XIX. évfolyam 2. szám 2004. január A Táncsics Mihály Kollégium lapja
A tartalomból:
Mérő-cikk Egri buli EXPO2003 Rejtvény
4-5. 6. 7. 8-9.
Elektronika receptek10-11. Dicsőséglista 12. A légiós meséje 13. Versek 14-15.
Tükörkép – robotolunk, és nehezen ismerünk magunkra
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Tükörkép Karel Čapek RUR-jától a Matrixig minden jövőképben feltűnik egy új létforma, amit vagy az ember hoz létre, vagy csészealjával az űrből száll bolygónkra. Hamar kiderül, hogy a Föld túl szűk hely mindkét fajnak, így háború bontakozik ki a felek között. A jövevény már éppen az ember helyébe lépne, amikor elvágják a fonalat a rózsaszín fellegekben fuldokló optimisták azon gondolatával, hogy ugyan már, ha az ember létrehoz valamit, az csak alárendelt szerepet kaphat, és ha ideig-óráig mégis öntudatra ébredne, az ember rögtön beléfojtja a szót. (ĺgy van ez az ébresztőórával, a telefonnal, szirénával stb…) Az idegen bolygókról jött lényekben meg csak akkor hisz az ember, hogyha egyszer – elég közel magához – érzékeli őket. Kevésbé ismert azonban az a lehetőség, hogy ez az új lény magából az emberből is kialakulhat. Ezt a kérdést felvetette pl. Aldous Huxley is, Konrad Lorenz pedig kifejtette az Ember voltunk hanyatlása című művében. E szerint az ember átalakulóban van. Nem lassan tűnik el a Földről, miként a víz, vagy a levegő. Olyan hirtelenül szűnik meg embernek lenni, mint az általa kiirtott fajok létezni. De erre is már csak legyint az ember, mert annyian mondták már, hogy milyen súlyos környezetrombolást hajtunk végre, és mindennapjainkban mégsem tapasztaljuk ezt. Mindenki el tudja képzelni, hogy hol lenne a legszívesebben ebben a pillanatban. Minden emberhez minden pillanatban hozzá van rendelve egy környezet, amivel, ha minden jól megy, harmóniában áll. De csakúgy, minden környezethez tartozik egy ideális létforma, amit a különböző élőlények igyekeznek felvenni – ez az evolúció. Az ember úgy próbál harmóniát teremteni, hogy a környezetét változtatja, és így lehet csúcsragadozó, de ideális létforma soha. Ha az lenne, nem változna, sem kívül, sem belül. Az utóbbi néhány tízezer évben azonban külsőleg láthatóan változott. De ha átkerült egy másik környezetbe, amelyben nem volt alkalmazkodóképes, előbb belül alakult át. Úgy látszik, ez kevésbé vehető észre, mert sokan hiszik, hogy az ember még mindig ugyanazokat az érzéseket éli meg, ugyanúgy reagál rájuk, mint a kezdetekkor. Milyen is lenne most az ideális lény? Minden bizonnyal acélból lenne: vasakarat, acélszív, acélos idegek jellemeznék. Az utóbbi kettő alapján egyszerűen csak robot. Szerencsére egy dolog még megkülönbözteti az ő általa létrehozott gépektől. Az akarat a kevésbé ideális környezetek (pl. iskola…) elviselésének képességét adja a kezébe, többékevésbé azonosítható az alkalmazkodóképességgel.
