III. évfolyam, 2. szám

III. évfolyam, 2. szám

SZERKESZTŐI levél az olvasókhoz

Magyar Vidéki Mozaik

Tartalom

AKTUÁLIS 3 FŐIGAZGATÓI köszöntő TOVÁBB kell vinni a stafétabotot ELFOGADTÁK az MNVH módosított Cselekvési Tervét Alsóörsön A MEGYEI referensek közvetlenül szólítják meg a vidék szereplőit

TÁRGYALÓ 8

Régóta érdekel, hogy honnan származik az étel, ami a tányéromra kerül. Hogy kik és milyen körülmények között termelték meg, állították elő, hogy mennyit utazott, vagy éppen mivel kezelték az asztalra kerülő árut. A közvetlen értékesítés ezekre a kérdésekre gyors választ kínál. Mint ahogy a Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezése is, a péntekente jelentkező Vidék Mustra termelői piac, ahol közvetlenül a termelőktől vásárolhatom meg portékáikat. Különleges kapcsolatot eredményez a termelővel folytatott beszélgetések mellett az is, hogy megvásárlása előtt akár meg is kóstolhatom az árut. A rendezvény eredeti helyszíne is rendkívülinek számít, hiszen Európában egyedülálló módon a szaktárca épülete mellett lehet helyi termékeket vásárolni. Most a piac a Kossuth téri felújítások idejére a Hold utcai Vásárcsarnok galériájára költözött, ahonnan a munkák végeztével visszaköltözik az árkádok alá. A közvetlen értékesítés jövőjével kapcsolatban a kormányzat terveiről számol be jelen számunkban V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, és erről kérdeztük Szabadkai Andreát, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat leköszönő elnökségi tagját is. Hazánk kifogyhatatlan a jó példákból, a jobbnál jobb kezdeményezésekből, amelyekkel értéket és közösséget teremtenek, munkahelyeket hoznak létre – ezekre is hozunk pár példát a Mozaik hasábjain. Egy eldugott, hátrányos helyzetű településből hogyan lehet élő közösséggel rendelkező országos hírű települést faragni? Panyolán kerestük erre a választ, ahol sok színes mozaikdarabból áll össze a falu mai képe. A hagyományokra építve remek nedűket készít és egyben értéket ment a Szent György-hegy lankáin Nyári Ödön, aki nemcsak borászként állja meg a helyét, hanem egy másik tradicionális szakmának is tudója, a Pilis és a Duna vonzásában fekvő Pomázon egy pékség társtulajdonosa. A 97 esztendős Stefán István évtizedek óta népi hangszereket készít, citerái megtalálhatóak Ausztriában, Szlovákiában, de Olaszországban is. A Sajószögeden élő Pista bácsitól megtudhatjuk, hogy milyen ereje van a zenének. Nem lehet mindig előre megírt forgatókönyv szerint cselekedni. A Mozaikban csak ötleteket szeretnénk adni, ha a tettvágy már az Önöké. Jó olvasást kívánok! Bősze Balázs

2

RENESZÁNSZÁT éli a helyi termékek fogyasztása és a termelői piac A FOGYASZTÓ és a termelő kapcsolata helyreállítható a régi-új modellel CIVIL kezdeményezésre született sikeres termelői piac Kecskeméten NEMZETI örökségünk részét jelentik az alföldi csárdák

JÓ GYAKORLATOK 14 HÁROM ORSZÁG találkozásánál épül újjá egy szatmári közösség EGYSZERRE teremt és őriz értéket a hegymagasi borospince KUCIK ÍZE – házi készítésű kecskesajtok Mezőnyárádról AZ EMBER a középpontban – látogatóban Stefán István hangszerkészítőnél

KITEKINTŐ 20 TUDATOS vásárlásra is sarkall a gasztroblog EGYÜTT a vidék értékeinek megismertetése érdekében

VISSZATEKINTŐ 22 BŐVÜLŐ feladatait és eddigi munkáját mutatta be az egy éves NAKVI III. évfolyam, 2. szám, 2013. június 21. Kiadja: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet Felelős kiadó: Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid főigazgató Szerkesztő: Bősze Balázs Elérhetőség: 1223 Budapest, Park u. 2. Telefon: 06 1 362 8100, fax: 06 1 362 8104 Web: www.mnvh.eu, e-mail: [email protected] Nyomda: Pátria Nyomda., 1117 Budapest, Hunyadi János út 7. Megjelenik 5000 példányban. Fotók: Bősze Balázs, Csuták Máté, Markovics Réka, Márton Balázs Minden jog fenntartva. Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése és sokszorosítása csak tartalmi és formai módosítás nélkül engedélyezett. ISSN 2062-638X

FŐIGAZGATÓI köszöntő


Aktuális

Kedves Olvasó! A tavasz mindig a megújulás időszaka, amely a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Vidékfejlesztési és Képzési Intézet (NAKVI), valamint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) életében is új eseményeket, feladatokat hozott. Tovább folytattuk azt a munkát, amelyet az MNVH további fejlesztése érdekében végzünk. Ennek szellemében tartottuk meg harmadik Tanács-ülésünket is Alsóörsön, ahol már ünnepelni is volt okunk, hiszen a résztvevők is tapasztalhatták, hogy számos projektünk elindult, sőt, sikerrel le is zárult az elmúlt időszakban.

színvonalú rendezvényeken baráti beszélgetéseket folytathatunk. Az Intézetnél elkezdődött az a felkészülési munka, amely az agrárszakképzés szakmai oldalának megújítását, hatékonyabbá tételét és a még magasabb minőségű képzés felé történő elmozdulását jelenti. Bízunk benne, hogy a nyáron e munkánkat úgy tudjuk megvalósítani, hogy a szeptemberben iskolapadba ülő diákok, illetve az őket támogató családjaik ebből nem vesznek észre semmit, viszont a szakmai törekvések reményeink szerint már szeptember 1-jétől is érzékelhetőek lesznek. Tovább folytatódik a felkészülés a 2014-2020-as programozási időszakra. A nyáron széles körben megindul a már korábban megkezdett társadalmasítási folyamat, amelyben szintén jelentős szerepet kap a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat. Kérem, hogy keressék ez ügyben is Intézetünk koordinációs részlegét, illetve az MNVH megyei referenseit, akiknek elérhetőségeit a lap hasábjain is megtalálják. E nyári gondolatokkal kívánok Önöknek a dolgos fél év után jó pihenést és feltöltődést családjuk körében:

Zelk Zoltán: Nyár Tudjátok-e, mit énekel a csobogó kis patak? „Gyertek, igyatok vizemből, szomjas madarak!” Úgy gondoljuk, hogy nem állhatunk meg itt, az MNVH Elnöksége és a Vidékfejlesztési Minisztérium továbbra is fontosnak tartja, hogy ezt a munkát folytassuk, és immáron a Tanács által elfogadott új Cselekvési Tervben kisebb módosítások meg is jelentek. A Cselekvési Terv talán legfontosabb változása, hogy a következő egy évben több forrást tudunk biztosítani némileg megváltozott, de szabályozottabb körülmények között a vidéken élők és tevékenykedők számára. Látva a projektötleti kiírások háromszoros-négyszeres túljelentkezési arányát reméljük, hogy ezen nagyon fontos európai uniós források év végéig maradéktalanul lekötve és 2014 közepéig sok sikeres projektben megvalósulva fogják a kitűzött céljainkat szolgálni. A nyári időszakban számos, az MNVH által támogatott rendezvényt tartanak meg. Kérem, hogy kövessék figyelemmel ezek időpontjait és helyszíneit honlapjainkon, illetve a projektgazdáknál. Bízom abban, hogy sok helyen személyesen is tudunk találkozni, és a magas

Tudjátok-e, mit zizegnek a réten fűszál, virág? „Gyertek hozzám lakomára, megéhezett barikák!” Tudjátok-e, mit susognak az erdőben a lombok? „Gyertek aludni árnyamba, ti elfáradt vándorok!” S tudjátok-e, mit énekel fáradt vándor és madár? „Szép az erdő, szép a mező, gyönyörű a nyári táj!”

Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid NAKVI főigazgató, MNVH főtitkár

3

TOVÁBB kell vinni a stafétabotot


Aktuális

2013 tavaszától Csatári Bálint után új elnöke van a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatnak. A szervezet eddigi tevékenységéről, a jövő feladatairól az áprilisiban megtartott, rendes havi elnökségi ülés végén beszélgettünk az újonnan megválasztott elnökkel, Medgyasszay Lászlóval. Ön március 6-tól a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat új elnöke. Kérem, röviden mutassa be szakmai pályafutását és az elnökségig vezető utat! 1990-ig állatorvosként dolgoztam a Győrhöz közeli Ménfőcsanakon. Felmenőim is, jómagam is ízig-vérig vidéki emberek vagyunk, s olyan vidéki középosztálybeli családból származom, amelyik mindig fontosnak érezte a közössége ügyeit, gondjait. 1990-ben bennem is fölébredt ez a tenni akarás kisebb-nagyobb közösségemért, s ezért felhagytam az állatorvosi tevékenységgel. Hogy húszévi politikai pályafutásom alatt mit tudtam cselekedni a vidéki emberekért, talán nem az én dolgom megítélni, sokkal inkább azoké, akik tapasztalták munkám eredményeit vagy részesei voltak a vidék érdekében kifejtett tevékenységemnek. Szakterületem elsődlegesen a mezőgazdaság volt, de megyei közgyűlési alelnökként foglalkoztam még kultúrával, sporttal, és széles körű igényeket kielégítő társadalmi szervezéssel is. Ennek kapcsán említhetném a több mint 400 embert megmozgató térségi olimpiát, vagy a végül országos méretűvé terebélyesedett, 400 ezer résztvevővel megvalósított Kultúra a Nyugat Kapujában elnevezésű rendezvénysorozatot. Mint az egykori Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben induló képviselő, először az MDF Falutagozatát szerveztem meg. Úgy gondolom, mind politikai, mind civil munkám igazolja, hogy mindig olyan ember voltam, aki lehetőségeihez mérten állandóan igyekszik tenni valamit a vidékért és a vidéki emberekért. Hogyan ítéli meg az MNVH jelenlegi helyzetét és szerepét a vidékpolitikában és -fejlesztésben? Az MNVH tevékenységének számomra egyik legszimpatikusabb vonása az, hogy rendkívül széleskörűen foglalkozik a vidékkel. Ez magába foglalja a versenyképes mezőgazdaságot, a környezet- és természetvédelmet, a népi kultúrát, annak minden válfaját a kézművességtől a népviseleteken át a zenéig és táncig, illetve a vidéki közigazgatást, a LEADER programot és általában a vidékpolitikát. Éppúgy foglalkozik a sokszor mintaként is bemutatott felemelkedő régiókkal, mint a leghátrányosabb helyzetű térségekkel, a Hálózat programjai pedig általában a vidéki társadalom általános felemelkedését célozzák. A másik szimpatikus vonás, hogy főként civil szervezeteket, embereket támogat. Tevékenysége jó értelemben vett politikamentességben zajlik a jó vidékpolitika megvalósítása érdekében, ugyanakkor ennek semmi köze sincsen a pártokhoz. Az MNVH megvalósult projektötleti támogatásai, rendezvényei, programjai ezt abszolút igazolják. Persze joggal merül föl a kérdés, hogy ha ez így van, akkor az MNVH vezetésére miért pont egy hajdan politikailag aktív személyt kértek fel, illetve, hogy miért is vállaltam a feladatot. Úgy gondolom, azért esett rám a választás, mert – mint az előbbiekben már említettem – abszolút vidéki embernek tartanak és tartom magam én is. Civilként és politikusként is mindig a magyar vidék ügyét próbáltam szolgálni, előbbre vinni, és mint vidékpolitikus, sosem a pártérdekeket képviseltem a vidéken, sokkal inkább a vidék érdekeit, igényeit, problémáit igyekeztem

