II. évfolyam, 1. szám

II. évfolyam, 1. szám

SZERKESZTŐI levél az olvasókhoz

Magyar Vidéki Mozaik

AKTUÁLIS

Tartalom

3

Ünnepi köszöntő A vidék élni és megújulni akar – indul a Darányi Ignác Terv Lendületbe jött és egyre aktívabb a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Megkezdték munkájukat az MNVH márciusban alakult szakosztályai

TÁRGYALÓ

10

Mindenki érdekeit szolgálja a Közös Agrárpolitika Formálódó Közös Agrárpolitika – kilátások 2014-2020-ra

A második évfolyam első számával jelentkezik a Magyar Vidéki Mozaik. Ahogy az elsőben, úgy idén is minél színesebb, minél fontosabb témákkal igyekszünk foglalkozni. Kemény munkával kezdte az évet a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH). A havonta tanácskozó Elnökség fontos és nagy feladatot vállalt magára az év elején: kétéves Cselekvési Tervet dolgozott ki és fogadott el. A 2011 szeptemberében alakult Tanács felállása utáni első ülésén ezt a tervet véleményezte, amely ezután kerülhetett az Irányító Hatóság elé elfogadásra. Ma már elmondhatjuk: jóváhagyott, kétéves program mentén dolgozik a Hálózat. A Cselekvési Tervet az MNVH elnökével, Dr. Csatári Bálinttal veséztük ki jelen számunkban. A Lakitelken megtartott Tanács-ülésen hívták életre az MNVH négy új szakosztályát is, amelyek megalakulásuk óta pezsgő munkába kezdtek. Ígérjük, hogy tevékenységükről, elért eredményeikről folyamatosan beszámolunk. A Nemzeti Vidékstratégia végrehajtásának keretprogramjáról, az év elején meghirdetett Darányi Ignác Tervről beszélgettünk V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkárral, akit a vidék népességmegtartó erejének növeléséről, a termőföldről és a mezőgazdasági támogatásokról faggattunk. A VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VM VKSZI) kibővülő tevékenységével, feladataival is foglalkozunk új számunkban. Annál is inkább, hiszen intézetünk idén zárta le az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) ötven éves évfordulójához csatlakozó, „Mire KAP-ható a városi ifjúság?” elnevezésű konferenciasorozatát. A KAP időről-időre megújulva, a kor kihívásainak eleget téve segítette az európai mezőgazdaság és a vidék életét. Most is egy nagy változás előtt áll, ezért úgy gondoltuk, hogy ennek is szentelünk helyet a lapban, de a tavaly év végén megrendezett I. Nemzeti Vidékfejlesztési Napról is beszámolunk. A kereszténység legnagyobb ünnepének, a Húsvétnak a harmadik hetében járunk. Ez a feltámadás, a megújulás ünnepe, amely a jövőbe vetett bizalomról, a jövő felé fordulásról szól. Mindenkinek jó olvasást, jó terveket, megvalósításukhoz pedig elég erőt és kitartást kívánok! Bősze Balázs

2

JÓ GYAKORLATOK

14

Tízezreket érdekelt az EU Közös Agrárpolitikája Kiemelt projektek indultak a magyar vidék felemelkedéséért

KITEKINTŐ

18

Gondolatok Húsvét körül – avagy mi az ünnep háttere és jelentősége?

VISSZATEKINTŐ

20

A VM VKSZI szakmai közösséget építene a vidékfejlesztők körében I. Leader szakosztályi találkozó – nyüzsgő forgatag Lakitelken

II. évfolyam, 1. szám, 2012. április 23. Kiadja: Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet Felelős kiadó: Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid főigazgató Szerkesztő: Bősze Balázs Elérhetőség: 1223 Budapest, Park u. 2. Telefon: 06 1 362 8100, fax: 06 1 362 8104 Web: www.mnvh.eu, e-mail: [email protected] Nyomda: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft., 2900 Komárom, Igmándi u. 1. Megjelenik 5000 példányban. Fotók: Bősze Balázs, Elek Tamás, Tar Gyula Minden jog fenntartva. Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése és sokszorosítása csak tartalmi és formai módosítás nélkül engedélyezett. ISSN 2062-638X

ÜNNEPI köszöntő


Aktuális

Kedves Olvasó! A tavalyi év után – amelyet a visszajelzések alapján sikeresen, az első Nemzeti Vidékfejlesztési Nappal zártunk le –, a tavasz eljövetelével megújuló erővel fogunk feladataink teljesítéséhez. A téli, nyugalmas hónapokban nagyon fontos döntések születtek mind a VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VM VKSZI), mind a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) számára.

Idén január elsejétől az intézetünk kezelésében jelennek meg a Vidékfejlesztési Minisztérium tudományos lapjai, ami számunkra nemcsak nagy, de rendkívül nemes és szép feladat. Ehhez párosul, hogy a tavalyi törekvéseknek megfelelően A falu című magazin is átkerült intézetünkhöz. A lap szellemiségének folytatásában az MNVH Elnöksége jelentős szerepet kap. Az elmúlt időszakban aktív szerepet vállaltunk a Mezőgazdasági Könyvhónap szakmai programjainak összeállításában és megszervezésében. A VM VKSZI a tankönyvkiadáshoz kapcsolódóan egy életmű- és egy szerzői díjat is alapított. Tovább folytatódott a szaktanácsadási rendszer megújításának folyamata, ebben az Országos Szaktanácsadási Bizottsággal karöltve új eljárásrendet, minőségbiztosításon ala-

puló oktatási és továbbképzési rendszert dolgozunk majd ki. A tavaly megkezdett folyamatok nyomán újabb együttműködési megállapodásokat írtunk alá a Kaposvári és a Szent István Egyetemmel, valamint a Kisállattenyésztési Kutatóintézet és Génmegőrzési Koordinációs Központtal. Ezt a megkezdett folyamatot kívánjuk továbbvinni partnereinkkel, valamint más, az intézet és az MNVH céljaival együttműködni kívánó és tudó szakmai, tudományos műhelyek bevonásával. Megkezdődött az a munka is, amely a Nemzeti Vidékfejlesztési Programnak az Európai Unió által is előírt monitoring tevékenységéhez kapcsolódik. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy nemzeti vállalásainkat teljesíteni tudjuk, valamint jól megalapozza a 2014-2020-as uniós végrehajtási időszak tervezését – utóbbiban intézetünk is jelentős szerepet kíván vállalni. A tavasz első napján fogadta el az MNVH Tanácsa azt a kétéves Cselekvési Tervet, amely már teljesen idomul a tavaly újjáalakult elnökség, valamint a szintén múlt évben létrejött Tanács munkájához. Igyekszik segíteni, megtartani a vidéket, és az ott élők számára elfogadható, kilátásokkal teli életlehetőségeket biztosító célokat tartalmaz. A társadalmi kontrollal is megerősített program április végi projektötlet-gyűjtési folyamatának beindítása újabb felelősségteljes munka elé állítja intézetünk minden egyes munkatársát, de ezt a feladatot szívesen és örömmel vállaljuk. A fentiekből is látható, hogy számos, nagy felelősséggel járó feladat megvalósítása elé nézünk a jövőben. Jómagam és a kollégáim is arra törekszünk, hogy ezeket a legmagasabb szakmai színvonalon, hatékonyan és a célok iránt elkötelezve végezzük el. Az alábbi népi tavasz- és húsvétköszöntő verssel kívánunk magunknak és Önöknek is erőt, kitartást és jókedvet a következő időszakhoz: Feltűnt már a szép nap ragyogó fényével, Beállott a tavasz áldott érzésével. Újít a természet minden növényeket , gerjeszti mibennünk a szép reményeket! Mezőszentgyörgyi Dávid VM VKSZI főigazgató, MNVH főtitkár

3

A VIDÉK ÉLNI és megújulni akar – indul a Darányi Ignác Terv


Aktuális

A magyar vidék jövőjéről és a kormány terveiről beszélgettünk V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkárral. Többek között arról kérdeztük, hogy a most induló Darányi Ignác Terv miben hoz új szemléletet az agráriumba, valamint arra kerestük a választ, hogy milyen képet fest majd a vidék Magyarországa 2020-ra. A Nemzeti Vidékstratégia olyan jövőképet vázol fel a 2020-ig terjedő időszakra, ami a vidéki élet értékeit helyezi középpontba. Úgy véljük, hogy a magyar vidék nemcsak egy gazdaságitermelési tér, nem csupán a megóvandó vizeinket, termőföldjeinket, a növény- és állatvilágot jelenti, hanem egy társadalmi és kulturális tér. Ennek a három résznek az összehangolt fejlesztését fogalmazza meg a Nemzeti Vidékstratégia, amely integrált vidékfejlesztést jelent a mezőgazdaság eddigi túlsúlyát jelentő fejlesztésekkel szemben. A Darányi Ignác Terv ennek a vidékstratégiának a végrehajtási programja, a célok eléréséhez szükséges eszközöket és intézkedéseket tartalmazza. Miben hoz újat a vidék életében a Darányi Ignác Terv? Nem csupán egy finanszírozási programról, egy pályázatgyűjteményről van szó. Megújítjuk és ésszerűsítjük a jogszabályi környezetet, hatékony, ügyfélbarát támogatás- és intézményrendszer kialakítása a célunk, szemléletformálási és képzési programokat, akciókat indítunk, és természetesen a terv gerincét képezi az uniós és hazai társfinanszírozású programok kidolgozása és indítása is. Emellett újszerű módon az európai uniós finanszírozású programok mellett nemzeti finanszírozású programokat is tartalmaz, mint például a Tanyaprogramot. Milyen intézkedésekkel indul el a Darányi Ignác Terv? A mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés megkönynyítését, egyszerűsítését célozzuk meg. Ne legyünk pápábbak a pápánál! Le kívánunk bontani minden olyan akadályt, amely az európai uniós elvárások fölött megjelenik a magyar jogszabályokban. A kistermelői rendelet megnyitotta ezen intézkedések sorát, de folytatjuk a termelői piacok létrehozása kapcsán. Zajlik az eljárásrendek felülvizsgálata, itt számba vesszük valamennyi egyszerűsítési lehetőséget. Ez kiterjed az őstermelői igazolványok kiadására vagy éppen a gázolaj jövedéki adójának visszatérítésére is. Alaposan és módszeresen áttekintjük a pályázatokkal kapcsolatos egyszerűsítések lehetőségét. Ezekben már van némi elért eredmény is, hiszen a mikrovállalkozásoknál majdnem megharmadoltuk a beadási határidőt: 14-16 hónap helyett alig több mint öt hónap múltán hirdettünk már győzteseket, vagy megemlítem itt a nemzeti finanszírozású Tanyaprogramot, ahol két hónap alatt győztest hirdettünk. A fiatal gazda pályázat kihirdetés előtt áll, ahol négy milliárd forint áll