2
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Az ember azonban furfangos lény, mint már említettem. Rájött arra, hogy ha ő maga nem tud olyan gyorsasággal változni, mint ahogyan azt a környezete megkívánná, akkor nem neki kell átalakulnia (pl. karmokat vagy éles fogakat „növeszteni”) hanem a környezetének. Ennek jegyében elkezdte kíméletlenül a saját kényelmére formálni a természetet. Ez a folyamat a mai napig gyorsul, és ha létezik olyan környezet, ahol az ember maximálisan jól érzi magát, azt el fogjuk érni; csak egyetlen probléma merül fel: ezen a ponton túl is fogunk csúszni. Persze, nem azt akarom mondani, hogy az embernek vissza kell süllyednie a vadállatok szintjére, le kell rombolnia mindent, amit felépített. Az embernek tudnia kell embernek maradni, és akkor boldog is lesz. Ez sokkal nagyobb feladat, mint egy mobiltelefont meglátva ujjongva közölni, hogy hú de kommunikatív, bonyolult szerveződésű lények is vagyunk. Hmm, ha így folytatjuk, hamarosan tényleg egyetlen szellem lesz az emberiség, egyetlen lény, mi pedig csupán a sejtjei. Parányi képlékeny, zsírtól duzzadó gömböcskék, neuronok, amikből csatlakozók lógnak ki, dendritek, axonok. Tudat nélküli építőkockák, amelyek a sejtmagban leírt programjuk szerint végzik a feladatukat, anyag be, anyag ki, impulzus be, impulzus ki… [a sejtek] „Sajnos, gondolkodni nem tudnak, csak évmilliókon keresztül alakult rend szerint élik életüket, amit hatalmas információáramlatként adnak át az utókornak. Csakugyan bámulatra méltó egy-egy DNS-szál. Alighanem a tároló-egység-gyártás csúcsteljesítményei...” – idézet a Naplómból. Van olyan környezet, ahol az ember nem változna. Az ember azonban mindent túlhajszol, ezáltal örök változásra ítélve önmagát. Letér azokról az utakról, amelyekre a természet rendelte, és ennek szomorú vége lesz. Adott többek között, hogy egy ember milyen hőmérsékleten, mennyi élelemmel, milyen tevékenységet végezve, vagy éppen milyen egyéb élőlényekkel körülvéve érzi jól magát. Ha a körülmények bármelyike nem egyezik ezekkel, akkor átalakul. Az átalakulás pedig inkább szomorú, mint örvendetes tény.
3
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Mérő László: Az intelligencia természete avagy „Tudod, intelligencia!?” 2003. november -én az ELTE-n jártunk, ahol az intelligencia mibenlétéről, méréséről hallgattuk meg Mérő László előadását. Először csak egy kis csoport gyűlt össze a kollégium előtt – a harmadikosok és negyedikesek nyerték el ezt a jutalomutazást. Majd Gudenus és Csefkó tanár úr vezetésével elindultunk. Az előadó cinikusnak tűnő idézettel foglalta össze a témát: „Az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek.” Persze, ez a mondat csak akkor ad magyarázatot a kérdésünkre, ha kifejtjük, hogy mire épülnek az intelligenciatesztek, milyen kérdéseket tartalmaznak, ezek milyen séma alapján kerültek a tesztekbe. Vannak olyan dolgok, amelyekről a közösségek egybehangzó, világos véleményt mondanak. Ilyen pl. az intelligencia. Zárt környezetben, egymást ismerő emberek között nagy az egyetértés abban a kérdésben, hogy kit tartanak maguk közül a legintelligensebbnek. Kb. 0,85-ös mutatóval valósul ez meg. De arra a kérdésre, hogy miért hozták ezt a döntést, a válaszok sokrétűek, mindenki más-más okot jelöl meg döntése indoklásául. Tehát egy adott környezetben össze lehet állítani egy intelligenciatesztet. Körülbelül 20-25 feladattípus tartozik ide, és mintegy 2-3 ezer feladat témakörönként. Egy teszt megírásával az egyén tulajdonképpen azt kapja meg, hogy a környezetében mennyire tartják intelligensnek. Itt kitérhetünk arra is, hogy ezek szerint az intelligencia környezetfüggő, mert nem mindegy, hogy kik ítélik meg az egyént. Amerikában például feltűnhet egy fehéreknek készült IQ teszten, hogy a feketék kevesebb pontot érnek el, de a feketéknek készített intelligenciateszttel ugyanígy járnak a fehérek. Kontinensenként, régiónként változik a megítélés. Ha egy ember átkerül egy másik kultúrába, ott először kicsit kevesebb IQ-t mérnek vele a helyi teszten, de a régi IQ-ja egy idő múlva visszaáll. Az intelligencia tehát kultúrafüggő. A kreativitást nem lehet az IQ-tesztek alapelvei szerint mérni, mert ezen a területen nem enynyire szembeötlő a vélemények egybehangzása.
