III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM NOVEMBER FORINT. Eladják a Fővárosi Gázműveket is GÁZ VAN!

III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 2008. NOVEMBER 20.

200 FORINT

Eladják a Fővárosi Gázműveket is

GÁZ VAN!

2


BALSZEMMEL Thürmer Gyula „BALOLDALI EGYSÉG” A FŐVÁROSBAN Húzzunk bele, fiúk! Jó esetben két évünk van, addig kell bebiztosítanunk a jövőt! Magyarán, eladni mindent, ami mozgatható! Ha a nemzeti vagyon, akkor a nemzeti vagyont! Apróságokkal nem törődünk. Gondolom, valami ilyesmivel igazíthatta el Demszky Gábor a csapatát a múlt héten. Adjuk el a Fővárosi Gázműveket! Biztos pénz. Tudod, a gázművek olyan, mint a jó italkimérés, e kettő nélkül nem pesti a pesti. Ráadásul jön a hideg tél, így a nép is könnyedén elhiszi, hogy neki akarunk segíteni. A kis naívak! A múlt héten a budapesti közgyűlés valóban szavazott is, és láss csodát! Újra létrejött a „baloldali egység”. A döntés mellett az MSZP, SZDSZ, MDF frakció szavazott szépen katonásan, egyhangúlag igennel. Látod, ha van min osztozkodni, akkor mindjárt összemelegszenek. Már nem számít, hogy mit mondott Gyurcsány az országnak, vagy mit mondott Horn Gábor Gyurcsánynak. Nem számít, van „baloldali egység”. Még a Vajnai-féle párt, meg a Kapolyiék hiányoztak a boldogsághoz, de ők nincsenek benne a közgyűlésben. Nekik most egyébként sem osztanak lapot, de azért üdvözölhetik a keményen „antifasiszta alapon” létrejött fővárosi „baloldali egységet”. Azért nem árt tudni, hogy nem akármit adnak el. A Fővárosi Gázművek nyereséges cég, átlagosan évi három milliárd

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. forintot hozott Budapest konyhájára. Jól van fiúk, nyugtázta elégedetten a napot a liberális-szoci vezérkar. A Gázművek jó kis ujjgyakorlat volt, most lassan nekivághatunk a BKV eladásának is. Természetesen a „baloldali egység” jegyében. HILLARY

Megnyugodtam, végre! Szegény Hillary nem marad kenyér nélkül. Azért mondom, hogy Hillary, mert az egész amerikai elnökválasztási kampányban a magyar média hillaryzta, mintha puszipajtások lennének. Szóval, szegény Mrs. Clinton, nem elég, hogy annak idején Clinton megcsalta, most még az elnökjelölést is elveszítette. Tudod, így ötven után nem olyan nyerő dolog munka nélkül maradni. Mégiscsak fenn kell tartani a megszokott életszínvonalat. Meg aztán itt van ez az átkozott válság. De most már nem kell semmitől sem tartani. Te, ez az Obama, ez úriember a javából. A hírek szerint Hillary Clintont fogja külügyminiszternek kinevezni. Jó állás, biztos fizetés, ehhez jönnek a napidíjak a rengeteg kiküldetés miatt. Egyszóval, a család meg van mentve, és Mr. Clinton is számíthat kisebb ajándékokra. Van esze az amerikai nagytőkének. Megválasztották a színes bőrűt elnöknek, elkápráztatták az egyszerű amerikaiak tömegeit, mellesleg egy csomó gondolkodásban korlátozott magyart is, most meg szépen körbebástyázzák. Hillary mindig

emlékeztetni fogja az új elnököt, hogy ki az úr a háznál. INTERAKTÍV ISKOLAI TÁBLA ÉS POTYOGTATÓS VÉCÉ

Nem hiszed, mi mindent lehet tapasztalni kis országunkban! Az egyik városban rácsodálkoztam az iskolai szupertáblára. Nem olyan nyikorgós fekete tábla fehér krétával, mint a szocializmus nehéz éveiben volt. Egy frászt! Ez már a 21. század, a tábla is egyesíti az iskolai tábla és a számítógép előnyeit. Hogy pontosan miért kell egyesíteni őket, azt nem tudom. Azt sem, hogy ez pontosan miért is jó a gyereknek. Egy azonban biztos: a gyártónak kiváló üzlet. Ráadásul biztos üzlet, mert ilyen dolgokat normális ember nem vesz magának. Képzeld el, hogy mit szólna az asszony, ha este beállítanál egy interaktív táblával. Az állam azonban szívesen vásárol ilyen csecsebecséket, különösen most, amikor a fejlődés szavát messziről meghalló szocialisták kormányoznak. Kis hazánkban ugyanis azt történik, hogy a kormány rászánja magát szép nagy beruházásokra. Be kell látnunk, nem lehet benne mindenki a Gripen-üzletben, vagy a Sulinetben, másoknak is kell adni valamit. Erre jó az interaktív tábla-program. Erre a programra szépen kiírnak elnyerhető pályázatokat, amelyet még ösztönöznek is. Ha nem is bombaüzlet, de jó üzlet. A vidéki kisvárosban tanuló gyerek boldogan elbabrál a mókás táblával, majd a szünetben szembesül a magyar valóság másik részével. Az iskolai vécé, hogy is mondjam finoman, szóval, hagyományos. Tudod, olyan, mint gyerekkoromban Csongrádon volt Irén nénémnél a kertben. Potyogtatós. Óriási előnye, hogy nem fárad a gyerek keze, mert még lehúzni se kell. Pályázat mindenre van, de speciel az iskolai vécére nincs. Nincs pályázat, nincs kormányzati pénz, nincs üzlet. Vagy inkább fordítva: nincs üzlet, nincs kormányzati pénz, nincs pályázat. A gyerek meg kit érdekel? THÜRMER GYULA

INTERJÚ


3

A LÉTBIZONYTALANSÁG A TŐKÉS RENDSZER SAJÁTOSSÁGA BESZÉLGETÉS NAGYVÁRI LÁSZLÓVAL, CSONGRÁD 3. SZÁMÚ VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-MEGBÍZOTTJÁVAL Nagyvári László 1967-ben részese volt Szegeden az ország első kommunista szombatjának. Akkori tettre készsége máig kíséri, tudja, hogy a legkisebb eredményért is sokat kell dolgozni, s a java még hátra van.