4

tolmácsolni a döntéshozók felé. Természetesen, mint egy hajdani kormányzó párt tagja, az én elképzeléseim is egy határozott programból indultak ki, ezt képviseltem, ugyanakkor kizárólag szakmai meggyőződéssel, nem pedig pártérdekek mentén. Nem volt könnyű döntenem, amikor végül felkértek erre a pozícióra, és nem kis merészség is kellett hozzá. Előttem két nagy tekintélyű tudós, először Glatz Ferenc akadémikus, később pedig Csatári Bálint, kiváló geográfus és vidékkutató volt az MNVH elnöke, én pedig „csak” egy vidéki állatorvos vagyok. Nem tudom és nem is akarom pótolni Csatári Bálint személyiségét, tekintélyét, kedélyes bölcsességét, azt az évtizedek alatt felhalmozott tudományos ismeretet, amelynek birtokában a magyar vidék problémáit kiválóan ismerve irányította a Hálózatot. Csak azt tudom vállalni, hogy a saját képességeim szerint, az előírt szabályoknak megfelelően, a lehető legjobban elvégzem azt a feladatot, amit most rám bíztak. Egy váltáskor persze mindig fölmerül a kérdés: hogyan tovább? Azt hiszem, Csatári Bálint akkor mondott le az elnökségről (szerencsére, mint elnökségi tag továbbra is számíthatunk rá), amikor egy művet befejezett. Bár ezt természetesen nem egyedül érte el, de nagyon fontos, vezérszerepe van abban, hogy a Hálózat ma így működik, és tevékenysége, projektjei sínen vannak. Igen, bizton állíthatom, hogy az MNVH sínen van. Nekem épp ezért nagyon egyszerű a dolgom: nem kell mást tennem, mint továbbvinnem a stafétabotot, amit Csatári Bálinttól kaptam. Ezt kell jól szorítanom, tisztességesen továbbvinnem, miközben számíthatok az ő észrevételeire, tapasztalataira és természetesen az egész Elnökségére is, amelynek tagjai életrajzát alaposan áttanulmányoztam, és bizton állíthatom: kiváló gárda jött itt össze. Egyébként nem ál-

szerénységből emlegetem ennyit Csatári Bálintot. Egyik művében ezt írja, idézem: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Amikor ezt olvastam, szinte beleborzongtam ebbe, hiszen amióta élek, ezt a gondolatot képviselem magam is, és mindig ennek megfelelően igyekeztem cselekedni. Ez a szép gondolat díszítette régen az egykori irodám falát is, és úgy gondolom, ha ez a szervezet is ennek szellemiségében folytatja tovább tevékenységét, illetve azok a partnerek, személyek, akik ilyen-olyan típusú projektötleteik finanszírozására az MNVH javaslatot tett, azok is e vezérelv szerint működnek, akkor a miénk, illetve a magyar vidéké a főnyeremény. Arra, hogy mik az én elképzeléseim a jövőre vonatkozóan, nagyon nehéz új gondolatot mondanom, hiszen az elődömnek is pontosan ugyanolyan volt az erkölcsi-etikai felfogása, illetőleg a céljai is, mint nekem. De azért engedtessék meg egy új, önálló gondolat, ami már húsz éve foglalkoztat, és amin már tényleg évtizedek óta aktívan is munkálkodom: ez pedig a vidéki szegénység fölszámolása. Hiszen, ha valahol igazán van mélyszegénység, tartós és nagyarányú munkanélküliség, kilátástalanság Magyarországon, akkor azok a vidék egyes részei. Mint elnök, a szegénység felszámolásának ügyét a korábbinál hangsúlyosabban kívánom képviseltetni az MNVH tevékenységében. Ennek ellenére, ahogy elmondta, komolyabb változtatásokat nem tervez az MNVH életében. Erre nincs szükség, de lehetőség se, hiszen a Hálózat működése, tevékenységi köre meglehetősen behatárolt, meghatározott. Én ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy egyéni képességeimmel és az elődömtől eltérő, más szempontú tapasztalatokkal segítem a munkát. Van még egy új dolog, amit ugyan még Csatári Bálint elnöksége idején határoztak meg és fogadtak el, de a gyakorlatban mégis csak az én irányításom alatt kezdődik az érdemi működés: ez a megyei referensek tevékenységének beindulása.

Úgy gondolom, a megyei referensi hálózat létrehozása egy kiváló ötlet volt, mert általában a helyszínen kell a legnagyobb segítség – szervezésben, ellenőrzésben és akár ötlet-elővezetésben is –, tehát ahol történnek a dolgok. Az MNVH egyik legfontosabb új tevékenysége a közeljövőben éppen ezért az lesz, hogy a megyei referensek munkáját beindítsuk. Erre megvannak az elképzelések, és azt hiszem, hogy ebben talán személyesen is tudok majd valamit előremozdítani, eredményt elérni az én sajátos vidéki tapasztalataim, kapcsolatrendszerem alapján is. Ha egy év múlva ismét beszélgetnénk, és arra kérném, hogy értékelje a Hálózat legutóbbi egy éves tevékenységét, illetve az Ön elnökségét, mikor lenne elégedett, mit szeretne mondani? Nagyon nehéz előre jósolni, de ha konkrétumot akar hallani, akkor azt mondom, hogy mindenképpen a most formálódó új pénzügyi terv elvárásainak kell megfelelni, valamint részt kell venni az új, 2014–2020-as európai uniós költségvetési időszak tervezési folyamatában, és ebben eredményesnek kell lenni. Ezen kívül, ha a most induló megyei referensi hálózat jól működik majd, az mindenképpen elégedettséggel fog eltölteni. Egyébként jogos a kérdésében az egy éves időtartam. Egyszer régen egy pap barátom, akivel egy évig magázódtunk, majd egy esztendő elteltével fölajánlotta a tegeződést, kérdésemre, hogy miért éppen most, egy esztendő eltelte után váltunk át a tegezésre, a következőt válaszolta: „Lacikám, jól jegyezd meg: embereket, dolgokat, életeket, mindent egy év alatt lehet jól megítélni”. Valószínűleg érdemes lesz egy év múlva újra feltenni ezt a kérdést, és értékelni az egyéves intervallumot. Akkor már biztosan el fogom tudni mondani, hogy elégedett vagyok-e magammal vagy sem. Ugyanakkor azt már most is elmondhatom: ha nem tudok elégedett lenni azzal, amit elnökként végeztem, akkor pontosan tudni fogom, hogy mi a teendőm.

5

ELFOGADTÁK az MNVH módosított Cselekvési Tervét Alsóörsön


Aktuális

Május 8-án az alsóörsi IKSZT épületében tartotta a jogszabályban előírt éves tanácskozását a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Tanácsa. Az ülésen elfogadták a Hálózat 2012. évi tevékenységének beszámolóját, és jóváhagyták az élő Cselekvési Terv módosítását.

„Számos sikerről számolhat be a Hálózat, amelynek tevékenységére a civilek és a politikai döntéshozók is egyre nagyobb mértékben támaszkodnak” – jelentette ki Mezőszentgyörgyi Dávid, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) főtitkára. V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár úgy fogalmazott, hogy azt a sokszínűséget és szövevényes kapcsolatrendszert, amit hatékonyan fog össze az MNVH, már konkrét eredmények felsorolásával is lehet méltatni. Az államtitkár kifejtette, hogy a 2014-2020-as időszak tervezésekor is számítanak a Hálózatra, nem utolsósorban annak társadalmasítása terén. A köszöntők után a főtitkár a 2012-es beszámolót foglalta össze. Elmondta, márciusban aláírták az MNVH 2012-2013-as Cselekvési Tervét, s ennek nyomán kiírhatták a Hálózat projektötleti felhívásait. Tavaly 213 projektötletet támogattak 370 millió forint értékben. 2013 márciusáig az MNVH összes regisztráltjának száma 8265 főre nőtt, és 546 szervezetet, magánszemélyt vettek előzetes nyilvántartásba. A Hálózat 2012-ben 540 millió forinttal támogatta a VM 23 kiemelt projektjét. Az MNVH tagfelvételt nyert az Európai Vidékfejlesztési Intézmények Szövetségébe, partnerségi megállapodást kötött a Lengyel, a Szlovák és a Román Nemzeti Vidéki Hálózatokkal, és a IV. Szakosztály tagja lett az Európai LEADER Szövetségnek. A Hálózat hazai szervezetekkel is ápol kapcsolatokat. Stratégiai megállapodást kötött a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségével (AGRYA), a Flora Hungariával, a Magyar Urbanisztikai Társasággal, a Magyar Építész Kamarával, valamint a vidék átfogó kutatásáról szerződést írt alá az MTAval. Az MNVH támogatásában tavaly 89 helyi és országos esemény valósult meg, köztük a Vidék Mustra, a mezőtúri Vidék Akadémia, vagy decemberben a Vajdahunyadvárban tartott II. Nemzeti Vidékfejlesztési Nap. A Hálózat más rendezvényeken is képviseltette magát, például a Múzeumok Éjszakáján, az EFOTTon és a Sziget Fesztiválon. Az éves beszámoló után a szakosztályi eredményeket ismertették. Az I. szakosztály legfontosabb feladata a mezőgazdaság

6

szereplőivel való összefogás abból a célból, hogy a források segítségével az eddiginél hatékonyabb agrárium valósulhasson meg. E téren két fontos együttműködést kötöttek: az AGRYA-val, amellyel fiatal gazdáknak nemzetközi tapasztalatcsere-programot szerveztek, illetve a Flora Hungariával, aminek legjelentősebb eredménye a Hortus Hungaricus kiállítás. A II. szakosztály három célt kívánt megvalósítani: jó gyakorlatok bemutatását, a Közös Agrárpolitika zöldítésével kapcsolatos viták közvetítését és a környezeti teljesítmények megítélésének komolyabb alapokra helyezését. Ezek kapcsán eredmény volt a Vidékességek című filmsorozat, illetve a területi támogatásokat az előállított közjavak alapján történő támogatási rendszer felé történő lobbizás és ehhez kapcsolódóan egyfajta zöld pontrendszer kialakítása. A III. szakosztály eredményei közül kiemelték a Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjat, a Csütörtöki Iskolát, a halimbai gyógynövény fórumot, az Európai Falumegújítási Díj támogatását, a Nagyapám Háza mester-inas képzést, a tanyapedagógiai programot, a közösségi tanulókert hálózat rendezvénysorozatot és a szellemi kulturális örökségek jegyzékbe kerülésének támogatását. A IV. szakosztály fő célja a LEADER Helyi Akciócsoportok uniós hálózatosítása. A tevékenységek közül az I. szakosztályi találkozó, a négy ország LEADER gyakorlatát összehasonlító TRANSLEADER program, a LEADER nemzetközi együttműködési pályázathoz segítséget nyújtó START Up Fórum és több nemzetközi találkozó érdemes említésre. A másik fontos napirendi pont volt a Cselekvési Terv módosítása, amelyre az operatív szerv névváltozása, az életbe lépett közbeszerzési gyakorlat, és a költségvetésbe kötelezően beiktatandó új elemek miatt volt szükség. A tapasztalatok azt mutatták, hogy egyes projektötleti felhívások forráskihasználása elmarad a rendelkezésre álló összeg mennyiségétől, s e költségek átcsoportosításával egyrészt lehet ésszerűsíteni, másrészt pedig meg lehet oldani a forrásfordítást az EU által előírt kommunikációs elemekre. Csuták Máté

A MEGYEI referensek közvetlenül szólítják meg a vidék szereplőit


Aktuális

Régi célját látja megvalósulni a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat a 2013 tavaszától munkába állt megyei referenseinek tevékenysége nyomán. A referensek az eddigi tapasztalatok szerint hatékonyan valósítják meg a kívánt célt: helyben, házhoz viszik az MNVH-t.

