II. Modul. Az elektronikus információhordozókat az adatok tárolási módja szerint két csoportra

II. Modul 1. Tétel Könyvtári állománygondozás

Megyei könyvtárban kap munkát. A feldolgozó osztálytól érkezik egy doboznyi feldolgozott audiovizuális dokumentum, amit be kell sorolnia a helyére. Biztosítania kell a dokumentumok sérülésmentes tárolását is. Mutassa be feladatát, ismertesse a raktározás lehetséges módjait e dokumentumtípusnál! 1. Az audiovizuális dokumentum fogalma, fajtái 2. Az audio-, a vizuális és az audiovizuális dokumentumok tárolási, raktározási módjai 3. Állományvédelmi alapismeretek audiovizuális dokumentumok esetén 1. Audiovizuális dokumentumok Audiovizuális dokumentumok hangot és képet rögzítenek. Kezdeti megjelenésük a hangosított diafilm és a hangosfilm- könyvtári előfordulásuk nagyon ritka. Az információt rögzítő anyagok: mágnesezhető felület: o floppy lemezen, o hangszalagon, o videoszalagon az információ rögzítése, fémbevonat: az optikai lemezen, amelyre a digitális jeleket lézerrel beégetik, Az elektronikus információhordozókat az adatok tárolási módja szerint két csoportra oszthatjuk: o analóg dokumentumok, o digitális dokumentumok, az információt hordozó felület anyaga szerint szintén két csoportra oszthatjuk: o mágnesen hordozók, o optikai hordozók, az analóg hordozók az információkat folyamatosan változó módon tárolják, rögzítik: a hangszalagokon és videoszalagokon pl. a mágneses részecskék aszerint rendeződnek el, ahogy a felvétel készítése során kapott és megfelelő módon átalakított, modulált elektromos impulzusok szabályozzák őket, a digitális információrögzítés a következő elven történik: a feldolgozandó (rögzítendő) információt olyan kis elemekre bontják fel, hogy valamennyi eleméről megállapítható egy adott kritérium szerint meglévő (azaz igen) vagy meg nem lévő (azaz nem) tulajdonsága. Ez az igen-nem megfeleltetés az alapja a bináris elvnek (2-es számrendszer), amire az egész számítástechnika épül, 1.


a mágnese részecskék a számítógépes mágnesszalagon, a floppy lemezen, a számítógépek merev lemezén a bináris kódoknak megfelelően (igen-nem) rendezettek, az optikai lemezek elnevezésüket az információrögzítés technikája alapján kapták: a digitális (igen-nem) jeleket a fény rendkívül kis tartományra történő fókuszálásával, lézer fénnyel égetik be a műanyag lemezre felvitt fémrétegbe. Ez az eljárás két szomszédos információegység (bit) olyan sűrű, egymás mellé helyezését teszi lehetővé, hogy pl. egy 12 cm átmérőjű lemezen kb. 6 km hosszúságú barázda mentén helyezhetők el a bináris jelek. Az újabb optikai lemezeken – pl. DVD – még sűrűbben helyezhetők el ezek a jelek. A gyakorló könyvtáros számára állományvédelmi szempontból elsősorban: a floppy lemezek, a hang- és videoszalagok, a CD (kompaktlemez = tömör lemez) – zenei CD, multimédia lemez, szöveges CD és az újabb, már Magyarországon is terjedő nagyobb tárolókapacitású lemez, a DVD (Digital Versatile Disc = digitális sokoldalú lemez) jelent feladatot. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.2.)

Videodokumentum: műanyag lapon, szalagon rögzített kép, hang, amely elektronikusan tehető láthatóvá és hallhatóvá. A valóságból vagy mesterségesen létrehozott képi információkat előbb elektromos jellé alakítják, majd mágneses v. digitális hordozón, többnyire hangfelvétellel együtt rögzítik. Tartalmukat tekintve lehetnek: elsődleges, primer dokumentumok, a korábban más hordozóra készült alkotások (mozi v. televíziófilmek). A videokazettáknak minden könyvtártípusban helye van. Oktatási intézmények: az oktatómunkához kapcsolódó felvételeket gyűjtik. Szakkönyvtárak: azokat a felvételeket, ahol a képi bemutatás elsődleges fontosságú. Közművelődési könyvtárak: közönségigényt elégítenek ki. A videokazettán tárolt információ megjelenítéséhez videomagnetofon és tv készülék szükséges A nyilvánosságra hozott videoprogramokat nem pénzdíjas zártkörű rendezvények (és magáncélra) keretében lehet vetíteni, ingyenesen kölcsönözni, pénzért csak a szerzői jogdíj fizetése után

2.


Számítógépes dokumentumtípusok Számítógépes dokumentumtípusok: o az elektronikus dokumentumok és azok fizikai megjelenítői, tárolói. Fontosak a könyvtári gyűjteményben. Pl. adatbázisok, CD-szótárak, CD lexikonok, multimédia CD-k, oktatóprogramok, stb. o elektronikus dokumentumok különböző elemekből állnak, pl. szöveg, hang, videofájl, számítógépen tárolt, használatához számítógéphez illesztett v. annak részét képező periféria (pl. CD-ROM) lejátszó szükséges, v hálózati úton érhető el. pl. adatbázis Tárolás helye szerint lehetnek: o helyi (közvetlen) hozzáférésűek (fizikai hordozón terjesztett) o távoli elérésűek (közvetett elérésűek)- megfelelő telekommunikációs kapcsolattal bárhonnan használhatók Előnyük: könnyen másolhatók, tartalmúk, formájuk könnyen átalakítható, szerkeszthető, kisebb helyet igényelnek, könnyen visszakereshetők, gyorsan elérhetők 2. A Hanglemeztároló állványokon a polcokat kb. 10 cm-enként függőleges rekeszekre tagolják, ezzel biztosítják a lemezek görbülésmentes raktározását. A diafilmek raktározására a szekrényes forma a legmegfelelőbb. A lapos, tálcaszerűen kiképezett fiókokban az egyes tekercseket tartalmazó műanyag hengerek közvetlenül is elhelyezhetők, de nagyobb áttekinthetőséget biztosít, ha a tálcát apróbb rekeszekre tagolják. A mikro-dokumentumok közül az orsóra tekercselt filmet karton vagy alumínium dobozban tartják, a dobozokat polcra vagy fiókos szekrénybe helyezve. A mikrofilmcsíkok celofán védőtasakban kartotékszerűen sorakoznak egymás után a dobozokban vagy fiókokban és ugyanígy tárolható a mikrolap, a mikrokártya és a mikronyomat is. A celofántasak biztosítja a dokumentum védelmét. Mivel ezek a dokumentumok felül általában szabad szemmel olvashatóan tartalmazzák a legfontosabb azonosítási adataikat, használtuk esetén a dobozból vagy fiókból ugyanúgy kereshetők ki, mint a katalógus. A videokazettát a legtöbb könyvtárban szekrényben tartják, és szabadpolcra csak a kazetták tokja kerül. A használó a kiválasztott tokhoz a kölcsönző pultnál kapja meg a kazettát. Ugyanez a helyzet a számítógépes dokumentumok és a CD lemezek esetében is. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.6.)

3.


3. Természetesen létezik olyan állományvédő eszköz, amelynek a használatakor minden dokumentum teljes egészében kikerülhet a szabadpolcos térbe, és a használók válogatnak közülük. Ez csak ott oldható meg, ahol a könyvtár kijáratait is felszerelték védőkapuval, amely jelzi az esetleges eltulajdonítás tényét. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.6.)

A könyvtári dokumentumok állapotát három oldalról fenyegeti veszély: az anyaga, a környezete, a használata. A főként szerves (természetes és szintetikus) anyagokból álló könyvtári dokumentumok létrejöttük idején vannak a legjobb állapotban. ettől kezdve megindul a természetes öregedés folyamata: különféle fizikai, kémiai, biológiai változások. Ezt az öregedési folyamatot a dokumentumok környezete és használata jelentősen befolyásolja: a kedvező környezeti körülmények és a gondos használat, kezelés lassítja az öregedési (tönkremenési) folyamatot, a rossz körülmények, gondatlan használat pedig drasztikusan ronthatja a dokumentum állapotát. A könyvtári dokumentumokat, könyvtári állományt körülvevő könyvtári környezet alatt egyrészt a könyvtár külső környezetét értjük, másrészt a könyvtárépületen belüli, az állományt, illetve annak anyagait közvetlenül körülvevő belső környezetet (raktár, olvasószolgálati terület, kiállítási helyek stb.) A könyvtár külső környezetéből érkező káros hatások: a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának gyakori, nagymértékű, hirtelen változásai, a levegő tartósan magas relatív páratartalma, a tartósan túlságosan száraz, meleg levegő, a szennyezett levegő: a fűtés, de főként a közlekedés következtében a levegőbe kerülő szilárd és légnemű anyagok: korom, por, kén-dioxid, nitrogénoxidok, szén-monoxid, ózon. (megfigyelték pl., hogy a skandináv országokban, ahol általában tisztább a levegő, sokkal lassúbb a papírok öregedése, pusztulási folyamata, mint Európa többi, szennyezettebb levegőjű országában.), a napfény hatása, mind a látható fénytartomány, de különösen a nem látható infravörös (IR) és ultraibolya (UV) sugárzás, a természet és az emberi tevékenység által keltett rezgések, természeti csapások: hirtelen lezúduló nagymennyiségű eső, árvíz, szélvihar, villám stb.

4.


A belső könyvtári környezet károsító hatásai: rossz klimatikus körülmények: a hőmérséklet ingadozása, tartósan magas hőmérséklet, túl száraz, túl nedves levegő, ezek gyakori változása. (A nyolcvanas évek végén egy Hollandiában élő magyar származású könyvkötőművész kiállítására készült az Országos Széchényi Könyvtár. Amikor a művész elkezdte a vitrinekbe kihelyezni a könyveit, 10 perc múlva észrevette, hogy a könyvek kinyíltak: a száraz levegő miatt a bőr összehúzódott. Azonnal visszacsomagolta a könyveket, és csak akkor volt hajlandó újra kitenni őket, amikor egy pótlólagosan beállított légnedvesítő többórás működése után megfelelő lett a kiállító terem relatív páratartalma.), a mesterséges fényforrások infravörös és ultraibolya sugárzása, szennyező anyagok: a fűtés, szellőztetés, a rossz ablak-, ajtószigetelések, a klímaberendezések rossz légszűrése miatt a külső környezetből bekerülő szennyeződések, biológiai károkozók: penészgombák, baktériumok, rovarok, rágcsálók, rossz szigetelés miatt nedvesedő falak, vízvezeték, csatornavezeték meghibásodása, elektromos vezetékek, kapcsolók, berendezések meghibásodása következtében fellépő tűz. A környezet károsító hatásait három csoportba lehet besorolni: fizikai, kémiai, biológiai. Ezek a hatások általában egymással összefüggésben szoktak jelentkezni, és egymást erősítve eredményezik a dokumentum állapotának erőteljesebb romlását, leépülését. Ez az összefüggés, kölcsönhatás például a következőben írható le.  Fizikai hatások (pl. hő, fény, nedvesség, mágneses tér) okozhatnak fizikai változásokat (hő: kiszárad a papír, a pergamen; nedvesség: ráncosodik a pergamen, hat összetapad a papír; mágnesesség: letörlődik a felvétel); gyorsíthatják a kémiai folyamatokat (oxidációt, savasodást); elősegíthetik a biológiai károsítók hatását (a nedves, meleg levegő kedvező a baktériumok, penészgombák megtelepedésének).  A kémiai hatások kémiai folyamatokat indítanak el (pl. a cellulóz molekulák savak és oxidáció következtében elhasadnak, rövidebbek lesznek, új anyagok keletkeznek a papírban, pergamenben); a kémiai folyamatok káros eredményeképpen fizikai változások lépnek fel a könyvtári dokumentumokban, (elszíneződik, törékennyé válik a papír; repedezik a bőr; elhalványulnak a tinták, festékek; foltok képződnek a papíron, pergamenen; kitöredeznek a betűk a papírból, pergamenből stb.)

5.


 A biológiai károsítók fizikai változásokat okozhatnak (pl. a rovarok, rágcsálók szétrágják a könyvtestet, kötéstáblát, bőrt, pergament, papírt), kémiai folyamatokat indíthatnak el (pl. a penészgombák, baktériumok „felfalják”, enzimjeikkel lebontják a cellulózt, fehérjét, keményítőt). Anyag

Károsító tényező tartós nedvesség, baktériumok, penészgombák

pergamen túlzott szárazság, hő tartós nedvesség, penész szárazság papír

fényképészeti anyagok

savak (lignin, kén-dioxid, tinta, fény hatására) oxidáció (lúgok, fémszennyezések és oxidok hatására) szakszerűtlen kezelés (hőhatás, karcolódás nedvesség, penészgombák kén-hidrogén-gáz (levegőből), oxidáló és redukáló anyagok, illékony vegyületek (lakkból, festékből, tisztító- és fertőtlenítőszerekből), fény nyúlás, zsugorodás

hang- és videoszalagok, kopás, külső mágneses tér, elektromos mágneslemezek hatások (villám) fény, savak, lúgok tinták, festékek, víz, szerves oldószerek, oxidáló nyomdafesték és redukáló hatású anyagok (pl. klór, kén-hidrogén) nedvesség fa

6.

Károsodás hullámosodás, vetemedés, a festékek szétfolyása, ragadósság, szétmállás, színes foltok zsugorodás, merevség, keménység, barnulás ráncosodás, összetapadás, foltosodás, szétmállás törékenység, repedezés barnulás, törékenység, kilyukadás az írás mentén törékenység, repedezés emulzió repedezése, kép deformálódása, törés, összetapadás emulzió leválása vagy lebomlása, matt, színes foltosodás barna-fekete foltosodás, elhalványodó színes foltok, ezüst kiválás, vetemedés, emulzió leválása, elhalványodás, elszíneződés hangminőség romlik zaj, áthallások, a felvett jelek törlődése fakulás oldódás, mázolódás korhadás

szárazság

repedezés

rovarok, rágcsálók

lyukak, teljes szétesés


Károsító tényező sav+víz

Károsodás gyengülés, enyvesedés

kén-dioxid+nedvesség, fémszennyezések

felszíni, majd teljes porladás, vöröses szín

fény

fakulás

25 °C feletti hőmérséklet nedvesség, penészgombák

kiszáradás, repedezés, zsugorodás kioldódás, lapok összetapadása, ragasztó leépülése

fény (nem egyformán hat)

sárgulás, törékenység

Anyag

bőr

ragasztók: enyv, keményítő műanyagok

A könyvtári dokumentumot használata – olvasás, szállítás, mozgatás, másolás, kiállítás stb. – során nagyon sok káros hatás érheti. Ezek zömmel fizikai jellegű hatások. Egy részüknek a negatív következménye azonnal és közvetlenül látható és tapasztalható (pl. szakadás, a könyvtest szétesése stb.). Más részüknek a hatása az előzőekben leírt környezeti károsító hatásokhoz hasonló (pl. erős fényhatás másoláskor vagy nem megfelelő kiállítási helyiségben). E kérdésekről részletesen a 6.1.3. pontban, a megelőző állományvédelmi kérdések kapcsán lesz szó. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.4.)

7.


