III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 43. SZÁM OKTÓBER FORINT

III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 2008. OKTÓBER 30.

200 FORINT

FOLYTATJUK!

2


BALSZEMMEL Thürmer Gyula MENNYI RENDŐR AZ ELÉG?

BALSZEMMEL

MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. NEM SZERETNÉK ORBÁN VIKTOR HELYÉBEN LENNI

Rendőrökből most már jól állunk! Lehet, hogy enni lassan nem lesz mit, de rendőr az van. Igaz, hogy nem az utcán, nem a hétköznapokban, hanem a tüntetéseken, az állami ünnepeken, de mit kicsinyeskedünk? Este a csúcsforgalomban egy darab rendőrt sem látsz a Nyugatinál, pedig ott elkelne több is belőlük. Persze, a forgalmat irányítani melós, s nem javítja a főkapitány PR-jét. Nem látsz rendőrt a lakótelepeken se, hacsak nem számítom rendőri jelenlétnek az elsuhanó kocsikban ásítozó rendőröket. Múltkor egy ismerősömet kirabolták. Szegény túl sok Helyszínelőket néz a televízióban, és azt hitte, hogy majd hozzá is egész csapat jön a legkorszerűbb műszerekkel. Nem mondom, a fényképezőgép is műszer, az ugyanis volt az egy szál magában kiérkező rendőrnek. Pontosabban csak az volt neki. Szóval, rendőrből most már jól állunk, de szerintem nem ott vannak, ahol kellene lenniük. Ne tessék azt gondolni, hogy az idei október 23-a azért volt nyugis, mert sok volt a rendőr. Egy frászt! Lett volna az idén is nagy felfordulás, ha nem jön a válság. De jött, és nem is akárhogyan. Az emberek félnek, rendre vágynak. A parlamenti pártok meg nem tudják, hogy mit is kellene tenni. A Fidesz is halkra fogta, a Várba vonultak vissza, ott nem lehet baj. A kemény jobboldali rohamcsapatok is csak egy laza tüntetést tartottak, csak éppen, hogy ne jöjjenek ki a gyakorlatból. De mi lesz holnap? Vajon akkor is elég lesz a sok rendőr?

Megmondom őszintén: nem szeretnék Orbán Viktor helyében lenni. Mert mit is mondjon egy ünnepi beszédben, történetesen október 23-án? Legyen előrehozott választás! Jó, legyen, ráadásul ezt mondja is, de ettől még nem lesz választás. A parlamentben ugyanis a Fidesz van kisebbségben, az SZDSZ meg nem áll át! Menjünk az utcára, zavarjuk el a kormányt! Ezt is mondta már, mentek is az utcára, aztán visszahőköltek. Az utcán ugyanis mások a szereplők. Oda nagyon sok ember kell, amihez nem elég a Fidesz hagyományos tábora. Október 23-án is nehéz volt úgy fújnia harci riadót, hogy az ne tűnjön ünneprontásnak és a nemzeti egység megbontásának. Ezért maradt költői, de a napi életben aligha értelmezhető szóképeknél. Példának okáért, hogy „engedjük ki a magyar szabadság szellemét a palackból”. Egyesek loptak, csaltak, hazudtak, ezért vissza kell térni az őszinteség és a törvénytartás ösvényére. Ez is szép! Főleg a „törvénytartás ösvénye” szép. Gyanítom azonban, hogy a magyar emberek többsége ennél többet vár. Például meg kellene mondani, hogy a mai Magyarország nem egyszerűen az emberi gyarlóság következménye, hanem a kapitalizmusé, a tőke mohóságáé. Ha ezt kimondanák, mindjárt következhetne az egyetlen helyes recept: korlátozni kell a nagytőkét, és persze a külföldi tőkét is. Például úgy, hogy velük fizettetjük meg a válság leküzdésének árát, vagy legalább velük is, és nem a dol-

gozói rétegekről húzunk le újabb bőröket. A Fidesznek ehhez nem kell megtagadnia sem világnézetét, sem polgári érzéseit. Csak a realitásokhoz kellene ragaszkodni, s ma már ez is elég lehetne. FODOR ÚR, MAGA HOL ÉL?

Ha már a realitásoknál tartunk, nekem úgy tűnik, mintha Fodor Gábor nem is itt, Magyarországon élne. Nem „több” államra van szükség, ellenkezőleg, „kevesebbre”. Ezt a „bölcsességet” mondta a múlt héten. Kis hazánkban jószerivel már semmi sem működik normálisan. A kormány például szép szavakat mond az oktatásról, meg a nemzetről, de közben csak annyi pénzt ad az önkormányzatoknak, amenynyi csak feléig fedezi a tényleges költségeket. A kormány eladja a mentőszolgálat betegszállító részét, aztán lazán tudomásul veszi, hogy a magáncégek nem tudják megoldani a betegszállítást. Én nem nevezném megoldásnak azt, amikor a dialízises beteggel a kocsi öt-hat órát kering a falvak között. Fodor Gábornak tudnia kellene, szerintem tudja is, hogy mindez a liberális gazdaságpolitika következménye. Az SZDSZ és az MSZP bontotta le az állami intézményeket olyan szintig, hogy most már a társadalom működése kerül veszélybe. Magyarán akkora már a kupi Magyarországon, hogy lassanként lehetetlen lesz itt élni. Fodor úr nem tudja, hogy ha most tovább bontanánk az államot, akkor nem lenne eszköz arra, hogy a dolgozói tömegek sorsán enyhítsünk. Az igazán gazdagok az állam nélkül is megoldják a bajukat, van pénzük elég. De azok, akik most veszítik el a munkájukat, akiknek egyik percről a másikra az árfolyamváltozás miatt megduplázódik az adósságuk, nos, azokon a piac nem fog segíteni. Állami programokra van szükség, állami beavatkozásra. Fodor Gábor és pártja ebben a nehéz helyzetben nem, hogy nem segíti az emberek helyzetének javítását, de még rontja is. Persze, mit is várhatnánk a kapitalizmus legkérlelhetetlenebb pártjától? THÜRMER GYULA

