III. Füredi kis könyvfesztivál Balatonfüred, 2015. április 25., szombat Kisfaludy Galéria – a Balaton partján
Bodor Ádám – Kossuth-díjas író
Bodor egy olyan világot épít fel, amelyet mindnyájan magunkénak érezhetünk. Tudatos-tudattalan félelmeket, hiedelmeket, vágyakat elevenít meg történeteiben, alakjaiban, amelyek elõször idegenül hatnak, azonban mégis értjük, átérezzük õket. Talán épp azért, mert mindnyájunknak van egy saját Verhovinánk, ahol a groteszk helyet cserél az egyértelmûvel, a képtelen logika a józan ésszel. Könnyedén helyezkedünk bele a regény zárt világába, ami erõszakosan tartja magától távol az ismeretlent, magába zárkózik, felszámolja a kifelé vezetõ utakat (sínek felszedése), így megõrzi azt, ami lényege. Képletes gesztus zárja a mûvet, a rozsdafarkúak visszaköltözése útját állja a várható, végleges pusztulásnak. Bodor stílusában van valami lesújtó fájdalmon túli derültség. Bármilyen tragikus eseményrõl ad számot, könnyed humorral tud átlépni felette, mintha azt mondaná: így mûködik ez a rohadt élet, és akkor mi van? (Tóth Tünde, Bárka online) Mûvei A tanú. Novellák. Bukarest. 1969. Plusz-mínusz egy nap. Novellák, karcolatok. Bukarest. 1974. Megérkezés északra. Karcolatok, novellák. Bukarest. 1978. Milyen is egy hágó? Válogatott novellák, karcolatok. Bp. 1980. A Zangezur hegység. Karcolatok, novellák. Bukarest. 1981 Az Eufrátesz Babilonnál. Elbeszélések. Bp. 1985. Sinistra körzet. Egy regény fejezetei. Bp. 1992 Vissza a fülesbagolyhoz. Válogatott elbeszélések. Pécs. 1992. Az érsek látogatása. Regény. Bp. 1999. A börtön szaga. Válaszok Balla Zsófia kérdéseire. Egy korábbi rádióinterjú változata. Bp. 2001. A részleg. Novella. Bp. 2006. Az utolsó szénégetõk. Válogatott tárcák. Bp. 2010. Magvetõ, 168 p. Verhovina madarai. Változatok végnapokra. Regény. Bp. 2011.
2
A börtön szaga Balla Zsófia: Az is érdekes, hogy alakjaid mindig valamilyen határvidéken bukkannak föl. Bodor Ádám Ami a határvidéket illeti, természetesen nem véletlenségbõl oly gyakori helyszín az írásaimban. A határ és vidéke, bárhogy is nézzük, mindig sokkal izgalmasabb hely, mint az ország belseje. Varázslatos, bûvös térség, a kockázat, kaland titokzatos helye, ahol a táj és annak minden rezdülése feszültséggel van tele. Ez Európa keletibb vidékein általában szögesdróttal, sorompóval lezárt területet jelentett, fenyegetõ õrtornyokkal a vizesárkok fölött, ahol még a szárnyaló madár is bennfentesnek számított. A határ nem volt könnyûszerrel átjárható, jámbor halandó ilyen helynek még a közelébe sem igen merészkedhetett. Aki pedig lakóhelye szerint a határ közelében élt, vagy éppen egy határövezetben, annak a gondolkodását, azt hiszem, valami egészen abszurd tudat határozhatta meg. Mert elõfordul, hogy egy önkényesen átrajzolt határvonal éppen lakott települést oszt ketté, ilyenkor reggeltõl estig belelátsz egy másik országba. Olykor a határt egy aránylag keskeny folyóvíz képezi, mint például a Tisza Máramarosban, ahol a két parton élõ rokonok akár át is kurjanthatnának egymásnak, ha nem tartanának attól, hogy beléjük lõnek. Ugyanakkor, ha a határ el is választ egymástól embereket, rokonokat, ismerõsöket, megoszt történelmileg egységes területeket, egyben a kisülések helye, vagy éppen az ozmózisé, ahol megütköznek, illetve átszivárognak egymásba két kultúra, kétféle mentalitás elemei. Hogy közeledjünk a lényeghez: nem véletlen, hogy írásaim helyszíne gyakran egy képzeletbeli határ közelébe tevõdik, és hogy többnyire egy határövezet viszonyai között gondolkodom, hiszen néhány évtizeddel korábban, az én ifjúkoromban tágabb értelemben határvidék volt maga Erdély is, az a hely, ahol volt szerencsém felnõni, életem nagyobbik részét leélni, és ahonnan meghatározó élményeim is származnak. (A börtön szaga, Bp. 2001)
