II. ÉVFOLYAM NOVEMBER-DECEMBER HÓ SZÁM

II. ÉVFOLYAM.

1938. NOVEMBER-DECEMBER HÓ

1 1 . - 1 2 . SZÁM.

GÖROGRATOIIK

HITBUZGALMI FŐSZERKESZTŐ:

FOLYÓIRAT

SEREGHY

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: P A P F

r

±

LÁSZLÓ

GYÖRGY

DR.

-ü^

ET

-ü^fc

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-U. 5 ELŐFIZETÉSI DÍJ EGÉSZ ÉVRE 1 P 60 F.

POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁM: 17.271

Velünk az Isten... Az ősrégi karácsonyi ének diadalmas szavai jutnak eszembe a magyar igazság hajnalhasadásának felséges napján . Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek! Értsétek meg, ti népek és nemzetek, hogy az Igazság Istene nem hagyhatja el a százszor kigúnyolt, ezerszer megtépdesett, milliószor kijátszott igazságot. Az igazság szavát nem lehet ágyuk dörgésével, bombák robbanásával túlharsogni; az igazság erejét nem lehet tankokkal legázolni; az igazság érvényesülését nem lehet bombavető repülőgépekkel megakadályozni. Diplomáciai cselszövésekkel, csalfa intrikákkal, a hazugság ezer meg százezer fajtájával nem lehet az igazságot végképen elnémítani, — mert az elnyomott igazság az egekig tör. S az Igazság Istene nem tűrheti, hogy ez a földkerekség a hazugság és gonoszság fejedelmének birodalma legyen. Országalapító nagy királyunk, Szent István jubileumi esztendejében, — a liliomos herceg, Szent Imre ünnepén, november hó 5-én lépett a dicső magyar hadsereg a húszéves rabságból felszabadult Felvidékre. Nem csupán a dátumok véletlen találkozása ez. Az Igazság Istenének trónusánál térdeplő Szent Istvánnak és Szent Imrének bizonyára a legnagyobb része 165

van abban, hogy ez az áldott és szent nap végre elérkezett. . . . De intőjel is számunkra a dátumoknak ez a csodálatos találkozása. Az új életre támadó magyarság szebb és dicsőségesebb jövőjét semmi más nem biztosíthatja, mint a Szent István szellemi örökségéhez való visszatérés. A magyar igazság elindult diadalmas útjára. A cél még messze van. De bizton hisszük, bízva reméljük, hogy elérjük, mert: Velünk az Isten, — értsétek meg nemzetek!

Zúgnak a magyar harangok. Imára intő érchangjuk remegve száll tova az éter parányain, áttöri a levegő-tengert, és magával viszi sok millió magyarnak örömkönnyek közt fakadó hálaimáját, boldog sóhajtását, fel az Egek Urához! Pár hónappal ezelőtt is harangzúgás töltötte be az aranykalászt termő magyar rónákat. Nagy városok úri lakossága, kicsiny falvak egyszerű népe imára kulcsolt kézzel hallgatta az ércharangok tovaszálló szavát. Akkor is buzgó imádság repült sok millió magyar ajkáról az ég felé. Minden magyarnak egy közös gondolata volt akkor: Most indul országjáró útjára a Nagy Király csodálatos „Szent Jobb"-ja, S a Szent Király hatalmas jobbkeze szemlét tartott országában. Meglátogatta ezeréves harcok vérzivataraiban szenvedő népét. Suhant az „Aranyvonat" át az országon, s vele ment az országalapító hatalmas szelleme is. Hallotta hűséges magyar nemzetének zokogó kiáltását: „Hol vagy István király? Téged magyar kíván!" „Jöjj! Tedd újra naggyá népedet! Mozduljon meg csodákat művelő jobbkezed, nyújtsd ki azt átkos rabságban sínylődő gyermekeid felé!" S szólt az Országalapító Nagy Király: „Népem! hűséges magyar népem! Ne csüggedj, bízzál! Közel van már a nap! Ne félj! én veled vagyok, és nem hagylak el soha! Hangját gyorsan vitte tova a magyar rónák susogó szele. Szent István népe megértette azt, és nem csüggedt. Hanem, amint egykor félelmetes Hadúrnak áldozó ősapáik döngették buzogányaikkal Európa kapuit, úgy döngették meg most újra párducos ősök késő unokái az igazság legyőzhetetlen szavával.

166

És fellebbent a hazugságtakaró, amely húsz éven át elfedte azt a sok keserves szenvedést és gyötrő kínt, amit testvéreink, s velük együtt mi is elviseltünk. Rájöttek a nemzetek, hogy csak áltatta őket a hazudozáshoz oly kitűnően értő „República", hogy ott húsz éven át az annyira hangoztatott demokratikus eszméknek, a legszentebb emberi jogoknak és érzéseknek a leggaládabb és a legaljasabb kicsúfolása történik. Megtudták az igazságot és döntöttek. Húsz évvel ezelőtt egy tollvonással húzták meg ezt az átkos határt. S a Gondviselés akarata az volt, hogy egy tollvonás semmisítse azt meg. Bebizonyosodott, hogy a trianoni határok nem örökkétartók, nem sérthetetlenek. Csörögve hullt le a bilincs egymillió rab magyar kezéről. Lehullott és eltűnt egy végtelen mélységben, a végtelen idők feneketlen tengerében, eltűnt azzal a gonoszsággal együtt, amely húsz évvel ezelőtt rákattintotta e bilincset a magyar kezekre. Eltűnt! Nincs tovább! Csak a sötét emlékek kísértenek még egy ideig, de aztán ezeket is eltörli, elenyészti testvéreink visszatérésének, az anyaországgal való együttélésének le nem írható öröme, boldogsága. Mert nagy boldogság, kimondhatatlanul nagy boldogság, újra szabad magyarnak lenni. Üjra az édes anyanyelven beszélni. Lehet már magyar nótát dalolni, és lehet már százéves nemzeti imánkat imádkozni. A Szent Jobb újabb csodát művelt. Mert látta népe mérhetetlen szenvedését, és megelégelte azt. Megmozdult, újra országépítő munkába fogott. S egymillió magyar szabad lett. Még nem is olyan régen búsan, zokogva hallgatták az anyaországból áthangzó harangzúgást. Rabok voltak! De szabadok már! A csodálatos Jobbkéz letörölte könnyeiket és visszahozta őket az ő országához. Ekkor újra megkondulnak a magyar harangok. Egymillió testvérünk újra sír. Örömkönnyeket sír. Azonban még mindig vannak szomorúan zokogó magyarok. Hallgatják ők is a magyar rónákról feléjük szálló harangzúgást, és határtalan vágyódás fogja el őket a „Szabad Magyarhaza" után. Mi már érezzük, tudjuk, hogy nemsokára ők is velünk lesznek. A Szent Jobb most is befejezi országépítő munkáját. Akkor ismét együtt lesz minden magyar! Akkor Szent István országa megint régi, dicsőséges fényében fog ragyogni, és nem homályosul el többé soha! Ezt zúgják nekünk a magyar harangok! Fodor István.

HADAK UTJA. A beteljesülés gyönyörűségének vakító sugarától behunyjuk a szemünket és szinte nem merjük kinyitni. Félünk, hogy csak álom, gonosz lidércálom űz velünk szörnyű tréfát. Félünk, hogy felébredünk, és akkor fájó valóság bénítja meg ujjongó szívünket. Hiszen még itt kísértenek a keserű emlékek. Szinte hihetetlennek találjuk a boldog valóságot. És látomásszerűen vonulnak el behunyt szemünk előtt a csodálatos képek. Leikünkön átsuhannak az elmúlt napok gyönyörű eseményei.

A döntés percei.

November 2-án, halottak estéjén pattanásig feszült idegekkel, lélekzetvisszafojtva ül a rádió mellett a magyarság. Az idő végtelen lassúsággal halad előre. Pedig most „rohanva száguld a döntés szavain át a történelem". Már-már kínos sejtelmek tépdesik a magyar lelkeket. Egyszerre csak felhangzik Magyarország miniszterelnökének, vitéz Imrédy Bélának a hangja: „Magyar testvéreim! A döntés megtörtént! Sok százezernyi magyar, és velük együtt derék szlovákok, ruszinok és németek térnek vissza hozzánk. Komárom, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Beregszász, Ungvár, Munkács, Kassa ismét a miénk. Szombaton indulnak katonáink, és néhány nap múlva az új határokon fog lengeni a mi honvédeink büszke zászlaja."

