás teszi ki, bizonyos mértékben alkalmazkodnunk kell az állam által támogatott elképzelésekhez. Jelenleg (2008. január 1. óta) ez azt is jelenti, hogy az állam mondja meg, kiket lehet felvenni, illetve kire ad támogatást, és kire nem. E szolgálat néhány éves tapasztalata is már azt bizonyította, hogy a szociális gondoskodás mellett komoly és felelõsségteljes missziótevékenységet is elvár tõlünk Isten. Munkánk során kapcsolatba kerülünk városunk polgáraival, akik jó lelkülettel állnak mellettünk, figyelve és segítve szolgálatunkat. Ennek következményeként közösségünkhöz nem tartozó idõs emberek is kerülnek az otthonunkba. Néhányan közülük szövetséget kötöttek Istennel, bizonyságul a Lélek erejének átalakító munkájáról életük alkonyán. Az otthonban alkalmazott, bibliai elveken alapuló étrendünk is sokak érdeklõdését felkeltette, vegetáriánus konyhánk egyedülálló a megyében. Városi szinten részt veszünk diétás étkeztetésben, így elveink egészségre gyakorolt jó hatását városunk lakói közül is többen megtapasztalják. Az otthon jelenleg 42 idõs embert lát el 25 munkatárs közremûködésével. 18 idõs testvérünk apartmanban, külön lakrészekben él: õk aktívan részt vesznek az otthon mindennapjaiban. Az átlagéletkor: 83 év. Az idõsek 70 százaléka nõ. Az idõsek hitbeli meggyõzõdését tekintve többségük, 57 százalékuk a közösségünk tagja, akik az ország különbözõ részeirõl költöztek erre a mindentõl távol esõ kis te-

lepülésre. Az idõsek nagy része, 28,5 százaléka Elek vagy a környezõ kisvárosok lakói voltak, akik értékelték az otthonunkban kialakult életvitelt. Lakóink 14,5 százaléka a Hetednapi Adventista Egyház tagja, akik szintén otthonuknak választották intézményünket. A korábbi évekhez képest sokkal kevesebb testvérünk keresi fel otthonunkat azzal a szándékkal, hogy még szeretné megtapasztalni a testvéri közösség áldásait, tevékeny módon. Idõs testvéreink, vagy az õ gyermekeik, hozzátartozóik legtöbbször csak abban a „kényszerhelyzetben” kérnek segítséget, keresik fel otthonunkat, amikor már nem tudnak magukról gondoskodni, vagy akár napi többórás gondozásra szorulnak. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint egyre inkább az válik szükségessé – és az állami elvárás is ez –, hogy otthonunk az ágyhoz kötött idõsek ápolására rendezkedjen be. Meglátásom szerint idõsödõ szüleink békés, nyugodt idõskort családi körben élhetnek meg leginkább, azonban a megváltozott életkörülmények miatt fokozódó igényként jelentkezik – keresztény családokban is – az idõsekrõl való gondoskodás. Idõs testvéreink, akik idõsotthoni elhelyezésen gondolkodnak, a következõk ismeretében tervez-

hetik jövõjüket. Az idõsek otthonába való bekerülés feltételei: • a nyugdíjkorhatár betöltése, • idõsotthoni elhelyezést indokló, rászorultságot igazoló, napi négy órát meghaladó gondozási szükséglet, • pszichiátriai kórkép hiánya – ezen betegek ellátására nincs engedélyünk, és nem adottak a tárgyi és személyi feltételeink sem. Az elhelyezés menete a következõ: 1. Az idõsotthoni elhelyezés iránti kérelmet az otthon által kiállított nyomtatványon lehet benyújtani, melyet postai úton juttatunk el, vagy a személyes felkeresés alkalmával adunk át az érdeklõdõnek. Ezzel egy idõben kérjük a jövedelem- és vagyonvizsgálatról szóló nyomtatványunkat is a lakóhely szerinti illetékes jegyzõnek eljuttatni. 2. Minden esetben felkeressük a leendõ lakónkat, akivel személyesen is megismerkedünk. Ekkor ki kell derülnie részérõl az önkéntes szándéknak az otthoni elhelyezést illetõen. Ha eddig nem történt meg, ekkor tájékoztatjuk arról, hogy mi várhatja otthonunkban, beszélünk elveinkrõl, amelyekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, abban az esetben is, ha nem tagja közösségünknek. 3. A kitöltött kérelem otthonunkhoz való eljuttatása után, a szociális és egészségügyi rászorultságot igazoló orvosi és jövedelmi papírok másolatával megkezdõdik a gondozási szükségletet vizsgáló bizottság munkája. Ez a bizottság – a jogszabályban elõírt hivatalos személyekbõl álló, háromtagú csoport, amely elvi és gyakorlati engedélyt ad az otthonba való bekerüléshez – felkeresi a kérelmezõt saját lakásán, majd harminc napon belül elküldi véleményét az otthonnak arról, hogy engedélyezi-e az intézményi felvételt. 4. Ha az engedély megérkezett, a kérelmezõ beköltözhet az otthonba. AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 25

AZ IDÕK JELEI

5. A beköltözés napján az új lakó és az otthon gondozási megállapodást köt, amelyben írásba foglalják a fizetendõ térítési díj összegét. Ezt a már említett, jegyzõ által hitelesített jövedelem- és vagyonvizsgálaton megállapított jövedelem alapulvételével határozza meg az intézmény vezetõje. Minimális összege a jövedelem 80 százaléka, de 2009-ben legfeljebb 72 900 forint volt. Több mint harmincéves fennállása óta az eleki idõsek otthona jó és rossz tapasztalatokat egyaránt megélt, de összességében azt mondhatjuk, hogy mindvégig megsegített bennünket az Úr. Nagy fejlõdésen mentünk keresztül Isten kegyelmébõl, amit reményeink szerint nem csak tárgyi javaink tekintetében mondhatunk el. Sokszor megfáradva azt érezhetjük, hogy szabadságunkat elveszítve munkánk nagy részét az állami szabályoknak való megfelelés teszi ki, megnehezítve a szolgálatot. Munkánkat Isten és az Õ törvénye iránti hûségnek kell motiválnia mindenekfelett, annak érdekében, hogy az egyébként szükséges állami törvények iránti engedelmesség mellett el ne gyengüljön a szeretet törvénye iránti elkötelezettségünk. Valljuk, hogy nagy felelõsséggel tartozunk azokért az emberekért, akikkel munkánk során kapcsolatba kerülünk, hogy szolgálatunk által megláthassák Istenünk szeretetét, az Õ neve megdicsõíttessék, és otthonunk – a szó valódi értékét képviselve – szeretetotthon, ne csupán intézmény legyen. Balog Andrea


TESTI - LELKI EGÉSZSÉG

„Szeretetünk állandó próbája a pénz” A

fenti mondat Ellen G. White Boldog otthon címû könyvébõl való. Olyan rövid, de meghökkentõ megállapítás ez, mint másutt az a mondata, hogy „Tõkéd a jellemed”. A pénzbeli kérdések sosem egyszerûen pénzbeli kérdések. Azokkal valami kifejezést nyer. A kérdés az, hogy mit fejezünk ki velük, vagy mit nem sikerül kifejeznünk. Ennek a hatalmas területnek – az egyéni és közösségi „pénzgazdálkodásnak” – most csupán egyetlen, bár mindannyiunk számára fontos területét szeretném érinteni. A szeretet elemi követelménye az evangélium továbbadása. Ha ezt megtesszük, mindig új érdeklõdõkkel szaporodik Isten népe. Számukra az istentiszteleti helyek kialakítása szintén magától értetõdõen szükséges. Az evangelizáció akkor ér véget, ha új gyülekezeteket alapítunk, és ezek a közösségek már maguk folytatják azt a munkát, amit az õ vidékükön egyvalaki vagy a közösség egy csoportja elkezdett. Az 1980-as évektõl, tehát több mint negyedszázada résztvevõje lehettem ennek a folyamatnak. Életem egyik legnagyobb kiváltságának tartom ezt. Egyetlen ember megtérése is hatalmas csoda, de több emberé még nagyobb, és a legeslegnagyobb talán az, hogy õk közösséggé formálódnak, mivel Krisztus szerette õket, õk is szeretik egymást, és közösen munkálkodva élnek e szeretet átadásáért a világban. Eddigi tapasztalataimról a Születések címû, magánkiadásban megjelentetett könyvemben tettem bizonyságot. Hatalmas dolog volt látni, hogy az egyik megyében, ahol egyetlen gyülekezetünk sem volt, s ahová 1986-ban tehettük be a lábunkat – mégpedig nem is akármilyen helyre, a Megyei Mûvelõdési és Ifjúsági Központba, majd a helybeli Vöröskereszt épületében kihelyezett fõiskolai alkalmakat szervezhettünk –, az indulás utáni hatodik évben komoly formában is megindulhatott a gyülekezeti élet. Ingatlant is tudtunk vásárolni a város belterületén, és ez a most már 18 éve mûködõ gyülekezet önálló tevékenységet kezdett folytatni, sõt belõle utóbb három más gyülekezet is létrejött, a megye újabb három településén.

