ii. az ember képe Most pedig elkészítjük az ember egy modelljét

ii. az ember képe Az embert egyetlen egységként fogjuk tanulmányozni. Nem választjuk külön a fiziológiát, a pszichológiát, a testet, a lelket és a tudatot, hanem ehelyett mindent együtt kezelünk. Most pedig elkészítjük az ember egy modelljét. Rajzoljunk egy nagy V betűt, amit három részre osztunk. A legalsó a fizikai test, középen

van az (ön)tudat, és fent, a V alak nyitott részében helyezkedik el X. Az X betű olyan, hogy bármeddig is terjesztjük ki vonalait, mindvégig X marad. Ez a tudat végtelen (tehát korlátok

nélküli) megjelenési formája. Tudjuk, hogy létezik, de nem vagyunk képesek definiálni (Isten, (Szent)lélek, Felsőbb Tudat, Biológiai Forrás, életerő) – nem így a tudatot és a testet, melyek közismerten korlátozottak, korlátoltak. Egy kör van körülöttük, amely a környezetet jelképezi. Két szaggatott nyíl hatol a tudatba, egy a test és egy a környezet felől. A test felől érkező az érzeteket, a környezetből induló a benyomásokat jelképezi. Valójában persze a benyomás is egyfajta érzet, hiszen a testünk idegrendszerén keresztül jut el a tudatunkhoz, egyúttal viszont bizonyos benyomások érzet nélkül is eljuthatnak hozzánk. Tehát folyton különféle benyomások és érzetek gyakorolnak hatást a tudatunkra, mely két fő funkcióval rendelkezik: •

Eldönteni, mi igaz

•

Eldönteni, mi értékes.

Példa az igazságtartalom eldöntésére: •

Érzet: sokan éreztek már olyat a testükön, testükkel, ami valójában nem létezett. Valamilyen furcsa viszketést, esetleg rovarokat, amint a bőrön másztak. Megvizsgálva kiderült, hogy nincs ott semmi, és így az illető nem kezdte el rovarirtóval ölni a képzeletbeli ízeltlábúakat.

•

Benyomás: gyakran van olyan, hogy egy benyomás nem igaz, és ezt észre is vesszük. Nézzük meg a szivárványt: bár nagynak tűnik, és olyan, mint egy állandó

Fordította: Prophetic, 2011–2014

http://www.marshasummers.com/innerman/

képződmény, tudjuk, hogy a fénytörés játéka csupán. Ugyanúgy, bár érzékeink azt sugallják, hogy a hegy mögött felkelő hold a hegy tetején van, ezt sem értelmezzük igazságként. A folyamat tehát a következőképp működik: •

Minden elképzelhető élményt értékelünk, aszerint tulajdonítunk nekik értéket, hogy

örömet adnak, avagy fájdalmat okoznak. Ha e kettő közül valamelyik fennáll, cselekedni fogunk, mert X olyan benyomást kapott, amely cselekvésre sarkallta. •

A tudat, különféle érzelmek segítségével értékeli a beérkező benyomásokat és érzeteket, eldönti, hogy igazak vagy hamisak-e. Az eredményt X felé továbbítja.

•

A körfolyamat úgy fejeződik be, hogy X cselekszik, méghozzá mindig a kapott információknak megfelelően. Tehát a tudat feladata (funkciója, tulajdonsága) az őt érő

ingerek, benyomások feldolgozása, igazságtartalmuk és értékük meghatározása, majd az eredmény továbbítása X-nek. X az „élet alapvető törvénye”, amit nem tudunk pontosan leírni. Annyi biztos, hogy ha egy élő szervezetből X eltűnik, akkor az többé

nem él, megszűnik működni, környezetéhez többé nem alkalmazkodik, és gyors bomlásnak indul.



