Illúzió Csapdájában. JOhn Vargas kisregénye

z A Illúzió Csapdájában JOhn Vargas kisregénye

John Vargas - Az Illúzió Csapdájában Copyright 2011 By Kazi - Bagira Arts Minden jog fenntartva!

Minden olvasómnak és előfizetőmnek KÖSZÖNET ÉS HÁLA AMIÉRT TÁMOGATNAK!

ELSŐ FEJEZET A NŐ 1994. november 3. csütörtök, 13 óra 50 perc Los Angeles, a Hilton Hotel báltermében - Jim hozd azt a kék kosztümöt, de mintha élnél - Carla a divatbemutató műszaki vezetője pirított rá a kifutófiúra. Normál esetben egy nyugodt, kiegyensúlyozott nő volt, de a bemutató napján inkább a fúria szó illett rá. Nehéz - gondolta - jó segítőket találni manapság, bár ebben az esetben egyébként sem tehetett volna semmit, ugyanis Jim a tulajdonos mostohafia volt, így sajnos kirúgásról szó sem lehetett. Maradt a mérgelődés és a cigaretták hosszú sora. Igaz, ha csak Jim okozna neki fejfájást, boldog ember lenne. De ott vannak a varrónők, a szabászok, a beszállítók és sorolhatná estig azokat, akik részt vesznek egy bemutató létrehozásában. Na persze az is közrejátszik a rossz hangulatában, hogy az elutazásuk előtti estén összeveszett a barátjával, aki nehezményezte, hogy már megint külön töltik a hétvégét . Nem tudja elviselni szegény fiú ezt az életformát. De Carlának ez volt az élete és nem szeretett volna lemondani éltető eleméről. Néha már ő is unta a külföldi utakat, különösen a szállodák arctalanságát, de a kifutón elért sikerek kárpótolták mindenért. Gondolatai gyorsan visszatértek a munkájához, ugyanis a kezdésig már csak fél órájuk maradt. Végigment a folyosón ellenőrizni a lányokat, hogy haladnak

5

JOHN VARGAS

AZ ILLÚZIÓ CSAPDÁJÁBAN

az előkészületekkel. Noszogatni kell a fodrászt, a sminkest, de ezeket a dolgokat megszokta már. Van egy olyan kényszerképzete, hogy nélküle már régen megállt volna az élet. Ha személyesen nincs ott minden munkafázisnál, akkor rosszul érzi magát. Meg van róla győződve, hogy őmiatta megy jól a cégnek és a többiek csak statiszták mellette. Pedig minden menő divatcégnek van egy ásza, egy olyan manöken, akinek a neve önmagában is garanciát jelent a rendezvény sikerére. Erre a névre mozdulnak a szponzorok, és erre a névre nyílik meg a vásárlók pénztárcája. A neve szinte eggyé forr a kreáció készítőjének a nevével, és sok esetben túl is szárnyalja azt. Bár aki egy kicsit is járatos a divatszakmában az jól tudja, hogy a BORVINI név egyenlő a sikerrel. A cég névadója sokat tett ennek a szakmának a felvirágoztatásáért, de a sok küzdelem, nehézség nem múlt el nyomtalanul az arcáról. Igencsak meglátszanak rajta a cigaretták, a doppingszerek, és az éjszakázás nyomai. Így szinte senki sem látta őt napszemüveg nélkül, még civilben sem. A másik, aki sikeressé tette a BORVINI céget az Rebecca Corni. Őt Jeff Borvini fedezte fel. Az évek során csak Rebecca maradt hűséges hozzá, a többi lány, akiket szintén Jeff indított el a pályán, sorra cserbenhagyták. Ez még abban az időben volt, amikor egy rossz pénzügyi tranzakció során kis híján csődbe jutottak. De sikeresen kilábaltak a kátyúból, és soha nem felejtette el Rebeccanak, hogy kitartott mellette a nehéz időkben. Szinte saját lányaként kezelte, ezért sokan irigykedtek Rebeccára. A feleségének az első házasságából van egy fia Jim. Közös kapcsolatukból nem születhetett gyermek az ő hibájából. A hosszú távon szedett doppingszerek hatására nemzőképtelen lett. De az apai érzés mindig erős volt benne, így ha teheti, gondját viseli Rebeccának. Különösen azóta kíséri fokozott figyelemmel fejlődését, amióta a lány édesapja meghalt. Nagyon megviselte apja elvesztése. Hetek múlva tudott csak újból munkába állni. Carla odaért Rebecca öltözőjéhez és bekopogott rajta. - Drágám, hogy haladsz az előkészületekkel? - kérdezte affektálva - Egy pillanat és kész vagyok. Találkozunk a kifutó végén öt perc múlva. - válaszolta a lány - Oké drágám! Rebecca ki nem állhatta, ha drágámnak szólította őt Carla. Ez általában