Persze sem a lelki, sem a testi épület kiformálódása nem járt küzdelmek, gyötrelmek és csalódások nélkül, de megütközni legfeljebb önmagunkban ütközhettünk meg, ahogy napfényre kerültek hibáink az Úr kegyelmébõl, de Istenben soha nem kellett csalódnunk, az egyház feje soha nem hagyott bennünket cserben, ha megaláztuk magunkat, és tehetetlenségünk tudatában hozzá fordultunk segítségért. Amikor egyszer abban a városban elsétáltunk az evangélikus templom mellett, a falán egy táblán azt láttuk, hogy az 1517-es reformáció után az 1880-as években jött létre itt gyülekezet. Ekkor azt mondtam a testvéreknek, akik addig néha elégedetlenkedve tekintettek vissza az elmúlt évekre, évtizedekre: „Látjátok, a reformáció után több mint három és fél évszázad telt el, hogy ebben a városban gyülekezet jöhetett létre, a mi munkánkat pedig hat-hét év után áldotta meg úgy Isten, hogy ti itt létezhettek, hetente istentiszteleteket tarthattok, és evangelizációs elõadásaitokra vendégeket hívhattok.” Soha nem felejthetem el azt sem, hogy az ország egy másik részén úgy tudtuk megvásárolni a gyülekezetnek való ingatlant, hogy az egyik külföldi, vajdasági testvérünk adta hozzá a legjelentékenyebb kölcsönt, néhány hónappal ezelõtt fizettük vissza neki, még német márkában küldte az erre szánt összeget, most euróban és kamatmentesen kérte vissza. Sokat tudnék mondani tehát a címben idézett mondat napi igazságáról, hogy „szeretetünk állandó próbája a pénz”. Írásom célja azonban a gyakorlati segítségkérés, úgyhogy a fennmaradó helyet ezzel tölteném ki. Az 1990-es évek végétõl egyre inkább tapasztaltam, hogy a gyülekezet vezetése és tagsága komoly formában nem veti fel a mi magunk közremûködésének szükségességét az új gyülekezetek létrehozása tekintetében. Egy kicsit mindig mennyei segítséget vártunk ott, ahol nekünk magunknak is bizonyítanunk kellett volna szeretetünk legfõbb próbájával, a pénzzel kapcsolatosan. A magam részérõl ezért vágtam bele alapítványi formában gyülekezetépítésekbe és -helyrehozásokba. Ennek elsõ lépcsõjeként építetAZ IDÕK JELEI 2010/1. • 27


tük fel közösségi összefogással a váci imaházunkat, majd vásároltunk Tiszavasváriban ingatlant, hogy helyrehozzuk azt. A további állomásaink Sárvár, Gödöllõ, Budapest, Széchenyi-hegy és Körmend lettek. Emellett kisebb összegekkel sok-sok gyülekezet erõfeszítését támogattuk Szekszárdtól Békésig, Tatától Debrecenig, Miskolcig, Nyíregyházáig és Szegedig. Magam is megdöbbentem, amikor egy ízben összesítenem kellett az erre juttatott összegeket az utóbbi szûk tíz évben: több mint 60 millió forintot mutatott

ki az összesítés. Honnan volt ez a hatalmas összeg? Ki juttatta ezt nekünk mákszemnyi erõfeszítéseink támogatásaként, idõrõl idõre, megfoghatatlanul? Amint illik és kötelezõ, nem felejtkeztem el az építkezések részletes kimutatásait közösségünk vezetõi és közgazdász szakemberei elé tárni. Õk is hitetlenkedve tekintettek a 20 vagy 30 millió forintnál végzõdõ építkezések lefolytatódására. Nem tudták elképzelni, honnan jött össze ennyi pénz, fõleg az utóbbi testvéreket kellett megnyugtatnom, hogy Isten a közgazdaságtannak és a matematikának is ura, jó, ha nem hagyjuk ki életünk semelyik területérõl sem, hanem mindegyiken várjuk az Õ útmutatását és közremûködését. Úgy vélem, eljött az ideje annak, hogy komolyabban gondolkozzunk új gyülekezeteink létesítésérõl és fenntartásáról. Nyilván az elsõ számú felelõs ezért maga az újonnan létrejött gyülekezet. De mindanynyian felelõsek vagyunk, akiket az Úr már otthon28 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

hoz juttatott, és akiknek egyénileg, gyülekezetileg és a központi irányítás alatt is úgy kell gondolnunk leendõ testvéreinkre és közösségeinkre, mint az idõsebb testvérek gondolnak most születendõ húgukra vagy öccsükre. Én az országos összefogásban hiszek, melyet azonban meg kell elõznie mindannyiunk részérõl a felelõsségteljes gondolkodásnak és számvetésnek. Ezért szorgalmaztam mindig is, hogy a régi gyülekezetek tagjai látogassanak el az új gyülekezetekbe, tartsák küldetésüknek azt, hogy segítsék, bátorítsák az új testvéreket. Ne csak Bózsván vagy Törökkoppányban ismerjék meg egymást, hanem év közben is. Most is ennek jegyében szeretnék javaslatot tenni arra, hogy az ingatlanalapot különleges módon támogassák meglévõ gyülekezeteink. Az ingatlanalap egyik forrása a szombatiskolai adomány, másik forrása a célzottan ide juttatott támogatások, melyekre nézve azt javasolnám, hogy a meglevõ gyülekezetek ez utóbbi összeget valamilyen módon, de mindig belsõ megbeszélés, tanácskozás eredményeképpen legyenek szívesek erejükhöz képest megemelni. Csak egy példát hadd mellékeljek. 2010 januárjától megszûnt a tiszaújvárosi bérleményünk eddig több gyülekezet által megsegített finanszírozása. Ha az ország valamennyi gyülekezete havi 500 forinttal hozzájárulna ahhoz, hogy ne kelljen felmondanunk ezt a bérleményt, már megoldódnék a helyzet. Természetesen tudom, hogy jelenleg hat-hét gyülekezet van formálódófélben, de az is igaz, hogy ilyen áldozatot közülük egyik sem igényel. Tisztában vagyok azzal is, hogy a pestszentlõrinci építkezés, valamint a miskolci és nagyúti építkezés hallatlan erõfeszítésekbe kerül, de itt is bízom Isten eddig bõségesen megtapasztalt megsegítésében, de ugyanúgy szeretnék bízni a testvérek önzetlenségében és áldozatkészségében. Talán valaki azt mondhatná, messze vagyunk attól, amit az õskeresztényekrõl olvasunk, „hogy jószágukat és vagyonukat eladogatták, és szétosztogatták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt” (Ap csel 2,45), de érzésem és hitem szerint nem vagyunk messze azoktól az idõktõl, amikor életünk valamennyi területérõl számot kell majd adnunk. Többek között arról is, hogy a „szeretetünk állandó próbája a pénz” kérdésében hogyan is gondolkodunk, és hogyan cselekszünk. Reisinger János

KÜLMISSZIÓ

Afrikáért Alapítvány: kongói misszió K

özel öt hónap telt el, amióta Kongóba érkeztünk. Féléves missziós munkánk szerteágazó feladatokat, komoly kihívást jelent számunkra. Az elmúlt öt hónapra visszatekintve csak hálát adhatunk az Úrnak kimondhatatlan áldásaiért. Õ gondoskodott az egészségünkrõl is: eddig semmilyen fertõzõ vagy komoly trópusi betegséget nem kaptunk el, annak ellenére, hogy a kongói élet sûrûjében forgolódunk, ahol a higiénés feltételek nem mindig megfelelõek. Az elmúlt idõszakban olyan eredményeket sikerült elérni, amelyek megvalósíthatatlannak tûntek. Így igazolódik az ige: „Ami az embernek lehetetlen, Istennel együtt lehetséges.” Az Afrikáért Alapítvány már a kezdetektõl úgy szeretett volna segíteni a rászorulókon, hogy az anyagi támogatáson és az oktatáson kívül munkánkat összekössük a lelki támogatást szolgáló tevékenységgel, evangelizációs szeretetszolgálattal. Meggyõzõdésünk: az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével, amely Isten szájából származik (Mt 4,4). A missziós tevékenységet az elmúlt években csak többé-kevésbé sikerült megvalósítani. A mostani féléves missziónk során Isten azonban segített tettekben is valóra váltani elképzeléseinket.

