XIX. évfolyam 4. szám 2004. június A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Így hamisítotok Ti!
⇓ Tartalom: Ballagás 2004 2 - 3. oldal Karakterversek 4 - 7. oldal Juniális 2004 8 - 11. oldal Riport a ballagókkal 12 - 14. oldal Apróhirdetések 15. oldal A hónap kérdése 16. oldal
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Előszó Kedves ballagó, kullogó és igavonszoló diákok! Van, akinek már véget ért, van, akinek szomorúan ért véget, és van, akinek még mindig tart az iskola, de egy közös és biztos: néhány napon belül elbúcsúzunk. Van, akitől örökre, van, akitől néhány hétre… Találkozunk a jövő tanévben, mindenkinek kellemes nyaralást. Azt azonban nem hagyhatjuk ki, hogy meg ne említsük a szerkesztés és újságírás közben minket (a diákokat) ért agitációkat, irritációkat: „Mi újság?”, „Hogy áll a TT?”, „Na, hogy áll?”, „No?”, „Na mi van, legyúrták már?” Sergyu, megvan már az a 30 beígért oldal?” „Pékmaki, na látja, ezért nem halad a TT.” Reméljük, a jövő tanévben ebből kevesebb jut ki nekünk… Pék Zoltán
Ballagás 2004 Búcsúbeszéd a ballagókhoz Szeretettel köszöntök minden kedves egybegyűltet, tanárokat és diákokat egyaránt. Külön köszöntöm a kedves ballagókat, akikért ma mind egybegyűltünk. Nagy örömmel teszek eleget annak a kérésnek, hogy én búcsúztassam végzős kollégista társaimat. Ugyanakkor szomorúsággal is tölt el ez az ünnep, hiszen sok baráttól kell elköszönnöm néhány percben. Kedves ballagók! Hozzátok fordulok! Talán fel sem fogtátok, mit jelent számotokra ez a ballagás. Négy, esetleg ötévnyi küzdelem áll mögöttetek, amely éppúgy hozott kellemes élményt, mint kellemetlent. De most fordulóponthoz érkeztetek: életetek egyik legnagyobb próbájára, az érettségire készültök. Mindez persze rengeteg stresszel jár. Éppen ezért szeretném, ha néhány percre megpihennétek, és örömmel, elégedettséggel gondolnátok vissza az eltelt évekre. Idézzük fel, milyen érzés is volt, amikor először léptetek a Táncsics varázslatos épületébe. Idegen arcok fogadtak, és remegve tettétek meg az első lépéseket az aulában. Néhány óra múlva, amikor már volt szobátok, kicsit feloldódva vetettétek magatokat a gólyatábor örömeibe. Új barátságok, esetleg szerelmek szövődtek. Teltek-múltak a hónapok, majd szépen lassan az évek. Tanulással, bulizással és persze rengeteg problémával. De hát ez is természetes velejárója a felnőttséghez vezető útnak. A Táncsics mindig itt volt, mint egy biztos pont az életetekben. Tanáraitok, akik az évek során mindig mellettetek álltak, szintén támaszpontot jelentettek a problémák megoldásában, legyen az tanulás vagy éppen a 2
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
kimenő kérdése. De néhány hét, és ennek a harmóniának vége szakad. Szeptembertől nem ezek közé az ismerős falak közé fogtok visszatérni. Elmaradnak a már jól megszokott arcok, tanáraitok olykor igen szigorú hangja, vagy épp a konyhai specialitások. Ennek talán most örültök, de később biztosan sajnálni fogjátok. Higgyétek el, ha majd szétszéledtek a négy égtáj felé, egy ilyen kolesz, mint a miénk, békés szigetnek tűnik majd az élet tengerén. Annak ellenére, hogy néha a kínok kínja köszöntött itt rátok, akadnak kellemes emlékek is. Említsünk meg néhány embert, aki ebben különösen nagy szerepet vállalt: a kollégium Axl Rose-a, Kókai Balázs