6

JOHN VARGAS


azt jelentette, hogy akar tőle valamit. Visszafordult a tükör felé és sminkelte magát tovább. Nem mintha nem futotta volna egy szakemberre, de nem tudja elviselni, ha más valaki ügyködik az arcán. Inkább fél órával hamarabb lát hozzá a készülődéshez. Ahogy belepillantott a tükörbe egy vékony arc nézett vissza rá, amin egy hibát sem lehetett felfedezni. Tökéletességével mégsem volt unalmas, a szőkésbarna hullámos haja és a zöld szemeiből áradó őszinteség minden férfit levett a lábáról. Igazából soha nem volt elégedett a külsejével. Mindig maximalistaként próbál élni. Mindenkitől a legjobb teljesítményt várta el, és saját magával szemben sem tett kivételt. Azt gondolhatnák, hogy soha nem magányos egy ilyen szépség, de az igazi szerelem még elkerülte eddig. Igaz barátja is csak egy valaki van: Silvia. Vele a lány cégénél rendezett zártkörű bemutatón ismerkedett meg. Silvia a vezérigazgató titkárnőjeként dolgozik a vállalatnál. A LIBERTI Corporation az ország egyik legnagyobb fehérnemű forgalmazó cége. Borvini néha tanulás céljából, megbízta Rebeccát néhány produceri teendő elvégzésével. Amikor a LIBERTI-vel neki kellett tartania a kapcsolatot a cég termékeinek országos bemutatása alkalmából, akkor barátkoztak össze Silviával. Sajnos kevés idejük marad mostanában egymásra. Ennek nem csak a távolság az oka - Rebecca Los Angelesben, Silvia Washingtonban lakik - hanem Sil ahogy Rebecca szólítja a lányt - talált magának egy pasast és most minden szabadidejét vele tölti. Az első időben furcsa volt, hogy ritkán tudnak összefutni egy jó kis pletyizésre, de később rájött ő nem helyettesíthet egy férfit. Így beletörődött a helyzetbe. Rebecca szerette a munkáját és amióta az eszét tudja szabadúszó szeretett volna lenni. Csak azért horgonyzott le ennél a cégnél, mert a kezdet kezdetén, amikor már hónapok óta nem kapott munkát - legalábbis olyan munkát nem, ahol nem kellett az első napon rögtön a főnök ágyába bújni - Borvini felkarolta, munkát ajánlott neki és mindig tisztességesen bánt vele. Azóta eltelt már két év. Kitanulta a szakma minden fortélyát, a kifutók egyik legjobban megfizetett sztárja lett. De valami hiányzott az életéből. Az igazi család és egy gyermek. Remélte, hogy nemsokára neki is sikerül egy társat találnia, mint Silnek. - Rebecca alszol, vagy mi van veled? - kopogtatott Carla

7

JOHN VARGAS


- Mit mondasz? - kapta fel a fejét a lány - Öt perc múlva kezdünk. Jól érzed magad? - kérdezte aggódva Carla - Persze csak egy kicsit elgondolkoztam . Két perc és ott vagyok a megbeszélt helyen! - Biztos, hogy találok magamhoz illő férfit - gondolta. Talán nem sokára...

MÁSODIK FEJEZET A FÉRFI 1994. november 3. csütörtök, 8 óra 13 perc A Szent Anna Kórház szemészetén Bruce White tizennégy órája volt ügyeletben a Szent Anna kórház szemészetén. Imádja a munkáját, szeret az emberekkel foglalkozni, de ez egy kicsit sok volt mára. Két sürgős beavatkozást kellett elvégeznie az éjszaka folyamán. Szerencsére egyik esetben sem marad vissza maradandó elváltozás. Ez már önmagában is nagy dolog. Már négy éve dolgozik szemsebészként a Szent Annában. Eredetileg Texasból származik, ott végezte el az egyetemet, de a fejlődéséhez Los Angelesbe kellett költöznie. Sajnos a szülőföldjén közel sincsenek ilyen feltételek a jó szakmai előmenetelhez. Világéletében törekvő ember volt, az iskolát kitűnő eredménnyel végezte el, így tanárai ajánlották a főorvoshoz segédnek. Ez nem volt mindennapos. Bruce sejtette, hogy mi áll a dolog mögött. Jómódú családból származik. Édesapjának számítástechnikai kiegészítőket és softwaréket forgalmazó nagyvállalata van. De nem elégedtek meg csak a kereskedelemmel, saját fejlesztésű softwareket is előállítanak. Nagy lépéseket tettek előre, a virtuális valóság tökéletesítése terén. Az apja mindig is azt szerette volna, ha fia követi a kereskedői pályán. De