Szombati Istentisztelet az iskolában – az új gyülekezet kialakulása A College Othniel iskolának nemcsak a tudásátadás és az általános nevelés a fõ célja, hanem jellemformáló munkát és lelki nevelést is szeretnénk folytatni. Az iskolát evangelizációs központtá akarjuk tenni. Munkánkat azzal kezdtük, hogy egy állandó iskolai lelkészt vettünk fel: Pastor Raphael N’kongolo vidékrõl származó lelkipásztor, aki a hit alapelveit komoly szemlélettel képviseli. Nem volt nehéz összehangolni vele a terveinket, és az iskola életébe integrálni lelki-

pásztori tevékenységét. Õ a felelõse a hittanóráknak, a diákok és a tanárok lelkigondozását végzi, a szombati istentiszteleti alkalmakat hétrõl hétre megszervezi. Hétfõn a diákok és a tanárok az iskolaudvaron nyilvános áhítattal kezdik a napot, majd péntek délután szintén áhítattal zárjuk a hetet. Szombaton ismét találkozunk. Bár a diákok és a tanárok túlnyomó része nem jár a szombati alkalmakra, de akik eljönnek, nagyon aktívak a szolgálatban. Az újonnan ala-

GYÜLEKEZETÜNK TAGJAI

kuló kis gyülekezetnek 30-40 állandó tagja van. Öröm látni, amikor diakónusok csoportja szinte csak diákokból áll. Néhány adventista hívõ tanárt bevonunk a szombatiskola vezetésébe, vagy megkérjük az igehirdetés megtartására. Boldogan tapasztaljuk az Úr munkálkodását, ahogy új lelkeket is vezet kis csoportunkhoz az iskola szomszédságából. Sokan komolyan is érdeklõdnek a tanításaink iránt. A barátkozók közül már öten keresztségre készülnek. A szombati alkalmaink egyszerûek és szerények. Mivel nincs sok tapasztalt igehirdetõ, így sokszor beszélgetünk, bizonyságtételek hangzanak el. Ha megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, a gyülekezet erõsödik, hiszen személyesen átélt dolgokat tárunk fel egymásnak. Kongóban az emberek a mély nyomorban és szegénységben napról napra megtapasztalhatják Isten gondoskodó szeretetét, amirõl hívõként természetesnek érzik, hogy beszéljenek. Ha valakiAZ IDÕK JELEI 2010/1. • 29

KÜLMISSZIÓ

nek enni jut azon a napon, a Gondviselésnek köszönhetõ, és mekkora tapasztalat Isten gondoskodásáról, ha jövedelmet nyújtó munkát talál valaki! Ilyen például Maman Bea, az árvaházi gyermekek gondozója, aki nem szûnik meg hálát adni Istennek, hogy nálunk talált munkát, négy év munkanélküliség után. Alkalmi munkákból élt, a bányában, tûzõ napon törte a kö-

az alkalmak a legmeghittebbek, és a csoport még inkább összekovácsolódik, amikor imáink meghallgatásra találnak. Egyetlen esetet hadd említsek, ami nemrég történt: Az általános iskola igazgatójának a felesége babát várt, s az orvosok szerint komplikációk adódtak, mert a gyermek keresztbe fordult az anyaméhben. Azt mondták, szinte biztosan császármetszésre lesz szükség. A beavatkozás sok pénzbe került volna, és az asszony sem kívánta a mûtétet. Az egyetlen megoldás az volt, hogy imádkozzunk. Minden kedden eljött, és imádkoztunk a gyermek helyzetéért. A szülés napján a közeli kórházból az ápolónõ azon-

SZOMBATON EGYÜTT A GYÜLEKEZET

vet, de még így is bizonytalan volt, hogy kétnaponta lesz-e élelmük. Nyolc gyermekét, akik nem járhattak iskolába, most beiskoláztatta. Mama Bea minden szombaton bizonyságot tesz a gyülekezetnek, majd énekel az Úr dicsõségére. Minden alkalommal szívmelengetõ és lélekemelõ hallgatni a személyes tapasztalatokról szóló énekeket, amelyek lélekbõl szólnak, és inspiráló hatásuk van. „Imádkozom lélekkel, imádkozom értelemmel, énekelek lélekkel, énekelek értelemmel.” Szombatjainkat a kórusénekek is gazdagítják. Árváink és iskolás gyerekeink is énekelnek minden szombaton, az „Angyalok hangja” kórusban.

Születések és újjászületések Itt Kongóban az emberek nagyon tudatlanok, s bár Istent keresik, könnyen eltévelyednek és elsodródnak a mesék, a szórakoztató, színpadias tanítások irányába. Igyekeznünk kell elsõsorban kedvet adni nekik az igazság keresésére, majd megszerettetni, elfogadtatni velük az isteni igazságot. Az alapvetõ igazságok újdonságként hatnak rájuk – szombatiskoláinkat ez teszi érdekesebbé, de egyúttal egyszerûbbé is. Ilyenkor jut eszembe, hogy Európában sokszor mennyit kell küzdeni azért, hogy valakit meggyõzzünk az egyszerû, világos igazságról – mert ami egyszerû, az nem igazság. Itt olyan hívõk elõtt állunk, akik nem bonyolítják az igazságkeresést sokféle tudománnyal. Keddenként imacsoport jön össze az árvaházunkban. Ide bárki elhozhatja a problémáját, kérését. Ezek 30 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

VÁSÁRLÁS ÁRVÁINKKAL

nal a nagy kórházba akarta átküldeni császármetszésre, de az asszony ragaszkodott hozzá, hogy szeretne elõbb találkozni az orvosával. Az orvos továbbra is a császármetszést javasolta, de az asszony saját felelõsségére vállalta a természetes szülést. Imádkozva bízta magát Istenre, miközben fel-alá járkált a szobában, hogy fájdalmait enyhítse. A járkálás közben a gyermek átfordult normál pozícióba, így mûtét nélkül szülhette meg. Kimondhatatlan tapasztalat volt nemcsak az egész család számára, hanem az imacsoportnak és a gyülekezetnek is. Itt szinte mindennap történik csoda! Négy hónap intenzív munka után visszatekintve csak azt tudjuk mondani: az Úr csodadolgokat tett velünk, és meg vagyunk gyõzõdve, hogy a sok-sok hívõ testvér nem szûnt meg folyamatosan könyörögni értünk. Nagyon köszönjük az imáitokat! Szeretnénk kérni benneteket a további közös imára: azért, hogy Isten megfelelõ embert küldjön a helyünkre, aki folytatni tudja a megkezdett evangelizációs munkát, és építhessünk imaházat az új kis gyülekezetünk számára, mert hiszünk abban, hogy növekedni fog. Testvéri üdvözlettel a Mutombo család: France, Angelika és Olivér

SZILVESZTER

2009/2010

Közelebb egymáshoz – közelebb Istenhez 2009. december 29-étõl 2010. január 1-jéig a közösségünkhöz tartozó fiatalok a már hagyományosnak mondható országos szilveszteren vehettek részt, amelyet az ifjúsági osztály szervezett. A korábbi évek helyszínei, Kisgyõr, Kecskemét és Eger után most Vácon töltöttünk el néhány szép napot.

Ö

sszejövetelünkön valóban érezhetõ volt az, amit a találkozó címéül adtunk: Közelebb egymáshoz – közelebb Istenhez. Három beszélgetést tartottunk, és bár kevés idõnk volt, Isten megértette velünk a lényeget. Közel nyolcvanan voltunk, a beszélgetések öt csoportban zajlottak.

Hogyan juthatunk közelebb egymáshoz? Lehetséges ez, ha közben távol maradunk Istentõl? Péter apostol életét tanulmányozva és a saját szempontunkból vizsgáltuk meg a kérdést. Nagyon érdekes, hogyan alakította Péter életét Isten, és igazából magunkra lehet ismerni a hullámhegyek és -völgyek köAZ IDÕK JELEI 2010/1. • 31

FIATALOK A GYÜLEKEZETBEN

zött vergõdõ tanítvány sorsában, a hirtelen felbuzdulás és az ugyanolyan gyors lanyhulás eseteiben. A csodálatos halfogással kezdtük a beszélgetéseket, és Krisztus háromszor feltett kérdésével – „Szeretsz-e?” – fejeztük be. Csodálatos volt látni, hogyan nyitogatja Isten a fiatalok szívét, és mennyire tudja formálni az életüket. A beszélgetésekbõl is kiderült, hogy Péterhez és a többi tanítványhoz hasonlóan Krisztus bennünket is elhívott, és mi is, ahogyan õk, elfogadtuk a meghívást. De sajnos ugyanúgy, ahogyan õk tették, hajlamosak vagyunk megfeledkezni Krisztusról, pedig Õ ott van a mi csónakunkban. Jézus naponta megszólít bennünket, és megerõsíti a vele kötött

„

Jézus naponta megszólít bennünket, és megerõsíti a vele kötött szövetséget. Õ mindent megtett, hogy ez a szövetség élõ és maradandó legyen – már csak mi kellünk hozzá.

szövetséget. Õ mindent megtett, hogy ez a szövetség élõ és maradandó legyen – már csak mi kellünk hozzá. Péternek rá kellett ébrednie, hogy Krisztus nélkül nincs értelme az életnek, s nekünk is erre a felismerésre van szükségünk. Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló a Krisztus-tagadásunk, de mi is megtesszük minden olyan alkalommal, amikor inkább engedünk bármi olyasminek, amiben nincs ott Krisztus. Sajnos nagyon könnyû Jézus kezét elengedni, mert a körülöttünk lévõ dolgok is arra késztetnek, hogy hagyjuk Õt, mert könnyebb lesz nél-