Az IQ-t tehát a fenti elvek szerint meg tudják állapítani. Általában a szellemi kor és a fizikai kor hányadosaként definiálják. A teszten elért pontszám az ember élete folyamán általában az ábrán láthatóhoz hasonlóan alakul. Ebből látható, hogy az általános definíció körülbelül 18. életévig igaz, azután meg-szűnik ez a linearitás.
4
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Az IQ tulajdonképpen százalékarány, azt mutatja meg, hogy a grafikonon vázolt, életkoronként változó szintet az ember hány százalékban teljesítette. Ezért az IQ életkorunk előrehaladtával nem sokat változik. 100% a normális (átlagos), az ettől való eltérés kb. 3035 százaléknál mondható különlegesnek. Mindezeken kívül felmerült, hogy miért éppen annyi kérdésből épül fel a teszt, amenynyiből. Ennek tapasztalati okai vannak. Ha kevesebb lenne, nem lenne ilyen biztos a mutató (0,85), több kérdés pedig már nem változtat az eredményen. Azt is érdekes feltennünk, hogy adott kérdésszám alapján melyek azok, amelyek a legjobban tükrözik a környezet véleményét, pl. egy kérdés esetén ez lenne az: Kicsoda az édesanyád? (Mármint hol dolgozik), két kérdés alapján pedig ezek: Ki az édesapád? Hol laktok? Megvizsgáltuk továbbá, hogy az egyes IQpontszámokat milyen arányban érik el az emberek. Egyszerű szórás diagramot kaptunk: Persze, a valóság ettől eltérhet, nem biztos, hogy ennyire egyenletes (:-)). Megvizsgáltuk azt is, hogy kiből lesz a jó programozó. A tapasztalat szerint legalább 115-ös IQ kell hozzá, efölött pedig már teljesen mindegy, hogy szuperzsenivel, vagy mezei okos emberrel van dolgunk. A jó programozók száma IQ szerint valahogy így alakulna: Körülbelül ennyi hangzott el ezen az előadáson. Az ELTE-ről visszafelé jövet már nem a tanárok kísértek minket. A csorda meglátott egy nagy, kék, csillogó BKV-buszt, és – mint a megvadult bivaly, ha kendőt lengetnek előtte – rohanni kezdett. A buszon légzési problémáinkat leküzdve elgondolkodtunk az előadáson elhangzottakon, és mindenki komoly fejjel érkezett meg a kollégiumba.
5
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Eger városa, papok városa… Hát igen. Jó sok specest megkérdeztem, lenne-e kedve Egerbe jönni. A válaszok Táncsics Tükörbe illenének. Volt, aki a KÖMAL leadási határidejére hivatkozott, volt, aki a család hétvégén való feltétlen látására. A legtöbben csak így reagáltak: Kirándulni? Minek? Nagyon felháborodtam, hogy ennyi nyámnyila félember van a specen, s úgy határoztam, egyedüliként is elmegyek majd közületek. Jól döntöttem. Megannyi kalanddal és számos új baráttal lettem gazdagabb. Péntek délután indultunk a Keletiből. Már az odaúton megfigyelhető volt Mátyás király fekete serege jogutódjainak elszigetelődése az alaptársaságtól. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket rocknemzedéknek. Kétes üveghangok és kiforduló tekintetek jelezték hangu-latuk emelkedését. Ezalatt a többiek beszélgettek és játszottak. Kezdett érni a közösségi szellem csírája.(Jól hangzik mi?) Aznap estére valami diákbarát szórakozóhely volt beter-vezve. Ám Egerben 10 óra után nincs igazán éjszakai élet (előtte meg nincs igazán éjszaka), így csak kolbászoltunk körbe-körbe, mint bőrös virsli a Tescoban. Na majd holnap! – gondoltuk, mikor hajnalban nyugovóra tértünk helyi testvérkoleszunkban. Az olyan is lett. Én, a nagy késő, félórával a tervezett időpont után ébredtem a körülöttem kibontakozó nagy csendre, de az egész lusta bagázs javában durmolt, mikor rég a buszon kellett volna már lennünk. Sebaj Tóbiás. A három kísérőtanárnő sec-perc rendbeszedte a társaságot, s egy villámreggeli után, dél körül a Nosztalgia gőzössel