I. Bács-Kiskun megye települési értéktáraiba felvett, a Bács-Kiskun Megyei Értéktárban nyilvántartott nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriák szerint
1. Agrár- és élelmiszergazdaság Szeremlei Települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Szeremlei borsos kalács
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése Szeremlei borsos kalács 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása X agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás
épített környezet sport
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye Szeremle 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik tájegységi megyei X települési
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása Szeremlén az ünnepi asztal elmaradhatatlan étke a borsos kalács. A lágy kelt tésztából készült kerek kalács, melyet kisülés után forrón meghempergetnek a tejfölös, zsíros sós borsos mártóban „nemzeti étel” Szeremlén. Nevezték kálvinista kalácsnak is, hiszen minden nagy egyházi ünnepen sütötték ezt a sós-édes süteményt elsősorban a falu törzsgyökeres református közössége. A családi események ünnepek záróakkordja is ez az étel volt. Lakodalmak készítőjében pénteki záró étel, keresztelőkön pedig ezt adták „komakalácsnak” a hazainduló keresztszülő-pároknak. Alapja a mártó nélküli, ugyanebből a tésztából készült pusztakalács. Receptje a következő: Hozzávalók a tésztához: 2 kg búzaliszt, 1 liter tej, ha lehet jó zsíros, nem az agyonpasztőrözött 3 marék cukor, 10 dkg élesztő, só, az ujjak végével felmarkolva, az annyi, mint 10 g 1 egész tojás, tyúkok alól 4 tojássárgája, mert a fehérjétől kemény lesz a tészta
kb. 1 dl olvasztott tyúkzsír (étolajjal helyettesíthető, de így az igazi) kb. 1 dl étolaj, a zsírosság jót tesz a tésztának Hozzávalók a kenyőjéhez: 3 nagy doboz tejföl 2 dl étolaj, zsírral is mehet kb. 2 púpos evőkanállal felolvasztva kb. 2 teáskanál só, 3/4 csomag őrölt feketebors Lényeges tudnivaló, hogy minél lágyabb a tészta, annál foszlósabb a kalács, valamint az is, hogy a mártogatás után le kell a meleg kalácsot borítani, és letakarni, hogy saját gőzében puhuljon meg a tészta. Napokig finom, különösen melegítve! A borsoskalács olyan speciális lokális ételtípus, amely a Duna alsó szakasza mentén mindössze néhány sárközi település (pl. Szeremle, Érsekcsanád, Báta) gasztrokultúrájában található meg. Van ahol a formája más, van ahol a mártójába lisztet is tesznek és hosszúkásra fonják. Szeremle népessége mindig is magáénak vallotta ezt a különleges kelt süteményt, és úgy tartják, hogy a szomszéd falvakba házasodott szeremleiek terjesztették el azt. 6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett A borsos kalács Szeremle azon néprajzi gasztronómiai értéke, mely képes volt szinte változatlan formában fennmaradni az elmúlt évszázad nagy társadalmi, szokásbeli és értékrendi változásai ellenére is. A népviselet, a halászat és a pünkösdi néphagyomány mellett ez községünk egyik jellegzetessége, melynek készítése szinte minden szeremlei háztartásban ma is élő hagyomány, és kisebb házankénti elkészítési különbség ellenére egyik legősibb szokás. Ennek megőrzése egyik legfontosabb feladatunk. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) TÓTH Kálmán 1995 Szerelmem Szeremle. Baja. 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.szeremle.hu
A kalács sodrása
A nyers kalács-forma
A frissen sült pusztakalács
A kész borsos kalács
4. Ipari és műszaki megoldások Szeremlei Települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Szeremlei ladik, ladikkészítés
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése: Szeremlei ladik, ladikkészítés 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód X ipari és műszaki megoldások kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás
épített környezet sport
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Szeremle 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik X települési tájegységi megyei
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása Ezúton nyújtom be javaslatomat, a ladikkészítést, illetve a ladikot, mint helyi értéket, a települési értéktárba való felvételhez. Indoklásomnak messzire visszanyúló történeti eredete van, mely Szeremle természeti adottságaiból eredeztethető. A vizekkel körülvett falu a Dunán lezajló ármentesítésekig bizonyíthatóan legalább hétszer változtatott helyet1. A költözések során az emberek a Duna jobb és bal partján is alakítottak ki új lakóhelyet, így a későbbi időkben ebből kifolyólag sok 1
Bárth János 2005. 665.