küle az élet, különben is mi jobban tudjuk mi, mire van szükségünk. A jelenlévõk véleménye szerint ez a legnagyobb csapda, amibe az ember beleeshet, mert az ellenség éppen azt szeretné elérni, hogy ilyen módon fordítsunk hátat Teremtõnknek, s aztán teljesen eluralkodjék rajtunk az önzés, és így Isten ne tudjon megszólítani bennünket. Jézus azonban így szól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a lelketeknek. Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.” (Mt 11,28–30) Amint Jézus szavaiból is kiderül, Isten egészen másra késztet. Õ nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem az ellenkezõjét, vagyis le szeretné csillapítani a háborgásunkat, igazi nyugalmat szeretne adni, az ellenséges lelkület helyett szelíd szívet és alázatos lelket, és ráadásul a saját jelenlétét: hogy ott lehessünk vele, az Õ társaságában, ami a legjobb hely az egész univerzumban. Amikor Péter ráeszmélt, hogy mindaddig szinte teljesen Mestere akaratával ellentétesen élt, keservesen sírt, mert egészen új dolog ment végbe ott legbelül a szívében. Megértette Krisztus szavait, hívását, és teljesen átadta magát Krisztusnak. Bár Péter igazi megtérése után Jézus nem sokat volt együtt a tanítványaival, mégis úgy érezte, hogy mindig valósággal mellette, vele van, és soha nem hagyja el. Nekünk is szükségünk van a „péteri megtérés”-re, ha nem akarunk távol maradni Jézustól, hanem a közelségében szeretnénk élni. Azért is szeretem az ifjúsági alkalmakat, mert úgy érzem, hogy gazdagabban térek haza: kaptam valami pluszt, ami közelebb visz Krisztushoz és az emberekhez. De ez nemcsak az én véleményem, hanem a többi résztvevõé is, akikkel beszélgettem. Az ifjúsági összejövetelek programjához tartoznak természetesen a kirándulások vagy túrázások és közös játékok is (például egy jól ismert mese átírása különbözõ stílusokban, ezek általában nagyon mulatságosak szoktak lenni; bibliai kvíz stb., amelyek elõsegítik a közös gondolkodást, ugyanakkor építik a közösséget). De a legfelemelõbb érzés számomra az, amikor a barátaimmal nyíltan beszélgethetünk az örömeinkrõl, nehézségeinkrõl, és Isten segítségét is közösen kérhetjük. Az ország sok pontján voltak – és reméljük, hogy lesznek még – ifjúsági összejövetelek, amelyeken minden alkalommal „otthon vagyunk”. Minden fiatalnak azt kívánjuk, hogy 2010-ben még közelebb kerüljünk Jézus Krisztushoz. Jeremiás Róbert



Az evangelizáció újabb lehetõségei ben mind a cikkírók karitatív munkájának, mind gyülekezeteink megrendeléseinek nagy szerepe volt. Az Új Életmód jelenlegi sikere a közös összefogás, az együttes munka eredménye, és a kis szerkesztõi apparátus mellett csodának tekintjük a lap „felfutását” a mai nehéz anyagi körülmények között. A magazin híre terjed, hetente érkeznek új elõfizetõi megrendelések, jelenleg mintegy 800 elõfizetõje van a lapnak. Szívbõl köszönjük segítségeteket a terjesztésben, ajánlásban, és kérjük, hogy 2010-ben is támogassátok munkánkat imáitokkal, a lap olvasóiért és munkatársaiért egyaránt könyörögve.

Az Új Életmód egészségmagazin elmúlt éve

Nagy hálával gondolok vissza arra az idõre, amikor az egészségmagazin elõzetes tervei kezdtek körvonalazódni. Még Kiss Balázs keresett meg egy ilyen magazin ötletével sok éve, de akkor nem sikerült minõségi lapot létrehozni, és az elsõ szám után elhalt a kezdeményezés. Évek teltek el, majd 2007 november-decemberében ez a terv újra elõkerült, ezúttal érezhetõen nagyobb motiváció mellett. Jól emlékszem, hogy a megkeresett testvérek, szakemberek kivétel nélkül örömmel csatlakoztak a tervTóth Gábor hez 2008 januárjában, és nemcsak eszmei, hanem gyakorlati támogatást is kaptunk. Tapasztalható volt az ÚJ Úr kegyelme e téren is. Ezután anyagilag kellett át! Új Életmód gondolni a lehetõségeket, és arra jutottunk, hogy egy A sokszínu´´ egészségmagazin közel 200 ezer forintos hiány miatt bizonytalanná válHÁZILAG KÉSZÍTETT Új Életmód hat a kiadás. Tudtuk, hogy lépéseinket részben hitben, BETEGSÉGEK A sokszínu´´ egészségmagazin Meghalljuk-e testünk részben pontos tervezettséggel kell megtennünk, de ÉLTETÕ CUKROK, segélykiáltásait? MEGBETEGÍTÕ ÉDESSÉGEK MINDENNAPI vajon hol a határ a hit és tervezés között? ElindíthaKENYERÜNK Folyékony cukor: új kockázat? tó-e egy projekt Isten mûvében, amelyre ÉLTETÕ VÍZ „ ”: MÉRGEZÕ ÉRZELMEK érezzük az indíttatást, megvannak a tervek ÍZPRÓBA Új Életmód AZ és az emberek, de nincs elegendõ pénz az A sokszínu´´ egészségmagazin KONSTRUKTÍV KOMMUNIKÁCIÓ ÉVSZAKOK ÜZENETE: induláshoz? A választ csakhamar megkapFUZÁRIUMtavasz A HÚSFOGYASZTÁS TOXINOK: tuk. Több napja imádkoztunk a megoldáGLOBÁLIS FELMELEGEDÉS Veszélyeztetik-e az egészségünket? sért, amikor egy testvérünk pontosan akÚj Életmód A sokszínu´´ egészségmagazin kora összeget ajánlott fel adományként e LÉGY FIATALABB célra, amekkora hiányzott az elinduláshoz. ÖNMAGADNÁL! Az Új Életmód elsõ száma 2008 noAz évszakok üzenete vemberében jelent meg, és azóta negyed: ? évente folyamatosan megjelenik, átlagban -3: 80 oldalon. Célja az egészségügyi evangeVíz lizáció, az életmód-változtatás elõsegítéAZ ÉLET HORDOZÓJA se, az egészségtudatosság növelése közösségünkben és a kívülállók számára, s az egészség „jó hírén” túl a ! testi-lelki folyamatok összefüggéseibe, illetve a bibliÚj Életmód A sokszínu´´ egészségmagazin Naptár ai szellemiségbe is bepillantást nyújt, lehetõségeihez mérten. Az aktuális információk közlése mellett szeÜNNEPLÉS retne együtt gondolkodni, küzdeni is az olvasóval a CSALÓKA változás útján haladva, nem hallgatva el, hogy a valódi változás a fejben, szívben dõl el. Tapasztaljuk a Gondviselés ajándékait a cikkek ? felépítettsége és a lap anyagi háttere tekintetében is. ? Az elsõ év végére a lap önfenntartóvá vált a negyedÚj Életmód A sokszínu´´ egészségmagazin ? évenkénti 3500 példány megjelenése mellett, és eb· 2008/1. ·

ÁRA 430 FT

ÖNÉRTÉKELÉS

ALOÉ

2009/1. NEGYEDÉV

·

ÁRA 430 FT

egészségnevelés

MIT EGYEN A GYEREK HÁZASSÁG, PRÓBAHÁZASSÁG ÉS ÉLETMINÕSÉG MÁR NEM CSAK CSÍP

pszichológia

www.ujeletmod.hu

A FLAVONOIDOK

TAVASZI FÁRADTSÁG KONTRA PRIMÕRÖK · ÍZPRÓBA RECEPTEK REGGELI FÕZÕTANFOLYAM 2009/2. NEGYEDÉV

ÁRA 430 FT

KONSTRUKTÍV KOMMUNIKÁCIÓ A NEVELÉSBEN 2. RÉSZ TÜDÕRÁKOS VAGYOK !?

A biológiai és a naptári életkor különbségének okai

ÚJ FENYEGETÉS A „SERTÉSINFLUENZA”

ÓMEGA

A NÉLKÜLÖZHETETLEN ZSÍRSAV

FÕZÕTANFOLYAM PÁSTÉTOMOK, SZENDVICSKRÉMEK

2009/4. NEGYEDÉV

VEGÁN DIÉTA A FIZIOLÓGIÁS AKTÍV EGÉSZSÉGVÉDELEMBEN 2. RÉSZ CÉLIRÁNYOS TERHESTORNA ·ÁLLÍTSÁTOK MEG A NAGYMAMIT ÁRA 430 FT

2 010

mozgásterápia

természetes gyógymódok

élelmiszer- és táplálkozástudomány

egészségnevelés

www.ujeletmod.hu

AZ EGÉSZSÉG SZÍNEI

KOCKÁZATOS ÉLELMISZEREK

mozgásterápia

ÚJ TOXOPLASMOSIS

egészségnevelés

ÉS A

mozgásterápia

A NEVELÉSBEN

o´´sz

A GYÓGYNÖVÉNYEK KIRÁLYNÕJE


ÁRA 430 FT


·


TARTÓSÍTÁS

EGÉSZSÉGES

2009/3. NEGYEDÉV

pszichológia

NYÁRI ÍZEK TÉLRE

ÉS AZ


pszichológia

BETEGSÉGEKRÕL ÕSZINTÉN

VEGÁN DIÉTA 3. RÉSZ

pszichológia

pszichológia

mozgásterápia



egészségnevelés

mozgásterápia

www.ujeletmod.hu



www.ujeletmod.hu

egészségnevelés

WWW.UJELETMOD.HU

RÉGEN ÉS MA A

CSOKOLÁDÉ

HOGYAN MARADHATUNK EGÉSZSÉGESEK

IMMUNERÕSÍTÉS A MINDENNAPOKBAN

MI IS AZ A COPD

FÕZÕTANFOLYAM 4. EGYTÁLÉTELEK, ÜNNEPI RECEPTEK KAKAÓ VAGY KAROB

Mit egyen a baba,ha már egy kicsit nagyobbacska?