INTERJÚ


3

BECSÜLETET, TISZTESSÉGET ÉS FELELŐSSÉGET TANULTAM BESZÉLGETÉS DR. VÁLI ZOLTÁNNAL, A MUNKÁSPÁRT TISZAÚJVÁROSI TÉRSÉGI KB-KÉPVISELŐJÉVEL – Hogyan kerültél a mozgalomba? – Először is a Határőrségnél becsületet, tisztességet és felelősséget tanultam. Rám bíztak egy határszakaszt egy oldalnyi lőszerrel. Nem mintha tartani kellett volna valamitől, de ez mégis nagy felelősséggel járt. A munkásember életét kipróbáltam az építőiparban. Munkásszállókon is laktam Győrben, Miskolcon. Aki lakott ilyen helyen, pontosan tudja, milyen sivár élet ez. Ma már teljesen kilátástalan is. A Munkáspárttal már korábban, rendőrként is szimpatizáltam, de köztudott, hogy nem lehettem tag. Thürmer Gyula látogatásait többször is biztosítottam Tiszaújvárosban. Akkor érkezett a cinkos kacsintás: „Gyere közénk!” – hát így történt. – Nyugdíjba vonultál... – Egy reggel, borotválkozás közben már nem tudtam szembe nézni magammal a tükörben. Polgármesterekkel, emberekkel kellett kapcsolatot tartanom. Számon kérték rajtam a politikusok állításait, vagyis, hogy minden „rendben van” a rendőrségen. Van rendőr, van pénz, van benzin, miért nem látják őket? Aki bent dolgozott, a cégen belül, tudta, nem egészen így van. Illett kifele hazudni. Na, ekkor sokalltam be. Belepirultam az egészbe, s beadtam nyugdíjazási kérelmem. Én már nem hazudok senkinek!

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod? – Lottózom. Ha nyernék, szétosztanám az egészet. Többe kerülne a menekülés, mint a nyugodt pihenés. Meg mit is kezdenék vele? Megvan mindenem, ami kell. Másnak meg tudnék segíteni. – Miket olvasol? Filmeket nézel? – Valamikor sok könyvet vásároltam. Kedvenceim: Jókai regényei, amin felnőttem, Fekete István, Jack London, Arany János balladái és Villon. Némelyik írásukat kívülről tudom. Persze még sorolhatnám... Gyerekkoromtól könyvtári tag vagyok, olvasnivalóban nem szenvedek hiányt. Előfordul, hogy egyszerre több könyvet olvasok. Attól is függ, merre nézek a lakásban. Újságot már rég nem járatok, a netről tájékozódom. A híreket több helyen is megnézem. Próbálok egyenleget vonni, és a sorok között megtalálni az igazság szikráit. Rájöttem, hogy mindenkit meg kell hallgatni, és mindent el kell olvasni. Az igazság többeknek többféle is lehet. Filmeket már nem nézek. Minek? Ki lehet találni a végét. Túl vagyok már ezen, legalábbis én. Nem szeretem az erőszakos, brutális filmeket, esetenként még vígjátékba öltöztetve sem.

Dr. Váli Zoltán 1954-ben született, Sopronban élt húsz esztendős koráig. Dolgozott az építőiparban, majd katona volt a Határőrségnél. Toborzás útján került a Rendőrséghez. Miskolcon kezdte munkáját járőrként. Jogi szakvizsgával rendelkezik. 2004-ben korkedvezménnyel vonult nyugdíjba. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén választotta tagjává. A Spektrum az egyik kedvenc csatornám, meg a hasonlók. Kikapcsolódásként tudományos- és természetfilmeket nézek. – Mivel töltöd a szabadidőd? – Most már leginkább pártmunkával.

A mi virágunk: Ibolya A mi virágunk Ibolya, aki most hirtelen előállt a Nemzeti Csúcson sok-sok ötlettel. Az első javaslata (a sok butaság közül), amin megbotránkoztam, és végtelenül visszatetsző volt: a nyugdíj és a bérek befagyasztása. Neki nincsenek nyugdíjas szülei, ismerősei, barátai, akiket ez érinthet? Hiszen könnyű a szegény, a nyugdíjas, a minimálbérből élő nyomon követhető pénzéből még többet elvenni. Egyszerű a kérdés: miért nem a gazdagokat adóztatják meg? Mi van a luxusadóval? Talán azt túl bonyolult megtalálni? Vagy túl közeliek a barátságok, amikhez az ő köreiben nem illik nyúlni? Menjünk tovább. Javasolja, minden

képviselő juttatása felét fektesse állampapírba. Ez jó! Gondolom, Dávid Ibolya tudja, hogy egy képviselő mennyi pénzt húz le az adózóktól, különféle címeken. Csókolom, Kedves Dávid Ibolya! Én is megtenném, hogy befektessek, mint mezei szavazó, meg állampolgár, de az is gondot okoz, miből fizessem ki néha a gáz- és az áramszámlámat! Egyre jobban érdekel, ha az állampolgárnak nem jut megélhetésre sem, miből tud befektetni egy képviselő? Csak nem a rajtunk termelt „hasznon”? Sorolta még tovább, kit, hol kellene megsanyargatni. Egy dolgot nem említett: a képviselők költségtérítését, az olcsóbb parlamentet. És ez fáj!

Nekem, mint szavazónak, és mint adózónak. Nem nekik kellene talán példát mutatni? Neki lett volna lehetősége törvénymódosítást benyújtani, hisz’ igazságügyi miniszter volt. Nem tette, sőt, ahogy anyósom mondja: elvolt, mint a befőtt… Az a tizenegy-néhány milliós összeg, az bosszant, amit számla nélkül, bocsánat – pofátlanul - bemondás alapján vehetnek fel a képviselők. Gondolom, ez tabu, mert „egy vérből vagyunk”, ahogy ír erről Kipling A dzsungel könyvében. Eddig valamennyire elfogadtam a mi virágunkat, néha hallgattam is rá. Most már nem szeretem, nem is szagolom. A kertembe se ültetek több ibolyát! VÁLI ZOLTÁN