Nagyvári László 1932-ben született Szegeden. Élő példája annak, hogyan válhatott a szocializmusban a munkás vezetővé: a textiliparban kezdte munkáját vasesztergályosként, majd fonodai főművezető lett. Később a gabona- és malomiparban folyamat- és rendszerszervezőként dolgozott. Közel tíz évig volt a Munkáspárt Csongrád megyei elnöke. Jelenleg a megyei elnökség tagja. Büszke arra, hogy fia a párt szegedi városi elnökségében dolgozik. – Hogyan kerültél a kommunista mozgalomba? – Kaposváron 1947-ben egy barátom édesapja gyakran elhívott bennünket kommunista röpcédulákat ragasztani. Aztán lassan bevont a mozgalomba. Megfogott a marxizmus igazsága. Építőtáborban dolgoztam görög, volt partizán fiatalokkal Dunaújvárosban. Akkor még Sztálinváros egy utcából állt, melyet ma az Építők Útjának hívnak. Tizenhét évesen ifivezetője voltam egy aratást segítő, harmincfős úttörőcsoportnak a Sávolyi Állami Gazdaságban. Sorkatonai szolgálatom előtt, 18 évesen munkás-paraszt sajtólevelező fiatalokkal szerkesztettem a Dél-Magyarország Előre Ifjúság! rovatát. Szép, biztató évek voltak, azzal együtt, hogy szinte minden nap este kilenc után jártam haza tanulni.

– Beszélgetésünket megelőzően 1956-ról és az azt követő évekről beszéltél... – Igen. Az ellenforradalmat munkanélküliként éltem végig, mert leszerelésem után az úgynevezett Munkástanács ellenezte visszavételemet a Kaposvári Textilművekbe. Később városi KISZ-titkárként, majd az MSZMP városi agit-prop osztályvezetőjeként dolgoztam. Szülővárosomba, Szegedre visszakerülvén 22 évet szolgáltam a Munkásőrségben. Szinte minden beosztást végigjártam, egészen az egységparancsnok szervezési helyetteséig. A szegedi Kenderfonógyárban szakaszom gyári tagjaival 1967-ben tartottuk az ország első kommunista szombatját. Az ötletet és a módszert a Szovjetunió című folyóiratból újítottam...

– Érezhető szeretettel beszélsz munkáséveidről. Voltak nagy találkozásaid? – Képzelheted, milyen élményt jelentett, mikor a soproni Állami Szanatóriumban naponta beszélgethettem Ságvári Endre ott ápolt idős édesanyjával. De ott vannak még korábbról azok a kemény percek és kézfogások, amelyeket katonaként élhettem meg Szalvay Mihály és Nógrádi Sándor altábornagyokkal. Kádár Jánossal történt felejthetetlen találkozásomról már olvashattak A Szabadságban. Az sem volt semmi, mikor 32 évesen, egyszerű pártmunkásként kicsi hivatali szobámban fogadhattam egy kávéra Hegedűs András volt miniszterelnököt, akit 1965-ben egy előadásra hívtak meg az új gazdasági mechanizmus jegyében. Most is erőt adnak azok az órák, amelyeket elvtársaimmal, a KB-tagokkal, helyi munkatársaimmal tölthetek együtt. Ezek feltöltenek, mert tudjuk, hogy jó ügyet szolgálunk. A legkisebb eredményért is sokat kell dolgozni, s a java még hátra van. – Hogyan élted meg a rendszerváltást? – A szocialista munkaverseny megszüntetése, a KISZ felszámolása, a Munkásőrség feloszlatása, a „reformkörök” figyelmeztettek a veszélyre. Érezhetően feleslegessé váltam. Tudtam, hogy nagy baj van. Mégis, csak akkor világosultam meg teljesen, mikor 1988-89-ben megkezdték a rendszer gazdasági alapjainak tőkésítését. – Mivel töltöd a szabadidőd? – Sétálok, úszom, erőmhöz mérten dolgozom a városi és a megyei pártszervezetben. Most olvasom 25 év után újra Zsukov marsall memoárját. Mélyen tisztelem minden elvtársamat ebben az országban, aki a jövőért cselekszik. – Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod? – Családomnak és elvtársaimnak jó egészséget, és azt, hogy kitartásuk legyen töretlen. Másodszor, hogy legyen listánk. Harmadszor annak a felismerését, hogy a kizsákmányolás és a létbizonytalanság nem csak Bush és Gyurcsány műve, hanem a tőkés rendszer specifikuma.

4


MUNKÁSPÁRT

LEGYÜNK MI AZ AKTÍVABBAK!

THÜRMER GYULA A KÁLOZI MUNKÁSPÁRTIAK KÖZÖTT Három település, három polgármester, három helyi médium. Erre a koncepcióra építették fel a Munkáspárt elnökének múlt heti Fejér megyei látogatását a sárbogárdi választókerületben. Az ötlet bevált. A közel 14 ezer lakosú Sárbogárdon Juhász János polgármester fogadta a pártelnököt. Nem titkolta, hogy egykor az MSZP színeiben volt a város első embere, de csalódott az MSZP politikájában. Ma független polgármester, akit a polgári ol-

dal támogat. A városban 9-10 százalékos a munkanélküliség, de az emberek többsége a környező nagyvárosokba jár dolgozni. Tóth Dezső, Enying ugyancsak független polgármestere arra panaszkodott, hogy a Videoton egykori nagy üzeme ma is üresen

áll. Nem is adják el, de nem is hasznosítják. A környéken már régen megszűnt a korábban híres állami gazdaság is. Hegedűs Károlyt, az enyingi munkáspárti alapszervezet vezetőjét régi ismerősként köszöntötte. A 2600 lakosú Káloz községben Weisengruber Imre független polgármester találkozott a munkáspárti csapattal. Nem tudni, hogy holnap mi lesz az önkormányzatokkal – mondta. A jelenlegi finanszírozás mellett a Kálozhoz hasonló kis településeknek semmire sincs esélyük. Mind a három helyen tapasztalni lehetett, hogy az önkormányzati vezetők szívesen vennék, ha a Munkáspárt aktivizálná magát a helyi politikában. A helyi média is sokat segíthet abban, hogy eljussunk az emberekhez. Terjesszétek A Szabadságot, építsetek ki aktívahálózatot! – kérte Thürmer Gyula a kálozi alapszervezet tagjait, akikkel Espár István megyei elnök és Berényi Béla térségi KB-képviselő társaságában találkozott. Felmerült, hogy a 2006-os párt aktivizálódik a térségben. Mit lehet tenni? Legyünk mi az aktívabbak! Használjuk fel a rokoni kapcsolatokat, az ismerősöket, készüljünk a választásokra! – fogalmazódott meg a közös válasz.

