versenyére, hogy említsek még valamit... Sok száz óra bele kell menjen embereknek ahhoz, hogy ilyesmi megvalósuljon, és jól is sikerüljön. Az utóbbi hat hónap nagyon erős volt nekünk. Valamikor nekünk készítettek elő mások jó dolgokat, most rajtunk a sor – már egy ideje és még valameddig. Különben önálló festőművész vagyok. Mostanában keveset festettem, illene lassan visszatérni az ecsethez. Milyen stílusban festek? Két évig alakítottuk át a házunkat, sok faanyag maradt, márvány, gránit – ezeket használom föl. Kis tájképeket készítek például márványlapokra. Akrillal dolgozok mindenféle anyagra. Szeretek kísérletezni, festettem alumíniumra, ólomra..., készítek figuratív képeket is. Egyik lábam a modernebb kifejezési formákban van, a másik a hagyományosakban. Készítek kicsi képeket, de több métereseket is. A színvilágom: most élénk színeket használok inkább, ami nekem különleges, mert átalában sötétebb árnyalatú, hangulatú képeket alkotok. Készítettem többdimenziós képeket is, a márványlap törése pl. része a képnek. Kísérletezek mindenféle festékkel, az akrilt nagyon vizesen használom. A művészetet igyekszem behozni a cserkészmunkámba – ez talán a kreatív gondolatvilágot jelenti, hogy próbálkozzunk mindenfélével. Nagyon beleélem magam a dolgokba, a játékokba, a „háborúkba”... – ha a vezető beleéli magát a programba, a gyerek is könnyebben beleéli magát. A táborban például én vezettem a vörösök rohamjeleneteit, mikor beszüntették a cserkészetet, vagy vezettem a számháborúkat... A múlt jubikban is tapasztaltuk, mennyire segíti a gyerekeket, ha van egy veszélyhelyzet, amiben össze kell fogniuk. Minden hat az emberre, a cserkészet is biztosan előjön a művészetemben, de inkább a világlátás, a hit, az életszemlélet az, ami a cserkészetből átszűrődik a művészetembe. A cserkészet az élet minden részére hat: „légy résen” – az éberség, az odafigyelés emberekre, eseményekre, dolgokra, a tudatosítás és tudatosság..., mindez igen gyümölcsözik az élet minden területén. Szeretek ironizálni, elsősorban magamon. Vigyáznom kell, ha más felé is hasonlóan fordulok, meg ne sértsek senkit, hisz ilyen szándék bennem nincs.
Igen, tudjuk, hányan vagyunk a táborban, kérdezd nyugodtan
A tábori mindennapok számomra itt, most? Egy szédítő, piszkos, fűrészporos homály... Otthon alszom naponta 6-7 órát, táborban 2-3 óra elég... Nem ülök le, talpon vagyok, tehát nem alszom el... Ha másnak átadok energiát, élményt, az engem is táplál, erőt ad. És tudom, hogy a kevés alvás, a sok munka csak egy bizonyos ideig tart, így aztán nagyon sokat bírok... Amit a cserkészetben megteszek, azt a cserkészeten kívül nem csinálom meg – hisz nem tudnák megfizetni...
Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 7. oldal - 2010 augusztusa
Egy délvidéki olvasónk,
aki Adáról való (tudod-e, hol van ez a település pontosabban? - ha nem, akkor “googled meg”), Vinczer Péter Torontóból küldött két emlékezést a cserkészettel kapcsolatban. Nagyon más körülmények közül érkezik a beszámoló, mint amik közt mi cserkészkedünk. Tanulságos lehet ezen és a következő oldalon közreadni őket. Segíthetnek, hogy a mai, másféle nehézségek között nagyobb odaadással és lelkesedéssel éljük a cserkésztörvények szerinti életünket - minden helyzetben, bármiféle körülmények közt. Vinczer Péter készítette egyébként a v. kisbarnaki Farkas Ferenc érmeket és a Teleki Pál érem új verzióját.