vita keletkezett, melyek peranyaga számos jól felhasználható információt tartalmaz. A perekben, sok esetben említik meg a csónakokat is. 2Itt térnék ki röviden a csónak, és a ladik közötti különbségre. A csónak az egy fából kifaragott vízi edény volt, míg a ladik a deszkákból összeállított vízi alkalmatosság.3 A forrásokból kiderül, hogy a szeremleiek legfontosabb közlekedési eszköze a csónak volt. Az emberek csónakot használtak a halászathoz, az állatok szállításához, a szállásaikat is csónakon közelítették meg, valamint a halottaikat is csónakon vitték a temetőbe. Minden családnak volt csónakja, akadt olyan is, amelyiknek több is.4 Magára a csónakra olyan perekben találjuk a legtöbb utalást, ahol a csónak alapanyagául szolgáló fát tilalmas helyről vágták ki. Erre példa:”… házról házra jártak és valahol új, Csonakot találtak, a’ kit Dunán innénd vágtak, mind föll írták.”5. A rövid történeti példákból is jól látható, hogy a vízen való közlekedés, és ezek eszközeinek elkészítése mennyire fontos szereppel bírt a régebbi időkben. Napjainkban, a megváltozott természeti környezetnek, és életmódnak köszönhetően, elsősorban a horgászok használják a ladikot, mint a vízi közlekedés eszközét, de a ladik szerepe ennél sokkal messzebb mutat, ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a témát. Először is, a ladik, mint a Sugovicához tartozó látkép része, mely elképzelhetetlen lenne, a parti fákhoz kiláncolt ladikok nélkül, vagy ha a téli időszakra gondolunk, akkor a partra kivontatott, fenékkel az égre néző, felbakolt ladikok nélkül. Továbbá, fontos megemlíteni azt a tudás is mely a ladikokhoz, annak használatához tartozik. Itt nem szeretnék kitérni a készítésre, mert annak, egy hosszabb, és külön szakaszt szentelnék. A használattal kapcsolatos tudás alatt, elsősorban az évenkénti karbantartást, és magát az evezést értem, amit, ha egy olyan ember próbál, aki még életében nem ült ladikban, hamar megtapasztalja, hogy nem is olyan egyszerű. Szeremlén mindenki tudja, hogy evezni, a csónak farából, egy oldalon történő húzással szokás, melynek külön technikája van, hogy a ladik egyenesen tudjon haladni, és ne körbe- körbe. A ladiknak van, egy mindennél fontosabb szerepe is a helyi életben, ez pedig egy szokás, melyhez csak kevés hasonló van az országban, ez pedig nem más, mint a pünkösdi ladikázás, mely szintén régi múltra tekinthet vissza. Mint azt a neve is mutatja, a ladik elengedhetetlen kelléke a szokásnak, ugyanis, a legények, a lányokat pünkösd hétfőjén, feldíszített ladikjaikkal ,,ladikáztatják” meg a Sugovicán. Napjainkban, a helyi táncegyüttes vezetésével, de sok ,,önkéntes” ladikáztató segítségével, évente a hagyományokhoz híven pünkösdkor évente megismétlik ezt a szép hagyományt. Javaslatom harmadik részében térnék ki a ladikkészítésre, mint helyi értékre. Jelenleg a faluban többen is készítenek ladikot, többféle módszerrel, és az elkészített ladikok is különbözőek. Természetesen az elkészített ladikok nagyban függenek attól, hogy a megrendelő milyen igényekkel rendelkezik. A következőkben leírnám a ladikkészítés általános módját, melyet kis eltéréssel alkalmaznak a különböző készítők: A következőkben egy átlagos öt méter hosszú holtágakon használatos pörge ladik építésének a menetét írom le. A ladik paraméterei: fartőke 60 cm széles, mélysége 20 cm, Orrtőke 52 cm, mélysége 18 cm, oldala 42 cm mély, fenék szélesség középen egy méter. A középső bókony6 egy méter széles, az első kettő 98 cm, a ladik elején és végén lévő két bókony mérete változó. A bókony és a ◦ ladik oldalpalánkja 100-107 szöget zár be. A ladikkészítés egyik legfontosabb alapja a megfelelő faanyak faanyag kiválasztása. Ha a ladikot alkotó fa nem kellőképpen száraz, akkor a készítés során a készítő megcsalatkozik a méretezésnél. Ha az alapanyag vizes, akkor a ladik elkészítése után a fa száradásával rések keletkeznek a deszkák illesztései között, ami a 2