9

JOHN VARGAS


Bruce már általános iskolás kora óta orvos szeretett volna lenni. Így végül is áldását adta a dologra és finanszírozta a fiú tanulmányait. Később jelentős összegekkel kezdte támogatni az egyetemet, ami nem kis segítséget jelentett az iskola igazgatójának. Évek óta anyagi segítségre szorultak, s persze nem szerettek volna megválni az aranytojást tojó tyúktól. Így közbenjártak a kórház igazgatójánál Los Angelesben, aki alkalmazta Bruce-t. Az első év rendkívüli kihívást jelentett számára. Rengeteg időt töltött a munkahelyén. Amikor szabadideje engedte tanult, vagy helyettesített. De a legnagyobb gondot mégis a kollektívába való beilleszkedés jelentette. Legnagyobb sajnálatára az orvosi gárda jelentős részének az életkora, ötven és a halál közé esett. Ez önmagában is sok mindent elárul. Nemcsak a pacientúrájukat féltették, hanem sok esetben a csinos ápolónők miatt rendeztek heves féltékenységi jeleneteket. Természetesen ezt a hajlamukat, igyekeztek mindig valamilyen szakmai köntös mögé bújtatni, így a gerinctelenségük még visszataszítóbb volt. A szolgálat - ahogy Bruce nevezte - sokadik órájában pihenőt rendelt el a teamnek. Senkinek nem kellett kétszer mondani, mintha puskából lőtték volna ki őket, futottak a pihenő felé. - A kávéból nekem is hagyjatok! - szól utánuk Bruce. - Ismerheted őket olyanok, mint a gyerekek. Kitöltik az adagjukat aztán, mintha a köd nyelte volna el őket már el is, tűntek a másik szobába. - bölcselkedett Philip Roberts, Bruce legjobb barátja és egyben kollégája - Írd ezt a fáradtság számlájára. - Igaz nehéz lenne még egy ilyen csapatot összehozni, akik ennyire profi módon tudnának segédkezni az GY. S. K közben. GY. S. K. - Gyors Sebészeti Korrekció - Így nevezték el azt az eljárást, amit közösen dolgoztak ki a kórházban eltöltött évek alatt. Amikor idekerült, az orvosok nagy többsége még a Meier féle módszert használta. Ez azt jelentette, hogy a műtéti terület kezeléséhez, nem lézerfényt alkalmaztak. A legtöbb orvos csak a hagyományos szikés módszerre esküdött. Arra, hogy a lézerrel néhány éven belül műteni lehet, csak nevettek. Sajnos az orvostársadalom egy része abszolút nem fogékony semmiféle újításra. - Vaskalapos banda - gondolta Bruce. Hány nagy elmének kellett az

10

JOHN VARGAS


évszázadok során megküzdenie az ilyen, és ehhez hasonló fafejekkel. Sokan idő előtt feladták. Vagy távoztak a pályáról, vagy behódoltak, és beálltak a sorba. Bruce és Philip eldöntötték, soha nem állnak be ebbe a sorba. Ha kell, a végsőkig kitartanak az ötletük mellett. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy felkeresték az egyik legnagyobb orvosi műszereket előállító gyárat, és benyújtottak nekik egy projektet. Az ötletük tetszhetett, mert néhány hét múlva behívták őket a céghez, és tárgyalni kezdtek velük a gyakorlati kivitelezésről. Egy év fejlesztői munka után elkészült az első készülék. Ezzel a műtéti területet lehet kezelni, beavatkozás után. A gép segítségével, a normál gyógyulási idő felét töltik a betegek a kórházban. A lézer beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Így állnak a dolgok most. De Bruce és Philip szerint ez még csak a jéghegy csúcsa. Néhány éven belül a lézerrel olyan pontosan tudnak majd vágni, hogy bármilyen komplikált beavatkozást el lehet majd végezni vele. Mindenesetre addig még sok csatát kell megvívniuk. Jó néhány hónapjukba telt, mire az idősebb kollégák elfogadták az eredményeiket. Óriási előrelépést jelentett, amikor az első munkatárs jelezte, hogy megtanulná a gép kezelését. Bruce sokat gondolkozott azon, miért van az, hogy aki újat, jobbat akar hozni az életbe, azt rendszerint kiközösítik, vagy nem ismerik el. Bruce megszokta, hogy a munkájával együtt jár a magány. A sok éjszakázást, a feszített munkát egy kapcsolat sem viselné el. De biztos volt benne, hogy nem lesz ez így mindig. Meg fognak változni a dolgok. Talán nem sokára...

HARMADIK FEJEZET AZ ÜZLET 1994. november 3. csütörtök, 15 óra 30 perc A Hilton Szállóban Borvini rendkívül örült a bemutató sikerének. Kapott néhány nagyon komoly megrendelést. A tavaszi kollekciónak soha ekkora sikere nem volt még, mint idén. Tudta, ezt nagymértékben Rebeccának köszönheti. A LIBERTIVEL kötött szerződés néhány évig ellátja a céget munkával. Kapóra jött, hogy ez évben a LIBERTI nem csak a fehérneműiparban akart forgalmazni, hanem keresett egy külső céget, akivel társulni tudott volna. Természetesen egy ilyen kaliberű társaságnak vannak elvárásai. A választás mégis a BORVINI Corporationra esett. Az előkészítésben oroszlánrészt vállalt maga Rebecca is. Sylviával kialakult jó kapcsolata lett a siker záloga. Bár Sylvia “csak” a főnök titkárnője, de mindenki tudja, hogy a női praktikák erősen befolyásolni tudják a felső vezetést a döntéseiben. Rebecca hálás is ezért Silviának. Többet tudott ezzel neki segíteni, mint ezt valaha is képzelte volna. A bemutató végén Borvini összehívta a csapatot az öltözőben. - Lányok fantasztikusak voltatok! - kezdte a mondandóját - Három évre