4

rendelkezésre. Úgy vélem, az egész gazdatársadalom várja a mezőgazdasági termékek értéknövelésére kiírt programot, amelyben élénk érdeklődés figyelhető meg a vágópontok létesítésére. Nem elég a jogszabályi környezet megalkotása a kistermelői értékesítéshez, nem elég utat nyitnunk a közbeszerzési törvény módosításával a közétkeztetés irányába, hanem most ennek az intézkedési sornak egy hiányzó elemét is pótolni tudjuk, nevezetesen pályázatot írunk ki kis feldolgozó üzemek számára, és lehetővé tesszük vágópontokra kialakítását is. Az úgynevezett nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálás hétmilliárdos keretösszeggel nyílik meg a mezőgazdasági termelők számára, akik árbevétele több mint ötven százaléka az agráriumból származik. Számukra olyan tevékenységre nyílik lehetőség, amely mezőgazdaságon kívüli. Azoknak, akik turizmussal vagy szolgáltatással szeretnék kiegészíteni bevételeiket, vagy éppen olyan terméket akarnak előállítani, amely nem elsődleges feldolgozású, így kisebb serfőzdéket, pálinkafőzdéket kialakítani, vagy magasabb feldolgozottságú termékeket létrehozni, ez is lehetséges lesz ebből a forrásból. Az eddigi vidékfejlesztési programokban nem jelent meg hasonló elem. Hogyan lehet segíteni a vidéken maradást, a vidék népességmegtartó erejének növelését? Én úgy látom, hogy egy sematikus kép alakult ki az elmúlt években a vidékről, azonosították a mezőgazdasággal. Ugyanakkor a másik véglet sem helyes, hogy csupán egy kikapcsolódási terepnek tekintjük, ahova jó kimenni, pihenni, elüldözzük az összes állatot a környezetünkből, és egy kertvárosi életformát erőltetünk rá a falura. A Vidékfejlesztési Minisztérium a kis- és közepes családi vállalkozásokat támogatja. A vidéki életfeltételeket szeretnénk javítani, egy fenntartható szerkezetű agráriumot létrehozni, hogy növekedjen a családi gazdálkodások száma, ezen belül az állattartók száma is. De az agráriumon kívül nagy figyelmet fordítunk a vidéki munkahelyek létrehozására, amit több program is segít. Itt a kapcsolódásokat kívánjuk megkeresni az Új Széchenyi Tervvel. A foglalkozások jelentős köre az informatika fejlődésével elválasztható most már a várostól, végezhető távmunkában is. Mindamellett én fontosnak tartom, hogy magát a vidéki intézményhálózatot is megtartsuk, fejlesszük, akár az iskolákat, az egészségügyi ellátást, vagy ebbe a sorba tartozik az Integrált Közösségi Szolgáltató Terek rendszere is.

Miért kap ennyi támogatást a mezőgazdaság, miért nem önfenntartó? A magyar agrártermékeknek az európai termékekkel kell versenyezni, és bizony itt az elmúlt években nem az önköltségek, hanem a támogatások versenyeztek. A magyar gazdák most jutnak el addig, hogy hasonló támogatást kaphatnak, mint európai társaik. De miért kapnak támogatást a versenytársak vagy egyáltalán a mezőgazdaság? Világosan kell látnia nemcsak az agrártermelőknek, hanem az adófizetőknek is: más ágazatoktól eltérően a mezőgazdaságnak többletfeladata van. Az agrárium maga a természet karbantartója. Persze fontos, hogy egészséges és jó minőségű élelmiszert állítson elő, de a másik feladata az előbbivel egyenrangú. A termelés révén lehetséges a természet fönntartása, annak továbbadása gyermekeink, unokáink számára, valamint a vidéki közösségek fennmaradása az ország egész területén. Hogyan lehet helyzetbe hozni a jó minőségű magyar élelmiszert, a sokszor silányabb külföldi áruval szemben? Erről mindig az a példa jut eszembe, amikor az iparos azt mondja: „én jól, gyorsan és olcsón dolgozom. Ön ezek közül kettőt választhat.” A magyar terméknél sem várhatjuk mindig el, hogy egyben magyar legyen, a legjobb legyen és a legolcsóbb. Szerintem ki kell állnunk végre amellett, hogy a magyar terméknek nem feltétlen kell mindig árversenyben lenni a külföldivel, ha a magyar termékek beltartalmi értékei jóval magasabbak. Egy termőföldet sose látott paradicsommal szemben a magyar paradicsom ízvilága, beltartalmi értéke jóval magasabb. Persze erre valaki azt mondja, ez nem lehetséges. Én azt mondom, hogy igen! Nagyon sok iparcikk esetében ezt a fogyasztó megteszi. Megteszi az autónál, egy ruházati termék esetében. Sokszor akár kifizetjük a másfél-

kétszeresét, mert tudjuk, hogy a beltartalmi értékei magasabbak, akkor miért ne lenne ez így a minőségi élelmiszerek esetében. Az a véleményem, hogy a magyar termék reklámjának erre az elemre kell összpontosítani. A termőföld kincs. Hogyan tudja a kormány megvédeni a magyar földet? A földéhség már nemcsak Európa-szerte, hanem itt Magyarországon is kitapintható. Henry Ford azt mondta: vásároljatok termőföldet, mert ennek az eszköznek a gyártása már befejeződött. Érthetetlen, hogy a fogyó népességű településeink egyre nagyobb helyet hasítanak ki a termőföldből. Másfelől a törvényhozásnak olyan jogszabályokon kell dolgoznia, amelyek megakadályozzák azt, hogy a zsebszerződéssel érintett területek tulajdonosváltása megtörténjen, hiszen a jog megkerülésével kötött szerződések semmisek. Biztosítanunk kell azt, hogy ezek ne léphessenek érvénybe a két év múlva lejáró moratórium feloldásakor. Milyen további intézkedések segítik az agráriumban dolgozók életét? Fontos munka folyik a minisztériumban, hiszen csupán az egyszerűsítéssel nem tudunk megfelelni a gazdák elvárásainak. Ezért ezzel egy időben a szaktanácsadási rendszer megújítását tűztük ki célul, ez a munka a VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet szakmai támogatásával és felügyeletével folyik. Bízunk abban, hogy az egyszerűsítés és egy a gazdák szolgálatára álló, használható, minőségbiztosítással és felelősségbiztosítással működő szaktanácsadási rendszer elégedett gazdát, elégedettebb pályázókat eredményezhet már rövid időn belül is.

5

Aktuális LENDÜLETBE jött és egyre aktívabb a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Magyar Vidéki Mozaik

Mozgalmas hónapokat tudhat maga mögött a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Elnöksége és Tanácsa, amelyek a vidékfejlesztésben érdekelt szereplőket igyekeznek egy ernyő alá vonni és együttműködésüket elősegíteni. A szervezetben történt eseményekről Dr. Csatári Bálintot, az MNVH elnökét kérdeztük.

A közelmúltban dolgozták ki és küldték tovább a Vidékfejlesztési Minisztérium felé a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) Cselekvési tervét az idei és a következő évre vonatkozóan. Mi jelentette a fő célt ennek megalkotásakor? Akárcsak az Európai Unió más tagállamaiban, úgy a mi országunkban is, jelesül a pillanatnyilag érvényes vidékfejlesztési programban foglaltak szerint, biztosítani kell a – sokszor talán túlságosan szakmai, szakpolitikai zsargonnal, nyelvhasználattal megfogalmazott – vidékfejlesztési tervek, programok szélesebb körű társadalmi megismertetését minden érdeklődő állampolgár számára. Mi ezt a fő célt az MNVH tavaly februárban újjáalakult Elnökségében legegyszerűbben és összefoglalóan a „vidékfejlesztés társadalmasításaként” fogalmaztuk meg. Egyébként a nemzeti vidéki hálózatokról szóló európai és hazai rendeletek szerint az úgynevezett Cselekvési tervben évente aktualizálni kell az adott vére szóló, konkrét feladatokat. A fő célunk persze nemcsak az volt, hogy eleget tegyünk ennek a kötelezettségnek, hanem az is, hogy egyfajta valóságos és végrehajtható cselekvési sorba szedjük azokat a feladatokat, amelyek sikeres végrehajtás esetén a mi sajátos eszközeinkkel segíthetik, sőt eredményesebbé tehetik a magyar vidéki területek, települések, a sajátos tájegységeink felzárkózását, megújhodását. Milyen elsődleges irányt, feladatokat jelöl ki a dokumentum az MNVH számára? Elsőleges irányként egy jól működő vidék-hálózat kiépítését jelöltük meg az ún. „Hálózatok hálózata” című programhoz kapcsolódva. Nagyon sok különböző színvonalú, egyébként a maguk módján „hálózatba szervezett” szakmai és civil közösség működik vidékeinken, amelyek gyakran egymásról sem tudnak, tevékenységüket nem képesek összefogni az adott vidéki település vagy térség sikeres és integrált fejlesztése érdekében. Sőt, vannak olyan, kifejezetten sikeres megoldások is, amelyek nem tudnak másutt elterjedni. Ezeknek a jó gyakorlatoknak a terjesztése programként – akár képzések formájában is – szintén benne van a Cselekvési tervben. Szeretnénk jelentős, országos hatású, nagyobb nyilvánosságot kapó konferenciákat is szervezni a terület- és vidékfejlesztés összehangolásáról, a vidéktudomá-