LEGYÜNK PARTNEREK! Jász-Nagykun-Szolnok megyében erős a Munkáspárt, de a jászsági térségben még sokat kell tenni. A múlt hétre a Jászság alsó részébe, Jászapáti térségébe szerveztek látogatást a Munkáspárt elnöke részére. Bencsik Mihály megyei elnök és Gulyás László KB-képviselő semmit sem bíztak a véletlenre. Jó előre végigjárták a helyszíneket, minden polgármesterrel és minden érintettel személyesen megismerkedtek. A 9500 lakosú Jászapátiban Szabó Lajos polgármester (MSZP) elmondta, hogy a városnak nincs ipara, s a gazdasági válság miatt arra sincs kilátás, hogy külföldi beruházók a közeljövőben megjelenjenek. Az emberek a mezőgazdasághoz kötődő vállalkozásokban dolgoznak, vagy éppenséggel eljárnak. A lakosság 20 százaléka cigány, ami önmagában számos gondot jelent, amelyekről azon-

ban ma hallgatnak Magyarországon. Így azonban a probléma csak súlyosabb lesz. Jászkiséren Hajdú László polgármesternél tett látogatást a pártelnök, majd felkereste a Laktored Kft. telephelyét. Zilahyné Varga Piroska vezető fájó szavakkal szólt a magyar tehenészet múltjáról. Mára alig maradt tehén, a magyar tejet mindenhonnan kiszorították. A Munkáspárt éppen azt akarja, hogy védjük meg a magyar termelőket. Legyünk partnerek! – hangoztatta Thürmer Gyula. Jánoshidán Eszes Béla polgármester vezette körbe a munkáspárti delegációt. A programhoz csatlakozott Tóth István Komárom-Esztergom megyei elnök is, aki ennek a falunak a szülöttje, és mai napig ápolja a rokoni kapcsolatokat. A Jászságban folytatnunk kell a munkát – állapították meg a nap végén. Van lehetőség

GULYÁS LÁSZLÓ KB-KÉPVISELŐ arra, hogy a KB-képviselő eljárjon a jászapáti, jászkiséri önkormányzat üléseire, mozgósítani lehet az ismerősöket, rokonokat, és akkor nem marad el a siker.

MUNKÁSPÁRT


5

PEST MEGYÉBEN SINCS LEHETETLEN Búza Róbert életében fontos volt a múlt csütörtök. Amióta vállalkozott arra, hogy fiatalemberként a Pest megyei Nagykáta térségében képviseli a Munkáspártot, és KB-képviselőként mindent megtesz a párt szervezéséért, először látogatott el ide a Munkáspárt elnöke. Első útjuk a polgármesteri hivatalba vezetett, ahol Kocsi János polgármester sajnálatos balesete miatt dr. Salibáné Dr. Pap Terézia alpolgármester adott tájékoztatást a város helyzetéről, s mutatta be Nagykáta nevezetességeit. A pártelnök elismeréssel szólt a város fejlődéséről. A városi könyvtárban külön is kiemelte, hogy a város vezetése sokat tesz a nemzeti értékek megőrzéséért, a kultúra, az oktatás gyarapításáért. Thürmer elmondta, hogy a Munkáspárt változást akar a politikában. Az emberek tartalékai kimerültek, sok a csalódott, reményt vesztett ember. A Munkáspárt azt akarja, hogy a jelenlegi válság terheiben mindenki osztozzon, és fellép az ellen, hogy a kormány újra a dolgozó emberekre hárítsa át a terheket. A Munkáspárt a multinacionális vállalatok korlátozását, a magyar vállalkozások támogatását akarja. Elmondta: örömmel

tapasztalta, hogy Nagykátán is ismerik a Munkáspártot. Az emberek becsülik, hogy a Munkáspárt nem forgatott köpönyeget, mindig a dolgozó emberek mellett állt, nincsenek ügyei, nem lopott, nem korrumpálódott. A párt ezt az erkölcsi tökét kívánja kamatoztatni a következő választásokon. A Munkáspárt elnöke Búza Róbert és Kajli Béla nagy-budapesti elnök kíséretében felkereste a Clarion Hungary Elekt-

NOVEMBER 7-I MEGEMLÉKEZÉS KESZTHELYEN A keszthelyi aktivisták nemcsak egyszeri akcióként újították fel a helyi szovjet emlékművet. Tudják, hogy jelentőségét minden alkalommal hangsúlyozniuk kell. November 7-én koszorúzást tartottak az emlékműnél. Beszédet Farkas Márton mondott. A hősökre emlékezve kiemelte, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmeiségének hiánya a jelen események tükrében még aggasztóbb. A globális kapitalizmus, a kizsákmányoló tőke korlátozása soha nem volt időszerűbb, mint napjainkban.

ronikai Kft-t, ahol Susumu Yamada elnök és a cég más vezetői fogadták. Megismerkedtek a cég tevékenységével, a dolgozók munkakörülményeivel. A délutáni órákban a munkáspárti politikus a Kincsem Lovasparkban tett látogatást, és ismerkedett a térség idegenforgalmi fejlesztéseivel. Sikeres program volt, bizonyíték arra, hogy ott is lehet dolgozni, ahol kevesen vagyunk, vagy nincs is szervezetünk – összegezték a nap végén a tapasztalatokat.