4


MUNKÁSPÁRT

A VÍZ MARADJON A MIÉNK! Az egészséges víz a világon mindenütt hiánycikké válik. Nem véletlen, hogy a magántőke egyre nagyobb üzletet lát benne. Magyarországon is folyik a harc azért, hogy kié lesz a víz, a közösségeké, a társadalomé vagy a magáncégeké. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő fő tulajdonosként összehívta az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. rendkívüli közgyűlését, és menesztette a korábbi közgyűlések összehívásának ellenálló igazgatóságot. Hatáskörük egy részét az újonnan kinevezett vezérigazgatóhoz és a felügyelő bizottsághoz helyezték, míg más jogosítványokat az MNV, mint a tulajdonosi jogok gyakorlója, közvetlenül magához vont – olvasható az MTI-nek adott közleményben. Az intézkedés ellen tatabányai civilszervezetek hétfőn tüntetést szerveztek Tatabányán. Bencsik János, Tatabánya polgármestere elmondta, hogy jogi csűrés-csavarással igyekeznek privatizálni a vizet. Az önkormányzat jogi lépéseket is tesz, és szükség van minden tatabányai lakos összefogására. Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere kiemelte, hogy Esztergom saját tapasztalata is azt mutatja, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a víz az embereké maradjon. A gyűlésen részt vett Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke is helyi aktivisták kíséretében. Thürmer hangsúlyozta, hogy a víz valamennnyiünké, és most ezt akarják elvenni tőlünk. Ez a mostani kormány politikája, emelte ki a Munkáspárt elnöke. Elvenni a kórházakat, privatizálni a közműveket, és most a vizet. Össze kell fogni a józanész nevében, az emberek érdekében! Thürmer a helyi sajtónak adott interjúban elmondta, hogy a Munkáspárt független párt. Nem vagyunk se rokona, se barátja, se üzletfele az MSZP-nek, de a Fidesznek sem. Nem fekszünk le egyiknek sem. De ha bárkinek van hasznos ötlete, olyan, ami az embereknek, az országnak is jó, támogatjuk.

PÁRTÉLET BALOLDALI FRONT


5

IFJÚKOMMUNISTÁK TISZALIGETEN A volt KISZ-tábor területén, őszi színkavalkádban pompázó park adott otthont három napon át a múlt hét végén a magyar ifjúkommunistáknak. Bencsik Mihály Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök, jó házigazdához méltóan, mindent elkövetett, hogy a fiatal forradalmárok jól érezzék magukat. Már a bejáratnál hatalmas vörös tábla köszöntötte a Front-tábor résztvevőit. Az idő is kedvezett a programnak: ragyogó napsütés kísérte a nappalokat, az éjszakai hideget pedig kivédték a kényelmes házikók. Kár, hogy a múltban sok fiatalnak meghatározó élményeket adó épület-komplexumból szinte csak ezeket újították fel. A vendéglátás mégis mindenért kárpótolta a résztvevőket, a recepción éppúgy, mint a büfében a helyiek segítőkészsége párját ritkította. Szombat délelőtt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke tartott előadást. Nem csak a fiatalok problémáit, de az ország helyzetét és a kapitalizmus válságát is taglalta. A fiatalok kérdéseikre pontos válaszokat kaptak ideológiáról éppúgy, mint a kommunisták előtt álló feladatokról, és arról a történelmi lehetőségről, melyet az ország aggasztó állapota idézett elő. Fogarasi Zsuzsanna a proletárköltészetről tartott rövid előadást, melyet Salamon Ernő,, Juhász Gyula, Ady Endre, Várnai Zseni költeményeivel gazdagított. Délután a „frontosok” a Szolnoki Munkás emléktáblája előtt rótták le tiszteletüket. A nagy elődök méltatását követően a kis csapat megkoszorúzta az emléktáblát. Az ünnepségen a helyi sajtó is megjelent, a rendezvényt követően pedig interjút készítettek a Front elnökével.

A koszorúzás után Szolnok utcáin szórólapokat és A Szabadságot terjesztették az ifjúkommunisták. Bár nem volt mindennapos látvány, Szolnok lakói érdeklődéssel szemlélték a vörös zászlókat, figyelmesen olvasták a szórólapokat, és szeretettel fogadták a munkáspárti újságot. A jó munkát este szórakozással ünnepelték meg, amit munkásmozgalmi dalok és tartalmas beszélgetések szőttek át. Vasárnap délelőtt Juhász Norbert KBmegbízott a Front és a Munkáspárt politikájának népszerűsítése terén szerzett tapasztalatait osztotta meg. Elmondta, hogyan terjeszthető A Szabadság az Interneten, hogyan lehet támogatókat keresni, és miként teremthetünk módot arra, hogy felvilágosítsuk az embereket. Elmondta: „Lényeges, hogy nem szabad habozni. Bátran meg kell szólítani minden-

kit, és meg kell hallgatni a gondokat. A legtöbben szívesen beszélgetnek, szívesen osztják meg a kommunistákkal mindazt, amit megéltek.” Szabó Tamás, a Front elnöke a kommunista erkölcsről tartott előadást. Mondandóját feszült figyelem kísérte. Szólt az emberi kapcsolatok formáiról, fontosságáról, s a munkával kapcsolatos normákról. Kifejtette, mit jelent a kommunista erkölcs, viselkedésmód a gyakorlatban. Az előadás nemsokára egyfajta párbeszéddé alakult, így a résztvevőkkel közösen feldolgozva, gyakorlati példákon át is sikerült bemutatnia, mi is az a kommunista kötelesség, áldozat. A kora délután már a búcsúzást hozta a lelkes csapat számára. A fiatalok feltöltődve, eszmékben és tettrekészségben megerősödve búcsúztak Szolnoktól, a festői Tiszaligettől.

6


ÉVFORDULÓ

GYŐZNÜNK KELL! Az idén november 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A magyar kommunisták kilenc évtizede szolgálják a magyar munkásság, a dolgozó emberek, a magyar nemzet ügyét – mondta a Munkáspárt Központi Bizottságának megemlékezésén Thürmer Gyula. Összeállításunkban a Munkáspárt vezetőjének és az ünnepségen felszólalók beszédéből idézünk. 1918 őszén maroknyi fiatalember vállalta, hogy magasra emeli a tűzszínű zászlót. Élükön Kun Béla állt. Ez a 32 éves ember néhány hónappal később Magyarország külügyminisztere lesz, a Tanácsköztársaság lelke. ÚTTÖRŐK VOLTAK