pöfögtünk. A falevelek színe őszt mutatott, de az emberek szívében még élt a nyár. Eme romantikus rövid intermezzo után nekifogtunk hegyet mászni. Meg se álltunk az ősember barlangjáig, ahol még tampont és óvszert is találtunk. A világ akkor is olyan volt, mint most, vontuk le nagy bölcsen a következtetést. Vízesés, piranhák, kenyércsata, almalopás, tuskóhajigálás, életveszélyes kalandtúra, csak néhány mozzanat az élményözönből. Valamikor át kellett jutnunk legalább egy hegyen is, hisz a Szalajka-völgyből estére a Szépasszonyok völgyébe kerültünk. Jó bor és szép lányok társaságában gyorsan repül az idő, főleg ha cigány muzsikások húzzák a talpalávalót. Aztán csend, hó és halál… helyett szerepjátékok, Activity-party és féktelen mámor. Vasárnap így érthetően a karikás szemek városnézésének világnapja lett. A szédítő minaret és a vár, ahol egyszerre mindhárom tanár nénit meglovagoltattam, sok olyan titkot rejt, melyet érdemes felfedezni. Ezek után már semmi olyan említésre méltó nem történt, ami felvehetné a kesztyűt, mondjuk a rocknemzedék lábszagversenyével. Ui.: Köszönjük az időnek, hogy olyan jó volt hozzánk. Legközelebb gyertek ti is!
6
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
EXPO 2003 Azt a nemes feladatot kaptam D. József főszerkesztő és P. Zoltán szerkesztő uraktól, hogy írjak 2 oldalt az Educatio néven futó rendezvényről. Miért? – kérdem én. Aki ott volt, tudhatja miről volt szó, aki nem, azt nem is érdekli. Azért mégiscsak megírom a lényeget, hogy ne érje szó a ház elejét. Csefkó tanár úr szedte össze a kis csapatot. Koleszunk és az Expo között akkora a távolság, hogy oda-vissza meghallgattuk Cs. tanár úr lenyűgözően érdekes, ugyanakkor küzdelmektől és szenvedésektől sem mentes életét. Nagy figyelemmel kísértük továbbá a Spec múltjának, jelenének, jövőjének antagonisztikus ellentétét firtató kisakadémiai székfoglalóját. Nem is beszélve részlegünk végnapjait boncolgató utopisztikus elemzéséről. Néhányan lélegzethez sem jutottak, s a feszültséget egy-két szál dohányipari termékkel csillapították. Gudenus tanár úrral csak a pavilon bejáratánál találkoztunk. Ahogyan ez a két tanár koordinálta a Speces raj mozgását, mindnyájunkat azzal az érzéssel töltötte el, hogy vannak még hősök. Tudtuk azonban, hogy nekünk kell a „Holnap hőseinek” lennünk, és épp ezért jöttünk ide, az Educatiora. Egy bazi nagy terem, benne sok-sok egyetem és főiskola standja, ez az Educatio. Azonban több, mint fél tucat helyen tett érdeklődései után az ember elgondolkodik: Jéé! Eddig még semmiféle többletinformációt nem kaptam egy felvételi tájékoztató könyvhöz képest. Rám tukmáltak egy csomó semmitmondó prospektust. Éhes is vagyok. Médiacirkusz az egész világ! Tisztelettel:
Figyelem! Ha láttad, vagy olvastad a Gyűrűk urát, szereted a csokit, és legalább ’pálcikaember’ szinten tudsz rajzolni, akkor itt az ideje, hogy részt vegyél a Gyűrűk ura rajzpályázaton. A témával kapcsolatos grafitrajzokat a 205-ös szobában várjuk. (Méretbeli kikötések: legalább A5-ös, legfeljebb A4-es legyen a rajz.) A legjobbakat mindenképpen díjazzuk, így érdemes benevezned. A beküldési határidő hosszabbodott: legkésőbb 2004. január 21-én este 8 óráig adjátok le a műve(i)teket. További információkért forduljatok személyesen hozzánk! Sok sikert kívánunk! Seres Gyula, Pék Zoltán
7
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Részlet egy álomból (Itt kicsit megállt, majd mélyen a szemekbe nézve folytatta)
Belépett a komédiás, Zoknija, cipője, Még a hangja is felemás És kitört belőle: Először csak csendben, halkan, Hosszan, nagyot nyelve, Végsőkig visszafogottan A nagyvilág mérge.