X

az élet alapja eldönti, mi igaz és értékes, az érzést X-nek adja tovább.

mindig helyesen cselekszik, a kapott információknak megfelelően.

tudat érzetek és benyomások kiértékelése

benyomások

érzetek

fizikai test

környezet

cselekvés Az Ember képe

Ha egy forró tárgy ér a bőrhöz, akkor X alkalmazkodik, és a testfelület felhólyagosodik. Ha

a tárgy egy X által nem „lakott” objektumhoz ér, akkor azt felmelegíti, megsüti, megolvasztja, de hólyagok nem jelennek meg rajta, alkalmazkodás nem megy végbe. Második nekifutásunkban az ábrát tovább bővítjük, hogy önmagunk megfigyelését minél egzaktabbá tehessük. Így jobban megértjük belső működésünket.



Az előző részben azt mondtuk, hogy amikor az ember az élettel kapcsolatos alapvető

következtetésre jut (alapvető célt talál), akkor ezután mindig ennek a mélyen rejlő ideológiának, programnak megfelelően fog reagálni. Ekképp készítsünk a korábbi V betű középső, tudatot jelképező részében egy fekete félkört, amely ezt a célt: a problémamentes, zavartalan életet jelképezi.

legalapvetőbb programunk története Talán születése folyamata során alakul ki az emberben az élet legegyszerűbb ideálja, mely

egyfajta programként is funkcionál. Képzeletbeli magzatunk a méh nyugalmában lebegve éli

életét, többé-kevésbé van tudatánál. Semmilyen feladata nincsen, semmiféle erős zaj nem éri, mivel az őt körülvevő szövetek és a magzatvíz minden hangot eltompítanak.

Környezetének hőmérséklete is változatlan, maximum egy-két fokot ingadozik, anyja

testhőmérsékletét követvén. Nincsen légmozgás, sem pedig éhség, hiszen a magzat, mielőtt megéhezhetne, már hozzájutott a szükséges tápanyagokhoz.

Ám a születés során a magzat a magzati világban megszűnik létezni, ott meghal, és beleszületik a mi földi világunkba, ami teljesen másmilyen, mint az előző. Minden nagyon

különös; furcsa érzetek, hangok, fények, hőmérséklet-ingadozás, hűvös szellők érik, talán fertőtlenítőszer is csípi pici szemeit. A ruha korlátozza mozgásában, és még számtalan példát mondhatunk, mennyi hirtelen, soha nem tapasztalt inger ér egy újszülöttet.

Tehát a kisgyermeknek lesz egy érzése (amit bár képtelen szavakkal kifejezni, mi mégis ezt

tesszük), hogy az életnek van egy nagyon alapvető célja. Valami ilyesféle következtetésre jut: „az élet célja a korábbi zavartalan állapot újbóli elérése, dolgok megszerzése és menekülés útján”.

Elsődlegesen mi magunk is kényelemre és örömökre vágyunk, számunkra jó érzeteket

kívánunk átélni. Mindazonáltal egy másik személy nem biztos, hogy ugyanazokra a dolgokra vágyik, hogy ugyanúgy szereti, amit mi is, sőt, talán az általa kerülendőnek tartott élmények

is különböznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy mindenkinek van egy megszerzendő,



megtartandó személyes ideálja a zavartalan nyugalmat illetően, mely minden szinten örömszerzésre és a fájdalmaktól való menekülésre sarkallja őt.

A gyermek nagyon gyorsan elkezdi az ún. „önfejlesztést”, azaz saját helyzete javításán kezd

munkálkodni. A cél tehát minél több öröm és kényelem szerzése, illetve a minél kevesebb fájdalom és nehézség átélése.

Megszületik hát a második döntés, egy második „nem-én” mondja: „az a cél, hogy most rögtön minden úgy történjék, ahogy én akarom, és azért, hogy ez így legyen, panaszkodni fogok”. A kicsi tehát panaszkodni, „hisztizni” kezd, egyelőre sírás formájában.