Bárth János 2005. 660-674. Bellon Tibor 2003. 144. 4 Bárth János 2005. 703. 5 Bárth János 2005. 704. 6 Merevítő borda 3
tömítést rögzítő alumíniumlapokat is elhajlíthatja. Továbbá a faanyag kiválasztásánál fontos szempont, hogy a deszkák ne legyenek csomósak, ne legyenek megvetemedve, megcsavarodva. A csomós deszka a ladik összehúzása során elpattanhat, megrepedhet, a drága anyag, pedig kárba vész. A csónakkészítésre alkalmas faanyag a vörös fenyő, a borovi fenyő, lucfenyő, és a vörös fűz. Az orrtőke, fartőke és a bókonyok alapanyaga tölgy, esetleg kőris.A bükk nem alkalmas ilyen célra, mert gyorsan elkorhad, „… nem szereti a vizet.”7 Továbbá a faanyag annál jobb minél több ideig pihentetik a vágás után, mert akkor a fában lévő feszültség is „kipiheni” magát.8 A következőkben a ladik összeállítását írom le: első lépés a fenék kiszabása. A deszkákat egymásmellé fektetve kimérjük a ladik hosszát, majd a ladik közepét. A ladik közepétől oldalirányban ki kell mérni az egy métert, ami a ladik fenékszélessége lesz. Ha ez elkészült, fel lehet tenni az első bókonyt a ladik közepére. Figyelni kell arra, hogy a fenék deszkái között rést kell hagyni, mert ha szorosan egymáshoz vannak illesztve a deszkák, akkor a vízre tételt követően megdagadó deszkák eltorzíthatják a ladikot az oldalak szétfeszítésével. Oldalirányban akár másfél centit is tágulhat a deszka. A középső bókony pontos elhelyezése után jöhet a többi bókony is 98 cm-re egymástól. A deszkákat a bókonyra szöggel rögzítik. A bókonyok feltétele után jöhet az orr és a fartőke felhelyezése. A bókonyok az orr és a fartőke feltétele után az oldaldeszkák kerülnek fel a ladikra. Az oldaldeszkák feltétele után jön a ladikkészítés legnehezebb, és legtöbb odafigyelést kívánó része, az összehúzás. Az összehúzás során nyeri el a ladik a jellegzetes pörge alakját. A ladik összehúzásakor a ladik elejét és végét egymás felé húzzák kötél, újabban spanifer segítségével. A ladikkészítés ezen részénél nagyon kell figyelni, mert ha az ember túlerőlteti akkor elpattanhat a deszka. Ha a deszkában túl nagy a feszültség, akkor kisebb mértékben kell meghajlítani, és pihenni kell hagyni, majd másnap lehet folytatni az összehúzást. Az összehúzás jól bevált módszere az is, hogy a művelet során forró vízzel locsolják a deszkát, ami szintén a műveletet teszi könnyebbé. Ha az összehúzással elértük a kívánt hajlítottságot, akkor az oldalakat teljesen rögzítjük az orr és a fartőkéhez. A ladik a folyamat lezárásával nyeri el végleges formáját, de ez nem jelenti azt, hogy vízre tehető. Az összehúzást követi a ladikkészítés leg időigényesebb munkaszakasza, a lemezelés. A lemezelés során a deszkák közötti réseket tömítik el. A tömítő anyag az idő előrehaladtával folyamatosan változott. Régebben mohával, kenderkóccal tömítették a réseket.9 A későbbi időkben indigópapírral, vagy kátrányos újságpapírral tömítették a réseket. Mára a bicikli belső gumi, valamint a szilikonos tömítés is használatos eljárás. A tömítésre minden esetben egy bádogból vágott csíkot erősítenek apró szögekkel, 20-as szöggel, vagy kapcsokkal, gép segítségével. A kapcsos rögzítés meggyorsítja a munkafolyamatot. A tömítést követően a ladik kátrányozása következik. Ezzel a művelettel védik a ladik deszkáit a víztől és az időjárás viszontagságaitól, valamint plusz tömítőanyagként is szolgál. Napjainkra azonban betiltották a kátrány használatát, így újabb és drágább anyagokkal kell a fa részek védelmét megoldani. Szokás továbbá a ladikot elmeríteni a vízben, hogy a deszkák megdagadjanak, és a ladik véglegesen összeálljon. Az általam benyújtott javaslatban, próbáltam összefoglalni, a tejesség igénye nélkül, azokat a fontos történeti, és hétköznapi adatokat, amik a ladikot, és annak készítését, valamint készítőit a helyi értékek közé emeli. 