És mosolygó Hold-bohócarcok Lágyan feledtetik veled, Hogy még mindig itt élsz és harcolsz: Az egész világ ellened.
Világpark
(Itt újra megállt, majd halkan, megtörten mondta tovább)
Az egész világ nagy vidámpark, Rég lengő színes forgatag, Ki tudná most, hogy mily soká tart, Ha élő avagy holt alany?
Az egész világ nagy vidámpark, És te boldogan figyeled, A te világod földbe kapart, Mert már eladtad lelkedet.
(Itt megeresztett egy keserű mosolyt)
Mint kis bolygó tévelyegsz, s forogsz, Csak egy lobogód keresed, Te vagy-e, vagy a zászló gonosz: Holnapig tán eldöntheted.
Egykor egy kar egy tölcsért csavart, Vattacukor fellegeket. Végtelen gáz s por spirált habart, S pörgő óriáskerekeket.
Rádió hullámvasutak A messzeségből híreket És reményeket szállítanak, Új világot, új földeket.
(Itt már gyorsan beszélt, és egyre emelkedett a hangja)
Nézd csak, az Újvilág régi már, Kéne az újabb Újvilág. íme játékkatona-csaták: Tüzüket csak tűzért szítják.
Ezernyi pislákoló csillag És kószáló bolygók hada, Ezer zászló leng ott vígan, Mindig tudjad hol a haza…
(Itt lélegzetet vett, és kicsit gúnyos hangon fejezte be:) Az élet örök kényszermozgás: Keringsz a kék ringlispílen, Ha hányinger fog: nincs leszállás, Innen csak a halál hív el.
8
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Sárga-keserű jóslat
MOBILIS IN MOBILI
Maláta mérge megöl, Keserű sárga e sör. Arany alkoholablak A víg vándoralaknak, És éjjeli élesztő Frissen folyton figyelő Szomorú szemeimnek, Ernyedő ereimnek.
nyugtalan utazás nincs végállomás átalakulás ős kényszermozgás békétlen változás
Kristályait kémlelem, Mert itt mindig meglelem Az icipici, igaz, Valódi, vidám vigaszt. Most mégis meglepődöm, A jós jajgat jövődön; Üres üveggömbökön Fényes furcsaság köszön:
A mosoly Ami átjár, Egy gúnyos Arci rángás; Keserű fergeteg: Megtöri jellemed. Károgj: rád vár; Egy súlyos Pöröly átrág: A mosoly.
I__LL
Egy elviselhetetlen, Megőrült, menthetetlen, Kóros közönyös korban, Villódzó vak világban Világtalan vénembert Látok, lesújtott, levert, Lehetsz Te, lehetek én, Keserű vég küszöbén.
Háború A hajnali nagy fák leheletét Mohón szívta magába a száraz szellő, Hűs harmatcseppek hizlalták lelkét, Míg felemelkedve meglelte a felhőt. A lusta gomolyagot mozgatta, Ám odafent kis szikra pattant hirtelen: Most az egész világot begyújtotta; Korgó gyomrát a szél táplálta szüntelen.
A Harmónia Egy öreg ingaóra Tik-tak ketyeg. Altatóra Rozoga szerkezet.
S amíg a sátán táncát járta esztelen Egy világ omlott össze odalenn.
