IGE ÉS DRÁMA
Bibliodráma az interkulturális párbeszédben Szerkesztette: Maria Schejbal
Szerzők: Maria Schejbal, Piotr Kostuchowski, Krystyna Sztuka, Andrew McGuire (Bielskie Stowarzyszenie Artystyczne Teatr Grodzki, Lengyelország); Varga Péter, Tóth Péter Pál (Egyházfórum, Magyarország); Björg Árnadóttir (Reykjavíkur Akademían, Izland), Halldór Reynisson (Bishop´s Office, Iceland), Yael Unterman, Peta Pellach Jones (The Elijah Interfaith Institute, Izrael), Aleksander Schejbal (Placówka Kształcenia Ustawicznego EST, Lengyelország). A könyv egyes részletei a projekt keretében megtartott workshopok részvevőivel készített interjúkból származnak. Ez a könyv öt nyelven jelent meg — angolul, lengyelül, magyarul, izlandiul és törökül. Lengyelről angolra fordította: Andrew McGuire Angolról lengyelre fordította: Ewa Horodyska Angolról magyarra és magyarról angolra fordította: Tóth Péter Pál Angolról izlandi nyelvre fordította: Björg Árnadóttir és Bogi Bjarnason Angolról törökre és törökről angolra fordította: Elif Kırmızı Alsan, Gonca Akaya, Pınar Gibbons, Aybike Telkök Borító, grafika, fotók: Krzysztof Tusiewicz Copyright: BASICS Project Partners Tördelés: Anna Maśka Nyomtatás: Zakład Introligatorsko-Drukarski Stowarzyszenia Teatr Grodzki Zakład Aktywności Zawodowej Kiadó Bielskie Stowarzyszenie Artystyczne Teatr Grodzki (The Bielsko Artistic Association Grodzki Theatre) Ul. S. Sempołowskiej 13, 43—300 Bielsko-Biała, www.teatrgrodzki.pl Bielsko-Biała 2013 ISBN: 978-83-936320-3-9
Ez a projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre. A kiadvány a kizárólag a szerzők nézeteit tükrözi, és a Bizottság semmilyen módon nem felel az itt közölt információk felhasználásáért.
Az anyag sokszorosítása kizárólag nem—kereskedelmi célokra és a forrás megjelölésével engedélyezett
Peta Jones Pellach
Bibliodráma a vallásközi párbeszéd kontextusában: a párbeszéd művészetének finomítása Amikor az Örökkévaló, akinek áldott legyen a Neve, elhatározta, hogy megteremti Ádámot, az őt szolgáló angyalok csoportokba és karokba formálódtak. Néhányuk ezt mondta: „Hadd legyen megteremtve” míg mások ezt szorgalmazták: „Ne legyen megteremtve”. [...] Az Igazság ezt mondta: „Ne legyen megteremtve, mert csupa hamisság”. Az Igazság azt mondta: Legyen megteremtve, mert igazságos tetteket fog végbevinni”. Mit tett az Úr? Megragadta az Igazságot és letaszította a földre. A szolgálatot végző angyalok így szóltak az Örökkévaló előtt, akinek áldott legyen a Neve: „Világmindenség Uralkodója! Miért veted meg pecsétedet? [Isten ezt felelte]: „Emelkedjék fel az Igazság a földről!” Ennélfogva meg van írva: „Sarjadjon igazság a földből”. Rabbinikus irodalom „Noha elfogadjuk, hogy a kereszténység a különböző formáival történelmileg a legtöbb — habár nem az összes — európai ország fő vallása, ma egy sokhitű társadalomban élünk. Néhány ország, például Franciaország világi állam, míg Nagy—Britannia nem az. Angliában — Walesben vagy Skóciában más a helyzet — az anglikán egyház az államegyház, az uralkodóval az élén. Mégis, világszerte minden vallási vezető felismeri a mai Európa sokhitű természetét, valamint a párbeszéd folytatásának és a kölcsönös tiszteletnek a szükségességét.” (Dr Tara Kumar Mukherjee, az Európai Multikulturális Alapítvány (European Multicultural Foundation) elnöke, 2004. május.) Európa, mint „a keresztény világ” már nemcsak nem valósághű meghatározás, hanem még csak nem is törekvés. Európa egy multikulturálisnak és sokvallásúnak tekintett és elismert közösség. Azonban ez a tény nehézségeket is takar. A vallás még mindig uralkodó tényező az emberek azonosságtudatának meghatározásában, ennélfogva a vallás a megosztottság és a kölcsönös gyanakvás forrása lehet. A vallásközi párbeszéd támogatói, amellett, hogy szeretnék meggyőzni az embereket, hogy eltérő vallást képviselő embertársaik is az Európát alkotó nemzetállamok egyenrangú állampolgárai, célul tűzik ki az európaiak meggyőzését arról, hogy hasznukra válik és gazdagabbá teszi őket az a bölcsesség, amelyben a különböző vallási közösségek által részesülnek. A vallásközi párbeszéd túlmegy azon, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyben a különböző vallású emberek békésen együtt tudnak élni. Célja a másik elfogadásának és tiszteletének erősítése. A „hitközi” (interfaith) vagy „vallásközi” (interreligious) kifejezések egymástól eltérő vallási hagyományokat követő, illetve spirituális és humanisztikus nézeteket valló emberek közötti együttműködő és pozitív kölcsönhatások sorozatára utal, mind személyi mind pedig intézményi szinten. Ezen kezdeményezések közül számosnak az a célja, hogy megalapozza, ami minden hívő emberben közös; hogy a különböző vallások közötti hasonlóságokon, a közös értékek, és a világ iránti elköteleződés megértésén keresztül levezesse a hit közös alapját. A dialógus megtalálja az egyensúlyt aközött, ami összekapcsol minket, mint embereket és azon dolgok között, amelyek megkülönböztetik egymástól a kultúrákat. A filozófus Isaiah Berlin meg volt győződve az egyetemes erkölcsi értékek létezéséről. „Vannak egyetemes értékek, ez egy tapasztalati tény az emberiségről... Az emberi jogok eszméje azon a valós hiten alapszik, hogy vannak bizonyos értékek, mint a szabadság, igazság, boldogságra tö-
3
rekvés, őszinteség, szeretet, melyek minden ember érdeklődésének tárgyai mint ember és nem mint ennek vagy annak a nemzetiségnek, vallásnak, hivatásnak, típusnak a tagja... Vannak bizonyos dolgok, amelyekre szükségük van az embereknek... mert emberi életet élnek férfiként és nőként.”1 Az egyetemes értékek számtalan módon kifejezésre juthatnak és sokféle kifejezésre találnak a különböző kultúrákban és vallási hagyományokban. A mélyebb szinten történő dialógus kizárólag akkor érhető el, ha túllépünk azon, ami közös, és kifejlesztjük a különbség pozitív értékelését, és felismerjük, hogy más hagyományok bölcsességéből sokat tanulhatunk. Az európai társadalom eszménye, amely a vallási hagyományok bölcsessége egyedülálló hozzájárulásának megbecsülésén alapszik, gondolkodásmódbeli váltást igényel, amely csak az oktatáson és az aktív politizáláson keresztül valósulhat meg. Ez annak elismerésével kezdődik, hogy több érvényes, „igaz” hitrendszer létezik. A rabbinikus irodalom2, egy különös eseményről számol be az ember teremtése idején. Amikor az Örökkévaló, akinek áldott legyen a Neve, elhatározta, hogy megteremti Ádámot, az őt szolgáló angyalok csoportokba és karokba formálódtak. Néhányuk ezt mondta: „Hadd legyen megteremtve” míg mások ezt szorgalmazták: „Ne legyen megteremtve”. ... Az Igazság ezt mondta: „Ne legyen megteremtve, mert csupa hamisság”. Az Igazság azt mondta: Legyen megteremtve, mert igazságos tetteket fog végbevinni”. Mit tett az Úr? Megragadta az Igazságot és letaszította a földre. A szolgálatot végző angyalok így szóltak az Örökkévaló előtt, akinek áldott legyen a Neve: „Világmindenség Uralkodója! Miért veted meg a pecsétedet? [Isten ezt felelte]: „Emelkedjék fel az Igazság a földről!” Ennélfogva meg van írva: „Sarjadjon igazság a földből”. A fenti, kissé bonyolult szövegrész (amely példabeszédként olvasandó) azt sugallja, hogy a nagy „I”—vel írt „Igazság” már a teremtés előtt létezett az isteni szférában, és hogy letaszították és darabokra törték a teremtő folyamat részeként. Ez szükséges feltétele volt az emberek létezésének, mivel mi, emberek nem vagyunk képesek megragadni (vagy megérteni) az isteni Igazságot. Minden igazság részleges, ez mind az egyéni szinten így van, mind pedig a különböző vallási hagyományok tekintetében. Azok számára, akik hiszik, hogy egyetlen Isten van, Aki az egész világot megteremtette és ennek megfelelően különböző hitbeli hagyományokat követő embereket teremtett, a Korán Al—Ma—ida szúrájában a következő rész (5:48) egy lényeges elvet fogalmaz meg: „Mindenki számára kijelöltük a cselekvés egy meghatározott zsinórmértékét és egy meghatározott utat. Ha Allah úgy akarta volna, akkor egyetlen néppé tett volna benneteket, de különböző népekre osztott szét, hogy eképpen tegyen próbára titeket, abban, amit a kinyilatkoztatásból adott nektek. Versengjetek hát a jócselekedetekben! Mindannyian Allahhoz fogtok visszatérni. És akkor majd Ő közölni fogja veletek, hogy min különböztetek össze az evilágon.” Ez az a gondolat, amely Jack Bemporad rabbit arra a feltételezésre vezeti el, hogy „vallásosnak lenni azt jelenti, hogy vallásközinek lenni”. Ez az a felismerés, amely a kortárs amerikai teológust, Yitz Greenberget arra a kijelentésre készteti, hogy „a pluralizmus többet jelent a másik elfogadásánál vagy akár csak annál, hogy igent mondunk rá. Maga után vonja a másik létezésében rejlő áldások fölismerését azáltal, hogy egyensúlyba hozza az egyén saját helyzetét, és mindannyiunkat közelebb von a végső célhoz. Még akkor is, amikor igazunk van a saját nézőpontunkból, a másik, aki megkérdőjelezi 1. In Ramin Johanbegloo, Conversations With Isaiah Berlin (London: Peter Halban, 1992), pp. 37—39. 2. Midrash, Bereshith Rabba 8:5
4
a pozíciónkat, helyesbíthet bennünket, vagy megfékezhet abban, hogy mértéktelenségbe essünk.3 Sajnálatosan ezt nem méltányolják elég széles körben. A vallás mindig is nagy mértékben hozzájárult az erőszakos konfliktusokhoz, és ez ma is így van. Dr Hans Küng, az Ökumenikus Teológia professzora és a Globális Etika Alapítvány elnöke, 2005-ben a következő, gondolkodását fémjelző nyilatkozatot tette: „Nem lesz béke a nemzetek között, a vallások közötti béke nélkül. Nem lesz béke a vallások között, a vallások közötti párbeszéd nélkül.” A legalapvetőbb szinten, a vallásközi párbeszéd magában foglalja azt, hogy a különböző vallások hívei összejönnek beszélgetni. A „beszélgetés” ebben az értelemben nemcsak szóváltást jelent. Robert Bellah nagyhatású, A szív szokásai (Habits of the Heart)4, c. munkájában a párbeszédet a civilizáció középpontjába helyezte és a kultúrákat úgy határozta meg, mint „drámai párbeszéd a résztvevők számára fontos dolgokról”. Jonathan Sacks főrabbi írta A különbözés méltósága (The Dignity of Difference) című fontos könyvében: „A kultúrák olyanok, mint a nyelvek. A világ, amelyet leírnak ugyanaz, de ahogy azt teszik, az végtelenül különböző. Az angol nem francia, az olasz nem német, az urdu nem ugarit. Minden egyes nyelv egy sajátos közösségnek és történelmének, közös élményeinek és érzékenységének terméke. Nem létezik egyetemes nyelv. Képtelenek vagyunk anélkül beszélni, kommunikálni vagy akár csak gondolkodni, hogy egy adott nyelv korlátai közé helyeznénk magunkat, melynek körvonalai azon beszélők, mesemondók, művészek és látnokok generációinak százai által formálódtak, akik előttünk jártak, akiknek a hagyatékát mi örököltük, és akik történetének részévé válunk. Minden nyelven belül valami újat tudunk mondani. Egyetlen nyelv sem rögzített, változtathatatlan, teljes. Nem tehetjük meg azt, hogy a nyelv sajátosságain kívül helyezzük magunkat, hogy eljussunk egy igazsághoz, a világ egyféle megértéséhez és az arra adott válaszhoz úgy, hogy az mindenkire mindenkor érvényes. Ez nem az emberi(es) ség lényege, hanem az emberi(es)ségtől való elmenekülésre tett kísérlet. „... meg kell tanulnunk a párbeszéd művészetét... Nyitottá kell válnunk mások történeteire, amelyek akár mélységesen ellentmondásban is állhatnak a sajátjainkkal.”5 A vallásközi párbeszéd fogalma számos különböző típusú beszélgetést foglal magába, de határozottan nem vita szeretne lenni. Célja a kölcsönös megértés, nem pedig a versengés; a kölcsönös problémamegoldás, nem pedig a térítés. Martin Buber ezt így magyarázta Én és Te6, című könyvében: „Létezik valódi párbeszéd — mindegy, hogy beszélt vagy néma —, ahol minden egyes résztvevő igazán úgy tekint a partnerére vagy partnereire, ahogyan azok aktuálisan és sajátosan vannak jelen, és egy élő és kölcsönös kapcsolat kialakításának szándékával fordul hozzájuk. Létezik gyakorlati dialógus, amelyet egyedül az objektív megértés szükségessége ösztönöz. De létezik párbeszédnek álcázott monológ is...” Nem szabadna feltételezni, hogy a valódi párbeszéd könnyen elérhető, még azoknak sem, akik a legjobb indítékkal találkoznak egymással. A monológtól a párbeszéd felé haladás mindig egy folyamat. Azonban a cél, a kölcsönös tisztelet és a másik kultúra bölcsességének megbecsülése, számos módon elérhető. A valódi vallásközi párbeszéd két kategóriáját különböztethetjük meg. • Az első a kapcsolatok építésén alapszik, hangsúlyozva a „hit embereinek” közös vonásait és gyakran magában foglal közös projekteket vagy bizonyos ügyek együttes támogatását. Ezen dialógusok alapja az a meggyőződés, hogy a kapcsolódáson és egy személyes szinten működő barátságon keresztül elérhető a béke közösségi szinten. Érvelni lehet azzal, hogy a megbékélés bizonyítható tettei gyakran sokkal hatékonyabbak, mint 3. 4. 5. 6.
Greenberg, For the Sake of Heaven and Earth: The New Encounter Between Judaism and Christianity, p. 196. Robert N. Bellah, Habits of the Heart: Individualism and Commitment in American Life, University of California Press, 1985 Jonathan Sacks, The Dignity of Difference: How to Avoid the Clash of Civilizations, Continuum, 2002 Pp22—23 Martin Buber, I and Thou, T & T Clark, 1952
5
•
elmerülni párbeszédben. Ezek a tettek besorolhatók a vallásközi párbeszéd címszó alá, mivel osztoznak a magas eszmények iránti odaadásban. A különböző hitbeli hagyományok részesei egymással összefogva erősítenek meg olyan magasabbrendű eszményeket, mint a becsület, igazság, együttérzés, megbocsátás és szabadság.7 Az így létrejött közeli kapcsolatok gyümölcse a bölcsesség megosztását eredményezheti. A második típus inkább intellektuális alapokon nyugszik. Ez a bölcsesség megosztásával kezdődik különböző hitű, illetve vallási hovatartozásban gyökerező emberek között. Ez azon a meggyőződésen alapszik, hogy a bölcsesség nemcsak egyetlen hitrendszerben van jelen, valamint hogy a javunkat szolgálja és bölcsebbé válunk az egymás forrásaival való szorosabb kapcsolatteremtés által. Személyes kapcsolatok fognak kialakulni annak a tiszteletnek köszönhetően, amely elkerülhetetlenül kialakul a másik bölcsességének elfogadása által.
A dialógus folyamata két irányban működik. Együttműködve nyitottá válunk arra, hogy egymásról és egymástól tanuljunk; a bölcsesség megosztásán keresztül megtanulhatjuk egymás megbecsülését és a hatékonyabb együttműködést. A vallásközi párbeszéd elhivatott gyakorlói nemcsak hiszik, hogy más vallási kultúrák követői az övékét kiegészítő bölcsesség örökösei, hanem a párbeszéd gyakorlati előnyeit is látják az egyének és közösségeik számára. A dialógus támogatói számára az egyik kihívás az, hogy megállapítsák azokat a feladatokat, amelyek közel hozhatják egymáshoz a közösségeket, valamint azokat, amelyek elősegítik a közösségek elmozdítását az együtt végzett tevékenységektől a bölcsesség egymással való megosztása felé. Még akkor is, amikor az emberek hajlandóságot mutatnak arra, hogy elinduljanak e felé a szint felé, egy hagyomány bölcsességének hozzáférhetővé tétele egy más hagyományt gyakorló számára nehézségeket hordoz magában. A nyelvek analógiáját folytatva, az egyikről a másikra való fordításra van szükség. A bibliodrámának megvan a lehetősége arra, hogy a „fordító” legyen. Olyan módszer, amely képes egy adott vallási hagyomány kultúráját hozzáférhetővé tenni egy másik számra, illetve arra, hogy különböző vallási kultúrák szent szövegeit egy vallásközi kontextusban hitelesen mutassa be. Amikor ezt tesszük, képesek vagyunk felismerni a közös emberi értékeket, a Berlin által meghatározott egyetemes erkölcsi értékeket, míg ezzel egyidőben felismerjük, hogy mindezek többféle módon is kifejezésre juthatnak. Mi több, minden egyes hagyományban felismerjük az Igazság elemeit, úgy ahogy azok egyedi módon jelennek meg, és a bölcsességet, amelyből mindannyian gazdagodhatunk. A bibliodráma élményéből verbális párbeszéd is fakadhat, de azzal a többlettel is rendelkezi, hogy túlléphet a szavakon. A mozgás és csend, valamint a beszéd használatán keresztül a bibliodráma túllépi a nyelv határait, és megengedi a résztvevőknek, hogy hitelesen kommunikáljanak egymással. Minden résztvevő gazdagodik a másikkal való találkozás által; mindegyikük növekszik a megértésben és bölcsességben. Leonard Swidler8 a Temple Egyetem tanára három fokozatban írja le a dialógus előnyeit: • Önmagunk egyre mélyebb ismerete, és a saját hitbeli hagyomány megbecsülésének gazdagítása és teljesebbé tétele • A másik egyre hitelesebb megismerése és gyarapodás mások jóindulatú megértésében, úgy, amint vannak és nem egy torzkép alapján • Egyre teljesebb életet élni, és a szilárdabb alapot készíteni a különböző hagyományokhoz tartozó emberek közösségének az együttélés és a cselekvés terén A bibliodráma, helyesen művelve, a valódi párbeszéd közvetítőjeként teret biztosíthat egy teljesebb személyes és közösségi élet számára. 7. www.usip.org Special report on Evaluating Interfaith Dialogue Programs 8. Leonard Swidler, Toward a Universal Theology of Religion, Orbis Books, 1987, p. 26
6
I
Maria Schejbal
MIRE JÓ A BIBLIODRÁMA ÉS A KULTÚRÁK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD? Soha nem foglalkoztam vallásközi párbeszéddel, de ha egy párbeszéd központú találkozást képzelek el, akkor úgy gondolom, hogy a bibliodráma valójában gyorsabb módja az emberek közötti korlátok lebontásának. Az „emberi” szemszögünkből beszéltünk és nemcsak a teológiaiból, ez pedig megengedte, hogy a közös álláspontokba és értékekbe kapaszkodjunk. Például, amikor az egyetlen Isten versus sok isten közötti teológiai vitát folytattuk, hirtelen rádöbbentem, hogy a teremben gyakorlatilag mindenki egyetlen istenben hitt, és hogy a monoteizmus mindannyiunkat összekapcsolt. Ez érdekes volt számomra. Ahelyett, hogy azon gondolkodtam volna, hogy mennyire különbözőek vagyunk, egy nagy adag közös hitet láttam. Olyan sok időt töltöttünk azzal, hogy emberi érzésekről beszélgettünk, hogy az est végére embereket láttam, míg korábban, amikor még csak az intézmény felé sétáltam, azt gondoltam, hogy egy keresztényekkel telezsúfolt teremben leszek. Azt gondolom, hogy a bibliodráma „emberekké változtatta őket”, hogy úgy mondjam, hamarabb, mint ahogy egy párbeszéd tette volna. Ráadásul sokkal könnyebben voltak képesek meglátni, hogy a zsidók mulatságosak, kreatívak és emberiek tudnak lenni, mint azt egy teológiai vita megengedte volna. És fordítva is, mi is képesek voltunk látni, hogy mulatságosak, kreatívak és emberiek tudnak lenni. A kísérleti műhelyek egy résztvevője, Jeruzsálem, Izrael, 2012
A PROJEKT
A bibliodráma használatának ötlete az interkulturális oktatásban egy kísérlet volt, válaszképpen a „más” és az „ismeretlen” iránti társadalmi ellenszenvre. Ezek gyakran jelen vannak mindennapi életünkben mint a viselkedés különböző drasztikus formái, és határozott reakciót igényelnek. Paradox módon a vallásos meggyőződések, amelyekkel az értékek és a magas eszmények birodalmában kellene foglalkozni, gyakran a mássággal szembeni gyűlölet forrásai. Az a tartomány, amely azokat az érzéseket és érzelmeket tartalmazza, melyekkel most foglalkozunk, nem fogékony a változtatásra, ezért újszerű didaktikai módszereket kellett találni. Úgy tűnik, hogy a bibliodráma, amely szerepjátékokat tartalmazó vallási szövegeken alapul, a tökéletes módszer az interkulturális és mindenekfelett a hitközi dialógus céljainak elérésére. Az a meggyőződésünk, hogy ez egy tetszetős és hatékony módja annak a problémának a kezelésére, amelynek eredményeként született meg a „A bibliodráma mint a kultúrák közötti tanulás módja felnőttek számára” (Bibiodrama as a Way of Intercultural Learning for Adults) című projekt, amely 2011—ben anyagi támogatást nyert az Európai Bizottságtól a Grundtvig — „Egész életen át tartó tanulás program” keretében. A projektet hat partnerszervezet hajtja végre Lengyelországból, Magyarországról, Izlandról, Törökországból és
7
Izraelből 2011 október és 2013 október között. Fő célja a bibliodráma használata az interkulturális készségek javításában, valamint az Európában egymás mellett létező kultúrák és hagyományok közötti dialógus elősegítése. A kutatás, melyet különböző oktatási módszerek olyan modelljének a megtalálására végeztek, amely segítené a cél elérését, egyidejűleg zajlott minden, a projekt első, kísérleti fázisában részt vevő országban, 2012 januárja és szeptembere között. A tág értelemben meghatározott felnőttképzéssel foglalkozó szakemberek (tematikus képzés, önfejlesztő tréning, terápia) számára szervezett bibliodramatikus—interkulturális műhelyek lehetővé tették számunkra, hogy közel 500 órányi, kísérleti tevékenységeket dokumentáló anyagot gyűjtsünk össze. Ebből a gazdag forrásanyagból azokat az ötleteket és módszereket választottuk ki, amelyek a leghasznosabbnak bizonyultak arra, hogy a különböző kulturális és vallási hagyományokkal szemben nyitottságra ösztönözzenek. Ezek a jelen publikációban leírt technikákhoz készített 15 forgatókönyvet mint az új módszer alkalmazása iránt érdeklődő oktatók számára készült részletes instrukciókat tartalmazzák. A forgatókönyvek teljes verziója elérhető egy kifejezetten a projekt céljaira létrehozott e—learning felületen: www.bibliodramatic.net
A PÁRBESZÉD
Az Európa Tanács által 2008—ban Strasbourgban elindított Fehér könyv az interkulturális párbeszédről (White Paper on Intercultural Dialogue) inspirált bennünket a projekt céljainak teljesítésére. A könyvben ismertetett következtetések és ajánlások említésre méltóak, mert az alapokat szolgáltatják a didaktikus anyag tartalmának értelmezéséhez. A Fehér könyv úgy határozza meg az interkulturális dialógust mint „egyének, különböző etnikai, kulturális, vallási és nyelvi háttérrel, valamint a kölcsönös megértésen és tiszteleten alapuló örökséggel rendelkező csoportok közötti nézőpontok nyitott és tiszteletteljes cseréje”. Azt is hangsúlyozza, hogy a jelenkori világban a pluralizmus és a tolerancia fontosabbak, mint valaha. Ez a nézet, amelyen osztoznak az Európa Tanács 47 tagországának képviselői, megerősíti az interkulturális oktatásban a nyitottság és tisztelet támogatására való összpontosítás érvényességét azon emberek felé, akiket „különbözőnek” vagy „ismeretlenek”. Ezért a bibliodramatikus élmény ezen aspektusai különös hangsúlyt kaptak a műhelyek programjaiban és a forgatókönyveinek tartalmában, a kísérleti mühelyek eredményei alapján. Az Európa Tanács dokumentuma kiemeli a vallás fontosságát a kultúrák közötti párbeszéd fenntartásában, és rámutat arra, hogy nemcsak vallások között lenne szükség a párbeszédre, hanem a vallásokon belül is (intrafaith dialogue). Kétfajta csoport alakult a projekt részeként: az első különböző vallások képviselőiből állt, a második a hit szempontjából homogén volt, de tagjai különböztek a hitükhöz való hozzáállás tekintetében. Az első típusú csoport tagjai közvetlenül érintkeztek a különféle hagyományokkal kölcsönös kapcsolatokon és összeütközéseken keresztül a bibliodramatikus színpadon; a második típusú csoport tagjai a különböző közösségekben található gazdag kulturális, vallási és hagymányos örökséggel kapcsolatos tudásukat szélesítették. A műhelyek mindkét kontextusban olyan vallási szövegek és egyéb, hittel kapcsolatos irodalmi szövegtanúk érvényességét vizsgálták, amelyek a különböző világnézetek közös alapját teremthetik meg, és támogatják a kölcsönös megértést és elfogadást. A kísérleti műhelyek a Fehér könyv kultúrára és művészetre vonatkozó ajánlásait az interkulturális dialógus szolgálatában tökéletesen kiaknázták. „A kulturális kreativitás alapvető lehetőséget kínál a másság tiszteletének erősítésére.
8
A művészet szintén az ellentmondás és a szimbolikus összeütközés játszótere, amely lehetővé teszi az egyéni kifejezést, kritikus önreflexiót és elmélkedést. Ily módon természetesen lép át határokat, és közvetlenül kapcsolódik az emberek érzelmeihez és szólítja meg azokat.” A bibliodráma színházhoz hasonló jellege, spontán mivolta és kreatív természete kétségtelenül segít abban, hogy a résztvevők ismeretet nyerjenek a világról és felülbírálják a „másokról” alkotott sablonos gondolkodásukat, hiszen személyes és csoportos tapasztalatuk számos szintjén bevonódnak. „Csak a párbeszéd engedi meg azt, hogy az emberek egységben éljenek a sokféleségben.” Azonban ez „(...) nem minden bűnre gyógymód és nem válasz minden kérdésre, fel kell ismerni, hogy véges lehet a hatásköre”. Ezek az interkulturális dialógusra vonatkozó állítások, amelyeket a könyv tartalmaz, mottóként használhatók ehhez a publikációhoz. A projekt, amely a bibliodráma interkulturális készségek fejlesztésére való alkalmasságát vizsgálja, megerősíti a módszer lehetőségi feltételét arra vonatkozólag, hogy képes—e befolyásolni szemléletmódokat és meggyőződéseket, ezzel egyidőben pedig bemutatja, hogy milyen nehéz és bonyolult a párbeszéd és a különböző hagyományok közötti megegyezés ügye.
BIBLIODRÁMA
A bibliodráma mindenekelőtt egyedülálló lehetőség bibliai szövegekkel való találkozásra csoportmunkán keresztül. A bibliodráma órák résztvevői a Szentírás szereplőinek szerepeit játsszák el és bibliai történeteket állítanak színpadra. Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy jobban megértsék és megtapasztalják a Biblia tartalmát. A projekt terjedelme felöleli az Ó— és Újszövetség szerkezeti elemzését, valamint más, a különböző vallási hagyományok megértése szempontjából fontos szövegekét, úgy mint a Tóra és a Talmud, Rumi főműve, a Masnavi, a Korán, vagy az „aranyszabály” különféle változatai, amely számos vallás szent szövegeiben megjelenik, valamint különféle legendák és népmesék. A kísérleti műhelyek programja két bibliodráma irányzatot használt: a Jacob Levi Moreno—féle pszichodráma alapelveire épülő bibliodrámát, amely szövegek szabad tolmácsolását teszi lehetővé szerepjátékon keresztül, és a Peter Pitzele által létrehozott bibliologot, amely az Ige részletes elemzését feltételezi egy kiválasztott szöveg szereplőihez intézett kérdéseken és a nevükben adott válaszokon keresztül. Mindkét módszer lényege a szerepjáték, amely lehetővé teszi a forrásszövegben bemutatott valósággal való azonosulást. A műhelymunka során más kreatív technikákat is használtak, amelyek a művészi kifejezésre és a kreatív mesemondásra koncentráltak. Mindkét módszerben szintén fontos volt a csoportfolyamatok dinamikájának figyelembevétele, az ülések alatt biztonságos és barátságos légkör megteremtéséről való gondoskodás, a csoportban lejátszódó események irányítása és reagálás a felmerülő szükségekre és nehézségekre.
A bibliodráma-ülés szerkezete
A bibliodráma a Moreno módszerén alapuló pszichodráma-ülés struktúráját használja, amely három fő részből áll: a rámelegítés fázisa, a játékfázis és az integrációs fázis, a teljes folyamat összefoglalása. Az első rész általában az úgynevezett „pulzus” (bejelentkező kör). Ez a résztvevők által tett rövid kijelentések ideje, akik aktuális lelkiállapotukról beszélnek, lehetőleg visszautalva előző összejövetelekre és saját érzéseikre koncentrálva. A pulzus utáni rámelegítés változatos formát és jelleget ölthet, és gyakran egy mozgásos tevékenység az alapja, amely testi szintű kifejezést kíván. A rámelegítés célja a résztvevők előkészítése arra, hogy csoportként dolgozzanak, valamint az ülés témájának bemutatása. Ezért a rámelegítő gyakorlatok kiválasztása számtalan összetevő függvénye: a csoport természete, a résztvevők aktuális szükségletei és korlátai, korábban tárgyalt kérdések. A bibliodráma-ülés fő része a jelenetek eljátszása egy közösen kiválasztott és felolvasott szövegből. Az Ige egy
9
improvizált játék kezdőpontja, amely a csoport egészét bevonja a játékba. Interaktív és megengedi a résztvevőknek, hogy különböző állásfoglalásokat és értelmezéseket ütköztessenek. Szereplők, helyek, érzések és tárgyak mind színpadra léphetnek a bibliodrámában. Azonosulva velük, a jelenlévőknek egyedülálló lehetőségük van arra, hogy az ismertetett eseményeket és állapotokat megtapasztalják. Ez az élmény drasztikusan különbözik a hagyományos szövegértelmezéstől, vagy annak megtárgyalásától. A színjáték során különféle tárgyakat — általában színes kendőket, amelyek kellékekként szolgálnak — használnak a szereplők Minden óra lényeges eleme a gyakorlatokat lezáró reflexió. Ennek formája lehet beszélgetés — egy körben vagy kisebb csoportokban —, esetleg mozgásos vagy művészi tevékenység, amely választ ad az ülés elején meghatározott célok kulcskérdéseire.
BIBLIODRÁMA — TALÁLKOZÁS AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUSSAL Vezetők: Varga Péter és Pozsár Beáta (Egyházfórum Alapítvány)
Nézzünk a szavak belsejébe, a szövegen túl. Próbáljunk meg egy szélesebb összefüggést látni. BEJELENTKEZŐ KÖR A műhely elején kört alkotva találkoznak a résztvevők. Középen egy égő gyertya és színes kendők. A háttérben nyugodt, meditatív zene szól. A csoportvezetők röviden elmagyarázzák a csoportmunka szabályait és tisztázzák a bibliodramatikus kaland lényegét. „Fontos, hogy mindannyian vigyázzunk magunkra ebben a folyamatban és váljunk szabaddá. Mindig szólhatsz, ha egy felvetett gyakorlat túllépi a határaidat, ugyanakkor próbálj meg a csoportfolyamatra is figyelni — ne hagyd abba a szerepeidet és ne hagyd el a szobát a játék ideje alatt. A bibliodráma a bibliai szöveggel és más szent könyvekből való szövegekkel való találkozásunk. Minden jelenlévő néhány szót mond magáról és arról, hogy érzi magát. RÁMELEGÍTÉS Az első javasolt gyakorlat önmagunk bemutatása azáltal, hogy a nevünkről beszélünk — miért kaptuk, mit jelent, vannak—e hozzá kapcsolódó történeteink? Ezáltal a résztvevők sok mindent megtudnak egymásról, felfedik érzékenységüket és egyéni kifejezésmódjukat. Ezután a nyugodt bemelegítés után itt az ideje néhány mozgásos gyakorlatnak, az úgynevezett „fizikai kezdőnek”. Most fel fogjuk ébreszteni a testünket. Dörzsöld össze a tenyeredet és érintsd meg az arcodat. Nyújtózkodj kicsit és találd meg azt a típusú mozgást, amire épp most szükséged van. Saját ritmusod szerint mozogj az egész szobában. Koncentrálj a fejedre — hogy kapcsolódik a testedhez? Nézz körül — milyen az a tér, amelyben benne vagy? Érezd annak a helynek a klímáját, amelynek belsejében együtt fogunk dolgozni. Válassz egy kendőt és találj magadnak egy biztonságos és kényelmes helyet a szobában. Végy fel egy testtartást, amely kifejezi a lelkiállapotodat és írd le egyetlen szóval.” A vezetők egymás után lépnek oda minden egyes jelenlévőhöz és megérintik a karját, ezzel jelezve, hogy kezdjenek el beszélni. A következő szakasz egymás megismerésében és saját érzéseink és hitünk kifejezésében kapcsolatban áll a szent könyvek jelenlétével a közös térben. A Biblia, a Tóra és a Korán különböző fordításai hevernek középen
10
a kendőkön. A vezetők arra ösztönzik a résztvevőket, hogy járjanak körbe a szobában és találják meg azt a helyet, amely kifejezi az ő személyes viszonyukat a szent könyvekhez. „A közted és a könyvek közötti távolság, a testi szintű kifejezések közvetítsék a a könyvek tartalmához fűződő személyes kapcsolatodat. Szeretném, ha mindannyian kimondanátok hangosan, hogy mit tapasztaltok most. Maradjunk ebben a szituációban egy kicsit és nézzünk magunkba. Lehet, hogy szeretnénk valamit változtatni a hozzáállásunkon? Most pedig köszönjünk el ettől a jelenettől.” A SZÖVEG OLVASÁSA A bibliai szöveggel való foglalkozás következő lépése csoportos olvasással kezdődik. A jelenlévők körbejárnak a szoba egészében, egyvalaki hangosan felolvassa az Irgalmas szamaritánus példabeszédét angolul, majd ugyanazt a szöveget különböző emberek soronként olvassák fel néhány különböző nyelven. A történet színpadra állítása előtt a vezető elmagyarázza azt, hogy miért esett a választás erre a bizonyos szövegre, és felhívja a figyelmet annak mély interkulturális jelentőségére. A másság és idegenség témái kerülnek bemutatásra ebben a példabeszédben több dimenzióban: a zsidók és a szamaritánusok idegenek egymás számára, valamint mind az egyházi méltóságok mind pedig a vándort megtámadó rablók, jellegzetesen különböznek a társadalom átlagos tagjaitól. A HELYSZÍN BERENDEZÉSE ÉS A SZEREPEK KIVÁLASZTÁSA A vezető ismerteti a környezetet, amelyben a cselekmény lejátszódik: a rablók barlangját, a jeruzsálemi templomot, az útmenti fogadót, a helyet, ahol az áldozat fekszik, és az utat, amely a példabeszéd központi helyszíne. A jelenlévőket arra hívják, hogy válasszanak maguknak szerepet és találják ki a nevüket, korukat, foglalkozásukat és családi állapotukat. Ugyan a főszereplők megjelenése a legfontosabb, de a résztvevők szabadon választhatnak érzéseket, kellékeket, növényeket vagy állatokat szerepnek. A csoport némi időt kap, hogy döntéseket hozzon és hogy hozzászokjon a képzeletbeli környezethez. Mindenki egy szélesebb hátteret teremt a szerepének és meghatározza mindennapi életük realitásait. „Gondold végig hogyan éli az életét a szereplőd, milyen problémái, kötelességei és feladatai vannak. Most pedig találd meg a helyed a játéktérben.” Amikor minden résztvevő elfoglalta a megfelelő helyét a képzeletbeli színpadon, a vezetők elkezdik kikérdezni a szereplőket. A rablók egyikével folytatott beszélgetés példaként szolgálhat: „Hány éves vagy?” „30.” „Ettél már valamit?” „Nem, rettentően éhes vagyok.” „Van családod?” „Utálom az embereket, mert gonoszak voltak hozzám.” „Miért teszed, amit teszel?” „Szükségem van pénzre ahhoz, hogy ruhét és élelmet vehessek.” Az emberi karakterek mellett néhány másfajta tűnik fel a játékban: egy öreg fa az útelágazásnál és egy mindenütt jelenlévő szenvedés. A vezetők hangsúlyozzák, hogy mindenkinek minden interjúra figyelnie kell, mert az információk, amelyeket tartalmaznak, a későbbi improvizáció anyagai. „Tudnod kell kik ők és milyenek, azért, hogy megérthesd, hogy mi történik a színpadon. Ily módon a jelentéssel bíró játéktér megelevenedik és kölcsönös kapcsolatok fomrálódnak.” BIBLIODRAMATIKUS JÁTÉK A színjáték cselekménye a példabeszédben leírt események előtt egy nappal kezdődik. A vezető jelzésére a rablók kezdik a színjátékot. Este van, három ember azt tervezi, hogy másnap egy rablást követ el, de elkezdenek vitatkozni. Először angolul zajlik a beszélgetés, majd mindenki a saját anyanyelvén kezd kezd beszélni, lengyelül, izlandi nyelven és törökül. Kis idő múlva a vezető megállítja a játékot és a cselekmény egymás után különböző helyekre mozdul el, amelyet interjúk követnek. A fogadós, a papok a templomban, az út mentén álló fa, a szamaritánus, a prédájára váró szenvedés és a készülődő kereskedő beszélnek a jelenlegi helyzetükről és érzéseikről. Amikor a játék kezdetét jelző csengő megszólal, minden szereplő improvizálni kezd.