Február elsején 15 megyében megkezdték munkájukat a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) megyei referensei, akiket február 25-én a Hálózat operatív szerve, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) tanácstermében mutattak be a testület éppen ülésező Elnökségének. Az azóta eltelt néhány hónap alatt valamennyi megye gazdára talált, így már országos lefedettségű az MNVH megyei referensi hálózata. Az MNVH elnöke a Hálózat megyei referensi tevékenységének hatékony beindulását a szervezet jövőjének szempontjából kiemelt fontosságúnak értékelte. Fő feladatuk a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat megyei szintű képviselete. Ennek részeként információs pontot működtetnek, Integrált Közösségi és Szolgáltató Terekben (IKSZT) mutatják be a Hálózat aktuális havi tevékenységét, illetve megyei sajtókapcsolatok ápolásával segítik elő annak nyilvánosságát. Kapcsolatot tartanak a hálózati tagokkal és aktívan hozzájárulnak a tagság bővüléséhez. Megyéjükben támogatják az MNVH vidékfejlesztési

projektötleteinek megvalósulását, a projektötletek benyújtásához információs segítséget nyújtanak a lehetséges partnereknek, szúrópróbaszerűen ellenőrzik a támogatást nyert projektötletek megvalósulását, a megvalósultakról adatbázist készítenek, és jó gyakorlatokat gyűjtenek, amelyeket az MNVH honlapján és más médiumokban is igyekeznek terjeszteni. Megyei szinten továbbépítik és hálózatosítják az MNVH programjait. Intenzíven kapcsolatot tartanak a Hálózat Tanácsának megyei tagjaival. Régiós szinten, az adott térség többi megyei referensének együttműködésével időről időre összehívják a Tanács tagjait, és segítik őket, hogy bekapcsolódjanak az MNVH programjaiba. Rendszeresen részt vesznek a referensek számára meghirdetett és ajánlott képzéseken, valamint a különféle országos szakmai rendezvényeken. Megyei szinten támogatják a vidékfejlesztési tervezést, részt vesznek a 2014-2020-as uniós költségvetési időszak tervezésének társadalmasításában. Csuták Máté

7

RENESZÁNSZÁT éli a helyi termékek fogyasztása és a termelői piac


Aktuális

A helyi termékek, a rövid ellátási láncok mind a termelők, mind a fogyasztók számára számos előnyt nyújtanak, és kitörési pontot jelentenek a magyar mezőgazdaság, a vidéki térségek számára. Ezt az egyre divatosabb, reneszánszát élő lehetőséget a vidékfejlesztési tárca is segíti a jogi akadályok lebontásával, a támogatási rendszer átalakításával, sőt, „saját” termelői piaccal is. Nemcsak vidékfejlesztési államtitkárként, hanem fogyasztóként, vásárlóként is úgy érzem, hogy a helyi termékek szerepe egyre inkább felértékelődik, egyfajta reneszánszukat élik, holott ennek nyomai másfél évtizeddel ezelőtt alig látszottak. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy egyre-másra nyílnak a helyi termék vásárok a legkülönfélébb árukat kínálva. Úgy látom, hogy sokféle, egymást erősítő törekvés áll együtt emögött. Amellett, hogy a vásárlók igénye is egyre erősebb, hogy tudják, mit esznek, és eredeti, egészséges, vegyszermentes élelmiszerre vágynak, a lánckereskedelmi haszonkulcsok kiiktatása a gazdák számára is méltányosabb megélhetést nyújt. A termelői piacról való vásárlás erősíti a város-vidék kapcsolatot, és lehetővé teszi, hogy a termelő és a fogyasztó között egyfajta bizalmi viszony alakulhasson ki. Az Európai Unió is törekszik arra, hogy támogassa a helyi termelést. Dacian Cioloş, az Európai Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja, valamint John Dalli fogyasztóvédelmi és egészségügyi biztos szerint ez a terület már nem csak egy piaci rés, hanem egy önálló ágazat. Ez a helyi gazdaságot, a lokális gazdasági autonómia kialakítását segíti, de nagyon fontos a környezetvédelmi vonatkozása is, hiszen így nem kell kontinenseken keresztül szállítgatni az élelmiszert, ami rengeteg üvegházhatású gáz kibocsájtásával járna. Az Európai Unió következő, 2014-2020-as időszakra vonatkozó hat vidékfejlesztési prioritása között is megjelenik az

8

élelmiszerlánc-szervezés gondolata, az élelmiszerek útjának lerövidítése termelő és fogyasztó között. A Vidékfejlesztési Minisztérium a 20122020-as Nemzeti Vidékstratégiában, valamint annak végrehajtási programjában, a Darányi Ignác Tervben is kiemelt jelentőséggel foglalkozik a helyi termékek és a rövid ellátási lánc ügyével. A szaktárca ezt elsősorban jogszabályalkotással segítheti elő. Már 2010 nyarán, a kistermelői rendelet módosításával lehetővé tettük, hogy az állati alap- vagy feldolgozott termékek 40 kilométeres körzetben és Budapesten szabadabban értékesíthetőek legyenek. Kiterjesztettük a vendégasztalok lehetőségeit is a helyi termékekre. A közbeszerzési törvényt úgy módosítottuk, hogy a helyi termékeket közbeszerzési kötelezettség nélkül bevihessék a közétkeztetésbe, így például az iskolai menzákra vagy a szociális étkeztetésbe. A kereskedelmi törvény megváltoztatásával a helyi termelői piacokra már nincs engedélyeztetési, csupán bejelentési kötelezettség, és egy 2012-es jogszabálynak köszönhetően az ezekre vonatkozó élelmiszer-biztonsági, higiéniai előírásokat – a nyugat-európai mintát alapul véve – a lehető legszükségesebbekre szorítottuk vissza. A Vidékfejlesztési Minisztérium az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatáról szóló rendelete (azaz az úgynevezett magyar termék rendelet) szintén segítette ezt a folyamatot három kategória bevezetésével – magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású

termék –, a hungarikum törvény pedig ugyancsak ráirányította a figyelmet a helyi termékekre, az egyedi hazai élelmiszerekre. A támogatási rendszerünkben is szerepelt a kis élelmiszer-feldolgozóüzemek, vágópontok, helyi piacok létrehozásának segítése. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, valamint a magyar kormányzat által társfinanszírozott intézkedések falumegújítási és -fejlesztési jogcíme alatt 2012 októberében helyi piacok létrehozására és fejlesztésére is igénybe lehetett venni anyagi segítséget, és helyi termékfejlesztésre, márkák létrehozására is volt pályázati lehetőség a LEADER Helyi Akciócsoportokon keresztül. Az európai uniós források bevonásán túl azonban a kormányzat a kizárólag nemzeti költségvetésből finanszírozott Nemzeti Tanyafejlesztési Programból is támogatja helyi piacok létesítését, fejlesztését, a tanyasi termékek feldolgozását biztosító helyi, kisléptékű feldolgozóüzemek létrehozását az önkormányzatok számára, valamint a termelést, helyi feldolgozást és a közvetlen értékesítést segítő szolgálatok biztosítását a termelőknek. A tárca háttérintézménye, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) által kezelt, 2011-ben indult program az európai uniós pályázatoknál kevesebb papírmunkát és gyorsabb elbírálást kínál a jelentkezők számára, így azoknak is lehetőséget nyújt, akik esetleg egyébként ódzkodnak az ezzel járó adminisztratív terhektől. Mindennek köszönhetően megnövekedett a vállalkozói érdeklődés, hiszen például amikor meghirdettük a vágópont-pályázatot, az előző kormány ideje alatti kettőhöz képest 37-en jelentkeztek. Látható tehát, hogy ha megnyitjuk a kapukat a helyi termékek és értékesítésük előtt, abban a gazdák is lehetőséget látnak. Ez a gondolkodásmód másfajta megközelítést igényel, mint az eddigi. Sokan például azt mondták, hogy felesleges vágópontokat létrehozni, hiszen a magyar vágóhidak kapacitása kétszerese annak, mint amire igény van. Ha a mezőgazdaságot, élelmiszer-előállítást valamiféle iparágnak tekintjük, akkor ebben lenne igazság, ám ez nem egy csavargyár, hiszen így lemondanánk a vidékfejlesztési lehetőségekről, a helyi termék esélyéről, mivel ha

nem lehet helyben sertést feldolgozni, ha jóval távolabb kell vinni feldolgozásra, ez a lehetőség elveszik. Igen fontos ebben a személyes példamutatás is. Az önkormányzatok hozzáállása nagyon sokat számít a helyi termékek népszerűsítésében, és a Vidékfejlesztési Minisztérium épületének árkádjai alatt létrehozott Vidék Mustra is jól tükrözi és szimbolizálja a szaktárca értékrendjét. A NAKVI keretein belül működő Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Állandó Titkárság által szervezett termelői piac – amely a közelmúltban a Kossuth tér felújítása miatt ideiglenesen a Hold utcai vásárcsarnokba költözött – bátorítást ad mind a termelőknek és feldolgozóknak, mind a vásárlóknak, hogy éljenek ezzel az újfajta lehetőséggel. A következő, 2014-2020-as tervezési időszakban az Európai Unió lehetővé teszi, hogy tematikus alprogramokat alkossunk. Kettőről már döntött a Vidékfejlesztési Minisztérium: a fiatal gazdák mellett a rövid ellátási láncokra is ilyen alprogramot fogunk alkotni Magyarországon, ami magasabb támogatási intenzitást is jelent majd ezeken a területeken. Szeretnénk államilag segítve hálózatosodással támogatni a helyi termékek piacra jutását, ebben pedig számítunk a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat munkájára is. Szeretnénk továbbá felmérni és segíteni a közvetlen értékesítés lehetőségeit. Nem szabad elfelejteni, hogy a termelői piac csak egy ezek közül, hiszen lehet ez a gazdaudvarból történő értékesítés, helyi termék boltok és polcok, fesztiválok segítése, az internetes árusításban rejlő lehetőségek kiaknázása, vagy a sok helyen népszerű „dobozrendszer”, ahol az igénylőnek egy csomagban, névre szólóan helyezik el szupermarketekben az árut. Ezek a különféle megoldások más és más társadalmi közegben, szociokulturális környezetben jelenthetnek segítséget, de mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kistermelők, a magyar vidék számára megélhetést biztosítsunk, a fogyasztók pedig megbízható forrásból származó, egészséges, hazai élelmiszerekhez jussanak. V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár

9

A FOGYASZTÓ és a termelő kapcsolata helyreállítható a régi-új modellel Magyar Vidéki Mozaik

Tárgyaló

Szabadkai Andrea, az MNVH elnökségének volt tagja és Kujáni Katalin doktorandusz több ezer fogyasztót segít egyenesen a termelőtől származó egészséges, helyi termékekhez. Azért küzdenek, hogy a szabályozási környezet több teret engedjen a kistermelők érvényesülésének. A rövid értékesítési lánc és a közvetlen értékesítés hazai helyzetéről kérdeztük őket.