9
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Figyelem! A termék használata előtt kérjük, előbb figyelmesen olvassa el a használati utasítást, amit a feltűnően kicsi betűméretről ismer fel. Használati utasítás a Légiós meséje című elbeszéléshez KAMU! A helyszín, az események kitaláltak, a történet szereplői és bármilyen közéleti személyiség közötti egyezés nem szándékos, ha bennük bárki felismerni véli valamely valós ismerősét, az bizonyára téved, az azonosság kizárólag a véletlen műve...
A légiós meséje Az eseményeket egy ismeretlen idegenlégiós emlékezete rögzítette, és mindeddig rejtetten éltek a köztudatban... A történet, amit elmesélek most Nektek, már nagyon régen történt. Akkor, amikor véres háborúk dúlták a Földet, az emberek lelketlenül ölték egymást, és a túlélés csöppnyi reménysugarát is elnyelték a szénmonoxid-dús harci gázok... Ha jól emlékszem, az Elekföldi Központi Laktanya Speciális Alakulatánál voltam újonc ezekben a vészterhes időkben. Mielőtt katonák lehettünk volna, átéltünk egy kéthetes bevetést. Most furcsának találnánk, hogy képzetlen emberekre bízzák a háború sorsát, de akkoriban nem ütköztünk meg a különlegességeken. A gyakorlottság hiánya megnyilvánult például a Kólásüveggránátok eldobásában: ezek katonás rend nélkül repkedtek a szobákban, és az egyik majdnem leszedte a fejemet. A kiképzés során terepöltözetet használtunk, és mivel városban voltunk, ahol a falak döntő többsége fehér, egy lepedőt öltöttünk magunkra. Először egy próbakört tettünk az épület körül, itt szelektálták ki az alkalmatlanokat, majd különböző feladatokat oldottunk meg – bizony, minket még nem zsíros levesen neveltek. Azután számtalan veszélyes bevetésen estünk át. Ezek során a Puskás katonák csapata felszállt a nagy, durrogó-csattogó harci járműre, és szomorúan utazott a frontra. Egy alkalommal egy felesleges alkatrész automatikusan levált a gépezetről, és a modern technikának köszönhetően megakadályoztuk az ellenséges egységek előrenyomulását. Hosszú úton haladtunk végig, ahol két halált hozó helyszín leselkedett ránk: az Unalmas Órák Sivataga és a földBevert Karók az Ellenőrzési Pontokban – itt az ember éhen-szomjan halt, vagy hamar eleshetett. Mindennapossá váltak a gáztámadások, főleg téli időben lehetett észrevenni a csatorna-rácsok alól szállingózó fellegeket. Folytatjuk...
10
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Ferenczi Máté az Irinyi János Középiskolai Kémiaverseny országos döntőjén III. helyezést ért el. Kiss Bertalan a Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenyen elektromosságtan kategóriában II. helyezést ért el. Kocsis Albert Tihamér a 44. Nemzetközi Matematikai Olimpián BRONZÉRMET kapott, valamint a Kürschák József Tanulóversenyen III. díjat nyert. Lattmann Zsolt a Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenyen elektromosságtan kategóriában I. helyezést ért el. Mészáros Tamás a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen IX-X. helyezést ért el. Pék Zoltán a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen I. helyezést ért el, valamint a Simonyi Károly Elektrotechnika versenyen V. helyezett lett, és a Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenyen elektromosságtan kategóriában IX-X. lett. Sas Péter az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen fizika tantárgyból I. kategóriában III. helyezést ért el, valamint a Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenyen elektromosságtan kategóriában IV. helyezett lett. Seres Gyula a Középiskolai Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen III. helyezést ért el, valamint az Arany Dániel Matematika Verseny Haladók (III.) kategóriájában II. díjas lett.
11
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Elektronika recept klub® Ez a rovat azért jött létre, hogy egy-két hasznos ötlettel szolgáljon az elvetemült konstruktív elméknek. Nem gondoltam, hogy bármilyen bonyolult hálózat ide illesztésével érdeklődést tudok kelteni, ezeket az ember szakkönyvekben vagy az interneten keresi, és ezek túlságosan „speciálisak”, egy adott áramkör nem kelti fel az emberek érdeklődését. Helyette inkább néhány végtelenül egyszerű, sok helyen használható kapcsolást gyűjtöttem össze, melyek saját agyalmányok, de minden esetben kipróbált, működő körökről van szó. Egyszerűségük miatt nem szükséges különösebb előismeret, ha meg akarjátok építeni őket, bár nem árt, ha nem tévesztitek össze a forrasztópákát a hajsütővassal...