Meneteinek a katonák , . .

Megindulnak az őszirózsás magyar katonák. Léptük alatt dübörögve dobban a föld. Megvillan a fegyvereken a pajkos őszi napsugár. Kényes lovaikat keményen ülik meg a magyar nép dédelgetett kedvencei: a nyalka huszárok. Szinte megvonaglik az út a tankok hernyótalpai alatt, és megremeg a zörgő ágyuk elvonulásától. A rohamsisakok alatt örömtől csillognak a szemek, villámlanak a tekintetek. Fülükben a legfőbb Hadúr parancsa zeng: „Honvédek! Egymillió testvérünk vár reátok odaát! Az ő számukra kétévtizedes súlyos megpróbáltatás után Ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Isten és a Haza nevében: Előre!" Mennek vidáman, frissen. Nótájuk áthallatszik a leomlott határokon: „Hogyha jön a Horthy katonája!" Zokogva hallgatják odaát a kemény magyarok,

Át a határon.

És Szent István évében, Szent Imre napján, a Dunán Horthy Miklós katonái ácsolják a hidat. 10 órakor felzúgnak az

168

ország összes harangjai, és messzeszárnyaló érchangjuk hirdeti, hogy menetelő honvédeink átlépték a határt. E percben millió és millió magyar lélek küld hálaimát az Igazság Istenéhez.

Zászlódísz, vírágesö. Mintha a földből nőttek volna ki, zászlók emelkednek odaát. Hatalmas tömeg áll a zászlóerdő alatt. Medvei magyarok. Százan vannak, vagy talán ezren? Ki tudná megszámolni őket? Csakúgy feketéllik á part, s ezt a feketeséget sűrűn megszakítják a kék, piros, zöld foltok, nemzeti ruhás csallóközi lányok. Vájjon hol rejtegették ezeket a kincseket, amelyekért börtön jár? És vájjon hol tanulták meg a magyar imádságot? Mert felzendül a Himnus hangja, s a szemek könnyben úsznak. Majd, mintha fellegekből hullana, záporozva zuhog a virágeső a katonákra. Jó öreg paraszt öleli az első honvédet. Becsületes munkában megkérgesedett keze, rásimul húsz keserves esztendő testet öltött álmára. És Csallóköz sokat sanyargatott népe, hűséges falusi magyarság, csak sír-zokog, szólni nem tud.

Öreg Komáromban

leírhatatlan mámoros lelkesedés fogadja a csapatokat. Az utca csupa virág, csupa zászló. A lelkesedés, a mámor tüze csap ki a szemekből. Felsír a húszév óta visszafojtott torkokból minden öröm, minden boldogság. Határtalan az öröm, amely az utcákon viharzik. Csodálatos, hogy pár perc alatt újból színmagyar lett itt minden, A katonák már a Baross-utcán vonulnak a Klapka-térre. Virágerdő csap össze a magyarok felett, felzendül a katonanóta és zúg az éljen, harsog a kiáltás: Pozsonyt vissza! Nyítrát vissza! Mindent vissza! Fiuk ne álljatok meg Pozsonyig! Előre! Aztán felharsannak a kürtök.

A látomás beteljesült.

A Hadúr fehér lovon bevonult a felszabadult ősi földre. Egyetlen Isten hoztá!-tól visszhangzik az egész város. Egy öreg, bajuszos komáromi magyar leborul a földre, és megcsókolja Horthy Miklós lovának lábanyomát. A következő pillanatban felcsendül a magyar Hiszekegy . . . Felszakadnak az indulatok, gátlás nélkül zuhog a könny. Az asszonyok a házak erkélyein, a házak ablakából leborulnak az ablakok párkányaira, sírnak, rázza őket a boldog zokogás. Hadúr kemény arcán is végiggördül a könny.

Hittestvéreink között. Visszajött hozzánk felvidéki görögkatolikus hittestvéreink egy része. A cseh pokol fúriáinak minden próbálkozása, fur-

169

fangja és még a legdurvább erőszak ellenére ís hűek maradtak görögkatolikus vallásukhoz és magyarságukhoz. Boldogan öleljük őket gondolatban magunkhoz, és szívünklelkünk velük együtt érez és ott van velük, hogy osztozzék örömükben és felejtse a mult kínzó emlékeit.

Beregszászban, A főutcán végigvonuló honvédséget olyan tomboló lelkesedés -fogadja, hogy szem nem marad szárazon. Ezrek és ezrek szoronganak a hatalmas árpádkorabeli katolikus templom előtti téren. Eljöttek ide azok is, akiknek szülőfalujuk, egyenlőre még tul esik a határokon. Minduntalan feldübörög ezekből a csapatokból: — Szőllőst vissza! Husztot vissza! Határtalan boldogok most Esze Tamás kurucainak hűséges magyar ivadékai. Egyre zúg a szabad magyarok kiáltása: Mindent vissza! Bródyt szabadon! Vesszen Volosin! Lengyel-magyar határt! Cseh egyenruhában, de magyar kokárdával közeledik a csehektől szökött politikai és katonai menekültek százada. Magyar nótákat dalolnak a beregszászi, ruszinszkói magyar fiuk, és boldogan vesznek részt a felejthetetlen hazatérésén, melyhez hasonlót álmaikban kívántak. Az öreg frontharcosok pedig a 11-es honvédgyalogezred húsz éven őrzött zászlóját adják át, hogy azzal vonuljanak tovább a csapatok, és vigyék fel egészen a történelmi magyar határig. S tovább mennek a szép honvédek. Viszik az anyaország forró szeretetét, viszik a magyar szabadságot. Mi pedig követjük őket a felvirágzott, fellobogózott községeken át a Ruszin-föld fővárosába,

Ungvárra.

Az Ung folyó hídjánál még ott áll a cseh harcikocsi, ott áll a cseh utóvéd, de az ungváriak már nem hajlandók tovább házukban maradni. Ellepik a cseh katonák körül az utcát, és tombolva harsog az „Isten hozott, testvérek!" kiáltás. Már zúg, morajlik az egész város, amikor lassan megindulnak a csehek, és vonakodva hagyják el a felszabadultan ujjongó várost. Felzúgnak hatalmas erővel a Himnus akkordjai, húsz év óta először ebben a városban. Felvonulnak a téren a honvédek. Sötét este van már. S az első szabad estében ujjongva tör fel a kiáltás: Éljen Horthy Miklós! Éljen a magyar hadsereg! És soha nem látott lelkesedés közepette megkezdődik az ünnepélyes fogadtatás. A magyar párt elnöke köszönti elsőnek a honvédeket. Utána hittestvérünk, Ilniczky Mihály görögkatolikus kanonok emelkedik szólásra.

170

Á görögkatolikus székeskáptalan és a ruszin földműves szövetség nevében ad kifejezést boldog örömének. A magyar honvédség elhozta ide a várva-várt békét és a szabadságot. De a határtalan örömbe fájdalom vegyül. A hűséges ruszin t e s t vérek egy része kivül esik a megállapított határon, Ez a döntés a ruszin nép akarata ellenére történt. A Gondviselés, a történelem és a nép színe előtt csak egy megoldás lehetséges: biztosítani a ruszin nép önrendelkezési jogát. Rákóczi hűséges népe reméli, hogy a magyar nemzet kitart mellette. A lelkesedés leírhatatlan kitörése fogadta a görögkatolikus kanonok szavait. Utána még többen beszélnek, szent fogadalom hangzik el: „A Felvidék népe visszaszerzi Szent István birodalmát!" Ezen a csodálatosan szép éjtszakán mindenki ébren van, s ünnepli a felszabadulás mámorító ünnepét. A mi lelkünk pedig tovább suhan. Feltűnik előtte

a munkácsi vár, Hatalmas diadalkapú emelkedik a magasba. Rajta a felírás: Magyar testvérek, Isten hozott! Szeretettel köszönt Rákóczi városa! Minden házon háromszínű zászló, minden ablakban gyertya, s az utcákon önfeledt boldogsággal ünnepel a tömeg, Minduntalan éljenzések szakítják meg a szónokok üdvözlő szavait. És az üdvözlések után a szónoki emelvényre lép Popovics Antal görögkatolikus lelkész. Szavai rámutatnak hittestvéreink tántoríthatatlan magyar hűségére. Mi görögkatolíkus kárpátaljai ruszinok ezer esztendeig jóban, rosszban együtt éltünk a magyar néppel. Nem fogunk belenyugodni abba, hogy a Ruszínföldet kettészakítsák, hanem arra törekszünk, hogy valamennyi ruszin testvérünk visszatérjen a magyar haza kebelére, és megvalósítsuk a közös magyar-lengyel határt! A határokon túlról a ruszin nép könyörög hozzánk, hogy öleljük keblünkre. Azt üzenik megbizoítaikkal, hogy ezerszámra megindulnak Munkács felé a hegyekről, fegyvert fognak, kiverik a cseh elnyomókat, s aztán . . . , aztán meg sem állnak Vereckéíg! Megkondul

a kassai dóm

nagy harangja, fülünkbe zúgja felszabadultunk. És felzúgnak rá Magyarország összes harangjai. Ég felé szálló hangjuk diadalmasan hirdeti, hogy a Felvidék egy része újból magyar. Hirdeti, hogy a bevonulás dicső ténye egyenlőre véget ért. Kassa a mienk! Kassa a Felvidék szíve, csipkés tornyú dómjával, s benne Rákóczi vezérlőfejedelem sírjával újra magyar.