Városi könyvtárban kap munkát. Feladata az időszaki kiadványok nyilvántartása, kezelése, köttetése. Mutassa be a munkafolyamatokat! 4. Az időszaki kiadvány fogalma, fajtái, legfontosabb jellemzői 5. A kardexnyilvántartás vezetésének szabályai 6. A köttetés munkafolyamata 1. Időszaki kiadványok = periodika Meghatározás: időszaki kiadványok azok a kiadványok, amelyek szabályos vagy szabálytalan időközönként folyamatosan kerülnek kiadásra és nincs előre meghatározva a befejezési időpontjuk, és időrendben egymást követő egységekből, számokból állnak. Jellemzőjük: o a periodicitás, a többnyire időszerű tartalom, o aktualitás, o publicitás, a nyilvánosság, o gyors friss tájékoztatás a sajtó révén. Megjelenést tekintve lehetnek: o szabályos időközönként :  napilapok,  hetilapok,  folyóiratok. o szabálytalan időközönként:  nem folyóirat jellegű kiadványok,  almanach, évkönyv,  kalendárium. ISDS Központ (International Serials Date System)= Időszaki Kiadványok Adatait Nyilvántartó Nemzetközi Rendszer – Párizs feladata: a világon megjelenő kiadványok számbavétele, nyilvántartása o a nemzeti központok munkájának az összefogása, irányítása ISSN szám( International Standard Serials Number) időszaki kiadványok nemzetközi azonosító jelzete 8 számjegyből áll előtte az ország nemzetközi rövidítése Napilapok feladatuk: o az aktuális politikai, társadalmi eseményekről való tájékoztatás, o a mindennapi életben széles körű érdeklődésre számot tartó, gyors információk közlése, o tartalmuk: általános, politikai, 8.


szerkezeti felépítésük: o megjelenési egységük a szám, lapszámozás mindig elölről kezdődik, o főoldal: vezércikk. (közérdekű politikai események), o belső oldalak: közérdeklődésre számottartó hírek, közlemények, utolsó oldalak: sport, hirdetések. o fejléce van és nem címoldala:cím, alcím, közreadó szerv, évfolyam és azon belül a szám, o kolofon: általában az utolsó oldalon: szerkesztőség adatai, szerk. neve, kiadó, nyomda, rendelés módja, ár ISSN. Hetilapok tartalmilag differenciáltabbak: o lehetnek: o általános és társadalmi-politikai tartalmúak (Ifjúsági Magazin, Heti Világgazdaság), o művészeti-irodalmiak (Élet és Irodalom), o ismeretterjesztők (Élet és Tudomány), o szakmaiak (Figyelő), o szórakoztatók (Hócipő), o az általános tartalmú hetilapok népszerű formája a színes képes magazin, formájuk hasonló a napilapokéhoz, nem rendelkeznek címoldallal, csak címfejjel, többnyire egymásba illeszthető ívekből állnak, lapszámozásuk újra kezdődő, de lehet folyamatos is, a kolofon a napilapoknál felsoroltakon túl tájékoztat még, hogy milyen időközönként jelenik meg, cikkanyag tagolása: állandó rovatok, sok kép, illusztráció, történeti rész, ókori Róma-szenátusi határozatok a fórumon kifüggesztve, középkor-levélújságok nélkülözik a nyilvánosságot, uralkodó főrendek körében népszerű, a hírlapok őse: újságlevél XV-XVI. sz. Európában elterjedt, célja a vásározók tájékoztatása a kereskedelmi érdekességekről, hazai újságlevelünk 1587-ből származik Manlius János vándornyomdásztólnémet nyelvű a magyarországi törökellenes harcokról számol be, Mercurius Hungaricus 1705 az első magyar újság, latin nyelvű a II. Rákóczi Ferenc vezette szab. harcról tudósít, Pressburger Zeitung-1764, német nyelvű Pozsonyban adták ki, Magyar Hírmondó 1791, első magyar nyelvű újság, Pozsonyban jelent meg Rab Mátyás szerkesztette, 9.


Folyóiratok Korunk egyik legfontosabb információforrásai A folyóiratokban közölt primer információk kb. 2-3 éves késéssel jelennek meg a könyvekben. A tudományos közvélemény tájékoztatásának igénye hívta életre a XVII. sz. derekán. Tartalmilag lehetnek: általános profilúak – Valóság a kulturális, társadalmi élet jelenségeit tárgyalják, szakfolyóiratok – Könyv,Könyvtár Könyvtáros szakmai aktuális problémákkal foglalkozik, ismeretterjesztők- Természet Világa közérthető formában népszerűsítő jelleggel közölnek ismereteket, irodalmiak – Nagyvilág szépirodalmi műveket, irodalommal kapcsolatos tanulmányokat, kritikákat tartalmaz, művészetiek- vegyes tartalmúak pl. Cosmopilitan közízlést szolgálják piacra orientáltak, gyermek és ifjúsági lapok- Zsiráf különböző korosztályú gyermekek tudós, irodalmi, szórakozási igényeit elégítik ki, vállalati, intézményi híradók, referáló folyóiratok-nem eredeti cikkeket közölnek, összegyűjtik egy-egy tudományterület különféle hazai, külföldi folyóirataiban megjelenő cikkeket és közlik azok adatait, rövid tartalmi kivonatát – Könyvtári Figyelő referátumok rovata, válogató tallózó folyóiratok- máshol már megjelent sikeres v. fontos cikkek másodközlései, formai jellemzőik: o a címadatok általában a puha borítófedélen találhatók, o a borítófedélen v. annak hátoldalán találhatók a feldolgozáshoz szükséges adatok, o egyes számok tartalomjegyzéket közölnek, o belső tagolódásuk, rovataik vannak, Journal des Scavans 1665-francia a tudományos sajtó első képviselője, Acta Eruditorum 1682 Lipcsében megjelenő latin nyelvű, Serapheum-1840-1870 az első könyvtárosi fi., Magyar Museum 1788 az első magyar irodalmi fi., Nem folyóirat jellegű időszaki kiadványok Nem szabályos időközönként jelennek meg típusaik: évkönyvek-intézmények, társaságok tevékenységével kapcsolatos beszámolókat, az intézmény munkatársainak tanulmányait, egy egy tudományág eredmé10.


nyeit összefoglaló munkákat tartalmaznak, általában egy év jellemző eseményeiről, adatairól, valamely területen elvégzett egyéves munkáról, egy év alatt elért eredményekről ad áttekintést, összefoglaló képet. Almanach szöveges, képes évkönyv, amely naptári csillagászati adatokat előre meghatározott események időpontját tartalmazza adattárak-cím, névtárak, helységnévtárak, testületek adattárai, statisztikai évkönyvek sorozatok-kétféle azonosító jelzettel rendelkeznek ISBN, ISSN szám. 2. Kardex nyilvántartás vezetésének szabályai: A kurrens időszaki kiadványok érkezésekor a nóvum funkcióját a kardex nyilvántartás tölti be, mely címenként csoportosítva, folyamatosan tükrözi a részegységenként megjelenő kiadványok egyes egységeinek beérkezését és esetleges hiányait. A kardex szerepe az összefüggő, nagyobb egységek (évfolyam, kötet stb.) teljessé válásakor megszűnik, adatai a katalógusokba épülnek. A kardex belső könyvtári munkaeszközként használt ideiglenes nyilvántartási forma. A gépi rendszerekben a kardex funkciója többnyire beépül a folyóirat kezelési modulba, mely lehetővé teszi az egyes címek mellett a várható periodicitás jelölését és a beérkezés elmaradása esetén a reklamáció automatikusan készül. 3. Könyvkötés A könyvkötés mind a megelőző, mind a javító, helyreállító állományvédelemnek meghatározó eszköze. (Maga a szó természetesen nemcsak a könyvek bekötését jelenti, hanem egyéb dokumentumokét is: folyóirat, újság, kotta, atlasz stb.) A köttetéssel kapcsolatos könyvtárosi teendők a megelőző és a helyreállító célú köttetés esetén is hasonlóak, ezért itt egyszerre lesz szó ezekről. A puhakötésű új könyvek, újságok, folyóiratok bekötése jelentősen megnöveli ezek élettartamát, használhatóságát. A végleges megőrzésre szánt újságok és folyóiratok esetében azonban mérlegelendő, hogy a köttetés vagy a savmentes kartonból készült dobozban történő tárolás a célszerűbb megőrzési forma. Ahol az olvasószolgálat nem tudja garantálni a bekötetlen évfolyamok teljességének megfelelő ellenőrzését ott célszerűbb a köttetés. Ahol ez a garancia megvan, célszerűbb a dobozban való tárolás és megőrzés: olcsóbb mint a köttetés és a dokumentum számára sokkal kíméletesebb, kedvezőbb módszer. (Ma a legtöbb folyóirat ragasztó kötéssel készül. Ezek bekötése szintén ezt az eljárást teszi lehetővé, ez pedig azzal jár, hogy a folyóirat gerincéből le kell vágni. Ha esetleg ezt a kötetet újra kéne kötni, mert az előző kötés tönkrement, lehetetlen volna: ha ugyanis megint levágnak a gerincéből, akkor vagy már maga a szöveg is sérül, vagy olyan kicsi lesz a belső margó, hogy a bal ol11.


dali sorok vége és a jobb oldali sorok eleje nem lesz olvasható.) A kartondobozok akkor olcsóbbak, ha egyszerre nagyobb mennyiséget rendelnek egy-egy méretből. Ezért célszerű több könyvtárnak összeállnia és közösen rendelnie. Ha a könyvtárnak nincs saját kötészete, körültekintő gondossággal kell kiválasztania azt a könyvkötő műhelyt, ahol a köttetést megrendeljük. Ne az olcsóság legyen az elsődleges szempont, mert ez esetleg visszaüt a gyengébb minőségben: a kötés hamar tönkremegy, az újrakötés további költséget jelent, folyóiratok esetében pedig fennáll az előbbiekben leírt veszély. Megfelelő referenciát kell szerezni a megbízandó könyvkötőről, ha pedig meg vagyunk vele elégedve, célszerű hosszabb távon a megbízható műhelynél maradni. A köttetés megrendelésekor írásban rögzítsük igényeinket, kössük ki a savmentes, semleges anyagok használatát, tisztázzuk előre, hogy egészvászon vagy félvászon kötést, fűzött (ha lehet) vagy ragasztott eljárást kérünk-e! A munka átvételekor ellenőrizzük, hogy a munkát igényeinknek megfelelően végezték-e el! A javító, helyreállító köttetésnél vagy restaurálásnál fokozottan érvényes, hogy csak megfelelő felkészültségű és lelkiismeretes könyvkötő (vagy restaurátor) kezébe adjuk a javítandó dokumentumot. A munka átadásakor egyértelműen fogalmazzuk meg a kívánságainkat és beszéljük meg a könyvkötővel, hogy mit lehet, mit célszerű csinálni, a megbeszélteket pedig rögzítsük írásban! Ha bizonytalannak érezzük a könyvkötőt, forduljunk szakképzett restaurátorhoz tanácsért! Nagyon fontos tudni, hogy a szakszerűtlen beavatkozás sokkal többet árt a dokumentumnak, mintha semmit nem csináltunk volna vele. Restaurálás esetén a kész munka átvételekor a restaurálás dokumentációját is kérjük el, és azt gondosan őrizzük meg! (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.3.2.1.)

12.


Szakkönyvtárban raktárosként helyezkedik el. Feladata a könyvek visszaosztása. A könyvtár rendelkezik zárt raktárral is, de a dokumentumok többsége szabadpolcon található. Mutassa be a zárt raktár előnyeit, hátrányait, ugyanígy a szabadpolcos elrendezés előnyeit, hátrányait is! 1. A raktározási rendszerek különböző típusai 2. A dokumentum raktári helyének biztosítása 3. A raktáros feladatai az eligazító táblák készítése során 1. Raktári rendszerek A könyvtár különböző tereiben lévő dokumentumokat többféle rendszerben lehet elhelyezni. Minden rendszer előnyöket és hátrányokat foglal magában, ezért az egyes könyvtárak a rendszerek közül azt választják, amelyik számukra a legelőnyösebb. Természetesen egyre gyakrabban találkozunk olyan könyvtárral, amelyik párhuzamosan többféle rendszert is alkalmaz. Az évszázadok során kialakult raktározási rendszerek közül a dokumentumok elhelyezése két nagy csoportra osztható: mechanikus rendszerező. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.)

Mechanikus raktározás A mechanikus és rendszerező elhelyezés számos változata közül a következőkben csak azokat ismertetjük, amelyek általánosan használatosak hazánkban. A mechanikus elhelyezés legegyszerűbb formája, ha a dokumentumok beérkezésük sorrendjében kerülnek a polcokra és folyamatosan növekvő számjelzetet kapnak. (Ebben az esetben az egyedi leltári szám azonos lehet a raktári jelzettel.) A jelzet tehát egyszerű folyószám, szakkifejezéssel: sima numerus currens. előnye: az egyszerűség és a tér maximális kihasználása vízszintes irányban (a könyvek sorban egymás mellé kerülnek, nem kell az új szerzeményeknek helyet hagyni, mint a szabadpolcos elhelyezésnél), hátránya: a beérkezett művek eltérő mérete miatt a raktárban nagy a függőleges térveszteség, ugyanis a polcmagasságot a legnagyobb dokumentumhoz kell méretezni. A mechanikus elhelyezés továbbfejlesztett és gyakrabban használt változata a nagyságrendi elhelyezés. A könyvtár – a dokumentum nagyságától függően – méretkategóriákat határoz meg. A kategóriák száma háromtól tízig terjedhet, általában öt-hat méret megkülönböztetése a leggyakoribb. (Pl. 1. kategória: 17 cm-ig; 2. kategória: 18-21 cm; 3. kategória 22-25 cm; 4. kategória: 26-30 cm; 5. kategória: 30 cm felett.) A mechanikus folyószámot a továbbiakban az egyes méretkategóriákon belül 13.


használják, párhuzamosan, egymástól függetlenül. Így a jelzet meghatározásához elegendő beérkezéskor a dokumentumokat a méretek szerint csoportosítani, és valamennyi méretcsoportban külön-külön a soron következő jelzettel el lehet kezdeni a beszámozásukat. Az egyes méret szerinti csoporotok jelölésének különböző módja lehetséges. Jelölhetők a különböző méretek betűkkel (1. kategória: A. 2. kategória: B. stb), ilyenkor az egyes betűkön belül használjuk a folyamatos sorszámot. Ez a betűjeles sorszám vagy a betűjeles numerus currens. (Pl. A-656, B-329.) Az ugrószámos numerus currens a méretek szerinti csoportosítást úgy oldja meg, hogy megkülönböztető betű vagy számjel helyett a számsort eleve felosztja külön egységekre, minden méretcsoportnak megfelelő mennyiségű szabad számot hagyva. Pl. 18 cm-ig: 999-ig 19-21 cm; 1 000-9 999 stb. A számsor felosztását előre meg kell tervezni, a könyvtár nagyságától és a különböző méretek előfordulási gyakoriságától függően. A beszámozásnál az egyes méretkategóriákba tartozó könyvek a számcsoport soron következő jelzetét kapják. A mechanikus raktári rendszer alkalmazásakor a többkötetes művek és időszaki kiadványok elhelyezése különleges megoldást követel, tekintettel arra, hogy különböző időpontokban kerülnek a könyvtárba, s így a rendszer szabályai szerint egymástól távol eső jelzetet kapnának, illetve a raktárakban más-más helyre kerülnének, ami zavaró lenne. Ezt a zavart a többkötetes művek esetében a legegyszerűbben úgy lehet kiküszöbölni, ha minden kötet azonos jelzeten szerepel, de a jelzet kiegészül a kötetszámmal, pl. 1225/1; 1225/2 stb. Az időszaki kiadványok (folyóiratok, évkönyvek stb.) mindenképpen külön elhelyezést igényelnek, mivel a címekhez tartozó kötetek szervesen összetartoznak (pl. a Kortárs évfolyamai). Ha különböző jelzetekre szétszóródnának, megjelenésük idejétől függően, az nemcsak a raktári kiszolgálást nehezítené, hanem azt is szükségessé tenné, hogy a katalógusban minden évfolyamról, kötetről külön-külön címleírás szerepeljen, külön raktári jelzettel, ami a katalógusokat is nagymértékben megduzzasztaná. Amennyiben azonos jelzetre kerül a cím valamennyi kötete, akkor természetesen a raktározásnál figyelembe kell venni, hogy egy-egy jelzethez igen sok és főleg előre meg nem határozható mennyiségű kötet fog tartozni. Ezért célszerű az időszaki kiadványok jelzeteit úgy meghatározni, hogy azok lehetőleg külön raktárrészbe kerüljenek, egészen lazán betelepítve, esetenként több polcfolyóméter kihagyással az egyes jelzetek között. A legkézenfekvőbb megoldás, ha az időszaki kiadványok külön jelzetrendszerbe kerülnek: akár úgy, hogy az ugrószámos sorszám végén külön számkategóriát tartunk fenn számukra, ahol már a méreteket nem különböztetjük meg; akár úgy, hogy megtartva a méretcsoportokat és azok betű- vagy számjelzését, az elé írt megkülönböztető betűvel külön folyó számsorokat indítunk a periodikumok számára (pl. 24 cm-es könyvek jelzetei: C 1-C 10 000-ig, 22-25 cm-es időszaki kiad14.


ványok jelzetei: C 10 001-től kezdődnek). Az utóbbi megoldás hátránya, hogy a periodikumok nem helyezhetők el külön raktárrészben. Az időszaki kiadványok egyes címeinek valamennyi kötetét tehát egy jelzet képviseli. A jelzeten belül a kötetek időrendben vagy a kötetszám növekvő rendjében következnek. Azonban magán a köteten belül is, és a kötéstáblán is fel kell tüntetni a jelzet mellett a kötetek sorrendjét meghatározó számot, mert a raktári rendet csak ennek segítségével lehet fenntartani. Időszaki kiadvány egyes köteteinek raktári jelzete: 2359/1; 2359/2; 2370/1973… vagy 2350/1971; 2360/1967; 2370/1973… A mechanikus rendszerű tárolás csak olyan könyvtárakban, illetve állományegységekben alkalmazható, ahol a dokumentumok nem önkiszolgáló formában jutnak az olvasók kezébe. Mivel a közművelődési könyvtárak elsősorban a tömeges olvasói igények kielégítésére rendezkedte be, számukra ez a raktározási mód nem előnyös, a kiszolgálás lassú, közvetett volta miatt. Ennek ellenére egy-egy gyűjteménycsoportra, dokumentumtípusra korlátozottan a közművelődési könyvtárak is alkalmazzák a mechanikus tárolást (hanglemez- mikor- és diafilm stb.), anyaguk nagyobbik részét azonban úgy rendezik, hogy az egyes témakörök, illetve szerzők művei egymást követően kerüljenek a polcokra, megkönnyítve ezzel az olvasók válogatását. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.1.)