Az alternatív gazdálkodás, valamint a közvetlen vagy rövid értékesítési lánc egyre népszerűbb Nyugat-Európában. Hazánkban sikerült gyökeret vernie ennek a típusú fogyasztó-termelő kapcsolatnak? Kujáni Katalin: Nem csak nyugati példákról, hanem sajátos hazai kezdeményezésekről is beszélhetünk. Néhány évvel ezelőtt elsőként ismerhettük meg az osztrák példákat, ahol kis családi gazdaságok összefogásával megalakultak az első zöldségfeldolgozók, bioszövetségek, borászatok. Céljuk az volt, hogy a feldolgozott termékeket a helyi turizmus segítségével értékesítsék és a családi gazdaságokat alternatív módon piachoz juttassák. Majd eljutottak hozzánk a francia, olasz példák is, ahol a helyi termékek védjegyezése, a kistermelők összefogása olyan szintet ért el, hogy az állam külön fejlesztési területként kezdte el kezelni. Nálunk elsőként a gödöllői vásárlók határozták el magukat, hogy szakítanak szokásaikkal és felkeresik azokat a termelőket, akik jó minőségű, szezonális és feldolgozott termékeket tudnak számukra szállítani. A kecskeméti fogyasztói piac módszerének lényege a termelők ellenőrzése és egymás iránti felelősségvállalása. A jó példák folyamatosan gyarapodnak. Talán újra életre kel az egyik legrégibb és nemzetközi szinten is ismertté vált termelői kezdeményezés, a Kamra-túra, amely a homokhátsági termelők támogatását, a homokháti védjegy megalkotását és kommunikációját tűzte ki céljául. Európához képest hazánkban gazdaságilag fenntartható ez a modell? Kujáni Katalin: Számos országban már jól működő modellekről beszélhetünk, ahol a fogyasztók a jól pozícionált kommunikáció révén már keresik a helyi, termelői élelmiszereket, felismerték a vidéki turizmusban rejlő kincseket és különlegességeket. Érdemes megemlíteni, hogy a rövid élelmiszerláncban résztvevők többsége vagy biotermelő, vagy hagyományos gazdálkodást végez, amely mottója a természettel való aktív együttműködés, a környezettudatos életmód, valamint ami kiemelten fontos: a helyi és őshonos fajták alkalmazása is. Azok a termelők számítanak fenntarthatónak gazdasági és társadalmi értelemben is, akik képesek bővíteni kompetenciáikat, megtanulni a különböző marketingtechnikákat, élelmiszer-feldolgozási módszereket. Akik ezeket a lehetőségeket felismerik és alkalmazzák, később piaci szereplőkké válnak és további szükséges beruházásokat képesek végrehajtani. Számunkra azok a fenntartható gazdaságok, amelyeket a termelők diverzifikált tevékenységük révén képesek működtetni és átadni a gazdaságukat, illetve támogatják a vidéken maradást, a munkahelyteremtést, mindemellett pedig környezettudatos gazdálkodást végeznek.

10

A termelők sok nehézséggel szembesülhetnek, amikor közvetlenül szeretnék árulni portékájukat. Milyen könnyítésekkel tudná a szaktárca segíteni azokat, akik rövid úton értékesítenék árujukat? Szabadkai Andrea: Az ős- és kistermelő, aki nem biztosított, az első évben legalább a minimálbér összege utáni járulékterhet fizeti, amely jelenleg 40.920 forint/hó. Ez akkor is ennyi, ha munkanélküliségből indul, és ha csak az év második felében lesz értékesíthető terméke. Ha ezt az első évet az állam a szociális szövetkezetek mintájára a nem biztosítottak számára finanszírozná, sokakat segítene az önfoglalkoztatás útján. Nagy segítséget jelentene a 27 százalékos ÁFA csökkentése is 5 százalékra. Emellett a kistermelő ma vagy közvetlenül értékesíthet a végső fogyasztónak, vagy legfeljebb egy kiskereskedelmi szereplőn keresztül teheti ezt meg. Ma sajnos az elosztást végző szervezet non-profit kezdeményezése is köztes szereplőnek számít. Kujáni Katalin tanulmányából kiderül, hogy ez Franciaországban nem így működik, ott az agrárkamara és egyéb non-profit szervezetek végezhetik a helyi termékek elosztását, értékesítését profitmentesen. Továbbá a helyi termelői piac fogalmába bele kellene venni a kis családi vállalkozások, helyi szövetkezések, kézművesek értékesítésének lehetőségét is. Jelenleg a kistermelői, így a közvetlen értékesítés könnyítései jogi formához kötötten, csak természetes személyként alkalmazható. Javasolt a könnyített higiéniai előírásokat nem jogi formához kötni. A 852/2004 EK rendelet is magánlakóházi szintet különböztet meg. Ezen belül így lehetne olyan hazai vagy magyar termék ami „homegrown”, azaz saját (háznál) termesztett, tenyészett; „homemade”, azaz saját (háznál) készített és „handmade”, azaz kézzel készített. Ezáltal orvosolva lenne a pékáru és mézes-

kalács-készítők joghézaga és a falusi vendégasztal-szolgáltatás. Végül pedig javasolt megalkotni a táj- és gazdabolt fogalmát, amely ezután könnyített adó- és számviteli, higiéniai, kereskedelmi szabályok alá eshetne. Mindezeket szeretné elősegíteni az a megalakuló érdekképviseleti szövetség, amely a Svájci–Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával „Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása” című pályázati támogatással valósul meg. Az eddigiek során történt előrelépés és könnyítés a jogszabályi környezetet illetően? Szabadkai Andrea: Igen, 2010-ben a kistermelői rendelet módosulásával sok könnyítés lépett hatályba. A közbeszerzésekről szóló törvény módosulásával pedig az új kormány további segítő szabályokat alkotott, ami alapján a hideg élelmiszer és főzési alapanyag, friss, illetve feldolgozott zöldség és gyümölcs, tej és tejtermék, gabonafélék, kenyér és pékáru, méz, tojás, kertészeti növény beszerzése az uniós értékhatárig (ez 2012-ben csaknem 55 millió forint) mentesek a közbeszerzési kötelezettség alól. Továbbá a kereskedelmi törvény 2011-es módosításával rögzítették a helyi termelői piac fogalmát, valamint egy pontja leírja azt az adminisztrációs terhet is csökkentő tényt, hogy a helyi termelői piacot nem kell engedélyeztetni, csupán bejelentésköteles. A 2012-es VM rendelet a helyi termelői piac higiéniai szabályairól rögzíti nagyszerűen a könnyített higiéniai kialakítás és üzemeletetés kereteit. A jövedéki törvény is lehetővé tette a termelői borkimérést, a bor, pálinka értékesítését üzletkötelem nélkül. Előfordul, hogy őstermelői igazolvánnyal rendelkező árusokról kiderül: csupán viszonteladók. Mit tehet a hétköznapi fogyasztó annak érdekében, hogy bizonyosan egészséges, termelőtől vásárolt terméket tehessen otthon az asztalra? Kujáni Katalin: Számos termelői piac valósult meg az ország területén, ahol a szervezők segítségével könnyedén megkülönböztethetjük a valódi termelőket a kiskapukat kihasználó kereskedőktől.

Ilyen például a kecskeméti fogyasztóvédő piac, ahol az ellenőrzött termelők kitűzőt viselnek a nevükkel, a piac logójával együtt, így a vásárló könnyedén megbizonyosodhat a termelők kilétéről. Ugyanakkor olyan piacokat is találhatunk már, ahol a szervezők kizárólag termelőket hívnak meg, akik csak saját termékeiket értékesíthetik. Ezekből különlegesebbnek számít a Nagymarosi és a Szimpla Piac, vagy a teljesen új kezdeményezés, a Közös Piac, ahol egészen különleges, ritkaságnak számító feldolgozott termékek is kaphatóak. Egy francia tanulmány alapján jó példája a civil ellenőrzésnek az, amikor az adott civil szervezet végzi a termelők belső kontrollját. Ez azt jelenti, hogy minden piaci napon fénykép készül szúrópróbaszerűen a termelők standjáról, majd két nap múlva ellenőrzik, hogy valóban léteznek-e az értékesítésre szánt fajták a termelő gazdaságában. A szervezet tagjai piachelyet és egy tanúsító táblát kapnak. Az interneten is folyamatosan lehet értesülni a lehetőségekről, így érdemes követni főként a www. elotisza.hu honlapot, ahol többek között hamarosan fellelhető lesz a „Szedd magad” akciókat bonyolító termelők listája is. Hosszú távon milyen hatása lehet a közvetlen vagy rövid értékesítési láncnak? Kujáni Katalin: Ha a külföldi példákat nézzük, akkor megállapítható, hogy ott, ahol ennek az alternatív értékesítésnek hagyománya van, a termelők piacra jutása, a bevételük stabilizálása és ezáltal a termelők számának megmaradása várható. Közvetett vidékfejlesztési eredmények is várhatóak. A vidéki turizmus fellendülése a vidéki területek, falvak, tanyás körzetek elnéptelenedésének lelassulásához, esetleg – optimistán szemlélve – megállításához vezethet. A feldolgozók és a kézimunkaerő-igényes kultúrák növelik a foglalkoztatottak számát, így a multiplikátorhatás hangsúlyos lehet a vidékies területeken. Végül pedig úgy vélem, hogy ezzel a modellel azon kevés európai országok közé tartozhatunk, amelyek képesek alternatívát felmutatni az ipari mezőgazdasággal szemben és egy sokszínű, jóízű, hagyományokra épülő termelési, vidékfejlesztési mintát működtetni, amely különösen kiemelkedő teljesítmény lenne az EU-hoz 2004 óta csatlakozott országok között.

11

Tárgyaló CIVIL kezdeményezésre született sikeres termelői piac Kecskeméten Magyar Vidéki Mozaik

Helyi összefogásnak köszönhetően alakítottak ki Kecskeméten „piacot a piacban” a valódi őstermelők számára, akiket kitűző segítségével lehet megkülönböztetni a viszonteladóktól, kereskedőktől. Nemzeti támogatás segítségével a közelmúltban már a tanyasi biotermelők is külön jelenhettek meg a piacon.

A helyi termelői piacok számos előnyt nyújtanak mind a fogyasztóknak, mind a gazdáknak. Előbbiek, számukra is ismert forrásból juthatnak friss élelmiszerekhez, utóbbiaknak pedig a közvetítők kiiktatásával méltányosabb bevételt biztosít, miközben a környezeti terhelés is jelentősen csökken, hiszen nincs szükség hosszas szállításra. Más árusító helyekhez hasonlóan a kecskeméti piacon is számos eladó kínálja őstermelői igazolvánnyal termékeit, azonban az alföldi városban is problémát jelentett, hogy a dokumentum birtokában sokan a törvényi előírásokat kijátszva valójában nem maguk állították elő eladnivalójukat, hanem máshonnan szerezték be, saját termékként kínálva. Ezzel egyrészt megtévesztik a fogyasztókat, másrészt kiszorítják a valódi őstermelőket, hiszen a gyakran rosszabb minőségű, de olcsóbb portékájukkal versenyhátrányba hozzák őket. A hazai zöldség- és gyümölcstermelés egyik fellegvárának számító, állattenyésztési hagyományait pedig nevében is megörökítő városban azonban civil összefogás szerveződött a gyakorlat ellen. A Kecskeméti Fogyasztó- és Vidékvédő Egyesület 2011 közepén kezdett kitűzőt adni a valódi őstermelőknek, akik így megkülönböztethetőek a csupán őstermelői igazolvánnyal rendelkező viszonteladóktól. A jelvény odaítéléséhez két ajánlóra van szükség, akik garanciát vállalnak a jelentkezőért. Ezután az Egyesület tagjai szemlét tartanak a jelölt gazdaságában - hogy megbizonyosodjanak róla, valóban rendelkezik-e háztáji gazdasággal vagy földdel és képes-e maga megtermelni az áruját -, majd írásos megállapodást kötnek. Ebben a jelvény leendő tulajdonosa vállalja, hogy kizárólag saját gazdaságából származó, friss, jó minőségű árut kínál megvételre, a kitűző pedig azonnal visszavonható a megállapodás céljait veszélyeztető magatartás esetén. Az egyesület cserébe saját tervezésű és folyamatos sorszámmal ellátott kitűzőt ad át használatra a termelőnek, médiakapcsolatain keresztül informálja a fogyasztókat, értékesítést segítő honlapot működtet, és a piac üzemeltetőjével egyetértésben megfelelő felületű árusító helyet biztosít. A piacon belül így külön termelői rész ala-