Mindenben úttörők, mindenben ők az elsők. Magyarországon, ezen az úton előttük még soha senki sem járt. Első a Központi Bizottság is, ahova olyan személyiségek kerültek be, mint Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Jancsik Ferenc, Korvin Ottó, László Jenő, Mikulik József, Pór Ernő, Rudas László, Seidler Ernő, Szántó Béla, Vágó Béla, Szamuely Tibor, és természetesen a KB három titkára: Hirossik János, Rabinovics József és Vántus Károly.Fiatalok voltak, nagyon fiatalok. Húszas-harmincas éveikben jártak. A legfiatalabb Korvin Ottó volt. Azt mondják, hogy a tőkés rendnek nála kérlelhetetlenebb ellenfele nem volt. A Tanácsköztársaság idején ő vezeti majd a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozóosztályát. Szamuely Tibor is csak 28 éves. A Tanácsköztársaság hónapjaiban tagja a kormánynak, és fő felelőse a munkáshatalom ellen fellépő erők elleni elhárító munkának. Az ellenforradalmárok kegyetlen bosszút állnak rajtuk. Ezek a fiatalok alakítják meg a pártot, ők hozzák létre hetek alatt a Vörös Újságot. Néhány hónap elteltével győzelemre juttatják a szocializmust, kikiáltják a Magyar Tanácsköztársaságot. 133 napig rólunk beszél a vi-

lág. Egy pici ország szembeszállt a háborúban győztes Franciaországgal, Angliával. A magyar kommunisták, akik tegnap még tetőfedők, esztergályosok, aranyművesek, ácsok, alkalmazottak és újságírók voltak, hetek alatt új államot szerveznek, enni adnak az embereknek. Még arra is jut idő, hogy visszafoglalják a Felvidéket. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy Lenin álma megvalósul és győz a világforradalom. A KMP alapítóit az 50-es években Rákosi fénye árnyékolta be. A Kádár-rendszer ugyan szobrot állított nekik, de a ki nem mondott igazságok miatt nem kerültek méltó helyükre. Ma a tőkés propaganda kiirtja emlékezetünkből a KMP-t is, a Tanácsköztársaságot is, és dicsőséges tetté léptetik elő a fehérterror öldöklését. HŐSEINK

Tegyük helyükre a proletárhatalom hőseit! Végezzük el azt a munkát, amit elődeink nem tudtak vagy nem akartak elvégezni! Tegyük fiataljaink számára a KMP-t és a Tanácsköztársaságot dicsőséges és követhető példává! Tiszteljük Che Gueverát, de nekünk itt vannak a saját hőseink. Hozzuk elő

Vologya gyalázata Az utókor hálátlan volt a KMP alapítóival. Ne szépítsük a dolgokat! Nyolcukat, Kunt, Rabinovicsovot, Pórt, Chlepkót, Fiedlert, Jancsikot, Seidlert és Vágót nem a fehérterror öli meg, hanem a Sztálin vezette Szovjetunióban végzik ki őket az 1930-40-es években. Ma már nem kell és nem is akarunk hallgatni erről. Még inkább tragikus az, hogy a feljelentések jelentős része egy bizonyos Vologya nevű ügynöktől származott, aki nem volt más, mint Nagy Imre, a későbbi miniszterelnök, a mai MSZP ünnepelt hőse.

őket a feledés homályából, tegyük művüket közkinccsé! A kommunisták 90 éves történetéből csupán negyven év telt el a hatalomban, a nagyobb rész, közel 50 év a hatalmon kívül. Mindig fel kell állni, akármilyen csapás is érjen bennünket! Mindig kell erőt találni ahhoz, hogy újrakezdjük! Ez a legfontosabb, amit nagyapáinktól és apáinktól megtanulhattunk. A Tanácsköztársaság leverése után a kommunistáknak mindent elölről kellett kezdeni. Olyan kiváló egyéniségek láttak munkához, mint Kun Béla, Alpári Gyula, Rákosi Mátyás, Landler Jenő, Hámán Kató és mások. Az ellenforradalmi rendszer igyekezett felszámolni a kommunista mozgalmat, de sohasem sikerült neki. Rákosi Mátyás hosszú évekre börtönbe kerül, Sallai Imrét és Fürst Sándort, a párt két vezető személyiségét kivégezték, de a párt tovább élt. Az a Sallai és Fürst, akiknek kivégzőjét, Károlyi Gyula horthysta miniszterelnököt a múlt héten a szocialista képviselők lelkesen megtapsoltak keménységéért.A mozgalom sorsa újra fiatal emberek kezében volt. A KMP második kongresszusán, 1930-ban húsz küldött volt jelen. Közülük 12-en még nem töltötték be a harmincat, s csupán egy volt negyven évnél idősebb. Ezekben az években írják be nevüket örökre a történelembe Rózsa Ferenc, Révai József, Pothornyik József, Szerényi Sándor és mások. KOMMUNISTÁK

De lapozzunk egy nagyot! 1956-ban a tőkés ellenforradalom csapásként éri a pártot.

ÉVFORDULÓ

De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni De még jobban, de még jobban szobájába bemenni Megmondanám Kun Bélának magának Lányokat is lányokat is sorozzanak bakának De Kun Béla, de Kun Béla azt írta a levélbe Nem való a, nem való a puska a lány kezébe Mert a lányra hatvanhárom szoknya kell Szoknya mellé vörös baka csókja kell Huszár sapkát, piros sapkát csapok Zsuzsi fejébe Könnyű puskát, könnyű puskát adok gyenge kezébe Kunn Béla meg nyerget küld majd lovára, Mint a szellő, mint a szellő vágtatunk a tarnának A BÉKÉSCSABAI JÓKAI SZÍNHÁZ SZÍNINÖVEDÉKEINEK ÜNNEPI MŰSORÁBÓL

Százezrek hagyják ott. De az igazi kommunisták talpra állnak. Olyan nagyszerű emberek vállalják a harcot, mint Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György, Fehér Lajos, Kállai Gyula és mások. Nem volt ez másként 1989 őszén sem. Kádár Jánost leváltották, és a pártvezetés revizionista erői feloszlatták az MSZMP-t. A magyar munkásság párt nélkül maradt az ellenforradalom ellen vívott harcban, s a csatát elveszítette. Vele együtt elveszítette a szocializmus minden eredményét. A párt legjobb erői, néhány ezer kommunista akkor sem habozott. Elődeinktől merítettünk erőt, amikor húsz esztendeje közösen újjászerveztük a magyar kommunisták pártját, a mai Munkáspártot. Húsz éve pártunkat az emberek kifütyülték. Ma tisztelettel vesznek körül, mert tudják: mi, a Munkáspárt mindig az ő oldalukon álltunk, értük harcoltunk. És mindig becsülettel, tisztességgel. Történelmi tapasz-