11
A szín meglehetősen kaotikus és hangos, a cselekmény egyidőben több helyszínen zajlik, a szereplők hatnak egymásra. Mikor a darab eléri a csúcspontját, a vándor megtámadását, a vezetők megállítják a cselekményt és megkérdezik mindenkitől, hogy érzi magát. Azután folytatódik a játék, majd a vezetők jelzik, amikor lejárt az idő. „Néhány óra eltelt, a helyzet megváltozott. Mi történik most?” A további játék során a vezetők ráirányítják a csoport figyelmét néhány fontos eseményre és röviden megkérdeznek néhányat a szereplők közül. ZÁRÓKÖR A bibliodramatikus élmény végén a csoport visszatér az „itt és most” valóságába. A résztvevők azzal segítenek egymásnak kijönni a szerepükből, hogy az igazi nevükön szólítják egymást. Az összefoglaló beszélgetés egy körben zajlik és három kérdésre koncentrál: „Hogyan érzékelem a szerepválasztásomat? Mi történt ebben a történetben? Miben látom a kapcsolatot a játék és a saját életem között?” A bibliolog sajátossága A bibliodráma középpontja a szöveg mélyebb megértésének az elsajátítása a szereplőkkel való azonosulás által. Amíg együtt tanulmányozzuk a szöveget egy csoporttal, mindig egy bizonyos történetre koncentrálunk, a szövegben bemutatott helyzeten belül maradva, rejtett igazságok és értelmezések, a világ és saját magunk megismerése után kutatva. A színészi alakítás sajátosságai, a rögtönzés vagy a kifejezés nem fontosak itt. A találkozás és a kommunikáció elsődleges eszköze a szóbeli kifejezés, a megnevezés, az értelmezés, a tökéletes ötletek és a dolgok mélyére hatolás. A bibliologban a vezető kérdéseket tesz fel a résztvevőknek, mintha ők maguk lennének az elemzett történet szereplői. A résztvevők a szerepeken belülről válaszolnak, mindig az első személyt használva, úgy mint „én” vagy „mi”. A lehetőség az ismételt szerepcserére a gyakorlat során rendkívül értékes. Képessé tesz bennünket arra, hogy közvetlenül megtapasztaljunk különböző perspektívákat és nézőpontokat , ami hasznos a szemléletek és vélemények ellenőrzése szempontjából, valamint előmozdítja a párbeszédet eltérő gondolkodásmóddal rendelkező emberekkel. A bibliolog szerkezete, a bibliodrámához hasonlóan, Moreno módszerén és három jól elkülönülő szakaszon alapszik: bemelegítő gyakorlatok, különféle technikák és szerepjáték, végül egy összefoglalás és a csoportmunkára adott visszajelzés.
A CSOPORTVEZETŐ SZEREPE A BIBLIOLOG ALAPÚ BIBLIODRÁMÁBAN Yael Unterman és Peta Jones Pellach
A bibliolog csoportvezetőjének (vagy a rendezőnek, ahogy Peter Pitzele hívja a tapasztalt csoportvezetőt) számos különböző készségcsoporttal kell rendelkeznie és rengeteg különféle tevékenységet kell folytatnia. 1) Választás. A csoportvezetőnek képesnek kell lennie egy olyan szöveg kiválasztására, amely működni fog bibliodramatikusan. Nem minden szöveg alkalmas, a bibliodramatikus feldolgozásra. A legjobbak azok a történetek, amelyek mély emberi dinamikát tartalmaznak (ez szellemi dinamikát vagy akár teológiai kérdéseket is felölelhet). A jó szöveg összeütköztet és konfliktust idéz elő, esetleg misztikus elemeket is magába foglal, vagy legalábbis kíváncsivá tesz bennünket. A vallásközi vagy multikulturális műhelymunka olyan szövegeket használhat, amelyekben különböző nemzetiségű emberek találkoznak vagy kerülnek konfliktusba. 2) A határok meghúzása. A csoportvezetőnek el kell terveznie, hogy a szöveg mely pontján indul el a bibliolog és (ideális esetben, ha az idő engedi) mikor kell befejezni.
12
3) Előkészítés. A csoportvezetőnek el kell döntenie, hogy mely technikák fognak jól működni a kiválasztott szöveggel és a csoportban lévő emberekkel kapcsolatban. Szövegközpontú, kevésbé dramatikus technikákra lenne szükség? Vagy van lehetőség lazább, felszabadultabb és dramatikusabb (a bibliodrámához közelebb álló) alkalomra? Az egymásra épülő technikák mely kombinációja fog élvezetes élményt nyújtani a csoport számára? A csoportvezetőnek fel kell készülnie arra, hogy milyen kérdéseket fog feltenni a bibliolog során, mert ezek döntő jelentőségűek lehetnek. De az ösztöneire is hallgathat és feltehet új, az ülés során spontán felmerülő kérdéseket is. A facilitátor egyéb verssel vagy más szöveggel is készül, amelyet a foglalkozás végén használ fel a tanításban. 4) A bibliodráma bevezetése. Az első néhány ülés alkalmával a facilitátor elmagyarázza a csoportnak, hogy mi fog történni, hogy később is emlékeztethessen az elején meghatározott keretekre. Fel kell hívnia a csoport figyelmét a biztonságos tér és a személyes határok tiszteletben tartására, és meg kell teremtenie egy megnyugtató mégis ösztönző légkört. A bibliolog-ülés bevezetője magába foglalhat olyan üzeneteket, mint: Ne félj a „rossz választól”, csak játszunk és felfedezéseket teszünk. Ha bátortalan vagy, várj, amíg fel nem készültél rá. Nem kötelező részt venned, de sokkal többet nyersz belőle, ha megteszed. Ha úgy döntesz, hogy megszólalsz, csak szereplőként kell megszólalnod. Ne elemezd a szöveget, válj szereplővé. Mondataidat úgy fogalmazd meg, hogy mindig az "én" szó szerepeljen bennnük, az "ő" helyett. 5) Bevezetés a történetbe. Fontos, hogy a csoportvezető elmagyarázza a szöveget és elég háttértudást biztosítson hozzá. Az a lényeg, hogy az emberek megértsék, a történetet és az hozzá kapcsolódó történelmi tényeket. Habár a bibliodráma nem történelemóra, a jó csoportvezető nem engedni, hogy az emberek a tények tekintetében hiteltelen módon játsszák el a történeteket. 6) A bibliolog workshop során a csoportvezető feladata: I. Megkéri a résztvevőket, hogy olvassanak fel bibliai igéket. II. Kérdéseket tesz fel a szereplőknek III. Visszatükrözi a résztvevők válaszait azáltal, hogy egyes szám első személyben, de más szavakkal megismétli, amit mondtak. Például: A csoportvezető megkérdezte „Káin, miért döntöttél úgy, hogy ajándékot hozol az Istennek?” Egy résztvevő azt válaszolta, „Hallottam a szüleimet Istenről beszélni, és én is szerettem volna beszélni Vele..” A csoportvezető megismétli, „Nagyon kíváncsi vagyok, ki ez az Isten, akiről a szüleim beszéltek.? Azért hozok ajándékot, hogy megnyissam a kommunikáció egyik csatornáját és azt mondjam: ’Hahó Isten, te létezel?’” Az ilyen ismétlés (kihangosítás) négy célt szolgál: (a) A megszólaló résztvevő számára a megerősítés érzését biztosítja; (b) Ellenőrzi, hogy a csoportvezető igazán megértette-e, amit a közreműködő mondott. Ha rosszul ismétel, a résztvevő mondhatja, hogy „Nos, nem egészen így értettem...”; (c) Ha a csoporttagok nem figyeltek, amikor társuk beszélt, vagy nem értették meg, amit mondott, újra felvehetik a fonalat, amikor a csoportvezető megismétli az elhangzottakat; (d) A csoportvezető a résztvevőknél damatikusabb módon is megismételheti az elhangzottakat, dramatikusabbá téve a csoportfolyamatot.(például, a csoportvezető felemelheti, vagy megváltoztathatja a hangját, miközben megismétli: „Helló Isten, ott vagy?”)
13
IV. Ösztönöz. Amikor egy résztvevő mond valamit, a csoportvezető bátorítja őt arra, hogy még többet mondjon, és használjon olyan szavakat, mint: „Mert...” „Ezért...” „Ez pedig azt az érzést kelti bennem...” V. Megfigyel. Ha valami, amit az egyik résztvevő mondott ellentétben áll vagy epárbeszédet folytat, egy másik résztvevő megnyilatkozásával,, a csoportvezető összefonja a résztvevők által felépített különböző narratívákat. Ezzel segít nekik megérteni, mi is történik a bibliolog alatt. 7) A megosztás folyamatának vezetése az ülés végén, teret ad arra, hogy az emberek megnyíljanak és személyessé váljon a csoportfolyamat. A megosztás a csoportfolyamat végén annak megbeszélése, hogy min mentünk ma keresztül és hogy érezzük magunkat mint csoport. 8) Provokálás és oktatás. A bibliologban a résztvevők felépíthetik saját játékfolyamatukat a szöveg alapján, és megengedettek számukra a spontán érzelmi reakciók, miközben a tapasztalt csoportvezető úgy terelheti a beszélgetést, hogy a résztvevők TANULJANAK a szövegből és egymástól. A bibliodráma és a bibliolog együttes használata a technikák hihetetlenül rugalmas kollekcióját hozza létre, és a csoport által vezetett folyamattól, (ahol csak gyakorlatok és feedback váltják egymást, alig valamennyi részvétellel a csoportvezető oldaláról), a csoportvezető által vezetett folyamatig terjedhet, (ahol a csoportvezető még tanárrá is változik egy rövid időre).
Interkulturális kérdések a bibliodrámában
Azok a kísérleti műhelyek, amelyek a projekt hatókörén belül működtek, a bibliodráma használatának különböző lehetőségeit fedték fel az interkulturális és vallásközi párbeszéd fejlesztésében és erősítésében. Ezek a lehetőségek vonatkoznak mind magukon a szövegeken belül megjelenő üzenetekre és tartalomra (és a különböző kulturális hagyományokban a vallásosság köréhez kapcsolódó gazdag narrációra), mind pedig a bibliodrámamódszer sajátosságaira — annak ösztönző természetére és a sajátságos technikákra, amelyek felfokozott érzelmi tapasztalatokhoz járulnak hozzá. A tervezett cél eléréséhez — az interkulturális kompetenciák fejlesztése a bibliodrámán keresztül — a szöveg kiválasztása, döntő fontosságú. A fent említett példabeszéd az irgalmas szamaritánusról modell példája egy olyan történetnek, amely különböző szemléletmódokat mutat be emberekkel szemben, akikkel az életünk során találkozunk. Sok hasonló forrást lehet találni minden vallás írásaiban, és a különböző hitek közötti hasonlóságokra és közelségekre való rámutatás az egyik legfontosabb szempont a „másokkal” és „idegenekkel” szembeni nyitottság fejlesztésében az interkulturális dialógus összefüggésében. Hasonló funkciót tölt be a protagonista kiválasztása, aki köré a műhely tevékenységei szerveződnek. Ez lehet egy olyan közvetítő, aki az elfogadást és megértést szorgalmazza, mint például Mózes alakja, amely jelen van a zsidók, a keresztények és a muszlimok vallásában és egyesíti őket, „felülemelkedve a megosztottságon”. A bibliodrámában, amely a párbeszéd és a tolerancia felé irányul terelődik, rendkívül fontos a vallásos szöveg elemzése a szövegben megjelenő egyetemes értékek tekintetében. A bibliodráma tapasztalatnak épp ez a dimenziója bizonyult a legjelentősebbnek és leggyümölcsözőbbnek a műhelymunka folyamatában, és ezt számos, a résztvevők által tett visszajelzés is megerősíti. A műhely programjában ez különböző módokon kap hangsúlyt, különösen annak bemutatásával, hogy minden ember ugyanazokat az érzéseket, dilemmákat és drámákat tapasztalja, és ezek minden vallás narrációin keresztül kifejezésre. A szövegválasztás közvetlenül kapcsolódik, az olvasás módjához. A bibliodráma sajátossága az írott Igével való személyes kapcsolat fejlesztése, amelyben a formákhoz nem ragaszkodó tevékenységek és a szöveg lényeges részeire
14
való többszörös hivatkozások segíthetnek. A hagyományos olvasás mellett — némán, önállóan, vagy adott részletek felolvasása a csoport egy tagja által — a bibliodráma használ fizikai gyakorlatokat, felolvasást a résztvevők szerepekre osztásával, más résztvevőkkel folytatott interakciókat és művészi kifejezéseket. Így gyakran lehetőség nyílik egész történetek (még a mindenki által ismertek is) vagy egyéni állítások új aspektusainak felfedezésére. Meglepő és egyedülálló körülmények megteremtése az olvasáshoz előmozdítja a rejtett és kétértelmű jelentések felfedezését és ösztönzi a kreatív értelmezésre törekvést és „a szavak belsejébe tekintést a szövegen túl”. A bibliodrámában a szöveg olvasása kiindulópont az ábrázolt világ elemzéséhez — belemerülve annak szerkezetébe és szimbolikus terébe a szerepjáték által. Valaki vagy valami másnak lenni a színpadon mindig megköveteli a viselkedés változtatását és a kirótt szabályoknak való engedelmességet. Az eljátszott szerepek megértése és az érzelmeikkel való azonosulás erőfeszítést kíván, amely az interkulturális készségek páratlan gyakorlata. Ez elsősorban érzelmi tapasztalaton alapszik, amely csak később van kitéve értelmi elemzésnek, majd végül átültetődik a mindennapi életben elfogadott viselkedésformákba és beállítottságokba. Az oktatási tapasztalatnak ez az egyedülálló formája megkülönbözteti a bibliodrámát a különböző vallásokhoz és kultúrákhoz kapcsolódó szövegek tanulmányozásának hagyományos formáitól. A műhelymunka folyamatának résztvevőire gyakorolt befolyásának köszönhetően igazolja a megőrzött sztereotíp meggyőződéseket, és kimozdít a közömbösségből és passzivitásból. A szerepcsere (megfordítás) technikája nagyon fontos ebben a tekintetben, mert, lehetővé teszi a a játékosok számára, hogy egy konfliktus vagy párbeszéd mindkét oldalát megértsék. A színpadra citált szereplővel folytatott beszélgetés által lehetőségünk van arra, hogy válaszokat adjunk magunknak — a szereplő nevében. Ez azt követeli meg a résztvevőktől, hogy egy másképp gondolkodó, érző, cselekvő „valaki más” helyébe képzeljék magukat. A gyakorlatok szabad és rögtönzött természetéből adódó szórakoztató elem elengedhetetlen a bibliodrámában. Ez a mássággal való ismerkedés céljából is fontos, mivel a különböző hitek és szemléletmódok kontextusában mindig megjelenő feszültségek és összeütközések intenzitását oldja. A színpadon létrehozott valósággal való azonosulást a bibliodrámában használt tárgyak — szövetek, maszkok és jelmezek segítik. Az interkulturális kompetenciák fejlesztésének céljából a szerepjáték mellett különféle módszereket és technikákat használhatunk. Különösen hasznosnak és hatékonynak bizonyultak a művészi kifejezés azon formái, amelyek metaforikus és kétértelmű állításokat tettek lehetővé, valamint azok, amelyek különböző kontextusokat fedtek fel. A kísérleti ülések megerősítették azt az (egyébként is magától értetődő) feltevést, hogy ha egy bizonyos téma számtalan módon elemzésre kerül változatos kognitív eszközöket használva, az növeli a kíváncsiságot, a bevonódást és a folyamatban aktívan közreműködőkben a kritikus reflexió készségét. Ezek a jellemzők elengedhetetlenek bármilyen párbeszédkísérlethez. A bibliodráma mint oktatási módszer hatékonyságát közösségi természete is befolyásolja. Már a másokkal való szoros együttműködés kontextusa a kompromisszumra jutás képességét kívánja meg, valamint azt a képességet, hogy az egyén a saját preferenciáit a csapatmunka dinamikájához tudja igazítani. Továbbá, a vélemények folyamatos összeütközése más résztvevők nézeteivel — amely a bibliodráma—módszer lényege —, gazdag és változatos hátteret teremt az igazsággal, értékekkel és okokkal kapcsolatban feltett problémás kérdésekhez. Egy bibliodráma—játékban minden kijelentésre és minden cselekedetre azonnali reakció érkezik, nemcsak verbális síkon, hanem az érzelmi reakciók terén is non—verbális (testnyelvi) üzeneteken és magán a létrehozott események fejlődésén keresztül.
MÓDSZERTAN
A kísérleti műhelyekben nyert tapasztalatok egy olyan tevékenységi terv megalkotását szolgálták, amely a bibliodráma interkulturális célokra való felhasználásának különböző módjait mutatja be. A forgatókönyvek
15
szerkezete két részt foglal magában: az interkulturális kontextus meghatározását és a tevékenységek részletes tervét. Minden egyes forgatókönyv első része az interkulturális kompetenciák listájával kezdődik, amelyekre a javasolt technikák és a műhelymunka menete közvetlenül hivatkoznak. Martyn Barrett (Centre for Research on Nationalism, Ethnicity and Multiculturalism — CRONEM, http://www.theewc.org/content/resources/ intercultural.competence/#models) tanulmánya került felhasználásra a kompetenciák meghatározásánál, valamint azok felosztásánál attitűdökre, készségekre és ismeretre. A tevékenységek interkulturális dimenziójának további pontosítása érdekében a vezető céljai és a feltételezett eredmények — a résztvevőkre gyakorolt sajátos befolyás — meghatározottak. Ez a része a vázlatnak megjegyzéseket is tartalmaz a csoport természetéről, és röviden ismerteti a csoport napirendjét. A forgatókönyv szerkezetének az interkulturális kompetenciáknak szentelt első része elengedhetetlen a bibliodráma oktatásban való innovatív alkalmazásához, mert leírja az interkulturális és vallásközi tartalom meglehetősen gazdag potenciálját. Ez a tartalom a szerepjáték módszerének és a különböző vallásokban található szent szövegek felhasználásának köszönhetően hozható létre. Különösen fontos rámutatni az interkulturális dialógusban való aktív részvételhez kapcsolódó sajátos ismeret és készségek („a tanulási kimenet”) azon területeire, amelyeket a program felnőtt résztvevői megvalósíthatnak. A forgatókönyvek második fele minden egyes gyakorlat alapos, „lépésről lépésre” leírását tartalmazza. Számos utalás található bennük a bibliodráma technikák bevezetésére illetve a házigazda szerepére vonatkozólag. Különösen érdemes megfigyelni azt az alkotóelemet, amelyet a különböző vallási és kulturális hagyományokkal kapcsolatos információknak, valamint azok történelmi, földrajzi és társadalmi körülményeinek szenteltek. Ez azokban az anyagokban található, amelyek a szöveg feldolgozásához kapcsolódnak, hogy megfelelő kontextust biztosítson elemzés és az értelmezés kutatása céljából. Az ilyen információ meglétének köszönhetően a csoport improvizációs és spontán tevékenységei beágyazódnak sajátos valóságokba, és a résztvevők olyan ismerettel gyarapodnak, amely hasznos a szóban forgó irodalmi valóság megértése szempontjából. A bibliodráma használata az interkulturális oktatásban azt igényli, hogy a műhely vezetői kivételes szakértelemmel rendelkezzenek csoportos projekt irányítása terén. Rendkívül fontos a résztvevők érzelmi bevonódásának felügyelete, mert ennek mértéke néha hasonlóvá tud válni ahhoz, ami egy pszichodráma—ülésen történik, amely viszont terápiás célokat tart szem előtt és ezáltal más megközelítést kíván. A bibliodráma tapasztalat elhelyezése az érzelmek területére meghatározza a módszer erősségét, de ugyanakkor potenciális veszélyt is jelent, mert nehéz érzelmeket és érzelmi állapotokat válthat ki. A forgatókönyvek különböző kontextusban és különböző csoportok számára használhatóak, többszínpados program vagy egyetlen csoport számára tett javaslatként egyaránt jól működnek. Az idézett szövegek főként a három nagy egyistenhívő vallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám irataiból származnak. Azonban a szent narratívák eredete nem az egyetlen vagy a legfontosabb szempont, amely meghatározza a program interkulturális felhangját. Az alapvető ebben a vonatkozásban a szerkezet és a logika, amely alapján az egyes ülések az érzékenység, empátia illetve a vallással és kulturális hagyományokkal szemben egy nyitott hozzáállás felkeltése felé irányulnak A csoporttal való foglalkozás módszerei, amelyek a forgatókönyvekben találhatók, az ülések moduljait tartalmazzák. Ezek szabadon másolhatók és használhatók egészben vagy részenként. Azonban szerzőik remélik, hogy egyben inspirációkká is válnak új oktatóprogramok megalkotására, amelyek válaszolnak az interkulturális párbeszéd bonyolult kihívásaira.
16
III OKTATÁSI FORGATÓKÖNYVEK
Magyarország JÓZSEF TÖRTÉNETE IDEGENNEK LENNI — NAOMI ÉS RÚTH AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Lengyelország SORSDÖNTÉSEK — MÓZES ÉS AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR CSODÁS LEGENDÁK — HASZID ZSIDÓ MISZTIKA AZ IGE ÉS AZ ÚT — TALÁLKOZÁS RÚMÍVAL Izland EMBERIESSÉG ÉS TESTVÉRIESSÉG: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS PÉLDÁZATA TESTVÉRIESSÉG ÉS EMBERIESSÉG: BIBLIODRÁMA A KREATÍV ÍRÁS MÓDSZEREIVEL INTERKULTURÁLIS ÉS VALLÁSKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ: KEVERT MÉDIA BIBLIODRÁMA GYAKORLAT Törökország RÚMÍ: NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK MEG EGYMÁST RÚMÍ: HALHATATLANSÁG FA RÚMÍ: A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL Izrael BIBLIODRÁMA HŐSÖKRŐL 1.: RABBI AKIVA ÉS RÁHEL 2.: SZENT KLÁRA 3.: RÚMÍ ÉS SAMSZ
17
Magyarország JÓZSEF TÖRTÉNETE IDEGENNEK LENNI — NAOMI ÉS RÚTH AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS Workshop sorozatot szerveztek Budapesten, ami 2012. februárban kezdődött és 2012. júliusig tartott. A csoport rendszeresen találkozott, kéthetente 4 órás alkalmakon, ezt esetenként kiegészítve néhány egész napos üléssel és egy teljes együtt töltött hétvégével a végén. A workshopokat két, tapasztalt bibliodráma vezető tartotta: Tünde Majsai—Hideg (református), teológus, pszichodráma vezető, bibliodráma oktató, témavezető, családügyi konzultáns, mentális egészség tanácsadó, tanár. Varga Péter Pius (katolikus), tanár, pszichodráma vezető, bibliodráma oktató, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalom tanszékének egyetemi adjunktusa, felnőttképzési szemináriumok tapasztalt vezetője, az Európai Bibliodráma Hálózat tagja. A koncepciónk az volt, hogy a csoport összetétele tükrözze Magyarország kulturális és vallási sokféleségét, valamint társadalmi rétegződését. Az általunk választott célcsoportok, többek közt katolikus ifjúsági bibliakörök, református gyülekezetek, liberális zsidó közösségek, cigány kulturális és felnőttképzést végző szervezetek és a korábbi bibliodráma csoportok résztvevői voltak. Célkitűzésünk volt, hogy megjelenjenek a mindennapi valóság problémái és feszültségei, amelyek feldolgozhatók a bibliodráma eszközeivel, a bibliai szövegek „mintha” terében. A 100 órás workshop kezdetén a fő célkitűzésünk a csoportkohézió és bizalom mielőbbi kialakítása volt. Az ülések tematikus fókusza a magunkra, illetve az idegenre vonatkozó megtapasztalásunk ellentéte köré épült, és a témához illő szakaszokat válogattunk minden alkalomhoz. A megjegyzések és a személyes visszajelzések hűen tükrözték a folyamatot, melyben a csoport tagjai egyre inkább megnyíltak egymás felé, mind a személyes bevonódásukban, mind pedig a fő tematikára való reflektálásukban egyre inkább képesek voltak magukat kifejezni és egymással kommunikálni. A csoportos feldolgozás időtartama és a csoportbizalom megerősítése egy katartikus beszélgetéshez vezetett, ahol a keresztény—zsidó párbeszéd és a történelmi traumák és félreértett vallásos gesztusok és szimbólumok tisztázása került előtérbe. Egy teljes ülésünket ennek a párbeszédnek szenteltük, és ez tovább mélyítette a toleranciát és a nyitottságot,
18
a csoporton belül a párbeszédkészséget. Az intenzív ülések kiemelkednek a csoportos feldolgozásokból: két alkalommal egy teljes nap, közvetlenül a rendes ülések után, illetve a két és fél napos záró ülés, emlékezetes lett mindenki számára. Ezeken az üléseken a résztvevők képesek voltak megtapasztalni az intenzívebb együttlétet, a bensőségesebb csoportmunkát és a mélyebb személyes részvételt. Több mint 20 ember jelentkezett a 2011 decemberében különböző fórumokon megjelent hirdetésünkre, és 21— en vettek részt az első ülésünkön. Annak érdekében, hogy felmérjük a résztvevők elvárásait, megkértünk mindenkit, hogy töltsön ki egy kérdőívet, amiben alapvető személyes adatokat és egy rövid szakmai bemutatkozást kértünk, valamint a részvétel motivációjának kifejtését, illetve, hogy miképpen lesznek képesek a későbbiekben a csoportban szerzett tapasztalatokat felhasználni. A csoportban mindaz a vallási és kulturális változatosság megjelent, amire számítottunk, kivéve a cigányság képviselőit. Vallási nézőpontból a keresztény egyházak képviselői alkották a többséget (római és görög katolikus, evangélikus, református, pünkösdista), miközben a zsidóságban fellelhető változatosság szintén megjelent (vallásos, liberális, szekularizált, áttért), valamint a nem vallásos nézetek is. A résztvevők többsége a felnőttoktatásban dolgozott, mint tanár, pszichológus, tanácsadó és szociális munkás. A csoport összetétele változatos volt, a résztvevők foglalkozásán keresztül szélesebb társadalmi rétegek problémái is meg tudtak jelenni, mint például a cigányság, történelmi traumák, a kisebbségek és a szegénység kérdései.
19
JÓZSEF TÖRTÉNETE Fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — a másik fél különlegességének, kiválóságának fel— és elismerése, elfogadása, kiválasztottságának tudomásul vétele, a partneriségre alapuló dialógikusan kommunikáló jelenlét elsajátítása. Készségek — a mellettünk, köztünk élő, más kultúrával, vallással, nemmel, meggyőződéssel rendelkezőkkel létrejövő interakciók során a tolerancia gyakorlása, a másik mozgatórugóinak megismerésére való nyitottság, kíváncsiság mint készség elsajátítása. A feltámadó féltékenység, a kirekesztő, gyilkos indulatok tudatosítása, majd munkába vétele, legyőzése, azaz, a megértés nyomán létrejövő önreflektív átfordítási képesség gyakorlása. Tárgyi tudás — Egyrészt az egyik zsidó ősatya, Jákob/Izrael családjának történetével ismerkedhetünk meg részletesen, másrészt egy lélektani tudás, tapasztalati tanulás részesei leszünk: egy konkrét ember, a különösen várt és szeretett gyermek, József életén keresztül találkozunk az egyik legmélyebb és örök emberi érzéssel, a féltékenységgel. Célcsoport Ez a forgatókönyv különösen jól használható vegyes csoportokkal való munkában.
József története
Célok • Fölfedezni a másikban, a másságban azt, ami közös, ami örök emberi mindannyiunkban (pl. háttérbe szorítottság, kivételezés, igazságtalanság, féltékenység miatti elkeseredés, harag, konfrontáció stb.) Tudomásul venni, hogy ez indulatot szül. Tisztába jönni azzal a ténnyel, hogy egymás kiváltságosságának elfogadása nem könnyű, féltékenységet támaszt, amit szégyell az ember, bűntudata lesz az indulatai miatt, bűnbakot keres, s ezt az indulatot legtöbbször projiciálja is egy külső „ellenségre, azaz keres valakit, valakiket, vagy egy csoportot, akire, akikre haragudhat. Ezzel való belső munkára inspirál e történet. • A bibliai szereplőkkel való azonosuláson keresztül foglalkozni azzal a témával, hogy mit kezdek a családon kívüli, azaz a népek, nemzetek, vallások, felekezetek között megjelenő kiváltságok, előjogok megjelenésével, az érdekütközésekkel. Rávilágítani az önreflexió fontosságára és fejleszteni azt a bibliai jelenetek eljátszásával. • Bátorítani a résztvevőket, hogy tanuljanak a Bibliában elénk tárt ősi és egyetemes mindennapi családi élethelyzetekből, vonjanak le konzekvenciákat összevetve azokat saját működésük elemzésével a nehéz élethelyzet eljátszása és megbeszélése által.
20
Tanulási kimenet A tréning sikeres elvégzése által a résztvevők az alábbi kompetenciákat sajátítják el: • A résztvevők részletesebben is megismerik a zsidó nép történetéből József családfáját, a történet kontextusát és a lélektani hatásmechanizmusokat. • Szembesülnek saját élettörténetük hasonló párhuzamaival. Ezáltal tudatosabban rálátnak a családokban, közösségekben, a társadalomban megjelenő féltékenység okozta diszkriminációk, kirekesztések, gyilkos indulatok táplálóinak (rasszisták, anarchisták, gerillák stb.) és elszenvedőinek (kisebbségek, bevándorlók, zsidók, cigányok, kisegyházak stb.) mozgatórugóira. • A résztvevők a féltékenységhez, illetve a kirekesztéshez való viszonyulásban megjelenő saját érzések megfogalmazása és tudatosítása során önreflektív és egymásra reflektáló módon megtanulnak távolságot
•
teremteni az indulataiktól és megérteni önmagukat és a másikat. A történet valódi kérdésfeltevésekre, beszélgetésre indíthat arról, hogy különös ereje van annak, ha egy kisebbség kiválasztott, „kivételezett”, illetve ekként gondolkodik magáról. Hogy hat ez a többségre? Hogy élnek egymás mellett, hogy hatnak egymásra? Falakkal körülvéve, elkülönülve, indulatos háborúskodásban, akár elpusztítani akarva a másikat, vagy békésen, megértő türelemmel? Mi történik azzal a valós ténnyel, hogy a zsidók és keresztények is kiválasztottnak érzik magukat.
A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítő gyakorlatok III. Szövegolvasás és a történeti háttér ismertetése IV. Drámajáték V. Szerepvisszajelzés VI. Zárókör és kiértékelés A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör Cél, hogy a külvilág hatásaiból kilépve, saját magára és a csoporttársakra tudjon koncentrálni a megérkező. A vezető nyugodt hangjában érzékelhetően meg kell jelennie a személyre szóló valódi kíváncsiságnak, ami segít a lelassulásban. Gyakran halk zeneszóval várjuk az érkezőket, s amikor valamennyien körben ülnek, megkérdezzük: Ment—e tovább benned valami a múlt alkalomból? Lehet, hogy álmodtál valamit? Milyen érzésekkel érkeztél? Mi az, amit a mai napban magad mögött hagytál? Lehet, hogy nehéz volt elszakadnod abból, amivel foglalkoztál, lehet, hogy alig vártad, hogy jöhess. Az is lehet, hogy nagyon fáradt vagy. Jó tudnunk azt, ha fáj valamid. Követendő lépések 1. Instrukció: Középre sok színes sálat helyeztünk. Milyen szín fejez ki téged most. Válassz egyet a sálak közül. Vedd kezedbe és engedd, hogy formálódjon valami a sálból. Ha megvan, akkor helyezd magad elé, s arról megtudjuk azt is, hogy ki van kész. 2. Kérdések: Ment—e tovább benned valami a múltkori alkalomból? Hogy érkeztél, mutasd meg ezt a sáladon keresztül. Miért pont ez a szín és ez a forma. Mit fejez ez ki itt és most?
Követendő lépések 1. Instrukció: Sétáljatok a térben, ki—ki a saját tempójában, majd gyorsítsunk egy kicsit, ismét egy kicsit gyorsabban. Vigyázzunk egymás testi épségére. Majd lassuljunk le újra. 2. Instrukció: Most pedig vegyünk fel egy olyan testtartást, amely tükrözi, hogy sikeresnek érezzük ma-
József története
II. Rámelegítő gyakorlatok Cél: a kiválasztott kedvenc és a háttérbe szorult féltékeny, kisebbrendűségi érzéssel küzdő életérzés kipróbálásával a szerepválasztásra hangoljuk a csoporttagokat. Az itt átélt élmény belülről határozza meg majd, hogy kivel kíván azonosulni a résztvevő a játék során. Van, akit túl mélyen érint a téma, s ezért inkább objektívebb szerepet választ, van, aki végre foglalkozni akar a saját indulatával, testvérféltékenységével, apja vagy anyja iránti haragosságával stb. Ahhoz, hogy vállalja ezt, jól felépített, egyre mélyülő rámelegítési folyamat szükséges.
21
3.
4. 5.
6. 7.
8.
József története
9.
22
gunkat. Legyünk elégedettek önmagunkkal, önbizalomtól duzzadóak. Járjunk így a többiek között, és nézzünk nyugodtan egymásra. Néhány perc múlva: Most engedjük el ezt a bizakodó állapotot, rázzuk ki magunkból, s ismét sétáljunk egy kicsit saját tempónkban. Instrukció: Itt egyes szám második személyben fogalmazunk. Most pedig járj úgy, mint aki azt érzi, hogy kevés a többiekhez képest, pl. tudásban, akaraterőben, önérdekképviseltben, szépségben, vagy bármiben. Egész tested tükrözze azt, hogy már megint valami kudarc ért, önbizalmad maradék ereje is elhagyott. Séta. Néhány perc múlva: Ezt is rázd ki magadból és sétálj a térben. Instrukció: Két csoport alakuljon, lehetőleg egyenlő arányban: A szobának ezen a térfelén legyenek a kivételezettek, nyertesek — a másik oldalon a hátérbe szorítottak, vesztesek. Segíthet, ha felidézel egy olyan helyzetet, amikor valósággal átélted ezt az élethelyzetet, és így járkálj a térben. A magabiztos, sikeres, csúcsvezetői, önelégültek tábora és a beosztottak, a kiszolgáló személyzet, a hatalom alá vetett emberek és a kisebbrendűséggel küzdők csoportja találkozik most ebben a térben. A sikertörténet képviselői nonverbális jelekkel éreztessék azt, hogy lenézik a másik fél táborához tartozót. Most arra kérünk, hogy még inkább túlozzátok el ezt a stílust. Kb. 4 perc után szerepcsere. Válasszatok párt magatoknak, tekintettel. Az élményeket, a múltból felszínre került emlékképeket páros beszélgetések formájában osszátok meg egymással. 4—4 percetek van erre. Most pedig a párok álljanak fel, és találjanak egy másik párt maguknak. A 4 fős kis csoportban osszátok meg egymással, ami különösen is fontos (10—12 percben). Itt hagyjuk, hogy beszélgessenek, s az idő vége felé így szólunk: Lassan kerekítsétek le a beszélgetést, még 2 percetek van rá, majd készüljetek közösen arra, hogy élményeitekből alkossatok élő szobrot. (Ezzel gyakorolják a lényegkiemelést, a fókuszálást, hiszen egymásnak is időt kell hagyni.) Ezt minden kiscsoport bemutatja a többieknek. (A szoborban saját testükön keresztül élik át az alkotók azt a legfontosabb érzést, amely áthatja őket. A testérzet mélyebben bevésődik, mint a szó, s így mindenki testében is viszi magával a szerepbe azt, ami igazán érinti, foglalkozatja.) (A közös alkotás gyakorlása nem könnyű egy kezdő csoportnál, hiszen ütközhetnek az akaratok, az ötletek birkózhatnak, meg kell egyezni, vissza kell vonulni, módosítani az eredeti elképzelést stb. E munka segít abban is, hogy a rivalizáció élménye spontán bekerüljön a csoportba.) Ahogy így nézed a szobrot, mi jut eszedbe róla? Szabad asszociációval adj címet neki.
III. Szövegolvasás és a történeti háttér ismertetése III/A — Átvezető gondolatok, amelyek az egész jövendő csoportfolyamatot megalapozzák: Témaválasztás hátterének ismertetése Kutak, vizek menti nagy találkozásokra, mély, egész életet meghatározó különleges párbeszédekre hívunk titeket. Christian de Cherge a Tibhirine—i ciszterci szerzetesek perjele, az algériai Atlas hegységben élte élete nagy részét, 1996—ban vértanú halált halt. A párbeszédet igen komolyan élte. Algériában, az iszlám világban, Mohammeddel — akit miatta legyilkoltak — barátságot kötött. Beszélgetésükben az „együtt ástuk ki a kutakat” azt jelentette, hogy időt fordítottak egymásra, az egymással való beszélgetésre. Íme egy fontos dialógusrészlet: — „S kutunk mélyén mit találunk majd? Muzulmán vizet vagy keresztény vizet?”— kérdeztem Mohammedtől. — Tudod, amit ennek a kútnak a mélyén találunk, az Isten vize” (Részlet a párbeszéd misztikus lajtorjája c. műből.)