rollerversenyző, vagy épp a koli-tv settenkedő riportere. Mikola Sanyi, a híres „pogózó”, akit könyöktörő mutatványáért a DT Koli-Oscarral jutalmazott. A specről Széles Ervin, aki nagy kedvence lehet Hajdú Katalin tanárnőnek, főleg, ha a reggeli ébresztésről van szó. A lányoktól Moór Vali, a zuhanyzók királynője, aki legalább egy óráig képes uralkodni birodalmában. Vadászi Vica, a fiú oldal apró, ám nagyon lelkes kukkolója. Hát igen… Rengeteg kellemes emlék. Itt nőttetek fel, most mégis búcsúzni kényszerültök. Mi, az itt egybegyűltek, fájó szívvel, de mégis azzal a reménnyel engedünk el titeket, hogy útjaink nem válnak el végleg. Útravalóul egy idézetet adunk: „Ha valóra vál minden remény, mi ott él szíved rejtekén, Az élet nem tárt karokkal vár, S hogy szép lesz-e, csak Rajtad áll!” Jani Kata
A ballagók búcsúbeszéde Kedves tanáraim, diáktársaim!... Ha jól emlékszem, valahogy így kezdődik az a szöveg, amit szerintem már jól ismertek. Engem kértek meg arra, hogy mondjam el nektek, de nem szeretném, ha még kevesebben lennénk itt lent, ezért inkább rövidre fogom. Négy éve úgy jöttünk ide, hogy nem tudtuk, mi vár majd itt. Végülis bulis világba csöppentünk. Igaz, voltak néha nehéz perceink, főleg, amikor egy rosszul sikerült takarítás után próbáltunk hajnalig tartó kimenőt kérni. Vagy mikor az iskola után nem egyenesen a kollégiumba húzott a szívünk, és a csoportvezető tanárunknak sehogy sem bírtuk a késésünket kimagyarázni. Mégis, visszanézve segítettek a korrepetálások, és a kimenőmegvonások, hiszen mind itt vagyunk, és félve várjuk a érettségi hétfői kezdetét. Búcsúmból nem hagynám ki a konyhás néniket, akik dacoltak hóval, faggyal, záporral, és reggel finom, puha zsemlével, ebédnél és vacsoránál meleg étellel vártak minket. Ezt most itt hagyjuk a fiatalabb diáktársainknak, és azzal búcsúzok a harmadikosoktól, hogy ne csüggedjetek, JÖVŐRE TI JÖTTÖK!!! Kocsik Tamás
3
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Karaktervers 2004 Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz, – a jellem nem elég erős. Mottó: Szánk sírásra görbül, elakad a szavunk, Elsők vagyunk, kik az Eu-ban ballagunk.
Nem kap dicséretet loboncos hajáér, Polyánszkyval éjjel körbejár kajáér. A számtech házija, ha néha izgatja, Olyankor Sas urat csak ezzel zaklatja. Előszeretettel issza az Ászokot, Ennek hiányában másra is rászokott. Popzene-gyűlölő, imádja a rockot, Dj. Rush hallatán könnyedén kap sokkot. A cigizés menő, tévesen így hiszi, Bagóskészletéből csak az arcát viszi. Egyébiránt szokott szakkörön is szívni, Nem szabad Jencinek vagy Mencinek hívni. Nem tudni, mihez kezd majd a jövő ősszel, Hosszú távon mi már nem számolunk Csősszel. Túl sok jót nem lehet róla elmesélni. Vele egy légtérben nem túl könnyű élni. Nem nagyon hízott meg a menzai koszttól. A szobája néha, ragad már a kosztól, Ez nem kizárólag csak az ő hibája, Kati, Zsolt s Burti sem fordít gondot rája. Az intim méretet, s ezt ő sem vitatja, A zuhanyzóban is lelkesen kutatja. Mikor kedve szottyan, éjjelente, hecces, Konnektorba suttog: „Seres Gyula reszkess”! Beceneve talán egyeseknek furcsa, MFGY, magyarul: Mosi Nagy F. Gyurka. Cselekedhet bármit, mondhat, amit akar, Tudom, hogy a kéreg érző szívet takar. Őnélküle, bizony, szegényebb a bolygó, Neve ellenére nem mindig Mosolygó.