171

Nem zavarja meg már legendás szabadsághősünk örök álmát cseh katonacsizmák dúrva kopogása. Álmodj magyar földben Nagyságos Fejedelem! Dicsőséges magyar napokról, hűséges magyar népedről! Pihenhetsz már nyugodtan! Mert Hadúr újra fehér lovára szállt, és bevonult Kassára. Bevonult hadserege élén, s e hadsereg nem hagyja el soha többé az ősi várost. Te Deumra hívnak a székesegyház harangjai. Zeng az orgona, a hálaadó éneket az ország legfőbb papja intonálja. És felhangzik egy olyan magyar Te Deum, amilyet talán még sohase énekeltek ebben az országban. Ez a Te Deum a magyar szíveknek húsz éven át elfojtott érzéseiből nő az égig. Egybeforrnak a magyar szívek, együtt énekel a kassaiakkal az egész ország. Hatalmas magyar sóhaj száll az Igazság Mindenható Istenéhez ! Kassa! drága szép tündéri városunk, jöjj, vár Téged minden magyar lélek! Kassa! magyar Kassánk! újra a miénk vagy! S az is maradsz mindörökké! * Kinyithatjuk már szemünket. A beteljesülés megtörtént. Az álomképek valóvá váltak, mérhetetlenül, kimondhatatlanul gyönyörű valósággá. Egymílló magyar testvérünk zokog az édes, szent, véráztatta, szabad magyar földön. Testvéreink! Magyarok! Szabadok vagytok újra, A gyötrelmek és megpróbáltatások ideje lejárt. Ismét a Szent Korona fénye sugároz Felétek. Az ezeréves magyar mult sorsközösségének újból részesei lettetek. A magyar haza szeretete és gondoskodása vár Benneteket. Jöjjetek! Végtelen magyar öleléssel várunk Titeket! Ajkunkról csendesen, szinte hangtalanul száll az eskü a a Magyar Ég felé: „Visszahozunk mindent! Vissza Pozsonyt, Nyitrát, Erdélyt, vissza-vissza mindent!" És a csendes eskü lassan hangorkánná erősödik. Tízmillió magyar dübörögve kiáltja a szent fogadást: „Míg egyetlen magyar él-e földön, nem, nem, soha sem lesz idegen a magyar földnek legkisebb röge sem!" Adja Isten, hogy úgy legyen!

172

A SZENT EVÁNGEUUM* Az Evangélium a legszentebb könyv, a megtestesült Istenige írásbafoglalt élete, csodatétele és tanítása. Díszes kötésben, talán drágakövekkel ékes veretben pihen az oltáron, középen, a kereszt előtt, két gyertya között. Jelképezi, sőt képviseli a Krisztust. Azt a Krisztust, akinek megtestesülését, világrajövetelét úgy közölte Gábor főangyal Szűz Máriával, mint az emberiség számára küldött legnagyobb ö r ö m h í r t. Innen az egész könyv neve: örömhír, görög nyelven Evangelion. Az Istenige megtestesülésének örömhíre. Azt a Krisztust, akit a könyv tanúsága szerint az Atya Fiának vallott. Aki csodálatos dolgokat cselekedett. Betegeket gyógyított, halottakat feltámasztott, a természet háborgó erőit legyőzte és ezekkel igazolta, hogy „igaz Isten igaz Istentől", Istennek „Felkentje. Krisztusa, Messiása. Azt a Krisztust, aki járta Galilea hegyeit, Júdea lankáit, volt a Jordánon túl s ellátogatott Szamariába, Jákob kútjához. És mindenütt hirdette az Isten öröm-üzenetét, az evangéliumot. Az elhomályosodott szellemű emberiséggel közli az értelmet meghaladó, kristálytiszta igazságot, az Örök Bölcsességet. Megrokkant akaratú embereknek hozza a szeplőtelen, diadalmas életet. Hol példázza igazságait, hol korholja hallgatóit, hol magasan szárnyal isteni mindentudásával. De mindent kegyelemmel művel hogy az emberek lássanak, halljanak, értsenek, higyjenek, megtérjenek, üdvözüljenek. Krisztus, a próféták prófétája, az emberiség nagy tanítója, — ahogy a régiek mondták: iskolamestere — a Mester. Azt a Krisztust, aki az emberiség örömét vérével, áldozatával szerezte meg, amint az Evangélium első lapjain bemutatják: íme az Isten bárányai" Azért van ott a helye az oltár közepén. Azért öltöztetik olyan díszes köntösbe. Azért tisztelik meg körmenetetét felállással. Azért illetik csókkal. Az oltáron van pihenő helye, mint az Isten Bárányának. Körmenetben magasra emelve viszik, hogy kiemelkedjék, mint a Mester tanítványai között. „Bölcseség, igazhívők! éneklik, mikor magasra emelik' Méltán. Az Ige bölcsesége van benne. A beteg feje fölött kiterjesztik a szent kenet feladásánál, mint Krisztus tartotta karjait a betegek felé. Csókolják köntösét, mint a gyógyult betegek az Űr ruháját. Eskünél ujjal érintik, a szívek és vesék vizsgálóját hívják tanúbizonyságul. Fel is nyitják, olvassák, hangosan, a xmtély küszöbén. Kdeiről

173

hangzik, ahonnan a „Világ Világossága" támadt. Nyugat felé szól, a sötétség hatalmával szemben. Maga a Krisztus szól belőle, úgy, ahogyan lerögzítették tanítását az evangélisták. Négyen írták, mind más népcsoportoknak, más szempontból. Megírta Szent Máté a megtért zsidóknak, hogy .lássák, Krisztusban mennyire beteljesedtek a próféták jövendölései, melyeket a Messiásról előre elmondtak. Megírta Szent Márk a római hívekhez, hogy vegyék tudomásul Jézus csodatételeit és higyjenek benne, az Isten Fiában. Megírta Szent Lukács a bölcseséget kereső görögöknek, hogy ismerjék meg tanítását, az örök Igazságot. Megírta Szent János Kisázsia népének, amelyik az istenség szavát, üzenetét kereste, a testté lett Isten-igéről. Megírta mind a négy az egész világ számára, hogy minden nemzet megismerje Benne a próféták várakozását, a csodatevő Mestert, mint örök igazságot, a megtestesült Fiú-istent, az Isten-embert. Amit Isten öröm-üzeneteként a világnak írtak, az Anyaszentegyház felolvastatja híveinek. Mindennap hallunk belőle, csak egy kis részt, de esztendő leforgásával mégis az egészet. Apránkint kapjuk, hogy ezt a kis részt naponkint fontolgassuk, eszünkben forgassuk, szívünkbe zárjuk, életünkben elevenítsük. Múlik az idő, hangzik az üzenet, fogy a szöveg — s növekszik bennünk a hit, erősödik a szeretet, tökéletesedik az élet, — mert mindennap Krisztus szavait halllgatjuk, tanításán nevelődünk. Bölcseség, igazhivők! Hallgassuk a Szent Evangéliumot! Krisztus szól belőle hozzánk. ROHÁLY FERENC dr.

forrás

Mayer Ágoston

T E L E F O N 537.