A jó kommunista is holtig tanul 82 éves korában elhunyt Fegyveres Zsigmond. Középiskolai történelemmagyar szakos pedagógus volt. Idősebb kora ellenére is mindig részt vett a pártéletben. Felkészült volt politikai téren, mindig tudott újat mondani. Bárki kérdezte őt rólunk, kommunistákról, mindig érthetően, életszerűen mutatta be a pártunkat. Történelemtudása révén hitelesen mondott véleményt a múltról és a jelenről. Az utolsó pillanatig tanult. Igazi kommunista értékekből mutatott példát: szolgálni a népet önzetlenül, a tudásunkat, emberségünket latba vetve. Tanulni, tanulni, tanulni, ezáltal hatással lenni mások életére. Emlékét megőrizzük minden cselekedetünkben. TÓTH LÁSZLÓ

6


MUNKÁSPÁRT

FERENCVÁROSBAN ELKEZDŐDÖTT Időközi választást tartanak Ferencvárosban Gegesy Ferenc lemondása miatt. A jelölt-állításhoz a törvény „elegáns” feltételt szab: 750 ajánlószelvényt kell bemutatnia a jelöltnek, vagy az őt jelölő szervezetnek. Paulik Péter a Munkáspárt jelöltje. Több, mint ötven ember indult becsülettel – nem csak helyiek –, hogy összegyűjtsék érte és a Pártért a kívánt mennyiségű kopogtató-cédulát. Az első héten rengeteg szelvényt gyűjtöttünk, de messze még a feladat vége. Ki kell tartanunk, meg kell mutatnunk, hogy a nagy pártok fizetett embereivel szemben harcolni tudunk becsületünkkel, tettre készségünkkel, elszántságunkkal. Az alábbiakban ennek a munkának pillanatait mutatjuk be. S ha még nem próbálta volna valaki, milyen nehézségekkel jár ez a feladat, csak gondoljon bele: milyen érzés lehet naponta többszáz idegen lakásba bekopogni, mosolyogni, talpalni, emeletet mászni órákon át? És ő hogyan reagálna arra, ha két héten át naponta ötször vadidegenek csengetnének be hozzá ugyanazzal a szöveggel? SZDSZ-ES AJÁNLÓ?

Sosem hittünk volna ilyenben. Mégis, gyűjtő-párom oldaláról egy mondatot hallottam: „Ez ellenkezik minden elvemmel!” Fiatal párttagunk pedig lehengerelte a helyi lakost. Egyszerűen: észérvekkel. A jól fésült, harmincas férfi tudta, hová tartozik, mikor kinyitotta az ajtót. Rögtön meg is kérdezte: kinek lenne az ajánlószelvény? A „Munkáspárt” szót meghallva nevetni kezdett, majd közölte: ő bizony SZDSZ-es, nem szeretné elfecsérelni a szavazatát. Remek volt a replika: ez még egyáltalán nem választás, ez csak lehetőség arra, hogy többen megmérettessenek az igazi szavazásnál. Ekkor jött a fent

idézett mondat. És a jól szituált, liberális úr kommunistának adta az ajánlását. A TUDATOS VÁLASZTÓ

Új építésű, elitista hangulatú ház. Középkorú, középosztálybelinek tűnő asszony nyit ajtót. Jóindulatú, megy is a kopogtatócéduláért, aztán megtorpan. Kinek gyűjtünk? Mit akar a pártunk? Mit tennénk Ferencvárosért? Idézem a programot, átadom a szórólapot, sulykolom: mi érezhető közbiztonságot, fejlesztést, az emberek érdekének képviseletét akarjuk. A rend és közbiztonság szavakra felcsillan a szeme. Igen! Erre a környékre ráférne a rend-

A VIRÁG HATALMA

A salgótarjáni alapszervezet tagjai nem feledték: a szeptemberi elnöki látogatás eredményeit ki kell aknázni. Novemberben visszatértek a Borbély Lajos Szakiskola, Szakmunkásképző Intézet és Kollégiumba. Most is szeretettel fogadták őket, mint eddig mindig.

Vörös tulipánhagymákat vittek, hogy szebbé tegyék az iskolát, ezzel segítve a diákok és pedagógusok tanulását-tanítását. Felismerték, pártunknak nagyon fontos az ifjúság, ők a jövő letéteményesei, akiknek szebb, boldogabb, élhetőbb jövőt szánunk. Ennek megvalósításához kiművelt emberfőkre van szükség, akik saját sorsuk irányítói, nem válhatnak megvezethető, becsapható, kizsákmányolható új nemzedékké. Szeretnénk, ha megértenék, hogy mi értük is dolgozunk. A diákönkormányzat vezetőjével és képviselőivel közösen dolgozva, mindenki építő erejű emlékkel lett gazdagabb. Csank Csaba igazgató elmondta, a jövőben is szívesen vesz minden kezdeményezést, ami a diákság tanulását, fejlődését segíti. Párttagjaink is elérték céljukat: kapcsolatot építettek a fiatalokkal, hogy rámutassanak: nem csak a pénz számít az életükben.

őri jelenlét! Hiába a szép házak, a közeli „dzsumbuj” lakói sokszor kellemetlenséget okoznak. Megszületett az egyetértés köztünk. Neki azt is mondhattam: remélem, találkozunk a választásokon! CSALÓDOTT MSZP-SZAVAZÓ

Csengetés, bentről hallható szedelőzködés: ismerős hangok. Hatvanas férfi nyit ajtót, érdeklődéssel figyeli mondandómat: a kopogtató-céduláját szeretnénk elkérni. Mondja: nem nagyon foglalkozott még ezzel, de van neki. Menjünk be! Mindhárman! Már-már parancsként hangzik a mondat. Beoldalogtunk. Jött a kér-

TANULJUNK! Nem új keletű, hogy az idősebb és fiatalabb párttagok más technikával dolgoznak. Mégis meglepett, amikor mesélték: sokan a házakba sem tudtak bejutni a kopogtató-cédula gyűjtésénél. Pedig nekünk ment, és nem csak azért, mert fiatalok voltak a csoportban. Nekem ez csak kommunikációs kérdés volt. Vezettem a kicsi csapatot, hát én csöngettem be a házakba. Egyetlen helyen nem engedtek be, a többi kérdés nélkül nyitotta az ajtót. Miért ne tették volna, amikor köszöntem, elmondtam, hogy kopogtató-cédulát gyűjtünk, és megkértem, hogy legyen kedves beengedni? Tény, nem fárasztottam extra információval, mint, hogy ki vagyok, és honnan jöttem, de ez őket nem is érdekelte. Engem pedig az érdekelt, hogy bejussunk. Bejutottunk. Döbbenet, az állampolgárok jó része azt sem tudja, mi az az ajánlószelvény! Meg sem kérdezik, kinek lesz. Ha elmagyarázzuk (kis fehér boríték névre szólóan), megkeresik, beírják, amit mon-