4
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Délután csak henyél, nem tanul egy sort se, Nem veti meg a sert, s a jó fehérbort se. Egyesek időnként tán malacnak hiszik, Sör és alma után hangosan böfizik. Ha túltölti magát, ő is elvágódik, Kedélye nyomott lesz, s rögtön elvágyódik. Amikor szerelmes, a mobilját bújja, A sok sms-től elzsibbad az ujja. A honlapját nézve akárki láthatja, A nemzeti érzés teljesen áthatja. Nála kifejlődött, s kellőképpen izmos, Veszélyes nézet a revizionizmus. Bízunk benne azért, meg senkit se kurtít, Nem sodorja bajba ez sohase Burtit. Nem kell találgatni, hogy ki ő sokáig, Ismeri mindenki bokától tokáig. Illik rá a mondás: Az ember a stílus, Bűnlajstroma olyan hosszú, mint a Nílus. Takarodótájban, ha unalom öli, A spec ajtajait végigdörömböli. Cigizik és lófrál, szünet nélkül kever, Bérdi-Tóth Marcival elsőrangú haver. Szakkörön nem figyel, szórakozik, játszik, Dolgozatpontjain mindez meg is látszik. Kétszer vettük fel, így kihagyott egy évet, Aki úgy gondolja, nem bántuk meg, téved. Bár sokat csiszolják, esze nem lesz éles, A spec részleg jeles mecénása, Széles. Elsőben olykor még híján volt a szónak, Mosi elnevezte Csendes Pusztítónak. A sors komoly rangot juttatott kezére. A Szabolcsi Vandál Egylet fővezére. Ha Ő tanul, abból sosem enged éjjel, Lámpát nem olthatsz, csak külön engedéllyel. Tavaly tanév végén fogadást tett arra, Kitűnő lesz, fejét lenyíratja tarra. Véleménye szerint jó ital a whisky, Esténként pár társat gyors túrára visz ki. Végletekig precíz, tettvággyal van teli, A tantestületben mindenki kedveli. Kétes alakokkal sohase menj este, Zülleni, kocsmázni, inkább pihenj, Nyeste.
5
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Kedvencei a Queen, a Beatles, no meg a, Legendás honi group, a régi Omega. Sajnos, hogyha iszik, gyakran dalra fakad, Ilyenkor, kínjában a polc is leszakad. Sakkozik, kártyázik és szeret fogadni, Egyszer ezért, tudjuk, nagy árat fog adni. Bár szelíd, egy légynek sem tudna ártani, Társait sem szokta soha bemártani. Nem áll tőle távol a spec kemény magja, A Szabolcsi Vandál Egyesület tagja. Neve miatt sokat poénkodtunk vele, Ám ez kizárólag szeretetünk jele. Konszolidált lélek, vagy csak látens hobó? Malaczka, más néven Maga Péter Bobó. Dunaföldvárról jött, várt reá a Puskás, Aquila non captat (ezt jól tudjuk) muscas. Tanulmányi téren sose mondott csődöt. A spechez négy évig szorosan kötődött, OSZTV-győztes, küzdő ízig-vérig, Társainak segít bármikor, ha kérik. Génjeit tekintve inkább sváb, mint török, Torkán villámgyorsan csúsznak le a sörök. Mai napig folyvást értetlenül kérdem, Foci közben miért rúgta szét a térdem. A cseten csajozik, ott szerzi be a nőt, Sikerrel szedte fel minap Ervint, s Jenőt. Nem üldöztük azért sose tűzzel-vassal, Egész jól megvoltunk, négy éven át, Sassal. Nyugodt, a sodrából nem könnyű kihozni, Digitóra top sztár, szeret ping-pongozni. Követi a nőt, mint üstököst a csóva, Ő az aktuális, speces Casanova. Takarékra kapcsolt, pihen egy keveset, Hisz a huszonkettes csapdájába esett. Ez a fránya számjegy, igen ez a tettes, Mostanában, nála minden huszonkettes. Bilirubin-szintje, ha határ alatt van, Akkor a sörre s a borra is rákattan. Hogyha néha mégis snapszot iszik, tisztán, Másnap olyan beteg, mint kuvasz a pusztán. Szabadidejében úgy röpköd, mint Batman, Lehet, hogy egyszer még pilóta lesz Lattmann?