(Irodalom: Imádság 15 napon át Christian de Chergével, a tibhirine—i szerzetesek perjelével. Szerkesztette Christian Alenson, Új Ember, Budapest, 2008. In.: „Mélyítsük kutunkat” 48.o.) A Bibliában is, a Koránban is, meséinkben is, eredet—mítoszainkban is a kút igen gazdag, mély szimbólum. Kutak mentén születnek a nagy találkozások, szövetségek, szerelmek. Forráskeresőkként keressünk együtt, s ássuk együtt kútjainkat. Arra hívunk ma is, hogy nézzünk mélyére saját kútjainknak. Éljük át, hogy mi is történt egy kiváltságos emberrel a kútnál. III/B — Szövegolvasás József története: Genezis 37, 2/b,—8., 12., 14/b., 18—25/a, 27—28. Követendő lépések 1. Nagy papírra lerajzolva bemutatjuk a családfát, hiszen bonyolult, hogy a 12 fiú közül kinek ki volt az anyja. A szereplők névmagyarázattal papíron a földre letéve, hogy tudjanak sétálva ránézni és aszerint választani, amelyik megszólítja őket. 2. A család: az apa, Jákób/Izrael, a 12 fiú — a későbbi törzsek atyjai— neve, etimológiája, kitől születtek, Lea, feleség, Zilpa, a szolgálója, Bilha, a Benjámin szülésekor meghalt Ráchel szolgálója. 3. Választható szerepek még: midianita kereskedőcsoport, akik eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita gyógynövényekkel, mirhával, balzsammal megrakott tevekaravánnak, mire Rúben visszament érte a kúthoz.
József története
IV. Drámajáték Szerepválasztás 1. Instrukció: A bibliai szöveg hallatán melyik szerepet érzed magadhoz közel. Melyik szerep érint meg. Ki az, akinek a helyzetébe belehelyezkedve szeretnéd átélni az eseményeket. Lehet, hogy kipróbálsz valami olyat, ami már régóta izgalmas kihívás számodra, de még nem merted megtenni. Lehet, hogy egy számodra antiszereppel azonosulsz, hogy egy számodra újszerű, teljesen idegen aspektusból szemlélhesd a történéseket. 2. Lehetsz József, Jákób, az apa, Ráchel az anya, valamelyik testvér, szolga, kereskedő, de ezeken kívül lehetsz kút, víz, erő, bármi. Ha már tudod, hogy ki leszel, kérünk, állj oda a földön lévő lap mellé, amely jelzi, hogy ki vagy. Vegyél fel egy kendőt, ezzel jelezve, hogy magadra vetted a szereped. 3. Adj egy kis időt magadnak, figyelj befelé és képzeld el, hol vagy most, milyen ruhában, mi vesz körül, mire készülsz. 4. Két perc csend után: Ha megvan, akkor mondd el, hogy ki vagy. 5. A rövid bemutatkozás után arra kérünk titeket, hogy alkosson egy csoportot a család, és keressék meg, hogy hol lesz az ő helyük, a kereskedő, vagy a kutat alkotók szintén s egymást melegítsétek rá a szerepre úgy, hogy mindenki elmondja, hogy ki ő, hány éves, mi a célja, milyen érzésekkel van jelen. Kb. 8—10 perc után arra kérjük őket, hogy ki—ki foglalja el a helyét. A vezetők pedig hol egyik, hol másik helyre fókuszálva meginterjúvolják az egy—egy csoportban lévőket. 6. Instrukció: Készüljetek fel arra, hogy a bibliodrámában a történet alakulhat, megváltozhat az eredeti szöveghez képest. A bibliodramatikus történés során ugyanis az én életem találkozik a bibliai történettel. Próbáljatok spontán módon belemerülni a jelenetekbe úgy, hogy ne legyen akadályotok a szószerintiséghez való görcsös ragaszkodás. (Ezt fontos elmondani, nehogy megbotránkozzanak azok, akinek számára a Szentírás szövege megmásíthatatlan, védett.)
23
Játék: 1. Jelenet (Genezis 37, 2/b,—8., 12., 14/b.,): Jákób otthon a családdal és a két legkisebbel, Józseffel (17 éves) és Benjáminnal, Ráchel, az anyjuk már meghalt. Itt lehetnek a másodfeleségek, szolgálónők stb. A másik térben a 10 fiú, legelteti az állatokat. Apa a bátyjai után küldi Józsefet a cifra ruhájában, erős szóval: „kémkedni”. 2. Jelenet (Genezis 18—25/a, 27—28.: A kútnál… V. Szerepvisszajelzés Követendő lépések 1. Szerepvisszajelzés először a játék végén: érzés kihangosítása. Megérintjük mindenki vállát a játék végén, s ezt kérdezzük: Milyen érzés van benned most? 2. Szerepkivétel. Instrukció: Vegyétek ki magatokat és egymást a szokott módon a szerepeitekből. 3. Szerepvisszajelzés csoportban: Instrukció a vezetőknek: A fontos jeleneteknél nagy erők konfrontálódhatnak, a vezetőknek erre érdemes felkészülni. Nehéz érzések születhetnek. A csoportdinamikában is megjelenik a féltékenység, félelem, többen külön figyelmet kérnek. Tehát fontos a szerepvisszajelzés után először hármas kiscsoportban több időt adni a kimondásra, a ventillálásra. 4. Instrukció a csoporttagoknak: Üljetek le hármas kiscsoportokban, ott beszéljétek meg a legfontosabb élményeiteket. Miért választottad éppen ezt a szerepet? Mit módosítottál rajta, mi esett rosszul, mi ért meglepetésként. VI. Zárókör és kiértékelés
József története
Követendő lépések 1. Kérdések: Mit viszel el személyesen? Nagy témánkat tekintve mit viszel el? 2. Instrukció a vezetőknek. A zárókörben is számítani lehet arra, hogy maradnak nehéz érzések, ezért külön hangsúlyozni kell a résztvevők számára a következőket: Készüljetek arra, hogy az átélt érzések, indulatok az alkalom után is munkálkodnak bennük, hiszen a belső lelki működésünk nem úgy történik, hogy itt lezárul a csoport és minden leáll. Arra kérünk mindenkit, hogy hozza vissza azt, ami majd benne tovább megy, mert fontos lesz együtt megbeszélni. Ami innen eredt, ide hozzuk vissza. 3. Hasznos a következő alkalomra egy jó közösségi élményt adó történetet választani.
24
Szövegforrások Biblia, Teremtés könyve 37 Imádság 15 napon át Christian de Chergével, a tibhirine—i szerzetesek perjelével. Szerkesztette Christian Alenson, Új Ember, Budapest, 2008. In.: „Mélyítsük kutunkat” 48.)
IDEGENNEK LENNI — NAOMI ÉS RUTH A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák aspektusai Attitűdök — nyitottság más kultúrák, vallások iránt Készségek — empátia, más kultúrákkal való interakció képessége, más kulturális környezethez való alkalmazkodás képessége Tárgyi tudás — kulturspecifikus tudás, jelenleg zsidó tradíciók Célcsoport Ez a forgatókönyv homogén és vegyes csoportokkal való munkában egyaránt jól használható. Célok • A másságokhoz való viszonyuk kérdései, problémái, ezek percepciója a bibliai karakterrel való azonosuláson keresztül. • Rávilágítani az empátia fontosságára, és fejleszteni azt a bibliai jelenetek eljátszása által • Bátorítani a résztvevőket arra, hogy tanuljanak egy más hagyományrendszer értékeiből és értékeiről a Tanak (keresztény Ószövetség) egyes passzusainak elemzése és megbeszélése, és az azokban előforduló történetek eljátszása által.
A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítő gyakorlatok (A, B, C) III. Szövegolvasás IV. Ruth könyvének történeti háttere V. Drámajáték: “Ruth idegen országban” VI. Zárókör és kiértékelés
Idegennek lenni — Naomi és Ruth
Tanulási kimenet A tréning sikeres elvégzése által a résztvevők az alábbi kompetenciákat sajátítják el: • A résztvevők a Ruth könyvéről alaposabb tudást sajátítanak el. • Empátia az elbeszélésben megjelenő karakterekkel, antiszerep kipróbálása. • Az idegen társadalmon belüli helyzetének jobb megértése. • Az idegenekhez való viszonyulásban megjelenő saját érzések megfogalmazása. Tudatosítása annak, hogy az idegen befogadása feszültséget jelent, mindannyian másként reagálunk rá, akár befogadók, akár idegenek vagyunk. Elgondolkodnak pl. azon, hogy mit kezdenek a rivalizációval, a munkahelyi káosszal, a vezető szereppel, a segítéssel, az antiszereppel (amikor a megszokottól homlokegyenest eltérő szerepet választanak). • A résztvevők megtanulnak a szokásostól eltérő módon viszonyulni önmagukhoz és egymáshoz.A bibliodráma a találkozások tere (lehet meghitt, szokatlan, konfliktuózus, stb.). A belül zajló folyamatok és a külső impulzusok egymásra hatása zajlik a folyamat során. A módszeren belüli jól körülhatárolt és felépített struktúra előnye, hogy ezekre a történésekre reflektálni is lehet, sőt kell a visszajelzések során. A csoportot gyakorlótérként, a próbacselekvések biztonságos helyeként használják. • Indulatkezelési stratégiák kipróbálása védett közegben.
25
A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör Hidat teremt az előző és az aktuális csoport között. Az első körben: reflektál a csoporttag a múltbeli történésekre és arra, hogy miként ment tovább benne, amit átélt. Elmondja, hogy milyen állapotban van jelen. Követendő lépések Instrukció: Mi ment tovább benned a legutóbbi alkalom óta. Milyen fontos dolog történt veled, amit lényegesnek tartasz megosztani velünk. Történt valami, amire érzékenyebben reagáltál az elmúlt alkalom hatására? Hogy érkeztél ma ide? II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—ups) (A, B, C)
Idegennek lenni — Naomi és Ruth
Warm—up (A) “Tavasz” Cél: Megérkezés az egyénnek önmagához, és a társaihoz. Lelassulás, szerepflexibilisebbé tétel, csoportkohézió gyorsabb elmélyítése. Lassú nyitogatásra törekszünk. Individuálisan mélyítünk: magból növénnyé növekszik mindenki, s a tavasz egyedi kertjeként ez egy közösségi élményt is jelent, hiszen mindenkihez egyénileg odamegyünk és meginterjúvoljuk: Mi vagy te? Ellenállás esetén fontos megjegyezni itt, hogy ki—ki a saját tempójában nyíljon.
26
Követendő lépések 1. Instrukció: A tavasz első napja van. Légy valami ebben a születő tavaszban. Bármilyen növény lehetsz, egy fa, ami bimbózni készül, egy kis nárcisz…egy folyandár, ami hirtelen nőni kezd a nap sugarainak hatására…Lehet, hogy először piciny magok vagytok, s lassan nőttök, növekedtek. Gyökereitek is szétágaznak a földben, száratok vagy törzsetek egyre több helyet igényel, lombotoknak, ágaitoknak, leveliteknek is hely kell, hogy kiteljesedhessenek, hogy legyen hol a gyümölcseiteket megérlelni. Keresd meg a helyed a teremben, vedd fel a mag állapotát. 2. Instrukció: Segíthet neked, ha megpróbálod kicsit becsukni a szemed és magad elé képzelsz egy tavaszi kertet vagy erdőt. Milyen illatok vesznek körül, milyen színek? Hol van ebben a te helyed… 3. Hagyni kell mindenkit a saját tempójában haladni, lehet halk zenét feltenni, ami földzene, vagy pl. erdő—zene. Fontos instrukció lehet itt: „Hagyj időt magadnak!” Szabad neked a védett, de mozdulatlan mag—állapotból lassan kibújni. (Minden szavunkkal az ellenállást oldjuk. Nem szabjuk meg, hogy teljesen kinyílik vagy bimbó marad, stb.) 4. Nézz körül, milyen fantasztikusan színes világ vesz körül. 5. Instrukció: Vedd fel azt a pozíciót, amely kifejezi az érzéseidet. Egyenként odamegyünk mindenkihez (a vezetők felváltva haladnak), megérintjük a karját és megkérdezzük, hogy: „Ki vagy, hogy érzed magad?” 6. Instrukció: Most pedig térjetek vissza ismét a szobába, vegyétek ki magatokat a szerepből, rázzátok ki magatokból, és sétáljatok a térben. Warm—up (B) “Hazatérés” A következő egyéni rámelegítő szakasz célja, hogy a személyes szint mélyebb dimenzióit mozgósítsa. Abban segít, hogy a történetet ne felszínesen, csak szerepként „eljátssza” a résztvevő, hanem egyéni
életéből múltbeli élményt felhozva, ennek a belső érintettségnek a gazdagságával válasszon szerepet. Ahol megérintődik az egyén a rámelegedésnél, azt beleviszi a szerepébe. Követendő lépések 1. Itt egy rövid részletet olvasunk fel az új fordítású katolikus Bibliából: Csordultig telve mentem el — és üresen vezet vissza az Úr.” (Ruth 1,21.). Céltudatos kiemelés, tudatos fókuszolás ez az egyéni mélyebb szintű „megérkezés” elősegítésére. 2. A teret két részre osztjuk kendőkkel. Instrukció: A szobának ez a térfele az a hely, ahol életednek egy olyan pillanatát idézed fel, amikor csordultig tele voltál. (A vezető egész testével mutathatja, hogy ez egy elégedettség állapotot jelenthet.) Ez pedig a másik tér, ahol átéled, hogy üresen tértél vissza. (Itt is segíthet a testtartás megmutatásával kifejezni az üres létállapotot.) 3. Az ellenállás megszelidítéséhez mondhatjuk: Lehetőséged van egyik helyről a másikra átmenni, megállni, elidőzni, több képet felidézni, akár ingázni is. Most befelé, csak magadra figyelj. A tempódat magad határozod meg, lehet hogy az egyik térfélen többet időzöl, ez rád van bízva. 4. Az ellenállás legyőzéséhez segít az, hogy elmondjuk, ez egy belső út lesz, amit megteszel, ezt nem beszéljük meg. 5. Kb. 10 perc múlva szólunk: Lassan engedd el a belső képed, s érkezz meg közénk, ide a mi közös terünkbe, járj körbe, nézz rá a szembe jövőkre, üdvözöld őket a tekinteteddel. Warm—up (C) “Naomi hazatérése” — Csoportjáték Instrukció: A következő idézet egy csoportjelenet megélésére hív: „felbolydult az egész város”(Ruth 1,19.). Cél a csoporttá formálódásra való rámelegítés. A mély egyéni útról megérkezhetnek a csoporttagok egymáshoz, a közösséghez, kipróbálhatnak új szerepeket. A Betlehembe érkezés Naominak visszatérés, újrakezdés.
III. Szövegforrások Ruth 2,1—3, 2,8—11 — Ruth és Boáz találkozása az új élet hajnalán. Célkitűzés, hogy az idegenség, a befogadottság, illetve a befogadás próbatételeit, és lehetőségeit élje át a csoport. Tartalmi érvelés a választott bibliai történet mellett: Miért éppen Ruth könyve, s miért éppen e textusok? Rúth történetének három részletével foglalkoztunk. Az első az idegenbe indulás kockázatait, pozitív és negatív lehetőségeit állította a fókuszba. Rímel ez a csoport— indulás, az egymás iránti bizalom kialakulásának nehézségére. Kulcsfogalmak itt: elválás, elengedés, lemondás nélkül nincs elköteleződés és ragaszkodás. Hűség, ragaszkodás nélkül nincs elválás. Elhagy (hazát, sírokat, múltat, biztonságot vagy a biztos éhezést, amit addig felépített) újat választ (ismeretlent, idegent, egzisztenciális újítást, reményt adó gazdagabb környezetet), megpróbál akklimatizálódni, megpróbálja elfogadni az újat az idegen szokásokat, illetve az idegent befogadni, bevonni, előítéletét legyőzni, A második alkalom két idegen nép találkozását, egymás kulturális szokásaival,
Idegennek lenni — Naomi és Ruth
Követendő lépések 1. Instrukció: Lehetsz bárki ebben a nyüzsgésben. Közös spontán játék: a városi jelenet. 2. A résztvevők spontán interakciókba kerülnek egymással. 3. A jelenet végén egyéni interjúk a résztvevőkkel.
27
Idegennek lenni — Naomi és Ruth
rituáléival, ételeivel való megismerkedést, az averziókat, az ügyeskedéseket és a feszültségeket is segít megjeleníteni. Kíváncsi vagyok-e, hogy ki az a másik, teszek-e azért, hogy a rituálé valóban közös kincs legyen, figyelek-e arra, hogy pl. a lakodalmi lakomán a menű tükrözze a két család ízlésvilágát? Lemondok a hagyományaimról és úgy asszimilálódom, vagy őrzöm és viszem a számomra fontos értékeket, beleszövöm a közösbe, vagy kivonulok, izolálódok, nehogy érintkeznem kelljen, stb. A harmadik, itt részletezett alkalommal történik a zárt csoporttá válás. Ekkor már csak azok vannak jelen, akik döntöttek, hogy elköteleződnek. A választott történetben Ruth is döntött, hogy anyósát, Naómit követi idegenbe, külföldre. Mélyen egzisztenciális kérdéseket hoz fel ez a történet, amely egy csoport kezdetén valódi csoportkohéziót erősítő és mélyítő téma-halmaz. Az első interjú során nyilvánvaló vált számunkra, hogy minden csoporttag számára ismert a bizonytalanság, s ezt bele is építették a történetükbe: Kapok—e munkát, milyen lesz a munkahelyi vezetőm, mennyire tudok alkalmazkodni, mi történik, ha nem fogadnak jó szívvel, irigykednek rám, mint betolakodóra, aki elveszi a munkát az „őshonostól”. Mennyire akarok, tudok megalkudni, hogy beilleszkedjek? Mit mutatok meg abból ami, aki én vagyok a magam másságával? Az első két alkalom, illetve az egész párbeszéd—téma most egy új szöveg—köntösben, új módon jelenik meg. Lehetőséget ad, hogy megint egy új szerep szemszögéből éljen át a résztvevő fontos élményt abból, amit ez a csoport meghirdetett.
28
IV. Ruth könyvének történeti háttere Instrukció: El kell mondani a hátteret, hogy ti. Naómi mondta el a helyi szokásokat, pontosan felkészítette Ruthot, hogy mikor, hol, kinél, mit kell tennie. Bölcs anyós volt, szerette a menyét, fontos volt számára a család, nem önsajnálattal töltötte az időt, hanem stratégiai tervet készített. Boáz, nem a levirát (sógor), hanem gó’él (kiváltó, megváltó), jómódú, rokon, korrekt, ismeri a törvényt, humánus, nyitott, befogadó, stb. Ismertetjük a korabeli befogadás útjának fokozatait: Sarlóval arattak a férfiak a köves talaj miatt. A szegények joga a kalász—szedegetés (Lev.19,9—10), de a tulajdonos jóindulata is kell hozzá. Ahonnan a markokat összeszedték, kévébe rakták, szérűre hordták, hogy még aznap kicsépeljék, ott lehetett szedegetni a marokszedegető lányok között. Boáz azt is megengedte, hogy közöttük és ne utánuk haladjon, majd kérte őket, hogy szándékosan húzogassanak ki neki teljes kalászokat és ne szidják (16.v.), aztán megvédte a férfiak bántalmazásától, majd ihatott a közös korsóból, végül ehetett velük, (kenyérből, frissítő borecetből, pörkölt árpából állt az ebéd), s ez a közösségbe fogadás szakrális, rituális jele volt: Történeti háttérhez fontos információ még, hogy ez a történet példaértékű: — Szigort enyhítő szándékú, ugyanis a fogságból hazatérő zsidók számára Ezsdrás (10,2) és Nehémiás (13,23—27) a vegyesházasságok megszűntetésének szándékával visszaküldetik a moábita feleségeket — Szociális reformot hoz be: sógorházasság felelevenítését a népszaporulat növelés érdekében — A Dávid—i dinasztia pontosítása miatt jelzi, hogy Dávid nagyapja Obed félig moabita volt (Moáb—Obed—Isai— Dávid). Népmondából novella, gyönyörű elbeszélés, a történeti könyvek közé került, Bírák korát érinti, és ezt köti össze Sámuel könyvével. Főszeplője Isten, aki gondviselő Atya. Csoportunk egyik zsidó tagja kiegészíti, hogy ők minden nap emlékeznek a rabszolgaságból való megszabadulásra (gó’él) imáikban… A részletes történeti háttérelemzésnek nagy fontossága, hogy a bibliaismeretben igen heterogén csoport minden tagja képet kapjon arról a korról, amelyben a jelenet játszódik. A végén megkérdezzük, hogy van—e még tisztázandó kérdésük.
Szerepválasztás Követendő lépések 1. Instrukció: Most érkeztünk el a mai napi Igénknek ahhoz a részéhez, amelynek átélésére, megjelenítésére hívunk titeket. Május közepe, árpaaratás ideje, két fáradt ember, egyik vadidegen, másik keserű ürességében érkezett vissza. Megmozdult értük a város. Híre ment, hogy ki az a Rúth, Naómi elbeszélte. 2. Háttér—információként első tett: Szereplők papírra írása a név jelentésével. E papírok földre helyezésével segítjük a szerepválasztást: Boáz (erő van benne), Naómi (édesem, kedvesem, gyönyörűségem)/Márá(keserű), Ruth (barátnő, útitárs, felüdülés, rózsa). Kellenek még rokonok, szolgák, lehetnek régi barátnők, lehet egy aspiráns nő, aki pályázik Boázra, s így riválisa Ruthnak, lehetnek még lakosok, más idegenek. 3. Szerepválasztás. Annak, hogy ez a szünet előtt történik most, az idő múlása miatt külön funkciója van. Így a szünet alatt is készülhetnek belül a szerepre. V. Drámajáték: “Ruth idegen országban” Ismét felolvassuk a kiválasztott szöveget. A szöveg Ruth konfrontálódását mutatja be egy idegen társadalomban. A bibliodráma módszere képessé teszi a résztvevőket a valódi azonosulásra a választott karakterekkel, ezáltal megtapasztalhatják az idegen lét élményét, illetve az idegenhez való viszonyulás különböző aspektusait a játék során.
VI. Zárókör és kiértékelés Hármasokban megbeszélés, integráció. A hármas csoportokban: megosztja egy szűkebb, intimebb/meghittebb körben az átélteket, ventilál, átéli a meghallgatottság élményét és empatikus figyelemmel meghallgatásét is. Reflektál és reflexiókat kap, itt tehát egy újabb szinten tudatosul benne mindaz, amit átélt. Hasznos azért is, mert utána sokkal könnyebb összefoglalni a zárókörben a lényeget. A szerepisszajelzésben: reflektál arra, hogy mit élt át jót, rosszat, itt az érzésekről való beszélni tudást is gyakorolja, s tudatosul benne, hogy mit változtatott pl. a társ, illetve a többiek hatására. Ezután leveszi, elhagyja a szerepet, hogy kellő distanciával tekinthessen rá vissza.
Idegennek lenni — Naomi és Ruth
Követendő lépések 1. A résztvevők szerepeket választanak és kijelölik a különböző színhelyeket: Naomi háza, Boáz háza és földje. 2. Interjú a résztvevőkkel. Rákérdezünk a nevükre, foglalkozásukra, pillanatnyi érzéseikre. Mindegyik szereplő bemutatkozik röviden. 3. Jelt adunk a játék megkezdésére: “Korán reggel van, az emberek elkezdik az aratást a földeken” A spontán játékot néhol interjúkkal szakítjuk meg, majd a folytatásra adunk jelt: “Egy órával később.” 4. Szerepvisszajelzés ott a játék végén, azon a helyen történik, ahol éppen áll vagy ül a csoporttag. Instrukció: Mindenkihez odamegyünk és megkérdezzük: Milyen érzés van most benned? 5. Szerepekből kivétel. Instrukció: Kérünk, lépj ki a szerepedből, vedd le a szerepedhez használt kendőt és mondd: „Már nem vagyok Ruth, hanem XY vagyok”.
29
Követendő lépések 1. Instrukció: Miért pont ezt a szerepet választottad? Mit változtattál a többiek hatására. Mi volt meglepetés magadtól. Mi esett rosszul? Mit éltél át olyat, ami az életből ismerős? 2. Visszajelzések nagy körben. Kérdések: Mit jelent idegennek lenni, milyen az én attitűdöm a mássággal kapcsolatban és hogy érintkezik e történet saját mindennapjaimmal. Instrukcióként fontos: Én mondatokban beszéljünk, a másikat ne értelmezzük, arról beszéljünk, hogy mit váltott ki belőlünk a többiek cselekedete és miként érintkezik az általunk átélt élmény saját élettörénetünkkel. 3. Kiemelt haszna, hogy a zárókörben a csoporttag mindenki előtt összefoglalja annak rezüméjét, amit átélt. Ezzel megfelelő távolság teremtődik közte és az élmény között, segítve az elmenetelt. Szövegforrások Biblia, Ruth könyve: 1,19—21; 2,1—3; 8,10—13
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS
Az irgalmas szamaritánus
Fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — a másként gondolkodók iránti nyitottság és az empátia gyakorlása. Különösen hatékony lehet a tréning a kulturális, vallási hagyományok folytán egymással szemben elidegenítő távolságban élő személyek, csoportok közötti kommunikációs gátak oldásában. Készségek — a más kulturális szokásokkal, eltérő vallási hagyománnyal élők iránti türelem, az értékeik megismerése, megértése iránti nyitottság és érdeklődés; a nehéznek tűnő kérdések feltevése önmagunk és a másik számára; válaszok, érvelések gyakorlása úgy, hogy nem ítélkezünk, nem törekszünk saját értékeink és meggyőződéseink abszolutizálására. Tárgyi tudás — a résztvevők megismerik a történet (Irgalmas szamaritánus) vallás— és kultúrhistóriai összefüggéseit (a samáriaiak és a zsidók konfliktusának gyökereit). Kifejezetten is hangsúlyt helyezünk eközben (és hasonló eljárást tartunk fontosnak bármely per analogiam esetben is) annak a tisztázására és tudatosítása, hogy milyen konvencionális, kultúr— és mentalitástörténetileg átörökített előítéletek, beidegződések tapadnak az adott szöveghez (jelen esetben az antiszemitizmus retorikai paneljei mentén).
30
Célcsoport Vallási, nemzetiségi, kulturális, nemi, ideológiai stb. szempontokra való tekintet nélkül homogén vagy vegyes csoportokban szerveződő érdeklődők. Célok • előítéletektől való mentesítés; • a különbözőségek megértő elfogadásának elősegítése; • a saját vallási—ideológiai gyökérzetű dogmatizmusainkból fakadó dilemmák, etikailag problematikus konfliktusokat (értékrelativizációkat stb.) eredményező szakrális és ideológiai tényezők (pl. vallási etikett versus hajléktalanok templomi megjelenése; tőlünk világnézetileg idegen közösségek humanitárius akcióinak támogatása), az ilyen módon előálló konfliktusok reflektálása; • a segítség—kérés és —elfogadás kultúrájának gyakorlása;
• • •
élményközösség teremtése annak megtapasztálásával, hogy másoknak is vannak kérdéseik, bizonytalanságaik; mások is éreznek bűntudatot, lelkiismeret—furdalást stb. az empátia fontosságának tudatosítása, fejlesztése; a segítés — nem—segítés dilemmájának kipróbálása (különösen egy—egy konkrét, exisztenciálisan releváns interszubjektív relációban), illetve "érzékenyítés" az (aktív módon) empatikus viselkedési megnyilvánulásokat gátló szempontok felismerésére, ezek meghaladásának a lehetőségére, leküzdésük óhajtására.
Tanulási kimenet A tréning sikeres elvégzése által a résztvevők az alábbi kompetenciákat sajátítják el: • a vallásközi konfliktusok percepciója; • lélektani—tapasztalati tudás a szeretet, a segítőkészség megnyilvánításának kulturálisan specifikus arculatáról (különleges értékek és sajátos korlátok); • az előítéletekkel való szembesülés; • segítőkészségük én—védő határainak és hatékonyságának felmérése, működései mechanizmusainak tisztázó áttekintése, s mindezen keresztül a másik helyzetének minél empatikusabb megértése. A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítő gyakorlatok III. Szövegolvasás és a történeti háttér ismertetése IV. Drámajáték V. Szerepvisszajelzés VI. Zárókör és kiértékelés A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör Segít visszahozni az előző csoport történéseit, emlékezetbe idézteti annak hatásait, s teret ad annak, hogy mindenkiről megtudják a többiek, hogy most éppen hogy van, mi bántja, illetve minek örül, mi feszíti, stb. Itt a csoport már tudja jól használni az első kört. Konkrétan visszahozzák, hogy mi ment tovább bennük, s milyen állapotban érkeztek. Újszerűvé lehet tenni a kört pl. a következővel.
II. Rámelegítő gyakorlatok A rámelegítő játék arra készít fel, hogy a segítő és nem segítő szerepet egyaránt választani tudják a csoporttagok, hiszen antiszerepet is vállalni kell, azaz a nem segítő, a bajban levő embertárs mellett elmenő is szükséges a történetben. A II.c már kifejezetten a történetünkre melegít rá, hiszen mindenki belemegy mindkét szerepet,
Az irgalmas szamaritánus
Követendő lépések 1. Instrukció: Középre sok színes sálat helyeztünk. Milyen szín fejez ki téged most. Válassz egyet a sálak közül. Vedd kezedbe és engedd, hogy formálódjon valami a sálból. Ha megvan, akkor helyezd magad elé, s arról megtudjuk azt is, hogy ki van kész. 2. Kérdések: Ment—e tovább benned valami a múltkori alkalomból? Hogy érkeztél, mutasd meg ezt a sáladon keresztül. Miért pont ez a szín és ez a forma. Mit fejez ez ki itt és most?
31
sőt sokaktól átélheti az elutasítást, illetve többeket elkerülhet, tehát többszörösen hangolódik teste—lelke arra, hogy vele is megtörténhet. Követendő lépések 1. Instrukció: Sétálj a térben, először saját tempódban haladj, köszöntsétek egymást, majd gyorsabban haladva menj tovább, aztán ismét lassulj le. 2. Instrukció: Társulj valaki mellé, vedd fel az ő lépését, tempóját, haladjatok együtt, majd menj tovább, találj valaki mást, csatlakozz hozzá, vedd fel az ő ritmusát, majd ismét keress valaki mást. Kb. 4—5 találkozás után vége. 3. Instrukció: A kérünk titeket, hogy alkossatok két egyforma méretű csoportot. Rendben. A csoport egyik fele nagy bajban van, segítséget kér, könyörög, ha kell. Próbálj meg egy konkrét nehézséget találni és keress egy helyet, egy testtartást. Az is lehet, hogy szóban is kifejezed magad. Lehetsz egy zsúfolt Metróbejáróban, aluljáróban, téren, bárhol. A másik fele: Nem segít, rá sem néz a bajbajutottra, elmegy mellette. Ez a feladat! Vannak közöttünk „főállású” segítők, az is lehet, hogy eddig soha életedben nem tudtál nem segíteni. Most próbáld meg, arra kérünk. Ha nehezen megy, gondolj ki egy igen nyomós érvet, hogy miért kell tovább sietned, elmenni mellette. Lehetőség szerint valamennyi kéregető, könyörgő bajbajutott mellett menj el. Mindkét szerep nehéz. Adj egy kis időt magadnak, s azután indulj el. Amikor látjuk, hogy valóban sokak mellett elmentek, gong—ütéssel vagy tapssal jelezzük, hogy vége. Rázzátok ki a szerepet magatokból, kicsit járkáljatok, nyújtózzatok. Majd szerepcsere. 4. Gondolati rámelegedés. Instrukció: Emlékezz vissza egy olyan életeseményedre, amikor igen nagy meglepetésként, nagyon máshonnan jött a segítség, mint ahonnan vártad. Lehet, hogy ez a közelmúltban, lehet, hogy egy távolabbi időben történet veled. 5. Kiscsoportban megbeszélés. Instrukció: Találj két másik embert, osszátok meg egymással hármas kiscsoportban. Maximum 15 perc adott rá.
Az irgalmas szamaritánus
III. Szövegolvasás és a történeti háttér ismertetése III/A — Átvezető gondolatok — a témaválasztás motívuma; a téma feldolgozásában rejlő lehetőségek
32
Vezérmotívum: mit jelent az, hogy "szeresd felebarátodat, mint magadat”? Hol vannak ennek a határai? Ki az én felebarátom? Milyen speciális problémái adódhatnak ezzel az etikai elvárással kapcsolatban külön is a vallásos, hívő embereknek? A felmerülő kérdések mindegyikére természetesen nem találhatunk választ. Kezdetét veheti azonban egy róluk való közös gondolkodási folyamat, amely kiindulópontjává válhat a felmerült problémákról más utakon továbbfolytatott meditálásnak. A történet kiválóan alkalmas arra, hogy megjelenítse úgy a segítő, mint a segített egzisztenciális kérdéseit (örömeit és gondjait egyaránt). Elgondolkozunk olyan problémákon, amelyeken egyébként ritkán szoktunk. Például: Mikor segítek, mikor nem? Mi történik bennem, amikor segítek, és mi zajlik bennem, amikor ezt elmulasztom. Külön is építünk a szöveg didaktikai tekintetben dialektikus erőforrásaira: az előítéletekből való megértés építésének a lehetőségeire; a vallásos, illetve ideológiailag sarkosan (konfesszionálisan) elkötelezett emberek közötti (adott esetben exclusivista vitákban is megnyilvánuló) ellentétekből kovácsolható mély felismerésekre, amely segít közelíteni a megértéshez a feleket.
Az Irgalmas szamaritánus választott történetének feldolgozása során speciális belső támaszunk az, hogy a felebaráti szeretetnek egyszerre két vallási tradíció körében, a zsidó és a keresztény hithirdetés — és ezeknek is a legsajátosabb üzeneti közegében — találhatjuk meg a meglehet másként (árnyalataiban más és más hangsúlyok mentén) artikulált, de azonosképpen imperatív interreligiózus, és tehát interkulturálisan extrapolálható evidenciáját. III/B — Szövegolvasás Az irgalmas szamaritánus: Lukács 10,25—36
Az irgalmas szamaritánus
Követendő lépések Az alábbiakat ismertetés után külön lapokon kitesszük a földre, hogy szerepválasztásnál segítségül legyenek. Sok téves információt helyére tesz, ezért fontosnak látjuk a tárgyi tudás megerősítéseként. Samáriaiak: Samária az Izraeli királyok tulajdona. Jeruzsálem Dávid házáé. Amikor az Asszírok elhurcolták a zsidó népet, gyéren lakott maradt az ország, ezért idegeneket telepítettek be melléjük, így a samáriaiakból keverék nép lett, Jahve mellett a Baál kultusz isteneit is tisztelték. A fogságból visszatérő és építkezésbe kezdők mellé szerettek volna segítségül csatlakozni, de a hazatérő zsidók vezetője, Zerubbábel visszautasította őket, mert vigyázni akart népe vallási tisztaságára. Ettől fogva ellenségekké lettek. A Garizim hegyén saját szentélyt építettek Jahve tiszteletére. Mózes öt könyvét (Pentateukhoszt) fogadták el kanonikusnak. Többen közülük behódolnak az aktuális hatalomnak, s idegen isteneket is tisztelnek. Jézus azonban differenciáltan tekint rájuk, nem gyűlölködően, olykor példaként hozza hitüket és etikus magatartásukat. Samáriai szokás pl., hogy ha valaki hozzáér a sebesülthöz, akkor kötelessége gondoskodni róla. Pap/kóhén: aki szolgaként Isten előtt áll (5 Mózes 10,8.): Ők az Urat kérdezők (efód, úrum, tummim segítségével), kultuszi cselekedetek végrehajtói, áldozatot bemutatók (a madarak áldozását egyedül pap végezhette. Jövedelme a tized, s az Úrnak szentelt dolgok „váltságdíja”. Lévi törzséből (Jákób elsőszülött fia) valók, Lévita városokat kapnak, legtöbbször belőlük választottak főpapot. A törvények szigorú betartására kötelezettek. Lévita: aki ragaszkodik Istenhez (4 Mózes 18, 2.4.): Az Úr az ő öröksége. A léviták törzse külön örökséget kap, de később a bírák korában szétszórónak. Eleinte nincs különbség, de később Cádók fiai végzik a szent szolgálatot, ( a templom 3 legbelső őrhelyének őrzése papi feladat, s templomőrség parancsnoka szintén papi tisztség). A léviták az alsóbbrendű szolgálatokat teljesítik, ők a kiszolgáló személyzet: pl. a templom őrzése, a templom tisztán tartása, áldozati állatok levágása, az énekes szolgálat, de rájuk is érvényesek a rituális tisztasági szabályok, pl. halottat nem érinthetnek. Farizeus: elkülönülő a törvény szerint tisztátalanoktól. Egymást bajtársnak hívták, a hasszidim mozgalom tagjaiként a makkabeus szabadságharc támaszai. Vannak közülük, akik királyi, főpapi székbe ültek, szövetségbe léptek a papi arisztokráciával (szaduceusokkal). A köznépből a kegyességükkel emelkedtek ki! Nem írtak könyveket, hanem prédikáltak, könnyen érthető szentenciákban vagy imákban tanították a népet. Az élő hagyományt tartották fontosnak. Hittek az isteni gondviselésben, a túlvilágban, feltámadásban, az érdemek szerinti ítéletben és jutalomban, várták a Messiást, de a túlfűtött apokaliptikát elutasították. Egyszerre vallották Isten szuverenitását és az ember szabad akaratát. (Isten a mi rossz döntéseinket is be tudja építeni a maga jó terveibe.) Az élet minden területére aprólékosan kidolgozták a szabályokat. Jézus rugalmasságán megbotránkoztak, mert tisztátalanokkal érintkezett, az irgalmasságot a törvény fölé helyezte. Az olaj enyhít, a bor fertőtlenít. 2 dénár két napi napszám.