MUNKÁSPÁRT

7

A KOPOGTATÓCÉDULA-GYŰJTÉS dés, a félt, amitől majd jól kiebrudal bennünket: aztán kinek gyűjtünk? Nincs erre más válasz: Paulik Péternek, a Munkáspártnak. Meglepődve nézett ránk: de hát én MSZP-s vagyok! De ment tovább a cédula felé. Mit lehet erre mondani? Az igazat. Nem tesznek ők az emberekért semmit. Nekünk pedig a cédula esély: arra, hogy legyen jelöltünk. Hátha mi tudnánk valami jobbat. Vállat vont: igaz. Kitöltötte, átadta az ajánlást. Eggyel több! S talán egy ránk figyelő szavazóval is. CSALÓK

A gyűjtés második napján sok csoportnak földbe gyökerezett a lába. Időben indultak, mégis, a kiszemelt ház minden emeletén már párokban álltak a fiatal, csinos „gyűjtők”. Egyszerű kérdés, egyszerű válasz: ők bizony nem párttagok, hanem fizetett diákmunkások, akiket néhány gazdag párt felbérelt az „aljameló” elvégzésére. Felforrt bennünk a düh, de mit tehettünk: mentünk oda, ahová ők úgysem mernek bemenni. Pénzzel, hata-

lommal ennyire aljasan is lehet? Lehet! Erőt csak az adott: ez az ő szégyenük, a mi becsületünk. Pénz nélkül is elérjük, amit akarunk. Mi dolgozunk, mi a pártért teszünk! Aznap este egy „bácsi” nem

engedett be bennünket a házba: „ide te be nem jössz, te, komcsi, te” szavak kíséretében. Furcsa mód nyugodtan elmosolyodtam. Igen, kommunista vagyok. Mi kommunisták vagyunk!

ŐSZINTESÉG, CSOMAGOLVA dunk, odaadják. Vagy csak aláírják, a többit töltsük ki mi. Tény, nem tértünk ki a részletekre. De az tisztességes, hogy a nagy pártok diákmunkások hadát fizetik, és őket küldik ki gyűjteni? Mi nem hazudtunk. Ha kérdezték, megmondtuk, kik vagyunk, kinek gyűjtünk. Volt, hogy így is kaptunk, volt, hogy nem. Szembe kell nézni vele: nekünk nem dolgozik PR-osok hada a jó hírnevünkön, ezért sokszor nem is ismernek bennünket. Sokszor csak homályos, gyakran negatív képet tettek mellénk. Ha több pénzünk lenne, több eszközünk és aktivitásunk ahhoz, hogy az emberek máris tudják, mit akarunk, mit tennénk az emberekért, egyszerűbb lenne. Addig viszont marad egy fegyverünk a „demokrácia” ostoba rendelkezésével szemben, mely 750 kopogtató-cédula felmutatását követeli a jelölt-állításhoz. Őszinteség, csomagolva. CSEH KATALIN

PAULIK PÉTER, A MUNKÁSPÁRT KÉPVISELŐJELÖLTJE

8


VÉLEMÉNY

EGY REGÉNYES PÁRTRÓL Aczél Endre újságíró október 18-án a Népszabadságban Egy felejthetetlen év töredékei című írásában az alábbi magvas gondolattal lepte meg gyanútlan olvasóit: „a kommunista mozgalomnak Magyarországon legfeljebb regénye volt, valósága csekély, vagy épp semmi.” Magyarul kifejezve: a forradalmi marxista irányzat fantázia szüleménye, nincsen valóság-alapja. Mi kommunisták tehát nem léteztünk, harcunk a horthysta-fasisztoid diktatúra ellen fikció volt csupán. Ilyen messzire még Horthyék sem mentek el. Ők nagyon is tudták, hogy a kommunisták nem fantomok, hanem hús-vér forradalmárok, akik áldozatos harcot vívtak a fasizmus-kapitalizmus ellen. Ez magyarázza, hogy Horthyék miért alkották meg az 1921/III. törvénycikket „a fennálló rendszer hatályos védelméről”. A mártíromságot szenvedett Korvin Ottó, Sallai Imre, Fürst Sándor, Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Ságvári Endre (és még sokan mások) a horrorgyártók beteges képzeletének szüleményei lettek volna? A fasiszta rendszer politikai rendőrsége, a vérbíróságok, a kínzókamrák és börtönök mind-mind fantazmagóriák, egy nem létező mozgalom megrendszabályozására? A nemzeti jobboldal előszeretettel kicsinyítette a kommunista irányzatot, de olyan megátalkodott bértollnokkal még nem találkoztam, aki tagadta volna annak létezését. A KMP illegális párt volt, létszámában valóban kicsiny: két évtized átlagában 300600 fő között mozgott. 3000 tagja volt, amikor kulminált. Ám támogatói, és a pártonkí-

MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁS

vüli bolsevikok ennek többszörösét tették ki. Ezért a KMP kisugárzása nagyobb volt szervezeti erejénél. A szigorú konspiráció miatt a taglétszámot nem tartották nyilván, így csak becslésekre vagyunk utalva. A Tanácsköztársaság leverése utáni vérfürdő elől ezrek menekültek el, akik az utódállamokban vagy Nyugaton telepedtek le, és aktív harcosai lettek új hazájuk kommunista mozgalmának. Ezek egy része a felszabadulás után visszatelepedett. Se szeri, se száma azoknak a kisebb-nagyobb politikai és gazdasági akcióknak, me-