6
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Ő az, kit a sok szám, mint a mágnes vonzott, Matekolimpián elnyerte a bronzot. Fogadta Medgyessy, várta a Parlament, A Happy Englishtől gyakran a falra ment. Más területen is első helyre teszik, Éjszakánként, svarcban, folyton chipset eszik. Lányokra nézvést a véleménye durva, Hitvallása az, hogy minden nő egy kokott. Fényesen igazolt az a régi tétel, Neki ehetetlen a koleszos étel. Az itteni létért szíve sose vérzett, Irántunk zsigeri gyűlöletet érzett. Lehet, hogy ez szerzett, lehet, hogy alkati, Az idő eldönti e kérdést is, Kati. Hozzánk a nővére hozta, mert nincs bátyja, Martens bakancsa volt, s barna bőrkabátja. Nirvana-rajongó, áradozott róla, A chips a favorit, meg a Coca Cola. Gyűrte a gitárt, a törit, a németet, Tanulás idején minden megengedett. Otthon és a spec közt folyton-folyvást ingáz, Néha megkérdezte: ”Jó a hajam, nem gáz?” A kedvencek képe kint lógott a falon, Tudás terén Balogh Laci az etalon. Szelíd, csendes alkat, ritkán üvöltözött, Míg él, mindig bánja azt, hogy kiköltözött. Remélem, lesznek még nyerő ötletei, Sikeres ember lesz egyszer majd Hetei.
7
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Juniális 2004 A Táncsics Kollégium Spec részlegének hagyomány-fűzérében előkelő helyet foglal el a Juniális. Szinte egyidős az intézménnyel. Már az első végzős évfolyamok idején, az 1960-as évek végén, voltak próbálkozások a tantestület egyes tagjainak részéről összehozni az intézményben végzett diákokat. A cél nemesen egyszerű volt: a régiek számoljanak be a kollégiumban maradt fiatalabb társaiknak és tanáraiknak életük, sorsuk alakulásáról, sikereikről, tapasztalataikról. Ezeket az első próbálkozásokat az intézmény akkori igazgatója, Materényi Jenő – előttünk máig ismeretlen okokból – nem támogatta. Ezért Dr. M. Pásztor József a kollégium alapító nevelőtanára, hosszú ideig saját kezdeményezéseként az Intézmény kapuin kívül szervezte meg ezeket az összejöveteleket. Amikor a vezetési módszerek nyomán keletkezett nézeteltérések miatt elhagyta a kollégiumot, ezek a ’szeánszok’ egy ideig szüneteltek. 1983ban nyugdíjba vonult az igazgató, és Pásztor tanár úr visszajött a Táncsicsba. Ekkor újra felelevenítette a szunnyadó hagyományt, és megszervezte az öregdiák-találkozókat. Kezdetben M. Pásztor tanár úr kamaraerdei telkén, az utóbbi 10-12 évben pedig a kollégium jelenlegi, Rátz László utcai épületében zajlottak le ezek az öregdiák bulik. Az időpont állandó volta – minden év júniusának első szombatja – is az esemény rendszerességét hivatott elősegíteni. Az elmúlt évtizedek során számos nagysikerű, és néhány kevésbé sikeres rendezvénynek lehettünk részesei. Voltak köztük párszáz főt megmozgató tömegmegmozdulások, és szűkkörű, már-már családias hangulatú beszélgetések egyaránt. Az idei találkozón az az ötlete támadt az újság főszerkesztőjének, hogy a Juniális alkalmával körkérdést intéz az öregdiákokhoz. Az alábbi öt kérdést tettük fel nekik: - Időnként eszedbe jut-e kollégium? - Ha igen, milyen összefüggésben? - Van-e a kollégiummal