6

nyok állásáról és lehetőségeiről – például a 2014-2020 közötti új tervezési időszak hiteles, tudományos igényű megalapozását illetően, vagy éppen az értékőrző és értékteremtő táj- és falutervezésről idén ősszel. Eközben az Európai Unió által elfogadott vidékfejlesztési terv úgynevezett „tengelyei” szerint szerveződő szakmai tagozatok is külön-külön programokat, rendezvényeket tartanak majd. Milyen vidékfejlesztési projektötlet támogatási felhívásokat ír majd ki az MNVH? Olyanokat, amelyek a fentebb fogalmazott főbb célok „lebontását” segítik, azaz az ismeretek és a különböző vidéki tudások és fejlesztési lehetőségek eljuttatását a „hálózati” végpontokhoz. Lehet a vidéken a vidékért dolgozó szervezeteknek, csoportoknak konferenciákat rendezni, kiadványokat készíteni, tanulmányutakat szervezni, vagy képzéseket vezetni és általában együttműködéseket gerjeszteni. Tervezzük, hogy működő, országos hálózattal is rendelkező szervezetekkel fokozatosan kiépítjük a „Hálózatok hálózati együttműködése a vidékért” programot. De lesz lehetőség kiállításokat rendezni, sőt akár a kiállításon való – például a helyi termékek bemutatását segítő – részvételre is támogatást

kapni. Egyik támogatási tétel sem lesz nagy összegű, s inkább a kétszer ad, ki gyorsan ad elvét követjük. Ígérhetem azt is, hogy igyekszünk majd rugalmasak lenni. Mekkora összeg áll ezekhez rendelkezésre? Csaknem 800 millió forint, ami sokfelé szétosztva talán nem sok, de ha a kérelmezőknek már csak éppen fél millió hiányzik az öthöz, akkor ez akár igen jelentős segítség is lehet. Emellett a szakosztályok is rendelkeznek pénzügyi kerettel, ami nagyságrendileg persze jóval kisebb. Várhatóan mikorra jelenhetnek meg az első projektötleti felhívások? Nem nagyon merek erről nyilatkozni. Mi az elnökségben szakmailag minden szükséges előkészületet megtettünk, így már csak a startjelre várunk. Csak adalékként: a VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, amelyen belül az MNVH Állandó Titkársága működik, tavaly magkapta feladatként a Tanyaprogram pályázatainak értékelését, amelyet két hónap alatt profi módon lebonyolítottak. Biztos vagyok benne, hogyha most ebben is megkapnák a jelet, akkor szintén hasonló lenne siker. Március 1-jén tartották Lakitelken az MNVH Tanács idei első ülését, amelyen megalakultak a Hálózat szakosztályai. Miben, hogyan tudja ezek munkája javítani az MNVH működését? Munkájuk reményeink szerint nemcsak egyszerűen javítják a tevékenységünket, hanem inkább annak ténylegesen akár a kétharmadát-háromnegyedét is kitehetik majd, és programjaikat az Elnökség jóváhagyásával saját maguk meg is valósítják. A szakosztálytervek vitája azt sugallta, hogy mindegyik csoport tenni akaró, derék önkéntesekből áll. Milyen nagyobb rendezvényeket tervez idén az MNVH? Az első nagyobb rendezvényünk májusban lesz, amelyet a ta-

valy éppen csak elkezdődött Országos Fejlesztéspolitikai Fórum folytatásának szánunk, és legalább három illetékes tárca véleményét szeretnénk összevetni, természetesen elsősorban a vidékfejlesztés érdekében. Amennyiben a Magyar Tudományos Akadémiával sikerülne egy távlatibb és bizonyos nagyobb vidéktémák kutatásait is érintő megállapodást tető alá hozni tavasszal, akkor júniusban szeretnénk megrendezni a Tudósok a vidékért fórumot. Ősszel az MNVH által támogatott európai falufejlesztési pályázathoz is kapcsolódva tervezünk egy nagyobb szabású falu-táj-vidék tervezésről szóló konferenciát. Végül év végén reméljük, hogy ismét, második alkalommal is megrendezhetjük – a hivatalostól egy kicsit eltérő formában – a II. Magyar Vidékfejlesztők Napját. Milyen távlati céljai, tervei vannak az MNVH-nak? A távlati céljaink attól is függnek, hogy a 2014-2020 közötti európai vidékfejlesztési programokhoz ismét kötődnek-e olyan „hálózatos” feladatok, mint a mostani tervidőszakban. Természetesen azt sokan tudjuk, hogy a társadalmi tőke egyik fontos forrása rejlik az ilyen típusú szervezetekben, ezért úgy vélem, folytatható lesz az a szervező-koordináló, intelligens szakmai-vidékfejlesztési, tervezési munka, amelybe most már kezdünk elég jól belemélyedni. Akár nemzeti alapon is lehet, sőt kellene is ezt majd folytatni. Egy ilyen szervezetnek persze mindig elsőrangúan kapcsolódnia kell a szűkebb szakma és a tárca távlati koncepcióihoz. Így kevésbé önálló, hosszú távú tervekkel kell rendelkeznie, mint inkább az ország sokféle vidékfejlesztési ügyét sajátos eszközökkel segíteni képes szervezetté kell válnia és akként működnie. A Cselekvési tervben ezeket az elképzeléseket elég sokoldalúan megjelenítettük. De további „belső” szervezeti egység, például a Vidéktudományi Tanács létrehívásán is munkálkodunk. Utóbbinak abban is fontos szerepe lehetne, hogy segítse a 2014-2020 közötti új tervezési és finanszírozási időszak kulcsproblémáinak, alternatív tervezési megoldásainak kidolgozását.

7

Aktuális MEGKEZDTÉK munkájukat az MNVH márciusban alakult szakosztályai Magyar Vidéki Mozaik

Tavaly az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon alakult meg az MNVH Tanácsa, amelynek második ülése március elsején volt Lakitelken. Itt tartották alakuló ülésüket és álltak neki a munkának a Nemzeti Vidékfejlesztési Program tengelyei mentén az MNVH szakosztályai.

A versenyképes mezőgazdasági termelés – I. MNVH szakosztály A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elsődleges célja és funkciója a vidékfejlesztésben érintett szereplők közötti együttműködés erősítése, a hálózatosodás támogatása, a vidékfejlesztési program eredményeinek, az átadható gyakorlatoknak a bemutatása, terjesztése. Ezen alapvető célra kell épülnie a szakosztály munkaprogramjának is, amelyet Kesjár Kamilla és ifj. Hubai Imre vezetésével dolgoztak ki. A szakosztály feladataihoz kapcsolódóan természetes módon adódik témaként a Közös Agrárpolitika reformja, híreinek rendszeres bemutatásra a www.mnvh.eu oldalon, elemzésekkel, statisztikákkal közérthető módon bemutatva mindazt, ami történik. A lakosság tevékeny részvételére kell alapozni a települések vagy annál kisebb közösségek fejlesztését önálló programalkotással és cselekvéssel. A cél a vidéken élők, az ott működő szakmai műhelyek munkásságának, programjavaslatainak, valamint a helyes, átadható gyakorlatoknak az összegyűjtése, adatbázisba foglalása és terjesztése. Ez már a nemzeti-nemzetközi szintje az alulról jövő kezdeményezésekre alapozott vidékfejlesztési stratégiának. Egyes cselekvési területeken meg kell kezdeni az átadható gyakorlatok célzott gyűjtését és bemutatását workshopok, kiállítások és vásárok, vidékfejlesztési napok során. A szakosztály fel kívánja karolni a Fiatalok Vidéken – Youth in the Countryside Hazai és Nemzetközi Hálózatépítési Programot, mivel Magyarországhoz

8

hasonlóan más államokban is kihívást jelentenek a vidéki gazdálkodók generációs problémái, a fiatalok helyben tartása, versenyés jövedelemtermelő képességük erősítése. Emiatt elkezdődött egy hálózati együttműködés különböző érintett szervezetek között. Ennek célja a jó, átadható gyakorlatok terjesztése, cserekapcsolatok építése, közös szakmai események lebonyolítása, megszervezése. A hálózati együttműködés már 2010-ben elkezdődött elsősorban a régió fiatal gazda szervezeteire alapozva, ez a kör azonban kibővült vidékfejlesztő szervezetekkel, így mára 16 ország részese valamilyen mértékben a Youth in the Countryside hálózati együttműködésnek. Kesjár Kamilla – ifj. Hubai Imre

Agrár-környezetgazdálkodás – II. MNVH szakosztály Az Agrár-környezetgazdálkodási szakosztály célja – Dr. Podmaniczky László, a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének egyetemi docense vezetésével –, hogy hiteles megoldási javaslatokat adjon a vidéket és a környezetgazdálkodást érintő problémákra. Az az európai szemlélet, miszerint a környezet- és élelmiszerbiztonság együttes érvényesülésével, a helyi adottságoknak megfelelő gazdálkodási mód és intenzitás kiválasztásával kívánják a gazdálkodás fellendítését elérni, Magyarországon is működő-

képes megoldásnak mutatkozik. Ezen lehetőségek tanulmányozása a szakosztály egyik fő feladata. A Közös Agrárpolitika várható “zöldítésével” kapcsolatos viták, valamint a vidékfejlesztési stratégiával, a Darányi Ignác Tervvel és a készülő vidékfejlesztési programmal kapcsolatos vélemények – minél szélesebb kör bevonásával történő – megfogalmazása elősegítheti a fent említett elvek érvényesítését. A Lakitelken ez év március elsején megrendezett első szakosztályi ülésen sok hasznos hozzászólás hangzott el. Szó volt többek között a szakosztály tervezetében is programpontként szereplő agrár-környezetgazdálkodási támogatások félidei értékeléséről, valamint a hazai és külföldi jó gyakorlatok bemutatásának lehetőségeiről. Emellett a gazdálkodói képzés és szaktanácsadás fejlesztésére vonatkozó javaslatok lehetőségeiről, valamint a környezeti teljesítmények értékelését biztosító rendszer fejlesztéséről, az ehhez szükséges indikátorok gyűjtéséről is beszéltek. A szakosztály jövőbeni működését alapvetően arra a gyakorlati felismerésre kívánja építeni, hogy szinte minden gazdálkodó esetében találni lehet olyan területhasználati módot, amely a gazdasági haszon mellett – bizonyos esetekben helyette – valamilyen ökológiai, környezeti szolgáltatást is meg tud jeleníteni a gazdálkodói tevékenység eredményeként. Az MNVH-n belül a szakosztály minden lehetőséget igyekszik kihasználni annak érdekében, hogy ezek a többletteljesítmények úgy tudjanak a környezet állapotán javítani, hogy közben a gazdálkodók életkörülményei is kedvezőbbé váljanak. Dr. Podmaniczky László

A vidéki élet minősége és a vidéki gazdaság diverzifikálása – III. MNVH szakosztály Szabadkai Andrea elnök és Dr. Ónodi Gábor társelnök vezetésével a III. szakosztály célul tűzte ki a Nemzeti Vidékfejlesztési Program harmadik tengelyéhez tartozó feladatok megvalósításának elősegítését a MNVH eszközeinek segítségével. A társelnökök a szakosztályban érintettek széles körét igyekeznek bevonni: gazdálkodókat, kézműveseket, kismesterségek művelőit, a vidéki turizmus szereplőit, feldolgozókat, kereskedőket, kutatókat, oktatókat, szaktanácsadókat, valamint a civil szféra és kormányzati intézmények képviselőit. Velük együtt igyekeznek megteremteni a vidéki életről, gazdálkodásról, a vidék értékeiről és a hagyományainkról szóló párbeszéd platformját, valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Programmal kapcsolatos vélemények megfogalmazását nézeteik minél szélesebb körű figyelembe vételével, továbbítva ezeket a döntéshozók felé. A szakosztály célja továbbá az életszerű szabályozási javaslatok képviselete hazai és nemzetközi szakpolitikai

fórumokon, illetve részvétel az Európai Unió 20142020-as költségvetési időszakának tervezésében. Célunk, hogy a hálózat tagjait felkészítsük a várható újdonságokra. A szakosztály munkája során a Nemzeti Vidékfejlesztési Program harmadik tengelyéhez kapcsolódó témakörökre összpontosít, így például a vidéki gazdaság diverzifikálására, a vidéki örökség megőrzésére és korszerűsítésére, valamint a vidéki területek életminőségének javítására irányuló intézkedésekre. Mint az egyik legaktívabb MNVH szakosztály, már számos ismeretátadási rendezvény lebonyolításában működtünk közre 2011. év végén és 2012 első negyedévében. Főbb célkitűzései közé tartozik, hogy a nemzeti Szellemi Kulturális Örökség kincseit felvegyék az UNESCO jegyzékébe. Emellett a szakosztály azt is fontosnak tartja, hogy javaslatokat tegyen arra, hogyan lehet életszerűen szabályozni a helyi termelői piacok működését, valamint szeretné, ha a népi kismesterségek és a kézművesség újra megtalálnák a helyüket a vidéki gazdaságban. Szabadkai Andrea – Dr. Ónodi Gábor