12

JOHN VARGAS


szóló szerződést tartok a kezemben! - Csak nem azt akarja mondani, hogy lesz munkánk jövőre is. csacsogott az egyik szépség - Mi az, hogy lesz! Pihenni sem lesz időtök. A LIBERTI minket bízott meg a jövő évi fehérnemű modelljeinek a bemutatásával is. De ez még mind semmi! - sandán körülpillantott a szobán. Várt egy kicsit, ugyanis imádta, ha mindenki rá figyelt. - Aláírtuk az előszerződést a két cég egyesüléséről. - szólt lakonikusan. Tudta, ennek a mondatnak meg lesz a hatása. - Ezt nem hiszem el! Ez - ez csúcs! - örömködtek néhányan . - Hála az égnek. - sóhajtottak fel mások - A dologhoz az égnek nem sok köze van. Talán inkább Rebeccának köszönjétek az üzlet létrejöttét. - szólt Borvini - Ha ő nincs, akkor ma nem lenne minek örüljünk! - Éljen Rebecca! A mi kis megmentőnk. - szólt Carla aki nem volt híres az örömkitöréseiről. De azt úgy látszik hamar felfogta, ha van munka, akkor szükség lesz egy műszaki vezetőre is. De ha már szükség van erre a posztra, akkor nem árt egy kis nyalás felfelé. Az mindig jól jöhet. - Ne vicceljetek! Közületek bárki megtette volna ezt az én helyemben. szerénykedett Rebecca. De valóban nem volt hozzászokva az ilyen helyzetekhez, mert alaposan elpirult. Ez jól látszott az erős smink ellenére. - Csupán szerencsém volt, ennyi az egész. - folytatta. Akinek igazán köszönetet kell mondanunk az a barátnőm Sylvia, aki a LIBERTINÉL dolgozik. - Bár nekem lett volna ekkora szerencsém a lottón, mint most neked az üzlettel! - ezt George mondta, aki a marketing ügyekért volt felelős. Igazából az ő feladata lett volna, hogy partnert találjon az egyesüléshez. Így bizonyára jókora irigységgel mondta az előző mondatát, hiszen tetemes jutaléktól esett el, amiért az üzletet nem ő hozta össze. - Elég legyen az ajnározásból! Még elbízza magát ez a lány. - szólt viccesen Borvini. Száz szónak is egy a vége. Hatalmas bulit rendezek a szerződés tiszteletére. Egy igazi garden partit. De aztán mindenki ott legyen! Vasárnap várlak benneteket a házamba. Köszönöm a munkátokat! Csak így tovább!

13

JOHN VARGAS


- Tényleg egy kiállhatatlan fráter a LIBERTI főnöke? - kérdezte Carla, Rebeccához fordulva. - Ne dőlj be a pletykának. Tudod, hogy az emberek összehordanak minden csacskaságot. Elég sokat beszéltem vele, de rám nem ezt a benyomást tette. - Igaz, hogy egy dögös pasi a jobb keze? - kérdezte teljes izgalommal. Mert ha igen, akkor vele személyesen is vállalnám az egyesülést, természetesen mindig a cég érdekeit tartanám a szemem előtt. No lehet, hogy néha mást is... - Hogy neked milyen piszkos a fantáziád! - csóválta meg a fejét Rebecca. Ekkor ért melléjük Borvini. - Elrabolhatom a hölgyet egy percre? - fordult Carlához - Persze főnök. Karon fogta a lányt és egy félreeső sarokba vezette. Ahogy így a félhomályban Rebeccára nézett elfogta a büszkeség. Ez a lány nem csak egy kivételes szépség, de áldott üzleti tehetsége is van. Ha csak arra gondolt egyszer is, hogy eljön majd a nap, amikor elhagyja őt, a gerincén végigfutott a hideg. - Csak szeretném ha tudnád, mennyire hálás vagyok neked a segítségedért. - kezdte - Ne ejtsünk erről több szót! Tudod, hogy én mennyivel tartozom neked. - De szeretném ezt valamivel meghálálni. - erősködött Borvini. - Igazán nincs erre szükség, hidd el. - Oké! Akkor meghívok civileket is a bulira és bemutatlak egy-két kedves barátomnak. Különösen egy szemsebésznek szeretnélek bemutatni. Ez csak nincs ellenedre? - nézett rá huncutul. - Jim igazán tudhatod, hogy nem szeretem a kerítő szolgálatot. - védekezett a lány. - Te csak gyere el, a többit bízzuk a szerencsére! - Legyen! Pénteken nálatok vagyok. Csaó! - Csaó kedves! Borvini nem is gondolta, amikor milyen közel járt a valósághoz, amikor azt mondta: A többit bízzuk a szerencsére...

NEGYEDIK FEJEZET OTTHON 1994. november 15. kedd reggel Bruce White otthonában Los Angeles parkvárosi része a nyugalmáról híres. Takaros rendben sorakoznak a földszintes házak szép sorban egymás mellett. Ritkán töri meg az egyhangúságot egy magasabb ház, vagy egy terebélyesebb fa. A kocsibejárókban álló autókon lehet látni, hogy itt már tehetősebb emberek vásároltak maguknak házat. Leginkább Mercedest, BMW-t, Jaguárt lehet felfedezni, de ritkán előfordul egy-egy Porche is. A Long Street 134. előtt is egy tűzpiros 911-es terpeszkedik, jelezve az utcában lakóknak, a ház ura, Bruce White itthon tartózkodik. Bruce néhány hete vásárolta ezt a gyönyörű példányt. Nagyon büszke rá, ugyanis ez az első sportautója. Saját maga választotta hozzá az extrákat, a könnyűfém kerekektől elkezdve, a hifi audióig. Imádja a sportkocsikat, világéletében egy gyors és szép Porcheról álmodott. Most az álom valósággá vált. De ne ragadjunk le a kocsibejárónál, amikor a házon is van mit megcsodálni. Amikor kiválasztotta az épületet, a fő szempont az volt, hogy minél nagyobb kertje legyen, és lehetőleg távol essen a forgalmas útszakaszok-