33
IV. Drámajáték
Az irgalmas szamaritánus
Szerepválasztás A következő gondolatokkal segítjük a résztvevőket a szerepválasztásban: Szükségünk van kereskedőre, aki úton van árujával. Pap, lévita is szükséges, aki éppen úton van, lehet, hogy a szolgálatba indul, lehet, hogy hazafelé vezet az útja. Kellenek rablók, akik a hegyek között élnek. Nem tudjuk kik ők, de lehet, hogy a társadalom számkivetettjei, lehet, hogy rendíthetetlen meggyőződésük, vallási, társadalmi kritikájuk miatt menekülésre kényszerülők, lehet, hogy köztörvényes bűnözők. Fogadós is van a történetben, akihez beviszik a sebesültet. Lehet, hogy az ő segítője vagy. Az is lehet, hogy szamár leszel. Ki szeretnél ma lenni, kinek a helyzetén keresztül szeretnéd megélni ezt a történetet? Az ellenállás oldására hozzátehetjük: Lehet, hogy a mindennapjaidban olyan ember vagy, aki mindig segít a bajba jutottakon. Mi lenne, ha most kipróbálnád egy olyan valaki szerepét, aki nem segít. Vagy netalán rabló leszel? Sok lehetőség van. Amikor mindenki kiválasztotta a szerepét, akkor megyünk szünetre, hogy már készülhessenek gondolati szinten a szerepre. SZÜNET
34
Követendő lépések 1. A szünet után a csoportvezető(k) újra felolvassák a szöveget. 2. Szerepbe helyezés: Instrukció: Ha megtaláltad a szereped, kérünk, találj hozzá egy nevet, valami mást, mint a sajátod. 3. Következő instrukció: Megvannak a szerepek, arra kérünk, alkossátok meg a helyszíneket. Valahol a Jeruzsálemtől Jerikóig vezető 27 km—es, igen veszélyes útvonalon, ahol 400 m—es emelkedőn halad egy kereskedő, a szamarával, mellette egy másik szamáron az áruja. Rejtekhelyükön táboroznak a rablók, és áll a fogadó is. 4. Instrukció: az egymáshoz tartozó csoportok találkozzanak és melegítsék rá egymást a játékra. Mondd el ki vagy, mi hozott ide téged, mi a célod. 5. Kb. 8 perc múlva csendet kérünk, és ezt mondjuk: Nézzük meg, mi történik az úton, a rablótanyán, a fogadóban, s egyenként odamegyünk mindenkihez és megkérdezzük: Ki vagy, honnan jöttél, miért vagy itt, mi a célkitűzésed? 6. Játék. A rablótámadás után, amikor a szamaritánus már segít és halad a fogadó felé, megállítjuk a játékot, azaz „befagyasztjuk” a jelenteket és csoportosulások szerint mindenkihez odamegyünk, vállát megérintve megkérdezzük: Most hogy van, mi zajlik benned? Kérlek, mondd el két mondatban. 7. Aztán csengetünk, vagy tapsolunk és mehet tovább a játék. 8. A fogadóban is hagyjuk a játékot folytatni, s egy idő után itt állítjuk meg a nagy játékot. V. Szerepvisszajelzés Követendő lépések 1. Szerepvisszajelzés még ott a jelenet végén történik. Instrukció: Vajon mi zajlik benned egy ilyen mozgalmas, nehéz nap után? Mindenkihez odamegyünk (a vezetők felváltva) és megérintjük a vállát.
2. 3.
Szerepkivétel. Instrukció: Vedd ki magad a szerepből, vedd le a szimbolikus kendőt, fordulj oda néhány társadhoz és mutatkozz be saját neveden. Kiscsoportos megbeszélés. Instrukció: Keress két embert és hármas kiscsoportban beszéljétek meg, hogy miért választottad a szereped, mi történt veled a játékban és miként kapcsolódik ez a te életedhez?.
VI. Zárókör és kiértékelés Követendő lépések 1. A spontán egymáshoz kapcsolódás a legjobb lezárásként, de tehetjük másként is. Például, ha az első megszólaló befejezte, arra kérjük, hogy: „Szólíts meg valakit, akire kíváncsi vagy. Ebben az esetben egymásnak adják a szót. 2. A mi csoportunkban még az elején megállapodtunk abban, hogy mindenki vezet egy saját folyamat— leírást, azaz minden alkalom után lejegyzi a gondolatait, amelyet elküld egy közös zárt levelező lapra. Ez igen progresszíven hatot azokra is, akik később írták le, amit akartak. 3. Nagy körben ülve, instrukció: Mit viszel el az átéltekből személyes szinten, közösségi szinten és nagy témánkat érintő szinten magadban, magaddal? Kérünk, hogy próbáld meg lényegre törően összefoglalni, hogy mindenkire maradjon időnk. Aki úgy érzi, hogy kész, az nyugodtan kezdheti. Szövegforrások Biblia, Lk 10, 25—36
Az irgalmas szamaritánus 35
Lengyelország
SORSDÖNTÉSEK — MÓZES ÉS AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR CSODÁS LEGENDÁK — HASZID ZSIDÓ MISZTIKA AZ IGE ÉS AZ ÚT — TALÁLKOZÁS RÚMÍVAL A projekt részeként egy bibliodráma csoportot szerveztek Bielsko—Biała—ban. A workshopok 2012. januártól júniusig működtek a Grodzki Színházban. Ezek kétnapos találkozók voltak, amelyeket szombatonként és vasárnaponként tartottak — 7 alkalom, mely összesen 100 órát tett ki. Két személy volt felelős a workshopok programjának megalkotásáért és kivitelezéséért: Krystyna Sztuka — a pszichológia doktora, klinikai pszichológus, a kreativitás pszichológiájának specialistája, egyetemi tanár. Többéves terepauta tapasztalattal rendelkezik, emellett bibliodráma workshopokat vezet. (A bibliodráma az ő felfogásában a szélesebb értelemben vett személyiségfejlődést és a felnőttképzést segíti; egyesítve a bibliodrámát Loyolai Ignác módszerével és Moreno pszichodrámájával). Az Európai Bibliodráma Hálózat tagja, katolikus. Számomra a bibliodráma azt jelenti, hogy megpróbáljuk kifejezni a bibliai képeket és narratívát a művészet nyelvén, hogy így hozzuk ki belőle a spirituális és pszichológiai mélység annyi rétegét, amennyi csak lehetséges. A bibliai szöveg a fő alapanyag, hogy a saját érzelmi tapasztalatainkat kreatív kifejezésmódokon keresztül interpretálhassuk (színpadi játék, pantomim, tánc, térbeli mozgás, alkotás vonalak, színek, ritmus és térbeli formák öszszetételén keresztül). A szakterületen való sokévnyi gyakorlat ellenére, vezetőnek lenni ezeken a sajátos workshopokon gazdagító és felemelő tapasztalat volt. Mindig úgy véltem, hogy a bibliodráma egy olyan módszer, ami nevel és képessé tesz önmagunk mélyebb megértésére, azok számára, akik a kereszténységben gyökereznek, és olyan terület, ahol a különböző vallási tradíciókból jövő emberek találkozhatnak. Mialatt ezzel a sajátos csoporttal dolgoztam, a bibliodrámát arra használtuk, hogy elmélyítsük az egyén saját kulturális tradícióját érintő bírálatát a három nagy világvallásból eredő tradíciók viszonylatában. Tagadhatatlan, hogy a résztvevők megkapták a lehetőséget, hogy bírálják a saját hozzáállásukat az úgynevezett „kulturális nyilvánvalóság” iránt, próbára tehették a sémáikat, a görcsösen védett véleményeiket, és megváltoztathatták az érzelmi értékelésüket arról, hogy mi a „miénk” és mi az „idegen”.
36
Piotr Kostuchowski — filozófus, tanár, pedagógiai és művészeti képzések oktatója, pedagógiai projektek létrehozója és koordinátora a Grodzki Színházban. Katolikus. Az utóbbi években a tevékenységem nevelési projektek köré fókuszálódott, elsősorban a felnőttoktatás területén. Akkor kezdett érdekelni a bibliodráma, miután felfedeztem, hogy a pszichodráma olyan tapasztalatokat biztosít a számunkra, amilyenekről azelőtt sosem tudtam. Ezzel a módszerrel való első közvetlen találkozásom a Varga Péter által vezetett workshopok során történt. Egyrészről tudatosult bennem, hogy a Biblia olyan szöveg, amely megkívánja, hogy személyes tapasztalatokkal és észrevételekkel egészítsük ki, másrészről a workshopok megmutatták, hogyan lehet kiegészíteni a bibliai szövegeket új tartalmakkal. Segítettek, hogy megváltozzon a Bibliáról alkotott nézetem. Addig sosem vettem aktívan részt interkulturális vagy vallásközi párbeszédben. Csak a BASICS—projekt részeként létrehozott workshopok megvalósítása ösztökélt arra, hogy elmélyítsem ezeket a témákat és nyíltan beszéljek a csoport előtt. A 15 személyből álló csoport sokféle foglalkozást képviselt — pszichiáter, kutatási munkatárs, terepauta, tanárok, hitoktató, pszichológus és csoportterápia oktató. A csoport kulturálisan homogén volt — egy személy nem hívőként jellemezte magát, a többiek katolikusok voltak. A homogenitás ellenére a hit és vallásosság megtapasztalási módjainak rendkívüli változatossága jelent meg. Minden résztvevő lengyel volt, de az ország különböző részeiből érkeztek, ami különböző kulturális tradíciókat jelent és különböző tapasztalatokat a „heterodoxiákkal” és más kultúrák képviselőivel való érintkezés területén. A workshopok során kiderült, hogy két pártra lehetne osztani a csoportot — „dogmatikus” és „haladó”. Lassan csökkent a feszültség köztük. A különbségeikre koncentrálásukat és meglévő tudásra és tekintélyekre hivatkozásaikat végül személyes kapcsolatokkal helyettesítették. Megtartották vallásos identitásukat, de elkezdtek olyan utakat keresni, melyeken elérhető az egyetértés és megvalósítható a párbeszéd. A workshopok legfőbb célkitűzését így konceptualizáltuk: Találjunk a bibliodrámában olyan módszereket és eszközöket, amelyekkel kialakítható a nyitott hozzáállás és a párbeszéd más kultúrákkal és vallásokkal. A fő elképzelés az volt, hogy a különböző vallások szent könyvei (kereszténység, judaizmus, iszlám) közvetítik az emberiség általános tapasztalatait és dilemmáit. Ezen egzisztenciális dimenziót lehet felfedezni, megtapasztalni és megbeszélni a workshopok során. Erre az alapra lehet nyitottságot építeni és ösvényeket találni a vita és megegyezés irányába.
37
SORSDÖNTÉSEK — MÓZES ÉS AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — Más kultúrák iránti tisztelet; nyitottság más kultúrából származó emberek iránt; a kulturális sokszínűség értékelése Készségek — képes információkat szerezni más kultúrákról; képes értelmezni a kölönböző kultúrákat és kapcsolatba hozni őket Tárgyi tudás — kulturális önértelmezés; a három monoteista vallás alapelveinek ismerete
Sorsdöntések — Mózes és az égő csipkebokor
Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén (azonos vallási vagy kulturális hátterű) vagy vegyes csoportokkal egyaránt. A legjobb eredményt azonban akkor érhetjük el, ha a csoport keresztényekből áll, mivel számukra valószínűleg ismerősebb az Újszövetség világa, és a javasolt gyakorlatok az Ószövetség szellemének fölfedezését célozzák. Vegyes csoportokban, zsidó, keresztény és muszlim tagokkal, a kidolgozott gyakorlatok gyümölcsöző eszmecserét és ismeretszerzést eredményezhetnek, mivel Mózes próféta alakját különböző vallási perspektívából láthatjuk.
38
Célok • Fölhívni a figyelmet arra, hogy az egyéni döntések hogyan alakítják az egyén sorsát, és hogy milyen következményei vannak az olyan döntéseknek, amelyek az egyéni sikernél vagy kényelemnél magasabb értékeket ismernek fel • Fejleszteni a kritikus és objektív szemlélet képességét a saját és más kultúrák vonatkozásában, megmutatni az emberi dilemmák hasonlóságait az etikai normák elfogadása, Isten vagy más tekintélyek elvárásaival kapcsolatban, elemzés, beszélgetés, a csoporttagok saját tapasztalatai alapján • Bátorítani a résztvevőket, hogy reflektáljanak a vallások lényegi kérdéseire és keressék a minden vallásban megtalálható közös elemeket Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: • Alaposabb ismereteket szereznek Mózesről (akit a zsidóság, a kereszténység és az iszlám egyaránt tisztel), és teljesebb képet kapnak a prófétáról • Nyitottabb szemléletet alakítanak ki más kultúrákkal és vallásokkal szemben azáltal, hogy fölfedezik a közös vonásokat és minden vallási tapasztalat egyetemes jellegét • Tudatosabban látják az emberi sorskérdések egyetemességét, azokat a dilemmákat, amelyek túllépnek a kulturális határokon • Az egyéni érzések és attitűdök mélyebb megértése különböző vallási és kulturális környezetben, az ismerősben és az idegenben egyaránt A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítés (Warm—Up) III. Szövegolvasás és páros munka
IV. Csoportjáték — Mózes hazatérése V. Térkép — Mi a vallások lényege? VI. A gyakorlatok kiértékelése A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör Követendő lépések 1. Üdvözöljük a résztvevőket és félkörben ültetjük le őket, körbevéve a képzeletbeli színpadot. 2. Két széket helyezünk a színpadra. Az egyik széket felfordítva helyezzük el, ez a nehéz érzések helye, a másik a jó érzéseké. 3. Meghívjuk a résztvevőket, hogy egyenként lépjenek a színpadra, üljenek le az általuk választott székre és beszéljenek a fontos érzéseikről, váltogatva (annyiszor, ahányszor szükséges) az egyik széket a másikkal. Lehetséges, hogy a csoportvezető lép először a színpadra, hogy bátorítsa a csoporttagokat az érzések megosztására. II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—Up)
III. Szövegolvasás és páros munka Követendő lépések 1. Osszunk ki egy nyomtatott szövegrészletet a csoporttagoknak, amelyet most elemezni fogunk (Ószövetség, Kivonulás könyve: 3,1—14 és 4,1—18). 2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy üljenek le és csöndben tanulmányozzák a szöveget, és jelöljenek be három olyan szövegrészt, ami a legfontosabb vagy legjelentősebb számukra. 3. Hogy sétáljanak a teremben és olvassák a történetet Jahvéről, aki kinyilatkoztatta magát Mózesnek az égő csipkebokorban. Egyvalaki olvassa a teljes szöveget, és a többiek akkor kapcsolódnak be, amikor az a szövegrész kerül sorra, amit ők fontosként bejelöltek. 4. Most a szöveg tanulmányozásának egy másik formáját javasoljuk — a párbeszédeket olvassuk fel párokban. Először az egyikük van Isten szerepében, a másik Mózes, majd cserélnek.
Sorsdöntések — Mózes és az égő csipkebokor
Követendő lépések 1. Kérjünk föl egy önként vállalkozó csoporttagot. 2. Magyarázzuk el, hogy mi a feladat. Kérjük meg a többieket, hogy vegyék körül az önként vállalkozót, aki a földön ül csukott szemmel, összekuporodva, a világtól elszigetelten. Minden csoporttag próbál kapcsolatot teremteni ezzel a személlyel, nevén szólítják, különböző módon: a becenevén, becézgetve, különböző hangnemben és hangszínnel. 3. Állítsuk meg a játékot, amikor a főszereplő elkezd reagálni a csoportra. Megkérjük, hogy ossza meg a tapasztalatait. Mik jutottak közben az eszébe, mi az ami leginkább megérintette és miért. 4. Bátorítsuk a többi résztvevőt is, hogy üljenek ki a kör közepére, hogy ők is átéljék ugyanezt a helyzetet. 5. Kérjük meg a csoportot, hogy sétáljanak körbe vagy szaladgáljanak a térben, üdvözöljék egymást és lazítsanak.
39
5. 6.
Kérjük meg mindegyik párost, hogy válasszanak egy párbeszédrészletet, amit színpadra visznek, hogy megmutassák a többieknek. Ültessük le a résztvevőket körben és engedjük, hogy kifejtsék reflexióikat és gondolataikat a bemutatott jelenetekről. Foglaljuk össze a beszélgetést, Mózes hozzáállására, aggodalmaira, dilemmáira és érzéseire fókuszálva.
IV. Csoportjáték — Mózes hazatérése
Sorsdöntések — Mózes és az égő csipkebokor
Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy hozzanak létre egy jelenetet Mózes hazatéréséről a Jahvéval való párbeszéde után: “Az Istennel való találkozás után a néppel találkozik…”. Bátorítsuk őket, hogy oszszák meg az ötleteiket, elemezzék Mózes lelkiállapotát, idézzenek föl különböző részleteket a Bibliából Mózes attitűdjével kapcsolatban. 2. Adjunk egy kis időt a résztvevőknek a szerepválasztásra, készítsük elő a színpadi játékot és döntsük el közösen, hogy mi legyen a lezdő jelenet, amivel elindítjuk a közös játékot. 3. Adjunk jelet a közös improvizatív játék megkezdésére és engedjük, hogy szabadon alakuljon. 4. Állítsuk meg a játékot, amikor döntéshozatalra vagy problémás kérdések megoldására kerül sor. 5. Kérjük meg a csoporttagokat, hogy üljenek le körben és beszéljük meg a játék menetét. Kérdezzük meg, hogy érezte magát az, aki Mózest játszotta, vagy a rokonait vagy a többi szereplőt, és milyen jellemeket, attitűdöket és nehézségeket világított meg a jelenet. Hogyan fogadta le Mózes a sorsát? Milyen következményei voltak a döntésének
40
V. Térkép — Mi a vallások lényege? Követendő lépések: 1. Helyezzünk egy halom színes sálat a terem közepére. Magyarázzuk el, hogy a sálak szimbolizáljá a minden vallásban megtalálható elemeket. Hangsúlyozzuk, hogy a csoportnak most Mózes történetére kell gondolnia, amit a csoportmunka során feldolgoztunk. 2. Válasszunk ki három sálat és helyezzük el őket egyenként a terem különböző pontjaira. Mondjuk el mindegyikről, hogy mit szimbolizálnak. Azt is fejtsük ki, miért éppen ezt a sálat választottuk, milrt éppen ezt a színt, anyagot vagy formát. Például: ez a nagy vörös selyem az ELHÍVÁST reprezentálja. Számomra ez az anyag jelenít meg valamit, ami egyszerre csábító, figyelmeztető és válaszra váró. 3. Kérjük meg a csoportot, hogy egészítsék ki a vallások lényegét kifejező elemek térképét, követve a csoportvezető példáját. Biztassuk őket, hogy minden választást magyarázzanak meg személyes történetekkel és reflexiókkal. 4. Kérjük meg a csoporttagokat, hogy álljanak oda ahhoz a sálhoz, amely azt a vallási tapasztalatot fejezi ki, ami a legfontosabb számukra. 5. Kérjük meg a csoportot, hogy szedjük össze a sálakat és készüljünk a következő tevékenységre. VI. A gyakorlatok kiértékelése Követendő lépések 1. Osszuk fel a résztvevőket három csoportra és kérjük meg őket, hogy vitassák meg a következő problémákat és válaszolják meg a következő kérdéseket:
• •
2. 3.
Jelent—e valamit Mózes története a 21. században élő ember számára? Milyen sorskérdésekben kellett döntenie Mózesnek és mennyiben egyetemesek ezek a kérdések? • Gazdagodott—e a látásmódod a saját döntéseiddel és választásaiddal kapcsolatban? • Megéri—e feladni a saját kényelmedet és a személyes sikereidet? Ültessük le körben a résztvevőket. Kérjük meg a csoportokat, hogy mutassák be egymásnak válaszaikat és megoldásaikat. Adjunk időt a csoportnak, hogy megvitassák a fölmerült kérdéseket. Kérjük meg a résztvevőket, hogy néhány mondatban összegezzék a workshop tapasztalatait.
Forrásszövegek Biblia, Kivonulás 3,1—14 és 4,1—18
CSODÁS LEGENDÁK — Haszid zsidó misztika A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — Más kultúrák tisztelete; nyitottság a más kultúrákról való ismeretszerzésre, az előítéletek felfüggesztése; a kulturális sokszínűség értékelése Készségek — a kultúrák értelmezésére és egymáshoz való viszonyuk megértésére; a különböző kulturális látásmódok, gyakorlatok és produktumok kritikus értékelésének készségei, beleértve a saját kultúrát is; kognitív rugalmasság Tárgyi tudás — Kulturális önismeret; a zsidó kultúra ismerete, különös tekintettel a haszid értékekre és hagyományra
Célok • Bevezetni a résztvevőket a zsidó hagyomány és kultúra egy fontos részébe (haszidizmus) azáltal, hogy olyan szereplőkkel és szituációkkal azonosulhatnak a haszid irodalomból, amelyek a haszid szellemiséget fejezik ki. • Fejleszteni a résztvevők nyitottságát más emberek és kulturális identitások iránt és biztatni őket, hogy ültessék át ezt a szemléletet a mindennapi életükbe. • Motiválni a résztvevőket, hogy reflektáljanak a zsidókkal és a zsidó vallással való viszonyukra és megvitassák az antiszemita sztereotípiákat és előítéleteket. Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: • Elsajátítják a haszidizmussal kapcsolatos alapismereteket és sokkal árnyaltabb képet kapnak a judaizmus különböző áramlatairól • Mélyebben megértik a zsidó vallási hagyományokat a képzeletbeli cadikkal — a zsidó bölccsel — való találkozás által
Csodás legendák — Haszid zsidó misztika
Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén és vegyes csoportokban egyaránt. A legjobb eredményt azonban akkor érjük el, ha keresztényekből álló csoporttal dolgozunk, akiknek a haszidizmusról való tudása valószínűleg korlátozatt. A forgatókönyv emellett az antiszemitizmus érzékeny témáját is érinteni kívánja. A haszid misztikába való bevezetés megnyitja a kaput a zsidó kultúra megértése felé.
41
• •
Sokkal nyitottabb attitűdöt fejlesztenek ki a “másság” iránt azáltal, hogy fölismerik a közös értékeket a különböző vallásokban és kultúrákban Képesek árnyaltabban reflektálni a problematikus kérdésekre és megvitatni azokat másokkal
A tréning struktúrája I. I Bejelentkező kör II Rámelegítés (Warm—Up) III Kreatív önkifejezés IV Tudnivalók a haszidizmusról V Szövegolvasás és páros munka VI A Cadik széke VII Záró beszélgetés és kreatív tevékenység A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör
Csodás legendák — Haszid zsidó misztika
Követendő lépések 1. Ültessük le körben a résztvevőket. Helyezzünk egy halom színes sálat a kör közepére. 2. Kérjük meg az első jelentkezőt, hogy válasszon ki néhány sálat, üljön vissza a helyére és beszéljen az érzéseiről úgy, hogy mindegyikhez egy—egy választott sállal reprezentál. A többi résztvevő is egyenként megismétli a műveletet, kifejtve, hogy miért éppen ezt a színű, alakú sálat választotta. A csoportvezető megszabhatja, hogy mindenki, mondjuk, csak három sálat választhat és csak a három legfontosabb érzéséről beszél, ami éppen benne van.
42
II.Rámelegítő gyakorlatok (Warm—Up) Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy táncoljanak és próbálják meg kifejezni a zene hangulatát mozgásukkal. Ezt megelőzően, készítsünk elő haszid tánczenét és játsszuk le. 2. Egy kis idő elteltével kérjük meg a csoportot, hogy alkossanak kört. Tágítsák, majd szűkítsék a kört, váltogatva az irányokat. Valaki bemehet a kör közepére egyedül, vagy párban, vagy kis csoportban és ott táncolhat. Biztassuk a résztvevőket, hogy táncoljanak spontán és felszabadultan. 3. Állítsuk meg a gyakorlatot, amikor a résztvevők lelkesedése alábbhagy. Hagyjuk, hogy egy kicsit kipihegjék magukat és folytassuk a következő résszel. III. Kreatív önkifejezés Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy kapcsolódjanak be egy kreatív tevékenységbe. Mindenkinek adunk egy nagyméretű ív papírt (A0—ás méret: 841x1184cm vagy B1: 707x1000cm) és sokféle festéket, ecsetet, filctollat, szivacsot. Ezt megelőzően minden papírra három szót írunk: zsidó, judaizmus, Izrael. 2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy reflektáljanak a fenti szavakra képek, plakátok, festmények alkotásával, amelyek kifejezik érzéseiket, személyes tapasztalataikat és tudásukat az adott témakkal kapcsolatban. Adjunk körülbelül félórát a csoportnak a feladat elvégzésére.
3. 4.
5.
Készítsünk helyet a kiállításnak és kérjük meg a résztvevőket, hogy állítsák ki alkotásaikat. Sétáljanak körbe és mindenki nézze meg a többiek képeit. Kérjük meg a csoporttagokat, hogy röviden mutassák be művüket a többieknek. Beszéljenek a legfontosabb grafikai elemekről, az alkalmazott színekről és a formákról és ezek jelentéséről és jelképes konnotációiról. Hagyjuk, hogy a csoport megvitassa a felmerülő kérdéseket és megosszák egymással történeteiket és gondolataikat. Tegyük félre a műveket, hogy “tanúi” legyenek a további történéseknek.
IV. Tudnivalók a haszidizmusról A csoportvezető bevezetőt tart a haszidizmusról, mint ami válasz a “művelt” judaizmusra, ami a törvény megtartásán alapul. A haszidizmus, alternatívaként, az egyszerű, tanulatlan emberek vallásgyakorlata volt a cadikok spirituális vezetése alatt, akik megmutatták az embereknek, hogyan kell, hogyan érdemes élni. Fontos hangsúlyozni, hogy a haszidizmusnak semmi köze a vértanúsághoz. A haszidizmus távoltartja magát a szentimentalizmustól és a túlzott érzelgősségtől. Az örömöt, a derűt helyezi előtérbe, amelyben a lélek az isteni felé növekszik. Felolvashatjuk “Rabbi Nachman történetét” Martin Bubertől, ez jó bevezető a csoport számára.
V. Szövegolvasás és páros munka Követendő lépések 1. Osszuk ki az előkészített szövegeket, amelyeket Martin Buber “Haszid történetek” című könyvéből válogattunk. Kérjük meg a résztvevőket, hogy csendben olvassák el őket; hagyjunk időt at olvasásra. A szövegek nagyon rövidek, legtöbbjük csak néhány mondatból áll, tehát akár tíz rövid történetet is választhatunk. 2. Mindenki válasszon két történetet, amely különösen megérintette vagy közel áll hozzá. Mindenki mondja el a többieknek, hogy mit választott. Ha két ember ugyanazt a történetet választotta (a kettő közül legalább az egyik azonos), akkor alkossanak párt.
Csodás legendák — Haszid zsidó misztika
Követendő lépések 1. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy felismerték—e a zenét, amit a rámelegítő gyakorlatban használtunk. Ismerik—e ennek a zenének a kulturális hátterét? Ha nem említenék a haszidizmust, akkor adjuk meg a helyes választ. 2. Kérdezzük meg a csoporttagokat, hogy mi jut eszükbe a haszidizmusról, és a válaszokat írjuk fel egy flipchart—ra. 3. Tartsunk egy bevezetőt a haszidizmusról, írjuk fel a legfontosabb történeti adatokat a táblára. 4. Hívjuk fel a csoport figyelmét arra, hogy nagy különbség van a száraz adatok és a valódi élet között. Olvassuk fel hangosan a következő szöveget Jiři Langertól (Kilenc kapu: A haszidok titkai, Pozsony, Kalligram, 2000). “Egyszer egy rabbit megkértek, hogy mondjon el egy történetet. A történetet — mondta a rabbi — úgy kell elmesélni, hogy az önmagában valódi segítség legyen. És a következő történetet mesélte: A nagyapám béna volt. Egyszer megkérték, hogy mondjon valamit a tanítójáról. Erre elkezdte mesélni, hogy a jámbor Baalshem hogyan táncolt és szökellt imádság közben. Miközben ezt mesélte, ő maga is felállt és elragadta őt saját története, ezért ugrándozni és táncolni kezdett, pontoson úgy, ahogy egykor mestere tette. Abban a pillanatban meggyógyult a bénaságból. Így kell elmondani a történeteket.” 5. Biztassuk a résztvevőket, hogy meséljenek el olyan történeteket, élethelyzeteket, amelyek valamilyen vallási élménnyel kapcsolatosak.
43
3. 4.
5.
Kérjük meg a párokat, hogy válasszanak ki egy történetet és készítsék elő a színpadra. Az előadás formája szabadon választható, lehet pantomim, élő szobor vagy párbeszédes jelenet. Kérjük meg a párokat, hogy egyenként adják elő a jelenetüket, és kezdeményezzünk elemzést és megvitatást minden egyes előadás után. Ez nagyon fontos, mivel a választott szövegek nagyon sokrétűek és a bennük szereplő metaforák nagy értelmezési potenciállal rendelkeznek. Kérdezzük minden jelenet után a nézőket, hogy melyik történetet látták és hogy értették—e az előadást. Rájöttek—e, hogy mit akartak az előadók bemutatni? Miután minden jelenetet megbeszéltünk, kérdezzük meg, hogy vajon volt—e valami közös az egyes előadásokban?
Csodás legendák — Haszid zsidó misztika
VI. A Cadik széke Ez a gyakorlat a forró szék egyik változata. Abból áll, hogy egy fontos kérdést teszünk fel valakinek és meg is válaszoljuk azt a szerepcsere technikával. Rendszerint attól kérdezünk valamit, akinek tekintélye van. Ebben a szituációban saját magunknak kell válaszolnunk a tekintéllyel rendelkező személy helyett. Az ő nézőpontjából kell magunkba néznünk és megvizsgálnunk a problémát. A tekintélyeink gyakran olyan emberek, akikkel fizikailag ritkán találkozunk, és ennek a gyakorlatnak köszönhetően egyfajta párbeszédbe elegyedhetünk velük.
44
Követendő lépések 1. Emlékeztessük a csoportot a spirituális vezetők, a cadikok szerepére a haszid közösségekben. Beszéljünk arról, ahogy hozzájuk zarándokoltak, kérésekkel és kérdésekkel fordultak hozzájuk, segítséget, tanácsot kértek tőlük a különböző élethelyzetekben vagy egy bizonyos probléma kapcsán. 2. Helyezzünk egy széket a terem közepére és emeljük ki a különleges voltát egy vizuális jellel (például: egy színes sálat terítünk rá). Ez a Cadik széke. Helyezzünk vele szemben egy másik széket. Kérjük meg a résztvevőket, hogy sétáljanak körbe a teremben és gondolkozzanak egy olyan kérdésen, amit a Cadiknak szeretnének föltenni. 3. Rendezzünk el néhány széket a közönségnek is. Ha a résztvevők kitalálták a kérdéseiket, adjunk nekik egy papírt és írószert. Kérjük meg őket, hogy írják le a kérdéseiket. 4. Kérjünk fel két önként jelentkezőt a Cadik és a tanácsot kérő szerepére. Kérjük meg őket, hogy játszanak el egy üdvözlő jelenetet és a kérdező tegye fel a kérdést. Ezen a ponton szerepcsere szükséges. A játékosok helyet cserélnek és a látogató most a Cadik székében ülve válaszolhat a saját kérdésére. Ezután újabb szerepcsere és a szereplők eljátsszák a záró jelenetet (köszönetet mondanak egymásnak és elbúcsúznak). 5. Kérjük meg a többi csoporttagot is, hogy látogassák meg a Cadikot, ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az első látogatónál. 6. Ültessük le a Cadik széke körül a résztvevőket. Kérdezzük meg őket, hogy érezték magukat a Cadiknál tett látogatás során és mit fedeztek föl a gyakorlat során. VII. Záró beszélgetés és kreatív tevékenység Követendő lépések 1. Hozzuk vissza a műveket, amiket a csoport a workshop kezdetén készített. Kérjük meg a csoporttagokat, hogy keressék meg a saját festményüket. Mindenki keressen magának egy kényelmes helyet a teremben és fejezze be, egészítse ki a művet új elemekkel, szavakkal és szimbólumokkal. 2. Kérjük meg aa cssoporttagokat, hogy rendezzenek kiállítást a munkáikból úgy, hogy betöltsék a teljes teret.
3. 4. 5.
Kérjük meg a csoportot, hogy látogassák meg a kiállítást és mindenki beszéljen röviden a művéről, amikor a többiek odajönnek megnézni. Bátorítsuk a résztvevőket, hogy magyarázzák el mit és miért változtattak a festményeken és beszéljenek a teljes mai alkalom során átélt élményeikről is. Kérjük meg a résztvevőket, hogy válaszolják meg a kiértékelő kérdést: Mi változott meg a világlátásodban a workshop által? Fontos volt ez a változás? Amennyiben új dolgokat tanultál a haszidizmusról, írj majd róla. Gyűjtsük össze egy körben a csoporttagokat és hívjuk meg őket egy záró táncra. Játsszunk le egy haszid zenét. Ez lehet ugyanaz a darab, amit az workshop elején már lejátszottunk, de lehet egy másik részlet is.
Forrásszövegek Martin Buber: Haszid történetek, Budapest, Atlantisz, 2006. Martin Buber: Rabbi Nachman története Jiři Langer: Kilenc kapu. A haszidok titkai, Pozsony, Kalligram, 2000
Fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — más kultúrák iránti tisztelet; más kultúrák iránti érdeklődés; a kulturális sokszínűség értékelése Készségek — a kultúrák és egymáshoz való viszonyuk értelmezésének készsége; empátia; kognitív rugalmasság Tárgyi tudás — kultúrspecifikus tudás, különös tekintettel a szúfi értékekre és hagyományra. Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén és vegyes csoportokkal egyaránt. Jóllehet, a legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha olyan csoporttagokkal dolgozunk, akiknek az iszlám történelemről és kultúráról csak egy korlátozott nézőpontból vannak ismereteik, pl. a televízióból vagy a médiából. Célok • Megtapasztalni, hogy milyen egy iszlám kultúrában élő személynek lenni, Rúmí Masnavi c. művének egy— egy szereplőjével azonosulva • Kiemelni a költészet egyetemes voltát, mint a kifejezés eszközét minden kultúrában • Kritikus és objektív értelmezése a saját és az iszlám kultúrának, rámutatni az emberi dilemmákra elemzés, vita és a résztvevőknek az európai és a perzsa költészetteel kapcsolatos élményei alapján • Érdeklődést kelteni más vallások és kultúrális hagyományok iránt Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: • Ismereteket szereznek a szúfizmusról, az iszlám egyik fontos áramlatáról, ahogy ez Rúmí műveiben megjelenik, és megismerkednek a Masnavi szövegének részleteivel • Mélyebben megértik az iszlám vallást a misztikus vonásaival való találkozás által, érzelmi síkon is tapasztalatokat szereznek róla a
Az Ige és az Út Találkozás Rúmíval (Mauláná, azaz “Mester”)
AZ IGE ÉS AZ ÚT TALÁLKOZÁS RÚMÍVAL (MAULÁNÁ, AZAZ “MESTER”)
45
• •
Egy új, hangsúlyos képet kapnak az iszlám követőiről azáltal, hogy megmerítkeznek kulturális és vallási identitásukban Alaposabban megértik költészettel és vallással kapcsolatos érzéseiket és attitűdjüket mind a saját, mind pedig az idegen kultúrákban
A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up) III. Térkép — Költészet és Próza IV. Tudnivalók Rúmíról V. Olvasnivalók VI. Zárókör
Az Ige és az Út Találkozás Rúmíval (Mauláná, azaz “Mester”)
A tevékenységek leírása
46
I. Bejelentkező kör Követendő lépések 1. Üdvözöljük a résztvevőket és megkérjük őket, hogy foglalják el helyüket a körben. 2. Kérdezzük meg a résztvevőket: Hogy vagy ma itt? Milyen várakozások, érzések vannak benned a workshoppal kapcsolatban? Jelöljük ki a megszólalás irányát, pl. az óramutató járása szerint. Egy másik módszer: kiválasztjuk az első megszólalót, aztán mindenki átadja a szót egy általa választottnak. Mindegyik résztvevőnek sorra kell kerülnie. II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up) Követendő lépések 1. A résztvevők állnak. Kérjük meg őket, hogy lépjenek oda egymáshoz és üdvözöljék egymást, de ne hagyományos módon (kézfogással vagy biccentéssel), hanem egy szokatlaan gesztussal, például a könyék vagy a csípők összeérintésével, a kéznek a másik vállára helyezésével, stb. 2. A gyakorlatok végzése alatt háttérzene szól. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy használják a zenét inspirációként a mozdulataikhoz. A zene legyen Rúmíhoz köthető, például iráni zene, vagy iráni hangszereket (csörgődob, ney, tambura, szitár, tar, rebab, tonbak) alkalmazó zene. 3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy álljanak körbe, karnyújtásnyira egymsától. 4. Adjuk nekik a következő utasításokat: Próbálj meg forogni a zenére az óramutató járásával ellenkező irányban. Emeld föl a jobb kezedet és próbálj meg forogni a bal lábadon. (A csoportvezető megmutatja a mozgást. Ez a gyakorlat a kerengő dervisek táncához, a számához kapcsolódik. Közben a zene szól a háttérben.) 5. Egy idő után állítsuk meg a táncot. A csoportvezető mondja: “Állj meg és tedd keresztbe a karodat és a lábadat. Most fújjuk ki magunkat.”