ÜRI- ÉS NŐI D I V A T Á RŰHÁZA N Y Í R E G Y H Á Z A , Zrínyi Ilona-u. 2

Divatárúban legolcsóbb bevásárlási

r

Legjobb kalapot, sapkátKertész István

VERESS-nél

vásárolhat.Minőségben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. szám. Ungár ház.

174

Róm. kat. templom mellett.

látszerész

Nyíregyháza, Bethlen-utca 3. sz, Róm. kat. isk. épület. Zeiss-Punkta ü v e g e k lerakata. Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára

NE ÁMÍTSD MAGAD! A kegyetlenkedéseiről híres mongol fejedelem, Tamerlan, le akarta magát festetni. Meghagyta a festőnek, hogy élethű legyen a kép. Jól tudta a festő, hogy életével fizet, ha nem teljesíti pontosan a parancsot, de tudta azt is, hogy ugyancsak halál vár rá, ha a képen látható lesz Tamerlan lehunyt szeme is, mely bizony nemcsak a félszemére való vakságát árulta el, hanem alapos szépséghiba is volt a fejedelem arcán. A szemfüles festő azonban nagyon ügyesen oldotta meg ezt a nehéz kérdést. Félszeműnek festette le ugyan Tamerlant, de olyan helyzetben, hogy nyilat akar lőni, s fél szemét behunyva céloz. Ez az ötletes elgondolás nemcsak az életét mentette meg a festőnek, hanem még dicséretet és gazdag jutalmat is kapott. Vájjon nem ez-e a mi törekvésünk is, amikor mentegetjük, szépítgetjük a hibáinkat: hazudunk — önvédelemből; megkárosítunk mást — mert nekünk is jogaink vannak; péntek? böjt? — nem bűn az, amit megeszünk; vasárnap? szentmise? — nem érünk rá; gyónás? — papok találták ki, fölösleges; stb. Vigyázzunk, mert ezek a mentegetődzések, ámítások nem mentik az Isten előtt lelki vakságunkat!

A BŰNBAK. Régente a francia király udvarában az volt a szokás, hogy ha a trónörökös lusta vagy neveletlen volt, sohasem kapott verést. Kikerestek a játszótársai közül egy fiút, és valahányszor a királyfi verést érdemelt, ezt vesszőzték meg az ő jelenlétében. Azzal akarták megjavítani, hogy kénytelen volt ártatlan társának szenvedését végignézni. Mi is királyfiak vagyunk! Az örökélet Királyának fiai. Mennyi a bűn, a hálátlanság, a szeretetlenség bennünk! Hányszor tagadjuk meg életünkkel Király-Atyánkat; a jó Istent. Mi is kénytelenek vagyunk bevallani, hogy nagyon sokszor elj átszőttük, eltékozoltuk királyi örökségünket. A jó Isten azonban nem fordult el tőlünk minden hűtlenségünk ellenére sem! Sőt szeretetében meghozta a legnagyobb áldozatot: az Oltáriszentségben a piciny kenyér alakjába rejtőzött, hogy ott szenvedje el a mí hűtlenségünk minden fájdalmát: Ott a tabernákulum homályában állandóan engesztel, és imádkozik helyettünk! Engesztel az Eucharisztikus Jézus az emberek bűneiért. Milyen nagyszerű hivatás lenne egyesülni az imádkozó Üdvözítővel! Erezze meg, hogy nincs egyedül! Szívünknek minden melegével, lelkünk minden vágyával enyhítsük a mennyei Atya haragját! Legyünk villámhárítók az emberek között! A legnagyobb veszélynek, az Isten jogos haragjának levezetői leszünk, ha minél jobban igyekszünk kialakítani magunkban az Eucharisztikus Jézus engesztelő lelkületét.

175

AZ UNGVÁRI VAR FALAI ALATT. A húsz éves lidércnyomásos álom után tündöklő valóságra ébredt város utcáit járom. A szemekben — öt nappal a nagyszerű bevonulás után — még ott csillog a mámoros öröm. Mindenütt magyar szó. Mindenkinek a mellén kokárda. Az utcákon Horthy Miklós katonái. Daliás tisztek. Az ungváriak csillogó tekintettel simogatják végig őket. Néha feltűnik egy-egy osztag rohamsisakos katona, Szép szál legények. Ilyenkor megáll az utca forgalma. Mindenki őket nézi. A rendőrök dísz-sisakja ragyog a napfényben. A nemzeti ünnepeken díszőrséget álló rendőrtől csak az különbözteti meg őket, hogy fegyver van a vállukon. Páratlan előzékenységgel állanak a közönség rendelkezésére, A város különböző helyein hatalmas gulyás-ágyuk látják el az ínségeseket. Éhségtől elkínzott arcú emberek boldog mosollyal simogatják a foszlós bélű, pirosló héjú ingyen-kenyereket, a magyar Alföld első köszöntését a kizsákmányolt Felvidéknek. Az utcán még sok a cseh egyenruha, Katonák, rendőrök. De mindegyiknek a sapkáján kokárda, Olyan sok magyar és ruszin katona szökik át a határon szinte óráról-órára, hogy a magyar hatóságoknak átadott felszereléseket már alig tudják elhelyezni. Arcukon a boldog öröm, hogy sikerült megszabadulniok a cseh csapatok közül. *

Beszélgetek az ungváriakkal. Egyszerre körülfognak. Mindenki szeretné kiönteni a lelkét : Kimondhatatlanul sokat szenvedtünk ez alatt a keserves húsz év alatt — mondják egyszerre tízen is — és egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mennyire felfokozták a csehek szenvedéseinket az utolsó hetek alatt. Állandó rettegésben éltünk. Annál leírhatatlanabb volt aztán a boldogságunk, amikor bevonultak a magyar katonák, Horthy katonái, és mi szabadok lettünk újra. Mások arról a feledhetetlen pillanatról beszélnek, amikor a rádión keresztül Imrédy Béla miniszterelnök bejelentette a bécsi döntés eredményét. Szinte önkívületbe esett a város népe a szabadulás pillanatában. Másnap megmozdult az egész város, Hatalmas tüntető menetben jártuk be az utcákat; cseh katonák és rendőrök rémülten húzódtak a kapuk aljába. Első útunk az ungvári magyarság legerősebb támaszához, szerető szívű püspökatyánkhoz vezetett. Boldog lázban égett az arcunk, amikor Sztojka Sándor püspök palotájának ablakából megáldotta a tüntető sereget. Aztán lejött hozzánk, s mi könnyezve csókolgattuk reverendája szegélyét. * 176

Egy pillanatra megáll kezemben a toll, s eszembejut első találkozásom Sztojka Sándorral. Papnövendék voltam még, amikor Szalka László kollégámmal először jártam Ungváron. Gebé Péter püspök harangot szentelt Ceholnyán. Amikor vége volt a szertartásnak, gyöngyöző homlokkal lépett ki a sekrestye ajtaján a püspöki titkár, Sztojka Sándor. A férfiak megsüvegelték, az aszszonyok a kezét csókolgatták. Egy maszatos fiúcska majdnem belebujt a reverendája ráncaiba. — Hogy hívnak fiacskám? — Kérdezte a „titkár ur". A gyerek csengő hangon mondta a nevét. Kimondhatatlanul kacskaringós cseh név volt bíz az. — Hát te cseh íiú vagy ? — Papa cseh, mama ruszin, én pedig magyar vagyok! Vágta ki nagy bátran a gyerek. A következő pillanatban a „titkár úr" ölébe kapta a gyermeket, meghimbálta s jobbról-balról cuppanós csókot nyomott maszatos képére. *

Amikor legközelebb láttam, már püspök volt. A dicső múltú munkácsi egyházmegye főpásztora. Tótin Pál és Petrassevich Miklós kollegáimmal a Felvidéket jártuk. Persze elmentünk kézcsókra Sándor püspökhöz is. Meghívott bennünket ebédre. Petrassevich Miklós ebéd közben kikottyantotta előző napi kópéságunkat. Egy ungvári társasággal u. í. kimentünk a nevickei várhoz, Finom szerednyei borok kellő mértékben való élvezete után Tótin Pál kollegám halkan dúdolni kezdte: Isten áldd meg a magyart. . . Először rémülten néztünk egymásra, de aztán nem akartunk gyávának látszani, mindig újabb hangok vegyültek az énekbe, mindig bátrabban énekeltük s a refrén már teljes hangerővel zúgott a nevickei erdő fái fölött. Hazafelé jövet bizony minden avar-zörgés cseh csendőrrel rémítgetett bennünket, de sikerült megúszni az egészet simán. Nos hát ezt a merészséget kottyantotta ki Miklós barátunk a kegyelmes úr asztalánál. A püspök rosszaló tekintettel nézett végig rajtunk: — Vigyázzatok fiuk — ezért hat hónapi börtön jár! Ma még nekünk a himnuszt csak titokban szabad imádkozni. Bűntudattal hajtottuk le fejünket, hisz vétkeztünk a „republika" törvényei ellen, de ebben a bűnben a kegyelmes püspököt „cinkos-társnak" éreztük. *