6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett Javaslatomat azzal indokolnám, hogy a ladik, mint mindennapos használati eszköz, fontos szerepet töltött és jelenleg is tölt be sokak életében. A javaslatomat több szálra fűzném fel, 7
Antos Zoltán - Berényi János - Vigh József 1969. 97. Kis Tibor. Fafaragó, famunkákhoz értő ember. 9 Ezt tükrözi a mohozó, mint felhasználandó szerszám a Dunai horgászkalauz – Horgászcsónak házilag című írásában. 8
melyek közül az első, egy rövid történeti áttekintés, a második, a ladiknak, a helyi életben betöltött szerepe, és végül a harmadik, a ladik készítésével kapcsolatos helyi tudás. Fontosnak tartom ezen dolgok megőrzését, mert elválaszthatatlanok a szeremlei múlttól és jelentől, valamint kiemelkedő fontossággal bírnak a jövőre nézve is, és itt elég csak a pünkösdi ladikázás hagyományát megemlítenem. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) Bárth János 2005. Kétvízközi népismeret - Tanulmányok a Duna-Tisza közéről. Kalocsa 1991. Magyar néprajz III. Budapest Bellon Tibor 2003. A Tisza néprajza. Antos Zoltán - Berényi János - Vigh József 1969. Dunai horgászkalauz. Budapest Adatközlők: Lóki Tamás Fábián „Szeles” József
8.
A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.szeremle.hu
Ladikok a Sugovica partján
Ladik
Partra vontatott ladikok
Pünkösdi ladikázás I.
Pünkösdi ladikázás II.
5. Kulturális örökség Szeremlei Települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Szeremlei pünkösdi ladikázás
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése Szeremlei pünkösdi ladikázás 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások X kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás
épített környezet sport
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye Szeremle 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik X települési tájegységi megyei
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása A Baja melletti Szeremlén szokásban lévő pünkösdi ladikázás az ünnepkör párválasztó, udvarló szokásai közé sorolható. A néprajzkutatók az adatközlők visszaemlékezése alapján rögzíthették a népszokás 19. század végi állapotát. A néphagyomány – ugyan kissé megváltozott tartalommal, de – az 1920-as években élte virágkorát, az 1930-as évek közepére „kiment a divatból” és az 50-es évek elejére meg is szűnt. A ladikázás napja hagyományosan pünkösd hétfőjén volt. Ilyenkor a lányok az istentisztelet után a vízparton sétálgattak, majd hazamentek levenni a templomi ruhát, és átöltöztek a ladikázáshoz. Az ünnepet megelőzően a falubeli fiatal legények díszesen faragott evezőlapátot, leányevezőt ajándékoztak a kiszemelt lányoknak. A rituális ajándékozás egyben invitálást is jelentett a pünkösdi csónakázásra. A falusi rendezvény a 21. század elejétől borsoskalács fesztivállal egészült ki. A gasztronómiai program a szeremleiek jellegzetes népi ételét, a borsos tejfölbe mártott fonott kelt kalácsot helyezi előtérbe. A könyvár és falumúzeum udvarán megépített kemencében sül ilyenkor tepsiszámra az ízletes kalács a turisták, faluba látogatók nagy örömére. Szeremlén az 1950-es évek elején megszűnt pünkösdi népszokás 2000-ben a helyi néptánccsoport vezetőjének kezdeményezésére éledt újjá. Azóta a faluban minden évben megszervezik a pünkösdi ladikázást, amelynek népviseletbe öltözött szeremlei táncosok a főszereplői.