Ferencvárosban jártunk Virágba borult lépcsőházakat járItt született a vers: P. Horváth László: va tisztaság és rend vett körül. Nagyon Rekviem egy osztályért /részlet/ nagy volt a csend. Hét lakattal zárt kis világokból ki-kivillant egy-egy szempár. Születtem város peremén, ma illene szégyellenem. Hol vannak a régi közösségek, az egyKi ott élt, ma az mind büdös?! mással beszélgető, nevetgélő emberek? Csak kérdezem, csak kérdezem. A parkok is üresek. Szirénázik a tűzoltó autó, dübörögnek a nagy parkolóban Mi eltűnünk, de nem tűnik versenyző autók. Az összezsugorodott a bélyegünk, a bélyegem. piacra már csak a nagyon öregek járnak Rohadt életbe, miért?! el, nosztalgiából. 40 év a szerelőpad melCsak kérdezem, csak kérdezem. lett! Hol van az már? Az unoka elhagyja hazáját, ha dolgozni akar. BARÁTHNÉ ÉVA

lyekben vezető szerepet a nem-létező kommunisták játszottak. Ilyenkor megteltek Horthy börtönei a nem-létező kommunistákkal. Az is elgondolkodtató, hogy a felszabadulást követő napokban-hetekben 2025 ezer olyan párttagról tudunk, aki korábban az SZDP-ben és a szakszervezetekben folytatott mozgalmi munkát, s a szabadság kivívása után azonnal bekapcsolódott a forradalmi párt országépítő tevékenységébe. Az 1945. májusi statisztika szerint az MKP taglétszáma elérte a 150 000 főt. Ezek nem a semmiből jöttek. A féktelen horthysta terror miatt a magyar kommunista mozgalom viszonylag gyenge volt, s ezt az ország megsínylette a negyedszázados ellenforradalmi rendszer, majd a német megszállás alatt. És ha volt ellenállás, az nem utolsó sorban a kommunistáknak köszönhető. Ezért tartom felháborító cinizmusnak Aczél Endre fitymáló antikommunista megjegyzését. Az a polgári oldal, melyet most képvisel, messze nem hozott annyi áldozatot a hazát megsemmisítéssel fenyegető fasizmus elleni harcban, mint a nem-létező kommunisták. Aczél Endre tekintélyének nem használ, ha szembemenetel a tényekkel csak azért, hogy kiszolgálja kenyéradó gazdáit. Ez pénzt hozhat a házhoz, de becsületet nem. HEGEDŰS SÁNDOR


POLITIKA

9

GYURCSÁNY-FICO KOMÉDIA RÉVKOMÁROMBAN Gyurcsány Ferenc és Robert Fico a múlt hétvégén Révkomáromban igyekezett rendezni a magyar-szlovák viszonyt. A problémák világosak: a dunaszerdahelyi futballbotrány, a szlovákosított magyar helységnevű tankönyvek, zászlóégetés Budapesten, a Nemzeti Őrsereg felvidéki demonstrációja. Mit sikerült elérni? Egy semmitmondó nyilatkozatot és egy tragikomikus sajtótájékoztatót, ahol a fasisztán át mindennek nevezték a másikat. De miért is lett volna másképp? A felvidéki magyarellenesség, a magyar szélsőséges szervezetek randalírozása (és mindezek szítása) két embernek használ: Gyurcsánynak és Ficónak. Gyurcsánynak, hogy elterelje a figyelmet a belpolitikai válságról, s hogy kimondatlanul is a Fidesz-re gondolva fasisztázhasson, maga mellé kényszerítve a baloldali szavazót. Ficónak, hogy kifogja a szelet nacionalista szövetségese, Ján Slota politikájából. Szavazzon a szlovák szélsőséges is inkább rá. A két miniszterelnök érdekét szolgálja a magyar- és szlovák-ellenesség feltupírozása, a botrányok kiprovokálása. S mivel ez érdekükben áll, ezért nincs is megoldás, politikájuk csupán a rossz viszonyból profitálhat. A magyarok és szlovákok sorsa, akár az anyaországban, akár a Felvidéken érdektelen számukra.

PARANCSOLJ ELŐRE! TE VAGY IDEHAZA, TE KEZDHETED… SZEVASZ KAMERÁD! KEZDŐDHET A MÓKA! ROBERT FICO ÉS GYURCSÁNY FERENC A KLAPKA TÉREN

NE AGGÓDJ! NÁLUNK NEKED SZABAD A PÁLYA!

MOST EGYMÁSRA HARAGSZUNK

AKKOR MOST FELHÁBORODTAM

JÓK VOLTUNK. JÖVŐRE, VELED, UGYANITT…

10


TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

20

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül. A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

GRÓSZ FELEMÁS ELLENTÁMADÁSA 1988. november 28-án este Kövér Árpád, az MSZMP főtitkárának belpolitikai beszédírója, aki a borsodi idők óta követi főnökét, átnyújtja Grósz Károlynak a másnapi beszéd tervezetét. A tervezet nem zárt szöveg, inkább beszédrészek gyűjteménye. Grósz éjfél után megy haza, és otthon még dolgozik a beszéden. Másnap reggel negyed nyolckor már a hivatalában van. November 29-én, délután elmondja élete egyik legnagyobb beszédét. GRÓSZ FELISMERI, HOGY BAJ VAN

Grósz nem nagy szónok. De mindenki emlékszik nagy megszólalásaira, amikor mindenkinél jobban megértette az emberek érzéseit. 1985 áprilisában, a Vígszínházban Grósz szavait olyan fergeteges taps fogadja, amilyet a Kádár-rendszer utolsó éveiben már az Öreg sem kapott. „Vannak azonban, akik mostanában mind gyakrabban és mind számonkérőbb hangsúllyal kutatják, kik is csinálták az ötvenes éveket. Ne keressék őket! Itt vagyunk!” Az emberek ösztönösen érzik, hogy az akkori Magyarország felnőtt nemzedékének hangja szólal meg belőle. Azoké, akik „szenvedélyes hittel és elszántsággal dolgoztak”. Ők „a munkás- és parasztfiatalok ezrei”, akikről Grósz beszél. Grósz programot is ad: „Bűnöket elkövetni nem szükségszerű. Az ötvenes évek törvénysértései is elkerülhetők lettek volna. … De ezen a címen milliók áldozatos munkáját megtagadni, az újat teremtő erőfeszítéseket vállrándító flegmasággal lebecsülni nem engedjük.” 1988 májusában a pártértekezleten is világosan beszél. „Meggyőződésem, hogy egy párt kell, helyesebben kell egy párt.” Jó program, alkalmas lehet a szocializmus megmentésére. Május után a főtitkárrá választott Grósz azonban mintha nem a régi lenne. Belemegy csínyekbe, amelyekről csak a vak nem látja,