Harmadik találkozónk Rómában esett, a napsugaras Gianicolón. — A Collegium Russicum vendégszobájában féldélutánon át beszéltetett Őkegyelmessége a magyarországi állapotokról, aztán ő beszélt a felvidéki nép temérdek nyomorusá-

177

gáról. Végül azzal búcsúzott: Mondd meg odahaza, hogy siessenek ám, mert az ungvári szőlők oldalában, tüneményes repülőtéren Szovjet repülőgépek táboroznak... . * Pillanatok alatt suhannak át emlékezetemen ezek a kedves emlékek, de informátoraim már folytatják is: A püspök úrnak köszönhetjük mi magyarok, a legtöbbet. Ha bajunk volt, hozzásiettünk s ő nemcsak vigasztalt, hanem segített. Ha kellett Prágába is elment érdekünkben. S rendesen sikerrel, — mert igen nagy respektussal voltak iránta a csehek is. Jól tudták, hogy ruszin és magyar hívei bonthatatlan sorokban állanak mögötte. Ünnepségek, körmenetek alkalmával soha nem mulasztotta el, hogy magyarul is ' ne szóljon híveihez. Mindenkor hangsúlyozta, hogy ne féljünk, tartsunk ki . . . *

Aztán beszélnek informátoraim — civilek, papok, egyszerű emberek, nadrágosok — a büszke, kéttornyú katedrális alatt, a magyarság két lelkes szervezőjéről: Ilniczky Sándor kanonokról és Marina Gyula theológiai tanárról. Ilniczky hosszú éveken át volt a székesegyház karkáplánja. Mindenkit ismer Ungváron, s őt is ismeri és szereti mindenki. Ez a csodálatos szervező erővel megáldott ember a legnagyobb szálka volt a csehek szemében. Besúgók kísérték minden lépését, de ő soha nem tántorodott meg, hanem bátorságot és kitartást öntött másokba is. Marina Gyula az ifjúság vezére volt. Történelmet és jogot tanít a theológián. Az ifjúság rajong érte. Zamatos magyar anekdotáival „Suba Gyuri" méltó utóda. Prelekcióiban soha másként nem szólt növendékeihez, mint magyarul és latinul. A történelmi erők minden mesterkedsét elsöprő érvényesüléséről tartott előadásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ungvári vár kék reverendás kispapjai fanatikus meggyőződéssel várták a történelmi igazság-szolgáltatás nagy napját. * A püspökség, a székesegyház és a szeminárium volt a cseh beolvasztó törekvések legerősebb gátja. Különösen kiváló érdemeket szerzett ebben az ellenállási mozgalomban Sztankay nagyprépost, aki mindenkor büszkén hangoztatta, hogy őt még Magyarország apostoli királya nevezte ki kanonokká. Aztán Kossey Tódor, az örökké derűs lelkű, optimista férfiú, aki most elégtétellel állapíthatja meg: ugye megmondtam ezerszer, hogy lesz ez még máskép is. Továbbá Drohobeczky Bazil, — testvéröccse annak Drohobeczky Gyula püspöknek, aki — magyarsága miatt — valóságos száműzetésben kényszerült meghalni. Aztán Choma Viktor, nemrég mint bilkei pap fanatizálta a szabadulást váró híveit. A székeskáptalan nemzethüségének legszebb bizonyítéka az, hogy

178

egyetlen kanonokja maradt a határon túl — Kohutics Tódor, mint az elszakított területek püspöki vikáriusa — s őt is letartóztatták a csehek, A szemináriumban uralkodó izzó magyar szellemnek pedig legszebb jele az, hogy hiába fenyegetőztek az iskolaügyi hatóságok a főiskola bezárásával és feloszlatásával, soha nem tudták kivinni, hogy a kathedrákon s az ifjúság körében megszűnjék a magyar szó. Itt nevelték azt a gör. kat. papságot, melyről egyetemlegesen megállapították a csehek, hogy „nespolechlive" — megbízhatatlan, *

Informátoraim csoportja vészesen növekszik. Tollam kétségbeesetten száguld a papiron. Alig tudok elkapni a hangzavarból egv-egy nevet. Elragadtatással beszélnek Melles Gyuláról, a lányintézet volt igazgatójáról. Híresek voltak magyar prédikációi, más nyelven nem is beszélt soha. Később már a csehek is csak legyintettek: egy Mellest nem is lehet másként elképzelni, mint lángoló-magyar lelkülettel. Emlegetik Szilvay Urielt, akinek olyan sokat kellett elszenvednie az ukrán irányzat embereitől. Beszélnek Petrik Jenőről, a csehek által kiüldözött Papp Antal érsek sógoráról, aki a legnehezebb időkben is büszkélkedett magyarságával s bárkivel csak magyarul volt hajlandó beszélni. Aztán magasztalják Dudinszky István igazgatót, aki soha nem szűnt meg növendékeit a magyarsághoz való ragaszkodására inteni. Különben minden Dudinszky mindenkoron híres volt magyarságáról. Emlegetik Kádár Gyuri bácsit, az aszkéta arcú, de örökké vidám papot, aki derűs kiszólásaival bátorítgatta a kicsinyhitűeket. — Kustán Ágoston főesperes a tiltakozás élő szobra volt. — Felcsillanó szemekkel beszélnek a ceholnyai káplánról, Markovics Gáborról. Magyar prédikációiban olyan fanatikus lelkesedéssel bíztatta kitartásra Ungvár már-már csüggedő magyarságát, hogy a cseh hatóságot állandóan zaklatta s akárhányszor citálták a rendőrségre. Néhány évvel ezelőtt gyöngyöshalászon mondott könnyekig megható beszédet a rabságban sínylődő Felvidékről: „nem esünk kétségbe,, bátran küzdünk, — de elvárjuk, hogy ti is, csonkaországbeli magyarok, kitartással kűzdjetek!" S folytathatnám a sort, írhatnék hasábokat azokról a lelkes magyar papokról, az Igazság felkent szolgáiról, akik az igazság erejébe vetett tántoríthatatlan meggyőződéssel dolgoztak, küzdöttek, harcoltak, a felszabadúlás szent ügyéért . . . . * De sietnem kell a püspöki palotába, mert 11 órára kaptam kihallgatást a püspök úrtól. Az ebédlőben már hatalmas sereg várakozik. Papok és civilek. Kérésekkel, panaszkodásokkal, jelentésekkel jönnek. A dolgozó-szoba ajtajában egy-egy pillanatra feltűnik a püspök hatalmas alakja. Arcáról az optimizmus sugárzik. Pedig onnan túlról megdöbbentő hírek érkeznek. Már Volosin sem ura a helyzetnek, Gépfegyverekkel lövik a ruszin népet, Negyven papot 179

elhurcoltak. Több papról nem lehet semmi hírt kapni. Élnek-e még?! Sokan menekülni voltak kénytelenek. Az egyik pap, kinek lakását fegyveres csendőrök támadták meg, az ablakon át menekült a Verhovina irdatlan rengetegeibe. Elveszettnek hitték, de ma reggel — 60 kilométeres gyaloglás után — szerencsésen megérkezett Ungvárra. A folyosó végén négy pap beszélget; mindnyájan az útolsó pillanatban menekültek, ö k már biztonságban vannak, de mi van a családjukkal?! A püspök szava azonban bíztat és erősít. Azok közé tartozik ez az atléta termetű férfiú, akinek a megpróbáltatásokban nőnek igazán naggyá. Felnyílik a dolgozó-szoba ajtaja s a pöspök kikíséri vendégeit : Pataky államtitkárt és Illés professzort. A várakozók szinte áhítattal néznek rájuk. Ennek a két férfiúnak nagyon sokat köszönhet Ungvár és Munkács. * Vozáry szerkesztő úr siet át a termen. Ez a nagyszerű férfiú a legsúlyosabb üldöztetéseket szenvedte el magyarságáért, de a börtön sem tudta megakadálvozni, hogy a legveszedelmesebb poszton is imponáló bátorsággal küzdjön. A ruszin nép állásfoglalásáról szeretnék tőle valamit hallani, „A ruszin mindenkor egyházához hű s a magyarral édes-egy-testvér nép volt. A népszámláláskor a csehek szerettek volna minden görögkatolikust ruszinnak feltüntetni. S ezek a magyarul alig tudó ruszinok is makacsul ragaszgodtak ahhoz, hogy „magyar görögkatolikus vagyok". Maruszinecz Vasil, az öreg munkácsi kúrátor, aki pedig a nevét is csak cirillikával tudja leírni, olyan kitartóan hangsúlyozta magyarságát a számláló-biztosok előtt, hogy a végén 1000 koronára bírságolták meg" — hangzik a nyilatkozat. *