LEADER – IV. MNVH szakosztály A szakosztály tagjai közé a téma iránt érdeklődő helyi akciócsoportok, a vidékfejlesztésben érintett szereplők, valamint az MNVH Tanácsának és Elnökségének tagjai tartoznak. A szakosztályt Fejes István és Páliné Keller Csilla társelnökök vezetik. Célja, hogy a magyarországi helyi közösségek részvételével nemzeti hálózatot szervezzen, készségeik, képességeik fejlesztésével javítsa a vidéki területek gazdaságainak hatékonyságát, és növelje az ilyen térségek megtartó erejét. A szakosztályterv egyik fontos feladata a hazai és a nemzetközi jó gyakorlatok továbbítása, illetve a nemzetközi helyi közösségekkel való kapcsolatteremtés is. Az első szakosztályi találkozót 2012. március 21. és 22. között Lakitelken tartották, ahol a tagok tapasztalatot cseréltek, és véleményt formáltak a leendő, 2014-2020-as nemzeti vidékfejlesztési programmal, valamint az akciótervvel kapcsolatban. Lehetőségük adódott annak közös tartalmi megfogalmazására is, hogy hogyan valósítsák meg a programot. Ezzel megteremtették a hatékony működés alapjait, és irányt mutattak a szakosztályi társelnökök munkájához is. Az első szakosztály-találkozón a résztvevők az egyik legfontosabb jövőbeni feladatként a Nemzeti Vidéki Tervező Hálózat alakítását tűzték ki célul. Ennek kapcsán tematikus tervezőcsoportok alakítását javasolták, amelyek hosszabb távú feladata a közös gondolkozás lesz a 2014-2020. közötti tervezési időszakról, illetve a javaslatok tolmácsolása a kormányzat felé. A tervezéssel kapcsolatos munka elindítása érdekében a szakosztály egy nemzetközi konferencia megrendezését tervezi 2012-ben. A szakosztálytagok a munkatervben egy komplex képzési program megvalósítását is megfogalmazták (helyi Közösségek kompetenciafejlesztése, a Tanuló Vidéki Tájak Hálózat felállítása és működtetése) fő célként. A képzés a helyi szereplők készségeit és képességeit javítja, így támogatva, hogy a jelenlegi, valamint a következő programozási időszak LEADER programját a helyi szereplők sikeresen és hatékonyan megvalósítsák. Páliné Keller Csilla – Fejes István A szakosztályok részletes programterve megtalálható a www.mnvh.eu honlapon.

9

MINDENKI érdekét szolgálja a Közös Agrárpolitika


Tárgyaló

Idén ünnepli 50. születésnapját a Közös Agrárpolitika. Az Európai Unió agrárpolitikája ezalatt a fél évszázad alatt rengeteget változott, alkalmazkodva az éppen aktuális elvárásokhoz, eközben azonban nem csak a gazdák vagy a falvak, hanem mindenki számára igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) ötven év alatt számos változáson ment keresztül, hiszen környezete, a vele szemben támasztott elvárások és maga a mezőgazdaság is rengeteget változott az elmúlt fél évszázadban. A folyamatos alkalmazkodás közben azonban alapvető céljai ugyanazok maradtak: megfelelő mennyiségű és megfizethető árú élelmiszerrel ellátni a tagállamok lakosságát, miközben növelik a mezőgazdaság termelékenységét és gondoskodnak a gazdák tisztességes megélhetéséről. A KAP egy egészen más világba született bele, mint amilyenben mi élünk: az emberekben még élénken élt a második világháború és az utána következő újjáépítés nélkülözésének emléke, amikor kénytelenek voltak szembesülni vele, milyen alapvető és nélkülözhetetlen értéket jelenthet minden falat étel. A világégés alatt és helyenként még évekkel utána is csak jegyre kapható élelmiszer, a köré szerveződő feketepiac, a termelőkkel folytatott közvetlen cserekereskedelem ráébresztette a városiakat, mennyire sokat is érhet egy vekni kenyér, egyetlen szem zöldség. A nyugat-európai országok gazdái ennek ellenére a helyreállítás után beinduló iparosodás és egyre gyorsuló gazdasági fejlődés hasznából csak keveset láttak: az ágazat fejlődése és a bérek növekedése elmaradt a többiekétől. A hagyományosan kisparaszti gazdaságokra, amelyek az európai táj képét meghatározzák, egyre nagyobb veszélyt jelentettek a győztes, gazdasági túlsúlyra szert tett Egyesült Államok, valamint a háborútól megkímélt DélAmerika és Ausztrália hatékony nagyüzemi óriásbirtokai. Az európai gazdák tehát védelemre szorultak, miközben az élelmiszer-ellátás biztonságáról is gondoskodni kellett. A kibontakozó európai integrációs folyamatban éppen ezért hamar hangsúlyt kapott a mezőgazdaság kérdése: az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) hat tagállama már az alapításkor, az 1957-es római szerződésekben rögzítette, hogy együtt, közös erővel védi meg agráriumát. A hogyanról ugyanakkor csak később döntöttek, hiszen hat ország hatféle, bonyolult szabályozását és támogatási rendszerét kellett összehangolni. Az alapokat azonban a római szerződés már lefektette: növelni kell a mezőgazdaság termelékenységét, stabilizálni a piacot, biztosítani, hogy hozzáférhető és elfogadható árú legyen az ellátás, miközben tisztességes megélhetést biztosítanak a gazdáknak. A hosszas egyeztetésekből és alkufolyamatokból 1962-re bontakozott ki a Közös Agrárpolitika. Az EGK és utóda, az Európai Unió azóta számos területen indított közös politikát, de közülük talán a KAP a leginkább közösnek nevezhető. A tagállamok a minisztereikből álló Tanácson keresztül meghatározták ugyan a kereteket, de itt közösen kellett dönteniük, ezután pedig magukra a tagállamokra szinte csak a végrehajtás maradt. Ráadásul a tagállamoktól független Európai Bizottság és

10

– újabban – az Európai Parlament is meghatározó szerephez jutott. Számos sikert ér el a KAP működése első évtizedeiben: a mezőgazdaság termelékenysége és összetermelése is jócskán megnövekedett – anynyira, hogy az EGK nem csak önellátóvá, hanem a világon az agrártermékek legnagyobb eladójává vált. A gazdák bevételei is hosszú ideig tartották a lépést más ágazatokéival. Pár évtized alatt azonban nagyon megváltozott a világ, ehhez pedig a KAP-nak is alkalmazkodnia kellett. Új szempontoknak kellett megfelelni: előtérbe került a környezetvédelem, a globális éghajlatváltozás problémája, a fenntarthatóság és az állatok védelme. A KAP túltermeléshez vezetett, és mivel a gazdáktól az EGK vette meg bizonyos termékeiket, ha azok ára egy megadott szintnél alacsonyabb volt, ez egyes esetekben óriási feleslegek-

hez vezetett: a „vajhegyek” és „tejtavak” például szinte fogalmakká váltak. Az 1990-as évektől éppen ezért folyamatos átalakítások, reformok kísérik a KAP történetét. A gyakran egymást keresztező tagállami érdekek között ugyan sokszor nehéz megtalálni a közös nevezőt, de fokozatosan változott az uniós mezőgazdasági politika. A támogatási rendszert úgy alakították át, hogy a gazdák jobban igazodjanak a piaci viszonyokhoz, és ne azért termeljenek többet, hogy több támogatást vehessenek fel, hanem csak akkor növeljék a termelést, ha valóban több élelmiszerre van szükség. A természet védelmét célzó szabályok, előírások is megszaporodtak. Ezek ugyan gyakran csökkentették rövidtávon a gazdák bevételeit, de a túlzott vegyszerhasználat visszaszorítása, a földek termőképességének megtartása nyújtott hosszú távon számukra is előnyt jelent. A vidék, a vizek állapotának megőrzése, az üvegházhatás visszafogása ráadásul mindenki közös érdeke, ami indokolja mindenki közös anyagi felelősségvállalását. Az Európai Unió azonban éppen emiatt a közös kassza támogatásaiért cserébe elvárja a gazdáktól magas szintű környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, egészségügyi és állatjóléti normák betartását. A reformok hatására a KAP kiadásai is átalakultak: igyekeztek egyre több forrást biztosítani a gazdaságok modernizálására, a termelés szerkezetének átalakítására, új elemként pedig megjelent a vidékfejlesztés. Az EU ezzel megerősítette: a vidékre nem csupán egy olyan légüres térként kell tekinteni, amely feleslegesen terpeszkedik a városok között, hanem szerves közösségekből álló támasza az uniós (és európai) országoknak gazdasági, népességi, de akár például kulturális szempontból is. Az EU lakosságának

több mint 56 százaléka vidéki területeken él, és számukra is meg kell teremteni a megfelelő feltételeket az élethez, hogy ne szenvedjenek hátrányt városi társaikhoz képest: ugyanúgy joguk van nekik is a színvonalas oktatáshoz, egészségügyi és szociális ellátáshoz, munkához, kiépített infrastruktúrához. A KAP-ot finanszírozó, 2007-ben szétválasztott két alap, a piaci intézkedéseket és a jövedelemtámogatásokat adó Európai Mezőgazdasági Garancia Alap, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) közül utóbbi súlya egyre nőtt. Mára az EMVA része például az 1991-ben indult LEADER kezdeményezés is. Az EU egyik alapelve a szubszidiaritás, vagyis hogy a döntéseket a lehető legközelebb kell hozni azokhoz az állampolgárokhoz, akikről szól. A kezdeményezés ennek megfelelően a vidéki közösségeket igyekszik erősíteni, döntéshozatali jogkört adva helyi fejlesztési társulások („helyi akciócsoportok”) kezébe, akik a helyi vidékfejlesztési stratégiákon keresztül szólhatnak bele, mi az, amire szerintük, a helyiek szerint szükségük van. A LEADER többről szól, mint pusztán pénzről: a vállalkozói, civil és közszféra összefogásával erősíti a helyi közösséget. Mindeközben azonban a KAP eredeti céljairól sem szabad megfeledkezni: születésekor az élelmiszer-ellátás biztosítása volt a fő kihívás, ez a probléma pedig újra egyre fenyegetőbb. 1962-ben több mint hárommilliárd ember élt a Földön, mára viszont ez a szám meghaladja a hétmilliárdot. Ahhoz, hogy az európaiaknak ne kelljen égbe szökő árakkal, esetleg ellátási gondokkal szembe néznie, szükség van a gazdák védelmére és az önálló élelmiszertermelés képességére. Márton Balázs

