Kincskereső
ADY ENDRE: A T Ű Z C S I H O L Ó J A (1)
II. évfolyam 7. szám, 1975. szeptember
SZŰCS ISTVÁNNÉ: B E K Ö S Z Ö N T Ő (2) TAMÁSI Á R O N : S Z I K R A F I A (3) RIGÓ BÉLA: T A N Y A I I S K O L Á S (7) J A N I K O V S Z K Y ÉVA— RÉBER L Á S Z L Ó : A Z Ú G Y V O L T . . . (8) A N N U S J Ó Z S E F : P Á R B A J (10) SZILÁGYI DOMOKOS: T R É F Á S M E S E (13) VIKTOR S Z O S Z N O R A : A V A R J Ú ÉS A K I S F I Ú (16) VERESS MIKLÓS: A KINCSKERESŐ TAMKÓ SIRATÓ K Á R O L Y N Á L (17) TAMKÓ SIRATÓ
KÁROLY
(18)
VERSEI
BOTOND-BOLICS G Y Ö R G Y LÁSZLÓ ENDRE: M I K R O B I , A M E S T E R D E T E K T Í V (20) A
P E G A Z U S ŐRS NAPLÓJÁBA O R B Á N O T T Ó : C H I L E (25) ÉDES
ANYANYELVÜNK
SZILÁGYI FERENC: A CINEGE M E G A H O L L Ó (26) JUHÁSZ GYULA: (27) KÖNYVEK
SZAVAK
KÖZÖTT
CSUKÁS ISTVÁN—RÉBER LÁSZLÓ: SÍPPAL, D O B B A L (ERDŐS J Á N O S )
(28)
A Magyar Úttörők Szövetségének irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata. A 10—14 évesek lapja. Mb. főszerkesztő: Simái Mihály
Szerkesztik: Baka István, Dobcsányi Ferenc, Lengyel Balázs, Madácsy László Szepesi Attila, Tandi Lajos
H Á R S L Á S Z L Ó : M l IS V O L T U N K GYEREKEK (TRENCSÉNYI LÁSZLÓ) (29) A
SZERKESZTŐ
ASZTALA
L E V É L A Z O L V A S Ó H O Z (31) REJTVÉNYFEJTŐK K U N ERZSÉBET: (32)
SEBŐ
KLUBJA
MESEKVÍZ
FERENC—JÓZSEF ATTLLA: R E J T E L M E K ( B O R Í T Ó 3)
Szeptemberi számunk illusztrációit G Á C S I M I H Á L Y készítette.
ADY
ENDRE
A tűz csiholója
CSAK AKKOR SZÜLETTEK NAGY DOLGOK, HA BÁTRAK VOLTAK, AKIK MERTEK S HA SZÁZSZOR TUDTAK BÁTRAK LENNI, SZÁZSZOR BÁTRAK ÉS VIHARVERTEK. AZ ELSŐ EMBERI BÁTORSÁG ÁLDASSÉK: A TŰZ CSIHOLÓJA, AKI AZ ISMERETLEN LÁNGRA ÜGY NÉZETT, MINT JOGOS ADÓRA. MINT EGY ISTEN, HÓBAN VACOGVA FOGADTA SZENT MUNKÁJA BÉRÉT: MÉG MA IS MINDEN BÁTOR EMBER CSÖRGEDEZTETI AZ 0 VÉRÉT. EZ A VILÁG TEGNAPHOZ LEGKÜLÖMB S CSAK EGY
NEM TESTÁLÓDOTT HÚZÓ, RONGY PULYÁKNAK: EMBER, AKI BÁTOR KÜLÖMB VAN, AKI: BÁTRABB.
S AKI MÁST AKAR, MINT MI MOST VAN, KÉNYES BŐRÉT GYÁVÁN NEM ÓVJA: MINT ÖS-ÖSÉRE ÜTÖTT ISTEN: A FÖLSÉGES TŰZ CSIHOLÓJA.
Szeptember. elhangzott az iskolaév kezdetét jelentő első csengő. Napbarnított fiuk és lányok népesítik be a tantermeket, iskolaudvarokat, csapatotthoNéhányan még a nyárról, a vidám szünidei programokról mesélnek - mások a jovot az uj uttörőévet tervezik nagy lelkesedéssel. A tervezés mindig izgalmas feladat - most szeptemberben különösen.
Születésnapra - a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 30. évford u l ó r a készülünk; felnőttek, gyermekek egyaránt. Harminc év történelmi méretekben nem nagy idő. Szövetségünk életében mégis jelentős. Hiszen ezalatt az ido ala t nehany szaz vörös nyakkendős úttörő lelkes csoportjából egymillió tagot számláló szervezetté, a gyermekek kedvelt, a társadalom elismert mozgalmává váltunk. E nagyszerű időszak cselekedeteinek, tetteinek állít emléket úttörőkre kisdobosokra és azokra, akik az elmúlt 3 szereztek az úttörő és kisdobos névnek. Közel egymillió kék és vörös nyakkendős pajtas kutatja majd fel az előző nemzedék életét, gyűjti dalaikat, játékaikat, hagyományaikat, s kere S 1 azt a tiszta forrást, amelyből érdemes és kell meríteni, amely iránytű, segítség mai tetteihez és cselekedeteihez is
nem láng örökösei is alkotnak. Szavaik es tetteik beszélnek városon és falun. Mindenki vállal az ban A z éves program megannyi eseménye: szakkörök, zemlek, vetélkedők, kulturális és sportesemények egész sora teszi emlékezetesse az évfordulót. Ünnepünk alkalom a számvetésre, és lehetőség a jövő feladatainak szambavételére. A X I . pártkongresszus nagyszerű programja a mi programunk is, a fejlett szocialista társadalomért, a közösségi-közéleti-szocialista fogalmazn
meg kell
S e munkában sok-sok társra, barátra és segítőre számíthatunk. Várjuk a felnőtteket, akik kézen fognak, akik élő és írott szóval irányítják, segítik utunkat jelenért tenni akaró; a jovo feladatainak ellatasara készülő úttörőknek. írásaival segíti a gyermekes ifjúsági irodalom megismerését, tanít megkülönböztetni az igazat a hamistol, a jot a rossztól; gazdagítja a közösség és az egyének belső életét, szép élményt ad, jo és hasznos időtöltés olvasóinak. Kívánom,
hogy a Kincskereső olvasói találjanak
gyűjtik, írjak es utjara bocsátják gondozói.
a lapban
sok érdekes
és
a lapot, amilyennel
Tamási Aron
Szikra fia
Gazdag melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három „ e m b e r " közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát. A szelek is aludtak valahol: még a fiaikat, a szellőket sem küldték el, hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket. Csak napnyugta előtt komorodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyuk, de még az is színborulat volt inkább, mint távoli felhő. Moha, a vén pásztor, mégis hazaengedte idő előtt a lovakat. Nem biztatta őket, hogy sietnének; maga is szelíden és puhán bandukolt velük, inkább közöttük, mint hátul. Ú g y ereszkedett a nagy és okos lófejek között, mintha nem is pásztor lett volna, hanem csakugyan egy nagy darab puha és békességes moha. Lassan szállásokra szakadoztak a lovak. Hazatért a Magos Ambrus két lova is. Mint valami kisasszonyoknak, Moha bácsi még ki is nyitotta nekik a kaput, melyen a piros illegett be először, s utána a fekete. A két ló megállt az udvaron, és vidáman merítgette meg az otthoni légben a fejét. Valósággal, mintha köszönt volna mind a kettő. Ambrus gazda a csűrből lépett elő, s a kalapját, melyre hálót fontak a szénakazlak, rögtön feljebb mozdította a homlokán, mintha meg lett volna lepődve. - Még nincs este! - mondta. - Még nincs - felelte az öreg pásztor. - Hát akkor mért eresztette haza a lovakat? - Vihar lesz - mondta Moha bácsi. Ambrus az égre nézett, kereken mindenfelé, s közben olyan kedves-csintalan volt az arca, mintha nem is felhőt keresne az égen, hanem menyasszonyt az öreg Mohának. - Felhőnek magja sincs! - mondta. Moha bácsi nem szólott erre semmit, hanem mosolygósan úgy ereszkedett a többi lovakkal tova, akár egy mezei pápa, ki a vihar dolgában nem tanakodik, hanem csak kinyilatkoztat. - D e hát jól van - mondta magában Ambrus - , mert akár lesz vihar, akár nem: jól tette, hogy korábban eresztette haza a két lovat; jön az úti munka, s legalább patkót veret a lábukra. E l is viszi mindjárt a kovácshoz őket. E l bizony, hadd kezdje el, s hordja meg azt a prizma-követ az országutakra. Ötven rakást vállalt. - No, jó! - mondta véglegesen. E g y darab posztóval megtörülgette a lovakat, a sörényhajukat elrendezte, s kötőféket húzott a fejükre. Aztán bément a házba, hogy egy mellényt legalább magára kapjon. Ahogy lebbentette volna a mellényt, a szeme rajta maradt a fián, aki asztal mellett kuporgott, valami ábrás könyv fölött. Kamaszkodó, barna fiú volt, negyedikes diák ifjú, akit szintén Ambrusnak hívtak. - Mit tanulsz olyan erőszakkal? - kérdezte az apja. - A növényeket - mondta a fiú. A z apja gondolkozott egy percig, aztán mégis úgy döntött, hogy a könyvet leborítja a szavaival. - Hagyd ott a beléndeket, s gyere inkább velem! - Hova?