6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett A helyi értéktára felterjesztett szokáselem megfelel az UNESCO 2003-ban elfogadott Szellemi kulturális örökség egyezmény definíciója azon pontjának, amely szerint: „Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét.” A szeremlei pünkösdi ladikázás szokása egyedülálló a Kárpát-medencében. Hasonló, de nem a pünkösdi ünnephez köthető a szintén sárközi Bátán megtartott kalinkózás, amikor a fiatalok májusban ugyancsak zöld ágakkal, virágokkal feldíszített csónakokon szálltak vízre. A népszokás nemzedékről nemzedékre száll a lakosság körében. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) K. CSILLÉRY Klára 1961 Pünkösdi leányevező Szeremléről. Néprajzi Értesítő XLIII. 171-179. DOMONKOS Ottó 1962 Adalék a pünkösdi ladikázás történetéhez. Néprajzi Értesítő XLIV. 323-325. DÖMÖTÖR Tekla 1964 Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest. KOTHENCZ Kelemen 2012 A párválasztástól a borsoskalácsig. Bajai Honpolgár XXIII. évf. 5. (258) sz. 12. SOLYMOS Ede 1990 A pünkösdi ladikázás. Bajai Honpolgár I. évf. 5. sz. 4. TÁTRAI Zsuzsanna 1990 Jeles napok – ünnepi szokások. In: Hoppál Mihály (szerk.) Népszokás, néphit, népi vallásosság. Magyar Néprajz VII. Budapest, 102-264. TÓTH Kálmán 1995 Szerelmem Szeremle. Baja.
8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.szeremle.hu
5. Kulturális örökség Mélykúti települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Szvetnik Joachim Emlékháza
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése: Szvetnik Joachim Emlékház 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás
épített környezet sport
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik települési tájegységi megyei
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása: Mélykút nevezetes háza, amely ma a magyar ötvösművészet egyik legnagyobb talentumának emlékét őrzi és hirdeti, 1885-1887-ben épült. Az 1997-ben, Szvetnik Joachim születésének 70. évfordulóján átadott emlékház a művész szülőháza és élete utolsó éveiben otthona volt. Ismereteink szerint az egyetlen olyan magyar múzeum, amely ötvösművésznek állít emléket. A nádtetős, vert falú parasztház felidézi a XIX. század végének, illetve a XX. század első felének világát. Szvetnik Joachim 1987. november 30-án kelt levelében, melyben felajánlotta a házat az akkor még falu vezetőinek, ekként írt otthonáról: „… A belső elrendezése eredeti formában megmaradt, így a szabadkémény búbos kemence,stb. A házon ennek a tájnak tipikus jellegét találhatjuk ami megnyilvánul a háromas elrendezésben úgymint előszoba, középen konyha szabad kéménnyel, hálószoba. A hátsószobát kisebb családi létszámnál kamrának használtak. A külső jellegében ami változott az a folyosó beüvegezése azon célból, hogy a jelenlegi követelményeknek megfeleljen. A házhoz egy ötvösműhely lett építve melyben egy az 1900-as évekből származó ötvös asztal található. Mivel Mélykút Község nem rendelkezik tájházzal ezért a későbbiek folyamán akár mint tájház vagy emlékház működhet.” Az ötvös-restaurátor mester az 1980-as években költözött haza Budapestről betegsége miatt. A szülőházban kialakított kis műhelyben folytatta a restaurálást, ahol olyan nagy művek helyreállítása történt, mint a szarvserleg, a fedeles köves serleg, az ékköves kupa, a vöröstói úrmutató, valamint Ligeti Miklós által megformázott Csongor és Tünde szobra, ami a II. világháború végén sérült meg. Nevét a nagyközönség akkor ismerte meg, amikor 1977-ben közreműködött a magyar koronázási jelvények azonosításában. Tárgyi emlékeit féltve őrző, szellemiségét gyermek és fiatalkori munkáival megidéző emlékhely maradandó élményt nyújt mindazok számára, akik be szeretnének tekinteni a Kossuth-díjas ötvös-restaurátor szülőházába.