kapcsolatos olyan emléked, amit soha nem felejtesz el? - Van-e a kollégiummal kapcsolatos olyan emléked, amit szívesen elfelejtenél? - Sorold fel 5 volt kollégista társadat! Az eredmény meglepő, tanulságos és szórakoztató is egyben, hiszen bár nem volt nagy létszámú a találka – mindössze kb. 30 vén tette tiszteletét – ,mégis a megjelenők az évfolyamok széles spektrumát átfogták. A körkérdések kiértékelésekor érdekes megállapításra jutottunk. Az utolsó kérdés senkinek nem okozott problémát, sokan jóval 100% felett teljesítettek ☺. Az első kérdésre a legjellemzőbb válaszok az „igen”, a „naná”, a „persze”, az „Áááá… Dehogy!”, a „természetesen (felejthetetlen élmény)”, a „hogyne”, az „igen, minél idősebb vagyok, annál inkább értékelem az ifjúkori barátságokat” voltak. Akadt „egyre ritkábban” és „időnként” is. A maradék három kérdésre álljon itt egy válogatás a kérdések elhangzásának sorrendjében, a teljesség igénye, és a személyiségi jogok védelme érdekében név nélkül. 8
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Időnként eszedbe jut-e a kollégium? Ha igen, milyen összefüggésben? − Csajok, buli. − Természetesen. Pozitív összefüggések, nosztalgia. − Áááá… Dehogy! Szoros! − Okítás, barátok, vízitúrák, kirándulások. − Vele álmodom. ☺ 6 év emlékei törnek fel. − Igen. Hetente kb. 3x elsétálok a Keleti K. u. 37/b előtt. − Az utóbbi 20 évben itt ettem, ittam, laktam, egyszóval: itt éltem. − Igen, a volt kollégistatársaim jutnak eszembe. − Naná! ☺ Ma milyen dumával záratja be Csefi a géptermet 20.40-kor… − Csakis pozitívan (itt áll Csefi mögöttem), a Maxwellek, mik mindig felfelé kerekítették a vizsgáimat, a hiányzó ultipartik a kis borocska mellett… − Igen. Ha arra gondolok, honnan indultam, hol vagyok és még hova szeretnék eljutni. − Igen. Amikor találkozunk a régi emberekkel. − Sokfélék: emlékek, emberek, tanárok. − Igen. Ezt igazából csak bővebben lenne jó kifejteni (pl.: klub, önképző szakkörök, KK, spec. jelleg: nem szállás funkciója volt, mint szokásos) − Igen, hogyne. Csakis örömteli kontextusban. − Hú! Sok gondolattal kapcsolatban: kollégiumi évek, ki mivé vált, a DT-ben folyó nevelés, a retorika, a tankörök. − Igen, Valaki szól, hogy nincs NET. − Nosztalgia, aggodalom. − Igen. Régi szép idők, fiatalság, bohóság. − Gitta még itt lakik, áldom Csefi és Gudenus nevét, gyakran eszembe jut, hogy látogatóba kéne jönnöm, de félek a kérdésözöntől. − Egyre ritkábban. :-( Néha még álmodom vele. :-) − Persze. Vagyis két persze. − Persze: a koliorvos főleg, és persze a piros kártya. − Igen, nosztalgia; valamint gyermekem apja ex-Táncsicsos. − Igen meghatározta az életem irányát, rádumáltak a SZU-ra. − Igen. Sajnos leginkább olyan összefüggésben, hogy nehogy már megszűnjön a kollégium, és mit tehetnék én ez ellen. Aztán mindig rájövök, hogy én “kis kutya” vagyok ehhez. − Igen. Minél idősebb vagyok, annál inkább értékelem az ifjúkori barátságokat. Akkor készültem a “világ meghódítására”, most látom, hogy a “hódítás” nagyobb hányada a diákévekre esett. − Igen! Az esti sörözgetések/borozgatások a kollégium környékén.