- Patkót veretünk a lovakra. A könyv rögtön árván maradt, mert a kicsi Ambrus nagy lovas fiú volt; s szerette látni azt is, amikor vasal a kovács. Mert füstöl a lónak a körme, ahogy rápróbálja a patára a tüzes patkót; s gőzölögve cserszen a víz is, amikor utána vízbe mártja. É s aztán két ütéssel mindig átszalasztja a patán a patkószeget, s el nem görbíti soha, csak akkor esetleg, ha összeveszett a feleségével. - Felülhetek-e az egyikre? - kérdezte. - Jövet - mondta az apja. A két kötőfék szárát a markába fogta Ambrus, de meg kellett huzintani, mert a két ló megindult utána. A fiú is ott ment az apja mellett, a piros ló előtt, amelyik nem volt még háromesztendős, ámbár a fekete sem. Különös, meleg szél mozdult, ahogy kimentek a kapun. V a g y nem is szél volt, ami mozdult, hanem a levegő kezdett mélyen és furcsán hullámzani. A z acélszín is megemésztette már a napot, sőt gomolygó réteges felhőket kezdett magából gyúrni, amelyek nyugatról úgy görgették magukat előre, mintha valami égi tenger hullámzott volna. Este előtt már félig sötét volt. - Igaza lesz Mohának - mondta Ambrus. - Mit mondott? - kérdezte a fiú. - Vihart. A diák is megnézte az eget és a mozduló fák tetejét, mintha az ő tudománya nélkül nem tudna vihar lenni, s engedelme nélkül nem is lehetne semmiképpen. N a g y megfontolás után megadta mégis magát, sőt, a jóslatot messze hagyva, így szólt: - Biztos. Olyan pontot tett a szó végére, hogy ebben a dologban többet még sóhajtozni sem lehetett. Hallgatva mentek hát a lovak előtt, csak később és nagy elgondolkozás után szólalt meg Ambrus:
4
- Gondolkoztál-e a dolgon? - kérdezte. - Milyen dolgon? - Azon, hogy mi leszel. A fiú ismét a f á k teteje felé nézett, de most nem olyan kétkedés nélkül, mint az előbb; s éppen akkor port is csapott szemébe a morduló szél. - Gondolkoztam - mondta. - S mi leszel? - Nem tudom. A z apja elnevette magát, hogy milyen biztos eredménye lett a nagy gondolkozásnak, de mivel éppen megérkeztek a kovács kapuja elé, nyugton hagyta ezt a kérdést. Inkább kérdőleg nézett körül, amikor bévezette a két lovat a patkóverő udvarra. Csend volt mindenütt, de az első pillantás nagyon biztatta, mivel a műhely nyitva volt egészen. Igaz, hogy nem is lehetett volna másképpen, mert a műhelynek ajtaja nem volt. A tűzhelyen azonban még pislogott a szén. - János mester a szomszédban van! - kiáltott oda valaki. A z útról szólott bé egy ember, aki látta, hogy az udvaron tévelyegnek a szemükkel. Mondott egy köszönő félhangot Ambrus, majd rögtön szalasztotta a fiát, hogy hívja haza János mestert a szomszédból. D e már akkor erősen méregbe jött a szél is, hogy a fiú markába kapta a kalapját, s lebbenő ruhában úgy futott a szomszéd felé. Ahogy ott bényitott az ajtón, nagy társaság közepiben találta János kovácsot, aki rögtön a fiúnak szegezte a szót: - Ennek tudnia kell! Annyi ideje sem volt a fiúnak, hogy bár köszönjön; de az eszét nem tudták a támadó szóval félreütni, mert rögtön megkérdezte: - Mit? - K i találta fel a villámhárítót? - folytatta a kovács.
- Franklin Benjámin - mondta a diák. A kovács nagy diadallal felemelte azt a kormos, nagy kezét, s miközben az öt ujja elágazott a levegőben, csak ennyit mondott: - No, ugye! D e ott ült, szelíden és mosolygósan, egy ókulárés öreg ember, aki csendesen így szólt: - Akárki mondja, úgysem igaz. Mert ugyanis tudni kell, hogy már a Salamon templomán is volt villámhárító! Mindenki nevetett, mivel az öreget már régen el akarják vala mozdítani a Salamon király temploma mellől, de őkelme annyira gyökeret eresztett ott a villámhárító tövében, hogy mozdulni sem akart onnét. S ha már ilyen reménytelenségbe esett az igyekezet, a fiú bátorsággal szólhatott a kovácsnak, s a kovács is jöhetett mindjárt, hogy patkót verjen a lovakra. D e sohasem hitték volna, hogy a közel is olyan messze legyen, mert ahogy kiléptek a házból, a vihar rögtön megragadta őket. A fiú mondott is valami affélét, hogy ne húzódjanak-e vissza, de a hangjának felét elvitte a zivatar szele, s a másik felére pedig azt ordította a kovács, hogy menjenek csak, mert fent az égben is most edzik a patkót. Amikor tépetten megérkeztek, Ambrus a nagy műhely mélyéről lesett kifelé; a két ló pedig odakötve az udvari fához, röpdöső sörénnyel nyújtotta a nyakát, harapdálva a hidegen lobogó levegőt. A kovács szenet öntött a tűzhely bölcsőjébe, amely hamarosan izzásba merült, és pirosra hevítette a hosszú vasat. S miközben tűz lett a vasból, és az üllő tetejéről telepozdorjázta fényes szikrákkal a levegőt, az udvar fölött is szikráztak a felhők, és akkorákat csattant az ég, mintha odafönt is óriás lovakat patkoltak volna valami óriások. A fiú káprázva nézte, hogy miképpen szikrázik mindenütt a világ. A fénylő elemek között a szeme is röpdösve világolt, majd az arcán enyhe öröm kezdett nevetni. Aztán nyugalom szállotta meg. Mire a patkók elkészültek, nagyjából a vihar is elvonult; s amikor pedig már ott feküdtek a két ló négy lábán, akkor üdén és derűbe vonva a világot, kinevetett az idő is. - Minden megtörtént - mondta a fiú. M á r olyan jókedvük volt, mint magának az időnek. Ügy lendült fel Ambrus atya a feketére, mintha egy hét múlva akart volna házasodni; s utána a fiú is pattant egyet, s már ott feszített a piros hátán. Künn a kövesúton megugrottá magát Ambrus alatt a fekete ló, s ahogy a négy patkós lába csattogni kezdett a köveken, szikrák ugrándoztak a föld fölött. - Tudom, mi leszek, édesapám! - kiáltotta előre a fiú. -
No, mi?
- Szikra f i a ! - Micsoda szikra f i a ? - Hát tudós, aki a tüzeken uralkodik. Úgy érezte Ambrus, hogy a füle boldog, és a szíve örvend; a fiú pedig a csillaggal nevetett össze, mely a házak feje fölött éppen kiragyogott.
Rigó
Béla
Tanyai iskolás
Kukoricaszárral füstöl a hajnal boglyakemence alól. Villog a vályú oldala. Zajjal, éhesen ébred az ól.
Zúg a huzal fönt. Telefonálnak. Vágtat a hang. K i beszél? Rossz hír. A dróton reszket a bánat, pár kopasz ágon a szél.
Alszik a szél. Fagy bújt a csapásra, mordul a talpak alatt. K é t pisze csizma, egy teli táska mérik a messze utat.
Holt cinegék. K é t csöppnyi csipongás hangtalanul a havon. Megmerevedtek, mint a mosolygás kékfogu hajnalokon.
Lesve a távolt barnaverandás vén, komoly iskola vár tejszinü csöndre tarka zsibongás, fagyra a szénszagú nyár
Kurta nyomokba törve a távolt tétova lába keres; míg okosan lép, arca kifáradt és szomorú, öreges.
s könyvben a képek (ott a tanító sem komor, ott mosolyog jól kipihenve, járnak az autók, csengnek a villamosok).
Lépdel, amíg a reggeli fény átvérzik a vatta-ködön. K é t szeme fáj. Mint sok kicsi gyémánt, csörren az útra a könny.
A Z ÚGY VOLT,
IRTA: JANIKOVSZKY ÉVA RAJZOLTA: RÉBER LÁSZLÓ
HOGY AMIKOR HAZAJÖTTEM A TÁBORBOL, ITTHON MINDENKI NEKEM ESETT, HOGY Ml VOLT, HOGY VOLT, MESÉLJEK MÁR. MONDTAM, HOGY SEMMI. DE EZ NEKIK NEM VOLT ELÉG, MERT TOVÁBB ERŐLTETTÉK, HOGY HÁT MÉGIS, MILYEN VOLT. MONDTAM, HOGY JÓ. DE EZ SE VOLT ELÉG. — MUTASD MÁR MAGAD, EZER ÉVE NEM LÁTTALAK! — MONDTA ANYUKÁM, MERT MINDIG SZERET TÚLOZNI. — NO HALLJUK, MERRE JÁRTÁL! — KÉRDEZTE APUKÁM, MINTHA NEM TUDNÁ, HOGY BALATONSZABADISÓSTÓN. — MIT ENNÉL, CSILLAGOM? — KÉRDEZTE NAGYMAMÁM, MERT Ő MINDIG AZT HISZI, HOGY ÉHES VAGYOK. MOST UGYAN VÉLETLENÜL IGAZA VOLT, EZÉRT MONDTAM, HOGY AZT, AMI VAN. ERRE NAGYMAMÁM ELÉM TETTE, AMI VOLT, ÉN MEG ENNI KEZDTEM. NEM BÍROM, HA NÉZIK, AHOGY ESZEM, DE MINDENKI NÉZTE. — EGYÉL CSAK, CSILLAGOM, EL TUDOM KÉPZELNI, HOGY MILYEN VOLT OTT A KOSZT — SÓHAJTOTT A NAGYMAMÁM, PEDIG HA IGAZÁN EL TUDTA VOLNA KÉPZELNI, AKKOR MÉG NAGYOBBAKAT SÓHAJT, MERT JÓ VOLT. APUKÁM MEG ANYUKÁM MOST AZT SE BÁNTA VOLNA, HA EVÉS KÖZBEN BESZÉLEK, MERT SZÜNET NÉLKÜL KÉZDEZGETTEK. — NEM FÁZTÁL? NEM KAPTÁL NAPSZÚRÁST? VOLT ELÉG TAKARÓ? NEM ÁZTÁL MEG? NEM ÉGTÉL LE? TUDTÁL ALUDNI? FEL TUDTÁL KELNI? FÜRÖDTETEK SOKAT? VOLT TISZTÁLKODÁSI LEHETŐSÉG? MONDTAM, HOGY BIZTOSAN VOLT, ÉS ETTEM TOVÁBB. 8
AMIKOR MINDENT MEGETTEM, AMI VOLT, KERESNI KEZDTEM A NÉPSPORTOT, MERT SZERETTEM VOLNA TUDNI, HOGY Ml TÖRTÉNT A MÚLT HÉTEN, AZTÁN A TÉVÉ MŰSORT, MERT SZERETTEM VOLNA MEGNÉZNI, HOGY MIT NEM LÁTTAM, AZTÁN A LASZTIMAT, MERT KÍVÁNCSI VOLTAM, HOGY LEENGEDETT-E, AZTÁN MEGNÉZTEM A DATOLYAMAGOT, HOGY NŐTT-E BELŐLE PÁLMA AZTÁN KÉRTEM EGY FORINTOT, LESZALADTAM AZ'UTCÁRA, ÉS FELHÍVTAM A JOZSÓT, HOGY
MIKOR LESZ AZ ÉVNYITÓ, ÉS MARAD-E A GIDA, VAGY TÉNYLEG MEGY, ÉS ELMESÉLTEM NEKI A FEJELŐBAJNOKSÁGOT, MEG A VETÉLKEDŐT, AMIN LEPONTOZTAK MINKET, MEG AMIKOR HAJÓZNI VOLTUNK, ÉS A CSUCSU NEM TUDOTT KIJÖNNI, MEG A TIZENEGYEST, AMIT RÚGTAM, MEG A LECSÓT MEG A RIADÓT MEG A ZIVATART, DE A GÖRÖGDINNYÉT MÁR NEM TUDTAM ELMONDANI, MERT A JOZSÓNAK LE KELLETT TENNIE A KAGYLÓT.