Rendszerező raktározás A rendszerező elrendezési módok közül a szak- és a betűrendi, illetve a kettő kombinációja terjedt el a legjobban, s ezért a Könyvtárellátó is ennek megfelelő jelzetekkel látja el az általa forgalmazott könyveket. A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörén alapszik. A témaköröket általános érvényű szakrendszer tagolja tíz fő- és számos alosztályra. E rendszer alapja az Egyetemes Tizedes Osztályozás (rövidítve: ETO). A gyakorlatban az ETO egyszerűsített formáját alkalmazzák a raktári rendszer kialakítására, mégpedig úgy, hogy a témaköröket kifejező számokat csak három számjegyig menő részletességgel használják fel. Az egység érdekében az egy vagy két számjeggyel kifejezhető főszakokat nullával három számjegyűre kerekítik, pl.: 700 A művészet általános kérdései, 710 Településrendezés, 720 Építőművészet, 730 Szobrászat, 738 Kerámiaművészet. A szakjelzeteket az ún. raktározási táblázatból, pontosabban a Könyvtári raktározási táblázatok c. kiadvány szakjelzeteket tartalmazó részéből lehet kikeresni, amelyben 186 témakörnek van külön jelzete. 15.


A rendszerezésnek ezt a módját a szépirodalmi művekre nem alkalmazzák, hanem a szerzők (vagy ha szerző nincs, a címek) betűrendjében csoportosítják őket. A visszaosztás megkönnyítésére a betűket számokkal egészítik ki, amelyek azt fejezik ki, hogy a rendszó második és következő betűi hol helyezkednek el az ábécé-ben. Például: A – Aba ..................... 10 Alt – Altak ................. 49 Abb – Ábel ................ 11

Alta – Altam .............. 50 Aus – Av .................. 97 Aw – Az ................... 98

Ezt a betű-számegyüttest – első alkalmazója, Ch. Cutter, amerikai könyvtáros után – cutter (katter) számnak nevezzük. Természetesen, ezt a rendszert minden ország módosítja saját név, illetve szerzői gyakoriságához, s a 10-től 99-ig terjedő számtartományt úgy osztja el, hogy kiemelkedő írói önálló cutterszámot kapjanak (Ady Endre: A 25; Babits Mihály: B11; Jókai Mór J 68 stb.) Mint a példák is mutatják, a betűrendi csoportosítás részletezőbb – alkalmanként akár egy írói kiemelésre is alkalmas –, mint a szakrendi, amelyben például minden matematikával foglalkozó mű az 510es jelzetet kapja. Ezért az ismeretközlő műveknél a szakjelzetet kiegészítik a szerzőre utaló cutterszámmal is. Pl. Ardó József: Gyorsszorzó és osztó, valamint Pallós Emil: Számolás és mérés című művének raktári jelzete: 510 510 A 81 ill. P 19 Napjainkban a közművelődési és az iskolai hálózatban, továbbá azokban a könyvtárakban, amelyekben az állomány jelentős részét szabadpolcokon tárolják, a szépirodalmi műveket betűrendben (cutterszám szerint), a tudományos és ismeretterjesztő munkákat pedig szak-, azon belül pedig betűrendben helyezik el. Az ismertetett betű- és szakrendi szabadpolcos raktározási rendszer mellett a közkönyvtárakban széles körben alkalmazzák a tematikus állománycsoportosítást is. Ennek egyik fajtája a kiemelés: részben a válogatás megkönnyítése, részben a figyelem felkeltése, irányítása érdekében a dokumentumok egy részét kiemelik a betű-, ill. szakrendből. A kiemelés lehet alkalmi jellegű (új könyvek, rádió- és tévéműsorokhoz ajánlott művek, a társadalmat foglalkoztató aktuális kérdések irodalma stb.), de lehet állandó is. Az állandó kiemelések rendszerint egy jól körülhatárolható olvasói érdeklődéshez, ízléstípushoz kapcsolódó műfajokból vagy témacsoportokból állnak (drámák, krimik, történelmi regények, életrajzok stb.). Ebből eredően az állomány és a könyvtárhasználók összetételétől függ, hogy mennyi és milyen témacsoportot célszerű kialakítani külön a felnőtt és külön a gyermekolvasók számára. Vannak kisebb közkönyvtárak, melyek állományuk egészét tematikusan helyezik el (ezeket a most elterjedő szóhasználattal családi könyvtáraknak nevezik), és van16.


nak nagyobb könyvtárak is, melyek állományuk egy részét betű- és szakrendben helyezik a polcra, másik részét pedig tematikus csoportokban, tehát az olvasók számára kétféle keresési módot tesznek lehetővé. A kizárólag tematikus rendet alkalmazó családi könyvtárak témacsoportjaikat úgy alakítják ki, hogy azok minél jobban megfeleljenek olvasóik válogatási szempontjainak. Gyakran használt témakörök például: család, történelem, háború, kaland, bűnügyek, szerelem-szexualitás, háztartás, hobby stb. A nagyobb témakörök tovább is bonthatók, pl. a családi-társadalmi történetek köréből kiemelhetők a nősorsokat ábrázoló művek, a történelemből a magyar történelem, az ember és társadalom témakörből az időszerű, sokakat foglalkoztató témák stb. A szépirodalom és az ismeretközlő művek egy-egy témakörön együtt szerepelnek. A rendszer lényege az olvasókhoz alkalmazkodó, a változásokat követő rugalmasság, hátránya, hogy a szerző szerinti visszakeresést nehezíti. Fontos szerepe van a tematikus állomány elhelyezésnek a gyermek- és ifjúsági irodalom terén. A gyermekek részére kiválasztott irodalmat (a gyermekkönyvtár, illetve a gyermekrészleg állományát) a korosztály sajátos igényeinek megfelelő tematikus csoportokra célszerű bontani. A legkisebb gyűjteményekben is el kell különíteni a gyermekkönyveket (mesekönyvek) és a serdülők irodalmát (ifjúsági művek). A nagyobb állományú gyűjteményekben, pl. a gyermekkönyvtárakban a kölcsönzési állományból a köve4tkező csoportok elkülönítése indokolt: képeskönyvek (a legkisebbeknek), mesék, „mi micsoda” típusú ismeretterjesztő könyvek kicsiknek, állattörténetek, történetek fiúkról-lányokról, kalandos könyvek (esetleg külön: fantasztikus történetek), történelem, mondák, regék, híres emberek, válogatás a felnőttek irodalmából, költemények, színművek, ismeretterjesztő művek (az ETO főosztályai szerint). Az egyes csoportokat vagy térbelileg is elkülönítik: külön-külön polcokra helyezik (ilyenkor a csoportokon belül a könyvek szerzőik betűrendjében követik egymást), vagy csupán a könyvek gerincén levő jel, pl. színcsík utal a tematikus csoportra, a műveket azonban a mesekönyvek, ill. ifjúsági könyvek nagy csoportján belül nem tematikus csoportosításban, hanem egységes szerzői betűrendben helyezik el. A témacsoportoknak, illetve az állandó kiemeléseknek egységes raktári jelzetük nincs, de a kikölcsönzött dokumentumok könnyebb visszaosztása (helyrerakása) ér17.


dekében, valamint azért, hogy a katalógusok alapján is meg lehessen találni őket a kiemelt művek között, azonosító jellel kell ellátni mind a köteteket, mind pedig a hozzájuk tartozó katalóguscédulákat. Ezt rendszerint színcsíkok, ritkábban betűjelek vagy piktogramok segítségével oldják meg, amiket a könyvek gerincére és a katalóguscédulákra is felragasztanak. Mivel a szabadpolcos könyvtárakban az olvasó rendszerint maga keresi ki a számára szükséges könyveket, nagyon fontos, hogy könnyen eligazodjon a könyvkiválasztó térben, illetve az állványok között. Ezért jól látható irányító táblákat, feliratokat kell elhelyezni az egyes állománycsoportok fölé (szépirodalom, ismeretközlő művek, kézikönyvek stb.), a polcokon pedig raktári választótáblákkal jelezni kell az ábécé betűit a szépirodalmi, és a fontosabb szakterületeket az ismeretközlő műveken belül. Erre a célra a Könyvtárellátótól műanyag választótáblák, betű- és szakjelzetgamitúrák rendelhetők. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

2. A tárolás eszközei A tárolás céljait szolgáló bútorok, berendezési tárgyak, eszközök az egyes dokumentumtípusok formájától függően változók. A legáltalánosabb a polcokon, illetve a polcokat összefogó állványokon való tárolás. Ezeken a dokumentumok sorrendje mindig balról jobbra és felülről lefelé halad. Az állványok általában kétoldalasak (kivéve a fal mellé helyezett állványokat). Középen van az állvány tengelye. Két tengely egymástól való távolsága a tengelytáv. Az állványok között a megközelítést utcák biztosítják, a raktári térségben végighúzódó főútvonala pedig folyosónak nevezzük. Az egyes polcok (melyeknek hossza általában 1 m) jelentenek egy polcfolyómétert (rövidítve: pfm.). A polcfolyóméter a raktárak befogadóképességének leggyakrabban használt mértékegysége. A polcok egymástól való függőleges távolsága – amely állítható polcok esetében változó lehet – a polcmagasság, a tengelynek a polc szélétől mért távolsága a polcmélység. A tér jobb kihasználása érdekében terjedőben van a tömör raktározás, aminek az a lényege, hogy az állványokat síneken futó görgőkre szerelik, és szorosan egymás mellé állítják, beépítve így – egy kivételével – az állványok közötti utcákat is. Mivel az állványok kézi vagy gépi erővel mozgathatók, átállítással mindig ott nyitnak utcát, ahol a keresett dokumentum található. (Ez a tárolási mód csak az olvasóktól elzárt raktári térben alakítható ki.) Az állványok alábbi változatain mindenekelőtt a könyvek és a bekötött folyóiratok tárolhatók célszerűen, de kisebb módosítással alkalmassá tehetők a hanglemezek és az olvasók által közvetlenül használt napilapok és folyóiratok egyes példányainak elhelyezésére is. A hanglemeztartó állványokon a polcokat kb. 10 cm-enként függőleges rekeszekre tagolják, ezzel biztosítva a lemezek görbülésmentes raktározását. 18.


A folyóirat-állványokon a polcok elé kissé megdöntött, peremmel ellátott lapokat szerelnek, amelyekre az egyes számok kiállíthatók, a korábbi példányok pedig a felhajtható lap mögötti polcra helyezhetők. A puha fedelű vékony füzetek, kották, különlenyomatok, csak átmenetileg őrzött periodikumok szintén tárolhatók állványokon, ha előzetesen tékázzuk, vagy papucsba helyezzük őket. A téka két helyen átfűzött két kemény – a füzet vagy a folyóirat méretével megegyező – kartontábla. A papucs kartondoboz, amely felül teljesen, egyik oldalán pedig félig nyitott. Kisnyomtatványok, lapkivágatok rendezett elhelyezésére a függőtasakos tárolószekrény a legalkalmasabb. Ennek fiókjaiban két ponton felfüggesztett, kiemelhető műanyag tasakok sorakoznak, amelyekbe a megőrzésre szánt kivágatok, plakátok stb. jól elhelyezhetők. A diafilmek raktározására a szekrényes forma a legmegfelelőbb. A lapos, tálcaszerűen kiképzett fiókokba az egyes tekercseket tartalmazó műanyag hengerek közvetlenül is elhelyezhetők, de nagyobb áttekinthetőséget biztosít, ha a tálcát apróbb rekeszekre tagolják. A mikrodokumentumok közül az orsóra tekercselt filmet karton vagy alumínium dobozban (mérete 10x15 cm) tartják, a dobozokat polcra vagy fiókos szekrénybe helyezve. A mikrofilmcsíkok celofán védőtasakban kartotékszerűen sorakoznak egymás után a dobozokban vagy fiókokban és ugyanígy tárolható a mikrolap, a mikrokártya és a mikronyomat is. A celofántasak biztosítja a dokumentum védelmét. Mivel ezek a dokumentumok felül általában szabad szemmel olvashatóan tartalmazzák a legfontosabb azonosítási adataikat, használatuk esetén a dobozból vagy fiókból ugyanúgy kereshetők ki, mint a katalógusból. A videokazettát a legtöbb könyvtárban szekrényben tartják, és szabadpolcra csak a kazetták tokja kerül. A használó a kiválasztott tokhoz a kölcsönző pultnál kapja meg a kazettát. Ugyanez a helyzet a számítógépes dokumentumok és a CD lemezek esetében is. Természetesen létezik olyan állományvédő eszköz, amelynek a használatakor minden dokumentum teljes egészében kikerülhet a szabadpolcos térbe, és a használók válogatnak közülük. Ez csak ott oldható meg, ahol a könyvtár kijáratait is felszerelték védőkapuval, amely jelzi az esetleges eltulajdonítás tényét. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.6.)

A raktári rend biztosítása Minél nagyobb és tagoltabb egy könyvtár állománya, továbbá minél több a kölcsönzött kötetek száma, annál nagyobb gondot jelent a raktári rend megtartása. Egy késve vagy rosszul visszaosztott könyv – hosszabb-rövidebb időre – kiesik a forgalomból, s ezzel romlik a könyvtár szolgáltatási színvonala. A megfelelő tárolási mód kialakítása, ezt követően pedig a raktári rend megtartása tehát egyáltalán nem tekinthető mellékes feladatnak. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.) 19.