A következő pillanatban a püspöki dolgozószobában vagyok. Először Őexcellenciája kérdez. Bámulatos, hogy milyen nagyszerűen ismeri a csonka-magyarországi viszonyokat, Aztán nyilatkozik a „Görögkatolikus Élet" olvasó-tábora részére: Kimondhatatlan örömmel üdvözölöm az egész görögkatolikus társadalmat. Örömöm azonban még nem teljes . . . Reméljük, hogy rövid időn belül teljes lesz. Dr. Papp György. ÓLVÁSÓINKHOZ! Hátralékos előfizetőinket nagyon kérjük, hogy most már minden körülmények között szíveskedjenek kiegyenlíteni hátralékaikat. — Nyomda-számlánkat csak így tudjuk fizetni. A visszacsatolt területeken lakó hittestvéreink kedvéért karácsonykor már a III. évfolyamot kezdjük el, hogy ők is bekapcsolódhassanak lapunk olvasó-táborába,

180

BÁNYAY JENŐ ARANYMISÉJE. Galánthai Bányay Jenő nagyprépost, pápai prelátus, a hajdúdorogi egyházmegye káptalani helynöke október 27-én mutatta be aranymíséjét az Egek Urának Máriapócson, P. Dudás Miklós dr. 0 . S, B. M. manuduktorsága mellett, teljes csendben és vísszavonultságban. A jubiláns 1865 május 22-én született Hajdúdorogon. Édesatyja, Bányai János akkor hajdúdorogi segédlelkész, később — több mint félszázadon át — szerencsi lelkész, esperes és tb. kanonok volt. Édesanyja Zombory Amália. Középiskoláit Ungvárott, Lőcsén és Egerben végezte, theológiai tanulmányait az ungvári és esztergomi szemináriumokban folytatta és a budapesti egyetemen fejezte be. 1888-ban áldozópappá szenteltetvén, 1896-ig az Ugocsamegyei Rákászon nyert alkalmazást mint s. és h. lelkész, 1896-tól 1914-ig pedig a máramarosi középiskolákban működött hittanári minőségben. 1914-ben I. Ferenc József apostoli király a hajdúdorogi egyházmegye kanonokjává nevezte ki, s XI. Pius pápa 1928-ban nagypréposti, 1929-ben prelátusi rangra emelte őt. Sokoldalú elfoglaltsága mellett nagy gondot fordított az egyházi irodalom és szónoklat kultiválására is. A gör. kat. folyóiratokban, szaklapokban és naptárakban évtizedeken át megjelentek sorozatos közleményei, a budapesti gör. kat. templomban is többször hallhattuk rádiós szent beszédeit és a különféle egyházi és világi ünnepségeken gyakran elhangzottak alkalmi szónoklatai. Tevékeny résztvett az Eucharisztikus világkongresszuson és a Szent Jobb tiszteletére rendezett ünnepségeken, Mint az egyházmegyei cenzúrabizottságnak, az Orsz. Gör. Kat. Tanítóegyesületnek, a kántorképesítő bízottságnak elnöke, Szabolcsvármegye törvényhatóságának örökös tagja, az egyházmegyének 24 éven át főtanfelügyelője, a Turáni Kör kaszinói elnöke, a Nemzeti Hitelintézet igazgatósági tagja jelentékeny kultúrális, társadalmi és közhasznú tevékenységet fejt ki. Bányay Jenő a letűnt félszázadot szakadatlan munkásságban töltötte el, mely a folyó évben nyerte el tetőpontját, amikor mint káptalani helynök és ezidőszerinti Ordinarius az egész egyházmegyének gondját viseli és ügyeit intézi, A Szent Bazil-rend atyái és a máriapócsi hívek meghatódott lélekkel vettek részt magas vendégük aranymiséjén. A jubiláns főpappal együtt imádkoztak a könnyező Szűzanyához, hogy esdjen ki számára az Egek Urától sok kegyelmet, erőt, egészséget és még számos boldog évet, hogy még sokáig folytathassa áldásos apostoli tevékenységét Isten dicsőségére és elárvult egyházmegyénk felvirágoztatására.

ISI

ABLAKBA TETTEM SZÍVEMET. MIKULAS-ESTE. Megkeféltem fáradt, poros cipőmet, piros szívem, és ablakomba tettem. Vannak talán még eleven mesék, s holtnak hitt gyermekálmok ága terem talán még pár aranydiót, mesébe illő új valót. . . O, tudom én, az ablakom alatt szentelt mosollyal, omló, fehér jóság'-szakállal, kígyótipró-keresztes jóság-bottal járkál a jóság mitrás embere. Körötte megpuhul a tél és zuzmós fákról új kincs hull alá. Várás-párnákra hajtom hát fejem,s s elalszom régi gyermek-izgalomban. Ablakban már piros cipőm: kifényesen a szívem. Az éjtszakában erre jár majd a jóságos-mitrás szent öreg, — s talán hajnalra-ébredésre tátongó ön piros szívemben maroknyi jóság, kincs lesz, szeretet... Theodoulos.

Damaszkuszi Szt. János ( f 7 5 4 ) a Háromszorszentröl, „Azt, hogy „Szent Isten", az Atyára értjük, de nem csak egyedül neki sajátítjuk ki ezt az isteni nevet, mert tudjuk, hogy a Fiú is és a Szentlélek is Isten. Hasonlóképen ezt \ „Szent Erős" a Fiúnak tulajdonítjuk, nem mintha ettől az Atyát és Szentlelket megfosztanánk. És végül azt: „Szent Halhatatlan" a Szentlélekről állítjuk, anélkül azonban, hogy ezt az Atyától és Fiútól megtagadnánk. Ezt azért tesszük, hogy minden egyes személyben az isteni neveket egyszerűen és kiemelve vegyük, utánozván az apostolt, aki azt mondja: Nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van minden és akiért vagyunk mi; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, ki által van minden és aki által vagyunk mi; és egy Szent-Leikünk, akiben van minden és akiben vagyunk mi". (I. Kor. 8, 6.) (De fideorth.) Euthymos.

182

I

Mindnyájunkat vár Ungvári Az Ungváron végzett görögkatolikus tanítók 1936. július 14-én, Debrecenben tartott általános találkozóján megjelent tanítók a találkozói ünnepély alkalmával határozatilag kimondották, hogy legközelebbi általános, nagy találkozójukat a felszabaduló Ungvárott, a régi anyaíntézetben fogják megtartani. Most, hogy az Igazság Istene elhozta számunkra az ungpartí ősi kurucváros felszabadulását, Mátyás József, a Magyar Görögkatolikus Tanítók Országos Egyesületének ügyvezető elnöke, a magyar rádió útján is felhívást intéz a magyarországi görögkatolikus tanítósághoz és mindazokhoz, — akár papi, akár polgári állású egyének is azok, — akiknek bármilyen kapcsolatuk van a régi királyi görögkatolikus kántortanítóképző-intézettel és Ungvárral, hogy a mielőbb Ungvárott tartandó általános nagy találkozó gyors előkészítése céljából csatlakozásukat és lakcíműket sürgősen jelentsék be nála. A találkozóra a résztvevők családtagjait is örömmel várják. Az ünnepélyes találkozóval kapcsolatban a Görögkatolikus Tanítók Orsz. Egyesülete díszközgyűlést tart majd Ungvárott. A találkozóra szóló csatlakozások bejelentését az ügyvezető elnök következő címére kell küldeni; Mátyás József Debrecen, Vígkedvű Mihály-utca 4. szám. — Aki választ kér, csatoljon levélbélyeget !