12

kult ki, ahol több százan kínálják friss, maguk által termelt, valóban magyar terméküket. A jelvényen megtalálható sorszám segítségével a kitűzőt nem lehet egyszerűen lemásoltatni. A civil kezdeményezés sikerét és mintaértékét mutatja, hogy az önkormányzat és az állam is felkarolta. A kecskeméti városvezetőség és a Bács-Kiskun megyei Kormányhivatal is együttműködési megállapodást kötött a Kecskeméti Fogyasztó- és Vidékvédő Egyesülettel. A kétszázadik őstermelői kitűzőt személyesen V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár adta át, aki ebből az alkalomból leszögezte, a Kecskeméti Fogyasztó- és Vidékvédő Egyesület módszerét terjeszteni kell, ehhez pedig a tárca kész minden erkölcsi és anyagi segítséget megadni. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat – amelynek Állandó Titkársága a minisztérium háttérintézményében, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézetben (NAKVI) működik – kiemelt projektként ötmillió forintos támogatást nyújtott egy tanulmány elkészítéséhez, amely a kezdeményezés tapasztalatait is felhasználva vizsgálja a termelői piacokban rejlő lehetőségeket. A kecskeméti piac bővüléséhez és a helyi termelők segítéséhez azóta a kizárólag nemzeti finanszírozású, NAKVI által lebonyolított Nemzeti Tanyafejlesztési Program is hozzájárult. A pályázati lehetőséget 2012-ben ragadta meg az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesület, amely 45 millió forintnyi támogatást nyert a tanyasi termékek piacra jutásának elősegítésére. Ennek részeként 2013. április 20-án nyílt meg a „Zöld sziget” a Kecskeméti Piac és Vásárcsarnok szabadterén, ahol garantáltan biotermesztők kínálják szezonális, helyi termékeiket. Az árusítók megkülönböztethetőségét itt egységes kötény segíti. Az egyesület a piacon egy héttel korábban, április 13-án mutatta be a pályázat segítségével indított „Háztájit az asztalra” című programot, amelynek célja, hogy helyzetbe hozza a térség közel tízezer tanyáján élő termelőket, segítve megélhetésüket. Márton Balázs

NEMZETI örökségünk részét jelentik az alföldi csárdák


Tárgyaló

A még meglévő, autentikus csárdák világát és az általuk kínált tájjellegű ételeket gyűjti össze és mutatja be a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat egyik kiemelt projektje, amelyet a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége hajt végre, hogy minél többen megismerhessék e jellegzetes magyar vendéglátóhelyek igazi arcát. Egykor az Alföldet átszelő utak nélkülözhetetlen tartozékát jelentették a csárdák. A jelentősebb vásáros helyekre vezető útvonalak mentén egy- vagy félnapi járásra lehetett találkozni ezekkel a jellegzetes épületekkel, amelyek étel, ital és szükség esetén szállás mellett rendszerint kocsiszínnel, szekérállással is várták a pihenni vágyókat. A török hódoltság és az azt kísérő határháborúk pusztítása miatt elnéptelenedő Alföldön a csárdában kialakított kocsma és vendégfogadó a vásárra igyekvő parasztok, az állatokat terelő pásztorok, vándorkereskedők étkezésére és éjszakázására szolgált. A csárdák azonban nem pusztán vendéglátóhelyek voltak: a XVIIIXIX. század Magyarországának tipikus létesítményeivé váltak, amelyeket irodalmi művek és külföldi útleírások is megörökítettek, és amelyekhez számtalan népdal, szépirodalmi mű, valamint romantikus betyártörténet kapcsolódik, hiszen a bujdosók gyakran ezekben találtak menedéket – különösen azokban, amelyek két megye határán épültek, hiszen itt el lehetett szökni a megyei igazságszolgáltatás elől. A csárda hazánk kultúrájának, kibontakozó önazonosságának szerves részévé vált, és valódi közösségi helyet jelentett, amely alkalmat adott a különböző vidékekről érkezők és a helyiek érintkezésére, az utazók beszámolói révén pedig az ország híreiről is lehetett itt tájékozódni. A csárdák világa egyszerre hordozta a vidéki élet nyugalmát, a bor mellett megpihenő és beszélgető pásztorok, juhászok képét, és a betyárok által jelentett veszélyeket, a kármentőket, amely mögött a csárdatulajdonos fontosabb értéktárgyai és maga is menedéket lelhetett, ha elszabadultak az indulatok vagy a törvényen kívüliek és a hatóságok összetűzésbe keveredtek. A közlekedés átalakulása, a vonat, majd az autó megjelenése azonban feleslegessé tette a csárdákat, amelyek vagy bezártak, vagy átalakultak egyszerű ivókká, olcsó éttermekké. A folyamatot a szocializmus csak tovább erősítette, egykor gazdag gasztronómiai kínálatukat a „rántott hús – sült krumpli” sztereotípiájára süllyesztve. Mára már csak néhány helyen találhatóak igazi, régi időket idéző csárdák, amelyek egyszerű, de ízletes, helyi alapanyagokból készült tájjellegű ételeket kínálnak, bár az utóbbi időben egyre több helyen kezdték meg feléleszteni ezeket a hagyományos vendéglátóhelyeket. Ezeknek a még autentikus módon megmaradt vagy újraindított csárdáknak az örökségét igyekszik megőrizni a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat egyik kiemelt programja. A „Csárdavilág és betyárételek” - az újjászülető magyar gasztronómia mintaprogramja című kezdeményezés célja, hogy feltérképezze és bemutassa azon jellegzetes magyar vendéglőket, fogadókat, amelyek környezetükben, berendezésükben, étel- és italkínálatukban most is hűen tükrözik a vidék, illetve egy-egy terület arculatát, valamint kulturális és történelmi hagyományaikkal, egyedi értékükkel, a

rájuk jellemző, magyaros konyhával pedig gazdagítják a vidéki örökséget. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) egy olyan gasztro-turisztikai kötet kéziratát készíti el, amely magába foglalja a magyarországi csárdák, vidéki fogadók tematikus, dokumentált bemutatását, az étlapjaikon a mai napig szereplő magyaros, tájjellegű ételek leírását, azok receptjeit, valamint a hozzájuk kötődő, egykori híres betyárokat, történelmi, irodalmi, kulturális adatokat. A gyűjtés eredményeit a szervezet a saját honlapján is megjelenteti. Emellett a FATOSZ „Nem Pesten történt…” címmel egy úti filmet is készít, amely a csárdák gasztronómiai kínálatán kívül a hagyományőrzést, valamint az egykori betyárok életét és a korszak legismertebb dalait, néptáncait mutatja be a „Művészek a Vidékért” kampányba bevont színészek, neves emberek részvételével. Márton Balázs

13

HÁROM ORSZÁG találkozásánál épül újjá egy szatmári közösség


Jó gyakorlatok

Néhány éve a legtöbben még törték volna a fejüket, ha a térképen rá kell mutatni a területre, ahol Panyola helyezkedik el. A hazánk egyik legeldugottabb vidékén, az ukrán-romár-magyar határ közelében megbúvó települést azonban kedvező adottságainak és a hozzájuk kapcsolódó kezdeményezéseknek köszönhetően mára egyre többen ismerik.

Szatmár csücskében, az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében találunk egy apró falut, ahol a munkanélküliség és a kilátástalan jövőkép az emberek mindennapi gondolatainak része. Több mint tíz évvel ezelőtt azonban három lelkes fiatal meglátta a lehetőséget Panyolában és újra megnyitotta a falu rendszerváltáskor bezárt pálinkafőzdéjét, majd pár évvel később útjára indult a Határmenti Világzenei Fesztivál is – azóta már Panyolafeszt –, melyeknek köszönhetően új irányt vett Panyola története. A rendszerváltást követően feloszló termelőszövetkezetek és az alacsony felvásárlási árak is közrejátszottak abban, hogy szinte teljesen eltűnjön az egyszerű falusi gazdálkodás, amelynek újraépítése nagy kihívást jelent, főként a hátrányos helyzetű térségekben elhelyezkedő települések számára. Muhari Zoltán, Panyola polgármestere elmondta, több pilléren nyugvó helyi gazdaságfejlesztési tervet indítottak. Az „Adj egy méter esélyt a helyi termékeknek!” kezdeményezés lényege, hogy az olyan településeken, ahol nincs szükség piac működtetésére, a helyi kisbolt polcain is megjelenhessenek a település termékei. Ez egyrészt jó a boltosnak, hiszen ő a lakosságból él és így visszaszolgáltathat valamit a helyieknek. Másrészt, amennyiben országos kezdeményezéssé válna a program, turisztikai szempontból is kedvező feltételeket

14

teremtene, hiszen az idelátogató vendégek nagy valószínűséggel vásárolnának a helyi termékekből, tette hozzá a polgármester. Emellett megalakult a Panyolai Helyi Termék Szövetség, ahol a termelők megoszthatják egymással tapasztalataikat, segíthetik egymást, együtt gondolkodhatnak egy-egy jó megoldáson. A falunak a költségeket is sikerült csökkentenie azzal, hogy a fűtést már biomasszával oldják meg, valamint a közétkeztetést igyekeznek az önkormányzati, valamint bérelt földeken megtermelt élelmiszerekkel biztosítani. A híres szatmári Nemtudom szilva, a környék igazi kuriózuma nem csak a kertekben, hanem a dzsungelgyümölcsösökben is megterem. Sokan vittek ebből a fajtából az ország más vidékeire, de vagy nem maradt meg, vagy nem termett ugyanolyan gyümölcsöt, mint itt, a Szamos, a Túr és a Tisza partján. „A közterületekre több száz Nemtudom szilvát ültetnek a közfoglalkoztatottak, így nem csak szebb a falu képe, de megőrizzük ezt a fajtát az utókor számára is. Funkciójában szeretnénk visszaállítani a falut és segítséget nyújtani a megmaradáshoz, hogy Panyola ne egy alvó település legyen” – emelte ki Muhari Zoltán. Szintén a genetikai megőrzést célozza meg az a program, amit az önkormányzat indít egy őshonos csirkefajta telepítéssel. A közeljövőben a Kisállattenyésztési

Kutatóintézettől ötszáz egyedet hoznak el, amelyet egy kis üzemben keltetnek majd és osztanak ki a lakosság számára. Panyolán azonban több kezdeményezés is indult hasonló célok elérése érdekében. A 2010 végén alakult Szatmári Ízek Háza Szociális Szövetkezet tagjai a helyi alapanyagokból előállított termékek készítésével és piacra juttatásával szeretnének megélhetést biztosítani a helyieknek. „Ez a terület földrajzilag kiválóan alkalmas a szilva, alma és a meggy termesztésére. Adódott egy kedvező pályázati lehetőség szociális szövetkezetek részére, elsősorban a foglalkoztatás támogatására, de kisebb mértékben eszközbeszerzést, ingatlanfelújítást, valamint egy kis üzem létrehozását is finanszírozta. Innen jött a gondolat, hogy manufakturális körülmények között dolgozzuk fel a gyümölcsöt, majd piacra juttassuk egy fizetőképes célcsoport számára” – mesélt a kezdetekről a szakmai vezető, Barabás Ambrus. A másfél éves program során egy régi parasztporta átalakításával a falu központjában létrehozták az épületet, benne a kis üzemmel. Az ingatlanhoz tartozik egy kert is, amelyben összesen több száz szilva-, alma- és meggyfa található. „Az üzem csak kapacitásában különbözik a helyi házaknál található lekvárfőzőktől, ugyanis teljes egészében a hagyományos technológiára épül. A kézi működtetésű, fatüzelésű üstök mellé egy aszalóházat is építtetünk, ami 50 aszalókas befogadására képes. Itt például szilvából egyszerre hat-hétszáz kiló tudunk feldolgozni.” Időszakosan, az idénytől függően nyolc főt foglalkoztat a szövetkezet. Barabás Ambrus hozzátette: „négyféle lekvárunk van, szilva- alma-, birs- és meggylekvár, de saját termesztésű paradicsomból készítettünk fűszeres szószt is, valamint alma és szilva aszalványt, amelyek teljesen adalékmentesek.” Egy hasonló társadalmi vállalkozás európai példákon mérve minimum öt év támogatással válik fenntarthatóvá, így a panyolai szövetkezetnek is szüksége van további támogatásra ahhoz, hogy hosszabb távon is működőképes maradjon. „Tervünk fenntarthatóvá, életképessé tenni a szövetkezetet. Ha a piacépítés elér egy olyan szintet, hogy számíthatunk egy állandó megrendelői körre, amellyel már két-három embert állandó jelleggel foglalkoztathatunk, akkor ezt a célt elértük. Sikeres, de még befejezetlen történetnek tartom a szövetkezetet. Mivel készítményeinket hagyományos technológiával állítjuk elő, a mi kapacitásunk véges. Nem akarunk elrugaszkodni a kézműves termékektől, hiszen számunkra ez az érték, és azt gondoljuk, hogy ez azok számára is erény, akik megvásárolják. Ennyivel tudunk többet a nagy üzemeknél” – nyilatkozta a szakmai vezető. Méhész Zsuzsa, a Panyolai Szilvórium Zrt. turisztikai és marketing tanácsadója Panyola különleges helyzetéről mesélt. „Több tényező együttállása kellett ahhoz, hogy Panyola az legyen, amiről ma ismerik. Ennek egy része a pálinka és a pálinkafőzde, de a szilvórium önmagában kevés ahhoz, hogy egy falu élhetővé váljon. A pálinkafőzde újraindítói ambiciózus fiatalok voltak, akik frissességet, újdonságot hoztak a település életébe, ugyanakkor tiszteletben tartották a helyi adottságokat és hagyományokat.” A főzdével együtt a falu is kezdett magára találni. Talán a leglátványosabb esemény a Panyolafeszt, amelyet minden augusztusban megrendeznek, nem az itt élőknek, hanem az itt élőkért. „Ez az a hétvége Panyola életében, amikor nem csak a hivatalos vendégházak, hanem szinte minden porta megnyílik, kizárólag helyi termékeket árulnak, és helyi ételeket kínálnak. Nem vonunk be külső vállalkozókat, kizárólag Panyolához, a térséghez köthető árusok