talatunk azt mutatja, hogy a párt veszíthet tagságából, elveszítheti szervezeteit, pénzét, de előbb-utóbb mindent visszaszerezhet, ha megmarad a marxizmus-leninizmus talaján. De ha a párt feladja világos marxista-leninista álláspontját, előbb-utóbb megsemmisül, vagy a tőkések táborában köt ki. Mindkettő csapás a munkás, a dolgozó számára, aki egyre jobban felismeri, mit is jelent a kapitalizmus. A marxizmus-leninizmus a Munkáspárt eszmei-iránytűje. Olyan erő, amelyet minden nap meg kell védenünk, és gyarapítanunk kell. 2004-2005-ben megvédtük a marxizmust azokkal szemben, akik igyekeztek megszerezni a pártunkat és a tőkés MSZP kiszolgálójává tenni. Megvédjük ma is, amikor a revizionista, megalkuvó erők kihasználják a baloldali emberek békevágyát, félelmüket a fasizmustól, és hamis jelszavakkal igyekeznek őket megnyerni. A revizionizmus ma a nemzetközi munkás-


7

mozgalomban is a fő veszély, így küzdelmünknek nemzetközi jelentősége is van. SZOCIÁLDEMOKRATA ÁRULÁS

A marxizmus-leninizmus következetes képviselete nem képzelhető el a szociáldemokráciától való elhatárolódás nélkül. 1918 novemberétől a KMP folyamatosan leleplezte, hogy miért elfogadhatatlan az MSZDP útja, és miért kell a kommunista úton haladni. A Tanácsköztársaság idején a hatalom birtokában ez a munka háttérbe szorult, és ez is szerepet játszott a munkáshatalom megbuktatásában. 1948-ban a kommunisták és a szociáldemokraták újra egyesültek. A hatalom megszerzése, a szocializmus kivívása elegendő egyesítő erő volt. A pártegységre hivatkozva azonban évtizedeken át nem folyt eszmei-politikai vita, és ha kell, harc a szociáldemokráciával. A Kádár-féle MSZMP-t ezért meglepetésszerűen érte, hogy 1988ban megalakult a Márciusi Front, azaz a szociáldemokrata szárny felmondta az 1948as megállapodást, és meghirdette a magyar szocializmus megdöntését, a kapitalizmus bevezetését. Ma az MSZP a magyar tőkésosztály egyik pártja, amely csak nevében őrizte meg a szociáldemokráciát. A mi dolgunk, hogy nap, mint nap leleplezzük a szocialisták hazugságait, és a baloldali emberekkel megértessük: a dolgozó ember választása nem az MSZP vagy Fidesz, hanem MSZP, Fidesz vagy Munkáspárt. VOLT MÁS ÚT

Pártunk fontos történelmi tapasztalata, hogy a marxizmust sikeresen csak a nemzeti sa-

„A Német Kommunista Párt azt követeli, hogy hozzák nyilvánosságra a pénzügyi válság tényleges méreteit, vegyék köztulajdonba a nagybankokat. Ezt az alkotmány, az alaptörvény biztosítja. Követeljük a konjunktúra hasznosítására irányuló megfelelő programot. Mi társadalmi vitára bocsátjuk szocializmus-koncepciónkat.” Heinz Stehr, a Német Kommunista Párt elnöke HEINZ STEHR A NÉMET KOMMUNISTA PÁRT ÚJ ZÁSZLÓJÁT ADTA ÁT THÜRMER GYULÁNAK