AZ ADAI CSERKÉSZTÁBOR
- 1944 nyarán történt, amikor már az országunk testét mardosta az orosz medve. Itt-ott diverziókat követtek el a “hős” partizánok, csetnikek. A szabadkai villanytelep gépházának nyitott ablakán bedobtak egy kézi gránátot, amikor mindössze egy öreg gépész volt a telepen, semmi őrség. Más helyen a kenderasztagot gyújtották fel a tüzeskedő (szerb) pásztorgyerekek, akiket a csendőrök elfenekeltek, de ezért az egyik népi hős lett, maga mesélte el hőstette történetét később. Csúrogon a csendőrjárőröket rendszeresen orvul megölték, és sorolhatnám a szerbek kegyetlenségeit, amelyek már előszelei lehettek az őszi-téli magyarirtásnak. A csillogó, festetlen gépmadarak nemcsak bombákat szórtak, hanem robbanó babákat, töltőceruzákat és betegséggel fertőzött vattákat. Ilyen körülmények között a szülők féltették a gyermekeiket elengedni a nagytáborba. Ezért a cserkészújságnak, a Magyar Cserkésznek a fedőlapján egy sátorból kiugró vidám gyerek kiáltja: Nagytáborba, csak azért is!! A korosabb cserkésztisztek már mind katonák voltak, a 16-17 évesekre maradt a táborok szervezése. Adán, a Tisza árterületi erdejében került sor az adai, a zentai, és a magyar kanizsai csapatok közös nagytáborára. A Tisza akkor határfolyó volt, a Bánság német kontrol alatt állt. Minden rendjén is ment addig, amíg egyik napon éjjeli egy óra után hatalmas dörrenés nem rázta fel a tábort! A bátyám éjféltől egyig volt őrségben, nem észlelt semmit. Nem is észlelhetett semmit, mert a lövés jóval a tábor területén kívül történt, bár éjszaka a puskalövés úgy hat, mintha egy ágyú dördült volna el. No, de mi is történt? A honvédség nem kockáztatott, ismerte a szerbek hajlamait, esténkén nagy körben körülvette táborunkat. Erről a gyerekek mit sem tudtak, csak a tábor vezetői. Egy óra tájban megérkezett a Tisza másik oldaláról egy szerb csetnik, géppisztollyal, golyófüzérrel - a vállain keresztbe átvetve, ahogy szokták. Határvadászainknak világos volt, hogy milyen szándékkal közelíti a tábort a csetnik. Egy “népi hőssel” több lett, a honvédek meg Titó értelmezése szerint fasiszta kegyetlenséggel megöltek egy felszabadítót. Ezért is lakolnunk kellett néhány hónap múlva, hogy határvadászaink megakadályozták a táborban alvó gyermekek lemészárlását.
Vasárnapi csendélet a Fenyőkatedrálisban
Másnap a hajnali vonattal Adára utaztunk Édesapámmal, aki civilben a Magyar Kanizsai 644-es Hunyadi János Cserkészcsapat parancsnoka volt. A vasútállomás hársfáin a verebek éppoly hangosan csiripeltek, mint máskor. Ők nem búslakodtak az emberek gonoszságán. Én cipeltem a nagy kitüntetésnek számító légpuskát. Édesapám mint a helyi légvédelmi őrs parancsnoka katonaruhában hogyan is vihetett volna egy légpuskát csúfságra. Odaérve a táborhoz az ügyeletes tiszt jelentett, és a parancsnoksággal megtárgyalták a teendőket. Látva mostanában a palesztin gyerekek szétroncsolt ártatlan testét, eszembe jutottak a mi gyerekeink. Úgy látom, a gonoszság, az embertelenség, az élet semmibe vétele ma sem számít, azóta sem változott semmi. Pedig a gyermekek mind jónak születnek. A felnőttek cselekedetei miatt ül beléjük a gyűlölet. Ne csodáljuk, mert akinek a testvérét vagy szüleit megölte valamiféle “bosszúállás”, az a gyermek bosszúra vágyik, de legalábbis soha nem fogja szeretni, elfogadni a testvére vagy szülei gyilkosait. Mi volt a cél a robbanó babákkal? Kinek a beteg agyában született meg az ötlet, hogy a gyermekek megcsonkításával demoralizálják a lakosságot?! Jézus óva int: aki fegyvert fog, fegyver által hal. Jó volna, ha ezt meghallanák a háborúzók! Azt hiszem, nem árt, ha tudják a mai fiatalok, milyen volt a háború. Egyébként a fertőzött vattákról, robbanó ceruzákról és babákról Édesapám tanított bennünket, hogy ne vegyünk fel semmit, és ha rátalálunk ilyenre, egy valaki őrizze, egy másik pedig azonnal értesítse a rendőrséget... Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 8. oldal - 2010 augusztusa