Nyitott Szemmel magazin – tapasztalataink Több mint egy éve kezdõdött el a már három éve mûködõ „kis” Nyitott Szemmel újság átalakítása. 2009 márciusában látott napvilágot az immár 64 oldalas, A4-es méretû, színes kéthavi magazinunk. Mivel nem áll(t) rendelkezésünkre nagy összeg az újság népszerûsítéséhez, ezért abban bizakodtunk, hogy a testvérek önkéntes terjesztõi munkája, ajánlása nyomán sok emberhez eljuthat a lap. Reméljük, a lappal sikerül elõsegítenünk, hogy minél több ember felé közeledhessünk, hiszen elsõsorban ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani, hogy ismerõseitekkel, munkatársaitokkal, szomszédaitokkal könnyebben felvehessétek a kapcsolatot, majd személyes beszélgetéseitekben ezt elmélyíthessétek. Nagyon sok testvértõl kaptunk bátorító visszajelzést, hogy az újságot azok a kedves ismerõseik és rokonaik, barátaik is szívesen olvassák, akik konkrétabban a hit és a vallás kérdései iránt nem érdeklõdnek, viszont foglalkoztatja õket az élet megannyi kérdése, melyekre az újságban – ha néha közvetetten is – bibliai válaszokat kapnak. Több olvasótól is kaptunk pozitív visszajelzést az interneten keresztül, amelyet elolvashattok az újság honlapján, a vendégkönyvben (www.nyitottszemmel.hu). Örömmel számolhatunk be arról is, hogy az újság – még ha nem is nagy példányszámban – az utcai újságárusoknál is kapható, és az elsõ számok jórészt a testvérek terjesztésének köszönhetõen 5000 példányban, az utolsó darabig elfogytak. Azonban a lap eladásának száma az utóbbi két szám esetében egy kissé lecsökkent. A lap zökkenõmentes mûködése érdekében szükségünk lenne újabb elõfizetõkre, ezért kérünk benneteket, juttassátok el a lapot minél több ismerõsötök, barátotok számára, és ajánljátok figyelmébe az elõfizetés lehetõségét. A lap elõnye, hogy annak is bátran adható, akinek a világnézetét nem ismeritek. Egyre több testvérünk ajándékoz elõfizetést ismerõsei számára, illetve néhány gyülekezet evangelizációs lehetõséget talált abban, hogy elõfizessen a lakókörzetében lévõ könyvtárak, közintézmények, orvosi rendelõk, szociális otthonok részére. Korábbról megmaradt (4–5.) számainkat az önköltségi ár alatt fel tudjuk kínálni azoknak a gyülekezeteinknek és testvéreinknek, ahol ezek a lapok a missziómunkához segítséget jelentenek. Nagy örömünkre a meghirdetett novellapályázatunkra több mint 160 pályamunka érkezett, és a nagyrészt ezekbõl az írásokból válogatott novelláskötet decemberben két hét alatt elfogyott, sokaknak szerezve tartalmas, lélekemelõ ajándékot. A kötet 34 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

újranyomása februárban várható. Még decemberben megtartottuk a pályázat díjátadó ünnepségét is, ahol a visszajelzések szerint nagyon jól érezték magukat a teljesen világi emberekbõl álló meghívottak. A fentiek alapján talán ti is látjátok, hogy a Nyitott Szemmel magazinnal új evangelizációs csatornája lett a közösségünknek, amelynek a lehetõségeit, eszközeit mi magunk is most fedezzük fel, próbáljuk ki. Szeretnénk megköszönni azoknak a testvéreinknek is az áldozatos munkáját, akik írásaikkal gazdagították a lapot, és egyben kérünk benneteket is arra, hogyha bárkinek ötletei, írásai, javaslatai volnának a lap szellemi-lelki színvonalának emelésére, kérjük, hogy ossza meg velünk telefonon, vagy írásban szerkesztõségünk címén. Soós Attila


Közösségrõl, egységrõl, áldozatokról és éneklésrõl A

következõkben két írást közlünk az épülõ, befejezéshez közeledõ pestlõrinci és miskolci imaházunkról. Tavalyi imahetünk céladományaként a két gyülekezet építkezésének támogatását jelöltük meg. Imaheti felajánlásként 3 893 080 forint gyûlt össze, amelyet egyenlõen osztunk szét a két gyülekezet között. Egyre inkább kirajzolódik elõttünk, hogy Sátán mérhetetlen kárt okozott az adventisták között akkor, amikor a közösség helyett intézményekben gondolkodtunk. Az intézményesült egyház a közösségi órák hiányában elveszítette erejét. A januári prédikátorértekezleten áttanulmányoztuk Russel Burill A 21. század megreformált egyháza címû írását, ami egyértelmûvé tette, hogy a kiscsoportos munkát és a közösségi órákat nélkülözõ egyház miért hordoz magában annyi kudarcot és eredménytelenséget. Újból fel kell fedeznünk azt a közösséget, amely képesíthet az egységre és a munka befejezésére. Szeretettel ajánljuk testvéreinknek a közösségi órák fölelevenítését a gyülekezetekben és az intézményekben. A 19. század gyülekezeteiben elmaradhatatlan volt, nagyobb jelentõséget tulajdonítottak neki, mint az igehirdetésnek. Mi is a közösségi óra (vagy ahogy C. Mervyn Maxwell Mondd el a világnak c. könyvében olvassuk: társas együttlét) lényege? A közösségi órán a kis csoport együtt dicsõíti az Urat olyan lelki énekekkel, amelyek valamelyikük küzdel-

méhez vagy Istennel szerzett tapasztalatához kapcsolódnak. A csoport tagjai megnyílnak egymás elõtt (mintegy sebezhetõvé téve magukat), beszámolnak próbáikról, gyõzelmeikrõl és kudarcaikról, imádkoznak egymásért, és lehetõség nyílik bûnvallomások megfogalmazására is. Milyen sok áldástól, mekkora erõtõl fosztottuk meg magunkat csupán emiatt, hogy nem tulajdonítottunk ennek jelentõséget, és elhanyagoltuk! A közösségi órán nincs prédikáció, nem a közös igekutatásból fakadó felismerések kifejtése és az ahhoz kapcsolódó közös könyörgés megvalósítása a cél, hanem egymás megismerése és segítése, az együtt örülés és együtt sírás tapasztalata. Mennyi ellentét és küzdelem oldódhatott volna fel, ha a gyülekezetek, osztályok és intézmények a közösségi órák megtartása mellett végezték volna eddig is a feladataikat! Amint a gyülekezetekbe érkezõ kérdõívekbõl kiderült, megindult a közösség zenei életének feltérképezése is, és a segítségnyújtásra való felkészülés. Fontos, hogy itt is párhuzamban maradjon a lelki közösség és az intézményi tevékenység. Énekeinknek nemcsak „elõadhatónak” kell lenniük, hanem egyéni és közösségi lelki tapasztalatokat tükrözõnek is. Bátorítjuk testvéreinket az éneklésre, és az abból fakadó lelki megújulásra!

„De abból a pénzbõl, amelyet bevittek az Úr házába… az Úr házát javították ki”

nagy létszámú lakossággal, és még szinte semmi munkát nem tudtunk közöttük végezni. Reisinger János kezdte el több mint tíz éve A Biblia 66 könyve sorozatot, amely idén a végére ért. Ezenkívül egyegy elõadást, egészségnapot tartottunk mûvelõdési házakban, de olyan állandó hely nem volt, ahová másokat is hívogathattunk volna. Hely hiányában elõadás-sorozatokról, fõzõkörökrõl, koncertekrõl és egyéb alkalmakról szó sem lehetett. Másfél-két órányi távolságra lévõ gyülekezetbe sem szívesen jöttek el emberek. Magam is mindennap, amikor végigmentem a Havanna lakótelepen, azon bánkódtam, hogy itt ez a több tízezer ember, és nagy részük még nem

Történetünk 2006-ban kezdõdött, sõt még sokkal elõbb. Régóta dédelgetett álmunk volt, hogy a délpesti régiónak legyen végre saját gyülekezete. Mivel Pestszentlõrinc budapesti viszonylatban a „világ vége elõtt két perccel” található, minden imaház nagyon messze esik tõlünk. Ezért igazán aktívan egyikünk sem tudott bekapcsolódni gyülekezeteink életébe. Azon is már régen gondolkodtunk, hogy itt van ez a hatalmas kerület legalább hét lakóteleppel,

- mj -



hallott az Úr Jézusról – de arra nem láttam megoldást, hová lehetne õket elhívni. Maradt az imádság. A kerületünkben, Erzsébeten és Kispesten élõ drága testvéreinkkel külön-külön és együtt fohászkodtunk, könyörögtünk Istenhez megoldásért. Néztünk ingatlanokat, de vagy lepusztult állapotúak vagy megfizethetetlenek, illetve nehezen megközelíthetõek voltak. Már-már majdnem sikerült a szerintünk tökéletes ingatlant megvásárolni alkalmi vételként, de valaki gyorsabb volt nálunk. Nem értettük, miért alakult így, de tudtuk, hogy mennyei Atyánk nem téved. Ekkor úgy láttuk, nincs más hátra, bérelnünk kell valahol egy alkalmas helyet. Sok termet megnéztünk, de vagy a bérleti díj volt magas, vagy a feltételek nem voltak megfelelõek. Végül 2006 szeptemberében a Bókai-kert fõépületében találtunk „otthonra”. Gyönyörû park, csendes övezet, több világos, fûtött terem. Nagyon hálá-