8


ÉVFORDULÓ

„Pártunk a többi európai kommunista párttal együtt támogatta a Munkáspárt azon törekvését, hogy újjászülessen a nemzetközi munkásosztály pártja. Az új kommunista internacionálé. Együtt vertük viszsza ellenségeink ideológiai támadását. Aminek az volt a célja, hogy hazudjanak és eltorzítsák a XX. századi szocializmus építésének folyamatát, idealizálják a kapitalizmust. Mi elítéltük a kommunisták és a kommunista jelképek diszkriminációját és tiltását. Elítéltük Kádár János sírjának provokatív meggyalázását. Elítéltük a Munkáspárt vezetősége elleni antidemokratikus bírósági eljárást, a burzsoá állam nyílt beavatkozását a párt belső ügyeibe, kifejeztük szolidaritásunkat ebben a harcban.” Theodosis Konstadinidis, a Görög Kommunista Párt politikai bizottságának tagja játosságok figyelembe vételével lehet meg- ket, hogy nem elég szidni a tőkés rend- kevésbé fontos: jutassuk be a parlamentvalósítani. Pártunkra ma is jelentős nyomás szert, cselekedni is kell. A magyar kom- be a munkásokat, a dolgozó embereket, a nehezedik, hogy éljünk úgy, ahogyan egyes munisták 1919-ben elvették a hatalmat a Munkáspártot, mert a magunkfajta csak nyugat-európai pártok élnek. Mi a magunk tőkésektől és a munkásság kezébe tették. önmagában bízhat. útját járjuk. Történelmünk ezt igazolja. A Horthy-rendszer negyedszázada alatt A magyar kommunista mozgalom 90 Gondoljunk csak bele! Ha Sztálin a má- sokat tettek a szocializmus kivívásáért. éve számos kiemelkedő példáját adja az sodik világháború után elfogadja a nemzeti A magyar munkásság azonban a szocia- internacionalizmusnak. 1918-19-ben a sajátosság elvét, akkor nem veszik össze Ti- lista forradalmat mégis szinte ajándékba Lenin vezette bolsevik párt harca, anyatóval, nem az imperializmus láncos kutyá- kapta a történelemtől. Európa háború gi és erkölcsi támogatása nélkülözhetetjának tekinti, hanem szövetségesnek. len támogatást jelentett számunkHa Hruscsov 1956 után komolyan „A párt veszíthet tagságából, elveszítheti szervezeteit, ra. A Magyar Tanácsköztársaság veszi a nemzeti út lehetőségét, Kí- pénzét, de előbb-utóbb mindent visszaszerezhet, ha viszont a létével adott segítsénát szövetségesként maga mellett tud- megmarad a marxizmus-leninizmus talaján. ... A ma- get Szovjet-Oroszországnak, és hatta volna. Ha Gorbacsov 1989-ben gyar kommunisták 90 éve a mi pártunk és a nemzet- azzal, hogy 133 napon át magánem igyekszik ráerőltetni Deng Xiao- közi munkásmozgalom kincsestára. Merítsünk belőle, ra vonta az Antant jelentős erőit. pingre a peresztrojkát, mint a szocia- tanuljunk elődeinktől, vigyük tovább ügyüket!” Százezer egykori magyar hadifolizmus reformjának egyetlen üdvözítő goly, internacionalista pedig még formáját, a világ nagyobb része ma akár szo- utáni rendjét a győztes hatalmak megál- évekig harcolt a forradalom oldalán. cialista is lehetne. Nem biztos, hogy az lenne, lapodásai, köztük az 1945. évi jaltai megde legalábbis lehetne! állapodás szabályozta. Magyarország a FASISZTA MÉTELY Elődeink arra tanítottak, hogy bátran har- szovjet zóna része lett. coljunk a nemzeti érdekeinkért. A Magyar 1956-ban a magyar párt egyedül nem A magyar kommunista mozgalom kivette Tanácsköztársaság hősei jobban és tisztáb- volt képes megvédeni a szocializmust, részét a fasizmus elleni küzdelemből. Az ban küzdöttek a magyar nemzeti érdeke- csak külső segítséggel. A munkás-pa- antifasiszta harchoz olyan nagyszerű embekért, mint a magyar tőkésosztályok bárme- raszthatalmat viszonylag könnyen kap- rek csatlakoztak, mint a mártírrá vált Ságlyik pártja. Nekünk ma kutyakötelességünk tuk és könnyen is maradt a miénk. Ez a vári Endre, Kulich Gyula, Schönherz Zolvédeni a magyar kis-és középvállalkozót a tény évtizedekre elkényelmesítette a pár- tán, továbbá Kállai Gyula, Kádár János, külföldivel szemben, védeni Magyarország tot, amely arra sem készült fel, hogy egy- akikből később a szocialista Magyarország önállóságát és jogait a NATO és az EU urai- szer bekövetkezhet 1989. Mi harcolni miniszterelnökei lettek. Az antifasiszta harc val szemben. Védeni a magyar nemzeti kul- akarunk a tőke ellen. A mi dolgunk ma hősei között tiszteljük Rajk Lászlót, Zalka túrát a mindent elárasztó amerikai szennyel nem a forradalom. Ma az a dolgunk, hogy Mátét, Münnich Ferencet is. A Munkáspárt szemben. megállítsuk a kormánypártok, a szociál- határozottan fellép mindenfajta szélsőjobbdemokraták és a liberálisok pusztítását. oldali, fasiszta törekvéssel szemben. Úgy HARCOLNI Ma az a dolgunk, hogy Magyarországnak véljük, hogy nem elég a tüzet oltani, bár maolyan kormánya legyen, amely megfékezi napság azt sem nagyon teszik, hanem a tűz Marxista elveink csak akkor érnek vala- a néhány százezer gazdagot, s végre leve- okait kell megszüntetni. A nyomort, a kimit, ha van bennünk erő és akarat arra, gőt, életet, munkát ad a kilencmillió töb- szolgáltatottságot, a munkanélküliséget kell hogy harcoljunk a tőke, a kapitalizmus bi magyarnak. Olyan kormánya, amely felszámolni, ami mindig is táptalaja volt a ellen. Elődeink arra tanítanak bennün- megvédi Magyarországot. S, ami nem szélsőjobboldalnak.

ÉVFORDULÓ


9

„Apám azt mondta édesanyámnak, amikor elment: nevelj a gyerekeinkből kommunistát. Azok lettünk. Bátyám szovjet pilótaként esett el a második világháborúban, a sors sajátos fintoraként, Magyarország felett, Magyarország felszabadítása közben. (…) Apám ma azt mondaná, hogy 1989-ben nem a szocialista kísérlet bukott meg. Azok buktak meg, akik rosszul valósították meg, rosszul akarták megvalósítani a magyar szocializmust! Hiszem, hogy egyszer létrejön, Ti létrehozzátok a szabad, egyenlő, művelt és boldog emberek országát. A magyar szocializmust.” Barta Istvánné, Rabinovics József lánya, Kádár János tolmácsa