A ZÁSZLÓ LOPÁS
- A két háború között, a harmincas évek elején, Magyar Kanizsán a magyar ifjúságot Édesapám szervezte a cserkészetbe. Baráti kapcsolat fűzte a csapatot a Szokol szerb ifjúsági egyesülethez. Nem volt írigykedés, megvolt, hogy ki, hova tartozik. Az idősebbeknek volt a Gazda Kör, a Katolikus Kör és az Ipar Testület. Ezek az egyesületek mind székházzal, színpados nagyteremmel, könyvtárral rendelkeztek. Amatőr színtársulataik, dalárdáik voltak, és természetesen farsangkor és egyéb alkalmakkal bálakat, mulatságokat rendeztek. Mint mindig, volt, aki sehová nem tartozott, inkább kívülről szeretett gúnyolódni. Abban az időben még gyermekkorát élte a cserkészet, és a gúnyolódók “csirkészeknek” nevezték őket. A cserkészek tábort vertek a Kis-Tisza melletti erdészháznál, ismeretebb néven a Krizsán Háznál. Jó ember lehetett Krizsán erdész és gátőr, mert a háznak akkor is megmaradt a neve, amikor ő már régen nem létezett. A ház mellett volt egy szép, négyzet alapú, sík terület, körülvéve jegenyékkel. Az erdésznek volt kútja, tehát az ivóvíz biztosítva volt. Az erdész takaros ember lévén a Kis-Tisza medrét beültette kukoricával. A Kis-Tisza, amely a Tisza szabályozása révén lett holt ág, csak áradáskor telt meg vízzel. Volt egy 15-20 fős iparos legénytársaság, akik elhatározták, hogy csúfot űznek a “csirkészekből”. Tervük szerint szombaton éjjel, amikor már mélyen alszik a Tudod-e, ki festette a fenyőkatedrális képét? tábor, ellopják a csapatzászlót, és majd másnap, a nagymise után a templom előtt Igen, igen, Kozmon György festőművész és mutogatják, hogy milyen pipogyák a cserkészek... Édesapám egyik segédje volt cserkész, Clevelandból. őrségben, és észrevette, hogy a tűz fényétől egy egyedül álló fának két árnyéka És tudod-e, az oltárt ki faragta? van. Az egyik árnyék persze egy hasaló “hős” volt. Az őr megközelítette, és azonEltaláltad: Jankura Ákos bá nal riadót fújt. A behatoló egy dekungásóval ki akarta osztani, de valaki a felemelt Hamiltonból (ma már Torontóban). ásót hátulról megfogta, és kicsavarta a kezéből. A Szegfű suszter odaölelte az őrt a fához. Édesapám, ahogy odaszaladt, kezében a Berta nevű botja, melyet az első világháborúban működtetett a bal felső sarokban lévő emléktáblát a Park Kövér Berta nevű ágyú emlékére készített vastag névadójának 100. születésnapjára állította hálás kegyelettel a Magyar paliszander fából, valódi elefántcsont biliárdgolyóval Cserkészszövetség. Sík Sándor 1889-től 1963-ig élt, piarista szerzetespap a végén. Mi van Karcsi?! Mestör úr, ne kérdezze, és költő volt, a magyar cserkészetnek kezdetektől nagy alakja. Emlékcsak üsse! Erre a botot megfordítva háthosszán vágta táblája a Parkban a cserkészbolt előtt található. A táblán a versidézet apám a Szegfűt, aki úgy rogyott össze, mint a colstok. tőle származik, az első világháború borzalmai közt, 1916-ban megjelent Addigra már a többiek is megkapták a magukét, és a verseskötetében található, egy versciklusának mottója: rövidebb utat választva a Kis-Tisza felé menekültek. Mint említettem, a száraz mederben kukorica volt, a Az Isten küld, testvéreim, tinéktek, teteje a kukoricásnak egy szintbe esett a part talajával, hogy sugarai eleven tüzét, és mivel ezt a menekülők nem ismerték fel, helyismeamik Arcáról a szívembe égtek, ret híján belepotyogtak a kukoricásba.
A 32. oldalon
Másnap a nagymise helyett ki-ki a sérüléseit gyógyítgatta, lábficamtól a kukoricaszár-vágásokig... Bár akkoriban nem volt mobil telefon, a lányok mégis megtudták, hogy akik hősök akartak lenni, csúful megjárták. Nagyot is nőtt a cserkészek becsülete a fiatalság körében, az idősebbek meg jót derültek.