MIRE HAZAÉRTEM, MÁR MINDENKI A TÉVÉT NÉZTE, DE ENGEM NEM ÉRDEKELT, HÁT BEMENTEM AZ ÖCSÉMHEZ, ÉS KÉRDEZTEM, HOGY Ml VOLT A Z ILONKA NÉNIÉKNÉL, MERT Ő OTT NYARALT. A Z ÖCSÉM MONDTA, HOGY SEMMI, ÉS TOVÁBB OLVASOTT, MERT A Z OLYAN KUKA, HOGY EGYÁLTALÁN NEM LEHET VELE BESZÉLGETNI.
Annus József Párbaj
Soha olyan boldog vakációja diáknak nem volt, mint nekem azon a nyáron. Apám megvette a lovat. Vékony, egyszálbélű jószág volt. Félt az autótól, nem indította a kocsit, összetörte a nagykaput, ha nem nyitottuk előtte idejében. Csiklandós volt, rúgott, harapott. Mégiscsak ló húzta azért a rozoga szekeret, nem valami bús tehén vagy apró szamár. Anyám szidta a lovat gazdástól. Azt mondta, csak a bajunk lett több vele. A sógorság nevetett. Ilyenkor lovat venni? Hiszen még az is igyekszik túladni rajta, akinek máskor négy-öt dübögött az istállójában. Jön a kolhoz, aztán villoghatsz! Csak mi ketten örültünk: apám meg én. Türelmesen oktattuk a szertelen állatot. A z ostort csak dísznek tartottuk az oldal mellett. R á nem csaptunk volna a világ kincséért. Egyik nap a bognárhoz ment apám, lucernát kaszálni. Azzal egyenlítette ki a talicskajavítást. Még este átadta a teljhatalmat. - Befoghatsz, csak vigyázz nagyon! Tudod, milyen szeles. Nem kell ráütni, nem szabad siettetni, akkor nincs vele baj. K i f e l é vihetsz egy teher dudvát, hazafelé meg hozz egy deréknyi csalamádét. A z ólpadláson van a rossz kasza, azzal vághatsz. Pár szem kockacukrot vittem reggel a lónak. Míg azt ropogtatta, ügyesen befogtam. Felültem, s indítottam. Minden baj nélkül kifordultunk az utcára. Akkor láttam csak, hogy Fillér is ott kocog a kerék mellett. - Velünk akarsz jönni? - szóltam le neki. - Ugorj föl! N e járj gyalog, amikor fogat van a háznál! Felsegítettem a kutyát. Befészkelődött az első saroglya és a mellétámasztott ülésdeszka közé. Időnként szétnézett. Bámulta a mellettünk elhaladó vetéseket. A kaszát próbáltam ki először. Néhány lendítéssel levágtam egy hónaljnyi csalamádét, s a ló elé zuhintottam. E z a négy-öt suhintás kedvemre sikerült. A kasza hegye nem akadt a földbe, s a tarló sem maradt túlságosan hosszúra. Közel álltam az elbizakodáshoz: lám, milyen jól bánok a kaszával, pedig soha nem tanított rá senki. Bizonyára igaz, hogy az efféle ismereteket úgy örökli az ember az ősöktől, mint a járás vagy a beszéd képességét. M á r hallani véltem az úton haladók álmélkodó megjegyzését: - Nézd, ennek meg milyen talpraesett fia van! Pedig tintanyaló, oszt mégis hogy a kezére áll a szerszám! E pillanatban erős rántás ébresztett a képzelgésből. Túl bátran csapkodhattam már, a kasza derékig eltűnt a földben, s meg is kapaszkodott erősen, alig bírtam kirángatni. Ijedten pillantottam az út felé. Megnyugodtam, hogy senkit nem láttam. 10
Míg én a csalamádéval birkóztam, Fillér valami ürgelyuknak veselkedett, s kapart, ásott, morgott, viaskodott. Időnként felemelte a fejét. Horkantott, kifújta az orrából a földet, aztán még dühösebben ugrott a gödörnek. Néhány trombitálás után csaholni kezdett. - N a , mi van, vén bolond? - fordultam hátra. Rátámaszkodtam a kaszanyélre, s kinyújtóztattam a derekamat. - Már nehogy f é l r e é r t s e . . . - hebegtem ijedten - a kutyának mondtam . . . Faragó Flórián mosolygott. A csőszök nyugodt, mindig ráérős cammogásával lépett hozzám, s kezet nyújtott. Ettől még jobban meglepődtem. Először vettek férfiszámba. - Hallottam, hogy a kutyának beszéltél. Engem nem is láthattál, mert innen bújtam ki a cirokból. A z ember soha nem tudhatja, ki darabolja a mislinget. Mert az is megesik ám, hogy némelyik fényes nappal viszi el a másét. Hát apád, hol van? - Á r v a Tóninál. Lucernát kaszálnak. A talicskajavításért. Mert tudja, a pénz csak nehezebb helyen á l l . . . - E z a vén dög még bír menni? - intett a kutya felé a füstös bunkósbottal. - Hogyne, most egész jól bírja magát. Följavult tavasz óta . . . - A z enyém szétszedné ezt, mint a vércse a verebet! Mindenki úr a maga szemétdombján. Nem szeppentem meg én sem. Kissé bátortalanul ugyan, de ellenkeztem: - A z nem is olyan biztos . . . - Azt mondod? - É n azt. - No, várj csak! - fordult meg az öreg. - Dollár! Gyere elő! - Bekiáltott a ciroksor mögé. Hangjára csörtetve előugrott az izmos ebállat. Német juhászkutyákkal tarthatott rokonságot, ő maga azonban korcs volt már. A füle kajla, s néhány fehér folt is tarkállott az oldalán. Meglepődtem. E z tényleg erős dög lehet. - N a , fönntartod? - Nem. Most azt mondom: megverné ezt az én kutyám, ha mellette állhatnék egy pálcával, s biztathatnám. - D e nem nyúlnál az enyémhez? - Nem. - E g y liter bor! - lökte felém Flóris bátyám a nagy lapát tenyerét. - E g y liter! - mondta újra. - Nem szeretem én a bort - vakartam a fülem tövét. Nem is Fillér vereségétől ijedtem meg, hanem a fogadástól. Kisdiák korunkban sokat fogadkoztunk ugyan. E g y forintba, száz forintba, pofonba, birsalmába, de az csak olyan szóbeszéd volt. A z öreg csősz azonban komolyan beszél. - N o , csapj bele! - biztatott. - Úgyse neked kell azt a bort meginni, ne félj! - Jó, majd megissza édesapám! - vágtam vissza, s belecsaptam a csősz tenyerébe. A kutyák körülszaglászták egymást, és morogtak. Talán arra vártak, hogy megkössük bőrükre az egyezséget, mert azonnal egymásnak ugrottak, ahogy szétcsúsztattuk a kézfogást. Egymás pofáját akarták szétmarni. K é t mellső lábukkal összetámaszkoáva acsarkodtak. - Fogd meg, Dollár! K a p d el! - rikkangatott az öreg. 11
A hatalmas dög hallgatott a szóra. Leteperte Fillért. Nem nézhettem tétlenül. Odaléptem egy aprócska csalamádészárral. Csak ennyit mondtam: - Fillér! Itt vagyok! A kutya rámnézett. Megrázta magát, majd elkapta az ellenfél fülét, Rágta, húzta, harapta. A simaszőrű lefordult róla. Erőtlenül lihegett. A mi perceink következtek. Fillér érezte, hogy a harc most már életrehalálra megy. Feszülő inakkal ugrott a másikra. Nem csaholt, nem vicsorított már. N é m a haraggal verekedett. Kicsit igazított mellső lábával a másik fején, aztán elkapta a nagy dög nyakát. Minden hang fennakadt a levegőben. A csősz kutyája is elnémult, kilógatta a nyelvét, szemét az égnek meresztette. Percnyi élete lehetett csupán. Ugrott azonban Faragó Flórián. Egyetlen mozdulattal lelökte válláról a ráterített kabátot, s marokra kapta az ormótlan fütyköst. J ó t kanyarított vele, aztán hatalmasat vágott. A tarkóján találta Fillért. A z én kutyám halkan nyiffant, s elterült a felrugdosott földön. A másik lassú erőlködéssel felállt. Megrázta magát, s újra lerogyott. Ült féloldalasan, s nyalogatta szügyéről a vért. Bénán álltam az apró kukoricaszárral. - Mit csinált? - kérdeztem halkan, mélyre szorított indulattal. A z öreg egy szót sem szólt. Lábánál fogva felemelte Fillért, s elindult vele a folyó felé. Ügy hallottam, a szekér kereke is sír, amikor kikanyarodtam vele az útra. Onnan még visszanéztem. A z öreg éppen akkor lódította Fillért a vízbe. A vacsorától féltem a legjobban. A maradék a kutyáé. Most megtudják, mert a kutya nem jön majd. Soha semmilyen hívásra nem jön többé. Reszkető kézzel tartom a cseréptálat. Anyám beleönti a levest, rákaparja a krumpli megmaradt morzsáit. Indulok kifelé. Most, most kellene szólni! Még nem késő. D e nem nyílik a szám, a lábam pedig visz kifelé. Megállok a langyos estében. Kiáltani kellene. Hívni kellene a kutyát. Nincs hozzá erőm. Pedig így kellene. Azt mondhatnám: hívtam, de nem jött. Biztosan elcsavargott. Máskor is elkószál. Én nem lesem itt hajnalig. Mélyeket lélegzem, nagy levegőt veszek. Füttyentek, majd kiáltok: - Fillér! G y e r e ! Fillééééér . . . Halkan koccan a tál, amikor a téglára teszem. A z udvar felől ugyanakkor zajt hallok. Egyre erősödik a robogás. Reccsen a rostély, s trappolva, fickándozva, nyüszítve-kacagva megérkezik Fillér. Nekiugrik a cserép-/ tálnak. Habzsolja az ételt. Megkövülten né- ' ' zem, aztán lehajolok hozzá. Elkapom, s átölelem a nyakát. Bundája még vizes. Arcomat is benedvesíti . . . / i i ,
s: - Gyű te! bojszra! Szilágyi Domonkos csára! Oly igaz, mint hogy a nevem Tréfás mese Bokorugró Sára.