jelennek meg” – emelte ki Méhész Zsuzsa. „Maximum 3000-3500 főt tudunk befogadni, mégis egyre többen keresik, és szemmel láthatóan igény van a hasonló típusú rendezvényekre. Nincsenek nagy, populáris sztárfellépőink, főként nép- és világzenészek jönnek, olyan előadók, akiknek Panyola is fontos és ez tetszik az embereknek. Idén már a nyolcadik fesztivált rendezzük meg, de az első még kimondottan a főzde területén zajlott pálinkához kapcsolódó előadásokkal tűzdelve. A kellemes fogadtatás miatt döntöttek úgy a szervezők, hogy folytatják a rendezvényt, de már nem csak a főzde területén. Sokan jönnek az ország különböző területéről és a környékről is, már nyár elején kezdenek betelni a szállások” – tette hozzá Méhész Zsuzsa. A Panyolai Szilvórium Zrt. a helyszínen 16 embert foglalkoztat, így csaknem ugyanennyi családnak nyújt biztos megélhetést, a főzde sikere pedig arra sarkallja a helyi lakosokat, hogy neveljenek gyümölcsfákat, mert megéri nekik és a közösségnek is. A közeljövőben zajló programokról Méhész Zsuzsa elmondta, egy új civil kezdeményezés a Középkori Templomok Útja projekthez kapcsolódik, templomkertekbe őshonos gyümölcsfákat telepítenek, hogy ezeket a kerteket is látogathatóvá tegyék. Szintén újdonság egy nemzetközi gasztronómiai kezdeményezés, amely Kassa, Panyola, az ukrán Ivano-Frankivszki Terület, és a romániai Máramaros, valamint Szatmár megye összefogásával zajlik. Ennek célja a helyi termékek, hagyományos alapanyagok és receptek összegyűjtése, amelyekből film és kiadvány is készül. Ezeket a térségeket egy tematikus útvonallal kötik majd össze, ahol kóstolni, vásárolni lehet majd, valamint azt is megnézhetik az idelátogatók, hogyan készülnek a helyi specialitások. Méhész Zsuzsa hozzáfűzte: „sok kicsi sokra megy, tartja a mondás, s látjuk, hogy ez a gyakorlatban meg is valósul. Panyola egy színpompás mozaik, amelynek csak egy-egy darabja a szilva, a pálinka, de a többi apró részletből már kezd összeállni egy olyan egész, amely sokkal tovább vezet bennünket.” Markovics Réka

15

EGYSZERRE teremt és őriz értéket a hegymagasi borospince


Jó gyakorlatok

Talán polihisztornak is nevezhetnénk Nyári Ödönt, aki a bor szeretetét édesapjától örökölte, ugyanakkor a frissen sült kenyér és kalács illata éppúgy elbűvölte, mint a Balaton-felvidéki szőlőültetvények lankái. Borászként a Szent György-hegyen ér el sikereket, míg Pomázon egy jól működő pékség egyik tulajdonosa. Egy ember által alakított és óvott környezetben, a Szent György-hegy hegymagasi oldalában, közel a Tarányi Présház és a Lengyeltóti család több száz éves kápolnájához találjuk a Nyári Pincét. A Szent György-hegyről 1275-ben tettek először említést, Hegymagast pedig Vgmogos néven származtatja egy 1083 és 1095 közötti pannonhalmi oklevél, így a falu a térség legősibb településeinek egyike. Fejlődése a mezőgazdaság fellendülésével indult meg és jelenleg is a Balaton-felvidéki Nemzeti Park mezőgazdaságilag használt területei közé tartozik. Európa földrajzilag, borászatilag, kultúrtörténetileg egyik legértékesebb és legszebb vidéke ez, ahol több ezer éve összefonódik az itt élő ember a tájkép alakulásával és a táj adottságainak használatával. A művelés alá vont területek, gyümölcsösök, a borászat és vadászat területei közvetlenül a védett természeti kincsek közelében találhatóak. Az élelmiszervegyészként végzett Nyári Ödön több lábon áll. Életében és munkájában együttesen van jelen a kenyér és a bor, hiszen Pomázon egy pékség társtulajdonosa, míg a Balatonfelvidéken a sikeres Nyári Pince vezetője. Az idősebb Nyári Ödön először saját és családja örömére kezdett el borral foglalkozni, ezért 1978-ban szőlőbirtokot vásárolt a bazaltoszlopokkal tűzdelt Szent György-hegy vulkanikus lejtőjén. Talán már a hely kiválasztása is magában hordozta a későbbi sikereket, hiszen levéltári adatok alapján tudható, a birtok területén már 1858-ban is foglalkoztak borkészítéssel. A bazaltkupolás tanúhegyen év-

16

századok óta folyik szőlőtermesztés, így a hegyoldal ma is tele van bazaltból épült pincékkel. Az eredeti kétszintes építmény alsó része hegybe vájt pince, míg a felső szinten a feldolgozóhelyiségek voltak, amelyet később lakótérré alakítottak a korábbi tulajdonosok. Édesapja szenvedélyével folytatta a borászatot az ifjabbik Nyári Ödön, aki 1994-ben vágott bele az épület felújításába, megőrizve annak hagyományos népi építészeti stílusát. Az újjáépítés során egyedül a pinceajtó – amely egy jókora, félkilós kulccsal nyitható ki – maradt az eredeti, ez szolgált mintául a külső ajtók borításához. A homlokzat is tükrözi a ház jellegzetes stílusát: Somogyi Győző salföldi festőművész készítette a homlokdíszt, Szent György lovag reliefjét, a pince fölött kialakított teraszról pedig Szigligettől a Badacsonyon át egészen a Csobáncig ellátni. Az ablak- és ajtónyílások mérete, a rusztikus burkolatok, a régi és régies vasalások tradicionális környezetet teremtenek, nem csoda hát, hogy 1999-ben elnyerte a „Balaton-felvidék legszebb pincéje” címet. Hagyományos és reduktív eljárással készíti borait, amelyeket országos, megyei és helyi versenyeken általában arany-, ezüst- és bronzérmekkel díjazzák. A kezdeti alig félhektáros terület szépen növekedett, mára nyolc és fél hektárra bővült, ezzel párhuzamosan pedig az Olaszrizling, a Chardonnay és a Szürkebarát kínálat is gyarapodott a 2000-es évek elején Cserszegi Fűszeressel, Rajnai Rizlinggel, Kéknyelűvel és Hárslevelűvel. A pince fejlesztése mindössze húsz négyzet-

méterről indult, jelenleg pedig már 450 négyzetméter a területe. 2009-re készült el egy új pinceág, amelyben egy bortrezort, a hagyományos borok elkészítéséhez elengedhetetlen ászokteret és akár hetven főt is befogadó kóstolóhelyiséget is létrehoztak. A felújítás során a legújabb technológiával felszerelt pincét alakítottak ki és a 21. századnak megfelelő feldolgozást valósítottak meg. A borászat palackjainak hátcímkéjén olvasható a Nyári Pince mottója is: Értéket teremteni és értéket megóvni. „Értéket teremtünk, hiszen a pincét szinte a semmiből építettük újjá az elbontott mohácsi megyeháza tégláiból. Egy borászat kialakítása legalább egy emberöltős értékteremtés, amit aztán a családtagok továbbvihetnek, a kertészmérnökként végzett kisebbik lányom például már most rengeteget segít. Ugyanígy egyfajta teremtés a táj alakítása a szőlőtelepítéssel. Úgy gondolom, hogy amit itt a kezdetekkor és időközben megtaláltunk régi értéket, mindet sikerült megőrizni. Megtartottuk a ház hagyományos stílusát, és a pince fűtését is eredeti, az 1900-as évek elején Salgótarjánban gyártott kályhákkal oldottuk meg. A régi prést – amellyel még édesapámmal együtt dolgoztunk – emléktárgyként állítottuk ki” – mesélte Nyári Ödön. A jövőben tovább bővítené a szőlőültetvények területét és mivel a feldolgozó rész teljes egészében kiépített, inkább a géppark felújítását és egy telephely kialakítását tervezi a szomszéd faluban. Jóval a borkészítés előtt azonban Nyári Ödön sütőipari szakemberként is megállta már a helyét. „Élelmiszervegyészként először a sütőiparban helyezkedtem el, mindent ez jelentett, amit aztán meg kellett osztanom a borászattal” – mondta. Ahogy a bor készítése, úgy a kenyér sütése is évezredekre visszanyúló hagyomány, az európai szimbolikában nem csak a test, hanem a lélek táplálé-

kaként is jelen van, ugyanakkor jelképe a termékenységnek és bőségnek is. Kenyeret és bort készíteni az emberek számára két lenyűgöző szakma összekapcsolása. „Az állami pékségnél dolgoztam, amikor 1988-ban már éreztük a változás szelét és egy kollégámmal úgy döntöttünk, a magunk urai leszünk és nyitunk egy olyan pékséget, amilyet mi képzeltünk el. Az első évben még béreltük a nagyjából hatvan négyzetméteres kis műhelyt egy családi házban Pomázon, majd a bérleti szerződés lejártát követően megvásároltuk.” Mindössze hárman kezdték meg a munkát 1988 márciusában, egy dupla sütőteres magyar kemence, egy forgókaros dagasztógép és egy kiflisodró jelentette a műhely gépesítését, így indult meg a termelés a kis üzemben. A következő évben alakították meg a Kalács Gazdasági Munkaközösséget, majd a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően mára a pékség ötven négyzetméteres sütőfelülettel és 560 négyzetméteres alapterülettel rendelkezik, valamint 25 főnek biztosít munkahelyet. Az itt dolgozók feladatát mára két dagasztógép, két kiflisodró, zsemlegömbölyítők, tésztaosztók és nyújtógép segíti. A műhely kiszállítási területének lefedettsége egész Budapestre kiterjed, de a Szentendrei-szigetre és a Dunakanyarba is viszik termékeiket saját járművekkel. A termékskálán a teljes áruválaszték megtalálható: kovászos technológiával készült kenyérfélék, vizes, tejes, leveles és tojással dúsított tészta. A kenyér és a bor motívuma egész Európa történelmében jelen van nem csupán élelemként, hanem szakrális jelképként is, és mint ilyet, elkészíteni csak jól és szeretettel szabad őket. Nyári Ödön nem hisz a véletlenekben, így talán sorsszerű, hogy életében és munkájában ez a két szimbólum ilyen szorosan összefonódott. Markovics Réka

17

KUCIK ÍZE – házi készítésű kecskesajtok Mezőnyárádról


Jó gyakorlatok

A Dél-borsodi LEADER Egyesület saját honlapján két éve biztosít ingyenes megjelenési lehetőséget az akcióterület helyi termék előállítói számára. A Dél-Borsod Éléskamrája nevet viselő tematikus adatbázisban rövid bemutatkozással, fotóanyaggal és elérhetőségekkel szerepelnek a gazdálkodók és cégek, köztük Nagy-Veres Enikő, aki a térségben egyedüliként kecskesajtot készít.