III. Térkép — Költészet és Próza Követendő lépések 1. Helyezzünk el a padlón két fehér sálat, amelyek a folyamtosságot és a végleteket szimbolizálják. Magyarázzuk el a csoportnak, hogy az egyik sál a költészetet, a másik a prózát jelképezi. Kérjük meg a résztvevőket, hogy sétáljanak a sálak körül, és próbálják meg fölidézni költészettel és prózával kapcsolatos élményeiket. 2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy keressenek tárgyakat a teremben, amelyek a költészet és a próza szelleméhez köthetőek, és helyezzék el azokat úgy, hogy kifejezzék az irodalmi műnemekkel kapcsolatos érzéseiket és a hozzájuk fűződő viszonyukat. 3. Miközben a résztvevők kiválasztják a megfelelő helyet, ahol elhelyezik a tárgyakat, kérdezzük meg őket, hogy miért éppen azt a helyet választották és milyen tárgyakat használtak a költészet és a próza megjelenítéséhez. Engedjük, hogy mindenki szabadon beszéljen.
Követendő lépések 1. A bevezető vázolja Rúmí nem hétköznapi alakját. Ne életrajzi adatokkal kezdjük, hanem inkább idézzünk a gondolataiból, pl.: “Ez a világ nem más, mint hab, vízbe dobott ballaszt csupán. Mégis, a tenger hullámai, a ritmikusan hullámzó víztömeg hatására a habok is csodás alakot öltenek. De ez a szépség kölcsönzött holmi csupán, ami mástól való. Hamis pénz, ami a szemünkbe csillan.” (Részletek a “Fihi Ma Fihi”—ből, “Rúmí beszédei”). 2. Vonjuk be a résztvevőket a beszélgetésbe. Válaszoljunk a kérdésekre Rúmí alkotásaival, költészeti stílusával és életével kapcsolatban. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a művek eredetileg perzsa nyelven születtek a 13. században, és Rúmí muszlim volt, és egy olyan országban élt, ahol számos kultúra és vallás élt együtt. Kérdezzük meg a résztvevőket: Mit gondolsz, kik mentek el Rúmí temetésére? A válasz: muszlimok, görög katolikusok, örmények, perzsák és zsidók. V. Olvasnivalók Követendő lépések 1. Adjunk mindenkinek egy—egy nyomtatott szöveget a Masnaviból származó szövegrészlettel, II Könyv, “Mózes és a Pásztor”, 1720—1791 vers. Kérjük meg a résztvevőket, hogy csöndben olvassák el a szöveget. 2. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy milyen alakokkal és jellemekkel találkoztak a költeményben. Fókuszáljunk a két fő alakra, Mózesre és a pásztorra. Milyen különbségek vaannak közöttük? Milyen a kapcsolatuk Istennel? Milyen a jellemük? 3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy készüljenek föl egy olyan jelenetre, amelyben mindegyikük szerepel. A jelenet alapja a költemény legyen. Mondjuk el, hogy spontán játékkal jelenítsék meg a szövegbeli történetet. Ne használjuk Rúmí sorait szóról—szóra a párbeszédekben, hanem szabadon, saját szavainkat használjuk, megtartva az eredeti szöveg értelmét. Bármilyen, a teremben található
Az Ige és az Út Találkozás Rúmíval (Mauláná, azaz “Mester”)
IV. Tudnivalók Rúmíról A csoportvezető bevezetőt tart Rúmíról. A bevezető térjen ki arra, hogy mit jelent ez a költő és misztikus a szúfizmus számára. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy Rúmí legfontosabb gondolatait költészetben fejezte ki.
47
4.
tárgyat föl lehet használni a jelenethez. Mindenkinek kell választania egy szerepet. Csak néhány percet adjunk a csoportnak a felkészüléshez, hogy megőrizzük a jelenet spontenaitását. Kérjük meg a résztvevőket, hogy lépjenek ki a szerepükből és foglalják el helyüket a körben.
VI. Zárókör és kiértékelés Követendő lépések Kérdezzük meg a résztvevőket: Hogy érezted magad a szerepben? Mit tapasztaltál? Mire jöttél rá? Mit tudtál meg? Látsz—e valami hasonlóságot Rúmí útja és a kereszténység között? Mi a szabadság és a szeretet szerepe a szúfizmusban? Mit tudtál meg önmagadról? Fejezd be a mondatot: Az iszlám... Amikor egy idegen kultúrával találkozom, megpróbálok/megpróbálom...
Az Ige és az Út Találkozás Rúmíval (Mauláná, azaz “Mester”)
Forrásszövegek Jalal ad—Dīn Muhammad Rumi, Masnavi, II. könyv, Mózes és a Pásztor, 1720—1791 vers.
48
Internetes források: http://www.dar—al—masnavi.org/n.a—II—1720.html http://www.dar—al—masnavi.org/n.a—II—1750.html http://www.dar—al—masnavi.org/n.a—II—1765.html http://www.dar—al—masnavi.org/n.a—II—1772.html
Izland
EMBERIESSÉG ÉS TESTVÉRIESSÉG: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS PÉLDÁZATA TESTVÉRIESSÉG ÉS EMBERIESSÉG: BIBLIODRÁMA A KREATÍV ÍRÁS MÓDSZEREIVEL INTERKULTURÁLIS ÉS VALLÁSKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ: KEVERT MÉDIA BIBLIODRÁMA GYAKORLAT A workshopok számos helyszínen kerültek levezetésre, hogy illeszkedjenek a résztvevők igényeihez. 2012 januártól kezdve fejlesztési csoportokat szerveztünk, amik 2012 novemberig működtek, összesen 100 órát. A workshopok időtartama minden csoport és a kontextus függvényében változott. Kiderült, hogy lehetetlen egy hetekig vagy hónapokig tartó folyamatos workshop működtetése, ugyanis a résztvevők nehezen tudták elkötelezni magukat. A programokat két csoportvezető alakította ki és vezette le. Björg Árnadóttir — Harminc éve felnőttképző pedagógus. Művésztanár, elektronikus médiát és neveléstudományt tanult, MA kutatásában a művészeti nevelést és a tantervelméletet hangsúlyozta. Karrierje legnagyobb részében szabadúszó tanár volt, elsősorban kreatív tárgyakat és önmegerősítést tanított, ahol vallásközi és kultúraközi problémák gyakran előkerülnek. Néhány éve egy olyan felnőttoktatási központ igazgatója, amely, többek közt, bevándorlók oktatásával is foglalkozik. A bibliodráma örömteli kiegészítés a tanári eszközkészletemhez. Két célra használom a bibliodrámát, egyrészről használom a bibliodráma módszereit és témáit, mint kiegészítő módszert a saját módszereimhez egyéb oktatásaim során, másrészről bibliodráma oktató vagyok vallásközi és multikulturális kontextusban. Amikor elkezdtem magam bibliodrámát tanítani miután egy bevezető kurzust elvégeztem, meglehetős zavar volt bennem a módszerrel kapcsolatban, ami egyszerre volt vonzó és idegen is a számomra. Nehéznek találtam, hogyan helyezhetném át azt, amit egy nemzetközi környezetben tanultam, az izlandi szituációba, ahol a vallással kapcsolatos diskurzus meglehetősen tabu. Az izlandi pénzügyi krízis balszerencsés mellékhatása a kultúraközi párbeszéd hanyatlása, pedig sürgető lenne a felélesztése, hogy gátat vethessünk a másság felé irányuló előítéletek burjánzásának. Izlandon megvan az az előnyünk, hogy képesek vagyunk tanulni más nemzetek hibáiból a bevándor-
49
lási ügyek kapcsán, mivel a multikulturális társadalom csak most kezd kialakulni. A bibliodrámának megvan az az előnye, hogy könnyed és játékos módon képes megszólítani az etikai és egzisztenciális problémákat. A bibliodráma beszélgetések egyszerre mélyek és szórakoztatóak, és képesek személyesek és globálisak is lenni. Halldór Reynisson — Protestáns—evangélikus. Lelkész és pedagógus az Izlandi Evangéliumi Lutheránus Egyházban. Az utóbbi három évben a következő tevékenységekben vett részt: Oktatási munka, mint szemináriumok, workshopok, konferenciák egyházi szolgálattevők számára, akik főleg ifjúsági munkában és felnőttoktatásban (emberi növekedés, megerősítés, lelkigyakorlatok) dolgoznak; halálesetekkel kapcsolatos tevékenységek megszervezése és kivitelezése, előadások gyász és veszteségek témában, gyászolókat támogató csoportok vezetése; részidős lelkészi munka. A bibliodráma kétszeresen is szimpatikussá vált a számomra, miután megismerkedtem a módszerrel: Először is, úgy találtam, hogy ez egy jó módszer arra, hogy emberek, különböző háttérrel, hívők vagy hitetlenek megosszák a meglátásaikat zsidó—keresztény örökségünk (és talán ugyanígy az ősi skandináv hátterünk) szövegeivel és történeteivel kapcsolatban, és hogy felfedezzük vagy újra felfedezzük ezen történetek nyilvánvaló és lappangó jelentését, vallásos megközelítéssel vagy anélkül. A közös nevező, hogy sok történet ezek közül kulcsfontosságú tényező a nyugati kultúrtörténet megértésében. Néha a hívők úgy tekintenek ezekre a szövegekre, mint annyira szent dolgokra, amelyeket nem ajánlatos megkérdőjelezni vagy a jelentésüket latolgatni (néha a jelentés sok rétege az, amit a történelem ráhalmozott). Ezek az ősi szövegek egyszerre számítanak irodalomnak és — ellentétben az irodalommal, olyan értelemben, hogy egzisztenciális vagy vallásos jelentést hordoznak — isteni üzenetnek. Mint ilyenek, gyakran képesek sokat tanítani történelemről és kultúráról, miközben segítenek elmélkedni a saját létezésünkről, bármilyen is legyen a vallási irányultságunk. Másodszor, úgy találom, hogy ez a módszer, ahol különböző vallási irányultságú emberek folytatnak párbeszédet azáltal, hogy a maguk sajátos vallásának szent szövegeit együtt olvassák és dramatizálják, rendkívül izgalmas módszer arra, hogy embereket közösségbe vonjunk. A célunk az volt, hogy jobban megértsük egymás különbségeit ezen szent szövegeken keresztül — de közös emberi bölcsességet is kerestünk, és azt is, hogy mit mondanak nekünk ezek a szövegek közös emberi nehézségeinkről. A program párhuzamosan hat különböző csoporttal zajlott, melyek tagjai a Reykjavík Akadémia (független tudósok), az Evangéliumi Lutheránus Egyház, felnőttképző pedagógusok, bevándorlók, menekültek, egyedülálló anyák csoportjai, ifjúsági csoportok, függőségi rehabilitációra járó páciensek, kisebbségi egyházak és nem hívó szervezetek hivatalos képviselői közül kerültek ki. A csoportok mérete 6—7 résztvevőtől 12—14 személyig terjedtek.
50
EMBERIESSÉG ÉS TESTVÉRIESSÉG: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS PÉLDÁZATA A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — más kultúrák iránti tisztelet és nyitottság; hajlandóság az ítélkezés felfüggesztésére; a kulturális sokszínűség értékelése Készségek — kultúra és vallások egymáshoz viszonyításának készsége a különböző vallások Aranyszabályának tanulmányozása által; különböző etnikai származású, vallású vagy társadalmi státuszú emberek iránti empátia készsége; kulturális szempontok kritikai mérlegelésének készsége Tárgyi tudás — kultúrspecifikus tárgyi tudása annak a társadalmi szituációnak, ami Jézus korában Izraelben/Palesztinában jelen volt; az Aranyszabály általános kulturális ismerete; jótékonyság és empátia általános kulturális ismerete
Célok
Empátia, tisztelet és tolerancia fejlesztése különböző származású és gondolkodású ember között; megtalálni a hasonlóságokat a különböző vallásokban; meglátni, hogy az embereket nem lehet különbözőképpen megítélni és velük máshogy bánni az etnikai származásuk vagy társadalmi pozíciójuk alapján
Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: Alaposabb ismereteket szereznek a kereszténység egyik kulcstörténetéről, az irgalmas szamaritánusról; a jótékonyság, empátia és testvériesség mélyebb megértése; növekszik az ismeretük hasonló értékekről a különböző vallások területén. A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítés (Warm—Up) III. A történet eljátszása: Az irgalmas szamaritánus IV. A történet történelmi háttere V. Lezárás és kiértékelés A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör (20 perc) A workshop egy integrációs körrel kezdődik, annak érdekében, hogy megosszunk gondolatokat, érzéseket és tapasztalatokat a legutóbbi workshop óta. Követendő lépések 1. Alakítsunk ki a székekből egy kört. Hívjuk a résztvevőket, hogy foglaljanak helyet. Mivel a résztvevők és a csoportvezető egy körben ülnek, így láthatják egymást — ez a formáció elvezet az érintkezése-
Emberiesség és testvériesség: Az irgalmas szamaritánus példázata
Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén vagy vegyes csoportokkal egyaránt. Különösen hatékony multikulturális/vallásközi csoportokban.
51
Emberiesség és testvériesség: Az irgalmas szamaritánus példázata
2.
52
khez. Egyik hely sincs különlegesnek megjelölve, mindenki egyenlő. Kérdezzük meg a résztvevőket: Hogy érzed ma magad? Mit érzel a workshoppal kapcsolatban? A kérdésnek különböző formája lehet, de azt kell céloznia, hogy felszínre hozza a résztvevők belső világát. Ebben az esetben a résztvevők választhatnak egy készlet sál közül, hogy leírják az aktuális szellemi, érzelmi és gondolati állapotukat a legutóbbi workshoppal kapcsolatban és várakozásaikat az éppen kezdődő iránt. Rakjuk a sálakat az integrációs kör közepére, bizonyosodjuk meg róla, hogy több van, mint ahány résztvevő. Néhány ember könnyebben beszél a gondolatairól és érzéseiről egy tárgy segítségével, míg mások ezt nehezebbnek találják, mivel nem fedezik fel a kapcsolatot a gondolataik és a tárgyak közt, de rendszerint fokozatosan felismerik az inspirációs anyagok célját
II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—Up): Mozgás — testi kifejezésmód (45 perc) A rámelegítő gyakorlat bemutatja a csoportnak a tékozló fiú bibliai történetében szereplő témákat: emberiesség és testvéri szeretet. Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alakítsanak 2—4 fős csoportokat. Osszuk ki a papírokat, mindegyiken egy idézettel. Az idézetek az Aranyszabály kilenc különböző vallásból vett szövegei. Válasszunk ki annyit, ahány csoport van. 2. Kérjük meg a csoportokat, hogy vitassák meg az idézetet és fejezzék ki annak mondanivalóját egy emberi szoborral. Vizsgáljuk meg mindegyik szobrot, egyszerre egyet. Hagyjuk, hogy a többi résztvevő feltehessen a szobrot alkotó személyeknek (egyszerre egynek, őt finoman megérintve) öt kérdést, annak érdekében, hogy jobban megértsük a testi kifejezéseket. Miután minden szobrot tanulmányoztunk, kérjünk meg minden csoportból egy személyt, hogy olvassa fel hangosan az idézetüket és azt, hogy honnan származik. 3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy üljenek egy körbe és vitassák meg az Aranyszabályt és és azt, hogy a legtöbbvallásban miért ennyire központi a szerepe. A beszélgetés kulcsfontosságú, hogy a résztvevőket felkészítse az irgalmas szamaritánus példázatának interpretálására.
Aranyszabály idézetek: Ne tégy olyan terhet egy lélekre, melyről nem kívánod, hogy rád legyen helyezve, és senkinek ne kívánj olyan dolgokat, amit ne kívánnál magadnak is. Baha’u’llah, Tallózás Ne kezelj olyan módon másokat, amit magad sértőnek találnál. Buddha, Udana—Varga 5,18 Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Kereszténység. Biblia, Máté 7,12
Egyikőtök sem hívő, amíg azt nem kívánja szeretetből a testvérének, amit magának kíván. Iszlám. An—Nawawi negyven hadithja 13 Próbálj a tőled telhető legjobb módon bánni másokkal, ahogy kívánod, hogy veled bánjanak, és rájössz, hogy ez a legrövidebb út a jóindulat felé. Konfucianizmus. Mencius VII.A.4 Senki nem viselkedhet olyan módon másokkal, ami elfogadhatatlan önmaga számára. Ez az erkölcsiség lényege. Minden más tevékenység az önző vágyak következménye. Hinduizmus. Mahábhárata, Anusasana Parva 113.8
Ha valaki felvesz egy hegyes botot, hogy megszúrjon veleegy madárfiókát, annak előbb ki kell próbálnia magán, hogy érezze, mennyire fáj. Afrikai Tradicionális Vallások. Yoruba közmondás (Nigéria) Ami gyűlöletes a számodra, ne tedd a szomszédoddal: ez az egész Tóra; minden más csak magyarázat; menj és tanulj. Judaizmus, Talmud, Shabbat 31a
Valaha ifjú voltam, egyedül jártam, és zavartnak látszottam az úton; aztán találtam egy másik magam, és gazdagnak gondoltam, mert az ember az ember öröme. Skandináv mitológia. Hávamál 47 (a költői Eddából)
A történet a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton zajlik. Feltételezhető, hogy az út veszélyes az utazók számára, mivel kiváló rejtekhelyeket biztosít a rablóknak. Egy ember utazik egyedül az úton. A rablók kezébe esik, akik kifosztva, megverve és haldokolva hagyják ott. Egy pap jár arra. Úgy dönt, hogy tudomást sem vesz az ember segélykiáltásáról, és ugyanígy tesz egy lévita is, aki szintén elhalad mellette. Ez a két ember a szervezett vallás képviselője. Egy szamaritánus utazik ugyanezen az úton, és meglátja a sebesült embert. A pappal és a lévitával ellentétben, egy megvetett csoporthoz tartozik (hasonlóan mi korunk bevándorlóihoz?). A szamaritánus megszánja a sebesültet.. Felteszi a saját szamarára, és elviszi egy fogadóba. Mielőtt a szamaritánus továbbmegy, pénzt ad a fogadósnak, hogy viselje gondját a sebesült embernek, és megkéri, hogy vigyázzon rá. Azt mondja a fogadósnak, hogy ha a sebesült ellátásához több pénzre lenne szükség, kifizeti, amikor majd visszatér. Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy olvassák el a szöveget. Kérjük meg az egyiküket, hogy ismételje el a történetet, annak érdekében, hogy biztosítsuk mindenki ismeretét a narratíváról. 2. Készítsünk egy színpadot: Használjunk sálakat vagy más tárgyakat, hogy egy ösvényt készítsünk a történeten keresztül. Először az oktató készíti el az ösvényt a résztvevők számára, hogy azok megértsék a cselekvés lényegét. A jelenetek az ösvény mentén: Az ember útja A templom A rablók szállása A rablás helyszíne Az irgalmas szamaritánus utazása A fogadó 3. Kérjünk önként jelentkezőket, hogy eljátsszák a karaktereket. Az „ösvény” technika azt jelenti, hogy az improvizáció mindegyik helyszínen egy időben történik; habár az események folyamata követi az utazó ember és az irgalmas szamaritánus ösvényét. A résztvevők mindegyik stádiumban eljátsszák a darabot a teljes tevékenység során. Ez alkalommal minden résztvevőnek szerepe van a darabban.
Emberiesség és testvériesség: Az irgalmas szamaritánus példázata
III. A történet eljátszása: Az irgalmas szamaritánus példázata (egy óra) A szent szöveg, amellyel ezen a workshopon dolgozunk, egyike az Újszövetség kulcsfontosságú történeteinek: az irgalmas szamaritánus példázata. Az „irgalmas szamaritánus” kifejezés sok nyelvben általánosan használt metafora, olyasvalakire vonatkozik, aki segít egy idegenen. Ezt a nevet számos jótékonysági szervezet következetesen használja.
53
Emberiesség és testvériesség: Az irgalmas szamaritánus példázata 54
Ha kevesebb szerep van, mint résztvevő, akkor létrehozhatsz új szerepeket. A szerepek (zárójelben javaslatok az új szerepekre): Az utazó ember (egy szamár, aki vele megy) A pap A lévita (több pap és lévita) Rablók (a számuk függ a csoport méretétől) Az irgalmas szamaritánus (és a szamara) A fogadós (a fogadós családja, szolgák) (A fájdalom hangja (más érzelmek hangja) ami a színeszekhez szól) (Állatok, fák vagy természeti képződmények) 4. Az előadók elfoglalják helyüket a színpadon. A sálak, amiket a bejelentkező körben használtunk, most a jelmezként használhatók. Kérjük meg a színészeket, hogy kezdenek el improvizálni. Hagyjuk őket egy ideig improvizálni, mielőtt megkérnénk azt a résztvevőt, aki az utazó embert játssza, hogy kezdje meg az utazását. Mielőtt megkérnénk az embert, hogy kezdjen el mozogni a díszlet mentén, kérdezzük meg minden színésztől, hogy kit személyesítenek meg, a nevüket, a pozíciójukat és pillanatnyi érzéseiket. Használjuk a befagyasztás (freeze) technikát, hogy megállítsuk a karaktereket a sorsdöntő pillanatoknál; kérdezzük meg, hogy mit éreznek és tapasztalnak. (A befagyasztás technika azt jelenti, hogy lágyan megérinted annak a karját, akit meg akarsz szólítani és az egész jelenet mozdulatlanná válik, amíg a beszélgetést lefolytatjátok.) 5. Az előadás elkezdődik. Egyszerre csak egy jelenet aktív. Az előadók a helyükre mennek, ahogy az ember utazik. Használjuk a befagyasztás technikát fontos pillanatokban, hogy megállítsuk és kifaggassuk a résztvevőket. 6. Kérjük meg az előadókat, hogy lépjenek ki a szerepükből és váljanak szabaddá minden olyan viszonytól, amibe a darab során belekerültek. 7. Csoportvezetőként készen kell állnunk arra, ha valaki túlságosan a középpontba kerül. Amikor ez történik, biztosítsuk az egyensúly visszanyerését a személlyel való beszélgetéssel. IV. Az irgalmas szamaritánus történetének történelmi hátterének a résztvevőkkel való megosztása A názáreti Jézus feljegyzett tanításainak nagy része példázatokat tartalmaz. Ezek a legtöbb esetben egyszerű történetek mindennapi szituációkról, amik a spirituális dolgokról való tanítás célját töltötték be. Rendszerint úgy véljük, hogy egyetlen mondanivaló kihangsúlyozását szolgálták, de néhány keresztény szerző analógiáknak látja őket, ahol a történet minden egyes részletének van valami rejtett jelentése. Ez a példázat megjeleníti a Jézus korabeli Izraelt/Palesztinát, egy multikulturális társadalmat különböző vallási és etnikai csoportokkal. Voltak zsidók, görögök, rómaiak, és egy csoport, akiket samáriaiaknak hívtak. A név Samáriára utal, Izrael Északi Királyságának régi fővárosára, mielőtt azt elfoglalták az asszírok a Kr. e. 8. században. Különböző értelmezések vannak a samáriaiak eredetéről. Maguk azt tanították, hogy Efraim és Manassé észak— izraeli törzseitől származnak, de a zsidó források azt vallják, hogy azon népek leszármazottai, akiket az asszírok telepítettek Samáriába az elhurcolt héberek helyére. Akárhogy is, Jézus idejében egy különálló társadalmi—vallási csoportot képviselnek saját vallással, ami azért a judaizmus jegyeit viselte magán. Ennek ellenére ellenségeskedés volt a két csoport között és kevés kommunikáció — a két csoport megvetette egymást. Így tehát, megjegyzendő, hogy Jézus, aki zsidó volt, és amikor megszólítja a zsidó társait, akkor egy samáriait, valakit, akit ők megvetettek, tesz a történet hősévé. Ezáltal hangsúlyozza azt, hogy csak az irgalmas cselekedet számít, nem a társadalmi—vallási háttár vagy státusz.
V. Lezárás és kiértékelés (egy óra) A folyamat végső fázisát az észrevételeknek és közös tapasztalatok megbeszélésének szenteljük, és a játék azon aspektusainak, amiket a résztvevők a saját életük számára relevánsnak találtak.
Forrásszövegek Az irgalmas szamaritánus példázata: Újszövetség: Lukács 10,25—37
TESTVÉRIESSÉG ÉS EMBERIESSÉG: BIBLIODRÁMA A KREATÍV ÍRÁS MÓDSZEREIVEL A kreatív tanulás itt bemutatott módszerei éppenséggel minden történettel használhatók ezen a bibliodráma tanmeneten belül. A kreatív írás gyakorlat, mint kiegészítő workshop jelenik meg a hagyományos bibliodráma workshop mellett. A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — más kultúrák iránti tisztelet és nyitottság; hajlandóság az ítélkezés felfüggesztésére; a kulturális sokszínűség értékelése Készségek — kultúrák interpretálásának készsége; kultúra és vallások egymáshoz viszonyításának készsége; készség, hogy meglássuk a modern értékeket a régi történetekben Tárgyi tudás — kultúrspecifikus tárgyi tudása a történetnek, amivel dolgozunk; a történet értékeinek általános ismerete Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén vagy vegyes csoportokkal egyaránt. Célok
Empátia, tisztelet és tolerancia fejlesztése különböző származású és gondolkodású emberek között, ahogyan a választott történet, bemutatja.
Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: Alaposabb ismereteket szereznek a történetről; mélyebben megismerik annak értékeit; valamint megértik a jelenkori társadalom értékeit egy ősi és régmúlt társadalom értékeivel összehasonlítva.
Testvériesség és emberiesség: Bibliodráma a kreatív írás módszereivel
Követendő lépések 1. Kérjük a résztvevőket, hogy beszéljék meg a közös élményeiket kis csoportokban. Reflektáljanak azokra az aspektusokra, amiket a saját életük számára relevánsnak találtak. Magamat tükröztem a karakteremben? Megláttam magamat bármelyik másik karakterben? 2. Gyűjtsük a résztvevőket egy körbe, hogy az alkalom fő témáit megbeszéljük. Buzdítsuk a beszélgetést a következő kérdésekkel: Vajon fontos szerepet játszanak a kulturális hitvilágok és értékek abban, ahogy az emberek felebaráti szeretetet és jótékonyságot gyakorolnak? A te tágabb közösségedben ki az irgalmas szamaritánus?
55
A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítő gyakorlat (Warm—Up) III. A bibliodráma eljátszása: Írni egy történetet IV. Lezárás és kiértékelés
Testvériesség és emberiesség: Bibliodráma a kreatív írás módszereivel
A tevékenységek leírása
56
I. Bejelentkező kör (25 perc) Szokás szerint a workshop a bejelentkező körrel kezdődik, annak érdekében, hogy megnyugtassuk az elmét, meg-osszunk gondolatokat, érzéseket és tapasztalatokat a legutóbbi workshop óta. Ez alkalommal bejelentkező kör egy kicsit más, mivel lehetőség szerint egy asztal körül helyezkedünk el, ahol a résztvevők papírral és íróeszközökkel vannak felszerelve. Készítsük fel a résztvevőket erre a másmilyen workshopra. Ha bárki bármilyen okból félne az írástól, biztosítsuk, hogy nem fogja kényelmetlenül érezni magát, például biztosítjuk arról, hogy nem kell felolvasnia az írását, csak akkor, ha akarja. Követendő lépések 1. Adjunk mindenkinek egy képeslapot. Kérjük meg őket, hogy írjanak a workshoppal kapsolatos elvárásaikról. 2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy osszák meg az írásaikat olvasással vagy újra elmeséléssel. II. Rámelegítő gyakorlat (Warm—Up) (35 perc) A rámelegítő gyakorlat célja, hogy ténylegesen rámelegítse a résztvevők íráskészségét, mielőtt a workshop fő történetét megírnánk. Követendő lépések 1. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy felolvasunk nekik három rövid bekezdést. A bekezdések lehetnek a következők, vagy bármi más, amit választotok: • Kérlek, kóstold meg ezt,” mondta, miközben továbbadta nekünk a különös szagú halat. „A környék specialitása.” • A tükörképemet bámultam és arra gondoltam, hogy mennyire megváltoztam, mióta ideköltöztem. • „Nem imádkozom Istenhez, hogy vegye el a gondjaimat, csak azért imádkozom Istenhez, hogy adjon nekem erőt, hogy túljussak rajtuk.” 2. Olvassuk fel az első bekezdést és kérjük meg a résztvevőket, hogy írják le és fogalmazzanak hozzá folytatást. Négy perc múlva állítsuk meg őket, nem kell a résztvevőknek befejezniük. Ismételjük meg az eljárást a második és a harmadik mondattal. 3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy olvassák vagy számoljanak be az első elbeszélésről. Ismételjük meg a másik kettővel. 4. Amikor mindhárom szöveg sorra került, kezdjünk beszélgetést a rövid történetek kultúraközi és vallásközi tartalmairól. Ne felejtsük el megdicsérni az erőfeszítéseiket és kiemelni a szövegekben az irodalmi értékeket.
III. A bibliodráma eljátszása: írni egy történetet Miután a résztvevők már dolgoztak a történettel, lehetőleg a legutóbbi alkalommal, amikor találkoztak, a történet még frissen él az elméjükben. A mi esetünkben a résztvevők ismételten az irgalmas szamaritánust fogják feldolgozni, csak most egy másik módszerrel.
IV. Lezárás és kiértékelés A folyamat végső fázisát szokásos módon az elvégzett munkával kapcsolatos észrevételeknek szenteljük. Követendő lépések 1. A résztvevőket megkérjük, hogy üljenek le egy körben. 2. A résztvevők hangosan felolvassák a történeteiket, sorban egyesével. Minden egyes felolvasás után beszéljük meg a történet üzeneteit és az erkölcsi tanulságait (illetve az irodalmi értékeit is). A workshop egy kiscsoportos beszélgetéssel záródik arról, hogy mi látszott a novellák fő témájának. Mit mondtak nekünk a történetek az értékekről a modern időkben? Volt különbség az erkölcsi tanulság tekintetében a modern történetek és az ősi történet közt? Forrásszövegek: Bármely történet, amivel dolgozunk Megjegyzések A kreatív írás a szövegekkel és azok kultúrák közti kontextusával való foglalkozás alternatív módja. A részt-vevők különböző nyelve problémát okozhat az írások megosztásakor. Az emberek gyakran választják az anya-nyelvüket az íráshoz, még akkor is, ha a csoport közös nyelvén beszélnek. Ahelyett, hogy hangosan felolvasnánk az anyanyelven írott szövegeket, a résztvevők elmesélhetik a történetet a közös nyelven.
Testvériesség és emberiesség: Bibliodráma a kreatív írás módszereivel
Követendő lépések 1. Magyarázzuk el a résztvevőknek, hogy egy novellát fognak írni az irgalmas szamaritánus példázata alapján (vagy bármilyen más történet, amivel a csoport dolgozott). A történetek a modern időkben fog-nak játszódni. Rajzoljunk pár emberalakot a táblára, annyit, ahány karaktert akarunk a történetben szerepeltetni, például az utazó ember, az irgalmas szamaritánus, a pap, a rabló, a fogadós. 2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy hozzanak közös döntéseket a lényeges dolgokkal kapcsolatban; a karakterek neve, kora, faja, etnikai származása, lakhelye, családi állapota a modern időkben. Hogy mennyi részletet döntötök el közösen, függ a csoport közös döntéseket hozó hajlandóságától, de a legtöbb esetben ezzel jól szórakoznak. Írjuk az információkat a táblára. 3. Osszuk szét a karaktereket a résztvevők közt. Ugyanarról a karakterről egynél több résztvevő írhat. Kérjük meg a résztvevőket, hogy írják meg egyénenként vagy kis csoportokban (akik ugyanarról a karakterről írnak) a történet modern verzióját. Minden történet az egyik karakter szemszögéből íródik. A szerzők felhasználják a rendelkezésre álló részleteket, de különben szabadok az írásban. Több szereplő is megjelenhet, mint amennyit közösen létrehoztunk.
57
Kultúraközi és vallásközi kommunikáció: vegyesmédia bibliodráma-gyakorlat
KULTÚRAKÖZI ÉS VALLÁSKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ: VEGYESMÉDIA BIBLIODRÁMA-GYAKORLAT
58
A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — Kíváncsiság és hajlandóság, hogy egy csoporton belül közös megértésre jussunk. Készségesség a kulturális sokféleség megbecsülésére. Készségek — A más kultúrákból és vallásokból származó emberek meghallgatásának és a velük való interakció készségei. A más kultúrákról szerzett ismeretek felfedezésének és új ismeretek másoknak való átadásának készségei. Készség a kulturális perspektívák kritikus értékelésére, beleértve a magunk saját kultúráját. Tárgyi tudás — Kulturális önismeret és kommunikációs tudatosság, általános kulturális ismeretek, különösen a kulturális, társadalmi és egyéni interakciók folyamatainak ismerete Célcsoport Ez a forgatókönyv használható homogén vagy vegyes csoportokkal egyaránt. Különösen hatékony multikulturális/vallásközi csoportokban. Célok
Ösztönözni a különféle emberek közti párbeszédet a vallások közti és kulturális sokszínűségről, annak érdekében, hogy tápláljuk a pozitív és előítéletmentes attitűdöket az emberek sokszínűségével kap-csolatban. Olyan forgatókönyvbe helyezni a résztvevőket, ami egy zavarbaejtő, multikulturális szituációra emlékeztet, ahol a különböző származású emberek kénytelenek közös konklúzióra és kézzelfogható eredményre jutni. Felkelteni az érdeklődést a kreatív módszerek iránt az interkulturális tanulás illetve az interkulturális oktatás módszertani fejlesztése területén.
Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: • Alaposabb ismereteket szereznek a különböző feladatokról • Fejlesztik készségeiket, hogy egy interkulturális csoportban közös konklúzióra tudjanak jutni, létrehozva egy intellektuális munkadarabot az alapanyagból, amivel dolgoznak, bemutatva a kimenetet és elmagyarázva a munkafolyamatot • Azon képessége fejlődik, hogy értelmes módon összekapcsoljanak különböző tárgyakat és fogalmakat, és felvilágosítsanak más embereket a munkájuk tapasztalataival; • Azon képessége fejlődik, hogy különböző hátteréből érkező emberekkel összetett projekteken tudjanak dolgozni A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör II. Rámelegítés (Warm—Up) III. A bibliodráma eljátszása: A vegyes média gyakorlat IV. Lezárás és kiértékelés V. Inspirációs anyagok
A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör (20 perc)
II. Rámelegítő gyakorlat (Warm—Up) (20 perc) Követendő lépések Kérjük meg a résztvevőket, hogy sétáljanak végig a szobán, odafigyelve egymásra. Miután egy ideig körbesétáltak kezdjünk el diszkréten papírokat kiosztani, egyet minden személynek. A papírcetliken különböző érzelmek elnevezései szerepelnek, és a résztvevőket megkérjük, hogy úgy sétáljanak körbe, hogy kifejezik a kapott érzelmet az arcukkal, a hangjukkal vagy a testükkel. 3—5 személy ugyanazt az érzelmet kapta, és a feladat célja, hogy az emberek megtalálják a másikat, akivel osztoznak az érzelmen. Amikor mindenki megtalálta a partnerét, jelentsük be, hogy ezek a csoportok, akik együtt dolgoznak a vegyesmédia-gyakorlat során. III. A bibliodráma eljátszása: vegyesmédia-gyakorlat (100 perc) Követendő lépések 1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy üljenek le egy körben, míg elmagyarázzuk a most következő feladatot. A 3—5 fős csoportok (akik a rámelegítő gyakorlat során képződtek) tagjai lehetőleg üljenek egymás mellé. 2. Hét különböző színű papírlapra néhány szó van írva. Minden szín a témák egy kategóriáját képviseli. Szabadok vagyunk, hogy az alábbiakban bemutatott kategóriák helyett másokat válasszunk. Lehet akár kevesebb vagy több kategória is. Minél több van, annál összetettebbé válik a feladat. A jelen esetben a hét kategória a következő: sztereotipikus idézetek, inspirációs szövegrészek , színek, vallási tárgyak, fúziós zene, személyek,utak a belső jólléthez.
Kultúraközi és vallásközi kommunikáció: vegyesmédia bibliodráma-gyakorlat
Követendő lépések 1. Mielőtt a workshop elkezdődik, szembetűnő módon rendezzük el az inspirációs tárgyakat, legyünk biztosak benne, hogy csalogatónak tűnnek a résztvevők számára. Az inspirációs tárgyak lehetnek vallásokról és különböző kultúrákról szóló könyvek, mindenféle választható alkotóeszköz, egyszerű hangszerek és színházi kellékek. 2. Alakítsunk kört a székekből. Üdvözöljük a résztvevőket és kérjük, hogy foglaljanak helyet. Mivel a résztvevők és a csoportvezető egy körben ülnek, láthatják egymást — ez a formáció segíti kapcsolatteremtést. Egyik hely sincs különlegesnek megjelölve, mindenki egyenlő. 3. Kérdezzük meg a résztvevőket: Hogy érzed ma magad? Mit érzel a workshoppal kapcsolatban? A kérdésnek különböző formái lehetnek, de azt kell céloznia, hogy felszínre hozza a résztvevők belső világát. 4. Ez a workshop nem lehet egy bibliodráma kurzus első workshopja, mivel különbözik a többi workshoptól. Magyarázzuk el a résztvevőknek, hogy egy alternatív bibliodrámára hivatalosak. Kérdezzük meg tőlük, hogy készen állnak—e elhagyni a „bibliodráma komfortzónájukat”. Ez a forgatókönyv egy másfajta megközelítést mutat be, mivel most nincsenek dramatizálandó vagy analizálandó történetek. Helyette néhány ember, tárgy és fogalom jelenik meg, amik vallásokhoz és kultúrákhoz kapcsolódnak és művészet illetve kutatás révén lesznek feldolgozva.
59
Kultúraközi és vallásközi kommunikáció: vegyesmédia bibliodráma-gyakorlat
3.
60
4.