11

FORMÁLÓDÓ Közös Agrárpolitika – kilátások 2014–2020-ra


Tárgyaló

Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozott elképzelései szerint a közvetlen támogatások rendszere előreláthatóan olyan irányba változik, amely Magyarország számára elfogadható, a magyar agrárpolitika törekvéseihez megfelelő eszközöket kínál. 2012-ben ünnepeljük a Közös Agrárpolitika (KAP) fennállásának 50. évfordulóját. Az európai integráció sarokkövének számító KAP fél évszázada biztosítja az európai polgárok számára a biztonságos élelmiszerellátást és a vidéki térségek életképességét. A KAP továbbra is az egyetlen olyan uniós szakpolitika, amelyre közös keret vonatkozik, és a kapcsolódó közkiadások nagy részét a közösségi költségvetésből finanszírozzák. A Közös Agrárpolitika eddigi története két részre osztható: az első harminc évben gyakorlatilag változatlan volt, az 1992-ben kezdődött reformfolyamatnak köszönhetően azonban olyan szakpolitika lett, amely a felmerülő kihívások megválaszolása érdekében állandóan változik. A folyamat legutóbbi lépéseként az Európai Bizottság (EB) 2011 októberében rendelettervezetek formájában nyilvánosságra hozta elképzeléseit a megújuló Közös Agrárpolitikáról. A következőkben az új KAP pénzügyi kereteit és a közvetlen támogatások terén javasolt legfontosabb változtatásokat mutatom be röviden. Az EB már 2011. június 29-én közétette az Európai Unió 2014-2020 közötti hétéves költségvetési időszakának pénzügyi terveit. Ezek szerint a KAP forrásait 2013. évi nominálértéken befagyasztják, ami évi mintegy 60 milliárd eurót jelent. Azonban az I. pilléres (közvetlen mezőgazdasági támogatásokra fordított) forrásokat részlegesen kiegyenlítik a tagországok között. A tervezet értelmében, ha egy tagállam I. pilléres forrásainak összege egy hektárra vetítve nem éri el a 27 tagállam átlagának 90 százalékát, akkor az

12

ahhoz mért különbözet egyharmadával többet kapna. E kiigazítást a közvetlen támogatásokból átlagot meghaladó mértékben részesülő tagállamok finanszíroznák. Ugyanakkor az első pilléres források nominálértéke nem változna azon tagállamok számára, amelyek közvetlen támogatásai nem érik el a tagállamok átlagát, de meghaladják annak 90 százalékát – ezek közé tartozik Magyarország is. Az EB javaslata szerint a közvetlen támogatások között a legjelentősebb összegű tétel a tagállamok első pilléres forrásainak kb. 40-70 százalékát képviselő alaptámogatás lenne. E termeléstől függetlenített, területalapú támogatást újonnan létrehozott jogosultságok „aktiválásával” lehet majd lehívni, a régiek pedig, amelyeket az összevont területalapú támogatási rendszert (SPS) alkalmazó tagállamokban vezettek be, 2013. december 31-én hatályukat veszítik. Ezzel egy időben megszűnne az „új” tagállamok többségében, így Magyarországon is használt egyszerűsített kifizetési rendszer (SAPS). Az új jogosultságok alapjául a 2014. május 15-ig bejelentett, támogatásra jogosult hektárok számát tekintenék. Támogatást kaphatna minden terület, amelyen mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, illetve amely 2008-ban még támogatásra jogosult volt, de azon bizonyos környezetvédelmi okok miatt mezőgazdasági tevékenységet már nem folytatnak. Támogatási jogosultságokat tehát elvileg a jelenleginél nagyobb területre is kioszthatnak a rendszer bevezetésekor. Ilyen jogosultságot kaphatna minden

gazdálkodó, aki 2011-ben legalább egy SPS-alapú támogatási jogosultságot aktivált, illetve 2011-ben a SAPS-rendszerben területalapú támogatást igényelt. A Bizottság úgy határozná meg, ki tekinthető aktív gazdálkodónak, hogy lehetőleg csak a ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet folytatók hívhassanak le támogatásokat, repterek vagy golfpályák pedig ne. Az alaptámogatás feltétele a „kölcsönös megfeleltetés” különböző környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állatjóléti rendelkezéseinek betartása, ezeket azonban egyszerűsítik és ésszerűsítik. Emellett az is az adminisztráció könnyítését szolgálja, hogy 100 eurónál kisebb támogatást nem fizetnek ki, illetve egy hektárnál kisebb területre nem járna támogatás. Korlátoznák az egyes igénylőknek kifizethető közvetlen támogatások összegét is („capping”), annak érdekében azonban, hogy emiatt senkit ne bocsássanak el, a közvetlen támogatásoknak (kivéve a zöld komponenst) csak a bérekkel és azok járulékaival csökkentett részével számolnak a korlátozás megállapításakor. A gazdálkodóktól így elvett támogatások a vidékfejlesztés keretében innovációs projektek támogatására lennének fordíthatók. A „zöld komponensre” a tagállamoknak első pilléres forrásaik jelentős hányadát, harminc százalékát kellene elkülöníteniük. A tervezet alapján a gazdálkodóknak kötelezően három feltételnek kellene megfelelniük, hogy megkapják a közvetlen támogatás ezen részét: három hektár szántóterület felett legalább három kü-

lönböző növényt kellene vetni, nem lehetne csökkenteni a 2014. évi állandó gyepterületeket, és a gazdaság területének hét százalékát ökológiai célokra kellene hasznosítani. A tagállamok bizonyos kritériumok alapján első pilléres forrásaik legfeljebb öt százalékáig külön támogatást nyújthatnának a kedvezőtlen természeti adottságú területeken gazdálkodóknak. A 40 évesnél nem idősebb, gazdaságukat az igénylést megelőző öt esztendőnél nem korábban elindító fiatal gazdálkodók támogatására a tagállamok közvetlen támogatási forrásaik maximum két százalékát használhatnák fel. E támogatás kiegészítené az alaptámogatást, mértéke legfeljebb az adott tagállamban a támogatási jogosultságok hektárra vetített átlagának 25 százaléka lehetne. Egy-egy igénylő legfeljebb 25 hektárra vehetné fel maximum öt évig. Olyan mezőgazdasági tevékenységek ösztönzésére, amelyek bizonyos térségekben fontos gazdasági, környezetvédelmi vagy szociális szerepet töltenek be, termeléshez kapcsolt támogatásokat nyújthatnának a tagállamok. Ennek maximális mértéke első pilléres forrásaik öt százaléka, míg Málta és a 2013-ban még egyszerűsített kifizetési rendszert (SAPS) alkalmazó országok (így Magyarország) számára tíz százaléka lenne. A termeléshez kapcsolt támogatások legfeljebb a termelés szinten tartását szolgálnák annak érdekében, hogy ne ösztönözzenek a kereslettől elszakadó túltermelést. A tagállamoknak az alaptámogatás legfeljebb három százalékát nemzeti tartalékként kell elkülöníteniük, ebből az újonnan belépőknek adhatnak támogatási jogosultságokat. Az adminisztráció terheinek csökkentése érdekében a tagállamok a kisgazdaságoknak 500-1000 euró közötti átalánytámogatást adhatnak, amely kiváltaná az összes közvetlen támogatást, vagyis az igénylők ezekre nem lennének jogosultak. Az egyszerűsített kifizetésben részesülők ugyanakkor mentesülnének a kölcsönös megfeleltetés és a zöld komponens bonyolult és költséges előírásai alól. A támogatás egy kedvezményezettre jutó összege Magyarország esetében valószínűleg 1000 euró lesz. E célra az első pilléres források legfeljebb tíz százalékát lehetne felhasználni. A kisgazdaságok legkésőbb 2014. október 15-ig jelezhetik, ha ebből az átalánytámogatásból szeretnének részesülni, később már nem igényelhetik. Papp Gergely, tudományos munkatárs, Agrárgazdasági Kutató Intézet

13

TÍZEZREKET érdekelt az EU Közös Agrárpolitikája


Jó gyakorlatok

Hét állomás, közel 1800 érdeklődő fiatal, 62 ezer honlap látogató, több mint 3 millió kattintás, 620 beérkezett fénykép és 56 workshop-pályamű – erre volt KAP-ható a városi fiatalság. Ha a statisztikai adatokat tekintjük, így lehet leírni az uniós Közös Agrárpolitikát népszerűsítő konferenciasorozatunk tanulságait. Ez persze nem elegendő…

A VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VM VKSZI) sikeresen pályázott tavaly az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) népszerűsítésére kiírt pályázaton, így intézetünk szervezte meg a hét állomásból álló, fotó- és workshoppályázattal kiegészülő konferenciasorozatot. Hazánk hét régiójába – felkeresve az agrárképzési központokat – települtünk ki két-két napra, hogy neves szakemberek segítségével megismertessük és népszerűsítsük a KAP-ot a városi lakosság körében, főleg a fiatalságra koncentrálva, hogy bemutassuk szerepét többek között az élelmiszer- és ellátásbiztonság, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a vidékfejlesztés terén. A sorozat a KAP indulásának ötven éves évfordulójának ünnepségeibe is bekapcsolódott. A KAP, mint az Európai Unió mezőgazdasági támogatási rend-

14

szere az unió kiadásainak közel 41 százalékát teszi ki, ami éves szinten mintegy 57 milliárd eurós összeget jelent. Hogy miért emészt fel ekkora összeget Európa szerte a mezőgazdaság? Mert minden egyes uniós állampolgár haszonélvezője az agráriumnak. Így ha visszanézünk a fent említett összegre – ami első ránézésre soknak tűnhet –, és levetítjük az unió 500 millió lakosára, akkor azt látjuk, hogy naponta alig 90 forintot költünk az uniós mezőgazdaságra. Állandó előadóink erre, és még sok fontos tényezőre hívták fel a hallgatóság figyelmét Kaposváron, Mosonmagyaróváron, Gyöngyösön, Debrecenben, Keszthelyen, Hódmezővásárhelyen és Gödöllőn. Amióta az emberiség létezik, szinte mindig stratégiai ágazatnak számított a mezőgazdaság, emelte ki előadásaiban Madarász


István. A Vidékfejlesztési Minisztérium EU agrárpolitikai referense mutatta be a résztvevőknek általánosságokban a KAP-ot. Mint mondta, az Európai Unió alapszerződésének tekintett 1957-es Római Szerződés már megvetette az öt évvel később induló KAP alapjait, amelyet az 1980-as évek óta számos reformmal igazítottak a kor követelményeihez. A környezet megóvása és az utókornak való megőrzése egyike azoknak a közjavaknak, amelyeket a KAP biztosít, de emellett számos módon szolgálja mindenki érdekeit, így például fenntartja a vidéki kultúrtájat és gondoskodik az élelmiszer-ellátás biztonságáról, hívta fel rá a figyelmet Bíró Szabolcs, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) osztályvezetője. A KAP nemcsak puszta élelmiszer-termelést elősegítő támogatási rendszer, mondta Pernyész Melinda. A VM jogi referense a kölcsönös megfeleltetést mutatta be előadásában, azt, hogy az EU-támogatásokért cserébe kötelező szabályokat kell betartaniuk a gazdáknak, amelyek révén környezetkímélő módon előállított, biztonságos élelmiszereket termelhetnek. Minden állomásra határon túlról is érkezett előadó, hogy szomszédaink szemével is lássuk magunkat és közös ügyünket.