Én, ..., fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, hazámnak, embertársaimnak és a magyarságnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom.
sugározzam csendesen szerteszét. A testvéreknek, kik az éjben járnak, az Isten küldött, szentjánosbogárnak.
Tudod-e, hogy ezeknek a soroknak az ihletésére létezik ma Magyarországon egy nagy gyermek- és ifjúsági közösség? Minden nyáron van 7-9 táboruk az ország különböző településein, 100-150 fő vesz részt az egyes táborokban, saját vezetőképzőjük van, év közben klubokban folyik az életük, és sok különféle programot, eseményt szerveznek..? Jövőre ünneplik fennállásuk 20 évfordulóját! Bővebbet megtudhatsz róluk a szentjanosbogar.hu honlapon. Mikor gondolkoztál utoljára a cserkészfogadalom szövegén, és mikor újítottad meg fogadalmadat utoljára?
Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 9. oldal - 2010 augusztusa
Kis fejtörő, ki kicsoda is volt a táborban... Ha többen voltatok egy helyről, találjátok ki a válaszokat együtt. Megérdemlik ők is, hogy tudd a nevüket, rengeteget dolgoztak a többi cserkészért, nagy volt a felelősségük, és számíthatsz rájuk, ha táborvezetőt vagy helyettest keresel...
II.
IV. VIII.
VII.
V. VI.
III.
I.
XI.
IX.
Itt vajon ki hiányzik?
XV.
XIII.
mellett találsz egy római számot, a következő oldalon pedig személyneveket, altáborneveket és altáborfajták neveit, mindet ábécé sorrendben. Kezdd párosítani a római számokat, az arab számokat, a nagybetűket és a kisbetűket... (A Tábori Velemjáró 6-7. oldala kisegíthet, ha bajba jutsz... remélem, megvan még!)
XIV.
Mindegyik kép
XII.
X.
Megtalálod őt a 13. oldal jobb fölső sarkában.
Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 10. oldal - 2010 augusztusa
Csermely Krisztina Felsővályi Klára Fogarasi Miklós Gerecs István Gorondi Réka Istvánov Krisztina Lendvai-Lintner Géza Marshall Tamás Nádas János Nádas Kuni Salopek Emese Schachinger Tamás Siket György Slattery Krisztina Tóth Eszter
Kinek kell ennél jobb ruhásszekrény?
A. B. C. D. E. F. G. H. I. J. K. L. M. N. O.
Bodnár Gábor Század altpk. Bodnárné Jámbor Ágnes alt.pkh. Bodnárné Jámbor Ágnes altpk. Dolesch Melinda alt.pkh. Dolesch Melinda altpk. dr. Némethy György alt.pkh. dr. Némethy György altpk. k. Farkas Ferenc alt.pkh. k. Farkas Ferenc altpk. Králik László altpk. Lindenmeyer Antónia alt.pkh. Lindenmeyer Antónia altpk. Szilassy Aladár alt.pkh. Szilassy Aladár altpk. Sztrilich Pál altpk.
a. Családok b. Fiú1 c. Fiú1 d. Fiú2 e. Fiú2 f. Fiú3 g. Fiú3 h. Hétvégi vendégek i. Leány1 j. Leány1 k. Leány2 l. Leány2 m. Leány3 n. Leány3 o. Programtörzs
És ennél jobb ebédlőasztal, megfelelőbb ülőalkalmatosság?...
az ak mn zá ! . s lán a 6 lda ek . o nn 36 :e a tés só, fej ol eg ut M
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Haranglábak, ízlések, pofonok... különbözőek
Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 11. oldal - 2010 augusztusa
Az első tábori vasárnapon a református istentiszteletet a segédtiszti tábor területén tartotta Nt. Czövek Tamás ref. teológus Magyarországról, mellette Nt. Nagy Bálint tábori résztvevő Kaliforniából és Dömötör Gábor, a KMCsSz IB elnöke
Kézfogás az Úr imája alatt - nem választ el a felekezet
Az istentisztelet után hagyományosan a Fenyőkatedrálisba vonul át a gyülekezet, ahol a szentmise végén aztán még az egész tábor együtt imádkozik, fogadja a Isten áldását
A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel ISTENNEK, hazájának, embertársainak és magyarságának tartozik. Hárshegyi levelek - Rendkívüli, táborzárás utáni kiadás - 6. szám , 12. oldal - 2010 augusztusa