„

Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. (Zsolt 127,1)

sak voltunk és vagyunk ezért Istennek. Azóta is elmondhatom, hogy minden szombatunk szép, szeretetteljes, örömteli volt. Ennek ellenére nem adtuk fel a reményt, hogy egyszer saját helyünk lesz. Folyamatosan néztük az ingatlanhirdetéseket. Háromévi nézelõdés alatt egy sem volt alkalmas gyülekezeti célokra. Egy napon megtörtént a csoda. Május tájékán ingatlanközvetítõ szomszédunk megmutatta a Reviczky u. 46. szám alatti ingatlanokat: egy telken belül két különálló épület, egy garázs és két raktárépület volt ezen a portán. Bár egyik rész sem volt túl jó állapotban, Vízvári János testvérünk – aki késõbb az építésvezetéssel lett megbízva – lelki szemeivel már látta, mit lehet kihozni ezekbõl az épületekbõl. Éppen ebben az idõszakban a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadónak ki kellett költöznie a Káldy utcából, és nem volt hely a könyvek raktározására. Új irodát kellett találni. Amikor lelkesedésünkre vezetõ testvéreink is megnézték a kiválasztott helyet, úgy ítélték meg, hogy sok anyagi és fizikai ráfordítással ugyan, de az egyik épület alkalmas lenne imaházi funkciót betölteni, a másik pedig a raktárral kiegészítve a könyvkiadó számára. Tömegközlekedéssel és személygépkocsival egyaránt könnyen megközelíthetõ, ugyanakkor csendes, nyugodt övezetben helyezkedik el. Mindez kerületi viszonylatban telekárban, vagy még az alatt. 36 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

Nagy volt az öröm, csak még azt nem tudtuk, honnan lesz pénzünk az elõlegre. Isten viszont már tudta, hogy nekünk szánja. Néhány hét elteltével egy szeretett testvérünktõl komoly anyagi támogatás érkezett. Ezzel a meglévõ pénzforrást kiegészítve augusztus közepén meg tudtuk vásárolni a gyülekezeti helyünket. Bár több évet kellett várni rá, megérte a várakozás. Ebben is beigazolódott Salamon bölcsessége, hogy mindennek rendelt ideje van. Ha türelemmel kivárjuk, nem marad el az áldás. Ezt az áldást azóta is tapasztaljuk. Szeptember elején megkezdõdtek a munkálatok. Egy raktárt és a garázst le kellett bontani, közfalakat kiszedni, újakat felhúzni, új ablakokat, ajtókat betenni, fûtést, vizet, világítást szerelni, új betonalapot készíteni, szintkiegyenlítést végezni, tetõt és házfalat szigetelni. A sok-sok nem várt nehézség és feladat ellenére gyors ütemben haladt a munka. Mivel gyülekezetünk magvát idõs testvérek alkotják, csak egy-két testvér vállalt szeretetszolgálatot. A munkák oroszlánrésze így szakemberekkel készül, akik Budapestrõl, közeli településekrõl, illetve Székesfehérvárról érkeztek. Az asszonyok is kiveszik részüket a munkálatokból: felváltva fõznek a szorgos, sokat fáradozó dolgozóknak. Hét közben mindnyájan otthon, szombatonként pedig közösen további vezetésért, bölcsességért, elõrehaladásért, erõért imádkozunk, hiszen tapasztaltuk, hogy „ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi” (Zsolt 127,1). Külön öröm, hogy az építkezés ideje alatt a gyülekezet nem veszítette el békességes lelkületét, hanem összefogva, egymást támogatva igyekszünk elõrébb jutni. Hála tölti el a szívünket gondoskodó Urunk iránt nagy kegyelméért, hogy mindent olyan szépen intézett eddig is, és bár még sok a munka, bízhatunk abban, hogy ezután is megsegít bennünket. Ahhoz azonban, hogy most itt tarthatunk, még valami kellett: szükségünk volt sok imára, és anyagi segítségre. Ezeket tõletek kaptuk, az ország különbözõ részein élõ, drága testvéreink! Ti azt tettétek, amit a címben idéztem Joás király uralkodása idejébõl: „De abból a pénzbõl, amelyet bevittek az Úr házába… az Úr házát javították ki.” (2Kir 12,13–14) Köszönjük szépen mindnyájatoknak a segítséget! Külön köszönjük azoknak a kedves testvéreinknek, akik a pénzadományon kívül burkolóanyaggal, festékkel, székekkel és egyebekkel is hozzájárultak a gyülekezetünk felújításához. Tudjuk, hogy velünk együtt a ti szívetek is azért dobban, hogy mind többen megismerhessék szeretõ Istenünket. Azt szeretnénk, hogy élõ, szeretetteljes gyülekezetként világítani tudjunk életünkkel, és elmondhassuk: „…az Úr dicsõsége töltötte be az Isten házát.” (2Krón 5,14) Benkõ Noémi


„Amikor jóakarattal van az Úr valakinek az útjaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi” A miskolci gyülekezeti ház újjáépítésével régi vágyunk teljesül. Több éve tervezzük már ennek megvalósítását, mert régóta ismertük az egyre inkább szorongató állapotokat is, amelyek megoldásra vártak. A régi épületet éveken át bõvítgette, újítgatta a gyülekezet, de a létszámban egyre gyarapodó közösségnek már nem tudott az istentisztelethez méltó körülményeket teremteni. A tetõ és a mennyezet gyakran beázott, a kiszolgálóhelyiségek egyre inkább kevésnek és szûkösnek bizonyultak. Az épület állaga

olyan szinten romlott le, hogy nem lett volna ésszerû a felújítás, így inkább a majdnem teljes átépítés és hozzáépítés mellett döntöttünk. Az a lehetõség is felmerült, hogy a meglévõ ingatlant adjuk el, és másutt építsünk, de végül elvetettük ezt a gondolatot a magas telekárak miatt, és mert a közösség ragaszkodott a meglévõ helyhez. Sok imádsággal, de kicsit aggódva kezdtük el a munkálatokat, mert nem tudtuk, hogy mire lesz elég a pénzünk, idõben mennyire húzódik el az építkezés, és a közös szombatok hiánya mennyire viseli meg a gyülekezet egységét és türelmét. Tudtuk, hogy az építkezés akkor lesz sikeres, ha Isten áldása nyugszik meg mind anyagi javainkon, mind a fizikai munkában való összefogásunkon. Elkezdtük hát, mert tudtuk, hogy ami nekünk szükség, az Istennek lehetõség. A munkálatok közben mindig éreztük, hogy igen nagy szükségünk van az imádságra, letenni Urunk kezébe azt, ami az övé. Most, hogy már a munka végéhez

közeledve visszatekintünk, látjuk, mennyi mindenben megismerhettük kegyelmét. Megóvta a munkásokat a balesettõl, testvéri kapcsolatainkat megõrizte szeretetben, noha sok dologban kell egy építkezés során különbözõ véleményeket összevetni és egységet keresni. A hivatali ellenõrzésekre is igyekeztünk felkészülni, betartottuk a szabályokat, de nem kaptunk ilyen ellenõrzést. Az egyik közvetlen szomszéd bizonyos pénzösszeg reményében hibákat keresett a munkánkban, és feljelentéssel fenyegetett. Próbáltuk kérlelni, de az indulatai egyre erõsödtek. Urunknál kerestünk oltalmat, megoldást, bízva az ígéretben: „Amikor jóakarattal van az Úr valakinek az útjaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.” (Péld 16,7) Imáinkat meghallgatta, a szomszédot lecsendesítette, csodamód békességre vezette. Áldás volt az is, hogy az építkezés többeknek munkát, jövedelmet is biztosított. Jó légkörben folyt a munka, és öröm volt látni nemcsak az épület, hanem a munkások életének formálódását is. Mindezekért hálásak vagyunk. A munkálatok 2009 áprilisában kezdõdtek, és a tervek szerint 2010 júniusáig tartanak majd. Mivel a takarékosság fontos szempont volt, ezért inkább idõben húzódik tovább az építkezés. Ahogy haladunk a vége felé, egyre nagyobb öröm látni a végsõ kiformálódást. Jelenleg már a szakipari munkálatok folynak, fûtésés villanyszerelés, gipszkartonozás, burkolás és festés. Hálásak vagyunk Istennek a helyi gyülekezet áldozatkész összefogásáért, és a távolabbi testvérek adományaiért is. Jó tapasztalni a testvériséget, és nagyon köszönjük az imaheti adományaitokat is, melyekkel szintén sokat segítettetek, hogy ez a ház felépüljön. Reményeink szerint az istentiszteleti terem 140 fõt tud befogadni, lényegesen nagyobb étkezõnk lesz, több tanításra alkalmas szoba és mellékhelyiség. Arra vágyunk, hogy az új ház Urunkat dicsõítse, sok embernek adhasson lehetõséget a tanulásra, az elcsendesedésre, a közösség megtalálására Istennel és emberekkel. Adjon helyet sokféle áldott programnak és közösségi alkalomnak nem csupán szombaton, hanem a hét többi napjain is. Szeretettel hívunk benneteket az ország minden részérõl, hogy látogassatok meg minket. Bálint György AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 37

BIBLIA - OKTATÁS

Bemutatkozik az Internetes Nemzetközi Adventista Biblia-iskola Hosszú elõkészítõ munka után indíthattuk el az internetes bibliai levelezõ tanfolyamot magyarul és angolul, adventhívõk számára: http://www.adventistbibleschool.com/. Az alábbiakban közzétesszük a tanfolyam bemutatkozó szövegét. Kérjük, hívjátok fel erre a tanfolyamra az adventhívõk figyelmét, belföldön és külföldön mindazokét, akik magyar vagy angol nyelven olvasnak és internethasználók.