M
ondja egyszer édesapám: - Hallod, fiam, Péter! Kifogyott már a padláson a jó kolbászétel, rakj szekérre két pár ökröt, s fogj be négy zsák lisztet, eredj velük a malomba, s hoztok, amit visztek!
E
P
ali molnár ül a parton, s mint a szeszgyár, úgy pipál. Ráköszönök: - Szép jó estét fényes délben, Senki Pál! A minap még itten láttam, - hová lett a malma? Egykettőre megkerítse élve avagy halva!
n a szénahányó villát két marokra kaptam, az ökröket siirge-fiirgén szekérkasba raktam, befogtam a négy zsák lisztet, 13
Mondja erre: - Biz a malmom meghűlt a sok víztől, reggel-este, éjjel-nappal köhécsel meg prüszköl, láza is van, s dézsányira földagadt az orra; - elment tán a korcsomáha egy kis forralt borra.
I
ndulnék, de jön a malom szembe: hát hóttrészégi S azt rikoltja: - Itt se vagyok, megyek és eprészek! S úgy elszaladt hanyatt-homlok, kecskebukát vetve,
mintha várná az oldalban eprészni a medve.
Uccu, én se voltam lusta, a hátára szöktem, fölzabláztam kantároztam, aztán köd előttem, köd utánam, elnyargaltunk, s hogy megtértünk este, Pali molnár pipált még, s a csillagokat leste.
A
Z ám, de a két pár ökör! s hol a négy zsák lisztem? Elmentek volt megfiirödni lenn a patakvízben, arra úszott
épp egy apró szivárványos ökle, s bendőjében eltűnt a liszt s apám két pár ökre.
A
molnárnak fájt a foga egy kis szekérhúsra, nosza, nyomban leütötte, aztán meg is nyúzta, nyársra húzta, megsütötte, istenesen beevett! Mondta is, hogy nem kóstolt még ilyen finom szekeret.
it tehettem? hazamentem, édesapám várt már: - Hát te, fiam, ugyanbiza hol a sújba jártál?
E
lmeséltem, hogy volt, mint volt, ő meg nagyot nevetett, s úgy megdicsért, majd letépte kétfelől a fülemet.
15
Viktor Szosznora
A varjú és a kisfiú
- Megismerkedne vélem? - Hogyne, kérem. - Becses nevét megkérdhetem? - Varjú vagyok. - Örvendek végtelen. - S önt hogy nevezzem? - Hogy engem? . . . Nem lényeges, hogy hívnak, illetőleg titok - ne is kérdezze többet. - Ú g y örvendek és van szerencsém. - D e tudja mit? M i volna, ha tegezném? — Szervusz, kérlek. - Mondd csak, te varjú, miért hívnak varjúnak téged? Nem vagy te tolvarj? - M á r hogy lennék tolvarj? í g y társalgott a fiú, kérdezett, majd válaszolt a vén varjú helyett. - S miért jöttél ide? - A városban érdekesebb: motorbiciklik, gyerekek. A z erdő - mégse város.
16
Nincsen ott sem ez, sem az, hisz magad is tudod. D e te láttál-e erdőt valaha? - A moziban. A z erdő az hol sok a fa. S moha. Meg rókák. M e g áfonya. Meg gombák. Figyelj csak, hogyha téged én éjjel-nappal etetnélek, te nem lennél-e akkora, akár egy űrrakéta? - Dehogynem, természetesen. -Úgy. Hát a Holdra nem repültél soha? - É n ne repültem volna?! - Micsoda hadova! Hát ezért vagy te varjú. Te hadovarjú. No, meg ne haragudj rám. Inkább költözz be hozzám. Etetlek majd pereccel, kiflivel. S nem hadovából, de igazából, mint egy rakéta, olyan nagy leszel, így társalgott a fiú, kérdezett, majd válaszolt a vén varjú helyett. S a Mars-mezőn az orgona virágzott fürtösen mintha szőlőtőkék sora ringatná fürtjeit. Hiszen még a hold is, mint érett szőlőfürt ringott Leningrád felett. S a fehér éjben szőlőskertek illata lengte be a teret.
Baka István
átköltése
A Kincskereső Tamkó Sirató Károlynál
„Csak
azt tartom jó
gyerekversnek,
amelyet a jehiőtt is élvezni
tud."
Óbudán, a hajdani földszintes, töppedt házak helyén tízemeletes panelóriások emelkednek. Ezeknek a könnyen összetéveszthető épületeknek egyikében, a kilencedik emeleten lakik Tamkó Sirató Károly. Ablaka a hegyekre néz, a csöppnyi erkélyről még jobban odalátni. A h o v á néha vágyakozik: a kőrengetegből a zöldbe. Szobája egyszerű, de telisteli hetven év kincseivel: könyvekkel és költeménygyűjtő dossziékkal. A féltucatnyi verseskönyvből kettőt ismernek legfiatalabb olvasói. A z egyik Tengereczki Pál címmel öt, a másik Pinty és Ponty címmel három éve jelent meg. - Mi lesz a harmadiknak
a címe?
- Tengereczki hazaszáll. E z t ugyanúgy Réber László illusztrálja, mint az eddigieket. S karácsonyra kerül az olvasók kezébe. - Tulajdonképpen
hány Tengereczki
verse
van Tamkó
Sirató
Károlynak?
- Három. A gyerekolvasók a másodikat ismerik, a harmadikat most olvashatják majd először könyvben. A felnőttek hamarább, hiszen a Kozmogrammok címmel megjelent új verseskötetemet ez a három Tengereczki-vers zárja. A z első harmincöt éve jelent meg, a második 1959-ből való. - Hogyan született a legismertebb
Tamkó-hős?
- Olyan faluban laktam, ahonnan az első világháborúban minden fiatalt elvittek katonának. S csak a környezetemben 1 0 - 1 4 olyan lányt ismertem, aki évekig várt: hátha hazajön a vőlegénye. Később Pesten laktam albérletben, s egyszer megkapott a gyerekek kiszámolós játékának dallama: „szil-szál-szalmaszál • . ." E z még azzal végződött, hogy Tengereczki sose jön haza. A második vers Tengereczkije egy leányálom. A harmadiké, aki hazaszáll - már én vagyok. - Ezeknek a gyerekverseknek a világa nem a „pattintott kőkorszak.", hanem a „kattintott fénykorszak". Pontosan az az idő, amelyet élünk. Ez az a színtér, ahonnan a fantázia kiindul, s ahová visszaérkezik. - Fontosnak tartom, akár a gyermekverslírára nézve is, azt a megállapítást, hogy a gyermek, mielőtt belefejlődne a jövőbe, előbb meg kell érkezzen a mába. A technikával, számtalan tudományos felfedezéssel átszőtt és újjáalakított mai világot kell megkapnia a gyermekköltészetben is. E z persze csak akkor lehetséges, ha a vers írója is ebben a mában él. Azok a költők, akiknek erősen a múltba ágyazott világképük van, erre nem képesek. - Nemcsak arról van szó azonban, bábák, sárkányok, tündérek és királyfik
hogy Tamkó Sirató Károly a világa helyett egy ésszerűbbet
vasorrú
17
mutat fel nekünk, hanem játékról, nyelvművészetről is. Ali véleménye szerint a népszerű gyerekvers titka?
- Csak azt tartom jó gyerekversnek, amelyet a felnőtt is élvezni tud. (Kivétel lehet, persze, a kisdedeknek szóló vers!) Az a költemény az ideális, amelynek nincsenek olyan elemei, hogy a gyerek, növekedvén, kénytelen legyen elfeledni. A gyermekvers hivatása, hogy megszerettesse a nyelv művészetét a legfiatalabbak nemzedékével. Ez nem könnyű feladat. Ennek a mai, modern költészet gyakran nem is tud eleget tenni. - Ez az összehasonlítás már csak azért is érdekes, mert olyan költő mondja ki, aki e századbeli líránk egyik legmerészebb újítója. Voltak, akik éppen ezért azt állították, hogy az avantgardot (a legmerészebben újító
modern művészeti irányzatokat nevezzük így) bevitte a gyerekversekbe . . .