Tanuljunk belőle! Az 1950-es években a pártvezetés letért a marxizmus útjáról, és ezért majdnem a munkás-paraszthatalommal fizetett. Mi éppen a Tanácsköztársaság hibáin tanultuk meg, hogy akármilyen jó lehet mások háza, azt nem lehet mindenben utánozni. A magyar szocializmus épületét nem lehet moszkvai tervezőasztalokon megrajzolni. Az emberek becsülték a szocializmust, de nem bocsájtották meg, hogy Rákosi Mátyás, a párt akkori főtitkára egy olyan modellt hozott nekünk, amely egy másik országban, a Szovjetunióban született, ráadásul 20-30 évvel korábban. Rákosiék letértek a marxizmus útjáról, és ezzel megteremtették a lehetőséget Nagy Imre és társai fellépéséhez. Nagy Imre szakított a marxi-lenini elvekkel, és a revizionizmus, a kapitalizmussal való kiegyezés híve lett. A párt látta a hibákat, de Kádár szavaival élve „a hibák feltárását nem követte azok kijavítása, s olyan mély társadalmi válság alakult ki, amely az ellenforradalomba torkollott”. 1989-ben a magyar kommunista mozgalom súlyos árat fizetett vezetőinek eszmei megingásáért. Ami nem sikerült 1956-ban, az végbement 1989-90-ben: győzött az ellenforradalom. Ez azért jöhetett létre, mert a párt marxista erői, élén az akkori főtitkárral, Grósz Károllyal, elbizonytalanodtak, meginogtak, eltávolodtak a marxizmustól, nem tudtak és nem akartak a néptömegekre támaszkodni. Ebben a helyzetben úrrá lettek a revizionizmus erői, köztük Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Németh Miklós és mások, akik hajlandóak voltak a szocialista építés eredményeit kidobni és segítő kezet nyújtani a szocializmus hazai és külföldi ellenségeinek. A munkástól, a dolgozótól elvették a gyárat, a tulajdont, a munkásnak, a dolgozónak ma nincs beleszólása az ország életébe.keret A magyar kommunista mozgalom maradandó értékét jelentik a szocializmus évtizedei 1948 és 1988 között. Világosan ki kell mondanunk: szocializmust építettünk, és nem valamiféle államkapitalizmust. Szocializmust építettünk Rákosi Mátyás alatt is, az 1950-es években, és Kádár János idején is. 1956-88 között. Új világot építettünk, ahol nincsenek földesurak és tőkések. Új világot, amely a dolgozóknak, a munkásnak adott értelmes, emberi életet. A szocializmusnak nevezett társadalom még új volt a magyarságnak. Új még akkor is, ha a magyar eszme kiválóságai, Petőfi, Táncsics, Ady, József Attila századok óta álmodtak egy igazságos társadalomról. Az új társadalom messze nem volt tökéletes, sok volt benne az idegen, a taszító. Majakovszkij szavaival élve: „adtunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén és az érc”. De az is igaz, hogy „sok volt a szenny és buta beszéd”, s a megengedhetőnél több volt a buta tett is. Jó volt-e a szocializmus, az úgynevezett Kádár-rendszer? Jó volt! Nem mindenkinek! Nem volt jó az egykori földesuraknak, gyárosoknak, a Horthy-rendszer vezető hivatalnokainak. Nem volt jó az ügyeskedőknek, a munkakerülőknek sem. Nem volt jó azoknak, akik milliárdosok akartak lenni. A szocializmus jó volt a magyar munkásnak, a dolgozó embernek, jó volt a többségnek. A munkásé volt hatalom. Ő döntötte el, hogy az ország megtermelt javait hogyan osszák el. Így és ezért lehetett ingyenes az oktatás, ingyenes az egészségügy. Így lehetett mindenkinek munkája és biztos jövedelme. A Kádár-korszak jó volt a magyar nemzet egészének. A magyar mezőgazdaság ekkor érte el nemzetközi sikereit. Volt elég hús, gabona, tej, elláttuk magunkat és exportra is jutott. A nemzeti ipar ekkor indult új felemelkedése felé. A szocializmus nem volt képes csodákra. Nem tudta leküzdeni Magyarország öröklött fejletlenségét, bár sokat ledolgozott belőle. Társadalmasította a munkát, igazságossá tette az elosztást, de nem tudta megteremteni a minőségi munkában való folyamatos érdekeltséget, noha sok ígéretes megoldást talált. A szocializmus nem tudott olyan politikai rendszert létrehozni, amely automatikusan kizárja a demokrácia mindenfajta megsértését, de ennek leglényegesebb feltételét megteremtette: a hatalom a nép kezében volt. A nép érdekében kormányoztak még akkor is, ha nem mindig maga a nép vett részt az irányításban. A 20. századi szocializmus a mi közös értékünk, nem engedjük kidobni, meggyalázni senkinek sem!

Szikrából lobban a láng

Akkor kell tenni, amikor szükség van rá. A Munkáspártnak kevés a pénze, de annál több aktivistái tenni akarása. Farkas Ferenc, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke évtizedek óta gyűjti a magyar munkásmozgalom emlékeit. A párt születésének 90. évfordulójára majd harminc részes tablót állított össze a magyar kommunisták harcáról bélyegekből, dokumentumokból, képekből, érmékből. Igazi történelmi áttekintés, színvonalas, gondolkodásra késztető anyag került kiállításra – több alapszervezet kérte, hogy mutassák be nála is, kérje még több, megéri! Lenin emlékezetes, a Tanácsköztársaságot köszöntő telegráf üzenetét egy tizenéves fiú találta meg és hozta el az ünnepségre. Köszönjük, Karcsi! A Vörös Újság első számát Gilicze Attila, az elnökség tagja lelte fel: újra nyomtattuk az ünnepre, büszke lehet, aki vett a számozott példányokból. Váncsa Csaba, a párt pestszentlőrinci KB-tagja barátaival éjszaka nyomtatta ki a magyar kommunista mozgalom 90 évét összefoglaló kiadványt. Ingyen, saját erőből. Így dolgoztak a testvérpártok küldötteit kísérő autóvezetők, tolmácsok is. Így kell dolgozni!

A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásakor nemcsak a magyar kapitalizmus legkérlelhetetlenebb ellensége született meg, hanem egyben a magyar munkások olyan új, forradalmi pártja, mely élesen elhatárolódva az osztályáruló szociáldemokráciától, méltó, és képes arra, hogy a történelmi hivatását betöltve a munkásosztályt a hatalomra juttassa.

KOMMUNISTÁK ÉS SZOCIÁLDEMOKRATÁK A magyarországi iparosodás a XIX. század végén, a XX. század elején viszonylag gyors növekedésnek indult. A munkásság vezető, szervező politikai pártja ekkor a Magyarországi Szociáldemokrata Párt volt. A szociáldemokrata pártnak és a szakszervezeteknek a munkásság soraiban való térhódítása, a marxista eszmék elterjedése a munkásmozgalmat rövid időn belül a nemzeti haladás vezető erejévé tették. A századforduló utáni években azonban az európai szociáldemokrata pártok nagyobb részében megerősödtek a megalkuvó, reformista nézetek. A nemzetközi és egyben a hazai szociáldemokrácia ezzel a fordulattal végképp letért a kapitalizmus forradalmi úton történő megdöntésének útjáról, és a polgári demokráciával való kiegyezés politikája került előtérbe. Áruló, megalkuvó politikájuk a XX. század során még többször visszaköszön. Ilyen a Tanácsköztársaság megdöntése utáni Bethlen – Peyer paktum, majd az 1956-os és 1988-89-es kapitalista restaurációban játszott szerepük. Ebből az opportunista felfogásból egyenesen következett, hogy a szocdem párt tevékenységének súlypontja a munkásság politikai célkitűzéseiről egyre inkább átbillent pusztán gazdasági követelések hangsúlyozására. A korai szocdem párt, miközben elvitathatatlan érdemeket szerzett a munkásosztály megszervezésében, ideológiai nevelésében és szociális helyzetének javításában, politikáját a harc helyetti egyezkedések, alkalmazkodás a burzsoá ál-

