III. fejezet A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ A tankönyv e részének célja nem a törvényszöveg kivonatolása vagy magyarázata, hanem a személyi jövedelemadó (szja) bemutatása. Viszonylag részletesebben foglalkozik a családi adózás elveivel, az adókulcsok szerepével. Gyakorlatból vett példákat hoz fel, ahol lehet, annak érdekében, hogy egy-egy jogintézmény működése könnyebben megérthető legyen. Az adókedvezményeket és mentességeket sem az időszerű törvényszöveg alapján mutatja be, hanem arra törekszik, hogy a lehetőségeket írja le. A mindenkori személyi jövedelemadó mint törvény a jogtárakból, jogszabálygyűjteményekből megismerhető, és a vizsgára való felkészüléshez meg is kell ismerni a hatályos jogot, a tételes szabályokat. A tankönyv szándéka szerint ehhez nyújt segítséget, amikor a személyi jövedelemadózás viszonylag állandónak bizonyult elemeit áttekinti, a jogintézmény működését bemutatja. Hazánkban az adótörvényeket illetően néhány olyan általános körülményt is meg kell említeni, amelyek az 1987-88-as adóreformtól kezdve máig érvényesülnek. Az egyik, hogy az adótörvények rendkívül gyorsan változnak, és ezzel együtt egyre részletezőbbek lesznek. Ez a szja-ra is igaz. Az 1987. évi VI., 1989. évi XLV. és 1991. évi XC. törvény után jelenleg már a negyedik szja-törvény van hatályban, az 1995. évi CXVII. törvény. Ez a törvény is minden évben nagyon sokat módosul, választási évet követően általában jelentős mértékben, ami a politika élénk érdeklődését mutatja a személyi jövedelemadózás iránt. A másik, hogy az szja is, mint általában az adótörvények, számtalan értelmező rendelkezést tartalmaz, jelenleg több mint 80 fogalmat határoz meg (pl. termőföld, lakás, kamat, nyugdíj, mezőgazdasági őstermelő). Ez bizonyos fokú törvényhozói bizalmatlanságról árulkodik, mind a természetes személyeket, mind a hatóságokat illetően. A harmadik, hogy az adózásra úgy is lehet tekinteni, mint a gazdaság szabadságának az árára, vagyis az adózás nem korlátja a szabadságnak, hanem éppen ellenkezőleg, a szabadság kifejeződése. A történelmi tapasztalat, különösen Közép-Kelet Európa és a volt Szovjetunió története azt mutatja, hogy azokban az országokban, ahol központi gazdaságirányítás van, nincs szükség adókra. Az ilyen országokban viszont nem szabad a tulajdon és nincs gazdasági autonómia sem. Ahol viszont a tulajdon és a vállalkozás szabad, csakis adók útján biztosítható az állami kiadások fedezete. Figyelmet érdemel, hogy az első magyar adóreform 1987-es és 1988-as törvényeken alapul, vagyis a jövedelemadó, az áfa, a nyereségadó és a társasági törvény bevezetése megelőzte a rendszerváltást. Negyedik körülményként nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor jövedelemadózásról beszélünk, hogy az szja mellett több, annak bizonyos feltételek mellett az adózó választásától függő alternatíváját jelentő, más jövedelemadó törvény is született az elmúlt években. Ennek általában az egyszerűsítésre törekvés az oka, és ezzel együtt az is, hogy egy kedvezőbb adózási alternatívával az adózás választását ösztönözze a jogalkotó, az adózás kerülése helyett. Ilyen, az szja-hoz képest alternatív adózást jelent a 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról (kata) és a kisvállalati adóról (kiva), a 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról (efo), a 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról (ekho), a 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról (eva). Ötödik körülményként meg kell említeni, hogy az eva bevezetéséig a természetes személyek és a társas vállalkozások adóztatását egy viszonylagos elkülönültség jellemezte: külön
1
adótörvény vonatkozott a magánszemélyekre (szja) és külön a társas vállalkozásokra (társasági adó). Ez az elkülönülés az eva bevezetésével megváltozott: az eva volt az első olyan jövedelemadó, amelyet természetes személy és társas vállalkozás is választhatott. Az szja-t jellemző további vonás, ami a bevallásához kapcsolódik, hogy a bevallásának a módja az egyszerűsítés irányába halad. Kezdetben csak az egyetlen munkáltatótól származó jövedelemmel rendelkezőknek nem kellett saját maguknak elkészíteniük a bevallásukat (helyettük a munkáltató készítette), mára már annak sem kell bevallási nyomtatványt kitöltenie, akinek több munkáltatótól, vagy több kifizetőtől van jövedelme (az úgynevezett egyszerűsített bevallás választása esetén elég bejelentést tenni egy egyszerű formanyomtatványon az adóhatóságnak). A továbbiakban az adótényállás elemeit többé-kevésbé követve tekintjük át az szja-t. 1. AZ ADÓ ALANYA Hazánkban a társas vállalkozások és a természetes személyek adózása fő szabály szerint jelenleg is elkülönül. Az Szja alanya a magánszemély (természetes személy). Maga a törvény azonban nem adóalanyról, hanem személyi hatályról beszél. A személyi hatály tágabb fogalom mint az adóalany. Ide tartozik bizonyos esetekben a kifizető – az a jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, aki adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat –, munkáltató is, de az Szja-t kell alkalmazni a társasház, társasüdülő jövedelmére is. A magánszemélyek közül a belföldi illetőségű magánszemélynek bárhonnan származó bevételére kiterjed az adókötelezettség. Ezt a törvény teljes körű adókötelezettségnek nevezi, másképpen kifejezve az Szja a belföldi illetőségű magánszemélynél világjövedelmet adóztat. Az Szja bevezetése előtt a magánszemélyek fő szabály szerint nem fizettek jövedelemadót. Fizetésükből, bérükből jellemzően nyugdíjjárulékot vontak csak le. Az Szja bevezetésekor a fizetéseket, béreket megnövelték („bruttósították”) azzal az összeggel, amennyit a jövedelemadó tett ki. Elvben az elgondolás az volt, hogy önmagában az Szja bevezetésétől senki se kapjon ténylegesen kevesebb fizetést, mint annak előtte.
A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a belföldről származó (vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható) bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A belföldi és a külföldi illetőségű személyek megkülönböztetése szokásos dolog a jövedelemadó törvényekben. Fontos tudni, általában a belföldi illetőség fogalmát határozza meg a törvény (és mindenki más külföldi, aki nem minősül belföldinek), és ez nem az állampolgársághoz, hanem a lakóhelyhez vagy állandó tartózkodási helyhez, a személy létérdekei központjához (ahhoz az államhoz, amellyel a legszorosabb a személyes, családi, vagy gazdasági kapcsolata) kötődik. 2. AZ ADÓTÁRGY Az adótárgy a jövedelem. A jövedelmet általában úgy kell kiszámítani, hogy a bevételből le kell vonni a bevétel megszerzése érdekében felmerült költségeket. A jövedelem a bevételből a költségek levonása után fennmaradó rész. Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak meghatározott hányada. Adóév: az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez a naptári év, a törvényben meghatározott kivételekkel. Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. A vagyoni értéket tágan kell értelmezni, beletartozik pl. a követelés is. A jövedelem megszerzésének időpontjának abból a szempontból van jelentősége, hogy az
2
Szja az adóévben megszerzett jövedelmet adóztatja, adóévenként. Az Szja fő szabály szerint pénzforgalmi szemléletű. A pénzforgalmi szemlélet azt jelenti, hogy egy adott időszakban bevételnek kizárólag a ténylegesen befolyt, kiadásnak illetve költségnek pedig a ténylegesen kifizetett tételek minősülnek. A jövedelem megszerzése időpontja eltér aszerint, hogy pénzről vagy más dologról van-e szó. Pénz esetében az a nap, amelyen azt a magánszemély birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták. Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja fő szabály szerint a tulajdonjog megszerzésének napja. Más esetekben a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult. Külön szabály vonatkozik a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételre, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátásra (munkabér, táppénz stb.) Ha ezeket a következő év január 15-éig fizetik ki, akkor azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás. Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha a törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. Az egyik legfontosabb jellemzője az Szja-nak, hogy az Szja tipizált vagy analitikus adó. Ez azt jelenti, hogy figyelembe veszi a jövedelem eredetét (munka, tőke vagy vegyes). Ez a rendszer a különböző foglalkozási, tevékenységi csoportok (pl. kisiparosok, magánkereskedők, ingatlan-bérbeadók, mezőgazdasági kistermelők, szellemi tevékenységet folytatók) tekintetében érvényesített eltérő politikai értékelés rugalmas kifejezésére alkalmas. Az Szja rendszerében számít az, hogy kinek a milyen jövedelméről van szó. Ezért adóalapról, adómértékről, kedvezményekről nem lehet általában beszélni, hanem csakis az egyes jövedelem-típusok függvényében. Az adómértéket illetően ez akkor is igaz, ha az szja egykulcsossá válásával (2011. január 1-jével) az adókulcsok száma csökkent: az adómértéken kívül a jövedelem, az adóalap eltérő meghatározása is differenciálásra nyújt lehetőséget. A személyi jövedelemadó rendszerében két fő jövedelemtípust különböztetünk meg, az összevonás alá kerülő jövedelmeket és a külön adózó jövedelmeket. Minden olyan jövedelem összevonás alá kerül, ahol a törvény nem ír elő elkülönített adózást. Az elkülönítés mögött preferenciális, vagy pragmatikus szempontok húzódnak. A törvény négy részre és összesen 15 fejezetre tagozódik. A tagozódás az egyes jövedelemtípusokat követi. Az első rész általános rendelkezéseket tartalmaz (alapelvek, hatály, fogalmak, a jövedelem és az adó megállapítására vonatkozó szabályok, a második rész az úgynevezett összevont adóalapról és annak adójáról szól, a harmadik rész a külön adózó jövedelmekről. 3. A JÖVEDELEM FAJTÁI A személyi jövedelemadó törvény két fő jövedelemtípust határoz meg, a két fő jövedelemtípuson belül is több fejezetet, jövedelem–csoportot és ezeken belül több alcsoportot különböztet meg az alábbiak szerint:
3
A) Az összevont adóalap 1) Az önálló tevékenységből származó jövedelem 2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem 3) Egyéb jövedelem B) Egyes külön adózó jövedelmek 1)Az egyéni vállalkozó adózása A vállalkozói személyi jövedelemadó Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása 2) A vagyonátruházásból származó jövedelmek Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem 3) Tőkejövedelmek A kamatból származó jövedelem Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem Csereügyletből származó jövedelem Az osztalékból származó jövedelem Árfolyamnyereségből származó jövedelem Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem Tartós befektetésből származó jövedelem A vállalkozásból kivont jövedelem 4) Egyes juttatások adózásának szabályai A kifizetőt terhelő adó Béren kívüli juttatások Kamatkedvezményből származó jövedelem 5) Vegyes jövedelmek Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem A társasház, a társasüdülő jövedelme Nyereményből származó jövedelem A privatizációs lízingből származó jövedelem 6) Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem Ez a felosztás több hatással jár. Az egyik, hogy viszonylag elkülönülnek a munkából eredő és a tőke működéséből eredő jövedelmek, vagyis példának okáért eltérő adókulcsokkal terhelhető elvileg a kétféle jövedelem. A másik, hogy a társadalombiztosítási rendszerben a járulékalapot képező jövedelemként az összevont adóalapba tartozó, önálló és nem önálló tevékenységből („munkából”) származó bevétel számít (vagyis a különadózó jövedelmek nem); ez azt jelenti, hogy ahol összevont adóalapba tartozó jövedelem van ott, járulékfizetési kötelezettség is van. A harmadik, hogy az adókedvezmények és adómentességek csak az összevont adóalapba tartozó jövedelmekkel és ennek adójával szemben, és ezek mértékéig vehetők igénybe. Az összevont adóalapba tartozó valamennyi jövedelmet össze kell számítani, és ez után kell meghatározni az adókulcs segítségével az adó mértékét. A külön adózó jövedelmeket ezzel szemben nem kell összeszámítani, az összevont adóalapba nem számítanak bele, és nem kell összevonni azokat más jövedelemtípussal sem.