Aktuális

A mezőgazdaság akár a határon túli magyar közösségek életében is fontos szerepet játszhat, derült ki Már István, a Székelygyümölcs Egyesület főmunkatársának előadásából. Az egyesület az egyre inkább vidékre szoruló erdélyi magyarok megélhetését igyekszik segíteni a változatos, gyakran kihalófélben lévő gyümölcs-tájfajták megőrzésének és feldolgozásának támogatásával. Ehhez különféle képzéseket szerveznek, védjeggyel, marketingakciókkal népszerűsítik a termékeket, de a kapcsolatteremtés is kiemelt cél, ami a tapasztalatcsere mellett a székelyek közösségét is építi, erősíti. Papp Gergely, az AKI tudományos munkatársa a még formálódó, 2014-től életbe lépő következő nagy reform tervezetét mutatta be, amely többek között a kisgazdáknak nyújtott egyszerű támogatási rendszerrel és a közvetlen támogatások jó részének környezetvédelmi intézkedésekhez kötésével igyekszik egyszerűbbé és fenntarthatóbbá tenni a KAP-ot. A „Mit jelent számodra a mezőgazdaság?” című fotópályázat szorosan kapcsolódott a rendezvénysorozathoz. Hat kategóriában versenyeztek a résztvevők: megújuló energia, vidéki táj – vidéki kultúra, mezőgazdasági feladatok, helyi termékek, falusi ünnepségek és a klímaváltozás érzékelhető következményei kategóriákban küldte be a közel kétszáz pályázó azt a 620 fényképet, amelyből közönségszavazatok alapján választottuk ki régiónként a nyerteseket. Minden helyszínen kiállítás is nyílt a beérkezett fotókból. A workshop kimondottan középiskolás diákoknak és egyetemistáknak szólt, hogy bemutassák, hogyan is képzelnek el egy jól működő gazdaságot. A VM VKSZI célja aktivizálni a résztvevőket, és elérni, hogy felismerjék a vidéki gazdálkodás szépségét és fenntarthatóságát. A hét régióban összesen 56 csapat mérette meg magát írásban és a helyszínen szóban, közülük 13 középiskolás tanulókból állt, akik külön kategóriában indultak. Minden helyszínen, a konferencia másnapján helyi gazdaságokat látogattak meg a fotópályázat és a workshop nyertesei. Ezek során nagyobb gazdaságok és kisebb családi farmok működésével ismerkedhettek a résztvevők. Bősze Balázs

15

Jó gyakorlatok KIEMELT projektek indultak a magyar vidék felemelkedéséért Magyar Vidéki Mozaik

A Vidékfejlesztési Minisztérium – a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózattal együttműködve – az elmúlt év végén a Nemzeti Vidékfejlesztési Program Technikai Segítségnyújtás pénzügyi keretéből indította el azt a 21 kiemelt projektet, amelyet a tárca egyfajta „zászlóshajó projektként”, mintaprogramként kíván megjeleníteni a jövőben.

A projektek illeszkednek a kormány által a közelmúltban elfogadott Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020-hoz, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vidékfejlesztési jogcímeihez, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat szakmai elképzeléseihez, és irányt mutatnak a 2014-2020 közötti időszakra készítendő új, hazai vidékfejlesztési programhoz. Az egyedi projektek a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat (MNVH) 2011-es cselekvési tervében rendelkezésre álló forrásból ez év május 31-ig valósulnak meg, elméleti megalapozásukat a gyakorlati alkalmazás és megvalósítás követi. Jelen számunkban kilenc projekt céljait és vezérgondolatait mutatjuk be vázlatosan. 1) A helyi gazdaság, a helyi piac kitörési pontot jelent a magyar agrárium és a vidéki térségek számára, ezért a program alapvető

16

célja, hogy a hazánkban megtermelt egészséges, friss, megbízható eredetű, jó minőségű áru közvetlenül, a lánckereskedelmet kiiktatva jusson el a termelőtől a vásárlóig. 2) Egy zöldgazdaság-fejlesztési, energetikai szaktanácsadói hálózat felállítását és az ehhez szükséges képzések elindítását alapozza meg. A hálózat naprakész elméleti és gyakorlati ismeretekkel, információkkal kívánja ellátni a vidék közintézményeit, vállalkozóit, lakosságát. 3) A közelmúltban elfogadott magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényhez is illeszkedve kiemelt projekt indul a magyar fűszerpaprika és a makói hagyma, mint hungarikum és mint minőségi magyar termék helyzetének megerősítésére a hazai, illetve külföldi piacokon.

A PROJEKT CÍME

A PROJEKT KULCSSZAVAI

PROJEKTGAZDA

1) Helyi gazdaságfejlesztési mintaprogram – Az élelmiszer-előállítás és a közvetlen értékesítés fejlesztése Zemplénben és a Nagykunságban

helyi termelői piacok; helyi termékek; egészséges, megbízható eredetű, friss, jó minőségű élelmiszerek; pavilonos értékesítés; város-vidék kapcsolat helyreállítása

Magyar Piac Szövetkezet

2) Térségi energetikai szaktanácsadói hálózat kiépítését célzó mintaprogram kidolgozása a megújuló energiaforrások elterjesztése céljából

megújuló energiaforrások; energetikai vizsgálat; energetikai terv; energiatermelési rendszertanácsadó képzés; modellértékű energiatermelő egység; helyi energiaellátó rendszerek

Szent István Egyetem, Pannon Egyetem, Erdészeti Tudományos Intézet

3) A hungaricum termékek népszerűsítése a magyar fűszerpaprika és a makói hagyma mintaprogram megvalósításán keresztül

Hungarikum törvény; minőségi magyar termék; hírnév visszaállítása; teljes termékpálya újraszervezése; ágazat megújítása; genetikai erőforrások számbavétele; hagyományos fajtakísérleti programterv

Homokháti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Egyesülete, Növényi Diverzitás Központ

4) “Nyúl-unk a munkáért” kisállat-tenyésztési mintaprogram a hátrányos helyzetű vidéki térségek munkalehetőségének javítására

a hazai nyúltenyésztés fellendítése; munkahelyteremtő, faluközösségi program; rész- vagy főmunkaidős foglalkoztatás; öngondoskodás; önellátás; szociális gazdaság

Zika Szövetkezet, Nagyhajmási Gazdaszövetkezet, Tetrabbit Kft.

5) Fenntartható vidéki turizmus. A falusi- és agroturizmus kelet-, közép- és nyugat-magyarországi mintaprogramjai

szolgáltatói adatbázis, népi gasztronómia; népi és kézműves hagyományok; falusi szállásadás népszerűsítése; on-line foglalási rendszerbe való beintegrálás; vendégbarát helyi termék márka; vendégek komplex kiszolgálása

Falusi- és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ)

6) Integrált, komplex vidékfejlesztési-ártéri tájgazdálkodási mintaprogram a Közép-Tiszavölgyben

ökológiai és ártéri gazdálkodás; tájhasználatváltás; élőhely- rehabilitáció; természetközeli élet; sajátos termelési módok; árvízvédelem-korszerűsítés;

Lasa Agrokultúra Kft., Tiszaterv Kft., Közép-Tisza-völgyi Népfőiskolai Társaság

7) A génmegőrzést és az őshonos állattenyésztés népszerűsítését célzó mintaprogram az Őrségben

biológiai alapok fejlesztése; gyepre alapozott legeltetéses állattartás; magyar tarka állatállomány növelése; tenyészüsző alap létrehozása; tenyész- és hízóállat kihelyezés; agrár- környezetgazdálkodás

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság

8) „Kisváros a nagyvárosban”.Az egészséges közétkeztetés mintaprogramja

egészséges életmód; menzareform- dietetikai elvek; konyhaüzemek korszerűsítése; tankonyhák létesítése; gasztronómiai elmélet és gyakorlat összekapcsolása; közvetlen mezőgazdasági alapanyag-beszerzés

XV. Kerületi Önkormányat

9) A gyógynövénytermesztés lehetőségeinek megismertetése az Ős-Dráva, komplex területfejlesztési mintaprogramban

a táj eredeti potenciáljának megfelelő állapot visszaállítása; tájgazdálkodás; gyógynövények begyűjtése, feldolgozása; gyógynövény-kertészetek létrehozása

Dél- Baranyáért Alapítvány

4) A hazai nyúltenyésztés fellendítését, hagyományainak felelevenítését, a háztáji-családi gazdálkodás erősítését célozza a „Nyúl-unk a munkáért” program. Emellett elsősorban a hátrányos helyzetű, elszegényedett térségek falvaiban élő gyermekes családok számára kínál lehetőséget megélhetésük biztosítására, életkörülményeik javítására, az öngondoskodásra, illetve a vidéki foglalkoztatás növelésére. 5) Az ország három részén indulnak a fenntartható vidéki turizmus kialakítására mintát nyújtó programok. Ezek a vidéki életminőség javításának, a vidéki gazdaság diverzifikációjának lehetőségeit kutatják. Az összefogás érdekében fontos egy ernyőhálózat létrehozása vidékfejlesztési és turisztikai szervezetek részvételével, valamint annak a vizsgálata, hogy hogyan lehet a belföldi turizmust fejleszteni, az agrárium és a falusi turizmus helyi termékeit és kínálatát összefogni. 6) A Közép-Tisza-völgyben induló program a táji rendszer működőképességének biztosítására, a fenntartható társadalmi, gazdasági fejlődés ökológiai követelményeinek legteljesebb körű figyelembevételével és feltételeinek megteremtésére irányul. Középpontjában a vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése, a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelése, valamint a megvalósuló tájgazdálkodási megoldások kialakítása, a tájhasználat-váltás, és egy élőhely-rehabilitációs beavatkozás áll. 7) Minél több magyar tarka szarvasmarhával népesítsenek be állami, nemzeti parki réteket és legelőket az ott élő gazdálkodók aktív bevonásával – erre nyújt mintát az Őrségben induló program, amely a külterjes gazdálkodásra is fel szeretné hívni a figyelmet a természeti értékek, a biológiai alapok megőrzésével.