15

JOHN VARGAS


tól. A ház belső mérete nem volt meghatározó szempont számára, hiszen amióta L. A.-be költözött nem volt állandó kapcsolata, így egymagának tökéletesen megfelel a közel 100 nm-es alapterület. Nem azért él most már negyedik éve egyedül, mert szereti a magányt, csak egyszerűen teljesen lefoglalta a munkája. Hosszú ideje még egy színházba sem jutott el, pedig imádja az operákat. Kedvence Rossini. Mostanában egyre többet gondol arra, hogy egy kicsit nem ártana lazítani a tempón. Az orvosok közt nagyon gyakori a szív és érrendszeri megbetegedés, az állandó stressz mellékhatása ez. Amikor csak ideje engedi lazítani, elmélkedni szokott. Ilyenkor végig gondolja a jelenét és a múltját. Legutóbb elgondolkozott azon, hogy indult a karrierre L.A.-ben. Nem akart rögtön magának egy házat venni, így az első időben lakást bérelt egy idős hölgytől. Pollynak hívták. Nagyon megszerette a nénit, és sokszor kérte meséljen a fiatalságáról. Egyszer Polly elmondta, hogy ismerkedett meg az azóta megboldogult férjével. Ez volt az egyik legkülönösebb sztori, amit valaha is hallott. A hiteles történet a következőképpen hangzik. Polly a század első éveiben született. A szüleivel Európában, Franciaországban éltek. Az első világháború alatt tizenkét éves volt. A falujukat megszállták a német csapatok és nagyon kegyetlenül elbántak az őslakosokkal. Több ízben kínozták, megalázták őket. Polly felfigyelt egy tisztre közülük, aki mindig távol tartotta az embereit a kegyetlenkedő többségtől. Ő mindig emberségesen bánt velük. De ami a legfurcsább volt a dologban, hogy amikor először látta meg a kislányt személyesen, a földbe gyökerezett a lába. Furcsamód azt mondta, hogy már ismerik egymást, pedig Polly előtte sohasem látta a férfit. De amikor már sokadjára kereste fel és beszélgetett el vele, egyre jobban ő is úgy érezte, már valahonnan ismeri. Természetesen ezt a maga módján mutatta ki, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy akkor még csak tizenkét éves volt. A férfi négyszemközt elmondta neki, hogyha vége lesz egyszer a háborúnak, meg fogja keresni és elveszi feleségül. Polly nem sokat értett a dologból, de azt tudta, hogy mellette biztonságban érezheti magát. Amikor vége lett a háborúnak, a tiszt hadifogolytáborba került. Hosszú évekig nem tudott róla semmit. Szüleivel egy másik városba költöztek, de soha nem tudta elfelejteni a kedvesét. Tíz év telt el, amikor egyszer kopog-

16

JOHN VARGAS


tattak a szülői ház ajtaján és a férfi állt az ajtóban. Kinyomozta, hogy hová költöztek, megkereste őt, és néhány hónappal később elvette feleségül. A hatvanas években munkát kapott a férje az Egyesült Államokban. Átköltöztek a tengeren túlra és soha nem tértek haza. Boldogan éltek, amíg néhány éve meg nem halt az ura. Polly azóta sincs elkeseredve, mert meg van róla győződve, hogy még látják egymást, igaz nem ebben az életben. Határozottan azt állítja, hogy az igaz szerelem örök. Sem idő, sem háború nem teheti tönkre. Amint Bruce ezen a különös történeten tűnődött, csengetett valaki. A postás kézbesített egy ajánlott levelet. Bruce megköszönte fáradozását, majd sietősen kibontotta a levelet. Ez áll benne. Kedves Bruce! Egy év telt el azóta, hogy a szemműtétemet megcsináltad. Remekül sikerült, mert a kontrol óta - ahol utoljára személyesen találkoztunk - még jobban észreveszem az utcán a csinos nőket. De félre a tréfával. Valóban hálás vagyok neked, amiért az új technikáddal műtötted a szemem. Sokkal hamarabb gyógyult meg mint azt el lehetett volna várni. Így nekem egy csomó időt és pénzt takarítottál meg, hiszen hamarabb tudtam újra dolgozni. A hálámat úgy szeretném feléd kifejezni, hogy meghívlak az új ruháim sikerének tiszteletére rendezett partyra. Szeretettel várlak, vasárnap este 18h-ra a házamba. Szeretnék neked egy rendkívül vonzó hölgyet bemutatni, így meg se próbáld lemondani a meghívást! Találkozunk pénteken. Los Angeles, 1994. 11. 13.

Borvini

17

JOHN VARGAS


Bruce igazán meglepődött a levél tartalmán. Természetesen nem azon csodálkozott, hogy Borvini megköszönte a munkáját, mert az elismerés mindig nagyon jól esett neki. Inkább azon ámult el, hogy nem feledkezett meg róla a vén divatkirály. Azonnal a naptárhoz sietett, ugyanis az elmúlt héten két kollégája is megbetegedett, így a szolgálat most még feszesebb lett, de örömmel látta, hogy vasárnap nincs estére beosztva. Egyre jobban tetszett az ötlet, hogy a hétvégét nem szakmai körben kell töltenie. Azonnal szabaddá tette az estéjét. - Csak egy szmokingot kell valahonnan szereznem. - mondta csak úgy magának - De ez legyen a legkevesebb.