4
Az egyes jövedelemtípusoknál az eltérést jellemzően - a költséglevonási szabályokban (az adóalap meghatározásában) és - az adó mértékében lehet megragadni. 3.1 A költségek levonhatósága Két különböző költséglevonási móddal találkozhatunk a törvényben. Ilyen az összevontan adózó jövedelmeknél - a tételes költségelszámolás, amikor a bevétel megszerzése érdekében szükségképpen felmerült, számlával igazolt költségek vonhatók le (vagyis minden egyes költség-tételről számlával kell rendelkezni); - a vélelmezett költséghányad, ami a tételes költségelszámolás alternatívája, és azt jelenti, hogy a bevétel bizonyos %-a egyes esetekben igazolás nélkül levonható a bevételből, ez az adóalany választásától függ. 3.2 Az átalányadózás A külön adózó jövedelmek közül a vállalkozói jövedelemadózásnál van lehetőség átalányadózást választani, ebben az esetben egy, a törvényben meghatározott mértékű, vélelmezett költséghányad vonható le a bevételből (fő szabály szerint a bevételből 40 % von ható le, és a maradék az adóalap – de bizonyos esetekben 80, 85, 87, 93 vagy akár 94 % lehet is lehet az igazolás levonható a költséghányad. (Példának okáért a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék költséghányadot vonhat le, a bevételének azon részéből pedig, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék költséghányadot vonhat le. Vagyis a bevételének ez utóbbi esetben a 6%-a a jövedelme.) Arra is van példa bizonyos jövedelem-típusoknál, hogy a törvény maga mondja meg, a bevételnek mekkora része számít jövedelemnek, pl. az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel 25 %-a a jövedelem, ha az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összeg – fő szabály szerint ezt lehet levonni a bevételből – nem állapítható meg. 3.3 Az adó mértékének meghatározása Az adó mértéke is hosszú ideig az Szja törvényekben igen változatos képet mutatott. Létezett sávosan progresszív, kétkulcsos adótábla (az összevont adóalapnál és az egyéni vállalkozók átalányadózásánál); egykulcsos, proporcionális adómérték is többféle volt (egyes külön adózó jövedelmeknél, vállalkozói Szja-nál); végül létezett – szűk körben – tételes adó is (fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása, cégautó-adó). 3.4 Tételes és vélelmezett jövedelemmeghatározás Az Szja fő szabály szerint a tényleges jövedelem-meghatározást részesíti előnyben. Mindemellett az Szja rendszerében érvényesülnek olyan elemek (vélelmek), amelyek az adókötelezettség teljesítését jelentősen megkönnyítik. Az szja kezdettő fogva más jövedelemtípusokhoz képest az adóalanyok számára kedvezőbben szabályozza a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmet, bizonyos bevételi összeghatárig. Az 1987. évi VI. törvény szerint pl. a mezőgazdasági kistermeléssel elért bevétel 500 000 forintot meghaladó részének növénytermesztés esetén 30%-át, állattenyésztés és állati termékek értékesítése esetén a 10%-át tekintette jövedelemnek; az 500 000 forintot meg nem haladó bevétel adómentes volt. Jelenleg a mezőgazdasági kistermelő – ha a jövedelmét tételes költségelszámolással határozza meg – bevételének 40 %-át kistermelői költségátalány címén, igazolás nélkül számolhatja el költségként (kistermelői költséghányad). Ez azt jelenti, hogy ha a kistermelő a bevételének 60 %-áról költségszámlával rendelkezik, a többiről nem kell számlával rendelkeznie, nincs adóköteles jövedelme.
5
4. AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP Az összevont adóalapba alapvetően két fő jövedelemtípus tartozik. Az egyik az önálló tevékenységből származó jövedelem, a másik a nem önálló tevékenységből származó jövedelem. Idetartozik egy harmadik jövedelemtípus, is az úgynevezett egyéb jövedelem. Egyéb jövedelemnek minősül minden olyan jövedelem, amelyet az szja törvény nem nevesít meg külön. Vagyis nem fordulhat elő, hogy valamely jövedelem az szja rendszerén kívül marad, ide kell sorolni minden olyan jövedelmet, amelyet máshová nem lehet. A két fő jövedelem között a különbség jellemzően azon alapul, hogy a tevékenység munkaviszony keretében történik, vagy pedig üzleti tevékenység; ez utóbbi kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más, de önálló jellegű tevékenység végzését. 4.1 Önálló tevékenységből származó jövedelmek Az szja az önálló tevékenységből származó jövedelmet példálózva sorolja fel. Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely a törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó [de csak meghatározott jövedelme, az ún. vállalkozói kivét tekintetében], a mezőgazdasági őstermelő (de csak ha nem választ átalányadózást), a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek csak a vállalkozói kivét minősül. A vállalkozói bevétele után nem az összevont adóalapnál adózik, hanem vállalkozói jövedelemadót fizet, ami azt jelenti, a külön adózó jövedelmek között kell a vállalkozói bevételt bevallani. A vállalkozói kivét két elemből áll. Az egyik az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, a másik (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet a törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Az önálló tevékenység esetében fő szabálynak tekintendő a tételes költségelszámolás: a bevétellel szemben elszámolható az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt költség. Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről az Szja törvény egyik melléklete szól, ez a melléklet a jellemzően előforduló költségeket határozza meg. Léteznek igazolás nélkül elszámolható költségek is, ezeket szintén a törvény melléklete határozza meg. A melléklet tartalmazza az értékcsökkenési leírás elszámolása szabályait is. A tételes költségelszámolás helyett valamennyi önálló tevékenységből származó bevételre választható a bevétel 10 %-ának megfelelő költséghányad is. Ilyenkor a bevétel 90 %-a tekintendő jövedelemnek. Több mint húszéves szabály változott meg azzal, hogy 2010. január 1-jétől az Országgyűlés átalakította az országgyűlési képviselők juttatásait. Az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvény önálló tevékenységnek minősítette az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati képviselői tevékenységet (ezek addig nem önálló tevékenységnek minősültek). A változás lényege, hogy megszűntek a különféle jogcímen juttatott költségtérítések, de a képviselők kiadásait a javadalmazásukból költségként levonhatják. 4.2 A nem önálló tevékenységből származó jövedelmek A nem önálló tevékenységből származó jövedelmeket az szja tételesen felsorolja. Nem önálló tevékenység
6
a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység, b) a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység, c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése, d) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, e) a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi, f) a segítő családtag tevékenysége, g) nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony. Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel. Általában költségek nem számolhatók el, kivéve pl. az érdekképviseleti tagdíjat, a kamarai tagdíjat. Vagyis a nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során csak az szja által nevesített címen és mértékig vonható le költség, igen szűk körben. Az Alkotmánybíróság 525/B/1997 AB határozata elutasította azt az indítványt, amely szerint a költségekre vonatkozó megkülönböztetés a diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályt sérti azáltal, hogy az adózókat a jövedelmeik szerint különbözteti meg, mégpedig a munkaviszonyból származó bevételt-szerzők terhére. ABH 2004/1119.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál ugyanakkor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja üzemanyagmegtakarítás címén kap; vagy amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén kap (utazási bérlet, utazási jegy); továbbá kiküldetésnél az utazás költségtérítését. 4.3 Egyéb jövedelemek Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységből származó bevétel körébe nem sorolható minden olyan bevétel, amelynek adózására a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Az Szja törvény maga is meghatároz néhány olyan jövedelmet, amely egyéb jövedelemnek minősül. Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság. Az adóterhet nem viselő járandóság azt jelenti, hogy a járandóság jövedelemnek minősül, össze kell vonni a többi a jövedelemmel, de ki kell számítani külön a járandóság összegére eső adót, és ezt le kell vonni az összevont jövedelem összegére eső adóból. Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege. 4.4 Az adó mértéke az összevont adóalapba tartozó jövedelmeknél Az összevont adóalap adóját 2011. január 1-jéig adótábla segítségével kellett meghatározni. Az adótábla az szja bevezetésétől kezdve a megszűnéséig sokat változott. Megszűnése előtt két kulcsot (17 és 32%) tartalmazott, sávos volt és progresszív. Ez azt jelenti, hogy a magasabb jövedelemhez magasabb adókulcs tartozott, de a magasabb adókulcs csak a magasabb jövedelemsávban érvényesült, nem az adóalap egészére. Az szja bevezetésekor tizenegy adókulcs volt, nullától 60%-ig. Az 1987. évi VI. törvényben évi 48 000 forint adóalapig az adó mértéke „0” volt. A nulla adókulcs 1995-ben szűnt meg. 2011. január 1-jétől az szja egyetlen adókulcsot tartalmaz, az szja ezzel úgynevezett egykulcsos adó lett. Jelenleg az adókulcs mértéke 16%. Az egykulcsos adó bevezetésével kapcsolatban érdemes néhány olyan körülményt felidézni, amelyek meglehetősen ellentmondásosak. Tény, hogy a 100 ezer, egyszerűsített vállalkozói
7