6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: Ismereteink szerint az egyetlen olyan magyar múzeum, amely ötvösművésznek állít emléket. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) Dr.Rauzs József: Szvetnik Joachim, Mélykút Közművelődéséért Közalapítvány, 2008. Molnár György: A magyar Cellini/Szvetnik Joachim élettörténete, Bába Kiadó, Szeged, 2004. Szilágyi András: Szvetnik Joachim; In: Ars Vecorativa Iparművészet – Az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum évkönyve, Budapest, 1991. www.szvetnikjoachim.com 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.melykut.hu
5. Kulturális örökség Mélykúti települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Szvetnik Joachim hagyatékai
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése: Szvetnik Joachim hagyatéka 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások kulturális örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás
épített környezet sport
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye 4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik települési tájegységi megyei
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása: Mélykút nevezetes háza, amely ma a magyar ötvösművészet legnagyobb talentumának, Szvetnik Joachimnak emlékét őrzi és hirdeti, 1885-1887-ben épült. A kiállítás, és benne az ötvös – restaurátor hagyatéki tárgyai, valamint a restaurálóműhely megidézi az alkotót, az „ötvösművészt”, de legfőképp a kivételes embert. A könyvtárban van elhelyezve a hagyaték több eleme. Itt található Szvetnik Joachim életét és munkásságát bemutató mintegy 2600 fénykép fotóalbumokba rendezve. A könyvtárban lettek elhelyezve az eddig fellelt írásos dokumentációk (levelek, jegyzőkönyvek, személyes dokumentumok, újságcikkek, stb.), valamint a mester munkáját megörökítő magnó – és videofelvételek. Két sírhely tartozik a Szvetnik hagyatékhoz. A kálvária temetőben Szvetnik Joachim és édesanyja sírja, a pesti úti temetőben Szvetnik Joachim édesapja sírja, amik fokozott megóvást igényelnek. 6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: Ismereteink szerint az egyetlen olyan magyar múzeum, amely ötvösművésznek és személyes tárgyainak állít emléket. 7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) Dr.Rauzs József: Szvetnik Joachim, Mélykút Közművelődéséért Közalapítvány, 2008. Molnár György: A magyar Cellini/Szvetnik Joachim élettörténete, Bába Kiadó, Szeged, 2004. Szilágyi András: Szvetnik Joachim; In: Ars Vecorativa Iparművészet – Az Iparművészeti
Múzeum Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum évkönyve, Budapest, 1991. www.szvetnikjoachim.com 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:www.melykut.hu Mivel a Szvetnik Joachim Emlékház és a hagyaték szervesen összefügg, nem választható részt, de külön kell kezelni, mivel a hagyaték egy részét a könyvtár őrzi, illetve külön értéket képvisel.
Szvetnik síremlék
5. Kulturális örökség Csátaljai települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Bukovinai székely Istensegíti Betlehemes Játék
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése Bukovinai székely Istensegítsi Betlehemes Játék 2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása □ agrár- és élelmiszergazdaság □ ipari és műszaki megoldások □ természeti környezet
□ egészség és életmód □ X kulturális örökség □ turizmus
3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye
□ épített környezet □ sport
Csátalja
4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik □ települési
□ tájegységi
□ X megyei
□ külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása A Csátaljai Székely Népdalkör nemcsak a bukovinai népdalok megőrzését és tovább adását tűzte ki célul. Emellett vállalta, hogy felkutatja és megőrzi azokat az egyéb kulturális értékeket, amelyeket a csátaljai székelyek a bukovinai Istensegíts nevű községből hoztak magukkal. Már több mint húsz éve adják elő a karácsony előtti adventi időszakban ezt a különleges, a hagyományostól sok tekintetben eltérő betlehemes játékot. 6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett A bukovinai Istensegíts községből származó betlehemes játék sok tekintetben különbözik az országszerte ismert pásztorjátékoktól. Számos elemet megőrzött a pogány - a betlehemes játékok előtti - időkből, így egyes elemei akár ezer évnél idősebbek is lehetnek. A különbség a keretjátékban és a pásztorok alakjában mutatkozik meg a legmarkánsabban. A pásztorok szerepe emberi ugyan, de a jelmez semmiképpen nem az. Az öltözékük hasonlít a mohácsiak busójához, de legfeljebb csak az eredetük lehet közös. Nem zárható ki, hogy a pásztorjelmez és a busószerepkör egyazon tőről sarjad, valamilyen közelebbről nem ismert misztikus lény szerepléséből. A bukovinai betlehemes a pogány játékokból megtartotta a misztikus állatfigurák viseletét, különös beszédmódját, de elmaradtak a régi mondókák és e különös lények pásztorokká szelídültek. E játék valószínűleg a pogány téli napfordulóval kapcsolatos szertartásoknak és a keresztény misztériumoknak a keveredéséből alakult ki a középkori Erdélyben. Szövege versben íródhatott, ami mára már csak nyomaiban fedezhető fel. Aztán a székelyek magukkal vitték 1780 után Bukovinába. Amíg napjainkig eljutott, sok változáson ment keresztül. Minden korban számos réteg rakódott rá - így nyerte el mai formáját, amelyet a Csátaljai Székely Népdalkör tagjai minden évben bemutatnak.