Időkapcsolók 1. Időzített megszakítás a) Sarlatán módszer, kis áramokra A tranzisztor bázisa és kollektora közé egy néhány száz µF-os kondenzátort kötünk, így kapcsolóként bekötve egy ideig kinyit, majd lezár. Ezért lehet, hogy megköveznek, mert – ha nagyon biztonságosak akarunk lenni – a kondival sorosan egy ellenállást kapcsolunk, de egy „egyzett” tranzisztor, vagy mondjuk egy BC 182-es se hal meg egy pillanatnyi túláramtól. A kondenzátor a tranzisztoron keresztül töltődik fel. Ez a legegyszerűbb variáció, nem szolgál semmi másra, mint egy rövid impulzus küldésére. Egy pillanatra felvillanthatunk vele egy LED-et, vagy bekapcsolóimpulzust adhatunk vele egy másik kapcsolás számára.
b) Általános megoldás Ha azonban egy valamirevaló, kicsit nagyobb áramot felvevő áramkört akarunk csak egy kis ideig működtetni, alkalmasabb az alábbi kapcsolás: R3 száz kΩ-körüli, C néhány száz µF, ezek változtatásával állíthatjuk be a kívánt időtartamot. τ=RC –ből meg tudjuk saccolni ezt az időt, a tranzisztorok kapcsolási ideje elhanyagolható. Használhatunk BC 182-es tranzisztorokat, R1 és R2 kb. 5kΩ-os. Persze, ezek az adatok nem kötelező értékek, ezzel a beállítással Rt = 150Ω és néhány kΩ között a szerkezet működik. (Rt a működtetni kívánt áramkört jelképezi.) A működés során az Rt-vel sorbakötött tranzisztor kinyit, majd a másik tranzisztor – a C kondenzátor feltöltődése miatt – egy idő múlva szintén nyit, ezzel lezárja az előzőt.
12
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
2. Impulzusra be- illetve kikapcsolás
Alkatrészek: C1=1 µ, C2=15 µ, R1=Rt=1,5kΩ, R2=10kΩ..100kΩ, R3=1,5kΩ..10kΩ, R4=10kΩ..100kΩ, R5=680kΩ, R6=160kΩ, valamint egy szilíciumdióda, egy BC 182-es tranzisztor, és egy MC 100-as tirisztor. Ez a szerkezet egyszerű analóg kapcsoló, ami az első rövid pozitív impulzusra bekapcsol, a másodikra pedig ki. Bekapcsolni az első „sarlatán módszeres” időkapcsolóval küldött impulzussal a legkönnyebb, a bal oldalon lévő kivezetésre +-t kapcsolva. Ekkor a tranzisztor nem tud kinyitni, mivel a C2-es kondenzátor még feltöltetlen, és ez lezárja. A tirisztor azonban a C1-es kondival bekapcsolva zárja az R1 körét. A következő impulzus megérkeztekor a C2 kondi remélhetőleg már feltöltődött, R4R6-on keresztül. A tranzisztor az impulzus erejéig bekapcsol, de mindezzel kiiktatja a tirisztort, majd az impulzus végével az R1 körben nem folyik áram. Kikapcsolás után az R5 süti ki a C2-es kondenzátort. Ezt persze csak elég lassan tudja végrehajtani, de bármilyen berendezés kapcsolójaként jól működik, pl. záróérintkezőkkel vezérelve. A szereléshez mindenkinek sok sikert kívánok. Kérdéseitekkel, észrevételeitekkel és ötleteitekkel megkereshettek a 205-ös szobában.
13
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
Rejtvény rejtély és egyéb játékok Amőba Az alábbi amőbajátékokat, mondanom sem kell, hogy két pihent ember játszotta. A merénylet a fárasztó viccek kategóriájában nem is annyira rossz. A megjegyzések eredetileg a rajzhoz tartoztak, de az olvashatóság érdekében nyomtatásban jelenik meg.