adót fizető (evázó) kisvállalkozás 2007-ben közel a negyedét fizette annak, mint az összes többi, a KSH által regisztrált 1,3 millió gazdasági szervezet . A 2008-as adóstatisztika szerint ötből három egyéni vállalkozó, és a cégek egyharmada (106 ezer vállalat) nem volt nyereséges. 2007-ben papíron minden negyedik személy – kb. 1,2 milliónyian – a minimálbért kereste meg, vagy még ennél is kevesebbet. Vagyis lényegében ezek a személyek a megélhetési költségeiket a minimálbérből és más, adóbevallás alá nem eső jövedelmekből fizetik, ha feltételezzük, hogy az adóbevallások adatai valósak. Ez a kör annyi adójóváírást (a bérjövedelemhez kapacsolódó, az adóból nyújtott kedvezmény) és más adókedvezményt vett igénybe, hogy végeredményben az összes befizetett Szja 1,9 százaléka származott csak tőlük. Figyelmet érdemlő adat, hogy a 16 százalékos társasági adó mellett a mikro-, kis- és középvállalkozások átlagos adóterhelése 15,6 százalék volt 2006-ban, míg nagy vállalkozásoknál 9,7 százalékos volt az átlagos elvonás. Vagyis ha csak a számokat nézzük, hazánkban az adóteher-viselési képessége a kicsiknek nagyobb, mint a nagyoknak. Nyilván nem véletlen ilyen körülmények között, hogy az OECD-tagországok közül 2007-ben a magyarok fizették a második legtöbb adót és járulékot, 54,4 százalékot. Ennyit csak Belgiumban fizetnek az emberek, de az ő átlagfizetésük négyszerese a magyarokénak: 610 ezer forint. A 2006-os választási kampányban még a szabad demokraták leghangsúlyosabb adópolitikai javaslata volt, hogy egykulcsos adórendszert vezetnek be. Eszerint az áfa, a személyi jövedelem-adó, a társasági adó és a nyugdíjjárulék is 20 százalékos lenne. Az SZDSZ szerint ennek legfőbb előnye, hogy egyszerűvé teszi az adózást, és így megszűnhetnek a trükközések, kiskapuk. Akkor kormányra kerülése esetén az MDF egykulcsos, 18 százalékos személyi jövedelemadót ígért, emellett az árfolyam-nyereségadó eltörlését, továbbá, hogy nem vezetné be a kamatadót. Ezzel szemben az egykulcsos adórendszert a két nagy párt (FIDESZ, MSZP) a kampány során elutasította, mondván, hogy a mostani rendszer, amelyben a gazdagabbak százalékosan is többet fizetnek, társadalmi szempontból igazságosabb; ráadásul az egységes 20 százalékos adókulcs azt jelentené, hogy azoknak, akik jelenleg a 18 százalékos sávba tartoznak, többet kellene fizetniük. 2008-ra az akkori kormánypártok (MSZP, SZDSZ) közötti megállapodás részévé vált az, hogy 2009-re, tehát egy átmeneti időszak után áttekinthetőnek, a jelenleginél jóval egyszerűbbnek tartott, és egykulcsos adórendszer valósul meg. A változtatás az egységes, 20 százalékos adókulcs irányába mutatott. Az egykulcsos Szja-t 2011-től a FIDESZ-KDNP kormány vezette be. Mit jelent azonban az, hogy „egykulcsos adórendszer”? Ez a fogalom különféle, egymástól eltérő adóreform-koncepciókat fed le. Szó szerint egy olyan adóról van szó, amelyben egységes adókulcs mellett egységes adóalapot alkalmaznak, vagyis egy proporcionális adót. A jövedelemadókra vonatkoztatva azonban általában egy olyan adót értenek alatta, amely nem proporcionális, hanem szerepel benne egy adómentes jövedelemhatár, és csak azokat a jövedelmeket, amelyek ezt a határt átlépik, adóztatják egységesen. Az adómentes jövedelem és az azt meghaladó jövedelmekre alkalmazott egységes adókulcs kombinációja közvetett módon progresszív adótételeket eredményez. Azoknál a jövedelmeknél, amelyek kis mértékben lépik túl az adóhatárt, az átlagos adókulcs nullához közelít, magas jövedelmeknél pedig a konstans adókulcshoz. A Pénzügyminisztérium tanulmánya arra mutat rá, hogy eredetileg az 1980-as évek elején Robert Hall és Alvin Rabushka dolgozott ki egy egykulcsos adórendszerre („flat tax”) vonatkozó javaslatot, vagyis az egykulcsos adó ötlete az Egyesült Államokból jön. Ennek értelmében minden egyes dollár jövedelem 19%-os egységes kulccsal adózik. Kivételt képez a családok 25 ezer USD alatti jövedelme, mert erre adómentesség vonatkozik. Érveik szerint ez az egyszerű adórendszer jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez, mivel számottevő adminisztrációs költséget takarít meg. Rabushka szerint egy ilyen rendszerben gyakorlatilag nem lenne szükség adóbevallásra, mivel minden egység jövedelem keletkezésekor automatikusan le lehetne vonni az egységes adót, megtakarítva így az adó
8
kiszámítását, bevallását, és jelentősen leegyszerűsítve az ellenőrzését. A méltányossággal kapcsolatos ellenérvek pedig Hall-Rabushka szerint azért nem érvényesek, mert a szociálpolitika céljait nem az adórendszeren keresztül kell megvalósítani. A PM tanulmánya szerint az OECD négyféle egykulcsos adórendszert különböztet meg: egykulcsos rendszer adómentesség nélkül (Grúzia), egykulcsos rendszer adómentességgel (Oroszország), egykulcsos rendszer adójóváírással, és a társasági jövedelmekre is kiterjedő egységes kulcs. Az egykulcsos adó háttéréhez tartozik Arthur B. Laffer híres és sokat támadott elmélete, amely az állam által kivetett adókulcsok és a begyűjtött adó nagysága között próbál kapcsolatot találni. Az általa felvázolt Laffer-görbe grafikusan jeleníti meg az adóbevétel és az adókulcs közötti összefüggést. Az ábráról leolvasható, hogy az adóbevétel nagysága az adókulcs növelésével kezdetben relatíve gyorsan nő, ám növekedése lelassul, és a bevétel a T* pontban eléri maximumát. Ha az adókulcs magasabb T* értékénél, akkor az emberek munkateljesítményük visszafogásával vagy adó-elkerüléssel válaszolnak, vagyis a bevételek csökkennek. Ha az adókulcs elérné a 100%-ot, mindenki abbahagyná a munkát és a bevételek nullára csökkennének. A Laffer-elemzés azt is megmutatja, hogy az állam két adóztatási módszer közül választhat. Az egyik megoldás, hogy a népesség kis hányadára magasabb adót vet ki, a másik pedig ennek az ellentéte: szélesebb kört, de alacsonyabb kulccsal adóztat. A Laffer görbéből az is kiderül, hogy ugyanahhoz a bevételhez elvileg két adókulcs tartozik: egy alacsony és egy magas. Vagyis az állam bevételei nem feltétlenül csökkennek alacsonyabb adókulcs alkalmazása mellett. Miközben egykulcsos adórendszer korábban csak Hong-Kongban és az adóparadicsomokban, pl. a Csatorna-szigeteken létezett, mostanában győzelmi menetének lehetünk tanúi, igaz, csak Kelet-Európában. Észtország és Litvánia 1994-ben, Lettország 1997-ben, Oroszország 2001ben, Szerbia 2003-ban, Szlovákia és Ukrajna 2004-ben, Románia 2005-től vezetett be egykulcsos adórendszert, 2008-tól Csehország, Bulgária és Macedónia készül rá. Az egykulcsos adó előnyei között tartják számon a pozitív foglalkoztatási és növekedési hatást, az adóelkerülési lehetőségek csökkenését, az adórendszer jelentősen könnyebbé váló működtetését. Problémát jelent ugyanakkor a kis- és közepes jövedelműek erősebb terhelése, ami önmagában az egykulcsos adóból ered. Az adó mértékénél meg kell jegyezni, hogy az összevont adóalapot illetően a törvényhozás 2010. január 1-jétől úgynevezett adóalap kiegészítést alkalmazott. Az adóalap kiegészítést emlegették „szuperbruttósítás” néven is. Az eredeti elképzelés helyett (a munkavállaló kapja meg azt az összeget is, amit a foglalkoztatása után közteherként a foglalkoztatója kifizet, és a munkavállaló adózik, más valósult meg. A lényege, hogy az adóalaphoz hozzá kellett adni egy, a törvényben meghatározott szabály szerint képzett összeget (2010-ben az adóalap 27%át, vagyis az adóalapot szorozni kellett 1,27-tel), és az adót az így kiegészített adóalap után kellett megállapítani. 2012. január 1-jétől már csak egy bizonyos összeghatárt (2.424.000.-Ftot) meghaladó rész után kellett az adóalap kiegészítést alkalmazni. Vagyis az összevont adóalapba tartozó jövedelem 2.424.000.-Ft-ot meg nem haladó része után nem kell adóalapkiegészítést meg állapítani. Azaz a havi 202.000.-Ft-ot meg nem haladó jövedelmek adózása szuperbruttósítás nélkül történt. Az e fölötti jövedelemrészre 2012. december 31-ig vonatkozott a 27%-os adóalap növelési kötelezettség. Ezáltal meghatározott jövedelemszint felett nem az adókulcs változik, hanem az adóalap. Ez hatásában azt eredményezi, hogy a magasabb jövedelem nagyobb adóterhet visel, több adót kellett fizetnie a magasabb jövedelmi sávba eső jövedelmet elérő személynek, jóllehet az adó egykulcsos jellege formálisan nem változott. Ez azért van így, mert az adót a tényleges jövedelemből fizetjük, miközben az adó alapjában egy fiktív összeg is szerepel, amely nem jelentkezik tényleges bevételként, de az adókulcs alapján számított adót ez utána fiktív, nem megszerzett összeg is meg kellett fizetni. 2013. január 1-jétől megszűnt az adóalap kiegészítés, így ténylegesen létrejön az egykulcsos Szja.
9
Az összevont adóalapból az adótábla, vagy jelenleg az egy adókulcs alkalmazásával a számított adót kapjuk meg. Ez nem egyenlő az összevont adóalap adójával, mert az Szja tartalmaz a számított adót módosító tényezőket (pl. a külföldön megfizetett adó beszámítása vagy az adójóváírás). Az adójóváírást a „nulla” adókulcs megszűnését (1996. január 1-je) követően vezették be. Célja eredetileg az alacsony bérjövedelem, a minimálbér (jogosultsági összeghatár) adómentességének biztosítása volt. Lényege, hogy a minimálbérre eső adó mértékéig havonta ez a rögzített összeget le lehetett vonni az adóból. 2012. január 1-jétől megszűnt. Ha a számított adóalapból meghatároztuk az összevont adóalap adóját, akkor ez még mindig nem azonos összeg a fizetendő adóval. Az összevont adóalap adóját kedvezmények csökkentik. 4.5 Az összevont adóalap adóját csökkentő adókedvezmények 4.5.1 Az adókedvezményről általában Az szja jellemzője, hogy az adókedvezmények és adómentességek csak az összevont adóalapba tartozó jövedelmekkel és ennek adójával szemben, és csak addig a mértékig vehetők igénybe. A kedvezmények elvileg lehetnek adóalapot vagy adót csökkentő kedvezmények. Az szja jellemzően az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményeket tartalmaz. Az elmúlt több mint húsz évben a kedvezmények változatos képet mutatnak. A tendencia a kedvezmények szűkülése. A törvény kétféle korlátozással is élt az elmúlt években az adókedvezményeket illetően. Az egyik a jövedelemkorlát, ami azt jelenti, hogy meghatározott éves összes jövedelemig lehetett igénybe venni bizonyos kedvezményeket teljes mértékben. Vagyis aki a jövedelemkorlát feletti éves összes jövedelemmel rendelkezett, az vagy egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben vehetett igénybe adókedvezményt. A másik korlátozás az adókedvezmények együttes összegére vonatkozott: ezt azt jelenti, hogy az eltérő jogcímeken igénybe vehető kedvezményeket össze kellett számítani, és jellemzően csak egy meghatározott összeghatárig volt érvényesíthető az adókedvezmény. Az adókedvezmények rendszere erősen politika-függő. 4.5.2 A családi adókedvezmény A fentiek illusztrálására álljon itt a családi adókedvezmény sorsa. Az Alaptörvény közteherviselési szabálya a teherbíró képességhez, illetve a gazdaságban való részvételhez köti a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulási kötelezettséget. Új, de az Alkotmánybíróság gyakorlatában már megjelent elv, hogy az adóztatásnál kötelező figyelembe venni a gyermeket nevelők kisebb teherbíró képességét.1 A 2011. évi CXCIV. sarkalatos törvény (Magyarország gazdasági stabilitásáról) kimondja, hogy a családi kedvezmény gyermekenkénti mértékét a gyermekszámtól függően eltérően kell megállapítani, azzal, hogy magasabb mértékű családi kedvezményt három- vagy több gyermek nevelése, gondozása esetén kell nyújtani; a családi kedvezmény gyermekenkénti mértéke nem lehet alacsonyabb a megelőző költségvetési évre megállapított mértéknél. Várhatóan hosszú távra biztosítani lehet a gyermekvállalást az adórendszeren keresztül támogató rendelkezések stabilitását. Kimutatható, hogy nem önmagában a támogatás mértéke, hanem a kiszámíthatóság az, amely hatékonyan ösztönözheti a gyermekvállalást.2 1
A gyermeket nevelők teherviselő képességének figyelembevételét írta elő a családi pótlék adózásával összefüggésben a 127/2009. (XII. 17.) AB határozat is: „A teherviselő képességgel arányos közteherviselés az Alkotmánybíróság gyakorlatában a 70/I. §-ból levezetett, speciális jogegyenlőségi tétel.” 2 A francia példa, amelyben már az I. világháborút követően a gyermekvállalást ösztönző rendszert alakítottak ki, ezt igazolja. Lásd: Hans-Werner Sinn: Ist Deutschland noch zu retten? Berlin: Ullstein, 2004. 429-439.