- Tiltakozom ellene. Ahogy szabadversben nem tudok elképzelni gyerekverset, úgy azt sem, hogy a modern költészet bonyolultabb kifejezésmódját követni tudná a gyerek. A költészet elemi gyökerei a fontosak. A népköltészet, a gyermekmondókák. Azok a versek, amelyeket megírtam, adva voltak a magyar nyelvben, csak össze kellett őket rakni. De a szabadversekhez, a „kihagyásos" versekhez az ilyeneken juthat át az ember. - Ugyanúgy, ahogy a fiatal olvasó is?
- Remélem. Mert nem a beszélni tanító, hanem a gondolkozni tanító gyerekversnek vagyok a híve. Ahogy a mesék világa valamikor nem volt más, mint egyetemes és általános gondolkodásmód, a modern kornak is ki kell termelnie a maga tudatformáló világát. Ebben segíthet egy olyan gyerekvers-költészet, amely tudomásul veszi, hogy az olvasója televíziót néz, híreket hall és olvas. Lehet, hogy olyat, mint amit a költő elővesz íróasztalából. Ez a legújabb
Tamkó-vers. Egy „ÁLLATKERTI HÍR". „Apja zebra / anyja szamár. / Megszületett / már a zeb már l / Megszületett! / Vígan ugrál. .. / Mert azt hiszi: / nincs is állat / nála / - szebb már !" VERESS
TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY
MIKLÓS
VERSEI
Szabódal
18
Becses nevem Bakó Manó Nyissz!
Makón ahány zakót szabok Nyussz!
Makón vagyok zakó szabó Nyassz!
Annyi bakó bankót kapok Nyissz! Nyassz! Nyussz!
Bőrönd Ödön Bőrönd Ödön a Köröndön ül a kövön, ül a kövön feketeszínű bőröndön.
Gáz
Három évvel csupán a villanyfény után a mocsaras Mucsán megjelent a propánbután drótnélküli fénye hőt sugárzó gáza messze kinn a pusztákon is éghet minden házba'. Elvánszorog tropán összeomlik bután a sötétség és a hideg, hogyha itt a propán és villog a bután Pécen, Pácon, Nánán, minden halom hátán kákán, szittyón, mohán, sok kis hepehupán Piszkén és Perkupán!
Arra száll egy helikopter, lerádióz a riporter: Bőrönd Ödön! Bőrönd Ödön! Mért is ülsz itt a Köröndön feketeszín bőröndödön? Visszafelel Bőrönd Ödön csepp zsebrádió-adóján: Azért ülök a Köröndön feketeszín bőröndömön, várom, hogy a tea-rózsa, várom, hogy a tearózsa kinyíljon az aszfaltkövön, s a 4-es busz begörögjön!
Botond-Bolics GyörgyLászló Endre A mesterdetektiv
Mikrobi vagyok, a csupaagy mikroroboter. Üdvözlöm a Kincskereső olvasóit. Ugye ismertek a Rádióból? Ott szoktam izgalmas kalandjaimat elmesélni. Fel sem tételezem, hogy akadhat az országban olyan gyerek, aki ne tudná, ki vagyok én, kicsoda Maron gazdám, Irina asszony . . . - Pedig csak tételezd fel! N e hidd, hogy mindenki a te „hőstetteidet" hallgatja! (Jujj! A k i közbeszólt, az E d d a kisúrnőm!) - Mit parancsolsz, Eddácska? - Arra kérlek, hogy röviden tájékoztasd az olvasót. . . azaz majd inkább én! T e túl bőbeszédű vagy. - Túl bőbeszédű?! . . . É n csak annyit beszélek, amennyi belém van táplálva. Engem, ezelőtt húsz évvel, édesanyád tervezett, készített és programozott, amikor - valahol a Galaktikában - , a Csillagjáró Ikrek: azaz te és Mark születtetek. Mellétek voltam beosztva, mint dajkaroboter. - É s most újra dajkaroboter lettél, az én kicsi Henri fiacskám gondozója... D e térjünk a tárgyra! A X X X I . században élünk, a Földön. Édesapám
Maron professzor, orvos-biológus, a Világállam Főtanácsának tagja, a Mars-bolygó kormányzója. Anyukám, a híres Irina asszony fizikus, roboter-konstruktőr, az Európai Roboter Művek vezérigazgatója. Testvérem Mark űrpilóta, én kozmo-fizikus vagyok, két éve mentem férjhez Amarillóhoz, aki - sajnos apával együtt a Marson dolgozik. Közbekotyogok. - Bocsáss meg, kisúrnőm, a Mars-bolygón folyó óriási munkáról majd én mondok pár szót. Röviden: napjainkban a Földön nyolcmilliárd ember él. Kétmilliárd önként jelentkezőt át fogunk telepíteni a Marsra, amelyet azonban előbb lakhatóvá kell tennünk. Pantagonit nélkül ez nem sikerülhetne. Nagy mennyiségű pantagonitra Maron gazdámék akadtak a Vénusz bolygón. (Egyszer majd elmesélem azt is, hogy miképpen.) E z t a csodálatos, minden fémet taszító „antianyagot" az Amarilló terve szerint épült reaktorban közvetlenül elektromos árammá alakítják át. A Mars felszíne 147 millió négyzetkilométer. Minden egymillió-négyzetkilométeren egy
három-dimenzióban megjeleníti egymásnak. - Mikrobi! T e most ne a plasztivizorról tarts kiselőadást! Olvasóinknak már régen Szupramaxról és Taganakról kellene beszélnünk! Mark kisgazdám szólt közbe - és igaza volt. Persze: Taganak és Szupramax . . . a „ M a x i " . . . N o jó. Este v o l t . . . A Maron család, - valahol a Földközi-tenger partján - villájuk tetőteraszán üldögélt, gyönyörködtek a csillagokban és közben „vitalong"-ot A teljes munkának 50 év alatt kell szürcsölgettek . . . elkészülnie. - A p a , te még ilyet nem ittál, - Erről szó sem lehet! - heveskedett Amarilló a videfonban. mondja Mark. - Hogy ízlik? - A Marsra még nem szállítják . . . - Nem fogunk fél évszázadot eltötyörészni ezen a pokolian sivár de igen jó. bolygón! Nekem hatvanötezer roboter - Állítólag hosszú életűek leszünk kell! H a tízesével építhetjük az tőle, mint Galápagosz szigetén erőműveket, öt év múlva ózondús a teknősbékák. levegője lesz a Marsnak! E d d a felkapta a fejét. - Amarillónak igaza van - vette át - Galápagosz! . . . J a j , anyukám, a beszélőt Maron gazdám. - Irina, elfelejtettem megmondani: délután mennyi idő alatt gyártjátok le ! keresett videfonon Galápagosz szigetéről valami Taganak nevű férfi. Nagyon a hatvanötezer robotért? Úrnőm bizonytalankodott. csinos fiú volt. Azt mondta, a - Talán . . . tíz-tizenkét hónap . . . Purémosz Űrlaborban dolgozik. - Mért nem mindjárt tíz é v ? ! . . . - Taganak? . . . Purémosz? . . . D e Harminc napot kaptok. hiszen . . . no kislányom, te korunk - Hogyan képzeled . . . legkiválóbb kémikusát, a Galápagosz - M a j d megbeszéljük személyesen. fölött „ á l l ó " stacionárius űrállomáson Pár nap múlva hazarepülök . . . létesített Purémosz Laboratórium Maron gazdám a jelzett időben vezérigazgatóját nevezted „csinos megérkezett. fiúnak"!
pantagonit erőmű-központot építünk, összesen tehát 147-et. Ezek termelik majd a szükséges mennyiségben a Mars levegőjét, és azt az ion-réteget, mely - mint egy burok - körülveszi a bolygót, és a légkör szökését megakadályozza. Eddácska átveszi a szót. - A z Európai Roboter Művekben készült 6500 akcióroboter már felépítette az első pantagonit-erőművet és a Csillagvárosok prototípusát.
- Nagyszerűek ezek az új „ S i g m a " űrhajók! Egymillió kilométeres óránkénti sebességgel utaztunk. Nyolcvanhat órát tartott az út. -
Amarilló?
- Csókoltat, kislányom. Azt üzeni, hogy holnap este a plasztivizor 4-es csatornáján jelentkezik. E d d a kissé elhúzta a száját. - Plasztivizor?! . . . Mindig csak a plasztivizor! . . . - A „plasztivizor" egy olyan távközlő-gép, amely a beszélgetőket életnagyságban, színesen,
Irina úrnőm komolyra fordította a szót. - Mikrobi, mit tudsz Taganakról és a Purémoszról? Azonnal bekapcsoltam memória-keresőmet. - Megvan! . . . Taganak . . . San-Cristabolon született, 30 éves, indián-spanyol eredetű . . . kozmikus-kémia szakból a legmagasabb fokozat . . . tanít a Quito-i egyetemen... részt vett az Uránusz-expedícióban... K é t éve alapította a Purémosz Laboratóriumot. . .