5.
Kérjük meg a csoportokat, hogy húzzanak egy tálban lévő papírcetlik közül, a hét különböző szín mindegyikéből egyet. Az egyik csoport például ezeket a szövegeket tartalmazó papírokat húzza: A török férfiaknak tetszenek a szőke és kék szemű nők "Segíts nekem, hogy sose ítéljek meg mást, amíg nem mentem egy mérföldet az ő mokaszinjában.” — Indián imádság Lila Álomfogó Jazz—rock fúzió Anne Frank Istentisztelet Magyarázzuk el a csoportok feladatát: Készítsenek egy művészi alkotást vagy egy, a tárgyat érintő tanulmányt. A cetliken lévő szavakat nem kell túlságosan szó szerint venni — a résztvevők szabadok az anyagok tetszőleges felhasználására! A résztvevőknek a szavak mögé kell nézniük, meg kell találniuk azok különböző jelentéseit és egy értelmes műalkotásban vagy egyfajta kutatómunkában össze kell kapcsolniuk őket. Az alkotás lehet zenemű, képzőművészet, előadóművészet, irodalom, riport vagy bemutató — vagy pedig egy multimédiás performance. Egy fél óra elteltével bizonyosodjunk meg róla, hogy minden csoport valami megoldás felé halad. Adjunk ötleteket és biztassuk őket, ha szükséges.
IV. Lezárás és kiértékelés (100 perc) A lezáró/kiértékelő rész különösen fontos ebben a gyakorlatban. Bizonyosodjunk meg róla, hogy elég idő áll a rendelkezésünkre a bemutatókra és előadásokra, illetve egy beszélgetésre is. Követendő lépések 1. Ellenőrizzük, hogy milyen prezentációkat készítettek a résztvevők. Találjuk meg a megfelelő teret és elégítsük ki az eszközigényüket. Kezdjük el minden egyes csoport hozzájárulásának megosztását. Jó ötlet lehet minden egyes munka újbóli megvizsgálása, miután a csoport beszámolt a művük jelentéséről. Vitassuk meg a nagy csoportban minden alkotás jelentését és üzeneteit. 2. Végezetül kérjük a résztvevőket, hogy kisebb csoportokban beszéljék meg ennek a gyakorlatnak a hozzájárulását a interkulturális bibliodráma workshopokhoz. Vajon a gyakorlat bizonyos fokig kaotikus atmoszférája nem érintette kényelmetlenül a résztvevőket, hasonlóan ahhoz, ahogy néha interkulturális szituációkban is történik? Hogy kezelték ezt a helyzetet? V. Inspirációs anyagok Sztereotipikus idézetek: • A lengyelek a világ legközömbösebb emberei. • A török férfiaknak tetszenek a szőke és kék szemű nők. • Minden zsidó pénzéhes. • A magyarok rendkívül kellemetlenül zajt bocsátanak ki, amit nyelvnek neveznek. • Minden izlandi viking. Kultúraközi és vallásközi inspirációs szövegrészek: • Az emberek mindezen kultúrákban alapvetően ugyanolyanok: esznek, mint mi, öltözködnek, mint mi, szóval biztos úgy is gondolkodnak, mint mi.
•
• •
Színek: • Kék, lila, piros, fehér, arany Utak a belső léthez vagy jólléthez: • Meditáció, hitvallás, istentisztelet, imádság, 12 lépés program… Vallási tárgyak: • Álomfogó, szentelt víz, szivárványszínű kabát, szent lótusz, imamalom… Személyek kultúrák közti viszonyban: • Gandhi, Hitler, Anne Frank, Dzsingisz kán, Nelson Mandela… Fúziós zene: • Jazz—rock fúzió, reggae, Afro—kubai zene, folk punk, rock, latin house, ska… Megjegyzések Ez a gyakorlat bemutatható nagyon rövid idő alatt, ahol az embereknek gyorsan kell gondolkodniuk és cselekedniük, de nagyon hosszú időtartammal is. Ha workshop időnk korlátozott, akkor a bejelentkező kört és a rámelegítés folyamatát le lehet rövidíteni, különösen, ha a résztvevők már ismerik egymást.
Kultúraközi és vallásközi kommunikáció: vegyesmédia bibliodráma-gyakorlat
•
Isten, adj nekem a nyugalmat, hogy elfogadjam a dolgokat, amiken nem tudok változtatni, A bátorságot, hogy megváltoztassam a dolgokat, amit meg tudok, És a bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget. (Reinhold Niebuhr) Amikor a pókhálók egyesülnek, gúzsba köthetnek egy oroszlánt. (Etióp közmondás) "Segíts nekem, hogy sose ítéljek meg mást, amíg nem mentem egy mérföldet az ő mokaszinjában.” — Indián imádság „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (Biblia, 1 Kor 13,4—7.13)
61
Törökország
RÚMÍ: NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK MEG EGYMÁST RÚMÍ: HALHATATLANSÁG FA RÚMÍ: A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL Három különböző workshop csoportot szerveztünk Törökországban a projekt részeként (két csoport Isztambulban és egy Bursában). 2012. januártól 2012. szeptemberig hetente kerültek megrendezésre. Az isztambuli alkalmak egyenként három és fél órásak voltak; míg Bursában alkalmanként öt—hat órát tartottak. Két személy volt felelős a workshopok programjának kialakításáért és levezetéséért. Şafak Ebru Toksoy — pszichológiai tanácsadást tanult mind középiskolai, mind egyetemi szinten. Tizenöt évig dolgozott pszichológiai tanácsadóként az oktatási szektorban. Ezen időszakban tanárok és iskolaigazgatók számára is nyújtott szakmai segítséget. Az utóbbi öt évben pszichológiai tanácsadóként és pszichoterápiás szakemberként dolgozik a Kocaeli Egyetem Orvosi Iskola Pszichiátriai Szolgálatánál, főleg felnőttekkel dolgozik. Munkája középpontjában a trauma és az abból felépülés áll. Különösen érdeklődik az olyan kulturális tényezők, értékek és hitvilágok iránt, amelyek befolyásolják egyének és csoportok gondolatait és a viselkedését. 1999 óta vesz részt tranzakcióanalízis képzéseken nemzetközi és európai tranzakcióanalízis szervezetek oktatóival. A tranzakcióanalitikus megközelítést alkalmazza munkája során, a pszichoterápia területén. Aslı Yeşil — középiskolai szinten pszichológiát tanult, majd ezt kiegészítette a lélektani trauma oktatásával egyetemi tanulmányai során. Hét éve tanácsadóként és oktatóként dolgozik az egészségügyi szektorban. Yeşil 2009 óta vesz részt pszichodráma képzésben és a terepauta asszisztens címet nyert el. Yeşil a kulturális és közösségi értékrendek az individuális tapasztalásra gyakorolt hatását vizsgálta munkája és oktatói tevékenysége során. Érdeklődik a földrajzi helyzet kulturális identitásokat befolyásoló hatása, és ennek időbeli változása iránt. Kezdetben olyan kérdések dolgoztak bennünk, mint: „Képesek leszünk a különböző identitásokat egyben tartani?”, „Képesek leszünk elég résztvevőt találni?” Aggódtunk, hogy egy olyan közös alap létrehozása, ami hangot adna a különbségeknek, nem lesz egyszerű feladat az előítéletek miatt, amik feltételezésünk szerint léteznek. Továbbá, a bibliodráma nem olyan módszer, ami széles körben ismert vagy akár széles körben használt lenne Törökországban a gyakorlatunkat megelőzően. Az első csoportos foglalkozást érthető módon feszengve és kíváncsian kezdtük el. A csoport olyan résztvevőkből állt, akik különböző etikai hátterekből és különböző spirituális identitással érkeztek. Természetes módon ez a közös alap, ami az egyének változatos kulturális és spirituális identitásain keresz-
62
tül jött létre, nyitva állt mind a kellemes, mind a kellemetlen meglepetések számára. Azt gondoljuk, hogy Rúmí Masnavijának használata tompította ezt a problémát, felölelve az egész csoportot és mindenki számára könnyűvé téve a megosztást, mivel minden résztvevő jól ismerte Rúmít és az ő humanista filozófiáját, egy közös kiindulási alap képződött a szöveg által. A későbbi ülések során a résztvevők olyan különböző szövegeket akartak hallani és megtapasztalni, amik egymás hitvilágát tükrözik. Tehát elkezdtünk átélni a Koránból, a Tórából és a Bibliából vett szövegeket a bibliodráma technikáján keresztül. A résztvevők Isztambulban különböző háttérrel rendelkeztek, mint kereszténység, zsidóság és iszlám, mindez örmény, kurd és/vagy török hagyományhoz kötődően. A bursai résztvevők az ország különböző részeiről jöttek és különböző végzettségűek voltak. A résztvevők, többek között a következő hivatásokkal rendelkeztek: színész, pszichológiai tanácsadó, pszichológus, tanár, szülésznő, tréner, kézműves, PR—szakértő és művész. A két isztanbuli csoport összetétele és dinamikája, valamint az elért eredményeik nagyon jól összehasonlíthatóak voltak. A munkafolyamat során a résztvevőkben tudatosultak az előítéletek, helyretették az egymással kapcsolatos téves információikat és kitöltötték az információs hézagokat. A csoportmunka során kifejeződtek a résztvevők kultúrája és hitvilága közti hasonlóságok az alapvető emberi értékeket és élethelyzeteket illetően. A résztvevők sok olyan epizódot megosztottak az életükből, amelyek a diszkriminációval kapcsolatosak. Elmondták, hogyan kellett keresztülvergődniük ezeken az előítéleteken és a félelmek bennük maradt darabkáin, amit ezek az előítéletek és különbségek okoztak. Azon tapasztalatokra koncentráltak, ahol tehetetlennek és reménytelennek érezték magukat, és arra, hogyan birkóztak meg ezekkel a tapasztalatokkal. A harmadik munkacsoport, ami Bursában működött, különleges volt a maga kontextusában: Ennek célja az volt, hogy létrehozzon egy, a Törökország különböző régióiból jövő és különböző foglalkozású résztvevők kulturális összetevői iránti tudatosságot. Ezen kereteken belül a cél az volt, hogy hangsúlyozzuk a különbségekben rejlő gazdagító lehetőséget, elválasztva a különbségek hordozta konfliktusképzés lehetőségeitől. A bursai csoport jelentős eredményre jutott, melyben felismerték az egymás iránti előítéleteiket és képessé váltak javítani párbeszédkészségüket. Továbbá az egyéneknek meg kellett ismerniük a saját kulturális eredetüket és felismerték, hogy ez a személyes és társadalmi fejlődésük számára is felhasználható. A workshopok fő célkitűzése az volt, hogy képessé tegye a résztvevőket, hogy hasznosítsák bibliodramatikus tapasztalataikat a különböző hivatású, kulturális hátterű és világnézetű embertársaik megértése során, hogy jobban megértsék a társadalmat, amiben élnek. Továbbá, a résztvevőktől elvártuk, hogy a bibliodráma élményén keresztül több információt szerezzenek a különböző kultúrákról és értékekről, amik megtalálhatók a közösségeikben. Tettük ezt egyfajta végeredményként, melyben a résztvevők elsajátíthatnak tolerancia érzéket és a bibliodráma technikájának követelményét, amit maguk is hasznosíthatnak mind a személyes, mind pedig a szakmai életükben.
63
“NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK EGYMÁST” RÚMÍ (MAULÁNÁ) A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — A különbözőségek tisztelete és elfogadása, érdeklődés és nyitottság más kultúrák iránt, mások szükségletei iránti érzékenység, megoldásorientált konfliktuskezelési megközelítés, az emberi lény egyetemes szemlélete Készségek — A különböző interkulturális kommunikációs folyamatok megértése és értelmezése, empátia, ezen kommunikációs folyamatok alkalmazása konfliktushelyzetekben
“Négy ember, akik nem értették egymást” Rúmí (Mauláná)
Tárgyi tudás — Kultúrspecifikus tudás, különösen a szúfi értékek és hagyományok ismerete.
64
Célcsoport Ez a forgatókönyv homogén és vegyes csoportokban egyaránt jól használható, azonban különösen hatékony különböző világnézetű és kulturális hátterű részvevőkből álló csoportokkal való munka során. Célok • Tudatosítani a résztvevőkben egymás meghallgatásának és megértésének fontosságát. • Megtapasztalni és fölfedezni a meghallgatás, megértés és együttműködés különböző lehetőségeit. • Megtapasztalni a mások szükségletei iránti érzékenység és tudatosság fontosságát az interperszonális és interkulturális kapcsolatokban egyaránt. • Észrevenni az emberi létezés közös jellemzőit • Bátorítani a résztvevőket további tanulásra, szerezzenek ismereteket és gondolkozzanak a szúfizmusról és az iszlám hagyományról. Tanulási kimenet A tréning sikeres elvégzése után a résztvevők: • Megértik a kommunikáció fontosságát az interperszonális és interkulturális kapcsolatokban • Mélyebb megértésre jutnak az interperszonális és interkulturális konfliktusok okainak felderítése és azok megoldása terén • Az emberi lény egyetemes szemléletének mélyebb megértésére jutnak azáltal, hogy megfigyelik, hogy az minden ember hasonló érdeklődéssel és szükségletekkel bír, amelyek túllépnek minden kulturális, nyelvi és spirituális különbségen • Elkötelezettebb és nyitottabb szemléletet sajátítanak el más kultúrák és világnézetek irányában A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör — Pulse II. Rámelegítés és tudnivalók Rúmí történetéről III. A történet eljátszása: “Négy ember, akik nem értették egymást” Szövegolvasás és dramatizáció IV. Zárókör és kiértékelés
A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör — Pulse Követendő lépések 1. A csoportvezető üdvözli a résztvevőket és megkéri őket, hogy foglaljanak helyet a köralakban elrendezett székeken. Figyeljünk arra, hogy a székek egyformák legyenek, és egyik se legyen se előrébb, sem pedig hátrébb a körvonalhoz képest. A körbenülés segítségével a résztvevők látják egymást és ez könnyebbé teszi a csoporton belüli kommunikációt. 2. A csoportvezető bevezetésképpen a következő kérdéseket intézi a csoporttagokhoz: "Hogy érzed magad?", "Milyen gondolatokat és érzéseket hoztál ma magaddal a csoportba?" A résztvevők egyenként kifejezhetik magukat ezekre a kérdésekre válaszolva. A csoportvezetőnek különösen figyelnie kell arra, hogy ne szakítsa félbe a csoporttagokat és ne fűzzön kommentárt a szavaikhoz. A csoportvezetőnek ugyancsak ügyelnie kell arra, hogy a csoporttagok meghallgatják egymást, anélkül, hogy belevágnának a másik szavába. Miután a csoporttagok egyenként elmondták, ami éppen bennük van, a csoportvezető meghívja őket a rámelegítő gyakorlatokra.
Követendő lépések 1. Különböző színű és mintájú sálakat helyezünk el a terem közepén, véletlenszerűen. 2. Instrumentális zene. 3. A csoportvezető megkéri a csoporttagokat, hogy figyeljenek a zenére és fejezzék ki azokat az érzéseket, amelyek a zenehallgatás közben keletkeznek bennük, mozgással és tánccal, felhasználva a terem középén elhelyezett sálakat. A mozgásbeli kifejezés spontán, bármilyen lehet, de szavak nélkül. 4. A 10—12 perces gyakorlat végeztével a zene elhalkul és a csoportvezető megkéri a résztvevőket, hogy foglalják el helyüket és néhány percig relaxáljanak. 5. Ezután a csoportvezető meghívja a résztvevőket a történet meghallgatására, a következő szavakkal: "Mai munkánkat egy a Masnaviból való történettel folytatjuk: “Négy ember, akik nem értették egymást”. III. A történet eljátszása “Négy ember, akik nem értették egymást” Követendő lépések Szövegolvasás: A csoportvezető megkér egy önként vállalkozót a csoporttagok közül, hogy olvassa fel a szöveget. A felolvasó olyan tónusban olvassa fel a szöveget, hogy mindenki számára hallható legyen. (Ha a csoporttagok úgy érzik, hogy szükséges, még egyszer föl lehet olvasni a szöveget). Dramatizálás: 1. A történet fölolvasása után a csoportvezető elmondja a csoporttagoknak, hogy eljátszhatják a történetet és választhatnak a történetben szereplő szerepek közül. Lehetnek személyek, tárgyak, helyek, hangok, idő, stb. A résztvevők bármilyen nekik tetsző szerepet fölvehetnek, fölhasználva az előkészített anyagokat (színes sálak, papírok, ruhák, zsírkréták, gyertyák stb.) 2. A szereplők nevének és szerepének megkérdezésével a csoportvezető tudtára adja a csoporttagoknak, hogy milyen szerepek lesznek jelen a színpadon. Ezután elkezdődik a játék.
“Négy ember, akik nem értették egymást” Rúmí (Mauláná)
II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up)
65
3.
“Négy ember, akik nem értették egymást” Rúmí (Mauláná)
4.
66
A drámajáték során a csoportvezető: • Bátorítja a résztvevőket, hogy próbáljanak ki különböző szerepeket • Az improvizációk során, amikor érzelmi felfűtöttségre kerül sor, vagy viták, konfliktusok, elbizonytalanodások, esetleg ellenállás, blokk keletkezik, a csoportvezető megállítja a játékot és megteremti a szükséges feltételeket a résztvevők számára, hogy fölismerjék, mi az, amit éppen átélnek abban a pillanatban. Ennek érdekében a csoportvezető a következő kérdéseket teheti fel: “Mi történik most?” “Mit érzel most?”, “Mi jár a fejedben?” Miután a résztvevők egyenként válaszoltak a kérdésekre, a csoportvezető megkéri őket, hogy folytassák a játékot. Ezek a beavatkozások segítik a résztvevőket, hogy mélyen átéljék a szerepet, amit éppen életre keltettek. • Minden drámajátékban zajlik egy folyamat, ahol a történet elemei a résztvevők saját életével találkoznak. A vezetőnek tehát üdvözölnie kell a résztvevők minden erőfeszítését, amely arra irányul, hogy önmagukat is belevigyék az adott szerepbe. A csoportvezető megfigyelőként vesz részt ebben a folyamatban. A drámajáték végeztével a csoportvezető megkéri a résztvevőket, hogy lépjenek ki a szerepükből, tegyék le a szerepet és üljenek vissza a körbe.
IV. Zárókör és értékelés A zárókör és a kiértékelés alkotja a bibliodráma alkalom utolsó elemét, amely során a teljes csoport értékeli a csoportmunkát, és azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a csoportmunkában megtapasztalt élmények és a valós élet között felfedezhetőek. A csoportvezető egy teljeskörű értékelést végez, amely kiterjed az érzelmi, gondolati és viselkedésbeli síkra egyaránt. Követendő lépések 1. Első körben az eljátszott szerephez kapcsolódó élményeket értékeljük ki. Ennek érdekében a csoportvezető a következő kérdéseket teheti fel: “Mit éreztél az általad választott szerepben?” “Milyen tapasztalatra tettél szert?” Ezután a csoportvezető kérdéseivel a csoporttagok mindennapi életének megosztását, a szerepekhez való kapcsolását segíti a következő kérdésekkel: “Voltak—e olyan mozzanatok a szerepjáték során, amelyek kapcsolódnak a saját, valós életedhez?” “Mit fedeztél fel, mire jöttél rá ezekkel kapcsolatban?" 2. A workshop folytatódik a játékban tapasztaltak és a valós élet közötti hasonlóságok, különbségek, asszociációk megbeszélésével. Végül a csoportvezető megkérdezi: “Mi az, ami tudatosodott benned az alkalom során az önmagad és a többiekkel való kommunikáció tekintetében?” A kérdésre adott egyéni válaszokkal válik teljessé a csoportmunka. Szövegforrás TÖRTÉNET NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK EGYMÁST A gazda kifizette a munkásait fáradozásaikért. Az egyik munkás török volt, a másik arab, a harmadik perzsa, a negyedik pedig görög. A perzsa így szólt a barátaihoz: Vegyünk “engür”—t a pénzünkön! Az arab vitatkozni kezdett a perzsával: Szó sem lehet róla! Nekem “ineb” kell, és nem “engür”. A török is bekapcsolódott a beszélgetésbe, mondván: “Ez az én pénzem. Nekem nem kell sem ineb, sem pedig engür. Nekem “üzüm” kell. Végül a görög is vitatkozni kezdett, és próbálta meggyőzni a többieket, hogy verjék ki a fejükből, amit mondtak, és vegyenek inkább “sztafülé”—t.
Noha az engür, ineb, üzüm és az sztafülé mind ugyanazt a dolgot jelenti (szőlő), a négy különböző nyelvet beszélő ember nem értette egymást, és összevitatkoztak azon, hogy mit is vegyenek. A vitának pedig verekedés lett a vége. *Source: Akbaş, A. Vahap (2011). Adapted from Mesnevi Volume: 2, Verses: 3719—3729. Mesnevi Stories, Timaş Publications, İstanbul.
“A HALHATATLANSÁG FÁJA“ RUMI (MAULANA) A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — A sokszínűség tisztelete és elfogadása; érdeklődés más kultúrák, világnézetek és értékek iránt; nyitottság a kommunikációra és a párbeszédre más kulturákkal és vallásokkal Készségek — Képes megérteni és értelmezni különböző kulturák és vallások perspektíváit; empátia Tárgyi tudás — Kultúrspecifikus tudás, különös tekintettel a szúfi hagyomány értékeire Célcsoport Ez a forgatókönyv egyaránt használható homogén és heterogén csoportokkal való munkában. Jóllehet, sokkal hatékonyabb, ha különböző vallási és kulturális hátterű résztvevőkből álló csoportokkal dolgozunk. A forgatókönyv használható az élet értelmére irányuló kérdés feltevésére a forma és a lényeg kapcsolatának fényében. Valamint megfigyelhetjük, hogy vallási világnézetünk és kulturális identitásunk hogyan gyakorol hatást életformánkra és választásainkra. Tudatosítani az élet “értelmének” kérdését Tudatosítani a “formák” szerepét az életben Tudatosítani a kapcsolatot és az ellentmondásokat “forma” és “jelentés” között. Ismereteket szerezni a különböző vallások és kultúrák halálról és halhatatlanságról alkotott nézeteiről Bátorítani a résztvevőket, hogy gondolkodjanak a szúfi és iszlám hagyományról és ismerjék meg azt
Tanulási kimenet A workshop sikeres befejezése után a résztvevők: • Megértik a hit és kultúra hatását életformájukra • Mélyebben megértik a kultúra és a hit, mint az emberi élet értelmét meghatározó tényezők fontosságát deep • Toleránsabbak lesznek más kultúrák és világnézetek iránt a szúfi nézőpont segítségével A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör (Pulse) II. Rámelegítés és tudnivalók Rúmíról III. A történet eljátszása: “A halhatatlanság fája” Szövegolvasás és játék vagy megvitatás IV. Zárókör és kiértékelés
“A halhatatlanság fája“ Rumi (Maulana)
Célok • • • • •
67
A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör — (Pulse) Ugyanazokat a technikákat alkalmazzuk a bejelentkező körnél, amiket az előző forgatókönyvben már leírtunk. II. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up) Követendő lépések 1. A csoportvezető közli a résztvevőkkel, hogy most le fogja játszani az adzánt — az imára hívó éneket (templomi harangszó vagy himnuszok is lejátszhatóak). 2. Miután csendben meghallgatták az adzánt, a résztvevők megosztják gondolataikat és érzéseiket. 3. Ezután a csoportvezető a következő sorokat olvassa fel Rúmítól:
4.
“Jöjj, jöjj, akárki vagy. Vándor, hívő, az élet szerelmese, mit számít az, Ez nem a reményvesztettek karavánja. Jöjj akkor is, ha esküdet ezerszer szegted meg, Jöjj, ismét mondom, jöjj, jöjj. .............................................. Ha meghalunk, sírunkat ne a földben keresd, Az emberek szívében találod meg azt.”
Ezután a csoprtvezető bejelenti: “Egy olyan, a Masnaviból származó történettel folytattuk a workshopunkat, amely az élet értelmével foglalkozik.
III. A történet eljátszása: “A halhatatlanság fája”
“A halhatatlanság fája“ Rumi (Maulana)
Követendő lépések
68
Szövegolvasás: A csoportvezető megkér egy önként vállalkozó csoporttagot, hogy olvassa fel a szöveget. A résztvevő olyan hangosan olvassa a történetet, hogy mindenki hallja (ha csoporttagok szükségesnek érzik, még egyszer föl lehet olvasni a szöveget). Játék: 1. Miután a szöveget fölolvastuk, a vezető elmondja a résztvevőknek, hogy eljátszhatják a történetben szereplő embereket, de ha szeretnék, lehetnek tárgyak, hangok, idő, stb. Az előkészített anyagokat (színes textíliák, papír, ruhák, zsírkréták, gyertyák stb.) is használhatják a résztvevők, hogy magukra vegyék a szerepet. 2. Az olyan kérdésekkel, mint “Mi neved?” vagy ”Ki vagy te?”, a csoportvezető segíti a csoporttagokat, hogy megismerjék egymás szerepét. Ezután elkezdődik a játék. 3. A játék során a vezető: • Lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy különböző szerepeket próbáljanak ki, és bátorítja is őket erre. • A improvizációt is magába foglaló drámajáték során, azokban a pillanatokban, amikor az érzelmek felforrósodnak, és a viták, dilemmák vagy ellenállások keletkeznek, a csoportvezető megállítja a játékot és tudatosítja a résztvevőkben, hogy mi történik éppen most. Ennek érdekében a következő kérdéseket teheti fel: “Mi történik most?”, “Hogy érzed magad?”, “Mit gondolsz?”, stb. Miután a
•
1. 2. 3.
résztvevők válaszoltak a kérdésekre, továbbengedi a játékot. Ez a beavatkozás segíto a résztvevőket, hogy a lehető legmélyebben átéljék az adott szerepet. A történet cselekményének megjelenítése mellett, minden drámajáték egy folyamat, amelyben a résztvevők valamit önmagukból is megtestesítenek. Ezért a csoportvezetőnek el kell fogadnia az önkifejezésnek a szerepeken keresztül való megjelenését, miközben megfigyeli magát a folyamatot. A játék végeztével a csoportvezető megkéri a résztvevőket, hogy lépjenek ki a szerepükből és foglalják el helyüket a körben. Egy másik lehetőség: Elképzelhető, hogy a résztvevők nem szeretnék eljátszani a történetet, hanem inkább beszélgetnének róla. Követendő lépések Miután felolvastuk a történetet, a csoportvezető megkérdezi a csoporttagokat: “Milyen érzéseket keltett benned a történet?” A csoporttagok kifejtik érzéseiket és gondolataikat. A megbeszélés során a csoportvezető felhívja a figyelmet a különböző világnézetek és kultúrák közös vonásaira és különbségeire.
IV. Zárókör és kiértékelés A zárókör és a kiértékelés során minden a csoportalkalom során átélt élményt kiértékelünk és összefüggésbe hozzuk a valós élet tapasztalataival. A csoportvezető ügyel arra, hogy a csoporttagok minden jelentős mozzanatot kiértékelnek, érzelmi, gondolati és viselkedésbeli síkon egyaránt. Amennyiben a résztvevők eljátszották a történetet:
Abban az esetben, ha a résztvevők inkább cask beszélgetni szeretnének a történetről, de nem szeretnék eljátszani azt: Követendő lépések 1. A csoportvezető kezdi a kiértékelést a következő kérdésekkel: “Milyen élmények értek a mai nap folyamán?” “Mire jöttél rá a saját életeddel kapcsolatban a mai alkalom során?” “Milyen hatással voltak rád a többiek?” “Történt—e benned valamilyen változás?” 2. A csoporttagokat a bibliodráma alkalom és a valós élet közötti hasonlóságokról, különbségekről és kapcsolatokról kérdezzük. Miután mindenki egyenként válaszolt a kérdésekre, a csoportvezető befejezi a workshopot.
“A halhatatlanság fája“ Rumi (Maulana)
Követendő lépések 1. Először a szerepekkel kapcsolatos élményekre kérünk vissazjelzést. A csoportvezető a következő kérdéseket teheti fel ezzel kapcsolatosan: “Milyen érzések voltak benned a szerepjátszás közben?” “Mit éltél át?” ezután megkérjük a csoporttagokat, hogy a saját valós életükből is osszanak meg hasonló tapasztalatokat: “Volt—e olyan mozzanat a játékban, ami a saját életedhez kapcsolható?” 2. Aztán a következő kérdéssel folytatjuk: “Milyen hasonlóságokat, különbségeket és kapcsolatokat vélsz fölfedezni a játék során történtek és a valódi élet történései között?” Végül, a csoportvezető megkérdezi: “Mire jöttél rá a mai napon, ami segít neked fölismerni saját magad és mosok szükségleteit?” Miután mindenki válaszolt a kérdésekre, a csoportvezető befejezi a workshopot.
69
Forrásszövegek TÖRTÉNET A halhatatlanság fája Egy bizonyos bölcs öregember mesélte, hogy Hindusztánban volt egy csodálatos fa. Ha valaki ennek a fának a gyümölcséből csak egyszer is evett, örökké élt. Meghallván ezt a király utasította az egyik szolgáját, hogy tüstént induljon a keresésére. A szolga a parancsnak megfelelően Hindusztánba utazott és bejárta az egész országot, s mindenkit, akivel csak találkozott, a fa holléte felől kérdezgetett. Némelyek bevallották, hogy életükben nem hallottak még a fáról, némelyek gúnyolódni kezdtek a szolgán, ismét mások hamis útbaigazítást adtak neki. Végül a szolgának dolgavégezetlenül kellett visszatérnie hazájába. Utolsó esélyként a felkereste a bölcset, aki először beszélt a fáról, és könyörögve kérte, hogy mondja el részletesebben, hol található a fa. A bölcs így válaszolt: A Sejk nevetett és így szólt: “Ó, tudós barátom, a tudás fája ez; Nagyon magas, nagyon szép és lombja kiterjedt, A valódi élet vize, amit körülvesz az óceán. De te csupán a formát kerested, ó, tudatlan, Ezért a lényeg gyümölcsét soha nem találod.”
“A süket látogatása a betegnél” Rúmí (Mauláná)
Forrás: http://www.sacred—texts.com/isl/masnavi/msn02.htm
70
“A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL” RÚMÍ (MAULÁNÁ) A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — A sokszínűség tisztelete és elfogadása; más kultúrák iránti érdeklődés; nyitottság a párbeszédre más kultúrákkal; mások szükségletei iránti ézékenység Készségek — Empátia; az interkulturális kommunikáció különböző formáinak megértése és értelmezése Tárgyi tudás — Tárgyi tudás: Kultúrspecifikus tudás, különös tekintettel a szúfi hagyományra és értékekre Célcsoport Ez a forgatókönyv homogén és heterogén csoportokkal dolgozva egyaránt jól használható. Azonban még hatékonyabb, ha vegyes vallási és kulturális hátterű csoportoknál alkalmazzuk. Célok • Megtapasztalni a különböző szükségleteket és elvárásokat az interperszonális és az interkulturális kapcsolatokban • Megtapasztalni az érzékenység és a tudatosság fontosságát mások szükségletei iránt az interperszonális és az interkulturális kapcsolatokban • Tudatosítani az előítéletek születését és ezek következményeit az interperszonális és interkulturális kapcsolatokban • Bátorítani a résztvevőket a szúfi és az iszlám hagyományban való elmélyedésre és az arról való gondolkodásra
Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők: • Megértik az empátia fontosságát az interperszonális és interkulturális kommunikációban • Mélyebben megértik az interperszonális és interkulturális kapcsolatokban rejlő problémák (előítéletek, harag, konfliktus, stb.) gyökereit és azok megoldási lehetőségeit • Nagyobb nyitottságra tesznek szert a különböző kultúrák és világnézetek iránt A tréning struktúrája I. Bejelentkező kör — Pulse II. Rámelegítés és tudnivalók Rúmíról III. A történet eljátszása “A süket látogatása a betegnél” Olvasás és játék IV. Zárókör és kiértékelés A tevékenységek leírása I. Bejelentkező kör — Pulse A bejelentkező körre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint amelyeket az első forgatókönyvben leírtunk. II. Rámelegítő gyakorlatok — Warm—up
III. A történet eljátszása “A süket látogatása a betegnél” Követendő lépések Szövegolvasás: A csoportvezető résztvevők fölolvastatja a szöveget egy önként vállalkozóval csoporttaggal. A csoporttag hangosan fölolvassa a szöveget, úgy, hogy mindenki jól értse. (Amennyiben a résztvevők szükségesnek érzik, még egyszer föl lehet olvasni a szöveget.)
“A süket látogatása a betegnél” Rúmí (Mauláná)
Követendő lépések 1. A csoportvezető elmondja a résztvevőknek, hogy most egy misztikus zenét fog lejátszani és hogy ezt olyan testhelyzetben hallgathatják, ahogy nekik tetszik — lehet állva, ülve, fekve, táncolva, stb. Majd lejátsszuk a zenét. 2. Amikor a csoportvezető úgy látja, hogy a csoporttagok már elég összeszedettek, ami körülbelül 7—8 percet vesz igénybe, fokozatosan lehalkítja a zenét, majd végül kikapcsolja. 3. Rögtön ezután a következő kérdést teszi fel: “Hallj! A Masnavi (a Rúmí által írt könyv) a következő szóval kezdődik: Hallj! A workshopunkat egy misztikus zene hallgatásával kezdtük. Ki tudnád fejezni egyetlen szóval, amit hallottál?” A csoportvezető meghallgatja a csoporttagok egyszavas válaszait, anélkül, hogy bármit kérdezne vagy bármiféle megjegyzést fűzne hozzájuk, feltéve, hogy a válaszok érthetőek. 4. Ezután azt mondja a csoporttagoknak: “A workshopunkat egy olyan a Masnaviból származó történettel folytatjuk, amely a “hallásról és a (meg)hallgatásról” szól.” A csoportvezető megkéri a csoporttagokat, hogy foglaljanak helyet.
71
“A süket látogatása a betegnél” Rúmí (Mauláná) 72
Játék: 1. Miután a történet elhangzott, a csoportvezető elmondja a résztvevőknek, hogy különböző szerepeket választhatnak a történetből. Lehetnek emberek, de tárgyak, hangok, vagy akár az idő múlása is, stb. Az előre odakészített segédanyagok (színes sálak, papír, ruhák, kréták, gyertyák, stb.) segíthetik a résztvevőket, hogy “magukra öltsék” a választott szerepet. 2. A csoportvezető kérdéseivel (“Hogy hívnak?” vagy ”Ki vagy te?”) meggyőződik arról, hogy a csoporttagok mindegyike megismerje a többiek választott szerepét. Ezt követően elkezdődik a játék. 3. A drámajáték során a csoportvezető: • Lehetőséget ad a résztvevőknek, hogy különböző szerepeket próbáljanak ki, és bátorítja őket erre. • A improvizációt is magába foglaló drámajáték során, azokban a pillanatokban, amikor az érzelmek felforrósodnak, és a viták, dilemmák vagy ellenállások keletkeznek, a csoportvezető megállítja a játékot és tudatosítja a résztvevőkben, hogy mi történik éppen most. Ennek érdekében a következő kérdéseket teheti fel: “Mi történik most?”, “Hogy érzed magad?”, “Mit gondolsz?”, stb. Miután a résztvevők válaszoltak a kérdésekre, továbbengedi a játékot. Ez a beavatkozás segíto a résztvevőket, hogy a lehető legmélyebben átéljék az adott szerepet. • A történet cselekményének megjelenítése mellett, minden drámajáték egy folyamat, amelyben a résztvevők valamit önmagukból is megtestesítenek. Ezért a csoportvezetőnek el kell fogadnia az önkifejezésnek a szerepeken keresztül való megjelenését, miközben megfigyeli magát a folyamatot. 4. Miután a történet dramatizálása véget ért a csoportvezető megkéri a csoporttagokat, hogy hagyják abba a játékot és üljenek vissza a körbe. IV. Zárókör és kiértékelés A zárókör és a kiértékelés során minden, a csoportalkalom során átélt élményt kiértékelünk és kapcsolatba hozunk a valós élet tapasztalataival. A csoportvezető figyel arra, hogy a csoporttagok az átélt élményeket érzelmi, gondolati és viselkedésbeli szinten egyaránt kiértékeljék. Követendő lépések 1. A csoportvezető a következő kérdésekkel kezdi a kiértékelést: “Hogy érezted magad játék közben?”, “Miket éltél át a mai nap során?”, “Volt—e olyan mozzanat a játékban, ami kapcsolódik a valós életedhez? Ha igen, mire jöttél rá ezzel kapcsolatban?” Ezekre a kérdésekre válaszolva a résztvevők a valós élet tapasztalatait is behozzák a csoportba. 2. A résztvevőkhöz intézett kérdések a csoportalkalom és a valós élet történései közötti hasonlóságok, különbségek és kapcsolódási pontok kifejtését segítik. Végül a csoportvezető a következő kérdést teszi fel: “Milyen dolgokra jöttél rá az alkalom során, amelyek segítenek neked felismerni saját magad és mások szükségleteit?” Miután mindenki egyenként válaszolt a kérdésre, a csoportvezető befejezi a workshopot. Forrásszöveg TÖRTÉNET A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL Volt egyszer egy szegény süket ember. Egy nap tudatták vele, hogy a szomszédja ágynak esett. Az ember szívből sajnálta szomszédját betegsége miatt és elhatározta, hogy meglátogatja. „De hogyan fogom
Forrás: Akbaş, A. Vahap (2011). Adapted from Mesnevi Volume: 1, Verses: 3469—3485. Mesnevi Stories, Timaş Publications, İstanbul, 2011.