10
A gyermekvállalást az adórendszeren keresztül alapvetően háromféleképpen lehet támogatni. A legegyszerűbben a kedvezményekkel, ez esetben nem vonják össze a házas- vagy élettársak jövedelmét. A másik az úgynevezett „splitting”, amikor a házastársak jövedelmét összevonják, és elosztják kettővel. Végül a harmadik, ahol az eltartottak számát is figyelembe veszik. Franciaországban ez utóbbit alkalmazzák, mégpedig egy meglehetősen bonyolult képlet segítségével számítják ki a fizetendő adót.3 Mi jellemzi a múltat a gyermeket nevelők adózását illetően? Hazánkban 1987-ig nem volt általános jövedelemadó. A bevezetésekor a legalább 3 gyermeket nevelő magánszemély az adóalapból gyermekenként vonhatott le évente 12 ezer forintot.4 Ez alapvetően az 1990. január 1-jétől hatályos második szja-törvényben sem változott, de egyedülállóként már két gyermek, súlyos fogyatékos gyermeket nevelőnél pedig már egy gyermek után is csökkenthető volt az adólap. A harmadik szja-törvény 1992. január 1-jétől minden gyermekre kiterjesztette az adóalap-kedvezményt. 1994-től az adóalap-kedvezmény átalakult az adóból levonható kedvezménnyé. 1995-től a gyermek után járó kedvezmény teljesen megszűnt. A negyedik szja törvény egyik módosítása 1999-től vezeti be az adót csökkentő családi kedvezményt, minden gyermek után. 2006-tól a családi kedvezmény ismét attól függött, hogy az eltartottak létszáma a három főt eléri-e. 2011-től eltartottakként és jogosultsági hónaponként a gyermekszámtól függő adóalap-kedvezmény érvényesül. Miért érdekes ez most a számunkra? Azért, mert azt mutatja, hogy a gyermeket nevelő szülők kisebb adóteher-viselő képességének az adózásnál való figyelembe vétele erősen kormányzatfüggő. Valamennyi gyermekre kiterjedően csak 1992–1994 között és 1999–2006 között szerepel adóalapot vagy adót csökkentő kedvezmény a törvényben, más időszakokban nem. Ez a helyzet csak 2011-től változik, amikor a családi adókedvezményt átalakítják, ismét valamennyi eltartottra kiterjesztik, az adóalapból nyújtják, három és minden további eltartott után megnövelve, jelentős mértékben (havi 206250 ft. gyermekenként). Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy 1988-tól 1991 végéig, 1995-től 1998 végéig, illetve 2006-tól 2010 végéig olyan helyzet állt fenn, amelyben a gyermeket nevelő szülőket terhelő kötelezettség meghaladta az azonos keresetű, de gyermeket nem nevelő magánszemélyek kötelezettségét. Vagyis a gyermeknevelés költségeit az állam nem vette figyelembe adóteher-viselő képességet csökkentő tényezőként. 2008-ban a családi pótlék megadóztatásának terve is napirendre került, amelyet az Alkotmánybíróság 2009 végén egyhangú határozatban, visszaható hatállyal megsemmisített.5 Feltűnő, hogy a fordulópontokat az adókedvezményekről való jogalkotói gondolkodást illetően általában az országgyűlési választást és ennek következtében kormányváltást követő évek jelentik. Látható, hogy a családot érintő adópolitika a családpolitika része. Családpolitika alatt általában azokat a juttatásokat és szolgáltatásokat értik, amely kizárólag a gyermeket nevelő párokat és gyermeket egyedül nevelő szülőt illeti meg. Hagyományos elemei a közvetlen pénzügyi juttatás (pl. családi pótlék), a közvetett pénzügyi juttatások (adókedvezmények), a szülőknek adott fizetett vagy nem fizetett szabadság és segély, valamint a gyermekgondozási intézmények és szolgáltatások. Miért más mégis a családi adópolitika, mint a többi? Azért, mert alkotmányjogi szempont alapján a horizontális jogegyenlőség érvényesítése érdekében – ami azt jelenti, hogy azonos teherviselő képességű személyeket azonosan, a különböző teherviselő képességű személyeket 3
Quotient familial (családi kvóciens). Minden szülő egyes osztóval jön figyelembe, az első két gyermek gyermekenként 0,5-del, minden további gyermek ismét egyes osztóval. A család összes jövedelmét összeadják, és osztják a fentiek szerint számított és összeadott osztószámmal. Pl. egy család három gyermekkel az adóterhet négyfelé (1+1+0,5+05+1) tudja osztani. Ez azt eredményezi, hogy az összes háztartásnak csak a fele adózik, az átlagjövedelmet megszerző, három vagy többgyermekes család gyakorlatilag nem fizet adót. 4 1987. évi VI. törvény a magánszemélyek jövedelemadójáról, 17. § (2) bekezdés 5 127/2009. (XII. 17.) AB határozat
11
pedig eltérően kell adóztatni – ez az egyetlen adókedvezmény, amely nem adókedvezmény a szó eredeti értelmében, hanem egy jogegyenlőségi tétel közvetlen érvényesítése. Nyilvánvaló, hogy a gyermekükről az alkotmány szerint saját háztartásukban gondoskodó szülőknek mind gazdasági teljesítőképessége, mind adóteher-viselő képessége eltér azokétól, akik egyedül élnek vagy gyermeket nem nevelnek. Könnyű belátni, hogy a szülők kereső foglalkozással elérhető bevételére hatással van (csökkenti) az, hogy a gyermek nevelése, gondozása időt von el más – közvetlenebbül és pénzben könnyebben kifejezhetően hasznot hajtó – tevékenységektől. Könnyű belátni azt is, hogy a gyermek tartására az alkotmány alapján kötelezően fordított javak csökkentik azt az összeget, amely felett a szülők szabadon rendelkezhetnek. Az alkotmány parancsánál fogva a szülők legalább arra kötelesek, hogy pénzt áramoltassanak a gyermekük felé. Ezen okok miatt, ha formálisan azonos az adóterhelés, valójában nagyobb terhet viselnek a gyermeknevelésért felelős szülők, mint az egyedülállóak. Ezt fejezi ki az Alaptörvény új szabálya, amikor előírja a gyermeknevelés költségeinek figyelembe vételét az adózásnál, és előírja, hogy ennek részleteiről sarkalatos törvényben kell rendelkezni. Kimondja azt – az Alkotmánybíróság gyakorlatában már korábban megjelent elvet6 – hogy a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani. Fontos közpénzügyi szabály az Alaptörvény azon előírása, amely szerint a közteherviselés alapvető szabályait (a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás érdekében) sarkalatos törvényben kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy az Alaptörvény a „feles politikák” közül – vagyis az egyszerű többséggel elfogadható törvények köréből – kivonni törekszik egyebek között a gyermekre tekintettel nyújtandó adókedvezmények meghatározását, ami esélyt ad arra, hogy hosszabb távon érvényesüljön a gyermekvállalás és nevelés ösztönzése az adórendszeren keresztül. Ez az ösztönzés nem magyar kuriózum. Az Európai Unió régi, tizenöt tagállamában ugyanis négy olyan ország is létezik, ahol kötelező a családi adózás, tehát a házastársak csak együtt róhatják le adójukat, és annak megállapításánál a gyermekek számát is figyelembe veszik, ezek Franciaország, Luxemburg, Portugália és Svájc. Több állam – Belgium, Írország, Németország, Norvégia, Spanyolország vagy Lengyelország – megadja a választás lehetőségét, összevontan és külön is adózhatnak a családok, és így van ez az Amerikai Egyesült Államokban is. Hazánkban a családi kedvezmény jelenleg adóalapot csökkentő kedvezmény. 4.5.3 Egyéb kedvezmények Az adót csökkentő kedvezményeket illetően, az összevont adóalap adóját: - a lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye, - a tevékenységi kedvezmény és - a személyi kedvezmény csökkenti. A tevékenységi adókedvezmény egyrészt az őstermelői adókedvezmény, és azt jelenti, hogy az őstermelő az összevont adóalap éves adóját csökkentheti százezer forinttal. A személyi kedvezmény pedig azt jelenti, hogy a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az összevont adóalap adóját csökkenteni kell a fogyatékos állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeggel (személyi kedvezmény). Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről Korm. rendelet, a súlyos 6
127/2009. (XII. 17.) AB határozat, „A gyermek tartására az Alkotmány alapján kötelezően fordítandó javak nyilvánvalóan csökkentik azt az összeget,amely felett a szülők, együttesen, vagy külön-külön szabadon rendelkezhetnek. A szülők személyes adóteherviselő képessége ezért nem azonos azoknak a magánszemélyeknek az adóteherviselő képességével, akiket az Alkotmány 67. §-a szerinti kötelezettség nem terhel, hanem kisebb.”
12
fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról miniszteri rendelet szól. Régebben többféle, az adót csökkentő kedvezmény létezett: a társadalombiztosítási, a magánnyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményei, a tandíj kedvezménye, a felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye, a lakáscélú kedvezmények, a szellemi tevékenységet folytató magánszemély kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, a biztosítások kedvezménye, az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye. A törvényben biztosított kedvezményeket illetően az utóbbi évek tapasztalata az, hogy kedvezményeket a törvényhozó évről évre szűkíti. Az adókedvezmények megítélésével kapcsolatban az irodalomban megjelenik az a nézet (Paul Kirchhof), amely a kedvezmények létjogosultságát általában kérdőjelezi meg, ez alól egyetlen kivétel a házasságot, gyermeknevelést támogató kedvezmények. Eszerint alkotmányjogi alapon elvethető az adók gazdaságirányításban betöltött szerepe, és az adók finanszírozási szerepét kell hangsúlyozni. Ennek legitimitását az teremti meg, hogy a jövedelem általában és nyilvánvalóan függ attól a közösségtől és a közösség biztosította jogi-gazdasági keretektől, amelyben azt megszerzik. Ilyenkor a közösség képviseletében az állam a közrehatás eredményeként keletkezett jövedelemhányad egy részét – adók útján – visszakövetelheti. Például egy bűnügyi regényt akár egy éjszaka alatt meg lehet írni, és a könyv a piacon hatalmas sikert arathat, magas jövedelmet eredményezhet, miközben egy adóreformról három éven keresztül, éjjel-nappal írt könyvet az állam által biztosított piac esetleg másként értékel, noha a közösség szempontjából lehet, hogy ez utóbbi az értékesebb még akkor is, ha nem sikeres a piac ítélete szerint. Innen ered az adók progresszív kialakításának indokoltsága is: aki nagyobb jövedelemre tesz szert, az intenzívebben használja a piacot, az állam által biztosított feltételeket, és ezért a közreműködő közösség nagyobb igénnyel léphet fel vele szemben. Az állam a rendelkezésére álló pénzt másképpen szerzi meg, mint ahogyan az a magángazdaságban közvetlen teljesítménycsere révén történik. Az állam közvetlenül nem piaci szereplő. Szolgáltatásai, amelyeket a közösség egészének érdekében tart fenn, nem piaci körülmények között cserélnek gazdát. Az állam pénzügyi–gazdasági elfogulatlanságát és szuverenitását védi az, hogy működését adókon keresztül finanszírozza: a több adót fizetőknek nincs erősebb befolyásuk az állam működésére, a törvényhozásra, mint a kevesebb adót fizetőknek és viszont: az állam nem keresi jobban a több adót fizetők kegyét, mint a kevesebbet fizetőkét. Az adótörvényekben alkalmazott kedvezmények és az adókedvezményeken keresztül nyújtott állami támogatások azt is jelentik, hogy az állam az államilag kívánatos magatartást támogatja, a nem kívánatost nehezíti. Ilyenkor az adó nemcsak bevételek biztosítására szolgál, hanem az irányítás eszköze is, miközben a kedvezményeket más adófizetőknek kell saját rovásukra, többletteher formájában megfizetniük és ezzel támogatni olyan tevékenységeket vagy szervezeteket, amelyeket önszántukból eszük ágában sem lenne támogatni, tőkéjüket inkább családjukra vagy olyan vállalkozásokra fordítanák, amelyben megbíznak.