3
Jókai 190 Barna Attila Korponay Jánosné Garamszeghy Géczy Juliannának – a Rákóczi-korszak szimbolikus nõalakjának – legendája és mártíromsága mára már elválaszthatatlanul összeforrott a Jókai Mór által 1884-ben megalkotott lõcsei fehér asszony alakjával. A mû mind a mai napig meghatározza a közvéleményt, és erõs érzelmi beállítottságával, felkavaró jelzõivel kihatott a következõ évtizedek tudományos gondolkodására is. Porpáczy Zoltán Teljesen véletlenszerûen választok ki egyegy vizuálisan inspiráló bekezdést a MEK által interneten közzétett Jókai mûvekbõl. Ezután természetesen tájékozódom a szövegkörnyezetrõl, utánanézek az ábrázolt kornak és szereplõknek, majd újra visszatérek az elsõ, személyes sugallathoz és vázlatozni kezdek. Fûzfa Balázs Jómagam a (régi) regények rövidíthetõségének álláspontján vagyok, tehát ha kellõ mennyiségben a rendelkezésünkre áll rövidített mûszöveg az iskolakönyvtárban, fogadjuk el azt „tárgyalási alap”-nak – diákjainkat az olvasás szükségességérõl meggyõzendõ. Szathmáry Attila Könyvet nyomtatni a sok praktikus termék mellett, még ma is nagy öröm. Meg nagy probléma is. Mert ha például Jókait kell nyomtatni, akkor az ember ellenõrzés címén beleolvas a frissen nyomott oldalakba. Már a második fejezetnél tart, amikor észreveszi, hogy leállt a termelés. Mindenki õt várja, hogy mikor indulhatnak újra a gépek. 4
Darvasi Lászlót – a Trapiti óta – számon tartja a magyar gyermekirodalom. Darvasi László nem figyel a trendekre. Nem hozzák lázba azok a mûfajok és témák, amelyekkel kiszámíthatóan a sikerlisták élére lehet törni. Darvasi Lászlót más érdekli. Becsempészte a könyvébe, s talán így is gondolja: „A mesék nagyon komoly dolgok.” Azt írja: „ha a meséket nem vesszük komolyan, az életünk annyit sem ér, mint egy kidurrantott papírzacskó.” Darvasi László mesekönyvét nehéz lenne valamilyen kategóriába begyömöszölni. A szemünk elõtt íródik, hömpölyög, bontakozik ki a szöveg, néha meghökkent, máskor felkavar, vicces és idegesítõ, kedves és megnyugtató, amilyen az élet. „A könyveknek is van sorsuk, az embereknek is. A sors talán csak azt jelenti, hogy nem tudjuk, holnap mi történik velünk. Ha valaki megszeret téged mesekönyv, olyan mintha benned lakna.” Sok-sok jó gyerekkönyv van, amelyikben szívesen vendégeskedünk, szívesen eltöltünk néhány napot, mégis mintha kevés lenne az olyan, amelyikben örömmel lakunk. (Sándor Csilla) Kõrösi Zoltán: Ebben a regényben rengeteg ún. „megtörtént” élet sûrûsödik, valós életutak, de, ennyit elmondhatok, egyik sem pontosan úgy, ahogyan az eredeti forrásban szerepelt. Nem csak azért, mert hatottak is ezek a történetek egymásra, hanem mert számos fordulatuk már túlságosan is irodalmias, abszurd és hihetetlen lett volna, fõleg így, egymás mellett. Más dolog tudnunk, micsoda valószerûtlen létezésbe vagyunk vetve, mennyire abszurdak a hétköznapjaink, s más dolog egy regény sûrûségében visszakapnunk ezt. Tudja, az igazat kell mondani, nem csak a valódit, és a valós malac a köpeny alatt olykor hamisabban visít, mint az õt utánozó színész.