3. Eligazító feliratok Mind a kiválasztást, mind pedig a visszaosztást jelentős mértékben segítik az eligazító táblák, feliratok. Ezek sűrűsége, tipográfiai formája más a szabadpolcos terekben és megint más a raktárakban. A szabadpolcos terekben tekintettel kell lenni arra, hogy a feliratok és jelzések nem csupán a tájékoztatást szolgálják, hanem figyelemfelhívó funkciójuk is van, sőt közvetve hozzájárulnak a környezet esztétikumához is. A túl sok vagy nagyon kevés tábla zavaró; polconként egy-két jelzés tűnik a legmegfelelőbbnek. A táblák megszerkesztésénél és elhelyezésénél gondolni kell arra is, hogy az állomány bővül, a polcok tartalma változik, ezért a tábláknak is áthelyezhetőknek, könnyen mozgathatóknak kell lenniük. Közvetlenül a polcokra az ábécé betűit, jelentős írók neveit, illetve szakjelzettel együtt egy-egy témakör megnevezését (pl.: 38 Szociográfia; 370 Pedagógia; 910 Útleírás stb.) szokás lehelyezni. Az állványok fölé vagy az állványok végére a nagyobb egységeket, a kiemeléseket feltüntető táblák kerülnek, pl.: új KÖNYVEK; SZÉPIRODALOM A-tól K-ig; 300 TÁRSADALOMTUDOMÁNY. A színcsíkok rendszeréről, továbbá szakjelzetekről célszerű külön eligazító táblát készíteni, hogy az olvasók fokozatosan elsajátíthassák a raktározási rendszer alapjait. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.1.)

Az állomány mozgatása Mint már utaltunk rá: a szabadpolcos térben külön kiemeléseket is készíthetünk egy-egy aktuális témakörből, ha az állomány nagysága erre módot ad. Jelentős méretű gyűjtemények esetében azonban már a szabadpolcos elhelyezés önmagában is kiemelésnek számít, hiszen el kell dönteni, hogy a dokumentumok közül mi kerüljön szabadpolcra és mi zárt raktárba. Alapelvnek tekinthető, hogy a szabadpolcra részben a keresett, részben a könyvtár által fontosnak, forgalmazandónak tartott könyvek kerüljenek. A nagy példányszámban való kihelyezést azonban kerülni kell, mert azt a benyomást keltheti az olvasóban, hogy a mű érdektelen, mások sem keresik. Sem a szabadpolcos tér, sem a zárt raktár állomány nem tekinthető állandónak, e két tároló hely között folyamatos az áramlás. Ezért a könyvtárosnak nem csupán a mechanikus rend fenntartására kell gondot fordítania, hanem arra is, hogy a szabadpolcos állományból a fontos művek ne kerüljenek raktárba, az alkalmilag keresett könyvek pedig ne „ragadjanak” a szabadpolcokon. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.2.)

A rend megőrzése A szabadpolcos terekben nemcsak a kölcsönzés, hanem már az olvasók válogatása is megzavarhatja a raktári rendet, ha a böngészésre leemelt könyv - figyelmetlenségből – nem a helyére kerül vissza. Ennek megelőzésére jó segédeszköz az őrjegy (latinul custos), amit különösen a gyermekek körében könnyű népszerűsíteni. Az őrjegy nagyobb méretű (kb. 8x20 cm) karton vagy műanyag lap (ami azonos lehet a ruhatári 20.


jeggyel): ezt az olvasó a polcról leemelt könyv helyére teszi, majd böngészés után „visszaválthatja”. Az őrjegy jól alkalmazható a zárt raktárban is, ha onnan tartós használatra más helyre kerül a dokumentum. Ilyenkor az őrjegyre fel kell írni a mű címét, raktári jelzetét és azt, hogy hol található. A raktári rend megtartásának egyik fontos szempontja, hogy a használatba vett dokumentum visszaosztása mielőbb megtörténjék. Kisebb könyvtárakban általában naponta egyszer kerül sor a visszaosztásra, ennek legmegfelelőbb időpontja a könyvtár nyitása előtti idő. Ebben az esetben a visszahozott műveket lehetőleg félreeső helyen kell tárolni, mivel számos olvasó hajlamos arra, hogy csak a forgalmazott művek közül válogasson. Így bár megkönnyíti saját döntését, de ugyanakkor korlátozza is önmaga tájékozódási lehetőségeit. Nagyobb könyvtárakban a visszaosztás folyamatos, ami jelentősen növeli egy-egy dokumentum forgalmazhatóságát. Visszaosztás előtt a könyveket csoportosítani kell raktárrészek, jelzetcsoportok, majd azon belül a jelzetek sorrendjében. Amikor a kötet visszakerül a polcra, helyes, ha a könyvtáros megnézi az előtte és utána következő jelzetet, ezzel ellenőrizve önmagát. Felújítás, könyvtárépítés vagy egyéb okok miatt is előfordulhat, hogy az állományt költöztetni kell. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor az ömlesztett szállítást minden módon el kell kerülni, mert pillanatnyilag gyors eredményhez vezet ugyan, de a raktári rend újbóli kialakítása rendkívül időigényes. Ezt elkerülendő, vagy csomagolva, vagy ládákba rakva meg kell őrizni a dokumentumok eredeti rendjét (könyvekből polconként három csomagot készítünk). A csomagokat vagy a ládákat meg kell számozni, ami a szállítás után megkönnyíti az előrendezést, sőt, az új elhelyezés előzetem megtervezését is. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.3.)

21.


Megyei könyvtárban kap munkát. A feldolgozó osztálytól érkezik egy doboznyi feldolgozott könyv, amit be kell sorolni a helyére. Biztosítania kell a dokumentumok sérülésmentes tárolását. Mutassa be feladatát, ismertesse a raktározás lehetséges módjait könyvtárában e dokumentumtípusnál! 1. A könyv fogalma, jellemzői, fajtái 2. A rendszerező raktározás ismertetése: a szakirodalom és a szépirodalom raktári helyének megállapítása 3. Állományvédelmi alapismeretek könyvek esetén 1. Könyv Meghatározások: o az ember szellemi alkotásainak írásjelekkel rögzített, megőrzésre és terjesztésre szánt foglalata (Varjas Béla), o valamilyen sokszorosító eljárással készült, kötet alakú, lapozható írásmű, o az UNESCO ajánlása szerint:A könyv az az önálló, nem időszaki kiadvány, mely legalább 49 oldalt tartalmaz borítófedél nélkül, o Magyarországon általában a legalább 4 ív terjedelmű (64) oldal) nem időszaki kiadvány. Kiadott és nyilvánosságra hozott, a borító oldalakat nem számítva több mint egy ív terjedelmű, nem időszaki kiadvány, amely rendszerint szabad szemmel olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz. Egybekötött, lapozható ívekből áll, rendszerint kötéstáblával van ellátva. Szerkezeti tagolódás: könyvtörténeti fejlődés két nagy korszaka: o könyvnyomtatás előtti ui. kéziratos könyv1500. dec. 31. ősnyomtatványok, o könyvnyomtatás utáni nyomtatott könyv 1501-1800. dec. 31. – régi könyv, o 1801. után – modern könyv. mai könyvformátum: aldiva (nyolcadrét) – Aldus Manitius velencei nyomdász érdeme. A könyvek tartalmi csoportosítása szépirodalmi művek – műfaji megbontás: líra, dráma, epika, ismeretközlő művek: o tudományos könyvek-tudományos kutatási eredményeket tartalmazó, v. egyes tudományágak alapjait rendszerezve tárgyaló, v. egyes tudományos problémákkal foglalkozó művek, 22.


o szakkönyvek-egy-egy foglalkozási ág szakmai, gyakorlati ismereteit tartalmazzák, o ismeretterjesztő művek- a tudományos ismereteket közérthető formában dolgozzák fel, a tudományos művek a tárgyalt témakör kiterjedése és mélysége alapján: o szintézisek az egyes tudományterületek ismeretanyagának egészét rendszerezik, az adott tudományterületen az alapok funkcióit látják el, o összefoglaló munka egy-egy tudományterület leglényegesebb ismeretanyagát tárja fel, az ismereteknek csupán arányos összegzésére törekszik, o monográfia egy meghatározott témát v. problémakört részletesen, sokoldalúan a teljességre törekvően tárgyal, o tanulmány=poligráfia egy-egy kisebb kérdéskör v. tudományos probléma feltárásával foglalkozik, segédkönyvek(referensz-művek) prézens állomány, szótárak: a nyelv szókincsét v. ennek egy részét tartalmazzák betűrendben. Lehetnek egynyelvűek, kétnyelvűek=(billingvis), többnyelvűek =(poliglott), lexikonok-betűrendbe sorolt általános v. szakosított ismerettárak, enciklopédiák az információkeresés alapvető eszközei, melyek a fogalmakat, a tudományok összességét, vagy egy tudományág legfontosabb ismeretanyagát a lexikonnál nagyobb, átfogóbb csoportokban rendszerezve tárgyalja, rámutatva az összefüggésekre is. Az általános enciklopédia az ismeretek egészét, a szak enciklopédia egy szakterület ismeretanyagát tartalmazza, bibliográfiák valamely elv szerint rendszerezett meghatározott céllal készült jegyzék. Legfontosabb típusai: restrospektív (visszatekintő) és kurrens,( folyamatosan rendszeresen megjelenő) teljes és válogató, egyetemes és nemzeti, általános és szak, önálló és rejtett, dokumentumfajták szerint összeállított, adattárak, névtárak, címtárak- egy-egy témakör, tudományág adatait a feldolgozott, feltárt témának megfelelően rendszerbe gyűjtik össze. Cím név, helységnévtár, minerva, táblázatok, képletmutató. Statisztikai évkönyv, statisztikai kiadványok-számokkal, táblázatokkal, grafikonokkal tájékoztatnak. 2. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

23.


A raktári jelzet Már az eddigiek során is sok szó esett a raktári jelzetről, a következőkben részben csak rendszerezni kell az eddigi ismereteket, részben pedig azokra a munkamozzanatokra kell kitérni, amelyek a raktári jelzettel kapcsolatosak. A raktári jelzet az az azonosító elem, amelyik a bibliográfiai leírásban utal a dokumentumok raktári helyére. Formai szempontból megkülönböztetünk tiszta és kevert, a dokumentumokhoz való viszony szempontjából pedig csoportos és egyedi jelzetet. A tiszta jelzet csak számokat – vagy ritkábban – csak betűket tartalmaz, a kevert viszont betűket és számokat is. Mint a raktári rendszerek ismertetéséből kiderült, a kevert jelzet a gyakoribb, minden tárolási módnál előfordul. Szorosabb a kapcsolat a tárolási mód és a jelzet között, ha a jelzet a dokumentumhoz való viszony szempontjából minősítjük. Ugyanis egyedi jelzet (azaz egyetlen műre, sőt példányra utaló) csak a mechanikus tárolási módnál fordul elő. Természetesen ez az egyedi jelzet lehet tiszta (pl.: 20 115; 32 524/3…). Másrészt viszont a csoportos jelzet a rendszerező tárolási módhoz kötődik, sőt a jelenlegi gyakorlatban az együtt jár a jelzet kevert formájával (pl.: a szépirodalomban a cutterszámmal, a szakirodalomban a szakjelzettel + cutterjszámmal). Minden beszerzett dokumentum feldolgozása a raktári jelzet megállapításával kezdődik. Ha a könyvtár rendszerező tárolási módot használ, a jelzetet a Könyvtári raktározási táblázatok c. központi segédlet alapján állapítják meg. Kivételt képeznek ez alól a Könyvtárellátótól vásárolt könyvek és egyéb dokumentumok, amelyek már raktári jelzettel ellátva érkeznek. Ha a könyvtár állományának egészét vagy egy részét mechanikus rendben raktározza, ún. számkönyvet kell vezetnie, amelyben nyilvántartja az általa kialakított – sima vagy ugrószámos – numerus currens már felhasznált tartományait. Például: a május 5-én érkezett szállítmány B 23 542-23 591 C 3 601-3 612 a május 20-án érkezett szállítmány B 23 592-23 622 C 3613-3619 jelzetet kapta. A táblázat vagy a számkönyv alapján megállapított raktári jelzetet a következő helyeken kell feltűntetni: a dokumentumon, a katalóguscédulákon (számítógépes rekordokban), az egyedi nyilvántartásban (pl. címleltárkönyvben). Könyvek és bekötött folyóiratok esetében a raktári jelzet a kötéstábla gerincére kerül, de mivel ez a dokumentum legsérülékenyebb része, be kell jegyezni a verzóra nyomott tulajdonbélyegző fölé is. Hanglemezeknél a borító bal felső sarkára és a lemezcímkére, dia- és mikrofilmeknél a doboz és a tekercs bevezető (üres) kockájára kell a raktári jelzetet felírni. 24.


A katalóguscédulákon a jelzet a cédula bal felső sarkára kerül, a leltárkönyvben pedig az erre rendszeresített rovatba. A közkönyvtárakban gyakori részleg-jelölések (OK = olvasótermi kézikönyv, Ht = helytörténeti részleg, Ifj = ifjúsági részleg stb.) szoros tartozékai a raktári jelzetnek, tehát szerepelniük kell mind a dokumentum, mind pedig a katalóguscédulákon és a leltárkönyvben is! (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.3.)

A raktári nyilvántartás Az egyedi nyilvántartásba vett – tehát végleges megőrzésre szánt – dokumentumokról raktári nyilvántartás is készül. Ez ritkább esetben kötet-, gyakrabban cédulakatalógus formájú, de egyre szélesebb körben terjed a számítógépes nyilvántartások használata is. A raktári kartoték-nyilvántartás a dokumentumok tárolási rendjét követi, pontosan azt tükrözi. Tehát – a kiemelések kivételével – annyi csoportra bomlik, ahány gyűjteményegysége van a könyvtárnak (felnőtt, ifjúsági, olvasótermi, helyismereti, folyóirat, mikrofilm stb.), ezen belül pedig olyan sorrendben követik egymást a raktári lapok, amilyen sorrendben a dokumentumok sorakoznak a polcokon (tehát mechanikus elrendezés esetében a numerus currens szerint, rendszerező tárolásnál pedig a szépirodalom betűrendben, a szakirodalom szak-, azon belül betűrendben). A számítógépes nyilvántartásból a dokumentumok adatai tetszés szerinti sorrendben hívhatók elő, ezért itt csak annak jelölésére van szükség, hogy az adott dokumentum melyik raktári részlegbe tartozik, ill. jelenleg hol található (pl. kikölcsönözve, köttetésre küldve, stb.). Minden egyedi leltári számot viselő dokumentumról külön raktári lap (számítógépes tétel v. rekord) készül. A raktári lapon (tételben) a következő adatok szerepelnek: a raktári jelzet, a dokumentum adatai (figyelem: könyvtári kötés esetén a darabszám eltérhet a bibliográfiai leírásban szereplőtől!), leltári szám, ár vagy becsérték, a kötés módja, a dokumentum állapota, a beszerzés forrása. A raktári nyilvántartás – mint minden nyilvántartást – folyamatosan gondozni kell, azaz az új szerzemények lapjait (tételeit) bele kell rakni, a töröltekét ki kell szedni belőle. A raktári nyilvántartás nagyon jól hasznosítható állomány-ellenőrzéskor is, mivel a leltári és a meglevő állomány összehasonlításánál egyszerűbben kezelhető, mint a címleltárkönyv.

25.


A könyvtárak többségében a raktári nyilvántartás építése, illetve gondozása a feldolgozó csoport vagy osztály (kisebbeknél a feldolgozó könyvtáros) munkakörébe tartozik. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.4.)

3. A könyvtári dokumentum anyagai A könyvtári dokumentumok nagy része szerves anyagokból áll, ezen belül természetes és szintetikus anyagokból. Egy dokumentum önmagában is több fajta anyagból tevődik össze: egy bőrkötéses ősnyomtatvány összetevője lehet például: o papír, o nyomdafesték, o vízfesték (színezett ábra), o enyv, o cérnakeményítő ragasztó, o fa(tábla), o bőr, o fém(kapocs), de egy viszonylag egyszerű mai könyv is tartalmaz o papírt, o fekete és színes szintetikus nyomdafestéket, o vászonkötést, o műanyag ragasztót, o szintetikus lakk borítót, o esetleg CD mellékletet. Mindez számunkra azt jelenti, hogy a különböző anyagok különféle módon reagálnak az őket érő hatásokra, ezek következményeként változhat az anyagokat tartalmazó dokumentum állapota. A könyvtári állományegységeket alkotó anyagokat három csoportba sorolhatjuk: az információt hordozó anyagok, az információt rögzítő anyagok és a bekötésre, tárolásra, díszítésre használt anyagok. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.)