Az összevont adólap adóját csökkentő tételek együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet. 4.6 A fizetendő adó és rendelkezés az adó bizonyos részéről Az összevont adóalap adóját csökkentő tételek levonása után a fennmaradó rész a fizetendő adó. A fizetendő adóig tehát (sematikusan) a következő lépéseket kell megtenni: a bevételből az összevont adóalap meghatározása a költségek levonásával, az adóalap csökkentése az adóalap-kedvezménnyel, – a számított adó kiszámítása az adómérték (régen adótábla, jelenleg egy adókulcs) segítségével – az összevont adóalap adójának meghatározása a számított adóból – az összevont adóalap adóját csökkentő tételek levonásával a fizetendő adó meghatározása. A befizetett adó meghatározott részéről a magánszemély nyilatkozatban rendelkezhet (rendelkező nyilatkozat). Az átutalásról az állami adóhatóság gondoskodik a külön törvényben (a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvényben) meghatározott mértékben, kedvezményezett(ek) javára és eljárás szerint. Ez lehetőség a közbeszédben mint az „egyházi egy százalék” és a „civil szféra egy százaléka” jelenik meg. Új szabály lehetővé teszi azon rendelkező nyilatkozatok számbavételét is, amelyek nulla forintos adót megállapító bevalláshoz, adómegállapításhoz kapcsolódnak. (Az új szabály szerint az ilyen rendelkező nyilatkozatot az egyházi kiegészítő támogatás elosztásánál is figyelembe kell venni. Kiegészítő támogatásra a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó intézményt fenntartó egyházi jogi személy jogosult, az egyházak hitéleti és közcélú 13
tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény szerint.) Az Szja szabályai az állampolgárok közül csak az adófizetőknek, illetve az adófizetők egy csoportjának biztosítják a személyi jövedelemadó meghatározott része feletti rendelkezési jogot. van joga dönteni. Vannak, akik úgy vélik, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott hányadáról szóló rendelkezés alapján történő közpénz-elosztást csak akkor lehet demokratikusnak nevezni, ha nem csak a meghatározott összegű adót befizető, hanem valamennyi szavazó polgár véleményt nyilvánít. Az Alkotmánybíróság 10/1998. (IV. 8.) AB határozata (ABH 1998/107) a szabályozást nem találta alkotmányellenesnek, a határozathoz dr. Lábady Tamás alkotmánybíró különvéleményt írt. A különvéleményben szerepel, hogy a választópolgároknak kevesebb mint fele fizet jövedelemadót, az ebből származó költségvetési bevételek közel 70 %-át a személyi jövedelemadót fizetők mintegy 20 %- a, azaz a választópolgárok kb. 10 %-a fizeti be; a rendszer a nyugdíjak nettó-szintű megállapítása folytán közel két és félmillió nyugdíjast teljesen kirekeszt a döntési folyamatból és abban nem vehetnek részt az önálló jövedelemmel még nem rendelkező fiatal szavazópolgárok sem.
4.7 Adómentességek A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amely a törvény 1. számú melléklete, vagy más törvény előírása alapján adómentes. [Ilyen más törvény többek között az 1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról. Ez lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület a képviselőt és a bizottság nem képviselő-testületi tagját a bizonyos természetbeni juttatásban részesítse (pl. utazási bérlet üzemi étkezés, folyóiratok vásárlása. Ez a juttatás Szja-mentes, 16. § (2) bek.]. Az szja törvény melléklete az adómentes bevételeket kilenc csoportban határozza meg. Ezek az egyes szociális és más ellátások (pl. nyugdíj), a lakáshoz kapcsolódóan adómentességek (pl. lakáscélú állami támogatás), a közcélú juttatások, egyes tevékenységekhez kapcsolódó adómentességek (pl. külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj, perselypénz, egyházfenntartói járulék), költségtérítés jellegű bevételek (pl. az egyenruha pénzbeli megtérítése), a károk megtérülése, a kockázatok viselése körében nyújtott adómentességek, egyéb indokkal nyújtott adómentességek (pl. örökség, a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték). A természetbeni juttatások közül adómentes pl. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás. A jövedelem kiszámításánál – az adómentes bevételeken túl – egyebek között nem kell figyelembe venni egyéb bevételeket sem (pl. azt a kapott vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsönt, hitelt, a visszatérített adót, adóelőleget, a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták). 4.8 Adófizetés A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót - az adóelőleg beszámításával - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg. Ha az adóelőleg összege meghaladja a magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti. Az összevont adóalapba tartozó jövedelmeknél (pl. munkabér, bérleti díj) év közben adóelőleget kell fizetni. Az Szja törvény az adóelőleg megállapításával, bevallásával és megfizetésével összefüggésben külön szabályokat tartalmaz (vagyis ezek nem az eljárási adótörvényben szerepelnek). Ilyenek a kifizetőre, a munkáltatóra irányadó közös szabályok, a kifizető adókötelezettségei, a munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság) adókötelezettségei, a magánszemély adókötelezettségei.
14
5. EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK 5.1 Az egyéni vállalkozó adózása 5.1.1 Az adó alanya Az adó alanya az egyéni vállalkozó. Egyéni vállalkozó az Szja alkalmazásában annak a tevékenységnek a tekintetében, amelyet a reá irányadó törvény szerint folytat: a) az egyéni vállalkozói nyilvántartásban (2009. évi CXV. törvény) szereplő magánszemély (egyéni vállalkozó), b) a közjegyző c) az önálló bírósági végrehajtó d) az egyéni szabadalmi ügyvivő e) az ügyvéd (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja); f) a szolgáltató-állatorvos (a tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, e tevékenysége tekintetében) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózást(1) alkalmazza, ha nem választja (választhatja) az átalányadózást(2). 5.1.2 A vállalkozói személyi jövedelemadó A vállalkozói személyi jövedelemadó két elemből áll. Az egyéni vállalkozó - vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót [a)], - vállalkozói osztalékalapja után a törvény szerint előírt adót fizet [b)]. [a)] Az első elemet, a vállalkozói jövedelmet (adóalapot) a vállalkozói bevételből a vállalkozói költség levonásával kell meghatározni. A költségek elszámolása a társas vállalkozások költségelszámolásához hasonló. Az adó tárgya Az adó tárgya a vállalkozói bevétel. A vállalkozói bevételt a törvény 4. és 10. melléklete szerint kell figyelembe venni. A 4. számú melléklet az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról szól. Az előzetesen felszámított adó és az értékesítés során fizetendő áfa mikénti figyelembe vétele attól függ, hogy a magánszemély az áfát tételesen fizeti-e vagy személyes (alanyi) illetve tárgyi mentességben részesül. A 10. számú melléklet az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról szól. Szerepelnek benne: I. Jellemzően előforduló bevételek, ilyen például az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg; II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek, pl. a megszűnés napjáig az egyéni vállalkozó által kiállított, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylaton feltüntetett, egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel őt megillető ellenérték (bevétel) és alkalmazandó III. Egyéb rendelkezések, pl. az, hogy az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek.
15
A vállalkozói adóalap kétféleképpen állapítható meg: 1. Az első, amikor a vállalkozói jövedelem az adóalap, vagyis a vállalkozói bevétel csökkentve a költségekkel, az adókedvezményekkel, az elhatárolt veszteséggel, a jövedelem külföldön adóztatható részével. Vállalkozói költségként - vállalkozói kivét (emlékezzünk az összevont adóalapnál, az önálló tevékenységből eredő jövedelemnél megismert fogalomra: eszerint vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet a törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként) - és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás számolható el (a törvény már említett 4. és a 11. számú melléklete a vállalkozói költségek elszámolásáról). A vállalkozói költségek elszámolásánál találhatók: I. Jellemzően előforduló költségek, pl. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás; II. Az értékcsökkenési leírás szabályai, a tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása; III. A járművek költsége, és végül IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások, pl. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna; a közcélú adományok. 2. A második módszer, amikor nem a jövedelem az adóalap, hanem a bevételből képzett jövedelem-minimum. Az Szja szabályai értelmében a bevallott vállalkozói jövedelemnek el kell érnie az adóévben – az eladásra beszerzett áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatás értékével csökkentett – a vállalkozói bevétel kettő százalékát. Ha a bevallott jövedelem ezt nem éri el, akkor az Szja szerint a vállalkozó tekintheti a vállalkozói adóalapnak a csökkentett vállalkozói bevétel 2 százalékát. Az adóalany ugyanakkor választhatja azt is, hogy nem ezt a jövedelem-(nyereség-) minimumot tekinti adóalapnak, hanem kötelezően nyilatkozatot tesz az adóhatóság felé; ez a nyilatkozat megteremti a lehetőségét annak, hogy az adóalanyt az adóhatóság ellenőrzésre választhassa ki. Az úgynevezett „elvárt adó” vagy másképpen minimumadó (Mindeststeuer, alternative minimum tax, AMT) szabályait hazánkban 2007. január 1-jétől vezették be a jövedelemadók területén, eltérő formában, eredetileg a fenti választási lehetőség nélkül. Az elvárt adónak elvben háromféle típusa van, és elvárt adóról szóló szabályozás sok államban létezik. Az elvárt adó - első változata, amikor a veszteségek elszámolását korlátozzák (fő szabály szerint a jövedelmet úgy lehet meghatározni, hogy a bevételt csökkenteni kell a szükségképpen felmerült költségekkel, ha pedig ez meghaladja a bevételt, akkor adott adóév vesztesége a következő adóévek bevételével szemben számolható), - a második változat szerint tételes adót állapítanak meg (pl. Svájcban), - a harmadik szerint a legkisebb adómértéket határozzák meg (általában a káros adóverseny kiküszöbölése érdekében, ez utóbbira az EK-n belül is kísérletet tesznek, a társasági adót illetően). Az „elvárt adó” leginkább a veszteségek elszámolásának korlátozásához hasonlít. Minimumadó-szabályokkal Németországban, Ausztriában, Egyesült Államokban és Kanadában találkozhatunk. A veszteségek elszámolásának korlátozását általában azért tartják szükségesnek, mert a nagyvállalkozók, miközben a helyi infrastruktúrát használják, hazai nyereségükkel szemben külföldi veszteségeiket számolják el, adót a helyi közösségnek nem fizetnek. Az elvárt adó szabályai vitatottak. Habár létező problémára keres megoldást, ellene szokták felhozni, hogy a beruházások ellen hat, nem valós jövedelmet adóztat, hanem lényegében diktált adóalapot, még akkor is, ha ez
16
egyébként a ténylegesen megszerzett bevétel meghatározott részéhez igazodik is, ezzel mint jövedelemtípusú adó sérti a teljesítőképesség szerinti adózás, vagyis az arányos közteherviselés elvét; egyfajta megdönthetetlen vélelem van mögötte, vagyis annak feltételezése, hogy valamennyi adózó legalább a bevétele két százalékát jövedelemként szerzi meg, függetlenül a számviteli szabályok szerint kimutatott jövedelmétől. Az Alkotmánybíróság 2007. február 27-én kiadott sajtóközleménye szerint az Alkotmánybíróság 670/B/2006. AB határozata a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 6. § (5)-(9) bekezdéseit, valamint az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 225. § (16) bekezdését. Az Alkotmánybíróság többségi határozata megállapította, hogy a társasági adóalap és az adóalap alapján fizetendő „elvárt” jövedelmet (nyereséget) adóztató adó nem felel meg az Alkotmány közteherviselési szabályának. Az „elvárt” jövedelemhez (nyereséghez) kötődő „elvárt adó” nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezett adóalanyok tényleges jövedelmi-vagyoni viszonyaival, ezektől függetlenül ír elő, ténylegesen meg nem szerzett jövedelem (nyereség) után adófizetési kötelezettséget. A határozat rámutat, hogy az „elvárt” jövedelmet adóztató adó olyan megdönthetetlen törvényi vélelem, amellyel szemben a törvényalkotó nem tette lehetővé az ellenbizonyítást. Az új Alaptörvény új közteherviselési szabályt tartalmaz, a hangsúlyt nem a jövedelemi-vagyoni viszonyokra, hanem a teherviselő képességre helyezi. Több mint valószínű, hogy ennek alapján az elvárt adó az eredetileg bevezetett formájában sem lenne ma már alkotmányellenes.