8) A „Kisváros a nagyvárosban” program célja egy közétkeztetési és hozzá kapcsolódó termelői piaci reform végrehajtása. Ezzel egyszerre kíván tenni az egészséges táplálkozás és életmód népszerűsítéséért, a közétkeztetés kínálatának átalakításáért, a konyhák korszerűsítésért, illetve a közvetlen mezőgazdasági alapanyag-beszerzéséért és a hatékony logisztika megteremtéséért. 9) Az Ős-Dráva projekt részeként vissza kívánjuk állítani a táj eredeti potenciálját, és megoldani a természetvédelmi szempontból fontos holtágak vízellátását, a vizes élőhelyek rehabilitációját, a hátrányos helyzetű területeken pedig a gyógynövénytermelés- és feldolgozás segítségével a vidéki, élőmunka-igényes foglalkoztatás előmozdítását. Kis Zoltán, osztályvezető, VM Vidékfejlesztési Főosztály Térségi Programok Osztálya Junek Nikolett, vidék- és térségfejlesztési koordinátor, VM

17

GONDOLATOK Húsvét körül – avagy az ünnep háttere és jelentősége Magyar Vidéki Mozaik

Kitekintő

Ha megkérdeznénk a ma emberét, hogy mi is a Húsvét lényege, a válaszok alapján zavarba ejtően vegyes kép alakulna ki. Kérdezzük csak meg az utca emberét, miért ünnepeljük a Húsvétot minden évben máskor, de mindig március 22. és április 25. között! Vajon ki az, aki tudná erre a talányra a választ? A válasz igen egyszerű: az ünnep napja a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnap. Vagy, érdeklődjünk arról, hogy melyek a Húsvét jelképei? Kérdezzük meg nyugodtan a köznapi embert, hogy milyen eredetű az ünnep? Repdesnek a válaszok: keresztény, germán, római, valláshoz nem köthető pogány, avagy ősmagyar. Ennek a bizonytalanságnak az okai között egyfelől az elemi bibliaismeret hiányát, hagyományaink elértéktelenedését, valamint a határtalan szinkretizmust, azaz a vallások és elképzelések látványos keveredését nevezhetnénk meg. Kezdjük magával a névvel, hisz egy ünnep lényegének a megértéséhez elsőként ez is segíthet. Lássuk be, a Húsvét szavunk nem sokat segít. Az rögtön világos, hogy ezt az ünnepet így, ebben a formában csakis egy magyar ember tudja elnevezni. Mit üzen a név? Újra magamhoz vehetem a húst. Sokszor halljuk választási időszakban a következő vádat Ady Endre és József Attila után szabadon: „a magyar a hasával gondolkodik”. Bár

18

berzenkedik bennünk a lélek a summás ítélet miatt, de a Húsvét szó hallatán az idézett kijelentés halovány igazságát el kell fogadnunk. Az elnevezés kialakításában nagy segítség lehetett, hogy a negyven napos nagyböjt kezdetén, húshagyókedden (latinul: carne vale, azaz karnevál) látványosan búcsút intettek az emberek a jóféle húsos ételeknek. A negyven napon át tartó szomorúság után pedig újra eljöhetett a sonkák, sültek ideje, aminek egyik oka éppen az ételmegvonás volt. A régi szokás emléke a húsvéti sonka ünnepélyes felszelésében és tálalásában él tovább. Ne gondoljuk azt, hogy az elnevezés gondjával egyedül vagyunk a világban. A német nyelvben az ünnep neve „Ostern”, angolul „Easter”. Mint látjuk, e két nyelv használóinak sem könnyű a dolguk. Itt már a szinkretizmus talaján állunk, mert vajon honnan is jöhetett az ünnep neve? Azt azonnal látjuk, hogy a két nyelvben az elnevezés közös tőről fakadhat. Valószínű, hogy a kelet, a kikelet,

azaz az Ost illetve east szó módosulása a két szó. Más magyarázat szerint a német mitológiában szereplő Ostra termékenység istennő nevének a két nyelvben végbement módosulását érhetjük itt tetten. A lényeg, hogy a tavasz, a természet új életre kelésének öröme köszön viszsza az ünnep elnevezésében. A keresztény hitre tért germánok, kelták, angolszászok gondolkodásukban egyszerűen a régi név alatt ünnepelték az újat. Ennek a gondolatvilágnak a továbbélését látjuk a tojás festése, a locsolkodás, a tojást tojó nyuszi jelképeiben és szimbolikus cselekedeteiben. A tojást tojó nyúl szimbóluma egyenesen érthetetlen, genetikailag nonszensz az Ostra istennő mítoszának ismerete nélkül. A termékenység istennőjét tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, kezében tojással, lábánál nyulakkal, feje felett repkedő madarakkal ábrázolják, fejét tavaszi virágokból font koszorú ékesíti. Az istennő és a kezében lévő tojás a természet megújulását, a tavaszi ébredést szimbolizálja. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. A franciák, spanyolok, olaszok és oroszok ünnepünket a zsidó ünnepre, a peszah-pászkha-páskára utaló szóval nevezték el. Lássuk be, ez sem segít a derék galloknak, hispánoknak, itáliaiaknak vagy az oroszoknak megérteni, mi is a Húsvét lényege. Talán meglepő lehet, de a legkövetkezetesebb elnevezést, ami a Húsvét lényegére utal, a már említett orosz nyelvben találjuk meg. Az orosz ugyanis megőrizte a hét egyik napjának elnevezésében, mi is történt Húsvétkor. Ez a szó a „voszkreszenyije”, azaz a vasárnap. A szó ugyanis – és nem emlékszem, hogy az orosz órákon tanáraim ezt nagy lelkesedéssel kifejtették volna – azt jelenti: feltámadás. Végül csak elérkeztünk a Húsvét ünnepének szívéhez, lényegéhez, a feltámadáshoz, azaz a halál feletti diadalhoz. Húsvét egy konkrét történelmi eseményről szól: Jézus Krisztus feltámadásáról. A Szentírás tanúsága szerint – és ezt még Jézus ellenségei sem tagadhatták – Jeruzsálemben, Pontius Pilátus helytartó uralmának hetedik évében, a páska előtti napon, pénteken kivégezték a Názáretből való Jézust. A kivégzést követő harmadik napon – tehát vasárnap – a sziklasírt, amelybe Jézus testét helyezték, annak ellenére üresen találták a Jézust követő asszonyok és az apostolok, hogy mázsás kő zárta és testőrség felügyelte. Sőt, ugyanezen a vasárnapon, de az elkövetkező negyven napon keresztül is személyesen találkoztak és beszélgettek az életre kelt Jézussal. Mindez azt hirdette a számukra, hogy van a halálnál is hatalmasabb erő. Jézus Krisztus feltámadása már önmagában is ünnepelni való esemény lenne, maga a csoda, de ennek a rendkívüli eseménynek a következményei teszik igazán örömteljessé az ünnepet. Jézus Krisztus feltámadása a mi feltámadásunknak, a halál utáni életünknek a prototípusa. Pál apostol az úgynevezett „Feltámadás Himnuszban” megénekli Krisztus feltámadását, majd hozzáteszi: éppen így lesz velünk is. A Húsvét lényege reményteljessé teszi az életet. Állítólag Herkules oszlopaira a Gibraltári-szorosban azt írták, hogy „non plus ultra”, azaz nincs tovább.

Jézus Krisztus feltámadása előtt az emberi lét végét a halál jelentette, az a pont, ahonnan nincs tovább. Jézus feltámadása azt üzeni: plus ultra, azaz van tovább. Ennek a nagyszerű üzenetnek a továbbadására, elevenné tételére használjuk a már említett és krisztianizált, tehát keresztény értelmezéssel is felruházott nyúl, piros tojás, locsolkodás mellett a következő szimbólumokat és szokásokat. Jelképeink közül elsőként említsük a bárányt. A Magyarországi Református Egyház és több város címerében (pl. Debrecen, Karcag, Szentendre, Nyírbátor) ott van a bárány. Kevesen tudják, hogy ő az Isten Báránya, Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával megszerezte számunkra az örökéletet. További közismert húsvéti, Jézus feltámadására utaló jelkép a tűzből megelevenedő főnixmadár. Emellett olyan érdekes húsvéti hagyományok alakultak ki az évszázadok során, amelyek bibliai eseményekhez köthetők. Ilyen hagyomány volt a tojás elrejtése például egy bokor alá, aminek kettős értelme van. Egyfelől utalás arra, hogy Jézus a sírban volt elrejtve több mint két napig, de végül a tanítványok újra megtalálták. Másfelől a tojás keresése biztatás önmagunk keresésére is. Ma már kevésbé gyakorolt hagyomány a „határkerülés” szokása. A gazda és a háznép körbejárták a birtokot, és miközben találkoztak a szomszédokkal is, eleget tettek a húsvéti parancsnak: „és menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül…”. Hasonló oka volt az úgynevezett Emmaus-járásnak is. Itt a rokonokat és a barátokat illett meglátogatni a jó hírrel. Ennek világias megvalósulása ma a Húsvét másodnapi rokonlátogatás locsolkodási-kerülési céllal, a jó hír átadása nélkül. Talán a legegyetemesebb, évszázadokat és felekezeti töréseket túlélt szokás, hogy Húsvét hajnalán egy magaslatról várják az emberek az első napsugár megjelenését. A korai kelés emlékeztet minket a Húsvét vasárnapi asszonyok serénységére, továbbá visszaköszön benne az a bibliai tanítás, hogy Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte az emberi lét legsötétebb oldalát, a halálfélelmet, és így reménysugarat gyújtott a szívünkben. Ady Endre a Szép Húsvét című költeményében így ír erről: Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél? Koncz Tibor református lelkész (Karcag)

19

Visszatekintő A VM VKSZI szakmai közösséget építene a vidékfejlesztők körében Magyar Vidéki Mozaik

Tavaly első alkalommal, hagyományteremtő céllal rendezték meg a Nemzeti Vidékfejlesztési Napot. A december 14-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tartott esemény hosszútávon kívánja segíteni az integrált, szerteágazó szakmai szempontokat figyelembe vevő vidékfejlesztés rendszerének kialakítását.