9
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Van-e a kollégiummal kapcsolatos olyan emléked, amit soha nem felejtesz el? − Rengeteg, de ide nem lehet leírni őket! − Gólyatábor, Gudenus ébresztett, én meg elküldtem melegebb éghajlatra. − Van, sok. Pl..: Germán kollégával éjnek idején kitakarítottuk a zuhanyzót (valaki összekeverte a WC-vel). − Amikor Varga Andrewet és Barabást egyszerre bőröztem be oda-vissza. − Demjén kirúgott az orosz szakkörről, Bunth nem engedett haza addig, amíg ki nem takarítottam a WC-t, Csonkával éjszakákat vitatkoztunk, Gudenus elmagyarázta a deriválást. Köszönöm nekik! − Rengeteg: az éjszakázások a 210-esben, a szagkörök, a koleszkirándulások, meg minden egyéb. − Egyszer épp nagyban buliztunk a 210-ben, miközben ittuk a bort és belépett Gudenus Túr. Az alkoholért nem szólt, pedig észrevette, csak a füstölőt oltatta el velünk. − Igen, a fotószakkör, amelynek egy évig elnöke is voltam. − Az az eset Szőkéékkel és a borral. − Felkészülések időszakai (felvételi, érettségi), tanárok, Materényi, Évi néni. − Remélem, csak ilyen van! − Ballagásra gyűjtött virágok rózsadombi kertekből, tanáraim, akik többek voltak számomra, mint tanárok. − Igen, több is. Pl.: egyszer a piros kártyám megakadályozott az épület legális elhagyásában, ezért kénytelen voltam az ablakon kiugrani (Nem H. B., de langyos - − szerk. Mikor megj.). TRB-t felmostuk Big Bandyval és Czimivel. Mikor éjszakás voltam… − Igen, van! Az elsős lányok a gólyatáborokban. − Ha kopasz, szemüveges, szakállas embereket látok. − Micsikné volt a reggeli ébresztő. Én még aludtam, hosszú hajam kilógott a takaró alól. Arra ébredtem, hogy Micsikné retteneteset ránt a hajamon, azóta kopaszodom! Mint azonnal kiderült arra gondolt, hogy megvicceljük egy babával. De akkor is miért kell rárántani? − Nem tudom, lassan öregszik az ember, az agyamat meg eliszom. − Kommuna. Tanárokat helyettesítettünk. − Hát van egy jó néhány ilyen emlék: szóbeli érettségi előtti nap (éjszaka) beszélgettünk Csefivel a teakonyhában a történelemről. Mindenben lenyomott, és ezért gyorsan el is mentem aludni. − A társakra, néhány tanárra, és a közösen töltött évek néhány mozzanatára emlékszem szívesen. Mély nyomot hagyott a denevérkör. − Reggeli/esti focik. Finom kaják (meleg volt legalább), a rendszeresebb életvitel.
10
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Van-e a kollégiummal kapcsolatos emléked, amit szívesen elfelejtenél? − Távozásom a kollégiumból. − Térítési díjak, piros kártya stb. − Joli néni harisnyája. − Természetesen nincs… sok! Az utóbbi (1992-es) költözést és annak minden következményét szívesen elfelejteném. − Akad biztos az is… − Azt a sok korán kelést… − Csupán az, hogy olyan régen volt. − Olyan nincs! − A hír, hogy meghalt Egervári Zoli. − Egy rossz tett, amikor a moslékos bödönt küldtem fel vacsora gyanánt, persze direkte, s persze azt sem felejteném el szívesen. − Természetesen sok, pl.: a nagyszájú elsőst a zuhanyozó alá kötötték… Vagy avatásom: kanállal paskolták a hasamat, igaz, 6 db ember kellett, hogy lefogjon. − Nincs. Vagy már elfelejtettem!? − Van. Pl.: Micsikné. − A szakkörökön kívül minden más. − A felrobbant mustot nem tapétáznám ki még egyszer a 201-ban. − Hát van olyan, amit meg nem történtté tennék. − Azt, amikor egész másképp számolták a pontjainkat, pedig ugyanúgy kellett volna. De nevelőtanár függő volt, és sehogy se akarták belátni. :-). − Ezt még értelmezni sem tudom! :-) − Nincs, ha minden csak jó lett volna, a jót sem gondoltuk volna jónak. (Ugye érthető?) − Bunth tanár úr ébresztése. Csefkó tanár úr ébresztése. Stb.
Látogasd a Táncsics Tükör Honlapot!!! Címünk: “csefi.tankol.hu/Tukor”.
Táncsics Mihály Kollégium (speciális részlegének) lapja. 11
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Riport a ballagókkal Kocsis Albert Tihamér − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Akkor még jó helynek tartottam. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − Az igazán speciális a szobatársaimmal a tanárival szemben rajtakapott hasipacsi volt. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Bírják ki azt az egy évet, amíg megszűnik a spec. − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az amit nem? − A focit sajnálom, Csefkót nem. − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Matematikus. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Nem. Mosolygó György („nem lehetne név nélkül?”) − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Először félelmetes volt. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − Itt tanultam meg inni. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Ne készüljenek az érettségire. (2 nappal az érettségi előtt) − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az amit nem? − Gyulát sajnálom itt hagyni… (Mosolygó György-„nem lehetne név nélkül?”) − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Bankigazgató. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Inkább úgy fogalmaznék, hogy azzal segített, hogy nem hátráltatott. Csősz Jenő − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Zsír. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − Mámorosakat. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Ne maradjanak itt. − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az, amit nem? − A haverokat sajnálom itt hagyni, a kimenővel való viaskodásokat szívesen itt hagyom. − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Boldog ember. 12
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
− Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Igen.