Adóalap-kedvezmények a vállalkozói bevételnél A vállalkozói bevétel a következő – általában a foglalkoztatást és a fejlesztést ösztönző – jogcímeken csökkenthető: - a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta legfeljebb a minimálbérrel, - a szakképző iskolai tanulóval kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden a minimálbér 24 százalékával, - a sikeres szakmai vizsgát tett szakképző iskolai tanuló, valamint a korábban munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy után, legfeljebb 12 hónapon át befizetett szociális hozzájárulási adó összegével, - az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból az adóévben költségként elszámolt összeggel, - a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió forinttal (kisvállalkozói kedvezmény), - fejlesztési tartalék összegével (a vállalkozói jövedelem 50%-a, de legfeljebb 500 millió forint) - foglalkoztatási kedvezmény összegével (5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az előző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték szorozva az adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegével). Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja az említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével szemben - döntése szerinti megosztásban – elszámolhatja; az elhatárolt veszteség az adóévben legfeljebb a vállalkozói adóalap 50%-áig érvényesíthető. A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség 30 százalékával
17
Az adó mértéke A vállalkozói személyi jövedelemadó a vállalkozói adóalap - 500 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, - az e feletti összegre 19 százalék. A vállalkozói személyi jövedelemadóval kapcsolatban az ennek az adójából nyújtott kedvezmény Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti a) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka b) továbbá a vállalkozói adókedvezmény (szja tv. 13. számú melléklete), [b)] A második eleme a vállalkozói személyi jövedelemadónak a vállalkozói osztalékalap utáni adófizetési kötelezettség. A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell képezni, vagyis különböző módosító tételeket figyelembe véve kell meghatározni. Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli: a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén a tárgyi eszköz értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összegnek a aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka, ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka, ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka. ad) A tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nincs növelés. b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt; c) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette; d) a c) pontban nem említett esetben: a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a fenti, növelő tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető: a) az tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el; b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni; d) az erre vonatkozó nyilvántartás szerint, az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összegével, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdése nem történt meg. Az osztalékalap adójának mértéke Az adó mértékére az osztalékalapnál nincs különös szabály, ezért annak mértékét az általános adókulcs határozza meg.
18
5.1.3 Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása Az adó alanya Az egyéni vállalkozó – a vállalkozói személyi jövedelemadó helyett, az Szja-ban meghatározott feltételek szerint – átalányadózást választhat. Feltétel, hogy bevétele egy bizonyos összeghatárt nem haladhat meg. Az átalányadózás azt jelenti, hogy a jövedelem (adóalap) megállapítása egy úgynevezett vélelmezett költséghányad levonásával történik a bevételből. A vélelmezett költséghányadnak van egy általános mértéke és az egyéni vállalkozó tevékenységétől függően vannak különös mértékei. Az általános mérték 40%. Az ennél nagyobb költséghányadot vonzó tevékenységek általában a lakosság ellátásához, lakossági szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. Legmagasabb mértéke: a mezőgazdasági kistermelő a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék költséghányadot vonhat le. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat. Az egyéni vállalkozó akkor választhat átalányadózást ha a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele egy bizonyos összeghatárt (jelenleg 15 millió forintot) nem haladta meg, és b) az egyéni vállalkozói bevétele várhatóan az adóévben sem haladja meg ugyanezt ezt az összeget. (2013. január 1-jétől nem kizáró ok, ha munkaviszonyban áll.) A mezőgazdasági kistermelő az összevont adóalap szerinti adózás [lásd A) 1) pont] helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat. Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható. Kivételesen az az egyéni vállalkozó, akinek a tevékenysége kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele egy magasabb összeghatárt (jelenleg 100 millió forintot) nem haladta meg. Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást. A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja. Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózását megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt. A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó a meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe. Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a törvény 10. számú melléklete szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe [lásd B) 1) pont]. Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a törvényben meghatározott, említett összeghatárt (kiskereskedelmi tevékenységnél a magasabbat) nem haladja meg. A feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor az összevont adóalapra vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárnia.
19
Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét. Az egyéni vállalkozó tevékenységének szüneteltetésére lehetőség van. Az adó alapja Az átalányadó alapját a bevételből a) az egyéni vállalkozó fő szabály szerint 40 százalék, b) az adóév egészében kizárólag a törvényben felsorolt, bizonyos tevékenységet [pl. ipari és mezőgazdasági termék-előállítás, építőipari kivitelezés; növénytermelési, állattenyésztési, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás halászati szolgáltatás, haltenyésztési szolgáltatás, feldolgozóipari szolgáltatás, építőipari szolgáltatás, gépjárműjavítás, fogyasztási cikk javítása, bútorjavítás és restaurálás, hangszer javítása, karbantartása, háztartási forróvíztároló javítása stb.] folytató egyéni vállalkozó 80 százalék, c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék, d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a törvény felsorolt üzlet(ek) [pl. élelmiszer jellegű áruház, élelmiszer jellegű vegyes üzlet, zöldség és gyümölcs üzlet, hús, húskészítmény, baromfiüzlet, hal és halkészítmény üzlet, kenyér- és pékáruüzlet, gyógyhatású készítmények szaküzlete stb.] működtetésére terjed ki - 93 százalék, e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék költséghányad levonásával állapítja meg. Ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, a százalékos mérték a) az a) pontban meghatározott helyett 25, b) a b) pontban meghatározott helyett 75, c) a c) pontban meghatározott helyett 83, d) a d) pontban meghatározott helyett 91. Kiegészítő tevékenységet folytató: az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Saját jogú nyugdíjas pl. az a természetes személy, aki öregségi nyugdíjban, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására. Az adó mértéke Az adó mértéke az általános adókulcs szerint alakul. 5.1.4 Tételes átalányadózás Az adó alanya
20
Tételes átalányadózást 2001. január 1-jétől a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély választhat. Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra. (A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről kormányrendelet szól.) A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy - nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű - lakásban vagy üdülőben folytatja. Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot meg kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól. Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezésének negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A tételes átalányadó mértéke: A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül - kell megfizetni. 5.2 Vagyonátruházásból származó jövedelmek A vagyonátruházásból származó jövedelmek: a) Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem b) Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem c) Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem 5.2.1 Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. Az adó tárgya: Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel - ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként szerzi meg, valamint ha a fémhulladék átruházását -, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke. Az adó alapja:
21
Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat. Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és - vagy egyébként - ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része. Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. Az adó mértéke: az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke az általános adókulcs szerint alakul. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét. (32 ezer Ft adót 200 ezer ft jövedelem után kell fizetni, ha 16%-os adókulccsal számolunk. 200 ezer ft jövedelem – feltéve, hogy a bevétel 25%-át tekintjük jövedelemnek – 800 ft bevételből származik; ezek az összeghatárok 2005. január 1-je óta nem változtak.) Az internetes használt-áru kereskedés terjedésére is tekintettel bevezetett új szabály, hogy ha az ingó vagyontárgy átruházása - kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - gazdasági tevékenység keretében, vagyis üzletszerűen történik, akkor a megállapított jövedelem már nem külön adózik, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A fenti szabályoktól függetlenül (vagyis az üzletszerű értékesítés esetén sem) nem kell a jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevételből - ide nem értve, ha a bevételt a magánszemély egyéni vállalkozóként szerzi meg -, ha a bevétel az adóév elejétől összesítve nem haladja meg a 600 ezer forintot. Új szabály, hogy annak a magánszemélynek a bevételéből, aki nem egyéni vállalkozóként fémhulladék átruházására tekintettel kifizetőtől szerez bevételt, a jövedelme a bevétele 25 százaléka. Az adót a kifizetéskor a kifizető állapítja meg és vonja le. 5.2.2 Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz (földhivatalhoz) benyújtották. (Akkor is, ha a szerződő felek részletfizetésben vagy későbbi teljesítésben állapodtak meg.) Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. 2004/43. Adózási kérdés: jövedelem megszerzésének időpontja tulajdonjog-fenntartással kötött szerződés esetén is az a nap, amikor a szerződést a földhivatalhoz benyújtották.
22
Az adó tárgya: Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez (az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke). A termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít (az összevont adóalapba tartozik). Az adó alapja: Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt: a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is. A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, a kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeg; helyi önkormányzattól vásárolt lakás estében a szerződésben szereplő tényleges vételár; ráépítés, létesítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összeg az építő (építtető) magánszemély vagy házastársa nevére kiállított számla szerinti érték, de legalább a beépített anyag-érték; az illeték-kiszabáshoz figyelembe vett érték, ajándékozással szerzett ingatlan esetében az átruházásból származó bevétel 75 százaléka, Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni; más kiadás költségként nem vonható le a bevételből. A törvény külön kezeli a lakás, és külön a más ingatlan értékesítéséből származó bevételből számított jövedelmet. Ennek lényege, hogy az ingatlan megszerzése és az átruházása között eltelt időtartamnak jelentősége van: minél több idő telt el a megszerzéstől az átruházásig, a jövedelemnek annál kisebb része számít adóalapnak. Az ingatlan átruházásából származó jövedelem teljes egésze lesz az adóalap, ha az átruházás még a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történt, de a hatodik évben tíz százalékkal csökkenteni a jövedelmet, majd minden évben újabb tíz százalékkal; a tizenötödik évben az adóalapot a 100 százalékával kell csökkenteni. Lakás esetében az adóalap elfogyása gyorsabb ütemű, az adóalap a jövedelem 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben, 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben, 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben, 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben, 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben. A törvény az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapításának általános szabályaitól eltérő rendelkezést állapít meg azokra az esetekre, amikor a termőföldből átminősített ingatlan értékesítésből származó adóköteles jövedelem meghaladja a rendelkezésben rögzített szabályok szerint megállapított szokásos hozamot.