A

z Internetes Nemzetközi Adventista Bibliaiskola (INAB) célja a bibliai tanítások ismeretének elmélyítése, a biblikus teológia alapjainak megszilárdítása adventista hívõk körében. Az INAB-ot a Spalding Teológiai Képzésért Alapítvány megbízásából egy munkacsoport mûködteti, amelynek tagjai tapasztalatot szereztek a biblikus teológia oktatásában. Az alapítvány (alapítási éve 2001), valamint az általa életre hívott munkacsoport elkötelezetten h. n. adventista hitelveket képviseli. Céljai közé tartozik – alapító okirata értelmében – továbbképzések, tanfolyamok és konferenciák szervezése. Az alapítvány névadója, Arthur Whitefield Spalding (1877– 1953), aki a nevelés és a képzés területén jelentõs munkát végzett az adventista egyházban. Élete folyamán több oktatási intézménynek is vezetõje volt, például az Emmanuel Missionary College-nak (1903– 1906) és a Bethel Academynek (1907) stb.

Az INAB célja, eszmeisége A bibliai tanítások rendszerének alapos ismerete, illetve ezek belsõ azonosulással való elsajátítása létszükséglet ma minden adventhívõ számára. Közvetve természetesen az evangelizáció ügyét is segíteni, bátorítani szeretnénk tanfolyamunk által. Az egyes országokban végzendõ evangelizáció azonban az ottani gyülekezetek és az ott élõ hívõk felelõssége. Õk ismerik a helyi körülményeket, a körülöttük élõk lelki szükségleteit, õk tudják ezeket figyelembe véve végezni a bizonyságtevés szolgálatát. Minden adventhívõnek ajánljuk tanfolyamunkat, bármely adventista irányzathoz tartozzék is. A tanfolyam tananyagainál a bibliai kijelentéseket tekint38 • AZ IDÕK JELEI 2010/1.

jük elsõdleges alapnak, de gyakran hivatkozunk Ellen G. White Biblia-magyarázataira is. Esetenként más szerzõktõl is idézünk korrekt írásmagyarázati megjegyzéseket, és világi szerzõktõl is olyan megállapításokat, amelyek jól jellemeznek egyes folyamatokat, jelenségeket. Az INAB tananyagai ugyanis a körülöttünk lévõ világ vallási-szellemi irányzataira is kitekintenek. Ezek ismeretében tárják fel a bibliai kijelentések üzenetét, hogy érzékeljük ezek idõszerûségét, avagy más szóval „az idõk jelei” intését, sürgetését. Bizonyos, hogy a bizonyságtevés legfontosabb, legintenzívebb idõszaka még elõttünk áll. Két bevezetõ cikket kapcsolunk e bemutatkozáshoz. A kereszténység mai irányzatai a biblikus teológia „megizmosodásának”, hallhatóvá válásának szükségességérõl szól, a „Szemgyógyító írral kend meg szemeidet, hogy láss!” az adventnép ébredésének fontosságáról. E cikkek elolvasása nyomán egészen világossá válik tanfolyamunk célja, amelyet az alábbi három ige idézésével tudunk röviden érzékeltetni. Ezeknek a beteljesedéséhez szeretnénk hozzájárulni a magunk lehetõségeivel, eszközével: „Szó kiált: készítsétek az Úrnak útját a pusztában, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!… Mert megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja…! Szózat szól: Kiálts!… Mit kiáltsak?… Megszáradt a fû, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ésa 40,3–8) „Lészen az utolsó idõben, hogy erõsen fog állni az Úr házának hegye, hegyeknek felette… és özönlik majd hozzá minden nép. Eljön sok nép, mondván: »Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útjaira, és járjunk az õ ösvényein,« mert a tanítás Sionból jön, az Úr beszéde Jeruzsálembõl.” (Ésa 2,1–4) „Az Úr igéje erõsen növekedett, és hatalmat vett.” (Ap csel 19,20)

BIBLIA - OKTATÁS

A tanfolyam tematikája I. A hiteles Isten-ismeret forrása: A Biblia Isten szava (1) II. Az örökkévaló evangélium: Bibliai etika és antropológia (2) Jézus Krisztus mint Isten Fia és Emberfia (3) Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele, közbenjáró és bírói szolgálata, Jézus visszajövetele, az örök élet az újjáteremtett Földön (4) III. Felkészülés a történelem végkifejletére – Az elõttünk álló konfliktus (5) A hármas angyali üzenet tartalma (6) Jézus Krisztus apokalipszise – Jelenések könyve írásmagyarázata (7) IV. Kiképzés a személyes bizonyságtevés szolgálatára: „Kit küldjek el, ki megy el nékünk?” – Az evangelizáció biblikus alapelvei és gyakorlati kérdései (8) Minden tanulmányt egyegy külön cikk vezet be, amely felhívja a figyelmet a téma fontosságára és idõszerûségére. A tanulmányok között vannak szombatiskolai jellegûek, azaz kérdés-felelet felépítésûek is. A teljes tematika áttanulmányozása a fenti sorrendben a legalkalmasabb. A tanfolyam egyes egységei azonban tetszés szerinti sorrendben, külön-külön is elvégezhetõk. A tanfolyamot az elsõ anyaggal indítjuk, magyar és angol nyelven. Igyekszünk minél gyorsabban bõvíteni a kínálatot, azaz feltenni mind a nyolc tanulmányt, és folyamatban van a tanulmányok német, francia és spanyol nyelvre fordítása is.

A részvétel módja Minden egyes tananyaghoz kérdéssor kapcsolódik, amellyel a tanfolyam résztvevõi ellenõrizhetik, mennyire tudták elsajátítani a leírtakat. A kitöltött vizsgaíveket vissza lehet küldeni a szervezõtitkár címére, aki továbbítja az INAB-munkacsoport tagjainak, akik javítják, értékelik. Bármilyen egyéni kérdéssel is meg lehet keresni a munkacsoport tagjait. A válaszadás határideje két hét. Idõközönként személyes konzultáción, Biblia-konferencián való rész-

vételre is lehetõséget szeretnénk adni a tanfolyam résztvevõinek. Ennek azonban elõfeltétele, hogy befejezõdjék a Spalding Oktatási Központ építkezése Biatorbágyon (Magyarország). Az tanfolyam tananyagai mindenki számára hozzáférhetõk, de aki megválaszolja a kérdéseket és igényt tart ezek javítására, illetve külön kérdései megválaszolására, ezt regisztráció után teheti meg.

Az INAB tananyagai ingyenesen tanulmányozhatók, letölthetõk. A fordítási munkák támogatására és a Spalding Oktatási Központ építkezésének befejezéséhez (mindkettõ nagyon komoly anyagi forrásokat igényel még) azonban elfogadunk adományokat. Az adományokat a Spalding Teológiai Képzésért Alapítvány bankszámlájára lehet eljuttatni (minden esetben kérjük feltüntetni az összeg rendeltetését): (IBAN) HU94 1040 0171 0170 0703 0000 0000. Swift kód: OKHBHUHB (K&H Bank Rt., 1051 Budapest, Vigadó tér 1. Hungary/Europe). Vankó Zsuzsanna PhD, az INAB munkacsoport vezetõje (Magyarország), Torben Nybo, az INAB munkacsoport támogatója (Dánia), Vígh Ibolya szervezõtitkár (Magyarország) AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 39