- Mit tudsz a Purémoszról? - Harminchatezer kilométer magasan . . . vákuumban . . . kémiailag vegytiszta fémeket állítanak elő. Tisztasági f o k : ioo százalék . . . évi termelése egymillió tonna . . . Mark füttyentett: - Hűha! A „csinos f i ú " vállalata nem kimondottan kisüzem! Pixi lépett a teraszra. Hozta a videfon-készüléket. - Ürnőmet keresik. A kis képernyőn máris megjelent egy férfiarc. - J ó estét kívánok. Taganak vagyok a Purémoszról. Irina mosolyogva válaszolt. - Jó estét, professzor úr. Képre kapcsolom magam. Örülök, hogy megismertem. Mivel szolgálhatok? - Rövid leszek. Úgy értesültem, hogy Maron kormányzó úr éppen otthon tartózkodik. - így van, Taganak úr. - A Mars-bolygó átalakításával kapcsolatban rendkívül fontos közlendőm van. Szei tnék mindkettőjükkel személyesen beszélni. H a megengednék, odautaznék . . . - Szívesen látjuk. Mikor érkezik? - Holnap ilyenkor ott l e s z e k . . . és elsötétült a kép. *
Pixi dadogott. - K é t úr . . . azaz egy úr van i t t . . . mégis kettő . . . Taganak úr . . . nem tudom pontosan . . . - Mi bajod, Pixi? - csúfolódtam. Egyenáram helyett váltakozó árammal töltöttek fel, hogy egy helyett kettőt látsz?! - N e bánts, Mikrobi. E z az ember
két ember. Egy férfi lépett a fogadószobába. Középtermetű, karcsú, izmos, barnabőrű. - Taganak vagyok. Tisztelettel üdvözlöm kormányzó urat és vezérigazgató asszonyt.
- Megtisztel látogatásával, kedves Taganak. D e kerüljünk minden formaságot. Maron vagyok, a feleségem Irina, Mark és E d d a a gyermekeim . . . ez meg Mikrobi. - Köszönöm - hajolt meg udvariasan a vendég. - H a megengedik, a lényegre térek. Úgy értesültem, hogy az Európai Roboter művek nem tud egy hónap alatt hatvanötezer robotért legyártani. Irina csodálkozva közbeszólt: - Ezt honnan . . . - Később megmagyarázom. Arról is tudok, hogy a kitűnő Amarilló az építés ütemét a tízszeresére akarja fokozni, - amit egyébként helyeslek. Magam is ezt tenném. Maron komoly hangon szólalt meg. - Taganak úr, kérem, árulja el, honnan szerzi az információit? Taganak mosolygott. - Nem titok. A Világtanács Hírközlési Főosztálya minden kozmikus beszélgetést lehallgat. Gazdám elégedetlenül hümmögött. - Hm . . . hm . . . ezek szerint a Világtanács urai azt is tudják, hogy a múlt hónapban epegörcseim voltak. - É s bilirubin-izolátorral meg is gyógyította.
Maron bosszankodott. - Tiltakozni fogok az elnöknél. . . de ön nem tehet róla. Taganak úr, megismerte gondjainkat. Ezzel kapcsolatban kíván valamit közölni? - Igen. Hatvanötezer kitűnő képességű robotért, nem egyhavi, hanem 17 napi határidőre tudok szállítani. Kirakodva a Marson, a Dubna kráter közelében. Valamennyien elámultunk. Taganak folytatta. - N e tartsanak se őrültnek, se szélhámosnak. Röviden megmagyarázom a dolgot. A Purémosz-gyártotta vegytiszta fémekkel két év alatt telítődött a piac. 80 százalék kapacitásom felszabadult. Kisegített egy találmányom, a szekréton nevű műanyag. Ötszázszor rugalmasabb a guminál, kopásmentes, egy milliméter átmérőjű szekreton-szál szakítási-szilárdsága két tonna. - Értem - mosolygott. Maron. - Ön a 80 százalék fölös kapacitásával nekiállt robotereket gyártani. - így van. Nyersanyaggal korlátlanul el vagyunk látva. A Purémosz automatái - megrendelés esetén - napi négyezer androidot gyárthatnak. - Android? A z micsoda?
- így nevezem robotereimet. Azonnal megértik, miért? Ajkához emelte a kezét. Halkan belebeszélt a gyűrűjébe. Nyilván mini adó-vevő volt. - Szupramax, jöjj be! Máris nyílt az ajtó, és . . . megjelent Taganak, még egy példányban! Most már értettem Pixi zavarát. Irina méltatlankodott. - Mi ez, kérem? T r é f a vagy szemfényvesztés? Hiszen ez az ember . . . ez ön! Taganak mentegetőzött. - Bocsássanak meg . . . valóban idétlen tréfa, de nem én követtem el. A főmérnökömet utasítottam, hogy gyártsanak le egy mintapéldányt. Csak amikor ma reggel kicsomagoltam, láttam, hogy rólam készült másolat! Otromba vicc, amiért a főmérnöknek megmosom a fejét. A lényegen azonban nem változtat. A z android, amely belépett, gép. - M á r értem . . . azért android, mert ember-formájú. - Igen, asszonyom. D e tessék, próbálják ki, vizsgálják meg. Szupramax, mutatkozz be. A z android meghajolt, és kissé gépies hangon mondta: - Szupramax vagyok, szolgálatukra. Mark nevetve eléje állt: - Pacsit a bácsinak! Kezet szorítottak. - A , ember ez! Úgy fog kezet, mint én! Taganak hosszú tűt nyújtott az androidnak. - Szúrd át a tenyereden! Megtette. E d d a ijedten sikoltott. - Semmiség. Nem érez fájdalmat. - Cirkuszi szemfényvesztés morogtam, de Taganak meghallotta. - Szupramax, vesd le a zubbonyodot! A z android levetkőzött. Gyönyörű domború mellkasa volt. - Világítsd ki magad! E k k o r a koponyájában és a mellében mintha röntgenfény gyulladt volna ki.
Áttetszővé változott. Különös formájú szerkezeti elemek ezrei váltak sejthetővé, - és minden mozgott benne. Fantasztikus látvány volt. Gazdám hozzálépett, pár percig nézegette, tapogatta, aztán elmosolyodott. - Meggyőzött, Taganak, ez gép. Gratulálok! . . . Milyen erős ez a masina? - Szupramax egy kezével fél tonnát emel. - Azt már nem hiszem! rikkantottam. - Emelj fel, ha tudsz, M a x i komám! A következő pillanatban már a levegőben kalimpáltam. - J a j ! Elhiszem . . . elhiszem! Tégy le! . . . - Próbáld ki a szellemi képességeit is, Mikrobi. - Hm . . . mit is kérdezzek? . . . Mennyi 5-nek a 29. hatványa? - 21 jegyű szám. 186 trillióval kezdődik, majd hármas számcsoportonként: 264, 514, 923, 095, 703 és 125. - Igen . . . hát ez valóban ennyi. . . *
Ezek után gazdám és Taganak hamarosan megegyeztek. - Tehát megállapodásunk értelmében szombaton ide szállítok még 49 androidot, addigra megérkezik Amarilló úr is, aki megtanítja nekem a szerelési technológiát. Utána átrepülünk a Marsra. Próbaképpen felépíttetem androidjaimmal a soron következő reaktort. Irina asszony, az ön roboterei mennyi idő alatt végzik el ezt a munkát? - Száz akcióroboterem 1 0 - 1 2 óra alatt. Taganak kicsinylően mosolygott. - Ötven androidom 5 óra alatt készül el vele.
Kedves olvasó! Tudnod kell, hogy úrnőm különféle „ o k o s " műszert épített belém. így a többi között van egy analátorom, mely egyszerű sugár-letapogatás útján azonnal jelzi bármilyen anyag jelenlétét. Nos, ezt az analátort - miközben gazdáméit beszélgettek, titokban az andriod háta mögött bekapcsoltam, és meghatároztam, milyen anj^agokból készült. - Milyen anyagokból, milyen anyagokból! N a g y vicc! Megmondta Taganak, hogy szekrétonból! - Bocsáss meg, kisgazdám, ezt a szekréton-mesét én is hallottam. Akkor inkább így fogalmazok: arra voltam kíváncsi, milyen elemek vegyüléke a szekréton? - É s megállapítottad? - Nem. Megállapítottam az öltözéke: ruhája, fehérneműje, cipője anyagát, de azon belül az analátor nem mutatott semmit. - Nyilván hibás volt. - Nem volt hibás. Kipróbáltam. A Földön létező valamennyi elem jelenlétét jelzi. - E z e k szerint tehát szekréton nem létezik? -
Szekréton természetesen létezik . . .
de nem földi anyagból készül.
..
Majd megtudjátok, hogy m i b ő l . . . mert a következő számban újból olvashatjátok írásomat. Elmondom még a kis Henri szörnyű kalandját a mérgeskígyóval, és sok mindent. A d d i g is maradtam barátotok:
A pegazus őrs naplójába
Chile
Orbán Ottó
A járőr dolgavégezctleniil jött lefelé. - H a r m a d s z o r v a n n a k itt - m o n d t a a nő - és nem találnak semmit. - V i s z l á t öcsi ta a g y e r e k n e k a h a d n a g y - többet nem jövünk. -
mond-
Megtaláltátok
a papát a p a d l á s o n ? - kérdezte a g y e r e k . - M e g - mondta a hadn a g y , és visszament a házba és lehozta a f é r f i t és lelőtte a z u d v a r o n , a gyerek és a nő előtt. V i l á g n a g y p u p i l l á k : a F ö l d , a h o g y zöld ruhában tengert és t a v a s z t hazudik az égő csillagok
között. *
Chile népe hat esztendővel ezelőtt indult el a demokratikus fejlődés útján. Két éve, 797}. szeptember 11-én az ellenforradalom vérbe fojtotta a haladó erők mozgalmát, Allende elnököt megölték, azóta terrortól szenvednek a dél-amerikai ország lakói. (Az illusztráció Volent Éva hatodik osztályos tanuló rajza.)