Nagy-Veres Enikő 2007-ben végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem élelmiszer-minőségbiztosító agrármérnök szakán. Saját elmondása szerint a 2009-es fiatal gazda pályázat által nyílt lehetősége elkezdeni az önálló gazdálkodást. „Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a nulláról felépíteni mindazt, amit vállaltam a pályázatban, sőt az első 2-3 évet szinte „túl kellett élnünk”. A gazdaság létrehozása és fenntartása jó néhány alkalommal próbára tett már minket. Hosszas keresés után Mezőnyárád, Tard és Tibolddaróc települések határában, a valamikori Száraz-tó vidékén, egy elhagyatott, öthektáros zártkertet találtam. Nyakig érő gazzal, bozótossal és akácossal tarkított területet. Belevásároltam ebbe az osztatlan közösbe, valamint hosszú távú bérleti szerződéseket kötöttem, így ez lett a „főhadiszállás”. Traktort és munkagépeket vettem. Istállót építettünk, kerítést húztunk, egy lakóvagont kivontattunk és jöhettek a jószágok. Húsz anyakecském a szűkös udvarból végre kikerült a szabadba. Vásároltam még 4 tehenet is, majd kibéreltem 15 hektár legelőt a völgyben, ahol áprilistól októberig kizárólag legelnek a jószágok” – mesél a kezdeti erőfeszítésekről Enikő. A sajtkészítés tudományát főként autodidakta módon sajátította el. Idősebb családtagok elbeszélése és több év saját kísérletezgetés után ma már bátran kínálja mindenkinek a „Kucik íze” márkanévvel ellátott sajtokat, melyek kizárólag természetes és igen értékes alapanyagokból, kézzel gyúrva készülnek, fokozott figyelemmel a mindenkori élelmiszerhigiéniai követelményekre. Mára – 8 hónapos kisfia nevelése mellett – napi 40-50 liter tejet dolgoz fel. A kecskesajt alapja a kiváló minőségű nyers kecsketej, melynek főként a takarmány adja azon különleges és mindig egyedi jellegét, aromáját, összetételét, melyből az „igazi helyi termék” készül. A változatos ízvilágot és termékpalettát saját termelésű, vagy helyben, más gazdálkodóktól beszerzett fűszerek biztosítják. „A gidák teljes leválasztása után a tej mennyisége elérheti majd a száz litert. Nyers tejet is árusítok, viszont ezt a megnövekedett mennyiséget már nagy valószínűséggel nem fogom tudni levezetni a helyi piacokon, ezért folyamatosan keresem az új lehetőségeket. A gidákat értékesítő szövetkezeten keresztül adom el. A tej esetében ilyen szövetkezet sajnos nincs, kecsketej-feldolgozás csak egy-két helyen történik Magyarországon. Ezért is szeretném növelni a jelenlegi feldolgozottsági arányt és új termékek bevezetését is tervezem, melyekkel további vásárlói igények kielégítésére nyílik lehetőség. A kecsketej továbbra is keresett termék, frissen tartása viszont komolyabb technológiát igényel. A kecskesajt mellett pedig a joghurt és krémsajt készítésére szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni az elkövetkezőkben. Növelnem kell a tárolókapacitást, és meg kell teremteni a biztonságos termékszállítás feltételeit is, természetesen a házi jelleg megtartása mellett, az

18

élelmiszerbiztonsági szempontok maximális figyelembe vételével” – vázolja röviden jövőbeli terveit, lehetőségeit. Enikő fejlesztési elképzeléseinek mihamarabbi megvalósítása érdekében most LEADER pályázat beadását tervezi a helyi akciócsoport ilyen témában meghirdetett intézkedésére. A körvonalazódó projekt a termék-előállítás technológiájának fejlesztésén túl új értékesítési csatornák kiépítésére, terméknépszerűsítésre is irányul majd. A Dél-borsodi LEADER Egyesület az elmúlt években számos alkalommal koordinálta helyi termék előállítók megjelenését különböző térségi rendezvényeken, legutóbb május 18-án, a III. Szentistváni Nemzetközi Gasztrokulturális Fesztiválon. Nagy-Veres Enikő kecskesajtjai itt is méltán tartottak számot az esemény látogatóinak érdeklődésére. Murányi Norbert vidékfejlesztési menedzser, Dél-Borsodi LEADER Egyesület

Jó gyakorlatok AZ EMBER a középpontban – látogatóban Stefán István hangszerkészítőnél Magyar Vidéki Mozaik

Szakmai találkozókon, konferenciákon gyakorta elhangzik az előadóktól a jól ismert félmondat, hogy „a vidékfejlesztés középpontjában az ember áll”. Annak pedig, amit ilyen sokszor hallunk, egy idő után hajlamosak vagyunk nem is gondolni a mélyebb értelmére. Aztán egy személyes találkozás alkalmat adhat arra, hogy újra átérezzük, mit is jelent ez az alaptétel valójában. Stefán István Sajószögeden élő népzenész, népihangszer-készítő idén márciusban lépett 97. életévébe. Ma is aktív, oszlopos tagja a helyi Búzavirág Népdalkört kísérő citerazenekarnak. Öt társát – köztük két unokahúgát is – ő tanította meg játszani, s a fellépések alkalmával mindannyian az általa készített míves hangszereket szólaltatják meg. Pista bácsi már egészen fiatalon megtanult hegedülni, ám egy kisebb, kezét ért sérülés miatt nem tudott tovább szenvedélyének hódolni, ekkor fordult érdeklődése a cimbalom felé. Népi zenekarokban is játszott előbb egyik, majd másik hangszeren. A II. világháborút követően szovjet hadifogságba került. A nóta, a muzsika akkor is központi szerepet töltött be életében, hiszen mint tőle megtudtuk, hat-nyolc emberből verbuválódott egy zenekar, akik saját örömükre és fogolytársaik szórakoztatására zenéltek, amikor arra csak lehetőségük adódott. „Odakint csináltam egy kis cimbalmot, hozzá a húrnak valót gumiabroncsokból szedtem ki. Az acéldrót szilárdsága nem volt éppen megfelelő, könnyen elpattant, ezért kellett magát a hangszert kisebbre venni. Szász Karcsi erdélyi gyerek csinálta a hegedűket. Klarinétot és tangóharmonikát valahogyan sikerült ott szereznünk” – emlékszik vissza akkori élményeire. „Amikor elkezdtük játszani, hogy „Csak még egyszer tudnék hazamenni…”, a foglyok bizony sírtak. Aztán amikor eljött az ideje, a három hétig tartó hazafelé úton végig muzsikáltunk a vonaton is” – mesélte Pista bácsi. Élete során sok mindennel foglalkozott, volt karosszérialakatos és mozigépész is, de a népzene iránti szeretetét és elkötelezettségét végig megőrizte az évtizedek alatt, szabad óráiban mindig kereste az alkalmat a zenélésre. Népi hangszerek készítésével már nyugdíjas korában kezdett el komolyabban foglalkozni. Műhelyéből 18-20 cimbalom került ki, ezek közül több ma már külföldön (Szlovákiában, Svédországban, Hollandiában, Olaszországban, Ausztráliában) található, számos pedig fővárosi zeneiskolákban. Citerát először egy encsi zenekar kérésére készített. „Akkoriban én még nem is tudtam citerázni, gyárban készült citeráról vettem le a méretet és egy az egyben megcsináltam nekik” – meséli Stefán István, aki később természetesen ezen a hangszeren is kiválóan megtanult játszani. Települése díszpolgáraként, a sajószögediek szeretett Pista bácsijaként megbecsülés és tisztelet övezi. „Hála Istennek mindenkivel jóban vagyok, haragosom nekem nincsen. Akárki jön hozzám jó szándékkal, nálam nyitott kaput talál. A próbákra és a fellépésekre mostanában már visznek, eljönnek értem a lányok autóval, ilyen jó dolgom van” – mondja mosolyogva. Murányi Norbert vidékfejlesztési menedzser, Dél-Borsodi LEADER Egyesület

19

TUDATOS vásárlásra is sarkall a gasztroblog


Kitekintő

A kiváló, jó alapanyagok beszerzésében is segítséget nyújtanak az egyre közkedveltebb gasztroblogok, amelyek nagy szerepet játszhatnak a termelői piacok népszerűsítésében. Horpáczi Dávid fiatal blogger, kezdetben csak a barátainak szeretett volna jókat főzni, de küldetésének érzi azt is, hogy szélesebb körben terjessze az igényes étkezési kultúrát.

A világhálón gombamód szaporodnak a különböző témájú blogok és egyre divatosabbak a gasztronómiai tárgyú oldalak is. Horpáczi Dávid, a Mise En Place (ejtése: miz an plász) blog írója gyerekkora óta szeret főzni, és egyfajta küldetésnek tekinti, hogy rohanó világunkban a fiatalok időt szánjanak a jó ételek elkészítésére és a friss, jó minőségű alapanyagok beszerzésére. „Gyerekkorom óta szeretek főzni, úgy kezdődött minden, hogy beledobáltam a tojásrántottába a fűszereket, kicsit később pedig rengeteg szakkönyvet vásároltam be és elvégeztem egy szakácsképzést is, mert szerettem volna látni, hogyan lehetne javítani a hazai gasztronómiai helyzeten. A bloggerkedés pedig úgy jött, hogy meguntam, hogy a barátaim borzalmas ételeket esznek, bemennek a munkahelyükre, rendelnek valami harapnivalót, hazafelé pedig beugranak egy gyorsétkezdébe. Miért nem főztök? – kérdeztem tőlük, amire rögtön jött a válasz: mert nincs idő bevásárolni, nincs idő megfőzni és a szokásos kifogások. Úgy gondoltam, hogy megmutatom nekik először azt, hogy fél óra alatt is lehet vacsorát készíteni, aztán pedig azt is, hogy piacolni, bevásárolni jó móka. Meg szeretném tanítani ezeket az embereket főzni, és megmutatni, hogy ez egy jó kis közösségi buli.” A névadó mise en place kifejezést hazánkban ritkán használják, a francia gasztronómiai szókapcsolat jelentése, „helyre téve”. Egyegy ételhez még a főzés megkezdése előtt minden szükséges hozzávalót előkészítünk, a kezünk ügyébe tesszük. A mise en place magában foglalja az összes hozzávaló élelmiszer megtisztítását, feldarabolását a kívánt formára és méretre, a szószok valamint az összes szükséges konyhai eszköz (edények, tálak stb.) előkészítését. Horpáczi Dávid ezt a szemléletet kissé továbbfejlesztette és megbízható forrásokat ajánlva egészen az alapanyagok bevásárlásáig kalauzolja a látogatót. A kezdeti lelkesedés egyre nagyobb látogatottságot hozott a blognak, már nem csak a barátok és ismerősök olvassák. Amellett pedig, hogy a blog igényes, megfizethető és könnyed stílusban megírt recepteket és bejegyzéseket tartalmaz, igyekszik tudatos vásárlásra ösztönözni az embereket. „Nem gondolom, hogy a nagy bevásárlóközpontok az ördögtől valók lennének, de a blogon azokat az eladókat szoktam ajánlani, akiknél én is vásárolok és megbízom bennük. Henteseket, halasokat, zöldségeseket, a különböző piacokon fellelhető korrekt árusokat, akikkel fontosnak tartom, hogy személyes, jó kapcsolat alakuljon ki a vásárlás során. Ők csak hazai termelőktől, személyesen ellenőr-