5
R. Kiss Nelli: A kisebbségi lét tragédiáinak, traumáinak újszerû bemutatásáért kapta a Márai-díjat. Tud azonosulni ezzel az indoklással? Tompa Andrea: – A regényben próbáltam járatlan úton menni: meghaladni tabukat, a tagadást, megtörni hallgatást vagy a nosztalgikus írásmódot, amelyek az Erdély-témára általában jellemzõek, és feltérképezni Erdély történelmi bonyolultságát. A tragédiák és a traumák iránti érdeklõdést is vállalom, Trianont én társadalmi traumának látom és annak próbálom megírni. De nem tudok olyan tragédiákat írni, ahol a hõsök végleg összeomlanak, belehalnak a történelembe. Az én regényhõseim együtt élnek vele, megpróbálnak továbbmenni.
Kelecsényi László óriási szabadsággal ruházza fel olvasóit: rájuk bízza a döntést, hogy Szivárványgömb címû könyvét honnan kezdik el olvasni. A kötetnek ugyanis nincs hátlapja, csak két eleje, a szövegnek pedig két kezdete. Ez pedig azonnal felveti a jogos kérdést: akkor most két külön regényrõl beszélhetünk, vagy egyrõl? Ha kettõrõl, hol vannak azok határai és kapcsolódási pontjai, ha pedig egyrõl, akkor hogyan olvassuk „helyesen”? Mert bár egyetlen könyvnek lehet egyszerre két kezdete, az olvasó azonban nem tudja egyszerre elkezdeni két irányból ugyanazt a regényt. Mindenképpen választania kell, és ez a döntés további kérdéseket generál: változik-e, és mennyiben a könyv jelentése, és különbözik-e a regény értelmezése és befogadása attól függõen, hogy melyik történetet olvassuk elõbb? (Wéber Anikó)
6
Kovács Emõke Szeretettel ajánlom könyvemet családomnak, barátaimnak, tanáraimnak, mestereimnek, tanítványaimnak, s nem utolsó sorban: a Balaton szerelmeseinek. Mindazoknak, akiknek a Balaton hullámzó habjai megnyugvást jelentenek, akik szívesen kóstolgatják a balatoni gondûzõ borocskát vagy az édeskés ízû fogast, a balatoni halászlevet, vagy merengve nézik az Aranyhíd hátterében meghúzódó hegykúpokat, és azoknak, akiket érdekel e vidék múltja. Talán globalizált világunkban is tudunk még ezekre az apró örömökre figyelni, mert a régi korok emberei képesek voltak erre, s örömüket lelték benne, sõt vigyázva õrizték a balatoni tájat. A Balaton ugyanis egyike a Föld természeti ritkaságainak, ahol a sajátos éghajlati jellegzetességek, a kellemes mikroklíma sajátos emberi kultúrát hozott létre, ahol megfelelõek az adottságok a hajózáshoz, a szõlészethez, a halászathoz, s természetesen a kikapcsolódáshoz, a nyáresti szórakozásokhoz. Errõl is szól e könyv. És arról, hogy a Balaton érték, különösen nagy érték!
7
10 00-tõl 12 00 óráig Könyves „bütykölde” a Városi Múzeum (Balatonfüred, Blaha Lujza u. 3.) múzeumpedagógiai termeiben. Vezeti: Gyarmati-Szabó Dóra játszóházvezetõ. 12 00 óra filmvetítés A Balaton-felvidék egyedi tájértékei: Hidak és vízimalmok (Tóth Péter legújabb filmje). Kamara-kiállítás Porpáczy Zoltán grafikus, „Napi Jókai plakátok blog”-jából. Zenei közremûködõk a Ferencsik János Alapfokú Mûvészeti Iskola tanárai és növendékei. 10 00 – 19 00 óráig Könyvvásár – Bodor Ádám könyvei – a 2014. évi díjazott szerzõk és kiadóik mûveibõl (Magvetõ kiadó, Libri kiadó, Kalligram, Széphalom könyvmûhely, Naphegy kiadó, Kortárs kiadó, Gyõri Levéltár, Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, stb.), – a 2015. évi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeinek és vendégeinek kötetei, – Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai, – a Tempevölgy könyvek, Vár ucca kiadó, OOK-Press Kft. kiadványai stb. Szervezõ: Városi Könyvtár – 8230 Balatonfüred, Kossuth Lajos u. 35. Felelõs: Sárköziné Sárovits Hajnalka igazgató. Információ: 87/343-070, 87/341-362, e-mail:
[email protected] Fõtámogatónk:
Nemzeti Kulturális Alapprogram www.nka.hu
Támogatók: – Szépírók Társasága, – OOK-Press Kft. nyomda Veszprém, – Balatonfüred Kulturális Nonprofit Kft.
N
Y
O
M
D
A