IS
Édes anyanyelvünk
A cinege meg a holló N e gondoljátok, nem valami oktató állatmesét rejt a cím, bár okulni azért okulhatunk ebből a kis írásból is, mégpedig anyanyelvünket illetően. Mit is mond tavasszal a cinege madár? Hát azt, hogy „Nyitni-kék, nyitnikék, nyitni-kék!" - Meg azt is, hogy „csíki szűr, csíki szűr, csíki szűr!" Mások szerint meg fázik a lába, s ezt sírja: „ K i s cipőt, kis cipőt, kis cipőt!" Jellegzetes vékony, cincogó hangja jól megragadt a tavaszodó földeken forgolódó emberek fülében, s erről a vékony, magas, cincogó hangjáról nevezték el cinegő madárnak, cinegé-nek. Ebből rövidült aztán a közismert cinke. S a cinege (cinke) nem egyetlen madarunk, amely a hangja után kapta nevét. Egyet mindjárt meg is tudtok nevezni, hisz olyan jellegzetes kiáltása van, hogy szinte csak le kellett kottázni emberi hangokkal: ka-kukk, ka-kukk, kakukk! s meg is volt a kékes tollú kakukkmadár neve. (Jegyezzük meg róla, hogy egy csomó idegen nyelv is így tett: a madár kiáltásából alkotta meg nevét.) D e hát a kakukk mellett még akár egy tucat olyan madárnevet idézhetünk, amely a madár hangjáról kapta nevét. Ott van mindjárt a versbeli kedves „Ficseri füsti" - hát persze, a kis fecske is fecsegő, csivitelő hangjáról kapta a nevét. A sirály meg vékony, síró kiáltásáról, ahogy a másik vízi madár, a bíbic is. (A bíbic másik neve, a libuc - a Csongor és Tündében is emlegetik szintén hangutánzó szó.) Petőfi „ A puszta télen" című versében a „harsogó haris"-1 említi; hát persze, hogy a haris a maga harsogó hangjáról kapta a nevét, akárcsak a kis pitypalatty madár - közönségesebb nevén fürj - a pitypalattyoló kotyogásáról. D e sok madárnevünk van, amelyről ma már nemigen vesszük észre, hogy eredetileg a madár hangját utánozta. A kis pacsirta (pityegő hangjáról egyes vidékeken szántó pityer-nek is nevezik) neve is hangutánzó, akárcsak a darumadáré. E g y régi írónk már 1702-ben azt írta, hogy „ A darvak mind csak dru, dru, drut kiáltanak, innét költ a daru nevezet." Nyilvánvalóan igaza volt; egyes vidékeken még azt is mondják, hogy krúgnak a darvak, s a madár német Kranich, francia gr ne neve is mutatja, hogy ott is hangja után nevezték el így a ma már ritka szép madarat. D e hangutánzó madárnevünk a harkály meg
a pinty, a pintyőke is. S a kuvik (csuvik), sőt talán maga a bagoly is, a gólya (a népnyelvben „gágogó" hangjáról gagó-nak, gagólyá-n&V is hívják), a címünkben szereplő holló egyaránt hangutánzó eredetű. (A jellegzetes hangú - ma már nemcsak
26
fehéren, de feketén is ritka - bolló-nak más nyelvekben is hangutánzó eredetű neve van: a görögök „koraksz"-nak, a rómaiak corvus-mik nevezték, de a madár német Rabe, Kolkrabe s angol raven, finn kaarna s perzsa kalag neve is a madár jellegzetes hangját igyekszik utánozni.) Látjuk, hogy más nyelvek is a mienkhez hasonlóan jártak el: a természetben megfigyelt jellegzetes madárhangot igyekeztek emberi nyelvre lefordítani A gerle (gerlice) nyelvünkben szláv jövevény (az oroszban pl. ropjmua a neve, akárcsak a kakas (az ukránban KOKOIII), de ott is hangutánzó eredetű mindkettő. Hasonló a helyzet a kerecsen, a kerecsensólyom nevével, amelyet Homoki Nagy István híres természetfilmjeiből ismerhetünk. Mai nyelvérzékünk, nyelvtudatunk valahogy a szerecsen-hez kapcsolná, pedig eredetileg kerecset-nek hangzott a madár neve nyelvünkben, s nagyon régen, még a honfoglalás előtt vehettük át az orosz nyelvből, ahol KpeneT a madár neve. E z a KpeneT pedig a madár hangjának recsegő kiáltásából származott. (Jegyezzük meg, hogy a régi oroszban KpeneTb egy tücsökféle rovart, a kabócát is jelölte: a rovar zirregő, recsegő hangját utánozva.) Hasonlóan alakult egy másik vadászmadarunknak, a béjd-nak a neve is: ez pedig a madár ke)-ke) vijjogásából keletkezett. S ha már a ragadozómadaraknál tartunk, említsük meg, hogy a kánya szláv eredetű (az ukránban a KaHfl az ölyv neve, a szlovákban pedig a kánya 'egerészölyv'-öt jelent). E z a kánya is a madár jellegzetes ka)-ka) kiáltásának (kajáltásának) utánzásából származott. Persze, nem korlátozódott csak a madarakra ez a sajátságos ősi névadás. A makogó kis mókus, a búgó, duruzsoló poí^méh, a cincogó hangú bőscincér vagy a kis prücsök, tücsök (a franciában cri-cri, az angolban meg cricket a neve) szintén hangutánzó eredetű. Törjétek a fejeteket, hátha találtok még néhányat ti is a kukorékoló, brekegő, kuruttyoló, palattyoló, pityegő, cserregő, cirrogó, cincogó, fecsegő, nyerítő, huhogó, vakkantó, bömbölő élőlények végtelen birodalmában! SZILÁGYI
JUHÁSZ
GYULA
FERENC
SZAVAK
Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak.
Világot jelentenek, Meghaltál, ha már nincsenek.
Eldöntenek egy életet. Följárnak, mint a kísértetek.
Dalolnak és dadognak ők, Gügyögnek, mint a szeretők.
Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat.
Ölnek és feltámasztanak. Szavak, csodálatos szavak.
Könyvek között
Húrok teknőspáncélon
Bizonyára ismeritek, s gyönyörködve hallgattátok már Péter és a farkas történetét, amit Prokofjev, a neves szovjet zeneszerző zenében mesél el. Magatok előtt láthattátok, amint a cica puha léptekkel alattomosan oson ki a rétre. E z ám a varázslat! Közben csak egy hangszer, a klarinét hangját halljuk. V a g y milyen ügyetlenül totyog a tó felé egy kacsa, amit az oboa dallama rajzol meg. S így tovább, Pétert, nagyapót, a madárkát, s a többi szereplőt mind egy-egy hangszer vagy hangszercsoport varázsolja elénk. Hányféle hangszer, s hogyan tudnak mesélni! A hangszerek világa csodavilág. S ha ebbe a világba mélyebben be akartok pillantani, vegyetek a kezetekbe egy érdekes, színes képekkel, rajzokkal teli könyvet, melynek címe: Síppal, dobbal, s amelyben Csukás István vezet végig benneteket a hangszerek birodalmán, s közben a hangszerek sokasága Réber László rajzain kel életre. Megtudhatjátok belőle, hogy évezredeken keresztül száz meg száz emberi lelemény, ötlet formálta őket egyre jobbá, egyre szebbé. Elvezet a könyv egy képzeletbeli ősember barlangjába, aki vacsora közben véletlenül megfúj egy lyukas csontot, az erdőn megdönget egy odvas fát, majd a vadászatnál meghúzza a kifeszített íj húrját, s már látjuk is a fúvós, ütős, húros hangszerek őseit. Persze amíg ezekből a mai mindent tudó hangszerek megszülettek. . .! D e ezt már a könyvből olvassátok el. A szép görög monda - a csecsemő Hermész istenről - kulcsot ad szinte minden hangszer titkához. Mert amikor a kis Hermész a teknősbéka páncéljára húrokat feszített, akkor valami olyat csinált, amit ma is láthatunk a hegedűn, a gitáron, még a zongorán is. Végül a könyv utolsó mondataira szeretném felhívni a figyelmeteket.
„Hall-
gassátok, szeressétek a zenét, s figyeljétek meg a hangszereket is, mert azok is az emberi lelemény és tehetség büszkeségei. Próbáljátok felismerni őket, meglátjátok, milyen öröm, ha sikerül. De a legnagyobb öröm, ha játszani is megtanultok rajtuk." ERDŐS 28
JÁNOS
A jövő nagy emberei „Komlós Duci és Klimkó Gábor házasságot kötöttek. Minden külön értesítés helyett."
Sőt, mi több, azóta Gáborka nevű Csakugyan 30 év telt el azóta, hogy nyaralásból hazaérkeztek Hárs László földi Cserép utcai bérházba. A jelszó gabiztosan, feladatra váróan cseng a hajdani sejtegyesület tagjainak ajkán. san csengett három Hárs-regényben:
az „Igazán gyerekjáték",
és az „Ezek
kisfiúk is megszületett. 1945 nyarán az abádi regényhősei az angyaltovábbra is a régi. Ma„ M a j d a gyerekek!" a Mint ahogy magabiztoa „Majd a gyerekek",
a pesti gyerekek"
cí-
műekben. J ó jelszó ez. Gondoljátok meg! A Cserép utcai fiúk és lányok csapata a legnehezebb időkben is - bombázás közben az óvóhelyen, a háború megpróbáltatásai közepette - vállalta, hogy tettrekészen ott lesz mindenütt, ahol emberségre, bátor cselekedetre, kiállásra, segítségre van szükség. Majd a gyerekek, Majd a fiúk, lányok összefognak, felépitik az egész világot.