Információt hordozó anyagok: írópergamen: o készítésére leggyakrabban juh-, kecske- vagy borjúbőrt használtak, o cserzetlen bőr; áztatás, mosás, lazítás után késsel lekaparták a szőrt, fakeretre feszítve megszárították, tisztították, kifeszített állapotban habkővel dörzsölték, hogy krétaporral töltsék ki az egyenetlenségeket; 26.


a kész írópergamen fehéres-sárgás, erős, általában rugalmas anyag, de esetenként rideg, o nedvességváltozásokra nagyon érzékeny, o kémiailag enyhén lúgos, o penészgombák is megtelepedhetnek rajta, o a pergamenre írt könyvek tárolása, használata rendkívüli gondosságot igényel. papír: o növényi, cellulóz rostok vizes szuszpenziójából előállított termék, amelynek szilárdságát az összekuszált rostok közötti molekuláris erő (kohézió) adja, o az utóbbi évtizedekben terjed a famentes, savmentes tartós vagy időálló papírok gyártása és alkalmazásuk a könyvnyomtatásban, sőt legújabban az újságok nyomtatásában is, o a környezetvédelem és az állományvédelem nincs mindig összhangban: a papír újrahasznosításával előállított papír, az „újrapapír” környezetkímélő, mert gyártásához nem kell erdőket irtani, de állományvédelmi szempontból nem jó, mert savas, gyorsan öregedő. műanyag (különféle műanyagok): o filmek alapanyagai (cellulóz-nitrát, cellulóz-acetát, poliészter), o hanglemezek alapanyagai (mind a régi bakelit lemezeké, mind a kompakt lemezeké), o számítógépes lemezek (floppy, CD-ROM) alapanyagai, o hangszalagok, videoszalagok alapanyagai. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.1.)

Az információt rögzítő anyagok: tinták: o koromtinta (ragasztós vízben lebegő korom), a 19. századig használt kézirattinta, o vas-gubacs vagy vas-gallusz tinta (vas-szulfát, gumiarábikum, csersavas növények gubacsaiból készített vizes kivonat), a 19. századig használt kézirattinta, o színes tinták (különféle természetes színezékekkel, a 19. századtól szintetikus festékekkel készültek, illetve készülnek), festékek: o festékek a kódexek rubrumozására (vörös feliratozására), illuminálására (díszítésére), a régi nyomtatványok színezésére, o kötőanyaga fehérje (enyv, tojássárgája vagy –fehérje, tejfehérje/kazein),

27.


o színező anyaga ásványi földfesték (pl. okker, cinóber, mínium, kréta, ultramarin, malachit) vagy növényi és állati eredetű színezék (indigó, sáfrány, kármin) volt, nyomdafestékek: o a fekete nyomdafesték a 19. századig koromból é lenolajból vagy gyantából állt, o a színes nyomdafestékhez régebben természetes festékanyagokat használtak, o ma a nyomdafestékek szintetikus anyagból készülnek, o a digitális nyomdagépek festékanyaga porformájú szintetikus anyag, amit ráolvasztanak a nyomópapírra. emulzió és az ebben lévő fényérzékeny anyagok: ezüst- és diazóniumvegyületek a filmeken és fotópapírokon, amelyek a fény és megfelelő kémiai kezelés (előhívás, fixálás) hatására megjelenítik és rögzítik az információt, (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.2.)

28.


Országos feladatkörű szakkönyvtár raktárosaként feladata a raktárak rendben tartása, a raktári nyilvántartások gondozása, valamint a dokumentumok védelmének biztosítása. Mutassa be feladatainak legfontosabb jellemzőit! 1. A raktári rend kialakításának módjai 2. A dokumentumok raktári nyilvántartása 3. Állományvédelmi alapismeretek 1. Lásd: 3. tétel 1., 2. 2. Lásd: 4. tétel 2. A raktári nyilvántartás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.4.)

3. Lásd 1. tétel 3. A könyvtári dokumentumokat fenyegető veszélyek (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.4.)

Megőrzés és hozzáférés A könyvtárak két alapfeladata, miszerint állományuk darabjait egyrészt meghatározott ideig – sok esetben véglegesen – meg kell őrizniük, másrészt az olvasók számára hozzáférhetővé kell tenniük, ellentmond egymásnak: a dokumentumnak az lenne jó, ha megfelelő raktárban nyugodtan pihenne, nem olvasnák, a könyvtár – és dokumentuma – viszont azért van, hogy az olvasó olvassa, használja. Ezt az ellentmondást a könyvtár az állományvédelem segítségével tudja oldani (de nem képes teljesen feloldani). Ezért is fordul elő – az utóbbi években egyre gyakrabban – együtt, egymással összekapcsolva a „megőrzés” és „állományvédelem” fogalma. Az információhordozók fejlődése azt mutatja, hogy ha egy szélesebb hozzáférhetőségi lehetőséget nyújtó információhordozó született, annak várható élettartama rövidebb lett. A rosette-i kő több ezer éves óegyiptomi hieroglifákat őrzött meg máig, de ezeket csak az olvashatja (láthatja) eredetiben, aki elmegy a múzeumba. Ma az Internetre feltett szöveget egyszerre több millió ember olvashatja, de kérdés, hogy meddig lesz olvasható, legalábbis „eredeti” formájában. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.5.)

Állományvédelem. A könyvtáros feladatai Kívánatos és célszerű, hogy minden könyvtárnak legyen gyűjteményfejlesztési és állományvédelmi szabályzata. Ezek lehetnek önálló szabályzatok, vagy lehetnek 29.


a szervezeti és működési szabályzat illetve ügyrendi szabályzat mellékletei, függelékei. A gyűjteményfejlesztési és állományvédelmi szabályzat szorosan összefügg egymással. Egyrészt a már említett, megőrzés szempontjából szükséges kategorizálás miatt. Másrészt olyan döntések meghozatalok, hogy egy tartós de nem végleges megőrzésre szánt dokumentum esetében (amikor a mű megléte a fontos és nem az adott kiadásé), ha az megrongálódott, a helyrehozatala vagy a kicserélése (törlés az állományból és új beszerzés) a célszerűbb. 10-15 évvel ezelőtt, a „békebeli” könyvtárak idején, amikor egy kötet kijavítása vagy újra kötés ekét-háromszor többe került, mint egy új példány beszerzése, nem volt kérdéses, hogy az utóbbi megoldás az ésszerű. Ma az ezer-, sőt tízezer forintos nagyságrendű könyvtárak esetében nem ilyen egyértelmű a döntés, annak ellenére, hogy a köttetési költségek is jelentősen megemelkedtek. Ezért célszerű, ha a fenti szabályzatok erre vonatkozó elveket vagy iránymutatásokat is tartalmaznak. Az állományvédelmi szabályzatnak tartalmaznia kell a megelőző állományvédelem keretében betartandó elveket, eljárásokat, szabályzatokat és elvégzendő teendőket; katasztrófatervet és a katasztrófa vagy hasonló nemkívánatos esemény bekövetkezésekor végzendő teendőket; a javító, helyreállító, restauráló munkák előkészítésével, megrendelésével, ellenőrzésével kapcsolatos alapelveket és feladatokat. A megfogalmazott feladatok elsősorban könyvtárosi feladatok (a könyvtár felelős vezetőjétől az olvasószolgálatos könyvtárosokon keresztül a raktárosokig) vagy a könyvtárosok által kiadandó és ellenőrzendő feladatok (biztonsági kérdések, műszaki feladatok, takarítás stb.). Az állományvédelmi szakemberek (könyvkötő, restaurátor, fényképész) feladatai és teendői nem képezik jegyzetünk tárgyát. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.)

Megelőző állományvédelem Az állományvédelemnek két fő területe van: megelőző állományvédelem, javító, helyreállító, restauráló tevékenysége. A megelőző állományvédelem célja: a dokumentumok állapotának romlását megakadályozza vagy legalábbis a romlás ütemét lassítsa. A javító, helyreállító, restauráló tevékenység célja: a többé vagy kevésbé megromlott állapotú dokumentumokat kijavítsa, restaurálja vagy konzerválja, megelőzendő, lelassítandó a további állapotromlást. A megelőző állományvédelem jelentősége az utóbbi években növekszik. a könyvtárosok és állományvédelmi szakemberek felismerik, hogy a megelőzés gazdaságosabb, mint az utólagos helyreállítás. A megfelelő állományvédelmi intézkedések 30.


a dokumentumok sokkal nagyobb mennyiségét érinthetik kedvezően, mint amekkora mennyiségű dokumentum javításának a technikai és pénzügyi lehetőségei adottak. Állományvédelmi szempontból a dokumentumokat három (illetve négy) csoportba sorolhatjuk: Jó állapotban lévő dokumentumok – itt az a feladatunk, hogy ezt az állapotot megőrizzük. Bizonyos mértékig megromlott állapotú dokumentumok – ezek esetében az elsődleges cél a további állapotromlás megakadályozása, lassítása. Mindenképpen javításra, restaurálásra szoruló dokumentumok – ezeket a megfelelő szakember kezébe kell adnunk. Elvben létezik a dokumentumoknak egy negyedik csoportja: az ezután létrejövő dokumentumoké. Ezekkel kapcsolatban az az állományvédelmi szakemberek és könyvtárosok feladata, hogy igyekezzenek elérni: az új nyomtatott dokumentumok öregedésálló, tartós papírból készüljenek; ide lehetne sorolni az elektronikus kiadványokat is, de úgy tűnik, hogy ezen a területen a dokumentum-előállítóknak nem az időállóság az elsődleges szempont. Az 1. és 2. (és természetesen a 4.) csoportba tartozó dokumentumok a megelőző állományvédelem, a 3. csoportba tartozók a javító, helyreállító állományvédelem feladatkörét képezik. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.)

31.


Városi könyvtárban részt vesz a dokumentumok tárolási eszközeinek megtervezésében. Mutassa be, hogy a különböző dokumentumtípusok milyen tárolást igényelnek, hogyan lehet számukra biztosítani a megfelelő védelmet a belső és külső veszélyek ellen! 1. A könyvtári dokumentum fogalma, típusai, csoportosítása 2. Dokumentumtípusnak megfelelő tárolási eszközök 3. Belső és külső veszélyek elleni védekezés módszerei 1. Lásd: 4. tétel 3. A könyvtári dokumentumok anyagai (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.)

Az információt hordozó anyagok (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.1.)

2. Lásd: 3. tétel 2. A tárolás eszközei (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.6.)

3. Lásd: 1. tétel 3., 5. tétel 3. A könyvtári dokumentumokat fenyegető veszélyek (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.4.)

Állományvédelem. A könyvtáros feladatai (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6)

Megelőző állományvédelem (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.)

Biztonsági kérdések Gondoskodni kell az illetéktelen behatolás elleni védelemről és arról, hogy a könyvtárból csak legális módon lehessen dokumentumokat kivinni. Az épület ablakaira, ajtóira betörés érzékelők szerelése, a védendő területre mozgásérzékelő, megfigyelő (és rögzítő) kamera felszerelése célszerű. A rejtett biztonsági csíkkal ellátott dokumentumok és az ezeket érzékelő biztonsági kapuk segíthetnek a könyvtolvajlás megakadályozásában. A legbecsesebb dokumentumokat őrző raktári részekbe csak a megfelelő biztonsági előírásoknak megfelelően szabad belépni a könyvtári munkatársainak. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.1.) 32.


Tűz elleni védelem A tűzvédelem megszervezése a könyvtári vezetőjének feladata és felelőssége. Megfelelő szakértővel meg kell vizsgáltatni a könyvtár adottságait, felszereltségét, javaslatokat kell kérni a tűzvédelmi teendőkre. A tűzmegelőzési program terjedjen ki a könnyen gyulladó anyagok kezelésére, tárolására, a munkatársak rendszeres oktatására, a dohányzás és a nyílt láng használatának szabályozására, a könyvtárban lévő elektromos berendezések és vezetékek használatára, a mindenkor érvényes tűzvédelmi szabályoknak megfelelően kézi tűzoltó készülékek elhelyezésére, tűzjelző berendezések kiépítésére! Nagyon fontos mindezek rendszeres ellenőrzése, ellenőriztetése, és az észlelt hiányosságok megszüntetése. Jól látható helyeken ki kell függeszteni, hogy mik a teendők tűz esetén: a tűzoltóság, a rendőrség telefonszámát, mindazokat, akik a helyi szabályozásnak megfelelően tűz esetén értesíteni kell. Gondoskodnia kell arról, hogy a tűzoltóság a könyvtár zárva tartása esetén is gyorsan be tudjon hatolni az épületbe, ha szükséges. (A tűz esetére érvényes teendőket lásd még a katasztrófatervnél 2.6.2.1. pont (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.2.)

Víz (nedvesség) elleni védelem A könyvtári dokumentumokat fenyegető víz lehet árvíz, csapadékvíz, talajvíz, vízvezetékből, fűtési vezetékből, szennyvízvezetékből származó víz, az épület födémrészeinek, falainak nedvessége. Az ezek elleni védelem elsősorban építészeti kérdés: a könyvtár ne épüljön árvízveszélyes helyre, legyen talajvíz, talajnedvesség ellen megfelelően szigetelve, tetőszerkezete legyen ép, jó minőségű, víz-, fűtési vagy szennyvízvezeték lehetőleg ne legyen olyan helyiségben vagy fölötte, ahol dokumentumot tárolnak. Ha ez elkerülhetetlen, kívánatos vízelvezető álmennyezet vagy csatornarendszer kiépítése. (Gyakran pl. épp a tűzoltóság ragaszkodik ahhoz, hogy lehetőségei szerint érvényesítse ezeket a szempontokat, követelményeket, s felhívja az illetékes műszaki szakemberek figyelmét ezekre. Mind a tűz, mind a víz elleni védelem vonatkozásában nagyon fontos, hogyha külső szakemberek (építő-, karbantartó-, javítást végző munkások) dolgoznak a könyvtárban, a könyvtárat is magába foglaló épületben, minden biztonsági előírást tartsanak be: pl. hegesztésnél nehogy tüzet okozzanak; ha megbontják az épület tetőszerkezetét, munkanap végén gondoskodjanak az esetleges csapadék elleni védelemről stb. 33.


Néhány éve Székesfehérvárott a püspöki könyvtár ázott be azért, mert a tetőszerkezetet javították, hét végére megbontva hagyták, és egy nagy eső volt közben. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.3.)

Raktározás A raktári klíma kívánatos értékei hőmérséklet: 16-18 °C, ±1-2 °C ingadozással, a levegő relatív páratartalma 55-60 %, ±2-3 % ingadozással. Ezeket a paramétereket folyamatosan ellenőrizni kell! Célszerű olyan hőmérők és légnedvesség mérők alkalmazása, amelyek folyamatosan rögzítik a mért adatokat (termohigrográf) és fontos ezeknek a műszereknek a rendszeres hitelesítése. Amenynyiben a fenti értékek megváltoznak, azonnal intézkedni kell: ha van klímaberendezés, akkor annak szabályozásáról, ha nincs, vagy nem működik, akkor – a helyzettől függően – párásító, illetve páramentesítő berendezés beállításával, esetleg ablak nyitásával lehet növelni vagy csökkenteni a belső páratartalmat, ha ezt a külső levegő lehetővé teszi. A napfény okozta felmelegedés ellen jobb szigeteléssel, ablakokra szerelt fényvisszaverő függönyök segítségével lehet védekezni. Gondoskodni kell a raktárak – különös tekintettel a sarkokra – rendszeres légcseréjéről. Szükség esetén ventillátorokat kell szakaszosan üzemeltetni a levegő megmozgatására. A levegő szennyezettségének határértékei: kén-dioxid: 1 μg/m3 nitrogén-oxidok: 5 μg/m3 ózon: 25 μg/m3 szennyező részecskék: 75 μg/m3 Ezek mérése szakembert igényel. Ha klímaberendezés van, fontos, hogy megfelelő szűrővel legyen ellátva és azt meghatározott időszakonként cseréljék. Ha nincs klímaberendezés, akkor – a könyvtár külső környezetétől függően – lehetőleg zárva kell tartani az ablakokat, és különösen fontos a raktár rendszeres takarítása, a dokumentumok védőcsomagolása. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.4.1.)