Nyeste Szabolcs − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Csefkó felvételiztetett, (elég állat volt) Volt egy stílusa. Arrogáns volt… − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − A kimenőrendszer elég speciális volt, sokszor elfelejtettem kimenőt kérni. Na meg a menza, az volt a másik speciális, főleg a tojásrántotta. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Mindenki hozzon magával még egy embert. Az elsősöket ne azonnal szoktassák rá a Jägerre meg a Morzsikára . − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az, amit nem? − A közösséget, a géptermet, a gondnoki lakást sajnálom, mint említettem, a menzakosztot meg a kimenőrendszert nem. De nem hiányoznak majd Csefkó fültekergetései és hátbaveregetései sem. − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Az még távol van. Ember. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Hogy jól érezzem magam, ahhoz mindenképpen hozzájárult. (Bár régebben ezt nem így gondoltam.) Maga Péter − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − A Csefkót diáknak néztem, de szerencsére nem jött olyan szituáció, amelyben letegeztem volna. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − 11.-ben sokat kellett volna tanulni, bár erről az iskola is tehet. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Próbálják ki a Happy English-t, mert az nagyon király. − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az, amit nem? − A számítógépet sajnálom itt hagyni, a szakköröket nem. − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Egyetemista. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Bizonyára. Lattmann Zsolt − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Az első benyomásom pozitív volt. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt?
13
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
− A tanárok és a diákok közötti viszony elég speciális volt. Itt nyíltabbak veled, alkalmazkodnak a diákokhoz, szeretik a diákokat. Azért vannak, hogy a gyerekeket neveljék, nem pedig azért, hogy megszívathassák. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Én is itt maradok. − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az amit nem? − A speces tanárokat sajnálom itt hagyni. − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Pilóta szeretnék lenni, de az majd csak később lehet. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Igen. Sas Péter István
− − − − − − − −
− − − −
Milyen volt az első benyomásod a Specről? Szigorúak a tanárok. Milyen „speciális” élményt éltél át itt? Az igazgatónő benyitott a szobánkba, amikor a Tihamért zúztuk a Jenővel. Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? Vigyázzanak a Bunth baseball ütőjére. Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az, amit nem? A géptermet és a haverokat sajnálom, a szakköröket nem. (Csefkó mindig előadást tartott Istenről) Mi leszel, ha kilépsz a Specről? Csöves. Segített-e a Spec céljaid elérésében? Kétszer is. (Köszönhetően annak, hogy Gudenus tanár úr sokszor aludt a szakkörön.)
Kiss Bertalan − Milyen volt az első benyomásod a Specről? − Akkor még jó. − Milyen „speciális” élményt éltél át itt? − A robbantás, meg hogy nem rúgtak ki miatta, az elég speciális volt. − Milyen jó tanácsot adsz az itt maradóknak? − Járjanak szakkörre. − Mi az, amit sajnálsz itt hagyni, mi az amit nem? − A kaját, a szakköröket sajnálom. Annak örülök, hogy nem találkozok „értelmes fejekkel.” − Mi leszel, ha kilépsz a Specről? − Egyetemre megyek, a villany karra. − Segített-e a Spec céljaid elérésében? − Igen, segített.
14
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
Apróhirdetések Minden, ami aktuális, minden, ami speciális… Szobatársaimat valami kajára cserélném. „A menzát nem komálom.” jeligére. Lukács
Khm-khm-khm-khm. Használt kispárnát veszek jó áron. Kalandorok kíméljenek. ?
Jee-t elcserélnénk bármire. Fizetünk is érte, csak vigye el valaki. 214
Egykori díjbirkózó kínvallatást vállal. „Megtörlek, mint Krisz Rudi a csendet.” jeligére. Berti
Focilabdámat egy hónapos Internet előfizetésre cserélném. „A virtuális gyorsfelvételiző.” Jeligére. K.A.Ti.