ÖTÖDIK FEJEZET A PARTY 1994. november 20. Vasárnap, 18 óra 25 perc Jeff Borvini partiján - Kellemetlen az idő Mr. Borvini. Óhajtja, hogy az aperitifet bent szolgáljuk fel? - kérdezte a parti szerviz embere. - Nem. A világért sem hagynám ki azt a poént, hogy a köszöntő ital alatt ne tűzijátékkal fogadjam a vendégeimet. - mondta Borvini. - Imádom, ha leesik az emberek álla a csodálkozástól! - ezt valóban így gondolta, mindig is nagy hatásvadász volt. Egy alkalommal, amikor Rebeccának a születésnapját ünnepelték, pincérnek öltözött úgy, hogy teljesen elmaszkírozta magát. Végigment az ünneplő tömegen és eljátszotta a szerencsétlen pincért. Néhány ruha és kabát bánta eme ténykedését. Majd amikor a felbőszült úri közönség már csaknem tombolt lekapta a parókát és a szemüveget. Nem mindenki tudott rajta jót nevetni. Az előkészületek már dél óta tartottak. Mostanra már minden a helyére került. A zenekar is teljes készültségben várta az első vendégeket. A meghívón a 18 órai érkezési idő a rutinos partira járóknak azt jelezte, hogy 18. 30-felé lesz érdemes érkezniük. Az első fél órában úgysem történik soha semmi említésre méltó dolog. Természetesen akadnak olyan személyisé-

19

JOHN VARGAS


gek, akiknek nem illik késniük. A cégnél V. I. P.-nek számít Rebecca is. Neki már az előkészületekből ki kellett vennie a részét. Ő maga fogadja a vendégeket Borvinivel. Éppen a helyükre kerültek az utolsó papírlámpások, amikor befutottak az első meghívottak. Sötétkék Chevrolet parkolt le a ház előtt. A kocsiból egy házaspár és a személyi testőrük lépett a házba. - Polgármester úr, igazán megtiszteli a jelenlétével ezt a kis összejövetelt! - szólt fejet hajtva Borvini. - Ez csak természetes Jim! Tudja, hogy a feleségemmel mennyire szeretjük a kreációit. - mondta a polgármester. Borvini már évekkel ezelőtt rájött, hogy a művészet és a politika mennyire összefonódott. Már pedig ő mindig is művészetnek tekintette ezt a hivatást. Volt már alkalma, hogy ezt a tézist az életben is tapasztalja. Ugyanis néhány éve az egyik kollekcióját a sajtó túlságosan merésznek kiáltotta ki. Ennek hatására a bemutatót nem akarták engedélyezni. Szerencséjére az események előtt néhány hónappal, küldött a polgármester asszonynak néhány kosztümöt ajándékba. Így kérésére közbenjárt a férjénél, aki végül is engedélyezte a bemutatót, és az óriási sikerrel zárult. Balga az, aki azt hiszi, hogy a sógor - komaság intézménye nem működik az üzleti életben - hangoztatta sokszor Borvini. Erre a legjobb példa az előző eset. Kéz, kezet mos. Így volt ez már a középkorban is, és így lesz még ez nagyon sokáig. Rebecca az ajtónál köszöntötte a vendégeket. Segített nekik eligazodni a házban, röviden elmondta az estére várható eseményeket. Az első néhány vendégnél még élvezte, hogy ő lehet a középpontban, de lassan kezdett már belefáradni az unalmasabbnál unalmasabb kérdésekbe. - Milyen jól nézel ki! - Ez eredeti rajtad? - A polgármester urat hol találom? - halálosan unta már az egészet. Fékcsikorgásra lett figyelmes. Egy piros színű Porche állt meg a ház előtt. Magas, sportos testalkatú férfi szállt ki belőle. Meg kell hagyni, határozottan jóképű. - töprengett Rebecca. - A szmoking is jól áll neki. Tapasztalatból tudja, hogy kétféle férfitípus létezik. Akinek jól áll a szmoking, és a rosszabbik eset, ha úgy áll egy férfin, mint tehénen a gatya. Ennek az em-