Legtöbbünk még ma is sír, ha nem minden úgy történik, ahogy akarjuk, de az is igaz, hogy

csecsemőkorunk óta a panaszkodásnak sokkal kifinomultabb formáira is rátaláltunk.

alapvető döntésünk megismerése gyakorlat: „így panaszkodom” Írd le, hogyan szoktál panaszkodni. Például duzzogás, megsértődés, valaminek a túlzásba

vitele: féktelen alkoholfogyasztás, evés, gyorshajtás.

Nyugalom – senkinek nem kell e feljegyzéseket megmutatni. Saját megvilágosodásunkat

szolgálják, nem másnak szólnak. Még csak nem is a cselekvések megszüntetése a cél, hanem

az információgyűjtés. Mielőtt bármit tehetnénk, meg kell tudnunk, mi történik velünk, bennünk.

Pár héttel születésünk után akaratunk érvényesítésére újabb technikákat fedeztünk fel.

Idővel a folyamatos sírás már nem volt elegendő (hiszen a szülők megtanultak legyinteni rá), így valami más után kellett nézni. A kisgyerek úgy érzi, „joga” van a kényelemhez, a babusgatáshoz, az etetéshez. Eleinte csak sír, majd később visszafojtja a lélegzetét, egészen ellilul az arca stb. Anyja gyorsan megtanulja, mire megy ki a játék, és kívánságait nem igazán

fogja teljesíteni. Bár a baba sokszor annyira makacs tud lenni, hogy ellenszenves viselkedésével mégis elér némi eredményt.



gyakorlat: „így állok ki jogaimért” Ez a második gondolatkör, amire oda kellene figyelni. Egy amolyan naplóféleségbe írd őket. Ott tartottunk tehát, hogy a gyermek nem is önmagával, hanem inkább környezetével

szembehelyezkedve panaszkodni kezd. Mikor anyja ezt abszolút megelégeli, ő maga is panaszkodni kezd, kiáll a saját jogaiért. Megpróbálja „fejlődésre bírni”, nevelni kicsinyét. Tudniillik önmagunk fejlesztése, helyzetünk javítása általában abból áll, hogy másokat próbálunk megváltoztatni, hogy minket minél kevésbé zavarjanak. Az anya fizikai alapú szuggesztió, örömszerzés és fájdalom okozása útján mutatja meg gyerekének, milyen irányba kell fejlődnie. A kicsi megtanulja, hogy a kényelemért és a

kellemetlenségek elkerüléséért „fontos, hogy másoknak örömet szerezzen”. Így mosolyogni, vigyorogni kezd, mindenfélét csinál, hogy közvetett módon fájdalmakhoz vezető ellenszenvességét megszüntesse.

gyakorlat: „így próbáltam megfelelni másoknak” Adott tehát a következő dolog a megfigyelni valók sorában. Tudatunk kettéhasad: létrejön A és B. Pont mint a kazetta két oldala, lásd az ábrát. B

sokszor nem bír a túlerővel, és A az, aki megmondja X-nek, környezetünkben mik az igaz és

értékes dolgok. Miután megtette, B is megszólal: „Nézd, mit tettél, ezt jól megcsináltad!”. Elkezdjük úgy érezni magunkat, ahogy sosem kéne: bűnösnek. Szégyelljük magunkat, konfliktusban vagyunk önmagunkkal. Az A oldal azt mondja: „Igen, ez nagyon jó lesz”. Talán B épp szunnyad, és nincs vita, A pedig továbbadja a helyzet kellemes voltát X-nek. Erre B is feleszmél: „Hát ezt jól

megcsináltad”, és elküldi az információt X felé, hogy a dolgok valójában nagyon rosszul állnak. X a helyzetnek megfelelően cselekszik, tehát szorongunk, fészkelődünk, rosszul érezzük magunkat.

Máskor B kezd bele valamibe, és A szól közbe: „Nem igaz, sosem az van, amit akarok,

mindig csak azt csinálom, amit mások mondanak”. Ez tehát a kisebbségi érzés, az önsajnálat, a depresszió tünete.