Fény elleni védelem A könyvtári dokumentumokat a napfény elől védeni kell. Ha már megoldás nincs, függönnyel, valamint a káros ultraibolya sugárzást szűrő ablakfóliák alkalmazásával. a mesterséges világításra használt fénycsöveket is el kell látni megfelelő szűrőkkel. A raktárakban hideg fénycsövek alkalmazása célszerű, a hőt termelő izzók kerülendők! A raktári világítást úgy kell kialakítani, hogy csak ott és arra az időre kelljen (lehessen) bekapcsolni a világítást, ahol és ameddig szükséges a munka miatt. Egyébként a raktári terület legyen áramtalanítva! (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.4.2.)

34.


Állati kártevők elleni védelem A raktárból kivezető minden nyílást – ajtó, ablak, csővezetékek, kábelvezetékek – jól kell szigetelni. Az ablakokra, szellőző nyílásokra finom fémhálót kell szerelni. A raktár külső falánál ablak közelében ne legyenek növények (fa, borostyán, szőlő, egyéb kúszónövény). Azokon a területeken, ahol könyvtári dokumentumok vannak – ha csak ideiglenesen is – nem lehetnek növények (száraz növények sem), állatok, szobai szökőkutak. Minden év május-júniusában az összes állvány zseblámpával gondosan átvizsgálandó, hogy nincsenek-e rágcsálóra, rovarokra utaló nyomok. Azokat a dokumentumokat, amelyeken régebbi rágási nyomok vannak, lefelé fordítva óvatosan meg kell kocogtatni, és ha világos színű por hullik ki, az azt jelenti, hogy a károsító féreg még aktív – ekkor meg kell tenni a szükséges intézkedéseket (Id. 2.6.2.3. pont). Ha egérre utaló jelek vannak, egérfogót kell felállítani. Méreg kiszórása tilos! Ne legyen a raktárban nehezen megközelíthető „sötét sarok”! (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.4.3.)

Takarítás A raktárakat rendszeresen takarítani kell. A padló nedves tisztításakor fertőtlenítőszer alkalmazandó. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.4.4.)

Katasztrófaterv. Felkészülés és teendők a különböző helyzetekben Katasztrófa alatt rendszerint hirtelen bekövetkező, nagyarányú, sokakat érintő szerencsétlenséget, csapást értünk. Könyvtári állományra vonatkoztatva ezt a tűzesetekre és – árvíz, vízvezeték-nyomócső vagy szennyvízvezeték törése, hirtelen lezúduló nagymennyiségű eső okozta – vízbetörésre szokták érteni. Hurrikán előfordulása szerencsére nem jellemző Magyarországra, földrengésre felkészülni pedig - legalábbis könyvtári állományvédelmi szempontból – gyakorlatilag nem lehet. A katasztrófatervnek tartalmaznia kell a felkészüléssel kapcsolatos feladatokon túl az egyes esetekben végzendő feladatokat is, lehetőleg lépésről lépésre tételesen felsorolva. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.)

35.


Városi könyvtár munkatársaként részt vesz a szabadpolcos állomány átrendezésében, amelynek során figyelembe veszik a használók keresési szokásait. 1. A raktári rend kialakításának hagyományos módjai: a szakirodalom elhelyezési rendje 2. A raktári rend kialakításának hagyományos módjai: a szépirodalom elhelyezési rendje 3. Tematikus elrendezés 1., 2., 3. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

36.


Megyei könyvtárban kap állást. Feladatai között szerepel a megyei könyvtárhoz tartozó egyik letéti könyvtár állományának rendezése, a raktári rend kialakítása. 1. A rendszerező raktározás fajtái 2. A dokumentumok raktári helyének biztosítása 3. A letéti állomány raktári nyilvántartása 1. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

2. Lásd: 3. tétel 2. 3. Letéti raktár: egy meghatározott könyvtár állományába vett, de használatra más intézménynek szánt dokumentumok helye. A letét Kiskönyvtárak gyarapításának legnagyobb problémája, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg semmiképpen nincs arányban a szükséglettel. Az olvasók ott is bőséges választékot akarnak, igényt támasztanak arra, hogy széles körűen tájékoztassanak. A művelődési egyenjogúság elvéből egyenesen következik, hogy a feltételek lényegében azonosak legyenek falun és városon, kisebb és nagyobb települési helyen. Ezzel az elvvel egyáltalán nem egyeztethető össze, hogy az egyik magyar állampolgár sok tízezres, a másik pedig párszáz kötetből válogathat. Viszont tény, hogy apróbb falvakban, kisebb intézményekben pár száz kötet beszerzésénél többre nem telik. A pénzügyi eszközöknek ezt a kényszerű korlátozottságát van hivatva kiküszöbölni és kisebb helyeken is a szélesebb választékot biztosítani a letétek rendszere. A letét olyan könyv, amely csak ideiglenesen, a tulajdonjog átruházása nélkül kerül a könyvtárba. Jelenleg rendszerint egy nagyobb könyvtár adja a vele kapcsolatban álló kisebbeknek. Hajdan komoly jelentősége volt a magánletéteknek is, amit komolyabb gyűjtők juttattak a könyvtárba (értékes gyűjteményük együtt-tartásának és használatának biztosítására). Sokszor az ajándékozást előzte meg. (Még különlegesebb változat az örökletét, itt a tulajdonos lényegében lemond a visszakérés jogáról, csak formailag őrzi meg a tulajdonjogot.) Amíg azonban a magánletét viszonylag ritkább jelenség, a könyvtári letét mai könyvtári rendszerünk alapvető tényezői közé tartozik. 37.


Kiskönyvtárban az állomány jelentős része állhat letétből, sőt olyan könyvtári is nem egy van, ahol minden mű letét. A tanácsi közművelődési könyvtárak rendszerében a járási könyvtárak látják el letétekkel a községi könyvtárakat, de a városi, községi könyvtárak is adnak ilyeneket külterületekre, tömegszervezeteknek, termelőszövetkezeteknek. A szakszervezeti könyvtárak rendszerében, mint láttuk, igen sok kifejezetten „letéti” könyvtár működik, amelynek minden könyvüket a központi könyvtártól kapják. Több egyetemen is olyan mértékben központosított a könyvtári szervezet, hogy minden könyv a központi könyvtár tulajdona, a tanszékekre, intézetekbe letét formájában kerülnek (pl. Miskolci Nehézipari Egyetem Könyvtára). A letét tehát az állománygyarapításnak nagyon fontos kiegészítő formája, ezért kell foglalkoznunk vele. A választék bővítését azonban a letét csak megfelelő csere esetén biztosíthatja. A letét kerete maga sem túl nagy, általában pár száz kötet. De ez a kis keret megsokszorozódik, ha időnként (negyedévenként, félévenként) újra cserélik át. Így sokezer kötet válik hozzáférhetővé bizonyos idő leforgása alatt. a rendszer tehát ma a következő módon működik: egy nagyobb, központi könyvtár nagyobb választékot szerez be (pl. 15 000 kötetet), az ellátandó terület összesített igényeit tartva szem előtt, ezt az állományt (letéti állomány) azután mozgó formában kihelyezi, vagyis váltakozó egységekben küldi az egyes letéthelyekre, az anyag az egyes könyvtárakban cserélődik, végeredményben tehát minden könyv mindenhova eljuthat. (Ily módon az állandóan együtt maradó törzsállomány, amely a legfontosabb műveket tartalmazza és a cserélődő letét, amely hozzá a kiegészítést adja, együttesen is megoldják a nehézséget.) A letéti megoldásnak a választék bővítése mellett előnye az is, hogy a feleslegessé vált művek nem terhelik a könyvtárat, ezeket egyszerűen visszaküldik a kihelyezőnek. Előny az egyszerűbb adminisztráció is. A letétek nyilvántartása Természetes, hogy a letéteket az átvevő könyvtárban nem szabad leltározni, hiszen ezek más könyvtár tulajdonai. Róluk különleges nyilvántartás készül. Ahogy a leltározásban megkülönböztettük a csoportos leltárat és a címleltárat, most is kétféle nyilvántartás készül. Az egyik a műveket sommásan, a másik egyenként, cím szerint tartja számon. A sommás nyilvántartás a közművelődési könyvtárakban ún. törzslapokon történik. Törzslap mindig két példányban készül, az I. számút a letéti könyvtárban, a II. számút pedig a központi könyvtárban tartják. Az I. számú törzslap első lapja: a könyvtár megnevezését, címét, nyitvatartási idejét, 38.


létesítésének időpontját, a könyvtáros adatait tartalmazza. Végül negyedik lapjára a letéti könyvtár átadására, illetőleg átvételére vonatkozó igazolások kerülnek. A II. számú törzslap első lapja: a könyvtár adatai, pontos elhelyezését, nyitvatartási idejét, a könyvtáros adatait tünteti fel. Rovatai tehát csaknem azonosak az I. számú törzslap első lapjának rovataival. A második és a harmadik lapja szintén a letétek nyilvántartására szolgál, negyedik lapja pedig üres a letéti könyvtárra vonatkozó feljegyzések számára. Letétbe adáskor mindkét törzslapra rávezetik a letétbe adott (letétként kapott) könyvek számát, visszaadáskor ugyancsak bevezetik a visszaadott könyvek számát, kivonják a letétbe adott könyvek összegéből, úgyhogy a törzslap utolsó „letétben van” rovata mindig a letéti könyvtárban lévő tényleges állományt mutatja. Az átvétel, illetőleg átadás kölcsönös aláírással történik. A letéti könyvtárak könyvtárosai általában társadalmi munkások, akik munkájukért legfeljebb tiszteletdíjat kapnak. Mivel elég gyakran változnak, ügyelni kell, hogy az átadás szabályosan történjék. Könyvtárátadáskor a távozó könyvtáros a letéti könyvtárat mindig a fenntartó szerv és a központi könyvtár átadását egybe kell kapcsolni az állomány ellenőrzésével. Nyilvántartás címek szerint. A törzslap csak számszerűen mutatja ki a letétben levő könyvek mennyiségét. Címek szerint az átvett művek nyilvántartása legegyszerűbben letéti füzetben történik. Ez naplószerű nyilvántartás, és lényegében a címleltárt pótolja. A letéti nyilvántartásba tételként, szerző és cím szerint vezetik be a könyveket. A letéti füzetet előre kell lapszámozni. A nyilvántartás másik módja a letéti kartoték. ennek az a feltétele, hogy a kihelyező könyvtár minden művel együtt megfelelő kartonlapot is küldjön a mű adataival. Az átvevő könyvtár így megszabadul az időt rabló jegyzékeléstől, csak annyi a dolga, hogy a friss könyvek kartonjait a régiek közé ossza. (Visszaosztáskor fordított az eljárás: kikeresik a kartonokat, belehelyezik a könyvekbe, s úgy történik a csomagolás.) Ily módon állandóan naprakész betűrendes nyilvántartás áll rendelkezésünkre. Tapasztalat szerint azonban a kartoték kezelése nagyobb gondosságot kíván, az elkallódás vagy egyszerű rendetlenség komoly kellemetlenségeket okozhat. Ezért ott, ahol nincs állandó, begyakorolt könyvtáros, kevésbé ajánlható. Inkább a tudományos és szakkönyvtárakban fordul elő. Nyilvántartások a kihelyező könyvtárban A letét két könyvtár között lebonyolódó ügylet. Ezért nemcsak az átvevő, hanem az átadó (kihelyező) könyvtárban is megfelelő nyilvántartások készülnek. Nagy vonalakban ezekkel is meg kell ismerkednünk. 39.


Két alapvető kérdésre kell a nyilvántartásoknak feleletet adni: Adott időpontban hol található valamely letétbe helyezett könyv? Hány könyv és mely művek vannak az egyes letéthelyeken? Mindkét kérdésre legcélszerűbb kartotékrendszerű megoldással biztosítani a választ. Tekintve ugyanis, hogy a könyvek folytonos mozgásban vannak, a nyilvántartásoknak állandóan követniük kell a változásokat; erre pedig a kartoték a legalkalmasabb. Két kartoték szükséges, az egyik a könyvek címei, a másik az átvevő könyvtárak szerint tartja nyilván az adatokat. Az első raktári kartotéknak, a másikat letéti kartotéknak nevezzük. Természetesen nem a kihelyezéskor szokás elkészíteni a szükséges kartonlapokat, azok már eleve készen állnak. A mű adataival (szerző, cím stb.) ellátva 2 példányban állítják ki őket a mű beszerzésekor, rendszerint kétféle színben. Letétbe adáskor a könyvtáros mindegyiket előveszi s rájuk jelölve a szükséges adatokat, a raktári, ill. a letéti kartotékba osztja őket, s itt hagyja mindaddig, amíg a mű letétben van. A letétbe adás módja tehát a közművelődési könyvtárban a következő: a sommás adatokat bevezetik a törzslapokra, az egyes kartonlapokkal művenként jelzik a könyvek hollétét, ill. a letéthely pontos tartozását. A raktári kartoték az állomány cédulaformában szerkesztett tükre. a kartonlapok a könyvek raktári sorrendjét követve sorakoznak benne, ritkább esetben betűrendben. Mint később látni fogjuk, ilyen raktári kartoték készülhet az egész állományról. Egyes könyvtárak azonban külön kezelik a letétre szánt műveket, ez az un. letéti állomány. Ilyenkor megelégedhetünk azzal, hogy csak ez utóbbiról készítenek raktári kartotékot; ez az utóbbi kötelező minimumnak számít. A raktári kartotéknak többféle rendszere lehetséges. A legfontosabb változatok a következők:  Minden mű minden példányáról külön raktári lap készül: o a könyv leltári számát, o raktári jelzetét, o címadatait tartalmazza. A raktári lap hátlapja rovatolt. Ha a könyvet letétbe adják, ide vezetik rá a letéthely számát és a letétbe adás keltét. Minthogy a kartoték a teljes állomány (ill. a teljes letéti állományt) tartalmazza (a művek raktári rendjében), a kartotékból bármely könyvre nézve megállapítható, hol található.  A szakszervezeti könyvtárak általában, de egyes járási (megyei) könyvtárak is egyedi raktári lapok helyett a letéti állományt un. sommás raktári lapokon tartják nyilván. A sommás raktári lapok felállítása rendszerint betűrendben történik. A lapra a mű példányszámát, raktári jelzetét vezetik rá. (A címadatok közül csak a szerző neve és a címe kerül rá, minthogy különböző kiadású művek is rákerülhetnek azonos sommás raktári lapra.) A sommás raktári lap alsó részén és hátlap40.


ján hálózat van, amelyen a benyomott sorszám a letéti hely sorszámát jelenti. A sorszámhoz tartozó kis rovatokba beírt jel mutatja, hogy a könyv mely letéthelyeken található. A visszahozott könyvek jelét áthúzzák, tehát a sommás raktári lap azt is kimutatja, hogy a kérdéses mű mely letéthelyeket járta már végig. (A rovatokba írt érvényes jelek mennyisége és a lapon feltüntetett példányszám különbsége adja meg, hogy adott időpontban a kérdéses műből mennyi van a központi raktárban.)  Azokban a könyvtárakban, ahol cédulaleltárt használnak, a raktári kartoték raktári lapjai azonosak lehetnek a leltárlapokkal. A letéti kartoték feladata, hogy egy-egy letéthely átvett könyveiről tájékoztasson. Rendszerint a letéthelyek szerint részekre osztott rekeszes fiókokban tartják, természetesen az egyes rekeszekbe csak a kihelyezett művek lapjai kerülnek bele. (Néha az egyes könyvtárak kartoncsomóit csak egy nagyobb, kiemelkedő kartonlap választja le; erre a könyvtár neve van felírva.) A míg a könyv nem kerül letétbe, a letétlapok „tartalékban” vannak, rendszerint a megfelelő könyv első táblája mögött van a helyük. Letétbe adáskor kiemelik a letétlapot a könyvtábla belső oldalára ragasztott tasakból, rávezetik a letéthely számát, a letétbe adás keltét s a letétlapokat letéthelyek szerint csoportosítva raktári rendbe vagy betűrendbe rendezik, aszerint, hogy a raktári kartoték milyen rendben tartja a raktári lapokat. Letétbe adáskor a könyvtáros a letétlapokról másolja át a letéthely számát és a keltet a raktári lapokra. (Sommás raktári lapokra ráviszi az említett jelet.) A könyvek visszaosztásakor is a letétlapokkal indul el a művelet. Ezek segítségével kiemeli a könyvtáros a megfelelő raktári lapokat, s mindkét lapon elvégzi a szükséges törléseket. Legvégén a letétlap visszakerül a könyvbe. A letét ellenőrzése A központi könyvtár időnként ellenőrzi a letéti könyvtár állományát. Az ellenőrzés a törzslapok és a letétlapok alapján történik. Az ellenőrzésnek nem csak annyi a célja, hogy meggyőződjék a könyvek meglétéről. Tartalmi vizsgálat is szükséges. Közművelődési letéti könyvtár esetében pl. az ellenőrző könyvtárosnak meg kell vizsgálnia, hogy a letéti állomány elegendő-e, öszszetételében megfelel-e a lakosság rétegződésének, az olvasók igényeinek; milyen kiegészítésre szorul, vannak-e olyan művek, amelyek az adott letéthelyen nem használhatók ki stb. (KÖNYVTÁRTAN a tanítóképző intézet I. évfolyama számára (Népművelő - könyvtáros szak) 1. rész A GYŰJTEMÉNY SZERVEZÉSE – III. Állománygyarapítás)

41.