23
Szűk körben érvényesül lakásszerzési kedvezmény: ha a jövedelmet a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben biztosított férőhely megszerzésére használja fel, akkor a bevallott adót nem kell megfizetnie. Az adó mértéke az általános adókulcs szerint alakul. A törvény itt is külön kezeli, ha az ingatlan értékesítése gazdasági tevékenység keretében történik. Ilyen esetben a jövedelem nem külön adózik, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. 5.2.3 Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem után - ha az nem adómentes az ingó vagyontárgy, az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a következő eltérésekkel: Az öröklési szerződésből származó jövedelem megszerzési időpontjának ingatlan és vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját, ingó dolog átruházása esetén a szerződés megkötésének időpontját kell tekinteni. A jövedelem megállapítása a következők szerint történik: a) bevételnek a szerződésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni, ennek hiányában b) az állami adóhatóság értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít bevételnek vagy c) jövedelemként az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházására vonatkozó rendelkezések szerinti igazolt költségek egyharmad részét kell figyelembe venni. Az adót a szerződő felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint, a jövedelem keletkezési időpontját követően. Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerződésben megállapodhat a magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg oly módon, hogy az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie. Pénzben folyósított életjáradékról szóló szerződés esetében - a szerződéskötés időpontjában választható, hogy a) az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem, b) az a) pontban említett jövedelem megszerzésének időpontját az általános szabályok szerint kell figyelembe venni, c) az adót a jövedelemből a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és fizeti be az adóhatóságnak azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania. Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt tartási szerződés alapján nem pénzben juttatott vagyoni érték esetében a kifizető havonta köteles az adókötelezettség teljesítésére a juttatás értékének (szokásos piaci értékének) 1,19-szerese után. 5.3 Tőkejövedelmek Tőkejövedelemnek minősül: a) A kamatjövedelem b) Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem c) Csereügyletből származó jövedelem
24
d) Az osztalékból származó jövedelem e) Árfolyamnyereségből származó jövedelem f) Ellenőrzött tőkepiaci műveletből származó jövedelem g) Tartós befektetésből származó jövedelem h) A vállalkozásból kivont jövedelem 5.3.1 Kamatjövedelem Az 1988. január 1-jétől általánossá tett személyi jövedelemadózás kezdettől fogva jövedelemnek tekintette a takarékbetétből és az értékpapírból származó bevételek között a kamatot, és 1994. december 31-ig tartalmazott szabályozást takarékbetét adóköteles kamatával kapcsolatban. Hosszú ideig ugyanakkor a kamatból származó bevétel után az adó mértéke 0 százalék volt. Az 1995. január 1-jétől köztehermentes jövedelmet az állam 2006. szeptember 1-jétől ismét megadóztatja. Az szja meghatározza, mi minősül kamatjövedelemnek. A különféle hitelintézeti betétszámlák (takarékbetét, nyereménybetét), folyószámlák, bankkártya-számlák esetében kamatjövedelemnek a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés, üzletszabályzat szerint megszolgált kamat minősül. A nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kibocsátó által kamat címén fizetett bevétel és ezeknek az értékpapíroknak, valamint a befektetési jegyeknek a beváltása, visszaváltása, átruházása során elért bevételből megállapított jövedelem egyaránt kamatjövedelemnek minősül. Ha a kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, kamatjövedelemnek az az összeg minősül, amelyből az adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével egyezik meg. A törvény változatlanul tartalmazza, hogy a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a megfizetett (költségként el nem számolt) biztosítási díj összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét. Kamatjövedelemnek minősül a szövetkezet tagja által a szövetkezetének nyújtott tagi kölcsön kamatának meghatározott része, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagját a tag munkaviszonyának a megszűnése miatt megillető összegből a tag által befizetett hozzájáruláskiegészítés összegét meghaladó rész, A hatályos szabály szerint a kamatjövedelmet nem kell bevallani, ha a kifizető az adót levonta. A kifizetőnek a hatályos szabályok szerint adatszolgáltatási kötelezettsége a kamatjövedelem kifizetéséhez kapcsolódóan nincs, a törvény ugyanakkor előírja, hogy amennyiben a magánszemély kérelmére a kifizető a kiadott igazoláson feltünteti, hogy azt a többletként levont adó rendezése céljából adta ki, a kifizető annak adattartalmáról az adóhatóságot tájékoztatni köteles. A törvény a kamatjövedelem megszerzése időpontjának a jóváírás és/vagy a tőkésítés napját tekinti, ha ezek nem állapíthatók meg, akkor az átutalás, a postára adás vagy birtokba adás napja. Az adó mértéke az általános adókulcs szerint alakul. 5.3.2 Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem Értékpapír-kölcsönzés alatt azt az ügyletet értjük, amely során az értékpapír tulajdonjogát átruházzák a kölcsönvevő félre. A kölcsönvevő köteles azonos darabszámú és sorozatú
25
értékpapírt visszaadni vagy a kölcsönadónak, vagy egy általa megnevezett harmadik személy részére. A szerződésben előre meghatározzák a visszaadás időpontját is. A kölcsönzésnél díj határozható meg. A tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze a magánszemély jövedelmének minősül. 5.3.3 Csereügyletből származó jövedelem Csereügyletből származó jövedelemnek minősül a számvitelről szóló törvény szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere (swap) ügylet alapján a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételnek (csereügyleti bevétel) a magánszemélyt az adóévben terhelő igazolt kiadás(oka)t (csereügyleti kiadás) meghaladó része (a továbbiakban: csereügyleti jövedelem). A csereügyleti kiadásnak az a része, amely a csereügyleti bevételt meghaladja, csereügyleti veszteségnek minősül. A csereügyleti jövedelmet és/vagy a csereügyleti veszteséget a) a kifizető az adóév végén ügyletenként állapítja meg, a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-éig ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és arról az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a rá vonatkozó rendben adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz; b) kifizető hiányában a magánszemély ügyletenként nyilvántartja. Ha a csereügylet időtartama túlnyúlik az adóéven, és annak időtartamára (is) eső valamely adóévben a magánszemély az adott csereügylet alapján csereügyleti veszteséget ér el, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában ügyletenként feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet. Az adókiegyenlítést ügyletenként, az adott ügylet időtartama alatt évente göngyölítve, folyamatosan vezetett elszámolási nyilvántartás alapján kell megállapítani. A nyilvántartás olyan bizonylatnak minősül, amelyre az ügylet lezárultát követően az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell. 5.3.4 Az osztalékból származó jövedelem A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. A törvény alkalmazásában a) osztalék aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés; ab) a kamatozó részvény kamata; ac) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem; ad) a kockázatitőkealap-jegy hozama; b) osztalékelőleg az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel. Az adót a kifizető (pl. hitelintézet, befektetési szolgáltató) a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az adót a magánszemély állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12. napjáig fizeti meg. Az osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként kell feltüntetni, a jóváhagyott kifizetett osztalékot, a levont, megfizetett adót az osztalékot megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásban - az osztalékelőlegből levont, megfizetett adót levont adóként figyelembe véve - kell bevallani. 5.3.5 Árfolyamnyereségből származó jövedelem
26
Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevételből a jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. A jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. A magánszemély az adóbevallásában az összes adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelme megállapításánál, vagy adóbevallása önellenőrzésével érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. Ha az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevétel a szerződés keltének napjára nem határozható meg, és emiatt adókülönbözet mutatkozik a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza. 5.3.6 Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül az adóévben elért nyereségek együttes összegének, a magánszemélyt terhelő, az adóévben elszámolt veszteségek együttes összegét meghaladó része – azaz az adóévben elért nettó nyereség, melyet csökkenteni lehet az ügyletre fordított arányosított bizományosi díjjal. A bankközi devizapiacon kötött ügyletek ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősülnek. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősülnek a Befektetési Szolgáltatóval a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényben szabályozott pénzügyi eszközre, árura kötött ügyletek, illetve a pénzügyi szolgáltatás keretében devizára/valutára kötött pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet. A jövedelmet szerző magánszemély az ellenőrzött tőkepiaci ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató által kiállított éves adóigazolás valamint az ügyletek egyedi bizonylatai (teljesítésigazolások), illetve saját nyilvántartása alapján állapítja meg, az adóévről benyújtandó éves személyi jövedelemadó bevallásában vallja be, az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg – azaz az adóévben megszerzett jövedelmet terhelő adót, a törvény által szabályozott határidőre (jelenleg május 20.) kell megfizetni. 5.3.7 Tartós befektetésből származó jövedelem Tartós befektetésből származó jövedelemnek minősül a befektetési szolgáltatóval megkötött tartós befektetési szerződéssel történő lekötés megszüntetése, megszakítása révén keletkezett jövedelem. Ehhez kapcsolódó fogalom a tartós befektetési számla: ez olyan befektetési számla, amely futamidejének végéig történő fenntartása esetén a tőkejövedelmekre vonatkozó hatályos személyi jövedelemadó fizetés alól részben, vagy egészben mentesül. Feltételei: egy befektetési szolgáltatónál egy adóéven belül egy számla nyitható, legalább 25.000 Ft a befizetés összege, a lekötési időtartama 5 év. A számlán kötött ügyletek tekintetében tartós befektetési szerződés alapján ellenőrzött tőkepiaci ügyletben pénzügyi eszközre és olyan pénzügyi eszközre (pl. állampapír, befektetési jegy) amelynek a befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne, korlátlan számú megbízást (vételi, eladási stb.) lehet adni, devizára és devizában kötött ügyletre is. Adó mértéke: a lekötési hozam (a befizetett összeg és a megszakításkori piaci érték különbözete) után a 3. év végén 10 %, az 5. év végén 0 %.