A gyermek nagyon korán belekeveredik ezekbe a belső konfliktusokba. A belső egységhez,

nyugalomhoz vezető utat keresi, de rossz következtetésekre jut.

Nem sokkal később egyre több emberrel találkozik környezetében, akik ekképp

kommunikálnak vele: „Ezt és ezt kell tenned, hogy megfelelj nekünk (jó gyerek legyél), különben szörnyű dolgok fognak veled történni.” •

Ha jó (gyerek) vagy, ajándékot kapsz a Mikulástól.

•

Ha rossz, nem kapsz ajándékot a Mikulástól.

•

Ha nem vagy jó, rossz dolgok fognak veled történni, bajba keveredsz.

•

Ha nem jársz a tanár kedvében, meg leszel buktatva.

•

Ha viszont megfelelsz neki, jó jegyet kapsz.

•

Ha átmész az úttesten, a rendőr bácsi börtönbe fog zárni, úgyhogy most itt maradsz ezen az oldalon.

•

Ha rossz vagy, a tanár felvisz az igazgatóhoz, aki egy igazi szörnyeteg.

Ilyen és ehhez hasonló szuggesztiók hatására a kisgyerek újabb következtetésre jut: „Fontos, hogy mindent úgy gondoljak és tegyek, ahogy azt a fölöttem állók nekem megmondják.”

gyakorlat: „amiért valamit egy fölöttem állónak köszönhetően gondolok” Ez is ennek a hétnek az anyaga. Iskolába járva mindig azt kellett elismételni, amit a könyvben olvastunk, így a nyomtatott szöveg is fölöttünk állóvá vált, tehát hatalma van felettünk. Azóta sok más fölöttünk álló hatalmat is elfogadtunk magunknak.

Ábránkon a legfelső két döntés egy későbbi alkalom témája lesz majd.

végszó Megrajzoljuk még majd ezeket az ábrákat, alkalmanként egy-egy részletet kiemelve. A

lényeg mindenesetre változatlan: alapvető célunk a zavartalanság, ezért kondicionálásnak

vagyunk kitéve, és tudatunkat számtalan „nem-én” szaggatja szét, zavaró, belső széthúzást Fordította: Prophetic, 2011–2014


keltő gondolatok formájában. Nem vagyunk urai belső állapotunknak, tehát nem is igazán látjuk, mi folyik odabent.

Belső állapotunk szabályozásának egyetlen módja, ha megváltoztatjuk életünk alapvető

célját. Valójában ez az egyetlen dolog, amit képesek vagyunk megváltoztatni… Ennyit erre a hétre, azt hiszem, van elég tennivaló – a múlt hetiekkel együtt.

Remélem, sok olyan dolgot sikerül majd felfedezni, ami felszabadítóan hat a tudat mindennapos zavarodottságára. Jóleső érzés tudni, hogy mindenki, akivel a nap folyamán találkozunk, ilyen programozással kezdi életét. Ez a fajta „munka” tehát némi megértést és

X

Választó „én” Fontos örömet szerezni

másoknak.

tudat

5

6

3

2 4

Minden legyen úgy, ahogy akarom, most, és ezért

fizikai

„feljebbvalóim” utasítják.

„B” oldal

a Megkínzó A kondicionált Ember képe


jogaimért.

1

Mindent úgy kell tenni és gondolni, ahogy a

Fontos kiállni

test

panaszkodni fogok.

„A” oldal

a Kísértő cselekvés


alázatot visz életünkbe, mind magunkat, mind pedig másokat illetően. Így talán picit jobban

érezzük magunkat, egyszerűbben hozunk meg bizonyos döntéseket, és egyes konfliktusokból könnyebben kikeveredünk. A cél továbbra is az „ítélkezés nélküli megfigyelés”, nem pedig a változtatás. Fel a fejjel, csak semmi görcsös komolyság…



ii. az ember képe Most pedig elkészítjük az ember egy modelljét

Recommend Documents