20

JOHN VARGAS


bernek határozottan domborítja a szmoking, a külső és belső eleganciáját. Amikor megszólította, majd kiugrott a szíve a helyéről. - Elnézést kisasszony, Bruce White vagyok. Meg tudná nekem mondani, hol találom Borvini urat? - Természetesen! Hátul a teraszon szórakoztatja a vendégeit. - Igazán nagyon köszönöm. - mondta Bruce és elindult a terasz felé. Ki lehet ez a férfi? - tette fel magának a kérdést. Biztos, hogy nem szakmabeli, mert azokat már mind ismeri. Unalmasabbnál unalmasabb magamutogató macsók. De ez az ember más. Egy titokzatos idegen! - mégsem kezdődik olyan rosszul ez az este. Bruce ahogy eltávolodott Rebeccától, nagyon furcsa érzés fogta el. Ilyet már régen nem érzett. Egy nőben nem a kollégát látja, hanem hosszú idő óta most először a NŐT. Ez a hölgy az egész megjelenésével, komoly benyomást tett rá. Ezek az újfajta érzelmek, amiket már nagyon régóta nem érzet, komolyan felkavarták. Úgy érezte valamit tennie kellene. De nem tehetett. Hülye konvenciók - gondolta - miért ne mehetne oda egy nőhöz az első találkozás alkalmával. Miért ne mondhatná meg, hogy nagyon szépnek találja és szeretne még tovább beszélgetni vele, ha ő ezt nem tartja tolakodásnak. De a neveltetése ezt nem engedte. Amíg nem mutatják be neki ezt a gyöngyszemet, addig sajnos távol kell tartania magát tőle. Közben kilépett a teraszra. Borvini azonnal kiszúrta. - Bruce de örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! - nyújtotta a kezét mosolyogva. - Én is örülök, hogy látlak Jim. Hogy van a szemed mostanság? - Szerencsémre amióta megnyiszáltad sokkal jobban látok. Például azt a kis vöröset már régóta figyelem. A zöld ruhás mellett, azt a bögyöst. Ilyen részletességgel nem tudnám megvizsgálni, ha te nem vagy! Isten hozott nálunk! Magához intette a pincért. - Mivel tudlak megkínálni? - kérdezte Borvini. - Most csak egy dzsúszt kérek, lesz még időnk koccintani, valami keményebbel. - Csak nem vagy beteg? - kérdezte huncut mosollyal Jim. - Dehogy, csak nem szeretném az est felénél kiütni magamat. - szabadko-

21

JOHN VARGAS


zott Bruce. - Na csak azért! Mi van a barátoddal Philippel? Ő is jól van? - Igen. Ma ő fogja az éjszakai műszakot vinni, mert sok kollégánk betegedett meg a héten. Biztos valamilyen új influenza mutáció tört be a kontinensre. - Bizony rengeteg nyavalyáról hallani mostanában. Rebesgetik, hogy Afrikából támad egy új betegség, ami teljesen legyengíti az immunrendszert és aki megkapja, az tutira beadja a kulcsot. Valami furcsa neve van a betegségnek. - Igen én is hallottam valamit, de beszéljünk valami örömtelibb témáról. Hallom jól sikerült az utolsó üzleti manővered és nagyon előnyös szerződést írtál alá. - Való igaz. Van egy jobb kezem, aki nélkül ez a bolt nem jöhetett volna létre. Engedd meg, hogy bemutassam! - nézett körbe Jim. Már meg is találtam. - mutatott a hall felé. Ez nem lehet igaz! - ámult Bruce. Borvini pontosan az előző csinos hölgy felé vezette. - Rebecca kedves engedd meg, hogy bemutassam... - Bruce White-ot. - folytatta a mondatot Rebecca. - Ti már ismeritek egymást? - csodálkozott Borvini. - Ez így erős túlzás. - vette át a szót Bruce. - Csak nekem volt alkalmam bemutatkozni az ajtóban. A hölgyben kit tisztelhetek? - Ő Rebecca Corni. A fogadott lányom. Ha mondhatok ilyet Rebecca? fordult a lány felé. - Megtisztelsz! Ettől az úrtól tanultam a mesterség minden fogását. mondta Rebecca Brucenak. - Még elpirulok, ha ilyet mondasz. - szabadkozott Jim. Ekkor ért melléjük Jim felesége. - Bruce, a nejemet már ismered a kórházból. - Igen, de most örülök, hogy nyugodtabb körülmények között találkozhatunk ismét. - csókolt kezet Bruce. - Drágám egy pillanatra elszakíthatlak? A polgármester úr szeretne veled beszélni. - szólt a felesége. - Sajnálom, de most egyedül kell, hogy hagyjalak benneteket. Remélem

22

JOHN VARGAS


tudtok nélkülözni . - Valahogy majd csak túléljük ezt a megrázkódtatást. - mondta nevetve Rebecca. - Sétálunk egy picit a friss levegőn? - kérdezte Bruce - Itt nagyon nagy a füst. A kertben már lehűlt a levegő. Ahogy kiléptek az ajtón, Rebecca megrázkódott. Bruce önzetlenül felajánlotta a zakóját, elvégre az ő ötlete volt a kerti séta. Már javában folytak a tűzijáték előkészületei, így egy kicsit távolabb kellett húzódniuk, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. - Jim már rengeteget mesélt önről, Bruce. - kezdte a társalgást Rebecca. - Elmondta, hogy a látását mentette meg a műtétjével. Tudom, hogy nagyon sokat köszönhet önnek Jim. - Borvini úr túlértékeli szerény teljesítményemet. Más is ilyen jól elvégezte volna a műtétet a klinikáról. - mentegetőzött Bruce. - Felesleges szerénykednie. Tudom, hogy zseniálisan jó az új sebészeti technikájuk. Más barátom is feküdt az osztályukon. Ő is el volt ragadtatva az eredményektől. - Köszönöm az elismerést. Ez mindig jól esik. De most beszéljünk másról. - Bruce inkább azoknak az embereknek a táborába tartozik, akik az eredményeket elérni szeretik. Beszélni az eredményekről már nem volt az ő kenyere. Így kitért az elismerés elől. - Azt már tudom, hogy a cégük nagyon sokat köszönhet önnek Rebecca. Gondolok itt a cégegyesülésre. De valójában mivel foglalkozik, ha nem milliós üzleteket hoz össze? - Modellként dolgozom Jimnél. Amikor nehéz időket éltem át, egyedül ő foglalkoztatott. Akkor még nem volt ekkora “hírem” a szakmában. Senki sem ismerte a nevem, és pártfogó nélkül nem lehet hosszú távon boldogulni ebben a miliőben. Két lehetőséged van. Vagy a cég vezetőjével bújsz az ágyba rendszeresen, vagy küzdesz minden kis szereplésért. Nekem óriási szerencsém van Jimmel, mert nem csak, hogy korrekt minden téren, de magához vett és kitanít a szakma minden fogására. - Miért ilyen rendes önhöz Borvini? - kérdezte csodálkozva a férfi. - Ezen már én is rengeteget gondolkodtam. Talán az lehet a háttérben,