hogy hova vezet. Vajon képes-e Grósz lelket verni a kommunista erőkbe? Grósz fáradt és dühös. Nem így képzelte. Ő szocializmust akar, mást, mint a kádári időszakban volt, de szocializmust. Modellváltásról beszél, és nem rendszerváltásról. A modellváltás érdekében azonban azokkal fog össze, akiknek ez csak az első lépés, és valójában rendszerváltást, ellenforradalmat akarnak. Grósz érzi, hogy a pártértekezlet óta eltelt hónapokat nem tudta kihasználni. Pedig május 22-től november 24-ig ő a legnagyobb hatalom birtokosa. Ő a kormányzópárt első embere. Ő a miniszterelnök. S, nem utolsó sorban, ő Kádár János utódja. S, mégsem! Magyarország egyre távolodik a szocializmustól. November elején az idősebb Bush lesz az USA elnöke. A szovjet vezetésben is dúl a hatalmi harc. Júniusban az SZKP pártkonferenciája megfogalmazza a „szocializmus új arculatát”. Új emberek kerülnek a vezetésbe, mint a nyugati kapcsolatairól híres Valentyin Falin. November végén új típusú parlamentet választanak. Idehaza létrejönnek a polgári pártok, az MDF, a Fidesz, az SZDSZ, a kisgazdák. Átalakítják a KISZ-t. Az MSZMP vezetésében erősödik a káosz. November 23-án Pozsgay Imre kijelenti, hogy „a többpártrendszer kialakítása elsősorban a társadalom akaratán és nem a kormányon múlik”. Grósz fárad. Láthatóan nem bírja a kettős

feladatot. Ő a párt főtitkára, de csak formálisan vezeti a pártot. Este hat után ér át a parlamentből a pártközpontba, ez azonban kevés. „Látható” főtitkár híján megszületnek a KBtitkárok, Berecz János, Szűrős Mátyás „kiskirályságai”. Grósz meghozza élete egyik legrosszabb döntését, lemond a miniszterelnökségről. Az indok jó: a pártra akar koncentrálni. Elfelejti azonban, hogy 1988 őszén, amikor mindenki támadja a pártot, a miniszterelnöki hatalom lehet a biztos bázis. Grósz tudja, hogy Pozsgay szívesen lenne a kormányfő. Nagyon nem akarja, s kínjában már Nyers Rezsőnek is felajánlja a tisztséget. Nyers nem akar beosztott lenni, s már nem akarja az MSZMP-t sem. Grósz választása végül az akkor 40 éves Németh Miklósra, a párt gazdaságpolitikai titkárára esik. Őt sem akarja igazán, de nem tud jobbat. GRÓSZ MAGASRA EMELI A ZÁSZLÓT

Az MSZMP marxista erői, de túlzás nélkül mondhatjuk, az emberek is várják, hogy képes lesz-e Grósz a zászlót magasra emelni. És Grósz november 29-én, a Sportcsarnokban magasra emeli a vörös lobogót: „Divat lett mindent tagadni, akár van rá ok, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása, a sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. A parlament lejáratásával, s a választások kierőszakolásával, előrehozatalával akarják a vezetést kényszerlépésre kényszeríteni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerünk lejáratására és szétzilálására töreksze-

TÖRTÉNELEM

nek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a közbiztonsági erők ellen, azon a címen, hogy sok a rájuk fordított kiadás. Követelik a Munkásőrség megszüntetését, azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Látszik tehát, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét.” Grósz programot is ad. „A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lesz a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, az ellenséges-ellenforradalmi erőkkel szemben határozottan fel tudunk-e lépni. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, és egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz, s ne legyen illúzió, a fehérterror fog eluralkodni.” Megkezdődik Grósz ellentámadása a tőkés ellenforradalmi erőkkel szemben. Az ellentámadás azonban felemás, ami eleve kérdésessé teszi a kimenetelét. Grósz november végétől teljes munkaidőben átveszi a párt vezetését. A főtitkár titkársága új hatalmi központtá alakul. Grósz azonban nem vállalja a párt belső ellenzékével való leszámolást, inkább párhuzamos struktúrákat hoz létre. Nincs elég kádere sem. November végétől Németh eltávolodik tőle. Iványi Pál, a KB gazdaságpolitikai titkára és Jassó Mihály, budapesti pártvezető, a baráti kör tagjai pedig nem sok támogatást tudnak adni. Berecz János, aki ekkor a KB titkára, nem áll mellé. Berecz soha nem emészti meg, hogy májusban nem ő lett a főtitkár. Az egészet ideiglenesnek tekinti, nem veszi észre, hogy Grósz megbuktatása nem őt segíti a hatalomba, hanem az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. Az apparátus fiatalabb tagjaihoz, az alapszervezeti gárdáról nem is beszélve, Grósz nem tud eljutni, bár ilyen kísérletek vannak. Grósz és munkatársa többször találkoznak Ribánszki Róberttel, a párton belül szerveződő marxista csoport vezetőjével, de soha sem alakul ki teljes bizalom. Decemberben létrejön a Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság, élén Grósz Károllyal. Tagjai: Horn Gyula külügyi államtitkár, Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka, Fejti György, a KB titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke, Horváth István belügyminiszter, Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Korom Mihály, az Alkotmányjogi Tanács elnöke, Kótai Géza, a KB Külügyi Osztályának vezetője, Szűrös Mátyás, a KB titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter.