20

zött gazdaságokból szerzik be az árut, amit aztán mi megvehetünk” – mesélte Horpáczi Dávid, ugyanakkor hozzátette: „közvetlenül az értékesítőtől is szeretek vásárolni, nemrégiben a káptalantóti piacon voltam, de szerencsére Budapesten is egyre több jófajta kis termelői piac nyílik, amelyekről a blogon is szoktam írni. Talán kicsit mélyebbre kell nyúlni a pénztárcánkban, de ha ezt a fajta paradicsomot megkóstolod, biztos, hogy jó íze lesz. Rendszeresen járok bevásárolni és főzni is a Szimpla kertbe az őstermelői piacra, ahol minden árusról lehet tudni, honnan érkezett. Amellett, hogy sokan még nem számolnak az igényes étkezéssel, kialakult egyfajta trend is. Ma már sikk hétvégente piacra járni, vasárnaponként a Szimplában néha el sem lehet férni. Ezt egy jó divatnak tartom, ráadásul közösségi élmény is.” A fiatal blogger nem csak a felnőtteknek szeretne jó gasztronómia példával szolgálni, egyfajta misszióként tekint rá, hogy a későbbiekben a közétkeztetésben is változást eszközöljön ki, megmutatná a gyerekeknek, hogy lehet igazán jókat is enni. „Az egész közétkeztetést is megreformálnám, hogy a kisebbek az óvodában, az iskolában ne olyan silány ételeket egyenek, mint most sok helyen. Nyilván a gyerekekkel kell elkezdeni a nevelést, mert ha nekik megtanítod, hogy egészségesen étkezni jó dolog és egyben nagyszerű közösségi élmény is, annak a generációnak már igénye lesz a jó minőségű ételekre és át fogják gondolni azt is, hogy ezekhez az alapanyagokat hol és kitől szerezzék be” – emelte ki a Mise En Place szerzője. Markovics Réka

EGYÜTT a vidék értékeinek megismertetése érdekében


Kitekintő

Összefogott a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI), illetve a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségével (FATOSZ), hogy egy olyan programsorozat valósulhasson meg, amely hűen mutatja be a magyar vidék sokszínűségét, változatos szolgáltatásait, különféle értékeit. Együttműködik a NAKVI, illetve az MNVH a FATOSZ-szal a vidék megismertetéséért. A közös munka célja, hogy segítse a Vidékjáró programot, amely összesen 15 vidékfejlesztési szervezet és öt stratégiai partner közreműködésével valósul meg. Az országos, márciustól decemberig tartó rendezvénysorozat a vidéki életre fókuszál. Mind a 15 tematikus napnak van egy központi helyszíne, amelyhez továbbiak kapcsolódnak. A rendezvények célja a vidéki Magyarország komplex kínálatának együttes bemutatása. A szervezők egyebek mellett azt szeretnék elérni, hogy növeljék a belföldi szolgáltatók forgalmát, a vendégek tartózkodási idejét, a helyi, magyar termékek iránti keresletet, erősítsék a környezettudatos szemlélet elterjesztését, valamint a tudatos vásárlói magatartást. Az MNVH Állandó Titkárságának otthont adó NAKVI műhelybeszélgetésekkel kapcsolódik be több tematikus nap programjába is. A NAKVI Magyar Falusi Turizmus Programirodáján keresztül megvalósuló programok célja a vidéki kis- és mikrovállalkozások helyi gazdaságfejlesztésének elősegítése, a magán-, civil és vállalati szektor vidékfejlesztésben érintett szereplői közötti együttműködés erősítése. A tematikus vidéki műhelybeszélgetések igyekeznek feltárni a vidéki turizmus vidékfejlesztési hatását és minél szélesebb körben terjeszteni a jó gyakorlatokat. Az együttműködés emellett arra is alkalmat ad, hogy a Vidékjáró tematikus napokhoz kapcsolódóan hálózati kapcsolatok épüljenek ki az adott térség és megyei MNVH referensi hálózati irodákkal, Integrált Közösségi és Szolgáltató Terekkel (IKSZT). A felek a

tematikus napokhoz kötődő tanulmányutakat, szakmai tapasztalatcserét is szerveznek és lebonyolítanak, amelyekről publikációkat is megjelentetnek, és kölcsönösen népszerűsítik a Vidékjáró sorozatot, valamint egymás felhívásait, programjait, kezdeményezéseit. A Vidékjáró rendezvények sorát a Húsvéti Sajtnapok nyitották március 31. és április 1. között. Az április 27-én megtartott Tájházak Napja hazánk kistelepüléseinek egykori életmódját, paraszti világát igyekezett felidézni. A Vidékjáró sorozat harmadik állomása a Táncház Napja volt május 4-én, Pünkösd alkalmából pedig a zöldutak kapták a főszerepet: május 18-án és 19-én bárki megismerkedhetett ezzel az különleges vidékfejlesztési módszerrel, amely motormentes közlekedési eszközökkel köti össze egy-egy térség értékeit. Szintén a természetvédelem és a fenntarthatóság állt a sorozat ötödik állomásának a középpontjában: idén immár hetedik alkalommal rendezték meg a Magyar Nemzeti Parkok Hetét. Június 7. és 16. között az ország több pontján változatos programokkal, túrákkal várták a természeti élmények iránt érdeklődőket a hazai nemzeti parkok. A falusi vendégasztal szolgáltatókat népszerűsítik az országos Falusi Íz-lelő napok június 21-22-én, ezt követően a biztonságos fürdőzést nyújtó strandokra hívják fel a figyelmet, valamint tanácsokat adnak és kedvezményes szállásajánlatokat nyújtanak június 24. és 30. között, a Strandi szezonnyitó héten. A sorozat következő, valamint utolsó állomásán, a július 7-ei, illetve december 1-jei Csárda napokon a hagyományos magyar vendéglátóhelyek és helyi alapanyagokból készült, egyedi, regionális jellegű receptjeik, ételeik kerülnek a középpontba, július 27-28-án pedig országunk legnagyobb mesterséges tava csalogatja az érdeklődőket a természetvédelem és a helyi termékek jegyében „A természet lágy ölén” Környezettudatos Napon és Tisza-Tavi Ökovásáron. Augusztus második hétvégéjét a kultúra uralja: Kecskeméten a Városháza szecessziós díszudvara ad otthont a Nyári színházi esteknek augusztus 9-10-én, vasárnap pedig hazánk első roma tájháza mutatja be Hodászon a cigány kultúrát, ahogy azt József főherceg látta 180 évvel ezelőtt. Hazánk gyógynövényei körül forog a sorozat augusztus 15-20-i eleme a Pannonhalmi Apátságban, és a Szaunázók hétvégéje is az egészséges életmódot hirdeti szeptember 27-29-ig, amellyel párhuzamosan tartják a Pásztorélet - Pásztorhagyományok Kézműves Mesterek Napját. Október 5-e a Kárpát-medence és hazánk nemzetiségeinek sokszínűségét, kulturális gazdagságát ünnepli. Márton Balázs

21

Visszatekintő BŐVÜLŐ feladatait és eddigi munkáját mutatta be az egy éves NAKVI Magyar Vidéki Mozaik

Egy évessé vált a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet. A minisztériumi háttérintézmény névváltoztatásának évfordulója és új feladatai bemutatása alkalmából sajtótájékoztatót, partnerei számára pedig nyílt napot és pikniket tartott különféle színes és interaktív programokkal, így többek között „élő könyvtárral” és vetélkedővel.

Bővül a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) tevékenységi köre. Az új feladatokat a névváltoztatás óta eltelt egy év eredményeivel együtt nyílt napon mutatta be az Intézet 2013. április 24-én. Mezőszentgyörgyi Dávid, a NAKVI főigazgatója elmondta, az egy évvel ezelőtti névváltoztatás nem csak az Intézet „nagykorúságát” jelentette, hanem új feladatok is indokolták azt. Az intézmény jelenleg közreműködik a Darányi Ignác Terv intézkedéseinek megvalósításában, valamint értékelésének szakmai koordinációjában, támogatásában, tájékoztatási feladataiban. Emellett képzési és szaktanácsadási feladatokat is ellát: tételek ezreit és 360-féle tankönyvet ad ki, képzéseket szervez csaknem 16 ezer résztvevőnek, valamint összehangolja a Területi Szaktanácsadási Központok munkáját. A főigazgató kiemelte, hogy tavaly május óta az Intézet felel a következő, 2014-2020-as európai uniós programozási időszak tervezéséért. 2012-től a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) NAKVI-ban működő Állandó Titkársága szervezi a népszerű Vidék Mustra termelői piacot. A mára több mint 8000 regisztrált tagot számláló MNVH tavaly óta írja ki projektötleti felhívásait, amelyekkel több mint kétszáz pályázó kisebb kezdeményezéseinek tudott nagyjából 370 millió forintnyi támogatást nyújtani. A szervezet számos rendezvénnyel igyekszik összefogni a vidékfejlesztés érintettjeit, és információkat biztosítani számukra. A feladatok ellátásán több mint száz munkatárs dolgozik család- és környezetbarát légkörben, ami többek között rugalmasabb munkaidőt, családi programokat és szelektív hulladékgyűjtést jelent. A NAKVI idén újabb nagy feladatot kap: intézményfenntartói jogkörrel vehet át 46+1, jelenleg térségi integrált szakképző központban működő, valamint a 2013-as tanévkezdéstől 17, jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztérium által irányított oktatási intézményt. Mezőszentgyörgyi Dávid leszögezte, hogy a főszereplők a diákok,

22

így a cél, hogy az átvétel úgy történjen meg, hogy abból se ők, se a szüleik ne érzékeljenek semmit. Az Intézet – minisztériumi intézményfenntartó központként – ennek a feladatnak az ellátására egy külön igazgatóságot hoz létre, és informatikai fejlesztést is végrehajt. A főigazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehet egyik napról a másikra átalakítani az oktatást, ezért ez a folyamat nem egy lépésben, hanem egy három-ötéves fázisban tud megvalósulni. A nyílt napon először osztották ki a NAKVImázs díjakat, amelyeket olyan intézeti kollégáknak, valamint szakembereknek adnak elismerésül, akik az elmúlt időszakban a legtöbbet tették a NAKVI hírnevének öregbítéséért. A díjat idén Somogyi János élelmiszeripari szakreferens – aki az intézet 1994-es alapítása óta a NAKVI munkatársa –, valamint Csatári Bálint vidékkutató, az MNVH elnökségének tagja vehette át. Délután a kötetlenebb programok vették át a főszerepet. Az Intézet udvarán a NAKVI dolgozóinak és partnereinek finomságai vártak mindenkit: jókora gulyáságyúban rotyogott az ebéd, de az éhesek az asztalokat roskadásig borító házi süteményekkel, magyar gyümölcsökkel vagy Szűcs Sándor hagyományőrző kézműves jóvoltából frissen sült kenyérlángossal csillapíthatták étvágyukat. A látogatókat változatos programok várták az előadásoktól és filmvetítéstől kezdve a kiadvány- és „élő” könyvtáron át a vidékfejlesztési vetélkedőig és sportig. Az érdeklődők többek között a népi építészet, a „zöldutak”, a kertészet, a vasúti tájfotózás és a barlangászat titkaival is megismerkedhettek az adott témában jártas munkatárs segítségével. Az összegyűlt vidékfejlesztők egy ötletládában oszthatták meg az Intézettel ötleteiket, javaslataikat. A nyílt napon természetesen arra is lehetőség nyílt, hogy betekintést lehessen nyerni a NAKVI osztályainak munkájába, és személyesen is fel lehessen venni a kapcsolatot az Intézet eddig esetleg csak névről, hangról ismert munkatársaival. Márton Balázs

III. évfolyam, 2. szám

Recommend Documents