lam törvényeihez, és a munkásarisztokrácia kialakulása jellemezte. Az MSZDP – bár a munkástömegek felett gyakorolt befolyása továbbra is megmaradt – elvesztette a jogát a munkásosztály vezetésére. (A mai magyar szociáldemokrácia ettől még inkább eltávolodott. Legjelesebb képviselőjének, az MSZP-nek, nemcsak a munkáspárt-jellege szűnt meg, ellenkezőleg, a nemzetközi tőke elsőszámú kiszolgálójává vált.) Az I. világháború kiélezte és elmélyítette a magyar társadalom valamennyi ellentmondását. 1919-ben Jászi Oszkár így jellemezte a jobboldali szocdem vezetők magatartását: „Ennek a pártvezetőségnek nagy többsége talán sosem csinált volna forradalmat, ha a katonaság, a diákság és a munkásság egy részének váratlan föllépése egyszerre élére nem állította volna a helyzetet”. Ebben az időben két jelentősebb csoport képviselte a magyar munkásmozgalom forradalmi balszárnyát. Az egyik a szocdem párt baloldali ellenzéke, olyan ismert személyekkel, mint Rudas László, László Jenő, Vágó Béla, a másik, a forradalmi szocialisták csoportja, élén, Kelen Józseffel és Hevesi Gyulával. Bár tisztán látták, hogy a forradalmi fejlődés legnagyobb akadálya a szocdem párt megalkuvó magatartása, nem jutottak el annak a felismeréséig, hogy a történelem egy új típusú forradalmi párt megalakítását követeli. Ehhez Kun Béla és elvtársainak hazaérkezése kellett. Kunék már márciusban megalakították az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt

Magyar Csoportját, majd november 4-én Moszkvában a Kommunisták Magyarországi Pártját. Hazaérkezésük után azonnal hozzáláttak a munkához. Az orosz tapasztalatokat alapul véve világosan látták a szociáldemokrata párttal való szakítás szükségességét. A forradalmi szocialisták, akik a szocdem párttól függetlenül tevékenykedtek, azonnal felismerték az új párt megalakításának elkerülhetetlenségét. Hasonló gondolatokra jutott a régi szocdem párt balszárnya is. Azonban a szocdem párttagság nagyobb része hallani sem akart egy új párt megszervezéséről. Kétségtelen, hogy Kun Béláéknak igazuk volt. A szociáldemokrata párton belül nem lehet eredményesen harcolni egy új típusú párt létrehozásáért. Sajnos történelmi tény, hogy ez az ideológiai harc a legfontosabb időszakokban szünetelt. Így volt ez az 1919-es, és az 1948-as pártegyesülés után is. Mindkét esetben – bár különböző politikai háttérrel – a szociáldemokráciával való egyesülés, a hatalom megszerzése háttérbe szorította a bolsevikokról és mensevikekről szóló, alapvető lenini tanításokat. Ez a súlyos tévedés nagyban hozzájárult nemcsak a Tanácsköztársaság leveréséhez, hanem az 1956-os ellenforradalom kirobbanásához, és az 1989-es tőkés restaurációhoz is. Ma, amikor felszólalunk az MSZP politikája ellen, nemcsak egy burzsoá kormányt bírálunk, hanem egyben a hazai szociáldemokráciával vívunk ideológiai harcot. GILICZE ATTILA

KÜLPOLITIKA


11

A múlt héten Szegeden negyedik alkalommal tartott „közös kormányülést” a magyar és a román miniszterelnök. Mint eddig is, most is a kormánypárti médiának szóló színjátékot adták elő. Ha utánanézünk, láthatjuk, hogy évek óta ugyanazokról a megoldatlan problémákról beszélnek. Vegyük sorba őket: a romániai kisebbségi törvény, a Fiumét Constantával összekötő vasúti fővonal, a Nagyvárad és Békéscsaba közötti távvezeték-hálózatok összekötése, a kolozsvári Mátyás-szobor felújítása, a román–magyar közös történelemkönyv elkészítése, a Magyarországra települt román állampolgárok nyugdíjfolyósítása. Tett nincs, duma van.

KI VAN OTTHON? GYURCSÁNY FERENC ÉS CĂLIN POPESCU TĂRICEANU

EZ AZ EGÉSZ MAGYAR HADSEREG?

MIVEL SZOLGÁLHATOK? DRASKOVICS IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ROMÁN KOLLÉGÁJÁVAL

FERI, A SZOBÁM HASZNÁLATÁÉRT MENNYIT KAPOK? GYURCSÁNY BOTKA LÁSZLÓ SZEGEDI POLGÁRMESTERREL (A HÁTTÉRBEN)

JÓ HELYRE ÁLLTUNK?

MI BÁRHOL LAZÍTHATUNK. A KÉT MINISZTERELNÖK A SZEGEDI POLGÁRMESTER MUNKASZOBÁJÁBAN

12


AKTUÁLIS

A vasas matinék nyomán Új helyszínen: a Vasas Művészegyüttes Alapítvány színháztermében Budapest VIII., Kőfaragó utca 12. (megközelíthető a 4-6 villamossal a Rákóczi térig) ***

VASAS-EZREDVÉG ZENÉS-IRODALMI ESTEK

TE ELŐFIZETTÉL MÁR A SZABADSÁGRA? Telefon: 334-1509

Írj! Fényképezz! A Szabadság mindannyiunké. Közös érdekünk, hogy tájékozódjunk mindarról, ami országunkban történik. Legyen az jeles vagy felháborító esemény: tudnunk kell róla! A Szabadság szerkesztõsége ezúton hív fel mindenkit, aki ilyennel találkozik: írja meg, vagy fényképezze le, s küldje be! Várjuk tudósításaitokat levélben a székház címére „A Szabadság” felirattal, vagy az [email protected] e-mail címre.

XVII. évad első előadása 2008. október 31-én (pénteken) 17 órai kezdettel *** KÍGYÓÖLŐ ÉNEK Zenés, irodalmi est Kubáról *** KÖSZÖNTŐT MOND: SORAYA E. ALVAREZ, a Kubai Népköztársaság nagykövete *** KÖZREMŰKÖDNEK: Cserje Zsuzsa előadóművész Peczkay Endre színművész Hanzel Béla előadóművész A műsorban NICOLAS GUILLÉN versei hangzanak el kubai zenészek közreműködésével *** HÁZIGAZDA Simor András költő, akivel Baranyi Ferenc Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő, műfordító beszélget *** Belépőjegyek az Ezredvég kerületi aktivistáinál és a Vasas Központi Könyvtár Alapítványál (VIII., Magdolna u. 5-7.), valamint a helyszínen kaphatók! A jegyek ára egységesen 200 Ft.

MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!

A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Szerkesztõség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu

III. (XIX.) ÉVFOLYAM, 43. SZÁM OKTÓBER FORINT

Recommend Documents