A bizottság munkáját Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója fogja össze. A cél világos: sajátos nemzetbiztonsági tanács kezébe tenni az eseményeket. A szervezet azonban nem válik be. A párt bázisán ugyanis már nem lehet a hatalmat koncentrálni, hiányzik a miniszterelnöki hatalom. Grósz utasítást ad egy esetleges rendkívüli állapot esetén megteendő intézkedések kidolgozására. Az anyag elkészül. Világos feladatokat szab a fegyveres erők, a párt, az állami szervek számára. Az anyagról nagyon kevesen tudnak, de Németh Miklós tud róla. Néhány hónap múlva azonban letagadja, és a kormányszervek szabotálják is az előkészítő munkákat. Grósz lépéseket tesz a Néphadsereg vezetői felé. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter nem utasítja el, de nem partner Grósz terveihez. Gőzerővel indul meg a kommunista ellentámadás külpolitikai feltételeinek megteremtése. Grósz és munkatársa folyamatos kapcsolatban áll a szovjet vezetés több tagjával, Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel, Vlagyimir Krjucskovval, az Állambiztonsági Bizottság elnökével, Jegor Ligacsov KB-titkárral. A gorbacsovi politikát nem tudják megváltoztatni, de elérik, hogy a szovjet vezetés rokonszenve mindvégig Grósz mellett marad. Néhány hónap múlva például hozzájárulnak ahhoz, hogy Grósz Kárpátaljára utazzon, és az ottani magyarokkal találkozzon. Ezt még Kádárnak sem engedték meg korábban. Folyamatos kapcsolat alakul ki Grósz és az akkori csehszlovák vezetés, Miloš Jakeš főtitkárral és Miroslav Štĕpán prágai első titkárral. Hasonló folyamatos együttműködés valósul meg a kelet-német vezetéssel. A legnagyobb titokban megkezdődik


11

Grósz kínai utazásának előkészítése. Kádár is ösztönzi. Az 1987. októberi tárgyalásai Deng Xiaopinggel és más kínai vezetőkkel nagyon mély benyomást tesznek rá. Kádár bízik abban, hogy Kína ugyanúgy megsegíti a magyar szocializmust, mint ahogyan tette 1956-57-ben. Végül azonban Grósz nem megy el Kínába. FELEMÁS ELLENTÁMADÁS

Grósz ellentámadásának megvolt az eredménye. A párt kommunista erői az ellentmondásosság ellenére biztatást kapnak. A stratégiai kezdeményezés egy rövid időre az ő kezükbe kerül. Az ellenforradalom erői egy pillanatra elbizonytalanodnak. Antall József, a későbbi miniszterelnök még levelet is ír Grósznak, amiben tiltakozik ugyan a Grósz-beszéd miatt, de dörgölődzik is a hatalomhoz. Nem véletlen! A tőkés rendszerre való átállás ugyan megkezdődött, de az emberek elégedetlenek a megszorítások miatt. A demokráciát ugyan üdvözlik, de a tüntetések, az ellenzék mozgolódása már sokakat irritál. Az emberek egy részében, a párt aktivistái között kezd tudatosodni az ellenforradalom veszélye. Folyik az osztályharc, amelyről november 29-én Grósz beszélt. Az ellenforradalom erői azonban gyorsan magukra találnak. A nyugati sajtó azonnal Grószra támad, amit a hazai média felkarol. Grósz nem ura már a hazai sajtónak, ezért alul marad. November végén jelenik meg a szegedi reformkör felhívása reformkörök megalakítására. Felgyorsítják a „történelmi elemző munkát”, és januárban Pozsgay bejelenti az 1956-os ellenforradalom átértékelését, ami nyílt szakítás mindennel, amire a magyar szocializmus épült.

GORBACSOV MOSZKVÁBAN TÁRGYALT GRÓSSZAL ÉS THÜRMERREL

12


AKTUÁLIS

Vedd a Vörös Újságot!

MEGEMLÉKEZÉSEK a KMP megalakulásának 90. évfordulóján A Magyar Kommunista Munkáspárt 2008. november 24-én, hétfőn tartja megemlékezéseit a KMP budapesti emlékhelyein. •

14.00 órai kezdettel – A Budapest 5. régió pártszervezete és a nagy-budapesti elnökség képviselői koszorút helyeznek el a Budapest, XIII. kerület, Visegrádi utca 15. számú háznál, ahol a KMP első Központi Bizottsága tevékenykedett.

•

A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 90. évfordulójára a Munkáspárt ismét kiadta a párt első lapjának, a Vörös Újságnak az első számát. Az ezer számozott példányból még néhány megvásárolható 500 forintos áron a Munkáspárt Baross utcai központjában.

16.00 órai kezdettel – Emlékgyűlés és koszorúzás a KMP megalakulásának helyszínén, a Budapest, XII. kerület, Városmajor utca 42. számú ház előtt. (Megközelíthető a Moszkva tértől a 128-as, illetve a 256-os busszal, két megálló.) Program: Rövid ünnepi műsor Emlékbeszédet mond Kajli Béla, az elnökség tagja, budapesti elnök. Koszorút helyez el Thürmer Gyula elnök vezetésével a Munkáspárt országos és nagy-budapesti elnöksége.

EMLÉKEZZÜNK EGYÜTT KOMMUNISTA ELŐDEINKRE! Megemlékezés Szarvason Békés megyében, Szarvas város főutcáján, egy polgári ház falán a Kommunisták Magyarországi Pártja szarvasi csoportjának megalakulását megörökítő márványtábla van elhelyezve. Itt szervezett koszorúzással egybekötött emlékünnepséget Kiss János, Orosháza-Szarvas területi elnök és Szabó Tibor, a helyi szervezet elnöke, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása 90. évfordulója alkalmából november 15-én. Szabó Tibor és lelkes csapata már jóval a kezdés előtt előkészítették az ünnepség helyszínét, nemzetiszínű és vörös zászlókat helyeztek el az emléktábla alatt, és a hangosítást is kiépítették. Pontban tíz órakor Kiss János területi elnök nyitotta meg az ünnepséget, majd a Himnusz elhangzása után Szabó Tibor tartott ünnepi megemlékezést. Az ünnepség befejezéseként Gál Ferenc megyei elnök és Szabó Tibor helyezték el a megemlékezés koszorúját. A szombat délelőtti forgalmas útszakaszon sokan megálltak a gyalogosan közlekedő emberek közül, és kíváncsian figyelték az ünneplő kommunistákat, többen látható szimpátiával.

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 46. SZÁM NOVEMBER FORINT. Eladják a Fővárosi Gázműveket is GÁZ VAN!

Recommend Documents