A vidékfejlesztés egy olyan sokszínű és sokrétű feladat, amely nem köthető egyetlen szakmához vagy tudományághoz sem, emelte ki V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár az első Nemzeti Vidékfejlesztési Nap megnyitó ünnepségén. Olyan élő világ fejlesztésére szövetkezhetünk, amely egyszerre gazdasági térség, biológiai egység és társadalmi-kulturális tér. A VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VM VKSZI) által szervezett esemény résztvevői ennek megfelelően számtalan különféle területet képviseltek: néprajzkutatótól kezdve földrajztudósokon és agrárszakértőkön át területfejlesztési csoportok munkatársaiig, a civil szférától a kormányzatiig különböző hátterű, foglalkozású emberek gyűltek össze az eseményen. A célt azonban éppen az jelentette, hogy a vidékfejlesztők körének változatos, gyakran egymástól elszigetelten dolgozó tagjai egy kicsit elszakadhassanak saját nézőpontjuktól, kitekinthessenek és a többi szakma szemszögéből is láthassák és látathassák

20

a vidékfejlesztés ügyét, ezzel saját munkájukba is beépíthessék mások tanácsait, ötleteit. Közös bennük, hogy mindannyian egy célcsoporttal, a vidék lakosságával foglalkoznak, mindegyikük tevékenységét a hazai és európai uniós vidékfejlesztési program határozza meg, így fontos valamilyen közös szempontrendszer kialakítása, a problémák, javaslatok és ötletek összegyűjtése, integrálása. A rendezvényen a vidékfejlesztés egy-egy meghatározó témája köré csoportosított szekcióülések arra is alkalmat teremtettek, hogy a vidékfejlesztők közös, egymás szempontjait egységbe rendező irányelveket fogadjanak el, amelyeket későbbi feladataik végrehajtása során és akár a következő, 2014-2020-as európai uniós tervezési időszak előkészítésekor is figyelembe lehet venni. Az összegyűlt szakemberek ennek érdekében négy szekcióülésen vitatták meg a vidékfejlesztés legfontosabb kérdéseit, amelyeket elöljáróban egy-egy, a témában kiemelkedő szaktekintély ismertetett.

Az első szekció felvezetéseként Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató a hagyomány és a vidékfejlesztés kapcsolatáról beszélt. Szerinte káros az a felfogás, amely „buta parasztot” láttat a vidékiekben, hiszen ők olyan, évezredek óta átöröklődött tudás birtokosai, amely az életet szolgálja: a családi gazdaságok tudatosan védték a környezetet, a vidéki társadalom pedig szokásain keresztül védte a közösséget, és az sem véletlen, hogy számtalan gyógynövény hatását igazolta a modern gyógyszerészet. „Ha meg akarunk maradni, viszsza kell térnünk a hagyománymegőrző vidékhez” – szólított fel neves néprajzkutató. A második szekcióban a turizmus és a sport vidékfejlesztési vonatkozásait Csizmadia László mutatta be. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségének (FATOSZ) elnöke rámutatott, hogy az aktív sport és turizmus – amely nem csak valamiféle modern találmány, hanem komoly hagyományokra tekint vissza, szinte egyidős az emberiséggel –kiválóan segíthet a vidék fejlesztésében. A harmadik szekció a tudástranszfer, az innováció és az ismeretátadás témájával foglalkozott a vidéki térségekben. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára szerint ehhez iskolákra, az eseményt szervező VM VKSZI-hez hasonló intézményekre és ezek láncára van szükség, de hiába van meg a megfelelő alap, emellé bizalomra is szükség van. G. Fekete Éva, a Miskolci Egyetem docense az utolsó szekció témáját a közösségi gazdaságfejlesztés és a hálózatszerű működés fontosságában határozta meg. A munka hiánya, a kielégítetlen szükségletek és az individualizmus három problémája az, amelyre a közösségi gazdaságfejlesztés választ és megoldást igyekszik nyújtani. Ehhez a nem kormányzati szervezetek közre-

működésére, megfelelő jogi-gazdasági környezetre és a helyi sikertényezők feltárására van szükség. A rendezvény hosszabb távú célja elősegíteni, hogy olyan közösséggé válhasson a vidékfejlesztők köre, akik megismerkedve később könnyebben segíthetik egymás munkáját és kérhetnek szakmai tanácsot egymástól. A nap délutáni része ehhez igyekezett kötetlenebb hangulatot teremteni, ahol az adventi napok és a közelgő karácsony apropóján magát a magyar vidéket és éves vidékfejlesztési munka zárultát is meg lehet ünnepelni. Miként arra Mezőszentgyörgyi Dávid, a VM VKSZI főigazgatója megnyitó beszédében rámutatott, a rendezvény alapvető gondolatát épp az ünnepek adták, amelyek ugyan családi események, de a vidékfejlesztők közössége is voltaképpen egy nagy család, amely az első Nemzeti Vidékfejlesztési Napon együtt ünnepelhet. Erre ugyanakkor már délelőtt volt ok: a szekcióüléseket megelőzően több mint egy tucat intézmény részére adta át V. Németh Zsolt államtitkár és Búsi Lajos helyettes államtitkár úr a Szakmai Szaktanácsadási Központ címet, Csizmadia László elnök pedig a Falusi és Agroturisztikai Díjakat is kiosztotta. Délután ünnepi pódiumbeszélgetéseken kérdezett Klausmann Viktor vidékfejlesztőket és ismert közéleti személyiségeket a vidékhez fűződő viszonyukról, majd a V. Németh Zsolttal felálló Kármentő együttes zenéjére néptáncbemutató következett, a napot Ferenczi György és a Rackajam ünnepélyes koncertje zárta. A VM VKSZI vezetésének tervei szerint hagyományt teremtve, évről évre megrendeznék a Nemzeti Vidékfejlesztési Napot, így az előzetes tervek szerint idén év végén is megtartják a vidékfejlesztőket összefogó találkozót. Márton Balázs

21

I. LEADER szakosztályi találkozó – nyüzsgő forgatag Lakitelken


Visszatekintő

Remek hangulatban, aktív együttműködéssel telt az I. LEADER szakosztályi találkozó Lakitelken. Nem telt el egy hónap sem azóta, hogy az MNVH Tanácsának második ülésén megalakult a szakosztály, máris 130 fős rendezvényen vitatták meg az előttük álló feladatokat. A kis csoportokban zajló intenzív munka megalapozta a szakosztály munkáját a következő két esztendőre.

Sok év után elérkezett az idő, hogy a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) március elsején megalakult LEADER szakosztályának tagjai személyesen is találkozhassanak egymással. A két évre szóló szakosztályi programváz ugyan már rendelkezésre állt, ám a Lakitelki Népfőiskolán március 21-22-én tartott rendezvény egyik fő célja volt, hogy a szakosztály ezt a résztvevőkkel közösen, minél több véleményt és igényt összegyűjtve, beépítve tölthesse meg. A találkozó másik kiemelt célkitűzése az MNVH hálózatának erősítése volt új és tartalmas szervezeti, valamint személyi kapcsolatok létrehozásán keresztül. Ez utóbbi célt szolgálta a szervezés módja is. A találkozó ugyanis szakított a megszokott, statikus konferenciák felépítésével, így a két nap során csupán két előadást tartottak, ám számos kisebb, 12 fős csoportban dolgoztak az ország teljes területéről érkezett vidékfejlesztők egységes, előre felállított szempontok alapján. A dinamikus, több szálon futó rendezvény mintegy 130 résztvevőjének fele a LEADER helyi akciócsoportokban vezető, illetve dolgozó szakemberekből került ki, de hasonló nagyságrendben képviselték magukat a találkozón a LEADER csoportokban közvetlenül nem érdekelt szervezetek is. A résztvevő vidékfejlesztők a LEADER programot kísérő napi problémákon felülemelkedve dolgoztak, cserélték ki gondolataikat a LEADER eszme és program jelenéről, valamint lehetséges jövőjéről. A csoportmunka során részletesen és pontosan meghatározták a szakosztálytól elvárt tevékenységet, az együttműködési területeket, valamint a szakosztály munkájában való részvétel lehető-

ségeit. Ennek során mindenki egyéni szándékainak megfelelően jelentkezhetett azokba az induló tematikus tervezési munkacsoportokba, amelyeken keresztül az MNVH meg kívánja jeleníteni a vidéki szakemberek véleményét a LEADER program megvalósításával kapcsolatban a 2014-2020-as tervezési időszakban. A munkacsoportok tevékenységébe a későbbiekben is bekapcsolódhatnak érdeklődők, de aktívan tevékenykedni szándékozók is. A munkacsoportok délután négy csoportban (a helyi, nemzeti és európai uniós tervezés; a képzés és képességfejlesztés; a térségi, regionális, nemzeti és nemzetközi hálózatépítés; valamint az értékelés témakörében) indultak el két-két moderátor vezetésével. Munkájukat este egy plenáris ülésen foglalták össze, valamint készítettek egy-egy „flip chart”-ot azokról a tevékenységekről, amelyeket az MNVH szakosztály megvalósításában képzelnek el. Ezekről – szavazással – egy fontossági sorrendet is felállítottak. A második nap a teljes plenáris rendezvény nyüzsgő forgataggá alakult át. A „World Café” módszer szerint szervezett napon újabb területekkel kapcsolatos viták, beszélgetések zajlottak le négy csoportban. Az asztaltársaságok tudásátadás és innováció, a fiatalok és a LEADER, helyi közösség és kapacitás, valamint a vidékfejlesztés résztvevői és szereplői témakörökben cserélték ki gondolataikat, alakítottak ki közös véleményt. A szakosztályi találkozóval két éves munka vette kezdetét, amely során több hasonló rendezvényt kívánunk megszervezni. Fejes István, az MNVH Elnökség tagja

22

Tisztelt Látogató!

Üdvözlöm honlapunkon, mint a VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VM VKSZI) főigazgatója és a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) által alapított tudományos lapok kiadója. A VM döntése alapján 2012. január 1-jétől kilenc agrárszaklap kiadása került a VM VKSZI-hez. Arra törekszünk, hogy ezek a folyóiratok továbbra is az agrártudományok színvonalas fórumai legyenek és biztosítsák a tudományos műhelyekben, valamint a hazai és határon túli doktori iskolákban zajló kutatások eredményeinek közzétételét a szakmai közvélemény számára. Az említett lapcsalád mellett Intézetünk adja ki A falu című folyóiratot és a Magyar Vidéki Mozaik magazint is, amelyek főként a vidékfejlesztés aktuális kérdéseit és eseményeit mutatják be évszakonkénti megjelenéssel. Intézetünk tevékenységében a vidékfejlesztés területén kiemelt jelentőségű az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) és a Darányi Ignác Terv kommunikációs feladatainak ellátása. Ebben jelentős szerepet kap különböző rendezvények, fórumok és továbbképzések szervezése és lebonyolítása. Igen fontos ezen felül, hogy a vidékfejlesztésben a LEADER helyi akciócsoportokkal kapcsolatban folyamatos monitoring tevékenységet végzünk. Ennek eredménye reményeink szerint, hogy az akciócsoportok munkája, valamint a vidékfejlesztés megítélése is javul országos és európai szinten egyaránt.

www.agrarlapok.hu

II. évfolyam, 1. szám

Recommend Documents