Városi könyvtár munkatársaként részt vesz a leltározás előkészítésében. Feladata az állomány és a raktári nyilvántartás előrendezése. Milyen munkákat kell elvégeznie? 1. A dokumentumok raktári helyének megállapítása 2. A raktári katalógus ellenőrzése 3. A köttetési nyilvántartás ellenőrzése 1. Lásd: 3. tétel 1., 4. tétel 2. Mechanikus raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.1.)

Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

A raktári nyilvántartás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.4.)

2. Az állomány ellenőrzése Minisztertanácsi határozat írja elő, hogy a könyvtárak rendszeres időközökben kötelesek állományuk teljességét felülvizsgálni. Ezt a munkát állomány-ellenőrzésnek vagy a raktár ellenőrzésének nevezzük. Az 5000 kötetnél kisebb könyvtárak az ellenőrzést évenként, az 5 – 25 000 kötetig terjedő könyvtárak minden két évben, a 25 – 000 – 100 000 kötetig terjedő könyvtárak minden három évben, a 100 000 – 300 000 kötetig terjedő könyvtárak minden öt évben, a 300 000 kötetnél nagyobb könyvtárak minden tíz évben végzik. Az ellenőrzés elsősorban vagyonellenőrzés. Célja a társadalmi tulajdon épségének, kezelésének, esetleges hiányainak a tisztázása. Egyúttal azonban egyéb eredményei is vannak. Az ellenőrzés során rendbe rakják a raktárat, helyükre osztják az elkeveredett könyveket, ha erre szükség van. A hiányok kiderítése közben feltárják ezek okait, sőt tervet lehet készíteni, intézkedéseket lehet tenni a hibák kiküszöbölésére. Az ellenőrzés egybekapcsolható a katalógusok felülvizsgálatával, s ennek eredményeképpen azok is összhangba kerülnek az állománnyal. Ki lehet választani a javításra, kötésre szoruló könyveket stb. Előkészítés Mielőtt az ellenőrzéshez fognánk, meg kell teremtenünk a gyors, zökkenőmentes lebonyolítás feltételeit. Felül kell vizsgálni a raktár rendjét. Ha a polcokon a könyvek sorendje nem megfelelő, helyre kell igazítani őket. Ugyancsak ellenőrizni kell, rendben vannak-e a leltárak (számozás, a bejegyzések hiánytalansága, a törlések pontos bevezetése stb.). Meg kell nézni a kölcsönzések nyilvántartását, rendben vannak-e 42.


a könyvkártyák, megtörténtek-e a kellő intézkedések a lejárt könyvek visszaszerzésére. Ha lejárt könyvek vannak az olvasóknál, ezeket sürgősen be kell kérni. Az ellenőrzés lebonyolítás Az ellenőrzést a raktári nyilvántartás alapján végezzük. A munkát legcélszerűbb két személynek, párban végezni. Az egyik a polcokon a könyveket nézi, a másik a raktári nyilvántartás dobozaiban a raktári lapokat. Aki az állványok mellett halad, minden egyes könyvvel kapcsolatban hangosan fel szokta olvasni a szerző nevét, a címet és a leltári számot. A másik dolgozó ellenőrzi a raktári katalógusban az adatokat. Egyezés esetén ellenőrzési bélyegzés kerül a könyvbe is, a raktári lapra stb. is. Az ellenőrzési bélyegző az évszámot tartalmazza, pl. „1966”, esetleg csak ennek két utolsó számjegyét, pl. „66”. A könyvben a bélyegzés helye a hátsó könyvtábla belső oldala. A raktári lapon a bélyegzés a hátoldalra kerül. Ha minden könyv a helyén lenne, tökéletes párhuzamossággal bélyegző kerülne minden könyvre és minden raktári lapra: a valóságban azonban nem ez az eset. Nem minden raktári laphoz találjuk meg a hozzá tartozó könyvet. Ilyenkor a raktári lapot felállítjuk (keskenyebb oldalára állítjuk). A hiányzó könyv vagy rossz helyre került (ebben az esetben később ráakadunk), de lehet kölcsön vagy kötés alatt. A munka hasonlító szakaszában a problémákat nem bogozzuk ki, csak rögzítjük – ez történik a raktári lap felállításával. Nem szabad előfordulnia a fordított esetnek, hogy megvan a könyv, de nincs meg a hozzá tartozó raktári lap. Ez azt jelentené, hogy a raktári nyilvántartás nincs rendben, hiányos. Ilyenkor azonban nem is alkalmas a raktári ellenőrzésre. Ha mégis előfordulna ez, kézírással rögtön pótlapot készítünk, s ezt ugyancsak állítva a raktári jegyzék dobozába tesszük. A napi munka befejeztével választóval feltűnően jelezni kell a polcon, hogy meddig jutottunk. Ugyanezt tesszük a dobozban is, osztólap segítségével. Ha a raktáron, ill. minden raktárrészlegen végighaladtunk, második lépésként a kölcsönzések nyilvántartásával kell egyeztetni a raktári kartotékot. Ezzel az álló raktári lapok (ill. feljegyzések) nagy részét elintézhetjük. Egyezés esetén az ellenőrzési bélyegzőt ráütjük a könyvkártyára is, a raktári lapra is, ezután a raktári lapot lefektetjük. A könyvkártyára azért kerül rá az ellenőrzési bélyegző, mert ennek alapján viszik át ezt a jelet a könyvre, ah az olvasótól visszaérkezik. Hasonlóképpen járunk el a könyvkötési naplóval is. Egyezés esetén az ellenőrzés bélyegző a könyv helyett napló megfelelő bejegyzéséhez kerül. Ha a könyv visszaérkezik, a könyvbe is beütik a bélyegzőt. Ha letéti részleg van a könyvtárban, természetesen a letétek nyilvántartását is be kell vonni az ellenőrzésbe. Általában végig kell menni minden olyan nyilvántartáson, amely a raktárból (raktárakból) kikerült könyvekre vonatkozik. Mindezek után már csak azoknak a könyveknek a raktári lapjai maradnak állva, azoknak a könyveknek a feljegyzési maradnak függőben, amelyek elkallódtak. Befe43.


jezve a hasonlítást, a lapokat kiemeljük. Ezeknek az alapján – ill. feljegyzéseink alapján – készítjük el az elveszett könyvek jegyzékét. Az ellenőrzésnek a leltárkönyvbe való bejegyzése külön feladat. Ez úgy történik, hogy a fenti munkák megtörténte után a raktári lapokat – külön a rendben levőket és külön a hiányzó könyvekéit – átrendezik a leltári számok sorrendjébe. Ezután a meglevőket egyenként egybevetik a címleltár tételeivel, s az ellenőrzés megtörténtét sorban kipipálással jelzik. Hibátlan raktári kartoték esetében jelölés („pipa”) nélkül csupán az elkallódott könyvek adatai maradhatnak, illetve még azoké a könyvekét, amelyeket már előzőleg szabályszerűen töröltek az állományból. (A más-más években folytatott ellenőrzések alkalmával a „pipát” a leltár más-más helyére szokták tenni. Megkülönböztetési célra eltérő színeket is lehet használni.) A raktári lapok eredeti sorrendjét a munka végeztével természetesen újra vissza kell állítani. Könnyíti a munkát, ha még az átrendezés, az eredeti sorrend megbontása előtt ceruzával ideiglenesen sorszámozzák őket valamelyik sarkukon. Így a visszarendezés egyszerűen a számok szerint való sorba rakásból áll. Ez a kétszeres átrendezés azonban olyan nagy munka, hogy nagyobb könyvtárakban nem szokták elvégezni, hanem megelégszenek az ellenőrzésnek a raktári nyilvántartásban való rögzítésével. Feltétel azonban a raktári kartoték hibátlansága. Ellenőrzés raktári nyilvántartás nélkül Lényegesen nehezebb a könyvtáros helyzete, ha nincs a könyvtárnak külön raktári nyilvántartása. A kiskönyvtárak ez esetben általában a leltárkönyv alapján végzik az ellenőrzést. Ilyenkor azonban az a nehézség, hogy a leltári számok sorrendje nem azonos a könyvek sorrendjével. Vagyis: a polcon egymás után következő könyvekhez a leltári köteteket váltakozva kell kézbe venni, s a legkülönfélébb helyen kell felütni őket, ez pedig a hasonlítást rendkívül lassítja. Bár sok munkával jár, de nagyobb könyvtárakban ilyenkor mégis hasznosabbnak mutatkozik az ún. cédulamódszer. Ennek lényege az, hogy a polcok mellett végighaladva minden egyes könyvhöz kis papírszelvényt írnak (a katalóguscédula fele méretében, 7,5x6.25 cm nagyságban). Feljegyzendő adatok: a leltári szám, a szerző vezetékneve vagy a cím, a kötetszám. Hasonló cédulákat írnak a kölcsönző átvizsgálásakor is stb. Ha ez a munka megtörtént, a cédulákat átrendezik a leltári számok sorrendjébe, s egybevetik a leltárral. Az eredmények összegzése – Jegyzőkönyv Az ellenőrzési munka harmadik szakasza az eredmények összegezése és írásba foglalása. Most van az ideje annak, hogy tisztázzák a felgyűlt problémákat, kiderítsék a hiányok okát (lopás, az ellenőrzés hiánya, hanyag nyilvántartás a kölcsönzésben stb.). 44.


Célszerű az részleteket a dolgozókkal értekezleten megtárgyalni. Itt részletesen meg lehet beszélni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a napfényre került hiányosságok, hibák kiküszöbölésére, a könyvtár munkájának megjavítására. Az értekezlet jegyzőkönyvét az ellenőrzés jegyzőkönyvéhez lehet csatolni. Az ellenőrzés munkája jegyzőkönyv készítésével és véget. A jegyzőkönyvet két példányban írják. Az egyik példány a könyvtárban marad, a másik a fenntartóhoz, felettes hatósághoz kerül. A jegyzőkönyvhöz mellékelni kell a hiányzó könyvek jegyzékét. Az ellenőrzés lezajlása után az elveszett könyveket szabályszerűen törlik az állományból. (KÖNYVTÁRTAN a tanítóképző intézet I. évfolyama számára (Népművelő - könyvtáros szak) 1. rész A GYŰJTEMÉNY SZERVEZÉSE – VI. Raktározás)

3. A köttetési nyilvántartás ellenőrzése Ha egy könyv megrongálódott, elöregedett, szétesett, kötészetre viszik köttetésre. Ezeket a könyveket a raktári nyilvántartásban is jelölni kell. A könyv kartonján jelölik, hogy köttetésre küldik az adott könyvet. A kötészetre vitt könyvekről lista készül, majd mikor visszakapta a könyvtár a könyveket, jelölik a listán, hogy mely könyvek érkeztek vissza, feltüntetik az elküldés és a visszaérkezés dátumát is. Kisebb könyvtárakban előfordulhat, hogy a köttetésre vitt könyvek kölcsönző kártyáit szedik össze és teszik egy dobozba. Ezáltal a könyvtáros tudja, hogy mely könyvek vannak a kötészeten. Állomány-ellenőrzéskor a kötészetre vitt könyvek listáját, nyilvántartását is át kell nézni, hogy tudjuk, ezek a dokumentumok miért nem találhatóak a könyvtárban.

45.


A könyvtárban, ahol Ön dolgozik, a használók panasszal fordulnak a vezetéshez, hogy nehezen igazodnak el a szabadpolcos állomány dokumentumai között, nem könnyen találják meg az őket érdeklő könyveket. Ötleteivel segítse a probléma megoldását! 1. A könyvek szakszerű elhelyezése a szabadpolcon 2. Eligazító táblák, feliratok készítése 3. Az állomány tematikus elrendezési lehetőségei 1., 3. Lásd: 3. tétel, 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

2. Lásd: 3. tétel 3. Eligazító feliratok (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.1.)

46.


Városi könyvtárban dolgozik. Szeretné, ha a felhasználók családtagjai életkortól függetlenül együtt látogatnák a könyvtárat. Milyen elrendezési móddal tudná ezt elérni? 1. A könyvek szakszerű elrendezése az olvasóteremben 2. Tematikus elrendezés 3. Családi könyvtár 1. Lásd: 3. tétel 1., 3. tétel 3. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

Eligazító feliratok (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.7.1.)

2., 3. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

47.


Megyei könyvtár munkatársaként állományvédelmi feladatokat lát el. Foglalja össze legfontosabb teendőit! 1. Az információhordozók alapanyagai; bekötésre, tárolásra, díszítésre szánt anyagok 2. A belső és külső környezetből érkező veszélyek elleni védelem módjai 3. A megfelelő tárolási eszközök alkalmazása 1. Lásd: 4. tétel 3. Az információt hordozó anyagok (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.1.)

Az információt rögzítő anyagok (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.3.2.)

2. Lásd: 6. tétel 3. 3. Lásd: 3. tétel 2. A tárolás eszközei (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.6.)

48.


Kistelepülési könyvtárban dolgozik. A könyvtárat új helyre költöztetik. Önnek is segítenie kell a folyamat megtervezésében és lebonyolításában! 1. Szépirodalmi és szakirodalmi információhordozók raktározása 2. Az információhordozók védelme 3. A költözés állományvédelmi veszélyei 1. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

2. Lásd: 5. tétel 3. 3. Szállítás A könyvtári dokumentumokat rendeltetési helyükre különféle szállító eszközökkel – pl. könyvszállító lift, kocsi, autó –, s a bennük/rajtuk elhelyezett tároló dobozokban, ládákban juttatják el. A szállító kocsiknak megfelelő méretű polcokkal ellátott, jól gördülő, erős szerkezetű eszközöknek kell lenniük; a ládák mérete is igazodjék a beléjük kerülő dokumentumokhoz, és szükség esetén jól védjék őket. Másik épületbe való szállításkor vagy költöztetésnél a dokumentumokat úgy kell a ládákban elhelyezni, hogy a ki- és berakásnál, valamint a szállítás során ne sérüljenek, védve legyenek. Ezért mind a zsúfolt, mind a laza elhelyezéstől óvakodni kell. Költözéskor a fém- vagy műanyagpántokkal lezárt, tetővel rendelkező műanyagvagy faládák használata javasolható; a ládákon a sorszámot és a rendeltetési helyet fel kell tüntetni. A költözés veszélyei: a dokumentumok helytelen szállításából adódó sérülések (nedvesedés, gyűrődés stb.), lopás, dokumentumok elkallódása.