„Megépült az út, győzött az ember az erdő felett”
„A békák halála. A tó beszennyeződött”
A rejtvény A következő oldalon található rejtvényünk helyes megfejtői között csokoládé hegyeket sorsolunk ki. A beadási határidő 2004. január 21., este 8 óra. A megfejtéseket a 205-ös szobába adjátok le. Bizonyára közületek is kértek ébresztést keddi napokon, így a megfejtés ismerős lesz a számotokra. A négyzetekben a feladványok után helyeztem el nyilakat, az egyes válaszokat ezek irányába írjátok be. A megfejtést a sötétített négyzetek takarják. Rövidítések: szn.: személyes névmás; vj.: vegyjele; áll.: állami; MO.: Magyarország;
k.kiadó: könyvkiadó; ! (a feladvány végén): csalafintaság van a dologban.
14
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
:-*)
N
N nemD-e? vagy angolul
neme! ékvég! nemangolul
AI női név becéve
királyi ülő alkalmatosság
]:-)
:-[
Megfejtés
Csefi szavai
Mit tesz a szak-kör?
...boldog szép napok hósch-s,ee-e
áll. vasúttársaság János kövér:
Zorro jele Tiltószó
saláta ízesítő fohász
2.
kálium vj. ...M.O.
fejlődésem!
Megfejtés 1. gépteremben kötelező k.kiadó
tagadószó AZ!
egy transzcendens szám
attól a pillanattól Patkány angolul kecske: holnapelőtt
Magyar Távirati Iroda
gazdag kezdő! Tonhal angolul A te véged!
:-(
A magyar ABC 21. betűje
valótlan tört. férfinév
tehén: ... haver
:-)
M. B. … fény
ezüst vj. mester sivatagi állat ; szn.
fent is, lent is S! El-mond!
egy baromfin egyedi, magában álló megyek Bertiül testrész nagytestű bagoly
(múlt) idő jele ...kőtűzgyújtás
Haza vad...
egy nomád törzs tagja
jód vj. kicsi er-dei lény
barát szem
nem hal madárfajta
:-()
Táncsics Tükör fogadott anya
fák tövén nő Rádium vj.
, :-]
régi török tisztség:
Felkiáltás
15
! ! ?
Táncsics Tükör XV. évf. 3. szám
2001. január
A hónap kérdése Milyen ébresztést szeretnél? A tanári kar adjon elő egy vonósnégyest, úgy, hogy a fejük a hónuk alatt legyen. Csefkó jöjjön be kézen állva, énekelve, közben a lábujjaival zongorázzon. Engem nem kell ébreszteni. Mert, vagy hogy értve? Ne jegyzetejjé’ már. Most valami vicceset kéne mondani? Nem vagyok olyan kedvemben. Csefkó egy láda sörrel jönne a kezében minden reggel. Nagy mellű szőke nő csókolgassa a számat. (Csősz) Ágyba ebéd (– nehogy már korán kelljen felkelni). (Hosszas gondolkodás után:) Hagyjuk ezt a témát. Várjon egy kétszemélyes Jamaikai utazás. Mindegy, csak Ramóna csinálja.(Ervin) Bármilyet, csak a lányoldalon ébredjek. Olyat, ami nem ébreszt fel. (Csenge) Kombináltat: csaj is meg reggeli is. Csefkó izomból üsse meg Attilát. Csefi hozza ágyba a reggelimet. Ágyba a reggelit. (S.G.) Gudenus énekeljen. Pálinkás jó reggelt! Berekedt a sziréna. Ehető reggeli van. Ég a kollégium. Semmilyet. Csefiset. Mi van? Zenéset. Csak. Főszerkesztő: Demjén József Ha? Szerkesztő: Pék Zoltán Ö? Tördelő: Csefkó Zoltán Grafikus: Pék Zoltán Korrektor: Csonka János Cikkek: Mosolygó György Pék Zoltán Ötletek: Seres Gyula 16