“A süket látogatása a betegnél” Rúmí (Mauláná)
megérteni szomszédom szavát a süket fülemmel?” — gondolta az ember magában. „Ráadásul még az is meglehet, hogy a hangja gyönge lesz a betegség miatt. Mégis, a beteget meglátogatni kötelesség. Mindenképpen el kell mennem.” Az ember egy darabig nem tudta, hogy mitévő legyen. Végül arra jutott, hogy kitalálja, mit mondana a beteg, s így készül fel a látogatásra. Köszönés után így szólanék, gondolta magában: „Hogy van az én kedves, szenvedő szomszédom?” „Köszönöm, jól” — biztosan ez lenne a válasz, s én válaszolnék: „Istennek hála.” Majd megkérdezném, hogy mit evett ebédre, s ő biztos így válaszolna: „Sörbetet, vagy lencselevest.” Én pedig majd azt mondom neki: „Egészségedre váljék!” S kérdeném: „Melyik orvos visel gondot reád?” S erre majd, gondolom, az orvos nevét mondja. S én pedig majd így felelek neki: „Bárhol jár is ő, szerencsét hoz. Bárhova megy, ott jóra fordulnak a dolgok. Akit megvizsgál, az meg is gyógyul.” S ilyenformán, gondolta az ember, teljesíteném jószomszédi kötelességemet. Az ember tehát elindult, hogy meglátogassa a szomszédját ily kérdésekkel és válaszokkal a fejében. A köszönés után megkérdezte, hogy van a szomszédja. A beteg, akit nagy fájdalmak gyötörtek és kimerültnek látszott, így szólt: „Úgy érzem, mindjárt meghalok.” Az ember válaszolt, mondván: „Istennek hála!” — mivel azt gondolta, hogy az általa kiötlött választ kapta. A beteg szomszéd sértve és megbántva érezte magát. „Micsoda beszéd ez” — motyogta, s arra gondolt, hogy milyen rosszindulatú ez az ember. Az ember rátért a második kérdésre, s megkérdezte, mit evett a szomszédja. A szomszéd, akit már az első kérdés kihozott a sodrából így válaszolt: „Mérget.” Az ember erre így felelt: „Jól van. Egészségedre váljék!” Erre a beteg haragja már szinte fortyogott. Végül a látogató feltette az utolsó kérdést: „És ki az orvosod, kedves szomszéd?” A szomszéd haldokolva hörögte: „Ebből most már elég! A halál angyala közeleg!” A látogató mosolyogva válaszolt, mivel nem tudta, mi történik: „Az nagyon jó. Bárhol jár is ő, szerencsét hoz. Örvendj, és gyógyulj meg hamar!” Míg a beteg teljesen elgyötört lett a végére, a mi emberünk boldogan tért haza. Hálát adott Istennek, hogy sikerült teljesítenie jószomszédi kötelességét.
73
Izrael
BIBLIODRÁMA HŐSÖKRŐL 1.: RABBI AKIVA ÉS RÁHEL 2.: SZENT KLÁRA 3.: RÚMÍ ÉS SAMSZ A workshopokat Jeruzsálemben tartottuk 2011. október és 2012. szeptember közt, összesen 60 órát: Tizenhat ülésünk volt egyenként 2.5 —3.5 órásak a folyamatban lévő csoport számára, négy, változó időtartamú egyedi ülés volt különböző csoportokkal és különleges oktató ülések olyan egyének számára, akik más helyzetekben kívánták használni ezt a módszert. Yael Unterman (Vezető oktató) — tanár, író, színésznő és életvezetési tanácsadó (life coach). Tapasztalt a zsidó/amerikai alapú bibliodráma iskolában, amelyet Európában ’bibliolog’—nak neveznek, hogy megkülönböztessék az ott kialakult keresztény alapú bibliodrámától. 2002 óta tart bibliodrámákat zsidó felnőttek részére, oktat zsidó tanárokat bibliodrámára világszerte, és nagy alapossággal tanít zsidó szövegeket. Mindemellett a világ minden részén fellépett egyszemélyes műsorával, ami Káin és Ábel történetéről szól, ami a bibliodrámával való foglalkozásából alakult ki. Peta Jones Pellach (Asszisztens) — az oktatási tevékenységek igazgatója az Elijah Vallásközi Intézetben (Elijah Interfaith Instuitute). A projektbe a vallásközi párbeszéd és felnőttképzés terén szerzett tapasztalattal és szakértelemmel érkezett. Szakterülete a teológiai és filozófiai anyagok adaptálása hat vallásból egy szélesebb közönség használata számára, nevelési segédanyagok létrehozása elméleti művek alapján, dialógusvezetők oktatása. Mindemellett zsidó pedagógus is, aki mélyrehatóan ismeri a héber kánon szent szövegeit. Izraelben talán inkább, mit bárhol másutt, a vallás képtelen kibontakoztatni a benne rejlő lehetőséget, hogy egységet létrehozó erő legyen; mi több, a vallási csoportoknak politikai jelentősége van. Az Elijah Vallásközi Intézet arra az előfeltevésre épül, hogy a vallási bölcsesség megosztása előmozdítja a békét. Kaptunk egy lehetőséget, hogy bemutassuk a vallás béketeremtő erejét a bibliodráma technikáján keresztül, és optimisták voltunk, hogy ez sikerülhet. A 2011 novemberében, Lengyelországban tartott tréning a bibliodráma technikák széles repertoárjáva ajándékozott meg minket. A bibliodrámát nagyszerű egységteremtő eszköznek és az eszmecsere cso-
74
dálatos módszerének találtuk. A résztvevők érezték az oktatójukba és a csoportba vetett bizalmat. A különböző vallásokhoz tartozó résztvevők egyaránt megerősítőnek találták, amikor látták, hogy a ’másik’ milyen tiszteletteljesen fordul szent szövegeikhez és milyen mély meglátásokkal gazdagítja azokat, úgy, hogy ezáltal új jelentéseket is találtak ezekben a szövegekben a bibliodrámán keresztül. Mialatt mindannyian megtapasztaltuk a közös egyetemes emberségünket, azon a módon, ahogy mind viszonyultunk a drámához és a dilemmákhoz, pont ugyanilyen érdekes volt felfedezni, a különböző interpretációkat, prekoncepciókat és kiegészítő ismereteket, amik így belekerültek a bibliodrámába. Jelentős, hogy ezek nem tartották magukat szigorúan a vallások határvonalaihoz — egy keresztény könnyedén vitathatta vagy támogathatta az elfogadott látásmódot, és ugyanígy tehetett egy zsidó. A karakter különféle értelmezése sokkal inkább a személyiségeink és élettapasztalatunk terméke volt, mint a vallásunkból fakadó elveké. Ez szolgált arra, hogy ledöntse köztünk a gátakat. És együtt élhettük át az ének, a nevetés és az érzelmi reflexiók pillanatainak élményét is. A jeruzsálemi csoport eljutott arra, hogy tiszteljék egymást és kötődést érezzenek egymás iránt. Talán elmondható, hogy következetesen folytatott bármilyen fajta találkozások — és nem csak bibliodráma — ennyi eltöltött órán keresztül hasonló eredményre jut. Ennek ellenére, a legtöbb dolog, ami átjött, különösen a későbbi ülések során, a résztvevőkből egészen személyes meglátások és bizonytalanságok olyan megosztásait, a mély hit vagy a nyers érzelmek olyan kifejeződéseit hozták ki, amik nem jöhettek volna elő bármely más környezetben. A szöveg közvetítésén keresztül minden egyes résztvevő embersége az előtérbe került. Megismertük egymás hitét és megismertük egymást. Elvárható, hogy sokan kapcsolatban maradunk majd egymással. A jeruzsálemi csoport legtöbb tagja vezetői pozícióban vagy tanári szerepben van a saját vallási közösségeiken belül, és bizonyosan alkalmazni fogják az elsajátított módszertant a tanítványaik és gyülekezeti tagjaik körében, illetve pár vallásközi kontextusban is. A folyamatban lévő jeruzsálemi csoport elsősorban zsidókat és keresztényeket tartalmazott, az alkalmankénti muszlim résztvevővel. A zsidó résztvevők mind Izraelben élnek, leginkább Nyugat—Jeruzsálemben. A legtöbben a keresztények közül ideiglenesen voltak Izraelben, különböző keretek közt. A legtöbbjük jelenleg Kelet—Jeruzsálemben él. A négy ’egyedi’ találkozónkat látogató csoportokkal tartottuk: pszichológusok Ausztráliából, akik csatlakoztak a rendes csoport egy üléséhez (főleg keresztények vagy vallástalanok és két zsidó); egy csoport nemzetközi teológus hallgató, akik bibliai tudományok okán voltak Izraelben; egy csoport római katolikus teológus hallgató különböző országokból, kiegészülve zsidó hallgatókkal (Izraeli lakosokkal és látogatókkal egyaránt); és két csoport nemzetközi diák a Yeshiva Konzervatóriumból (zsidó) illetve a Bat Kol Nyári Iskolából (keresztény), mindketten 1—3 hónapot töltöttek Izraelben, akik csatlakoztak ehhez az üléshez.
75
BIBLIODRÁMA: HŐSÖK I. RABBI AKIVA ÉS RÁCHEL Összegzés Az első bibliodráma forgatókönyv a “Nagy emberek/Hősök” témában a “nagyság” fogalmát szeretné megvizsgálni mindhárom nagy vallási hagyományban, kiemelve a közös elemeket és a különbségeket is. Mindemellett a résztvevők saját nagyság fogalmukkal is kapcsolatba kerülnek. A szövegeket szándékosan nem a Bibliából vagy a Koránból választottuk, hanem népi elbeszélésekből és legendákból. Az első bibliodráma forgatókönyv többféle technikát alkalmaz, és két zsidó hősről, Rabbi Akiváról és feleségéről szól. Fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák Attitűdök — más kultúrák iránti tisztelet; szellemi érdeklődés más kultúrák iránt; nyitottság más kultúrából származó emberek iránt; az előítéletek föladására való hajlandóság. Készségek — más kultúrákhoz tartozó emberekre figyelés készsége; más kultúrákhoz tartozó emberekkel való interakció készsége; információszerzés készsége más kultúrákról; empátia; multi—perspektivitás; kognitív rugalmasság. Tárgyi tudás — a zsidók számára fontos szöveg ismerete; ismeretek a “heroizmus” zsidó koncepciójáról; ismeretek a zsidó történelem egyik legfontosabb hőséről, Rabbi Akiváról és az ő hasonlóan, bár másképp “hősies” feleségéről, Ráchelről.
Rabbi Akiva és Ráchel
Célcsoport Azok a felnőtt tanulók, akik azonosulnak valamilyen vallási hagyománnyal, a zsidókat és nem—zsidókat is beleértve. A nem—zsidó résztvevők valószínűleg minimális tudással rendelkeznek a Második Templom lerombolása utáni Júdeáról, vagy a Talmudról és az abban leírt rabbikról.
76
Célok • Egy — a zsidók számára fontos, a nem—zsidók által alig ismert — elbeszélés megismertetése és fölfedezése egy zsidókból és nem—zsidókból álló csoporttal. • Tisztelettel olvasni a szöveget, még akkor is, ha bizonyos elemei a csoporttagok (egy része) számára kulturálisan idegen értékeket és gyakorlatot képviselnek. Empatikus azonosulás a karakterekkel azáltal, hogy az ő hangjukon beszélünk. • Fölfedezni olyan értékeket egy zsidó szent szövegben, amelyeket a nem—zsidók is magukénak vallnak. • Megmutatni a zsidóknak, hogy a nem—zsidók is taníthatnak nekik valamit a zsidó hagyományról. • Fölfedezni a “heroizmus” fogalmát és fölismerni két lényeges pontot: 1, sok olyan érték és magatartás létezik, amelyet minden kultúra “heroikusnak” ismer; 2, bizonyos értékek és viselkedésmódok az egyes kultúrák a többieknél jobban csodálnak. Tanulási kimenet A workshop sikeres elvégzése után a résztvevők fejlesztik: Tudásukat • A résztvevők mélyebben megértik a “hősiesség” és az “igaz ember” fogalmát a zsidó hagyományban. • A résztvevők megismerkednek Rabbi Akiva és Ráchel történeteivel és életük hősies aspektusával.
Attitűdjüket • A résztvevők empatikusak lesznek az elbeszélésben szereplő karakterekkel és a zsidókkal, akik számára ők szerepmodellek. • A résztvevők megértik, hogy miért olyan hangsúlyos a judaizmusban az egyszerűség és a tanulás erénye. • A zsidó résztvevők megtapasztalják, hogy az ő hőseiket a nem—zsidók is értékelik, amely még jobban elkötelezi őket saját hagyományuk mellett; a nem—zsidó résztvevők azáltal, hogy megismerik olyan valaki “hősiességét”, aki kívül áll az ő hagyományukon, miközben nem kell elfogadniuk őt saját hősükként, nyitottabbá válnak a sokszínűség iránt. Készségeiket • A résztvevők bővítik “eszköztárukat” különböző olyan gyakorlatokkal, amelyek segítenek lebontani a kultúrák közötti falakat. • A résztvevők megtanulnak sokkal hatékonyabban figyelni, miután megbirkóznak egy számukra ismeretlen és nehéz szöveggel, s eközben más csoporttagoktól tanulnak. • A résztvevők hatékonyabb kommunikációs készségeket nyernek azáltal, hogy megosztanak egy olyan, általuk jól ismert szöveget olyanokkal, akik számára ez új, s ezáltal mintegy idegenvezetőként adhatnak át információkat. • A résztvevők képesek lesznek számos bibliodráma technika alkalmazására. A tréning struktúrája I. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up) II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe III. Bibliodráma IV. Megosztás A tevékenységek leírása I. Rámelegítő gyakorlatok Követendő lépések Belső/Külső körök: “Mi a nagyság?”.
Rabbi Akiva és Ráchel
1. szakasz: • A csoport két kört alkot — egy belső és egy külső kört, úgy, hogy mindenkinek lesz egy vele szembenálló társa. • A belső körben állók elmondják a külső körben álló partnerüknek, hogy számukra mi jellemzi az emberi nagyságot — egy szóban vagy egy kifejezésben (pl.: “alázatosság”) Majd a partnerük teszi ugyanezt. • A belső körben állók egyet lépnek balra. Elmondják ugyanazt a szót vagy kifejezést az új partnerüknek. • Ezt néhányszor megismételjük (a csoport nagyságától függően) — egy lépés balra, elmondjuk ismét. Mondhatják minden alkalommal ugyanazt, de változtathatnak is a válaszon. 2. szakasz: • Ezúttal egy partnerükkel szemben állva egy gesztussal, testtartással is ki kell fejezniük szavaikat. Ezt is megismételjük néhányszor.
77
3. szakasz: • Most egy új partner elé lépnek és csak a gesztust, testtartást ismétlik meg. (Opcionális: A partner elmondja, hogy szerinte mit fejez ki a gesztus). 4. szakasz: • A két kör most egyetlen nagy kört alkot és háromra a teljes csoport megismétli a gesztusokat (ki—ki a sajátját) egyszerre. 5. szakasz • Rövid megosztás.
Rabbi Akiva és Ráchel
II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe
78
Követendő lépések 1. Adjunk egy rövid történeti összefoglalót a Talmudról és a Talmudnak a zsidók Tóra tanulmányozásában betöltött fontos szerepéről, a következőképpen: A zsidók és a keresztények egyaránt szent szövegnek tekintik a héber Bibliát. Sőt, a héber Biblia számos története kisebb vagy nagyobb változtatással a Koránban is megtalálható. A legfontosabb szent szöveg, ami egyedül a zsidóké a Talmud, amely hangsúlyossá teszi a különbséget, “az utak szétválását”, zsidóság és kereszténység között. A Talmud, ami a 6. században vált teljessé, törvényszövegek és etikai fejtegetések gyűjteménye, amely a zsidó törvényeket és a mindennapi gyakorlatot formálta. A Talmudnak két változata ismert, a jeruzsálemi és a babilóniai, ez utóbbi sokkal átfogóbb, részletesebb, ezért általában (de nem minden tárgyban) ez számít nagyobb tekintélyűnek. A különböző praktikus fejtegetések mellett a Talmudban jelentős eseményekről vagy személyiségekről szóló, hosszabb—rövidebb elbeszélések is találhatóak, nagyjából a Második Templom idejéből. Rabbi Akiva egyike a legkiemelkedőbb személyiségeknek a Talmud irodalmából. Emellett ő volt az egyik legfontosabb szerzője olyan gondolatoknak, alapelveknek és törvényeknek, amelyekre a későbbi rabbik, beleértve tanítványai teljes nemzedékét, a saját gondolatmenetüket alapozták. Fontos még tudni Rabbi Akiváról, jóllehet ez nem része a bibliodrámának, hogy a zsidók amiatt is nagyon tisztelik őt, mert szembeszegült a Tóra tanulást tiltó római törvénnyel, és engedetlensége miatt a rómaiak kegyetlenül megkínozták, majd kivégezték. Akiva a Tóra tanulásának elengedhetetlenségét a zsidók számára ahhoz hasonlította, mint ahogy a halnak is elengedhetetlen a vízben élnie és nem a szárazföldön, a rómaiakat pedig a rókához hasonlította, akik ki akarja csábítani a halakat a természetes élőhelyükről. 2. A választott szöveg lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy egy népi legendán keresztül lépjenek be a bibliodráma világába, és ne a Biblia vagy a Korán szövegein keresztül, ez utóbbi lehet, hogy egy kissé ijesztő lenne számukra III. Bibliodráma Követendő lépések Bevezetés: 1. Ma a három, különböző vallások hőseit középpontba állító bibliodráma alkalom első részét fogjuk megvalósítani. A zsidók számára nagyon fontos szöveg, a Talmud lesz a forrásunk. Hallott—e már valaki közületek a Talmudról?
2.
3.
A most következő történet az egyik legismertebb legenda a zsidó történelem egyik legnagyobb rabbijáról, Akiváról. Akiva nagyon szerény körülmények közül indult, egy tanulatlan pásztor volt egy gazdag ember szolgálatában. A pásztor szimbolikája nagyon fontos a zsidó hagyományban, mivel a legnagyobb hőseink és vezetőink közül többen pásztorként kezdték — például Mózes vagy Dávid — és a hagyomány szerint, ahogy a pásztor vezeti a juhait és gondoskodik róluk, az előre jelzi, hogyan fogja vezetni a népet. Akiva felesége név szerint nem jelenik meg a most következő történetben, de a történetet követő sorokban a Talmud megjegyzi, hogy Ráchelnek hívták. Ma számos technikát fogunk alkalmazni. Az első a bibliolog—típusú bibliodráma. A bibliológban a teljes csoportnak teszünk fel kérdéseket, minha a történet egy szereplőjét testesítené meg és a csoportnak kell megalkotnia a válaszokat. Csak próbáld kitalálni, hogy mi lehetne a válasz és ne légy félénk. Figyelj arra, hogy mindig első személyben, “én”—ként vagy “mi”—ként szólalj meg, mintha te lennél a történetben szereplő személy.
1. szakasz: Bibliolog 1. Olvassuk el a szöveget addig, hogy “legyen az ő kívánsága szerint”. 2. Menjünk vissza és olvassuk el újra az első bekezdést. 3. A csoportvezető kérdéseket tesz föl a csoportnak, a csoport egy személyként válaszol — például: — Ben Kalba Savua, a leggazdagabb ember a városban. Elégedett vagy? Mik az álmaid? — Akiva, a pásztor: Milyen az életed Ben Kalba Savua pásztoraként? Szeretsz neki dolgozni? Mi jár a fejedben, amikor kint vagy a mezőn a juhokkal? — Ráchel, a leánya — Milyen az életed? Mi jár a fejedben? 4. A csoportvezető biztatja a csoportot, hogy ők is kérdezzenek: “Van—e még valami fontos kérdés, amit ezen a ponton föltennétek?”
Rabbi Akiva és Ráchel
2. szakasz: Három—szereplős színpad 1. Három széket helyezünk az előtérbe (a “színpad terébe”). 2. Megkérünk három önként vállalkozót, hogy lépjenek ki a színpadra. Mindegyikük választ egyet a három szerep küzül: Akiva, Ráchel és Ben Kalba Savua. A szereplőknek jelképes eszközöket adunk (sálak, stb.), és bátorítjuk őket, hogy testtartásukkal is fejezzék ki a szerepet. 3. A csoportvezető egyenként meginterjúvolja őket (hány éves vagy? Szereted a körülötted lévő embereket?) és megismétli a válaszaikat (“duplázó” technika, azaz egyes szám első személyben). 4. A csoportvezető mondja: — Ez az a reggel, amikor Akiva és Ráchel beszélgetésbe elegyednek. Kezdjük Ben Kalba Savuával, a város leggazdagabb emberével. Mutasd meg, hogy ébredtél. Hogy érzed magad ma reggel? — Ráchel. Hogy ébredtél ezen a napon? Hogy érzed mgad ma reggel? — Akiva, a pásztor. És veled mi van? Hogy ébredtél ma reggel? 5. Most olvassuk el a történet első sorait és hagyjuk, hogy szabadon játsszák el a jelenetet. 6. Egy ponton a csoportvezető befagyasztja a jelenetet “Állj!” és megkérdezi: “Hogy érzed most magad? Mik járnak a fejedben, amit még nem árultál el a többieknek?” Majd tapsra ismét elindítjuk a játékot. 7. A csoporthoz fordulva: “Ha szeretné valamelyik szerepet kipróbálni, jöjjön ide, és érintse meg azt a szereplőt, akit játszani szeretne.” 8. Ha a történet túl lassan bontakozik, mondjuk: “Egy órával később” vagy “Egy nappal később.”
79
9.
Amikor az első bekezdésben leírt történetnek vége, kérdezzük meg a szereplőket: “Össze tudnád foglalni milyen fontos fordulatok következtek be most az életedben? Hogy érzed most magad?”
Rabbi Akiva és Ráchel
3. szakasz: “Időugrás tükör” (Time—gap mirror) gyakorlat 1. Olvassuk el a szöveget odáig, hogy “12000 tanítvánnyal tért vissza.” 2. A csoportvezető mondja: — Ezen a ponton a történet minden szereplője 12 évvel idősebb. Azt hiszem, egy kissé megváltoztak. Megkérlek titeket, hogy álljatok fel és alkossatok párokat. — Legyen valaki “A” szereplő és a másik “B”. — Az “A” szereplő — tudnál úgy mozogni, ahogy Akiva pásztor korában? Most pedig a “B” szereplő — mozogj úgy, mint Akiva, a tudós rabbi, akinek 12000 tanítványa van. “A” szereplő, nézd meg egy pillanatra “B”—t, mintha magadat látnád a tükörben és érezd az eltelt 12 évet. “B” szereplő, nézd meg “A”—t, mintha egy régi fényképet néznél, és érezd az eltelt 12 évet. — “A” szereplő: Jelenítsd meg testtartásoddal Ráchelt, a gazdag ember lányát. “B” szereplő, mutasd meg a testeddel Ráchelt, az asszonyt, aki egyedül él szegénységben, és várja, hogy a férje hazatérjen. “A”, nézd meg “B”—t, mintha tükörben látnád magadat, és érezd át az eltelt 12 évet. “B”, nézd meg “A”—t, mintha egy régi fényképet néznél, és éld át az elmúlt 12 évet. — “A” szereplő. Jelenítsd meg mozgásoddal Ben Kalba Savuát, a gazdag embert, aki mindent megkapott, amire csak vágyott. “B” szereplő, mutasd meg a testeddel, milyen Ben Kalba Savua, aki kitagadta a lányát és nem is látta azóta? “A”, nézd meg “B”—t, mintha tükörbe néznél és éld át az előtted álló 12 évet. “B”, nézd meg “A”—t, mintha csak egy régi fényképet néznél, és éld át az eltelt 12 évet. 3. Mindenki visszaül a körbe. 4. A csoportvezető mondja: A történet szereplői nevében beszélve, el tudnád mondani, milyen érzése más embernek lenni, mint aki 12 évvel ezelőtt voltál? Jó vagy rossz érzés?
80
4. szakasz: Bibliolog in két csoportban 1. Olvassuk el a történetet a végéig. 2. Alkossunk két csoportot — a kérdezők és a válaszolók csoportját. 3. Kérjük meg a kérdező csoportot, hogy kérdezgessék a válaszoló csoportot, akik Akivát és Ráchelt jelenítik meg, arról a 12 évről, amíg távol voltak egymástól. 4. A válaszoló csoport a karakterek nevében beszél. 5. A csoportvezető is beugorhat, ha a csoport elakad vagy elfelejt megkérdezni valamilyen fontos kérdést. — (Néhány példa: Akiva — milyen érzés távol lenni a feleségedtől? Gyakran gondolsz rá? Élvezed a tanulást? Ráchel — milyen ez neked? Hogy boldogulsz?) 6. Most kérjük meg a kérdező csoportot, hogy interjúvolják meg a válaszadók csoportját, mint akik az idős Akivát és Ráchelt jelenítik meg abban az időben, amikor Akiva hazatért. — (Néhány példa: Öreg ember, ki vagy te? Ráchel, hogy érzed magad, miközben válaszolsz neki? Akiva, miért nem beszélsz hozzá?) 5. szakasz: Bibliolog egy csoportban 1. Most a teljes csoport válaszoló lesz. 2. A csoportvezető mondja:
3.
— Most szeretnék egy pillanatképet Akiva lelkiállapotáról, ahogy elmegy otthonról — egy szóban. (pl.: megkönnyebbülés, büszkeség, izgalom) — Akiva — miközben elindultál otthonról, vissza—vissza néztél vagy egyenesen előre? (Mutasd meg testtartással, mozgással). — Ráchel, mi járt a fejedben, amikor kimentél, hogy várd őt? — Szomszédok — beszéljetek Ráchelről. — Akiva és Ráchel, milyen érzés volt, amikor újra találkoztatok? — Mi a helyzet az utolsó jelenettel? — Ben Kalba Savua, mondd el nekünk, hogy érezted magad a jelenet során? — Ki szeretne mmost még beszélni? Megjegyzés: a szomszédokkal való jelenet nagyon érdekes. Ha van rá idő, érdemes bibliodráma technikával is eljátszani, azaz, a csoport tagjai lehetnek a szomszédok, és csevegjenek egymással, pletykáljanak szabadon, spontán. Vagy eljátszhatják Akiva kíséretét is.
6. szakasz: Megosztás 1. Járjunk körbe és mindenkit szólítsunk a valódi nevén. 2. Csoportvezető: — Mi érintett meg a történetben? Milyen folyamatok zajlottak benned a történet feldolgozása során? (Opcionális): Fejezd be a mondatokat: “Nagyon erős hatást gyakorolt rám…” és “Nagyon nehéz volt számomra, amikor…” — Mit mond neked ez a zsidó történet a nagyságról? Forrásszövegek Babiloni Talmud, Ketubot traktátus 62b
Rabbi Akiva és Ráchel
Rabbi Akiva pásztorként szolgált Ben Kalba Savuánál, akinek a lánya szemet vetett a szerény és nemes ifjúra. Így szólt hozzá: “Ha a menyasszonyod lennék, elmennél—e tanulni az akadémiára?” “Igen”, válaszolta az. Ezért a lány titokban megesküdött vele, majd útjára bocsátotta. Amikor az apja ezt meghallotta, elkergette a háztól a lányát és megesküdött, hogy egyszer s mindenkorra kitagadja minden vagyonából. Akiva elment és tizenkét évig tanult az akadémián. 12000 tanítvánnyal tért vissza. Hallotta, amint egy öregember azt mondta a lánynak: — Meddig akarsz még özvegy módjára élni? — Ha rám hallgat a férjem, még tizenkét évig iskolapadban ül! — felelte a lány. Akiva így szólt: — Legyen az ő kívánsága szerint. Tehát elment és újabb tizenkét évet töltött az akadémián, majd 24000 tanítvánnyal tért vissza. Amikor a felesége meghallotta, eléje sietett, de a szomszédok így korholták: — Kérj kölcsön valami ruhát és öltözz fel! A lány így válaszolt: — A szent ismeri a lelke démonjait. Amint odaért hozzá arcra borult és megcsókolta a lábát. Akiba kísérői félrelökték a lányt, mire ő így szólt: — Hagyjátok! Minden, ami az enyém vagy a tietek, az övé.
81
A lány apja meghallotta, hogy a nagy ember a városba érkezett és azt gondolta: “Eléje járulok; ő talán föloldhatja az eskümet.” Amikor odaért, Akiva megkérdezte: — Megtetted volna—e az esküdet, ha tudod, hogy a lányod férje egy nagy ember? — Ő így válaszolt: “Még egy vers vagy egy halacha!” — Erre Akiva azt mondta: “Én vagyok az!” Ben Kalba Savua arcra borult és megcsókolta a lábait, és nekiadta fele vagyonát.
BIBLIODRÁMA: HŐSÖK II. SZENT KLÁRA Összegzés A második bibliodráma a Nagy Emberek/Hősök sorozatból egy bibliolog—típusú biblodráma egy keresztény hősről, Szent Kláráról. Ez a forgatókönyv egy olyan technikát tartalmaz, amelyben a résztvevőknek át kell jutniuk a másik oldalra. Ez az eredeti forgatókönyv rövidített változata, a teljes verzió megtalálható honlapunkon: http://bibliodramatic.net/main/document/document.php?cidReq=INTER&curdirpath=/Bibliodrama scenarios/ Scenarios from Israel A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák, célcsoport, célok és tanulási kimenet leírását ugyancsak a honlapon található teljes forgatókönyv tartalmazza. A tréning struktúrája I. Rámelegítő gyakorlat (Warm—up) II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe III. Bibliodráma IV. Feldolgozás V. Megosztás A tevékenységek leírása
Szent Klára
I. Rámelegítő gyakorlatok (Warm—up)
82
Követendő lépések Mozgás körben 1. A csoport álló kört alkot. 2. Az egyik csoporttag csinál egy mozdulatot/gesztust, amivel kifejezi, “hogyan érzem most magam”. 3. A tőle jobbra álló személy utánozza a gesztust és így megy körbe. 4. Amikor a gesztus/mozdulat visszaér a kezdő személyhez, akkor a következő csoporttagon a sor, hogy egy új kifejező mozdulatot tegyen. 5. Addig folytatjuk, amíg mindenki sorra nem kerül. Az én személyes hősöm 1. A résztvevők párokat alkotnak.
2.
Mindenki elmond egy sztorit valakiről a személyes életéből, akire hősként tekint, akár egyetlen nagyszerű tett miatt, 5—10 perc.
II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe Követendő lépések 1. Rövid történelmi bevezetőt adunk és vázoljuk a szentek teológiai fogalmát. 2. Ajánlott vázolni a történelmi kort (a 13. század eleje) és megemlíteni, hogy a “szent” titulusnak különösen fontos jelentősége van a katolicizmusban. Szent Klárát nem sokkal halála után kanonizálták, ami azt jelenti, hogy erényes életét és csodatetteit az Egyház hivatalosan is elismerte. A részletes történeti háttér honlapunkon található. III. Bibliodrama Követendő lépések Bevezetés: Ma ismét egy olyan vallásos szöveget fedezünk fel közösen, ami nem szerepel sem a Bibliában, sem pedig a Koránban. A mai történetünk Szent Kláráról szól 1. szakasz: Szövegolvasás A csoport hangosan felolvassa a Szent Kláráról szóló elbeszélést. 2. szakasz: Bevezetés A csoportvezető mondja: — A mai alkalommal bibliolog—típusú bibliodrámát hozunk létre, ami az “ők” és a “mi” témáját is érinti. A mai bibliodrámán az egyik vallási csoportnak — ebben az esetben a keresztényeknek — kell válaszolniuk, míg a másik csoport kérdez. A keresztények a terem egyik felében ülnek, a többiek a másik felében. A többiek a történettel kapcsolatos kérdeseket tesznek fel a keresztényeknek, és a keresztények a történet szereplői nevében válaszolnak. Például: “Klára, milyen volt a gyerekkorod?” — Ha egy kérdező úgy érzi, hogy szeretne válaszolni egy kérdésre, akkor átmehet a másik oldalra, a válaszolók oldalára, de akkor már végig ott kell maradnia. Fontos megjegyzés a keresztények számára, hogy nem szeretnénk őket rivaldafénybe helyezni, úgy, hogy ezt kényelmetlennek érezzék. Mindez csupán meghívás, hogy a saját történetükkel kapcsolatba kerüljenek, és a többieket is meghívjuk, hogy amennyiben úgy érzik, csatlakozzanak hozzájuk. Amikor mindenki a helyén van a nem—keresztények elkezdik föltenni a kérdéseket. Ha úgy valaki úgy érzi, hogy át szeretne menni a válaszolók csoportjába, akkor fogja a székét és átül a keresztényekhez.
Szent Klára
3. szakasz: Bibliolog A csoport ismét két részre oszlik. A csoportvezető megkéri a kérdezőket, hogy tegyenek föl kérdéseket az első bekezdéssel kapcsolatban 1. Ha ez kész, akkor folytassuk a második bekezdéssel, és így tovább a történet végéig. A csoportvezető tíz percenként emlékezteti a nem—keresztényeket, hogy ha úgy gondolják, csatlakozhatnak a válaszadók csoportjához. (Néhány példa a kérdésekhez, ha a csoport elakadna:
83
— Klára, milyen volt a gyerekkorod? Közel érezted magad az anyádhoz? Mit gondolsz az apádról? Szerinted akkor is az lettél volna, aki vagy, ha nem gazdag családba születtél volna? Mitől lettél azzá, aki vagy? — Mit éreztél, amikor Szent Ferenccel találkoztál? Milyen érzés volt egy szegénnyel találkozni? Mit gondoltál a beszédéről? — Guido püspöke — beszélj nekünk Kláráról a te nézőpontodból. — Anya, a végén. Miért csatlakoztál? — Apa, a végén — teljesen egyedül vagy, ülsz a gazdag házadban, Mire gondolsz?) — A csoportvezető megkérdezheti a végén: — Klára — milyen érzés volt számodra, hogy így bibliodramatizáltunk? Mit gondolsz a teremben lévő keresztényekről? És mit gondolsz a nem—keresztényekről? 4. szakasz: Feldolgozás 1. Üljünk vissza a teljes körbe 2. Járjunk körbe és mondjuk ki mindenkinek a valódi nevét (szerepletétel). 3. Helyezzünk öt széket az előtérbe, és tegyünk mindegyikre különböző színű sálakat 4. Magyarázzuk el, hogy a székek Klárát, Ferencet, Klára anyját, Klára apját és a püspököt jelképezik 5. Kérjük meg a résztvevőket, hogy egyenkén jöjjenek oda a székekhez. 6. Beleülhetnek valamelyik székbe (a) és mondhatnak valamit az adott karakter nevében, amit a csoporttag a valódi életben is mondana vagy (b) megállhatnak valamelyik szék mögött és mondhatnak valamit az adott karakternek, ugyancsak a saját személyiségükből szólva. Példa (a) — a résztvevő beül Klára apjának a székébe és azt mondja: “Mindenkit megpróbálok irányítani magam körül.” Példa (b) — a résztvevő megáll Klára apjának széke mögött és azt mondja neki: “Nem hagyom, hogy az olyan emberek, mint te, uralkodjanak rajtam.” 5. szakasz: Megosztás Csoportvezető: — Mi érintett meg ebben a történetben? Milyen folyamat zajlott le benned a történet feldolgozása során? — Milyen képet kaptunk a nagyságról ez alkalommal? Mondott—e ez valamit neked? — Milyen volt a keresztény csoportban lenni? És milyen volt a másikban? — Miért mentél át a másik csoportba? És milyen érzés volt? Miért nem mentél át? — Megoszthatjuk—e egymással történeteinket? Jelentenek—e ezek valamit számunkra?
Szent Klára
Forrásszövegek Assisi Szent Klára (különböző forrásaok alapján)
84
Szent Klára Chiarában született, a vagyonos Favorino Scifi, Sasso—Rosso grófja és felesége, Ortolana legidősebb lányaként. Ortolana buzgó asszony volt, aki elzarándokolt Rómába és a Szentföldre is. Jóllehet Klára gyyönyörű volt és gazdagon mehetett volna férjhez, nem nagyon érdekelték az előkelő származásából adódó világi hívságok... (A szöveg folytatása megtalálható honlapunkon).