SOLA SCRIPTURA

Pásztorok A

Biblia kijelentése szerint „az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,28). Vajon mi miért jövünk a gyülekezetbe? Bizonyára sokaknak ismerõs a „fogyasztó gyülekezet” fogalma. A „fogyasztó társadalom” mintájára született meg ez a kifejezés, ami jól jellemzi a laodiceai gyülekezet állapotát. Fogyasztó lehet egy gyülekezet akkor, amikor képtelen a szolgálatra, képtelen közösen munkát végezni másokért; ennek pedig legfõképpen az az oka, hogy a gyülekezetbe járók a maguk életével, nehézségeivel, vagy éppen a gyülekezet belsõ ügyeivel vannak elfoglalva. Idõrõl idõre találkozom olyan megfogalmazásokkal – rendszeresen gyülekezetbe járók, gyülekezeti tagok részérõl –, hogy „nem érzem jól magam a gyülekezetben”, „nem vesznek körül szeretettel”, „nem találom a helyem”, és ebbõl könnyen következik az, hogy az illetõ egy idõ után nem is nagyon akar jönni, otthon marad, vagy – ha erre lehetõsége van – keres magának egy másik közösséget. Semmilyen garancia nincs azonban arra, hogy ott újra meg ne fogalmazódnának benne ezek a gondolatok, így a folyamat vége az elkedvetlenedés, a gyülekezettõl való távolságtartás lehet. A jelenség nem helyhez kötött, a távolságtartás ugyanúgy kialakulhat lelki értelemben is: valaki jelen van egy közösségben, de a jelenlétét meghatározzák saját rossz érzései, benyomásai, tapasztalatai – adott esetben sértõdései. A fogyasztó gyülekezeti tag egyik ismérve lehet az is, hogy a


legjobb minõségû eledelt várja szombatonként. Számít az elvárásainak megfelelõ szombatiskolai tanulmányra, a tanulmány helyes átvételére, élõ beszélgetésre; a jó színvonalú, lelkileg felemelõ igehirdetésre. Emellett pedig az a vágya, hogy szeretettel és figyelemmel viszonyuljanak hozzá mindazok, akik ott vannak a gyülekezetben. Mi a probléma ezzel a szemlélettel? Ha alapvetõen az eddig idézett szempontokat vesszük figyelembe, akkor éppen az idézett ige fordítottja lesz érvényes ránk: mi azért jövünk, hogy nekünk szolgáljanak. Ez a hozzáállás tisztán emberi látásmódot tükröz, mivel az énbõl indul ki: nekem mire van szükségem, velem hogyan bánjanak. Nem veszi figyelembe azt, hogy Krisztus példája alapján nekünk nemcsak magunkra, hanem elsõsorban a másikra kellene figyelnünk. Ellen G. White a következõ megjegyzést fûzi ehhez az igéhez: „Tanítványai között Krisztus minden tekintetben gondviselõ, teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást gyakorolt értük, elõttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, mert nemsokára befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az elvnek kell mozgósítania az egyház – Krisztus teste – tagjait, amely szerint Õ cselekedett. Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Jézus országában azok a legnagyobbak, akik követik azt a példát, amelyet Õ adott, s a nyáj pásztoraiként cselekszenek.” (Jézus élete. Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 2004, 472. o.) Van egy szó ebben az idézetben, amely elsõ látásra furcsának

tûnhet. A jó pásztorról szóló példabeszéd (Jn 10,1–16) alapján talán hajlamosak vagyunk kizárólag juhoknak tekinteni magunkat – hiszen egy pásztorunk van, Jézus Krisztus, mi pedig mindnyájan a juhai vagyunk. Ezt az igeszakaszt azonban érdemes párhuzamba állítani az egyetemes papság elvével (1Pt 2,9), a kettõ alapján pedig azt mondhatjuk ki: a fõpásztor mellett minden juhnak egyben pásztori kötelessége is van. Tévedés tehát azt mondani, hogy majd mások vezetik a gyülekezetet (egyházat), nekem ebben nincsen felelõsségem, feladatom. Mindannyiunknak pásztori fel-

adatunk van olyan értelemben, hogy felelõsek vagyunk másokért. Lehet, hogy „csak” egy-két emberért, de az a felelõsség az enyém, és – ha ezt még nem ismertem föl – Isten szeretné rám helyezni. Nem tudja viszont megtenni akkor, ha a saját érzéseimmel, gondolataimmal, elvárásaimmal, sérelmeimmel vagyok elfoglalva. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? „Mindennel, ami elõnyt jelent számunkra másokkal szemben – mûveltség, kedvesség, nemes jellem, keresztényi neveltetés, vallási tapasztalatok – tartozunk a kevésbé kiváltságosaknak, és

amennyire csak erõnkbõl telik, szolgálnunk kell õket” – írja Ellen White (Jézus élete, i. m., 382. o.). Önzés, ha magunknak tartjuk meg azokat az ajándékokat, talentumokat, amiket Isten nekünk adott. Ehelyett úgy érdemes cselekednünk, ahogyan Jézus is tett: éberen figyelte mindenki szükségleteit, és kereste a szolgálat lehetõségét – és ezeket a lehetõségeket nem hagyta kihasználatlanul. Sokszor csak egy kedves szó, egy kérdés – amire aztán megvárjuk a választ –, egy bátorító pillantás lehet az, amibõl kiindulhat egy beszélgetés, és ez mélyítheti a kapcsolatainkat. Ekkor

megtanulhatjuk, mit is jelent igazán a másikra figyelni – ezzel párhuzamosan pedig kevesebbet fogunk önmagunkkal foglalkozni. Mindennek alapja természetesen az Istennel való élõ kapcsolat, és ha az Õ vezetése alapján keressük ezeket a lehetõségeket, akkor a kényszeres segítés, illetve a társfüggés csapdáit is elkerüljük. „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az életét váltságul sokakért.” Minden közösség állapota más lenne, ha ezt az egyszerû elvet mindig szem elõtt tartanánk. Holló Péter AZ IDÕK JELEI 2010/1. • 41

KÖNYVAJÁNLÓ • HÍREK

Fontosabb dátumok közösségünk életében Keresztség 2010. május 30., Budapest, Zugliget Intézmény- és osztályvezetõk találkozója és továbbképzése 2010. június 3. Országos egészségügyi konferencia 2010. április 18. Országos konferencia 2010. május 22. (terv)

Agora Hamarosan megkezdi mûködését a Keresztény Advent Közösség internetes hirdetési portálja, az Agora. Szeretettel ajánljuk mindazoknak a testvéreinknek és barátainknak, akik a közösségen belül ajánlanak fel vagy keresnek egészséges élelmiszert, ingyen elvihetõ használati tárgyakat, hasznos szabadidõ-eltöltési lehetõséget stb. A hirdetési felület a www.kerak.hu/agora/ beírásával jelenik meg az interneten.

Küldöttértekezlet 2010. május 23–24. Sola Scriptura-iskolanapok 2010. március 21. 2010. április 11. 2010. május 9. Továbbképzési napok 2010. március 7. 2010. április 18. 2010. május 2. Prédikátorértekezletek 2010. március 18., Zugliget 2010. június 6–10., Bózsva Tanácsadó bizottsági ülések 2010. március 28. 2010. április 25. 2010. május 16. 2010. június 6.

Könyvajánló 2007-ben jelent meg a Jézus Krisztus apokalipszise címû könyv III. kötete, de úgy tûnik, hogy testvéreink nemigen szereztek tudomást róla. Pedig ez a kötet tartalmazza az adventmozgalom bibliai alapjaival kapcsolatos fontos kijelentések magyarázatát (Jel 10–11. fej.; 1260 éves és 2300 éves próféciák részletes magyarázata a függelékben). Sokan érdeklõdnek az utolsó kötet, a IV. után (megjelenését nyár elejére tervezzük), megértéséhez azonban elõfeltételként szükséges a III. kötet ismerete. A decemberi akciót ezért meghosszabbítjuk, a könyv így 1610 Ft-os áron A Spalding Alapítvány nevében: kapható április 1-jéig. Bánné Imreh Ildikó

Megrendelhetõ: 06-20/569-7510 és [email protected]

HÍREK

Keresztségek • Pécs,

2009. október 3.: Darida Miklós (Pécs) Juhász Gábor (Hidas) Németh Csaba (Budapest) Takács Kristóf (Hosszúhetény)

Velünk történt

• Telkibánya,

2009. október 31.: Szombati Zoltán • Körmend,

2009. november 22.: Belencsák Mihály • Budapest,

Zugliget, 2009. november 31.: Bóta Zoltán (Dunaújváros) Ferenczi Tünde (Benczúr utca) Gyugel Róbert (Kecskemét) Kegyes János (Budapest, Széchenyi-hegy) Király László István (Budapest, Bertalan Lajos u.) Kiss Lászlóné (Gödöllõ) Kiss Péter (Salgótarján) Kovács Ágnes (Vác) Pongrácz Rita (Budapest, Zugliget) Pongrácz Róbert (Budapest, Zugliget) Sós Beáta (Budapest, Széchenyi-hegy) Sós Norbert (Budapest, Széchenyi-hegy) „Mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten Igéje által, amely él, és megmarad örökké.” (1Pt 1,23)

Születések Majoros Péter és Balássi Anett gyermeke, Máté (Veszprém, 2009. október 31.) Hecel Sándor és Vízvári Beatrix gyermeke, Máté Mór (Budapest, 2009. november 18.) Váradi János és Ócsai Eszter gyermeke, Laura Eszter (Sarkad, 2009. december 17.) „Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.” (Mt 18,5)

Halálozások Bartók Gyuláné (Telkibánya) Özv. Nagy Lajosné (Veszprém) Csorba Miklós (Abasár) Boros Pálné (Szolnok) Békési Istvánné (Farmos) „Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” (1Kor 15,20)

HIRDETÉS

Frissítõ és gyógyulást segítõ masszázs a BIK Könyvkiadó melletti rendelõben (1062 Budapest, Székely Bertalan u. 22. III/7.) Javasolt: ülõmunkát és megterhelõ fizikai munkát végzõknek egyaránt, fáradtság, stressz oldására, izomfájdalmak, izomgyengeség esetén, reumás és mozgásszervi betegségben szenvedõknek. Szeretettel várja a jelentkezéseket Madarász Zsuzsanna gyógymasszõr 06-30/391-5486 • e-mail: [email protected]

Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail: [email protected] • http://www.kerak.hu • www.e-konyv.hu/kerak Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában

Imafelhívás. Megesküdött arra, aki örökkönörökké

Recommend Documents