Új tanárt keresünk hétfő éjszakai ügyeletbe. Fel nem ébresztésre való hajlam, gyorsaság és reggeli írástudás előny. Spec
Lófrászt veszek, cserélek vagy bármi. Holló
Pályázatot hirdetek egy expanderre, 11 súlyzóra, egy Szojuz 900-as edzőgépre, valamint 2 kézerősítő szettre „kigyúrtabb voltam, mint Vörös” jeligére.
Szilágyi Csenge vagyok, 14 éves. A barátaim azt állítják rólam, hogy sokat fecsegek, pedig ez nem is igaz. Jelenleg egy csendes szobát keresek, ahol tanulhatok a jövő évben. A tanulótársaim ne legyenek lúzerek, mert azt nem különösebben szeretem, és lehetőleg minél meszszebb legyek Csefkótól, mert mindig Csöngének, Csengeneggernek, meg egyéb hülyeségeknek szólít…
Érdekel? Hívj!
Szabad alvásidőt veszek kollégáktól. Csendespihenő is érdekel. „ZZZ” jeligére. Bunth Utódomat keresem fő-főszerkesztő állásra. Magas fizetés, kevés munka. Tenisztudás előny, de nem feltétel. „Agassit lenyomtam” jeligére. Demjén
Óvszerautomatát, törölközőt, felső ruházatot (mert az nekem nincsen) veszek. H.S. Kicsi, dundi, kékszemű matematikus keresi intellektuális társát. „Ha nem szálltok rám, én szállok rátok” jeligére. B.A.J.
Top 10 leggyakrabban előforduló mondat a Specen: 1. Haló, van kajátok? 2. Az micsoda? Most utálsz? 3. B.A.J., menj már a fenébe. 4. Dzsaa, de jót fingottam. 5. Csefkó úr, jövőre lesz Spec? 6. Na figyeljen, miszter… 7. Jó reggelt, uraim. 8. Megint szar kaja volt. 9. [Artikulálatlan röhögés] 10. Jöttök morzsikába/gépterembe/focizni?
15
Táncsics Tükör XIX. évf. 4. szám
2004. június
A Hónap kérdése Hogyan fogadtatod el otthon a bizonyítványodat? − Ez a következőképpen zajlik le: megmutatom Anyámnak a bizonyítványom, „Fiam, ez fantasztikus!”. Bontunk egy pezsgőt, Anyám elmegy aludni.A Fater kérdőn néz rám, előveszem az igazit. „Jól van fiam, nem csalódtam benned! Na akkor most bontsunk egy pálinkát.” − A lényeg az, hogy mielőtt odaadod, el kell magyarázni aztat, hogy amit látnak, az nem valódi. (Csősz) − Hál’ Istennek, nekem nem volt ilyen problémám. (Katona tanár úr szerényen) − A kémiabukást nehéz lesz megmagyarázni. (Névtelenek Jee nevében) − Az az igazság, hogy k* jó lett a bizonyítványom. (Holló) − Leitatom a Fatert, hogy ne lássa, hogy csak 5-ösöm van. − Úgy, ahogy az elmúlt két évben, nem mutatom meg. − Haggyá’ má békén. (Lukács) (Van valami kajád?) − Nem kell kimagyarázni, ilyen, azt’ kész. (Jee) − Megmagyarázom azzal, hogy Pék tehet róla. − Skinhead barátaim rábeszélőképességével. − A többieknek se lett sokkal jobb. (Maga) − Sehogy. (Ezt nem lehet elfogadni. ) − Néhány tucat cukormázas krémessel. − Könnyen és egyszerűen. (Lessner) − Semmi extra, erre számítottak. − Bocs, megbuktam. (Ervin) − Csengével és Baranyaival. − Lottó 5 találatossal. − Két láda sörrel. − Ezt? Nem kell! − Bézbólütővel! − No comment. − Ezt? Sehogy! − Túl jó lett. − Ez van. − Simán. Főszerkesztő: Demjén József − Alap. Diák-főszerkesztő: Pék Zoltán − Mi? Grafika: Pék Zoltán Bunth István − He? Tördelő: Csefkó Zoltán − ? Korrektor:
16
Csonka János Gudenus László