BIBLIODRÁMA: HŐSÖK III. RÚMÍ ÉS SAMSZ Összegzés A harmadik bibliodráma forgatókönyv a Nagy emberek/Hősök támakörben egy három szakaszból álló egység, amely foglalkozik a hősök témájával általánosságban, és két muszlim hőssel, Rúmíval és Samsszal. Ez a forgatókönyv rövidített változata, a teljes forgatókönyv megtaláláható honlapunkon: http://bibliodramatic.net/main/ document/document.php?cidReq=INTER&curdirpath=/Bibliodrama scenarios/Scenarios from Israel A fejleszteni kívánt interkulturális kompetenciák, célcsoport, célok és tanulási kimenet leírását ugyancsak a honlapon található teljes forgatókönyv tartalmazza. A tréning struktúrája I. Játék — Találd ki a hőst II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe III. Bibliodráma IV. Hősök és nagyság — a háromrészes sorozat feldolgozása A tevékenységek leírása I. Játék — “Találd ki a hőst”
Rúmí és Samsz
Követendő lépések 1. Mindenkit megkérünk, hogy válasszon egy hőst/hősnőt a saját vallási szövegeiből és legendáiból (vagy, ha nem igazán ismerik a vallási hősöket, akkor lehet egy kulturális hős is) 2. Egy darab papíron írjunk jellemzést néhány mondatban a hősről, egyes szám első személyben anélkül, hogy túlságosan egyértelmű utalást tennénk a hős személyére. Például, Mózessel kapcsolatban: “Sok éven át vezettem népemet. Idegen nép körében nőttem fel, és nem a saját anyám nevelt fel. A bátyám és a nővérem is fontos személyek voltak. Nagyon alázatos vagyok.” 3. Két szket helyezünk az előtérbe — az egyik székre köpenyszerűen egy sálat terítünk. Mindegyik résztvevő egyenként kijön és leül a sállal leterített székre és fölolvassa, amit írt, lassan, tagoltan. 4. Ha bárki úgy érzi a fölolvasás bármely pontján, hogy kitalálta kiről van szó, akkor kijön és leül a másik székre, és olyan kérdéseket tesz föl (például: “Milyen érzés volt, amikor…” vagy “Mit gondoltál, amikor...”) amelyek azt mutatják, hogy pontosan tudja, kiről van szó. Például Mózes esetében megkérdezhetik: “Milyen volt fönt lenni a Sínai—hegyen?” 5. Ha nem a megfelelő személyre gondoltak, akkor az első szereplő nemmel válaszol, és a msáodik visszaül a helyére. 6. Ha kitalálták, akkor az első szereplő ennek megfelelően válaszol: (“Negyven napig voltam a magasságban, nem nagyon emlékszem tisztán”) és a kérdező még néhány kérdést föltehet: (opcionális: a csoport is feltehet néhány kérdést). A jelenetek 3—10 percig tarthatnak, attól függően, hogy mennyi idő van erre a részre. 7. A végén kezdjünk el beszélgetni arról, hogy milyen volt a saját hős/hősnő nevében beszélni vagy hallani róluk a saját vagy más vallásokhoz tartozók szavaival. Segíthetjük a beszélgetés elkezdését
85
a következő mondat befejezésével: “Nagy hatással volt rám az, amikor...” Ez segít, hogy azonnal a legjelentősebb pillanatokra fókuszáljunk. II. Bevezetés a Szent Elbeszélésbe Követendő lépések Röviden vázoljuk fel Rúmí és Samsz életének történeti hátterét. A történeti háttér leírása a honlapunkon található III. Bibliodráma Követendő lépések Bevezetés: Ma folytatjuk az olyan vallási szövegek fölfedezését, amelyek nem találhatóak meg sem a Bibliában, sem pedig a Koránban. Most egy olyan alakkal foglalkozunk, aki nagyon fontos az iráni, török, afgán és más közép—ázsiai muszlimok számára, beleértve Indiát is — ők őrizték meg nagy tisztelettel Rúmí spirituális örökségét az elmúlt hét évszázadban.
Rúmí és Samsz
1. szakasz: A szöveg birtoklása Egy olyan technikával kezdjük, amely segíti a kevésbé ismert szövegek feldolgozását: 1. A Rúmíról és Samszról szóló történet első részét hangosan fölolvassuk. (A szöveg megtalálható a honlapunkon.) (Megjegyzés: A szöveg hosszú, ezért le lehet rövidíteni. (A teljes szöveget bibliodramatikus nagyjátékként is eljátszhatjuk, amelyben a résztvevők választhatják Rúmí, Samsz, a tanítványok, piaci árusok, stb. szerepét.) 2. Megkérjük a résztvevőket, hogy keressenek egy olyan szót vagy mondatrészt, ami kitűnik a szövegből, fontossága vagy érdekessége miatt. Például, az alábbi szövegből (Rúmí és Samsz) valaki kiválaszthatja a “vallási lázadó” vagy a “egyikük sem a szívéből beszélt”. 3. Amikor befejeztük a szövegolvasást, körbemegyünk, és mindegyik résztvevő hangosan, dramatikusan elmondja az általa kiválasztott szót vagy mondatrészt és a teljes csoport megismétli, ha lehet, még dramatikusabban. Például, ha az egyik csoporttag kimondja “vallási lázadó,” akkor a csoport hangosan és dramatikusan visszhangozza: “VALLÁSI LÁZADÓ!” 4. Ha mindenkire sor került, a csoportvezető a csoporthoz fordul és azt mondja: “És most, háromra, mindenki mondja ki az általa választott szavakat. Egy, kettő, három!”
86
2. szakasz: Bibliolog 1. Olvassuk el újra az első bekezdést. Kérjük meg a csoportot, hogy válaszoljanak a Samsszal kapcsolatos kérdésekre: — Samsz, milyen az életed? — Miért választottad ezt az életet? — Mindig ilyen voltál, gyerekkorod óta? — Nehéz életed van, vagy boldog vagy? — Milyen, amikor egyszerű emberekkel találkozol, és milyen, amikor írástudókkal? — Mi jár a fejedben esténként a mécses lángja mellett?
2.
3. 4. 5. 6. 7.
(Kérjük meg a csoportot, hogy találjanak ki minél több kérdést.) Olvassuk el mégegyszer a második bekezdést. Kérjük meg a csoportot, hogy válaszoljanak a Rúmíval kapcsolatos kérdésekre: — Milyen az életed? — Boldog vagy és elégedett? — Hiányzik—e valami? — Mire gondolsz esténként, a mécses lánga mellett? (Kérjük meg a csoportot, hogy találjanak ki minél több kérdést.) Olvasssuk el a szöveget a végéig. Két önként vállalkozó választja Rúmí és Samsz szerepét, és leül az előtérbe helyezett két székre. A többiek kérdéseket tehetnek fel a két alaknak. Ők ketten egymással is beszélhetnek. Később a csoportvezető megkérdezi: — Van—e valaki, aki még szeretne valamit mondani? Szerepletétel: Menjünk körbe és mondjuk ki a saját nevünket, lépjünk ki a bibliodrámából.
3. szakasz: Páros megosztás 1. Párokat alkotunk és a következő kérdéseket beszéljük meg: Az életben Rúmí vagyok—e vagy inkább Samsz? Miért? 2. Osszuk meg a gondolatokat a teljes csoportban is. 3. Csoportvezető: — Mi az, ami megérintett ebben a történetben? Milyen folyamatok zajlottak benned a történet feldolgozása során? (Opcionális): Fejezd be a mondatot: “Nagy hatással volt rám, amikor…” és “Nehéz volt számomra, amikor…” — Milyen üzenete van ennek a muszlim történetnek a nagyságról? Mit gondolsz ezekről a hősökről? IV. Hősök és nagyság — a háromrészes sorozat feldolgozása
2. szakasz: A nagyság jelei 1. Megkérjük a résztvevőket, hogy idézzék fel, milyen jeleit észlelték a nagyságnak a különböző történetekben.
Rúmí és Samsz
Követendő lépések 1. szakasz: Hősök beszélgetése 1. Három széket helyezünk a középpontba. A székek egy—egy történetet és a benne szereplő főhősöket reprezentálják: Szent Klára, Rabbi Akiva és Ráchel, Rúmí és Samsz. 2. Milyen beszélgetések lehettek a nagy emberek között? 3. A résztvevők egyenként kijönnek és leülnek az általuk választott hőst reprezentáló székbe és beszélnek egy másik székhez, pl.: Szent Klára mondja Rabbi Akiva feleségének: “Akárcsak én, te is lemondtál a gazdagságról a spirituális útért cserébe.” 4. Ha a másik székben már ül valaki, válaszolhat. Ha nem, akkor kijöhet egy msáik csoporttag, leül a székre és válaszol
87
2. 3.
Miközben megnevezik a tulajdonságokat, fölvesznek egy sálat és a hőst megjelenítő szék támlájára helyezik. Ezután megkérdezzük a résztvevőket, milyen hősies tulajdonságokat szeretnének saját magukban kifejleszteni. Válaszként kilépnek és fölveszik a hősies erényt jelképező sálat.
Rúmí és Samsz
Forrásszövegek Rúmí és Samsz A 13. század közepén történt. A vallási lázadó, a Tabrizi Samsz évek óta városról városra utazott, és kikérdezett minden írástudót, akivel csak találkozott. Egy mester után kutatott, de senki sem adta meg a választ, amkit keresett. Mindegyikük idézte a szent könyveket és írásokat, de egyikük sem a szívéből, saját tapasztalata alapján beszélt. Samsz a könyvek bölcsessége helyett Isten szívét kereste, az emberek szívén keresztül. Az emberek mindenütt bolondnak nevezték, istenkáromlónak, ő azonban csak sajnálta őket... (A szöveg többi része a honlapunkon található).
88
IV. Aleksander Schejbal KONKLÚZIÓK: A BASICS MŰHELYEK RÉSZTVEVŐI ÁLTAL JELZETT EREDMÉNYEK Az önismeret növekedése és az egyén saját kultúrájára/hitvilágára vonatkozó alapvető források megismerése. Ezzel a történettel magamnak tettem fel a kérdést. Csökönyösen ragaszkodhatok—e a saját elveimhez, amikor olyan sok más is van körülöttem? Azt hiszem ez nem olyan egyszerű. Más vallásokkal és kultúrákkal kapcsolatos ismeret növekedése. Tudnunk kell, és még fontosabb, hogy meg kell tapasztalnunk, hogy mi az, ami igazán fontos mások számára, akik különböző vallásokhoz vagy ugyanazon vallás különböző irányzataihoz tartoznak. Más vallásokkal kapcsolatos, egyéni észlelésekből fakadó előítéletek és sztereotípiák tudatosítása. Én nem szoktam ilyen mélységekben gondolkodni, mint ez. Rájöttem, hogy a dolgok nem olyanok, amilyennek látszanak, és a szavak, amiket a szellemi világ leírására használok, nem elégségesek. A képesség növekedése, hogy kultúraközi/vallásközi párbeszédbe bocsátkozzunk. A gyakorlat lehetővé tette, hogy megtapasztaljuk a párbeszédet a köztünk fennálló alapvető különbségekre tekintettel, megismerjük egymást és kidolgozzunk olyan közös megoldásokat, amelyek a változatosság és másság irányába nyitottság felé vezetnek. Nyitottabb és toleránsabb hozzáállás másokhoz. Nem mindenki gondolkodik ugyanúgy egy kérdésről. Meghallva mások gondolatait, az ember elméje kitárul. Ezután a „másság” nem kell, hogy szétválasztó tényező legyen. A BASICS workshop program, ami különböző kulturális és vallási helyzetben működött Lengyelországban, Magyarországon, Izlandon, Törökországban és Izraelben, azt eredményezte, hogy a bibliodráma alapú forgatókönyvekből terveztünk egy kézikönyvet, azzal a céllal, hogy előmozdítsuk a vallásközi párbeszéd készségét és kultúrák közti kompetenciát. Ezek a forgatókönyvek rövidített formában jelennek meg ebben a kiadványban. Mindegyikük meghatározza a kultúrák közti kompetencia azon aspektusait, amelyek megcélozhatók vallásközi/kultúraközi bibliodrámában, felsorolja a sajátságos célokat, melyek közvetlenül kapcsolhatók ezen aspektusokhoz és felállít számos jól meghatározott tanulási kimenetet, amiket el lehet érni a workshopokban az ajánlott forgatókönyvek alapján. A tanulási kimenet helyes definíciója lényegi kérdés, amikor bármilyen formában tanulási élményt tervezünk, akár előírásost, akár kötetlent. A forgatókönyvek alkotói minden lehetőséget megragadtak, hogy bátorítsák a jövőbeli felhasználóikat, hogy alaposan gondolják át a javasolt tanulási kimeneteket minden egyes forgatókönyv
89
esetében, és azokra összpontosítsanak, amik relevánsak az adott oktatási kontextus és a csoportok számára. Annak érdekében, hogy „lemérjük” hatásfokot ameddig ezek az eredmények megvalósultak, a workshop vezetőknek alkalmazniuk kell egy kiértékelési eljárást, amely magába foglalja azon csoport alapvetési szintjének legalább néhány „fokozatát”, akik kultúraközi bibliodrámába vágnak bele. Az alapvetés lesz a referencia pont, hogy megbecsülhessük a változásokat, amin a résztvevők keresztülmennek új attitűdök, készségek, vagy tárgyi tudás tekintetében, azon kultúrák közti kompetencia aspektusainak viszonylatában, amiket a workshop megcéloz. Egy tipikus bibliodráma ülés szerkezete két olyan fázist tartalmaz, amelyek alkalmazhatók egy ilyen felmérésben: a bejelentkező kör a kezdeti stádiumban és a megosztás a workshop zárásakor. A forgatókönyvek nem tartalmaznak listákat feltehető kész kérdésekkel — az oktatóknak maguknak kell azokat kidolgozniuk és hozzáigazítaniuk a képzés adott kontextusához (a résztvevők változatos kommunikációs készsége, különböző tanulási kimenet megcélzása, változó csoportdinamikák, stb.). Minden esetben, az a fontos, hogy a résztvevőktől begyűjtsük a visszajelzést a tanulási élmény értékéről olyan formában, ami alkalmas az értékelésre. Ez volt az alkalmazott eljárás a BASICS próba workshopjai során, ami segített nekünk megtervezni, kipróbálni és finom—hangolni azokat képzési forgatókönyveket, amik megjelennek ebben a könyvben. Ezen a ponton szeretnénk megosztani a program résztvevőitől kapott néhány visszajelzést, a bibliodráma alapú workshopokon keresztül szerzett interkulturális kompetenciával kapcsolatban. Három komolyabb nehézséggel kellett szembesülnünk, ezek bármely olyan kísérlet szerves részei, ami úgy akarja megragadni a bibliodráma értékét, mint egy vallásközi/kultúraközi oktatási eszközt, hogy bemutassa az eredmények átfogó összegzését. Először, a bibliodráma sok különböző szemléletmódot, módszert és technikát ölel fel, némelyik jól ismert az oktatásban, mint irodalmi forrásokból vett karakterekkel való szerepjáték, némelyik pedig annyira vitatott, mintha vallási könyvekből vett témákkal bohóckodnánk. Másodszor, ezen módszerek aktuális használata nagymértékben függ a segítő készségeitől és az úgynevezett „csoportdinamikától”, ami annyira dinamikussá válhat, hogy túlcsordul a racionális, objektív analízis határain. Harmadszor, a bibliodramatikusok kinyilvánítják, hogy a „megismerés spirituális aspektusaival” és az „alapvető emberi értékek” megtapasztalásával foglalkoznak, ami nem könnyen fordítható le olyan konkrét attitűdökre, készségekre vagy tárgyi tudásra, amik megfogalmazhatók a workshop tanulási élmény eredményeiként. Azt javasoljuk tehát, hogy kövessünk egy empirikus útvonalat és zárjuk le a könyvet az eredmények rövid listájával, amivel a BASICS workshopok résztvevői szolgáltak nekünk. A résztvevői visszajelzés kérdőíveken és interjúkon keresztül megosztott megfigyelések, kommentárok és észrevételek gazdagságából választottuk ki és csoportosítottuk azokat, amelyek a workshopok konkrét tanulási kimeneteihez kapcsolódnak, az interkulturális aspektus tekintetében.
Az önismeret növekedése és az egyén saját kultúrájára/hitvilágára vonatkozó alapvető források megismerése. Ez az eredmény nem csak olyan csoportban folytatott bibliodráma eredményeként látványos, ahol a résztvevők elszakadtak a kultúrájuk vallási hátterétől. Érdekes módon, ez ugyanúgy nyilvánvaló magasan képzett emberek csoportjában is, akik szóról szóra ismerik a hitvilágukat és értékrendjüket befolyásoló irataik tartalmát. A bibliodráma felajánlja a vallási narratíva alapos vizsgálatának lehetőségét, amennyiben segít „behatolni” ilyen szövegekben leírt adott szituációkba és karakterekbe, beleértve bizonyos központi felismeréseket. Ez olvasás által is elérhető, de ritkán annyira intenzív mélyre tekintéssel, mint amiről a BASICS workshop résztvevők beszámolnak:
90
Mélyebbre juthatsz a saját önazonosságodban, megismerve magadat az elfogadás és nyitottság atmoszférájában, „saját magadon” tapasztalva dolgokat. Különösképpen lenyűgöző, amit a zsidókat hallgatva tanultam, sosem így értettem azt a történetet. Az ószövetség olyan, mint a gyökérzet a számomra. Istenről hoz elő kérdéseket, és hogy miért működteti Isten a dolgokat egy bizonyos módon. Amikor eltávozom, elkezdem megkérdőjelezni az értékeimet és a hitvilágomat. Azt hiszem, hogy mindannyian valami közösségi része vagyunk. Ha felismerjük és tudatosítjuk egymás létezését, amennyire csak képesek vagyunk rá, akkor az értelmet is hasonlóképpen meglelhetjük. A játék és a történet mögé hatoltunk, érintkezésbe lépve a saját életünkkel. Ez egy választott módszer, az eljátszás eredménye. Ezzel a történettel magamnak tettem fel a kérdést. Csökönyösen ragaszkodhatok—e a saját elveimhez, amikor olyan sok más is van körülöttem? Azt hiszem, ez nem olyan egyszerű.
Más vallásokkal és kultúrákkal kapcsolatos ismeret növekedése. Hasonlóan a fentiekhez, a vallásközi bibliodráma segít „behatolni” más vallási történetekbe, beleértve azokat is, amelyek virtuálisan ismeretlenek a résztvevők számára. Ez különösen is fontos olyan szövegek felfedezésének esetében, amiket szentnek tartanak egy olyan multikulturális társadalom más tagjai, amiben belső feszültségek és konfliktusok vannak jelen. Egy bibliodrámás workshop működtethető olyan emberek kultúrák közti találkozására való egyedi összpontosítással, akik különböző vallásokat vagy hitvilágokat képviselnek. Egy ilyen bibliodráma olyan módon tárja fel a teljes potenciálját, hogy közvetlen ismeretet biztosít mások által fontosnak tartott hitvilágokról és értékekről: Megismerem más vallások történeteit, amik újak a számomra, és igazán gazdagítók. Mindemellett a tény, hogy a csoportunk annyira változatos, minden interakciót különlegessé tesz és lehetővé teszi, hogy megismerjem, a bibliodrámán keresztül, a különböző kultúrákat és vallásokat olyan módon, ami minden egyes alkalommal meglepő a számomra! Különösen fontos volt a kognitív dimenzió más kultúrák és azok sztereotípiák útján való érzékelése viszonylatában — izgalmas konfrontáció a Bibliával és a Koránnal… Bizonyos, hogy mint zsidó, szinte minden ismeret nélkül érkeztem a szent írások keresztény és muszlim szempontjairól, és most sokkal kényelmesebben érzem magam, hogy találkoztam a „másik”—kal. Miután el kell játszanunk egy olyan személyt, akinek mások a tapasztalatai és más a háttere, ez igazán kinyitja az ember szemét. Tudnunk kell, és még fontosabb, hogy meg kell tapasztalnunk, hogy mi az, ami igazán fontos mások számára, akik különböző vallásokhoz vagy ugyanazon vallás különböző irányzataihoz tartoznak. Rendszerint a megbeszélés nem lenne ennyire nyitott és elfogadó és nem zajlana ennyire sok szinten. Találkoztam és belepillantottam olyan emberek gondolataiba, akikkel rendszerint esélyem sincs érintkezésbe lépni.
Más hitvilágokról az egyénben benne rejlő saját megfigyelésekből fakadó előítéletek és sztereotípiák világosabb tudatossága.
A más vallási forrásokkal való közvetlen megismerkedés bizonyosan már önmagában is a sztereotipikus véleményformálás és az előítéletek felülvizsgálatához vezetnek. A bibliodráma viszont sokkal többet kínál, mint közvetlen
91
ismeretszerzést. Számos olyan technikát használunk a bibliodrámás üléseken, ami segíti a résztvevőket, hogy mások szemszögéből lássanak meg néhány tartalmi kérdést, vagy akár meg is tapasztalják azok értelmét mások viszonyítási rendszere segítségével. Ez az a pont, ahol megragadható a módszer további értéke, ami akkor hangsúlyt helyez az „élményszerű tanulásra”. Rájöttem, hogy sok dologra nagyon szűk rálátásom volt. Ez egy nagyszerű technika kötődést és megismerést kiépíteni más kultúrákból jövő emberekkel és megvalósítani egy őszinte viszonyt, ami lehetővé teszi a hasonlóságok és különbségek meglátását, de nem egy sztereotipikus látószögből. Úgy tekintettem magamra, mint olyan személyre, aki képes más hatásoktól függetlenül gondolkodni. Meglepő volt látni, ahogy a saját tendenciám hozzáilleszkedik a csoport normáihoz. Most már jobban megértem, hogy hogyan és miért illeszkednek emberek a csoportnormákhoz. Egy zsinagóga emeletén voltunk, együtt zsidókkal, egy újszövetségi textust vizsgáltunk, ők meg annyira tisztelettudóak, beleérzők és megértők voltak. Tényleg úgy érződött, hogy egy mélyebb szinten értik meg, hogy mi történik. Úgy nőttem fel, hogy a keresztény dogmákat alapvetően logikátlannak és irracionálisnak láttam, itt pedig úgy hagytam el az ülésünket, hogy új tiszteletet érzek a keresztények számára szóló értelmezés iránt. Én nem szoktam ilyen mélységekben gondolkodni, mint ez. Rájöttem, hogy a dolgok nem olyanok, amilyennek látszanak, és a szavak, amiket a szellemi világ leírására használok, nem elégségesek. Az utolsó ülésen a fogalmon gondolkodtam, hogy mit jelent megértőnek lenni. Ezen az ülésen azon gondolkodtam, hogy mit jelent előítéletek nélkül élni és egyaránt értékelni magamat és a környezetemet. Biztosan újragondolom még ezeket.
A képesség növekedése, hogy kultúraközi/vallásközi párbeszédbe bocsátkozzunk. A párbeszéd készségeket nem csak a párbeszédben résztvevő személyek, a vitatott kérdésre vonatkozó tudás szintje határozza meg. Nagymértékben hat erre a képességre az illetők érzelmi bevonódása a találkozásba, és az egymás iránti hozzáállásuk. A bibliodráma workshop biztonságos hellyé válhat egy vallásközi/kultúraközi találkozás számára és nyitott tanulási környezetté, ahol az életre irányuló különböző meglátások békésen konfrontálódhatnak: A küzdelem, hogy eljussunk a szöveg személyes megértésére, közös összpontosítást eredményez, ami biztosítja, hogy egyfajta gazdagodás emelkedjen ki a csoport sokféleségéből. A (bibliodráma) gyakorlatok a párbeszédbe, illetve annak a művészi kifejezésmódon keresztül megvalósuló non—verbális formájába vonódás különböző módszereit mutatják be, ezáltal felkínálva sokféle szemléletmódot a másikkal való találkozásra. Mindig is izgatott a másokkal való beszélgetés, de ezt minden szellemi nyitottság nélkül tettem, most pedig el tudom mondani, hogy mit érzek és hajlandó vagyok más véleményeket elfogadni. Egy nagyon izgalmas tapasztalat — meglátni a különbséget a saját érzékelésünk és annak a csoport általi befogadása közt. Sok közös elemet fedeztem fel a csoport tagjai közt, különbségeink és a különböző álláspontok és tapasztalatok ellenére. Egy olyan keresztény közösséghez tartozom, ahol fontos a megbékélés, és úgy látom, hogy ez (a bibliodráma) egy mód arra, hogy különböző emberek egy mélyebb szintem megismerjék egymást. Nem szeretem látni, amikor vallási nézeteket tabuvá tesznek. Megnyugtató, amikor azt látom, hogy a
92
csoportban a dolgokat nyíltan lehetett megtárgyalni, anélkül, hogy tabuvá váltak volna, és hogy tiszteletteljes volt a légkör. A gyakorlat lehetővé tette, hogy megtapasztaljuk a párbeszédet a köztünk fennálló alapvető különbségekre tekintettel, megismerjük egymást és kidolgozzunk olyan közös megoldásokat, amelyek a változatosság és másság irányába nyitottság felé vezetnek.
Nyitottabb és toleránsabb hozzáállás mások felé. Egy bibliodráma workshop, még inkább egy olyan hosszú távú program, mint a BASICS próba workshop ciklus, megteremti a lehetőségeket, hogy közelebb kerüljünk a többi résztvevőhöz. Bizonyosan ez a helyzet más oktatási programok esetében, ahol emberek rendszeresen találkoznak hosszabb időn keresztül. A bibliodrámás találkozások viszont a résztvevők számára nagy érzelmi jelentőségű témákra összpontosítanak, tehát a kommunikáció az ülések alatt nagyon intenzív és elősegíti, hogy megteremtse a barátság hiteles kötelékeit és a kölcsönös megértést és tiszteletet, különösképpen, ahogyan a résztvevők olyan dolgokat fedeznek fel, ami egyesíti őket, habár áthágják a hit bizonyos vonalait: (A bibliodráma workshop környezet) nagyon sokat segít, mert barátságos légkört teremt és remek egymástól való tanulási élményt ad. Értem az egyetemes problémákat, témákat és kérdéseket, amik mindannyiunkat érintenek. Inspiráló és izgalmas a tisztelet, megosztás és nyitottság terében lenni más hitvilágok embereivel. Másokat hallgatva lehetőségem van újragondolni a korábban szilárd koncepcióimat. Felismerhetők a megosztott különbségek és hasonlóságok, és innen felfedezhető a párbeszédre alkalmas közös csoport. A gyakorlatok kíváncsiságot és nyitottságot ébresztettek bennünk más vallások iránt, és ugyanígy bátorítottak is minket, hogy keressük a közös értékeket. Megtanultam, hogy az élettapasztalataink szűrőjén keresztülnézve, ugyanaz az esemény az egyik személyre pozitív, a másikra negatív hatással lehet. Gyakran nem tudjuk ezt előre, de rájöhetünk a kommunikáció során. Nagyon különböző volt ezeket a dolgokat a csoportokban megtapasztalni (idegennek lenni egy idegen országban és a bevándorlók elfogadása és elutasítása), minthogyha magunkban gondolkodnánk róluk. Nem mindenki gondolkodik ugyanúgy egy kérdésről. Meghallva mások gondolatait, az ember elméje kitárul. Ezután a „másság” nem kell, hogy szétválasztó tényező legyen. Annyi időt töltöttünk az emberi érzésekről való beszélgetéssel, hogy az este végére megértettem az embereket, habár korábban, amikor az intézet felé sétáltam, arra gondoltam: „Egy keresztényekkel teli szobában leszek majd.” Azt gondolom, hogy a bibliodráma „emberekké változtatta őket”, úgymond gyorsabban, mint egy párbeszéd tenné. Minden társországban működő BASICS workshopoktól kapott visszajelzés egyértelműen pozitív volt. Viszont számos érdekes kérdést is összegyűjtöttünk, ami bátorítást jelent, hogy tovább kutassuk a bibliodráma és a kultúraközi/vallásközi nevelés határterületeit. E célból létrehoztunk egy interaktív felületet, ahol meg lehet osztani a megfigyeléseket a BASICS forgatókönyvek értékéről, ahogyan azok felmerülnek a különböző kulturális és vallási kontextusban való alkalmazás során. Mindenkit biztatunk, hogy kapcsolódjon be az eszmecserébe a www.bibliodramatic.net honlapon, ahol számos oktatási segédanyag és kapcsolatteremtési lehetőség található az interkulturális/vallásközi bibliodráma területén.
93
V. TOVÁBBI BASICS SEGÉDANYAGOK Krzysztof Tusiewicz Filmes küzdelmek a bibliodrámával A BASICS—projekt kétféle publikációt tervezett — egy könyvet és egy filmet — a kísérleti műhelyek folyamatainak és eredményeinek dokumentálására. A film nyersanyagaként a lengyelországi (képzési szeminárium csoportvezetőknek) és az izlandi workshopokról (a kísérleti műhelyek résztvevőinek nemzetközi konferenciája) készítettem felvételeket, de a kihívást valójában nem a csoportok száma, hanem a felvett anyag elrendezéséhez és osztályozásához választandó módszer megtalálása jelentette Mindenekelőtt meg kellett bizonyosodnom arról, hogy az alapötlet — a bibliodráma alkalmak lebegő és gyakran nagyon személyes eseményeinek rögzítése és publikálása — megfelelő. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a történéseket érdemes volt filmre venni, annak ellenére, hogy a folyamatok a néző számára csak korlátozott mértékben követhetőek, és esetleg ellentmondásos reakciókat válthat ki, hogy a filmes narráció valódi érzelmeket és interakciókat mutat a csoportokon belül, ugyanis ezek alapvetőek a bibliodramatikus tapasztalatban. Mindemellett el kellett dönteni azt is, hogy a film didaktikus módon mutassa—e be a folyamat minden részletét vagy inkább összegezze a teljes projekt interkulturális atmoszféráját. A film felvétele és később a vágása közben tudatában voltam annak, hogy a jelenetek kiválasztása és a kompozíció szubjektív. A néző, aki a bibliodrámával a film megtekintésekor találkozik először a jelenetek talán esetlegesnek és túlzottan expresszívnek tűnnek. Ez abból a tényből adódik, hogy a kamera a dinamikus drama jeleneteket gyakrabban kísérte figyelemmel, mint a reflektív beszélgetéseket. Sokkal inkább az összegzésre fókuszáltunk, mint a csoportmunka csöndesebb pillanataira. Ez ennek a műfajnak a sajátossága. A bibliodráma valódi megtapasztalása aktív részvételt igényel. A film pusztán a töredékét, külső rétegét tudja bemutatni ennek a folyamatnak. Különleges kihívás volt az interkulturális interakciók rögzítése. Ezek általában a workshopokon történtek, de gyakran — spontán módon — azokon kívül is. Azt hiszem leginkább a résztvevők mindennapi élete tükrözi ezt, ahogyan a workshopok tapasztalatait oktatási munkájuk során a gyakorlatba átültették. A film végleges verziója valamiképpen egy kompromisszum, amely az összes föntebb említett megfontolást igyek-
94
szik figyelembe venni. A film három részből áll. Az első rész bemutatja a bibliodramatikus folyamatot, a második rész a bibliolog módszer folyamatát. Mindkettő útmutató jellegű, célja, hogy segítse az interkulturalitás témáját felvállaló felnőttoktatókat a bibliodráma technikák gyakorlati alkalmazása terén. A harmadik rész, amely az izlandi konferencia résztvevőivel készített interjúkból áll, a projektnek a résztvevőkre gyakorolt tényleges hatásának tanúságtétele. Ez a rész mindemellett “akcióban” is mutatja a résztvevőket, feltárva érzelmeiket, aktivitásukat a bibliodráma alkalmak során, valamint a csoportdinamikát és a bibliodramatikus tapasztalat specifikus természetét. A film, részletekre bontva, jelenleg az E—Learning platformon elérhető: www.bibliodramatic.net.
BASICS ESZMECSERE ÉS KOMMUNIKÁCIÓS PLATFORM Szeretettel hívunk minden olyan szakembert az oktatási és kommunikációs platformunk látogatására, akiket érdekel a bibliodráma, felnőttoktatás és interkulturális párbeszéd témaköre. Az oldalon bibliodráma és bibliolog segédanyagot találhat saját repertoárjának bővítésére, valamint kapcsolatba léphet a résztvevő nemzetközi szakemberekkel. A platform mindenki számára nyitott, aki az interkulturális kommunikáció és vallásközi párbeszéd területén tevékenykedik, vagy szeretne tevékenykedni. Az oldal használata ingyenes; egy egyszerű regisztráció után elkezdhetjük a böngészést.
www.bibliodramatic.net
95
VI. A BASICS—PROJEKTBEN RÉSZTVEVŐ SZERVEZETEK A Bielskie Stowarzyszenie Artystyczne Teatr Grodzki (Bielsko Művészeti Egyesület Grodzki Színház, Lengyelország) 1999—ben alakult, művészekkel, pedagógusokkal és vállalkozókkal dolgozik együtt a társadalom perifériájára szorult csoportok támogatása céljából. Tevékenységei közé tartoznak művészeti és oktatási műhelyek létrehozása, projektek szerkesztése és publikálása, képzési programok szervezése csoportvezetők, tanárok, terepauták, művészek és önkéntesek számára, valamint szakképzési programok lebonyolítása szociálisan hátrányos helyzetű csoportok számára. www.teatrgrodzki.pl Az Egyházfórum (Egyházfórum Alapítvány, Magyarország) több mint 20 éve működik az innovatív és alternatív vallási mentálhigiénés képzés területén. Fő tevékenysége a kortárs teológiai szakirodalom fordítása és terjesztése, valamint hitoktatóképzési módszertanok kidolgozása műhelymunkák segítségével www.egyhazforum.hu A Reykjavíkur Akademían (Reykjavík Akadémia, Izland) 1997—ben alakult független kutatók akadémiai intézeteként. Az akadémia tagjai egyének, intézmények és cégek lehetnek. Björg Árnadóttir, a Reykjavík Akadémia tagja, felnőttoktatóként a kreatív írás és a teológiai párbeszéd területén dolgozik. www.akademia.is A Kocaeli Üniversitesi Tıp Fakültesi (Kocaeli Egyetem Egészségügyi Tudományok Intézete, Törökország) egy nagy kutatóközpont, amely nagy tapasztalattal rendelkezik képzési programok kialakításában és megvalósításában olyan szakemberekkel, akik a vallásos életszemlélet előnyeit és következményeit kutatják a traumaterápiában. tip.kocaeli.edu.tr A Placówka Kształcenia Ustawicznego EST (EST Oktatási Központ, Lengyelország) egy 1994—ben alapított felnőttoktatási központ, amely az idegen nyelvek, a számítógépes ismeretek és a kommunikációs készségek fejlesztése területén nyújt képzéseket. Az EST számos interkulturális kommunikációs programban vett részt és nagy tapasztalattal rendelkezik projektek kiértékelésében is. www.est.edu.pl Az Elijah Interfaith Institute (Izrael) egy multinacionális szervezet, amely a világ különböző vallási közösségei közötti békét szolgálja a vallásközi párbeszéd, az oktatás, kutatás és a disszemináció segítségével. Az intézet egyedi programja a legmagasabb szintű vallásközi párbeszédet célozza meg, összehozva a világvallások vezetőit és elismert tudósait kutatási programok, nyilvános konferenciák és közösségi alapú kezdeményezésken keresztül. www.elijah—interfaith.org
96
IRODALOMJEGYZÉK Heiner Aldebert, Spielend Gott kennenlernen, EB—Verlag, Hamburg 2001 Andrea und H.Hermann Brandhorst, Heinrich Fallner, Else Natalie Warns (Hg.), Bibliodrama als Prozess. Leitung und Beratung, EB Verlag Der Brandt, Berlin 2012 Kenneth Cragg, A Certain Sympathy of Scriptures. Biblical and Quranic, Sussex Academic Press, May 2004 Human Rights and Religion, Edited by Liam Gearon, Sussex Academic Press, November 2002 Antje Kiehn u.a., Bibliodrama, Stuttgart 1987 Björn Krondorfer, Body and Bible: Interpreting and Experiencing Biblical Narratives, Trinity Press International, Philadelphia 1992 Ellen Kubitza, Tim Schramm, Bibliodrama als lebendiger Gottesdienst, Hamburg Schenefelt 2003 Shimon Levy, The Bible As Theatre, Sussex Academic Press, 2000 Gerhard Marcel Martin, Sachbuch Bibliodrama, Kohlhammer, Stuttgart 1995 Elisabet Naurath, Uta Pohl—Patalong, Bibliodrama. Praxis — Theorie — Reflexion, Verlag Kohlhammer, Stuttgart 2002 Peter Pitzele, Our Fathers' Wells: A Personal Encounter With the Myths of Genesis, Harpercollins; 1st edition, May 1995 Peter Pitzele, Scripture Windows: Toward a Practice of Bibliodrama, Alef Design Group, Los Angeles 1997 Klaus—Werner Stangier, Jetzt: Bibliodrama im Spanungsfeld von Psychodrama und Liturgie, In Scenario Verlag, Köln 1997
Linkgyűjtemény
http://www.theewc.org/content/resources/intercultural.competence/#models http://www.coe.int/t/dg4/autobiography/ http://www.culturalpolicies.net/web/intercultural—dialogue—resources.php http://www.intercultural—europe.org/site/ http://bibliodrama.com/index.htm http://www.yaelunterman.com/bibliodrama/ http://www.interactiveimprov.com/bibliodramawb.html https://sites.google.com/site/davetatem/ http://www.c—b—f.org/deiverbum/Bulletin/BDV%206667_e.pdf http://www.bibliodrama—ebn.eu/
97
TARTALOM I. BIBLIODRÁMA A VALLÁSKÖZI PÁRBESZÉD KONTEXTUSÁBAN: A BESZÉLGETÉS MŰVÉSZETÉNEK FINOMÍTÁSA
3
II. MIRE JÓ A BIBLIODRÁMA ÉS AZ INTERKULTURÁLIS PÁRBESZÉD?
7
III. OKTATÁSI FORGATÓKÖNYVEK
17
— Magyarország JÓZSEF TÖRTÉNETE IDEGENNEK LENNI — NAOMI ÉS RÚTH AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS
18 20 25 30
— Lengyelország SORSDÖNTÉSEK — MÓZES ÉS AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR CSODÁS LEGENDÁK — HASZID ZSIDÓ MISZTIKA AZ IGE ÉS AZ ÚT — TALÁLKOZÁS RÚMÍVAL
36 38 41 45
— Izland EMBERIESSÉG ÉS TESTVÉRIESSÉG: AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS PÉLDÁZATA TESTVÉRIESSÉG ÉS EMBERIESSÉG: BIBLIODRÁMA A KREATÍV ÍRÁS MÓDSZEREIVEL INTERKULTURÁLIS ÉS VALLÁSKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ: KEVERTMÉDIA BIBLIODRÁMA-GYAKORLAT
49 51 55 58
— Törökország RÚMÍ: NÉGY EMBER, AKIK NEM ÉRTETTÉK MEG EGYMÁST RÚMÍ: HALHATATLANSÁG FA RÚMÍ: A SÜKET LÁTOGATÁSA A BETEGNÉL
62 64 67 70
— Izrael BIBLIODRÁMA HŐSÖKRŐL 1.: RABBI AKIVA ÉS RÁHEL 2.: SZENT KLÁRA 3.: RÚMÍ ÉS SAMSZ
98
74 76 82 85
IV. KONKLÚZIÓK: A BASICS MŰHELYEK RÉSZTVEVŐI ÁLTAL JELZETT EREDMÉNYEK
89
V. TOVÁBBI BASICS SEGÉDANYAGOK
94
VI. A BASICS—PROJEKTBEN RÉSZTVEVŐ SZERVEZETEK
96