49.


A kistelepülésen, ahol Ön könyvtárosként dolgozik, összevonják az iskolai és a közkönyvtárat. Az Ön feladata az összevont állomány új raktározási rendjének kialakítása. 1. A dokumentumok elhelyezésének lehetőségei 2. A felhasználók körének figyelembevétele az állomány elrendezésénél 3. Az állomány védelmének biztosítása 1. Lásd: 3. tétel 1. 2. Lásd: 3. tétel 1. Rendszerező raktározás (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 1.2.2.)

3. Lásd: 5. tétel 3.

50.


Kistelepülési könyvtárban dolgozik, ahol csőtörés volt. Az Ön feladata, hogy az állomány mentéséről, rendbehozataláról gondoskodjon. 1. Az állomány fizikai védelme vis maior esetén 2. A raktári rend újraalakítása 3. Az újabb károk megelőzése érdekében tett intézkedések 1. Lásd: 6 tétel 3. Katasztrófaterv. Felkészülés és teendők a különböző helyzetekben (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.)

Teendők tűz esetén A tűz megelőzéséről már volt szó (2.6.1.2. pont). Tűz esetén elsőként mindig a tűzoltóságot kell értesíteni, pontosan megfogalmazva, hogy hol, miről van szó. Ezután a könyvtár felelős vezetőjét, tűzvédelmi felelősét, biztonsági (rendészeti) felelősét, továbbá a riasztási tervben feltüntetett további személyeket, a rendőrséget kell riasztani. A tűz jellegétől, nagyságától, helyétől függően – a munkavédelem, illetve az emberi élet védelme szempontjait figyelembe véve – az intézményre érvényes tűzrendészeti szabályzatnak megfelelően, kézi tűzoltó készülékkel meg kell kísérelni a tűz oltását, illetve lokalizálását a tűzoltóság megérkezéséig is. A tűzoltóság megérkezése után az illetékes tűzoltó parancsnokkal egyeztetni kell a könyvtári állomány mentése érdekében végzendő teendőket. A tűz oltása a haza gyakorlatban elsősorban vízzel történik. Ez azt jelenti, hogy az állomány vagy annak egy részét vízkár érheti. Ezért a tűz eloltása után – megint csak a munkavédelmi szempontok figyelembe vételéve – a víz okozta károk esetére érvényes teendőket kell elvégezni. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.1.)

Vízbetörés (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.2.)

Felkészülés Megfelelő – és állandóan karbantartott – riasztási tervet kell készíteni. Ezen szerepeljenek olyan intézmények, cégek is, amelyek szükség esetén azonnal vállalni tudják az elázott dokumentumok gyorsfagyasztását (vágóhíd, konzervgyár stb.), a fagyasztott dokumentumokat közvetlenül, olvasztás nélkül meg tudják szárítani (liofilizálás), célszerű, ha nem csak a szóba jöhető cégek telefonszáma van feltüntetve, hanem az illetékes személy neve is, aki a dokumentumok fogadása ügyében intézkedni tud. 51.


Szükségcsomagot kell összeállítani és készenlétben tartani kisebb vagy nagyobb vízbetörés esetére. Ez a következőkből álljon: nagyméretű polietilénfólia-tekercs részben a munkafelületek leterítésére, részben a vízmentesen maradt polcok letakarására, pamut szalag a sérült kötetek átkötésére, fehér itatópapír, amit a nedves lapok közé helyezhetünk, polietilén vagy viaszpapír lapok, amelyeket a műnyomatos lapok közé helyezhetünk, polietilénzacskók a gyorsfagyasztásra szánt kötetek csomagolására, rongy, szivacs a víz felitatására, vízszivattyú, vödör, súrolókefe, fűrészpor, gumikötények, gumikesztyűk, gumicsizmák. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.2.1.)

Teendők vízbeöntés esetén  A vizes vagy nedves dokumentumokat azonnal ki kell vinni a raktárból.  Ellenőrizni kell a levegő relatív páratartalmát.  Légszárítókat és ventillátorokat kell felállítani és bekapcsolni, ha a levegő páratartalma ezt indokolttá teszi.  A szárazon maradt állványokat polietilénfóliával le kell takarni. (A vizesedés veszélyének megszűntével vegyük le a fóliát, nehogy alatta konzerváljuk a magas páratartalmat!)  A vizes, elázott köteteket nem szabad azonnal tisztítani vagy letörölni. Egyenesen, talpukra állítva legyezőszerűen nyissuk ki őket, hogy száradni tudjanak! Nem szabad a köteteket élükre állítani.  A vizes lapok közé fehér itatóspapírt helyezzünk! Ne próbálkozzunk az összetapadt lapok szétválasztásával nedves állapotban!  A vizes műnyomópapír-lapok közé helyezzünk polietilén- vagy viaszpapírlapot, hogy a végleges összeragadást megelőzzük!  A deformálódott köteteket pamut szalaggal tartsuk egyben!  A szálló lapokat (színes oldalukkal felfelé) fektetve szárítsuk!  A különálló pergamenlapokat fektetve szárítsuk, a sarkokra tegyünk nehezéket!  A dokumentumok szárítását légfúvással (hajszárító, de csak hideg levegő!) gyorsíthatjuk.  Ha nagyobb mennyiségű dokumentum lett vizes, 24 órán belül gyorsfagyasztással fagyasztassuk őket, polietilénzacskóba, zsákba csomagolva, amit hegesztéssel zárunk le. Ezeket később a nedves fázis kihagyásával száríttassuk meg (ld. 2.6.2.2.1. pont)! (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.2.2.) 52.


A könyvtáros feladatai a konzervátló és javító, helyreállító állományvédelemmel kapcsolatban Korábban „megelőző” és „javító, helyreállító” állományvédelemről beszéltünk. Az itt új fogalomnak tűnő „konzerváló állományvédelem” a megelőző állományvédelem fogalomkörébe tartozik, amennyiben célja és feladata a dokumentumok állapotának fenntartása, konzerválása, azaz az állapot romlásának, további romlásának megakadályozása, lassítása. A megelőző állományvédelem eddig tárgyalt területeitől anynyiban különbözik a konzerváló állományvédelmi feladatot állományvédelmi szakemberek látják el (pl. könyvkötés, mikrofilmezés). Vannak olyan feladatok is, amelyeket „laikus” könyvtáros is el tud végezni, de ehhez szükséges az állományvédelmi szakemberek irányítása, tanácsa, segítsége (pl. bőr- és pergamenkötések konzerváló kezelése). (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.3.)

Állományvédelmi felmérés és terv A megelőző állományvédelemmel kapcsolatban eddig tárgylta feladatok meghatározásokhoz megfelelő alapot nyújthat a könyvtár állományvédelmi szabályzata. A konzerváló és javító helyreállító állományvédelmi tevékenység előkészítéséhez. meghatározásához, elvégeztetéséhez és ellenőrzéséhez szükséges könyvtárosi feladatok ellátását segítheti, ha van a könyvtárnak állományvédelmi terve, illetve ezen alapuló éves (rövid távú), középtávú és távlatokra vonatkozó cselekvési programja. Ez része (függeléke) lehet az állományvédelmi szabályzatnak. Az állományvédelmi terv megalapozott előkészítését segíti az állományvédelmi felmérés, ami képet ad a könyvtár állományvédelmi helyzetéről. A felmérésnek ki kell terjednie a dokumentumok állapotára, tárolási feltételeire, használatuk körülményeire. A tárolási feltételek és a használat szempontjainak meghatározásához az eddig tárgyaltak elegendő támpontot adnak. A dokumentumok állapotának felmérése az állomány nagysága, jellege alapján meghatározott mintavétellel történik. A felmérés előtt pontosan rögzíteni kell a vizsgálandó dolgokat (pl. a könyv papírja, a könyvtest, a kötés stb. állapota), a minősítés kritériumait (pl. mikor jó, megfelelő, illetve rossz állapotú a dokumentum, illetve annak egyes alkotóelemei), a javasolt teendőket (pl. javítandó, gyors javítást igényel, azonnal kivonandó az olvasói forgalomból stb.). A mintavétel alapján kapott eredmények értékelés és a teljes állományra vonatkozó kiterjesztése alapján, továbbá az állományvédelmi és gyűjteményfejlesztési szabályzat szempontjainak figyelembe vételéve lehet elkészíteni a könyvtár állományvédel53.


mi tervét és ennek, valamint a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően a különböző időszakokra szóló cselekvési programot. (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.3.1.)

2. Költöztetés Az állomány rendje szempontjából komoly gondokat vet fel a könyvtár esetleges költöztetése. Az a könyvtáros személyzet tudja ezt jól megoldani, amelynek a vérében van, hogy a munka alapja a raktári rend megbonthatatlansága. A költözködésnél három alapvető szempontot kell szem előtt tartanunk: Gondoskodni kell a könyvek biztonságáról. Meg kell őrizni a könyvek raktári sorrendjét. A lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni a munkát, hogy az olvasók érdekei kárt ne szenvedjenek. Ez azt jelenti, hogy itt is tervet kell készíteni, mindent jól át kell gondolni; az egyes mozzanatokat úgy kell megtervezni, hogy ésszerűen következzenek egymás után, és torlódást, fennakadást ne okozzanak. A régi és az új helyiség méretei, beosztása sokban eltérhetnek egymástól. Pontosas el kell tehát készíteni a bútorok, állványok új elhelyezésének tervét. Ehhez minden bútordarabot, állványt meg kell számolni, s az új helyiség alaprajzába számmal bejelölni. A költözködés legkényesebb része a csomagolás. Csomagolás nélkül, ömlesztett állapotban nem szabad könyvet szállítani. Ez a társadalom vagyonával szemben tanúsított durva felelőtlenség lenne. Ha a könyvtár kiemelhető vaspocokkal dolgozik, aránylag könnyű a helyzete. Ebben az esetben a könyveket a vaspolcokkal együtt emelik le, majd polcostól átköltözik hosszában és keresztben, s így szállítják az új helyre. (Legalábbis a normál méretű könyveket, de ezek alkotják a könyvtár állományának zömét.) Nehezebb a helyzet faállványok esetében, pedig szabadpolc-rendszer esetében inkább ezek a szokásosak. Faállványok esetében általában a következő szabályok vezetnek célhoz:  Egy-egy tele folyóméter könyvből, vagyis minden egyes polc anyagából három csomagot készítsünk, természetesen a könyvek eredeti sorrendjét megtartva.  A könyv a gerincnél vastagabb. Ezért a csomag felét megfordítva helyezzük a másik felére, hogy a magasság egyenletes legyen. A csomagokat zsineggel át kell kötöznünk, de a sarkokon kartont vagy összehajtogatott papírt teszünk a zsineg alá.  Minden csomag feliratot kap. Ez tartalmazza az állvány, a polc és azon belül a csomag sorszámát.  A kész csomagokat ládákba kell tenni. Vigyázzunk azonban, hogy a láda tartalma tömött legyen. Az ide-oda rázódó csomagok rongálják egymást! A ládára szintén 54.


feliratot teszünk. Ezen jelezzük, hogy a ládában melyik részlegnek a könyvei vannak (pl. olvasóterem, gyermekosztály, letéti részleg stb.), továbbá az állványok számát.  Kisebb méretű költözéskor szóba jöhetnek a többrétegű papírzsákok is.  Az új helyiségben a kicsomagolás a feliratok alapján történik. Ha az anyagot polcra raktuk, ellenőrizzük a sorrendet. (KÖNYVTÁRTAN a tanítóképző intézet I. évfolyama számára (Népművelő - könyvtáros szak) 1. rész A GYŰJTEMÉNY SZERVEZÉSE – VI. Raktározás)

3. Lásd: 5. tétel 3., 6. tétel 3. Megelőző állományvédelem (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.1.)

Katasztrófaterv. Felkészülés és teendők a különböző helyzetekben (Állománygondozás, raktározás, állományvédelem – 2.6.2.)

55.

II. Modul Tartalomjegyzék Könyvtári állománygondozás

Tartalomjegyzék 1.

Megyei könyvtárban kap munkát. A feldolgozó osztálytól érkezik egy doboznyi feldolgozott audiovizuális dokumentum, amit be kell sorolnia a helyére. Biztosítania kell a dokumentumok sérülésmentes tárolását is. Mutassa be feladatát, ismertesse a raktározás lehetséges módjait e dokumentumtípusnál! ....................................................................... 1

2.

Városi könyvtárban kap munkát. Feladata az időszaki kiadványok nyilvántartása, kezelése, köttetése. Mutassa be a munkafolyamatokat! .............. 8

3.

Szakkönyvtárban raktárosként helyezkedik el. Feladata a könyvek visszaosztása. A könyvtár rendelkezik zárt raktárral is, de a dokumentumok többsége szabadpolcon található. Mutassa be a zárt raktár előnyeit, hátrányait, ugyanígy a szabadpolcos elrendezés előnyeit, hátrányait is! .................................................................................................. 13

4.

Megyei könyvtárban kap munkát. A feldolgozó osztálytól érkezik egy doboznyi feldolgozott könyv, amit be kell sorolni a helyére. Biztosítania kell a dokumentumok sérülésmentes tárolását. Mutassa be feladatát, ismertesse a raktározás lehetséges módjait könyvtárában e dokumentumtípusnál! .................................................................................. 22

5.

Országos feladatkörű szakkönyvtár raktárosaként feladata a raktárak rendben tartása, a raktári nyilvántartások gondozása, valamint a dokumentumok védelmének biztosítása. Mutassa be feladatainak legfontosabb jellemzőit!...................................................................................... 29

6.

Városi könyvtárban részt vesz a dokumentumok tárolási eszközeinek megtervezésében. Mutassa be, hogy a különböző dokumentumtípusok milyen tárolást igényelnek, hogyan lehet számukra biztosítani a megfelelő védelmet a belső és külső veszélyek ellen! .................................... 32

7.

Városi könyvtár munkatársaként részt vesz a szabadpolcos állomány átrendezésében, amelynek során figyelembe veszik a használók keresési szokásait. ................................................................................................. 36

8.

Megyei könyvtárban kap állást. Feladatai között szerepel a megyei könyvtárhoz tartozó egyik letéti könyvtár állományának rendezése, a raktári rend kialakítása. ............................................................................... 37

9.

Városi könyvtár munkatársaként részt vesz a leltározás előkészítésében. Feladata az állomány és a raktári nyilvántartás előrendezése. Milyen munkákat kell elvégeznie? ................................................................. 42

10.

56.

A könyvtárban, ahol Ön dolgozik, a használók panasszal fordulnak a vezetéshez, hogy nehezen igazodnak el a szabadpolcos állomány


dokumentumai között, nem könnyen találják meg az őket érdeklő könyveket. Ötleteivel segítse a probléma megoldását! ................................... 46 11.

Városi könyvtárban dolgozik. Szeretné, ha a felhasználók családtagjai életkortól függetlenül együtt látogatnák a könyvtárat. Milyen elrendezési móddal tudná ezt elérni? ................................................................. 47

12.

Megyei könyvtár munkatársaként állományvédelmi feladatokat lát el. Foglalja össze legfontosabb teendőit! ............................................................. 48

13.

Kistelepülési könyvtárban dolgozik. A könyvtárat új helyre költöztetik. Önnek is segítenie kell a folyamat megtervezésében és lebonyolításában! .......................................................................................................... 49

14.

A kistelepülésen, ahol Ön könyvtárosként dolgozik, összevonják az iskolai és a közkönyvtárat. Az Ön feladata az összevont állomány új raktározási rendjének kialakítása. ............................................................... 50

15.

Kistelepülési könyvtárban dolgozik, ahol csőtörés volt. Az Ön feladata, hogy az állomány mentéséről, rendbehozataláról gondoskodjon. ................ 51

57.

II. Modul. Az elektronikus információhordozókat az adatok tárolási módja szerint két csoportra

Recommend Documents