7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.csatalja.hu
5. Kulturális örökség Csátaljai települési Értéktárba felvett nemzeti érték 1. Bukovinai székely szálán varrott hímzések
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI 1. A nemzeti érték megnevezése
Bukovinai székely szálán varrott hímzések
2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság egészség és életmód ipari és műszaki megoldások kulturális X örökség természeti környezet turizmus és vendéglátás 3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye
épített környezet sport
Csátalja
4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik tájegységi megyei X települési
külhoni magyarság
5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása A bukovinai székelyek hagyományaikat Székelyföldről víve őrizték új földjükön. 194647-ben Tolna, Baranya és Bács megye kiürített falvaiban telepedtek le. A csátaljai székelyek a bukovinai Istensegítsből jöttek, s hozták magukkal a bukovinai székely mintakincset. A mai napig élő hagyomány a székely varrottas készítése. Az 1963-ban alakult Csátaljai Díszítőművészeti Szakkör nemrég ünnepelte 50 éves jubileumát. A megalakulás után a tagok házról házra jártak és kockás papírra rajzolták a mintákat. A felnövekvő nemzedék a család nőtagjaitól már kiskorától kezdve tanulhatta ezt a tudományt, ami szinte öröklés volt. (Mostanában szakköri foglalkozás keretében ismertetik meg a lányokkal ezt a fajta hímzést). Gyűjtésük során a legtöbb mintát párnavégeken találták, de volt abroszon, lepedőaljon, takargatón is. A bukovinai székelyek régebben csak fonottas (szálán varrott) hímzést ismertek és alkalmaztak. A fonottas hímzés hasonlít a kereszt öltéshez, ezért sokan összetévesztik azzal. A szálán varrott vagy fonottas hímzés leírása megtalálható Lengyel Györgyi: Keresztszemes kézimunkák című könyvében (Magyar Nők Országos Tanácsa/Kossuth Könyvkiadó 1981.) 166. oldal. A könyv elkészítéséhez gyűjtőmunkát végeztek Csátalján is. Ennek eredményeként 14 hímző asszonyunk 34 kézimunkája szerepel a kiadványban. A hímző asszonyok közül ketten Népművészet Mestere címmel rendelkeznek 6.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett. Az 50 éves Csátaljai Díszítőművészeti Szakkör tagjai a múlt század 60-as, 70-es éveiben végig járták a falu székelyek lakta házait és kutatták az eredeti székely, még fellelhető hímzéseket, motívumokat. A megörökítés nem volt egyszerű – hiszen fényképezőgép, fénymásoló hiányában – a helyszínen rajzolták le az ősi mintákat. Eredeti székely motívumokkal dolgoznak, a bukovinai székely ősi mintákat használják. Varrnak asztalterítőt, falvédőt, asztali futót, párnát, blúzt, ruhát, egyházi textíliát stb. Legkedveltebb mintáik a kakastarélyos, tányéros, csillagos, vízfolyásos, tulipános, vaskapcsos, oltáros. Tolna és Baranya megye székelyek lakta településein inkább a szövés terjedt el. A szálán varrott hímzést szinte csak Csátalján varrják. Hosszú, fáradtságos munka egyegy terítő, párna elkészítése – értéke felbecsülhetetlen.
7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források) 8. A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.csatalja.hu
ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG - 6. NAPIREND 2. MELLÉKLET - fényképek.pdf