AZ ÉDESANYA EMLÉKE. Chopin, a híres zeneszerző, egy vallástalan barátjának hatása alatt teljesen vallástalan lett. Egyszer súlyosan megbetegedett. Már a halál pillanata közelgett, amikor eljött hozzá egy lengyel pap, hogy az utolsó kenetet feladja, s az Ür testében részesítse. Chopin hallani sem akart róla. A pap akkor egy hirtelen elhatározással lekapta a keresztet, a beteg kezébe nyomta ezzel a kérdéssel: „Hiszed, amit édesanyád tanított neked annakidején?" Az édesanya emléke csodálatos hatást váltott ki a beteg lelkében. Egészen meglágyult, megtört és engedelmesen hajtotta le fejét és meggyónt. Mikor a pap teljesen előkészítette az utolsó útra így szólt: „Most már egészen boldog vagyok." Hálásan csókolta meg megmentője kezét s köszönetét így fejezte ki: „Nélküled, atyám, úgy pusztultam volna el, mint egy állat." 1849-ben halt meg kibékülve Teremtőjével.

I

Kozmetikai

és

pipere-cikkek:

S p oNry ítr e g ly hiálz aa, tV s á r oz s he á zr a -t é pá ü l ert .b a n

I 183

A Boldogasszony bohóca. Élt egykor Franciaországban egy Barnabás nevű szegény bohóc. Városról-városra járva mutatványaival kereste kenyerét. A vásár napján kiterítette ócska szőnyegét a vásártér közepén, tréfás mondókájával, melyet egy vén bohóctól tanult, és amelyen soha semmit sem változtatott, odacsalogatta a gyermekeket és a bámészkodó népet, aztán furcsa mozdulatokkal egy cintányért tartott egyensúlyban az orra hegyén. A nép eleinte közömbösen nézte. De mikor tótágast állva, talpaival feldobált meg elkapdosott hat csillogó rézgolyót, vagy mikor hátrahajolt úgy, hogy a tarkója a sarkát érintette és így a teste karikaformát vett fel, és ebben a helyzetben ügyesen dobálódzott tizenkét késsel, a nézőknek a szája szinte tátva maradt a bámulattól, és csak úgy hullott az aprópénz az ócska szőnyegre. Mindamellett Barnabás ugyan csak bőségesen kivette részét a nyomoruságokból és szenvedésekből, melyeket Ádám apánk vétkes állhatatlansága zúdított az emberiségre. Aztán nem is dolgozhatott eleget. Télen ő is úgy járt mint a mesebeli tücsök, sokat szenvedett az éhségtől és hidegtől. De sohasem zúgolódott, lévén jámbor és istenfélő ember. Különösen hűséges tisztelője volt a Boldogságos Szűznek. Sohasem mulasztotta el, hogy magát az Istenszülő anyai pártfogásába ajánlja, ha egy-egy templomba betért. Egy esős őszi napon Barnabás épen az utat rótta. Cókmókját az ócska szőnyegébe batyuzva a hátán cipelte. Nemsokára utóiért egy barátot, illendően dicsértessékkel köszöntötte, és együtt mendegéltek. Útközben beszélgettek, és Barnabás elmondotta a barátnak küzdelmeit és nélkülözéseit. A barát, aki egy közeli rendház főnöke volt, a beszélgetésből megismerte Barnabás jámbor, istenfélő lelkületét, és megtetszett neki a Szűzanya iránti gyermeki szeretete és ragaszkodása. Felvette Barnabást a szerzetbe. A rendházban, ahol Barnabás szerzetes lett, a Szűzanya tisztelete igen virágzott. A barátok egymással versengtek abban, hogy kiki a maga tehetsége szerint, minél jobban szolgáljon a Szent Szűznek. Egyik képet festett, a másik szobrot faragott, volt, aki verset írt és zenét szerzett a Szűz Mária tiszteletére. Csak Barnabás testvér nem tudott semmit, amivel kifejezhette volna az Isten anya iránt való hódolatát. És ez nagyon bántotta is őt. Mindig szomorú volt. Egy alkalommal hallotta egy együgyű barát történetét. Ez a barát csak azt tudta imádkozni, hogy „Áve Maria". Mégis mikor meghalt, öt szál rózsa hajtott ki az ajkán, az Istenszülő nevének öt betűjét jelképezvén. Barnabás testvérnek ettől a történettől egy jó gondolata támadt. Az ebéd után, mikor a barátok el voltak foglalva a maguk munkájával, mindig besurrant a kápolnába egy

184

csomaggal a hóna alatt és egy óra múlva vidám arccal távozott. Nem szomorkodott már többé. Ez a különös viselkedés föltűnt a többi barátnak. A rendfőnök elhatározta, hogy utána jár a dolognak. Egy délután, amikor Barnabás szokása szerint belopódzott a kápolnába, a főnök maga mellé vette a két legöregebb barátot, utána ment. Az ajtó hasadásán át figyelték, hogy mit csinál Barnabás odabent. Meglepő látvány volt! Barnabás testvér bohóc ruhában tótágast állt a Szűzanya oltára előtt és talpaival feldobált, és elkapdosott hat rézgolyót, melyek csak úgy csillogtak az ablakon betűző napfényben. Majd sorra vette mindazokat a mutatványokat, amelyekkel országszerte oly sok sikert aratott. Ő is saját tehetsége szerint akart szolgálni a Boldogasszonynak. A leselkedők meghökkentek. A két öreg barát szentségtörést emlegetett. A rendfőnök ismerte Barnabás testvér ájtatos lelkét, de ő is azt gondolta, hogy szegény elvesztette az eszét. Már be is akartak menni, hogy Barnabást kivezessék. De a lábuk szinte földbegyökerezett a látványtól. A Boldogasszony lelépett az oltárról, és aranyosszélű palástjával megtörölte jámbor szolgájának verejtéktől gyöngyöző homlokát. „Boldogok a tisztaszívűek" suttogta a rendfőnök térdre borulva. Amen — rebegte a két öreg a földet megcsókolván. Franciából átdolgozta: Garancsy István.

BITTNER LAJOS ÖTVÖSM ŰVES ARANYKOSZORÚS - MESTER

BUDAPEST, IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR-U. 8. Készít és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cíbóriumokat stb. e g y h á z i ö t v ö s m u n k á k a t . Aranyozás és ezüstözés!

Katolikus műiparos cég!

MAYER ISTYAN ORÁS ÉS ÉKSZERÉSZ - ARANYÉRMES MESTER

Alapítra 1890. P o s t a i a k a t é k p é m t á r i számla-száza 40.723. T«lefon 298.

N Y Í R E G Y H Á Z A . Z R Í N Y I I L O N A - U . 1. Nagy raktár. Legolcsóbb szabott árak.

Készpénz-áron hitelbe is vásárolhat.