Majd a gyerekek Marcik, Mancik, Máték rendbe hoznak mindent, nekik ez csak gyerekjáték
- szállt a dal 1945-ben a felszabadult Pesten, a Cserép utcában. Erre a korra emlékezik vissza a Klimkó Gabiékról szóló negyedik regényben a már felnőtt Duci. Milyen kor volt az, amikor teret neveztek el két pólyásbabáról - a Csöppsefcsik teret - , mert „mindketten a jövő nagy emberei", s a tér várható dicsőségüket hirdeti? Milyen kor volt, amikor úttörőőrsöt neveztek el egy tizenéves srácról, V a r g a Pistáról, aki ifjú életét áldozta a Kossuth-híd építésénél a zajló Dunában? Olyan kor volt, mikor az úttörők mezítláb indultak a május elseji felvonulásra, még az őrs cipőtulajdonos tagjai is levették elnyűtt lábbelijüket, hogy a közösség menete egységes legyen. Olyan kor volt, amikor nem volt mit vásárolni az üzletekben, mert azok többnyire üresek voltak, de ha valaki hozzájutott valami élelemhez, abból a Cserép utcai ház apraja-nagyjának jutott. Sőt a „ M a j d a gyerekek!" jelszava alatt a hajdani sejtegyesület és előőrscsapat, most már úttörőőrs tagjai szerveztek figyelőszolgálatot a környék élelmiszerboltjai előtt a Ház érdekében. Olyan kor volt, amelyik lázasan kereste az új élet formáit. K é t kommunista - akik a harácsolok, a feketézők, a banditák elleni harc minden pillanatában egyetértettek - , összevitatkozott azon, hogy hozzátartozik-e a kommunista magatartáshoz a gyerekek előtt nyíltan szólni a világ kérdéseiről, így többek között a kisgyerek születéséről. A gyerekpárti Serbán doktor nem hagyta magát lebeszélni az igazságról. 1945-öt írunk. A háború utáni sorsforduló hónapjairól, éveiről van szó. Ezekről az évekről szól a fiatalok híres dala is:
Sej, szellők, fényes szellők, fújjátok, fújjátok holnapra megforgatjuk az egész világot.
Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják, sej, az van arra írva: Éljen a szabadság!
É s a régi világ helyén egy reményteli jobb, új született, - amelyért nemcsak a Serbán doktorok, a Piri nénik, Simoncsics szaktársak, Klimkó és Sefcsik elvtársak harcoltak, de a V a r g a Pisták, Gabik, Sefcsikek, Ducik és a többiek is. E k k o r vált a „ p a j t i k á m " tréfás hátbaveregetésből a pajtás szép megszólítássá, ekkor választották Petőfi csatakiáltását - Előre! - köszöntésül. E korban vállalta Sefcsik a pofonokat az iskolában - inkább, mintsem úttörőfogadalmát megszegje. E világforgató nagy idők szülötte nemcsak a Tanácstag őrs meg a Győzelem őrs, de az egész magyar úttörőmozgalom. Erről mesél nekünk Duci „néni", erről szól Hárs László regénye: a Mi is
voltunk gyerekek. A Kincskereső olvasói már megismerkedhettek 1974 őszén a regény egy izgalmas részletével, amelyik - többek között - arról szólt, hogyan nyomoznak a Cserép utcai gyerekek a feketézők és spekulánsok után, s arról, hogyan gyarapodott közösségük új tagokkal. Ismét idézünk a regényből. Mégpedig azt a részt, ahol a sejtegyesület alapító tagjai Pimpi-Lucának, az új lánynak elbeszélik korábbi kalandjaikat - azokat, melyeket mi, olvasók e négyeskönyv (tetralógia) korábbi köteteiből (Majd a gyerekek, Igazán gyerekjáték, Ezek a pesti gyerekek) ismerünk. *
- Mi rögtön egy hőstettet követtünk el, mert megmentettük Pamutot, akit egy teljesen megveszett német SS-katona le akart gyilkolni, pedig csak egy kiskutya. A megmentett Pamutot is bevettük a sejtegyesületbe, meg még sok mindenkit, akik mind itt vannak. Itt van a három Sefcsik. A nagysefesik... - A főtitkár - dünnyögte maga elé a nagysefesik. - . . . azután a középsősefesik meg a kissefesik . . . - Hujjé, nemsokára lesz egy legkisebbsefesik is! - hujjantotta Dénes. - Azt meg te honnét tudod? - pattant fel a kissefesik. - A mama nekünk titokban árulta el. - Nem kell azt elárulni, mindenki láthatja, akinek szeme van - mondta Dénes. - Hogyan lehetne látni, amikor még itt sincs? - ellenkezett a kissefesik. Ez engem is nagyon érdekelt, de nem tudhattam meg, mert Gabi elnökölve kijelentette, hogy most nem erről van szó, hanem a sejtegyesületről. És a legkisebbsefesik nem lehet a sejtegyesület tagja, mert egyelőre még meg sincs. És így folytatta: - Viszont itt van Dénes. És itt van Ica meg Mica, akik ikrek, és mindig csokit meg fagyit ennének. Meg Milka és Szipó, aki folyton szipog, és ők is testvérek, és a kis házban laknak; ez nagyon fotitos, erről még szó lesz. És itt van Duci, aki most jön elsőbe, és már borzasztó kíváncsi az iskolára . . . - Pedig nem valami különös, majd meglátod - legyintett fölényesen Pimpi. . . * Végezetül szeretettel köszöntjük az írót abból az alkalomból, hogy Ifjúsági Nívódíjjal tüntették ki.
TRENCSÉNYl 30
LÁSZLÖ
A szerkesztő asztala
Tavaly ősszel nyolcvan ezer szárnyas csikó indult útnak, hogy kis gazdáikat hátukra véve kincseket gyűjtsenek az irodalom és művészetek birodalmában. A K I N C S K E R E S Ő emblémája, a hintaló-pegazus azóta sok magyar úttörő kedves barátja, segítőtársa lett. Sokan vannak közületek, akik már eddig is lakásukra, saját nevükre címezve kapták a folyóiratot. A z előfizetőknek minden példányt pontosan kézbesít a postás, így a legszorgalmasabbak polcain már kötetnyi, e mostanival éppen 10 folyóiratszám sorakozik. Ebben az iskolai évben talán a tavalyinál is több és komolyabb munka vár rátok. Nemcsak azért, mert mindannyian magasabb osztályba léptetek, hanem mert a harmincadik születésnapját ebben a tanévben ünneplő magyar úttörőmozgalom új és nagyszerű feladatokat tűzött ki számotokra. É s nem utolsósorban azért, mert most indul a K I N C S K E R E S Ő ELŐFIZETÉSGYŰJTŐ V E R S E N Y E is. Valamennyi új előfizető kétszeresen nyertes. Minden hónap első napjaiban a postaládában találja a legújabb Kincskeresőt, és részt vesz az értékes díjakért folyó versenyben is. A z előfizetésgyűjtő versenyben úttörőcsapatok és iskolák vehetnek részt. Jelentkezz T e is, szólj pajtásaidnak: az évi előfizetési díj, negyven forint ellenében felkerül nevetek és lakcímetek a kék színű „Előfizetésgyűjtő ívre". A Kincskereső országos előfizetésgyűjtő versenyének rajtpisztolya 1975. október 15-én dördül el, és 1976. január 31-ig tart ez a nemes vetélkedés az ország összes úttörőcsapata és általános iskolája között. A z eredményt a Kincskereső márciusi számában olvashatjátok. Érdemes szorgalmasan dolgozni. A legkiválóbb gyűjtők - ötvenen - jövő nyáron tíznapos Kincskereső-táborban vesznek részt. Nyerhettek négyszemélyes sátort, zsebrádiókat, 500 forintos könyvutalványokat, futball- és kézilabdákat, ping-pongfelszerelést, tollaslabda készleteket, távcsöveket és sok más értékes, hasznos jutalomtárgyat. Űttörőcsapatok! Irodalomszerető lányok és fiúk! Elkészülni! Vigyázz! Rajt! Kezdődik a nemes vetélkedő, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy a Kincskeresőnek minél több új előfizetője, rendszeres olvasója legyen. Alakítsatok Kincskereső-klubokat! Úttörőfoglalkozásokon, tanítási órákon, szakkörökön, kulturális versenyeken minél többet keressétek a lap kincseit!
31
Rejtvényfejtők klubja
Mesekvíz 1. Miből volt a mesebeli Piroska mutból?
sapkája:
selyemből, bársonyból vagy
pa-
2. Mi volt fekete Hófehérkén? 3. M i a neve Andersen álomemberkéjének, aki a róla szóló mesében éjszakánként csodás tájakra viszi védencét: egy Hjalmar nevű kisfiút? 4. M i a kengurugyerek neve Milne Frigyes fordított magyarra?
Micimackó
történetében, amelyet Karinthy
5. Alice Csodaországban - ez is híres meseregény. Éppen nemrég jelent meg újra magyarul. K i az írója? 6. Petrolay Margit szintén nemrég megjelent Különös ben szerepel egy nyugdíjas tündér. M i is a neve?
dolgok
című könyvé-
7. Hogy hívják azt az egykor filmen sikert aratott, könyvből is ismert, s Pesten nemrég bábszínházi sztárrá lett nagy mesebeli varázslót, akit Smaragdvárosban felkeres egy rubincipőbe bújt, Dorka nevű kislány, egy madárijesztő, egy bádogember és egy gyáva oroszlán társaságában?
KUN
ERZSÉBET
Júniusi rejtvényeink helyes megfejtése: i , 2, 1 , 2, x, 1. A megfejtéseket 1975. szeptember 20-ig küldjétek be a K I N C S K E R E S Ő szerkesztősége címére: 6701 Szeged, postafiók 45 3- A levelezőlapra írjátok r á : „ R E J T V É N Y F E J T Ö K KLUBJA". A helyes megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki.
KINCSKERESŐ, a Magyar Úttörők Szövetségének irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata. Mb. főszerkesztő: SIMÁI MIHÁLY. Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: KOVÁCS LÁSZLÓ. Megjelenik egy évben 10 alkalommal. Szerkesztőség: 6720 Szeged, Vörösmarty u. 3. Telefon: 15—726. Postafiók: 453. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető az iskolai terjesztőknél, a postahivataloknál, kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben, a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 4 forint. Előfizetési díj egész évre 40 forint. Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Indexszám: 25 476. 75-3149 — Szegedi Nyomda
32
József Attila Rejtelmek
MIKROBI VAGYOK, A CSUPAAGY MIKROROBOTER. ÜDVÖZLÖM A KINCSKERESŐ OLVASÓIT! UGYE ISMERTEK A RÁDIÓBÓL? OTT SZOKTAM IZGALMAS KALANDJAIMAT ELMESÉLNI. FEL SEM TÉTELEZEM, HOGY AKADHAT A Z ORSZÁGBAN O L Y A N GYEREK, AKI NE TUDNÁ, KI VAGYOK ÉN...
Mikrobi