23

JOHN VARGAS


hogy Jimnek saját gyermeke sosem lehet. Így próbálja meg az apai ösztöneit kiélni talán. De egy biztos, a mostohafiához is rendes. Egy kicsit szellemileg visszamaradt a fiú, Jim mégis foglalkoztatja a cégnél, és a munka láthatólag jó hatással van a fiára. - Nem is gondoltam volna, hogy a kemény üzletembernek, aranyból van a szíve. - csodálkozott őszintén Bruce. Nagy durranással vette kezdetét a tűzijáték. Gyönyörű zöld és piros rakéták repültek az égbe. Ámulva nézték mindketten az eseményeket. Brucenak eszébe jutottak a függetlenségi napi tűzijátékok. Amikor még gyerek volt nagyon szerette azt az izgalmat, amit egy ilyen esemény jelentett. Otthon összegyűlt az egész család, és közösen mentek el megnézni a görögtüzet. Ahogy erre gondolt, honvágy fogta el. Néha nagyon hiányoznak neki a szülei. Amikor csak a munkája engedi, meglátogatja őket. De mostanában egyre kevesebb a szabadideje. Elhatározta, nemsokára hazalátogat. Miközben ezen töprengett észre sem vette, hogy önkéntelenül hátrálnak Rebeccával, hogy még jobban lássák a rakéták robbanását a levegőben. Ahogy hátráltak a lány belelépett egy kisebb gödörbe. Elvesztette az egyensúlyát, és ha Brucenak nem elég gyorsak a reflexei, akkor bizonyára jókorát esett volna. De így is csak úgy tudta megakadályozni az esést, hogy teljesen magához rántotta Rebeccát. Az arcuk kis híján összeért. Egy másodpercre megálltak körülöttük az élet. Mintha egy filmben szerepelnének, és ott a lényeges eseményt kimerevítették volna. A közelségük tapintható volt. De egyiküknek sem volt kellemetlen. Sőt! Egyenesen élvezték a pillanat varázsát. Mohón kortyolták egymás pillantását. Ez a kis idő nem volt semmi, és mégis az örökkévalóság volt egyben. Talán a kárhozat, de lehet az üdvözülés is egyszerre. Egy közeli durranás hozta vissza őket a jelenbe. Rendkívül feszült lett a levegő körülöttük. Úgy érezték mind a ketten, hogy valami olyan dolgot árultak el magukról, ami az ő legszemélyesebb titkuk. Valahogy a lelkük egy része találkozott abban az egy másodpercben. Inkább szégyellték egymás előtt az érzelmeiket, sem mint bevallják, hogy mennyire szimpatikusak egymásnak. Ebből a kellemetlen helyzetből Bruce csipogójának jelzése mentette ki őket. Bruce zavartan pillantott a kijelzőre.

24

JOHN VARGAS


- Elnézést, a kórházból keresnek. Kerítek egy telefont valahonnan. Velem jön? A nappaliban talált egy csöndesebb zugot, onnan hívta a kórház ügyeletét. A főnővér vette fel. - Mi a baj Maria, miért keres a pihenőidőmben? - Elnézést főorvos úr a zavarásért, de Philip Roberts doktor úr beteget jelentett. Ő is elkapta az influenzát. Sajnos senkit sem tudok elérni, így megkérem a doktor urat, helyettesítsen az éjszaka. - Rendben! Fél órán belül ott leszek! - mondta kissé ingerülten Bruce. De hamar visszanyerte az önuralmát, hiszen Philip sem tehet arról, hogy megbetegedett. - Valamilyen kellemetlenség jött közbe? - kérdezte Rebecca. - Sajnos az éjszakás kollégám beteg lett. Senki mást nem tudott a nővér elérni. Így búcsúznom kell. - Ezt igazán sajnálom, Bruce! - mondta tiszta szívből a lány. - Legyen szíves, mondja meg Borvini úrnak, hogy sürgősen el kellett mennem, és elnézését kérem, hogy ezt nem személyesen mondtam el neki. - Legyen egészen nyugodt, Jim meg fogja érteni. - nyugtatta meg Brucet. - Remélem hamarosan ismét, találkozhatunk egymással. - A mihamarabbi viszontlátásra! - csókolt kezet Bruce.

Illúzió Csapdájában. JOhn Vargas kisregénye

Recommend Documents