27
Adóbevallás: az adót, a magánszemély az éves adóbevallásban vallja be, a befektetési szolgáltató által megállapított, és az adóévet követő év február 15.-ig kiadott adóigazolása alapján. 0 %-os adó esetén a jövedelmet nem kell bevallani. Adókiegyenlítés: a számlán elért veszteségek nem állíthatók szembe más értékpapírszámlán elért nyereséggel, valamint a következő évre sem vihetőek át, tehát a számlán adókiegyenlítést nem lehet alkalmazni. 5.3.8 A vállalkozásból kivont jövedelem Az Szja a három fő esetet szabályoz: 1. A társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani. 2. A társas vállalkozás jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. 3. A társas vállalkozás vagyonából a magánszemély által tagi (részvényesi, üzletrésztulajdonosi) jogviszonyának megszűnése - ide nem értve a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnését, az értékpapír átruházását - következtében, arra tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által - a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében - átvállalt kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. Az adó mértéke az általános adókulcs szerint alakul. 5.4 Egyes (nem pénzben, hanem természetben nyújtott) juttatások adózásának szabályai 5.4.1 A természetbeni juttatások „Természetbeni juttatás” általában az az ellenérték nélkül juttatott termék (termény) vagy szolgáltatás, amely nem része a munkabérnek. A „természetbeni juttatások” bizonyos fajtái, meghatározott mértékig, mindig is adómentesek voltak; listájuk változó. Az e körön kívül eső juttatásokat viszont általában a bérekhez tartozó adónál magas „büntetőadóval” sújtja az állam. Az szja jelenleg „béren kívüli juttatásról” és „egyes meghatározott juttatásokról” szól. Mindkettő felsorolás, néhol összeghatárokkal. Ezen kívül egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás is, amely megfelel a béren kívüli juttatás feltételeinek, de a meghatározott értékhatárt meghaladja. Mindkét fajta juttatás után az adó a kifizetőt terheli. A béren kívüli juttatás két felsorolás, egyik a munkáltató által a munkavállalónak, a másik a másoknak adott, ilyen juttatásról szól, ezeknél jogcímenként külön-külön összeghatár van. Az egyes meghatározott juttatásoknál több helyen nincs összeghatár. A magánszemély fizeti adót akkor, ha bármely juttatás feltételeiről valótlanul nyilatkozott. Megszűnt a hosszú időn át fennálló „természetbeni juttatás” kategóriája, és ezzel megszűnt az a korlát is, amely szerint a juttatást minden alkalmazottnál egyenlő arányban kell alkalmazni, vagyis ezen túl differenciálni lehet.
28
2011-től a béren kívüli juttatások kifizetőt terhelő adója egységesen 16 százalék (a korábbi 25% helyett), és a juttatás értékének az 1,19-szerese után kell a 16 százalék adót megfizetni (vagyis az adó valójában 19,4%, itt ismét találkozunk egy felszorzott adóalappal), de járulékot sem a kifizetőnek, sem a magánszemélynek nem kell fizetnie. Megszűnt az internethasználat adómentessége, viszont 2010. augusztusától a sporteseményekre való belépő illetve bérlet adómentes lett. A béren kívüli juttatások az alábbiak: - az üdülési csekk évente a minimálbér mértékéig, amely a munkavállaló és közeli hozzátartozói számára egyaránt felhasználható, illetve társas vállalkozó esetében személyesen közreműködő tag részére is adható - az étkezési utalvány hideg - meleg élelemre vonatkozóan havonta 18.000 Ft-ig, amely munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is adható - a munkáltató által a SZÉP, vagyis Széchenyi Pihenő Kártya számlára utalt támogatás legfeljebb évi 300.000.-Ft-ig (munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is) - az iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 %-áig (munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is) - az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér 2 és ½ -szereséig (munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is) - a munkáltató hozzájárulása az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba havonta a minimálbér 50 %-áig - a munkáltató hozzájárulása az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba havonta a minimálbér 30 %-áig- a foglalkoztató hozzájárulása a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 %-áig - az internethasználata legfeljebb havi 5.000.-Ft-ig (munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is) - a helyi utazási bérlet (munkavállaló és társas vállalkozó személyesen közreműködő tag részére is) - a szövetkezet közösségi alapjából nem pénzben juttatott jövedelem a minimálbér havi összegének 50 %-áig - a munkáltatói hozzájárulásból az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba, az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba, foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe fizetett összeg meghatározott része (a mindenkori minimálbér 3050%-a) - a munkáltatói tag által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összegből az a rész, amely évente nem haladja meg a pénztártag alkalmazottak létszáma és a minimálbér szorzatát. Az egyes meghatározott juttatások A munkáltató által biztosított azok a juttatások (termék, szolgáltatás, ezekre szóló utalvány formájában), amelyek esetében a juttatás a magánszemélyeket azonos értékben vagy bármely munkavállaló által megismerhető szabályzat alapján illeti meg. E juttatási körbe 2013-tól nem tartozik bele a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány. Az ilyen utalványok juttatása esetén, ha azt dolgozó kapja, a juttatás bérként, míg ha például a dolgozó közeli hozzátartozója kapja, a juttatás egyéb jövedelemként visel közterheket. Ilyenek pl. : - a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás - a cégtelefon magáncélú használata - az adóköteles díjú csoportos biztosítások - az adóköteles reprezentáció és üzleti ajándék
29
- a reprezentációnak nem minősülő vendéglátás - a csekély értékű ajándék - az értékhatárt meghaladóan adott béren kívüli juttatás - jogszabályi rendelkezés alapján adott termék, szolgáltatás - a minimálbér 1 %-át meg nem haladó egyedi értékű reklámcélú vagy egyéb ajándék. Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás, amely megfelel a béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások együttes értékének az évi 500 ezer forintot, illetve az 500 ezer forintnak - a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a jogviszonyban töltött napokkal arányos összegét (éves keretösszeg) meghaladó része. 5.4.2 Kamatkedvezményből származó jövedelem Kamatkedvezményből származó jövedelem a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot. Ha pl. a jegybanki alapkamat 8%, és akkor a magánszemélynek 13%-os kamatot kell fizetnie ahhoz, hogy ne keletkezzen kamatkedvezményből jövedelme. Kamatkedvezmény egyik tipikus esete, amikor a munkáltató a munkavállalónak lakás vásárlásához, de a jogszabályban biztosítottnál kedvezőbben (magasabb összegben vagy a feltételek hiányában) nyújt, a piaci kamatozásúhoz képest kedvezményes hitelt. Az adó mértéke: a kamatkedvezményből származó jövedelem 1,19-szersének a 16%-a. Bizonyos,a törvényben nevesített követelések utáni kamatkedvezményt nem kell figyelembe venni. Íg pl. nem kell figyelembe venni azt a kamatkedvezményt, amely lakás célú hitel, feltéve, hogy ha azt a munkáltató munkavállalójának olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, stb. nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakás célú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. Nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményt olyan, a jogszabályban meghatározott feltételek mellett nyújtott hitel, kölcsön esetén sem, amelynél a felszámítható kamat mértékét jogszabály határozza meg (ideértve különösen a Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitelt). Az adót a kifizető állapítja meg, vonja le a magánszemélytől, fizeti be és vallja be. 5.5 Vegyes jövedelmek Több mint húsz éven a vegyes jövedelmek között szerepelt az úgynevezett kis összegű kifizetések. Ennek az volt a lényege, hogy egy összeghatárig (legutóbb 15 ezer Ft egy szerződés alapján) az önálló tevékenységből származó jövedelemnél a magánszemély választhatott, hogy nem összevontan, hanem külön adózik utána, ami egy egyszerűsítés jelentett: a jövedelem utáni adót a kifizető állapította meg, vonta le, fizette meg. Az adó mértéke a korábbi adótábla felső kulcsával megegyezett. Egykulcsos adónál ez az egyszerűsítés értelmét veszti, ezért az 2011. január 1-jétől hatályát vesztette. 5.6 Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem Az ingatlan (lakás, termőföld stb.) bérbeadásából származó jövedelem után hosszú ideig külön is lehetett adózni, egy, a korábbi adótábla 30 % feletti felső kulcsához képest alacsonyabb adómértékkel (25%). 2005. január 1-jétől ez a lehetőség kiegészült egy másik szabállyal. Míg az ingatlan bérbeadásából származó jövedelemnél fő szabály szerint a bevétel egésze után 25 % adót kellett fizetni, addig az akkor új szabály értelmében lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevétel után az adó mértéke 0 százalék. Míg az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem után a külön adózás lehetősége megszűnt, az önkormányzatnak való lakásbérbeadásra vonatkozó speciális szabály megmaradt. Ehhez a
30
szabályhoz különféle garanciális rendelkezések kapcsolódnak a visszaélések megakadályozása céljából. A szabály nemcsak szociális bérlakás, hanem általában lakáscélra történő bérbeadás esetére is alkalmazható. A törvény szankciót fogalmaz meg arra az esetre, ha az önkormányzat a lakást nem a feltételül szabott célra hasznosítja, vagy társasági adóalannyal kötött szerződéssel hasznosítja. 5.7 A társasház, a társasüdülő jövedelme A társasház, a társasüdülő tulajdonostársainak közössége (a továbbiakban együtt: társasház) által a közös név alatt megszerzett jövedelem után a társasházat terheli adókötelezettség. A társasház említett bevételéből a jövedelmet és az adót úgy kell megállapítani és megfizetni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházat kell tekinteni. A fennmaradó összegből a magánszemély tulajdonostársak között felosztott jövedelmet további adókötelezettség nem terheli. A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházása esetén a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek. A társasház közgyűlése határozhat úgy is, hogy a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházásából származó jövedelem után a magánszemély tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában megillető bevétel után egyénileg kell adózni. Más bevételből úgy kell adózni, hogy (ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt is) le kell vonni a tulajdonostársak közös költségre, illetőleg felújításra történt adóévi befizetéseit, a társasház által közvetített szolgáltatás tovább számlázott ellenértékét, valamint azokat az összegeket, amelyeket e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (pl. jogszabály alapján kapott támogatás, felvett hitel). Az így fennmaradó bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni. A társasháznak kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizető állapítja meg, azt levonja, befizeti és arról igazolást állít ki a társasház részére, valamint a kifizetőnek az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókötelezettséget eredményező, a magánszemélynek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő bevallási kötelezettség szabályai szerint bevallást tesz. Az olyan adóköteles bevétel után, amely nem kifizetőtől származik, az adót a társasháznak kell megállapítania és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőleg-fizetésre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie, bevallania. 5.8 Nyereményből származó jövedelem A nyeremény esetében - ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá - a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni. Pénzbeli nyeremény esetén az adót a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie. Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, a kifizetőt terhelő adó alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19-szerese. Nem számít jövedelemnek a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, a lóversenyfogadásból, bingójátékból, továbbá a kártyateremben szervezett kártyajátékból származó nyeremény. 5.9 A privatizációs lízingből származó jövedelem
31
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényben meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem. Az adókötelezettség részletes szabályait a törvény külön melléklete tartalmazza. 5.10 Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték Az Szja törvény 2003. január 1-jétől új fejezettel egészült ki, mely az értékpapír formájában vagy értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték mint bevétel adókötelezettségéről rendelkezik. A törvény korábban hatályban volt rendelkezései szerint természetbeni juttatásnak minősült a kifizető által értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében az értékpapír szokásos piaci értékéből az a rész, amelyet a juttatásban részesülő magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. A 2003-tól az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében - meghatározott eseteket kivéve - a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani. Ha tehát a munkáltató munkavállalója részére ad ily módon értékpapírt, a bevétel adókötelezettségét a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell teljesíteni. A dolgozói részvény, dolgozói üzletrész adózására vonatkozó kedvező szabályozás elsődleges célja elősegíteni a munkavállalók tulajdonhoz jutását. Az adókötelezettség csak a dolgozói részvény, dolgozói üzletrész átruházásakor keletkezik, az így keletkező jövedelemre az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A dolgozói részvény, dolgozói üzletrész bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén keletkező jövedelem azonban a munkavállalónál munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül. 2003. január 1-jével léptek hatályba a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben foglaltaknak megfelelő módosítások. A törvény szerint a magánszemély által a jogügylet révén pénzben megszerzett bevétel árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül, a jogügylet révén értékpapír formájában megszerzett bevétel esetében a magánszemélyt azonban választási lehetőség illeti meg, amelynek alapján lehetősége van az adófizetési kötelezettség elhalasztására. A törvény a munkavállalói tulajdonlás ösztönzése érdekében bevezette az „elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program” kategóriáját.
32