185

mmmmmKm^mmamsmmmmmmmijmmmjjmmmimmmmt^

I

Si

EGYHÁZI

ÉLET

Yi

— Slepkovszky Sándor jánki lel- tortanítóvá és Kurucz Mihály kész folyó hó 17-én, 67 éves nagykállói kántortanítóvá nevezkorában elhunyt. A megboldo- tetett ki. gult 1872. július 28-án született — Házasság. Kricsfalusy FeMáriapócson. A theológiát Ung- renc Szabó Erzsébetet, Kádár várott végezte s 1896-ban szen- György Papp Katalint, Papp János teltetett áldozópappá. Felszente- Mitró Máriát. Mosonyi László lése után Hodászon működött, Kriskó Klárikát és Papp Gyula 1904-ben Nyírcsászáriba, 1913- Varga Borbálát vezette oltárhoz, ban Bodrogszerdahelyre s 1926- Kívánjuk, hogy az új papnék álban Jánkra neveztetett ki. 1912— dozatos lelkű segítőik legyenek 13-ban a nyíri kerület esperesi férjeiknek a lélekmentő munkában, hivatalvezetője volt. 42 éven át — A budapesti Vasvári Pál Kör teljesített nagyon búzgó papi élet a következő tisztikart választotta után súlyos betegségből ragadta meg: Elnök dr, Papp Emil; alelel a halál, . nökök: Prodán Miklós, Zseltvay — Lelkészi kinevezések. Verdon Tibor; titkár: Tivadar Miklós; János a kultuszminisztérium kegy- pénztáros: Bukoveczky György; úri bemutatója alapján nyíracsádi háznagy: Papp Antal; jegyző: paróchussá, Szilvássy Miklós csen- Simon István; ellenőr: Hodínka gerújfalúi helyettes lelkésszé, Dénes; számvizsgálók: Bonkáló Kricsfalussy Ferenc budapesti II. Ervin, Lakatos István, Tátray segédlelkésszé, Mosonyi László György. szerencsi segédlelkésszé és Kádár — A debreceni Vasvári Pál Kör György tokaji hitoktatóvá nevez- új tisztikara: elnök: Garancsy tetett ki. István; alelnökök: Plessa Márta, — Tanítói kinevezések. Vitéz Fekete Júlia; főtitkár: Lengyel Szabó János legyesbényeí s. ta- Sándor; titkár: Hadfi Adél; pénznítóvá, Kedves László zemplén- táros: dr. Kiss Dezső; főellenőr: agárdi helyettes tanítóvá, Nagy Estefán József; jegyző: Sárady Márta tíszabüdi h. tanítónővé, Kornél:háznagy: Gyermán Zoltán; Török László timári h. tanítóvá, könyvtáros: Papp Zoltán; számTóthMihály nyircsaholyi s. kán- vizsgálok: Ráday László, Jeles tortanítóvá, Duló Anna penész- Péter, Mihály Jolán. leki h. tanítónővé, Ipolyi Mihály — Felsőzsolcán a Szentév emérpataki r. kántortanítóvá, Gom- lékére 5000 pengős költséggel bosné Papp Ilona penészleki r. művésziesen restaurálták egyház tanitónővé, Papp György nyir- megyénk egyik legszebb tempgyulaji r. tanítóvá, Almásy Károly lomát, Az adakozók közül külöbalsai r. kántortanítóvá, Gólya nősen ki kell emelni Farkas AlaElek fábiánhází II. tanítóvá, Petri dárt és Tóth Árkádot, akik sekBélamátészalkai s. kántortanítóvá,gírestyét építettek, valamint Fodor Tarnócai István nyírgelsei s. kán-»Lajost.

186

— Hajdúdorogon négy új tanitói állást szerveztek; az iskolásgyermekek száma u. í. az utóbbi tíz év alatt csaknem megkétszereződött. — Az ibrányi leányegyház iskolakápolnának alkalmas épületet vásárolt. — A szakolyi leányegyház új tantermet építtetett. r

kozott a bekecsi leányegyháznak templomépítés céljára, _ Hejőkeresztúron Rojkovich Sándor lelkész október 16-án áldotta meg a közadakozásból felállított mellékoltárt, _ G e b é n Karosy Ferenc lelkész szeptember 25-én áldotta meg a adományaiból állított kehívek

resztet. — Nemesik Béláné sz. Kocsis il e , i r Mo^u i . . . . . . . , ., , . , — Leveleken a Szent rlstvan-ev Margit hittestverunk művészi ol. , , , ,„, tárt ajándékozott a kisrozvágyí e m l e k e r e d l s z e s keresztet alhttatleány egy háznak. tak a hívek. Október 16-án ál— Büdi Borbála (ZavodnyikJódotta meg Damjanovich József zsefné) értékes ingatlant ajándé- esperes."

Takarékosság.

Szabott ár.

HARTOS LAJOS és női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőn; rniturák, sezlonteritők, ruha- és kelengyevásznak nagy ra

Nyíregyháza, Vay Ádám-utca,

(Takarékpalota)

FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minőséget

vitéz Tornay István üzletében — Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 9. sz

Megbízható

CIPÓT Q T I R I OLCSÓ ÁRON

O

i

\f\ 1

I L J i " l U l

Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. sz, Róm. kat. parochia-épület.

TELEFON 579.

187

\

SZÍVGÁRDA

J

Gárdaparancs: Naponként egy-egy halott lelke üdvössége javára ajánlom fel minden cselekedetemet, imámat és önmegtagadásaimat. Kedves Gárdisták! Fővárosunkban ís szeptember 5-én kezdődött az idei tanév. Egyik kis növendékem örömmel indult iskolába. De nagyon megrövidült számára a tanév, sőt az egész földi élet is, mert két nap múlva, hetedikén délután, játék közben az utcán halálra gázolta egy teherautó. A harmadik osztályt s egész földi életét két perc alatt befejezte. E kisfiú tavasszal az Eucharisztikus Kongresszuskor már első áldozó volt s azóta is gyakran gyónt és áldozott. De hol van most a lelke? Bízva Isten irgalmában, imádkozunk érte. Röviddel utána, szeptember 10-én Szombathelyen történt: Két katonatiszt oldalkocsis motorkerékpáron elindult. Menetközben hirtelen letört az első kerék sárhányója, a kerék küllői közé akadt, s a következő pillanatban mindketten leestek. A vezetőnek esésen kívül semmi baja nem történt, ellenben az oldalkocsiban ülő százados mielőtt kiesett volna az oldalkocsiból, nekiesett az oldalkocsi falának, belsővérzést és sérülést kapott. De maga is csak akkor vette észre, mikor vezetőjétől kérdezte, hogy történhetett ez? Vér buggyant ki szája szélén! Gyorsan kórházba vitték, azonnal megoperálták, de mindhiába — négy óra múlva meghalt. A rendkívül hirtelen és váratlanul bekövetkező csapásban az nyújtott a megtört, lesújtott családnak vigasztalást, hogy a százados — nem hiába görög katolikus papfíú volt — minden hónap első péntekjén gyónt és áldozott. Ha ilyen és hasonló dolgokat lát és hall az ember, eszébe jut a Szent Béda által leírt fölséges jelenet: Paulinus hirdeti az angolszászok között az evangélumot, hallgatja a király, és körülveszik a nemesek. Az apostol elhallgat, s a király fölhívja embereit, hogy nyilatkozzanak. Erre megszólal egy öreg harcos: Ügy fest előttem az emberi élet — ó király, — mintha veréb repülne végig a termen, mikor télvíz idején ott ülsz vacsorádnál; meleg tűz lobog a kandallóban és kint jeges hógörgeteg dúl. A veréb berepül az egyik ajtón, néhány percig ott időz a kandallótűz melegében és fényében és azután kirepül a másik ajtón, bele a sötét, hideg éjtszakába, ahonnan jött. így időz az ember egy pillanatra az élet melegében és fényében, de hogy mi van előtte, — mi van utána — nem tudjuk! Az öreg harcos folytatta, ha ez a tanítás, a katolikus vallás, valami biztosat mond nekünk erről, gyerünk és kövessük! így beszélt a nyolcadik században az a még pogány harcos, hisz ők addig még nem hallottak a katolikus vallásról, az élet értelméről, a mennyei örök életről. — De mi, gárdisták, tudjuk,

188

hogy az Ür Jézus tanítása út, az igazság és élet. De nem csak földi, hanem soha el nem múló örök, mennyei élet. Mi nagyon vigyázunk a magunk örök életére, de megholtjaink üdvözlésével is törődünk, azért sok-sok imádságot, önmegtagadást ajánlok föl értük. így biztosan remélhetjük és imádkozhatjuk: Jézus Szentséges szíve, jöjjön el a Te országod! Pali bácsi.

Ő MEGHALT VOLNA! A tisztelendő úr Jézus szenvedéséről magyarázott kis tanítványainak. Majd e kérdéssel fordult hozzájuk: — Hát ti mit csináltatok volna ott? — Agyonütöttem volna Júdást, hiszen ő volt mindennek az oka — szólt az egyik. — Az én papám katonatiszt — mondta a másik — csapatával szétszabdalta volna a gaz Júdást. — Nézzük csak — vetette közbe a pap — mit csinált volna Szent Terézke? Egy ,eleven kis leányka elmésen válaszolt: — Óh, ez igen egyszerű! Azt kérte volna, hogy hadd halhasson meg ő az édes Jézus helyett!

Karácsonyi ajándék játék, képeskönyv, ifjúsági regény legnagyobb választékban az

UJSÁGBOLTBAN kapható Máriapócsi

imakönyv Lelki

Velünk

a z Isten

kenyér

a legszebb görögkatolikus imakönyvek.

Lapunk legközelebbi — karácsonyi — száma dec. 24-én jelenik meg. Lapzárta dec. 10-én.